14 Jul

Negyvenes férfi ismerősöm társat keres, megkértem, számoljon be részletesen a tapasztalatairól. Első levelében a különböző online ismerkedési formákat vette sorra. Olvassátok, tanulságos!

“Amikor – nem is olyan régen – társkeresésre adta fejem, első kihívást az okozta, hogy HOL???

Opciók:

  • Munkahely – hááát a házinyúl problémája, meg az átlagosan 15 éves korkülönbség miatt nem tűnt életszerűnek.
  • Baráti társaság – Igen, ez jó kiinduló pont lehetne, hiszen adott a közös érdeklődés, ismerősök. De …. vagy párok vannak, vagy már ismerem az potenciális jelölteket, és ha eddig nem akkor ez után sem … jobb ha barátok mint esetlegesen ellenségek.
  • Szervezett programok – szuper ötlet. És jöjjön akkor megint a „de”-k sora. A habitusomból adódóan, nehezen találom meg azt a környezetet ahova ilyen céllal elmennék. Viszont ezekre a rendezvényeken mindenki ilyen céllal megy. El sem tudom képzelni, hogyan működhet ez??? Ha van is olyan, aki a vizuális érzékelés alapján szimpatikus, az másnak is az lesz. Most álljak sorba???? Nekem ez magas, mint politikusnak az ésszerű gondolkodás.
  • Online – Igen. De hogy induljak el??? Melyiket oldalt válasszam a sok közül?

Mivel a Hol kérdésemmel kapcsolatban meghoztam a döntést, így jön a melyiken, és a hogyan. Találtam egy összehasonlító leírást, ami 10 ilyen oldalt hasonlít össze. Jó. Olvasgatás után 3 mellett ütöttem le az OK-t. Miért 3? Mert ez is egy teszt, szűrő mind magam, mind a lehetséges társ-jelöltek számára.

Első lépések:

1. Regisztráció

  • Tinder – Mivel van FB oldalam, ezért csak letöltés és beállítás, majd hajrá.
  • Elittárs – mert én is elhiszem a marketing süketelést
  • Randivonal – mert 8 éve bejött

2. Adatlap kialakítása.

Ehhez kell fotó rólam. Nehéz ügy, mert a gyakorlat az, hogy én fotózok, és nem engem. Megoldás: Gyerekeket megkértem, és lett pár vállalhatónak tűnő képem.

Bemutatkozó szöveg. Még nehezebb. Ez olyan mint az szakmai önéletrajz írása, csak a magánéletemről. Tehát legyen egyedi, ne közönséges. De mégis rövid.

Keresési paraméterek beállítása. Azaz kinek is örülnék reggel magam mellett. +2 év -6 év beállítva, persze ne legyen nagyon alacsony, se túl magas (jó ez csak poén volt az esetemben). De tényleg frusztrál, ha egy nő alacsonyabb mint én széken ülve. (OK, erre meg vannak viccek, tudom)

Akkor itt kezdődik a neheze. A hölgyek adatalapjainak olvasása, keresgélés, kezdeményezés, válaszolás, emailezés, telefonálás, személyes találkozó.

Vajon megtalálja-e a párját online negyvenes férfi írónk?

Vajon megtalálja-e a párját online negyvenes férfi írónk?

Tinder
Itt nincs sok teendő. Ha tetszik jobbra, ha nem balra. Deeeee, miért regisztrál ide bárki is fénykép nélkül???? Normális??? Vagy a fényképnek megadni a gyermekem, kutyám, macskám képét, de láttam tájképet is, meg hello kitti képet. Jaj, csak időm  vesztegetem. Vagy még sem? Talán a sárban lehet aranyat is találni? Jelez az app, hogy van egyezés. Adatlap alapján: „minden fiú szégyenlős, ha nem írsz rám, akkor töröllek”. Hűű, én tényleg jobbra húztam őt? Mindegy. Írok. Várok. Hááát anyóca, miért húztál engem jobbra, ha megijedsz attól, hogy rád írok?? Mai napig nem írt vissza. Persze a kritizálós duma még kint van az adatlapján.
Na de volt aki válaszolt és találkoztunk is. Szóval nem reménytelen ez a módszer, csak türelem meg egy kalap szerencse kell hozzá.

Elittárs
Drága, lenyúlós, és mintha csak nők lennének rajta (ezt nem egy randin hallottam). Itt is alap, hogy nem töltenek fel fotót magunkról. Viszont több olyan adatlapot láttam, ahol nagyon szomorú, megkeseredett arc nézett vissza rám, olyan bottal nem piszkálnám reakciót váltva ki belőlem. Pedig biztosan ő is egy értékes, szép és okos nő.
Több alkalommal hallottam, hogy nekünk pasiknak milyen szánalmas az adatlapunk. Ez nincs a nőknél sem másként. Ők talán többet írnak a gyerekeikről, kutyáról macskáról, de a hallottak (pasis adatlapok) és a látottak (női adatlapok) alapján kiegyenlített a mezőny.
Miért küld nekem itt egy hölgy mosolyt, ha az adatlapján se fénykép se adat??? Szerinted reagálok? Persze: kuka.
Itt tapasztaltam egyedül, hogy a 30++ -os hölgyek próbáltak kezdeményezni. Bocsánat előre a következő megjegyzésemért: sok esetben ez a nincs veszteni valója miatt.
Szerintem az itteni keresési lehetőségek nagyon korlátozottak. A rendszer maga dönti el, hogy nekem ki lehet szimpatikus és én 90%ban nem értek a javaslatokkal egyet. De már befizettem a zsák pénzt, időm van, nem sietek, és hátha.
Szóval a marketing duma mögött van igazság, csak ez nem olyan, mint a reklámban, hanem éppen ellentétes. Legalábbis én így tapasztalatom.

Randivonal
Ismerem a felületet, általam reálisnak tartott ár. Igaz az indulásnál voltak technikai döccenők, de a segítőkész helpdesk megoldotta. Sok dolgot itt is leírhatnék, mint az Elittársas oldalon. Az adatlapok hááát itt sem jobbak, sőőőt talán még szegényesebbek is, mivel itt a rendszer a regisztráláskor nem kérdez annyi mindent. Itt találkoztam egyedül ordas hazugsággal. Volt, hogy a kép ami fent volt nem egyezett, volt hogy a megadott név (az emailhez megadott is), nem a hölgy igazi neve volt. Családi állapotban is voltak erős csúsztatások. Volt, hogy a 16 éves kislányról kiderült, hogy 2 éves. Ezek nálam alapból bukta. De aki másnak hazudik, magának hazudik igazán.
Ezen a felületen találtam nyíltan „támogatót” kereső hölgyeket (30 fölöttieket, az adatlapja alapján, volt aki írta, hogy neki van gyereke is). Nem tudom, én más értékeket tartok fontosnak. Ami nekem pozitív az a rugalmasan beállítható keresések. De a kölcsönös kommunikáció itt sem jobb mint az előzőekben. Persze ez mind a 2 félen múlik, és lehet, hogy az én indító levelem sem ideális. A fizetős funkciók számomra hasznosak.

De még keresgélek. Próbálok eljutni a személyes találkozókig, mert szerintem az a döntő: ezek a felületek csak a lehetőséget teremtik meg.

Bizakodom. Volt már 2-3 ígéretes randim. Igaz most a nyári nyaralós időszakban én sem érek annyira rá.”

 

87 Comments

  1. Gabor 2015. July 14. Tuesday 20:57

    Én 44vagyok, 6éve keresek társat online és spontán egyaránt, na meg a véletlenben is bizva.
    Szinte az összes társkeresön fent voltam, némelyiken vagyok, és nagyon rossz tapasztalataim vannak.
    Több adatlap, rengeteg fotó, sok kiprobált adatlap, de a célomat nem értem el.
    Kistelepülése élek, távoli randikra, programokra útazni pénzbe kerül, és mível egyedül élek szerényen, ezt nem thetem meg hetente.
    A munkahelymen alig van 8-10nő, és kb 200férfi. A baráti társaságom vagy a családjával van, vagy el költöztek külföldre. Az ismerösök ismerösei akik elváltak, vagy szinglik, azokkal sem husz évvel, sem most nem vagyunk egymásnak szimpatikusak.
    Spontán ismerkedések, strandon, buszmegálloban, boltban, benzinkuton, de lényegében bárhol lehet beszélgetést kezdeményezni.
    Sajnos nem tudok jót mondani, ha valaki jóképü annak menni fog, ha van benne potenciál, ami kifejezödik jó autó, szép ház, jó egzisztencia által, akkor annak a férfianak megnő az értéke a nők szemében. Vagyis van mit felmutatnia. A bankszámlán lévő pénz nem látszik, tehát a megtakaritó tipús nem érték.
    Humán oldalról nézve, legyne nagy baráti társaságod, vegyes nemüekkel, vagy többségben a nökkel, ahol te vagy a társaság krémje, jó humorral, közösség épitő képességgel, akkor szintén nagy az esély.
    Ha jó kapcsolatokkal renelkezel, akkor az társkeresés esetében is elönyös.
    Online elöször csak a fotó számit, aztán az idő és a pénz hogy legyen miből elmenni a randikra, sok randira, és akkor elöbb utóbb talán találkoztok.
    BP-en és nagyvárosban élök elönyben indulnak, mert ott helyben bagyobb az esély a nagyobb népesürüség miatt. A falun, vagy kisvárosban élönek bizony sokat kell utaznia a randikra.
    Hát ennyi. Sok sikert mindenkinek! nkem meg ha 6év latt nem jött össze, taslán akkor a 7,8,9, 10 stb évben talán sikerül.

    Bocsánat a helyesirási hibákért, telefonról írva nehézkes:-)

    Reply
    • Csóka Anna Mária 2015. July 14. Tuesday 23:12

      Szia! Szerintem nagyon jó emberismeret kell ahhoz, hogy rákkattintson az ember fia… Sok társamnak tudnék segíteni, de Istent játszani veszélyes. És… Ami a legfontosabb… Nem sok eredménnyel a hátam mögött. Azt hiszem ez az interaktív sport megnehezíti a társkeresést…TÚL nagy a kínálat és minden romlandó. De nne adja fel senki… Mindenkit csak bíztatni tudok…. 😀

      Reply
    • Gábor 2015. July 15. Wednesday 09:56

      A társkereső oldalakról annyit, hogy a többségének csak a pénz kell, különben még írni sem lehet annak aki megtetszik. Márpedig elöfizetni 5 vagy több társkereső oldalra nem kis pénz, föleg ha figyelembe veszem, hogy 80%-ban ugyanazok a személyek vannak regisztálva, tehát nagy az átfedés.
      Némelyiken jobb a szűrési lehetőség, némelyiken pocsék.
      Aki leleményes, mint én is, az egy idő útán csak elöszürésre használja a társkereső oldalt. Azaz, ha van rajta egy pld, Soproni nő Kati néven + az életkor mint támpont, akkor érdemes rákeresni a közösségi oldalakon, ill más társkereő oldalakon. Így össze lehet hasonltani, hogy másut mit ír, másut milyen fotói vannak. Sok esetbe ki is derül, hogy a fél adatlap hazugság, de vannak korrekt társkeresők is bőven, tehát van lehetőség.
      Sajnos ebben a korban, a kilakult életvitel és a kialakult elvek, kialakult szokások miatt nagyon nehéz olyant találni aki elfogadná mondjuk az én hülyeségeimet, cserébe pedig én az ővéit.
      Visszakanyarodva, a társkereső oldalak nem tudom miért fizetösek, mirét let árúcikk az ember? Még a használt autó, vagy az adok veszek oldalak is ingyenesek annak aki keres és annak aki hírdet, nem korlátozzák a felhasználókat.
      Én akkor adnák profitott egy társkereső oldalnak, ha a a társat kereső elérte a célját, mert jelenleg nem ez a céljuk, csak a pénz bevétel / fő. De miért kérnek elöre pénzt azért, hogy írhassak vagy hogy egy fotót megnézzek nagyban? Ezzel csak korlátokat emelnek a társkeresők útjába, és a példámmal élve, szörnyü lenne pld így használt autót keresni.

      Reply
      • Randi Andi 2015. July 15. Wednesday 12:28

        Nem szeretem a “szemét társkereső oldalak csak a pénzemet akarják” szöveget. Elmondom, miért.

        Azért, mert már megint a “mindent kérek ingyen” mentalitás áll mögötte anélkül, hogy belegondolnál, mennyi munka egy ilyen oldal felépítése. Te sem kérsz pénzt a munkádért? Esetleg a magánklinikáknál is reklamálsz hogy mióta árucikk az ember egészsége?

        A társkeresés – társközvetítés, akár tetszik, akár nem, üzlet, csakúgy, mint ezernyi más dolog. Egy ilyen oldal fenntartása havi szinten több százezer, esetleg több millió forintba kerül. A kezdet kezdetén ingyenesek voltak ezek az oldalak is, ez volt a “beetetés” időszaka – mint számos apróhirdetési, autókereskedős oldal esetében, amiket említettél. A sikeresebbek mind pénzt kérnek egy idő után, vagy ettől, vagy attól.

        Ha valaha is kezeltél honlapot vagy weboldalt, akkor tisztában lehetsz vele, hogy ez mennyi munka – pláne ha több ezres adatbázis van mögötte és folyamatosan fejleszteni kell. Ha nincs pénz, nem fejlődik az oldal, mert nincs aki megfizesse a programozókat – márpedig ők aztán nem szeretnek ingyen dolgozni, nekem elhiheted. Vagy esetleg valami nagylelkű milliomos támogassa a társkeresésedet azzal, hogy fenntart egy pöpec oldalt?

        A közösségi oldalak üzleti modellje az, hogy a hirdetők fizetnek. A társkereső oldalaké az, hogy a felregisztrálók. És havi szinten nem túl nagy összegeket kérnek. Azt hogy gondoltad, hogy csak akkor fizetsz ha valóban lesz barátnőd onnan? Úgy véled, ez 100%-ban az oldal felelőssége és nem a tiéd?!

        Egyébként a Tinder ingyenes, használd azt ha nem akarsz fizetni!

        Reply
        • Gábor 2015. July 15. Wednesday 20:56

          Öszintén sajnálom, hogy az én hozzászólásomból csak a “pénz” ragadta meg a figyelmedet akkora mértékben, hogy válaszolj rá, pedig a közlendömnek ez csak egy szelete volt.
          Ugyanakkor sajnálom, hogy ezek szerint te is üzletnek tekinted a társkeresést és ezt támogatos is, hogy ez így a normális.
          Az a weboldal, aminek az értéke már milliós nagyságú, az már nagyon népszerü oldal és a profitja olyankor már nem a regisztráltak befizetéséből fog származni.

          Igen vannak, ingyenes oldalak, de mint írtam, a fizetöseket elöszürésre tudom használni, gondolom ez elkerülte a figyelmedet, íratam is rá példát.

          Egyébként öszintén leírtam a tapasztalataimat, ha neked ez nem tetsző, akkor ez van, de én akkor is ezt tapasztaltam, és szerintem nem vagyok vele egydül, de biztos a többség a ……..

          Reply
          • Randi Andi 2015. July 15. Wednesday 23:59

            Ne haragudj, de tény, hogy arra reagálok amit fontosnak tartok és amihez kedvem van… Nyilvánvalóan te is ahhoz kommentelsz, amihez meg neked van kedved. Remélem ez nem gond. Egyébként – ha érdekel – azért szóltam hozzá az írásodhoz, mert sokan gondolkoznak így és fontosnak találtam kiemelni. Tehát nem rólad és a személyedről van szó, hanem arról a mentalitásról ami lejön az egy darab hozzászólásodból.

            Sokan vannak akik mindent ingyen szeretnének anélkül, hogy belegondolnának, mekkora munka van mögötte illetve ingyen munkát várnak el másoktól miközben ők maguk ezt nem teszik meg.

            Nagyon sokan gondolják úgy, hogy mindennek ingyen kellene lennie, így a társkereső oldalak használatának is, miközben talán végig sem gondolják, mekkora munka van ezen oldalak mögött. Nem mintha nekem lenne ilyen oldalam, de tisztában vagyok vele, milyen macerás.

            Nagy álszentségnek tartom másoktól elvárni, hogy ne kérjenek pénzt azért a munkáért, amivel értéket teremtenek, ez a mondatod pedig: “Ugyanakkor sajnálom, hogy ezek szerint te is üzletnek tekinted a társkeresést és ezt támogatod is, hogy ez így a normális.” a demagógia csúcsa. Ha végigolvastad az összes ingyenes leckémet és cikkemet, akkor láthatod, hogy rengeteg értéket és tudást igyekszem átadni azoknak is, akik esetleg nem szeretnének semmiért fizetni – és ez teljesen rendben is van. Persze klassz lenne, ha a milliomos férjem eltartana és teljesen ingyen dolgozhatnék, tarthatnám a tanfolyamokat, adhatnám a könyvemet, de sajnos a férjem nem milliomos, és a fényevés még nem megy, a frank hitel forintosításának szomorú történetét pedig mindannyian ismerjük :-).

            Ennyi erővel pedig valóban az összes pszichológusnak, orvosnak, tűzoltónak és mindenki másnak is be lehet szólni hogy mennyire sajnálatos, hogy az a munkája, hogy másoknak segítsen a problémáik megoldásában és ezért pénzt kér. Ha kicsit végiggondolod és most nem egóból fogsz valamit ráírni erre amivel az arcodat véded majd, akkor beláthatod, hogy ebben bizony van igazság.

            Reply
            • Ano Nymus 2015. July 16. Thursday 21:55

              Kedves Andi,

              Úgy látom, hogy ma a legbalabbik lábaddal keltél fel. Tény, hogy arra válaszolsz, amire akarsz, és amihez kedved van (bár én úgy mondanám, hogy ami téged érint vagy ez esetben zavar), de hogy Gábor sokkal több mindenről írt és egyáltalán nem egyoldalúan, az egy figyelmes olvasásból le kell jöjjön az embernek. És nem Gábor szólt be neked, hanem…

              A pénz kérdését illetően kétféle mentalitás van. Az egyik szerint annak van értéke, aminek az ára is “jól” meg van szabva. Gyakorlati tapasztalat: akinek a magánóradíja 10 ezer Ft, annak nincs egy szabad perce sem, aki 1500-ért ad egy órát, annak keresgélnie kell a kuncsaftokat, pedig ugyanazt ugyanolyan színvonalon csinálják. Mondhatnám: ilyen az ember… A másik álláspont, amit pont tegnap fogalmazott meg ilyen pontosan egy jóbarátom: a legjobb befektetés az ajándék. Tapasztalatból tudom, hogy olyan értékeket kap cserébe az ember, amit pénzzel sohasem szerezhetne meg. És ez a szolgáltatásokra is igaz: sok-sok ingyenes “ajándék” meghozza a kuncsaft kedvét, hogy vásároljon is. De ezt te is NAGYON jól tudod, Andi, hiszen így irányítod a saját üzletedet. Meg hát tanítják is ezt a marketinget. (Hogy a randiguruság üzlet, azt azért mind tudjuk, de én nem is kifogásolom. Viszont egy komoly honlapot fenntartani sem kerül annyira sokba, ha korrekt az informatikus, és nem egyetlen munkán akarja megszedni magát.)

              Én egyébként életemben sokkal több mindent csináltam ingyen, mint amennyit pénzért, és mondhatom, hogy sokkal több mindent kaptam ingyen, mint amennyit pénzért. Speciel partnert, azt nem… de akit pénzért kaphatnék, arra nem vágyom.
              Tudom, hogy ezzel kicsit eltértem a tárgytól, de a “pénzért vagy ingyen” elmélkedésbe ez is beletartozik.

              Reply
              • Gábor 2015. July 17. Friday 23:06

                Köszönöm a kiállást.
                Szerintem Andi csak túl sok ingye elvárással találkozot és most itt jöt ez ki nála.
                Én nem kértem egyik társkereső oldaltól sem, hogy keressenek és találjanak nekem társat, a munka az enyém. Bár nem lehet mindenki Teréz anya, de némely társkereő oldalak csak az üzletet látják benne és egyáltalán nem céljuk elösegiteni a társ találást, nekik az a jó, ha sok ha nem találnak az emberek társat, mert addig van ügyfelük.
                Nem akarok sem pro, sem kontra megnevezni társkereső oldalakat, mert ahány ember annyi tapasztalat, így nem lenne korrekt a részemröl ha valamelyiket dicsérném és valamelyiket leszólnám.

                Reply
      • Manci 2015. July 16. Thursday 20:33

        Szerintem előnye is van annak, ha egy társkereső oldal fizetős, mert feltehetően ha vki pénzt áldoz rá, akkor komolyan gondolja és nem csak szórakozásból regisztrál.
        Azt gondolom, hogy a társkereső oldal is egy üzleti vállalkozás, mint mondjuk egy hipermarket vagy egy autógyár vagy akármi, és nem jótékonysági intézmény. Az ő céljuk hogy profitot termeljenek, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni csak elfogadni. Ha valakinek nem tetszik, senkit nem kényszerítenek rá, hogy megvegye ezt a szolgáltatást.

        Reply
        • Ano Nymus 2015. July 16. Thursday 22:17

          Ha autót vennél, ugye előbb beleülsz és kipróbálod? Ha ruhát veszel, felpróbálod, hogy jól áll-e? Ha ingatlant adnál vagy vennél, a közvetítő sikerdíjat kér (de azt nem keveset). Egyszer volt dolgom olyan közvetítővel, aki előre kért pénzt, de aztán nem is csinált érte semmit sem.
          Pont nemrég találkoztam egy tárhelyszolgáltatóval, kiváló referenciákkal és nagyon olcsó árakkal, de mégis egy hónapot ingyen adnak, hogy kipróbálhasd, ezt akartad-e.
          Persze, egy kiló kenyeret megvesz az ember előkóstolás nélkül is, de a társkeresés kicsit több ennél. Már ha bízik magában a szolgáltató annyira, hogy kipróbálás után is ott akar maradni a kuncsaft. Ha nem, az nekem rossz jel.

          Reply
          • Manci 2015. July 17. Friday 08:02

            Millió dolgot fel tudnék sorolni amiket megveszünk kipróbálás nélkül, az autóvásárlás és a havi párezres társkereső tagság nem egy kategória szerintem. De nem is ez a lényeg. Ez mind az adott cégek marketing stratégiája, hogy adnak-e ingyenes próbaidőt vagy sem. És itt bejönnek a piaci mechanizmusok is. Amíg van elég ügyfél ingyenes próbaidő nélkül, és nincs az hogy az összes konkurenciánál van, tehát vki lemaradhat ha ezt nem nyújtja, addig minek vezessék be? Egyébként a legtöbb helyen van valamilyen kipróbálási lehetőség, ingyen lehet regisztrálni, egy-két levelet írhatsz ingyen, meg van amikor vannak ingyenes napok hogy minden szolgáltatást használhatsz előfizetés nélkül. Ha vkinek meg nem tetszik, hogy nem próbálhatja ki, ne vegye meg. Ha mondjuk nem próbálhatsz fel egy ruhát, akkor elkezdesz vitatkozni, hogy mi az hogy nem próbálhatom fel, vagy azt mondod, hogy akkor elmegyek máshová, van 1000 másik ruhabolt. Van lehetőség regisztrálni ingyenes oldalra. Vagy ha vkit nagyon zavar ez, akkor adjon hangot a véleményének és írjon ezen szolgáltatóknak. Az is lehet ha sokan írnak nekik változtatnak a stratégiájukon. Az is lehet hogy abból az okból nincs ingyenes egy hónap próbaidő, mert a próba idő alatt sok komolytalan ember regisztrálna, és a fizetős oldalak elveszítenék azt az előnyüket az ingyenesekkel szemben, hogy náluk kevesebb aki csak szórakozásból van fent.

            Reply
        • Makai Béla 2015. August 13. Thursday 13:45

          Elolvastam az elejétől ideáig, és nem bírtam ki, hogy ne ragáljak rá….
          Röviden próbálom megfogalmazni:
          Aki reklamál, főleg ingyenes társkeresőért nyavalyog, az a TÁRSÁTÓL IS SAJNÁLNI FOGJA AZ ANYAGI JAVAKAT MEGOSZTANI!!! Kedves kommentelők, férfitársaim!
          Most tutira anyázni fogtok, de a véleményem akkor is sziklaszilárd, és ezt én így is gondolom, nem csak idegesítésből írom most le…
          Ha szeretnél magadnak egy nőt akkor arra áldozni kell.. Tehát, igenis a nőnek legyen igénye a gyertyafényes vacsorára elegáns étteremben, legyen igénye későbbiekben a wellness hétvégékre, és ha azt szeretné a férfi, hogy a nő úgy nézzen ki amit elvár, akkor áldozzon rá, műkörmös, fodrász, szoli, esetleg konditerem, ÉTREND!!!! Az felejtik el a férfiak, hogy csodálatosan szép modell alkatot szeretnének, de ők meg hogy is néznek ki…!!!???? Visszakanyarodva az eredeti gondolatmenethez: ÁLDOZATOK ÁRÁN NINCS SIKER.. Társkereső oldalak fizetése jelen esetben az áldozat… Aki még ennyit sem szán rá az ossza be saját maga a kis vagy nagy pénzét de akkor legfejjebb az utcavégi kocsmában talál olyat aki két fröccsért nagyon nagyon fogja szeretni….

          Reply
          • Éva 2015. August 13. Thursday 13:59

            🙂 🙂 🙂

            Reply
          • Z, mint Zorro 2015. August 13. Thursday 19:17

            Áldozatok árán nincs siker, de rengeteg áldozat sem garantálja a sikert… csak úgy mondom.

            Reply
            • Éva 2015. August 14. Friday 15:53

              Kedves Zorro!

              Közhely, de próba szerencse… :).

              Női szemmel mondhatom, és nem azért, mert anyagias vagyok, de valóban mit várhat el egy nő egy férfitől hosszútávon, aki még a legcsekélyebb befektetést is sajnálja.
              Gondolom bajban, betegségben simán lelépne.

              Van egy összefüggés(nem én találtam ki!) a nagyvonalúság és a megbízhatóság között.

              Arról meg ne is beszéljünk, hogy fizessen a nő(nálam ez kiveri a biztosítékot!).

              További szép napot!

              Reply
          • Anna 2015. October 18. Sunday 10:30

            Klassz! :))
            E témával kapcsolatban egy tapasztalat a női oldalról.
            Sok(?) éve társkeresőzöm, sokféle hozzáállással. Egy biztos, amint komolyan gondolom, azonnal törlöm magam az olcsó oldalakról. Az ingyenesekre eleve fel sem regisztrálok. Nőként is hajlandó vagyok rááldozni azt az összeget, amely segítségével rátalálhatok arra az egyre, akivel egymásra van szükségünk, akivel kölcsönös a másik iránti tisztelet ect..
            Egyetértek Önnel, ilyet csak ott találhatok, ahol a másik fél szintén hajlandó áldozatot hozni. Mit tegyünk, ha jelen esetben ezt forintban mérik…

            Reply
      • Dániel 2015. July 16. Thursday 20:37

        Kedves Gábor!

        Arra még nem gondoltál, hogy ha ezek az ingyenes társkereső oldalak ennyire vacakok, akkor talán regisztrálj fel kevesebbre, de ott akár a legmagasabb szintre, amiért már fizetni kell? Mert abban biztos lehetsz, hogy nők is járnak hasonló cipőben, ahogy abban is, hogy ha ők is fizetnek érte, akkor komolyan is gondolják. Te viszont, úgy tűnik, még nem gondolod elég komolyan.

        Tapasztalatból mondom, hogy a legtöbb adatlap vagy kamu, vagy olyan ember írta, aki iszonyú magasra tette a lécet, mert vagy nem ismeri saját magát, vagy megszédítette a látszólag bőséges választék és így próbál szűrni, vagy pedig nem is igazán tudja, hogy mit akar, és arra vár, hogy a szájába repüljön a sült galamb – ami nagy valószínűséggel nem te leszel. Vagy nem is akar semmit, csak szórakozik. Az ilyeneken mind át kell rágnod magad, mert a sok felhasználó közt csak kevés olyan ember van, aki kellően intelligens, kellően komolyan is veszi a társkeresést, és érti azt is, amit Andi mondott, és még ezek közül sem illik hozzád mindenki.

        Tehát én a helyedben biztosabbra mennék, bevállalnék havi pár ezer forint tagdíjat, de legalábbis nem sajnáltatnám magam, mert az minden, csak nem férfias.

        Reply
        • Gábor 2015. July 17. Friday 23:16

          Szia,
          Pár sorral fenteb leírtam, hogy mit nem tetszik benne.
          Az évek alatt sok oldara befizettem, de lényegében semmit nem kapni a befizetésért, max annyit, hogy lehet levelet írni és fotókat nézni, esteleg kiemelni a fotókat.
          Na most ez nonszensz, nem egy nagy webfejlesztöi tehetség kell hhozzá és csak egyszer kell ezt leprogramozni.
          De talán nincs is olyan társkereső oldal ahol ne lennék, vagy lettem vona több lakalommal is fent.

          Ismerem az általad emliettet, semmit mondó, vagy üres adatlapok, kamu életkot, kamu lakhely. Diplomás, akinek nagyok az levárásai, de nem képes magárol két sort írni, hát van baj bőven.
          Igazábol már csak mutatom magam, hogy társat keresek, (hátha), de online már nem strapálom nagyon magamat, jobban szeretem amikor spontán, valahol, valamely szituációban ismerkedik össze két ember.
          Erre irtam is példákat.

          Reply
          • Dániel 2018. July 26. Thursday 12:34

            Kedves Gábor!

            Bár már három éve volt, de úgy tűnik, még nem világos neked: a randioldalak szolgáltatást nyújtanak. Lehetőséget teremtenek neked arra, hogy olyanokkal tudj kommunikálni, akik hozzád hasonlóan társat keresnek, és akikkel egyébként a büdös életben nem találkoznál, pedig lehet, hogy épp hozzád illenének. Egy ilyen szolgáltatás pedig általában nem ingyen van.

            A randioldalak nem kerítőnők, akik össze is hoznak téged valakivel, csak a lehetőséget, a kommunikációs felületet teremtik meg. A többi rajtad, rajtatok múlik. Meg a szerencsén.

            Ennél világosabban már senki nem tudja itt neked elmagyarázni. Remélem, érthető volt.

            Reply
      • Takács Emil 2016. May 31. Tuesday 19:26

        Azért fizetősek mert a válás aztán a társkeresés is jól jövedelmező iparág. Észak-Amerikában ez éves szinten nagyjából 50 milliárd dolláros piaccá lett felfejlesztve. Tehát a cél a profit! [Forrás: Stefan Molyneux kanadia brit filozófus szociológus.] Önmagában véve a fizetős társkereső funkció is egyenes adásban sugallja azt, hogy ha \”társat\” akkor költened kell regisztrációra, öltözetre, kozmetikai termékekre, borbéjra vagy fodrászra, kozmetikusra, ruhákra, stylist-ra, életmód tanácsadóra, fitness-bérletre, szoláriumra, profi fotósra, ingatlanra, autóra, utazásokra, yachtra, stb., hogy mindezt a célod elérése érdekében tegyed, miközben a lehetőségeidhez mérten vagy azon túl is egyre csak a költekezésre vagy sarkallva. Az egész rendszer többnyire MÉZESMADZAG de műmézzel. A társkereső oldalak olykor-olykor kihoznak szerencsés találatokat is. Szerintem legjobb ha úgy állunk hozzá az on-line társkereséshez mint a Lottó-hoz vagy akármelyik sorsjegyhez…

        Reply
    • Éva- vidékről 2015. July 19. Sunday 14:42

      Sok igazság van abban, amit leírsz.

      Reply
  2. Advila 2015. July 16. Thursday 19:19

    Az Elittárssal én is megjártam, szerintem az adatlapok többsége nem takar valós személyt, ehhez a 0 szolgáltatáshoz képest drága. A Randivonal tizenéve még ingyenesen is jó volt 😉 hogy most mi van, nem tudom. Tavaly viszont fent voltam a ctk.hu-n, egész használható volt. Egy titka volt csak: egy frappáns bemutatkozó szöveg.. Elnézést az esetleg érintettektől, de aki csak a “szeretek olvasni, moziba járni, stb.” sablont írja magáról, az nem tűnik túl érdekesnek. Az se, aki félmeztelenül rókafarokkal díszített slusszkulcsot lóbál a képen – persze lehet csak én vagyok fordítva bekötve 😉
    Végül csendben jegyzem meg, hogy nem minden 30 feletti gyerekes nő keres támogatót.. megint egy előítélet..

    Reply
    • Takács Emil 2016. May 31. Tuesday 19:32

      Az ELŐITÉLET pandemikus a társadalomban. Ezen lehet zsörtölődni vagy vállakat megvonni és továbblépni…

      Reply
    • Takács Emil 2016. May 31. Tuesday 19:46

      Idő kell ahhoz, hogy kialakuljon bennünk a társkereső profilok bemutatkozó szövegei közötti hatékony szelektálás. Ez ezzel jár. Például számtalan társkereső mottójában szerepel a Carpe Diem és a mélyen szántó (legtöbbször kölcsönvett) lerágott csont kategóriába tartozó filozófiai gondolatok, versidézetek… Külön kasztként kell felfogni továbbá azokat a honfitársainkat akik valamilyen oknál fogva idegennyelvű profilokat hoznak létre a (lényegében) hazai túlkínálat jeleit mutató társkereső piacon…

      Reply
  3. Ferenc 2015. July 16. Thursday 21:00

    Én is már sok internetes társkereső oldalt kipróbáltam. Az Elittárs valóban lenyúlásról szól, ha elfelejtesz időben jelezni az üzemeltetőknek, akkor még a törléséért is fizetni kell. Kevés a valós adatlap.
    A Randivonalról már három rövidebb kapcsolatom volt, sok száz levél után volt egy valaki, akivel lehetett találkozni. A Tinderről hallottam. A fizetős oldalak biztonságosabbak és jobbak, mint az ingyenes oldalak, mert ott még több az álregisztráció.
    Abban is egyetértek, hogy munkahelyen nem jó ismerkedni, a “házinyúlra nem lövünk “szabály miatt.
    Én most az unortodox módon próbálok inkább ismerkedni, például miitt.hu-n, ahol programokon lehet ismerkedni, illetve te is szervezhetsz programokat. Futóklubban is próbálok, mert futok. Tehát ismerkedni igazából bárhol lehet.
    Szerintem a társkereséshez nyitottság kell, némi kitartás és helyes ön,-emberismeret. Tudni kell, hogy mit akarok, mik a céljaim és kit keresek. Sokaknál főként az önismerettel van probléma, mert nem tudják, hogy mit akarnak és nincsenek céljaik sem az életben.

    Reply
    • Andee 2015. July 19. Sunday 19:12

      Azok az oldalak valóban jók, ahol legalább programokat is ajánlanak/szerveznek. Csak sajnos az a tapasztalat, hogy a férfiak nem mennek el ilyenekre, nagyon nehéz kimozdítani őket. A Fiftififti randikat is sokan befizetik, de aztán nem jelennek meg.

      Reply
      • Randi Andi 2015. July 19. Sunday 21:18

        Sajnos mindig előfordul, hogy valaki befizet, aztán nem jön el – erre még nem találtuk ki, mi lenne a legjobb megoldás 🙁 Tény hogy nem könnyű 50-50%-os nemi arányú programokat megszervezni 🙁

        Reply
        • Lelemény 2015. July 21. Tuesday 15:18

          Üdvözlet!
          A fifti-fifti randi szervezést nagyon jó dolognak találom, igaz hogy eljuthassak egy ilyenre az más dolog, a lakat partik is jónak tünnek és sok okosságot olvasok ki ezekből, befizetni és elmenni viszont nem egyszerü, érthető hogy pesten tartják, de hogy juthatnék el, ja és hogy jönnék haza késő este ha nem rendelkezem kocsival? Itt a megoldás.. Bérelj szállást, hol is mennyiért is? Ja hogy azt csak horribilis áron tudnék találni, szóval elköltöttem minimum 20-30ezret egy lehetőség miatt, és biztos találhatok társat pesten aki elköltözne idővel hozzám egy kis faluba( ugye érzitek az iróníát a sorok közt), mindegy.
          Sok sikert kívánok mindenkinek ebből a távoli kis falúból…
          Ez csak egy vélemény persze, de ezzel is biztos van aki egyetért…

          Reply
      • Zlatan 2015. July 22. Wednesday 03:35

        Sajnos ezt volt alkalmam első kézből megtapasztalni: egyszer mentem el egy Fiftififtire, feliratkozók szerint 6 nő – 6 férfi lett volna, persze egy nő nem jött el, és naná, hogy az, akivel nekem kellett volna kezdeni! 🙁
        Ezért aztán eleve hendikeppből indultam mindegyik férfival szemben, mert amig mindenkinek volt olyan hölgy, akivel a program hivatalos megkezdése előtt már tudott plusz 15-20 perceket beszélgetni (ez embertelen sokat számit!!), addig én ezalatt az idő alatt bámulhattam magam elé, és kortyolgathattam életem legdrágább multivitaminos Cappy üditőjét.
        Amikor megtudtam, hogy el sem jön a nő, legszivesebben én is hazajöttem volna, de sajnos hagytam magam rábeszélni a szervező által, hogy mégis maradjak, ha már odamentem.
        Mondanom sem kell, a végeredmény pont olyan lesujtó volt, ahogy az egész indult számomra.

        Reply
      • Takács Emil 2016. May 31. Tuesday 20:01

        Ez egy szexista előítélet a férfiakról.

        Reply
  4. Rita 2015. July 16. Thursday 21:55

    A fenti ‘alap” beszámoló “40-es férfi társat keres ” nagyon találó ! Akár én is írhattam volna – persze a nemek felcserélésével. Teljesen negatív tapasztalataim vannak – na nem túl sok – a netes társkereséssel. Voltam fent néhány -fizetős-oldalon / fotóval ! :)) / de hiába állítottam be a keresési -, és láthatósági feltételeket , mintha nem vették volna figyelembe. Főleg utóbbit . Hiába volt beállítva -és bemutatkozásban beírva -hogy nálam jóval fiatalabb és alacsonyabb férfiaknak ne legyek “látható” , ne jelentkezzenek , folyamatosan az ellenkezőjét tapasztaltam Ez nyilván legyezgeti az ember női hiúságát , de csak bizonyos ideig . És a sokadik ” alacsonyabb férfi-magasabb nő” poén után , már nem volt őszinte a mosolyom. Ismerem magam és tudom, hogy olyan férfit tudok páromnak elfogadni , akire fel tudok nézni és ez fizikai értelemben (is) értendő. Mivel nem vagyok az a típusú ember , akit ha kirúgnak az ajtón , visszamászik az ablakon ,én bizony – 45 évesen és 182 cm-el – feladtam az on-line társkeresést . Becsülöm mások kitartását és szívesen el is olvasom a sikersztorikat , tudom értékelni, ha valakinek sikerül , de én már csak a véletlenben bízom… 🙂

    Reply
    • Éva- vidékről 2015. July 19. Sunday 14:44

      …én is 🙂

      Reply
    • Zs0lt 2015. August 3. Monday 11:35

      Személy szerint sajnálom azt a nőt akit 180 cm feletti magassággal vert meg a sors.

      Az ennél magasabb férfiak hamar elkelnek és általában egy-két fejjel alacsonyabb nő oldalán vígan elvannak. A többi hasonló kaliberű pedig valamit nagyon elrontott ha 40+ évesen egyedül van.

      Persze ha alacsonyabb vagy fiatalabb férfi nem felel meg, akkor gyakorlatilag nullára redukálódott a szóba jöhető partnerek száma.

      Reply
  5. Ildikó 2015. July 16. Thursday 22:25

    Kedves Mindenki!

    Alig egy hónapja töltöttem be az 50-et, fiatalos, csinos, intelligens nőnek mondanak. Több, mint 6 éve keresek társat a neten kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Természetesen én is azt gondolom, hogy a szolgáltatásért fizetni kell. Én sem szeretem, ha a munkámat tanárként nem becsülik meg.
    Egy-két érdekes tapasztalatot megosztanék.
    Rájöttem, hogy nagyon veszélyes korba léptem, mert egy 50 éves nő sokkal öregebb, mint egy 50 éves férfi.A férfiak átlag 15 évvel fiatalabb barátnőt szeretnének, amit még meg is értek, ha valaki gyereket szeretne.De akkor nekem kb. 65 éves társat kellene választanom. Ezzel még nem tudtam megbarátkozni, hogy majdnem apámmal lenne egyidős a párom.
    A másik dolog, amivel elriasztom a férfiakat, a három gyerekem. Pedig senkire sem szeretném az apaságot rátestálni. Természetesen semmiféle anyagi támogatást nem várok el senkitől, mert ez csakis az én és a vér szerinti apa feladata.
    A harmadik érdekesség, hogy évek óta fent vagyok az OKCupid-on ( teljesen ingyen), ami egy nemzetközi társkereső és fantasztikus levelezéseim alakultak ki főleg amerikai férfiakkal. Nyilván én sem gondoltam komolyan, hogy 10000km-ről majd valaki pont az én kedvemért elrepül ide Európába. Csak elgondolkodtam, hogy az amerikai 50-es férfiaknál hogyhogy mégis jó vagyok, a magyaroknál meg labdába sem rúghatok.
    Nem adom fel teljesen a társkeresést, de már gondoltam rá hogy idősebb koromra veszek egy kutyát. Annak még lehet, hogy jó leszek.
    Egy kicsit megfáradt társkereső

    Reply
    • Ano Nymus 2015. July 17. Friday 01:11

      Én is az 50-t töltöttem, és nem tudom, hogy milyennek mondanak. De amikor 30 körül voltam, és egy nálam 10 évvel fiatalabb lány körül legyeskedtem, az a teljes környezetünk elementáris felháborodását váltotta ki, a kiközösítésig elmenően, hogy hogy jövök én ahhoz, ebben a korban…
      Ugyanakkor láttam olyan házasságot, ami 35 év korkülönbséggel közel 30 éves közös boldogságot, gyerekeket hozott. Láttam ugyanezt közel 20 év korkülönbséggel. És láttam szintén boldog, hosszú házasságot 17 év korkülönbséggel – de a nő “javára”.
      Szóval az a véleményem, hogy mind bolond, aki a korkülönbséget objektív kizáró oknak tekinti.
      Az persze igaz, hogy aki gyereket akar, szülőképes korú partnert keres, de nem minden férfi akar gyereket, pláne, ha már van neki. Ilyet kéne találni. A gyerekeid is kirepülnek, nem lesznek “akadály”. Ha kicsit megpihentél, csak láss neki ismét! Találhatsz olyat, aki az átlagtól eltérően gondolkodik, hiszen te sem vagy átlagos.

      Reply
      • Andee 2015. July 18. Saturday 15:06

        A férfiak többsége ebben az életkorban, ha már nem akar gyermeket, akkor kiköti, hogy a leendő társának ugyan lehet gyermeke, de ne éljen vele. Ez meg ugye nem teljesen életszerű, mert az esetek 99%-ában a nőknél maradnak a gyermekek….

        Reply
        • Éva 2015. July 18. Saturday 16:05

          …és a mai világban mire kirepülnek Mi már bottal sántikálunk, fizikoterápiára és nem randira járunk…. 🙂

          Reply
          • Andee 2015. July 19. Sunday 19:09

            Sajnos így van, addigra már végleg nem leszünk vonzóak. De ebben benne van az, hogy a férfiak félnek a felelősségvállalástól és valóban azt gondolják, hogy velük akarjuk felneveltetni a gyermekeinket, pedig erről szó sincs!

            Reply
            • Éva 2015. July 19. Sunday 20:15

              A fordított szituáció ellen gondolom nem tiltakoznának. 🙂
              Volt egy randi tapasztalat, ahol az első randi utáni napon telefonált az Űr, majd felhívott volna a lakására, hogy segítsek a gyereket fürdetni.
              Nem is lett volna gond, ha egy kicsit lassít a tempón…. 🙂
              A többi hozzászólásoddal is egyet értek. Olyan szinten el vannak szállva önnön maguktól, hogy az már hihetetlen.
              Ennyi tökéletes “Istent” én még nem láttam. 🙂

              Reply
              • Eszter 2015. July 19. Sunday 22:25

                Kedves Éva!
                Egyetértek az utolsó mondatoddal (tökéletes Istenek)! Néhány férfi emberre olyan szinten ráférne egy Dr.Csernus Imre, hogy nem élné túl!Természetesen akinek nem inge, az nem veszi magára! Én 35-40 közötti nő vagyok, gyerek és válás nélkül! Sztorim: az illető férfi írt nekem, és érdeklődött.Természetesen én válaszoltam, mert nem zárkózok el egy találkozótól.Számomra fontos az önismeret, járok társaságba, klubokba is, de szeretek egyedül is időt tölteni.Az illető felhívta a figyelmemet a pár centi magasság különbségre (szerintem az se fedte a valóságot), de több mint 100 kg a testsúlya, és szereti a sört.Amúgy angolul beszél, diplomás.Én hamarosan utazok külföldre a szabim alatt, de egyedül. Ő ezen felháborodott!!!Hogy őneki ilyen eszébe se jut!Mindezt 44 évesen, sör hassal!

                Reply
                • Éva 2015. July 20. Monday 20:00

                  Kedves Eszter!

                  Hogy gondolod ezt? 🙂
                  Neked a konyhában kellene pacalt főzni, addig amíg “Isten” sörözik. 🙂

                  Sajna ez nem vicc, hanem általános.

                  Akinek nem inge…. 🙂

              • Takács Emil 2016. May 31. Tuesday 20:45

                Tökéletes \”Istennőből\” meg alig? Érthető a felháborodásod viszont ez az (irányított) áll-emancipáció hozadéka. A legkönnyebb újjal mutogatni a másikra. Nemde? Gondoltál-e arra,hogy a hozzád nemillő \”isten\” urat választottad? Tehát tévedtél. Közben a sértődött általánosító jelződdel tereled a saját felelősséged a teljes férfi nemre. Előítéletes fölényeskedő szexista hozzáállás.

                Reply
                • Éva 2016. May 31. Tuesday 21:04

                  Kedves Emil!

                  Annak idején jól választottam. A kapcsolat így alakult. Nem általánosítás, hisz vannak rendes férfiak, csak nehéz megtalálni azt, akihez a nőszemély 🙂 még vonzódik is. Ez egy összetett dolog. Egyáltalán nem tartom magam isten őnek, de elnyomó kapcsolatra nem vágyom.

                  Szép estét!

            • Makai Béla 2015. August 13. Thursday 13:51

              ..Fentebb írtam, és azért írtam mert így is gondolom. A fő gondolat ugye a fizetős társkereső oldalakról szólt, hogy teljesen egyetértek ha fizetős, mert aki arra sajnálja a pénzét az a társától is fogja sajnálni… Ha kialakít két ember egy közösséget akkor igenis MAXIMÁLISAN ANYAGILAG TEGYE ODA MAGÁT MINDKETTŐ, ÉS A SAJÁT ÉRDEKEIT IGENIS KONTROLLÁLJA AZ EGYSÉG ÉRDEKEIÉRT!!! Aki nem így gondolkodik annak nem való társ, az éljen maga azt csinál azt vesz magának amit akar. Ennyi…. 🙂

              Reply
              • Takács Emil 2016. May 31. Tuesday 21:24

                “Emancipált nyugatizáló” honunkban…amikor erény, hogy a nő ugyanannyit vagy többet keressen az ún. pozitív diszkrimináció és a még újabb pol. korrektség szerint mégis a férfi kell(ene), hogy maradjon továbbra is a (fizetős) gavallér. Nem csodálkozom azon, hogy az erőltetett nemi szerepcsere fokozott bonyodalmakat és lényegében…ahogy Randi Andi is fogalmaz…(többek között) a nemek közti háborút idézte elő. Tapasztalható ez a hétköznapokban illetve e felületen az igen radikális hangnemben felszólalók között is. Tapasztalatom szerint a túl harcias, a másik nemre feszt újjal mutogató urak és hölgyek többnyire alkalmi kapcsolatokban részesülnek. A nemek közötti intolerancia egyébként általános. Az intoleráns (és elvált) szülő pedig jószerivel ugyanezeket a negatív mintákat adja tovább a (többnyire egyke) apátlanul felnövő gyermekének…aki később nem, hogy házasságban, de még utód(ok) nemzésében sem hajlandó gondolkodni. A házasságot és a családot sikerült egy pejoratív fogalommá zülleszteni. Nincs gyermek, alacsony a szaporulat, kevés a szeretet és összhang, mi meg azzal vagyunk elfoglalva, hogy a másik nem képviselőire aggassunk ilyen-olyan jelzőket. Randi Andi talán egy missziós feladatot vett a nyakába egyfajta szolgáltatás által. Ami kerül némi pénzébe annak aki részt kíván ebben venni. Ha valaki tudja, hogy hogyan és miként lehet nagy találati arányt elérő sikeres társ-összeboronáló portált, honlapot, egyebet non-profit módon működtetni…az csinálja utána…és akkor kritizálja.

                Reply
                • Éva 2016. May 31. Tuesday 21:53

                  Kedves Emil!

                  Andi küldetését, útmutatásait én is becsülöm.
                  Fontosnak tartom a családot, annak összetartó erejét, de nem mindenáron. Hosszú folyamat eredményeképp döntöttem a válás mellett. Úgy gondolom a gyereknek sem jó olyan környezetben nevelkedni, ahol nincs megértés, szeretet.
                  Nem értek veled egyet abban, hogy a nők annyit keresnek vagy többet, mint a férfiak. A tény az, hogy ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak. Azt is megcáfolnám, h ogy az elvált szülők gyerekei rossz példát adnak át. Az én gyerekem 3 éve boldog monogám kapcsolatban van. Nem kellene messzemenő következtetéseket levonni.

                • Takács Emil 2016. June 1. Wednesday 11:10

                  A 2016-os 70%-os válási ráta illetve a házasságon kívül születendő gyermekek 45%-os aránya hova vezeti ezt a társadalmat? Nem beszélve arról, hogy 15-20 ezerrel csökken a népesség évente. 2009-ben a válási arány még picivel 50% felett tartott. Összehasonlításként pl. Izraelben a válási ráta kb. 35%, a házasságon kívül született gyermekek aránya csupán kb. 3%. A számok önmagukért beszélnek. Egyébként nem nehéz megkeresni és rámutatni a másikban személy hibáira. A válási iparág meg bővül…

            • Takács Emil 2016. May 31. Tuesday 20:13

              Sztereotip előítéletes önigazolás. Mindig a férfi a hibás. Nemde? A nő felelőssége?

              Reply
              • Éva 2016. June 1. Wednesday 19:40

                Valamiféle KDNP_s statisztikus vagy? Öröm veled a kommunikáció…:-) 🙂

                Reply
    • Éva 2015. July 17. Friday 20:56

      Kedves Ildikó!

      Hasonló cipőben járunk… 🙂
      A társkeresők Férfi kínálatát kiegészíteném a 30-as korosztállyal. Nem tudom, hogy egy 50 körüli nővel milyen szándékuk van.
      Egy biztos:
      Nem tartom valószínűnek, hogy hosszútávú komoly kapcsolatot keresnek.
      Egy esetben kiderült, hogy tulajdonképpen az illető “árukapcsolásra” 🙂 gondolt.
      Az első randi után már hozzám akart költözni.

      Egy szintén társkeresésbe lassan belefáradó Nő. 🙂

      Reply
      • Gábor 2015. July 17. Friday 23:18

        No én ugye 44éves vagyok, és rendszerint a 60-65éves nők kedvelnek. Pedig nem anyát keresek:-)

        Reply
  6. sea970 2015. July 17. Friday 06:40

    Én pont azon gondolkodom, hogy megmutatom a barátnőm pasijának az adatlapom. Hogy nézze meg férfi szemmel. Mert valahogy úgy érzem, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt. Nem akarok túl tartózkodó sem lenni, sem túl kihívó. Keltse fel a figyelmet, de azért legyen valamennyire titokzatos is. 🙂
    Soroljam még? Szerintem minden negyvenes nő hasonló kérdésekkel küszködik a társkereső oldalakon…

    Reply
    • Zsolt 2015. July 17. Friday 10:56

      Hadd szóljak hozzá én is, mint bunkó nőgyűlölő. Most fájó szívvel ugyan, de Andinak adok igazat. Sőt, még maga a házasság is egy üzlet, hiszen szerződés. Ha biztos lennék benne, hogy egy társkeresőn egy hónap alatt megtalálom az igazit, akkor a havi ötvenezer forintos díjat is befizetném. Talán még Gábor is. Én hat éve csinálom ezt a marhaságot, mert túl gyáva patkány vagyok ahhoz, hogy bárhol odamenjek egy nőhöz és beszélgetést kezdeményezzek vele, mert megalázónak tartom. A furcsa csak az, hogy amikor megteszem, akkor kiderül, hogy szinte minden férfinél jobban csinálom. Tiszta hülye vagyok nem??? Talán az a probléma, hogy én észre sem veszem, de van egy alap negativitásom a női gondolkodással és reakciókkal kapcsolatban, amit a hölgyek megéreznek, talán úgy, mint ahogy a kutyák megérzik az emberen a félelem szagát, mert ilyenkor a bőrünkön kipárolog valamilyen illat és a kutya rögtön támad. Pedig nagyon jól tudok udvarolni és nagyon jó a szövegem, a gesztikulációm és az öltözködésem is. Választékos a szókincsem is, mert sokat olvasok. Kb. 200000 forintot költöttem el olyan netes anyagokra, amiket leteszteltek és tapasztalom, hogy működnek is. Vagyis nekem már régen hárembasának kellene lennem, de nem ez a célom, hanem csak egy számomra tökéletesen megfelelő hölgyet találni. És képzeljétek el, még így sem megy. Persze lehet hogy túlbonyolítom a dolgokat, de ha belülről nem alakult ki benned valamiféle magabiztosság kb. 10 éves korodra, akkor nehéz megszerezni, de jó hírem van: meg lehet. Ugyanis senki nem születik kész én képpel, vagyis meg lehet változtatni pozitívra az én képünket. Én elég sok választ kapok a nőktől neten és állítólag ez jó, mert a legtöbb pasi egyet sem kap, de még így sem megy. Most fogok áttérni a személyes megszólításra, mert szerintem az az igazi. Szerintem a netes társkeresők semmit nem érnek. Mindenki gyanakszik és nem is alaptalanul, rengeteg a csaló, meg az egófényező. Tíz pasi jut egy nőre átlagosan és ha meg is tetszik egy férfi egy nőnek és minden stimmel vele, akkor is úgy gondolkodik a nő, hogy azért mivel már 300-an rám írtak, biztos van közöttük egy, vagy kettő, aki még ennél is jobb. És az ostobája egy tollvonással elintézi az egyébként tisztességes szándékú férfit és összeáll valami suttyóval, aztán meg panaszkodik és vinnyog, mint a fába szorult féreg, hogy nincs egy normális pasi a világon. 30-40 évet leélnek egy mocskos, családterrorista nőverő, gyerekmegfélemlítő büdös gyökérrel, aki elkocsmázza még a családi pótlékot is, mert az az igazi férfi. Persze azok a nők, akivel beszélek, mindíg kijelentik, hogy “én nem vagyok ilyen”. Én egyszer megkaptam egy csajtól, hogy azért nem járna velem, mert túl jó vagyok, olvasok és gondolkodom. Hát ez király. Hülyéké a világ. Szóval kedves hölgyeim! Ideje lenne észbe kapni, értékelni a jót és nem azon vinnyogni, hogy milyen szemetek a férfiak, legalábbis azok, akiket kiválasztottatok. Nem addig kéne megmaradni egy szemét férfi mellett, míg nem találtok egy még nála is aljasabbat, hanem addig, ameddig egy sokkal rendesebbet. Azt hiszitek, az a férfi, aki agresszív, meg aki káromkodik és modortalan veletek? Az a férfi, aki határozott ugyan, de tud gyöngéd is lenni. De minek is koptatom a pofámat? A rossz ezután is jó lesz nektek, a jó, az meg rossz. De akkor ne panaszkodjatok…… Köszi! Zsolt

      Reply
      • Advila 2015. July 17. Friday 20:48

        Szerintem mi jól szórakoznánk egy beszélgetésen Zsolt, mert én meg a férfiakat tudnám hasonlóan kedvesen méltatni 😉 Mert mi kell nektek? Okos nő aztán véletlenül se! Felismeri a csavarhúzót? Úristen, még a végén használni is tudja és jaj az egónak.. legyen szolibarna cicababa minimális költségigénnyel, lehessen vele villantani és kész, ennyi a szint.

        Reply
      • Éva 2015. July 17. Friday 21:18

        Kedves Zsolt!

        “Azt hiszitek, az a férfi, aki agresszív, meg aki káromkodik és modortalan veletek? Az a férfi, aki határozott ugyan, de tud gyöngéd is lenni.”

        Nem, nem így gondoljuk, és a 2. mondattal egyet is értek.
        Mint, ahogyan már korábban utaltam rá, úgy tűnik, hogy valamiért nem találkozik a kereslet a kínálattal. 🙂

        Szép estét!

        Reply
      • Évi 2015. July 19. Sunday 22:54

        Kedves Zsolt!

        Hasonló tulajdonságokkal rendelkező férfit keresek, mint amilyen én vagyok nőben: korrekt, egyenes, őszinte embert,akinek vannak céljai is. És én pont abba a kategóriába tartozom, akinek nem a rossz kell! Viszont többször megkaptam, hogy én túl jó vagyok az adott férfihoz…Ezek szerint újabban a pasiknak csak a pénzlehúzós, félremenős, ledér nők kellenek…vagyis a rosszak??? Persze tisztelet a kivételnek!!!

        Reply
        • Randi Andi 2015. July 20. Monday 12:30

          Az általánosításokat kéretik mellőzni 🙂
          Sose felejtsétek el, hogy itt mindenki egyéni (mivel Társkereső Kalauz, ezért nagy valószínűséggel friss sérülésekkel, csalódásokkal teli) tapasztalatain keresztül próbál tanulságokat levonni, amelyek sokszor nem a nagy átlagot tükrözik!

          Reply
        • Zsuzsa 2015. July 20. Monday 13:50

          Nekem évekkel ezelőtt mondták egyszerű, vidéki emberek, hogy legyek rosszabb, mert egyedül fogok maradni.
          Ez is érdekes, de igaz…elhagytak azzal, hogy keressek rendes embert.

          Reply
      • Judit 2015. July 20. Monday 17:28

        Kedves Zsolt!

        Szerintem Te nem gyáva patkány vagy, hanem nagyon is bátor, mert fel mered vállalni, hogy tartasz a nőktől. Én úgy gondolom, hogy a legtöbb férfi ugyanígy érez, de “ha agyonütnék se” vallaná be ezt.

        “Tíz pasi jut egy nőre átlagosan és ha meg is tetszik egy férfi egy nőnek és minden stimmel vele, akkor is úgy gondolkodik a nő, hogy azért mivel már 300-an rám írtak, biztos van közöttük egy, vagy kettő, aki még ennél is jobb.”
        Nem tudom, milyen korosztályba tartozol, de amikor legutóbb néztem a randivonalat (jó rég), akkor eléggé kiegyenlítettnek tűnt a nemek aránya. Nem hiszem, hogy így lenne, ahogy írod. Nem lehet, hogy ez csak egy kifogás a részedről?

        Reply
  7. Amidala 2015. July 17. Friday 18:24

    Sziasztok! Olvasgatom az irásaitokat, és elképedve látom, hogy mennyi indulat van bennetek, főleg a férfiakban. Igen, kedves Zsolt, látnom és hallanom sem kell téged ahhoz, hogy egyből érezzem, hogy nem szeretnék veled, vagy egy hozzád hasonlóval nemhogy randizni, de még csak simán beszélgetni sem. Süt belőled az utálat. Minek akarsz te nőt, ha utálod őket??? Én személy szerint akkor találtam rá a nekem való pasira, amikor végre leszálltam a realitás talajára, és abbahagytam az irreális elvárások hangoztatását. El kell dönteni, hogy az álompasit/álomnőt keressük, vagy egy hús-vér valódi embert, aki szerethető és viszont akar szeretni minket. Ha ragaszkodtok az ‘álompartnerhez’ akkor csak álmodozzatok tovább…egyedül. Ha viszont meg tudtok barátkozni a gondolattal, hogy nem vagytok tökéletesek, mint ahogy senki sem az, és ezzel együtt hajlandóak vagytok valakit elkezdeni megismerni, akkor még akár szerencsétek is lehet, mint ahogy nekem volt..Igen, fiúk-lányok, lehet álmodozni és a médiák által belétek sulykolt irreális elvárásokkal méregetni a másikat, de annak jó vége nem lesz. Senki sem lesz elég jó, soha. Amig ezt a mentalitást nem tudja lecserélni magában az ember, addig kornyadozzon csak egyedül, mert igazából nem is áll készen egy igazi kapcsolatra. Nem azt mondom, hogy ne legyenek jogos elvárásaitok, csak annyit tanácsolok, hogy ezek legyenek reálisak, életszerűek. Ennek elengedhetetlen eszköze az önismeret, és a reális önkritika. Ja, és Andi védelmében annyit, hogy én sajnos eddig nem álltam úgy anyagilag, hogy be tudjam fizetni magam a tanfolyamaira, táboraira, de az ingyenes anyagaival igenis sokat segitett nekem, ami ezúton meg is köszönök neki. Úgy hogy csak annyit, hogy felejtsétek el a negativ hozzáállást, meg az indulatokat. Az emberek nem vonzódnak olyanokhoz, akikből süt a keserűség, és a düh. Az emberek kedvességre és pozitiv dolgokra vágynak. Jól akarják magukat érezni a partnerükkel, és az egy negativ kisugárzású emberrel lehetetlen. Csak ennyit akartam. Sok szerencsét minden társkeresőnek. Semmi sem lehetetlen, ha hajlandó vagy tenni érte. Minden jót!

    Reply
    • Zsolt 2015. July 17. Friday 21:15

      Érdekes, hogy ha van egy férfi, aki használja az agyát, arra rögtön ráfogják, hogy utálja a nőket. Én nem utálom a nőket, csak azt, ahogyan gondolkodnak. Gondolom kedves Amidala királynőm, hogy szívesebben beszélgetnél egy olyan férfival, aki csak annyit tud el makogni, hogy “igen drágám” “igen drágám”. Sok sikert hozzá! Gondolom a mostani is ilyen. Amikor megpróbáltam kedvesen és udvariasan bánni a nőkkel, méghozzá több tucattal, úgy pofára estem, mint a zsíros kenyér. Ha a nőket kedvességgel tisztelettel és szeretettel, meg humorral meg lehetne hódítani, akkor ez minden férfinak sikerülne, de sajnos ez nem így van. Egy nőt leenni a lábáról még nehezebb, mint gyereket nevelni. Már már tudomány. Ha pl. egy nőt megkérdeznek, hogy miért ment hozzá egy férfihoz, akkor az a válasz, hogy …..Ööööööööööööö….. Ugyanis fogalmuk sincs arról, hogy mit akarnak.

      Reply
      • Randi Andi 2015. July 20. Monday 12:33

        Hát valamit nagyon rosszul csináltál, az biztos. Amidalának igaza van: akiből süt a negatív hozzáállás és a női nem “gondolkodásának” utálata, azt messziről elkerülik a társkereső nők, akár tetszik, akár nem. A kommentjeidben végtelen sok negatív általánosítás van, amit igazságnak próbálsz feltüntetni, ez természetes, hogy taszítóan hat, főleg, hogy miket írkálsz a nőkről “úgy általában”.

        A férfiak nagyon is tudnak kedvességgel, tisztelettel és szeretettel hódítani – nyugodtan megkérdezheted a páromat. Vagy tudnék még ezernyi példát rajtunk kívül. A hiba lehetséges, hogy a Te készülékedben van.

        Reply
  8. BB 2015. July 17. Friday 22:57

    Az Elittárs engem is megszivatott, mert nem elég, hogy a legdrágább társkerső volt, még ráadásul az is csak apróbetűben volt, hogy 1 héttel az előfizetés lejárta előtt le kell mondani, különben újra kiszámlázzák a díjat! Késve olvastam a tájékoztató e-mailjüket, amiben a díjat kérték, pénzbehajtót küldtek rám szaros 13ezer Ft miatt, és még miután mégis befizettem a nem kívánt újabb turnust, akkor se szállt le rólam a pénzbehajtójuk.
    A Randivonal és a Cronos korrekt volt, reális összegért korrekt szolgáltatást nyújtva.
    Alapvetően jónak tartom a netes ismerkedést, mert esélyt teremt idősebb, elvált, soványka baráti körrel rendelkező embereknek is a találkozásra.

    Reply
  9. sea970 2015. July 18. Saturday 06:12

    Kedves Zsolt! Meg tudod mondani, hogy mi neked a negatív a női gondolkodásban és a reakciókban? Talán tanulunk belőle valamit…

    Reply
  10. Ildikó 2015. July 18. Saturday 07:50

    Kedves Zsolt!

    Én is úgy látom, a hosszú, eredménytelen keresgélés megkeserített egy kicsit. Ezt én is átéltem már nagyon sokszor. A válásom után nem tudom hány könyvet vettem, ami a férfi agyról, férfi gondolkodásról szólt, mert azt hittem ismertem azt az embert, akivel együtt éltem 23 évig és három gyerekünk született.
    Telefonon közölte, hogy elmegy és kilépett az ajtón, elment. Soha nem gondolta meg magát, sőt azóta újra nősült. Azóta kutatom, hogy mit csináltam rosszul és próbálok párt találni nem sok sikerrel.
    A párkeresés nagyon nagy önismeretet igényel mindkét részről, de mikor mondhatjuk azt, hogy már teljesen megismertem önmagam, vagy a társamat.
    Én is szívesebben ismerkednék spontán, de egy kisvárosban erre nagyon kevés az esély.Ezért most költözni is szeretnék, amihez munkahelyet is váltanom kell. Most jön a másik megmérettetés, munkaerőpiacon 50 évesen állást találni. De ez már egy másik történet.

    Reply
    • Zsolt 2015. July 18. Saturday 20:50

      Természetesen kedves Sea! Dühtől fröcsögő Amidalánk nagyjából az átlagnőnek felel meg és a hozzászólása is tucat szinten van, ezért ő magasabb régiókban képtelen gondolkodni. A kérdésed őszintének és tárgyilagosnak tűnik. Egyáltalán nem vagyok rossz ember, csak meg untam, hogy az úgynevezett “menő gyerekeket” választják ki maguknak a nők, akárhány rossz tulajdonságuk van. Nekem úgy tűnik, hogy egy nő bármit mondhat egy férfinak következmények nélkül, mivel ha ez nekünk férfiaknak nem tetszik, akkor mehetünk a fenébe, hiszen még húszan pályáznak az illető hölgyike kacsójára, tehát nem veszít semmit, ugyanis egy nő nem értékeli, ha egy férfi szereti, mert az számára a férfi gyengesége és amint ezt észreveszi illető hölgyünk, már lapátra is tette azt a férfit, aki ragaszkodik hozzá, szíve mélyéből szereti és nagy áldozatokat hozna érte. Ellenben nekünk férfiaknak ötször is meg kell gondolnunk minden egyes szavunkat, hogy nehogy olyat mondjunk szegénykének, amivel megbántjuk hófehér, törékeny lelkivilágocskáját, mert akkor ugyanúgy lapát. Vagyis nekem úgy tűnik, hogy egy nő alig várja, hogy az illető férfi, aki őszintén feltárja neki az érzelmeit, a legapróbb hibát kövesse el és akkor nyomban le is csap, mint egy vércse, hogy aztán arra hivatkozhasson önmaga és mások előtt, hogy ez a férfi milyen bunkó. De ki nem követ el hibát? Kicsit több időt kéne hagyni és nem arra a nyomorult első benyomásra alapozni mindent. Egy férfit ugyanis szerintem nem lehet három perc alatt megismerni. Nem vagyok egy Orákulum, de én valóban így látom a dolgot. Remélem tudtam segíteni. Szióka!

      Reply
    • Zsolt 2015. July 18. Saturday 21:01

      Semmit nem csináltál rosszul, kedves lldikó. Hozzámentél egy báránybőrbe bújt patkányhoz, de ez bárkivel megesik. Ne aggódj, fogsz állást találni és egyáltalán nem vagy öreg. Egyetlen könyvet vegyél csak meg. Dale Carnegie Sikerkalauzának első kötetét, melynek címe, “Hogyan szerezzünk barátokat, hogy bánjunk az emberekkel?” Ha az ebben foglaltakat alkalmazod, lesz állásod és mindened meg lesz Ildikó. Ez egy trilógia és a másik két kötetet is ajánlanám, mert nagyon jók. Ne aggódj, tanulj meg élni és a Meggyőzés iskolája a címük. Kipróbáltam és nagyon jól működik. Sok sikert neked és lesz is, garantálom Neked! Zsolt

      Reply
      • Randi Andi 2015. July 19. Sunday 21:29

        Én csupán arra kérném az olvasókat hogy mindig jól figyeljék meg, kitől fogadnak el tanácsokat…

        Nem gondolnám, hogy 23 évig együtt élsz valakivel, aki végig “megjátssza”, hogy rendes ember aztán kiderül, hogy végig egy szemétláda volt. Ildikó, a helyzet az, hogy magadnak teszel rosszat, ha ezt gondolod.
        A legnagyobb valószínűséggel komolyan gondolta hosszú éveken át, hogy Te vagy az igazi, komolyan gondolta a 3 gyereket, stb. stb. aztán valami elmúlt, kifakult és úgy érezte, hogy egy élete, egy halála van, mással próbálja újra. Sajnos van ilyen, nem feltétlenül Te hibáztál és nem is feltétlenül ő. Az biztos, hogy gyáva volt időben szólni, korrekten közölni hogy mit akar, ilyen is van. Képtelen volt kezelni a helyzetet.

        A kérdés, hogy hogyan lépsz tovább: 23 év hazugság volt és kisemmiztek, vagy úgy, hogy volt 23 év, voltak benne jó és rossz idők, de elmúlt és itt az ideje egy újnak. Pár éve volt egy táborlakó Paralián, aki 7 éve siratta lelécelt férjét és tartozott az első véleményt tartók táborába, szerencsére sikerült átfordítani a gondolkodását, amelynek eredményeképpen fél év alatt visszaállta az önbesülése, leállt az antidepresszánsokról és talált magának egy férjet hatvanhoz közel!

        Reply
  11. sea970 2015. July 19. Sunday 06:33

    Kedves Zsolt!
    Szerencsére nem minden nő ilyen. Pontosabban szólva, nem mindig ilyen. Ez a vércse típus egy élethelyzet, ami nem rólad szól, hanem a nőről. Tudom, mert én is voltam ilyen. Aztán időben észbe ksptam, és gyorsan abbahagytam. 🙂
    Mert amikor túl vagy 1-2 csalódáson, akkor utána óvatos leszel. És itt a csalódáson nem azt értem, hogy megcsaltak, becsaptak vagy elhagytak. Hanem magamban csalódtam, hogy egy olyan partnerről hittem, hogy ő az “igazi”, akivel később kiderült, hogy nem működik. És hibáztattam magam, hogy már a legelején észre kellett volna vennem. És utána az új randikon, mint Sherlock Holmes vizslattam, hogy miért nem szabad az illetőbe beleszeretnem. 😀 😀 : D

    Reply
  12. Molnár Mónika 2015. July 19. Sunday 10:47

    “Ugródeszkának” jók ezek az oldalak. A fizetősek talán annyival jobbak, hogy aki áldoz rá, az valamivel komolyabban gondolja, és akik már áldoznak rá, azok már talán nem olyan felületesek, mint akik az ingyenes oldalakon vannak. Tőlük talán több várható, mint szex valakivel.
    Nem tagadom, már elég rég óta használom ezeket az oldalakat, így bőven van tapasztalatom. Most az Elittárs-at tartom a legjobbnak.

    Reply
  13. Andee 2015. July 19. Sunday 19:03

    Sziasztok!

    Szerintem elsősorban nem az a kérdés, hogy fizetős vagy nem fizetős oldalról van-e szó, hanem arról, hogy akik ezekre az oldalakra regisztrálnak mennyire veszik komolyan a társkeresést. Én is úgy gondoltam, hogy ha valaki hajlandó egy nagyobb összeget befizetni, akkor valóban tisztában van a céljaival és meg akarja találni az “igazit”. Ezért a sok negatív online tapasztalat után befizettem egy hagyományos társkereső irodába, de sajnos melléfogtam, mert ez az iroda valóban csak a pénzt nyúlta le. Ebben egyrészt az a szomorú, hogy nagy mértékben visszaéltek azok bizalmával, akik hozzájuk fordultak és még jobban elvették a kedvet a társkereséstől. 🙁
    Az online társkereséssel az a gond, hogy valóban túl nagy a kínálat, ezért a keresők többsége nem veszi komolyan, nem fektetnek energiát abba, hogy valakit megismerjenek alaposan, hanem randizgatnak tovább, mert keresik a “tökéleteset”, ami nem létezik.
    Biztos, hogy a társkereső nőkkel szemben is sok kritika felmerül. Én a férfiakkal kapcsolatos észrevételeimet tudom összefoglalni: sokan úgy regisztrálnak, hogy nincs határozott elképzelésük, hanem majd alakul valahogy. Ez valószínűleg azért is van így, mert még gyógyítgatják a korábban szerzett sebeiket vagy még válófélben vannak – egy még lezáratlan kapcsolattal a hátunkon nem lehet újat indítani. Nem töltik ki az adatlapjukat vagy nem a valóságnak megfelelő adatokat adnak meg, nem töltenek fel fényképet, így vajon mit remélnek, ki fog rájuk találni? Részemről nem szeretek fantomokkal levelezni, ha nőként felvállalom az arcom, akkor elvárom, hogy egy férfi is ezt tegye és valós fényképet töltsön fel, ne az érettségi képét! Ami pedig nagyon szomorú, hogy a férfiak leszoktak az udvarlásról, azt várják, hogy egy nő kezdeményezzen, pedig az én korosztályom (45+) még úgy nőtt fel, hogy divat volt a nők kedvében járni.
    Amikor már találkozásra kerülne a sor, akkor a férfinak nagy része hirtelen eltűnik vagy még aznap lemondja a randit, mert hirtelen közbejött valami, de többet nem jelentkezik. Megjegyzem az is “érdekes”, hogy a társkereső férfiak hétvégén nem érnek rá, sőt olyan is volt, aki kikötötte, hogy kizárólag nálam hajlandó találkozni velem. Úgy mégis mit gondol?! Aki pedig eljön a randira nem öltözik fel rendesen. Nyilván nem várom el, hogy öltönyben vagy szmokingban jelenjen meg, de azért látszódjon rajta, hogy ad magára és van stílusa. Nagyon megdöbbentő, hogy a férfiak (főleg, akik már évek óta egyedül élnek) mennyire nem adnak magukra. A nőkkel szembeni elvárásuk magas, de úgy tűnik, hogy ők egy ideje már nem néztek tükörbe. Én például a korom ellenére jól nézek ki (ezt nem csak én mondom), mert sokat sportolok és éppen ezért elvárom, hogy egy férfi se legyen pocakos, elhízott. Nem “izomagyú” párt keresek, de elvárom, hogy legyen igényes magával szemben. Az EQ, IQ mellett a testkultúra, megjelenés is nagyon fontos!
    Ami pedig a beszélgetést illeti: van akiből alig lehet kihúzni néhány értelmes mondatot, mások pedig annyira nárcisztikusak, hogy megfeledkeznek a másik félről, akár órákig is tudnának beszélni olyan dolgokról, ami a másik felet nem biztos, hogy érdeklik, de ők ezzel nem foglalkoznak, mert végre beszélhetnek!
    Biztos vagyok benne, hogy sok kivétel is van, de valahogy mégsem találnak egymásra azok, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Talán ezt lenne érdemes boncolgatni, hogy miért is van ez így?

    Reply
    • András 2015. July 19. Sunday 20:06

      Kedves Andee!

      31 éves vagyok, és az a helyzet, hogy amit az online társkeresésről írtál, nagyon találó ám fordítva is. Nagyon sok az értékelhetetlen adatlap,olyan fényképpel amiben napszemüvegben, vagy 50 méter távolságban szerepel az illető hölgy, a bemutatkozásokról pedig ne is beszéljünk, van aki 2 értelmes mondatot nem tud írni magáról. Úgy látszik mindkét nemnél azonos a probléma.
      Személyes tapasztalatom pedig az, hogy nagyon nehéz randit összehozni, gyakorlatilag százasával kell írni a leveleket. Ami kissé zavar, az az, hogy tisztességes, normális hangvételű levélre alig-alig érkezik reakció. Sokszor még annyi sem, hogy az illető hölgy legalább a nála próbálkozó adatlapját megtekintse….ez is érdekes nem? Mi alapján dönt akkor?

      Üdv:
      András

      Reply
      • Zsolt 2015. July 19. Sunday 20:34

        Semmi alapján, kedves András. A szokásostól eltérő levélre vadásznak, mert az ritka. Először kritizálj, aztán dicsérj. Pl. Írd, hogy egyáltalán nem jó a fotója beállítása, viszont még így is lehet látni, hogy elképesztően dekoratív és vonzó. Erre mindíg ráharapnak, de aztán lehet hogy lesz belőle valami, lehet hogy nem. Hajrá!…………Zsolt

        Reply
        • Randi Andi 2015. July 19. Sunday 21:30

          És hány párkapcsolatod lett ebből a módszerből eddig?

          Reply
      • Zlatan 2015. July 22. Wednesday 04:02

        Az még hagyján, de egy rakás nő olvasatlanul törli a beérkező levelét!!!
        Akkor kérdem én, mégis hogyan s miként keresi ő ott a társát, és mit is akar pontosan?!
        Mert ha el sem olvassa a levelet, akkor irhatok én abban akármilyen unalmas, sablonos, béna gagyi ömlengést, vagy a világ legfrappánsabb, legérdekesebb, vonzó szövegét, egyiket sem fogja látni sem soha!
        …vagy az ilyen x-kromoszóma királynők azt a módszert követik, hogy vetnek egy gyors pillantást a profilképére annak, akitől a levelet kapták (és nem úgy, hogy felmennek az illető oldalára, csak a beérkezett levél cimzettjének linkjére rámennek, és az azon keresztül bejövő képre vetnek egy pillantást), aztán ha az nem egy Supermanbe oltott Leódikapriót takar, akkor a levelet egy megnyitásra se méltatják!
        Igen, ilyen a mai nők túlnyomó többsége a társkeresőkön!
        …és ez szokott lenni az a pont, ahol az itt kommentelgető hölgyek pökheniden odabiggyesztik az “akinek nem inge…” félmondatot, én nem fogom ezt tenni.
        Ehelyett elmondanám, hogy még mielőtt bárki álszentséggel vádolna: én kivétel nélkül mindenkinek reagálok az érdeklődésére, ha nyit felém (bár ez, mondanom sem kell, ritka, a társkeresőkön elvétve akad csak, hogy egy nő nyisson a férfi felé), és még akkor is adok legalább néhány levélváltásnyi lehetőséget az illetőnek, ha elsőre semmi nem fog meg benne különösképpen. Igy ismertem meg pár hónapja egy nagyon kedves hölgyet, akivel azóta találkoztunk is, és volt egy remekül sikerült randink, minden nap órákat beszélgetünk skype-on vagy facebookon, és a kedvességével, figyelmességével, odaadásával idővel teljesen levett a lábamról – ami ugye sosem következett volna be, ha úgy kezelem a társkeresőket, ahogy a nők szokták.
        Pedig csak egy picinyke nyitottság és rugalmasság kellett hozzá. Azt javaslom, hölgyeim, hogy “a férfiak” megrögzött utálata és folytonos sizdalmazása helyett kövessék a példámat, és lehet, hogy hamarosan egy boldog, harmonikus kapcsolatban találják magukat egy olyan valakivel, akinek első blikkre esélyt sem akartak volna adni. 😉

        Reply
        • Éva 2015. July 23. Thursday 21:33

          Kedves Zlatan!

          Szívből gratulálok! Sok boldogságot Nektek!

          Éva

          Reply
        • Andee 2015. July 27. Monday 21:58

          Kedves Zlatan!

          Örülök, hogy vannak jó példák is és hogy Neked sikerült!
          Csak a teljesség kedvéért hozzátenném: én is pont így gondolkodtam és nyitottam a férfiak irányába. Annak ellenére, hogy mindig úgy gondoltam a férfiaknak kell kezdeményezni, én is írtam azoknak, akiket szimpatikusnak találtam a bemutatkozásuk alapján. Nagyon sokan nem válaszoltak, pedig közülük néhányan az adatlapomat is többször megnézték. Aztán rájöttem arra is, hogy sokan azért nem írnak vagy reagálnak valamilyen megkeresésre, mert nem előfizetők. Itt megint az anyagi kérdés kerül elő. Nem értem miért regisztrál valaki, ha nem fizet be legalább néhány hónapra, mert így a nézelődésen kívül mást nem tud csinálni. Vagy azt várják a férfiak, hogy majd a nők befizetik a tagsági díjat, írnak nekik és így már tudnak válaszolni?
          Szerintem illik válaszolni mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és érdeklődik, még akkor is, ha nem tartjuk esélyesnek a jelentkezőt. Én ezt mindig nyíltan felvállalom. Elolvasom a levelét, megnézem az adaplapját és ez alapján írok neki akár szeretném megismerni, akár nem.
          Sőt azt is kipróbáltam, hogy találkoztam olyan férfiakkal, akiket a bemutatkozásuk és a levélváltásaink alapján szimpatikusnak találtam, de a fényképe nem volt annyira megnyerő. Ezzel is meg akartam adni az esélyt mindkettőnk számára, de sajnos az első megérzés jött be. Annak ellenére, hogy elsősorban nem a külső dönt, mégis nagyon meghatározó. Számomra legalábbis fontos, hogy egy férfi is adjon magára legalább annyira, amennyire azt a másik féltől elvárja. Bármennyire is intelligens, jólelkű valaki, nem tudom elfogadni, hogy ne adjon a külsejére. Ezért sajnos még nem sikerült megtalálni azt a férfit, akiben megvan a test-lélek-szellem harmoniája. 🙁 Biztos vannak ilyen férfiak is, őket keresem, illetve csak egyet közülük!

          Reply
  14. Randi Andi 2015. July 19. Sunday 21:32

    Huhú, micsoda vita kérem szépen!

    Remélem, jól telt a hétvégétek és kijutottatok valami vízpartra, iszonyat meleg volt!

    Folyt. köv!

    Reply
  15. kistitok 2015. July 19. Sunday 22:48

    Sziasztok!

    Sokat gondolkodtam azon, hogy miért lett sarkalatos pontja a pénzkérdés a társkeresésben. Ha magamból indulok ki (tehát szubjektív vélemény jön, nem az univerzális igazság), akkor én elsősorban a Biztonságot keresem egy férfi mellett. Nem a fizikait, mert Superman még úgysem ért ide a Kryptonról, hanem az érzelmit. Hogy bármi jöhet, lesz velem valaki, akivel együtt a legtöbbet hozzuk ki egy helyzetből. Tény, hogy ha valakinek sok pénze van, akkor ezt könnyebb elhitetnie.
    És igen, sajnos akkor is, ha Zsoltot idézve: “mocskos, családterrorista nőverő, gyerekmegfélemlítő büdös gyökér, aki elkocsmázza még a családi pótlékot is” az illető, mert a nő úgy gondolja, hogy mellette még mindig nagyobb biztonságban van, mint nélküle (ennek a pszichológiájába ne menjünk bele).
    Jó helyzetben vannak még a humoros szövegládák is, mivel az is egy védekezési módnak tűnik sok nő szemében, ha nevetünk a bajon.
    És igen, szerintem a férfiak is ezt a biztonságot keresik, ki így-ki úgy. Ha valaki 45 évesen beújít egy 18 éves kiscsajt, aki ájultan néz fel rá, akkor az azért tűnik szánalmasnak, mert a férfi a saját egóját akarja megtámogatni a hölgyeménnyel, és ha az egója jó nagy, akkor nagyobb biztonság érzete van…

    Azt hiszem, ha nagyhatalmú királynő lennék bevezetnék egy új tantárgyat az iskolában, amire általános iskola alsó tagozattól egészen érettségiig járniuk kellene a diákoknak. Még nem találtam neki frappáns nevet, így “Jobbá tesszük” munkacímen fut a fejemben. 🙂 Ez a tantárgy alkalmat adna arra, hogy sokat tanuljanak egymásról és saját magukról a gyerekek és az elfogadásról, empátiáról, meg a fontossági sorrendről. Eleinte játékosan, tinédzsereknél már komolyabban, önismereti tesztekkel, közösségi feladatokkal, stb., Mindenképp fontosnak látom, hogy bele legyenek ebbe kényszerítve egy tanóra keretén belül, mert nem mindenki jön olyan családból, ahol ezek a dolgok fejlődnének a maguk útján.

    Most majdnem írtam ide egy jó hosszú személyes példát, de nagyon elvinné a gondolatmenetet másfelé, szóval kihagyom.

    🙂

    Inkább maradjunk a biztonságnál. Ha az emberek ismerik magukat, nem csak negatív beidegződésük van másokról és az egójuk sem nyomja el teljesen a mások iránti érdeklődésüket, talán könnyebben megtalálhatják azt akivel meg tudják teremteni a közös véd és dacszövetségüket. Lehet, hogy az illető 10 kilóval több, mint ahogy azt eredetileg elképzelték, vagy kevesebb a haja, vagy ne adj isten 2 számmal kisebb melltartót hord, de ha ha találsz valakit, aki mellett kisimulnak idegeid, akkor adj neki esélyt. Előfordulhat, hogyha még jobban megismered, eszedbe se jut többé mi volt az ideálod. 🙂

    És igen, az online keresésnél nagyon fontosak a jól kitöltött megszerkesztett adatlapok. Különben honnan a fenéből tudjam, hogy te nem a mocsárba rántasz, hanem az utamon tartasz, ha még erre se veszed a fáradtságot? Egy sablonos, helyesírási hibáktól hemzsegő, vagy éppen teljesen üres adatlapból nekem az jön le, hogy ha elkap az eső engem a város másik végén, akkor te nem jössz elém a közös autónkkal, hanem inkább lustán otthon maradsz tv-t bambulni, ellenben megsértődsz, ha később érek haza és frusztrált meg csapzott vagyok…
    És ha mackónadrágos fotót raksz ki magadról, akkor honnan tudjam, hogy a legjobbat akarod adni magadból, akinek én is nyugodtan adhatom a legjobbamat is?
    Ha napszemüveges fotót raksz ki, hogy nézzem meg a “lélektükrödet”?
    Ha nem olvasod el az én adatlapomat, csak a fotó alapján kezdeményezel csevegést a frappáns, mizu, hogyvagy? kérdéssel, akkor miért gondoljam, hogy te intelligens, jófej pasi vagy, akit tisztelni is lehet?
    Ha nyomozgatsz utánam az előszűrésed után, akkor miért higgyem, hogy tiszta szívvel közeledsz felém? Az a nő, aki fogott már ki zaklatót, mindent elkövet azért, hogy ne legyen könnyen megtalálható egy idegennek, akár az ordas hazugságnak jellemzett “más nevet ad meg” módszert is alkalmazva. Én sem veszek készpénznek mindent, amit az adatlapjára ír egy pasi, de nem is nyomozgatok. Ha pár jó hangulatú levél után eljutunk a randiig, akkor bőven elég legkésőbb személyesen kiderülnie a biztonsági célból megadott apró turpisságoknak. Én például telefonszámot is csak akkor adok meg, ha személyesen is rendben volt a fickó. Az ember legyen óvatos, de legyen képes felülvizsgálni az álláspontját, mikor mi szükséges a biztonság eléréséhez. 🙂

    Reply
  16. Viki 2015. July 23. Thursday 20:51

    Még csak egy éve erősítem a negyvenesek táborát, a társkeresőkét pedig 2 éve, de elég lehangolónak látom a helyzetet. Közhely, de úgy érzem, mintha egy szénakazalba rejtett tűt kellene megtalálnom. Pedig csak egy rendes, kedves, intelligens, jószívű férfit szeretnék társamul. Mostanra viszont egyre inkább úgy látom, hogy ez extra igény…
    Igyekszem a realitások talaján mozogni, pl. nem várom el, hogy az illető diplomás legyen (nekem 2 van), de persze azt sem gondolom, hogy mondjuk egy betanított munkás lenne a megfelelő partner a számomra. Szerintem 40 felett erősen önbizalom romboló, ha regisztrál az ember egy társkereső oldalra, pláne, ha még gyereke is van. Csak egy gyerekem van, de nem hittem volna, hogy ez is akkora bűn sok férfi szemében, miközben látom, hogy számos többgyerekes nőnek is sikerül az újrakezdés. Én a való életben nem tapasztalom, hogy leírtak volna. Igaz, mindig évekkel fiatalabbnak néznek, de amikor elmondom a tényleges életkoromat, akkor sem érzek lesajnálást. Amióta viszont fent vagyok társkereső oldalakon, folyton azzal szembesülök, hogy a korombeli férfiak szerint már öreg vagyok. Mindez annak ellenére, hogy sokan közülük igencsak leharcoltak.
    A randis tapasztalataimat inkább nem részletezném, mert jó hosszúra nyúlna. Úgy érzem, hogy többnyire jól sikerültek, jól elbeszélgettünk, de egyszerűen a sors nem a hozzám illő férfiakkal hozott össze. Egyre inkább úgy érzem, hogy törölni kellene magam a társkereső oldalakról, mert nagyon sok idő megy így el, és leginkább csak csalódás a vége. A válási statisztikákat ismerve rengeteg egyedülálló férfinak kellene lennie, de nem tudom, hol bujkálnak. A nyugati határszélen élek, és azt tapasztalom, hogy itt elég kicsi a választék, évek óta szinte csak ugyanazok az arcok. Nem vagyok zárkózott típus, eljárok különböző programokra is, ahol akár még ismerkedni is lehetne, de a szerencse valahogy csak nem akar mellém szegődni. Persze nem adom fel, újra és újra próbálkozom. Azt is látom, hogy a férfiaknak sem lehet könnyű. Sokan hálásak egy nemleges válaszért is, megköszönve, hogy legalább visszaírtam nekik.

    Reply
    • Vagyok 2015. August 23. Sunday 19:36

      Jók az észrevételeid, és hogy kinek könnyű, férfinak vagy nőnek? Szerintem ez annyi mindentöl függ, van aki gyorsan talál párt magának, van akinek meg nem megy.
      Én férfiként teljessen elvesztettem a bizalmamat az online társkeresésben, egy ideje online nem is foglalkozom a társkereső oldalakkal.
      Azt is észrevettem magamon, hogy már nem bizom a másik nemben, amivel nem akarok általánosítani, mert biztos léteznek megbizható nők, de én nem bizom már abban, hogy van olyan, hogy megbizható társ.
      Negyven felett, kicsi társasági élettel élve, mert én is jobbára dolgozni és haza járok, meglep, hogy szinte munka, elhivatotság kell a társkereséshez.
      Valamikor ez nem így volt, régen nem is volt net, se semmi hasonló, az ember élte a mindennapjait, mégis mindig akadt akivel lehett ismerkedni. Most meg ugy kell tenni, mintha állást keresne az ember és mellete még millió paraméternek kell megfelelni.
      Megváltozot a világ, vele együtt a társkeresés, már nem elég egy szál virággal meglepni a hölgyet, aki örömmel fogadja és teszik neki, hogy udvarolnak neki. Ma már ez igen kevés a tapasztalataim szerint. Ahogy te is írod, már számit a végzetség, a státusz és még millió dolog.
      A kommunikácíó is átalakult, aki nem felel meg a millió paraméter egyikének, az már le is van rázva, ejtve, pedig lehet, hogy inteligens, humoros, de levélvéltások, találkozások, beszélgetések nélkül nem lehet ismerkedni. Talán ezért volt régen más, mert akkor a telefon mellet, igen is találkozni kellet, nem lehetett e-mailban, online elintézni, látatlanba.
      Így látom én negyven felett ezt az egészet.

      Reply
  17. Éva 2015. July 25. Saturday 09:25

    Kedves Férfiak!

    Szeretnék Mindenkinek(még a szélsőséges kritizálóknak is…. 🙂 köszönetet mondani.
    Nagy segítséget kaptam Tőletek olyan dolgokról, viselkedési formákról, melyeket Ti másképp értelmeztek, másképp láttok férfi szemmel.

    Kellemes hétvégét Mindenkinek! 🙂

    Reply
  18. Gábor 2015. July 30. Thursday 17:29

    Az elsök között már írtam a tapasztalataimról, amiket most kiesgésziteném pár személyes dologgal.
    Meglep, hogy sokan nem képessek magukról írni, nem tudják mit szeretnek és mit nem, én igyekszem max 5-6sorban leírni a rám jellemzőket, ami ad egy támpontott a társkereső hölgyeknek és persze el is riasztja némelyiket.
    Külsőségek, ápolt vagyok, mindig is az voltam, mivel sokat sortolok amatör szinten és mellé még vékony is vagyok, így semmi zsír, csak izom van rajtam, ennek ksözönhetöen általában 30-34évesnek néznek a negyvennégy helyett. Sok esetben ez is elriasztja a 39-42éves nőket, mert egészen más az elképzelésük egy nevenes férfi külsejéről.
    A kollégáim szerint ezért is lenne nagyobb a sikerem, ha a 25-34éve nök között keresnék párt, de én ragszkorodm a korosztályomhoz, ami a 34-43év fedi el.
    A randikról, már ha ritkán van ilyen, akkor is 99%ban valamilyen formában feljön a kérdés, hogy mennyi a fizetésem, no, számomra ekkor van vége a randinak.
    Porbléma-e a távolság? Nekem igen, egyrészt üti költség, másrészt idő, harmadrészt nem szeretem, ha valami egyoldalu, tehát ha elvárás, hogy mindig én utazzam, végül egy idő útán valakinek fel kell adni az otthonát és a másikhoz költözni……..de ki legyen az? tapasztalatom szerint 99%-unk nem akar elköltözni, ha pedig már gyerek is van akkor ez a, nem költözés még egyértelmübb, ami érthető is.
    Sokan fel akarnak nézni a férfira, ami nem a magasságát jelenti, ha nem azt, hogy el akarnak dicsekedni vele, hogy az ö pasijuk mennyire okos, jól keres, szép háza van….stb, szóval akkor jó a pasi, ha dicsekedni lehet vele.
    végül az udvarlásró, ma már én sem szeretnék hónapokig udvarólni egy, egy hóditásért, de egy, egy virág, némi kis meglepetés ajándék, sok kedves szó és bókolás nálam alap, de azt tapasztalom, hogy a nők 99%-nam ez nem jön be, nem szeretik ha bókolnak nekik……….vagy nem mindegy, hogy ki bókol nekik……olyan, minha a bókolás a gyengeség jele lenne, nem elég macsos, a bunkó, lekezelő szövegre valamiért a töbség vevöbb.
    Ahogy írtam, hat év társkeresés útán, most már inkább a véletlen, a spontán ismerkedés híve lettem, szebb, jobb, kockázatosabb, mégis közvetlenebb mint egy elöre elhatározott online randi. De már nem strapálom magam, nem teszek bele mindent, még akkor sem ha néha nagyon hiányzik egy társ, társasága.

    Reply
    • Éva 2015. July 30. Thursday 19:21

      Kedves Gábor!

      Bár nem vagy a korosztályom, egyet értek azzal, amiket írtál. És igen egy szál virág…. :), én nagyon szeretem. Megerősítetted az általam leírtakat, hogy sajnos manapság a lányok zöme nem igényli, ezért aki örülne neki az sem kap. Itt rontották el (most Zsolt ki fog akadni, hogy a virág a dilim… :).
      Ne változz meg, ha elfogadod a tanácsomat.

      Sikeres társkeresést és szép estét!

      Reply
    • Makai Béla 2015. August 13. Thursday 14:08

      Pár mondat: Távolság…… Ha akadály akkor minek foglalkozol vele a legelején???? Ha Neked ez korlát akkor az adatlap megtekintése után amikor kiderül a távolság, és ez gond akkor nem kell tovább foglalkozni vele… Mennyi a fizetésed kérdés… Fontos kettő okból is: Egy Maslov piramisát ismered??? Ha nem keress rá a neten, kiadja… Az anyagi biztonság a piramis alján van, TEHÁT AZ ÖSSZES TÖBBI ERRE ÉPÜL!!!!!!!!!!!!!!!!! Kettő: képet kaphat a nő a társadalomban elfoglalt helyedről… Azért egy segédmunkás hagy ne akarjon magának egyetemi tanárt.. Később ugyis kijön a különbség!!!! Mindenki addig nyujtózkodjon ameddig a takarója ér, AMI NEM JELENTI AZT HOGY A TAKARÓJÁT NEM TUDJA NYÚJTANI!!!!!! TEHÁT SENKI SEM KÖTELEZŐEN REKED MEG A JELENLEGI HELYÉN az életben.. Csak önismeret, és a korlátok a saját maga által állitott korlátok lerombolása a megoldás….

      Reply
  19. Bobi 2015. September 20. Sunday 21:59

    Urak és hölgyek, a fentieket olvasva négy év útán beregisztráltam az egyik népszerű társkereső oldalra és be is fizetem a szolgáltatásokra ezért aztán a hétvégém a böngészésről és a levirásról szólt.
    A levelezés siralmas és néhány nő kifejezettem bunkó és fel van háborodva, hogy vidéki létemre miért irók neki amikor ő nagysága BP-i. Persze az adatlapjaikon semmi nem utalt arra, hogy ők csak a lakóhelyükön ismerkednek.
    Azt megállapitottam, hogy az én környékemről alig van fent nő akikre kb négyszer annyi férfi jut!!! Ezért ha nem is biztos hogy utaznák anyit 200km súgarú körben kerestem korosztályt tekintve nálam 12évvel fiatalab és 2évvel idösebb.
    A kiemelés végett épp megnéztek 310en! Egész jó! Az már nem, hogy csak 47nőnek teszettem meg és egyik sem él a közelemben. Meglepet, hogy a nálam akár tíz tízenöt évvel idöseb nők akarnak tölem valamit, ez szerintem nem normális és ennek köszönhetöen a 47 már meg is felezödik.
    Ugy látszik válogatos vagyok mert nekem csak 31nő jött be az adatlapja és a fotói alapján. A két tábor között ezidáig egyezés nem akadt.
    Azt már leszürtem, hogy online társkeresés szempontjából nem jó helyen élek, de hát itt van az otthonom, a munkám és nem tervezek költözést, valószinüleg élöben is ezért nem nagyon találkoztam még össze a foltommal, mert több a férfi, mint a nő.

    Reply
  20. Bobo 2016. November 13. Sunday 20:44

    Nekem sincsenek jó tapasztalataim. A profilom kitöltve, van normális bemutatkozás rólam és természetesen több fotó is fel van töltve. Előfizetésem is van, tehát minden adott, hogy kommunikálni lehessen velem, vagy jelzést küldeni felém.
    A valóság az, hogy sok, sok idő, óra telik el azzal, hogy megnézek profilokat, nem csak a fotókat, de bele is olvasok az adatlapokba, ezután aki szimpatikus annak egyéni levelet írók, kedvencnek jelölök.
    Ezen felül mit tehet egy férfi?
    A levelekre elenyészően válaszolnak, vannak aki el sem olvassák azt, kedvencnek senki nem jelöl és a látogatók száma még ennél is kevesebb.
    Hát akkor hogyan tovább? Mert ha ilyen a felém történő vissza jelzés a női társkeresők felöl, akkor vagy elkönyvelem, hogy a kutyának sem kellek, vagy fogalmam sincs.
    Egy biztos, nem egy önbizalom építő ha ilyenek a visszajelzések és az érdektelenség felém és aki szintén ezt tapasztalja az tisztában van vele, hogy nem valami jó érzés.
    Kísérlet kép rászántam egy egész hétvégét és minden női adatlapot megnéztem 200km körzeten belüli szűréssel, fárasztó volt, de az eredmény, hogy ezek után mindössze egy nő nézte meg az enyémet az volt igazán lehangoló.
    Csak a külső számit, most már állítom, hogy igen! Mert más magyarázata nincs.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.