20 Jul

Negyvenes pasi társat keres – előző beszámolójában az online oldalakat vette sorra, most pedig következzenek a tanulságok. Zárójelekben én is hozzáfűztem ezt-azt az íráshoz. Hogy miért pont az ő beszámolóját teszem közzé? Azért, mert ő annak a negyvenes férfinak a prototípusa, akit elmondásuk szerint a késő harmincas-kora negyvenes nők keresnek: magas, sportos, szimpatikus, nyitott, érdeklődő, kissé spirituális beállítottságú, két gyermekes, biztos egzisztenciával és lezárt múlttal rendelkező világot látott férfi, aki nem szórakozni akar, hanem komoly párkapcsolatra vágyik. Következzen az ő írása!

Randizás mint állásinterjú

“Egyre inkább meg vagyok arról győződve, hogy miként az állásinterjún való viselkedést, vagy az önéletrajz írást, a randizást is gyakorolni, tanulni kell. Legalábbis nekem. Mert ugye „minden kezdet nehéz”, de itt (is) rólam és akár a hosszútávú jövőmről van szó. Azokban a kivételes esetekben, amikor nem elutasító választ kaptam a kezdeményezésemre, elindult egy írásos kommunikáció. (Az online társkeresésnél az elutasító válaszok nagy tömegével kell megbirkóznod, a nagy számok törvénye alapján működik a dolog: sok nemet kell kapni, hogy igent is kapj! – Randi Andi) Nekem az online felületek üzenő moduljai is megteszik, de talán az email már egy kicsit személyesebb. Azt látom, hogy itt is vannak problémák (nekem is).

Első ilyen egy erős, vagy még erősebb bizalmatlanság. Nem bízok a másikban, nem mondok magamról semmit, na így ismerj meg ha tudsz. Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az időjárásról, a kávéról, vagy hasonlóan személytelen dolgokról levelezve meg lehet ismerni a másikat? (azt javaslom, hogy a bizalmasabb témákat mégiscsak az első/második/harmadik randira hagyd, addig maradhat egy mókázós, oda-vissza pingpongozós ismerkedés, de tény, egy bizonyos szintű bizalmat érdemes megelőlegezni – Randi Andi)

Őrületek az adatlapokon

(nők különösen figyeljenek oda a következő sorokra – íme, így látják a bemutatkozó sorainkat – Randi Andi)

„… keresem a másik felem …” – Kérdem én: Hány éves vagy királylány??? Ha a másik kezébe helyezed a boldogságod, azaz a „másik feledtől” várod el azt, nem leszel kiszolgáltatott? Ó, de nagyon is. Ez nekem olyan, mint egy rossz kisiskolás tréfa, amikor a másik hátára ragasztottuk, hogy rúgj belém. Minden bizonnyal ez is lesz.

„… családcentrikus vagyok …” – Értem. De akkor Te hol vagy az egyenletben? Ha a család a fontos, akkor Veled mi van? Ha Te nem vagy ép, egészséges, akkor hogyan tudsz a családdal foglalkozni? Jó mártírnak lenni? Próbáltam, nekem nem jött be.

„… együtt megoldjuk a problémákat …” – Tehát a társ azért kell, hogy megoldja a Te problémáidat?

„… keresem a szerelmet …” – Társat keresel, akivel esetleg megélheted a szerelmet, vagy a filmek idillikus világát akarod a mindennapjaidba? Persze jó lenne szerelmesnek lenni, meg a rózsaszín köd se rossz dolog, de ez nem egy álom világ?

Idézetcunamik. Mit gondoljak arról a nőről, akinek az adatlapja idézetekből áll? Ha nincs saját gondolata, akkor mennyire lehet érdekes? Én nem egy könyvtárral akarok megismerkedni.

Levelezés – kényes pontok

Örülök, ha az ismerkedés során kérdéseket kapok, és én is kérdezni tudok. Szóval, én úgy működöm, ha 3-4 üzenet váltás után is csak a mellébeszélés megy, akkor vége. Mert ebben a korban akinek nem az ideje a legértékesebb, az másik bolygón él. Én pedig nem vagyok a távolsági kapcsolatok híve. Viszont volt olyan, hogy a hölgy (41 éves) kezdeményezte a személyes találkozót (Tinderen), én ½ óra után elköszöntem, ugyanezért. Pontosabban megkértem, hogy ő is meséljen magáról, mire az volt a válasz, hogy ennek még nincs itt az ideje. Lehet ez a személyen problémám, de úgy gondolom, aki látványosan titkolózik, az olyat rejteget, amivel később sem szeretnék szembesülni. Persze, dehogy várom el az első alkalommal a teljes önfeltárást, mert akkor hol marad a megismerés izgalma. Én sem adom ki magam, de azért annyit mesélek magamról (magamtól), amit feltétlenül szükségesnek gondolok.

"Mit írjak neki?"

“Mit írjak neki?”

Nekem az ismerkedésél nagy könnyebbség, ha kiderül, van közös érdeklődési terület. Már találkoztam olyannak, akinél ez pont probléma volt. A sokszínűségtől szép a világ. De inkább egy gyors NEM, mint egy késői talán.
Ez pedig az őszinteség területe. Szerintem ebben a korban (is), elengedhetetlen, a nyitottsághoz hasonlóan. Ha olcsó játszmákkal védjük légvárainkat, akkor csak egymás idejét raboljuk.

Miért feltétezik a hölgyek, hogy egy 40-es pasinak nincs gyereke, vagy nincs magánéleti múltja? Nekem fordítva igencsak gyanús, ha egy 35++ -os hölgynek nem volt tartós kapcsolata. Ez a “minden pasi bunkó (vagy szinonímiát), mert elvált, és ott hagyta a feleségét a gyerekekkel”. Unalmas. Ha már ismersz minden pasit miért vagy fent egy társkeresőn???

Igen, 40 környékén és felett is fontosnak tartom, hogy a párom csinos legyen. Nem biztos, hogy a fitnesz macákra gondolok, csak az utolsó divat szerinti öltözésre, hanem alapvető igényességre. Ha valaki olyan fotót rak fel, ahol látszik, hogy sampon régen látta fejét, nem éppen lelkesítő.
Szeretem a kutyákat és a macskákat is, de nem arra vagyok elsődlegesen kíváncsi, hogy a hölgynek milyen a viszonya velük. Pláne az adatlapon. Most az házi kedvencednek keresel társat vagy magadnak?

Gyerekkérdés – ez egy nagyon érzékeny terület. Ha a hölgy adatlapja arról szól, hogy a szabadidejét kizárólag a gyerekével/gyerekeivel tölti, akkor ezt az idilli képet én miért rontsam el? Nekem is vannak, imádom őket. De ezeken a fórumokon társat keresek, és nem dicsekszem arról, hogy milyen apa vagyok. Persze a személyes találkozón örömmel mesélek róluk is, hiszen ők is az életem részei.

Még kényesebb: szeretne-e gyerekeket. Nem. Van már. Élni szeretném az életem. Számomra megdöbbentő, hogy 40+ -os gyermektelen (jelenleg kapcsolatban nem élő) hölgyeknél alapgondolat a babavállalás. Mire kamasz lesz az a gyerek inkább leszünk a nagyszülei (a korunk, a problémáink miatt), mint az, aki segíteni tud neki a kamaszkor kihívásaiban. Most ezt harcolom. Nem gondolom, hogy 10-15 év múlva, a 60-hoz közel újból végig akarnám csinálni. Egyszer ért az a vád, hogy nekem csak szabadidő partnernek kell a hölgy. Az ismerkedés szabadidőben történik, ekkor tudunk közös programokat szervezni. Ha erre gondolt, akkor igen. Sajnos nem derült ez ki, mert ő nem így akarta.

Van egy számomra nagyon kedves ismerősöm. Őszinte, sokat megélt Úr. Már sokadik alkalommal rám szólt, hogy nézzek már bele a személyi igazolványomba. Hány éves is vagyok valójában? Mert látni kell, hogy az ember 40 felett már NEM azt, és úgy bírja, mint egy tomboló 20-as. Persze szuper lenne, de nem. Talán gyakrabban is járok el a dokihoz, lehet 1-2 gyógyszert rendszeresen is szedek, de ennek ellenére 2 végén égetem a gyertyát? Okos dolog ez? A párkeresésnél is megjelenik ez, függetlenül annak körülményéről. Elgondolkodtam azon, hogy ebben a korban, ha sikerül olyan nő által kiválasztva lennem, aki nekem is szimpatikus, az élet örömein kívül évről-évre több lesz az ami nem megy. Egy új kapcsolatban ezt hogy lehet jól kezelni?”

Eddig a beszámoló – most következzetek Ti: gondolatok, megjegyzések, tapasztalatok!

96 Comments

  1. Eszter 2015. July 20. Monday 21:11

    Andi, én írtam , de spamként kezeli.Utánanézel?

    Köszi!

    Reply
    • Randi Andi 2015. July 21. Tuesday 15:19

      Szia! Nem találtam a Spamek között… 🙁

      Reply
  2. Nóra 2015. July 21. Tuesday 15:55

    Szerintem ez a férfi ugyanúgy ki van égve, mint sokan mások, nők és férfiak egyaránt. Ilyen idézett fordulatokra így reagálni pontosan erről árulkodik, a szavakon lovagol. Amikor valaki állásinterjúhoz hasonlít egy randit, amit tanulni kell, elszomorítónak tartom, mert ez épp a megjátszásról szól. Szerintem viselkedni kell tudni, önmagunkat adni, és nem randizni megtanulni. Így a magunk természetességével vagy megkedvel egy másik ember, vagy sem. Jómagam sokáig próbálkoztam sikertelenül az online társkereséssel -, és mondhatom, a férfiak oldaláról ugyanaz a bizalmatlanság jött, de még inkább a nagyképűség volt az, ami visszavetett, ami ezekből a sorokból is időnként kicseng. Alázat, ami sok emberből rendkívül hiányzik, és már az elején elveti még a megfelelőség lehetőséget is. Oldjuk meg gyorsan, ezt rögtön eldöntöm, két szóból, hogy “őrült”… szomorú, kommunikációs félrecsúszások.

    Reply
    • Péter 2015. July 21. Tuesday 18:19

      Kedves Nóra! Tökéletesen igaza van. Nagyon örülök, hogy végre valaki leírta: önmagunkat kell adni. Viselkedni kell tudni, és kell az az egészséges alázat (nem megalázkodás!), ami manapság sok emberből valóban hiányzik.

      Reply
      • Erika 2015. July 21. Tuesday 19:14

        Sok kiégett ember van. Bevallom én is kiégtem 28 éves nőként fél év alatt (!). Most inkább szüneteltetem a társkeresést,mert túl sok bennem a tüske. Meg is kaptam a magamét nemrég,hogy nem pörgetem a randikat, de úgy gondolom inkább picit befelé nézek és rendezem magamban azokat a reménnyel teli rossz randikat (az aberrálttal, az alkoholistával,aki nem kicsit ittasan jött az első találkozásra, az első jól sikerült randi után megvadult férfi után,aki elszúrt mindent azzal,hogy minden áron ágyba akart vinni, de már csak online volt nagy a szája, mert személyesen normális volt és a pasi után, aki 2 havonta bejelentkezik és szerintem ő maga sem tudja mit is szeretne…stb.)
        Nem akarok senkit megsebezni, ezért is inkább hanyagolom a társkeresést. Túl élénkek a rossz emlékeim még.

        Reply
  3. Anita 2015. July 21. Tuesday 16:11

    Kedves Andi,

    Olvastam a 40 férfi dilemmáit, ha nem bánod szeretném megosztani veled/ veletek az utolsó randim.
    Szóval, társkereső oldalak csodálatos világában, pár levélváltás után találkoztam egy 40 éves „férfivel”, az első találkozás, úgy kb. fél órás volt, itt annak rendje módja szerint, kicsit beszélgettünk és elváltak útjaink.
    Majd múlt szombaton délelőtt felhívott telefonon, hogy volna e kedvem kimenni vele a tópartra.
    Mivel 40 fok volt és én is víz mellett szándékoztam tölteni a napom, úgy döntöttem, hogy miért ne Ő értem jött. Mikor kiértünk, kérdezte,hogy csúszdás jegyet vagy simát vegyünk, mondtam én nem szeretek csúszdázni, de ő nyugodtan vegyen csúszdásat, semmi gond. Kövezzetek meg, de nem szeretem ha vizes lesz a hajam, ezt említettem is
    Innentől kezdve, nem igazán tudtam eldönteni,hogy sírjak vagy nevessek. Vicces és egyben szánalmas is volt.
    Mielőtt megérkeztünk volna, egy lámpánál kicsit később indult el és a mögöttünk lévő egy hosszabb dudálással jelezte,hogy zöld van. Az én „lovagom” ekkor derékig kilógva az ablakon egy kocsist megszégyenítő szófordulattal rakta rendbe a dolgot.
    Megérkeztünk, lepakoltunk és irány a víz! Ő állítólag vízilabdázott, ezért hozott magával egy vízilabdát és úgy gondolta, ebben én leszek a játszópajtása na ez nem jött be:D
    Ugye említettem,hogy nem szeretem ha vizes lesz a hajam.. Na ez addig működött,míg be nem mentünk a vízbe, mert vízilabdás úriemberünk olyan vehemenciával adta az első labdát, elém ,hogy úgy beterített a víz,mintha vödörből zúdították volna rám, majd a következő labda, szintén hatalmas erővel csapódott az újaim végébe, úgy hogy a nem létező műkörmöm is majdnem letört. Ekkor már jeleztem neki,hogy részemről labdázás befejezve, majd ő ezzel a lendülettel fordult egyet és a mögötte fürdőző egyik férfihez odakiabálta,hogy mehet a labda? Ismeretlenünk jelezte,hogy persze, majd 1 órán keresztül el sem tudtak válni egymástól
    Én a parton napoztam, majd mikor 1 óra múlva kijött a vízből, megkérdezte,hogy ugye jól érzed magad??:) és ő ezt teljesen komolyan kérdezte!! Ebéd után újabb fürdés következett, ő lelkesen lengette a labdát én meg lelkesen ráztam a nemet a fejemmel, majd ismét fordult egyet , ismét kiabálás vadidegeneknek,hogy mehet a labda? vadidegen persze! és 2 órán keresztül ki sem jött a vízből. Én már közben a barátnőmmel konzultáltam telefonon, mondanom sem kell, hogy sírtam a röhögéstől, hogy ennél nagyobb idiótával nem is jöhettem volna.:) Hozzá tenném,hogy nem vagyok megijedve ha egyedül kell mennem strandra, tópartra, számomra ez nem probléma, mert én úgy is nagyon jól tudom magam érezni. Ezt csak a következő momentum miatt említettem meg
    Emberünk kijött a vízből, majd mondtam neki, hogy nekem már sok ez a hőség (akkor már 5 órája napoztam) keressünk valami árnyékosabb helyet. Ő igazi úriemberként szétnézet, majd közölte velem,hogy ott van árnyék (mutatva egy kb 10m-re lévő helyre) ő napozni akar)))) Na nekem sem kellett 2x mondani, felvettem a törölközőm és átköltöztem. A hátralévő 4 órában félidőben sikerült fél órát együtt töltenünk, amiben elő közvetítést tartott,hogy az éppen aktuális ugrálók mit csinálnak jól és rosszul, majd kérdezgette,hogy szerintem vastag-e a karja és hogy a holnap megvenni készülő terepjáróját fogom-e vezetni!!!!!! (ha addig esetleg nem is, de itt már azért leesett,hogy nem százas) Majd fogta magát vissza feküdt a 10 m-re lévő törölközőjére és elaludt.:)))))
    Végre elérkezett az indulás ideje, autóba ültünk és irány haza A hazafelé vezető úton, folyamatosan hülyeségeket kérdezett, hogy ugye úriember voltam, megnézem az új terepjáróját, meg ugye jól éreztem magam????
    Mondanom sem kell, nem kívánom soha többé látni
    Szóval annyira megdöbbentőre sikeredett ez a találkozás,hogy ha ezt valaki meséli nekem, biztos nem hiszem el. Ugyanakkor azt gondolom,hogy egy újabb érdekes történettel gazdagodtam
    Ez csak egy gyors szösszenet, hogy női szemmel sem egyszerű ám

    Reply
    • Eeva 2015. July 24. Friday 00:03

      Ebből is látszik, hogy semmit nem szervezett meg a randira, és még csak ki sem derült ez róla a folyamatos beszélgetések során. Ahogy esik úgy puffan… Egyáltalán elsőre is érdemes volt vele találkozni? 😀

      Reply
  4. Marianna 2015. July 21. Tuesday 16:29

    Én nagyon találónak és igaznak tartom a leírt sorokat és én is ezt tapasztalom a férfiak oldalain.
    Unokákat, gyerekeket és sok-sok halat látok. Persze jó dolog az, ha valakinek van hobbija, de talán ráér az ember később megtudni, mert így az a benyomása az embernek, hogy az illető életében a halak és a horgászás a legfontosabb.
    Hát igen, az idézetek. Valóban van olyan érzésem néha, hogy egy önálló gondolata sincs az illetőnek, viszont sokat olvasott, vagy jól tudja kicsemegézni a frappáns avagy divatos idézeteket. Volt olyan illető, aki csak rímekben és verselve volt kommunikálni, a 3. levél után már nem foglalkoztam vele. Nincs bajom az irodalommal, de a jóból is megárt a sok. Elborzasztó gondolat, hogy a leendő párommal csak rímekben beszélhetek.
    Lehet, hogy elítélendő, de engem igenis zavarnak a helyesírási hibák. Lehet, hogy valaki nem egy nyelvész professzor, de a gépen van javító program, használja. Szánjon rá mindenki egy kis időt, ha kitölt egy adatlapot.
    Nóra hozzászólásához annyi megjegyzésem lenne, hogy tapasztalatom szerint nagyon gyorsan ítéletet alkotnak a másikról, ha egy szó (nem obszcén vagy bántó), egy hanglejtés nem tetszik (itt sem szélsőségekre gondolok) már nem nyitott annyira a másik fél, hogy adjon esélyt a másiknak. Ez szerintem hiba, és lássuk be, hogy mindenki lehet indiszponált vagy rossz passzban, és azt gondolom, hogy naivitás azt gondolni, hogy egy kapcsolatban minden rózsaszín. Ennek tükrében igenis “készülni” kell egy találkozóra/randira, vagy nagyon “ott kell lenni” fejben egy telefonbeszélgetésen.

    Reply
    • Zita 2015. July 21. Tuesday 18:15

      Nekem ez az írás nagyon tetszett! 40 -es nőként nemrég kezdtem el tapasztalatokat gyűjteni a társkeresés nem könnyű útján. Azért tetszett nagyon, mert teljesen ösztönösen, az olvasottak után már tudatosan is de pont ezeket a hibákat próbálom kikerülni az ismerkedés során.Nőként a gondolkodásom, elképzeléseim nagyon hasonlóak az itt leírt igényekhez, és teljesen értelmes dolgokat éreztem ki az itt leírtakból.
      Igaz nem sok tapasztalatom van még, de mindenképpen fontosnak tartanám, ha már egy találkozás létrejön és feltételezhetően azért mert előzőleg volt egy kölcsönös szimpátia, legalább egy visszajelzést egymásnak adni, építő jelleggel persze, hogy mi volt a benyomásunk a másikról!Tapasztalom, hogy erre nagyon kevés ember képes és érett, kevés ember tiszteli meg a másikat azzal, hogy értékelhető visszajelzést ad a másik párkereső félről.Ha a párkeresési szokások nem olyanok lennének, mint amiket sajnos tapasztalok, az elkövetett esetleges hibákat menet közben korrigálni lehetne és sokat segítene,úgy mint ez a cikk is és eredményesebb lehetne a társkeresés.

      Reply
  5. Gábor 2015. July 21. Tuesday 17:02

    Sziasztok,

    Érdekes volt olvasni a női bemutatkozások alaphibáit és ‘kritikáit’. Én korábban ugyanígy gondolkodtam az ilyen bemutatkozásokról amint belebotlottam, s egy idő után azt gondoltam bennem kell legyen a hiba, ha minden nő/lány ennyire naív vagy önismerettől távoli 30-50 km-es körzetben, akkor valószínűleg az az 1-2 kivétel a ‘nem normális’ aki már felnőtt módon ír magáról, illúziók és függőségektől mentesen. Ez a blog ugyan megerősít abban, hogy anno jól gondoltam, ám abban nem segít hogy az ilyen gyermeki gondolatvilágban rekedt lányokat/nőket hogyan kezeljük mi férfiak, hogy kicsit átsegítsük a potenciális partnerjelöltet az élet nehezén, s majd mikor átlátja miről is kéne szóljon két felnőtt ember ismerkedése, tudjunk előrébb lépni valami közös cél felé.

    Biztos vagyok benne nem csak a neten vannak elsöprő többségben a naív korszakukban rekedt emberek, nemtől függetlenül. Valahol ezért első sorban a filmeket, romantikus regényeket, meséket, s hasonló realitástól távolba húzó tartalmakat tettem felelősnek.

    Hogyan vegye fel a kesztyűt a ma embere az egyébként értelmes, szép, de érzelmileg álomvilágban rekedt társjelöltek hadával? Hogyan segítsünk felnőni másoknak? Mit tegyünk, ha ők vannak többségben mára?

    Többnyire retorikai kérdések ezek..

    Reply
  6. Hrabetz Zsuzsanna 2015. July 21. Tuesday 17:38

    Kedves Mindenki! Nem szoktam hozzászólni, csak olvasgatom az írásokat, de most nem tudom megállni. Ez a férfi számomra annyira kritikus, hogy én nem találkoznék vele szívesen.Félremagyarázza a bemutatkozó sorokat. Pl.: “keresem a másik felem” Egy nő számára azt jelenti, hogy azt az ember keresi, akivel kiegészítik egymást. Ő úgy magyarázza, hogy a másik kezébe helyezi a boldogságot. a másik felétől várja el a boldogságot.A következő, ami a szemembe ötlött, hogy számára az idő a legértékesebb.Hm. Ha egy nő azt írja, hogy minden idejét a gyerekeivel tölt, azzal azt szeretné kifejezni, hogy gondoskodó, anya típus, stb.Erre a férfi úgy reagál, hogy akkor Ő hogy fér bele ebbe a kapcsolatba? A közös gyereket eleve elutasítja. Szóval…….én személy szerint azt gondolom, hogy ha ilyen a 40-es férfiak gondolkodásmódja, akkor nagy a baj. Állásinterjún pl. az ember nem magát adja, és nem kell szerintem megtanulni randizni.Add önmagad. Ennyi.

    Reply
  7. Dániel 2015. July 21. Tuesday 17:55

    Bár én még csak 36 vagyok, a cikkben leírtakból sok mindennel egyetértek. A randizást ha nem is tanulni, de szokni mindenképp kell, mert keveseknek adatik meg az, hogy pár alkalom után rögtön rátaláljanak arra, akit keresnek. Vagyis több hónapos, esetleg éves folyamatnak nézhet elébe az illető, ehhez pedig kell egy fajta rutin, amivel az esetleges döccenőket kezelni tudja. Az ember ilyenkor kicsit magát is jobban megismeri, és segít tisztázni magában a saját elvárásait, vagy akár a saját magáról alkotott képét is alakíthatja.

    Ami a tipikus szófordulatokkal (“keresem a másik felem”, “családcentrikus vagyok”, stb. ) kapcsolatos aggályokat illeti, van bennük valami. Ezek közhelyek, és szerintem itt egyszerűen arról van szó, hogy ezeket egy ismerkedésre való közösségben senki sem szereti, mert unalmasak, sablonosak, ezért nem is célszerű a használatuk. Legyünk úgy családszeretők, hogy ezt nem klisészerű szavakkal adjuk a másik tudtára, hiszen ezt olvassa száz meg ezer másik adatlapon az az ember is, aki esetleg pont jó lenne nekünk, de emiatt inkább továbbáll.

    A gyermekes és állatos fotók szerintem sem ide valók. Ha különösen jól sikerültek, hangulatosak, aranyosak, akkor kivételt lehet tenni. De csak szemléltetés gyanánt, hogy “nézd, ő a fiam” vagy “tessék, ez a kutyám”, teljesen fölösleges. Elsősorban magunknak keresünk párt, és a gyerek vagy állat későbbi elfogadásának szükségessége az új társ részéről teljesen természetes követelmény, ezért az ilyen képek néha bennem is azt a tipikus facebookos érzetet keltik, hogy minden fronton reklámozni KELL magunkat ahhoz, hogy mások elfogadjanak vagy szeressenek. Nem, nem kell. Első blikkre meg főleg nem az a lényeges az érdeklődő számára, hogy a gyerekünk hogy néz ki, hanem, hogy mi hogyan nézünk ki és kik vagyunk.

    Az idézetes résszel teljesen egyetértek. Ilyenkor sosem tudom eldöntnei, hogy az illető a műveltségét fitogtatja, vagy lusta vagy éppenséggel képtelen magáról pár összeszedett mondatot írni, amelynek stílusa és tartalma rá jellemző, és nem a szöveg szerzőjére. És a három lehetőség közül egyik sem vonzó.

    És itt még kitérnék a helyesírásra, ahogy egyik korábbi hozzászóló is tette. Sokszor csapnivaló, néha egyenesen katasztrofális! Elgépelések, elütések mindenkinél előfordulnak, de hacsak nem diszgráfiás a delikvens, akkor a központozás hiánya, a j-k és ly-ok összekeverése és egyebek nem másra utalnak mint műveletlenségre és igénytelenségre. Ez magára valamit is adó embernek éppúgy visszataszító, mint a piszkos öltözet és ápolatlan megjelenés. Persze “zsák a foltját megtalálja”,tartja a mondás, és ez esetben a foltot szinte szó szerint is vehetjük.

    Az viszont megdöbbentett, hogy az illető 40-es urat miért döbbenti meg, hogy vannak még nők, akik 40 éves kor fölött sem találták még meg azt, akivel gyereket tudtak vállalni, vagy mert addig nem volt rá lehetőségük, de most már szeretnék. Evidens, hogy az ilyen nők még meg akarják ragadni az utolsó lehetőséget, és olyan társat találni, aki még nyitott erre. Fogalmam sincs, miért volna ez furcsa. Inkább az volna furcsa, ha nem volnának ilyenek, mivel a nők többsége előbb-utóbb akar gyereket, az meg nyilván nem igaz, hogy minden gyermektelen 40-es nő ilyen volna.

    Nóra hozzászólásához annyit, hogy igen, rengeteg a kommunikációs félrecsúszás, amely abból fakad, hogy a két fél még nem ismeri egymást, és mondatokat, gesztusokat a saját tapasztalataik vagy akár előítéleteik jelentette szűrőn át értelmeznek, és így a jelentések eltérőek lehetnek. Ez is egy jó fokmérője az intelligenciának: ilyenkor érdemes kivárni, hogy lássuk, nemcsak félreértésről van-e szó, nem pedig rögtön leírni a másikat. Erre egyébként nők is képesek, de még mennyire. Sőt, már a kezdet kezdetén is, az online ismerkedési szakaszban. De ezek már az én tapasztalataim lennének. 🙂

    Reply
    • Tokale 2015. July 21. Tuesday 19:33

      Hát tudod Dániel mi a probléma a gyerekvállalással? Hogy a nők akár ebben a korban IS legtöbbször egy pasit keresnek aki eltartsa őket. Szomorú statisztika, de igaz: a válásoknak a 90% a NŐK adják be. Miután megszületik a gyerek szó szerint a pasit legtöbbször pénztárcának nézik illetve apának amennyiben már nem élnek együtt. Viszont a BIG probléma az, hogy miközben egy nő a gyerekvállalással teljesedik ki, a férfi a gyerekeit az asszony testén keresztül szereti. De ha már elváltak … Én egy qrv őszinte embernek tartom magam, de őszinte nővel még nem találkoztam ha már említetted a félrebeszélést. És nem 1, 2 vagy 3 nő volt az életembe mert már nem vagyok fiatal, pedig nagyon hűséges típus vagyok!

      Reply
      • Éva 2015. July 21. Tuesday 20:34

        Kedves Tokale!

        Ismét az általánosítás:
        “Én egy qrv őszinte embernek tartom magam, de őszinte nővel még nem találkoztam”
        “a nők akár ebben a korban IS legtöbbször egy pasit keresnek aki eltartsa őket. ”

        A legszebb az IS…. 🙂

        Kikérem Magamnak és az összes Nő nevében is, akikre nem igazak ezek a vádak és általánosítások!

        Reply
        • Tokale 2015. July 22. Wednesday 09:05

          Kérjed amennyit akarod kedves Éva! Az igazságot nem lehet elrejteni csak ködösíteni … Ennyi!

          Reply
          • Éva 2015. July 22. Wednesday 19:06

            Kedves Tokale!

            Lehet, hogy én vagyok csekély értelmű, de ezt nem értem.
            Mit jelent az, hogy kérjed amennyit akarod?
            Kifejtenéd?

            A másik, amit nem értek az az, hogy honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy ismeretlen embereket beskatulyázzál?

            Köszi a választ!

            Reply
            • Tokale 2015. July 22. Wednesday 22:15

              Hát igen … így jártam … elnézést hogy nem fogalmazok jól magyarul de soha nem jártam magyar iskolában, sőt, csak felnőtt korban kezdtem magyarul beszélni 🙂 Szóval: MINDEN!!!!! nőre érvényes az általánosítás, a viselkedési különbséget csak a társadalmi státusz és a körülmények adják. De ami oda bent található, az hasonló minden nőben. Csak kaparni kell a felszínt .
              Tudod Éva … kb 250-300 könyvet olvastam amelynek a témája a párkapcsolat vagy egyszerűen a Férfi vagy Nő. És igenis MINDENKI küzd hasonló gondokkal, csak a társadalmi státusz és az anyagi körülmények változóak. De EGYFORMÁK vagyunk. És hidd el, sokat utaztam a világban ameddig ez kristályosodott bennem.

              Reply
              • Éva 2015. July 24. Friday 09:16

                Kedves Tokale!

                Nem akarok további vitába szállni veled.
                Megkérlek fejezzük be!

                Én és gondolom, hogy vagyunk még egy páran nem szoktam hazudni!!!
                Még akkor is őszinte vagyok, ha az másnak nem tetszik.

                Szép napot!

                Reply
              • Randi Andi 2015. July 24. Friday 09:39

                Kedves Tokale!

                A hozzászólásodból is látszik, hogy jól meg kell válogatni az olvasmányokat, mert párkapcsolati témában is sok marhaság jelenik meg. VAGY – és ami még fontosabb – nem elég csak olvasni, ÉRTELMEZNI is kellene.

                Egyébként pedig kezdj férfiakkal, ha már minden nő egyforma és bajod van velü(n)k. Nem is értem miért akarnál még magadnak valaha is nőt 😀

                Női olvasóknak üzenem: soha ne kezdjetek olyan pasival aki a fentihez hasonló általánosításokat teszi az összes nőre és ezt mint igazság próbálja meg beállítani. Meggyőzni nem lehet őket, párkapcsolatilag meg nem fog működni a dolog – kivéve ha valaki szereti hogy kizárólag a biológiai neme miatt szidják és szapulják.

                Reply
                • Tokale 2015. July 25. Saturday 07:25

                  Tipikus női elhárítás … és amit tanácsolsz .. fájó … és kissé szánalmas hozzáállás …

                • Randi Andi 2015. July 26. Sunday 19:06

                  Ahogy gondolod! A női nem nagy ismerőjével felesleges vitatkozni! 🙂

      • Manci 2015. July 22. Wednesday 07:20

        Kedves Tokale!

        A gyerektartás ált az apa jövedelmének 15-20%-a/gyerek, de max 50%-a lehet. Figyelembe véve a magyar átlagkereseteket ez általában nem olyan összeg hogy bárkinek emiatt megérje egyedülálló szülőként nevelnie a gyerekét/gyerekeit. Persze bizonyára vannak kivételek, ahol a gazdag apa sok pénzt fizet, de nem hiszem hogy ez a jellemző. És sok olyan eset is van ahol az apa nem fizet tartásdíjat és az anyának egyedül kell megoldania hogy tartja el a gyerekét.

        Reply
        • Tokale 2015. July 22. Wednesday 09:07

          Igen kedves Manci! Én beszéltem a gyerekvállalás ELŐTTI állapotról, te viszont AZUTÁNIRÓL. Ne keverjük a szert a sz-rral!

          Reply
          • Manci 2015. July 22. Wednesday 11:17

            Ez a gyerekvállalás előtti állapotról szól?

            “Szomorú statisztika, de igaz: a válásoknak a 90% a NŐK adják be. Miután megszületik a gyerek szó szerint a pasit legtöbbször pénztárcának nézik illetve apának amennyiben már nem élnek együtt. “

            Reply
            • Tokale 2015. July 22. Wednesday 22:07

              Ész hová mész … Manci! A nők azért házasodnak hogy biztonságba érezzék magukat és az utódot. Miután ez megszületik a biztonságot a pasi pénze adja (vagy nem) de a nők SOHA nem egy fizikai férfiban szerelmesek, hanem ABBAN ami körül veszi. Emiatt ők már a pasit abban a szituba helyezik el, hogy jó apa vagy sem. Jó génekkel rendelkezik-e vagy sem. De a gének SZOROS összefüggésben vannak az anyagiakkal.

              Reply
      • Margit 2015. July 22. Wednesday 12:45

        Bocsánat, hogy ide írok, de nem találtam, hol lehetne hozzászólni.
        Teljesen friss, mondhatnám friss, ropogós tapasztalat, mindjárt párban.
        Egyikkel kb. negyed órája szakítottuk meg a beszélgetést, a másikkal tán nincs 5 perce.
        Mindketten ismerkedni akartak, mindketten ők kezdeményeztek. Két különböző oldalon.
        De…. Az ismerkedést nem úgy képzelték, hogy megtudom, kicsoda, micsoda a másik ember, mik a gondolatai, elképzelései, mik az érdeklődési körei, stb. Ááááá!
        Durr, bele a közepébe.
        Mi a hozzáállásom a testiséghez, az egyik három levélváltás után már a szexuális szokásaimról kívánt érdeklődni. Miután úgy gondolom, ez nem az ismerkedési szakaszhoz tartozik, nem világosítottam fel. Azonnal sok sikert kívánt a további keresgéléshez, mert hogy ez nála így nem megy.
        A másik? Nos, ő sem volt RÁM kíváncsi, központi téma szintén a szex, méghozzá, hogy mikor is kerülhet rá sor. Miután elmondtam, hogy nem úgy működik, hogy fejest az ágyba, tán előbb meg kéne ismerni egymást, csak erőltette ezt a dolgot. Itt elköszöntem tőle és kiléptem az oldalról.
        Mondhatni, ezek egyedi esetek, véletlenül kaptam ki őket gyors egymásutánban. Sajnos nem egyedi. Egyre többször tapasztalok hasonlót. Azt hiszem, ezt a projektet függeszteni fogom.
        Nem vagyok már gyerek (nagyon nem), nem vagyok prűd, de ami sok, az bizony sok.

        Reply
        • Zsuzsa 2015. July 22. Wednesday 13:01

          Én is hasonlókat tapasztaltam és többek között ezért is függesztettem fel a netes társkeresést.
          Ezek a szexet kereső férfiak rögtön telefonszámot írnak, hívjam fel, találkozzunk azonnal.
          Reménykedni azért még lehet, hogy normális férfiak is keresnek társat.

          Reply
          • Galathea 2015. July 23. Thursday 16:56

            4 éve én is fent voltam egy társkereső oldalon. 20 évi házasság után váltam el, amolyan falusi kislány Pesten-érzés volt újra pasikkal csetelni, ismerkedni online. Nekem is az volt a megdöbbentő tapasztalatom, hogy mind azonnal szexet akart, mert jobb, ha rögtön kiderül, hogy nem működik a szex, akkor ne raboljuk egymás idejét. Mindenáron meg akartak győzni ezek a kedves úriemberek, hogy 20 év alatt megváltozott a világ, és amikor az egyik azt írta, hogy az első randira már bugyi nélkül menjek (mert ugye ezt mindenki így csinálja 🙂 ), felhagytam a társkereső oldalakkal.

            Reply
            • Éva 2015. July 23. Thursday 17:48

              Sziasztok!

              Úgy látom hasonló tapasztalatokat szereztünk mindannyian. 🙂

              Ingyen szex, aztán tripli…. :), már aki belemegy az ilyen megalázó helyzetekbe.

              Én azt is megkaptam, miután nemet mondtam, hogy biztosan hideg vagyok vagy meleg. 🙂 (20 év házasság 2 gyerek után)

              Azt gondolom, hogy olyan szinten elrontották a pasikat a fiatal lányok, akik azonnal hajlandóak mindenre, hogy ezt már nehéz a helyére tenni.

              Reply
              • Zs0lt 2015. July 24. Friday 09:32

                Úgy szeretném ha elrontana egy ilyen fiatal lány, amikor kanos vagyok. Hol lehet találkozni velük?
                (Türelmi zónán kívül)

                Reply
                • Randi Andi 2015. July 24. Friday 09:34

                  Látogass más honlapokat!

                • Zs0lt 2015. July 24. Friday 10:22

                  Kedves Andi!

                  Ez is egy válasz de valahogy nem azt érzem, hogy mi férfiak lennénk “elrontva” és ilyen könnyen megkapnánk mindent. 🙂
                  Kivéve az említett esetet de azt hiszem Éva nem erre gondolt.
                  Kíváncsi lennék, mire alapozza eme kijelentését. 🙂

                • Randi Andi 2015. July 24. Friday 14:27

                  Soha sem mondtam, hogy bárki is el lenne rontva. Pláne nem általánosítva!

                • Zs0lt 2015. July 27. Monday 09:17

                  Kedves Andi!

                  Mint említettem volt, Évától várok választ de azért jól esik hogy foglalkozol velem. 🙂

                  Esetleg te lennél Éva alteregója?
                  Szomorú lennék….

              • Galathea 2015. July 25. Saturday 21:57

                Én azért vagyok kicsit óvatos a pasik szidalmazásával, mert azt gondolom, minden férfi valaha kisfiú volt, és anyukája nevelte olyanná, amilyen lett. Minden csodás férfi mögött van egy csodás anya, és ugyanígy minden kretén mögött is egy kretén anya.

                Reply
      • Randi Andi 2015. July 23. Thursday 17:36

        A mai – sajnos – minimálbérre bejelentett állások világában nem egy nagy kasza gyereket szülni aztán meg elválni.
        Nem is értem azt a mondatodat hogy a férfi a gyerekeit az asszony testén keresztül szereti. Tényleg? Ha már kamaszok, akkor is?
        A nők valóban többször kezdeményeznek válást – általában azért, mert megunják a kiszolgáló szerepet és az egyenlőtlen házimunkavégzést, és azzal, hogy a gyereknevelés terhét is szinte kizárólag ők viszik (a hagyományos szerepfelfogásban legalábbis), összeroppannak.
        A te írásodból is az derült ki, hogy a gyerek az anyáé elsősorban, aki önmegvalósítás miatt szül, mintha az apa szerepe nem is lenne legalább olyan fontos.

        Reply
        • Zs0lt 2015. July 24. Friday 09:51

          Azért ne essünk túlzásokba házimunka fronton.
          Kicsit azt érzem még mindig úgy van beállítva, mintha patak partjára kéne vinni mosni a göncöket, ami valóban fárasztó lehetett nagyanyáink idején.
          Azóta feltalálták a mosógépet és a munka nagy része kiváltható gombok nyomogatásával. Erre férfiként is képes vagyok, szóval nem élő háztartási gép kezelő kell otthonra.
          Takarítani is kell de csak azért ne, hogy elmondhassam valakinek: Ma is felsikáltam a padlót (amire egyébként semmi szükség nem lett volna de én most mártír akarok lenni).

          Az sem újdonság, hogy a gyerekkel foglalkozni kell(ene). Ehhez általában a nőnek van több türelme.

          Mit nyerhet egy nő a válással?
          A férfi vagyonának egy részét.
          A gyerekfelügyelet jogát (ám bármikor lepasszolhatja apukának, ha úgy tartja kedve).
          Ha már van gyerek, akkor apuka jövedelmének x %-át.

          Persze hogy a háztartási gépek gombjai nyomogatásának “egyenlőtlen” felosztása a legfőbb motiváció és nem a fentiek.

          Mert ha egyedül él valaki, akkor már eltűnik házimunka? Ugyan…
          Egyedül gyerekkel már nem kell gyereket nevelni? Dehogy nem….

          Reply
          • Randi Andi 2015. July 24. Friday 14:33

            Zs0lt, nézz utána kutatásoknak és tanulmányoknak a házimunkamegosztást illetően, illetve a válások menetét illetően. Bár a magyar férfiak még nem is annyira teljesítenek rosszul nagy átlagban, de a munka dandárját még mindig a nők végzik. Az, hogy Te mit írsz a hasadra ütve, egy dolog, és megint más dolog az, amit a kutatások mutatnak, akár tetszik, akár nem.

            “A nők, különösen a fiatal gyermekes anyák foglalkoztatottságának növekedése az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb munkaerő-piaci változása. A családon belüli
            hagyományos munkamegosztásban azonban gazdasági aktivitásuk növekedése ellenére sem következtek be jelentős változások.
            A keresőmunkát végző nők továbbra is jóval
            nagyobb arányban veszik ki részüket a háztartási feladatok ellátásából, mint a férfiak.
            Az itt bemutatott kutatási eredmények szerint a háztartási munka megosztásában tapasztalható nemi egyenlőtlenség, illetve a házimunka egyes feladatainak nemi szegregációja egy nemzeti határokon túlmutató jelenség, az otthoni tevékenységek túlnyomó részét kivétel nélkül minden európai országban változatlanul a nők végzik. Magyarországon a legújabb, nemzetközileg összehasonlítható időmérleg-adatok szerint a házimunkára fordított idő 65%-a és a gyermekek gondozásával járó feladatok 70%-a hárul a nőkre, ami a férfiak és nők közötti munkamegosztást nézve az átlagnál egalitáriusabb munkamegosztást jelent.
            A magyar férfiak szerepvállalása az otthoni munkákban átlagosnak mondható, viszont a szülői feladatok területén a magyar apák részvállalása az átlagnál nagyobb. Bár a keresőmunkát végző nők házimunkaterhe hazánkban is jóval magasabb, mint a férfiaké, a keresőmunkát végző férfiak szerepvállalása az otthoni teendőkben a mienkhez képest csupán öt európai országban nagyobb.

            http://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/viewFile/486/543

            Reply
          • Galathea 2015. July 25. Saturday 21:53

            Ha egyenlőtlen a házimunka megosztás, az előbb-utóbb felborítja a házasságban az adok-kapok egyensúlyát. Aki kihasználva érzi magát, az kiszáll belőle. Házimunka utána is lesz, de ezt már legalább én választottam, és -nem utolsósorban -nem kell kiszolgálni a teremtés koronáját a nagy semmiért.
            De ha te tényleg csak gomnyomogatásnak tartod a házimunkát, próbáld ki.

            Reply
            • Zs0lt 2015. July 27. Monday 10:07

              Mondod ezt annak, aki egyedül él és nincs bejárónője sem.
              Ha már statisztikázunk, akkor ilyen alapon a házimunka 100%-át én végzem, aztán mégsem esik le a gyűrű az ujjamról.
              Néha még jól is esik munka után.

              (Nálam a szerte szét hagyott büdös zoknik, sörös dobozok, betonkeményé lényegült pizzaszeletek az ágy alatt, nem a legénylakás általános tartozékai, még mielőtt ilyen rémképekben gondolkodsz.)

              Reply
              • Galathea 2015. July 27. Monday 19:43

                Nem gondolkodtam ilyen rémképekben, én egy pasiból is többet nézek ki.
                De a kulcsszó az, hogy egyedül élsz. Hidd el, egész más a “gombnyomogatás” is, ha van 2-3 gyereked. Amíg nem próbáltál még hasonlót sem, talán nem kéne ilyen markánsan megnyilvánulnod a témában.

                Reply
                • Zs0lt 2015. July 28. Tuesday 12:27

                  Ez igaz, de arra már nem csak egyedül lennék (jó esetben).

                  Teszem azt összebútoroznék valakivel, akkor csökken az egy főre jutó házimunka. Ugye?

                  Persze ha nincs patikamérlegen 50:50 arányban elosztva, akkor azt már rabszolgatartásként élik meg.

                • Galathea 2015. July 28. Tuesday 19:00

                  Zsolt! Most pont a férjes nőkről beszélünk 2-3 gyerekkel, akiknek nem segít a férjük, sőt ki is szolgáltatja magát. Olvasd vissza.

                • Zs0lt 2015. July 29. Wednesday 09:59

                  Pont az ilyen megnyilvánulások miatt (“kiszolgáltatja magát”, “nem csinál semmit” stb. mantrák) gondolom azt, hogy egyes nők hajlamosak túlzásokba esni, ha házimunkáról van szó.

                  Andi által hozott statisztika, pedig azt mutatja, hogy ez ebben a formában nem igaz.

      • Móni 2015. July 23. Thursday 20:01

        Hát…érdekes nőkkel találkozhattál! Azért azt mondani hogy a nők közül senki nem őszinte kissé gáz és az is hogy szerinted egy nő azért akar gyereket hogy eltartassa magát. Szerintem rossz körökben mozogsz…

        Reply
    • Kriszta 2017. January 16. Monday 22:48

      Kedves Dániel!

      Jó egy férfi “szájából hallani”, hogy furának találja, hogy a 40-es úr kemény kritikát fogalmazott meg, miszerint érthetetlen, hogy 40 feletti nők szülni szeretnének. Kifejezetten unszimpatikus ahogyan ezt megfogalmazta, és valóban kritikus. Mintha ez egyszerű matematika lenne. Hány éves vagy? Akkor neked már kellene, hogy legyen gyereked! És mi az, hogy 60 leszel, amikor érettségizik?! Ki hallot már ilyet? Szegény gyerek! – Persze nem tudom, hogy elvált szülő gyerekének lenni és apu randevúzását asszisztálni mennyivel jobb vagy rosszabb. De mindkettő az élet maga, ami nem tökéletes vagy optimális és legkevésbé sem kiszámítható. Kíváncsi lennék, hogyan változna a véleménye, ha történetesen még egyszer apuka lenne, mégha nem is tervezte:)

      Reply
  8. Manci 2015. July 21. Tuesday 18:04

    “Számomra megdöbbentő, hogy 40+ -os gyermektelen (jelenleg kapcsolatban nem élő) hölgyeknél alapgondolat a babavállalás. Mire kamasz lesz az a gyerek inkább leszünk a nagyszülei”

    Van akinek úgy alakult az élete, hogy 20-30 évesen nem tudott szülni. Inkább mondjon le az anyaság lehetőségéről mert hogy majd ha a gyereke kamasz lesz ő már 60 éves lesz? Akinek van már gyereke valószínű ezt nehezebben érti meg, férfiak meg talán még nehezebben, a cikkben nyilatkozó úr meg úgy tűnik egyáltalán. Nincsen azzal gond ha ő 40 felett már nem szeretne több gyereket, de azért egy kis empátiát előbányászhatna magából. Ha nem lenne gyereke akkor is ez lenne a véleménye?

    Reply
    • Péter 2015. July 21. Tuesday 18:35

      Kedves Manci! (Ha nem sérti, hogy így szólítom)
      60 éves ffi vagyok. Tisztelettel kérem, engedjen meg nekem egy gondolatot. 40 éves kor fölött vállalni az első terhességet (első gyermeket) mindenképpen magas kockázat a fejlődési rendellenességek tekintetében. Egy részüket ma már ki lehet szűrni, de sokat nem. Ezzel számolni kell, és a jövendő gyermek érdekében (is).
      Az is igaznak tűnik számomra, hogy mire a gyermek kamasz lesz, már nagyon nagyok lesznek a gondolkodásbeli különbségek.
      Mindig megkritizálnak, ha leírom, de mégis leírom: a biológiai óra ketyeg, s ez akkor is így van, ha nem akarjuk, vagy nem vesszük tudomásul. És persze a férfiaknál is…

      Reply
      • Zsu 2015. July 22. Wednesday 00:16

        Kedves Péter!

        Càfolom a véleményét saját tapasztalatból.

        Én a 41-évemben szültem a kisfiam. Aki most 15 hónapos és egészséges jó kedélyű baba. Probléma mentes első terhesség volt. Nem lombik bébi féléven belül összejött. Tejem is volt bőségesen 9-hónapig.

        Viszont ismerek több 30-alatti hölgyet aki több vetélés utàn sem tudod gyermeket szülni. Sőt olyant is ismerek akinek félidőben vették észre, hogy beteg a baba ezért megszakítottàk a terhességet és az egyik petefészkét is eltávítottàk ezzel is csökkenve az újabb teherbeesés lehetőségét. A korábbi terhessége is vetéléssel végződött. Mindez a 20-as évei elején történt. A mai napig nincs gyereke.
        Na ennyit a magas kockázatról. Tisztában voltam mindennel mit válalok. Kaptam is hideget meleget a terhességem alatt de nem bántam meg és a károgóknak sem lett igaza.
        Ha puszta félelmekre alapoznánk sok velem korú hölgynek nem lenne soha gyermeke.

        Reply
        • Péter 2015. July 22. Wednesday 09:20

          Kedves Zsu!

          Köszönöm, hogy reagált.
          Szeretettel gratulálok Önnek, és sok boldogságot kívánok kedves mindnyájuknak.
          Önnek a saját szempontjából biztosan igaza van. Az egyes esetek azonban nem általános jellemzők. Bár a statisztika alkalmas lehet félrevezetésre, ebben a kérdésben egyértelmű az orvostudomány álláspontja: 40 év feletti terhességekben ugrásszerűen megnő a veleszületett fejlődési rendellenességek száma.
          Magam orvos vagyok, és tapasztalom is ezt.
          Az természetesen előfordul, hogy fiatalabb, akár huszonéves gyermekvállaló hölgyek esetében problémák jelentkeznek, de ez nem változtat a 40 felettiek magas kockázatán.
          Minden életút más, és minden nőnek szíve joga eldönteni, mit akar. De gondolni kell a leendő gyermekre, annak érdekeire is.

          Reply
          • Zsuzsa 2015. July 22. Wednesday 09:45

            Kedves Péter!

            Ön inkább a szüleim generációjának tagja, mint a 35-45 éveseké.
            Annak idején, amikor Ön is fiatal volt és a szüleim is, minden másképpen működött.
            Megismerkedtek a fiatalok, összeházasodtak, és jött a gyerek pár hónap múlva, ha nem volt egyik félnek sem egészségügyi problémája.
            Én is így születtem meg. 7 év a nagyszülőknél, építkezés, apukám közben levelezőn diplomát szerzett.
            Manapság ez a szép életkezdés a fiatalok többségének álom. Nekem is csak az volt, nem is valósult meg semmi abból, amit szerettem volna.
            Hiába volt diplomás párom, nem akart házasodni 30 éves kora fölött sem, gyerekről hallani sem akart. Persze szerettem és úgy gondoltam, hogy majd benne is megjelenik a család utáni vágy, de nem jelent meg. Amikor láthatóan a betege voltam annak, hogy nem házasodunk össze és nem vállalunk gyereket, akkor elment. Elment azzal, hogy keressek rendes embert….39 évesen…
            A gyerekről akkor már lemondtam, hiszen elég sokat olvastam, nem vagyok orvos, de érdekel az emberi szervezet működése.
            Én magam már nem kockáztatnám egy leendő gyerek egészségét azzal, hogy 42 évesen gyereket vállalok (igaz ez lehetetlen, mivel 3,5 éve egyedül vagyok), annak ellenére írom ezt, hogy nagyon egészségesen éltem, nem dohányoztam, nem ittam és még fogamzásgátló gyógyszert se szedtem évekig, évtizedekig. Nem mérgeztem magam, ahogy sok fiatal ezt teszi.
            Ugyanakkor megértem azokat a nőket, akik bátrak és gyereket vállalnak 40 fölött is. Nem nagyobb a kockázata, mint azoknál a tizenéves, huszonéves anyáknál, akik rágják a cigit terhesen majd szülés után és így szoptatják a gyereküket.
            Ön más korosztály mint Mi vagyunk és orvos, de ne beszéljen le senkit a gyerekvállalásról csak azért, mert mit írnak a könyvek. Egy mai 35-40 körüli értelmes Nő inkább alkalmas a gyerekvállalásra, mint egyes 20 éves lányok.
            Megváltozott a világ és benne az emberek is….
            Örülni kell minden egyes megszületett magyar embernek, mert fogyunk, és erről nem a nők a tehetnek, ahogy írják az újságokban, és ahogy a Parlamentben is kommunikálják. Foglalkozni kellene a férfiakkal is, mert Ők képesek tovább éltetni a magyar nemzetet, ehhez egy Nő önmagában kevés.

            Reply
          • Eszter 2015. July 25. Saturday 23:32

            Kedves Péter!
            Az én édesanyám, aki 1948-as születésű, és nem várt baba volt, ő gond nélkül, egészségesen 3.gyerekként jött világra, és borzasztóan örült neki a nagypapa, és a 2 testvér!
            Olyat még senki sem hallott, hogy valakit más nevel fel,ha már a késői kornál tartunk??? Az én középiskolai osztálytársamat, és a testvérét azért vették el a vér szerinti szülőktől, mert fiatalok voltak, és alkoholisták.Intézetbe kerültek, és onnan nevelőszülőkhöz, és ők a családjuk. Ez a sérült nő már boldog, 3 gyermekes családanya!!!Szóval ne jöjjünk már a korosztály kérdésével, és azzal, hogy ki a vér szerinti szülő!

            Reply
          • Kriszta 2017. January 16. Monday 22:55

            Kedves Péter!

            Én is orvos vagyok mindamellett egy gyermektelen 40 éves nő, aki még szeretne szülni. Én voltam az egyetlen aggódó a barátnőim között, aki mindig hangoztatta, hogy 35 éves kor előtt meg kell szülni a két gyereket, mert a Down kór valószínűsége ott kezd megugrani. Hozzáteszem, kb 1 % ra, ha jól emlékszem. De nekem ez nem jött össze. Többek között a pályám miatt sem, de ez másik kérdés. Viszont úgy érzem, valójában nem is lettem volna érett az anyaságra sokkal korábban, 30 alatt semmiképpen sem. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök, de nem adtam fel mégsem a gyerekvállalást, és remélem, csatlakozhatok majd az előttem szóló 41 éves boldog anyukához. Ezt csak azért írom Önnek, hogy néha nem is olyan egyszerű ez az asztalunk másik oldaláról. Üdvözlettel: Krisztina

            Reply
    • 2015. July 21. Tuesday 23:52

      Teljes mértékben egyet értek Mancival. Leírta szó szerint amit gondolok a 40-feletti gyermek vàllalással kapcsolatban. Sértő is az úr véleménye szerintem ezzel kapcsolatban. Az, hogy neki ez nem jön be mert van már gyereke megértem és elfogadható dehogy le nagymamizza ezért a szerinte későn szülő nőket hát vérlázító.
      Én nem bántam meg, hogy 40-körül szültem. Előtte éltem és kerestem a megfelelő társat és apa jelöltet.

      Reply
      • Péter 2015. July 22. Wednesday 09:33

        Tisztelt Hölgyem!

        Kérem Önt, olvassa el Zsu-nak írt válaszomat, abban mindent megtalál. Sajnálom, ha a “vére lázad” (ahogy Ön írja), de a tények makacs dolgok.
        Én 27 évesen nősültem. Feleségem 30, ill. 32 éves korában szülte gyermekeinket. Ha nejem 40-hez járt volna közel, már nem vállaltunk volna gyermeket.
        A “nagymamizás” szó nem szerepel a hozzászólásomban. Ön nyilván találva érzi magát, s ezért reagál így.
        Abban a megjegyzésében, hogy “előtte éltem”, benne van az, hogy gyermekkel nem lehet élni. Nem gondolja, hogy ezzel meg azokat sérti, akik gyermekkel vagy gyermekekkel is vállalkoznak “élni”?

        Reply
        • 2015. July 22. Wednesday 15:25

          Kedves Péter!

          A hozzászólásom nem önnek címeztem hanem a 40-es tàrskereső úr hozzá állása nem tetszett. Legfeljebb rossz helyre írtam. 🙂 Ha magára vette hát lelke rajta….. Nem szetetném hosszú lére ereszteni a mondandóm. Olvassa el amit Zsuzsa írt önnek abban benne van az én válaszom is….. Hasonlóan jártam mint Ő és nem szándékosan nem vállaltam korábban gyereket. De nem az volt a cél, hogy legyen mindenáron az sem baj ha apa nélkül nő fel.
          A szavaim kiforgatása meg nem túl tisztességes pontosabb ismeretek hiányában. Éltem az életem mint bárki más gyerekkel vagy a nélkül. Azért mert nekem nem jött össze 20-évesen még nem érzem kevesebbnek magam. Örülök ennek az gyereknek és nem számolgatom a gyetyákat a tortámon. 😀

          Reply
  9. Zita 2015. July 21. Tuesday 18:13

    Nekem ez az írás nagyon tetszett! 40 -es nőként nemrég kezdtem el tapasztalatokat gyűjteni a társkeresés nem könnyű útján. Azért tetszett nagyon, mert teljesen ösztönösen, az olvasottak után már tudatosan is de pont ezeket a hibákat próbálom kikerülni az ismerkedés során.Nőként a gondolkodásom, elképzeléseim nagyon hasonlóak az itt leírt igényekhez, és teljesen értelmes dolgokat éreztem ki az itt leírtakból.
    Igaz nem sok tapasztalatom van még, de mindenképpen fontosnak tartanám, ha már egy találkozás létrejön és feltételezhetően azért mert előzőleg volt egy kölcsönös szimpátia, legalább egy visszajelzést egymásnak adni, építő jelleggel persze, hogy mi volt a benyomásunk a másikról!Tapasztalom, hogy erre nagyon kevés ember képes és érett, kevés ember tiszteli meg a másikat azzal, hogy értékelhető visszajelzést ad a másik párkereső félről.Ha a párkeresési szokások nem olyanok lennének, mint amiket sajnos tapasztalok, az elkövetett esetleges hibákat menet közben korrigálni lehetne és sokat segítene,úgy mint ez a cikk is és eredményesebb lehetne a társkeresés.

    Reply
  10. Péter 2015. July 21. Tuesday 18:45

    Magam is ismerkedtem társkereső oldalakon pár évvel ezelőtt. Nem tartom rossz dolognak, ha valaki költőtől, írótól “kölcsönöz” odaillő idézetet. Ettől még lehet, és nyilván van is saját gondolata, de arra nem mindenki képes, hogy azt olyan szépen ki is tudja fejezni, ahogyan szeretné.
    Számomra ez inkább lelki gazdagságra utalt a hölgyek adatlapjain, s én ezt pozitívan értékeltem.
    S végül még egy gondolat: akinek nincs ideje a napi rohanásban a leendő párjára, illetve a párkapcsolat kiépítésére (levelezés, ismerkedés), az ne keressen. Rengeteg idő kell ugyanis ahhoz, hogy megismerhessük és megérthessük egymást, s enélkül a kapcsolat hamar zátonyra futhat.

    Reply
  11. sea970 2015. July 21. Tuesday 19:18

    Jé, milyen másképp olvassuk ugyanazt! Én meg közben arra gondoltam, hogy pont ez a pasi kellene nekem. 😛
    Végre valaki keres, próbálkozik, de azért kritikus szemmel nézi a dolgokat. Van gyereke, de mégsem csak ők töltik ki az életét. Stb.

    Reply
  12. Éva 2015. July 21. Tuesday 20:03

    Kedves Mindenki!

    A leírtak alapján látatlanban olyan vélemény alakult ki bennem a fiatalemberről, mely szerint nem szívesen találkoznék vele. Ugyanis, ha valaki már az adatlapokban minden apróságokon kiakad, mindent megkritizál, az milyen lehet a magánéletben? Az ő elvárásainak megfelelni… 🙂 Hátratett kézzel kellene mellette ülni ? Urambocsá, ha pl. véletlenül leönteném magam megszólna? 🙂

    Amivel teljes mértékben tudok azonosulni azt Péter fogalmazta meg:

    “Viselkedni kell tudni, és kell az az egészséges alázat (nem megalázkodás!), ami manapság sok emberből valóban hiányzik.”

    Szép estét!

    Reply
    • Emi 2015. July 22. Wednesday 09:46

      Csatlakozom Évához. Néhány sor-idézet/kép mögé gondolni dolgokat, biztosan kijelentve magunkról, hogy mi pontosan tudjuk, hogy ez mit jelent. Kategorizáljuk azonnal be a másikat, ha nem úgy ír, ahogy az nekünk tetsző, pedig még 2 szót nem váltottunk vele. Persze, lehet első benyomásunk, de ha az úr által idézett mondatok ennyire kiverik a biztosítékot akkor azért a helyében elgondolkodnék.
      Ha már interjú: önéletrajzot is meg kell tanulni írni. Mivel ez a szakmám: én sem vágom ki alapból a gyengébbeket, ha alapvetően alkalmasak egy pozícióra. Megadom az esélyt egy személyes találkozóra s ott majd kiderül/elmondhatja, hogy mit miért úgy írt oda ahogy. Az elő sem fordulhat, hogy nincs gyakorlata ebben?
      S azért mert az úriembernek már van 2 gyermeke akkor már megdöbbentő számára, hogy egy 40 körüli nő akinek nincs még szeretne?
      Igen minimális szintű elfogadást és kompromisszumkészséget vélek felfedezni az úr soraiból. Sőt leginkább olybá tűnik, hogy van egy konkrét elképzelése és azt keresi.
      Lehet írni egy listát, s ha minden pipa akkor azzal a hölggyel találkozni. Csak sokáig fog tartani a keresés. Pedig hogy is írta az úr: “ebben a korban akinek nem az ideje a legértékesebb, az másik bolygón él.”
      Hm…

      Reply
    • Zs0lt 2015. July 22. Wednesday 17:55

      Kedves Éva!

      Nekem is hasonló gondolatok jutottak eszembe, ha egy adatlapon hosszú sorokon keresztül írja valaki, hogy milyen _ne_ legyen az illető.

      Valahogy így éreztem én is, hogy aki ennyi mindenbe bele tud kötni, azzal már nem szívesen találkoznék.

      Mondjuk posztban leírt bullshit-ektől is kiver a víz.

      Reply
      • Zs0lt 2015. July 23. Thursday 08:57

        Kedves Éva!

        Nekem is hasonló gondolatok jutottak eszembe, ha egy adatlapon hosszú sorokon keresztül írja valaki, hogy milyen _ne_ legyen az illető.

        Valahogy úgy éreztem, hogy aki ennyi mindenbe bele tud kötni, azzal már nem szívesen találkoznék.

        Mondjuk posztban leírt semmit mondó kifejezésektől is kiver a víz.

        Reply
  13. Ferenc 2015. July 21. Tuesday 21:03

    Itt sok mindennel egyetértek. A randizást tanulni kell, de nem nagy művészet. A másik bizalmát kell felkelteni, néhány levél a társkeresőn, aztán saját emailcímen és végül telefonon beszélgetés. Viszont ez se működik mindenkinél, mert volt egy nő, akinél amikor megadtam a mobilszámomat, eltűnt!
    Az idézeteket én sem szeretem az adatlapokon, hiszen semmi eredetiség nincsen bennük.
    A gyerekkérdés valóban kényes ügy, én olyan nőt keresek, akinek nincsen gyereke, de szeretne. 40 éves nővel is randiztam már, de tánctudásomat hiányolta, ami szerintem ha nincsen, attól még működhet egy kapcsolat.

    Reply
    • Erika 2015. July 21. Tuesday 21:15

      Megdöbbentett, hogy a tánctudás hiánya ekkora problémát jelent. Tény, hogy a nőknél is van egy-két furcsa elvárású és gondolkodású. De szerencsére nem mindenkinek ez a fontos.

      Reply
  14. Zsuzsa 2015. July 21. Tuesday 22:04

    40 év felett valóban gyanúsan méregetik egymást az emberek, próbálják kitalálni mi is történt a másikkal az elmúlt 20 évben.
    Volt szerencsém olyan 50 körüli férfihoz, aki az adatlapjára azt írta elvált, gyereke nincs.
    Beszélgettünk és rákérdeztem mikor vált el. Közölte, hogy nem volt nős, azért írta, hogy elvált, nehogy azt gondolják róla, hogy defektes.
    Én mindig őszintén elmondom, leírom, hogy nem voltam férjnél és gyerekem sincs. Sokan csodálkoztak rajta, főleg az elváltak. Volt aki betegnek nevezett, mert nem volt férjem és nincs gyerekem. Szerinte ez nem normális. Azt sem hitte el, hogy volt párkapcsolatom.
    Egy másik pasi is belekötött a gyermektelenségembe. Ő azt írta, hogy tőle bevállalta a volt párja a gyereket.
    Szépen megválaszoltam neki is, hogy az én esetemben ez nem így volt, mivel a volt párom nem akart gyereket, aztán szóba került, hogy mégis kellene egy gyerek, de végül elment….
    Csak kételkednek az emberek, az igazságot nem hiszik el, de ha hazudnék, akkor azt biztos elhinnék.
    Fura lett a világ és benne az emberek.
    De azon nem kell csodálkozni, ha 40 feletti nők még nem mondtak le a gyerekvállalásról.
    Rengeteg 30-40-50 körüli férfi van, aki hallani se akar gyerekről.

    Reply
  15. Ildikó 2015. July 22. Wednesday 08:46

    Kedves Andi!

    Tényleg érdekes ez a rendkívül sokféle értelmezés! De én nagyjából teljesen egyetértek a cikkben szereplő férfi gondolataival. Van ilyen férfi élőben 50-es kiadásban? Mert nagyon szívesen találkoznék vele:)
    Én már az előző részhez is hozzászóltam. Fiatalos , alig két hónapja 50 éves három gyerekes elvált nő vagyok. Legalább 50 első randim volt már. Sokat tanultam a levelezéseimből és találkozásaimból. Nagyon sokféle emberrel találkoztam és nyerhettem rövidke bepillantást az életmódjába, gondolkodásába, ami rendkívül tanulságos volt és ezáltal magamat is jobban megismertem, ill. megtanultam a másik ember szempontjait is jobban figyelembe venni.
    Levelezünk, beszélgetünk, találkozunk. Egyelőre nem találtam meg azt az embert, akivel szívesen leélném a maradék 50-et. De ezért nem hibáztatok senkit. Valóban nagyon sokféle szempontból kellene két embernek egymásra találnia, ahhoz, hogy valódi vonzalom alakuljon ki. Egy ilyen férfi, aki a riportodban megjelenik, nekem nagyon “bejönne”. Aki ismeri önmagát, lezárta magában (pozitívan!) az előző kapcsolatát, esetleg utazott, szélesebb látókörre tett szert. Anyagilag is valamilyen szintű biztonságot tud nyújtani. Természetesen én is dolgozom és a világért el nem várnám, hogy valaki eltartson.
    Rájöttem arra is, hogy a változást legelőször magamon kell elkezdeni és nem másokon számon kérni.
    Nem folytatom tovább a bölcselkedést. Azt gondolom, hogy mindenkinek van bőven tanulni valója, de nem adhatjuk fel, mert erről szól az élet.

    Reply
  16. Tompika 2015. July 22. Wednesday 11:53

    Emberek!
    Tegyük már rendbe a dolgokat! A nőknél az első számú társtalálási érték a szép arc, és a jó alak. Ez minél inkább eltér a mai átlagos nőkről kialakított képtől, annál nehezebben talál társat az illető hölgy.
    Egy általános nézet, hogy a magyar nők milyen szépek, igen, 20 évesen, és aztán elindulnak lefelé. Valahogy ez teljesen természetes, hogy feláldozzák magukat a gyerek nevelés oltárán, aztán meg csodálkoznak, hogy 100 kilósan (30évesen) nagymamás alakkal senkinek sem kellenek. Franciaországban nem olyan szépek a nők, de mégis sokkal igényesebbek a ruházatukra, és a testükre is. És van bennük egyfajta büszkeség, hogy ők értékesek, és ez nagyon vonzó.
    A társkeresés olyan mint a piac, mindenkinek van egy árfolyama. Sajnos a családtagok és a barátnők az esetek 99%-ában nem mondják meg az igazat, és ezzel nagyon sok kárt okoznak magának a hozzátartozónak! “Jól nézel ki drágám…” mindezt akkor amikor 90kg, és kifolyik a nyári trikóból mindene.
    Szerintem sokkal többet segítene, ha kedvesen azt mondanák: “szívem, a napi 1kg fagyi helyett, amit “szerelempótlónak” használsz inkább odafigyelhetnél az étkezésedre, mozoghatnál egy kicsit, és akkor nagyobb esélyed lenne arra, hogy végre találj valakit” Nem sokkal korrektebb lenne?
    A másik a gyerek kérdés, már 1db gyerek is nagyon nagy negatívum a férfi szemében a társkereséskor!
    Hát még a több! Érdekes, hogy ezt a szempontot a nők egyáltalán nem veszik figyelembe. Valószínű a fordított helyzetből indulnak ki, mert ők teljesen el tudják fogadni, és azt vélelmezik, hogy a másik oldalról is ez működik de sajnos nem. A férfiak tudják, hogy egy gyermek felnevelése nagyon sok időt , energiát, odafigyelést, és pénzt emészt fel. Nemrég olvastam egy számítást, hogy egy gyerek felnevelése 0-30 éves korig egy diplomával kb. 20 millió Ft-ba kerül. Most akkor az első ismerkedési levélváltáskor érdekes az a női kérdés hogy: “Van 2 gyerekem, remélem nem gond?” – (á, nem van van hozzá 40 milliód, és egy 24 órás bébiszitter, akkor tényleg semmi gond ezzel.)
    A teljesen elsárkányosodott nő -1000 pont.
    Lehet persze + pontokat is elérni, jó fotóval, szép arccal, normális alakkal, sportossággal, főiskolai végzettséggel, egyetemi végzettséggel, és biztos anyagi háttérrel.
    Tehát tisztán látszik az út a sikeres társkereséshez: növelni kell az értéket, hogy minél kedvezőbb pozíciót lehessen elérni.

    Reply
    • Zsuzsa 2015. July 22. Wednesday 12:13

      Milyen öntelt ember az, aki ilyesmit ír?

      Reply
      • Éva 2015. July 22. Wednesday 17:39

        Kedves Zsuzsa!

        Íme egy újabb “Isten” jelölt…. 🙂 (Lehet, hogy sörhassal…. :), ha már ezt tartjuk értéknek ill. értéktelenségnek. Beszélhetnénk még a férfi “sárkányokról” is -1000 pontért. …. 🙂

        Reply
    • Eszter 2015. July 26. Sunday 13:04

      Kedves Tompika!

      Neked milyen az “árfolyamod”? Te is tökéletes, sportos testtel, szép arccal, alakkal, diplomával rendelkezel???
      Minden szempontból tökéletes vagy???Szexben is tökéletesen működsz?
      És mondd csak, kiszámoltad, hogy TE mennyibe kerültél a szüleidnek, hogy téged felneveltek? 20 millió forintba?
      Akkor gratulálok!!! Biztos jó árfolyamon fogsz elkelni!!!Hajrá!

      Reply
      • Éva 2015. July 26. Sunday 13:58

        Kedves Eszter!

        Lelki szemeim előtt megjelent az Úr által felvázolt nőideál.

        Kb. 25 éves multimilliomos, diplomás, 175-180 cm magas szőke, bögyös csaj 50-52 kg testsúllyal, aki munka után Tompikának lesi minden gondolatát. Természetesen szexisen totál sminkben főzi a vesét-velővel meg a pacalt miközben mosolyogva megkérdezi: Vihetek be egy sört drágám? 🙂

        Sok szerencsét Tompikának, hogy megtalálja élete párját. 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂

        Reply
        • Zsuzsa 2015. July 26. Sunday 15:06

          Az ilyen Tompika-féléknek nem társ kell.
          A Nő csak egy célra kell nekik és azért vannak a nagy elvárások, kritériumok.
          Ők nem szeretnek, nem alakul ki náluk kötődés a másik irányába.
          Az a lényeg, hogy egy kirakatbabával villogjanak és ha kedvük tartja jót szórakozzanak otthon a hálószobában.
          Ha az illető Nő/lány már nem felel meg valami miatt az elvárásaiknak (pl. felszed pár kg-t), akkor dobják és keresnek másikat.
          Sajnos az életben is megtapasztaltam ezt.

          Reply
          • Apai János 2015. August 25. Tuesday 19:34

            Hogyan közöljük veletek kíméletesen, hogy van akire ráfér a fogyókúra? Én nem a sovány topmodelleket, hanem az arányosan felépített nőket szeretem.

            Reply
  17. Ann 2015. July 22. Wednesday 19:43

    Én negyvenes, gyermekes, társkereső nőként nagyon izgalmasnak találom, hogy bepillantást nyerhetek egy hasonló helyzetű férfi őszinte gondolataiba ( amennyiben tényleg az övé, és nem ügyes reklámfogásról van szó 🙂 Miért háborodjak fel azon, hogy nem nőként és nem a szülei generációjának megfelelően gondolkodik? Inkább olyan görbe tükör-érzésem volt, hümmögtem, mosolyogtam, és persze néha vitatkoztam gondolatban-mivel személyesen sajnos nincs rá módom.
    Számomra az egyik legfontosabb gondolat, ami engem is gyakran megtalál, mint lélekben ifjú középkorút :
    ” az élet örömein kívül évről-évre több lesz az ami nem megy ” -hogy lehet ezt jól kezelni egy induló kapcsolatban? Talán pont így, ezzel a kérdéssel szembenézve. Közösen. És sok humorral:)

    Reply
    • Randi Andi 2015. July 23. Thursday 17:41

      Na, ez a gyanakvás, hogy mindez reklámfogás. Mégis, mit reklámoznék vele? A Tindert?

      🙂

      Reply
  18. Emma 2015. July 22. Wednesday 21:42

    Nekem tetszik a 40-es úr írása és az, hogy reálisan nézi a dolgokat. Kár, hogy holnap betöltöm az 50-et. 🙂

    Reply
  19. Miroslav 2015. July 23. Thursday 23:30

    Annyian annyi mindent írtak, hogy lassan nehéz lesz újat mondani, de azért egy-két dolog nekem mindig szöget üt a fejembe. Rólam annyit, hogy kisgyermekes egyedülálló apukaként nem értem azokat a 30-as 40-es férfiakat, akik hallani sem akarnak gyerekről (feltéve, ha nincs). Ebből is a legjobb egy volt kollégám volt, aki azt mondta, hogy azért nem akar gyereket, mert összehányja a kocsit (ennek hallatán szóhoz nem jutottam). Aki nem tudja, mit jelent apának lenni, az próbálja ki, és majd megtudja, hogy milyen csoda, amikor megszületik egy gyermek. Természetesen, ha valaki nem akar gyerekekkel foglalkozni, nyugodtan leírhatja az adatlapján. Nők között is vannak, akik nem vágynak saját gyerekre.
    Amit én hiányolok a két posztban, hogy igazából alig jön le, hogy a társkereső férfi tulajdonképpen kit keres. Neki mik az elvárásai? Mert azt látjuk, hogy mi nem tetszik, az lejön, hogy más gyerekét nem akarja nevelgetni, mert neki ott van a sajátja, és az bőven kitölti a benne levő apai keretet.
    Tényleg érdemes azokkal is beszélgetni, akik a külső alapján esetleg kevésbé szimpatikusak, mert azok között is lehetnek nagyon érdekes személyiségek. Társkeresőn pont egy ilyenbe botlottam bele, és nagyon jó kis levelezés kerekedett belőle.
    Állásinterjú-e a randi? Annyiban mindenképpen, hogy az ember szeretné a legjobb formáját hozni, és a pozitív tulajdonságait hangsúlyozni. Továbbá tényleg nem szabad se az adatlapon, se a randin becsapni valakit, mert ha már ott nem mond igazat az ember, akkor vajon később fog-e?

    Reply
  20. Eeva 2015. July 24. Friday 00:32

    A manóba asszem azt írta ki, hogy spamba ment az üzim?! 🙁

    Reply
  21. Éva 2015. July 27. Monday 19:40

    Kedves Zsolt!

    A türelmi zónán kívül GPS koordinátákat sajnos nem tudok megadni, ahol elronthatnának fiatal lányok. 🙂
    Mint említettem huszonéves fiam van, azonkívül szoktam beszélgetni emberekkel innen az info.
    Úgyhogy járj nyitott szemmel, hátha elront valaki…. 🙂 (udvarlás nélkül… :))

    Reply
    • Zs0lt 2015. July 28. Tuesday 12:32

      Nem tudom milyen körökben mozogsz de én nagyon nem ezt tapasztaltam.

      Reply
    • Jani 2015. July 29. Wednesday 01:01

      Egyetértek Zsolttal.
      Ez az elrontósdi csak a kívülálló nők fantáziájában található meg, a valóságban nem. Máskülönben nem lennének tele az internetes társkeresők frusztrált pasik tízezreivel, akik számára a szex kizárólag a türelmi zónás megoldásokban érhető el, márha képesek lennének megfizetni.
      De ha tévednénk, akkor tényleg érdekelnének a részletek is, hátha megtudunk valami újat a világról.

      Reply
      • Zs0lt 2015. July 29. Wednesday 10:06

        De hát ő beszélget emberekkel, akik arról számolnak be, hogy egy “Szia, Géza vagyok! Feljössz hozzám?” felkérésre a kisasszony azonnal igent mond és innentől tudjuk, mi történik.

        Na ilyet eddig csak pornófilmben láttam. Pont annyira életszerű. 🙂

        Reply
  22. Kiss Péter 2015. July 28. Tuesday 19:17

    45 éves férfi vagyok.
    Még szeretnék családot és saját gyereket. Hülye vagyok?

    Reply
    • Randi Andi 2015. July 29. Wednesday 06:51

      Egyáltalán nem!

      Jelentkezz be randizni –> http://www.fiftififti.hu, illetve küldj nekem egy bemutatkozást fotóval, és a korban hozzád illő kliensek között segítek Neked randipartnert keresni! info (kukac) fiftififti (pont) hu 🙂

      Reply
    • cyndy 2015. July 31. Friday 16:37

      Szerintem ez nagyon szimpatikus…; én is hasonlóan gondolkozok.

      Reply
  23. Juli 2015. August 3. Monday 17:18

    Én 35 vagyok és szívesen randiznék negyvenesekkel még olyannal is, akinek van gyereke. De olyannal biztos nem randiznék, aki eleve közli, hogy ő tutira nem akar gyereket. Honnan tudja előre? Mi van ha velem akar? A gyerek nem egy magáért való dolog, hanem egy párkapcsolat betetőzése. Együtt kéne az ilyesmiről dönteni.

    Reply
    • Csaba 2015. August 25. Tuesday 21:41

      45 éves pasi vagyok, és abszolút egyetértek veled. Mégis sokan ezt eldöntik előre.
      Én is szeretnék még gyereket, és sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e egyáltalán olyanoknak, akik nem szeretnének, de amúgy tetszenek.
      Végiggondoltam, hogy belefektet az ember pár hónapot, esetleg egy-két évet a kapcsolatba, és ha a másik továbbra sem akar, akkor közben elveszett egy év, két év. Addigra már a kezemben is tarthatnám a csöppséget. Marad a célirányos keresés.

      Reply
  24. Apai János 2015. August 25. Tuesday 19:28

    Adódik a kérdés hogy ha egy általános beszélgetésbe csak annyit kérdezünk, hogy mi újság? Akkor a válasz szinte azonnal: semmi különös. Hogyan kezdjünk így bele a beszélgetésbe? Ha mindannyian ennyire unalmas személyek vagyunk, akkor semmilyen vonzalom nem fog kialakulni. Én többször próbáltam oldani a hangulatot de olyan volt mintha a kikapcsolt telefonnak magyaráznék.

    Reply
  25. Gábor 2015. September 9. Wednesday 19:15

    Elolvastam a beszámolót és azt kell mondjam, szintén negyven feletti férfiként, hogy a beszámoló 100%-ban egyezik az én társkereső tapasztalataimmal.
    Kiegészitésként mondom, hogy utálom azokat a semmit mondó női adatlapokat, ahol ezer elvárást ír a hölgy, (aminek senki nem képes megfelelni), miközben, ő, önönmagáról, diplomásként két szót sem tud írni.
    Valóban sok a 40-42 éves gyermektelen nő, legalábbis azt írja, én ezt nem vetem el, föleg mert nekem nincs gyerekem, de egy 36-38éves nőtöl jobban el tudom képzelni a gyermekvállalást. Azért is mert az minimum egy év ismerkedés útán már 43, aztán jön a 9 hónap..stb.
    A fenti beszámoló is mutatja, hogy a társkereső nők nagyrésze sincs ahelyzet magaslatán, vagy csak mi, negyvenes férfiak támasztunk nagy elvárásokat azzal, hogy tudjon egy nő bemutatkozni, kérdezni, ápolt lenni…stb.

    Reply
  26. Gábor 2015. September 10. Thursday 19:43

    Negativ oldal.
    Az elözöeket kiegészitem azzal is, hogy sajnos, vagy nem, de tényként tapasztalom, hogy a fotók alapján történő kapott “kedvencnek jelőlések száma ” vagy a kapott ‘válasz a levél” mennyisége nagyban mútatja azt, hogy kinek mekkora egy társkeresőn az értéke. Lényegében olyan ez mint valami autópiac, ahol vannak kereset márkák és vannak kevésbé kereset márkák.
    Sajnos ennek örülhet az, aki a keresetek közé tartozik, akit pedig sűrün el, vagy vissza útasitanak, az bizony tuningolhatja magát, már ha tudja. Nyilván egy nő, egy jó sminkkel sokat tud varázsolni, de egy férfi? bár tuzásokba nem lehet esni, mert az első találkozáson könnyű lebukni, bár oda is lehet sminkelve menni.

    Reply
  27. Gábor 2015. September 27. Sunday 12:36

    Csak tudnám, hogy mi lehet bennem, ami vonzó a nálam 10-15évvel idősebb nőknek, hogy elhalmoznak az érdeklődésükkel, és mi az, ami miatt a saját korosztályom hanyagol, mintha nem is lennék. Miközben letagadhatok kb öt évet a koromból.

    Reply
    • Ammy 2015. September 29. Tuesday 15:07

      Kedves Gábor!. Az elsőre valószínűleg tudom a választ. Azért keresnek a nálad 10-15 évvel idősebb nők, mert ők a saját korosztályukban nem találnak maguknak társat, mert ugye azok a 10-20 évvel fiatalabb hölgyeket keresik, és találják meg. Az 50-55 éves nők pedig nem 75-80 éves társat szeretnének maguknak. Most éppen így működik a dolog.

      Reply
  28. Gábor 2015. October 24. Saturday 14:49

    Kiváncsi lennék, hogy a blogot ihlető férfi azóta mire jutott.
    Tudom, látatlanban senki nem tud erre választ adni, de nekem 5év távlatából már elképzelésem sincs, hogy miért nem vagyok szimpatikus egy korosztáylombeli nőnek sem.
    Ha online nézem, akkor tök mindegy mit és milyen stilusban írók, mint ahogy tök mindegy az is, hogy milyen fotókkal probálok szimpatikus lenni.
    Az élöben történő ismerkedés során picit jobb a helyzet, mert szóba állnak velem, de talán csak udvariaságból nem utasitanak el azonnal. De soha nincs folytatás, márpedig egy hirtelen leszólitot nőben nem könnyű olyan benyomást kelteni, hogy találkozni akarjon velem, föleg azért sem mert eddig 99%ban mindig kiderült, hogy házassak.
    Akárhogy is nézem, és hiába nem vagyok sebhelyes, vagy pattanásos, valahogy a vonásaim nem jönnek be a nőknek. A humorom, stilusom nem emlithetem, mert a randikig el sem jutok, hisz nem akarnak velem randizni.
    Szerintem nem normális, hogy egyedül éli le valaki az életét, de tetszik, vagy sem, kénytelen leszek ezt elfogadni.

    Reply
  29. Dani 2016. January 5. Tuesday 09:16

    Hmm… szerettem volna komentet írni, de spammergyanús vagyok az oldalnak.
    Tuti azért, mert ez egy nő blogja én meg egy ******** férfi vagyok 😀

    Reply
    • Randi Andi 2016. January 11. Monday 11:59

      rémeket látsz. nyugodtan leírhatod a véleményedet, hacsak nem sérti a blog normáit (rasszista/szexista/személyeskedő), kikerül. ha esetleg mégsem az sajnos a motor hibája, de utólag ezeket mindig ellenőrzöm.

      Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.