13 Sep

Visszajöttünk Görögországból, ahol nagyszerűen sikerült a Színezd újra! önismereti tábor. Minden évben fejlesztek rajta valamit a visszajelzéseknek megfelelően, az idei úgy gondolom, nevéhez méltóan igazán színesre sikerült, hiszen edzéseken, kirándulásokon túl aki szeretett volna, belekóstolhatott a szabadtüdős búvárkodásba is, sőt, beöltözős Krimi Est is volt, ahol valaki sajnálatos módon elég korán elhalálozott… (De meglett a gyilkos, nyugi!)

Természetesen az önismereti kérdésekhez szorosan tartozik a pártalálás témakör is, ezt is alaposan kiveséztük. Felötlött például a kémia és a szikra kérdése, tehát az, hogy honnan lehet tudni, hogy a másik hozzánk való? Mikor kellene érezni azt a bizonyos szikrát? Ha nincs szikra, akkor az a kapcsolat felejtős-e vagy sem? A másik kérdés az volt, hogy vajon élhet-e két fél boldog párkapcsolatban, ha nincs közös érdeklődésük?

Az a fránya szikra

Ezek elég fontos kérdések, hiszen a legtöbb online leszervezett randiból a szikra és a “nem éreztem a bizsergést” hiánya miatt nem lesz soha semmi. Pedig lehet, hogy az adott pár egyébként összeillett volna! Nemrég együtt dolgoztam egy klienssel, aki hosszú ideig online próbálkozott, de valahogy sosem jött össze neki semmi. A nők lepattintották, nem találták elég érdekesnek az adatlapját, vagy egyszerűen csak eltűntek, mint szürke szamár a ködben. Stratégiát váltott, és elkezdett szervezett randi rendezvényekre járni, és láss csodát, 7 perc beszélgetés után a legtöbben szimpatikusnak találták és benne lettek volna egy randiban! Miért? Talán azért, mert oda nem úgy ment a legtöbb résztvevő, hogy hosszas levelezgetés és egyeztetés után magas elvárásokkal ült le minden egyes jelölthöz. A 7 perc pedig arra elég volt, hogy eldöntsék, tudnának-e még beszélgetni vagy sem. (Tanulság: ha nem megy valami, válts stratégiát!)

Tegye mindenki a kezét a szívére: hány múltbéli kapcsolata kezdődött szikrával? Hányszor volt az, hogy azonnal érezte, hogy a másik, na ő kell neki, ő lesz az igazi? Bevallom, nekem nem túl sokszor. Persze, fantasztikus érzés ránézni a másikra és meglátni benne az Igazit, klassz románcok is lehetnek ebből, szenvedélyes éjszakák meg amit csak az ember lánya/fia csak kíván, na de hogy ez legyen egy komoly párkapcsolathoz elengedhetetlenül szükséges kritérium, az azért túlzás. A szikra összehoz ugyan, de nem tart össze egy kapcsolatot.

Merthogy ismét kérek mindenkit, gondolja végig: hányszor lett a hatalmas szikrázásból komoly, hosszútávú párkapcsolat? Illetve, ha a szikra annyira klassz előrejelzést adna, akkor vajon miért olvassa ezt a cikket az, akinek már volt ilyen tapasztalata? Sajnos, a hatalmas lángokból sokszor túlságosan is gyorsan elhamvadó szerelem lesz, megállapíthatjuk tehát, hogy a szikra nem szükséges és nem is elégséges feltétel. Nagyon sok párkapcsolat barátsággal indul, és csak jóval később veszik észre a felek, hogy egymásba szerettek. Szikráról szó sem volt az elején, de ettől még egyáltalán nem kevesebb ez a kapcsolat, mint a nagy lánggal induló, sőt!

 

A szikra nem a legfontosabb

A szikra nem a legfontosabb

 

Közös érdeklődés – fontos vagy sem?

A másik dolog, ami sokszor félrevisz bennünket, az a közös érdeklődés fontosságába vetett hit. Záloga-e a hosszú kapcsolatnak a közös érdeklődés? Nyilván érdekes és klassz, ha megoszthatjuk az érdeklődésünket a másikkal, de vajon összetartja-e ez a kapcsolatot?

Lehet fantasztikus a kémia és van közös érdeklődés, de ettől függetlenül az adott ember még lehet elviselhetetlenül önző, borzalmasan hisztis, féltékeny, vagy egyszerűen képtelen a kötődésre. Például minden nagyon romantikus, hajnalig tudtok beszélgetni, csak épp a másik világutazó korszakában van, például világot járó zongorahangoló vagy görög hajóskapitány akit hajt a vére. Ha komoly párkapcsolatot, családot szeretnél, túl sokra nem mész azzal, hogy mindkettőtöket érdekel a japán konyha és Avicii. Ha megvan a megfelelő baráti köröd, ahol hódolhatsz a párodat nem érdeklő hobbiknak, legyen az sakk vagy fotózás, akkor hol a probléma?

Persze, ha a másiknak olyan hobbija van, amely az összes szabadidejét felemészti, az már nehezebb dolog, de akkor talán lehet, hogy a másik még nem is áll készen egy kapcsolatra. Találkoztam például elszánt sziklamászókkal, akiknek az összes hétvégéje, de még a hétköznap estéik is erről szóltak. Hétközben futottak és edzettek minden este, hétvégén pedig utaztak, sziklát másztak illetve túráztak. Elmondásuk szerint olyan párt kerestek, aki bírja velük az iramot. Persze, egy darabig egy sportos nő tudja is a lépést tartani, na de ha igazán komolyra fordul a dolog, mindenképpen lesznek időszakok, amikor nem lehet minden este a futásé és minden hétvége a mászásé. Remélem, az említett mászóknak is benő egyszer ilyen értelemben a fejük lágya… Persze biztosan lehet babahordozóban is sziklát mászni, csak én vagyok korlátolt.

 

“Most akkor azt mondod Andi, hogy olyannal kezdjek el járni, akinél se szikra nincs, se közös érdeklődés?”

Természetesen nem ezt mondom. Nem az a lényeg, hogy teljesen felejtsd el a vonzalmat, vagy azt, hogy legyen közös érdeklődés. A lényeg az, hogy sem a szikra, sem a közös dolgok nem fogják pótolni azokat a dolgokat, amelyek igazán fontosak. Ezek pedig a következők: hasonló értékrend, célok és megfelelő kommunikációs készségek. Ezektől lesz két ember kompatibilis egymással. A kémiából és a közös érdeklődésből engedhetsz egy kicsit: a hasonló értékrendből, célokból és a megfelelő kommunikációból nem.

Egyik ismerősömnek kemény lecke volt mindezt megtanulni: összejött egy aranyos, kedves sráccal, akivel rengeteg közös érdeklődésük volt a sci-fitől kezdve a jazz fesztiválig. Szikra is volt és működött a kémia, úgy gondoltam, na, itt már nem lesz semmi gond. Csak éppen a kommunikációjuk volt összeegyeztethetetlen. Egészen apró dolgokon is képesek voltak hatalmasakat veszekedni, amelynek a vége duzzogás és sírás lett – mármint a férfi részéről. Hiába győzködte magát a pár női tagja, hogy javulni fognak a dolgok: amikor már utcai ordítozásba váltott egy pizzatésztáról elkezdett beszélgetés, végleg útilaput kötött a pasi talpára. Minden szép és jó volt, kivéve a kommunikációt és a konfliktuskezelést. Ezer ilyen példát lehetne még hozni, elég, ha csak a saját életedet vizsgálod meg egy kicsit, bizonyára találsz benne ilyet.

Milyen érdekes, hogy mennyire kevesen akarnak kompromisszumot kötni a kémia terén, viszont ha az emberi értékekről, célokról vagy kommunikációról van szó, simán megkötik ezeket, méghozzá irtózatos áron. Kompromisszumokat kötnek őszinteség, önzés, kedvesség terén, és belemennek, benne maradnak olyan kapcsolatokban, amelyek szétzúzzák az önbecsülésüket.

Te hol kötöttél eddig kompromisszumokat?

 

Ha szikra rögtön nem is lesz, izgalmas beszélgetések viszont igen:

FiftiFifti Randik: 

[eo_events]

45 Comments

  1. vikiormos 2014. September 13. Saturday 20:39

    Kedves Randiandi,

    Én azt mondom hogy vagy legyen meg a szikra elsőre egy netes randin vagy pedig az illető férfiember feleljen meg bizonyos ‘elvárásoknak’úgy küllemre mint a belső tulajdonságait tekintve.Elsőre a szikra nagyon ritkán van meg, ezért azt szoktam tenni hogy ha valaki külsőleg elfogadható számomra (tiszta rendezett nett külső tiszta haj fog és köröm, stb, nincs elhízva , szóval külsőleg ha nem is vonzz legalább ne taszítson), és szimpatikus mint ember, akkor adok még egy esélyt.
    Viszont az a meglátásom hogy sok férfi bizony elbukik ha az elvárásaimról van szó-természetesen akinek nem inge, ne vegye magára, nem szeretnék általánosítani, vagy valakit megbántani.
    A külsőt tekintve-sokszor látom hogy annak akivel éppen randizom, mintha nem lenne fogalma az alapvető tisztaság fogalmáról-bizony sok büdös szájú, piszkos körmű, többnapos ruházatú, sárga fogú férfival randiztam már akik hiába voltak amúgy aranyosak ki csókolózna szívesen valakivel aki mintha napok óta nem mosott volna fogat? Sokan a férfiak közül az én koromban (46 vagyok)sokkal idősebbnek néznek ki részben ezen okok, részben a lustaságból , az egészséges élet hiányából fakadó hízás, pocak miatt.Félreértés ne essék-nem azt várom el hogy valaki úgy nézzen ki mint Alain Delon 25 évesen.Én se voltam szép 25 évesen sem, és nem tudok, nem is akarok a 18 éves bombázókkal versenyezni.De azt vallom hogy igenis hozzuk ki magunkból a legjobbat:).Nem sminkelek, mert nem bírja a szemem, és szemüveges is vagyok, mert nem bírom a kontaktlencsét. Viszont a sportnak hála a 46-nál fiatalabbnak szoktak nézni engem.Uraim, akinél eddig a sport abból állt hogy a tv előtt a söröskrigliket emelgette, vegyen rólam példát főleg a szingli, és párt keres:).Elvégre a legtöbb párkereső adatlapon azt olvasom hogy csinos, szexi, stb stb lányt szeretnétek.Nos, elárulom hogy mi nők is előnyt adunk, egy ápolt, tiszta férfinak, akin látszik hogy nem hanyagolja el magát, és egészséges életet él.
    Nem hiszem hogy teljesíthetetlen dolog amiről írok.
    A másik dolog amit tapasztalok az hogy részemről ahhoz hogy lefeküdjek a férfiemberrel, az kell hogy kialakuljon valami köztünk…Ami ha nem is szerelem, de legalább valami bizalom-vonzalom-intimitás, stb stb….És sok férfi bizony odébb áll ha az ember lánya az első egy-két randin nem fekszik le.Valahol megértem Őket, mert nyilván volt már olyan élményük hogy egy lánynak udvaroltak és nem lett a lány az övék mégsem . De mégis…Én a magam részéről nem fekszem le egy vadidegennel, akkor sem ha amúgy aranyos…kell egy kis idő hogy valami kialakuljon köztünk, nem arról beszélek hogy udvaroljon évekig, de 1-2 hét, vagy pár randi…

    Reply
  2. Z, mint Zorro 2014. September 13. Saturday 21:28

    Szerintem inkább a nőknek fontos a “szikra és a kémia”, ösztönösen ez van bennük, hogy ezeknek működniük kell… és ezért ezt keresik. Nem tudom miért, de így van. Míg, ha mondjuk egy randin a férfi nem elég határozott, temperamentumos, önbizalommal telt, és nem tudja elszórakoztatni, elvarázsolni, történetekkel, humorral, érdekes dolgokkal a nőt, hanem egy kicsit félénkebb, bizonytalanabb, határozatlanabb, nincs olyan fergeteges és lehengerlő stílusa, akkor könnyen jön az “ítélet” és magyarázat, hát, hogy igen, igen, de “nem éreztem a szikrát, nem működik a kémia”. Pedig, lehet, hogy egyébként egy normális értékrendű, egzisztenciával rendelkező megbízható partner lenne, csak nem tudta jól “eladni magát”. Illetve további lehetőségeket meg nem kap ezek után a bizonyításra…

    Reply
    • Éva 2014. September 14. Sunday 02:59

      Te összekevered a szikrát azzal, hogy nem tetszik meg valaki. 🙂

      Reply
      • Z, mint Zorro 2014. September 14. Sunday 11:11

        Erről beszéltem, azt hiszem… :)))

        Reply
    • Zlatan 2014. September 14. Sunday 10:15

      Tökéletes összefoglalása a saját gondolataimnak!
      Sajnos ez tipikusan jellemző a nőkre: nem tudom, mit várnak, a szőke herceget a fehér lovon, a Tökéletes Férfit (csupa nagybetűvel), és persze erre hivatkozva nyakló nélkül koptatják le az egyszerű, hétköznapi férfiakat (amilyenek ők is nőben, ha kicsit jobban magukba néznek), ilyen rossz dumákkal, mint hogy “nincs meg az a bizonyos szikra”, meg ígymegúgy a kémia…. tapasztalatból mondom, engem is rengetegszer pattintottak már le ilyen vacak dumákkal. Ezért most már az elején ki szoktam kötni, hogy ha nekem a kémiáról támad kedvem beszélgetni, felhívok egy festékgyárat, ergo ezzel jobb ha elő sem jönnek…

      Évának pedig annyit válaszolnék, hogy Zorro nem kevert össze semmit, éppen ezt a jelenséget írta le, amikor azok a nők, akik maguk is kapcsolatra, szeretetre vágynak, lazán elküldik azokat, akiktől megkaphatnák mindezt, csak mert az illető “nem tetszik” (arra persze kíváncsi lennék, egyes nőknél vajon hogy kellene kinézni ahhoz, hogy méltóztassanak elfogadni az illetőt), és ilyenkor jönnek ezzel a mellédumával, minthogy “szikra”, meg “kémia”.
      Csak mondjuk véleményem szerint, aki önmaga egy avas zsíroskenyér, annak az ízlése ne legyen már kaviár…

      Reply
      • András 2014. September 14. Sunday 21:59

        Teljes mértékig igazad van.

        Reply
  3. Gergő 2014. September 13. Saturday 21:38

    Nagyon jó a cikk. Ez a felfoghatatlan kémia már régen a begyemben volt. Most végre a helyére került, és az is benne van az írásban, hogy mi az, ami sokkal fontosabb. Tudjuk, hogy a hormonkoktél max. két évig dolgozik, és valaminek utána össze kell tartani a kapcsolatot.

    Reply
    • Z, mint Zorro 2014. September 14. Sunday 11:16

      A cikk tényleg jó, és szerintem nincs is olyan, aki megkérdőjelezné a tényszerűségét. A gond az az, hogy a való életben a nők először a szikrát keresik, aztán a kémiát, – azok is akik most esetleg azt írják, hogy egyetértenek a cikkben foglaltakkal, – mindegy, hogy hány cikk jelenik meg arról, hogy néha a józan észre is érdemes lehet hallgatni…

      Reply
      • Randi Andi 2014. September 14. Sunday 19:30

        Hidd el, Zorro, nem mindegy, van, aki képes a hibáiból tanulni. Több példát is tudok arra mondani, amikor enyhe “ráhatásra” az illető türelmesebb lett az online randi partnerrel kapcsolatban, és nem azonnal a szikrát kereste. Az eredmény boldog párkapcsolat lett.

        Reply
  4. hátizéno 2014. September 13. Saturday 23:30

    Én már rácsesztem erre a kémiás szarságra – nem is egyszer… Hogy ezekből milyen iszonyatosan nehéz megszabadulni, hááát… A végén már majdnem olyan volt, mintha egy kinövést kellett volna erőszakkal leamputálni magamról. És az bizony tud ám fájni. Nagyon.

    Úgyhogy én tényleg szemellenzős lettem a célokkal , értékrenddel, életmóddal (pl. egészség, mozgás, dohányzás!!!) kapcsolatban. Persze ez aztán az igazi kihívás ám…

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 14. Sunday 07:16

      🙂 nos, amputáláshoz még senki sem hasonlította itt a szakítást, de találó! 🙂

      Reply
    • Éva_Marie 2014. September 14. Sunday 16:28

      És arról nem írnál-e, amikor nálad indult be az a kémiás szarság? :-)))

      Reply
  5. Magda 2014. September 13. Saturday 23:54

    Nagyon tetszett amit írtál arról a bizonyos szikráról.
    Velem egyszer megtörtént az a szikra és olyan szenvedést még egy kapcsolat sem okozott! Minden szupernek tűnt, még a kommunikáció is megvolt, csak éppen nős volt a pasi. Ez nálam alapfeltétel, hogy a másé nem kell, ha hivatalos, ha nem. És neki esze ágában sem volt változtatni az életén, csak kalandot keresett. Természetesen szakítottam, de nehéz volt, mert ő még szerette volna folytatni és bennem is az a “szikra” ellentmondott.
    Azóta óvatosabb vagyok, és igen, jobb előbb egy kis barátkozás, sok-sok beszélgetés, megismerni a társat, és aztán a többi.

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 14. Sunday 07:19

      Köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet!

      Reply
  6. Dániel 2014. September 14. Sunday 01:32

    Ez a cikk teljesen pontosan arról szól, amire már én is gondoltam sokszor: hogy az emberek többsége egész egyszerűen túl van kényeztetve hollywoodi romantikával és női magazinok csöpögős történeteivel, és nem megfelelően áll hozzá a társkereséshez. Engem rengeteg olyan lány utasított el első randi után azzal a szöveggel, hogy “nem volt meg a szikra”, és sosem értettem, tulajdonképpen mi hiányzott. Ugyanis részemről sem volt soha meg a szikra, de amikor én szívesen folytattam volna, az azért volt, mert tetszett a lány, volt kellő humora, intelligenciája, és jól éreztem magam a társaságában. Mi más kellene egy második randihoz? A legtöbb szerelem nem úgy kezdődik, hogy “azonnal éreztem, hogy ő más, mint a többi”. Frászt! Szép fokozatosan ismerik meg egymást és szeretnek egymásba. Persze, vonzalom az kell, de meg kellene érteni, hogy az online randizás bizony nem spontán, ezért nem lehet tőle ugyanazokat elvárni, mint egy véletlen találkozástól, egy baráti vagy munkahelyi összejövetelen kötött váratlan új ismeretségtől, meg a szájról szájra járó történetektől a nagy egymásra találásoktól. Szerintem sokan a társkeresők kínálta bőség bűvöletében élnek, és azt gondolják, hogy “ha vele nem is volt meg a szikra, akkor majd lesz a következővel”. Persze. De meddig lesz következő?

    Én meg vagyok győződe arról, hogy rengeteg pár azért nem jön össze egymással, mert rossz körülmények között találkoztak. Biztos vagyok benne, hogy olyan párok jó része, akik online megbeszélt randi után csalódottan mennek haza, természetes körülmények között, amikor mindketten magukat tudnák adni és jól éreznék magukat, akár épp az ellenkezőjét is gondolnák egymásról, és bizony alig várnák a folytatást. Egyszóval az online ismerkedés nagy hátránya, hogy túl direkt és az első kontaktus két ember között nem személyes. Ez pedig nem természetes, akár hamis és túlzott elvárásokat is szülhet a másikkal szemben, ezért ezek után szikrát várni az első randin olyan, mint erős szélben próbálkozni egy gyufa meggyújtásával: ha sikerül, örüljünk neki, de ha nem, akkor ne csodálkozzunk rajta, mert az esélyek nem mellettünk szóltak. És pont emiatt nem biztos, hogy máris egy új csomag gyufával kéne próbálkoznunk.

    Reply
    • vikiormos 2014. September 21. Sunday 18:25

      Dani, nagy igazság amit írtál:)

      Reply
  7. Fairy 2014. September 14. Sunday 09:49

    Szikra = vonzalom és hogy megkívánom a másikat. Nekem legalább is. És oké, hogy kedves a pasi meg normális meg minden ilyesmi, de ha mint férfi nem fog meg valamivel (kinézet, stílus, habitus, hang, viselkedés, tekintet) akkor igazából olyan, mint egy barát vagy barátnő, jó vele beszélgetni… Igenis kell a szikra, elvégre a fizikai vonzódás is elengedhetetlen.

    Reply
  8. Zlatan 2014. September 14. Sunday 10:30

    Már megint írtam egy hozzászólást a témához, és már megint moderációra várakozik…
    Ennek így semmi értelme, gyakorlatilag ki vagyok rekesztve a közösségi kommunikációból!! 🙁
    Nem lehetne valami megoldást találni erre, kedves Andi? Hogy ne megint 8 nap késéssel kapjak választ a kérdésemre…?
    Köszi előre is!

    Reply
    • Zlatan 2014. September 14. Sunday 10:30

      Sőt, mostanra el is tűnt, amit beírtam…! :/

      Reply
    • Randi Andi 2014. September 14. Sunday 19:32

      A hozzászólásod nem tűnt el, nyugi, de való igaz, hogy a rendszer néha tévedésből egy-két érvényes hozzászólást is kiszűr az erekciónövelő gyógyszerreklámok között…

      Ezeket kézileg szoktam visszaállítani, amihez viszont türelmeteket kérem!

      Reply
  9. Z, mint Zorro 2014. September 14. Sunday 11:22

    Technikai jellegű észrevétel: én is szembesültem már hasonlóval itt: van, hogy egyből megjelenik a hozzászólásom, van, hogy azt írja, hogy a hozzászójás moderáció alatt, és már olyan is volt, hogy azt írta a rendszer, hogy valószínű, hogy robot vagyok :), aztán szőrén-szálán eltűnt amit írtam… Pedig tudtommal még nem vagyok robot 🙂
    Most ehhez a cikkhez egyből enged hozzászólni, csodálkozom is… 🙂
    Lehet, hogy a mi gépeinkben van a hiba?

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 14. Sunday 19:33

      Szia! A spamszűrőben van a hiba, türelmeteket kérem ilyen esetekben, ha ki vannak szűrve, kézileg állítom vissza a kommenteket.

      Reply
  10. Zsuzsa 2014. September 14. Sunday 15:48

    Sajnos nekem is sikerült megtapasztalni azt, hogy a szikra, a kémia, sőt még a közös érdeklődés sem elég egy párkapcsolathoz.
    A legfontosabb hiányzott a kapcsolatunkból, a hasonló értékrend és a hasonló életcél.
    Teljesen különbözőek voltunk ezen a téren, és miután kiismertük egymást, rájöttem, hogy a gondolkodásunk úgy megy el egymás mellett, mint két vonal, ami sohasem találkozik. Végül 3 évvel ezelőtt elment, és rögtön lett új barátnője, én pedig azóta is egyedül vagyok…

    Reply
  11. Éva_Marie 2014. September 14. Sunday 16:18

    Én pedig azt mondom, hogy kell az a bizonyos szikra – mindkét félnek szüksége van rá, ki kell azt csiholni, különben csak egy vagy a sok közül… és a szikra csiholása nem feltétlenül a nagy duma, a lehengerlés, meg az ilyenek, hanem az, hogy a partnered érezze, hogy érdekled őt… a hódítás…
    A találkozást megelőző hosszas levelezés, skye-olás, telefonálgatás azt a veszélyt hordozza magában, hogy létrehozod a virtuális babát, aztán a személyes találkozás esetén döbbenten tapasztalod, hogy nem sok köze van a hús-vér emberhez…és a valóság nem is tetszik annyira… hiába a közös értékrend…
    A közös hobby, annak hiánya is érdekes kérdés. Vannak olyanok, ahol ha akarsz, sem tudsz rögtön partner lenni, ha korábban te nem művelted, pl. a bridzs vagy a vitorlázás… megfúrja-e ez a közös jövőt?
    A kommunikációról: manapság jó ha van. Szinte már mindegy is, hogy milyen. Most nem az ismerkedési szakasz pávatáncáról beszélek, hanem arról a szakaszról, amire elfogytak a jó sztorik és a mindennapokat kéne kommunikálni. Sokan elnémulnak, aztán szó nélkül lelépnek…Persze nők is, nem csak férfiak. Fiúk, miért olyan nehéz beszélni, beszélgetni, megbeszélni?

    Reply
    • András 2014. September 14. Sunday 22:13

      Kedves Éva_Maria!

      Valóban igazad van, szinte lehetetlen normálisan beszélgetni. A személyes tapasztalatom az, hogy általában a nők azt várták, hogy én csak hallgassak, ám ők erre nem voltak képesek. Vagyis nekem úgy jött le, hogy marhára nem érdekli őket ki vagyok, mi van velem, csak saját magukkal voltak elfoglalva. Nem igazán tudom mit kellene tennem, hogy ez ne így legyen.

      Kedves hölgyek! Például a facebookos ismerkedésről mi a véleményetek?
      Én nem próbáltam még, de a mostanság egy helyen kiszolgált egy elképesztően vonzó leány, akinek csak a nevét sikerült leolvasnom a névjegy táblájáról (többre nem is nagyon volt lehetőség, mert piszok hosszú sor közepén álltam a gyógyszertárban), de az említett portálon megtaláltam.

      Reply
  12. Z, mint Zorro 2014. September 14. Sunday 17:52

    Kérdezzünk meg egy csinos, fiatal nőt, mondjuk max. 35-ig, hogy számára mit jelent a “szikra”, írja körül, mondja el, pontosan mit ért ez alatt 🙂
    A válasz a legtöbb esetben: hát nem is tudom, de én azt érzem, ha megvan, és, ha nincs meg, akkor bele se kezdjünk…
    Állítólag a komoly hosszútávú kapcsolatok ismérve többek között az egymás iránti kompromisszum készség, nem lehete ezt már az elején a szikra anullálásával kezdeni? 🙂

    Reply
  13. Ágnes 2014. September 15. Monday 00:35

    Valóban szükséges az ugymond Isteni szikra mely összehoz két embert és kölcsönös vonzalmuk.A közös értdeklődés is nagyon fontos mert igy igazából nem tudnak ugy beszélgetni,hogy az élvezze mind a kettő.Hiszen ez is fontos egy tartós kapcsolatnál.

    Reply
  14. Z, mint Zorro 2014. September 15. Monday 16:53

    Szikra? Emlékeim szerint utoljára Optimus fővezérnek, az autobotok fejének volt szüksége szikrára, igaz neki viszont életbevágóan a Transformersben… 🙂 Lehet, hogy a nők is transformersek?.. :)))
    A viccet félretéve. Úgy gondolom, hogy komoly kapcsolatok születhetnek úgymond hosszabb távon zajló egymás kerülgetéséből, és hirtelen felindulásból elkövetett szikrázásból is.
    Ez utóbbi viszont sokkal, de sokkal fájdalmasabb, mint ahogy már több hölgy hozzászóló kifejtette. Talán azért, mert ilyenkor mindent beleadsz, testestül, lelkestül, érzelmestül, feltétel nélkül mindent. Mert erre vártál, mert erre vágytál, ezt akartad. De mi a szikra legjellemzőbb tulajdonsága? Egy hatalmas ívű villanás, a fény körbeölel mindent, de ez a tökéletes állapot csak a másodperc tört részéig tart, majd elsercenve, jobb esetben enyhe kénillatot maga után hagyva elenyészik… Ugyanígy lehet az érzelmi szikrázással is, miután elsercen, és a hölgy rádöbben, hogy az mégsem khm, az igazi szikra volt, annál nagyobb a csalódás és a fájdalom. De a nőknek láthatóan ez kell… Mit lehet hát tenni?
    Azt, hogy ha létezik, a szikrát srácok, mi tartjuk a kezünkben, s mint az igazi szikra csiholását, döbbenet, de ezt is meg lehet tanulni, és fejleszteni… Említésre került a vonzalom és a tetszik kérdése. Márpedig, ha a szikra a vonzalomhoz és a tetsző tulajdonságokhoz köthető, akkor fejleszthető. Fejleszthető a testünk edzésével, önmagunkhoz képest a legjobb formába hozásával, illetve olyan vonzó, és tetszést keltő belső tulajdonságok fejlesztésével, mint a megfelelő, nyílt és egyenes kommunikáció a nő irányába, a magabiztos, céltudatos, de jó humorral megáldott személyiség stb… és máris megvannak a tűzkövek, és lehet pattintani… De ezt elérni, akinek ezek nem veleszületett adottságai, iszonyatosan nehéz… De sikerülhet, sok, nagyon sok munkával, és akkor kipattanhat az a szikra is, hát már az ősembernek is sikerült… 🙂 és akkor a szikrából fellobbanhat a fantasztikus szerelem lángja, melyből még akár kisebb tűz is lehet… :), amit már csak óvva, féltve őrizni kell…

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 15. Monday 17:09

      🙂 tetszett a tűzköves és pattintgatós hasonlat!

      Reply
      • Ági 2014. September 15. Monday 19:06

        Szikra témában azért még egy dolog:
        Ha egy nő azt irja egy férfinak, hogy “bocs, de nem volt szikra”, az sokmindent takarhat, legfőképp egy diplomatikus nemet.
        1. szimplán nem tetszett.
        2. antiszikra, azaz taszító volt, bár nem tehet róla, ez csak egy érzés, amit kiváltott.
        3. taszított és tehet róla (pl. büdös, rosszul öltözött..), de udvariasságból nem azt irom: nem birom a szagodat..
        4. nem felelt meg a saját maga által adott paramétereknek (magasság, súly, végzettség, gyerekek száma, családi állapot stb.), és még ezek tisztázása után is mer jelentkezni, holott mit várjunk attól, aki alapdologban hazudott?
        5. szimpi, mint ember, de mint férfit nem tudom elképzelni…szóval tényleg nem volt szikra..

        A magam részéről csak olyan szerelmeim voltak, akik “szikrásan” indultak, nagy lángolással.. A leghosszabb kapcsolat 7 év lett. Ergo a szikra nem zárja ki a kapcsolat létrejöttét, viszont nem garancia rá, garancia csupán a fergeteges erotikára, a fizikai vonzalomra. Azt nem volt alkalmam átélni, milyen is, ha egy barátságból, netán munkakapcsolatból lesz szerelem, mivel alig voltak férfi barátaim (most egy van, aki házas), munkakapcsolat meg kizárt a munkámból adódóan (egyedül dolgozó vállalkozó).

        Azért a “szikra” definíciója is érdekes kérdés, mi is az? Pusztán fizikai vonzalom vagy lelki is van benne? Milyen arányban?

        Én azt gondolom, egy első netes randin legalább annyit kéne érezni, ha szimpatikus a másik és legalább nagyjából megfelel az alapkritériumoknak, hogy “szeretném újra látni”.
        Nem egyszer úgy köszönünk el: aludjunk rá egyet.
        Ha alszom rá és másnap nem vágyom újra látni, van értelme?
        Mit gondoltok?

        Reply
        • Éva_Marie 2014. September 18. Thursday 12:40

          Ági,
          gratulálok, remekül összefoglaltad az eseteket…
          Hogy mi is az a szikra? Ki tudja. Nem is kell ezt boncolgatni, komplex dolog és nem csak a testiség van benne, szerintem. Minden esetre a “szikra” egy rövid hívó szó, amit lehetne hosszabban is definiálni, de minek.

          Viszont ami most érdekel, az az, hogy itt csak a női oldalt boncolgatjuk, de hogy néz ez ki a férfiak oldaláról.
          Vagyis ők mit gondolnak, éreznek egy első találkozás alkalmából? Ha ők nem szikrának és kémiának hívják, akkor mi a neve és miként élik meg?
          Na most nem a “tutajos szemű” effektusra gondolok -régi kifejezés, nem biztos, hogy mindenki ismeri… :-)) – hanem egy kicsit komolyabbra.
          Vagy igaz az, hogy férfi egyszerű mint egy faék, ha nem tetszik a nő, akkor simán és szó nélkül eltűnik, nem vacakol és nem ideologizál?

          Reply
          • András 2014. September 18. Thursday 21:02

            Kedves Eva_Marie!

            Ha megengeded elmondom férfi szemmel én mit gondolok erről a szikrás dologról. Kissé maszlagnak érzem ezt az egészet. Hogy miért?
            Azért mert a szikra egy vonzódás, egy vágy, egy testi vágy, de mondhatjuk nyugodtan szexuális vágynak is. Egy érzés, nem pedig érzelem. Sajnos nagyon sokan összekeverik a vágyat az érzelmekkel. Pár perc után nem lesznek senki irányában mély érzelmek a másik iránt, csak vágyat érezhetünk. Persze a vágyból kialakulhatnak érzelmek is, de mint általában az élet bizonyítja az ilyen kapcsolatok általában nem hosszú távúak. Éppen ezért azt gondolom hiba első alkalom után elküldeni valakit, mert nem érezzük azt, hogy most azonnal ágyba bújnánk vele.
            És egy személyes tapasztalat, ha megengeditek. Az a nő akiért én ezidáig (31 éves vagyok) a legjobban odavoltam, és akitől a legtöbbet kaptam nem szikrából indult, ha nem abból, hogy sok időt töltöttünk együtt (munkahely), és megismertük egymást, és szinte észrevétlenül egymásba szerettünk.
            Szerintem nem kell rögtön elküldeni mindenkit, időt kellene fordítani a szimpatikus személyek megismerésére.

            Reply
    • András 2014. September 15. Monday 17:46

      Üdvözlet!

      Ha valakinek ez nem veleszületett tulajdonsága, az rengeteget dolgozhat rajta. Pár éve már foglalkozom ezzel, de nem sok mindent sikerült elérnem. Szerintem iszonyatosan nehéz feladat. Több nőtöl hallottam már azt, nagyon sok minden néhány másodperc alatt dől el. Erre a néhány másodpercre rágyúrni szinte már lehetetlennek tűnik 🙁

      Reply
      • Éva_Marie 2014. September 18. Thursday 12:52

        András,
        szerintem semmire nem kell / kéne rágyúrni – lelkileg legalábbis. Ha hosszabb kapcsolatban gondolkodsz, akkor az úgy is csak oly módon tud működni, ha önmagad vagy, és a párod pont ezért van veled, amiként te is vele.
        Tudod: a zsák a foltját.
        Az a legszebb, ha megjátszás nélküli tökéletlenségben boldog a párkapcsolat, hosszú távon nem lehet behúzott pocakkal élni.
        Csak hát ezt el is kell tudni fogadni, irreális vágyálmok helyett.
        Az ismerkedés persze nehéz, de ne add fel. Járkál már valahol az a nő, akire vársz!

        Reply
        • András 2014. September 18. Thursday 20:51

          Kedves Éva_Marie!

          Soha nem játszottam meg magam és soha nem akartam átvágni senkit, mindig próbálok önmagam lenni. Azt sem mondhatom, hogy túlzott igényeim lennének, de valahogy mindig a “csak barát” kategóriába kerülök. A másik dolog meg az, hogy a nők kedvelik a magabiztos, határozott férfiakat. Az élet egyéb területén mindig azt mondják, hogy egy határozott egyéniség vagyok. Viszont a sorozatos mellé nyúlások és visszautasítások után sajnos már bizonytalan vagyok a nőkkel szemben, és sajnos azt kell mondjam olykor talán túlságosan zavarban is vagyok. Ez pedig nagyon nem nyerő 🙁

          Reply
  15. Herczeg Marcsi 2014. September 15. Monday 21:05

    Zsuzsa!!!

    Mintha én írtam volna! Nekem az első randin nem szikra volt, hanem villámcsapás,aztán pár hónap elteltével már alig pislákol, az is az én tüdőm munkája.
    Minkét félnek kellene fújni azt a lángot, nem a másiktól elvárni!!!

    Reply
  16. sea970 2014. September 19. Friday 11:04

    Évek óta olvasom Randi Andit, és ez az első eset, hogy nem értek vele egyet. Persze ebből az is következik, hogy évek óta társkereső vagyok, vagyis valamit nem jól csinálok…
    Tehát tegyük fel, hogy igaza van, és engednem kell a “szikrából”. És akkor mégis mennyi ideig várjak, hogy megjöjjön a vonzalom? És mi legyen addig? Hogyan értessem meg a kedves, szimpatikus fiatalemberrel, hogy szívesen találkozom vele, beszélgessünk, ismerkedjünk, de ne akarja megfogni a kezem, ne akarjon megpuszilni, megcsókolni, mert nekem még valami hiányzik?!?!

    Reply
  17. GBR 2014. September 20. Saturday 21:41

    Már az elején kell egy bizonyos szimpátia, vonzalom, anélkül nem megy. Nem szükséges, hogy ez elsőre nagy szikra legyen, de valami érzésnek, vonzalomnak, szimpátiának kell lennie ahoz, hogy kapcsolat alakuljon ki belőle.
    Lehet, hogy ez csak a sokadik találkozásra alakul ki (pld munkehelyen, baráti, vagy más társas körben).

    Ahogy elnézem a társkereső oldalakat, sokan rosszúl csinálunk valamit, (vagy a soers, vagy a szerencse, karma), mert sokan keresünk társat. Egyre többen évek óta, és mégsem találunk.

    Csak azt tudnám, hogy én magam miért nem vagyok szimpatikus azoknak, akik nekem azok. Máris egyszerübb lenne.
    Kel vennem egy új tűzkövet, nem tudok szikrázni, vagy mi a fene.

    Reply
    • Zlatan 2014. September 21. Sunday 16:04

      Nem tudom, nő vagy férfi vagy-e, a nickedből nem derül ki, de Neked is azt tudom mondani (ahogyan a fentebbi, valamelyik női kommentelő által feltett kérdésre is válasz egyúttal), nálunk férfiaknál ez egészen másképp működik.

      Én a magam részéről, első ránézés alapján három kategóriába tudom sorolni a nőket:
      1. Nagyon tetszik, kimondottan vonzó, szívesen megismerkednék vele.
      2. Átlagos, semmi rendkívüli. Ha megismerem, és megragad a személyisége, akkor akár bele is mehetek vele egy párkapcsolatba, ugyanis a vonzalom úgyis kialakul a “lelki szimpátiának” köszönhetően.
      3. Abszolút kizárt kategória, valami miatt annyira nem jön be külsőre hogy még ha tündéri egyénisége is van, akkor sem tudom elképzelni magam mellé partnerként (ez utóbbi kategóriába viszont nálam elég kevesen tartoznak, a legtöbb nőt inkább a 2. csoportba helyezek általában!)

      Persze a megismerkedés után még mindig lehetnek átjárások a szintek között, pl. ha egy első csoportba sorolt, szép és csinos nőről kiderül, hogy sültbuta és/vagy bunkó, vagy beképzelt, vagy valami olyan belső tulajdonsága van, ami számomra taszító, akkor a külseje ellenére sem fogok arra törekedni, hogy a partnerem legyen…

      Viszont a nőknél ez máshogy néz ki, és sajnos egyre inkább azt tapasztalom, hogy alapvetően két kategóriába sorolnak minket férfiakat:
      A) igen, vonzó, jöhet (ezt fogalmazzák meg ők a “szikra” meg “kémia” szavakkal)
      B) nem érdekel, ezért csinálhat bármit, elutasítom

      Mi férfiak ugyanis genetikailag arra vagyunk beprogramozva (ez az élővilág minden emlős fajára jellemző), hogy a génjeinket minél többször és minél többfelé szaporítsuk szét, örökítsük tovább. A nők ellenben arra, hogy kiválasszák a sok jelentkező hím közül azt, akinek a genetikáját hajlandóak a saját utódjuk révén továbbadni. Ezen nincs mit felháborodni, a biológia is így rendezte el: míg egy férfi ELMÉLETILEG akár naponta több nőt is teherbe ejthet (ezáltal ezerszámra nemzhet utódokat a világnak), addig egy nő egy évben maximum egy utódot tud kihordani (kivéve ha ikrek születnek).
      Ezért van az is, hogy amíg egy férfi/srác egy adott idő alatt egy rakás nőt le tud fektetni, akkor menő lesz vele, és kivívja a többi férfi elismerését (ugyanis sikeresen teljesítette a biológia által ráruházott feladatot), addig ha egy nő/lány fekszik le ugyanígy több fiúval, akkor lekurvázzák és max. a társai megvetését érdemli ki (ugyanis a biológiai feladatával ellentétesen cselekedett).

      Csak sajnos azt veszem észre, hogy a nőknél valahol az értékítélet csúszott el ezzel a “szikravárással” – és ezzel az olyan férfiak esélyei romlanak le, mint amilyennek magamat is tartom: egyáltalán nem vagyok csúnya, sőt inkább helyesnek és jóképűnek szoktak mondani, teljesen átlagos, normális testalkatom van és 180 cm magasságom, de valahogy mégsem az a fajta vagyok, aki elsőre ki tudja váltani a “szikrát” a nők többségéből. (egy lányismerősöm egyszer úgy fogalmazott, hogy nekem olyan “kötekedős fejem” van – erről pedig nem tehetek, hogy milyen az arcberendezésem). Így aztán hiába rendelkezem minden olyan kondícióval, ami elméletileg ideális partnerré tehetne a nők legtöbbjénél, mégis folyton az elutasításokba ütközöm, és hallgatom a “szikrára” meg “kémiára” való hivatkozásokat…

      Reply
  18. Isabel 2014. September 23. Tuesday 00:48

    A férfiaknál is van, csak ők nem szikrának nevezik. Oda sem mennek egy olyan nőhöz, aki külsőleg nem az esetük, eszükbe sem jut, hogy attól még lehet, hogy nekik ő az ideális társ.

    Reply
    • Zs0lt 2014. October 25. Saturday 17:36

      Nem bántásként de ahhoz már tényleg nagyon rondának, durván elhízottnak vagy irtózatosan büdösnek kell lenni ahhoz, hogy a férfi “ne menjen oda”.

      Másik lehetőség, hogy az előbbiek nem állnak fenn de a nő semmi jelét nem adja annak, hogy “levadászható”. Ha pl. könyvet olvasol, mobilod nyomkodod vagy be van dugva a füled miközben zenét hallgatsz, akkor ezzel azt közvetíted, hogy “ne közelíts”, “foglalt vagyok”, “nincs kedvem ismerkedni”.

      Reply
  19. Zsuzsanna 2015. July 9. Thursday 12:53

    En hiszek a szikrában. Egy férfi belépett anno az irodámba egy megbeszelesre melyet egy munkatarsaval egyeztettem le. Elotte sosem lattam. Ki kellett mennem kávéért mert beszélni is alig tudtam. Ott volt a szikra. Mindkettonk részéről. 18, 5 evig éltünk együtt ezután .
    Ezutan 2 évre mert mar egyedul voltam akkor bejott a boltomba egy férfi. Ránéztem es elvesztem benne.A mai napig szeretem bar nem vagyunk együtt
    En csak a szikraban hiszek

    Reply
    • Randi Andi 2015. July 9. Thursday 13:32

      Aláhúznám a “bár nem vagyunk együtt” részt…

      Reply
  20. Dorkateo 2017. May 16. Tuesday 20:27

    Szerintem szikrából is kétféle van.
    Van a hagyományos, amikor megtetszik valaki, mert külsőleg vonzó. Szerintem erről beszélnek a legtöbben, én is ezt ismertem eddig.

    Nagyon köszönöm Andinak, hogy a tölcsér elv alkalmazásával megtanított bátran levelezni, randizni. Most ugyanis megtapasztalhattam a másikfajta szikrát.

    Jött valaki, aki az adatlap alapján nem tetszett volna annyira, csak néhány mondata felkeltette a figyelmemet. Aztán a Fb-n látott fotók alapján kezdtem besorolni az úgysem tetszene kategóriába, de ő találkozni akart.
    Andinak hála igent mondtam. Én egy ilyen külsejű pasit sosem választottam volna magamtól.
    Csak a tekintete fogott meg, aztán beszélgetve már egészen más szemmel néztem rá.
    Szerintem sikerült valahogy a lelkét meglátni, aztán azóta minden találkozáskor találok benne valami még jobbat.
    És ez egy másfajta szikra volt, nem az elalélós-hűdejólnézki-milyen jópasi féle, hanem egy megérzés-szerű, hogy figyeljek egy kicsit jobban oda.

    Reply
  21. Dániel 2018. June 24. Sunday 13:22

    Már korábban írtam ide, és csak megerősíteni tudom azt.

    Hogy kell-e a szkra. Fogalmam sincs. Az biztosan nem kell, hogy tudatosan ezt keressük. Hogy tudatosan elvárásokat állítsunk fel a másikkal szemben és magunkkal szemben is, hogy mit kellene éreznünk. Főleg azután nem, miután a másik gyakorlatilag az életünk része lett az egy hónapja tartó online levelezgetéssel, chateléssel, fényképküldözgetéssel, förtöléssel. Az ilyen kommunikáció óhatatlanul azt eredményezi, hogy a másikról annak személyes jelenléte nélkül alakítunk ki egy képet, amelynek csak 50%-a származik a tőle jövő üzenetek tartalmából, formájából és a fényképekből. A másik 50% a mi addigi tapasztalataink, vágyaink, elvárásaink, képzeletünk, amelyek elegyedve a másikról kapott infomációkkal egy hamis képet állítanak föl bennünk referenciaként, amelyhez ragaszkodni akarunk az első randin. Utána meg csodákozunk, hogy az illető nem is olyan, mint vártuk. Ez egszerű pszichológia, amin egyébként egy kis önismerettel túl lehetne lendülni..

    Nem a szikrával van gond. Azt egy már működő kapcsolatban élők visszatekintve úgyis megtalálják – ha nem az első, akkor a többedik találkozásnál. A gond a szikra iránti elvárásból adódik. Hogy az egy “kötelező elem” lett, egy előírt specifikáció, ami alapján mi magunk számára is felismerhetővé tesszük azt, hogy érdemes-e még egyszer találkoznunk, Egy rubrika egy tesztlapon, amit ki szeretnénk pipálni, és amihez – mint fentebb írtam – egy hamis értékelési rendszert hozunk létre, amely az online ismerkedés természetellenes sorrendjéből adódik.

    Ezen csak tudatosan, önvizsgálattal és kellő önismerettel lehet túllendülni. Különben hosszút távon is nagy eséllyel csalódás lesz mindkét fél jutalma.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.