27 Aug
Az elmúlt egy évben már annyiszor találkoztam a következő problémával, hogy itt az ideje írni is róla. Íme az olvasó levele:
“Tudsz-e segíteni olyanoknak a társtalálásban, akik mondjuk keresztények? Nem katolikus vagy református hanem egy újkeresztény gyülekezetbe járok.
Alapvetően ebben a közösségben kéne megtalálnom a páromat. És érthető, hogy könnyebb is lenne olyan emberrel összeismerkedni, aki hasonló szemléletű mint én. Egy tökéletes világban ez nyilván sikerülne is.
A közösség ahová járok, nem segít túl sokat. Nem lehet ismerkedni vagy legalábbis nagyon nehezen. Nem veszem észre, hogy érdeklődnének irántam. A férfiak nagyon passzívak és akiket ismerek, azok nem igazán keltik fel az én érdeklődésemet.
Év végén már 39 éves leszek és nem is volt egyáltalán komoly párkapcsolatom. 
Szerinted hogyan lehetne ezt a problémát megoldani?”

Hűha, nehéz a helyzetem. Ha egy rossz szót merek írni bármilyen újkeresztény gyülekezetről, azonnal idejönnek a tagok és ontani fogják magukból a kedvesnek éppen nem nevezhető, esetleg térítő szándékú hozzászólásokat. A következőket tehát mindenki úgy olvassa, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, akinek pedig inge, az lehetőleg ne itt próbálja meg tisztára mosni. (fotónak is direkt egy olyat tettem ide, amely az összes gyülekezetet egyenlő mértékben provokálja 😉

 

A fentiek ellenére is foglalkozni kell a problémával, már csak azért is, hogy minél kevesebben járjanak úgy, mint a fenti levélíró, aki egy picit későn eszmélt rá, hogy ideje lenne nekivágni a családalapításnak.

 

Keresztény, vagy nem keresztény – nem ez számít!

Először is, annak a ténynek, hogy valaki keresztény-e vagy sem,  önmagában még nem kellene befolyásolni azt, hogy sikeresen talál-e párt az illető, vagy sem. Sőt, ha az egyik keresztény, a másik meg nem, még akkor is élhetnek együtt boldogan, feltéve, ha a hívő már túl van a hittérítő fázisán, a nem hívő pedig a “majd én bebizonyítom, hogy a hit hülyeség” fázison. Egy párkapcsolat hosszú távon a napi gondok, problémák megoldásaiból áll úgyis, nem pedig elméleti hitvitákból.

 

Társkeresés gyülekezetben?

A gond ott kezdődik, amikor valaki csatlakozik egy közösséghez és úgy érzi, hogy “alapvetően abban a közösségben kéne” megtalálnia a párját. Miért, ki mondta, hogy ott kellene? Egy vallás vagy gyülekezet esetén elég gyanús (de sajnos tipikus), ha felsőbbrendűséget és kizárólagosságot hirdet – “kizárólag az én hívőim értékesek, ezért kizárólag közülük választhatsz párt magadnak, mert kizárólag az a kapcsolat fog majd működni.” Természetesen nagyszerű és kényelmes, ha a gyülekezetedben találod meg a társad, de ezt tekintsd bónusznak, ne pedig garantált juttatásnak.
Az, hogy az adott gyülekezet segíteni fog neked a párkeresési gondjaid megoldásában, a legtöbbször hiú ábránd. Vannak egészen extrém esetek is, amikor nemhogy segítenének, de még ki is közösítenek, ha valami nem működik az életedben.
Találkoztam például olyannal, akinek az egyházában fennen hirdetik, hogy ha nem vétkezel, akkor Isten mindent megad, amire szükséged van. Az illető harmincon túl elkezdte felvetni azt az egyre égetőbb problémát, hogy vajon mikor ad neki az Isten férjet, miért nem jött még el az Igazi az életébe. A válasz többszöri rákérdezés után az lett, hogy az illető bizonyára vétkezett és bűnös, azért bünteti őt a Jóisten. Amikor egy ilyen bűnre sem tudott visszaemlékezni, akkor az lett a megfejtés, hogy biztosan olyan bűnről van szó, amely tudattalan. Nagy segítség volt, gondolhatjátok. A végén az lett, hogy elkezdtek rá más szemmel nézni (hiszen nem kapta meg azt, amire vágyott, ergo bűnös), majd egészen magára hagyták a problémájával.

 

Segíts magadon…

Amikor egy tengerben elmerült tárgyat kell a víz alatt keresnie egy búvárnak, először egy helyen köröz és nézelődik. Ha ott nem találja, akkor szépen szisztematikusan elkezdi bővíteni a kört, egészen addig, amíg látóterébe nem kerül az adott dolog.

Ugyanígy az életben is ha keresel valakit és abban a környezetben, amelyben jelenleg vagy és élsz, nem találod a párod (vagy bármit, amit szeretnél), bővíteni kell az életedet, máshol is kell nézelődni, máshol is kell keresni.Például társat keresel és eljössz egy VillámCset Randira vagy Krimi Estre. Lehet, hogy lesz ott valaki, aki tetszik neked, de az is lehet, hogy többször is voltál, mégsem volt ott senki neked való. Semmi gond, bővíted tovább a kört – például eljársz salsázni, felregisztrálsz társkeresőre vagy társasjáték klubba, vagy edzőterembe, vagy olvasókörbe vagy akárhova, ahol emberek és ezzel együtt potenciális jelöltek is vannak. Lehet, hogy egyetlen szervezett randin megtalálod azt, aki kell, de az is lehet, hogy több hónapra esetleg évre elhúzódik a keresés.
És itt jön be az a kérdés, hogy miért 39 évesen keres meg valaki ezzel a problémával?

 

Picit későn eszmélők

Fájdalmas látni, ahogy negyvenhez közelítő, esetleg azt elhagyó, de még párkapcsolatilag teljesen tapasztalatlan társkereső nők álmodoznak családról és gyerekről anélkül, hogy bármit tennének az ügy érdekében. Persze, lehetséges hogy pont összejön valakivel egy klassz párkapcsolat, az a valaki pont kivár a nászéjszakáig, és pont összejön a gyerek is… Na de az esélye mennyi? Ne kapaszkodj az 53 évesen szült színésznő példájába (amely nem véletlenül kötött ki a címlapokon: nem tipikus eset), hogy talán később is összejöhet… Most azonnal kezdj el nézelődni és tenni valamit – például bővítsd a kört! És ismered a mondást: segíts magadon, és az Isten is megsegít!

Én ebben hiszek, és ezt a hozzáállást javaslom mindenkinek aki engem olvas vagy hozzám fordul.

(A legtöbb online társkeresőn lehet vallás alapján is keresni, továbbá kifejezetten katolikusoknak, reformátusoknak szánt társkereső is létezik. Ha tudtok példát arra, hogy egy vallásos közösség segít a társkeresőin, várom őket hozzászólásban)

 

10 Comments

Post a Comment

Your email address will not be published.

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.