08 Jun

 

Ugye tudod, hogy a gondolkodásod alapvetően határozza meg az életedet? Gondolkodási korlátaid pedig életed korlátait. Ez nem csupán a karrieredre, de a magánéletedre és a párkapcsolatodra is igaz. Számos nemzetközi programban vettem már részt, és ilyenkor a nemzetközi résztvevőket látva nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze az ő mentalitásukat a miénkkel. Nem állítom, hogy kolbászból van a kerítés máshol, de tény és való, hogy mintha a magyarok egyszerre lennének visszahúzódóak ami az ismerkedést illeti, ugyanakkor pedig túl durvák és harsányak, ami a kommunikációt illeti.

Sokszor olyanok vagyunk mi, magyarok, mintha állandóan dodzsemeznénk – puff neki a másiknak – így közlekedünk. Nem is lenne egyébként baj a dodzsem, ha mindenki be lenne kötve, mindenki autóján lenne ütközésvédelem és senki sem sérülne a játék közben. De sokan hiába vannak a pályán, mintha semmi védelem nem lenne rajtuk, emiatt rengeteget sérülnek. A legtöbb vezető pedig nem látja be a saját hibáját és nem kér elnézést az ütközésekért.

A párkapcsolatokban, a randizás és társkeresés során különösen vigyázni kellene a másikra. Itt sérülhetünk ugyanis a legnagyobbat. Nem véletlen, hogy én is ahelyett, hogy instant csábítási technikákat oktatnék (amelyekről sorra kiderül általában, hogy nem is olyan könnyű kivitelezni őket, hiszen “csupán” komplett személyiségváltás kell ahhoz, hogy működjenek, ahogy azt jó pár tanfolyamosom mesélte), két-három lépéssel hátrábbról indítok: a gondolkodástól.

Ne zárd ketrecbe!

Nagy probléma például, hogy sokszor túl hirtelen ítélünk, aztán pedig “de az első benyomásom ezt meg azt mondta” szólammal rázunk le olyan valakit, aki esetleg csak lefagyott az első randin. Szintén elvárjuk, hogy azonnal működjön a kémia, ott legyen a szikra, holott ha picit belegondolunk, rengetegszer alakul ki szépen lassan egy kapcsolat, úgy, hogy a szikra az elején fel sem tűnik, talán nincs is ott, hanem csak szépen lassan gyúlnak lángra az érzelmek. Arról nem is beszélve, hogy máskor meg hiába van ott a hatalmas szikra, szenvedély és tűzijáték – az ilyen kapcsolatok a legtöbb esetben nem tartanak tovább pár hónapnál.

Ha korlátok vannak a fejünkben, akkor az életünkben is korlátokat állítunk fel úgy, hogy észre sem vesszük, hogy az általunk épített karám egyik falától ballagunk csak a másikig, de sosem jutunk ki belőle. Nézzük például a társkeresést – milyen korlátokat építünk magunknak?

Vegyük például azt az esetet,

amikor a férfi alacsonyabb.

Puff, máris a nők 95%-a nyilatkozik úgy, hogy “na, alacsonyabbat sose!!” – merthogy az nem férfias. Inkább szenvednek egyedül, csak alacsonyabb ne legyen a másik. Erre mindig a saját családi históriát hozom, hiszen nem írnám most ezt a cikket, ha édesanyámnak ilyen aggályai lettek volna…

amikor a férfi kopasz.

Igen, vannak olyan nők, akik már előre kijelentik, hogy na, kopasz férfival sosem. Mintha a párkapcsolati boldogság legalábbis a hajszálak számától függene. Ha tekintetbe vesszük, hogy az európai férfiak több, mint 50%-a kopaszodik 40 felé valamilyen mértékben, akkor láthatjuk, hogy eléggé értelmetlen ez a szűrő.

amikor a férfi kevesebbet keres.

Természetesen van egy szint, ami alatt már nagyon nehézzé válnak a dolgok tehát nem árt, ha van egy minimális elvárás a másik felé: legalább magát képes legyen eltartani. De ha az alap életszínvonal megvan, akkor a többi már csak hab a tortán, nem feltétlenül kell minden évben a tengerentúlra menni, illetve jobb egy olyan párkapcsolat, ahol kevesebb pénzből kell kijönni de azért minden megvan, mint egy semmilyen. Ha pedig nagyon jól kereső nő vagy, akkor megint csak magad ellen dolgozol, ha a saját bevételeidhez teszed a mércét.

amikor a férfi alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik.

Az egyedülálló nők nagy része diplomahalmozóvá válik: még egy kis esti suli, meg egy-két tanfolyam, vagy egy másoddiploma, és már el is megy az a szabadidő, amikor úgysem tudnának mit kezdeni magukkal. Namármost sok férfi inkább a vállalkozását építi, vagy dolgozik a szakmájában, esetleg diploma nélkül is. Miért kellene elvárni a másiktól, hogy ugyanannyi diplomája legyen (vagy legyen egyáltalán)? Ezen sem múlik a párkapcsolati boldogság. A közös érdeklődésen, a nyitottságon már annál inkább – de ezt nem mindig adják a diplomával sem, elég csak körülnézni.

Következő eset:

a kiszemelt nőnek gyermeke(i) van(nak).

A férfiak 95%-a megintcsak továbblapoz. Pedig manapság sajnos már gyakoribb a mozaikcsalád, mint az “eredeti felállás”. Egyik ismerősömnek is volt már egy kislánya, amikor elkezdett társkeresőzni. Jelenlegi férje mesélte, hogy rengeteget keresgélt az online társkeresőkön, de csak nem talált senkit. Erre édesanyja rászólt, hogy ugyan adjon már egy esélyt azoknak a nőknek is, akiknek van már gyermeke. Kibővítette a keresést, és hogy-hogy nem, megakadt a szeme valakin. Több mint 5 éve házasok már, és azóta megszületett a közös gyermekük is.

Aztán:

a nő picit ducibb az átlagnál.

Az online társkeresőkön “ha már itt vagyok”-alapon mindenki agyonszűri az esetleges jelölteket, és szinte a tökéleteset keresi. Öt kiló plusz – már rá sem kattint az adatlapra “kövér!” felkiáltással. Pedig ki tudja, hogy az illető nővel milyen jókat beszélgetnének, mennyit nevetnének együtt, és talán miután kiderülne hogy az ágyban egy vadmacska, biztosan nem számítanának a fölös kilók sem… Persze nem derül ki semmi, hiszen az adott férfi még csak rá sem kattint az adatlapra.

Szintén tipikus:

a férfi fiatalabb.

Itt is rengeteg a sztereotípia. A fiatalabb férfi az idősebb nő pénzére bukik, úgyis elhagyja, stb. stb. Számos olyan párt ismerek, ahol a nő sok évvel idősebb a férfinál. Láss csodát: működnek ezek a kapcsolatok, ugyanúgy, ahogy a fordított felállás is működőképes lehet (amikor a férfi idősebb, a nő pedig fiatalabb). Szóval miért akkora probléma a korkülönbség?

Valóban a magasságunk,
a korunk,
a kilóink és
a gyermekeink száma

határozza meg a személyiségünket és azt, hogy mennyire tudunk valakivel egészséges, örömteli párkapcsolatot kialakítani, mennyire tudunk boldoggá tenni valakit és mennyire tudunk mi magunk is boldogok lenni egy ilyen kapcsolatban?

Ha idős házaspárokat kérdezünk meg arról, hogy vajon miért és hogyan tudtak ilyen sokáig együtt élni békességben, illetve melyek a legmeghatározóbb, legfontosabb elemei a sikeres párkapcsolatnak, ők sohasem a fentieket fogják felsorolni. Sokkal inkább ilyen dolgokat: szeretet, megértés, türelem, bizalom, kitartás. Ezek egyikének sincsen köze sem a magassághoz, sem a korhoz, sem pedig a kilók vagy gyermekek számához.

mi a fontos?

mi a fontos?

Egy valami azonban nagyon fontos: hogy ha leépíted a korlátaidat, higgy is ezekben az értékekben. Emlékszel ugye a Nyuszikás viccemre? Nyuszikaként, “úgysincs olyan amilyen nekem kéne felfogással nem lesz sose létrád! 🙂

Tehát: higgy abban, hogy létezik az akire szükséged van (és abban is, hogy Ő nem feltétlenül olyan, mint amilyennek most elképzeled!)

321 Comments

  1. Víg Katalin 2011. June 9. Thursday 09:08

    Kedves Kata!

    Békéscsabán miért nem szervezel előadásokat?Biztosan lenne rá kereslet.

    Kata

    Reply
  2. sea970 2011. June 9. Thursday 10:17

    De akkor tulajdonképpen mi alapján is szűrjünk? Asszem újra elő kell vennem az ide vonatkozó leckéidet. 😛

    Reply
  3. váradi józsef 2011. June 9. Thursday 10:36

    én már nem értem a hölgyeket hogy mitis akarnak!általában csak aszt nézik menyi péz van a zsebembe!üdv mindenkinek józsef.

    Reply
    • Cs.Csilla 2011. June 9. Thursday 14:29

      3,5 évig élt velem,nálam a barátom…soha nem néztem a pénztárcáját…nem voltunk közös kasszán…nem is volt ezzel semmi baj,csak amikor az én anyagi helyzetem már nem engedte meg hogy költségek nélkül éljen nálam és szólni mertem,hogy bajban vagyok egy darabig (7-8 hónap) hozzájárulgatott a kaja költséghez(amit nagyrészt ő evett meg,meg neki lett összepakolva mikor dolgozni ment) de aztán megunta és elhagyott..

      Reply
      • Magdi 2011. June 9. Thursday 17:32

        Detto!!ugyanigy jártam,és még csak nem is szoban köszönt el,irt 1 sms-t,hogy vége..)))tul vagyok rajta,de azota megvannak a “korlátaim”…talán jön valaki,aki ledönti öket…)))

        Reply
        • Zsolt 2011. June 13. Monday 17:11

          Kedves Hölgyeim!

          Már most elnézést kérek, hiszen semmi közöm ehhez és nem is ismerem a részleteket. Viszont bárki komolyan gondolja azt, hogy egy ember azért rúg fel egy amúgy jól működő szerelmi kapcsolatot, mert be kell szállnia a rezsiköltségekbe?

          Üdv: Zsolt

          Reply
      • csordás imre 2011. December 2. Friday 23:42

        ne haragudj ez érdekes egy srác részéről ha másnál lakik ezt azért tisztelni kellene nekem is volt ilyen helyzet

        Reply
        • csordás imre 2011. December 3. Saturday 01:33

          ezekszerint a crác úgy gondolta ő a domináns a közös kassza amúgy ezért jó ne haragudj de semmi közöm nincs hozzá s én se tudok semmit de tényleg legyen az embernek saját pénze is de álldozzon azért ha szereti a másikat mert ha egyszer házasságra kerűl a sor akkor legalább tudnak 2en elindulni sajnálom hogy hozzászoltam pedig semmi közöm nincs hozzá de sajnos én már elvesztettem a családom, de ez nem csak az én hibám volt.

          Reply
    • Gyöngyi 2011. June 9. Thursday 17:57

      Bocs nekem nem a pénz a legfontosabb ,még is egyedül vagyok!Sőt még a magasság sem zavar ,de a pasikat annál jobban!!

      Reply
    • crotte 2011. June 9. Thursday 19:02

      Kedves József!
      Ilyen stílussal és helyesírással nem is csodálkozom, hogy itt vagy…

      Reply
      • lovatlan herceg 2011. June 10. Friday 00:52

        Kedves Crotte,
        Sokadszor olvasom a hozzászólásokban, lesajnáló felhanggal, az értéktelenség szinonimájaként, hogy “te is itt vagy”. És ugye olyanok írják ezt is, akik szintén itt vannak…
        Azt kérem, kedves Crotte, hogy mielőtt legközelebb elítélsz valakit, idézd fel magadban, hogy te magad is itt vagy — együtt, egy körben, egy szinten azzal, akit selejtnek akartál titulálni emiatt.
        Mi mindannyian egy kicsit selejtek vagyunk! És mégis mindannyiunkban van egy morzsa, ami megkülönböztet a másik hétmilliárd társkeresőtől. Mert minden ember társkereső — ha nem a jelenben, akkor a múltban vagy a jövőben.

        Reply
        • karesz39 2011. June 10. Friday 09:27

          Fogadja őszinte tiszteletem, azért a bölcsességért, nagylelkűségért, amely
          a (Crotte által ,Józsefet támadó levélre írt,) válaszleveléből sugárzik. Nem tudom, hogy ön társkeresési céllal olvassa-e ezt az oldalt. Ha nem köszönjük a hozzászólást. Ha igen, talán mindannyiunkat vigasztalhat, hogy a magány és a társkeresés problémája mindenkit érint. Akkor is ha az ember már igazán tapasztalt és széleslátókörű.
          Sokszor a helyes viselkedés, a megfelelő döntések sem elegendőek ahhoz, hogy egy párkapcsolat évtizedeken át működőképes legyen. Mindég vannak rajtunk kívül álló okok, amelyeket egyszerűen nem tudunk befolyásolni. Hiszen mi is folyamatosan változunk és a körülöttünk lévő világ is, őrült tempóban. Ahogy Józsefnek is, mindannyiunknak van még mit tanulnunk, hisz ez a folyamat egész életen át tart.
          Én is most lettem „egyedülálló”. Férfi létemre, rengeteget sírtam, a kisfiam miatt is. De az élet megy tovább. Tanuljunk a hibákból, ne veszítsük el az önbizalmunkat és a reményt. Ha úgy érezzük, éppen nincs minek örülnünk, legyünk hálásak azért, ha egyéb katasztrófák eddig elkerültek bennünket.

          Reply
          • Anna2 2011. June 10. Friday 14:23

            Kedves Karesz!!!
            Na igen!!! Ha az ember mindig pozitívan tudna hozzáállni a dolgokhoz, de ez iszonyú erőfeszítést jelent néha…Én magam már nem vagyok “kezdő társtalan”, de a mai napig még a tényt sem tudja mindenki a környezetemben, nem tartom-tartottam szükségét, hogy kihirdessem… A lényeg, hogy magunkban megtaláljuk az utat először a pozitív gondolkodáshoz: ma már az a tény is elegendő, hogy jobb hangulatba kerüljek, ha kisüt a nap…gyorsan felidézem magamban ilyenkor: lám-lám, az élet napos oldalán élek!
            Kitartást kívánok és sok sikert a társtalálásban!

            Reply
          • karesz39 2011. June 10. Friday 21:52

            Kedves Anna!

            Szerintem a pozitív hozzáállás, nagyon fontos az élet minden területén. Az optimizmus nélkül a sikeres élet, aligha elképzelhető.
            Persze ez nem azt jelenti, hogy valaki soha sem tart éppen a hullámvölgyön lefelé. Inkább azt, hogy mindennek a tudatában van és a fontos döntéseket inkább a higgadt, pozitív állapot meglétekor hozza.
            Köszönöm a jókívánságokat!

            Reply
          • Szilvia 2011. June 20. Monday 20:45

            Kedves Karesz!

            Egy férfi, aki le meri írni az érzéseit. Ez szimpatikus 🙂

            Reply
          • gábor 2011. June 29. Wednesday 20:32

            Karesz 39 őrülök , hogy nem csak én vagyok ilyen ,hanem más is . Főleg amit a fiadról írtál .

            Reply
        • Ági 2017. November 9. Thursday 05:50

          Ó, de mennyire így van. 🙂

          Reply
      • Margó 2011. June 10. Friday 10:00

        Ugyan ezt gondolom.

        Reply
  4. csilla 2011. June 9. Thursday 11:04

    Kedves József, én még egyszer sem néztem hogy mennyi pénz van a férfiak zsebében, de ennek ellenére még nem volt csóró pasim.
    A magasságról pedig annyit hogy ez is ízlés kérdése. A kiszemelt párnak kell tetszedjen a külseje is! Különben tényleg csak szeretet és tisztelet lesz belőle és más semmi.

    Reply
  5. Zsóka 2011. June 9. Thursday 11:22

    Igen engem sosem érdekelt hogy egy férfinak mijen kocsija van és hogy mennyire gazdag én mindig azt mondtam hogy legyen csak egy biciklije de tudjam szeretni és a lelke a legfontosabb Ije párom volt 23 évig sajnos meghalt 4 éve azóta nem találni hasonlót
    pedig keresem de hát ijen az éle Talán egyszer sikerül csak sajnos mulik az idö ugyanis már 60 éves elmultam de nagyon fiatalos vagyok EGY BIZTOS ROSSZ AZ egyedüllét

    Reply
  6. kákalaki akka-akka 2011. June 9. Thursday 12:01

    Teny hogy vannak megelhetesi “jaj csak te kellesz nekem”-ek.
    Ad1: Jozsef ez egy nagyon jo menekulo pont: csak a penzem nezik, sajnaljatok, mosom kezeimet megprobaltam. Akkor vagy nincs mas ami erdekes lenne benned, vagy a kedves holgy egy idiota pioca, de akkor mar egybol teszem fel a kerdest nem lehet hogy rossz holgyekel talalkozol. Ad2: Itt a lenyeg ha te tudod, mik az ertekeid, elonyeid, mik a hatranyaid, tisztaban vagy magaddal, az nagyobb afrodiziakum es tobbet er minden vagyonnal. Halal komolyan. Hany es hany nagyszaju penzes barmot ettem meg mar reggelire pedig hidd el en hurka lé vagyok hozzajuk kepest loveban, de olyan korlatolt, erzeketlen, ostoba tuskokkal… amelyik nonek a penzre bizsereg a borsoja nem jellem es igy eleve teljesen felesleges foglalkozni vele, Ket tanacs (nekem segitett): Te egy onallo individum vagy, ezt tudd es azt is tudd mit szeretnel, a nok nagy resze arra bukik igazan ha azt erzi alfa him vagy, de legalabbis hatarozott, onallo, udvarias, tajekozott, figyelmes. Ez mind ingyen van. A penzes palik meg, trust me bro, ok is sikitanak ejszakanket csak ok mastol felnek. indokolatlan a lovera feszulni! A masik tanacsom minden altalanositas veszelyes meg ez is! Soha semmiben ne altalanosits, foleg ne mond hogy a nok! Tudod ahhoz kozel negy millard not kene ismerned. De orulj neki legalabb van mibol valogatni!

    Amugy a magassagra csak annyit: Vizszintesen eltunnek a szintkulonbsegek!

    Csak meg egy gondolat! Nekem nagyon sokat segitett az on ismeret! Nem azt fejtettem “vajon mit akarnak a nok?” Ez olyan mintha azt kerdezne a gyerek: mit tanuljak ha gazdag akarok lenni. Minnel jobban tisztaban van valaki magaval szerintem annal vonzobb, impulzivabb, erdekesebb lesz!

    Szép napot!

    Reply
    • Kriszta 34 2011. June 12. Sunday 06:08

      Kedves Spark!

      Igen, tényleg számít, h kinek mi van a szívében, a fejében és a zsebében is. Nem állít valót aki a pénzt jelentéktelennek tartja, hiszen abból élünk és sajnos szükségünk van rá nap, mint nap. Ha egy nő, sok jó után elhagy egy ffit, mert éppen rosszul áll, az nem vall mély érzelmekre. Ha egy ffi viszont hosszú távon egy nőre kíván támaszkodni, az ellentmond az egészséges párkapcsolat törvényeinek. Az én tapasztalatom szerint, az emberi önzés és őszintétlenség rontja meg leginkább a kapcsolatokat, nem a pénz időleges hiánya. Sokat hibáztak a nők, mindenki, könnyen kaphatóvá lettünk, tisztelet a kivételnek, de mindenki szenved attól, h a ffiak a fogyasztói társadalom elemének tekintik a nőket is. Önismeret, IQ, EQ és magas-szintű figyelem kell, h az ember ne vagy csak minimálisan sérüljön addig amíg az útját keresi, ill., járja…
      Több önzetlenséget és őszinteséget mindenkinek, mert az élet szép csak élni kell!
      Szép napot Mindenkinek!

      Reply
      • Ildikó 38 2011. June 14. Tuesday 15:28

        Szia Spark!

        Nem értek egyet azzal, hogy a nők a pénzre utaznak, bár az én környezetemben is előfordult már, de nem lehet általánosítani! Az idén márciusban szakítottam, és a férfi akit nagyon szerettem, hogy is mondjam anyagilag nem állt fényesen.2010. 01.01-jén ismerkedtünk meg, és már akkor se volt anyagilag eleresztve.Én beleszerettem, és itt fordítva volt minden, amit csak tudott elért nálam, én persze érzelmeim miatt ezt hagytam.Aztán szépen letisztult minden, és szakítottam vele.Nagyon sokat tanultam ebből a kapcsolatból,és rájöttem nem Ő volt a hibás, hanem én mert hagytam magam kihasználni.Én nem az anyagi helyzetét nézem egy férfinak mikor megismerkedek vele, de ezek után az a véleményem, hogy egy férfinak legyen annyi pénze, hogy saját igényeit kielégítse, és ha szerényen is de a nőnek is tudjon kedveskedni.Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy fölösleges a nőknek a férfiakat szidni és fordítva!Én sem szidom a volt páromat, és nem hibáztatom és nem általánosítok.A Te esetedben pedig lehet abban valami,hogy az érzelmek már gyengültek, és mivel a pénz sem áradt,”hát”!-nem volt összetartó erő, és ezt ne bánd!

        Reply
    • Marika 2011. June 19. Sunday 08:15

      Csak most olvasom először a beszélgetéseteket, de nagyon jó érzés, hogy mennyire figyeltek egymásra és tanácsokkal látjátok el egymást. Azt hiszem azért lehet jó itt lenni, mert egy kicsit érezni lehet a “pátyolgatást”. Azt, hogy valaki törődik a másikkal. A Te soraidból is ezt olvasom, ezt a gondoskodást:)Merítettem belőle egy kis optimizmust:)Köszönöm:)
      Mindenkinek kívánok sikeres pártalást:)

      Reply
  7. Erzsinjo 2011. June 9. Thursday 12:02

    Kedves Andi! Egy békéscsabai tréningnek én is örülnék, oda el is tudnék menni.
    Ami a kérdésedet illeti:
    Ott tartok a társkeresésben, hogy nem nekem vannak korlátaim, hanem azoknak, akik azért nem választanak engem, mert túl messze lakom, túl idős , túlsúlyos, túlképzett vagyok, vagy egyszerűen el sem jut hozzám, hogy miért estem ki a rostájukon, mert ha írok is, még csak nem is reagálnak. Volt olyan, aki nagyon udvariasan, de csak annyit írt, hogy neki 80 km is távolság, csak a lakóhelyén szeretne ismerkedni.
    Fontolgatom, hogy törlöm magam az online társkeresőkről, mert az érdeklődés legcsekélyebb megnyilvánulását sem látom.
    Eleinte nagyon optimistán álltam a dologhoz, de kezdem elveszíteni a kedvemet, és FŐLEG az önbizalmamat.

    Reply
  8. KATALIN 2011. June 9. Thursday 12:54

    kedves ANDI,sajnos én is ott tartok hogy reménytelennek látom az egész társkeresést,eleinte még biztam abban hogy talán rám talál az igazi vagy én őrá, de kezdem feladni, sajnos nem tudom miért mindig megtalálnak a nős emberek vagy élettársuk van, vagy csak szórakozni akarnak,, aki nekem tetszene annak én nem ,akinek én tetszem azt hát hogy is mondjam ,talán nekem nem jön be,az első látásra ,,de nem is arról van szó hisz közben is meg lehet valakit szeretni ,de nagyon kevés az igaz szivű és becsületes ,,társkereső..aki tényleg komolyan is gondolja , hisz még azért is beszóltak hogy én hogy merek komoly kapcsolatot keresni.. hát erről ennyit ,,hát feladni?? nem is tudom létezik e olyan hogy ténylewg van igazi ,, talán csak tévedek ,,jó lenne ,, és már nem csodálkozom hogy valaki évek óta keresi a párját..hát röviden ennyi ,,lehet olyat kellene elfogadni akinek én tetszem és nem foglalkozni azzal hogy én mit érzek? nem tudom csak azt hogy fiatal vagy nem az idősebbek ,mind csalóka remények ,,mert ők a fiatal csajokra hajtanak ,,a fiatal psik meg idősebb nőkre,,,,akkor hogyan leszünk? hát nem tudom ..reménykedem ,,talán ..pedig már fél éve keresem azt akivel harmóniában van az izlésünk ,,talán egyszercsak..szia üdv ,és köszönök mindent! sok sikert mindenkinek..!

    Reply
    • István 2011. June 9. Thursday 22:59

      Szia Kedves Katalin!
      Az ország melyik részén laksz? Én Békéscsabán.
      Szintén ezeket tapasztaltam amiket leírtál, csak a férfi oldalon állva.
      Soha ne add fel! – mondta Churchill is.
      Talán mégis itt van valaki!

      Reply
  9. Ferenc 2011. June 9. Thursday 13:16

    Sziasztok.3 éve vagyok ezeken az oldalakon,de egyszerűen nem értem azokat a nőket,akik itt elmondják gondjukat bajukat,de ha valaki megkeresi őket valamilyen ismerkedési célból,még 1 válaszra sem méltatják a másikat.Vagy 1 képről mindent megtudnak mondani a nők?sajnos sokan nem azt a képet rakják fel,ami a jelenlegi alkatát ábrázolja,és sok férfi,mint nő is bízik az első benyomásban,de sajnos egyszer mindenkinek fel kell ébrednie.

    Reply
    • Cs.Csilla 2011. June 9. Thursday 14:18

      Érdekes..én mindenkit méltatok válaszra…sőt ha a kép alapján nem is azonnal tetszik meg az illető,mégis hajlandó vagyok a levélváltásra,vagy akár a személyes találkozóra is…igaz mire ennek megbeszélésére kerül a sor,valahogy mindig eltűnnek az illető urak…de van aki már a bemutatkozó levélre sem válaszol…akkor?

      Reply
  10. Na igen 2011. June 9. Thursday 13:27

    Hasonloan erzek en is. A magyar tarskeresokrol mar regen lemondtam, most egy nemzetkozit hasznalok. Eddig 19 mail-bol egyetlen egyre sem valaszolt magyar no. Mar levelezek egy kanadai es egy nemet lannyal, de valjuk meg a geografiai korlatok miatt ez inkabb erdekesseg es lehetseges baratsag mint barmi komoly… Raadasul van annyi onbizalmam, hogy azt mondjam a kepem kifejezetten jo! 😀

    Reply
    • Cs.Csilla 2011. June 9. Thursday 14:12

      Érdeklődöm,hogy melyik magyar társkeresőn lehet megtalálni,és milyen néven? 🙂 mert akkor én érdeklődnék utánad.. 🙂

      Reply
      • Na igen 2011. June 10. Friday 12:34

        Kedves Cs.Csilla!
        Ha 3 felnott gyermeked van, akkor bocsass meg de ki kell mondani, hogy nem vagyunk egy korosztaly… De ertekelem az erdeklodest! 😀

        Reply
        • Cs.Csilla 2011. June 10. Friday 16:36

          Kedves “Na igen”!
          😀 Te melyik tábort erősíted? 20-30-40 ?
          :*

          Reply
          • Na igen 2011. June 11. Saturday 17:23

            32. de ez titok! 🙂

            Reply
          • Cs.Csilla 2011. June 12. Sunday 11:35

            az csak 10-el kevesebb 🙂
            de ez is titok 😀

            Reply
    • July 2011. June 9. Thursday 18:54

      Szia “Na igen”! Csak próbálkozz tovább! Én is egy nemzetközi oldalt használok – lehet, hogy ugyanazt – és igaz, hogy csak 2-3 magyar férfi írt nekem, de többen írtak Magyarországon élő külföldiek is.
      Tény, hogy leginkább külföldön élők, főként tengerentúliak leveleznek, de a külföldi pasik bátrak és ide utaznak egy találkozás kedvéért. Volt néhány ilyen esetem, ami elfeledtette a negatív példákat. Pedig én is úgy indultam, hogy nyelvgyakorlásra jó lesz. Lehet, hogy neked kellene oda utaznod első alkalommal?
      Ne add föl!

      Reply
      • Na igen 2011. June 10. Friday 12:36

        Szia!
        Igyekszem es utaznek en szivesen! Bar ott azert meg nem tartunk, de ha arrol lenne szo siman. Amugy is szeretek utazni…

        Reply
  11. Attila 2011. June 9. Thursday 13:35

    Tisztelt Olvasók!
    Ha az ember ki van békülve önmagával akkor valóban “rátalál” az amire ép szüksége van. Ez lehet szerelem, munka, barátok stb…. Ha van önbizalmad könnyebben ismerkedsz, nyitottabb vagy, és a mi a legfontosabb látszik rajtad a harmónia.
    Én minden este belenézek a tükörbe és megkérdezem magamtól hangosan: megtettem-e mindent,hogy a mai napom a lehető legszebb, értékesebb, eredményesebb legyen?
    Minden napunk egyedi és megismételhetetlen, éljünk ennek tudatában 🙂
    A mosoly egy görbe vonal ami egyenesbe hozhat mindent 🙂
    Attila

    Reply
    • giliszta 2011. June 20. Monday 19:59

      Mióta elvesztettem a páromat a mindennapok túlélésével élek.
      Minden mosolynak örülök és úgy fekszem le ahogy mondod
      Minden napunk egyedi és megismetelhetetlen, így kell élni, mert nem lehet másként a magányt túlélni.

      Reply
    • Szilvia 2011. June 20. Monday 20:49

      Kedves Attila!

      Szép gondolatok!
      Nagyon egyet tudok érteni veled!
      Mostanság eléggé foglalkoztat ez a téma. Rendbe lenni önmagunkkal, szeretni magunkat. Ez az alapja mindennek. 🙂

      Szép, mosollyal teli napokat!

      Szilvia

      Reply
  12. Cs.Csilla 2011. June 9. Thursday 14:08

    Egyszer már próbálkoztam társkeresővel…akkor azon kívül véletlenül találtam párt..már akkor is ugyanazokba az akadályokba ütköztem mint most.Én halmozottan hátrányos helyzetből indulok a pasiknál,ugyanis nem elég, hogy alacsony vagyok,de van némi súlyfelesleg is rajtam,ráadásnak pedig van 3 félfelnőtt gyerekem is akik velem élnek.Semmit nem titkolok az adatlapomon,a fényképeim jelenlegi kinézetemet mutatják (egész alakos is)…lehet pont ez a baj? Nekem nincs gondom a pár évvel fiatalabbal se,3,5 évig élt velem ilyen korú srác…az adatlapom próbáltam humorosan kitölteni,hogy legalább ebből látszódjon ,hogy van,ha már a megnézés után nem azonnal kattan rám valaki ez talán segít.. kapok ajánlatot sűrűn..a gond csak az,hogy ezek vagy szexpartnerségre,vagy másodhegedűsi szerepre szólnak…
    Én se nézem senki pénztárcáját…erre viszont a társkeresőn is van kiírva egy gondolat, úgy hogy a fenti úr kedvéért aki ezzel takaródzik ide is leírom:
    Nem minden nő megy a vagyonodra. Sokan értékeljük többre a személyiségedet és a szerelmedet.Viszont ha nem vagy elég férfias és emellett még hülye is vagy,akkor csak a pénzedben bízhatsz.
    Mi lenne ha a pasik (tisztelet a kivételnek) se a topmodell kinézetű nőket keresnék hanem az embert…az embert aki érzésekkel bír,aki kiegészíti őket…

    Reply
  13. kákalaki akka-akka 2011. June 9. Thursday 14:37

    gyerekek itt mindenki nagyon ki van! Orom olvasni a sok negativ tapasztalatot! Mi lenne ha a sirankozas helyett inkabb a pozitiv dolgokat osztanatok meg? Francba, nem azert vagyok itt hogy vegig olvassam masnak is szar! Amugy ha valakinek masra kell tamaszkodnia ahhoz hogy elni tudjon akar anyagi akar lelki szempontbol, velemenyem szerint alkalmatlan a kapcsolatra! Nem tudom eldonteni itt pszihologusra vagy tarsa van-e nagyobb szukseg. Nem hiszem el hogy senkinek nem volt soha jo tapasztalata vagy egy kellemes elmenye. Figyi most jatszuk azt hogy mindenki megoszt egy szamara kellemes elmenyt a multbol.

    Egyszer talalkoztam egy lannyal. Egesz jol elbeszelgettunk, azonban egy kicsit kezdet laposodni a hangulat kb ejjel 2-3 lehetett, kitalaltam hogy menjunk be a tescoba. Hat bizton allithatom a tesco inkabb jatszohaz mint aruhaz. Kiprobaltuk a gitarokat, ping-pongoztunk, rengeteget nevettunk es iszonyatosan jo volt megint gyereknek lenni. Aztan a vegen vettunk egy gyufat es azt gyakoroltuk hogy lehet egy kezzel meggyujtani. Egesz este koltottunk kb 1000 forintot ketten.
    Szerintem sokan vagynak vissza egy kicsit ujra gyereknek lenni!

    Ti jottok!

    Reply
    • gabi 2011. June 9. Thursday 17:25

      Szia!

      Végre egy kedves történet!:)

      Köszi

      Reply
  14. Éva 2011. June 9. Thursday 15:08

    Szerintem mindenkinek megvan a maga kis története amiért óvatos a társkeresésben. Szemünkre vetették, hogy a pénztárcáját nézzük meg a férfinek elsősorban. Ennek is megvan a miértje. Mert nem szeretnénk eltartani egy olyan férfit akinek nincs rendes keresete, nincs egy fedél a feje fölött akármilyen szerény is az. Azt sem bírjuk elviselni, ha a keresetéből nem járul hozzá a közös költségekhez az együttélés során. Mindezt szeretnénk kiszűrni az ismerkedés során és nem összeköltözéskor szembesülni ezekkel a tényekkel. De ugyanezt teszik a férfiak is. Nem szívesen tartanak el egy nőt akinek nincs semmilyen keresete. Már nem vagyunk 20 évesek és nem csak a szívünk hangjára hallgatunk, hanem a józan eszünkre is. Figyelembe kell venni mindezeket és akkor ha van szimpátia két ember között akkor minden működni fog.
    Éva

    Reply
  15. Cs.Csilla 2011. June 9. Thursday 15:12

    Egyszer találkoztam egy sráccal.Megbeszéltük,hogy beülünk egy kávézóba és eszmecserét tartunk a társkeresőkről…amiből persze minden más téma is lett.Olyan jól elvoltunk a kávénkkal és egymás életének sztorijaival,hogy körülöttünk már háromszor kicserélődött a vendégkör,mire észrevettük,hogy már 3 órája nevetgélünk 1 kávé mellett..találkoztunk még párszor,de mivel ő inkább a gyerekeim korosztálya lassan elmaradtunk egymás mellől…viszont kellemes meglepetésként a névnapomról nem feledkezett meg. 🙂

    jöhet a következő! 😀

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:06

      ismeros:D

      Reply
  16. Proska2 2011. June 9. Thursday 15:42

    Bár a felhívás úgy szólt, pozítívat…..
    A legutóbbi élményem: 60 éves férfi, állást és feleséget keres, legyen sportos, diplomás,ne kelljen eltartani…
    Megszólításomra kicsit fanyalog, hogy fiatalabbat gondolt, de majd eldönti személyesen, és megad egy Pest megyei címet, leírja, hogy jutok oda kék busszal…
    Nem küldöm melegebb éghajlatra, de javaslom, először felezzük meg a távolságot, nehogy már házhoz menjek…Megbeszéljük a Blaha Lujza teret szombaton 10-re. Ülök a HÉVen, csöng a telefon, hogy visszafordult, mert nem bírja a meleget….de szívesen lát, ha kibuszozok hozzá…
    Mondom, akkor hogy sportolsz? És minek a fiatalka? Nagyon megsértődött, mert Ő feleséget keres! Meg állást.

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:10

      Innen is csokoltatom az osszes felmenojevel egyutt! En tuti kimentem volna hozza, mar csak azert is. Rendszeres szorakozasom ha ilyen jellegu talalkozasoknal en mindig elmegyek a legvegeig, kivancsi vagyok plussz ha egy idiota, akkor mar kicsit elszorakoztatom magam. Mashol az ilyet penzert mutogatjak:D

      Sajnalom, de faszok mindig vannak!

      Reply
      • Proska2 2011. June 19. Sunday 09:01

        Kedves Akka! Megfogadtam a tanácsod, tegnap kimentem Diósdra.
        Tanulságos volt.
        Üdvözlettel Kati

        Reply
  17. Proska2 2011. June 9. Thursday 15:49

    És akkor a pozítív: ugyanezen a társkeresőn velem egyidős (57) férfi, jókat beszélgettünk, eljött egy hétvégén együtt főzni, voltunk már evezni, táncolni, koncerten, egyelőre úgy látom, a kapcsolat megmarad barátságnak, de a barátságok nagyon fontosak, és sokszor túlélik a félresikerült párkapcsolatokat.
    Így ezt pozítívnak élem meg.
    És még szárba szökhet, hiszen minden nap levelezünk, 2-3 hetente van közös programunk, tudom, hogy Ő még keresgél, legyen neki szerencséje, találjon magának olyat, aki mellett leteszi a voksot.

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:11

      Ez egy kicsit megszoritotta szivem! Drukk-drukk!

      Reply
  18. B.Anna 2011. June 9. Thursday 16:37

    Nekem nem volt negatív tapasztalatom.A reglapból sok minden kiderül.Ha házas-független,eleve ejteni lehet.Ha a levelezés reménytkeltő,(szerintem egy 2-3 hetes levelezéssel sok minden megtudható)a találkozás szintén sokat elárul.Nem kell rossz néven venni azt sem,ha hosszas levelezés után a találkozás után a pasi nem jelentkezik.Tudomásul kel venni,hogy nem rám gondolt.A többszöri próbálkozás után egész biztosan bejön a rendes pasi is.Tehát senki ne csüggedjen !!!Ugyanolyan magabiztosan,mosolyogva kell menni a 100.randira is.
    (Nálam se minden tökéletes,újabban én nem esek bele senkibe,régebben fordítva volt)

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:12

      Tusé!

      Reply
  19. Szilvia 2011. June 9. Thursday 16:38

    Az elso szerelmem nagyon meghatarozo volt. Egy iskolaba jartunk, feltunt nekem, hogy nem egy atlagos ember lehet. Eltert mar kulsore is az iskola tanuloitol. Kideritettem az e-mail cimet, s jeleztem neki. Honapokon keresztul leveleztunk, nem is sejtette, hogy ki irogat neki. Mar akkor szamos kozos dolgot fedeztunk fel kettonkben, vidam hangulatu leveleket valtottunk. Majd sor kerult a nagy talalkozasra. Kozolte, hogy meg csak nem is latott sosem a suliban. Vettem egy pogacsat, ugyanis aznap egy falatot sem ettem az izgatottsag miatt, s annyira belemerultunk a beszelgetesbe, hogy ket oran at ettem meg. Ezen mar jokat vidult. Gyonyoruen rajzolt, s keszult nekem egy kis meglepetessel, egy A3-as lapra valamilyen torzszulottet rajzolt, de igy is tetszett a kep. Bejartuk egesz Szegedet, kb. 6 oran at egyutt setaltunk, beszelgettunk, nevetgeltunk. A talalka vege fele vettuk eszre, hogy a rajzot elveszitettem, egy nagy kartonbol eszrevetlenul kicsuszott. Igy elindultunk visszafele, ujra megtettuk a hosszu tavot, de nem leltuk meg a kepet. Joval ejfel utan valtunk el. A trolin mosolyogva ultem hazaig, mar akkor tudtam, nem sok valaszt el az igaz szerelemtol. Masnap az iskolaban is mosolyognom kellett, ha ra es az elozo estere gondoltam, amint meglattam, forrosag, zavartsag lett urra rajtam. A folytatas is remek volt, de fiatalok voltunk, nem maradtunk meg egymas mellett. De szep volt, orok emlek. Most mar epiteszmernok, akkor is gyonyoruen rajzolt. Amikor szakitottunk, atadott egy szinten A3-as rajzot, a tablokepem volt kinagyitva rajta. Eltem szinte a kepen. Azota sajnos elkallodott a kep, s csak joval kesobb tudatosult bennem, hogy mit is jelentett ez a gesztus, hogy lerajzolt…

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:15

      Ettol paras lett a szemem! Istnem!

      Reply
  20. mari4477 2011. June 9. Thursday 16:47

    Kedves Ferenc és Na igen! Minden férfit válaszra méltatnék, ha írna! A leveleim felére nem válaszolnak, másik fele kevés kivétellel elutasító, mert korlátokat állítanak. Pl. 105 kg-os férfi törékeny, karcsú nőt keres, csak arra nem gondol, hogy a karcsú nő nem 105 kg-ost keres. 95 kg-os férfinak nem felelt meg a 73 kg-om, mert ő törékeny nőt keres! Sorolhatnám a korlátokat. Esélyt sem adnak a találkozásra legtöbb esetben. Tűt keresek a szénakazalban, de mintha a tű sem akarná hogy megtaláljam!
    Dehogy zavarna, ha fiatalabb a férfi pár évvel! Őket zavarja, hogy én fiatalabb férfinak is írok! Mereven ragaszkodnak hozzá, hogy én legyek a fiatalabb. Pedig Andi most jól megfogalmazta, hogy nem ez a fontos.

    Reply
  21. Gábor_40 2011. June 9. Thursday 17:23

    Mindenkinek meg vannak a maga korlátai, ahogy mindenkinek megvannak a maga elvárásai a másikkal szemben.
    Az elmúlt évek alatt annyi elvárással találkoztam, főleg az internetes hozzászólások és társkereső fórumokon, hogy már – már elhittem magamról, hogy sz..r ember vagyok, és közöm sincs a férfiakhoz.
    Természetesen nekem is meg vannak a magam elvárásai, de emiatt nem nézek, szólók le másokat, márpedig a társkeresőkön egyre többször veszem észre, hogy az emberek egy része lenézi azt, aki nem felel meg az ő elvárásainak. Sajnos, többségében ez a lenézés az anyagi javakhoz köthető.
    Amióta nem foglakozom másokkal és mások elvárásaival, élek, ahogy élek, azóta máris jobban érzem magamat.
    Érdekes, de egyre több elhagyott, munkanélküli, egy, vagy két gyerekkel egyedül maradt harmincas anyukával találkoztam, akik szintén küzdenek azzal, hogy ugyan, kinek is kellenének ők.
    Sajnos, a sztereotípiák, az emberek egymással szemben támasztott elvárásai miatt, egyre többen érzik azt, hogy ők senkik, hogy ők már nem kellenek senkinek.
    Pedig, ezek a hölgyek is egytől egyig társra, elfogadásra, és leginkább szeretetre vágynak, és ebben az állapotban már senkit nem az autó, a lakás, a fizetés nagysága érdekel, ha nem az, hogy legyen valaki, akivel az esti vacsoránál lehet beszélgetni, reggel megölelni. Legalábbis számomra ez derült ki a beszélgetések során.

    Reply
    • Tündike 2011. June 10. Friday 10:58

      Kedves Gábor-40

      Nagyon megörültem a válaszodnak, mert évek óta nem olvastam ilyen reális, szívet melengető FÉRFI véleményt, és végre nem a szex az elsődleges.

      Reply
    • Ildikó 2011. June 10. Friday 14:29

      Gábor !Teljessen egyetértek VELED!ÉS TÜNDIKE véleményével is!!!SZÉP HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK:I

      Reply
  22. Katz lelkész 2011. June 9. Thursday 17:27

    Szerintem- a sok reklámújság tehet mindenről.
    Például, ha szeretnék egy turmixgépet, előveszem a reklámújságokat, és gondos mérlegeléssel (szűréssel) kiválasztom azt, amelyik számomra megfelelő, ezután vagy elmegyek a boltba, vagy megrendelem, megkapom, fizetek, boldog vagyok- megvan a vágyott turmixgépem.

    Ha ugyanígy belépek egy társkereső oldalra, sajnos már nem ilyen simán megy a dolog.
    Hiába a gondos szűrés, mérlegelés, kiválasztás-
    mégsem jön össze a dolog.

    Ki érti ezt ?
    :/

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:18

      Kik jelentkeznek, regisztralnak tarskeresokon es miert? Ha meg talalod ra a valaszt, elkezded érteni!

      Reply
  23. gabi 2011. June 9. Thursday 17:34

    Szevasztok!

    Minden hozzászólást elolvastam,-mindenkinek igaza van!:):(

    Köszönöm Nektek:)

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:19

      Gabi ott a pont! En teged akarlak:D

      Reply
      • Bobajka 2011. June 10. Friday 17:31

        Kedves Kákalaki akka-akka!

        Én meg Téged!:-)

        Reply
        • Kakalaki akka-akka 2011. June 11. Saturday 15:54

          Tok jo mar van harom ember aki akarja a masikat! Alapitsunk uj csapatot:D

          Reply
          • Bobájka 2011. June 14. Tuesday 14:59

            Jó lenne mi?! 🙂 Bár Gabi nem tudom kit szeretne… meg hát nem éppen a 2-1-es felállásról álmodtam a nők javára, de ha férfi lennék biztos én is odalennék meg vissza is 😉
            A kis Édit azért megnézném…(lejjebb említetted):D Dehát…sok cseresznyét kell kívánjak gömbölyded honfitársnőmnek. Szóval jó córakozást!:)

            Reply
  24. gabi 2011. June 9. Thursday 17:36

    8 éve élek egyedül, de nem magányosan.Túl sok-sok tévedésen és ballépésen. Erőt adtok nekem, nem adom fel:)

    Reply
  25. Magdi 2011. June 9. Thursday 17:47

    Csak még annyit,érdekes,hogy a”duci”nök azt mondják,nem tetszenek,mert sulyfeleslegük van…nekem nincs…még sem tetszem,vagy csak nem jo t.kerin vagyok???????????kb..6-7 oldalon regiztem!)))

    Reply
  26. Erika 2011. June 9. Thursday 17:50

    Békéscsabára én is elmennék, ha lenne ott előadás

    Reply
  27. owen 2011. June 9. Thursday 18:36

    Huszonnyolc év alatt egyszer se voltam szerelmes. Lehet hogy képtelen vagyok szeretni. Fiatal vagyok, jól nézek ki, előttem az életem több mint fele, és úgy tűnik, hogy fel kell számolnom egy időre a gyökereimet hogy megtaláljam a társam a világban. Útra fogok kelni. Érzem hogy utaznom kell, el innen a megszokott házból, az ismerős utcáktól, a hangos Pesttől. És tudom, hogy az utam végén ugyanoda fogok megérkezni, ahonnan elindultam. A problémám elől nem tudok elmenekülni sehová a világban. Félek szeretni egy másik embert. Még félek. Mire visszatérek, meglátom miben változok.

    Reply
    • Gina 2011. June 10. Friday 08:19

      Szia Owen ! Szerintem levelező társat keress, és ezt írd ki az adatlapodra, levelezés közben sok minden kiderül az emberekről, és ….ki tudja, talán szerelem lesz belőle.

      Reply
    • Rlupin 2011. June 10. Friday 11:14

      Szia Owen!

      Minden egyes ember úgy születik, hogy képes szeretni, így hát emiatt ne aggódj; azonban az előfordulhat, hogy “használaton kívül” valahogyan elkopik, berozsdásodik, háttérbe szorul ez a képességed. Nem tudhatom, milyen életed volt eddig, mi okozhatta Nálad azt, hogy úgy érzed, nem tudsz szeretni. Budapest nem az a hely, ahol bárkinek sok igazán emberi kapcsolata tudna kialakulni – ez a város egyszerűen nem erről szól.
      Ha úgy érzed, hogy menned kell – indulj el; és ne engedd, hogy a félelmeid megbénítsanak.
      Igen, ha szeretsz, az valóban félelmetes; és igen, ahhoz, hogy szeretni képessé válj, bizalmat kell szavaznod magadban másoknak. Igen, ez hatalmas kockázat. És igen, egy időben én is nagyon féltem mindettől; de aztán megértettem, hogy ha csak nem akarok egy életre a saját magam által magamra vont magányosságomtól szenvedni, akkor ezt a kockázatot be kell vállalnom. Nem volt könnyű, és nem is ment gyorsan; de nem adtam fel. Andi anyagai nagyon sokat segítettek nekem; és elmondhatom, hogy MEGÉRTE.
      Csak biztatni tudlak és akarlak: próbálj megtanulni bízni az emberekben és szeretni őket; mert ha sikerül, az olyan életminőség-változás lesz, ami igazi boldogságot fog adni Neked napról-napra.
      És ha képessé tetted magad a szeretetre, megtalál majd a szerelem is, hidd el! 🙂

      R.

      Reply
    • Napradyne 2011. June 29. Wednesday 22:06

      Ne félj. Majd eljön. A párom saját bevallása szerint harmincegynehány éves koráig nem volt szerelmes. Lehet, hogy akkor ért oda érzelmi érettségben.

      Reply
  28. Zsuzsa 2011. June 9. Thursday 18:54

    Én is Attilával értek egyet! Ha már én magamban megtaláltam a boldogságot akkor lehet bele menni egy kapcsolatba, /önbizalom, alkalmazkodás, kommunikáció /. Sikeres társra találást mindekinek!

    Reply
  29. Márta 2011. June 9. Thursday 19:01

    A magasság különbségről nekem is van egy friss sztorim: 173 cm 63 kg vagyok, ez szerepel a reg. lapomon is. Jelentkezett egy magát 180 cm-nek valló férfi, akivel leleveleztük, hogy találkozunk a kávézó előtt, ahová majd beülünk.
    Félmagas sarkú cipőben voltam, és amikor kiszálltam az autóból, szabályosan fölé tornyosultam. Erre – köszönés helyett – elkezdett velem (úgy alulról) üvöltözni: “hány centi vagy, hány centi vagy”?
    Tiszta röhej volt, hogy ő hazudott a magasságáról és még neki állt feljebb, amikor ez így egyből kiderült.
    De azzal tette fel az i-re a pontot, hogy közölte: szerinte így már nincs is értelme, hogy leüljünk beszélgetni!
    Ja, és előzőleg (kedvcsinálóként?) küldött egy fotót magáról, pontosabban a hátsó fertályáról. 😀

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:22

      pici a pöszörő ezert olyan duhos a vilagra!

      Reply
  30. Dreja 2011. June 9. Thursday 19:02

    Én kövér nő vagyok, és szerintem teljesen természetes, hogy a férfiak ettől undorodnak. Olyan, akinek ez tetszik, soha nem kellene nekem.

    Reply
    • asthl 2011. June 9. Thursday 20:18

      Szia Dreja!

      Te viccelsz….! Viccelsz? Miért természetes? Nem is értelek….!!!! Becsüld már egy kicsit jobban magad!

      Üdv.:”asthl”

      Reply
    • Jani 2011. June 9. Thursday 20:25

      Dreja nagyon meglepett: nem hajlandó elfogadni azt a férfit, akinek ő tetszik.
      Dreja még nem vagy érett meg társkeresésre, de ne add fel! Tudd, hogy van némi zavar a buksidban, ezt ki kell beszélni, akár itt, akár egy szakembernek, és sikerülni fog minden!
      Más: 10 év szigorúan monogám, jónak mondható kapcsolat ért véget egyszer csak. Szépen elbúcsúztunk, és elköltöztem. Társkeresőztem. Nem nagyon akart összejönni. Elkezdtem fórumozni. Egyik csajszi föltette a fórumban a nagy kérdést “Hova lettek a normális pasik?” Írtam, hogy itt vagyok pl. én. Írt egy email-t. Kövezzetek meg, nem válaszoltam. Annyira mellbevágott az, hogy hogyan süllyedhet egy hölgy ennyire mélyre. Lelkileg. Egyébként gyönyörű volt a fotóin. Aztán megkeresett egy nem annyira dekoratív hölgy. Már a levelein éreztem, hogy nincs annyira eldurvulva a lelke. Jó volt a megérzésem, volt egy nem túl rövid időszak az életében, amikor sokat foglalkozott lelki dolgokkal, még be is lépett valami apácarendbe, ahol már nincs ott, de tartja velük a kapcsolatot. Én szerettem volna sokat levelezni a randi előtt, minek szerezni keserű tapasztalatot, ne a randin derüljön ki, hogy kizáró ok van. De úgy vettem észre, hogy minden nő be van sózva. Randiztunk. Túlsúlyos. Igaz, egy kicsit én is, de én sportolok, és még nem kell gyógyszert szednem. Jót beszélgettünk. Kikezdett velem. Mint később kiderült, annyira el volt keseredve a sok kudarctól, hogy már beérte volna egy tisztességes szexpartnerrel is a személyemben. Öt éve élünk együtt, és nagyon megszerettük egymást, ő az én igazi test-lelki társam. Szóval ne adjátok fel ti sem!

      Reply
      • Dreja 2011. June 9. Thursday 20:46

        Tökmindegy, ha én kövérnek tartom magam, akkor nem megyek el randizni. Ezen nem változtat az, hogy másnak tetszem-e. Kövéren nem tudok beszélgetni és mosolyogni.

        Majd nyáron leadom az idén még pluszban felszedett kilóimat, és akkor más lesz.

        Mindegy, kösz 🙂

        Reply
        • Jani 2011. June 9. Thursday 21:05

          🙂

          Reply
        • asthl 2011. June 10. Friday 04:45

          Jó reggelt Dreja!

          Hidd el, addig nem tudsz beszélgetni,mosolyogni, amíg a “téves gondolataidtól” meg nem szabadulsz! Röpködhetnek a pluszkilók, amíg a téveszmék működnek…. hát…tényleg nem megy…
          Szeretettel írom Neked, mert én is hasonló cipőben jártam. XXl-esből, L-esbe sorolódtam, de komolyan mondom, nem a kilók leadása adta az önfeledtséget, hanem a rossz gondolataim kisöprése.

          Üdvözlettel: “asthl”

          Reply
          • Dreja 2011. June 10. Friday 06:19

            Szia! Részben igazad van, de amikor 23 kilót lefogytam, és a normális súlytartományba kerültem, akkor utána nem volt nehézségem ezekkel a dolgokkal. Csak az elmúlt évben felszedtem legalább 5 kilót még ahhoz képest is, amit a korábbi években visszahíztam, és így nem jó és kész. Én ehhez a termékhez, mint szolgáltató, nem adom a nevem, nem égetem magam azzal, hogy ilyen formámban randizni menjek. Tudom, hogy ez belül dől el és nem a kilókon múlik, de mivel egész gyerekkoromban és később kövér kislány voltam, ami nem túl barátságos állapot, nekem ez kikerülhetetlen probléma, semmilyen gondolattal nem változik.

            Mindegy, köszönöm, hogy írtál 🙂

            Reply
          • Dreja 2011. June 10. Friday 06:22

            Szia!

            Köszi. Nem derült ki számomra, hogy milyen nemű vagy, de ha nem lány, akkor ezt nem értheted, bármilyen kedves és jóindulatú vagy.

            A testsúly az ember önbizalmát, hangulatát alapjaiban meghatározza, ezen semmilyen gondolattal nem lehet változtatni. Ez olyan, mintha egy szolgáltató egy rossz terméket reklámozna.

            És nem az a lényeg, hogy valaki milyen súlyú, vannak túlsúlyosan is nagyon vonzó emberek, hanem az, hogy ki hogyan éli meg. De ezt nem lehet befolyásolni, aki egyszer kövér kislány volt, az örökre gyűlölni fogja az összes plusz kilóját.

            Reply
            • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:14

              !!! Bizony, hogy befolyásol!! Fogalmatok sincs, mennyire. Egészen más tizenegy kilóval kevesebben. Egyszerűen szeretem magamat, ahogy kinézek. Jó tükörbe nézni. És vissza nem szoknék helytelen étkezési szokásaimra!:)) (bármekkora harc is ez az anyósommal:)

              Reply
        • asthl 2011. June 10. Friday 19:56

          Szia Dreja! 🙂

          Kapaszkodj meg! Negyvenes, egyedülálló, de nem egyedül élő nő vagyok, aki világ életében duci/kövér/dagi/hájas… és sorolhatnám tovább… voltam. S mint már írtam, most sem vagyok egy vékonyság. Mögöttem is kb. 40 túlsúlyos év van, nem mondom,hogy szenvedés nélkül…. nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nem kellek senkinek… de rá kellett jönnöm, hogy magamnak nem kellettem. S hogy ezt kimondtam (nem egynapos történet!), elröppent egy csomó butaságom, lefogytam majdnem 20 kilót,a bajok eltörpültek, a pasik kezdtek felfigyelni rám. Képzeld, van, aki csapná a szelet… az már egy külön probléma, hogy miért nem akad(t)unk össze az igazival…? Hát igen, ez rám vár, csak én oldhatom meg magamnak, magammal, magamért. Ez sem egynapos …., tudom, de vállalom. És hiszem, hogy eljön az “időm”!
          Alapvetően egy pozitív beállítottságú ember vagyok, aki imád nevetni, mindig is így ismertek, így ismernek a mai napig. Igen, szerencsés vagyok ezzel!!! Abban van igazság, hogy fontos “jól” megélni a külsőnket, de minden egyéb tulajdonságunkat.

          Csüggedésmentes, könnyed napokat kívánok szeretettel:
          “asthl”

          Reply
          • Márta 2011. June 10. Friday 20:55

            Csak a megfelelő partnert kell megtalálni “mindehhez”…

            Egy internetes portálon találtam meg a másik felem 🙂
            az ugy volt… megismerkedtünk, Ő azt mondta: azt hitte, egy komoly NŐVEL

            Reply
          • Márta 2011. June 10. Friday 20:57

            egy komoly nővel fog megismerkedni, aztán rájött… én nem vagyok komoly… nem voltam, ma se vagyok hajlandó az élet komoly kérdéseit se komolyan venni… neki ez ÚJ volt 🙂

            ma is együtt vagyunk, sokat segitettünk egymásnak…

            ja… és mind a ketten joval tul vagyunk a 80 kg 🙂

            Reply
            • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:16

              Nekem sem a páromat zavarta. Meghíztam a házasságunk alatt, de mindig én voltam a legszebb a világon. Most csupán “plussz” bókokat is kapok TŐLE, amiből látom, hogy így azért mégiscsak egy féllel jobban tetszem, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy én magam, ha a tükörbe nézek, nem egy tehenet látok, hanem egy nőt. És ezért nem mindegy, hogy 76, vagy 65 kiló. Meg sikerélmény is, ami erőt ad.

              Reply
          • Dreja 2011. June 13. Monday 23:53

            Tudom, hogy a hozzáálláson múlik és nem a külsőn, de ettől még nem tudok sem másképp érezni, sem másképp gondolkozni sem hozzáállni.

            Ha 20 kilóval kevesebb lennék, akkor szépnek tartanám magam (persze az arcom akkor is csúnya lenne, de akkor már felvehetnék miniszoknyát és ujjatlant és az fontosabb).

            Reply
            • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:17

              Az arcod is más lenne. Le lehet fogyni! 🙂 Munka, de lehet, és érdemes.:)

              Reply
        • Ildikó 38 2011. June 14. Tuesday 16:19

          Kedves Dreja!

          Elmesélem neked az én történetem, de szerintem sokan nem értenek velem egyet, de az élet ezt igazolta vissza.Én 87 kg. voltam mikor megismerkedtem a volt férjemmel.103 kg-ra híztam mikor férjhez mentem.16 évig éltünk együtt,és 123 kg.lettem közben.Aztán 2005-ben elváltunk.El kezdtem fogyókúrázni, és mikor már 100 kg.körül voltam,azt hittem enyém a világ.De egy 100 kilós ember lelkét senki nem akarta megismerni!Az évek alatt 54 kg-ot fogytam,és ezután se akart senki megismerni,pedig már “jól”néztem ki.Tényleg minden fejben dől el.Aztán egyszer csak véget ért a monoton időszak,és egyik pasi jött a másik után.De akkor is sajnos számít hány kiló a nő,mert nekem is szép az arcom,azt mondják,mégse akart megismerni senki túlsúlyosan,a lefogyás után is csak sokára,de aki mindig kövér volt,annak fejben is át kell állni a fogyás után.Most már tartom a súlyomat pár éve és sikerem van,de nagyon sok áldozatot követelt.Én kitartást és akaraterőt kívánok neked!!!

          Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:28

      Akkor mondanam, eleg sok tipusu novel talalkoztam mar ha a test alkatat nezem es a ferfi tarsaim velemenyet is eleg jol ismerem. Legy nyugodt, imadni valo tud lenni egy domborubb idom. Vannak fiuk akik tenyleg szabalyszruen undorodnak a hajtol. ES? Ha tudnad hanyan gerjednek iszonyatosan, a nagyobb holgyekre! Nyugi, en peldaul pont tegnap talalkoztam egy lannyal, eleg gomboju volt, de mindig mosolygott es volt benne egy kis jatekossag. Nagyon izgalmas lany!

      Amugy ha ezt kozvetited kifele, kepzelheted mennyire jot tesz az imazsodnak!

      Reply
      • Magdi 2011. June 10. Friday 19:14

        Bocsi Dreja,de ez butaság.mindenki szép,értékes. Sokáig voltam telt,80kg,jött a válság a hazasságomban,lefogytam,hogy”szép”legyek rengeteget kondizta,ma is tornázom..ez 10éve történt,tetszem magamnak,,,erre mivel szembesülök,a férfiak 90%-a. a telt nöket szeretik….Mondjam azt,hogy le….,nem érdekel,jolérem magam! “Szeresd magad,és mások is szeretni fognak”:-)

        Reply
      • Dreja 2011. June 13. Monday 23:58

        Persze, ezt értem, igazad is van, de az ember a gondolatait nem tudja befolyásolni. Nem szeretem magam dagadtan és pont, de úgyis lefogyok nyáron és ez akkor rendben lesz. De aranyos vagy, köszi 🙂

        Reply
        • asthl 2011. June 14. Tuesday 03:47

          Jobb reggelt, Dreja!

          Már hogyne tudnád! Ha akarod, minden megy! Pl. ne törődj a kilóiddal mondjuk 2 hétig, de figyelj minden mondatodra és minden gondolatodra. S, ha kell korrigálj! Nagyon érdekes a konklúzió, sok tapasztalattal lehetsz gazdagabb, arról nem is beszélve, hogy 2 hétig legalább nem “bántod magad”. 🙂

          Szeretettel: “asthl”

          Reply
    • Napradyne 2011. June 29. Wednesday 22:10

      A pasik sem egyformák, persze nem tudom, mennyire vagy kövér. De bizonyos országokban például pont a párnácskás nő az ideál. Mikor túlsúlyomon a leginkább keseregtem, akkor találkoztam egy kurzuson egy tőlem kétszer szélesebb lánnyal. De volt rajongótábora, nem is akármilyen! Egyszerűen olyan kisugárzása van, hogy ha belépett valahova, a pasik felkapták a fejüket. És olyanokat látok maradni, már lányon maradni, akik meg tök vékonyak, szóval nem ezen múlik. Az múlik rajta, hogy te ezzel elégedetelen vagy, és az biztosan átjön.

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:21

      Ismerek egy párt, az asszony több, mint száz kiló, azért, hogy gyereke lehessen, injekciókkal fogyasztották száz alá. Egyszerűen hormonzavaros. Aztán mégis lett volna valami mód, de a férje nem akarta! Hogy az a jó, ha van rajta mit fogni. Van ilyen is.

      Reply
  31. Timi 2011. June 9. Thursday 19:14

    Már több randin vagyok túl én is.
    Áltlában szívesen találkoznak velem a srácok. Többnyire jól elbeszélgetünk mindenféléről. A visszajelzések szerint vonzó, csinos, helyes nőnek tartanak, de ennél tovább nem jutottam még. Csak olyanoknak kellenék, akik nekem nem. A randikon visszafogottan szoktam viselkedni, mindenki láthatja, hogy nem egy könnyűvérű nő vagyok.Sokan pedig nem ilyet keresnek.
    A srácok valamiféle szikrára várnak, ami
    szerintem is a legritkább esetben fordul elő egy első találkozáson.Magam részéről én nem is hiszek ebben. A tény az, hogy az erre váró srácok egy találkozás után feladják.
    Most ott tartok, hogy inkább barátokat keresek, akivel lehetne klubba eljárni vagy más közös programra. Két srác is szívesen benne lenne a levelezés alapján.
    Kíváncsi vagyok, hogy működik e, mert még velük személyesen nem találkoztam.
    Nekem is az a véleményem, hogy egy hosszabb folyamat és több találkozás kell
    ahhoz, hogy valamilyen kapcsolat kialakuljon.
    Egy találkozás után nem lehet eldönteni semmit.
    Ugyanakkor nem a nők dolga a második vagy a következő randik szervezése.Ha a srác nem kezdeményez, akkor nem folytatódik tovább az ismerkedés.

    Reply
    • Tündike 2011. June 10. Friday 11:19

      Kedves Timi !

      Teljesen magamra ismertem a soraidban, ugyanezek az érzéseim, a gondolataim, a tapasztalataim. Sajnos én barátot sem találtam, mert szex nélkül meg klubba, moziba elkísérni sem hajlandó.

      Reply
    • Rlupin 2011. June 10. Friday 11:25

      Szia Timi!

      Hasonlóak vagyunk, csaknem ugyanezekkel a helyzetekkel szembesültem én is sokáig. Ne add fel, egyszer csak sikerülni fog Neked is – de kitartóan próbálkozni kell! 🙂 Nem tudom, mennyi idős vagy, így nem tudom, hogy ez mennyire segítség neked: nekem 38,5 évet kellett megérnem ahhoz, hogy kölcsönös vonzalomra találjak; addig csak egyoldalú vonzalmat tapasztaltam meg. 🙂
      R.

      Reply
  32. Erika 2011. June 9. Thursday 19:25

    Én szépen kijegyzeteltem a leckéket, és gyakorlat szempontjából még mindig az érzelmi fitnesznél tartok 🙂 Szerintem is előbb belül kell helyretenni a dolgokat. Én most arra törekszem, hogy minél jobban érezzem magam, és minél kiegyensúlyozottabb legyek, így többet tudok adni magamnak és persze másnak is. Sajnos eddig mindig történt vmi ami alapjaiban rengette meg ismét az érzéseimet, ezért tartok még mindig az első lépcsőnél 🙂 De lassan előveszem a többi gyakorlatot és tovább lépek.
    Persze jött közben próbálkozás, de kudarccal végződött. Valahogy mindig az irracionális ffiakat vonzom,akik ahelyett, hogy a boldogságot választanák maradnak a magánynál. Tudja, hogy mit szeretne, de mégsem lépi meg. Azt hiszem ezt nevezhetjük a biztonságos zónánknak, amelyből kilépni csupa kockázat. Kockázat nélkül, viszont élni sem lehet, ha mindig a kudarcoktól féltjük magunkat, egy biztos, semmi nem fog velünk történni, se jó se rossz.

    Reply
  33. Laki1 2011. June 9. Thursday 19:26

    Én úgy tapasztalom, hogy a társkereső oldalakon lévő férfiak többsége nagyon kényelmes. Nem kezdeményeznek, ha én írok először, akkor a többségük nem is méltat válaszra. Miért van ez? Miért vannak akkor ott? Nem azért, hogy párt találjanak?

    Reply
    • Erika 2011. June 9. Thursday 19:47

      Sztem Angelina Jolie-re (vagy hasonlóra) várnak, majd ha ő ír nekik, akkor lehet válaszolnak (de lehet, hogy még akkor sem :))

      Reply
  34. Jani 2011. June 9. Thursday 19:54

    Ne adjátok fel!

    Reply
  35. Katz lelkész 2011. June 9. Thursday 21:11

    Komolyan véve a témanyitó cikket, pár gondolat hozzáfűzve:

    “… elvárjuk, hogy azonnal működjön a kémia, ott legyen a szikra, holott ha picit belegondolunk, rengetegszer alakul ki

    szépen lassan egy kapcsolat, úgy, hogy a szikra az elején fel sem tűnik, talán nincs is ott, hanem csak szépen lassan gyúlnak

    lángra az érzelmek.”

    A való életben, munkahelyi,lakóhelyi kapcsolatnál ez többnyire így van.
    De ez a virtuális világ, ahol gyakran olvasható a következő közhelyes féligazság:

    ” A külső megfog, a belső megtart…”

    Miért gondolom féligazságnak ? Engem a külső + belső, ami megfog.
    (Ez pl az autó kerekénél is így van.:/

    “…a nők 95%-a nyilatkozik úgy, hogy “na, alacsonyabbat sose!!” – merthogy az nem férfias.”

    Bizony, nehéz idők járnának ma Bonaparte Napóleonra, ha neten keresne társat.

    De méghogy alacsonyabb ne legyen… legalább 15 centiméterrel magasabb legyen a férfiú, mert a hölgy szeretne rá felnézni. 🙂
    Biztos, hogy a nagyság csak testméret kérdése ?

    “…a kiszemelt nőnek gyermeke(i) van(nak).

    A férfiak 95%-a megint csak továbblapoz…”

    Ez statisztikusan igaz lehet, de bizonyára korosztály függő.
    Ha egy férfi már túl van a családalapításon, és saját gyerekei vannak, talán jobban rokonlélekre talál egy gyermekes nőben, mint egy gyermektelen szingliben (régen ezt vénkisasszonynak nevezték- persze ugyanígy meggondolandóak a tipikus agglegények is 🙂

    “…a nő picit ducibb az átlagnál.
    Az online társkeresőkön “ha már itt vagyok”-alapon mindenki agyonszűri az esetleges jelölteket, és szinte a tökéleteset keresi. Öt kiló plusz – már rá sem kattint az adatlapra “kövér!” felkiáltással…”

    Állítólag a nők gyakran eleve öt kilóval kevesebbet írnak be az adatlapra 🙂

    Pontos eligazítást adnak a könnyen elérhető testtömeg-index kalkulátorok. Tekintve, hogy a magyar lakosság nagy hányada (már a gyerekek ötöde is !) túlsúlyos, az ÁTLAG nyilván nem az ideálisat, hanem a túlsúlyosat jelenti, azaz lehet bőven fanyalogni a jelölteken. De szerencsére akadnak ducikedvelő férfiak, és kimondottan mackós pasikat kedvelő hölgyek is.

    “Szintén tipikus:
    a férfi fiatalabb.”

    Mármint hogy ez lenne a gond…
    Lehet, hogy ez is gyakori eset, de az sem ritka, hogy a hölgyek csak fiatalabb (esetleg picivel idősebb) férfit tartanak elfogadhatónak- éljen a hatalomátvétel, évezredekig ez a férfiak előjoga volt.:/

    Aztán, ha mindenki kitart az álláspontja mellett, marad magának, egyedül. :/

    “…Ha idős házaspárokat kérdezünk meg arról, hogy vajon miért és hogyan tudtak ilyen sokáig együtt élni békességben, illetve melyek a legmeghatározóbb, legfontosabb elemei a sikeres párkapcsolatnak, ők sohasem a fentieket fogják felsorolni. Sokkal inkább ilyen dolgokat: szeretet, megértés, türelem, bizalom, kitartás…”

    Igen ám, de a társkereső helyeken elég kevés a megkérdezhető idős házaspár, így nem is csoda, hogy a társkeresők világnézete nem esik pontosan egybe azokkal a bizonyos sokáig békességben együttélő házaspárok véleményével. :/

    Reply
    • Na igen 2011. June 10. Friday 12:49

      Szerintem igenis van szikra, meg elso latasra szerelem, love at first sight, stb…
      Nekem volt. 6 evig voltunk egyutt es az en hibam, hogy nem kuzdottem elegge azert, hogy nem menjunk szet. Ma mar tudom, azt hittem mindent megadtam neki amire kepes vagyok de igazabol sokkal tobbre lettem volna kepes. Tanultam belole.
      Mar tul vagyok rajta, nem ot keresem minden lanyban hanem egyeniseget keresek akivel jol erzem magam. De sosem felejtem el milyen szepek voltak azok az evek amig boldogok voltunk egyutt.

      Reply
      • Napradyne 2011. June 29. Wednesday 22:23

        Sosem hittem ebben. Mindig olyat szerettem, akit ismertem valamennyire, s aztán egyszer valahol, valahogy azt vettem észre hogy Teremtőm, én ebbe olyan… Egyszer volt másképp: Mikor a férjem arca vált ki a többi közül. De ezt az arcot is ismertem már egy fél éve, csak nem vettem észre. Hogy miért akkor? Tudhatatlan. A többiek mind barátaim voltak, több éves ismeretség, mire azon kaptam magam, hé, ez lenyúlta a szívemet… Hogyan is lehetne szerelemes lenni valakibe, akit nem ismerek, azt sem tudom, ki? Nem egy általam rá kivetített képbe szeretek akkor?

        Reply
  36. Ferenc 2011. June 9. Thursday 21:33

    Olvasom itt a hozzászólásokat sorba,de ennyi mindent ami igaz,régen olvastam 1 helyen.Sajnálnunk kéne magunkat,de majd az idő mindent megold.Mari4477 keress meg,lehet pont téged,te meg engem keresel.ferenc042@citromail.hu

    Reply
  37. Hanzi 2011. June 9. Thursday 21:57

    Sziasztok!Sok igazság,tanulság van az írásaitokban!Röviden leszeretném írni a véleményemet,történetemet!
    Én is egyedülálló vagyok a negyedik X felett.
    Nem mindig volt ez így,tíz évig volt egy barátnőm,egy elvált asszony két gyermekkel.
    Nagyon szerettem volna közös gyereket a másik kettő mellé kiket sajátomként szerettem.
    Sajnos az akkori anyagi körülmények ezt nem tették lehetővé,később meg a párom húzódzkodott a gyermekvállalástól,úgy gondolta már kifutott az időből!
    Megértettem,ki akar közel negyvenévesen újból pelenkázni,lekötöttséget vállalni,mikor neki már van két utódja!?
    Nekem ez fájt az egész kapcsolatban semmi más,mert egyébként jól kijöttünk egymással.
    Tudni kell,hogy akkoriban 80-82 kg voltam,most 130 körül.
    Ez azért fontos,mert mikor megismerkedtünk,akkor fogytam le fél év alatt kb. 160 kilóról 80-ra!Iszonyú nehéz volt,egészségileg is megviselt,de 160 kilósan úgy éreztem,esélyem sincs a hölgyeknél úgymond labdába rúgni,ráadásul szépségnek sem vagyok nevezhető!
    Na,a lényeg hogy lefogyva sikerült társat találnom.
    Mikor már biztos voltam abban hogy közös gyerekre nincs esély,lazulni kezdett a kapcsolat bár még akkor is szerettem őt!
    Lelkileg kezdtem kiegyensúlyozatlanabb lenni,és megint hízni(sajnos ezen a téren elvagyok átkozva)valószínű ennek következtében társam is elhidegült tőlem!
    Ez méginkább bántott,és beindult az ördögi kör!
    Szakítottunk,azóta sem tudom magam rajta túltenni,pedig a múltat hagyva előre kéne nézni.
    Kérdezhetnétek hogy minek kellett volna még egy gyerek harmadiknak,pláne ilyen úgymond nem családbarát társadalomban,bizonytalan világban?
    Egyszerűen szerettem volna egy kis embert,aki vér a véremből,és akinek este mesét mondhatok és aki szívből mondja:szeretlek APA!
    Tudnotok kell hogy imádom a gyerekeket,és ők is kedvelnek engem.
    A legvadócabb gyerekkel is hamar megtalálom a közös hangot.
    Legjobban a piciket kedvelem,kiket még nem cseszett el senki!Olyan ártatlanok,törékenyek és a felnőttek felelőssége hogy milyen ember válik belőlük.
    A szomszédban van 3 kisgyerek,két lány,egy fiú.Nagyon szépen vannak nevelve,igen szeretem őket,ők is engem.
    Apjuk csak hétvégente jár haza mivel külföldön dolgozik,mikor hazajön,a gyerekek eldobva minden játékot futnak elé,apa-apa megjöttél,kiáltják és átölelik apjukat úgy örülnek!
    Na olyankor szoktak kijönni a könnyeim és arra gondolok hogy ez az öröm vajon megadatik e nekem ebben az életben!?
    Úgyhogy most szingli vagyok és 130-140kiló,plusz még nem is jóképű!
    Tudom nem a külső számít,a belső érték a fontos,szokták volt mondani.
    Na azt kéne seggbe billegetni aki ezt kitalálta!
    Igenis a külső a fontos,mert kit érdekel a belső érték ha a külsőm nem nyerő!Akkor már esélyem sincs hogy jobban megismerjenek!!!!!!!!!!!
    Pedig nekem is van szívem,én is szeretnék szeretni,és szeretném ha szeretnének!
    Talán majd egyszer,mint a mesében.
    Tudom ezért nekem is tennem kell,igaz az önbizalmam és a magamba vetett hitem a padlón van pillanatnyilag,de talán még rám is süt a napsugár.
    Elnézést kérek a hosszú írásomért,de ha csak egy ember is erőt merít belőle,már megérte írnom!
    Soha ne adjátok fel,én mindig azt mondom,hogy azért van a rossz,hogy a jót jobban megbecsüljük!

    Üdvözlettel:Hanzi

    Reply
    • Ildikó 2011. June 10. Friday 14:21

      Kedves Hanzi!!Az én gyerekeim apja inkább éli világát ….mint a gyerekeire gondolna……megértem a gondod -a másik oldalról…..remélem kijövök ebböl a mondatból…2 éve már ….hogy nem látta őket….én is nehezen tudom túl lépni ,hogy rosszul döntöttem anno…..kitartást:I

      Reply
    • Na de 2011. June 10. Friday 20:48

      Kedves Hanzi

      Mivel te férfi vagy, nem vagy időhöz kötve!
      Bármikor lehet gyereked.
      Másrészt: ha tudod, min kellene változtatnod, akkor miért nem változtatsz???
      Én nem tudom, min kellene változtatnom, nem jöttem rá. De ha tudnám, rögtön cselekednék.
      Harmadrészt:
      Mi az, hogy nem jóképű férfi? Ha a fogai, haja, ruhái rendben vannak egy férfinak, akkor már igen nagy esélyekkel indul, a legtöbb nőnek nincsenek lehetetlen igényei.
      Sok olyan emberrel vagyok körülvéve, akik valami csodára várnak, ahelyett, hogy cselekednének. Én az ilyen felfogást sosem fogom megérteni.
      Szerintem szedd össze magad, mert a saját életedért nagy részben te vagy a felelős.

      Reply
    • Napradyne 2011. June 29. Wednesday 22:14

      Van mód a lefogyásra, és egészségügyi szempontból sem árt.

      Nekem is sok év neki-nekifutás után sikerült az étrend teljes reformjával végre lefogyni.

      Reply
  38. István 2011. June 9. Thursday 23:38

    Kedves Randi Andi!

    Békéscsabán én is ott lennék a tréningen.
    Kérlek, szervezz itt is egyet!
    A “Viharsaroknak” nevezett részben, Békés megyében is élnek nagyon intelligens emberek, akik komolyan társat keresnek! Ez a megye csak szegényebb a lehetőségek hiánya miatt, de nem rosszabb az átlagnál!
    Látod, a hölgyek is kérik ezt, akkor pedig oda egy rendes férfi is kell! 🙂

    A magasságról, súlyról, életkorról szólva. Teljesen egyetértek Veled!
    Én már megírtam több hölgynek a társkereső oldalakon, és megkérdeztem tőlük, hogy egy magas, kigyúrt testalkatú modellt keresnek, akivel jól mutatnak a képen, vagy társat egy életre, akivel boldogok lehetnek?…

    Köszönöm Neked, hogy leírhattam ezeket a gondolataimat!

    Üdvözlettel: István.

    Reply
  39. István 2011. June 9. Thursday 23:47

    Kedves Társkereső Hölgyeim!

    Ha valami csoda folytán szimpatikus lennék Nektek az előbbi gondolataim alapján, Andinál megvan az e-mail címem!
    Az engedélyt megadom, hogy odaadja, ha kéritek Tőle! 🙂
    Nem írom ide, mert nem tudom, hogy lehet-e?

    Üdvözlök minden Kedves Hölgyet! 🙂

    István

    Reply
    • Tündike 2011. June 10. Friday 12:05

      Kedves István !

      Milyen korosztályt képviselsz?

      Reply
    • Farkas Mihályné 2011. June 16. Thursday 12:55

      Kedves István!
      Már most szimpatikus vagy a számomra. Engem is érdekel, melyik korosztályhoz tartozol.

      Reply
  40. Ági 1946 2011. June 10. Friday 03:50

    Szervusztok kedves Mindnyájan!
    É 65 éves vagyok, 2 éve özvegy. A levelezés elején valaki azt irta ,hogy selejtek vagyunk???!!! No , én a leirtak alapján sem érzem magam annak!Reálisan felmértem az igényeimet,amiben én már a szexhez sem ragaszkodom. Tudomásul kell venni, hogy a világ attól kerek,hogy hála a teremtőnek nem vagyunk egyformák.Természetesek a korlátok, éntapasztaltam ,hogy mindig visszaüt, ha mindenben ,vagy sokban megalkuszunk! Sajnos, nincs jó tapasztalatom a társkereső irodákkal -ez is egy üzletág lett! Andi , szivesen elmennék Egerbe a tréningre, de hiába töltöm ki a jelentkezést, mintha nem fogadná el! Kérlek segits! Sok sikert kivánok és egy kicsivel jobb kedvet mindenkinek Ági 1946!

    Reply
  41. Erzsinjo 2011. June 10. Friday 04:03

    Kedves István!
    Nem egészen értem, miért kellene bárkinek is az itt leírtak alapján annyira beindulni, hogy azonnal az e-mail-címedet kérje! 🙂 Hiszen a többiekhez hasonlóan meglehetősen személytelenül vagy itt, nem tudom, milyen a külsőd, hány éves vagy, de ha mondjuk egy nálad 20 évvel idősebb elkérné a címedet és írna, vajon nem akadnál ki? Amúgy egyetértek a soraiddal, lám, én is Békés megyében élek és NAGYON hiányolok innen egy rendes pasit!
    Sajnos ez is tapasztalatom a társkereső oldalakon: Ha egy férfi kép nélkül, minimális információval megjelenik az oldalon, azonnal nők hada minősíti a legmagasabb jelzővel, kiírja az üzenőfalra az elérhetőségét, barátjának fogadja,felkínálkozik, stb. Csoda, ha a pasik válogatnak? Hát, én ebbe a sorba nem óhajtok beállni.

    Reply
  42. Ildikó 2011. June 10. Friday 07:05

    Szép napot MINDENKINEK!!! Röviden a korlátokról….épp most mondták ki a válást..két év után…..sovány vagyok….van 3 gyermekem…..elmúltam 45…..???????remény??????ezek az ÉN korlátaim………ÜDV:I

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:33

      Hat nem tudom segit-e, legalabb ennel nagyon szarabb mar nem lehet!

      Szeresd a gyerekeidet, nevelj beloluk embert, az mindent vissza fog adni amirol azt hitted elveszett!

      Veled vagyunk!

      Reply
      • Ildikó 2011. June 10. Friday 14:11

        Köszönöm a választ….igy teszem….csak roppant nehéz,hisz lelkileg sérültek….és ez kihat az Ő életükre is..most élik a lázadó kamaszkorukat…. KÖSZÖNÖM A “VELED VAGYUNK” végszót jól esett:I

        Reply
        • Ildikó 2011. July 4. Monday 06:03

          Ildikó!
          Én túl vagyok 3 kamasz nevelésén,borzasztó nehéz velük bánni,de meghozza gyümölcsét.Már túl vagyunk a lázadó kamasz koron a 20-as éveik elején vannak.Próbálj velük megértést találni,gondolj bele milyen voltál Te ilyen idős korodban.A mi életünkből is kilépett az apa,hasonló cipőben járok,mint Te,de ne búsulj!Légy életvidám ,és a gyerekeidnek is jobb lesz,egymásra vagytok utalva.Figyeld meg,ha jól csinálsz mindent,jó kis csapat lesz belőletek!Tapasztalatból írom!

          Reply
  43. Köbli-Terék Heléna 2011. June 10. Friday 11:07

    Kedves ANDI!
    Köszönöm szépen a meghívást, de a segítő tanfolyamra nem tartok igényt. A rendezvényen, ahol ismerkedés lehetőség lenne, szeretném részt venni. A tanfolyamok részemről csak idő vesztés. Aggályaim nincs, széles látókörű, gazdag élettapasztalattal rendelkezem. Önbizalom, kisugárzás, tele életenergiám kedves megnyerő hozzáállással képes vagyok a részemre szimpatikus partnert elnyerni. Az elképzelésemről nem mondok le. Részemre csak hasonló élet vitelű: fiatalos aktív, sokoldalú, művelt, rendezett anyagival rendelkező, nem dohányzó ápolt férfi érdekel. Ez nem a kinézésen hanem a partner habitusán dől el.Az egyedüllét nem gyötör, de egy kedves, partnerrel szeretném az élet szépségét megosztani.
    Üdvözlettel:
    Heléna

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 11:35

      Nem azert erdemes elmenni ezekre mert tanulsz! Hanem mert egy kozossegi esemeny. Szerinted annyira imadjak a klubbokat az emberek? Valoszinuleg, itt azert eleg sokan rendelkeznek szeleskoru tapasztalattal, orulj neki legalabb te elorebb vagy mint a tobbiek! Hasznald!

      Reply
  44. Kakalaki akka-akka 2011. June 10. Friday 12:54

    Olvasgattam eegy kicsit, itt a forum hozzaszolasokat. Erdekes szerintem minden panaszkodas (csak a penzem kell neki, stb…) ugyan ez a nokre is vonatkozik, a sajat komplexusainkbol es gyermeki sertotodsegunkbol ered vagy tenyleg csoro es kover vagy vagy! En peldaul 187 magas vagyok, ha valaki elkezdene piszkalni hogy alacsony vagyok kicsit vicces lenne ha ezen megsertodnek! De ha valaki az uszogumimra tenne megjegyzest az mar jobban fajna mert sajnos az van! Nagyon kis edi de en nem szeretem! Nem megfejteni akarok, csak ezen elgondolkodtam!

    Reply
    • gemini 2011. June 11. Saturday 08:19

      Szia Akka!

      Érdeklődhetek a válaszaid alapján a lakóhelyedről? Ha igen, örülnék a válasznak.

      Köszi

      Reply
      • kákalaki akka-akka 2011. June 11. Saturday 13:50

        Budapest

        Reply
  45. Timi 2011. June 10. Friday 15:37

    Szívesen résztvennék Szegeden egy tanfolyamon. Biztosan lenne több érdeklődő is egy ilyen nagy városban.

    Reply
  46. Gábor_40 2011. June 10. Friday 16:24

    Andi, készíthetnél egy társkereső oldalt. Mert itt csak írunk és írunk, megosztjuk egymással a gondolatainkat, miközben ennél többet nem tudunk a másikról.
    Lehetne már egy társkereső oldal, ahol nem holmi elcsépelt adathalmaz lenne a látható adatlap, mint magasság, testsúly, szeme színe….stb. Mert ezek külsőségek és megjelenés, pár fotó alapján megállapíthatóak.
    Egy beszélgetős, interaktívabb, kommunikációra ösztönző társkeresés sokkal hatékonyabb lenne, de ilyennel még nem találkoztam.

    Elnézést, hogy eltértem a konkrét tárgytól, de ahogy olvastam a hozzászólásokat, ez ugrott be.

    Reply
    • Magdi 2011. June 10. Friday 19:30

      Ez nem is rossz ötlet Gábor,kitudja,lehet pont itt találnánk társat,de ha csak BARÁTSÁG lenne már,megérte!:-)

      Reply
      • Gábor_40 2011. June 11. Saturday 12:32

        Sokszor egy őszinte beszélgetés is sokat jelent egy ember életében, még akkor is, ha azt több nem követi.

        Reply
        • Dreja 2011. June 13. Monday 23:51

          De egy férfi ne a belsőm miatt szeressen. Ez milyen már… Akkor nem is vagyok nő.

          Reply
          • Ildikó 38 2011. June 14. Tuesday 16:24

            Kell egy bizonyos külső szimpátia,hogy eljusson oda a férfi,hogy a belsődet is meg akarja ismerni,és együtt kell működnie a kettőnek!

            Reply
    • lovatlan herceg 2011. June 11. Saturday 00:02

      Ha már eszébe jutott valakinek ez a tényleg nem rossz ötlet, én annyit tennék hozzá, hogy nem társkereső oldalt szeretnék – hanem TÁRSTALÁLÓ oldalt. Ebben mindjárt a pozitív gondolkodás is benne foglaltatik 🙂

      Reply
    • Zsolt 2011. June 11. Saturday 02:16

      Kedves Gábor 40,

      Egy beszélgetős, interaktívabb, kommunikációra ösztönző társkereső oldal? De most komolyan, minden társkereső oldalon van fórum, blog, chat és ott van a levélküldés lehetősége is. Mi mást szeretnél? A testsúly és a magasság pedig fontos infó mindenkinek, ami sokszor nem derül ki egy kép alapján. Ezek csak külsőségek? A párkeresés egy jelentős része külsőségek alapján történik. És ez sosem lesz másként.
      Lehet, hogy nem leszek ezzel népszerű, de én pl. nem szívesen beszélgetnék valakivel, aki pl. engem alacsonynak tart vagy számomra az alkata nem megfelelő. Mi értelme van megkedvelni az illetőt, illetve hosszú időt belerakni az ismerkedésbe, ha közben egy lényeges fizikai részen el fog vérezni a dolog. És nem, nincsenek nagy csodák. Azért mert megkedveltük a másikat a neten vagy telefonban még ki fog ábrándítani ha nem olyan fizikailag, mint amit szeretnénk.
      Inkább csinálj egy egyedi bemutatkozó adatlapot, fejleszt az önismeretedet, mert attól a kisugárzásod is jobb lesz és olyanoknak írj, akiknek az adatlapjáról intelligencia sugárzik. Fektess bele energiát, hogy megismerd a nőket, gondolkodásukat, érzéseiket és akkor közös nyelvet fogtok beszélni a társkeresés során is.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Gábor_40 2011. June 11. Saturday 12:26

        Zsolt,
        Nézd, ezt én nem így gondolóm. A fórum az teljesen más, és ellenben veled én bárkivel szívesen beszélgetek.
        Amikor egy strandon, boltban, buszon, vonaton ismerkedem egy hölggyel, ott sem lóg a nyakába egy adatlap, szimplán csak beszélgetés van és a külső megjelenés, ami természetesen nagyon fontos, de véleményem szerintem az összkép a fontos és nem a számadatok.
        Egy interaktív társkereső oldalon a beszélgetésen lenne a hangsúly nem a száraz adatokon, de ha téged a mostani, hagyományos társkereső oldalak vonzanak, akkor bátran. De nekem ezek nem felelnek meg, elavultak, egy kaptafára és logika szerint működnek, tehát ideje frissíteni! Bőven elférne egy újfajta szemléletű társkeresési mód, a már megszokott mellet.
        Zsolt, nem értelek, miért fájna neked az, ha lenne egy más fajta netes társkeresési mód?

        Reply
        • Zsolt 2011. June 11. Saturday 14:52

          Szerintem ha élőben beszélgetsz egy nővel, akkor mindketten látjátok azokat a külső adatokat, amiket le szeretnél venni a mostani adatlapokról. Ezenkívül azt mondod, hogy “Egy interaktív társkereső oldalon a beszélgetésen lenne a hangsúly nem a száraz adatokon”. Nekem ez azt jelenti, hogy te egy ugyanolyan társkereső oldalt szeretnél, mint amik most is vannak, csak le szeretnéd venni az adatlap külső adatokra vonatkozó részét. Szerintem ennek semmi értelme, mert mint mondtam ha élőben találkozol valakivel, akkor ezek rögtön kiderülnek és szerintem a netes beszélgetés elején ezt úgy is tisztázni fogják az emberek.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Gábor_40 2011. June 11. Saturday 17:51

            Sajnálom, hogy nem érted a mondandóm lényegét. De, ragaszkodj csak a már ismert módszerekhez.
            Mint írtam, a valóságban sincs senkin egy kitöltött adatlap, vagyis ha elmész egy társaságba, lehet, hogy pár beszélgetés után beleszeretsz egy olyan hölgy személyiségébe, akivel a száraz adatok alapján szóba sem áltál volna, és lássuk be, az a nagy hibája a mostani netes társkeresőknek, hogy személytelenek.

            Reply
          • Zsolt 2011. June 11. Saturday 19:43

            Van aki érti a mondandód lényegét? Vagy, hogy milyen társkereső oldalt szeretnél? Mert akkor az mondja el nekem is.
            Kevés esélye van annak, hogy beleszeressek egy olyan emberbe, aki nem tetszik külsőleg. Teljesen mindegy, hogy élőben találkozunk vagy a neten. Az adatlap ilyen esetben a vizuális élményt hivatott helyettesíteni. Ahogy a kép is ezt teszi. Csak egy képen pl. nem lehet megítélni a magasságot. Ha ezt valaki nem érti…
            Egyébként engem pl. a magasság nem szokott érdekelni, de sok nőnek fontos, így én nem akarok fölöslegesen időt, energiát tenni egy olyan ismerkedésbe, ami élőben a hölgy miatt úgyis meg fog bukni.
            Abban egyetértek, hogy lehet, hogy egy lány barát fogja bemutatni neked azt a nőt, akivel több is lesz ennél. Lehet úgy is társat keresni, hogy a neten barátkozik is az ember és utána a baráti körben keresgél. Én nem így keresem a párom, de egyébként ez sem rossz stratégia. Csak elég idő és energia igényes, miközben ismerkedhetnék olyanokkal is, akiknek nem a barátnőjük a potenciális jelölt.
            A mostani társkeresők nem személytelenek. Egy adatlap lehet személytelen, mert a mögötte lévő ember az. Ez nem az oldal vagy az elképzelés hibája hanem a regisztrált társkeresőé.

            Üdv: Zsolt

            Reply
      • Gábor_40 2011. June 11. Saturday 12:30

        Még valami, ezt te írtad:

        „Mi értelme van megkedvelni az illetőt, illetve hosszú időt belerakni az ismerkedésbe, ha közben egy lényeges fizikai részen el fog vérezni a dolog”

        Te jó ég? Zsolt, már ne is haragudj, de embereket megismerni remek dolog, még akkor is ha nem olyan, akivel máskor is beszélgetnénk.
        Lehet, hogy neked kellene fejlődnöd, és az embereket személyként kezelni, nem holmi tárgyként.

        Reply
        • kákalaki akka-akka 2011. June 11. Saturday 13:53

          Tusé

          Reply
          • Gina 2011. June 11. Saturday 14:02

            Dettó !

            Reply
        • Zsolt 2011. June 11. Saturday 15:14

          Szia!

          Nekem nem fájna ha lenne egy olyan oldal, amiről beszélsz. Csakhogy ezek az oldalak a felhasználói igények alapján lettek kialakítva. Tehát sok embernek fontos, amit te le akarsz venni. Én biztos nem vesztegetném az időmet egy olyan helyen, ahol ezek rejtegetve vannak. Mert nem szeretek felesleges köröket futni.

          Embereket megismerni remek dolog? Igen, részben. Ha te ismerkedni akarsz, meg barátkozni akkor nyilván a fizikai adatok nem olyan fontosak. Ha viszont a párodat akarod megtalálni akkor szerintem az. Én személy szerint nem azért regisztrálok fel egy társkeresőre, hogy “barátokat” találjak. És főleg nem azért, hogy rengeteg időt töltsek a neten jópofizással, ismerkedéssel. Azt az embert akarom megtalálni, akihez nagy valószínűség szerint fizikailag vonzódni fogok és szellemileg is megértjük egymást, mert hasonló az értékrendünk, intelligenciánk. Ez egy adatlapból és kb. 1 vagy 2 hét levelezésből kiderül. Utána találkozunk és ha mindketten őszinték voltunk az adatokkal kapcsolatban és a levelezésben akkor elkezdődhet valami, ami kapcsán kiderül az ember jelleme is. Amint ez kiderül és minden rendben utána lehet arról beszélni, hogy megtaláltam a párom. Én ezt így gondolom és így látom működőképesnek a saját esetemben.
          Persze ha valaki heteket akar beszélgetni egy szép arcú nővel, akiről mást nem tud (fizikailag), majd mikor találkoznak kiderül, hogy a nő a férfi számára nem vonzó, igazából másnak gondolta vagy még rosszabb ha a nőnek nem felel meg a a férfi külseje, hát legyen. És még “optimistán” is fogja fel, hogy hát nem baj, legalább megismertem egy másik embert, akivel jót beszélgettem. Ha a beszélgetés a cél, akkor mondom nincs ezzel baj, de itt van mellette egy komoly csalódás is, ami ha többször is elő fordul majd, akkor kíváncsi vagyok, hogy megmarad-e az a törekvés, hogy vegyük le a fizikai adatok az adatlapról.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Gábor_40 2011. June 11. Saturday 17:46

            “Csakhogy ezek az oldalak a felhasználói igények alapján lettek kialakítva. Tehát sok embernek fontos, amit te le akarsz venni.”

            Tévedésben vagy, nem akarok én semmit levenni, vagy eltörölni. Csupán egy új elképzelésnek adtam hangot.
            Számomra továbbra sem időpocsékolás megismerni olyan embereket, akik nem potenciális társ jelöltek, hisz lehet, hogy általuk fogom megismerni azt. 🙂
            Részemről ennyit erről a témáról.

            Reply
          • Ildikó 38 2011. June 14. Tuesday 16:26

            Egyetértek! 🙂

            Reply
        • Brigi 2011. June 11. Saturday 15:16

          Szerintem is nagyon rossz ez a hozzáállás. Mármint, hogy szóba se álljunk olyannal, aki nem hozza azonnal a maximális külsővel kapcsolatos elvárásainkat.

          Egyrészt beszélgetni bárkivel érdemes, aki értelmes, mert lehet tanulni belőle.
          A másik, hogy ha esetleg nem is jövünk be egymásnak, lehet egy barátság kezdete.

          A harmadik, hogy bizony van az úgy, hogy az ember beleszeret olyanba, aki a legtöbb szempont szerint nem egyezik az adatszintű külső elvárásaival (Én is ilyesmiben vagyok benne éppen, sikeresen belezúgtam egy távolról sem Adonisz férfiba, akit, ha ilyen hozzáállásom lenne, a puszta számadatok alapján simán kiszórnék egy társkeresőn…) Szóval butaság szerintem számadatokkal stb. bekorlátozni önmagunkat, mert magunknak adunk kevesebb esélyt a boldogságra. De legalábbis egy újabb kedves ismerősre/barátra mindenképp…aztán ki tudja, előfordulhat, hogy az én legjobb barátnőm bejön neki, vagy az ő legjobb barátja nekem:-)

          üdv
          Brigi

          Reply
          • Zsolt 2011. June 11. Saturday 17:31

            Kedves Brigi,

            Úgy emlékszem Andi egyik cikkében olvastam, hogy a társkeresés első lépése az, hogy meghatározzuk azokat a szempontokat, amik alapján társat szeretnénk találni.
            Nyilván mindenkinek fontosak a külső adatok, ahogyan pl. az intelligencia vagy a jellem is. Vagy te beszélgetsz olyan emberrel, aki intelligencia szempontjából nem vonzó személyiség számodra? Pedig ettől még lehet jó ember, akitől lehet tanulni.
            Baráti kapcsolatra pedig úgy is adódik lehetőség, hogy figyelembe vesszük a fizikai szempontokat is, mert a társkeresés nem egy könnyű és gyors műfaj. Szerintem kár nehezíteni még azzal, hogy figyelmen kívül hagyunk fontos szempontokat.
            Az meg, hogy valaki beleszeret abba, aki nem tetszik neki külsőleg, hát biztos van ilyen:)
            Ha pedig mégis tetszik külsőleg, de nem éppen az ideálja, akkor ott rosszul van meghatározva az ideál. Ilyenből egyébként szerintem sok van.

            Üdv: Zsolt

            Reply
      • Magdi 2011. June 11. Saturday 18:45

        Szia Zsolt!

        Elmesélem,a saját ellenpélám erre reagálva,8éve regiztem,1 telos t.kerin,sok jelentkezö,de volt1 tölem 200km,sms,majd az esti beszélgetések természetessé váltak,fontossak lettünk 1másnak,kialakult 1 közös hullámhossz,félév után találkozot beszéltünk meg,a barátaim kérdezték-nem félsz,hogy csunya?Válaszom-Én ezt az embert SZERETEM, nem érdekel milyen!:-) nem volt macsó,de nem is érdekelt,ápolt,értelmes ember volt! a Barátság megmaradt,hisz nem párt keresett,ezt tudtuk,mind a ketten. Azért irtam,mertitt a belsöérték után szerettük meg egymást!

        Reply
        • Zsolt 2011. June 11. Saturday 20:09

          Szia Magdi!

          Köszönöm, hogy megosztottad velem, ezt az életből vett példát. Mivel itt barátságról beszélsz (azt írtad, hogy a férfi nem keresett párt), így rendben is van a dolog. Mert egy barátságban a közös hullámhosszon, jó beszélgetéseken, egymás szeretetén van a hangsúly. Párkapcsolatról pedig akkor beszélünk, ha ezt kiegészíti egy erős szexuális vonzalom is, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a másik külseje tetszik-e vagy sem. Legalábbis én így gondolom.
          Persze én is hallottam már olyat, hogy nem érdekel a külseje mert a beszélgetések alapján nagyon megkedveltem vagy szeretem. Aztán sok esetben rájönnek, hogy mégsem mindegy a külső. Mi értelme valakinek ilyen csalódást okozni, mikor tudjuk jól, hogy a külső is szempont? Ugyanolyan szempont mint az intelligencia és a jellem. És nem helyettesíthető az egyik a másikkal. Persze az egyes dolgok megszépíthetik a többit, de erre alapozni veszélyes dolog, mert nem biztos, hogy bejön. Pl. a külső is képes megszépíteni egy ember jellemét és fordítva is igaz ez. Persze az előbbi illúzió csak, de ettől még sok embernél jelentkezik.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Magdi 2011. June 12. Sunday 17:39

            Szia Zsolt!

            A “történet” szépsége,szomorusága az,ha kitartobbak vagyunk,talán több is lehetett volna,hisz minden müködött,a külsö,belsö,szeksz,érzelem…azért folytatása is volt a talinak.))) Ma már”csak” szép emlék,de bármikor bészélünk,az igaz,öszinte barátság megvan! Sajnos akkor is megvoltak a korlátaink,és ma is megvannak. Én ma is boldogan gondolok rá,és sose fogom bánni!)))

            üdv: M

            Reply
          • Zsolt 2011. June 13. Monday 14:26

            Szia Magdi!

            Ez érdekes. Mármint, hogy azt mondod, hogy volt sex. Ha baráti jellegű volt az ismerkedés, mert a férfi nem akart mást, akkor érdekes dolgokat hozz be, hogy mégis sor került sexre.
            Lehet, hogy tényleg a kitartáson múlt minden, de szerintem akiknél működik minden fontos dolog és ezt mindketten így gondolják ott nem marad ennyiben a dolog. Persze én nem ismerem minden apró részletét ennek, de számomra meglepő a végeredmény.

            Reply
  47. Brigi 2011. June 11. Saturday 14:58

    Keves Kákalaki és Többiek!

    A te hszodra szeretnék reagálni, de kapcsolódik a témanyitóhoz is.

    ” Olvasgattam eegy kicsit, itt a forum hozzaszolasokat. Erdekes szerintem minden panaszkodas (csak a penzem kell neki, stb…) ugyan ez a nokre is vonatkozik, a sajat komplexusainkbol es gyermeki sertotodsegunkbol ered vagy tenyleg csoro es kover vagy vagy! ”

    Bingó! Én is azt vettem észre itt is, és minden olyan fórumon, ahol társkeresésről van szó, hogy mindenki arra fogja a saját kudarcát, amiben ő gyenge/annak érzi magát, és ezt abszolútizálja, nem törődve a számos ellenpéldával…

    Így a csóró pasik szerint a nők CSAK a pénzes pasikra buknak és az anyagiakra mennek…

    Az alacsony pasik szerint 180 cm alatt esélytelenek
    (és jön az önsajnáló roham, mert ugye a magasságon nem lehet változtatni, és akkor máris találtak egy jó indokot arra, hogy ne csináljanak semmit…)

    Ugyanez igaz, a kevéssé előnyös arcberendezésű urakra, akik szerint persze a nők csak a jóképű fiúkra buknak, és nekik annyi, ld. fent…

    A tanulatlanok szerint meg persze minden nőnek diplomás kell…
    (Az alkalmazottak szerint pedig minden nőnek felsővezető…:-)))

    Ugye milyen nevetséges ez így csokorba szedve?:-) Pedig az egyedülálló férfiak elképesztően nagy hányada csinálja ezt, önigazolásként, és hogy ne kelljen szembenézniük vele, hogy mi is a _valódi_ probléma velük…mert akkor változtatni kéne, siránkozás helyett.

    (Például volt fent egy úriember, aki azon siránkozott, hogy a nőknek csak a pénzes pasik kellenek, és tette mindezt olyan botrányos nyelvi hibákkal és helyesírással, hogy értelmes nő biztosan nem állna szóba vele…nála _ez_ a probléma, és nem a pénz hiánya…)

    Mert nyilvánvaló tény, hogy rengeteg alacsony, csúnyácska, szegény, diploma nélküli férfinak van párja, csak ők valószínűleg mást is tettek a kifogások keresésén kívül.

    Szóval Andihoz kapcsolódva, szerintem a korlátok nem csak a másik tulajdonságaival, hanem a sajátjainkkal kapcsolatban is léteznek (ld fent), és ezeket önigazolásként használjuk.

    Persze nem akarom kihegyezni csak a férfiakra, a nőknek is nyilván megvan az a sérelemhalmazuk, ami a férfiaknál a pénz-magasság-jóképűség-diploma négyesfogatnak megfeleltethető.
    Mondjuk ez lehet a kor-testsúly-gyermekek-szépség négyes.

    Szerintem ezek a beidegződések nagyon károsak, mert ha az ember nem hiszi el, hogy van esélye csórón/kövéren/alacsonyan/gyerekkel stb, akkor sajnos nem is lesz…
    A másik meg, hogy nem fogja a valódi problémát megkeresni…és megjavítani sem.
    Ettől függetlenül persze lehet másodállást vállalni vagy lefogyni, de ezeket, mint a kudarc okait abszolútizálni nem érdemes.

    üdv
    Brigi

    Reply
    • Zsolt 2011. June 11. Saturday 15:16

      Kedves Brigi,

      Teljesen egyetértek.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Brigi 2011. June 11. Saturday 19:29

        Kedves Zsolt!

        Ki gondolta volna, hogy ezt is megérjük:-))

        A másikra itt tudok csak válaszolni, mert a legutóbbi hszodnál nincs válasz funkció.

        “Úgy emlékszem Andi egyik cikkében olvastam, hogy a társkeresés első lépése az, hogy meghatározzuk azokat a szempontokat, amik alapján társat szeretnénk találni.”

        Olvastad te egyáltalán Andi mostani cikkét? Az pont arról szól, hogy ne korlátozzuk le magunkat olyan külső adatokkal, mint magasság, súly, életkor. Vagyis, hogy adjunk esélyt a többieknek is, persze nem szélsőségeknek… de nem az adatai határozzák meg egy ember vonzerejét. Erről írunk mi is.

        “Nyilván mindenkinek fontosak a külső adatok”

        Pont ezt kelllene megértened, és szerintem ez volt a másik cikknél is a kommunikációs deficitünk forrása, hogy _nem_ mindenkinek fontosak a külső adatok, legalábbis nem annyira. Van, akinek fő szempontok közé tartozik a külső (ilyen vagy pl te) és van, akinek sokadlagos (ilyen vagyok pl én).
        Persze neked nem kell megváltoznod e téren, mert mindenkinek joga van a saját fontossági sorrendjéhez. Az a baj csak, hogy te elképzelni sem tudod, hogy az emberek egy nem is kis részének pedig nem ez az elsődleges szempont.

        “Az meg, hogy valaki beleszeret abba, aki nem tetszik neki külsőleg, hát biztos van ilyen:)”

        Ne hülyéskedj, persze, hogy van ilyen. Szmájli nélkül. Rengeteg ilyen van. (ld előző bekezdésem). Bocsánat, de ha nem lenne ilyen, akkor a férfiak legalább egyharmadának (és a nők egy részének) sosem lenne párja…
        Pont az az emberek jórészének a szerencséje, hogy belső alapján is bele lehet szeretni valakibe. És aki csúnyácskább, az általában ki szokott fejleszteni sok egyéb vonzó tulajdonságot, amire a szépek a legtöbbször nem veszik a fáradtságot.

        “Ha pedig mégis tetszik külsőleg, de nem éppen az ideálja, akkor ott rosszul van meghatározva az ideál.”

        Az ideál nem értem, hogy kerül ide. Az azt jelenti, hogy a (közel) tökéletes, épp azért “ideál”. De nem csak az lehet vonzó, aki arra hasonlít. Ha ez kellene ahhoz, hogy beleszeressek valakibe, nagy szarban lennék, kb a fél emberiséggel együtt:-)))

        “ahogyan pl. az intelligencia vagy a jellem is. Vagy te beszélgetsz olyan emberrel, aki intelligencia szempontjából nem vonzó személyiség számodra? Pedig ettől még lehet jó ember, akitől lehet tanulni.”

        Aki nem intelligens, azzal még beszélgetni sem jó. Attól még jó ember persze lehet, de egy fórumon ez nem nagyon fog kiderülni:-)

        üdv
        Brigi

        Reply
        • Zsolt 2011. June 11. Saturday 21:28

          Kedves Brigi,

          Na és te olvastad Andi első cikkeit, ahol a tölcsér elvről beszél és arról, hogy meg kell határozni a társkeresés szempontjait?
          Én értem, hogy amiket most írt, azok korlátok, de most mit tegyek az ellen, hogy a nők ösztönös módon a magasabb hapsik mellett érzik magukat jól. Sőt, ők mit tegyenek ez ellen, mikor teljesen ösztönös reakció? Ugyanez igaz a férfiakra is, mikor a nő alakjáról van szó. Mit tegyünk ellene, mikor ez leginkább ösztönös?

          “de nem az adatai határozzák meg egy ember vonzerejét.” Ez nem igaz. Az adatai IS meghatározzák egy ember vonzerejét. Egy másik ember szemében mindenképp. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy én egy adott vonzerejű embert keresek, amit befolyásol a kor, testsúly, magasság, gyerekek. Hiszen lehet nagyon vonzó egy hölgy is, aki olyan kombinációval rendelkezik ezekből, ami számomra nem, de másnak vonzó lehet. Élőben pedig ezeket látjuk (kivéve a gyerekeket, bár ara is lehet következtetni), így miért ne láthatnánk a neten is?

          Én még nem találkoztam olyan emberrel, akinek ne lett volna fontos a külső. De ha van olyan ember, akinek nincsenek külső szempontjai akkor írjon ide a blogba. Kíváncsi vagyok miért nincsen neki.
          Nem sikerült megértened az álláspontomat ebben a témában régebben sem. Hogy lehet priorizálni ezt a szempontot? Hogyan lehet fő szempont vagy sokadik? Vagy tetszik valaki és megvan a vonzalom vagy nincs. Vagy te összejössz valakivel, aki nem tetszik és nem vonzódsz hozzá, mert másban milyen jó és ez nálad csak a sokadik szempont?
          Én ezért sem beszéltem soha ilyenről, mert nálam mellérendelt szempontok vannak és nem fontossági sorrend. Persze olyan van, hogy valakinek igényesebbek az elvárásai pl. a műveltség, intelligencia területén és fizikailag csak annyi a követelménye, hogy ne legyen pocakja és legyen picit jóképű. De ettől még ugyanolyan fontos neki az, hogy ilyen szempontból vonzó legyen számára a párja külsőleg, mint a műveltség, intelligencia területén, ahol sokkal igényesebbek a kívánalmai.

          “Az meg, hogy valaki beleszeret abba, aki nem tetszik neki külsőleg, hát biztos van ilyen:)”Ne hülyéskedj, persze, hogy van ilyen. Szmájli nélkül. Rengeteg ilyen van. (ld előző bekezdésem). Bocsánat, de ha nem lenne ilyen, akkor a férfiak legalább egyharmadának (és a nők egy részének) sosem lenne párja…
          Pont az az emberek jórészének a szerencséje, hogy belső alapján is bele lehet szeretni valakibe. És aki csúnyácskább, az általában ki szokott fejleszteni sok egyéb vonzó tulajdonságot, amire a szépek a legtöbbször nem veszik a fáradtságot.”

          Én ezzel nem értek egyet. Szerintem az ilyen kapcsolatot csak a szükség hozza létre. Ha nincs fizikai vonzalom akkor ott barátságról beszélünk. A lelki és szellemi szépség pedig nem vezet fizikai vonzalomhoz, ha az amúgy nincs meg. Főleg nem hosszútávon. De ha valakinek volt már ilyen, akkor kérem írja meg itt.

          Az ideál úgy került bele, hogy sokan ideálok szerint válogatnak. Amit én sem szeretek mert szerintem baromság mondjuk csak szőke nőket vagy mediterrán típusú hapsikat keresni. De van aki megengedheti magának és nem veszi észre, hogy ez tulajdonképpen igénytelenség. Számomra az ideál azt jelenti, hogy milyen nő tetszik nekem és nem azt, hogy mi lenne a non plus ultra. Rád vonatkoztatva pedig azért írtam mert azt gondoltam, hogy az ideálod nem az a hapsi, akiről most írtál, viszont mégis tetszik külsőleg neked ezért ismerkedsz vele. Az ilyen esetekben mondom azt, hogy rossz az ideál meghatározásod, az én értelmezésem szerint.

          “Aki nem intelligens, azzal még beszélgetni sem jó. Attól még jó ember persze lehet, de egy fórumon ez nem nagyon fog kiderülni:-)”

          Aki meg nem tetszik azzal nem jó intim viszonyba kerülni, amitől persze még lehet intelligens, jó ember stb. Persze ha barátot keres akkor tök indifferens.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Brigi 2011. June 11. Saturday 22:13

            Szia!

            “A lelki és szellemi szépség pedig nem vezet fizikai vonzalomhoz, ha az amúgy nincs meg. Főleg nem hosszútávon. De ha valakinek volt már ilyen, akkor kérem írja meg itt.”

            De hát éppen egy ilyen esetről írok! Attól, hogy Veled még nem történt ilyesmi, attól még létezik. Ezt a férfit én kezdetben külsőre egyáltalán nem találtam vonzónak, de hosszú idő alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz. Intellektuálisan, humor tekintetében, értékrendben stb elképesztően egy hullámhosszon vagyunk, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy ez meghozta a fizikai vonzalmat is. Nehéz ezt neked megmagyarázni, mivel nem éltél át ilyesmit. Egyszerűen a lelki intimitásnak egy szintje meghozza a testi intimitás igényét is, akkor is, ha a másik külseje nem volt vonzó, nem lenne vonzó egyébként.
            Persze ehhez nagy fokú lelki összhang kell, ami nagyon ritka, továbbá az is ritka, hogy van módod valakit ennyire megismerni.
            És azt is elfogadom, hogy egy férfival ez sokkal kisebb eséllyel történhet meg, valószínűleg nektek nagy általánosságban sokkal fontosabbak a vizuális dolgok. De azért a férfiaknál is akad “lelkisebb” típus.

            üdv
            Brigi

            Reply
          • Zsolt 2011. June 11. Saturday 23:32

            Attól mert velem nem történt meg még sok minden létezhet. Ez így van. Ezért kértem, hogy akivel történt már ilyen az írjon.

            Ezek szerint egy emberrel már történt ilyen, másvalaki?

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Cs.Csilla 2011. June 12. Sunday 12:14

            Kedves Zsolt!
            Ahogy olvasgatom a válaszaidat,nem látok belőlük mást,mint egy makacs,értetlen, külsőségekre adó,üres látszatembert….

            Azonkívül…a legutóbbi kapcsolatomról:
            Az én ideálom,ha a hagyományos társkeresők szerint nézzük barna,barna,magas…ezzel szemben együtt éltem egy szőke, kék szeművel,akinek csak a magassága passzolt az ideál elképzelésből…
            Az ő ideálja magas,karcsú,barna hősszúhajú…ezzel ellentétben én alacsony,molett,és szőke vagyok….
            És amiért szétmentünk, mielőtt megkérdeznéd, az nem ezen külsőségek miatt hanem sajnos a mai világot uraló pénz miatt volt…ugyanis amíg 3 gyerekkel a nyakamba lépést tudtam tartani vele anyagilag addig nagyon jól és boldogan éltünk….
            A kapcsolat pedig úgy kezdődött,hogy pusztán barát és munkatársi alapon elkezdtünk beszélgetni msn-en…jókat viccelődtünk,beszélgettünk…és amikor közösen elmentünk (pusztán baráti alapon) egy városi programra,olyan jól éreztük magunkat,hogy másképp alakult a befejezés…
            Egyikünknek se akadt meg a szeme a másikon és lett szerelmes a látványba…a sok beszélgetés (komoly és viccelődős vegyesen)hozta meg közöttünk a szimpátiát,ami később szerelem lett.
            Lehet ha esélyt adnál olyannak,aki első látásra nem jön be,egy jó hangulatú együtt töltött nap vagy félnap után egy második találkozás alatt már találnál rajta szépet…és a valahányadik találkozás után rájönnél,ő az, akit keresel…
            Nem a forma a lényeg,a tartalom!

            Reply
          • Na de 2011. June 12. Sunday 21:06

            Velem már többször megtörtént, hogy valakihez elkezdtem nagyon vonzódni egy idő után, a belső tulajdonságai miatt, pedig külsőre egyáltalán nem tetszett az illető. Ilyen van, tanúsíthatom!!! És nem RÁFANYALODÁSról van szó.
            Igaziból lehet szeretni valakit, aki nem tetszik külsőre. És ez számtalan emberrel megtörténik nap mint nap!
            “Szerintem az ilyen kapcsolatot csak a szükség hozza létre.” Ez egy nagyon csúnya mondat.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:24

            Akkor én megírom itt: van ilyen. Sőt, lelki vonzalom nélkül még nem is igazán érteztem fizikait. Mindig a lelki jött előbb. Volt, hogy megcsapott az a “valami” kisugárzás alapján, a legkülönbözőbben kinéző embereknél, de vágyat sosem éreztem, ha szellemileg, lelkileg nem voltam megfogva.

            Reply
    • Kakalaki akka-akka 2011. June 11. Saturday 17:06

      Nagyon erzed! Ezert is kerdeztem meg az elejen az itt irogatoktol amibe talan meg en is benne vagyok, hogy pszihologusra vagy kapcsolatra van e szuksege.Szerintem sokan azert jonnek es panaszkodnak hogy itt megkapjak az onigazolast! Meg is kapjak hisz messzirol jot ember barmit mondhat. Micsoda kozhelyparade de igaz!
      Csak azon kell elgondolkodni hogy ez baj-e? Es ha az o eleteben ez jelenti az oromot? a vagyakozas, megnem kapas, a jol eso sajnalkozo egyutt erzo megnyilvanulasok amik az o szomorusaganak hivatottak letjogosultsagot adni! Es? Bant vele valakit magan kivul? RGo – HAVE FuN! Amugy valahol megertem egy reszet. Eletem legszebb idoszakai amikor vagytam valakire! Tudjatok amikor felkeltek es mas a levego, a nap szinte rad koszon meg akkor is ha rossz az ido. Amikor egesznap csak az jar a fejedben hogy ha kell utazol akar 7orat ejszaka! Ezek az elmenyek egy eletre elkisernek!

      Aztan itt van a mindig, minden hatarozo! Tenyleg nem erzitek az infantilis felutest? Jokat mulatok ezeken. De csak azert mert en mar tul vagyok ezen. En is mondtam ezeket, meg minden no kurva stb… Akarmilyen megdobbento nem a “kurva ” a hiba ebben kepletben! Haaaalooooo ahhoz ismernunk kene 4milliard not! Asszem akkor nem nyígnank ennyit! Tudjatok mi a ciki? Az ugyse, meg mindenki kurva meg hulye stb… Az nem ciki ha nincs terdig logo locsod, nagy verdad, dagadt bankszamlad. Eleve nem vagy egy zeromorfema szoval valami pozitiv tulajdonsagod biztos van, meg ha vert pisalva megteszel mindent annak erdekeben hogy ne legyen! Ezt uzenem azoknak akik tudjak hogy atverik magukat de erzik hogy menni fog es kijonnek a kenyelmes onamitasbol!

      A helyesirsrol annyit en vilageletembe szenvedtem ettol fuggetlenul merek irni, legalabb addig is gyakorlom:D

      Valoban nehez egy kapcsolatban felvett szokasokat kesobb adott esetben teljesen atgyurni! A legnagyobb hibam nekem is hogy a serelmeimbol valaszolok mint egy kisfiu es ez inkabb sertodott informacio nelkuli puszta “Ordito megsertodottseg” ami az elozonek szol!

      Itt sokan valami eszencialis axiomat keresnek a vilagra persze ezt nem olyan adekvalt kerdesekkel teszik, inkabb kis onsajnaltatas, kamuzas stb… Ez mind szerintem a ketsegbe esettsegbol jon. Volt egy forma o azt mondta “Adjatok egy biztos pontot, és kifordítom sarkaiból a világot!” en meg azt mondom biztos pont kell? Gyoztel! Te magad vagy a biztos pont! A sajat elmednel biztosabb pont nincs szerintem! Ja es az szerintem hulyeseg hogy mindig felig telinek kell latni a poharat. Szerintem neha kell felig uresnek is latni! Csak ugy kell vele banni mint a csipossel!:D istenem egy jo kis husleves vagy gulyas fabatkat se er egy leheletnyi csipos nelkul, de ki akarna egy tanyer erospistat joizuen falatozgatni magaba?

      Reply
      • Magdi 2011. June 12. Sunday 17:57

        Zsolt!

        Itt 1 újabb,töténetem-tavaly sms chat-en összeismerkedtem 1″srácca”küldött képet..hmm,nem estem hasra,de sokat irtunk,volt 1 hullámhossz,nyaralni utaztam,irtam,ha van kedve látogasson meg,2napra igérkezett,4 nap lett belöle.)) a lényeg,ha az utcán találkozun,szoba sem állok vele,ápolt,értelmes ember,sármos,vicces..csak az 52kg-hoz,Ő 120kg..)))) sajnos a korlát itt is müködik..200km! Ez van,peddig vállalnám bárki elött!

        M

        Reply
        • Zsolt 2011. June 13. Monday 14:43

          Szia Magdi!

          Sosem értettem, hogy miért ismerkednek emberek sms chaten:).
          De végül is ez most mindegy.
          Te 52 ő meg 120 volt? Szép különbség.
          Akkor ezek szerint te is olyan nő vagy (mint pl Brigi, Cs.Csilla és Nade), akiknek nem fontos a külős kinézet, mert azt tapasztalják magukon, hogy egy külsőre nem tetsző férfi is megszépülhet számukra a többi tulajdonsága és a közös hullámhossz hatására. Ebben az esetben tényleg én tévedtem, nem gondoltam volna, hogy valóban létezik ilyen. Számomra egy nő, aki nem tetszik nem lesz szexuálisan vonzó azért mert intelligens és közös hullámhosszon vagyunk. Kell, hogy tetsszen fizikailag is és ezt nem az intellektusa fogja kiváltani, hanem a külseje. Persze én is éreztem már azt, hogy pl. bizonyos fizikai “hibákat” megszépít a másik személyisége, de ez alapvetően korrekció jellegű és nem teljes átalakítás.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Magdi 2011. June 13. Monday 17:17

            Szia Zsolt!

            De fontos a külső,hisz ezért irtam,ha az utcán találkozunk,számitásba se jöhet.))Elöbb ismertem a lelkét,mint a személyt,és nem volt visszataszitó! Amugy”mitér a szép tál,ha üres”..a SORS néha produkál furcsa dolgokat,nem vagyunk egyformák,de talán igy a jó!!!!!!!!!!

            M

            Reply
          • Zsolt 2011. June 13. Monday 17:24

            Szia!

            Nem ér semmit a szép tál, ha üres.

            Zsolt

            Reply
  48. Timi 2011. June 11. Saturday 15:43

    Rlupin, kérdezted, hogy hány éves vagyok.
    Még a 20-as évek második felében járok.
    Mégis nagyon nehéz a társkeresés. Vagy én
    nem jövök be , vagy nekem nem jön be szindróma.
    Több sráccal találkoztam már. Vállalkozó akad, erre nem panaszkodok.
    Jókat elbeszélgetünk és utána aki szimpatikus volt, az nem jelentkezik.
    Még hány pasival találkozzak, hogy eredménye is legyen?
    Megírtam valakinek, hogy nekem egy barát is jó lenne, csak legyen kivel elmenni kulturális rendezvényre, táncklubba stb.
    csak úgy kötetlenül.
    A levél alapján benne lenne. Lehet, hogy ez sem fog működni?

    Reply
  49. Anna 2011. June 11. Saturday 17:22

    Sziasztok!
    Elolvastam a hozzászólásokat és elgondolkodtam, hogy engem mi zavar a társkeresésben, mik a korlátaim. Valószínűleg az összes amit ti is leírtatok. Korábban tőlem alacsonyabb partnerem volt Nem engem zavart, hogy alacsonyabb, hanem őt. Valaki azt írta, hogy első látásra nem lehet megítélni, hogy lehet-e kapcsolat az ismerkedésből. Én azt mondom, hogy meg lehet ítélni. Ha találkozol valakivel,a szemébe nézel, már akkor tudod, hogy akarod-e azt az embert. Én legalábbis így vagyok vele. Nekem, ha valaki nem szimpatikus első látásra az lehet a barátom, a jó ismerősöm, a beszélgető partnerem stb. Egyébként lehet magasabb, vagy alacsonyabb, pénzes, vagy átlagos. Nem eltartót keresek, hanem társat a szó szoros értelmében. Nem szeretem ezeket az internetes portálokat. Tele van szélhámossal, szexpartner keresővel, hazug valótlan adatokkal, házas emberek cicababákat keresnek…. Én úgy érzem, hogy kár rájuk fecsérelni az időt, de akkor hol keressünk?

    Reply
    • kákalaki akka-akka 2011. June 11. Saturday 17:30

      Hany eves vagy? Kb csak azert hogy tudjak tippet adni:D

      Reply
    • Brigi 2011. June 11. Saturday 19:00

      Szia Anna!

      “Nem szeretem ezeket az internetes portálokat. Tele van szélhámossal, szexpartner keresővel, hazug valótlan adatokkal, házas emberek cicababákat keresnek”

      Azt hiszem, EZ a Te korlátod;-))
      Egyébként ne aggódj, az én korlátom is, és pont ezért soha nem kerestem netes keresőn. Mert ahogy te, én is azt gondolom, hogy ott biztos mindenki csak szexet akar és hazudik:-) Legalábbis a többség, és nincs kedvem a tűt keresni a szénakazalban.

      Hogy hol ismerkedj? Fogalmam sincs. Persze vannak ezek a (bocsánat) de közhelyek, amiket Andi is írt a leveleiben, hogy klubban, meg boltban, meg…de szerintem az a baj, hogy aki nem tud ismerkedni, az nem fog tudni semmilyen boltban odamenni egy vadidegen pasashoz. Persze pont ezt kellene fejleszteni, onnantól kezdve pedig bárhol lehetne ismerkedni:-)
      Csakhogy én nem szeretnék odamenni egy pasihoz, mert azt gondolom, hogy neki kellene odajönnie (lehet, hogy ez a másik korlátom?:-)
      Munkahely a legjobb, szerintem, csak akkor megtörténhet, hogy az ember olyanba szeret bele, aki foglalt…és szív mint a torkos borz, mint én most:-)

      üdv
      Brigi

      Reply
      • Zsolt 2011. June 11. Saturday 20:19

        Ez végre egy nagyon jó hozzászólás volt. Meg az előző is tőle. Örülök, hogy ilyet is olvashatok:)

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Zsolt 2011. June 11. Saturday 20:20

          Ez a hozzászólás Spark-nak ment, csak elfelejtettem a megszólítást, elnézést.

          Zsolt

          Reply
      • Brigi 2011. June 11. Saturday 21:04

        Kedves Spark!

        A kérdésed nyilván költői, persze, célszerűbb lenne…csak azt nem tudja senki megmondani, hogy hogyan is lehet kiszűrni a szélhámost.
        Szóval elméletben persze igazad van, csak az elmélettel mit sem ér az ember ebben az esetben. Ez nem olyan, mint az úttest:-)

        Szerintem egyébként nem lehet kiszűrni a szélhámost. Miért?
        Mert ha valaki egy kicsit is intelligens, akkor azt mondja, amit a másik hallani akar, ha el akar érni valamit. Ugyanazt mondja a becsületes, mint a becstelen. Hónapokig persze nehéz megjátszani magunkat, de vajon ki vár mondjuk 3 hónapot egy nőre? Szerintem a többség 3 hetet sem…

        Másrészt a “szélhámos” nem csak azt takarja, aki pl nős. Van olyan is, aki simán csak mondjuk nem akar elköteleződni. Az nem rossz ember, csak éppen esetleg magának sem vallja be, hogy nem érett még erre. De az én időmet húzná.
        Vagy az, aki mondjuk összejön egy nővel, de nem akarja igazán a dolgot, csak úgy elvan, közben meg nézeget, hogy hátha jön egy jobb. Ezek is “szélhámosok”.

        Persze, mondhatod, hogy az életben is sok ilyen van. Ez igaz, de szerintem a neten ez koncentrálódik, az anonimitás és a viszonylag könnyű ismerkedési lehetőség miatt. Másrészt maga a netes társkeresés mint műfaj kifejleszt olyan hajlamokat, amik egy életben ismerkedő embernél jellemzően nem jönnének képbe. Pl. sok netes társkeresőn ismerkedő férfiról olvastam, hogy ha talál is kapcsolatot, sunyiban továbbra is fent marad, és ismerkedik, hátha jön egy jobb. Szóval ez az egész egyfajta szenvedélybetegséggé válik, olvastam erről pszichológus véleményt is.

        A másik meg, én is személytelennek találom az online keresőket…pont az ember lényegét nem tudja visszaadni egy adatlap.
        És olyan fogyasztási cikk szagú, már maga a rendszer is, hogy beütöd a paramétereket, és aztán mint egy katalógusból választasz. Ha belegondolsz, ez egy akkora nonszensz.
        Ha visszagondolsz mondjuk az első iskolai vagy akármilyen fiatalkori szerelmedre, akkor gyanítom nem centivel és mérleggel közeledtél egy lányhoz. Csak mondjuk dumáltatok, egymásra hangolódtatok, jól éreztétek magatokat együtt és jöttek a dolgok a maguk természetes módján. Nem számolgattad azt sem, hogy hányszor találkoztatok már, és úristen, ha negyedszer, akkor már rég le kellett volna feküdnie veled, különben kocc.
        Én pl 1-2 találkozásból még azt sem tudnám eldönteni, hogy tetszik e az illető, nemhogy megbízzak benne. És sokan vannak így vele, a nők legalábbis, ezen a fórumon is rengeteg olyan nő véleményét olvasni, akiknek ez az egész túl gyors. Épp ezért is van, hogy a netes keresőkön sokkal több a férfi, pedig az életben legalább annyi az egyedülálló nő.

        Remélem így kicsit árnyaltabb képet kaptál arról, hogy mi a gondja a nők jórészének a netes kereséssel, férfiként nyilván más, de hát nem vagyok férfi, és nem is tehetek úgy, mintha az lennék:-)

        Biztos van, akinek bejön, de én csak végső elkeseredésemben fogom ezt választani.

        üdv
        Brigi

        Reply
      • zsu 2011. June 20. Monday 20:02

        Sziasztok, üdv mindenkinek. Osztom a véleményt, hogy ne a nőknek kelljen odamenni egy pasihoz.Nekem is ezek a korlátaim,mert ebben konzervatív vagyok.Főleg azért mer 51 vagyok,bár fiatalabb koromban is így gondoltam.

        Reply
  50. napsugár 2011. June 11. Saturday 21:31

    Sziasztok!

    Remélem, nem baj, hogy mindenkit tegezek. Jó témát boncolgatunk: a társkeresők korlátai.
    Ezt többféleképpen lehet értelmezni. Vannak, akik magát a program korlátait írták le, illetve hogy ők mit változtatnának meg benne. Itt teljesen egyetértek azon hozzászólóval – és elnézést, hogy nem keresem vissza a nevet -, aki azt írta, nem az adatlapokon kellene változtatni, hanem a adatokat felíróknak kellene pl. minden mezőt kitölteni, vagy olyan adatokat megadni, melyek megfelelnek a valóságnak. Nekem se az a legfontosabb, hogyan néz ki pontosan a másik (esetben férfi), legyen ápolt, tudjon öltözködni, stb. De a testi vonzalom a kapcsolat egyik alapja (a másik a lelki-szellemi kapcsolat), s az hogy kinek mi tetszik, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. A fénykép persze mindig jó, de általában nem ad épp aktuális képet, mondjuk az enyém se a legaktuálisabb. 🙂
    Én se szeretem a társkereső oldalakat, mert – gimis és egyetemista éveimre visszaemlékezve – általában szépíteni akarnak az emberek (kitalálni, mi tetszik a keresett nem képviselőinek). És ez sokaknak nem tetszik. Nekem se. Ugyanakkor teljesen igaza lehet annak, aki erre azt mondja, meg kell felelni egy külső elvárásnak. De kérdem én: meg kell-e felelni egy külső elvárásnak, ha végül annyira meg akarok felelni, hogy elvesztem önmagam? Hiszen a párkapcsolatban az a fontos, hogy elfogadjam a másikat. Igenis, fontosnak tartom azt, hogy őszintén írjanak magukról az emberek. Őszinteség, elfogadás, ezen áll sokak szerint a boldog házasság. És persze azon, hogy ne feküdjünk le haraggal a szívünkben. A társkereső programok felületek olyanok, amilyenek. Lehetne másmilyen is, nem vitás, de Andié szerintem elég sokrétű ahhoz, hogy ha valaki keres rajta, talál.
    (Bár én most épp egy online kapcsolat lezárásán fáradozom – magamban legalábbis, mert a másik fél se szó, se beszéd nélkül elérhetetlenné vált minden csatornán – és ez igazi bunkóság szerintem. Legalább legyen annyi gerinc az illetőben, hogy közölje, bocsi, mégsem kellesz. Bocsánat Akkától, ez nem pozitív történet.)
    És a másik értelmezés: a személyek, azok a társkeresők, akik a társkereső oldalakra feliratkoznak. Mindenkinek vannak gyengéi, hibái, erősségei. Nagyon fontos, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és ha ez nem megy, akkor – ha kell – segítségért lehet fordulni valakihez. Ez eleinte lehet barát, családtag, de nagyobb problémák kezeléséhez nem árt egy szakember segítsége, még akkor is, ha ijesztő a gondolat, hogy “agyturkászhoz” járok, és “jaj, mit gondolnak rólam mások, ha kiderül”. Mert néha jó lehet valakinek elmondani a gondunk, bajunk, és a segítségkérés nem szégyen, az már a gyógyulás első jele!
    Szóval nekünk társra vágyóknak / keresőknek megvannak a magunk kis korlátai, melyek lehetnek fizikai jellegűek (magasság, testalkat, …), földrajzi netalán (mert hosszú ideig nem kivitelezhető a távkapcsolat) és persze a már emlegetett szellemi korlát.
    A saját magunk által teremtett korlátokat mi magunk, ha akarjuk le tudjuk dönteni. Akarat, erő és kitartás kell hozzá, nem árt néhány segítő kéz hozzá.
    De a fentebb emlegetett társadalmi korlátokat nehezebb áthidalni. Innen ered, hogy a férfinak el kell tartania a családját, és nem férfi, aki erre képtelen (ugyanis a fiúkat így szocializálják); vagy hogy a férfinak magasabbnak és idősebbnek kell lennie (mert állítólag később “érnek be”). Mintha lenne beérési és szavatossági ideje egy embernek. (Persze, általánosságban ez igaz, de nem minden esetben.)
    De talán a legrosszabb az, amikor valaki azt mondja, ez a társadalom által előírt szabály, amit be kell tartani, és mindenképpen igyekszik. És nem lehet eltántorítani ezen eszmétől.

    Bár én úgy gondolom, aki fellép egy vagy több társkereső oldalra, megpróbálja legyűrni a gátlásait, melyek közül néhányat le lehet (mint pl. nem kell egy online randin kitalálni mit kell felvennem, és ha nem tetszik, kevésbé kínos elköszönni, mint egy színházi előadás szünetében, vagy épp egy többfogásos vacsora közben). A korlátaink (zömmel) itt is megmaradnak. A félelmek – ha önmagam adom, akkor tetszem-e neki / mennyire bízhatok meg benne / mi van ha csak a szex kell neki / … – megmaradnak annak ellenére, hogy nyitok a másik felé. De ezeket a korlátokat meg lehet ugrani.
    Azt mondják, Isten mindig akkora terhet rak a vállunkra, amit még elbírunk. És ha kibírjuk, erősítjük a jellemünket. És ami nagyon fontos, a társkeresés közben nem szabad belelépni a másik lelkivilágába, mert ezzel a másik önbizalmát tiporjuk, és ő is ugyanúgy keresi azt a valakit, akit szerethetne élete végéig (vagy egy ideig), mint mi, ezért tiszteljük, különösen, ha úgy gondolja, akár én is lehetnék.
    És ha az ember megtalálja az igazit, akkor a gátlások, korlátok egyszer csak eltűnnek, és helyettük a béke, nyugalom, szeretet, tisztelet, elfogadás marad. De addig – nagy általánosságokban – egy-két pofont el kell viselnünk.

    Összegezve, a korlátokat általában, mi emberek állítjuk magunk, az emberek és a világ felé. Az biztos, nem tudunk egyszerre mindenkinek megfelelni, és szerintem, magunknak kell elsősorban, mert ha a kapcsolatnak vége, nekem attól még együtt kell élnem önmagammal továbbra is, és nem tudok egy kapcsolatban önmagam lenni, akkor egy idő után megmerevedek, begörcsölök, mert ha eddig így ismert, akkor nem fog másként, és továbbra is fenntartom a látszatot.
    Fontos, hogy nyissunk a világ felé. Hogy azon korlátok, melyeket a keresett személy irányában támasztunk, kicsit rugalmasabbak legyenek. Persze kell elképzelés, és sokunk háta mögött több évnyi /évtizednyi keresés áll, tudjuk, mi tetszik, hogyan tetszik, … . Ezeken nagy valószínűséggel nem tudunk változtatni. De ha van olyan, aki nem felel meg az eredeti elvárásaimnak, de jó vele beszélgetni, és ha annyira megfog, akkor miért ne változtathatnám meg.
    És most jut eszembe, kimaradt az egyik legfontosabb korlátunk nekünk, embereknek, és ezek a tapasztalataink, a múltunk. Ha nincs lezárva egy kapcsolat, vagy a sértések, pofonok még bennünk vannak, nem léptünk rajta túl, akkor nem lehet egy új kapcsolatba belelépni.

    S bár fontos az önelfogadás, és nagyon jó gyakorlat az, ha egy nap / egy nagyobb szakasz lezárásakor megkérdezem önmagam, mindent megtettem-e, megpróbáltam-e a legtöbbet kihozni magamból, nem megsértve a másikat, … az jó. De egy rossz nap után nem mindig lehet ezt megtenni. Különösen, ha vérig sértik az embert. Mert úgy érezzük, nem tettünk meg mindent, vagy hogy nem tettünk meg eleget. Mert manapság már azt mondják otthon és az iskolában a gyerekeknek, a próbálkozás nem elég. Tényleg nem, de dicsérendő, és ha hosszabb ideig csak próbálkozunk, de nem változik a helyzet, akkor az már probléma.
    És ne feledjük:
    Senki sem tökéletes, és nem is a tökéletest kell keresnünk. Azt a valakit kell keresnünk és megtalálnunk, aki nekünk tökéletes.

    Sziasztok,
    napsugár

    Reply
  51. Brigi 2011. June 11. Saturday 22:29

    Kedves Spark!

    Köszönöm, ez hasznos volt, utána fogok nézni ennek a reliantingnak:-)) Bár nem tudom, mennyire alkalmazható ez párkapcsolatokra, de ki tudja, rajtam nem fog múlni:-)

    Feministának nem tartom magam, a példáim és az elmélkedéseim csak azért szóltak férfiakról, mert én nyilván velük szeretnék ismerkedni, az ő stiklijeiktől kellene megvédenem magam. Ez nem jelenti azt, hogy női szélhámosok nincsenek, csak ők engem nem érintenek, nem érdekelnek:-) Velük foglalkozzanak a férfiak:-)
    Mondjuk bizonyos fajta hazugságok azért valljuk be inkább férfiakra jellemzők, pl még sosem hallottam egy nőre sem a panaszt, hogy szegény férfinak a nő kapcsolati szándékot hazudott, holott csak szexre kellett neki, aztán lelécelt, a pasas meg ott sír a párnájába:-) Vannak azért nemspecifikus viselkedésformák.
    Amúgy biztos sokaknak működik a netes keresés, leginkább szerintem olyanoknak, akik kevésbé érzékenyek, nem bizalmatlanok, lazán veszik a dolgokat. Aki ilyen, annak sok szerencsét:-)

    üdv
    Brigi

    Reply
    • Brigi 2011. June 12. Sunday 07:50

      Kedves Spark!

      “A személyes véleményem az, hogy egy-egy ilyen szélhámos iszonyú rombolást vihet véghez azokban, akiket átver. Visszaélni a legszentebb érzelemmel, olyan maradandó nyomokat hagy, melyek később társadalmi szintű méreggé nőnek. Ön- és környezetpusztitók lehetnek belőle. Így születik a kegyetelenség, a gyűlölet és még sok más gonosz érzelem.
      Nagyfokú felelőtlenség visszaélni más érzelmeivel”

      Ez 10 pontos meglátás. Nagyon egyetértek vele.

      Viszont! Az én esetemet teljes mértékben félreértetted, így az összes következtetésed is helytelen:-)
      Tehát: említett férfiúval NEM a neten ismerkedtem meg, nem ismerkedem neten, legalábbis társkeresőn semmiképp.

      Az illetőt az életben ismertem meg, és így zúgtam bele, és pont az a lényeg, hogy a külseje ellenére, illetve attól függetlenül. Nem vert át, nem ez a baj, az a baj, hogy foglalt. És sajnos hűséges típus úgy tűnik:-)

      Pont nekem nem nagyon számít a külső. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem, de nagyon szélesen hagytam a paramétereket ezügyben, annyira, hogy szinte nincsenek is:-) Szóval egyáltalán nincsenek külsővel kapcsolatos elvárásaim, csak az, hogy valahogy vonzónak tudjam találni.
      Mivel azt gondolom, valamiből engedni kell, a mindenben szuper emberek már elkeltek:-) És inkább engedek a külsőből, mint az intelligenciából, humorból vagy a jellemből, ahogy teszik mások. Mit csinálnék egy szépfiúval, aki le se szar? Vagy egy hazug, kihasználós olcsójánossal? Akkor már inkább ne nézzen ki jól, de szeressen:-)) Erre jutottam:-)

      Ami a netes adatlap paramétereit illeti, azzal az a gond, h egyrészt az emberek jórésze hazudik, ez kiderül az itteni sztorikból is (legviccesebb a fent olvasható 170 centis ürge, aki 180-nak hazudta magát, nem is értem, hogy képzelte:-). Másrészt amit te is írsz, a valódi összhatás nem paraméterizálható, pl. lehet valaki azonos testsúllyal arányos, vagy izmos, vagy hájas is. Szóval ezért ez a része engem nem érdekelne, igazából a környezetemből senkiről sem tudom, hogy hány kiló, tök nonszensz, hogy egy idegenről meg rögtön ez az első adat, mielőtt még megismerném…
      A másik, hogy tökéletesnek tűnő paraméterekkel lehet, hogy odaraknának egy embert elém, aki tök érdektelen valahogy, akivel nem indul el semmi. A tökéletlenebbel meg istenien érezném magam. Viszont paraméter alapján, ha már katalógusból rendelünk ugye, akkor nyilván az ember a jobb paraméterek alapján szűrne, ha már szűrni kell. Így meg kiesik egy csomó potenciális meberke, akibe az életben talán simán bele tudnál szeretni. Szóval nem kerek nekem ez a netes társkereső sehogy sem, mert pont a lényeget nem tudja megmutatni az adatlap. Majd ha irgalmatlan sok pozitív példát olvasok, akkor talán:-)) De inkább baromi sok rossz tapasztalatról olvasni, és ez azért veszélyes, mert sztem az emberek egy X hazudós, átverős, primitívbunkós, alpáriképes sztori után egyszerűen menthetetlenül kiábrándulnak a másik nemből. Én ezt is el szeretném kerülni:-)

      “Valaki egyszer azt mondta a kérdésre, miért szereted?:
      “Nem tudom, ha tudnám már nem szeretném”

      Sztem ez hülyeség:-) Szerintem meg lehet mondani, hogy milyen tulajdonságokért szeretünk valakit.

      üdv
      Brigi

      Reply
      • Cs.Csilla 2011. June 12. Sunday 12:52

        Szia!
        Bocs h beleszólók de szerintem pontosan nem tudod megmondani mért szereted a másikat,max fel tudsz sorolni tulajdonságokat,cselekedeteket amik miatt szereted…de közel se mindent….ráadásul ha megkérdezik “miért szereted?”, mindig csak a jót sorolja mindenki,pedig tudjuk a benne rejlő rosszat is mert van az is…és azzal együtt szeretünk.

        Reply
    • Brigi 2011. June 12. Sunday 08:05

      Persze, de lazának lenni szerintem születni kell, mármint olyannak aki nem veszi komolyan a párkapcsolatot. Ilyenné nem lehet válni, és őszintén szólva én nem is akarok.

      A 3 hét-3 hónap: igen, pontosan, ez egy szűrő, én annak is szánnám, ha legközelebb “ismeretlen” férfival ismerkednék. Csak az abaj, hogy a legtöbben szerintem nem várnának ennyit, vagy azt hinnék, hogy csak szórakozom velük. Szóval bár ez jó szűrő, sajnos a legtöbben elvéreznének rajta, szerintem kivesztek már a kitartó lovagok:-) Ma már sittysutty eseményeket várnak el a legtöbben (erről is lehet olvasni itt). Egyszer olvastam egy ürge fejtegetéseit arról, hogy
      1. randi beszélgetés
      2. randi csók
      3, legkésőbb 4. randi szex.
      Nekem ez egészen hajmeresztő volt, ez az előre meghatározott, kötelező “menetrend”…de vajon hányan gondolhatják még így…?

      Bár milliárdos nem vagyok, de megtalálom én ezt a reliantingot, szerintem:-)

      üdv
      Brigi

      Reply
  52. Szilvia 2011. June 12. Sunday 07:58

    Szerintem a netes társkeresés is pont olyan, mintha élőben ismerkednénk, csak kitágítja a lehetőségeket. Élőben is azt nézi mindenki, hogy ki hogy néz ki,egyáltalán foglalkozzon e vele, 1 másodpercnél tovább pihentesse e a pillantását az illetőn vagy szkennel tovább. Ez ilyen.

    Ha valaki nem szeretné, hogy alacsonyabb legyen a férfi, vagy molettebb a nő, vagy fiatalabb, idősebb, stb, akkor teljesen mindegy, hogy neten nézelődik, vagy az utcán, klubban, könyvtárban, utazás során, stb. Szerintem ezek a kapcsolatok csak úgy alakulhatnak ki, az elvárások dacára, ha valamilyen “véletlen” folytán, nem társkeresési céllal összesodorja őket az élet, megismerik egymást, barátok lesznek és az átcsap szerelembe egy idő után. Egyébként maradnak az elvárások.

    Sokan nem szeretik ezt a szót, elvárások, mert az önazonosságukba nem fér bele, hogy elvárásaik vannak, ezért vagy becsapják magukat vagy más szót használnak, pl vágyaik vannak, nem elvárásaik.

    A netes társkeresés sokszor azért kiábrándító, mert ott hatalmas a választék és a nagy számok törvénye alapján, több mint valószínű, hogy belefutunk néhány zsákutcába, de ahogy Randi Andi is beszél erről a tanfolyamán, az érzelmi fitnesz nagyon fontos. Ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztük vagy elvártuk, mi történik? Mi kevesebbek leszünk általa, többek leszünk? Szerintem semmiben sem befolyásolja az életünket, illetve pozitív értelemben mégis, akár negatív, akár pozitív élményünk volt, hiszen egy élménnyel, tapasztalattal gazdagabbak lettünk.

    Én mindig úgy megyek el egy randira, hogy az a célom, valamit adjak a másiknak és azt keresem, mit tanulhatok én tőle. Szerintem nagyon érdekes, ennyi különböző világban élő embert megismerni, vagy legalábbis bepillantani az ő világukba. Általánosítani pedig semmiképpen nem szabadna, szerintem. Ahány ember, annyiféle világ, felfogás, hozzáállás, nevezzük akárhogy, nyilván vannak ismétlődő vagy hasonló témák, de az általánosítás nagy hiba és meggátol a előrehaladásban.

    Ja még valami eszembe jutott. Ha tudod és elismered mik az elvárásaid, az adatlapodat úgy kell kialakítani, hogy azokat az embereket vonzza, vagyis már azzal szűröd, kik írjanak neked. Például nekem az egyik legfontosabb, hogy legyen humorérzéke, nem is hogy legyen, hanem, hogy őrülten jó humorérzéke legyen, és kezdtem egy olyan adatlappal, amit Randi Andi is javasolt, profi képek, jól megírt szöveg, persze humoros, de mégis látszott, hogy az egy jól összerakott adatlap, egyáltalán nem olyan stílusú férfiak írtak, akiket én keresek. Lecseréltem az egészet, egyszerű, semmi szöveg nincs, csak néhány kép, még csak nem is jó minőségűek, és voilá, elkezdtek írni olyan férfiak, akiknek őrülten jó a humorérzékük 🙂
    Vagyis, mondhattam volna, hogy a netes társkeresés nem ér semmit, csupa barom van fent, stb, de én úgy gondolom, ha valami nem jön be, meg kell változtatni a hozzáállásomat, technikámat, stratégiámat, az ENYÉMET, NEM A TÖBBIEKÉT 🙂

    Reply
    • napsugár 2011. June 12. Sunday 10:45

      Sziasztok!

      Szilvia, ez tényleg érdekes, hogy valaki inkább egy majdnem üres adatlappal rendelkezőnek ír üzenetet, mint annak, aki megpróbált mindent leírni.
      Lehet ez az ijesztő az én adatlapomban is? Hiszen az adatlapok kitöltése – ha az ember igazat írt le, akkor csak segítség a másiknak. De ijesztő, ha túl sok az adat? Miért? Félünk, hogy nem igaz, vagy hogy ennyire akar ismerkedni? Nem tudom.

      Spark, hol szeretsz randizgatni? Ha meg lehet kérdezni.

      Reply
      • Szilvia 2011. June 13. Monday 06:52

        napsugár,

        szerintem nem az adatmennyiségtől függ, hanem attól, hogy amiket leírsz, vagy amilyen fényképek fent vannak, milyen érzése támad a másiknak. Mert az számít, nem a logika. Ha például amiket leírsz eszébe juttat valami régi emléket,, ami kellemetlen, akkor azt hozzád köti, de ha éppen elneveti magát, azt is hozzád köti. És itt most nem arra célzok, hogy megfelelni kell a másiknak, szó sincs erről, egyszerűen csak minél több lehetőséget adni magadnak, hogy bevonzd a megfelelő társat 🙂

        Reply
        • napsugár 2011. June 14. Tuesday 18:06

          Köszönöm Szilvia!
          De még így se tudom, mi a jobb, vagy hogy mi maradjon, mi menjen.
          De átgondolom, amit írtál, aztán ha úgy érzem, akkor változtatok.

          napsugár

          Reply
    • Szilvia 2011. June 13. Monday 06:47

      Spark,

      De őszinte, csak egy adatlapon nem tudsz mindent megmutatni, választasz, hogy mit írsz ki magadról és mit nem. Nem jön le a teljes személyiség belőle.

      Reply
      • Dreja 2011. June 13. Monday 23:48

        De élőben először nem gondolom azt, hogy tetszik. Az egy idő, szép lassan észreveszem, hogy valami megváltozott, és az élet szebb, ha az az ember a közelemben van. És még akkor sem gondolom, hogy azért. És amikor gondolom, még akkor sem akarom, hogy hozzám érjen vagy rámnézzen, csak tudjam, hogy valahol mondjuk pár méterre tőlem van. És aztán szépen, egy idő után elkezdem elképzelni, hogy esetleg megfogja a kezem. Csak ez több hónap, és addig minden pasi meglép…

        Ha ez nincs, akkor mi marad?

        Reply
  53. napsugár 2011. June 12. Sunday 09:36

    Szia Spark!

    Nekem is tetszenek a hozzászólásaid.
    Nem igazán fogalmaztam jól úgy tűnik az előző hozzászólásomban.
    De most megpróbálom leírni, miért tartom neveletlen fráternek.
    Online indult Andi társkeresőjén. Iszonyú sokat beszéltünk nap mint nap. Egyre szimpatikusabb lett, aztán skype, telefonszámcsere, személyes találkozás. Többszöri személyes találkozás után – jó sok programmal – eljutottunk az ágyig is. Egy darabig még beszéltünk, találkoztunk. Aztán egyszer csak minden csatornán elérhetetlen, de van netje, mert kitörölte iwiw-en a levelemet olvasatlanul.

    Ez az én történetem, amiben nagyon sok szép pillanat volt, de azt hiszi az ember, hogy kicsit jobban ismeri az embereket.
    A baj az, hogy lehet van egy vagy több jó indoka, meghallgatnám, de úgy tűnik, ő nem akar beszélni.
    Nem is azt várom el, hogy megmagyarázza, hanem hogy számítsak egy másik embernek annyira hónapok után, hogy ír egy sort, sorry drága, de ez nekem nem megy.
    Bocsánat, a tegnapi rossz fogalmazásért, mert ez nem online kapcsolat volt, csak abból indult. De talán most már érted, hogy miért írtam róla, hogy gerinctelen. Ha igaz, amit korábban mondott, egyáltalán nem illik hozzá ez a fajta viselkedés.
    Nem akarok/akartam panaszkodni, jobban szeretek mosolyogni és meghallgatni másokat, de most megforgatták bennem a tőrt. És nem szeretem “kiteregetni a szennyest”, de most így jött.

    Reply
    • napsugár 2011. June 12. Sunday 13:00

      Én szeretném vele megbeszélni, de nem tudom, hogyan elérni.
      Szerintem hagyok neki időt, aztán jövő héten megpróbálom elérni.

      Reply
  54. napsugár 2011. June 12. Sunday 09:58

    A szélhámosbéka tuti jó könyvcím lenne. A tartalma pedig érdekelne. 🙂 Lehetek lektor?

    A külső fontossága vagy kevésbé fontossága látom újra terítéken van.
    Szerintem ez tényleg szubjektív. Tény és való, hogy külsőre is szimpatikusnak kell legyen valaki ahhoz, hogy beszéljek vele vagy mellette merjek felébredni. 🙂 Netalán végig szeressem simogatni, csókolni a testét.
    Néha úgy érzem, a pasiknak – bocsánatot kérve a férfiaktól, akik megbecsült nem a környezetemben – ez sokkal fontosabb, mint nekünk, nőknek; de életkoruk előrehaladtával mindkét nem számára fontosabb lesz a belső adottságunk, a kisugárzásunk, ami akár egy csúnyácska, molettebb, … vagyis egy kevésbé szép nőt vagy helyes pasit is gyönyörűvé varázsolhat. És így válik a béka a legszebb emberré a környezetünkben.

    A “ha ló nincs, jó a szamár is” pedig tényleg lehet akár érzelmi kihasználás is. Noha lehet Brigi teljesen máshogy értette, mint te, Spark.
    Egyébként pedig érzelmi kihasználás valamilyen szinten minden párkapcsolatban van, vagy úgy érezzük, nem? Főleg az elején, a sok keresés közben, akikkel neten el tudunk beszélgetni, vagy akár az első néhány személyes találkozó jól sikerült, akkor ha az egyik kilépne, a másik mondhatja neki, hogy csak … kellettem vagy hogy miért nem szóltál előbb, mert én már többet érzek? Ez sajnos így történik. A kezdeti elvarázsolás nem tart mindig, idő kell ahhoz, hogy rájöjjünk, kell-e nekem hosszabb távon, el tudom-e viselni néhány tulajdonságát, vagy sem. De mindig jó az elején tisztázni, de akkor is el kell fogadnunk, hogy néha hiába teszünk meg mindent, nem mi vagyunk a másik társai. És ha mi ezen nem tudunk túllépni, akkor mi nem fogjuk megtalálni a társunk, mert ábrándokba ringatjuk magunkat. Inkább annak kellene örülni, hogy még időben kiderült, hogy nem vagyunk egymáshoz illők.

    Napsugár

    “visszasugárzom, amit kaptam, mint kő a Nap melegét” – írja Fodor Ákos. Csak arra kell figyelnünk, hogy a jókat tükrözzük vissza, mert különben nincs meg az a kisugárzás, amivel a jó embereket magunkhoz tudjuk csalogatni, és nem vesszük észre az élet apró örömeit és csodáit. De ehhez valamilyen úton-módon ki kell engednünk a negatívat. Az én javaslatom a testmozgás, különösen a tánc, vagy egy-két óra a pl. a Duna-parton.

    Reply
    • Cs.Csilla 2011. June 12. Sunday 12:59

      😀
      Én még beléd is szeretnék!
      😀
      Szólj ha elkészül a könyv,én leszek az első vevő!

      Reply
  55. napsugár 2011. June 12. Sunday 10:53

    Kedves Spark!

    A lektoráláshoz csak a könyv kell meg a lektor. Azt akár távolságból is meg lehet oldani.
    És amit még kérdeztél, most még nagyon fáj a szívem, és várom, ahogy te is írtad, hátha van valami jó sztorija, hátha túl korán ítéltem el. Bár egyre kevesebbet esélyt látok erre. És most úgy érzem, egy darabig ki is marad a konkrét párkeresés, inkább ismerkednék, barátkoznék.
    Bár tudom, minél hamarabb vissza kell ülni a lóra, ha ledobott, de most nem menne a bizalom, és akkor annak semmi értelme.

    Reply
  56. napsugár 2011. June 12. Sunday 12:39

    Kedves Spark!

    Azt hiszem, a korkülönbség is problémát okozna nálunk.
    Bár bevallom, tényleg nem ilyen férfit néztem ki magamnak.

    Reply
  57. napsugár 2011. June 12. Sunday 13:43

    Sajnálom Spark, ha megsértettelek, nem állt szándékomban.

    Te írtál fentebb magadról, vagy az nem volt igaz?

    “Van olyan lektorálás, amit csak testközelből lehet;)”
    “… Még így is lektorálnál? :D”

    Csak ezen soraid értettem félre ezek szerint.

    Egyébként tudom, hogy a férfilélek is érzékeny, és az az igazán szép, ha egy férfi ezt nem akarja takargatni, nem érzi azt, hogy ez valami nőies dolog benne, amit ki kell magából irtani.
    És a fentebb leírt soraimban én is a kölcsönös tiszteletről és elfogadásról írtam.
    De ebből azt hiszem, már nem jövök ki jól :). Már rajtam ragadt a bélyeg.

    Szívesen beszélgetek veled, mintha lézerszemmel tekintenéd a sorokat, úgy reagálsz az írásainkra. És igen, néha az ember kevésbé figyel a másikra, vagy akarva akaratlanul félreért valamit, és a szavaival megbántja a másikat.
    A legfontosabb, hogy az ember jól érezze magát a bőrében és megpróbáljon nem ártani a létezésével senkinek. De ez nem mindig sikerül. És fontos az empátia is!

    Egy korábbi hozzászólásodhoz is ide írok, mert oda már nem enged.
    Igen, borzalmas része várni arra, hogy mi van / mi történt.
    Nincs közös ismerősünk, illetve ismeri a családom, de nem hiszem, hogy rajtuk keresztül jó lenne tudakozódni. És 160 km-re lakunk egymástól.

    Reply
  58. Cs.Csilla 2011. June 12. Sunday 13:45

    Sziasztok!
    Megmondom őszintén regiztem jó pár társkeresőn…
    Dühből,dacból, elkeseredettségből…a szakítás után pár nappal.És pasit akartam de azonnal!Ez volt fél éve…Mára felnőttem,csitultak bennem az indulatok…és nem fontos a pasi azonnal.
    Most ott tartok: ismerkedem,később bármi megtörténhet.
    Előbb vagy utóbb (bár reménykedem inkább előbb,de ha nem hát megvárom h utóbb)megismerem azt is akivel boldog lehetek.Rájöttem minél görcsösebben akarom,annál inkább kerül a szerencse a társkeresésben.Megpróbálok inkább magamra figyelni,magamat magamnak tetszőbbé tenni….emelt fővel és mosolyogva járni-kelni,hátha egyszer szembe jön az igazi és pont a mosolyomba szeret bele.
    Vannak hál istennek barátok és barátnők akik segítenek utamon,de a feladat oroszlánrésze az enyém.És nagyon örülök ennek a fórumnak is,nagyon tetszenek az eszmecserék és segítettek is sokat a felébredésben.Üzenem minden csajszinak és pasinak is itt: fel a fejjel,csak mosolyogva!Az idiótákat nevetve lazán venni,a nekünk rokonszenvesekkel meg találkozgatni minél többet…minden zsáknak megvan a maga foltja,de ha nem keresi nem is találja meg soha…

    Reply
    • Cs.Csilla 2011. June 12. Sunday 13:46

      Kössz mindenkinek!

      ez az előbb lemaradt 🙂

      Reply
      • Ildikó 2011. June 14. Tuesday 21:02

        KEDVES Cs.Csilla!!!Ahogy olvasom a hozzászólásokat,szeretnék Tőled tanácsot kérni….ha jól vettem ki Neked is 3 gyerkőcöd van…amikor a saját korlátaimról irtam ..Akkától kaptam egy két “vigasztaló”mondatot…..ha gondolod nézd meg….mit tennél a helyemben??????Naiv kérdés de ,szerintem jobb valós helyzettel lépni,mint ferdíteni…ehhez képest a magasság,testsúly stb lényegessen kisebb korlát…..Üdv.:Ildikó

        Reply
        • Cs.Csilla 2011. June 16. Thursday 09:06

          Kedves Ildikó!
          Én 4 évvel ezelőtt váltam,38 évesen 3 kamasszal.Nehéz,de az előző 16 év után felszabadulás volt mindenkinek…megviselt,bár én akartam a válást.Nekem nagyon sokat segítettek a barátnők akiknek kipanaszkodhattam magam,elmondhattam az egyedülléttől való félelmeim…bár akkor az élet bebizonyította h 3 gyerek mellett is lehetek boldog és kellek valakinek,mára mégis újra a barátaim agyára megyek,mert 3,5 év után szétmentünk.Persze mire megnyugodtam volna most újabb pofont kaptam az illetőtől,van új barátnője akit be is mutatott a baráti körnek…ami bánt, az az,h a csaj ugyan olyan telt,elvált,2 gyerekes….mint én.Nekem azt mondta h a gyerekek miatt hagyott el mert sokba kerültem,meg mert nem voltam az ideálja….ahhoz képest…
          Az a legjobb h vannak igazi barátaim,ők ma is segítenek feldolgozni a dolgokat…csak azzal,h meghallgatnak és csak annyit mondanak “légy türelmes,ne akard annyira görcsösen”.. próbálj meg minél többet társaságba lenni,a társkeresőkön meg probálj beszélgetni levelezni…és ha nem lesz belőle semmi csak vond meg a vállad és menj tovább…nem biztos h ott találod meg,de semmi se lehetetlen.A gyerekeid lázadását pedig úgy tudod a legjobban kezelni,ha bizonyos mértékig nem az anyjuk,hanem a barátnőjük vagy…sokkal többet ér,mint a szülői szigor…és hatásos ha azt akarod h sok mindent megosszanak veled az életük titkaiból.Járj nyitott szemmel,felemelt fővel mosolyogj sokat…sosem tudhatod mikor jön szembe az igazi…leginkább akkor mikor a legjobban nem várod.
          Én is keresek,neked is sok sikert és kitartást kívánok!
          Üdv. Cs.Csilla

          Ui:én a társkeresőkőn csak valós adatokat és képeket közlök magamról..szerintem hiába nem töltök ki bizonyos rubrikákat,v nem az igazat írnám,előbb-utóbb kiderülne…és a hazugság felismerése valsz nagyobb kárt okozhatna egy bimbódzó kapcsolatban.Ráadásul kit csapnánk be?Leginkább magunkat…
          Ja és a hiányosan kitöltött adatlapoknál…küldj egy flört üzit,lehetőséget adva az ismerkedésre..chat v levelezés alkalmával úgyis kiderül miért hiányos az adatlap…

          Reply
  59. napsugár 2011. June 12. Sunday 14:31

    Piros lap az olyan férfiaknak, akiknek csak a szex kell.

    Egyébként – most magam és a női nem ellen beszélek – lehetne olyan része is a könyvednek, melyben a női praktikákról írsz, és akkor nem kellene csak saját nemed ellen írnod.
    És csak segítenél azon férfiaknak, akiket pont ezen nők tipornak a földbe.
    Tetszik az ötlet?

    Reply
  60. Timi 2011. June 12. Sunday 16:16

    Sziasztok!

    Huszonéves vagyok. Mostanában több randin részt vettem, a visszajelzések szerint csinos nőnek tartanak a férfiak és a találkozásokon remekül elbeszélgetünk, jól érezzük magunkat.

    Kérlek mondjátok meg, hogy miért nem jeleznek vissza azok, akik szimpatikusak lennének? A telefonszámomat és az email címemet ismerik.
    Illik- e egy lánynak kezdeményezni, és újabb találkozót kérni? Mi a véleményetek?
    Mit lehet tenni, hogy a helyzet javuljon?
    Miért nem keresnek?

    Reply
    • napsugár 2011. June 12. Sunday 17:26

      Szia Timi!

      Hát, nem tudom, merjek-e tanácsot adni, de szerintem a legfontosabb, hogy te magad mit szeretnél tenni.
      Arra, hogy miért nem jeleznek vissza, a válasz szerintem mindegyikünktől – elnézést attól, aki netalán nem ért velem egyet – az, hogy nem tudjuk. Ezt az az ember tudja, aki nem jelez neked vissza.
      És neked meg kell ezzel birkóznod. Ne feledd el, hogy minden ember szerethető, és ne fogd fel ezen férfiak viselkedését úgy, hogy téged nem lehet szeretni. Ne hagyd, hogy a porba tiporják az önbecsülésed! Ők nem akartak/akarnak téged, ez nem gond, ha csak egy jó kis szexre vágytak volna. Akinek igazán tetszeni fogsz, az jelentkezik, és akkor te döntöd el, hogy reagálsz-e vagy sem.
      Te biztos egy kedves, fiatal, … lány vagy, aki méltó párra vágyik. És meg is érdemli azt.

      Újra elmondom, neked kell döntened, keresed-e őket vagy sem. Ezzel persze megmutatod nekik, hogy érdekel, de ha az ember párt keres, akkor néha neki is kezdeményeznie kell, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi. Szerintem. Ezt mondja Andi is.
      A társadalmi elvárások, normák szerint elítélendő, ha egy nő kimutatja az érzelmeit. De ez mára nem biztos, hogy igaz, vagy nem mindenhol az. Finnországban például nagyon félénkek a fiúk, ott a lányok kezdeményeznek szinte minden esetben. És szerintem a mai modern világban néha nekünk kell állhatatosabbnak lennünk.
      Bár néha nem jó kiteríteni a kártyáinkat, mert úgy érezzük, hogy túl sokat árulunk el, veszélynek tesszük ki magunkat, mert lehet, visszaélnek vele.
      De aki nem mer, az nem nyer. Tartja a mondás (Bár kicsit máshogy megfogalmazva) :). Ne azzal foglalkozz, hogy ki mit mondd, hanem tedd azt, amit érzel. Egy “ártatlan” levélből, sms-ből, skype-beszélgetésből még nem következik semmi.
      Bár én úgy gondolom, hogy ha már találkoztatok, akkor neki észre kellett volna vegye, hogy tetszik neked. De mivel nem ismerem a szitut, ezért nem mondom biztosra.

      De nem biztos, hogy rám kell hallgatnod.
      Különösen, hogy én se értem a jelenlegi/expárom viselkedését, mert úgy hirtelen se szó, se beszéd eltűnt. Még emésztgetem, de tudom, hogy ha neki nem én kellek, akkor csak hadd menjen, különösen, ha még szólni sem tud semmit. Akkor különösen nem érdemes bánkódni utána. Ezt mondja az eszem, de a szívem teljesen mást diktál.

      Nem hiszem, hogy sokat segítettem volna, de neked kell döntened, hogy mersz-e lépni. Nem csak ahhoz kell merészség, hogy fellépj egy párkereső oldalra, hanem ahhoz is, hogy merj kezdeményezni. De sajnos hiába is vértezed fel magad, egy-két pofon várható a keresés közben.

      Napsugár

      Reply
    • Na de 2011. June 12. Sunday 20:39

      Kedves Timi

      én eléggé más véleményen vagyok, mint Spark, szerintem az, ha elmész valakivel randevúzni, és ott kedves vagy, mosolyogsz, érdeklődsz, stb. az már elég egyértelmű jelzés egy férfi felé. Ha ezek után nem keres, akkor azt nem lehet a félénkség számlájára írni – ez az én véleményem. Legyen már elvárható egy férfitól, hogy ennyi jelzés elég legyen neki, ne kelljen már egy felnőtt férfit pelenkázni.
      Őszintén szólva, számomra ezek az odasimulós, kézsimítgatós dolgok első randi után nagyon túlzásnak hangzanak, és szerintem ilyesmit amúgy is a férfinak kell kezdeményeznie.
      Ha nem hív vissza első randi után, akkor szerintem tovább kell lépni, ez az én meglátásom.

      Reply
      • Na de 2011. June 12. Sunday 21:21

        Kedves Spark, én úgy vettem le, hogy Timi netes randikról beszél, ami elvileg már egy ismerkedési folyamat után zajlik le.
        De mindegy is, hogy hogy hívjuk, szerintem, ha a nő hajlandó elmenni a férfival valahova, akkor ebből már egyértelmű kell, h legyen, hogy ha ezek után nem sikerül nagyon rosszra a találkozó, akkor próbálkozhat tovább a férfi – ha akar.
        Mármint, ha én férfi lennék, így gondolkodnék.

        Reply
        • Na de 2011. June 12. Sunday 23:16

          Szerintem ez egy nagyon jó történet. De nem ő hívott meg kávéra, hanem te őt. Ő csak segített, amit én is simán megtettem volna.
          Szerintem, ha egy férfit igazán érdekel egy nő, akkor kezdeményez. Biztos azt is elfogadja ideig-óráig, ha egy nő rátukmálja magát, de abból hosszú távon esélyes, hogy nem jó dolog sül ki, mert mindig a nőnek kell egy lépéssel előbb lenni. Nekem ez nem lenne jó érzés, bár biztos van, akinek ez így megfelel.

          Reply
  61. Timi 2011. June 12. Sunday 18:28

    Szia Napsugár!
    Köszönöm, hogy válaszoltál. Megpróbálom,
    amit mondtál, csak akkor össze kell szednem magam, hogy el tudjam viselni a visszautasításokat.

    Legutóbbi találkozásom egy értelmes pasival volt és másnap megkértem, hogy írja már meg, mi volt a véleménye a találkozásról és rólam, mindenféle kötöttségek nélkül.
    Remélem megírja, legalább kapjak valami féle visszajelzést arról, mit tartanak rólam férfi szemmel.
    Segítene az önismeretben. Rendes, szolíd, független lány vagyok. Egy szerető társat szeretnék találni, aki lelkitársam is lenne.
    Szexpartner már ajánlkozott több is,de én nem ilyet keresek.
    Nagyon jól esett, hogy ilyen gyorsan reagáltál a kérdésemre kedves Napsugár.

    Reply
    • napsugár 2011. June 12. Sunday 19:10

      Szia Timi!

      Hát igen, fel kell vértezni magunkat. És hidd el néha nehéz lesz.
      Nem tudom, mennyire jó megoldás konkrét választ kérni e-mail-ben egy pasitól, hogy visszajelzést kapj. Szerintem az a jó visszajelzés, amit nem erőltetünk ki.
      Ha ír magától.
      De néha nehéz megállni, hogy ne kérdezzünk vissza, ne érdeklődjünk. De szerintem beszélgetés közben kiderül, tetszel-e neki. És ne a visszajelzésekből indulj ki! Mert akkor a külvilágnak akarsz megfelelni, Persze a külvilágnak is valamilyen szinten meg kell felelni, de mindenképpen magadnak próbálj!
      Fontos része az önismeretünknek, a helyes önkép kialakításának a külvilágtól kapott visszajelzések sorozata, de ne egy alig ismert valakitől várj visszajelzést! A barátok, a család jó kiindulópont, ők biztos szívesen segítenek, jobban ismernek. De flört- vagy ismerkedős szituációban kevésbé. De megpróbálkozhatsz esetleg eljátszani néhány helyzetet, ebben a barátaid biztos segítenek.

      Napsugár

      Reply
  62. Friesz László 2011. June 12. Sunday 18:43

    Tapasztalataim alapján,a mai nők nem merik a jelét adni,hogy tetszem nekik.Az,hogy birizgálja a haját,meg hogy elejti a kulcsot,az kevés.Nekem biztosan tudnom kell,hogy barátnővel,egyedül van,nem pedig a férfijével kufircolgat a placcon.Csajozni mindenhol lehet,az utcától kezdve a metróig,aluljáróig mindenhol.Csak a nők szokásait kéne átváltoztatni,mert én mint tapasztaltam már,nem tudhatom,hogy tetszem neki.Kezdeményezze a beszélgetést,és mondja el a dolgot.De nem teszi,mert évszázadok óta a zsigereiben van,hogy akkor k….nak nézik.És ez már megbénítja a dolgot.Ha már a nők egyenjogúak lettek,akkor ebben is legyenek egyenjogúak.Hajrá hölgyeim,én mindennap az utcán edzek 15 km-t gyalogolva.Ha tetszem,kinnt vagyok,Újpest,Leiningen utca,Piac,Újpest Központ,Templom utca,Nádor utca,Baross utca,Fóti út,Megyeri úti virágosok,Lidl parkoló,Erdősor utca…aki egyedül van,hajrá…..

    Reply
    • asthl 2011. June 12. Sunday 20:09

      Szia!

      tényleg ritkán merem jelét adni. Azt hiszem, ott Újpesten sem merném , edzés közben zavarni azt a fiatalembert, aki várja, hogy a nők legyenek egyenjogúak, s végre kezdeményezzenek.

      Egyébként hánytól hányig “hajrázhatunk”?

      Üdv. asthl

      Reply
      • asthl 2011. June 13. Monday 04:35

        🙂
        Nem is értem, mitől tartok, félek….
        Köszi az ötletet!
        🙂

        Reply
      • Friesz László 2011. June 16. Thursday 20:12

        Ha a “hánytól hányig hajrázhatunk”? kérdés időpontra szól,akkor az szélsőséges,mert ekkora távot kb. 3-3és fél óra alatt teszek meg,attól is függve,hol állok le dumálni.Ha a hölgy korára vonatkozik,akkor nagykorúságától a végtelenig…..

        Reply
        • Márta 2011. June 16. Thursday 20:28

          lehet, elvesztettél valamit, amit most probálsz pótoltni, nem tudhatom, de ha majd egyszer lecsillapodsz, akkor az a bizonyos társkeresés , TÁRSKERESÉS nagybetűvel is könnyebben fog menni… szerintem,
          de fenntartom a jogod, hogy hozzászólj!

          Reply
    • Dreja 2011. June 13. Monday 23:45

      Mi van? Én még a hajcsavarást is túlzásnak tartom. Egy nő sosem süllyedhet odáig, hogy kimutatja, hogy kapcsolatra vágyik… Vagy legalábbis én erre nem voltam és nem is vagyok képes…

      Reply
      • Dreja 2011. June 14. Tuesday 00:18

        Nálam fordítva működik, ha valaki egy kicsit is tetszik, akkor vagy rá sem bírok nézni, vagy olyan lesz a fejem, mint egy maszk.

        És ezt nem én gondolom így, hanem mások is. Azonnal keresztbe összefont kar és hasonlók.

        Reménytelen 😀

        Nem vagyok hülye. Tudom, hogy nem lehet várni a csodára, de önkéntelenül így viselkedem és sokszor próbáltam, de nem tudom másképp.

        Reply
        • Dreja 2011. June 14. Tuesday 08:47

          Tényleg nem feltűnő sajnos, valahogy nem az. Volt, hogy megkértem valakit, hogy figyeljen (olyan helyzetben, amikor egy társaság egyik tagja tetszett). Aki figyelt, nagyon ismert és elmondta ezeket, de aki nem ismer, az nem veszi le.

          De politikai tanácsadóval nem érdemes vitatkozni. Te túl strapa-bíró vagy 😀

          Reply
        • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:28

          Ha valaki igazán mélyen érdekelt/érdekel, én is mindig így járok/jártam. Összezavarodnak az antennák, gombóc a torkomban, és inkább elsüllyedek azonnal, minthogy kimutassam.:) A párom szerencsére kiugrasztásakor még nem hódított meg. Ha szerelmes lettem volna belé akkor, akkor nem sikerül bármi jelzést adni.

          Reply
      • Friesz László 2011. June 21. Tuesday 16:21

        Akkor hogy akartok pasit fogni?Én látom az utcán milyen férfiak vannak.Elmondom.Kopaszra borotvált,napszemüveges,DOHÁNYZÓK,pockosak,kövérek,és általában az autóikhoz hozzánőttek.Vannak még jó részegek,én már drogost,szipózót is láttam.Vannak középkorúak a volántól alig fér el a pocakjuk,cigarettával a szájban vezetnek,egyik kezükben mobil,másikkal kormányoznak,vagy a nőik combjait fogdossák…”De a kocsma bezzeg hangos,munkálkodik a cimbalmos,”hisz tudják hölgyeim, a mai alfahím sikeres,jó ruhája,mobilja,autója,kéglije,összeköttetése/protekciója/,jól menő vállalkozása,pozíciója,bankszámlája,pénze van.Nála nem probléma egy ebéd a beosztott hölggyel a közös éjszaka előtt,vagy egy pezsgős vacsora a kéjjel teli éjszaka előtt.És az elithez tartozó menő úr már dicsekedhet is a haveri körnek,hogy ezzel és ezzel a hölggyel mit lehet az ágyikóban csinálni.A hölgy is dicsekedhet másnap,hogy xy úr milyen lepedőakrobata,meghogy mit tud,mit fizet,és mit bír teljesíteni…..

        Reply
        • asthl 2011. June 25. Saturday 08:15

          Te László!

          A többség nevében mondom: nem akarunk pasit fogni! Érted? Mi a társunkat, a másik felünket szeretnénk megtalálni. És elsőre ritkán ítélünk úgy, ahogyan ezt Te leírod. A külső jegyek biztosan számítanak, de nem ez a dolgok mélysége!!!! Nálunk az attitűd számít, az érzelmek, stb. stb.
          Hidd el, nem egyedül vagyok ezzel. Hagyd már ezt az alfahímes gondolatmenetet, mert kihozol a sodromból!
          Egyébként szia!
          Amikor olvasom a soraidat, az az érzésem, hogy téves ismereteid vannak a nőkről. Vagy nem ismersz minket, vagy egy-két rossz példából általánosítasz. Hihetetlenül rossz hozzáállásnak gondolom. Így ne csodálkozz, ha tovább “frusztrálódsz”, mint férfi. Az általánosításokkal kapcsolatban csak annyit, hogy a köreimben, amikor a hölgytársak elkezdik a “pasizós általánosításokat”, “a férfiakkal vagyok”!!!!!!! Őket is kiosztom, nem csak Veled voltam drasztikus. Találd már meg a békéd, a fenyőbe’!!!

          Na, üdv.: “asthl”

          Reply
    • Friesz László 2011. June 14. Tuesday 21:34

      Kedves Mindenki.Nem,nem vagyok sztár,és nem is leszek az.De,büszke vagyok magamra,mert:Kb.25 éve abbahagytam a cigit és az élet okozta feszültségek ellenére sem gyújtottam rá újra!Utána abbahagytam az italt is,ebbe se estem vissza.Nem lettem a drog,kártya,játékgép rabja,sőt gyűlölöm ezeket a szenvedélyeket,aki ezeknek a dolgoknak a rabja,akaratgyenge ember,nem tudja önmagát legyőzni.Az életünk tele van kísértéssel,ha valami nem sikerül,nem úgy alakul,ahogy szeretnénk,könnyen válunk a cigaretta,alkohol,drog,kártya,játékgép áldozatává.Az,hogy ez ne történjen meg,össze kell szednünk magunkat,és önmagunknak kell tudni parancsolni.Nem parancsolhatok másoknak,nem irányíthatok az élet bonyolult tengerén embereket,akik sorsáért felelősséggel tartozom a társadalomnak,és önmagamnak/itt a családra,gyermekre gondolok/akkor,ha gyenge vagyok és valami hülye szenvedély uralkodik rajtam.Ráadásul ezek iszonyú drága szenvedélyek,nem is értem azokat a nőket,akik ilyen “férfiaknak” adják legdrágább kincsüket,a szerelmüket,testüket és még gyermeket is szülnek ilyen akaratgyenge,családot kormányozni nem tudó “teremtés koronáinak.”Ha rajtam múlna,a dohánytermékeket,alkoholt,kábítószert,kártyát,játékgépet kiirtanám a társadalomból.De ma fordítva van,az az alfahím,akinek sok-sok pénze van ezekre a szar,szemét, emberek,családok nyomorúságát okozó aljas,gyilkos szenvedélyekre.Uff,én beszéltem.

      Reply
      • asthl 2011. June 15. Wednesday 10:16

        Hello!

        Örülök neki és gratulálok, hogy erős jellem vagy, és büszke arra, amit elértél! Ámde a soraidat olvasva inkább úgy éreztem, hogy “akkora az arca ennek a Lászlónak, hogy a kelenföldi pályaudvarnál kell megfordulnia”. De ez csak egy röpke gondolat volt, hiszen nem ismerlek. 🙂
        A nők szeretik az erős jellemű férfiakat, de azt is, ha tiszteletben tartják őket, meg ha higgadtak, ha az indulataikon átlépnek, és…, meg… , aztán… vannak nők, akiknek ezek nagyon imponálnak.

        Jó edzést kívánok, szeretettel: “asthl”

        Reply
        • Friesz László 2011. June 15. Wednesday 19:32

          Az a baj,kedves asthl,hogy ezek a dolgok nincsenek a homlokomra írva.De annak viszont hamarabb híre megy,mertlátják,hogy hogy fizetek az éjszakában,mit iszom a nővel,mennyi borravalót adok,milyen vagyok az ágyban,meghogy hogy vagyok alulról eleresztve.És ezek a döntő tényezők,mert ebben az országban a fő lényeg a fő mérce,hogy a pénzügyi dolgokkal hogy tudom a fő problémákat megoldani….attól függetlenül tudok a szexben olyan dolgokat,ami extra,vagáns és egyedi,csak az a baj,hogy az utcán nem állíthatok meg nőt,hogy elmondjam neki…azt meg kell csinálni,de ha nincs kinek….talán nemsokára lesz…

          Reply
      • asthl 2011. June 15. Wednesday 20:40

        Szia László!

        Nem baj, ha tiszta fővel rendelkezel! 🙂 A lelked, ha olyan, akkor nem kell bizonygatnod, a megnyilvánulásaid “árulkodnak”. Kit érdekelnek a hírek! Vagy Neked az a fontos, hogy mások hogyan vélekednek rólad? Egy példa: az én köreimben már ne is haragudj, az nem érdem, amiket leírsz, sőt…! Van, akiknek nem a pénz számít, hanem pl. a jellem.
        Kívánom, hogy akadj egy társra (ne egy nőre), akit nem kell meggyőznöd arról, hogy extra vagy, vagy vagáns, netán extravagáns az ágyban. Ez előbb, utóbb kiderül -remény szerint-mindkettőtök örömére.

        Sok sikert!
        “asthl”

        Reply
        • Friesz László 2011. June 16. Thursday 18:36

          Köszönöm a jókívánságokat.Ma reggel volt egy marakodásom az asszonnyal,azt mondta elhagy.Én tudom,ez sem egyszerű,bár most nem marakodunk,a helyzet nem lett jobb.Az elkeseredésem csak fokozódik,nem tudom mi lesz a vége.Ilyenkor szokott az ember rákapni a gyilkos szenvedélyekre./cigi,szesz,stb./A reménytelenség az iszonyú érzés,megöli a lelket,és főleg ebben a korban veszélyes,mert úgy érzi az ember,nincs kiút.Hello.

          Reply
          • Gábor_40 2011. June 17. Friday 16:31

            Mindent túl lehet élni, így vagy, úgy. Elhiszem, hogy most kivagy, és összedől egy világ benned, mert én is átéltem hasonlót.
            De, ennek ellenére mégsem cigizem és nem lettem alkoholista, sem pedig drogos, vagy egy lezüllött igénytelen pasi. Bár néha, én is elgondolkodom azon, hogy ha az utóbbi kategóriába sorolható lennék, akkor kapósabb lennék a nőknél, mert a nőknek ez a „jófiú” stílus nem jön be, vagy ha be is jön hamar rá unnak. Tisztelet a kivételnek…ööö…mert ugye az is van, csak nem velem
            Aki pedig a pénzemre hajt, háááááát, azok nem azok a nők akikkel dolgom van. Az jó dolog, ha jön a pénz, de ne hogy már azon legyen a hangsúly egy párkapcsolatban.
            Szóval fel a fejjel! Semmi baj azzal, ah az ember néha elkeseredet és a padlón van, mert ez is hozzátartózik az egy emberhez, ez is egy emberi tulajdonság. Azaz érzelmek! Aki pedig tud érezni, az csak jó ember lehet.

            Reply
            • Gábor_40 2011. June 17. Friday 16:32

              Elnézést, elrontottam: Ezt Friesz László utolsó (június 16. csütörtök – 18:36 ) hozzászólására írtam.

              Reply
        • asthl 2011. June 16. Thursday 18:54

          …biztos a telihold…. 🙂

          Tehát van asszony? Akkor miért várod a hölgyek jelentkezését? Most van szabad vegyértéked, vagy nincs? Lehet, hogy ezt érzik rajtad a “nők” …???? Nincs hozzá közöm egyébként!

          Üdv!

          Reply
          • Friesz László 2011. June 19. Sunday 21:11

            Kedves Mindenki!Nagyon érdekes dolgot fogok közölni mindenkivel.A másik fórumon említettem a szívbetegségemet,ami részben örökölt.Egy ismeretlen hölgy említett bizonyos gyógyszereket,amik hatása nem éppen segíti a szexuális tevékenységet.Ha nem tartok kapcsolatot Randi Andi fórumával,akkor ez sosem derül ki.Megkérdeztem ugyanis a kezelő kardiológus adjuntusnőmet erről a dologról,és már át is alakította a gyógyszerezésemet.Két gyógyszert már kiemelt a sorból és mást fogok szedni,legalábbis az egyik helyett,mert egyet megszüntetett.Ugyanis abban a hitben éltem,hogy bizonyos vágyak csökkenése az a korral jár.Frászt.Vannak a szívgyógyszerek között olyanok,melyek megölik a teljesítőképességet,de az étvágyat,nem.Ugye értik kedves levelezőtársak,mire gondolok?De akkor az orvosok miért használják ezeket?Nagyon rafinált dolgok ezek,ha az ember nem tud ezekről a dolgokról.Köszi az ismeretlen hölgynek az információt!

            Reply
            • Randi Andi 2011. June 20. Monday 08:13

              Örülök László, hogy hasznos volt számodra a Kalauz, mert ez valóban egy olyan probléma ami már az elején teszi tönkre a kapcsolatokat. Egyébként érdekes adalék, hogy a nem megfelelő fogamzásgátló tabletta is csökkenti a nemi vágyat és ezt sem tudja mindenki.

              Reply
              • Friesz László 2011. June 21. Tuesday 17:00

                Kedves Andi.Évek óta furcsállottam a dolgot,mert egész egyszerűen nem működtem úgy,mint régen.Fiatalabban.Azt hittem azért,mert öregebb lettem,mert fáradt vagyok,mert álmos vagyok.Hát nem!Azért,mert egy két gyógyszeremnek ez a hatása!Remélem,most bebizonyosodik majd,hogy ugyanolyan fickós leszek,mint régen,amikor mindennap volt valami,igaz akkor még nem szedtem semmit.Alighogy elkezdtem szedni,mert kellett,abban a pillanatban gond lett.És ezek az orvosok erre nem figyelmeztettek.Ennek oka van,de ezt most nem írom ide.Aki tudni akarja véleményemet,keressen meg.Annak elmondom.Most még van egy pár szem a régiből,aztán meglátjuk,hogy fogok “muzsikálni”!

                Reply
      • Farkas Mihályné 2011. June 29. Wednesday 18:55

        Az utolsó bekezdésben teljesen egyetértek veled. Különben mi nők sem vagyunk szerencsére egyformák. Köztünk is mint ahogy a férfiak között is vannak rosszak és jók is. Annak ellenére mondom ezt, hogy a férjemet leszámítva, legtöbbször rosszul jártam a társkeresésben.

        Reply
      • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:30

        Azokat én sem. De nem is ismerek olyat. Csak olyat, aki derék, becsületes férfinek adta a szerelmét.

        Reply
    • Farkas Mihályné 2011. June 16. Thursday 13:42

      Kedves László! Már egy korábbi ilyen fórumban írtam neked. Most újra ezt teszem. Tévedés azt hinni, hogy a nők nem merik kimutatni a jelét, ha egy férfi tetszik nekik. De honnan tudja egy nő, hogy a férfi, aki tetszik neki szabad, vagy nős. Én személy szerint nem szeretnék beleesni a csapdába /vagyis nős férfival megismerkedni/. Még ha elvált akkor is ott van a kockázat, hogy esetleg kibékülnek, főleg ha gyermeke is van az illetőnek.

      Reply
      • Friesz László 2011. June 16. Thursday 20:23

        Kedves Farkas Mihályné!Ez talán nem asszonynév?Különben sok sok sok száz ember házasként keres partnert,sok sok sok száz oknál fogva,mert esetleg a házasság fizikai része nem úgy működik,ahogyan kéne.A szerelem elmúlik,a papír marad,hogy örökre tönkretegye emberek hátralévő életét,és csak az ügyvédek pénztárcáját vastagítja.ÚGYHOGY,HÁZASODNI A VILÁG LEGNAGYOBB BAROMSÁGA.

        Reply
        • Márta 2011. June 16. Thursday 20:25

          Kedves László!

          Kövezzenek meg érte, de te egy agyonfrusztrált pasi vagy!!!!!

          Reply
        • asthl 2011. June 16. Thursday 20:34

          Szóval megbántad…

          Reply
        • Cs.Csilla 2011. June 17. Friday 11:04

          Szia!

          A házasság csak akkor tűnik baromságnak ha elcseszett.Az ügyvédek pénztárcáját meg csak a buta emberek vastagítják igazán…azok,akik nem tudnak megegyezni….vagy akik nem mernek elválni,félve az egyedülléttől.
          Én is elcsesztem,mert nem jó emberhez mentem…elváltam,mert a papír nem ért annyit h hátralevő életem tovább szenvedjem…de az ügyvédem nem gazdagodott meg rajtam,de az exemé sem rajta…megegyeztünk…szerződés…15perc tárgyalás és élünk külön azóta is.
          Azt meg azért mégse kellene várni,hogy a nők udvaroljanak…

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:35

            Pláne egy ilyennek…

            Reply
        • Farkas Mihályné 2011. June 21. Tuesday 20:19

          Kedves László!
          Talált, a hozzászólásomban az asszonynevem szerepel. A megállapítása ellenére, én a második férjemmel 21 évig éltem házasságban, 3 gyermekem született. Sajnos 8 éve meghalt, különben talán nem kellene ill. kellett volna társat keresnem. Most ugyan van egy barátom, de ez a kapcsolat /úgy érzem/, nem lesz hosszú távú, bár lehet, hogy tévedek.

          Reply
        • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:34

          Neked. Nekem legnagyobb ostobaság erre-arra kufircolni, és szétszórni a belső kincseinket. A házasság szövetség, amit ápolni kell, és ami nem megszeghető. Az én ágyamban csak az az egy fordulhat meg. Így aztán azt mondhatom, ez spirituális élmény is mindannyiszor, és az én technikáimmal egyetlen házasember sem dicsekedhet a magamén kívül. Azért meg te a saját házasságodat elk*rtad, még nem kellene általánosítani, és azon keseregni, hogy a nők jó része nem akar egy házasemberrel kavarni. Persze, hogy nem. Képzeld, nagyon sokan vagyunk, akik nem b*sszuk el a házasságunkat, és tiszteljük és szeretjük a párunkat, és tudjuk, hol rúgjuk meg azokat a házasembereket, akik ilyen megalázó viszonyba akarnak rángatni bennünket a feleség háta mögött. Az ilyen férfiak miatt van annyi rossz sztereotípia a férfiakról. Te egy indok férfi vagy. A puszta léted indokolja a feminizmust.

          Reply
  63. Timi 2011. June 13. Monday 06:58

    Sziasztok!

    Egyáltalán nem öltözködöm kihívóan.Olyan helyen dolgozom, ahol megvan határozva az öltözködés is.Elegánsan, és nem a divatirányzatokat követve kell megjelenni. Komoly és szolíd vagyok, mint
    ami a foglalkozásomhoz és a munkámhoz illik.
    Nem hiszem, hogy buta lennék, csak a férfiakkal nem tudok bánni. Ebben nem szereztem tapasztalatot. Viszont életem nagy részét tanulással töltöttem.
    Ha sokat jártam volna szórakozni, akkor biztosan nem itt tartanák.Lenne sok tapasztalatom.
    Úgy vettem észre, hogy a férfiakat a szexis viselkedés vonza.Én nem ilyen vagyok.
    Tulajdonképpen olyan társra vágyom, aki hasonló érdeklődési körű és mindenféléről
    lehet vele beszélgetni, akivel sok közös témám van, adhatok a véleményére és jól
    érezzük együtt magunkat.
    Volt egy srác, aki azt írta nekem vissza egy találkozás után, hogy most nem képes komoly kapcsolatra hangolni magát és tudja, hogy én nem olyan nő vagyok, akivel könnyed együttléteket lehet szervezni. Mondjuk ő nem is tetszett nekem.
    Azt hiszem, hogy a könnyed flörtölés nem megy nekem, de ezért is szeretnék kapni valamilyen visszajelzést, hogy tudjam, mi
    lehet velem a probléma.Hátha tudnék rajta
    változtatni.

    Reply
    • Gábor_40 2011. June 13. Monday 12:41

      „Viszont életem nagy részét tanulással töltöttem.
      Ha sokat jártam volna szórakozni, akkor biztosan nem itt tartanák”

      Ez nem jelent semmit, nem ezen múlik a társ találás, én a fél életemet átszórakoztam, és éveken át dolgoztam is a szórakoztató iparban, ennek ellenére most már alig van barátom, és évek óta társam sincs. Ezt csak azért írtam, hogy lásd, ennek nincsen kőz ahhoz, hogy van-e társunk, vagy nincsen.
      Én például kifejezetten kedvelem a szolidan elegáns, csendes, egyszerű nőket és bőven elég, ha én látom vonzónak, szexinek, az illető hölgyet.
      Még mindig azt mondom, hogy azokon a bizonyos „elvárásokon” kívül, legyen valami, ami meg fog egy nőben. Nálam, ez a ritka, sőt, nagyon ritkán találkozom olyannal, aki felkelti az érdeklődésemet.
      De, visszatérve rád, azt kérdezed, hogy mi lehet veled a probléma. Nézd, ismeretlenül erre nehéz lenne válaszolni, de azt gondolom, hogy semmi.
      Néz körül és látni fogod, hogy mennyi hozzád hasonló nő él boldog párkapcsolatban. Ezért azt gondolom, felesleges arra kérdésre keresni a választ, hogy „miért nem kellek”. Azt érdemes megkeresni magadban, hogy miért is vagyok jó, mert ez visz előre.

      Reply
      • Dreja 2011. June 13. Monday 23:40

        Ha sokat jársz szórakozni, legalább van esélyed ismerkedni. Ha folyton dolgozol: 1. nincs esély 2. ha mégis, akkor lehasznált az ember és a melóra koncentrál, így úgysem kedvelik meg 3. ha meg meg is kedvelik, akkor sem ér rá…

        Reply
      • Cs.Csilla 2011. June 17. Friday 11:09

        Kedves Gábor_40!

        Még egy-két hozzászólásod,tanácsod elolvasom,amit a többieknek írtál és isten meg biza,beléd szeretek…
        🙂

        Reply
        • Gábor_40 2011. June 17. Friday 16:02

          Óóóó, ne hozz zavarba…………:-)
          Örülök, hogy tetszik a gondolkodásom, igazán jó esik. Köszönöm szépen.
          🙂

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 15:37

            Hát, van itt néhány virtuálisan nagyon szép arcú férfi, ha nem volnék házas, bajban lennék, Drean, Gábor40, vagy Lovatlan herceg…

            Mondhatom, hogy hármotok virtuális arca igen szép, és jó titeket olvasni, még ha sok esetben nem is értek teljesen egyet. Jó látni, hogy vannak ilyenek is, mint ti.:)

            Reply
  64. Szilvia 2011. June 13. Monday 07:01

    alacsony érzelmi intelligencia

    Reply
  65. Timi 2011. June 13. Monday 07:05

    A társkeresőn való ismerkedéssel kapcsolatosan írtam meg a véleményemet.
    Nekem nem megy az utcán és bárhol való ismerkedés.
    Biztosan bizalmatlan vagyok.
    Egyébként Andi is csinált egy társkereső oldalt is, csak még kevesen vannak rajta.
    Talán 500-an?

    Reply
    • Magdi 2011. June 13. Monday 11:19

      Szia Timi!

      Megtudnád irni melyik az a társkereső oldal? 3éve elég sok oldalon regiztem,öszinte igaz adatokkal,fotoval,, háát mitmondjak szerencsém még nem volt,igaz nem vagyok”nyomulos” úgy veszem,ha nem reagálnak,a “levelemre” nem engem keresnek..:-) el vagyok 1dül,de szeretnék 1 IGAZI társat! Talán,ezen a társkeresön,ahol még nincs”tömeg”)))) talán itt az Én párom,és megtaláljuk egymást!:-)

      Köszi! M

      Reply
  66. Timi 2011. June 13. Monday 08:12

    Szia Spark !

    Idegenekkel nem tudok mindjárt könnyedén, felszabadultan feloldódni.
    A társkereső irodákkal kapcsolatosan olvastam néhány negatív véleményt is. Kicsit fenntartással vagyok. Kitalálhatnak olyan díjat, amit lehet meg sem tudnék fizetni.
    Ismersz olyat, amit ajánlani tudsz?
    Persze az sem mindegy mennyibe kerül a szolgáltatás.
    Köszi a segítséget. Ha van még valami jó ötleted, szívesen olvasok róla.

    Reply
  67. Timi 2011. June 13. Monday 12:59

    Magdi!

    Kipróbáltam a parom.hu-t, love.hu-t,
    randivonalat.
    Andinak is van társkereső oldala.Gondolom
    lassan egyre többen jelentkeznek oda is.
    Köszönöm Gábor a véleményedet, elgondolkodom rajta és mindenkinek köszönöm, aki csak segített a hozzá szólásával.

    Reply
  68. Gábor_40 2011. June 13. Monday 13:03

    Az én korlátom maga a múltam, amit szerencsésen megtapasztalhattam:-) Mert, a sok rossz párkapcsolatot követően, végül részem volt egy olyan párkapcsolatban élni, ami maximálisan megfelelt az elvárásaimnak, az igényeimnek, elképzeléseimnek. (ez jó pár évig kölcsönös volt, de egyszer minden véget ér)
    Ezek után nehéz találni egy ehhez hasonlóan kivallót, vagy jobbat, mert nagyon magasra került ez a léc.
    Ezt a mércét nagyon nehéz lejjebb tenni, ha egyáltalán, valaha is képes leszek lejjebb tenni, mert ez egyáltalán nem biztos, de olyan kapcsolatba nem fogok belemenni, amiben nem érzem jól magamat, akkor maradok szabad, hisz sem magammal, sem mással nem akarok kitolni.

    A kapcsolat alatt, nem a külsőségeket értem, ha nem az egymáshoz való viszonyt, beleértve a családot, szülőket, az élet stílust és felfogást, a gondolkodásmódot.

    Reply
  69. Zsolt 2011. June 13. Monday 16:52

    Kedves Cs.Csilla és Nade!

    “Ahogy olvasgatom a válaszaidat,nem látok belőlük mást,mint egy makacs,értetlen, külsőségekre adó,üres látszatembert….”

    Nem baj, szerencsére ez nem az én problémám:).

    “Az én ideálom,ha a hagyományos társkeresők szerint nézzük barna,barna,magas…ezzel szemben együtt éltem egy szőke, kék szeművel,akinek csak a magassága passzolt az ideál elképzelésből…
    Az ő ideálja magas,karcsú,barna hősszúhajú…ezzel ellentétben én alacsony,molett,és szőke vagyok….”

    Számomra egy ember személyiségéről sokat elmond az, ha az ideáljában szerepel a hajhossz, hajszín, szemszín. Szerintem az ilyen gondolkodás egyszerűen ostoba, de ez lehet, hogy csak az én véleményem.

    “Egyikünknek se akadt meg a szeme a másikon és lett szerelmes a látványba…”

    Ki beszélt itt arról, hogy a látványba lesz az ember szerelmes? Persze ilyen is van, de én ilyenre sosem utaltam, éppen ellenkezőleg. Ennél egy szofisztikáltabb megközelítést említettem.

    Nekem nincs semmi bajom a barátkozással. Barátkozni egyébként olyan nőkkel szoktam, akikhez külsőleg nem vonzódom, haverság meg azokkal lehet, akik külsőleg tetszenek, de valamiért nem lesz belőle ennél több. Én meghúzom így a határokat, mert akihez vonzódom ott már nem barátról beszélünk. A többiekkel pedig randizom.
    Ez a barátkozás alatt beleszeretünk egymásba azért is necces, mert a nők többsége (különösen a szép nők) világos határvonalat szabnak barát és pasi között. Nagyon jól esik nekik, amikor egy férfi végre nem lefektetni akarja őket, hanem csak beszélgetni, barátkozni. Akivel nem kell egy csomó szerepet eljátszani, mert nem a pasija. Ezért ezek a nők nem is látják meg ebben az emberben a férfit, mert ő “csak” egy barát. Más szempontból nagyra értékelik, de mint férfi alig. Nem jöhet szóba szexuálisan és ez többnyire a fentiekkel és azzal függ össze, hogy nem jön be nekik külsőleg. Persze nem azt mondom, hogy ez mindig így van, de legtöbbször igen. Azt sem mondom, hogy nem lehet kitörni a barát szerepből, megmutatva, hogy emellett férfi is az illető, de az csak ritkán sikerül, mert a nők többsége nehezen változtatja meg a véleményét egy férfiról, ha már bekerült a barát kategóriába. Ehhez akkor valami kimagaslóan férfiasat kell nyújtania a férfinek.
    Tehát baráti kapcsolatból is lehet szerelem, de annak kölcsönös voltára elég kevés az esély. Arra pedig, hogy két ember, akik nem tetszenek egymásnak elkezdjenek barátkozni és így megismerve egymást megszépüljenek, ami így már lehetővé teszi a kölcsönös szerelmet is, (amihez kell, hogy fizikai vonzalmat érezzenek egymás iránt, és azt hiszem, hogy ezt senki nem fogja vitatni) annak esélye megint elég kevés. Akkor már sokkal nagyobb esélye van annak, hogy olyasvalakivel kezdesz el beszélgetni aki tetszik is, majd randira hívod és így estek szerelembe. Persze a két dolog, barátkozás, párkeresés mehet párhuzamosan is, de alapvetően szerintem egy férfi olyan nő társaságát fogja keresni, aki tetszik neki. Persze ha már nagyon el van keseredve…
    És ahogyan Brigi is írta, a nők talán könnyebben tudnak valakit szebbnek látni (ha előtte nem tetszett nekik) a személyisége alapján, mint egy férfi, mert a nő az érzelmein keresztül látja a férfit, míg a férfi a szemével. Vagy legalábbis valami ilyesmi. De szerintem egy nőnél is, ha tele lenne olyan kérőkkel, akik tetszenek neki külsőleg és még a személyiségük is „rendben” van, akkor az idejét arra szánná, hogy ezekből válogasson. És nem arra a férfire, aki nem tetszik neki, de miután egy viszonylag hosszú időt követően megismerte és így megszépült számára, már el tud képzelni vele egy kapcsolatot.

    Az ilyen komoly bölcsességek, hogy “Nem a forma a lényeg,a tartalom!” megint csak butaságok. Mindkettő fontos és a két dolog kiegészíti egymást.

    „Igaziból lehet szeretni valakit, aki nem tetszik külsőre. És ez számtalan emberrel megtörténik nap mint nap!” Persze, hogy lehet szeretni, nem mondtam, hogy nem lehet. Lehet szeretni mint embert. De mint férfit? Megkívánni, szexuális életet élni vele, hűségesnek lenni?

    “Szerintem az ilyen kapcsolatot csak a szükség hozza létre.” Ez egy nagyon csúnya mondat.”
    Ennek jogosságát az életére, mindenki el tudja dönteni saját hatáskörben, ha sikerült kifejleszteni az önmagával kapcsolatos őszinteséget. Egyébként biztos vagyok benne, hogy az esetek kis százalékában nincs igazam.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Na de 2011. June 13. Monday 20:51

      “Egyébként biztos vagyok benne, hogy az esetek kis százalékában nincs igazam.”
      Zsolt, szerintem, ha 10 év múlva visszaolvasnád magad, nagyot nevetnél. Én mindenesetre nagyot nevettem ezen az egészen.
      Érdekes ez a kategorizálás. Meg az, hogy “tudod”, hogy gondolkodnak a szép nők, meg a csúnya nők. Hiszen a nőket csakis kétféle kategóriára lehet osztani. Haha! 😀
      Ahogy én látom a világot, abból a szempontból szinte semmiben sincs igazad. És még számtalan szempont van, az enyémen és a tieden kívül. Nem szabad azt hinnünk, hogy pontosan tudjuk, másokat mi mozgat, és mit gondolnak. Nem szabad mások érzelmeit lebecsülni. Csúnya embert is lehet őszintén, teljes odaadással szeretni. És ez nem ritkaság, és nem önbecsapás. Olyan jelenség, ami létezik, akkor is, ha te még nem élted át.

      Reply
      • Zsolt 2011. June 13. Monday 22:41

        Kedves Na de,

        Nem meglepő, hogy nevetsz, hiszen neked általában fogalmad sincs miről beszélek:).

        Talán valami olyan negatív tapasztalatot éltél meg a múltban, ami ezzel kapcsolatos és rögtön érzelmi szempontból reagálsz ahelyett, hogy átgondolnád. Pedig ahhoz, hogy két ember beszélni tudjon fontos a másik mondandójának átgondolása, megértése.

        Ha gondolkodtál volna és nem az érzelmeid alapján válaszolsz, akkor észrevetted volna, hogy a nőket nem szép és csúnya “kategóriákra” osztottam. Hanem barátkozás szempontjából olyanokra, akikhez vonzódom, illetve, akikhez nem. Attól, hogy nem vonzódom hozzá, mert nekem nem tetszik még lehet szép nő.

        Amikor azt írtam, hogy a nők többsége (és itt kiemeltem, hogy főleg a szép nők) élesen elhatárolják a barátokat és azokat a pasikat, akik férfiként is érdeklik őket, egy teljesen hétköznapi és sokakra jellemző dolgot írtam meg. Szerintem ezzel sok férfi találkozhatott már. Esetleg neked lehet, hogy ez újdonság…

        Tehát nem arról van szó, hogy tudom, mit gondolnak a “szép nők”, hanem amit írtam az egy jellemző dolog, ami nyilván nem igaz 100%-ban minden nőre, de sokra igen.

        Az meg, hogy kiemeltem, hogy a főként a szép nőkre igaz ez a hozzáállás, őszintén szólva hiba volt. Ez nincs összefüggésben a külsővel, csak arra céloztam, hogy egy lányhoz, aki jól néz ki sokkal több férfi megy oda és sokan úgy akarják meghódítani, hogy összebarátkoznak vele. Közben meg észre sem veszik, hogy a lánynál esélyük sincs, mert egy havernál, barátnál többet nem akar tőlük.

        “Ahogy én látom a világot, abból a szempontból szinte semmiben sincs igazad.”
        Ez mondjuk nem lep meg, mert néhány hete még azt fejtegetted, hogy te rengeteg olyan embert látsz, akik feltétel nélkül szeretik egymást és szerinted ehhez csak két intelligens ember kell:). Aztán mikor leírtam, hogy ez mekkora hülyeség, akkor megint én voltam a nevetséges, de mikor Brigi mondta, akkor neki elfogadtad:).
        Nem tudom, hogy mennyi tapasztalattal, megfigyeléssel rendelkezel a társas kapcsolatokat illetően, de szerintem a te világodban rengeteg illúzió van, amit szépen lassan elveszítesz majd.

        Nem gondolom azt, hogy pontosan tudom mi mozgat másokat, vagy mások érzelmeit lebecsülném. Már az előző bejegyzésemben is írtam, hogy igazad van abban, hogy csúnya embert is lehet őszintén, teljes odaadással szeretni. Ez abszolút nem ritkaság és nem önbecsapás. Olyan jelenség, ami létezik és én is találkoztam vele.

        Én azt kérdeztem, hogy attól, hogy szeretem mint ember vajon, hogy fogom szeretni mint férfit? Megkívánni, szexuális életet élni vele, hűségesnek lenni, stb?
        Illetve még azt mondtam, hogy biztos vagyok benne, hogy az esetek egy kis százalékában ezt valahogy meg tudja oldani egy nő (lásd Brigi példája). Bár, ki tudja, hogy abban mekkora szerepe van esetleg egy csalódásnak, illetve meddig tarthat az, hogy csak a személyisége tesz vonzóvá valakit. Szerintem attól, hogy van ilyen, a többség még nem ilyen kapcsolatot szeretne.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Na de 2011. June 14. Tuesday 10:52

          Kedves Zsolt.

          miért gondolod, hogy negatív tapasztalataim vannak, nem értem. Miért lenne hiba, ha valaki érzelmi alapon közelít a dolgokhoz? Ez természetes nőknél.
          A rideg logika az csak egyfajta látásmód, ami nem biztos, hogy helyes. Szerintem például nem helyes. Különösen, ha emberi kapcsolatokról van szó. “jól csak a szívével lát az ember” ez már szinte közhely, és nem is szeretem idézni, de ez olyasmi, amit neked itt olyan sokan próbálnak elmagyarázni, de nem érted.

          Nem értem most ezt a személyeskedést. Azt hiszed, aki nem ért veled egyet, az defektes.
          Nekem igenis, vannak tapasztalataim társas kapcsolatok terén, nem kevés. Nekem voltak hosszú távú kapcsolataim is, a leghosszabb 4 éves. Nem tudom, neked esetleg az a 10 hónapos volt-e a leghosszabb, amiről írtál. Azt hiszem, a 4 évemmel azt mindenképp verem… de a második leghosszabb is a többszöröse annak a 10 hónapnak.

          Másrészt engedd meg, hogy nő létemre jobban tudjam, hogy gondolkodnak a nők. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többet és mélyebben beszélgetek nőkkel, mint te. Ez a barátkozós dolgod, lehet, hogy valakire igaz, de nem lehet axiómának tekinteni. Szerintem például az lenne a legszebb, ha barátságból alakulna ki valami. Nem szeretek idegenekkel randevúzni, még akkor sem, ha fizikailag vonzónak tartom őket. Nem szeretek a semmiből hirtelen beleugrani valamibe, általában nehezen találom meg a közös hangot egy ismeretlennel. Ezért sem érdekel a netes társkeresés. Jobban szeretném, ha lépésről-lépésre, barátságból alakulna ki valami. És tudom, ezzel nem vagyok egyedül.

          Nálam a hűség nem kérdés, nálam még sosem merült föl, hogy valakit megcsaljak, ezért számomra nem is kérdés az, ami nálad kérdésként fölmerül.

          Annyi igaz, és most bizonyára ellentmondok a rólam alkotott elképzeléseidnek, hogy eddig nekem még csak nagyon szép, izmos, stb. barátaim voltak. Talán azért, mert ők bátrabban kezdeményeznek, és én flörtölés terén, ez kétségtelen, kihívásokkal küzdök. De voltam már szerelmes kopaszodóba, úszógumisba, stb. is, nem egyszer. Csak nem jött össze… 😀
          De nem az én vonzalmamon múllott, és nem a nem létező negatív tapasztalataim miatt kezdtem el “csúnya” férfihoz vonzódni.
          Ennek ellenére, amit látok magam körül, úgy látom, hogy igenis, szeretik egymást az emberek, azok is, akik nem olyan szépek. Nagyon szeretik egymást, testileg-lelkileg, és nem “jobb híján”.
          Nem hiszem, hogy illúzióim vannak. Szerintem a kiábrándultság, a cinizmus nem természetes állapot, nem az “igazi” a “helyes” létezés- vagy látásmód. De itthon sajnos a legtöbb ember a rosszból indul ki. Én nem ilyen vagyok, és nem hiszem, hogy valaha is elvesztem a bizalmamat, a hitemet az életben, olyan mélyről jön.

          Reply
          • Na de 2011. June 14. Tuesday 10:58

            bocs, múlott és nem múllott 😀

            Reply
          • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 14:22

            Kedves Na de,

            “miért gondolod, hogy negatív tapasztalataim vannak, nem értem.”

            Csak találgatok, mert azt vettem észre, hogy azok az emberek reagálnak CSAK érzelmi szempontból egy témára, akiknél korábban egy vagy több rossz tapasztalat érte őket és nem tudnak elvonatkoztatni.
            Nem hiba ha egy nő alapvetően érzelmi alapon közelít, a gond akkor van ha látszik a válaszában, hogy racionálisan el sem jutott hozzá a dolog és CSAK érzelmileg reagál rá.
            Azért a nők is képesek mindkét oldalról egyszerre érzékelni (érzelmi és logikai) a dolgokat, csak ha az egyik oldal jelentősen felerősödik akkor a másikat kiszorítja. Én ezt látom nálad ebben a témában.

            “A rideg logika az csak egyfajta látásmód, ami nem biztos, hogy helyes. Szerintem például nem helyes.” A rideg logika legalább annyira nem helyes, mint a csak érzelmi megközelítés. Nem is szoktam csak logikai úton közelíteni, mert azért a férfiak is komplexebbek annál, hogy csak egyféle szempont szerint lássák a dolgokat. Nálam is van érzelmi megközelítése a dolgoknak a logikai mellett. A logikai ugyan erősebb, de ez azért van, mert úgy gondolom, hogy az a hasznosabb ha az ész irányít, de nem nyomja el az érzelmeket. Nem minden szituációban, de soknál igen hasznos.

            “jól csak a szívével lát az ember”
            Ezzel nem értek egyet. Ez egy szélsőséges vélemény. Jól a szívével és az eszével együtt lát az ember. Ha adott dologban a kettő szinkronban van. Ha nincs, akkor pl. az ilyen nőkből lesznek a hableányok, amiről már írt Andi. Csak az egyik oldalra hallgatni veszélyes és szélsőséges magatartás. Olyan mint az optimizmus, pragmatizmus nélkül.

            “Azt hiszed, aki nem ért veled egyet, az defektes.
            Nekem igenis, vannak tapasztalataim társas kapcsolatok terén, nem kevés.”
            Nem hiszem azt. Azt hiszem, hogy aki vagy csak az eszére, vagy csak a szívére hallgat ott valami gond van, mert valami miatt az egyik oldalt mindig elnyomja a másik.
            A leghosszabb kapcsolatom 5 év volt. De nem hiszem, hogy számítana, hogy 4 vagy 5. Én egyébként úgy vettem észre, hogy akkor fejlődik az ember a legjobban, amikor egyedül van és keres. Mikor randizgat és egyre több emberrel ismerkedik meg. Ezenkívül a szakításokból. Persze hosszú kapcsolatban is rengeteget lehet tanulni, ezt nem vitatom.

            A “barátkozós dolgom” sok nőre igaz. Egyszerűen másként kezelik a fiú barátokat, mint a pasikat. Aki ezt nem látja az lehet, hogy magából indul ki és/vagy „meglepő” módon leginkább olyan nőkkel tart fent baráti kapcsolat, akiknek hasonló a gondolkodásuk az övéhez. Én ezt sejtem és talán ezért nem találkoztál azzal a hétköznapi dologgal, amit írtam.

            “Jobban szeretném, ha lépésről-lépésre, barátságból alakulna ki valami. És tudom, ezzel nem vagyok egyedül.”

            Persze, hogy nem vagy ezzel egyedül. Én úgy látom, hogy sok introvertált vagy félénk ember így szeretne szerelembe esni. Ez a suliban még el is megy, de később… hát nem tudom végül is megvan rá az esély, hiszen sok visszahúzódó, félénk ember van.

            “Nálam a hűség nem kérdés, nálam még sosem merült föl, hogy valakit megcsaljak, ezért számomra nem is kérdés az, ami nálad kérdésként fölmerül.”

            Ez biztos azért van, mert te mindannyiunknál jobb ember vagy:). Egyébként én sem csaltam meg a páromat, de előfordult már, hogy elgondolkoztam rajta. Főleg akkor, amikor nem azt kaptam, amire vágytam. Gondolom a többi kérdésre is, ami ebben a részben volt, de nem válaszoltál rá külön hasonló választ adnál, mint a hűségre. Érdekes, hogy vannak olyan emberek, akiknek elég egy jó ember ahhoz, hogy megkívánják mint férfi és élvezzék vele a szexet és a hűséget. Ezért is jó beszélgetni, mindig hall valami meglepő és új dolgot az ember:).
            A kiábrándultság nem jó, a cinizmus néhány formája meg szerintem szórakoztató. Mindenesetre éppen annyira szélsőséges dolgok lehetnek mint az idealizmus. Persze ez utóbbit is lehet racionálisan művelni és akkor még értelme is van, de ahhoz az eszedre is hallgatnod kellene az érzelmeiden kívül.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Na de 2011. June 14. Tuesday 15:28

            Kedves Zsolt.

            Most kivételesen nem írtál olyat, amin kiakadhatnék 😀

            Igen, tudom, hogy idealista vagyok, mert kapok ilyen visszajelzéseket. De én egy boldog ember vagyok. Majdnem minden nap 😀 Sokakkal ellentétben.
            Nem tudok másra hallgatni, mint az intuíciómra, mert annyira erős bennem. A racionális gondolkodást a pénzügyeken kívül ki nem állhatom.
            Hiba, nem hiba, nem tudom. Sokfélék az emberek.

            Reply
          • Magdi 2011. June 14. Tuesday 18:05

            Szia Na de!

            A szerelem-barátság dologhoz,csak annyit szeretnék,hozzá tenni! 26év házasságbol,21év szerelem,szeretet,Barátság volt,a barátság megmaradt még 5évégi…ez ami azota is hiányzik,s mindenkiben ezt keresem:-/megint1 korlát..:-D

            Reply
          • Na de 2011. June 14. Tuesday 21:02

            Kedves Magdi

            mi ebben a korlát? szerintem természetes, hogy boldog akarsz lenni 🙂

            Reply
      • Dreja 2011. June 13. Monday 23:36

        Szerintem nem lehet olyan embert szeretni, aki külsőre nem tetszik. Vagy másképpen: ha nem tetszik a külseje, az annak a jele, hogy nem szeretem.

        Itt nem arra gondolok, hogy így vagy úgy meghatározott módon kell valakinek kinéznie.

        Nekem gyakran olyan pasi tetszik, aki klasszikus/népszerű értelemben nem néz ki jól. De nekem tetszik, és ez a lényeg. Olyan emberrel, akinek a külseje közönyös vagy kicsit is taszító, nem lehet járni. Illetve lehet, abból lesz a tipikus “ő annyira de annyira jó ember, és nagyon tisztelem… csak valami hiányzik.”

        Reply
      • Dreja 2011. June 13. Monday 23:38

        De ezt nem lehet erőltetni. Ha nem szeretek bele valakibe, akkor hiába ismerem meg és értékelem az összes varázslatos tulajdonságát és a szép lelkét. Persze, van ilyen emberi kapcsolat is, barátságnak hívják.

        Reply
        • Dreja 2011. June 14. Tuesday 00:11

          Értelek, de én pedig azt mondtam, hogy akit szeretek, az tetszik és szép, akárhogyan is néz ki.

          Ha úgy érzem, hogy nem az, akkor az gyanús. Nem arról van szó, hogy nem szeretem, mert nem szép, hanem arról, hogy ha nem tetszik a külseje, az jelzi, hogy nem tudom szeretni úgy ahogy van, a maga teljességében.

          Reply
      • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 01:23

        “Ez az egész vita arról szól, hogy a sekélyes, látszatra adó emberek, nem is veszik a fáradtságot a külső feltűnőbb szépségjegyeken kívül felfedezni valakiben a szépséget. Ez sajnálatra méltó, mert megfosztják magukat a valódi szerelem varázslatos világától, csak azért mert nem néznek be a függöny mögé, ha az a függöny nem olyan színű drága anyag, amit elvárnak maguknak.”

        Igen, ez így van. Aki sekélyes és csak a látszatra ad az sok esetben nem veszi észre az emberben lévő szépség más formáit, csak a feltűnőbb külső szépségjegyeket.
        Viszont ez nem egyenlő azzal, akinek fontos a kedvese külső szépsége is, és azokkal ismerkedik (párkapcsolat céljából), akik tetszenek neki, elsőre külsőleg.

        Az meg, hogy valaki továbblép azért mert a külső szépséget nem fedezte fel a másikban és nem akarja a benne lévő többi szépséget felkutatni, az miért probléma? Ha valaki párt keres ez az ésszerű magatartás. Ha barátot, akkor nyilván nem. A gond szerintem nem a külsővel kapcsolatos elváráson van, hanem azzal, hogy sokszor ezek túlzók, szélsőségesek.

        Miért ne lenne jó, és működne a táblázatos szűrés a társkeresőn?
        A legtöbb ember életkor és lakóhely szerint szűr, ami teljesen normális. Ezután pedig általában fénykép, bemutatkozás, magasság, testsúly alapján történik a válogatás.
        Hogy sok olyan embert ki lehet szűrni, akivel közös hullámhosszon lennénk? Természetesen. Na és? Sok olyan marad, akivel ugyanúgy meg lehet találni a közös hullámhosszt. Kivéve ha plázacica külsővel keresünk bölcsészhallgató intellektust. De nem hiszem, hogy a többségnek ilyen távol eső vágyai lennének. De biztos vagyok benne, hogy még ilyen is van, csak tényleg melós (idő) lehet rátalálni.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Dreja 2011. June 14. Tuesday 08:17

          Plázacica külsővel bárkit meg lehet szerezni, egy nő esetében az intelligencia bármilyen formája csak hátráltató tényező.

          Ráadásul sok nagyon szép, vagány, akár plázacicás intelligens nőt ismerek (persze nem reklámozzák, hogy okosak…).

          Reply
        • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 10:47

          Szia Spark,

          Persze, hogy értelmetlen a vita azon, hogy a külső szépség vagy más a fontosabb. Ezen szerintem senki nem vitázik, én legalábbis biztos nem. Távolról sem csak a külcsín a lényeg.
          Én egy másik topicban már leírtam, hogy mi alapján keresek párkapcsolatot. Számomra három fontos fő szempont van. Fizikai, szellemi, lelki. A fizikai résznél az a fontos, hogy szép arca legyen és sportos alakja (szeressen sportolni). A szellemi résznél az, hogy intelligens legyen, rendelkezzen józan paraszti ésszel, kb. hasonlóan lássuk a világ dolgait, jól tudjunk beszélgetni, ezenkívül humoros és oltogatós nő legyen. Míg a lelki résznél a tisztességes és jellemes nőket kedvelem.
          Ezek a szempontok mellérendeltek. Ha bármelyik komoly mértékben sérül (persze itt is van egy intervallum, nem fekete és fehér egyik sem) akkor ott komoly probléma lesz részemről. Persze ettől még össze lehetne jönni, együtt is élni, akár éveket is, de egyszer megelégelném és közben meg eltelt egy csomó idő.

          Ezt a pontozást a női külsőt tekintve mindig is rühelltem:).
          Olyan barátnőm egyébként nem volt, aki minden fenti szempontból megfelelt volna, de korábban még nem igazán tudtam, hogy mit akarok és csak úgy alakultak a dolgok. Aztán a “sok” barátnő után és közben rájöttem, hogy mi is kell igazán.
          De visszatérve a kérdésedre, volt olyan nőm, aki hozta a fizikai szempontokat. Bármelyik címlapon jól mutatott volna, de leginkább egy motoros újságon tudtam volna elképzelni:).

          Dreja,

          Természetesen egy plázacica külsővel szinte mindenkit megkaphat a nő. De csak szexre. Szerintem rengeteg férfi szereti ha egy szép és okos nő van az oldalán. Persze én is találkoztam olyanokkal, akik nem kifejezetten szeretik az eszes önálló nőket, mert velük nem tehetnek meg bármit. Az ilyen férfiakat nem érdemes komolyan venni, és nem szabad velük összejönni.

          Üdv: Zsolt

          Reply
  70. Timi 2011. June 13. Monday 18:14

    Sziasztok!

    Képzeljétek el, van egy kis pozitív visszajelzésem. A legutóbbi randitársamnak emailben megírtam, hogy szívesen találkozom és beszélgetek vele máskor is. 5 perc múlva visszajött az üzenet, hogy “ő is nagyon szívesen”.
    Persze tudom, hogy nem jelent semmit, csak még egy találkozót…

    Reply
    • asthl 2011. June 13. Monday 19:29

      Kedves Timi!

      Látod-látod…!!!! Csak lazán!!!!!!
      🙂

      Szeretettel üdv.: “asthl”

      Reply
  71. napsugár 2011. June 13. Monday 19:53

    De megtetted az első lépést Timi, és ez a legfontosabb! Meg merted tenni. Innentől kezdve már nem várni fogsz, hanem cselekszel. Csak arra figyelj, hagyj neki is kezdeményezési lehetőséget, ne rohand le!
    De nem hiszem, hogy ezzel problémád lenne. 🙂
    Csak ne feledd el, nem szabad feszültnek lenned. Menj kényelemes ruhába, legyen egy vagy több téma a tarsolyodban,amiről lehet egy pasival beszélgetni és te is tudsz róla, így ha elül a beszélgetés nem érzed magad kellemetlenül.
    De mindenki máshogy készül a randira. Én se szoktam így felkészülni rá. De nekem megvan az az előnyöm, hogy szoktam focit, Forma-1-et nézni, … ezek a legtöbb férfit nem hagyják hidegen.
    Drukkolok!

    Napsugár

    U.i.: Láttam, hogy valaki azt írta, hogy ne kérd ki a barátaid, családod véleményét. Én úgy gondolom, lehet, hogy közel állnak hozzád, de ha igazán szeretnek és olyan köztetek a viszony, akkor őszintén elmondják a véleményüket. És ők talán kedvesebben próbálják veled közölni, mint egy vadidegen.
    De ez lehet csak rám és a barátaimra jellemző, hogy a fejemhez vágják, hogy ezt nem így kellene, és nem sértődünk meg a másikon. És persze ezt embere is válogatja.

    Reply
  72. Zsolt 2011. June 13. Monday 22:53

    Ez így igaz! Sértődés, előítéletek, kommunikáció hiánya. Ezek az igazi korlátok, ami miatt sok ember elszúrja a dolgot! Jó példa és tökéletes kifejtése a problémának, hibáknak! Minden elismerésem Sparknak ezért a bejegyzéshez!

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • napsugár 2011. June 14. Tuesday 14:34

      🙂

      Igen, javítani.
      De mi van, ha a nő megkérdezi, hogy menjenek máshová? És a pasi is belemegy. A nő már “eleve” leírta? Vagy nem? Ki lehet törölni ezt a kellemetlen incidenst, vagy a nő végig arra fog gondolni, mikor akar újra felhívni? Vagy a férfi fog bepánikolni, mert mondjuk érzi, hogy a másik nem akarja és feszeng?
      Újra eljutunk ugyanoda?

      Reply
  73. Dreja 2011. June 13. Monday 23:43

    Nekem az a bajom ezekkel, hogy semmi spontánság és varázslat nincs benne. Erőltetett. Előre lehet tudni, hogy az emberek ott társat keresnek. Nincs az a pár pillanat, amikor még ezt nem tudom, hanem csak megismerek valakit és dobog a szívem, és először csak szimpátia, aztán megélem, hogy valami több.

    Ha már alapból tudom, hogy az első találkozáson leosztályoz (és én is őt), akkor az minden esélyt elvesz, még akkor is, ha az illetőbe bármilyen egyéb helyzetben azonnal beleszeretnék.

    Reply
    • Dreja 2011. June 14. Tuesday 08:50

      Igen. Pont én is ezt éreztem. Voltam 1-2 ilyen randin, de már az előtt utáltam, hogy elindultam volna otthonról. Annyira zavart, hogy ide most azért megyek, hogy megnézzem, tetszik-e XY. Persze, hogy nem. Akármilyen.

      Ráadásul az egyik pasi, miközben sorban álltunk és éppen készítették az innivalót (talán kávét?), jó hangosan megkérdezte, hogy “És Te mért döntöttél úgy, hogy egy ilyen oldalon regisztrálsz?”

      Na, akkor azt hittem, megütöm, és persze nyilván innentől kínszenvedés volt az egész.

      Reply
    • Dreja 2011. June 14. Tuesday 08:55

      Komolyan, az a legszebb része, amikor ráébredek, hogy szeretek valakit. Szinte kitágul a világ, a régi dolgok egyszerre nem fájnak. Már attól kedvelni fogom az illetőt és hálás leszek neki, hogy ezt az érzést kialakította bennem. Ezt a ráébredést vagy mit. Szívem szerint akkor kezdeném a körbeszimatolós fázist, ki ő, milyen ember, tulajdonképp egyszer akár randizhatnánk is majd.

      De egy netes randin, amikor leülünk, próbálunk témát keresni és mindketten tudjuk, hogy azért vagyunk itt, és most el kell dönteni, hogy tetszünk-e egymásnak… már ott meghalt az ügy.

      Reply
      • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 09:35

        Én nem értem, hogy miért lenne egy netes ismerkedés utáni első találkozás halott ügy vagy műanyag dolog.
        Azért mert nem egy partin vagy az abc-ben láttad meg és hívtad el randira, hanem egy társkereső oldalon, már műanyag a randi?
        Vagy amit Dreja mondott, hogy akkor az első randin el kellene dönteni, hogy tetszünk-e egymásnak és csak azért találkozunk.
        Én ezeket nem értem. Ha találkozok valakivel akkor a randi minősége a két emberen múlik és nem a megelőző körülményeken. Szerintem amiket mondtatok az is egy korlát, a gondolkodásotokban.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Cs.Csilla 2011. June 17. Friday 12:41

          Kedves Zsolt!

          Lehet,h korlát amiket a netes keresővel kapcsolatban mondanak,de igaz…Azért azt vedd figyelembe,h az emberekben munkálkodik egy ősi ösztön a párválasztásra…és a meglátni,felhívni a figyelmet,majd megszerezni,sokkal izgibb,mint elmenni a találkozóra és görcsölni,h bejövök e neki,főleg ha ő már esetleg tetszik a kép ,v az előzőleg váltott levelezés alapján.

          Jártam már úgy,h tetszett a bemutatkozó,megbeszéltük a találkozót,nem volt gond a külsővel(átlagos,nem adonisz,de nem is kvazimodo)jól elbeszélgettünk sőt új találkozó is szóba jött…és lett de a második találkozót is semleges helyen,egy kávézóban tartottuk ,még az is oké..közben teloszám,msn cím csere meg minden..mire a harmadik talira került volna a sor már világossá vált az illető célja… burkoltan jött a kérdés,mikor megyünk szobára..mert ha most nem akkor pá…
          Ezek után a következő illetővel való találkozásra már görcsölve megy az ember bármit ígérnek is…és ha görcsölök,akkor nem tudom hozni a játékos,vidám lökött tyúk formámat,amilyennek a környezetem ismer…ami azt jelenti,hogy aki abból az egy találkozásból akar megismerni az nem a valóságot fogja látni…vagy nagyon lazának és viccesnek kell lennie,hogy feloldódjak és önmagam legyek…de kevés az ilyen,mert a pasik többsége is fenntartásokkal érkezik..ahhoz ,hogy valóban megismerjük egymást és bármi kialakulhasson több találkozásra lenne szükség,nem 1-2-3-ra..de sajnos az emberek többségének nincs türelme.A neten meg lehet válogatni (ahogy fentebb írta valaki,mint egy katalógusból)és ha nem adod meg magad azonnal inkább más után néznek.

          Fenn vagyok néhány netes társkeresőn (újra),de nyitott szemmel járok, és próbálkozom a hagyományos (meglátni..megszerezni)módszerrel is.

          Szerintem összetett dolog a párkeresés..van aki erre,van aki arra esküszik…elvitázgathatunk akár meddig is,döntetlen lesz az állás…
          A végén úgyis mindenki úgy keres ahogy a lehetősége engedi,vagy ahogy neki kényelmes..

          Kedves Zsolt!
          Elnézést kérek a fenti “üres látszatember”-ért..tényleg nem vagy az,csak másnak látod a világot mint én és még sokan mások.
          Bocs 🙂

          Reply
      • Dreja 2011. June 14. Tuesday 09:57

        Zsoltnak: mert az ismerkedés mércéje és csúcspontja az abc-ben leszólítás vagy a buliban felszedés??

        Ez szívás, mert egyiket sem csináltam soha, pont azért nem jók nekem, amiért a netes társkeresés.

        De maximálisan elismerem, hogy ez az én belső korlátom. Ez van…

        Reply
      • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 11:18

        Dreja,

        Két lehetséges ismerkedési helyszínt mondtam. Én pl. abc-ben még sosem ismerkedtem, de sajnálom is. Bár még lehet:).
        Mondhattam volna, hogy kutyát sétáltatva, sportolás közben vagy a liftben. Ezeket nem hiszem, hogy mércézni kellene. Értelmes és jó emberek járnak buliba is és templomba is. Jah, az istentiszteleten ismerkedést kihagytam:) Igazából tényleg elég sok helyszín és szituáció van, ha nem korlátoz be a gondolkodásod.

        Üdv: Zsolt

        Reply
      • Dreja 2011. June 14. Tuesday 11:43

        Jó. Kutyát sétáltatni én is szoktam, és sok helyes srác is. De nem kezdhetek el egy idegen férfival beszélgetni. Egy másik lánnyal, vagy öreg bácsival igen, vagy egy nagyobb társasággal. Vagy egy fiúval is, oké, megkérdezi, hogy hívják kutyát, megmondom visszakérdezek, elköszönök, továbbmegyek. Itt a vége, idegen pasi ne jöjjön el velem sétálni és ne próbálkozzon be, még egy randira hívással sem.

        Reply
      • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 12:48

        Dreja,

        Szerintem ezt az elutasító gondolkodást érezni lehet rajtad (élőben). Legalábbis egy értelmes és magasabb EQ-val rendelkező (magasabb mint az átlag férfi) érezheti. Ezért nem is fognak próbálkozni nálad, vagy csak bátortalanul.
        Most komolyan. Mi fog történni, ha pl. kutyasétáltatás közben valaki elkezd ismerkedni veled és elhív egy randira? Mindezt közel természetesen, jókedvvel, fesztelenül teszi. Minden pasi idegen először, és tetszel neki ezért próbál közeledni feléd. Ezt vedd bóknak és ne fordulj be tőle. Gyakorlással szerintem fejleszthető.

        Üdv: Zsolt

        Reply
  74. Timi 2011. June 14. Tuesday 05:44

    Kedves Spark!

    Nagyon tetszenek a hozzászólásaid,
    teljesen jó meglátásaid vannak.Érdemes
    mindenkinek elolvasni.
    Persze mások is vannak még, de neked szinte minden témáról van véleményed.
    Köszönöm , hogy megosztod velünk.

    Reply
    • asthl 2011. June 17. Friday 04:33

      Volt….., nincs….., hová tűnt?

      Reply
  75. Dreja 2011. June 14. Tuesday 08:25

    Szia!

    Én sem gondolom, hogy ellenkező dolgot mondunk, és szerintem Zsolt és Te sem.

    Amúgy azt gondolom erről a társkeresésről, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó. Akkor a döntései és a kudarcai és az övéi lesznek. Nem jó senkit olyasmire rábeszélni, ami idegen a természetétől (nem gondolom, hogy Te ezt szeretnéd, csak eszembe jutott ez a gondolat a beszélgetésekről).

    Például én is szűrök lakhelyre az ilyen oldalakon. Voltak már, akik meg szerettek volna győzni arról, hogy a szerelem nem ismer távolságokat blabla.

    Nekem viszont az nem fér bele, hogy az ország másik felén lakóval ismerkedjek. Értem mások érveit, elfogadom, de én a saját kis életemben nem így csinálom…

    Szerintem ez igaz minden másra is.
    Ja, nem külső alapján választok ki valakit, sőt. Ezt csak elismételni tudom, már elmagyaráztam: ha valakit szeretek, az tetszik.

    Szép napot,
    D

    Reply
  76. Dreja 2011. June 14. Tuesday 08:39

    Csak azt felejted el, hogy ez nem egy előre meghatározott dolog, hanem az, hogy az adott pillanatban mennyire vagyok nyitott az adott emberre, az bennem dől el, a pillanatnyi lelki állapotom, szociális körülményeim stb. is befolyásolják.

    Ha van egy belső meggyőződésem (nincs), hogy nekem csak valamilyen konkrét tulajdonsággal rendelkező pasik kellenek, akkor érdemes tényleg közülük válogatni, főleg egy társkeresőn, ahol még a megismerkedés spontánsága sem adott, mert a többiek a saját, ha úgy tetszik hülyeségem, szúk látóköröm miatt jelentős handicap-pel indulnak.

    Úgy gondolom, és szerintem ebben gondolkozol másképp, hogy a hozzáállás csak nagyon kis részben változtatható. Tudok úgy tenni, mintha másképp állnék hozzá, ez egy dolog. De azt, hogy tényleg a lelkemből, érzelmeimből hogyan viszonyulok egy emberhez, egy témához, azt nem lehet döntés útján jelentősen megváltoztatni.

    Amúgy szerintem ez tipikus nő-férfi különbség, a nők nagy hibája (az enyém is, de még mennyire), hogy a szerelmet legalábbis fiatalon valóban egy lila ködnek képzelik, ami ha nincs, akkor minden mindegy, ott nincs mit magyarázni, akkor nincs miért megismerni a másikat.

    Ez így sarkított, de magamon én is azt tapasztalom, hogy ha nem is a teljes romantikus lilaköd, de annak a lehetősége már az első pillanatban megvan, nem kimondva, de érzem, hogy itt van mit “kereskedni”, őt meg tudnám szeretni.

    Fordítva: azt is pontosan érzem, hogy ki az, aki ha bármit csinál, bármilyen tökéletes és a csillagokat lehozza az égen, akkor sem lesz “szerelem”. Ez nem minősítés, nem attól függ, hogy ki mennyire jó pasi, hanem valami meg nem határozható tényezőtől.

    Reply
    • Dreja 2011. June 14. Tuesday 10:33

      Nem kötözködni akartam. Tényleg írtad, csak én más következtetést vontam le belőle.

      A politikai tanácsadó az vicc volt? Mert ha csak a fele igaz, akkor sem lehetsz sokkal fiatalabb nálam.

      Különbség alatt arra gondoltam, hogy a férfiak kevésbé képzelik a szerelmet egy ilyen romantikus varázslatnak. Vagy társat keresnek, vagy szexpartnert. És sokkal többet tudnak engedni a nőknél az elképzeléseikből, van néhány kritériumuk, de azontúl rugalmasak. Valóban bele tudnak valakibe szép fokozatosan szeretni.

      Reply
    • Dreja 2011. June 14. Tuesday 12:10

      Ha egy X-szel fiatalabb vagy nálam, akkor már épp elkezdted a gimnáziumot 😀

      Persze, hogy érző lények. Bakker, én nem vagyok ilyen pasigyűlölő ízé, sőt, sokszor sokkal jobb fiúkkal együtt dolgozni, mint lányokkal. Nem várom el a rózsaszín ködöt sem tőlük.

      De amúgy szerintem azért gondoljuk így, mert sokszor először karriert építenek, aztán nősülnek, gyereket is akkor, ha megépült a ház. Ez nem baj vagy rossz, de sok hasonló felállást láttam. Egyik barátnőm évek óta odavan, hogy gyereket szeretne, de a férje csak akkor engedi, ha már elég jók lesznek a körülmények (saját lakásuk, autójuk van, a férjnek fix, jó melóhelye már most is.) Szerintem ezek miatt gondoljuk ezt, de még egyszer, nem mondtam, hogy baj vagy hiba.

      Reply
  77. Dreja 2011. June 14. Tuesday 09:12

    Ha mondjuk lakást veszel (bocs, hülye példa), valamilyen érzés elfog, ha belépsz. Az ablakok, a fény, ismeretlen tényezők meghatározzák, hogy úgy érzed-e, hogy jó lesz ott lakni, pontosabban: otthon érzed-e majd ott Magad, el fogsz-e vágyakozni, vagy ellenkezőleg, ezután már a világ összes lakása idegen lesz-e.

    Lehet, hogy van egy kosz a tapétán, vagy nyikorog az ajtó, de már szinte beleépíted magadba “hehe, az én kis szeretett lakásom a nyikorgós ajtajával, na majd kicserélem, vagy inkább megszokom így”.

    Persze be lehet bukni, mert lehet, hogy miután beköltöztél, kiderül, hogy kísértetek laknak benne, vagy rossz a levegő a szomszéd pedig utál.

    És persze racionálisan jobb lenne egy másik lakásban, mert az olyan megfelelő, csak éppen, ha rávenném magam és a másikba költöznék, akkor sosem lennék otthon és a tökéletes bútorok között azon gondolkoznék, hogy vajon mi hiányzik. Ki-be csukogatnám az ajtót, és gyűlölném, hogy mért nem nyikorog…

    Na mindegy.

    Reply
    • Dreja 2011. June 14. Tuesday 11:09

      erről van szó

      Reply
    • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 11:35

      Ez a ti esetetekben igaz (és még sok más embernél is), másoknál pedig nem. Sokan találnak párt neten keresztül. Az ő gondolkodásmódjuk pár szempontból más ebben a témában. Nekik ezért lett/lesz más a valóságuk.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Dreja 2011. June 14. Tuesday 11:45

        Egy másodpercre sem tagadtam, hogy ez a gondolkodáson-hozzáálláson múlik, és azt sem mondtam, hogy az a normális, ahogy én látom. A társkeresés akadályairól volt szó, nekem ez az akadályom. Jelenleg még sok egyéb dolog mellett.

        Reply
        • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 12:32

          Ez igaz!

          Reply
      • Na de 2011. June 15. Wednesday 07:25

        jááj, de szépen mondtad

        Reply
      • Zsolt 2011. June 15. Wednesday 13:13

        Spark,

        Mivel az automatizált válogatást sok szempont szerint lehet alkalmazni ezért bizonyos esetekben igazad van, bizonyos esetekben meg nem. Nyilván, aki haj, meg szemszín mélységig beállítja az elég extrém módon szűr és sok olyan embert kidob, akivel valószínűleg jól megértené magát.
        A legtöbb ember viszont nem ezt teszi, hanem néhány szempont alapján pl. kor, lakhely szerint válogat. Illetve még figyelembe veszi a topicindítóban lévő szempontokat (korlátokat) is.
        Az életben ugyanígy szűrünk, csak ott nem egy adatlap segítségével. Az elv viszont neten vagy az utcán ugyanaz. De szerintem ebben egyetértünk. A kiválasztási módszerek változtatásában is egyetértek. Néha el kell gondolkodni ezeken.

        Üdv: Zsolt

        Reply
  78. Dreja 2011. June 14. Tuesday 11:34

    Persze képviselheti valaki azt a logikát is, hogy megnézi a katalógusban, amelyik érdekli, azt az életben. És amelyik a legjobb, abba beköltözik és mindent belead, hogy széppé alakítsa.

    Lehet, hogy valaki tud így gondolkozni a kapcsolatokról is, és neki valószínűleg könnyebb, sőt az is lehet, hogy neki van igaza, az a normális.

    A többiek pedig bóklásznak magányosan a városban kószálnak, és arra számítanak, hogy egyszercsak véletlenül pont betévednek egy olyan lakásba, amely elvarázsolja őket, hirtelen úgy érzik, hogy ezt keresték, és ráadásul az adott idő pillanatban még eladó is, és akkor teljes a boldogság.


    Viszont annyi különbség van a két dolog között, hogy megnézni egy lakást, sokkal kevésbé személyes kapcsolatfelvétel, mint randizni, itt nehezen illeszkedik a két példa.

    Van olyan ember, akinek semmi elmenni randizni, mert az ő nyitottságába, az emberekhez való hozzáállásába belefér ilyesmi egy vadidegennel. De én például ismeretlen emberrel akkor sem szívesen eszek együtt, ha az egésznek semmi köze társkereséshez. Képes vagyok rá, de nem annyira szeretem, és az pedig nekem túl nagy lépés, hogy társkeresési céllal tegyem. Arra is képes vagyok, de idegesítő, stresszelő, nemjó helyzet.

    Ráadásul, ez lehet, hogy hülyén hangzik, de én egy lány, vagyok és nem átjáróház. Nem jöhet oda csakúgy egy idegen és beszélgethet velem azzal a céllal, hogy felszedjen. Legalábbis az én bátorításommal és engedélyemmel nem.

    Itt nem arról van szó, hogy véletlenül megismerek egy pasit a neten, és az lesz az igazi, hanem több, mondjuk tíz-húsz randira kell elmenni, hogy valamelyik jó legyen. Mondjuk húsz. A fele esetébe mondjuk nem tetszünk egymásnak, elbeszélgetünk jól-rosszul és jóbarátok leszünk/többet nem találkozunk. A maradék tíz esetből pl. ötször én nem tetszem, várok próbálkozom, és amikor esetleg már elkezdenék kötődni, akkor elutasítanak. És van még öt, aki potenciálisan bepróbálkozik nálam, vagyis valamit csinál, nekem pedig ellent kell állni, lehet, hogy “csak” hívogat, lehet, hogy a szemembe bámul, közelebb ül, hozzám ér, vagy még ki tudja mit. El kell őket utasítani, ami néha nehéz, erőszakosak, akár verbálisan, akár az érzelmekre hatnak, és akkor még optimista vagyok és nem teszek fel semmi rosszabbat.

    És ha ezt a húz esetet végigrágtam, akkor esetleg huszonegyedszerre összejön? Ehhez olyan mértékig kellene átjáróházat csinálni magamból, ami nekem nem megy, nemhogy nehéz vagy kihívás, hanem már-már erkölcsbe ütközik. Értem, hogy másnak nem, és nincs is ezzel baj, mindenki saját magára a saját szabályait kövesse.

    De akkor már inkább örökre egyedül leszek, vagy csodát várok, csak ne kelljen ezeknek kitenni magam.

    Reply
    • Zsolt 2011. June 14. Tuesday 12:31

      Részben megértelek, mert nekem is rossz érzés, mikor levelezünk hetekig egy lánnyal, megkedveljük egymást és aztán a találkozón kiderül, hogy nem stimmel valami. Ez még néhányszor előfordul másokkal és már elegem is van az egészből.

      Én inkább randizom sokat, mint, hogy sokat levelezzek és megkedveljek valakit, akivel utána nem lesz folytatás. Bár igazság szerint egyik sem jó. A jó az lenne ha néhány találkozó után az ember megtalálná, akit keres.

      Üdv: Zsolt

      Reply
  79. Dreja 2011. June 14. Tuesday 12:05

    Szerintem tökjó, amit Andi csinál. Klassz, mert még az olyan dacos, mindig védekező idióta is, mint én, legalább gondolatban foglalkozik a témával. Valakiknek meg olyan lehetőségeket teremt, amiket amúgy sosem találnának meg.

    Ha ez valami alapból nem működő izé lenne, akkor nem venném a fáradságot, hogy olvassam a fórumot és vitatkozzam vele. Azért írtam le, hogy nekem mi a nehéz, mert ez a valóság és talán nem csak én vagyok vele így.

    Most viszont mennem kell, további szép napot!

    Reply
  80. Timi 2011. June 14. Tuesday 17:06

    Napsugár, neked is köszönöm, hogy segíteni próbálsz. Te is nagyon jó ötleteket adtál.
    A te hozzászólásaidat is nagyra értékelem.
    Én is szorítok neked, hogy pozitívan alakuljon az életed.

    Reply
  81. napsugár 2011. June 14. Tuesday 19:55

    Köszönöm Timi a hozzászólásod. Jelen pillanatban már az is jó érzéssel tölt el, hogy valakinek tudok segíteni.
    Én jelen pillanatban nagyon összetörten érzem magam.
    Hasonlóképpen gondolkodom a társkereső oldalakról, mint Dreja vagy Zsolt. Bár nem hiszem, h eljutok addig a gondolatig, hogy egyedül öregedjek meg. Legalábbis nem szeretnék. Nekem társra van szükségem, de az a félénk, visszahúzódó lány (inkább fiatal, álmodozó nő) vagyok, aki inkább másoknak próbál segíteni vagy megbújik a háttérben. Ez talán az önbizalomhiányból és a bizalmatlanságomból fakad. Most úgy érzem, nem tudom felismerni a “nagymenő csávót”, aki csak újabb trófeát akar és egy idő után se szó, se beszéd lelép, attól, aki komolyan gondolja.
    De én se akarok “átjáróház” lenni vagy egy ház – egyébként ez a hasonlat tényleg jó -, akit folyamatosan csak néznek, de senkinek sem kell, vagy éppen át akarják alakítani.
    Most ez egy húzós időszak – nem csupán a lelki egyensúly, önbizalom újbóli helyreállítása, hanem munka szempontjából is, és utána kitalálok valamit, véletlen találkozások itt-ott az utcán, vagy a neten. És megpróbálkozom újból. (Ma adtam fel egyébként, hogy valaha is jelentkezni fog.)

    De ma rájöttem, hogy tudok még mosolyogni. Ez pedig fantasztikus érzés. De itthon, a falak között – emlékek közé zárva (egy kis metafora :)) újra csak a becsapást érzem. És ezen kell változtatnom.

    Hát még milyen jó lenne, Zsolt, ha rögtön vagy néhány próbálkozás után találná meg valaki az élete párját. De azt is mondják, ha az ölünkbe hull valami, azt kevésbé tartjuk jónak, azért kevésbé harcolunk. Harcolni kell, meg kell szerezni, hiszen ezáltal is elindulunk valahova. És akkor, ha megtaláltuk, akkor úgy érezzük, igen, ez tényleg a miénk.
    De közben a pofonokat el kell viselni.

    Reply
    • napsugár 2011. June 15. Wednesday 13:43

      Persze Spark, nyugodtan beleillesztheted!
      És tudom, hogy igazad van. Megkeresem, de szerintem csak a hétvégén, most tényleg nincs időm, és úgy gondolom, hétvégére eljutok addig érzelmileg, hogy elviseljem az újabb üzenettörlést.
      De köszönöm szépen. Egyébként gondolkodtam, mivel sérthettem meg, de még nem jutottam el a válaszig.

      Reply
      • Zsolt 2011. June 16. Thursday 00:52

        Kedves Napsugár!

        Ha valaki olvasás nélkül törli a leveledet ott azért komoly probléma van az emberrel magával. Kevés esélye van, hogy ezt még meg tudod beszélni vele, de azért érdemes megpróbálni. Hiszen akkor elmondhatod, hogy te mindent megtettél, rajtad nem múlt. De szerintem aki olvasás nélkül töröl egy levelet az elég alacsony szinten van lelki és szellemi értelemben.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • napsugár 2011. June 16. Thursday 21:04

          Sziasztok!

          Ez leginkább azoknak szól, akik olvasták történetem, és próbáltak tanácsokkal ellátni.
          Mikor írtam, hogy majd a hétvégén erőt veszek magamon, hát történt valami. Nem az, amit esetleg van, aki várt, mármint, hogy jelentkezett, hanem a korábban elküldött sms-eim kapta meg. Gondoltam, felhívom. Mivel éppen értekezleten ültem, ezért csak később tudtam felhívni, de akkor újra elérhetetlen volt a telefonja. Mondjuk, ez szerdán volt, azóta se reagált semmit az sms-ekre. Ma rászántam magam (bizonyítvány írások mellett), hogy írjak neki sms-t és írtam az egyik közösségi portálon is. Figyelemfelhívó tárggyal, hogy mindenképpen választ várok (!), és írtam neki néhány sort. Majd meglátjuk, mit fog lépni. De én kezdem elfogadni, hogy ebből a kapcsolatból nem lesz semmi.
          De legalább én mindent megpróbáltam. elmondhatom. Újra nyitottam felé, de hogy ő mit lép, azt szerintem csak ő tudja.

          Zsolt, sajnálatos módon egyetértek veled, annak ellenére, hogy jobban ismerem őt (vagy illene), mint te, aki csak olvasta az én verzióm, nem olyan embernek ismertem meg, aki kitörli az üzeneteket olvasatlanul, vagy hogy így lelépne. De itt válik fontossá, hogy mennyire tudom eladni magam olyannak, aki nem vagyok. Lehet, én bevettem a csalit. Erre lehetne azt mondani: olyannak látlak, amilyennek szeretnélek (jelen esetben én őt).

          Ezt a beleképzelünk valakibe valamit, ami nem is jellemző rá, ez csak ránk, nőkre igaz, vagy a pasikra is? Vagy a pasik – tisztelet a kivételeknek – pont ezt használják ki? (Na jó, sajnos van néhány ilyen kaliberű nő is biztosan.) És emiatt “jönnek létre”, élhetnek meg a szélhámosbékák?
          Mit gondolsz Spark? És ti, többiek?

          Reply
          • Márta 2011. June 16. Thursday 21:56

            napsugar

            a pasik mashogy muk0dnek mint mi, n0k 😛

            (sajnos, elmentek a betuk 😛 🙂

            Reply
          • napsugár 2011. June 19. Sunday 15:10

            Sziasztok!

            Képzeljétek el, válaszolt a levélre, bár nem úgy, ahogyan én szerettem volna.
            Még mindig nem derült ki számomra, mit szeretne, de – ha jól olvasok a sorok között – akkor időt kért. És én ezt megadom neki, de nem hiszem, hogy sokáig fogom ezt bírni. S ha most ilyen – gondja van nem beszél róla, inkább elzárkózik -, fog-e változni később, amikor netalán komolyabbá válik a kapcsolatunk? Vagy a másik közelsége miatt, ezt nem tudná akkor megtenni?
            De a levél törlése még akkor is fájó pont marad.
            napsugár

            Reply
    • Dreja 2011. June 15. Wednesday 15:47

      Szerintem tök normális dolog félni a sérüléstől. Azt nem mondom, hogy mindig ezt csinálni jó, de mindenkinek van ilyen időszaka, amikor már jön helyre valamiből, már kezd újra élni, de nem tudna elviselni egy pofáraesést.

      Reply
  82. Timi 2011. June 15. Wednesday 12:42

    Napsugár, egy kis pihentetés után újra
    próbálkozzál.
    Regeljél a társkeresőkön is új lappal és új fényképekkel.
    Ne add fel, gyüjts erőt hozzá.

    Reply
  83. Martin Viktória 2011. June 15. Wednesday 14:55

    Nagyon érdekes volt kb a felét elolvasni a történeteknek. /Nagyjából ennyire futotta most az időmből./ Mindenki hozott valamiféle igazságot, azt, amit ő tapasztalt meg. Ez sokszor eltért a többiétől, ennek ellenére igaznak érzem mindet.
    Úgy látszik a társkeresés nem csak hatvanon túl, nőként, de fiatalabb férfiként is nehéz. Nem is tudom, ennyi nehézség ellenére hogyan lettünk a szerelmesek? Talán kevesebbet filozófáltunk, és helyette elmentünk egy buliba. Igaz, fiatalon könnyen bevállaltuk a dolgokat bár igaz, sokszor úgy, hogy erről tudomásunk sem volt. Elmúlt években akadtak szép napok, /meg nem szépek/ és valahonnan tudom, hogy mostanában megérkezik”Ő”, aki fontos lesz. És itt vagyunk mindannyian, akik türelmetlenek vagyunk, amiért késik a Találkozás…

    Reply
  84. Gábor_40 2011. June 15. Wednesday 18:12

    Sajnos, ez is maga az élet: Ajánlom a figyelmetekbe kedves társkeresők és mindenki vonja belőle a saját maga következtetéseit.
    Vajon a férfi szemét? A nők hiszékenyek? Vagy pénz, a jómód elvakít és elszédít? Kitalált történet? És még ezer más gondolat………..

    “Innentől kezdve többnyire nyert ügyem van, mindig csak egy nagyon rövid levéllel kezdek, semmi részletes bemutatkozás. Tíz nőből hat visszaválaszol, és abból a hatból öt meglesz. Amint meglátják, hogy van belvárosi lakás, jó kocsi, a kíváncsi nők beleesnek a csapdába. Visszakérdeznek, és onnantól a kezemben van az irányítás.”

    A teljes cikk:
    http://asokapa.postr.hu/annyi-not-szedek-fel-amennyit-akarok

    Reply
  85. Farkas Mihályné 2011. June 16. Thursday 13:14

    Kedves Andi és Mindenki! Én egy négy gyermekes édesanya vagyok. A második férjem 2003.juiusban halt meg /mai napig is hiányzik/. Sokáig nem volt még lehetőségem sem társkeresésre. 2008. október óta van internet hozzáférésünk. Akkor több társkereső oldalon is regisztráltam. Így is sokáig egyedül voltam – bár nem teljesen, mert a gyermekeim és az édesanyám velem laknak, de ez más. 2009-ben írt egy férfi /egy évvel fiatalabb nálam/, és máig is tartjuk a kapcsolatot, de ennek már /úgy érzem/ vége lesz. Addig azt hittem nem kellek senkinek 4 gyermekkel. Az elejében írtam egyik-másik férfinak, aki szimpatikusnak tűnt, de azok nem válaszoltak. Ezután – és most is azt gondolom – elhatároztam, nem írok egy férfinak sem. Egyébként igazat adok azoknak akik azt írják, hogy 50-es férfiak jóval fiatalabb nőt kerestek. Bár nekem is írtak már olyan férfiak, akiknek az anyja lehettem volna. Én csak olyan férfit keresek, aki korban hozzámillő /max 1-2 évvel fiatalabbak v. idősebbek/ és hajlandó lenne együtt élni mi több házasságot kötni egy négy gyermekes özveggyel /a gyermekeim már nagyok, a legkisebb fiú és lány is elmúlt húsz éves/, az édesanyám is már 82 éves, ki tudja mikor dönti le a lábáról a betegség. Nem szeretnék teljesen egyedül maradni. Ha valakit érdekel az email-em: f-mihalyne@freemail.hu Kérem írjon, de csak akkor, ha komolyan gondolja. Különben én is voltam nagyobb sulyban is. Volt amikor 62 kg. voltam, de levitte a stressz /munkanélküliség, számlafizetési gondok stb./

    Reply
  86. asthl 2011. June 16. Thursday 21:17

    ….Sparkmentessé vált az övezet?

    Reply
  87. Randi Andi 2011. June 16. Thursday 21:29

    Spark hozzászólásait saját kérésére eltávolítottam.
    Attól tartott, hogy azzal, hogy itt nyilvánosan publikálja a gondolatait, esetleg sérülnek a szerzői jogai (saját művet szeretne kiadni a témában)
    További jó beszélgetést kívánok!

    Reply
  88. Flower 2011. June 20. Monday 15:17

    Magdi!

    Bocs, hogy csak most írom meg Andi társkeresőjének címét:
    Szabad Vagyok Társkereső
    http://www.szabadvagyok-tarskereso.hu
    Próbálkozzál itt is. Járjál szerencsével.

    Reply
  89. Flower 2011. June 20. Monday 15:36

    Szerintem mindnyájan találunk itt nagyon sok tanulságos hozzászólást.
    Jó kis csapat gyült össze, jó szándékú és
    segítőkész.
    Neked ezek szerint biztosan nagyon emlékezetes lesz Friesz László ez a fórum.Örülök, hogy te is kaptál segítséget. Hátha még sokan leszünk ilyen
    pozitív véleménnyel.
    Legyen szerencsénk megoldani a problémáinkat.

    Reply
  90. zsu 2011. June 20. Monday 20:16

    Kedves mindenki! Tanulságosak voltak a leírtak.Vannak hullám völgyeink, ahogy Gábor írta, még sem kell alkoholistának lenni, meg nem kell dohányozni, de sajnos mindenki másképp él meg dolgokat. Fontosnak tartom a jó szívet szeretetet kedvességet a belső értékeket. Persze a külső sem utolsó.A hullámvölgyek meg azért vannak, hogy újra a csúcs felé tudjunk haladni.László neked meg jó egészséget, és jobbulást.

    Reply
    • Randi Andi 2011. June 21. Tuesday 07:45

      Kedves Zsu!

      Az Érzelmi Fitneszt azért tartom olyan fontosnak, mert néha bizony szükség van a regenerálódásra, és ahelyett hogy még mélyebbre ásnánk magunkat a gödörbe (drogok, alkohol) inkább a kifelé utat kell keresni, és ehhez mankó az Érzelmi Fitnesz és az ahhoz tartozó gyakorlatok. Öröm nézni, hogy mennyire működnek!

      Reply
  91. giliszta 2011. June 20. Monday 20:19

    Olvasgatom írásaitokat, érdekes dolgokat írtok. Tessék nekem segíteni, ha valakinek meghal a párja miért fordulnak el tőle az emberek?
    Hogy kell új életet kezdeni?

    Reply
    • asthl 2011. June 22. Wednesday 04:20

      Szia Gil!

      Elmesélem a történetemet. Egy picikét hasonlóan érzem (inkább már múlt idő..) magam, mint Te.
      Valami miatt nagy átalakuláson “estem” át, amit akartam is meg nem is. Évtizedek óta szerettem volna lefogyni. Nem sok sikerrel. Aztán úgy hozta a sors, hogy rövid idő alatt sok ruhamérettel lettem vékonyabb. Határozottan dekoratívabbá váltam, sokan meg sem ismernek a régi ismerősök közül, ha összefutunk. A külső változások előzménye, hogy szakítottam belső butaságaim nagy részével. Amire már nem volt szükségem…. tehát, valóban új nő lettem. Sokak örömére. De nem az enyémre. Nekem a régi énem halt meg, úgy éreztem. Pedig jó csere volt, tudom! De nem tudtam azonosulni vele. Az járt folyton a fejemben, hogy miért fordultak el tőlem azok az emberek, akikkel korábban nagyon jó viszonyban voltam. Rájöttem, miért. Azért, mert érezték rajtam a diszharmóniát, és azt is vették, hogy nem zártam le a “gyászom”. Most, hogy eltelt egy kis idő, egyre jobban magaménak érzem az új személyiségem, stabilabbá váltam, a magabiztosságom meg azt “hozta ki”, hogy új utakon próbálkozom, és új utakon járok immár. Van, aki “visszatért” hozzám, van, aki nem. Kezd kitágulni a világ. Nagy meló a stabilitás megszerzése, de megéri. Nekem egy barát segít a talpraálláshoz. Hálás vagyok érte, nagyon!
      Nahát, hogy összefoglaljam, addig amíg érzik mások, hogy nincs rend bennünk, addig inkább nem közelítenek felénk. Hiába gondoljuk, hogy nyitottak vagyunk a kapcsolatokra, ha ez még nincs így igazán, akkor… Azt nem tudom, hogyan kell új életet kezdened, mert nem ismerlek. De azt gondolom, hogy először le kell zárni mindig a régit (élet, kapcsolatok, érzések), s aztán tud jönni az új.
      Járj sikerrel!
      Szeretettel üdvözöl, „asthl”

      Reply
    • Farkas Mihályné 2011. June 24. Friday 20:37

      Kedves Giliszta! /Bocsi de nem tudom az igazi neved/ Nekem is meghalt a férjem, még pedig 8 éve. Ha jól gondolom férfi vagy, de javíts ki, ha tévedek.
      Két éve van internet hozzáférésünk, akkor pár társkereső oldalon regisztráltam. Sokáig nem irt senki. Már azt hittem 4 gyermekkel nem kellek senkinek. Aztán az ötvenentul.hu-n megismertem egy férfit,ill. jó darabig leveleztünk, de valamiért abbamaradt. 2009.októberben ismertem meg a mostani barátom. De sajnos /úgy érzem/ ez a kapcsolat sem fog nagyon sokáig tartani. Nem elég, hogy már közel vagyok a 6.X-hez, ráadásul el is rontom. Mert elrontottam, tudom. Úgy-hogy nem vagy egyedül. Bár nekem még itt van 4 gyermekem /3 fiú és egy lány/, és az édesanyám. De nem szeretnék teljesen egyedül maradni.

      Reply
  92. SzilviSzilvia 2011. June 20. Monday 20:51

    Láttam, van már egy Szilvia, így leszek SzilviSzilvia 🙂

    Reply
  93. Farkas Mihályné 2011. June 24. Friday 20:45

    Kedves Andi! Légy szíves írd le nekem az István nevü hozzászólónak az email-cimét.
    2011.jun.9-én 23:47-kor szólt hozzá ehhez a fórumhoz. Köszönettel: Mária

    Reply
    • Randi Andi 2011. June 25. Saturday 18:51

      Kedves Mária!

      Senkinek nem adom ki beleegyezése nélkül a személyes adatait. Az e-mail cím személyes adatnak számít. Köszönöm a megértésedet!

      Reply
  94. Brigi 2011. July 1. Friday 12:24

    Kedves Dreja!

    Egyik-másik gondolatodat, mintha én írtam volna…

    “De én például ismeretlen emberrel akkor sem szívesen eszek együtt, ha az egésznek semmi köze társkereséshez. Képes vagyok rá, de nem annyira szeretem, és az pedig nekem túl nagy lépés, hogy társkeresési céllal tegyem. Arra is képes vagyok, de idegesítő, stresszelő, nemjó helyzet.”

    Pontosan így vagyok vele. Enni egy intim dolog, pl. amíg rágsz, nem tudsz beszélni, és akkor csönd van, ami egy baráttal belefér, de egy idegennel kínos…sose mennék 1-2-3. randin vacsorázni…

    “Ráadásul, ez lehet, hogy hülyén hangzik, de én egy lány, vagyok és nem átjáróház… Itt nem arról van szó, hogy véletlenül megismerek egy pasit a neten, és az lesz az igazi, hanem több, mondjuk tíz-húsz randira kell elmenni, hogy valamelyik jó legyen….És ha ezt a húz esetet végigrágtam, akkor esetleg huszonegyedszerre összejön? Ehhez olyan mértékig kellene átjáróházat csinálni magamból, ami nekem nem megy”

    Ezzel is egyetértek. Ez a fajta futószalagos ismerkedés pont azt a spontaneitást és romantikát nélkülözi, ami az egész szerelem lényege, szerintem.
    Nem tudom, hogy lehetne megoldani, ha az ember ki akarja hagyni a direkt társkeresést…Valószínűleg eszméletlen sok programra, koncertre, kiállításra, akárhová kéne menni.
    Ami nem olcsó mulatság, és kell hozzá egy-két barátnő vagy haver. Nekem pedig a barátnőim jórésze friss házas vagy kisgyermekes anyuka…

    Aki megtalálta a megoldást, az majd írja meg plíz:-) Persze aki megtalálta a megoldást, az nem itt van…

    Reply
  95. Pingback: Társkeresés a Társkereső szemével 5 pontban - PINK LADY.hu - Beauty & Fashion Magazin - Az Igazán Nőknek -

  96. Gábor 2013. January 13. Sunday 19:01

    A társkeresőkről, a véleményem az, hogy egyrészről pénzszerzés, más részről még jobban megosztják, kategorizálják az embereket, így még több ember marad egyedül és társ nélkül.
    Diplomás társkereső? Miért, és mikor lett kizáró ok, hogy eltérő végzettségű emberek ismerkedjenek? Miért azt kell erősíteni, hogy csak azonos végzetségek alakíthatnak ki jól működő párkapcsolatot?
    Ronda randi vs szép emberek randija, megint csak kategorizál, pedig a szépség relatív, hogy kinek mi a szép.
    Elvált emberek társkeresője. Miért is? Az elvált csak elváltak ismerkedhet?
    És még sorolhatnám a vallás, és egyéb tulajdonságok alapján kategorizáló oldalakat.
    Végül eljutunk oda, hogy senki nem ismerkedik senkivel, mert már szinte belénk van sulykolva, hogy Ő-vele, miért ne ismerkedj. Holott, lehet, hogy csodálatos apa, anya, társ válna belőle.
    Nekem már nagyon elegem van ebből a megosztottságból, és hogy ezt erősítik lépten, nyomon.
    Sajnos, a társkereső oldalak nem arra törekednek, hogy elősegítsék a társkeresést, inkább arra mennek rá, hogy minél tovább maradjanak rajt az “ügyfelek”.

    Reply
  97. Mijáú 2013. August 14. Wednesday 18:39

    A netes társkeresők nagyon rosszak, általában egy csomó pénzt kell leperkálni, hogy az ember tudjon levelezni vagy adatlapokat nézegetni, de semmi értelme, ablakon kidobott pénz, mert egy idő után az ember rájön, hogy kivétel nélkül az összes férfi alkalmi szexkapcsolatot keres és nem társat.
    Engem a pénz nem érdekelt soha, se a diploma, természetesen a partner külsejére vonatkozólag van pár igényem. Belsőleg meg pláne, intelligens, jóhumorú, tud helyesen írni, nem dohányzik (a büdös miatt), nem probléma neki, hogy duci vagyok, hűséges, őszinte, udvarias.
    Persze ez túl sok vagy túl nagy igény manapság…

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.