23 Feb

Nemrég írtam a társkeresők 3 típusáról, most következzen a társkeresés 4 akadálya. Ezek azok a fő területek, ahol gondok szoktak általában lenni, ha valaki már nagyon régóta társkereső de nem találja a párját. Sok társkereső olvasó kérdezi, hogy mi lehet a probléma, hiszen hónapok óta nem talál senkit. Nos, egy-két hónap társkeresés, esetleg fél-egy év még nem a világ, a gondok ott kezdődhetnek, ha valaki már több, mint két éve van egyedül.

Itt a Társkereső Kalauzon azzal foglalkozunk, hogy mi mit tehetünk a pártalálásért, de mindannyian tudjuk, hogy ez csak az egyik fele a dolognak. Mint az élet minden területéhez, ehhez is szerencse kell. A mondás azonban igaz: “a szerencse sokszor nem más, mint a lehetőségek észrevétele, a lehetőséggel való élés tudománya”, tehát még a szerencsére is fel kell készülni.

Lássuk tehát a társkeresés 4 akadályát:

Társkereső akadály 1: Kísért a múlt.

Sokan már azelőtt elkezdenének társat keresni, mielőtt még lezárták volna magukban előző kapcsolataikat. Rengeteg szakítás előtt álló, vagy válófélben lévő “társkereső” olvasóm van, nekik csak annyit tudok javasolni, hogy foglalkozzanak az első lépcsővel, tehát a megfelelő Érzelmi Fitnesz kialakításával, mielőtt még nekiállnak keresni. Tudom, hogy praktikus lenne úgy otthagyni az előzőt, hogy már rögtön össze is tudnánk bútorozni a következővel ezáltal csökkentve a rezsiköltséget, de az esetek legnagyobb százalékában nem működik a megélhetési társkeresés!

Amíg még nem zártad le az előző kapcsolatodat, meg fogja keseríteni az újakat. Nem lehetsz egyszerre szerelmes az exedbe és az új partneredbe. Ha nem megy az elengedés, többféle elengedési technikával próbálkozhatsz, itt van például a meditáció, vagy a sokak által javasolt érzelmi felszabadítás (éft). Ne törődj a visszaesésekkel és a hullámvölgyekkel, szépen lassan helyre fogsz jönni, és akkor elkezdheted a társkeresést. Amíg csak “bosszúból”, “csakazértis” keresel társat, addig zsákutcában vagy.

Kísért a múlt?

Társkeresés akadály 2: Korlátozó hiedelmek.

A korlátozó hiedelmek az egyik legproblémásabb terület, amivel foglalkozni kell a társkeresés témakör kapcsán. Elég, ha csak beleolvasunk egy-két olvasói hozzászólásba itt, a Társkereső Kalauzon, és máris láthatjuk, hogy mennyire nehéz a berögzült gondolkodási sémáktól és sztereotípiáktól szabadulni, illetve mennyire szeretjük ezeket ismételgetni és megosztani másokkal is.

Nem csupán a társkeresés esetén, de minden más területen is a gondolataidnál a legelső kritérium amit át kell gondolnod (a híres sikercoach, Tony Robbins nyomány), a következő: “erősít, vagy rombol engem ez a gondolat”? Ha azt gondolom, hogy minden férfi “disznó” és minden nő “csak a pénzre hajt”, az vajon segít engem a társkeresésben, vagy akadályoz? Mit gondolok a párkapcsolatokról? Mit gondolok a társkeresés folyamatáról?

Egyik VIP társkereső tanfolyamosommal jöttünk rá közösen egy coaching ülés alkalmával, hogy bár társat keres, de igazából a fő problémája az, hogy nagyon tart a párkapcsolatoktól. Egészen addig bele sem gondolt, hogy mennyi negatív sztereotípia van a fejében, amíg el nem kezdtük szépen sorra leírni egy papírlapra ezeket. Szinte az egyetlen pozitívum a párkapcsolattal kapcsolatban az volt nála, hogy van rendszeres szex. Ugyanakkor legalább 10 dolgot fel tudott hozni negatívumként: a kötöttséget, bekorlátozást és az együttélés nehézségeit. Belátható, hogy ameddig ezeket nem teszi helyre magában, hiába álmodozik családról és gyerekekről, mert szabotálni fogja saját magát ezek elérésében – a korlátozó hiedelmei miatt. Így aztán a társkeresés sem fog menni.

Szintén jellemző korlátozó hiedelem, hogy “nem vagyok elég jó”, vagy “nem akarok megint érzelmileg sérülni”. Ezek a gondolatok roncsolják a kisugárzást, és elriasztják a lehetséges társkereső jelölteket.

A belső meggyőződéseket, korlátozó hiedelmeket, belső blokkokat feloldani és átalakítani hatalmas, napról napra elvégzendő munka, amelyhez rengeteg gyakorlat van szerencsére, amelyek mankóként szolgálnak. Ilyenek az Identity önismereti játék, és ezernyi más dolog, amelyekkel a Társkereső Műhelyen is találkozhatsz. Ha komolyabb akadályokat építettél magadban, érdemes szakemberhez fordulni.

Téged is korlátoznak a hiedelmeid?

Társkeresés akadály 3: Nem vagy szinkronban a másik nemmel

Tipikus probléma vezető beosztású társkereső nőknél, hogy ha van is idejük egy randira, úgy esnek be a munkahelyükről. A munkahelyi “üzemmód” pedig teljesen alkalmatlan egy randi szituációra. A munkahelyen teljesíteni kell, hozni a számokat, érvelni, vitatkozni, kikérdezni, beszerezni. Alapvetően egy proaktív, “gyerünk és csináljuk” hozzáállás a jellemző, egy randi helyzet azonban teljesen mást kíván meg. A munka üzemmódot és a randi üzemmódot tehát élesen szét kell választani. A randin lazítani kell, beszélgetni, meghallgatni és jól érezni magunkat. Az első randi nem interjú szituáció, márpedig sok férfi panaszkodik, hogy úgy érzi, vallatáson vett részt.

Férfi társkeresőimnek pedig azt javaslom, hogy ne az első randin öntsék ki a szívüket és panaszolják el az exekkel kapcsolatos ellenérzéseiket, továbbá hagyják az adott hölgyet szóhoz jutni, és higgyék el nekem, nem kell az összes eddigi eredményüket és teljesítményüket felsorolni azért, hogy megnyerjék az illető hölgy szimpátiáját!

Így mész randira?

Társkeresés akadály 4: Randi készségek hiánya

Hát igen, az a bizonyos rettegett komfortzóna-átlépés… Amikor rádöbbenünk hogy jajj, sok-sok éve egy randin nem voltam, illetve hogy jajj, csak az online társkeresés maradt, hiszen a baráti körben nincsen senki. Jó hír! Ezt az akadályt lehet a legkönnyebben leküzdeni. Elég megérteni a Tölcsér-elvet, hogy egy kis önbizalmat kapjunk. Az online és offline társkeresés tanulható, a randikészségek fejleszthetőek!

Hiányoznak a készségek?

Nos, társkeresés terén nálad mi a legfőbb akadály?

ezert-vagy-meg-egyedul-r

Megjelent a könyv!!! Olvass bele itt!

311 Comments

  1. Martin Viktória 2011. February 23. Wednesday 16:00

    szia Andi,

    fél éve voltam egyedül, és már elindult a másik irányba a folyamat. Azonban, őszintén választ keresek a kérdésedre:
    Pár korláttal sajnos rendelkezem. Önbizalom fejlesztés a cél, igaz?
    Viktória

    Reply
    • Holló Zsuzsa 2011. February 23. Wednesday 16:49

      Szerintem, Önmagad elfogadása a cél! Nem baj ha nem vagy tökéletes, senki nem az. Érezd jól magad, a saját bőrödben. Pasi van sok, de nem mindegyik való hozzád, te se mindegyikhez.

      Reply
    • T Árpi 2011. February 24. Thursday 13:43

      Kedves Viktória!
      Igaz, igaz, igaz.
      Engem már Randi Andi úgy kiokosított , hogy én lettem a Randi Árpi.
      Szívesen lelevelezem Veled a gondolataimat, ha kíváncsi vagy. Ne érts félre így ismeretlenül, egyenlőre baráti alapon.
      Szép szép napot ! Árpád

      Reply
      • Róbert 2011. February 27. Sunday 08:01

        Kedves Árpád!
        Véletlenül sem kívánok Veled levelezni. Kérlek nézz utána, az egyenlőre nem azonos az egyelőre szóval. Mindkettő értelmes, ám szemantikailag (definitíve) ég és Föld. Sajnos/szerencsére, ezt a legtöbb intelligens nő is tudja:)
        Szép életet! Róbert

        Reply
  2. Timi 2011. February 23. Wednesday 16:34

    Zavar, hogy sok férfit úgy érzem csak a szex érdekli és ezt mihamarabb meg akarja kapni.Alig van olyan, aki meg is szeretne ismerni, inkább lelép.
    Én szeretném, ha randiról randira ismerkednénk és lassan kerülnénk közel
    egymáshoz. A srácok nem így gondolják.

    Reply
    • Kriszti 2011. February 23. Wednesday 17:36

      Szia!
      Sajnos nekem is ezek a tapasztalataim.
      Az internetes társkeresőkön is 90%-ban csak a szex-re irányul a figyelem…
      És ha nem kapja meg rövid határidőn belül a pasi,még le is hord mindennek…
      Az interneten történő ismerkedésnél ,egy -két kedves üzenetváltással le van tudva az udvarlás a férfiak részéről…
      Aztán jöhet az ágy…
      Persze olyan is van nagyon sok,aki a kedvességet hírből sem ismeri…
      Ez szomorú dolog…:(

      Azok a lányok,akkor mi tévők legyenek,akik vágynak az udvarlás formalitására…?
      És nem rövid kalandot keresnek csupán…

      Üdv
      Kriszti

      Reply
      • Évi 2011. February 23. Wednesday 20:33

        Szió!
        EGYETÉRTEK!
        Szerintem nem is jó kifejezés a “társkereső” oldal megnevezés. Max. csak mi nők keresünk társat, a férfiak 99%-a pedig azt sem tudja, mit is jelent ez a kifejezés ?!
        Legfeljebb az anyagilag, lelkileg meggyötörtek gondolják hogy társra vágynak…de mi már tapasztalatból tudjuk, hogy inkább támaszt keresnek.
        Amelyik férfi meg egy kicsit is igényes önmagára, környezetére, netán céljai is vannak, na annak aztán egy társ inkább önként vállalt ellenfél lenne – erre meg semmi szüksége.Hisz megkap mindent az élettől. Lásd gyors sikerek a randikon, ahol nincs bennük semmi kíváncsiság, nem is akarják megismerni a másikat,nem fecsérelnek időt, hogy felébredjen a vágy kölcsönösen egymás iránt.
        Mindenkitől bocs, ha keménynek tűnt a véleményem, de hát én ezt szűrtem le a próbálkozásaim során.(és röviden akartam fogalmazni)

        Reply
        • TS Danita 2011. February 23. Wednesday 21:40

          ezzel én nem teljesen értek egyet,mert vannak kivételek

          Reply
        • Audrey 2011. February 24. Thursday 07:12

          Sziasztok Hölgyek!
          Részben egyetértek, részben ellent kell mondanom. Ha már az internetes társkeresőket említettétek: tapasztalataim szerint sok múlik azon, hogy mit írunk ki az adatlapra. Fontos az őszinteség, azt írd, amit tényleg szeretnél. A másik a fotó: ha egy “dögös maca” néz le a képről, persze, hogy beindul a pasik fantáziája (ha a végleteket említem: ciciket ki, vörös rúzs, karmok..) de ha egy kedves portrékép néz vissza rájuk, másként állnak hozzánk.
          Nekem sok randim volt, de egyetlen esetben sem éreztem, hogy “csak azért” találkoztak velem. JA! és soha nem is találkoztam 1-2 hét levelezés előtt! Abból le lehet már szűrni, hogy mi érdekli!
          Szerintem érdemes megnéznetek a saját adatlapotokat “férfi szemmel” és esetleg módosítani a szöveget, képet. Sok sikert! 🙂

          Reply
          • Szvetnyik Józsefné 2011. February 24. Thursday 09:17

            Szia!
            Én 2 évig voltam fent a társkeresőn.Igaz nem a fiatal generációhoz tartozom.És szomorúan tapasztaltam nem a hozzám való férfiak jelentkeztek hanem 15-20évvell fiatalabb férfiak.Tök rendes fotóm volt fent és semmi cici kirakás meg ilyesmi.A velem hasonló korú férfiak meg a 30 -éves cicababákat keresik.ha tudsz erre magyarázatot adni akkor kérlek tedd meg.Üdv, Zsuzsa

            Reply
          • Ildikó 2011. February 24. Thursday 17:37

            Nagyon tetszik, amit írtál.Kifejezetten jól esett, hogy van ilyen hozzáállás. Vagy támaszt, vagy vadmacskát keresnek a pasik válás, csalódás után. Tök jó, hogy lehet beszélgetni, és találni olyan embert, aki pozitívan, és körültekintően szeret élni, és embereket megismerni.Legalább is ebből a pár sorból nekem ez volt a meghatározó. Köszönöm a bejegyzésedet!!!!

            Reply
          • Peti 2011. March 7. Monday 12:43

            Ami azt illeti én sem levelezgetnék 2 hétig. Tuti, hogy erőltetném a találkozást, mert utálok valakivel egy gombsoron keresztül komunikálni (ez a telefonra is igaz). Nekem egy beszélgetésben szükségem van arra, hogy a partner szemébe nézzek, lássam a reakcióit. Nem csak az értekel, hogy mit mond hanem az is, hogy hogyan mondja. Erre pedig még messze nem az igazi az internet.
            De amúgy rengeteg igazságot írsz!

            Reply
        • birdie 2011. February 25. Friday 01:06

          Xia,Attila vagyok!
          Bocsi,hogy így rádtőrtem,de a férfiakról alkotott véleményedet SAJÁT MAGAM-mal TUDOM MEGCÁFOLNI!!
          Legtöbbször többet ér a szó, a beszélgetés egy esti séta közben!!
          Én tudom,hogy mit jelent, hogy HIÁNY,MERT ÜRESSÉGET ÉRZEK ÉS A TETTEIMEN,MONDATAIMON LÁTSZIK HOGY NEM TALÁLOM A HELYEM,AZ ÉJSZAKÁK A LEGROSSZABBAK :ÍGY LASSAN MÁR 1.5ÉVE EGYEDÜL!!
          MÉGEGYSZER BOCSÁNAT!!
          Xia,légy jó!

          Reply
          • Eszter 2011. February 26. Saturday 12:22

            Igen az éjszakák a leg rosszabbak, sötét csend egyedüllét, ilyenkor tőr az emberre,a kétségbe ejtő magány, a szomorúság, ezt csak az érti aki megélte. Negyvenen túl, már csak a virtuális valóság, jelent megoldást, vagy még az sem.

            Reply
        • Bella 2011. February 25. Friday 08:41

          Szia Évi!

          Tökéletesen megfogalmaztad azokat a tapasztalásokat, melyeket én is megéltem, társkereső oldalakon folytatott ismerkedéseim során.

          Reply
        • Roby 2011. March 2. Wednesday 21:06

          Néhány kommentet elolvasva, azt veszem észre, hogy elég sokan a 2. akadályban vesznek el. Én több mint 2 éve vagyok egyedül, és csak most kezdem beleélni magam. Elfogadni, sőt élvezni. Ki merem jelenteni magamról, hogy abba az 1%-ba tartozom akik tényleg társat kerestek a netes oldalakon (sikertelenül), viszont 1-2 jóbarátot találtam.
          Sajnos elég sok nőről elmondható, hogy csak unalomból, kíváncsiságból és hiúságból vannak fent “társkereső” oldalakon. Nem mernek élőben találkozni vagy sokszor nem is akarnak többet a netes beszélgetőpartnernél.
          Maradok az élőben való ismerkedésnél, és addig is élvezem a singli élet előnyeit 😀

          Reply
          • Beus 2011. April 4. Monday 16:14

            Örömmel olvasom, hogy vannak azért olyan Férfiak, akik komolyan veszik a társkeresést:) És hogy élvezed az egyedüllétet…ismerős az érzés. De őszintén társat keresek, a neten is. És akkor ezek szerint én azon kevés Nők közé tartozom, aki szívesen találkozik élőben…s mindt Neked fontos a személyes beszélgetés, a másik reakciója…esetleg mosolya:)
            Sok sikert Neked!

            Reply
        • Gyula 2011. March 7. Monday 01:13

          Azért vannak kivételek hölgyeim!

          Reply
      • Dia 2011. February 23. Wednesday 22:06

        Szia,

        A többiek válaszát nem olvastam még el…de én azt az elvet alkalmazom, hogy elmondom az első randin, hogy egy hónapig csak ismerkedek…vagy legalábbis ágyjelenet kizárva…ha csók…és egyebek nem is…
        Aki ezt nem bírja lelécel úgyis…

        Persze láttam már egy-két elképedt fejet, és ez igen szomorú, hogy még egy hónap is soknak számít a mai világban…

        D.

        Reply
        • F Roland 2011. February 24. Thursday 20:48

          Szia én csak annyit mondok neked hogy volt olyan barátnőm akire 1/5-évig is vártam hogy lefeküdjünk egymással pedig minden nap találkoztunk.És voltam már olyan növel aki engem támadott le hogy miért várok mert ö akarja én is tapasztalatból beszélek mindenki más nem lehet egy sémára húzni a dolgokat csak már ki kéne nyitni a szemünket és látni az értékes embereket is nem csak a macsókat.

          Reply
        • Randi Andi 2011. March 7. Monday 10:11

          Én úgy gondolom, hogy ezt felesleges elmondani, és megértem, hogy elképednek a randi partnerek.

          Ez olyan ajtóstól rontás a házba, a metakommunikációból úgyis ki fogják találni, hogy közeledhetnek-e vagy sem.

          Reply
      • Turcsán Ilona 2011. February 24. Thursday 09:54

        Szia! Igazad van!
        A mai férfiakból hiányzik /tisztelet a kivételnek/ az udvarlás, a kedveskedés,az igazi tisztelet a nővel szemben! Szomorú,mert így a nők ki vannak szolgáltatva a férfiak tolakodásaira.Pedig szerintem minden nő romantikára,szeretetre biztonságos kapcsolatra vágyik ,és csak ezek után kell a szex! üdv.Ilona

        Reply
      • F Roland 2011. February 24. Thursday 20:41

        Szia én azt nem értem hogy nagyon sok nőtől halom ugyan ezt de vannak olyan férfiak is akivel a kutya se foglalkozik pedig romantikus és nem csak a nők bugyijába akar beleférkőzni és vége . A tölcsér elv azért van hogy szelektáld ki azokat az férfiakat akik ezt akarják és csak azt tartsd meg aki olyan mint én komoly és romantikus. nem vagyok tökéletes mint senki de tudok tenni csodákat egy nő szívével. üdvözlettel Roland

        Reply
        • Évi 2011. February 25. Friday 15:59

          Rolandnak!
          A “tölcsér elv”?Na,nálam már az is megtelt.Tudod, egy idő után az ember megunja kísérletezgetéseket, hogy nap mint nap azt kelljen megmagyaráznom, miért is nem akarom még, ami “de hát az neked is jó lenne” témát.Pedig az adatlapomra is teljesen hétköznapi képet raktam (mind a 47 évemmel)bár igaz, melléírtam, hogy: “szellemes,kellemes társat keresek” …lehet, hogy ezt is kihívásnak vették????
          Egyébként láttam én már értelmes pasit is,aki macsóvá varázsolta magát a neten!
          Végül:Szerintem romantikus, normális pasi csak annyi lehet az országban, ahányan itt hozzászóltatok! ….és nem vagytok valami sokan.Pedig a facebookot nem kevesen használják.

          Reply
    • Reiner Imre 2011. February 23. Wednesday 18:05

      Szia Kriszti!
      Elhiszem amit arról írtál, hogy milyenek a fiúk. Én nem tartozom közéjük, mert teljesen más vagyok, mivel azt vallom amit Te, hogy a fokozatos ismerkedés a he
      lyes út az ismerkedésben. Tehát, én így
      ismerkednék, ha lenne kivel!
      Üdvözlettel:
      Imre

      Reply
      • Eszter 2011. February 26. Saturday 12:36

        Kedves Imre:
        Ha lenne kivel!
        Hiszen a nők 91% a ilyet keres, legalábbis szerintem, vagy rosszul gondolom?
        Mind a két félnek sokkal tisztább helyzetet teremtene, ha meg ismernék egymást, és csak utána következne be, hiszen ha mégsem, találnak igazán egymásra akkor nem lenne az a keserű száj íz, hogy csak arra keletem, csak egy használati tárgy voltam. És ez szerintem mind a két fél részéről igaznak kellene lennie.

        Reply
      • Nagy Mária 2011. February 27. Sunday 13:57

        Kedves Imre!
        Tökéletesen igazat adok Neked abban,hogy
        “nincs kivel”Én már számtalan levelet írtam,de még csak válaszra sem méltattak.Igaz az intelligensebb Urak legalább annyival megtiszteltek,hogy vidéki vagyok és 30-60km nem fér bele az idő beosztásukba,de ha én megtudom oldani a távolságot akkor ok-é!! Nos ennyit arról,hogy kivel! Üdv: Marika

        Reply
      • Magnesbig 2011. March 3. Thursday 08:47

        Milyen érdekes! Én is azt tapasztaltam: szívesen ismerkednék, de nincs kivel. Pedig az oldalakon több a férfi van, mint nő. Nem tartozom már a 30-40 es korosztályhoz, de nem mondtam le a partner keresésről. A tapasztalatom hasonló, mint amit itt már megfogalmaztak. Hol vannak azok, akik egyedül vannak, és értelmesek, a kapcsolatokat komolyan kezelik. Valahogy nem találom őket. Vagy nem jól válogatok ösztönösen? Vagy nem jó szöveggel? De mi van akkor, amikor pontosan egyeztetünk napot a randira, telefon számot cserélünk, és néhány órával előbb lemondja? Innen nem értem a jelenséget, de talán ha a másik oldalról kapnék valami tippet.

        Reply
        • Magnesbig 2011. March 3. Thursday 08:49

          Visszaolvasva a levelemet: nő vagyok, pasit keresek.
          Aki férfi a talpán.

          Reply
        • Ilona(Ica) 2011. March 3. Thursday 10:19

          Kedves Magnesbig!

          Én még nem jártam úgy,hogy előtte lemondják,vagy ne jöjjenek el a találkára,igaz nem sok találkám volt eddigi életemben ilyen előre megbeszélt,inkább a spontán ismerkedések barátokon keresztül volt rám jellemző eddigi életemben.
          Én úgy gondolom talán a tölcsér elv lehet a ludas abban,hogy egy-egy személy csak úgy eltűnik sokszor már első találkozás előtt vagy után logikus magyarázat nélkül.
          Én részemről képtelen vagyok a tölcsér elvet alkalmazni,ha egy vki nem jött be jöhet a másik ismeretség,de egyszerre ez nekem sehogy sem megy.
          Így ahogy olvasom a hozzászólásotokat,talán nagyobb az esélyetek több embert megismerni a tölcsér elvvel,de talán nagyobb a csalódási lehetőség is,mert talán akkor jön be a “tölcsérbe” a másik félnek egy roppant érdekes személy,amikor veled épp kialakulóban van egy jó kapcsolat és ezért lemond rólad még mielőtt megismerne,pedig lehet hogy a másikból sem lesz semmi.Bocs,de én így képzelem el a tölcsér elvet anélkül,hogy személyesen kipróbáltam volna.
          Sokan hangsúlyozzák,hogy a társkereséshez nagy türelem kell,akkor miért ne lenne türelmem megismerni valakit,nyugodtan szorongások nélkül(hogy most vajon melyiket válasszam,kit bátorítsak stb)rájönni milyen ember,érdemes vele folytatni,aztán,ha mégsem,jöhet a következő(ha többen vannak egyszerre valamilyen szinten valakinek hazudni kell,vagy elhallgatni valamit,ami szinte ugyanaz.
          Biztos vannak,akik ezt szemrebbenés nélkül megteszik,így vagy úgy megmagyarázzák,de nekem személy szerint nem megy.Szerintem ezek az érdekes ,hirtelen eltűnések is ezért lehetnek,vagy vmi félreértés miatt,amit vmelyik fél nem vett észre,ki tudja?
          Bocs ez csak az én személyes véleményem(igaz még mindig egyedül vagyok,de hiszek benne hogy meg fogom találni a hozzám illő társat)
          Üdv Ilona

          Reply
          • Sz. Szilvi 2017. April 18. Tuesday 20:53

            Én már jártam úgy, hogy egy úr nem jött el a találkára, mert állítólag elaludt. Utána a telefonszámomat kéregette. Én meg nem adtam meg. Felesleges. Még el sem kezdődött köztünk semmi. Ne telefonon beszélgessünk, randizzunk, ha kialakulóban lenne valami, akkor megadom a telefonszámomat majd neki. De nem is tudom , akart e ez egyáltalán eljönni a randira, ha elaludt….

            Reply
    • T Árpi 2011. February 24. Thursday 13:46

      Kedevs Timi!
      Véleményem szerint nagyon sok múlik Rajtad is. PL. egy férfit határozottan taszít, ha a Hölgy már az elején érezteti, hogy NO SZEX! Aztán az értelmesebbje egyszerűen kivárja a megfelelő helyzetet, melynek kialakításában Neked is részt kell venned. Persze az érdeklődést mind a két félnek fenn kell tartani.
      Szép napot! Árpád

      Reply
    • Györgyi84 2011. February 24. Thursday 17:56

      Osztom! 🙂
      Velem is ezért szakítottak legutóbb!

      Reply
    • Erdős Szabolcs 2011. February 24. Thursday 21:19

      Lehet hogy igazad van ,viszont ha eltereled másra a férfi figyelmét akkor
      jó utton jársz. Szabi73

      Reply
    • birdie 2011. February 25. Friday 01:19

      Xia Attila vagyok!
      Amúgy jól mondod,hogy : A SRÁCOK!!
      Mert azok még nem értek meg!
      Nézz körül picit idősebbeknél, mint a srácok!!
      Hidd el lesz jelentkező, adj fel hírdetést:
      : “Egy összkomfortos szív kiadó…..”
      Még annyit, hogy én egy évig rohantam a szekér után—>HIÁBA,utána csináltam ,szerintem mindent,de vak lárma volt és korai öröm! MAJD RÁMTALÁL VALAKI!!!
      —remélem—
      Pusz

      Reply
    • attila 2011. February 26. Saturday 16:41

      Szia Kedves Timi! Igen is vannak olyan pasik is akik azét szeretnének ismerkedni a sex előtt sajnos kevés van belőle de azért akad .Számomra a sex másodlagos .

      Reply
    • Róbert 2011. February 27. Sunday 08:10

      Egyetértek veled. Mit teszel azért, hogy a srácok másként gondolkodjanak irántad, felőled? Szerintem idősebb pasikkal kellene próbálkoznod.

      Persze nem a túlkoros Casanovákra gondolok:) Vannak, mindig is lesznek rendes fiúk, akik képesek az általad elvárt normák szerint közelíteni. Örömmel kell üdvözölnöd, ha egy pasi azért lép le, mert nem részesült időnap előtt kegyeidből. Ha előbb engedsz neki, mint szíved diktálja, közönséges préda leszel. Trófea, akit egy idő után újabbra cserél a fiú. Kielégítendő hódító vágyait. Is.

      Sok sikert a továbbiakhoz!
      Róbert

      Reply
    • Emese 2011. February 28. Monday 07:00

      Sajnos ebben igazad van, szerintem már többen is ugyanezt tapasztaltuk. Persze igazuk van a pasiknak abból a szempontból, hogy a szex fontos eleme egy jó kapcsolatnak, de mindent a maga idejében. Hidd el az értelmes, jól nevelt férfiak ezt nagyon jól tudják.
      Légy hát türelmes a válogatásod során, várd meg azt a férfit, aki okosan felül tud kerekedni ösztönein és ezáltal tud várni.

      Reply
    • zoé macsek 2011. March 1. Tuesday 11:08

      igazad van én is ezt tapasztol sokszor:(

      Reply
  3. B. Anna 2011. February 23. Wednesday 16:50

    Kedves Andi !
    Már épp javasolni akartam ezt a témát.Több mint 20 éve váltam el,sokáig tartott a leválás a volt férjemtől.Kaptam pár lehetőséget az élettől,amivel rendszerint nem éltem.De.Mit is keresünk.Minden tekintetben nagyon rendes férfi is többször udvarolt évekig.Itt nem az ész dönt.A válásom után ájultan szerelmes csak 3x voltam,de azokból nem lett semmi.2x velem szakítottak,1x én jöttem rá 4 hónap után,nem akarom mégsem szerelmem tárgyát,mert rájöttem néhány alapvető emberi hiányosságaira.
    Most ismét kitartóan udvarol valaki(már fél éve),akit az elején egyáltalán nem tudtam elviselni,de a kitartásának köszönhetően rájöttem,hogy egy nagyon értékes ember.Minden tulajdonság megvan benn,amit eddig elképzeltem,hogy nálam fontos,de a lényeg hiányzik belőlem.Nem alakult ki bennem szerelem,pedig mindent megteszek,hogy tudjam szeretni,de nem megy.Természetesen nem áltatom.
    “nem az a jó,ha szeretnek téged,csak az a jó,ha te is szertesz”

    Reply
    • Korpácsi Imréné 2011. February 23. Wednesday 18:47

      Szia B. Anna!
      Őszintén egyet értek veled, mert én ugyanebben a cipőben járok. Mintha csak az én történetemet olvastam volna. Én is ezzel a problémával küzdök, és nem tudom hol a hiba. Ezt keresem magamban én is, hogy miért történik ez. Nagyon szeretnék én is olyan társat találni, akit szerethetek és ő is viszont szeret. Próbálom, de mindig falba ütközöm. És nem tudom, mit csinálok rosszul.

      Reply
    • T Árpi 2011. February 24. Thursday 13:49

      Kedevs Anna!
      El kell döntened: kinek akarsz jobban hazudni? Magadnak vagy előbb a társadnek melynek a vége szintén az , hogy magadat áltatod.
      Én mindenkinek elmondtam, hogy ha nem őszinték az érzelmemim, akkor nem tudok mást mondani, mint az igazságot. Az pedig sajnos fáj. Nekem is hidd el.
      Árpád

      Reply
  4. Reiner Imre 2011. February 23. Wednesday 16:57

    Szia Andi!
    Amint már egy régebben írt levelemben
    írtam Neked, én a mozgáskorlátozottságom
    miatt nem találok társra, mivel ezt eddig
    egy lány, nő sem tudta elfogadni, illetve
    ezzel együtt engem. Pedig nagyon szeret-
    nék egy rendes, megbízható lánnyal,nővel
    megismerkedni, párkapcsolat kialakitása
    céljából. Mivel nagyon rossz egyedül.
    De mint említettem, a korábban írt le
    velemben, a társkeresőknek a külső a fon-
    tos, nem a belső értékek. Pedig a belső
    értékektől, tulajdonságoktól függ, hogy
    mennyire érti meg egymást két együttélő
    ember.
    Üdvözlettel:
    Imre

    Reply
    • Marcsi 2011. February 23. Wednesday 17:32

      Kedves Imre!

      Nagyon megtudlak érteni,mert én is mozgáskorlátozott vagyok. Nekünk sokkal nehezebb minden. Ha nincs kifogáod Én szivesen barátkozom veled.E-mail címem: pindu@citromail.hu. A pindu azért,mert 152cm magas vagyok.
      Üdv: Marcsi

      Reply
    • Gila 2011. February 24. Thursday 12:39

      Kedves Imre!
      Nem tudom hány éves vagy,mennyire vagy tapasztalt a nők terén.Én 58 éves vagyok és szintén mozgássérült.Ennek ellenére elfogadnak az épkézláb férfiak.Sosem volt mozgássérült társam,mert azt a nézetet vallom,hogy elég magamat elfogadnom olyannak,amilyen vagyok.(kérem ezért nem elítélni,csak az értheti meg a helyzetem,aki hasonló cipőben jár).Viszont épp ezért közülük sem fogadok el akárkit!Vannak elvárásaim a jövendőbelimmel szemben!De csak annyi, amennyit én is nyújtani tudok. Legfontosabb az értelem,az érzelem megléte,a kulturált viselkedés.Ezt követi az igényesség,az ápoltság,a művészet szeretete.Végül,de nem utolsó sorban az egzisztencia.Ha mindez együttvéve nincs meg egy férfiban,akkor inkább egyedül élek,mint boldogtalanul és megalkudva egy férfi mellett.
      Ne add fel Te sem,meglásd van aki Téged keres és rád talál,csak adj időt neki és magadnak!

      Reply
  5. messzimama 2011. February 23. Wednesday 16:58

    A legfőbb akadálya,hogy nem sikerül párt találnom,megöregedtem,66-éves vagyok.Tegnap történt:a képemet megnézve jelentkezett telefonon a nagy Ő.minden oké lett volna,azonban az elhunyt férjem barátja volt,ezért szóba sem jöhetett a részéről,a párkapcsolat.Nagyon sok évet ápoltam a férjemet a haláláig.az idő eljárt felettem.Jól nézek pedig ki,fiatalos a temperamentumom,ez mind kevés,nem vehetem fel a versenyt azokkal akik fiatalabbak.A férfiak mind náluknál sokkal fiatalabb partnert keresnek.A rendezvényeteken is.Ezért nem megyek rendezvényre,mert “égés.”

    Reply
    • Róbert 2011. February 27. Sunday 08:22

      Kedves messzimama!

      Megható a történeted. Szellemed frissebb, mint némely huszonévesé. Gratulálok! Nagyon kedves nő vagy és nagy kár lenne önkorlátozó hiedelmeid miatt leírni magadat.

      Az erőtlen test gyengíti a lelket- mondta Voltaire. Javaslom, tartsd karban a tested, legyél sportos! Hiszen a szellemed erőt-, és intelligenciát áraszt. Méltó vagy a boldogságra, amit csak akkor érhetsz el, ha magad is feltétlenül hiszel benne.

      Sok sikert!
      Róbert

      Reply
  6. Margit 2011. February 23. Wednesday 17:20

    Igen az idő fontos hogy megismerjük egymást,csak ki tudja mennyi van még hátra a hatvan_hatvanöt éven felülieknek.
    Bizom benne hogy meglehet ismerni a másikat ,de idő kell hozzá.Nekem most van egy alakuló kapcsolatom, talán összejön, nagyon jó lenne már, lassan egy éve lessz hogy egyedül vagyok.

    Reply
  7. Ágota 2011. February 23. Wednesday 17:22

    Szia Andi!
    Nem találtam meg a 4 akadály között azt, ami az én helyzetemre illene. Lehet, hogy az 5-ik az akadály nálam? 🙂
    Fogalmam nincs!8 és fél éve vagyok egyedül, néhány rövid kapcsolatom volt. 2007 májusa óta semmi! Kilátásban sincs olyan, akivel szóba jöhetne akár egy beszélgetés, mint férfi-nő között, nemhogy randi. 2010.máciusában elkezdtem együtt dolgozni álmaim férfiával! Üzletkötő vagyok, Ő is és elmondta utólag, hogy már régóta ott vagyok a listáján azok között, akikkel együtt akart dolgozni. 2 évvel fiatalabb, 3 családja van, nekem is, még egykorúak is. 2 egyetemre jár, az övé is, a legkisebb 16 éves velem él, az övé is 16 éves, de az exével él. Kiderült, hogy a nagy fiammal egy csapatban kézilabdáztak 2006-ban és sokszor hazahozta és vitte edzésre a fiamat, tőle hallott rólam. Nekem is beszélt róla a fiam és ennyi. Most végre megismertük egymást, de…mint a mesében, egy sokkal fiatalabb nővel élt és imádta. Én tudtam, hittem, hogy Ő az én PÁROM, aki nekem született, álmaim férfija. Korrekten munkakapcsolat volt köztünk, de egy munkatársunk azt mondta, hogy megkérdezi XY-t, hogy Ágota tetszik-e neki, mert föltűnt neki, hogy rám nem úgy néz, mint munkatársra. Annyit válaszolt a munkatársnak, hogy “imádja a párját és ezzel mindent elmondott”.Semmit nem tett, nem mondott, de én is éreztem, ugyanakkor én se tettem semmit, mert tiszteletben tartottam, hogy párkapcsolatban él. Mégis valahol TUDTAM/!/, hogy Ő az!Októberben, mint a villámcsapás ért, mikor megtudtam, hogy egyik napról a másikra elköltözött a barátnője az ország másik végébe, ahol a szülei élnek. Ugyanakkor egyáltalán nem csodálkoztam, mert végig éreztem, hogy valaminek történnie kell!! Az nem lehet, hogy ennyi év magány után az utamba kerül pont olyan férfi, amilyet elképzeltem és ne Ő legyen az igazi! Viszont miután a barátnője elköltözött, Ő akkor elment a munkahelyről, még munkahelyi vita is kialakult köztünk. Azóta nem tudok róla. Néhány mailt küldtem neki, sms-t de nem reagált sehogy. Úgy vagyok vele, hogy megismert, tudja milyen vagyok, ha nem érintettem meg a szívét, akkor ennyit érek neki és Ő is ennyit ér nekem, el kell engednem, tévedtem. Viszont ha csörögne a telefonom és megkérdezné, hogy találkozhatunk-e, nagyon boldog lennék. Ő az a FÉRFI/!/ akivel el tudnám képzelni az életem! Az érdeklődési körünk is hasonló, az értékrendünk is, sok közös van bennünk. Optimista voltam, tudtam mit akarok, nyitott vagyok, váltottunk néhány mailt amikből megismert milyen nő vagyok és leírtam neki, hogy “tudom, hogy az én párom is úton van már, hogy hazaérjen és én várom!”
    Azt mondják az ismerőseim, hogy különleges nő vagyok kívül-belül, és ez taszítja a férfiakat. Maximum egy kalandot akarnak,/annyi nekem kevés!/ de engem igazán, és hosszú távon nem. Nem a megfelelő emberekkel találkoztam eddig szerintem! Várom a párom türelmesen, de egy bizonyos szint alá nem megyek!
    Ágota

    Reply
    • Eszter 2011. March 6. Sunday 14:19

      Szorítok Neked! Sikerülnie kell. Inkább senki, mint megalkudni, ezért vagyok egyedül én is! Nagyon szimpatikus amit leírtál!
      Sok sikert, türelmet és egy igaz szerelmet kívánok Neked!

      Reply
  8. K.Márta 2011. February 23. Wednesday 17:38

    Teljes mértékben egyetértek messzimama véleményével. Én 59- éves vagyok a hozzám illő férfiak fiatal lányokat keresnek. Engem pedig fiatal férfiak keresnek. Nem tudom miért. Én egy fiam korabeli férfit nem tudnék elképzelni partnerként.Azért, mert valaki fiatalos, ad magára és jól néz ki nem biztos, hogy fiatal srácokat akar.

    Reply
  9. Zsuzsa 2011. February 23. Wednesday 17:43

    Szia Andi ! Örülök, hogy ismét olvashatom okos, rendszerző gondolataidat.
    Társkeresésnél nálam tapasztalható akadályok közül a legfontosabb:
    l / Kisért a múlt,az érzelmi fittnesz állapotot nem tudom tartani. nagy az érzelmi hullámzás,gyakori az érzelmi fááááj… állapot.” Busszu, és csak azért is” nincsen .Társkeresésemben nincsen szerepe a megélhetési szükségletnek. l éve élek külön 3 hónapja
    váltam el.
    Érzemi sivárság, ür van bennem, Tartozni szeretnék valakihez.
    2./ Munka üzemmódban élek. Kevés az olyan hely, ahol kötetlenül beszélhetek
    társkeresővel. Felvettem a kapcsolatot a
    cronos társkereső szolgálattal, és azt láttam, hogy aki nekem tetszene, annak a személynek az “elvárásaiba” általában
    korban nem férek bele. Igy nem tudom Őket megszólitani. Tolakodni nem akarok, és gátlásosságom mindentől visszatart.Ennyiben summázhatom gondolataimat.

    Reply
  10. Mártus 2011. February 23. Wednesday 18:13

    Kedves Andi!
    A komfortzóna elhagyását rugalmasan kezelem. Én részemről a távolság nem akadály. A férfiak már ezt nem így kezelik. A kényelmi szempontok részükre sokkal fontosabbak.
    Az internetes társkeresés pedig többszöri nekifutás után is egyenesen katasztrófa.Az előzőekben leírtakat tudom én is ismételni csak, a kormbeli férfiak az 50-s korosztály, a fiatalabbakat keresi, még gyereket is akar sok esetben, de elfelejtenek tükörbe nézni sajna, hogy milyen igénytelenül, ápolatlanul, lelakottan néznek ki a valóságban, azt hiszik pénzzel minden megoldható. Nekik a nőkkel szemben maximális igényeik és elvárásaik vannak, de a nők bármit “kaphatnak”. Hát NEM!
    Nekünk is van igényünk, de gyomrunk is, bármi áron bárki nem kell.
    Pár évvel fiatalabb kapcsolatot még lehet vállalni, de a 30-40-s korosztály játékszerének lenni nem szerencsés.
    A regisztrált férfiak zömében vállalkozók. Reggeltől-estig a gép előtt ülnek, ez az életük, nem is vágynak a való világba kilépni, találkozni bárkivel is, ha esetleg már eljutni eddig a lépcsőfokig, vagy eltünnek vagy tuti, hogy valami nagy horderejű dolog tötrénik Velük és ezért tünnek el.
    Akkor kiderülne a valóság Róluk.
    A harmadik tipusú választék a házas illetve a nyitott kapcsolatban élő.
    Ő nyit csak a párja nem tud róla. 🙂
    Lehet, hogy van talán, esetleg nagyon kevés rendes férfi, de az titkolja. 🙂

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. February 24. Thursday 15:07

      Kedves Mártus!

      Igen,van némi igazság a meglátásaidban!

      A rendesek tényleg nagyon titkolják,hogy nem találunk rájuk!

      Ilona

      Reply
    • Eszter 2011. February 26. Saturday 13:14

      Mint ha a gondolataimat veteted volna papira, Az ápolatlanság, egy igen durva és taszító jelenség. És az, hogy sokkal fiatalabbat keresnek, de közben nem alkalmaznak ön vizsgálatot. Bizony rajtuk is meglátszik az idő csak azt szeretik nem tudomásul venni, és ez nem, nem egzisztencia függő.És a gyermek vállalás, hogyan akarják felnevetni? Egy gyermek20-25-évre vállalt elkötelezettség.

      Reply
  11. Marianna 2011. February 23. Wednesday 18:18

    Sajnos rám az első akadály jellemző. Nem tudunk túllépni egymáson. Se vele se nélküle.

    Reply
  12. kékesi gábor 2011. February 23. Wednesday 18:22

    A felsoroltak közül egyetlen problémával sem rendelkezek.A gond a hölgyek egy részével van(nem szabad általánosítani), nélkülözik a legalapvetőbb logikai elemeket az ismerkedésnél Hiába vagy nyitott és vágyakozó és értékes ,ha egy sivatagban dolgozol egy olajfúró toronyban(vagy egy tengeri fúrótornyon).
    A randi és kapcsolat bármely formája csak úgy jön létre ,ha találkozol fizikailag is valakivel. 10 találkozás beszélgetésből ,ha bejön egy vagy te leszel szimpatikus a másiknak,az már jó arány.Ha nem randizol csak elmélkedsz még az első lépcsőre se tetted rá a lábad!! Nekem is van egy kedves hölgy ismerősöm ,aki szenved a magánytól,pedig nincs egyedül(okos nagylánya van és annak meg aranyos udvarlója,)de úgy gondolj mégse regisztráltatja magát-pedig 10 perc az egész.Mire vár 42 évesen?Ekkor minden időhúzás csak elvesztegetett idő-talán 52 évesen rászánja magát?És kik közül válogathat?És még milyen messze van a találka ,milyen messze az igazi kiválasztása!Az én gondom,hogy szinte évente máshol dolgozom,de dolgozom a hazámban,ezért évente keresgélnem kell-szoktam is találni ,de ahhoz ,hogy hosszútávon találjak valakit tartósan 1 helyen kellene dolgoznom.Sportosan,függetlenül gyerek és elhagyott feleség nélkül(nálam nem a hormonok döntik el,gyerekvállalást hanem a felelősségtudat)életrevalóan,kultúraszeretőn mindig is fogok találni egy kedves hölgyet,mert kutyával,macskával,delfinnel csak a zakkantak próbálják meg pótolni a hiányzó társukat.Egy hónapig sem bírnám ki egy hölgy nélkül és aki kibírja az szeret egyedül lenni,csak még nem vette észre magán.(Nem a sexről van szó-mindig tartottam barátságot 1-2 hölgyismerőseimmel és tényleg csak beszélgetések ,sétálgatásokat kell alatta érteni.)Ha lenne megfelelő állandó kvalifikált munka egy közepes vagy nagyvárosban,az én gondom megoldódna.Nem azon kell meditálni ki vagy mi nincs hanem,hogy ki lesz,mert mindig van.Sok kedves ,szép ,értelmes nő van,jóval többen,mint azt gondolnánk,csak rejtőznek,mert ez az életformát nevelte beléjük a kommunizmus.A mai huszon-harmincéveseknek azért nincs ennyi gondjuk,mert a szabadságba születtek bele és nem hívták kurvának őket ha egyedül kezdeményeznek,utaznak,külföldi munkát vállalnak.

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. February 24. Thursday 15:21

      Kedves Gábor!

      Tehát az értékes hölgyek is rejtőznek!

      Vajon hogyan is találhatnánk egymásra,ha mind két fél részéről ez történik??!!

      A kedves hölgy ismerősöd pedig nem veszített sokat,ha nem regisztrált a társkereső oldalon.Én kipróbáltam 8 hónapig és rájöttem,hogy általában azok vannak ott,talán mindkét fél részéről(igaz én csak a férfi oldalt láttam)akik futó kalandot keresnek,vagy egyébként problémás emberek.Lehet van kivétel is,de én ez idő alatt egyet sem találtam,tehát rájöttem hogy semmi keresnivalóm ott!!

      Ilona

      Reply
  13. Dorka 2011. February 23. Wednesday 18:24

    Köszönöm a lehetőséget , hogy leirhatom a tapasztalatomat. 10 éve élek egyedül.Egy éve regisztráltam társkereső oldalon. 63 éves vagyok és sorozatosan 30-40 éves partnerek jelentkeznek. Előfordult , hogy 76 éves egészségileg meggyengült partner is bejelölt. Jó megjelenésű fiatalos hölgy vagyok és bár csábitó , hogy ki kell próbálni mit adhat egy fiatal férfi, még sosem fogadtam el.Arra vágyom , hogy olyan partnert találjak aki felvállalható és viszont , a család előtt is. Akivel el lehet menni szinházba , táncolni , nyaralni , bárhová. Ezek a korban egzisztenciában , külsőre elfogadható urak nálam fiatalabb cicákat keresnek. Hol vannak a 60 körüli pasik???

    Reply
    • Detti 2011. February 23. Wednesday 20:31

      Kedves Dorka!

      A hatvanas pasik otthon vannak és veszekszenek a nejükkel. 🙂 Vagy szeretőt tartanak. Negyven év körülit, ötven év körülit maximum. Sok közülük már impotens. Én egy ilyen fiatal, negyvenes cica vagyok, 24 évvel idősebb nálam az úr. Szeretem a figyelmét, az udvarlását, az ágybeli teljesítménye nem kimagasló, de az a sok kedvesség, szeretet, amit ad, nekem nagy ajándék. Velem egykorútól nem kapom ezt meg. Az úr pedig büszke arra, hogy ilyen fiatal nője van. Mindenki megkapja ebben a kapcsolatban, amit akar. Színházba a feleségével megy, táncolni lehet vele egy közösségben, ahova együtt járunk. Lehet vele hétvégenként remekül vacsorázni, néha ebédelni, attól függ, hogy ér rá. Viszont cserébe mindezért orális szexet vár. Ezt szerintem hatvanas hölgyektől nem kapná meg.

      Reply
      • Edit 2011. February 24. Thursday 03:06

        Ez a válasz nekem nagyon tetszett, több okból is.

        Reply
      • Randi Zsófi 2011. February 24. Thursday 08:25

        Felkaptam a fejem “az orális sexet vár” megfogalmazásán.
        Ez általában a hölgyek körében nem egy természetes velejárója a sexuáli együttléteknek? Csak ugy kiváncsiságból érdeklődöm? Ezért külön juttatást lehet, kell- felszámolnia adott Hölgynek?
        És ezért ténylegesen hálás a mai ötvenes korosztály?
        Lehet én tul olcsón adom – ugyanis semmit sem várok ezért – csak szenvedély (szerelmet) amit őszintén szolva…nem a megfelelő partnertől szeretném megkapni viszonzásúl – az orálsexért :)!
        Lehetne ezt okosabban is – szájalni – én ezidáig csak hátsó szándék nélkül, ösztönből, érzésből míveltem (40 éves szép, fitt nő vagyok) … változtatnom kelle talán, hogy jobban értékeljenek!
        Mi erről a korosztályombeli Hölgyek véleménye? Jutalom-e az orál sex – amiért jogos elvárásokat támaszthatunk, vagy szerves része az együttléteknek, amiért semmi plusz nem jár…?
        Várom a véleményeket…

        Reply
      • László 2011. February 24. Thursday 14:25

        Kedves Detti!
        Azt nem írtad hogy az orális szex nálad benne van az alapárba vagy az extrának számít,és felárat kell-e érte fizetni,lenyeléssel vagy arcra.Egyébként jó gyomrod lehet hogy egy ennyivel idősebb pasit orálisan kényeztetsz.A teljes együttlét bruttó árairól is írhatnál, hogy az idősebb pasiknak vagy idős hölgyeknek mennyit kell fizetni vagy költeni a fiatalra a nagy korkülönbség miatt.

        Reply
        • Magdi 2011. February 24. Thursday 20:38

          Ez..marha jó!:-D

          Reply
      • Évi 2011. February 25. Friday 16:16

        Dettinek!
        Nyers megfogalmazásodért alaposan megkaptad a magadét… Pedig csak leírtad a valóságot. Az pedig nagyon is igaz, hogy a feleség kötelezettségei közé nem tartozik az említett formáció. Sőt, az is ritkaság számba megy több évtized házasság után, ha egyáltalán van szex.A nős pasik meg mit keresnek házon kívül?..hát a boldogságot, amiről mindenütt hallanak, de otthon nem kapható.Ezért pedig irtó hálásak tudnak lenni.

        Reply
    • Gila 2011. February 24. Thursday 10:36

      Dorka,kérdésed:”Hol vannak a 60 körüli pasik???
      Válasz a soraidban: Ezek a korban egzisztenciában,külsőre elfogadható urak nálam fiatalabb cicákat keresnek.”

      Reply
  14. Judit 2011. February 23. Wednesday 18:41

    Kedves Andi!
    Én több mint egy éve lettem özvegy, de csak 2010. szeptembere óta vagyok társkereső oldalon.Szerencsémre még előtte olvashattam tartalmas és segítő leveleid, amiből sokat tanultam, de mégsem eleget. Többek között, hogy ismerkedni minél többet, “tölcsér-elv” stb. No ezeket ismerve is nehéz megtalálni az elképzelt Társat. Én nem panaszkodhatok, mert sorba akadtak olyanok, akikkel nemcsak leveleztem, hanem találkoztam is, sajnos én mindegyiknek tetszettem, megfeleltem volna nekik, de nekem egyik sem felelt meg sem külsőleg, sem belsőleg. Most 3 hete megjelent életemben a nagy Ő, akibe már a reg-lapja alapján is elég volt beleszeretnem, persze akkor még csak külsőleg, az emberi értékeket még nem ismerve. Ez személyes találkozásaink alkalmával pedig csak fokozódott bennem, és alig bírom ki a találkozásunkig. Sajnos állandóan rágódom magamban, hogy hamar hagytam a vadásznak elejteni magam, nem maradtam számára titokzatos, és nagyon nyílt lapokkal játszom, amivel tudom, hogy könnyen vissza lehet élni. Eddig Ő még nem tette, de tele vagyok félelemmel, hogy nem fog sokáig tartani, mert Ő az akit minden szempontból el tudok fogadni. (szellemi-,testi-,lelki harmónia). Úgy érzem, hogy 59 évesen már nem tudok megváltozni, nagyon őszinte vagyok, és kiadom magamat, ahelyett, hogy harcolnia kellene értem. Lehet, hogy rosszul látom ezeket a dolgokat, ezért kérem Andika a segítségedet, tanácsodat, hogy ha már ilyen hamar megadtam magamat, hogy lehet helyrehozni? Kevésnek tartom a heti 2-3 talit, az is már csak az én lakásomra korlátozódik. Várom válaszodat. Üdv. Judit

    Reply
    • Gila 2011. February 24. Thursday 11:29

      Kedves Judit!
      Én 58 éves vagyok,megéltem már ezt-azt, jót és rosszat egyaránt.Volt egy idő, amikor foggal körömmel ragaszkodtam a nagy Ők-höz.Szinte rátelepedtem,annyira féltem,hogy elhagy.Tíz éve tudom,ez volt a legrosszabb,amit tettem.Azóta másként cselekszem.Nem akarom osztani az észt, mert abból néha nekem is kevés van, de…soraidból kitűnik,hogy túl reagálod a történteket.Ne legyen lelkiismeret furdalásod,ha a (szellemi-,testi-,lelki harmónia)megvan köztetek.Változtass azon,hogy csak a lakásodban találkoztok! Találj ki olyan programot,ami mindkettőtöket érdekel.Nem tudom melyik városban élsz,de adj neki randit,hívd el egy múzemi sétára,koncertre, kiállításra.Ott találkozzatok, és utána együtt mehettek haza.Vagy találkozz vele a nyílt utcán, sétáljatok,nézelődjetek üljetek be egy cukrászdába,vesd be a női fortélyokat,és menj haza egyedül.Meglásd feléled benne újra a vadászszenvedély! Keress az interneten,sok ingyenes program van.Ha ezt megteszed és a nagy Ő belemegy,már nyert ügyed van! Ha nem megy bele és csak a lakásodban érzi jól magát veled,akkor…én tudom a választ,de te gondolkozz el rajta,jó az neked?Ne gyötörd magad azzal,hogy hagytad magad korán levadászni,mert megérzi,és előbb utóbb elmenekül.

      Reply
    • Bódis Ákos 2011. February 24. Thursday 21:22

      Kedves Judit!
      Ha Gilával nem értjük nagyon félre a leveledet, akkor ezek szerint belecsöppentél egy szexpartneri kapcsolatba.
      Szerintem is Gilának van igaza, és ki kellene ugrasztani a nyulat a bokorból:-)
      Persze csak akkor, ha valóban kíváncsi is vagy rá.
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
  15. Monika 2011. February 23. Wednesday 18:49

    Kedves Társkeresők!
    Miért is van az, hogy mi, nők mindent megteszünk azért, hogy kialakíthassunk egy jó kapcsolatot: szépek, ápoltak legyünk, okosak és intelligensek, – legyen megfelelő önértékelésünk, de legyünk toleránsak a férfi minden hibájával, – aki nem magában, hanem bennünk keresi egyfolytában azt a hibát, ami voltaképpen őbenne van, csak ránk vetíti, mintha mi lennénk hibásak az ő sikertelenségéért, rendetlenségéért, ápolatlanságáért, türelmetlenségéért, szeretetre, szerelemre való képtelenségéért…? Mi viseljük el nyugodt lélekkel, hogy csak neki lehet véleménye, – azt nekünk meg kell hallgatni,- de ha netalán nekünk más véleményünk lenne, azt jobb, ha el sem mondjuk, mert vagy nem hallgatja meg, vagy azonnal hülyeségnek titulálja, és közli, hogy neked semmit sem lehet mondani…
    Mondjátok, hol van olyan férfi, aki kedves, figyelmes, és képes betartani a demokrácia játékszabályait, és nem egy despota-ként viselkedik?
    Köszönöm, hogy meghallgattatok, M.

    Reply
    • Detti 2011. February 23. Wednesday 20:43

      Kedves Monika!

      Aki nem despota, az meg anyámasszony katonája. Az jobban tetszene? A férfiak szeretik kézben tartani a dolgokat, irányítani. Egy okos nőnek meg kell találni a módját, hogy tudja irányítani a férfit anélkül, hogy kilógna a lóláb. Egy aranyszabályban van : direkt módon tilos az urakat utasítani, attól megvadulnak. Az urak általában szeretnek enni, szeretik önmagukat dicsérni, hőstörténeteik kiapadhatatlanok, a legtöbbjük pedig szereti a szexet. Elég egyszerű lények alapjában véve. :-)Mindenki maga dönti el, miből nem enged. Vannak dolgok, amikben viszont engedni kell. Nem nagy dolgokban, kisebbekben, ami még nem okoz nagy zűrzavart a kapcsolatban. Ha meg kibékíthetetlen az ellentét, odébb kell állni. Én így tettem, azóta találtam olyan barátot, aki ad a véleményemre, néha vitatkozunk, de az is jó, mert sosem durvul el a dolog, a tárgynál maradunk, nem padig egymás ócsárlása folyik egy idő után. Tudunk beszélgetni mindenről. Egy nyitja van a dolognak, nem élünk együtt. Szükségünk van az egyedüllétre is.

      Reply
    • Ilona(Ica) 2011. February 24. Thursday 15:32

      Kedves Monika!

      Érdekes kérdések és van ilyen sajnos!
      Jó lenne,ha megkapnánk a választ ezekre a kérdésekre!!!

      Ilona

      Reply
  16. K. Ferenc 2011. February 23. Wednesday 19:00

    Kedves Andi!!! Először is nagyon örülök, hogy újra olvashatom a levelét. Nekem leginkább a 2-es,illetve a 3-as pontokkal van gondom,de igyekszem tanulni.Végig olvastam a hozzá szólásokat. Volt közte egy amiben a kedves hölgy írja, hogy a neki bejövő pasik álltalában diplomásak ez a másik nemre is igaz legalább is az én esetembe.Azért én nem adom fel továbbra is alkalmazom a tölcsér elvet,és gyüjtömaz információkat.Tisztelettel FERENC

    Reply
  17. Klara 2011. February 23. Wednesday 19:10

    Ma voltam épp ezert egy szakembernél és azt mondta, hogy az nem normális, hogy 8 eve egyedul vagyok, es nemtudok társat találni. Azt javasolta, hogy keressek egy boszorkányt, aki megszabadit a férjemtol, aki lehet h fogva tart.

    Par nappal elobb egy kineziologusnal voltam, aki meg azt tanacsolta,hogy hogy higyjem el szép,okos es szeretheto vagyok.

    Tudom, hogy szép, okos és szeretheto vagyok, de nincs az ismerettségi goromben egy boszorkány, aki garantalja hogy mágiával a volt férjem kotelékétol megszabadit.

    Nos, mi a véleményetek?

    Reply
    • Detti 2011. February 23. Wednesday 20:14

      A véleményem, hogy ez hülyeség. Te tudat alatt még mindig kötődsz a volt férjedhez. Nyilván ez meghatározza a viselkedésedet. Ezt érzik rajtad a férfiak. Ez pedig visszatartja őket. Nem szeretik, ha érzik rajtad a vetélytárs “szagát”. Aki ennek ellenére szóba áll veled, az meg nem hosszú távra tervez. Tehát el kell kezdened úgy viselkedni, mint aki tényleg partnert keres.Ez csak akkor fog menni, ha átprogramozod az agyad, a tudatod. Ilyen egyszerű. Viszont mindenféle hókuszpók jól fog keresni rajtad, ha te nem segítesz magadon. A döntés a te kezedben van.

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. February 24. Thursday 15:35

        Teljes mértékben egyet értek Dettivel!!

        Jóságos ég,mik vannak!!

        Reply
    • Gábor 2011. February 23. Wednesday 20:28

      Én azt mondom, hogy szakember is van jó, na de azt megtalálni?
      Nyilván való, hogy te egy kevésbé jó szakembernél jártál.
      Azt vallóm, hogy egy régi szerelemet, csak egy új válthat fel / törölhet. És hogy az új mikor jön? Ezt szeretnénk itt mi mindannyian tudni.
      Tudod, szerelmet a szakember sem adhat, vagy pótolhat, ha csak nem magába a terapáutába szeretünk bele.

      Reply
    • Bódis Ákos 2011. February 23. Wednesday 23:02

      Kedves Klara!
      Magyarországon, már 1756-ban az utolsó boszorkányt is elégették:-)

      A kineziológusnak higgy: szép, okos és szerethető vagy!
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
    • Margit 2011. February 24. Thursday 19:03

      Keresgélj és ne add fel!!
      Én is így voltam vele, majdnem 6 éve váltam el, és tényleg nem igazán tudtam elszakadni a volt férjemtől, pedig így utólag visszagondolva nem sokat ért a házasságunk, na mindegy.
      Regisztráltam egy társkeresőn és kaptam a leveleket, volt egy akivel talán hetente váltottunk levelet, de csak pár mondatban.
      Fényképe nem volt, csak azt tudtam magas, mackós testalkat, soha nem tetszettek az ilyenek.
      Ma sem értem miért megadtam neki a telefonszámomat, és másnap felhívott, akkor én elvesztem mikor meghallottam a hangját,és másnap találkoztunk,de csak egy rövid ideig beszélgettünk, és én akkor azt vártam hogy érjen már hozzám, nyilvános helyen voltunk, tehát csak arra vágytam hogy fogja már meg a kezem vagy érintse meg.Nem emlékszem hogy valaha is volt ilyenben részem.Közeledem az 50 felé csak azért írom.
      Volt már valakinek ilyenben része vagy csak nem vagyok normális???

      Reply
      • Liza 2011. February 24. Thursday 23:29

        Kedves Margit! Én azt mondom a szerelem nem korfüggő.Válásom után sokáig voltam egyedül.Találkoztam egy nálam 20 évvel idősebb férfival.Volt a szemében valami…
        Négy évig voltunk együtt.Mindketten ujra fiataloknak éreztük magunkat.Már négy éve,hogy nem él..ha rágondolok,még mindig úgy érzem:itt van velem.Most 60 vagyok,keresem a társam-” Ő ” sem akarná hogy egyedül maradjak. A szerelem örök higgyjétek el.Már tudom, ezt az érzést először magunkban kell kifejleszteni,azután megtalálni a megfelelő egyént akire kivetítjük

        Reply
        • Ilona(Ica) 2011. February 27. Sunday 13:55

          Kedves Liza!

          Én is egyetértek”A szerelem örök” az érzés sokakban meg van,csak a megfelelő társ hiányzik!
          Ilona

          Reply
      • Gina 2011. February 27. Sunday 17:30

        …na és hogyan folytatódott tovább, kedves Margit ?…..egyébként persze, hogy normális vagy, mindannyian ilyen találkozásra várunk, na és arra, hogy viszonozva legyen ez az érzés.

        Reply
      • Detti 2011. March 2. Wednesday 09:03

        Kedves Margit!

        Remélhetőleg mindannyiunknak volt már ilyen érzése, amiről te írtál. Ez lehet a szerelem. :-)A szerelem pedig azt hiszem, csak ész nélkül jó. Nem csoda, hogy felmerült benned a kérdés az elmeállapotoddal kapcsolatban. 🙂 Általában azt hallom a férfiaktól, hogy ne közelítsek, mert eszüket vesztik. Annyira viszont a volt férjemen kívül még egy sem kergült meg, hogy velem akarjon élni. A legtöbben valamiféle időzítési gondról beszélnek, ha nem lennének már házasok, stb. Kifogás mindig van. Úgy látom, a férfiak sokkal nehezebben lépnek ki a megszokottból. Szeretőt tartanak kiegyensúlyozásként.

        Reply
  18. Szelli 2011. February 23. Wednesday 19:14

    Sziasztok!

    Én most zártam le egy 30 éves kapcsolatot (ebből 24 év volt a házasság).A meditáció nagyon sokat segített az elengedésben. Megtanultam, hogy a legfontosabb, hogy SZERESSEM ÖNMAGAMAT, mert amíg ez nem megy, addig nem tudok mást sem úgy szeretni, ahogy az neki jó lenne. Csak akkor kaphatok, ha adni is tudok, de ez nem jelent önfeláldozást vagy alárendeltséget, épp ellenkezőleg. Csak akkor tisztelhet bárki, ha tudok NEM-et is mondani. Tévhit, hogy akkor fognak szeretni, elfogadni, ha megfelelünk mások elvárásainak. Épp ezzel váltjuk ki, hogy ne tiszteljenek.
    Nagyon fontosak a pozitív elvárások. A félelmeink gátolnak meg sok mindenben bennünket. Amint ezeket elengedjük és nagyon tudatosan pozitív dolgokra gondolunk, átérezzük a számunkra kellemes szituációt, de nem akarunk görcsösen, akkor előbb-utóbb megteremtjük a vágyott társat vagy helyzetet vagy amit szeretnénk.
    “messzimamá”-nak üzenem, hogy ne veszítse el a HITét, mert ha elhiszi és méltónak is érzi rá magát, meg fogja kapni a hozzá illő társat. Lehet, hogy 99 olyan férfival találkozik, aki nálánál fiatalabb nőt akar, de ha engedi, akkor rá fog találni az az egy, akinek épp ő kell a 66 évével. Nem rég olvastam egy könyvet a 40 év felettiek pártalálásáról. Igenis van esély 50,60 év felett is a párunk megtalálására.
    Reiner Imrét is a pozitív hitre és kitartásra bíztatok, hisz láttam már nagyon boldog párokat, ahol az egyik fél mozgáskorlátozott volt és igenis el tudta ezt a tényt fogadni a párja. Lehet, hogy ér néhány csalódás, de ha igazán hisszük, eljön egyszer az az EGY hozzánk illő társ is. A többiért meg úgysem kár, hisz nem voltak hozzánk illők.

    Reply
    • Gina 2011. February 27. Sunday 17:36

      Minden szavad aranyat ér, kedves Szelli. Te melyik meditációval érted el ezt a pozitív hozzáállást….rám férne.

      Reply
      • Detti 2011. March 2. Wednesday 09:30

        Kedves Gina!

        Igazából a meditációhoz csend kell, egyedüllét és a te akaratod, hogy merj, tudj befelé nézni. Bármit is látsz meg magadban, ami zavar, azon kell túllépned. Irigység, féltékenység, harag – én ezeket láttam magamban. Aztán eltűntek, egy csúnya betegséggel távoztak. Tudatosan keresem a helyeket, időpontokat, amikor egyedül lehetek otthon vagy bárhol és “beszélgetek” magammal, keresem a megoldást magamban. Ez viszont nem azonos a hibák kizárólag önmagunkban való keresésével. El kell oda jutni, hogy felismerd azt a helyzetet, ami számodra zsákutca, ami nem visz téged előbbre és atz keresd, amiben te jól érzed magad. Ehhez kell viszont a bátorság, hogy kilépj a számodra rosszból. Muszáj ezt megtenni, különben bezárkózott, megkeseredett, magányos leszel. Eleinte érdekes ez, én alig ismertem magamra, a környezetem sem örült, megpróbáltak visszanyomni. Kevés emberi kapcsolat maradt meg a régiek közül, lettek újak más minőségűek. Pontosabban olyan minőségűek, amilyet szerettem volna. Hogy érthető legyen, most szerető vagyok, aztán már jön valahol mélyen az igény egy szorosabb kapcsolatra. Fontos tanulság volt számomra, hogy semmit, senkit nem lehet siettetni, nyitott szemmel kell járni és időben kilépni onnan, ahol nekem nem jó. Az élet hozza a lehetőségeket a váltásra, legyen ez munka- vagy társkeresés. Elmondhatom, hogy nyertem. Most már az új énemmel keresem a társam.

        Reply
    • Ilona(Ica) 2011. March 2. Wednesday 09:32

      Kedves Szelli!
      Teljes mértékben egyet értek veled!Sokkal több lenne az esélyünk,ha egyre többen gondolnánk hasonlóan ezeket!

      Sokan elindultunk már egy ilyen jellegű fejlődés útján és ez egy nagyon jó kezdet!

      Üdv:Ilona

      Reply
  19. Baba 2011. February 23. Wednesday 19:31

    Szia Andi!
    Köszönöm tanulságos gondolataidat Andi, jó olvasni, tanulni belőle, de lehet nem vagyok jó tanuló?
    Talán a leválás ami nekem nehezen megy már 8 hónapja nem volt senkim. Az előző 9 éves kapcsolatom, nagyon szerettem, pedig nem laktunk együtt, de volt kihez tartozni, szex, utazás, séta, kirándulás, színház, stb.
    Igen messzemenően egyetértek több sorstársammal,(Timi, Kriszti, messzimama) habár már nem vagyok fiatal, de jól tartom magam, fiatalos gondolkodásom is, jól tudok kommunikálni, igaz vidéken élek és ez nagyon nem mindegy. A férfiak lusták, vagy a pénz motiválja őket? Még ha én utazom a randi színhelyére, mert épp dolgom is volt ott, akkor sem biztos, hogy összejön a személyes találkozás, és még én vagyok a “kapkodó, pörgős”, nem szeretik a spontán dolgokat sem.
    Aki nekem tetszene én nem jövök be neki, vagy fordítva.
    Biztos rosszul választok?
    No akkor mit tegyek, segítsetek! Baba

    Reply
    • Detti 2011. February 23. Wednesday 19:46

      Kedves Baba!

      Te sok mindent nem tanultál meg a pasikról.A legfontosabb szabály, hogy úgy érd el, amit te akarsz, hogy a pasi ezt ne vegye észre.Ők nem bírják, ha egy nő spontán, ha a nő talál ki valamit, ami nem az ő fejükből pattant ki. Az igényeinket meg kell változtatni. Nem lejjebb adni, de nem szabad csak sarkosan egy típusú férfit keresni. Persze mindenkinek megvan, ami vonzza, ami belénk van kódolva, de ki kell próbálni mást is, ami még belefér. Mert jelentkezők mindig vannak, ki direkt, ki óvatos. Belőlük kell válogatni.

      Reply
      • F Roland 2011. February 24. Thursday 21:13

        Szia Baba én bírom a spontán nőket mert én is egy spontán ember vagyok. mert legyen egy nőnek önálló gondolata nem egy rossz dolog. Üdvözlettel Roland

        Reply
        • Detti 2011. March 2. Wednesday 09:31

          🙂 Tulajdonképpen ezzel a levelezgetéssel meg is oldódik néhányunk társkeresése. Már csak azt kellene lehetővé tenni, hogy elérhetőségeket cseréljetek.

          Reply
  20. Detti 2011. February 23. Wednesday 19:41

    Megnéztem, mik az akadályok. Rám a kísért a múlt igaz. Ennek ellenére, úgy látom, okosabb lettem a múlttól. Figyelem a pasikat, nem hajtom el azonnal, aki a volt férjemre emlékeztet, ha jó pasi, jó az ágyban, kedves, a kedvemben jár, intelligens. Viszont amint elkezd sírni, hogy nincs pénze, nem tud eljönni értem 5 km-t kocsival, ott már jelez a vészcsengőm. A magukat sajnáltatókkal szintén nem foglalkozom. A tipikus anyuka kisfia negyvenakárhányéves fejjel szintén nem érdekel. Ők azok, akiket rögtön elküldök. Szerintem a múltból tanulni kell, nem félni tőle, hanem figyelni a jelenben, hogy ne ismétlődhessen meg a hiba még egyszer. Másik észrevételem, hogy meg lehet tanulni anélkül is együtt lenni valakivel, hogy a szerelem elvakítana. Észnél kell lenni, akkor nagy baj nem történik. Hamar kiderül, ki közelít pénzért, ki jön valóban a személyiségemért.

    Reply
  21. katalin 2011. February 23. Wednesday 19:47

    Az akadályok számomra a bizonytalanságok! Ha nekem megtetszik valaki szimpatikus lehetek e én is számára? És mi van ha megint nem jön össze? Hogyan adjam tudtára ,hogy nagyon tetszik?Miért nem keres ha szimpatikus vagyok neki?Tele vagyok bizonytalanságokkal!
    Üdv! Sok sikert mindenkinek!

    Reply
  22. Gábor 2011. February 23. Wednesday 19:55

    Bármennyire is hiányzik a társ, és hiába teltek el évek „ő” óta, én tisztában vagyok magammal, vagyis azzal, hogy mi gátol a társkeresésben.
    Lényegében ezeket fogalmazza meg a cikk.
    sajnos én már hiszem, hogy nekem többet nem lesz társam, egyszerűen képtelenségnek tartóm. Lehetetlenségnek tűnik, de legalább bevallom, hogy ezzel így vagyok.
    Ezen okból nem is keresek társat, teljes mértékben rábíztam ezt a dolgot a sorsra, a véletlenre. De, ennek ellenére nagyon szívesen beszélgetek a társkeresésről, cserélek gondolatokat, hisz foglalkoztat a téma, mert jobb volt kettesben szeretetben, mint most egyedül.
    Nagyon jó ez a cikk, és valóban rávilágít a blokkokra, az akadályokra, és ezért azt gondolom első, hogy fel és beismerjük ezek tényét.

    Reply
    • Bea 2011. February 27. Sunday 09:27

      Szia!

      Én is ugyanígy érzek! Éppen ezért nem keresek jóidje társat. Tőlem távol áll a tölcsér-elv, vagy a “marketing” alapokon történő társkeresés. Persze, lehet, hogy ez működik valakinek. Viszont a problémámat jól tükrözi az itt (is) hozzászóló férfiak száma és LEVELEI.
      Ennek ellenére én is szívesen olvasom a blogot, és a hozzászólásokat. Érdekel mások véleménye, meglátása. Tanulságos…
      Üdv.

      Reply
  23. Katalin 2011. February 23. Wednesday 20:21

    Kedves Andi,

    örülök, h. folytatódik a párbeszéd…!
    Átgondoltam a 4 lehetséges gátló tényezőt,nálam is val.színű egy 5. lehet a ludas.Nyitott vagyok az ismerkedésre, de nem tolakszom, nem nyomaszt régi emlék, nincs rossz véleményem a férfiakról(pontosan olyanok, mint a nők-emberek), nem érdekel az másik anyagi helyzete, végzettsége, még sincs tartós kapcsolatom.Pedig erre vágyom, de nem minden áron! Volt 1, de el kellett ismernem, h.nem ér annyit a folytatása, mint amit vesztek vele érzelmileg, ha együtt(?) vagyunk.Jó volt együtt lenni(a szex is remekül működött a nagy korkülönbség ellenére-a férfi jóval fiatalabb volt).Egy hibája volt a dolognak:nem éreztem társnak semmilyen téren!Ha 2 hónapig vidéken volt, eszébe sem jutottam csak akkor, mikor vissza jött a városba.Úgy fogalmaznék, az előadás érdeklődés hiányában elmaradt, azaz véget vetettem a részemről:nem válaszolok, ha ír. Érdekes, amióta ilyen passzív vagyok, fokozódik az érdeklődése.Én ezt nem számításból teszem, de ami nem jön belülről, azt nem lehet erőltetni. Ezért léptem ki belőle, s olyan kapcsolatra vágyom, amit mindkét részről őszintén szeretnénk.Nem érdekes, h. fizikailag nincs állandóan 2 ember közel egymáshoz, azt lehet érezni, ha valódi az érdeklődés, vonzalom.
    Gábor írásához 1 gondolat-megfelelő társnál nem probléma a távolság.Persze csak akkor, ha jól választunk.Egy érv e mellett:együtt lakva, sőt együtt dolgozva is rengetegen csalják a másikat, pedig ezt így elég nehéz kivitelezni.
    Azt javasolnám Gábornak(könnyű másnak tanácsot adni), h. gondolja át, lehet, h. ez csak kifogás a részéről-tudat alatt. Valami más oka lehet a komoly kapcsolat hiányának, nem a távoli m.helyek. Az is lehet, h. még nem találkozott olyan hölggyel, akivel igazán jól érzi magát, és ez az érzés kölcsönös lenne.( Ez csak 1 szerény ötlet, hátha segít!Én is elfogadom bárki észrevételét,hátha segít:-)
    Sok sikert kívánok Mindannyiunknak ! 🙂

    Reply
    • Gábor 2011. February 23. Wednesday 20:40

      Kedves Katalin, jól esik, hogy hozzám „szóltál”, nagyon kedves tőled, de nem igazán értem.
      Távolság? Én nem írtam semmit a távolságról (vagy igen?), de tény, hogy jobb ha itt van az illető a szomszéd utcában:-)))
      Arról írtam, hogy a „hitem” oly mondom alakult át a válásom óta eltelt évek alatt, hogy már abban hiszek, hogy többet nem lesz társam. És ezt a hitemet jó sok érvel meg is támogattam, képeltessen szólva építetem rá egy erődöt.
      Persze jó lenne, ha jönne egy „ angyali nő” aki egy pillanat alatt eltörölné ezt az „erődöt”, ez ár csoda lenne.
      Közel a negyvenhez, már valóban olyan vagyok, mint egy izé, nem is tudom mi, „kisgyerek”. Vagy csak nem jött el még az én időm? Ki tudja, talán az égiek.
      Szép estét! 🙂

      Reply
      • Kata 2011. February 23. Wednesday 23:40

        Kedves Gábor!
        Nem hiszem, hogy közel a 40-hez végleg le kéne mondanod arról, hogy megtaláld a magadhoz illő társat. Persze, ha Te magad feladod, mert nem tudod elengedni a volt párodat, akkor nem csodálkozom, hogy így gondolkodsz. El kell döntened, hogy valóban szeretnél-e valakivel megismerkedni, vagy inkább abban reménykedsz, hogy visszahódíthatod volt kedvesed. Nem ismerem a kilátásaid, de ha ez lehetetlen, akkor jobb volna bezárni a kaput és kinyitni egy újat, hogy lehetőséget adj arra, hogy valaki be is kopogjon rajta.
        Tudom, hogy nehéz, hisz én is ugyanebben a helyzetben voltam. Igaz a múltamat már lezártam, de mégis félek az új lehetőségtől. Igaz nagyon sok választásom nem volt, mert mint az előttem szólok megírták – a jelentkezők zömmel nagyon fiatalok, akár gyerekeim is lehetnének és ők nem társat, hanem inkább diszkrét szex kapcsolatot keresnek.
        Szóval ne add fel, de görcsösen ne is keress, legtöbbször akkor köszönt az emberre a szerencse, amikor nem is számít rá. Kívánom, hogy minél előbb eljöjjön ez az idő és megtaláld azt, akit szívedbe be tudsz fogadni.
        Sok szerencsét hozzá.

        Reply
        • Gábor 2011. February 24. Thursday 13:01

          Érdekes gondolatok jutnak eszedbe rólam. Az exemet nem lehet, és nem is kell vissza hódítani. Ő már különben sem az a nő, aki akkor volt, ő már csak a múltamat képezi. Az életünk teljesen más irányba ment el, és nem is láttam már jó másfél éve.
          Én nem félek az ismerkedéstől, a kapcsolatok kialakításától, de az életkörülményeim annyira megromlottak az utóbbi időben, hogy nem lenne korrekt így ismerkedni, és nem is hiszem, hogy ismerkedne velem bárki ebben a helyzetben.
          Persze, vágyom társra, és bizony nekem is meg vannak a fránya elvárásaim a leendő társsal szemben, hisz jobbat akar mindig az ember, mint amilyen az előző párkapcsolata volt.
          Nyitott vagyok, de nem hiszem, hogy lesz még társam, mert most még azt sem látom, miként tegyem rendbe az életemet és azt sem tudom meddig tart, míg rendbe jön.

          Reply
      • Katalin 2011. February 24. Thursday 20:38

        Kedves Gábor,
        a technika és a sors összekevert mindent-és minket is.
        Az történt pontosan, h. szerdán 19.50 körül kezdtem el 1 hozzászólást Randi Andi leveléhez, és hozzáfűztem 1-2 gondolatot Kékesi Gábor írásához is. 20.21-kor ment el a válaszom, s ekkor láttam csak a Te írásodat. (Azért nem használtam Gábor vezeték nevét, mert nem volt kivel összekevernünk.) Valljuk be, elég kevés esélye volt annak, h.amíg írok, az idő alatt még egy Gábor kerül a képbe. Hát, ez történt-remélem, nem okoztam nagy bonyodalmat vele ! 🙂
        Amíg lehetetlennek tartod, h. társra találj, addig biztosan nem is lesz-legalább is nem lesz benne köszönet. Ha változik a hozzáállásod, akkor már van esélyed, de még akkor sem lesz rá semmi garancia! És amennyiben erődöt építettél, akkor ezt Neked illik – és kell is – lebonthatod, nem várhatod senkitől, hogy eltörölje.Magunk korlátait csak mi tudjuk megszüntetni, senki más – nem könnyű!
        A megromlott életkörülmények miatt pedig kár aggódni, én már az előző témában is leírtam Randi Andinak a véleményem:vagyunk egy páran, akinek nem a pénz, lakás, kocsi számít, hanem az ember, s h. tud-e társ lenni a szó valódi értelmében. Rengeteg minden van, amit két ember egymásnak adhat a pénzen, vagyonon kívül. ( gyermekek vannak?)
        Az nagyon jó, ha előbb rendbe szeretnéd tenni az életed, de ha ezek anyagiak, akkor nyugodtan gondolkozz csak párkeresésen! Legrosszabb esetben lemaradnak a számító, pénzéhes nők, már amennyiben vannak ilyenek ?!
        Fel a fejjel – Kati

        Reply
        • Gábor_40 2011. February 25. Friday 12:06

          Kedves Kati, enged meg, hogy idézzek tőled:
          „A megromlott életkörülmények miatt pedig kár aggódni, én már az előző témában is leírtam Randi Andinak a véleményem: vagyunk egy páran, akinek nem a pénz, lakás, kocsi számít, hanem az ember, s h. tud-e társ lenni a szó valódi értelmében.”

          Köszönöm! Ilyent sem olvastam még egy nőtől, inkább az ellenkezőjét. Ebből is látszik, hogy te több vagy mint nő, egy igazi hölgy!

          Reply
          • Katalin 2011. February 25. Friday 21:42

            Kedves Gábor, már megérte, h. így “összekeveredtünk” a levélírás közepette – ilyen szép szavak jól jönnek ám a szűkebb napokon !
            Pedig kérés nélkül osztottam az észt, nem voltam benne biztos, hogy jó néven veszed majd. Nemcsak leírtam, de így is gondolom, s így is élek. Volt olyan, aki ki is használta, ezért IS fejeztem be a legutóbbi kapcsolatot.
            Ha van hozzá türelmed, keresd ki Randi Andi előző vitaindító levelét, meg fogod találni a hozzászólásomat (3-4 hete kb.)
            Szép hétvégét kívánok Neked – Kati

            Reply
          • Gábor_40 2011. February 25. Friday 21:56

            Katalin,

            Körbenéztem, de nem találtam. Melyik témakörben kutakodjak?

            G.

            Reply
          • Katalin 2011. February 26. Saturday 15:45

            Gábor, nem találom – lehet, h. eltűnt az éterben.(Úgy emlékszem, h. az Idősebb nő fiatalabb férfi vitaindítóhoz kapcsolódott.Ha meglesz, megírom.) Még arra is emlékszem, h. egy férfi ecsetelte, h. ha rosszabb anyagiakkal rendelkezik, egyáltalán nem állnak vele szóba a nők, mert komoly feltételekkel indulnak már az elején, a bemutatkozásnál (társkereső oldalakon).Volt közöttünk, aki cáfolta ezt, de többen bizonygatták, h. mennyire fontos az anyagi biztonság.
            Lehet, h. volt régebben másik téma is, de egyenlőre eddig tudtam visszanézni a kommenteket. (Volt egy Gábor nevű hozzászóló a már említett témában, az Te voltál?)
            Még mindig szép hétvégét kívánok Neked _ Kati

            Reply
          • Gábor_40 2011. February 26. Saturday 22:33

            Észrevettem, hogy itt sok Gábor felhasználó van és keverednek a dolgok. Hogy kinek, milyen az anyagi háttere azt nem tudom, az enyém az pocsék, pedig rengeteg energiát fektetek abba, hogy javítsak a válás után bekövetkezett helyzetemen, de mintha valami felsőbb hatalom nem engedné, vagy nem is tudom. (elátkoztak? Ha, van ilyen…)
            Azt én is megtapasztaltam, hogy a hölgyek azokat a férfiakat részesítik előnyben, akik anyagi és erkölcsi biztonságot tudnak nyújtani a számukra. Én még véletlenül sem szeretnék azért társat, hogy az eltartson, persze adódhatnak élethelyzetek, amikor mégis így alakulhat. Én azon emberek közé tartozom, aki, amikor párt, társat keres magának, akkor nem azt nézem, hogy mit dolgozik, mennyi a fizetése..stb.
            Természetesen jó lenne, ha a nehéz helyzetem ellenére lenne aki támogat egy öleléssel, jó szóval, csókkal, biztató szavakkal, hisz én is megadnám ezt annak akik szeretek. (férfiasan bevallom, ez hiányzik a legjobban a mindennapjaimból) De, nem várhatóm el senkitől, hogy a mostani helyzetemben társának válasszon. Mondjuk, ha valami sorsfordulat alapján mégis szegődne mellém egy társ, aki elfogad és akit viszont el tudok fogadni, annak természetesen örülnék. De, lássuk be, ennek 1% esélye van, mert napjainkban kevés egy kapcsolathoz a forró ölelés, egy szép szó, egy szál virág. A nőknek ennél több kel, legalábbis a harmincas hölgyeknek. (tisztelet a kivételnek)
            Kedves tőled, hogy így elbeszélgetsz velem.

            Reply
          • Katalin 2011. February 27. Sunday 09:37

            🙂

            Reply
          • Katalin 2011. February 27. Sunday 13:36

            Kedves Gábor,
            Igazad lehet, “a nőknek ennél több kell, legalább is a harmincasoknak” ! Nem is vagyok harmincas, nyilván azért gondolkodom másként.:-)
            De valamit valamiért. Van úgy, h. a bölcsességet az idő múlásával szerezzük meg-ezért is más az értékrend később.
            Sok sikert minden szempontból neked, bár látom, h. nálad elsődleges az anyagi biztonság megteremtése – csak nehogy a lényeg vesszen el közben!( Ebben az estben olyan nőre kell koncentrálni, akinek szintén az anyagiak az elsődlegesek, mert kell valami közös.:-)
            Minden jót – Kati

            Reply
          • Katalin 2011. March 7. Monday 09:43

            Remélem Gábor, nem voltam bántó…most így visszaolvasva felmerült bennem.Pusztán összegeztem a véleményem, mert egyre csak azt éreztem ki a szavaidból, h. az anyagi stabilitás elsődleges. Egy nagy kockázata azért van a dolognak-szerintem-, pár év múlva, mire az ember esetleg egzisztenciát tud teremteni, a mai harmincasok már negyvenesek lesznek.Ez önmagában nem baj, csak nagy valószínűséggel már nincsenek egyedül.Ekkor fordulni újra a harmincasokhoz…nem biztos, h. eredményre vezet.
            Tehát fontos az idő tényező, hidd el!!!:-)

            Reply
        • Ilona(Ica) 2011. February 26. Saturday 14:20

          Kedves Kati!

          Szépek és érdekesek ezek a gondolatok,csak legyen elég bizalmunk legyőzni ezeket a korlátokat,bizni egymásban,mert szerintem is az ember,az emberi értékek a legfontosabbak!
          Ilona.

          Reply
      • Liza 2011. February 25. Friday 00:10

        Kedves Gábor olvasgatom a gondolatok cseréjét.Örülök,hogy férfi is van közöttünk.Jó olvasni,az ő szemszögükből milyen is ez a társkereső kurzus.
        Azt gondolom az esetéről:a magunk köré épített falat csak belülről tudjuk megszüntetni.A gondolatainkat,döntéseinket csak mi magunk változtathatjuk meg.Mégis a mai világunkban egyre inkább érzem vannak külső erők amiknek a létét különböző modon érezzük,ha nyitottak vagyunk.Ugynevezett “angyalok” is tevékenykedhetnek ismeretlen világunkba.
        Kivánom erősitse meg hitét.Minden megtörténhet

        Reply
  24. Mirjam 2011. February 23. Wednesday 20:34

    Szia Andi!
    Köszönöm a gondolatébresztő sorokat a 4 fő akadályról.Beazonosítottam magam-csak 90%ban zártam le az előző kapcsolatom,azonkívül,erös hiedelmek és sztereótípiák bénítanak, de nekem már élég volt a 3 év magányból.
    Klaranak üzenem,nem helyeslem a mágiát a társkeresésben. N
    em fer a másik felet manipulálva akadályozni a szabad döntésében.
    Üdv. mindenkinek Mirjam

    Reply
  25. Rozália 2011. February 23. Wednesday 20:35

    Egyetértek a sorstársaimmal, akik 50-60 éves nőként társat keresnek, hogy a korosztályunk – én is 61 éves vagyok, és 4 éve nincs társam – férfijai – akik sajnos kevesen vannak – 20-30 éves párt akarnak maguknak. Ezt a tapasztalatot a párkereső oldalakon szereztem, mert két oldalra is regisztráltam, de nem sok eredménnyel jártam eddig, még egy találkozóra sem sikerült szert tennem. Lehet, hogy még nem jött el az idő? a társ megtalálásához, lehet, hogy a sorsot nem lehet siettetni? Kérek erre válaszokat.

    Reply
    • Erika 2011. February 23. Wednesday 20:51

      Rozáliának szeretnék válaszolni.
      Én is ehhez a korosztályhoz tartozom. Nem
      tettem semmit, csak regisztráltam, és vártam. Sok levelet kaptam már, és többször
      hívtak randira is. Sajnos számomra sokat jelent az első találkozás, és egyik alkalommal sem éreztem a “szikrát”, hogy talán Ő az. Így viszont nem akarok kapcsolatot. Vagy jót, vagy semmit. Várj türelemmel és bízz benne, hogy él valahol valaki, akinek Te leszel a nagy “Ő”.

      Reply
    • Éva 2011. February 24. Thursday 07:39

      Kedves Rozália!
      Én nagyon hiszem, h a sors kezében vagyunk, és ez nemcsak a társkeresésre igaz. Egy ember életében egy kézen megszámolható az igaz társak száma, akik minden szempontból megfelelnek nekünk. A kérdés csak az időn van, és amikor valami nagyon, de nagyon hiányzik, akkor még a viszonylag rövid idő is nagyon soknak tünhet.A türelem itt nagyon fontos, sokuknak lehet, h ez a lecke, h ezt megtanuljuk. Az ember hamar kétségbe esik,ha nem találja meg a társát, és ezt az érzést csak fokozza az a tény, h mai számitógépes világunkba a szobánkba behozható a félvilág, hanem az egész, és azt látod, h ennyiből sem jön el az igazi.Az én tanácsom és meglátásom az, h el kell engedni a görcsösségünket, nekem is ez a fő problémám,ennek elengedése.Már több mint egy éve vok társ nélkül,megözvegyültem, van 3 szép gyermekem, akik közül 2 már felnőtt, van 1 tüneményes 4 hónapos unokám, és mégis üres az élet társ nélkül. Hinni és bizni kell abban, h a gondviselés nem hagy bennünket egyedül, és megtaláljuk társunkat.Kivánok ennek kivárásához sok erőt,mindnyájunknak, és addig is ilyen fórumokon való jó olvasgatást, mert ezekkel a hozzászólásokkal nagyon tudjuk segiteni sorstársainkat. Kivánom, h mielőbb megtalálja mindenki a másik felét, és ehhez jó egészséget, türelmet és kitartást a keresőknek.

      Reply
  26. Nyuszi 2011. February 23. Wednesday 21:06

    Le sem merem írni, hogy hány éve vagyok özvegy és még mindíg nem találtam meg azt a széplelkű embert, akivel eltudnám képzelni az életem. Nem azért, mert mindenkiben a hibákat keresem! Az az idő már régen elmúlt! A tapasztalatom az, hogy (tisztelet a néhány kivételnek) a férfiak inkább csak kapni szeretnének, elvárásaik vannak, maguk elé pedig elfelejtenek tükröt állítani.
    65 éves vagyok, minden tekintetben fiatalos, megfelelő egzistenciával…
    A 30,40 évesek üldöznek a szerelmükkel a korosztályom pedig sehol. Ne gondoljátok azt, hogy hosszú özvegységem ideje alatt szűzi életet éltem! Nem, de a tapasztalatom az, hogy a pasi nálam szeretne lakni, minimum aludni, enni, kényelemben élni. Én egész héten hülyére dolgozom magam, hogy mindezt hétvégeken megadhassam neki és még szép is legyek…
    Hát ebből elegem van már régóta. Rájöttem, hogy nemis olyan rossz dolog szinglinek lenni. Túl nagy ára van annak a kevés szeretetnek, figyelmességnek, amit a férfiak nyújtani hajlandóak. Istenem! Hova bújtattad el az igazi férfiakat?

    Reply
  27. András 2011. February 23. Wednesday 21:33

    Én a kettesnél akadtam meg jó mélyen a sárban. Pedig nem is volt előző kapcsolatom. 🙂

    Reply
  28. Katz lelkész 2011. February 23. Wednesday 21:40

    Sokan keresik az “az IGAZIT”- holott azt kéne keresni, akinek IGAZI vagyunk.
    Ez a társkeresés majdnem olyan, mint a Vatera- azzal a lényeges különbséggel, hogy itt nincs egy egységes csereeszköz, a pénz, ami roppantul leegyszerűsíti a dolgokat.
    Képzeljük el, milyen bonyolult lenne pénz nélkül vásárolni, ha mindig valami alkalmas csereeszközt kellene felkínálni, ha veszünk valamit.

    Andinak számmisztikailag teljesen igaza van- az akadályok száma 4:

    Amit kínálok-magamat (1) nem annak kell (2)
    aki ajánlja magát(3) s én választanám (4)

    Mi a megoldás ?

    Ha egy jóképű, jómódú, kedves, sármos, megértő,intelligens, türelmes, stb., igaz alfa pasi vagyok
    (részlet egy igénylistából)
    és mindemellett nem teszem magasra az igényeimet- nyilvánvalóan dúskálhatok a jelentkezőkben.

    Ugyanez nyilvánvalóan érvényes a női oldalra is.
    🙂

    Reply
  29. Mariann 2011. February 23. Wednesday 21:50

    7 évvel ezelőtt maradtam egyedül…a férjem váratlanul meghalt. Itt maradtunk a két felnőtt gyermekemmel és “örököltünk” egy csomó adósságot és egy sikertelen vállalkozást.
    A házasságunk maga volt a katasztrófa, annyi megaláztatás ért amennyi két életre is elég lett volna.Hiába váltunk el évekkel ezelőtt…nem tudtam kilépni, mert nem hagyhattam egyedül….reggeltől estig ment az italozás , a fiam és a vejem próbálta végezni a munkát helyette is.
    Azt mondják aki nem akarja, hogy szeressék azt nem lehet szeretni….
    A lányom két éve rábeszélt az internetes társkeresésre.
    Csinosnak mondott, energikus, sportos nő vagyok aki simán letagadhatna 10 évet…
    Nem teszem….mindig őszinte vagyok és nyílt. Nem vállalok be szeretői kapcsolatokat, mert nem szeretek második lenni.
    Voltak ismerkedési lehetőségeim amiket nem én kezdeményeztem..Engem is a fiatalemberek találnak meg. 30-40!! év közöttiek, de ezen már meg sem lepődöm és tudom kezelni a dolgokat.A korombeli férfiak nem engem keresnek, hanem a fiatal lányokat.Ezeken a keresőkön nem társat, hanem alkalmi testi kapcsolatot keres a férfiak nagy része. Tudnék mesélni…
    Pár napja megkeresett egy nagyon kedves,jómodorú,szimpatikus férfi akivel találkoztam és talán lehet belőle valami.
    Nem vágyom házasságra, élettársi kapcsolatra..csak egy emberre aki az őrültségben is a társam……

    Reply
  30. Csabis 2011. February 23. Wednesday 22:07

    Nekem az első randi után 2 nappal mondta lány msn-ben hogy nem sok közös van bennünk.
    Néha pár sort beszélünk.
    Randin hagytam beszélni rendesen..

    Reply
  31. Hajdrik József 2011. February 23. Wednesday 22:17

    Kedves Randi Andi!
    Bár azzal a figyelemfelszólító mondattal kezdted a megkereső leveled, hogy már több, mit fél éve elmúlt, miszerint fenn vagyok a várólistán, és még nem leltem meg a párom!
    Tisztelettel jelentem már az első hét utáni második vasárnap megtaláltam a kedvesem! Helyesebben, ő talált rám! És miért is ment ilyen könnyen? Kérdezhetné bárki is?
    Elárulom a titkot:- én ellentétben, mint a többi kereső, olyan társra vágytam, mint amilyen még nem volt az életemben! Sokan a saját maguk által felállított csapdába zuhannak bele, hogy az eljövendő új társukat, úgy igyekeznek megválasztani, hogy a régi szerető alteregóját keresik mindenkiben! Pont olyat, mint az elhagyó vagy mint az elhagyottat! Őt szeretnék viszontlátni majdani társukban talán nosztalgiából esetleg önkínzásból eredően! No, de könyörgöm, ha egy olyan típusú személlyel, mint aki volt, nem működött a kapcsolat, akkor miért kell ugyanabba a “folyóba” kétszer belelépni! Az én szerelmem olyan, dacos, ellenálló, és magabiztos egyénnek mutatkozott, hogy ezzel a magatartásával felkeltette a figyelmem. Mit tudhat ez a nő? Mitől ennyire kitartó az elképzelt gondolataihoz?! Aztán megtudtam, hogy Skorpió jegyben született! Több sem kellett felvettem a kesztyűt, mellyel arcul csapott! Na de most legalább éjjel-nappal harcolunk! Esküszöm, mindig önszántából akar alól maradni küzdelmünk során! Pedig – mondom én -, mennyi más pozitúra létezik még, tudod-e?! Csak kukkants bele a Káma szútrába, és máris azt mondod:-igazam van! és igazam lett!

    Reply
    • Ilona (Bp.) 2011. February 24. Thursday 10:56

      Kedves József!

      Már én is azon gondolkodtam,hogy bele írom a bemutatkozó szövegembe: Ha csak az exedet keresed,na,az nem én vagyok!!
      Tényleg olyat akarnak,mint a régi.
      Ahogy ezekkel az férfiakkal beszélgettem, bizony 90%-ban a nő lépett ki a kapcsolatból és ők azonnali pótlást akarnak,ugyanolyat.
      Én is skorpió vagyok, ismerős a szituáció… nem irigyellek,nehéz jegy.. de ha megtalálod a megfelelő hangot, szépen szól a hegedü.

      Ilona(Bp.)

      Reply
      • Bódis Ákos 2011. February 24. Thursday 22:56

        Kedves Ilona!
        Mint most megtudtam,- hála Neked – én a 10% hoz tartozom:-)
        És azt mondom, hogy Isten őrizzen meg még csak egy hasonlótól is.
        A skorpió valóban nehéz jegy, de szerintem, és az irodalom szerint is a legjobbak közé tartozik.
        Ezt azért merem leírni, mert szintén a skorpió jegyében születtem.
        És Rád is jellemzőek lehetnek, e csillag jegyről írottak.
        Bár ezt Te is tudod, ha egyszer így vélekedtél.
        Üdvözöllek: Ákos

        Reply
        • Ilona (Bp.) 2011. February 26. Saturday 09:49

          Kedves Ákos!

          Elszomorodtam…most elillant a varázs,hogy mi egy pár leszünk valaha!
          …mert két skorpoó együtt!?
          Azt hiszem kiforgatnánk a Világot a négy sarkából…ezt meg ugye nem tehetjük meg az emberiséggel.

          Üdv: Ilona(Bp.)

          Reply
          • Bódis Ákos 2011. February 26. Saturday 18:19

            Kedves Ilona!

            Több okból sincs okod a szomorkodásra!
            Az emberiséggel már különb dolgokat is tettek, ezért szerintem még egy skorpiópárt is kibírnának:-)
            És ennyire azért ne higgyél a csillagoknak.
            Én például mindig a skorpió emberekkel éreztem magam a legjobban, legyen az nő, vagy férfi. (csak később derült ki a közös csillagjegy)
            És az sem igaz, hogy minden skorpió csapongó, megbízhatatlan, és hűtlenkedő lenne, mert én például születési hibás vadkacsa típus vagyok.
            – a születési hibát azért írtam, mert így, utólag megbántam,hogy nem használtam ki a kínálkozó lehetőségeimet.
            Kíváncsivá tettél…-:)
            Üdvözöllek: Ákos

            Reply
    • Gábor_40 2011. February 26. Saturday 10:08

      Olyan én nem akarok mint az előző, de azt elvárom, hogy szépségben tulajdonságokban, ugyanolyan jó, vagy még jobb legyen, mint az előző volt. Mert szerintem mindenki, így én is mindig ugyan olyan jót, vagy jobbat akarok.
      Visszagondolva a korábbi párkapcsolataimra, a párkapcsolati fejlődés az én életemben eddig így is volt, mindig egyre jobb és jobb társra leltem. Ugyanakkor ennek következtében fel van adva a lecke, mert a léc már elég magasan van.
      Ennek érdekében én inkább várok éveket, mint sem belemenjek olyan kapcsolatba, amiről már az elején tudom, hogy valami nem oké.
      Ez a szint, nem holmi anyagi, vagy külsőségi dolgokat takar az én értékrendemben, hanem azt, ahogy az illető miként gondolkodik, milyen elvek szerint él, és milyen érzelmekkel rendelkezik.

      Reply
      • Ilona (Bp.) 2011. February 26. Saturday 11:09

        Gáborom!

        Az élet egy színház és mindenki szerepet játszik benne.
        Egy kapcsolat addig működik,míg a szerepet jól játszák,aztán mikor kezdi az ember saját magát adni,akkor lép elő a tolerancia. Ha ennek is vége,akkor jön,jöhet a következő premier.
        Nem várhatjuk a másiktól a tökéletességet,hisz magunk is gyarlók vagyunk.
        Igen,sajnos mint mindenben,a párkapcsolatban is kell kompromisszumot kötnünk.

        Reply
        • Bódis Ákos 2011. February 26. Saturday 18:38

          Kedves Ilona!

          Ezt a leveledet csak most utólag olvastam el.
          Hatalmas igazságot fogalmaztál meg.
          Amikor az emberek elkezdik saját magukat adni (ami szituáció és egyén függő is)akkor kezdődnek (kezdődhetnek) a problémák is.
          Üdvözöllek:Ákos

          Reply
          • Ilona (Bp.) 2011. February 26. Saturday 19:19

            Kedves Ákos!

            Jó,jó tudom, hogy nem mi lennénk a legnagyobb csapás az emberiségnek..de mégis felelőséggel tartozunk az utókornak!!
            Sajna az ezoterika nem erősségem,igen laikus vagyok e téren.
            Viszont most is azt mondom,hogy egy kapcsolat sem működik,ha hiányzik a tolerancia és a kompromisszum… csillagjegyektől függetleül.
            Annak viszont örülök,hogy sok dolgot hasonlóan látunk.

            Ilona(Bp.)

            Reply
  32. Muzsika 2011. February 23. Wednesday 22:19

    Háát Kedves Andi és sorstársaim, az élet nem habos torta! Én másfél év után szántam volna rá magam, de az 1. pont még mindíg működik és a leveleitek is csak azt sugallják, hogy nem nagyon érdemes belevágnom egy társkeresésbe! Nem vágyom fiam-jorabeli “rajongókra”, de konyhatündér sem akarok már lenni. A Cronosnál én is azt tapasztaltam, hogy még a 70 felé járó férfiak is max.55 éves párt keresnek maguknak. Nem vágyom mások által leharcolt és eldobott szomorú öregekre én sem, a fiaim sem kellenek, tehát asszem maradok mostmár egyedül. Inkább az unokáimat szolgálom ezentúl, a koncertteremben pedig senkit sem zavar, hogy egyedül érkezem. Csak a nyaralások nem működnek egyedül, sajna…

    Reply
  33. Ágnes 2011. February 23. Wednesday 22:53

    Sziasztok!

    Teljesen eggyetértek abban a tekintetben,hogy az 5o és 6o közötti pasik a tölük joval fiatalabb nóket keresik lehet,hogy ideig oráig müködik csak arra nem gondolnak,hogy a pénzük és egzisztenciájuk vagyonuk kell és ahogy jon egy fiatal pasi otthagyják öket.Ebbe bele sem gondolnak mert szük látokörüek.Valóban a mi 5o es 6o as csinos jol nápolt nöies nok mert mi sok fiatalt kinézetük miatt lepipálhatunk a fiatalabb generáciot vonzuk mert ok meg azt a régi ideális romantikus nönek kinézo not keresik.Csak éppen némelyik nagy mellényénél fogva felsül mert azt hiszi magárol,hogy Ö A NAGY MACSO.Tehát kedves 5o es és 6o as korosztáyu férfiak szálljataok már le a magas lorol és térjetek vissza az ösi törvények szerint is jol mükodo korosztályu nöi nemhez mert az müködik jol csak magatoknak sem meritek bevallani ezért kéne két no is nektek egy a szeretonek egy a kényelmet meleg családi otthont nyugalmat biztosito no.De ezt itt nálunk nem találjátok meg bünti iil kudarcok nálkül ehhez az arabokhoz kell menni és ott aztán egész asszonynyájat találtok abban kiélhetitek kisded játékaitokat.A noies nok is a multban vannak lásd Lolo Brigitta,Brigitt Bardeau stb csak ezt a tupusu noket kellene a felszinre hozni njobban hogy ne a logo ülepü szakadt farmeru,agyon festett és tele plasztikázottakat akik nem nok a mai 4o 5o es pasiknak de még garantálom sok 2o 3o 4o es koruaknak sem.Ne akarjuk a világot és embereket 18o foku fordulattal megváltoztatni mert nem az az élet normális rendje.Ne a farok csoválja a kutyát.A vágyam csak ennyi volt ezt leirni és egy normális pasit találni a koromnak 62 éves de magára sokat ado sportolo korábol 1o évet letagadhato holgy.

    Reply
  34. Ibi 2011. February 23. Wednesday 23:06

    Kedves Andi !
    Kedves társkeresők !

    8 éve élek egyedül.
    Andi levelei,biztatása alapján kezdtem el társat keresni.Jelenleg regisztrálva
    vagyok egy társkeresőn.A héten egy randi,
    két levélváltás.Olyan majd kialakulhat
    valami dolgok.
    De!!!! A legutóbbi hozzászólások a fiatalabb partner lehetőségéről szóltak.
    Én akkor ott leirtam,hogy 3 évvel ezelőtt megismerkedtem munka kapcsán egy 13 évvel fiatalabb férfival,aki akkor
    szerelmet vallot nekem.Mindig a tőlem idősebb férfiak vonzottak, s ezért akkor
    elutasitottam.Legutóbbi hozzászólásomban azt irtam,lehet,hogy most nem tenném.
    Mit ad a sors, 2 nappal ezelőtt megkeresett és elmondta,hogy válik a feleségétől./Évek óta megromlott a kapcsolat, ismerem közelről a történetet/
    Én vagyok álmai nője,velem szeretné
    leélni az életét.
    Képzelhetitek egy 13 évvel fiatalabb
    társ ! Egyelőre gondolkozási időt adott.
    Sajnos minden megvan benne,ami egy igazi
    férfiben lenni kell.Érzem mellette volnék biztonságban,igazi nő lehetnék mellette.Nagyobb felelősség tudattal rendelkezik,mint a korosztályom / 54 éves vagyok /.Érztékeny,becsületes ember.
    Szerintetek mit tegyek.
    Ez volna az 5. akadály ?
    Segitsetek ! Ti hogyan düöntenétek?
    Lehet,hogy életem álmát veszíteném el azért,hogy mit szól a környezetem hozzá ?

    Üdv.mindenkinek !

    Reply
    • Kata 2011. February 24. Thursday 00:19

      Kedves Ibi!

      Azt hiszem, ezt Neked kell eldöntened. Nekem aztán lehetne mit mesélnem és elítélhetném a korkülönbséget, hisz a volt párom egy 27 évvel fiatalabb nőért hagyott itt. Ennek ellenére, nincs bennem gyűlölet és nem mondom, hogy nem működhet egy ilyen kapcsolat. Ha külsőleg, belsőleg egymáshoz valók vagytok és az érdeklődési körötök is hasonló, akkor ne azzal foglalkozz, hogy mit mondd a külvilág, hanem azzal, hogy ne mondj nemet egy lehetséges jó kapcsolatnak. A helyedben egy nem összeköltözős kapcsolatba bele mennék, és idővel kiforrná magát a kapcsolatotok. Ha szívedhez közel áll a pasi, akkor ne utasíts el egy számodra is vonzó lehetőséget. Az idő nagyon gyorsan rohan és sajnos az elhalasztott alkalmat később már nem lehet vissza hozni. Ezt saját tapasztalatból mondom, minél tovább elodázod a dolgokat, annál nehezebb megtalálni a várva várt érzelmi kapcsolatot.
      Remélem helyesen döntesz és sok sikert kívánok Neked!

      Reply
      • Ibi 2011. February 24. Thursday 07:28

        Kedves Kata !

        Köszönöm kedves soraidat.
        Én is még át gondoltam az éjjel és a
        következőkre jutottam.
        Mit veszithetek? A magányos hétvégéket,ünnepeket,az átsirt karácsonyokat.
        Még ha kapok az élettel legalább 5 szép évet,az is megérte ! Ki tudja élünk
        e még akár 1 év mulva is.
        Egy jó val fiatalabb férfi / akit ismerek,eddig is tiszteltem / egy
        nem összeköltözős kapcsolatot megér.
        Aztán a sors majd rendezi !
        Mégegyszer köszönöm, hogy válaszoltál.
        Kivánom hogy megtaláld az igazi párod !

        Üdv:Ibi

        Reply
    • Éva 2011. February 24. Thursday 14:06

      Kedves Ibi!
      Ne gondolkozz, vágj bele. Ilyen pasi ritkán adódik, de ha mégsem mersz belevágni passzolhatod tovább, mondjuk nekem. Én gondolkodás nélkül belemennék…sok sikert hozzá, és kivánom találd meg mellette nőiességedet, amit ki tudsz élni hiánytalanul, mert szerintem ez is nagy ajándék. Ha később mégis úgyérzed, hogy nem jött össze a dolog, akkor majd levonod a megfelelő konzekvenciát, és utána kereshetsz még mást is. De ha ezt elszalasztod, lehet, hogy életed végéig bánni fogod.
      Ne haragudj, ha egy kicsit nyersen fogalmaztam, de nekem is kilátásba volt egy 12 évvel fiatalabb pasi, aki nem ennyire karakán mint a tiéd. Ő fel is vállal téged, akkor mire vársz.
      Sok sikert álmaid hercegéhez.

      Reply
  35. Anna 2011. February 23. Wednesday 23:13

    Szia Andi!
    Rám nézve nagyon találó a négy akadály ami miatt több év után nem találtam társat, de azt is gondolom, hogy még több akadály is van. Például az is, hogy amikor nyugdíjas leszel és nincs társad, attól kezdve fizikailag is beszűkül körületted a világ, mert azt ugye nem kell mondanom, hogy a munka és a munkába járás kapcsán több lehetőség van ismerkedni. Saját magamon tapasztalom, hogy zárkózottabb lettem attól kezdve, hogy eljöttem nyugdíjba. A másik dolog az, hogy aki megégette magát, mélyen csalódott az ahogy Te is írtad nagy erőfeszítés árán tud megváltozni és kételyek nélkül bízni,de azt is tudom, ha találkozom azzal az emberrel akinek én vagyok az igazi azt érezni fogom.
    Elolvastam a hozzászólásokat és nagyon sokkal tudok azonosulni, de azzal semmiképpen nem aki azt írta, hogy a kommunizmus az oka, hogy olyanok vagyunk amilyenek azaz rejtőzködnek a nők. Az egyik társkereső oldalon ahol regisztráltam végig néztem a férfi kínálatot /64%férfi,36%nő/. Zömében nem tartós kapcsolatra keresnek társat, hanem elsősorban szexpartnert, ami az elvárásokból kiderül. Több társkereső oldalon történő regisztrálásom alapján hasonló tapasztalatokat szereztem. Kezd az a meggyőződésem lenni, hogy ezeket az oldalakat, tisztelet a kivételnek laza kapcsolatokra használják. Magára és társára igényes emberek számára ezek az oldalak alkalmatlanok.Ennek ellenére nem adom fel, mert nem tudhatom, hogy hol bukkan elém az az ember akit keresek.

    Reply
    • Kata 2011. February 24. Thursday 00:55

      Kedves Anna!
      Teljes mértékben egyet értek Veled. Én 4 éve vagyok egyedül, és szintén regisztráltam már elég sok társkereső oldalra. Sajnos hasonló tapasztalatom van, mint Neked. Nyugodtan ki merem mondani, hogy a társkeresésnek semmi köze ezekhez az oldalakhoz. Itt mindenki egymás között szóban megállapodott rövidebb-hosszabb laza kapcsolatot keres. /Tisztelet a kivételnek, mert ugye azok mindig vannak./
      Jómagam 58 éves vagyok és sajnos a korban hozzám illő férfiak még csak rám sem tekintenek, vagy ha igen, akkor azok szerető családban élnek, ahol a szex nem működik és egy kis pásztorórákra szeretnének kapcsolatot létesíteni. De ez sem igazán jellemző, mert ők inkább a fiatalabb korosztályt célozzák meg.
      Akármilyen hihetetlennek hangzik, akinek nincs ebben tapasztalata, az el sem hiszi, hogy olyan huszonéves fiúk jelentkeznek, akik szerint össze kéne tenni hálából a kezünket és rögtön szét a lábunkat, hogy egyáltalán ismerkedni akarnak velünk, mintha mi már egy kegyelemből meg…….. ható fajta lennénk csak nekik.
      Én is úgy vagyok, hogy ennek ellenére nem vagyok férfigyűlölő és hiszem, hogy vannak még olyan pasik, akik másképp gondolkodnak. Reménykedem, hogy egyszer csak rám kacsint a szerencse.
      Ezt kívánom Neked is. Sok szerencsét hozzá!

      Reply
  36. Edit 2011. February 24. Thursday 03:16

    Valahol azt gondolom, sokan nem vállalják fel önmagukat.Nem gyártok elméleteket, arról ki a korban hozzám illő és ki nem. Találkozni, ismerkedni és tapasztalatokat gyűjteni nem korfüggő. Szeretem az életet, minden problémájával, és örömével együtt. A lényeg megélni és átélni. Társkereső oldalon találtam rá olyan barátra, kivel jó beszélgetni a tapasztalatokat megosztani. Természetes Én is kapok leveleket fiatalabb férfiaktól, nem sértőek inkább tiszteletet árulnak el. Egy nálam jóval fiatalabb férfival, találkoztam és meglepődve észleltem nem a szex a lényeg. Minden korosztályból jelen vannak minden tipusú férfiak.

    Reply
  37. Erzsi 2011. February 24. Thursday 07:17

    Nekem a kölcsönös szimpátia nagyon fontos,és olyan pasit szeretnák, aki első re felkelti a figyelmem, és meg dobogtatja a szivem.

    Reply
  38. Ilona 2011. February 24. Thursday 07:50

    Mi (nők is, férfiak is) állítunk korlátokat, emelünk falakat és csodálkozunk hogy nem tudjuk kikerülni lebontani.
    Én 18 évig neveltem egyedül a gyerekeimet. Akkor egy alapos (sokmindent közlő) kapcsolatkeresőnek írtam egy szinte semmitmondó választ. Ott a sok, itt a kevés találkozott. Nekem hosszú idő után és valószínűleg ebből adódóan ő lett a nagy Ő. Első pillanatra beleszerettem, pedig akkor még nem is mondott semmit a köszönésen kívül. Megérintett a hangja csengése a magabiztos nézése, tartása stb.
    8 évig voltunk együtt kisebb mosolyszünetekkel. Tavaly eljutottam oda, hogy hiába ő a nagy Ő nem működik.
    Közben az ő példáját követve én is regeltem több helyen. Tapasztalatok, mint az elöttem szólók.
    Most azzal élek akit én kerestem, nem érdekelt, hogy külsőleg milyen, ember legyen ez volt a szempont. Most együtt élek vele. Nem mondom, hogy nincs surlódás, de az vele jár hisz mindenki egyéniség. Nem akarom őt megformálni, nem hagyom magam a saját képére formálni. Én én vagyok ő pedig ő, működik amíg működik. Nem akarok hozzá menni, nem állítok föl teóriákat a viselkedésünkkel kapcsolatban most jólérzem magam vele. Ott van mellettem amikor szükségem van rá és ez megállja a helyét a másik oldalról is.

    Reply
  39. Györgyi /51/ 2011. February 24. Thursday 07:53

    Korlátozó hiedelmek, amik engem kimondottan akadályoznak a társkeresésemben, az előrehaladásomban.Félelmek, amik bizony jól tudom “gonosz” dolgok, hátráltatnak, nagatívan befolyásolnak. Ilyen péld. az érzelmi csalódástól való félelmem…..
    Sőt, van rosszabb is…..hogy nem lennék megfelelő TÁRS bizonyos eléggé objektív /tapasztalt/akadályok miatt – pl. szexben
    Ebben , ezekben lenne leginkább szükségem segítségre–mert remény az még ÉL bennem, még így is,—közel a 60-hoz

    Reply
  40. Ebi 2011. February 24. Thursday 08:19

    Annyira meglep, mikor azt írjátok, hogy fiatalabb férfiak keresnek meg Benneteket. Mégis hogy csináljátok? Én 49 vagyok, csinos, életvidám,előzőleg 15 évvel fiatalabb partnerrel éltem és szépségeivel és nehézségeivel együtt most is bevállalnám.

    Reply
  41. Márta 2011. February 24. Thursday 08:25

    Szia!
    Nálam az lehet a probléma, h.feszült az életritmusom és nincs is bizalmam a pasikhoz. Szeretnék, de nem tudok bízni. Hisz ki akar egyedül maradni? Belegondolok, h.18 év és 3 gyerek után átvágott az exem, akkor mit várhatok egy “idegentől”?
    Üdv: Márta

    Reply
    • Bódis Ákos 2011. February 26. Saturday 21:16

      Kedves Márta!

      Hát, igen!
      Mit várhatsz el egy idegentől?
      Tudod, ez mindig csak a végén derül ki.
      Én is csak a végén tudtam ezt meg, mint még annyiunk.
      És ha azt mondom, hogy egy világ dőlt bennem össze, akkor enyhén fejeztem ki magam.
      Most, 50 év felett értettem meg annak a valóságát, és igazságtartalmát, hogy egy házasság, egy élettársi kapcsolat, egy társ az végül is semmit sem jelent.
      Hiszen egy pillanat alatt bármelyik variációt le lehet cserélni.
      Csak a szülők, és a gyerekek azok akik cserelehetőség nélkül mindig is állandók maradnak.
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
      • Ilona (Bp.) 2011. February 27. Sunday 12:10

        Hallgatom a rádiót..és mit mondanak??
        Ma Ákos névnap van!

        Boldog Névnapot!

        Reply
        • Bódis Ákos 2011. February 27. Sunday 17:41

          Kedves Ilona!

          Köszönöm a kedvességedet, és a jókívánságodat is.
          Megleptél, és egy kicsit meg is hatottál vele.
          Tudod, úgy hozta az élet, hogy ma Te vagy az egyetlen aki felköszöntött.
          És mivel most indulok be a pesti lakásomba,- ahol nincs internetem – már ott sem fogom tudni fogadni az esetlegesen beérkezőket.
          Még egyszer köszönöm!
          Üdvözöllek:Ákos

          Reply
          • Ilona (Bp.) 2011. February 27. Sunday 17:55

            Kedves Ákos!

            Remélem, hogy az első és nem az egyetlen!!
            Ja..és imádok első lenni!!

            Ilona(Bp.)

            Reply
  42. Éva 2011. February 24. Thursday 10:08

    Szia!
    Rám az akadályok egyike sem igaz.
    55 éves vagyok, nagyon csinos, fiatalos, jó alaku, igényes magamra és a környezetemre. Több nyelven beszélek, főiskolát végeztem,külkeresként dolgozom. Munkámból kifolyólag bejártam szinte az egész világot, láttam ezt-azt, nem akármilyen körökben és szituációkban fordultam meg.
    19 éve léptem ki katasztrófális házasságomból, amit férjem italozása, haveri kör előnyben részesitése, lelki terror gyakorlása a családra tett tönkre. Azután lett egy 12 évig tartó szabadidős kapcsolatom, ami kellemes volt, de a végére ez is megromlott.
    Azóta 4 éve több helyen is keresem a párom, egyenlőre nem sok sikerrel.
    Az akadályok:
    – 20-30 éves v. nyugdijas bácsik irnak vagy alacsony férfiak, akiknél én magasabb vagyok,
    – primitiv bemutatkozása van tele helyesirási hibával, vagy csak egy szót ir: Kellek?
    – házas
    – 8 általánossal rendelkezik
    – szállást keres, mert elvált
    – csak szexet akar
    (miért nem nézik meg, kit keresek?)
    – Aki nekem szimpatikusnak tünik és próbálok kezdeményezni nem válaszol.
    – Ha találkozásra mégis sor kerül, rendkivül igénytelen, elhanyagolt külsejü, gyűrött ingü, zsiros hajú, koszos cipős férfiakba futok bele, pedig egész mást ir magáról
    Tul nagyok az igényeim? Miért baj az, hogy hasonló férfit keresek, mint én vagyok? Csak annyit kérek, mint amit én is nyujtok. Vagy a primitiv emberek képzelnek magukról sokat, aki meg számitásba jöhetne, gyáva.
    Mi a megoldás?
    Üdv.
    Éva

    Reply
    • Éva 2011. February 26. Saturday 08:04

      Éva,
      hasonló feltételekkel,elgondolásokkal a társkeresésről…jó lenne valóban megtalálni a Megoldást, a Társunkat!!

      Sok sikert Mindnyájunknak, mert nem jó egyedül (akárhány évesek is vagyunk)

      üdv:
      Éva

      Reply
      • Margó 2011. March 5. Saturday 19:22

        Amit Éva leírt, stimmel az én helyzetemmel.
        Tisztelet az 1-2 kivételnek, de szörnyen néznek ki a pasik, nagy pocakkal, némelyik borospohárral a kezében rak fel fotót.
        2 különböző társkeresőn 1-1 ffnek adtam finom jelzést arra, hogy szimpatikus, kedvesen válaszoltak, – kitérő választ – és semmi. Beletörődöm, nem nézem meg a lapját egy ideig, akkor meg rám kattint, de nem ír semmit. Szóval az az 1-2-vel sem megyek semmire. Egy bizonyos szint alatt meg nem adom én sem.

        Reply
  43. Betti 2011. February 24. Thursday 10:17

    Sziasztok:)
    Márta, le a kalappal előtted, hogy bevállaltad a fiatalabb pasit. Én is nagyon sok levelet kapok – így 51 évesen – fiatal pasiktól, de még a második levélig sem jutottam el soha. Viszont az már tényleg zavar, hogy nyíltan felkérnek szexpartneknek. Legyet, hogy bennem van a hiba és be kéne vállanom?

    Reply
  44. Betti 2011. February 24. Thursday 10:19

    Szóval, én is útálom a helyesírási hibákat mindenkinél, de főleg magamnál:(
    “Lehet, hogy….”

    Reply
    • meggi 2011. February 24. Thursday 10:36

      Bettinek

      Lehet! A gép üt sokszor mellé, programírási hiba

      Reply
  45. Rómeó és Júlia 2011. February 24. Thursday 10:39

    Kedves Sorstársaim!
    Nekem sikerült úgy érzem megtalálni a nagy Őt. Nem mondom hogy nem voltak az elején gondok, de kis gondok voltak, még az elején nehéz volt elszakadni végleg a múlt fájdalmaitól, de ez az volt hogy mindketten egy nagy csalódás után találtunk egymásra. Én írtam neki először a randivonalon, mert tetszett a fényképe és az őszintesége amit leírt magáról. Persze nem bízott rögtön bennem, és hosszú folyamat előzte meg amíg rájött arra hogy én más vagyok mint akikkel eddig találkozott. Kölcsönösen alakultak a dolgok, a bizalom is, randizgattunk, és már az első estés vacsorás randi után, egy áttáncolt görbe éjszaka hajnalán minden megtörtént, és ez annyira magától értetődő, természetes volt, jött magától minden amit azóta sem bánok,hiszen a vonzás nagyon erős volt köztünk. Mint a mesében. Most ennyivel szegényebbek lennénk, ha nem tettük volna meg. Sok – sok sms követte egymást és ma is figyelünk arra hogy pár óra után amikor nem vagyunk együtt jönnek-mennek az sms-ek. Gondolunk, és vágyunk egymásra, hiányzunk egymásnak, kölcsönösen. Ez ritkaság a mai világban hisz állandó forrponton van a kapcsolatunk egymásba szerettünk és józanul mérlegeljük tervezzük a jövőt egyelőre még a közelit, de lehet ebből majd egy szépen felépített komoly kapcsolat ami még fejlődik épül hisz még nincs kész a “ház” van mit csiszolni, szépíteni, ápolni rajta. Meg, és ki kell ismernünk egymást alaposan. Már nem vagyunk fiatalok ahhoz, hogy ne vegyük egymást komolyan, a végleges párkapcsolat is felmerült, együttélés, stb. hisz ez a fő cél de semmit nem akarunk elsietni hiszen mindkettőnknek van lakása, kialakult élete,egymásra találtunk, és szerintünk szépen fokozatosan türelmesen kivárjuk azt az időt ami eljön akkor, ha tényleg az Igaziak vagyunk egymás számára. Adunk elég időt a kapcsolatunknak érzelmeinknek, amíg megvalósul mindkettőnk álma, vágya. Első Valentin napunkat is megünnepeltük…és csodálatos hogy ennyire összeillők vagyunk, empatikusak, egymás kedvét keressük mindig ráérzünk dolgokra, érezzük egymást igazán….és működik minden ahogy az meg van írva a sors könyvében.

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. February 24. Thursday 17:44

      Kedves Rómeó és Júlia!

      Végre valami pozitív!

      Gratulálok és nagyon hosszú szép kapcsolatot nektek!

      Mindenki másnak is sok sikert!

      Reply
  46. pásztor györgyi 2011. February 24. Thursday 11:59

    Sziasztok !
    Végigolvastam,sok következtetést levonva és filozofálgatok. Az én korosztályomnál,már nagyok a gyerekek,van Anyuka v Apuka,aki,ha MÁR nem tudja kiszolgálni Fiacskáját pl.:-megfőz,-kitakarít,-inget vasal..stb,akkor itt az ideje az Úrfi társkeresésének.Ilyenkor a szülők szorulnak ellátásra,s ha épp Anyuka az ápolandó az szemérmes gond tud lenni egy férfinek.Életközösség része a családunk ÁLLAPOTA,fel kell vállalni ezeket is.Adok-kapok,amiből miért ne alakulhatna ki harmonikus kapcsolat.Ezek eddig is megvoltak,csak a gyermekünk Nagyszüleivel,itt természetesnek hatott.Ha tartalmas kapcsolat ígérkezik,akkor lesz benne,kulturális rész,kirándulás,utazás,szórakozás,és persze családsegítés,házvezetőnősködés.Ezek élettartozékok.Probléma mindenütt jelen van.Hosszú ideje segítek egy férfinek ilyen ügyekben,közben azt veszem észre,mintha több közünk lenne egymáshoz.Jól ismerem,nyitott könyv,de nagyon elfoglalt.Célzott kettőnkre,de a távolság leredukálta,h másképpen érezzek.Hogyan is lehetne éreznem? Ezen gondolkodom…..—

    Reply
  47. Kazai Józsefné/Mária/ 2011. February 24. Thursday 12:57

    .Kedves Andi!Azt kérded hol akadtam el a társkeresésben?Talán már nyitott lennék lelkileg egy új találkozásra,de mit tegyek ha nem vesznek észre,próbálkozásaimra nem reagálnak a korosztályos férfiak.hozzáteszem utolsó barátom is 6 évvel fiatalabb volt,mikor találkoztunk 56,én 62.Nagy tévedése a 60-on túli férfiaknak,hogy a korban hozzájuk illő hölgyek mind megöregedtek.Én 70-en túl is képes vagyok még szeretni,s nem adom fel,hogy még szerelmes is lehetek egy őszinte,igaz férfibe.Gyászosan végzódött az utolsó kapcsolatom,de azért nem gondolom,hogy aljas minden férfi,hisz aki nem is válaszol a levelemre,nem ismer meg ott csak ő a vesztes ,úgy gondolom,s nem én.Továbboakban nem hajtom a társkeresést,mert amin sokat agyalunk az azért sem sikerül,de nem adom fel és nyitott szemmel járok,mert ha valahol él az,ki nekem rendeltetett,úgyis találkozunk .Megvárom!

    Reply
  48. miklos 2011. February 24. Thursday 13:05

    Tele vagyok vágyal,energiával.Érzelmek vihara tombbol a lelkembe DE vissza kel folytai vágyaimat mert egy fontos kellék hiányzik azpedig a PÉNZ még 5honapig törlesztem az adosságaimat és utána talán körül nézek a piacon,hogy miis a kinálat. Addig csak a futó kalandok vannak,de azis csak a puszta szerelemért és nem a pénzért.Neharagudj rám kedves Andi de ez nemolyan egyszerü mint gondolod az adosság elvaditana minden jó érzésü nöt! ÜDV Miklos

    Reply
  49. Betty 2011. February 24. Thursday 13:39

    Pár napja olvastam, hogy az 5O-6O év közötti férfiaknak könnyebb a párkeresés. Van benne valami, hisz “egy tisztes őszes halánték” eléggé vonzó tud lenni, főleg ha a gyerek már felnőtt,a férfi pedig szellemileg is és fizikailag is aktiv.
    A nőknél erre a korra azt mondják már, hogy öreg, vagy idős!Egyébként a férfi, akivel másfél éve megismerkedtem – számomra egyértelmü volt, hogy van valahol kapcsolata -,mindig azt mondta, hogy mi nagyon jól megvagyunk – így is volt. Először érdeklődő volt,mikor kiderült a hölgy számára is a dolog, már nem annyira, hisz anyagilag is sokat veszített volna. Egyébként együtt élni nem akar senkivel sem, a szabad kapcsolat a megfelelő
    számára. Több hölgy is van a “tarsolyában”. A “bázis” – nem én – pedig tudomásul veszi. Nekem eléggé fájdalmas volt, de sokszor elmondhatatlan boldogságot is hozott.
    Tehát most fájok.

    Reply
  50. T Árpi 2011. February 24. Thursday 14:04

    Kedves Mindenki!
    Ha legalább egy valaki olvassa el e sorokat küldjön egy bármit. Addig is kiírom magamból a gondolataimat.
    Nos . Randi Andi meglátásait elfogadom és biztos tényleg igaza van.
    Én valamelyest tisztában vagyok a hibáimmal.
    1. Mivel a házasságom alatt sem éltem önromboló életet ( no alkohol, csak módjával, no cigi – sok sok csoki,szex és sport, mozgás) lélekben én még olyan 25 körül érzem magam a valós 43 helyett. Ezért persze, hogy a 20 évesek körüli korosztály vizslatom, de nem vagy cukros bácsi.
    2. A hozzámillő korosztály ezért nagyon meg tud sértődni, mert hányszor volt , hogy addig minden jól alakult, amíg az új ismerősöm nagyobbacska lány a be nem mutatkozott. Tudom egy pict ( nagyon ) szemtelen vagyok.
    3. A modorom megnyerő, udvarias. Csak a gond az, hogy ha valakinek nem tudom szívből mondani : szeretlek! Akkor nem mondom! Belekezdhettem volna már olyan kapcsiba, ahol még anyagilag is jól jártam volna és a hölgy tényleg nagyon akart volna, de nem volt szívem kihasználni.
    4. Szerintem én pont azért nem találtam meg eddig a páromat, mert egyszerűen még nem jött el az ideje.
    Zárszóként ha kíváncsi szívesen megírom mindenkinek, hogy mindezek dacára, miért döntöttem úgy, hogy az összestárskereső honlapról kiiratkozom. Azt előre elárulom egyik társkereső oldalnak sem fogok negatív reklámot csinálni, mert szerintem ha csak egy emberen tudnak ezzel segíteni, akkor már megérte és köszönet illeti az ez ügyben dolgozókat.
    Szép napokat! MIndenkinek! Árpád

    Reply
    • Márta 2011. February 24. Thursday 15:28

      T. Árpi!!!

      a 2. pont az nagyon mocskos dolog!!!! Nekem volt -10 éves pasim, (én 47!) de ők se viselkedtek igy a lányaimmal.
      Na, mindegy………

      Reply
      • László 2011. February 24. Thursday 17:29

        Van olyan hogy az új barátnő nagylánya kezd ki az anyuka pasijával,vagy próbára teszi.Én úgy jártam hogy a fürdőszobába borotválkoztam egyik reggel,berontott a 20 éves nagylány, és a kádba hajolva elkezdett valamit mosni.Odanéztem ,csak egy szál póló volt rajta bugyi egy szál se, ott virított a gyönyörű feneke és a csupaszra borotvált nunija a csillogó kisajkakkal ,én kőkemény lettem, de nem mertem felnyársalni ,pedig csak ketten voltunk otthon,lehet hogy soha nem derült volna ki.Utána ha náluk voltam mindig bezártam a fürdőszoba ajtót, mert nem tudhattam hogy az csak egy próba volt vagy megkívánta a szexet,utána a lánynak mindig volt egy cinkos,huncut kis mosolya.Lehet hogy utána a barátnőmmel megbeszélték a “teszt”? eredményét.Hát ennyit az anyukák nagylányairól.

        Reply
    • Ibi 2011. February 24. Thursday 16:17

      Kedves Árpi !

      Azt tanácsolom Neked, hogy kezd el gyűjteni a pénzed, de nagyon spórolj.
      Ha Isten engedi leszel Te még 53,63,73 éves pasi is.S ha elérkezik ez az idő
      s szived ilyen fiatal marad,akkor kell
      majd a pénz, mert a kis csitriknek
      tul nagy az igényük a cukros bácsikkal szemben.Hidd el csak pénzen fogsz ölelést
      kapni,amit /most egy korodbelitől szívből
      megkapnál./. Akkor még a potencia növelő
      gyógyszerek áráról nem is beszéltem.
      Egyszóval: szép jövőt!
      Adja a sors,hogy egy idősebb nőbe szeres
      bele és később csak nevess ezen a levelen.

      Üdv: Ibi

      Reply
      • Márta 2011. February 24. Thursday 21:56

        Ibi, szivemből beszéltél 🙂

        Reply
  51. Terézia 2011. February 24. Thursday 14:04

    38 éves vagyok és még sosem volt párkapcsolatom, nem voltam randizni, nem ismerem a szerelmet és az erotikus vágyat. Azt hiszem, ez a 4. számú akadály. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet engem megtanítani a randikészségekre. Azt hiszem, igazi szakmai siker lesz, ha sikerül 🙂 Nem adom fel. Én szeretnék próbát tenni vele, hátha van a világon hozzám illő férfi, akinek én vagyok az Igazi. Szeretném megtudni, mi ez az egész, ami ennyire mozgatja az embereket. Már egy csomó témába vágó tréningen, tanfolyamon, kurzuson, terápián, workshopon, kezelésen, előadáson stb. voltam… most már ideje pozitív tapasztalatokat gyűjteni. Csak még nem tudom, hogyan kezdjek hozzá… lehet, hogy éppen Randi Andi fog hasznos tippeket adni.

    Reply
    • Ibi 2011. February 24. Thursday 16:33

      Kedves Terézia !

      Hidd el ezek a vágyak az emberrel együtt
      születnek,szerintem a génjeinkben vannak.
      Veled még kicsi gyermekkorodban történhetett valami,ami
      ezt azóta is blokkolja.
      Psychologussal beszéltél már ?
      Tudod én már ovodás koromban ” halálosan”
      szerelmes voltam a szomszéd fiuba.

      Üdv !

      Reply
      • Terézia 2011. March 3. Thursday 13:33

        Szia Ibi,

        köszönöm hogy írtál! Persze, mindenki a pszichológust mondja. Tíz évig jártam mindenféle terápiára az analóg jungiánus beszélgetőstől a hipnózisoson át a durvulós-transzolós “ordíts és menj át a tűzön” típusig. Most már hozzám járnak a pszichológusok 🙂 és ez igaz, piszokul kitanultam a szakmát sajátélményből… egész komoly praxisom lett, nem vicc.
        (A leggyakorlatiasabb az a szexuálpszichológus hölgy volt, aki bemutatott a fiának!)
        Szóval azért valamire jó volt a sok terápia!
        🙂

        Reply
    • László 2011. February 24. Thursday 16:56

      Kedves Terézia!
      Minden elismerésem ,és tiszteletem neked!!!
      Hidd el semmi probléma nincs veled, csak ennyi év után sem akadtál olyan pasira aki türelmesen,fokozatosan,érzékien bevezetett volna ebbe a csodálatos világba.Ne add fel!
      Ismerkedj, mert a nagy számok törvénye szerint mindenkinek megvan a párja valahol.Hozzád nagyobb türelem és hozzáértés kell.Annyit tanácsolhatok hogy próbáld megismerni a tested,és ha a csiklódat simogatod az biztos hogy fogsz érezni egy bizsergő érzést sőt még orgazmusod is lehet, ez nem bűn sok nő csinálja.Ha nem tudod hogy kell, írd be a google keresőbe hogy maszturbálás ,több oldalnyi ismertetőt találsz róla. Ezek az első lépések amit meg kell tenned!Ne félj ,fantasztikus érzés a szex ,ha ez nem lenne a nők,és férfiak nem ismerkednének,ez a szuper kéjérzés hajtja őket egymás irányába. Sok szerencsét neked!!!

      Reply
      • Terézia 2011. March 3. Thursday 13:51

        Kedves László,

        köszönöm hogy írtál és biztató tanácsokat adtál. Már több férfi elmesélte nekem részletesen, csillogó szemmel, hogy mit kell csinálnom a “szuper kéjérzés” érdekében, sőt volt aki meg is mutatta (a férfiak egészen a saját hatásuk alá tudnak kerülni ettől a témától 🙂 ) Ezen a lépésen már túlvagyok. Hogy ettől miért fogok vágyni jobban a férfiakra, az nem világos. Hiszen ha jó az “önkiszolgáló”?

        Nem volna kifogásom egy szexmentes kapcsolat ellen sem, csak úgy vettem észre, hogy az a férfi, aki ilyet keres, általában impotens és/vagy vallási megszállott. Még ez sem volna baj, de szegény fiúk önbizalmát rémesen megviseli az altesti kudarc, kezdem már az utcán, járásáról felismerni ezt a típust, sompolyognak, lesütik a tekintetüket, szégyenkezve begörnyednek, “bocs hogy élnek”.

        Reply
  52. Zsolt 2011. February 24. Thursday 14:39

    Kedves Terézia,

    egyszerűen hihetetlen, amit írsz. Ez igaz?
    Nos, nem régen olvastam, hogy van, és mindig is volt az embereknek egy kevésbé ismert csoportja, az aszexuálisok.
    Szó sincs semmiféle perverzióról, és nem keverendőek össze a homoszexuálisokkal sem.
    Úgy tudom, mióta világ a világ kb. a népeség kb 5%-a tartozik ide.
    Mivel ők egyszerűen nem érdeklődnek a szex iránt, tulajdonképpen szenvedést sem okoz nekik a párkapcsolat hiánya.
    Ha igaz, amit leírtál (márpedig miért ne lenne az) nálad esetleg nem erről van szó?
    Egyébként nem tartom kizártnak, hogy mivel viszonylag kevéssé ismert dologról van szó, valaki akár még házasságot is köthet ezzel a maga számára nem megfogalmazott beállítottsággal. Persze (hacsak nem egy hasonlóra talál az illető) ez előbb-utóbb házassági problémákhoz vezet…

    Reply
    • Terézia 2011. March 5. Saturday 12:24

      Szia Zsolt,

      köszönöm a nagyon ízléses hozzászólást! Persze, nekem is eszembe jutott már ez, de arra jutottam – amit Te is írsz – hogy akkor nem zavarna a magány. De hát zavar.
      A hitetlenkedés pedig teljesen érthető, ez talán még “cikibb” téma, mint a homoszexualitás. Én is most írok erről először, csak néhány barátom, barátnőm tud róla, akik viszont nagy segítőkészségükben rémesebbnél rémesebb fickókkal próbálnak összehozni, meg vágyfokozó tablettákat hoznak nekem Amerikából stb. Szerintem én pszichológiailag is rendben vagyok és idővel biztos találkozom olyan férfival, aki hozzám való. Ehhez persze idő, türelem (és randi regisztrálás, ismerkedés…) kell.

      Reply
  53. László 2011. February 24. Thursday 15:07

    A TÁRSKERESÉS 50% BAN BURKOLT PROSTITÚCIÓ!??

    Egyre több ajánlatot kapok társkereső honlapokon, tőlem 20-25 évvel fiatalabb hölgyektől hogy támogatás ellenében a “barátnőm” lenne .Volt olyan aki megelégedett volna azzal ha egy elit helyre elviszem vacsorázni,és utána lefekszik velem,vagy a kocsiban szájjal kedveskedik.Csak az volt a kikötése hogy előre egyeztetett időpontban találkozzunk mert van több “barátja” is, és őket is ki kell szolgálni.Ez a tevékenység burkoltan prostitúció!!!Ennél sokkal gerincesebb viselkedés az ha valaki kiáll az út szélére és ott kínálja magát, és vállalja amit csinál.Az előző hozzászólásokban bőven akad ami a burkolt prostitúcióról szól,nem a hagyományos társkeresésről.Mi férfiak az ilyen sikersztorikat előadó nőket simán prostinak tekintjük, csak ezt nem mondhatjuk közvetlenül nekik mert akkor megsértődnek,és egyébként sem fognák fel ésszel mert ahhoz rendkívül primitívek.

    Reply
    • Terézia 2011. March 8. Tuesday 11:03

      Kedves László,
      amiről írsz, egyáltalán nem is burkolt prostitúció… hanem teljesen nyíltan az. Az igazán burkolt prostitúcióra az “áldozat” a válóperi tárgyaláson döbben rá… Szerintem a kifosztott férfiak még mindig a fejüket csóválják, hogy mit rontottak el.

      Reply
  54. Anemone 2011. February 24. Thursday 16:13

    Üdv Mindenkinek!
    Ha már túljutottál a 4 akadályon, még mindig ott lesz az 5. amelyre kevesen gondolnak. Talán “miklos” volt az egyetlen, aki igaz más szemszögből, mint ahogy én fogom, de felhozta a témát.
    Az ANYAGIAK! Így nagybetűvel.
    Több mint egy éve vagyok társkereső oldalon. Hosszú ideig több oldalon, vip tagsággal, nem kevés pénzért. Hogy mennyibe is került nekem az elmúlt év? Összeszámoltam: közel 60 ezer forintba.
    Vannak ám költségek mindkét fél részéről is. És akkor még nem beszéltünk a távkapcsolatokról.
    Volt egy távkapcsolatom, ő légvonalban 80 km-re lakott (oda vissza 160 km), mennyi is a benzinköltség egy alkalommal? Időbeni ráfordítás max. 2 óra. Nos, mivel nekem nincs autóm, maradt a tömegközlekedés. Budapestre fel, átszállás(ok) stb. 5000 Ft oda vissza, időben kb 3-3 óra. Havonta 20 ezer, és akkor még a telefonköltségről nem is beszéltünk. Nagyon sokan vannak, akik nem használják az msn-t vagy skpype-ot.
    A távkapcsolat 1 hónap után meghalt.
    Egyrészt roppantul sajnálom, hogy kidobtam az ablakon ennyi pénzt, de másrészt tanulságos volt.
    Ha a leendő párom közel lakott hozzám, a következő problémák vetődtek fel.
    40 körül már kialakult életritmusunk van, van lakásunk, vannak barátaink, jól fizető állásunk, ahol szeretünk dolgozni.
    Eszünk ágában sincs változtatni.
    Egy kis faluban lakom, Bp-től 20 km-re. Ha elköltözöm, messze kerülök mindentől, mindenkitől, aki az életem részét képezi. Elveszítem a munkámat, amit nagyon szeretek, ki tudja találok-e hasonlót, egyáltalán belátható időn belül találok-e, vagy egy friss párkapcsolatot terhelek rögtön ezzel a problémával.
    Hangsúlyozom, minden stimmel: jól érzem magam vele, jó a szex, egyforma életszínvonalon vagyunk, egyformán gondolkodunk, kezdődhetne az összecsiszolódás.
    És itt meg is halt egy másik történet. Ismét kezdhetek mindent elölről.
    Nektek mi a véleményetek?

    Reply
    • Gábor 2011. February 24. Thursday 17:05

      A munkahelyed nem tudom mi lehet, de az sem biztos, hogy ott és úgy lesz mindig, ahogy most van. De adja isten, hogy maradjon.
      Sajnos egy kapcsolathoz áldozatokat kell hozni, és mindenkinek magának kell mérlegelni, hogy mi az ami belefér.
      Valóban, a távolság leküzdése pénzbe kerül.
      Mit lehet tenni? Vagy az egyik költözik a másikhoz, vagy fordítva. Ill van egy kompromisszumos megoldás, amikor mind a ketten új helyre költöznek, feladva a korábbi életüket, és közösen alakítanak ki egy újat.
      Ezek komoly döntések, de meg kell hozni őket.

      Megjegyzem, hasonló okokból kerültem a válás után abba a helyzetbe, amiben azóta is vagyok, hisz én költöztem jó messzire, hogy együtt lehessek azzal, akit szeretek és támogathassam öt a jövője építésében (és a közös jövőnk építésében). Szép is volt ez, de miután vége lett (egyszer minden véget ér, sajnos), én jöttem el, ahogy anno mentem, így aztán kezdhetek mindet előröl. Ezek után ezerszer is meggondolom, hogy ‘én’ költözzem.

      Reply
  55. Tihamér 2011. February 24. Thursday 16:29

    Három szempont nem merült itt fel még.
    Ezek: a szakemberek szerint a szerelem max. másfél évig tart. A másik: Már 10-20 évvel ezelőtt is csak 5 évig tart egy házasság átlagban országunkban. A harmadik: Egyre kevesebb házasság köttetik minden országban, s ez talán az együtt élésekre is igaz. Tehát a lazább kapcsolatok felé tendál a világ. Az összetartó erő a gyermek szokott lenni leginkább hosszabb távon, de azok száma csökken.

    Reply
  56. Ilcsike 2011. February 24. Thursday 16:51

    Kedves Fórumozók!

    Érdeklődve olvastam a hozzászólásokat. Nekem is meggyült a bajom a társkereséssel, mint itt mindenkinek. Azt hiszem, manapság, amikor felborulnak az értékrendek és a családok, ez nem csoda. Én alig vagyok 40, de ha 30 évesként regisztrálok a társkeresőre, az sem feltünő. Így is huszon- és harmincasok a hódolóim. Ez nem is propléma, csak az, hogy vagy vagy szexre kellek nekik, vagy aki nagyon szerelmes lesz, az meg alapvető jellemhibákkal küzd. Nekem meg se időm, se kedvem az erkölcstelen pasikat erkölcsre tanítani. Ha a mamájuk nem tanította meg őket, akkor én sem fogom. A jellemes pasik meg már nősek és a gyerekeiket nevelik. És sajnos kevés van belőlük. Persze lehet pontokba foglalni, de én pl. sokat dolgoztam magamon, sokat randiztam, és már belefáradtam. Akik még rendes emberek, azokat meg anyagilag teljesen hazavágott egy válás. Vagy lelkileg. Ott megint csak a romeltakarítás maradna. És a férfiakra sajnos tényleg igaz, hogy lusták, azt várják, hogy a nő csodát tegyen velük. Ezért olyan népszerű az orális szex is… Sok férfi nem is tud mást produkálni, mint hogy neki jó legyen… Tisztelet a kivételnek. Persze a kivétel itt is házasságban él, valószínű. Szóval arra jöttem rá, hogy nem szabad megalkudni és belemenni egy kapcsolatba csak azért, hogy ne legyek egyedül. Tartani kell a szinvonalat. Ha minden nő így tenne, akkor lehet, hogy a férfiak is összekapnák magukat. A férfiakat a nők rontják el. (Ez a mamájukkal kezdődik.)

    Reply
    • Gábor 2011. February 24. Thursday 17:20

      Sokat említed a „jellemet”. Szeretném megkérdezni, hogy ’te’mit is értesz azon, hogy egy férfi jellemes?
      Biztos, hogy aki jellemes férfi, az mind rendes, klassz apuka, és családos?
      Az tény, hogy a válás, sok férfit megvisel, akár anyagilag, erkölcsileg, lelkileg, és kihat az további életére, de emiatt nem megadni az esélyt?
      Abban igazad van, hogy érzelmi és szexuális vonzódás nélkül, „csak, hogy ne legyünk egyedül” nem szabad belemenni egy kapcsolatba. Ez így igaz!
      A szexuális életet pedig lehet alakítani, úgy, hogy mindkét félnek jó legyen, ez nem, nem függő, ha nem személyiség függő, emiatt nem lehet senkit le, vagy felértékelni.
      Ha a szexben nincsen egyetértés, akkor bizony arra rá megy a kapcsolat, mert széleskörűek ebben a kérdésben is az igények, legyen az nő, vagy férfi.
      Visszatérve a férfiak csodát várnak mondatodra, nos, ebben van igazság, de egy padlón lévő férfi, hogyan is ragyoghatna úgy, mint aki boldog családi életet él? És ez igaz fordítva is, egy megtört, elvált, elkeseredet nő is szeretetre vágyik, és miért ne kaphatná meg ez? Attól, hogy valaki a padlón van még szerethető. Persze van ennek mértéke, ami eltelt időben mérhető, azaz, ha az illető pár hónap után sem lesz boldog a másiktól, a másik segítségével, szeretetével, akkor ott valami nem oké.
      Ezek a gondolatok jutottak eszembe, arról amit írtál, remélem, nem gond, hogy mindezt leírtam.

      Reply
      • Nyuszi 2011. February 24. Thursday 23:44

        Kedves Gábor!

        “..Ha a szexben nincsen egyetértés, akkor bizony arra rá megy a kapcsolat,..”

        Ebben van némi igazság, de ha a Felek egyébként minden tekintetben illenek egymáshoz így, vagy úgy megoldják a szexuális problémájukat. A gond akkor van, ha a magánytól menekülnek és szerelem nélkül bújnak ágyba! Ha szeretünk valakit, akkor mindent elnézünk neki, ha nem, – akkor semmit.

        Helytelen az is, ha a “padlón” lévő férfi, vagy nő úgy indít egy új kapcsolatban, hogy elsírja a bánatát… Előre kell nézni és nem hátra! Le kell vetnünk a szennyesünkkel a múltat és ha nehéz is, bizakodóan boldognak látszani, úgy, hogy azt a másik érezze! Ha ez nem sikerül, először pszichiáterhez kell mennünk azután egy új kapcsolatba! Ha egy új kapcsolat nagyobb megalkuvások nélkül szeretetben indul, azután jön a neheze.. Tudomásul kell vennünk azt, hogy a Társunk nem a birtokunk! Kapcsolatunk minden napján meg kell harcolnunk azért, hogy az ne laposodhasson el. Nem csak a hódítás ideje alatt, hanem még 5-10 év után is ugyanolyan nettnek, kedvesnek, szerethetőnek, vonzónak, figyelmesnek kell lennünk, mint a hódítás időszakában!

        Az igazi szerelem (ha azt féltjük)sohasem laposodik el, sőt,- napról-napra erősebb lesz! Megtapasztaltam! Nincs más dolgunk: tennünk kell ÉRTE!

        Minden jót kívánva
        üdvözöllek:
        Nyuszi

        Reply
        • Ilona(Ica) 2011. February 28. Monday 10:04

          Kedves Nyuszi!

          De szép és romantikus,amit az igaz szerelemről írtál!

          Tennénk is érte sztem.sokan,sőt a nehéz időszakon is rég túl tettük magunkat,de az örökös kérdés az hol találjuk meg azt a személyt akiért mindezeket megtehetnénk és ő is ugyan erre vágyna???!!!

          Reply
  57. Eliza 2011. February 24. Thursday 17:24

    Sziasztok.Olvastam a hozzászólásaitokat és egy érdekes dolog jutott eszembe.Elgondolkodtató,hogy mi éri meg jobban,reménykedni pl.a neten,hogy talán megtaláljuk társkereső vagy chat oldalon a társunkat,vagy pedig komolyabb eszközökhöz folyamodni? Véleményem szerint a hosszú és sikertelen net-es társkeresés egy idő után lelkileg nagyon tönkre tudja tenni az embereket.Tény,vannak siker élmények,ám sok a hazug ember is,ez tapasztalat.Ahelyett,hogy önmarcangolást végeznénk,el kellene indulnunk egy másik úton és rá kellene áldoznunk némi időt és energiát,hogy tényleg megtaláljuk a boldogságot.Mi éri meg jobban? Keresni a tűt a szénakazalban,vagy pl.inkább regisztrálni egy társkereső irodába,ami némi pénzbe kerül,ám ott mi szabjuk a feltételeket,nem zaklatnak minket komolytalan emberek,és valószinűleg mindenki talál korosztályának megfelelő társat.Tudom,kényelmesebb a netes társkeresés,ám hosszú távon elgondolkodtató,hogy melyik lehetőség milyen esélyeket és akár pozitív vagy negatív élményeket nyújthat.Az tény,mindenki maga dönt társkeresési lehetőség ügyében és ne értsetek félre,senkit nem akarok semmire rábeszélni,de én is tapasztaltam a sok komolytalan ember jelenlétét(tisztelet a kivételnek!!!!!!!)Amikor egy harmincas éveiben járó nőnek 20 éves fiúk írogatnak…kicsit vicces.Komolyabb közegben ilyen nem fordul elő,biztos vagyok benne.Mindenkinek kitartást kívánok,főleg a 60 éves hölgyeknek,akiknek külön üzenem,hogy ne adják fel a reményt,mert vannak komoly,korukbeli férfiak is,akik épp azért nincsenek net-es oldalakon,mert komolyan gondolkodnak és nem 30-as nőket keresnek,hanem épp önöket.Szerintem a komoly és komolytalan szándék lassan megértést fog nyerni alternatívák tekintetében is.

    Reply
  58. Rebeka 2011. February 24. Thursday 17:26

    Még sohasem írtam, vagy szóltam hozzá üzenetekhez, még “fiatal” egyedülálló vagyok, pontosabban pár hónapja váltam el és zártam le 25 évet. Nagyon nehéz és Gáborhoz hasonlóan úgy érzem, hogy sohasem találom meg a TÁRSAM! Pedig nagyon szeretném. Azt önbizalmam nagyon a béka ….. alatt van, nem is tudom hogy álljak neki? A szűk, és szélesebb környezetemben sem látok senkit, akit el tudnék egyáltalán képzelni magam mellett. És valóban azt a tendenciát látom, hogy a korosztályom (54) a fiatalabbakat keresi. Korombéli férfiak, pedig (tisztelet a kivételnek) elég igénytelenek magukra. Nem tudom, hogyan tovább?!

    Reply
    • Ibolya 2011. February 25. Friday 10:55

      Kedves Rebeka!

      Ha van kedved beszélgetni, keress meg. Amin Te most mész át azon én sikeresen túl vagyok, lehet, hogy tudok segíteni.
      v.odorata.spring@gmail.com

      Reply
      • Rebeka 2011. February 25. Friday 17:10

        Kedves Ibolya!

        Köszönöm, hogy feljánlottad, hogy beszélgetsz velem, és nagyon tetszik a hozzáállásod a dolgokhoz, hogy nem keseredtél bele a helyzetbe. Én nem vagyok ennyire pozitív, csak próbálkozom, ez volt az első lépés, hogy olvasgatom az üzeneteket, próbálok belőle tanulni, valami irányt venni, mert eddig eléggé csak a család felé éltem és gondolkodtam, aminek vége!! Már soha nem lesz olyan, mint amire fiatalon vágytam, az már lezárult véglegesen és kicsit félek a jövőtől, elvesztettem a biztonságot, csak vagyok a nagyvilágban ennyi idősen.
        Szívesen veszem, ha valaki aki már átélte ezt az élethelyzetet, – mert csak az tudja megérteni – valamilyen irányt mutat, hogy lehet elindúlni és főleg gondolkodásban abba az irányba, hogy nics vége mindennek, van még jövő, lehet még az ember talán még boldog is.

        Szép estét és köszönöm!

        Reply
        • Ibolya 2011. February 25. Friday 18:56

          Kedves Rebeka!

          Két évvel ezelőtt én sem voltam ilyen pozitív, a józan eszem mellett az életem is komoly veszélyben forgott, a büszkeségem és a dac mentett meg. De ez csak az első lépés, egy ilyen hosszú (az ember úgy gondolta, hogy életre szóló) kapcsolatban az “én” teljesen elvész, a helyét a “mi” veszi át, a család, ami mindennél-mindenkinél fontosabb, és az asszony teszi ezért a legtöbb kompromisszumot (nagyanyám szavai szerint: a jó asszony köténye mindent eltakar). És amikor kiderül, hiába tettél meg mindent, úgy állsz ott, kifosztva – nem, nem anyagilag, azon lehet segíteni -, lelkileg pőrén, üresen, a nagy semmi közepén, még magadat sem találva – hiszen azt teljesen feladtad. Érte, a családért. És hiába sikoltasz segítségért, senki nincs, aki meghallaná. Na, innen érdekes elindulni.

          Ne feledd: Te is voltál gyönyörű, vágyakkal, álmokkal teli fiatal lány, és az ott van benned, mélyen, mint a nyers gyémánt a bányában, de úgy bevonta az üledék, hogy legfeljebb csak egy pici részen csillan át a drágakő. Most az vár rád, hogy ezt az üledéket komoly, nehéz munkával lecsiszold, hogy teljes fényében ragyogjon a drágakő. És jön egy kincskereső, aki két lábbal ugrál örömében, hogy ezt a gyönyörűséget Ő találta meg.

          Nem, nem lesz olyan, mint azt régen megálmodtad. Más lesz, valószínűleg jobb. Egy idő után csodálkozni fogsz, hogy miért ragaszkodtál ennyi ideig valamihez, aminél sokkal jobb dolgok is vannak. De ez idő, és sok-sok munka. Csalódások, visszazuhanások, újrakezdések.

          Tényleg komolyan gondoltam, hogy segítek – ha akarod. Az email címem már megírtam – v.odorata.spring@gmail.com, és ha bárki, aki olvassa, és úgy érzi, elkél a segítség, neki is szívesen segítek. Akinek csak tudok, mert tudom, hol voltam, és milyen nehezen jöttem ki onnan.

          Viszont azt is tudom, hogy idekint süt a nap. Gyertek Ti is ki.

          Reply
  59. Szabó Gáborné 2011. February 24. Thursday 17:30

    Szia Andi!
    Először is köszönöm, hogy még mindig velem vagy! Sajnos én az elő kategóriába tartozom. Tíz éve vesztettem el a férjemet és azóta egyedül éltem. Amikor megismerkedtem a társkeresőn a párommal. Azt hittem Ő az igazi és összeköltöztünk. Másfél hónap után kiderült, hogy gyógyszer függő, állandóan nyugtatókat szedett be este, de nem egyet. Megbeszéltem vele, hogy leszokik róla és addig haza költözött, azóta csak levelezgetünk, egyszer személyesen is beszélgettünk, hogy nagyon szeret, lemondott a gyógyszerekről és visszaköltözik, de sajnos mai napig nem jött össze. Én hülye nem tudok róla lemondani, valami rossz természetem van. Se vele se nélküle. Mindig elmondom, hogy vége, de azután amikor beszélünk, újra hiszek neki, hogy minden rendben lesz,mert nagyon szeret, és megint reménykedem! Látod, nagyon nehéz eset vagyok. Üdv: Évi

    Reply
  60. Györgyi84 2011. February 24. Thursday 17:57

    Bocsi, de én ezen, hogy “a kapcsolatban élés egyetlen pozitívuma a rendszeres szex”, elég nagyot derültem… 🙂

    Reply
  61. Helen 2011. February 24. Thursday 18:22

    Bocsi

    Reply
  62. Zsuzsa 2011. February 24. Thursday 18:52

    Hát sok furcsa véleményt olvastam. Az a helyzet velem is, hogy már jó ideje egyedül élek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik valaki, mellőlem – a másik felem. De én is ugy érzem, hogy akárkivel nem vagyok képes…..Idő kell, kedvesség, figyelmesség, ahhoz hogy akarjam én is. De hát így jár aki igényes és magasra teszi a mércét!?

    Reply
  63. Nagy Iván 2011. February 24. Thursday 19:26

    A gyerekkori betegségem (enyhe epilepszia) az akadálya

    Reply
    • Terézia 2011. March 7. Monday 07:48

      Kedves Iván,

      ne add fel! A legvonzóbb főiskolai évfolyamtársam is enyhén epilepsziás volt, és most háromgyerekes apaként igen boldog házasságban él egy zalai faluban. Simán hozzámentem volna, ha nem lett volna már meg a választottja. Mai napig “hiányzik”. Fel a fejjel Iván, Te is biztos egy csomó NŐ számára lehetsz az Igazi!

      Reply
  64. Malvin 2011. February 24. Thursday 20:47

    Minden véleményt elolvastam.
    Ezek után már újat nemigen tudnék írni.
    A Mártus által leírtakkal szó szerint egyetértek.! 🙂
    Mintha én írtam volna. :))

    Reply
  65. F Roland 2011. February 24. Thursday 21:35

    Szia Andi figyelemmel kísérem ezeket a kinyilatkozásokat és Pár leveleddel ezelőtt az volt a téma hogy panaszkodás és sokan mondták hogy ők már immunitásuk van a panaszkodásra. A mai levelek olvasása közben ez jutott az eszembe. Csak azt nem tudom hogy hogy mondják el az emberek másként hogy segítségre szorulnak. De kicsit eltértem a témától én nem tudom be azonosítani magam talán üldöz a múltam mert ha boldog vagyok valakivel akkor megcsördül a telefonom és bejelentkezik az exem. ez egy régi és hosszú történet hagyunk inkább.Köszönöm azt hogy meghaladtál. Üdvözlettel Roland

    Reply
    • Randi Andi 2011. March 7. Monday 10:34

      Szia Roland!

      A panaszkodás az egy rossz szokás, ami tulajdonképpen folyamatos negatív fókuszt jelent.

      Az ha segítségre van szükséged néha és figyelemre, teljesen rendben van. Az viszont nincsen, ha állandóan mások energiáját szívod le a folyamatos negativitással.

      Reply
  66. Katalin 2011. February 25. Friday 05:50

    Szia, Andi, és üdv mindenkinek,köszönöm hogy eddig, jó tanácsokkal láttál el, hát problémáim nekem is vannak és látom nem vagyok egyedül ,pedig megpróbálok pozitivan hozzáálni a társkereséshez.Sajnos beleestem abba a hibába amit úgy hivnak szerelem,én 48 éves vagyok és szintén 48 a szerelmem ,,idézőjelbe téve.Csak valami mégsem jó érzem távol lakunk egymástól ,és már két hónapja levelezünk ,telefon meg ilyesmi,valamennyire ismerem, de néha úgy érzem kezd távolodni tőlem ,sajnos azt kell hogy mondjam ,néha elkeseredem hogy miért pont ő kell nekem ,aki minden levelében egy sort ir.ennyi. Sok lehetőséget elhalasztottam ,, és nem tudom mit tegyek mert ,sajnos nekem is csak olyan férfiak jönnek akik 12 ,, vagy több évvel fiatalabbak ,nem tudom mit kezdjek ezzel,megpróbáltam, elmentem randira is , sajnos ,, nekem eddig semmi,
    minden második férfi xexet akar, pedig nem hirdetem a komolytalanságot.Lehet valami remény arra hogy én is megtaláljam a párom?Azt mondják kedves vagyok és vonzó, akkor mi a baj velem?
    A korombeli férfiak egyszerűen azt mondják nyanya vagyok , a fiatalok meg áradoznak, hát én igy állok sajnos azt sem tudom mit tegyek!Hozzáállás meg minden ,igen sajnos valahogy azt hiszem,
    a fejben dől el minden,,de a szivem az azt súgja hogy kell az a bizonyos érzés hogy a xexbe is belemenjünk, én legalábbis igy gondolom,és azt nem könyű előcsalogani, ha valaki már egyszer kétszer csalódott.De azért vannak pozitiv élményeim is, mert lett egypár igazi barátom úgymond és, tisztelem őket ,
    igaz , csak levelezgetünk mert hát sokkal fiatalabbak mint én de azért ez jó dolog.azt hiszem nekem ez a tapasztalatom hogy velük sokkal jobban meg tudok beszélni dolgokat és ha tudom én is bátoritom őket,,ha el vannak keseredve mert bizony ilyen is van sok. Néhányan nagyon jó tanácsokat is adnak.
    Nagyon ritka az hogy aki elmúlt 40 éves ,
    nekem valami pozitiv véleményt irt volna,
    Hát ez van.Akkor hova fordult a világ?
    vagy miért van ez, ki tudja,és hát én sem tudom mit tegyek ha egy 10 évvel fiatalabb férfi hiv engem randira aki még tetszik is és kedves, de én nem merek elmenni ,mert hát az értékeléseimet lehúzzák azok a fiúk akik annyi idősek mint én.Hát köszönöm hogy leirhattam ,jó is volt hogy ezt megoszthatam veletek ,mert tudom hogy nem egyedül vagyok a kétségekkel. Sziasztok sok sikert mindeninek,hogy megtalálja élete párját.

    Reply
    • Randi Andi 2011. February 25. Friday 09:20

      Kedves Katalin!

      Ne felejtsd el, hogy a Társkereső Kalauzra elsősorban olyanok írnak, akik még keresik a társukat, akik megtalálták, remélhetőleg 🙂 már nem itt vannak!
      Természetesen 48 évesen is megtalálhatod a társadat, ha úgy állsz hozzá, kitartó vagy és nem adod fel!
      Javaslom motivációnak az 50 éves menyasszony cikket, illetve kattints a “Sikersztorik” menüpontra.
      A Társkereső Kalauz lényege nem az, hogy a társkeresők lehúzzák egymás hangulatát, hanem hogy támogassák egymást és tartsák egymásban a lelket :-). Tudod: a hozzáállásodat Te választod meg! És tudom, hogy ezt könnyebb mondani, mint csinálni, de törekedni kell arra, hogy a negatív gondolatok helyett pozitívokkal töltsük meg az elménket. Igen, lehetséges társat találni 40, 50 és 60 évesen is. Azt senki sem mondta viszont, hogy ez könnyű lenne 🙂

      Reply
  67. Ibolya 2011. February 25. Friday 09:56

    Üdv Mindenkinek!
    Szorgalmas olvasója vagyok Randi Andinak, megfogadtam a tanácsát a tölcsér-elvről, csak van egy kis bökkenő: töltögetem be az elküldött leveleimet, de alighanem alul valaki lezárta a tölcsért, ugyanis nem jönnek visszajelzések. Még annyi sem, hogy bocsika, nem érdekelsz.

    Egyebekben sem igazán tudott segíteni rajtam ez a tanfolyam. Vidéken lakó 50 éves nő vagyok, magas, karcsú, nőies, tele energiával, optimizmussal, vállalkozó kedvvel. De könyörgök: kit érdekel egy vidéki 50-es nő?? Pedig a Balcsi mellett lakom, erre azért elég sokan megfordulnak – még a tömegközlekedés is jó.
    A férjem 23 év házasság után hagyott ott két és fél évvel ezelőtt egy 20 éves lányért – sajnálom mindkettőjüket.
    Az “érzelmi fittségemet” már majdnem egy évvel ezelőtt visszanyertem, regisztráltam is a társkereső oldalakon, mit mondjak; az előttem szólók erről szinte mindent elmondtak előttem. Hála Istennek, jó természettel áldott meg az ég, és így az helyett, hogy letörtem volna a randik után, inkább jókedvem kerekedett. Rájöttem, hogy egy csomó embernek mennyivel rosszabb, mint nekem.

    Nem is a táskereső oldalakon találtam meg a szerelmet, hanem a strandon. Tartott is egy fél évig – aztán kiderült, hogy igaz, nem nős, de párkapcsolatban él. Puff neki, így jártam.
    De nem adom fel. Biztos, hogy van olyan férfi, aki becsületes, vannak gondolatai, érzései – és csak rám vár.

    Ha pedig nincs: igen gazdag, értelmes életet lehet élni így is. A világ gyönyörű, az élet szép, a béke mindenkiben ott van belül, csak egyszer kell rátalálni, utána minden sokkal egyszerűbb.

    Reply
    • Liza 2011. February 26. Saturday 22:49

      Ibolya
      Örülök,hogy megosztottad a tapasztalatodat.
      Már azt hittem egyedül vagyok-amit a tölcsérről írtál,vagyis hogy Te dobálod be a leveleket,és vissza semmi.Én 60 vagyok.
      Az adatlapomat ugy érzem tiszteséggel kitöltöttem.A saját korosztályomban egy kedves nyitott jóalaku nő vagyok,aki nem fél saját értékeit le is írni.Két alkalommal randiztam-vegyes tapasztalatokkal.Azt gondolom a korombéli férfiak félnek ettől a tipustól.Válaszra se méltatnak.Megnézik a lapomat ,de nem írnak.Aki írt, egy diszkrét kapcsolatot keresett-nős volt.
      A levelét szó nélkül kitöröltem.
      Először kezdett az önbecsülésem alábbhagyni,aztán mikor olvastam a hozzászólásokat,rájöttem Vélem semmi baj nincs. A hapsikkal lehet a gond.
      Köszönöm mindenkinek a hozzászólását.
      Ezt valóban csak egy jó játéknak kell felfogni,és ki tudja,bármi lehet ha nem adjuk fel.Sok sikert mindenkinek.

      Reply
      • Randi Andi 2011. March 7. Monday 10:36

        Sziasztok!

        Sok társkereső nincsen tisztában a számok törvényével: rengeteg üzenetet kell megírni ahhoz, hogy válaszokat kapj, akár 60 akár 30 vagy.

        Rengeteg példát tudok arra, hogy vidéki 60-as nő online társkeresőn talált társat magának – viszont türelmes volt, mert kezdeményezni és nem adta fel (továbbá rengeteg levelet megírt az elején)

        Nem a tanfolyamom fog segíteni, hanem TE SAJÁT MAGADON!! Ha inkább a kifogásokat keresed, az a Te felelősséged, de ne a programot hibáztasd érte! 🙂

        Reply
    • Ágnes 2011. April 18. Monday 17:53

      Kedves Ibolya!

      Nem értem, hogyan lehetséges az, hogy fél év kellett ahhoz, hogy kiderüljön a szerelmedről, hogy párkapcsolatban él? Hogy lehet az, hogy sokkal előbb nem vetted észre?

      Reply
  68. Éva 2011. February 25. Friday 10:05

    11éve vagyok özvegy.Ez alatt egy több éves kapcsolattal a hátam mögött.Elmultam 77éves,de korban hozzám illő társ nem keresett.Valódi társra vágyom,nem sex partnerre csak értelmes,kedves,inteligens férfira,akivel lehet beszélgetni,kirándulni,utazni.Ha létezik ilyen várom!

    Reply
  69. Gabor 2011. February 25. Friday 10:56

    Válasz RandiAndi levelére, mert itt kérte.
    ——-
    Előzmény amit írtam neki:
    > Biztos jó ez a 4 akadály, de szerintem kár ezekre a dolgokra lekorlátozni.
    > Én nem férek bele egyikbe se, pedig itt vagyok 25 évesen szűzen…

    ——
    Most írnám válaszként:

    Sajnos nincs időm állandóan olvasni a hozzászólásokat, pedig szívesen tenném.

    Szóval nem férek be a leírtakba. Teljesen átlagos, normális ember vagyok, mégis ide jutottam.
    Úgy érzem eleve az eddigi tapsztalatlanság is feszélyez már ennyi idősen, minél idősebb lesz az ember annál nehezebb szűzen párt találni, mert mégis ott van az ember fejében a gondolat hogy…
    Nem vagyok csúnya, de szépnek sem tartom magamat. A méretem átlagos, vagy inkább kicsit alatti. Azért írom, mert ez is számíthat az önbizalom hiányom terén, sőt később a kapcsolatban méginkább…

    Nálam sajnos nem működik úgy a dolog, ha valaki nem tetszik, vagy defektes valamiért (pl nem tisztálkodik rendesen, tök hülye), 4-5 emberről tudok eddig, akiknek tetszettem az életben, de olyanról még sose, akit én is el tudnék fogadni, de nálam fontos ez, mert nem érzem hogy működne a dolog. Én úgy érzem hiába találtam meg már lányban a lelki társam, ha szexuálisan nem vonz, kár is próbálkozni.

    Másik dolog, amit tapasztalok, hogy a lányok/nők nagy része a pénzre bukik. Legyen autó, ház, esetleg egy jó munka, és sikereket érhet el az ember. Undorító dolognak tartom, hogy valaki csak emiatt van a másikkal. De komolyan mondom, már lehet hogy egy ilyenbe is belemennék, csak feleljen meg minden más elvárásomnak.

    Harmadik dolog, bár ez lényegtelen, de későbbi kapcsolataim biztonságát veszélyeztetheti az, hogy a szexuálisan alárendelt szerep vonz, férfi létemre. Ugye a férfinak kellene lenni az alfa hímnek, a dominánsnak, de szexuálisan engem pont az vonz, ha a nő irányítana. Ez ismét csak egy olyan pont, ami ritka, és felveti a kérdést, hogy csajnak kelett volna-e születnem, mert úgy teljesen jó lenne.

    Ja, és nem vagyok meleg, és szerintem később se leszek már bármennyi idő után is. Max lúzer leszek, vagy inkább maradok.

    Reply
    • Randi Andi 2011. February 25. Friday 11:27

      Kedves Gábor!

      Még hogy nem férsz bele egyikbe sem… 🙂
      Lássuk csak:

      2. akadály: korlátozó hiedelmek: “szűz vagyok, és ez gáz”, “azt szeretem, ha egy nő irányít az ágyban, és ez gáz”, “a nők nagy része a pénzre bukik”, “átlag alatti a méretem”
      Nos, ki sem próbáltad még a szexet, még egyetlen visszajelzést sem kaptál ezen a téren, de máris tudni véled, hogy kicsi a méreted (mi alapján gondolod?) illetve hogy biztosan probléma lesz, hogy azt szeretnéd, hogy a nő irányítson (mellesleg mit jelent nálad a szexuálisan alárendelt szerep? volt-e már nő, aki szexuális vágyat keltett benned? ha nem, akkor érdemes elgondolkozni azért.)?

      3. akadály: nem vagy szinkronban a másik nemmel. manapság a te korosztályodban rengeteg nő épít karriert, sok pénzt keresnek és egyáltalán nem az a vágyuk, hogy valaki eltartsa őket (sőt, elárulom, a fentebbi korosztályokban sem ez a fő elvárás). Mi alapján mondod, hogy a nők nagy része mit akar? Milyen kutatási, statisztikai adatokból veszed ezt? Esetleg ezek is csak a saját félelmeid és kifogásaid egy kapcsolatra nézve?

      Reply
      • Gabor 2011. February 25. Friday 14:47

        Lehet az a baj, hogy enyhe formában ugyan de érdekel a BDSM világa úgy, ha én vagyok alárendelt szerepben. De ezt baromi nehéz törölni, mondjuk úgy lehetetlen – és ez nem mondvacsinált baromság, sem korlátozó hiedelem -, nem tudom miért alakult ki, de erre gerjedek be.

        Persze volt, már mikor vágyat keltett bennem valaki, de alapvetően ez a dolog érdekel, nem biztos, hogy hagyományos formában sokáig bírnám.

        Azt meg így szűzen is megmondom Neked, lehet, hiába számít ki milyen ott legbelül, de alapvetően úgy gondolom döntő az, kivel milyen az együttlét, mert ha ez rossz, akkor a kapcsolat halálra van ítélve. Mint említettem hiába van nekem olyan lány barátnőm, akivel 100% egy húron pendülünk, ha engem mint nő, egyáltalán nem vonz.
        (ezt csak azért írom, mert korábbi levelekbe olvastam, hogy itt nem a “megdöntés” a fontos, hanem hosszú kapcsolatra képes emberek fejlesztése.)

        A méretem onnan tudom, hogy nem nagy, hogy lehet tudni mi az átlag: 13-de inkább 14 cm, és nekem valamivel alatta van még 13-nak is. Ez sem hiedelem, kicsi, de még nem mikropénisz, tény, kész. Persze ettől még nem gondolom azt, hogy nem jó, de nyilván vannak, akik nevetségesnek tartanák.

        Tapasztalatlanságomból adódóan nem gondolom, hogy a saját korosztályomból kellene keresgélnem, egyrészt mivel a tapasztalatom a következő, főleg közösségi oldalakat bújva, de személyes konkrét meglátás is:
        – ennyi idősen már van, aki gyereket szült
        – van, aki el van jegyezve, vagy csak simán kapcsolatba van.

        Az előbbi kettő a leggyakoribb, a maradék ~10 % vagy valami defektje van, vagy mint említettem a pénzre hajt. 100 ilyenből is mondjuk 1 aki normális, de az rögtön talál magának újból párt.

        Hát ez a nagy helyzet, korlátozó hiedelmek ide vagy oda, nekem senki ne mondja hogy ennyi idősen könnyű párt találni, főleg ha valakinek még nem volt. 18 évesen persze teljesen más lenne a helyzet.

        Bár elég negatív hangvételű a levelem, de azért még nem adom fel.
        Apropó! Társkereső oldalak. Újabb tapasztalat: nem tudom minek vannak ott fent lányok, meg mit akarnak, mert kb 10%-os válaszolási aránnyal rendelkezem, már ezt is próbáltam. Lehet, hogy valahol elrontom, de ennyire nem lehetek béna! Tényleg nem értem miért regisztrálnak fel.
        Én esküszöm úgy érzem normális pasit már nem keresnek. Jó persze lehet, hogy a BDSM iránti érdeklődésem nem egészen normális emberre vall, de ez nincs az arcomra, meg egyáltalán sehova nincs leírva és senkinek nem beszéltem még róla, igazából nem is akarok.

        Reply
        • Randi Andi 2011. February 25. Friday 15:08

          25 évesen már nehéz párt találnod, mert 90% kapcsolatban van vagy el van jegyezve, a maradék 10% meg defektes?

          Ezt köszöni az összes 20as, 30as szingli, jól megvan róluk a véleményed 🙂

          Igazad van! Teljességgel lehetetlen már párra találnod, add fel.

          😉

          Reply
          • Gabor 2011. February 25. Friday 15:33

            Így van, a maradék ha nem defektes, gyorsan párra lel. Én nem érzem úgy, hogy bárkit megbántottam volna ezzel, csak a saját keserű tapasztalataimat írtam le, kár szépítgetni, ha nem így lenne talán (de nem biztosan!) én sem itt tartanék.

            Reply
          • Randi Andi 2011. March 7. Monday 10:38

            Gábor: ott a pont: ezek a SAJÁT tapasztalataid, éppen ezért nem állíthatod be őket úgy, mint általános igazságokat.

            Reply
        • Bódis Ákos 2011. February 26. Saturday 20:00

          Kedves Gábor!

          Az enyhe kifejezés, hogy negatív hangulatú a leveled tartalma.
          És tele vagy gátlásokkal, amit Te is tudsz, mert le is írtad.
          Egy pár dolgot azért szeretnék veled közölni:
          A BDSM formátumot is emberek csinálják, és általában ellentétes neműek.
          Az irodalom szerint, a lányok ez irányú fantáziája sok esetben túltesz a férfiakén is. Csak ők még nehezebben nyílnak meg ez irányban mint a férfiak. – erről csak annyit, hogy az első feleségem egyszer elmondta az ő igazi vágyait, és akkor döbbentem rá, hogy csuda fantáziátlan vagyok. Pedig azt hittem, ha én elmondanám az enyéimet akkor talán el is vállna tőlem.

          A méreted miatt, egy cseppet sem aggódj!
          Én (valamikor régen) esti gimibe jártam, ahol az életkor 20-30 év körül mozgott. A lányok körében a legsikeresebb fiúnak a mérete, hááát…tényleg kicsi volt. Viszont a fellépése, modora, kisugárzása kiváló.
          Hidd el, hogy az a lány aki elfogad, és megszeret, az nem fog csodálkozni, és ez nem lesz akadálya a boldogságotoknak sem.
          Egy szexológus hölgy cikkét olvastam, ami a következőképpen szólt: a hüvely az utód nemzését, születését szolgája, és nem a kielégülését, arra ott van a csikló.
          Ezen persze lehetne vitatkozni,
          de ő itt inkább arra célzott, hogy egy hölgy kielégítésének rengeteg más módozata is lehetséges.

          Azon, hogy a lányok csak 10% ban reagálnak a leveleidre ne csodálkozz! Hiszen a társkereső lapokon egy-egy csinos fiatal lányra talán 100 férfi jelentkező is akad, 16 évtől 70 éves korig.

          És azt is tudd, hogy akik most itt vagyunk, az mind megszenvedi a társkeresés minden gondját, baját.
          Üdvözöllek:Ákos

          Reply
          • Gabor 2011. February 28. Monday 17:49

            Szia Ákos!

            Köszönöm a válaszod, ez igazán jól esett! 🙂

            Reply
          • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 15:39

            Mért kell titkolni a másik előtt ezeket a fantáziákat? Lehet hogy pont arra vágyik, hogy adj már valami ötletet végre, ami feldobja a szokásos szexuális életeteket.

            Reply
    • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 15:37

      Az, hogy éppen a pár között hogyan oszlik meg a négy fal között a dominancia, egészen változó. Egy pár, az két egyenrangú ember az ágyban is. Persze, hát általában és biológiailag jön, hogy inkább a férfi a kezdeményező, de van, amikor épp a nő a “vágyósabb” vagy fittebb, és akkor hiába várja, hogy megdöntse az esetleg éppen pillanatnyilag fáradtabb másik, neki kell fölülkerekednie. Egyébként meg a szexuális stílusát minden pár maga alakítja egymással.

      Reply
  70. Gábor_40 2011. February 25. Friday 11:42

    Andi, és kedves fórumozok, valami más nevet kell adnom maganak, mert már annyi Gábor van itt, hogy összekeverednek a nevek.
    Hm, mit is találjak ki?
    Gábor_40 leszek mostantól. :-)))

    Reply
  71. Laci 2011. February 25. Friday 12:23

    Sziasztok!

    Én nemrés interneten keresztül megtaláltam azt a személyt, akivel tényleg tökéletesen érzem magam Ő számomra az igazi társ. Ha bármi történne Őt nem tudná senki pótolni számomra, ezáltal nem keresnék többé magam mellé senkit, mert baráti szeretetnél többet úgysem éreznék iránta, és ezzel csak hátráltatnám a fejlődésében és a céljaiban.

    Ezzel azt akarom mondani, hogy én beletartoztam abba az egy százalékba aki tényleg tisztességes szándékkal regisztráltam egy ilyen oldalra.

    Szeretném ha leírnátok véleményeteket arról amit leírtam.

    Laci

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. February 28. Monday 09:07

      Kedves Laci!

      Gratulálok,hogy azon 1% szerencsések közé tartozol,akik ott megtalálták a hozzájuk illő társat,kívánom,hogy örökké tartson ez a nemes érzés köztetek!

      Egy kérdésem is lenne hozzád:Mennyi ideig voltál fönn a társkereső oldalon ?

      Nekem a 8 hónap próbálkozás alatt egyetlen sikerélményem sem volt kivéve 1-2 érdekes rövid levelezést,amelyről már az elején tudtuk,hogy több úgy sem lesz,mert különböző okok miatt nem is lehetett volna!

      Sok sikert nektek és mindenkinek!

      Üdvözlettel Ilona

      Reply
  72. Katz lelkész 2011. February 25. Friday 17:57

    A társkeresésnek csakugyan négy akadálya van.
    Mi ez a négy dolog ? Itt a válasz:

    1. Egy fiú, ki a földszint ötben egyedül lakott,
    Szikrázóan fiatal volt, és oly elhagyott.
    Mellette a földszint hatban élt egy karcsú lány,
    És igazán nem volt köztük semmi más,

    R. Csupán négy – Négy! – szomorú szürke fal,
    Igen, négy – Négy! – szomorú szürke fal

    2. Bár a fiú délen is járt, északon is járt,
    Olyan messze-távolban kereste a csodát.
    Ami itt van pár lépésre, sóhajtott a lány,
    És igazán nem volt köztük semmi más,

    R.

    3. Szürke öreg lett a férfi, elhervadt a lány,
    Megfakult a szívük is a fal két oldalán,
    Téli éjben vad erővel jött egy szélvihar,
    De már későn omlott le a szürke fal.

    R.

    Igen, négy – Négy! – szomorú szürke fal
    Négy – Négy! – szomorú szürke fal
    Igen, négy – Négy! – szomorú szürke fal..

    :/

    Reply
    • B.Anna 2011. February 27. Sunday 09:42

      Kedves Katz lelkész!
      Nagyon tetszett,de miből van a fal?Ezt próbálom már hosszú ideje elemezni.Tavaly halálosan szerelmes lettem,de rájöttem a szerelembe voltam szerelmes egy hosszú egyedüllét után.Mivel a férfi nagyon keveset beszélt,csak lassan ismerhettem meg,és minden elképzelésemet szinte belé vetítettem,majd 3 hónap után rájöttem,mindent nekem kéne helyette kitalálni,és megcsappant a varázs.Most belém szerelmes nagyon egy másik férfi,aki nekem kezdetektől fogva nem volt szimpatikus,próbálom elfogadni,de így sem jó.Hol a fal?Mi a fal?
      Nekem egyébként a rossz házasságom ellenére sincs ellenérzésem a férfiak iránt,szinte csupa rendes emberrel ismerkedtem meg,és azért sincs harag bennem,ha az első randi után nem kerestek.Azt viszont egyre kevésbé hiszem,hogy az egymáshoz illő párok megtalálják egymást.Hiába illik egymáshoz minden megadott paraméter,érdeklődési kör,stb,ha Ámor szerelemmel átitatott nyilával mindig csak az egyiket célozza meg.Mért sikerül másnak,erre nem sikerült rájönnöm.
      Egyébként jó ez a téma,mert már azt hittem,csak nekem van valami pszichés rendellenességem,vagy mindenkinek,aki itt van?

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. February 28. Monday 09:22

        Kedves B Anna!

        Igen ugyanazt fogalmaztad meg,amit én csak másképpen(utána olvastam leveled)Én is sokszor ugyanazokat a kérdéseket teszem fel magamban,amit te itt megfogalmaztál, habár nem vigasztal,de megnyugtat kissé,hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a problémákkal,tehát mégsem a pszichénk hibádzik,hanem a sors,a világ vagy a nem megfelelő taktika??Az őszinte egyszerűség ma már nem divat,mint ahogy a fentiekben megfogalmazta valaki,akkor hiszik őszintének,ha hazudik,ha igazat mond hazugnak titulálják………….

        Üdv,Ilona

        Reply
    • Ilona(Ica) 2011. February 28. Monday 09:14

      Kedves Katz lelkész!

      Nagy az igazságtartalma szerintem is annak,amit írtál,sokszor a közelünkben van az aki akár csodás társunk lehetne,de nem vesszük észre soha,vagy túl későn!

      Valaki tudja a megoldást,vajon mit tehetnénk,hogy ne így legyen,ne legyen túl késő,amikor rájövünk ezekre az esetleges elmulasztott lehetőségekre?????

      Üdv. Ilona

      Reply
  73. Rajmond 2011. February 25. Friday 20:55

    Kedves Andi!Én még az első leveleit olvastam csak,és válaszoltam rá.Most hogy ide léptem a társkereső kalauzra,úgy gondolom,hogy a 4.akadályjal van főleg problémám.Érdeklődéssel olvasom az itt írott párbeszédeket,reagálásokat. Számomra az itt jelenlevőktől is sokat tanulok,az ők hibáiból,vagy éppen pozitív tapasztalataikból.Köszönöm! És érdeklődéssel várom következő levelét!

    Reply
  74. Csaba 2011. February 26. Saturday 02:10

    Szia Andi!Hogy hol akadtam el?A nők agyába!Ugyanis a mostani gondolkodásuk a nőknek valahogy nem hozzám illik!Ha őszinte vagyok hozzá akkor azt mondják hogy hazudok,de amikor hazudok akkor meg oda vannak értem és miután elmondom hogy hazudtam,ÉN vagyok a világ legszemetebb embere hogy hogy merészeltem hazudni nekik!Úgy hogy egyelőre hanyagolom ezt a pár keresést és a munkámmal foglalkozok!

    Üdv.: Csabi

    Reply
  75. Zsolt 2011. February 26. Saturday 19:16

    Fene tudja ezt a hazudok, nem hazudok dolgot. Tény és való, bár mindig hangsúlyozzuk az őszinteséget, ez kinek-kinek mást jelent. A kapcsolatépítés egyfajta játék is, mely akár tetszik akár nem, némi taktikát igényel.
    Ám, ahogy idősödünk, sokunk belefárad a tiszteletkörökbe (ami persze nem feltétlenül jó, de attól még tény),és kevésbé hajlandó “taktikázni”.
    Az is akadálya lehet egy bimbózó kapcsolat továbbfejlődésének, ha az egyik teljesen nyitott e játszmákra, a másik viszont akár rossz tapasztalatai, akár fásultsága, akár az életkora miatt nem hajlandó rá.
    Félreértés ne essék, nem a hazugságokról beszélek, hanem a kapcsolatépítéssel együtt járó, szükséges taktikázásról.

    Reply
    • Ilona (Bp.) 2011. February 26. Saturday 19:35

      Kedves Zsolt!

      Nálam nem csak a hazugság, hanem az elhallgatás is kiveri a biztosítékot, mikor valaki “elfelejt” közölni bizonyos dolgokat.

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. February 28. Monday 09:29

        Kedves Ilona(Bp.)

        Neked és mindannyitoknak igazatok van,sokan helytelennek,akadálynak hisszük ezeket a dolgokat és mégis minden ugyan úgy zajlik tovább és mit hozhat mást mint a hamis rövid sikereket,vagy örökös sikertelenséget??!!!!
        Üdv:Ilona

        Reply
  76. DGabi 2011. February 26. Saturday 19:58

    Sziasztok!

    Én tavaly váltam el 20 év házasság után. Elötte sem voltak olyan kapcsolataim amire szivesen emlékszem vissza, ezért is ugrottam bele egy jól induló kapcsolatba , talán tudattalanul is menekülve egy agresssziv apa mellöl. Aztán az otthonteremtés szépen megölte a saját magánéletünket, lelki és testi szinten.
    A munkámból eredöen sok emberrel beszélek akár közvetlenül is. De a magánéletemben mintha lefagytam volna. Szeretnék egy olyan társat találni akivel végre jol érezhetném magam , de a rossz tapasztalatok amiket kaptam az életemben szerepló férfiak által,és vonatkozik megitélésben a családom férfi tagjaira is, a randikészségem a mélypontra került. El is bénáztam egy röpke lehetöséget.Amit én is tapasztaltam társkeresön, hogy a férfiak többsége inkább szexet keres mint társat. Én mindig bizalommal és tisztelettel fordultam mindig a kapcsolataimban a társam felé, de ezt aztán nem kaptam soha vissza.
    Valamelyik oldalon összegyüjtötték a pasiszótárt, tapasztaltam már jópár jellemzö mondatot róla.

    Azért mindenkinek sok sikert!

    Reply
  77. Zsolt 2011. February 26. Saturday 20:05

    Kedves Ilona!

    Megértem. Az elhallgatás egyébként ugyanúgy lehet hazugság.
    De én nem ilyen jellegű információkra gondoltam.
    Tegyem féltékennyé, ne tegyem? Mondjam neki hogy ma egy másik nő is érdeklődött irántam, ne mondjam? Felhívjam ma este, vagy várjak még? Stb.
    Szépen hangzik, hogy mindig legyünk őszinték és természetesek, de ez azért könnyebb akkor, ha már ismerünk valakit, vagy ha nincs tét.
    Persze ha a házasság vége után ismét kialakul a randi rutin, akkor ezek már lehet hogy nem problémák:)

    Reply
    • Ilona (Bp.) 2011. February 27. Sunday 19:10

      Kedves Zsolt!

      Ez a felhívjam ma este??
      Na, ez tipikus férfi dilemma! Miért kellene várni napokat, ha a hölgyemény szimpatikus??
      Tudod, mint a nyuszi esete az ásóval. Szegény nő csak hezitál és vár. Nem jön a telefon aznap este, persze másnap délelőtt már kombinál, délután már hiszi is, hogy nem hívják. Estére meg úgy van vele, hogy már ne is hívják!
      Zsolt!…ha jót akarsz, hívd fel!!

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. February 28. Monday 09:36

        Ezzel is tökéletesen egyetértek,aki azt hiszi,hogy a taktikák,féltékennyé tevések segítenek azok nagyon tévednek,mert egy olyan valakinek,aki eldöntötte,hogy vagy jót vagy semmi,nem minden áron bárkit,már nem hatódnak meg a taktikázásoktól,talán mint ahogy írtad kialakul a gondolat van-e értelme egyáltalán???

        Reply
    • Ilona (Bp.) 2011. February 28. Monday 11:21

      Kedves Zsolt!

      Gondolkodtam a megmondjam-e neki, hogy ma egy másik nővel is találkozom-ról.
      Ha esetleg, mondjuk, az úgy történne, hogy az első nő az szimpatikus és Te is viszont, akkor vajon mi szükség van a No.2-re??
      Mert hátha, esetleg, talán szebb, jobb, fiatalabb, csinosabb? Vagy jobban mutatunk egymás mellett??
      Nem probléma ha még sincs így, akkor jöhet a következő, a következő…..ez egy ördögi kőr.
      Ne sértődj meg, nem kötözködés, csak általad próbálok kicsit bele látni egy férfi agyba.

      Ilona(Bp.)

      Reply
      • Zsolt 2011. February 28. Monday 13:34

        Szia Ilona.

        Úgy látom, darázsfészekbe nyúltam.:)
        Megmondom őszintén, én egyáltalán nem vagyok taktikázó, és talán pont ez a baj.
        Direkt provokatív volt egy kicsit a hozzászólásom.
        De hát a tölcsérelv nem azt feltételezi, hogy ha csak egy ideig is, de több vasat tartunk a tűzbe?
        Épp ez a dilemmám.
        Magamról annyit, hogy soha nem voltam az a nagy randizós fajta. Tulajdonképpen a házasságom után sem volt szükségem rá, mert utána meg cseten ismerkedtem. Lehet, hogy szerencsém volt, de szép kapcsolatok voltak. Szinte mindig ugyanazon módon alakultak a dolgok. Hetekig cset, napi szinten, aztán személyes találkozás, és zökkenőmentes váltás életszerű, szeretetteljes folytatásra:)
        Az online társkeresők kicsit még mindig idegenek kicsit számomra, de ez nyilván az én hibám.
        A csettel egyébként most már az a bajom, hogy rettenetesen felhígult, és leesett a szinvonal. A hölgyek panaszaiból ítélve mindkét nem esetében. No meg az, hogy nagyon kicsi az esély, hogy az ember közeli partnert talál. A távkapcsolatban már nemigen hiszek.

        Reply
        • Ilona (Bp.) 2011. February 28. Monday 18:39

          Kedves Zsolt!

          Nekem a több vas azt jelenti, hogy akármennyi jelölttel is levelezek de ha az egyik X-szel az első randi után megvan a közös többszörös, akkor nem kisérletezek tovább, hogy hátha mégis van jobb, szebb, stb., stb.,
          Azért milyen ciki visszamenni, mondjuk a harmadikhoz, hogy bocsi de mégis te volnál az, aki…
          Nekem nem lenne hozzá képem és nagyon nem szeretném, ha velem ezt művelné bárki.

          Reply
  78. Márta 2011. February 27. Sunday 14:46

    Szia mindenkinek!

    Kellene egy kis segitség:)
    Két hete levelezek egy pasival, mit mondjak, a magam nyers stilusát is kedveli, ugy mindent összevetve: minden ok!

    De: a pasi új a neten, soha nem ismerkedett még társkaresőn, az egyik rokon-gyerek rakta fel, persze a beleegyezésével. Ott tartunk, hogy mostmár ugye jó lenne materializálni a dolgot.
    És akkor jött a hideg zuhany: elhivott magához a következő vikendre, azt mondta, jó lenne ha elutaznék hozzá 2-3 napra, hogy megismerjük egymást.
    (ebből is látszik,hogy tényleg ismeretlen közegben mozog, kérdem én, hol az első kávé, hol az első randi????????)
    Most utazzak el hozzá?

    Nem hiszem, hogy valami probléma lenne a dologbol, vannak közös ismerőseink, mint utobb kiderült, de valahogy ….. nem tudom.

    Ja, bocsánat… Ő 51 éves , én 48 (ha esetleg ez számit valamit 🙂

    Van valakinek valami épkézláb véleménye? Megköszönném 🙂

    Reply
    • Gábor_40 2011. February 27. Sunday 15:29

      Ezt te komolyan úgy éled meg, ahogy írtad „jött a hideg zuhany”???????. Szerintem ez kissé negatív hozzá állás, most komolyan, mitől félsz?
      Bátraké a szerencse! Mit veszíthetsz? Ha nem érzed ott jól magad, akkor az első nap haza utazol.
      Az első randi sokféle lehet, és ez is az, elvégre nem a kezedet kérte meg, csak meghívott magához.

      Reply
      • Márta 2011. February 27. Sunday 15:58

        Gábor, köszönöm!

        Egy első találkozást egy, többé-kevésbé vadidegen emberrel sztem semleges területen kellene tán megejteni, nem ?

        …. még hezitálok…. 🙂

        Reply
        • Gábor_40 2011. February 27. Sunday 16:11

          Nézd, ha neked ez kényelmetlen, és nem vállalható, akkor ezt mond el neki. Nem kötelező elmenned oda, ahová ő invitál. Biztosan meg tudtok állapodni másban is.
          Az biztos, ha elmész hozzá, akkor nagyon bátor vagy és leküzdöd a saját félelmed. Valóban, neki kényelmesebb, hisz te mész az ő „barlangjába”, míg ő, hazai terepen lesz.
          Ha bevállalós vagy, akkor bátorítalak továbbra is, hogy menj! Ha óvatos vagy, beszélj meg vele mást.

          Drukkolok!
          🙂

          Reply
          • Márta 2011. February 27. Sunday 16:19

            Gábor, én az őrültebbik fajtábol való vagyok… de ezt Ő is tudja 🙂

            Lehet, ez valami próba?

            Reply
          • Márta 2011. February 27. Sunday 18:55

            De…Gábor… pont te!! aki megfontolt és kétkedő…. pont Te drukkolsz értem???

            Egyébként mindenkinek köszönöm, aki irt… döntöttem, MARADOK !!!!

            Márta

            Reply
          • Gábor_40 2011. February 27. Sunday 19:13

            Valóban, kétkedem, a körülményeim miatt, mert reálisan beláttam, hogy most nincsen esélyem mindaddig, amíg nem teszem rendbe a körülményeimet. De ha akad hölgy, aki felkelti az érdeklődésemet, bártan, habozás nélkül megismerkedem vele.
            Ezért is bátorítalak téged, hajrááááááááááá! 🙂

            Reply
        • Ilona(Ica) 2011. February 28. Monday 09:40

          Kedves Márta!

          Én is úgy gondolom,ahogy te,főleg,ha személyesen nem is ismered,persze Gábornak is lehetne igaza,de nekem sem lenne bátorságom a fölkínált variációt elfogadni,abban a formában!

          Reply
        • Bódis Ákos 2011. March 1. Tuesday 21:05

          Kedve Márta!

          Ha egyszer már ilyen sokan,:-) ilyen nagy energiákat:-) fektettünk abba, hogy sikeresen lebeszéljünk a többnaposra tervezett randidról, elvárjuk, hogy az első semleges területen létrejött találkáról részletesen beszámolj:-)
          Hidd el, azért drukkolunk Neked!
          Üdvözöllek:Ákos

          Reply
          • Márta 2011. March 1. Tuesday 22:29

            🙂 🙂 🙂

            Reply
    • Bódis Ákos 2011. February 27. Sunday 17:58

      Kedves Márta!

      Nem hittem volna, hogy még a társkeresésben is érhet meglepetés!
      Most ért!
      Egy vad idegen férfihez elmenni???
      Ezek szerin fogalmad sincs arról, hogy hány aberrált őrült van jelen a társkereső lapokon.
      Egy pár horrorba illő esetet már megismertem, ha ismernéd őket, egy percig sem gondolkoznál el ilyen lépésen.
      Én az első megérzésedre hagyatkoznék, a semleges területre.
      És ha ez bejön, akkor már szabad lehet az út.
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
      • Gábor_40 2011. February 27. Sunday 19:15

        “vannak közös ismerőseink”

        Tehát, nem teljessen az ismeretlenbe megy. Szerintem.

        Reply
      • Randi Andi 2011. February 28. Monday 06:30

        Kedves Márta!

        Én is Ákossal és azokkal értek egyet, akik azt mondják: az első randi helyszíne legyen semleges terep, főleg ha még sohasem találkoztatok előtte.

        Természetesen nagyon jó is lehet egy ilyen közös hétvége rögtön az elején, de válaszd inkább a biztonságot, egyébként meg ha tetszetek egymásnak, később be tudjátok pótolni ezt a hosszú hétvégét.

        Hallgass a belső megérzésedre – nem véletlen, hogy hezitálsz!

        Reply
    • Gina 2011. February 27. Sunday 18:37

      Én nem mennék el. Ha találkoztok, egy kávé mellett is kiderülhet a szimpátia, egy ebéd, vagy közös vacsora mellett egy vendéglőbe, ha megtetszetek egymásnak sok-sok hétvégét tölthettek el együtt, nem sietnék ennyire, ami gyors az nem komoly. Természetesen a döntés a tiéd.
      Üdv.

      Reply
    • Bea 2011. February 27. Sunday 19:25

      Én nem mennék el. Nekem ez nem szimpatikus kezdeményezés. Ha ő kezdeményezte a találkozást, akkor ő tegye is meg a konkrét lépéseket, ez lenne az udvarias férfi gesztusa. Másrészt semleges terepet választanék. Szerintem az ilyesmi nem azon múlik, hogy ismerkedett-e valaha neten, hanem, hogy jólnevelt-e. Persze, valakinek ez nem annyira fontos. (Nekem kicsit az is gyanús, hogy valakit a rokona tesz fel a netre)

      Sok sikert!

      Reply
    • Éva /77/ 2011. February 28. Monday 09:43

      Szia Márta! Az első randi csak semleges területen történhet! Légy óvatos mert esetleg kellemetlen helyzetbe kerülsz.
      Üdv:Éva

      Reply
  79. Szilvia 2011. February 28. Monday 16:35

    Én a nem válaszolnak a levelekre jellegű hozzászólásokra szeretnék most reagálni, vállalva ezzel, hogy majd jól lebunkóztok vagy egyéb negatív jelzőkkel illettek, de őszinte leszek akkor is.

    Kezdtem úgy, ahogy mindannyian gondolom, hogy mindenkinek válaszoltam, ha nem tetszett, akkor megírtam neki udvariasan, hogy más az elképzelésem. És igen, én is mérgelődtem, hogy a férfiak fele nem is reagált a kezdeményezésemre. Aztán telt az idő, a 100-ik kapcsolatfelvétel után (ezt nem mind én kezdeményeztem, csak mondjuk 60at) elegem lett az egészből. Elegem lett abból, hogy olyan férfiak keresnek meg, akik 20 évvel idősebbek mint én, vagy annak ellenére, hogy megadtam néhány dolgot a jelöltem adatainál, figyelmen kívül hagyja, vagy egyszerűen csak látszik már az adatlapján is, hogy teljesen más világban él mint én, vagy szimplán abberrált. Igen, ítélkezek az adatlap alapján, igen érdekel, hogy néz ki, gonosz vagyok és érzéketlen, tudom! 😀 De vállalom.

    Szóval ma már nem válaszolok minden levélre, csak aki szimpi. És most már én is másképp gondolok azokra a férfiakra, akik nem válaszoltak nekem, valszeg nekik is már elegük lett a sok hülyéből, komolytalan nőből, stb. Az elején még randiztam is olyannal, akiről már az adatlapja alapján tudtam, hogy egész más világ és hogy tutira nem őt keresem, de nem akartam magam lekorlátozni. Sőt még egy barátnőmet is biztattam erre, hogy esélyt kell adni mindenkinek. Ő már akkor ott tartott, hogy kőkeményen szelektált, most már én is ott tartok. Szóval, ha valaki nem válaszol, akkor azt jelenti, nem vagyok neki szimpi, ez is válasz! Na és? Én olyat keresek, aki engem keres.

    Reply
    • Zsolt 2011. February 28. Monday 17:20

      Kedves Szilvi,

      szerintem nincs ezzel semmi baj.
      Azt gondolom, ahogy már korábban is említettem, a kor, az idő, a tapasztalat sok mindenre megtanít, és egy idő után egyszerűen belefáradunk a tiszteletkörökbe. 🙂
      Lehet, hogy emiatt lemaradunk dolgokról, de ez a lényegen mit sem változtat.

      Reply
      • Szilvia 2011. February 28. Monday 20:20

        Zsolt,
        Én nem gondolom, hogy bármiről is lemaradnánk 🙂

        Reply
    • Bódis Ákos 2011. February 28. Monday 18:31

      Kedves Szilvia!
      Lehet, hogy túl konzervatív vagyok, vagy túl jól nevelt:-) , de ennek azért nem szabadna így működnie.
      Természetesen igazad van, mert végül is a nem válasz is válasz, de én úgy gondolom, ha már valaki megtisztel a megkeresésével, érdeklődésével, arra azért illene legalább egy köszönöm szót reagálni.
      Egyébként ismerem ezt az általad írt jelenséget, és akik régebben fent vannak ezeken a fórumokon azok mindnyájan át is esek rajta.
      Először nagy hévvel, kíváncsisággal reményekkel indultam. Küldtem és kaptam a statikat, de ahogy múlt az idő, annál lejjebb, és lejjebb adtam a reményeimet.
      De az azért megmaradt most is bennem, hogy a számomra nemlegesnek ítélt megkeresésekre írok egy kitalált forma szöveget, ami így hangzik: “köszönöm az érdeklődésedet, de én már csak a levelező társak miatt vagyok itt”.
      Az egész levél megírása 1 percet vesz igénybe, és ami a legfontosabb, nem rombolom az önbizalmát, amivel lehet, hogy egyébként is hadilábon áll.
      – fentebb olvashattad a Gábor véleményét erről, aki (jogosan!)sérelmezi azt, hogy a lányok csak 10%-ban válaszolnak a leveleire.
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
      • Szilvia 2011. February 28. Monday 20:19

        Ákos,
        És igaz is, amit írsz vagy csak kegyes hazugság? Melyik a jobb?
        Én is kaptam ilyen hasonló diplomatikus leveleket, némelyik nagyon vicces és azt gondoltam, hogy ha már válaszolt, lehetett volna őszinte, azért értékeltem, hogy nem akart megbántani, de a lényeg a lényeg, visszautasított. És főleg akkor nézett ki hülyén a kitalált indok, mikor az adatlapján egyik erényeként az őszinteség volt feltüntetve, ami sok mindenkinél szerepel.
        Szerintem azzal nem építem az önbizalmát senkinek, ha megírom, hogy nem ilyen típusú férfit keresek. Azzal már inkább, hogy szidhat amiért nem válaszoltam, addig sem saját magával foglalkozik 🙂
        Nincs kedvem a tisztelet körökhöz, főleg, hogy már nem is vagyok VIP egyik helyen sem, inkább válaszolok azoknak, akik szimpatikusak. Vállalom hogy nem vagyok jól nevelt! (szegény anyukám :D)

        Reply
        • Bódis Ákos 2011. February 28. Monday 22:48

          Ui. Szilviának!
          Édesanyádat pedig ismeretlenül is üdvözlöm.
          És biztos vagyok benne, hogy egy kiváló hölgyet nevelt a lányából.
          Ákos

          Reply
          • Szilvia 2011. March 1. Tuesday 15:24

            Köszönöm Anyu nevében is, átadom! 😀

            Reply
  80. Gábor_40 2011. February 28. Monday 22:32

    Most, ismét, elolvasva a cikket így elmélkedtem:
    A társkeresés 4 akadálya, valóban vannak akadályok, és ezt a négyes számot, akár feltornázatjuk 10 – 100 – 1000ig.
    Én sem vagyok kivétel, és szépen meg tudom fogalmazni, hogy most mik azok a tényezők, ami miatt már le is tettem a társkeresésről.
    Viszont ha belegondolok, mekkora nagy ostobaság akadályokat találni, még akkor is ha vannak, mert hát ki állítja azt, hogy ezek akadályok? Mi magunk? Szakértők? A tapasztalat? Az élet? Netán Isten?
    Aztán jönnek a siker sztorik, hogy mások ennél nagyobb akadályok mellet is egymásra találtak és boldogan élnek.
    És ez lenne a lényeg, a boldog párkapcsolat, és nem az, hogy milyen az első randi, milyen levelet írt. Mert lehet, hogy ami első randi egyikünknek elfogadhatatlan, az a másiknak tökéletes, vagy ami első levél egyiknek megbotránkoztató, az a másiknak a szívhez szóló.
    Kommunikálni, kommunikálni és kommunikálni, azt gondolom ez az alapja mindennek, mert e nélkül lehet az a fotó szép, vagy csúf, a kommunikáció hiánya nélkül esély sincs megismerni a másikat. És egy első levél is lehet rosszul megfogalmazott, mert nem mindenki tudja írásban átadni azokat az érzéseket, gondolatokat, amik benne megtalálhatók.
    Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, ahogy most elolvastam a hozzászólásokat.
    Aztán lehet, hogy van aki szintén így gondolja, és biztosan akad aki nem, de ez így van rendjén.

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. March 8. Tuesday 07:50

      Kedves Gábor_ 40! Igen,én is így gondolom,ahogy te is megfogalmaztad a dolgokat,nem beszélve arról,hogy egy levélben nem mindig az jön le amit szeretnénk és csak akkor értjük meg igazán egymást,ha megadjuk a személyes találkozás lehetőségét,ha ez lehetséges!

      Reply
  81. Bódis Ákos 2011. February 28. Monday 22:42

    Kedves Szilvia!
    Valóban nem igaz az amit válaszként írok, hanem mint azt írtad, kegyes hazugság.
    Amit az előzőekben nem írtam le, az az, hogy ezeket a hölgyeket (legalább is számomra) bizony eléggé előnytelen külsővel áldotta meg az ég.
    És gondolom, már Te is számtalanszor jártál úgy az életedben amikor azzal tetted a legjobbat, amikor nem a valóságot mondtad meg.
    De végül is én nem akarok senkit sem kitalált szövegekre (hazugságokra) biztatni. Csupán annyit, hogy aki minket megtisztel az érdeklődésével, az azért megérdemel egy köszönöm szót.
    Azt hiszem, hogy társkeresésnél már az edzettebb kategóriához tartozom, de ha köszönöm szó nélküli marad az érdeklődésem, azért csak felmerül bennem a gondolat, hogy még ennyit sem…
    Persze mindenkinek a szíve, lelke rajta, de úgy gondolom ez azért egy kicsit minősít is.
    Üdvözöllek:Ákos

    Reply
    • Szilvia 2011. March 1. Tuesday 15:33

      Ákos,

      Én személy szerint úgy vagyok vele, ha nem akarom megmondani az igazságot akkor hallgatok, de régen én is alkalmaztam a kegyes hazugságokat, ma már nem, nekem ez már nem fér bele.
      Igazad van, mindenki megérdemli a Köszönöm szót! 🙂

      Hajrá Társkeresők!

      Mi lenne ha átneveznénk magunkat Társtalálóknak? 🙂

      Reply
  82. Tina 2011. March 1. Tuesday 07:30

    Kedves Szilvia és Ákos!

    Én nem vagyok sem a „kegyes hazugság”, sem a „nem válaszolok” híve. Én még a számomra nem tetszőnek is azt válaszoltam, – mert tényleg nem mindenki fotogén alkat -, hogy első ránézésre nem találok sok közöst bennünk egy kapcsolathoz, de kezdjük el az ismerkedést, hiszen kellemesen csalódhatok is. Az instant virágokat nagyon nem szeretem, de azokat is mindig megköszöntem. Volt olyan, aki erre elküldte a telefonszámát. Megírtam, hogy arra egyelőre nincs szükségem. Akadt olyan férfi is, akinek az első két levele az én szépségem, és a volt feleség enyhe szidása témakört ölelte fel. A feleség szidására szándékosan nem reagáltam (állítólag bántalmazta a gyereküket), a külső-belső szépséggel kapcsolatban pedig leírtam a véleményem (mindkettő 50-50 %-ban munka és adottság szerintem).
    A természetes szelektáció megtörtént:-). Küzdeni nagyon kevés szeret, következő levél általában nem volt.
    Érdekes módon egyik sem küldött el a fenébe.
    Egy volt ugyan, aki – miután tudomására hoztam, hogy nálam 10 évvel fiatalabbal nem biztos, hogy barátságnál többet tudnék elképzelni, és az sem ilyen gyermeteg csók, puszi, és stb. egyszavas levelekkel fog bekövetkezni -, azt válaszolta: Akkor kapd be a vénemberek farkát!

    Nekem egyetlen egy férfi válaszolt, ő udvariasan megírta nem engem keres. Ezen akkor azért mosolyogtam jót, mert nem volt kitöltve a jelöltje adata, ami azt is jelentheti, én is megfelelhetek a számára :-;
    Így udvariasan úgy két hét után újra felvettem a kapcsolatot, el is kezdtünk ismerkedni és beigazolódott, amit sejtettem, a gyerekeim miatt ( sztereotípia vagy 5. akadály) úgy gondolta, nem lenne annyi időm rá, amennyit ő szeretne. Hagytam elmenni…

    Még ezek után is tisztelem, nem úgy mint azt, aki megnézte az adatlapom, a levelem pedig kb. 3 nap múlva olvasta csak el, és válaszra sem méltatott.

    Reply
    • Szilvia 2011. March 1. Tuesday 15:30

      Tina,

      Nekem is volt olyan, aki miután megírtam neki, hogy ne haragudjon, de más típusú férfit keresek, elkezdett bunkózni, én ezeken nevetni szoktam.
      Te nagyon kitartó vagy, bár nem tudom mióta keresel társat és hány emberrel vetted már fel a kapcsolatot, de le a kalappal előtted, hogy mindenkinek megadod az esélyt. Én kb 1 hónapig voltam ezzel így 🙂
      Ha ennyire nyitott vagy, hamarosan biztos társra lelsz!
      Sok sikert!
      Szilvi

      Reply
      • Tina 2011. March 3. Thursday 21:31

        Kedves Szilvi!

        Köszönöm a bíztatást! Jelen pillanatban nem keresek társat, mert életemben kell egy kis rendet tennem még. Két és fél éve élek a gyermekeim apjától külön, ez idő alatt kétszer 2,5 hónapig próbálkoztam a netes társkeresés szépségeivel 🙂

        Az, hogy mindenkire nyitott vagyok egyrészt jól felfogott érdekem. Másrészt hogyan várhatom el én, hogy bárki velem szembe nyitott legyen, ha én magam nem vagyok az. Harmadrészt mivel minden velem ellentétesen gondolkodót „tűrőképesség tesztelésnek” fogok fel, egyre nagyobb türelemmel vagyok már a velem akár nap, mint nap, akár alkalmanként kapcsolatba kerülökkel. Még a gyerekeimmel is sokkal türelmesebb vagyok, mint régen, pedig most kezdenek kiskamaszkorba lépni. Vagyis: egyre inkább megtanultam bánni az emberekkel.

        Persze birka nem vagyok, tőlem mindenki max. két lehetőséget kap, ha esetleg az elsőt elbaltázta.

        További szép estét!
        Kriszta

        Reply
    • Bódis Ákos 2011. March 1. Tuesday 20:00

      Kedves Tina!
      Teljes mértékben egyetértek veled!
      Szerintem ritka kivétel vagy!
      Én a társkereső oldalak legnagyobb hibái közé sorolom, hogy az érdekeltek a fénykép alapján ítélnek.
      Rákattintunk egy fotóra, egy érdeklődőre, és már lapozunk is tovább.
      Pedig, mint azt írtad is, van akinek rendkívül jó a fényképarca, és van akinek egyáltalán nem.
      Én magam is jártam úgy,(nem is egyszer) hogy a hölgyet szó szerint nem is ismertem meg.
      Akkora volt a fénykép és az élő kép közötti különbség.
      Én is azon a véleményen vagyok, hogy aki egy kicsit is szimpatikus azzal találkozni kell.
      Egy órás beszélgetést mindenki kibír, és egy kávét, teát mindenki ki tud fizetni ha esetleg az úriemberből a jelző hiányzik is.
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
      • Tina 2011. March 3. Thursday 21:34

        Kedves Ákos!

        Amit írtál az nem a társkereső oldalak, hanem a használóik hibája 🙂
        Én ide sorolnám még azt is, hogy sokan ezektől az oldalakról várják a megváltást, akár idősebb fejjel is azt gondolják, egy fotó alapján szerelmesek lesznek vagy beléjük lesz szerelmes valaki. Pedig az csak egy ismerkedésre alkalmas közeg. Én a magam részéről ráadásul többre értékelek egy fokozatosan, barátságból kialakult kapcsolatot, mint egy hirtelen fellángolást.
        Nem mondom, hogy nem lehet a második variáció is hosszantartó, de én még nem találkoztam olyannal.
        Ezért én elsősorban barátkozom, de ez jellemzően nem elég senkinek.

        További szép estét!
        Kriszta

        Reply
  83. Gabor 2011. March 1. Tuesday 08:25

    Sziasztok!
    Andi, és aki tudja a választ, engem az érdekelne, hogy mi az oka annak, hogy az összes társkeresőn mindig a férfiak vannak többen, és leginkább nem kicsivel, hanem jóval több férfi van fent, mint nő?

    Reply
    • Bódis Ákos 2011. March 1. Tuesday 20:40

      Kedves Gábor!
      Szeretném a megállapításodat igazolni.

      Egy adat, ami nem különösebben publikus, de mivel én egyik társkereső lappal sem állok üzleti kapcsolatban, így leírom.
      – különben is, egymás között vagyunk:-) –
      Korosztályonként változik, de némely esetben a több százszoros férfi többlet sem ritka.
      Üzleti szempontból ezek a lapok erősen manipulálva is vannak. Gondolok itt arra, hogy sohasem a teljes jelenlévő létszámot kapod, és szinte mindig ugyan azokat a hölgyarcokat láthatod.
      És azt is tudd: nekik nem az az érdekük, hogy társra találj, hanem az, hogy fizess! – és lehetőleg minél hosszabb ideig.

      Tudom nem ezt kérdezted, bocs a kitérőért! 🙂
      A férfiak jó része ezeken a lapokon próbál meg az asszony előtt, után, közbe, és mellette egy kis kalandra szert tenni.
      A hölgyeknél, – mint a fenti számadat is mutatja – ez korántsem ennyire jellemző.
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. March 2. Wednesday 20:55

        Kedves Ákos!

        Meggyőződésem a 8 hónap társkeresés alatt,hogy a férfiak 98%-a ezért van fenn a társkereső oldalakon,amikről te írtál.
        Ezért nem láttam értelmét tovább fenn lenni,volt 1-2 ellenpélda,amelyekről olvashatunk ezekben a hozzászólásokban is,de ezek kb a fennmaradó 2%.

        Ilona

        Reply
  84. Anna 2011. March 1. Tuesday 10:39

    Üdv. Mindenkinek!

    Én egy 5-ik akadályt találtam, nevezetesen: amikor azt a választ kapom hogy mindig a nő választ, ám a leghalványabb esélyt sem adják meg maguknak a T.Urak,hogy kiválasszuk Őket.

    Elgondolkodtam azon, hogy ez önbizalom- vagy intelligencia hiány esetleg mind a kettő. Megértjük ha valami miatt nem vagyunk szimpatikusak, vagy nem minket keresnek.

    Talán ez is egy kegyes hazugság mert nem merik fölvállalni az elutasító fél szerepét.

    Reply
    • Gábor_40 2011. March 1. Tuesday 14:24

      Kedves Anna, miért találsz akadályokat? Biztos, hogy ez akadály? Vagy ez is csak nézőpont kérdése, mert szerintem sok férfi is írhatta volna azt, hogy a nők nem adják meg az esélyt az ismerkedésre.
      Szerintem, nem, nő, vagy férfi kérdése ez, egyszerűen nincsen kommunikáció, és ezáltal ismerkedés sem.
      Hogy mi okból nem kommunikálnak egymással az emberek? Ez egy külön téma lehetne és mindenki elkezdené sorolni: (mert nem tetszik, akkor meg minek, mert nincsen diplomája, akkor meg minek, mert dohányzik, mert tetoválása van, mert ….mert…mert).
      Válogatunk, válogatunk és válogatunk, elvárásokat támasztunk egymással szemben, és mindig megtaláljuk, hogy miért nem írunk neki, miért nem írunk neki vissza. (aztán csodálkozunk, hogy nekünk sem írnak, és nekünk sem írnak vissza)
      De ha nem kommunikálunk, akkor hogyan is győződhetnénk meg arról, hogy megfelel-e az illető az elvárásainknak, mert dőreség lenne ezt leszűrni egy fotó és a pár soros adatlap alapján.

      Anna, ezt általánosságban írtam, de az urak is pont olyan mértékben adják meg az esélyt, mint amennyire a nők adják meg, csak te a női oldalról tapasztaltad meg ezt, én pedig a férfi oldalról tapasztaltam meg ugyanezt.

      Reply
      • Anna 2011. March 1. Tuesday 16:31

        Gábor!

        Azt hiszem nem írtam le elég alaposan, tehát:
        azt a fajta “viselkedést” amit fent leírtam megelőzi a levelezős – szóban beszélgetős – ismerkedős – személyesen többszöri találkozós lépcsőfokok megmászása. Nem a kommunikáció hiányáról van szó, hanem ha úgy gondolom hogy elindult valamerre valami valakivel és minden ok-nak tűnik, akkor jön a “nő választ” elmés gondolat, amit nem tudok hova tenni.

        Azt gondolom hogy nyitott vagyok az ismerkedésre….. na jó a túl nagy korkülönbség nem jön be…

        Szép napot.

        Reply
        • Gábor_40 2011. March 1. Tuesday 17:02

          Oké, értem, így már más a helyzet.

          Reply
    • Szilvia 2011. March 1. Tuesday 15:38

      Anna,

      Én magamon tapasztaltam, hogy elég nehéz nemet mondani, legalábbis az elején az volt, főleg szemtől szemben egy randi végén, de meg kellene tanulnia mindenkinek. Én is megtanultam, bár igencsak ki kellett lépni a komfort zónából, de hamar megedződtem. Ez pont ugyanolyan, mint minden más, amitől először félünk, aztán később visszagondolunk és azt mondjuk, hát ez miatt kár volt annyit görcsölni.
      Most már csak az a kérdés, hogyan tudassuk ezt minden egyes társkeresővel? 🙂

      Reply
      • Gábor_40 2011. March 1. Tuesday 16:31

        Ha minden egyes társkeresővel tudatod, hogy miként kel rutinból ’nem’-et mondani, az miért is jó?

        Reply
        • Szilvia 2011. March 2. Wednesday 09:59

          Gábor,
          Azért mert mindenkinek tudni kell nemet mondania. Annak semmi értelme, ha hülyíti a másikat, vagy nem veszi fel a telefont vagy újra találkozik az illetővel, pedig már nincs is kedve, csak azért, mert nem tud nemet mondani. Ez fontos szerintem.

          Reply
      • Anna 2011. March 1. Tuesday 16:43

        Szilvia!

        Egyetértek veled. nem könnyű kimondani “bocs” de azt gondolom a legrövidebb az egyenes út. Senki sem szereti ha hagyják fölösleges köröket futni.

        Reply
        • Szilvia 2011. March 2. Wednesday 09:59

          Anna,
          Én is így gondolom!

          Reply
      • Bódis Ákos 2011. March 1. Tuesday 19:29

        Kedves Szilvia!
        Ez nálam teljesen másképp játszódik le.
        Nem tudhatom, az ittlévő hölgyek miként is vannak ezzel, de tőlem a randi után szinte minden esetben (legalább 80%) megkérdezték: na hogy tetszettem, mi a véleményed rólam?
        – És ez most nem kegyes hazugság – de én azonnal sohasem tudok véleményt alkotni, és mondani sem.
        Számomra idő kell ahhoz, hogy a látottak hallottak lecsapódjanak bennem.
        (valahogy úgy: hogy is mondta, mit is mondott, erre miként is reagált….)
        Ezért meg sem fordul a fejembe, hogy bárkitől is véleményt kérjek. És ezért én mindig úgy fejezem be a randit, hogy láttál, hallottál, aludjál rám egyet, és majd jelentkezünk.
        Tudom, hogy ez egyénenként eltérő eset, sőt talán egyedi is, de én például ilyen vagyok:-)
        Üdvözöllek:Ákos

        Reply
        • Márta 2011. March 1. Tuesday 19:46

          Véleményt kérni???? na ne…..

          Az egyik legkedvesebb élményem ezzel kapcsolatban: egy pasi (pasi, de 57 éves volt) 🙂 azt kérdezte tőlem még a “randi” alatt: biztos vagyok én abban, hogy 47 éves vagyok? nem úgy tűnik, nem udvarolni akar, de ez a véleménye…

          … hát …. jól esett 🙂

          Reply
        • Szilvia 2011. March 2. Wednesday 10:03

          Ákos,
          Nekem sem jutna eszembe soha véleményt kérni randi végén. De tőlem már kértek. Volt olyan, hogy megmondtam, szerintem nem egymást keressük, volt olyan, hogy azt mondtam, szívesen találkoznék vele még, ő pedig megmondta, hogy ő viszont úgy gondolja nem egymást keressük. Volt, hogy nem beszéltünk meg semmit és egyszerűen csak nem jelentkezett újra, mindenféle volt már. Én csak annyit szoktam mondani, hogy örülök, hogy találkoztunk, köszönöm a teát 🙂 A többi a férfira van bízva.

          Reply
  85. Elemér 2011. March 1. Tuesday 11:58

    Sziasztok! Már rég akartam írni jónak találom Andi társkereső szolgáltatását és azt is hogy próbál segíteni az embereken ez a legszebb dolog részemről ! Jómagam mozgássérült vagyok mért is tagadnám el ? Tudom magyarok erre a szóra még nem nőttek fel ami szégyen a mai vilégban szégyen az hogy fogyatékos szót használják és még sorolhatnám. Akkor ha én fogyatékos vagyok egy egészeges milyen? Vajon milyen jelző illene rájuk ? És így keresnek párt ilyen bután ezért megy tönkre a sok kapcsolat nem csoda. A másik dolog ugye mondják hát te mozgássérült vagy akkor neked olyan pár kell mint te szinte rád eröltettik Meg kérdezhetem ez megint milyen gondolkodás? Akkor mondok egy példát valakinek magas a vérnyomása neki is olyan pár kel aki szintén magas a vérnyomása mivan akkor ha én nem torelálom ezt mert sokkal beteg ilyen mint egy mozgássérült nekem ne magyarázzák meg. Másik ha meghalják ezt a szót hogy mozgássérült rögtön tolószékesnek titulálják be pedig jómagam nem vagyok az megint egy téves út. Igényesség ? Legtöbb egészégés ember igénytelen nagyon főleg ha már megkapta amit akar ! Én így élni nem tudnék

    Reply
  86. Szilvia 2011. March 1. Tuesday 22:22

    Kedves Hozzaszolok! Nagyon tanulsagos olvasni mindenki velemenyet a tarskeresesrol. En 30 eves vagyok, elegge keson ero tipus. Ket evvel ezelott ert veget egy hosszabb kapcsolatom, azota csak egyetlen egy probalkozasom volt egy tarskereso altal megismert, velem egyidos ferfivel. Nem volt sikeres, masfel honapig huztuk. Jelenleg nem vagyok konnyu helyzetben, mert jol elszigeteltem magam kulfoldon, Londonban fel evre, egy csaladnal babysitterkedtem, nem volt maganeletem. Most talaltam egy uj munkat, ami roppant erdekes: egy korulbelul 80 eves bacsi hazvezetonot keres. Magyar o is, 50 eve el kulfoldon. Fel eve megozvegyult, s bar nem mondta ki, de burkoltan utalt ra, hogy nem tud egyedul elni. El is erzekenyult, amikor a parjarol meselt, friss meg nagyon a dolog. A csaladja szeretne, ha visszaterne Magyaroszagra, neki azonban nem tetszenek a magyaroszagi korulmenyek. Ragaszkodik a megszokott eletehez, de o sem tud egyedul elni. Mar az sokat jelentene neki, ha tudna kivel beszelgetni, megoszthatna valakivel a gondolatait, hetkoznapjait. Legyen akarhany eves az ember, szuksege van tarsra, ki milyen formaban talalja meg.
    Majdnem harom honapja elkezdtem ismerkedni egy velem egyidos ferfivel. Akadaly lenne vagy sem, van egy tunderi haromeves kislanya. A neje augusztusban hagyta el. Kezdetben a levelezeseink alkalmaval nem volt kimondottan kozvetlen, szukszavu volt. Jelzem, hogy en szolitottam meg, talan a legjobb idoben, a 30. szulinapjan irtam neki egy kis koszonto levelet. Kedvesen reagalt ra, majd levelezni kezdtunk, pedig meg fotok sem voltak fent rolam a tarskereso oldalon. Megis bizalmat szavazott nekem latatlanul is. Egy ido utan lehetosegunk nyilt egy oldalon kozvetlenebbul is beszelgetni, s azota sokkal nyiltabb. Korabban ugy gondoltam, hogy nekem olyan parra lenne szuksegem, aki meg nem rendelkezik csaladdal, de ebben az esetben ugy gondolom, ez sem jelentene akadalyt. Szimpatikus nagyon a fotoi alapjan, s megmagyarazhatatlan okokbol valahogy egyszerre alakult ki bennunk az erzes, hogy kezdunk ismeretlenul is fontossa valni egymasnak. Jo megosztani a gondolatainkat, oromunket, problemainkat. A net segitsegevel o mar lathatott, s hallhatott, s azota meg inkabb fokozodik benne is az erzes, hogy minden bizonnyal eloben is szimpatikusnak talalnank egymast, s vonzalom is kialakulna koztunk. Nehez, mert egyre tobbet gondolunk egymasra napkozben, de egy ideig meg nem lesz lehetosegunk talalkozni. Varom a pillanatot, erzem, hogy jol sikerulne az elso talalka is. Orulok, hogy irtam neki annak idejen, en tettem meg az elso lepest. Egyebkent az adatlapja is arulkodo, ugy fogalmazott, hogy keres egy olyan tarsat, aki megerdemli, s hogy nem jo egyedul lenni. Sejthettem volna, hogy csalodhatott korabban. Talan a tavolsag, s az ido eppen a javunkra valik, hiszen meg a valasat sem mondtak ki. Addig pedig en is rendbe tudom tenni az eletem, anyagilag mindenkeppen. Aprilis vegen keszulok haza egy hetre mindenkeppen, addig is lehetosegunk nyilik meg az ismerkedesre. En a szemelyes talalkozas hive vagyok nehany levelvaltast kovetoen, de ebben az esetben erzem, hogy az ido nekunk dolgozik. Tudom, hogy a kislanya lesz mindig is az elso az eleteben, s talan a csalodasa miatt nehezebben fog barkit is a kozelebe engedni, de valami elindult koztunk, s ennek orulok, megha ez most egy virtualis, furcsa helyzet is.
    Szoritok minden kedves tarskeresonek! Nem egyszeru kerdes ez, szamtalan akadaly letezhet ket ember egymasra talalasaban, de en hiszem, hogy elobb vagy utobb mindenki megtalalja a parjat. Sokan talan tulsagosan is gorcsosen keresgelnek, egy ido utan belefasulnak a csalodasokba, a keresgelesbe, s feladjak. Nem szabad, bizni kell. Sok sikert mindenkinek az idealis tars megtalalasaban!

    Reply
    • Szilvia 2011. March 2. Wednesday 10:06

      Szilvia,
      Sok sikert és boldogságot Neked! 🙂

      Reply
      • Péter63 2011. March 2. Wednesday 14:02

        Szilvia jókívánsága Szilviának! 🙂 Még szép, hogy összetartatok!

        Én is sok sikert és boldogságot kívánok!

        Reply
    • Bódis Ákos 2011. March 2. Wednesday 19:50

      Kedves Szilvia! (londoni)

      Csak egy-egy mondatot ragadok ki leveledből: igazad van, a társ hiánya nem korfüggő!
      Soraidból kiderül, hogy eredeti elképzelésed ellenére egy családos férfit ismertél meg.
      És egy kicsit tartasz is attól, hogy sohasem Te leszel az első az életében.
      Szerintem ettől ne félj. Ő még nagyon pici kislány. Az apukában, évek alatt összefognak mosódni az érzések, – ugyan úgy mint ahogy benned is.
      Először a hozzád fűződő érzelmei miatt, utána pedig az azt követő szeretet miatt.
      És az esetlegesen születendő közös gyerek, és a párod gyereke között semmi különbséget sem fogsz (nem is szabad) érzékelni.
      Köszönjük a biztatásodat a párkeresésben. (ránk is fér! 🙂
      Örökkön tartó boldogságot kívánok!
      Ákos

      Reply
  87. Szilvia 2011. March 3. Thursday 20:03

    Kedves Szilvia es Akos! Koszonom a reagalasotokat! En is minden jot kivanok Nektek eletetek minden teruleten!

    Reply
  88. Szilvia 2011. March 3. Thursday 21:18

    Maris valtozas kovetkezett be Gabor eleteben: a neje mar tobb izben elhagyta, vitte Annat is, a harom eves kislanyukat is. Minden esetben egy masik ferfi miatt hatralt ki a hazassagbol. Sokszor kert eselyt Gabortol, hogy hadd hozzon helyre mindent, de minden esetben visszatert a masik ferfihez. Ma este is tudtam egy kicsit beszelni Gaborral, s irta, hogy nem tud nem oszinte lenni velem. Anita, a parja ujra vissza szeretne kereckedni hozza, ket napja bekulni akar. Azzal is fenyegetozik, ha nem engedi vissza Gabor az eletebe, akkor nem engedi hozza a kicsi lanyt. Az utobbi nehany napban amugy is ugy ereztem, hogy mintha mar nem lenne olyan fontos neki, hogy naponta tudjunk beszelni, csak uzenetet kuldott. Most megtorpantam egy kicsit, hiszen megiscsak egy csaladrol van szo, s habar a holgyemeny elegge kicsapongo, megbizhatatlan, talan meg adni kellene neki egy eselyt, a valast sem mondtak ki. Egyben el is szomorodtam egy kicsit, hiszen Gabor akarva-akaratlanul is kozel kerult hozzam. De meg inkabb most, az elejen “veszitsem el”, mintsem kesobb. A parja mar oly sokszor kert utolso eselyt, s ket hetig tudtak csak joban lenni. Nem tudom, hogy ilyen esetben mi is lenne a helyes. Talan nekem is ki kellene vonulnom Gabor eletebol, hogy legyen lehetosege atgondolni a csaladja dolgait, jovojet. Ti mit tennetek a helyemben? Ereztem, meg a levelezesunk elejen, harom honappal ezelott is, hogy a parja vissza fog majd kereckedni, s most igy is van. Nincs koztunk meg semmi, a puszta megmagyarazhatatlan kotodesen kivul. Talan eppen en kellettem neki ahhoz, hogy rajojjon, a csaladja a legfontosabb, s adnia kell meg egy eselyt, vagy pedig eppen ellenkezoleg, talan nemet mond, mert valamelyest mar ismer, s valamilyen szinten az elete egy kis szeleteben helyet kaptam en is. Nem tudom…

    Reply
    • Ibi 2011. March 4. Friday 12:33

      Kedves Szilvia !

      Először is nagyon sajnálom a történteket,
      mert a soraid alapján / s ritkán tévedek/
      egy rendes,megbízható hölgy vagy.
      Sajnos ahogy én látom rosszkor
      találkoztál ezzel az emberrel.Tudod a feleségével való kapcsolatát egy könyvhöz
      tudnám hasonlítani. Ő még nem olvasta el
      a könyv utolsó oldalát, nem csukta be és
      nem tette fel egy polcra.Szereti
      még a feleségét / mert akit szeret az
      ember annek sok mindent megbocsát /.
      Mig egy kapcsolat – könyvet be nem csukunk végérvényesen,addig nem szabad újat nyítni.Emlékszen rá amikor végetért életemben a nagy szerelem / nem az én hibámból/,hogyan próbáltam meg a sebre
      “ragtapaszokat” beszerezni.Ma már nem vagyok rá büszke.Tanultam belőle,most már
      polcon a könyv, a lelkem kitárva.Hidd el
      csak igy érdemes tartós kapcsolatot
      építeni.
      Két lehetőséget látok.
      1. Vagy félre huzódsz és megvárod a
      végét hátha javadra dől el a verseny. /ettől viszont különbet érdemelsz /.
      2. Vagy veszel egy nagy levegőt és
      hagyod visszamenni ” olvasgatni ”
      Találhatsz még méltó párt magadnak.

      Szorítok érted!

      Reply
    • Gábor_40 2011. March 4. Friday 18:03

      Hogy ezek a Gáborok milyenek?
      Komolyan szólva, ezek az utolsó esélyes dolgok sohasem működnek. Én a helyedben most hanyagolnám egy darabig Gábor, és ha rendezte, lezárta a dolgait (a múltját), akkor esetleg visszatérnék rá.

      Reply
    • Gábor_40 2011. March 4. Friday 18:04

      Hogy ezek a Gáborok milyenek?
      Komolyan szólva, ezek az utolsó esélyes dolgok sohasem működnek. Én a helyedben most hanyagolnám egy darabig Gábort, és ha rendezte, lezárta a dolgait (a múltját), akkor esetleg visszatérnék rá.

      Reply
    • Bódis Ákos 2011. March 4. Friday 19:48

      Kedves Szilvia! (londoni)
      Ez az eset amit most leírtál, sajnos nem ritka. – Tudom, ez Téged nem vigasztal –
      Ibi levelével teljes mértékben egyetértek, és azt hiszem, nagyon jól érzékeli Gábor jelenlegi helyzetét, állapotát.
      Lehet, Gábor még nem ismeri annak a közmondásnak az igazát, miszerint “kutyából nem lesz szalonna”.- értem ezalatt a feleségét, aki már Őt többször elhagyta, ráadásul egy másik férfiért.

      Házasságomban már én is jártam így, és tanúsíthatom, hogy nagyon megbántam azt, hogy visszafogadtam. Életemre évekig,- sőt még jelenleg is – kihatással volt az akkori hibám következményei.

      Számodra sok okos tanácsot nem igen lehet adni, annál is inkább, mert az események irányítása itt nem a Te kezedbe van.
      Szerintem Gáborral kellene ezt letisztáznod, Ő mit is akar, mit is szeretne.
      Két dolgot vegyél figyelembe: mint azt írtad, lányával a felesége zsarolja, ami Őt döntéskényszerbe hozhatja.
      És semmiképpen se vállalj feleségpótló szerepet, egy érzelmileg még le nem zárt kapcsolatba.
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
  89. Szilvia 2011. March 4. Friday 18:45

    Kedves Ibi es Gabor 40!

    Nagyon ugy nez ki, hogy belefutottam a tarskereses elso akadalyaba, csakhogy ezuttal most nem en nem tudok tovabb lepni. En is ugy latom jobbnak, ha visszahuzodom, hogy legyen eleg ideje, lehetosege atgondolni, hogyan is szeretne tovabb elni az eletet. Valami azt sugja, hogy ez sem lenne hosszu eletu visszateres a feleseg reszerol, sokadjara kapott mar utolso alkalmat, azonban mindezt azert tudta megcsinalni, mert Gabor meg minden bizonnyal nagyon is szereti. Haragot, duhot erez iranta, s az is az erzelmeknek egy eros, kotodest is mutato formaja. Talan csak erre a harom honapra volt szerepe az eletemben, s ezt is el kell fogadnom, s ennek is orulok. Nem tudom, hogy a bizalma mikor fog vegkepp megtorni a felesege irant. Sajnalom, ha csaladok mennek tonkre, ha valni kell, de van olyan eset, amikor mar nem lehet megmenteni a hazassagot. Kivanom megis nekik, hogy rendezodjenek a dolgaik, hiszen ott van egy harom eves kis leanyzo, akinek igazi csaladra lenne szuksege, eppen ebben a korban leginkabb. S ha megsem igy alakulna, akkor is valahol melyen en varnek ra Gaborra. Kicsit ugy elem meg ezt a dolgot is, mint egy szakitast, egy veszteseget, bar meg semmi sem tortent koztunk, a tavolsag ellenunk dolgozik, de megis erzem, hogy amugy egy nagyon jo, ertekes emberre talaltam. Az ido majd valaszt ad a kerdeseimre…

    Reply
    • Bódis Ákos 2011. March 4. Friday 20:13

      Kedves Szilvia! (londoni)

      Amikor a második levelemet elkezdtem írni számodra, (19:48) akkor még a Te 18:45 kor írt leveled nem érkezett meg hozzám.
      Azt csak most tudtam elolvasni.

      Valóban, a tárkeresés milliónyi akadálya közül, az egyikben pont érintett lettél.

      Szerintem, a leveledben közölt sorokban minden gondolatod, és cselekedeted helyes.
      Üdvözöllek:Ákos

      Reply
  90. Szilvia 2011. March 5. Saturday 21:30

    Kedves Akos!

    Koszonom a biztato szavaidat! Minden jot Neked is!
    Szilvia

    Reply
  91. Ilona(Ica) 2011. March 7. Monday 09:05

    Kedves Szilvia!

    Szerintem is helyesen döntöttél,én is ugyanezt tenném.Gábornak kell meghoznia a végső döntést ebben.
    Bármennyire is fájdalmas a kislány részére talán az együtt maradás lenne a jó(feltéve hogy visszahozható lenne még a jó kapcsolat),de ez ahogy gondolod is több szakítás után nem valószínű,hogy megvalósítható lesz már a Gábor részéről,amikor oda a bizalom nem sok esélye van egy jó kapcsolatnak.
    Itt már csak az idő dönt és persze Gábor is.
    Én nagyon drukkolok,hogy olyan döntés szülessen,amely a legjobb a kislány,A Te,valamint a Gábor számára.
    Az Ex feleségért nem tudok drukkolni,mert én is úgy gondolom,ahogy valaki írta”Kutyából nem lesz szalonna”és remélem minden jóra fordul azok részére,akik igazán megérdemlik!
    Sok szerencsét mindenben:Ilona

    Reply
  92. Rajmond 2011. March 8. Tuesday 08:55

    Szép napot mindenkinek,és Boldog nő napot kívánok minden hölgynek,aki ezt olvassa!

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. March 9. Wednesday 23:18

      Köszönjük,habár kissé késve olvasom!

      Ilona

      Reply
  93. Elemér 2011. March 10. Thursday 10:29

    Sziasztok! Véleményeteket szeretném ki kérni!
    Egy mozgássérült srácnak akinek nem olyan súlyos az állapota lehet-e csinos vonzó egészégés barátnője akár párja akár felesége? Vajon minket is lehet szeretni? Vajon büszke lehet-.e egy ilyen srácra a barátnője? Vagy szégyenli?
    Köszönöm!
    e-mail:satele@freemail.hu

    Reply
    • Terézia 2011. March 10. Thursday 14:48

      Kedves Elemér,

      miért ne lehetne? Van egy mozgássérült barátom, aki igazi Casanova. Talán az lehet a titka, hogy nem érzi magát kevesebbnek más férfiaknál. Mert nem is kevesebb! És Teneked sincs mi miatt szégyenkezned, szégyellnie magát annak kell, aki emiatt lenéz másokat. Sok szerencsét és még több önbizalmat kívánok Neked a társkereséshez!

      Reply
  94. Julianna 2011. March 10. Thursday 13:42

    Kedves Elemér!
    Butaságot kérdezel! Miért ne lehetne egy mozgássérült srácnak csinos, vonzó egészséges barátnője?! De egy tanácsot adok, ha megfogadod. Ne csak a külső legyen fontos a számodra. A belső többet ér! A külső megfog, a belső megtart!
    Kívánom legyél boldog!

    Reply
  95. Elemér 2011. March 14. Monday 09:10

    Sziasztok!
    Köszönöm a kedves biztató szavakat, de én úgy érzem hogy feladom!

    Reply
    • Ladyb 2011. March 14. Monday 11:58

      Ez a legrosszabb, amit tehetsz!
      Minden más megoldás jobb ennél!

      Nézz ki az ablakon! Süt a nap, a zsigereidben biztosan te is érzed már a tavaszt, ugye?

      Az élet szép! Ne mástól várd, hogy széppé tegye!:)

      Soha ne add fel!!!

      Reply
  96. Gábor_40 2011. March 15. Tuesday 17:33

    Nem tudom mennyire illik ide amit írni fogok, de talán nem ártok vele senkinek.
    Éjszaka, az egyik ismereterjesztő csatornán a ’Tabu” című műsorban volt egy „szösszenet”, ahol is azt mutatatták be, hogy bizony még az elitéltek is találnak maguknak párt. Magát a műsorban hallottakat nem akarom kommentálni, de elgondolkodtató, hogy hölgyek (nagyon csinos hölgyek) képesek bűnözőt választani társnak.
    Azért a férfiúi hiuságomat piszkálja, hogy megéri-e normálisnak, figyelmesnek és kedvesnek lenni. Vagy manapság a férfiasságba nem fér bele a kedvesség és a figyelmesség? Tíz évvel ezelőtt nyugodtan bókolhattam egy nőnek, most meg néznek rám furcsa szemekkel.

    Valóban szépen süt a nap, kár, hogy egyedül élveztem a kirándulásomat, jobb lett volna egy hölgyel kéz a kézben megosztani eme remek élményeket, de így is szép a táj, a fák és az égbolt.

    Reply
    • Terézia 2011. March 16. Wednesday 09:10

      Kedves Gábor, szerintem megéri kedvesnek és figyelmesnek lenni. A “rosszfiúk” egész egyszerűen azért vonzanak egy bizonyos fajta nőtípust, mert izgalmasak, a “jófiúk” meg mint az ízetlen, langyos kása, a tányéron maradnak. Kinek kell a mama jólnevelt kedvence? Hiszen az unalmas! A megoldás egyszerű: izgalmasnak kell lenni! Belevinni azt a fránya tüzet, izgalmat, adrenalint a kapcsolatba. Egy kirándulás például ideális terep erre… ne a kezemet fogja a srác az erdőben, hanem kapjon el a meredek, csúszós lejtőkön, érted mire gondolok? Én három napja voltam túrázni egy teljesen új társasággal, nos, ott igen nagy flörtölések folytak. Ha egyedül mész kirándulni, nagyon valószínű, hogy egyedül is fogsz hazatérni az erdőből…
      Sok sikert kívánok!
      🙂

      Reply
      • Gábor_40 2011. March 16. Wednesday 09:21

        Kedves Terézia, sajnos én így jártam, nem volt akivel, akikkel együtt kirándulhattam volna, csak magra számíthattam.
        Azt gondolom, vagyok, aki vagyok, így kell elfogadni, és így kell engemet szeretni, vagy nem szeretni. Ez vagyok én, az a langyos, nyugis, egyszerű, ezért olyant keresek akinek így is elég „izgalmas”, megfelelő vagyok.
        Mindig is csendes, nyugodt életre vágytam, arra törekedtem, biztossan van nőben is ilyen típus 

        Reply
        • Terézia 2011. March 18. Friday 12:55

          Kedves Gábor,

          tehát az általad keresett nő szintén egyszerű, csendes, langyos, és nyugodt életre vágyik. Feltehetően Ő is otthon ül, vagy egyedül jár, mivel azt gondolja, csak magára számíthat. Mégis miből gondolod, hogy megtaláljátok egymást, ha mindketten a saját bánatotokkal vagytok elfoglalva?
          A Net tele van nyitott kiránduló (fotózó, főzőcskéző, társasjátékozó, barlangászó, orchideagyűjtő, jógázó, kórusban-éneklő stb.) társaságokkal, ezekhez “tét nélkül” lehet csatlakozni. Sőt akár Te is szervezhetsz ilyet, érdeklődés-hobby alapján. Feltehetően az Általad kedvelt csendes, békeszerető nő sokkal inkább előfordul az ilyen találkozókon, mint az “ismerkedő esteken” vagy pláne a zajos szórakozóhelyeken. Így lehet szert tenni “érzelmi fitnessre”, önbizalomra, új barátokra – sőt barátnőkre is… Sok sikert kívánok!

          Reply
  97. Elemér 2011. March 17. Thursday 06:24

    Szia Ladyb!
    Én sosem vártam el hogy mástól legyen szép az életem ha mástól várnám el akkor nekem semmim nem lenne ez biztos:) Én többet adtam másnak mint bárki nekem de csak addig voltam jó még megoldódtak a problémák
    Egy mozgássérült sokkal többet tud adni mint egy épp egészeges ez 100%

    Reply
    • Terézia 2011. March 18. Friday 12:57

      Kedves Elemér!
      Sokan elkövetik azt a hibát, hogy (le)sajnálják a mozgássérülteket. Legalább Te ne bánj így el magaddal.

      Reply
    • Ladyb 2011. March 18. Friday 19:16

      Kedves Elemér!

      Gyógypedagógus vagyok, nekem nem kell bizonygatnod, hogy a sérült gyerekek/felnőttek sokkal ragaszkodóbbak, és jobban ki tudják mutatni az önzetlen szeretetüket. Legalábbis addig, míg rendben vannak magukkal… (Tapasztaltam már az ellenkezőjét is, de csak felnőtteknél.)

      Az én szememben nem kevesebb egy (akármilyen sérült ember egy egészségesnél, sőt soknál értékesebb is…

      Nekem volt már mozgássérült (tolókocsis) partnerem, igaz, csak pár hónapig… Barátságnak indult, kár volt elrontania szerelemmel… 🙂

      Reply
  98. Elemér 2011. March 19. Saturday 06:10

    Kedves Ladyb!
    Tudom hogy vannak még józan gondolkodású hölgyek ahogy te is !
    Ilyen hölgyeket nagyon tudok tisztelni és becsülni és örömmel olvasom hogy volt egy tolószékes sráccal egy kapcsolatod még jobban tiszteljek ezért:)
    Én 37 évesen már szeretnék valakihez tartozni szeretni tiszta szivbol, rossz már egyedül! És félek hogy sosem találom meg a páromat. Eddig a munkámba temetkeztem avval hogy nekem úgy sem lesz senkim de társas ember vagyok így a szivembol lelkembol nem tudom csak úgy kitörülni az érzéseket hiszen ember életében azok a legszebbek amiket átkel élni

    Reply
  99. róz 2012. February 1. Wednesday 14:11

    Kiss Judit Ágnes
    Hogyha a szerelem elkerül

    Hogyha a szerelem elkerül,

    többé nincs hova menned,

    a látszat muszlinfüggönyei

    kőfallá merevednek.

    Rád bogozódva a ráncaid is,

    vénasszonyra a kendő,

    ébred a szörnyed, utánad ered,

    az árnya mögötted megnő.

    Hogyha a szerelem elkerül,

    ronggyá bénul a lábad,

    úgy bújsz önmagad árkaiba,

    mint vackára az állat.

    Vedleni vágysz, de a bőröd alatt

    nincs, ami képes az újra,

    vergődsz csak, de törött üvegen,

    felsebzed magad újra.

    Hogyha a szerelem elkerül,

    a napok rád kövesednek,

    fűrészporral az éjszaka jön,

    kínálgat: nesze, edd meg!

    Néz a tükörből a maszkod, az arc,

    nincs aki már leszeresse,

    hogyha a szerelem elkerül,

    hóval vagy betemetve.

    Reply
  100. Lilith 2012. March 22. Thursday 00:52

    Kedves Mindenki! Mostanában több időm van, felmentési időmet töltöm, hamarosan korengedménnyel nyugdíjba megyek. Azon tűnődöm, miután elolvastam a bejegyzéseket, hogy ennyi tartalmas, szeretetre méltó ember hogyan lehet társtalan? Jót nevettem a szakemberekre hivatkozáson – mindenről statisztika készül, még az érzelmeinkről is. Persze ismerős számomra is az az elmélet, hogy 3 év és elszáll a szerelem, pontosabban a vonzódás. Mégis hiszem, hogy nem így van. Keressük csak tovább a boldogságot, hátha ránktalál!

    Reply
  101. Lilith 2012. March 22. Thursday 01:18

    Kedves Andi,

    engem a “kísért a múlt” korlátoz. Megint egy anyuci pici babája verzióba keveredtem. Amikor fényképen megláttam mostani Kedvesem édesanyját majdnem felkiáltottam, mert mintha a megboldogult volt anyósom tekintett volna vissza rám. Mindez nem lenne zavaró, ha nem érezném úgy, hogy nem tud leválni a családjáról felnőtt(41 éves) ember létére – ugyan 2 éve vidékről felköltözött ide a saját lakásába. Egyik hétvégén azért nem találkoztunk, mert apukájával ment el a budai hegyekbe kirándulni. Miután megjegyeztem, hogy ezt eléggé furcsállom, hogy inkább vele volt, mint velem, annyit válaszolt, hogy már sokszor voltak itt a szülei vidékről és sosem kirándult az apjával. Sajnos síelni egyáltalán nem tudok, (így a hosszú hétvégét az öccsével töltötte Szlovákiában) és a kerékpározásban sem jeleskedem. Teniszezni is szeret, de én azt sem tudok. Csak a túrázás mondható közös hobbynknak, és az utazás. Úszni nem szeret, de ha az amatőr zenekarunkkal koncertet adunk mindig eljön és színházba is szívesen elkísér. Külföldön is többször voltunk együtt az elmúlt 5 év alatt, van egy hely, ahová visszajárunk túrázni.
    Szeretném, ha elmondanátok a véleményeteket, hogyan látjátok mindezt? Vajon miért halogatja, hogy bemutasson azoknak, akik fontosak neki? Az én családom és barátaim már ismerik őt, de ő nem vállalja fel ezt a kapcsolatot, és ha erről beszélünk, azt állítja, nem így van.
    És itt jön az én másik akadályom, a korkülönbség.
    Előre is köszönöm, hogy megoszthattam Veletek a problémámat.

    Reply
  102. ugbegun 2018. April 10. Tuesday 14:59

    Én vagyok az Esan földje (The Magic Man) nagy VAGY OGUNAMEN,
    Az Ijebu Odei királyi orvos …
    Mit akarsz?,
    Hozhatok gazdaggá, visszahozhatom ex_husband-jét,
    ex_wife, ex_friendfriend vagy barátnője csak akkor, ha kapcsolatba lép velem ma.ugbegundenger@gmail.com
    Ha problémái vannak a következőkkel:
    (1) Ha az ex-t akarod
    (2) ha mindig rossz álmod.
    (3) Az irodában szeretne támogatni.
    (4) Azt akarja, hogy a nők / férfiak fussanak utánad.
    (5) Ha gyermekeket szeretne.
    (6) Minden emberi áldozat nélkül gazdagodni akarsz
    (7) A férjét / feleségét örökre meg akarjuk kötni.
    (8) Ha szüksége van a hatalommal és a bájjal, hogy megnyerje a bírósági esetet
    (9) Isten lelki segítsége
    (10) Ha szükséged van rá, ahogy mondom varázslatot
    (11) Ha parancsnoki hangra van szüksége
    (12) Ha pénzügyi segítségre van szüksége.
    (13) Gyógynövényes ellátás
    (14) Ha nem tudja kielégíteni feleségének szexuális vágyát az alacsony erekció miatt.
    (15) Ha Önnek HIV-AIDS és bármilyen betegség van
    (16) Az ellopott tulajdonságok visszaszerzése * Tulajdonságok és üzleti védelem
    (17) Diabétesz * Rossz szerencse * Stroke * Üzleti fejlődés
    (18) szexelt álmában * Szellemi férj / feleség
    (19) terhességi problémák * Menstruációs problémákkal küzdő nők.
    (20) a kábítószerek, például a kokain,
    (21) a vízum megszerzésének és az utazás megszerzésének ereje, stb

    Reply
  103. GF 2018. April 15. Sunday 21:30

    Nekem nagyon kevés nő tetszik külsőleg, aztán ha tetszik akkor jön az érdeklődési kőr és a tulajdonságai és ha ez netán stimmel akkor megnézem milyen távol él tőlem és általában kiderül, hogy messze.
    (nem kívánok lakóhelyet változtatni)
    De! Ez van az én részemről, mert egyáltalán nem biztos, hogy az a kevés aki nekem szimpatikus annak én is az vagyok és így lehet máris egyedül maradni éveken át.
    Szó mi szó, még baráti szinten is alig akad valaki aki szimpatikus, nehezen fogadok el bárkit és nehezen alkalmazkodom másokhoz.
    Megfigyeltem azokat az ismerőseimet akiknek szinte mindig van társa.
    Az egyik csoport, a nagyon jóképűek (nők esetén csinosak, vonzóak) így mindig annyi a jelentkező, hogy mindig akad egy számukra is szimpatikus.
    A másik csoport, aki átlagos megjelenésű és mindig van társa, azok sokkal toleránsabbak, alig válogatósak, könnyen megbarátkoznak más kinézetű és tulajdonságú emberekkel és ezért szintén gyakran találnak társat.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.