11 Apr

Múlt hétvégén fantasztikus élményben volt részem: találkoztam az Alfa-hímmel! Gondolhatod, hogy egy “randiguru”, társkereső coach számára ez mekkora élmény!

Az Alfa-hím 28 éves, multicégnél jó beosztással rendelkező, viszonylag jóképű, szépen kigyúrt férfi. Akinek a hobbija mellesleg az, hogy minél több nőt döntsön le a lábáról egy hét, de lehetőleg egy este alatt. Csodákat mesélt: egyszerre több nő, szállodai szobák, party helyek amelyek felére nem is emlékszik, telefonszámhegyek, Facebookon kialakult kapcsolatok – egyszóval mindaz az izgalom, amit egy átlagos külsejű és egzisztenciájú, kissé félénk, nehezen kezdeményező férfiú el sem tud képzelni.

Jó coachként természetesen félretettem minden előítéletemet és személyes véleményemet a “tömegdöntés” kapcsán, inkább arra voltam kíváncsi, hogy hogyan csinálja. Az Alfa-hím látta rajtam, hogy végre egy nő, akit tényleg érdekel az ismerkedés tudománya, nem pedig elítélően viszonyul hozzá, így egyre jobban belemelegedett a magyarázásba (Én tabu voltam számára mindenféle gyerekkori szálak miatt, ezért nem udvarlós-imponálós figurát vágott nekem, hanem tényleg kedvenc “hobbiját” ecsetelte.). Ő az a típusú természetes tehetség, aki nem olvasott mindenféle csábításos szakirodalmat (direkt rákérdeztem), hanem az évek során magától tanulta ki a kezdeményezés és csábítás mesterségét.

“Mutass rá egy csajra, és én leveszem a lábáról két óra alatt” – mondta nekem az este kezdetén. Körbenéztem, és rámutattam valakire. Ami ezután jött, az bámulatos volt: 5 perc nem kellett, már beszélgettek, az Alfa-hím pedig fél óránként jött vissza jelentést tenni. Néha én is a közelükbe mentem és hallgattam, miről folyik a szó.

Neked is Brad Pitté kell válnod ahhoz, hogy végre barátnőd legyen?

Hogy hogyan végződött az este, és milyen trükköket árult el nekem az Alfa, az kiderül az április 19-i Ismerkedés és Kezdeményezés Workshopon (kizárólag férfiaknak természetesen), amelyre szeretettel várlak. A Műhelyen átvesszük, hogy hogyan érdemes kezdeményezni és ismerkedni, milyen trükkök és módszerek vannak a figyelemfelkeltésre, és olyan eszközöket kapsz a kezedbe, amelyeket később is bátran alkalmazhatsz. Nem csupán elméletről lesz szó, hanem a gyakorlatban is kipróbálhatod magad!

Férfi társkeresőim számára a nagy kérdés: “muszáj nekem is Alfa-hímmé válnom ahhoz, hogy végre normális párkapcsolatom legyen?”

Kell, hogy Alfa-hím legyél? Muszáj azzá válnod? Mit csináljanak a béták?
És egyáltalán, kik az Alfa-hímek?

Jövő héten lesz szó erről, de addig is kíváncsi vagyok, Te mit gondolsz a fenti kérdésekről!

Találkozzunk április 19-én, csütörtökön az Ismerkedés és Kezdeményezés Workshopon!

106 Comments

  1. István 2012. April 11. Wednesday 18:18

    Szia, Andy! Nagyon jó olvasni Téged! A téma, melyet időről időre elővezetsz, fokozódik, ível. Meddig tarthat valyon? Ezek valós dolgok, de én nem tulajdonítok nekik nagy ügyet. A macsó tulajdonképpen ugyanez a trófeagyüjtő. Van néha, hogy szó esik a szorzatokról. Csupa pozitív csak nagyon ritkán társul egy másik pozitívval. Ha a hódítás az élet értelme, akkor nem nekem való ez a fórum. Nem szükséges hódítani, mert a hölgyek tudják mit akarnak, és meg is szerzik. Sajnos néha lekésik. Amióta tudom, hogy hölgyválasz van, élvezem, ha egy hölgyemény “megtámad”. Jó hallgatóság vagyok. 2 – 3 kör után leszállunk a villamosról elköszönünk, nem tudom, hogy hol tartok, kezdhetem előlről. A Nő sok mindenre jó, és még fel is tud tartani – hál’Isten.

    Reply
  2. János 2012. April 12. Thursday 07:36

    Kedves Andi!
    A leírtak alapján érdekes és fontos témaköröket jár körbe a workshoppod.
    Esetleg látsz-e arra esélyt, hogy vidéki nagyvárosokban is tartsál hasonló rendezvényeket?

    Reply
    • Randi Andi 2012. April 12. Thursday 16:32

      Szia!

      Egyelőre sajnos nem.

      Reply
  3. Zsolt 2012. April 12. Thursday 08:30

    Néha úgy érzem ez az oldal egész interaktív:)

    Üdv: Zsolt

    Reply
  4. Ádám 2012. April 13. Friday 11:32

    Szia Randi Andi!

    A leírásaid megváltoztatták az életem.Bármilyen nagy szavak is ezek.12 év kapcsolat után úgy érzetem nincs tovább.Nagyon akartam azt a nőt akit szerettem.De hiába.Nincs értelme és érdemlegessége.Amióta kapom az E-mailt és alkalmazom azokat amelyeket írsz tanácsként újra visszanyertem életkedvem.Másként nézek a nőkre.Nem bizalmatlanul, nem hitetlenül. Elvégre senki más nem tehet a kudarcot megélt kapcsolatomért. Azt, hogy mit teszünk vagy mit nem teszünk egyedül saját magunk vagyunk felelősek.Szóval most jó volt kiélni magam de megállapodásra vágyom.Ezen tanácsok alapján úgy érzem megkapom azt a nőt akit keresek.Mert az igazság,mint tudjuk a részletekben rejlik.Remélem sok férfitársamnak lesz jó példa a fájdalmat lehet mérsékelni.Üdv.Ádám.

    Reply
    • Randi Andi 2012. April 16. Monday 10:42

      Kedves Ádám!

      Örülök, ha hasznos volt a Program számodra!
      Köszönöm, hogy megírtad!

      Reply
  5. anika 2012. April 15. Sunday 14:58

    Azt gondolom, 28 évesen még nem lehet valaki alfa-hím. Meg nem is ilyen egy alfa-hím. Szerintem az alfa-hím nem főállású csajozó, hanem sikeres, befutott, jó pasi, aki után futnak a nők… Általában idősebb, közép- vagy felsővezető (nem értékesítő már, aki bárkit leszólít), és házasságban él már 35-40 éves korára, amelyből nem is lép ki. Inkább ha valaki nagyon tapad rá, akkor azt nagy kegyesen nem dobja ki az ágyából, vagyis szeretőt tart, aki túl sokat ne várjon tőle…
    Egyedülálló alfa-hím nem nagyon van. Egyedülálló leendő alfa-hím fiú lehet. Na de az ő társkeresési módszerei nem megtanulhatóak. Egyrészt mert ő még abban a korban van, mikor még megteheti, hogy 5 perc alatt becserkész valakit. De képzeljük el ugyanezt egy 30-as, 40-es pasitól… “jópofizó öregúr” – és az még a jó eset. Fiatal srácoknak áll ez jól, de nekik megy is! Az idősebbeknek az ismerkedéshez sajnos már nem “ismerkedési technikákra” van szüksége, hanem arra, hogy legyen miért szeretni őket. Ha van miért szeretni valakit, azt egy tapasztalt nő úgyis szeretni fogja. Amúgy az is baj, hogy tartósan egyedülállóként valahogy az ember elveszíti a vonzerejét.
    Ha én tartósan egyedülálló férfi lennék, akkor gyorsan egy akármilyen kapcsolatra váltanám az egyedülállóságomat. Vagyis nem a legjobbat meg “az igazit” keresném, hanem ellennék valakivel, építgetném magam (és közben azt a másikat is, aki nem az “igazi nagy ő”, csak elvagyok vele), aztán ha jön az igazi, akkor egy vonzó pasiként vonakodva, nagy kelletlenül kötélnek állnék…

    Szerintem a nők és a férfiak azért is nem találják egymást, mert nem akarják tudomásul venni, hogy a nők választanak. A férfi dolga tetszeni, a nő dolga kiszemelni, és utána megint a férfi dolga, hogy – ha akarja – “megszerezze” azt a nőt – és csakis azt – amelyik őt kiszemelte, amelyiknek ő már tetszik egy kicsit. Fordítva nem működik, hogy a pasi kiszemel valakit, és meghódítja. Ez nem szokott működni, bár a pasik erről álmodnak. De hát a nő választ! És vonzó pasit akar választani. Semmi más dolga nincs a férfiaknak, mint vonzónak kell lenni. Ehhez nem ismerkedési trükkökre van szükség, hanem tényekre, amik a férfi kezében vannak. Az ismerkedési trükkök átlátszóak.
    Ha van egy gátlásos informatikus, aki nem mer ismerkedni, nem fog neki jól állni, ha hirtelen megpróbálja… Olyan hiteltelen lesz. Én bírom a gátlásos, visszafogott, nem rámenős pasikat. Nem előny, ha valaki rám tud hajtani. Az az előny, ha tetszik nekem. Ha tetszik nekem egy pasi, nem fogunk “bénaságból” elmenni egymás mellett, “ismerkedési trükkök” híján.

    Olyan egyszerűnek tűnik az egész: minőségi pasinak kell lenni, és hozzánk való nők között kell mozogni.

    Kérdés, hogy hol tudnának az összeillők véletlenszerűen egymásra találni, ha nem a netes társkeresőt választják? Ez a borház jó ötlet, de majdnem ugyanaz, mint a netes párkeresés, csak még az inkognitó mögé bújás sem enyhít a stresszen.
    Basszus, ez az “ismerkedősdi” olyan nagy stressz! Találja ki valaki azt, hogy hogy lehetne ezt a stresszt csökkenteni. Én egy nő vagyok, aki legjobban attól félek mindig, hogy
    1. hülyékbe botlok, akikkel aztán kínos beszélgetést kell folytatni. Sok a hülye sajnos, elvesznek a normálisak köztük :(.
    2. aki nem tetszik, azt vissza kell utasítani. Ami nagyon ciki, mindig előre félek tőle, és már sokszor adtam fel emiatt a társkeresést, mert ez egy nagy stressz. Ha alfa-hímet találnék, azt nem utasítanám vissza persze. De hát az alfa-hímek a negyvenes korosztályból nagyon nősek. Meg minden normális pasi. Ez sztereotípia ugyan, de sajnos IGAZ!!!! Mit tehetnénk mi magányos nők? Aki ebben a korosztályban nem nős, azzal valami tényleg nem stimmel. Ezt Andi vitatni szokta, de még semmi meggyőzőt nem írt, hogy miért nem igaz ez a gyanúsan elterjedt nézet…

    Reply
    • Hrdlicka 2012. April 15. Sunday 15:23

      „De hát a nő választ! És vonzó pasit akar választani. Semmi más dolga nincs a férfiaknak, mint vonzónak kell lenni. ……Én bírom a gátlásos, visszafogott, nem rámenős pasikat. Nem előny, ha valaki rám tud hajtani. Az az előny, ha tetszik nekem. ……Olyan egyszerűnek tűnik az egész: minőségi pasinak kell lenni, és hozzánk való nők között kell mozogni. „
      Hello anika, itt amit írsz abban én ellentmondást érzek: egy gátlásos, visszafogott férfiben mi a vonzó egy nőnek? Ill. egy ilyen tulajdonságokkal bíró férfi hogyan tudna “Általában idősebb, közép- vagy felsővezető”-vé válni? Egy ilyen férfi szerintem egyáltalán nem hagyja magát “választgatni”,sőt, sokkal inkább megnézi, hogy milyen nőt tart arra érdemesnek, hogy beengedje a saját jól felépített világába akár csak rövid időre is vendégeskedni… Szerinted milyen lehet az “Álomnő” egy ilyen kvalitású férfi számára? És mivel tudja őt megtartani magának?

      Reply
    • Dreen 2012. April 15. Sunday 16:03

      Kedves Anika,

      Elgondolkodtató amit írsz. 🙂 Egy apróság:

      “nagyon nősek. Meg minden normális pasi. Ez sztereotípia ugyan, de sajnos IGAZ!!!! Mit tehetnénk mi magányos nők? Aki ebben a korosztályban nem nős, azzal valami tényleg nem stimmel. Ezt Andi vitatni szokta, de még semmi meggyőzőt nem írt, hogy miért nem igaz ez a gyanúsan elterjedt nézet…”

      Ebben megint egy tipikus tudatalatti korlátozást érzek, annak a veszélyét, hogy azért nem veszed észre a keresett pasikat, mert “azok mindig már nősek, tehát ez itt előttem nem lehet az, mivel ez nem nős”.

      Természetesen láthatóan máshogy definiáltad az Alfa-hím fogalmát, mint Andi, és mint amilyen az eredeti, gorillatársadalom-alapú definíciója. Te az Igazi Férfiről beszéltél. Az Alfa-hím az más. 🙂

      Egy tipp a kérésedre válaszul:
      “ez az “ismerkedősdi” olyan nagy stressz! Találja ki valaki azt, hogy hogy lehetne ezt a stresszt csökkenteni.”

      Szerintem úgy, hogy ne randinak és ne hódításnak induljon. Lényegében barátként, ami aztán továbbfejlődhet. Ehhez persze olyan nők kellenek, akik nem a beteg “vagy barát, vagy Férfi, és nincs migráció”-típusú konfigurációban vannak.

      Te is épp ezt mondtad: minőségi pasi megfelelő társaságban. Ha nincs hódítás, visszautasítás lehetősége sincs, így nincs stressz.

      Pont ez történik most velem is, feladtam a társkeresést, és már találkozgatok egy olyan hölggyel, akibe tudom, bele tudnék szeretni, és minden szempontból ideális lehetne. Nincs stressz, nincs nyomás, nincs kudarc (persze azért jelzéseket adok néha, de nem offenzívan). És jól érezzük magunkat együtt. Ez egy jó alap, szerintem. Ha pedig nem (Hrdlicka, ne keverd a dolgot a csajozással), akkor nem tudom mi.

      Kimásoltam magamnak a hozzászólásodat. 🙂

      Reply
      • Hrdlicka 2012. April 15. Sunday 16:52

        Nem tudom, Dreen, hogy ezt konkrétan hogy gondolod:
        “beteg “vagy barát, vagy Férfi, és nincs migráció”-típusú konfigurációban vannak.”
        de tapasztalataim alapján a nők pont az ilyen férfiakat kedvelik… és nem csak rövid távon…:-)
        Talán én is beteg lehetek, mert olyan nő érdekelt mindig is, ahogy a régi Öregek tartják, akit az ő jó Édesanyja úgy nevelt, hogy legyen “Nő a nap 24 órájában, Asszony a konyhában, Édesanya a gyermekének, és Kurva a férjének”

        Reply
        • Dreen 2012. April 15. Sunday 17:17

          Nem hinném hogy ugyanarról beszélünk. De konkrétan mit értettél az alatt, hogy “de tapasztalataim alapján a nők pont az ilyen férfiakat kedvelik… és nem csak rövid távon…:-)”
          Pont a milyen férfiakat? Hogy biztos tudjuk, miről beszélünk pontosan. 🙂

          Reply
          • Hrdlicka 2012. April 15. Sunday 18:43

            Hello, aki barát és un. FÉRFI is egyben…

            Reply
          • Dreen 2012. April 16. Monday 18:09

            Értem, köszi. Szóval van egy olyan filozófia is (és annak képviselői a statisztikai mintázatban), amely szerint beskatulyázás történik; ha barátként indulsz, nem tudsz majd átlépni a Pasi-kategóriába.

            Mondják ezt ők, elég beteges módon. Illetve mondani nem beteges, csak a hölgy részéről így gondolkodni. Mintha nem akarná, hogy a párja, férje, gyermekei apja a barátja is legyen.

            Szóval a statisztikai minta két eltérő részéről beszéltünk. 🙂

            Reply
          • Zsolt 2012. April 17. Tuesday 08:40

            Dreen,

            Az természetes, és sokszor előfordul, hogy a szexualitásból(komoly kapcsolatnak indulóból) kialakul a barátság is. A komoly kapcsolat szerintem szexuális vonzódás és barátság is egyben. Az viszont nem természetes és sokkal ritkább, hogy a barátságból induló férfi komoly kapcsolatot tud kialakítani egy nővel. Mert többnyire az lesz a nő barátja, akihez a csaj nem vonzódik. Persze vannak kivételek, de többnyire barátként nem lehet előrelépni, csak ha speciális az eset. Pl. mindketten vonzódnak egymáshoz, de van párjuk. Viszont közös az ismeretségi kör és kedvelik egymást, ezért sok időt töltenek együtt. Ilyenkor ha valamelyikük ismét egyedül lesz, vagy rossz a kapcsolata akkor a előfordulhat, hogy a barátok egymásra találnak. De ez szerintem elég ritka.

            Üdv: Zsolt

            Reply
      • anika 2012. April 15. Sunday 17:17

        Igen, de hol lehet találkozgatni “nem randi, nem hódítás” címen? Engem mindenhol “meg akar szerezni” egy-egy pasi, aki többnyire nem tetszik, vissza kell utasítsam, és az tök kínos. Elég jól nézek ki, de ez nem azt jelenti, hogy bárki számára elérhető vagyok. Én csak annak vagyok elérhető, aki nekem megtetszett. Ezért is nem jön be nekem a társkeresés, mint “feladat”. Szerintem nem is vagyok ezzel a problémával egyedül.

        Nekem a gátlásos informatikus nagyon bejönne! Közel is tudnék hozzá kerülni. És igenis vonzó a komoly férfi. (Sőt, számomra éppen hogy taszító a gátlástalan szoknyapecér, a party-arc, vagy a nagydumás értékesítő, stb.) De én öreg vagyok már, az én korosztályomban ilyenek már nincsenek, ők már családapák (és igenis sok közülük vezető beosztásban van, nem kell ahhoz dumagépnek lenni).

        Reply
      • anika 2012. April 15. Sunday 17:37

        Na, szóval pontosítok: nagyon jó az ötlet, amíg az ember fiatal. Így születtek a kapcsolataim. De ugyanezzel most nagyon kell vigyázni, mert ugye nem “a kolléga szeretője” akarnék lenni, vagy ilyesmi… A párkeresés legfőbb nehézsége válás után az, hogy egyedülálló normális pasi nincs. Leírom, miért nincs. Azért nincs, mert aki 40 körüli korára még nem vált apává, az nekem vsz nem kéne (lehet jó fej, de nem passzol hozzám, mert értékrendem szerint 40 éves korra érettnek illik lenni). Szóval nem akarom megbántani, aki másmilyen, csak az biztos, hogy nem hozzám passzol.
        Aki meg 40-es férfiként elhagyja a családját, az némileg felelőtlen. A nők többsége nem tud egyedül gyereket nevelni. Meg hátaz az apuka is milyen ember, akinek a gyerekei elegendőek kéthetente két napra? De az is milyen, aki a gyerekeket elszedi az anyától? Vagy heti váltásban egyeznek meg… Az is kitolás az anyával. Meg a gyerekkel. Aki így kiszúr a családjával, az sem az én emberem. Aki lelép, mert megunta – na, az sem. Aki leteperte a titkárnőt, és lebukott vele – hát, az sem, mert mekkora lúzer aki lebukik? És aki 40 évesen még a tiszta szerelemről ábrándozik családapa létére, és emiatt dobja ki a “megunt” feleséget, na az sem normális szerintem.
        Akit meg ebben az időszakban kidob a felesége… hát, azzal megint csak valami nagy gond lehet, ok nélkül ebben a korban (gyerekek mellett) nem szokták a nők kezdeményezni a válást.

        Szóval én vitatkoznék Andi kijelentésével, miszerint ez csak egy üres sztereotípia. Sajnos nem az, hanem a valóság. A negyvenes normális pasik foglaltak. Ha nem, akkor kik ők? Hogy maradtak egyedül, ha nincs velük gond? Örülnék, ha valaki meggyőzne, mert akkor nem érezném olyan reménytelennek a dolgot. Egyelőre annak érzem. Arra gondoltam, még várok pár évet, és akik most még férjek, azok elválnak talán, ha a gyerekeik felnőnek. De rájöttem: nem fognak :(.

        Reply
        • Hrdlicka 2012. April 15. Sunday 19:06

          Anika, Andinak szerintem igaza van abban, hogy sztereotípia. Ezeregy oka lehet, hogy egy 40es férfi főleg akit Te is sikeresnek gondolsz, miért nem vállalt gyereket… és ez nem jelenti azt, hogy nem volt kapcsolatban, vagy éppen nincs, az meg, hogy mit nevezünk érettnek szintén egy tág fogalom… Lehet, hogy a 40es férfinak azért nincs gyereke, mert nem találta meg azt a nőt, akire rá bízta volna az utódját… és ennek is sok oka lehet, pl. nem volt ideje keresni, csalódásai voltak, vagy magas elvárásai stb.stb. De kérd meg Andit, hogy nyisson erre is egy topicot és oda ezek a férfiak beírhatják a történeteiket Te meg szépen elolvasod… Meg ismerj meg bátran ilyen férfiakat és akkor megtudod:-) A sztereotípiáknak amúgy rossz PR-ja van de megvéd a fölösleges agymunktától. Nem az a baj, ha egy előítéleted van, hanem az, ha nem tudod felülírni a tapasztalataid alapján.

          Reply
          • anika 2012. April 15. Sunday 19:41

            De hát a tapasztalataim alátámasztják a sztereotípiát! Sajnos :(. Ha nem így lenne, már nem lennék egyedül.
            Az ötlet (hogy írják le az életüket a pasik) NAGYON JÓ!!! Várom!

            Reply
          • Hrdlicka 2012. April 15. Sunday 21:18

            Hello anika, “Az ötlet (hogy írják le az életüket a pasik) NAGYON JÓ!!! Várom!”
            Remek, ha Andinál eléred, hogy nyisson egy ilyen topicot, akkor biztos lesz sok info. Egy lendülettel meg nyithatna egyet, hogy mondjuk 35-40 év közötti attraktív, csinos, jól képzett hölgyek (akiket én hajkurászok nagy vehemenciával:-))) miért nem voltak eddig még házasok és miért nincs gyerekük, mert engem meg az érdekel, de nagyon:-)))

            Reply
        • András 2012. April 16. Monday 10:45

          Maaaargit! Nooormális???

          Ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor az???

          Reply
        • kajak 2012. April 17. Tuesday 11:01

          A negyvenes szingli pasik pénzt kerestek eddig.

          Reply
          • kajak 2012. April 17. Tuesday 11:17

            A harmincötös-negyvenes nők szintén hajtották a pénzt. Nem bűn, hogy egyedül vannak. És sztem lehet normális az ember, attól, hogy 40 évesen nincs gyereke. De tényleg: ha van gyerek az a baj, ha nincs, akkor meg gyanús? Én örülnék egy ÉRETT gondolkodású, LEHIGGADT, KOMOLY férfinak, aki már eleget szívott az életében ahhoz, hogy értékelni tudjon egy korrekt nőt, aki nem játssza az eszét. (Engem).

            Reply
          • anika 2012. April 17. Tuesday 13:30

            Kedves Kajak, én pl visszasírom azt a világot, ahol szokványos volt a nagy korkülönbség. A nők biológiailag huszonévesen érnek meg a családalapításra. A fiúk meg jóval öregebben. Szerintem az lenne a szép, ha a huszonéves lányok harminc végi pasikat találnának, és remekül tudnának családot alapítani, sokkal kevesebb lenne a félrelépés, a válás. De valamiért ez kiment a divatból, pedig tök jó volt!!! HÁny idős párt látok, ahol az “öreg” egy tizessel is idősebb… És még élnek, és boldogok! De az egyidősek közt hülyeség a párkapcsolat, mert a húszéves lány és a húszéves fiú közt hihetetlen különbségek vannak. Mégis az egyetemi ismeretség az egyik legjellemzőbb házasság-alap. Nem is értem, miért!!! Nekem ez sosem fért a fejembe. És persze én pl csak nálam jóval idősebbeket szerettem mindig, mer tetszett az érettségük. De mindig mindegyikről kiderült, hogy már nős!!! A mai társadalomban az a norma, hogy huszonévesen már tartós párkapcsolatban kell élni, lehetőleg a jövendőbelivel. És ez szinte kényszer. Aki kimarad, az lemarad, tehát nem csak azért kényszer, mert “illik”, mert norma, hanem azért is, mert később elfogynak a jó jelöltek.

            Reply
          • kajak 2012. April 21. Saturday 10:07

            Kedves Anika!
            Ez nem régi divat volt, hanem szociális szükségszerűség, a nők ugyanis nem dolgoztak, és őket is el kellett tartani. Egy huszonéves úr a harmincas-negyvenes éveire teremtett magának egy olyan egzisztenciát, hogy felvállalhatta azt, hogy eltartson egy feleséget és gyerekeket is.
            Azt se felejtsük el, hogy ezek nem szerelmi házasságok voltak, hanem zömmel anyagi érdekekhez kötődtek. (Nagyobb hozománnyal több esélyed volt, hiába voltál rondább.) És akkor ott teljesen legális volt pl. a kupibajárás, hogy a fáradt férj kikapcsolódhasson. Most annyiból változott a helyzet, hogy zömmel a harmincas-negyvenes nők egyedül tartják el a gyerekeiket, mert sokszor apuból ki kell könyörögni a gyerektartást. A fáradt férj pedig akkor is kurvázik, amikor anyu is szexuálisan aktív.

            Reply
    • Zsolt 2012. April 16. Monday 09:17

      Tiszta dejavu érzésem van:). Kis Eszter hasonmás? Vagy csak új néven?:) Pazar!

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • anika 2012. April 16. Monday 09:31

        Van egy fórum, ahol szoktuk együtt filozofálni :). De pl a fészbukon nem ismerősöm, szóval annyira nem komoly. A valódi nevét se tudom.

        Reply
        • Zsolt 2012. April 16. Monday 10:06

          Mit kell beírni a keresőbe, hogy kiadja azt a fórumot?:)

          Reply
          • anika 2012. April 16. Monday 10:56

            Zárt körű, csak páran vagyunk rajta. Szóval hiába írsz be bármit. Nagyon-nagyon régen egy csevegős honlapon beszélgettünk, aztán páran, akik konzervatívok voltunk, de nem pol. jobbosok, átmentünk egy zártkörű fórumra, és azóta is csak beszélgetünk. Mindenfélékrő. Ezt az oldalt belinkelte nekünk, mikor vitázott veletek, mert nem tudta jól összefogl. a vitát, csak nem értette, miért értitek félre. Egyedül én néztem meg jobban (és olvasom azóta is) ezt, mert a többiek mind házasok. Azt hiszem, megélhetési társkeresőnek skatuláyztátok be őt, bár nem is társkereső (1 hét mosolyszünet volt a pasijával kb), nem is szorul senkire, nagyon nem :). Akkor volt némi fölös ideje, pangás a melóban, mosolyszünet a hapsival, de azóta ő ide se kukkaant, csak én maradtam néha-olvasó. A társkersőkben én óriásit csalódtam, ezért is érdekel minden, amit írtok! Szerintem teli van szélhámosokkal, csalókkal, defektesekkel, veszélyes alakokkal, úgyhogy én inkább örökre egyedül!!! Soha többé netes társkeresés! Konkrétan veszélyes! És basszus, mindig a nő sérül. Nagyon igazságtalan az egész :(.

            Reply
          • Zsolt 2012. April 16. Monday 12:02

            Nem írnék be semmit, csak olvasnék. Mivel én láttam már ezt a stílust, gondolkodásmódot, megfogalmazást. Ennyire szerintem nem hasonlíthat két ember, de ki tudja…:)

            Üdv: Zsolt

            Reply
  6. anika 2012. April 15. Sunday 21:58

    Na, erről is van egy elméletem :). Szerintem a jókislányokból lesznek az igényes, jól képzett nők. Na, ők azok, akik kamasz korukban nagy ívben elkerülik a bulikat és a züllést (én is, és nehéz is volt a párkeresés elsőre is, most meg még nehezebb).
    Szóval kamasz korukban ők otthon tanulnak, kimaradnak sok mindenből, a megfelelési kényszer kitölti a napjaikat. Ha “lányiskolákban” tanulnak, akkor se munka/tanulás közben nem nagyon találkoznak pasikkal, se – bulizás híján – munkaidőn kívül.

    A jókislányok/úrifiúik jelenleg egy helyen esélyes, hogy találkozzanak, mégpedig munkaidőben, munka ügyben, munkahelyen, üzleti életben, a párválasztó életkorban. Ez elég kevés, nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy az ember jót találjon. De amúgy is pasik közt kevés a jó, mert apukák nem nagyon mutatnak jó példát. Otthon sincsenek, vagy ahogy a szocializmusban ők éltek, az ma már egy férfitől édeskevés. Az iskolarendszerünk sem a fiúkat támogatja.
    Szóval a jelen rendszerben a jó pasi ritkább, mint a jó nő. Ez is egy nagy probléma.

    A magyar embernek nincs pénze és igénye/ötlete/lehetősége hobbira, társadalmi életre, klubéletre, ahol spontán, normálisan lehetne ismerkedni. Ez sújtja a fiatalokat is, az idősebbeket is.

    A fejlett országokban az emberek csinálnak valamit a munkájukon és a bevásárláson kívül is. Zenélnek, vitorláznak, fallabdáznak, bálba mennek, kultúrált (családi, céges) partikon vesznek részt, stb.
    A régi társadalomban meg volt a falu, ahol élték az életüket, ott is könnyebb volt. Meg a városban is volt egyfajta “klubélet” régen.

    Akik ma igazán nehéz helyzetben vannak, azok a feltörekvő első generációs értelmiségiek, vagy a lecsúszóban lévő középosztály-béliek (bár utóbbiaknak még talán jobb, a múltból ugyanis vannak kapcsolataik, jártak különórákra gyerekként, stb).

    Az a baj, hogy az a nyomor, ami ebben az országban van, az mindenre rányomja a bélyegét. Életünk legelemibb részleteire is.

    Mit lehet ma csinálni? Hol vannak ezek a 35-40 éves szingli lányok? Én megmondom neked (bár én idősebb és elvált vagyok, de azért kb tudom). Ezek a lányok megtalálhatóak a munkahelyükön, otthon, konditermekben, a plázákban, futásra kijelölt helyeken, színházban (barátnővel vagy anyukával), moziban (barátnőkkel), esetleg kirándulásokon, céges bulikon (már amelyik cég még költ ilyenekre). Sajnos arra már se idő, se pénz, se energia, hogy az ember a munkája mellett még hobbit is űzzön, vagy nem is létező klubokba járjon, vagy nem “hasznos” sportokat végezzen (amiktől nem fogy, csak jól érzi magát).
    Igazából ezeket nekünk, embereknek kéne megcsinálni. Csak sajnos nagyon nehéz, és nincs elég nagy tömegnyi fizetőképes igényes ember…

    Na, és kérlek, írd meg, a 40-es pasik HOL forognak a munkahelyükön kívül! (De a züllősek nem érdekelnek, tehát az éjszakai szórakozóhelyeket hagyjuk ki, oda úgysem megyek.)
    De hogy lehet pl eljutni egy olyan kerti party-ra, ahol vannak facérok is? Egyáltalán hívja valaki a facérokat bárhová? Mondjuk a zártkörű bulikkal nem vagyok kisegítve, mert oda ugye én sem mehetek.
    Egy barátnőm egy szilveszteri buliban szedett össze egy frissen elvált jó fej negyvenest, most boldog házasok. Fel nem foghatom, hogy jut el egy ember szilveszteri buliba. Engem még ilyen buliba soha nem hívtak. De ezzel biztos, hogy nem vagyok egyedül. Számomra pl mindig csak valami “más bolygó” volt az, ahol az emberek együtt vannak, és én mindig csak csodálkoztam, hogy “ilyen létezik?”… Na, ilyen a lúzer jókislány, aki szépen teljesít, de magánélet-ügyben túl későn ébred. És mire felébred, már mindenki elkelt, már nem hisz magában, már túlképzett vagy túlkoros a “megmaradt” pasikhoz képest stb. Egy bizonyos kor fölött úgy van, hogy minél jobb egy nő, annál nehezebben talál párt. Mert pasiból viszont az marad egyedül, akivel valami gond van. És itt nem sértegetni akarok bárkit, mert gond az is, ha egy srác elkényeztetett, és emiatt örök-gyerek marad. Vagy gond az is, ha hiperaktív, ő sem kimondottan alkalmas férjnek. Meg ilyenek. A gátlásos, visszafogott, intelligens, megbízható fiúk elkelnek hamar. A válogatós jókislányok meg egyedül maradnak, és utána már nincs kiből válasszanak.

    Reply
    • Dreen 2012. April 16. Monday 00:52

      Jó meglátások! 🙂

      “Az a baj, hogy az a nyomor, ami ebben az országban van, az mindenre rányomja a bélyegét. Életünk legelemibb részleteire is.”

      És mégis éljünk saját lakásban/albérletben, autóval, anyukától távol, lehetőleg vezető beosztásban, stabil egzisztenciával. Olyan nincs hogy ezeket majd együtt valósítjuk meg, hiszen létre sem jöhet az az “együtt”.

      Ugye?

      (Nem szól ez Anikának, csak az idézet apropóján jegyzem meg, afféle szónoki kérdésként, politikai célkitűzések nélkül.)

      Trollkodás OFF.

      Reply
      • anika 2012. April 16. Monday 08:29

        Én nem az anyagiakra gondoltam. Hanem hogy felnőttünk a szocializmusnak nevezett burokban, természetellenes rendszerben, aztán meg boldoguljunk (mindenféle szempontból) a vadkapitalizmusban. Mi minden hiányzik ehhez nekünk!!! Az apai példa, a gyökerek, az anyagi háttér, a szokások, a társadalmi élet meg szinte teljesen hiányzik. Ahogy fentebb írtam.

        Jó állást lehet találni, ha az embernek zsebében egy diploma, vagy egy jó szakma. Az oktatás szerintem elég jó volt a szocializmus éveiben, és évtizedeken át esélyt kapott mindenki (ezért is van sok első generációs értelmiségi). El lehet jutni egy normális anyagi szintre, amennyiben nem nagyon töketlen az ember. Lehet az embernek a középkorú éveire otthona, két gyereke, kocsija, biztosnak tűnő egzisztenciája. Ennyi. De a többi, amiket pár mondattal korábban írtam, hiányzik.
        Továbbá hiányzik az idősebbek (a rendszerváltás vesztesei) számára majdnem minden!!! A fiatalok helyzetét nem ismerem, nem tudom, könnyű-e vagy nehéz, azt látom, hogy sok a link gyerek, aki 8-10 évig is jár egy-egy főiskolára, aztán csodálkozik, hogy nem jut előbbre. Meg sok a friss diplomás, akinek a munkamorálja pocsék, a vágyaik az egekben vannak, az asztalra alig akarnak letenni valamit, és közben el vannak maguktól szállva, és sajnálják magukat. Ilyen is van. Meg olyan is, aki azért kínlódik, mert a szülők elszegényedett nyugdíjasok, és nem tudják támogatni, az állam meg ma már nagyon szegény, tojik mindenkire, agonizál. Na, ezek a tényezők még akkor is tönkre teszik a társadalmat, a benne élőket, ha amúgy látszólag nincs nyomor, hisz sokan el tudtak érni egy közepes szintet, ha elég szorgalmasak és céltudatosak voltak hozzá. De ez kevés a boldogsághoz!

        Reply
      • anika 2012. April 16. Monday 08:37

        Még annyit jegyeznék meg, hogy albérletben élni elég rossz üzleti érzékre vall, mondhatjuk úgy is, hogy pazarlás. Ha hitelt veszel fel, és fizeted, akkor is havi összeget fizetsz, csak a végén tiéd az ingatlan, (eltekintve a frankhitelesektől, akik szintén nem az üzleti érzékükről voltak híresek már akkor sem, mikor a frankhitelt felvették, bár mindenki le akarta beszélni erről őket, kivéve a banki üzletkötő.)
        Ha albérletben laksz, akkor viszont fizetsz ugyan havonta egy szép nagy összeget, de a végén nem a tiéd az ingatlan. Melyik éri meg jobban??? Szerintem nem nehéz válaszolni. A magyar társadalomban kb az otthonod és a kocsid az egyetlen dolog, ami a TIÉD lehet. Ezek adják a biztonságérzetet. Ezért is ragaszkodik a legtöbb magyar ahhoz, hogy saját otthona legyen, és ne albérlet.

        Most egyébként alacsonyak a lakásárak, a mai fiatalok ilyen szempontból egész jó helyzetben vannak, ha össze tudnak kaparni pár milliót, ami azért megoldható egy normálisabb fizetésből, vagy kinti munkából, esetleg némi örökségből, szülői támogatásból (ha van), akkor egész könnyen lakáshoz juthatnak a pár évvel ezelőttiekhez képest. Sokan ezért dolgoznak most külföldön, és hazaérve tényleg vesznek lakást. Ha most lennék fiatal, én is ezt csinálnám, rááldoznék pár évet külföldön, hogy egy lakás árát összegyűjtsem, és közben még nyelvtudásra meg tapasztalatra is szert tegyek. A másik topikon írogató 26 éves srác helyében is ezt tenném egyébként!

        Reply
      • Dreen 2012. April 16. Monday 18:23

        Anika, jól látod ezt, persze, de azért egy kicsit épp hogy kizárod a többi körülményt.

        “A fiatalok helyzetét nem ismerem, nem tudom, könnyű-e vagy nehéz, azt látom, hogy sok a link gyerek, aki 8-10 évig is jár egy-egy főiskolára, aztán csodálkozik, hogy nem jut előbbre. Meg sok a friss diplomás, akinek a munkamorálja pocsék, a vágyaik az egekben vannak, az asztalra alig akarnak letenni valamit, és közben el vannak maguktól szállva, és sajnálják magukat.”

        Azért ez csak az egyik része, bár nem tudom mekkora. A mai fiataloknak – köztük nekem is – esélyük sincs saját lakásra, hacsak nem felsővezetők, vagy segítenek a szülők. (Jó, van esélyem, de csak mert megváltoztattam a játékszabályokat, de ezt nagyon kevesen tehetik meg. Tehát pont én a kivétel vagyok, mely erősíti a szabályt.)

        Az albérlet természetesen butaság, úgy ahogy mondod. De ma az állások bizonytalanok, az árfolyam is változó, szóval könnyen lehet, hogy holnapután ugrik az ingatlanod, melynek a részleteiért gürizel.
        Mi a megoldás? Az hogy a pasi anyucival lakik és gyűjtöget, hogy elkerülje a hitelfelvételt. Hoppá, de erre mit is mondanak a Hölgyek (úgy általában, de nem általánosítva, tehát AZOK a hölgyek, akikről szól a mondat alanya): Ez a pasi 30-35 évesen még az anyjánál lakik.

        Idézve itt valakit: Maaargit! Nooormális? 😀

        És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van ha mégis rászorul az albérletre, mert anyuciék közelében nem talált állást (és legalább az albérletet nem olyan gáz elveszíteni mint a hitelből vett ingatlant)…

        Szóval kicsit reálisabban kéne szemlélni az életet, kedves Hölgyek (akik inget viselnek). És szövetségnek tekintetni a párkapcsolatot, nem szolgáltatásnak.

        Reply
        • anika 2012. April 16. Monday 19:09

          Dreen, értelek, és elfogadom, hogy Ti jobban ismeritek a mai fiatalok helyzetét. Nekem a gyerekeim még nem fiatalok, én meg már nem, sajnos :). Amúgy én is laktam albérletben, jó hosszan. Pénzkidobás volt. De esélyem nem volt másra. Ha ma kezdenék, külföldre mennék dolgozni, és pár év alatt összeszednék némi pénzt, nyelvtudást, aztén vennék itthon kicsi lakást, és bevállalnáma hitel kockázatát. úgy vagyok vele, hogy állás mindenképp kell, az nem lehet, hogy én állás nélkül maradjak, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, így voltam ezzel mindig, én mindig kicsit pánikban csináltam mindent, nem ok nélkül. De mai eszemmel albiba nem mennék, akkor is kár volt pazarolni rá. Igaz, akkor még olcsóbbak voltak azok is. Együtt laktam egy csomó idegennel. Ők párban, én – akkor is – egyedül. Rémes volt, nagyon utáltam, fuj. Rossz emlék, szerintem ezért is vagyok albérlet-ellenes. Persze ettől még lehet, hogy igazad van. A szülőkkel lakás ma már 30-ig belefér. Pont most jelent meg a statisztika erről, majd megkeresem. Az egyetemet végzettek 25 évesen kezdenek dolgozni. szóval értem én, amit mondasz, persze, de én ma a külföldi munkát választanám. De utána hazajönnék!

          Reply
          • Hrdlicka 2012. April 16. Monday 19:58

            Szia anika, annyit fűznék hozzá a lakásvásárlási projektötletedhez, hogy az érem másik oldala az, hogy ha lakást veszel amiben laksz is akkor azon nyomban röghöz kötöd magad. Ha elveszted az állásod és költöznöd kell , mondjuk egy új munka miatt egy másik városba akkor bizony elég nehéz helyzetben vagy – eladni a lakást, kiadni stb.. – a fejlett nyugati országokban ezért már régóta nem divat a saját lakás vásárlása a bérből és fizetésből élők körében. Igaz az is, hogy nem gond jó színvonalú és árú bérlakást találni, mert nagyon jól finanszírozza ezek építését az állam. És nagyon jól ki vannak dolgozva a bérbeadás-vevés jogi feltételei is. Itt Magyarországon sajnos nincs meg ez a lehetőség. Az is igaz, hogy a legtöbb új lakás Magyarországon minőségileg is gyenge, nem érdemes megvenni, csak a gond van vele, a folyamatos fentartással is, mert a házkezelési törvények is bénák, messze elmaradnak a fejlett európai országok gyakorlatától…

            Reply
          • Dreen 2012. April 17. Tuesday 13:57

            Anika, az a vicces, hogy ha mások is hasonlóan gondolják (hitelfelvétel és albérlet helyett külföldre mennek gyűjteni), akkor ergo a jó partik külföldön vannak, és ezért szívunk mi itt amiatt hogy “nincs egy rendes pasi/nő”. 🙂

            Szerencsés esetben visszajönnek. És szerencsés esetben még nem telt el annyi idő, hogy elegendően visszajöjjenek. Viszont, ha matematikailag nézzük, akkor a “jó partik” egy jelentős része folyamatosan külföldön tartózkodik (csak épp folyamatosan – jellemzően félévenként – fluktuálódik) így társkeresés szempontjából nem elérhető.

            Kedves Anika, inkább ne beszélgessünk, mert csak lehangoljuk a többieket. 😀

            Kérdés, hogy mekkora ez a jelentős rész. Nem mindegy hogy 10% vagy 50%. 🙂

            Reply
          • anika 2012. April 17. Tuesday 14:08

            Dreen, válasz neked (tök béna, hogy nincs több válasz gomb). Szóval pont azt akartam írni, hogy szerintem azért is em elérhetők a jó pasik/nők, mert sajnos nagyon sok közülük külföldön van!!! Az én ismeretségi körömből (lennék én kerítő is, ha az másokat boldogít) egyszerűen ki van lőve vagy 6 csaj, és két srác… Mondjuk van egy harmadik is, aki kintről szerzett itthoni barátnőt… Távkapcsolatuk lett, de szerelmesek, szóval most még működik.

            Amúgy meg a “ne keserítsük el a többieket”-hez azt fűzném hozzá, hogy vannak problémák, és elkezdjük őket tudomásul venni, akkor előbbre vagyunk, mint ha nem akarunk róluk még tudomást venni sem (és annak ellenére megvannak, és nehezítik az életünket, sőt).

            Reply
    • Hrdlicka 2012. April 16. Monday 09:37

      Hello anika, tök jók ezek, amiket írtál, bár a kérdésem nem pont az volt, hogy hol lehet megtalálni őket de örülök, hogy írtál erről is, ebben az egymás megtalálásában nagyon jól látod a helyzetet. Sztem Andi pont olyan rendezvényeket akar szervezni, ahol találkozhatnak a társkeresők, az írásodban van néhány igen jó ötlet, reméljük neki is megtetszik egyik-másik és meg is szervezi…
      Én pedig igazából azt szeretném megtudni, hogy az “igényes, jól képzett nők”, akiknek volt és van is lehetőségük ismerkedni, miért nem keltek el eddig, 35-40 éves korukban miért hajadonok még és miért ilyen vannak ilyen sokan?

      Reply
    • András 2012. April 16. Monday 10:52

      Ez a “különb vagyok én mindenkinél, kéremszépen!” mentalitás egyszerűen lenyűgöző! Kevésbé – de azért valamelyest mégiscsak – önimádó vagyok, érdekes, hogy nekem is nehéz volt megfelelő társat találnom, de mégis sikerült. Ez a hatalmas egó egyszerűen kizárja az objektív ismerkedést. De legalább lehet panaszkodni, hogy milyen nagyon igazságtalan az élet, naés a férfiak… hát jobb nem is beszélni róluk! Nahallod!

      Reply
      • anika 2012. April 16. Monday 11:10

        Ó, egy “szuper vagyok” alapállású egoistával én kiegyeznék! De a pasik egy “szuper vagyok” alapállású nővel nem biztos, hogy tudnak/akarnak mit kezdeni :). Én nagy ívben elkerülném a túl öntudatos csajokat, ha pasi lennék. És nem azért, mert pasiként nem akarnék házimunkát végezni a feleség helyett (bár nem biztos, hogy nem akarnék), hanem mert nekem nem jön be ez a leosztás. De én felvállaltan konzervatív vagyok, tehát lehet, hogy nem mérvadó, hogy én személy szerint hogy lennék/vagyok ezzel.

        Reply
    • Dreen 2012. April 17. Tuesday 14:13

      Anika, “A gátlásos, visszafogott, intelligens, megbízható fiúk elkelnek hamar.”

      Bár így lenne… 😀 Sajnos nem képviseled a nagy átlagot. A nagy átlag számára a gátlásos, visszafogott, intelligens, megbízható fiú nem férfi. 😉

      Mindenesetre ez talán biztató a számodra. (Felveti a lehetőségét annak, hogy tévedsz olyasmiben, amire a saját esélyeid meghatározását alapoztad.)

      Reply
      • anika 2012. April 17. Tuesday 14:17

        Ó, én sokszor lettem ilyen pasikba szerelmes. De nősnek bizonyultak!!! Csöndes, jó fej családapák voltak. Mondjuk én a nagydumás idiótákat mindig nagy ívben elkerültem, de szerintem ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül!!! Nem a dumagépek azok, akiket hosszú távra akarnak a lányok. Ahogy nőből sem a szőke bombázók szoktak hamar révbe érni…

        Reply
  7. LeRoiSoleil 2012. April 16. Monday 10:01

    Sziasztok,

    Anika hozzászólásait én is kimásoltam,a magállapításait kőbe kéne vésni, tananyagként.-)))
    Jómagam 40-es,vezetőbeosztásban lévő férfi vagyok,nős,családos, éppen ezért pontosan ismerem a helyzetet itt a pult másik oldalán. És valóban így van ahogy Anika írja, ehhez túl sokat nem kell hozzátenni,legfeljebb az az ő szavait ismételgetném vagy tőle idéznék.-))
    Túl sok mindent írt ahhoz,hogy most visszautalgassak az összes találó megállapítására,ezért nem is eresztem bő lére a mondandómnak ezt a részét.
    Az elejére kanyarodnék vissza,és ahhoz tennék hozzá egy gondolatot,amit a saját tapasztalataim is alátámasztalak: tényleg nincs szükség csajozós trükkökre,csajozós dumákra,univerzális Bölcsek Kövére… ,a legtöbb amit egy férfi tehet azért,hogy sikeres legyen a nőknél,az a saját magába fektetett energia. Értelmes beszéd,empátia, elfogadható küllem,(nem kockahas,csak valami kulturált kinézet),némi egzisztencia és ambíció. Ha ezek megvannak,nem létezik,hogy ne akadjon bele az emberfia egy társra/partnerre vágyó normális nőbe. Ne feledjük,hogy mi csak az érem egyk oldala vagyunk,a másik oldalon ott a nő,aki ugyanígy vágyik az érem másik felére,mint mi.

    Reply
    • Randi Andi 2012. April 16. Monday 10:48

      LeRoiSoleil, megkérdezhetem, hogy 40-es családos emberként mit keresel egy társkeresőknek szánt oldalon?
      Pusztán szakmai kíváncsiságból! 🙂

      Reply
      • LeRoiSoleil 2012. April 16. Monday 10:53

        Persze hogy megkérdezheted…
        Valamilyen oknál fogva egyszer megtalált egy promóciós emailed,aztán azóta olvasgatlak. De regisztrálva nem vagyok..
        El is mehetek ha gondolod.-))))

        Reply
      • András 2012. April 16. Monday 10:55

        Pusztán szakmai kíváncsiságból bárki fenn lehet ezen az oldalon, nemdebár? A párom is olvasgat a feminán, meg itt-ott mindenféle okos, meg ostoba pasizós cikket, az sem tilos, pedig lassan 3 éve együtt vagyunk 🙂 Sőt ha jól emlékszem, még ezt az oldalt is ő ajánlotta a figyelmembe, amikor elindult.

        Reply
      • anika 2012. April 16. Monday 11:00

        Teli van a net negyvenes családos társkeresőkkel. Mi ezen a meglepő? Attól, hogy valaki nem hagyja el gyermekei anyját, akivel esetleg pocsék a házassága, attól még lehet igénye egy másik nőre. Az más kérdés, hogy ez így helyes-e vagy se, meg hogy ez a két érintett nőnek milyen, a pasinak milyen, stb. De az, hogy a jelenség létezik, az kétségtelen. És én nagyon óvakodnék ítélkezni bárki fölött!!!

        Reply
      • kajak 2012. April 17. Tuesday 11:25

        Napkirály, lebuktál!

        Reply
  8. András 2012. April 16. Monday 11:04

    Kicsit eltévedtem a sok előző komment között, mire ideértem a lap aljára. Szerintem nem egy alfahímtől kell ellesni az ismerkedés művészetét. Mint ahogyan nem egy bérgyilkostól kell megkérdezni, hogyan kell levágni egy csirkét. Nem ugyanaz a célcsoport. Nem ugyanaz a céljuk.

    Hatalmas tévedés azt gondolni, hogy egy fél óra alatt “bárkit” (azért azt megnézném, hogy egy nyilvános helyen kívül ez a fickó hogyan érvényesülne…) ágybadöntős embertől el lehet lesni, hogyan kell megismerkedni egy olyan nővel, akit sekélyes egyéjszakás kalandokra sosem lehet rávenni (vagy ha mégis sikerül, annak nagy törés lesz a vége). Szóval lehet, hogy ez az alfahím jól el tud jutni az ágyig, de egy hosszútávú kapcsolatig lehetetlen ugyanazon az úton eljutni. Mint ahogyan a New-York-ba vezető úton sem lehet eljutni Pekingbe…

    Reply
    • Zsolt 2012. April 16. Monday 13:59

      A példádnál maradva: egy hosszútávú kapcsolatban is el kell jutni az ágyig, ahogy el is kell tudni kezdeni az ismerkedést. A cél pedig mindegy. Nem attól lesz komoly egy kapcsolat, hogy te komoly szándékkal állsz neki. Sőt, sokszor inkább pont fordítva van.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Hrdlicka 2012. April 16. Monday 14:48

        Zsolt, köszi a megnyugtatást, akkor nem kell aggódnom, mégis csak normális lehetek…:-) (arról, amit írtál arra van egy konkrét esetpéldám, ez jutott most eszembe… )

        Reply
        • Zsolt 2012. April 16. Monday 15:40

          Igen, bár szerintem te meg kicsit túlzásokba eshetsz:). Bár ha jól nézel ki és bejössz a lánynak akkor voltaképpen ez nem gond. De nem volt olyan, akinek túl gyors vagy túl intenzív volt az előadás?

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Hrdlicka 2012. April 16. Monday 17:43

            Hello Zsolt, nem teljesen világos a kérdésed, de nem is itt fejteném ki a választ, ha küldesz egy emailcímet akkor ott eszmét cserélhetünk erről.

            Reply
          • Zsolt 2012. April 17. Tuesday 08:57

            A kérdés arra vonatkozott, hogy az a stílus, amit képviselsz a randikon (nyomulósabb, szex centrikusabb) nem túl gyors-e vagy intenzív a nőknek? Vagy csak olyanokkal találkozol, ahol ez már látszik, hogy nem lesz gond? Az email cím kicsit macerás, mert nem szeretem kiírni. Ha nem akarsz itt válaszolni és téged nem zavar ha látszik itt az emailed, akkor megírom ugyanezt a címedre.

            Üdv: Zsolt

            Reply
    • Hrdlicka 2012. April 16. Monday 14:43

      András, véleményem szerint minden “ágybadöntős” ügy egyéjszakásnak indul… aztán majd kiderül, hogy többéjszakás lesz-e és hogy ezek az éjszakák milyen időtávon valósulnak meg. Tapasztalatom szerint a nők sokkal inkább akarnak azzal a férfivel hosszú távon együtt maradni, akivel már lefeküdtek. Ja, és tudok olyan nőket is, akik nyilvános helyen, és elég volt nekik kb. 2 perc is:-) (és nem a hivatásuknál fogva:-))

      Reply
      • kajak 2012. April 17. Tuesday 11:27

        “A nők sokkal inkább akarnak azzal a férfivel hosszú távon együtt maradni, akivel már lefeküdtek” Egyetértek, mint nő. Fiúk, ne töketlenkedjetek sokat!

        Reply
      • Hrdlicka 2012. April 17. Tuesday 16:06

        Zsolt, úgy látom a rendszer kimoderálta az előző hozzászólásom a címemmel, most leírom máshogy: hrdlicka kukac freemail pont hu

        Reply
  9. anika 2012. April 16. Monday 12:47

    Zsolt, zártkörű a fórum, de ha nem lenne az, akkor sem adnám ki őt a háta mögött, szóval semmiképp nem adnám meg a linket. Amúgy találnál ott kb 10 nőt, akik mind hasonló stílusban beszélgetnek. A többiek “kikoptak” :). Illetve mi koptunk ki valahonnan, ahol megjelent egy csomó fiatal szélsőjobbos. Ez nagyon rég volt. De annak a nagyon régi fórumnak soha sehol nem adjuk meg a címét, mert mindannyian szégyelljük kicsit, hogy ott valaha is jártunk. bár nem tudhattuk a jövőt, hogy mivé fog válni. Mi azért mentünk külön fórumra onnan, és tettük zártkörűvé, mert az a fajta gondolkodás, ami igazából nem sorolható sehová, az sok emberből ellenségeskedést vált ki, mi voltunk végül azok, akiket már mindenki támadott. Mi olyan összetételű társaság vagyunk, aikik sehová sem tartoznak politikailag. Néha Magyar Nemzetet linkelünk be egymásnak, máskor pl HVG-t, és mindegyikről el tudunk vitatkozni kultúráltan. Ez egy kb 10 éve együtt lévő társaság, már-már klub :). Kár, hogy csupa nő!!! A többség egyébként nálunk idősebb. Voltak férfiak is eleinte, de megunták, mert valahogy az indulatok nem jelentek meg ebben a beszélgetésben, és nekik ez kevés volt. Volt küztük, aki visszament a régi fórumra, többé nem is hallottunk róla. Mindegy. Lényeg, hogy rutinos fórumozók vagyunk, rengeteget írunk egy-egy témáról, aztán néha hetekig semmi. VAnnak köztünk, akik más fórumon is ott vannak más témával (hoxa), többen is, én pl nem, én “kiélem magam” a hülye társkeresőkön, mert néha még megpróbálkozom újakkal. De semmi értelme, egyre inkább azt látom :(. És fogalmam sincs, minek lenne értelme. SEMMINEK!!! Ha még nem lennének gyerekeim, hanem sima család nélküli szingli lennék, akkor egy darabig nagyon el lennék keseredve, aztán irány a zárda, és ott segítenék, ahol tudnék, beutaznám a világot, jótékonykodnék, stb. De nem bánom, hogy inkább anya vagyok, még ha egyedülálló is. Lassan már az egyedülállóságot sem. Bár most már jó ideje tart, tisztára hozzám nőtt.

    Reply
    • kajak 2012. April 17. Tuesday 11:28

      Most hogy jön az alfahímhez a HVG szélsőjobbos fóruma?

      Reply
      • anika 2012. April 17. Tuesday 13:41

        Ez egy off-topik téma volt, korábbi eredetű témához kapcsolódva. Zsolt érdeklődésére válaszoltam csak, mert egy linket akart elkérni, amit nem tudok neki megadni.

        Reply
      • anika 2012. April 17. Tuesday 13:42

        És amikor elfogynak a témánál alul a “válasz” gombok, akkor sajnos kénytelen az ember úgy válaszolni, hogy már nem tud a feltett kérdéshez kapcsolódni. Szóval így jött ide ez a nem ide passzoló dolog.

        Reply
  10. anika 2012. April 16. Monday 19:29

    Dreen, én most már nagyon kíváncsi vagyok, hány éves vagy Te. Nem kérem, hogy írd meg az egész élettörténetedet, bár érdekelne természetesen, mint mindenkié, csak a korodat áruld már el légy szíves, mert szerintem nem mindegy. Ahogy olvasgatok itt, az az érzésem, hogy fiatal srácok és többgyerekes “matrónák” beszélgetnek, és csodálkoznak, hogy nem értik egymás szempontjait… A valóságban ez a két társaság maximum valami munkahelyen cserélne eszmét, vagy családi vacsorán, de így arctalanul a neten bárki bárkivel, és ez okozhat félreértéseket, sőt, sértődéseket is, amik a való életben nem történnének meg.

    Reply
    • Zsolt 2012. April 17. Tuesday 11:12

      Fiatal srácokat elég ritkán látok itt. Az itt lévő emberek zöme 30 és 50 között van valahol.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • kajak 2012. April 17. Tuesday 11:32

        A nők mindíg is érettebbek voltak a fiúknák. Biológiailag is…Sztem is egyidős a banda. Ezt dobta a gép 🙁

        Reply
        • Zsolt 2012. April 17. Tuesday 13:41

          Nem egyidős, mert azért egy harmincas egyedülálló pasi nem ugyanaz, mint egy 50-es elvált, (a gyerekek már kirepültek) nő. De még a gyerekeit egyedül nevelő 40-es is nagy különbség. Más életszakasz, más élettapasztalatok és más preferenciák. De azért sok témában ezek a körülmények nem számítanak. Az meg, hogy a nők érettebbek… Van olyan dolog, amit a nők komolyabban vesznek és van amit a férfiak. Mást tekintenek fontosnak a különböző nemek. Érettebbnek tekinteni egy nőt, mert ő családot és hosszú kapcsolatot szeretne, míg a férfiak többsége más dolgokra vágyik, nem túl bölcs dolog. Mind a kettőjüket a vágyaik vezérlik és ezért csak mások, nem pedig érettebbek mint a másik.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • anika 2012. April 17. Tuesday 13:44

            Ez sokmindenben igaz, de az nem oké, ha “mind a kettőt a vágyaik vezérlik”. A baj pont abból lesz, ha valakit családalapító életkorban még mindig a VÁGYAI vezérelnek. Az érettség pont az, hogy a vágyakon már túl látunk. De ez egy nehéz kérdés, mert vágy és cél között hol a határ, és miért van határ, stb… Erre pl nincs elméletem :p

            Reply
          • Dreen 2012. April 17. Tuesday 13:48

            A határ inkább abban rejlik, hogy mi vezérli a vágyai/céljai meghatározását. Élvezetek vagy önmegvalósítás.

            Reply
          • anika 2012. April 17. Tuesday 14:01

            Dreennek válasz: önmegvalósítás??? Nem magunkról szól a családalapítás! Illetve amíg bimbózik a szerelem, addig igen, de később már nem.
            Egyébként ettől is ilyen bonyolult az egész. Hogy régen a vágy hajtotta az embereket, összehozták a gyerekeket, megházasodtak, ami egy gazdasági egységet hozott így létre (családot). Ma meg már minden más, a VÁGY nem hoz óhatatlanul létre egy családot. Így aztán egyre kevesebb a család, és egyre keményebb elszánás kell az “önfeláldozó” családalapításhoz, család-fenntartsához. De hát régen nem tudatos önfeláldozásból tették, hanem egyszerűen jött a dolog, kvázi futottak az események után, sodródtak, nem agyaltak. Esetleg a szülők azok talán… de a fiatalok nem, ha megtehették. Mi meg itt össze-vissza agyalunk, tervezünk, önmegvalósítunk, nyilván nem olyan egyszerű… És minél igényesebb valaki, annál jobban megtervezi, túlagyalja, és közben a többiek előreszaladnak spontán…

            Reply
          • Zsolt 2012. April 17. Tuesday 14:01

            Szerintem a férfiak többségénél nincs olyan, hogy családalapító életkor. Illetve van, de az főleg a félelem és a szocializáció miatt jön el. Nem akarnak öregen egyedül maradni és mindenkitől azt látják, hogy a családalapítás a normális. A legtöbb nős hapsi meg a legszívesebben folyamatosan csalná a feleségét. Csak sok esetben erre nincs lehetősége, mert vagy nincs pénze vagy nem néz ki jól, esetleg erkölcsi alapon utasítják vissza. Kevés nő vállalná be, hogy szerető legyen, ráadásul biztos vagyok benne, hogy valamit valamiért alapon megy ez is. Egy tunya, csóró, átlagosan béna férjnek ugyan mennyi esélye van egy csinos szeretőre? Szinte semmi. Vágy és cél? A vágyainkból lesznek az életcélok. A nő azért alapít családot, mert vágyik erre és nem azért mert érett. A férfi meg azért húzza el a megállapodást minél későbbre mert vágyik a függetlenségre, szeret a maga ura lenni és minél több nőt ledönteni, ahelyett az egy helyett. Mielőtt valaki felháborodna, hogy ő nem ilyen, meg ez nem igaz, én is tudom, hogy vannak kivételek. De azért nem sokan. És ez nem véletlen.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Dreen 2012. April 17. Tuesday 14:07

            Anika, az önmegvalósítás lehet az is (sőt egy korban már szinte kizárólag az), hogy családot alapít. Ez egy döntés, és majdnem minden esetben az egyetlen ésszerű lehetőség az önmegvalósításra, a szellemi felnőttség velejárója (kivéve ha valaki valami nagy horderejűt képes véghez vinni, így az übereli a családalapítás vágyát és ez egy áldozat a részéről, viszont ők nyitottak lehetnek más gyerekét nevelni, de ez elenyésző).

            Persze tudunk sok olyan 40-50-es férfiról, aki még mindig 17-nek hiszi magát. Nem rájuk utalok.

            Reply
          • kajak 2012. April 21. Saturday 10:22

            Zsolt, már megint kezded 😀 A nők érettebbek, ez tény. Az, hogy te még csak virágról-virágra szállnál, egy dolog. Hidd el, húszévesen én is így éltem. Nálad sem fog ez örökké tartani. Nem amiatt vagyunk érettebbek, hogy családot szeretnénk, bár egy család nagy csapatmelót igényel, több erőfeszítést és áldozatot, mint egy félórás dugás. Az, hogy erre szzemély szerint neked nincs igényed, magánügy. Hidd el, mi sem szivesen szülünk, de ez van.

            Reply
          • Zsolt 2012. April 21. Saturday 10:55

            Jah, ha tény, akkor biztos úgy van:). Egyelőre csak az a tény, hogy nem tudni milyen értelemben tartod a nőket érettebbnek, ha most kilőtted a családalapítási dolgot.

            Az, hogy a férfiak nagy részét nem érdekli kifejezetten a család, a gyereknevelés és unalmas nekik egy nőt 20-30 éven keresztül döngetni az nem azonosítható be azzal, hogy “te még csak virágról-virágra szállnál”. Azt hinni, hogy ez majd változik az életkor hatásával az olyan csapda, amibe a nők könnyen beleesnek. Mert náluk ez a gyerekvállalási ösztön miatt így is van. A húszas években élvezték a férfiak figyelmét, flörtöltek, szexeltek, ismerkedtek. Aztán harminc felé vagy már korábban is elkezd pörögni az agyuk a gyerekvállaláson. Emiatt megváltoznak. De ez a férfiaknál nincs így.

            “egy család nagy csapatmelót igényel, több erőfeszítést és áldozatot, mint egy félórás dugás. Az, hogy erre szzemély szerint neked nincs igényed, magánügy.”

            Igen, az emberek pont arról híresek, hogy szeretik a nagy melót, áldozatot:). Igénye mindenkinek van rá, csak a férfiak a nő kedvéért teszik ezt, ha szeretik, vagy azért mert nem akarnak magányosan megöregedni, illetve minden ezt sugallja, hogy ez a helyes, következő lépés. De alapvetően nagyon kevés férfi vágyik egy gyerekre, inkább csak belenyugszik, hogy jó legyen, végül is ez az élet rendje. A nők viszont vágynak rá és komoly érzelmi intenzitás társul ehhez a témához.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. April 21. Saturday 13:00

            Zsolt: “A nők viszont vágynak rá, és nagyobb intenzitással csinálják”, valamint “a férfi a nő kedvéért megy bele” (bocs, hogy nem szó szerint idézlek, csak rövidítve).

            Ugye, hogy milyen másként rakta össze a természet a férfit és a nőt? Vajon miért? És vajon eljön valaha az a nap, mikor ez a különbség megszűnik? Kb akkor, mikor a férfiak megtanulnak szülni…

            Mondom ezt én, aki abszolút hagyományos nő vagyok, lennék, és szívem szerint hatalmas családot és hatalmas háztartást vezetnék, sorra szülném a gyerekeket, és a képzeletbeli férjemnek korlátlan szabadságot adnék, néha tőlem még csajozhatna is, hogy ne unjon rám. Ez egy vidám család lenne, nekem tetszene, és nem érezném áldozatnak magam, hanem kisebb hullámvölgyekkel, de alapvetően boldog lennék. Kár, hogy ilyen pasik ma már nincsenek. Félrelépés az van, de nagy családot fenntartani (cserébe szabadságot élvezni) a pasik zöme nem akar. VAgy igen, csak nekem nem volt szerencsém egy ilyen jó kedélyű vadászhoz.

            Reply
          • kajak 2012. April 24. Tuesday 10:19

            Zsolt,
            hozod a szerinted tipikus laza figurát. A világ tehet neked egy szívességet. Mondjuk ha körülnézek és látom a sok gyermekét egyedül nevelő nőt, látszik, hogy a te hozzáállásod van többségben. És ott tudod mi a szörnyű? Hogy a gyerekkel csesznek ki az apukák. Bele sem gondolnak, hogy a saját gyereküknek esetleg étel-ruha-tankönyv kell, ami komoly pénzekbe kerül, de persze sokkal kényelmesebb más puncikat hajkurászni, mint szembenézni azzal, hogy a gyerek felelősség, fel kell nevelni, és ha letojod, az önzés, mert ő még nem tudja magát eltartani! (Esetleg ha az interneten megismerkedik kedves öregurakkal, akik hajlandóak fizetni az együtt töltött időért).
            Már sokszor kérdeztem, de folyamatosan felmerül bennem a kérdés, hogy ezzel az önző hozzáállással mégis mit tudnál nyújtani te egy párkapcsolatban? Szerintem semmit, üres vagy mint a tök és max. a 20 cm-edért szánna rád időt pár nő. Mégis miféle lelki dolgot keresel egy párkapcsolatban, ha egyszerű dolgokat képtelen vagy átlátni, megérteni? Sok ilyen fiút ismerek, akik dettó ugyanilyenek mint te és egy szép napon jogosan megszivatja őket a Tündérkirálykisasszony, aztán csak nyalogathatod a sebeidet. Hahaha.

            Reply
          • Zsolt 2012. April 24. Tuesday 12:12

            Kajak,

            Nem én raktam össze ilyen vágyakkal a nőt és a férfit. Én csak leírtam a megfigyeléseimet. Inkább feljebb reklamálj.

            Azt a szöveget meg szerintem hagyjuk, hogy a férfiak nem veszik figyelembe, hogy a gyerek felelősség, stb. Egy nő milyen felelősségről tesz tanúbizonyságot, mikor a családfenntartás minden felelősségét a férfi vállára helyezi (nem dolgozik)? Illetve annyi gyereket akar szülni, amibe belerokkan a férfi és a családi költségvetés. Figyelmen kívül hagyja, hogy a válásnak is igen nagy esélye van, de azért ha utána nem jön ki a pénzből, az a férfi, meg az igazságtalan férfitársadalom hibája. Gondolkozott volna előre, figyelembe véve a lehetséges forgatókönyveket. Sajnálatos, de egy válás utána a férfi nem adhatja oda minden pénzét, ahogy eddig tette, mert neki is új életet kell kezdenie.

            A nők egy nagy része szülni akar és babázni otthon, a férfiak pedig hajtani a puncit. Egyik fél sem nagyon mond le a vágyairól és nem az van, hogy az egyik felelőtlen míg a másik felelősen gondolkodó. És persze sokan vannak, akik a lehetőségeikhez mérten vállalnak családot, a nő szülés után visszamegy dolgozni és nem esnek bele az érintett halmazba. Mint ahogy nem minden férfi csalja az asszonyt, mert a vágyait ők is le tudják küzdeni. Kérdés, hogy melyik halmaz lesz boldog. És ez sajnos nem egyértelmű.

            “Sok ilyen fiút ismerek, akik dettó ugyanilyenek mint te és egy szép napon jogosan megszivatja őket a Tündérkirálykisasszony, aztán csak nyalogathatod a sebeidet. Hahaha.”

            Részvétem, hogy ennyire megkeseredett lett az életed. De ne rám haragudj, nem én tettelek ilyenné.

            Üdv: Zsolt

            Reply
    • Dreen 2012. April 17. Tuesday 13:45

      Szerintem nem a korkülönbségekből adódik elsősorban a véleménykülönbség, hanem hogy a statisztika más és más szegmensére vonatkozó megállapításokat veszünk alapul. A telihold-megfigyelés tipikus esete; nem mindegy hogy a honnan nézzük. 🙂

      34

      Reply
      • anika 2012. April 17. Tuesday 13:57

        Dreen, még mindig nem válaszoltál, hogy hány éves vagy. Legalább kb mondd már meg, hogy mi és mi között.
        Amit meg írtál, azzal részben egyet lehet érteni, de ettől még számít az IS, hogy ki hány éves, és honnan jön. Más a “norma” az egyiknek, más a másiknak. Kor és társadalmi osztály (meg ország, meg vallás, meg ilyenek) igenis fontos egy ilyen beszélgetésben ahhoz, hogy értsük egymást. Ez szerintem nem kérdés. Úgy gondolom, általános nagy “kultúrák feletti” igazságok nincsenek!

        Reply
        • Dreen 2012. April 17. Tuesday 14:01

          Ott van az előző fenti kommentem végén. 😀

          Reply
          • anika 2012. April 17. Tuesday 14:02

            Jaaa!! NEm vettem észre. Szóval 34 vagy. Köszi.

            Reply
  11. kajak 2012. April 17. Tuesday 11:30

    Anikának azt üzenem, hogyha nem tudja elképzelni, hogy kerül valaki egy szilveszteri buliba, akkor szervezzen egyet ő a saját kéróján! És bízza meg a barátait, hogy hozzanak szingli férfiakat: garantált siker és hajnali gruppenparty! 😀

    Reply
    • Hrdlicka 2012. April 17. Tuesday 15:46

      A szilveszteri party engem is érdekelne anikánál, de nem a szingli-pasis-gruppenparty verzióban… tudom, van most ez a globális felmelegedés de hadd ne legyek mindenáron trendkövető…( Ha lesznek csajok, akkor jönnék)

      Reply
      • kajak 2012. April 21. Saturday 10:26

        Hrdlicka. Én is ott lennék hagyományosabb italozós-táncolós verzióban, csöröghetünk egyet. Az általad igényelt paraméterekkel rendelkezem és nem vagyok sem beragadt, sem múltsirató.

        Reply
        • Hrdlicka 2012. April 21. Saturday 14:20

          kajak, írj a hrdlicka kukac freemail pont hu címemre és egyeztessük a csörgést.

          Reply
  12. anika 2012. April 17. Tuesday 13:52

    Egyébként egy kérdést akartam feltenni, csak már vagy 20 perce hiába keresem, hogy ki írta azt a mondatot, amihez kapcsolódnék. Valamelyiktek azt írta, kifejezetten 35-40-es jól képzett, egyedülálló nőt keres.
    Amióta olvastam, azóta mozog a fejemben a kérdés, hogy miért pont 35-40-est?
    A lányok mindig attól félnek, hogy 35-40-es korukig nem találnak párt, és ebben a korban meg már a kutyának sem kellenek majd. Én is féltem ettől! Ebben a szüleink “vénlány maradsz” intése is szerepet játszik, meg a biológiai óra is (40 táján kezdődik a változókor, addigra gyerek vagy van, vagy már nem könnyen lesz). Szóval ez az a kor, mikorra az egyedülálló nő már teljesen leírja magát, esetleg elcsúful (nem kevés néz ki jóval idősebbnek ekkor már), megkeseredik, amiért nem “kelt el” időre. Szóval míg mi nők azt hisszük, hogy a 35 fölötti “vénlány” a legcikisebb pozíció, addig van, aki pont az ilyen csajokat hajtja??? A kérdésem az, hogy miért? Számomra az a logikus, hogy tényleg ez az a kor, mikor már nagyon nehéz valakinek “eladni magát”, főleg ha nincs még gyereke, vagyis “néni” korban még a szülei tehetetlen, el-nem-kelt “kis”lánya. A teljes kudarc. Ki és miért akar pont ezzel a körrel ismerkedni? Értem, hogy a férfi nem akarja más gyerekét nevelni, de azt nem értem, hogy egy negyven felé járó egyedülálló pasi miért nem a huszonéves lányokat keresi inkább? Én huszonéves lányként annyira szerettem volna egy érett egyedülálló férfit találni. Egy 30-as évei vége felé járót, aki már érett a házasságra, a gyerekre, aki már kitombolta magát, de még nem “agglegény”, csak hagyott magának időt, de még nem a szerencsétlenségig.

    Reply
    • Hrdlicka 2012. April 17. Tuesday 15:55

      anika ezt én írtam, ebben a kategóriában keresek nem feltétlenül gyermektelent, hanem szinglit. De kőkemény szinglit, nem olyat aki még mindig az exével van elfoglalva ha fizikálisan nem is de gondolatilag… Feltűnt, hogy sok jó csaj van ebben a életkor kategóriában, jó alatt optikát is értek, rendezett életvitellel, jó munkával stb.aki még sohasem volt házas… (tavaly is bíbelődtem egy ilyennel de ő mégsem volt igazán szingli:-(( ) szóval azért érdeklődtem mert nem tudok rájönni, hogy az ilyen lányok miért nem keltek el, ill. ha volt komoly kapcsolatuk abból miért nem lett házasság? Én a közös gyermekvállalás érdekében forszírozom a 40 alatti hölgyeket… de nem bánom a kedvedért akár 35 év alá is lemehetek:-)))

      Reply
      • anika 2012. April 17. Tuesday 16:25

        Hát, 35 alatti egy van az ismeretségi körömben (se gyereke, se exe), majd a szilveszteri partyra elhívom, csak addig kéne egy nagyobb kéró, ahol egy buli-nyi ember elfér :). De addig még van 10 hónap.

        Sok nő azért van egyedül hosszan, mert fiatalon beleszeret valakibe, akitől aztán (lélekben) nem tud szabadulni. Nem feltétlen az exférje. Inkább valaki másnak a férje :-S… Nekem is volt ilyen korszakom fiatal koromban… És pont azok a lányok járnak így, akik az idősebb pasikat szeretik (akik már nősek addigra). Rengeteg ilyen lányt ismerek. És senki nem lelkiismeretlen csábító, aki direkt rosszat akar, hanem először szerelmes lesz, aztán jön a hideg zuhany. Néha nagyon későn. (A társkeresők különösen veszélyesek ilyen szempontból is, ld hölgyek leírásai ugyanitt egy másik topikban. Csak úgy sorjáznak a majdnem egyforma történetek, pont a múlt héten olvasgattam őket, és nem győztem számolni :(.)

        A nők nagyon bele tudnak ragadni egy-egy nem sikerült szerelembe.

        Én már rájöttem arra, hogy amíg az ember szíve foglalt, addig lelkiismeretlenség “másvalakit keresni”… Nagyon nagy fájdalmat lehet így okozni az újnak (aki esetleg szerelmes lesz). Teli a világ olyan szerencsétlen szerelmesekkel, akik leragadtak valakinél, aki sosem lesz az övéké. És valóban nehéz velük, főleg a lányokkal. Egy pasit könnyebb kimozdítani, de a nők nagyon kitartóak, akár megéri, akár nem. A nőket teljesen eluralják az érzelmeik.

        Ilyenkor jó, ha van az emberben egy kis korrektség, és nem hülyít senkit. De van pasi, aki meg azt nem tudja elfogadni. Van barátnőm, akit rajtam keresztül akartak megszerezni, de másnál volt a szíve, és ezt a srác nem akarta megérteni. Még ő sértődött meg. Pedig jobban járt… Nem értette, hogy neki is rossz lenne egy nővel, aki még mást szeret (az mindegy, hogy helyesen, vagy sem).

        Reply
        • Hrdlicka 2012. April 17. Tuesday 18:09

          anika ez remek, köszi, szted ezt hogyan lehet jól kideríteni már az ismerkedési fázisban,(tehát mondjuk az ismerkedési levelezés során) hogy 100%-ig új kapcsolatra kész a hölgy vagy ilyen “beragadt”? (egyszer már gondolkoztam azon, hogy az adatlapomat a kit keresek részben kiegészítem azzal, hogy csak lezárt kapcsolattal rendelkező hölggyel ismerkednék…ez jó ötlet?)

          Reply
          • anika 2012. April 17. Tuesday 19:08

            Hát, ez nem könnyű kérdés. Aki 35-40-es csaj még egyedül van, az – tapasztalataim szerint – már elrakott magának valami etalont, akihez képest senki nem elég jó. Általában ezért van egyedül az adott jó nő. Nem azért, mert ő (a jó nő) nem kell egy pasinak sem.
            Ha odaírod, az nagyon jó ötlet, engem pl visszatartott ismerkedéskor (mert nekem is ilyen problémám van). Aztán rájöttem, hogy senkivel nem tehetem meg, úgyhogy teljesen abba is hagytam, még mielőtt bárkit nagyon megszivattam volna. De nem mindenki rendelkezik ilyen önismerettel. Az a gáz, ha a csaj olyan típus, hogy hazudik magának. Nők között ez nagyon gyakori, és mikor te már rég látod a hibát, ő még akkor sem ismeri be, még saját magának sem.
            Egyszer egy cikket olvastam, hogy mikből derül ki, ha a delikvens még a régijénél van leragadva. Talán pont itt! Keress rá, szerintem itt volt.
            Jelek: sokat beszél az exéről (ismerkedéskor teljesen indokolatlan), nagyon tartják a kapcsolatot (ez sem túl érthető, ha nincs már érzelem), bizonytalan a veled való kapcsolatban, nem látsz rajta lelkesedést, halogatja a találkozásaitokat. A lelkesedés hiánya szerintem egyértelmű jel! Talán ez a legárulkodóbb.

            Reply
          • anika 2012. April 17. Tuesday 19:13

            És még valami: az ilyen ember (nő) alig várja, hogy valaki kiszabadítsa a szerelem börtönéből. Egy elég jó pasi ki tudja szabadítani, ha van hozzá türelme. Ez a kulcsszó. VElem (én már nem vagyok mai gyerek) már sok dolog megtörtént életemben, de vannak nem teljesült vágyaim is. Az is megtörtént már, hogy jött egy “jobb”, és végre lehullt a rablánc (és jött másik, de az nem volt reménytelen szerelem végre). Meg olyan is történt már, hogy vártam, hogy ugyanez megtörténjen, de nem történt meg, mert nem jött egy türelmes fickó. Aki egy szerelembe ragadt nő számára egyszerre tud vonzó, de mégsem fenyegető lenni, az ilyen: úgy néz a nőre, mint nőre (nem mint barátra), de érezteti, hogy nem hal bele, ha a csaj nem őt választja. Ha nem kell felelősnek éreznem magam az új hódoló boldogságáért, akkor könnyebben fogadom az udvarlását, a – nem tolakodó – figyelmességét. Ha tolakodik, vagy ha aggódnom kell amiatt, hogy megbántom, akkor inkább leépítem gyorsan. Ha erősnek érzem, akit nem kell féltsek magamtól, akkor örülök a kedvességének, és talán rájövök (amennyiben tesz érte), hogy ő is férfi! De ez nagyon nehéz. Sokszor a nő maga sem tudja, hogy most csak kihasználja a vigasztalót, vagy tényleg szereti. Na, ilyen házasságot is láttam már! Sose jött rá a csaj, hogy szereti-e a férjét. Azaz de: mikor a férjét valaki el akarta szedni tőle. Na, akkor rájött… Addig (éveken át) nem…

            Reply
          • anika 2012. April 17. Tuesday 19:29

            És még egy ötlet (bocs, hogy ilyen szakadozott). A “beragadt” csaj fogékonyabb az egyéjszakás kalandra, ami örömet okoz neki, de nincs felelősség, mint a komoly kapcsolatra. Én hiszek benne, hogy szexből indulhat komoly kapcsolat. A komoly kapcsolat alapja a kémia.
            Másrészt ha másik csajjal lát téged a becélzott “beragadt” nő, akkor vonzóbb vagy neki!!! Akár megkérhetsz egy ismerőst is, hogy játssza el a partnernőd szerepét, és ilyen pozícióból (lassan, ügyesen) könnyebben lehet a beragadt lányt magadba szerelmesíteni. Szerintem. Úgyhogy én azt mondom, nem reménytelen az ilyen lány sem.

            Reply
        • Hrdlicka 2012. April 18. Wednesday 07:59

          anika, köszi szépen, ez a “szakadozott” véleményed igen jól összefoglalt minden, ráadásul egy aktuális “ügyemhez” is igen jó támpontokat adott…

          Reply
          • anika 2012. April 18. Wednesday 08:13

            Még este egy valami eszembe jutott, csak már ki volt kapcsolva a gép: az ilyen nőnél az a jobb “ágyba vivő stratégia”, ha megvárod, míg ő akar téged. Amíg nincs így, addig ne látszódjon, hogy te akarod őt. A szerelmes típus nem könnyen adja meg magát, viszont ha már Ő AKARJA, akkor nyert ügyed van. “Másik nőtől hódítani el a pasit” sokkal nyugisabb az ilyen nőnek, mint ha valaki ŐT AKARNÁ. (Az inkább ijesztő, ha még van a lelkében egy régi.) Ezért írtam, hogy ha kapcsolatban élőnek tűnsz, az könnyebbé teheti az utadat. DE NEM BIZTOS!!! Szóval óvatosan.

            És még egy: ha kicsit bizonytalannak tűnsz, nem nyomulsz, és főleg nem vagy következetes (még a szex előtt), az felizgatja, attól rád kattanhat.
            De szex után már nem szabad bizonytalankodni. A nő szex közben vagy beleszeret a pasiba, vagy ha nem, azt úgyis észreveszi az ember.

            Reply
          • Hrdlicka 2012. April 19. Thursday 10:47

            anika, a “beragadt” lányokkal kapcs. jutott eszembe nekem egy kérdés: Szerinted hogyan lehet kiszedni a vacak kapcsolatából az ebbe” beragadt” lányt? Aki már többször ki akart lépni, de nem tudott valamiért és már meg is volt vele az első éjszaka ? Tovább is mennék, mi a véleményed, ha ilyen éppen kapcsolatból kilépő, kilépni akaró nőről van szó, hogyan lehet megállapítani, hogy a notórius félrelépő vagy az egyszeri félrelépő típusba tartozik a lány?

            Reply
          • anika 2012. April 19. Thursday 11:10

            Hrdlicka, ezek nehéz kérdések. Félrelépés ügyben azért nem tudok semmit, mert én nem lépnék félre se egyszer, se többször. A nők akkor fekszenek le valakivel, ha vonzódnak hozzá. Amennyiben jó volt az illetővel, úgy hajlamosak bele is szeretni… Aztán hogy az ex-hez ezek után miért megy vissza újra meg újra, azt így nem lehet kitalálni, hogy nem ismerem a konkrét esetet. Én is be vagyok ragadva egy kapcsolatnak látszó dologba (amúgy nem az), és nagyon rossz, de mégsem vagyok képes kilépni belőle, és magam sem tudok rájönni, hogy miért, és hogy hogyan lehetne mégis kijönni. Teljesen el vagyok kötelezve valaki felé, holott kapcsolat az igazából nincs is. És mégsem lehet kirángatni belőle, többen is próbálták már, hiába, egyedül is próbáltam már, szintén hiába. Nekem lenne jó, ha elmúlna ez a szerelem, de nem tud, egyszerűen nem tud, hiába nem jó nekem. Most is épp ezen kesergek itt magamban… (ilyenkor járok fel erre az oldalra, mikor több napon át mélypont van, és vigasztal, hogy másoknak sem jobb. Mióta hozzá is szólok, azóta az is jól esik, hogy beszélgetünk).

            Nincs ötletem. Ha lenne, magamon is alkalmaznám…

            Reply
          • anika 2012. April 19. Thursday 11:14

            Én egyébként azért ragaszkodom ahhoz, akihez ragaszkodom (fölöslegesen), mert úgymond verhetetlen, egyszerűen a közelébe sem jön senki. Én minden pasinak azt javasolnám, hogy velem ne vesződjön, kár a fáradságért, én reménytelen eset vagyok. Ezért is adtam fel a társkeresést, hogy nehogy valakit véletlen megszivassak, kihasználjak. Inkább maradok egyedül, jobb az mindenkinek. Úgyis van dolgom épp elég (bár azért beleférne egy szabadidős partner, szóval ez nem érv, csak vigasztalom magam)… Ha valakinek van ötlete, én is várom!

            Reply
          • Hrdlicka 2012. April 19. Thursday 12:56

            anika, jééé, hát amit írsz a Te “kapcsolatodról” az kísértetiesen hasonlít ehhez az én ügyemhez… Talán segítene Neked, ha ismernéd az én “előzményeimet” sztem nagyon tanulságos. Ha van rá keresleted átküldöm emailben…irhatsz az enyémre hrdlicka kukac freemail pont hu …

            Reply
      • kajak 2012. April 21. Saturday 10:28

        Sztem azért nem keltek el, mert a pasijuk töketlenkedett és inkább még papírrepülőkkel akart játszani, vagy kisvonatozni, vagy mittudomén. És ez sajnos nem vicc.

        Reply
  13. anika 2012. April 17. Tuesday 14:10

    Dreen, ez megint Neked: szerintem azért ne beszélgessünk (ha ne beszélgessünk), mert tökre elegem van abból, hogy elfogynak a válasz gombok… Tisztára felidegesített már.
    És még azt akartam, hogy elképesztőek a tudományos megfogalmazásaid :). Egy matematikus ismerősöm szokott mindig így beszélni.

    Reply
    • Dreen 2012. April 17. Tuesday 14:17

      Anika, csak irónia volt, hogy ne beszélgessünk. 🙂 (Ne vedd magadra!)

      Elnézést a tudományos megfogalmazásokért, néha elszalad velem a ló. De mondj biztatót: a matematikus ismerősöd már elkelt, ugye?

      Reply
      • anika 2012. April 17. Tuesday 14:24

        Felnőtt férfi, érett családapa :). De ha gondolod, megkérdezhetem :p…

        Reply
      • Dreen 2012. April 17. Tuesday 14:32

        Ez biztató, köszönöm. 🙂

        Reply
  14. JunoJuti 2012. April 18. Wednesday 14:58

    Kedves Fórumozók!

    Pár napja nagy lelkesedéssel olvasom a bejegyzéseiteket. Gratulálok Randi Andinak, hogy ezt megtehetem!
    A gondolatokból csak találgatni lehet, hogy mely korosztályba tartozhat az írója. Felmerül bennem, hogy szabad e egy senior korban lévő társkereső nőnek beírni? Érdemes e véleményét kifejteni, netán a tapasztalatait megosztani az olvasóval. Bekapcsolódna e a párbeszédbe az 50+ korosztály nő/férfi tagja?

    Szerintetek?

    És Andi, szerinted?

    (Lehet, hogy kellene egy külön senior fórumot inkább nyitni, vagy csak én vagyok itt közülük? Pedig nagyon sokan vagyunk mindkét nemből tarskeresők.)

    Reply
    • anika 2012. April 19. Thursday 11:17

      Kedves Juno!
      SZerintem igazad van, tényleg jó lenne egy senior fórum, nem nagyon beszélgetnek a seniorok és a juniorok itt, de ha mégis, akkor nem értik egymást. Ez szerintem érthető is, nem sok közös vonás van a kétfajta társkeresés között, nagyon nem mindegy, hogy családot készül alapítani valaki, vagy időskori barátot keres egy tönkrement házasság (vagy megözvegyülés) után. Amúgy meg a két korosztály stílusa is egészen más, nem is egy nyelvet beszélnek, nézd meg a hsz-ket néhány “korosabbak által látogatott topikon”, és pl ezen. Két külön világ.

      Reply
    • kajak 2012. April 21. Saturday 10:32

      Szerintem teljesen jó, hogyha beszólnak a seniorok, sőt! A párkapcsolatban élők véleményére is szükség van! (Egyik csoporthoz sem tartozom.) Szerintem semmi baj a több szem többet lát elvvel, és őszintén: a saját korosztályoddal csak ugyanazokat a problémákat görgetitek, ahelyett, hogy egy tapasztalt tanácsra eldobnád az egészet. Persze, ha az idősek társkeresési céllal jönnek ide és unják a szingli yuppiek kioktatásait, akkor igen, kell egy senior társkereső fórum.

      Reply
  15. Cougar nő 2013. March 2. Saturday 03:36

    Imádom az alfa hímeket 🙂 jaaj Andi jó lenne ha informálnál olyan alfa hímekről is akik bétákból, gammákból lettek azzá. Illetve én úgy tudom, hogy egy idő után szelidíthetőek a skalp vadász alfák, legalább egy biztonságos párkapcsolatba, ez igaz?

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.