07 Aug

Nemrég járt nálam egy kissé bátortalan kliensem, aki a későn érők kategóriájába tartozik: rég túl a harmadik x-en még mindig nem volt párkapcsolata. Nagyra becsülöm benne azt, hogy nem szégyell segítséget kérni; nem csupán nálam fordult már meg, volt egyéb oktatásokon is, de úgy érzi, elakadt. Nem csodálom – azt a házit kapta máshol, hogy ismerkedjen vadidegen nőkkel az utcán.

Ez az utcai ismerkedés igazi mélyvíz a legtöbb férfi számára, ennek ellenére azt látom, hogy próbálják erőltetni. Számos más férfi olvasóm agyában is az van, hogy akkor lesznek ügyesek az ismerkedésben, ha már bárhol, bármilyen körülmények között képesek lesznek az ismerkedésre, akár utcán is.

Mennyivel egyszerűbb lenne belátni, hogy vannak született ismerkedők és vannak olyanok, akiknek nem kenyere a spontaneitás. Utóbbi kategória sosem fogja magát jól érezni egy utcai szituációban, ha a fene fenét eszik, akkor sem. Lehet, hogy tapasztal javulást, ha nagyon erőlteti, de hogy más megközelítéssel jobban járna, az biztos.

Hideghívás vs. előkészített terep

Hadd mondjak egy párhuzamos példát erre a szituációra: vannak született értékesítők és vannak, akik belehalnának, ha személyesen kellene bármit eladniuk. Utóbbi kategóriába tartozom például én is. Ha nekem személyesen kellene árulnom a könyvemet és a tanfolyamokat olyan embereknek, akik még csak nem is hallottak rólam, már ötször belehaltam volna. Miért? Mert iszonyatosan kudarcos élmény lenne számomra az, hogy magyaráznom kelljen a bizonyítványomat (miért jó ez az egész, ki vagyok én, jajj de vicces, randiguru vagy, ez biztos hülyeség, méghogy tanfolyam, méghogy könyv – el tudom képzelni :-)). Mennyivel egyszerűbb az, hogy szépen ki van téve minden a honlapomon, és jön aki szeretne. Aki nem szeretne jönni, arról én nem is hallok (tehát nem vágja minden egyes nemkliens a fejemhez, hogy nem fog eljönni hozzám.) Ehhez képest aki végigtelefonálja az országot egy adott termékkel kapcsolatban, az az én szememben egy hős – hogyan bírja elviselni azt a rengeteg visszautasítást, amit kap? Hiába tudom, hogy mindent megtettem azért, hogy a termékeim jók legyenek, akkor sem bírnám elviselni a százötvenedik nemet.

Mint ahogy lehetséges, hogy valaki szuper értékes férfi, akiért egy társaságban rajonganának a nők – ha megkapja hozzá az időt és figyelmet – viszont ugyanez a férfi lefagy, ha kiteszik a Deák tér közepére és már huszonötödjére vágják a fejéhez, hogy nem érdekel senkit. De miért is kellene kitenni ezt a férfit a Deák térre? Miért van az a tévképzetünk, hogy mindenki mindenben és minden körülmények között képes (vagy képesnek kellene, hogy legyen) jól teljesíteni?

Ebből a példából kiindulva, mennyivel egyszerűbb, ha olyan közegben próbálsz ismerkedni, ahol már eleve tudják, ki vagy, ahol esetleg nem is neked kell kezdeményezni, mint az utcán, ahol nulláról kell mindent felépítened. (Ilyen közeget rengeteget találsz, főleg férfiként, lásd előző Hogyan teremts magadnak társaságot? című cikkemet.) Az, hogy férfiként jelenleg nem látsz ilyen közeget a környezetedben, főként a lustaságodnak tudható be. Lehet utálni ezért a kijelentésemért, de attól még tartom magam hozzá. Nézz körbe, hova lehetne menni. Szinte mindenhol női többség van, tehát ideális ismerkedési terep lesz számodra.

Mennyivel egyszerűbb ismerkedni, ha legalább rögtön van közös téma...

Mennyivel egyszerűbb ismerkedni, ha legalább rögtön van közös téma…

 

Erőltetni, ami nem megy?

Ahogy egy másik kliensem írja:

“Teljesen idegen nőkkel, független helyszínen egyszerűen totál semmi értelmes nem szokott az eszembe jutni, hogy mivel kezdeményezzek. Ha valaki bemutat minket egymásnak, akkor onnantól talán oké, ha nem, akkor teljes agyhalál van nálam. És az a vicces, hogy amikor kint éltem Angliában, akkor éppen nem akartam felszedni senkit, viszont a vonaton, repülőgépen, utcán, … totál vadidegenekkel (nők, férfiak, vegyes életkorral) alakult ki mindenféle spontán beszélgetés. Itthon az utcán, nyilvános helyen soha senkivel nem traccsolok. Esetleg egy-két pincér csajjal 🙂 És nem hinném, hogy én változtam meg attól a párezer kilométertől. Egyszerűen mintha a magyar csajok olyan arckifejezéssel mászkálnának a világban (morcos? távolságtartó?), amitől inamba száll a bátorság, vagy eszembe se jut, hogy kommunikációt kezdjek velük. Ha eszembe jut, akkor se tudom, hogy mégis mi a francot mondjak.”

Teljesen idegen nőkkel, független helyszínen nem jut eszébe semmi – nem is csodálom, nekem se jutna semmi az eszembe. Pláne negyven körül kicsit vicces két tárgyalás között öltönyben leszólítgatni a parkban ülő csajokat.

El kell dönteni, hogy mi a cél: az, hogy teszteld magad az utcai ismerkedésben, és kilépj a komfortzónádból (kihívásként éled meg a spontán ismerkedést), vagy pedig egy párkapcsolat. A kettő nem feltétlenül függ össze.

Az én párom például életében nem próbált meg senkit felszedni ismeretlenül. Mindig szépen kivárta, hogy beesik valaki az ismeretségi vagy kollegiális körben – ez is egy stratégia 🙂 (A cikket alapos kutatómunka előzte meg, amely során kiderült, hogy őt viszont már próbálták levadászni :-)) Barátnőmet viszont az utcán szedte fel a férje, ásványvíz cipekedés közben (igazi gavallér, nem?). A végeredmény ugyanaz: párban vagyunk mindketten, teljesen mindegy, hogyan kezdődött.

De ha már arra vagy kíváncsi, hogyan lehet utcán ismerkedni, elmesélem, az én eddigi életem során hogyan próbáltak felszedni, hátha inspirációt nyersz belőle.

Így próbáltak engem utcán felszedni

Két kezemen meg tudom számolni, hogy összesen eddig hányan próbáltak leszólítani spontán körülmények közepette. Az összeset nem tudom felsorolni de párat kimazsoláztam belőlük.

1. Amikor elindultam az el Caminon Spanyolországban, hajnal 6-kor full felpakolva leszólított egy spanyol fiú egy üveg borral a kezében, és közölte velem hogy angyali jelenség vagyok akit az isten küldött számára (be volt mákolva, az biztos). Feltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy kocsival vigyen el, amit visszautasítottam hivatkozva állapotára illetve arra az apró tényre, hogy az el camino zarándokút, amit nem kocsival, hanem gyalog kell megtenni. (Külföldön egyébként is könnyebb ismerkedni – nincs tétje a dolgoknak, ráadásul egzotikumnak számítasz bárhová mész.)

2. Budapesten a metróban leszólított egy srác, hogy van-e kedvem táncolni vele. Azt hittem, kandi kamera van elrejtve valahol, vagy ő is kapott egy nem túl átgondolt házifeladatot.

3. A Szent István park előtt leszólított egy srác, hogy annyira kedves és vidám lánynak tűnök, üljek már be vele valahova kávézni. Tény, éppen nagyon jó napom volt, de köszönettel nemet mondtam, hivatkozva családi állapotomra.

Tehát nálam nem jött be egyik próbálkozás sem, viszont mint említettem, barátnőm esetében nagyon is működött. A férje viszont társasági típus, tehát képes beszélgetni bárkivel bármikor. Ha neked viszont ez gondot jelent, keress más ismerkedési lehetőségeket.

 

Például gyere el VillámCset Randikra!

Női olvasók:

Kérek tippeket, hogyan is lehetne velünk utcán megismerkedni!

Ismerkedtetek már utcán? Mi volt a leszólító szöveg? Mennyire működött?

54 Comments

  1. Bancsi Marianna 2014. August 7. Thursday 12:01

    Kedves Andi!

    Én azt gondolom, hogy valóban kis hazánkban nem divat ismerkedni az utcán, főleg azért, mert csak útépítők és egyéb utcai munkások füttyögnek az ember után, nem mindig kedves szavakat mondva.

    Én azt hiszem, ha velem szemben jön egy férfi és tesz egy valóban kedves megjegyzést, azon nem húznám fel az orrom, sőt inkább visszamosolyognék rá, esetleg szóba elegyednék vele.
    Ha valaki akár csak blöffből odajönne és megkérdezné, hogy ez és ez hol van, nyilván arra is szívesen válaszolok és akár az is lehet egy ismerkedés kezdete.
    Ilyen eset lehet az is, ha valaki odajönne és megkérdezné, hogy nem tudom e véletlenül, hogy örökmozgót (vagy bármi blődséget) hol tud venni a környéken, nyilván jót mulatnék rajta és nem küldeném melegebb égtájra, főleg ha még szimpatikus is az illető – miközben teljesen nyilvánvaló, hogy csak szóba akar állni velem.
    Feltehetően az utcai ismerkedésekkel is az lehet a baj, hogy sok férfi kinézi a kerület legcsinosabb hölgyét és esetleg nem húz párhuzamot maga és a hölgy között. Az biztos, hogyha én jól öltözötten megyek valahova és egy nagyon szakadt ember jön oda hozzám, nem biztos, hogy vágyat érzek az ismerkedésre.
    Mi több, azt is el tudom képzelni, ha valakinek nagyon megtetszem és odalép hozzám egy szál virággal és a kezembe nyomja egy jópofa mondattal, akkor azt is feltehetően el fogom fogadni .

    Megjegyzem engem sem szoktak leszólítani utcán, csak végiggondoltam a lehetőségeket és ezek jutottak eszembe.

    Reply
  2. Anita L 2014. August 7. Thursday 12:06

    Ugyan már! Öltönyben leszólítani csajokat a parkban? Szerintem nyert ügye lenne a férfinak.
    A nők többsége szerintem megőrül az öltönyös vagy egyenruhás férfiakért. Legalábbis én mindenképp 🙂

    Morcos, távolságtartó arc? Nos, ez szintén lehetnék akár én is, hisz egyetlen férfi sem szólított még le, hiába is cirkálok csinosan a városban. Addig nem tudhatod, hogy valóban morcos és távolságtartó-e az illető, amíg nem teszed próbára. Mit veszíthetsz?
    Azt szokták mondani a külföldiek – általában – hogy a magyarok kedvesek. Szerintem több nő szívesen venné, ha leszólítanák az utcán (nyilván néhány kedves mondattal, nem alpári stílusban). Biztos vagyok benne, hogy legtöbben jól fogadnák a közeledést, bármilyen hülyeségnek tűnő témával is áll elő az illető.

    Szerintem már Andi is írt róla, hogy akár útbaigazításért vagy a boltban segítségért is fordulhatsz egy szimpatikus hölgyhöz kiindulási alapként, sőt ott is kezdődhet egy ismerkedés, ha a pénztárnál/bankban/étkezdében lévő hatalmas sort méltatod.
    Uraim, tessék leszólítani a szimpatikus hölgyeket! Nem harapunk és szeretjük, ha egy férfi kezdeményez 🙂

    Reply
    • Randi Andi 2014. August 7. Thursday 12:30

      Köszi a véleményt és a tippeket!

      Mi is azt tapasztaltuk a TV2-s forgatáson, hogy 10 nőből 2 akár az utcán is megadja valamilyen elérhetőségét. Hogy lesz-e ebből folytatás, az más kérdés, de egy próbát és tesztet megér.

      Reply
  3. Márti 2014. August 7. Thursday 12:37

    Hozzám egyszer egy bevásárlóközpontban jött oda egy srác egy kicsomagolt tálca laskagombával a kezében, az után érdeklődve, hogy hogyan kell elkészíteni. Mivel nagyon vicces volt a szitu és bírom a kreatív embereket, így lelkesen elmagyaráztam neki. Persze oda futott ki a dolog, hogy nem lenne-e kedvem együtt elkészíteni vele. Végül nem volt, egyrészt a srác nem igazán volt az esetem, másrészt idegen pasihoz akkor sem megyek fel csak úgy, még ha az esetem is. Mondjuk ha előtte javasolt volna valami alternatívát (pl. egy kávé nyilvános helyen), akkor lehet, hogy a kreativitása miatt kapott volna egy esélyt. Mindenesetre nagyon feldobta a napomat 🙂

    Reply
  4. Julcsi 2014. August 7. Thursday 13:20

    Nagyon igaz, hogy Magyarországon merevek az emberek. Angliában érdekes módon minden sokkal egyszerűbb… nagyon szeretek ott lenni, mert ott valóban lehet spontánul ismerkedni, beszélgetni. Itthon viszont nem.

    Nem szoktak leszólítani, amit igazából nagyon sajnálok. Mert azt gondolom, lehet ezt kulturáltan is csinálni. A múltkor kiállításon voltam, egyedül és láttam ott helyes, egyedül lévő férfit is. Jól megnézett magának, többször közelebb jött, de nem jött oda hozzám. Nem tudom, hogy nem mert, vagy nem akart ismerkedni.
    pedig az igazi az lenne, ha ilyenkor kialakulna egy beszélgetés, aztán majd kiderül, mi lesz belőle.

    Az ismerős férfiaktól is azt hallom, eszükbe se jutna odamenni valakihez utcán, kávézóban… Pedig lehet, hogy nyert ügyük lenne.

    Reply
  5. Emi 2014. August 7. Thursday 13:51

    Kedves Mind,
    szerintem bárhogy. Valójában én is azt tapasztalom, hogy hiába küldöm a “küldhető” jeleket, vagy mosolygok… A kedves úriemberek valahogy mégsem ismerkednek. Legutóbb épp tegnap mosolyogtam egyre a buszon és egyfolytában nézett is, de nem szólított meg. Ugyanez megtörtént a buszmegállóban, én végül felszálltam de egy mosoly kíséretében integettem is neki, hogy ezzel is bátorítsam, legközelebb ne legyen rest.
    Én is azt érzékelem, hogy nemcsak az utcán jelent problémát a kapcsolatfelvétel. Megértem én, hogy talán voltak visszautasítások, de mi mégsem mehetünk oda a férfihoz… Viszont részt vehetünk az általad szervezett VillámCset randin amelyet nagy izgalommal várok! 😉

    Reply
  6. andi 2014. August 7. Thursday 13:55

    Szia Andi.Köszönöm,hogy gondolsz rám.Kisvárosban élek Gyulán,ahol szinte mindenki ismer mindenkit.Az utcán engem még soha nem szólított le senki,de ebbe a rohanásba nem is csodálkozom ezen.Szórakozóhelyekre már nem járok,gyerekek,párok minden fele:Ott semmi keresni valóm.Próbálkoztam társkereső irodában,Neten,de sajnos nem egymást kerestük senkivel sem.Legyen a nő fiatal,szép ,okos meg mindenféle extra.Megmondom őszintén ,hogy már meglehetősen belefáradtam a keresésbe

    Reply
  7. Ägi 2014. August 7. Thursday 14:41

    Pär hete volt egy esetem, az volt a makacs elvem, hogy en nem szolitom meg, mert a fiuknak kell!
    Mai napig sajnälom, h nem segitettem Neki!
    ….Egy kedves kerdes, aztän meg egy, -csak ne üljön le a pärbeszed! Jätekossäg. Sok mosoly, ami mosolyt vält ki belölem is. Intelligencia, Aztän ugyis lätszik, h bejön-e vagy sem!

    Reply
  8. Tímea 2014. August 7. Thursday 15:32

    Sziasztok!

    Sajnos, én is ugyanezeket tapasztalom. Nagyon sokan megnéznek, de senki nem mer kezdeményezni.

    Bevásárlóközpontban történt velem, hogy a férfi, már nem bírt magával, jött-ment körülöttem, forgott, mosolygott, de nem tett egyebet. Ritka az, amikor nekem is nagyon tetszik valaki, de ő az a típus lett volna, és nagyon bánom, hogy ennyire bénázott, mert én csak úgy, nem mennék oda senkihez, ennek ellenére, nagyon közvetlen, könnyen ismerkedő vagyok, csak egy lépés kellene, de úgy gondolom, a férfiaknak kell kezdeményezni.

    Egyszer egy egyenruhás férfi, rosszkor volt rossz helyen, de nagyon tuti módszerekkel próbálkozott.
    Levakarhatatlan volt, de nem taszított. Úgy jött oda hozzám egy boltban, hogy: “ne haragudj, tudnál nekem segíteni – olvastam egy szórólapon, hogy itt, valamit ingyen adnak, de már nem emlékszem, hogy mit” – nagyon jót mulattunk, csak kivételesen, nem voltam egyedül, ezért nem tudtam ismerkedni vele, bánom azóta is, mert nagyon tetszett.

    Parfümök között is szólítottak már le, az is jó szöveg volt, csak ott a pasi, nem volt az esetem.
    Szeretnélek megkérni, ha van időd, segíts nekem választani, valami hozzám illő illatot, cserébe megajándékozlak a kedvenc parfümöddel.

    Példák:
    Bocsi, ezt az előbb hagytad el (bármi lehet az, amire rá van írva, egy elérhetősége a kedves megtalálónak).

    Uraim! Ruha/cipő boltok, néha tömve vannak nőkkel, én is megtalálható vagyok (egyedül), és itt aztán lehetne ismerkedni könnyedén. Segítséget kérni, mit szólsz, illik a szememhez?

    Vagy, csak úgy odamenni valakihez, hogy tetszik neked. Annyira tetszik, hogy már nem bírtad ki szó nélkül. Ki tudna ennek ellenállni, ha kölcsönös a “vonzalom”.

    Felajánlani a segítséged, ha a hölgy cipekedik (ugye, ez már bevált módszer).
    Én már párszor, beleszakadtam a csomagjaimba, de mindenki, simán elment mellettem.

    Sajnálom, hogy (lehet) nap mint nap, elmegyünk a nagy Ő mellett, csak azért, mert félünk lépni.

    Reply
  9. Éva_Marie 2014. August 7. Thursday 16:59

    Szingli 60+ vagyok, még elég virgonc, na de akkor is…
    Tapasztalt fejjel azt tanácsolom az uraknak, hogy merjenek leszólítani egy nekik tetsző hölgyet, bárhol, de előre készüljenek fel:
    Utcán, boltban , ilyesmi helyeken kérdezzenek valamit, vagy kérjenek segítséget valamiben. Azt ne kérdezzék, hogy hány óra van, mert arra gyorsan lehet válaszolni és hölgy már tova is robogott. Kicsit komplikáltabb dolog kell, mert a hölgynek is idő kell arra, hogy eldöntse, hogy belemegy-e az ismerkedésbe. Tehát olyan helyzet kell, amiben megkezdődhet egy párbeszéd egy semleges témáról, amelyben az időhúzásra kell játszani. Vadul bókolni nem kell, mert az ijesztő. A visszafogott, mondhatnám elegáns viselkedés a célszerű. Pozitív fogadtatás esetén meg lehet hívni egy kávéra, fagyira, stb-re. Ekkor már nyilvánvaló, hogy az ismerkedés a cél. Még az is lehet, hogy a hölgy a meghívást elfogadná, de tényleg siet valahova. Ilyenkor célszerű a telefonszámát elkérni és ha megadja, akkor az úr már beljebb van, de ebben az esetben ne késlekedjen a telefonhívással, mert akkor ismét bukta van.
    Kiállításon, hangversenyen, koncerteken, színházban, utcai fesztiválokon arra kell számítani, hogy a szinglik nem járnak egyedül, tehát egy vagy több barátnő is jelen van, akik – kortól függetlenül – hajlamosak a vihogásra, de ez senkit ne tántorítson el. Téma van, beszélgetést lehet kezdeményezni, célszerűen a hölgy társaságát is bevonva. Aztán majdcsak kialakul.
    Bátornak kell lenni, mert valamire való nő nem ájul az első pillantásra a férfi karjaiba. De megéri. Nem beszélve arról, hogy nincs szánalmasabb annál, amikor a férfi utóbb átkozza saját gyávaságát, és hirdetésben keresi azt a szép ismeretlent, aki július 48-án itt-meg-ott volt.
    De az is igaz, hogy ha a kezdeményezésre nem érkeznek pozitív reakciók, akkor tovább kell lépni, erőltetni nem szabad. Ez azonban nem kudarcélmény, mert senki sem tetszhet mindenkinek, nem beszélve arról, ha a nő tényleg elkötelezte már magát valaki mással.

    Reply
    • Orsi 2014. August 9. Saturday 20:44

      Kedves Éva_Marie, tetszik a barátnővel/barátnőkkel lévő hölgy leszólítására vonatkozó gondolatmeneted. Jót mosolyogtam (és teljes mértékben egyetértettem) a “hajlamosak a vihogásra” kitétellel, ugyanakkor arra gondolok, hogy az a férfi, aki ezt hajlandó beállalni, és nem rohan azonnal világgá, feltétlenül jó pontokat szerez. Ráadásul, ha az összes jelenlévő hölgyet bevonja a társaságba, még az esélyei is nőnek 🙂 Persze nem arra gondolok, hogy egymás ellen “kijátssza” őket, de szervezhetnek egy pár közös programot is, amíg kiderül, hogy ki is az igazi. Ha az ismerkedésnél nyilvánosan nem konkrétan az egyik hölgyre helyezte a hangsúlyt, akkor még sértődésre sem lehet ok. És még ha nem is jön össze egy párkapcsolat, lehet belőle jó társaság, amely aztán továbbvihet más ismeretségek felé. Az ismerőseim körében is volt példa ilyenre.

      Reply
  10. Anna 2014. August 7. Thursday 19:05

    Sziasztok,

    Szerintem az udvariasság és a kedvesség a lényeg, és persze a bátorság ami ami egy igazi FÉRFI-ból nem hiányozzon:).
    Engem legutóbb egy gyorsétteremben szólítottak meg sorban állás közben.Sminkelni sosem sminkelek, és nagyon fáradt voltam…ebben az állapotomban tetszettem meg neki.
    Volt barátnője, és nekem a foglalt férfi tabu, így nem lett a dologból semmi, de ezzel együtt értékeltem a bátorságát.
    Egyébként az az érdekes hogy én értékelem ha egy férfi bátor-sőt tulajdonképpen el is várnám-de én nem merek szemezni, lehet hogy ezért nem megy az ismerkedés, mert nem kapnak tőlem a férfiak bátorítást?
    Ennek e férfinak nem is kellett…

    Reply
    • András 2014. August 7. Thursday 21:21

      Kedves Anna!

      Azt mondod sosem sminkeled magad, szimpatikus, mert talán a legszebb a természetesség.

      Szerintem nagy hiba, hogy nem mersz szemezni, legalábbis én így gondolom. Ha látok az utcán vagy bárhol egy szimpatikus hölgyet, akkor először megpróbálok mindig a szemébe nézni. Szerintem ez nagyon fontos dolog, és sajnos a tapasztalataim azok, hogy vagy nem mernek a másik szemébe nézni, vagy olyan arcot vágnak hozzá, hogy inkább nem szólítom meg, mert morcosan, haragosan néz vissza, ránézésre olyan a tekintete, hogy tudatja, nem tetszik neki, hogy ” megnéztem”. Ja, és van egy csekély hányaduk aki vagy zavarba jön, na ilyenkor érdemes odamenni, de nagy reményt nem lehet hozzá fűzni, és vannak akik bátran felvállalják a szemkontaktust., amivel mosoly is együtt jár….Ezekből leszűrve férfiként azt mondhatom nagyon fontos a szemezés egy vadidegennel, mert sok minden eldől a tekintetből.

      Viszont szintén saját tapasztalat (legalábbis ránézésre megítélve), hogy a 35-40-es korosztálytól jön kedvező visszanézés, huszonéveseknél és 30 körülieknél nehéz szemkontaktust létrehozni, ha pedig igen, akkor haragosan néznek.

      30 éves férfiként rendre azt tapasztalom, hogy az 5-6 évvel idősebbeknél lehet működőképes az ilyenféle “előjáték”.

      Üdv:
      András

      Reply
      • Zlatan 2014. August 8. Friday 14:10

        +1

        Reply
  11. Balatoni Blázsi Marika 2014. August 7. Thursday 19:25

    Velem többször előfordult már hogy utcán ismerkedést kezdeményezett velem férfi ember. De a leg -emlékezetesebb kettő, az utolsók igen érdekesek voltak. Az egyik férfi közel az én korosztályom aki a villamoson úgy nézett hogy alig tudott egyik járműről átszállni a másikra. Igyekeztem tőle messze menni de megint magam mellett éreztem. Mivel a Haller utcába elég sokat kell a Ferencvárosi Műv.Ház bejáratáig gyalogolni nem néztem szándékosan hátra de követett és bejött a színház terembe. Na ott már segítenem illett hol a jegy vásárlás hova üljön stb, mert én a művész öltözőben eltűntem. Rövidre fogom csak együtt jöttünk el hosszú a történet de állította először tett ilyet. A másik most vasárnap este egészen fiatal 28 éves magas legény szólított meg már rég le kellett volna szállnia, mondta ő, de nem bír ellenállni valami árad belőlem. Persze nagyon kedvesen megmagyaráztam neki semmiképp nem fogadhatom el a meghívását mégis ott várakozott a buszomnál szerencsére oda már nem szállt fel.Szóval vannak bátor fiúk csak az nem jön össze szerencsésen, hogy egy hullámhosszon legyünk, mert szerintem a lelki vonzódást megelőzi a látvány, ezért illik pl a társkereső oldalakra mindíg fényképet feltenni. Megfigyeltem a férfiak előszeretettel mellőzik ezt.

    Reply
  12. Csilla 2014. August 7. Thursday 20:35

    Engem nemigen szoktak leszólítani az utcán, azonban egyszer megtörtént. A döbbenettől leblokkol az agyam és csak azt tudtam mondogatni, hogy sajnos nem érek rá. Egy bevásárló központ parkolójában történt az eset: a bevásárlóközpont egyik üzletében valahogy éreztem, hogy érdeklődik a tekintetével utánam egy 40-45-ös férfi, ott nem is foglalkoztam vele. Megvettem a szükséges dolgaimat, elköszöntem az üzletben, és kocsim felé indultam. Visszagondolva láttam is “lelki szemeimmel”, hogy jön utánam a férfi és amikor beszálltam a kocsiba, már ott is volt és a még nyitott ajtó mellé lépett és megkérdezte, hogy nagyon sietek-e és ha volna egy kis időm megihatunk-e egy kávét. A döbbenettől csak az elutasítást tudtam ismételni. A férfi elég jóképű volt és nem hittem el abban a pillanatban, hogy ez a heves érdeklődés irányomban történik. Jól esett természetesen, de visszautasítottam gondolván arra, hogy egy kis nyári kalandra vágyik az illető és épp bejönnék neki… Az elutasítás után elindultam, de még láttam a visszapillantó tükörben, hogy ott áll és talán nem hiszi el, hogy visszautasítottam, mert látszott a mozdulatain.Hazafelé tartva csak ezen járt az eszem, nem akartam elhinni, hogy velem történik ez a dolog. Hisz ilyenek nem szoktam csak úgy velem megtörténni…! Nem tudom mi lett volna a dologból, azóta sokat gondolok rá és 🙂 természetesen másnap visszamentem, de sajnos a férfi nem volt ott 🙁 Miért is várna egy nőt, aki előző délután visszautasította…!? Sajnálom a dolgot! Visszautasítottam egy kínálkozó lehetőséget!!!

    Reply
    • Éva 2014. August 8. Friday 07:35

      Az hogy megiszol, valakivel egy kávét, még nem kötelez téged semmire.
      Ez ember agyán átfut a gondolat: “Biztos le akar feküdni velem, hogy is ne.”
      Aztán a gondolataitól rögtön befordul az agya, és elutasítja azt amiről azt sem derítette ki, hogy eszik e vagy isszák…bár a kávét a’sszem inni szokták.. 😀 Egyébként kedvesen nem-et is lehet mondani, ebből is ki derül sok minden. Hamar tovább áll az illető, vagy tesz még valamilyen javaslatot a szíve hölgyének. Nekem az utóbbi szimpatikus, ugyanis gondolkodni kell rajta… 😉 😀

      Reply
    • Zlatan 2014. August 8. Friday 14:13

      Erre az előbb írtam egy jó hosszú és tartalmas választ, de mikor rákattintottam a “Submit” gombra, eltűnt a szöveg, amit beírtam, és nem posztolta ki…
      Nincs kedvem/energiám újra megírni az egészet. :/

      Reply
  13. Eszter 2014. August 7. Thursday 23:36

    Sziasztok!

    Nálam fiatalabb koromban (25 körül lehettem) az akkori párom a vonaton szólított meg, és végigbeszélgettük az utat, mert egy kocsiban ültünk. Mire hazaérkeztem kb.1,5 óra múlva akkor már telefonszámot cseréltünk, és másnap már hívott is.
    Volt egy másik kapcsolatom is, ami szintén spontán ismerkedés volt, úgy, hogy akkor a barátnőimmel, ő meg a barátaival volt ugyanazon a szórakozóhelyen, és ő egy virággal jött oda hozzám, hogy szeretne megismerkedni. Ehhez hasonlóan, amikor még internetem se volt szintén volt-ugyan rövid kapcsolatok lettek-buszos, szórakozóhelyes ismerkedés, ahol szintén odaültek mellém, és beszélgettek.
    Szóval én mindenképpen azt mondom, hogy meg kell keresni azokat a helyszíneket, ahol jól érzik magukat a férfiak is, és hajrá!
    Lehet táncra felkérni lányokat, akár bálon, egyházi bulin, vagy más szórakozóhelyen is.A tánciskoláknak is vannak bulizós helyeik, ez tapasztalat! Az biztos, hogy a bálokon sok nő várja, hogy felkérjék a férfiak, úgyhogy mindent bele!

    Reply
    • Éva 2014. August 8. Friday 07:44

      Az én párom egy szégyellős botlábú. Az ilyennek milyen tanácsot adnál?
      Miközben én meg a parkett ördöge vagyok… 😀
      Sok-sok elfogadás közepette tényleg felkért egy esküvőn sok ember előtt. Azóta is büszke erre.
      És a vicces az a dologban, hogy ő előtte randizhattam volna valakivel aki rendszeresen táncolni járt, és valahol ez is volt a szívem vágya. Viszont menet közben kiderült, hogy ez egy beteljesületlen vakvágányra futott kapcsolat lett volna, ha vele jövök össze és nem a párommal. Még jó, hogy hallgattam a megérzéseimre. 🙂

      Reply
  14. János 2014. August 8. Friday 01:04

    Előfordul már néha, hogy az utcán odamentem egy nőhöz és ismerkedési szándékkal megszólítottam.
    Ehhez két dolog kell, egyrészt az, hogy felkeltse annyira az érdeklődésemet, hogy elég bátor legyek hozzá, másrészt idő kell hozzá.
    Idő, mert fel kel kell készülnöm arra, hogy miként is tegyem, tehát nem működik úgy, hogy egyszer csak ott van előttem.
    Látom, hogy ott áll, vagy jön velem szemben egy hosszú útszakaszon..stb és akkor gondolkodom a szövegen, és figyelem a mozdulatait, keresem a tekintetét, tehát próbálok valamiféle kontaktust teremteni. Ha látom a kontaktus pici lehetőségét, akkor megszólítom, határozottan, de udvariasan.

    Legtöbbször egy rövid, kellemes beszélgetés alakul ki ebből, néha pedig furcsálló tekintett, hogy „ki ez a bátor”. És eddig 100%-ban az, hogy nem lett belőle folytatás, mert foglalt, férjnél van, nem akar ismerkedni, nem vagyok neki szimpatikus..stb.
    Az utcán leszólítás nagyon lutri, hisz semmit nem lehet tudni az illetőről, nincs információ, még annyi sem, mint egy társkereső adatlapon.
    Pld, volt, amikor már épp megszólítottam volna, amikor is előhúzta a cigit a táskájából, innét nem volt kérdés, hogy nem fogom megszólítani.

    Ahogy előttem is írták, sokkal könnyebb beszélgetést kezdeni egy orvosi rendelőben várakozva, vagy egy boltban bevásárláskor, bankban várakozva..stb.

    Csak sikerülne már……áááááá:-) Nemigaz?

    Reply
  15. Kati 2014. August 8. Friday 15:27

    Igen nehezen menő internetes ismerkedésnél egy laza kedves , természetes, akár a legegyszerübb segítségnyújtási szándékkal lehetne ismerkedni,ha elég bátrak lennénk:) Kölcsönös szimpátia esetén, amihez szerintem kb 2 perc elegendő, hiszen a villám randi is ezen alapszik.

    Reply
  16. szivi 2014. August 8. Friday 18:54

    Engem egyszer megkérdezett egy jól öltözött úr az utcán, hogy tudok-e valahol egy megfelelő éttermet. Majd amikor elmagyaráztam neki, hogy hol talál ilyet, akkor utána megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele tartani, meghívna valamire. Sajnos én akkoriban még nagyon félénk voltam, és nemet mondtam neki, pedig utólag meggondolva biztosan jól sikerült volna a közös vacsoránk. Szerintem kedves ötlet volt, hogy ilyen módon ismerkedett.

    Reply
  17. Ata 2014. August 8. Friday 19:01

    Szerintem a társkeresés nagy része azért nem vagy csak nehezen működik mert “rágörcsöl” mindkét fél. Én szeretem a spontán ismerkedést, persze ehhez kell némi lazaság (kicsit olyan “minden mindegy” alapon ) és ha valaki túl érzékeny típus, akár nő akár férfi, annak nehezen fog menni. Saját tapasztalat, ha rákészülök, hogy “most aztán társkeresés” akkor nem igazán működik. A legtöbb kapcsolat/beszélgetés/ismerkedés úgy jött létre, hogy lementem a postára/boltba vagy zárás előtt gyors leugrottam a kisboltba. A másik, a spontán ismerkedésnél hajlamos az ember “tökölni”, amit nem szabad, mert akkor csak időhúzás lesz. Ha eldöntötted hogy odamész hozzá, akkor azonnal, különben nem működik……Ugyanez hatványozottan igaz a netes ismerkedésre….

    Reply
  18. Kereki Erika 2014. August 8. Friday 20:51

    Sziasztok!
    Én bátorítom a férfiakat hogy ha utcán,közlekedési eszközön,parkban stb.színpatikus egy nő,lány,
    merjék megszólítani,merjenek ismerkedni,és ha kosarat kapnak,ne keseredjenek el,lépjenek tovább,és továbbra is merjenek így ismerkedni.Én 51 éves vagyok,de 40 nek nézek ki,elváltam,de én örömmel ismerkednék utcán,buszon stb.de sajnos még nem szólított meg senki ismerkedési szándékkal.Ha sok
    elutasítást kaptok kedves férfiak,ne keseredjetek el,ne adjátok fel,továbbra is ismerkedjetek így.Én úgy
    emlékszem apáink nagyapáink mertek így ismerkedni,és nem keseredtek el egy-egy elutasítás hatására.Megrázták magukat,és ismerkedtek tovább.Vegyék elő a fantáziájukat a férfiak,ahhoz hogy
    sikeresen szólítsanak le egy nőt az utcán.A spanyol,olasz férfiaknak ez a vérükben van.
    Szeretettel írtam e sorokat.

    Reply
  19. Andee 2014. August 8. Friday 22:43

    Őszintén szólva nem értem miért veszett ki a férfiakból a kezdeményezőkészség. Fiatal koromban teljesen normális dolog volt pl. az utcán, villamoson ismerkedni, meg mertek szólítani a férfiak. Mára ez megváltozott és teljesen ellentmondásos a reakciójuk: egyrészt panaszkodnak azért, hogy a nők “felajánlják magukat”, nekik ilyen nők nem kellenek, mert ők akarják meghódítani a választottat, másrészt: az előzőek ellenére nem mernek kezdeményezni.

    Tudom, hogy ma már mindkét fél kezdeményezhet, de az a tapasztalatom, hogy a férfiak (még ha látszólag ezzel egyet is értenek) nem szívesen veszik a nők részéről a közeledést, “megpecsételik” a kezdeményező hölgyeket. Nőként azonban én kifejezetten rosszul érzem magam, ha nekem kell – akár internetes társkereső oldalon – kezdeményezni az ismerkedést, mert arra vágyom, hogy legyen igazi FÉRFI: fedezzen fel és hódítson meg magának.

    Egyébként a legutolsó spontán ismerkedésem néhány héttel ezelőtt történt: futás után leszólított egy férfi a pályán, aki először csak edzőnek akart felfogadni, de ahogy beszélgettünk kiderült, hogy randizni szeretne velem. Kár, hogy nekem ő nem jött be. 🙁 Talán a következő eredményesebb lesz. 🙂

    Reply
    • János 2014. August 9. Saturday 17:50

      “miért veszett ki a férfiakból a kezdeményezőkészség’,

      Mert a férfiak nagyrésze megunta a sok visszaútasitást amit elszenvedet, elszenved és nem fognak erölködni, vagy csak minimálisan azért, hogy elnyerjék egy nő szimpátiáját.

      Reply
    • Zs0lt 2015. July 9. Thursday 08:52

      Olvasd el a női hozzászólásokat és magad is rájössz. 🙂
      Segítek: Nagyobb része arról szól, hogy a nőnek jól esett ugyan de nem lett a dologból sem randi, sem kapcsolat. Vagy azért mert nem tetszett neki az illető, vagy azért mert nem tudta lereagálni a dolgot.

      Régen talán azért működött, mert nem jártak bedugott füllel, okoska telefont nyomkodva az utcán. Ma már csak arra a kis dobozra koncentrálnak, olyankor a megszűnik a világ körülöttük. Azzal hogy megszólítod kiszakítod a kis világából, aminek általában nem örülnek.

      Vagyis a módszer nem hatékony, ezért nem erőltetik.

      Reply
  20. Orsi 2014. August 9. Saturday 20:23

    Saját magamba pillantva úgy gondolom, hogy nagyobb esélye van a pozitívan végződő ismerkedésnek (ide értve akár az egyszeri, kellemes beszélgetést is) egy olyan helyszínen, ahol mindkét fél tartósan jelen van. Például vonaton, repülőn, ezekre való várakozás közben, valamilyen (szabadtéri) rendezvényen, mozi előterében, kiállításon, múzeumban …
    Aki az utcán megy, az általában VALAHOVA megy, tehát a hirtelen döntésbe, hogy mennyi időt szán a leszólítóra, benne van az is, hogy éppen megszakította egy tevékenységét.
    Aki a mozi előterében várakozik, az biztos, hogy erre szánta az elkövetkező 1,5-2,5 órát, tehát lazábban áll(hat) hozzá a dolgokhoz. Ráadásul a kezdő téma is adott.
    Váratlan helyzetekben álltalában én is lefagyok, és az első reakcióm az elutasítás (bár, ha egy szál virággal közeledne valaki, azt valószínűleg nem “lökném el” azonnal 🙂 ). A minap viszont a vonaton szólított le egy férfi. Olvastam, és megkérdezte, hogy kiderült-e már, miért az a címe a könyvnek, ami. Ez a kérdés mindjárt arra is jó volt, hogy kezdő lökést adott a beszélgetésnek, aztán menet közben már könnyebb volt továbblépni.
    Bár hosszú távon nem lett belőle semmi, de a 4 órás vonatutat mindketten kellemesen töltöttük – és megtudtunk annyit egymásról, hogy akár folytatódhatott is volna a történet, ha úgy érezzük, hogy passzolunk egymáshoz.

    Reply
  21. Rozi 2014. August 9. Saturday 20:52

    Az utcai meg-, illetve leszólítás bármilyen témára irányulhat, csak legyen hiteles. Pl: boltban- valamilyen áru melyik polcon található (felém ilyen kérdés hangzott el, igaz nem társkeresés, ismerkedés céllal). Vagy olyan ismerős tetszik lenni, nem a .. munkahelyen dolgozik, vagy ,,, egyetemen végzett, stb. Esetleg útbaigazítás kérése. Szerintem, a megszólított hölgy érezze, hogy tényleg tőle várja a kérdező a választ. Aztán a reakció alapján kiderül, hogy lehet-e folytatás vagy ennyi volt. Egy siető hölgyet nem biztos, hogy le kellene szólítani. Ugyanakkor ha ismerkedési szándékkal közelít egy férfi a másik nemhez, akkor ne tűnjön tétovázónak, határozatlannak.

    Reply
  22. János 2014. August 9. Saturday 21:42

    Az egyik bevásárló központ parkolójában, a mellettem álló autóba egy hölgy pakolta a megvásárolt termékeket.
    A hölgy csinos és szép volt, de nem fordítottunk egymás felé semmilyen figyelmet, ekkor oda lépet hozzám egy kosaras virág árus lány, hogy vegyek már egy rózsát, mert….gondolom a szöveget ismeritek….hogy az árvák javára stb.
    Gondoltam egy merészet, adtam x forintot és a rózsával a kezemben odaléptem a pakoló hölgyhöz és azt mondtam……….” szia, bocs, de rám sózták ezt a virágot, otthon nem várja senki, így neked adóm, ha elfogadod”.
    Kaptam töle két puszit, egy szép mosolyt és pár szóban közölte, hogy elfogadja, de siet, mert a férje és a gyerekei várják az ebédnek valót.

    Hát így járók én, immár a sokadszorra, sokadik éve…………és lassan tényleg elmegy a kedvem az ismerkedéstől, de mit nem adnék azért, ha egyszer egy nő szedne fel engemet.

    Reply
    • Edit 2014. August 12. Tuesday 18:44

      Gratulálok a bátorságodért. Biztos szép napot okoztál Neki.

      Reply
  23. Liza 2014. August 10. Sunday 13:23

    Az örökmozgó üzlet keresésének ötletével kicsit eljátszottam (első hozzászólás). Ha nem tetszik a férfi, azt mondom, hogy de jó, hogy engem kérdezett, mert pont tegnap vettem én is és elmagyarázom neki, hogy 3 utca előre majd jobbra, és a 4. üzlet balra. Ha tetszik a pasi, akkor a válaszom az, hogy ugyan nem tudom, hogy merre lehet ilyen üzlet a közelben, de mivel engem is érdekel az örökmozgó, hát keressük meg együtt. 🙂 Szerintem az első nem sértő, a második pedig igazán nyerő. Az örökmozgó keresésnél jobb ötlet szerintem nincs is!!!!!
    Engem a munkából hazafelé a buszon avval szólított le egy fiú, hogy szerinte egy helyen dolgozunk, de nem jut eszébe, hogy melyik részlegen is vagyok, segítenék neki felidézni? Nem is tűnt bénának a dolog, mert együtt szálltunk fel a buszra a reptéren. Persze csak ismerkedni akart, még soha nem láttuk egymást. És bár nem volt szerencséje, de a beszélgetés közben kiderült, hogy tényleg mindketten a reptéren dolgozunk. A szép mosoly vagy az igéző szem dumával is szólítottak már le. Sőt, csinos a bokám dumával is. Kedvesen utasítottam el őket, mert bár tetszett a leszólítás, de a pasik nem.
    Amúgy a lepottyant angyal duma is aranyos. Nekem legalább is tetszene…..

    Reply
  24. Emese 2014. August 10. Sunday 21:30

    János én szívesen fel szednélek :)) bocsi hogy ilyen bátor voltam.

    Reply
    • János 2014. August 15. Friday 17:19

      Köszönom a kedvességed:-) jól esik, hogy láttatlanba ezt írtad.

      Reply
  25. Erika 2014. August 12. Tuesday 11:52

    Sziasztok! Nem akarom offolni a témát, de nekem az a véleményem, hogy ez az utcán leszólítgatás nem éppen célravezető. Engem már számtalanszor próbáltak “felszedni” az utcán, de kivétel nélkül nemet mondtam mindenkinek. Ha egy pasi leszólít, mindig az a benyomásom, hogy nagyon elkeseredett lehet, ha az utcán szólítgat le nőket. És ez sajnos nem vonzó. Szóval én inkább javasolnék egy szórakozóhelyet, ha már spontán dologra van szükség. Persze ott is megeshet, hogy sok visszautasítást kap egy férfi, de mégis “természetesebb”, ha ott szólít meg valakit, mert hát ott mindenki azt csinálja és a lányok nagy része is azért megy oda, mert számít rá, hogy majd valaki bepróbálkozik. Az utcán maximum akkor állnék szóba bárkivel, ha szuperhelyes és még nagyon intelligensnek is tűnik… Bár ebben az esetben meg talán azért utasítanám vissza, mert gyanús lenne és megijednék, hogy valami pszichopata.

    Reply
  26. Zlatan 2014. August 12. Tuesday 14:46

    5 napja várakozik egy hozzászólásom moderációra….!
    Miközben azóta másoknak egy rakás kommentje kikerült és megjelent!
    …ez miért van?

    Reply
    • Randi Andi 2014. August 20. Wednesday 17:30

      Kedves Zlatan! Sajnos azért mert rengeteg spam komment érkezik és néha a spamszűrő a normál hozzászólásokat is kiszűri, ami van, hogy csak később derül ki 🙁

      Reply
  27. Emese 2014. August 12. Tuesday 22:17

    Ajánlanám az uraknak ez a filmet nagyon jó 🙂 Leckék szerelemből magyarul https://www.youtube.com/watch?v=kMvhwj6CB30

    Reply
  28. Andee 2014. August 12. Tuesday 22:45

    Kedves János!

    Nagyon szimpatikusnak találom az általad leírt parkolós ismerkedést! Arról nem tehetsz, hogy ebben az esetben nem jött össze. Sajnos nehéz “jó helyen, jó időben lenni”. Az ismerkedés rengeteg befektetett energiát igényel és sok visszautasításon, csalódáson kell átmenni mire megtaláljuk az igazit (ha megtaláljuk egyáltalán…). Mindezek ellenére nem szabad feladni.

    Számomra nőként az a kiábrándító, ha a férfiak könnyen feladják és cseppet sem erőltetik meg magukat a dolog érdekében. Valószínűleg az egyik oka annak, hogy a férfiak nem törik magukat az, hogy sokkal több nő keres társat, mint férfi.
    Másrészt az az érzésem, hogy a férfiak többsége tulajdonképpen jól érzi magát társ nélkül is, berendezkedtek erre az életre. Találkoztam néhány olyan férfivel, akiken a randin látszott, hogy számukra teljesen mindegy találnak-e társat vagy sem. Nem is értettem, hogy az ilyenek miért regisztrálnak társkereső oldalakon vagy fizetnek be irodákba. Elmennek a megbeszélt találkozóra, ha más dolguk éppen nincsen, de nem igazán érdeklődők.
    Nekem viszont nagyon fontos, hogy egy férfi pedálozzon és hitesse el velem, hogy én vagyok az ideális NŐ a számára és tudjon udvarolni (ez manapság sajnos már nem divat).

    Reply
    • János 2014. August 15. Friday 17:34

      Már írtam, hogy sok férfinak „nincs” kedve, sem elég energiája egy nőért „teperni”.
      Egy életkor felet már esze ágában sincs pedálozni, egy „nőért”, mert már annyira a nem fontos.
      Tudom, kemény szavak ezek, de ez így van és ez nem annak a kérdése, hogy divat, vagy sem, mert a sok csalódással, elutasítással végző próbálkozás egyszerűen elveszi, felemészti a férfi energiáit.

      Ha magamból indulok ki, akkor az az őszinte igazság, hogy nagyon meg kell, hogy fogjon valami a nőben, ami arra késztet, hogy körbe udvaroljam, vagy ahogy te íród, „pedálozzam érte”. Ilyen nővel tíz évben egyszer ha találkozom.

      Annak őszintén örülök, hogy többeteknek tetszett a parkolós sztori. Van még pár ilyen sztorim, de sajna mind hasonlóan végződött.
      Egyébként nem nehéz így ismerkedni, csak akarás és odafigyelés kérdése. Például tavaly, Erika névnapkor bevásárolni mentem és észrevettem, hogy az egyik csinos pénztáros hölgynek a kitűzöjén ott áll a neve, hogy Erika.
      Abba sorba álltam, és mikor én kerültem nála fizetésre, szimplán Boldog névnapot kívántam neki. Ezen meglepődött és megkérdezte, hogy honnét tudom a nevét, honnét ismerem őt. Rámutattam a névtáblájára és ö azonnal elnevette magát.
      Sok időm nem volt ott és akkor vele beszélgetni, de azóta ha megyek vásárolni, mindig beszélgetünk egy picit. Persze férjnél van

      Reply
    • János 2014. August 16. Saturday 16:05

      Egy bizonyos életkor felett már nem a “nő” a legfontosab, ezért köszöni, nem fog, nem akar pedálozni, mert ahogy te is írtad, el van egyedül is. Na meg aztán a sok vissza útasitás útán senki nem fog hatalmas energiákat fekteteni a társkeresésbe. Vagyis ez nem dívat kérdése.

      “jó helyen, jó időben lenni”, ezt mondom én is, hogy ez már a sors és kereshetek, írhatók, megszólithatók én nőket, ha a soha nem úgy jön ki. Fárasztó ez a kudarc sorozat, persze teszem a dolgom, hol jól, hol kevésbé jól.

      Reply
  29. Z, mint Zorro 2014. August 18. Monday 17:29

    A kérdés érdekes, a válszom közhelyes: tök mindegy mit mond a férfi, ha bejön a nőnek, félig már nyert ügye van..

    Reply
  30. András 2014. August 19. Tuesday 05:40

    Ajánlanék a kedves érdeklődők figyelmébe egy blogposztot, ami az eddigi kommentekhez képest más szempontból fogja meg az eredeti kérdést, és sajnos engem szubjektíve nagyon elkeserít.

    http://iflgazdasag.blog.hu/2014/08/18/ezert_ne_allj_meg_az_utcan_senkinek

    Reply
  31. Andee 2014. August 19. Tuesday 22:31

    Szerintem ennyire nem tragikus a helyzet, de az tény, hogy Budapesten elég sok “kéregető”, “adománygyűjtő”, stb. állítja meg a pusztán sétálni vágyó vagy a dolgára siető járókelőt. Ezek miatt nem is csoda, ha az emberek nem figyelnek egymásnak és nem veszik észre a “szembejövő lehetőséget”. A nyilvános helyen (pl. utcán, boltban) történő ismerkedésnek pedig szerintem alapvető feltétele a kölcsönösség, vagyis akkor érdemes kezdeményezni, ha a másik fél részéről érkezik legalább egy apró visszajelzés, hogy vevő a közeledésre.

    Reply
  32. Ádám 2015. November 13. Friday 17:02

    Bírom ez a sok rinyálós hozzászólást: “nem szólítanak le a pasik, pedig én annyira küldöm a jeleket.”
    Drága hölgyek nem jeleket kell küldözgetni, mert a férfiak többsége nem süketnéma. A mosolygás pedig édes kevés. Az utcán való leszólításról meg a legtöbb nő a következőképpen vélekedik:
    “engem ne akarjon leszólítani senki, mert siketek és dolgom van, nem érek rá.”
    Persze férfiként általában én is igyekszem eljutni A pontból B-be és nem a kirakatokat nézegetem felesleges szabadidőmben.
    Aztán minden másra van valami jó indok. Ne szólítsanak le a:
    – munkahelyen mert kollégával nem jövök össze
    – bevásárlóközpontban mert vásárolok
    – szórakozóhelyen, mert biztos csak dugni akar
    – tömegközlekedési eszközön, mert tömeg van
    Szóval lényegében sehol. A másik: nyugodtan oda lehet menni a férfiakhoz és kezdeményezni. Mi sem harapunk. Erre megint van két ‘”csúcs” érv:
    – Ez a férfi dolga, mert hagyomány (ugye a hagyomány mindig akkor kell, ha az előnyt biztosít)
    – Nem vagyok kurva. (egy kávéra elhívás még nem jelenti azt, hogy szétteszed a lábad. Bár lehet, hogy van akinél igen.)
    Úgy is baromi könnyű észt osztani, hogy az összes kockázatot áthárítjátok a másikra. Végül is a férfinek kell elviselnie az estleges lekezelő, sértő, primitív visszautasítást. És nehogy már visszaszóljon, mert neki ezt el kell viselnie. Ellenkező esetben, ha egy nő a hagyományos értelemben kezdeményes – nem mosolyos, jelek küldése – akkor elvárja, hogy azonnal megkérjék a kezét, mert ha visszautasítják, akkor szegény lelki sérült lesz és akkor az életben nem kezdeményez többet. A másiktól bezzeg elvárja.

    Reply
    • Éva 2015. November 13. Friday 19:53

      Kedves Ádám!

      Íme egy kényelmes férfi hitvallása a társkeresésről. 🙂

      Pár találkozás után meg az a probléma, hogy az illető hölgy irányít.
      Később pedig a siránkozás, hogy papuccsá akar tenni…..bruhaha 🙂

      Lehet, hogy rosszul látom(női szemmel) ?

      Reply
  33. Ádám 2015. November 14. Saturday 00:22

    Hol írtam én olyat, hogy a nő akar irányítani és, hogy papuccsá akarja tenni a férfit? Könyörgöm itt a kezdeményezésről volt szó. Egy egyszerű beszélgetés kezdeményezése az neked miért papuccsá tevés? Megint csak a kellemetlen rész elhárítása.
    Azért lennék kényelmes mert elvárom, hogy a nő is felemelje a seggét és ne képzelje magát hercegnőnek, aki után futni kell?
    Ha pedig elolvastad a hozzászólásokat, a nagy részük arról panaszkodik, hogy nem kezdeményeznek náluk, holott számtalanszor odamentek hozzájuk, a faszi rendben is volt, a nő mégis lepattintotta valami kamu indokkal. Ezek után milyen alapon panaszkodik? Azt várta, hogy a marhája majd másnap is odamegy és megalázkodik? Ennyire senki sem hülye.
    A másik kedvencem az a válaszoló volt, aki valami olyasmit írt, hogy “ő aztán nem fog odamenni senkihez, mert ez a férfi dolga”. Az ilyen meg is érdemli, hogy egyedül maradjon.

    Reply
    • Éva 2015. November 14. Saturday 10:41

      Kedves Ádám!

      Valóban én már tovább mentem a kezdeményezésnél.
      Nem akartam bő lére engedni a gondolataimat. Nem is akarom itt a blogon bővebben kifejteni.
      Érdekes, mert én meg pont a te írásodból az jött le, hogy hátradőlve várod a királylányt. 🙂
      Ha nem így van, bocs.

      Reply
      • Éva 2015. November 14. Saturday 10:43

        Na újra nekifutok… 🙂
        ……szóval nekem a te írásodból az jött le…

        Reply
      • Ádám 2015. November 14. Saturday 15:52

        Szia!

        Sose vártam semmit hátradőlve. A nőtől is csak annyit várok el, amennyit én is beleadok. Tehát nehogy azt képzelje, hogy én majd vért izzadok a kegyeiért és ő majd talán leereszkedik a szintemre. Rendben van odamegyek, megteszem az első lépést, de onnantól kezdve két emberes játszma a dolog. ELVÁROM, hogy ő is ugyanúgy vegye ki a részét, keressen, szervezzen programokat stb. Ha ez nem tetszik neki, akkor keressen valami gyenge szerencsétlent, aki tovább hizlalja az amúgy is egészségtelenül nagyra nőtt egóját, mert én ebben nem veszek részt.

        Reply
        • Éva 2015. November 14. Saturday 16:07

          Szia!

          Nő vagyok, de én is így gondolkodom.
          Lehet, hogy azért, mert ugyanazt tapasztaltam, amit te, csak a másik oldalról.
          Pl- Te vagy a nő, a te dolgod….stb. , csakhogy időnként manapság már minden a nő dolga. :), node spongyát rá, mindkét oldalon vannak idióták, nagy arcok.

          Reply
  34. Ádám 2015. November 14. Saturday 02:36

    Azt sem értem, hogy miért kéne mindig kizárólag a férfinak kezdeményeznie és gondoskodnia a programokról és erőfeszítéseket tennie, míg a nő csak hátradől.
    A nő is kezdeményezhet, sőt szervezhet és fizethet programokat is. Nem feltétlenül a legelsőt, de egy idő után igenis erőltesse meg magát.

    Reply
    • Éva 2015. November 14. Saturday 10:44

      Ebben egyet értek veled.

      Szép napot!

      Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.