27 Aug
Az elmúlt egy évben már annyiszor találkoztam a következő problémával, hogy itt az ideje írni is róla. Íme az olvasó levele:
“Tudsz-e segíteni olyanoknak a társtalálásban, akik mondjuk keresztények? Nem katolikus vagy református hanem egy újkeresztény gyülekezetbe járok.
Alapvetően ebben a közösségben kéne megtalálnom a páromat. És érthető, hogy könnyebb is lenne olyan emberrel összeismerkedni, aki hasonló szemléletű mint én. Egy tökéletes világban ez nyilván sikerülne is.
A közösség ahová járok, nem segít túl sokat. Nem lehet ismerkedni vagy legalábbis nagyon nehezen. Nem veszem észre, hogy érdeklődnének irántam. A férfiak nagyon passzívak és akiket ismerek, azok nem igazán keltik fel az én érdeklődésemet.
Év végén már 39 éves leszek és nem is volt egyáltalán komoly párkapcsolatom. 
Szerinted hogyan lehetne ezt a problémát megoldani?”

Hűha, nehéz a helyzetem. Ha egy rossz szót merek írni bármilyen újkeresztény gyülekezetről, azonnal idejönnek a tagok és ontani fogják magukból a kedvesnek éppen nem nevezhető, esetleg térítő szándékú hozzászólásokat. A következőket tehát mindenki úgy olvassa, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, akinek pedig inge, az lehetőleg ne itt próbálja meg tisztára mosni. (fotónak is direkt egy olyat tettem ide, amely az összes gyülekezetet egyenlő mértékben provokálja 😉

 

A fentiek ellenére is foglalkozni kell a problémával, már csak azért is, hogy minél kevesebben járjanak úgy, mint a fenti levélíró, aki egy picit későn eszmélt rá, hogy ideje lenne nekivágni a családalapításnak.

 

Keresztény, vagy nem keresztény – nem ez számít!

Először is, annak a ténynek, hogy valaki keresztény-e vagy sem,  önmagában még nem kellene befolyásolni azt, hogy sikeresen talál-e párt az illető, vagy sem. Sőt, ha az egyik keresztény, a másik meg nem, még akkor is élhetnek együtt boldogan, feltéve, ha a hívő már túl van a hittérítő fázisán, a nem hívő pedig a “majd én bebizonyítom, hogy a hit hülyeség” fázison. Egy párkapcsolat hosszú távon a napi gondok, problémák megoldásaiból áll úgyis, nem pedig elméleti hitvitákból.

 

Társkeresés gyülekezetben?

A gond ott kezdődik, amikor valaki csatlakozik egy közösséghez és úgy érzi, hogy “alapvetően abban a közösségben kéne” megtalálnia a párját. Miért, ki mondta, hogy ott kellene? Egy vallás vagy gyülekezet esetén elég gyanús (de sajnos tipikus), ha felsőbbrendűséget és kizárólagosságot hirdet – “kizárólag az én hívőim értékesek, ezért kizárólag közülük választhatsz párt magadnak, mert kizárólag az a kapcsolat fog majd működni.” Természetesen nagyszerű és kényelmes, ha a gyülekezetedben találod meg a társad, de ezt tekintsd bónusznak, ne pedig garantált juttatásnak.
Az, hogy az adott gyülekezet segíteni fog neked a párkeresési gondjaid megoldásában, a legtöbbször hiú ábránd. Vannak egészen extrém esetek is, amikor nemhogy segítenének, de még ki is közösítenek, ha valami nem működik az életedben.
Találkoztam például olyannal, akinek az egyházában fennen hirdetik, hogy ha nem vétkezel, akkor Isten mindent megad, amire szükséged van. Az illető harmincon túl elkezdte felvetni azt az egyre égetőbb problémát, hogy vajon mikor ad neki az Isten férjet, miért nem jött még el az Igazi az életébe. A válasz többszöri rákérdezés után az lett, hogy az illető bizonyára vétkezett és bűnös, azért bünteti őt a Jóisten. Amikor egy ilyen bűnre sem tudott visszaemlékezni, akkor az lett a megfejtés, hogy biztosan olyan bűnről van szó, amely tudattalan. Nagy segítség volt, gondolhatjátok. A végén az lett, hogy elkezdtek rá más szemmel nézni (hiszen nem kapta meg azt, amire vágyott, ergo bűnös), majd egészen magára hagyták a problémájával.

 

Segíts magadon…

Amikor egy tengerben elmerült tárgyat kell a víz alatt keresnie egy búvárnak, először egy helyen köröz és nézelődik. Ha ott nem találja, akkor szépen szisztematikusan elkezdi bővíteni a kört, egészen addig, amíg látóterébe nem kerül az adott dolog.

Ugyanígy az életben is ha keresel valakit és abban a környezetben, amelyben jelenleg vagy és élsz, nem találod a párod (vagy bármit, amit szeretnél), bővíteni kell az életedet, máshol is kell nézelődni, máshol is kell keresni.Például társat keresel és eljössz egy VillámCset Randira vagy Krimi Estre. Lehet, hogy lesz ott valaki, aki tetszik neked, de az is lehet, hogy többször is voltál, mégsem volt ott senki neked való. Semmi gond, bővíted tovább a kört – például eljársz salsázni, felregisztrálsz társkeresőre vagy társasjáték klubba, vagy edzőterembe, vagy olvasókörbe vagy akárhova, ahol emberek és ezzel együtt potenciális jelöltek is vannak. Lehet, hogy egyetlen szervezett randin megtalálod azt, aki kell, de az is lehet, hogy több hónapra esetleg évre elhúzódik a keresés.
És itt jön be az a kérdés, hogy miért 39 évesen keres meg valaki ezzel a problémával?

 

Picit későn eszmélők

Fájdalmas látni, ahogy negyvenhez közelítő, esetleg azt elhagyó, de még párkapcsolatilag teljesen tapasztalatlan társkereső nők álmodoznak családról és gyerekről anélkül, hogy bármit tennének az ügy érdekében. Persze, lehetséges hogy pont összejön valakivel egy klassz párkapcsolat, az a valaki pont kivár a nászéjszakáig, és pont összejön a gyerek is… Na de az esélye mennyi? Ne kapaszkodj az 53 évesen szült színésznő példájába (amely nem véletlenül kötött ki a címlapokon: nem tipikus eset), hogy talán később is összejöhet… Most azonnal kezdj el nézelődni és tenni valamit – például bővítsd a kört! És ismered a mondást: segíts magadon, és az Isten is megsegít!

Én ebben hiszek, és ezt a hozzáállást javaslom mindenkinek aki engem olvas vagy hozzám fordul.

(A legtöbb online társkeresőn lehet vallás alapján is keresni, továbbá kifejezetten katolikusoknak, reformátusoknak szánt társkereső is létezik. Ha tudtok példát arra, hogy egy vallásos közösség segít a társkeresőin, várom őket hozzászólásban)

 

10 Comments

  1. marika-50 2014. August 28. Thursday 13:52

    Sziasztok! Én is azt vallom, bár katolikus vallású vagyok, ez nem számít.Ha valójában az igazira

    találsz az életben, akkor az jó, de ha hasonlót aki vallási körből kerül ki az még csak jobb lehet.

    Bár mondják sokan , nem biztos, hogy az aki vallásosnak tartja magát az azért jó ember is, szerin-

    tem ebben is van igazság. Szóval az igazit nem biztos, hogy abból a körből fogod megtalálni, bár

    szeretnéd. Járj nyitott szemmel a világban, én is ezt teszem, de én már sajnos a korom miatt is találok

    nehezen ,de te még fiatalabb vagy, és gondolom vannak munkatársaid, barátnőid, vagy épp a buszon, esetleg a vonaton futsz össze az igazival. Sok szerencsét kívánok hozzá neked is és másnak is.

    Reply
  2. Gerg 2014. August 28. Thursday 14:28

    Akkor egy példa:

    Egy barátom az alapítója ennek (épp megújulóban van a dolog, eddig blog volt cikkekkel és emellett szerveztek összejöveteleket):

    http://szazszingli.blogspot.hu

    Reply
    • Randi Andi 2014. August 29. Friday 10:11

      Nagyszerű ötlet, de ha jól értem a blogon olvasottakat, akkor 3 év munkával összesen 7 alkalmat (6 tréning, és egy hétvége) tudtak összehozni, amelyek még csak nem is voltak korosztályokba sorolva (a tréningeken pedig nem volt 50-50%-os nemi arány megszabva)?
      És végül azon a bizonyos berekfürdői hétvégén száz szingli sem jött össze…
      Ez jól mutatja, hogy az egyedülállóknak való programszervezésnél pusztán a jó akarat és jó szándék nem elég, nem olyan könnyű műfaj ez, amilyennek kívülről látszik. Komoly szervezési tapasztalat és szakértelem kell ahhoz, hogy meglegyen a megfelelő nemi arány, korosztály szerinti besorolás és létszám egy ilyen rendezvényen.

      A barátodnak mindenesetre gratulálok a kezdeményezéshez!

      Reply
  3. Aliz 2014. August 28. Thursday 16:01

    Kedves Gerg!
    Ez a blog most stagnál. Legutóbb aug.8-án írtak.
    Érdekes lenne a dolog egyébként. 🙂
    Én egy Szabad szombat nevű programról hallottam a nyáron. Még nem voltam sajnos. A neten utána lehet keresni.
    Szép napot!

    Reply
  4. Gergő 2014. August 31. Sunday 23:34

    Tetszik a témafelvetés, és mivel személyesen és is hasonló helyzetben vagyok, ezért az alábbiakat fűzném hozzá az íráshoz.

    1. Abban az esetben, ha a vallás gyakorlása nagyrészt kimerül abban, hogy valaki vasárnap elmegy templomba, megtartja az ünnepeket, akkor egy megfelelően toleráns, elfogadó kapcsolatban ez is jól működhet.

    2. Azonban, ha kifejezetten a saját gyülekezetéből akar valaki társat választani, akkor a mozgástér is leszűkül. Például: lehet, hogy valaki szimpatikus lenne, és akár még meg is felelne, de egyáltalán nem hisz. Ha ez az újkeresztény vallás egyben életforma is, akkor bizony csak még több problémával fog szembenézni a levélíró, ha kívülről választ. Ezt a másik oldalról nehéz lehet elfogadni, de sajnos így van. Ezeknél az “újkeresztény” egyházaknál egy gyülekezetbe általában 100-200 ember tartozik, a korösszetétel is eléggé heterogén, tehát mondjuk egy nő vagy egy férfi számára korban hozzáillő személy 2-3-nál több rendszerint nem nagyon van, és ha van is, akkor sem biztos, hogy összeillenek, hiszen az emberek különbözőek.

    3. Az eddigiek alapján én azt szűrtem le magamnak, hogy igenis első dolog lenne szerintem bővíteni a baráti kört. Ezt a gyülekezetben is meg lehet tenni. Ha éppen nem akad senki a helyi gyülekezetben, amelyikbe jár a levélíró, akkor lehet bővíteni a kört másik gyülekezet felé is, pont ahogy Andi írta.
    Legyen nyitott, ha eddig esetleg zárkózottabb volt, hagyja magát megismertetni, és kezdeményezzen gyakrabban beszélgetést a más nembeliekkel is. Mert szerintem ez is egy gyakori probléma; a lányok a lányokkal, a fiúk a fiúkkal beszélgetnek.

    4. Jellemzően ezek a gyülekezetek tagjaik számára nem tartanak fent társkeresőt. Ha pedig beregisztrál valahova a levélíró, akkor alig talál valakit, akit esetleg fent van az ő gyülekezetéből, és egyező a hitnézete.

    5. A férfiak passzívak: Sajnos ez szerintem a jelenlegi társadalmi berendezkedés egyik problémája is.
    Későn ébredők? — Valahol egyet kell értenem ezzel, de van olyan lányismerősöm is, aki már nyolcéve fent van társkeresőn, és még sincs senkije. Pedig szerintem megvannak azok a tulajdonságai, hogy jó társ legyen.

    Ha magadban elkönyveled, hogy nem lesz senkid, akkor biztos, hogy így is lesz.

    Természetesen soha nem szabad feladni!

    Sok sikert kívánok a levélírónak!

    Reply
  5. Árpád 2014. September 1. Monday 15:50

    Kedves Mindenki!
    Nagyon tetszett a fenti cikk. Gratulálok a szerzőjének aki, hitem szerint nagyon sokat tesz a rászoruló ember társain azzal, hogy bátorítja őket.
    Hát gyakorló hívő lévén én is a társamat egy gyüliben kezdtem el keresni, de mikor nagyjából általam kikalkulált átlagéletkor 67.5 év felettt volt, hát…. elbizonytalanodtam. Na sebaj fókuszáljunk a keresztény társkeresőre. Ott az egyik jellegzetes csoport első pontban közölte, hogy szerelmes Jézus Krisztusba. Ami egyáltalán nem baj, de hol vagyok én Jézushoz képest? Most tényleg.
    A másik jellegzetes csoport minden mondatomra egy egy Bibliai idézettel válaszolt, ami megint csak nem baj. De azt gondoltam, majd együtt olvasgatjuk a Bibliát, de előbb a társam gondolataira lennék kíváncsi. Itt sokszor az volt az érzésem, hogy mintha nekem próbálja az egyébként még teljesen ismeretlen hölgy bizonyítani a hitét.
    Ma már tudom nem a gyülekezetben fogom meg találni a társam. Egyébként Kedves Andi hidd el, a hívő nem hívő kapcsolatok nem működnek, vagy csak olyan esetben, ha mind két fél tényleg elég érett ahhoz, hogy tolerálja a másikat. Na erre kevés példa van.
    Baráti ölelés Árpád

    Reply
  6. Laczkó 2014. September 2. Tuesday 22:57

    A közösségek tipikusan azért gyűlnek össze (legyen az vallási gyülekezet, vagy bármilyen más közösség), hogy közösen, valaki(k) vezetésével csináljanak/alkossanak valamit. Ez a személyes jellegű beszélgetések kialakulását igen erősen nehezíti, aki ilyennel próbálkozik, azt általában rossz színben – a közösség munkájának hátráltatójaként – tüntetik fel. Persze ennek ellenére vannak, akik sikerrel indítanak ilyen jellegű beszélgetés csírákat anélkül, hogy a vezetői szigor utolérné őket, vagy a közösség általános ellenszenvét vívnák ki ezzel. Ezenkívül általában vannak olyan szünetek, amikor “hivatalosan” is megengedett az ilyen kommunikáció, ám ilyenkor rendszerint a “tiltott” időszakban létrejött csírák bontakoznak ki azok között,akik azokat létrehozták, a szünetekben már tipikusan nem hagynak új embert beszállni a beszélgetésbe, így valós esélye a közösségen belüli ismerkedésre csak azoknak van, akik képesek a “tiltott” időszakban, a kedvezőtlen mellékhatások nélkül részévé válni ezeknek a beszélgetés csíráknak. Mivel én erre nem vagyok képes, már több mint tíz éve tudatosan próbálom megfigyelni ezeket a jelenségeket több tucat közösségben, de sajnos úgy tűnik, hogy képtelen vagyok magamtól rájönni, hogy hogyan működtethető a dolog. Az egyetlen eredmény, amire jutottam, hogy ha az ember nem egyedül megy egy új közösségbe, hanem legalább egy barátjával együtt, akkor sokkal jobbak az esélyei, hogy új embereket ismerjen meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyedül lehetetlen, csak hogy fogalmam sincs, hogy hogyan lehetséges, de annyi biztos, hogy sokkal nehezebb. Márpedig erre kéne rájönnöm, ha egyszer nincs senki, akit elvihetnék egy új közösségbe.

    Reply
  7. Borostyán 2015. August 10. Monday 08:30

    Nos, az 1. megjegyzésem az, hogy igen szomorú, hogy a cikk szerzője soha életében nem találkozott megtért, hiteles életű, elkötelezett kereszténnyel…Ami nem csoda, mert sajnos a legtöbb európai keresztény (s így magyar is) felszínes, vasárnapi látszatkeresztény, és ugyanúgy él, mint a hitetlenek…
    Ha ugyanis találkozott volna elkötelezettel, észrevette volna, hogy a hit nem csupán elvont filozófiai kérdés, amire egyszerűen rá lehet bökni, hogy igen, hiszek, vagy nem, nem hiszek és akkor mi van?…, hanem egy radikális életforma és egy döbbentes, egzisztenciális metamorfózis(átalakulás). Egy hiteles keresztény gondolkodásmódja, életmódja, értékrendje és céljai és egy nem hívőé között óriási, átjárhatatlan szakadék van. Onnan lehet leginkább felismerni, hogy valaki valóban keresztény, hogy gyökeresen kilóg a sorból az életével, és mindezt ragyogva, sugározva, ellenállhatatlanul vonzó módon teszi teszi úgy, hogy mág a nem hívők számára is vonzóvá lesz a hit…. Ha ez nem jellemző rá, hiába mondja magát kereszténynek, nem az…Szóval kizárt dolog, hogy elkötelezett keresztény boldog legyen hitetlennel…A hivő-hitetlen kapcsolat csak akkor működik, ha a keresztény fél teljesen felszínes hite gyakorlásában. Én radikálisan gyakorló katolikusként végtelenül nyomorult lennék egy hitetlennel kötött házasságban, sokkal nyomorultabb mint így, kényszerszingliként…Azok kívül, hogy mindketten emberek lennénk, és lehetne egy-két közös hobbink, nem sok lényeges dologban lehetnénk egy hullámhosszon, és a legfontosobban semmiképpen sem…
    Mellesleg, a Bibilia egyértelműen utat mutat párválasztás ügyben: “Mi köze hívőnek a hitetlenhez?” “Felemás igába ne hajtsd a fejed/Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában”. Talán ennyi bibliai idézetet elvisel egy nem hívő olvasó is…Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy nem hívő ember nem értékes, hiszen Isten előtt mindenki az, és Isten mindenkit az üdvösségben akar látni, mindössze annyit jelent, hogy a hívő -hitetlen házasság soha nem lesz kiegyensúlyozott, hiszen mások a célok és irányok, nem egyirányba tart a két ember a fent említett különbségek miatt…
    Szóval, kedves radikális hívő lányok, rossz hírem van számotokra: a pálya a felületes keresztényeké, Nektek elég kevés esélyetek van a pártalálásra, főleg, ha még a nemek arányát is figyelembe vesszük, mert ugye az is világos évek óta, hogy a trancendensre, a lelki élet finomságára, a hitre a nők sokkal fogékonyabbak…
    De van egy jó hírem is: az életszentség és az örök életünk illetve annak minősége a legfontosabb, sokkal de sokkal fontosabb annál, minthogy lesz-e társunk vagy sem…bármennyire is nehéz út ez, nem érdemes egy marék szerelem miatt feláldozni az örök életünket egy olyan kapcsolat oltárán, ami elvisz Istentől…

    Reply
    • Randi Andi 2015. August 14. Friday 07:59

      Kedves Borostyán!

      Szerencsére van/volt szerencsém elkötelezett keresztényekkel találkozni. Mindegyikük már nagyon korán megtalálta a párját és jelenleg is boldog(nak tűnő) párkapcsolatban él – mázlisták! Viszont ebben a mondatodban nem hiszek: “Egy hiteles keresztény gondolkodásmódja, életmódja, értékrendje és céljai és egy nem hívőé között óriási, átjárhatatlan szakadék van.” Az általam látott elkötelezett keresztényeknek is vannak a nem keresztényekkel teljesen kompatibilis céljai: gyermeknevelés, önkénteskedés, karrier, szabadelvű nevelés, stb. Nem dörgölik mások orra alá a hitüket, nagyszerűen tudnak együttműködni nem keresztényekkel, megértőek és elfogadók. Nem mondtam, hogy könnyű ha egy keresztény egy nem kereszténnyel jön össze, hívő a nem hívővel, ugyanakkor őszintén úgy gondolom, hogy még mindig jobb, mint egyedül leélni egy életet, főleg, ha párkapcsolatra vágysz (ha nem vágysz párkapcsolatra, akkor persze teljesen rendben van.) Ugyanúgy, ahogy Te úgy gondolod, nem értem az elkötelezett keresztényeket, én úgy gondolom, hogy ha Te egy tartós, boldog párkapcsolatról úgy nyilatkozol, hogy “egy marék szerelem”, akkor Te viszont azt ez erőt, transzformációt és boldogságot nem érted, amelyet egy ilyen kapcsolat adhat.

      Reply
  8. kegyesa 2016. August 20. Saturday 20:07

    Mert tetszik valaki nekem “és ezazúrakarata” Hogy járhatnánk egy úton is vagy jobban megismerjünk valakit, kevésbé merül fel.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.