09 May

Egyik kliensem azzal a panasszal fordult hozzám, hogy alig válaszolnak online társkeresőn küldött leveleire. “Az online társkeresés nem működik” – mondta.

A legtöbb társkeresőre jellemző, hogy rövid próbálkozás után feladja az online társkeresést, aztán pedig az oldalt hibáztatja a történtekért.

Körülbelül, mintha egy angol nyelvkönyvet hibáztatnál azért, mert nem tanultál meg angolul. A lehetőség adott volt pedig, csak rosszul használtad.

Az online társkereső igazából egy online közösségi oldal, ahová (jó esetben) egyedülállók regisztrálnak. Regisztrációjukkor a legtöbb esetben senki sem segített, hogy mit írjanak, milyen fotót tegyenek fel, vagy hogy hogyan keressék a számukra megfelelő jelölteket.

Emiatt aztán rengetegen vacak fotókkal, vacak szövegekkel és még vacakabb szűrési feltételekkel próbálkoznak, aztán pedig csodálkoznak, hogy nincsen eredmény.

És online valahogy online mindenki jóval válogatósabb. Kizárólag jó egzisztenciájú, legalább 10 centivel magasabb, minimum diplomás, jóképű férfi kell, illetve csinos, minimum 5 évvel fiatalabb nő. Igaz, hogy a való életben is keveset láttak ebből a kategóriából olyat, aki szóba állna velük, de sebaj, online biztosan máshogy működnek a dolgok. Pedig dehogy.

 

Válaszolási arány: 20-27%

Az első puhatolózó kapcsolatfelvételi emailekre a válaszadási arány elég gyenge szokott lenni – 20-27% az, aki válaszol. Ne lepődj meg, ez a normális, nem veled van a gond, ha 10 emberből csupán 2 ír vissza, az a kettő is elutasító választ. Ha ennél jóval rosszabbak a statisztikáid, akkor vagy az adatlapod van rosszul elkészítve, vagy rosszak a szűrési feltételeid (olyanoknak írogatsz, akiknél esélyed sincsen), vagy pedig nagyon ügyetlen a kezdeményező üzeneted.

 

Kezdeményező emailek – a dögunalmas verzió

Ha Te is egy átlagos társkereső vagy, körülbelül ilyesmiket írhatsz a kezdeményező üzenetben:

“Szia, kedves Kiscica85! Olvastam a profilodat és nagyon szimpatikusnak találtalak. Gyönyörűek a szemeid a fotókon, és szép a mosolyod. Szerintem sok közös van bennünk. Mit szólnál, ha találkoznánk? Nézd meg az adatlapomat és ha Te is szimpatikusnak találsz, írj. Üdvözlettel, Józsi.”

Mit gondolsz, Józsi mennyit izzadt e levél felett? És tizes skálán mennyire lett esetlen és suta a szövege? Ugye hogy eléggé. 

Számos társkereső férfi úgy gondolja, hogy egyszer kifejlesztett egy szuperbrutál kezdeményező szöveget, és utána mindenkinek azt küldözgeti, a fentihez hasonló szövegezéssel. Aztán csodálkozik, hogy miért írnak vissza olyan kevesen.

A fentihez hasonló levélben sajnos semmi eredeti, mókás, érdekes, feltűnő nincsen. Ráadásul hízelgő a stílusa, amit látatlanul mindenki utál, és akár úgy is olvashat, hogy a levélíró nem gondolja azt magáról, hogy elég jó lehet a címzettnek, azért próbál annyira bevágódni. Mintha azt üzenné: “Tetszel nekem, légyszi, légyszi, légyszi gyere el velem randizni!” Ki szereti az ilyet? Senki! Ki szeret első levélben olyanokat olvasni hogy “gyönyörű vagy”, meg “szépek a szemeid”? (Női olvasók, nyilatkozzatok!)

online tarskereses

Kezdeményezés kicsit másképp

Vonatkoztass el az online környezettől. Ha offline körülmények között találkoznál valakivel, egy szórakozóhelyen, fesztiválon, parkban, baráti társaságban, vajon ott is azzal kezdenél, hogy “tetszel nekem, beszélgessünk?” Dehogy is. Feljönne valami téma, amit vagy te, vagy ő dob be, és arról kezdenétek el beszélgetni, vicces, flörtölős, vagy elmélyült formában.

Igen, de online hol találok ilyen témát? – kérdezhetnéd. Először is, ott van az adatlapja. Például fel van töltve egy kirándulós kép. A téma tehát adott: kirándulás hegyekben. Mit reagálhatsz erre? “Én is szeretek kirándulni” – ez unalmas. Reagálhatod azt például, hogy “Alföldi gyerekként a hegyvidéki kirándulásokban leginkább a hegy aljában található éttermeket és a völgyekben a folyóparton való ücsörgést szeretem. Azért egyszer felmerészkedtem 4000 méterig, de nem lesz belőlem soha hegymászó. Te törsz ilyen babérokra?” – és ennél csak jobbakat tudsz kitalálni, ha megerőlteted magad.

Lehetsz szarkasztikus (csak óvatosan), viccelhetsz, elmondhatod a véleményedet, kikérheted a másikét. Nem kell magadról beszélni, még nem érdekli, van-e testvéred, vagy hova jártál iskolába. A másik egy érdekes beszélgetést és szórakozást szeretne. Meg tudod adni neki? Képzeld el, hogy egy bárpultnál ültök egymás mellett. Mit mondanál neki? Vagy beállsz a sorba és ötvenhatezredjére elmondod azt a nyitó sort, amit már ezerszer hallott: “Szimpatikusnak talállak, blablabla.”?

 

Ha eredményeket szeretnél

Ha tehát nagyon unod már, hogy nincsenek online eredményeid, a következőkön javíthatsz:

  • Választhatsz új felhasználónevet és mottót.
  • Másfajta fotókat tölthetsz fel.
  • Átírhatod az online adatlapodat érdekesebb szöveggel.
  • Javíthatod a kezdeményező szövegeidet.

Nos, melyikkel fogsz kezdeni?

A személyes találkozások jobban bejönnek? Gyere el randizni!>>>

6 Comments

  1. 2014. May 12. Monday 13:51

    Iiiiigeeeen, ez az! 🙂 A párommal mi is így találtunk egymásra, illetve ő rám. Humor, humor, fesztelen, igényes, intelligens levelek váltakoztak gyors egymásutánban, úgy, hogy én még képet sem kértem róla. 2 nap után találkozás, 2 hét után 3 nap együtt a hegyekben, 3 hét után együtt élés, immár lassan 7 éve. …és imádjuk egymást, egy percet sem unatkozunk (pedig még TV-nk sincs – talán pont ezért 😛 ), rengeteget beszélgetünk…

    Mindig azt mondtam, a társkereső oldalakon tudni kell,. hogy mit akar az ember, megfelelő szűrőrendszert kell kialakítani magadban. Nekem az egy év alatt többször váltakozott, hogy épp mit szeretnék. Rengeteg tapasztalat (igazából, mivel jól éreztem magam a bőrömben, nem volt negatív, vagy ha volt is, jót szórakoztam), rengeteg ismerkedés (cappuccino 🙂 ), sok röpke barátság, lányokkal, fiúkkal egyaránt, huzamosabb ideig nem görcsöltem. Lazán, lazán, lazán. Bár, tudom, hogy ez habitus, jellem kérdése. Azóta sokan kérdeztek, egyedülállók, hogy mi volt a titkom. Akkor próbáltam recepteket adni, én hogy reagáltam, de kiderült, hogy más egyéniség, soha nem fognak úgy beszélni, viselkedni mint én, és ez náluk nem hat természetesen. Ez belülről kell, hogy fakadjon. Mindenkinek meg kell találni, mi a stílusa, ki a stílusa. Én soha nem írtam ki semmit az adatlapomra, a kor, magasság, súly kivételével, mert az kötelező volt. Ha már azt a kérdést tették fel: megkérdezhetem hol laksz? Visszaírtam: meg. 🙂 Sajnos egy ilyenre így tudok reagálni. Senkit nem vertem át, nem hitegettm, nem köntörfalaztam, ellenben teljesen természetes voltam, Barátságok is születtek belőle.
    Ez egy gyűjtő, nem kell vonakodni ettől a keresési lehetőségtől. Ma már keveset lehet ismerkedni, szemezni, flörtölni a tömegközlekedési eszközökön. Mindenki belepistul az “okosába” és ott éli az életét.

    Mindenkinek azt kívánom, így sikerüljön, ennyire fantasztikus legyen, mint nekünk! 🙂

    Reply
  2. András 2014. May 12. Monday 21:28

    Kedves Andi!

    Gondoltam, megosztom a témában személyes tapasztalataimat!
    A fotó valóban nagyon fontos dolog. Részemről azt mondom, hogy inkább legyen egy “hétköznapi” fotó valakiről, mint egy jól beállított profi fotó. Úgy gondolom, hogy ezzel nem azt a személyt mutatjuk be, akik valójában is vagyunk, hiszen a mindennapokban nem ilyen az ember. Ide tartoznak még pl. a napszemüveges képek is. Ha valaki komoly kapcsolatra vágyik, akkor szerintem ehhez legfontosabb az őszinteség és a bizalom. Ha már különféle módon ferdítünk az adatlapon akkor mit várunk el a találkozástól? Vagy mért csodálkozunk, ha a másik sem teljesen az, mint akinek az adatlapja alapján látszik?

    Megfogadva a javaslataidat, próbálkoztam sokat a levélírás általad javasolt módszerével. A tapasztalatom szerint teljesen mindegy, hogy egyedi próbálok e lenni, vagy sablon üzeneteket küldök.
    Nagyon sokan sajnos gyakorlatilag értékelhetetlen bemutatkozó szöveget kreálnak: “Nem tudom mit is írhatnék magamról, ha szimpatikus vagyok írj”. Szerintem erre nehéz nem sablonosan írni….meg egyáltalán érdemes e, ha valaki nem képes pár értelmes mondatot összehozni? Szintén saját tapasztalat, hogy azokkal sikerült valameddig eljutni, akik olyan szöveget írtak, amiben biztosítanak “támadási felületet”.

    Amit még szeretnék elmondani: az elvárások. Kezdetben nekem is túlzottak voltak. Most már nem feltétel a diploma, és nem vagyok szigorú magasság és súly tekintetében sem, mert nem feltétlen ezek a dolgok határozzák meg, hogy tetszik e valaki.
    Már sok kedvezményt tettem, és 30 éves létemre éppúgy írok egy 22 évesnek, mint egy 42 évesnek, ha úgy gondolom érdemes megpróbálni.
    Szintén tapasztalat, hogy minél idősebb hölgynél próbálkozom, annál nagyobb az esély válaszra (ami persze 99 %-ban elutasító). Vagyis, a korral nő a válaszolási arány.

    Üdv:
    András

    Reply
  3. Anna 2014. June 21. Saturday 18:12

    Andi tanácsait megfogadva most már kizárólag egyedi, személyre szabott leveleket küldök az illető adatlapja illetve a fényképei alapján megismert információkkal kapcsolatban. Sajnos nagyon rossz tapasztalatom van, a válaszolási arány a fent leírtnál is siralmasabb, de ezt még elfogadom.

    Azt viszont nehezen, hogy sokan még annyira sem tisztelik a másikat, hogy legalább elolvassák a levelét! Számtalan elküldött levelem hetek után is olvasatlanul hever a másik postaládájában. Írhatok én akármilyen frappáns, nem tucatlevelet, ha a címzett el se olvassa…

    Sajnos az a “divat”, hogy megnézik, kitől jött a levél, és ha nem szimpatikus, akkor el se olvassák. Tehát küldhetnék egy mosolyt vagy akármit, akkor is megnézné az adatlapot, nem a levél a fontos…

    Reply
    • Randi Andi 2014. June 22. Sunday 10:22

      Kedves Anna!

      Sajnos manapság én is sok panaszt hallok online társkereséssel kapcsolatban mind férfi, mind női oldalon. Ez lehet azért van, mert már annyian használják és annyi “keresztbelövöldözés” megy, hogy egyre fárasztóbb mindenkinek visszaírni. Az online társkeresésnél a siker egyik kritériuma az előnyös fotó, írhatsz bármilyen jó adatlapot, ha ezen a “teszten” elbuksz, nem fognak válaszolni neked.
      Érdemes más módszereket is bevetni – ezért kezdtünk mi is VillámRandikat szervezni. Persze ott sem garantált az azonnali siker, de legalább azonnal húsvér emberekkel tudsz találkozni. Egyelőre nem minden korosztálynak szervezzük, de ha beleférsz, szeretettel várunk!

      Reply
  4. Gábor 2014. October 23. Thursday 22:24

    A mai online társkeresökön történő böngészés közben feltünt, hogy évek óta lényegében van egy “mag” akik társat keresnek, de nem találnak. Én azt látom a társkereső oldalakon, hogy a személyek alig 10-15% változik, még ha azóta más néven is vant fent, mert, pld törölte magát, de újra regisztrált.
    Tehát több mint 60% nem talál társat. (Nem feltételezem, hogy nem is akar, vagy mind csaló lenne).
    De kiábránditó a sikertelenség (bele értve önmagam példáját is), hogy évek telnek el új párkapcsolat kialakulása nélkül.
    Ennyire markáns személyiség lett mindenki, hogy nem passzol össze mással, hogy egy párt tudjanak alkotni?
    Hát ennyi, de gondoltam leírom.

    Reply
    • CsZoli 2016. August 11. Thursday 15:02

      Ezzel a kezdeményező szöveg dologgal nagyon nem értek egyet, és itt jönnek képbe az erre vonatkozó irreális elvárások. Most nyilván való, hogy mondjuk egy specifikusabb rendezvényen (például valami buli, túrázás, főzőversenyek, meg hasonlók, vagy akár egy buszmegállóban is adott a téma.) A nők 95%-ára nem az a jellemző, hogy valami beállított, és beszédes fényképeket töltenének föl magukról, hanem egy teljesen véletlenszerű selfie-t, amiket véletlenszerű helyeken készített. Különösen azoknak a nőknek, akiknek nincs úgy pénzük elmenni nyaralni, meg ilyesmi (vagy van pénzük bőven, viszont eszükbe nem jut ilyesmi, ha nincs társuk, és azt online keresik.). A másik dolog meg, hogy mindkét nemnek (a nőknek is) borzalmasan kicsi a szókincse, nem tud 4 szavasnál hosszabb mondatot írni arról, hogy mégis az offline térben hol tölti a szabadidejét. Az irreális elvárás, hogy a férfi legyen a szőke herceg fehér lovon (vagyis lefordítva a legmodernebb BMW-vel, luxusvillával rendelkező férfiak a célcsoportjuk.) csak a hab ezen a ciánnal szennyezett tortán. Ilyen körülmények mellett alapból nem lesz közös téma, a kezdeményező szöveg pedig marad a “Szia! Szeretnék veled megismerkedni! Ezért kérnék tőled egy e-mail címet (Facebook-ot).” A “Szeretnék veled megismerkedni” pedig azt jelenti a célszemélynek, hogy meg szeretnék vele ismerkedni, ezen nincs mit ragozni. Ráadásul eredetileg ez az online ismerkedési módszer ezzel a nyitószöveggel 5-10 éve még működött is, mert a nő ekkor megadta az elérhetőségét, és írogattunk a társkeresőn kívül online (MSN, skype, meg ilyesmi). Viszont manapság már az összes online társkeresőt a perverz Szex Mártonok és Dugó Dánielek hadserege foglalta el, éppen ezért, mivel mindkét nem elbutult, nem lehet csak a nőket, vagy csak a férfiakat okolni. Mindenki egyre butább, de egyre több dolgot vár el a másiktól. Arról nem is beszélve, hogy ahogy egyre több szexuális zaklatásért, és erőszakért “felelős” az internet, jobban mondva az ilyen online társkeresők, és közösségi oldalak, ezért inkább már azt lehet mondani, hogy az ilyen szolgáltatások kuruzslásnak minősülnek, és már-már az is fura, hogy létezik nekik egyáltalán létjogosultságuk. Amúgy az a 70% állandó tagot én is megfigyeltem, és a nevük miatt ironikusan hangzik, de soha nem volt még társkeresőről társam, a “jelölteket” mindig valami egyéb webhelyről, mint pl. Facebook-os beszélgetések, vagy más internetes fórumok, vagy a való életből jöttek. Az, hogy ez mennyire így van, arról egyre több poszt kering az interneten különböző blogokban, a velvet-en, de igazából felesleges linkelgetni, mert úgy is lesz újabb és újabb bizonyíték erre. Ami meg a kezdeményezést illeti, ez a valós életben ez a férfi dolga, de online szerintem az lenne a reális, ha a kezdeményezés most már a nő dolga lenne (mivel ők úgy is kapnak kezdeményező leveleket, főleg a perverz rétegtől).

      Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.