19 Aug

Évek óta hallgatom a férfiakkal és nőkkel szemben támasztott különféle kívánalmakat.

Nőknél ezek általában:

  • legyen legalább 180 cm magas
  • legyen lakása
  • legyen autója
  • legyen biztos egzisztenciája
  • legyen haja
  • legyen szexi
  • legyen sportos, ne legyen nagy hasa
  • ne legyenek rajta pluszkilók
  • tudjon öltözködni
  • ne legyen “kocka”
  • szeresse az állatokat
  • ne legyen elvált
  • ne éljen az anyjával
  • szeressen utazni

Férfiaknál ezek általában:

  • szép legyen
  • szexi legyen
  • ne legyen x évesnél idősebb
  • ne legyen x cm-nél magasabb
  • legyen humoros
  • legyen lakása
  • ne legyen (sok) gyereke
  • szőke legyen
  • barna legyen
  • budapesti legyen
  • kedves legyen

A fenti lista aztán az évek számával egyre több ponttal bővül, és érdekes módon az a helyzet áll elő, hogy minél idősebb valaki, annál válogatósabb lesz. Pedig annak idején, huszonéves korunkban ki nézte azt, hogy ki hol él, mivel foglalkozik vagy milyen magas? Az volt a lényeg, hogy eljön-e az egyetemi buliba vagy sem, illetve ideadta-e a zh előtt a jegyzeteit, vagy sem. Akkoriban még ilyen dolgokon állt vagy bukott egy kapcsolat. Szép is volt, nem igaz? 🙂

párkapcsolat 2

Attól még, hogy vonzó a másik, még nem biztos, hogy jó lesz vele a párkapcsolat

Vonzó és Fontos: nagy különbség!

A helyzet a következő: hacsak nem akarunk örökkön-örökké párt keresni, és rövidtávú kapcsolatokban, kalandokban kiélni szeretet- és szexigényünket, különbséget kell tennünk Vonzó és Fontos tulajdonságok között.

Természetes, hogy nagyon vonzó, ha egy férfi magas, jóképű, sportos, jól keres, fantasztikus humora van, ráadásul kiválóan öltözködik!

Természetes, hogy nagyon vonzó, ha egy nő szép, csinos, egy plusz deka sincs rajta, és még fiatal is!

Mindazonáltal a fentiek vajon garantálják-e azt, hogy az adott vonzó férfival vagy nővel jó lesz együtt élni és boldog párkapcsolatban telnek majd a hátralevő évek? A nagy frászt garantálják!

A vonzó tulajdonságok ugyanis bár összehozzák az embereket, viszont arról szó sincs, hogy össze is tartanák őket.

A fenti vonzó tulajdonságok ugyanis egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat szempontjából lényegtelenek. Egyáltalán nem fontosak. Mégis, a legtöbb egyedülálló ezekre a Vonzó tulajdonságokra “hajt”.

Mi akkor a fontos?

Amikor évtizedek óta saját bevallásuk szerint boldog házasságban élő embereket kérdeztek meg a kutatók, hogy mi a titka a párkapcsolatuk sikerének, azok egy darabot sem soroltak fel a fenti Vonzó tulajdonságok közül, cserébe viszont a következő listát hozták össze:

Ami igazán fontos:

  • meg lehessen benne bízni
  • tiszteljük egymást
  • őszinteség
  • apró dolgoknak is tudni örülni
  • elfogadni egymást, elviselni a különbségeket (sőt, megtanulni örülni nekik)
  • igazságosnak lenni egymással
  • támogatni egymást
  • rosszban is ott lenni a másiknak
  • örülni a másiknak
  • jól érezni magunkat együtt

A fenti Fontos dolgok garantálják egy boldog párkapcsolat betonkemény alapjait, míg a Vonzó tulajdonságok csak rövidtávon érnek valamit, illetve arra tökéletesek, hogy önbizalomhiányos emberek trófeaként tudják felmutatni partnereiket a külvilágnak.

Már csak egy kérdés maradt: ha a fentiek igazak, vajon miért nem a Fontos dolgok alapján keresnek társat az egyedülállók?

És mikor térnek végre észre és veszik észre, hogy a lényegtelen dolgokra figyelnek?

31 Comments

  1. andi 2014. August 19. Tuesday 18:16

    Szia Andi.Nagyon fontos a szimpátia természetesen.Idősebb korban nincs lehetőség ismerkedésre.Az internetes társkeresés szerintem nagyon veszélyes,tele vannak szélhámosokkal az oldalak.Ez persze bárhol igaz.Nekem nincs jó tapasztalatom a társ kereső oldalakról és irodákról.Meglátni és megszeretni.Ez a mottóm.

    Reply
  2. Judit 2014. August 19. Tuesday 20:34

    Azért nem a fontos dolgok alapján keresnek társat az egyedülállók, mert azzal, hogy valaki megbízható, őszinte, stb. nem lehet villogni társaságban. És az emberek zöme a többi ember elvárásai szerint él. Ha a barátnők azt mondják, milyen ciki ez a srác, mert alacsony, vagy pocakos, akkor neki már nem is kell, pedig amúgy tök jól megértenék egymást. 🙁

    Reply
  3. zu 2014. August 19. Tuesday 20:36

    Kiegésziteném még azzal, hogy kölcsönös tolerancia, hasonló értékrend és életstilus, nagyrészt megegyező, de mindenképpen egymással kompatibilis közép- és hosszútávú célok…
    Egymást elfogadni, olyannak, amilyen, és megértéssel, pozitív energiákkal támogatni, kölcsönösen biztos hátországot adni a másiknak… Sose rombolni, sose bántani.
    Meg egy kis kémia 😉 legalább az első 95 évben 🙂
    (Mindig is szerettem a kihívásokat 🙂 )

    Reply
  4. Attila 2014. August 19. Tuesday 21:05

    Nagyon tetszett a blog, és sok igazság van benne. Elmosolyodtam ahogy olvastam. Mindenképpen a külsőségek azok, amiket elsőként az ember keres. Ahogy a kapcsolat mélyül, úgy válik egyre értékesebbé az ami igazán fontos. De miért van az, hogy a kettő sosincs együtt. Az aki vonzó, más iránt vonzódik vagy nehéz eset. Akiben meg megvan az igazán fontos, nincs meg a vonzereje. Biztosan vannak szerencsések akik rátalálnak a kettő ötvözetére. De abból nagyon kevés lehet, ahány válás van mostanság.

    Reply
  5. Jokkura 2014. August 19. Tuesday 22:16

    Nos, akkor az “unvonzó” tulajdonságaim:
    – nem vagyok 180 cm
    – nincs biztos egzisztenciám (manapság? )
    – kevés a hajam (genetika+katonaság+kor)
    – nem hiszem,hogy szexi lennék (,ezt ömagamról nehéz megállapítani)
    – Nem vagyok Andonisz , van egy kis ..khm, szóval igen, kell a hosszabb nadrászíj,de még nem kell tükör)
    – vannak +kg (:( )
    – Kinek mi az öltözködés, konzervatív vagyok, mennyire slampos?–hm,talán realista (nem divatmajom ,aki szétfagy) … (lehet úgy mondani,hogy takarékossági elvek)
    – nem vagyok elvált ( sose voltam nős )
    – az anyámmal élek ( most lökjem ki az emeletről ?? )
    – valamikor barna voltam (azelőtt szőke, gyerekként)
    – utazni ( azt pénzt kíván – instabil egzinzisztenciával, napról-napra, de tartozás nélkül!! ) , a kempingezést kinőttem
    — ezeken kívül is van pár ,de azok nem lettek itt nevesítve

    Van egy 10 éves autó és bp.-i belvárosi (nem V.ker) lakás, nem vagyok “kocka”, van kutya
    Ez ~ 70-30 % arány ,akkor most keressem az első körtefát és 3 m kötelet??

    Mindig is mondtam,hogy vannak irreális (média-ideális) elvárások,amiknek nem sokan felelnek meg, akik igen azok nagy valószínűséggel kőbunkók és foglaltak (hehe)
    Aki válogat és fordítva szereté ezeket az arányokat, várjon a szőke, fehér lovon ( Audin) érkező királyfira,amíg megvénül, aztán meg ne ríjjon..
    A “fontos” tulajdonságokat meg nem reklámozzák (azokat ki kell tapasztalni,amire sok ember nem áldoz időt) Egy találkozás, jó-nem jó, mehet a kukába , vagy marad . Ez nem selejt válogatás a MEO-ban.
    További jó értekezést.
    Adieu et au revoir

    Reply
    • Randi Andi 2014. August 20. Wednesday 17:34

      Jokkura, ami nagy pozitívum abban, amit írtál az az, hogy reális önértékelésed van.
      Dehogy kell kötelet keresni! 🙂 Sokkal inkább egy olyan társaságot, ahol rendszeresen ugyanazok az emberek vannak, tehát van idő hogy meglássák az értékeidet és esetleg megtetsszél másnak.

      Reply
  6. Ilu 2014. August 19. Tuesday 22:38

    Talán, mert azt hiszik, hogy aki ilyen vonzó tulajdonságokkal rendelkezik, akkor az biztos rendelkezik a fontos tulajdonságokkal is…

    A párkapcsolat többsége úgy indul, hogy: “de jó pasi, milyen válla van!”, vagy “istenem, ezek a combok”, és majd utána talán, mint embert is megismerik. Pedig ha fordítva történne: először az embert ismernék meg, és csak utána a férfit, és a nőt, akkor még lehet, hogy működne is a dolog…

    Köszönjük Andi! Nagyon jó írás!

    Azt látom mostanában egyre nagyobb hibának, hogy fogyasztói társadalomban élünk, és ez kihat a párkeresésre, és párkapcsolatainkra is. Ha egy telefon elavult, venni kell egy újabbat. Ha a párommal valami nem stimmel, keresni kell egy másikat: egy jobbat, szebbet, okosabbat, fiatalabbat, hiszen “akkora piac van” biztos találok tőle is jobbat…

    Reply
  7. János 2014. August 19. Tuesday 23:34

    “Fel tudjak rá nézni mint férfira”, ezt gyakran olvasom, és ez általában azt jelenti, hogy lehet vele dicsekedni, hogy lám a párom menő vállalkozó, orvos…stb.
    Férfiaknál ugyanez igaz arra, hogy legyen nagyon szép a nő, akivel ha megjelenik valahol, akkor a barátai is elismerően mondják, hogy, “hű”.
    A valóság persze más, a legtöbb párkapcsolat nem ilyen, mert valahol megismerkedtek, szimpatikusnak találták egymást és a többi jött magától. És azt gondolom, ez az utobbi ismerkedési mód a szép és a jó, de pont ez az, ami nem tudatos párkeresés.
    Amikor tudatossan keresünk párt, akkor a blog bejegyzésben szereplő szempontok alapján válogatunk.

    Az biztos, hogy a kölcsönös vonzalom fontos, de negyven felett már kialakult életvitelel is rendelkezünk amibe nem biztos hogy belele illik pld egy házi állat, vagy a dohányzás..stb, 20évessen meg a fenét sem érdekelték ezek a dolgok, mert még nem volt önállóan berendezet életünk.

    Nekem azt is mondták, ne azt nézd, hogy szép-e, vagy hogy milye van, mert 70évessen nem ez lesz a fontos.

    Reply
  8. Eszter 2014. August 19. Tuesday 23:52

    Nagyon jó írás, elviekben én is így gondolom. Viszont tapasztalatból tudom (mostani párkapcsolatom is hasonló helyzet), hogy ha nekem elég is lenne a párom egzisztencia, stb…nélkül, attól még nem biztos, hogy ő maga is elégedett lesz a saját helyzetével, valamint, hogy betegség miatt otthon lakik. Ez nála inkább visszahúzó erő, mert az önbecsülésében is rombolja, és sajnos ez negatív tekintetben hat ki a kapcsolatunkra. Nekem az nem esik jól, ha valamit kérek, és ő mondjuk csak udvariasságból teszi meg a kért dolgot, utána meg hallgathatom, hogy a kérésem hátráltatta az ő napi tevékenységét.Akkor inkább nem kérek segítséget tőle!
    Viszont ha van egy elégedett, pozitív önbecsülésű férfi (aki nem a múltját, és az előző kapcsolataiból származó sebeket nyalogatja), akkor az már tényleg jó alap a megfelelő társ megtalálásához. Természetesen úgy gondolom, hogy nőkre is legyen igaz.

    Reply
  9. Garami Árpád 2014. August 20. Wednesday 07:39

    Sziasztok.

    Árpi vagyok.

    Vácról írok Nektek.

    Nekem eddig “csak” két kétéves kapcsolatom volt. Az egyik csak a pénzt akarta tőlem, ami szűkös, a másik pedig sajnos autista volt, pedig ha picit türelmesebb lett volna, működött volna a dolog. Egyébként én nem azt nézem egy emberben, ami nem fontos, szerintetek sem, hanem éppen azt, ami lényeges. Viszont, sajnos mozgáskorlátozott vagyok, és így nehezen megy az ismerkedés. Nem vagyok az az ember, aki utcán vagy egy plasaban leszólítana Bárkit is. Viszont olyan rendezvény, ahol célzottan ez lenne a cél, nincs.Most kérdeztem Andit egy rendezvényéről, itt is az volt ab válasz, hogy sajnos. Kérek Mindenkit, Téged is, hogyha tudtok, segítsetek. Előre is köszi: Árpi Vác, 2014. augusztus 20.

    Reply
    • Randi Andi 2014. August 20. Wednesday 17:38

      Árpád, sajnos a teázó ahol van a randi rendezvény, nem akadálymentesített. :-(De én is örülnék, ha tippeket olvashatnék arról, hogy mozgáskorlátozottként hol és hogyan lehetne ismerkedni, szívesen írnék a témáról, mert nagyon fontos lenne. De sajnos én sem értek ehhez a területhez 🙁

      Reply
  10. Ildikó 2014. August 20. Wednesday 07:57

    Kedves Andi!

    Mindig érdeklődve olvasom a cikkeidet, ezt a mostanit is. Ugyanakkor hat éve vagyok negyvenes, viszonylag csinos nőként társkereső egy álmos kisvárosból.Valószínűleg én is elkövetem az összes hibát, amit lehet a társkeresésnél, magasra teszem a mércét és válogatok.Akkor is azt kell mondjam, hogy az interneten csak a szemünkre és az eszünkre hagyatkozhatunk.Míg a való életben többszöri spontán találkozás és beszélgetés, együttes tevékenység alapján alakul ki vonzalom, addig a neten jó esetben látok egy fényképet( abból is a legtöbbön az arc nem látszik, mert túl távoli stb.) és pár mondatos semmitmondó bemutatkozást. Például 56000 férfiból, ha beütöm a nekem való korosztályt és egy-két szűrőfeltételt (pl. nálam is a dohányzás kizáró ok), marad kb. 300 találat. Abból marad 10-12 akinek szimpatikus fotója és ebből mondjuk levelet írok hatnak, amiből válaszol kettő és talán eggyel találkozom is, és a legtöbbször ennyi.
    Szerintem a fotó lényeges. A piacon sem bekötött szemmel vásárol az ember, már bocsánat a triviális hasonlatért. Többször kipróbáltam azt is, hogy a fotó alapján kevésbé szimpatikus emberrel találkoztam, soha nem jött be.A fotó megkímél sok kínos elutasítástól.Valamennyire kell, hogy vonzónak találjuk a másikat. A netes társkeresésnek nincs meg a spontaneitása és emiatt nehezebb.Egy kicsit olyan, mint a programozott “gyerekcsinálás” a meddő pároknál, elvész a természetessége.
    Sajnos a valóság szintén nem kínál helyzeteket az ismerkedésre, bár teszek érte, eddig nem jött olyan ember, aki igazán megdobogtatta a szívemet.A szomszédomban mondjuk ,lakik egy elvált és korban hozzám illő férfi, aki teljesen elitta és eldohányozta az egészségét és munkanélküli, lehet, hogy ki kellene egyeznem vele?

    Reply
    • János 2014. August 20. Wednesday 22:00

      Kedves Ildikó,

      Ne tedd tönkre az életed egy rossz párkapcsolattal.
      Egyébként meg minden szavad mintha én írta volna, szintén kisváros, hasonló találati arány, bár én egy kicsit fiatalabb vagyok.
      Hatodik éve keresem a párom, de olyan magas a legtöbb hölgynél ez elvárás, hogy félek, soha nem fogom tudni megütni.
      Én már nem írók egy nőnek sem, megnézem az adatlapját, ha kell szimpatikusnak jelölöm, de nem írók neki, csak akkor ha ad valami jelet, pld vissza jelöl.
      Egyébként a legtöbb nő az udvarlást is úgy fogadja, mint valami bunkóságot, holott 20évvel ezelőtt, még simán működöt, ha megdicsértem, hogy milyen csinos.
      Néha elnézem szomszédomat, ahol ott él együtt több generáció, a nagypapa, nagymama, apuka, anyuka, az ő a lányuk a férjével, és a két unoka is szintén már a párjával, azok közül is az egyiküknek most született egy kisleányuk. Igazi nagycsalád, és jól megvannak! Nem ám külön ház, meg mindenféle vagyoni dolgok, meg egzisztencia.

      A szóba jöhető helyi választékot nem jellemzem, de azt tudom, hogy sokkal többen élnek itt, még olyan is, akivel soha nem találkoztam. Naponta látok nőket, akikkel szívesen megismerkednék, akiket előtt nem láttam, és azóta sem, pedig itt élnek, ebben a kisvárosban, valahol. Ha visszagondolok az egykori exeimre, azokat sem láttam előtte, pedig mindig is itt éltek.
      A legtöbben társkeresön nincsenek fent, és ők is csak azt teszik amit én, dolgoznak, bevásárolnak, hazamennek, így édes kevés az esély a megismerkedésre. („véletlen, jó helyen jó időben”)
      Pedig pont egy ilyen életvitelű nőt szeretnék, na majd leülök a helyi varroda kapujába egy táblával, hogy hölgyeim, „társat keresek”. Persze nem fogom megtenni.

      Reply
  11. Ildikó 2014. August 20. Wednesday 08:11

    Ja, és még valami! A fontos dolgok nem is tulajdonságok, hanem egy kialakult párkapcsolat eredményei. Ezeket csak az együttélés során kialakult helyzetekben tapasztaljuk meg, jó esetben.Például, hogy számíthatunk-e rá egy nehéz helyzetben.Én a volt férjemet azt hittem jól megismertem, megbízható, felelősségteljes embernek tartottam.Nem véletlenül született három gyerekünk. De 23 év után, mikor telefonon közölte, hogy elhagy bennünket, az összes emberismeretem elpárolgott.

    Reply
  12. Gergő 2014. August 20. Wednesday 10:16

    Jó a cikk. Mindenképpen meg kell látni azt, hogy elsőre a külső az, ami megfogja az embert. Utána jöhetnek azok a dolgok, hogy lehet, hogy valaki kevésbé vonzó, de olyan tulajdonságai vannak, amik esetleg jóval az átlag fölé emelik. Csak ehhez figyelmesnek kell lenni, és nem felületesnek. Ez nem mindig könnyű.

    Reply
  13. Györgyi84 2014. August 20. Wednesday 13:36

    Most csak én vagyok túl “okos” ?! Vagy másnak is furcsa, hogy van, akinek ezt is magyarázni kell???!!!

    Reply
  14. Brigi 2014. August 20. Wednesday 16:08

    Szerintem a cikk jó is meg nem is. Az alapvető mondanivalóval teljesen egyetértek, viszont a gyakorlatban nehezen megvalósítható, hogy a ‘fontos’ lista alapján keressünk-válasszunk, mivel azok nem tulajdonságok, hanem élethelyzetek. Az, hogy valaki mellettünk áll-e majd a bajban, akkor derül ki, ha baj ér, feltehetőleg nem a randizás pár hete-hónapja alatt. Az őszinteség pl. elég lufifogalom, senki sem teljesen őszinte, semmilyen kapcsolatban, akkor senkinek nem lennének barátai:-) Az emberek általában őszinteségre vágynak elméletben, de a gyakorlatban a legtöbben nem tudják elviselni a valódi őszinteséget. A bizalom, tisztelet stb. megint olyanok, hogy csak hosszú idő alatt derülnek ki.

    Ezzel azt akarom mondani, hogy bár valóban ezek a fontos dolgok, ezek alapján nem igazán lehetséges válogatni a gyakorlatban, ez úgyis lutri. Az emberek azért választanak az első lista alapján, mert azok a dolgok azonnal, vagy egy-két randi alatt kiderülnek.

    Persze ha valaki nyilvánvalóan megbízhatatlan, alkoholista, bunkó stb., azt ki lehet szűrni azonnal, de a legtöbb ember nem ilyen szélsőséges, ráadásul a többség fényezi magát az elején és rendesen viselkedik, hogy imponáljon. Mindenki kedvesnek, tisztelettudónak igyekszik tűnni az elejáén, aztán vagy olyan, vagy nem, ez viszont sajnos csak évek múlva derül ki. Szerintem ezt a dilemmát nem igazán lehet feloldani sajnos, kivétel az olyan kapcsolat, ami hosszú éves ismeretségből alakul ki. De akinek ilyenje van, az nem nézelődik társkeresőn:-)

    Reply
  15. Té-boy 2014. August 20. Wednesday 16:47

    Vajon miért nem jelenik meg a hozzászólásom?

    Reply
    • Randi Andi 2014. August 20. Wednesday 17:41

      Megjelent, csak sajnos elsőre kiszűrte a túlbuzgó spamszűrő… 🙂

      Reply
  16. Té-boy 2014. August 20. Wednesday 16:48

    Én nem vagyok egy matyóhímzés, sem 189 centis izom tibi, kaptam már én is hideget-meleget csinos hölgyektől, ettől még meg vannak a magam igényei, nálam a nő maximum 5-10 kg pluszig vonzó. Eddig nő a nő, esztétikus, igényes vonzó NŐ. Találkoztam egy hölggyel, okos, szellemes, humoros, gyönyörű az arca és fiatalos, kedves, bájos, nagyon kellemes társaság volt, de sajnos nekem fontos, hogy minden pocikája vonzzon a nőnek, ő pedig minimum 25 kiló súlyfelesleget cipel, és hiába mondta, hogy csak egy kis segítség kellene, meg van az akarat, de jó lenne ha valaki( gondolom én) eljárna vele sportolni, futni, biciklizni…, Mondtam hogy ezt baba neked kell megharcolni. Szóval megértem a nőket is akik nem képesek vonzódni egy 168 centis férfihez. Amikor 180 feletti az ideál.

    Reply
  17. Té-boy 2014. August 20. Wednesday 17:35

    ..180 feletti férfi a vonzó adott esetekben, nem az általános ideálra gondolok.

    Reply
  18. hátizéno 2014. August 21. Thursday 11:56

    Ez most éppen betalált.

    A múlt héten egy társkereső oldalról megismerkedtem egy kedves, és igen értelmes lánnyal. 16-17 évnyi korkülönbség ellenére nagyon jól megértettük egymást, estéken át cseteltünk, készültünk a személyes találkozóra, megállapítottuk, hogy ez annyira különleges, és bár lehet, hogy személyesen nem fog működni, mindenesetre muszáj találkoznunk, hogy megtudjuk, mi lehet ebben. Aztán ahogy haladtunk az időpont választás felé, egyszer csak elhallgatott, eltűnt.

    Vártam két napot, írtam neki, hogy talán megbántottam-e valamivel, nem válaszolt. Küldtem neki még egy kedves üzenetet, erre előjött egy teljesen értelmetlen sablon szöveggel – a korom, blabla – kérdeztem, ez eddig nem volt akadály? Próbáltam még kommunikálni vele, de SZÓ NÉLKÜL LETILTOTT a társkeresőn. Azután Facebookon még volt egy-két üzenetváltás, de igazából azt látom, hogy azt sem tudja, mit akar 🙁 Sehogy nem tudom elérni, hogy legalább beszélni tudjak vele – se telefonszám, se egyéb info. Próbálom lezárni, befejezettnek tekinteni a dolgot, de még nem megy.

    Ti mit tennétek a helyemben?

    Reply
  19. Andibandi 2014. August 21. Thursday 22:06

    Köszi Randi Andi. Nagyon jó a cikk. 🙂 Szerintem nagyon is aktuális az írományod!

    Reply
    • Randi Andi 2014. August 22. Friday 19:20

      Örülök, hogy tetszett! 🙂 Köszönöm!

      Reply
  20. Árpi 2014. September 5. Friday 15:48

    Kedves Mindenki!
    A fentieket alátámasztják az én tapasztalataim is. Tehát Én egy kicsit alacsony ( 172 ) vagyok , kopaszodó hajjal, sportos , elvált, van egy nagy fiam velem él, én nevelem és eltartom ( egyenlőre ), hobbim a zene, józan életet élek, sportos vagyok és család centrikus…. Nagyjából ez vagyok ( mérnókként két nyelv vizsgával). Már sok helyen próbálkoztam internet … stb, nem jött össze. Egyszer csak feltettem magamnak a kérdést.: Vajon tényleg ennyire gázos pali vagyok, hogy nem kellek senkinek? Természetesen nem lehetek ennyire problémás. Tehát más hol IS kell keresni a gondot… Aztán én abba is hagytam a társkeresést. Nyitott vagyok , de már nem érdekel…. mint ahogy ( és már nagyon sok fórumon ) leírtam a gondolataimat, de soha egy apró jelzést senkitől nem kaptam. Nyílván ez sem érdekel senkit…: hogy is írja egyik kőltönk: ” ha a madárka látja , hogy hasztalan esik csiripelése élelméről gondoskodik és elhallgat.
    Szép napot Mindenkinek

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 13. Saturday 17:06

      Árpi! Itt vagyunk, figyelünk ám! 🙂
      Interneten kívül hol próbálkoztál még?

      Reply
  21. Lina 2014. September 12. Friday 17:21

    Sziasztok!

    Én szeretném, ha ezt a postot azok a férfiak is olvasnák, akikkel az utóbbi időben találkoztam. A sztori mindig ugyanaz: megismerkedünk a neten, jól elbeszélgetünk, megbeszélünk egy találkozót, ahol eltöltünk kb. 3 órát jó hangulatban, megállapítjuk, hogy hasonló az ízlésünk, a gondolkodásmódunk, az értékrendünk, ugyanazon nevetünk, hasonló dolgokban lelünk élvezetet, és úgy tűnik mindenki jól érzi magát, és utána a legtöbb, amit megkapok az illetőktől, hogy hát, igazából nem is tudják (a maradék tudja, hogy nem, mert pl. szerinte nem illünk össze). Ezek után csak arra tudok gondolni, hogy túl nagy a fenekem, stb. 🙂 És azért nem értem, mert nem arról kellene dönteni, hogy elvesznek-e feleségül, hanem, hogy lenne-e kedvük újra találkozni, hogy esetleg jobban is megismerjük egymást, de jelek szerint nem akarnak jobban megismerni. Miért is? Lehet, hogy én vagyok túl naív (bár a cikk után talán mégsem), de szerintem egy párkapcsolatnak azok kellene alapulnia, hogy jól kijövünk egymással. És lehet, hogy a 3. randin eszeveszettül belém is szeretnének, de egyszerűen nem adnak esélyt arra, hogy lenyűgözzem őket, hanem rögtön lepattintanak. És teszem hozzá, mindegyik esetben ők kezdeményeztek, méghozzá úgy, hogy a fotóimat is látták, tehát nem a randin kellett ledöbbenniük, hogy milyen ronda vagyok (nem vagyok). Tényleg úgy érzem magam, mint egy állásinterjún, ahol ha öt perc alatt nem tudom meggyőzni a másik felet, hogy én vagyok a tuti alkalmazott, akkor bukta.
    Nem tudom, mit kellene másképp csinálnom…

    Reply
    • Z, mint Zorro 2014. September 13. Saturday 21:17

      Nem is tudom… Talán bizonytalanok voltak ezek a férfiak, akikkel találkoztál. Egyszerűen nem tudtak dönteni a hogyan továbbról. Jól érezték magukat ugyan az első randin, de aztán elbizonytalanodtak.
      Az a helyzet, hogy én is jártam már így. Első randi jól sikerült, minden, de egyszerűen nem tudtam eldönteni a folytatást. Abban is lehet valami, amit írtál, hogy itt még nem arról kell dönteni, hogy “elveszlek-e feleségül”, de valamilyen szinten szerintem még ez is benne lehet. Furcsa lehet, de pl. én is ilyen esetben gondolok erre, és éppen azért nem folytattam az illetővel, mert mondjuk ha 3x, 4x találkozunk, akkor úgy gondolom, hogy az már lehet egy komolyabb kapcsolat csírája, ezért sokkal kellemetlenebb esetleg ekkor mondani azt, hogy köszi, de ne tovább. Nem tudom érthető-e amit ki akarok hozni ebből, míg ti nők, lehet úgy gondoljátok, hogy 3 akár 4 találkozás is még “semmi”, az még tényleg nem kötelez semmire, az még tényleg csak egy alapszintű, mondhatni “kapcsolati előjáték”, és még semmi komoly. Nem tudom, de lehet, hogy nem jól gondolom. 🙂

      Reply
    • Éva 2016. December 22. Thursday 22:03

      Én is azt tapasztalom, hogy nem adnak időt egymásnak az emberek, hogy megismerjék egymást, vagy kialakuljon valami.

      Reply
  22. Gábor 2014. December 8. Monday 00:52

    Társkereső oldalakon találkozom olyan elvárásokkal, amik alapján már – már megkérdőjelezem a férfi mivoltomat. Ellenben sok nő is így lehet vele, mert elég sok adatlapon szerepel a következő mondat, idézem: „olyan férfit keresek aki mellet nő lehetek”.
    Vagyis a nők most nem nők, talán ici – pici tündér bogárkák, tündérrózsák, cicuskák…stb.
    Ennek okán talán felmerül a kérdés, hogy talán nekünk, hímneműeknek is az kellene írni az adatlapra, hogy: „olyan nőt keresek aki mellet férfi lehetek”.

    Itt fel van sorolva 14szempont, hogy milyen is a férfi. Ezek alapján marslakó lehetek (talán van hozzám illő marslakó hölgy), mert a 14-ből, nyolc nem jellemző rám.
    Megvizsgáltam a nőkkel szembeni 11 elvárást, hogy én melyeket tartok fontosnak és a 11-ből négy az, amit én is fontosnak gondolok, bár erősen kérdőjeles a szép legyen fogalma, mert hát kinek ki a szép, vonzó.

    Randevút még mindig nem sikerült összehoznom és egy korábbi téma kapcsán nem is tudom minek írók a társkereső hölgyeknek, mert nem vagyok egyedül a jelenséggel, hogy igen ritka a válasz, ami ha van is elutasító.
    Érdekes, hogy régebben simán talált párt az ember a saját kisvárosán belül, most meg országos merítésben sem sikerül.

    Reply
  23. Ádám 2016. June 11. Saturday 19:24

    legyen legalább 180 cm magas PIPA
    legyen lakása NINCS
    legyen autója NINCS
    legyen biztos egzisztenciája FOGJUK RÁ
    legyen haja PIPA
    legyen szexi (Ezt is ki dönti el? Mi ennek a definíciója?)
    legyen sportos, ne legyen nagy hasa PIPA
    ne legyenek rajta pluszkilók PIPA
    tudjon öltözködni (Nyugi, nem meztelenül járkálok az utcán)
    ne legyen “kocka” (Ez mint jelent? Mi a kockaság határa?)
    szeresse az állatokat (Az összeset, vagy van kikötés?)
    ne legyen elvált (Inkább legyek házas?) Amúgy PIPA
    ne éljen az anyjával (És ha anyám él velem?)
    szeressen utazni (Nem szeretek)

    Ezek alapján jó pasi vagyok, vagy akasszam fel magam? 🙂

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.