10 May

Mindenki ismeri a kis hableány történetét. Ha esetleg nem, akkor nagyvonalakban íme:

A kis hableány beleszeret egy hercegbe, és a fejébe veszi, hogy neki márpedig a herceg kell, hiába próbálják óva inteni a nővérei és a szülei, tekintve, hogy a herceg ember, a kis hableány pedig ugye kis hableány akinek az anatómiáját nem éppen a szárazföldre tervezték. A kis hableány halálosan szerelmes, ezért elmegy egy boszorkányhoz, hogy az változtassa át az uszonyát lábakká. A boszorkány ezért a műveletért cserébe a kis hableány legszebb tartozékát, a hangját kéri, a kis hableány belemegy az üzletbe. Tudni kell azt is, hogy hiába változott át az uszonya lábbá, minden egyes lépés olyan neki, mintha éles késeken járkálna. Felkerülve a felszínre, sikerül a herceggel összebarátkoznia, de semmi komoly nem alakul ki köztük, mert a herceg persze másba lesz szerelmes. A kis hableány, ha meg akarja menteni az életét, meg kell hogy ölje a herceget, de persze képtelen lesz megtenni és halálában habbá változik. (A herceg eközben békésen alszik az ágyában).

Hogy jön a kis hableány esete a társkereséshez?

Nagyon egyszerű: rengeteg olyan társkeresővel találkozom, aki teljesen vak, ami a társát illeti, és megpróbál kibújni a bőréből, hogy megfeleljen a másiknak csak hogy működjön a kapcsolat.

Elveszítik a saját hangjukat és igyekeznek mássá válni, csak hogy ne legyen gond. Persze az igyekezet roppant fájdalmas, hiszen sokszor rengeteg áldozattal és lemondással jár az, ha valaki megpróbál valaki más lenni és megpróbál mindenáron megfelelni a másiknak, de úgy tűnhet, megéri a dolog, hiszen a hercegért (vagy hercegnőért) mindent… És közben lehet, hogy a herceg már rég megtalálta a hozzáillő társat, akivel egy hullámhosszon van, akivel beszélgetni is tud.

Persze a társkereső közvetlen környezete már előre szólt, hogy gond lesz, de erre fittyet hányva mégiscsak megpróbálja a lehetetlent. Ami nem is szokott sikerülni általában. A vicc pedig az, hogy a kiszemelt herceg – csak úgy, mint a mesében – az egész kínlódásból, küzdelemből, áldozathozatalból nem is fog fel semmit. Hiszen ő már rég a hercegnőről álmodik és nem a kis hableányról… Eközben persze a társkereső belepusztul a csalódásba.

Mi a tanulság?

A tanulság természetesen az, hogy ne kövesd a kis hableány példáját. A párkapcsolatban az egymáshoz csiszolódás és a kompromisszumkészség egy dolog, a magunkból kivetkőzés és a görcsös megfelelni akarás pedig teljesen más tészta. A kis hableány-féle biznisz, hogy úgy mondjam, szinte soha nem éri meg – ezt tanúsítja a rengeteg személyes történet, amit e-mailben kapok vagy a Társkereső Műhelyeken hallok.

Te voltál már kis hableány?

Nagyon sokan megpróbálunk a kis hableányhoz hasonlóan eljárni ahelyett, hogy beismernénk és belátnánk, hogy a másikhoz lehetetlen alkalmazkodnunk hiszen túlságosan mások vagyunk. Egyszer mindenki elkövetheti ezt a hibát. De érdemes tanulni a meséből és nem újra- és újra megismételni.

Nos, te voltál már kis hableány?

414 Comments

  1. Klara 2011. May 11. Wednesday 06:25

    Szia Randiadndi!
    Csaknem ket honapja en is interneten keresem a parom s eddigi tapasztalatom az, hogy kapcsolatban elo ferfiak ,- elhallgatva ezt a tenyt,-igyekeznek vadaszni. Jo szimatomnak koszonhetoen nem estem ebbe a csapdába, DE ma is azt mondom, szemelyes es igaz regisztracio , tovabbá kozossegben torteno elso talalkozas nelkul csak idopocsekolas az egesz.
    Tovabba is fenntartom, hogy asztrologiai es grafologiai elemzes fontos a megfelelo parkapcsolathoz.

    Reply
    • Munchausen 2011. May 11. Wednesday 16:07

      Aztrológia!!?? Grafológiai elemzés!!!??? Ezt ugye viccnek szántad? :)))))

      Reply
      • Géza 2011. May 11. Wednesday 18:02

        Igazad van, rossz lehet Neki,ha az asztrológia meg a grafológia mondja meg Neki,hogy kivel éljen!

        Reply
        • Maya 2011. May 17. Tuesday 12:13

          Hát pedig kedves Géza igen is fontos a horoszkóp.
          Én 26 évet olyan férfival éltem le aki csillagjegy szerint nem volt hozzámvaló.
          Nem azért mert az a csillagjegye, hanem mert azok a tulajdonságai amik.
          Ha megnézem ki az aki csillagjegy szerinti tulajdonságai hozzám illenek, akkor olyat fogok keresni.
          Hallottál már olyat két dudás egy csárdában.
          Azok se jönnek ki egymással.
          Én olyan férfival éltem le 26 évet akivel szinte a 26-év teljes némaságban telt el.
          Ő ugyanis BAK aki pedig nem beszél egyáltalán sokat , és nem is beszélget munkamániás és kert mániás.
          Na most ha egy másik csillagjegyűvel éltem volna aki odafigyel, kedves, türelmes, értékel engem, szeret és meghallgat, akkor talán nem lett volna ez a 26 év egy nyomorúság.
          Régebben nem volt internet, és nem voltak tájékozottak az embere, és igen hiszel a sorsban, a sors nem mindig a megfelelőt rendeli melléd, de ha szerelmes vagy ezt nem látod még fiatalon, de hamar rájössz hogy igen-igen rosszul választottál.

          Elolvasok sok más csillagjegyet, és hidd el a tulajdonságok mind igazak, én már 45 éves vagyok sokat tapasztaltam,
          A csillagjegyek tulajdonságai mind igazat mondanak. Tehát annak a csillagjegynek a szülöttei azt a tulajdonságot hordozzák, és elhiheted nekem én már megtapasztaltam ezt részletesen.
          Te vagy hiszel ebbe vagy nem attól még igazak. Én ikrek vagyok, és a BAK az egyáltalán nem nekem való pár, pedig Ő lett a férjem. Ma már nem választanám őt abban biztos lehetsz, hanem olyan messze elkerülném, és ha utánam dobnák akkor még hajítanék rajta, hátha kell még valakinek.

          Reply
          • Zsolt 2011. May 17. Tuesday 13:19

            Kedves Maya!

            Szerintem Géza arra célzott (bár nem ismerte a példátokat), hogy nyilván elég hamar kiderült, komoly ezoterikus elemzés nélkül is, hogy a párod egy hallgatag, introvertált személyiség,míg te pont az ellenkezője vagy. Azt, hogy ezen te nem gondolkodtál el, szerintem hiba volt. Az is, hogy ilyen sokáig. Ehhez, én is azt hiszem, hogy nem kell az asztrológia.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Napradyne 2011. July 4. Monday 22:37

            Szűz vagyok, és a férjem nyilas. Az asztrológia szerint meg kellene öljük egymást, ehhez képest…:)

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:16

            Én pedig azt tapasztaltam meg, hogy nem. Saját életem, és párkapcsolatom alapján. A csillagjegy az ötven százalék, vagy igaz, vagy nem. A “Sors” pedig hiába küld valakit, én mondhatom, hogy nem, nem őt kerestem, nem kérem szépen. Az enyém is hallgatag, én pedig sokat pofázom. Talán itt is azért vagyok. Máshol megtaláljuk a kapcsolódási pontokat, és most már sok tekintetben szóra is tudom bírni. Attól még figyelmes, hogy kevés szavú, csendes, bölcs kis székely ember. Pofázékonyom volt már, csak kár, hogy minden szava hazugság volt, kábítás, ámítás. Inkább hallgatott volna. Nem baj, ha az egyik hallgatagabb, legalább nem vágnak folyton egymás szavába.:) Kiegészítik egymást.

            Reply
    • Márta 2011. May 11. Wednesday 20:10

      Kedves Klára!
      Szerintem érdekes lehet az asztrologia,grafologia de nem szabad erre tul nagy hangsulyt helyezni.
      Történetesen akkor iratkoztam fel erre a vonalra amikor frissen megismert Kedvesemmel pár napos mosolyszünet volt.De érdekelt a dolog és maradtam.
      A lényeg,2 asztrologiával foglalkozo barátnöm az Urral és velem kapcsolatban összevette tudását megismerkedésünk elején és 2 homlokegyenesen más “diagnozist”adott.1-
      ha ti ketten nem jöttök ki egymással akkor nincs is szerelem a földön,nektek passzolni kell. 2-Ti???soha,és menekülj töle,Isten örizzen,borzaszto kilátások vele….!!!! Tehát a két tudás….hol tartunk?Életem legjobb döntése hogy elsimitottuk a döccenést,csodálatos minden perc vele.Hallgass a szivedre,ne másra.
      Sok sikert kivánok!!!!!!
      Márta

      Reply
    • Maria 2011. May 11. Wednesday 20:35

      Kedves Klára!Osztom a véleményed,miszerint egy csomó kudarcéményt-kinek hiányzik- el lehet kerülni az említett elemzésekkel.Minek a fölösleges köröket futni,mindenképpen célirányosabb a “tudomány”-t segítségül hívni.Aki erre még nem érett meg,hát járja a maga vakvágányos útját!

      Reply
      • lovatlan herceg 2011. May 11. Wednesday 23:30

        Bocs, lányok, én azt mondom: aki még nem érett meg arra, hogy saját maga válasszon, saját maga ismerje meg élete párját, az nyugodtan bízzon az áltudományokban és egyéb játékokban. Épp ez a vakvágány, amikor nem nézel, hanem hiszel valamiben. Pont 50 %, hogy bejön-e: vagy igen, vagy nem.
        A többiek meg inkább nyissák ki jól a SAJÁT szemüket.

        Reply
        • Yuki 2011. May 16. Monday 18:30

          Abszolút egyetértek. 🙂

          Reply
      • khaatlyn 2011. May 12. Thursday 11:53

        Ezekről a dolgokról csak annyit, hogy legutóbb 87%-s volt a számmisztikai megfelelésem egy uriemberrel és ezért a kezdeti malőrök után kapott tőlem még egy esélyt. Másodszorra is azt mondtam magamnak, hogy köszönöm szépen nem kérek belőle! 🙂

        Reply
      • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:05

        Ha az asztrológiai elemzéssel kezdtem volna, a férjem alapból szórtam volna ki. Milyen jó, hogy nem ilyesmire hallgattam, hanem olyanokra, mint az azonos világnézet és érdeklődés! Másik a horoszkópokról: édesapám és én nem jöttünk ki soha, míg férjhez nem mentem. Anyámmal képtelenek voltak felépíteni egy normális házasságot. Édesanyám ugyanaz a csillagjegy, mint én, sőt, a bátyám és a felesége, mind egy hónapiak vagyunk. A legjobb barátnőm csillagjegye ugyanaz, mint az édesapámé. A bátyám és a felesége egy csillagjegy, ami elemzés szerint nem lenne szabad kijöjjön egymással. Hogy mióta is vannak ők békében, szeretetben együtt? Hát, nagyon utána kellene számolnom. Az EMBER számít. Hozzáteszem, a sógornőm megjegyezte egyszer, mennyire hasonló vagyok, mint a bátyám! Belső tulajdonságaimra, mármint. Ő viszont a páromhoz hasonlít belső tulajdonságaiban, mondtam is, hogy így is van jól, hogy ha mi hasonlóak vagyunk, a párjaink is azok. Kiegészíti a bátyámat, miközben a bátyám és én egy napon születtünk, a sógornőm csak egyetlen héttel előbb, a csillagjegy ugyanaz. Lefordítva: a bátyám, én és a sógornőm: szűz. A férjem: nyilas. A sógornőm a férjemhez hasonló belső tulajdonságaiban. Nos, akkor asztrológiával kellett volna kezdeni?:)

        Ráadásu a kíváncsiság hajtott, hogy elolvassam a férjem szerelmi jellemzését horoszkóp alapján, hát ilyen mellétrafálást, gyerekek! Az ellenkezője van leírva, mint ami ő. De kinek kinek lelke rajta, menjék az asztrológia után.

        Reply
    • susa 2011. May 16. Monday 14:19

      hát elég gáz ha ezekhez folyamodsz és nem a jó megérzésedhez, a kémiához ami szerintem vagy van vagy nincs ha nincs, nem segít semmilyen asztrologia grafologia stb.biztos jók valamire

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:07

        A kémia egy csapda, ráadásul nem is biztos, hogy azonnal megjelenik. Viszont hány borzalmas házasságot, egymás legyilkolását, házasságtörést, kínt, szenvedést és bajt, totál össze nem illő embereket hozott már össze a “kémia”!

        Reply
  2. Katica 2011. May 11. Wednesday 06:55

    Szia Andi!Szép napot kivánok mindenkinek!É n is elkövettem a kishableány verziot….Csalodás…megalázás…kihasználás…végül azt mondta a hercegem,h nem szeret…Erre ébredtem fel!Megtanultam,h csak annyit szabad adnom amennyit kapok,mert igy a fayr…….

    Reply
    • zoé macsek 2011. May 15. Sunday 06:24

      sziasztok!hm…mindenki a saját hibájából tanul:) és én is okultam belőle.nem szabad túlzottan őszinte lenni s érzéseid ki mondani vagy ép leírni,hiába,ha a herceg erre kér!!s ez igaz:”Megtanultam,hogy csak annyit szabad adnom amennyit kapok”:)

      Reply
      • Márta 2011. May 15. Sunday 08:09

        Ámen , annyit adunk amennyit kapunk !!!!

        Abból nem lehet hiba

        Reply
      • Dina 2011. May 26. Thursday 07:04

        Sziasztok!
        Valamilyen szinten egyetértek veletek,de sajnos a legtöbb férfi is ehhez tartja magát,csak annyit adnak amennyit kapnak.Ha mind a két fél így gondolkodik az már régen rossz és csak egy helyben topogás lesz a vége.Persze mindig tudni kell,hogy ki érdemes arra,hogy egy kicsit többet kapjon,mint amennyit ad.Vannak férfiak,akiknek a nők az önbecsülésüket a sárba tiporták,nekik fontos az ,hogy lássák a társuk igenis szereti őket,de ezt sem kell túlzásba vinni.Pici apróságok is elegendőek ahhoz,hogy többet adjunk.

        Reply
        • Zsolt 2011. May 26. Thursday 08:20

          Így is van. Voltam olyan kapcsolatban, ahol mindketten annyit adtunk, amennyit kaptunk. Nem haladt semerre. Egy helyben toporgás volt. Mindig a másikra vártunk, miközben azt hittük, hogy magunk megtettük a szükséges lépést. A sérelmek meg halmozódtak és bejátszott a büszkeség is. Olykor voltak engedések is, de végül elegünk lett ebből a dologból és szakítottunk, mert ez így nem működött. Ha mind a két fél ezt az elvet vallja, akkor az nem fog működni, az egyiknek okosabbnak kell lennie, de persze azért nagyrészt meg kell őrizni a kölcsönösséget. Dina jól írja.

          Üdv: Zsolt

          Reply
  3. Éva 2011. May 11. Wednesday 07:12

    Jókor jött ez a mese!
    Most megyek egy első randira, megfogadtam: természetesen, őszintén, sőt, nem kiöltözve: farmerban.És semmi “előnyös oldal”, hanem úgy, amilyen vagyok. Ha működik, jó, ha nem, legalább megtudom.
    Köszönet!

    Reply
    • Géza 2011. May 11. Wednesday 18:05

      Szia Évi! Mit szólnál ha a leendő ismerősöd szoknyában menne?

      Reply
    • Randi Andi 2011. May 14. Saturday 15:05

      Szia!

      Én azért azt javasolnám, hogy tiszteld meg a másikat azzal, hogy szépen felöltözöl és nem a munkahelyi szerkódban esel be a randira.
      Mint ahogy színházba sem melegítőalsóban megyünk, úgy a randinál is javaslom, hogy add meg a módját!

      Reply
  4. Ilike 2011. May 11. Wednesday 07:32

    Nekem sikerült olyan kapcsolatba belegabalyodni, hogy tudom van párja. Mindenben összeillünk, nem játszom meg magam, rajong értem! Mégse engem választ.A szex az eszméletlen jó, jól főzök, fiatalabb vagyok. És ilyenkor mi van!?

    Reply
    • Tücsi 2011. May 11. Wednesday 11:33

      Ilyenkor? Vagy tudomásul veszed,és elfogadod, hogy ez van, vagy lépsz. Le. Gondolom akkor is tudtad, hogy nős, amikor elkezdődött a kapcsolat. Ha Ő azt ígérte, hogy elválik, azt is oszd el hárommal. Ha meg nem, akkor ne is reménykedj. Itt a döntés egyedül a Te kezedben van. Mérlegeld, hogy ez Neked mennyire jó, vagy mennyire nem. Tedd a mérleg egyik serpenyőjébe az összes jót, és a másikba az összes hátrányt, a jövődet is figyelembe véve. És dönts, de minél előbb. És ha nem úgy alakulnak a dolgok,ahogy szeretnéd,később ne tegyél szemrehányást, csak Magadnak. A férfinép kényelmes típus. Nekik jó az otthoni kényelem, de kell az izgalom is. Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy melyik a legjobb gyümölcs. Hát a tiltott. És a férfiak nagyon szeretik ezt a fajta gyümölcsöt. Nincs felelősség, csak az élvezet. Tehát, mérlegelj!

      Reply
      • Ilike 2011. May 11. Wednesday 18:36

        Nem felesége van.Egy egyéves kapcsolata úgy, hogy a nő csak hétvégén van nála. Az a szörnyű, hogy tudom mit kellene tennem, de annyira jó együtt… Nem tudom miért kellett a sorsnak összehozni minket.Ráadásul kétszer.Elsőre nemet mondtam . Mérlegelek én, de nagyon szeretnék ezzel a pasival élni! Nem ígér semmit.

        Reply
        • teca 2011. May 11. Wednesday 20:35

          Szia!Hogy mit kell tenned arra itt nem fogsz választ kapni!Erre nincs is válasz!Ha érzelmileg nem okoz gondot a kettőssége,akkor ne is foglalkozz vele.Majd úgyis kiderül,hogy kihez akar tartozni,vagy nem.Ha a szived azt diktálja,hogy kell neked,hiába szálsz ki a kapcsolatból,ugysem tudsz feloldódni egy másik kapcsolatban.Amig jó neked maradj vele,,tudni fogod mikor kell abbahagyni!Hiába mérlegelsz,ezt csak az tudja megtenni aki nem szerelmes a másikba.De a szerelem elmúlik,,mindegyik,,és akkor fogsz tudni dönteni.

          Reply
          • Ilike 2011. May 13. Friday 12:42

            Tudom, hogy nincs válasz, csak jólesik kiírni magamból. Gondoltam, hogy megszakítom a kapcsolatot, de nem megy .Azt mondta Ő elenged, de látom rajta, hogy iszonyatosan szenved már attól is, hogy más pasikkal levelezek, attól meg totál kész, ha valamelyikkel találkozni akarok. Ha itt van imádom, de ,ha nincs velem gyűlölöm. Őszintén szólva én is piszok kíváncsi vagyok mi lesz ennek a történetnek a vége.De bármi is lesz a vége, nem bánom ezt az egészet, mert ettől a pasitól én ez alatt a 3 hónap alatt annyi örömet kaptam,amennyit egész életemben összesen nem.

            Reply
        • Évi 2011. May 11. Wednesday 20:38

          Szia Ilike!
          Mi lenne, ha próbára tennéd? Szakítanál vele, aztán meglátod mennyit jelentesz neki?
          Egy egy éves kapcsolat még semmi. sem közös vagyon, sem gyerekek.
          Változtass egy kicsit, hogy meglásd mennyit érsz neki! ez csak egy ötlet. mert ez így neked megalázó.
          egyébként tudom, hogy mondani könyebb, mint megtenni.
          én jóval idősebb vagyok, és főzni is utálok, mégis nagyon vonzok egy fiatal családapát.
          át tudom érezni a helyzeted. de becsüld magad többre, és akkor lehet, hogy ő is többre fog.
          remélem érted, mit szeretnék kinyögni.
          a férfiak azokat a nőket szeretik, akikben van tartás.
          szia, szeretettel: Évi

          Reply
      • Márta 2011. May 11. Wednesday 20:14

        Kedves Tücsi,
        mindenben teljesen igazad van!!!!!
        Márti

        Reply
  5. Barney 2011. May 11. Wednesday 07:59

    Hali! Én most pont ezt a kis hableány stratégiát nyomom, meglehetősenm sikertelenül de én úgy érzem hogy nagyon jó hatással van rám a dolog, mert az utóbbi fél évben rengeteget változtam jó irányba a nemes cél érdekében és azt kell mondjam 3x olyan jó csávó lettem mint anno. Természetesen a papírforma igazolódott és sz@rva van a fejemre de attól még más nőknek nagyon is feltünt a változás és sokkal sikeresebb vagyok mint azelőtt.:)Szóval meg van ennek is az előnye mert képes jobbá tenni az embert de ha nem jön össze akkor se kell össze omlani, csak erősebbek és jobbak lettünk:) Szép napot mindenkinek!

    Reply
  6. Kata 2011. May 11. Wednesday 08:12

    Bocs, de a hableánynak végül is bejött.

    Reply
    • Randi Andi 2011. May 11. Wednesday 08:34

      Mi jött be neki? Mindent elveszített ami fontos volt neki és habbá változott a mese végén.

      Reply
    • Anikó 2011. May 11. Wednesday 08:43

      Kedves Kata!
      Azt hiszem te a Walt Disney-s verzióra gondolsz. Ennek azonban semmi köze Anderssen eredeti meséjéhez!

      A japánok megfilmesítették az eredeti verziót csodaszépen, de gyerekként bőgve jöttem ki a moziból, és utána még sokáig kísértett a negatív végkifejlet… Mi felnőttek sem szeretjük, ha a jó nem nyeri el jutalmát. De itt azt hiszem a kis hableány nem a jó volt, hanem a naív…

      Reply
  7. kincseske 2011. May 11. Wednesday 08:14

    Kedves Andi!
    Én még nem voltam hableány, nem is szeretnék lenni, de a férfiak ennek annyira nem örülnek úgy általában. Többen azt várják, hogy azzá váljak, de egy skorpiótól ezt kérni? Párt sem találtam, de “nem lehet tudni, ki ül mellénk a repülőn”? Várok, van időm. Üdvözlettel: Kincsecske

    Reply
    • cassini 2011. May 11. Wednesday 12:30

      Drága Kincsecske!

      Ha még nincs a hableány állapotban akkor is megszívlelendő eme vers:

      Kicsi leány, hidd el nekem:
      Nincs olyan férfi,
      Aki egy lány tökéletes
      Szerelmi szent-áldozását megéri.
      S ha volna is: hogy követelheti,
      Hogy megtagadd magad?
      Te Lélek vagy: kiolthatatlan Fény,
      Megsemmisíthetetlen külön-lény,
      Isten-gondolta külön-gondolat.
      S kötötten is szabad.
      Szabad.

      “Semmiért Egészen”??
      Istenkísértő őrült akarat
      Képzelhet csak el így, rabnőjeképpen.
      S hiába úgyis:
      Nem lehet egészen.
      Megíratott, hogy: “Az egyén szabad
      Érvényre hozni mind, mi benne van,
      Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”
      De szeretni csak szabadon lehet.
      Egyenlő méltósággal.
      Külön világ, szemben külön világgal.
      Az eggyéolvadásuk: csoda, ünnep.
      De nincs embernek emberen hatalma.
      És semmi sincsen, amit követelhet.
      Azért, ha jönne modern Farao,
      Ki lelked vágyik leigázni,
      Az Isten képét benned megalázni
      S gúlához követ hordani marasztal:
      Pattanj vissza acélos daccal!

      Kicsi leány, akárki lesz a párod:
      Te önmagad vagy, és ő önmaga.
      Együtt: Isten két iker-csillaga.

      Kicsi leány, akárki lesz a párod:
      Szegény, szánandó embertársad ő,
      Nem urad és királyod.

      Reply
      • Györgyi84 2011. May 11. Wednesday 17:16

        De jó vers! 🙂 Ki írta? 🙂

        Reply
      • Karina 2011. May 13. Friday 08:55

        Köszönöm ezt a verset!
        Tökéletesen kifejezi azt, amit a témáról gondolok! :-))

        Sokféleképpen fogalmazták meg már, hogy egy kapcsolatnak – szerelmi, baráti, munkahelyi – csak addig van értelme, amíg felfelé emel. Ha lenyom, megaláz, akkor nem szabad tovább benne maradni… sem a múlt, sem a jövő indokait felhozva.
        Viszont abban látom a problémát – nemtől, kortól és anyagi helyzettől teljesen függetlenül mindenkinél – hogy gyorsan, hatékonyan szeretnénk megtalálni azt az embert, aki nekünk “kell”. S valahogy csak addig van értéke a másiknak, míg tudja tartani az elvárások szintjét…
        Azonnal azt nézzük, hogy a végső elvárásainknak megfelel-e most…
        Nem arra gondolok, hogy a végtelenségig erőltetni kellene bármilyen kapcsolatot, vagy a saját elvárásokat teljesen félre tenni, hanem hogy esélyt lehetne adni arra, hogy több oldalról megismerjük azt, aki a közelünkbe került… Az embert megtalálni benne, mert a többi csak ideig – óráig tart (szépség, szegénység, gazdagság… stb..)
        Szerintem.

        Reply
        • Tomi 2011. May 13. Friday 19:15

          Kár, hogy nem igaz!

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:39

            Kár, hogy úgy látod, hogy nem igaz. Pedig igen.:)

            Reply
  8. Zsófi 2011. May 11. Wednesday 09:30

    Kedves Andi és Mindenki!

    Köszönöm Kata és Barney üzenetét, nagyon szimpatikusak, és egyetértek. A kis hableánynak végső soron bejött, ha nem is a szerelem, de a szeretet és halhatatlanság minden bizonnyal. Én is voltam olyan cipőben, amikor sokkal többet adtam valakinek, mint amennyit kaptam tőle, és csak azért érdeklődött irántam az illető, mert nem tudott ledönteni a lábamról. Mindenesetre az a szerelem csiszolt rajtam a legtöbbet, és életem legfontosabb epizódja. Na jó, a társkeresésre visszatérve, igaza van Andinak, már csak azért is, mert a kapcsolatépítéshez kölcsönösség kell, tehát nem kell előre megszakadni senkiért. Mindenkinek eredményes keresgélést kívánok: Zsófi

    Reply
    • cassini 2011. May 11. Wednesday 12:29

      Drága Kincsecske!

      Ha még nincs a hableány állapotban akkor is megszívlelendő eme vers:

      Kicsi leány, hidd el nekem:
      Nincs olyan férfi,
      Aki egy lány tökéletes
      Szerelmi szent-áldozását megéri.
      S ha volna is: hogy követelheti,
      Hogy megtagadd magad?
      Te Lélek vagy: kiolthatatlan Fény,
      Megsemmisíthetetlen külön-lény,
      Isten-gondolta külön-gondolat.
      S kötötten is szabad.
      Szabad.

      “Semmiért Egészen”??
      Istenkísértő őrült akarat
      Képzelhet csak el így, rabnőjeképpen.
      S hiába úgyis:
      Nem lehet egészen.
      Megíratott, hogy: “Az egyén szabad
      Érvényre hozni mind, mi benne van,
      Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”
      De szeretni csak szabadon lehet.
      Egyenlő méltósággal.
      Külön világ, szemben külön világgal.
      Az eggyéolvadásuk: csoda, ünnep.
      De nincs embernek emberen hatalma.
      És semmi sincsen, amit követelhet.
      Azért, ha jönne modern Farao,
      Ki lelked vágyik leigázni,
      Az Isten képét benned megalázni
      S gúlához követ hordani marasztal:
      Pattanj vissza acélos daccal!

      Kicsi leány, akárki lesz a párod:
      Te önmagad vagy, és ő önmaga.
      Együtt: Isten két iker-csillaga.

      Kicsi leány, akárki lesz a párod:
      Szegény, szánandó embertársad ő,
      Nem urad és királyod.

      Reply
      • cassini 2011. May 11. Wednesday 12:31

        Bocsánat elmozdult a nyíl és figyelmetlen voltam. Elnézést még egyszer.

        Reply
  9. Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 09:33

    Én még nem voltam kis hableány (kis habfiú sem, szerencsére a metafora üzenete uniszex), ennek köszönhetően 10 év alatt két kapcsolatom volt, hosszúak, a második boldog is. De két éve semmi.. úgyhogy néha nem tudom melyik a nagyobb szívás. Mindenesetre képtelennek bizonyultam hableánynak lenni, nem tudok elég igénytelenné válni hozzá. Nem sérti az uszonyomat korallzátony, mégis jól megjártam a képzettséggel, gazdag érdeklődési körrel, sokoldalúsággal és figyelmességgel. 😀

    Szóval a másik oldal is tud szívás lenni. Akarom mondani: Lö szívás. De mégis ez a jobbik út. Szerintem.

    Reply
  10. judit 2011. May 11. Wednesday 09:40

    SZIA ANDI!! 8-ÉVIG JÁTSZOTTAM A KIS HABLEÁNY SZEREPÉT. OLYAN SZERELMES VOLTAM, HOGY NEM LÁTTAM A VALÓSÁGOT. AZTÁN ELHAGYTAK, AZT HITTEM BELEHALOK. MÉG MOST IS NAGYON FÁJ, DE JÖTT EGY EMBER, AKI ELFOGAD, ÉS ÚGY SZERET AHOGY VAGYOK. NEM VAGYOK SZERELMES, DE SZERETEM, MERT TISZTEL ÉS BECSÜL. REMÉLEM EGY SZÉP NAPON, AZT FOGOM ÉREZNI IRÁNTA AMIT MEGÉRDEMEL. ÜDVÖZLETTEL. JUDIT

    Reply
    • Anna 2011. May 11. Wednesday 11:41

      Kedves Judit!
      8 év alatt sokat változik egy ember. 8 évre nem lehet azt mondani, nem láttad a valóságot. Azt hiszem, ezt a fájdalmad mondatja veled.
      Ha most nem vagy szerelmes, később sem leszel. De ettől még lehet nagyon jó a jelenlegi kapcsolatod, csak nem kell a lehetetlenre várni-vágyni. Azt hiszem, úgy könnyebb.
      Üdvözlettel,
      Anna

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:42

        “Ha most nem vagy szerelmes, később sem leszel” Soha nem lehet tudni. Valamennyi szerelemet régen ismertem már, egy-két éve biztos. A szerelem úgy jött, hogy észre sem vettem. A lábam közé kúszott, mint a kígyó, és betekert, mire észrevettem. Ha valakit nem ismertem, nem volt mibe beleszeretnem. A magam alkotta képbe? Na, aztán jön a pofáraesés, mert a másik nem olyan, mint én a magam világában felépítettem.

        Reply
    • Ági 2011. May 11. Wednesday 19:42

      ha másért nem, hát eme jó tulajdonságaiba biztosan beleszeretnék.tedd meg, amíg nem késő, és örülj, hogy van melletted egy ilyen pasi.tudom, az érzelmeket nem lehet erőltetni, de ha jól belegondolsz, a nagy szerelem, sosem az, ami hirtelen fellángol, és gyorsan kialszik, mert az NEM az volt.De a tietek talán az lesz. Kívánom, hogy így legyen! Ági

      Reply
    • Judit 2011. May 11. Wednesday 20:58

      Kedves Judit druszám!
      Igen! Tudom! Nekem is van egy ilyen példa a családomban. Eddig én mondtam a gyermekemnek, most ő mondja nekem. Azt hiszem, az a bizonyos serpenyő a hibás. Hol az egyik, hol a másik serpenyő van fenn. Talán ezért nem egyszerű a döntés. Mert van olyan helyzet az életben, van olyan kor, amikor már az is fontos szempont, hogy az ember ne legyen egyedül, amikor már nem vár az ember a jövőre, amikor ma van és tegnap volt, de nem biztos, hogy holnap is lesz.Hol a határ a tolerancia, a kompromisszum készség, az önismeret és a kis hableányság között? Általában utólag analizálható, akkor sem biztos a diagnózis.
      Azt tanácsolom, becsüld meg aki szeret, mert azt tapasztaltam, hogy a kölcsönös szeretet, kölcsönös szerelem, a kölcsönös bizalom ritkán jön össze. Akibe szerelmes az ember, nem az lesz az, akivel együtt él és akivel együtt él, jobb, ha szereti, tiszteli, becsüli, mert az tovább tart, biztosabb alap, mint a szerelem. A szerelem egy idő után úgy is elmúlik. Ne légy kis hableány, az az egyetlen dolog, ami nem éri meg. Te még talán nézhetsz előre is. Tiszta szívemből kívánom, hogy megleld a lelked békéjét, helyed a világban. Egy anyuka.

      Reply
  11. Martin Viktória 2011. May 11. Wednesday 10:04

    Szervusztok mindannyian,

    akik olvassátok az oldalt. Való igaz, én is egyszer kipróbáltam a hableánnyá változást, de eredménytelen volt. A herceg elvesztette a rangját nálam. És nem vállalom fel a megfelelést már sehol, de hol az a herceg?!
    /Ez csak viccnek írtam ide./
    Kívánok mindannyiunknak kedves, becsületes, és szeretni tudó társakat.
    Talán az sem baj, ha alkalmilag a ló hiányzik alóla.
    Viki

    Reply
    • lovatlan herceg 2011. May 11. Wednesday 23:17

      Hercegek jönnek-mennek, hol lóval, hol anélkül… 🙂
      Sajnos a lányok inkább végigcsókolják az egész békakolóniát (“hátha a következő lesz az”), mintsem ránéznének egy lovatlanra. (A kivétel erősíti a szabályt. De hol az a kivétel?!)

      Reply
      • Bobájka 2011. May 13. Friday 07:52

        A kémiát ha megfeszülünk sem lehet befolyásolni…szerintem. A pasiknak is csak a jó nők kellenek. Ha meg nem…hát az is szívás…mert akkor meg bárki megteszi…?

        Reply
      • Andi 2011. May 14. Saturday 20:41

        Nagyon jó volt a válaszod! Ne add fel!!!Gondolj arra ,hogy így a legolcsóbb, legalább nem kell zabra költeni!Félre a tréfával, járj nyitott szemmel, ragadj meg minden alkalmat, a nagyszámok törvénye segít rajtad is.

        Reply
      • Ildikó 2011. May 16. Monday 20:23

        Vannak olyan nők is,akik már lemondtak a lóról,elég a herceg is!

        Reply
        • lovatlan herceg 2011. May 25. Wednesday 02:44

          Aztán kiderül a hercegről, hogy ő is csak egy ló…

          Reply
      • Napradyne 2011. July 4. Monday 22:52

        Kedves herceg, éppen ma ajánlottam valakinek, hogy keressen a “lovatlanok” között, saját példámon, mert irigykedett a párom miatt “hol lehet ilyen férfit találni?”. Mondtam, hogy hát tessék a “lovatlanok” között keresni, mert ilyen férfi közöttük terem.:) Amit mondtál, egyébként pont úgy hangzik, mint egy szép nagy sztereotípia arról, hogy milyenek a lányok. Hű, de hány ilyet hallok fordítva! Egyébként meg: pláne, ha még el is bújik az a herceg, azzal, hogy á, nekem úgysincs lovam, nem fogok én kelleni… Aki nem gondolja magát lovatlannak, azt egyszerűen flörtbe bocsátkozik, ismerkedik, tudja, mit nyújtani, és azt is, hogy egyedi, értékes, és ha jobban megnézzük, egyáltalán nem is biztos hogy az a herceg tényleg annyira lovatlan.:)Tudod, a “békakolónia” többi tagja nem bújik lovatlansága tudatában a levelek közé, hanem előtörekszik, hogy csókolják meg. A páromat kérdeztem egyszer, hogy a cs..ba volt annyi ideig egyedül, hogy nem csapott le rá valaki előttem? Válasza igen bölcs volt: “jól elbújtam”.
        Kérdés persze, hogy milyen szempontból lovatlan valaki, mert az a ló mindenkinek mást jelent, és a hiánya is.

        Reply
  12. Attila 2011. May 11. Wednesday 10:18

    Szervusztok!

    Magam is azt gondolom,hogy nincs értelme megjátszani magunkat. Ideig-óráig működik de a végtelenségig nem húzhatjuk, rámegy az egészségünk./legalább is a magam példáján./ 2 évig birtam de végül válás lett belőle. S közben igyekeztem napi 10-14 órát dolgozni,hogy a lehető legkevesebbet legyek otthon….. Akkor és olyan ember mellett leszünk igazán boldogok ha önmagunkat adjuk.
    Mindenkinek szép napot.

    Reply
    • MANYI 2011. May 13. Friday 19:02

      Szervusz!
      Ki játszotta meg magát? Te, vagy a hableányod? 10-14 óra munka helyett nem lehetett volna beszélni róla?…

      Reply
  13. Rózsa 2011. May 11. Wednesday 10:34

    Sziasztok,
    nagyon tanúlságosnak tartom a mesét érdemes megfogadni. Szerencsémre olyan tipusnak születtem, hogy nem tudom nem magamat adni minden szituációban, így akinek jó, jó akinek nem, az meg megy….igaz így nagyon nehéz olyat találni aki ezt bevállalja. Viszont csak az marad aki biztos,hogy a tuti. További napsütétes napot Mindenkinek 🙂

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:44

      Így is van! Én meg olyannak, aki nem hajlandó másnak mutatni magát, senki kedvéért. Úgyis csak hazugság volna, akkor meg minek? De tudja az illető, hogy nem tupírozom: EZ a valóság.:)

      Reply
  14. Tímea 2011. May 11. Wednesday 10:53

    Üdv!
    Sajnos sokan esnek abba a hibába,hogy a kapcsolat kezdetén (főleg nők) más arcukat mutatják 🙂 leginkább egy olyan szerepben tetszelegnek,amik nem ők 🙂 nos,vagy észre veszi a herceg,vagy nem-egy biztos,előbb vagy utóbb csalódás lesz a vége.Az ilyeneket úgy hívom,hogy fellépésen vannak 🙂 Én igyekszem mindent megtenni annak érdekében,hogy magamat adjam akár már az ismerkedés kezdetén,mert hiszem,hogy egyszer minden hazugság kiderül,és akkor nekem lesz kellemetlen 🙂
    Köszönettel

    Reply
    • Napradyne 2011. July 4. Monday 22:55

      Pasik ugyanúgy.

      Reply
  15. Nagy Mónika 2011. May 11. Wednesday 11:14

    Szia Andi! Kérlek, mivel már van párom, ne küldj több levelet! Köszi.

    Reply
    • Randi Andi 2011. May 11. Wednesday 12:36

      Kedves Mónika!

      Minden hírlevél alján ott a leiratkozás link, kattints rá kérlek! Ez itt egy blogbejegyzés…

      Reply
  16. Tulip 2011. May 11. Wednesday 11:32

    Sziasztok!

    Én erre szoktam mondani, hogy mindenkiből csak a FÉNYEZETLEN B érdekel (tudjátok, mint a rizs 🙂 ), és én is ezt tudom/akarom adni.
    Köszönjük, Andi!
    Legyen derűs napotok!
    E

    Reply
    • Hegedűs Anikó 2011. May 11. Wednesday 12:23

      Minden hozzá szólás nagyon igaz, nem érdemes másnak kiadni magunkat ,csak amilyenek vagyunk valójában .

      Reply
    • Györgyi84 2011. May 11. Wednesday 17:19

      Örülök, hogy nemcsak én vagyok ilyen… 🙂 (Csak az a kár, hogy ezt nem szokták elhinni az emberről, sőt, még meg is vádolják, hogy EZ a megjátszás…)

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:46

        Ha úgy gondolja, hogy hazudom, jobb, ha most megy. Jobb, ha időben kiderül, hogy vádaskodó és bizalmatlan. Akármit bizonyíthatnék, később is az lenne.

        Reply
  17. Manó 2011. May 11. Wednesday 13:09

    Tetszik a hableányos példa, mert igen sokan estek (estünk) ebbe a hibába.
    Játszottam már én is ilyen színjátékot, mert nagyon szerelmes voltam. Azt hittem, azzal imponálok a srácnak, ha hozzá hasonló gondolkodásúnak mutatom magam, és mindenben az ő szabályait követem. Naná, hogy kihasznált, és pofára ejtett. Azóta nincs színjátszókör. Ez van, ezt kell (vagy nem kell) szeretni.
    Egyébként meggyőződésem, hogy a “kishableányos” viselkedés önbizalomhiányból fakad.

    Reply
    • Bobájka 2011. May 13. Friday 07:59

      Nagyon egyetértek! Én is voltam már ebben a szerepben…és az az igazság h azért csavarodtam bele az egészbe mert nem voltam megfelelő számára, ami csak mélyítette az önbizalomhiányt, amire még ő sajnos direkt rá is rakott egy lapáttal. Valahogy úgy tűnik nekem h az emberek ha valami gyenge pontját észlelik a másiknak, annál inkább megragadják és belerúgnak a másikba…MIÉRT? És ez nem csak őrá hanem bármire bárkire érvényes szinte…Tékozlóak vagyunk!

      Reply
  18. Gabi 2011. May 11. Wednesday 13:13

    Sziasztok!
    Már megint igazatok van!
    Ez már velem is előfordult, sajna.
    Tipikus női betegség: egy kis fény az alagútba és már ezerrel teperünk, hogy neki minden stimmeljen.
    Aztán mikor szó nélkül ledobbant egy kevésbé teperős csajszival, akkor nézünk mint a moziba.
    Pedig kézenfekvő(így utólag) hogy ha a vad csak úgy bedugja a fejét a hurokba ,akkor már nem érdekes.
    A férfiak nagy vadászok, küzdeni akarnak,
    és csak akkor értékelnek igazán.
    Ezt eddig is tudtam mégis megfejeltem magam egy újabb csalódással!:)
    De ez oda -vissza játszik ám!
    Ez benne a jó.
    Valaki már őt is unja!!!!!!!!!!
    Remélem be nő a fejem végre!
    Mindenkinek sikeres társkeresést kivánok!

    Reply
  19. Timi 2011. May 11. Wednesday 14:01

    Sziasztok!

    Még nem játszottam soha hableány szerepet, de mást sem.
    Viszont unom már , hogy elmegyek egy randira és az én vállamon sírja ki a srác
    a szerelmi bánatát teljesen ismeretlenül.
    Sajnáltam ott hagyni…nem először járok így.
    Bizony a pasik oldaláról nézve is igaz ez a történet.

    Reply
  20. Mészárosné Ágnes 2011. May 11. Wednesday 14:12

    Kedves Andi és Sorstársaim !
    Nyugodtan elmondhatom végig olvasva a történeteiteket sokat tanultam belőle . A hibáitok egyezik az enyimekkel.Az első találkozásos kapcsolatnál a Férfi megkérdezte ,hogy parokát viselek e ,erre én közöltem ,hogy 9-hónapra szereztem be annó a szüleimtől .Itt vége lett a kapcsolatnak de ha eszembe jut ,nevető görcsöt kapok .A második két hónap után kiderült ,hogy nős a lelkem löttye. A harmadik az meg hozzám költözne ,holott egyszer találkoztunk .Miket képzelnek magukról a férfiak ? számomra talány ? Örülök ,hogy okulhatok a példákból .

    Reply
  21. Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 14:44

    Micsoda játszmák… Elárulom hogy közben észre sem veszitek (Ti Nők úgy általában, egyébként a legnagyobb tisztelettel) azt, aki nem játszik ilyen játszmákat. Aki csak van és szeret. Mert az nem látványos, és ha nem látványos, talán nem is igazi. Aki nem része a szappanoperának.

    Aki önmagadért szeret. Gyönyörködik a különbségekben, sőt élvezi ha máshogy gondolod mint ő, és az egyetlen elvárása, hogy többet várj el önmagadtól, de nem határozza meg hogy miben.

    Aki egy eszmének tekint, “ami” mellé odaállhat és kiállhat érte.

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 14:49

      Nem beszólásnak szántam, csak a két világ nem szokott találkozni. Most találkozott egy transzdimenzionális üzenet képében. 🙂

      Reply
      • Rea 2011. May 13. Friday 06:36

        Azon elgondolkodtál, hgy miért nem szokott találkozni ez a két világ?

        Reply
    • Zorka 2011. May 11. Wednesday 15:50

      Talán mert, még ha szégyen is bevallani, mi nők is keressük a kihívásokat és imádunk vadászni.. 🙂

      Üdv!

      Reply
      • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 16:04

        Miközben tudjuk hogy ez hova vezet. 🙂 Vagy nem tudjuk, nem is tudom melyik a rosszabb.

        Reply
      • Napradyne 2011. July 4. Monday 22:56

        Inkább azt mondanám, van, aki imád vadászni, nemtől függetlenül.

        Reply
    • Szilvia 2011. May 11. Wednesday 16:02

      Lö Malíciőz,

      van kedved ismerkedni, vagy csak blogolvasni jársz fel ide? 🙂

      Ha van, akkor zuhanasacsondbe kukac gmail pont com 🙂

      Reply
    • Laurina 2011. May 12. Thursday 15:35

      Kedves Lö Malíciőz! Játszmák? Én a saját életemben,a saját káromon tanultam meg,hogy az őszinteség,a nyíltság, a játszmák nélküliség nem szerencsés dolgok egy párkapcsolatban,hiszen szinte törvényszerű,hogy átvernek.Ezek ellenére sem tanultam meg játszmázni,mert más elveket vallok.Mindenki a boldogság kék madarát keresi,én is,de én már a legkisebb tollnak is nagyon fogok örülni.Csodák ha ritkán is,de vannak…

      Reply
    • qky 2011. June 1. Wednesday 19:28

      Azt hiszem most nagyot szóltál, én sem vagyok hajlandó játszani, még akkor sem
      ha az az ára hogy most egyedül vagyok.
      Pedig azt mondják a ffi vs. nő a legnagyobb játszma az életben. Lehet hogy tényleg így van, de én a családommal nem játszom, márpedig a párom a család első számú fő alkotója. Ha pedig nem önmagamért szeret, ha valami ábránd képet ideált kerget, akkor keresse a moziban vagy a könyvekben. Én hús vér ember vagyok nem játékbaba, és nem szuperhős.
      Az a láthatatlan szürke aki csak SZERET,
      csendesen, nagyon. De mindig jön egy aki színesebb, teátrálisabb és nagyobb a szája mint az kabátja. Akkor vége a családnak amiért addig mindent feladtál a terveidet, a karrieredet, a barátaidat, egész addigi ÉLETEDET. Akárcsak a kis hableány a végén szürke tajtékká válsz te is.

      Reply
  22. Zsolt 2011. May 11. Wednesday 15:06

    Sziasztok!

    Kicsit meglepődve olvastam a sok egyetértő levelet. Bár az tény, hogy nem érdemes teljesen másnak mutatnunk magunkat, hiszen előbb-utóbb úgyis látni fogják mi az ábra és ha az nem tetszik akkor bizony az elválás elég fájdalmas tud lenni.
    De ki tudná pontosan meghatározni, hogy ő maga milyen? Rengeteg módon tudunk önmagunk lenni, az egyik ember ezt hozza ki belőlünk, a másik pedig mást. Én azt veszem észre, hogy az “önmagamért szeress, és én ilyen vagyok” kijelentések mögött többnyire csak egy önző kifogás van arra, hogy az ember megmaradhasson a komfort zónájában. Ez sokszor csak egy elutasító válasz arra a jogos kérésre, hogy változz. Pl. foglalkozzon többet a külsejével, menjen el futni, edzeni, tanulja meg jobban kifejezni az érzelmeit, töltsünk együtt több időt, tegyen valamit a kapcsolatért, ne csak utazzon benne, stb.
    Nem tudom, hogy miért olyan nehéz azt megérteni, hogy egy kapcsolatban rengeteget változik az ember. Miért kell folyton elutasítani mindezt? Hiszen bővül a személyiségünk ettől. Persze mellérendelt viszonyban álló emberekről beszélek és nem olyan esetekről, ahol a fölérendelt elvárja ezt az alárendelttől, ő maga viszont sosem tesz meg hasonlót.
    Tehát szerintem nincs azzal semmi baj, hogy egy kapcsolat elején a legjobbat adjuk önmagunkból. Inkább az a baj, hogy később ezt már nem tesszük. Ilyenkor laposodik el minden. Ha meg viszonzás nélküli az igyekezetünk, akkor beszélni kell róla és ha nincs változás akkor lépni. Sokan úgy értelmezik a párkeresést, hogy legyek így ahogy vagyok jó neki, ha nem akkor mehet. Semmi igyekezet a másik felé, tök átlagos formát mutat. A másik pedig kap egy átlagos kinézetű, nem túl lelkes embert, akinek éppen ezért a kisugárzása sem túl erős. Hát megnézem, hogy milyen láng fog abból fellobbanni.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Babi 2011. May 11. Wednesday 15:35

      Üdv. Mindenkinek!:-)

      Zsolt levelét olvasva az jutott eszembe:
      “Fogadj el olyannak amilyen vagyok és én megpróbálok jobb lenni, mint amilyen vagyok!”
      Velem az történt, hogy a Párom a 79 kilómmal elfogadott, azt mondta így vagyok tökéletes ahogy vagyok.
      Nekem ez szárnyakat adott és 2 év alatt lefogytam több mint 20 kilót csak úgy.
      Ha szeretve érezzük magunkat és ez oda-vissza áramlik csodákra vagyunk képesek. Ez a lángolás több mint 4 évig tartott. Neki köszönhetem, hogy újra Vonzó szexis Nőnek érzem magam. :-))
      Fáj, hogy vége, de az a tapasztalatom, hogy az újabb Szerelem mindig jobb, mint az előző! Lehet, hogy időközben érettebb és tapasztaltabb vagyok. Utólag mérlegelve kapcsolatomat többet adtam, mint kaptam. Elbillent a mérlegnyelve, de ebből is tanulok. Összességében sokat köszönhetek Neki. Úgy érzem mindig is szerettem és szeretni fogom, de az Élet megy tovább. Gazdagabb lettem egy csodás Szerelemmel. Mindenkinek jár az ÉletePárja!:-))
      Puszi Mindenkinek:-))

      Reply
      • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 16:06

        “Ha te megteszed értem azt, hogy nem akarsz megváltoztatni, én megteszem érted azt, hogy megváltozom.” 🙂

        A másik szintje ennek a dolognak az, hogy annyira tiszteljük a másikat, hogy hisszük hogy akivé változtatni akar, annak érdemes lennünk.

        Reply
        • Zsolt 2011. May 11. Wednesday 17:02

          Szia Lö Malíciőz!

          Azt el kell ismernem, hogy szép az idézet és a gondolatok is. De mennyire állja meg a helyét az életben?
          Én jobban szeretem ha egy kapcsolatban van pragmatizmus is. Nem mindenhol, de azért bizonyos dolgokban igen. Pl. vágyak, célok. Ezeknél nem tartom szerencsésnek ha valaki kivár, és/vagy elhisz. Szerintem bizonyos dolgokat jobb tisztázni, és ha látjuk, hogy nincs a szavak mögött tett vagy még szavak sincsenek akkor lépni kell. Nem várni és hinni.
          De tény, hogy ezek kevésbé szép gondolatok, mint a tieid.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 17:29

            Igen, egyetértek, ehhez kapcsolódik (és egészíti ki a többi gondolatot) egy másik kommentem azzal, hogy “és az egyetlen elvárása, hogy többet várj el önmagadtól, de nem határozza meg hogy miben”.

            Reply
          • Ildi 2011. May 12. Thursday 18:18

            Szia!

            Egyet értek veled Zsolt!

            Üdv.: Ildi

            Reply
      • Zsolt 2011. May 11. Wednesday 16:50

        Szia Babi!

        Én ezt nem értem. Szép a sztori, ez nem vitás, de ha a párodnak úgy tetszettél, akkor miért küzdöttél, hogy leadj 20 kg-t?
        Ha meg magad miatt csináltad, akkor megtetted volna akkor is ha a párod megkér rá. Igen, az igaz, hogy szeretve sokkal könnyebb minden, de én nem tartom abszolút rossz dolognak, ha felhívjuk egymás figyelmét néhány megváltoztatandó dologra. Mert mi a másik alternatíva? Elfojtjuk magunkban, aminek eredményeképpen idővel elhidegülünk egymástól. Akkor már inkább beszéljük meg és legyen gyorsan vége, ha az illető nem akar tenni ez ügyben mint évekig nem azt kapni, amit szeretnénk. Ezenkívül én úgy gondolom, hogy a vágyaink nagy része érzelem (a külső elvárások is) és ezek sajnos nem állnak akaratlagos befolyásolás alatt. Tehát nem tudom azt mondani, hogy elfogadom olyannak amilyen, ha ezt nem érzem így. Vagy tudom, de akkor hazudok. Tehát az a mondat, hogy “Fogadj el olyannak amilyen vagyok és én megpróbálok jobb lenni, mint amilyen vagyok!”, számomra értelmetlen. Ha elfogadom, akkor már nem szeretném, hogy változzon, ha meg el akarom fogadni, akkor az nem megy, mert ezt nem tudom befolyásolni. Bár lehet, hogy túl egyszerűen fogom fel.
        Egyébként szerintem az ritkaság, hogy valakit úgy szeretnek ahogy van és erre ő dafke is megváltozik. A kicsit pikírt mondat ellenére szerintem ez egy pozitív tulajdonság, csak sajnos ritka.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Annamária 2011. May 11. Wednesday 17:23

          Szia Zsolt!
          Egy idézet jut eszembe a soraitokról. Nem tudom ki írta, nem is szó szerint idézem, de nekem tetszik és van benne valami…:
          “A nő azt reméli, hogy a szeretett férfi megváltozik. A férfi azt reméli, hogy a szeretett nő nem változik meg. Mindketten tévednek.” 🙂
          Mosolygós napot! 🙂
          Annamária

          Reply
          • Zsolt 2011. May 11. Wednesday 18:52

            Ez az idézet végre tetszik:)
            Köszi!

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Bobájka 2011. May 13. Friday 08:08

            Köszönjük szépen Annamária!:-)
            Neked is szép napot!

            Reply
        • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 17:36

          “ha a párodnak úgy tetszettél, akkor miért küzdöttél, hogy leadj 20 kg-t?”

          Talán mert ő is le akart fogyni, de azért volt ereje megtenni, mert nem akarták megváltoztatni. Ha a srác azt mondta volna, hogy fogyjon le, akkor azt érezte volna hogy nem szeretik. Úgy pedig nem lehet valamit csinálni, hogy közben azt érezzük: nem szeretnek minket. (Elmosogatni se, tanulni se.) Viszont a pasi nem akarta megváltoztatni, elfogadta olyannak, ez pedig lehetővé tette, hogy Babi maga könnyen lefogyjon. Talán nem evett annyi édességet a szeretethiány hiányában, vagy egyéb más – jó hosszan kielemezhető mechanizmus – okozta hogy 79 kiló volt. 🙂

          Reply
          • Zsolt 2011. May 11. Wednesday 18:12

            Igen, én is erre céloztam, mikor azt írtam, hogy “ha meg magad miatt csináltad…”
            Szerintem azért nem kellene annyira érzékenynek lenni, hogy ha valaki őszintén elmondja, hogy pl. szívem, szeretném ha picit lefogynál és eljárnál edzeni, akkor erre a másik rögtön azzal reagál, hogy te nem is szeretsz engem. Azt gondolom azzal együtt is lehet szeretni a másikat, hogy megmaradunk őszintének. Vagy most mindenki kezdjen bele egy játszmába, ami arról szól, hogy csak meg ne tudja, hogy ezt meg azt szeretném tőle, így inkább hazudok neki, hogy érezze a szeretetem és akkor talán majd megváltozik magától. Nem sok esélyt látok erre. Egy kapcsolatban kölcsönösen jobbá tesszük egymást, ez változással jár és nem hiszem, hogy balettozva kéne hányni a rizsát, mikor a vágyainkat tudatni szeretnénk a párunkkal.
            Babi esete egyébként szerintem ritkaság. Az ő esetében működött, de inkább olyan mint mikor a kivétel erősíti a szabályt.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Zsolt 2011. May 11. Wednesday 18:20

            “és az egyetlen elvárása, hogy többet várj el önmagadtól, de nem határozza meg hogy miben”.

            És ha ő a karrierjére koncentrál, míg én azt szeretném, hogy az alakjával foglalkozzon többet? Vagy a családdal, velem, stb. Biztos büszke leszek rá, hogy milyen sikeres az üzleti életben, de vajon mennyi idő telik el, míg már nem kívánom meg az ágyban? Szóval jobb ezeket egyeztetni, legalábbis ha sokáig szeretnénk együtt maradni és még boldogan is.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 18:34

            Zsolt: “Szerintem azért nem kellene annyira érzékenynek lenni, hogy ha valaki őszintén elmondja, hogy pl. szívem, szeretném ha picit lefogynál és eljárnál edzeni, akkor erre a másik rögtön azzal reagál, hogy te nem is szeretsz engem.”

            Ez nem egy ésszerű reakció, hanem érzelmi. Tehát tudatalatti. Természetesen lehet úgy is jelezni, hogy kedvesem le kéne fogynod, hogy a másik azt érzi, hogy a párja szereti, de még jobbá akarja tenni. Ezek már túl mély részletek egy blogba.

            “És ha ő a karrierjére koncentrál, míg én azt szeretném, hogy az alakjával foglalkozzon többet?”

            Akkor nem fog működni a kapcsolat, de nem azért, mert nincs szeretet, hanem azért, mert valaki nem a kapcsolattal foglalkozik. Vagy nem eléggé. Pl. mert rá van kényszerülve (és ez ciki), vagy mert el van tájolva azt illetően, hogy mi is az “önmagammal szembeni magas elvárások” mibenléte. A lényeg hogy a kapcsolat ne üzleti szintű legyen, amelyben a két fél megegyezik abban, hogy mire van szükségük, és ha ezt kölcsönösen nyújtják egymásnak, akkor kapcsolatban vannak, ha meg nem, akkor aviszonlátásra. 🙂 Azért kell szeretnem a másikat és érte és értünk tennem dolgokat, mert ebben látom a saját kiteljesedésemet és előbbre jutásomat az emberi létben. Alább nem érdemes adni, fölébb meg nem lehetséges.

            Reply
          • Bobájka 2011. May 13. Friday 16:12

            Ezt is lájkolom:-)

            és Zsolt….a válaszom kb ugyanennyi lenne a válaszleveledre..amit Le Malíciőz írt…

            és annyit még hogy igen sok igazat írtál le a nők alakjával kapcsolatosan..természetesen minden ugy van ahogy mondod…ki mennyi energiát fordít rá…attól még ott a genetika aminek állítólag nagy szerepe van a dolgokban…
            Másrészt én olyat nem mondtam h minden tíz évben egyre rosszabb…ezt is kisarkítottad ill. kiforgattad, bár tulajdonképp valóban mindig rosszabb hiszen senki nem fiatalodik csak öregedik(attól még lehet csinos..)
            A másik problémám a válaszaiddal igazából csak az h azt szűröm le belőlük csak változtatni akarsz a partnereiden és ez szerintem nem helyénvaló akárhogy is magyarázod…
            az emberek valójában mindig változnak, és választhatják azt az utat h együtt akarják a változás ösvényét járni maguktól, de ha már az egyik akarja a másikra kényszeríteni azt az ösvényt amit ő képzelt el a másiknak, és nem az a valaki képzelte el saját magának, onnantól kezdve a problémák halmozódni fognak, végül véget ér az ösvény. Szóval szerintem valójában csak annyi létezik h végül csak eldöntik az egyes egészek h együtt kívánják e a változásokat.
            És ne sértődj meg kérlek…most picit személyeskedni fogok- azt hiszem én többé nem választanék egy olyan partnert aki hasonló vagy említett okok miatt meg akarna változtatni- mint pl Te- mert én is megjártam a hableány utat…és csak az éveim mentek el vele- Te pedig úgy érzékelem a Herceg típus vagy, másrészt pedig azért mert ha valakit már megszerettem ÉN ugyan nem hagyom el azért mert mondjuk húsz kilóval több van rajta….ha már egyszer a társam, baráátom, szeretőm. Az is más persze ha az ember egy idő után bármilyen okoknál fogva már nem érzi társának azt a valakit….vagy netalán előfordulhat h ugyanugy társának érzi, de már nem vonzódik úgy mint régen..ez is inkább a férfiakra jellemző sajnos…mivel a férfiaknál sokszor előtérbe helyeződik a fizika-kémia, a nőknél pedig legtöbbször az érzelmek helyeződnek előtérbe…ezért nem váltogatják esetleg a partnert…(a mai világban persze ez sokszor megdől és már a nőket sem érdekli a hűség miután ők sem kapnak mást (a megcsaláson kívűl…sok esetben)(ajjaj nehéz témába nyúltam…)
            hát most be kell fejeznem, mert nincs több időm..de talán folytatjuk az eszmecserét.
            Üdv: Bobájka

            Reply
        • Babi 2011. May 12. Thursday 06:14

          Kedves Zsolt!
          Sajnos elkerülte a figyelmed vagy rosszul fogalmaztam: Nem küzdöttem, hogy lefogyjak!
          Csak “úgy” mentek le kilók minden erőlködés nélkül.
          Tiszteletben tartom a véleményed bár nem értek vele egyet.
          Szerintem el lehet valakit fogadni olyannak amilyen, s ha ezt érezzük akkor a változás belülről jön, nevezhetném gyógyulásnak is.Velem együtt örült a Párom a sikeremnek.:-))
          A Párunk elfogadása azt gondolom az önmagunk elfogadásáról is szól.
          Eszembe jutott még valami: ha azt szeretnéd, hogy változzon valami akkor előbb neked kell változnod. Nem duzzoghatunk a sarokban azt várva, hogy megváltozzanak a dolgok körülöttünk, ha mi nem vagyunk hajlandóak tenni érte. Örülök, hogy olvashattam a véleményed.
          Csodálatos napot kívánok!
          Üdv.: Babi:-))

          Reply
          • Zsolt 2011. May 12. Thursday 19:23

            A 20 kg miatt gondoltam, hogy azért már kellett küzdeni. De örülök, hogy ilyen könnyen lementek rólad.
            Én is azt gondolom, hogy el lehet fogadni a másikat olyannak, amilyen. Én csak azt mondom, hogy ez ritka és kivételes eset.
            De annak semmi értelmét nem látom, hogy valaki úgy változzon, hogy a párja nem akarja, mert úgy tetszik neki, amilyen éppen. Ha meg mégsem úgy tetszik neki, akkor pedig azt el lehet mondani. Ha valaki csak úgy tud változni, hogy a párja elhalmozza szeretettel és legyint egyet, hogy neked ez a pl. diéta nem is kell, én azt furcsának találom. Azért is, mert sokszor lehetünk egyedül vagy olyan környezetben ahol nem kapjuk meg ezt a szeretetet. És olyankor mi lesz?

            Nem tudom, hogy miért gondolod azt, hogy a párunk elfogadása önmagunk elfogadását jelenti. Mondanál egy gyakorlati példát erre? Ha egy nőt pl. zavar, hogy a férfi mellette nem fejezi ki eléggé az érzelmeit, akkor a probléma oka a nő saját érzelmeinek elfogadásában rejlik? Nekem ez kicsit túlmisztifikált, bár tény, hogy ez is jól hangzik. Szerintem ott a gond a férfi érzelmi elfojtásában keresendő, az érzelmi intelligencia hiányában és nem a nőben. Illetve a nőben csak akkor ha már hosszú ideje reménykedik, hogy a férfi majd megváltozik. Akkor ő tényleg nem tudja azt elfogadni, hogy ennek vége.
            Igen, igazad van. A változásért tenni kell. Segíteni a másiknak. És erre itt a blogon beszélgetve jöttem rá. Ezért is jó ha az emberek beszélgetnek ilyenekről.

            Szép napot kívánok neked is!:)

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Bobájka 2011. May 13. Friday 08:14

          Szia Zsolt,
          most ebben nagyon nem értek veled egyet…
          amugy túl van bonyolítva az egész valószinűleg mint ahogy a kapcsolatok általában. Annamarival értek egyet…
          Egy száraz biológiai tény viszont amit már nem emlékszem melyik professzor szájából hallottam…hogy a nők teste – most csak a testéről ejtek szót – kb 10 évente változik. Hát ez a férfiaknak nem jön be…de akár tetszik akár nem így van…ez van. Ez persze hoz magával sokminden mást…

          Reply
          • Zsolt 2011. May 13. Friday 12:58

            Szia Bobájka!

            Most nem teljesen értem, hogy mivel nem értesz egyet.
            Annamari ezt mondta: “A nő azt reméli, hogy a szeretett férfi megváltozik. A férfi azt reméli, hogy a szeretett nő nem változik meg. Mindketten tévednek.”
            Ez megint jól hangzik, és vicces is, de mégis van jó pár ember, pár, akik ellentmondanak ennek. Miért ne tudná egy férfi fejleszteni az érzelmi intelligenciáját és miért ne tudná egy nő megőrizni az alakját?
            Hiszen nap mint nap még az utcán is látok olyan 45-50 körüli nőket, akik után megfordulok, mert csodás alakjuk van és szépek. Persze ez csak 1-2% az összesből, de látható, hogy meg lehet csinálni. És tudom jól, hogy ebben mennyi meló van, mennyi odafigyelés, mennyi akaraterő. És ezek a nők is normális, hétköznapi emberek. Semmi köze nincs a genetikához, vagy, ahhoz, hogy mennyi pénze van, stb. Ahhoz van köze, hogyan élték le az első 50 évüket. Mennyit mozogtak, miket ettek. Nézzük már meg, hogy 100 nőből (de akár férfiból is), hány jár el fitness klubba, futni, táncolni vagy rendszeresen sportolni? És ha egy professzor azt mondja, hogy a nők teste 10 évente változik akkor ez most mit jelent? Az, hogy minden 10 évbe egyre rosszabb lesz? Én mégis látok olyan 20 éves lányokat, akiknek sokkal rosszabb alakjuk van mint egy 40-50 éves nőnek. Az okok a fentiekben keresendők. Meg abban, hogy az egyik lusta, a másik pedig tesz az alakjáért. Nincs ez túlbonyolítva, ilyen egyszerű az egész. Ja és ugyanez igaz a férfiakra is.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:53

            “És ezek a nők is normális, hétköznapi emberek. Semmi köze nincs a genetikához, vagy, ahhoz, hogy mennyi pénze van, stb. Ahhoz van köze, hogyan élték le az első 50 évüket. ”

            Kedves Zsolt, ez bizony tévedés. A genetikával ez nagyon és súlyos mértékben összefügg. Az adott alkati adottságokkal, amikkel egyszerűen nincs mit csinálni. A pénzzel is, ha már itt tartunk, hajaj, de még mennyire!

            Reply
        • Bobájka 2011. May 13. Friday 16:13

          Kedves Zsolt, válaszom Lö Maliciőz válasza alatt találod…hosszú..megtalálod!
          Üdv: Bobájka!

          Reply
      • Náprádiné 2011. July 11. Monday 09:50

        Ellentmondást vélek felfedezni. “Az új szerelem mindig jobb, mint a régi” “mindenkinek jár az élete párja”

        Az élete párja, vagy pedig újabb és újabb szerelemi lángolás, ami mindig jobb, mint az előző?

        Reply
    • Imola 2011. May 11. Wednesday 16:14

      Egyetértek…Ha furcsán is hangzik, de mindannyian szerepet játszunk. Más szerepet töltünk be a munkahelyünkön, mint anyaként, gyermekként, barátként, szeretőként, pedig mind mi vagyunk. Akár egy dobókocka, amelyet mindenki más-más oldalról lát.
      És lehet, hogy magam is hableány vagyok, mert, ha nekem van párom, mindenáron a hatpöttyös oldalamat mutatom felé. Ugyanis ő nekem egy személyben a bátyám, az öcsém, az apám, a fiam, a barátom, a szerelmem, a mindenem…

      Reply
    • Ilona(Ica) 2011. May 22. Sunday 00:41

      Érdekesek a véleményeid és szerintem is minden így igaz.Hát igen mit hozhat ki a másik fél belőlünk!!!

      Valójában sokszor semmit,mert a csalódástól való félelmünkben talán a találkozásig sem jutunk el,hogy egyáltalán megismerjük egymást,nem hogy lángok lobbanjanak fel.Szerintem is mint ahogy már említette valaki a legfontosabb legtöbbünknek nemtől függetlenül a kölcsönös bizalom és a szeretet lenne,főleg azoknak,akik már nem vagyunk túl fiatalok, a kisugárzás is fontos persze,de aki szeretetet szeretne adni és kapni is,abban a személyben ott az erre irányuló kisugárzás is a sok más kritériummal együtt,amelyek meggátolnak minket,hogy elfogadható mértékben megfeleljünk egymásnak(látókör,természet stb.)

      Üdv.Ilona

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. May 22. Sunday 01:03

        Ez a Zsolt leveléhez írt véleményem,de máshová került?!

        Reply
  23. Bea 2011. May 11. Wednesday 15:37

    Mire is jó a párkapcsolat? Szeretnénk valakit, aki szeret minket, aki csak a miénk, aki hűségért hűséget ad cserébe, aki ragaszkodik hozzánk, akire bármikor számíthatunk, ha szükségünk van rá, akivel jó együtt lenni, stb. Mindez persze kölcsönösen, oda-vissza az igazi. Sokan szeretnénk házassággal hitelesíteni, bebiztosítani, elköteleződni, családot alapítani… Meredek, de voltaképpen a birtoklásról szól, jó esetben kölcsönös birtoklásról, ami az ego igénye, és hát sok konfliktus forrása.

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 16:09

      Én hiszem hogy ez többről szólhat és kell is szólnia. Van a Wikipédián a Szeretet cikkelynél egy olyan rész hogy “Szeretettanítás”, ami a szerelemről is szól. Én igyekszem azt követni. 🙂

      http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeretet#2010

      Reply
    • Géza 2011. May 11. Wednesday 18:21

      Szia Bea!
      Te tudsz valamit az igazsághoz vezető útról ugye?

      Reply
      • Bea 2011. May 12. Thursday 05:34

        Szia!
        Sajnos nincs nálam a bölcsek köve :))). Ugyanazt a dolgot többféleképpen lehet látni. Pl. ugyanazt a helyzetet egészen másképp látod, ha házastárs vagy, vagy a szerető.

        Reply
    • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 17:03

      Az elköteleződésről szól, ami éppen az önzetlenség jele. Hogy nem akarok többet elsisszolni a másik mellől. Mindenki magát köti meg, ugyanis, én csak azt mondhatom ki, hogy én elköteleződöm. A másik is maga köteleződik el. Éppen azt tartom birtoklásnak, ha kötöm a másikat egy kapcsolatban, de én nem köteleződöm el mellette, meghagyom a kiskaput magamnak, ha jön egy szebb, jobb. Na, aztán jól megsértődöm, ha nem gondolva arra, hogy ezzel a másik mögött is ott a kapu, jól lelép, mert neki előbb jött egy szebb és jobb nálam. A házasság azt jelenti: nekem nem kell nálad szebb és jobb többet.
      Mint a Kékszakállú herceg várában: “Herceg: Nyitva van még fent az ajtó!
      Judit: Kékszakállú! Elhagytam az apám, anyám, elhagytam két testvérbátyám, elhagytam a vőlegényem, hogy váradba eljöhessek. Kékszakállú, ha kiűznél, küszöbödre leállanék, küszöbödre lefeküdnék!
      Herceg: Most csukódjon be az ajtó.”

      Ez az ajtó becsukás, ez a házasság. Én magam mögött, és a párom maga mögött, értem.

      Reply
  24. khaatlyn 2011. May 11. Wednesday 16:10

    A szerelem sohasem a birtoklásról szól!
    Az már nem szerelem! 🙂

    Inkább az egyformán adni és kapni-ról, a mindenben számíthatok rád-ról, és a kölcsönös tiszteletről, toleranciáról és elfogadásról… No és természetesen a vágyakról is… 🙂

    Lehet, hogy idealista vagyok?

    Reply
    • Bea 2011. May 11. Wednesday 16:48

      Ha így lenne, megelégednél a plátói és viszonzatlan szerelemmel.

      Reply
      • khaatlyn 2011. May 11. Wednesday 19:36

        Kedves Bea!

        Az “egyformán adni és kapni” szókapcsolat kizárja a plátói és viszonzatlan szerelmet!

        Reply
        • Bea 2011. May 11. Wednesday 21:53

          Igen, megértem, csak filozofáltam. Kiszállva a helyzetből, kívülről próbáltam szemlélni a dolgot. Igen,erről is szó van. Az ember ad és cserébe kapni is szeretne. Önzetlenül (viszonzás nélkül) nem működik (legalábbis hosszú távon). 🙂

          Reply
      • Bobájka 2011. May 13. Friday 08:16

        Bea ! Te tudsz valamit:-) Egyet kell értsek..

        Reply
      • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 17:04

        Az nem kölcsönös. Az a másik egójának kiszolgálása.

        Reply
    • Farkas Mihályné 2011. May 11. Wednesday 17:25

      Kedves Khaatlyn!
      Teljesen igazat adok. Az általad leírtak nagyon is valós elképzelések. Csak sajnos nem mindig sikerül megvalósitani.
      Én ugyan most benne vagyok egy kapcsolatban,de úgy érzem nem teljesen sikerült megvalósitani az elképzeléseimet, amiről te is irtál. Legalábbis mostanában. Nagyon sokat segített és segit is, de hetente találkozunk, akkor beszélgetünk, meg minden /szex, stb./,de másnap és a többi napokon a köv. találkozóig olyan, mintha nem is találkoztunk volna. Vagy csak nekem tünik úgy? Valahogy nem egészen így képzeltem el. De viszont félek egy ujabb kapcsolattól is, hogy rosszul járok /becsap, v. ne adj isten még rosszabb/. Annyit gondolkodtam már ezen, és nem tudom eldönteni melyik a jobb megoldás. Félek a teljes egyedülléttől is. Már pedig most ugyan nem vagyok teljesen egyedül, mert velem laknak a gyerekeim /4 van, 3 fiú és egy lány/, és az édesanyám, de ez szerintem nem fog örökké tartani. A második férjem 8 éve halt meg /az első még előbb, de tőle elváltam/. Remélem érthető,amit leírtam.

      Reply
  25. Julianna 2011. May 11. Wednesday 16:18

    Igen,én is voltam kis hableány,és hamar rájöttem,nem szabad ezt folytatni,,,ekkor a
    partnar hamar el távozott,amit soha nem bán
    tam meg.Köszi tanulságos üzenet volt!!!

    Reply
  26. Imre 2011. May 11. Wednesday 17:12

    Kedves Randi Andi A hableánytörténet rámnézve nemigaz én nemcsapom be magamat.Sem a partnereket.Mert ha igytenék már rég lenne partnerem.vagy egyéb.Köszönöm a jó hozzáértésedet és a jó tanácsokat.számomra ez is jelentős.Valamint a lehetőségeket. üDV___________IMRE___________!!!!!!!!

    Reply
  27. Berni 2011. May 11. Wednesday 17:20

    Kedves Andi!

    Azt hiszem (és ezt alátámasszák a fentebbi kommentek is), hogy elég sokan beleestünk már ebbe a hibába. És keserű tapasztalat, hogy mindig akkor jövünk rá erre, amikor már túl késő. 3 éve sajnos Én magam is naív libaként észre sem vettem, hogy saját képére formált az exem. Hiába mondta bárki hogy ez bizony nem én vagyok, senkire nem hallgattam. Elég szomorú ezt elismerni, de szánandóan hülye voltam akkoriban. Pár hónapra rá rájöttem hogy megcsalt az elejétől kezdve. És mivel indokolta amikor bebukott? Hogy már nem tudta hogy ki vagyok, mert annyira megváltoztam. Talán ez volt az ami tényleg helyrebillentett, és akkor és ott fellázadtam ellene, és ugyanakkor magam ellen is. Azóta nem hagyom magam elnyomni, még ha így kevesebb esélyem is van rá, hogy az “igazival” egymásra találjunk.
    Kár hogy csak ilyen tapasztalatok árán tanulhatja meg ezt az ember. Tetszett a cikked, mint ahogy az eddigiek is. Köszönöm. 🙂

    Reply
  28. Horváth Éva Mária 2011. May 11. Wednesday 17:36

    Nagyon tetszett, hogy fiúk is elmondták véleményüket, különösen Zsolt gondolatai ragadtak meg és Vele értettem egyet.
    Micsoda ajándék lenne, ha egy ilyen gondolkodású független férfival találkoznék, majd randizhatnék….:)

    Üdv.
    Napsugár

    Reply
    • Zsolt 2011. May 11. Wednesday 18:31

      Szia:)

      Köszönöm szépen a dicséretet:). Ha van kedved, küldj egy levelet az anim123@freemail.hu-ra.

      Üdv: Zsolt

      Reply
    • Zsolt 2011. May 12. Thursday 12:34

      Szia Napsugár!

      Az előző válaszom rendszer moderációra várakozik, valószínűleg az email cím miatt.
      Így elküldöm újra, hogy ha van kedved akkor írj néhány szót magadról az anim123″kukac”freemail.hu-ra. És köszönöm szépen a dicséretet:).

      Üdv: Zsolt

      Reply
  29. Friesz László 2011. May 11. Wednesday 19:10

    Egyszerűen nem értem a nőket.Tudom,hogy tetszem nekik,mégse adnak jelet,kiállnak bagózni az utcára,aztán ennyi.Mindegyik a pasiját szereti.Hiába minden,úgylátszik tényleg öreg vagyok már,hiába vagyok jó karban…..Hasonló korú férfiak között semmitmondó pasik vannak jobbnál jobb nőkkel…..ez van….

    Reply
    • Farkas Mihályné 2011. May 12. Thursday 10:46

      Kedves László!
      Ami bennünket nőket illet, tévedsz. Nem minden nő egyforma. A dolog ott kezdődik,hogy nem is minden nő bagózik, ill.dohányzik /köztük én sem/. Nem tudom, hogy hány éves vagy, de van egy közmondás:”öreg az országut”. Ezt én is mondhatnám ugyanezt, csak forditva, semmitmondó nőkkel jobbnál jobb férfiak /itt a belső értékekre célzok/. Ha gondolod levelezhetnénk: /f-mihalyne@freemail.hu/, de ha nem, akkor tekintsd tárgytalannak az ajánlatomat.

      Reply
  30. Zsolt 2011. May 11. Wednesday 19:18

    Lö Malíciőz!

    Itt válaszolok a legutóbbi hozzászólásodra, mert ott már kezd furán festeni az egész:).

    Tehát akkor mégis el lehet úgy mondani egy, a másiknak kényelmetlen dolgot, hogy az ne bunkón hasson és érezze a párunk, hogy szeretjük továbbra is, viszont kérni szeretnénk tőle valamit. Akkor ebben egyetértünk. Amúgy abban igazad van, hogy az első reakció az érzelmi lesz, de utána el fog gondolkodni rajta és dönteni fog. Az pedig már egy tudatos reakció. És vannak emberek, akik képesek félretenni az egójukat, a lustaságukat, félelmeiket. Megvannak ezek bennük, de nem akadályozza őket abban, hogy belássák a nyilvánvalót.

    A másik témában is egyetértünk. Nem fog működni a kapcsolat, ha eltérnek a vágyak, célok. Tehát ezt egyeztetni kell, beszélni róla. Tehát meg kell határozni, hogy miben szeretném, hogy fejlődjön, változzon. Én erre akartam utalni, mikor ezt írtad:
    “és az egyetlen elvárása, hogy többet várj el önmagadtól, de nem határozza meg hogy miben”.

    Én sem hiszem, hogy ezt üzleti kapcsolatnak kéne felfogni, de azért az emberi lét kiteljesedéséig sem mennék el.
    Az emberek együtt vannak, mert vágynak egymásra. Ameddig a vágyak és a célok találkoznak boldogok együtt, amint ez megszűnik, már csak együtt vannak. Ha neked a kiteljesedés és az előre jutás az emberi létben a vágyad, célod, akkor neked ezt fogja jelenteni a boldogság, másnak meg lehet, hogy csak annyit, hogy megoszthassa az életét, élményeit egy jellemes, okos és szép társsal.

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 19:49

      Ja, kezdtük kicsit szűknek érezni a határokat.

      Kedves Zsolt, én is azt látom, hogy lényegében mindenben egyetértünk, csak jól körüljártuk.. 🙂

      Áh, men!

      Reply
  31. Éva 2011. May 11. Wednesday 19:20

    Sziasztok!
    Nekem is tetszett az,hogy a másik nem képviselői is véleményt nyilvánítottak,sőt…még vitáztak is egy kicsit…de ami még jobb,hozzám közelálló gondolatok is elhangzottak,ahogy az előttem szóló Horváth Éva Máriá-nak,nekem is a Zsolt írásai szimpatikusak.
    Egyébként a hableány történethez…én soha nem játszottam meg magam,nem is tudom,nem vagyok színésznő…keresem a párom..túl vagyok néhány randin…volt akinek “ez” tetszett bennem,volt akinek “az”…olyan is volt aki azt mondta,hogyha ilyen vagy olyan (ezek alatt tulajdonságokra gondoljatok)lennél…hát nem!Nem azt mondom,hogy nem vagyok képes változni vagy változtatni…ismerem azt a szót,hogy kompromisszum,de az embernek-akár tetszik,akár nem-van egy alaptermészete,amin bizony SENKI sem tud változtatni…ezért nem érdemes megjátszania magát,hiszen előbb-utóbb úgyis kiderül milyen is a valóság..és akkor csak csalódás és fájdalom jön…Én nem szeretnék ilyet magamnak,ezért nincs “előadás”…További minden jót mindenkinek!!

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 19:59

      Valójában a legnagyobb megtiszteltetés(nek kellene hogy legyen), amikor a másik ember önmagát adja. Emlékszem egy hölgyre, aki az első telefonbeszélgetés alkalmával nekem panaszkodott a főnökéről, én pedig melléje állhattam pedig még nem is találkoztunk akkor. Három napra rá már majdhogynem beleszerettem… 🙂

      Reply
      • Babi 2011. May 12. Thursday 06:39

        Kedves Lő Malicőz!

        Nekem a Te hozzá szólásaid véleményeid állnak hozzám közel.
        Tetszenek a gondolatid, úgy érzem rendben vagy magaddal és a világgal.
        Nőként azt tanácsolhatom, ha szeretnétek, hogy a szeretet nő némi kilót leadjon: – kezdjétek el dicsérni, gyönyörködjetek benne, imádjátok úgy ahogy van. Ha elég meggyőzőek vagytok és el is hiszi, tietek lesz a világ legszexibb nője! Sok férfi van, amikor szülés után a nőnek nem sikerül megszabadulni a felesleges kilóktól, csak szapulja és rontja az amúgy is megrendült önbizalmát. Szerintem az élet minden területén a pozitív ösztönzéssel lehet eredményeket elérni. Még csak annyit Szeretve Szeretve lenni Csodálatos érzés. Lő Malicőz Te biztosan nagyon tudsz szeretni és biztosan nagyon lehet Téged szeretni!:-))
        Csodálatos Napot Kívánok!
        Üdv.: Babi:-))

        Reply
        • Lö Malíciőz 2011. May 15. Sunday 22:21

          Kedves Babi, most vettem észre a kedves kommentedet. Nagyon jólesett az elismerésed, köszönöm. 🙂
          Neked is szép napot és sok sikert!

          Reply
    • Zsolt 2011. May 11. Wednesday 23:26

      Szia Éva!

      Köszönöm szépen neked is a dicsérő szavakat:). Örülök, hogy ilyen sokan kinyilvánítják a pozitív véleményüket rólam:).

      Egy két dologra az üzeneted kapcsán felkaptam a fejemet. Szerintem a változás az nem kompromisszum. Nem csak azért tesszük, mert a másik akarja ezt, hanem mert felismerjük az értelmét. Ha nincs számunkra semmi értelme, akkor nem kell változni. Szerintem ilyenkor van a kompromisszum. Csakhogy az nem működik, hogy én megteszek valamit, amit utálok, mert a másik is megtesz valamit, amit utál. Hiába várom el egy nőtől, hogy legyen jó háziasszony, ha nem szeret főzni. Soha nem lesz az, ha nem talál benne valamit, amit meg tud szeretni. Csak miattam nem fogja megszeretni és ezt nem is szabad elvárni.

      A másik dolog pedig az alaptermészet. Valaki mondja el nekem, hogy ez mit takar. És miért van az, hogy sok ember halmozottan hátrányos helyzetből tud olyan élet megvalósítani, amire az adottságai, a körülményei szerint nem lenne lehetősége? Nem lehet, hogy mégis minden alakítható?

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Éva 2011. May 12. Thursday 09:42

        Szia Zsolt!
        Abban igazad van,hogy a kompromisszum nem változás,de legalább egy lépés azért,mert akarom…mert együtt akarok lenni azzal az emberrel,akinek ugyan lehet,hogy nem teljesen felelek meg (ahogy lehet,hogy Ő sem nekem),de nincs tökéletes ember!Ugye?
        Ahogy lentebb Laci írta “csiszolódni” kell…és megtalálni a középutat…:)
        A másik dolog az alaptermészet…ez csupán néhány tulajdonságot takar,mert az embert a környezete is formálja,ahogy a párja is…valamennyire mindenki formálható,de drasztikus változást nem lehet elérni!Erre van egy jó mondásunk is: “Az ember nem tud kibújni a bőréből”.
        Remélem kielégítő a válaszom…

        Üdv.:Éva

        Reply
        • Zsolt 2011. May 12. Thursday 13:47

          Szia Éva!

          Igen, értem én, hogy alaptermészet, meg, hogy senki nem tud kibújni a bőréből. De én ismerek olyanokat, akik mégis. Akik teljesen jobbá tudták formálni magukat, mint a pl. gyerekkori alaptermészetük volt. Tehát akkor nekik miért és hogyan sikerülhetett, ha ez lehetetlen?

          A kompromisszum szerintem időnyerés, ezzel ki lehet tolni az együtt töltött időt, de végül úgyis elegünk lesz a sok kompromisszumból. Csiszolódás szerintem akkor van, ha az elején kompromisszumot kötünk aztán valamikor később rájövünk, hogy ennek az aktuális dolognak, tényleg van értelme. Tényleg hozzájárul ahhoz, hogy jobb emberek, szebb nők, jobb kiállású férfiak legyünk. Ha pedig felismerjük ezt akkor találunk benne szerethető részt is, míg végül megszűnik kompromisszum lenni és kialakul a személyiség változás. Ha viszont mindvégig kompromisszum marad, akkor az időzített bombaként fog ketyegni és mikor elfogy a türelem, a tolerancia akkor robban. Persze néhány kevéssé fájó kompromisszummal lehet még együtt élni, kinél hol a határ.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Éva 2011. May 12. Thursday 21:56

            Szia Zsolt!
            Először is,ne hasonlítsd össze a gyerekkori természetet a felnőttkorival..mivel akkor még csak a világgal való “ismerkedés” folyik…az akkor szerzett tapasztalatok és ismeretek alapján alakul majd ki az a felnőttkori szemlélet,amely szerint (jobb esetben) élni fog.Én így gondolom..:)
            A kompromisszumos rész pedig…igen,jól látod…:)
            Üdv.:Éva

            Reply
  32. Szofi 2011. May 11. Wednesday 19:46

    Én már voltam “boldogult” tizenéves koromban “kis hableány”, de annak a brutál változata…Tőlem el is várta volna az én (sajnos!) “önző geci” “hercegem”, hogy érte változzak…Változtam is…azaz ami jó vot az által elképzelt ideálban, abban fejlesztettem magam, ami szerintem a javamra vált ugyan…Csak az a gáz, hogy az én “hercegem” ettől csak megrémült, és menekült előlem…Én pedig szívattam, mint az állat…Kemény story volt, aminek a súlya alatt én (is) kikészültem… 🙁

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 19:51

      Együttérzésem….

      Reply
  33. khaatlyn 2011. May 11. Wednesday 19:55

    Sziasztok!

    Teljes mértékben egyetértek Andival! Nem érdemes álarcot viselni és ezt mutatni másiknak, mert hamar kiderül az igazság… Mindig magamat adom, az ismerkedés során… Volt, akivel nem is jutottam el az első randiig, mert azt írta/mondta rólam, neki nem vagyok elég formálható…
    Rég rossz, ha belőlem egy férfi 50 évesen akar embert faragni… 🙂

    Én sokszor tudatosan teremtek olyan szitut, (ha spontán nem adódik ) amiben meg akarom ismerni a másikat, hogyan viselkedik velem…
    Ilyen pl, amikor beül mellém az autómba…
    Aki elkezdi kritizálni a vezetési stílusomat, (19 éve van jogsim, ebből 15 év gyakorlatom van) majd ő megtanít stb… rögtön megbukott nálam a vizsgán…

    Aki nem fogad el olyan személyiségnek, amilyen vagyok, (a vezetési stílusommal együtt) nem fog tudni igazán szeretni sem.

    Reply
    • Nathalie 2011. May 12. Thursday 11:55

      Kedves khaatlyn!
      Szívemből beszélsz, minden szavaddal egyetértek!

      Reply
  34. S.K. 2011. May 11. Wednesday 20:21

    Egy napja tettem ki végleg a herceget, még talán idejében a habbá változás előtt. Kicsit hazudós herceg volt… azt mondta, élhetek majd én is a szárazföldön, ha eleget várok.
    Most már legalább tudom, hogy néznek ki, amikor nem őszinték:) Azért fáj még az új tapasztalat, de tényleg jobb az elején szembesülni az össze nem illéssel.

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 11. Wednesday 20:34

      Ő volt az Összenem Úr. “Hello szivi! Illés vagyok. Összenem Illés!” 😉 😀

      Reply
    • khaatlyn 2011. May 12. Thursday 11:58

      Jól tetted!
      Nem érdemes időt és energiát pazarolni arra az emberre, aki nem érdemli meg!

      Reply
  35. klára 2011. May 11. Wednesday 20:36

    Szia!
    Nem mondhatnám, hogy másnak mutatam magam, jót beszélgetünk, mindenröl, csak a kapcsolatunkrol nem, de én egy nagy hibát követem el, mert szeretkeztünk.Ő egyszer felhivott,és eltünt.Pedig tett megjegyzéseket, ha együtt fogunk lakni, akkor milyen lesz.

    Reply
  36. Laci 2011. May 11. Wednesday 22:56

    Szerintem Lö Malíciőz-nek és Zsoltnak is igaza van, az arany középutat kell megtalálni, mint mindig.

    Mert nem lehet állandó megfelelni-akarásban élni, ez előbb-utóbb stresszel jár, ami megöl minden kapcsolatot.

    Valaki azt írta itt: “csak akkor lehetünk igazán boldogok ha önmagunkat adjuk” evvel mélyen egyetértek.

    Ugyanakkor nagyon jó dolog, ha valaki inspirálni tud, hogy ebben vagy abban jobb legyek … Sőt talán ez a legtöbb amit a másiktól kaphatunk.

    De közben mindig éreznem kell, hogy a másik FELTÉTEL NÉLKÜL szeret … és nem “megváltozatni” akar, csak “csiszolni”, kihozni belőlem a jobbat.

    Reply
    • Babi 2011. May 12. Thursday 07:05

      :-))

      Reply
    • khaatlyn 2011. May 12. Thursday 11:49

      Kedves Laci!

      Feltétel nélküli szeretet csak anya gyermek kapcsolatban létezik a pszichológia szerint!

      Én férfit szeretnék társnak nem gyereket, nem kell tökéletes, csak olyan aki nekem elég jó, és én neki elég jó vagyok a mostani valómban…

      Nem akarok senkit megváltoztatni, mert akkor már nem az az ember lesz, akibe beleszerettem… Csiszolódni=kis kompromisszumokat kötni egymással/magammal lehet, de csak komollyá váló kapcsolat esetén látom értelmét.

      Nagy kompromisszumokat már nem kötök magammal, mert van egy alapelvárásom, amiből nem engedek. Pl, nemdohányzó legyen, mert beteg leszek a füsttől és undorom van a cigarettaszagtól.

      Reply
      • Zsolt 2011. May 12. Thursday 14:05

        Kedves Khaatlyn!

        A feltétel nélküli szeretetben egyetértek veled.
        Használjuk a pejoratív megváltoztatni szó helyett, a politikailag korrekt jobbá tenni, inspirálni szavakat. Úgy vettem észre, hogy ez jobban emészthető.
        Szóval ezek nem csak akkor merülnek föl, mikor megismersz valakit, hanem főleg akkor ha már együtt vagytok egy ideje és a másik vagy éppen te elkényelmesedsz. Ilyenkor mondhatják azt, hogy szeretnék visszakapni azt az embert, akibe beleszerettek.

        A kis kompromisszumokról korábban leírtam, hogy mit gondolok és szerintem nem csak komollyá váló kapcsolatok esetén van értelme.
        Nagy kompromisszumoknak van értelme komollyá váló kapcsolatoknál. De csak akkor ha az jót tesz az egyénnek, viszont ezt még nem tudja elfogadni. Később viszont megérti. Ha negatív, romboló hatással van az adott emberre, akkor pedig semmilyen esetben sem érdemes nagy kompromisszumot kötni.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • khaatlyn 2011. May 12. Thursday 16:38

          Kedves Zsolt!

          Nekem az a tapasztalatom, hogy nagy kompromisszumoknak nincs értelme… semmilyen kapcsolatban…
          Az én olvasatomban a nagy kompromisszum azt jelenti, hogy feladok magamból egy darabot, annak érdekében, hogy a másik jól/jobban érezze magát velem.
          Ezt megtettem a 11 évig tartó házasságomban, mert azt hittem, akkor jobb lesz az életem…
          Még sokkal rosszabb lett… Elváltam, a gyerekeimért hozott nagy áldozatot megbántam, akkor megfogadtam, nem teszek ilyet soha többé…

          Azért szeressen valaki, aki vagyok, ne akarjon megváltoztatni, vagy urambocsá megnevelni. Teljesen elégedett vagyok a szüleim ebbéli tevékenységével, nem vágyom már hasonló jókra. (A sajátjaimat is felneveltem már.) 🙂
          Szeretetre, (netán szerelemre) elfogadásra, törődésre, közös programokra, gyengédségre vágyom…

          Aki bármit is meg akar változtatni rajtam ahhoz, hogy neki elég jó legyek, az az ember engem nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, tehát nekem nem lesz elég jó, azaz felejtős… és jöhet a következő jelölt!

          A megváltoztatni és a csiszolódni nálam nem ugyanazt jelenti!
          Természetesen mindkét félnek kicsit alkalmazkodni kell a másikhoz, hiszen két autonóm, személyiség próbál valamiféle kapcsolatot kialakítani egymással és ez egyik korosztálynál sem megy másképp.

          Reply
          • Zsolt 2011. May 12. Thursday 18:31

            Kedves Khaatlyn!

            Nekem úgy tűnik, hogy sok ember általános igazságokban beszél. Ezzel mindenki tud azonosulni, mert tényleg szép gondolatok, de vajon, hogy is néz ki a gyakorlatban?

            Te azt mondod, hogy nagy kompromisszumoknak nincs értelme, mert ilyenkor feladsz magadból egy darabot, hogy a másiknak jó legyen. És ez rossz?
            Nézzük meg a saját példámat. Én a barátnőm kérésére még évekkel korábban leszoktam a cigiről, mert zavarta. Feladtam az életemből egy részt (bár az igaz, hogy egy egészségtelen részt) azért, hogy neki jobb legyen (és magamnak is). Szerintem ez abszolút nem volt egy rossz dolog. De nem is úgy éltem meg, mint egy nagy kompromisszumot (bár nem volt könnyű). Mert tudtam, hogy igaza van és jobb lesz nekem úgy. Jobb is lett.
            Amire te célzol, hogy kvázi alárendelted magad a férjednek és a gyerekeidnek azt én nem tudtam volna megtenni. Ez olyan dolog, ami a személyiségemre negatív hatást gyakorolt volna, így biztos nem megyek bele. Mind a kettő példánál fel kellett adni valamit a másikért, de a saját magunkra gyakorolt hatása, lényegesen eltér. Ez jelentős különbség, és ezért nem szabad elutasítani a másik kérését a változás kapcsán. Hanem mérlegelni kéne, hogy az milyen hatással lesz ránk. Sokan viszont jönnek azzal, hogy ne változtass meg, mert a lustaság, a merevség, a makacsság vagy a félelem beszél belőlük. Esetleg a rossz tapasztalat.
            Ezt szerintem nem úgy kell felfogni, hogy ha valamit meg akar változtatni rajtam akkor nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Hanem segít jobbá válnom (ha tényleg amit kér az jobbá tesz). És ezért köszönettel tartozunk neki, nem sértődéssel. És érdemes megvizsgálni, hogy milyen mögöttes érzelmek vannak a sértődés mögött, ami befolyásol. Talán félelem, vagy lustaság? Esetleg makacsság? Ezek szerintem nem jó tanácsadók.

            Szeressen azért, aki vagy? Ez megint csak jól hangzik, de meglehetősen ritka. Mert sajnos kevés az olyan ember, aki mind fizika, mind lelki, mind szellemi szempontból jó állapotban van. És az szerintem nem a másik hibája, hogy ha ilyet szeretne.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • khaatlyn 2011. May 13. Friday 08:42

            Kedves Zsolt!

            Lemondani akkor a tanári diplomáról a család kedvéért és leszokni a cigiről az nem ugyanaz a kategória! Ezzel nem rendeltem alá magam a férjemnek… (2 éve megvalósítottam az akkori álmomat…)

            Nem tudom, te melyik korosztályhoz tartozol, hogy ennyire preferálod a nagy kompromisszumokat és a megváltozást egy másik ember kedvéért… Én már kinőttem ebből a kategóriából és még ráadásul nem is a rossz tapasztalat beszél belőlem.

            Csak azt tudom mondani, hogy igenis, valaki azért/úgy szeressen, amilyen vagyok!
            Én is ezt fogom tenni!
            Mert azzal érzem jól magam, és annak tudom megmutatni az igazi arcomat, aki teljes mértékben elfogad és így szeret.

            Reply
  37. Zsolt 2011. May 11. Wednesday 23:46

    Szia Laci!

    Egyetértek veled. Egy dologban viszont sajnos nem. Én nem látok olyat, hogy feltétel nélküli szeretet. Talán az állatoknál van ilyen, de az emberek mindig feltételekhez kötik.
    Szeretlek akkor ha kedves vagy, ha szép vagy, ha ilyen meg olyan vagy. Szeretjük az általunk pozitívumként megélt dolgokat. A negatívumokat pedig nem szeretjük. Miért baj az, ha ezt bevalljuk, elfogadjuk? A feltétel nélküli szeretet illúziója, ennek érzete jó dolog és kellenek is az ilyen illúziók az életben, de ez attól még illúzió marad.
    De nyugodtan mondj olyan embert, aki szereti a párját feltétel nélkül, még úgy is, hogy nincs közöttük szexuális vonzódás, tisztelet, bizalom, közös intellektus (közel ugyanazt gondolják a világ dolgairól), lelki harmónia, egyetértés, stb. Ezek a feltételek. Mert mindenki adni és kapni akar. És ez így is van jól.
    Amúgy értem, hogy mit akarsz mondani, de vannak, akik szó szerint értelmezik mindezeket.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 12. Thursday 09:39

      Valójában nem az számít, hogy mit látunk, hanem az, hogy mit tartunk helyesnek, és ami helyes, az lehetséges is. Amit látunk, az csak egy perspektíva, ami szükségszerűen korlátozott szélességű.

      Amikor ránézek a Kedvesre – már csak emlékeimben, vagy elképzelve egy másvalakit – és látom a hibáit, a hibái alkotta kihívásait, és a kihívásaiból születő erőfeszítéseket, akkor együttérzek a hibáiban, melléje állok a kihívásaiban és tisztelettel, sőt csodálattal adózok az erőfeszítéseinek.

      Szerintem ez a feltétel nélküli szeretet gyakorlati megvalósulása. A feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy veled maradok, bármilyen is vagy. Van egy küszöbérték, amit ehhez át kell lépnie a másiknak. És itt jön be az az elvárás, hogy: legyenek önmagához képest elvárásai és tegyen a kapcsolatért (ne pedig ellene).

      Millió gyakorlati példára rá lehet ezt vetíteni. Az összesre. Mindre igaz, hogy csak Ő létezik és valóságos, minden más dolog, körülmény és esemény múlandó és nem ér föl hozzá.

      Van egy vers, ami elég jól leírja ezt szerintem:

      “Szeretnék szárnya alá bújni,
      hogy tarthassam röptében.

      Szeretném a házamba zárni,
      hogy szabadon röpülhesen.

      Szeretném őt messze látni,
      hogy mindig mellettem szálljon.

      Szeretném őt megáldani;
      ne legyen, kit meg ne áldjon!

      Szeretném őt megérteni,
      hogy mindenkit megérthessen.

      Szerentém őt felemelni,
      hogy engem is emelhessen.”

      /Varga Endre Gábor: A szerelem himnusza/

      Reply
      • Zsolt 2011. May 12. Thursday 13:33

        Azért az érdekes, hogy eddig volt kb. három meghatározása a Feltétel nélküli szeretetnek. Talán sokszor pont ez a baj, hogy mást értünk adott kifejezések alatt:).

        Reply
    • Ilona(Ica) 2011. May 22. Sunday 02:42

      Hát igen vannak feltételek,amiért valakit szeretünk,szeretnénk.Elvárásaink egy társtól egy jó kapcsolatért ugyanúgy,mint a másik félnek is velünk szembe,de hogy mikor találkoznak az egymásnak megfelelő adottságú,gondolkodású személyek ez a legnagyobb kérdés mindannyiunk számára???Hamarosan,mondjuk,ha nagyon optimistán gondolkodunk vagy soha mondja a pesszimista….

      Reply
  38. gabi 2011. May 12. Thursday 09:24

    Szeretném elmesélni Nektek, hogy megy nálam a kishableányosdi:
    Elsőnek a főnökömbe szerettem bele, elkezdtem a szakmámban fejleszteni magam ezerrel, hogy kivívjam az elismerését. Egy év, tíz hónap és 27 nap alatt sikerült. Aztán 4 évig voltunk együtt, ma is a ezek a legszebb emlékeim, fájt amikor vége lett, de a szakmámban azóta is sikeres vagyok.
    A következő udvarlóm kiválóan beszélt angolul. Nekem a nyelvtanulás sosem ment, de az alatt a 3 év alatt amíg együtt voltunk, olyan inspirációt kaptam, tanfolyamra jártam tanultam, megdícsérte minden pici eredményemet. Azóta már egész jól elgagyogok.
    A harmadik udvarlóm zenész volt, neki köszönhetem hogy kinyílt a fülem a komolyzenére. Azelőtt komolyzenei analfabéta voltam, ma csudajó érzés keletkezik bennem, ha hegedűszót hallok.
    Bízom benne hogy én is adhattam/adhatok v.mi +-t annak, akit mellém sodor/sodort az élet.

    Gabi

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 12. Thursday 09:56

      Jó példa ez arra, hogy inspirálni is tudnak az elvárások. (Valós vagy vélt.) 🙂 Persze kérdés, hogy szerepet játszott-e ezeknek a kapcsolatoknak a mulandóságában az esetleges érzés, hogy “meg kellett változnom azért, hogy tetszem neki”. Persze ha igen, akkor sem biztos hogy a helyes fogalmazás nem az volna, hogy “azzal, hogy megváltoztam hogy tetszem neki, jobb ember lettem”. Ki hogy éli meg ugyanazt a dolgot… 🙂

      Reply
      • Laci 2011. May 12. Thursday 11:15

        Azért nagy különbség van a belülről fakadó inspiráció és a külső nyomás, egy “elvárás” között.
        Más az, ha ÉN érzem, hogy jobb vele, ha én is tudok angolul, de közben tudnom kell, hogy enélkül is szeret.
        És más az, ha Ő sugallja: “ha nem tanulsz meg angolul, akkor nem szeretlek”.

        A feltétel nélküli szeretetet így értettem.

        Zsoltnak írom, természetesen vannak alap-feltételek, de ezeknek már induláskor meg kell lenniük, ezeket később kierőszakolni már nem lehet!

        A kis hableány talán itt követte el a hibát, alap-feltételt akart megváltoztatni.

        Reply
        • Zsolt 2011. May 12. Thursday 13:27

          Igen, nagy különbség van belülről fakadó inspiráció és elvárás között. Ezt nem vitatom. Én annyit mondtam, hogy nyugodtan el lehet mondani a párunknak, hogy ha valami zavar benne. Ha valamin szeretnénk, hogy változtasson. Mindezt lehet kedvesen, szépen, úgy, hogy ne érezze külső nyomásnak, és érezze, hogy ettől még szeretjük.
          Viszont ez csak az első lépés. Ha nem látom, hogy elkezdene tettekben tenni azért, amit megbeszéltünk és ez a dolog nekem fontos, akkor ezt, egy idő után külső nyomásnak fogja érzékelni, mert egyre jobban idegesíteni fog a dolog. Amit Babi mondott a pozitív ösztönzésről, abban egyetértek, csak nem mindegy, hogy hazudunk-e a párunknak, csak, hogy “pozitívan ösztönözzük” vagy tényleg így is gondoljuk.
          Szerintem a hazudozás helyett inkább kedvesen őszintének kell lenni és támogatni őt, segíteni, mert a változás tényleg nehéz, az elején.

          Igen, én is úgy gondolom, hogy vannak alap feltételek. Tehát, feltétel nélküli szeretet mint olyan nem létezik.
          A kis hableány ott követte el a hibát, hogy sellőként nem beszélt a herceggel és nem tisztáztak néhány fontos dolgot. Pl. hogy szabad-e a herceg szíve. Úgy adott fel sok mindent, hogy viszonzást várt, de azt nem beszélték meg, hogy a herceg egyáltalán ezt meg tudja-e tenni érte vagy egyáltalán akarja-e. Butus volt a hableány és a környezete is, hogy rossz tanácsot adott neki.

          Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 12. Thursday 09:58

      Ha észrevették, hogy ez a lány változni akart értük úgy hogy fejlesztette magát, akkor adtál. 🙂

      Reply
  39. Farkas Mihályné 2011. May 12. Thursday 11:08

    Kedves Andi! Nem tudom az én esetem mennyire számit a hableány esetének, de már meg kell,hogy írjam. Egy másik hozzászólási lehtőségben /van esélyem megtalálni a társam/, irtam,hogy nem tudom meddig tart a kapcsolatom. Úgy érzem, a végét járja. Nem tudom én vagyok türelmetlen, vagy tul sok volt mostanában a trauma /munkanélküliség, számlák összetorlódása stb./, de az a meglátásom, hogy a kérdéseimre nem akar válaszolni, ill. olyan soká válaszol,hogy már soknak tünik. Nem tudom mit gondoljak, mit tegyek? Több mint másfél éve tart a kapcsolat, és hetenként egyszer, néha kétszer találkozunk. Akkor beszélgetünk meg minden /szex stb./, de utána mikor hazamegyek és két találkozó közt telnek a napok, olyan, mintha nem is találkoztunk volna. Kérlek ird meg a véleményed, melyikünk hibázott jobban, és kinek van igaza?

    Reply
  40. Grey Knight 2011. May 12. Thursday 11:55

    A megfelelés a másik számára jó irányba is húzhatja az embert nem ? Mármint akiben ott van a változni akarás magja ami erővel is párosul úgy máshogyan is elsülhet a dolog…
    A gyenge és naiv emberek általában sok maflásbol tanulnak így válnak páncélos vándorokká. 🙂 (vagy nem)

    Reply
  41. Rózsa 2011. May 12. Thursday 12:06

    Kedves Mindenki!
    Magyarázza már el érthetően valaki,mit jelent az a szó:szeretet

    Reply
    • khaatlyn 2011. May 12. Thursday 16:52

      Kedves Rózsa!

      A Szeretnek rengeteg aspektusa van, nagy emberek sem tudják pár szóban megfogalmazni.

      Az én olvasatomban kb ezt jelenti, levi írta egy blogban, nem az én konkrét gondolataim, de teljes mértékben azonosulni tudok vele! :

      “Szervusz! Számomra az Őszinte Szeretet abból áll hogy elfogadjuk a másikat, úgy ahogy van, az összes hibájával együtt. És az, hogy megpróbáljuk a másikat boldoggá tenni, úgy viszonyulni hozzá a mindennapokban, hogy ezáltal Ő is több legyen. Hogy “Egyek” legyünk. Benne legyen a kapcsolatban az a tudat, hogy összetartozunk, egyek vagyunk. És ha úgy adódik… Tudni kell elengedni. Ez a legnehezebb. Ebben van benne az Őszinte Szeretet. Hogy a Másik Boldogsága számomra a fontos, nem a sajátom. Hogy tudok e adni úgy hogy nem várok érte semmit. Ez az Önzetlen Szeretet.”

      Reply
      • Zsolt 2011. May 13. Friday 00:33

        Milyen szép gondolatok!
        Én tényleg nem szeretnék az ördög ügyvédje lenni, de mondanátok konkrét példákat a saját életetekből az önzetlen szeretetre? Amikor a másikat minden hibájával együtt elfogadtátok. Megemlítve néhány hibát. Majd a kapcsolat végét. Az okokat, az elfogadott hibák viszonyulását a kapcsolat végéhez. Az elengedést. Az, hogyan történt, illetve, hogyan lettek feldolgozva a dolgok. Bár ezek elég személyes dolgok, de biztos sokat lehetne tanulni belőle.
        Én sajnos úgy gondolom, hogy az önzetlen szeretet széplelkű emberek fantáziája. Úgy veszem észre, hogy mindenki adni és kapni akar. És ez így is van jól. Ez így normális. Néhány esetben, megmutatkozhat és kell is, hogy megmutatkozzon a fenti idealizált elképzelés néhány pontja, de folyamatosan nincs ember, aki így tudna élni.

        Üdv: Zsolt

        Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 12. Thursday 21:56

      Van a Wikipédián egy Szeretet-cikkely, ott jól leírják szerintem. A 2010-es részben. Belinkeltem már, de moderációra várakozik.

      Reply
  42. Rózsa 2011. May 12. Thursday 12:12

    Mindenki csak addig lehet hableány-fiú,amig hagyja magát!
    Vagyis mindenki saját sorsáért felel!

    Reply
  43. Judit 2011. May 12. Thursday 20:36

    Kedves Rózsa!

    Egyetértek khaatlyn (illetve levi) szeretet meghatározásával. Egy-két gondolatot tennék hozzá. A szeretet egy olyan érzés, mely megszépíti a “világot”! A szeretet egy pihe-puha takaró, mely melegít, megvéd bennünket, büszkévé tesz és bármely pillanatban öröm fakad általa. A magyar nyelv szépen fejezi ki, ha valaki szeret: lesi minden gondolatát! Ezért leszünk jobb emberek a szeretet által. Ha adjuk, akkor igyekszünk a másiknak boldogságot nyújtani, ha kapjuk, akkor szeretnénk ennek megfelelni. A szeretet sohasem vesz el, csak ad!!! A szeretet a legsötétebb pillanatban is segít és a legmélyebbről is felemel! Szavak nélküli kommunikáció, a világon mindenhol megértik a szeretet “nyelvét”!

    Szép és szeretetteljes napot kívánok! 😀

    Ui.: Sokat és sokfélét tapasztalt “érett hölgy” vagyok, tényleg így van!

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. May 22. Sunday 03:01

      Kedves Judit ez így igaz ahogy írtad a szeretetről,csak az a szomorú,hogy mi akik tapasztaltabbak vagyunk tudjuk a legjobban milyen nehéz párkapcsolatban ilyen téren megtalálni a kölcsönösséget.Persze ez nem jelenti azt,hogy nem lehetünk boldogok,ha csak egyszerű emberi szeretetet adunk és kapunk a környezetünkben élőknek,élőktől…nem teljes az életünk társ nélkül,de legalább jól érezzük magunkat a mindennapjainkban.

      Reply
  44. P.Ildi 2011. May 12. Thursday 20:45

    Szeretem, hogy Anditól továbbra is érkeznek üzenetek, habár én még egyik online kurzusra sem fizettem elő:-)
    Sajnos, nincs időm végigolvasni az összes bejegyzést, de amit pár perc alatt “levettem” belőle, ez a ‘kis hableány’ téma engem több szempontból is érdekel.
    Egyrészt – szerintem igenis van olyan, hogy az ember lánya a lábát is levágatná (az eredeti történetben az uszonyát lábbá alakíttatná), hogy valaki, persze ez egy konkrétan létező személy, észre vegye, de ez persze nem jön össze – az is igaz, hogy azért én nem próbáltam teljesen átalakulni soha, hogy bárkinek is tetsszek- csak úgy éreztem, hogy bármit megtennék, hogy Ő az enyém legyen – de aztán nem tettem…
    Másrészt: imádom Dániát, a képen szereplő szobrot volt szerencsém látni személyesen is – egy nagy szerelem emlékét idézi föl bennem
    Harmadrészt: ajánlom figyelmébe az olvasóknak MIKA ‘Lady Jane’ című szerzeményét – abszolút a témába vág! Angolul tudóknak persze könnyebb: a szöveget könnyen letölthetitek, aztán lehet merengeni…

    Reply
  45. Monika 2011. May 12. Thursday 23:43

    Hát, Kedveseim, – én is hableánynak érzem magamat, aki mindent megtett a kedveséért, – itthagyta az éltető elemét, a hazáját, amelyben vígan lubickolt, és nem azt kapta, amit ígértek neki, – illetve, amit várt, – ha leveti az uszonyát, és mostmár nagyon hasogat a lába… Mert nem lehet úgy táncolni mindig, ahogyan a másik fütyül, – és ráadásul a ritmust sem érzi! Össze-vissza nem lehet táncolni, csak azonos ritmusra,- de ezt képtelenség már követni. Ha ő nem hallja a dallamot, és nem érzi a ritmust, – én már nem tudok hozzá igazodni, – és előbb-utóbb végét vetünk ennek a botladozásnak…
    Keresek valakit, aki azonos ütemre, dallamra tud velem táncolni…
    Szóljatok, ha van még ilyen férfi!

    Reply
  46. Edina 2011. May 13. Friday 09:04

    Sziasztok!

    Most léptem ki 7 hónap után egy ilyen kapcsolatból, ahol csak én vállaltam áldozatokat. A legrosszabb, hogy már az elején sem gondoltam, hogy ő lesz az igazi, viszont meggyőztem magam az ellenkezőjéről, hisz ő egy rendes pasi, aki nem ver át, nem csal meg, így nem akartam észrevenni, hogy nem illünk össze. Persze neki jó volt, hisz ezért mindent megtettem, és meglepetésként érte, mikor megmondtam, hogy nem akarom folytatni. Azóta is, mikor beszélünk mondja, hogy szeret, és hogy nekünk együtt kéne lennünk. Néha már ott járok, hogy talán igent kéne mondanom, hisz nem volt olyan rossz, voltak szép pillanataink.

    Reply
  47. Árpád 2011. May 13. Friday 12:47

    Sziasztok!
    Én is voltam kishabpasi. Nálam a mese 20 évig tartott, majd kaptam emlékeztetőül egy igazi gyerkőcöt, aki az emlékezetemet rendesen felfrissiti naponta. Az én változatomban a herceg elcsábította a páromat és most remélem úsznak a boldogság tengerében, mert azóta én kölcsönkértem Neptun szigonyát és együtt már soha többé nem fogok lubickolni az exemmel.
    Pusszancs Árpád

    Reply
  48. Zsolt 2011. May 13. Friday 13:41

    Kedves Khaatlyn!

    Itt válaszolok a bejegyzésedre, mert a helyén már nem lehet.

    Igazad van, lemondani a tanári diplomáról és lemondani a cigiről nem ugyanaz. A hasonlóságot az teremti meg a kettő között, hogy mindkét esetben le kell mondanunk egy számunkra fontos dologról. Érdemes azt is tekintetbe venni, hogy a cigiről a statisztikák alapján nagyon nehéz leszokni. Tehát nagy akaraterő kell hozzá és komoly szándék a változásra. Én ezt a részét vizsgáltam a témának és ebben közel megegyeznek.

    „Nem tudom, te melyik korosztályhoz tartozol, hogy ennyire preferálod a nagy kompromisszumokat és a megváltozást egy másik ember kedvéért… Én már kinőttem ebből a kategóriából és még ráadásul nem is a rossz tapasztalat beszél belőlem.”

    31 éves vagyok. De ezek szerint egy lényeges pont elkerülte a figyelmedet. Nem csak a másik ember kedvéért. Mindig is azt írtam, hogy mérlegelni kell a másik kérését és ha pozitív értelemben tesz hozzá az életemhez és a személyiségemhez akkor én örülök, hogy felvetette, mert ettől csak több leszek. A változást az esetek döntően nagy többségében az ember negatív érzelmei akadályozzák. Félelem, merevség, makacsság, lustaság, stb.
    Sajnálom, hogy te már kinőttél abból, hogy a párod kedvéért és saját magad miatt változni tudj. Úgy gondolom, hogy mereven, rugalmatlanul, makacsul élni sokkal nehezebb, ezért is preferálom a változást.

    Kívánom neked, hogy megtaláld azt az embert, a nagyon kevés közül, aki képes megadni azt az elfogadást, amire vágysz. És, hogy ez a kapcsolat szerelmi és ne kényszeres legyen.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • khaatlyn 2011. May 13. Friday 19:17

      Kedves Zsolt!

      A legnagyobb fiam 32 éves, holnap lesz az esküvője… 🙂

      A ti korosztályotok jóval képlékenyebb, rugalmasabb, fogékonyabb még a nagy változásokra, mint az enyém, jóval nagyobb (és sokszor irreális) az elvárásotok egy lehetséges társsal szemben. Ez persze nem véletlen, hiszen én már túl vagyok azon (pl. egzisztencia és otthonteremtés, gyermeknevelés) amin az én fiam is még csak innen…

      Ezzel együtt nem vagyok sem lusta, sem merev, sem makacs, sőt nyitott, modern gondolkodású, ön és céltudatos Nőnek tartom magam. 48 évesen szereztem meg a gyógyped tanári diplomámat az ELTE-n, lehet, túlságosan meg vagyok fertőzve gyógypedagógiával, ezért olyan fontos számomra az elfogadás és a tolerancia.

      Egy dolgot viszont te sem vettél észre az én hozzászólásaimban… Azt írtam valamelyikben, hogy én már nagy kompromisszumokat nem kötök *magammal*, de azt is tudom, hogy egy társkapcsolat nem működik kölcsönös alkalmazkodás=csiszolódás=kis kompromisszumok nélkül.
      Erre én is hajlandó vagyok, de ne csak én tegyem ezt meg a kapcsolat működőképességéért, elvárom, hogy a másik fél is hajlandó legyen erre!
      Tehát nem vagyok sem merev sem rugalmatlan. De még csak félős sem! 🙂

      A köztünk lévő generációs és nézet különbséget szerintem kár lenne tovább ragozni…

      Üdv: Khaatlyn

      Reply
      • Zsolt 2011. May 13. Friday 20:22

        Kedves Khaatlyn!

        Sok boldogságot kívánok a fiadnak:).
        Igazad van, mindkét félnek tennie kell egy kapcsolatban a másikért.
        Igen, a mi korosztályunk tényleg másként tekint a világra. És meg kell mondjam, hogy nekem ez a szimpatikusabb és remélem idősebb fejjel is sikerül megőriznem a nyitottságomat a változásra. Mindezekkel pedig nem áll szemben az elfogadás és a tolerancia.
        Azt, hogy milyen vagy, te tudod a legjobban megítélni. Én csak példaként említettem néhány tulajdonságot, ami adott helyzetben negatívan képes befolyásolni az embert úgy, hogy sokszor észre sem veszi.
        Jó hallani, hogy nem vagy se merev, se rugalmatlan. De, hogy még félelmeid sincsenek…:). Nahát, én azt hittem mindenkinek vannak.

        A köztünk lévő nézet különbség tagadhatatlan. A generációs szintén. Ezért ha értelmetlennek érzed a további érvelést, én megértem.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • khaatlyn 2011. May 16. Monday 09:55

          Kedves Zsolt!

          Köszönöm a jókivánságokat, nagyon szép volt a szombati esküvő a Mátyás Templomban, és jól sikerült a vacsora is, jó volt a gyermekeimet újra együtt látni, immár vidámabb szituban, mint tavaly apukám temetése…

          Nem tévedtél a félelmekkel kapcsolatban, félelmeim nekem is vannak (főleg a gyerekeim jövőjével kapcsolatban) de kapcsolatot teremteni embertársaimmal egyáltalán nem félek, sőt, ez nekem igen könnyen megy bárhol, mert “jó beszélőkém” van. 🙂

          Nem azért nem érvelnék többet a mi kis vitánkban, mert nem akarok szóba állni veled, hanem mert nem látom értelmét…
          Meggyőzni egymást úgyem tudjuk, és nincs is rá szükség. Az én generációmnak sok szempontból másfajta emberi értékek fontosak már a párkeresésben, mint a tiéteknek, épp azért, mert én pl. már nem akarok több gyermeket, de te és a te korosztályod még gyermekeid anyját (is) keresed a másikban, épp ezért sokkal nagyobb elvárásaid vannak, mint pl nekem.

          Én már “csak” társat szeretnék magam mellé, minden értelemben…
          Van már egy kialakult egzisztenciám, életstílusom, mint általában az 50-s korosztálynak, vannak hibáim és erényeim… Vannak, amiken már nem tudok és vannak, amiken nem akarok változtatni, mert akkor az már nem én lennék…
          Feltételezhető, hogy egy velem egykorú férfi is hasonloképpen működik, ezért nálunk már inkább az elfogadás és a tolerancia a fontosabb egy kapcsolatban, természetesen a szeretet után. 🙂

          Reply
          • Zsolt 2011. May 16. Monday 22:52

            Kedves Khaatlyn!

            Örülök, hogy minden jól sikerült és szép volt az esküvő. Akkor minden úgy zajlott, ahogy az egy esküvőn kell:).
            Én nem az ismerkedéssel kapcsolatos félelmekről beszéltem, hanem azokról, amik a változás kapcsán törnek fel az emberből. Sokan pl. nem mernek kilépni egy boldogtalan, de hosszú kapcsolatból, mert félnek a változástól, egyedülléttől, vagy csak attól, hogy akkor most megint keresni kell valakit. Hasonló félelmek lehetnek más változások mögött is.

            Én is úgy gondolom, hogy nincs értelme győzködni a másikat. Neked más a véleményed, de ez részben attól van, hogy a szempontjaid is különböznek.

            “Van már egy kialakult egzisztenciám, életstílusom, mint általában az 50-s korosztálynak, vannak hibáim és erényeim… Vannak, amiken már nem tudok és vannak, amiken nem akarok változtatni, mert akkor az már nem én lennék…”

            Ezzel szerintem a harmincas korosztály is pont így van. Nekem is vannak olyan hibáim, erényeim, amin nem akarok változtatni. De ez nem örök érvényű. Az ember, amíg él fejlődik (az akarata és a tapasztalatai által). A fejlődés kulcsa pedig a változás. A változásnál pedig be kell vállalni, hogy ez fájdalommal jár. Ez az egyszerű képlet szerintem ugyanúgy igaz 20, 30 és 50 éves korban is.

            Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed a témában és, hogy megvitattuk a dolgokat.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Zsolt 2011. May 16. Monday 23:11

            bocsánat ez még lemaradt:

            az meg, hogy esetleg a párunk hívja fel a figyelmünket egy kívánatos változásra vagy mi vesszük észre, talán mindegy is. Persze egó szempontjából nem mindegy, de sok esetben egy hozzánk közel álló ember, aki kívülről lát minket jobban észrevesz dolgokat mint mi magunk.

            Zsolt

            Reply
          • khaatlyn 2011. May 17. Tuesday 08:01

            Kedves Zsolt!

            Ebben teljesen igazat adok neked, a változás sokszor fájdalommal jár, de utána megújul az ember… 🙂

            Nekem volt bátorságom kilépni egy hosszú és már rossz házasságból a gyerekeimmel együtt és új életet kezdeni, nem féltem attól, hogy egyedül maradok… Mást nagy változások is voltak az életemben, pl. hogy egészégügyi területről pénzügyre váltottam munkahely szempontjából…

            Egyyiket sem bántam meg!

            Én is köszönöm, hogy ezt “megbeszélhettem” veled!

            Sok sikert a párkereséshez!

            Üdv: Khaatlyn

            Reply
    • Rea 2011. May 16. Monday 00:22

      Szia!
      A cigiről is le lehet szokni. Én 16 éves koromtól 29 éves koromig elég erősen dohányoztam (napi egy doboz), és mikor kismama lettem, letettem. A gyerekeim már nagyobbak voltak, mikor újra rágyújtottam; ha összesen 10 szálat elszívtam, sokat mondok, az elmúlt 10 évben pedig semmit. Sőt, kifejezetten irritál a cigaretta szaga is! Soha nem vennék többet cigarettát, megbántam ezt a 13 évet is. Pedig előtte “ettem” a cigit…
      Szerintem akarattal meg lehet változni. A pia, kábszer, cigi citálása ellenpéldának csak kifogás. Sok ilyen példa van, mint én, de itt is egyszerűbb azt mondani: nem megy.

      Reply
  49. Zsolt 2011. May 13. Friday 15:52

    Kedves Éva!

    Neked is itt reagálok az írásodra, mert ahol eredetileg írtad már nem lehet.

    “Először is,ne hasonlítsd össze a gyerekkori természetet a felnőttkorival..mivel akkor még csak a világgal való “ismerkedés” folyik…az akkor szerzett tapasztalatok és ismeretek alapján alakul majd ki az a felnőttkori szemlélet,amely szerint (jobb esetben) élni fog.Én így gondolom..:)”

    Oké, igazad van. De én látok komoly változáson áteső embereket 18 és 30 évesen is. Akkor ők csodabogarak? Sőt én úgy gondolom, hogy minden emberben (bármely életkorban) megvan az, hogy bármilyen tulajdonságát megváltoztassa, ha megvan benne a szándék és az akarat (idősebben persze nehezebb). Még egy felnőtt ember is megtanulhat úszni úgy, hogy kisgyerek korában majdnem belefulladt a vízbe és ezért retteg tőle. Talán mindig is benne marad a félsz, de ezt akarattal le lehet győzni. És idővel enyhülni fog a félelem. Ahogy én látom az emberek azokat a tulajdonságaikat hívják alaptermészetnek, amiken nem akarnak változtatni. És ezt tényleg senki, de senki nem tudja megváltoztatni, ha te nem akarod.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Éva 2011. May 14. Saturday 18:50

      Szia Zsolt!

      Én vitatkoznék azzal az állításoddal,hogy:…”minden emberben (bármely életkorban) megvan az, hogy bármilyen tulajdonságát megváltoztassa, ha megvan benne a szándék és az akarat (idősebben persze nehezebb)Szerintem ez így nem igaz…legalábbis én nem láttam még erre példát…de ha valaki meg is csinálja,attól még nem csodabogár,csupán kitartó. Az úszás pedig nem a legjobb példa erre,mert a félelem nem egy tulajdonság…ugyanis ez egy negatív élmény hatása…
      Abban igazad van,hogy változtatni csak akkor tud az ember akármin is,ha AKAR..és ez a kulcsszó…
      Jó néhány hozzá szólásodban olvastam,hogy Te megmondod a párodnak,ha úgy gondolod,hogy valamiben változtatnia kellene…nekem ezzel nincs semmi bajom ( a kritika lehet építő jellegű is),de általában tényleg ez az első reakció,hogy:.. “akkor már így nem szeretsz?” Ne kérdezd,hogy miért…ezt nem tudom…:)De az már elég baj,ha egy párkapcsolatban nem lehet bármiről nyíltan beszélni..

      Üdv.: Éva

      Reply
      • Zsolt 2011. May 14. Saturday 22:31

        Szia Éva!

        Igazad lehet, hogy az úszás nem volt a legjobb példa. De én akkor is úgy látom, hogy ha valaki sokat dolgozik magán, akkor bármilyen tulajdonságát meg tudja változtatni. Hogy nem láttál még példát erre? A barátaid, a családod vagy a saját életedben sem? Kár, pedig legalább a sajátodban látnod kellene. Bár az is lehet, hogy te úgy szereted magad, ahogy vagy, így soha nem is akartál változtatni „alap” tulajdonságaidon. Esetleg feladtad. Igen, a kitartás fontos, ebben (is) egyetértünk.

        Igazad van abban, hogy az első reakció a „kritikára” sokszor az, hogy „akkor már nem is szeretsz?”. Meg sokszor rosszul is esik, igen. De most én ezzel mit csináljak? Csak annyit tudok tenni, hogy kedvesen adom elő és éreztetem vele, hogy szeretem. Ezenkívül megpróbálok segíteni neki a változásban, ha úgy dönt.
        Az első reakció után viszont úgy is lesz egy második, amikor is, ha nincsenek benne komoly érzelmi gátak, amik akadályozhatnák a tisztánlátását, akkor megérti, hogy ezzel a kéréssel nem bántani akarom őt, hanem felhívni a figyelmét valamire. Nem arról van szó, hogy csökkentek volna az érzelmeim, inkább arról, hogy ha egy pár vagyunk, akkor már nem te meg én van, hanem mi. Tehát már nem csak az ő dolga az, hogy mivé alakul a teste, milyen életet él, milyen döntéseket hoz, hanem mindkettőnké. Tehát jogom van arra, hogy ha nem tetszik valami, akkor megkérjem arra, hogy változtasson, mert én élek vele együtt. Mint ahogy neki is joga van arra, hogy azt mondja, ha ez nem tetszik akkor húzz a francba. És akkor sajnos a legjobb az, ha az ember húz a francba. Jobb, mint hazudozni, reménykedni, önmagunkat áltatni, stb. A vége előbb-utóbb úgy is ugyanaz lesz, az idő viszont közben eltelik. Ráadásul nem boldogságban. Csak kevesen vállalják be azt a nagy fájdalmat, ami ilyenkor egy szakítással jár, mert könnyebb a sok picit elviselni minden nap, mikor nem azt kapjuk, amit szeretnénk, de mégis kapunk valamit.
        Igen, szerintem is baj ha egy kapcsolatban nem lehet bármiről nyíltan beszélni. Ráadásul ennek a jelenségnek a következménye az is, hogy a kommunikáció szép lassan leépül, rutinszerűvé válik.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Éva 2011. May 15. Sunday 09:51

          Kedves Zsolt!

          Lehet,hogy hihetetlen,de tényleg nem láttam nagy átváltozást a környezetemben senkin…és valóban,magamat olyannak szeretem amilyen vagyok…Nem adtam fel,csak épp nincs olyan ember-már jó ideje-aki bármiben is változtatni akart volna rajtam…:)Nem vagyok tökéletes,tisztában vagyok vele…de csak olyan ember tudna rajtam változtatni bármit is,aki legalább olyan “szinten” van mint én…Tehát,ha elvárása van velem szemben…legyen magával szemben is…szerintem ez így fair…

          Üdv.: Éva

          Reply
          • Zsolt 2011. May 15. Sunday 11:46

            Ez így van, ez így fair. És még csak annyit, hogy nem csak egy másik ember hívhatja fel a figyelmünket valamire. A legjobb ha saját magunk vesszük észre. És még sértődés sincs:).

            Üdv: Zsolt

            Reply
      • Náprádiné 2011. July 11. Monday 10:00

        Próbáld ki, hogy megkritizálsz így a férfiban valamit, és meglátod, hogy a reakció hasonló lesz: szóval akkor így már nem is tetszem?

        Reply
  50. Zsolt 2011. May 13. Friday 18:31

    Kedves Bobájka!

    Nem egészen értem, hogy Lö Malíciőzzel kapcsolatos beszélgetésem, hogyan is kapcsolódik a mi témánkhoz, de szerencsére utána mégis írtál néhány gondolatot, amit már értettem.
    Nem csak a nők alakjáról beszéltem, hanem hozzátettem, hogy ugyanezt gondolom a férfiakról is. És az alak csak egy téma a sok közül, példának hozhattam volna fel az érzelmi intelligenciát is.
    A genetikának nagy szerepe van benne? Mondhatjuk, hogy van némi szerepe, de nem annyi mint sokan állítják. Én látok alacsony magassággal megáldott genetikájú nőket is nagyon csinos alakkal és ellenkezőleg is. Vagy duci lányokat, akik mondják, hogy a genetikájuk ilyen, aztán mikor olyan közegbe kerülnek, ahol nem lehet annyi édességet enni és rendszeresen mozogni kell akkor kiderül, hogy mégsem hajlamosak a hízásra. Szóval a genetikát sok esetben csak egy újabb hárításnak tartom. Persze, az emberek egy kevés százalékánál szignifikáns tényező a genetika, de annyi embernél nem, mint akik hivatkozni szoktak rá. De ha valaki tud a saját életéből olyan példát mondani, hogy hosszú ideig, következetesen egészségesen étkezett, sokat mozgott, sportolt, és még sincs formás, nőies alakja akkor annak részben örülnék, mert tágítaná a látókörömet egy olyan példával, amivel eddig még nem találkoztam. És az nem ér, ha valamilyen betegség eredménye vagy tényleg beleesik abba az elenyészően kevés emberbe, ahol a genetika a felelős.

    Én sem mondtam olyat, hogy minden tíz évben rosszabb. Én mindezt kérdeztem. Azért raktam a mondat végére kérdőjelet.
    „ezt is kisarkítottad és kiforgattad” Ez nekem új. Még mit sarkítottam vagy forgattam ki?
    Én csak megkérdeztem, hogy mi van akkor ha egy professzor azt mondja, hogy a nők teste 10 évente megváltozik. Szerintem ez önmagában nem jelent semmit, mint ahogy bárki látja, aki elmegy edzőterembe, sportolni, futni, úszni, vagy csak le az utcára. A professzorra fittyet hányóan gyönyörű nők rohangálnak akár érettebb korban is, míg sok huszonéves van elhanyagolva. Persze sokkal több szép lány van a huszonévesek között, de néhányan akadnak az érett nők közül, akik felveszik velük a versenyt. Minden tiszteletem és elismerésem ezeknek a nőknek. Remélem hasonlóan igényesek a fizikai mellett, lelki és szellemi értelemben is.

    „A másik problémám a válaszaiddal igazából csak az h azt szűröm le belőlük csak változtatni akarsz a partnereiden és ez szerintem nem helyénvaló akárhogy is magyarázod…”

    Szívesen elmondom újra, ha valamiért nem ment át korábban. Én nem akarok változtatni a páromon, de ha úgy látom, érzem, gondolom, hogy valamiben szeretném ha változtatna akkor nem csinálok problémát abból, hogy ezt el is mondjam neki. Nem fogom elfojtani, nem fogok rizsázni, hogy te így is szép vagy drága, stb. Kedvesen elmondom neki, éreztetem, hogy szeretem, és ha nyitott a változásra akkor segítek is neki ebben. Nem kényszerítek rá semmit, csak igyekszem felhívni arra a figyelmét, hogy ez a változás milyen pozitív következményekkel járna mindkettőnk életére. Illetve ha nem akar ilyen irányban változni akkor felhívom a negatív következményekre is a figyelmét. Ha mindezeket megérti, elfogadja és mégsem akar változtatni akkor a téma súlyát figyelembe véve, akár szakítás is lehet a dologból. Tehát nem kényszerítek rá semmit, mindenkinek adott a szabad akarat, de világosan jelzem neki, hogy én mit szeretnék. Ha megmaradunk az alap témánál és a külsőt hozom fel példának, akkor én nem veszem jó néven ha megismerek egy szép, formás nőt, majd látom, hogy elhagyja magát és még én vagyok a szemét, hogy felhívom a figyelmét arra, hogy ha ezt így folytatja, akkor egy idő után nem fogom megkívánni az ágyban. Lehet ezzel vitatkozni és szívesen meghallgatom a gyakorlati érveket is, hogy miért csinálom ezt rosszul.

    Dehogy sértődtem meg. Szóval herceg típusnak tűnök?:) Lehet. Ha a herceg azt jelenti, hogy megvannak a saját vágyai, céljai és olyan nőt képzel el maga mellé, akivel ezek nagy része közös. Illetve ha egy két dolog nem kerek, akkor elvárja magától azt, hogy változtatni tudjon, de csak akkor ha ez jó lesz a partnerének és önmagának is, illetve nem fél ugyanezt kérni a párjától. Ha erre gondoltál herceg alatt akkor igazad van:).

    „ha valakit már megszerettem ÉN ugyan nem hagyom el azért mert mondjuk húsz kilóval több van rajta….ha már egyszer a társam, baráátom, szeretőm.”

    Egyetértek veled, én sem hagyom el, hanem megkérem, hogy változtasson az alakján. Ha ezt nem akarja, akkor viszont egy idő után fuccs a szexuális életünknek, sex nélkül pedig nincs boldog párkapcsolat. Ilyenkor általában egy férfi mit tesz? Meghagyja a nőt otthon biztos pontnak, érzelmi és kényelmi stabilitást nyújtó hátországnak, és közben keres magának egy szép szeretőt, ami pótolja a sex hiányát. Nőknél pedig ugyanez van, csak ott sokszor nem érzelmi hátországról, hanem az anyagi hátországról beszélünk. Mert sok férfi nehezen mutatja ki az érzelmeit (alacsony EQ), viszont az a bevétel, amit hoz, kell a megszokott életszínvonal megtartásához. Vagy pedig tűr, jó hosszú ideig és utána jön, hogy ő feláldozta magát a férfiért, családért stb. Pedig ezt magának köszönheti. Most amúgy nem mindenkiről beszélek, csak az emberek egy jelentős részéről.
    Ennél én sokkal korrektebbnek tartom azt, ha világosan megbeszéljük azt min kellene változtatni és ha ez megy akkor együtt maradunk, ha nem akkor elválunk. Persze csak akkor válunk el ha a téma súlya indokolja. Csak azért nem fogok szakítani vele, mert mittudomén középről nyomja a fogkrémet és nem alulról. Ilyen amúgy is akkor történik ha már túl sok az elfojtott, ki nem mondott probléma, kérés. Mert azt hiszik, hogy úgy kell elfogadni a másikat, ahogy van, de mivel ezt az elméletet még senki sem tudta a gyakorlatban hosszútávon megvalósítani így inkább elfojtják a jogos vágyaikat, aminek eredményeképpen konzerválják a rossz kapcsolatot addig, amíg fel nem robban.
    Igen, remélem folytatjuk az eszmecserét. És szeretném kifejezni, hogy én senkit sem akarok megbántani, vagy osztani az észt. Csak a véleményemet és a gondolkodásmódomat írom le az adott témában. Illetve szeretek vitatkozni, ha gyakorlati (életből vett) érvelés zajlik:).
    Köszönöm a megértéseteket!

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 17:40

      Értem nem kényszeríted semmire, de ha nem teszi azt, amit te akarsz, akkor akár szakítasz is vele. Értem.

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 11. Monday 10:03

      Igen. De ha közben a nő is talál magának egy férfit, aki az embert nézi benne, és nem egy x kilós szexbabával, hanem VELE akar hálni, akkor a félrelépett férj telesírja a világot, hogy “meeeegvaaagyoookcsaaaalvaaaaaaaaa!”

      Ha én valakivel hálok, akkor VELE hálok. Törékenyen is, meg meghízottabban is, őt magát ölelem meg, vagy nem. Szerelmeim teljesen különböző alkatúak voltak, külsőre. Belső tulajdonságaikra nem.

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 11. Monday 10:07

      ÚGy kihajítanám azt a férfit, aki az alkatomat nézi, és arra tesz megjegyzéseket, hogy a lába nem éri a földet. Azonnal, az első ilyen után. Minél előbb teszi, annál jobb. Mert az azt jelenti, hogy a külső annyira elsődleges a számára, hogy életveszély gyereket vállalni egy ilyentől, ami hormonális változást eredményez, és akár olyan elhízást, amin évekig is nem tud az ember változtatni, de az is lehet, hogy soha többé. A házasságom alatt tíz-tizenöt kilóval szedtem föl többet, de a férjem rajongása nem változott. Mikor lefogytam, örült, persze, és látom a szeme csillogásán, hogy így eggyel még jobban tetszem, ami persze fontos, és jól esik. De semmivel sem rajongott kevesebbet körbe tíz-tizenöt kilóval nehezebben. Hát igen, neki ÉN kellek, nem egy tökéletes alkatú guminő.

      Reply
  51. Anna 2011. May 15. Sunday 07:55

    Szia Andi!
    Hasonlóan sok társamhoz én is elkövettem a kis hableány hibáját, úgy hogy szinte észre sem vettem. Egy kapcsolatban soha sincs egyenlő alkalmazkodás. Az egyik fél mindig jobban alkalmazkodik a másikhoz. Kezdetben ez fel sem tűnik, mert nagy a szerelem, s mire rájössz, hogy már nem is vagy önmagad, már késő. Velem ez történt, így sok-sok évet pazaroltam el. Olyan ez
    mint egy mókuskerék. A mindennapok pörgése /munka, család, egyéb elfoglaltságok/ közben egyre távolabb kerültem eredeti önmagamhoz. Meg kellett volna állnom és végiggondolni, hogy mit is csinálok. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne hagyja, hogy értékes éveket vegyen el az életéből a társának, vagy a külvilágnak való mindenáron való megfelelés, mert visszaszerezni az igazi önmagát szinte lehetetlen. eljár felettünk az idő, megváltoznak a lehetőségek, komoly nyomot hagy a lelkünkben a múlt, önbizalomvesztést szenvedünk. Én már évek óta küszködök ezzel a problémával, és biztos vagyok benne, hogy ez is az oka, hogy nem találok magamnak igazi társat.
    Üdv:Anna

    Reply
    • Márta 2011. May 15. Sunday 08:15

      Anna, igy igaz!!!

      21 évig éltem házasságban, én voltam a kis hableány…. elváltunk, amikor már mind a ketten éreztük, hogy ez igy katasztrofa .

      Két éve történt mindez, azota mit ne mondjak? Tankcsapda koncertek… stb… nem vagyok rá büszke, lassan visszanyertem a valós énem. Mindig is szabad szellem voltam, nem valo nekem a házasság és a kötöttség…. azóta tudom, hogyan meneteljek tovább 🙂

      M

      Reply
      • Lö Malíciőz 2011. May 15. Sunday 08:47

        “Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoz érte.”

        “Ami igazán tiszteletreméltó az emberben, az az álmai, az elvárásai önmagával szemben, és az erőfeszítés hogy azoknak megfeleljen.”

        “Ami igazán élővé és erőssé teszi az embert, az egy ajándékba kapott élet, és a kihívás hogy váljon rá méltóvá.”

        “Az élet túl rövid ahhoz, hogy carpediemre fecséreljem.”

        Reply
        • Zsolt 2011. May 15. Sunday 12:02

          Az első kivételével egyetértek:).

          Reply
          • Lö Malíciőz 2011. May 15. Sunday 12:22

            Igen, van ilyen fázis. Azután az ember rájön, hogy akkor igazán gazdag, ha az álma a szerepvállalás vagy felelősségvállalás, máskülönben nem több mint “csak ember” vagy “csak test”, amelynek a létezése nem nyúlik túl a saját testének határain.

            Ha jól értelmeztem a Márta sorai közti részeket, Ő valamiért ebbe a “csak test”-állapotba zökkent vissza, miközben valamiért előrelépésnek tekinti.

            Reply
        • Rea 2011. May 16. Monday 01:02

          Szia!

          Pedig ha jól belegondolsz:
          A múlt: történelem.
          A jövő: rejtelem.
          A ma: ajándék.

          Minden nap, minden perc, másodperc, századmásodperc egy ma.

          A carpe septem azért nekem is szimpatikusabb 🙂

          Reply
          • Lö Malíciőz 2011. May 16. Monday 15:07

            Igen, a carpe diem kifejezés eredetileg azt jelentette hogy élj a mában/jelenben/mostban, nem pedig azt, hogy élj az élvezeteknek még ma. Tehát itt nyilván a torzult jelentését kell alapul venni.. 🙂

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 07:59

            Erről eszembe jutott egy kis intermezzo a rádióból, sajnos nem mondták, hogy honnan van:

            (tudni kell hozzá, Ábrahám megkérdezi az Urat, hogy mi a neve? És ő azt feleli: Én az vagyok, aki VAGYOK.)

            “Az vagyok, aki Vagyok.

            Ha a múltban élsz, annak gyötrelmeivel, sérelmeivel és bűntudatával, nagyon nehéz a dolgod, mert ott nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy Voltam.

            Ha a jövőben élsz, annak félelmeivel és szorongásaival, az nagyon nehéz dolog, mert ott nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy Voltam.

            Ha jelenben élsz, annak örömeivel és feladataival, könnyű a dolgod, mert ott veled vagyok. Én az vagyok, aki VAGYOK.”

            Carpe diem!;)

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 08:01

            Náprádiné alszik… jav:

            “Ha a jövőben élsz, annak félelmeivel és szorongásaival, az nagyon nehéz dolog, mert ott nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy Leszek. “

            Reply
  52. Márta 2011. May 15. Sunday 10:28

    Lö maliciőz! ezeket nekem szántad?

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. May 15. Sunday 12:24

      Nem szántam, csak ezek az idézetek jutottak eszembe. Nem szánhattam Neked, mert nem ismerem a teljes történetet. 🙂 Annak szántam, aki olvassa és a saját életére adaptálni tudja.

      Reply
      • Márta 2011. May 15. Sunday 22:37

        Kedves Lö Maliciőz!

        Ha valaki 46 évesen elválik, annak a pótkocsija eléggé meg van pakolva szerepvállalással is , feladatvállalással is 🙂
        (kisváros, felelős beosztás, két egyetemista nagylány…)

        A lényege az volt a hozzászólásomnak, hogy mekkora ökrök vagyunk mi nők, (bocsánat, én voltam ökör)amikor férjhez megyünk és elveszitjük az ÉN – t !

        Reply
        • Rea 2011. May 15. Sunday 23:42

          Maximális egyetértésem, lásd alább – picivel részletesebben 🙂
          Sok sikert neked is és magamnak is!!!

          Reply
        • Lö Malíciőz 2011. May 16. Monday 10:39

          Igen, értem.

          Valóban, egy jó kapcsolatban kapcsolatban az Ént nem elveszítjük, hanem kibontakoztatjuk, illetve kibontakoztatják. Ehhez azonban olyan embert kell találni, akinek (legalább nagyjából) készen van az önmegismerése, és persze nem árt ha a sajátunk is.

          Reply
  53. Rea 2011. May 15. Sunday 23:33

    Hogy mi az egyik fő probléma manapság a férfi-nő kapcsolatokban? Miért megy döcögősen, vagy sok esetben miért nem megy egyáltalán egy idő után? Hová tűnik a lelkesedés, a tűz, hová tűnik a megújulás képessége a párokban? Mitől lesz posvány egy valaha virágzó kapcsolat?
    Lehet, hogy most sok férfinál ki fogom verni a biztosítékot, de mivel kíváncsiak voltatok különböző véleményekre, hát elmondom az enyémet.
    Mindennek a rákfenéje a „hagyományos értékrendű párkapcsolat”. Mint a kifejezésből is adódik, évszázados hagyományokra utal, ami patriarchális (apa-férfi uralkodású) viszonyt jelent. Olyan hagyomány ez, ami manapság, a modernizált XXI. században, mikor már erőteljesen dúl az emancipáció a civilizált népek között, mégis valamilyen okból a párkapcsolatokban még nehezen kiirtható gyökeret vert.
    Én egy ilyen „hagyományos párkapcsolatot” (továbbiakban HP) preferáló pasival jöttem össze legutóbb, és sajnos rádöbbentem, mit is jelent ez igazán az ő részéről, illetve az ilyen férfiak részéről. A magam részéről félreértelmeztem a dolgokat: azt hittem, ha hűséges vagyok, és szeretem teljes szívemből, megpróbálok „igazi család”-ot biztosítani képességeimnek és tudásomnak teljes birtokában egy elvált fickónak (ez már itt hiba volt, szerintem ez lehetetlen), az pont elég. Hát nem így lett.
    Manapság a nők kezdenek rádöbbenni, hogy ha azt az úgynevezett HP-t felvállalják, akkor a legtöbb esetben szépen lassan szinte teljesen le kell mondaniuk a kiteljesedésről, az önfejlesztésről, a hobbijukról, a korábban rendszeresen művelt sportjukról, egyszóval arról a szabadságról, ami a fiatalkorukat jellemezte, amikor még egyedül voltak, vagy mikor udvaroltak nekik, vagy amikor még csak „jártak”, és nem éltek együtt senkivel, csak a szüleikkel, vagy esetleg elköltözve a szülői háztól egyedül indultak útnak az életben. De már sajnos csak akkor döbbennek sokan rá, amikor nyakig ülnek a szarban, bocsánat a szóért. Mert amikor az együttéléses párkapcsolatra kerül a sor, a mindennemű (és itt ne rosszra gondoljunk) szabadidős időtöltések lehetőségének esélye drasztikusan lecsökken, a háztartási tennivalók pedig ezzel egyenes arányban igencsak megnövekednek. A HP ugyanis nem engedi meg, hogy bármikor, ha kedve szottyan egy nőnek csak úgy „nem csinálni semmit”, mert mondjuk elfáradt a munkahelyén. Egyszerűen ezt ez a hagyomány nem engedi! A HP-ban élő férfinak azonban igen, mert ő nem csinál semmit azonkívül, hogy elmegy reggel dolgozni, hazajön, autót vezet, tévét néz, szexel, vagy urambocsá esetleg gyerekeket nemz. Mint a régi időkben,csak modern körülmények között! Bocsánatot kell kérjek, ha van olyan férfi, aki ennél sokkal többet is csinál, de azért attól tartok, hogy a nagy átlag sajnos az, akit előbb vázoltam. Szóval, ha a nő csinál is bármit, annak mindig szoros összefüggésben kell lennie a házimunkával, az ún. „nő dolgá”-val, amit senki más nem csinálhat, így nem is fog helyette elvégezni a családban. Az, hogy urambocsá’ a nő valamilyen hobbit kerítsen magának, ami heti két alkalommal elszólítja a háztól, kéthetente barátnőzzön, egyedül elmenjen bárhová (múzeum, koncert, sport), vagy a legmerészebb: továbbtanuljon, haladjon a korral, hát az fehér holló. A nagy „átlag férfiak” által preferált „hagyományos értékrendű nő” nem más, mint aki reggeltől estig a lakásban tesz-vesz, dolgozik, főz, mos, tereget, takarít, szemetet visz, ruhát leszed, vasal, gyerekeket terleget-legeltet a játszótéren, szülői értekezletre megy, nem felejti el a számlát sem befizetni, és a többi. Mindeközben persze általuk jogosan elvárhatóan üde, csinos, sportos, ápolt, okos, vicces, mindig vidám, hűséges, megújuló, ha pedig este eljön a szex ideje, kézséges és odaadó kell, hogy legyen. A nőnek pedig lehetőleg semmi ne járjon az eszében a házimunkán kívül. Persze nem mondom, hogy ebből az archetípusból egy férfi sem viszi le nagy néha a szemetet, vagy nem megy el a postára alkalomadtán, de ha jól körbenézünk, hát azt kell hogy mondjam, hogy azért mégsem ez a jellemző. Ez a HP típusú férfi azonban több hobbival is rendelkezik, bármikor elmehet a haverokkal (akár több napra is), a flört sem áll tőle távol, és összességében teljesen elkényelmesedve terpeszkedik a fotelban hétvégén az újsággal a kezében, és nézi a tévét, miközben a nő mosogat, elrendezi a délelőtti és a déli romhalmazt a konyhában. A sört még nem is említettem, mert már ez is elég. De még meg is kérdezi: Drágám, kis sütike van?
    Mikor a páromnak jeleztem a rózsaszín puffogó szívecskék és a viharos szexidőszak elmúlása után, hogy ha szeretné, hogy akár a lakásban is többször összetalálkozzunk, és ekkor mondjuk többet beszélgessünk egymással azon kívül, hogy mit együnk másnap, vagy tudjunk több időt közösen eltölteni együtt a gyerekekkel úgy, hogy a dolgok is haladjanak a maguk útján (otthoni tennivalók garmada), neadjuramisten szexeljünk is este, akkor szeretném, ha kivenné a részét a házimunkából. Először még rá is állt, hogy: Áááá, ez igazán nem probléma! Fel is porszívózott, és az elején tényleg úgy is nézett ki, hogy nem gond ez neki. Azonban sajnos nagyon hamar elfelejtette, hogy mit is ígért a kettőnk érdekében. Most már viccesnek hat, de évek múlva derült ki – már nem élünk együtt-, hogy egy alkalommal, mikor elvállalt egy porszívózást, mialatt én galád módon el merészeltem menni valahová, egyszóval nem voltam otthon egy másfél órára (talán asszem bevásároltam egyedül), a gyerekeim elmondták most hosszú évek után, hogy a takarítás közben folyamtosan puffogott, és kérdezte őket, hogy: -Na, és mondjátok gyerekek! Ezt egy férfinak kell csinálni???!!! Ez most férfimunka, vagy női munka??? A gyerekek csak néztek, és mivel nem értették, így nem válaszoltak. Mire ő lezárta, hogy: – Ez márpedig női munka, és kész! És látjátok, hova jutottunk?! Nekem KELL ezt csinálni!!! Hát mik vannak, milyen szégyen ez?! Anyátoknak kéne ezt csinálni, nem nekem!
    Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én mindig megdícsértem és megköszöntem, hogy ha ilyeneket nagy ritkán megtett, de később derült ki, hogy teljesen felesleges volt. Egyszerűen nem értékelte, mert ez nála úgy volt kódolva, hogy ez EGY NŐ DOLGA, így a dicséret teljesen felesleges és szükségszerűtlen volt.
    Szépen lassan leszokott mindenről, és ha szóltam neki, az kifejezetten feszültségforrás volt. Először, mivel mindezek ellenére nagyon szerettem (értelmes, okos, megnyerő, néhanapján elbűvölő pasi volt azért), a jó hangulat kedvéért lemondtam arról, hogy megcsináljon bármit is. Soha nem kértem meg többet, hogy porszívozzon föl, vagy port töröljön, vagy bármiben segítsen. Meg voltam győződve, hogy ezzel a legjobbat tettem a kapcsolatunkért. Hiba volt. Ő ugyanis rászokott arra, hogy a gyerekeimet ugráltatta, és osztotta az észt, miközben nem vette észre, hogy semmilyen jó példával nem járt elöl annak érdekében, hogy a gyerekekkel megértesse, miért is érdemes a házimunkát megosztani. Azt viszont nem átallotta fennen hangoztatni, hogy milyen lusta naplopók ezek a gyerekek, hát milyen szuper nevelést kaphattak (nem a saját gyerekei)… Én pedig ahogyan ezek után egyértelmű volt, lassan egy megfáradt és kedvetlen humanoid lettem. Mert szerintem nőnek is elfelejtettem lenni. Elvesztem.
    Más esetben a férfiak jól elvannak szó nélkül az ilyen HP-ban szépen és csendben a fotelban az újságjukkal, hangjuk sincs egy szál se, és akár le is élik az életüket egy háztartási biorobot mellett, aki a megfelelési kényszerből, vagy nem tudni mi okból ül tovább a jó meleg kakiban, abban, ami az egykoron reményteljes közös életükből lett. De nem így nálunk.
    Ugyanis mi odáig jutottunk, hogy ő volt az, aki elkezett a szemere hányni sorban mindent, amit nem időben, vagy nem úgy, ahogyan ő kigondolta csináltam meg, miközben azt is hozzátette: neki egy nő ne mondja meg, hogy ő mit csináljon, mert ő tudja. Ha pedig egy nő arra vetemedik, hogy ötletel, hogy Ő a FÉRFI mégis mit is csináljon, akkor csak azért sem fogja megcsinálni! Az ő házassága is ezért romlott meg! Ne kövessem el azt a hibát, hogy olyan leszek, mint az ex-felesége! A félreértés elkerülése végett: dolgoztam hétfőtől péntekig 8 órában, délután mindent csináltam, amit egy nőnek egy családban tennie kell két gyerek mellett, hétvégén főztem, takarítottam, mostam, leszedtem, vasaltam, szóval igyekeztem a HP-ban teljesen megfelelően élni. De kiderült: semmi sem jó, amit csinálok. Nem jól áll a kezemben a porszívó, rossz nézni, ahogyan mosogatok (mikor ő megmutatta az öko-mosogatást, akkor miután elment, titokban az összes edényt újra kellett mosogatnom, mert az ugyanis nélkülözte a mosogatószert). Aztán mikor spórolásból ketten kifestettünk egy nyáron az ő 80 m2-es négyszobás lakását munka után minden nap délután négytől sötétedésig, akkor is kétnaponta megőrült attól, hogy hogyan áll a kezemben az ecset, miért nem így csinálom és nem amúgy???!!! Egyszóval nem telt el az összeköltözésünk után egy év, és kiderült, hogy szinte MINDEN szar, amit csinálok. És most felmerülhet Önökben a kérdés: volt-e egyáltalán bármi nem szar, amit én csináltam? Igen, kettő: a főzés és a szex. Na ennek a minőségében általában nem volt hiba. A darabszáma is kevés volt, pedig minden nap szexeltünk, élveztük is, és minden hétvégén főztem. Mert MINDIG KELLETT főzni, hiszen egy háziasszony MINDIG FŐZ!!! Nagyon ritka volt, hogy elmenjünk étterembe. Ha meg megtörtént, persze jóízűen megette (én fizettem), akkor nem azt mondta, hogy: -De jó is volt, Cuncimókuci, hogy egy kicsit változtattunk, és hogy te is pihenhetsz egy kicsit!” – , hanem nem átallotta az orrom alá dörgölni egy másik későbbi alkalommal, mondjuk az anyukája előtt, hogy nem főzök! Mikor említettem, hogy bocsi drága, nem gond, hogy a megegyezésünk alapján éterembe mentük, amit én fizettem? Válasz: de nem főztél, nem???!!! IGAZ, vagy NEM IAGZ???? ! Mivel a válasz: NEM, ezért igaz, hogy nem főzöl! Szóval ne vitatkozz, nincsen értelme!
    Ennyit a gáláns és jóindulatú HP-t előnyben részesítő pasikról.
    Az előbbi esetekben a nők csak lassan, hosszú évek múlva döbbennek rá, hogy életüknek egyetlen hamis „értelmük” maradt: a megszült és megfeszített erővel felnevelt gyerekek, akik nagyon hamar kirepülnek. Nekik meg már nincs semmijük, sem szépségük, sem bájuk, amire büszkék lehetnének, nincsen hobbijuk, nem lelkesednek már semmiért, lemaradtak mindenben, a világ elrohant mellettük, amit ők már nem tudnak követni, leamortizálódtak, a képességeik sem a régiek már, ráadásuk a pasi, a férj, akiért rajongtak, az nyomokban sem hasonlít már arra, akit egykoron megláttak, akibe beleszerettek. Ellenben az még mindig él és virul, és a második fiatalkorát éli. Mert egy HP-ban ezt egy férfinak LEHET! Mindazonáltal nincsen is értelme a megszokott posványból kikecmeregni, merthogy hová is? Jó ez a meleg szar, hazudnak a pasinak és maguknak is. Csak mozdulni ne kelljen már.
    A mi kapcsolatunk odáig süllyedt, hogy rá kellett döbbenjek: én és a gyerekeim, a hosszú évek, az odaadásom, a lelkesedésem, minden, amit ebbe a kapcsolatba beletettem, nem ér egy fabatkát sem. Mi nem számítunk neki. Sem a tettek, sem az emlékek, sem mi, sem pedig az a lehetőség, amik még esetleg együtt lehettünk volna, vagy az el nem tüöltött majdani még meg nem élt élmények sem…. De még a szex sem és a főztöm sem. Amikor jeleztem, hogy elmegyek, mert nem látom értelmét, annyit veszekszünk az utóbbi időkben, és rá kellett döbbenjek, hogy nem illünk egymáshoz, nem is tartott vissza. Ekkor vált igazán egyértelművé, hogy nem az voltam, aminek hinni akartam magam a számára. Csak a szakácsnő és a szexpartner, és az időnkénti időtöltő voltam – már ha ezeket szerinte megfelelően csináltam. Elegem lett. Elköltöztem. Ennek már másfél éve, és bár rettenetesen megviselt, mert azt gondolom, hogy minden rossz ellenére a kevés jó viszont rettenetesen sokat jelentett számomra, hiányzik az ölelés és a szex is, nehezen találtam újra magamra. Talán most, egy hónapja mondhatom el ezt. Viszont most mintha kicseréltek volna. Vannak új céljaim, lettek új hobbijaim, új barátaim, összejövünk csajokkal időnként nálam mozizni és trécselni, kimozdulok, a pasik is őgyelegnek már körülöttem. Ez a vele töltött időszakban egyszerűen ki volt zárva. És ugyanez van az összes hasonló kapcsolatban.

    Egy ismerős nőcit kérdeztem nemrég, aki hosszú vajúdás után végül pár éve nagy nehezen összeköltözött élete legnagyobb és legviharosabb szerelmével, és már három éve együtt vannak, hogy hogy vannak, hogy ityeg-a- fityeg. Révben vannak-e, haladnak-e tovább. Ő rámnézett, és a következőket mondta: Figyelj, nagyon szeretem őt, de elveszett bennem az, aki voltam valaha. Az egész életem egy nagy házimunka. Mondd, ennek tényleg így kell lennie??? Ha most azt mondaná nekem, hogy vége, hát azt gondolom, hogy először fellélegeznék, és eszembe jutna, hogy mi is lehetnék esetleg később, ami mellette soha nem lehettem volna. Vagy akárcsak sokkal jobb lenne, ha külön élnénk, és lennének szabadnapjaim, amikor csak nem csinálok semmit, vagy amikor csak azt csinálom, amit én akarok, mondjuk NEM KELL FŐZNÖM (!), mert nem központ a főzés!…. Szívemből szólt. Annyira ezt éreztem már bakfis korom óta, hogy valami nem stimmel ezzel a családon belüli munkamegosztással, valamiért ez egyáltalán nem igazságos! Miért kell a nőnek meggörnyedve keccsölni látástól mikulásig egy élősködő hapi mellett??!!! De mindig elnyomta bennem valami külső megfelelni akarás. Meg féltem a megbélyegzéstől, és elhittem, hogy a hagyományok miatt igenis mindent be kell nyelni szó nélkül.
    Nemrég egy Dr. Csernus-előadáson vettem részt városunkban, ahol tömve volt a nézőtér, házaspárok is voltak szép számmal. És Csernus doki rákezdte: – Mondják kedves és igen tisztel Uraim! Elgondolkodtak-e már azon, hogy miért alakult úgy az életük, ahogyan? Miért hűlt ki a házasságuk? Miért egy elfuserált kapcsolat már csak az egész? Az addig kuncogó nézőtér a nőciket cinkelő poénok után hirtelen elnémult. A pasik eltátották a szájukat, megállt bennük még a levegő is. – Nem???!!! Akkor elmondom: Mert maguk mind egytől-egyig lusta disznók!!!!!! Kiszolgáltatják magukat, miközben szinte semmit nem tesznek le az asztalra! A meleg kaja az bezzeg kell kell hétvégén ugye???!!! Az a nő dolga, ugye???!!! De valaha egyikük is kivette a krumpipucolót a feleségük kezéből?! Mondta Önök közül valaki, hogy: Hagyd drágám, én ezt csinálom, akkor így hamarabb végzünk, és több időnk lesz egymásra???!!! Emelje fel a kezét, aki igen!!!……………. Csönd. A férfiak arcán döbbenet….De maguk mindenhatók, ugye??!!!? A nő meg persze le van szarva?! De ha maguknak felmegy a láza 37,0 fokra, akkor egy gyámoltalan haldokló lesz magukból, akiket a leszart nőknek kell ápolni, igaz?! Ébredjenek már föl, ez már nem a középkor!!!! Tegyenek maguk is valamit a házasságukért a söriváson és az autóvezetésen kívül. Minden nap, értve vagyok???!!!!
    Szóval ezt egy férfi szájából hallani nekem maga volt a mennyei szózat! Most azért kérném az olvasó férfiakat, nehogy azt gondolják, hogy férfigyűlölő vagyok, mert ez nem igaz. Sőt, kifejezetten kedvelem a férfiakat. Pláne ha okos, intelligens, de ugyanakkor nem elméleti, hanem gyakorlati ember is. A testüket és a lelkület is. Aki valóban tiszteli a nőket, nemcsak mondja, hogy tiszteli. Nem elemezgeti és analizálgatja túl a dolgokat, hanem szorult belé józan paraszti ész, érzelem és ösztön, aki ösztönösen tudja, hogy egy kapcsolatért mit kell tennie. Aki ki tudja mondani, hogy bocsánat, ha baromságot csinál.
    Igenis vallom és hiszem, hogy eljön még az az ember aki pontosan tudja, hogyan kell velem bánnia, hogyan kell egyáltalán egy igazi nővel bánnia! Mert én az vagyok! Kimásztam a posvány meleg szarból, és a romjaimon újra feléledtem! Rosszkor voltam rossz helyen és időben. Vagy lehet, hogy ezt nekem meg kellett élnem, hogy fejlődhessek, hogy most igazán magammal és a gyerekeimmel foglalkozhassak, mert ha úgy maradunk, ahogyan voltam ebben a kapcsolatban, akkor elsorvadtam volna. Éreztem már a kezdetén, hogy nagy adagokban fogy el belőlem a vitalitás, amit egy álságos kapcsolat oltárán áldoztam föl a látszat kedvéért. Önbecsapás és hazugság volt, de tanultam belőle. Már tudom, hogy a módszereim sem voltak bizonyára helyénvalóak, azaz például nem kellett volna a végletekig meghajolnom, hanem mondjuk 180 fokot fordulni, és egy ideig nem törődni vele, hátha észbe kap. De ezt már nem tudom meg, hogy jó lett volna vagy nem , mert befejeztük, és esély sincs a folytatásra. De mindenesetre azt megtanultam, hogy a következő fickót is és az eszközöket is jobban megválasztom a kapcsolatunk érdekében. És a „hagyományos párkapcsolat”-ot előnyben részesítő férfiakat messze elkerülöm. És leszek én még boldog, csak még nem botlottunk egymásba a számomra megfelelő talpig férfival. Sőt, újdonság, hogy már most is tudom élvezni egyedül az életet. Ez már nagyon jó jel, hogy gyógyulófélben vagyok. Most már tudom, hogyha kell, akár egyedül is le tudom élni akár az életemet, ha úgy alakul, azaz fogom tudni élvezni párkapcsolat nélkül is! Nem mondom, hogy nem lesznek férfiak az életemben, de egyedül sem lesz már nehéz. Ezt például az előző kapcsolatomban, illetve korábban teljesen másképp gondoltam. És hogy mennyire képes megváltozni az ember, ha akar, erre én magam vagyok a bizonyíték. De milyen jó is lesz, ha majd eljön az én emberem, ezt az életet ketten élvezzük majd! Na ez már várakozással tölt el. Optimista vagyok.
    És ami késik, az nem múlik…

    Reply
    • Anna2 2011. May 16. Monday 10:37

      Kedves Rea!

      Végre volt időm és lehetőségem végigolvasni a bejegyzésedet…(is) ez már felér egy kisregénnyel! Örülök, hogy leírtad!!!
      Neked sem volt egyszerű életed, de valóban, a lényeg, hogy képesek vagyunk lezárni a nemműködőt, vagy a számunkra nem megfelelőt, s újrakezdeni…Én hasonló cipőben jártam, annyi különbséggel, hogy nagyon megnehezítette az ex a kiszállást, mindent megtett, hogy megkeserítsen minden napomat, hogy ellehetetlenítsen az élet minden területén. Nem mennék bele részletekbe, a fiam mellett még inkább az adott erőt, talán “csakazértis” amikor kijelentette, a nők mindent megtesznek azért, hogy ne maradjanak egyedül…Hm. Én mindent megtettem, hogy kirakjam. Ez megtörtént, de a lelkemet még rakosgatom…Igaz az a mondás, olvastam valahol, hogy az tud a legjobban a lelkedbe gázolni, akiben teljes mértékben megbíztál…Megbíztam benne, hát…nem kellett volna.
      A lényeg, hogy igyekszem én is optimista lenni, tudom, az eszemmel, hogy jobb így, egyedül, mint abban a pokolban vele, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik: az, aki a kapcsolat elején volt, a társ!!!
      De ez már haladás, hogy keresgélek, igyekszem nyitni, még ha oly’ nehéz is a sok csalódás után. A reményt persze nem adom fel, gyarló vagyok, s álmodozom, néha optimistán tekintek a jövőbe, néha persze nem 🙂 Várok-vágyom a hercegemre, még ha az lovatlan is, de azért legyen lovag(ias) 🙂
      Mindenkinek kitartást kívánok, s erőt azoknak, akik ki akarnak szállni: tényleg jobb egyedül, mint mindent eltűrve, elviselve, megalázva!!!

      Reply
    • Zsolt 2011. May 16. Monday 12:59

      Szia Rea!

      Most már tiéd a leghosszabb bejegyzés a blogban:).
      Szerintem is jó, hogy leírtad és alapvetően igazad van. A férfiaknak sokkal többet kellene megtenniük a házimunkában is, mert az úgy igazságos. Megjegyzem, hogy ha már kiskoruk óta rá vannak szoktatva erre, akkor később sokkal könnyebb erre rávenni őket. Itt azért bejön némileg az anyukák felelőssége is. De alapvetően persze egy felnőtt ember tetteiért csak saját magát terheli a felelősség.
      A másik dolog, ami feltűnt, hogy elég egyoldalú a történet. Én nem kételkedem abban, hogy ez így történt, csak én mindig kétkedve fogadom azt, ha valaki mindenben jó, szuper és odaadó, a másik pedig mindenben gázul viselkedik. A tapasztalataim szerint ez sokszor sántít. De nyilván ez nem fog kiderülni és abban igazad van, hogy a férfiak sokszor lusták és nem tesznek semmit a kapcsolatért. Legközelebbre szerencsésebb és tudatosabb választást.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Rea 2011. May 16. Monday 14:36

        Szia!
        Igen, igazad van, azt is oda kellett volna írnom, hogy persze nagyon-nagyon-nagyon sokmindent köszönhetek neki, ami nélküle nem lehet-lehetett volna az enyém, a miénk, mint élmény, mint tárgyak, mint minden akár – és itt ugye a jókról beszélek, és ezek nekem még mindig nagyon hiányoznak, ő is – , de amit igenis ki akartam hegyezni ebben a történetben az az, hogy a séma mindenhol szinte ugyanaz. MINDEN NAP a férfiaknak is küzdeni kéne a kapcsolatért, különben ne csodálkozzanak, hogy az a kedves, szép, finom és intelligens nő, akivel valaha összekötötték az életüket, az házisárkánnyá változott. Ne azt mondja a pasi védekezésként, hogy: De én villanyt szerelek, meg bútort rakok össze, te meg nem, szóval miről beszélünk, hát segítek én!!! (ezt nem is vitatta senki, ez igenis nagy segítség!), de bocs: villanyt szerelni és bútort összerakni nem minden nap, hanem valószínűleg minden szökőévben kell, mosni meg bevásárolni és az összes egyebet viszont minimum kétnaponként. Szóval a kedves Csernusdoki itt nagyon jól rátapintott a lényegre.
        Az én párom egy túlművelt, túlintelligens pacák volt, aki mindig túlanalizálta és túlmagyarázta a dolgokat, ahelyett, hogy tett volna helyette ösztönösen bármit. Mindig mindent megmagyarázott. Utáltam ezt. Persze ő is biztosan sokmindet bennem is 🙂
        Persze minden tűrőképesség – és sok egyéb más, mint például hozott szülő-minta – kérdése. De sokan elfelejtik a másik fontos szempontot: a minőséget. Kinek mi számít. Azt a virágot szagolhatjuk később, amit valamikor letéptünk.
        És szerintem egy házaspárnak nem kell külön lakás. De az “élni hagyni” elvet a pasik is művelhetnék, a nőknek meg időben a sarkukra kellene állniuk. Megfelelő kétoldalú szabadság esetén egyáltalán nincsen szükség külön lakásra. Ehhez elég akár egy külön zug, egy elefántcsonttorony is a lakásban – a nőnek is. Én például nagyon örülnék egy alkotószobának, ahol varrhatnék két napon keresztül. Alkothatnám az alkotásaimat. Lehet, hogy csak havonta kétszer merülnék el ebben, de ha semmiben sem merülhetek el, csaka házimelóban, az az igazi gáz!!! És ehhez kéne egy olyan pasi, aki ennek örül, és nem puffog, hogy már megint nem főztél, hanem rendelne egy pizzát, és lehozná nekem, és puszit nyomna az arcomra, és együtt megennénk, utána meg jól összebújnánk…hát nem hangzik sokkal jobban? És nem kapnám azt, hogy: Te nem főőőőzöl!!!
        Vagy elég elmenni sportolni, a felgyülemlett feszültséget nagyon jól le lehet vezetni. Én elkezdtem újra a hosszútávúszást, és a bringázást – ez utóbbi egyszerűbb – heti 100 km a minimum. Nyugodtabb vagyok, az alakom változásáról meg nem is beszélve…Egy pasi mellett ezt nem tehetném meg – valószínűleg, illetve az előző mellett erre nem keríthettem sort. Ilyenekről beszélek… Egy olyan közös élettér kell, ahol hagyják élni is az ember lányát ugyanúgy, mondjuk, ahogy ők is hagyják a teremtés koronáit. És persze lehet együtt is sokmindent csinálni, ami ugyanúgy szuper!!! Szerintem létezik ilyen, ha ritka is…
        Mindenkinek sok sikert!
        Rea

        Reply
        • Zsolt 2011. May 16. Monday 16:10

          Nahát, ezzel a bejegyzéssel most teljes mértékben egyet tudok érteni. Végre:)
          Azt hiszem pont a Csernus mondja, hogy az intelligens emberek nagy hibája, hogy az élet minden aspektusát agyból próbálják megmagyarázni. Tehát olykor okoskodnak. Nehéz ezt megállni, mert sok tekintetben működnek az észérvek, a férfiak meg amúgy is mindent logika és érvek hálóján keresztül látnak, míg a nők inkább sokszor az érzelmeken keresztül.
          De Csernus is azt mondja, hogy ha jön egy erős érzés, akkor azt nem szabad agyból kimagyarázni. Ha azt érzem, hogy nem jó a kapcsolat, akkor nem szabad észérvekkel megmagyarázni magamnak, hogy miért jó. Az érzésekre hallgatás a spontán és ösztönös élet kulcsa. Ezt nem szabad feláldozni a logika miatt. Nagyon jól megvan a kettő együtt.
          A kis zugban pedig igazad van. Az is jó, nem kell külön lakás.
          A sportot meg tényleg nem értem. Én mint férfi a két kezemet összeteszem, mikor olyan nővel találkozom, aki sportol és nem a tv-t nézi egy chipsel:). Még, hogy én megtiltanám neki azt, amitől szép, csinos alakja lesz? Inkább támogatom ebben és néha el is mennék vele. Ráadásul ha van hobbija akkor engem is hagy élni. Nem jönnek az állandó szemrehányások, hogy már megint nem foglalkozol velem. Ami többnyire azért van, mert unatkozik és én nem azért vagyok, hogy mindig arra ügyeljek, hogy ő jól szórakozzon.
          Szóval szerintem jó ha mindenkinek megvan a saját élete is és van egy közös is. Az ilyen hozzáállású nőket szeretem és úgy vettem észre, hogy ők is boldogabbak ettől.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Rea 2011. May 16. Monday 17:36

            Egyébként a volt párommal jó sokáig hetente háromszor úsztunk EGYÜTT, ami kifejezetten jó volt! Tehát nálunk is volt ilyen, de ő emellett még a többi napokon hetente háromszor futott alkalanként cca 15 km-t (én nem tudok futni, ekkor ment ő maga a saját hobbija után; nekem ilyen nem volt).
            DE: ezt a jó érzést általában mire hazaértünk, mindig elfelejtette. Mert ne mondd nekem, hogy amikor nem az jutott eszébe, hogy: De jó, hogy úsztunk együtt; gondolom neked is jó volt!, hanem az, hogy ebben az időben mennyi otthoni munkát nem csináltál meg!,hát akkor sokszor dobtam elfelé az agyamat, meg néztem ki a fejemből, hogy ez most tényleg igaz, vagy csak álmodom?! Ő persze leült pihenni és újságot olvasni, mert az 1500 m-től elfáradt, én sokszor a 2000, 2500 m-es gyorsúszásos 40 perces penzumom után nekiálltam a házimunkának (jobb úszó vagyok nála). A tényt persze nem vitatom, hogyha úszok (vagy bármi mást csinálok a saját vagy egymás gyönyörűségére; szex után is jött ilyenekkel ), ezidő alatt csak a klónom tudna házimunkát végezni.

            Summa summarum: egy végtelenül perfekcionista, lusta, de időnként bájos és felnéznivaló hapi volt, akhez egy még perfekcionistább házimunka-sport-szex-őrült illett volna (van ilyen?), nem én. Túl későn léptem.

            Különben a majd’ 6 év alatt egy-két sovány ellenállásom akadt, de akkor meg közölte, hogy kár a gőzért, mert nem megyek semmire vele, csak jobban bebizonyítom, hogy nem vagyok megfelelő fél a számára. Meg ilyenek is jöttek, hogy: ez itt az ő lakása, és itt az van, amit ő mond; estébéestébé…Sokszor nem értettem, hogy még miért vagyok vele. És szépen-lassan elkezdett az az érzés körüljárni engem, hogy ugyan má’, a szeretet és a szexuális és egyéb vonzódások nevében azért nem kell mindenáron mindent elviselni. Szóval hosszú idő után, mikor végleg elromlott a kapcsolatunk, és napokig mosolyszünet volt már, ami őt a legkevésbé sem zavarta, eljöttem. Lehet, hogy ki kellett volna próbálni, hogy ha tovább bírom én is, észbe kap-e. Bizonyára….Nagyon összeillettünk egy felsőbb szinten – a közös érdeklődés, a sport, a szabadidő eltöltése és a szex terén – , de az alapok nem voltak meg egy egészséges kapcsolathoz. Szerintem ő is tudta, de annál kényelmesebb volt, hogy felvállalja önként az egyedüllétet.

            Szóval nem tévézek, nem eszek chips-et, de nem is vagyok háztartási biorobot, mert bringázom, úszok, a gyerekeimmel foglalkozom, és ezidő alatt eszem ágában sincs azon görcsölni, hogy mi van a házimunkával. Ennek ellnére nincs kupi nálam, néha főzök hétvégén, néha nem, sütök is kenyeret-kalácsot, de van, hogy nem. De nem vagyok ettől rosszabb, mint voltam korábban. De sok rossz tulajdonságom azért tuti van :).
            Megtanultam a saját kis lakásomban, hogy nem mi vagyunk a lakásunkért, hanem az miértünk. És egy HP-ben (“hagyományos párkapcsolat”-ban) mi nők is HP-k (hülye picsák) leszünk…

            Reply
          • Rea 2011. May 17. Tuesday 15:45

            Zsolt,
            Szerintem picit tévedsz, mert emlékeim szerint Csernus azt írta, hogy ha jön a kritika ellened (férfi ellen), AKKOR ne kezdd el egyből agyból kimagyarázni a nőnek, hogy miért is van ez, vagy miért is nem jól gondolja, hanem vizsgáld meg az ő szemszögét is. Empátia, vagy valami ilyesmi. Hiszen valamiért mondta a nő, amit mondott.
            🙂

            Reply
        • Lö Malíciőz 2011. May 16. Monday 17:02

          Kedves Rea, ezek nagyon jó gondolatok szerintem a Részedről. (És férfi vagyok, a biztosítékaim nyugiban ficeregnek. :)) Együttérzésem, és örülök hogy a történtek és tapasztalatok eredményeképpen nem estél át a ló túloldalára, hanem hiszel abban, hogy csak rossz virágot szakítottál.

          Reply
      • Yuki 2011. May 16. Monday 18:45

        Nem “a férfiak”-kal vagy “a nők”-kel van a gond. Hanem egy-két férfival és egy-két nővel akiket ismer az ember.
        Szerintem igenis van olyan, akivel nem lehet együtt élni, és mindenben gázul viselkedik, és a másik mindenben odaadó. Ha nem találkoztál még ilyen emberrel, akkor egyszerűen szerencséd van.

        Reply
        • Lö Malíciőz 2011. May 17. Tuesday 17:44

          Jól mondod Yuki. Rengeteget szkalap férfi van, ám mindeközben tegnap kiderült hogy egy hölgy, akibe szerelmes is voltam (és ilyenformában egy korrekt szinten mindig fontos marad a számomra) pornózik. Gondolhatjátok hogy mekkorát reccsent a szívem, amikor csak úgy rákeresve a nevére megláttam a fotókat. Kb. mint egy törésvonal… Azt hittem hogy csak egy rosszul alakuló álomban vagyok ami addig valóságosnak tűnt, és ez most nem csak egy érzékletes szófordulat.

          Komolyan mondom ezentúl két tesztkérdésem lesz a hölgyek részére akikkel randizom:
          1. Van valakid?
          2. Pornózol?

          Miközben nevetséges hogy ennek röhejes és egyébként a gyakorlatban bajosan kivitelezhető gondolatnak egyáltalán eszembe kell jutnia. 🙁

          Bocs, ez most betette nálam a kertkaput a garázsba, most megint nagyon “malíciőz”…

          Reply
    • Zsolt 2011. May 16. Monday 13:04

      Ja és még annyit elfelejtettem, hogy ha egy férfi elvárja a nőjétől, hogy mindent feladjon érte az hülye.
      Akkor saját maga degradálja le egy háztartási robotra és nem fogja tudni ezért tisztelni sem. Egy nőnek legyen meg a saját élete, mert egy embernek kell ilyen, a robotnak nem. Az embert pont a saját élete miatt lehet szeretni, míg a másikat sajnos semmiért. Csak azért mert valaki elmosogat és feladja magát miattunk nem szeretjük, inkább kiábrándulunk belőle.
      Ezért egy nőnek legyen saját hobbija, saját barátai, saját élete, és szerintem még saját lakása is, ahol néha külön él. Néha kell az, hogy ne legyünk egymás “nyakán”.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Na de 2011. May 16. Monday 18:04

        Kedves Zsolt

        szerintem elég kényes témát érintesz, és emiatt tört ki itt a háború 😀
        részben egyetértek veled, szerintem mind a nőknek, mind a férfiaknak oda kell figyelniük a külső-belső fejlődésükre.
        Ugyanakkor én is kaptam már bizonyos megjegyzéseket egy volt barátomtól, aki a testem egy bizonyos részét kritizálta, és annyira de annyira rosszul esett, és csak azt váltotta ki belőlem, hogy csak azért sem akartam megváltoztatni azt a testrészemet, mert úgy gondoltam, hogy tényleg szeressen olyannak, amilyen vagyok. Már rég vége a kapcsolatnak, de még mindig, ha eszembe jut, bánt ez a dolog.
        És megértem, hogy egyes hozzászólók kifogásolják, amiket írsz, mert ezeket a dolgokat nem lehet észérvekkel megközelíteni, és nagyon veszélyes ilyen dolgokról egy nővel egyenesen beszélni. Én azok közé tartozom, akik tudatosan gondolnak a külsejükre, és úgy gondolom, hogy másoknak is így kéne tenniük, de mégis nagyon megsértődnék, ha valaki a külsőmmel kapcsolatban kifogásokkal jönne, különösen, ha a párom lenne az. Szerintem tanácsos kerülőutat választanod, ha lesz barátnőd, és ilyesmi szóba kerül, mert kizártnak tartom, hogy egy akármilyen jó szándékú kritikus megjegyzésnek jó lenne a vége… talán nem is fogsz tudni róla, de nagy fájdalmat okozhatsz.

        Reply
        • Zsolt 2011. May 16. Monday 18:57

          Kedves Nade:)

          Azért háború nincsen, valaki egyetért velem, valaki nem, de ezt mindenki igényes stílusban teszi.
          Tudom, hogy rosszul esik egy nőnek a testét írt kritika. Ezért is mondom, hogy nagyon óvatosan, kedvesen kell ezt megtenni, éreztetve, hogy ettől még szeretik.
          De ha ennek ellenére hisztirohamot kap és csak azért sem, akkor nem igazán lehet mit csinálni. Felnőtt emberek vagyunk, és kapcsolatban élünk. Ha valaki ennyire nem tudja legyőzni a büszkeségét, az egóját, hogy legalább elgondolkodjon a realitáson akkor ott probléma lesz.
          Egyébként voltam már ilyen szituációban. Kb. 10 hónapig bírtam, hogy tartom a szám. Csak finoman céloztam arra, hogy számomra fontos a sport és szeretném ha neki is az lenne. Mert egészséges, segít neki a fogyásban, stb. Ő magától fogyózott, meg amúgy majdnem minden nő szokott már a húszéves generációban is. Szóval egy árva megjegyzést sem tettem az alakjára. Az egész eredménye az lett, hogy a végén már meg sem kívántam. Ő meg azt hitte, hogy minden jó és mivel ő jó nő, el sem ment edzeni. Persze lusta is volt. A vége szakítás lett. Tehát két lehetőség van. Az egyik: elmondom neki kedvesen, szeretettel, de direkt módon, míg a második pedig az, hogy balettozva hányom a rizsát remélve, hogy leesik neki. Talán ez az utóbbi a jó megoldás, de sajnos túl sokáig csináltam. Úgyhogy először jönni fog a rizsa (1-2 hónap), aztán ha ez nem működik akkor a direkt megközelítés.
          A nagy fájdalmak pedig nem ott kezdődnek, hogy Drágám, örülnék, hogy ha dolgoznál picit a fenekeden.

          Reply
          • Na de 2011. May 16. Monday 19:38

            hmmm… ha pár hónapos kapcsolat után ez már ilyen sarkalatos kérdés, akkor három dolog lehetséges: vagy annyira igényes vagy, hogy egyetlen apró zsírpárnát sem tudsz elviselni, vagy eleve husi nőket választasz, akik tulajdonképpen nem is tetszenek neked… vagy pedig melletted mindenki elkezd rohamosan hízni 😀

            Reply
    • Napradyne 2011. July 4. Monday 23:07

      Én úgy ráborítottam volna az asztalt, hogy vegye észre magát igen hamar, hogy arról kódul. Megmondtam volna, ha ezt akarja, akkor tartson el, mert amikor még a nő dolga volt egyedül a házimunka, a férfi egyedül tartotta el a családot, ez volt a munkamegosztás. Tehát ha nem akarja a házimunkát, ne várja el, hogy én meg a család eltartásából kivegyem a részem, mert az meg férfimunka. Ennyi. ÉS ha más előtt szapult volna, akkor ezt más előtt mondom el, vagy nem főzök rá egy hétig, hogy legyen igaza ezt mondani. Velem is csinálták ezt, csak én iszonyatos harcok árán nem hagytam. Az apám, a drága. De legalább megtudtam, mi kergette alkoholizmusba az anyámat. Csak valamivel nem számolt: én nem az anyám vagyok, és egy idő után ráborítottam az asztalt, illetve bevezettem, hogy ha nem tud valamire megkérni, vagy parancsolgat, akkor nem hallom, és kész. Csodák csodája, édesapám velem szemben megtanult kérni! (14 évesen szakadt a nyakamba a házatartás, csak adalékul.) Azt mondják egyébként, nézd meg, a férfi hogyan viselkedik otthon, anyjával, nőtestvéreivel. Mert veled is úgy fog, csak idő kérdése.

      Reply
  54. ladyb 2011. May 16. Monday 10:40

    Kedves Rea!

    Nagyon dejavu érzésem volt, mikor a leveledet olvastam. Én 11 éves házasságból szálltam ki önerőből 3 gyermekkel, mert már nem bírtam elviselni, hogy teljesen elvesztettem azt az embert, aki valaha Én voltam, és már mosolyogni sem tudtam egy ideje, pedig alapból mosolygós és optimista ember vagyok.

    Sajnos több évembe került, mire újból felépítettem magamat, mint Nő és mint Ember is, de a válás után pár héttel már újra láttak a gyermekeim mosolyogni!

    Azóta én is nagy ívben kerülöm ezt a bizonyos férfitipust, akiről meséltél. Szerencsére, már az ismeretség elején, nagyon hamar ki tudom szűrni, pár ártatlannak látszó kérdéssel. 🙂

    Az a baj, hogy az ötvenesek között nagyon sok ilyen férfi található, de én sem adom fel, hogy olyan párt találjak, aki nem ilyen begyepesedett agyú, a Nőt másodrangúnak tartó, akarnok tipusú “pasi”.

    Ja! Én a fiaimat arra tanítottam, hogy a háztartási munka, az ugyanolyan munka, mint bármi más, de sajnos csak eleje van, és pénzt nem adnak érte. Sőt, nincs ráírva, hogy ez férfimunka, az meg női. Munka van és kész! 🙂

    Reply
    • Rea 2011. May 16. Monday 16:53

      Szia,
      Így van: munka van, és kész, abban egyformán kell kivenni a részünket.

      Reply
    • Napradyne 2011. July 4. Monday 23:10

      Mert aztán meg csodálkozik, hogy a felesége mért fáradt az esti tornamutatványokhoz. Vegye ki a részét pénzkeresetből, végezze a házimunkát egyedül, de ugyanakkor legyen kívánatos, fitt, és energikus, mint az elején. CSak az várhatja el a házimunka egyedüli végzését a nőtől, aki egyedül tartja el a családot.

      Reply
  55. 2011. May 16. Monday 14:18

    Sziasztok ! Húúúúúúúúú, mennyi beírás !

    S mindenkinek igaza van a saját szemszögéből nézve! Én Beával értek egyet, aki röviden, tömören fogalmazta meg a partner-társviszonyt! A többi szövegelés csak részletezés, kinek-kinek szájíze, tapasztalata alapján. Van mondanivaló bőven…, nagyon okosak vagyunk itt, úgy látom, viszont a kapcsolatok mégis másképp működnek az életben.Főleg, ha éppen nem a megfelelő emberek találkoznak, akkor van a gubanc! Nem húzom az időt, mert csak ismételgetni tudnám az előttem szólókat. Nagyon érdekes bejegyzések vannak, érdemes olvasgatni.

    üdv.Mindenkinek !

    Reply
  56. Zsolt 2011. May 16. Monday 18:00

    Rea,

    Kicsit el volt tévedve a párod. A házimunkán veszekedni, vagy folyton ezzel piszkálni valakit, miközben ő semmit nem csinál elég béna viselkedés. Szomorú az, mikor sok minden működik, és egy ilyen hülyeség miatt kell csalódni a másik emberben. Bár ha jobban meggondolom az önzés elég nagy probléma.

    Zsolt

    Reply
    • Rea 2011. May 16. Monday 18:08

      Zsolt,
      Igen, jól mondod: önző volt (van, lesz)…erre nincs mentség, és nem tudom, hogy ezen lehet-e változtatni…
      Rea

      Reply
      • Zsolt 2011. May 16. Monday 19:21

        Szerintem lehet még az önzőségen is változtatni, de ő nem akart. És ez csak akarattal megy. Sajnos te, az ő akaratára nem tudsz befolyással lenni és ez nem a te hibád.

        Reply
  57. Zsolt 2011. May 16. Monday 20:06

    Na de,

    🙂 Egyik sem. Nem a zsírpárnákkal volt a gond. Sokan azt hiszik, hogy a zsír a legnagyobb ellenség és elég csak fogyózni, hogy valakinek szép alakja legyen.
    Sajnos nem, bármennyire komoly nehézség is ez de a szép alakhoz meg kell mozdulni.
    Sajnos nem volt formás a lány és egyéb gondok is adódtak.
    Felöltözve egyébként lélegzetelállító volt, de sajnos anélkül hát… Nagy volt a kontraszt. Viszont sok szempontból álmaim nője volt és ennek ellenére a vonzalom, sex is megvolt (egy darabig). Sokszor van az, hogy sok előnyös tulajdonság mellé vegyül egy két nem előnyös. Ezen lehet javítani ha a másik is akarja. Ő sajnos nem akarta.

    Zsolt

    Reply
    • gabi 2011. May 17. Tuesday 07:32

      Szia Zsolt,
      összeszedtem minden képzelőerőmet, mégsem tudom, hogyan lehet az, hogy valaki felöltözve lélegzetelállító, ruha alatt meg nem. Írd meg lécci., hátha tanulhatok belőle. Ha nagyon személyes, akkor ne itt, hanem:pszkontrolling@freemail.hu
      Köszi.
      Gabi

      Reply
      • Zsolt 2011. May 17. Tuesday 10:05

        Szia Gabi,

        Pedig egyszerű. Nagyon szép arca volt, gyönyörű mosolya. Szépen festette magát és nagyon értett az öltözködéshez. Mint mondtam nem a súlyával volt gond, hanem a formákkal. Azokkal pedig nagyon jól lehet játszani, a ruhákkal, erről is szól a női divat. Egy jó melltartó, hozzá kivágott felsőrész még ott is szuper melleket csinál ahol lehet alig van valami, vagy éppen van, csak nem feszes. A kiegészítők sorozata pedig mind arra van, hogy elvonják a figyelmet másról vagy éppen takarjanak. Egy nadrágnál is simán lehet olyanokat kapni, ami kiemeli a feneket. Az egész ruházkodás arról szól, hogyan tudjuk még előnyösebben feltüntetni a testünket. Mondjuk, nem tudom, hogy mit részletezem ezt egy nőnek. Szóval az öltözködés igényessége után az ember sokszor meglepődik az alatta lévő változáson. Mert a göncöket levetve, jön a puha izomzat, tónustalan, lógó test, renyhe, egészségtelennek tűnő bőr, stb. És ez sokszor a mozgás hiányából és a rossz étkezésből fakad.
        A férfiak pedig a kerek, feszes formákat, szép, bársonyos bőrt részesítik előnyben. De nyugodtan cáfoljon meg valaki, ha ez nem így van. Ezenkívül én odafigyelek a testemre, az egészségemre, és ezt szeretném a páromtól is.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • khaatlyn 2011. May 17. Tuesday 11:18

          Kedves Zsolt!

          Nálam ezzel a szöveggel simán kiverted a biztosítékot! 🙂
          Ezek szerint Nálad is jól működik az a fajta agymosás, ami a médiából árad a pasik felé, arról, milyen az ideális nő!

          Most a való életből mondok egy példát.
          Tételezzük fel, hogy álmaid (ideális) nőjét megtaláltad, első gyermekedet várja. Már a terhesség elején alaposan megnő és megereszkedik az eddig gyönyörűen álló melle! (Élettani és hormonális hatás.) Nem kell ahhoz szülni és szoptatni!

          Mit fogsz csinálni?
          Elhagyod, mert már nem olyan kerek és feszes a teste, hogy te megkívánd? Vagy a szoptatás után befizeted egy mellplasztikára?

          Ebben az esetben a következő gyermeketekkel már nem szoptathat, ugyanis az plasztikázott mellel tilos, csak erről nagyon sok fiatal nő nem tud…

          Üdv: Khatlyn, (aki szülészeten dolgozott pár évig…)

          Reply
          • Zsolt 2011. May 17. Tuesday 13:13

            Kedves Khaatlyn!

            Sajnálom, igazán nem akartam:).
            Én nem hiszem, hogy a médiában agymosás menne. Az egy ugyanolyan üzlet, mint bármi más és az megy benne, ami a többségnek tetszik. A média pedig csak annyit tesz, hogy szép nőkkel adnak el. Ez szerintem teljesen érthető. Persze azt értem, hogy szinte tökéletesnek mutatják be ezeket a lányokat és a valóságban még ők sem olyanok, mert ott is kell a retus, stb, de hát ezt amúgy is mindenki tudja. És én nem is a tökéletes alakra vágyom, ahogy szerintem más férfiak sem feltétlenül.
            Nem hiszem, hogy sokan meg tudnának cáfolni abban, hogy a vékony, formás, feszes alakú nők tetszenek a férfiak többségének. Mint ahogy gondolom a nőknek is jobban tetszik a kemény izomzat mint a puha, eltunyult. Persze mindig akad kivétel, de én a többségről beszélek.

            Amúgy én sem értek azzal egyet, amit a média sugall az ideális nőkről. Én annál sokkal okosabb, és lelkiekben “fejlettebb” nőket tartok ideálisnak, de a fizikai külsejükkel van a legkevesebb gondom. Bár az is igaz, hogy én a természetesen szép nőket kedvelem, a média pedig sokszor a műanyagokat nyomatja. Ezzel én sem értek egyet.

            Az, hogy szülés után megváltozik a nő teste nyilvánvalóan kicsit “megviseli” mindkét felet. A férfi nem látja olyan gyönyörűnek mint eddig, de mivel a közös gyermeküket várják, lehet, hogy ez kevésbé számít már neki. Őszintén szólva saját tapasztalatom nincs, nem voltam még ilyen helyzetben.
            De ezzel nem lehet mit csinálni, el kell fogadni, hogy ilyenkor megváltozik a nő. Nade még senki sem látott szülés után lévő nőt bomba testtel? A szüléskor megváltozik, utána pedig munkával szépen vissza lehet változtatni. A melleket pedig nem kell plasztikáztatni, ha egy mód van rá. Lehet a mell kötőszöveteit, izmait is erősíteni, akár terhesség alatt is, megelőzendő a komoly változásokat. Odafigyelés kérdése és bele fektetett energia. Persze ha a nő nem kap ilyenkor sok támogatást a férfitól, sőt talán még ugyanúgy ő viseli a közös élet munkával járó terheit, akkor megértem, hogy ehhez már nincs ereje. Ilyenkor a férfi felelőssége is megvan, ez tagadhatatlan. De azért sokszor van az is, hogy a nő azt mondja, hát a terhesség miatt megváltoztam, ez van és kész. Na én ezt nem bírom. És igen, ha nem tesz az ellen, hogy olyan legyen, akit már nem kívánok meg akkor tönkre fog menni a kapcsolatunk! Miért szerinted vonzalom és jó sex nélkül van párkapcsolat? Vagy azért mert gyerekünk van csesszük szét egymás életét azzal, hogy az ilyen frusztrációt mindenféle játszmákon és megcsalásokon keresztül próbáljuk levezetni?
            Ha meg azt mondanád, hogy el kell fogadni azt, hogy amit korábban vonzónak találtam az ma már nem az, hiszen szereted a másikat és ő a gyereked anyja, akkor ez egy nagyon szép gondolat. Részben meg is lehet valósítani. Nyilván ha látom rajta, hogy szeretné visszanyerni a korábbi testét, és ez nagyrészt sikerül is neki, akkor valószínűleg továbbra is meglesz a vonzalom. Ha viszont nem, akkor nem tudok mit tenni. Nem tudom megerőszakolni az ösztöneimet, az érzéseimet, illetve nem is érdemes. Mert ezek nem állnak akaratlagos befolyás alatt. Ilyenkor szerintem a párunk hibája, hogy nem veszi észre a nyilvánvaló dolgokat és annak nyilvánvaló következményeit. Olyankor pedig jön az illúzió építés, hogy ne kelljen szembenézni a realitásokkal.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • khaatlyn 2011. May 17. Tuesday 17:44

            Kedves Zsolt!

            A másállapottal járó testi változásokat nem lehet edzéssel vagy test karbantartással megelőzni, mert azok élettani folyamatok és hormonális változások eredményei… ezt világosan bár zárójelben írtam az előzőekben…

            Arról sok férfi nem tud, hogy ami a várandósság 9 hónapja alatt megváltozott a női szervezetben, annak legalább ugyanennyi idő kell arra, hogy ezek a folyamatok visszatérjenek eredeti állapotukba (pl. a belső szervek az eredeti helyükre) és vannak olyan változások, amiket már sosem lehet visszacsinálni. (pl. mellek megereszkedése.)

            Azon meg jót derültem, hogy szülés után mit vársz el a kismamától… Elfelejtetted, hogy ott van egy magatehetetlen baba, aki 24 órás szolgálatot igényel!Normális esetben is örül, ha néhány órát aludhat éjjel, és nappal, míg a pici alszik elvégzi a háztartásban a tűzoltómunkákat, legalábbis az első évben… Nem az edzőteremben fogja magát kínozni, hogy neked tessék, ráaádásul elapad a teje, ha ezt teszi…
            Szoptatás alatt ugyanis tilos az edzés, és a megeröltető munka!

            Biztos vagyok benne, hogy eljön majd az életedben az a mérföldkő, hogy nem a nő feszes teste, hanem a tartalmas lelke lesz a legfontosabb dolog számodra. Mert a test megöregszik, (ez az élet rendje) és a tiéd sem lesz kivétel… 🙂

            Üdv: Khaatlyn

            Reply
        • Napradyne 2011. July 7. Thursday 17:49

          “A férfiak pedig a kerek, feszes formákat, szép, bársonyos bőrt részesítik előnyben.”

          Mondd inkább, hogy te magad. Szerencsére találtam olyat, aki ENGEM részesít előnyben. A jó párkapcsolat alapja a jó szex, mondod. Hát, én megfordítanám: a jó szex alapja a jó párkapcsolat. Minél mélyebb és meghittebb, annál jobb lesz a szex is. Ismertem egy lányt, akinek vőlegénye volt egy ilyen gondolkodású fiú. Mikor először így megnyilvánult, a lány megköszönte, és visszaadta a gyűrűt. “köszönöm, hogy időben megtudhattam, hogy neked a külső a fontos, és hogy ha majd megöregszem, már nem fogsz kitartani mellettem”. Magam is ezt tettem volna.

          Reply
  58. gabi 2011. May 17. Tuesday 07:41

    Szia Rea,
    Köszönöm hogy időt, energiát nem sajnálva összeszedted és leírtad a gondolataimat. Ismerkedéskor felhasználom egedelmeddel. A jogdíj a Tied.

    Még csak egy kérdés: Nem tudtatok volna a háztartási munkához alkalmazni valakit? Pl. hetente 1x kitakarít v.ki 4-5 ezer ft-ért. A párod a rávalót biztosan odaadta, vagy nem?

    szia
    gabi

    Reply
    • Rea 2011. May 17. Tuesday 09:09

      Szia Gabi
      Nem, ebben is konzervatív – másnéven smucig – volt. A háziasszony szerinte ne tartson bejárónőt. Eléggé külön kasszán éltünk…

      Reply
      • Márta 2011. May 17. Tuesday 13:20

        Ha meg külön kasszán éltetek, egyenes ágon jogod lett volna kisegitőt tartani, fizetni… hivd ahogy akarod
        utolag, meg főleg kivülről szemlélve a dolgot… persze okos az emberlánya 😛

        A hozzászólások és maga Rea irása is sajnos egyet támaszt alá: mi nők olyanok vagyunk , mint a béka a fazékban, a hidegvizben… alánk gyujtanak, mi meg nem ugrunk ki a fazékból, hagyjuk , hogy felforrjon a viz, mi meg szépen ott főlünk meg.
        Lehetne ezt még ragozni hosszassan… azt szoktam volt mondani: ha a jóisten a férfiakra mérte volna a háztartás-vezetést már régen kitalálják az eldobható gatyát, zoknit, a kajálás is tabletta formájában történne. Csak a nők olyan türelmesek, hogy ugyanazt a munkát megcsinálják minden nap újra meg újra, látszata meg a nagy semmi.

        Elnézést, nem volt szándékom a témát elvinni más irányba, maradjunk a kis hableánynál 😛

        Reply
    • Rea 2011. May 17. Tuesday 14:59

      🙂

      Reply
  59. Márta 2011. May 17. Tuesday 13:32

    Zsolt!!!!!!

    Szerintem hagyjuk már ezt a rizsát, mert komolyan mondom, kiverted a biztositékot!
    A formás combokrol és mindenféle feszes tomporokról azt hiszem elmondtuk, amit el lehetett!
    Ird le légyszi, mi a programod: hogyan látod egy NŐvel a közösséget? Hogyan fogod felemelni, hogyan fogsz mellé állni nehéz pilanatokban, hogyan fogod segiteni a professzionális életében, milyen módon képzeled el a majdani gyermekvállalás nehéz időszakát…. a mindennapokat… stb????

    Hidd el, fontos az a feszes fenék is,de………

    (a “de” után van a lényeg )

    És most még finom voltam 🙂

    Reply
  60. Zsolt 2011. May 17. Tuesday 13:51

    Kedves Márta!

    🙂

    Nagyon finom voltál:).
    Milyen rizsára gondolsz? Ha valaki kérdez, akkor én válaszolok neki, abban a témában, amiben írt. Ha ez téged valamilyen személyes frusztrációd miatt zavar, arról sajnos én nem tehetek. Kérlek ne vetítsd ki rám a problémáidat.

    Írjam le a programom?:) Mi ez, valami választás? Amiket program pontok alatt értesz, azok pedig általános kérdések. Kb. százféleképpen lehetne rájuk válaszolni, hosszasan kifejtve, amihez pedig a stílusodat tekintve sok kedvem nincs. De ha egy konkrét szituációban kérdezel, akár a “feszes fenéken” kívül is arra szívesen válaszolok.

    Abban egyébként igazat adok, hogy a “de” után is van lényeg, viszont előtte is.

    Üdv: Zsolt

    Reply
  61. Rea 2011. May 17. Tuesday 14:47

    Márta!
    Ez még IGENIS a Kis hableány témája, hiszen az “Én” elvesztéséről írtam egy egyenlőtlen kapcsolatban. Persze ez is egyéni mindenkinél – mármint az én elvesztésének fájdalmas pontja…
    Amit még hozzátennék: kapcsolatunk utolsó két évében a párom már korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, tehát minimum + 8 órával több lehetősége lett volna kicsit besegíteni, de inkább ezt az időt a netezéssel töltötte. Később 8 órából 12 órás melóra tértem át – ez sem zavarta nagyon…mindegy.
    DE!!!
    A pasik nagy része igen, ilyen lusta, de legalább nem pofázik a másikra mutogatva! Nem tudom, hogy azért emígy sokkal jobb lett volna-e nekünk, bizonyára valamennyire igen. De nem ez a legjobb megoldás.
    Tehát ha egy párnál a pasinak igényei és elvárásai vannak a nővel szemben (Zsolt), akkor a nő is ugyanúgy támaszthasson igényeket és elvárásokat a pasival kapcsolatban is (Rea és a többi nőci). Legyen az a többet segítő férfi igénye a nő részéről és a többet sportoló nő igénye a hapi részéről. Mert így egyensúlyos, így nem érzi egyik fél sem, hogy feladja önmagát egy hamis illúzió oltárán. És mint mondtam, a nemszeretem dolgokat is lehet együtt csinálni…
    Mert sajnos a párkapcsolat is – teccik-nem teccik – egy “üzlet”, ha nem is az a profitorientált fajta, mint a gazdasági világban, és ugye abban is egyetértünk, hogy ebben az üzletben is a cél, hogy legalább annyit kapj, mint amennyit te is beleadsz. Aki mást mond, meg jön a “képes vagyok szinte mindent elnézni, mert a szeretet mindent legyőz” -zel, és egyéb hangzatos idézetekkel és citált rigmusokkal, amik néha olyan ellentmondásosak, hogy ihaj (pl. a “Lassan járj, tovább érsz” VS “Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” magvas magyar mondásait; na, akkor mostan má’ mi is legyen?! Rohanjak, vagy lassuljak?) és ezek mentén akar bölcsebb lenni, az vagy festi magát, vagy csak egyszerűen mazochista. Ösztön bölcs türelemmel és következetességgel vegyítve jobb tanácsadó, mint az okoskodásos idézetek – szerintem. Bocs, ha valakit megsértettem.

    Reply
    • Zsolt 2011. May 17. Tuesday 15:13

      Így is van. Ha egy pasinak igényei vannak, akkor a nőnek is lehetnek igényei. De ez csak a mai világban van így, hogy ezt ki kell emelni. A normális az lenne ha mindenki elfogadná, hogy mindkét embernek vannak jogos igényei a másikkal kapcsolatban és ezt nem támadásnak kellene felfogni hanem őszinteségnek. Az ilyesfajta elfogadás és tolerancia szerintem építi a kapcsolatot és az egyéneket is.

      Zsolt

      Reply
      • Rea 2011. May 17. Tuesday 15:28

        Már akinél…De jó lenne, ha mindenki így gondolkodna…

        Reply
  62. Rea 2011. May 17. Tuesday 15:47

    Szia Andi!
    Nem lehetne egy olyan opciót (pipa formájában) megjeleníteni a hozzászólásainknál (bárhol), hogy “Kér e-mail értesítőt, ha valaki reagált erre a bejegyzésre?”
    Előre is köszi:
    Rea

    Reply
  63. Na de 2011. May 17. Tuesday 17:30

    Húú Zsolt… szerintem neked Rubint Rékát kellett volna feleségül venned. És még azt mondják, hogy a nők rakják magasra a lécet.
    Ha magamból indulok ki, én 30 valamivel már elmúltam, heti 3x elég keményen edzek, és MÉGSEM tökéletes, feszes, stb. a testem, mert a korral és a nőiséggel ez egész egyszerűen együtt jár, nekünk másmilyen a kötőszövetünk. Egy férfi negyedennyi edzéssel is izompacsirta lenne… És gondolom, akárhogy igyekszem, a haladó korral még kevésbé érhetek el látványos eredményeket. Feltételezem,és látom is, hogy ezzel más nők is így vannak, akiknek nem az a napi 8 órás foglalkozásuk, hogy sportoljanak. Szóval, szerintem lehetetlen elvárásokat támasztasz, hiszen mindenki megöregszik, és a gravitáció mindenkire hat. És egyébként most már nálam is kiverte a biztosítékot, amit írtál… 😀 de komolyan.

    Reply
    • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 00:34

      Kedves Na de,

      Sajnálom, de látatlanban nem tudok véleményt mondani a tested feszességéről:).
      Heti 3 kemény edzés az szerintem nagyon jó. Nem kell tökéletes testtel rendelkezni, ezt nem mondtam, de az is fontos, hogy mennyi ideje csinálod. Ha mondjuk 1 éve és 29 évet töltöttél el másként élve, akkor nyilván az eredmény sem lesz feltétlenül olyan.
      Egyébként Rubint Réka teljesítménye a szülés kapcsán elég komoly. Ha mindezt meg lehet csinálni úgy, hogy a gyerekek is egészségesek akkor azért lehet, hogy a többi ember csinál valamit rosszul, nem? Persze neki a fitness az élete, munkája így jelentős előnnyel indul, de azért tudhat valamit. Amúgy szerintem túl izmos, szóval annyira nem tetszik:). Tőle én kevesebb edzést kérnék:).

      Kor, kötőszövet, gravitáció, egy férfinek sokkal könnyebb:). Hát nem tudom, biztos így van:).

      Én is látok más nőket, olyanokat akik 40 évesen testre szebbek mint egy húszéves. És nem napi 8 óra edzéssel, hanem sokkal kevesebbel. Meg is lehet kérdezni tőlük, hogy csinálták.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Na de 2011. May 18. Wednesday 19:48

        hmm, Zsolt, és strandon láttad a feszes testű negyveneseket, vagy ruhában? mert a ruha sokat csal, még egy harisnya is.
        én nagyon szorgos negyvenes-ötvenesekkel is edzek együtt, és öltözőben láttam, hogy mindegyikőjükön ott figyel a narancsbőr, pedig termetre vékonyak… szóval én eddig még csak fényképen láttam feszes testű negyvenes nőt, persze lehet, hogy tényleg létezik ez a jelenség. 😀
        a kötőszövetes dolog az sajna biológiai tény, ha rákeresel a neten, hatalmas irodalma van. ott kezdődik a történet, hogy kamaszkorban a fiúknál izomszövet-fejlődés, a lányoknál zsírszövet-fejlődés van, ez a természet rendje.

        Reply
        • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 20:23

          Volt már, hogy strandon is láttam, de leginkább edzőteremben, edzőcuccban látok. Illetve van egy barátom, aki fiatalabb fejjel rá van kattanva az érett nőkre (45-55 között) és ő szokott mesélni és mutatni néhány fürdőruhás fényképet róluk. Mindig büszkélkedik, hogy milyen szépek a barátnői:). Kivétel nélkül az összes barátnője egész életében sportolt, táncolt, korcsolyázott, stb. és odafigyelt az étkezésére. Mind szülés után volt már és az arcukon kívül alig látszott a testükön a koruk. Nem voltak tökéletesek és rajtuk is volt egy kevés narancsbőr, és a bőrükön is látszott azért, hogy már nem a húszas éveikben járnak, de a többi hasonló korú nőhöz képes ég és föld volt a különbség.

          Nekem tök mindegy, hogy ki milyen tudományos vagy egyéb kifogással magyarázza azt, hogy nem ebbe a kategóriába tartozik, de az tény, hogy ezeket az érett nőket körülrajongták a férfiak.

          Üdv: Zsolt

          Reply
      • Napradyne 2011. July 7. Thursday 17:52

        Semmi baj ezzel, ha talász egy folyton a testével törődő cicababát, aki ugyanígy gondolkodik, nagyon boldogok lehettek. Csak aztán ne csodálkozz, hogy a sok edzőterem meg szoli miatt Kantról nem fogsz tudni beszélgetni vele. Meg akkor sem, ha majd elmegy harántcsíkosabb hasúval, akit már jobban kíván nálad.

        Reply
  64. Tina 2011. May 17. Tuesday 17:44

    Szia Zsolt!

    Nálam nem verted ki a biztosítékot függetlenül attól, hogy én is épp abban a cipőben jártam, mint a többiek. (Amikor Rea írását olvastam az jutott eszembe, hogy basszus, csak nem ugyanaz a férfi volt a párunk, de hogy rokonok lehetnek az biztos :-)) Nem szeretném itt ecsetelni, hogy én hogyan változhattam volna habbá, mert az ember lánya, amikor gyerek is van tovább próbálja menteni a menthetőt. Megjegyzem NAGY HIBA!!!

    Én szívből kívánom Neked, hogy ez a fajta hozzáállásod ne merüljön feledésbe akkor se, amikor gyerek mellett esetleg nem lesz időtök a közös sportolásra…

    Reply
    • Na de 2011. May 17. Tuesday 17:49

      Szerintem ezt ne kívánd, mert akkor hipp-hopp otthagyja a feleségét a lógó cici miatt…

      Reply
      • Tina 2011. May 17. Tuesday 18:00

        Bocs, nem voltam elég konkrét 🙂

        Na de, én arra gondoltam, ha nem megy az együtt sportolás (mert sem a nagyi, sem a bébiszitter nem ér rá :-P), vigyázzon a gyerek(ek)re Ő, amíg anyu elmegy tornázni, és ne az legyen, hogy már megint csavarogsz és költöd a pénzt. (Mert ilyen is van).
        Még mielőtt bárki megjegyzi, hogy lehet otthon is tornázni,ez így van, akkor pedig foglalja le a porontyo(ka)t, mindenki megelégedésére.

        Reply
        • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 00:53

          A szmájli na de hozzászólására ment, csak valamiért rossz helyre rakta az oldal.

          Kedves Tina,

          Engem meglepett, hogy te el tudsz vonatkoztatni és nem felháborodottan írsz véleményt a gondolataimra. Mármint azért lepett meg, mert mindig öröm valaki olyannal beszélni, aki kilóg a tömegből a személyisége kapcsán.
          Ezzel a többieket nem akartam megsérteni. Teljesen jogos ha fel vannak háborodva a szavaimon, de ettől még hirtelen nem fog nagyot változni a világ. Persze az is lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat.

          A kérdéseddel kapcsolatban azt gondolom, hogy a férfi is vegye ki a részét a gyereknevelésből. Mert ez így fair és szerintem teljesen jó dolog lehet. Új élmények, új kihívások, stb. A kezdeti lelkesedés pedig szerintem megmaradna, bár ezt nem tudom elmondani miért, csak érzem.
          Én szívesen játszom a gyerekkel vagy vigyázok rá, míg a párom sportol vagy pihen.
          Az együtt sportolás pedig szerintem jó és idővel a gyereket is be lehet vonni, hogy már a kezdetektől beépüljön a személyiségébe a mozgás és a sport szeretete. Később a lányoknál is sokkal könnyebb lesz így a dolga:).
          Szóval a lényeg, hogy a gyereknevelés nem csak a nő dolga.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Napradyne 2011. July 7. Thursday 17:56

            Na, valami, amivel együtt tudok érteni! Az együtt sportolás bizony jó. Mindjárt megyek is tollasozni a párommal, de biciklizni is nagyon jó együtt. Lám, még olyan ember szavaiban is lehet igazságot találni, akivel fényévekre távol gondolkodunk egymástól. MEgnézem a feszes hasú macsókat, aztán ölelem a tündérpárom, akinek olyan lelke van, mint egyetlen izompacsirtának sem. Ezért tudom a közelségét kívánni is, míg egy vasmacsó a közelembe ne jöjjön.

            Reply
      • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 00:38

        🙂

        Reply
  65. gabi 2011. May 17. Tuesday 18:26

    Ne bántsátok Zsoltot, fiatal még és éretlen. Imádni fogja a nagy puha kerek formákat, amint az asszonyka kerekedni fog áldott állapotában. Most még honnan tudná, nem tapasztalta. Majd jön a hoppá érzés, meglátjátok.

    Reply
    • Tina 2011. May 17. Tuesday 19:25

      Én személy szerint nem ívántam bántani Zsoltot, egyátalán nem éretlen, alapjaiban nem írt hülyeséget. Csak fel kívántam hívni egy talán lényeges dologra a figyelmét: ugyanis véleményem szerint az emberek idővel nem tudnak, nem akarnak vagy egyszerűen csak nem megfelelően alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.

      Reply
      • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 01:31

        Kedves Tina,

        Teljesen igazad van, én is így látom.
        Ha nem tudnak vagy nem akarnak és ezt elfogadják mindketten akkor az még működhet is. Néhány kisebb dologban. Kiemelten fontosban szerintem nem. Ha nem megfelelően alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez azon lehet javítani. Akarattal és a párunk segítségével. Az időnek ehhez semmi köze, szerintem. Inkább a felhalmozott negatív tapasztalatoknak, amik sokszor akadályozzák az embert abban, hogy kellőképpen nyitottan tudja nézni a szituációt. És kifejezetten szükséges az is, hogy a párunk hasonló legyen hozzánk. És ha még ezek megvannak, akkor is játszi könnyedséggel lehet elcseszni bármit:).

        Üdv: Zsolt

        Reply
    • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 00:57

      Amúgy az sem kizárt, hogy tényleg imádni fogom a nagy puha kerek formákat:). De azért idővel remélem visszatér a régi rend:)

      Zsolt

      Reply
  66. Zsolt 2011. May 18. Wednesday 00:12

    Kedves Nők, Asszonyok!

    Igazán nem gondoltam, hogy ilyen nagy fájdalmat okozok a szavaimmal:).
    Nem szerettem volna senkit megbántani, de nyilván azok háborodtak fel, akik az életben már találkoztak ezzel a fajta gondolkodásmóddal, amit leírtam. Tehát itt most nem az én egyéni szocproblémámról van szó, hanem egy általános problémáról, ami rengeteg nőt és férfit érint. Nem igazán érzem magam hibásnak, hogy kimondtam, ami nyilvánvaló, és ami sokszor felelős egy kapcsolat megromlásáért.
    Válasszuk most ketté a terhesség utáni életet, illetve a terhesség előttit. Főleg már azért is, mert teljesen abszurd az a hozzáállás, hogy egy férfit, akinek a barátnője még nem szült, de zavarja a nő alakjában valami, azon morfondírozna, hogy ha ez a nő szülni fog úgyis rossz lesz az alakja, ezért nem is érdemes ezzel most foglalkozni:). Ennyi erővel mondhatnánk azt is, hogy mindannyian fogatlan vénségek leszünk, mit nekünk testi szépség, testi örömök, csak a lélekkel kell törődni. De miért mondanánk ilyen butaságot, mikor az ember fizikai, szellemi és lelki lény. Mindhárom „testével” foglalkoznia kell, ha fenn akarja tartani az egyensúlyt. Ha az egyiket elhanyagolja akkor ott komoly problémák lesznek.

    A nők többsége a terhessége előtt sem igen végez rendszeres mozgást és a testére nem ügyel (persze ruhák, smink, kozmetika az van dögivel, de ami már fáj, azt kihagyják). Azt gondolja fiatal, megteheti. Csakhogy ez megbosszulja magát később, mert több évnyi kitartó önpusztítást (szar kaják, szinte nulla mozgás, egyéb egészségtelen dolgok (cigi kávé, pia), és környezeti ártalmak) nem lehet gyorsan magunk mögött hagyni. Ráadásul szép lassan kialakul és megmerevedik a felnőtt gondolkodás, ami ehhez az életmódhoz rögzül. Itt most nem akarok kitérni arra, hogy van aki néha szokott mozogni, mert egy héten egyszer pl. biciklizik vagy fut fél órát. A rendszeres mozgás az hetente legalább 2-3 nap és 1-2 óra alkalmanként. És ez folyamatosan, évekig, míg bele nem halunk:). Nem csak azért, hogy szépek legyünk, bár ez szokott a motiváció lenni, hanem azért, mert ezzel meg lehet őrizni az egészségünket és sokkal nagyobb energiaszinttel lehet élni nap mint nap. Aki rendszeres testmozgást végez az kevésbé szokott elfáradni, mint aki nem. Ezért is sántít az, amikor azt mondják, hogy nekem erre már nincs energiám. Aki valaha is sportolt huzamosabb ideig az tudja, hogy egy edzés képes kikapcsolni, feltölteni az embert. A probléma mindig az elkezdéssel van, az olykor tényleg nehéz. De ha az ember már leküzdötte ezt a mentális gátat és lement, akkor onnan már frissen tér vissza. Persze ha ezt valaki nem élte még át, annak nehéz megértenie.
    Ezenkívül a sport semlegesíti egy jelentős részét mindazoknak a rendkívül káros civilizációs hatásoknak, amiben élnünk kell.
    Tehát ha valaki elmegy sportolni, mert pl. volt annyi esze, hogy rájött magától, hogy ez mennyire fontos, vagy esetleg a párja hívta fel rá a figyelmét és ott értette meg mindezeket akkor csupa pozitív dolgot adott hozzá az életéhez. Boldoggá tette a párját és önmagát is azzal, hogy energikusabb, egészségesebb és szebb lett ezáltal.
    Hölgyeim, biztos, hogy mindenhol azt kéne keresni, hogy milyen körülmények miatt nem tudom én ezt megtenni és még a pasim a szemét, hogy nem fogad el úgy, ahogy vagyok, mikor ezt felveti?

    Oké, megjött a baba. A nő teste megváltozott. Vajon, aki eddig sem tett önmagáért vagy a párja miatt ilyen tekintetben semmit, vagy csak alig, az egy sokkal nehezebb helyzetre hogyan fog reagálni? Ott van rajta a több tíz év egészségtelen életmód eredménye, ráadásul ezt még hatványra is emelte a terhesség. Nagy a valószínűsége, hogy ráfogja a terhességre az egészet és siránkozik, hogy ez hormonális, meg életkor függő, nem lehet megváltoztatni, stb. Miközben egyszerűen nincs hozzá akaratereje, hogy ezen változtasson.
    Szexuálisan mindkét nem a szép, arányos, formás testhez vonzódik. A férfiaknál ráadásul ez az ösztön erősebb is mint a nőknél. Nem tehetünk róla, így lettünk megalkotva (és ez nem életkor függő). Arról nem is beszélve, hogy sok ösztönös vágyat fel kell adni egy kapcsolatban. De ezt talán hagyjuk, mert tovább árnyalná a képet, ami nem biztos, hogy egyelőre szükséges.
    A nők sokat szokták emlegetni a kémiát. Hogy az milyen fontos. Na a férfi pont így van a kedvese külsejével. Ha ő nem tartja tudatosan karban a testét akkor nálunk megszűnik a kémia. Kémia nélkül pedig egy nő sem kezdene bele egy kapcsolatba és egy férfi sem élne szexuális életet. Persze többnyire megmaradnak a házasságban, mert kényelmes és hát ott van a gyerek, illetve a nőhöz is kötődnek, de nem fogják tisztelni, a teste miatt. Ennek a következménye az, hogy idővel megcsalják.
    Lehet sokféle kibúvót találni arra, hogy egy nő miért ne sportoljon, vagy miért nem lehet újra szép és kívánatos, de az élet nem a kifogásokat nézi hanem vannak a tetteink és annak következményei. Ha csak egy kifogásunk van, vagy ha 100 akkor is ugyanaz lesz a következmény. Ez ilyen egyszerű. Tehát szerintem jobb ha egy döntés során nem a kifogásokat nézzük, hanem azt, hogy mi lesz a döntésünk következménye.

    Most nézzük meg azt, hogy mi van akkor ha a nő odafigyel mindezekre. Szülés előtt remek teste van, szép, kívánatos, egyszerűen rajonganak iránta a hapsik. Fontos, hogy mindez beépült az életstílusába, így később sem okoz gondot neki az, ha meg kell mozdulnia és rendbe kell hoznia a testét.
    Megszületik a baba. Aki előtte is szép és formás volt, illetve közben is foglalkozott magával annyit, amennyi még egészséges és nem árt a babának az szerintem sokkal könnyebben tudja visszanyerni az alakját. A test, az izomzat ugyanis „emlékszik” arra, hogy milyen voltál és sokkal könnyebb oda visszaállítani, mint kimozdítani abból az állapotból. Ezt, akik foglalkoztak már a testükkel tudják. Azt hiszem Khaatlyn mondta, hogy szülés után, szoptatáskor nem szabad semmilyen edzés és megerőltető munka. Biztos igaza van, ha ezzel foglalkozott, de én sem arra gondoltam, hogy akkor a szülés után irány az edzőterem:). Nyilván időt kell hagyni és szép lassan, fokozatosan kell újra visszatalálnunk önmagunkhoz. Lehet jógázni, tornázni, ezer olyan dolog van, ami nem káros, viszont jót tesz az emberi testnek. A baba 24 órás felügyeletet igényel? És? Akkor már nem is lehet megvenni egy jóga kazettát vagy valami speciális szülés utáni dolgot, és otthon a tv előtt csinálni?
    Megint Khaatly mondta, hogy egy nő hulla fáradt az első évben, mert éjszaka alig tud aludni és nappal pedig vezeti a háztartást is. Megint csak abból indul ki, hogy a férfi nem végez semmit, ami persze lehet, hogy általános, de nem helyes. Ha a férfi segít, mert korábban is ez volt a megszokott akkor biztos van a nőnek is napi fél órája arra, hogy picit tornázzon. Én egyébként nem azt mondom, hogy szülés után két héttel már top formában legyen a nő, de azért 1-2 évre rá már láttam szép példákat (és sokkal hamarabb is, de ott valószínűleg gyorsabban befejeződött a szoptatás, ami szerintem nem jó, mert a babára lehet rossz hatással). Nyilván a baba egészsége fontosabb, mint a párunk pillanatnyi formája. Bár néha kényszerűségből kell abbahagyni a szoptatást.
    Szintén Khaatlyn mondta, hogy a női mellek megereszkedését a szülés kapcsán nem lehet visszaállítani. Azt, hogy ez az állítás minden esetben igaz lenne őszintén szólva nem tudom. Mivel már láttam szülés utáni nőt szép mellekkel (plasztik nélkül) ezért kétlem. Bár az is lehet, hogy előtte még jobbak voltak:). Szóval szerintem a megereszkedésnek is vannak fokozatai és az sem mindegy, hogy a kiinduló helyzet milyen volt. Abban egyetértek, hogy sok nő ezután inkább plasztikáztat. Végül is ha nem akar már több gyereket, akkor ez is járható út.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • khaatlyn 2011. May 18. Wednesday 12:00

      Kedves Zsolt!

      Nem arra céloztam, hogy a kismama egyedül vezeti a háztartást, hanem arra, hogy az anyaság 24 órás szolgálat, 🙂 még akkor is, ha az apuka besegít a baba körüli gondozási feladatokba, és a háztartásba is a munkája mellett.
      Plusz a szoptatás is idő és főleg energia igényes (persze szeretetteljes is) elfoglaltság, és legalább 1 év ennek jegyében telik el.

      Az is tény, hogy sok férfi, aki az első gyermek születéséig elvégzett ilyen-olyan háztartási munkát, hogy a párját tehermentesítse és több időt tölthessenek együtt, egy kicsit lustább lesz ebben az időszakban, hiszen a kismama úgyis otthon van…

      Rubint Réka példája egy kivételes dolog, kérlek ne akard az átlag fiatal nőt hozzá hasonlítani. Öreg hiba lenne!
      (Csak zárójelben mondanám, hogy kiváncsi lennék arra, hány órát tölt naponta a babája bébiszitterrel, míg ő a testét gyúrja…)

      Reply
      • Zsolt 2011. May 19. Thursday 12:33

        Rubint Réka példája kivételes? Teljesen igazad van. Abszolút eltér a szokványostól és teljes mértékben bizonyítja, hogy így is lehet. Hogy ha az ember odafigyel az egészségére, bizonyos dolgokat megtesz a testével kapcsolatban és a múltban is jól tartotta magát, akkor a baba veszélyeztetése nélkül képes arra, hogy az alakját sokkal kisebb részben veszítse el mint mások és hamarabb nyerje vissza. Mint minden dolog, ez sem fekete és fehér. Itt is vannak fokozatok, hogy egy kismama, mennyire változik meg és utána mennyire tud vissza is változni. Réka azt a fokozatot mutatta meg, ami még egészséges, veszélytelen és amivel az alakja is megmaradt. Persze lehet azt mondani megnyugtatásul, hogy ez egy kivételes eset, de én úgy láttam, hogy nem kellett hozzá kiugróan magas energiabefektetés. Egyszerűen csak néhány dolgot másként kellett csinálni. Erre pedig mindenki képes lehet. Mindazonáltal nem vagyok nő és nem is vannak gyakorlati tapasztalataim a terhességgel kapcsolatban így nem szívesen vitatkozom olyan dolgon, amihez nem értek. Én csak látok dolgokat és nem hallok olyan érveket, amik a látottakat megcáfolnák.

        (Csak zárójelben mondanám, hogy mikor Rubint Réka terhes volt, akkor a babája egész végig vele volt és annyi látszott a testén, hogy óriási hasa van).

        Üdv: Zsolt

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 11. Monday 10:10

      Ugye szoptatni is tudsz az anya helyett éjjel, hogy neki ne kelljen fölkelnie, és ne legyen nap közben hulla?:)

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 11. Monday 10:17

      Pont azért háborodtam fel, mert ez az a fajta merőben érzéki gondolkodás, amit mindig azonnal kihajítottam, és most is azt tenném. Ezzel hosszútávú kapcsolatba belemenni nem szabad, mert nyilvánvalóan képtelen vagy még a kitartásra. MEg azért mert látom a környezetemben, hogy mivel jár a baba, és milyen önző és képtelen elvárás, amit támasztani méltóztatol. Láthatóan fogalmad sincs, mivel jár a gyerek, szerintem egy jó darabig nem is szabad vállalnod. És persze találkozom az ellenkezőjével: derék, szellemi beállítottságú férfiakkal, akik képesek a hűségre és kitartásra, a szeretetre, ami nem függ a másik alkatától, és nem bombázzák a párjukat folyton irreális elvárásokkal, ahogy az enyém sem. ENGEM szeret, így. Belegondoltam, mennyire fájna neki, ha folyton bombáznám, hogy fitnesszelje törékeny alkatát, mert egy idő után nem fogom őt szexuálisan kívánni… borzasztó, én soha nem sérteném meg őt így, éppen hogy segítenem kell, hogy így is tisztába legyen az értékével és a szépségével. Majd ő, ha akar, akkor fejleszti az izmait, természetes, hogy támogatni fogom benne, de azt sugallni a társamnak, hogy így nem vonzó?! Hát taccsra teszem az önbizalmát, amit építeni vagyok köteles!

      Reply
  67. Zsolt 2011. May 18. Wednesday 10:26

    Kedves Khaatlyn,

    „A másállapottal járó testi változásokat nem lehet edzéssel vagy test karbantartással megelőzni, mert azok élettani folyamatok és hormonális változások eredményei… ezt világosan bár zárójelben írtam az előzőekben…”

    Nahát, én ezt mondtam volna, hogy a testi változásokat, amiket a terhesség okoz meg lehet edzéssel előzni?:) Akkor szerintem nem ugyanazokat értjük az adott szavakon.
    Én arra céloztam, amit pl. Rubint Réka is előadott terhesen. Nem vagyok szakértője a témának, csak láttam a két szememmel. Átverés volt?:)
    Illetve még azt írtam, hogy a női mell kötőszövetének és izomzatának rugalmasságát javítani lehet bizonyos gyakorlatokkal. Ami kihatással lehet annak formájára. Ez nem igaz?

    „Azon meg jót derültem, hogy szülés után mit vársz el a kismamától…
    Nem az edzőteremben fogja magát kínozni, hogy neked tessék, ráaádásul elapad a teje, ha ezt teszi…
    Szoptatás alatt ugyanis tilos az edzés, és a megerőltető munka!”

    Edzőtermet írtam volna? Kérlek legyél pontosabb mikor válaszolsz, mert így a saját társításaidra felelsz és nem az én bejegyzésemre. Nyilván olyan testgyakorlatokra van ilyenkor szükség, ami alkalmazkodik a szülés okozta helyzethez. Én ezt a bejegyzésemben konkrétan nem neveztem meg, de biztos vagyok benne, hogy van ilyen. Az edzőterem szerintem is túl radikális:).

    „Biztos vagyok benne, hogy eljön majd az életedben az a mérföldkő, hogy nem a nő feszes teste, hanem a tartalmas lelke lesz a legfontosabb dolog számodra. Mert a test megöregszik, (ez az élet rendje) és a tiéd sem lesz kivétel… ”

    Szerintem rossz kifejezés az, hogy a legfontosabb. Most azért beszélgetünk a testről, mert még jó néhány bejegyzéssel ezelőtt azt hoztam fel példának. Mindezt azért, mert egy friss élményem kapcsolódott hozzá. Soha nem szeretnék a test, szellem és lélek közül választani. A három egyszerre határozza meg az embert és mindháromhoz meg kell találnom a kapcsolatot ahhoz, hogy harmonikusan tudjak együtt élni valakivel. Lehet nekem a lélek a legfontosabb, de ha a másik kettővel nem vagyok szinkronban, akkor nem működik. Hidd el nekem is egyszerűbb lenne csak a lélekkel törődni, de valamiért ösztönöket és szexuális vágyat is kaptam, amihez kevés csak a lélek szépsége. Nem hiszem, hogy ez az idővel változna. Lehet, hogy az idővel picit háttérbe fog szorulni a külső szépség utáni vágy, de azért mindig is meg fog maradni. Nem hiszek abban, hogy testi vonzalom nélkül csupán lelki hasonlóságok miatt együtt tudna élni két ember. Az viszont biztos igaz, hogy idősebb korban elnézzük, hogy a párunk már nem olyan testet birtokol, mint korábban, hiszen az idővel nem lehet mit tenni. De idősen is lehet vonzónak maradni, csak ezt kevés ember mondhatja el magáról.

    Igen, a test megöregszik, az enyém is meg fog. De közben nagyon remélem, hogy meg tudom őrizni az egészségét, energikusságát, férfias formáját. Lehet ezeket teljesen elvesztve is megöregedni.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • khaatlyn 2011. May 18. Wednesday 11:43

      Kedves Zsolt!

      Igérem, jobban odafigyelek legközelebb a szavaim pontosságára. 🙂
      Én a tieidből változatlanul azt hallom ki, hogy a nő teste az elsődleges szempont nálad a párválasztásnál és nem a szelleme, vagy a lélek…
      Lelked rajta! Kinek a pap, kinek a papné, ez a te választásod és a te preferenciád!

      Én már nem vágyom a kockahasú izompacsirta pasikra, igaz, az én korosztályomban ez a fajta már ritka, mint a fehér holló!
      Elég jó lenne egy átlagos külsejű, (de nem hatalmas sörhasú) normális súlyú (de nem sovány) pasi, nem kell, hogy szép legyen, csak kellemes legyen ránézni az arcára…

      Én eddig is rendszeresen úsztam/úszom, imádom a vizet, nagyon kikapcsol, alkalmanként 1 km a penzum, mégsem lesz a testem már olyan 3 gyermek után, mint a szülések előtt volt. Ezt jó 10 évvel ezelőtt elfogadtam, megbékéltem vele, bár nem volt könnyű..

      Fentebbi postodban valahol azt írtad, hogy:
      “Ha ő nem tartja tudatosan karban a testét akkor nálunk megszűnik a kémia.”

      Erre az a válaszom, hogy ha egy férfi és nő között egyszer már működött a kémia, az sohasem szűnik meg, évtizedek múlva sem… (saját tapasztalat a volt férj közelében) csak a vágy szűnik/szünhet meg a másik iránt ilyen -olyan okokból….

      Reply
      • Zsolt 2011. May 19. Thursday 12:16

        Kedves Khaatlyn,

        Ha ezt hallod ki, hát ezt hallod ki. Elmondom számos alkalommal, érvekkel, hogyan gondolom, de az érzelmeiddel nem tudok vitatkozni.

        Senki sem beszélt kockahasú izompacsirtákról. Én sem vagyok az, nem is lennék. De ez is csak azt mutatja, hogy az érzelmeid kisarkítják a mondanivalómat. Kérlek próbáld meg tiszta fejjel és nem érzelmi szempontból lereagálni a az írásaimat.

        Amit a partnered ideális külsejéről írtál az szerintem normális hozzáállás egy nő részéről, akinek fontosabbak más dolgok. Csak az a baj, hogy mint hallottuk más hölgyektől, még ennek is nehezen felelnek meg az 50-es férfiak.

        Az úszás jó dolog, egészséges, örülök, hogy figyelsz erre.

        Nekem teljesen mindegy, hogy a kémia szűnik-e meg vagy a vágy. Én egy párhuzamot vontam a kettő között és utaltam rá, hogy a következménye ugyanaz. Nincs jó sex. Ennyi. Ennek a következményeit pedig mindenki ismeri, meg lehet rajta gondolkodni is.
        És való igaz, a vágy nem csak a testi dolgok miatt szűnhet meg. A szellemi és lelki részek itt is beleszólhatnak ebbe. Pl. a tisztelet, bizalom, vagy a kommunikáció csökkenésével a testi vágy is csökken.
        Ezenkívül a három fő részünk kölcsönösen hatnak egymásra és befolyásolják azok állapotát.

        Üdv: Zsolt

        Reply
  68. B.Anna 2011. May 18. Wednesday 10:31

    Kedves Zsolt !

    Nagyjából egyetértek.Én egy 50-es nő vagyok.Nem találok olyan férfit,aki hajlandó tenni a saját testéért.(persze egybek is kellenek a megfeleléshez)
    Ha elhívom úszni,nem birja velem a tempót,inkább kiszáll,mert nincs kedve.Futni egyáltalán nem tudtam még elhívni egy ismerősömet sem.Pedig én is csak az egészségem megóvása végett nem hagyom abba.Én sem tudom elviselni az ötveneseknél kialakuló hatalmas undorító pocakot.Lényeges az intelligancia szint,a műveltség(mérnökök zöme is analfabéta az irodalom terén,pedig nekem is természettudomány a végzettségem)

    Reply
    • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 14:40

      Kedves Anna,

      Sajnos én is így látom. Kevés az az ember, aki hajlandó energiát belefektetni abba, hogy a sporttal megőrizze az egészségét, alakját, energikusságát.
      Ha nő lennék, engem is taszítana az 50-es férfiakra nagyon gyakran jellemző tényleg csúnya pocak. Ez szerintem teljes érthető a részedről és jogos elvárás a partnered felé. Ez a normális gondolkodás és nem a lustaság jegyében elkövetett tespedés. Én is úgy gondolom, hogy lényeges még az intelligencia és a lelki dolgok is, de ezek között nem lehet komoly különbséget tenni. Ezek mellérendelt viszonyban vannak. Ha valaki nem tetszik, akkor lehet sziporkázóan intelligens és nagyon jó lelkű, nem fog működni. És ugyanez igaz más kombinációkra is. Mindháromnak illeszkednie kell hozzám, bár nem fekete-fehér alapon. Senki sem tökéletes, de mindhárom területen kell lenni annyi pozitívumnak (és nagy negatívumnak nem), hogy el tudjam fogadni a másikat. Én is úgy gondolom, hogy egy jó nagy pocak (férfiaknál), vagy 2x-re változott női fenék túl nagy negatívum, hogy a fizikai rész stimmeljen. De az is, ha nem tudunk beszélgetni jókat, nevetve, mert a szellemi vagy a lelki rész nem stimmel. Vagy ha pl. a férfi nem tudja kimutatni az érzelmeit, akkor nem hiszem, hogy a nő boldog tudna lenni mellette még akkor is ha minden más stimmel.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Márta 2011. May 18. Wednesday 15:01

        Mindenki egyenlő eséllyel indul (1%).
        Ezt a bázisértéket az adatlap tartalma, a személyes adatok, a bemutatkozás,
        az írásbeli kommunikáció és a fotók módosítják pozitív, vagy negatív irányban.

        Érdekli az értékelés további algoritmusa?”

        Tessék:

        33%IQ+33%EQ+33%SQ

        Az intelligenciára adható maximum 10 pont = 33% IQ
        Az érzelmi fejlettségre adható maximum 10 pont = 33% EQ
        A külsőre (ápoltság, szépség, fittség, szexualitás) adható maximum 10 pont = 33% SQ

        A nulla értékek minden esetben a nullával történő szorzás matematikai szabályával egyenértékű értéket: nullát eredményeznek. Tehát, ha valaki nullát kap akár azért, mert annyira sötét szellemileg, vagy sivár érzelmileg, vagy ronda, az hiába kapná meg a maximumot a másik két szegmensben, kiesett, mert a nullával történő szorzás, nullát eredményez!

        A tipikus nulla értékek:

        butaság
        érzelmi sivárság
        igénytelenség
        alattomosság
        sunyiság
        képmutatás
        hazugság
        prostitúció
        haszonérdekűség
        ápolatlanság
        műveletlenség
        bunkóság (primitív erőszakosság)
        önkritikátlanság
        önteltség
        stb …

        Az testi/lelki/szellemi igénytelenségnek, valamint az önteltség+bunkóság együttes megjelenésének a leghalványabb gyanúja is azonnali diszkvalifikációt (törlést, letiltást) eredményez!

        ………………………………….

        Remélem érthető volt…

        ezt egy Randivonalas levélből ragadtam ki, a lényege… a lényege…. nullával szorozni mindig nullát eredményez 🙂

        lényegében Zsolt is ugyanazt rajzolta le nekünk… én meg szeretem a dolgokat legalább két oldalról leellenőrizni 🙂

        Reply
        • khaatlyn 2011. May 18. Wednesday 15:36

          Hmmm… Most társat keresünk, vagy pszichológiai tesztet töltetünk ki emberekkel?

          Beszélhet itt akárki, ilyen és ehhez hasonló százalékokról, ha találkozol az egyik lehetséges nagy Ő-vel és elkap a gépszíj…

          Mert a szerelem vak, vagy feldönt, vagy elmegy melletted… 🙂

          Reply
          • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 18:13

            Igen, és a vak szerelem minden esetben a fenti három dolog bizonyos kombinációja miatt jön létre. Aminek egy részét tudjuk (külső, vonzalom, humor, stb.), a másik részét pedig sokszor csak feltételezzük, beleképzeljük néhány jel, apró részletek alapján.

            Aztán amikor rájövünk, hogy ezek a feltételezések sokszor nem állják meg a helyüket és még a korábban biztos dolgok (amit láttunk) is megváltoznak, akkor jön a kiábrándulás.
            Tehát a szerelem és annak vége teljes egészében a fenti három témában keresendő.
            De szeretném ha valaki meg tudna cáfolni:)

            Üdv: Zsolt

            Reply
  69. Márta 2011. May 18. Wednesday 15:09

    Egyébként az egész diszkurzusra a válasz: a nők többsége (magamat is beleértve) felvállalja a béka szerepét, akit hideg vizbe dobnak és lassan melegitenek és a béka megfől 🙂

    ugyanaz a béka, ha forró vizbe dobják, kiugrik a forró vizből 🙂

    ÉRTHETŐ????

    mindannyian belekényszerülünk egy adott helyzetbe életünk során…. lassan melegitik a vizet alattunk és megszokjuk a mind forróbb és forróbb vizet, mig a végén szép lassan megfővünk.

    Kivülről , és főleg UTÓLAG jöhetnek proféták és oszthatják az eszet …(ha az első randim sikerül Zsolt akár a fiam is lehetne 😛

    Érthető voltam???? nem hiszem 😛

    Reply
    • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 15:56

      Ajjaj, már megint megtréfált ez az oldal. Az a bejegyzés, amiben azt írom, hogy nagyban hasonlít arra, amit mondtam, a randivonalas írásra született és nem ez utóbbira, ahová került.

      Kedves Márta,

      Attól mert valaki idősebb még nem feltétlenül van igaza. És aki fiatalabb az nem feltétlenül éretlenebb, butább, vagy rendelkezik kevesebb tapasztalattal, mint az idősebb emberek. A lényeg nem az idő, hanem ahogyan élünk.

      Nem szeretném osztani az észt, viszont szeretek beszélgetni ilyen témákról és megvitatni a különböző álláspontokat is. Nekem ez a véleményem, amit leírtam. Ha érvekkel tudsz hozzá szólni, akkor kérlek tedd azt.

      “Kivülről , és főleg UTÓLAG jöhetnek proféták”

      Amit leírtam az egyáltalán nem újkeletű dolog. Nem én tehetek arról, hogy az emberi gondolkodás általában olyan, hogy UTÓLAG tanul.

      Üdv: Zsolt

      Reply
  70. Zsolt 2011. May 18. Wednesday 15:12

    🙂

    Ez tényleg nagyban hasonlít arra, amit elmondtam. Köszönöm, hogy közzétetted itt a blogban.
    Hódolatom:)

    Üdv: Zsolt

    Reply
  71. Márta 2011. May 18. Wednesday 16:34

    Hát… most vállalom, hogy megköveznek 🙂

    én voltam az, aki a “hagyjuk a rizsát ” bejegyzést is publikálta. Kaptam is tőled kritikát rendesen… vetités és társai..:)

    Kedves Zsolt, én nem vetitek, köszönöm szépen, jol vagyok 🙂

    48 éves vagyok, főkönyvelő egy elég nagy és elismert cégnél, 21 évig éltem házasságban, két felnőtt lányom van (23 és 21)

    A házasságom alatt elkövettem azt a hibát, hogy hagytam magam megfőzni, mint a béka. Lassan , szisztematikusan…. 🙁

    Rekreáció? igen,van… volt….. persze nem annyi mint amennyi kellett volna (ezek szerint :))

    A lényeg: a pasik jo csajt akarnak, a nők gazdag pasit akarnak, minden más csak a téma variálása, több kevesebb sikerrel. Ha a nő nem elég jó NŐ és a pasi nem elég GAZDAG , akkor az egész ugrik a vizbe (jó békához méltóan )

    Sajnálom, ez van !!!!

    Reply
    • Zsolt 2011. May 18. Wednesday 18:04

      Kedves Márta,

      Nyilván te tudod a legjobban megítélni, hogy miért reagáltál olyan érzékenyen arra a témára még régebben.
      Örülök, hogy jól vagy és, hogy írtál magadról (múltad, körülményeid). Ezáltal mi is jobban meg tudtunk ismerni.

      A lényeggel nem értek egyet. A férfiak és a nők nem annyira igénytelenek, mint ahogy beállítod és igaznak véled. Persze vannak ilyenek is, de ők messze nem képviselik a többséget.
      Te vajon miért csak a ezeket látod?

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Márta 2011. May 19. Thursday 12:27

        A pasik jó nőt akarnak, a nők gazdag pasit akarnak… ezek nem az én meglátásaim, idézet…

        (egy férfi tollábol)

        Irtam, hogy szeretem a dolgokat több oldalrol megközeliteni… de ! ha két pasitól is hasonlo véleményt kapok, akkor ezen már érdemes elgondolkozni, nem?

        Reply
        • Zsolt 2011. May 19. Thursday 13:17

          Elgondolkodni mindig érdemes.

          Nyilvánvaló, hogy minden ember (nő és férfi egyaránt) szeretné ha a párja vonzó lenne. Ezenkívül a jó anyagi körülményeket sem vetik meg az emberek. Ezzel így van mindenki. De ez csak két szempont, amit a “butább” emberek kizárólagosnak tartanak. Pedig ezek mellett van még sok más is.
          Aki csak ezt a két szempontot vizsgálja az ki akarja használni a mellette lévő embert és ennyi. A végén rájön, hogy neki ugyanúgy szüksége van másra is, nem elegendő csak egy bomba testű nő, vagy csak egy gazdag pasi.

          Üdv: Zsolt

          Reply
  72. Éva 2011. May 18. Wednesday 18:57

    Sziasztok!

    Teljes mértékben egyetértek B.Anná-val..én is ebben a helyzetben vagyok,csak 10 évvel fiatalabban…Én mindig is sportoltam és nem is szeretném abbahagyni…de nem találok olyan társat aki ebben partner lenne…sőt..sokan hülyének néznek miatta…Egy saját példa: találkoztam egy férfival (aki nagyon szimpatikus volt az írásai és a kép alapján),mondjuk élőben már domborodott egy kicsit a pocak…de gondoltam,jó,ez még belefér…DE!(Zsolt,figyelj!)sétáltunk,beszélgettünk…egész kellemes volt…megkérdezte,hogy megölelhet-e…mondtam,igen…és akkor azt mondta: “Neked nincs hasad?”
    Sok mindent vártam volna…na de ezt nem…így hát ennyiben is maradtunk…:D
    Ezzel csak azt akartam elmondani főleg NŐTÁRSAIMNAK,hogy nem mindenki osztja a Zsolt nézetét..sőt,nagyon sok férfi azt szereti,ha van mit fogni nőn!:D

    Üdv mindenkinek!

    Reply
    • Na de 2011. May 18. Wednesday 20:25

      Egyébként napközben is gondoltam erre a témára, és figyeltem a városban a párokat, rengeteg boldognak látszó párt láttam, nagy többségben olyat, ahol a hölgy nem volt balett-táncos alkat. Szóval, leszögezhetem, ahogy Éva is írta, tényleg nem minden férfinál feltétele a vágynak a tökéletes test… sőt, szerintem Zsolt kivétel, ilyen szélsőséges hozzáállást nem ismertem eddig.
      Mindenesetre, ha kimegyek az utcára, és szétnézek, szerintem egyértelmű, hogy a nők nagy többsége százszor jobban tartja magát, mint a férfiak. Sörhas… toka… ezek természetesek a harminc fölötti magyar férfiak 85%-ánál. szóval szerintem nem annyira a nők kinézete a probléma itthon. Legalábbis én így látom a szitut.

      Reply
      • Zsolt 2011. May 19. Thursday 00:58

        Kedves Na de,

        Szívesen elmondom még egyszer. Nem a tökéletes alakra vágyom én sem. Nem erről szóltak az írások, de talán a sértett hiúság picit felnagyította néhány emberben mindezeket. Ez természetes reakció, ezért is hangsúlyozom ezt újra.

        Amire gondolok: az ember fizikai formában is létezik, nem csak szellemi és lelki síkon. A fizikai formához vonzalom és szexuális vágy is társul. Ahhoz, hogy ezek megmaradjanak ezt a fizikai formát karban kell tartani. Aki ezt nem teszi az elveszti a szexuális vonzerejét, ami nélkül nincs működő, boldog párkapcsolat. Ez a női oldalról kevésbé (mert náluk a vonzalom összetettebb), a férfi részéről viszont hatványozottan érvényesül.

        Igazat adok Évának. Nem minden férfinek tetszik az, ami nekem. Én csak a többségről beszéltem. És igen, van olyan is, aki kompromisszumot köt. Hiszen a test nem minden, és ha a férfi is elhanyagolta magát, nincs pénze, kisugárzása, akkor nagyon nem tud ugrálni. Ugyan nem a legjobb, de legalább van valami. A netről meg letölti azt, amire valójában vágyik (elnézést).

        A rengeteg boldognak látszó párral is egyet tudok érteni. Manapság sokszor olyan színjáték folyik, hogy az megdöbbentő. A rengeteg szépen megkoreografált sztori mögé nézve azonban érdekes dolgokat lehet megtudni az emberek igazi arcáról. Nyilván mindenki belelát olykor ebbe a baráti környezete kapcsán, vagy a saját életét figyelve. Persze ha nem dugja homokba a fejét.

        Engem nem zavar ha vannak olyan nők, akik azt hiszik, hogy egy férfi önmagukért fogja szeretni őket, még úgy is, hogy közben a testét nem tartja karban. Nem állítom, hogy nem fognak szexuális életet élni, de, attól függően, hogy milyen emberrel hozza őket össze a sors, részesülni fognak a döntésük következményeiből. Amelyik férfinak van pénze, az elintézi magának azt a minőséget, amire vágyik, aki meg jól néz ki és még kisugárzása is van az szeretőt fog tartani.
        A teljes képhez hozzátartozik, hogy működhet úgy is jól egy kapcsolat, hogy a felek bár nincsenek jó állapotban fizikailag, de mindezt kölcsönösen teszik és más téren annyira jól megértik egymást, hogy az képes elhalványítani a testi hiányosságokat. Kit zavar az, ha van egy kis hasa a másiknak, de úgy tud megnevettetni, hogy még a könnyem is kicsordul. De itt is van egy határ, amit nem szabad átlépni a testi leépülés kapcsán.

        Az egyéb kis játékok, amik azzal kapcsolatosak, hogy bár nem tetszik a másik annyira, hogy párkapcsolatot kezdjek vele, de bizonyos célból (betevő sex, magányosság elkerülése, stb). azért találkozunk, már nem is részletezem. Mindenesetre rengetegen élnek így is.

        Ja és azt kiemelném, hogy a férfiak többsége egyszerűen katasztrofálisan néz ki a nőkhöz viszonyítva. Ők még jobban elhanyagolják a testüket, és még inkább rombolják, mint a nők. Ráadásul mindezt sokszor még önteltséggel, nagyképűséggel is kompenzálják. Csodálom, hogy valaki még lefekszik velük. A nők ilyen szempontból szerintem sokkal jobbak a férfiaknál.
        Csak nem tudom, hogy ez most akkor kinek vigasz? Ha a férfi mellettem ilyen, akkor én is ilyen leszek? Becsülje meg még azt is, amit kap? Még így is jobb vagyok nála? Tényleg azon fognak az emberek versenyezni, hogy ki néz ki rosszabbul?

        A probléma tényleg nem a nők kinézete itthon. A problémát az emberek katasztrofális életmódja jelenti elsődlegesen és ennek egyik következménye a fizikai vonzerő, vonzalom csökkenése. És ez még csak nem is a legfontosabb probléma, csak egy a sok jelentős közül.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Na de 2011. May 19. Thursday 17:26

          Kedves Zsolt

          azzal, amit most írtál, már jobban tudok azonosulni. szerintem eddig nem egészen így fogalmaztál.
          maximálisan egyetértek azzal, hogy a testtel is ugyanúgy kell törődni, mint a többivel, magam is rengeteg energiát fektetek az ügybe, és úgy látom, hogy megéri 😀
          nekem a korábbi leveleidből, már amelyiket olvastam, az jött le, hogy irreális tökéletességre vágysz, és őszintén szólva, a női nemre nézve néha kicsit sértőnek éreztem, amiket írtál. mindenesetre érdekes volt megismerni a nézőpontodat, még ha kicsit szélsőségesnek tartom is, és az is klassz, hogy ilyen türelmesen válaszolgatsz mindenkinek.

          Reply
          • Zsolt 2011. May 19. Thursday 21:46

            Kedves Na de,

            Nehéz jól fogalmazni, mert ez egy kényes téma. Egy férfi amúgy is sokkal direktebb, olykor nyersebb.

            Így van, megéri törődni a saját testünkkel. Örülök, hogy sok energiát fektetsz ebbe, meg fog térülni.

            Sajnálom ha néha sértő voltam és bár nem törekszem tökéletességre, de szeretem a női testet abban a formában nap mint nap megcsodálni, amiben az ösztöneim szerint szép.

            Köszönöm, a türelmet fontos erénynek tartom:).

            Üdv: Zsolt

            Reply
    • Zsolt 2011. May 19. Thursday 01:21

      🙂
      Még szép, hogy ezt kérdezte, én is meg szoktam lepődni, hogy ha egy szépen bordázott női hasizmot látok:).

      Igen, sok férfi szereti ha van mit fogni, egy meghatározott szempontból. Vagy mondjuk úgy bizonyos testrészeken:)

      Nagyon örülök, hogy sokat sportolsz. Igen, sokszor engem is hülyének néznek, hogy “te még munka után, este kilenckor elmész edzeni?”:) Jah, tiszta hülye vagyok:).

      Nem értem, hogy miért nehéz a sporthoz partnert találni. Mondjuk az igaz, hogy futni én sem kifejezetten szeretek. Úszni szintén unalmas. Illetve mondjuk úgy, hogy egyedül szerintem ezek jobban mennek. De a társas sportok pl. a biciklizés, túrázás szerintem még egy férfinek is vonzó lehet. Vagy ezekre is nehéz rávenni a férfiakat?

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Éva 2011. May 19. Thursday 12:35

        Kedves Zsolt!

        “Nem értem, hogy miért nehéz a sporthoz partnert találni. Mondjuk az igaz, hogy futni én sem kifejezetten szeretek. Úszni szintén unalmas. Illetve mondjuk úgy, hogy egyedül szerintem ezek jobban mennek. De a társas sportok pl. a biciklizés, túrázás szerintem még egy férfinek is vonzó lehet. Vagy ezekre is nehéz rávenni a férfiakat?”
        Gondolom ez nekem szól…:)
        A válasz igen,nehéz rávenni egy férfit a sportra…már csak azért is,mert ehhez egy bizonyos szemlélet kell…és kitartás!És sajnos azt kell mondjam,hogy a férfiak legnagyobb része azt gondolja,hogy: “Dolgozom én eleget,egész nap jövök-megyek..”Csak a munka és a sport nem ugyanaz!…De neked nem kell ezt elmagyaráznom…:)A lapos hashoz még annyit,hogy nekem is van 2 gyerekem…de a fiatalabb csapattársaim is irigyek a “kockáimra”…Az pedig tényleg nem jó,hogy egy médiaszereplőt emelünk ki, (elhangzott Rubint Réka neve),mert Ő is járt már ún. “szépészeti” beavatkozáson…:)),mint a legtöbben közülük…maradjunk csak az átlagos embereknél…és igen siralmas a látvány,ha az utcán sétálva nézelődünk…legalábbis engem elszomorít,ha látom a fiatal lányokat(16-20-22) az “úszógumijaikkal”…ráadásul csípő nadrágot hordanak,amire ráfittyen az a bizonyos…és mi lesz később?..ha gyerekük lesz? Arról nem beszélve,hogy a többletsúly hányféle betegséget hoz majd a későbbiekben magával(magasvérnyomás,cukor…stb.). Lehet,hogy ezért sokan utálni fognak..de nekem ez a véleményem..:)

        Üdv.: Éva

        Reply
        • Zsolt 2011. May 19. Thursday 13:07

          Kedves Éva,

          Igen, neked írtam:).
          Igaz, amit írtál a szemléletről és a kitartásról.
          Én arra céloztam, hogy egy unalmas dolog, mint a futás vagy az úszás az nem biztos, hogy lázba hozza azokat, akiknek a sport amúgy sem tölt be fontos szerepet az életükben. A két említett sportot szerintem egyedül a legjobb csinálni, úgy képes kikapcsolni. Semmi szükség ott egy másik emberre, csak megzavarja a kikapcsolást.
          Ezért említettem a biciklizést, túrázás. Ott sokszor megy az egész család és jól érzik magukat együtt, miközben letekernek több tíz km-t.

          Ohh, köszönöm szépen:). Szóval vannak olyan hölgyek, akik két gyerek után képesek voltak visszanyerni az alakjukat, ráadásul mindezt olyan szinten, hogy még a kocka hasat is, ami főleg nőknél kimagasló teljesítmény még terhesség előtt is. Nahát…:)

          Elhiszem, hogy Rubint Réka volt már szépészeti beavatkozáson. De a testét alapvetően nem ennek köszönheti, hanem a mozgásnak és az étkezésnek.

          Igen, egyetértek. Siralmas a helyzet és ha ezt valaki felveti, akkor elkezdenek az emberek önérzeteskedni, miközben nekik lenne a legjobb ha leküzdve a negatív érzéseiket el tudnák fogadni, hogy bizony itt változtatni kellene.

          Üdv: Zsolt

          Reply
  73. Stünci 2011. May 18. Wednesday 22:45

    A hozzászólások elolvasása után osztom azon véleményeket, melyek szerint egy kapcsolatban fontos az összhang, a harmónia, az egymással együtt és egymást élni hagyni, na és a folytonos megújulás.

    Milyen igaz az a mondás, hogy nem elég csak megszerezni, hanem tudni kell megtartani is. Ehhez azonban nem elég szeretni, hanem tenni is kell, meg kell dolgozni érte.

    Reply
  74. Gábor_40 2011. May 19. Thursday 05:30

    A kis hableány? Hmmm………ha megtalálom megismerkedem vele és majd meglátjuk, hogy mit tudok tőle tanulni:-))))

    Reply
  75. Tina 2011. May 19. Thursday 16:49

    Szerintem nem kéne túlspilázni ezt a dolgot. Feltételezem, Zsolt egészséges önértékeléssel rendelkezik, ennek megfelelően keresi a számára tetszetős nőt. Ha meg nem, az az ő baja, mert akkor bizony egyedül marad. Ellenben úgy gondolom, hogy a kapcsolat elején le kell tisztázni az elvárásokat őszintén.

    Való igaz a férfiaknak a jó NŐ kellene. Így, ha valaki nem túl jó NŐ két dolgot tehet. Megelégszik a béta, gamma hímekkel, akik a kellemesen gömbölyded formákra buknak vagy tesz azért, hogy jobb NŐ legyen. Feltéve, ha nem akar egyedül maradni.

    Cáfolnám azt, hogy minden 40 feletti pasi dagadt, és pocakos lenne. Valami csoda folytán, akikkel én találkoztam szerintem férfiként jobb alakjuk volt, mint nekem nőként, mert rajtam sajnos nyomott hagyott a terhesség, de tornával el szokott tűnni. NEKEM nem jöttek Ők be annyira, hogy legyen folytatás…

    Osztom azt a nézetet is, hogy az anyák szerepe is nagy a férfinép elkényelmesedésében. Na meg abban is, hogy a mai fiatal lányok hogyan állnak a férfiakhoz úgy általában. Ha egy lány folyamatosan azt fogja hallani, hogy az apjukat szidják, ez lesz a természetes számára, és az nem jó.

    Az pedig, hogy hajlandóak vagyunk-e egy társkapcsolatért változni nem egészen ugyanazt jelenti, képesek vagyunk-e alkalmazkodni érte. Változni én sem akarok (legalábbis nem érzem, jelen pillanatban, hogy kellene, de nem is veszek támadásnak minden kritikát). Azt pedig, aki engem a jelen valómban indok nélkül nem képes elfogadni, egyszerűen csak nem a hozzám illő ember.

    Társkeresésnél pedig senkit nem érdekel, hogy ki az, aki saját illetve ismerősei szerint fiatalabbnak látszik a koránál. Egy dolog fontos csak: tetszik-e, szimpatikus-e annyira neki a másik, hogy akarja őt.

    Üdv,
    Kriszta

    Reply
    • Zsolt 2011. May 19. Thursday 21:35

      Azt hiszem, hogy az írásaimból kiderül, hogy nem csak elvárásaim vannak, hanem ezeket én is ugyanúgy nyújtani szeretném a páromnak. Én a kölcsönösség híve vagyok, mert ezt tartom működőképesnek. Ezenkívül úgy gondolom, hogy a hasonló emberek tudnak együtt élni, bár nem csak ők képesek egymásba szeretni. Mivel nekem fontos a sport, ezért hasonló gondolkodású nővel tudok majd harmonikusan együtt élni.

      Igen a kapcsolat elején jó volna tisztázni az elvárásokat, de ez nem igazán reális dolog. Ráadásul a kapcsolat folyamán is szükség lehet erre.

      Azért azt megjegyezném, hogy a jó nő az nem csak a külső múlik. Vannak szép nők és vannak jó nők. Sok férfi ott ragad le, hogy megelégszenek a szép nővel.
      Én azt támogatom, hogy a nők tegyenek azért, hogy jó nők legyenek és ne elégedjenek meg a béta és gamma hímekkel:).

      “Na meg abban is, hogy a mai fiatal lányok hogyan állnak a férfiakhoz úgy általában. Ha egy lány folyamatosan azt fogja hallani, hogy az apjukat szidják, ez lesz a természetes számára, és az nem jó.”
      Erre még nem is gondoltam. Köszönöm, hogy egy új nézőpontot osztottál meg velünk.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Tina 2011. May 22. Sunday 17:42

        Szia Zsolt!

        A fenti hozzászólásomat nem Neked szántam 🙂

        A mostanit Neked is.

        Nálam az egészséges önértékelés fogalmához hozzátartozik, hogy az illető a kapcsolatában a kölcsönösségre törekszik.

        Ha ez vigasztal, szerintem már az első hozzászólásod tök egyértelmű volt. Természetesen meg lehet, és kell is különböztetni a sport és járulékai témában azokat a nőket, akik szülés előtt állnak, szülés után, de párkapcsolatban, illetve szülés után, de egyedülállóként. Nem hiszem, hogy nagyon magyaráznom kell, de aki egyedül nevel gyereket úgy, hogy családfenntartóként is helyt kell állnia, nem a heti háromszori torna az elsődleges szempont, és nem is biztos, hogy lustaság, inkább fáradtság vagy szervezéstechnikai probléma (ki legyen a gyerekkel.) vagy esetleg anyagi megfontolás is szerepet játszik. Este 9 után már nekem sem sok kedvem semmihez. De számomra úgy tűnt, te az első kategóriába tartozóknak, akik idővel átléphetnek a másodikba, próbáltad felnyitni a szemét.

        Szerintem az elvárások tisztázása reális dolog, csak ma még nem érettek meg erre az emberek. Erre kitűnő példa az itteni hozzászólások garmada.

        Amúgy meg arra gondoltam, mit szólnál, ha írnék az anim kezdetű címedre?

        Reply
        • Zsolt 2011. May 22. Sunday 18:41

          Szia Kriszta,

          Elnézést, hogy magamra vettem a választ:).

          Igen teljesen igazad van. Én alapvetően a szülés előtti nőkre gondoltam. Viszont szülés után ugyanúgy jogosnak gondolom ezeket a dolgokat, sőt. Ezért is kezdtem bele abba a vitába.
          Igen, abban is egyet tudok érteni, hogy egyedülálló nőként nevelve egy gyereket sokszor tényleg nem jut ideje, energiája a nőnek önmagára. Az egy nagyon nehéz szituáció és minden tiszteletem azoknak, akik így is képesek megállni a helyüket mint anya és mint nő.

          Megint csak egyetértek. Sokkal könnyebb lenne tisztázni az elvárásokat, ha az emberek érettebbek lennének és tudnák kezelni a negatív érzelmeket, amit egy ilyen beszélgetés kivált.

          Örülnék:)

          Üdv: Zsolt

          Reply
  76. Brigi 2011. May 21. Saturday 13:56

    Sziasztok!

    Érdekes a téma, bár egy kicsit elment diéta-fitnesz irányba:-)

    A kis-hableány effektus sztem olyasmi, amin a legtöbb ember így-úgy átesik, a nők mindenképp.
    Szerintem azt nehéz megértenie az embernek, hogy a férfi-nő viszony alapjaiban különbözik minden más kapcsolattól. A barátságban, családi kapcsolatban pl. minél őszintébbek vagyunk, minél odaadóbbak, annál jobb. A szerelemben viszont nem éppen a humán értékek dominálnak, legalábbis nem abban a formában, ahogy máshol. Szóval én arra jutottam, hogy sajnos ilyen értelemben ott muszáj “játszmázni”, a teljes odaadást és őszinteséget pedig meg kell hagyni oda, ahová való: a barátoknak, gyerekeknek.

    üdv
    Brigi

    Reply
    • Zsolt 2011. May 21. Saturday 21:57

      Szia!

      Minden emberi kapcsolatban vannak játszmák. Ezek egy része ártalmatlan, egy része pozitív, a többsége viszont negatív hatással van a résztvevő emberekre, függetlenül attól, hogy adott esetben jól vagy rosszul jönnek ki belőle. Ez ugyanúgy igaz a baráti és a férfi-nő kapcsolatra. Ráadásul ezek átfedésben is állhatnak. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy komoly kapcsolatban ne lenne a férfi és a nő viszonyában barátság is.
      Az odaadás és az őszinteség fontossága nem függ attól, hogy barátság, vagy szerelem a téma.
      Sokkal több értelme van őszintén megbeszélni, megkérdezni a dolgokat, mint kombinálni, játszmázni és teljesen mindegy, hogy milyen viszonyról beszélünk.
      Az igaz, hogy nem minden szituációban célravezető az odaadás és őszinteség ezért jól kell ismerni ezeket a szituációkat. Amihez önismeret, az emberi gondolkodás ismerete és sok tapasztalat kell a társas kapcsolatokat illetően. Ha az emberek képeznék magukat ebben a témában is, nem csak a szakmájukban és a műveltségük területén akkor boldogabb és könnyebb lenne az életük. Mert kevés dolog van, ami jobban van hatással az életünkre, mint a társas kapcsolataink. Mégis sokan azt gondolják, hogy itt megengedhetik maguknak a tudatlanságot. Ők hosszabb úton fognak elérni a jobb emberi kapcsolatokhoz.

      Üdv: Zsolt

      Reply
  77. Brigi 2011. May 21. Saturday 14:08

    Zsolt!

    Neked is szeretnék írni egy-két gondolatot:
    Tetszik az intelligenciád és a logikád, viszont meg ne haragudj, de empátiából nem állsz valami jól.
    Egy kicsit sarkosan látod a dolgokat, és persze jogod van hozzá, és amíg nem kényszerülsz rá, nem is kell, hogy változtass. Viszont az, hogy ítélkezel is másokon, az már nem valami szimpatikus.
    Rubint Rékát példának hozni nem a plasztikai sebészek, hanem a pénz miatt abszurd, hanem egy sokkal egyszerűbb okból: neki az a _foglalkozása_, hogy sportoljon. Hidd el (vagy ne hidd el, de így van:-), ha ő napi 8-10 órát lenne kénytelen számítógép előtt ülni a munkahelyén 5-10-20 évig, garantáltan nem lenne ilyen feneke, hiába edzene akár minden nap.

    A másik meg a genetika kérdése: az, hogy léteznek karcsú, feszes ötvenesek, az legalább annyira múlik a testalkatukon, mint az életmódjukon. Ha mindenki úgy nézne ki, mint Claudia Schiffer egy kis sporttól, akkor gondolod, hogy a nők nem rohannának ezerrel?:-)
    Ez ugyanolyan, mint a férfiaknál a hajhullás. Akinek korábban hullik ki a haja, az csak kis részben múlik azon, hogy mennyi vitamint evett, nagyobb részt ahjlam.
    Értsd meg kérlek, hogy egyszerűen a nők egy részének az általad preferált testalkat még akkor is elérhetetlen, ha minden nap edz egy órát és folyton a kalóriákat számolja. A női testen levő legtöbb szépség (a mell, a fenék, a láb formája) genetika és mint ilyen a “szerencséd volt” illetve az “így jártál b+” kategória.
    Abban egyetértek veled, hogy persze a tudatos életmódot élő emberek általánosságban jobban néznek ki, mintha lustulnának, de azt meg neked kellene elfogadnos, mint tényt, hogy bizony a születési adotságok alapjaiban határozzák meg (független az épletmódtól), hogy ki mit érhet el a külsejével kapcsolatban.
    Ettől függetlenül Neked jogodban áll persze olyan nőt választani, amilyen neked tetszik, viszont nem kellene bántanod azokat, akik számára az általad preferált külső egyszerűen elérhetetlen. Mert mondjuk túl magasak/alacsonyak/széles csípőjűek/laza kötőszövetűek/akármilyenek. Szóval nem kéne bántani az embereket olyan dolgokért, amikről nem tehetnek.
    Nem rosszból írtam, hidd el, remélem nincs harag, csak egy kicsit árnyalni szerettem volna a látásmódodat.
    Szép napot!

    üdv
    Brigi

    Reply
    • Brigi 2011. May 21. Saturday 14:15

      (NEM a pénz miatt abszurd,akartam írni.
      És elnézést a többi elütésért is.)

      Reply
    • Zsolt 2011. May 21. Saturday 23:56

      Kedves Brigi,

      A férfiak már csak ilyenek, többségük logikai úton közelít és kevésbé fejlettek empatikusan mint a nők. Na, pl. ez lehet, hogy genetikai adottság. Bár szerintem csak részben, mert társadalmi okai is vannak. A kisfiúk máshogy szocializálódnak mint a lányok.

      Amúgy azt gondolom, hogy meg tudom érteni, át tudom átérezni, hogy a nőknek is nehéz megőrizni az alakjukat, hiszen tudom jól (a saját életem kapcsán is), hogy mennyire kemény munka a napi kötelezettségek mellett odafigyelni a fizikumunkra és ez még csak az egyik rész. Ezenkívül szellemileg és lelkileg is fejlesztenünk kéne magunkat, ami szintén nem könnyű. Tehát én megértem, hogy a nőknek (is) nehéz ez, de attól még a döntéseik következményét nekik is viselniük kell.

      Sarkosan látom a dolgokat és ítélkezem? Bizonyos szempontból igen. Tény, hogy úgy gondolom, hogy minőségi étkezés és sport nélkül nincs szép emberi test. Formákat, izmokat én még nem láttam sport nélkül és az is felettébb ritka, hogy valaki jól nézzen ki ha nem figyel oda az étkezésére. Talán egy darabig igen, hosszútávon nem. Ennek pedig egészségügyi okai is vannak. Ilyen szempontból a véleményem sarkosnak tűnhet, de ezek tények.

      Igen, Rubint Réka és hasonló emberek példájában mindig az első kifogás az szokott lenni, hogy ő napi 8-10 órában ezt csinálja és ezért ez a teljesítmény másnak, aki egy irodában ül, eleve nem lehetséges. És való igaz, az ő alakját csak az tudja elérni, aki ugyanígy 8-10 órát edz, mert ez a munkája.
      De mondtam én olyat, hogy minden nőnek így kéne kinéznie? Ilyet állítani, na az tényleg sarkítás lenne. Sőt azt mondtam, hogy az ő alakja már túlzás és nem is tetszik.
      Azt viszont tartom, hogy aki komolyan veszi a sportot, és az étkezést annak nagymértékben hasonló lehet a teste, mint neki. Az, hogy mennyire fog hasonlítani az a befektetett idő, munka, energia függvénye. Ráadásul még szerencséje is van, mert az alak nagy részben az étrendtől függ és kisebb részben a sporttól. Viszont kell hozzá mindkettő, mert összefüggnek és kiegészítik egymást. Tehát az, hogy pl. Réka naponta többet edz mint az, aki nem ebben az iparágban dolgozik, az nem olyan szignifikáns. Emberek milliói bizonyítják, hogy hosszútávon egészséges étkezéssel és rendszeres mozgással jól néznek ki és meg tudják őrizni az esztétikus, vonzó emberi külsőt.

      Nem értek egyet. A feszes és vékony ötvenesek az alakjukat csak az életmódjuknak köszönhetik. A genetika abban van hatással rájuk, hogy az egyiknek pici melle van, a másiknak nagy és telt. Az egyik alacsonyabb, a másik magasabb. Az egyiknek széles a csípője a másiknak vékonyabb. A genetika olyan mint pl. a bőr. A fehér emberek ha akarnának se tudnának négerekké változni, de napozással tudnak barnulni. Ehhez viszont rendszeresen napozni kell, és aki nehezebben barnul az ehet béta karotinban gazdag élelmiszereket vagy kiegészítőket. Ezt kell tennie a barnulásért (amit sokan meg is tesznek, mert nem megerőltető). Viszont van néhány olyan ember, aki genetikai alapon nem nagyon képes a barnulásra. Folyton leég és fehér marad, bármit is tesz. Ők tényleg nem tudnak változtatni ezen. Viszont fehér bőrrel is lehet rendkívül vonzó nő, ha más szempontból előnyös teste van. Olyan nagyon ritkán van, hogy egy ember minden szempontból rossz genetikát örökölt volna. Mindenkinek vannak előnyösebb részei és olyanok is, amelyek sokkal nehezebben fejleszthetők. Azokra több energiát kell szánni. És néha vannak olyan részek, amikkel tehetetlenek vagyunk.
      Claudia Schiffer „kis sportjában” rengeteg (több tíz év) munkája és energia befektetése van. Ezenkívül rengeteg lemondás és fegyelem az étkezés területén. Az emberek ezért nem rohannak ezerrel ezt megtenni, mert nem akarják megfizetni ezt az árat.
      A mell, fenék, láb formája genetika? Megint nem tudok egyet érteni. A táncosok lába mind kivétel nélkül szép, izmos, formás. Mindegyiküké kicsit másmilyen, ez benne a genetika, de mivel izmos és formás az emberek szépnek látják. A fenék ugyanez. Mindig hallgatom a kifogásokat, hogy én nem tehetek arról, hogy nagy, lapos, puha a fenekem, mert az anyámnak is ilyen. Utána megkérdezem, hogy mit sportol vagy sportolt életében. A válasz általában az, hogy semmit, a maradék esetben pedig, hogy kicsit sportolt valamit, majd abbahagyta.

      Én megértem, hogy az emberek nagy része inkább fogja a genetikára az elhanyagolt testét, mint, hogy szembenézzen azzal, hogy ezért csak és kizárólag ő a felelős. Ez egy sarkos álláspont, és érthető, hogy sok embernek fáj hallania, de ettől még nem lesz kevésbé igaz.

      Az „általam preferált külső” nem csak általam preferált. A férfiak döntő többségének ez tetszik, csak egy része kompromisszumot köt. Minden nő láthatja, hogy a mellette lévő férfi milyen nőket néz meg (lopva) az utcán, ebből tudhatja, hogy a párja milyen testalkatú nőket talál vonzónak. Ha a férfi kedvese ilyen, akkor nincs gond, de ha nem, akkor nem ártana kicsit gondolkodni, hogy miben kéne változtatni.

      „nem kellene bántanod azokat, akik számára az általad preferált külső egyszerűen elérhetetlen. Mert mondjuk túl magasak/alacsonyak/széles csípőjűek/laza kötőszövetűek/akármilyenek.”

      A férfiak által imádott külső senkinek sem elérhetetlen (illetve a népesség egy nagyon kis százalékának, akik valamilyen betegség vagy genetikai rendellenesség miatt súlyosan el vannak hízva).
      A laza kötőszöveten pedig megint csak étrend változással és mozgással lehet segíteni. Megjegyzem, hogy leginkább ezeknek a hiánya miatt alakul ki. Meg persze van egy rakás civilizációs ártalom, ami még rátesz erre, és ezeket is nehéz kivédeni. De azért van különbség azon, hogy valakin kevés narancsbőr van vagy azon, hogy sok. Ezt a különbséget pedig az étkezés, életmód, mozgás adja meg és csak ritkán a genetika. Éppen ezért van az, hogy az emberek felelősek azért, ahogyan kinéznek. És ha erre valaki felhívja a figyelmet az szerintem nem bántás (bár bántó lehet nekik), hiszen csak az igazságot mondja el.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Márta 2011. May 22. Sunday 03:16

        Kedves Zsolt, hihetetlen, milyen notórius megszállottsággal véded a saját álláspontjaidat 🙂

        Mivel alapvetően nem szeretek sokat szövegelni, csak annyit tennék hozzá: alapvetően igazad van (logikai megközelitésben )

        Persze, van az életnek kevéssé logikai megközelitése is….Rea szépen lerajzolta, ajánlom olvasd el még néhányszor. (gépszíj, mindennapok, MINDENNAPOK egymás után )

        Egyébként, amiota megy ez a diszkurzus itt a forumon, kérdezősködtem a férfiaktól, (szeretem a témát több oldalról alátámasztani ) A lényege az lenne: a pasik a te nézeteidet osztják.
        Minden pasinak egy jo nő kell !!!!!!!!!

        Reply
        • Stünci 2011. May 22. Sunday 11:07

          Milyen a “jó nő” és a “jó” férfi? Hisz ez szerintem mindenkinek mást és mást jelent. Találkoztam én már “jó férfival”, akinek az alkata teljesen rendben volt, viszont belül a nagy ürességet találtam. És ez viszont. Lehetek én valakinek “jó nő”,ha a belső tulajdonságaim vagy az érdeklődésem nem szimpatikus a másiknak. Na és még valami. Nem egy nőt és férfit látok harmonikus és jó kapcsolatban hosszú, hosszú évek óta, akik cseppet sem néznek ki jól. Elhízottak, igénytelenek és még sorolhatnám. Mégis megtalálták egymásban azt, ami összeköti őket és boldogságban élnek egymás mellett.

          Reply
          • Zsolt 2011. May 22. Sunday 17:16

            Szia!

            Hogy valaki Jó nő vagy jó férfi az nem a külsőn múlik csak. Ami csak a külsőn múlik azt szép nőnek és férfias hapsinak mondják. Persze a köznyelvben a szépet mondják “jó”-nak, de végül is mindegy.
            Nekem az a jó nő, aki fizikailag vonzó, szép, formás és mellette intelligens, okos, humoros. Ezenkívül tisztességes és jellemes.
            Ezért mondom, hogy három szempont határoz meg egy ember (fizikai, szellemi, lelki).

            Igen, tényleg vannak olyanok, akik együtt vannak már jó ideje és fizikailag mindketten elhanyagolják magukat. Mivel kölcsönösen teszik és mivel lehet, hogy másban tényleg annyira egy hullámhosszon vannak, hogy ez feledteti a fizikai részt. Nagyon ritkán de előfordul mindez. De én úgy veszem észre, hogy sokkal több esetben van az, hogy a férfi kikacsintgat olykor az ilyen kapcsolatból és csalja a párját. Mindezt talán megtenné akkor is ha a nője jobban odafigyelne magára, de azért szerintem az elhanyagolt külső csökkenti a vágyat, amit a párja kapcsán érez. Szükségletei pedig vannak, így máshol elégíti ki ezeket.

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Zsolt 2011. May 22. Sunday 17:42

          Kedves Márta,

          Nem védem, érvelek, mert azt gondolom, hogy a probléma a meg nem értettség és nem az ellenkező vélemény. De ha nem egyezik a vélemény, akkor sincs gond. Nekem alapjaiban nem fog megváltozni a véleményem, mert az élettapasztalatom ezt a véleményt támasztja alá. Ezen egy ilyen beszélgetés árnyalni tud, ami szerintem jó és köszönöm is a beszélgető partnereknek.

          Én úgy emlékszem, hogy pont Rea volt az egyetlen olyan hölgy, akivel beszélgettünk és mindenben egyet tudtam érteni vele. Ezt írtam is.
          A mindennapokkal és a gépszíjjal kapcsolatban most mit mondjak? Igen, tagadhatatlan, hogy ezekkel együtt nehéz megvalósítani azt, ami kapcsán vonzók maradhatunk, de ha sokkal könnyebb lenne vagy esetleg sokkal nehezebb akkor sem lenne más a következmény. Vagy ezekkel együtt teszel magadért, vagy hagyod, hogy leépülj. Szerencsére megvan a szabad akarat, így mindenki dönthet, hogy mit tesz.

          Köszönöm, hogy alátámasztod a szavaimat azzal, hogy más pasik is így gondolják. Nem vagyok meglepve.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Napradyne 2011. July 7. Thursday 19:49

            Kedves Zsolt,

            épp most megy egy műsor az M2-n, amiben Sztankay István nyilatkozik éppen. Hát, érdemes belepillantani. Mi lett abból az elképesztően gyönyörű emberből! Hát homokra épít, aki a külsőre akar hosszú távú kapcsolatot. Pedig ő aztán sportolt! Most meg lehet nézni.

            Reply
      • Brigi 2011. May 22. Sunday 13:26

        Kedves Zsolt!

        Úgy érzem, nem igazán ment át számodra a hozzászólásom lényege.
        Megpróbálom akkor rövidebben.

        Egyrészt biológiai különbségek vannak a férfi és a nő teste közt, a sporttal és az izomzattal, zsír-izom aránnyal kapcsolatban is, utána lehet nézni. Ez egy tény.
        Másrészt pedig különbségek vannak az emberek adottságai közt is, ez is tény, ezt egy óvodás sem vitatná, nyilván te sem teszed. Az alacsony pasik sem azért alacsonyak, mert nem ettek elég vitamint:-)
        A testalkat egy része adottság, a másik része életmód, ebben igazad van, de a kettő együtt adja az összképet. Remélem érthető, 3 tényt írtam le, hogy ne legyen szükséged empátiára;-)

        És abban is egyetértünk,hogy sportoljon, és étkezzen mindenki egészségesen, és pallérozza a szellemét. De őszintén szólva én egyáltalán nem úgy látom, hogy Magyarországon a férfiak bármelyikben is előrébb járnának, mint a nők (sőt).

        Viszont: látod megint a táncosokat hozod példának, ezen jót nevettem:-) Naná, hogy nekik formás lesz a lábuk, hiszen egész életükben ezt csinálják napi X órában, szemben viszont egy csomó mást nem kell csinálniuk. Jó, hogy nem az olimpiai sportolókkal jössz:-)) Átlagemberekre kellene gondolni ilyen vitáknál, nem szélsőségekre. Akiknek napi 8-10 óra ülőmunkájuk van, utána esetleg gyerekek, házimunka, szociális kötelezettségek. És ez nem kifogás, ezek tények. Azt elfogadom, hogy mindenkinek lenne heti 3X1 órája a sportra, de azt meg neked kellene elfogadnod, hogy ettől a többség még nem lesz Barbie, sőt húdecsinos sem, ha alapvetően nem az. Max elfogadható, de az annak nem elég, aki a párkapcsolat legfőbb kritériumának azt tartja, hogy a barátnője melyik testrésze hány centi és milyen, illetve BMI alapján keres párt:-)

        A többiről: igen, elhiszem, hogy a férfiak nagyrésze bombacsajt szeretne. Naná. Ez nem újdonság, hanem alapvetés. Ugyanígy hidd el, a nők is 190 magas, izmos, jóképű alfahímet szeretnének, csakhát olyanból kevés van, és nem jut mindenkinek. Ahogy bombanő sem…
        És igen, kompromisszumot kötnek a férfiak…ahogy a nők is. Ez újdonság? Vagy baj? Miután nincs tökéletes ember, pláne olyan, aki Neked vagy Nekem tökéletes, szükségszerű, hogy kompromisszumokat kötünk. És nem csak külső tulajdonságokban…plánesőt.

        Szerintem az lenne a legjobb, ha mindenki, férfi és nő magán dolgozna, ahelyett, hogy a másikat kritizálgatná. Testileg és szellemileg is (és egyébként én nagyon sok kifejezetten empatikus férfit ismerek, szóval itt végképp nem lehet kifogás a genetika:-)

        üdv
        Brigi

        Reply
        • Zsolt 2011. May 22. Sunday 16:40

          Kedves Brigi,

          Az első gondolatom az volt, mikor a bejegyzésedet olvastam, hogy gyorsan rövidre zárom a beszélgetést, mert annyira távol vannak az álláspontok. Ezenkívül úgy gondolom, hogy te ideológiai alapra helyezted annak magyarázatát, hogy egy átlag ember miért nem tehet jelentősen az ellen, ahogyan kinéz. Ha azt az energiát, amit abba fektetsz, hogy megmagyarázd (magadnak is), hogy miért nem lehet valamit megtenni, arra fordítanád, hogy magadon jó irányba változtass, most más életet élnél. Na de mivel érveket is felsorakoztattál, meggondoltam magam és mégis érdemben fogok válaszolni.

          „Egyrészt biológiai különbségek vannak a férfi és a nő teste közt, a sporttal és az izomzattal, zsír-izom aránnyal kapcsolatban is”

          Igen, ez így van. És? Kevés férfi társam rajong a férfias külsejű nőkért. Nekem sem tetszik ha a párom olyan izmos mint egy férfi és az egómnak sem tesz jót:). A nők legyenek nőiesek, és ebben ugyanannyira segít nekik a sport és az étkezés, mint a férfiaknak. A különbség annyi, hogy másfajta gyakorlatokat és étrendet kell folytatniuk, mint a férfiaknak.

          „Másrészt pedig különbségek vannak az emberek adottságai közt is, ez is tény”
          És akkor most megint mi van? Most komolyan nem látott még valaki alacsony nőt, jobb alakkal mint egy magasabbat? Nem látott még senki kis mellű nőt, aki szexibb mint egy nagymellű? Az adottságokra hivatkozva magyarázni az aktuális nem túl fényes helyzetet szerintem rossz megközelítés. Olyan adottság meg nincs, hogy valaki rezisztens legyen a sporttal és az egészséges étkezéssel szemben.

          Az adottságok és az életmód együtt adja meg az összképet. Ezt senki nem vitatja. Azt mondtam volna, hogy aki alacsonynak született az a sporttal képes magasabb lenni?:) Viszont senki nem születik lapos fenékkel, lógó mellekkel, tónustalan izomzattal. Ezeket az életmód eredményezi. Vannak emberek, akik szerencsésebbek, ezért kevesebb munkába kerül megőrizni mindezeket, vannak, akiknek sokkal többe. Azért is mondom, hogy megőrizni, mert fiatalon az emberek többsége még szép, mert sokkal többet mozognak és másban is előnyt élveznek. Egy rövid ideig.

          Teljesen mindegy, hogy a nők vagy a férfiak járnak-e előrébb a testük, lelkük, szellemük csiszolásában, illetve ezt nagyon nehéz megítélni. De szerencsére felesleges is. Van néhány férfi aki sokkal előrébb jár mint a nők többsége és van néhány nő, aki szintén sok férfinél előrébb tart. Ez a téma az egyén felelőssége és nem lehet áthárítani egy kollektívára, csak mert ő egyénileg sikertelen. Ráadásul nem visszafelé kellene versenyezni, hanem előre.

          „Viszont: látod megint a táncosokat hozod példának, ezen jót nevettem:-) Naná, hogy nekik formás lesz a lábuk, hiszen egész életükben ezt csinálják napi X órában, szemben viszont egy csomó mást nem kell csinálniuk.”

          Így is van, nagyon helyesen látod a dolgot. Aki pl. szép lábakat akar, annak ezért egész életében tennie kell. Máshogy nem működik sajnos ez a dolog. Ugyanez igaz mindenre. Egy kapcsolat is tönkremegy, ha az emberek hagyják, hogy minden magától menjen, és nem tesznek érte csak keveset. Én is jobban szeretném, ha kevés energia befektetéssel lehetne nagy dolgokat elérni, de úgy vettem észre, hogy ez a világ nem ilyen.
          És még mielőtt felvetnéd, hogy a táncosoknak ez a munkájuk és azért ilyen szép a lábuk, visszautalnék arra, amit Rubint Réka témájában is írtam. Amit sugallsz, hogy csak a profik lehetnek ilyen szépek az egész egyszerűen nem igaz. Mindenki elérheti a profikhoz HASONLÓ eredményt. Persze nem úgy, hogy 40 évig alig foglalkozott ezzel, majd lement 1 hónapra táncolni, és látja, hogy ezzel nem lehet elérni semmit. Ahhoz, hogy sikert érjen el meg kell változtatnia az egész életét, ezért is olyan nehéz ez.

          Ne haragudj, de számomra mulatságos és egyben szomorú is az, hogy szélsőségesnek tartod azt, hogy emberek tegyenek meg magukért minél többet. Szomorú, hogy azt hiszed, hogy mert talán a te életedben ez nem sikerült az biztos azért van, mert ez csak a profiknak sikerülhet. Szép önigazolás, de szerencsére, amit mondasz az egyáltalán nem igaz a többi emberre nézve.

          Érdekes, nekem megy 8-10 óra ülőmunka, és a többi kötelezettségem mellett is az, hogy a sportra odafigyeljek. Ezenkívül mondtam, hogy a sport a kisebbik rész, az étkezés a fontosabb. Be lehet mindezt építeni az életmódunkba, de az tény, hogy ezért meg kell változtatni sok mindent, ami nem könnyű. 3×1 óra sportnak meg akkor nincs jelentős eredménye ha az ember ettől még rosszul étkezik, vagy rengeteg időt töltött el rossz életmódban.

          „elfogadom, hogy mindenkinek lenne heti 3X1 órája a sportra, de azt meg neked kellene elfogadnod, hogy ettől a többség még nem lesz Barbie, sőt húdecsinos sem, ha alapvetően nem az.”

          Ha te így gondolod, akkor a saját és mindazok életében, akikre hatással vagy igaz is lesz mindez. Nekem ezzel nincs problémám. Az én álláspontomra pedig, álljon itt egy életből vett példa:

          Volt egy kolléganőm, aki folyton a súlyával, alakjával küzdött és nem igen tudott mit tenni, mert szörnyen romboló életstílust folytatott. Nem is igen volt vonzó külsőleg, de szerencséje volt, mert olyan kisugárzása van (energikus, szenvedélyes és intelligens nő), hogy mindig talált magának férfit. Ezután elköltözött Olaszországba és az ottani életstílus ráragadt. Részben ennek hatására, illetve tudatosan megváltoztatta az életét és azóta a sport és az étrend segítségével úgy átformálta a testét, hogy mikor hazajött mindenki csak ámult. Mielőtt megkérdeznéd, nem, nem lett magasabb:) A teste zsír és izom arányait alakította át és azóta sokkal boldogabb, mert büszke az eredményre. Pedig jelentős hendikeppel indult, de első lépésben sikerült megváltoztatnia a gondolkodását, ami eredményül hozta a teste változását is. Ha valaki belegondol, akkor ez minden témában így szokott történni. Az ember akkor tud valamiben megváltozni ha először a gondolataiban változik.

          „Max elfogadható, de az annak nem elég, aki a párkapcsolat legfőbb kritériumának azt tartja, hogy a barátnője melyik testrésze hány centi és milyen, illetve BMI alapján keres párt:-) „

          Ez a szöveg a sértett hiúság alapján megfogalmazott sarkítás. Ezerszer elmondtam, hogy nem a tökéletes testű nőt keresem. Egyáltalán nem fontos, hogy valaki 90-60-90 legyen. Mivel már unalmas nem írom le újból, ha valakit érdekel vissza tudja olvasni valamelyik írásomban.

          Megint csak nincs igazad. A férfiak alapvetően nem a bomba nőt keresik, ahogy a nők sem a 190 cm magas, izmos, jóképű alfahímet. Ez nem alapvetés, hanem butaság. Nem azt mondom, hogy nem tetszik nekik, mert odavannak az ilyen emberekért. Arra gondolok, hogy az embereknek igényes külsejű pár kell, hiszen mindig akad szebb, jobb nő, férfi, de aki ezt hajszolja az előbb utóbb pofára esik. Ráadásul a top külsővel rendelkező emberek többségénél kiderül, hogy csak ennyi van, és kész. Mert hozzászoktak, hogy a céljaik eléréséhez, az érvényesüléshez elég ennyi is. A fennmaradó időt pedig ezért sokszor a hedonizmusnak szentelik. Aki pedig így gondolkodik az a szellemi és lelki síkon elkorcsosul, így hiába a szép test.

          Igen, az lenne a legjobb ha mindenki magán dolgozna és nem kritizálná a másikat. Egy ideális világban biztos így is lenne. Csak ha a partnerem nem azt adja, amit szeretnék, és amit én is megadok neki, akkor mivel én élek vele azt gondolom, hogy jogomban áll beszélni vele és még időben megelőzni a komoly bajt. Azt, hogy ezt a többség kritikának veszi csak azt mutatja, hogy nem ártana a testük mellett még máson is dolgozniuk.

          Persze, én is sok nagyon empatikus férfit ismerek. Míg az ember lánya nem velük él, vagy megkapják, amit akarnak, esetleg még azelőtt vannak, hogy megkapják azt, addig nagyon empatikusak:).

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Brigi 2011. May 22. Sunday 18:19

            Kedves Zsolt!

            Megspórolhattad volna ezt a választ.
            A mondandóm (szándékos?) félremagyarázásán és némi személyeskedésen kívül mást nem tartalmazott.

            Az önigazolásról meg a sikerességről pedig annyit, hogy Te sem véletlenül vagy egy társkereső blogon, és írsz itt hosszú ideje kilométeres hozzászólásokat… Amikben ráadásul a vitapartnereidet sértegeted, akikről nem tudsz az égvilágon semmit.

            A testedről nem tudok nyilatkozni, de a lelki fejlődésben még jó hosszú út előtt állsz. Ez nyilvánvaló abból is, ahgy az empatikus férfiakról írtál. Nem, nem csak akkor azok, ha szexelni akarnak. De nem lep meg, hogy a Te baráti körödben nincs egy sem:-)
            Sok szerencsét a párkereséshez:-)

            Brigi

            Reply
          • lovatlan herceg 2011. May 25. Wednesday 02:08

            Brigi, egy vitához, sőt egy egyszerű beszélgetéshez is az kell, hogy megértsd a másik fél mondandóját. Nem bántott téged senki sem, te pedig sértegeted a másikat, gúnyolódsz, megalázni igyekszel. Visszaszáll rád, amit mondasz: te sem véletlenül vagy itt egy társkereső blogon. Ugye?

            A másik megértése nem célja, hanem kezdete a beszélgetésnek. De minden kezdet nehéz.

            Reply
        • lovatlan herceg 2011. May 25. Wednesday 01:57

          Elképesztő dolgok ezek a számomra. Nagyon igaz, hogy a nők nagy része inkább érzelmileg viszonyul mindenhez, míg a férfiak inkább logikailag – én például elsőre is értettem, amit Zsolt 97 folytatásban kénytelen magyarázni az értetlennek maradó hölgyeknek. De a legtöbb esetben azt érzem, hogy valamilyen gátlás bekattan annál, aki magát nem érzi tökéletesnek, viszont találva érzi magát a Zsolt által leírt, abszolút általános elvárásoktól. Még a nők körében is általános, hiszen ha látnak egy elhízott, formátlan nőkollégát, pusztán érzelmileg szinte biztos, hogy arra gondolnak, hogy “na hát de jó, hogy én nem vagyok ilyen”, ha meg egy bombázó megy el mellettük, a sárga irigység tör előtérbe. Hányszor, de hányszor figyeltem meg, hogy a férfiak a nőket nézik – és a nők is a nőket nézik… csak nem mint “zsákmányt”, hanem mint riválist. És milyen savanyú képet tudnak vágni, ha a magukénál előnyösebb külső ül szemben a villamoson.

          Azt hinné az ember, hogy egy nőnek ideális, ha a férfi azt várja tőle, hogy MAGÁRA figyeljen. Hogy magának legyen jó. Hogy magával lehessen elégedett. Hogy magára fordítsa az energiái egy mérhető részét. Itt meg seregek kelnek ki ellene, mondván (vagy legalábbis a tudatalattiból ez türemkedik ki), hogy “ha nekem mindegy, hogy milyen vagyok, akkor a pasimnak is legyen elég”. Hát nem elég, mert milyen figyelmet várhatok el egy olyan nőtől, aki saját magára sem képes? Vannak férfiak (lásd Rea történetét), akik kizárólag az ő kiszolgálásukban látják a nő élete értelmét. Elég gusztustalan, ebben itt is teljes volt az egyetértés. Aztán jön egy pasi, aki a nő figyelmét önmagára szeretné irányítani, és erre ennyien kikelnek magukból… Azt hiszem, ők a legpotenciálisabb biorobotok, és meg is érdemlik (bocs, de tényleg). Az önmagával szemben igénytelen nő jó eséllyel bevonzza azt a partnert, aki vele szemben lesz igénytelen, illetve nagyon korlátozott igényű: főzz, moss, takaríts, szexelj.

          Tény, hogy a pasik nagyon jellemző tulajdonsága a lustaság. Ebből lesz az, aki egy kor után már nem látja a farkát a hasától. És szellent, böfög, sörözik meccsnézés közben, és szex után fél perccel már húzza a lóbőrt. Vonzó példány, nem? Pedig csak annyi a lényege, hogy nem figyel oda magára, nem figyel oda a párja elvárásaira. Lusta, mint a föld. Hát én azt mondom, hogy az önmagával szemben igénytelen nő ilyet érdemel. És fordítva: az önmagával szemben igénytelen férfi is.

          Zsoltról mindenki azt hiszi, hogy a külső az egyetlen fontos a számára. Pedig azért beszélt folyton erről, mert a hölgytársaság mindig erre terelte a szót, ő meg udvariasságában arra válaszolt, amit neki mondtak. Pedig valójában végig arról lett volna szó, hogy önmagával szemben igényes partnerre vágyik, amelynek EGYIK eleme a külső. Ti meg, lányok, mindig a tökéletesség elvárásának szélsőségességét emlegetitek, ezzel magatoknak mintegy felmentést adva a lehetetlen alól. Holott szó sem volt tökéletesről, csak a lehetségesről. Viszont ha valaki a tökéletest eleve lehetetlennek ítélve a lehetségest sem próbálja meg elérni, sőt még közelíteni sem, az jól átveri – önmagát.

          Lányok, legyetek szépek, okosak és kedvesek, és akkor válogathattok az erős, gáláns és megbízható pasik közül, mert ott fognak dongani körülöttetek. Legyetek igényesek magatokkal szemben, és akkor lesz esélyetek az elvárásaitoknak megfelelőt választani. Különben titeket választ majd valaki olyan, aki beéri ennyivel is, és ez az érzés nem éppen eszményi.

          Reply
          • Na de 2011. May 25. Wednesday 21:11

            Kedves Herceg.

            Nagyon ari vagy, hogy igazságot szeretnél tenni.
            Csak azt nem értem, miért vettétek a fejetekbe Zsolttal együtt, hogy aki itt vitatkozik, az mind egy elhízott, elhanyagolt nő. Itt csak betűket láttok, semmi mást, miből ez a következtetés? Én egy össz-vissz 50 kilós vegetáriánus (csak semmi szalonna! :)) ember vagyok, aki hetente háromszor még edz is.
            Nem vagyok elhanyagolva sem testileg, sem szellemileg.
            És – tádááám – mégsem tudtam egyetérteni Zsolt felfogásával.
            Kedves vagy, meg minden, de ezt mégis le kívántam szögezni,mert úgy érzem, hogy egész egyszerűen le kell dönteni ezeket a téves sztereotípiákat.

            Reply
          • lovatlan herceg 2011. May 26. Thursday 01:46

            Tehát te önmagaddal szemben igényes vagy testileg és szellemileg is, nyilván azért, mert szerinted így jó. Akkor meg mi a baj azzal, ha egy férfi ezt várja el a nőtől (is)? És miért szűkíted le a kérdést a kilókra?

            Másként kérdezve: ha holnap azt mondja neked egy srác, hogy “De csinos vagy ma!”, jólesik-e, vagy inkább elküldöd a fenébe, hogy ne a külsődet vizsgálja?
            Ha csak kicsit is jól esik, még kevésbé értem az ellenkezésed.

            Kiakadásomat egyébként nem az egyet nem értés váltotta ki, mert minden vitában a partner gondolatainak megértése mellett lehet mást gondolni. De volt itt olyan hozzászóló (nem te), aki látványosan semmit sem értett a másikéból, de azért sértegetni nem átallotta. Pedig a vita a másik fél tiszteletén kell alapuljon. Ennek hiánya már eleve az önmagával szembeni érzelmi-etikai igénytelenség jele.

            A sztereotípiák emlegetését nem értem. Az tény, hogy a férfiak egy jelentős része vizuálisan támaszt kritériumokat. Az, hogy ez a nők egy részének nem tetszik, szintén tény, mások viszont elfogadják és ennek megfelelően tesznek – ez is tény. Más férfiak másként állnak hozzá – ez is tény. Sokszínű ez a világ, nincs kizárólagosság.
            Viszont az is tény, hogy legtöbbször a vizuális inger az első egy ismeretségben. Aztán jön a hallási, ami egyáltalán lehetőséget ad a szellemi ismerkedésre (bár természetesen a látványból is lehet következtetni). Egyszerűen az emberi fajnak a látás a domináns érzékszerve, az elsődleges információforrás. Minden más érzékszerv biológiailag kisebb jelentőségű, fejletlenebb, és csak a látás sérülése esetén fejlődik ki jobban. Gondolom, te sem szeretnéd, ha egy pasi a tapintás, szaglás vagy pláne ízlelés útján indítaná a veled való ismerkedést… 🙂 – és a lányok is előbb megnézik egy srác fenekét, sok esetben minősítik is egymás között, és csak később fogdossák meg 🙂 .
            Szóval emberek vagyunk és nem vakondok vagy földigiliszták.

            Reply
          • Na de 2011. May 26. Thursday 17:30

            Szia Herceg 🙂

            tehát a sztereotípiákon azt értettem, hogy azt hiszitek, csakis azért nem tetszik a nőknek bizonyos része annak, amiről itt szó volt, mert az lustaságunkat, elhanyagoltságunkat védjük mindenféle elvi kifogással. De tehát erről szó sincs.

            Nekem őszintén onnan nem tetszett a dolog, hogy Zsolt részletesen megírta, hogyan távolodott el a barátnőjétől a teste miatt. Namost, Zsolt életkorából feltételezem, hogy egy huszonéves hölgyről van szó. Zsolt odavolt a leány mosolyáért, a szép arcáért, stb, sőt, ruhában semmi sem tűnt neki föl a kishölgy hiányosságaiból. Felmerül bennem, hogy egy ilyen adottságokkal rendelkező huszonéves (!!!) lánynak mégis mennyire lehet visszataszító a teste???
            Én itt végleteket látok. Ez szélsőséges hozzáállás.
            Nekem is vannak természetesen elvárásaim. De ha alapvetően szeretnék valakit, tetszene a mosolya, az arca, stb. nem hagynám el a hurkás hasa miatt!!! akit szeretünk, nem lehet neki apróbb hiányosságokat megbocsájtani?
            Ez a fenti történet nekem fordítottban olyan, mint amikor egy nő autómárka alapján választ férfit. Szerintem ez ellen ti is tiltakoznátok!

            Reply
          • Zsolt 2011. May 26. Thursday 18:43

            Mivel részben rólam van szó, ezért közbeszólok.

            Légy szíves mutasd meg nekem, hogy hol írtam azt, hogy a lány teste visszataszító volt? Nem leszek meglepve, hogy ha nem tudod idézni ezt, mivel nem mondtam. Ebből is az látszik, hogy a saját fejedben lévő társításokkal vitázol, amiket nem én mondtam, de a te fejedben átalakult. Én azt mondtam, hogy egy idő után már alig kívántam, mert nem tetszett a teste. Te ezt úgy fordítottad le, hogy számomra visszataszító volt. Ennyire torzult az információ míg eljutott hozzád.
            A lány egyáltalán nem volt visszataszító, és mivel ismertem és szerettem, már csak ezért sem lehetett számomra az. 25 éves volt és sajnos soha életében nem sportolt. Ennek köszönhetően a teste puha volt és izmok, formák nélküli. A lány amúgy nem volt elhízva, egy kevés felesleg volt csak rajta, normál testsúlyúnak mondanák. De mint mondtam nem a súlyával volt a gond (nem is értettem ezt a hurkás hasat, amit említettél. Ez újabb információ torzítás, ami csak a te fejedben létezik). Egyébként volt egy pici hasa, de az nem zavart. A baj az életmódjával (rossz étkezés, mozgás hiánya) volt és ennek eredményével (nem szép bőr, megereszkedett, lógó és lapos formák).
            Tíz hónapig utaltam, rá és kértem, hogy menjen el edzeni. Megígérte, aztán mindig közbejött valami. Lehet, hogy én vagyok a szemét, de én beszéltem vele erről és időt is hagytam neki, hogy ha akar akkor változtasson. Nem akart, ennyi. Viszont így, inkább keresek egy nőies, formás nőt, akinek a teste rögtön fellobbantja bennem a vágyat, mint, hogy valakivel maradjak, akit bár szeretek, mint embert, de már alig érzek iránta szexuális vágyat és szemlátomást ezen nem is akar változtatni, mert őt nem érdekli, hogy egy férfinek fontos az is, milyen a kedvese teste. Az ilyen kapcsolat nem működött volna hosszú távon és csak egymás idegeire mentünk volna, mivel nem egyeztek az elképzelések ebben a fontos témában. Ő jól elvolt este a tv előtt egy chips-el vagy pizzával én meg közben arra gondoltam, hogy mi lesz ebből a nőből 5-10 év múlva. Az eredményt már nem szerettem volna látni, főleg úgy, hogy én élek vele. Nem volt könnyű a szakítás, de később csak még nehezebb lett volna és közben eltelik egy csomó idő.
            Számomra a női test formája, a szexualitás ellaposodása nem apróbb hiányosság. Ennek hiányában nem tudok elképzelni egy párkapcsolatot és szerintem ez nem szélsőséges hozzáállás.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Na de 2011. May 26. Thursday 20:03

            Zsolt.
            ne haragudj, hogy nem tudlak szó szerint idézni!!! nem is állt szándékomban.
            visszaolvasni nincs időm, még dolgozom, és be-benézek ide egy kicsit szünetelni.
            a hurkás hasat egy férfira vonatkoztatva írtam, mivel rájuk leginkább ez jellemző.
            OK, rendben, értem, miről beszélsz. Mindenkinél máshol vannak a hangsúlyok.
            Sok sikert.
            Én táncra járok, ami nem társas tánc, és ott sok az izmos lány, szinte csak lányok vannak. Ilyen helyen biztos könnyebben találnál az ízlésednek megfelelő partnert.

            Reply
          • Zsolt 2011. May 26. Thursday 23:30

            Nyilván nem a szó szerinti idézéssel volt a gond, hanem azzal, hogy teljesen más értelmet kaptak a szavaim a fejedben, mint amit mondtam. Ezután pedig ezt írtad le nemrég.

            Reply
          • lovatlan herceg 2011. May 27. Friday 01:53

            Kedves Na de,
            “Mi férfiak” nem hisszük azt, amit mondasz. Ilyen, hogy “ti férfiak”, amúgy is csak női sztereotípiákban létezik, mert engedtessék meg, hogy a valóságban egy kicsit különbözőek legyünk.

            Nem ismétlem meg, amit Zsolt immár 99-edszer is leírt. A lényeg: a másikra való kölcsönös odafigyelés. Akit totál nem érdekel, hogy nekem mi fontos, abból szépen kiábrándulok, a “kémia” kevés lesz egy idő után. Illetve először ösztönös válasz jön: én is egyre kevésbé figyelek az ő igényeire. Ez ugyanis nem “apróbb hiányosság”!

            Ugyanakkor van egy másik szempont is. Nem lehet azzal nekiállni egy kapcsolatnak, hogy majd fokozatosan megváltoztatom, “jó útra” terelem, “meggyógyítom” a másikat. Ez ugyanis nem fog menni! A változtatási szándék leginkább ellenkezést vált ki a másikból, és csakazértsem. Mert “én szuverén ember vagyok, engem olyannak szeressenek, amilyen vagyok” – ezért aztán annyit sem tesz meg, amennyit szíve mélyén ő maga is helyesnek lát. Tehát vagy elfogadom és szeretem hibáival együtt is a másikat, vagy felébred benne a vágy az én igényeim teljesítése iránt. (Ez utóbbi a hableány esete, de csak akkor, ha egyoldalú a dolog.) Harmadik eset az, hogy idővel nem működik és véget ér az egész. Én is vetettem már véget ilyen “harmadik esetnek”, és annyi előnye volt a dolognak, hogy máig jó barátok vagyunk. Sőt, később ő is elindult azon az úton, amerre az én elvárásomra nem akaródzott.

            Reply
          • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 17:23

            Kedves lovatlan herceg, szültél már gyereket? A lányok teljesen joggal háborodnak fel azon, hogy miután kihordták a pasi porontyát (aki persze az övék is, természetesen), a férfi azt várja el, hogy ugyanolyanok legyenek, mint azelőtt. Miközben igen, akkor már ott az a pici, akit gondozni kell, és igen, a férfi egy kicsit háttérbe szorul, mert őt például nem kell pelenkázni és etetni. Egy baba rengeteg energia, és idő. Közben pedig sokszor az asszony kvára szenved attól, hogy a terhesség alatt elformátlanodott, de egyszerűen nincs a baba mellett ideje, és sokszor fizikai energiája sem, hiszen a babát még mindig a testéből táplálja, ha nincs is már effektíve benne, hogy még formába is hozza magát. Mikor ott a megváltozott helyzet, hirtelen a rá utalt gyerek, és sokszor még a szülést sem tudta kiheverni, mert azt bizony olyan, mint egy alhasi műtét! Még egy plussz elvárással is szembesülni a párja részéről ,az elég rettenetes. Igenis, a nő, aki szül, az elsősorban anya lesz, legalábbis az első időben, nem beszélve ráadásul az éjszakai felkelésekről, mikor akár órákon keresztül is ott ordít az a poronty, és az anyuka ki sem tudja magát aludni. És akkor a pasi még azt is elvárja, hogy legyen olyan fitt és vonzó, mint a gyerek születése előtt? Nagyon nagy terhet is rak rá, és meg is bántja ezzel, mégpedig súlyosan. Miféle dolog, hogy a páromnak csak akkor kellek, ha mindig olyan vagyok mint az elején? Miféle társ, miféle támasz? A pakliban benne van, hogy jöhet egy hosszú betegség, jöhet bármi, férfinál nőnél egyaránt, de a társam akkor is köteles vagyok szeretni és támogatni, vagy a szeretetem puszta szó, semmit sem ér, és főleg alkalmatlan vagyok a társ szerepre. Nekem jönne a férjem azzal, hogy az első időben, mikor a szemem is folyton karikás, mert éjjel folyton föl kell kelnem a babához, és még alig is jöttem a szülés után helyre, teli vagyok fájdalommal és hegekkel, hogy még tornázzam is, úgy elküldeném a… hogy arról kódul. És volt olyan férfi, aki megjegyzéseket tett az alkatomra, és azt mondtam: “akkor menj, és keress egy vékonyabbat” Akit igazán szeretünk, az egyszerűen szép. A legszebb. Ha nem az, akkor nem szeretjük igazán. Ahogy a népdalban van: “Ne hagyj el angyalom, megöregszem, lábaim nem bírnak, megbetegszem… Támadékom te legyél, nálam nélkül ne legyél, panaszimnak higgyél.” Na, hát valahogy ez. Tudok olyan házaspárt, ahol a férfi évek óta gyakorlatilag használhatatlan, mert cukorbeteg, és ezt a férfiassága sínylette meg. Van két kamaszgyerekük, negyven-ötven közötti pár. Hagyná a feleség cserben a férjét? Ha szereti a férjét, hogyan cselekszik?

            Reply
          • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 17:31

            “Tehát vagy elfogadom és szeretem hibáival együtt is a másikat,”

            Vagyis nem bombázom folyton azzal, hogy nézzen ki másképp. Mert akkor sem nem fogadom el, sem nem szeretem. Kedves Herceg, azt mondhatom, hogy sohasem “tettem” magam. A páromnak ez kellett. Mikor meghíztam tíz kilót akkor sem hallottam tőle EGYETLEN rossz szót sem, én mindig csak legszebb voltam a világon. Talán azért, mert ENGEM szeret? Aki vagyok? Aztán lefogytam, nem érte, hanem magamért, és az egészségemért. De tudom, hogy ha majd eljön az ideje, hogy foganjak, akkor ismét fel fogok szedni, ki tudja, mennyit? Hát jól kinézünk, ha ezért elfordulna! Mert mind meghízunk a szülés után, és azt csak “tiférfiak” gondoljátok, hogy olyan könnyű leadni. Nem mernék gyereket vállalni egy olyan férfitól, aki azt lesi, hogy milyen hurkáim vannak. Mert hogyha már nem is fogok tetszeni neki ha meghízom, akkor a gyerek születése után úgyis szétmegyünk majd.

            Reply
          • Napradyne 2011. July 7. Thursday 18:05

            Az az eszményi, aki így is engem választ, nem akar megváltoztatni, mert egyszerűen szeret, így. Az az eszményi, aki megbízható, okos, akire támaszkodni és számítani lehet. Aki azt lesi, hogy hol “lötyögök” éppen, és inkább elmegy egy feszesebbel, az egyik kritériumnak sem felel meg. Olyat meg még nem láttam, aki azért volt egy férfival párkapcsolatban, mert neki “ez jutott”. Ne nézd le a nem vasmacsókat, sokkal több van bennük, mint gondolod. Persze, mások a prioritásaink. A vasmacsók nem engem keresnek, de én sem őket, és ennyi. Akinek a belső értékek a fontosak, a hűség, őszinteség, megbízhatóság, tiszta szív és szellemi orientáltság, na azt keresem, és találtam is. Nem is nézte soha, hogy hány kiló vagyok. Rá lehet nézni, alacsony, törékeny, szemüveges, kicsit görbe, a szél elfújja. De micsoda szellem és lélek! Nem ő jutott, őt kerestem, és boldog vagyok, hogy meg is találtam. A macsó megöregszik, és ami annyira fontos volt számára, hamarabb elveszíti, mint gondolta volna. A párom viszont csak gazdagodik abban, ami fontos számára, észben, szeretetben, értelemben, tapasztalatban, bölcsességben. Talán ha vékonyabb vagyok, mást választok, mint egy majd húsz évvel idősebb, törékeny, alacsony pasit? Szeritned azért választottam, mert nem volt más? Azért köteleztem el magam? Nem. Mert ő a legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem, és megtiszteltetés, számomra, hogy engem ajándékozott meg a szívével és a bizalmával. Elég furcsa a látásmódot tapasztalok a párválasztásról nálad, kedves herceg. Messze lévőt a valós élettől.

            Reply
      • Napradyne 2011. July 7. Thursday 21:38

        Drága Zsolt, végy feleségül egy szobrot. Az mindig olyan feszes marad, mint az elején.

        Reply
  78. Gina 2011. May 22. Sunday 15:58

    Hol marad a kérdés, társkeresőként mit tanulhatsz a kis hableánytól ?

    Hagyjátok már Zsoltot, unatkozik, és bárkivel vitatkozna, bármiről.

    Leírom az én esetemet, röviden.
    25 évvel ezelőtt egy nagyvárosban éltem külföldön. Megismerkedtem a volt férjemmel, aki itt Magyarországon lakott egy kis faluban. Beleszerettem. Mindenki próbált lebeszélni róla, hogy más környezet, más szokások, és mindent feladok egy ismeretlenért ? munkát, saját lakást, barátokat, érte ? Feladtam.
    Feladtam önmagamat is, és próbáltam beilleszkedni egy számomra ismeretlen környezetben, elfogadni szokásokat, ami nem az én szokásom. Ma is itt élek , már 7 éve elváltam, sajnos nem áll módomban elköltözni.
    Elvesztettem a hangomat. Sokáig senkivel nem tudtam szót érteni.
    Mostanában meditálok, és nagyon jó tesz. Próbálok magamra találni, és visszakapni a hangomat. Szerencsésebb vagyok, mint a kis hableány, mert nem haltam meg, és van esélyem újra énekelni. 173 cm-esen, 69 kg-osan, jó kötőszövetekkel. :))

    Reply
    • Zsolt 2011. May 22. Sunday 17:00

      Kedves Gina,

      A kérdést a hableányról már rég megválaszolták sokan.

      Akkor szoktam vitázni ha nem értek egyet. De én is meglepődtem, hogy mennyi embert zavar az őszinteségem és felnőtt emberként hiszi azt, hogy ki tud bújni a döntéseinek következményei alól.

      De visszatérve a hableányra. Ahhoz, hogy megszerezz valakit, nem érdemes komoly áldozatokat hozni. Ha viszont már együtt éltek és így is tervezitek el a jövőt, akkor érdemes meghallgatni a másikat a vágyairól, céljairól. Aztán elgondolkodsz azon, hogy ha ezeket megteszed akkor az pozitív vagy negatív irányba viszi-e tovább az életed. Ha negatív akkor ne tedd meg. Ha pozitív akkor próbáld meg. Ilyen egyszerű, nehézzé a mögötte lévő érzelmek teszik.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 17:32

        Ha eleve nem tetszett és zavart annak a lánynak az alkata, minek jöttél vele össze?

        Reply
    • Brigi 2011. May 22. Sunday 18:35

      Kedves Gina!

      Igazad van:-) Bizonyos emberekkel tökfölösleges vitákba bonyolódni, időpazarlás.

      A hableányról már leírtam az álláspontom, ez a nők alaptermészetében benne van (sajnos).
      A gond az, hogy ezt a férfiak nem becsülik meg, legalábbis akkor nem, ha a nő nem tudja mindemellett a saját igényeit is előadni és az érdekeit érvényesíteni. Márpedig ez utóbbival a legtöbb nő hadilábon áll.
      Ezen kellene javítani. Szerintem ezt fontos lenne már fiatal korban megtanítani a lányoknak.

      Úgyhogy azt hiszem, a topiktársnők jól fogalmazták meg odafönt, a titok az, hogy annyit adj, amennyit kapsz, mert a balekokat senki nem becsüli. A másik pedig az emberi természet egyik alapvetése: mindig arra vágyunk, ami még nincs meg. Ami megvan, az egy idő után magától értetődő lesz. Sosem szabad magától értetődőnek lenni:-)) Uff:-)))

      (Egyébként én is meditálok. Az egy nagyon jó dolog. Sok emberre ráférne…)

      üdv
      Brigi

      Reply
  79. Zsolt 2011. May 22. Sunday 17:31

    Kedves Rea,

    Csak most olvastam el, amit Csernussal kapcsolatban írtál nekem.
    Tehát, hogy a férfi ne próbálja agyból kimagyarázni a párja számára, hogy miért rossz vagy jó megközelítés, amit mondott a nő, hanem próbálja magát az ő szemszögébe beleképzelni és úgy jobban meg fogja érteni őt. Én tényleg olyan kontextusban hallottam csak ezt, amit korábban írtam, de végül is mindegy, hiszen ezzel is egyet tudok érteni. Ez végül is egy hatékonyabb kommunikációt eredményez, ami mindkét félnek hasznos. De ennek ellenére sem biztos, hogy végül közös álláspontra jutnak.

    Üdv: Zsolt

    Reply
  80. Zsolt 2011. May 22. Sunday 23:20

    Kedves Brigi,

    Ezek szerint akkor nem értetted a válaszom. Számítottam erre, de gondoltam teszek egy próbát. Nem hiszem, hogy bármit is félremagyaráztam volna a mondandódból, csak rávilágítottam néhány hiányosságára. A személyeskedés címszó alatt, pedig azt gondolom, hogy akinek nem inge az nem veszi magára. Bár ez a fajta gondolkodás, amit leírtál, szerintem azt eredményezi, amire utaltam. De meg is lehet ezt cáfolni vagy fel sem venni. Felmérgesíteni viszont többnyire a kellemetlen igazság szokta az embereket.

    Igen nem véletlenül vagyok egy társkereső blogon és nem véletlenül írok hosszú ideje, hosszú bejegyzéseket. De, hogy a vitapartnereimet sértegetném, azt nem mondanám. Inkább úgy fogalmaznék, hogy van néhány ember, akit olykor sért, amit mondok, mert a szavaim, gondolkodásmódom kifejezetten bántják az önképüket, sértik a hiúságukat. Én ez ellen nem tudok mit tenni és pont egy hölgy (Márta) mondta azt, hogy a férfiak többségében úgy gondolják, ahogy leírtam. Azt mindenkire rábízom, hogy ha ez így van akkor talán nem lenne előnyösebb ezt részben elfogadni, mint szemben állni vele?
    Egyébként pedig azért vagyok fent ezen a társkereső blogon, mert érdekelnek a társas kapcsolatokban felmerülő szituációk. Ki hogyan látja ezeket, milyen megoldásokat választ, hogyan éli az életét, stb. Sokat lehet tanulni így az emberekről, a nézeteikről, gondolkodásukról és szerintem ez izgalmas. Szerencsére nem kifejezetten szoktam unatkozni, és a társas kapcsolatok kiépítésével sincs problémám. A munkám miatt viszont sokat vagyok gép előtt, és kifejezetten feltölt energiával mikor közben ilyen témákról beszélgethetek, lazításképpen:).

    Így is van, szerintem is még hosszú út előtt állok, ami a lelki fejlődést jelenti, de nem olyan szempontból, mint amire te utalsz. Megérteni a körülöttünk lévő világot, miközben a saját érzéseink, tudatalattink akadályoznak, sokszor nem könnyű feladat. Ez minden ember számára nagy kihívás, de ezt neked nem kell mondanom:).

    Nahát, én az empatikus férfinél nem a sexre céloztam. Illetve csak az utolsóban:). Hogy te mégis csak azt vetted észre…:) Freud, most mosolyogna:).

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Na de 2011. May 23. Monday 19:07

      Sziasztok!

      Brigi, ne bosszankodj Zsolton 😀
      én értem, miről beszélsz, de ehhez valószínűleg nőnek kell lenni.
      Zsolt meg van győződve róla, hogy az a nő, aki nem fogadja el, amit mond, az kizárólag azt jelentheti, hogy az illető nő testileg és/vagy lelkileg egy elhanyagolt, tunya valaki 😀 Pedig mi tudjuk, hogy nem 😉

      Pedig csak arról van szó, kedves Zsolt, hogy sok nő mindent megtesz, hogy az élet minden területén a maximumot nyújtsa (és meggyőződésem, hogy a nők esetében jelenleg ez jóval nehezebb, mint a férfiakéban), mégis olyan partnert szeretne, aki elfogadja, és szereti, úgy, ahogy van, azért, aki. Feltétel nélkül. Akár 100, akár 50 százalékos “teljesítményt” nyújt. Én hiszek abban, hogy egy ilyen kapcsolat két szellemileg megfelelően érett ember között lehetséges.
      Mert én személy szerint pl. nem akarok azért edzeni, tanulni, akármi, mert egy férfi, vagy akárki más földi halandó elvárja. Én magam miatt akarok fejlődni testileg-lelkileg, és ha ez külső elvárás lenne, az engem rettenetesen korlátozna, nem érezném magam biztonságban egy ilyen kapcsolatban.
      Szerintem ezzel általánosságban így vannak a nők. Már akiknek nincsen megfeleléskényszerük 😀
      És ez nem sértett hiúság, ahogy szereted fogalmazni. Az emberek azért nem ennyire egyszerűek 😉

      Reply
      • Zsolt 2011. May 23. Monday 23:46

        Egész egyszerűen kifejezve, nem érted, amit mondok. Nem érted, mert az érzelmeid egy olyan szűrőt képeznek, ami miatt torzul a véleményem mire eljut hozzád. Ezen én nem tudok változtatni, ezért nincs is értelme tovább beszélnünk erről a témáról. Judit nagyon jól megfogalmazta a lényeget, talán úgy átmegy a szűrőiden.

        Ezenkívül, ha te felnőtt nő létedre hiszel abban, hogy férfi és nő között van feltétel nélküli szeretet és elfogadás, amihez csak két szellemileg érett ember kell, akkor tedd azt. Nekem nem jelent problémát. De kérlek, legalább találj belőlük egyet, mielőtt elkezdenél hinni benne.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Na de 2011. May 24. Tuesday 17:37

          Hmmm, szerintem a felnőtt gondolkozásba is belefér az optimizmus 🙂 sok ilyen párt láttam, igen. De ha egy sem lenne belőlük, én akkor is inkább lennék idealista, mint hogy azt higgyem, hogy a sok csúnya ember csak ráfanyalodott egymásra, mert nem találtak jobbat 😀

          Reply
          • Zsolt 2011. May 24. Tuesday 22:58

            Ez a gondolkodásmód…:)

            Na nem baj, végül is valakinek szinglinek is kell lenni.

            Reply
          • Zsolt 2011. May 24. Tuesday 23:02

            bocsánat, úgy értettem, hogy maradni (lenni helyett):)

            Reply
          • Na de 2011. May 25. Wednesday 21:24

            Ja, értem, tehát Zsolt, a férfinem abszolút esszenciája, megjósolja nekem látatlanban, hogy mert nem értek vele egyet, a teljes férfitársadalom kizár a becserkészendő nők köréből. Brühühü

            Reply
          • Zsolt 2011. May 26. Thursday 08:06

            🙂
            Micsoda logika:).
            Nem az a baj, hogy velem nem értesz egyet, hanem az, hogy egy férfi sem fog feltétel nélkül szeretni és elfogadni. Mert mindenki adni és kapni akar. Ami lefordítva, a kölcsönösséget jelenti. Nyilván neked is vannak feltételeid ahhoz, hogy szeretni és elfogadni tudj. Ezenkívül az optimizmus csak akkor ér bármit is, ha pragmatizmus vegyül hozzá. Enélkül csak egy szélsőséges nézet.

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Napradyne 2011. July 8. Friday 08:12

          Ha nem hittem volna ebben, bevonulok egy kolostorba. De találtam egyet. HA körülnézek, magam körül is nem is egyet, számosat. Egy barátom szerint az igazi szerelem az, amikor két idős ember, egy együtt leélt élet után egymást eteti a kórházban. Egyetértek. És bizony van! Mégpedig mennyi!

          Egy orvos mesélt egy történetet, hogy egy bácsi ment hozzá reggel vérnyomást mérni, és láthatóan sietett. Ő rákérdezett, mitől ilyen izgatott, és hova siet? Mondta a bácsi, hogy a feleségéhez megy, hogy együtt reggelizzenek, és valóban olyan volt, mint aki randevúra készül. Időközben elmondásából kiderült, hogy egy otthonban van a feleség, Alzheimer kóros, és már nem is ismeri meg őt, de ő minden nap bemegy hozzá, hogy együtt reggelizzen vele. Az orvos nem értette, ha a felesége nem is tudja, hogy ő kicsoda, akkor miért? Elmosolyodott, és azt felelte: “De én tudom, hogy ki ő.”

          Hát, ez lenne a szerelem. Az igazi.

          Reply
        • Napradyne 2011. July 8. Friday 08:16

          Kívánom kedves Zsolt, hogy egyszer az életben megéld, hogy mi az igazi szeretet. Nyilvánvalóan nem tudod, ezért nem érted, amit a lányok mondanak. Ők már megéltek valamit, amit te még láthatóan nem. Találkozz vele te is, azt kívánom. Hogy egyszer valóban képes légy szeretni valakit, igazán, és téged is szeressenek.

          Reply
    • Napradyne 2011. July 5. Tuesday 17:51

      Kedves Zsolt, azt tudom neked mondani, hogy ha engem egy pasi azzal bombázna, hogy tornázzak, mert neki egy feszesebb kell, azonnal elküldeném: máris lehet feszesebbet keresni. Neki nem én kellett, hanem egy feszes test, hosszú távra pláne alkalmatlan, én meg nem vagyok sem vadász, sem vad. Mert igen, meg fogunk öregedni, és a társunk is, és már nem leszünk feszesek. Semmiképp nem építenék egy emberre, akinek fontosabb egy feszes test, mint én magam, aki vagyok. Az nem engem szeret, és nem engem keres, s azt sem tudhatom, hogy nem fog-e húsz, huszonöt év után lelépni valami feszes testű húszas babával, szétszakítva családot és gyerekeket. Te mit szólnál, ha a párod folyton azzal bombázza, hogy legyél más, mint aki vagy? Akkor minek kezd veled?

      Reply
  81. Judit 2011. May 23. Monday 21:27

    Kedves Mindenki!

    Napok óta olvasom a bejegyzéseket és sokat mosolygok Zsolt írásain. Vele kapcsolatban egy egészen más megérzésem van, mint a vele “vitatkozó” hölgyeknek. Ha tévedek, akkor gondolom kijavít. Szerintem jó értelemben vett provokáció, amit tesz. Elmondja a nagy büdös valóságról a véleményét és ki-ki habitusa szerint reagál. Az álláspontom és tapasztalatom az, amikor egy ember megfogalmazza a véleményét, leírja a gondolatait, akkor ezzel saját magát “megerősíti”. Észrevettétek már, ha kimondjuk, amit gondolunk, könnyebb lesz a lelkünk? 😀
    Szóval ő csak tükröt tart, belenézünk és azt látjuk benne, amit ő leírt. Lehet vele vitatkozni, de sajnos sok esetben tényleg így van. Természetes, hogy mindenkinek van egy saját verziója,(csak zárójelben jegyzem meg, hogy sok esetben anyagi okok is gátló tényezők) de be kell látni, hogy amiről ő beszél, az nem feltétlen csak kritika, hanem megosztotta velünk azt, amit tapasztalt az életben. Nem erőszakolja senkire, azt sem mondja, hogy neki feltétlen igaza van. Aki írt neki, reagált az írására, azokat pedig “megerősítette” a saját hitében, véleményében, azzal, hogy kimondatta. Másik tapasztalatom, hogy örüljünk, ha olyan emberrel találkozunk, aki gondolkodásra késztet, még akkor is, ha nem értünk vele egyet! Nőként kifejezetten szeretem és elismerem a férfiak racionalitását, mert ebben ők a profik. Kedves Nőtársaim ne haragudjatok a véleményemért, egy mentségem van csak, hogy ezt írtam! Nézek én is tükörbe és tudom, hogy mi az, amin változtatnom kell! Önmagamért! Viszont akkor leszek “kerek egész önmagam”, ha megtaláltam a társam! Ehhez pedig nem árt, ha tetszünk neki is és önmagunknak!
    Senki sem tökéletes, szerintem Zsolt sem, ő csak arra utalt, hogy tegyünk érte. A tenni akarásra hívja fel a figyelmet, kinek-kinek lehetősége szerint!

    Szép napot mindenkinek!

    Ui.: Sokszor az a legfájóbb, ha a realitással szembe kell nézni, főleg ha tudjuk hunyók vagyunk alakulásában! 😀

    Reply
    • lovatlan herceg 2011. May 25. Wednesday 02:37

      Kedves Judit,
      Az önmagaddal szembeni őszinteség a kiindulópontja, hogy a világ többi részéről lényegeset tudj mondani, vagy egyáltalán megérteni, vagy egyszerűen csak harmóniában lenni vele (és VELE). Ez nálad megvan és működik…

      Van, aki lát. Van, akinek szemüveget kell tennie, hogy lásson (ez a szemüveg a gondolkodás). És van, akinek le kell vennie a szemüveget, hogy lásson (ez az érzelem). Vannak itt páran, akik elcserélték a szemüvegüket 🙂

      Nem a szépség jelenti a tökéletességet, hanem a harmónia. És a harmónia egyben szép is, sőt vonzó, legyen bár feszes tomporú 16 éves vagy érett anyuka.
      (És most könnyebb a lelkem… 🙂

      Reply
      • Judit 2011. May 25. Wednesday 19:25

        Kedves Herceg!

        Köszönöm, amit írtál! Lassan már kivételezett helyzetben érzem magam, minden nő örül, ha egy férfi elismerően szól hozzá. 🙂
        Egyetértek Veled és hozzáfűzöm a saját gondolatom. Van olyan látás, amihez nem kell szemüveg. Sokkal tisztábban lát az ember, ha csukott szemmel, “befelé” figyel. Te úgy fogalmaztad meg, hogy van, akinek le kell vennie a szemüveget, hogy lásson! 🙂
        A harmónia valóban szebbé varázsol mindent, hiszen ha békében élünk önmagunkkal, akkor a világban nem csak keressük a “szépet”, hanem meg is találjuk.
        Megosztom egy szemléletem, amivel az életet igyekszem megélni. Nem vagyok én sem tökéletes, (sőt!) néha én is úgy jártam, mint a ló! Hja, persze nekem csak kettő van abból, ami neki négy! 😀

        Igyekszem örülni annak, amit megkaptam az életben és nem sopánkodni (vagy keveset) azon, ami nem jutott! Nekem öröm azokkal az emberekkel együtt lennem, akiket szeretek, ezt így is élem meg! A világot igyekszem érteni, akik itt vannak a szívemben, pedig megérteni! 🙂

        Szép napot! Judit

        Ui.: Micsoda mázlista vagy, hogy nincs lovad! Lehet, hogy megúszod “botlás” nélkül az életet? 😀

        Reply
  82. Zsolt 2011. May 23. Monday 23:23

    Kedves Judit,

    Nagyon tetszik a hozzászólásod. Nem tévedsz, sőt, a szemléletedre a legtalálóbb szó, ami eszembe jut az a tökéletes.
    És erre csak a nők képesek. Ilyen tisztán, érthetően, harmonikusan összefoglalni és átadni valamit, mikor láthatóan a két fél nem érti egymást. Őszinte tiszteletem ezért a teljesítményért.
    Ezenkívül úgy gondolom, hogy ezt csak úgy lehet megtenni, ha az ember képes kordában tartani az érzelmeit, mert korábban rengeteget dolgozott önmagán.

    Szellemi és lelki szempontból az írás önmagáért beszél, és bár nem ismerlek, de ilyen gondolkodással biztos vagyok benne, hogy mindhárom lényeges területen egy igen magas szintet képviselsz. Köszönöm, hogy hozzászóltál ehhez a témához és remélem máskor is megosztod velünk a gondolataidat.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Judit 2011. May 24. Tuesday 21:29

      Kedves Zsolt!

      Köszönöm, hogy engem is “megerősítettél” és nem tévedtem! 🙂 Ahogy leírtad, hogy hol kezdődik a jó nő, szerintem a jó pasinak is ismérve, azaz intelligens, okos és humoros. Ha ehhez még kedvesség is párosul, na akkor kezd az ember lánya szerelembe esni és viharos sebességgel dobja el az uszonyát. Nem megfelelési kényszerből, hanem olyan egyszerű oknál fogva, hogy örömöt szerezzünk szívünk szottyantottjának! 😀 Ettől is kerekedik a világ! (sajnos a popsi is)
      A szeretet egy jótékony homályt húz szemünk elé, amitől észre sem veszünk egy-két apró-cseprő hibát, viszont ugyanezen szeretet azt is látja a másikban, amit senki más a világon! A szeretet erőt ad, de féltés is, hogy soha ne veszítsük el a másikat! A szívünk sokkal jobban tudja és szinte azonnal jelez, ha betoppant a KEDVES!!! 😀 Ekkor önként dobálgatjuk le uszonyt, s kilókat.

      Szép és vidám napot! 🙂

      Judit

      Reply
      • Zsolt 2011. May 24. Tuesday 23:27

        Kedves Judit!

        Köszönöm szépen én is. Mindig örömmel tölt el az a tisztánlátás, amivel a hozzászólásaidban találkozom:). Tudom, nem a legudvariasabb, de megkérdezhetem, hogy melyik korosztályhoz tartozol? Ilyen teljesítménnyel én úgy gondolom, hogy érettebb nő lehetsz, de a szavaidból mégis energia, vidámság és fiatalság sugárzik.

        Szép napot kívánok én is neked!:)

        Zsolt

        Reply
        • Judit 2011. May 25. Wednesday 19:39

          Kedves Zsolt!

          Köszönöm megint kedves szavaidat!
          Jól gondolod, bizony “érett” korosztályos vagyok. Letapostam már az ötödik ikszemet, sőt szinte már azt is kérgesre! 😀
          Szerencsés vagyok, mert van két, fiatal felnőtt gyermekem és ők nem “engedik”, hogy “öregedjek”! Velük sok vidámságban van részem, de azt hiszem alapból belém szorult egy kisördög! 😀
          Amúgy igazából egy született angyal vagyok! 😀 😀 😀

          Szép és vidám napot!

          Judit 🙂

          Reply
          • Zsolt 2011. May 26. Thursday 09:36

            Kedves Judit!

            Köszönöm szépen, neked is szép és vidám napot kívánok!
            Örülök, hogy kicsiny részben jobban is megismerhettelek és remélem sokszor hallok még felőled itt a blogon:).

            Üdv: Zsolt

            Reply
  83. Gina 2011. May 24. Tuesday 17:03

    Kár, hogy más férfiak véleményét nem olvashatjuk. Vajon ők voltak e habfiúk ? :))

    Reply
  84. Zsolt 2011. May 26. Thursday 09:32

    Szia Herceg!

    Köszönöm, hogy hozzászóltál a beszélgetésünkhöz.

    Kiemelném az egyik bejegyzésedet. Ennek az eleje nem annyira fontos, mint a vége, de nem akartam megbontani, mert úgy furcsán festett.

    “Zsoltról mindenki azt hiszi, hogy a külső az egyetlen fontos a számára. Pedig azért beszélt folyton erről, mert a hölgytársaság mindig erre terelte a szót, ő meg udvariasságában arra válaszolt, amit neki mondtak. Pedig valójában végig arról lett volna szó, hogy önmagával szemben igényes partnerre vágyik, amelynek EGYIK eleme a külső. Ti meg, lányok, mindig a tökéletesség elvárásának szélsőségességét emlegetitek, ezzel magatoknak mintegy felmentést adva a lehetetlen alól. Holott szó sem volt tökéletesről, csak a lehetségesről. Viszont ha valaki a tökéletest eleve lehetetlennek ítélve a lehetségest sem próbálja meg elérni, sőt még közelíteni sem, az jól átveri – önmagát.”

    Teljesen egyetértek veled. Sokan arra fognak bizonyos dolgokat, hogy ez úgyis lehetetlen és ezért bele sem fognak. Jó lenne ezen változtatni. Ez megint egy olyan változás lenne, ami mindenki életére pozitív hatást gyakorolna, de a legtöbbször az rá a válasz, hogy ne akarj engem megváltoztatni.

    Üdv: Zsolt

    Reply
  85. Brigi 2011. May 28. Saturday 16:09

    Kedves Nade!

    Köszi, hogy mindent leírtál helyettem, és nem kell magam fárasztani, pláne nem önjelölt megmondóemberek (ld. lovatlan) kedvéért, akik másokat vádolnak meg nem értéssel, közben pont ők azok, akik egyszerűen képtelenek felfogni a mondandónk lényegét.

    “Brigi, ne bosszankodj Zsolton”

    Dehogy bosszankodom:-) Nekem ő csak négy betű, miért bosszankodnék egy ismeretlenen? Egyszerűen csak van egy pont, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a vitapartner nem akarja, vagy nem tudja felfogni a mondandónkat, innentől értelmes ember befejezi a vitát, mert ennyi ideje nincs. Azt pedig kifejezetten utálom (szerintem más is), ha szándékosan el akarják torzítani a mondataimat.
    Pl. az, hogy azt gondolom, nem reális Rubint Rékát példának hozni, baromira nem egyenlő azzal, hogy azt gondolnám, hogy nem kell sportolni, vagy igénytelennek kell lenni…dehogyis! Pont ez a buta végletekben gondolkodás teszi értelmetlenné a vitát.

    “Zsolt meg van győződve róla, hogy az a nő, aki nem fogadja el, amit mond, az kizárólag azt jelentheti, hogy az illető nő testileg és/vagy lelkileg egy elhanyagolt, tunya valaki”

    Pontosan ez volt az egyik problémám vele, érdekes, neked sikerült megérteni:-)
    (Én is évekig vegetáriánus voltam, egyébként. Most sem eszem sok húst, egyrészt elvi, másrészt egészségügyi okokból…sőt sportolni is szoktam:-))

    Viszont,azzal nem értek egyet, amit a feltétel nélküli szeretetről írsz. Vicces módon, ebben Zsolttal értek egyet:-) Szerintem sincs feltétel nélküli szeretet, talán csak az anya-gyerek kapcsolat ilyen.
    Viszont! Az, hogy ki mit szab feltételnek, az mutatja meg, hogy milyen ember is valójában.
    És itt hozzád szólok, kedves Zsolt, nekem a te mondandódban valójában az volt a viszolyogtató, amikor közölted, hogy elhagytad az álomnőt, mert nem volt izmos, vagy elhagynád esetleg a feleséged, ha a szoptatástól lógna a melle…
    Persze a Te életed, azt csinálsz, amit akarsz.
    De nekem ez a felfogás egyszerűen szint alatti. Most te biztos meg fogsz döbbenni, de én HA igazán szerelmes vagyok/szeretek valakit, ha megtalálom a nagy ő-t úgymond, akkor is kitartanék mellette, ha mittudomén, elveszítené az egyik lábát…nemhogy olyan pitiáner dolgokért, mert felszedett 8 kilót…
    nekem a te gondolkodásod egyszerűen rettenetesen felszínes. És a felszínesség számomra taszítóbb, mint egy kis sörpocak.
    De azt gondolom, hogy szerencsére úgyis olyan partner sodródik mellénk hosszú távon, amilyen hozzánk való. Pl. a plázacicák a kopasz merdzsósokhoz, az értelmiségiek meg egymáshoz, így nincs is ezzel semmi baj.

    Komolyan kívánom, hogy mindenki itt találjon magának olyan társat, amilyen őhozzá illik.

    üdv
    Brigi

    Reply
    • Brigi 2011. May 28. Saturday 16:12

      5 betű, sorry:-))

      Reply
    • Zsolt 2011. May 29. Sunday 04:33

      Csak megjegyezném, hogy a húsfogyasztás mellőzése (a vega étrend) még egyáltalán nem jelent semmit. Van olyan súlycsökkentő diéta, ami kifejezetten a húsfogyasztásra épít. Ezenkívül a kenyér, péksütemények (fehér liszt) és a fehér cukor fogyasztása jelenti a fő problémát, ami a súlygyarapodással jár. Ami a mozgást és a sportot illeti, azzal kapcsolatban már elmondtam, amit gondoltam. Aki ezt szélsőségesnek gondolja az vagy nem ért valamit, vagy az érzelmei akadályozzák a tisztánlátásban. Nekem ezt a véleményem, de mindenki aki olvassa eldönti majd saját hatáskörben.

      Nem mondtam olyat, hogy elhagynám a gyermekem anyját, ha annak a szoptatás után lógna a melle. Ez mint sok minden csak a te fejedben létezik. Azt a nőt hagynám el, aki nem veszi figyelembe, hogy egy férfinek fontos a kedvese teste.
      Lehet ezért viszolyogni tőlem, vagy felszínesnek tartani, de én egy általános férfi magatartást írtam le, ami rám is jellemző. Felőlem a homokba dughatja néhány nő a fejét, de ez attól még nem fog változni. És őszintén szólva ez nem a férfiaknak fog gondot okozni, hanem a nőknek. Egy ilyen blog célja egymás jobb megértése is lenne, ezért érdemes lenne elgondolkodni az elhangzottakon. Ugyanez igaz a női véleményekre is. Számos vélemény támasztja alá azt, hogy a nőkkel nem érdemes küzdeni. Pontosan kell tudni, hogy mit akarsz, azt tudatni kell vele, aztán ha egyetért akkor lehet folytatni a kapcsolatot, ha meg nem, akkor keresni kell másvalakit. Csak ez sokszor ellentmond a szerelemnek. Innentől kezdve abszolút meg tudom érteni azokat a férfiakat, akik csalják a feleségüket, mert ha egy nő nem képes megérteni a párját, akkor annak következménye ez lesz. És ez nem morális kérdés.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Brigi 2011. May 29. Sunday 13:05

        Hello!

        Mindig minket vádolsz azzal, hogy a fejünkvben levő sztereotípiákat vetítjük rád, holott te pontosan ugyanezt csinálod.
        Leírtam, hogy vegetáriánus voltam, erre elkezdesz szónokolni a cukorról:-)) Vagyis automatikusan feltételezed, h 1. nem tudom azt az alapvetést, hogy a fehér kenyér, cukor stb nem egészséges (pedig ez kb annyira evidencia, mint hogy a föld gömbölyű), másrészt, hogy 2. biztosan sok olyat zabálok.
        Vagyis egyszerre nézel hülyének és egyszerre feltételezel rosszat…erre értettem, hogy sértegeted a vitapartnereidet.
        Én nem írnék le neked olyan evidenciákat, mint hogy a cukros üdítők nem egészségesek, mert nem nézlek hülyének…

        A másik dolog, meg ez megint kicsit a fenti kategória. Hogy egy férfinak fontos a kedvese teste. Nahát!:-))
        Nem mondod:-) Komolyra fordítva, nyilván ez sem újdonság.
        (Egyébként, egy nőnek is, maximum más szempontok szerint, illetve idősebb korban csökken ennek a jelentősége.)
        Én csak azt mondom, hogy
        1. Nem mindegy, hogy a “fontos a teste” kitétel konkrétan milyen elvárásokat takar, teljesíthetőeket, vagy irreálisakat.
        2. Fentiektől függetlenül azt gondolom, hogy van a szerelemnek az a szintje, vagy fajtája, amikor ez a kérdés nem központi, vagy legalábbis nem lenne válóok pár kiló. Legalábbis nálam, és férfiban is van ilyen.
        Más kérdés, hogy az emberek egy része képtelen az érzelmek bizonyos szintjére. De ez az ő bajuk, lehet létezni a kajálás-kefélés-meló szinten is. Csak talán szegényebb az ő életük. (És figyelem, nem állítottam, hogy te ilyen vagy.)

        Nekem egyébként az szúrja a szemem, ha olyasvalaki támaszt elvárásokat, aki maga nem teszi bele ugyanazt a munkát, vagy csak az egyik területen teszi bele, de a párjának fontos másik területen pedig nem.
        Erre írtam, hogy a sepregetést a saját házad táján kezdd, (és mindenki más is), és aztán lehet a másik embert elvárásokkal bombázni. Különben az egész csak alaptalan, önző követelőzés lesz.
        És akkor lehet sírni a fórumokon, hogy a nők (/ffiak) milyen hülyék:-))

        üdv
        Brigi

        Reply
        • Brigi 2011. May 29. Sunday 13:14

          A megcsalásról pedig az a véleményem, hogy az mindig morális kérdés is.
          Persze az elkövetőnek (akár nő, akár férfi) mindig megvan a maga kis önigazoló magyarázatkája, hogy miért csinálta, de azért azt mindenki tudja és érzi, hogy nem egy gerinces, becsületes dolog…(épp azért is magyarázkodik).

          Egyébként ott nem a félredugás ténye a fő probléma, hanem a hazugság, ami ezt kíséri. Mert ezenközben a partnertől hűséget vár el. Na innentől válik a dolog gusztustalanná. Tehát ha a partnernak is szabadjegyet adna mindezenközben, akkor nem lenne a dologgal semmi baj. csak ne követeljünk a másiktól olyasmit (jelen esetben hűséget), amit magunk sem adunk. És ennyiben kapcsolódik is a fenti témához.

          Reply
          • Zsolt 2011. May 29. Sunday 15:01

            A megcsalás hazugság része tényleg morális probléma.
            Viszont az emberek hazudoznak, rengeteget. A mindennapi életben, a társadalomban, a társas kapcsolatokban fontos szerepet tölt be a hazudozás számos formája. Ha ez ennyire beépült mindezekbe, akkor nem biztos, hogy deviáns magatartásról van szó, hanem egy olyan dologról, amit minden ember meglehetősen sokszor alkalmaz a mindennapi élete során.
            Én a magam részéről két szempont szerint értékelek egy megcsalást és az ahhoz tartozó hazugságot. Megnézem a mögöttes szándékot és végül a cselekedet eredményét, következményét.
            Egy megcsalás szándéka többféle is lehet. Pl. az, hogy az egyik fél nem azt kapja sokáig, amit a másiktól szeretne. Én a fentiekben erre utaltam. De persze lehet még unalom, vadászösztön, kísértés, kíváncsiság, bosszú, stb. Ezen szándékok nagy része egyáltalán nem a másik fél ellen irányul, és ezért nem is árt neki. Egy másik részénél pedig a megcsalt partnernek is el kellene gondolkodnia, hogy mit rontott el, mit nem akart megadni, ami miatt a párja ezt egy másik embernél kereste. Ezek nem magyarázkodások, hanem fontos dolgok, amivel a megcsalás előtt már sokszor szembesítették az adott félt, csak ő nem foglalkozott vele. Aki így viselkedik az miért lepődik meg, ha ennek teljesen érthető következményeként megcsalják?
            A szándék mellet a másik szempont a cselekedet eredménye. Ha megcsalnak és ezért hazudoznak nekem annak eredménye az, hogy a tisztelet irántam jelentősen lecsökkent (és ennek eredményeképpen már én sem tudom tisztelni a párom). Tisztelet nélkül pedig szerintem nincs szerelem. Így lehet, hogy feleslegesen élünk együtt. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ha a megcsalás mögötti szándék nem volt morálisan problémás akkor egyszer meg lehet bocsátani és újra fel lehet építeni a tiszteletet két ember között. De ehhez nem elég az, hogy azt mondjuk „többet ilyen elő ne forduljon”, hanem meg kell érteni az okokat. Amit nem lehet, ha valaki úgy áll hozzá, hogy “mindenkinek megvan a maga kis önigazoló magyarázatkája”.
            Én pl. már bocsátottam meg hűtlenséget, de sajnos tapasztalatlan voltam és nem vizsgáltam meg úgy, ahogy fentebb leírtam. Ezért sajnos újra pofára estem, de ettől még nem általánosítanék. Inkább az adott szituációt vizsgálnám meg és úgy döntenék, ma már okosabban.
            Az a kapcsolat, ahol mindkét félnek „szabadjegye” van az szerintem nem működőképes. Ha valakit szeretsz akkor nem tudod elviselni azt (nyíltan), hogy mással is olyan intim kapcsolatba kerüljön mint veled. Ez túl nagy feladat lenne, és az egó, a féltés és még számos érzelem keresztbe verné az ilyen próbálkozásokat. Ezért is csinálják az emberek ezeket hazudozva. És ha nincs rendben egy kapcsolat, akkor csak idő kérdése, hogy ez megtörténjen.
            Ezért vagy megérteted magad a pároddal valahogyan, hogy oldjátok meg az adott problémáitokat, vagy ha erre nem hajlandó, de már van két gyerek és egy közös egzisztencia akkor simán érthető, hogy a férfi miért választja a válás helyett a megcsalást. Ezért is fontos, hogy nő és férfi, akik együtt élnek tudják mit kockáztatnak azzal, ha nem beszélnek valamiről annyit, hogy a végén megértsék a másik álláspontját (még ha az teljesen idegen is az övéktől).

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Zsolt 2011. May 29. Sunday 14:02

          Részemről értelmetlennek találom a további érvelést ebben a témában, mert láthatóan nem értjük egymást.
          Újra meg nem szeretnék mindent elmondani. Nyilván te sem. Judit egyébként nagyon jól megfogalmazta a nézőpontomat, így azt gondolom, hogy vannak olyan nők, akik értik miről beszélek. Akik pedig nem, azok talán az ő bejegyzése alapján megértették.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Brigi 2011. May 29. Sunday 15:59

            Az előző témára csak annyit, hogy én _értelek_, csak árnyaltabban gondolkodom erről. Meg más az értékrendem, mint a tied, de ez az előző hsz 1. és 2. pontjában, meg az azt megelőzőben szerintem elég világosan ki lett fejtve, úgyhogy nem ragozom.

            A megcsalásos dologra: megint félremagyarázod kicsit, most legalább csak egy kicsit:-)
            Ez is haladás…:-)
            Nem mondtam, hogy nem próbálnám meg megérteni a partnerem motivációit…hol írtam ilyet? Sehol.

            Csak azt mondtam, hogy mint _megoldás_, a megcsalás nem elfogadható. Morális (!!!) szempontból semmiképp nem az. Tehát nem az indoknak van moralitása, ahogy te írtad. Az indok mindig pragmatikus.
            Moralitása a hazugság és a becsapás tényének van.
            A sunyin, titokban megcsalás, miközben a partnerünk elenáll a kísértésnek, az egyértelműen patkány dolog, és erre mondtam, h mindegy, mi a kis önigazolás. Tudod, mint nálad a sportolás: szerinted annak elhanyagolására minden csak kifogás, hiába van az embernek öt gyereke, Te mindent lekifogásoztál. Most én mondom, hogy ilyen értelemben a megcsalásra minden csak kifogás.

            Miért? Nem azért, mert az indokok nem lehetnek jogosak.
            Lehetnek jogosak. De a megcsalás, mint _megoldás_ sosem jogos. Más kérdés, hogy praktikus…de attól még féreg dolog.

            És mondom ezt úgy, hogy talán egyszer én is meg fogom tenni…de akkor baromira nem leszek büszke magamra és nem fogom magamnak megideologizálni…

            Mivel nem megy nyíltan, így a másik embert megfosztja a szabad döntés lehetőségétől, vagyis, hogy eldönthesse, hogy 1. elfogadja 2. elhagy 3. ő is megcsal.
            A szabadjegyet meg elvi szinten írtam, nyilván. Szerintem egy nyitott kapcsolat nem működőképes, pont amiatt, amit írsz, az ego meg a birtoklási vágy miatt.

            De mindenki tudja, hogy ha nem elégedett a partnerével, annyira, hogy már arra kényszerül, hogy mással éljen szexuális életet, akkor bizony a becsületes megoldás a szakítás, és nem a félredugás. Csak az emberek többsége nem becsületes, ha a saját életéről van szó. Csak a másokéról szeretnek észt osztani:-)

            Egyébként az jó pont, hogy megbocsátottál egy félrelépést. A legtöbb férfi még azt sem teszi, az rendben van, hogy ők félredugnak, de amikor a nő, hát az megbocsáthatatlan. Na ez az amitől rosszul vagyok.

            És én is megbocsátanám szerintem, de csak akkor, ha tényleg szeretném azt a férfit. Viszont lehet, hogy úgy érezném, van egy szabadjegyem:-) Persze ezt nem lehet igazából elméletben megmondani, amikor ott a helyzet, akkor az ember sok mindent másképp csinál, mint magáról azt elvben gondolta…

            Reply
    • Ilona(Ica) 2011. May 30. Monday 07:28

      Kedves Brigi!

      Sajnos nem volt és nincs időm elolvasni az előzményeket mind,de soraidból következtettem az előzményekre és felvetődött bennem egy gondolat arra reagálva hogy”elhagyni a feleséget,mert a szoptatástól lógnak a mellei”Vajon az ilyen ember nem gondol arra,hogy Isten Őrizze!!vele is történhet bármi: betegség,baleset,amitől nem marad a régi “tökéletes”férfi akinek most érzi magát,nem beszélve arról a gyerekről,aki apa nélkül nevelkedik csak azért,mert anyukájának nem maradt tökéletes a melle szülés után,pedig nagyon megviseli a gyerekeket,ha apa nélkül nőnek föl és talán egész életükre kihat….

      Reply
      • Brigi 2011. June 4. Saturday 08:08

        Kedves Ica!

        Igen, pont ilyesmire gondoltam én is…szerintem néhányan nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent a “jóban-rosszban”…csak a “jóban” kell nekik…ami nem baj, csak akkor nem kellene házasodni és családot alapítani…különben csak kitermelik az újabb sérült lelkű generációkat…persze könnyebb mondani, mint megcsinálni, hogy kitartson az ember a rosszban is, de itt mérettetik meg, hogy ki milyen ember valójában.

        üdv
        Brigi

        Reply
    • Na de 2011. May 30. Monday 12:58

      Szia Brigi.

      igen, közben én is átgondoltam ezt a feltétel nélküli szeretetet, és valóban, nem volt igazam.
      mert ha pl. valakiről kiderülne, hogy aljas, vagy teljesen elbutulna (és én nem), vagy ilyesmi, akkor valszeg én sem tudnám egy idő után szeretni, szóval persze, vannak kitételek.
      Én is inkább ezekre a testi dolgokra gondoltam, hogy ha megöregszik, megcsúnyul, stb. attól még tudnék szeretni valakit, ha már egyszer beleszerettem valamiért.
      De úgy gondolom, nem véletlenül szeretünk bele valakibe, szóval meglepő lenne, ha valakiről utólag derülne ki valami nagyon gáz dolog, szerencsére ilyen velem még nem volt.
      Ha jobban belegondolok, szerintem már a gyerekkor óta belenevelték elég sok emberbe, hogy jól csak a szívével lát az ember, meg ne ítélj a külső alapján, stb.stb. és szerintem ha kicsi kortól így alakult ki az ember értékrendje, tényleg nehéz elfogadni, ha valaki külsőségek alapján ítél.
      Néha velem is előfordul, de utána mindig elszégyellem magam 😀

      Reply
      • Brigi 2011. June 4. Saturday 08:29

        Kedves Nade!

        Igen, az lenne a normális, amit írsz, de az emberek egy része fogyasztói cikként kezeli a párját (használom-eldobom). Meg kell keresni azt, aki nem:-)
        Abban igazad van, hogy nem valószínű, hogy a párunkról kiderül, hogy aljas stb, legalábbis ha valaki nem egy fellángolás alapján bútorozik össze.

        Olyasmire gondoltam inkább, hogy pl. Veled szemben változik meg a viselkedése. Pl elhanyagol (testileg vagy lelkileg), elkezd cseszegetni, megcsal, tiszteletlen stb. Szóval vannak bizonyos viselkedésbeli dolgok, meg szükségletek, amiknek ha minimuma nem teljesül, akkor valószínűleg ki fogsz szeretni az illetőből, akkor is, ha továbbra is okosnak és értékesnek látod.

        Ezzel szemben pl. a gyerekemet szerintem akkor is szeretném, ha megölne valakit…

        üdv
        Brigi

        Reply
        • Na de 2011. June 7. Tuesday 19:37

          Brigi.
          ábszolút egyetértek! ilyen se volt még nagyon, hogy valakivel ennyire egyetértsek! Nincs is miről beszélnünk 😀

          Reply
  86. Brigi 2011. May 29. Sunday 16:15

    Egyébként egy példa az életből.
    Van egy barátnőm, aki házas, két gyerekkel. Beleszeretett egy másik férfiba. Mivel a férjétől nem kapott meg dolgokat. Megtehette volna, hogy megcsalja, és megideologizálhatta volna, átverhette volna. De nem tette. Megbeszélte a férjével, és szétköltöztek, pedig ott is van hitel és 2 közös gyerek. De a gyerekekkel továbbra is együtt foglalkoznak, és a többit is meg fogják oldani. És épp azért tudnak együttműködni, mert jóban maradtak, és azért tudtak jóban maradni, mert a barátnőm nem alázta meg a férjét azzal, hogy megcsalja.
    Lehet így is…

    Reply
    • Zsolt 2011. May 29. Sunday 21:06

      Szép történet! Csakhogy én megcsalás alatt nem csak azt értettem (főleg nők esetében), hogy mással is lefekszik a férjén kívül.
      Ahhoz, hogy valakibe beleszeressen az ember azért elég sokat kell találkozniuk, elég sokat kell beszélgetniük, intim szituációkba keveredniük (pl. csók, flört, ölelés, kézen fogva sétálnak, stb).
      Ez nem megcsalás? Vagy ilyenek nem voltak és úgy estek szerelembe?
      Szóval azt mondani, hogy egy férfi az szemét, mert lefekszik egy másik nővel pl. azért mert otthon nem azt látja, amit szeretne. Viszont azzal a nővel semmi gond, aki bár nem fekszik le a férfivel, de egyébként minden másban részt vesz, ami ahhoz kell, hogy szerelembe essen. Nekem ez ellentmondásnak tűnik.
      A volt férje pedig igazán értelmes ember, hogy felfogta, hogy ez részben az ő hibája is volt és, hogy ettől még a gyerekeknek is szükségük van az anyjukra. Ehhez pedig meg tudott a párjának bocsátani.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Brigi 2011. June 4. Saturday 08:31

        “Ahhoz, hogy valakibe beleszeressen az ember azért elég sokat kell találkozniuk, elég sokat kell beszélgetniük, intim szituációkba keveredniük (pl. csók, flört, ölelés, kézen fogva sétálnak, stb).
        Ez nem megcsalás? Vagy ilyenek nem voltak és úgy estek szerelembe?”

        Nem, nem kell. Nem voltak ilyenek, egymáshoz sem értek. Van ilyen:-)

        Reply
        • Zsolt 2011. June 4. Saturday 20:52

          Amiket írtam, abban nem csak testi kontaktus volt. Ha a párom egy másik férfival találkozgat, beszélget és érzi, ezáltal tudja is, hogy ezek már nem egy baráti találkozás és beszélgetés keretei között mozognak, akkor az számomra megcsalás jellegű.
          Ezenkívül a találkozásokkal, beszélgetésekkel kapcsolatban eltelt időről mondani kell valamit a párjának is. Gondolom nem mondta el sokszor, hogy vele találkozik, vele beszélget a neten. Tehát hazudott és a férje háta mögött találkozgatott mással.
          Ezenkívül, ne haragudj de én nem hiszem el azt, hogy valaki szerelmes legyen és felrúgjon egy házasságot úgy, hogy semmilyen testi kontaktus nem lett volna. Nem sexről beszélek, de ölelés, csók, puszi, flörtök…

          Persze lehet, hogy van olyan nő, aki képes felrúgni mindent és szerelembe esni úgy, hogy még meg sem csókolta a férfit, de én még nem láttam és nem is tartom valószínűnek.
          De azt a férfit is megnézném, aki ugyanígy viselkedik:).

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Brigi 2011. June 11. Saturday 09:10

            Nem haragszom, hiszel amit akarsz, nekem mindegy, attól még így történt. Egyébként nem rögtön rúgta fel a házasságát nyilván, csak őszintén beszélt a férjével. És a folyamat legvége lett az, hogy vége a házasságnak.

            Ami a hazugságot illeti, nem volt, mivel munka keretében találkoztak, tehát nem kellett elszámolni az együtt töltött időről.

            üdv
            Brigi

            Reply
          • Brigi 2011. June 11. Saturday 11:08

            “Ha a párom egy másik férfival találkozgat, beszélget és érzi, ezáltal tudja is, hogy ezek már nem egy baráti találkozás és beszélgetés keretei között mozognak, akkor az számomra megcsalás jellegű.”

            Ezzel kapcsolatban még eszembe jutott valami, függetlenedve a barátnőm esetétől.
            Te is tudod, hogy az érzés, ami az emberben kialakul, nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem egy folyamat. A másik meg, hogy nem egyértelmű, hogy hol végződik a szimpátia, és hol kezdődik a szerelem. Ráadásul az ember nem tudhatja, hogy a másik ember mit érez, tehát addig lehet ártatlannak érezni a dolgot, mivel gondolhatjuk, hogy a másik ember úgysem érez semmit.

            Munkahelyen amúgyis könnyen kialakulnak érzelmek, mert az ember az ellenkező nemű kollegákkal rengeteg időt tölt együtt “legálisan”. Ráadásul, mivel a munka a cél, és nem a randizás, spontán tudnak az érzelmek kialakulni, mivel nem sietteti az embert semmi. Nem olyan, mint a direkt randizás, ahol el kell dönteni záros határidőn belül, hogy a másik tetszik e, le akarsz e vele feküdni stb. és ezáltal izzadtságszagú lesz az egész.

            A másik, hogy míg a randikon az emberek nem önmagukat adják, mert az egy természetellenes szituáció, a melóhelyen, napi 8 órában, hónapokon-éveken keresztül a valódi önmagát lehet megismerni és megszeretni a másiknak.
            Itt teljesen spontán, hosszú idő alatt, maguktól tudnak kialakulni a dolgok, és épp ezért sokkal mélyebbek és megalapozottabbak
            ezek a szerelmek, mint amiket az emberek pár randi alatt kierőltetnek.

            üdv
            Brigi

            Reply
          • Zsolt 2011. June 11. Saturday 22:22

            Biztos így volt:). Láttam éppen elég munkahelyi szerelmet, ugyanolyan megcsalás ez is mint bármi más. Amit leírsz az szerintem a tündérmese kategória. Én egyébként nem tartom jó dolognak a munkahelyi szerelmeket, mert semmi kedvem együtt lenni valakivel napi 24 órát. Ismerkedésnek talán jó helyszín, de utána az egyiknek mennie kell, a cégtől, ami mondjuk nem biztos, hogy egy nagy probléma. Ha ezt meg tudják oldani akkor még jól is elsülhet a dolog.

            Üdv: Zsolt

            Reply
  87. Zsolt 2011. May 29. Sunday 20:46

    Brigi,

    Én nem látom ezt az árnyaltabb gondolkodást, ezért is mondtam, hogy nincs értelme tovább beszélni róla.

    Igen, tényleg nem mondtad azt, hogy nem próbálnád megérteni a partnered motivációit egy megcsalás esetében. Azt írtad, hogy “Persze az elkövetőnek (akár nő, akár férfi) mindig megvan a maga kis önigazoló magyarázatkája, hogy miért csinálta”.
    Ezek a szavak nekem azt mondják, hogy az ok, csak önigazoló magyarázatka lehet. Amivel nem igazán foglalkozol.
    A sporttal és velem kapcsolatos párhuzamod megint csak azt igazolja, hogy nem értetted, hogy miről beszéltem korábban, de mivel ezt már lezártuk nem részletezem tovább.

    Én sem gondolom azt, hogy a megcsalás elfogadható lenne morális szempontból. Ebben korábban volt egy félreérthető mondatom. Azért mert valaki nem azt kapja, amit akar, nem az a válasz, hogy meghagyja a párját biztos pontnak és közben keres másikat vagy éppen folyamatosan csalja.
    Viszont sok esetben érthető reakció. Mert ha beszéltél egy fontos kívánságodról a pároddal, és ő nem akar megérteni, akkor abból három dolog következhet. Elválsz, megcsalod, esetleg tűrsz.

    A legtöbb ember ilyenkor nem fog felrúgni egy más szempontból nagyrészt jól működő kapcsolat, hanem ha nem tudják megbeszélni akkor alkalmazkodik a helyzethez és mivel otthon nem kapja meg, megkapja majd máshol. Persze én is azt mondom, hogy jobb lenne felrúgni ilyenkor a kapcsolatot, de az túl fájdalmas lenne. Érzelmileg és anyagilag is komoly trauma és ehhez nagy bátorság kell. Ezért nem is fogják megtenni, így marad a megcsalás vagy sok nő esetben az, hogy tűr és 20 év házasság után fog elválni. Mindezt azért, mert egy olyan emberrel kötötte össze az életét, aki nem érti meg az igényeit és ezért sem hajlandó ezekhez igazodni.
    Ez pedig nem ideologizálása a megcsalásnak, hanem racionális és gyakorlatias szemlélete a társas kapcsolatok működésének.

    „De mindenki tudja, hogy ha nem elégedett a partnerével, annyira, hogy már arra kényszerül, hogy mással éljen szexuális életet, akkor bizony a becsületes megoldás a szakítás, és nem a félredugás. Csak az emberek többsége nem becsületes, ha a saját életéről van szó.”

    Igen ez így van, de ezen nem fogsz tudni változtatni, sopánkodni meg nem érdemes rajta. Amin változtatni tudsz az az, hogy próbálod minél jobban megérteni a párod és nyitottnak lenni az ő kívánságaira is. Ezen sokat segít ha már az elején jól megbeszélitek mindezeket, csak erre mondtam, hogy ez ellentmond a szerelemnek. Nehéz lenne elképzelnem azt, hogy egy checklistet végigkérdezve essek szerelembe. Pedig tulajdonképpen a randikon sokszor ez zajlik. És sajnos hiába tudom, hogy bizonyos szempontból később komoly problémák lesznek, ha a mai állapotban ez még nem lép át egy határt.

    „Egyébként az jó pont, hogy megbocsátottál egy félrelépést. A legtöbb férfi még azt sem teszi, az rendben van, hogy ők félredugnak, de amikor a nő, hát az megbocsáthatatlan. Na ez az amitől rosszul vagyok.”

    Igen, a férfiaknak nagyobb az egójuk mint a nőknek ilyen szempontból.

    „Persze ezt nem lehet igazából elméletben megmondani, amikor ott a helyzet, akkor az ember sok mindent másképp csinál, mint magáról azt elvben gondolta…”

    Ezért nem szoktam elméletben beszélni, hanem amit látok és tapasztalok magamon és a körülöttem lévő embereken. Illetve nem szeretem az idealizmus sok formáját sem.

    Reply
    • Brigi 2011. June 4. Saturday 08:44

      Zsolt,

      Szó sem volt sopánkodásról (ilyen erővel sose írjunk negatív ténymegállapításokat), egyszerűen leírtam, hogy mit gondolok erről, és a morális vonatkozásairól, mivel a kiinduló téma ez volt.
      A gyakorlat meg nyilván az életben és az adott szituációban van, mindenki maga dönti el az adott helyzetben, hogy melyik megoldást választja, és mi fér bele a lelkiismeretébe…akinek nincs olyanja, annak nyilván egyszerű a helyzete.

      “Ezen sokat segít ha már az elején jól megbeszélitek mindezeket, csak erre mondtam, hogy ez ellentmond a szerelemnek. Nehéz lenne elképzelnem azt, hogy egy checklistet végigkérdezve essek szerelembe. Pedig tulajdonképpen a randikon sokszor ez zajlik. És sajnos hiába tudom, hogy bizonyos szempontból később komoly problémák lesznek, ha a mai állapotban ez még nem lép át egy határt.”

      Na ez viszont egy érdekes felvetés, én is sokat gondolkodom ezen. És ennek legalább köze van a témához, a társkereséshez…Pl sose értettem, miért ne lehetne a randizás elején beszélni a családalapításról…persze nem úgy, hogy XY-al akar az ember családot, hanem úgy általában…pl ha egy nő 3 éven belül szülni szeretne, akkor jobb ezt az elején tisztázni, hogy ne húzza az idejét olyan fickókkal, akik pl. 10 év múlva akarnak csak gyereket, vagy nem akarnak egyáltalán…
      Persze ahogy írod is, a “listázás” ellentmond a szerelemnek. Csak ha meg az alapvető célok és igények nem stimmelnek, akkor eleve értelmetlen belekezdeni, mert így lesznek aztán a félrecsúszott életek, amikor az emberek az alapvető céljaikat sem érik el..szóval azt gondolom, jobb tisztázni ezeket a dolgokat már viszonylag az elején, ha valaki lekoccol az igényeid miatt, azzal úgysem lettél volna boldog, az nem a te embered.

      üdv
      Brigi

      Reply
      • Zsolt 2011. June 4. Saturday 21:42

        Brigi,

        Szerintem mindenről lehet beszélgetni, már az ismerkedés elején. Persze csak úgy, hogy nem lesz felvételi vizsga jellegű a dolog, vagy vallatás. Természetesen elbeszélgetve szerintem nem fog gondot okozni szinte semmilyen téma. Az viszont tény, hogy a legtöbb férfit nem igazán érdekli a családalapítás, egy szinte vadidegen nővel beszélgetve erről. Nem ez a kedvenc témájuk, még általánosságban sem. Erről azzal fog csak komolyan beszélni, akit nagyon szeret. Az, hogy a nőnek van egy biológia órája és ő mondjuk néhány éven belül szülni szeretne az a legtöbb férfit vagy abszolút nem érdekli vagy csak elriasztja akkor, amikor még nem szerelmes a nőbe.
        Egyébként meg szerintem a férfiak többsége szeretne családot alapítani és mindezt azzal a nővel, akiért odavan. Hiszen ez a normális. Persze azt érdemes megkérdezni, hogy valaha akar-e gyereket, mert vannak olyanok, akik sosem. De azt, hogy 1-2 év múlva vagy kb. mikor szeretne családot, azt totál felesleges. Két dolog történhet. Ha tetszik a férfinek a nő, akkor bemondja, hogy igen, hamarosan szeretne családot alapítani, hogy le tudjon vele feküdni, aztán otthagyja. Ha nem tetszik neki annyira a nő, vagy őszinte akar lenni, akkor mond valami általánosságot, rizsát és kész. De persze olyan is van, aki szeretne már családot alapítani, de ez az információ az ismerkedés korai szakaszában még egyáltalán nem releváns. Hiszen ha nem lesz belőle szerelem, akkor nem lesz belőle gyerek sem. És sok olyan férfit is ismerek, akik későbbre „terveztek” gyereket, de beleszerettek egy nőbe és így korábban alapítottak családot.

        A mikor szeretnél gyereket kérdés szerintem kb. egyenértékű azzal, hogy mikorra tervezed, hogy szerelembe fogsz esni egy nővel, akivel a legfőbb vágyad, hogy családot alapítsatok. Ha erre valaki tud válaszolni…

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Brigi 2011. June 11. Saturday 10:18

          Kedves Zsolt!

          Az utolsó mondatokkal egyáltalán nem értek egyet. Szerelembe esni egy akaratunktól független dolog, ami vagy megtörténik velünk, vagy nem.
          Gyermeket vállalni viszont egy tudatos döntés, akaratlagos cselekvést igényel és abszolút mértékben rajtunk múlik.
          Úgyhogy ég és föld a kettő.

          Értem, hogy azt akarod mondani, hogy a férfiak többsége nem gondolkodik a családalapításon magától, majd akkor akar talán gyereket, amikor szerelembe esik egy adott nővel, vagy nem…

          de ugye te is megérted, hogy ezzel én nem tudok mit kezdeni. Nem építhetem az életem, egy X év múlva, és akkor is csak esetlegesen bekövetkező eseményre.

          Mert a szerelem vs. család példád azért sem állja meg a helyét, mert szerelmes az emberi élet végéig lehet az ember, de a gyermekvállalásnak van egy biológiai és társadalmi határa, és nem csak a nőknél.

          Szóval most én írom, hogy ennyi pragmatizmus azért kell, mivel az életünkről van szó, nem tehetjük egy másik ember (távoli jövőbe tolt esetleges érzésétől függő) kezébe, hogy lesz e családunk…
          Más egy huszonpáréves fiú, de egy 30 év feletti férfi legyen férfi, és ne elkényeztetett kiskamasz, tudatosság és felelősségteljes döntések ebben a korban szerintem elvárhatóak egy felnőtt embertől.

          Azt, amit írtál, hogy a férfiak hazudnak, hogy elérjenek egy kis kalandot, azt tudom, de ez ugye egy negatív, kárt okozó játszma (utalok itt a Judittal való eszmecserédre e tárgyban), és épp az lenne a kérdés, hogy hogyan kerülje el az ember (lánya) ezeket és hogyan szűrje ki minél kisebb időbefektetéssel, hogy ki az, aki alkalmatlan és akivel sosem lesz “közös jövő”.
          Ha ezt megválaszolod és kiadod könyvben, ígérem meggazdagszol:-))

          üdv
          Brigi

          Reply
          • Zsolt 2011. June 11. Saturday 22:14

            Kedves Brigi,

            Ha érted, hogy mire gondolok, akkor miért írod, hogy ég és föld a különbség. Láthatóan komoly kapcsolat van a szerelem és a gyerekvállalás között. Persze lehet ilyen kapcsolat nélkül is, csak akkor nem lesz apja a gyereknek.
            A gyerekvállalás nyilván tudatos döntés, de csak akkor fogsz rávenni egy férfit erre ha nagyon szeret vagy ha ő legalább annyira vágyik rá, mint te. Ilyen utóbbi is előfordul pl. 40 éves férfiak között akik eddig csajoztak és a karrierjüknek éltek azok rájönnek, hogy nem szeretnének egyedül megöregedni majd meghalni így felértékelődik a család, gyerekek lehetősége. Persze nem csak ilyen esélyek vannak.

            “de ugye te is megérted, hogy ezzel én nem tudok mit kezdeni. Nem építhetem az életem, egy X év múlva, és akkor is csak esetlegesen bekövetkező eseményre.”
            Igen, teljesen megértem, csak nem tudom, hogy mit tehetnél ezzel kapcsolatban. Itt jelen esetben sajnos kiszolgáltatott helyzetben vagy.
            Persze legyen egy férfi felelősségteljes, de ezt csak annak mondhatod, aki szerelmes beléd, de azt mondja, hogy még nem akar gyereket, pedig te már szeretnél. Egyéb esetben “szívességből” senki nem nemz gyereket.

            A szerelem vs családról én nem beszéltem. Szerelem -> családról beszéltem.

            Hogyan lehet kiszűrni minél kisebb időbefektetéssel, hogy kivel nem lesz közös jövő? Vannak bizonyos módszerek, de szerintem nem ez a helyes megközelítés. A saját gondolkodásodon sokkal több múlik és azon, hogy tudatos és döntésképes legyél.

            Üdv: Zsolt

            Reply
  88. Judit 2011. May 29. Sunday 23:44

    Kedves Mindenki!

    Megint “érzékeny téma” került a terítékre. Nagyon sokat lehet erről mesélni és annyi vélemény, illetve szempont kap teret, ahányan vagyunk. Lehet felállítani elveket, szabályokat és próbálunk általában azoknak megfelelni. Egyszer aztán történik valami és annak rendje szerint rúgjuk fel ezeket. Nem azért, mert nem vagyunk erkölcsösek, hanem mert a szabályok kialakításánál általában elvi síkon gondolkodunk. Amikor egy érzés fellobban, akkor ezek bizony borulnak. Az érzés nem számol a szabályokkal, hanem jön, akkor is ha ez “erkölcstelen”. (azért egy jó hír, az erkölcsös érzések még mindig többségben vannak 🙂 ) Szerintem itt kap teret az, hogy mérlegre kerül egy kapcsolat minősége. Van egy gondolatom még ezzel kapcsolatban, ha két ember között jó kapcsolat van, érzelmi kötődéssel, akkor valahogy nem is merülnek fel kísértések. Okozat csak akkor lesz, ha van ok, de persze itt már valóban az egyéni “miérteket” lehetne sorolni.
    A tapasztalatom az, hogy két ember egymással szemben elvárt morális igényei egyenes arányban működnek. Minél mélyebben éreznek, annál magasabb szinten képesek egymásnak megfelelni. Meggyőződésem, ha valakit nagyon szeretünk és tisztelünk, akkor még a gondolata sem merül fel a megcsalásnak. A logikának teljesen ellent mondana, hiszen még a “miért”-re sem lehetne megfelelő választ találni. Egyébként a hűség saját erkölcsi igényünk, de nyilván a felénk nyújtott szeretet ezt csak megerősíti. Hűséget csak akkor várhatok el, ha megadtam a szó szoros értelmében mindazt, amitől a társam boldog lesz.

    Még egy gondolatomat írom le. Többször olvasok itt arról, hogy mert a nők…., mert a férfiak……
    Nem is értem, hogy egy társkereső oldalon miért “vitatkoznak” nők és férfiak. Egyrészt egymást nem meggyőzni, hanem megérteni szükséges. Természetes, hogy nem tudunk megfelelni mindenkinek és fordítva. Már egyszer írtam erről, hogy én szeretem a férfiakat, mert igazán nő csak általuk lehetek. Hiszek abban, hogy nő és férfi kiegészítik egymást, ettől lesz “kerek”. 😀 Nem várom el egy férfitől, hogy ugyanúgy gondolkodjon, mint én, vagy egy nő. Pont azt szeretem bennük, hogy mások és ugyanazt más szempontból nézik, de természetesen ugyanúgy nem tudom megértéssel kezelni az önzést, a bunkóságot, az erőszakot, ….. stb. (ezeket egyik nemnél sem, tehát általános)
    Ha két ember szereti egymást, akkor ez megértéssel párosul, akkor is, ha nem értenek egyet valamiben. Szerintem ez is természetes, ettől nem dől össze a világ! 🙂 És van olyan eset is az életben, hogy mindkettőnek igaza van, ez is na bumm, és akkor mi van? 😀
    Mindenkit arra ösztönzök, hogy egymás felé több szeretetet és tiszteletet adjunk, akkor a másik ember különbözősége sokkal több örömmel fog eltölteni, hiszen milyen jó, hogy a másikban pont az van meg, ami belőlem hiányzik. Ami hasonló, azzal erősítjük egymást, ami nem, azzal meg kiegészítjük. Szerintem ettől szép az élet! 😀

    Elnézést a hosszú eszmefuttatásért, sőt okoskodónak sem akarok tűnni, de az élettapasztalatom ez mondatja velem.

    Nagyon sok örömöt és vidámságot kívánok Mindenkinek! 😀

    Judit

    Reply
    • Zsolt 2011. May 30. Monday 07:51

      Szia Judit!:)

      Mindig meglepődöm, hogy mennyire érthetően és lényegre törően tudsz fogalmazni. Nem hiszem, hogy bárki okoskodónak mondana, hiszen nem elvi vagy elméleti síkon beszélsz, hanem az élettapasztalatodat írod le. És milyen jól:).
      Ha valaki csak a te két hozzászólásodat olvassa el itt, már akkor is sikerült a lényeget megkapnia.

      “Nem is értem, hogy egy társkereső oldalon miért “vitatkoznak” nők és férfiak. Egyrészt egymást nem meggyőzni, hanem megérteni szükséges.”

      Teljesen igazad van. Csak sajnos ez is egy emberi tulajdonság, érzelem, amire ha az egyén nem figyel, akkor bár az elején nem ez a cél, később eltolódhat efelé.
      Tehát az elején itt is azzal indult minden, hogy kifejtsük és elmagyarázzuk az álláspontunkat a másiknak és később már magamon is azt vettem észre, hogy zavar az, hogy az érvek ellenére nem jutunk közös nevezőre. Ilyenkor bejön a vágy a meggyőzésre és tudatosan oda kell figyelni, hogy ne valami megmérettetés, verseny legyen az egészből. Ebből is látszik, hogy az érzelmeinket kordában kell tartani az eszünkkel, mert a kettő együtt adja ki az egészet, míg csak az egyikre hallgatva könnyen eltolódhat az ember a szélsőségek felé.

      “Nem várom el egy férfitől, hogy ugyanúgy gondolkodjon, mint én, vagy egy nő. Pont azt szeretem bennük, hogy mások és ugyanazt más szempontból nézik”

      Ebben is teljesen igazad van, de furcsa mód én is elfeledkeztem ennek fordított érvényességéről. Köszönöm, hogy eszembe juttattad, hogy én se várjam el, hogy egy nő úgy gondolkodjon, ahogy egy férfi és, hogy a lényeg a különböző szemléletek és vélemények ellenére a másik megértése. Olykor ez a viták hevében elfelejtődik:).

      Neked is sok vidámságot és szép napot kívánok:).

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Judit 2011. May 30. Monday 18:58

        Kedves Zsolt!

        Köszönöm megint kedves leveled! Örülök annak, hogy mindketten elmondjuk a véleményünket, nem feltétlen rángatjuk egymásra a saját nézetünket, mégis szót “értünk”!
        Gondolkodtam azon, hogy mitől van az, hogy csalódásaim ellenére (nekem is volt, nem is egy) szeretem a pasikat! Talán segített ebben a bátyám, aki szinte rajongásig szeretett, de azért magas elvárásai is voltak. Nekem kötelezővé tette, hogy vagány csajt “neveljen” belőlem! 😀 Néha nem is volt ez könnyű, de cserébe én voltam az egyetlen lány, aki lábtengózhattam a fiúkkal az utcában. Mondanom sem kell, hogy focizni is kötelező volt! 😀

        Komolyra fordítva a szót, szerintem akkor lesz boldog az ember, ha olyan társsal találkozik, akinek játszi könnyedséggel tud “megfelelni”. Ha olyan értékrenddel találkozik az ember fia/lánya, amit a sajátjának érez, akkor nem kell görcsölni és akkor nem marad el a jutalom sem. Jöhet a lábtengó!? 😀

        A megértéshez egy gondolatot még! Akkor kell a legnagyobb megértést tanúsítani, amikor nem értünk egyet. Akkor kell segítő kezet nyújtani, ha látjuk, hogy elesett a másik. Akkor kell a másikat megölelni, ha szüksége van rá. Mosolyogni meg bármikor lehet! 🙂

        Szép napot, sok vidámságot!

        Judit

        Reply
        • Zsolt 2011. May 31. Tuesday 16:05

          Kedves Judit!

          Igen, nagyon jól mondod. Szót értünk, mert mindkettőnknek fontos, hogy meghallgassuk és megértsük a másik mondandóját. Illetve én, eddig egyet is értettem veled, úgyhogy részemről nem került komoly energiákba, hogy a fentieket megtegyem:).
          Ráadásul kedvelem a vagány csajokat:). Hát még ha lábtengózni is tud:).

          Szerintem is akkor lesz boldog az ember (férfi, nő egyaránt) ha olyan társsal találkozik, ahol közel azonos az értékrend, és azonos az elvárás magukkal szemben és a párjukkal szemben is. Ahol a megfelelés nem emészt fel hatalmas energiákat és kölcsönös. Csak ilyen embert elég nehéz találni. Bár lehet, hogy a vágy, a hit, illetve a tettek és a kitartás meghozza a gyümölcsét.
          Szerintem gond, hogy a párválasztásban a józan ész kapja a legkisebb szerepet. Én úgy látom, hogy a puszta vonzalom és a fizikai, lelki szükségletek kielégítése messze megelőzik azt, hogy a másik ember mennyire hasonlít hozzánk. Sok ember nem is tudja, hogy miért szerelmes a párjába. Csak, mondja és szentül hiszi, hogy ez az egyetlen jó válasz rá, mert valami romantikus regényben, vagy filmben ezt olvasta, látta. Pedig ha nem tudjuk elmondani ezt akkor valószínűleg valamilyen érzelmi csapdában vagyunk és nem szerelemben. Egyszer azt olvastam, hogy az igazi szerelem a szerelmi mámor lecsökkenése után következik, amikor már tudatosan döntünk a társunk felöl. Ebben szerintem van igazság.

          És olyan is van, aki egy idő után belefárad már a keresgélésbe és abba, hogy a józan eszével válasszon. Ilyenkor könnyen belefuthat abba, hogy már mindegy, csak legyen valaki. Persze teljesen nem mindegy, de olyankor van az, hogy tudja, hogy nem fog működni hosszabb távon, mégis bevállalja, mert hiányzik neki néhány alap dolog. Ezután meg megszereti a másik embert és benne ragad egy nem működő kapcsolatban. Egyébként működhetne még ez is, ha egy nyitott emberrel hozza össze a sors, akit nem zavar, ha pozitív irányban a párja megpróbál változtatni rajta. Csakhogy ez a többséget zavarja (különösen a férfiakat). Ilyenkor lehet olyan sztorikat hallani, hogy már az elején is tudta a nő, hogy nem éppen ő az igazi, de belement és szült neki két gyereket, majd 20 év múlva jött rá, hogy abszolút nem boldog és nem azt kapja, amit szeretne.

          A megértéssel kapcsolatban is igazad van. Akkor kell jobban és tudatosabban odafigyelni a másikra, amikor tudjuk, hogy nehéz helyzetben van. Reméljük, hogy észreveszi és nem él vele vissza:).

          Neked is szép napot és vidámságot!:)

          Zsolt

          Reply
          • Ilona(Ica) 2011. June 1. Wednesday 14:53

            Kedves Zsolt!

            Őszintén megleptek a fenti véleményeid!
            Nekem nem volt lehetőségem,mint Juditnak a bátyja által sokat tartózkodni férfiak társaságában,így hát azon a 2-3 személyen keresztül valamint az eddigi hozzászólásokból próbáltam egy valamilyen képet alkotni rólatok,férfiakról “ők teljesen másképp működnek”
            írta itt egyszer valaki és kezdek rájönni,hogy elég sok téves meglátásom volt.Örömmel tölt el a fenti elmélkedésed és szerintem mind két részről ugyanezek a hibák,amelyeket elkövethetünk és az okok is,amiért tesszük,de van egy pont,amikor már eldöntjük,hogy ilyen hibát többé nem követünk el,már képesek leszünk mérlegelni mi is a jobb nekünk.Hinni akarom,ahogy Judit szavaiból is ezt érzem,habár így nem mondta ki,de te szépen megfogalmaztad: vágy,hit,tettek és kitartás meghozza a gyümölcsét,főleg ha az ember megtanulta úgy alakítani a mindennapjait,hogy az tartalmas és örömteli legyen így is.

            Szép estét és jó kedvet!
            Ilona

            Reply
          • Zsolt 2011. June 1. Wednesday 20:35

            Kedves Ilona,

            Köszönöm a kedves szavaidat.
            Én egyébként azt veszem észre, hogy a férfiak egy nagy része máshogy látja a dolgokat, amit az előbb leírtam. Ezenkívül a hölgyek itteni blogbejegyzései is ezt erősítik meg, az exekkel kapcsolatban.
            Ettől még örülök, hogy egy részletesebb képet kaptál rólunk. Szerintem ez is a célja a blognak, hogy jobban megismerjük egymás szempontjait.
            Igen, idővel és sok tapasztalattal később már sokkal inkább észérvek alapján döntünk, de ezt mindenki az átélt fájdalmak kapcsán teszi. Ezt pedig meg lehetne előzni azzal, hogy ha ugyanúgy tanítanák az embereknek a társas kapcsolatok kezelését és a társkeresést, mint ahogy az iskolában a matekot. Ráadásul több haszna is lenne:).

            Neked is szép estét!

            Zsolt

            Reply
  89. Ilona(Ica) 2011. May 30. Monday 06:55

    Kedves Judit!

    Nagyon szép,amit írtál,ha többen lennénk,akik így gondoljuk,talán több boldog nő és férfi lenne a világon,igen a hűség saját erkölcsi igényünk és a kölcsönös szeretet is létfontosságú egy jó kapcsolatban és tényleg nincs értelme az egymás elleni vitának,mert az nem old meg semmit csak fokozza az egymás iránti bizalmatlanságunkat(amelynek sajnos van alapja is,de erre talán elég az óvatosság)Örülök,ha te megtapasztaltad a fenn leírtakat egy igazi társsal is,sajnos nekem még nem sikerült eddig,de addig is tiszteletet és szeretetet adok a körülöttem élőknek és ettől sokkal jobban érzem magam, vidámak és boldogok a mindennapjaim a jó társ talán majd egyszer,ha a sors is úgy akarja….
    Mindenkinek sok sikert és örömteli nyarat!

    Reply
    • Judit 2011. May 30. Monday 18:29

      Kedves Ilona!

      Örülök, hogy hasonló a véleményünk. Hidd el, hogy sokan vagyunk, akik ilyen normák szerint élünk, csak talán nem találtuk meg azt a fórumot, ahol ezekről beszélni tudunk. Andi ebben is segítség! Ebben a kis közösségben már ketten véleményt cseréltünk, ez jó, kezdetnek nem is rossz! 😀 Zsoltot magunk mellé állítjuk, már hárman vagyunk és így haladunk majd előre! Szerintem egész jó kilátások! 🙂 Sok esetben a kommunikáció hiánya okozza a világban tendáló “elmagányosodást”! Az embereknek a nagy “rohanásban” nincs idejük, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel a másiknak: Hogy vagy? Mi van Veled? Segíthetek valamiben? Elfelejtettek mosolyogni, egy simogatást adni, csak úgy, szeretetből. 🙂 Egy ölelés sokkal többet ér, mint egy nyugtató és sokkal egészségesebb is! 😀
      Nagyon szerencsésnek vallom magam, mert egy bölcs édesanya tanított meg a szeretet erejére. Bármekkora nehézség adódott az életemben, (volt bőven) a szeretetben való hitemet soha nem adtam fel és mindig segített. A humor is segítség, az is egy jó mankó.
      Van tapasztalatom, nagyon sok szeretetet kaptam életemben, de képzeld csak el, még én sem találkoztam az igazi társammal, az igazi nagy Ő-vel. Akivel cinkosságot, szövetséget kötök és tűzön-vízen keresztül, történjen bármi, akkor is kitartunk egymás mellett! Jó hír megint, már nem kell keresnem, csak “meg kell találnom”. Hiszek benne és figyelek, hogy mikor hallom, hogy kopp-kopp! 😀 Előre örülök, hogy milyen jó lesz vele az elkövetkezendő 20-30 évben kézen fogva sétálni. Hálával tartozom neki is és természetesen Andinak. Ők tereltek vissza arra az útra, ahol szinte “fütyürészve” haladok.

      Kívánok Neked nagyon sok örömöt, szép nyarat és mindkettőnknek, hogy minél hamarabb találkozzunk szívünk választottjával. Majd együtt fütyürészünk! 😀

      Szeretettel üdvözlök Mindenkit!

      Judit

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. May 31. Tuesday 07:45

        Kedves Judit!

        Köszönöm tartalmas biztató és vidám válaszod!Annyira meggyőzőén írtál az egyforma értékrendűek találkozásának előnyeiről, kapcsolatuk működőképességéről azt hittem te legalább egyszer megtapasztaltad ezt (nem csak elvben,elképzelésben,ahogy még mi nagyon sokan),de igen ahogy írod a remény és bizalom is sokat jelent,meg a szeretet,amellyel környezetünket elhalmozzuk,minket is boldoggá tesz s habár néha lelkünk mélyén ott lapul a hiányérzet a “mindenben” társ hiánya miatt,de ha mosolygunk,szeretünk és közben sok jót cselekszünk ez mind olyan jó a lelkünknek,hogy a többi összes nehézség, hiányérzet eltörpül ez mellett.
        Szerintem is nagyon sokat köszönhetünk Andinak,hogy megteremtette ezt a tapasztalataink gondolataink,meggyőződéseink,véleményeink megosztásának lehetőségét.

        Üdv.Ilona

        Szép napot mindenkinek!

        Reply
  90. Ilona(Ica) 2011. May 30. Monday 07:10

    Kedves Judit!

    Most olvasom az előzményeket és beigazolódott,amire gondoltam,hogy sok tapasztalat van eme meglátások mögött és ugyanakkor rugalmasság,fiatalos gondolatmenet.Hozzád hasonlóan engem is két felnőtt fiatal gyerekem tart fiatalon és a hívatásom,amit imádok,pedig én is átléptem az 5-ik x et.

    Reply
  91. Judit 2011. May 31. Tuesday 19:33

    Kedves Zsolt!

    Itt válaszolok a legutolsó leveledre, mert ott már nagyon keskeny sávban tudtam volna írni. Tetszik az a gondolatod, hogy az igazi szerelem a mámor elmúltával köszönt be. Van benne valami! Olvastam régebben egy szép gondolatot. Sajnos nem tudom már kinek a tollából származik, ezért nem is tudom szó szerint idézni. Ha belenézünk a társunk szemébe és a tekintetében önmagunkat látjuk, akkor az igazival találkoztunk.
    Korábban már írtam érettségemről, 😀 ezért próbálok ebből is jól “kijönni”. Az életben megtapasztaltak arra jók, hogy ma már pontosan tudom, hogy kit szeretnék társnak és kit nem. Már én sem keresgélek, mert tudom, hogy van valaki, aki megfelel az elvárásaimnak. Ilonának is írtam, meg kell találnom, de már nem kell keresnem. 🙂 Olyan ember, aki mellett vidáman lehet a hétköznapokat is eltölteni, de bármilyen komoly dologban is számíthatok rá. Akivel, ha éppen nem értenénk egyet, (itt kihangsúlyozom, hogy és nem egymást) akkor sem szakadna le a plafon, sőt biztosan tudom, hogy nem ordibálná le a fejem. Szerintem nem is baj, ha néha másképp látjuk és másképp értelmezünk egy helyzetet. Ez jó alap lehet ahhoz a szemlélethez, hogy több szem, többet lát. Számomra a szeretet magas foka, ha a tisztelettel viselkedünk minden helyzetben a másik emberrel. Lehet vitatkozni is, de a tisztelet nagyon fontos még akár száz együtt töltött év után is. 😀 Másik fontos, hogy a társunk tudja, hogy bármilyen élethelyzetben számíthat ránk. Szerintem ez az egyik legbiztosabb kapocs két ember között. Ez egy “földrengés” biztos talajt ad mindenki lába alá.
    Jól látod azt is, hogy sok ember, ha nem találja meg a megfelelő embert, akkor kompromisszumot köt egyéb okok miatt. Bizony, megint tükröt tartasz! 🙂
    Szerintem el kell jutni egy olyan érettségi fokra, amikor már bátran kijelentheti az ember, hogy nem kell más, csak az az egy. Ha minden összejön, amit Te is írtál, akkor találkozunk a számunkra szinte tökéletessel, és itt tényleg nem a külsőségekre gondolok. Ebben a társasjátékban az a jó, hogy az azonos értékrenddel gondolkodók ezt lazán és vidáman tudják átélni. Nem kell a másikat “formálgatni”, hiszen nem vagyunk sem az édesanyjuk, sem a szobrászuk a társunknak. Arra lehet a legtöbb energiát fordítani, hogy örömöt szerezzünk a másiknak. Viszont nem baj, ha időnként egy kis romantikát csempészünk a kapcsolatunkba.
    Csak pár hónap telt el, hogy kimásztam egy évek óta tartó apatikus gödörből, és ezt éppen neki köszönhetem. Az egyetlen dolog, ami ebben a nehéz időszakban segített, hogy a szeretetben való hitem soha nem veszítettem el. A vidámságra való hajlamomat pedig valószínű, hogy a belém szorult kisördög tartotta meg. Ma már kinevetem sokszor magam, de végig kellett mennem egy úton, hogy kacaghassak! 😀 Az érettségem még arra is jó, hogy sokkal jobban megbecsülöm az életet és minden igyekezetem az, hogy minél több örömöt és vidámságot adjak a szeretteimnek. Tapasztalatom az is, ha a jót keressük, akkor a jó dolgok jönnek velünk szembe. A rosszat meg minél gyorsabban ki kell dobni, semmi szükség rá!
    Mindenkinek tanácsolom, próbáljátok meg, nem nehéz, talán csak az az “első lépés”.

    Szép napot, sok-sok örömöt!

    Judit

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. June 1. Wednesday 14:21

      Kedves Judit!

      Ez így igaz,én is megtapasztaltam.A rosszat messzire eldobni,elkerülni.Mindig pozitívan állni mindenhez,mert a pozitív gondolkodás a pozitív történéseket vonzza.

      Én is hasonlóan érzek,már nem keresgélek,mert úgy érzem van és jönni fog a hozzám illő társ,addig is elég boldogságot ad nekem az a szeretet,amelyet hívatásomban és a mindennapjaimban a körülöttem élőknek adok és kapok vissza tőlük.Tudok végre felszabadultan nevetni és jól érzem magam a bőrömben,mosolygok és mosolyokat kapok vissza és ez annyira jó….

      Üdv.Ilona

      Szép estét mindenkinek!

      Reply
      • Judit 2011. June 2. Thursday 18:42

        Kedves Ilona!

        Nagyon örülök annak, amit írtál! Egyetértünk! 🙂 Így van valóban, ha mi szeretetet, örömöt adunk, akkor sokkal boldogabbak vagyunk! Jó, hogy nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal, mert sokszor naivnak érzem magam. 😀
        Sok szeretettel kívánom, hogy a Hozzád illő társ már közel legyen!

        Szép estét!

        Judit

        Reply
        • Ilona(Ica) 2011. June 5. Sunday 07:33

          Kedves Judit!

          Lehet olyanok,akik más normák szerint élnek ,mint mi néha naivaknak ítélik meg a hozzánk hasonlóan élőket,gondolkodókat,de érdemes ilyesmivel foglalkozni,hisz,ahányan vagyunk annyiféleképpen gondolkodunk és nem az a lényeg végeredményben,hogy mi ad nekünk örömöket(még ha ez nem minden téren teljes)lelki nyugalmat és a mindennapi jó kedvet pozitív töltődést?????Ezért is jutottam el arra a szintre,amikor már nem érdekel,hogy talán irigységből,mert ők nem képesek hasonlóan élni ilyennek vagy olyannak titulálnak…….Számít ez???,

          Reply
    • Zsolt 2011. June 1. Wednesday 20:16

      Kedves Judit!

      Sajnos nem az én gondolatom, én is csak olvastam egy ismerősöm adatlapján:). Egyébként soha nem kedveltem azt a lányt, de ez a gondolata megmaradt bennem.

      Nekem tetszik, amit leírtál és mindent igaznak is gondolok, csak egy problémám van. Néhány fontos szempontnál nem kell sokat várni, hogy kiderüljön, a párunk rendelkezik-e ezekkel. Ezt leginkább a testi és a szellemi szempontoknál gondolom. A lelki résznél viszont idő kell, hogy megismerjük a másikat. Pl. Fog-e segíteni a bajban, vagy elmenekül. Képes-e felelősséget vállalni vagy megijed tőle. Hogyan viszonyul ahhoz, ha megváltoznak a dolgok, tud-e hozzájuk alkalmazkodni. És van még pár dolog. Ezek általában csak egy negatív szituációban vagy krízishelyzetben derülnek ki. Ezek viszont nem jönnek a kapcsolat elején, csak később. Később viszont már megszerettük az illetőt a többi jó tulajdonsága miatt. Ilyenkor elég hajlamosak vagyunk becsukni a szemünket a később kijött hiányosság miatt. Tehát jobb erre hamarabb rájönni.
      Vagy tudsz erre egy jobb módszert, ami gyorsabban kideríti, hogy a másiknak milyen a jelleme?

      Szép estét!

      Üdv: Zsolt

      Reply
  92. Judit 2011. June 2. Thursday 18:28

    Kedves Zsolt!

    Nem tudok módszert arra, hogy gyorsan kiderüljön valakinek a jelleme, viszont úgy gondolom, ha valóban a számunkra tökéletes társsal találkoztunk, akkor ennek a kérdésnek nem szabad felmerülni. Ez csak evidencia lehet, mert ellenkező esetben nem ő volt az ideális mégsem. Sajnos, van ilyen, de ez valóban egy nagyobb horderejű negatív szituációban vagy krízishelyzetben derül ki. (egyébként tudok olyan esetet, amikor pozitív élethelyzetben valaki nem állt a társa mellé és csalódást okozott) Úgy gondolom, hogy a párválasztás nem csak a józan észre hallgatva történik, de ez nem baj. Az érzések, a megérzések, az ösztönök nagy hangsúlyt kapnak és az így van jól. A józan ész látja esetleg a hibákat, az érezések viszont megszépítik azt. (itt nem jellembeli devianciákra gondolok, természetesen)
    Te egy sokat gondolkodó és mély érzéseket elváró férfi vagy, szerintem. Ha nem így van, akkor majd kijavítasz! 🙂 Ezt csak azért írtam le, mert nem ismerlek, de ezt érzem, ez lehet egy támpont számomra a jellemedre nézve. Ha sokat beszélgetnénk, akkor az egyre több információ volna Veled kapcsolatban. Mondok egy példát: van egy kis szelet csokoládénk, amin megosztozunk, te ketté töröd és abból, hogy melyiket kínálod nekem, azaz a nagyobbat vagy a kisebbet, hát bizony ez elég komoly információ a jellemedre nézve! Így ítélem meg a krízishelyzetet is, hogy ki fontosabb? Önmagad vagy odafigyelsz a másikra? Szóval azonos értékrenddel rendelkező emberben nem fog felmerülni, hogy enyém a nagyobb csoki. Az ideális párkapcsolatban nincs alá és fölé rendelt viszony, ott egymás mellett állnak és a szó valós értelmében társak, a bajban is, az örömben is. Ha én töröm a csokit, akkor én kínálom a nagyobbat! 😀 Mondok még egy példát: ha azt látom, hogy a párom iszonyatosan fáradt, akkor nem fogom azt ajánlani, hogy gyere menjünk már el futni, mert az egyébként milyen egészséges! 😀 Főzök neki egy teát, pihenésre ösztönzöm, kényeztetem egy kicsit és egy másik nap tartjuk meg a futóedzést! 😀
    Az előző levelemben írtam, hogy az a legerősebb kapocs két ember között, ha tudják, hogy minden helyzetben számíthatnak egymásra. A szeretet megszépíti az ember életét, ez a tudat viszont biztonságot ad. Ha nagyon költői akarok lenni, akkor a biztonság olyan, mint egy fának a gyökere, a szeretet meg rajta a virág! 🙂
    Nem baj, ha nincs “módszer”, ott van a tapasztalat, az eszünk és ami még nagyon fontos, a szívünk illetve, amit súg.

    Szép estét, sok mosolyt! 🙂

    Judit

    Reply
    • Zsolt 2011. June 2. Thursday 23:34

      Kedves Judit!

      Kár:). Oké, ha a számunkra megfelelővel találkozunk, akkor nyilván a jellemmel nem lesz probléma. Én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy ha nem azzal találkozunk (100-ból 99 alkalommal). Egyébként nem lenne ezzel probléma, ha az emberek mondjuk fele jellemes lenne. De én sajnos azt tapasztalom, hogy az emberek kb. 99%-a nem ilyen. A jellem manapság fehér holló kategória. És nyilván akinek ez fontos az szeretné ezt minél hamarabb kideríteni. Az, hogy nem baj, mert nem ő volt az igazi, hát az elég sovány vigasz.
      Az érzések, megérzés, ösztönök elég csalóka dolgok. Ráadásul sokszor ellentmondanak egymásnak. De abban igazat adok, hogy fontos szerepük van a párválasztásban. De én inkább az eszemre hallgatok és csak utána a szívemre. Illetve szeretném ha így lenne:).
      Megint csak nem tévedsz:). És nem is szívesen javítanálak ki:). Szerencsére nem kell.
      Én értem hogy a sok beszélgetés során megmutatkozik egy ember jelleme. Csakhogy olyan világban élünk, ahol megtanítanak bennünket arra, hogy az érvényesüléshez, hogyan kell kommunikálni. A mai társadalomban nem az erősebb tud érvényesülni, hanem az, aki jobban bánik a szavakkal, és jobban is tudja befolyásolni az embereket. Erre vannak kondicionálva az emberek, és ez megmutatkozik a társas kapcsolataikban is. Találkoztam már jó néhány olyan nővel, aki remekül értett a manipulációhoz, aztán tettekben teljesen máshogy viselkedett mint, amit a szavai alapján gondoltam volna. És sajnos nem egy-két elszórt esetről van szó, hanem a többségről.
      A csokis példa is jó, de ezt is ismeri már mindenki. Nyilván, aki megfelelően van szocializálódva (azért itt is vannak problémák, főleg férfi részről) annak egy ilyen “teszt” meg sem kottyan. De ha már komolyabb dologról van szó, hát sokszor nem úgy reagál mint egy ilyen aprósággal kapcsolatban.
      Egyébként értelek, sok apró kis dologból azért összeáll, még krízis helyzet nélkül is a másik jelleme. Csak jó lenne, ha már az elejétől kezdve nem arra lennénk szocializálva, hogyan manipuláljuk a körülöttünk lévő embereket és azok érzelmeit.
      Amit a szívünk súg az tényleg fontos, csak a tudatalatti egy komoly problémát is rejthet, ami úgy jelentkezik, hogy a szívünk súgja. És ez teljesen hétköznapi dolog, sok embernél előfordul.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Judit 2011. June 3. Friday 20:22

        Kedves Zsolt!

        Sajnálom, hogy ennyire rossz tapasztalatod van, és kevésbé tudsz derűlátó lenni. Ne úgy fogd fel az embereket, hogy nem jellemesek, hanem nincsenek még azon az érettségi szinten, mint Te. Sok esetben ez a probléma két ember között. Aki érzelmileg, erkölcsileg magasabb szinten van, az képes a megértésre, toleranciára, megbocsájtásra és türelmesebb a párjával is. Aki alacsonyabb szinten van még, (nem rosszaságból, csak még nem kapott magasabb szintű erkölcsi útmutatást) sok esetben frusztrált lesz, mert a másik túl sokszor mutat számára tükröt. Nem direkte, hanem az önmaga viselkedésével. Ilyenkor kezdődik el az un. “hatalmi harc”, és az a tapasztalatom, hogy megint az alacsonyabb szinten működő ember harcol. Megkezdődik a másik un. lefelé rángatása. Csak akkor érzi magát az ilyen ember komfortosan. Sajnos! Írtad, hogy sok nőnél tapasztaltad a manipulációt. Tudom miről beszélsz és megértelek, sajnálom. Nekem azzal van nehézségem, ha felteszek egy kérdést, akkor mindig mögöttes szándékot feltételeznek és hangsúlyoznom kell, hogy pont úgy gondolom, ahogy kérdezem. Leveled elgondolkoztatott, hogy talán emiatt kevesebb a bizalom?
        Nem értek azzal egyet, hogy egy kapcsolatban játszmázni kell, (egyszer valaki ezt írta) nálam ez ellenérzést vált ki. A jellemes ember tudja a hibáit és képes – sőt hajlandó is – kontroll alatt tartani. (nem próbálja meggyőzni a hóembert, hogy jöjjön be a szobába, mert itt kellemes meleg van 😀 ) A kevésbé jellemes pedig győzködi a világot az igazáról, miközben nincs is neki! 🙂 Ezen nagyon jókat tudok mosolyogni, még felbosszantani sem tud, szerintem mulatságos!
        A csalódások velejárói a tapasztalatszerzésnek, kell ilyen is, olyan is. A megfelelő társat is így tudjuk kiválasztani. A mázlista már az oviban találkozik az igazi társával, a kevésbé szerencsésnek be kell járni egy-két göröngyös utat. Ezután a választás viszont megállja a helyét az észérvek alapján is, és a szív is megdobban. Próbálj hinni benne! 🙂
        Talán jobb az arány a jellemet tekintve, mint amit írtál, bízom benne. A manipuláció egy fárasztó műfaj, főleg ha valaki egész életében műveli.
        Kívánom Neked, hogy bármilyen nehéz, bízz egy kicsit jobban az emberekben.
        Maradj mindig ilyen, a példamutatásnak formáló ereje van. Akinek ez fontos, az értékelni fogja. Legyél inkább vidám! 🙂

        Szép estét kívánok!

        Judit

        Reply
        • Zsolt 2011. June 5. Sunday 23:54

          Kedves Judit!

          Igazad van a felfogás tekintetében. Megfogadom a szavaidat.

          Bizalom szerintem azért van egyre kevesebb az emberekben, mert mindenki cipeli a múltját. A legtöbb kapcsolatban a múlt nincs megfelelően lezárva. Számomra a lezárásnak több fokozata van. Az első az, amikor a két fél között megmarad a kommunikáció és a végét is meg tudják hazugságok nélkül beszélni. Persze ez azt feltételezi, hogy gondolatban is foglalkoztatja mindez, mert meg akarja érteni a másikat és tanulni akar ebből az eseményből, kapcsolatból is. Ettől szerintem nagyon messze vannak jelenleg az emberek. Nem törődnek a másikkal, tisztességtelenek, durvák vele, és igénytelenek önmagukkal szemben is. Át sem gondolják (bár ez főleg a férfiakra jellemző) a történteket, inkább nem foglalkoznak vele és belevetik magukat valami cselekvésbe. Nem veszik észre, hogy nem néztek szembe egy fájdalmas dologgal, ami miatt a testükben egyre csak nő a feszültség és ennek levezetésére kell az a sok (pót)cselekvés. De ez egyébként a nőkre is igaz. Most éppen egy ilyen lánnyal “járok”.
          A lezárás második fokozata pedig az amikor meg tudunk bocsátani a párunknak és önmagunknak is. Ha a dolgok nincsenek megbeszélve, mert mondjuk a másik fél erre nem hajlandó, vagy hazudik nekünk, mert így neki könnyebb, akkor erre sajnos esély sincs. Az első részt még részben meg lehet valósítani egyedül, saját kútfőből, de azt is nagyon nehéz ha a másik nem partner ebben.
          És ha valami nincs megfelelően lezárva, akkor annak sérelmeit visszük magunkkal a következő kapcsolatban. Ebből szerintem minden ember el van látva rendesen és ezért nincs túl nagy bizalommal egy másik ember felé. Persze azt mondják okos emberek, hogy el kellene engedni a múltat, de a hogyannal adósok maradnak. Én általában eljutok a lezárás első részéig, azt is többnyire saját erőből, mert nem fojtom el az érzéseimet és végiggondolom, hogy mik vezettek el ide, miben hibáztam én és miben a másik fél. Amire jutottam azt pedig kiírom magamból és elküldöm a másik félnek, akkor is ha már nem beszélünk. Ez a búcsú, ami szerintem szükséges a továbblépéshez.
          Nem teljesen értek veled egyet a játszmák tekintetében. Szerintem vannak ártalmatlan és pozitív játszmák is. A negatív jellegű játszmák szerintem is romboló hatásúak. A lényeg, hogy felismerd, hogy éppen milyen játszmában vagy. Ehhez persze tudás és rengeteg tapasztalat kell. Kikerülni viszont szerintem nem lehet ezeket, mivel az emberi gondolkodás része és reakciója bizonyos helyzetekre. Vagy befolyásolással érjük el a célunk vagy erővel. Én más módszert nem ismerek. Pl. az udvarlás is egy manipuláció, befolyásolás mégsem úgy gondolunk rá mint játszmára, hanem mint egy szórakoztató módjára annak, hogy megismerjük a másikat. De természetesen van olyan udvarlás is, ahol a cél a másik kihasználása. Ha a cél ilyen, akkor az szerintem egy negatív játszma, ami függetlenül az eredménytől, mindkét emberben kárt okoz. Tehát szerintem csak a negatív játszmákkal van gond, amit a cél, szándék határoz meg. A többi pedig szórakoztatóbbá teszi az együtt élést.

          Szép napot neked is!:)

          Zsolt

          Reply
          • Judit 2011. June 6. Monday 23:12

            Kedves Zsolt!

            Egyetértünk megint! Figyelemmel olvasom írásaidat, (amit másnak írsz, azokat is) mindig találok benne gondolat ébresztő sorokat. A játszmákkal kapcsolatban lehet nem jól fogalmaztam meg mondandómat, mert számomra inkább negatív töltése van ennek a szónak, de ebben a formában igazad van. Már megint! 😀 Csak annyit, hogy amiről te írsz, az nálam inkább játékosság, “bolondozás” a társunkkal és ezek valóban színessé teszik a párkapcsolatot, sőt enélkül talán unalmas is lenne. Régebben mindketten megfogalmaztuk a véleményünk a megfelelő társról és ebben a felsorolásban szerepelt a humor. Számomra egy különleges esszencia, ha valaki okos és mellette a legnagyobb tréfákban is “otthon van”. Azt hiszem az orvos is ilyet tanácsol naponkénti fogyasztásra! 😀 Legalábbis nekem! 😀 Nagy kanállal! 😀

            Azért írok egy kicsit komolyan is. Nagyon igaz, amit a lezárásról írtál és valóban cipelgetjük életünk terheit sokszor úgy, nem is vagyunk tisztában vele. Ilyenkor jön jól az iránymutatásod, ahogy eddig is felhívtad a figyelmet azokra, amit érdemes szem előtt tartani!
            Tiszteletemet küldöm, hogy lezárásban segítesz egy lánynak. Egy gondolat, illetve a saját tapasztalatomat mondom. Az első fázist meg tudom oldani általában egyedül is, a második fázis egyik fele is sikerülni szokott. Igyekszem hamar megbocsájtani másnak, magammal viszont hajlamos vagyok hosszabb ideig “pörölni”. Tulajdonképpen akkor tudok igazán megnyugodni, ha helyrehoztam a tévedésem vagy hibázásom. Most én is kérdezlek, hogy erre tudsz-e gyors módszert? 🙂 Persze tudom, hogy erre nincsenek írott szabályok, hiszen ez annyira helyzetfüggő! Azért ötlet jól jöhet, szívesen fogadom a jó tanácsokat! 🙂

            Szép és vidám napokat!

            Judit

            Reply
    • Ilona(Ica) 2011. June 5. Sunday 07:20

      Kedves Judit!

      Gyönyörűen fogalmazol!Én bízom benne,hogy ez a pozitivitás,ami hozzászólásaidból sugárzik sokakra átragad és ez már mindenkire nézve előrelépést jelent!

      Egy nagyon szép napot mindenkinek!

      Üdv. Ilona

      Reply
      • Judit 2011. June 6. Monday 22:35

        Kedves Ilona!

        Köszönöm kedves szavaidat, én is bízom abban, hogy néhány embernek tudok pozitív tanácsot adni. Ha csak egy-két ember hallgatja meg és átgondolja, nem volt hiábavaló! 🙂
        Annyit magamról, hogy nagyon korán kezdte osztogatni az élet a maflásait, de határozottan kijelentem, hogy pont ezért fontos, hogy megbecsüljük.
        Becsüljük meg az élet ajándékait is! Az igazi társ is ilyen. Nem baj, ha nincs rajta fényes papír, az igazi érték a csomagolás alatt van! Azért egy szép masni jól mutathat rajta, nem? 😀 😀 😀

        Nagyon szép estét és minden napra jutó vidámságot!

        Judit

        Reply
        • Ilona(Ica) 2011. June 8. Wednesday 22:12

          Kedves Judit!

          Egy újabb meglepetés,csodálatosan fogalmazol!Hát igen az igazi érték belül van és persze a masni is jól jönne!!!

          Reply
  93. Brigi 2011. June 4. Saturday 09:04

    Kedves Judit!

    Szerintem itt mindenki szereti a férfiakat, ha nem így lenne, nem is kellene foglalkozni azzal a témával, hogy “társkeresés”.
    A női-férfi csörte pedig szinte törvényszerű az ilyen helyeken…hogy miért? nem tudom…talán tudat alatt (vagy tudatosan) mindenki a másik nemet vádolja azért, hogy nem talál (megfelelő) társat…mert saját magát, a saját viselkedését mindenki elfogadhatónak érzi, és hát a legkönnyebb a másik nemet szídni, sokkal könnyebb, mint magunkba nézni…ebből jönnek aztán a “minden nő kva/pénzre megy” “minden ffi disznó/hűtlen” és ezeknek enyhébb és árnyaltabb verziói:-)

    Amiket meg leírtál, az mind nagyon szép gondolat (és nem okoskodás egyáltalán). Igen, értsük meg egymást, támogassuk egymást, tiszteljük egymást stb…ez ebben a formában mind szép és igaz…elméletben.

    A probléma azzal van, hogy így elméletben ezt mindenki így gondolja, de a gyakorlaton a többség elvérzik.
    Látod, Te sem találtad még meg, aki így szeretne, és én sem, és senki, aki itt van…szóval az a gond, hogy a gyakorlatban én hiába tanúsítom ezt a magatartást, ha a másik fél nem tanúsítja felém…vagy ha nem találok olyat, akivel kölcsönösen motiváltak lennénk ezt a magatartást tanúsítani egymás felé.
    Nehéz dolog ez:-)

    Persze kívánom Neked is, és a többieknek is, hogy megtalálják ezt az embert.
    üdv és minden jót!

    Brigi

    Reply
  94. Judit 2011. June 4. Saturday 19:46

    Kedves Brigi!

    Egyetértek Veled maximálisan, talán egyetlen pici dologban nem. Azt írtad, hogy elméletben mindenki így gondolja – mármint az igényeket! Szerintem nem, azért vannak a meg nem értések. Hosszú
    évek tapasztalata volt, hogy felismerjem tévedésem. Sok esetben azt hittem, hogy ami nekem természetes egy társkapcsolatban, az a másiknak is az. Nos ezt kellett felismernem, hogy ez nem így van és ezt igyekszem most már keserűség nélkül elfogadni.
    Azért vagyok egyedül, mert hoztam egy döntést, hogy nem kötök több kompromisszumot. (Zsolt írt erről) Nem találkoztam azzal az emberrel, aki mindenben igazi társam lehetett volna, viszont nem akartam többet “próbálkozni”! Erre éppen egy kapcsolat döbbentett rá, ami ugyan nekem sokat jelentett, de az adok-kapok mérlegének egyensúlya nagyon csálén állt. Igazán érett fejjel fogalmazódott meg bennem, hogy nem szabad kevesebbel “beérni”, mint a saját igényünk, mert annak csalódás lesz az ára. Ráadásul nem csak én leszek esetleg az, hanem a másik is, mert ő sem azt kapja, amit várt. Lehet, hogy kevesebbet, én meg többet adtam vagy többet is vártam, de mit kezdjen a többlettel? Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindig jól és okosan cselekszem. A tévedések, a hibázás lehetősége mindig megmarad, ez életünk velejárója. Sajnos! Akinek kevesebb tévedés jut, annak valószínű, hogy egy igazi társ sokat segít.
    Elgondolkodtatott amit írtál! Bizony hiába tudom már, hogy kit és mit szeretnék, meg kell találni, akivel kölcsönösen így érzünk! Ebben viszont tévedhetetlenül! 🙂

    Köszönöm a jó kívánságot, ugyanezt kívánom Neked!

    Szép estét! 🙂

    Judit

    Reply
    • Brigi 2011. June 5. Sunday 13:08

      Szia Judit!

      Úgy gondoltam, hogy ha elméletben megkérdezel bárkit, hogy fontos e megértés, egymás tisztelete, támogatása stb egy kapcsolatban, akkor rá fogja vágni, hogy hát persze:-) Aztán nem csinálja…
      Mondjuk lehet, hogy vannak olyanok, akik akkora bunkók, hogy még elméletben sem találják ezt fontosnak, de ilyennel én még nem találkoztam:-)) zövegelni a legtöbb ember tud, csak a cselekvés idejére nem sok marad ebből.

      Nagyon jól teszed, ha nem alkuszol meg, én sem tettem soha. Mondjuk ezért is vagyok egyedül. De nekem, Veled ellentétben sajnos figyelemmel kell lennem arra a biológiai kényszerre, hogy ha nem találom meg X időn belül a párom, akkor sosem lesz gyerekem és ezt nyilván nem szeretném megkockáztatni. Szóval egy ponton túl, ha nem találom meg az “Igazit”, kénytelen leszek sajnos megalkudni…:-( Ennyiből a nőknek nehezebb dolguk van.

      üdv
      Brigi

      Reply
      • Judit 2011. June 6. Monday 22:18

        Kedves Brigi!

        Ismételten egyetértek Veled és megértem azt is, amit nőként a megalkuvásról írtál, ha nem jön biológiai menetrend szerint időben az igazi. Tulajdonképpen azért nem ennyire siralmas az élet szerintem. 😀 Bármennyire nem találkozunk rögtön elsőre az igazival, (pedig jó lenne!) azért tapasztalatszerzés közben számtalan vidám dolog is megesik velünk. Igazán akkor kerül az ember gondolkodóba, amikor egy olyan élethelyzet alakul ki, amikor a másiknak az együttérzésére, kitartására, “mellém állására” volna szükség. Ha ez nincs meg, akkor biztosan elkezdődik a “porszem került a gépezetbe” állapot. Először még csak kicsi súrlódások észlelhetőek, de az idő kifejti hatását. Kopik az érzés is ezáltal! Talán nem is tudjuk megúszni enélkül az életet, talán szükségesek ezek a tapasztalatok, hogy elindulhassunk a bölcsességek útja felé. Talán még ahhoz is idő és tapasztalat kell, hogy találkozhassunk azokkal az emberekkel, akiket tanítóként elfogadunk.
        Egyébként a megalkuvás miértje is mindenkinél más és azért úgy gondolom, hogy egészséges kompromisszumok szükségesek egy párkapcsolatban is. Olyanokra gondolok persze, ami nem “húsba vágó”! 😀 (ahogy a klasszikus tanmese szól erről, a fogkrémes tubus használata, fönt, középen vagy alulról nyomkodjuk?! 😀 )

        Szeretettel kívánom, hogy gyermekedet az “Igazi” társsal együtt kapjad ajándékba! 🙂

        Judit

        Reply
        • Brigi 2011. June 11. Saturday 09:52

          Kedves Judit!

          Persze, kompromisszumokra szükség van, ezzel nekem nincs is semmi gondom, de nem véletlenül nem szinonímája ez a megalkuvásnak:-)
          A kompromisszum szerintem olyasmi, amikor az ember közös nevezőt keres olyasvalakivel, akivel egyébként alapvetően összeillik és boldog.

          A megalkuás pedig azt jelenti, hogy
          1. együtt vagy valakivel, aki nem az igazi számodra, csak azért vagy vele, hogy ne légy egyedül, vagy pedig
          2. odavagy érte, de ez aránytalanul nagy áldozatokat követel tőled, aminek már a személyiséged látja kárát.

          Utóbbi eseteket szeretném elkerülni, és hát gondolom mindenki más is:-)

          Nagyon szépen köszönöm a jókívánságodat, Neked is hasonlókat kívánok, csak gyerek nélkül:-)

          üdv
          Brigi

          Reply
  95. Ilona(Ica) 2011. June 5. Sunday 07:50

    Kedves Zsolt!

    A társas kapcsolat oktatása szerintem sem rossz ötlet és biztos vagyok benne,hogy legalább annyira fontos lenne,mint a matek.(Ha nem sokkal fontosabb)

    De ki tudja talán olvassa és komolyan veszi ezt az ötletet egy olyan személy,aki tenni is tud valamit ez irányba,mert minket véd már a nagy csalódásoktól az élettapasztalatunk(igaz az előrelépésben is gátol néha)de a fiatalokat mi védi?Jó lenne,ha ezt meg tanítanák nekik hogyan kezeljék……..

    Üdv.Ilona

    Reply
    • Zsolt 2011. June 5. Sunday 23:07

      Kedves Ilona,

      Igen, így van. Mert ha már valakinek fiatalon megtanítanának néhány dolgot erről, akkor kevesebb olyan csapást kapnának, ami később gátló élettapasztalat lenne.
      Sajnos a múlt szinte minden embert bekorlátoz, ezért vigyázni kéne az erősen negatív élettapasztalatok szerzésével. Ezen pedig objektív tanítással sokat lehetne javítani. Sajnos erre kevés szülő képes.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. June 8. Wednesday 22:21

        Kedves Zsolt!

        Köszönöm válaszod.Én is így gondoltam.Jó olvasni a te és a Judit véleményeit…Kár,hogy a közeljövőben nem lesz lehetőségem,mert egy gyerek táborba megyek önkéntesnek,de majd ha visszajöttem sok érdekes olvasnivalóm lesz.

        Gyönyörű nyarat és sok sikert mindenkinek!!!
        Üdv.Ilona

        Reply
        • Zsolt 2011. June 11. Saturday 21:46

          Kedves Ilona,

          Neked is szép nyarat és érezd jól magad a gyerekekkel:).

          Üdv: Zsolt

          Reply
  96. Tina 2011. June 6. Monday 13:13

    Hát én már habbá változtam…már mindegy…

    Reply
  97. Zsolt 2011. June 8. Wednesday 01:08

    Kedves Judit!

    Inkább itt válaszolnék, mert ahol a helye van, már túl keskeny az oszlop.

    Hízelgő, hogy figyelemmel szoktad követni az írásaimat. Én is mindig elolvasom a hozzászólásaidat, mert egyrészt öröm olvasni, másrészt be tudom építeni a gondolkodásomba.

    Nem volt semmi gond a játszmákkal kapcsolatos megfogalmazásodban. Csak manapság egy divatos fogalom a játszmák. De vajon hány ember tudja, hogy pontosan mit is jelent ez. Én a saját verziómat írtam le ezzel kapcsolatban, mert nem tudtam, hogy ugyanazt értjük-e az adott szó alatt. Sokszor úgy látom, hogy ez okozza a legtöbb meg nem értést az emberek között. Még régebben egy előadás során hallottam, hogy az embereknek oda kellene figyelniük arra, hogy a gondolataikban, párbeszédeikben használt szavaikat egyáltalán jól értelmezik-e. Tudják-e pontosan, hogy mit jelent, amit gondolnak, mondanak. Egy ilyen önvizsgálattal, odafigyeléssel sokat tehetnek a boldogulásukért minden téren. Ennek jegyében is írtam ezeket.

    Köszönöm! De az, hogy a lezárásban segítek a volt páromnak, legalább annyira segítséget jelent számomra is, mint neki. Viszont nem egy könnyű dolog, mert közel kell engedned azt az embert, akitől távolodni szeretnél. De végül a kölcsönös megértés enyhülést hoz az elvesztés okozta fájdalomra, míg a gyűlölet és a közöny csak érzelmi problémákat. Tehát magamért is legalább annyira teszem, mint őérte.

    Ha akkor tudsz megnyugodni ha helyrehoztad a tévedésedet, hibádat, akkor ennek leggyorsabb kivitelezése jelenti számodra a legjobb módszert:). De persze ez nyilván nem ilyen egyszerű. Ha vége van valaminek, akkor ott már nem tudsz javítani, azt csak idővel egy másik kapcsolatban teheted meg.
    Én egyébként megbocsátás szempontjából a többségbe tartozom. Magamnak könnyebben tudok megbocsátani, mint másnak. Ez szerintem részben önbizalom, önkép és egó kérdése is. El kell fogadnom magamtól, hogy nem vagyok én sem hibátlan (azt szokták mondani, hogy nem vagyok Isten). Csak egy ember, akinél természetes, hogy tökéletlen, hibázik. A múlton már nem lehet változtatni, ezért azzal tehetem a legtöbb jót, hogy felkészülök arra, hogy legközelebb mit kell tennem, hogy ne essek ugyanebbe a hibába. Ehhez pontosan végig kell gondolni, hogy miben és hol hibáztam. Szembe kell nézni azzal a fájdalommal, hogy ezt bizony én csesztem el (itt fontos, hogy hangosan kimondjam ezeket magamnak), ezután pedig tudnom kell, hogy pontosan mit kell csinálnom, hogy ezt elkerüljem a jövőben. Ezen a folyamaton el szoktam rágódni néhány napot, néha hetet, megbeszélve a dolgokat barátokkal, a volt párommal, ami után elmúlik a feszültség belőlem.
    Amikor pl. azt mondom, hogy nem vagyok Isten, arra gondolok, hogy ismerem jól a korlátaimat. Tudom, hogy ha pl. valaki egy adott dolgot csinál, akkor én arra így reagálok, mert emberből vagyok és nem tudok mindig megfelelően reagálni. Ezen pedig csak részben tudok változtatni, ezért részben el kell fogadnom magamat ilyennek. Persze itt nem önigazolásról beszélek, hanem a jelenlegi korlátok beismeréséről. Az őszinteségről magam felé és a vágyról, törekvésről, hogy idővel ezen tudok változtatni, fejlődni. Ha megvan a vágy a fejlődésre akkor az reményt ad, hogy lehetek a jelenlegi helyzetnél jobb, kijavíthatom a hibám. Nekem ezután könnyebb szokott lenni, mert tudom, hogy amit lehet azt megtettem. Ennél többet nem lehet tenni és ez megnyugvással tölt el. Egy dolgot még elfelejtettem. A folyamat közben vagy végén le szoktam írni ezeket a dolgokat (kiírom magamból, ami segít rendszerezni a gondolatimat, érzéseimet is) és elküldöm annak a személynek, akihez köze van. Ez részben bocsánatkérés felé, részben magyarázat, részben búcsú is. Az ilyen szimbólumokat pedig az elméd is értelmezi és segít, hogy lezárd és megbocsáss önmagadnak is.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Judit 2011. June 8. Wednesday 22:27

      Kedves Zsolt!

      Köszönöm ezt a levelet Neked, mert könnyebbé teszed a saját magammal történő “elszámolást”. Átgondolom a tanácsokat.
      Egyébként ezt a pörlekedést általánosságban írtam, mert a párkapcsolati lezárás nálam még a kapcsolatban elkezdődik. Általában történik valami, ami egy intő jel, ami után jobban figyelek. Az égiektől kaptam egy sajátos segítséget, nekem sokszor jönnek intuitív gondolatok. Innen kezdve “legózni” kezdek és különösen megnézem a gyenge pontokat. Ha nagyon gyengül az “építményem”, akkor nálam megkezdődik a “visszaszámlálás”. Ez általában nem rövid folyamat, igyekszem alaposan átgondolni és megvizsgálni az adok-kapok mérleg serpenyőjét. Hajlandó vagyok elfogadni, hogy fele részben én vagyok a hunyó, de ennél többet nem vállalok fel. Ha már az egyik “fél” vagyok, akkor a hibázásból is csak a felét tudom elkövetni! 😀 Ez is tapasztalat, hogy az emberek szeretnek átpasszolni egy-két negatívumot és a pozitív történésekből nagyobb szeletet maguknak vindikálni. Talán ez így természetes, a védekezőösztön teszi, nem tudom. Nem szoktam indulatosan dönteni. Egy folyamat utolsó állomása, illetve az, hogy közlöm döntésemet. Becsületesebb dolognak tartom, ha megmondom, hogy nem tudom tovább csinálni, nem tudok esetleg az elvárásoknak megfelelni. Egyébként az a véleményem, egy kapcsolatban mindegy, hogy ki miatt borul fel. A kapcsolat egyensúlya billen meg és onnan kezdve már egyiknek sem lesz jó. Ezt nehéz fel és beismerni, de mégis le kell tisztázni, hogy van-e esély megoldani és tovább lépni? Ha nem születik megoldás, akkor búcsút kell venni és új utakat kell keresni mindkét félnek. Szeretettel és tisztelettel, mert búcsúzni is lehet így.

      Mindig elismeréssel adózom, hogy mennyire fókuszálva vagy képes a problémára rávilágítani. Számomra ezért elgondolkodtató amit írsz, mindig csodálkozom. Azt hiszem ez is az, amit már írtam egyszer a férfiak és nők különbözőségéről. Talán az sem véletlen, hogy nem Einstein vagy Edison felesége volt a tudós. 🙂 A nők általánosságban vizsgálnak és erősen érzelmi alapon, a férfiak pedig fókuszálva és az eszükre hallgatva. Lám-lám, szerintem ez is így van jól! 🙂

      Van még egy gondolat, ami most engem sokat foglalkoztat. Mit lehet tenni olyankor, ha az ember úgy érzi, hogy valakitől sokat kapott és valami miatt ezt nem tudta “visszaadni”, meghálálni? Ez ugyanúgy hiányérzetet kelt, mint az, ha valamit nem kapunk meg. Furcsa, de mégis így van.

      Szép napot!

      Judit

      Reply
      • Zsolt 2011. June 11. Saturday 03:17

        Kedves Judit,

        Nagyon szívesen, számomra öröm ha valakinek segíteni tudok, vagy csak egyszerűen ötletet adok neki. Persze egyáltalán nem biztos, hogy az a mód ahogy én csinálom, az jó másnak is, számomra részben bevált.
        Nos az az igazság, hogy olyan búcsút, ami szeretettel és tisztelettel ment végbe, én még nem láttam. Ha ezek megvannak, akkor minek búcsúzni?:) Korrektül lehet, de még általában az sem megy az emberek többségének. Pedig legalább ennyit megtehetnének azért, akihez valaha gyengéd szálak fűzték.

        Mit lehet tenni ha az ember sokat kapott, de ezt nem tudta teljes mértékben viszonozni? Ez érdekes kérdés. Nekem az első szerelmem volt ilyen. Sokkal többet adott nekem, mint amit képes voltam akkor viszonozni. Általa sokat tanultam és fejlődtem. Én nem tudtam neki később sem ezt viszonozni. Másoknak adtam vissza azt, amit tőle kaptam.
        Én úgy gondolom, hogy ritkán van az, hogy ugyanannyit adunk, mint amennyit kapunk. Ez lenne az ideális, de mint tudjuk ez nem egy ideális világ. Vannak emberek, akik sokkal többet tudnak a világról mint mások. Ha a jószerencse ilyen emberrel hozz minket össze és úgy érezzük, hogy neki sokkal többet köszönhetünk, mint ő nekünk, akkor szerintem ezt azzal hálálhatjuk meg, hogy tudatjuk vele, akármi is történt ránk mindig számíthat. És ez nem csak szócséplés, hanem ha kell akkor tettekkel is bizonyítjuk neki.
        Persze nem biztos, hogy ezzel élni fog, de végül is most nem rólunk van szó, hanem róla. A kéretlen “adás”, mert egyenlíteni akarunk viszont nem vezet szerintem semmi jóra. De finoman oda lehet a másikra figyelni és jó kommunikációval újra fel lehet építeni egy kapcsolatot ha az nem éppen a “legideálisabban” ért volna véget. Persze nem újrakezdésről beszélek, csak egy laza baráti kapcsolatról.
        De őszintén szólva én nem tartom jó ötletnek azt, hogy egy kapcsolatot más alapokon indítsunk újra. Meg lehet próbálni és sokan érzelmi alapon meg is teszik, de végül is mi értelme van? Jó az nekem, hogy azt hallom vagy látom, hogy mással van? Vagy ha egyedül van és én is egyedülálló vagyok akkor nem kezdek-e abban reménykedni, hogy újra összejövünk? Van egy csomó buktató tényező ebben, ráadásul az új párja sem fogja jó szemmel nézni ezeket. Nehéz ügy és őszintén szólva én nem is nagyon tudok erre empirikus választ adni, mert egyik volt barátnőmmel sem tartom a kapcsolatot. Nagyobb részükkel azért nem mert nem szeretem a tisztességtelen embereket, míg kis részükkel azért mert nem láttam értelmét (számomra nem érte meg az energia befektetést a kapcsolat fenntartása) vagy mert az új párja nem nézte jó szemmel.

        Üdv: Zsolt

        Reply
  98. Judit 2011. June 8. Wednesday 22:42

    Kedves Mindenki!

    Szeretném ismert emberek gondolatait a szeretetről megosztani Veletek. Ez mindenkinek szól, független attól, hogy férfi vagy nő, fiatal vagy az érett korosztályhoz tartozik. Fogadjátok szeretettel. 🙂

    „Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.” (Márai Sándor: Az igazi)

    “Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
    A többi nem az.
    A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
    Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.
    Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.” (Müller Péter: Szeretetkönyv)

    “Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
    Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.
    Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,
    a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.”
    (Ji Csing)

    “A szerelem értékét az akadályok emelik. A könnyű siker megfosztja a varázsától.” (Stendhal)

    “A szerelem örömei mindig arányban vannak az elvesztésüktől való félelemmel.” (Stendhal

    Levelem befejezéséül az egyik legszebb gondolat arról, amikor megtaláltuk a társunkat.

    “Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” (Ernest Hemingway)

    Mindenkinek sok szeretetet kívánok! 🙂

    Judit

    Reply
  99. kinga 2011. June 9. Thursday 18:24

    Mi nők valóban hajlamosak vagyunk a “kis hableány” szerepre. Odaadásunk párunk, gyermekünk irányában nem ismert határokat. Saját egyéniségünket feladni és igényeinkről örökre lemondanunk viszont nem szabad, mert ha ezt tesszük sem női sem anyai szerepünket sem fogjuk tudni megfelelő szinten ellátni.

    Reply
    • Lö Malíciőz 2011. June 12. Sunday 09:36

      Ez nagyon bölcs és kerek gondolat. 🙂

      Reply
  100. Éva 2011. September 20. Tuesday 15:58

    Kis hableány!?–Már nem leszek. Csak magamat adom mindig.-Nem is szeretnék mást mutatni, mint amilyen vagyok, mert az nekem sem lenne természetes. Egy ilyen mű kapcsolat meg minek!? 55 éves vagyok. Én már megengedhetem magamnak, hogy azt merjem megmutatni, amilyen vagyok, a hibáimmal együtt./biztos vannak/. Szerencsém volt, nem játszom meg magam, a szerelmem azt mondta nekem, hogy úgy szeret engem, amilyen vagyok. Ő nem is tudta, hogy számomra ez mekkora szerelmi vallomás, mert én tényleg olyan vagyok, amilyet mutatok. Nincs értelme mást mutatni, mint , amilyen vagy. Mindenféle beképzeltség nélkül mondhatom aránylag szép, jó humorú, tiszta , szexszerető nő vagyok. Nem akarok megfelelni más elvárásainak, –ha jó vele , akkor jó, ha nem jó valamiért, akkor mást kell választani. Nincs értelme kínlódni egymás mellett.

    Reply
    • sea970 2011. September 21. Wednesday 10:46

      Lájk! 🙂

      Reply
  101. gwendolin 2012. May 8. Tuesday 17:06

    Sziasztok mindenkinek!

    Bár valószínű már nem lesztek újra itt, de attól még sokan sokáig olvashatják, amit írtatok.

    Ezeken a lapokon fantasztikus dolgokról, néha dühösen, néha meghökkentően, néha csodálatosan kedvesen írtatok. De egy valami nekem nagyon hiányzott.

    A hableányt egy érzés kerítette hatalmába, amit őszinte igazi SZERELEMNEK hívnak, ami nem kölcsönös csak ÖNFELÁLDOZÓ. Az életét is képes volt feladni akár pár pillanat boldogságért, amit NEM MÉRLEGEL EGY PILLANATRA SEM. Az emberek jó része a szerelmet kölcsönös boldog kapcsolatnak tekinti, de a valóság szerintem egészen más.
    A szerelem magával ragad, lángolsz és lebegsz és nem érted igazán mi történik veled, mert MEGMAGYARÁZHATATLANul beköltözik a lelkedbe valaki akit talán nem is ismersz, vagy másként ismered mint ami valójában és csak elborít és átjár anélkül, hogy bármin is gondolkodhatnál és olyan érzékeket és érzéseket hoz amit másképp soha még csak elgondolni sem tudsz, mert olyan távol áll a valóságtól. Mikor a fülsüketítő zajon át, vagy hihetetlen távolról is meghallasz egy hangot és belereszket minden porcikád és mint egy robot fordulsz felé, hogy erővel sem vagy képes elfordulni, mert szinte lebénulsz ha észreveszed és a homályos háttér tömegből zoomolva élesen látod akkor is ha távol van. És már attól is indokolatlanul boldog vagy ha eszedbe jut, már pedig mindenről csak ő jut eszedbe, néha akkor is őt látod ha másra nézel és ha a közeledbe ér megérzed pedig még nem is látod. És ez ellen AZ ÉRZÉS ELLEN TELJESSÉGGEL TEHETETLEN VAGY, mert független mindentől és hihetetlen őrültségeket teszel, amire ép ésszel soha nem lennél képes, akár azért is hogy csak egy pillanatra a közelében lehess, még ha ő észre sem vesz.
    És honnan tudod, hogy igazi szerelem? Talán onnan, hogy nem magadtól, hanem magadtól függetlenül érzel és cselekszel és csak csodálod és nincs más vágyad csak az hogy ő boldog legyen és ha te ehhez kevésnek érzed magad annak tudsz örülni, ha megtalálja a párját és boldognak látod, mert ÖNZETLENNÉ TESZ.
    Az igazi szerelemben vak vagy, nem látsz hibákat csak szépet és jót.

    És most bizonyára megdöbbentek, de szerintem soha nem múlik el és nem csak egyszer, de sajnos ez többször is előfordulhat veled.
    Nézzétek meg az Itt a Földön című filmet.

    Hogy sajnos, azért írtam mert 19 éves koromban első pillantásra beleszerettem egy fiúba, de nem vállaltam fel, mert az életem zűrössége miatt képtelen voltam rá és inkább távol tartottam magam tőle. Majd 23 évesen újra szerelmes lettem és szóról szóra ugyanezt éreztem csak azzal a különbséggel, hogy ő képes lenne minden zűröm ellenére szeretni és én is, így lett a párom a férjem. Azóta is boldog házasságban élünk,most 47 éves vagyok, de még mindig keres a tekintetével, ha vár rám és az én eszem is körülötte jár. De a régi szerelem sem múlt el, amit onnan tudok, hogy néha mindkettőjükkel álmodok, néha mindkettőjükre gondolok és sajnos az érzékek is ugyanúgy jelentkeznek mindkettővel kapcsolatban, de egy nagy különbség van, amitől helyén lesznek a dolgok. Tudom, hogy az elsőnek másra lenne szüksége, míg a másodiknak én vagyok a párja. És az tesz boldoggá ha mindkettőt boldognak láthatom.

    Ha igazán szerelmes vagy csakis arra vágysz, hogy a szerelmed tárgya boldog legyen, ha nem ezt érzed, akkor nem vagy önzetlen és őszintén szerelmes sem.

    És ahogy a szerelem ellen éppúgy érte sem tudsz semmit tenni, ezt vagy érzi a párod vagy nem.

    De szerintem nem elég szerelmesnek lenni, meg kell ismerned ahhoz, hogy igazán szerethesd az összes porcikája mellett a lelke legsötétebb zugát is. Nekem úgy gondolom sikerült, azt hiszem én az egyik legboldogabb ember vagyok a Földön.

    Én tiszta szívemből kívánom, hogy megértsétek ezt, mert akkor éltek igazán.

    Kívánok mindenkinek ŐRÜLT SZERELMET és boldog életet.

    Sziasztok egy Gwendolin voltam, vagy csak egy őrülten boldog ember.

    Reply
  102. Eper 2015. July 31. Friday 10:48

    Mindent nem olvastam végig, okoskodás nélkül szerintem tévesen értelmezte a többség a mese valódi mondanivalóját.
    Egyrészt találkoztak a Herceg és a Hableány eredeti mivoltukban, mert megmentette a vízbefulladástól, másrészt elköteleződésből lesz a Herceg másba szerelmes (akiről azt gondolja, hogy Ő mentette meg az életét és nem a Hableány), harmadrészt a történet mondanivalója annyi, hogy ne add fel önmagad (vállald és légy büszke arra, ami vagy) és az teljesen mást jelent, mint megjátszom, hogy olyan vagyok, mint amilyen nem.
    Amúgy az egész mese – nem hiába szép történetbe csomagolt tanítás – szinte bárkivel megeshet, mivel a történetben is egy “felnőtté válás” küszöbén lévő lányról szól, akinek semmi (élet) tapasztalata nincs a környező világról, csak amiben eddig nevelkedett.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.