21 Sep

A Fem3 Café reggeli műsorának vendégeként egy nehéz témáról beszélgettünk: hogyan lehet társat találni gyerekkel?

Röviden összefoglalom a lényeget, kicsit ki is egészítem aztán várom a ti hozzászólásaitokat is!

Férfi vagy nő keres?

Mondanom sem kell, egész más egy gyerekes anyuka helyzete, mint egy apukáé. Válás után túlnyomó részben a nők kapják meg a gyermekfelügyelet jogát, a férfiak legtöbbször vasárnapi apukaként hetente egyszer – kéthetente egy hétvége erejéig funkcionálnak (Ilyenkor kompenzálásképp lelkesen töltögetik fel a Facebookra a közös fotókat, bizonyítva, hogy ők szuper apukák). Anyuka egyedül marad: neki jutnak a melós hétköznapok. Ráadásul a kisgyerekes egyedülálló apukák állítólag könnyedén meglágyítják a női szíveket, és nincs túl nehéz dolguk, ha például játszótereken egyedülálló anyukákkal szeretnének ismerkedni.

A nők számára egyfajta garancia az, hogy az illető férfiú legalább egyszer már elszánta magát a gyermekvállalásra, érettebbnek, komolyabbnak és megfontoltabbnak tűnhet, jó párkapcsolati alapanyagnak. (Vannak olyan felmérések is, amelyek azt igazolják, hogy a jeggyűrűt viselő férfi vonzóbbnak tűnik a nők szemében, mint az akin nincs gyűrű – előbbi már bizonyított, hogy másnak is kell, ráadásul képes nagy horderejű párkapcsolati döntéseket meghozni.)

A műsorvezető, Berki Krisztián is elmondta, hogy rengeteg egyedülálló anyuka van a játszótereken, akiknek a gyerekükön kívül másra nincs is idejük, ugyanakkor nagyon magányosak.

Szuper anyák

Problémát jelent az is, ha az egyedül maradt anyukára rátör a bizonyítási kényszer, tehát az, hogy az egész világ előtt bizonyítani akarja, hogy ő egyedül is képes felnevelni a gyerekét, méghozzá szuper anyaként. Emiatt aztán életét a gyerek(ek)re áldozza, nem jár el sehova, és még véletlenül sem kér segítséget senkitől. (Cserébe az ismerősök megintcsak mérhetetlen mennyiségű gyerekfotókat találnak nap mint nap a Facebook falukon.) A volt férj meg? Elmehet a búsba, nem kell, hogy beleszóljon a nevelésbe, különben is, ő hagyott el, az a disznó! Ebből lesz aztán az, hogy ötven évesen döbben rá az illető, hogy hoppá, elszaladt 20 év, a gyerekek elköltöztek, üres a lakás. A társkereső esélyek pedig ebben a korban – sajnos – már jóval gyérebbek, mint harmincasként.

Igenis, vigyázzon a gyerekre néha a volt férj, a nagymami(k), nagypapi(k), a testvér, hogy lehessen egy kis magánélete is az egyedülálló nőnek, és esélyt kaphasson arra, hogy új családot alakítson ki. Mindenki jobban jár – a gyerekek azért, mert anyu kiegyensúlyozottabb és nem megy át mártírba, a család meg azért, mert a “jajj örökre egyedül maradok” helyett végre azt hallgathatják, hogy újra elkezdett élni az illető, netán még randizik is.  Tehát: segítséget kérni ér! És bármilyen nehéz is, túl kell lépni “az a szemét volt férjem elhagyott, nehogymár elvigye a gyereket” korszakon, a saját érdekünkben, hogy legyen időnk új társat keresni. Magával babrál ki nem kicsit az, aki nem adja oda az apjának a gyereket, és a gyerekmegvonással akar bosszút állni a sérelmein.

Társkeresés gyerekkel - menni fog!

Társkeresés gyerekkel – menni fog!

Apja helyett apja?

“Egyszerűen nem értette meg, hogy nekem több idő kell ehhez.” – foglalta össze kisgyermekes anyukával való próbálkozását egyik férfi kliensem. Neki nincs saját gyereke, de szerelmes lett és bevállalta a párjáét. Akkor szembesült csak azzal, hogy mennyi feladattal és gonddal jár egy csemete. Úgy érezte, mélyvízbe került. Ezen nem segített az, hogy az anyuka non-stop presszionálta, hogy már ideje lenne a gyerek apja helyett apjának lennie, illetve az sem, hogy az ő érdekei és kérései figyelmen kívül lettek hagyva. Pánik tört rá, amikor meglátta, hogy a gyerek összekeni a lakását csokipudinggal, vagy amikor morzsálós kekszet esznek anyucival a szőnyegen, főleg azért, mert úgy tűnt, mindez “teljesen természetes”. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy sehova sem lehet menni a gyerek miatt, illetve hogy minden kizárólag a gyerek érdekében történik és bármilyen ellenvetésnél a “de a gyerek nekem az első” aduász került elő. Persze, ez így van, anyaként a gyerek az első, na de nőként is? Ráadásul muszáj állandóan a másik orra alá dörgölni?

Mikor érdemes “hazavinni” a párunkat?

A vélemények egybehangzóak: akkor, ha már igazán komolyan gondoljuk és akkor is csak hosszas beszélgetések, “bevezetés” után. A gyerek életkorától is függ, ez mennyi időt vesz igénybe. Bizonyos korban a gyerekek alig várják, hogy anyunak új párja legyen, más korszakukban pedig még a gondolatát sem állhatják. Anyuka érzelmi intelligenciájára van bízva, hogy a bemutatás idejét jól lője be. Egyik ismerősöm ezt írta a témáról:

“Mindkét félnek nehéz gyerekkel új kapcsolatot kezdeni, de a gyakorlat azt mutatja a nők ezen a téren megértőbbek, mert általában náluk marad a gyerek. Nálam 14 éves volt a fiam és nehéz volt neki elfogadni maga a válást… azt gondolom minden korosztálynak nehéz megszoknia hogy más valaki van az anyja mellett. Én személy szerint csak akkor vittem haza pasit, ha már úgy éreztem ez lehet egy hosszabb távú kapcsolat. (2 pasiról volt szó idáig) Én interneten keresgéltem, majd a randikat úgy szerveztem, amikor a gyerekem nem volt itthon (faterjánál volt éppen). iszonyat probléma, ha nem fogadja el a pasi, hogy fontos a gyermek..első mindenben. Na meg ha egymást nem bírják elviselni. De ez nálam szerencsére nem volt.”

 

És végül: hol érdemes ismerkedni?

Mindenképpen egyszerűbb olyan férfival összejönni, akinek már szintén van gyereke, hiszen ő már tudja, mit vállal be. (A gyerekes férfiakról azért nem írok, mert az ő párjuknak általában könnyebb elfogadniuk a gyereket, hiszen nem kell együtt élni vele.)

Az online társkeresőkön az ismerkedés nehezített pálya, hiszen rögtön látszik (ha csak nem hazudik az adatlap kitöltője), hogy kinek van gyereke és kinek nincs, a gyerektelenek pedig 99%-ban úgy állítják be a szűrési feltételeiket, hogy a másiknak se legyen gyereke. Tehát a társkeresők jó része kiesik. Maradnak a különféle randi rendezvények, közösségek és minden olyan hely, ahol picit hosszabb időre, esetleg rendszeresen láthatjuk a másikat. Ilyenkor a szimpátia is jóval nagyobb eséllyel alakul ki, ha pedig az megvan, netán kitör a szerelem, a gyerek már nem lesz akadály, legalábbis ami az összejövést illeti.

Vélemény, tapasztalat?

Nézd meg a műsort most:

társkeresés gyerekkel

39 Comments

  1. Éva 2014. September 21. Sunday 18:33

    Én már az idősebb korosztályhoz tartozom, késői szülőként, gyerekeim 14 és 18 évesek, hosszú évek óta egyedül nevelem őket, apuka évek óta nem tartja velük a kapcsolatot, a tartásdíjért is két év pereskedésre volt szükség, pedig jól keres. Új életet kezdett, amibe a gyerekek már nem férnek bele, pedig azelőtt minta apuka volt, legalábbis szerinte.
    Egy éve ismertem meg valakit, szinte az első perctől szerelem volt, nagy tervekkel és reményekkel. A párom 10 évvel idősebb nálam, de ez soha nem jelentett problémát. Minden téren összeillünk, egymás mondatait fejezzük be. Pár hete kezdődtek a problémák, szerinte öreg hozzám, nem akar már gyerekekkel nyűglődni, stb. Biztos vagyok benne, hogy nincs más az életében, szeretjük egymást, és mégsem tud működni a dolog, mégpedig a gyerekek miatt.

    Reply
  2. Orsolya 2014. September 21. Sunday 18:54

    Szia Andi

    Örülök, hogy felmerült ez a téma. A másik oldalnak sem olyan könnyű, mégha a gyerek nem az apukánl, hanem ez ex-feleségnél van.. Ebben a helyzetben is mindig a masodik helyen van csak a nő,és ezt el kell tudnia fogadni. Ott is vannak buktatók, hogy a férfi ezt a kérdést hogyan kezeli.
    Tapasztalatból tudom, hogy az ‘új’ nő sokszor kerül a fontossági sorrendben az utolsó helyre, a ha férdi nem érzi hogyan kell ezt az egyensúlyt megteremtenie..és sokuk nem érzi, de talán van, aki igen. Ilyet is, olyat is láttam már.

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 21. Sunday 22:06

      Egyetértek, erről is érdemes beszélni!

      Reply
  3. Athosz 2014. September 21. Sunday 19:18

    Szervusztok!

    Jómagam 40-es pasiként pl. kifejezetten keresném az olyan hölgyek ismeretségét akiknél van gyerek, akár pici gyerek is. Nem apuka akarok lenni de hiszem ,hogy jó barátként, vagy partnerként is lehetnék kedvező hatással a nevelésére, világlátására… Nekem az ég nem adta meg ,hogy sajátom legyen eddig de nagyon szeretnék teljes, egész családban élni.
    Minden esetre nyitott szemmel járok 🙂

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 21. Sunday 22:06

      Biztos vagyok benne, hogy sokan örülnek a nyitottságodnak! 😉

      Reply
    • Andee 2014. September 22. Monday 20:44

      Kedves Athosz!

      Örülök, hogy leírtad a véleményedet és nyitott vagy olyan partner iránt, akinek van már gyermeke. Nekem van két fiam, de sajnos éppen az a tapasztalatom, hogy a legtöbb férfi esetében kizáró ok a már meglévő gyermek. Pedig nem “pótapát” keresek a gyermekeimnek (jó a kapcsolatuk az apjukkal), hanem magamnak egy megbízható társat, aki el tudja fogadni őket is.
      Szívesen venném olyan gondolkodású férfiak jelentkezését, mint amilyen Te vagy! 🙂

      Andee

      Reply
  4. Porthosz 2014. September 21. Sunday 19:56

    40 felett bevallott négy kiskorú gyerekkel is volt több érdeklődő férfi, amikor párt kerestem (s találtam is). Szerintem ettől annyira nem kell tartani. Persze, hogy tudja-e a másik fél, hogy pontosan mit vállal, az más kérdés.
    Vannak azért családra vágyó emberek, s ez is pluszt adhat a kapcsolatnak.

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 21. Sunday 22:07

      Fejtsd ki bővebben a történetedet, biztos vagyok benne, hogy sokakat érdekelne! 🙂

      Reply
    • Judit 2014. September 23. Tuesday 17:14

      Akkor Te a világ nyolcadik csodáját élted át.Sok boldogságot!Én az egy db. értelmes,csodás ,alkalmazkodó kislányommal nem találok párt,de hangsúlyoznom kell,nem a gyerek miatt.Odáig el sem jutok,hogy egyáltalán bemutassam valakinek,nemhogy tartós kapcsolat,szerelem, összeköltözés,meg mi egyéb.
      Már nem is erőlködöm………..
      Üdv.:Judit

      Reply
  5. Laci58 2014. September 21. Sunday 20:53

    Sziasztok!

    50-es, elvált férfiként volt kapcsolatom gyermektelen és 3 gyermekes nővel is. Nekem egy (azóta már felnőtt) lányom van. Röviden: a tapasztalataim alapján kizárólag gyermekes nővel vagyok hajlandó ismerkedni. A szülő egy különálló emberi faj, és aki sosem volt szülő, sok dolgot képtelen megérteni.
    Persze egyszerre több emberrel (anya és gyerekek) elfogadtatni magamat nagyobb kihívás. Viszont igazi családias légkör a jutalom.

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 23. Tuesday 19:26

      Érdekes, amit írsz. Azt gondolnám, hogy egy felnőtt gyerek esetében már nem jönnek elő a gyerekes-nem gyerekes problémák.

      Reply
  6. Advila 2014. September 21. Sunday 21:00

    Szerintem kevés férfi viseli el, ha csak a második lehet míg a gyerek felnő. Akinek nincs gyereke, az legfeljebb elképzelni tudja mivel jár… Persze ha van a szabályt erősítő kivétel, jelentkezzen! 😉

    Reply
  7. Nűnű 2014. September 21. Sunday 22:13

    “az a szemét volt férjem elhagyott”
    Én úgy tudom, hogy a válások 75%-át a nők kezdeményezik, vagyis leginkább a nők dobják ki a férfit, és nem ő lép le.
    Én, férfiként úgy gondolom, hogy sosem vágnék bele egy nővel való kapcsolatba, akinek már van gyereke. Legfeljebb, ha az apjuk már nem élne

    Reply
    • Randi Andi 2014. September 21. Sunday 22:56

      Szia!

      Igazad van, valóban a válások többségét a nők kezdeményezik. Miért nem kezdenél bele egy ilyen kapcsolatba?

      Reply
  8. Lelemény 2014. September 22. Monday 04:38

    Kedves Andi.
    Sajnos nagyon félrevezető a cikk eleje, miszerint könnyű az apukának hiszen csak hétvégente van vele gondja!
    Sajnos én pont olyan nőszemélyt vettem feleségül aki nem tudta értékelni hogy talált a kisfiának egy olyan férfit aki szereti, vigyázza, tanitgatja, most ott tart a hölgy hogy van 3gyerek 3különbözô apától, s az utolsó apuka le se tojja a gyerekeit az inteligencia -60 kb. De bocs nagyon eltértem, szóval visszakanyarodva, a játszóteres ismerkedés? Hol is van ilyen max pesten, bárhol vidéken különhúzodnak az asszonyok nök, pedig 2évig jártam a lányommal arra a játszótérre! A másik megismerek valakit, jön a kifogás de hát van gyermeked, igen van, vagy de igy akkor beszélsz az exeddel is? Igen, kénytelen vagyok, de ezt már nem hallják, csak szimplán letojnak! 29évesen váltam el, 35vagyok egyedülálló, dolgozok,családcentrikus vagyok, káros szenvedélyem elhanyagolható(dohányzás),érdeklödő, empatikus, és a nők magas ivből letojnak mert nem rúgdosom meg öket időszakossan, vagy mert nem megyek minden este haza részegen, mostanra én vagyok úgy hogy inkább pap leszek, mert újabb kapcsolatra esélyem nincs, elnézést a 40-es nöktől de én nem idősebbet szerettem volna hanem fiatalabbat akivel talán én is boldog lehetek, s akár lehet még családom is…,de már belefáradtam!
    Szóval hogy könnyű nekünk ismerkedni? Hahh, ez jó vicc….
    Üdvözlettel
    Lelemény

    Reply
  9. Orsolya 2014. September 22. Monday 16:36

    Hello Lelemeny,

    Nekem van tapasztalatom a gyerekekkel, sajatom meg nincs, de szeretnek 🙂 37 eves vagyok..
    Imserkedjunk 😉

    Reply
    • Lelemény 2014. September 24. Wednesday 15:18

      Kedves Orsolya! 🙂
      Szívesen folytatnám veled a csevejt, s mivel a nőknek nem igazán javasolt hogy elérhetőséget adjanak meg, az esetlegesen felmerülő sok zaklató miatt, ezért megkérlek jelenetkezz te ezen az E-mail címen!
      artemis79lafo@gmail.com
      Várom kedves soraidat! 🙂 😉
      Isti

      Reply
  10. Gábor 2014. September 22. Monday 19:59

    Ismerkedtem már gyermekes anyukával, de nem tudom, hogy hosszú távon mennyire tudtam volna kijönni a gyermekeivel. (nem a gyerekei miatt nem lett belőle kapcsolat).
    Én most 43éves vagyok, csendes, “jó fiú” férfi és már nem tudom, hogy legyen-e gyermekem, vagy ne. Elöször is társ kellene hozzá, aztán közös döntés, tehát kb 45éves lennék amire megszületne, ha holnaptól lenne társam. Fel is kell nevelni és a gyermek nem lenne húsz, amire én hatvan.
    Szóval, meggondolandó, ezért aztán lehet, hogy jobb egy gyermekes anyukát kerenem. De a sors eldönti, éd ha úgy alakul egy kapcsolat, akkor ég bármi is lehet.
    Volt osztálytársam, hatodik éve boldogan él együtt egy négygyermekes anyukával. Végül is mindenre van példa.

    Reply
  11. Judit 2014. September 23. Tuesday 17:02

    Nekem eddig az ismerkedés terén a gyerek abszolút nem okozott problémát.Az ügy ugyanis odáig el sem jut,hogy valakit bemutassak a gyerekemnek,mert a férfiak nem akarnak tartós kapcsolatot.Így ha arra várok,hogy kialakuljon egy olyan helyzet,hogy az illetőt bemutassam a lányomnak,addigra a gyerekem leérettségizik,majd diplomázik,majd megelőz,és ő hoz valakit haza,hogy bemutassa,mint vőlegény jelöltet.(a lányom amúgy most 14)
    Ugyanis a manapság ismerkedni óhajtó urak nem akarnak semmiféle kötöttséget,úgyhogy már a második randi is csodaszámba megy.És ez így megy körbe-körbe.Amikor meg rádöbbenek,hogy mit szalasztottak,és végre el tudják dönteni kit és mit szeretnének,addigra meg már az unokámat fogom bemutatni.De hát a remény hal meg utoljára.

    Judit,46 éves

    Reply
    • Advila 2014. September 24. Wednesday 21:25

      Egyetértek Judittal.. én próbáltam a “hasonló hasonlónak örül” elv alapján szintén gyereküket egyedül nevelő férfiakkal ismerkedni. Ugyanúgy csak röpke szórakozásra vágytak ráérő óráikban (gyerek épp az anyánál), mint a gyerektelenek. Mozaikcsalád? Naiv voltam, hogy eszembe jutott.

      Reply
  12. Andee 2014. September 24. Wednesday 22:08

    Kedves Judit!

    Egyetértek Veled, sajnos ez a szomorú valóság! És valljuk be elég reménytelennek tűnik a dolog – én már egy ideje úgy gondolom, hogy csak a filmekben van happy end 🙁
    A fentiekből viszont úgy tűnik, hogy azért akadnak “bevállalós” férfiak. Ez a halvány fénysugár reményt adhat ahhoz, hogy egyszer mi is találkozunk ilyen férfival! 🙂

    Reply
  13. Mami 2014. November 16. Sunday 18:21

    A végén még kiderül hogy 37 évesen 3 kisgyerekkel kapós leszek 🙂 ez most vicc?

    Reply
  14. Katka 2014. November 19. Wednesday 15:37

    Sziasztok!

    Rossz érzés volt elolvasni ezt a rengeteg negatív tapasztalatot. Szerencsére van másik oldal is: másfél éves gyerekkel maradtam egyedül és sikerült párt találnom, igaz nem elsőre. Van olyan férfi, akinek érték, ha kisebb gyerekkel élhet együtt és haljandó is tenni a jól működő családi életért és én sok ilyet látok az ismeretségi körömben is és saját magamnak is végül sikerült párt találnom.

    De természetesen egy mozaik család sosem úgy működik, mint egy “hagyományos” család, főleg, ha mindkét oldalon van több gyerek. Sokkal több alkalmazkodást és toleranciát igényel. Viszont a neten is vannak olyan társkereső férfiak, akik csakis már gyerekkel rendelkező nőt keresnek, mert például a saját gyereküket nem tudták kellő ideig napi szinten nevelni, illetve egy gyereket már vállalt nő sokkal több felelősségérzettel és háziassággal rendelkezik, mint egy 40 éves szingli. Szóval egyáltalán nem reménytelen, de igenis először magamat kell megismerni, rendbe tenni és akkor nem csak egyetelen randi lesz (nekem ezzel sosem volt gondom szerencsére), majd kitartóan ismerkedni – sokat segített RandiAndi könyve is, igaz az ott leírtak egy részére magamtól jöttem rá, de más részénél meg elgondolkoztatott, hogy miért nyúltam mellé többször is. Az is fontos, hogy én sosem akartam egyedül felnevelni a gyerekem, mert szerintem egy gyereknek nem túl jó, ha hosszú éveken át egy magányos (és frusztrált) szülőt lát maga mellett. De most is sokszor nagyon fáradt vagyok és nagyon nehéz, de minden élethelyzetet igyekszem megoldani és sok örömünk is van családként, szülőként és nőként is. Igaz, megtanultam nevetni a nagyon borzasztó élethelyzeteken is – például Anyukám évi többszöri kórházi tartózkodásaikor. Számomra a magányos otthongyötrődés nem elfogadható, mindig is nagyon nyitottan álltam a dolgokhoz és kerestem az ismerkedési lehetőségeket, nem csak a neten online, hanem élőben is: pl. túratárs.com havervagy.hu pál ferenc rendezvényei és még sok egyéb.

    Katka

    Reply
    • Randi Andi 2014. November 19. Wednesday 18:00

      Katka nagyon örülök, hogy ezeket leírtad, és pláne, hogy találtál társat! Kellenek a pozitív példák, csak velük általában az a “baj”, hogy nem itt vannak, hanem remélhetőleg valahol a párjukkal 🙂 Köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk!!!

      Reply
    • Guesswho 2015. December 1. Tuesday 17:36

      például a saját gyereküket nem tudták kellő ideig napi szinten nevelni, illetve egy gyereket már vállalt nő sokkal több felelősségérzettel és háziassággal rendelkezik, mint egy 40 éves szingli. – Erre annyit mondanék, hogy én szingli vagyok és sokkalnagyobb a felelősségérzetem, mint a párom volt kedvesének, akinek 2 saját gyereke van / volt, de mivel ivott, önygilkos lett. Amúgy én 1 hónap alatt többet vittem kiállításra, rendezvényekre játszóházba a gyerekeket, mint a párom és az öngyilkos exe 15 év alatt, mert fontosnak tartom a gyereke szocializációját. Sok alkoholista nőt látok, akik úgymond szülők és ütik a gyereket is, meg nem foglalkoznak velük. Házias… mindent meg tudok főzni, csillárt felrakni, én nem várok a férjemre hogy megcsinálja, mert nincs (most van párom). Sok férjezett nő a kezét tördeli, ha kiég egy izzó, azt lesi, mikor ér haza a párja, ha meg elválik sírdogál, mert semmit nem tud megcsinálni. Én még a gázkazánt is megszerelem, ha kell, glettelek, főzök, mosok, takarítok. Egy szingli miért értene kevesebbet a háztartáshoz? Ez hülyeség.

      Reply
  15. Ádám 2015. December 5. Saturday 22:47

    “Ráadásul a kisgyerekes egyedülálló apukák állítólag könnyedén meglágyítják a női szíveket, és nincs túl nehéz dolguk, ha például játszótereken egyedülálló anyukákkal szeretnének ismerkedni.”

    Már megint az a csúnya általánosítás.

    “A nők számára egyfajta garancia az, hogy az illető férfiú legalább egyszer már elszánta magát a gyermekvállalásra, érettebbnek, komolyabbnak és megfontoltabbnak tűnhet, jó párkapcsolati alapanyagnak. (Vannak olyan felmérések is, amelyek azt igazolják, hogy a jeggyűrűt viselő férfi vonzóbbnak tűnik a nők szemében, mint az akin nincs gyűrű – előbbi már bizonyított, hogy másnak is kell, ráadásul képes nagy horderejű párkapcsolati döntéseket meghozni.)”

    Ez nem igaz. A nőkbe egészen kiskoruktól kezdve azt sulykolják, hogy mennyire különlegesek és értékesek. Nagy részük csak a külsejét tudja felmutatni és tévesen azt hiszi, hogy ez bőven elég. A jegygyűrű bizonyítja a feleség, vagy legalábbis a menyasszony létét. Ilyenkor a feleség vagy a menyasszony lesz az első számú nő. A férfi nem fog odamenni megalázkodni, hogy jó benyomást tegyen és az átlagos, üres, “apuci hercegnője” nőcske ezt nem bírja feldolgozni. Ilyenkor bizonyítania kell önmagának, hogy bizony ő ezerszer jobb csaj és le kell nyomni a riválist. Ha a férfi egyedülálló lenne, vagy nem lenne jegygyűrűje,észre se venné.

    Reply
  16. Ádám 2015. December 5. Saturday 22:57

    Sok nő pedig nem képes komolyan állni a dolgokhoz és felmérni, hogy mivel jár egy esetleges komolyabb kapcsolat, vagy házasság. Képesek a pillanatnyi hangulatuk szerint fontos döntéseket hozni. Összeállnak az ügyeletes tahóval, mert hát az milyen izgi már. Ők majd megváltoztatják. Persze ez senkinek sem sikerült és minél idősebb valaki, annál nehezebben változik és sosem külső hatásra. De nem baj, nekik majd sikerül. Komolyan nem értem, hogy lehet sok ennyire hülye és egoista. Végső aduként felcsináltatják magukat, mert majd a gyerek megold mindent. Na persze éppen az ellenkezője történik. Ilyenkor jön az szemét disznó az összes férfi. Mert a nő az sosem lehet hibás. És akkor ezek után elvárnák, hogy az új pali vágjon jópofát a dologhoz? Mégis mire fel? Hiába hangsúlyozzák, hogy nem pót apát keresnek, az árukapcsolás miatt ez a szerep kikerülhetetlen. Szerencsétlen robotoljon és ossza meg erőforrásait más férfi utódjával, miközben apuci csajozik és éli világát. Amíg hordja haza a pénzt, addig minden szép és jó, de ha hullámvölgy van, akkor egyből jön a “nem a te gyereked, ne szólj bele”. Arról nem is beszélve, amit a többiek már leírtak. Sokkal több hátránnyal jár mint előnnyel. Nem lehet sehová menni, anyagilag megterhelő és mindig ott lesz egyfajta “koloncnak”. Ugyan mit tud nyújtani az a nő, akinek gyereke van, egy olyannak szemben, akinek nincs? Sok esetben észre sem vennék az apajelöltet, ha nem lennének egyedülálló anyák.

    Reply
  17. Éva 2015. December 6. Sunday 12:17

    Kedves Ádám!

    Ismét csak azt tudom mondani, hogy van némi igazság az általad leírtakban.
    Nem általánosítottál, ezért értek egyet néhány gondolatoddal.
    Igen vannak ilyen nők is.
    Egy bizonyos kor után tudomásul kell venni, hogy vannak gyerekek.
    Amennyiben a férfi nem tudja elfogadni a párja gyerekét, akkor keressen 20 körülit. Lehet, hogy az meg azért nem jó, mert csak a pénzre hajt? 🙂
    Ezek a mondatok viszont kiverik nálam a biztosítékot!!!
    “Sokkal több hátránnyal jár mint előnnyel. Nem lehet sehová menni, anyagilag megterhelő és mindig ott lesz egyfajta “koloncnak”. Ugyan mit tud nyújtani az a nő, akinek gyereke van, egy olyannak szemben, akinek nincs?”

    Egy gyerek sosem lehet kolonc!!!

    Hogy mit tud nyújtani egy olyan nő, akinek gyereke van? Neked SEMMIT (ezek szerint).

    Szép napot!

    Reply
  18. Ádám 2015. December 6. Sunday 17:58

    Szia!

    “Egy bizonyos kor után tudomásul kell venni, hogy vannak gyerekek.”

    Egyáltalán nem kell tudomásul venni. Nem törvényszerű az, hogy egy bizonyos kor után 100%, hogy valakinek van gyereke. A korábbi kirohanásaimban leírtam, hogy ott a választás lehetősége. Ha valakinek nem felel meg a dolog, nem kötelező belemenni. Vannak bőven 30 feletti gyermektelen nők. Sőt lassan az ő oldalukra kezd elbillenni a mérleg.
    Én pedig elsősorban a saját korosztályomra céloztam, vagyis a 20-on évesekre. Azért ne legyen már természetes, hogy valakire 25-26 évesen rá akarják osztani a pótapa szerepet. De fordítva is igaz. Ha egy férfinak már lenne gyereke ennyi idősen, nem nagyon tolonganának utána a nők. Az is egy aljas hazugság, hogy a nők toleránsabbak az ilyen pasikkal szemben. Azért ők sem vágynak a pótanya szerepre. Legalábbis a többség nem nagyon.

    “Egy gyerek sosem lehet kolonc!!!”

    A sajátod nem is, de a másé igen.
    Az megint más dolog, ha mondjuk 50 feletti vagy és hasonló férfit keresel korban, mert jó eséllyel már felnőtt, önálló gyerekei vannak, akik talán már meg is teremtették a saját életüket. Így olyan, mintha nem is lennének. Megint más az, ha csak 20 körül jársz, ahogy azt fentebb is kifejtettem.
    Talán ridegnek és érzéketlennek tűntek a fenti mondataim, de igenis le kell ülni és hideg fejjel átgondolni a dolgot és leírni, hogy mik az előnyök és mi a hátrányok egy gyerekes nővel. Ezután pedig mérlegelni kell, hogy a hátrányok vajon megérik-e az előnyöket. Nekem nem és ezt nem is rejtem véka alá. Nem fogok senkinek sem hazudni vagy ígérgetni. Szerencsére a gyereket nem lehet sokáig eltitkolni. A három alapvető elvárásom egyike, hogy ne legyen gyereke és ebből semmilyen körülmények között nem engedek.

    “Neked SEMMIT”

    Nagyon sok mindent nyújthat, amikből én nem kérek.

    Reply
    • Éva 2015. December 6. Sunday 20:44

      Szia!

      Természetesen te úgy gondolod át, ahogy akarod.
      A hangsúly ott van, amit korábban is írtam, hogy egy gyerek (bárkié is legyen) nem kolonc!!!!
      Ez durva megnyilvánulás még akkor is, ha huszonéves vagy!

      Reply
      • Love 2017. January 2. Monday 06:43

        Kedves mindenki.Azt gondolom h ez lassan már generációs probléma lesz.Óvónőként dolgozom.40 éves leszek nemsoká, de azt amit mostanság látok elszomorító.Nem hibást megoldást kell keresni.Megváltozott az értékrend.Kisebb konfliktusok miatt is elvállnak az emberek .20 éve élek párkapcsolatban nálunk is adódnak gondok de megoldjuk.Tán a prevenció a legfontosabb h ne jussunk odáig h ez megtörténjen.Amit én tapasztalok h elbeszélnek egymás mellett az emberek h a cybervilág megmérgezi a kapcsolatokat .Nekem is van ismerősöm akinek egy harmadik miatt ment szét a házassàga.Mert ugyan kapcsiban volt de társkeresőn vigasztalódott.Hát azt gondolom kedves mindenki mielőtt bármit meglépnénk át kell gondolni h kivel beszéljem meg a gondjaim.Senki sem tökéletes végtelen alkalmazkodás türelem szükséges mindkét félnek.Én is úgy tudom h a különélést àltalában a nők kezdeményezik de talán meggondolandó h miért van ez így kedves férfiak.Az a nő akit megcsalnak megaláznak ugyan miért nem.marad abban a kapcsolatban? Nyílván van ellenpélda is bőven.Rendes 30 s apukát aki egyedül maradt.Nem kell piedesztára emelni azt a férfit aki bevàllal egy gyerekes nőt mert tobbnyire jóval háziassabbak mint társaik.Ami valljuk be minden férfinak fontos.Arról nem is beszélve h mi baj a 40 s nőkkel? Miert ne vállalhatna még gyereket.Ismerek 20-40 évig gyönyörű nőket.Nem korfüggő a boldogság.Es kedves urak miérf nem akarnak komoly kapcsolatot? 30-40 éves pasik rohangálnak magányosan keresve álmaik hercegnőjét .Régen 2 gyerekes apák voltak már erre az időre most meg az edzőteremben vagy a munkában menekülnek.Az én párom 40 feletti imádja a családját.Dolgozik méghozzá sokat.Még mindig találok benne olyat ami tetszik de néha elfigyelgetem amilyen szeretettel bánik a lányunkkal és akkor tudom h jó helyen vagyok.Egy kapcsolatban örökké szerelmes nem leszel de a szeretet megmarad.Azert meg tenni kell mindkettőnek minden nap hogy ne egymás mellett hanem együttélés legyen.Manapság már nem párkapcsolatban hanem pár kapcsolatban élnek az emberek.Hát ezt kéne átgondolni h miért gondoljuk azt h vki mással jobb lesz? Vki mással más lesz.:) Sok szerencsét mindenkinek.

        Reply
  19. Ádám 2015. December 6. Sunday 23:23

    Szia!

    Akkor mégis minek kéne neveznem olyasvalakit, akit csak hátráltat? Bár teljesen mindegy, mert – ahogy írtam – nem kezdek gyerekes nővel.

    Reply
    • Éva 2015. December 8. Tuesday 21:06

      Szia!

      Félre ne értsd engem már nem érint ez a téma.
      De az a véleményem, hogy szerencsére, hogy nem kezdesz gyerekes nőkkel.
      Ne adj Isten még visszatartanának a szárnyalásodban. 🙂

      Reply
  20. Ádám 2015. December 7. Monday 01:39

    A koloncot pedig nem szó szerint kell érteni, hanem átvitt értelemben, mint ahogy kifejtettem, hogy mennyi hátránnyal jár egy olyan nő, akinek már van gyereke, rosszabb estben több is.

    Reply
  21. Ati 2016. January 12. Tuesday 21:29

    Sziasztok!

    A dátumokat látva kicsit megkésve találtam ide, de végigolvastam mindent, mivel én is két gyerekét nevelő apa vagyok. Van itt minden tekintetben pro és kontra, de az én tapasztalataim is azt mondatják velem, hogy bizony a gyermektelen nők nagy többsége nem fogadja el, ha egy pasinak gyereke van. A fennmaradó “állomány” egy része már bármit elfogadna, csak, hogy ne legyen egyedül, talán ők a kapcsolatfüggők és van egy nagyon keskeny réteg, aki teljesen természetesen tudja kezelni azt a tényt, hogy igenis lehet boldogan élni más gyerekét nevelve, vagy csak együtt élni más gyerekével.
    Én konkrétan jobban örülnék, ha egy anyukában találnám meg mindazt, ami egy párkapcsolathoz kell és abszolút el tudom fogadni, ha egy fiatalabb nő nem szívesen kezd gyerekes pasival, pláne, ha annak reményében teszi, hogy saját “borjakat” szülhessen, mivel akinek már van két gyerkőce, nem biztos, hogy szeretne újabb piciket. Úgyhogy a fentiekben nagyjából mindenkinek igaza van ebben-abban 🙂

    Reply
    • Riso 2017. April 15. Saturday 23:35

      Ez így van. Már ketten vagyunk,akik így gondolják….pedig nekem három van és anya vagyok.

      Reply
      • Randi Andi 2017. April 16. Sunday 20:14

        Tehát inkább egy apukával ismerkednél, mint egy gyermektelen férfival?

        Reply
        • Margaréta 2017. April 17. Monday 12:35

          Megkésve olvastam én is ATI 2016-os commentjét. A társkeresés gyerekkel tényleg nagyon nehéz, főleg 45 éves nőként. Nőként 45 körül az idő múlásával drasztikusan csökkennek az esélyek (még akkor is, ha még idegenek is 5-6 évvel fiatalabbnak néznek), szemben a férfiakkal – a férfiak jellemzően sokkal fiatalabb nőket keresnek, lehetőség szerint gyerek nélkül, és nagy részük talál is. Én pedig itt állok reményvesztetten, lassan teljesen kifogyva az időből.

          Nagyon is szívesen ismerkednék hasonló korú apukákkal (is). Hátha van még valaki, aki nem zárkózott be, de lezárta a múltját, aki hajlandó nyitni és elfogadni a korommal és a gyerekemmel együtt.

          A kérdés az, hogyan (hol) lehet ilyen férfiakat megismerni?

          Sajnos csak romantikus filmekben láttam arra példát, hogy elvált anyák új férjet találnak (mostanáig, amikor is kiderült, hogy a velem egykorú volt férjem egy 38 éves kétgyerekes elvált nővel randizgat – ezek szerint ennyit számít az, hogy a 40-en innen vagy túl van egy elvált nő, mert ennek a nőnek sikerült, míg nekem soha nem fog ilyen körülmények között; félreértés ne essék: a volt férjemmel nem tudnék együtt élni tovább, azt nem sajnálom, hogy végre elváltunk; most talált egy újabb áldozatot magának, aki ki tudja, meddig bírja mellette).

          A volt férjemnek van ideje és alkalma is ismerkedni (egyáltalán nem segít – korábban sem tette -, a válás óta sem viszi el soha a közös gyerekünket, nálunk tölti vele az időt, amivel csak tovább gerjeszti bennem a frusztrációt), és az új barátnőjének is van ideje ismerkedni, mert nyilván van, akire rá tudja bízni a gyerekeit, amíg ő randizgat a volt férjemmel. A közös gyermekünket egyedül nevelem, minden tekintetben (anyagilag – tartásdíj nincs -, \”logisztikailag\”, és minden más értelemben), soha nem viszi el magával, egyetlen hétvégém sem szabad, mintha így is akadályozni akarná, hogy párt találjak magamnak. Az iskola és a munkahelyem között ingázva élem az életemet, itthon pedig háziasszonyként töltöm az időmet, és közben próbálok jó anyuka lenni, de ennyiből áll az életem, magammal nem tudok foglalkozni.

          Jó lenne kiegyensúlyozottan tenni mindezt, ehhez viszont arra lenne szükségem, hogy ne csak gürizésből álljon az életem, hanem legyen egy kis időm magamra is, és arra, hogy egy társat találhassak, akivel szintén szeretnék tartalmas időt együtt tölteni.

          Olyan nagy kérés ez? Csak szeretnék boldog lenni.

          Szóval hogyan ismerkedhetnék? Mikor? Hol? Nem számít, hogy van-e gyermeke vagy nincs, csak megismerhessem!

          Reply
  22. Atrask 2016. March 2. Wednesday 05:21

    Üdv!

    Hiába írjátok, a cipőben én járok! Születése óta nevelem a fiamat, és csak hallgatom, hogy “hűűű, le a kalappal, hogy ezt így bevállaltad”, majd utána hallgatom, hogy nem találnak megbízható, normális pasit. Annyira nem király ám az egyedülálló apák helyzete sem. 🙂

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.