05 Dec

Olvasói levelet kaptam egy elkeseredett férfitól, Timonytól, akinek elege van az online társkeresésből. A következőket írja:

 „Kedves Andi!

 Talán nem egyedi a problémám . Kíváncsi lennék a véleményedre . Bő három éve próbálok társat találni internetes társkeresőkön . Több oldalon próbálkoztam , párhuzamosan is . Az idők során (egy idő után kezdtem összeszámlálni) több mint 1000 (!) korombéli hölgynek küldtem bemutatkozó levelet lakhelyem kb 70 km-es körzetében és próbáltam felhívni a figyelmüket magamra és a társkeresős profilomra . Az eredmény katasztrofális . A hölgyek legalább 90 százaléka még a profilt sem nézi meg , sokan a levelet sem olvassák el . Mondjuk ötven hölgyből talán egy aki hajlandó pár szavas levélben utasítani el . Két kezemen meg tudom számlálni azokat akik érdeklődtek irántam és ebből egy kezemen azokat akik találkozni is hajlandók voltak , igaz második találkára már senkinek nem voltam jó . Saját önálló elhatározásából pedig senki nem akart megismerkedni velem.”

Mielőtt még belekezdenék a válaszba, tisztázzunk valamit: egy levél alapján lehetetlenség megállapítani, hogy pontosan mi lehet a probléma, és inkább csak általános meglátásokat lehet leírni saját randigurus tapasztalataim alapján. A személyes konzultáció vagy tanfolyamok azok a helyek, ahol ennél mélyebbre lehet menni az elemzésben. Nem vagyok sem jós, sem távgyógyító, szakemberként felelőtlenség lenne a „tutimegmondó guru” szerepébe helyezkedve osztani az észt. A fenti levélhez ennek fényében a következőket tudom elmondani:

 

Társkereső statisztika

Az online társkeresőkre, sajnos vagy nem sajnos, igaz a nagy számok törvénye. A legtöbb társkeresőnek rengeteg idejébe és energiába kerül a randikat összehozni, keresztbe-kasul „lövöldözik” egymást a regisztrált tagok, és nem mindig annak írunk, aki válaszolni szeretne nekünk. Tuti adatlap, 100%-os válaszolást produkáló bemutatkozó levelek nincsenek, viszont több ponton is növelhetjük az esélyt a társtalálásra a folyamat során. Ugyanígy több ponton is elszúrhatjuk az egészet, ezért érdemes ezekre a kritikus pontokra alaposan odafigyelni.

Timony esetében azonban az 1000 megírt levélből öt randi összehozása nagyon gyér eredménynek számít. Valami nem működik neki, tehát lássuk, hol lehet a hiba.

 

Adatlap

A levél alapján fogalmam sincs, hogy Timonynak milyen az adatlapja, hogyan próbálja „eladni” magát. Nem tudom, előnyös-e a fotója, hemzseg-e helyesírási hibáktól adatlapjának a szövege, jól van-e megírva. Amit azonban biztosan tudok, az az, hogy egy jól elkészített fotó nagyban megnöveli a válaszadási esélyeket, míg egy előnytelen kép elriasztja az esetleges jelölteket.

 

Bemutatkozó levelek

Nem derült ki, hogy a bemutatkozó leveleket személyre szabottan küldi, vagy sem. A személyre szabott, hatásos, figyelemfelkeltő tárggyal megírt leveleket nagyobb arányban nyitják meg, mint az elcsépelt „Ismerkednék veled/Kapcsolatfelvétel” tárgyúakat. Klienseim esetében találkoztam olyan csetlő-botló stílusban megírt levelekkel, amiből rá sem ismertem volna az illetőre. Ezeket javítva jó eredményeket lehet elérni.

Természetesen egy levél alapján az sem derül ki, hogy milyen Timony kisugárzása, hogyan viselkedik egy randin, mennyire vonzó személyiség. Annyi még kiderül a leveléből, hogy harmincas évei végén járó, független, jó keresettel rendelkező középfokú végzettségű férfi egy vidéki nagyvárosból, aki az édesanyjával él.

 

Pluszok és mínuszok

 Az online társkeresés sajnos szigorú műfaj: már az elején megadjuk a keresési és szűrési feltételeinket, ezzel aztán elkaszálunk egy csomó lehetséges jelöltet. Lássuk például Timonyt: nála a saját kereset mindenképpen plusz, viszont az édesanyával élés és a középfokú végzettség mínusz, ami a társkeresőket illeti (igaz, a lakhatás nem tartozik a keresési feltételek közé, viszont az első pár randin kiderül).

A harmincas nők nagy része szeretne családot alapítani, és ebben az életkorban kezd számítani, hogy ki mit tud letenni az asztalra, már csak azért is, mert a családalapításhoz biztos háttér kell, nagy mínusz tehát, ha valaki még mindig az utat keresi, vagy munkanélküli ebben a korban akit támogatni kell (Rengeteg olyan esetet látok, amikor a nő támogatja a férfit, mielőtt még belemennénk „a nőknek csak a pénz számít” típusú vitákba).

Timony esetében nincs erről szó, de sajnos az online társkeresőkben mindenki szigorúbban szűr, így már eleve a keresésekben sem jelenik meg azoknál, akik azt jelölték be, hogy ők csak diplomással kezdenének, akármennyire nem ettől függ egy párkapcsolat sikere. A nők nagyobb arányban diplomásak, mint a férfiak, ez tehát újabb akadály az egymásra találásban. Az édesanyával éléshez pedig olyan negatív képzetek társulnak, mint önállótlanság, „mamahotel”-ben a szolgáltatások (mosás, főzés, takarítás) elvárása, tehát ezt is ügyesen kell tálalni. A vidék is lehet hátrány, bár Timony azt írja, hogy nagyvárosban él.

A lényeg, hogy személyesen, például egy sportklubban ki tud alakulni a szerelem olyan felek között is, akik egymást az online keresőkön rég kiszűrték volna. Az online társkereséssel valahogy úgy vannak az emberek, hogy „ha már ide kellett regisztrálnom, akkor már igenis hadd válogassak”, és persze általában olyan szempontok szerint kezdenek el válogatni, ami egy párkapcsolat sikerében nem feltétlenül számít. Én arra szoktam biztatni mindenkit, hogy néha nézzen a szűrési feltételein túlra is, mert lehet, hogy a nagy szerelem pont ott várja.

Lehet szeretni, vagy utálni az online társkeresést, a szabályok viszont ezek, és rengeteg ember számára ez az egyetlen lehetőség a társtalálásra. Feltéve, hogy nyitott szemmel keres, kitartó, és tisztában van azzal, hogy neki mi számít.

 

Mi az, ami számít?

Hogy Stephanie Coontz történészt és családkutatót idézzem egy idén megjelent New York Times cikkből: „A boldog házasság legfontosabb ismérve nem az, hogy a feleség mennyire néz fel a férjre, hanem az, hogy a férfi mennyire figyel oda az érzéseire és mennyire hajlandó megosztozni a házimunkában és a gyereknevelésben.” Kár, hogy rengetegen ezt az igazságot csak túl későn ismerik fel és elvesznek a szűrési feltételek, listák és elvárások között.

***

 

Lehetsz akármilyen szuper társ, online társkeresésnél csak az adatlapod látszik belőled. Lehet, hogy azért nem válaszolnak Neked, mert gagyi az adatlapod? Szeretnéd hatékonyabbá tenni? Turbózd fel A Hatékony Adatlapírás Titkaival! Adatlapok videós elemzése, egy kis pszichológiai háttér, a Te szerelmi marketingstratégiád plusz egy munkafüzet, amelynek a végére elkészül a 2.0-ás adatlapod! Kattints a részletekért!>>>

189 Comments

  1. Lujza 2012. December 5. Wednesday 14:30

    “harmincas évei végén járó, független, jó keresettel rendelkező középfokú végzettségű férfi egy vidéki nagyvárosból, aki az édesanyjával él.”

    Az, hogy nincs saját lakása részemről nem azért “gond”, mert bármiféle anyagiakat érintő következtetésre jutottam volna az információ hallatán, hanem azért, mert ha mondjuk én pont a 70km-es körzetet meghaladó távolságban lakom és ha úgy alakulna, hogy nála alvós dolog, akkor én lehet, hogy nem szeretnék (még) a “mamával” megismerkedni, nem szeretnék semmilyen kötődést, vagy olyan hülye szokásaim vannak, ami feszélyezne másokat, vagy engem.

    (ezt azoknak, aki így ítélkeznek: a bankszámláján meg horror összeg van 🙂 )

    Reply
    • M Zsolt 2013. April 12. Friday 11:30

      Esetleg költözzön el és hagyja a szüleit éhen dögleni csak azért, hogy neked ne kelljen találkozni a mamával?

      Reply
      • Lujzaa 2013. April 18. Thursday 10:00

        Ez elég durcás hsz.:)
        Nem hiszem, hogy összefügg a kettő. Attól, hogy nem lakik a szüleivel, még támogathatja anyagilag, illetve látogathatja, törődhet velük, ha az egészségi állapotuk úgy kívánja akár napi szinten is.
        Tapasztalataim szerint írtam a hsz-em és bármennyire is megbotránkoztató, de szimpatikusabb egy olyan férfi, aki valamilyen szinten/módom megpróbálta “kialakítani” a saját életét (és szintén tapasztalatból írom, hogy a pasik is így gondolkoznak a bizonyos kor elmúltával is a szülőkkel lakó pasikról), persze akadhat speciális eset.

        Nem kell egyetérteni, de megsértődni sem szükséges, Te így látod, Én meg úgy. Ennyi.:)

        Reply
        • M Zsolt 2013. April 18. Thursday 12:15

          Nekem is szimpatikusabb egy olyan nő, aki nem akar rögtön beleülni a nagytutiba.

          Reply
          • Ács Éva 2013. June 28. Friday 11:14

            Kedves M Zsolt!

            Azért,mert nem tartom ideálisnak,hogy egy harmincas férfi az anyukájával él,még nem feltétlenül akarok “bele ülni a nagy tutiba”.Együtt lakás nélkül is támogathatja a mamáját,önállóan.

            Reply
            • Dániel 2017. November 5. Sunday 12:18

              Így van. Feltéve, hogy marad erre elég pénze az albérlet kifizetése után is, amire csak azért kell költenie, hogy ne csak valóságosan, hanem a látszat szintjén is önálló legyen.

              Ezért kell először megismerni a másikat, és utána ítélkezni. Különben nemcsak ő, hanem te is egyedül maradsz.

              Reply
              • Megmondóemberasszonyállat 2017. November 8. Wednesday 23:35

                Jó isten, komolyan ilyenek a mai pasik? Na megyek, és elimádkozok egy rózsafüzért hálából a férjemért!

                Reply
                • Zlatan 2018. January 10. Wednesday 22:08

                  A mai nők meg olyanok, hogy szóba nem állnak azzal, aki az anyjával él, de gond nélkül omlanak a karjaiba annak, aki a feleségével… további kellemes imádkozásokat kívánok! 🙂

                • Randi Andi 2018. January 17. Wednesday 15:25

                  Ne általánosítsunk! 🙂 Egyébként van valami igazság abban, hogy az, aki már volt házas (vagy épp házas) az sikeresebbnek tűnik a nők szemében, merthogy az már “bizonyított”, szemben azzal, akinek egy kor felett még nem volt komoly párkapcsolata, illetve aki még otthon él.

  2. Györgyi84 2012. December 5. Wednesday 17:09

    Kérem nem általánosítani, nekem például egyáltalán nem kéne egy diplomás! 😀
    Ja, és a párom azelőtt szintén az anyukájával élt; aki nagyon szépen megtanította őt arra, hogyan mosson, főzzön, takarítson magára… 🙂

    Reply
  3. Piroska 2012. December 5. Wednesday 18:08

    Szerintem sem a végzettség a fontos. De ha valaki nem egyedül él, az hátrány. Tudom, mert tapasztaltam. Én a lányommal és családjával élek. És szeretem a nyüzsgést. Régen ez természetes volt. Én nem akarok egyedül élni. A család az miért baj? Nem akarok férjhez menni. Sokan elfogadták a családom. Jól is érezték maguk velük. Megvan a saját szobám, tehát lehetünk csak ketten. Nem jelenti ez azt, hogy a lányomékkal kell élnie. Régen voltak nagy családok, akik együtt éltek és nem jelentett problémát. Megváltozott a világ. Mindenki egyedül élőket keres. Én már nem akarok gyereket, hiszen elmúltam 50. A fenti úr is lehet, hogy azért él édesanyjával, mert támogatja és nem azért , mert nem önálló. A középiskola sok ismeretet ad, azért mert valaki diplomás nem biztos, hogy okos és intelligens. Ezt tapasztalatból írom. Bizony nagyok az elvárások, de nyújtani is tudnak ezek az emberek? Vagy csak bele akarnak kerülni a készbe? A mai világban pont nem az a jellemző, hogy mindenkinek saját lakása, kocsija, nyaralója van. És sajnos sok 10 ezreknek ha volt is elveszítették. Gondolkozzunk már egy kicsit reálisabban! Igen van olyan is, akinek átmenetileg nincs munkája. Akkor ő rossz ember? A lakás, az egzisztencia a lényeg! Hol van a szeretet? A megbecsülés, az odafigyelés? Vannak dolgok, amik nem megfizethetők!

    Reply
    • Anjus 2012. December 5. Wednesday 23:59

      ez tetszik 🙂 és igaz!

      Reply
    • Randi Andi 2012. December 6. Thursday 10:53

      Piroska, lehet, hogy nem vagy harmincas és nem állsz családalapítás előtt, ezért nem érzed, hogy mennyire fontos az egzisztencia.

      Egy harmincas nő aki már családot, gyereket szeretne, és saját magának már megteremtette az életét és azt érzi, kezd kifutni az időből, természetes, hogy szívesebben (hangsúlyozom: SZÍVESEBBEN, tehát nem azt mondom, hogy MINDIG) választ olyan férfit, akinél nem kell még az alapok kialakításáért is megküzdeni (önálló lábon megállás).

      Könnyű az “emberi értékekről”, megbecsülésről és a többiről papolni nekik, de sajnos például a svájci frankhitelt nem lehet emberi értékekkel kifizetni, oda kőkemény pénz kell minden hónapban.

      Reply
    • Kata 2012. December 6. Thursday 12:37

      Sziasztok, lehet, hogy ez valakinek furcsán fog hangzani, de az, hogy a férfinek van-e diplomája, és saját lakása, az nem csak anyagi szempont egy nőnek. Arról van szó, hogy ha én, mint nő képes voltam valamit elérni, akkor olyan emberrel szeretnék kapcsolatot, a szintén képes volt erre. Tovább megyek, nekem ezerszer többet ér, ha kevesebbje van, de azt saját maga hozta össze, mintha kifejezetten gazdag, de azt mind a szülei rakták alá.
      A belső emberi tulajdonságok, a szeretet, a törődés természetesen a legfontosabbak, de ezek nagyon relatív tulajdonságok, és nem biztos, hogy az hivatkozik rájuk, akiben megvannak, hanem sok esetben inkább az, aki más “mérhető” előnyt nem tud felmutatni.

      Reply
      • Hrdlicka 2012. December 6. Thursday 22:03

        Mondjuk Magyarországon speciel nem nagy kunszt egy diplomát összehozni…

        Reply
        • Ebony 2012. December 6. Thursday 22:06

          Diplomája válogatja kedves Licka.:)

          Reply
          • Hrdlicka 2012. December 6. Thursday 22:36

            Nem. Sajnos nem válogatja, :-(kedves Ebony.

            Reply
          • Ebony 2012. December 6. Thursday 22:43

            Miért nem?

            Reply
          • Kata 2012. December 7. Friday 19:55

            Azért az orvosi diplomát nem hiszem, hogy mindenki olyan lazán meg tudná szerezni, s a műszakira is csak bejutni könnyű, végig csinálni már nem annyira. S van még néhány olyan hely, ahová agy is kell.

            Reply
          • Hrdlicka 2012. December 8. Saturday 18:53

            Hát erről a diplomakérdésről egy külön topicot érdemes nyitni, de nem itt, nem tartozik sztem az itteni fórumtémákhoz, én is csak úgy “első felindulásból” említettem meg. Úgyhogy sztem hagyjuk is… Ill. én biztos, hogy hagyom, mert a társkeresésben számomra fontos 3 kritériumban nem szerepel, hogy milyen végzettsége, szakmája van a páromnak.

            Reply
          • Lujza 2012. December 8. Saturday 19:54

            🙂 elárulod mi az a 3 ?

            Reply
      • Brigi 2012. December 9. Sunday 01:41

        Katának big like:-) Főleg a 2. bekezdés miatt…Én is azt veszem észre, h azok jönnek többnyire a ” fujj számító nők, miért nem csak a belső értéket nézik” szöveggel, akik semmit nem tudnak felmutatni, többnyire még az általuk annyira nagyra tartott belső értékeket sem…
        És aztán az ilyenek szokták a következő hozzászólásukban elszólni magukat, hogy pl. nekik csak a szép/X kg alatti/X év alatti nők jöhetnek szóba…ja, belső értékek, mi?:-)

        Reply
        • Hrdlicka 2012. December 10. Monday 22:05

          Kedves Lujza, „elárulod mi az a 3 ? „ Hmm.. végre egy nő, akit a normális értékrendek érdekelnek… ezt mindenképpen értékelem.:-)
          Viszont nálam van egy szabály: Nekem anyukám még 30 éve azt mondta, hogy óvakodjak az idegen nőktől és ne fecsegjem ki nekik a féltve őrzött titkaimat. Félek, hogy visszaélnél vele… még a végén napi 200x írogatnál, éjszakánként is…(Zavaró lenne az a sok rajongói levél amit küldesz…) Ne is próbáld tagadni, mi mást várhatnék egy nőtől aki „ spagetti pántos fekete térdfölé érő finoman testhez simuló ruha + plusz egy hozzá illő “kiscipő” fekete netz harisnya, szolid ékszer, kicsit “kócos” fizurával ” képes a randin a szegény férfira rontani…
          Egyébként egy tudományos tézisről van szó, egy kedves hölgyismerősöm dolgozta ki nekem (SchB féle axióma) Megértheted, h ha elárulnám azzal szerzői jogokat sértenék…
          Úgyhogy a miértjét a dolognak még egyelőre megtartom magamnak, addig is hadd forgolódjon éjszakánként az ágyában álmatlanul tőle! 🙂

          Reply
          • Lujza 2012. December 10. Monday 22:23

            🙂 én is óvakodom az idegen férfiaktól, de már a szóban forgó megjelenés összetétele is (ha jobban belegondosz) arról árulkodik, hogy “boszorkány” vagyok, vigyázz ne hogy varázsoljak:))

            Reply
          • Hrdlicka 2012. December 11. Tuesday 00:55

            Lujza, Minden elismerésem! (tényleg, micsoda kis „boszorkányos” ruci! A Hölgy tényleg azt gondolja, hogy ezzel kitűnik a sok netdíva közül???
            (És ezt csak tetézi: igen naív…Miből gondolja, hogy tudom, mit jelent a “varázsolni” szó??? Ez vmi gépi kódú üzenet???:) A szőkéktől sosem hallottam még…

            Reply
          • Lujza 2012. December 11. Tuesday 09:49

            “Hölgy tényleg azt gondolja, hogy ezzel kitűnik a sok netdíva közül???”

            A Hölgy nem gondolja azt.
            Egy “beszélgetés” így alakult, semmit nem kell beleképzelni.
            Kitűnni???? Ugyan már, mindenki ki akar tűnni, azt a látsztot kelteni, hogy más, mint a többi, közben meg arra vágyik a legjobban, hogy olyan legyen, mint a többi.:) Nekem ez már régen nem cél.

            “És ezt csak tetézi: igen naív…”

            Örök naiv:)

            “A szőkéktől sosem hallottam még…”

            Hát akkor néha a gesztenyékre is oda kellene figyelni:)
            (de simán megkérdezhetted volna a hajam színét)

            Reply
      • Dániel 2017. November 5. Sunday 12:26

        És, kedves Kata, szerinted hány férfiember (vgy bárki) képes ma Magyarországon csupán önerőből harmincas éveire egy saját lakást kifizetni? Szülői segítség nélkül, örökség nélkül erre gyakorlatilag semmi esélye nincs, feltéve, hogy nem egy olyan gazdag családba születik, ahol a feltételek biztosítottak ahhoz, hogy ennyi idős korára már több milliós fizetése legyen. Ezt figyelembe véve bizony elmondható, hogy, akinek ez az elsődleges szempont, és nem maga az ember, az bizony anyagias. Arra viszont mérget vennék, hogy te is csak online vagy ilyen. Ha személyesen ismerkednél meg valakivel, akit tetszik, akkor rohadtul nem érdekelne téged az, hogy saját lakásban lakik-e.

        Reply
    • Ács Éva 2013. June 28. Friday 11:17

      Ez nagyon szépen fest,épp csak kamu.A hid alá csak nem invitálsz meg senkit,igaz?(persze ott is lehet szeretni)

      Reply
  4. Zsuzsa 2012. December 5. Wednesday 18:53

    Nem élek egyedül!- a fiammal a régi otthonunkban maradtunk,- csak a férjem költözött el.
    Beszélgettünk már arról, hogy mi lenne, ha lenne mellettem valaki. Ő már 32 éves, felnőtt, van barátnője, és szeretné, ha valaki nekem is lenne megbizható szerető társam.
    Ez az állapot nem jelent hátrányt,csak rugalmasan alkalmazkodni kell!

    Félek az idegen férfitól, mert hosszu idő kellene ahhoz, hogy megismerjem, megbizhassak benne és lakásomba engedjem.

    Reply
    • Mariann 2012. December 6. Thursday 19:38

      Kedves Zsuzsa!

      Nekem bizony az a tapasztalatom, hogy a férfiak egyenesen kerülik az olyan nőket akik a gyermekeikkel vagy netán annak párjával élnek együtt. Én is ebben a helyzetben vagyok. Édesapjukat elveszítették , azóta együtt élünk egy magánházban a lányom, a fiam, a lányom barátja és én. Ez bizony sok, de én nem is akarom, hogy bárki más még ideköltözzön.

      Abban a pillanatban ahogy ez kiderül, szinte mindenki menekül, pedig nem vagyok csúnya és buta NŐ sem. Elég nehéz ezt elfogadni és beletörődni. Kérdezik a nyugdíjamat!!! és, hogy segítek-e a gyermekeimnek.

      Ezek után hogyan lenne kedvem, arról nem is beszélve, hogy az én korombeli nőket nem választják a 60-as férfiak. Fiatalt akarnak…..
      A levelekre való válaszokkal kapcsolatban én is tudnék mesélni. A férfiak sem különbek, mert annyira sem méltatnak, hogy azt mondják vagy írják….nem érdekelsz, bocs.
      Erről ennyit!

      Reply
    • Hrdlicka 2012. December 11. Tuesday 11:07

      Lujza, Minden elismerésem! (mondjuk ezt már rég meg akartam kérdezni egy barna nőtől: milyen érzés???Hiszen mindenki a szőkéket preferálja manapság..:) De látom Te is féltékeny vagy rájuk..:) javaslom ne is Örök Naív legyen a beceneved.Tudok találóbbat):-)

      Reply
      • Randi Andi 2012. December 11. Tuesday 11:22

        Hrdlicka,

        szeretnélek megkérni, hogy mellőzd a személyeskedést és a témába nem illő hozzászólásokat.

        Köszönöm.

        Reply
      • Lujza 2012. December 11. Tuesday 11:35

        “rég meg akartam kérdezni egy barna nőtől: milyen érzés???”

        Nem fáj:)

        “Hiszen mindenki a szőkéket preferálja manapság..:) De látom Te is féltékeny vagy rájuk..:)”

        Ugyan-ugyan, kíváncsi vagyok (honnan) miből látod? (azt hiszem értem is meg nem is ezt a két mondatot, vagy legalább is sejtem, hogy mire/kire gondolsz)

        “javaslom ne is Örök Naív legyen a beceneved.Tudok találóbbat):-)”

        Ne kímélj, oszd meg velem is.

        Reply
  5. Zoli 2012. December 5. Wednesday 18:57

    Az most miért baj, hogy 1 30-s fickó a szüleivel lakik? Lakjon egyedül csak azért, mert így jobbak az esélyei? Én 36 éves vok, és szintén a szüleimmel élek, nem akarok nagyképű lenni, de a házunk úgy van kialakítva, hogy külön tudnánk élni a felső szinten, ahol most csak én kuksolok. Korábban volt 1 írásod, hogy milyen személyre szabott levelet írjunk, hogy reagáljuk arra, amit a másik írt magáról, bókoljunk neki 1 kicsit, meg kérdezzünk tőle vmit, én eszerint próbálok írogatni, de az eredmény gyakorlatilag nagyon így se jobb, mint előtte. Ahogy látom, sokan csak azért vannak fönt az ilyen netes társkeresőkön, hogy nézelődjenek, meg az egójukat legyezgessék, hogy mennyien írnak neki. Én is többektől megkérdeztem, miután nem válaszoltak, hogy mi az oka annak, hogy nem írtak, de ilyeneket írtak, hogy egyelőre nem akarnak új kapcsolatot, csak nézelődnek, meg külföldön van, meg sok a dolga, ilyesmi. Kérdem én, hogy akkor minek regisztrál egyáltalán az ilyen? Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ez IQ függő dolog is, hogy válaszolunk a másiknak, még ha nem is akarunk tőle semmit se, akkor is.

    Reply
    • Acs Eva 2012. December 6. Thursday 17:11

      Bocs,lehet,hogy azis IQ dolog,hogy az egyet betüvel ird,es ne rövidits,mint a tinegerek?
      Ne haragudj,de igenis rossz a minösitese a harmicas ferfinek,aki meg mindig a mamaval,a szüleivel el,mert mint Andi is megirta kapcsolodik hozza egy önallotlan,anyukajat ingyen bejaronönek hasznalo pasa kepe,aki ugyebar nem egy fönyeremeny.
      Es igenis egy nö mar rendelkezik önallo egzisztenciaval,elvarhatja a “leendö partneretöl” ugyanezt.

      Reply
      • Zsolt 2012. December 6. Thursday 18:07

        Egy 30-as nő ritkán rendelkezik bármiféle egzisztenciával. Általában albérletben lakik egyedül vagy a macskájával/kutyájával. Még kocsija sincs a legtöbbnek. Most akkor a férfiak is várják el a nőktől, hogy legyen autójuk mert nekik van?
        Egyébként egy korábban otthon élő férfi is kb. két perc alatt elérheti a női önállóságot, és kifizetheti a kauciót egy albérletre. A nők egy jelentős része még főzni is alig tud, nem tudom milyen önállóságról beszélnek. Ezt a férfiak is tudják hozni, max. nem költenek el egy csomó pénzt az albérletre. Csak akkor ha pl. most máshol élnek mint gyerekkorukban és ehhez költözniük kellett. Jellemzően feljönnek vidékről bp-re, és a család pedig otthon maradt.
        Egyébként a férfi mentalitás sokszor az, hogy ha nem muszáj akkor maradnak otthon, mert egyedül sokkal melósabb élni, mint családban és ha kijönnek egymással akkor szociálisan is jobb együtt. Bár sokan menekülnek otthonról, ez is igaz. De azért meg kéne érteni, hogy nem mindenki. És akkor fog elköltözni otthonról, ha össze akar költözni egy lánnyal. Vagy ha legényéletet akar és van rá pénze. A legényélethez amúgy is sok pénz kell. De aztán az is nyilván előfordul, hogy két seggel egy lovat. Pénz nélkül szeretne csajozni (legényélet).

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Kata 2012. December 6. Thursday 23:37

          Manapság igenis sok nőnek van egzisztenciája. Abban egyetértek veled, hogy a férfi mentalitás sokszor az, hogy ha nem muszáj, akkor maradnak otthon, mert egyedül sokkal melósabb élni, mint családban. Pontosan erről van szó. Az a férfi, aki élt pár évet úgy, hogy nem a mamája csinált helyette minden házimunkát, hanem ő maga képes volt saját magára mosni, takarítani, vasalni stb, az tisztában van vele, hogy ez mennyi munka, és nagyon is értékelni fogja, ha a párja ezt megteszi neki. Az a férfi viszont, aki sosem élt egyedül valószínűleg azt sem fogja érteni, hogy a nők miért keresnek egyedül/önállóan élő férfiakat.

          Reply
          • Zsolt 2012. December 7. Friday 02:29

            Milyen egzisztenciájuk van?

            A legtöbb diplomás nő 24-25 éves korára végzi el az iskoláit, persze van kivétel, de ma már szerintem az a ritkább, hogy valaki 21 évesen diplomázzon. Az első 1-2 évben szart se keres, mert kezdő és örül, hogy egyáltalán alkalmazzák. Vagy sokáig munkanélküli és utána mert megunja elmegy egy gyrososba dolgozni. A nők képesek csupa olyan dologból diplomázni, ami bár őket érdekli, de mást nem nagyon. Tehát nem piacképesek. Rengeteg bölcsész, kommunikációt végzett nő nem kap majd jó munkát. Aztán ott vannak a jogászok, akik között szintén sok a nő. Ők nem elég, hogy hosszan tanulnak, de még hosszabban szívnak a munkahelyükön. Ha egyáltalán lesz mhelyük, mert annyira telített ez a terület is. Aztán ott vannak a pénzügyet végzettek. Nekik lesz melójuk, de ott sem fogják szétkeresni magukat. A közgazdászoknak megint csak necces, mert belőlük is túlkínálat van. Kereskedelmi végzettségűek megint keresettek, de véleményem szerint kevés nő sikeres a sales-ben, és itthon a marketing nem pörög annyira. A beszerzési, beruházási irány már inkább, ott van meló. Tanárnők, tanítónők, ápolónők, asszisztensek, stb azt hiszem az ő helyzetük mindenkinek világos. Szóval a lényeg az, hogy sok nő hiába kap diplomát, többnyire piacképtelen szakmákban vannak vagy olyan iparágban ahol a túl sok jelentkezőt nem tudják felszívni, ami lenyomja a fizetésüket és a keresletüket is. Sokáig is tanulnak és utána a kezdet sem könnyű. Kb. 26-27 évesen kezdenek el annyit keresni, amiből félre is tudnak tenni. Csakhogy az albérlet rengeteget elvisz, így lassan gyarapszik a megtakarítás. 5-6 év alatt összeszednek néhány milliót (2-3-at), ha takarékosak. De kevés nő takarékos, mert most fiatal, most szeretné élvezni az életet, stb. Ezenkívül egy normális nő nem karrierista, tehát soha nem fog igazán nagy pénzt keresni. Tehát ebből milyen egzisztenciát is tudnak felmutatni a 30-32 év körüli nők?
            Randiztam jó párral. Nincs autójuk, nincs lakásuk, nincs semmi komoly vagyonuk. 2-3 milla manapság nem pénz. Egy férfi nélkül nem mennének semmire, de lenézik azokat, akik férfi létükre még a családdal laknak. Mert ez a női ösztön. Kevesebbnek gondolják maguknál azt a férfit aki nem nőt túl rajtuk az ő normáik szerint.
            Nem azért ilyenek, mert attól félnek, hogy együtt élve egy ilyen férfivel, a hapsi nem becsülné meg az otthoni munkájukat, vagy nem segítene be. Ez racionalizálás. Az ösztönös érzelmek agyból kimagyarázása, logikus és érthető érvek alapján. Logikus, csak éppen nem ez van a háttérben.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Brigi 2012. December 9. Sunday 01:50

            Megint egyetértek Kata minden szavaddal. És az én környezetemben is a legtöbb nő saját lakásban lakik 30 éves korára, saját magára mos-főz, saját autója is van némelyiknek (bár az utóbbi sztem nem fontos annyira, aki a belvárosban lakik-dolgozik, annak inkább teher). Én is azt gondolom, h mielőtt az emberek együtt élnének, abból lesz igazán egészséges, a dolgokat a helyükön kezelni tudó ember, aki élt egyedül is és gondoskodott saját magáról, minden értelemben. Én is ilyet keresnék, nem mamahotelben magát kiszolgáltató lusta senkiházit. Persze önmagában az, h valaki a szüleivel lakik, nem jelenti feltétlenül azt, hogy ilyen. csak sajnos ez a jellemző.

            Reply
          • Miki 2012. December 9. Sunday 07:20

            Kedves Kata!

            Én is otthon laktam anyámékkal 35 éves koromig, mégis, amikor megismerkedtem az ex feleségemmel, egyik napról a másikra elkötöztem. pontosabban összekötöztünk, nem volt semmi átállási problémám. Szerinted, akkor én milyen típus voltam?
            Főzni már 16 éves korom óta tudok, mmosogéppet elinditani nem proléma nekem, mivel mindennel elboldogulok, ami elektronikus. Takarírítani meg mindenki tud.
            Hol itt a gond?

            Reply
        • Marian 2012. December 7. Friday 15:21

          Zsolt!
          Igazad van!
          Azt nőként mondom!

          Reply
          • Kata 2012. December 7. Friday 19:38

            Biztos, van nő, akire igaz, amit írsz, de mint mindenki, én is magamból indultam ki. Nekem a papám mérnök, anno nem keresett sokat, tudtam, ő nem fog tudni nekem lakást venni, vagyis jó, ha olyasmit tanulok, ami érdeked is és meg is fizetik, vagyis elég nehéz ahhoz, hogy ne tudja mindenki megtanulni. Így lettem egy ritka és kifejezetten nehéz nyelvből tolmács. Nekem viszont tényleg az a tapasztalatom, hogy az a férfi, aki helyett minden házimunkát megcsinált eddig a mamája, természetesnek veszi, ha ezentúl ezt átveszi a barátnője, aki viszont pár évig maga csinálta, na az egész máshogy áll a kérdéshez!!!

            Reply
          • Kata 2012. December 7. Friday 19:40

            érdekel-t akartam írni

            Reply
          • Kata 2012. December 7. Friday 19:48

            Ja, és bocs, még azt akartam írni, hogy persze, ha a nőnek sem sikerült még saját lakást szerezni, stb, akkor nem jogos, hogy ezt a férfitől viszont elvárja. De én tényleg elég sok olyan nőt ismerek, aki nem könyvtár-büfé szakra járt, s van lakása. (Nem csak karrieristáknak van)

            Reply
          • Zsolt 2012. December 9. Sunday 03:07

            “Biztos, van nő, akire igaz, amit írsz, de mint mindenki, én is magamból indultam ki.”

            Én inkább úgy fogalmaznék, hogy biztos van nő, aki olyan mint te, de azért a többség nem. Viszont örülhetsz, mert kiemelkedsz a tömegből:).
            Gondolom a Japán nyelvre gondolsz. Bár végül is mindegy melyik nyelv. Ezzel csak az a baj, hogy ez sok esetben külföldi munkákat jelent. Aki kiment külföldre vagy olyan munkája van, ami kiküldetéssel jár az persze sokkal jobban keres, mint a magyar átlag. Abból a pénzből lehet egzisztenciát építeni. De egyébként érdekelne, hogy a körülötted lévő nők, hogyan szereztek 15-20 millió forintot 30 éves korukra (5-9 éves munkaviszonnyal), hogy saját lakást vegyenek. Persze ha pl. egy miskolci panelre gondolsz, amikor saját lakásban gondolkodsz, akkor nem szóltam. Azt meg lehet kapni 5 millió forintért is.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Kata 2012. December 9. Sunday 22:54

            Szia, Zsolt, mivel Budapesten születtem, itt is vettem lakást, szóval, nem Miskolci panelről van szó. Én soha nem dogoztam külföldön, az viszont igaz, hogy a húszas éveimben, már a tanulás mellett is rengeteget fordítottam és tolmácsoltam. Hogy az ismerős lányok miből vettek lakást? Ismerek olyat, aki hozzám hasonló munkából, egyik barátnőm több cégnek könyvel (most már a férjével van közös lakása), s van olyan ismerősöm is, aki nő létére programozó. Viszont olyan ismerősöm is van, akinek az volt a fontos, hogy nagyon könnyű és érdekes szakra menjen, s most csak azért nem válik el, mert egyedül még fenntartani sem tudna egy lakást. Én inkább azt vállalnám, hogy akár évekig nem olyan érdekes munkát végzek, minthogy naponta egy olyan férfi mellé kelljen befeküdnöm az ágyba, akivel már nagyon nem vágyunk egymás társaságára.

            Reply
          • Zsolt 2012. December 10. Monday 00:27

            Szia Kata,

            Akkor kicsit átfogalmazom, amit korábban mondtam.
            Elhiszem, hogy vannak 30-as nők, akik már saját lakással rendelkeznek, de lássuk be ehhez azért elég sok olyan nem rajta álló dolognak is passzolnia kell, amivel kapcsolatban hálás lehet a sorsnak. Egyébként tök jó, hogy te már 18 évesen, vagy fiatalabb korodban tudtad, hogy mivel fogsz majd sok pénzt keresni, de nem lehet mindenki olyan, mint te. Meg Nem is kereshet mindenki sokat, ez egy ilyen világ.

            Egyébként meg rengeteg apróság közrejátszhat abban, hogy valakinek van-e lakása.
            Pl. a családi háttér. Ha meghal a nagymama, nagypapa és eladják a házát, akkor máris beszállhatnak a gyerek lakáspénzébe, vagy meg is vehetik neki. Nem mindegy, hogy a tanulmányait ki finanszírozta, a család vagy ő maga. Ha ő akkor nyilván nem tudott közben félretenni lakásra. A nők jelentős részének nem kell autót vennie, mert a pasija úgyis fuvarozza mindenfelé, vagy jól elvan a tömegközlekedéssel. Egy pasinak viszont kell az autó, mert manapság nem sikk csórónak lenni és bkv-val vacsorázni vinni a lányt. Arról nem beszélve, hogy sok nő simán elvárja, hogy a pasi fizessen többet egy kapcsolatban. Ha a faszi meg szerelmes (mert jól néz ki a csaj) akkor sok mindent megtesz, hogy megtartsa a lányt. Pl. nemrég beszéltem egy lánnyal, aki mesélte, hogy már 20 éves korától nem él otthon (most 25). Kérdeztem, hogy eddig albérletben élt? Mondta, hogy a pasijánál, de már egy éve egyedül. Kérdeztem, hogy ki fizette az albérletet? Mondta, hogy a pasija. Micsoda önállóság, gondoltam magamban.
            Jah és ezen kívül, ha a nőnek van lakása, de hitelre vette, akkor megint miről beszélünk?

            Ez az egész lakás dolog, megint egy jól becsomagolt női igény arra, hogy olyan pasit válasszon, aki anyagilag is jó parti és a “csórókat” kiszűrje. Javaslom, hogy aki ez alapján szűr az kicsit nézzen magába, és gondolkodjon el a fenti dolgokon, és ha egy ri****, akkor legalább vállalja fel.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Ebony 2012. December 10. Monday 02:22

            Nekem Kata írásából nem az jött le elsősorban, hogy már 18 évesen tudta miből fog sok pénzt keresni, hanem az, hogy szorgalmas volt, okos és előrelátó. A tanítás, fordítás rengeteg időt, energiát vesz igénybe és nyilván sok mindenről lemondott azért, hogy elérje a célját és független legyen egzisztenciálisan.
            A férfiakkal is történnek dolgok, amiért hálásak lehetnek a sorsnak. Ők is örökölnek olykor, „néha„ a szüleik fizetik a tanulmányaikat vagy autót kapnak ajándékba az érettségi után. Én úgy emlékszem, amikor én jártam suliba (annyira azért nem volt régen), több fiú jött autóval, mint lány, pedig még sosem dolgoztak.
            Manapság nem sikk csórónak lenni? Ez sosem volt sikk. De a nők, még a szépek is, simán elnézik ezt annak, akibe beleszeretnek. Sőt, sokszor, ha tudják, segítik az illetőt, amiben csak lehet. Magam is így voltam ezzel és csak azért bántott a dolog, mert tudtam, hogy őt is bántja. De nem volt mit tenni, nem az ő hibája volt. Eszembe nem jutott volna ezért elhajtani, a barátnőim sem javasolták volna ezt sosem.
            Nagyon ritka, hogy egy nőnek tetszik valaki, de mégis elküldi, mert csóró. Ez akkor fordul elő legtöbbször, ha a nő már nem csak magáért felel, hanem másért is. Mondjuk gyereke van. Mi az esetek nagy többségében az érzéseinkre hallgatunk és ez nem teszi lehetővé számunkra, hogy anyagi okok miatt elküldjük azt, aki egyébként nagyon tetszik.
            Vannak olyan számító nők is, akikről Te beszélsz Zsolt, de az különös, hogy miért van az, hogy az én ismeretségi körömben gyakorlatilag nincs ilyen, a tiéd meg hemzseg az ilyenektől.
            Valahogy mégiscsak rajtunk múlik, hogy kikkel hoz össze minket a sors.
            De nagyon nem jó dolog ez az egymásra mutogatás. Mi értelme van ennek?
            Úgy gondolom, az ilyen típusú viták csak növelik az ellentét érzését a két nem között és nem szolgálják a nagyobb megértést.
            Szerintem változtatni kéne ezen a hangvételen és arra kéne helyezni a hangsúlyt, hogy mi az, ami közös bennünk és nem arra, hogy bizonyos nők és férfiak hogyan próbálják meg kihasználni egymást.
            Biztos vagyok benne, hogy az ilyen önmagukat tudatosan „eladó” emberek vannak kisebbségben és nem érdemlik meg, hogy ennyit foglalkozzunk velük és úgy állítsuk be, mintha ez lenne az általános. Mert nem így van.

            Üdv, E.

            Reply
          • Zsolt 2012. December 10. Monday 18:18

            Persze, szorgalmas is volt és okos is. Előrelátó, hát nem tudom. Inkább szerencséje volt. Ha meg tudatos volt, akkor az már elég fiatalon kellett tudnia. A szorgalom egyébként ritkaság, így ez becsülendő tulajdonság.
            Igen, kaphatnak a fiúk is kocsit, lakást, örökölhetnek is, csak sokan nem ilyen szerencsések. Viszont egy férfi sem nézi le a nőket, ha nekik van, a lánynak meg nincs. Attól még párkapcsolatba kezdenek velük. Ez a különbség. Egyébként pedig sok embernek magának kell előteremtenie mindent, és mikor valaki dönt, hogy ennek a hapsinak még lakása sincs, vagy még otthon él sokszor nem ismeri a másik embert és, hogy honnan indult, mit ért el. Azután pedig, hogy kiderült mije nincs, már nem is érdekes.

            “Manapság nem sikk csórónak lenni? Ez sosem volt sikk. De a nők, még a szépek is, simán elnézik ezt annak, akibe beleszeretnek.”

            Az a baj, hogy nem gyakorlatiasan állsz hozzá. Egy randin, néhány találkozás alatt nem fog senki beleszeretni a másik valódi énjébe, max csak a külsőségeibe. Az előbbihez idő kell, de ha a külsőségek, paraméterek nincsenek rendben akkor nem lesz rá idő. Persze van kivétel, mert ha pl. baromi jól néz ki a pasi, de nincs kocsija, lakása az még rendben van, de ha átlagos a kinézete, viselkedés, isten ments még szerény is, és nincsen vagyona, akkor pattintják néhány randi után, mert nem jó parti, unalmas is, és külsőre sem egy latin szerető. Ha viszont egy társaságban vannak a lánnyal, pl. ugyanott dolgoznak, tanulnak, ugyanaz a baráti társaság akkor van idő, hogy kiderüljön a férfi belső értéke és úgy persze, hogy beleszerethet a lány és már nem érdekli, hogy mije van. Csak ugye ez 30 felé már nem túl reális megközelítés. A 30-as emberek randiznak.

            “Nagyon ritka, hogy egy nőnek tetszik valaki, de mégis elküldi, mert csóró.”
            Dehogy ritka. A tetszik – csóró együtt használva pedig egy 30-as nőnél oximoron.

            “Mi az esetek nagy többségében az érzéseinkre hallgatunk és ez nem teszi lehetővé számunkra, hogy anyagi okok miatt elküldjük azt, aki egyébként nagyon tetszik.”
            Az anyagi okok ugyanolyan érzésekként csapódnak le a nőkben, mint bármi más. Ha nincs kocsi, nincs lakás akkor az lesz az érzése, hogy kényelmetlen menni bárhova, otthon anyukával nem akar találkozni, stb. Rossz érzése lesz és elgondolkodik azon, hogy egy ilyen szép, “igazi nő”, nem érdemelne-e, ugyanolyan, igazi férfit?!

            “Vannak olyan számító nők is, akikről Te beszélsz Zsolt, de az különös, hogy miért van az, hogy az én ismeretségi körömben gyakorlatilag nincs ilyen, a tiéd meg hemzseg az ilyenektől.”

            A tiédben is biztos sok van, csak nem ismered őket eléggé. Az emberek ritkán vallják be másoknak, hogy milyenek, még maguknak sem akarják, mert minden ember szereti azt hinni, hogy ő voltaképpen jó. A tetteket figyelve viszont sokan teljesen mások, mint, amit mondanak és gondolnak magukról.

            “Valahogy mégiscsak rajtunk múlik, hogy kikkel hoz össze minket a sors.”
            Az múlik rajtunk, hogy mire figyelünk. Valaki csak a jóra figyel, valaki csak a rosszra, valaki mind a kettőre. Én úgy vettem észre, hogy te megpróbálsz csak a jóra figyelni, mert azt hiszed, hogy akkor veled is jó dolgok fognak történni.

            “De nagyon nem jó dolog ez az egymásra mutogatás. Mi értelme van ennek?”
            Nincs értelme. Így működik a nők többsége, ahogy írtam. Nem fognak megváltozni, max. ha a férfiak megnevelik őket. De bizonyos részben még akkor sem, mert nagy részt ezek ösztönösek. És ahogy a nők sem tudják megváltoztatni a férfi ösztönt, hogy a pasi ne akarjon folyton minden más nőt is megdugni, úgy a férfiak sem tudják megváltoztatni a női ösztönöket.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Ebony 2012. December 10. Monday 22:36

            “Én úgy vettem észre, hogy te megpróbálsz csak a jóra figyelni, mert azt hiszed, hogy akkor veled is jó dolgok fognak történni.”

            Nem csak ezért Zsolt, hanem azért, mert amire figyelünk annak energiát adunk, erősítjük. A jót szeretném erősíteni.:)

            Üdv,E.

            Reply
          • Zsolt 2012. December 11. Tuesday 01:18

            Szerintem meg attól, hogy becsukod a szemed a “rosszra” még nem lesz a “jó” erősebb. Az az érzésem, hogy inkább gyengébb lesz. Meg kicsit olyan ez, mint mikor a gyerekek eltakarják a szemüket a filmbéli csúnya jeleneteknél.
            Teljes képet mindenről úgy kaphatunk, ha az érme mindkét oldalát nézzük. Ha csak az egyiket nézed, hogy lehetne bármiről is valós elképzelésed?

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Ebony 2012. December 11. Tuesday 10:55

            Nem erről van szó, de itt nincs lehetőség ezt megbeszélni.:)

            Üdv,E.

            Reply
        • Gergee 2013. June 10. Monday 21:02

          Nagy Király vagy Zsolt,teljesen egyetértek!

          Reply
  6. Török Éva 2012. December 5. Wednesday 19:45

    Az én véleményem ,hogy
    egyszerre túl sokat szeretnénk.Az inteligenciát nem lehet tanulni.Vagy inteligensnek születsz vagy nem .A diploma egy elismervény arról amit elvégeztél tanultál, egy területen szerzett tudás. Megvagyok győződve ,hogy az élet diplomáját otthonról hozod ,vagy nem.Engem egy ember jelleme ,szelleme és tartása jobban izgat mint a diplomája.
    Addig amíg úgy keressük a társunkat ,hogy ami az enyém ,meg ami a tied.??!!. Erről az én véleményem .hogy ahol nem csupán az érdekek a fontosak és valóban a szeretet a domináns ott minden rólunk szól és minden a mienk a sok anyagiaskodás megkeseríti a kapcsolatokat..A szeretet arról szól ,hogy kezet nyújtok a bajban, és veled melleted vagyok.

    Reply
    • Dreen 2012. December 5. Wednesday 19:54

      Mégis igen valószínűtlen (bár nem kizárható), hogy férfinak észleld azt a sármos, intelligens, megértő embert, aki eléri vagy felülmúlja azt a nívót, amiről beszélsz. 🙂

      Reply
    • Ebony 2012. December 5. Wednesday 23:05

      Bocsáss meg Éva, de ez a kijelentésed picit megütötte a szememet:

      „Az inteligenciát nem lehet tanulni.Vagy inteligensnek születsz vagy nem .”

      Az intelligencia az én szótáramban (ezt az értelmezést fogadom el) a problémák felismerésének és megoldásának képessége. Minél gyorsabban ismerünk fel és minél hatékonyabban oldunk meg egy problémát, annál intelligensebbek vagyunk. Hozzáteszem, hogy az adott területen. Mert lehet, hogy valaki pillanatok alatt megold logikai feladatokat, de gőze sincs, hogy mit tegyen, ha elájul mellette egy ember az utcán. Szóval adott területre vonatkozik a szintje. Ezen kívül pedig tanulással, tapasztalati úton fejleszthető. Minél több logikai feladatot oldunk meg, annál nagyobb rutinra teszünk szert és annál jobb lesz ezen a területen a probléma felismerési és megoldó képességünk.
      Az érzelmi intelligencia is sok-sok területre vonatkozatható.
      Talán egyetértesz velem abban, hogy simán megoldunk helyzeteket negyven évesen, amelyek kifogtak volna rajtunk tizennyolc évesen. Vagyis az adott területen, a tapasztalatok révén intelligensebbekké váltunk.
      Abban egyetértek veled, hogy van azért itt „hozott anyag” is és nem ugyanarról a szintről indulunk. De nem úgy zusammen vagyunk intelligensek, hanem az életünk milliónyi területén más-más fokon. A lemaradást pedig sok esetben be lehet hozni tudatos tanulással és szorgalommal.

      “Engem egy ember jelleme ,szelleme és tartása jobban izgat mint a diplomája.”

      Engem is.:)

      “A szeretet arról szól ,hogy kezet nyújtok a bajban, és veled melleted vagyok.”

      Egyetértünk ebben is.

      Üdv, E .

      Reply
    • György 2012. December 6. Thursday 06:36

      Az én véleményem,az intelligencia igen is tanulható.Amit otthon kapsz,látsz,azt tanulod meg! Egy jó hang,hallás,lehet vele született,de az intelligencia nem! Igaz ezt nem az egyetemeken tanítják,hanem születésedtől kezdve mit látsz,mit kapsz,milyen környezetben vagy,és ezeket tanulod meg akaratlanul is! Így alakultak ki a különböző kultúrák is.

      Reply
  7. Anna 2012. December 5. Wednesday 20:46

    Másik oldal: be regisztráltam nem túl régen kb 2 hónapja társkeresőbe, tapasztalatok: a megírt levelek kb 30%-át meg se nyitják, adatlapot meg sem nézik, kb 60% megnézi az adatlapot, és annyit ír vissza, hogy bocs, de nem. kb 10% válaszol, ami kb 1 mondat amire nincs mit írni, el lehetetleníti a kommunikációt.
    Szép pédák: levelet írt, 2-3 levél, megadta a mobil számát, én is megadtam, persze nem hívtam, erre többet nem írt…
    megbeszéltük, mikor, hol találkozunk, másnapra törölte magát, eljött randizni, és másfél órán át a volt felesége miatt siránkozott, néha fárasztó, néha szórakoztató, kb 3 hét, 4 rossz randi után feladtam 2 hétig be sem léptem.
    kedvenceim: nem a külső számít neki bárki, csak a szíve… blabla, de az elképzelésekben kikötve, hogy szőke, és kék szemű…pfff:))
    Személyes találkozó, meg mintha valami hihetetlenül, elképesztően veszélyes dolog lenne, a legnehezebb elérni, de miért???? Úgy is csak személyesen derül ki a vonzalom.
    Egyébként anyagilag teljesen független, 2 diplomás, elvált nő vagyok, 2 nagyobbacska gyerekkel, és igen a férfiak nagy többsége megnézeget az utcán, tehát bűn randa sem vagyok, és nem érdekel,nincs a kritériumaimban vezető beosztás, vagy diploma.
    ui.: olyan sem írt vissza egy “bocsinem”-etaki panaszkodik az adatlapján, hogy mennyire nem válaszolnak neki a nők..
    Erről ennyit

    Reply
  8. István 2012. December 5. Wednesday 20:50

    Ne fogjam vissza magam, azaz engedjem el magam! Elő fogsz lépni, Andi a megmentőmmé. Ilyen jó szájtot nagyon ritka találni a “halpiacon”. Telis-teli van “Piroskákkal”. Nagyon jól érzem magam köztetek, mert ingyen “Mikroszkóp színpad”. Az itteni menyecskék mind csak kipróbálja magát, begyakorolja a teleszkópra járó karmait, akit lehet, belever a “Fradi pályába”. Nagyon változatos a felhozatal a neveket illetően. Nagyon félek attól a bélyegtől, hogy engem bárki is menzára járónak jelöljön. Nem vagyok élősködő, más az identitásom. Attól, mert félem a női szakaszt, még szeretem Őket, de tudom, hogy mekkora “féktávolságot” kell tartani a boldogsághoz. Bizalom hiány? Talán. Az elefánt hamarabb felejt. Ha egy hölgy sérelmet szenvedett a pályán, a legközelebbi kapja vissza kamatostól. Hi… Nagyon ne légy iskolázottabb, mert a becsvágy megmérgezi a lelkét! Összefoglalva a semmit, az ellentétek tenyleg vonzzák egymást. Figyeld meg: egy jóravaló menyecske tuti, hogy kihúzza a leg macsóbb komát, de a szelíd manus viszont megkapja cserébe a legvérengzőbb amazont. Karinthynak igaza van: mindkét fél mást akar – és kap is.

    Reply
    • Acs Eva 2012. December 6. Thursday 17:35

      Soha ne fogd vissza magad!Teljesen egyetertek Veled,nö letemre!
      “miert,hogy nekem mindig a dilinyosok jutnak folyton?”

      Reply
    • Miki 2012. December 9. Sunday 07:31

      Na hát ezek a dolgok valahogy íg működnek, ahogy itván írja. nem értek mindenben egyet , del a legnagyobb része nagyon igaz!!!!

      Reply
  9. Anjus 2012. December 6. Thursday 00:43

    Érdekes a cikk!A statisztika szerint ma a párt kereső nők többsége nagyvárosban él és létszámban is többen vannak.A férfiak többsége pedig falun na ebből kiindulva kizárt hogy minden nő párt találjon ez van!Amúgy élhet valaki 1-dül is 1 albérletbe,és az édesanyjával is 1 szép hatalmas házban!Ezek szerint aki falun él,szakmunkás csak annak annyi :D.Persze lehet hogy 1 jól menő iparos vagy jól kereső szakember és 10-szer gazdagabb ,mint a csóró diplomás aki a válása után 1-dül él az albérletben..Az intelligencia nem iskola függő,ez is igaz! Hogy idézzem Piroskát “A lakás, az egzisztencia a lényeg! Hol van a szeretet? A megbecsülés, az odafigyelés? Vannak dolgok, amik nem megfizethetők!
    Azt én is megtanultam hogy a keresésnél ne szabjuk szűkre a szabályokat!Ismerek 1 jó pár embert akinek nincs a hagyományos értelembe vett munkahelye,pl.lehet lomis,fémkereskedő stb. és sokszorosát keresi 1 “munkahelyes” minimál bérből élőnek úgy hogy ez sem mérvadó!Amúgy nem rég tettem 1 próbát 1 társkeresőn a jövedelmem 500 ezer felett volt,fotó nélkül naponta ismerkedtek velem,aztán lettem fotóval 100-200 ezer között “csak szakmunkás rám sem néztek!Diploma,lakás,egzisztencia mit sem ér ha nincs aki igazán szeret!Ha helyes jóképű vagy rád írnak válaszolnak ,ha ezek hijján akkor meg törheted megad a fotó alapján megy a dolog!

    Reply
    • Zsolt 2012. December 6. Thursday 11:55

      “Amúgy nem rég tettem 1 próbát 1 társkeresőn a jövedelmem 500 ezer felett volt,fotó nélkül naponta ismerkedtek velem,aztán lettem fotóval 100-200 ezer között “csak szakmunkás rám sem néztek!Diploma,lakás,egzisztencia mit sem ér ha nincs aki igazán szeret!Ha helyes jóképű vagy rád írnak válaszolnak ,ha ezek hijján akkor meg törheted megad a fotó alapján megy a dolog!”

      Ez szerintem is így van, legalábbis nekem is ez a tapasztalatom.

      Reply
      • kajak 2012. December 29. Saturday 18:54

        Akkor az volt a baj, hogy kitetted a fotód. Ha a bemutatkozódra odaírod azt is, hogy “az első randin te fizeted ki a kólád” akkor a moderátor is törölt volna.

        Reply
        • Bela11 2012. December 29. Saturday 20:27

          fakocka:)

          Reply
  10. Acél 2012. December 6. Thursday 00:48

    Kedves Andi, hozzászólók és olvasók!

    Elsőként gratulálok a téma felvetéséhez.
    A mai eredményorientált világban kellemetlen az eredménytelenség taglalása.
    Elsőre talán úgy gondolhatnánk, hogy az ezzel való foglakozás nem a társkeresős bizniszbe befektetők feladata. De szerencsére jobb helyeken foglalkoznak a vevők elégedettségével, sőt már a “nevelésével” is. 🙂
    Andi cikke rengeteg valós probléma felvetésével és alapos kitárgyalásával foglakozik. Gratulációm érte!
    Jobbító szándékkal két hiányosságára szeretnék rávilágítani.
    A földrajzi pozícióra és felhasznált társkereső oldal piaci részesedésére is ki kellene szerintem térni, hiszen ha már a statisztika területére tévedünk, akkor tisztázni kellene a statisztikai minta mibenlétét!
    Elsősorban a Timony által használt oldal nagyságát, másrészt a lakóhelyének illetve a kereséssel lefedett (mondjuk 10 km-es) keresési körön belül lakó lakosság létszámát.
    Ha az illető magyar volna, akkor látatlanban lefogadnám, hogy a legnagyobb városban lakik, csak helybélieknek írt és a jelenleg elérhető legnagyobb létszámú aktív felhasználóval rendelkező társkereső “lelkes” előfizetője.

    Ezen jellemzők fontosságát személyes tapasztalataimra alapozom.
    Vidéki hölgyek esetén, relatíve kis társkeresőkön való keresgéléssel pontosan ugyanilyen hozzáállással arányaiban, azaz százalékban 5-10-szer több levelet kapott volna hősünk. (Persze a távszerelem sem legényálom…)

    Mi állhat ennek a megfigyelésemnek a hátterében?
    Amikor elsőként regisztráltam egy társkeresőre, akkor egy hölgy nemes egyszerűséggel csak húsboltnak nevezte ezen site-okat. Azt gondolnánk, hogy ezen üzleteket a kereslet-kínálat viszonya szabályozza, jelesül a férfiak-nők aránya, és az statisztikailag nem sokat változik (mondjuk 66-33-tól 50-50%-ig a heteroszexuális húsevők esetén).
    Ha ez nem, akkor vajon mi az oka ezeknek a földrajzi- és létszámeffektusoknak?
    Remélem, hogy senki nem sértődik meg a hasonlaton, de gyermekkoromban azt vettem észre, hogy egy adott létszámú gyermeksereg még jól kezelhető viselkedésének valószínűsége fordítottan arányos a létszámmal, és ez még egyenesen arányos a legfiatalabb életkorával is. Valami hasonlót látok az internetes társkeresők esetén is.

    A nagy számok törvénye még érdekesebb és kényesebb téma lenne. Mivel már így is elég sokat írtam, ezért erre nem térek ki, de az érdeklődők megtalálhatják az erről szóló szösszenetemet a 2012-11-19 18:38:53-kor létrehozott naplóbejegyzésemben.

    Köszönöm, hogy figyelmet szentelt rám!
    Acél

    Reply
    • Randi Andi 2012. December 6. Thursday 10:56

      Kedves Acél!

      Köszönöm a meglátásaidat és a kiegészítéseket!

      Reply
  11. Etiam Mollis 2012. December 6. Thursday 01:22

    Sziasztok!

    Szerintem nem érett még meg a társadalom erre és a weboldalak szakmai szintje fel oda, hogy ez hatékonyan működjön. Én is sok párhuzamot vélek felfedezni a saját tapasztalatom és az idézett történet/levél között.

    Fentebb már sokan írták, hogy nagyok az elvárások. Szeritem ez oly annyira igaz, hogy az emberek úgy tekintenek a társkereső oldalakra minha webáruházak lennének, ahol az emberek a termékek a fizetőeszköz pedig te magad vagy. Nyilván mindenki a legjobbat akarja választani, csakhogy a webáruházakkal ellentétben nincs odaírva az ár. És mivel csak külső tulajdonságokat tudhatunk meg első nekifutásra, így ez alapján a legjobbaknál próbálkozunk.
    Persze itt most lehet mondani, hogy ez csak annál van így akinek az önértékelésével gond van. De mégis, ha van olyan akiről érzem hogy “túl jó” hozzám képest, ennek ellenére írok neki, mert az esélyt meg kell adni az ösztön ezt diktálja!

    A társkereső oldalakkal való tapasztalatom pedig, hogy az üzemeltetőknek csak egy dolog a fontos, mellesleg egyben a XXI. század mozgató rugója: a pénz
    Ez abból is látszik, hogy az összes weboldal egy kaptafára készül – lásd webshopok – csak a design a más. Senki nem vette a fáradságot, hogy picit gondolkodjon hogy is kéne ezt csinálni. Egy kivétellel találkoztam eddig, ez pedig az eharmony.com, bár itt más gondok vannak.
    Másrészt a funkcióknak csak egy célja van, hogy pénz csaljanak ki belőled. Ilyenek például a virtuális bizbaszok küldése, meg a kiemelések. Ennél sokkal égetőbb probléma, amikor nem nézheted meg a másik adatlapját, fotóját, nem írhatsz neki csak ha fizettél. Én komolyan hajlandó lennék nagyobb összeget fizetni sikeres pártalálás esetén, de így hogy az ember fizet a nagy semmiért és még csak válasz se jön a levelekre ez elég negatívan befolyásolja az ember hozzáállást a további társkereséshez.
    De a legjobban akkor is az “tetszik”, amikor – annak ellenére hogy beállítottam 20 és 30 közti nőt keresek legfeljebb 70kg-ig – a fizetett sávban kidobja a képembe a 60 éves Józsi bácsit nagy sörhasával együtt, csak azért mert ő ugyebár perkált az üzemeltetőnek. Idióták!

    A bejegyzéshez még annyit:
    “egy levél alapján lehetetlenség megállapítani, hogy pontosan mi lehet a probléma” – itt nem egy, hanem 1000 levélről volt szó. Azt pedig nem hiszem, hogy Timony ugyanazt a sablonlevelet küldözgette szét mindenkinek, minthogy az ember se megy a falnak ezerszer azzal a tudattal, hogy egyszer csak átjutok rajta.

    Reply
    • Lujza 2012. December 6. Thursday 10:41

      “A társkereső oldalakkal való tapasztalatom pedig, hogy az üzemeltetőknek csak egy dolog a fontos, mellesleg egyben a XXI. század mozgató rugója: a pénz”

      Mindegyik század mozgató rugója a pénz.

      Reply
    • Randi Andi 2012. December 6. Thursday 11:07

      Szia!

      Az “egy levelet” Timony nekem írt levelére értettem.

      A társkereső oldalakról csak annyit, hogy igen, a komolyabbak mindegyike üzleti vállalkozás, mert sajnos még egy filantróp milliomos sem vállalta be azt, hogy puszta jóindulatból leprogramoztasson egy rendszert aztán pedig díjmentesen adjon hozzá supportot és fejlesztéseket. Reménykedni persze lehet 🙂

      Amit még hozzátennék, hogy számos társkereső oldalon garanciát is kínálnak a szolgáltatásukra, érdemes lehet ennek utánajárni.

      Tetszett a webáruházas hasonlatod, az a része, hogy a társkeresőkön nincs kiírva az “ár” 🙂

      Reply
  12. SANYI62 2012. December 6. Thursday 05:08

    Igen sok asszonynak igaza van hogy a szeretetben meg van fogalmazva minden. Bizonyos részen ha valaki szakmunkás és ez legyen NŐ vagy Férfi vagy diplomás két oldalú mert vannak akik meg húzzák a határt.És a házimunkába ha egy Férfi be tud segíteni az szerintem jó dolog.Magamról annyit írnák hogy vajon egy fél lábú ember aki el végzi a házimunkát, segítőkész és bizonyos részen ön ellátó akkor mi a baj a Nőkel. Bocsánat ez nem mindenkinek szól.x Társkeresőbe írtam és adtak egy jó pár telefonszámot na gondoltam fel hívom a hölgyet fel hívtam, kérem most figyeljenek:El mondtam neki hogy házias vagyok a belsőértéket nézem vidám természetű megértő meg bízható és még nagyon sok tulajdonságokat, igen ám de mikor mondom neki hogy kerekes székkel közlekedek és avval járok a boltba és ápolt azt mondta nem az a baja velem hogy mit tudok el végezni otthon ha nem az hogy fél lábam van!!!. És ő neki ilyen ember nem kell!!, akkor most kérdezem számít az hogy van két lábad vagy csak egy igen ezek szerint igen.Jött a követ kező hölgy itt is el mondtam a le írtakat neki sem jöttem be mert ugye az egyik láb csak fél.Hát ennyit a társ keresésről.Bele fáradtam!!.Kellemes karácsonyt kívánok és boldog új évet.üdvözlettel:SANYI.

    Reply
    • Kata 2012. December 6. Thursday 23:50

      Sanyi, és azok a nők, akiknek pld hozzád hasonlóan hiányzik valamelyik végtagjuk, ők hogyan fogadták a közeledésedet?

      Reply
  13. Irázi Sándor 2012. December 6. Thursday 08:58

    Kedves Andi!

    Azért vagyok a társkeresőn, mert érdekelnek a módszereid, és azok hatékonysága! Az úgymond társkeresés hatékonysága, rendkívül csekély!!! A társkeresés szóban benne van a lényege, az hogy KERESÉS, ÉS KERESÉS IS MARAD, TÁRSTALÁLÁS NÉLKÜL, CSEKÉLY EREDMÉNNYEL!!! SOK MUNKA, SOK ENERGIA PAZARLÁS, EREDMÉNYEK NÉLKÜL!!! A lényeg amitől mindannyian működünk, JÓL vagy ROSSZUL az a PSZICHOLÓGIÁBAN, azaz a LELKÜNKBEN DŐL EL!!!Egyéniség, mindenki, egyedi és megismételhetetlen. Ugyanakkor amiben egyformák vagyunk az az, hogy érzelmeink, és tapasztalataink, működtetnek minket. Csak pozitív, tiszta érzelmekkel, önbizalommal, és hittel lehetséges bevonzani a megfelelő társat! A megfelelő társat NEM KELL KERESNI, MERT AZ MINDENKINEK MEGVAN, CSAK BE KELL TUDNI VONZANI!!! Ez csak úgy lehetséges, ha a negatív érzelmi tapasztalatainktól megtisztulunk! Sajnos ezeket a negatívumokat, nem csak azokat amiket mi átéltünk, hanem amiket, másoktól
    átvesszük, szüleinktől, barátainktól, filmekből, stb. Ezek negatív viselkedésminták, amiktől meg kell
    tisztítani a lelkünket!!! Erről és a megtisztulási folyamatok módszereiről, érdemes lenne konzultálnunk, a sikeresség érdekében!!! 22- éves sikeres tapasztalatokkal rendelkezem, és szívesem megosztom VELED ha érdekel.

    Üdv.Tisztelettel,Szeretettel:Irázi Sándor

    Reply
    • Randi Andi 2012. December 6. Thursday 11:08

      Kedves Sándor!

      Sosem állítottam, hogy nem “melós” az online társkeresés, viszont azt is szeretném hangsúlyozni hogy én NEM csak az online módszereket ajánlom!

      Személyesen is tessék ismerkedni, ne csak az onlinera hagyatkozni!!! (Ezt mindig elmondom!)

      Reply
  14. Erzsébet 2012. December 6. Thursday 09:14

    Üdvözlök mindenkit. Én 57 éves vagyok,véletlenül akadtam két társkereső oldalra,először kíváncsiságból megnéztem mi a kínálat.Hogyan is működik a társ keresés.A koromhoz képest jól nézek ki, mondhatnám igen csinos vagyok.Hát néztem a pasikat hát lesújtó a kép.Nem az a baj hogy kövér pocakos tohonya hanem az a baj ,egy gatyába, korsóval a kezében látszik szegényen még büszke is önmagára,na ezeknél sajnálatot éreztem.A másik kategória autó mellet tengerparton pöffeszkedve és még sorolhatnám tovább nagyképűen na csajok ide nézzetek.De nem adtam fel,a sok jelentkező közül sikerült kiválasztanom 3-mat .A tarsolyomba maradt kettő pasi akikkel meg is történt a randevú az egyik nagyon jó barátom lett, a másikkal talán tovább fogunk lépni.Részemről van egy kis vonakodás,a neten bátor volt,igaz a randevúhoz önbizalmat kellet belé öntenem mert nem egy szép férfi, de mondtam neki nekem nem szép kell hanem férfias.Tehát elsőre nem dobogtatta meg a szívemet,de folytatjuk a beszélgetést nem adjuk fel talán kialakul valami. Sok sikert kívánok mindenkinek

    Reply
    • Randi Andi 2012. December 6. Thursday 11:09

      Köszönöm hogy megírtad a történetedet, hátha reményt csepegtet másokba itt! 🙂

      Reply
  15. doxa 2012. December 6. Thursday 10:40

    Sok igazság van abban, amit írtatok és amit Andi is általánosságban részletez.

    Az ‘egyedül él’ elvárást teljesen meg tudom érteni, de mi van akkor, ha valaki nem az anyjával él, hanem egy albérletben lakik egy lakótárssal, vagy ha egyedülállóként a gyermekét/gyermekeit neveli? Mert ekkor sem él egyedül, és így az elvárás miatt esélytelen lenne (teljesen mindegy, férfi vagy nő)? Szóval azt gondolom, mint oly sok minden, ez sem fekete vagy fehér, és nagyon meg kell gondolnunk – nemcsak ebben a témában -, miként szűrünk. Az pedig számomra teljesen egyértelmű, hogy az intelligenciát és egzisztenciát nem a diploma adja.

    A nem-válasz. Szinte majdnem mindenki tiszteletről beszél, és ha már tisztelet, úgy gondolom illik válaszolni egy megkeresésre. DE! Sok nővel beszélve, férfiként elmondhatom, hogy ebben mi férfiak is hibásak vagyunk, de nagyon. Mert egy esetleges elutasítást nem tudunk helyén kezelni. Rengeteg példát láttam és olvastam, hogy egy meglett 30as, 40es férfi(?) a visszautasítástól behisztizett, pocskondiázott, kurvaanyázott, hülyeribancozott, fenyegetőzött. Oké persze, nem lehet általánosítani, de valahol teljesen megértem a nőket – függetlenül attól, hogy mint írtam is, szerintem illik válaszolni -, ha egy konfliktusba nem szeretnének belekeveredni.

    Reply
    • Randi Andi 2012. December 6. Thursday 11:11

      Jogos amit írsz, illik válaszolni, ugyanakkor valóban nevetséges hisztirohamot kapni, ha valaki ezt nem teszi!

      Helyén kezelni az online visszautasításokat – ez nagyon fontos pont!!!

      Reply
  16. Józsi 2012. December 6. Thursday 11:25

    Sziasztok!
    Erzsébet nagyon sok jót írt, olvassátok figyelmesen.
    Megtaláltam a párom, ismerkedünk és egyre jobban egymásra találunk, a nehézségek ellenére is.
    Vannak gondolati ellentétek közöttünk, ebből tanulunk, kiegészítjük egymást.
    Erről szól az életünk. Sok szépet, jót teszünk egymásért, mint magunkért is; egyszerűen, mégis sok eredménnyel, ami a szeretetről szól.
    Ne irigykedjetek: Ti is megtapasztaljátok ezt az érzést, idő, kitartás kérdése.
    Sok szerencsét kívánok Nektek: Józsi

    Reply
  17. Zoli 2012. December 6. Thursday 11:32

    Online társkeresőkön sokan fent vannak “defektesek”, akik:
    – vagy nem zárták le az előző kapcsolataikat
    – vagy nem insmerik önmagukat
    – vagy nem tudják, hogy kit is keresnek
    – vagy túl sok elvárással jönnek, és csalódnak (szuperhősöket keresnek, nem olyanokat, mint akik az utcán mászkálnak, hanem akik a TV-ben szerepelnek!)
    – vagy már ismerkednek valakivel, így nem fog (azonnal) válaszolni
    – vagy már megismert valakit, de még nem törli az adatlapját, mert nem biztos benne, hogy megtalálta az igazit…

    Jó kérdés, hogy ha az ember egy lánnyal komolyan ismerkedik, az azonnal törölje magát a társkeresőről, vagy mi lenne a korrekt, és logikus? Sokan törölnek, és visszatérnek, ezzel elveszítve a többi, szimpatikusnak tűnő kapcsolatot…

    Reply
  18. Torbó Árpád 2012. December 6. Thursday 11:33

    Kedves Mindenki!
    1. Az internetes társkeresőkben NEM bízom. Ismerősöket, barátokat lehet találni, de társat NEM. Az más kérdés, hogy barátságból lehet szerelem. De pont itt van az egyik zsák utca. Ha valaki ” rágörcsöl ” én ,mindenképpen társamat keresem, nem fog sikerülni. Előbb hogy is mondjam lazán és könnyedén kell ismerkedni…
    2. Véleményem szerint, ami ( férfi lévén ) számít az a kisugárzás. Még pedig FÉRFIAS kisugárzás. Ezt minden NŐ megérzi és BIZTOS jelzi is. Ha egy nő akar valamit azt MINDIG jelzi. Én sokáig gyerekes kisugárzást produkáltam, van is mindenhol egy pótmamám. ( bocs nehéz gyerekkor ). A férfias kisugárzás NEM tévesztendő össze a durvasággal, faragatlansággal…. hagy nem fokozzam.
    3. Jó vagy rossz példaként, hagy tegyem közzé az első bemutatkozó levelemet, melyről az egyik ismerősöm saját bevallása szerint úgy nevetett, hogy leesett a székről. ( tényleg Ő mondta, most komolyan ):
    ” 43 éves alacsony ( 172 cm ), kissé kopaszodó férfi vagyok. A volt feleségem most hagyott el egy másik ( szomszéd ) férfival. Rám hagyta a gyermeket, aki elég problémás de egyedül maradtam vele ( 14 éves Dávid ), mérnök vagyok, de más lehetőség nem lévén egyszerű kézbesítőként dolgozom a helyi postán. Jelenleg összeszedtem egy csinos kis arc és melléküreg gyuszit . Van egy kb 25 éves Peugeot gépkocsim, ami feltünően jól szuperál…. szeretek gitározni. Olyan otthon ülő fajta vagyok, bár szeretem a társaságot.
    Ha mindezeken túl még mindig úgy döntesz, hogy válaszolj…. GRATULÁLOK!
    Címem:toaran@ciromail.hu”
    Igaz vagy 2 éve írtam lehet, hogy a megfogalmazás nem túl pontos.
    Hát ennyi SZIASZTOK! Sok sikert! Árpi

    Reply
    • Ebony 2012. December 6. Thursday 11:59

      Árpi,

      nekem tetszik az első bemutatkozó leveled. Látszik belőle, hogy jó humorral fogod fel az életet.
      Köszi, hogy megnevettettél!

      😀

      Üdv,E.

      Reply
    • Randi Andi 2012. December 6. Thursday 12:16

      Szia Árpád!

      NEM IGAZ, hogy nem lehet társat találni társkeresőkön. Mindenki, aki picit is körbenéz az ismerősei között, fog találni párkapcsolatokat vagy házasságot is, ami online társkeresőn kezdődött.

      Ezzel a bemutatkozással ne csodálkozz, hogy nem kapkodnak utánad a nők – ugye ez csak vicc?

      Reply
    • Laci58 2012. December 6. Thursday 21:49

      Kedves Árpád!

      Megértem a gondolataidat, mert én is átestem hasonlókon, csak engem olyan fából faragtak, hogy ha valami nem megy, ráteszek még egy lapáttal. Az online társkeresőben nem bízni kell, hanem használni. 🙂 Vajon hogyan fog működni a dolog, ha nem bízunk a társkeresőben, mégis ott szeretnénk társat találni? Nekem erre van egy jól bevált válaszom, a zsúfolt parkolós hasonlat. Sokan nem hajtanak be egy láthatóan zsúfolt parkolóba, mert úgysincs ott hely. Én bemegyek, és 99%-ban találok helyet, ugyanis nekem csak egy hely kell, annyi pedig akad. Engem nem érdekel, hány nő nem zárta még le a múltját, hány nő él zűrösen, hány nő hajt csak a pénzre, hány nő nem válaszol. Én csak egyet keresek. Annyi pedig biztosan van. (Hölgyek, ahol nőt írtam, ott értelemszerűen olvassatok férfit, mert mi férfiak is ugyanolyan gyarló emberek vagyunk.) Nem őket keresem, nem rájuk figyelek. Nem panaszkodni akarok sokakra, hanem örülni, egynek. Hogy nehéz rátalálni? Senki nem mondta hogy könnyű lesz.
      Még egy tapasztalat: Amikor jól kitaláljuk, hogy milyen nő tetszene nekünk, akár megjelenésre, akár más adottságokra, szinte biztos, hogy akivel végül kölcsönösen megtetszünk egymásnak, az legalább egy tulajdonságával nem fog megfelelni ennek az elképzelésnek, és fura mód ez a legkisebb akadályt sem fogja jelenteni. Ez nem csak a hajszín lehet, hanem például három gyermek is.
      Soha ne adjátok fel(csak ha van rajta elegendő bélyeg)!
      Laci

      Reply
      • Ebony 2012. December 6. Thursday 21:56

        Jó írás! Tetszik!
        ( Átérzem a lényeget, mert pár nappal ezelőtt nekem is pont így volt szerencsém a parkolóval. :D)

        Üdv, E.

        Reply
      • jólány 2012. December 8. Saturday 09:04

        Élet
        Köszi Laci! Gondolataiddal sokat segítettél. Igazad van, parkolóhelyet Én is mindíg találok! 🙂
        Szép napot!

        Reply
  19. Margit 2012. December 6. Thursday 11:34

    Szia Andi! Az én fantáziámat is megmozgatták a társkereső oldalak. Beregisztráltam. Írtam bemutatkozó leveleket. Nem általánosságban, vakon bele a nagy világba…..Megnéztem az adatlapokon, hogy mi az ami érdekli az illetőt, illetőket. Azzal kapcsolatban írtam meg pár soros bemutatkozó levelemet. Mondjam, válaszra sem méltattak. Amikor az adatlapokat nézegettem elgondolkodtam. Milyen sokat számít a végzettség. Én igaz, hogy csak nyolc osztályt végeztem, de attól függetlenül teljes értékű embernek érzem magam. Társat, barátot keresünk, nem végzettséget. Lehet, hogy nem jó oldalon regisztráltam? Nem tudom. Szomorú tapasztalatokat szereztem az emberiesség fogalmáról. Már én is csak azért megyek fel az oldalamra, hogy megnézzem mi történik. Ennyi. További szép napot kívánok!

    Reply
    • Laci58 2012. December 6. Thursday 21:59

      Kedves Margit!

      Bár diplomás vagyok, én sosem szabtam feltételként hogy csak diplomással ismerkedem. Találkoztam már annyi műveletlen, bunkó diplomással, és éles eszű, olvasott, intelligens betanított munkással, hogy tudjam, egy iskolai bizonyítvány nem lehet mércéje a társkeresésnek. Ezer oka lehet annak, ha valakinek nincs magasabb iskolai végzettsége. Mint emberről, ez a tény egyáltalán nem mond semmit. Akik azért nem állnak veled szóba, mert nincs diplomád, azok annyira máshogyan gondolkodnak, mint Te, hogy jobb is, ha messze elkerülnek. Az, hogy még nem találtad meg a párodat, viszont kirostáltál néhány alkalmatlant, az nem kudarc, csak annak a jele, hogy haladsz a célod felé. Ne add fel!
      Laci

      Reply
  20. Nyers Tamás 2012. December 6. Thursday 11:44

    Én az istentiszztelet.hu oldalon próbáltam társat keresni, gondolván, hogy az megbízható és egy hívő nő csak fog válaszolni. Tévedtem, 10-ből 1. Szerintem ha valaki regiszrál egy társkerrső oldalon, nyilván azért teszi, hogy társat keressen. Nem igaz, hogy egy “nem” szócskára nincs ideje!

    Reply
  21. ifj Szentesi László 2012. December 6. Thursday 11:51

    Én annyit szeretnék hozzáfűzni a dologhoz hogy…
    Én 33 éves vagyok és egyedül ápolom a szüleimet itthon tehát magánélet és szabadidő nem nagyon van,de nem is ez a gondom igazán.
    Már több mint 7 éve próbálkozok társkeresőkön,és szerintem már az összeset kipróbáltam.Ahogy a nők megtudják hogyan élek és hogy a szüleimmel szinte azonnal lekoptatnak,vagy jön a szokásos szöveg hogy:Maradjunk csak barátok mert nagyon kedves vagyok…pfff!Ezt már utálom!:(
    7 éve magányosabb vagyok mint egy szerzetes és ez elszomorító de nagyon!
    Röviden ennyi…..pá.

    Reply
    • Gyuri 2012. December 6. Thursday 18:59

      Szia Laci!

      Én 43 vagyok, és másfél éve kb. onnan indultam, ahol Te vagy, vagy ahonnan sokan mások. Tapasztalatom szerint nem azon múlik, hogy a szüleiddel laksz, hanem azon, hogy Te magad milyen vagy, hogyan állsz az élethez, mennyire érted és tudod kezelni a nőket. Nem mindegy, hogy a találkozáskor mit mutatsz magadról, van-e önbizalmad, stb. Ha Te nem értékeled magad, akkor a nő miért tenné? Érdemes elkezdeni foglalkozni a dologgal, mert tanulható. A net tele van ilyenekkel. Ha te nem érzed magad életrevalónak, akkor miért bízná rád a jövőjét? … rengeteget lehetne erről írni.

      Szép estét!

      Reply
  22. István 2012. December 6. Thursday 13:16

    Szerintem a HÖLGYEK unatkoznak és nem társat keresnek van olyan akinek 870 olvasatlan levele van,!!! vagy lehetne sorolni tovább egyik hölgy ma LIA egy hét mulva már Cecil !!!levekre nem válaszolnak sőt nagyon kikötik hogy csak DIPLOMÁS legyen,,, ö meg csak egy nővérke vagy irodista vagy kitudja lehet hogy csak 8 általánosa van!!!!Ha esetleg valamelyik válasol akkor finoman leráz. vagy undokul nem téged kereslek , Valaki 100 kilóméteren keres én 50 kilómétere lakon és azt irja TE NAGYON MESSE LAKOL ,közelebbi barátot keresek (VAGY ILYENEK A HÖLGYEK CSAK MI NEM ÉRTJÜK ŐKET ???)

    Reply
  23. Estike 2012. December 6. Thursday 13:25

    Sok mindenben egyetértek az előttem szólókkal. Nemrég olvastam egy könyvet, amiben az írónő elmeséli saját keserű tapasztalatait és hibáit a társkereséssel kapcsolatban. Egészen pontosan azt, hogy fiatal korában számos udvarlója akadt, de mindegyik férfit lepattintotta valamilyen buta indokkal, mert meg volt róla győződve, hogy majd jön még jobb is. Negyvenen túl pedig továbbra is egyedül van, és villámrandikon, online társkeresőkön, társkereső irodákban próbálja megtalálni a férjét – ezidáig sikertelenül. Leírja azt is, hogy a nők számára az életkor előrehaladtával a potenciális partnerek száma egyre csökken, mivel a szépségük megkopik, és ha csak nem tudnak harmincon túl felmutatni valami mást is, a férfiak (még az idősebbek is) inkább a fiatalabb korosztályból válogatnak. Ő maga őszintén elismeri, hogy nem könnyű levetkőznie a kritikai hajlamát, továbbra is válogat, még mindig hisz a tündérmesékben.
    Valóban, sok embernek túl magasak az elvárásai,és még a legjobb sem elég jó nekik, de közben nem nézik azt, hogy ők maguk megütik-e a mércét mások számára. Van-e munkájuk? Mi a végzettségük? Mennyire sikeresek? Hány évesek? Hogy néznek ki? Hogy állnak a házimunkával? Tudják-e menedzselni saját magukat és az életüket? Vannak-e céljaik? Lehet, hogy pl. nem jártak egyetemre, de ennek ellenére nagyon műveltek, nyitottak az újdonságokra, intelligensek, szellemileg frissek. Viszont egy olyan társkereső, akinél elvárás az egyetemi végzettség, ezt sosem fogja megtudni. Esetleg talál magának egy háromdiplomás munkanélkülit.
    Nyilván mindenki rendelkezik egy sor pozitív és negatív tulajdonsággal. A kérdés csak az, hogyan tálaljuk ezeket. Tudjátok melyik körlevél szövege jut eszembe az online-társkeresésről? 🙂

    1. kérdés:
    Ha ismernél egy nőt, aki épp terhes, már van 8 gyermeke, akik közül 3 süket, 2 vak, egy szellemileg visszamaradott, neki magának pedig szifilisze van, ajánlanád neki az abortuszt?

    Mielőtt megnéznéd a választ, olvasd el a második kérdést is!

    2. kérdés:
    Itt az idő, hogy megválasszák a világ új vezetőjét, és a Te szavazatod számít a döntésben.
    Az alábbiakban olvashatsz néhány tényt a vezető-jelöltekről:

    A – jelölt:
    Tisztességtelen politikusok veszik körül, és asztrológussal konzultál döntései előtt. Két szeretője van. Zsinórban dohányzik és napi 8-10 Martinit iszik.

    B – jelölt:
    Hivatalából kétszer elbocsátották, délig alszik, az egyetem alatt ópiumot használt és minden este egy üveg whiskyt megiszik.

    C – jelölt:
    Kitüntetett háborús hős. Vegetariánus, nem dohányzik, néha megiszik egy-egy sört, és soha nem volt házasságon kívüli kapcsolata.

    Melyik jelöltre esne a választásod?

    Először dönts, ne less :), aztán nézd meg lent a válaszokat!

    A – jelölt: Franklin D. Roosevelt
    B – jelölt: Winston Churchill
    C – jelölt: Adolf Hitler

    És mellesleg: ha az abortusz-kérdésre igennel válaszoltál, akkor épp megölted Beethovent…

    Valahogy mi is így vagyunk ezzel. Sokszor nem lehet megállapítani egy bemutatkozás alapján, hogy az illető milyen ember (hát még ha az önmagáról adott jellemzés erősen szubjektív is… pl. relatív, kinek mi számít jóképűnek vagy intelligensnek). Mégis, tegyük fel, hogy minden áhított tulajdonsága megvan az illetőnek, igazi főnyereménynek tűnik, aztán amikor személyesen találkozol vele, kiderül, hogy zsigerből ellenszenves, mert egyszerűen olyan a kisugárzása, hogy TE nem bírod elviselni.
    Szóval szerintem fontos végiggondolni azt, hogy mik azok a dolgok, amelyek valójában nem is lényegesek, vagy később, hosszú távon nem lesznek azok.
    Nemrég hallottam a baráti körben egy történetet, miszerint pár hónapos kapcsolat után XY szakított a barátnőjével. Arra a kérdésre, hogy ennek mi volt az oka, a srác azt válaszolta: “már untam”. Komolyan, én nem tudom, mégis mire számított… 24 órás partiszolgálatra vagy cirkuszi mutatványosra? Hol van az megírva, hogy feltétlenül nekünk kell szórakoztatni a párunkat, vagy állandóan programokat szervezni neki? Ő maga talán képtelen erre? Közben meg ki tudja: lehet, hogy a lány is halálra unta magát a kapcsolatban, de az már egy más téma.
    Röviden összefoglalva, alapvetően akkor van baj, amikor mindent a másiktól várunk el, ami hiányzik az életünkből (pl.”ha már én ronda vagyok, de van egy halom pénzem, keressünk egy jó csajt, akivel lehet villogni a haver előtt”). Mert megérdemeljük…

    Reply
    • Laci58 2012. December 6. Thursday 23:11

      Kedves Estike!

      Brutálisan jó írás! Gratula!

      Beethoven esete után elgondolkodva, milyen is a társkereső, leírom, hogy jártam a válásom után pár évvel. Egy olyan helyre regisztráltam, ahol a nem regisztrált érdeklődők is láthatták a bemutatkozó lapokat, sőt SMS-t is tudtak küldeni.
      Sok hónapos keresgélés után egyszer kaptam egy sms-t, kb. ilyen szöveggel: “41 éves, 170/59, csinosnak mondott, elvált 3 gyermekes szakácsnő vagyok, vidéken élek, szeretnék megismerkedni veled.”
      Költői kérdés: Ki hogyan képzel el egy 3 gyermekes szakácsnőt? Én is pontosan úgy képzeltem el. Csakhogy az nem 170/59, és főleg nem csinosnak mondott. Tucatnyi SMS és néhány telefon-beszélgetés után ez az ellentmondás még nagyobb lett. Egy lendületes, nagyon intelligens, kedves, kicsit vagány nőnek gondoltam a beszélgetéseink alapján. Megbeszéltem vele egy találkozót, annyira nem tudtam eldönteni, mit gondoljak róla, a 100 km távolság sem tudott visszatartani.
      Megjelent előttem egy kb. 32 évesnek kinéző, feltűnően csinos nő, és mosolyogva közölte, ő az, akire várok. (Ő látta a fotómat, én nem tudtam, kit kellene keresnem.) Kiderült, hogy középvezető volt egy cégnél, csak a cég megszűnt, és addig is, amíg talál megfelelő munkát, beállt egy pizzériába szakácsnak, úgyis szeret sütni-főzni.
      Így kezdődött egy 5 évig tartó intenzív, tartalmas kapcsolat. Pedig könnyű lett volna lebeszélni magamat arról a randiról. A “kit keresek” rovatba akkor olyanokat írtam, hogy 44-48 éves, max. 165 cm, és max. 50 km-re a lakóhelyemtől. Mennyi hülyeséget tud írni az ember. 🙂
      Laci

      Reply
    • Kata 2012. December 7. Friday 00:18

      Tetszik, amit írtál. Viszont az, hogy sokszor nem lehet megállapítani egy bemutatkozás alapján, hogy az illető milyen ember, azon is múlik, hogy a férfi adatlapok többségén ez áll: ”Nem írok ide semmit, inkább ismerj meg, a személyes találkozás híve vagyok.” Komolyan gondolja valaki, hogy találkozzak a fél várossal? Persze az is jellemez valakit, ha semmit sem ír magáról. Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, hogy sok férfi csak a fotó alapján dönt, el sem olvassa, hogy a nő mit ír magáról, és ezért azt hiszi, hogy a nőknek sem számít, pedig de. Legalábbis nekem. (Lehet, hogy a női adatlapok is katasztrofálisak, csak azokat én nem látom az adott társkeresőn.)

      Reply
    • Acél 2012. December 8. Saturday 02:13

      Estike hozzászólásában ismert politikusok nevei bukkantak fel, de olyan formában, hogy annak “csak” szemléltető jellege volt arra nézve, hogy milyen nehéz pár tárgyilagos mondat (azaz valójában a bemutatkozó levél, vagy a társkereső adatlapja) alapján megítélni valakit.

      Nagyon tanulságos a 2. kérdést a társkeresés, házasság, család szemszögéből újra feltenni.

      2. (átdolgozott) kérdés:
      Itt az idő Tisztelt Hölgyem, hogy kiválassza, társát, jövendőbelijét,leendő gyermekei apját!
      Melyik jelöltre esne a választásod?

      Először dönts, ne less 🙂 , azután nézd meg lent a válaszokat!

      A – jelölt:
      Politikai karrierje érdekében szakított az ifjúkori szerelmével. Már voltak kiderült félrelépései.
      B – jelölt:
      Nem tudunk arról hogy félrelépett volna valaha is.
      C – jelölt:
      Ifjúkori szerelmét négy évig távolról imádta. Mivel nem volt rendes állása és továbbtanulnia sem sikerült még megszólítani sem merte.

      Sikerült? Ok!
      Nézzük meg hát a jelölteket és kapcsolataikat!

      A – jelölt: Franklin D. Roosevelt
      A történtek ellenére végül mégis az ifjúkori szerelme karjai között halt meg.
      B – jelölt: Winston Churchill
      Depressziós lett. Egyetlen fiával haláláig rendezetlen volt a kapcsolta. 4 lányából egy alkoholista lett, egy pedig öngyilkos.
      C – jelölt: Adolf Hitler
      Utolsó szeretőjét közös öngyilkosságuk előtt végül mégis feleségül vette.

      Reply
  24. társ kereső 2012. December 6. Thursday 14:14

    Nem egyszerű a társtalálás, pedig azért keresek.
    Én pl.azért nemválaszolok levelekre,mert megjelöltem hogy 10km belüli társat keresek,erre 100km ről ír.
    Tehát elsem olvasta a reglapomat, kit keresek.

    Reply
  25. tunde_64 2012. December 6. Thursday 14:27

    Azért nem sikerül nagyon sok kapcsolat, mert nem vagyok előfizető. Erre sajnos nem jut. Nem tudok visszajelezni az adott érdeklődőnek.

    Reply
    • Marci69 2012. December 6. Thursday 14:56

      B.Jelölt

      Reply
      • Estike 2012. December 6. Thursday 16:24

        Igen. De ugye, hogy a leírás alapján a “C” tűnik ígéretesebbnek? 🙂 Minden azon múlik, hogy mely tulajdonságainkat hangsúlyozzuk. Mint egy szakmai önéletrajzban. A HR-es (vagy a társkereső) meg próbálja kitalálni, mi igaz ebből és mi nem.

        Reply
  26. István 2012. December 6. Thursday 14:40

    Kedves Olvasók!
    Amíg az előzőt nem zárod le, csak a má-sikkal /bár lehet, hogy magaddal is/ szúrsz ki, ha kezdeményezel…
    Az online is CSAK EGY lehetőség, nem a legjobb, de nem is rosszabb, mint a többi!
    Először ismerd meg magad, majd állj szembe a tükörképeddel, mondd el neki, milyen vagy, és ha bólint rá, a nehezén már túlvagy! Utána már csak próbálkozni kell, levelezni, találkozni, levelezni, találkozni, levelezni, találkozni!
    Először AKARD megismerni a másikat, ehhez is az előbbiek kellenek, majd hozz döntést! Ne foglalkozz az elutasítások-kal, sem azokkal akik nem válaszolnak,
    mert akkor nem marad időd azokra, akiket érdekelsz!!!
    Szerintem nincs titok!
    188/78/60 éves, régen elvált férfi,
    buknicz.istvan@freemail.hu

    Reply
  27. Margit 2012. December 6. Thursday 14:47

    Sziasztok! Ezzel nem értek egyet. Én előfizető lettem, mégis csak ott tartok, hogy nem válaszolnak. Így nem is alakulhat ki a semmiből semmi. Én adatlapok alapján, érdeklődési kör figyelembe vételével írtam rövid, kedves hangvitelű bemutatkozó levélkéket. Az eredmény: egy nagy semmi. Így azt sem tudják hogy néz ki az ember. Az idősebb korosztálynak is megvannak a maguk szépségei. A belső emberi értékekről nem is beszélek. Mindenkinek szép napot kívánok!

    Reply
  28. Marci69 2012. December 6. Thursday 14:55

    B

    Reply
  29. szoboszlai lászlo 2012. December 6. Thursday 17:43

    Szia.Még mindig nem válaszoltál nekem.Te is szingli vagy?

    Reply
  30. Gábor 2012. December 7. Friday 00:53

    Úgy látom, hogy az idelátogatók ezt elég jól látják, szóval megint olyat írok, amit azoknak kéne olvasni, akik nem fogják, de azért leírom.
    Gyerekkoromban szüleim alaposan belém táplálták a “diploma nélkül senki vagy” hozzáállást. “Elit” gimnáziumban végeztem, utána egyértelmű volt, hogy egyetemre tovább, ahol simán vettem az akadályokat, mindaddig, míg bele nem betegedtem, hogy egész nap az íróasztal/számítógép előtt görnyedek. Mindig is gyakorlatias ember voltam, legfőbb problémám az volt, hogy nem találtam olyan egyetemi diplomához kötött szakmát, ami e tekintetben kellőképp igazodna a jellememhez. Megelégeltem, hogy folyton csak “elméletben dolgozom”, a sarkamra álltam, nem érdekelt a környezetem véleménye, beiratkoztam egy szakképző iskolába. Elsőre iszonyúan rosszul éreztem magam, hogy egy olyan intézménybe fogok járni, ahova bárkit felvesznek, aki átvergődött valahogy az érettségin (mert az iskola egyik fő bevételi forrása a tandíj). Már önmagában az a gondolat kellemetlen volt, hogy nem kell teljesítenem azért, hogy felvegyenek, hát még az, hogy ezt továbbgondoltam: “össze leszek zárva sok fogyatékossal, akik csak azért vannak ott, mert sehová nem vették fel őket, de inkább ez két évig, mint irodában ücsörögni egy életen át”. Mikor megismerkedtem új osztálytársaimmal, kellemesen csalódtam. Az egyetemen csupa kizárólag az eredményekre koncentráló, energiaitalokkal üzemelő gépek vettek körül, ahol én voltam egyedül akkora marha, hogy mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül is hajlandó voltam olykor-olykor segíteni másoknak, ha nem értettek valamit, és ahol a professzorok azzal a mentalitással tanítanak, hogy “buktassunk meg minél több diákot, nehogy konkurenciánk akadjon köztük” (gondolom ezt a hozzáállást a diákok majd magukkal viszik a munkahelyükre, és átfogalmazzák a kollégáikkal való viszonyukra), míg itt kedves, érző, gondolkodó EMBEREK vesznek körül, akikkel együttműködve, közös munkával egymást segítve és kiegészítve, jó hangulatban tudunk fejlődni, tanáraink pedig majdani kollégáikként tekintenek ránk, akik segítségével majd nagyobb csapatban, hatékonyabban tudnak dolgozni, és attól, hogy a legtöbb diáknak az alapszintű trigonometria is problémát okoz, még az az érzésem, hogy sokkal értelmesebb társaságban vagyok, mint az egyetemen voltam.

    Persze a fenti sorok torzítanak, mivel képtelen vagyok szavakba önteni azt a hihetetlen kontrasztot, amit a két intézmény között tapasztaltam. El lehet gondolkodni, mennyire fontos, hogy diplomája legyen leendő párunknak.

    Reply
  31. Bali 2012. December 7. Friday 01:15

    Ezek a megállapítások mind-mind csak apróságok és találgatások!
    A nagy helyzet az, hogy a nők csak a külsőt nézik. Egyszerűen felvázolom a helyzetet. Nagyon jól összerakott bemutatkozást írtam, a leveleimben igyekeztem kreatív lenni és igen jól nyomtam a szöveget, mégis amíg egy “sima” fotót toltam fel siralmas volt az arány.
    De aztán!!!!
    Szóval gondoltam merészebb vizekre evezek. Profi fotós, szép ruha, jól beállított kép és pár fotón még a sokéves kondizás eredményét is meg-megvillantottam. Mondanom sem kell, hogy akármilyen béna szöveget írtam, válaszoltak….
    Azaz a külső számít, a többi pedig csak a hitegetős körítés. Hány olyan hölgyel találkoztam már, aki elpanaszolta hogy mekkora tapló volt az exe, de mégis a következőnek is azt talált, mert a külső… és ez nem a buta nőknél igaz csak.
    Az én tanácsom: el kell kezdeni egészséges életmódot élni, elhagyni a káros szenvedélyeket, sportolni sokat a jó formáért, szépen felöltözni és mehet a hódítás. Ha a fejben is megvan ami kell ehhez, akkor tuti a siker.

    Reply
    • Zsolt 2012. December 7. Friday 01:55

      Pontosan így van:)

      Reply
    • Hrdlicka 2012. December 7. Friday 10:23

      Bali, ez így nem teljesen igaz, illetve félrevezető kijelentés. Mármint az, hogy a külső számít… A nők a fotóidról ugyanis nem elsősorban azt veszik le, hogy szép vagy-e (ami ugye mint tudjuk relatív) hanem, hogy milyen az életstílusod, kisugárzásod, igényes vagy-e(pl. divatosan, ízlésesen öltözködsz, ápolt-e a megjelenésed),hová jársz, milyenek azok az emberek, akikkel együtt vagy a képeken stb. Szóval egy kicsit betekintést kapnak az életedbe. Az ilyen képek sokkal többet elárulnak rólad, mint az irományaid. De kérdezd csak meg a csajokat erről…:-))

      Reply
    • jólány 2012. December 8. Saturday 09:41

      Drága Bali! Igazad van, a nöknek elég fontos a külsö is. Viszont a férfiaknak a külsön kívül az életkor is fontos. Tisztelet a kivételnek, de az Én korosztályomban (59) maguknál 10-15 évvel fiatalabb párt keresnek. Ezt csak azért jeleztem, hogy mind a két tábornak van miért magába szállni. Amúgy meg mindenkinek szíve jogat olyat keresni, amilyenre vágyik.

      Reply
    • Lujza 2012. December 8. Saturday 14:48

      “el kell kezdeni egészséges életmódot élni, elhagyni a káros szenvedélyeket, sportolni sokat a jó formáért, szépen felöltözni és mehet a hódítás.”

      Ezek szép gondolatok, de szerintem egy adatlapon nagyon nehéz mindezeket érzékeltetni, főleg, kinek mi a “káros” szenvedély és a többi.

      A sportolással kapcsolatosan: aki korábban, vagy akár gyerekkorában nem sportolt és nem alakult ki a vázrendszerén olyan izomzat, amire lehetne építeni, az ha el is kezd hirtelen edzeni, fel fogja adni, mert mondjuk egy harminc feletti nő már nehezen (vagy fáradtságos munkával) épít ki magán husit a lágy szövet helyett. Aki meg mindig sportolt, az szerintem nem is tud meglenni nélküle, még ha csak az autózás helyett gyalogol, mert így tudja a napi mozgását megoldani.

      A szépen felöltözés is ízlés kérdése, mert ami nekem szép, az másnak konzervatív, ami nekem (a koromnál fogva) túl merész, az másnak sexi. (Pl.: egy szórakozóhelyen láttam egy hölgyet, szerintem negyvenes volt, bőrnaci, látszódott, hogy hagyományos a fehérneműje és egy fűzős felső.) Ha csak magamból indulok ki és olyan ruhába bújok bele, ami az egyéniségemtől távol áll, tuti, hogy mondjuk a randin állandóan a ruhámat fogom igazgatni, mert feszélyez, de ezt a viselkedést randi partnarem biztosan másképpen fogja értelmezni.
      Szerintem sokkal fontosabb az összhang, tisztaság (cipő is), ápoltság (fogak, körmök főleg).

      Az egészséges életmód: egy kor után szerintem aki komolyan tudja, hogy még rengeteg elintéznivalója van az életben, az azért megpróbál odafigyelni arra, hogy mit fogyaszt el. Amúgy én hiszek abban, hogy az vagy amit eszel.:)

      De tény, hogy a külső számít főleg (amit már olyan sokan leírtak) társkereső oldalakon és én is úgy éreztem, hogy katalógusként működik.
      A valóságban ennél meg sokkal nehezebb, mert tényleg nagyon nehéz eldönteni, hogy ki az aki keres, illetve ismerkedne, nincs arra semmilyen konkrét jel/jelzés, hogy valaki szingli vagy sem.
      Az én esetemben (úgy hogy hiába bodorítom a hajam, öltözöm fel igényesen :)), ha azt látják, hogy egy gyerekkel az oldalamon közlekedem mindenhová, ha vásárolok, a cuccok között is mindig van gyerekre utaló jel….és még sorolhatnám. A barátok, ismerősök között mindenkinek meg van a párja, szórakozó helyeken szerintem nem lehet olyan kapcsolatot “találni”, amire itt többen is vágyunk.

      Reply
      • Zsolt 2012. December 8. Saturday 17:36

        Sport: 30 fölött ha még soha életében nem sportolt akkor tényleg nehéz formába hozni magát. Évek kellenek ahhoz, hogy átalakítsa ilyen esetben a testét, viszont ahhoz nem lesz elég kitartása, motivációja. Az élete, a megszokásai pedig folyamatosan visszahúzzák majd. 100-ból 1-nek talán sikerül. Ezért kell még fiatalabb korban elkezdeni.

        Öltözködés: szerintem rossz az a megközelítés a nőknél, hogy az összhang, tisztaság a fontos az öltözködésükben. Persze ezek is fontosak, de ha egy randin a férfi nem kívánja meg a nőt, mert az a ruházatával nem hangsúlyozza ki a nőiességét, akkor a pasi nem fog érdeklődést mutatni. Rengeteg nő elrontja azt, hogy próbál konzervatívan, ízlésesen, kényelmesen öltözködni, csak sajnos ettől egyik férfinak sem áll fel.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Lujza 2012. December 8. Saturday 20:13

          🙂

          A konzervatív nálam annyit jelent, hogy nem a legharsányabb, nem a legfeltűnőbb, nem a “kipakolós”. Szerintem egy egyszerű pl . spagetti pántos fekete térdfölé érő finoman testhez simuló ruha + plusz egy hozzá illő “kiscipő” fekete netz harisnya, szolid ékszer, kicsit “kócos” fizurával elég, hogy lássák nő vagyok.:)

          Amúgy igazad van, hogy mi kell(ene) a férfiaknak, mi fogja meg őket elsőre, csak „méltóságon aluli”.:)
          Kevés nő fogja bevallani, hogy imponál neki, ha érzi, hogy a (számára is szimpatikus) férfi vágyódik utána. Minden nő azt szeretné, ha maguk, az egész lényük váltja ki a vonzalmat és nem a testük.

          Reply
          • Zsolt 2012. December 8. Saturday 22:55

            🙂 Igen, abban szerintem is látják.

            “Kevés nő fogja bevallani, hogy imponál neki, ha érzi, hogy a (számára is szimpatikus) férfi vágyódik utána. Minden nő azt szeretné, ha maguk, az egész lényük váltja ki a vonzalmat és nem a testük.”

            Mindig azt szeretnék az emberek, amit nem kaphatnak meg:). Egyből senki nem fog beleszeretni a lényetekbe, viszont ha megfogjátok a külsőtökkel, akkor lesz rá idő, hogy a többi is kiderüljön.
            Egyébként a nők többsége ügyesen bánik a szépségével, és ők elég kapósak is. Viszont van egy réteg, aki annyira intellektuális, hogy tényleg méltóságon alulinak gondolja, hogy a testével fogja meg a pasit. Ő azt szeretné ha a gondolatvilágába szeretnének bele és ezért nem, vagy alig használja a női vonzerejét. De ezzel magának árt a legtöbbet, mert amúgy egy értékes ember, csak nem vesz figyelembe alapvető “ökölszabályokat”.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. December 9. Sunday 13:33

            “Mindig azt szeretnék az emberek, amit nem kaphatnak meg:).”

            Ez így igaz, mert amit tálcán kínálnak, annak nincs is annyira vonzereje, hiszen bármikor “elvehetjük” különösebb energia ráfordítás nélkül.:)

            “Ő azt szeretné ha a gondolatvilágába szeretnének bele és ezért nem, vagy alig használja a női vonzerejét.”

            Vagy pont fél attól, amit esetleg a vonzereje kiváltana, mert sajnos (ami nem szokott itt szóba kerülni) vannak olyan emberek, akik nem tudnak magukon uralkodni és ha nem megy ésszel, “elveszik” erővel.

            De összességében, ha egy normális férfi figyel a számára vonzónak tartott nő temperamentumára (és kölcsönös a szimpátia), akkor nem hiszem, hogy gondot okozna az, hogy kinek mi a vágya, mi jár a fejében éppen. (olvastam már itt 13perces rekordot, a találkozástól számítva az első csókig 🙂 )

            Reply
          • Zsolt 2012. December 9. Sunday 14:14

            “Ez így igaz, mert amit tálcán kínálnak, annak nincs is annyira vonzereje, hiszen bármikor “elvehetjük” különösebb energia ráfordítás nélkül.:)”

            Ezért mondtam még régebben, hogy a nőknek a kurvát és az úrinőt kellene ötvözniük, ha egy férfit meg akarnak szerezni. Hiába állati vonzó a nő, de távolságot tart és nem veheti el a férfi bármikor, amit akar. Persze azért ne legyen túl távolságtartó. Ekkor nem fog úgy tűnni, mintha tálcán kapna a férfi mindent, viszont odalesz a nőért.

            “nem megy ésszel, elveszik erővel”. Ugyan már, ettől max. az parázik, akivel már ilyen történt. Nyáron kimegyek az utcára és egy idő után már azt szeretném, hogy bárcsak itthon is megkövetelnék a csadort. Egy szál semmiben rohangál egy csomó nő, és szerintem nincs mindegyiknek randija.

            “De összességében, ha egy normális férfi figyel a számára vonzónak tartott nő temperamentumára (és kölcsönös a szimpátia), akkor nem hiszem, hogy gondot okozna az, hogy kinek mi a vágya, mi jár a fejében éppen.”

            Igen ám, csak a kölcsönös szimpátia férfi oldalról annyit tesz, hogy mennyire erősen vonzódik a nő külsejéhez. De egyébként, amit leírtál korábban megjelenést az szerintem a legtöbb férfinek elég vonzó és nőies. Úgyhogy te valószínűleg rendben vagy:).

            Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. December 9. Sunday 14:44

            “Egy szál semmiben rohangál egy csomó nő, és szerintem nincs mindegyiknek randija.”

            Eddig azt hittem, hogy pont ezért szeretik a pasik ezt az évszakot.:)

            “Úgyhogy te valószínűleg rendben vagy:).”

            🙂 ez jól esik így ismeretlenül is (köszönöm), csak az a baj, hogy már 36 és tudjuk, hogy kezdek kiesni a versenyszférából.:)

            Reply
          • Lujza 2012. December 9. Sunday 16:29

            Ezt még elfelejtettem leírni a megjelenéshez:

            Anyukám mindig azt mondta, ha randira készültem: kislányom úgy öltözködj fel, hogy soha nem tudhatod hová kapod a puszit:))

            Reply
          • Zsolt 2012. December 9. Sunday 17:41

            🙂 Anyukád nem mindennapi nő lehetett:)

            Reply
  32. Flower 2012. December 7. Friday 09:00

    A társkereső oldalakat én is kipróbáltam.
    Sok fiúval leveleztem és találkoztam is a többségével, még sem találtam meg a párom.
    Csak olyanok szerettek volna folytatást, akik nekem nem jöttek be.
    Ha szimpatikus volt valaki, akkor vagy nem hívott találkozásra másodszor vagy mindjárt a hozzám , esetleg hozzád szöveg jött elő.
    Előfordult, hogy megsértődött azon is, mert ismeretlenül nem fogadtam el, de egy találkozás után sem ültem bele az autójába,hogy haza hozzon.

    Hívtak Füvészkertbe, más tájvédelmi területre, reggel korán madár gyűrűzés megnézésére …mindenképpen nem olyan programra, ami első találkozásokhoz megfelelne .Csak forgalmas helyen vagyok hajlandó bárkivel találkozni és utána például egy kávézóban beszélgetni.

    Szerintem nem vagyok egy értéktelen nő.
    Huszonéves, dolgozó, túlsúly nélküli,jó alakú, sportoló ,ápolt, diplomás, saját lakással rendelkező ,független, komoly és meggondolt lány vagyok.

    Nincsenek nagy igényim. Soha nem néztem, hogy milyen anyagi helyzete van egy srácnak.
    Csak egy kedves, korban hozzám illő, diplomás, nálam legalább pár cm-rel magasabb, nem kövér, elfogadható külsejű
    srácot keresek, akivel vannak közös érdeklődési területeink, lehet vele beszélgetni mindenféléről és programokat szervezni a szabadidőben, akivel egy kicsit hagyományos módon ismerkedhetnék legalább kezdetben.

    Nem akadtam ilyenre pasira eddig.
    A diplomát fontosnak tartom, mert egyenrangú partnert keresek. Olyan szakmám van, amiben folyamatosan képezni kell magunkat, ha versenyképesek szeretnénk maradni. Jövőre kezdem el a szakvizsgákat, mert akkorra lesz meg a gyakorlati évek száma. Nem szeretném, ha folyton neheztelnének a tanulás miatt rám, helyette mást várnának el tőlem.
    A mi szakmánkban ha nem képezzük magunkat, kiszorulunk a pályáról. Nem lesz munkánk.

    Mostanában kitöröltem magam a társkereső oldalakról és próbálok klubokba járni: salsa tánc, film, ifjúsági közösség… eddig még nem akadtam irántam érdeklődő és nekem való partnerre.
    Az elmondottakkal csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy szinte minden korosztályban van egy réteg, akik nehezen
    találják meg a párjukat több éves próbálkozás után is.

    A távkapcsolatokban sem lehet megbízni a mai körülmények között, mert ismeretlenül
    nagy távolságokra utazni bizonytalan kilátású randikért , kész anyagi csőd.

    Köszönöm, hogy elolvastátok.
    Nektek ennél több szerencsét kívánok, mert az is kell hozzá. 😀

    Reply
    • doxa 2012. December 7. Friday 10:25

      “..mert ismeretlenül nagy távolságokra utazni bizonytalan kilátású randikért, kész anyagi csőd.”

      Magyarországon szerintem nincsenek olyan nagy távolságok – persze mondjuk Zalaegerszegiként elmenni Debrecenbe azért húzós. Viszont mindig ledöbbenek – mert az írásodból ezt olvasom ki -, mikor egy férfi elvárja, hogy a nő utazzon hozzá.

      Reply
    • Tomi 2012. December 7. Friday 12:30

      Ismét a diploma kérdése…
      Flower! Több olyan barátom van akik évek óta boldog kapcsolatban élnek, pedig végzettség terén nagy különbség van. Például az anyuka orvos, az apa pedig mozdonyvezető. Imádják egymást és a gyerekeiket. A sport szeretete ami közös bennük. Magánéletben egyikről sem mondanád meg mivel foglalkozik. Inteligensek, mindenről lehet velük beszélgetni.
      Lehet, ha a mama annak idején azt mondja: Figyi, jó fej vagy, meg minden, de hagyjuk inkább. Ciki egy céges rendezvényre elmenni veled. Lehet mai napig keresnné párját.
      Van diplomám, de szerintem ez nem kizáró ok, esetleg egy iránytű, de semmiképp sem kizáró ok. Egy középfokó nő is megédesítheti az életem és lehet szuper társ, majdan kiváló anya.

      Reply
      • Zsolt 2012. December 7. Friday 12:45

        A nőnek olyan pasi kell, aki több nála, ahhoz, hogy férfinek lássa. Ha alacsonyabb a végzettséged akkor nem tud felnézni rád. Legalábbis ezt érzi és ezért nem ad igazi esélyt, hogy bebizonyosodjon az ellenkezője. De ha sokat lenne összezárva egy ilyen pasival, akkor lehet, hogy simán beleszeretne. Csak erre a randik nem alkalmasak.

        Zsolt

        Reply
        • Randi Andi 2012. December 7. Friday 16:12

          Mit jelent az, hogy “több”? Miben több?

          Reply
          • Hrdlicka 2012. December 7. Friday 16:17

            Pl. súlyban, Andi. Ezt onndan tudom, hogy nekem volt egy esetem, amikor a hölgy valamivel vaskosabb volt, mint én és nagyon szenvedett emiatt… azt mondta, úgy érzi magát mellettem mint egy víziló:-)))

            Reply
          • Zsolt 2012. December 7. Friday 16:36

            A “több” jelentése a nőknél:

            A rengeteg elvárásuk egy részénél megelégszenek azzal, hogy a férfi hozza az általuk is elért szintet, míg egy kisebb részénél túl kell, hogy szárnyalja a férfi őket. Konkrétumokat is említve:

            Több – Legyen magasabb, legyen autója, legyen pénze, lakása, jó állása miközben a nőnek ezek többnyire vagy részben nincsenek meg. Legyen picit okosabb (persze ez nehezen mérhető, de legyen tájékozott olyan dolgokban, amivel lenyűgözi a nőt, pl. műveltség, stílus). Legyen a férfi határozottabb, irányítóbb, dominánsabb mint a nő. Lehetne még írni példákat, de szerintem érthető. Amit még kiemelnék, hogy a legtöbb nő arra a pasira néz fel, aki nem tűr el mindent a nőnek és saját, karakán elképzelése van az életéről és nem úgy ugrál, ahogy a nő fütyül. Ha valami nem tetszik a nő viselkedésében akkor annak határozottan hangot ad és leállítja. Ebben is szeretik ha “több” a férfi. Szeretik ha a férfi az úr. Persze igazságos úr és nem önkényes.

            Amiben elegendő ha azt a szintet hozza a férfi, amit a nő is elért: iskolai végzettség (sok diplomás nőnek elég ha a párja is diplomás, nem kell akkor a férfinek két diploma, vagy doktori, stb). Ha a nőnek van autója, akkor a pasinak is legyen, mert különben rosszul érzi magát, hogy kvázi férfi szerepben mindig ő cipeli a hapsit. Ha a nőnek van lakása akkor a férfinak is legyen, mert ha ő el tudta ezt érni (szinte soha nem önerőből) akkor ő a párjától sem éri be kevesebbel. Ha a nő sportol és jól néz ki, akkor a férfi is legyen ilyen. Nem kell neki feltétlenül jobb, több mint önmaga, csak érje el azt a szintet a pasi is. Viszont az kell, hogy néhány dologban piedesztálra tudja helyezni a pasit, mert ezek miatt fog beleszeretni. Meg azért mert amiben nagyon jó a pasi, abban a nőjét is feljebb tudja húzni. Nem olyan szintre mint ahol a férfi van, egy kicsit alá. Ez is bejön a nőknek.

            Üdv. Zsolt

            Reply
          • Zsolt 2012. December 7. Friday 16:40

            🙂 Amit Hrdlicka mond az első körben poén, de tényleg így van. Találkoztam én is olyan nővel, aki “daginak” érezte magát mellettem, mert én vékonyabb voltam mint ő. Bár ez csak azért volt optikailag szembetűnő, mert ő jóval alacsonyabb volt.

            Zsolt

            Reply
          • Randi Andi 2012. December 8. Saturday 20:13

            Zsolt, túlságosan sztereotipikusan gondolkozol.

            Lehetséges, hogy ezért vagy egyedül?

            Reply
          • Zsolt 2012. December 8. Saturday 23:33

            Andi,

            A sztereotipikus gondolkodásmód felszínesen általánosító véleményt jelent.

            A véleményem nagy mintavételezésű, gyakorlati tapasztalatokon alapul. Természetesen nem mindenki ilyen, én a 20-32 éves, kifejezetten szép nőkről beszélek. És nyilván itt is vannak kivételek, de a többséget ilyennek ismertem meg. De tarts közvélemény kutatást a férfiak körében, vajon hány százalékuk gondolkodik hasonlóan a témában.
            Ha meg azzal jössz, hogy minden ember egyedi, és nem szabad általánosítani, blabla, akkor nézd meg az írásaidban mennyi általánosítás van. Amivel önmagában szerintem semmi baj nincs, hiszen bizonyos dolgokra adott módon reagálunk. Nem mindenki, de a többség igen.

            Elhiszem, hogy sérti a női önérzetedet az, hogy a tapasztalataim kapcsán az a véleményem, hogy a nők tele vannak felszínes és számító elvárásokkal a férfiak felé.
            De én ezzel most mit csináljak?

            Üdv: Zsolt

            Reply
      • jólány 2012. December 8. Saturday 10:10

        Tomi, diploma vagy nem… hát ez valóban nagy dilemma. Én is bejelöltem mint elvárást, e gondolatok után valószínü, hogy kiveszem. Azt hiszem, többségünknek nem a papír a fontos. Az Én eddigi tapasztalatomban volt, hogy gondot jelentett a szint külömbség. Ne érts félre, nem vagyok magamtól elszállva, de amikor anno gyermekeim apja is féltékeny volt végzettségemre… Pedig Neki sem tiltotta senki, hogy tanuljon, s esküszöm jobb képességei voltak Nálam. Akkoriban nem annyira pénz, mint hozzáállás kérdése volt. Talán ezzel “diploma dologgal” a hozzáállást kérjük számon. Az is igaz, hogy az ismeretségi körömben van olyan nö, aki 8 általánossal takarrít, mégis müveltségével, az élethez való hozzáállásával vetekszik jó néhány diplomással

        Reply
  33. Erzsike 2012. December 7. Friday 09:39

    Sziasztok!

    Sajnos nagyon is egyet tudok érteni a cikkben leirtakkal, mert nagyon sokan még válaszra sem méltatnak.
    Két gyerekes, másfél éve elvált ,175 cm maga, 37 éves nö vagyok. Mások csinos, vidám, optimista nönek tartanak. Sokan elitélnek, amiért két gyerekkel egyedül vagyok.

    Reply
  34. Flower 2012. December 7. Friday 15:06

    Egyetértek veled Zsolt, a nő szeret felnézni a férfire…:D
    Beszélgettem olyan sráccal, aki elmondta
    milyen tudományos munkát végez…Ugyanakkor
    megkérdezte , hogy nekem miért kell szakvizsgázni?
    A mi családunkban mindenki diplomás ,van akiknek több is van ebből, tudományos fokozatokkal, nemzetközileg elismert cikkekkel…tudományos eredményekkel.
    Ebben nevelkedtem fel…

    Viszont Tominak is igazat adok, hogy akár
    az általa felvázolt helyzet is lehetne, csak kicsi esély rá.:D

    Reply
  35. Flower 2012. December 7. Friday 15:12

    Az előzőektől függetlenül viszont találhatnák egy hozzám illőt, hiszen sokan
    vagyunk ilyen paraméterekkel .
    Csak az a baj, hogy eddig nem akadtam rá.:D

    Reply
  36. Éva 2012. December 7. Friday 15:52

    Sziasztok!
    Én is,mint itt mindannyian keresem a párom. Én is regisztráltam társkeresőkbe,előfizető is voltam egy ideig,nekem is voltak megválaszolatlan leveleim,vártam 3 napot a válaszra,ha nem jött..akkor nem őt rendelte a sors nekem..és ennyi!Igaz,én “rendes” vagyok,mindenkinek válaszoltam,attól függetlenül,hogy érdekelt-e az illető vagy sem.Volt olyan,aki nem minősíthető formában reagált az elutasításra,de ezzel csak saját “írta le”!Tovább léptem,de egy dolgot a mai napig nem értek!Ha már keresgélünk,és van egy adatlap-amit elvileg(!) mindenki őszintén tölt ki-amiből megtudhatunk valamit a másik félről,miért csak a fotó a lényeg? Mert az adatlapot meg sem nézik,csak a képet..ami,ha lehet,legyen erotikus! Ettől a falra tudok mászni!Tényleg csak ez számít?? Persze számít a külső,de ennyire?Aztán..ha már van keresési kritérium-itt főleg a kor a problémás kérdés-,azt miért nem nézik meg a férfiak?
    Az én esetem,41 vagyok..miért gondolja egy 62 éves,hogy a kor nem akadály? Nekem az!
    Van itt néhány kedves Úr,ha erre a kérdésre válaszolnának,megköszönném! Csak,mert kíváncsi lennék e jelenség miértjére! 🙂 Köszönöm!
    És azt intelligencia-a témához kapcsolódóan-..ott kezdődik,hogy elolvasom az adatlapot!..aztán a diploma..mint itt sokan leírták,szerintem sem számít..mert a mondás szerint : “diplomával eszet nem osztanak” nagyon is igaz!Talán most,hogy már oly sok diplomás van,még inkább igaz,sajnos!
    További minden jót mindenkinek! 🙂

    Reply
    • Zsolt 2012. December 7. Friday 17:11

      Szia!

      A férfiaknak sokkal kevesebb igénye van mint a nőknek, viszont az a kevés roppant fontos nekik. A többségnél az ösztönök életük végéig meghatározzák a sorsukat, tehát az első a külső és a szex. Ezért nem érdekli őket az adatlapod, ha amúgy a képed nem szép vagy szexi (férfi szemmel). Egyébként pedig biztos az is közrejátszik, hogy majdnem minden nő ugyanazokat írja az adatlapján. Én mindig elolvasom az adatlapot, mert különben nem tudnám őket megszólítani levélben, de aki sablont küld vagy a képében, paramétereiben (anyagi) bízik az szerintem nem foglalkozik ilyenekkel. Ha viszont te írsz neki, akkor a képeidet fogja megnézni és csak utána szán rád időt, hogy elolvasson.

      Társkeresés tekintetében a férfiak ugyanúgy szenvednek a 18-30-as nők arrogáns stílusától, mert ők sem válaszolnak sokszor. Ez azért van, mert ez a korosztály (persze a szépek) a legkeresettebbek és ezért megengedhetik maguknak ezt a stílust. 40 fölött már fordul a kocka és a férfiak kerülnek ilyen szempontból előnybe. Akik ugyanilyen arrogánsan viselkednek, talán azért mert emlékeznek a fiatalabb évek társkeresésein, csajozásain a lányok viselkedésére. Bár biztos, hogy az is közrejátszik, hogy most meg ők tehetik meg ezt a viselkedést.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Éva 2012. December 7. Friday 23:44

        Szia Zsolt!
        Köszönöm a választ!Azt még megértem,hogy a férfiak is válogatnak..persze,ez természetes,csak nem mindegy,hogy milyen stílusban!Itt jön a sokat emlegetett intelligencia,arra nem gondolnak,hogy az arrogancia riasztó? 🙂

        Reply
        • Zsolt 2012. December 8. Saturday 19:38

          Az intelligenciának ehhez semmi köze szerintem. Az én esetemben is több száz olyan levél volt, amire az adott lány nem válaszolt. A bemutatkozása alapján viszont nem mondtam volna szinte egyiket sem unintelligensnek. Arról szól az egész, hogy mivel nem érdekled nem foglalkozik veled. Udvariatlan, de mivel sosem fogtok találkozni, ezért nem is érdekli. Meg nagyon ideje sincs foglalkozni, udvariaskodni az őt nem érdeklő emberekkel, mert az elfoglaltságai elveszik az idejét. Nem túl emberséges és nem is olyan közeg, amiben az ember jól érzi magát, de manapság a hatékonyság a fontos és nem az, hogy mindenki jól érezze magát egy adott tevékenységben, pl. társkeresés.

          Üdv: Zsolt

          Reply
      • jólány 2012. December 8. Saturday 10:23

        Zsolt! Mi az, hogy Ök tehetik meg ezt a viselkedést? Miféle felsöbbrendüségben élnek a férfiak? Ha ök igen, akkor a nök is. És hogy van az, hogy egy nö legyen fiatal és szexi, a férfi pedig mindegy hogy néz ki, és hány éves? Miféle elfogultsága ez a férfi népnek?

        Reply
        • Zsolt 2012. December 8. Saturday 17:22

          🙂 Miért csak az egyik részét hallottad meg, annak amit írtam?

          “Társkeresés tekintetében a férfiak ugyanúgy szenvednek a 18-30-as nők arrogáns stílusától, mert ők sem válaszolnak sokszor. Ez azért van, mert ez a korosztály (persze a szépek) a legkeresettebbek és ezért megengedhetik maguknak ezt a stílust. 40 fölött már fordul a kocka és a férfiak kerülnek ilyen szempontból előnybe. Akik ugyanilyen arrogánsan viselkednek, talán azért mert emlékeznek a fiatalabb évek társkeresésein, csajozásain a lányok viselkedésére. Bár biztos, hogy az is közrejátszik, hogy most meg ők tehetik meg ezt a viselkedést.”

          A nőnek fiatalnak, szépnek és szexinek kell lennie, hogy megkívánják. Egy férfi meg akkor ismerkedik egy nővel, ha kívánja. Ez egy egyszerű dolog, mint a faék. Ha a nő már idősebb akkor csökken a szépsége, szexualitása és már nincs akkora hatással a férfiakra. Ezért van az, hogy már csak a jóval idősebb férfiak vetnek rá szemet. Ők még megkívánják, de a saját korosztálya már sokkal kevésbé.

          “És hogy van az, hogy egy nö legyen fiatal és szexi, a férfi pedig mindegy hogy néz ki, és hány éves? Miféle elfogultsága ez a férfi népnek?”

          Ez nem igazságos, de ugyanúgy nem igazságos, hogy a fiatal nők olyan férfit keresnek, aki sokkal több náluk. És megtehetik, mert még gyönyörűek és míg azok, kedvükre válogathatnak. Egy idő után pedig a férfiak teszik ezt.
          Egyébként a férfiaknál sem mindegy, még idősebb korban sem az, hogy milyen a külseje.

          Üdv: Zsolt

          Reply
  37. Marika _48 2012. December 7. Friday 19:49

    Sziasztok! Marika vagyok 49 éves, özvegy és a fiammal élek.Van egy két társkereső ahol regisztrálva vagyok, de csak olyat keresek aki komolyan gondolja a kapcsolatot. Van ebben sok féle, aki házas, aki kapcsolatban van, stb. Én pedig őszinte vagyok, és persze ezt várom el a másiktól is. Bár tudom, sokan keresztül néznek rajta, de akkor ha tudja, hogy ő nem azt keresi akkor ne írjon,mert én nem alkalmi kapcsolatot keresek. A másik a diploma, a távolság ezek mind mérvadók egy kapcsolatban.Én pedig egy nagy városban lakom, de a fiamat nem fogom lecserélni egy kapcsolatért, hiszen egy kapcsolat bármikor véget érhet, de ő nekem csak a gyerekem akire remélhetőleg számíthatok az életben. Bár nagyon vágyom egy jó társra, de ha az igazi nem jön, táblát nem tehetek magamra kitűzve, hogy társat keresek. Ha lenne is olyan esetleg, sokan a fiatalokat keresik, és nem a korban hozzáillőket. Ennyit szerettem volna megírni ,az észrevételemet a társkeresőkről. Mindenkinek sok sikert egy igazi kapcsolathoz. Sziasztok.

    Reply
  38. Flower 2012. December 7. Friday 21:04

    Egyetértek Évával, hogy a diplomával nem jár együtt az intelligencia.
    Én is találkoztam olyan alakkal, aki elég bunkón viselkedett.Hiába igyekeztem szűrni
    a lehetőségek között.
    Pedig én mindig figyelek arra, hogy ne bántsak meg senkit.
    Sajnos nem mindig ezt kapjuk vissza.

    Reply
  39. arco 2012. December 8. Saturday 16:50

    Nézzük, a saját tapasztalatomat:
    37 vagyok, orvosi hibából(nagyon fiatal szülészorvos) nem lettem szépfiú (“köszönöm”). Emiatt megkaptam minden “Andi-féle” gyengeséget, amivel sosem értettem egyet. Egyetlen dolog dönt a külső, utána ráalakulsz, ha megtörsz egyedül maradsz, majd jön Andi és megmondja miben vagyok hibás.
    Életemből 4 szakaszt emelnék ki,
    Gyerekkor:
    “bizonyítás” Tanulás és Top a sportban (és persze fájdalmak enyhe verzióban)
    Kamaszkor:
    reménykedés nem bukhatok bele (fájdalmak keményebb verzióban)
    20-as évek: Menekülés a “partyk” világába (no drog!)- pl ezáltal éltem át a legintimebb kapcsolatokat nővel.
    30-as évek: Munkahely megbecsülés a szorgalmam miatt, Amatőr “felső” kategóriás a sportban.Folyamatos távollét utazás, kevés party szomorúan és persze egyedül.

    S, hogy miben hibáztam? Meggyőződésem, h semmiben, Erre szokták , mondani,h önbizalom hiányos, nem mozdul ki, nem is lehet esélyem, Csakhogy pont az ellenkezőjét élem. Csak kell egy Andi- féle marketing aki ezt pénzért megmondja, amit tudok.
    Mellesleg a pénzt nem sajnálom rá, 100 ezres nagyságrendben már fizettem az egyik konkurenciánál ,kb 3/4 éve, de még nem találkoztam senkivel.
    Andinak minden szava igaz, de előnytelen külsővel érvényesíteni, olyan mint halottnak a csók!

    Mellesleg lenne egy ajánlatom Andinak:
    Vállalj be sikertelenség esetén ingyen, cserébe letétbe helyezem a költségek dupláját, s ha összehozol valakivel megkapod. Természetesen tudom, h ebben a kérdésben nekem kell a legtöbbet tennem, de ha esélyem sincs…
    (pmbt@citromail.hu)
    szép napot, arco

    Reply
    • Randi Andi 2012. December 8. Saturday 20:05

      Kedves Arco!

      Tisztázzunk valami nagyon fontosat:

      Miféle konkurenciáról beszélsz? Nekem társkereső iroda NEM konkurenciám, tekintettel arra, hogy én NEM vagyok társkereső iroda. Nagyon sajnálom hogy kidobott pénznek értékeled amit ott elköltöttél de annak alapján engem megítélni nem túl igazságos, nem gondolod? Vagy talán ígértem valaha bárkinek is olyat, hogy összehozok neki randikat ha nálam befizet? Ennél picit alaposabban is elolvashatnád a honlapot, ha már kritizálsz…

      Az “Andi-féle gyengeségeket” sem értem, külsőről nem is volt szó a cikkben, márpedig ha jól értem, Te abban látod mindig gondod forrását.

      Az ajánlatodról pedig ennyit: menj el egy nyelvtanárhoz és kérd meg, hogy ingyen tanítson “sikertelenség esetén”. Ha megtanulsz angolul akkor duplát fizetsz – ugye érzed, mennyire abszurd egyesegyedül a tanárt felelőssé tenni a tanítvány haladásáért?! Mert mi van, ha az a tanár szenved és maximálisan felkészült, csak te épp lusta vagy otthon elővenni a könyvet és egy házit is megcsinálni?

      Ha tetszik amiket írok és neked beválik, használd. Ha úgy érzed, nem hasznos, nem válik be, akkor menj és keress mást aki segíteni tud. Ez ilyen egyszerű.

      Őszintén és szeretettel sok sikert kívánok!

      Reply
      • arco 2012. December 8. Saturday 21:46

        Kedves Andi,

        Köszönöm, a gyors választ! Hanyagságomnak tudható be , h nem a megfelelő cikkhez írtam. Kijött.., bocsánat, h támadást éreztél hangzásban. Rá fókuszáltam a másik oldalra is, a saját példámmal. Megerősítem, EGYETÉRTEK(!) az írásaiddal, gondoltam gyakorlati oldalról életszerűvé teszem a részemről. Sajnos,még mindig rajtam múlik,, és ez már bánt..
        Elvi, őszinte támogatásodat köszönöm,,!

        szép estét,, arco

        Reply
  40. Estike 2012. December 8. Saturday 23:47

    Sziasztok!
    Egyszer hosszabb külföldi tartózkodásról jöttem haza, és a pályaudvaron találkoztam egy sráccal, akit futólag ismertem korábbról… Megint beszédbe elegyedtünk. Tájékoztatott arról, hogy most éppen mit tanul, hova szokott utazni, és milyen publikációi jelentek meg – de az eszébe nem jutott volna, hogy megkérdezze, segíthet-e vinni az egyik bőröndömet.
    Ennyit a diplomahalmozókról…

    Reply
  41. Lujza 2012. December 9. Sunday 14:56

    Csak ajánlani tudom minden olyan embernek, aki az együttélés hallatán pusztán a háziasságra asszociálnak, hogy kezdetben vegyenek egy szobanövényt. Először ültessék át, mert a mostani növények elpusztulnak a megvásárolt földjükben, mivel az nagyüzemi tartásra találták ki (neten minden instrukciót meg lehet találni kezdőknek is). Ha egy évet kibír az jó jel. Aztán következő lépésben egy háziállatot, kinek mit enged meg a pénztárcája (hörcsög, akváriumi halak….), ha ezek is túlélik az egy-két évet, akkor nincs gond.:)

    Reply
  42. Flower 2012. December 9. Sunday 16:35

    Elmesélem nektek a legutóbbi randimat.
    Már az eleje furcsán indult, mert azt mondta, uralkodó természet vagyok. Azért mert nem akartam ismeretlenül este 8 után találkozni vele, ő pedig csak akkor ér rá bokros teendői közepette.
    Hivazkoztam arra, hogy rokonokat várok estére, így hamarabbi időpontba is beleegyezett.
    Azt mondta orvos és 100 milliót összegyüjtött.Megvan mindene, saját háza, luxus kocsija…Amikor nem estem ettől hasra, látszott rajta,hogy mérges lett. Kritizálta, hogy válogatós vagyok.
    Mondtam, hogy mindenki válogat, csak más más szempontok alapján. Neki is vannak elvárásai stb.Számon kért rajtam még pár dolgot… Amikor ezeket megbeszélgettük, akkor következő randira
    hívott egy este késői szaunára.
    Ránéztem az órámra, hogy mennem kell…
    A végén pedig azt mondta, nem hozott pénztálcát magával és fizessem ki a fogyasztását.Nem szóltam semmit, kifizettem.
    Hogy lehet az ilyeneket időben kikerülni?

    Reply
    • Brigi 2012. December 9. Sunday 21:36

      :DDD
      istenem, ezt a sok sérült idiótát:-)
      a megoldást sajnos nem tudom. tűt keresünk a szénakazalban.

      Reply
    • Zsolt 2012. December 11. Tuesday 02:56

      Szia Flower,

      Én is elmesélem egy randimat, nemrégről, bár ez csak egy a sok gyöngyszemből:).

      Úgy indult mint neked, már az eleje is furcsa volt. A lány némi emailezés után elküldte a számát, hogy szívesen találkozna. Felhívtam, de nem vette fel. Nem sokkal később megcsörgetett. Nem szeretem az ilyet, de visszahívtam. Jól eldumálgatunk, egyeztetjük a randit (nem értem éppen aznap rá, mert vidékre mentem, de áttettük néhány nappal későbbre). A randiig minden nap beszélgettünk, de ha a csaj akart valamit mindig csak megcsörgetett. Egyik ilyen alkalommal mondtam neki, hogy hagyjuk már ezeket, ha mondani akar valamit, hívjon fel. Mire a válasz, ő mindig felhív, csak néhány telefonszámnál a mobilja kicsöng és bontja a vonalat. Aha, használok telefont már pár éve, de ilyenről még nem hallottam. Szóval gondoltam tuti kamuzik, de ki tudja, azért nézzük meg milyen lesz a randi. Elmentem. 45 percet vártam rá az edzőterem előtt, ahol megbeszéltük. Mikor kijött mondta, hogy sajnálja, de olyan szar volt a hajszárító, hogy ennyi időbe telt megszárítania a haját. Hangosan nem akartam kiröhögni. Mondom oké, ezekben a modern, új edzőtermekben, tényleg sok szar hajszárító van. Most mit mondjak? Ha elkezdem feszegetni a témát, abból sértődés lesz. Talán tényleg így volt. Elmegyünk, beülünk egy helyre. Frissen facsart narancslét rendel. Kihozzák, mondja a pincérnek, hogy ez túl hideg neki (hűtőben volt, de semmi extra, simán fogyasztható), majd mikor a pincér visszahozza kicsit melegen (persze berakta a srác a mikróba, a frissen facsart narancslevet, ááá:) ), megkérdezte a csaj, hogy miért nem hallotta a facsarógép hangját, mikor kihozta a narancslét. Itt már kezdtem rosszul érezni magam, gondoltam ezek után tuti tesznek valamit a pincérek a kajánkba:). De utána semmi gond nem volt, jól elbeszélgettünk, egész kellemes volt. A vacsora pedig isteni. Néhány nappal később beszéljük, hogy most van a szülinapja és találkozni szeretne velem. Mondom, Isten éltessen, oké, mikor érsz rá. Azt mondja találkozzunk 21:30 és 22:00 között valamikor. Oké, akkor legyen 22:00, jó. 21:15-kor felhív, hogy korábban bezárt az edzőterem, mikorra tudok odaérni? Mondom neki 22:00-ra, ahogy megbeszéltük. De hát ő mondta, hogy 21:30-tól 22-ig találkozzunk. Kezdtem kicsit ideges lenni, ezért csak annyit mondtam, hogy csak egy időpontra tudok odamenni, kettőre nem, ezért is mondtam korábban 22:00-t. Mondta, hogy oké, de siessek. Mikor odaértem, mondta, hogy menjek oda a bejárathoz, mert ő ott van és nem akar ebben a havas esőben megázni. Oké, keringek mint egy hülye a ház körül, csak nem látom a lányt (sötét volt, havazott és nem volt kivilágítva az épület, a lány meg nem jött ki a kapu elé sem). Megunom és megállok, mondom neki jöjjön oda, ahol állok, kb. 40 méter séta. Hiszti, majd jön. Utána még elvittem egy helyre, próbáltam normálisan elbeszélgetni vele, de tudtam, hogy semmit nem akarok már ettől a nőtől.
      Néhány nappal később még megcsörgetett vagy 8x, de nem hívtam vissza. Írtam neki levelet, hogy ez nem fog működni. A válaszában persze lebaszott, hogy amilyen módon viselkedtem vele a legutóbb, úgy ő sem akar tőlem semmit:). Kb. egy tízes volt a két randi, el lehetett volna cseszni értelmesebb módon is, pl. ha elégetem.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Hrdlicka 2012. December 11. Tuesday 10:58

        Zsolt, ez a csaj egy “social butterfly “ill. “domináns lány” típus, ennek megfelelően lehetett volna kezelned…

        Reply
      • Flower 2012. December 11. Tuesday 19:04

        Kedves Zsolt!

        Ezek szerint neked is vannak “élményeid” a
        netes ismerkedéssel kapcsolatosan.
        Elvette a kedved az ilyen randizásoktól?

        Én mindig csak egy kávézóba szoktam elmenni
        és fizetem a saját fogyasztásomat.

        Szerintem nem érdemes ismeretlenekkel költséges dologba belemenni.

        Magam számára, mivel még így nem jártam,
        az a tanúság, hogy amit kérek, mindjárt ki is fizetem és aki eljön pénztálca nélkül, az majd rendezi a felszolgálóval úgy , ahogy akarja, mert én eljövök onnan.

        Reply
  43. Ádi 2012. December 9. Sunday 17:02

    Sose értettem, hogy miért akad ki mindenki, ha az ember fia a szüleivel él. Folyton a nyugattal példálóznak. Az olaszoknál természetes, hogy 2 sőt 3 generáció is együtt él háborítatlanul. Szeretek falun élni és minél idősebbek lesznek a szüleim, annál nagyobb hasznomat veszik otthon. Életem legszebb évet egy panelban húztam le és nem fogok oda visszamenni és több tízeztes albérletet fizetni, csak, hogy egyeseknek megfeleljek. Csak annyit várjanak el tőlem, amit ők is fel tudnak mutatni. Sok nő pedig úgy gondolkodik, hogy a férfi teremtsen meg mindent, mert ez a dolga, miközben ők még a zacskós levest sem tudják elkészíteni, csak pofázni, meg elvárásokat felállítani.

    Reply
    • Margit 2012. December 9. Sunday 19:05

      Szia Ádi! Abban nem találok semmi kivetnivalót ha valaki a szüleivel él. Az viszont nem szép ahogyan a női nemről fejtetted ki gondolataidat. Lehet, hogy vannak akik azt a bizonyos zacskós levest sem tudják megfőzni, de ezt nem lehet mindenkire vonatkoztatni. Számtalanul vagyunk akik rendezett anyagi körülmények között élünk, saját lakással rendelkezünk és bármit megfőzünk nemcsak “zacskós levest”. További szép napot kívánok.

      Reply
    • Brigi 2012. December 9. Sunday 21:39

      Ádi: Attól függ, hány éves, miért él a szüleivel és mit lesz hajlandó megtenni, ha már nem él velük.

      Egyébként ha te csak olyan nőket ismersz, akik “pofáznak” és egy zacskós levest sem tudnak elkészíteni, akkor esetleg el kellene gondolkodnod, hogy nem veled van e mégis a baj…Ha pedig nem csak ilyeneket ismersz, akkor azon kellene elgondolkodnod, hogy miért velük foglalkozol?

      Reply
      • Ádi 2012. December 10. Monday 18:44

        Ez kb. olyan, mint amikor a nők folyton azon sírnak, hogy minden férfi egy részeges tahó, aki csak dugni akar. Akkor én is mondhatnám, hogy miért csak az ilyenekkel foglakoz(tok)ol.
        A válaszok alapján úgy tippelem, hogy van itt pár ember, az előző generáció képviselőiből is (40-50 felettiek), ahol természetes volt, hogy a nő nőként, a férfi, férfiként viselkedett. A mai 20-on éves csajoknak viszont úgy kinyílt a csipájuk és akkora elvárásaik vannak, hogy az ember haja égnek áll. És itt most nem az anyagias pláza ribancokról van szó. Ha az ember annyira kéri meg őket, hogy mossanak már el két kurva tányért, vagy üssenek össze valamit, akkor egyből jön a rinya, hogy ők nem rabszolgák. Az előnyök azok kellenek, de a hátrányok azok már nem. Az már egyből a férfi dolga. Vagy ha már semmilyen normális érv sincs, akkor jön a mi szüljük a gyereket baromság.

        Reply
        • Brigi 2012. December 15. Saturday 00:26

          Nem, nem mondhatnád, mert én nem írtam olyat, hogy minden férfi részeges tahó. Konkrétan nulla részeges tahót ismerek. A dugni akar már inkább, de azt nem gondolom, hogy csak azt akarják. Én úgy látom, a férfiak még nehezebben bírják az egyedüllétet, mint a nők, úgyhogy nem, nem csak a dugás kell nekik.

          A huszonéves/harmincas pasikról is lehetne hasonló negatív hisztit írni, csak minek.

          Azt kéne látni, hogy a világ sokkal differenciáltabb, mint a szűk, keserű világképed. Már ha tényleg a kapcsolat a célod és nem a puffogás. Senki sem szeretne egy megkeseredett emberrel lenni, ez kb a legtaszítóbb tulajdonság, ami létezik. De nekem egyébként tökmindegy.

          Reply
        • kajak 2012. December 29. Saturday 20:17

          Ez jó megfigyelés! De nem mindenki ilyen. Ezeket a nőket kukázhatod. De ne mondd már utánuk, hogy “mindegyik ilyen”, mert nem igaz.

          Reply
  44. Réta 2012. December 10. Monday 10:41

    Látogatóként tévedtem ide, de nem tudom szó nélkül hagyni a cikket. Egy komoly kapcsolatban igenis fontos kiindulópont lehet az iskolai végzettség. Akik azt írják, hogy a diploma nem fontos, azoknak többnyire nincs is. Nekem kettő is van és olyan férfit keresek, aki IQ-ban egyenrangú partnerem vagy akár még okosabb is nálam. Az intelligencia velünk született tulajdonság és nem lehet jelentősen fejleszteni. Az IQ tesztek megoldási formuláit lehet bemagolni, de ez nem ugyanaz, mintha gyakorlás nélkül is tudnánk a választ. A sok panaszkodás ellenére azt látom, hogy diplomával még mindig jobban el lehet helyezkedni, mint alacsonyabb végzettséggel. A nővéremnek sima érettségije van és épp a felét viszi haza a fizetésemnek. Én már elértem egy ennél magasabb szintet és szeretném, ha a párom is legalább annyit keresne, mint én. Nem szeretnék lemondani a hobbijaimról vagy a nyaralásról csak azért, mert az ő fizetéséből erre nem telik. Nem hiszem, hogy túl anyagias lennék. Úgy gondolom, hogy ha egy férfi, aki korban hozzám illene még sem megfelelő végzettséget, sem egy stabil állást nem tud felmutatni, akkor egyszerűen nincs kész egy kapcsolatra. Van olyan ismerősöm, aki tíz évig tartotta el a férjét, mert annak egyszerűen nem volt kedve dolgozni. Én inkább az egyedüllétet választom, ha csak ez az alternatíva.

    Reply
    • Hrdlicka 2012. December 10. Monday 11:29

      Fúúú, Réta, nagyon bejössz nekem az alapján amit írsz, borzasztó szexi lehetsz a diplomáiddal…:-)) de áááá, ha nem akarsz eltartani max. csak barátok lehetünk:-(( (Viszont az ismerősödet szívesen megismerném:-)))

      Reply
    • Ebony 2012. December 10. Monday 11:45

      Réta,

      “Nem szeretnék lemondani a hobbijaimról vagy a nyaralásról csak azért, mert az ő fizetéséből erre nem telik. ”

      nem azért mondanál le ezekről a “fontos” dolgokról, mert az ő fizujából erre nem telik, hanem azért, mert mondjuk őt jobban szereted a hobbidnál, meg a nyaralásnál. Erre nem gondoltál?

      “Nem hiszem, hogy túl anyagias lennék.”

      Hát akkor a látszat most nagyon csal.

      “Úgy gondolom, hogy ha egy férfi, aki korban hozzám illene még sem megfelelő végzettséget, sem egy stabil állást nem tud felmutatni, akkor egyszerűen nincs kész egy kapcsolatra.”

      Nem tudom hány éves vagy, de ilyet állítani a mai magyar oktatási és munkaerő-piaci körülmények között…

      Üdv,E.

      Reply
    • Lujza 2012. December 10. Monday 11:55

      Látom másra is nagy hatással van ez az írás.:)
      Hirtelen felidulásból írtam pár sor, de töröltem, nekem nincs diplomám.:)

      Reply
      • Éva 2012. December 10. Monday 14:28

        Sziasztok!
        Nekem ugyan van diplomám,de akkor is azt mondom,hogy nem ettől lesz valakiből az a “VALAKI”,akivel együtt tudok és akarok élni!

        Reply
    • Zsolt 2012. December 10. Monday 16:13

      Oké, lehet, hogy szomorú ez a mentalitás, de azért elég elterjedt és komoly érvek is vannak mellette.

      IQ: szerintem sem függ össze a diplomával, de olykor jobban megértik egymást a főiskolát, egyetemet végzett emberek. Bár szerintem ez csak illúzió, de van némi alapja. Ez ügyben vannak pro és kontra is tapasztalataim, úgyhogy ez nehéz kérdés és valószínűleg a többi, járulékos rész dönti el, hogy számít-e.

      Pénz: szerintem is sok problémát, veszekedést spórol meg magának az az ember, aki hasonló keresetű párt választ magának. Ahol a nő kétszer többet keres, ott idővel gáz lesz. A férfi is nehezen bírja, és míg minden jó addig lehet ezt kompenzálni, de a hullámvölgyeknél elő fog kerülni. És ezenkívül tényleg egy csomó lemondással jár, amelyet egy ilyen szempontból illeszkedő partnernél nem kellene megtenni. Persze ha két ember egy közös baráti körből vagy pl. munkahelyen egymásba szeret akkor ezeknek nincs akkora szerepük, de ha idegenekként ismerkedünk akkor van.

      A másik lényeges dolog, hogy “komoly kapcsolatnál”. Ebből is látszik, hogy a nők mennyire komolyan gondolják ezt a kifejezést:). Egy pasi szerintem akkor gondolkodik el ilyenekről, amikor eljött az idő, hogy döntsön elveszi-e a nőt vagy sem. De ilyenkor már az érzelmei hatása alatt van (ha szerelmes), míg a nő az elején még nem, és ezért ilyen számító.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Gábor 2012. December 10. Monday 20:15

        “olykor jobban megértik egymást a főiskolát, egyetemet végzett emberek”
        Igen, a hangsúly az “olykor”-on van. A saját környezetemben azt tapasztalom, hogy elég ritkán, bár mostanában már nem nagyon beszélgetek diplomás emberekkel, mert a többségükből nagyon elegem lett.

        Reply
        • Zsolt 2012. December 11. Tuesday 00:49

          Nekem a barátaim között megtalálható diplomás és diploma nélküli is, kb. fele-fele arányban. Párkapcsolatban is volt mind a kettő. Nem éreztem nagy különbséget, de én nem is vagyok nő:).

          Üdv: Zsolt

          Reply
      • Brigi 2012. December 15. Saturday 00:39

        Sztem ez nem szomorú, hanem reális gondolkodás. Nagyon sok problémát okoz, ha a nő lényegesen magasabb végzettségű, vagy lényegesen többet keres, mint a férfi. És elsősorban nem a nőnek okoz problémát, hanem pont a férfinak!

        Egyébként nálam nem lenne döntő tényező, hogy van e diplomája, de ha lehet, akkor inkább legyen. Ez nem egy olyan elvárás, mint pl. a fiatalság, amiért nem lehet tenni semmit, ez csak és kizárólag az emberen múlik. Sztem olyan elvárásokat nem korrekt támasztani, ami nem az emberen múlik. De attól még támasztanak az emberek, úgyhogy kár a mások elvárásait elítélni, pláne, ha az elítélő elvárásai sokkal inkorrektebbek.

        A pénz detto. Nyilván jobb, ha van, mintha nincs. De csak ez alapján én nem küldenék el senkit.

        Viszont úgy gondolom, abban igaza van a hölgynek, hogy egy bizonyos kor után már elgondolkodtató, ha valaki nem tud felmutatni semmit, és nem budai luxusvillára gondolok.

        Egy nő nem egy zűrös, bizonytalan életű és hátterű emberrel szeretne családot alapítani, ez teljesen helyénvaló és normális. Persze aki már 40 v afeletti, túlvan a családalapításon, elvált, annak már nyilván tökmindegy. De nem azért, mert ő olyan jó ember, hanem mert más életszakaszban, másra keres, így magától értetődően mások a prioritásai.

        Reply
    • Ádi 2012. December 10. Monday 18:35

      „ Nekem kettő is van és olyan férfit keresek, aki IQ-ban egyenrangú partnerem vagy akár még okosabb is nálam. Az intelligencia velünk született tulajdonság és nem lehet jelentősen fejleszteni.”

      Akkor nyilván azt is tudod, hogy a végzettség nem függ össze az IQ-val. Lehet valaki teljesen hülye, de szorgalommal összeizzadhat magának egy 2-es, kamudimplomát, mondjuk szabadbölcsészetből, vagy etikából.

      „ A sok panaszkodás ellenére azt látom, hogy diplomával még mindig jobban el lehet helyezkedni, mint alacsonyabb végzettséggel.”
      Az sem mindegy, hogy milyen az a diploma. Attól még, hogy elvégzel egy főiskolát, nem fogsz egyből több százezres fizut kapni. Mellesleg nem egy olyan emberrel dumáltam a mukaügyiben, akinek jogi diplomája volt, mégsem kell sehová.

      „ Én már elértem egy ennél magasabb szintet és szeretném, ha a párom is legalább annyit keresne, mint én.”

      Nálad mennyi a tolerálható hibahatár? Ha mondjuk egy 10-essel, vagy 20-assal keresek kevesebbet, mint te, attól még férfi maradok a szemedben?

      „Nem szeretnék lemondani a hobbijaimról vagy a nyaralásról csak azért, mert az ő fizetéséből erre nem telik.”

      Ha ennyire csúcs, szuper, intelligens csaj vagy, akkor minek neked egyáltalán férfi. Jól el vagy a diplomáddal és a fizetéseddel.

      „Nem hiszem, hogy túl anyagias lennék.”

      Senki sem hiszi ezt magáról.

      „Úgy gondolom, hogy ha egy férfi, aki korban hozzám illene még sem megfelelő végzettséget, sem egy stabil állást nem tud felmutatni, akkor egyszerűen nincs kész egy kapcsolatra.”

      Rendben. Én mindezt felmutatom, és mit kapok cserébe? Csak annyit várj el a másiktól, amennyit te is nyújtani tudsz, mert a csajok kedvenc kibúvója, hogy a férfi dolga megteremteni mindent. Gondolom majd a pasi robotol, hogy neked megfeleljen, te meg elrakod a lóvédat a hobbijaidra. A megfelelő anyagiakról meg annyit, hogy van egy haverom, aki autószerelő – tehát értelemszerűen nincs diplomája, se nyelvvizsgája – ennek ellenére baromi jól keres. Jobban, mint egy-két diplomás. Nem hiszem, ha vele, vagy hozzá hasonlóval akadnál össze, hátrány lenne, hogy nincs diplomája.

      „Van olyan ismerősöm, aki tíz évig tartotta el a férjét, mert annak egyszerűen nem volt kedve dolgozni.”

      Az ismerődöd idióta. Erről most kit tehet?

      „Én inkább az egyedüllétet választom, ha csak ez az alternatíva.”

      Majd ez jusson eszedbe, amikor 39 évesen kétségbeesettben regelsz hat társkeresőre, „vonzó, fiatal hölgy” szavakkal és akkor már bárki jó lenne, csakhogy a férfiaknak már nem fogsz kelleni.

      Reply
      • Zsolt 2012. December 10. Monday 19:03

        “Ha ennyire csúcs, szuper, intelligens csaj vagy, akkor minek neked egyáltalán férfi. Jól el vagy a diplomáddal és a fizetéseddel. ”

        Ez tetszett:).

        “Majd ez jusson eszedbe, amikor 39 évesen kétségbeesettben regelsz hat társkeresőre, „vonzó, fiatal hölgy” szavakkal és akkor már bárki jó lenne, csakhogy a férfiaknak már nem fogsz kelleni.”

        Egy kicsit gonosz, de ez is:). Mindenesetre ez a realitás sokszor. Egyszer mindenki szívóágra kerül.

        Üdv: Zsolt

        Reply
      • Hrdlicka 2012. December 10. Monday 23:13

        “Majd ez jusson eszedbe, amikor 39 évesen kétségbeesettben regelsz hat társkeresőre, „vonzó, fiatal hölgy” szavakkal és akkor már bárki jó lenne, csakhogy a férfiaknak már nem fogsz kelleni.”
        Ja, nálam biztos semmi esélye sem lesz, mert nekem addigra 6, de inkább 7! diplomám is lesz és messze nem fog érdekelni egy ilyen kis p.csa az ő nyamvadt két diplomácskájával:-)) hát hacsak nem kompenzálja valami jó nagy, feszes IQ-val mellben…:-))

        Reply
        • Zsolt 2012. December 11. Tuesday 01:01

          🙂

          Reply
          • Laura 2012. December 27. Thursday 03:36

            Hogy miért nem vagyok meglepve azon, hogy nektek hármótoknak nincs barátnőtök… 😀

            Reply
    • Lujza 2012. December 10. Monday 20:39

      “Egy komoly kapcsolatban igenis fontos kiindulópont lehet az iskolai végzettség.”

      Ha ez egy közös érdeklődési kör, akkor lehet, bár én úgy vagyok vele, hogy két hasonló ember nem sok újat tud mondani egymásnak, sőt tapasztalatból mondom, hogy egy fajta versengés is kialakulhat és akkor a legkomolyabb kapcsolat is zátonyra futhat.

      “Akik azt írják, hogy a diploma nem fontos, azoknak többnyire nincs is.”

      Lehet, hogy ez igaz :), de számomra nem sokat jelent az, hogy ki mit lobogtat, főleg, ha minden kedvező feltétel biztosítva volt, hogy megszerezze. Magyarul, csak annyi dolga volt, hogy bejárjon az előadásokra….Ha munka mellett szerezte meg és saját maga finanszírozta, na ott elhiszem, hogy “diploma”.

      “Az intelligencia velünk született tulajdonság és nem lehet jelentősen fejleszteni.”

      Ez hülyeség. Tény, hogy bizonyos adottságokkal, képességekkel születünk meg, de nagyon sokat számít a (főleg az első három évben) külső környezetből/től kapott ingerek. Hiába születik két zseninek (vagy írhatnám, hogy két két diplomás komoly kapcsolatban lévő embernek) egy nagyon nagy intelligenciával (?) megáldott gyereke, ha hároméves koráig egy sötét szobába teszik és sehogyan sem kommunikálnak vele.
      Különben is ahogyan nagyon kevés embernek van kimagasló IQ szintje, úgy az alacsony szintűek is kevesen vannak és ide már az erősen fogyatékosak tartoznak.
      Az, hogy kinek milyen a lexikális tudása (szerintem) érdeklődési körtől függ (na meg az igényeitől), szinte nem lehet összehasonlítani, főleg nem úgy kategorizálni, hogy ha valaki szakmunkás, az nem ismerheti a magyar irodalmat, történelmet, nem jártas a földrajzban, politikában, sportban, különböző kultúrákban, szokásokban. Ez nem lehet mérési pont.
      Ismerek egy villanyszerelő (jól menő vállalkozó) fiatal srácot. Imádom hallgatni, teljesen lenyűgöz a tudása és nem tudsz olyant kérdezni tőle, amire ne tudna válaszolni és kedvesen, nem lenézően.

      “A sok panaszkodás ellenére azt látom, hogy diplomával még mindig jobban el lehet helyezkedni, mint alacsonyabb végzettséggel. A nővéremnek sima érettségije van és épp a felét viszi haza a fizetésemnek.”

      Szerintem ez így megint nem helyes. Könnyebben keresed meg azt a pénzt, mert Ő is megkeresi csak több idő alatt és lehet fáradtságos munkával.
      És tudod, nem mindenki a “bőrfotelbe” vágyik.

      “Úgy gondolom, hogy ha egy férfi, aki korban hozzám illene még sem megfelelő végzettséget, sem egy stabil állást nem tud felmutatni, akkor egyszerűen nincs kész egy kapcsolatra.”

      Én is el tudnám képzelni magam mellett Jason Statham-t, korban illik is hozzám és a karakterek, amiket játszik nagyon bejön, de neki is huszonéves barátnője van.:)

      Reply
      • Hrdlicka 2012. December 10. Monday 23:21

        Na, már megint itt van ez a korkérdés…
        Egyébként ezt a gondolatkört továbbfűzve, (centik, kilók meg ilyesmik…) egy kedves lányismerősöm alapján:
        “mert végül is mindegy, hogy alacsony, vagy magas, szőke, vagy barna, ha megőrülök az érintéséért, mindegy, hogy mivel foglalkozik, mi érdekli, ha intellektuálisan megfog és azonos értékrenddel rendelkezünk…”

        Reply
      • Lujza 2012. December 12. Wednesday 16:29

        “Az intelligencia velünk született tulajdonság és nem lehet jelentősen fejleszteni.”

        “Ez hülyeség.”

        Szeretnék javítani, kimaradt az “így”, mert maga a mondat igaz, csak aki párkapcsolat tekintetében ilyen igényeket támaszt (szerintem) nem biztos, hogy a magas IQ, azt az “eredményt” adja, mint ami az “igény” lenne (pl.:autizmus).

        Reply
  45. Acél 2012. December 10. Monday 15:04

    Mi a baj Timony-val?

    Kezdetnek nézzük a tényeket!

    Adatlap:
    Fotók és szöveg ismeretlen:(

    Bemutatkozó levél:
    1000 db, a vidéki nagyváros 70 km-es körzetében. (Köszönöm szépen Andi az adatokat!)

    Bemutatkozó levél valószínűsíthető tartalmi elemei:
    Harmincas évei végén járó, független, jó keresettel rendelkező középfokú végzettségű férfi aki az édesanyjával él egy vidéki nagyvárosban.

    Mi a baj az adatlappal?
    Valószínűleg a képek nem túl vonzóak, és a szöveges rész (+adatok) sem elég “vágykeltő”.

    Mi a baj a levelekkel?
    1. A keresési kör esetén a 70 km távolság elég logikusnak tűnik. 1-1,5 óra normál esetben az út egymáshoz, ennyit még én is utazok munkába menet Budapesten belül is. Csakhogy ha valaki (mint Timony) hosszú ideje egyedül van, akkor ne azon sopánkodjon, hogy nem kell a nőknek, hanem nézze azt, hogy mit tehet ő a nőkért (lesz itt még pár ilyen “kis” feladat…). Például terjessze ki a vadászterületét az egész országra. A jó keresete elég kell legyen arra is, hogy kb. egyszer havonta az ország másik végében randizzon…
    2. 1000 levél? Persze 3 év alatt elképzelhető, hogy minden levél különbözött kicsit egymástól, hiszen minden nap csak egy új levelet kellett megírnia. Mégis, hacsak nem önimádó íróemberről beszélünk, képtelenség 1000 levelet úgy megírni, hogy ne legyen sablonos (persze ha jó a sablon, akkor nincs akkora gond, de itt valószínűleg van, kell ide egy kis AIDa…). Tudnia kell(ene), hogy a nőknek titkos érzékszerveik vannak még a tucatszám kiküldött levelekre is, így akár 100, akár csak 1 levelet is írt Timony naponta, a levelei nagy valószínűséggel nem személyre szabottnak, sablonosnak minősültek a célállomáson és a kukában végezték.

    Mielőtt javaslatomnak megfelelően Timony elkezdené postázni Magyarország még „szűz” 77 ezer négyzetkilométeres területére a (következő 3 évre számított) legalább napi 4-5 levelét, azért meg kellene őt állítani egy kis időre, hogy újraszínezhesse a nőkhöz vezető térképét.

    Nem a levélírással kellene kezdenie…

    Az, hogy 3 éve nem jön neki össze semmi, az nyilván már nagyon zavarja. Ez sugározni fog a leveleiből akaratlanul is.
    Rántsunk le végre a leplet pár álszemérmesen elhallgatott dologról! Senki nem azt fogja elsőre nézni, hogy mit adhat a másiknak, hanem azt fogják keresni, hogy van-e miből elvenni. Azt fogják nézni, hogy hol vannak a plusszok, és nem kilókban… Ha valaki boldogtalanságot és elégedetlenséget sugároz, az bizony nem lesz kelendő.

    Sikertelen a nőknél?
    Gyógymód? Mit tanácsoljunk Timony-nak?

    „Sürgősen küzdd le ezt…
    ha férfi akarsz lenni!
    Egy adatlap, egy levél, egy randi.
    Ebből kell gazdálkodnod!
    Egy dobásod van, hogy meggyőzd, te vagy az életre szóló boldogság, és nem csak egy fazon, akit egyszer látott valahol.
    Érted?”
    (Randiguru – Hitch c. film szövege kicsit aktualizálva.)

    Paradox módon a legjobb, ha egy ideig nem is foglakozik velük. Olyan ez, mint amikor az álmatlanságban szenvedőket alvásmegvonással kezelik. Épp a megvonás segítheti az egészséges hozzáállás kialakulását.
    A következő nekifutás előtt keressen valamit, amiben sikeres és legfőképpen amitől sikeresnek érzi magát (most még a csajozás nagyon nem az). Azután sugározza azt, hogy sikeres és elégedett az életével és 100-szor sikeresebb lesz a nőknél is. Valószínűleg az a legjobb, ha valami sportba fog, hiszen a szingli nők nagy része is sportol, karban tartja magát, hogy egyszer majd a karjaiban tarthassa talán épp Timony-t. Mellesleg a külsőnek és a közérzetnek is jót tesz, ami szintén növeli a vonzalom keltésének esélyeit.
    Bármennyire is azt szokás hangsúlyozni, hogy a személyiség milyen fontos, de sokkal inkább igaz ez a körülményekre. Hiába nagyon jó amúgy valaki személyisége, ha nincs rendben a nők szerint az anyagi (pénz, munka), iskolázottsági (érettségi) vagy szociális háttere (szülővel él, exével egy fedél alatt él, gyerekeivel él) az szinte mindenütt kivágja a biztosítékot. Persze a körülmények csak nagyon lassan és nehezen megváltoztathatóak, de a munka felét már elvégezte, aki hozzáfogott! Készítsen egy tervet, hogy hogyan változtat a körülményein! Fogjon hozzá! Ha azt írja, hogy készül a felvételire, vagy vállalkozásba kezdett, hogy tudjon az édesanyja mellé ápolónőt fogadni, akkor egy a saját életéért tudatosan cselekvő, kitartó, határozott férfit fogják látni, (aki nem mellesleg vonzó) és nem azt, aki otthon ücsörög és sajnáltatja magát (ezzel taszító hatás létrehozva), hogy neki semmi nem sikerül, ami másnak igen…

    Túl nagy az ár?
    Pedig a szerelemnek ára van. Kész megfizetni?

    Igen?
    Ok!
    Mondjak valami bíztatót?
    HAJRÁ! 🙂
    Jöhet az AIDa. 😀

    (Kissé átírva.)

    Az AIDA modell tulajdonképpen azt foglalja össze, hogy általános esetben miként is kell működnie az önreklámnak, az Ön reklámjának, amellyel vonzóvá kívánja tenni magát.

    A – Figyelem felkeltése – Attention
    Az Ön elsődleges célja, hogy felkeltse a figyelmét a célszemélyeknek. Amennyiben Ön érdektelennek tűnik, vagy nem a megfelelő módon jelenik meg, akkor már a legelején elbukik.

    I – Érdeklődés felkeltése – Interest
    A második fontos lépés, hogy a célcsoport tagjai ne csak felfigyeljenek Önre, hanem fel is keltse az érdeklődésüket. Hiszen hiába látják, ha az üzenetet nem érzik magukénak (pl. a sablonlevelet), nem ragadja meg az érdeklődésüket, már tovább is léptek, nem fognak törődni Önnel a továbbiakban.

    D – Vágy felkeltése – Desire
    Az érdeklődés után az Ön iránti vágyat kell felkeltenie egy levélnek. Hiába érdekes és figyelemfelkeltő egy adatlap, levél, ha a célszemélyek úgy érzik, hogy egyáltalán nincs rá szükségük.

    A – Aktiválás – Action
    Ha a célszemély már látta Önt, sikerült felkelteni az érdeklődést, sőt, már vágynak is Önre, akkor sem biztos, hogy nyert ügye van, hiszen ez csak egy virtuális kapcsolat. Bírja cselekvésre, beszéljenek meg egy személyes találkozást! Irány a való világ!

    Sok szerencsét!

    Reply
    • kajak 2012. December 29. Saturday 20:31

      AIDA? Én inkább az AIDS-re szavazok, S – mint nemiség azaz szex, a célszemély látta önt és nem vonakodva pezsgőt inni magával eggy nyilvános helyen ledér öltözékben.

      Reply
  46. Zia 2012. December 19. Wednesday 17:53

    Lehet, hogy a nők többsége egyedül élő férfit keres, de fordított esetben a férfiak ugyanolyanok, csak más tulajdonságban… ők csak 60 kg alatti nőkkel hajlandóak szóba állni online társkeresőkön. A férfiaknak a vékony, filigrán nő a mániájuk, mintha csak sovány nővel lehetne boldogan együtt élni.

    Reply
    • Ádi 2012. December 21. Friday 14:34

      Ez még mindig sokkal kevesebb, mint a nők igénye, amivel egy egész könyvtárat is meg lehetne tölteni.
      Saját kocsi, lakás, jó fizu (20-on évesen persze) minimum 180 centis magasság, kék szem, ne legyen nyeszlett, se kövér stb.

      Reply
      • kajak 2012. December 29. Saturday 20:31

        és legyen egy huszassal hosszabb

        Reply
  47. Gábor 2012. December 27. Thursday 20:23

    Nekem a levél írójával egyező tapasztalatom van.
    Pedig már sokféle profillal, többféle bemutatkozó szövegekkel, különböző fotókkal próbáltam megnyerő lenni. 99%ban a fotó számit, nos nem vagyok jóképű, sem fotógén, így ki is olvasná el a profil szövegeimet.
    Gondolom, ezen problémák sokatoknak ismerősek.
    Másrészt már én is eljutottam arra pontra, hogy nem akarok megfelelni, szép termékként felkínálni magamat. Önmagamat adom, minek becsapni, áltatni bárkit is.
    Ó, azok a levelek. A partner adatlapját elolvasva, fotóit megnézve igyekszem személyre szabott leveleket írni, persze bele teszem a saját stílusom. ennek ellenére változatosak a leveleim. Van akinek háromszor is írók, így próbálok megmutatni valamit önmagamból, ami talán megfogja és válaszol.
    Több év után végül eljutottam arra a pontra, hogy már nem írók levelet, csak kedvencnek jelölök és ha vissza jelöl, akkor írók. Nos, nem szoktak vissza jelölni:-)
    Nagyon speciális lehetek, vagy szimplán ronda, vagy negatív a kisugárzásom, amiben lehet is valami, hisz életem nem épp a legpozitívabb szakaszát élem. De ezzel sokan vannak még így.

    Reply
    • Bela11 2012. December 28. Friday 04:44

      .

      Reply
  48. Margit 2012. December 28. Friday 13:19

    Én már nem várok semmit a társkereső oldalaktól. Akik nekem írtak azok sokkal fiatalabbak nálam.Adatlapomon őszintén megírtam a koromat, képet is töltöttem fel és ráírtam hogy kit keresek. Voltak akiket a pénztárcám meg az anyagiak érdekeltek, mások laza kapcsolatot kerestek. Szerintem el sem olvasták, hogy én mit szeretnék. Mit lehet ezekre válaszolni? Semmit……még a telefont is kiejtettem a kezemből. További szép napot kívánok mindenkinek!!!!!!!!!!!!

    Reply
  49. M Zsolt 2013. April 12. Friday 11:25

    “Egyik haverom mesélte”, hogy a netes társkeresők maguk is üzemeltetnek “csalogató” profilokat, hogy minél többen “regisztráljanak”.

    Nagy a valószínűsége, hogy pont ilyenekbe futunak bele, ezért sincs válasz.
    Esetleg egy operátorral cseveghetsz, amiből úgysem lesz randi.

    ÁÁÁ, ez biztos csak rosszindulatú feltételezés.

    Reply
  50. Gabor 2013. September 19. Thursday 18:17

    A múlt héten, és a héten is írtam a társkereső oldalakon több hölgynek, személyre szóló levelet.
    Napok telnek el, de a mai napig még csak el sem olvasták ezeket a leveleket (mivel a rendszerben látni, hogy olvasta-e, vagy sem).
    Komolyan, minek vannak fent ezek a hölgyek? És nem cicababákról van szó, nincs 100olvasatlan levelűk, sőt némelyiknek csak az van amit én írtam neki.
    Mi esélye van egy férfinak, ha már ott tartunk, hogy el sem olvassák a levelet.
    Az adatlapomat sem nézték meg.
    Ennyi nő fent felejtette volna magát a társkereső oldalakon és csak a statisztikai adatként van fent az adatlapja?

    Reply
    • TibI 2013. September 20. Friday 00:16

      Igen, nyár van (volt), ilyenkor sokan nem nézik, le sem szarják a társkeresőre vmikor feltett adatlapjukat. Amúgy is sok ott a hülye (ezért sokan csalódottak és már nem is nézik a társkeresős leveleket), vagy csak szimplán nem tetszett nekik a fent lévő képed.

      Reply
  51. Tamás 2013. December 12. Thursday 16:05

    Sziasztok,

    Nekem viszont a netes társkereséssel kapcsolatban sokkal pozitivabb élményeim vannak. Óvatosan kérdezem, hogy azok a férfiak, akiknek többszáz levél elküldése után sem válaszoltak, miért nem kérdezték meg bármely hölgyismerősüket aki akár csak egyetlen napig is regisztrált netes társkeresőre, hogy ugyan milyen tipusú irományokból szoktak kapni/kaptak mondjuk napi tizet és utána azt messzire elkerülni?

    Tamás

    Reply
  52. Megmondóemberasszonyállat 2017. November 8. Wednesday 23:33

    Az édesanyjával él? Na, itt a gond!
    Normális nő hanyatt-homlok menekül a mamahoteles pasiktól!
    írhat akármit szerencsétlen, így tuti nem fog kelleni senkinek.
    rólam tudni kell, hogy az anyagiasság távol áll tőlem. Sőt…pont a másik véglet vagyok.
    De volt már dolgom mamahotelessel és SOHA TÖBBET!
    A mamahotelessel nem az a gond, hogy nincs lakása és nem lehet rajta élősködni.
    Hanem elsősorban az, hogy neki már nem kell megtalálnia az igazit, mert már megtalálta. Vele él. Az anyucikájával.
    Egy mamahoteles soha nem fog elköltözni, ha neked nincs lakásod, akkor úgy kell vele együtt lenned, úgy kell szexelni, hogy tudod, egy fallal odébb ott a tisztelt anyuka.
    És az ilyen anyukáknak nem felel meg senki, mindenkit el akarnak marni a kicsi fiacskájuk mellől.
    Persze, hogy nem kell senkinek a pasad.

    Kedves Timony!
    Ne irkálj 1000 db levelet. Felesleges. írhatsz 10.000, 50.000, 100.000 levelet is. Akkor sem lesz jobb a helyzet.
    1. Nőj fel, 30-as éveid végén már illene. Önállósodj.
    2. Költözz el.
    Ha ez megvan, akkor vissza lehet térni erre a társkeresős sztorira.

    Reply
    • Zlatan 2018. January 10. Wednesday 22:18

      “Bölcsesség, figyelmezzünk!”

      Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.