03 Jul

Úgy érzed, Te is rá vagy görcsölve a társkeresésre? Íme egy olvasói levél, amely épp erről szól:

“Igazából pont az a baj szerintem, ha valaki számára a társkapcsolat a legfontosabb dolog. Ez sokkal nagyobb baj (az ismerkedés során is), mint az alacsonyság. Akinek a párkapcsolata a legfontosabb az életben (főleg ha férfi az illető), az nekem alapból nem kéne, ez biztos. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de valószínűnek tartom, hogy még sok nő van így, mint én, legfeljebb nem tudatosul bennük (egy ideig).”

Nagyon sok egyedülálló teljesen rágörcsöl a társkeresésre. Szinte ez válik életének egyedüli és kizárólagos fókuszává. Mi a baj ezzel? Csupán annyi, hogy beszűkül a gondolkodásod és az életed többi területére sem figyelsz, be vagy pánikolva, és állandóan az jár a fejedben, hogy “úristen, örökre egyedül maradok”!

Íme a 22-es csapdája randi kivitelben: minél jobban rágörcsölsz a társkeresésre, annál kevésbé fog menni. Nálam azt olvasod ugyebár, hogy tenni kell a párkapcsolatért, tenni kell a szerelemért.

A “tevés” alatt azonban nem azt értem, hogy állandóan panaszkodj arról, hogy neked nem jön össze semmi, egész nap paráztasd magad szintén ezen és állandóan randi tanácsokat olvasgass női magazinokban, hátha attól jobb lesz. Ezektől egyáltalán nem lesz jobb ugyanis!

Amikor a fókusz máshol kellene, hogy legyen

Az sem feltétlenül szerencsés, amikor klienseimről kiderül már az első beszélgetésnél: nemcsak párkapcsolatuk nincsen, de tulajdonképpen magánéletük se. Van, aki társra vágyik, de társasága sincsen egyáltalán, és leendő kedvesétől várja, hogy minden legyen egy személyben. Más szintén “komoly párkapcsolatot, akár házasságot is” szeretne, csak éppen non-stop dolgozik és nincs rá ideje. Megint más pedig tisztában van vele: még mindig exéről álmodozik, csak hát az már azóta árkon-bokron túl jár.

Tehát van, amikor hiába próbálod fókuszba hozni a párkapcsolatosdit, ezer akadály áll az utadban amelyeket először el kell távolítani ahhoz, hogy nyugodtan kezdhess újra valakivel.

Amint elhárultak az akadályok, rendben van az életed nagy része (tökéletes sosem lesz minden egyszerre), nekiállhatsz a randizásnak. Akkor is hagyj még más dolgokat is, tartsd meg a barátaidat és a hobbijaidat, ha van valakid, ha nincs. Azt semmiképpen se várd a társtalálástól, hogy majd ha lesz valakid, megoldódik az életed.

Amikor a fókusz picit túl sok…

Biztosan ismered azokat a párokat, akik eltűnnek a Föld színéről, amint összejönnek, szakítás után pedig kétségbeesve próbálják visszaszerezni a párkapcsolat alatt elhanyagolt barátaikat.

Nagyon sok férfitől hallom például azt a panaszt, hogy a párja teljesen megváltozott: otthonülő lett, állandóan csak rajta lóg pedig pont azt szerette benne, hogy aktív, társasági ember, akinek mindig van valami érdekes programja. Eközben a nő valami láthatatlan normának megfelelve próbálja a “jó barátnő/jó feleség” szerepet játszani. A férfi szemében unalmassá válik, a nő pedig úgy érzi, mindent megtett a kapcsolatért, mégsem volt elég.

Ugyanígy ijesztő az a férfi, aki a nő nyakán lóg és pincsikutyaként követi mindenhova saját élet, barátok és célok nélkül.

Tanácsom: mielőtt párkapcsolatot szeretnél, vizsgáld meg, hogy a magánéleted rendben van-e. Vannak-e hobbijaid, amiket szeretsz, vannak-e barátaid, akik inspirálnak és melletted vannak. Ha ezek megvannak, nyugodt lehetsz: érdekes és vonzó leszel a másik szemében. Ha nincsenek, akkor itt az ideje picit fókuszt váltani és ezzel foglalkozni kétségbeesett társkeresés helyett. És ki tudja – talán pont ott találod meg Őt, ahol a hozzád passzoló, azonos érdeklődési körű emberek vannak…

151 Comments

  1. Zsolt 2012. July 4. Wednesday 00:10

    Ezt Anika írta, mármint az olvasói bejegyzést:)

    Reply
    • Randi Andi 2012. July 4. Wednesday 11:23

      Igen, tudom, de nem akartam név szerint idézni…

      Köszönöm neki az inspirációt!

      Reply
  2. Nagy Sándorné 2012. July 4. Wednesday 06:50

    Szeretnék olyan férfivel találkozni aki független, becsületes, őszinte udvarias és eltudja képzelni a boldogságot a hátralévő években. Tudjon szeretni amit vissza is adok. Szeressen utazni itthon és külföldön. Csendes és romantikus a természetem.

    Reply
    • Olsson Erik 2012. July 5. Thursday 07:39

      én is hasonló cipőben járok, nem találok olyan hölgyet aki elfogad úgy amilyen vagyok , pedig csak társra és szeretetre vágyom semmi extrára!

      Reply
      • Ibolya 2012. July 6. Friday 05:44

        Ez az,hogy nem találják meg egymást,mert az ország másik végében él,és emiatt nehéz:( Amúgy én is keresgélek,de nem találok:(

        Reply
  3. Munkácsy Kati 2012. July 4. Wednesday 07:10

    Kedves Andi!

    Annyi mindennel segíted a párkeresést – öltözködés, önismeret, hogyan érdemes bemutatkozni, stb. Miért gondolod, hogy a baráti kapcsolatok kialakítása megtörténhet segítség nélkül azoknál, akiknek a barátság hiánya régi, kínzó gond.

    Úgy érzem, mintha azt írnád egy 50 évesnek, hogy majd ha 40 lesz, akkor eredményesen kereshet párt, addig dolgozzon önállóan az életkora lefaragásán.

    Bocs, tudom, hogy nem pszichoterapeuta vagy, de amikor azt írod, hogy rendezni kell a baráti kapcsolatokat, akkor nagyon fájó pontot érintesz, már többedszer. És ez azért fáj nagyon, mert egyébként nagyon jó olvasni a leveleidet, jó volt személyesen találkozni is.

    Kati

    Reply
    • anika 2012. July 4. Wednesday 07:46

      Azért szerinetm ha valakinek alap-problémája van (nem pedig a társkeresés), az ne Anditól várjon segítséget… Ha valakinek már a barátságok is komoly problémát okoznak, azt nevezhetjük alap-problémának, és ő a párkeresésben is esélyes, hogy elvérzik.
      Akinek a barátságai hiányoznak az életéből, az szerintem gondolja át, hogy mióta és miért hiányoznak, min buktak el. Aztán gondolja át, hogy másoknak hogyan és honnan vannak barátai.

      Sok ember egy személytől várja, hogy a megváltója legyen, vagyis ne csak partner, hanem egy személyben pótolja az anyát, a testvért, a haverokat, a tanítót, a játszópajtást, Istent, a szolgálót, stb. Aki a partnerétől ezt várja, majdnem biztos, hogy el fog bukni. De meg is érdemli, mert ez önzés!!!

      A normális az, hogy emberek vesznek körül, megvan a társaság, és valakit elkezdek szeretni. Nem AKAROK valakitől valamit, hanem egyszerűen szeretem az illetőt, akár nyújt nekem valamit, akár nem, bár nyilván úgy a jó, ha kölcsönös a dolog, meg ha el is fogad, és adni is akar és tud. Persze a férfiak nem ilyen egyszerűek, hiába ábrándoznak erről a nők.

      Hogyan szereznek barátokat mások?
      – régi osztálytársakkal tartják a kapcsolatot
      – kollégákkal kezdenek lassan jobban összeismerkedni, eljárnak együtt ide-oda, eleinte hétköznap, később már hétvégén is össze lehet járni
      – hobbi-klubba járnak, nyelvtanfolyamra járnak, kondiznak, aerobicoznak,túráznak, stb. Lassan kialakulnak az ismeretségek, hacsak nem direkt elzárkózó valaki. Mindenhol, ahol emberek vesznek körül (ilyennek azért muszáj lenni, másképp borzasztó az élet) lehet barátkozni, kicsit akár direkt is… Beszélgetés, mások meghallgatása, stb, dolgaik megjegyzése, később visszakérdezni (“mi lett az unokahúgoddal, akiről a múltkor beszéltél?”), és nem nyomulni, de ha megérett a helyzet, akkor ki lehet találni közös programokat is, meg lehet hívni embereket bulizni akár a lakásunkra is, stb… Annyi lehetőség van, szerintem ez tényleg olyasmi, amit csak akarni kell, amire csak rá kell bólintani, hogy “igen, ez nekem fontos, teszek érte”.

      Azt figyeltem meg, hogy a magyar ember az ilyen dolgokra (hobbik) nem szívesen költ. Ha van a létminimum fölött elkölthető pénze, sokkal előbb vesz belőle új táskát, vagy jár el masszíroztatni (egyedül), kozmetikába, pedikűröztetni, mint hogy arra költsön, hogy emberek közé jusson valamilyen rendszerességgel. Meg az is nagy kísértés, hogy kimozdulás helyett a tévé előtt üljön az ember. Aztán csodálkozik, ha magányos, ha a barátai Berényiék, meg Kinga meg Zsófi meg még nemtudomkik… (én nem nézem).
      Nagy baj az is, hogy iszonyatosan kritikus nép vagyunk, meg kicsit irigy is. Leragadunk a másik ember hibáinál (mintha nem lenne természetes, hogy hibája mindenkinek van), irigyek vagyunk, önigazolást keresve keressük és élvezzük, hogy mások se jobbak nálunk. Na, így nem lehet barátokat szerezni…

      Amíg az ember -anélkül akár, hogy tudatosulna benne – így választ (kényelemből, irigységből, stb), mikor épp választhat, addig nem fog tudni az életén változtatni, hiába segít akárki akármit. A változáshoz saját döntések kellenek, érdemes megtanulni gondoskodni a lelki egyensúlyunkról tudatosan, célzottan, kitartó munkával. Másképp nem megy, a sültgalamb várása ritkán kifizetődő “stratégia”, a megváltót várni meg egészen nagy hiba. Ezzel lehet vitatkozni, de az nem old meg semmit.

      Reply
      • Ebony 2012. July 4. Wednesday 10:00

        Szerintem is “alap-probléma”, ha valakinek hosszú távon nincsenek barátai sem. Ilyenkor valószínű, hogy gond van a kapcsolatépítési képességgel.
        Szerintem Andi is tud ebben segíteni, de ha mégsem, akkor abban biztosan, hogy kihez érdemes segítségért fordulni.

        Anika jó ötleteket adott a “Hogyan szereznek barátokat mások?” című bekezdés alatt.
        Még annyit tennék hozzá, hogy ha barátot szeretnél, akkor először Neked kell baráttá válnod. Előbb-utóbb biztosan viszonozza valaki a barátságodat.:)

        Üdv,E.

        Reply
      • Randi Andi 2012. July 4. Wednesday 11:25

        Szia Anika!

        Igazad van: egy life coach (én) nem tud mindenben segíteni, vannak olyan súlyosabb helyzetek és esetek amire ez a módszer nem jó.
        Személyiségzavaroknál, depresszió és egyéb mentális gondok esetén pszichológushoz vagy terapeutához kell fordulni.
        Ezt én a felmérő beszélgetésen megállapítom és ha olyan a helyzet akkor közlöm hogy nem tudok segíteni.

        Reply
        • hmari 2012. July 5. Thursday 00:12

          Sziasztok! Nem szoktam hozzászólni a “fórumhoz”,de ez a barát dolog azért csipi a szemem.Nincsenek barátaim,pedig néha egy barátnő nagyon jól esne!Miért is nincsenek?
          Régen én sem voltam ilyen magamnak való ember!Az általános iskolás barátnőim messze elkerültek,a középiskolások szintén.Nem az hiányzik,hogy néha váltsak velük egy email-t,hanem,hogy néha jót beszélgethessünk,mivel egyedül vagyok,nyaralni,kirándulni,mehessünk együtt.
          Falun élek,itt a szórakozási lehetőségek korlátozottak,de szívesen beülnék én is egy kávé,üdítő mellé egy kis presszóba.De mi van itt helyben:kocsma!
          Attól,hogy nincs az embernek barátja, nem szenved személyiség zavarban,nem depressziós,nincs egyéb mentális gondja.
          Emberek vannak körülöttem,család,ismerősök.
          Ha valakinek bármi téren gondjai vannak,nem biztos,hogy a barát jelenlét megoldja.
          És(!)igen,lehet,hogy sokat szeretnék,azért is még vagyok egyedül…

          Reply
          • Ács Éva 2012. July 5. Thursday 12:24

            Helló!
            Teljesen “hmari”val értek egyet,és nekem is “csipi a szemem”a barátszerzésről irt “tanulmány”.Én közel ötven éves vagyok,meghallgatom a környezetemben élők “gondját-baját”(magamról ugyan nem igazán beszélek,eddig nem is kellett,az emberek nagytöbbsége inkább saját panaszait sorolja)de nem szeretem a pletykát,amikor az éppen nem jelenlévő “ismerőst” beszélik ki..ezért mondják rám,hogy “magamba forduló””különc”.Ezért nincsenek “barátaim”.Persze néha hiányzik,hogy én is panaszkodhassam valakinek,mivel azonban mindig én vagyok aki “kemény,határozott”(lelkiszemetesláda)sikoltva menekül,akinek én “sirnék” kicsit.

            Reply
          • Huszka László 2012. July 5. Thursday 12:26

            Szia! – bocsi, hogy így ismeretlenül is, de megszólítalak.
            Még szerencse, hogy itt mindenki társat, barátot szeretne találni, vagy legalábbis a társkeresési problémákkal küzd.
            Szerintem soha nem gondoltuk, hogy ez ilyen nehéz dolog, keresni, de nem találni.
            Ezáltal csalódni, sokszor ujra kezdeni majd belefáradni és félni attól, hogy egyedül maradunk.
            Szívesen váltanék még veled 1-2 levelet.
            Magamról annyit, hogy 49/170/75 a paramétereim és Szeged mellett lakom.
            Az elérhetőségem: laci3.hu@gmail.com
            További szép napot, szia: Laci

            Reply
          • anika 2012. July 5. Thursday 15:55

            A pletykálkodás a társas kapcsolatok egyik alapköve :). Én nem utálom. Akkor se, ha engem pletykálnak ki. Nevetni szoktam rajta, mikor visszajut, és örülök, hogy még van azért ennyi élet a világban. De nyilván máshogy lennék ezzel, ha nem városban élnék (ahol már-már hiányzik).

            A falu nehéz ügy, nem tudok hozzászólni, még sosem láttam falut közelről, nem is ismerek senkit, aki faluban lakik, és nem is jár be semmilyen városba napi rendszerességgel. Amit írtam, teljesen városi gondolkodásmóddal írtam. Belátom, falun minden más, és kevés a lehetőség, és ha nincs ott helyben olyan ember, akivel megérted magad, akkor nehéz másokat találni elérhető közelségben. Én nem is tudnék falun megmaradni. Egyebek közt ezért nem.

            Reply
          • klára 2012. July 9. Monday 11:46

            Egyet értek veled!!!Pontosan én is ebben élek,és úgy mint te.klára

            Reply
    • Randi Andi 2012. July 4. Wednesday 11:24

      Szia Kati!

      50 évesen is szőhetsz új barátságokat – az én tréningjeimen rendszeresen megtörtént már ez, és az őszi görögországi táborban is biztosan lehet majd társasági kapcsolatokat építeni!

      Reply
    • Ibolya 2012. July 6. Friday 05:47

      Szerintem azért mondja,hogy megerősítse az önbizalmunkat.de pont az ellenkezőjét váltja ki,mert még jobban eszi magát az ember.Hiába van hobbi,meg miegyéb,nem tudja a meghittséget adni egy fárasztó nap után,amit mondjuk egy kedves adhat{na}.

      Reply
  4. Gombos János 2012. July 4. Wednesday 07:25

    Kedves Andi! Nagy érzelemmel olvasom irásaid. Szeretnék belőlük tapasztalatot szerezni,ill,fölhasználni a társkeresés folyamán!. Üdv: János!

    Reply
  5. margit 2012. July 4. Wednesday 07:37

    Köszönöm a tanácsokat,örömmel és szivesen olvasom a leveleidet.Üdv Margit.

    Reply
    • Nyámádi István 2012. July 4. Wednesday 08:51

      Köszönöm! Szíves fűáradozásodat. Szívesen olvasom őket.
      István

      Reply
  6. Szigeti Lászlóné 2012. July 4. Wednesday 07:56

    én szerintem nem vagyok rágörcsölve a társ keresésre de a munkám miatt nem is járok sehova.

    Reply
  7. Margit(egy másik) 2012. July 4. Wednesday 08:39

    Kedves Andi!
    Jó volt ez a cikk, mert felismertem belőle azokat a hibákat, amiket kölcsönösen elkövettünk a volt férjemmel. Nálunk is működött az önzés. Ő is és én is mindent vártunk a másiktól, csak amíg én elveszítettem a házasság alatt a baráti kapcsolataimat hogy “jó feleség” lehessek, addig ő elvárta tőlem hogy minden legyek, de ő igazából nem volt más, csak egy nagyra nőtt, felelőtlen gyerek, aki semmiért nem vállal felelősséget, titokban kocsmázgat a haverokkal, hogy “anyu” meg ne tudja. Így teljesen rossz irányba ment az egész kapcsolatunk. Én voltam a szigorú felnőtt, akinek füllenteni kell, meg meg kell próbálni átverni, ő meg a rossz kisgyerek, aki teljes ellátást kap fizikailag és érzelmileg, de viszonzást nem ad. Ez 13 évig ment így. Nem tudom, hogy hogy bírtam ilyen sokáig.
    Most már bölcsebb vagyok. Addig nem kell párkapcsolat, amíg nem találok olyat, aki felnőttként éli az életét, és amíg az életem más területei nincsenek rendben viszonylag.
    Viszont amit megfigyeltem, hogy valószínűleg én sajnos az az “anyuka” típus vagyok, mert nem egyszer nálam 15-20 évvel fiatalabb férfiak próbálkoznak nálam, csak ettől meg én egy kicsit pedofilnak érzem magam. Most is van talonban egy ilyen, aki elvileg arra vár, hogy a külföldi állásom összejöjjön, és amint berendezkedtem, már jön is utánam.Ja, és mindemellett még személyesen nem is találkoztunk…azt hiszem ő is csak anyapótlékot keres bennem, pedig abból már elegem van.
    És igen, nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy valaki nem tesz semmit, vagy éppen rá van görcsölve a párkapcsolat keresésre.
    Kívánom mindannyiunknak, hogy találjuk meg az egyensúlyt.
    Üdv: Margit

    Reply
  8. Zsuzso 2012. July 4. Wednesday 10:44

    Minden igaz, amit Andi megpendít az írásaiban!DE kérdezem én, ha valakinek valami elfoglaltsága miatt nincs társasága az hol keressen társat??? Szerintem senki nem “görcsösen” akar vagy szeretne társat találni, hanem mivel az ember u.n. társas lény vágyik arra, hogy legyen valaki akihez tartozik!!! Nagyon rossz érzés pl. ha az ember elmegy valahova egyedül —gondolok itt színházba, vagy akár egy múzeumba stb.ott egyedül van nincs kihez szóljon megbeszéljen valamit —- hát nagyon nem jó érzés! Vagy állandóan egyedül lenni egy lakásba v. házba, egyedül enni, stb.Hát gondolom nagyon sokan vannak így! Ehhez nem tudom kinek mi a hozzá szólása??? Üdvözlök minden hozzá szólót, olvasót! Zsuzso

    Reply
    • Ebony 2012. July 4. Wednesday 11:16

      Kedves Zsuzso!

      Tudom miről beszélsz, mert átélem én is. Eleinte folyton sajnáltam magam, hogy milyen sz.r egyedül enni, üres lakásba hazamenni, nincs kihez szólni stb..
      Aztán rájöttem, hogy tökre megkeseredett ember leszek, ha állandó jellegel erre gondolok, ezt hajtogatom magamnak. Tudom nehéz a gondolatoknak parancsolni, mégsincs más megoldás. Ezekről a lehúzó gondolatokról egyszerűen muszáj elterelni a figyelmünket.
      Én azt a taktikát választottam, hogy gondolatban köszönetet mondok minden emberi kapcsolatért, ami napkozben ér. Örülök minden jó szónak, minden mosolynak és igyekszem azokat viszonozni vagy megelőlegezni. Érdekes, de minél hálásabbak vagyunk a “kicsi” jókért, annál több lesz belőlük és aztán remélhetőleg, azáltal, hogy jókedvűek maradunk, sikerül bevonzanunk a nagyobb jót is, jelen esetben a szerető társat.

      Üdv,E.

      Reply
    • anika 2012. July 4. Wednesday 12:28

      Igaza van Ebony-nak, és én még annyit tennék hozzá, hogy ha nem segítesz magadon, akkor sajnos úgy maradsz. Nem segít senki. Annyira jellegzetes, hogy az elkeseredett ember áll tehetetlenül, igazából nem akar tenni valamit magáért, hanem vár, hogy majd valaki segít rajta. És ha ez nem következik be, sajnálja magát. De hát ki segítene??? Ilyenkor, mikor haragszunk, hogy semmi nem történik, tulajdonképpen SENKIRE haragszunk. Nincs konkrét cél, hogy ki segítsen, vagyis ki az a galád, aki nem segít…

      De van egy lehetőségünk még a legelkeseredettebb helyzetben is. Annyian szorulnak segítségre… Legyél Te a csoda-valaki, aki a másiknak segít… Már csak azért is, ert az szórakoztató!!! Aztán LEHET, hogy ezt majd visszafizeti valahogy az élet. De lehet, hogy nem. Akkor is jobb nem szenvedni, hanem tenni valamit. Ha nem közvetlenül magamért, akkor mésokért. Mindig van, aki rászorul. Ha más nem, a szomszéd öreg néni, vagy a kisgyerekes barátnő, akinek szusszanásnyi ideje sincs.

      Add azt valakiknek (akik rászorulnak), amit Te magad szeretnél kapni. Kapni nem fogsz. Indítsd Te a sort, legyél Te az, aki ad… Bárhol, bármikor, kb bárkinek. Adj meghallgatást, odafigyelést, segítséget (de csak annak, aki örömmel veszi), és előbb-utóbb szórakoztatóvá válik a legunalmasabb munkanap is, aztán egyszer csak azon veszed magad észre, hogy már nem érsz rá segítségre várni, meg szükséged sincs már rá, hisz már jó az életed…

      Nem tudom, érhető-e így, amit írtam, nem akarok senkit bántani, ötletet szeretnék adni.

      Reply
      • Ebony 2012. July 4. Wednesday 12:47

        Érthető!! 🙂 🙂 🙂 Szuper jó vagy ma!

        Reply
    • Lujza 2012. July 4. Wednesday 13:07

      Én is csak ötletelni szeretnék.

      Ha van érzéked bármilyen kreatívkodáshoz, de ha nincs, akkor is rengeteg fórum van a neten, ahol bárkit szivesen fogadnak, ha csak alkotó, ha csak gyűjtő, vagy csak segítő (lehet csevegni, kezdetben ez is egy lehetőség). Általában szerveznek is közös megállapodás alapján találkozókat, összejöveteleket, közös alkotós délutánokat.

      Most volt a Tihanyi levedula fesztivál, bárki elmehet (jelentkezhetett) aratni a levendulaföldekre…..(parfüm nélkül is 1hétig garantált a levendula illat) én is szerettem volna, de nem tudtam szabizni. 🙁

      Reply
    • Lujza 2012. July 4. Wednesday 13:27

      “Nagyon rossz érzés pl. ha az ember elmegy valahova egyedül —gondolok itt színházba, vagy akár egy múzeumba stb.ott egyedül van nincs kihez szóljon megbeszéljen valamit —- hát nagyon nem jó érzés! ”

      Az érzés szerintem “csak” furcsa, senkit nem fog igazából érdekelni, hogy miért vagy ott egyedül és szerintem bátor dolog így elmenni!
      Voltam egy discoban pedig a korom alapján nem érzem magam odavalónak, de úgy voltam vele, hogy miért ne és a kíváncsiság is hajtott. Három fiú ismerősömmel mentem, Ők nemüknek megfelelően szórakoztak. Be voltam t_jva rendesen, hogy mi lesz, aztán nagylevegő, lazítottam, senkit nem érdekelt, hogy mi van velem (egyedül vagyok vagy valakivel). Pár óra múlva, már egy hat fős (vegyes) társaságban találtam magam, rajtuk kívül másokkal is összehaverkodtam. Csak jó élményem maradt meg ebből a kiruccanásból. Kockáztatni kell, másképpen nem mozdul semmi semmilyen irányba.

      Reply
      • anika 2012. July 4. Wednesday 13:54

        Abszolút így van! De menjünk együtt színházba, ha ez valakinek gond. Nekem is gond, nekem egyszerűen nincs kedvem felkerekedni egyedül.
        Andi, Te, mint e lap házigazdája, esetleg ha van valami jegyirodával kapcsolatod, a színház témában segíthetnél az egyedülállóknak, vagyis itt néha bedobhatnád, hogy “színház ekkor és ekkor, lehet foglalni a helyeket Nálad”. 🙂 Már ha úgy látod, hogy lenne erre igény. Tárkereső műhelybe sosem fogok menni (pl mert nem keresek társat), de színházba én is nehezen jutok el, mert nincs kivel. Ha a többiek is jönnének, én is szívesen mennék. Utána lehetne kávéházazni.

        Reply
        • Lujza 2012. July 4. Wednesday 14:04

          akkor már majdnem meg van a HOL. 🙂 (a lenti írásod után, a közös találkozás helyszíne)

          Reply
        • Randi Andi 2012. July 4. Wednesday 16:43

          Szia Anika!

          Sajnos az én kapacitásom véges, így nem tudok színházjegyekkel foglalkozni 🙁

          De gondolkozom nyári találkozóban!

          Reply
    • Ili 2012. July 4. Wednesday 16:33

      Kedves Zsuzso!
      Amit Ebony válaszolt a hozzászólásodra, teljes mértékben egyet értek vele. Nekem is ilyen gondjaim vannak, egyedül nem szeretek menni sehova, barátaim vannak, de ahol már párban élnek, oda egyedül nem szívesen megyek. Viszont az jó ötlet, ha Ők mennek nagyobb társaságba, akkor kéne menni, ott lehetnek egyedülállók. Sokszor görcsösen keresi a másikat az ember, mivel az idő megy és fiatalabbak már nem leszünk, én 62 éves özvegy nő vagyok, szeretnék egy rendes társat találni. Fel a fejjel! üdv. Mindenkinek

      Reply
  9. Csinci 2012. July 4. Wednesday 10:53

    Kedves Anika!

    Kemény szavak azok amiket leírtál. Tudod, én 12 évig éltem házasságban. Közös barátaink voltak a férjemmel, házaspárok. A válásunk után sem szakadt meg a kapcsolatom velük, de össze már csak nagyon ritkán járunk. Nem szívesen járok olyan társaságba ahol mindenki a párjával van, csak én vagyok szingli. A barátnőim vagy vidékre költöztek, vagy pici gyerekeik vannak. A családommal dolgozom, tehát kollégáim nincsenek. A fiam már elmúlt 18 éves, a saját útját járja, a testvérem (aki a legjobb barátnőm is egyben) 2 pici gyerekkel van otthon. Közösségi ember vagyok, könnyen barátkozom, de zömében még is egyedül csinálok magamnak programokat. Moziba, színházba, kiállításokra, strandra járok egyedül…Zumbázni járok hetente kétszer. Jóban vagyok a lányokkal de vagy nem az én korosztályom, vagy családosok. Nem panaszkodom, kesergek, jól érzem magam a bőrömben de azért ez még sem az igazi. Úgy gondolom nem az én hibám (és másé sem), hogy így alakultak a baráti kapcsolataim. Telefonon, interneten tartjuk napi szinten a kapcsolatot, de találkozni sajnos csak ritkán tudunk.
    Kiegyensúlyozott, nyugodt tipusú ember vagyok pozitív gondolkodással. Nem állok harcban önmagammal, sem a világgal.
    Szerintem az ember baráti kapcsolatait nagyban befolyásolják a körülmények és a mai gazdasági helyzet. Ezért nem szabad pálcát törni senki feje fölött aki egyedül van.

    Reply
    • anika 2012. July 4. Wednesday 11:08

      Nem török pálcát senki fölött, aki meg akarja oldani a gondot, csak a gazdasági helyzet és a körülmények miatt nem halad rohamléptekkel a cél felé, csak lassan, mint Te, és amíg magányos, addig is próbálja élvezni az életet.
      Én inkább azokra gondoltam (a pálcatörős bekezdésben), akiknek ott lenne a sok lehetőség, de nem élnek vele, mert senki nem elég jó nekik, mert senkiért nem hajlandóak áldozatot hozni, aztán csodálkoznak, hogy egyedül vannak.

      Tapasztalataim szerint akik szeretnék, hogy legyen társaságuk (és nem megváltást várnak), azoknak előbb-utóbb lesz is, csak nehezen. A gazdasági helyzet kérdésről meg nekem is az jutott eszembe, hogy én magam is hajlamos vagyok inkább szórni a pénzt ruhára, stb-re, és néha eszembe jut: “kinek, minek??? – ha nem találkozom senkivel, nem vagyok emberek között, akkor minek legyek szép?”
      És most arra gondoltam (problémámat megoldandó), hogy amit eddig arra költöttem, hogy jobban nézzek ki, azt mind visszafogom, és ezentúl arra költök, hogy emberek közt legyek. Az meg mellékes, hogy egy árnyalattal rosszabbul nézek ki esetleg (havi egy helyett kéthavi egyszer megyek fodrászhoz, konditerem helyett túrázni megyek meg futni, mert ingyen van, aerobic helyett, ami hatékony a fogyás szempontjából, keresek inkább valami társas – bár kevésbé fogyasztó – sportot).

      Szóval hogy a prioritást hogy alakítjuk (ha megtehetjük), az azért rajtunk múlik. Sok ember ragaszkodik olyan dolgokhoz, amikért áldozatokat hoz, de semmi igazi öröme nem telik belőle. Na, ezeket az áldozatokat nem kell meghozni (családi ház fenntartása, mert az kell, masszíroztatás, színházbérlet (egyedül), stb).
      Szóval én is szenvedek ugyanazoktól, mint Te, bár már évek óta próbálom megoldani, több-kevesebb sikerrel. Vannak barátaim, ezekért a kapcsolatokért meg is dolgozom (persze ezt ők nem tudják), ha valakit igazán értékesnek érzek, azért újra meg újra kinyújtom a kezem (még ha ő passzívabb is, de azért örül nekem). Továbbá keresem az idős emberek társaságát!!! Mert jókat lehet velük beszélgetni, felelevenítik a vidám múltat, mikor még volt közösségi élet, mesélnek, közben kivirulnak ők is, és egyrészt kész a kapcsolat, másrészt nekem is öröm, én is feloldódom, feldobódok. Az időseknek pl tényleg nagy szüksége van a társakra. És pl színházba nagyon szívesen mennek, ha egy fiatalabb barátnő elviszi őket!!! Vagy vigyázhatsz ismerőseid gyerekeire, előbb-utóbb barátság lesz abból is, neki meg jól esik a segítség. Nekem is jól esett, mikor a gyerekeim kicsik voltak, sőt, még most is.

      Ezek csak ötletek!!! Ha most erre azt írod, hogy “de nem az én hibám, hogy nekem erre nincs lehetőségem”, akkor félreértettél. Nem akarok senkit bántani “kemény szavakkal”, hanem olyan tanácsokat szeretnék adni, amiket magamnak is adok. Egy részük már bevált az évek alatt, egy részük új, én is most határoztam el (pl hogy másképp priorizálom, mire szánok pénzt). A mai világban sajnos már küzdeni kell a kapcsolatokért, nem “adódnak”, mint régen. Amúgy meg az sem volt feltétlen jó. Lehet örülni annak, hogy most választhatsz, kivel barátkozol, nem a sors tolja rád a rokonokat meg a falubélieket. Most más világ van, most magadnak kell (vagy inkább érdemes) gondoskodnod a társaságról, de amekkora teher ez, akkora előny is, hisz megadja a választás szabadságát!!!

      Reply
      • anika 2012. July 4. Wednesday 11:15

        Egyébként rengetegszer írtam magamnak kis feljegyzéseket, célkitűzéseket, hogy hogyan lehet társaságba jutni (vagy bármiféle problémát megoldani).
        Ez nálam úgy megy, hogy tudatosítom magamban a problémát, aztán annak okát, aztán leírom, mely napokon nem létezik a probléma, mikor tudom feledni, milyen a jó nap, és mitől is jó az… Aztán elgondolom, hogy akkor mi is kell nekem a boldogsághoz. Ekkor a cél már megvan.
        Itt jön aztán a neheze, a hogyan oldjam meg, milyen kompromisszumot kössek a cél érdekében, mit szorítsak háttérbe (hisz nem okoz annyi örömet, mint amennyit áldozok rá más dolgok rovására), stb. Kidolgozom részletesen a tervet, és megvalósítom. Ezt nagyon sokan csinálják egyébként, és helyes, beválik. A dokumentumomhoz rendszeresen visszatérek, pipálok benne (mindent, ami megvalósult), pirosozok benne (amikkel még tartozom).
        Pl barátságok esetében nem voltam rest magamnak írásban felsorolni a mozdítható barátokat, és azt is, hogy újakat hol és hogyan lehet szerezni. Ez nem egy egyik napról a másikra terv, hanem több évre szól. Gyűlnek a pipák a doksiban, és közben gyűlnek az ismerősök, a jó napok. A szerelmi bánatom feledésénél is ezt alkalmazom, hogy “mely napokon nem gondolok rá, és miért?” Itt felsorolás jön, és az olyan jellegű napok lényegének kiemelése. Aztán szaporítás. Először elvben, aztán gyakorlatban. Persze sok kompromisszum kell, mert nincs mindenre pénzem egyszerre. Meg sok ötlet, meg sok olvasás, meg sok ismerős története, amik persze a fejemben vannak évek óta, csak elő kell húzni.
        Tudod, mi a legjobb? Hogy már mialatt készíted a doksidat, már azalatt is jobban érzed magad. És ha újra mélypont van, leülsz, és pipálsz! Mint vizsgára készüléskor a már kidolgozott, aztán a már megtanult tételek mellett ahogy szaporodnak a pipák. Olyan jó érzés ez, és a mélypontról is mindig szépen ki tudok így jönni. Jó ez a módszer, javaslom mindeninek.

        Reply
        • Lujza 2012. July 4. Wednesday 11:52

          Nekem is van hasonló módszerem. 🙂 (de engem eddig kinevettek ezért, nem tudtam, hogy más is alkalmaz ilyeneket).

          Amiket leírtál, azokkal egyet értek én is.

          Reply
          • anika 2012. July 4. Wednesday 12:32

            Engem is kinevetnének azok a barátaim, akiknek nincsenek problémáik. Az emberek hajlamosak ítélkezni, főleg mikor nekik épp jól megy, és olyankor tök jól hangzik, hogy “nem értem, neked ez mért nem megy magától, hisz olyan egyszerű” – na, persze mondjuk egy váratlan fordulatig…

            Szóval engem is kinevetnének. Emiatt nem mondom el senkinek, aki ismer. Itt le merem írni, mert senki nem ismer, meg itt pont a probléma a lényeg, itt nem szégyellem, hogy van magány-problémám. Amúgy hiszem, hogy sokmindenkinek. És nem is vagyunk felkészülve a kezelésére, mert újdonság. Ki kell találnunk, mit tehetünk. És amerikai módszerrel (ha van is), nem megyünk semmire, mert pénzünk sincs, valamint sok más magányos együtt sincs, akikkel kereshetnénk a kapcsolatot. De valamit mégis tenni kell. Ki kell találni. Andi egyébként föntebb jó ötletet írt, hogy el lehet menni Görögországba, az is biztos jó buli lesz. Nekem sajna nincs rá pénzem, de ha lenne, mennék.

            Reply
        • Ebony 2012. July 4. Wednesday 11:55

          Anika,

          Tetszik a módszered! Nagyon tudatos és ez nagyon jó. Ismerem magam annyira, hogy tudom ehhez lusta vagyok, de bárcsak ne lennék az.:)

          Üdv,E.

          Reply
          • Katka 2012. July 4. Wednesday 15:52

            Sziasztok!

            Már nagyon régen jártam itt.
            Nagyon hosszú utat jártam én is be, megosztok Veletek pár dolgot, hátha valakinek hasznára válik.
            Anika módszere nagyon jó. Az első és legfontosabb dolog, hogy amikor felkelsz, tudatosítsd Magadban, hogy ma is felébredtem, és kaptam egy ajándékot az élettől. Minden nap egy ajándék. Sajnos két ismerősöm is rákos, 32 évesek, az utóbbi 1 évben már én is másképpen látom a világot. Tégy mindennap meg egy olyan dolgot, ami felvillanyoz, jó közérzeted lesz tőle, mosolyra fakaszt. Pl elengedsz az utcán egy gyalogost, átsegítesz egy idős embert, rájössz egy probléma megoldására, bármi, de valami mindig legyen.
            Ha ez megvan, akkor jön a következő lépés: Dobd ki a szemetet a fejedből. Ez a legnehezebb lépés egy ember életében. Nézz végig ismerőseiden, írd le a gondolataid, és akik, amik keserűséget okoznak, próbáld meg elengedni.
            Rossz kedvű vagy? Keresd meg az okot, hogy miért. Ne a napi nemalvásra, a kolléga morgolódására fogd. Én is hittem jó ideje, hogy túl vagyok egy bizonyos dolgon, hát nem. Nagyon nehéz volt megtalálni a gyökeret. Ha ez meglesz, akkor máris nyitottabbak leszünk egy új világra.

            A jelen van és a jövő. Most van, itt és most, a pillanat. Olyan nincsen, hogy semmi, mindig történik valami. Ha úgy gondolod, hogy nem, akkor nézz Magad körül jobban szét. Pl sétálj le egy parkba, élvezz ki minden pillanatot! Ha egy időre ezt el is feleded, egy idő után már tudatalattiból jön, én ilyenkor már csak magamon mosolygok, és máris szebben látom a világot.

            Még Anika írásához fűzném: az út tesz boldoggá, és nem a cél. Élvezzétek ki ezt az utat, tegyen ez is boldoggá titeket, hiszen ha meglesz a cél, újakat kell keresni, és megint végigjárod az utat..

            Köszönjük Andi, hogy vagy nekünk, és összefogod ezt a társaságot, ahol az emberek kiadhatják magukat.

            Reply
      • Thorgika 2012. July 4. Wednesday 11:20

        Anika,

        “Én inkább azokra gondoltam (a pálcatörős bekezdésben), akiknek ott lenne a sok lehetőség, de nem élnek vele, mert senki nem elég jó nekik, mert senkiért nem hajlandóak áldozatot hozni, aztán csodálkoznak, hogy egyedül vannak.”

        Különös, hogy ezt pont te írod. A hozzászólásaid alapján, nagyon úgy tűnik, hogy az önismerettel jelentős problémáid vannak.
        Ilyen alapon, főleg magad fölött kellene pálcát törnöd. 😉

        Reply
  10. Margó 2012. July 4. Wednesday 11:23

    Szia Andi! Mindig szívesen olvasom az írásaidat,még idősebben is sokat tanulok tőled,köszönöm.Margó.

    Reply
  11. Fehér László Csongor 2012. July 4. Wednesday 11:49

    Szerintem mindenkinek azzal a helyzettel együtt kell megpróbálnia társat találnia,amiben van.Aki hozzám hasonlóan zárkózottabb típusú személyiséggel él együtt ebben az életében,az sosem fog mély és sok szállal összekötött kapcsolatot kialakítani azzal az emberrel,aki úgy lubickol a társasági létben,mint hal a vízben,legföljebb ha a másikat a sorsa padlóra küldte,és éppen tápászkodik.

    Reply
  12. Balito 2012. July 4. Wednesday 12:03

    Igazán jó ez az írás! Balito

    Reply
    • Randi Andi 2012. July 4. Wednesday 13:16

      Köszönöm!

      Ebben a nagy melegben bevallom, nehéz volt gondolkozni! 🙂

      Reply
  13. Gyula Jozsef 2012. July 4. Wednesday 12:51

    Igen felvagyok spanyolva én már régesrégen e társkeresője vagyok! Tudom ez nem lelki leveles segély szolgálat!Van az útcánkban már régenottanlakó már őtvenen tán tuli férjezett Nő!Ki eleinte nemtőrődtem amúgy jó szomszédi viszonyban vagyunk!Szeretném véle egypár kellemes orát eltőlteni véle kettesben! Mivel a férjnek tudomása van hogy, más kapcsolata is van a férjén kivűl az illető Nőnek! Mivell anő igényes és a férj is pénzéhes! Nem K ! pediglen már régesrég meg ettem a knyerem javát de igazán izgalmasnak vélem a csajszit hiába őtvenentul van!Kellene nékem mit tegyek,hogy enyém is legyen! Na mia válasz kérdem!

    Reply
    • Ebony 2012. July 4. Wednesday 13:09

      Kedves Gyula!

      Lenni Te külföldi? Olyan szépen töröd a magyar beszédet. Azért sikerült megértenem Téged.

      A tanácsom: Ha a férje erősebb nálad akkor mondj le a “csajsziról” vagy kezdj el keményen edzésre járni.
      Ha ő a gyengébb, akkor viszont vigyél virágot, légy kedves és figyelmes. Ne beszélj sokat, engedd a hölgyet kibontakozni, azt minden nő szereti.

      Levelet ne írj neki, ettől óva intenélek! (Hátha félreért valamit és az írott szót már nehéz kimagyarázni.)

      Persze, hogy nem K a hölgy! Ha az lenne, biztosan nem is tetszene annyira. Bár a szerelem útjai kifűrkészhetetlenek.

      Sok sikert!

      Üdv,E.

      Reply
      • Dreen 2012. July 4. Wednesday 14:40

        😀

        Reply
  14. Kónya Józsefné 2012. July 4. Wednesday 13:22

    Kedves Andi! Nagyon kőszőnőm a levelet amit nekem irtál.Elolvastam minden levelet amit a társaim irtak.Énnekem már van egy barátom január 2.ika óta.Az itteni városi társkere-sőn adtam fel a hirdetést és ő felhivott, találkoztunk és már az első alkalommal nagyon megtettszettünk egymásnak.Találkoz-gatunk azóta is.Nem egészen igy képzeltem el a kapcsolatomat,de mivel kólcsőnós a szimpátia igy elfogadtam a jelenlegi hely zetet.A Klarissza

    Reply
  15. Marcs67 2012. July 4. Wednesday 13:44

    A párkeresés 40 felett nem egyszerű feladat! Ilyenkor az ember már óvatosabb,túl egy pár csalódáson,de nem adom fel!!! Pedig nem a herceget várom,hanem egy olyan férfit aki mellett én lehetek a “gyönge nő”! Az előző kapcsolataimban mindig nekem kellett a megfontolt,felelősségteljes,erős nőt “játszani”. A baráti kapcsolataim rendben vannak és nem vagyok egy mindig otthon ülős fajta,de igazi társ nagyon hiányzik!!

    Reply
    • anika 2012. July 4. Wednesday 13:49

      Azt vettem észre, hogy a negyvenes nő pont élete delén van :). Nehéz közben gyönge nőnek lenni, mint még húsz évesen. Nehéz olyan partnert találni, aki még jobban élete delén van… (de véletlen pont nincs senkije, és pont egy erős negyvenesre vár, akinél ő még erősebb lehet, és akit támogathat ezer más dolga mellett…)

      Reply
  16. anika 2012. July 4. Wednesday 13:45

    Egyébként jó lenne találkozni pl azokkal is, akik itt írogatnak, de nagy kérdés, hogy hol lehetne (ingyen) összejönni néha… Görögország jó ötlet, meg a társkereső műhelyek is, de akiknek tényleg nincs pénze ilyesmire, azoknak nem segít. Amikor meg van már egy – bármiféle – klub, működő “kemény mag”, akkor a többi “buli” adja magát. Ezt én tapasztalatból tudom. Mikor a netes kapcsolatok már személyes barátságokká (vagy akár csak kártyapartikká :D) váltak, akkor már megvan a bizalom ahhoz is (akár évek alatt, nem azonnal), hogy egy közös szilveszterezés valakinél, vagy horgászás xy-ék tanyáján, szüretelés wz-ék szőlőjében, disznóvágás, lagzi, stb. Régen (akár még 20 éve is) adódtak az ilyen eseményekhez a társak, barátok, rokonok, helybéliek. Nem volt ez probléma. Mivel még mi magunk is ebben nőttünk fel, cikinek érezzük erőltetni. Inkább szenvedünk, sokan meg sem fogalmazzák, mitől. De Bradbury bácsi már megfogalmazta a Fahrenheit-ben. Jó előre.
    Megváltozott a világ, és már csak úgy megy a társasélet, ha erőltetjük!!! És ha mindenki hoz lassan még egy-két szinglit (vagy akár párt, ha a pár igényli – de ritkán igénylik), és ki-ki arra az eseményre megy el, amire a pénztárcája, kora, egészségi állapota, egyebe engedi, akkor lassan(!) kialakul valami…

    Régen mi volt? Közös építkezés (kaláka – ennek a szónak az eredete is egy szép falusi szokásra utal vissza, a közös fonóházakra, ahol a fiatalok együtt dolgozva ismerkedtek), közös nyaralások, kempingek, ahol törzsközönség jött össze telepített lakókocsikban (gyerekek hetekig együtt játszva, minden nyáron visszajárva), öregeknek kártyapartik, templom, majális minden évben, szüret, szüreti mulatság (régen még kukoricafosztás is), stb. Ezek még gyerek korunkban is működtek, és ugyanazokat az arcokat láttuk újra meg újra.

    Ezek elmaradnak már, főleg nagyvárosban, főleg fiatalok közt. Van helyette síelés (de kivel menjen, aki még nem volt?), szervezett utak, túrák, hegymászás, evezős túra, stb.
    Ezek összehozásához sok minden kell. Elszánás, tudatos szervezés, tolerancia, nagyvonalúság(!!! – pitiánerkedés, önzés, apróságokon való vitázás mindent elront), hely, ötlet, 1-2 karakteres egyéniség. De talán a felismerés és az elszánás a legfontosabb. Meg az alulról szerveződés, vagyis hogy ne szolgáltatás legyen a dolog, hanem az érdekeltek maguk kezdjenek dolgozni az ügyön, és kitartóak legyenek, akarják és tudják a konfliktusokat rendezni, stb. A net mindehhez nagyon jó lehetőséget nyújt!!!

    Ha lenne ötletem a HOL-ra, akkor most kezdeményeznék is ilyet, hogy találkozzunk. Eleinte sokan, aztán lassan úgyis letisztulna, hogy ki kivel tud, akar esetleg gyakrabban is találkozni. Nyilván sokan kikopnának, sokan csak hébe-hóba jönnének, mások egész gyakran, szóval érdekes lenne, és szerintem hasznos is, bár nyilván buktatókkal teli.

    Reply
    • Lujza 2012. July 4. Wednesday 18:41

      “Egyébként jó lenne találkozni pl azokkal is, akik itt írogatnak, de nagy kérdés, hogy hol lehetne (ingyen) összejönni néha… ”

      Én tudok egy helyet, de nem tudom mennyire van erre igény az itt írogatóknak (virtuális-valóságos) és mennyire felelne meg.

      Az “ingyen”, annyi lenne, hogy magánterület (amit tiszteletben tartunk), van angol WC, zuhanyzó, sátorozási , “strandolási”, horgászási, bográcsozási lehetőség, szanetli, “hodály”, de nincs áram, így az útiköltségen kívül az agregátor működéséhez szükséges üzemanyag (hűtő-kávéfőző, esetleg világítás szempontjából) és az élelem, szomjoltó kerülne pénzbe. (ha ilyesmire gondoltál)

      Reply
      • anika 2012. July 4. Wednesday 23:09

        Lujza, én így elsőre valami kávéházra gondolnék inkább :), vagy ilyesmire… Tudod, ez még olyan “első randi”, nem a nyaralás lenne :)…

        Reply
        • Lujza 2012. July 5. Thursday 08:24

          🙂 az utolsó bekezdésed indította el a “fantáziámat”, de gondoltam utána már, hogy ez már olyan zárt hely és “túlzás” is egy kicsit. 🙂

          Reply
      • Hrdlicka 2012. July 4. Wednesday 23:18

        Ezt az összejövést (csoportosan) már mi is pedzegettük Plüssribizlivel aki Kismókus is, meg Zsolttal ill. anikával (kettesben)… Én mondjuk valami délutáni kávézóban gondolkodnék először…

        Reply
    • Dreen 2012. July 4. Wednesday 19:23

      Én üdvözlöm az ötletet! Budapesten a Móricztól egy saroknyira a Villányi úton a Café Shambala egy nagyon kellemes ilyen találkozóhely (és ezért randihelynek is kiváló), ezt nagyon tudom ajánlani, csak hát ugye lehetséges, hogy a társaság 90%-a vidéki.

      Egy Facebook-os eseménnyel ezt jól meg lehetne szervezni (akinek nincs Facebook-ja, regisztrálhat, nem kötelező minden adatot megadnia, a Facebook nem big brother). Ezzel az erővel persze már létre is hozhatnék és be is linkelhetnék ide egy ilyet mondjuk jövő szombatra, de számomra ennek most nincs akkora aktualitása (mégha üdvözlöm is az ötletet), így meghagyom ezt a feladatot másnak, csak felvázoltam a kivitelezés optimális módját. 😉 😀

      Reply
    • Sztina 2012. July 4. Wednesday 22:55

      Sziasztok, Szia Anika!

      Ritkán vagyok itt és olvasom teljesen végig a sorokat, de ma igen 🙂
      Nagyon tetszik Anika ötlete, szerintem egy kevés szervezéssel bármi megoldható.
      Anika! Szívesen segítek és részt veszek a szervezésben. Bárhol lehet jókat beszélgetni, bográcsozni és nem is kerül sokba. Az biztos, hogy valakiknek utazni kell, hiszen nagy ez az ország. A kérdés, hogy megéri-e? Ha igen, akkor nincs akadály 🙂
      Sziasztok: Sztina (45 éves)

      Reply
      • anika 2012. July 4. Wednesday 23:11

        Szerintem megéri, de inkább ősszel, mikor nem nyaral a fél ország, és a hőség sem riaszt vissza mindenkit az utazástól.

        Reply
        • anika 2012. July 4. Wednesday 23:12

          Habár légkondicionált kávézóban azért nyáron sem olyan rémes :)… De én nem vagyok egy nagy szervező. Ötletelésben óriási vagyok, de kapacitálásban… a lehető legrosszabb :). Sajnos.

          Reply
          • Sztina 2012. July 5. Thursday 08:21

            Akkor mi nagyon jól kiegészítjük egymást a feladatok elosztásában. Én a kivitelezésben vagyok jó :-))) Csak azt nem tudom, hogy érjük el egymást, ha történés lenne. Ez most a Te posztod :-), légyszi találd ki. Regisztrálva voltam/vagyok, de már nem emlékszem, hogyan, honnan kell belépnem az adatlapomba. Jó lenne egy email vagy telefon. Hogyan tudunk cserélni?
            Üdv.: Sztina

            Reply
          • anika 2012. July 5. Thursday 08:33

            Nekem nincs is adatlapom. Szerintem kérjük meg Andit, hogy csináljon egy “találkozás” topikot, ahová csak erről kerülnek gyakorlati bejegyzések mindenkitől, akit érint.

            Reply
          • Tico 2012. July 5. Thursday 13:33

            Lányok, mondom Facebook… ERRE való. 🙂

            Reply
          • Sztina 2012. July 8. Sunday 11:53

            Oké Anika egyetértek. 🙂

            A Facebook-ról töröltem magam, nem szívesen regisztrálnék újra.

            Reply
    • Hrdlicka 2012. July 4. Wednesday 23:22

      Ja, most jut eszembe, hogy nem az volt, anika, hogy nálad szilveszteri bulin lesz a gyülekező????

      Reply
      • anika 2012. July 5. Thursday 08:34

        Hát, az elég zsúfolt gyülekező lenne :D…

        Reply
        • Hrdlicka 2012. July 5. Thursday 09:44

          Értem… szóval azt szeretnéd, hogy kettesben legyünk:-))

          Reply
    • Hrdlicka 2012. July 4. Wednesday 23:31

      Ja, most meg az jutott eszembe, hogy ezt az egészet Randi Andi szervezze meg a szobájában a Király utcában, mellette van kávézó is, ahol kedvezményt kapunk, tehát két helyiségben lehetne tobzódni… legyen ez valamiféle get together workshop… Nevezhetjük kick off meetingnek is.-.))) (Zsoltnak ez biztos teccene:-))) Utána meg elmehetünk sátorozni,mert azt meg Kismókus Ribizli imádja…(vagy Demjén koncertre, mert azt is…) Ja, és Hétvégén legyen, mert (ha jól tudom) akkor anika k…ra ráér:-))szóval meg tudja oldani… Zsolt meg nem focizik…

      Reply
      • Sztina 2012. July 5. Thursday 08:24

        :-))))))))))))

        Reply
      • anika 2012. July 5. Thursday 08:38

        Látom, Te már mindenkit ismersz.
        Sajnos – mint írtam – nyár van, ilyenkor a hétvégék nem úgy mennek, ahogy máskor. És van, aki nyaral. Javasolnám a szeptembert. Addig megszervezzük 😀 apró lépésekben :D.
        Azért nem bánnám, ha egyéb részleteket itt a nyílt fórumon nem adnál ki senkiről, hátha nem örülünk neki, ha innentől kezdve az ide tévedő esetleges valós ismerősök lazán beazonosítanak minket. Please.

        Amúgy kitalálhatnánk, hogy lehetne úgy kommunikálni, hogy ne kelljen titkolózni. Azt nyilván senki nem akarja, hogy mindaz, amit eddig leírt, innentől kezdve azonosítható személy véleménye legyen, és még 10 év múlva is olvasható legyen itt a cikkek alatt. Nekem ez egy nagy probléma, mert, mint tudjátok, munkaidőben írok, teljesen illegálisan.

        Reply
    • Thorgika 2012. July 5. Thursday 00:59

      “…horgászás xy-ék tanyáján, szüretelés wz-ék szőlőjében, disznóvágás…”

      Ezek olyan vidéki dolgok. Na most akkor, mégsem nézzük le a vidékieket?
      Tudod, aki művelt és intelligens, valószínűleg jó memóriával is rendelkezik.

      Reply
  17. Gyula Jozsef 2012. July 4. Wednesday 13:47

    Hát ez klassz ha az ember valakinek a nevében beakar kavarni és ismeri nevét! Valamikor meadott emélcimedre rá ir és kész a kalamajka! Én szeretem saját magam intézni a dolgaimat !Már másnak a jó indulatábol sohasem kértem !Mindig és ezután is sajátmagam intézem dolgaimat !Kőszőnőm annak az illető személynek,hogy kavar!! Én épenséggel véletlenszerűen ide kattintottam és ime mit olvasok!Sok sikert ki ezt megtette ! Igaz a Csajszi bejőn amiről itak !Igy már nem tudok mosakodni !Sziasztok!

    Reply
    • Tico 2012. July 4. Wednesday 21:18

      Én ezt nem értem…..

      Reply
      • anika 2012. July 4. Wednesday 23:12

        Mi sem, de mindegy is :). Meleg van.

        Reply
  18. Marika _48 2012. July 4. Wednesday 17:04

    Sziasztok! A kapcsolatot ha görcsösen akarjuk, illetve keressük abból sajnos semmi jó nem származik.,Amikor az ember
    nem is gondolná, majd akkor fog az életébe az a bizonyos belépni. Bár manapság nehéz mindkét részről rendes ember keresni, illetve találni. Én már nagyon régen keresem azt a férfit akivel eltudnám
    képzelni az életem, nincsenek igényeim,
    csak legyen hozzám rendes, szeressük egymást, és jóban-rosszban együtt lenni.
    Sajnos egyszer egy alacsony de jó lelkű embert hozott elém a sors, és már 1 éve , de a magassága sajnos visszatartja
    a kapcsolatot részemről, mert nem tudom
    őt főleg e miatt elfogadni, de ő nem akar tágítani mellőlem? Mit tegyek, hiszen próbálom szép szóval a tudtára adni a helyzetet.Pad helyzet, de úgy vagyok vele, ami nem megy azt nem szabad erőltetni.Kérlek adjatok tanácsot. Köszi nektek.Andinak Üzenem sok és érdekes dolgokat tudunk meg arról, ki hogy látja , éli meg az adott helyzetet.Sok sikert kívánok továbbra is.

    Reply
  19. Árpád 2012. July 4. Wednesday 19:20

    Kedves Mindenki! Először is nagyon sok szeretettel köszöntök Mindenkit. Miután gyorsan átfutottam a fenti kb 80 hozzá szólást, hogy leírhassam a gondolataimat, valahogy az az érzésem támadt: egyáltalán elolvassa valaki ezeket a sorokat. N a mindegy azért leírom a véleményemet. A bevezetőben az alacsony férfiakról olvastam. Ezzel a problémával, már találkoztam. Ezt én is megkaptam, pedig 172 cm azért nem olyan veszélyes magasság. Rögtön az jutott az eszembe, hogy nem akarok megsérteni senkit, de a férfiaknál ugyan ez a gond a kövérséggel. Szerintem a telt idomok nem tetszenek a férfiaknak, legalább is komoly kapcsolatban nem.
    A másik a cím: Rá vagyok – e görcsölve a szerelemre? Hát én biztos, nem. Tudjátok az elmúlt néhány éveben sokféleképpen próbáltam meg a társkeresést. Az én tapasztalatom a társkeresésben az internet zsák utca. Sajnálom ez van. Én csak azokat a szerencsétleneket sajnálom, akik tényleg képtelenek elfogadni a helyzetüket. Nem azt mondom adjuk fel, hanem álljunk már meg egy kicsit és tegyük fel magunknak a kérdést: Na akkor mi van ha egyenlőre egyedül kell élnem? Vége a világnak? Vagy mi van? Sokan a helyett , hogy szembe néznének a problémákkal, tovább menekülnek. Ez hiba, ami később visszaköszön. Bocsi az őszinteségemért, és ha van olyan akit megbántottam, elnézést kérek érte.Szép napokat!

    Reply
    • Thorgika 2012. July 5. Thursday 01:04

      Utazgatás baráti társaságban, sokkal jobb, mint az internet. (Társkeresés szempontjából.) Kapard ki a gesztenyét magadnak, aztán élvezd az életet, rögtön lesz pár Tiffany és Amber nevű szépség körülötted. 🙂

      Reply
    • Marcsi 2012. July 6. Friday 10:40

      Nagyon egyet értek Árpád hozzászólásával azért az élet megy tovább és egyszer el jön a fehér lovon várt illető

      Reply
    • Ibolya 2012. July 6. Friday 21:30

      Kedves Árpád!Az,hogy egy hölgynek telt idomai vannak az még nem zárja ki azt,hogy boldog lehessen.A másik pedig az,hogy egy nő szervezete arra van ráhangolódva,hogy terhesség,szülés stb.ez viszont a szerencsés kivételtől eltekintve + kilókkal is jár sajnos,amiről nem tehet senki,főleg nem ő maga.Az idő múlásával is gyarapodnak a kilók száma,ugyanis genetikailag szerencsés helyzetben van az akit nem kezd ki az idő az anyasági teendők,és az idő múlása miatt.Én is ismerek 3 gyermekes anyát aki cérnavékony 45 éves kora ellenére.

      Reply
      • anika 2012. July 6. Friday 23:04

        Ettől függetlenül nem tetszenek a férfiaknak a telt idomok. Ez van. Tök mindegy, hogy tehetünk róla, vagy sem, akkor sem vonzza őket. Legfeljebb az idősebbeket, de többségében ők is inkább vékony nőkre buknak. És tényleg nem lényeg nekik, hogy tehetünk róla, vagy sem. Ha Te képtelen lennél beleszeretni egy pasiba, aki nem tetszik neked (legyen mondjuk az ok, hogy himlőhelyes), akkor meg tudnád magad győzni azzal, hogy “de hát nem tehet róla”? Én biztos nem. És a kövérség megoldható probléma, ha rajta van az ember az ügyön. De azt is lehet, hogy szétteszem a kezem, hogy “nem tehetek róla” (ami egyébként nem igaz!!!), és megsértődöm a világra, amiért így, túlsúllyal nem tetszek. Jól járok ezzel???

        Reply
        • Ebony 2012. July 7. Saturday 09:10

          Anika,

          tudom mi itt az általános dolgokat szoktuk inkább megbeszélni, azt, ami jellemző, de hadd szóljak a kivételek mellett, nehogy valakit megbántsunk. Ismerek nőket, akik tényleg nem tudnak lefogyni és nagyon szenvednek emiatt. Ezt okozhatja a hormonháztartás felborulása, de bizonyos gyógyszereknek is van ilyen mellékhatásuk.
          Hogy a férfiaknak mi tetszik az nagyon függ a történelmi kortól, amiben élünk. Most épp a vékony nő tetszik nekik, de voltak korok, amikor a vékonyság betegség, gyengeség jele volt és egyáltalán nem tartották vonzónak. Más volt a nőideál. Gondoljatok csak a Willendorfi Vénuszra vagy Rubens három gráciájára. Na azokon a hölgyeken minden rajta van, ami manapság taszítja a férfiakat. Tegyük hozzá, hogy főképp a nők gondolják azt, hogy taszítja őket.
          Most nem a telt idom a divat, elég teher ez nekünk, nőknek.
          Az igazság az, hogy én is nehezen tudnék megbarátkozni a gondolattal, hogy kövér férfi legyen a párom, de nem is annyira a kövérség miatt, hanem az alkati különbözőség zavarna, ami köztünk van. Ezért is gondolom, hogy a teltebb idomú hölgyek jobb eséllyel indulnak az erősebb testalkatú férfiaknál. Ők pedig szép számban vannak.:)

          Üdv,E.

          Reply
          • anika 2012. July 7. Saturday 09:51

            Igen, Ebony, igazad van. Én nem is azt akartam mondani, hogy tök esélytelen minden telt nő, hanem hogy a “nem tehet róla” szöveg nem visz sehová. Nem változtat a férfiak ízlésén az, hogy mi a teltség oka.
            Amellett a telt nők zöme (megkockáztatom, hogy kb 99 %- a, de minimum 90) tehet róla. Innentől kezdve a “nem tehet róla” az szépen hangzik, csak nem igaz.

            Reply
          • Dreen 2012. July 7. Saturday 14:37

            Na azért emögött van némi tájékozottság is talán. Ma kicsit műveltebbek vagyunk, legalább bizonyos területeken, és vagy részletekkel együtt, vagy csak úgy általában, de tudjuk hogy a telt idomokban valami nem stimmel.

            Én pl. tudom mi van benne, és így nem hoz lázba, sőt. (És persze itt most eltekintünk a hormonális háttérről, mert az mondhatni “orvosi igazolás”.) A koponyákban ez úgy rakódik le, hogy a telt idomú valószínűsíthetően nem törődik az egészségével, általában nincsenek ismeretei erről és nem is akar szerezni, és így tovább. Tehát ez kicsit a jellem egy aspektusáról árulkodik, ami vagy számít más szemében, vagy nem, mostanában általában igen, és hacsak nem hanyatlik a tájékozottság (nem ez a tendencia), ez nem is fog nagyon változni.

            Szándékosan kerülöm a biológiai részleteket, mert nem szeretnék senkit sem megbántani. 🙂 A lényeg, hogy ha tudnák, hogy mit hordoznak a bőrük alatt, nem hordoznák olyan boldogan. A múltkor összefutottam egy régi ismerőssel, évek óta nem láttuk egymást, és rámcsodálkozik aggódva, hogy te jó ég, milyen sovány vagy, beteg vagy talán?!

            MIVAN?! 😀 Makkegészséges vagyok, még a megfázás is elkerül. “Akkor most ki a beteg?!” – kérdeztem magamban. Érdekes, hogy az ő szemében én voltam az… Vajon tudja-e egyáltalán, hogy mi az egészség, ha egy egészséges, kellően izmos, nem csontbőr, nem felfújt testet betegnek lát?

            De nagyon eltérünk a témától… 🙂

            Reply
          • Zsolt 2012. July 7. Saturday 18:37

            “Hogy a férfiaknak mi tetszik az nagyon függ a történelmi kortól, amiben élünk. Most épp a vékony nő tetszik nekik, de voltak korok, amikor a vékonyság betegség, gyengeség jele volt és egyáltalán nem tartották vonzónak.”

            Szerintem bármelyik kort is nézzük, a férfiaknak mindig is az alapvetően vékony, formás, nő tetszett. A régi szobrokon, festményeken lévő nők csúnyák. Szerintem nincs ember, aki egy Mona Lizát, vagy a Sixtusi kápolnán lévő meztelen nőalakokat vonzónak mondaná.
            Az izmos, formás testhez való vonzódást nem az adott kor teszi azzá, hanem ilyenek vagyunk. Nem tudunk másmilyenek lenni. Nem volt és nem is lesz olyan, hogy most eljött a telt, puha nők kora. És régen sem volt ilyen. Tehát sajnos vagy nem, de a telt nők sosem tetszenek majd sok férfinak.
            Ahogy a vékony férfiak sem. Lehet itt jönni, egészséges életmóddal, szálkás férfi izomzattal. De egy nő sem szereti ha nehezebb a pasijánál.

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Ebony 2012. July 7. Saturday 15:24

          Szia Dreen,

          Tudom eltértünk a témától, de megihletett, amit írtál. Andi talán nem haragszik meg, ha válaszolok egy-két mondatodra.

          “Na azért emögött van némi tájékozottság is talán. Ma kicsit műveltebbek vagyunk, legalább bizonyos területeken, és vagy részletekkel együtt, vagy csak úgy általában, de tudjuk hogy a telt idomokban valami nem stimmel.”

          Régen is volt tájékozottság, csak másról tájékoztatott. A vékony nő betegség gyanús volt és lássuk be ennek volt alapja. A teltebb idomúak feltehetőleg nem éheztek, nem volt tüdőbajuk, nagyobb eséllyel tudták kihordani a babájukat.
          Ezek fontos szempontok voltak akkor. Belátom, most más szempontok vannak előtérben.

          “A koponyákban ez úgy rakódik le, hogy a telt idomú valószínűsíthetően nem törődik az egészségével, általában nincsenek ismeretei erről és nem is akar szerezni, és így tovább. Tehát ez kicsit a jellem egy aspektusáról árulkodik, ami vagy számít más szemében, vagy nem, mostanában általában igen, és hacsak nem hanyatlik a tájékozottság (nem ez a tendencia), ez nem is fog nagyon változni.”

          Kicsit igazságtalan itt jellemről beszélni, amikor köztudott, hogy szép számban vannak azok, akik egész nap zabálnak, mégsem látszik rajtuk semmi. Az ő jellemük persze ok, mert mi a látszatból ítélünk, ugye.

          “A lényeg, hogy ha tudnák, hogy mit hordoznak a bőrük alatt, nem hordoznák olyan boldogan.”

          Nem hordozzák ők ezt boldogan. A többség biztos nem. Állandó harc az életük. A plusz kilók ellen és azért, hogy így is elfogadják őket.

          Ezt a kérdést csak Neked írom, a többiek most ne nézzenek ide, vagy csak fél szemmel;):

          Nem lehet, hogy valaki (tudatosan) azért születik teltebb idomokkal vagy erre való hajlammal, hogy megtapasztalja élete során, milyen érzés nem elfogadottnak, állandóan kritizáltnak lenni?
          Csak egy költői kérdés volt.:)

          Üdv,E.

          Reply
          • Dreen 2012. July 7. Saturday 15:41

            Szia Ebony 🙂

            Jó gondolat, tényleg régen még más volt a vékony testalkat mögött meghúzódó potenciális okok megoszlása… Ma már nagyjából kizárható, hogy éhezik és beteg (még egy darabig :D).

            “Kicsit igazságtalan itt jellemről beszélni, amikor köztudott, hogy szép számban vannak azok, akik egész nap zabálnak, mégsem látszik rajtuk semmi. Az ő jellemük persze ok, mert mi a látszatból ítélünk, ugye.”

            Hát, én nem nagyon ismerek ilyeneket, szerintem ez csak városi legenda, legalább is a szép számuk… És bár ez nem jellemprobléma, csak arról árulkodik, és következtethet belőle (ha túlozva és elhamarkodottan is, nem mondom tehát hogy megalapozott ez, csak azt hogy jellemző) az illető jellemére. Tehát ezért is része lehet a testalkat szempontja a szűrési mechanizmusnak, és nem csak az esztétika.

            “Nem hordozzák ők ezt boldogan.”

            Nem tudom a megoszlást, de van aki teljesen belerögzült abba, hogy a 120 kilója egészséges. Nyilvánvaló, hogy nem sikerült szembenéznie vele, hogy nem az, azonban társkeresési szempontból tehát itt a jellem-aspektus: ha ezzel nem néz szembe, talán más fontos dologgal sem tud – gondolhatja a másik fél.

            “Nem lehet, hogy valaki (tudatosan) azért születik teltebb idomokkal vagy erre való hajlammal, hogy megtapasztalja élete során, milyen érzés nem elfogadottnak, állandóan kritizáltnak lenni?”

            Költői kérdés vagy sem :D, a misztika alapgondolata, hogy mindennek az a funkciója, ami a hatása. Úgyhogy ebben a gondolatkörben nézve: lehet, hogy azért született olyannak, de szerintem csak hormonális háttér esetén áll meg ez az elgondolás.

            Amint tehetne érte, tehát amint felelősséget vállalhatna az idomjaiért, a dolgot nem lehet a sors vagy karma számlájára írni, ott már belép az ember a képbe, az ember aki egészségesnek lenni hivatott, és valaki vagy elnézi neki hogy nem az és esetleg nem is akar az lenni, vagy nem nézi el.

            Persze ez is csak egy nézőpont. Valójában mindenki azt csinál amit akar, és erről nem nyitok vitát. 😛 😀

            Reply
  20. Szisza 2012. July 4. Wednesday 20:41

    Az előző hozzászólásokat elnézve ahányan vagyunk annyi félék, nem érzem hogy rágörcsölnék a szerelemre, és sokszor úgy érzem fáradt vagyok ahhoz hogy újabb trambulinba kényszerítsem magam jó ideje vagyok egyedül szeretnék párt , de nem mindenáron, az pedig hogy minél nagyobb a választási lehetőség az valahogy sem interneten sem való életben nem működik számomra nem szeretek ezerfelé szakadni. Szeretek ismerkedni ami rejt magában lehetőséget, de nem sűrűn van rá lehetőségem.

    Reply
  21. Mici 2012. July 4. Wednesday 23:32

    Szerintem is, az egyedüllét egy állapot. Gondoskodni kell róla, hogy maximálisan, minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy remekül teljen az időnk, még egyedül is. Élvezni kell minden percét, már amennyire ez a napi, átlagos gondoktól lehetséges. Nekem nagyon fog hiágyozni a függetlenségem és az egyedül, szabadon töltött idők, ha ne adj isten véletlenül mégis találok egy párt, bár ahogy elnézem a lehetőségeimet és a magyarországi férfifelhozatalt, erre kevés az esélyem. Sok szerencsét mindenkinek 🙂

    Reply
    • hmari 2012. July 5. Thursday 00:20

      Csak optimistán,az az egy valahol ott van a készletben….:)

      Reply
  22. Zsuzso 2012. July 5. Thursday 00:04

    Szia mindenkinek, aki még jelenleg ilyen későn fent van és olvasgatja a leveleket.Átolvastam végig azokat, amiket az én levelem után írtak.Sok igazságot találtam bennük, de voltak olyan bejegyzések is, amit én nem vallok magaménak.Nagyon rossz egyedül lenni, de ezt minden áron feladni NEM szabad.Én sajnos egyszer belefutottam és azért merem leírni.Vannak emberek, akik ezt észre veszik a másikon és nagyon csúnyán kihasználják a másik felet.Egyébként nem rossz gondolat az hogy jó lenne összejönni valahol —semleges helyen— nem volna fontos mindjárt hosszabb időre gondolni. Pl. egy szombat v.vasárnap d.u. valahol egy közismert helyen ott ahova még egy vidéki is el tud menni.Haza beszélek, mert én is az vagyok. 30 km-re lakom Bp.-től olyan helyen ahonnan van óránkénti közlekedési lehetőség oda-vissza. Gondolom más is meg tudná oldani.Ha valakinek van használható ötlete jó lenne.Mindenkit üdvözlök és kívánok jó éjszakát!! Zsuzso

    Reply
    • Sztina 2012. July 8. Sunday 12:08

      Esetleg egy Margitszigeti plédes, árnyékban elheveredéses traccsparti? 🙂
      Hely van, fa van, büfé van, csak a plédet kell hozni. 🙂

      Reply
  23. Plüssribizli 2012. July 5. Thursday 09:09

    Sziasztok!

    Itt egy lehetőség, akit érdekel, lehet barátkozni 🙂 Van egy kedvezményes belépőm a Láthatatlan kiállításra a Népligetbe (800,-ft az ára, eredeti ára 1.750,-ft) http://www.lathatatlan.hu
    Illetve kettő jegyem van, de én mindenképpen mennék, tehát vagy velem jön valaki, vagy bármikor máskor. (Én most hétvégén megyek, vagy szombat du. vagy vasárnap…)
    Ez a kiállítás már csak júl. 15-ig lesz látható.
    Akit érdekel, írjon a plussribizli(kukac)gmail(pont)com e-mailre.

    Reply
  24. Plüssribizli 2012. July 5. Thursday 09:16

    Valamiért nem látszanak a hozzászólásaim… 🙁

    Reply
    • Hrdlicka 2012. July 5. Thursday 09:48

      Mert téged különösen erősen moderál a rendszer:-))

      Reply
  25. Plüssribizli 2012. July 5. Thursday 09:19

    Az előbbi meg megjelent… Ki érti ezt?

    Reply
  26. Plüssribizli 2012. July 5. Thursday 09:19

    Sziasztok!

    Itt egy programlehetőség, akit érdekel.
    Van egy kedvezményes belépőm a Láthatatlan kiállításra a Népligetbe. 800 ft az ára (eredeti jegyár: 1.750,-ft)
    Igazából 2 db jegyem van, de én mindenképpen mennék, szóval vagy együtt megyünk vagy lehet menni külön is (nem kötelező velem jönni). Én szombaton du. vagy vasárnap megyek…
    A kiállítás már csak júl. 15-ig lesz látható.
    Akit érdekel, írjon a plussribizli(kukac)gmail(pont)com címre.

    Reply
  27. Plüssribizli 2012. July 5. Thursday 09:20

    Na végül sikerült, elnézést a bénázásért 🙂

    Reply
  28. Zora 2012. July 5. Thursday 09:55

    Szép jó napot mindenkinek!

    Társas kapcsolatokat létesíteni ilyen körülmények (időhiány, pénzhiány, eü. okok) között? Személy szerint állandóan keresem az új lehetőségeket, fórumokat, klubokat. Új, ami pótolná a régit, nincs. Pénzhiány miatt a jól bevált helyek bezárnak, megszűnnek. Új meg végképp…Ingyen programokat szervezni csak és kizárólag a már meglévő barátokkal, ismerősökkel lehet. Ja! és feltenném a kérdést: Hová menjek, ahol férfiakat találok? Költői a kérdés. :)Focipálya, kocsma. Ott hemzsegnek. Tényleg fejlődnöm kell, mert jelen pillanatban az alkoholt nem szeretem, sőt az alkoholmámoros embereket is elkerülöm. A foci? “Biztosíték kiverős”. Csak ne lenne az a fránya velem született ösztön, hogy társas lény vagyok. Már az is eszembe jutott, hogy mennyivel könnyebb lenne ha leszbikus lennék, mert akkor a fodrászüzlet, vagy a tornaterem sztárja lehetnék. Azt hiszem, azt a “traumát”, hogy a férfiakhoz vonzódom, soha nem tudom “feldolgozni”. 🙂

    Reply
    • anika 2012. July 5. Thursday 15:59

      Szerintem ahhoz, hogy az ember örüljön a barátnőinek, nem kell leszbikusnak lenni. Én szexelni csakis férfiakkal szeretek (lehetőleg mindig csak eggyel – vagyis monogám vagyok), de attól még barátnőkre szükségem van. Sokszor a barátnő vidít fel a pasik okozta csalódások idején is. A jó barátnő kincset ér. Pasik jönnek-mennek (ha sok év távlatát nézzük), de a jó barátnő mindig megvan. Szóval ne becsüljük ezt le…

      Reply
      • Zora 2012. July 5. Thursday 17:57

        Kedves anika!

        Én kérek elnézést a magam és barátnőim nevében, ha a “fogalmazványom” esetlegesen tévedésre adott okot. Olyan mértékű, minőségű szeretet, hűséget, alázatot, áldozatkészséget férfitól még nem tapasztaltam, amit a barátnőimtől kaptam. S nem élek velük együtt. Sőt a szexuális vonzalom, mint lehetőség, távol áll tőlünk.
        “Irományomban”- a szarkasztikus humor eszközeit használva – arra kívántam utalni, hogy (sajnálatomra) ezidáig, nem volt alkalmam közös érdeklődési kör kapcsán férfival, sem felszínes, sem tartós kapcsolatot teremteni.
        Mindazon által, az alapvető felvetés kapcsán a probléma továbbra is fennáll: Élni és élni hagyni! Mennyire vékony az a mezsgye, ahol nem “nyomulunk” be egymás aurájába? Ki az, aki elég bölcsnek érzi magát, ahhoz, hogy meghatározhassa mennyi az elég? Mikor szép?, és mikor már görcs?

        Üdv.: Zora

        Reply
      • Hrdlicka 2012. July 5. Thursday 22:59

        anika:”A jó barátnő kincset ér. ” Ez nagyon igaz!!!
        “Én szexelni csakis férfiakkal szeretek ” – ezt még nem próbáltam, de most hogy mondod….:-))(most, hogy van ez a globális felmelegedés még trendy is lehetek) Mondjuk a nőkkel eddig csak jó tapasztalatom volt, úgyhogy merem ajánlani Neked is…:-))

        Reply
        • anika 2012. July 5. Thursday 23:44

          Ez most megint egy olyan poén, amit Tőled már nem először olvasok. És lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül…
          Most komolyan kezdem már azt gondolni, hogy van a számítógépeden egy fájl, amiben ezek el vannak mentve, és néha kiollózod :). De szerintem érdemes jelölni, hogy ki mindenkinek sütötted már el egyszer, és akkor annak már újra nem kéne 😀

          Reply
      • Sztina 2012. July 8. Sunday 12:12

        Ezzel a hozzászólással is csak egyet tudok érteni! 🙂

        Reply
  29. Zora 2012. July 5. Thursday 11:36

    A VALAKI vagy. A SENKI tud róla.
    Csillagok hullanak, a naplemente is kurva.
    A kint zaja árt, a bent csöndje zárt.
    A sarki fény túl messze van.

    Angyal zaklat, a paradicsom moraj.
    Úttalan rohanás, unott maradás.
    Fortyogó görcs, az ereidben zihál.
    Égbe kiáltó ima, habzsolva zabál.

    Nincs anyád, mert megloptad.
    Nincs apád, mert megtagadtad,
    Nincs gyereked,mert elhagytad.
    Nincs társad, mert megcsaltad.

    Nincsen másod, csak a vágyad.
    Még keresed…,(alázat csak kedély).
    -Írmagját is kiirtott korban- a valami,
    a pokol tornácán csücsül.

    Akciós szeretők, olcsó ágyasok
    az ördög csak röhög rajtatok.
    Szőkék és barnák, vörösek és feketék
    tested hamuvá égették.

    Közben húsodba a magány vájta metszőfogát,
    s leledző fekély terjed, kéjesen tova.
    S hiába várod már, fakó lelked
    vonakodva viszi a halál.

    Reply
    • Ebony 2012. July 5. Thursday 12:22

      Köszi Zora!

      Eddig vacilláltam, de most mégis megkeresem a kötelet. 😉

      Üdv,E.

      Reply
      • Teri 2012. July 5. Thursday 14:32

        :))))))
        Ez a humor!!!!!!!!!!!!!!!!!!
        Mi mindent kihoz az emberből a meleg!
        Gratula!!!

        Reply
        • Zora 2012. July 5. Thursday 15:53

          Kedves Teri!

          Köszi. Örülök, hogy van még olyan, akinek van humorérzéke. (Közben a Ghymes: Boszi dalt hallgattam.)
          Elég nehéz volt “feldolgozni”, a sok panaszáradatot. (A meleg nem hat rám. Klimás helységet részesítem előnyben. S sok vizet, s gyümölcsöt fogyasztok.:):) )
          Sok szép dolog van az életben, csak meg illenék látni. Az, hogy egy jó barát (esetlegesen hímnemű) csatlakozik, az csak hab a tortán, vagy inkább a eperöntet a habon.

          Reply
      • Zora 2012. July 5. Thursday 15:35

        Kedves Ebony!

        Jól teszed. Feszítsd ki és percek alatt megszárad a lepedő. Vagy használd lasszónak, s akad a végére valaki, tarts továbbképzést hogy sikerült. :):):):)
        Üdv. (a fedélzeten), mindenkinek akinek van humorérzéke. :):):)
        Ez a sok “sírám”, olvasása, hozta ki belőlem….
        Bocsi :):):)

        Csóközön
        Zora

        Reply
  30. Anita 2012. July 5. Thursday 18:49

    Nekem rendben van az életem többi része, és nem is különösebben küzdök most pár éve egy komoly kapcsolatért (komolytalanok azért vannak néha:)). Mégis folyton a fejemhez vágják ezt a mondatot, hogy “ha rágörcsölsz, nem fog sikerülni”. Fogalmam sincs, ilyenkor magukból indulnak-e ki, vagy miből, de elég idegesítő:))

    Reply
  31. Gitta 2012. July 5. Thursday 20:28

    Sziasztok!

    Volt idő amikor rágörcsöltem a társkeresésre, mert azt láttam, hogy az ismerőseim közül senki sem magányos, csak én, mások kézen fogva mennek vásárolni, én pedig…:( egyedül. Elhatároztam keresek valakit magamnak az interneten.
    Találtam.
    Nem is egyet. (Nem egyszerre)
    Egyik sem volt a számomra megfelelő.
    Akkor ki az ?
    Ki tudja, aki keres talál, de a megfelelőt nem könnyű megtalálni akivel passzolunk.
    Had idézzem Müller Pétert, mert ő tökéletesen megfogalmazta.
    ” Egy kérdés, amire nincs felelet. Miért van az, hogy hosszabb távon nem bírjuk ki egymást? Miért van az, hogy ritkán tudunk találkozni? És ha találkozunk – miért nem tudjuk egymást megtartani?
    Miért van az, hogy előbb-utóbb nem jó benned, és én sem bírom tovább, hogy bennem élsz? Miért választjuk inkább a hazátlanságot és a magányt, mint a “benned és veled lenni” érzését? Miért van az, hogy előbb-utóbb nem bírlak már magamban hordani?
    Nehéz elfogadni egy másik embert, vele élni és elviselni a természetét. Nagyon nehéz.Valójában ez áldozat lenne. Föl kellene áldoznunk az egónkat. Az ego ugyanis – bár sóvárog sok mindenre, de szeretetképtelen.
    Nem az a baj, hogy önmagáért él, hanem az, hogy sajnos a másik ellen is. Előbb-utóbb zavarja a másik ember. Nem jó neki, ha az ott van. Szüntelenül lemondásra, alkalmazkodásra készteti. Nem lehet minden úgy, ahogy ő akarja. S ezt nem bírja elviselni.
    Most mondom a lényeget: amilyen viszonyban vagy a saját egóddal, olyan reményed lehet egy párkapcsolat kialakítására is. Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen – és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.
    És mégis! Valahol – kezdetben – rájöttünk, hogy igen, én hazataláltam benned, és hogy bennem lesz a te otthonod. Ha egy kapcsolat nem ezen az alapon áll, nem működik sokáig.
    Akkor már jobb a magány.”

    Békés megyében lakok, távol a gyermekkori barátnőimtől, én jól kisemmiztem magam. A családnak éltem, a gyermekeimnek, amit soha nem éreztem áldozatnak, de lemondás az volt.
    Szeretnék barátokra lelni, de bizalmatlanok vagyunk mi emberek, ezért nem könnyű barátokat találni, de próbálkozom. Elvált emberek klubját kéne létrehozni, hogy ott ismerkedhessenek az emberek, akár társat találhatnak, akár barátokat. A Görögországi út is remek lenne, de nem engedhetem meg magamnak sajnos.
    Üdv. Mindenkinek

    Reply
  32. Éva 2012. July 6. Friday 17:54

    Sziasztok!

    Én negyvenes nő vagyok. A munkahelyemen szinte minden férfinek tetszem, sorban kapom a bókokat, többen is próbálnának közeledni, de nem vonzódom hozzájuk egy kicsit sem. Volt ott egy 20 év körüli munkahelyi kapcsolatom, de a volt barátom addig készülődött hozzám lakni, hogy mással költözött össze és közben el is vált.De azt hozzáteszem, hogy a felesége tudott a kapcsolatunkról, úgy hogy nem csaptunk be senkit. Aztán szintén a munkahelyemen ismét szerelmes lettem, de annak meg visszajött a volt barátnője.Jó kapcsolatban maradtam mind a kettővel, sokáig csak barátiban, de mostanában már nem csak baráti kapcsolatban vagyok velük. Főleg anyagiak miatt hagytak el, és állítólag egyre jobban hiányzok nekik. (hiszem is meg nem is.)Én, aki mindig hűséges voltam és kevés férfi volt az életemben, most mind a kettővel tartom a kapcsolatot és úgy érzem mind a kettőbe szerelmes is vagyok. Viszont nem várok rájuk, hanem neten és személyesen is próbálok ismerkedni. Csak egyáltalán nem sikerül, mivel ők nem régóta ismernek, mint a munkahelyiek.Egy teljesen idegen nő vagyok számukra és hiába adom nekik önmagamat, mondjuk csak randik, beszélgetés szintjén, mert más nincs köztünk, ők nem ismernek meg igazán. Mindenki rögtön le akarna fektetni, és amíg eljönne az az idő, hogy valamelyikbe beleszeretnék, addigra megunják a dolgot és elmennek. Ideje lenne rendet tenni az érzelmi életemben, de valahogy titkon még bízom abban, hogy valamelyik a régi kettő közül még visszajön hozzám, vagy ha nem akkor megtalálom a nagy őt. Fura egy helyzet, de ez van. Úgy látom, hogy egyik volt barátomnak sem igazi a kapcsolata, bár ők nem panaszkodnak, csak azt érzem, hogy megbánták a döntésüket, az ismerősöktől több mindent hallok vissza, ami ezt a feltevésemet látszik igazolni. Az első a barátnőjével él a másik nem, és csak ritkán találkoznak.Amúgy nem kifejezetten ez nálam a központi kérdés, hanem az, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben talpon tudjak maradni. Ez kicsit hosszúra sikerült, de jó volt leírni, köszi, hogy meghallgattatok.

    Reply
  33. Brigi 2012. July 7. Saturday 12:39

    Nekem a társasági élettel semmi gondom, sok barátom van, mindig is volt. Sosem értettem, hogy ez hogyan lehet probléma valakinek, mármint a barátkozás. Ha az ember kedves, empatikus és odafigyel a másikra, akkor csőstül jönnek a barátok:-) De komolyan… Vannak barátaim a gyerekkoromból,a gimiből, az egyetemről, a korábbi és a mostani munkahelyemről is.

    Szerintem az a baj, hogy a legtöbb ember csak a saját dolgaival törődik, amíg jól mennek a dolgai (pl. van állása, pénze, párja), aztán meg amikor padlóra kerül, akkor már kellenének a barátok, csak hát nincsenek…

    Ismertem jópár olyan lányt, aki csak akkor került elő, amikor pasiproblémája volt (elhagyta, megcsalta stb.), és ha rendbe jöttek a dolgok, akkor eltűnt, hónapokra, akár évekre. Akik ilyenek voltak az én életemben, azokat mind leépítettem. Nemcsak a párkapcsolat, hanem a barátság is a kölcsönösségről szól, ezt felejtik el sokan. A barát nem lelkiszemetes, akit elő lehet húzni a fiókból, ha baj van, aztán visszatenni. Nem csak a bajban kell keresni más emberek társaságát, nem csak akkor kell igényelni, hanem a sikerben, az örömben is. És akkor az embernek nem lesz magány-problémája. A barátságok, társaságok tényleg maguktól kialakulnak, ha az ember nyitott, kedves, törődő és empatikus.

    Lehet, hogy most páran megsértődnek ezen, de ez a tapasztalatom és nem csak a saját életemben, hanem másokéban is. Persze más, ha valaki falun és ÉS otthon dolgozik, de ennek kb. akkora az aránya, mint a reménytelenül hormonzavaros kövéreknek (ha már ők úgy ki lettek osztva fentebb). A többi esetben a hozzáállással van a baj.

    Reply
    • Ebony 2012. July 7. Saturday 13:22

      Szia Brigi!

      “A barátságok, társaságok tényleg maguktól kialakulnak, ha az ember nyitott, kedves, törődő és empatikus”

      Szerintem is így van. Jó eséllyel indulunk a barátszerzésben, ha ílyenek vagyunk.
      Annyit még szeretnék hozzátenni, hogy nem is olyan nehéz barátot szerezni, mint megtartani.
      Aki meg akarja tartani a barátait, annak nem szabad túl sértődősnek lennie. Számtalanszor gondoltam azt, hogy “Na ezektől aztán fel is fordulhatnék, azt sem vennék észre.” Aztán (ha) győzött a jobbik énem és mégis felhívtam őket, akkor sosem bántam meg végül.

      Szóval, aki hosszútávú barátságot akar, az jó, ha félreteszi a büszkeségét és nem sértődik meg akkor sem, ha amúgy ez már “jogos” is lenne.

      “Nemcsak a párkapcsolat, hanem a barátság is a kölcsönösségről szól, ezt felejtik el sokan.”

      Ez is igaz viszont. Nem lehet mindig csak adni. Az ilyen kapcsolat magától leépül egy idő után.

      Üdv,E.

      Reply
      • Zsolt 2012. July 7. Saturday 18:01

        “Aki meg akarja tartani a barátait, annak nem szabad túl sértődősnek lennie. Számtalanszor gondoltam azt, hogy “Na ezektől aztán fel is fordulhatnék, azt sem vennék észre.” Aztán (ha) győzött a jobbik énem és mégis felhívtam őket, akkor sosem bántam meg végül.Szóval, aki hosszútávú barátságot akar, az jó, ha félreteszi a büszkeségét és nem sértődik meg akkor sem, ha amúgy ez már “jogos” is lenne.”

        A hosszútávú barátságok egyik sarokköve szerintem ez. Én rengetegszer tapasztaltam azt, hogy jó barátaim, mintha nem törődnének velem annyit, mint, ahogy szerintem én velük. Olyan érzésem volt, mintha udvariatlanul, önző módon viselkedtek volna. Pl. volt, hogy nem válaszoltak sms-re, vagy csak két nap múlva, volt, hogy egy face üzenetre adott válasz alatt 10 nap is eltelt, megbeszéltünk valamit és nem szólt, hogy akkor most jön/nem jön, stb. Meg, hogy inkább én kerestem őket, ők kevésbé. Amikor együtt voltunk semmi gond nem volt, jól éreztük magunkat, de mintha folyton én “melóztam” volna, hogy mi találkozzunk. Tőlük akár nem is találkozhattunk. Aztán az egyik lány barátomnál meguntam ezt, betelt a pohár és összevesztünk az egyik ilyen sztorin. Utána én nem foglalkoztam vele, és kb. egy hónap múlva facebookon látom, hogy meghalt. Akkor jöttem rá, hogy barátok között nincs helye üszkeségnek, egónak. Persze méltóságnak van, de az ilyen kis hülyeségekkel nem szabad törődni. Egyébként meg úgyis szereted őket, ha haragszol rájuk akkor is. Inkább érdemes elfogadni, hogy a másik ember ilyen, illetve megkérni, hogy figyeljen oda kicsit jobban adott dolgokra. Talán neki is van olyan, amit te nem csinálsz maradéktalanul.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Ebony 2012. July 7. Saturday 22:12

          Zsolt,

          mi történt? Lehet, hogy ma jött el a nap, amikor egy kérdésben totálisan egyetértünk?

          Na nézzük csak! Ma van: 2012.07.07 vagyis 2+1+2+7+7=19=10= *1*

          A KEZDET

          És más szokatlan dolgok is történtek ma velem….

          🙂

          Üdv,E.

          Reply
        • anika 2012. July 8. Sunday 00:22

          Ez a lány ugyanaz, akiről a múltkor írtad, hogy meghalt?

          Reply
          • Zsolt 2012. July 8. Sunday 01:09

            Igen.

            Reply
      • anika 2012. July 8. Sunday 00:27

        Ebony, nekem is emiatt működnek a kapcsolataim (nem csak a baráti), hogy nem vagyok sértődős, és valahogy sosem értem azokat, akik sértődősek, akiknek a saját büszkeségük fontosabb, mint az emberi kapcsolatok, akik teli vannak kritikával, stb. És nem tudom, nekik valóban jobb-e kvázi egyedül, mint “tökéletlen” barátokkal és cimborákkal. Nekem lételemem a társaság, mármint a jó társaság, a baráti családok, akikkel egy évben x-szer össze lehet futni, a gyerekek együtt tudnak bohóckodni, stb. Enélkül élni sem tudnék, úgy érzem. Nekem a cimborákra szükségem van bármi áron, és totál nem érdekelnek a részletek, lényeg, hogy jókat lehessen velük beszélgetni/nevetni/kirándulni/szüretelni/strandolni/játszóterezni, stb, stb, stb…
        Egyszerűen nem értem azokat, akiknek ez nem fontos, nem tudom, hogy tényleg jobb-e nekik úgy, egyedül. És ők meg engem nem értenek, még olyan is van, aki szinte megszól, és “ő bezzeg megválogatja…” Nem tudom, hogy ők tényleg így akarnak élni, vagy csak így sikerül, és utólag gyártanak ideológiát.

        Reply
    • anika 2012. July 7. Saturday 13:30

      Igen, így van. Viszont annyiból meg pont ez nehezíti a barátkozást, hogy ha csak annak kellek, akinek épp baja van (mert én vagyok neki a lelki szemetes), akkor egyedül maradhatok akkor, mikor épp mindenki nagyon happy, mert mondjuk épp babázik az összes ismerős, és boldog a szép új házasságában. Persze ilyenkor is vannak idősebbek, akik már megjöttek a “csak Vele” korszakukból, meg vannak fiatalok, akik épp az igazit keresik. De sajnos amint megtalálják, eltűnnek…
      Erre, hogy nem érdemes felszívódni a barátnők életéből, ha megvan a boldog család, erre úgy 40 körül szoktak rájönni a nők, vagy – ha ügyesek, akkor – gyesen, mikor jó lenne összejárni napközben, mialatt a férj dolgozik. De ismerek olyan nőt is, aki ilyenkor sem a barátnőjével akar összejárni, hanem a férjét ugráltatja. Sok nő egész életében a férjétől vár mindent, azt is, amit egy barátnőtől várhatna inkább. Csak a férjtől ugye könnyebb kizsarolni dolgokat pl sírással, lelkifurdalás-keltéssel, míg a barátnőkkel való viszonyban egyenrangú marad az ember, és a kényelmesebbek (a nők közt sok van) ezt nem szeretik, mert akkor adni is kell, nem elég csak elvárni. Szóval úgy érzem, a nők sokan abban a tévhitben élnek (anélkül, hogy megfogalmaznák), hogy egyszer majd jön a lovag a fehér lovon, és onnantól ő lesz egy személyben minden, és ezért szinte semmit nem kell tenni, ez a minden, ez alanyi jogon jár a nőnek. A fehér lovas hercegtől. És mások onnantól kezdve fölöslegesek is, meg fárasztóak is, hisz a barátnők nem nyalják úgy ki a fenekünket, mint szerencsétlen férj.

      Na, én az ilyen barátnőket akarnám leépíteni, de mivel a nők többsége ebben a hitben él, így le kéne építsem az összes barátnőmet. Nem teszem, inkább elfogadom, hogy ők ilyenek, de szerencsére van pár igazán jó fej barátnőm is, aki a férje mellett is rám ér néha, őket nevezem igazinak, akik nem lelki szemetesládának használnak engem, meg senkit. Nekik vannak tartós baráti kapcsolataik, és én is őket tartom barátnőnek, mások csak alkalmi beszélgetőtársak.

      Legjobban a férfiakat sajnálom emiatt, ugyanis a nagyon “bezáró” nő nem csak a saját barátságait építi le, anélkül, hogy észrevenné, hanem a férjet is szépen elmarja a barátaitól, haverjaitól, önző módon csak magának akarja kisajátítani, sokszor sikerül is, és utána nem érti, szegény férj miért savanyodik be. Na, az ilyen nőket – ritkán mondok ilyet – ki nem állhatom. Pedig rengeteg van.

      Reply
      • Brigi 2012. July 7. Saturday 16:33

        Szia anika,

        pont azt mondom, hogy aki csak a bajában húz elő, és amikor rendben van a családja akkor lexar téged, az nem barát, hanem egy önző …… (tetszőleges kifejezés behelyettesítendő;-). Na, az ilyeneket kell nagyon gyorsan leépíteni. Persze az természetes, hogy egy kezdődő szerelem esetén ritkuljanak a találkozások, de azért érezni kell a különbséget a rózsaszínkorszakos, de amúgy törődő nők és az energiavámpírok közt. És látod, neked is vannak olyan barátnőid, akik sosem xarnak rád. És tényleg csak ők a barátnők. A többiekkel meg vigyázni kell, nem szabad hagyni, hogy leszívjanak és kihasználjanak. Ehhez is kell persze a tapasztalat, hogy az ilyeneket kiszűrje az ember, mert persze egy alap jóindulat és empátia részemről mindenkinek jár, de ha azt tapasztalom, hogy semmit sem akar/tud visszaáramoltatni ebből, akkor nem szánok rá energiát én sem.

        És hidd el, annak, aki szeret, még kisgyerek mellett is eszébe jutsz időnként, nekem is sok kisgyerekes barátnőm van, tudomásul vettem, hogy most nálam sokkal fontosabb dolguk van, de azért pár havonta csak felhívnak, vagy én őket, és azért néha így is össze tudunk hozni egy találkozót, és érdekli őket az életem. Inkább én vagyok az, aki kicsit eltűnt közülük, de nekem nagyon fájdalmas ez a házasság-gyerek téma, ezért nem szívesen vagyok a közelükben. Mindezzel együtt igyekszem erőt venni magamon és nem eltűnni mellőlük, csak azért, mert Nekik sikerült az, ami nekem (egyelőre) sajnos nem. Ez egyébként a barátság legnagyobb próbája, amikor az egyiknek tartósan szerencséje van abban (szerelem, család, munka, pénz), amiben a másiknak nincs. De hát igyekszem én is, hiszen szeretem a barátaimat. Csak hát nehéz. Nehéz látni mást a férjével, nehéz magadhoz szorítani a gyerekét, és moyolyogni közben, nem elszomorítani őket. Örülsz a boldogságuknak, csak a magad boldogtalansága ilyenkor jobban fáj.

        De mindezeken túl tényleg azt gondolom, a barátság sokkal értékesebb hosszú távon, mint a párkapcsolat, mert a barátaid nem felületes dolgok vagy hormonok miatt szeretnek, hanem AZÉRT, AKi VAGY. És ez a legtöbb.

        Reply
        • Dreen 2012. July 7. Saturday 18:30

          “De mindezeken túl tényleg azt gondolom, a barátság sokkal értékesebb hosszú távon, mint a párkapcsolat, mert a barátaid nem felületes dolgok vagy hormonok miatt szeretnek, hanem AZÉRT, AKi VAGY. És ez a legtöbb.”

          … és éppen ezért a legértékesebb az a párkapcsolat, ami barátsággal kezdődött… Ennyit barát-Férfi kategóriás elgondolásról. 🙂

          Reply
          • Brigi 2012. July 7. Saturday 18:44

            tök mindegy, hogy hogyan kezdődött, a szerelem-párkapcsolat természeténél fogva illékony…azért mert az, ami a lényegét adja egyrészt hormonális dolgokon alapszik, másrészt független az akaratodtól.

            egész biztos vagyok benne, hogy ha megérjük, a barátnőimmel 75 évesen is egy kávézóban fogunk beszélgetni és nevetni. a férjei(n)k viszont akkor lehet már nem lesznek sehol…
            sajnos, ez van.
            a szerelemben még hiszek, de a holtomiglan szerintem annyira ritka, mint a lottóötös.

            Reply
          • Zsolt 2012. July 7. Saturday 20:49

            A barátság csak azért tartósabb, mert sokkal szabadabb. Lehet több barátod is, míg a társkapcsolat a kisajátításon alapul. Ha a barátodhoz éppen nincs kedved akkor nem találkozol vele, esetleg találkozol egy másik barátoddal. Ilyet senki el nem tudna képzelni egy társkapcsolatban. A barátság nem igényel annyi lemondást, ezért hosszabban fenntartható.

            Üdv: Zsolt

            Reply
      • Zsolt 2012. July 7. Saturday 18:11

        Anika, igazán szép véleményed van a nőkről:) De alapvetően igazat adok neked. A barátnőim többségének nem voltak igazi, mély baráti kapcsolatai. Folyton a nyakamra jártak és szapultak, hogy legyek már velük, mert lényegében unatkoztak. Hiába mondtam, hogy szerezzenek barátokat, javítsanak az életük más területein is. Mintha tőlem várták volna, hogy majd én (egy személyben) kompenzálni tudom azt a rengeteg unalmat, rossz érzést, amit az élet nyújtott nekik (pl. az egyik a munkáját is utálta). Azt gondolták, hogy a magányukat, majd én fogom boldogsággá változtatni. Nem működött a dolog.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Brigi 2012. July 7. Saturday 18:51

          Bocs, most kicsit nyers leszek, de te mindig azt mondod, hogy nem bánod a nyers beszédet. Szóval ne általánosítsunk, a nők barátságai legalább olyan mélyek, mint a férfiakéi (SŐT)…ezt megint embere válogatja. Szóval ne a hülyékből általánosítsunk. Akikről itt beszélsz, azok nem “a nők”, hanem a HP-k. Bocs. De mindig hihetetlenül butának és irritálónak tartottam azokat az embereket, akik a párjuktól várják, hogy csináljon valamit az életükkel, hogy megtöltse valamilyen tartalommal, miközben nekik sem céljaik, sem fontos emberi kapcsolataik nincsenek. Mondjuk ilyenkor bennem az is felmerül, hogy a másik fél miért is választ párul ilyen embert. Persze lehet, hogy nem tudtad előre. Én semeddig sem lennék egy ilyen fickóval.

          Reply
          • Zsolt 2012. July 7. Saturday 20:44

            Nem az általánosításon van a hangsúly, hanem a jellemzőn. Az emberek azért “általánosítanak”, mert azt a dolgot tartják jellemzőnek. Láttam már HüPi-t sok jó barátnővel, és értelmes, okos nőket kevés baráttal, akik nem tudták lefoglalni őt, mert nem volt széles a választék. Vagy egyetemig tele volt jó barátnővel, aztán átjött egy közeli országból Bp-re és itt már nem tudott olyan könnyen barátokat szerezni. Illetve nem annyit, hogy ne unatkozzon. Amúgy is, még akinek sok barátja van az is érezheti magát magányosnak, mert az emberek nem ápolják a kapcsolataikat. Sokan ezer más dolgot kergetnek és inkább használják csak a barátait.

            Akikről az előbb beszéltem, egyikük sem volt HP. Mindegyik diplomás, értelmes nő. Csak éppen a legfontosabb dolog az életükben a pasijuk. Régen is, mikor velem voltak és most is, mikor már mással vannak. Egyszerűen ilyenek és ez szerintem jellemző sok nőre.
            Én azért választottam őket, mert miután felnő az ember, a kapcsolatok úgy születnek, hogy megtetszik, lefekteted, megszereted, megismered. Ez már nem a suli, ahol hónapokat kerülgethetitek egymást (és közben valamit megtudtok egymásról, ami egyébként sokszor csalóka lesz). Aztán sok esetben mikor megismered, akkor lesz vége.

            Igen, te nem lennél, együtt egy ilyen fickóval, mert nő vagy. A nők általában megőrülnek egy olyan hapsitól, aki kevesebb náluk.

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Mrs. Columbo 2012. July 27. Friday 09:09

          Egy nő amiatt lóg inkább egy férfin, mert esetleg lehet tőle gyereke. Két nőnél ez a dolog kicsit problémásabb.

          Reply
    • Mrs. Columbo 2012. July 27. Friday 09:11

      reménytelenül hormonzavaros kövérek…ez jó

      Reply
  34. Gitta 2012. July 7. Saturday 22:28

    Hogy ki az igaz barát?
    Az, kinek megérted
    Minden kimondott és
    elhallgatott szavát.
    Kinek a szeme
    számodra nyitott könyv,
    És ha ezeket a szemeket
    Elönti a könny
    Akkor te adod a válladat,
    Hogy kisírja magát, s közben
    Halkan megkérdezed:”Mi bánt?”

    Ki elmondja neked minden baját
    És te meghallgatod és segítesz
    Megoldani a gondját.
    Kit sose akarsz túlszárnyalni.
    Legyőzni, kit sose tudnál igazán mellőzni.

    Akit tisztelsz, s érdekel, hogy mi van vele
    S a bajban mindig kiállsz mellette.
    Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el, vagy nagyot,
    A bajban akkor is barátok maradtok.

    És milyen érzés, ha neked van egy igaz barátod?
    Felemelő dolog nem gondolod?
    Ha van egy ember, ki megérti minden bánatod,
    S neki elmondhatod minden gondolatod.

    Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,
    Ha ő nincs a fél éned elvész.
    Ki minden esetben kitart melletted,
    S a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztetett.

    Kivel megbeszélheted minden dolgodat
    Kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat.
    Kinek látványa mindig örömet okoz,
    S ő csillapítja a fájdalmadat, ha a sors kegyetlenül felpofoz.

    Ki biztat, s reményt önt beléd,
    S aki minden bajban megállja a helyét,
    ki sosem szól le, s megbecsül,
    S kiálltok egymás mellett rendületlenül.

    Az igaz barátság hatalmas érték,
    Hogy mekkora arra nincs is mérték.
    Az igaz barátot szeresd, becsüld meg,
    S éreztesd vele, hogy milyen fontos,
    Mert ha nem vigyázol rá, a sors
    Ilyen értéket hamar elkoboz.

    Ezt jól jegyezd meg,
    Mert sok dolgot elveszíthetsz az életben,
    De az igaz barát mindig ott lesz,
    És nem hagy elveszni a végtelenben.

    Reply
    • Zsolt 2012. July 7. Saturday 23:28

      Aki így gondolkozik a barátságról, az alapvetően egy idealizált álomvilágban képzeli el mindezt. Ez éppenséggel nem baj, de ezen a világon, megfigyelésem szerint, minden éremnek két oldala van. Aki csak az egyiket veszi észre az szükségképpen folyamatosan csalódni fog.

      Üdv: Zsolt

      Reply
    • Lujza 2012. July 8. Sunday 00:08

      Szerintem még egy anya-gyerek kapcsolat sem tudna ennek megfelelni, pedig ott aztán tényleg feltétel nélküli szeretet van és még a láthatatlan köldökzsínór is.

      Nincs önzetlen barátság, valamilyen érdek mindig meghúzódik. Ezt vagy elfogadjuk, vagy megsértődünk és nem leszünk “öribarik”. 🙂

      Reply
      • Gitta 2012. July 8. Sunday 10:55

        Igazatok van, Lujza és Zsolt!

        Ilyen barátnőm sohasem volt. Sajnos. Ezen a világon nem létezik, pedig jó lenne. Túlságosan tökéletlenek vagyunk. Valamiféle érdek mindig meghúzódik egy barátság mögött. Azért, hogy ne legyek mindig egyedül kompromisszumot kötök olykor. A kollégákkal eljárok szórakozni, barátom egy sincs, és ezt olyan szomorú még leírni is.

        Reply
  35. Gitta 2012. July 7. Saturday 22:41

    A gyerekkori barátok talán igaziak maradnak az évek során, de ahol latolgatnak, hogy túl keveset kapok a másiktól, vagy csak akkor kellek, ha….az nem igazi barátság.

    Akiben van empátia, meg kedvesség az sok barátot talál…??? de sok barát mind igazi ???? A barátok ha sokan vannak akkor vagy mind jóban vannak egymással, vagy a családot hanyagolja el az ember.
    Igazi barát, olyan ritka kincs, mint az igazi társ. Van, de kevés.
    Sok emberrel vagyok jóban, sokszor elmentünk bulizni, jókat nevettünk, ennyi, igazi barátom nincs, mert olyan szűk közegben mozgok, hogy …hasonló érdeklődésű hölgy, aki megért engem és én is őt, volt kettő, és az egyik a férjemmel kezdett ki, a másik ( miután elváltam) a pasimmal kezdett ki. Na ez van. Csoda, hogy miután a lelkem kiadtam belegázoltak, és hát kicsit bizalmatlan lettem?! Na nem mindenki ilyen , azért még lesznek barátaim, remélem.
    Üdv.

    Reply
    • Ebony 2012. July 7. Saturday 23:02

      Gitta,

      szomorú, hogy így kellett csalódnod a barátaidban. Biztos lesz még igaz barátod, olyan, akiben megbízhatsz majd, csak ne zárd be a szíved a rossz tapasztalatok miatt.

      Egyetértek Veled abban, hogy igaz barátból nincsen sok, csak egy-kettő az életünkben. Még az is szerencsés, aki egy ilyet talál.

      Sajnos nincs rá garancia, hogy nem fogsz valakiben csalódni megint, de most már bele fogod ezt kalkulálni, mert emberek vagyunk és elég gyarlók is vagyunk.:)

      Üdv,E.

      Reply
    • anika 2012. July 8. Sunday 00:34

      Szerintem a működő barátság a jó, és annak az egyik jellemzője az, hogy nem töprengek közben ilyen részleteken, csak felhívom, átszaladok hozzá, megszervezzük, bulizunk, dumálunk, és mindez nem is tudatosul. Ilyen az igazi jó barátság. Aztán van az, amin dolgozni kell, de abból is lehet működő jó kapcsolat.
      Különben meg hülyeség folyton az “igazi” dolgokat keresni, ez olyan jól hangzó maszlag, de a valóságban nagyon jól ki tudja elégíteni az embert a tökéletlen cimbi-kapcsolat is, meg a szomszédolás (kit érdekel közben a mélylélektan?), meg a kollégákkal való hülyülés, meg egy dumaparti a kedvenc kisboltunkban, ahol már névről ismernek, meg az osztálytársak szüleivel a szülinapi zsúron a közös meghitt beszélgetés, vagy épp bohóckodás, vagy a sporttársakkal való iszogatás edzés után… Ezer ilyen kapcsolat van, mind fel tud vidítani, de nem feltétlen kell eközben hatalmas érzelmeket keresni, meg egyebeket. Jó, nyilván van az embernek “legjobb”, meg gyerekkori, meg legrégebbi, de ha valami miatt pont nem ér rá, akkor ott van még ezer másik ember. Nem kell a dolgoknak túl nagy feneket keríteni, mert az gátolja a természetes működést :).

      Reply
    • Sztina 2012. July 8. Sunday 12:37

      Gitta, szerintem ők soha nem voltak igaz barátnőid. Egy igaz barátnőnek tabu a barátnő partnere, még ha tetszik neki akkor is.
      Szomorú, hogy ők barátnőidnek vallották magukat.

      Reply
  36. Bné Marika 2012. July 15. Sunday 20:10

    Nyugdíjas értelmiségi vagyok. Nyugdíjazásomig párkapcsolatban éltem.Hát nagyon nem szeretem ezt az állapotot. Beleolvastam a véleményekbe. Azt hiszem, minden korosztály másképp áll a témához.
    Én elmondhatom, hogy vannak barátnőim, rengeteg ismerősöm, és nem vagyok a tv rabja. Nagyon sok rendezvényre elmegyek, társadalmi megbízatásom folytán sok helyütt megfordulok, mégsem találok párt magamnak. Akad ugyan érdeklődő, de túl alacsony, túl fiatal, vagy túl öreg. Most ugyan találkoztam egy megfelelő értelmiségi férfival,akinek az volt a véleménye, hogy a nőknek pótcselekvés a rendezvényekre járás, az utazás.

    Reply
    • Mrs. Columbo 2012. July 27. Friday 09:00

      Ezeknek az is baj, ha sapka van rajtad, az is, ha nincs.

      Reply
  37. anika 2012. July 20. Friday 06:40

    Zsolt, lehet, hogy visszautasítod a kérésemet, az sem baj, de mégis megpróbálkozom, hátha…: tudnál nekem még néhány tanácsot adni? Az eddigiek nagyon jók voltak. Elég nagy bajra jöttem rá tegnap este, ami nem csak lezárt valamit bennem, de egy sor kérdőjelet is felvonultatott, vagy inkább a vészharang kongását hallottam meg végre.
    Valamit lány korom óta nagyon rosszul csinálok. Kezdem sejteni azt is, hogy mit. De hogy mit tehetnék a változás érdekében (mert azért mégsem szeretnék örökre egyedül maradni), azt nem tudom kitalálni. Az eddigi írásaid alapján el tudom képzelni, hogy tudnál jó tanácsot adni, még ha nem is abba a korosztályba tartozol, ahol én – ha egyszer újra ráveszem magam – keresgélni fogok. De az általános férfi “elvárásokról” van annyi értelmes és másokénál mélyebb gondolatod, hogy úgy érzem, hasznavehető tanácsokat tudnál adni.
    Nagyon kivagyok, most jöttem, rá (holtbiztosan végre – sejteni eddig is sejtettem), hogy akit “pasim”-nak (szabadidőpartneremnek) hittem (és nem működött vele a kapcsolat, de valamiért mégis fenntartotta szép szavakkal, én meg szerelmes voltam bele), annál egy voltam a sok nője közül. Évekig.

    Meg tudod tenni, hogy segítesz nekem, vagyis néhány kérdésre válaszolsz, de nem itt a nyílt fórumon? Nem vele kapcsolatban, hanem inkább hogy amiket rosszul csinálok (általában), azon milyen irányba lehet változtatni, és érdemes-e egyáltalán, meg lehetséges-e. De itt nem akarok konkrétumokat írni, mert nem szeretnék felismerhető lenni.

    Reply
    • Zsolt 2012. July 20. Friday 14:18

      Igen. Hrdlicka odaadhatja az email címed és akkor tudok oda írni vagy te is elkérheted tőle az enyémet és akkor te tudsz írni nekem. Jelezd neki, mert én ide nem szeretem kiírni az email címemet.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • anika 2012. July 20. Friday 20:48

        Oké, én is így vagyok ezzel. Hridlicka elküldenéd valamelyikünknek a másik címét?
        Köszi

        Reply
        • Hrdlicka 2012. July 23. Monday 20:07

          Szia Anika, megkaptad?

          Reply
          • anika 2012. July 23. Monday 22:15

            Igen, köszönöm.

            Reply
    • Mrs. Columbo 2012. July 27. Friday 09:06

      Anika – már bocs – de ahhoz képest, hogy lazán és vagányul nyomulsz a fórumon és nem lenne egy olyan emberre szükséged, akinek fontos a párkapcsolat, azért eléggé megvisel téged is, ha dobnak vagy hülyítenek. El kéne döntened mit szeretnél igazán.

      Reply
      • anika 2012. July 27. Friday 14:40

        Már eldöntöttem. Semmit. 🙂 Abból nem lehet baj.

        Reply
        • Mrs. Columbo 2012. July 27. Friday 15:11

          Ejnye-bejnye! Inkább húzz egy vonalat: szabadidőpartner tűzoltásra, de nem komolyan felfogva, ha valaki meg akar valamit, akkor igenis teperjen kicsit. És akkor a legnagyobb rózsaszín közepén is be kell tartania a játékszabályaIDAT.

          Reply
  38. Mrs. Columbo 2012. July 27. Friday 08:59

    Anika és Zsolt: itt az idő, hog yvégre mélyebben is megismerjétek egymást.

    Reply
    • Hrdlicka 2012. July 27. Friday 11:28

      Mrs. Columbo: “hog yvégre mélyebben is megismerjétek egymást.” ezzel azt akarod mondani, hogy Zsolt khm… mélyrehatóbban tanulmányozza anikát?

      Reply
      • Mrs. Columbo 2012. July 27. Friday 15:07

        Hát nem sok hiányzik szerintem…viszont akkor én meg rádstartolok.

        Reply
        • Kismókus 2012. July 30. Monday 21:30

          És mi lesz Mr. Columbo-val? Hm?

          Reply
          • Hrdlicka 2012. July 31. Tuesday 11:04

            Kismókus: Mr.Columbo fél, hogy Mrs. Columbo belebonyolódik, menthetetlenül belém szeret, és kénytelen lesz majd alkoholistává válni bánatában…Igazad van: nem éri meg a rizikót!) 🙂

            Reply
  39. Mrs. Columbo 2012. July 27. Friday 09:04

    Andi, ma olvastam a fókaidomítós emiledet, nagyon tetszett, mert alapvetően nekem is eszembe jutott, hogy erre a vonalra kellene rávinni a dolgot! Tehát a “Kulcs a férfiakhoz” c. párkapcsolati tanácsadó könyvek helyett a “Kutyaidomítás ABC”-je lenne az igazán hasznos olvasmány a hölgyek számára.

    Reply
  40. Edit 2012. November 22. Thursday 10:49

    Én csak annyit mondanék, hogy belefáradtam a keresgélésbe. Már nem keresek, görcsösen meg pláne nem!!! Ha szembe jön velem, nem térek ki előle, de már nem akarom keresni. Ákostól a Keresem az utam sláger jut ilyenkor az eszembe…csak kicsit átírva :”Szeretném” azt, aki engem akar!!! Csak ennyi…

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.