25 Jul
31 évesen egy hónap alatt nem jött össze a párkapcsolat. Ezek szerint nem működnek azok az elvek, amiket tanítok? Az illető férfiú netán örökre egyedül marad? Kiábrándult olvasói levél következik!

“félretéve minden korábbi nézetemet, igyekeztem megtölteni a “tölcsért” beregisztráltam egy tucat társkereső oldalra (adatlapomat részletesen kitöltöttem, fényképeket feltettem), ezek közül a nagyobbakon napi rendszerességgel belépve ellenőriztem a régi és új hölgy tagokat. Előfizettem egy hónapra egy fizetős társkeresőre is. Csak ezen a fizetős oldalon az egy hónap alatt több mint 90 különböző nőnek küldtem üzenetet! De a többi oldalon is legalább 20 – 30 kimenő üzenetet írtam. Természetesen abszolút kulturált hangvételű levelekről van szó ismerkedési szándékkal. Az üzenetek 98%-ára gyakorlatilag semmilyen visszajelzést nem kaptam a hölgyektől. Abszolút semmi, mint a pusztába kiáltott szó! A maradék 2% is visszautasítás volt, (nem vagyok az esetük), de legalább válaszra méltattak. Volt egy azaz egy db. személyes randevúm, ami bár több mint másfél órás volt, azóta sincs folytatás, a lány elfoglaltságra hivatkozik (de ez nyilván kamu, mert a randi végén és azóta sem adta meg a telefonszámát).

Ami a lényeg, hogy én teljesen kiábrándult vagyok, nem tudom, hogy ezek után mit tehetnék még. Szabadidőt és energiát nem kímélve órákat töltöttem el a számítógép előtt az adatlapok böngészésével, a levelek írásával. És mi a befektetett munka eredménye? A nagy semmi…! Egyszerűen nem tudom mit tehetnék még az ügy érdekében. Pedig egy átlagos alkatú, normális hétköznapi férfi vagyok (31 éves, 178 cm magas, 68 kg, a külsőm átlagos, gyerekem nincs, nem voltam házas sem). Ha nem csinálok semmit, csak várok türelmesen ölbe tett kézzel,  –  ahogy mondani szokták: “Ne erőltesd, mert akkor annál inkább nem fog sikerülni!” – akkor nem jön össze semmi, még egy randi sem.
Ha ennek ellenkezőjeként minden beleadok és tucatszám írom a leveleket, kezdeményezek a hölgyeknél, sajnos az eredmény ugyanaz, mint előbb, csak azzal a különbséggel, hogy elpazaroltam egy csomó szabadidőmet, és még inkább frusztrálva érzem magamat a sikertelenség miatt. Egyszerűen nem tudok már mit mondani, mit gondolni, értetlenül állok a világ előtt. Talán már nincs egy ismerkedni vágyó, hozzám illő egyedülálló lány sem? Teljesen reménytelen az egész… Ráadásul a társkeresőkön jól láthatóan szabályosan megrohamozzák azt a kevés számú nőt a létszámilag túlreprezentált férfiak, látható hogy a lányok/nők létszámilag erősen alul reprezentáltak a férfiakhoz képest.
Kérlek mondj valami okosat. Itt vagyok 31 évesen egy néhány hónappal ezelőtti szakítás után és rémálmaimban arra gondolok, hogy a hátralévő éveimet egyedülállóként fogom eltölteni…
Üdv!
Robi”
Természetesen a legszuperebb az lenne, ha mindenkinek meg tudnám írni utca-házszámmal, GPS-koordinátákkal, hogy pontosan hol várja a leendő párja. Akkor aztán tényleg nagy sikerem lenne! A dolog azonban sajnos nem így működik.
Mit tudok én adni a társkeresőknek? Pozitív gondolkodást, motivációt, útmutatást, hogy másoknak hogyan és hol sikerült, segítséget hogy milyen helyszínen hogyan érdemes ismerkedni, illetve a randikon hogyan kell viselkedni. Minden, amit mondok, több ezer társkereső tapasztalatain, pszichológiai elveken, külföldi és hazai szakirodalmon alapszik.
Minden, amit mondok, működik – de nem feltétlenül azonnal! A társkereséshez ugyanis nemcsak felkészültség, és tudás hanem szerencse is kell. Szerencsét nem tudok adni! A szerencse azonban egy mondás szerint nem más, mint a lehetőség találkozása a felkészültséggel. Én felkészítelek, Te pedig figyeled a lehetőségeket. Ha nincsenek lehetőségek, akkor teremtesz magadnak!

Magányos vagy, vagy társtalan?

Szóval kedves Robi!
Társkereső coachaként talán furcsa kérdést fogok neked feltenni: biztos vagy benne, hogy készen állsz egy új párkapcsolatra?
További kérdéseim:
  • Miért szeretnél párkapcsolatot?
  • Teljes az életed jelenleg a párkapcsolat nélkül is?
  • Képes vagy egyedül is tartalmasan eltölteni a napjaidat?
  • Van társaságod és barátaid?
  • Magányos vagy, vagy társtalan?
  • Miért lennél Te a főnyeremény a leendő párod számára?
Néhány hónapja vagy egyedül, ahogy írtad, de máris “rémálmaid” vannak, hogy “hátralévő éveidet egyedülállóként fogod eltölteni”. Pusztán egyetlen hónap próbálkozás után már kétségbe vagy esve, hogy reménytelen eset vagy. Minden egyes sorodon érződik az elkeseredettség. Namármost, hiszed vagy sem, de ez átsüt a leveleidből is. Az elkeseredettség, negatív gondolkodás taszítja a másik nem tagjait, hiszen ki vágyik olyan társra (férfira), akinek nincsen önbizalma, pláne kitartása, sőt, 31 évesen úgy gondolja, neki már lehúzták a rolót. Tehát most nem vagy a legmegfelelőbb lelkiállapotban a társkereséshez, a legjobb lenne, ha picit hagynád az egészet, és csak akkor kezdenél megint bele, ha már képes vagy játéknak és kalandnak felfogni és nem “izomból” – és pláne elkeseredettségből írod a leveleket.
Arról nem beszélve, hogy az online társkeresős statisztikák valóban nem a legjobbak – ezt mindenhol el is mondom – és bizony sok kezdeményező levelet kell elküldeni ahhoz, hogy választ is kapj. Egyik férfi ismerősöm 300 (!!!) megírt levélből hozott csupán 3 randit össze, na de a harmadik randi partner azóta a felesége. Megérte? Meg! Másik volt társkereső saját elmondása szerint 3 évig (!) kereste online a társát, mire megtalálta jelenlegi férjét. Ehhez képest Te már egy hónap után feladnád?
Azt nem is írtad, hogy az online társkeresésen kívül hol máshol próbálkoztál ismerkedéssel. Az online társkeresés nem mindenható megoldás, csupán az egyike a számos lehetőségnek. Vannak olyan élethelyzetek, amikor más eszköz nem nagyon van, de a Te élethelyzeted minden bizonnyal nem ilyen. Nyár van, ilyenkor még könnyebb ismerkedni! De azért az nem mindig úgy működik, hogy eldöntöm, hogy lesz társam és a következő hónapban már lesz is! Figyelj oda egy picit magadra, és valóban ne görcsölj rá a társkeresés témára. 31 évesen egyáltalán semmiről nem maradtál még le, és nem a világ vége, ha nincs azonnal újabb párod.
Ha nyitott szemmel jársz, időről időre írsz egy-egy levelet, leszervezel egy-két randit, hidd el, hogy a Tölcsér-elv megteszi a hatását! Türelem!

gyogyito szakitas 2Szeretnél minél hamarabb meggyógyulni és újrakezdeni szakítás után? Neked készült a 30 napos gyógyító “Újratervezés szakítás után” online program! Kattints a részletekért! >>>

226 Comments

  1. Flower 2011. July 25. Monday 12:46

    Én is harmadik éve próbálok társat találni társkereső oldalakon. Sajnos nem
    sikerült, pedig 27 évesen, függetlenül, jó külsővel, diplomával, soha nem gondoltam volna, hogy így járok.
    Sajnos a baráti társaságom is messzire elkerült tőlem a munka miatt.Sokszor nincs kivel elmenni bárhova is.
    Lehet, hogy én is nagyon görcsösen szeretnék találni valakit és ezért annál inkább nem megy….
    Meg tudom érteni, az előttem szólót.

    Reply
    • Randi Andi 2011. July 25. Monday 13:12

      Kellene találkoznotok 🙂

      Reply
      • Flower 2011. July 26. Tuesday 18:37

        Nem tudom az illető az ország melyik részén lakik…
        Egyébként nem rossz gondolat. 🙂
        Vajon olvassa a hozzászólásokat?

        Reply
        • atro 2011. July 27. Wednesday 12:47

          Szia Flower!
          Tősgyökeres budapesti vagyok. És Te?

          Reply
        • atro 2011. July 27. Wednesday 12:48

          Szia Flower!
          Tősgyökeres budapesti vagyok. És Te?
          Az e-mail címem: keresemaparom(kukac)vipmail(pont)hu

          Reply
          • Flower 2011. July 28. Thursday 13:15

            Szegedi vagyok.Itt születtem, itt tanultam és
            dolgozom.
            A távolság gond?

            Reply
    • mezö zsolt 2011. July 25. Monday 16:28

      Tudod én is már két éve probálok társat keresni eddig sikertelenül.Már nem igazán bizom benne.Ritkán vagyok itthon.

      Reply
      • Éva 2011. July 26. Tuesday 10:20

        Kedves Mező Zsolt!

        Írod,hogy ritkán vagy otthon, és keresed a párod sikertelenül. Már két éve. Hosszú idő-egyedül! Talán ha reagálnál erre az érdeklődésre,rátalálhatnál újra a boldogságra, a meleg otthonra. Üdv!

        Reply
      • Danázsné Piroka 2011. July 27. Wednesday 06:26

        Irod ritkán vagy itthon ez nem lehet ok bátorság most én is bátor vagyok hogy irok neked broba szerencse udv!

        Reply
    • sidloczki lászloné 2011. July 26. Tuesday 07:44

      szia judit vagyok siofok.én kb fél éve keresek társat.és semmi.lehet hogy gorcsosen akarom .ezért de eddig csak hazug szélhámosokba utkoztem udv Judit

      Reply
      • Gigi 2011. July 26. Tuesday 10:00

        Szia Judit!
        Sajnos én is abban a cipőben jártam amiben te :(immár 3.éve,bele lehet fáradni.
        Üdv:
        Gigi

        Reply
        • Bac_4 2011. July 31. Sunday 14:28

          Gigi!

          Igazad van, bele lehet fáradni, de csak akkor , ha nagyon akarod, és erőlteted. EZT SOHA !! :-). Próbáld, még a gondolatát is kitörölni Magadból h egyedül vagy, foglald le MAgad, és ha kitöltöd a napjaidat, észre sem veszed., egyszer csak ott terem(nek) melletted. Mert hogy akkor nem csak egy pasi fog felfigyelni Rád, és így lesz lehetőséged választani közülük. :-)).
          Minden jót Neked!

          Reply
          • Gigi 2011. August 1. Monday 11:18

            Bac_4!
            Én már nem erőltetek semmit se..szeretek egyedül lenni,nem ezzel van a probléma:-)
            Neked is minden jót!

            Reply
          • Bac_4 2011. August 2. Tuesday 17:14

            Helyes hozzáállás :-)).
            Szeretsz egyedül lenni ? Pedig az nem jó jel :-(.
            Mi a problémád ? Had tanuljunk belőle .

            Szép napot !

            Reply
          • Gigi 2011. August 3. Wednesday 06:25

            Igen szeretek,a sors tanította meg velem:inkább vagyok egyedül,mint fájdalmak,becsapások közt.Ezért szállt el a bizalmam a másik fél felé..nálam ez a probléma:-(

            Mosolygós,szép napot:-)!

            Reply
      • Szilvia 2011. July 28. Thursday 19:29

        Szia Judit!

        Szerintem férjezett névvel elég nehéz párt találni. Gondolom társkeresőn nem így vagy regisztrálva, de ha ezt a nevet használod fórumokon, azt jelenti, hogy még Te magad is azonosítod magad az ex férjed feleségeként. Szerintem kezdetnek egy új név sokat segítene. Nem kritikaként írtam, hanem segítő szándékkal.

        Sok sikert!
        Szilvi

        Reply
    • gedeon.arpadne 2011. July 26. Tuesday 07:48

      flower!ne haragudj szerintem rajtad is mulik csak drukkolni tudok neked hogy sikeres legy az igazi tars megtalalasaban.jarj nyititt szemmel sportolj menj uszodaba merj megszolitani holgyeket legy udvarias kedves mosolyogj ha rossz a hangulatod gondolj egy szep emlekedre . egy fiatalos nagymama uzeni neked kit a sors neha megfricskazott .tudom konnyu mondani legy turelmes aki keres az talal .udv viktoria

      Reply
    • Ibolya 2011. July 26. Tuesday 11:51

      Szia!

      Szerintem csak bátortalan vagy, kevés talán az önbizalmad, kissé divatosabb ruhákat vegyél, és nagyon kezdeményező legyél!
      Egyébként van egy jó alakú, diplomás lány, aki szintén barátra vár, ő a barátnőm lánya, ha meg tudnád szerezni az email-címemet megadnám az ő elérhetőség, vagy csak annyit, hogy megtekinthetnéd a facebook-on.
      Nem a szépségen múlnak a dolgok higgyétek el, hanem a bátorságon és a viselkedésen, kultúráltságon!

      Bátorság!

      Reply
      • Flower 2011. July 26. Tuesday 18:46

        Én is huszonéves, jó alakú, diplomás lány vagyok. 🙂
        Egyszer próbálgattam, hogy rámosolyogtam
        szimpatikus srácokra séta közben, megfigyelve hogyan reagálnak rá. Egy sem mosolygott vissza, sőt volt aki lesütötte a szemét…
        Ennyit a kezdeményezésről…. 🙂

        Reply
        • Rita 2011. July 27. Wednesday 19:54

          Hé lányok ,mosolyogni pedig kell!!!
          Vidámnak lenni,szívből nevetni!!!!
          Aki nem tud vissza mosolyogni …hát azt képzeld el hogy hogyan érezheti magát belül!!!Ha lesüti a szemét, az félős kisfiú!!! Nekünk Férfi kell, aki vissza mosolyog és hosszasan a szemedbe néz!!!Van ilyen Férfi….én hiszek benne,pedig elmúltam 40 és 1 éve keresem a másik felemet!!!SOHA NE ADD FEL!!!

          Reply
        • János 2011. July 27. Wednesday 20:17

          És mit tennél ha visszamosolyognának ,de bátortalanok lennének megszólítani?

          Reply
          • Flower 2011. July 28. Thursday 13:17

            Biztosan nem szólítanám meg. Ez az ő dolga lenne.
            Legalább utólag sajnálja, ha nem tette. 🙂

            Reply
          • János 2011. July 28. Thursday 19:59

            Mosolyogj tovább bátran,előbb vagy utóbb megszólít az igazi. Sok sikert!

            Reply
        • Krisztike :-) 2011. September 21. Wednesday 13:27

          Kedves Flower!

          Sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalataid voltak… :-O

          Tudod, én eleve egy sokat mosolygós lány vagyok, és rám rengetegen visszamosolyognak (pedig korántsem ismerkedős szándékkal teszem, csak 1xűen ilyen vagyok… 🙂 ). Úgyhogy csak hajrá, próbálkozz, próbálkozz, próbálkozz!!!

          Drukkolok Neked, sok kitartást, türelmet! 🙂

          Szép legyen a napod! 🙂

          Krisztike 🙂

          Reply
        • Delta 2015. August 11. Tuesday 17:27

          Szia Flower. Olvastam amit írtál, és kikívánkozik belőlem, hogy reagáljak rá. Én is szoktam ha nem is mosolyogni lányokra, mert a mosolygás az kicsit ijesztő is lehet a pedofilok sajátossága, bár ezen lehetne vitatkozni, de a lényeg, én inkább szemezni próbálok velük akár az utcán is, de valahogy úgy érzem, hogy a lányok kerülik ezeket a direkt kontaktust. Vannak, akik egy pillanatra rám néznek, de olyan üveges tekintettel, mint akik meg vannak lepődve. 🙂 Így meg talán érthető módon nem jön meg a bátorságom ahhoz, hogy kezdeményezzek náluk. Egyébként én már betöltettem a 30-at, viszont első ránézésre fiatalabbnak látszom.

          Reply
    • Cloud 2011. October 13. Thursday 15:32

      Szia Flower!

      Én nemrég léptem a társkeresés mezejére, ugyanis a menyasszonyom elhagyott egy hét éves kapcsolat után. El kellett telnie egy kis időnek, mire sikerült átgondolnom és megértenem, mi miatt nem működött köztünk a kapcsolat, de úgy érzem mostanára sikerült továbblépnem. Így kerültem erre az oldalra is, és láttam meg a bejegyzésed. Mivel én is szegedi vagyok (32 éves, diplomás), gondoltam megkérdezem, lenne-e kedved találkozni velem. Sajnos az én baráti társaságom is kicsit megcsappant, amit most próbálok újraépíteni. Úgy gondolom, neked is jót tenne egy kis ismerkedés, amiből talán barátság, vagy még komolyabb dolog is kialakulhat. Várom válaszod!

      Reply
  2. Attila 2011. July 25. Monday 14:43

    Ha ténylegesen azt gondoljátok, hogy az adatok kitöltése vezet a sikerhez az szomorú, de teljesen érthető lévén ezt halljátok mindenhol.

    Talán kiveszed a levelemet Andi, de a helyzet az, hogy ha valaki nem jóképű, és a külsőre nem lesz elsőre vonzó a társkeresés “húspiacán” vagyis a társkereső oldalakon, akkor nem fog választ kapni.

    A nagy számok törvénye természetesen működik, de ki a ….. szeretne napi 100 levelet küldeni várva arra, hogy talán majd valaki kiválasztja.

    Ez a szemléletmód rossz.

    Ha kép nélkül sikerül a nőben a vonzalmat felébreszteni, utána már sokkal könnyebb a dolog.

    Jómagam sem vagyok egy szépség “totálisan átlag” mégis heti 4-5 randevút lebonyolítottam aktív korszakomban. (kép nélkül hoztam a 100 levélből 0-s arányt)

    Természetesen nagyon fontos az is, hogy mit írunk a nőnek SŐT. De ha nem jutunk túl az első akadályon “vagyis a külsőn” akkor lényegtelen a levél szövegezete nem lehet sikert elérni.

    Ezt több ezer diákomon való oktatással és személyes tapasztalattal tanultam meg.

    További szép napot

    Reply
    • Attila 2011. July 25. Monday 21:54

      Ez nem csak a szemléletmódom.

      Ez az amit én és több ezer diákom is kipróbált és működik

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 25. Monday 21:59

        Ha külsőre menő lányokat keresel, azt fogsz találni, és nem fogod észrevenni azokat, akik nem. De akkor miért a panaszkodás? Gyúrj a külsőre, azokat fogod megtalálni. És pont.

        Reply
    • Rita 2011. July 26. Tuesday 10:40

      Kedves Attila!

      Ha kitöltöd az adatlapodat, az már egyfajta szűrő. Ha elsőre nincs képed, az nem baj, ha van olyan tulajdonságod, ami az erősséged, jó a humorod, van önálló véleményed, önbizalmad, akkor ezeket hangsúlyozd.
      A lényeg, hogy valamivel felkeltsd az érdeklődést magad iránt. Ha megnyerő a személyiséged, onnantól már nem akkora probléma, ha átlagos a külsőd.
      Sok olyan emberrel beszélek ma, akikkel nem biztos, hogy szóba álltam volna, ha egy kép és egy semmitmondó adatlap alapján kellett volna választanom.
      Persze olyan is volt, akinek jó képe volt feltöltve, adatlap semmi. De ha szóba állnak veled, akkor már csak rajtad múlik. Az első pillanatban szerintem az dönt, hogy milyen a marketing-stratégiád.
      Azt hangsúlyozd, amiben jó vagy.
      (Ez nem biztos, hogy pont neked szól. Szánom a témafelvetésben szereplő 31 éves fiatalember figyelmébe is.)

      Üdv: Rita

      Reply
    • Zsuzsanna 2011. July 26. Tuesday 15:47

      Kedves Attila!
      Igaz szerintem is az amit írsz, mégsem értem az egészet. Sajnos tapasztalatom szerint az én korosztályom fiatalabb hölgyet keres, a fiatalabb korosztálytól kapok levelet, csak nem tudok vele mit kezdeni…hogy is van ez? Eddig úgy gondoltam, hasonló a hasonlót… van erre valamilyen tipped miért nem így működik?
      Üdv Zsuzsy

      Reply
      • Ferenc 2011. July 26. Tuesday 19:12

        Szia Zsuzsa.Talán az a baj,ha korombeli hölgyet szeretnék megszólítani valamilyen formába,még csak válaszra sem méltatják az embert,ez mér van?annyi ideje sincs hogy legalább még 1 nemleges választ kapjon az illető?

        Reply
    • Randi Andi 2011. July 28. Thursday 13:18

      Kedves Attila!

      Félreértetted a Tölcsér-elvet. Nem pusztán a nagy számok törvényéről szól. Annál sokkal több van mögötte, de ez a két hetesbe nem fért bele.

      A kinézettel kapcsolatban pedig egyáltalán nincsen igazad. Kutatások kimutatták, hogy a nők elsősorban a belső értékekre kíváncsiak – nem véletlenül van az a mondás hogy “a férfinak csak egy fokkal kell szebbnek lennie az ördögnél”. Sok igazság van benne! Ha a levelekből egy szimpatikus ember képe rajzolódik ki, sokkal jobban eltűrünk “esztétikai hátrányosságokat”.

      Reply
      • Krisztike :-) 2011. September 21. Wednesday 13:37

        Szia Ferenc!

        Nem tudom, mi lehet a gond, szerintem csak pusztán arról van szó, hogy nem megfelelő hölgyeket kerestél meg… Kérlek, ne általánosíts! Számomra az az evidens, hogy ha nem is szeretnék valakivel megismerkedni, azért annyi tisztelet van bennem,hogy legalább annyit mondjak: bocs, de nem szeretnélek megismerni…

        Szóval ne add fel!

        Kívánom, hogy megtaláld a párodat!

        Szia:
        Krisztike 🙂

        Reply
    • Tibii (35) 2011. August 10. Wednesday 09:35

      egyetértek,,
      Kb évi 2x írok valakinek, ha olyanom van, de 2 hete meglepetésre nekem is írtak, válasz, utána eltűnés, így megy ez. Teljes az élet egyedül is… (hobby,sport,munka)

      Reply
      • Csaba 2011. August 10. Wednesday 10:16

        Ismerős. 🙂 Bár Andival nem értek egyet, hogy a nők elnézik a férfiak esztétikai hiányosságait, ha a belsővel minden rendben van, jómagam ennek csak az ellenkezőjét tapasztalom – belsőre mindig mindenkinek tetszek, mindenki áradozik, hogy milyen nagyszerű férfi vagyok és kutyafüle, aztán meg első randi után… pedig nem tartom magamat csúnyának, szerintem teljesen fogyasztható külsőm van. 🙂 Igaz, a fotóm alapján is sokan áradoznak, de ha személyes találkozóra kerül a sor – és nem, nincs szagom, ugyanis minden randi előtt megfürdök (aznap össz-vissz másodjára-harmadjára, mivel reggel is és este is szoktam), hajat mosok, parfüm, deó, cipőkrém (mármint a cipőmre, és nem rám :)), minden, ami kell. Fogmosás is. :)))

        Reply
        • sea970 2011. August 10. Wednesday 10:28

          Ajjaj! Akkor lehet, hogy éppen az a baj, hogy túl sok a parfüm! 😛

          Reply
          • Csaba 2011. August 10. Wednesday 12:19

            Van valakinél eladó testszag? 🙂 3 decis kiszerelésben vennék a parfüm mellé.

            Reply
        • Randi Andi 2011. August 10. Wednesday 10:30

          Azért valahogy ki kell nézni!

          Az agyoncigarettázott, foghíjas és mosdatlan pasikra valóban kevesen kíváncsiak. Ha gyönyörűlelkű költők esetleg, akkor lehet esélyük 😀

          Reply
          • Csaba 2011. August 10. Wednesday 12:20

            A költőtől messze állok, bár szeretek verseket írni, szerintem kiváló arra, hogy az ember megfogalmazza és kifejezésre juttassa önön fájdalmát vagy boldogságát. 🙂

            Reply
        • Dreen 2011. August 10. Wednesday 13:51

          Csaba, lehet hogy ugyanaz a baj veled, amit nálam diagnosztizáltak párkapcsolati coach-ok: túl kevés a Sötét Oldal.

          Egy ideig nem értettem. Mondom mivan, legyek tahó bunkó? (Valaki számára igen, persze, csak nekem nem ő kell.) De nem, hanem azt hiszem csak vissza kell vennem a tökéletes kedvességemből, legyek kicsit szókimondóbb, merjem vállalni hogy a véleményem talán nem a legnépszerűbb.

          Hát határmezsgye, ez talán még megy… Szívesen változom, de csak annyiban amivel egyetértek…

          Reply
          • sea970 2011. August 10. Wednesday 14:46

            De akkor csak a randikon vegyél vissza, ne itt az oldalon. 🙂
            De erre egyébként már én is gondoltam, hogy lehet, hogy időnként túl sok vagyok a pasiknak. Too much. Zu viel. 😛

            Reply
          • Dreen 2011. August 10. Wednesday 15:47

            Nem tudom Sea970.. Én a randikon (na, mintha annyi lett volna, eddig két nővel összesen, és az még nem statisztika, de most ebből tudok csak kiindulni) már gyönyörködöm a hölgy lényében, a belső szépségében (hogy a külsőben is, az egy dolog), az álmaiban, az kihívásaiban és az erőfeszítéseiben. Hogyan palástolhatnám ezt?

            Tipp: annak tudatában hogy alighanem ő arra számít hogy egy “tipikus pasi”-val randizik és annyira bele van ebbe a prekoncepcióba rögzülve hogy nem képes nyitni egy váratlan kivétel felé, mert az biztos nem igazi férfi, vagy legalább is úgy gondolja valami zűr lehet vele?

            Hát, attól függ mit tekintünk zűrnek… 😀

            Reply
          • Krisztike :-) 2011. September 21. Wednesday 13:50

            Szia Dreen!

            Még ilyen párkapcsolati bigyón, amit mondasz, nem voltam, de nekem is oly sokan mondták (pl. ma reggel is), hogy “túl jó” vagyok…
            Én is próbáltam visszavenni a kedvességemből, de ez nem megy, mert különben önmagam adnám fel…
            Változni csak akkor szabad szerintem, ha ez belülről jön, nem azért, mert mások ezt tartják követendőnek…
            Amúgy pedig tudod, mit mondanak, ugye… közhely, de igaz: nem azt kell nézni, mit mondanak, hanem hogy ki mondja…
            Más, mint az átlag?? Na és???? Attól, hogy teljesen más vagy, mint a többiek, nem jelenti azt, hogy rosszabb vagy tőlük…
            Hm… na mondjuk, jó, hogy ezt pont én mondom…
            Nos, ha ez megnyugtat Téged, hidd el, engem annyiszor néztek furcsa szemmel, mondtak lököttnek, néztek hülyének, mert másképp viselkedem, mint a megszokott… de én így vagyok én… és csak önmagam miatt akarok változni, már amiben…

            Szóval: légy önmagad!

            Bocs, hogy már megint ilyen hosszan beszéltem, mint mindig… 😀

            Szép napit! 🙂

            Krisztike 🙂

            Reply
          • Dreen 2011. September 21. Wednesday 20:45

            Kedves Kriszti,

            Köszönöm a biztatásod. 🙂 Időközben próbát tettem a “sötét oldallal”, hátha kisül belőle valami jó, de nagyon nem jött be. Persze lehet hogy pont azokkal próbáltam, akikkel épphogy nem kellett volna (akiknek pont az eredeti énem jött volna be), és az is lehet hogy átestem a ló túloldalára (bunkó az nem lettem azért). Mindenesetre hányingerem lett magamtól, úgyhogy ezt rövidúton le is zártam. Mostmár mondhatom hogy kipróbáltam, de kösz de kösz nem. 🙂

            Már nem foglalkozom a kérdéssel, jönni fog akinek jönnie kell, azért mert az vagyok aki és olyan amilyen, ha meg nem, hát van elég dolgom megérinteni elég ember életét. És már az előző életemben is tudtam, hogy csak egyszer élünk.

            Reply
          • Krisztike :-) 2011. October 3. Monday 16:43

            Kedves Dreen!

            Egyetértek Veled.
            Aki Rád vár, megtalál.:-)
            Abban is hiszek, hogy minden napot úgy kell élnünk, mintha az lenne az utolsó, hisz sose tudhatjuk… én esténként úgy fekszem le, hogy végiggondolom, mik történtek velem aznap, és a jóra próbálok fókuszálni, és arra gondolok, a holnapom még sokkal klasszabb lesz!:) Persze a húzós napokból is jut bőven, azokból tanulni igyekszem, egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel, de majdcsak belejövök…:-D

            Szerencsés hétfőt kívánok!

            Szia:
            Krisztike 🙂

            Reply
        • napsugár 2011. August 11. Thursday 16:40

          Csabi!

          Szerintem egy-két nő tuti azt figyeli, ki hogyan néz ki és milyen esztétikai hiányosságai vannak. De sokunknak van esztétikai “hibája”, amitől különbözünk a többiektől, és igen, ez jó. Persze a végleteket kerülni kell, és figyelni kell magunkra. De ha mi elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk (pl. egy kis has, kis testmagasság), és figyelünk arra, hogy hogyan öltözködünk, hogy ápoltak legyünk, akkor a személyiségünk fog áttükröződni a ruhánkból, mozdulatainkból. És nekem az sokkal fontosabb, mint a külső.
          Ahogy egyszer már megfogalmaztam korábban, a lényeg: ne ijedjek meg tőle, ha felébredek éjjel 😀

          De tudom, hogy a férfiaknál és a nőknél is változó, kinek mennyire fontos a külső. De a bizsergés és a belső fontosabb, mint ha van egy kis pocakja az illetőnek. Ha ő elfogadja magát, és én elfogadom őt, akkor nincs probléma.

          Sugi

          U.i.: Egyébként, ha van olyan hölgyismerősöd, akit megkérdeznél, hogy jól öltöztél-e fel, akkor tedd meg! Hidd el, sokat tud segíteni egy értő szemű hölgy az öltözködésben (persze, mivel még nem láttalak, ezért nem tudom, van-e hiba :D).

          Reply
          • Krisztike :-) 2011. September 21. Wednesday 13:57

            Szia Sugi!

            Rokonszenves vagy, tetszik, amiket mondasz. 🙂
            Egyetértek Veled, kell hogy legyen a másiknak az a kisugárzása, amitől vonzódik hozzá az ember lánya, na meg a számunkra fontos belső értékek, amik azért átjönnek már akár első beszélgetés során is…
            Persze, hogy ha szeretjük a másikat, úgy fogadjuk el, amilyen, és nem akarjuk megváltoztatni, igazad van.:)

            Igen, esztétikai hibánk mindannyiunknak van, nem vagyunk tökéletesek, persze, na de mi se várjuk ugyanezt… 😛
            Az öltözködés speciel nekem harmadlagos, de igazad van, ismerek olyan lányt, aki szóba se áll olyannal, aki nem mindig olyan, mintha a fiókból húzták volna ki… azt hiszem, így mondják, ugye?? Javíts ki, légy szíves, ha tévedek…

            A Napocska Rád különösen sokat süthet, Sugi!:-)

            Minden jót kívánok Neked!

            Krisztike 🙂

            Reply
        • Krisztike :-) 2011. September 21. Wednesday 13:41

          Szia Csaba!

          Jó fejnek tűnsz, úgyhogy könnyen lehet, hogy Dreennek van igaza, “túl jó” vagy, és ezt nem hiszik el a lányok…

          De előbb-utóbb, tudod, zsák a foltját… 😀

          Hidd el, vár Rád a párod, csak eddig még nem botlottál bele, aki pont ezt értékelné Benned! 🙂

          Üdv:
          Krisztike 🙂

          Reply
  3. kékesi gábor 2011. July 25. Monday 14:59

    Nem kell önbizalom hiányosnak lennie a 31 éves fiatalembernek.A nők 40 év alatt csak az ösztöneiket követik és a családban látott minta alapján ,többnyire az apjukhoz illetve a korábbi élettársaikhoz hasonlókat keresnek.Nincs könnyű dolga,mert a rendezett kiszámítható kapcsolatra törekvő hölgyeknek 40 év felett érik meg az önállóságuk és a gerincük.Ekkorra döbbennek rá ,hogy kivel is osztották meg az életüket és kire pazarolták a nőiességüket és szeretetüket.Találkoznak normális,szépen élő párokkal is és 5-8 év alatt rájönnek az áldozatuk hiábavalóságára és mernek lépni. A hölgyeknek gyakran fontosabb a szerep és a megszokottság,mint a boldogság és az önállóság.Nem kell alkoholistákkal,meg nem értett zsenikkel és dinnyeárusokkal versengeni.Akinek ők tetszenek meg is érdemlik a sorsukat.Sok értelmes,magukra adó és csinos nő van akik kicsit konzervatívabbak és nem iratkoznak fel a társkeresőkre pedig értük érdemes lenne küzdeni..Próbálkozzon a fiatalember élő ismerősök ajánlásán keresztül is ,mert az többnyire sikeresebb.Nekem se voltak élő kapcsolataim a sok munkahelyváltás miatt,de az első rögtön bejött.Barátkozz értelmes nőkkel- sex kizárva -alapon,sokat lehet tőlük tanulni.Az átlag faszikkal a hőbörgésen kívül semmit nem lehet megosztani és csak a feleségük tartja őket valakinek.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 25. Monday 18:34

      “A nők 40 év alatt csak az ösztöneiket követik és a családban látott minta alapján ,többnyire az apjukhoz illetve a korábbi élettársaikhoz hasonlókat keresnek.”

      TErmészetesen. A férfiak pedig mind csak gyors szexet akarnak.:)

      Reply
    • Meggyecske 2011. July 26. Tuesday 05:09

      Kedves Kékesi Gábor!
      Hát kikérem magamnak, hogy a nők 40 alatt ösztönlények, már bocsánat, de ez elég durva sértés!!!!!!
      Sajnálom, ha Te még csak ilyen nőkkel találkoztál!
      Egy nő fiatal korától rendelkezik tartással, jó erkölcsökkel és kiváló gondolkodással, jó világlátással!
      Én legalábbis ilyen vagyok, és a Lányomat is ilyennek neveltem!
      Kerüljük az általánosításokat!!!

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 26. Tuesday 07:49

        Azért… már aki… Mert van ilyen, meg amolyan. Találkoztam olyan fiatal lánnyal, aki ha nem festené a szemét, nem látnék semmit, olyan üres, és persze hasonló körével. Ugyanakkor van olyan nálam tíz-tizenegy évvel fiatalabb lány, akinek a barátságára büszke vagyok, mert olyan ember. Nem a diszkókban kell tartással rendelkező fiatalokat (lányokat, fiúkat egyaránt, mert ez sem nemfüggő!) keresni, ahogy nem a tartalmas közösségekben kell keresni az ösztönlényeket. Első diplomámat egy teológián szereztem, és mennyi tiszta arcot láttam! A fiatalok igenis pontosan ugyanolyan ideálokat kergető emberek, mint mi voltunk, csak nem kapnak mintát, legfeljebb a médiából. Aztán csodálkozunk? Kik a sztárok, a követendő példák? Mit sugároz a bulvár? Vannak, akik célok köré tömörülnek, és értékteremtő közösségekbe eltalálnak, de nem mindenki. A sok váló, meg össze sem házasodó gyerekeiből mi legyen? Tőlünk látják, hogy a másik eldobható! Már akik azt látják. És ez sem nemfüggő. Adjatok nekik értékeket, és követni fogják. Célt, értelmet, és nem lesznek drogosok.

        Reply
    • Judit 2011. July 26. Tuesday 06:53

      Mintha én írtam volna! Igaz.

      Reply
    • Gigi 2011. July 26. Tuesday 10:05

      Kedves Gábor!
      Elnézést de hozzá kell szólnom a leveledhez,ugyanis nem csak a 40éves vagy annál fiatalabb nőkkel van a baj,tapasztalatom bizonyítja,hogy sok 40 év körüli pasi se tudja mit akar,csak játszik mint macska az egérrel,és beszél össze-vissza.

      Reply
    • Rita 2011. July 26. Tuesday 10:31

      Köszönöm soraidat kedves Gábor a 40-es nők nevében is.

      Rita

      Reply
    • Randi Andi 2011. July 28. Thursday 13:18

      Tömény sztereotípiák, ezzel nem lettünk okosabbak.

      Reply
    • Galathea 2011. August 22. Monday 19:57

      Kékesi Gábor!

      Te belelátsz a fejembe? Elképesztő! Ugyanezek a gondolatok motoszkálnak a fejemben azóta, hogy tettem egy-két próbát ilyen ismerkedős oldalakon. Hány férfi elszalasztotta már a nagy Ő-t azért, mert az ösztöneinek nem tudott parancsolni! Ha jól értem, te már elkeltél:). Nem tudod megmondani, hol tanyáznak a Hozzád hasonló mentalitású pasik??:)

      Reply
  4. zsuzska78 2011. July 25. Monday 15:51

    Hello Fiuk!
    Nem a kor a lényeg,hanem a hozzáállás.
    Egy nőnek mindig kell a bók, a romantika, gyertya ,1 száll virág, 1 pohár pezsgő, éljétek bele magatokat a szituba és higyjétek el eljön az igazi,lehet,hogy idősebb,ha ez frusztrál persze nem jó,de az élet ilyen. Többször probáltam társra találni,de ahhoz ki kell mozdulni, élni kell, nem pedig majrézni,hülye társkereső oldalakon,persze néha ott is összejöhet, végy előbb egy barátságot, várd meg mi lesz, bárhogy is alakul, már van egy barátod,sokszor többet ér ,mint egy rossz kapcsolat,Pá drágáim! Legyetek kitartok!

    Reply
  5. Iby 2011. July 25. Monday 17:06

    Olvastam, azt kell mondjam ” ennek a szegény fiúnak” a levelét nem tudom sajnálni. 55 éves nő vagyok, több éve kb15-16, élek egyedül, társas magányban/gyermekem és családja/ eddig nem is igen akartam hogy társat keresek,saját döntésem volt a körülményeim nem engedték, de most már úgy érzem készen állok egy új kapcsolatra. Igaz még nem találkoztam senkivel, de nem adom fel, persze nem görcsölök, ha itt lesz az ideje úgy is el fog jönni, mert mindennek meg van a maga oka. Nézegetem a fotókat, új bemutatkozó szöveget írtam. és azt vettem észre, hogy egyre több férfi érdeklődik utánam és úgy érzem nem soká kell már várnom. Persze a férfiaknak is másképp kell a hölgyekhez közeledni, mert aki mindjárt a szexről beszél az nem akar tartós kapcsolatot “Nem vagyunk már gyerekek” fel szólalással.
    Kitartás Hölgyeim, Uraim!

    Reply
    • Zsuzsanna 2011. July 26. Tuesday 15:54

      Kedves Iby!Levelezhetnénk, lehet hogy értékes tapasztalataid vannak..

      Reply
  6. Kata 2011. July 25. Monday 17:11

    Helló mindenki! Könnyü bármit mondano ,irni, vannak elképzelések, de hol vannak a tapasztalatok? Tizenhárom éve keresem a páromat. Nálam konkrétan az a baj tudom, hogy a korosztályom, ami a hatvanas, nem társat keres, hanem segitséget.Egy nő álltalában stabilan áll a lábán , végigcsinálta amit felválalt, és ember maradt. Nem alkoholos párt keres, inkább egyedül marad. Van valakinek más véleménye? A fiataloknál a mának élnek, a pillanatnak, és egy pillanat alatt felrugják a kapcsolatot, ha azt hallják, hogy nem. Miért is ne , sok magányos hölgy várja a következő hódolót. A baj csak az, hogy ott ugyanez folytatódik.Én miért vagyok egyedül? Én is szeretnék TÁRSAT!!!

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 25. Monday 18:44

      Igen, más. Vannak egyformák, és igen, VANNAK nem egyformák. Természetesen több az egyforma, mint a nem-egyforma, de vannak. Általában azok, akikre háromszor nézel rá, mire egyszer észreveszed, a kedves jóbarátok, akinek a vállán elsírjuk az egyformák vétkeit, és meghallgatják, hogy minden férfi, minden nő, és minden fiatal… Aztán nem vesszük észre, hogy épp egy egyformátlan vállán sírunk, ott van az orrunk előtt! Én találtam egy nem egyformát. Miért? Mert azt kerestem, azért. Sok egyforma mellett mentem el, és mentek el mellettem. Nem érdekelt, nem azt kerestem. Az idősebb férfiak között is ismerek nagyonis fitt embereket, és ismerek korán öregeket is. S persze a fiatal fiúk és lányok között is van ilyen, meg amolyan. A nem egyformák azok, akik harmincas éveikre már házasok, és mivel nem is válékonyak, sokára lesznek társkeresők, ha megözvegyülnek. Azzal egyetértek, ha nem találtam volna meg az én nem egyformámat, inkább egyedül maradok. De ezt húsz évesen is így gondoltam. Inkább semmilyen, mint egy rossz társ. Amiben más a véleményem a “fiatalok” ilyenek, meg olyanok. Körülöttem nem azok voltak, persze, mert nem olyanokkal vettem körül magam. Látom, persze, van a fiataloknak egy céltalan csoportja, de nem mindenki az, és igenis, az ifjúságnak is van szíve-lelke, és a fiatal fiúk és lányok között is ott vannak a nem egyformák. Miért maradt a párom 39 éves koráig egyedül? Mert nem gyűjtött trófeákat, saját magát csak a szívével együtt tudja odaadni, de fiatalon is ilyen volt. És még csak nincs is egyedül.

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 01:43

        Kedves Napradine!

        Nagyon élethű szerintem ez a meglátásod,sajnos én fiatalon még nem voltam ilyen tisztán látó,ehhez meg kellett érnem saját és mások tapasztalatán keresztül.Most én is azt vallom vagy jót vagy semmit.11 éve vagyok egyedül,de eddig nem is igazán kerestem társat,mert egy nagyon rossz tapasztalat miatt akkor úgy döntöttem,hogy többé nem teszem ki gyerekeimet egy rossz pót apuka veszélyének.Gyerekeim felnőttek és most egyre jobban érzem egy jó társ hiányát.Szerintem a belső értékek a legfontosabbak és azt is keresem.Sőt azt hiszem meg is találtam,ha a megérzéseim nem csapnak be.
        Üdv mindenkinek.

        Reply
    • Rózsa 2011. July 27. Wednesday 09:09

      Szia Kata és Többiek!
      Én az 50 éves korosztályhz tartozom. Azt érzem,hogy a korban hozzám illő férfiak valóban nem társat keresnek,de akkor mit.Felettük is elröpül az idő, jönnek a potencia zavarok,akkor már jó lenne nekik bárki,de akkor már nekünk nem kellenek.Engem egy jó megjelenésü nőnek tartanak. Én tudom nem minden a külső,de könyörgöm, amikor eljön egy pasi a randira minimum jól ápolt legyen,különben nincs hozzája gusztusa egy nőnek és bizony én gyakran találkoztam ilyen problémával. A másik,hogy túl vannak már legalább 3 házasságon, isten tudja hány kapcsolaton,van öt gyerekük-csoda hogy nem találunk TÁRSAT.

      Reply
    • Katalin 2011. July 30. Saturday 08:19

      Csatlakozom! 58 éves vagyok, 2 éve vagyok fenn 2 társkeresőn. 10-15 évvel fiatalabbak szexet akarnak, a “hozzám illők” segítséget. Ápolást, lakást, anyagiakat. De barátokat már találtam, többet is, egyikkel evezni lehet, másikkal táncolni, harmadikkal együtt főzni, beszélgetni mindegyikkel, de párnak fiatalabbat, gazdagabbat, és kevésbé önállót keresnek..
      Na, majd egyszer!
      Üdv, és kitartás!

      Reply
  7. owen 2011. July 25. Monday 19:14

    Ha azt gondoljátok, hogy az adatok kitöltése vezet a sikerhez az jó, és teljesen érthető lévén ezt halljátok mindenhol.

    Talán kiveszed Andi, de a helyzet az, hogy ha valaki jóképű, és külsőre elsőre vonzó a társkeresés “húspiacán” vagyis a társkereső oldalakon, akkor fog választ kapni.

    A nagy számok törvénye természetesen működik, de ki a málna szeretne napi 10 levelet küldeni várva arra, hogy talán majd valaki kiválasztja.

    Ez a szemléletmód?

    Ha szöveg nélkül sikerül a nőben a vonzalmat felébreszteni, utána már sokkal könnyebb a dolog.

    Jómagam egy szépség vagyok “norvég átlag” mégis heti 40-50 randevút lebonyolítottam punk korszakomban. (kép nélkül hoztam a 0 levélből 1000-s arányt)

    Természetesen nagyon fontos az is, hogy miért iszunk a nővel SÖRT. De ha nem jutunk túl az utolsó akadályon “vagyis a lakásbelsőn” akkor a levél szövegével nem lehet semmit elérni.

    Ezt több százezer diáklányon való oktatással és személyes tréninggel tanultam meg.

    ‘napot

    Reply
    • Attila 2011. July 25. Monday 21:55

      Ez nem csak a szemléletmódom.

      Ez kipróbált és működik

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 25. Monday 22:03

        Sok minden kipróbált és működik. Kérdés, hogy a populáció mely részét célzod meg. Ki a célcsoport? Mert mindegyiknél más fog működni. Mindig a “részeges mikulás” külsejű több, mint hatvan éves, hihetetlen kisugárzású tanár jut erről eszembe. El tudod képzelni, hogy egy kollégiumban a fiatal főiskolás lányok zenetörténet vizsga előtti este-éjjel ennek a tanár úrnak magánéletét taglalják, aminek úgy lennének a része, és nem a jóképű főiskolás fiúk hátsó felét? Mert ez is kipróbált, és működik. Tanúja voltam. Mivel hódít? Az intellektusával. De azzal aztán…

        Reply
  8. Éva 2011. July 25. Monday 19:43

    Olvasgatom a hozzászólásokat és elgondolkodom.Fiatalok,idősebbek sokan, vannak és mind magányosak.Társkeresés?Sors?
    Hiszek abban, hogy az embernek a sorsa születésénél megpecsételődött.Kijátszani ideig óráig lehet,de amit meg kell élnie az előbb utóbb visszatér.
    Azután hiszek abban,hogy az ember jókor, jó helyen jó pillanatban nagy kegyet kap a sorstól.Azt észre kell venni,el kell fogadni,élni kell vele.Nem a külső,hanem a belső értékek számítanak,sőt még a kor sem jöhet számításba.Lehet nagy korkülönbséggel is boldogságot találni.Azt viszont tudom, hogy egymással szemben tolarenciát kell gyakorolni,a társas élet másképpen nem működik.Sem a nő,sem a férfi nem árucikk.A társkereső oldalakon sajnos így tekintenek egymásra a hirdető felek.Minden embernek kijár a tisztelet.Senki ne alacsonyodjon odáig, hogy felkínálja magát A minden áron való társ szerzés nem egészséges dolog. Igazi társat találni egy folyamat eredménye. Megtalálni, megismerni,megszeretni,utána jön majd az igazi szerelem.A sex egy alkalom, múló pillanat.Megkérdőjelezem, hogy van e érzés a két emberben olyankor, vagy csak az ösztön működik.
    Türelem Hölgyeim , Uraim! Mindenkinek eljön a legszebb legtartalmasabb pillanat az életében.Bátran írhatom ezeket a sorokat,ajánlhatom is koromnál és élettapasztalatomnál fogva.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 25. Monday 20:32

      Érdekes, amit mondasz, és a második felét akár én is írhattam volna, annyira egyetértek. Amihez tennék, csak apróság: hiszek abban, hogy az ember akarata szabad, és amit csinál, saját maga idézi elő. Van, ami akkor jön az életünkben, amikor kell, de azért, mert akkor vagyunk készek rá, ez pedig tőlünk függ. Jöhet a társunk, de hogy elfogadjuk-e, már tőlünk függ, döntésünk kérdése. Ez persze csak egy másik szemlélet, amit melléteszek a sorsról való gondolataidhoz.:). Azt viszont gondolom, hogy van, amit el kell végezzünk a világban. És amit nem végzünk el, az utolér. El kell végezni, és nekünk kell elvégezni. Engem mindig utolértek az elvégzetlen dolgok. Sokszor akár évekkel később. Hogy mi is az, amit nekem kell elvégeznem. A többihez csak annyit: van, akinek nem a belső értékek számítanak. De ahogy följebb írta valaki: nem érdemes a dinnyeárussal vetélkedni azoknál, maguk készítik a sorsukat maguknak.

      Reply
    • muki 2011. July 26. Tuesday 07:18

      köszönöm, én is így gondolom
      én egy 27 éves lány vagyok, próbálkoztam többször netes ismerkedéssel, az igazit nem találtam még meg de érdekes emberekkel találkoztam és utólag sem bántam meg a randikat. Hiszek a sorsban és az eleve elrendeltetésben. Sokszor nem akkor csap be a villám amikor annyira várjuk, hogy most pont jó lenne.

      Reply
    • Kertész Rita 2011. July 28. Thursday 18:27

      Kedves Éva!

      TELJESEN EGYET ÉRTEK VELED! 4 hosszú évig kerestem a párom,minden féle társkereső oldalakon, de hiába. Éltem a megszokott életem, amikor egyik pillanatról a másikra elveszítettem a munkámat, az albérletet is felmondták, nem volt hova költöznöm. Teljesen kétségbe voltam esve. 2 hét gyötrődés alatt mindíg az járt az eszembe, hogy vajon milyen célból mérte rám ezt a csapást a sors. És bizony meg volt az oka, nem is sokára lett másik lakásom és új munkahelyem. És a sorsnak az volt a célja, hogy az új munkahelyen várt egy csodálatos férfi, akivel egymásra találtunk, akivel teljesen egyek vagyunk. Mindkettőnknek olyan a másik, mintha ő én lennék, én pedig ő. Már egy pillantásból tudjuk, mit érez, mit szeretne a másik. És ahogy írtad, a kor nem számít. 12 év korkülönbség van köztünk, még is hatalmas és tiszta szerelemmel szeretjük egymást. Dolgok, amik történnek az emberrel, legyen jó vagy rossz, mind valamilyen céllal történik, a sors egyengeti az utunkat, csak figyelni kell rá és elfogadni amit ad. Egy pillanat alatt összedőlt az életem amikor elvesztettem mindent, de ha akkor nem így történik, nem találtam volna meg a páromat.

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 01:55

        Kedves Rita!

        Én is azt gondolom,amit te,semmi sem történik ok nélkül,Becsukódik egy kapu,hogy kinyíljon egy másik,csak mindig figyelnünk kell,hogy észre vegyük.

        Reply
  9. Mariann 2011. July 25. Monday 20:19

    Öt hónapja levelezünk.Kérem hívjon fel! Szeretnék beszélni vele. Mindig én noszogatom levél írásra.Nem küldtem fotót.Csak az számít hogy nézek ki?
    Nem az milyen vagyok? és az teszik- e?
    Erről mi a véleményed Andi? Veszett fejsze nyele igaz!

    Reply
    • Ilona 2011. July 26. Tuesday 07:58

      Öt hónapja levelezel? Levelező társat keres. Te is keress tovább és mást. Lehet inkognitóban levő közeli ismerős, aki jókat szórakozik a leveleiden. Sajnos vannak ilyen jellegű tapasztalataim a társkeresőn. Nem ő a megfelelő Neked!!!!!!!!!!!!!!

      Reply
    • Laura 2011. July 31. Sunday 14:48

      5 hónapja levelezel és nem küldtél még képet? Én egy hétig se leveleznék olyannal, akiről nem tudom, hogy néz ki… Az miért jó, ha nem képről derül ki, ha nem vagytok szimpatikusak egymásnak, hanem a randin?

      Tudom, hogy nem divat szembemenni a gyönyörű közhellyel, hogy “a külső nem számít, csak a belső”, de ha két ember minden másban nagyon összeillik, csak fizikai vonzalom nincs, az nem szerelem, hanem barátság.

      Reply
    • lovatlan herceg 2011. August 3. Wednesday 00:21

      Ha 1, max. 2 levélváltás után sem nézhetnék a szemedbe legalább képről, hogy lássam, mit mutat a tekinteted, a harmadik levelem így hangozna: bocsi, nem téged kereslek, szia.

      Szavak, csak szavak, 5 hónapig? Ennyi türelme csak egy teknősbékának lehet. De annak ideje is van, kb. 250 év.

      Reply
      • Krisztike :-) 2011. October 3. Monday 16:53

        Kedves lovatlan herceg!

        Ezzel magam is így vagyok, mert szerintem is alapvetően fontos a személyes “vonzerő”, amin persze nem azt értem, hogy csak a külső számít, de legyen meg az a kisugárzása, amivel magához vonz – ezt képről nem érezni, pláne nem levelezésből…

        Khm.., azért nemcsak a teknősbékának van ám türelme… 😛

        Szép napit!

        Krisztike 🙂

        Reply
  10. Zsóka 2011. July 25. Monday 20:22

    Sziasztok!
    Számomra teljesen megfejthetetlen, hogy a sok társkereső portálon miért van annyi férfi és nő regisztrálva és szinte mindenkinek hasonló problémája van. Írok, vagy jelzést teszek, de semmi reakció. Komolyan szeretnének ismerkedni az emberek, de akkor miért ez a hozzáállás???

    Reply
    • Dr.Bitay Orsi 2011. July 26. Tuesday 09:14

      Szia Zsóka!
      Te is tudod erre a választ! Azért mert nem tudják még mit akarnak. Részükről ez csak egy felelősségek, következmények nélküli próbálkozás.Nincs is ezzel baj, mert hidd el ezek egyszer valamennyien “felnőnek ” . Csak türelem és ne add fel, lépj tovább. Ha kitartó vagy annak eredménye is lesz. Sok sikert!

      Reply
    • Rózsa 2011. July 27. Wednesday 09:15

      Sziasztok!
      Ez a dolog számomra is megfejthetetlen. Az a baj hogy a szélhámosok elvegyülnek az igazi társkeresők között,rontva azok esélyeit.

      Reply
  11. Ilu 2011. July 25. Monday 20:30

    Vajon gondolkodott már itt valaki, hogy miért megy tönkre annyi kapcsolat? Szerintem azért mert a stabil egyenlőtlenségen alapuló párkapcsolatot az elnyomott fél előbb- vagy utóbb megunja. És mivel általában a férfiak akarnak dominálni egy kapcsolatban, a nők lépnek ki, és a férfi, meg azt sem tudja, hogy most “hirtelen” mi baja van a nőnek. Persze van olyan néha, hogy a nő akar dominálni. Sajnos a legritkább esetekben valósul meg a kapcsolaton belül a valóságos egyenlőség. Mert bár erre akarunk törekedni, de az évezredes sztereotípiákat még nem vetkőztük le teljesen, és az egyenlőség csak látszat egyenlőség lesz…

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 25. Monday 20:45

      Jaj!! Már látom, hogy jönnek a férfiak, és panaszkodnak a papucs-létre! 🙂 Igen, vigyázni kell, hogy egyik se nyomja el a másikat. Ez nem mindig könnyű. De a másik szárnya kell legyek, és nem béklyója, és ő az én szárnyam, és nem kötelem. Egyenrangúság, másképp nem megy. Ha bajom van, ki kell nyitni a számat, mert sokszor a másiknak fogalma sincs, hogy mivel bántott meg, és mit csinál éppen! Nem, nem tud gondolatot olvasni, néha azt hiszi, hogy igen, aztán úgy melléfog, hogy már az ellenkezőjét godnolja arról, hogy te mit gondolsz, és mit miért csinálsz. Kommunikáció, ha bajom van, egyenesen kinyitni a szám, de úgy, hogy ne bántsam a másikat. Ez lenne a “tudni házasságot csinálni” leginkább tudni bocsánatot kérni, megdicsérni egymást, és alap, hogy sosem romboljuk egymást, és nyilvánosan nem kritizáljuk a másikat SOHA. HA a másik megteszi, helyre kell rakni adott esetben. És persze: “a nap ne nyugdodjék le haragotok felett”
      Nálunk mindig mérlegelünk, hiszen azt akarom, hogy a férjem az a szép, szabad és büszke farkas maradjon, akinek megismertem, és akinek beleszerettem. A maga szép teljességében, és ő sem akar mást. Ha bármelyikünk akarata egy kérdésben erősebb a másikénál, mérlegelés kérdése, hogy az adott ügy kinek fontosabb? Ha neki, legyen úgy. Ha nekem, az van, amit én akarok. Ha ütközik a kettőnk kemény akarata (két székely, képzelhetetitek), akkor jön a kompromisszumkeresés. Nagyon kell vigyázni, hogy a másikat annak a szabad embernek tartsuk, aki volt, és akit nem birtokolhatunk.

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 25. Monday 20:47

      “Mert nem tanítottak meg minket házasságot csinálni” ahogy népzenetanárom mondta. Azért. Hálás vagyok annak a katolikus papnak, aki egy éven át tanított erre minket, mondtam is már neki, hogy attól vagyunk így, amit tőle tanultunk. Mindenki magára figyel, a másikat meg sem hallgatja, csak a saját akarata, egyéni “valósítsd meg önmagadat”ja létezik. Pedig ez páros játék. Ha nem figyelek a társamra, akkor majd más fog.

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 02:05

        Kedves Náprádiné!

        Tökéletesen igazad van a fentiekben,de ennek a megvalósításához fontos,hogy mindkettő így gondolja.Egy ilyen egymásra találást nehéz összehozni,de mint példád is mutatja érdemes kitartóan keresni és küzdeni érte!

        Reply
  12. Luca 2011. July 25. Monday 20:33

    Sziasztok !

    Azt sosem említi senki, hogy ha megfelelnek a párok egymásnak,vége a randiknak, a tolerálásoknak,akkor összeköltöznek, és jön a ‘ slepp ‘ az-az a rokonság, gyerekek, barátok, olykor exek. Nekik is meg kell felelni, avagy elviselni őket valamilyen szinten.Része lesz az életünknek. Ezek is próbatételek. Azt már nem is részletezem, ha meg kell ápolni valamelyik szülőt. Ezeket csak nagyon erős szeretet, becsülés mellett lehet bevállalni. Nekem volt részem benne.

    Tehát csak eleinte vagyunk ketten, azután tágul a kör mindenképpen. Ezeket nem lehet kikerülni.

    Sikereket kívánok mindenkinek !

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 25. Monday 20:38

      Gyökössy Endre írja, hogy minden ágyban hat ember van: a férj, feleség, a férj apja és anyja, a feleség apja és anyja. Hát igen, igaz. Csak a rokonság tönkre tud tenni egy kapcsolatot.
      Följebb írta egyiktek a sorsot, erre még eszembe jutott egy szép, régi zsidó hagyomány: mely szerint mikor megszületik egy ember, egy angyal odaszáll, és megsúgja neki, hogy kit rendelt mellé az Örökkévaló.
      Csak mert szép, gondoltam, megosztom…:)

      Reply
      • János 2011. July 28. Thursday 20:26

        Ez valóban szép,de egy térképet is hagyhatna, hogy hol találom meg és mikor?:-))

        Reply
        • Böbe 2011. July 28. Thursday 21:02

          Kedves János!

          Lehet hogy éppen a térképen vagy?
          ?.X környékéről keresel?

          Reply
          • János 2011. July 29. Friday 20:49

            Kedves Böbe!
            Vajon kinek a térképén szerepelek,és milyen jel mutatja a helyem.Budapest.
            De még nem tudom Kit keresek.Rák vagyok.Tudod egyet előre kettőt hátra.
            Várom a csodát!

            Reply
      • Luca 2011. July 31. Sunday 20:34

        Náprádiné, jó fej vagy, én is egyet értek Veled mindenben.
        Amikor fiatalok vagyunk nekünk van jobban szükségünk Rájuk, idősebb korban, pedig Nekik ránk.

        Reply
  13. Gabriella 2011. July 25. Monday 20:46

    Sziasztok!!!

    Lehet,hogy nagyon meg fogtok lepődni azon amit írok,de muszáj megosztanom a tapasztalataimat!!!! Elsődlegesen köszönettel tartozom és hálával Andinak.
    Megerősített abban amit már gondoltam a társkereséssel kapcsolatban:) Ez nem csak kíváncsiság ,de működik a tölcsér elv. Nem is feltétlenül kell mindenkivel személyesen találkozni! Ki is lehet beszélni és beszéltetni a kérdéseket és a lényeget a másik félről, sőt muszáj is!!!

    Több férfit alaposan szemügyre vettem röpke egy hét alatt. ….Most a történet:
    23-án felregisztráltam egy társkereső oldalra és 24.-én kölcsönösen ugyanakkor bejelöltük egymást a…. PÁROMMAL …..(EZ így igaz már Ő az enyém és Én az Ővé) először csak leveleztünk kb 3 nap. Nagyon gyorsan zajlottak az események, már az első találkozásnál eldőlt ,hogy ennek folytatása lesz:) Bombaként robbant a szerelem:) Ne adjátok fel!!!! Látjátok érdemes keresni!

    Sok Sikert és Boldogságot Mindenkinek !!!! Hallgassatok Andira!!!!

    Reply
  14. beuska 2011. July 25. Monday 21:20

    Sziasztok 6 éve keresem párom kisebb nagyobb sikerekkel lehet az évek alatt én lettem válogatósabb de így a 30 felé közeledve nem is csoda:) A barátaim minden szabadidőmet kitöltik lehet ez is a baj saját magamra kevés időm marad így a pár keresés is kimerül napi 2-3óra netes társkeresésben majd egy két randi és ennyi vagy csak félek az újabb kudarctól:( de kezdek rájönni hogy mivel én önmagam elfogadom és a barátaim így szeretnek ahogy vagyok nem biztos hogy kell valaki is mellém egyenlőre most kiélem az elveszett fiatalságomat amit kalitkában töltöttem.soha nem szabad feladni mert tudjátok a remény hal meg utoljára:)mindenkinek megvan a párja valahol csak még nem találkoztak össze de ami késik nem múlik:)

    Reply
  15. 2011. July 26. Tuesday 00:10

    Sziasztok!

    Jó hozzászólások vannak…nem mondom!

    A 31 éves Robinak üzenném, hogy túlzás ennyire elkeserednie, mi lesz vele később? 🙁 Nyilván, hogy valami nem klappol, amiért nem kap megfelelő választ “segélykérő” ismerkedős leveleire! A nagyon sírós, nyafogós, mindenáron párt találni akaró férfiakat sem szeretjük, mint ahogy ez fordítva is igaz !

    Az arany középút elve itt is érvényesüljön! Nagyon sok információ,de túl kevés se legyen azon a reglapon, ahol társkeresőn akar lenni valaki!

    A külső azonban tényleg nagyon fontos !
    Akár nőnél, akár a férfinál! Ha valaki nem szimpi az első látásra, a másodikra sem fog az lenni! Írhat akármit!

    Reply
  16. Mandala 2011. July 26. Tuesday 03:22

    Interneten kerestem társat,eleinte inkább csak szabadidő partnert,55 évesen,fénykép nélkül.Ha valamelyik férfi már bizalmat kapott,és fényképet kért,akkor én is kértem, és küldtem is magamról.Leveleztem, és leveleztem, nagyon ritkán randiztam, csak ha a másik fél nagyon akarta.Nem volt sietős nekem. Én is ki tudtam szűrni a levélből, hogy értékes emberrel van-e dolgom, vagy nem. Nyilván a másik oldalon is ugyanez a lehetőség adott.Meg lehet tudni, ha valakit csak a szex érdekel, attól udvariasan elköszöntem.Sok fiatal férfi ordenáré ajánlkozását olvastam el.Sosem válaszoltam hasonló ízléstelen stílusban,hanem röviden és udvariasan, őszinte szavakkal küldtem elutasítást. Több hónapos levelezés után “kezdtem járni” valakivel,az első ilyen kapcsolatom háromnegyed évig tartott.A második, szintén több hónapos, levelekkel történő ismerkedés után vált először szerelemmé,majd élettársi kapcsolattá.Nem jóképű,de nem is rosszarcú,emellett jelentős túlsúlya,pocakja van,mégis olyan a személyisége, hogy élmény vele lenni.Vele ma is együtt vagyok, hat év után, igaz,folyamatosan alkalmazkodnunk és változnunk kell,de ez kölcsönös.Aki írásban rosszul fejezi ki magát, az az ismerkedésnél hátrányban van, ez kétségtelen. Aki megáll a saját lábán, vannak belső értékei, kellő önbizalma, őszintén tud írni a gondolatairól, rendelkezik empátia képességgel,az előbb utóbb talál egy hasonló párt magának. KEDVES MARIANN! Sohasem noszogattam senkit levélírásra.Ha noszogatni kell, akkor az már nem működőképes. Talán mással van elfoglalva, és még nem tudja, mit csináljon,de nem figyel rád eléggé.Sosem akaszkodtam rá a másikra. Mindig éreznem kell,hogy fontos vagyok a partneremnek,legalább annyira,mint ő nekem,vagy még jobban. Az együttélésről pedig NÁPRÁDINÉ írta le röviden és tömören a lényeget,20.45-kor és az azt követő levelében is,köszönöm neki. Bárcsak a fiatalok is meg tudnák ezt valakitől tanulni.

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 07:19

      Kedves Mandala!
      Mintha én írtam volna ezt a levelet,annyi különbséggel,hogy az én pocakosom még nem érkezett meg.Mint említettem fentebb ugyan van egy kialakulóban lévő kapcsolatom,amiről a megérzéseim jót sugallnak,de ki tudja lehet ennyi változatos tapasztalat után már a megérzéseim is becsapnak,amúgy csak 5 évvel vagyok kevesebb,mint te….de remélek és bízok benne,hogy rám is vár,ahogy én rá egy őszinte,emberséges hozzám hasonló társ.

      Reply
  17. Flower 2011. July 26. Tuesday 06:07

    Nekem is az a véleményem, hogy nem minden
    a külső. Egy jó külsejű valaki is lehet unalmas, ha nem tud miről beszélni és sokat hallgat.
    Fontos az is, hogy milyen lelkiállapotban
    megyünk el a randira.Ha úgy megyünk oda, hogy rossz a hangulatunk és megvagyunk győződve arról, hogy úgy sem kellünk, akkor így is lesz.
    Lehetünk csinosak, ha nem tudunk felszabadultak lenni.
    A legtöbb nő az igazit szeretné megtalál-
    ni, persze vannak akik a párjuk mellett még szórakozni akarnak.
    Azért ez előbb utóbb kiderül.Figyelni kell a jeleket.
    Vagyunk többen , akik nem mindig tudunk lelkileg is befogadónak lenni, annyira elvagyunk a magunk bajával.
    Ezt nehéz magunktól rendbe hozni.
    Persze dolgozni kell rajta az eddigi tanácsok szerint.

    Reply
    • Krisztike :-) 2011. October 3. Monday 17:00

      Szia Flower!

      Persze, depisen nem is kellek senkinek, naná, hogy észre se vesznek, ez logikus, mindenki sugároz magából a külvilág felé jelzéseket, ha annyira elutasító vagyok, nem is akarok senkivel beszélni, de ez úgyis lejön mkinek… akkor minek is mennék randevúra?
      Hm… azért azt csak észreveszik a férfiak, ha a másik csak játszik velük, nem? Vagy csak mi nők vagyunk annyira vakok?
      És igen, dolgozni kell, nem is keveset, hogy ne legyünk folyton a padló alatt méterekkel… akkor érezhetjük magunkat igazán Nőnek, és akkor megtalál az a Férfi, aki csak ránk vár…:)

      Úgy legyen! Kívánom mindannyiunknak!

      Szia:
      Krisztike 🙂

      Reply
  18. Attila 2011. July 26. Tuesday 06:24

    Drága Sorstársaim 🙂

    Nagyon szélsőségesek vagytok de be kell vallanom mindenkinek igaza van. Magam közel 4. éve próbálkozom a társ-találással és volt szerencsém a végletekhez is. Hihetetlenek a nők…
    Nem vagyok szexfüggő tehát az ismerkedéseket olyan irányban terelem,hogy mint embert ismerjem meg. Lehet magasra tettem, tettük a lécet de ez legyen a legnagyobb problémánk….. ha önmagunkkal teljes harmóniában élünk igenis ránk talál a megfelelő partner.
    Jelenleg ezen dolgozom…. s közben nyitva tartom a szemem, szivem.
    Mindenkinek sok sikert.
    Üdv.
    Attila

    Reply
    • napsugár 2011. July 28. Thursday 15:45

      De a férfiak is hihetetlenek! (Tegyük hozzá!)
      És persze azt is, hogy jó és rossz értelemben egyaránt!
      🙂

      Reply
      • Dreen 2011. July 28. Thursday 18:41

        Ááh..!

        Én tökhihető vagyok…! 😀

        Reply
        • napsugár 2011. July 28. Thursday 19:25

          Kedves Dreen!

          Nem az volt a kérdés, hogy (szava)hihetőek vagyunk-e, hanem hogy vannak olyan emberek, akik ha nem léteznének, ki kellene őket találni, vagyis HIHETETLENek.
          Vagy neked más a véleményed?

          🙂
          Sugi

          Reply
  19. Hegedűs Anikó 2011. July 26. Tuesday 06:55

    Kedves Robi!Nem szabad feladni, fiatal vagy előtted az élet. Előbb utóbb találkozol az igazi társaddal.Én 40éves vagyok még sem adom fel.Lehet hogy , spontán jön el az igazi!!!!És akit komolyan érdekelsz, keresi az alkalmat,hogy a közeledben legyen!!!! ,

    Reply
  20. Audrey 2011. July 26. Tuesday 07:41

    Kedves Flower!
    Igazad van, nem minden a külső, de sajnos a mai pasik, akik a tárkereső oldalakon vannak cicababákat keresnek, akikkel lehet büszkélkedni a haverok előtt. Csak arra nem jöttek még rá, hogy azzal nem sokra mennek. Sajnos én hasonló helyzetben vagyok, mint Te, csak nőként. Én is 27 éves vagyok, diplomával rendelkezem, talán annyira csúnya sem vagyok :), mégsem találok egy normális párt magamnak, de nem adom fel! Fő a pozitív gondolkodás! 🙂

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 26. Tuesday 07:56

      Már vártam, hogy Attila szavaira melyik lány reagál hasonlóképp. Hogy a férfiak a külsőt nézik… Tudjátok: a nőknek a belső értékek számítanak. Mint klíma, bőrülés…:)
      Csak a sztereotípiákra. Aki a külsőre megy, az keressen tovább. Én mindig így voltam. Meg… mi az, hogy külső? Egy fénykép? Mennyit mutat meg? A másik kisugárzásából, a személyéből? Készült rólam néhány éve profi fotósnál néhány kép, egy énekes barátnőmmel együtt csináltattuk. Olyan szép vagyok, hogy csak lestem, persze, tökéletesen kisminkelve, és retusálva. Tanulságos volt, hogy készülnek a “cicababák”. Szép, csak nem ismernék magamra. A férjem, mikor meglátta, annyit mondott: Majd én csinálok rólad fotót, ez nem te vagy. A külső, hogy valaki “szimpi” egyenlő azzal, hogy hogy néz ki? Vagy hozzá tartozik szervesen a mimika, a kisugárzás, a szóhasználat, a gesztusok, az illető hanghordozása is? Az a valami, ami a szemében van?

      Reply
    • Flower 2011. July 27. Wednesday 06:52

      Kedves Audrey!
      Én is egy 27 éves, jó külsejű , diplomás
      lány vagyok.:)
      Csak nem tudok bánni a férfiakkal.
      Ezt kellene megtanulni… 🙂

      Reply
  21. Kádár Gabriella 2011. July 26. Tuesday 07:45

    Az emberek félnek a csalódástól és ezért,sokszor bele sem fognak ,csak álmodoznak egy ideális párról,legyenek férfiak vagy nők,tök mindegy.Azok akik mernek kockázatot vállalni,azoknak sikerül(het).Azok megtalál(hat)ják a párjukat.A többiek meg elégedetlenkedhetnek és ujjal mutogathatnak a másik nem milyenségére a saját gyávaságukat leplezve.

    Reply
  22. Tánya 2011. July 26. Tuesday 09:07

    Az elkeseredett levélírónak: Bizony sok múlik a szerencsén, sőt nagy önismerettel kell rendelkezned, sőt, tudnod kell, hogy kit/mit és miért akarsz. Nekem pl. EGYETLEN randi elég volt, hogy megtaláljam az IGAZIT egy társkereső oldalon. Elég volt a profilképét kicsiben is látnom, egyből kimagaslott a kisugárzása a többi pasi közül – és nem azért mert olyan jóképű, átlagosnak tűnt elsőre is. Rá kell érezni a rokon lélekre (persze ma már ő nekem a legszebb, annak látom, mert szeretem:-)). Ha ez nem megy, ha nem érzed azt a különös szimpátiát, akkor gyúrj rá az önismeretre, légy tudatos! Ez nagyon fontos!!!

    Reply
  23. mylky 2011. July 26. Tuesday 10:30

    Hát nem tudom , de egy jó tanács ami sokaknak bejött.
    Mielőtt megírnád a levelet,hirdetést stb, beszélgess el egy ellenkező nemű jó baráttal, hogy ő vajon milyen levélre válaszolna, mi az ami vonzza vagy taszítja őt a hirdetésedben.

    Reply
    • nem értem 2011. July 26. Tuesday 12:13

      Ezzel csak az a baj, hogy így nem önmagát fogja adni. A színlelést pedig nem lehet a végtelenségig csinálni.

      Reply
  24. Zsolt 2011. July 26. Tuesday 11:35

    Sziasztok!
    Arra gondoltam, írnék néhány sort biztatásként, habár én magam is egyedülálló, és alapból társkereső lennék. 🙂

    Idén 36 éves vagyok… Néhány hónappal ezelőtt szó szerint összeomlott a világ körülöttem, amibe bele is betegedtem, mert annyira mélyen érintett mindaz, ami történt…

    Éveken át szerelmes voltam valakibe, akinek én nem kellek…

    Egy kis közösségben együtt dolgozunk évek óta, és akkor kezdődött minden.. szó szerint első látásra.

    A lány mindvégig tudta a dolgot, hiszen neki is elmondtam, és a közösség előtt sem volt titok a történet.

    Voltak jobb, voltak rosszabb időszakok, de mindvégig igyekeztünk a közös munkát előtérben tartani, hogy az működni tudjon.

    Idén kora tavasszal egy, a közösségben lévő nagyon feszültségből adódóan “kiborult” a bili, és elmondtam neki, hogy nálam annyira komoly a dolog, hogy gondolkodás nélkül feleségül venném…

    Persze, ez csak fokozta a feszültségeket, és majdnem széthullott az a kis csapat is, amelynek a vezetője vagyok, és amelynek ő is a tagja… hónapokon keresztül küzdöttünk mindannyian azzal, túl tudjunk lépni a történteken, de iszonyatosan nehéz volt mindenki számára.

    Akkor szó szerint megbetegedtem az érzelmi dolgoktól is, és mindattól a stressztől, ami a csapat berkeiben zajlott, és akkor rájöttem, hogy ezt nem lehet így tovább csinálni. Váltani, változtatni, változni kell…

    Több hónapos kínlódás után végre eljutottam odáig, hogy józan fejjel beláttam, hogy nem ez a lány az, akivel én boldog párkapcsolatban élhetnék, hiszen,ez csak akkor lehetne így, ha kölcsönös lenne.

    Így aztán szép lassan kivontam magam a mindennapos körforgásból, elzárkóztam a privát megnyilvánulásoktól, és hasonló beszélgetésektől.

    A közösségi oldalakon is most már csak egyetlen egy profilképpel vagyok megtalálható, és semmiféle magánjellegű dolgot nem osztok meg.

    Egy hónapig inaktívvá is tettem az adatlapomat, mert meg kellett tanulnom visszatérni a mindennapos életbe.

    Ehhez pedig nekem nagyon sokat segített, hogy eldöntöttem, hogy visszatérek az évekkel ezelőtt abbahagyott dolgaimhoz, és szép lassan újra kinyitom azokat a kapukat, amik bezáródtak körülöttem.

    Most már hónapok óta újra edzőterembe járok, és ez a szürke hétköznapokban óriási energiát tud adni, hogy valami értelmes dolgot csinálok ismét, és nem befordulva görcsölök a történteken.

    Aztán újra felvettem a kapcsolatot a régi, természetjárós,túrázós barátokkal, és ismét sor kerülnek nagy-nagy túrázásokra is.

    És hogy folytassam a sort, szeptembertől visszatérek az egyik nagy szívszerelmemhez, a társastánchoz, amit mindig is nagyon szerettem, melyet sajnos évekkel ezelőtt a munkám miatt kellett abbahagynom, de most úgy döntöttem, hogy ismét helyet kap az életemben.

    Nem mellékesen mindez arra is jó, hogy új ismeretségeket kössön az ember, új barátokat szerezzen, és alkalomadtán akár új szerelmeket is találhasson. Pl. a társastánc kifejezetten jó erre, hiszen általában sokkal több lány jár a tánciskolákba, mint fiú.

    A legmélyebb gödör fenekén nekem is rá kellett jönnöm, hogy habár szó szerint majdnem belepusztultam, de el kellett “engednem” a lányt, és meg kellett értenem, hogy nem ő az, akivel én egy pár lehetnék.

    Meg kellett hoznom a döntést, hogy ha ismét magamra akarok találni, és újra olyan magabiztos, céltudatos, és határozott akarok lenni, mint amilyen mindig is voltam, meg kell változnom, és hagynom kell, hogy a maga útján menjenek a dolgot.

    Azóta is beszélünk időnként – most nyári szünet van a kis csapatban is -, de most a “három lépés távolság” történet zajlik mindkettőnk részéről, hogy aztán ismét együtt tudjunk dolgozni…

    Mára már eljutottam odáig két és fél év után, hogy bele merek, és bele tudok gondolni, hogy rajta kívül is létezik még másik lány is a világon, és nem kell görcsölni azon, hogy te jó ég, vajon mikor fogom megtalálni.

    Még a tavasz folyamán eldöntöttem, hogy ezt a nyarat arra fogom fordítani, hogy újra magamra találjak, hogy újra feltöltődjek, hogy aztán minden, ami eddig jó az életemben, az mehessen tovább, ahogy eddig volt.

    Most a feltöltődő időszakomat élem, és végre újra nyitott tudok lenni a gondolatra, hogy valahol létezik egy másik lány, aki engem keres.

    De nem görcsölök a dolgon, csak igyekszem feltöltődni, és nyitottnak lenni az új ismeretségekre… hiszen sosem tudhatja az ember, hogy mikor, hol talál rá az új szerelem lehetősége… 🙂

    Szóval.. fel a fejjel mindenki, és csak kitartás…

    Ha új elfoglaltságot találtok magatoknak, az sokat tud segíteni. 🙂

    Reply
    • Anikó 2011. July 29. Friday 13:37

      Szia Zsolt!

      Teljesen egyetértek azokkal, amiket írtál!
      Én hasonló cipőben járok, nekem is két és fél évig tartott egy “majdnem kapcsolatom” valakivel, aki nem engem akart, ill. nem tudta eldönteni, amiből rá kellett volna jönnöm, hogy nem én vagyok számára az “igazi”.
      Azt hiszem, az eszemmel végig tudtam, csak balga módon reménykedtem.

      A három lépés távolság nálunk is megvan már (szerencsére bennünket országok választanak el:-)), és én is próbálok értelmes elfoglaltságokat keresni.

      A túrázás szuper 5let, a többi is, biztos jót fog tenni a lelkednek a jó időtöltés!

      Remélem, megtalálod a számodra megfelelőt!
      (Vagy ki tudja, lehet, hogy egyszer majd nagyon kellenél annak a lánynak, csak akkor már a te kezdedben lesz a döntés…)

      Sok sikert neked!
      Anikó

      Reply
      • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 07:39

        Kedves Zsolt és Anikó Egyetértek veletek,fontos hogy tiszta lappal induljunk és legyünk feltöltődve így sokkal több az esélyünk,mert pozitívabbak nyitottabbak tudunk lenni.

        Reply
      • Mes 2011. July 30. Saturday 12:33

        Szia Anikó!
        “Én hasonló cipőben járok, nekem is két és fél évig tartott egy “majdnem kapcsolatom” valakivel, aki nem engem akart, ill. nem tudta eldönteni, amiből rá kellett volna jönnöm, hogy nem én vagyok számára az “igazi”.
        (mintha rólam szólna…levelezhetnénk,hátha sok okos dologra tudnál rávilágítani)
        Mes

        Reply
    • Krisztike :-) 2011. October 3. Monday 17:06

      Szia Zsolt!

      Köszönjük a biztató szavaidat.:)
      Jólesik hallani azt, hogy újra nyitni voltál képes, és el tudtad engedni azt a lányt. Igen, az újfajta/régi elfoglaltságok tényleg sokat segítenek, hogy ne folyton a múlton rágódjunk, és tovább tudjunk lépni.
      További kitartást kívánok Neked ehhez az úthoz, és a párod megtalálásához is!

      Üdv:

      Krisztike 🙂

      Reply
  25. Edina 2011. July 26. Tuesday 11:40

    Én már hosszú ideje keresem a “másik felem”, egyelőre úgy néz ki reménytelenül. Regisztráltam már már több társkeresőn, találkoztam már elég sok férfival, de mindig úgy éreztem, hogy nem Ő az igazi, valami hiányzik belőle. Azt hiszem bele is fáradtam az egészbe. Nekem nem az volt a problémám, hogy nem volt kivel ismerkedni, hanem az, hogy nem volt olyan akivel el tudtam volna képzelni a jövőt.

    Most van kapcsolatom, de igazából nem illünk egymáshoz. Teljesem más életfelfogás, másként viszonyulunk a világhoz, mások az értékrendek, különböző az érdeklődésünk. Talán csak azért vagyunk együtt (két lakásban), hogy ne legyünk egyedül. Sógorom mindig megkérdezi, hogy együtt vagyunk-e még és meddig akarom még húzni az időt.

    Nem is tudom melyik a rosszabb, egyedül vagy így sehogyan?

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 07:45

      Kedves Edina!
      Szerintem rosszabb a sehogyan ugyanezt én is próbáltam 3 évig,elvesztett idő és nem beszélve arról,hogy annyira kiábrándultam még a társ fogalmából is,hogy utána két évig csak fellélegeztem és próbáltam újra feltöltődni a régi lenni.ez már 5 elpazarolt év volt az életemből,soha többé nem ismételném meg,inkább a mostani nem magányos egyedüllét.

      Reply
    • Krisztike :-) 2011. October 3. Monday 17:12

      Szia Edina!

      Szerintem is az így sehogyan a lélekölő, ezzel csak vesztesz, és ne vedd bántásnak, de ezzel a másiknak is ártasz, mert a feszültséget nyilván ő is érzi, és szerintem kevésbé szenvedne ő is, ha külön lennétek teljesen. Ha adsz neki és önmagadnak is másik esélyt, ha meg tudsz bocsátani önmagadnak és neki is a csalódásokért és az elvesztegetett időért, akkor külön boldogok lehettek, ha már bebizonyosodott, h sajna együtt nem műxik…

      Ne add fel a reményt, eljön még az életedbe az az Igazi Férfi, aki felmelegít…:-)

      Szia:
      Krisztike 🙂

      Reply
  26. nem értem 2011. July 26. Tuesday 11:58

    Sziasztok!

    Lehet, hogy kicsit Andi ellen beszélek, de nem áll szándékomban 🙂 Szóval itt mindenki panaszkodik, hogy nem talál társat, mert ez és az stb. Na, én bár huszonéves nő vagyok, de évek óta túlsúlyos. Ennek ellenére mégis mindig sikerült társat találnom, amikor épp olyan korszakba érkezett az életem, hogy úgy éreztem, jó lenne egy társ! És nem ám tróger, szemét pasikat, hanem normális és jó külsejűeket. Nem tudom, mi a “titok”, talán az, hogy soha életemben nem görcsöltem ezen, teljesen jól érzem magam “egyedül” is, nem érzem úgy társ nélkül sem, hogy félember lennék, sőt. És egyáltalán nem félek attól, hogy társ nélkül fogok elpusztulni… nem is értem a levélírót, 31 éves, ez pasiban iszonyú fiatal még! Élnie kellene, csajozni orrba-szájba anélkül, hogy el akarná kötelezni magát, kiélni magát, hogy mire találkozik az igazival, már ne kelljen hiányolnia semmit az életéből!

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 26. Tuesday 12:10

      “Élnie kellene, csajozni orrba-szájba anélkül, hogy el akarná kötelezni magát, kiélni magát, hogy mire találkozik az igazival, már ne kelljen hiányolnia semmit az életéből!”

      És ha nem ezt hiányolja az életéből, hanem az IGAZIT? A többivel egyetértek, csak ezzel nem. Aki kiéli magát, az leginkább kiélt lesz. Aztán végül nem talál egy komoly, rendes lányt, aki építeni akarna rá, mire már azt keresne. Hiába mondod egy mélyebb embernek, hogy komolytalankodjon… meg egy léhának is, hogy az embernek nem azért van szíve, hogy szétszórja a kincseit.

      Reply
      • nem értem 2011. July 26. Tuesday 12:17

        Tudom, hogy aki nagyon vallásos, az felhördül ezen, de azok is félre szoktak kufircolni, attól, hogy álszentek 🙂 Akinek sok minden kimarad az életéből, az később fogja pótolni, esetleg már kapcsolatban…mi ennek az értelme? Pasikat 30-35 éves kor előtt nem is engednék megnősülni.
        Egy hosszú kapcsolat lezárása után pedig marhaság beleugrani egy másikba. Ez társfüggőség.

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 26. Tuesday 12:25

          Ezt most itt, kikérem magamnak. Attól, hogy te nem tudod elképzelni, hogy az ember tartja magát, attól igenis van, aki tud bírni magával.
          Van, akinek a testi szerelemhez kell a szerelem is, és hitvesi ölelés szépségét sok tekintetben épp a biztonsága adja. Aki így gondolkodik, mint te, az cselekedjen úgy. De van, aki nem. Mi a párommal több, mint egy évig voltunk az esküvő előtt, és egyikünk sem járt félre. Kifejezetten olyan férfit kerestem, aki bír magával, mint én. Persze, mindenki magából indul ki, de van még, akinek lelke is van, és ez nem függ vallástól. Ugyan, mi maradt ki az én, vagy a párom életéből? Mert a hitvesi ágyban már mindent szabad ám! A szex éppen nem maradt ki, és nem marad ki. Viszont sem ő, sem én nem ismerjük a féltékenység szót. Aztán ott van körülöttem még jó pár olyan ember, aki nem orrba-szájba csajozós, pasizós, egyszerűen azért, mert nem testi, hanem elsősorban lelki ember. Én tudom, hogy lehet másképp élni, ahogy én, de úgy látom, nem mindenki van ezzel így, hogy elfogadja, hogy másképp is lehet, vagy a világban más is van. Nem csak a hitem tartott szűz menyasszonynak, hanem személyes tartásom is. A férfi, aki bír magával, az később is fog. És mit szeressek azon, aki egyforma? Jóval többen vagyunk, mint gondolod. HA neked jó sokadiknak lenni, tégy úgy. Én egyetlen vagyok, és mondhatom, hogy a férjem egén nap, hold, csillagok, minden, idestova 15 éve. Viszont egy férfi sem árult el, nem dicsekedhetett azzal, hogy “megvoltam”, csak úgy. És igen, most is így csinálnám, mert bár nehéz volt, de nagyon szép, és tudom, hogy ez az ember engem el nem hagy, el nem árul, és meg nem csal, mert tud bírni magával.
          Láttam olyan embert, aki úgy élt, ahogy azt most te mondtad. 34 éves korára hiába akart családot alapítani, a nők csak legyintettek rá, ez az új csajozós szöveg? 38 évesen megölte magát, addigra egy kiélt alkoholista volt. Tudom, mennyit szenvedett tőle, hogy nem veszik már komolyan. Maga építette magának. Persze a léhák szeretik azzal menteni magukat, hogy á, úgyis mindenki! Aki nem az meg álszent, és úgyis az is! Hát nem.

          Reply
          • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 07:53

            Kedves Náprádiné!

            Szívemből szóltál,én is így gondolom és őszintén bízom benne,hogy megtaláltam? vagy meg fogom találni azt a kedves szerető társat,akinek hasonlóak az értékrendjei.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 30. Saturday 20:50

            Kedves Ica!

            Drukkolok:) Nekem is azt mondták, hogy: “olyanférfitnemtalálsz” Nem hittem el, és előbb találtam társat, mint azok, akik ezt mondták.:) Persze, tudni kell, hogy hol terem ilyen: a hasonló értékrendű közösségekben.

            Reply
          • Zsolt 2011. July 31. Sunday 17:00

            Kedves Naprádiné,

            Úgy gondolom, hogy házasságig várni azzal, hogy megismerjük a kedvesünket szexuális szempontból is, ráadásul 1 évig várni ezzel legalább olyan szélsőséges hozzáállás mint a bejegyzésed végén szereplő 38 éves alkoholista példája. A különbség annyi, hogy neked jól sült el a dolog, de ez nem annak a szélsőséges ismerkedési módszernek köszönhető, amit említesz.
            Én is úgy gondolom, hogy van értelme az életet úgy élni, hogy előbb megismerjük a világot, megismerjük magunkat és utána már tudatosan tudjuk kiválasztani, hogy mit akarunk. Nem az első “szerelemnél”, mikor még azt sem világos mi is az, beleugrani egy házasságba vagy családba. Ilyen szempontból teljesen érthető az előző komment, ami azt mondja, hogy előbb szerezz tapasztalatot, ismered meg a vágyaid és utána tudatosan válassz. Persze miközben megismerkedsz más emberekkel legyél tekintettel az érzéseikre és ne csak magaddal foglalkozz. Sokan pedig azért álszentek, mert abban az életben, amit maguknak kialakítottak már nem boldogok, de mégis önigazolásnak hozzák fel és biztatnak olyan dolgokra másokat, ami már náluk sem működött, csak félnek ezzel szembenézni.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Náprádiné 2011. August 1. Monday 08:52

            Kedves Zsolt, nem vagyunk egyformák. Én meg éppen azt mondom: így ismertem meg a másikat igazán, azt, aki. A hibáival együtt, amiket így nem takart el a szexualitás. Írtam már máshol, hogy nálam három nagyon tudatos szempont volt: az illető legyen velem egy hiten, például egyetértsen a házasságig várásban. Na, ez távol is tartotta az összes “olyanmintatöbbit”, jöhettek bármilyen villogó fogsorral, vagy kimunkált szöveggel.:) Aztán érdeklődő legyen a művészetek iránt, szeresse a komolyzenét, különben olyan hamar megöljük egymást, hogy csak. S végül szeresse a természetet. Ismerve magamat ezt az embert keresem. Nem játszott szerepet a választásban a szex, azt úgy vélem, úgyis együtt kell kialakítani, megtanulni egymást, a másiknak mi a jó.
            Így nem homályosította el a szememet az érzékiség, mert nagy elhomályosító! Hány párt látok, te jóságos… akik hamarost fejest ugranak az érzékiségbe, aztán már a szexuális függés köti őket, noha egy kívülálló nyilvánvalóan látja, hogy nem illenek össze, aztán pár év után, mikor a lángolás alábbhagyott, már ők is, de akkor már a válás jön. Hát, én az emberemet ismertem meg, azt teszteltem le, fogunk-e működni. Az ágyat aztán felépítettük, egy nagyon mély lelki kapcsolatból fakadóan. Sem a férjem, sem én nem másokkal kialakított saját szokásainkra figyeltünk, hanem egymásra. Találkoztam egyszer házasságtörő férfival, akit az kergetett a házasságtörésbe, hogy egyébként szeretett felesége nem akarta az orális szexet. Neki ez ekkora probléma volt, házasságtörés lett a dologból. Ha neki nincs megfelelő ilyen tapasztalata, hiányzott volna ez neki ennyire? Eljut a házasságtörésig? Na persze más kérdés, hogy ilyen nincs, hogy a páromban ekkora hiányt hagyok felnövekedni. És még valami: így leendő férjemet még egy nagyon fontos dologban tesztelhettem: bír magával. A házasságban nem lehet olyan helyzet, hogy akár hónapokig is bírnia kell magával? Fog? Az enyém az fog, mert olyan. Amilyen hűséges volt Istenéhez velem szemben is néha legényen, feltehetőleg olyan lesz férjnek is. Mehet is, ahová akar, nincs ellenőrzés, minek? 🙂

            Ilyen ez Zsolt, nem vagyunk egyformák, ki-ki magához valót keres, és más, amit tesztelni akar, attól függően, hogy számára mi a fontos. Én az enyémre mondhatom, működik. Mondhatom azt is, hogy büszke vagyok, és nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a férjem valóban, más “mintatöbbi”

            Reply
        • Náprádiné 2011. July 26. Tuesday 12:26

          A bátyám 19 évesen szerette meg a feleségét. Nekem, a húgának mindig elmondott mindent. És sosem panaszkodott arra, hogy más kellene neki, mint az az egy, aki egészen az övé, és öt gyermeke anyja. Nem is olyan, aki csak úgy megosztaná az ágyát bárkivel. Ma 37 éves, ki lehet számolni, 18 éve vannak együtt. Nem mindenki egyforma. Ha te azt keresel, sok sikert. Találsz, az biztos.

          Reply
          • Laura 2011. July 31. Sunday 15:16

            Te annyira jó fej vagy, Náprádiné, mindenben veled értek egyet! Nekem sem kéne egy olyan fiú, aki már végigment a fél városon, mire “meg akar állapodni” (a “megállapodni” náluk különben is olyasmit jelent, hogy “megkeresem az utolsó nőt, aki még szóba áll velem”.) Nem azt mondom, hogy várjon mindennel a házasságig, de olyan kell, akinek csak komoly kapcsolatai voltak.

            ja és totál ateista vagyok, úgyhogy még csak nem is vallástól függ.

            Reply
  27. nem értem 2011. July 26. Tuesday 12:01

    …ami kimaradt: én biztos vagyok abban, hogy a görcsös erőlködés nem vezet sehová, ezért nem szoktam erőszakkal társat keresni, viszont ha megtetszik valaki, nem is ülök nyuszikakémnt ölbe tett kézzel, az is tuti. Kezdeményezni kell, mert maximum elutasítanak, de akkor sincs semmi, szaladgál még pár millió másik pasi/nő a világban. Tehát nem arra biztatok senkit, hogy ne keressen társat, vagy ne társkeresőzzön, hanem inkább azt mondom, hogy legyen több önbizalmatok, de görcsöljetek rá, és ne drámázzatok, ha véletlenül nem sikerül elsőre! És tanuljátok meg, hogy egyedül sem értek kevesebbet! Még mindig jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban!

    Reply
  28. Nóri 2011. July 26. Tuesday 13:53

    Kedves Mindenki!

    Elsősorban ehhez a dologhoz, magatokat kell rendbe tenni, mint külsőleg mind belsőleg, hogy TI legyetek magatokkal elégedettek. Mindegy, hogy -5 agy +5 kiló, hosszú haj, lapos has, több izom, új társaság, új barátok..
    Ha elértétek saját céljaitokat és megvan a belső elégedettség, akkor olyan lesz a kisugárzásotok ami sokak számára különösen vonzó. Nézzetek csak körül a mai világban.. utcán, metrón vagy akár a villamoson. Hány embert láttok mosolyogni vagy elégedettnek? Számotokra ki a vonzó? A savanyú, a fáradt, a szomorú, az elhanyagolt vagy ennek az ellenkezője?? Járjatok el, de ne párkeresési szándékkal. Önmagatok szórakozása érdekében, és észre fogjátok venni, hogy hoppá.. találkoztam valakivel. Nem kell görcsösen a szabályokhoz ragaszkodni. Ez csak alap útmutatás a többi úgyis rajtatok múlik.

    Reply
  29. erzse 2011. July 26. Tuesday 15:27

    Sziasztok.
    Évek óta keresem társam,de még egyetlen egyszer sem sikerült. A szélhámosokat persze én is megtaláltam.

    Reply
  30. Audrey 2011. July 26. Tuesday 17:00

    Sziasztok!

    Érdekesnek tartom a hozzászólásokat. Sajnos én is kénytelen vagyok osztani azt az álláspontot, hogy nagyon nehéz társat találni manapság. Mert alkalmi partnert nem nagy kunszt összeszedni, de arra nekem speciel nincs igényem. És lehet, hogy megdöbbenést okozok, de igenis 35 év körül, több diplomával, egzisztenciával a hátam mögött igenis vannak igényeim. Van, aki nem vallja be, de szerintem más is jár ebben a cipőben. Sajnos az is igaz, hogy a mai világban sokakat csak a külsőségek érdekelnek, és aztán később csalódnak. Én úgy gondolom, hogy inkább vagyok egyedül, de már nincs kedvem olyan kompromisszumokhoz, amik egy idő után tönkreteszik az ember lelkét. De azért senki ne adja fel:)) Én sem teszem.

    Üdvözlettel: Adrienn

    Reply
  31. atro 2011. July 26. Tuesday 17:23

    Kedves Andi, és hozzászólók!
    A levelet én küldtem be. Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál.
    Először is, válaszolok a kérdéseidre.
    “Miért szeretnél párkapcsolatot?” – Ez most a beugratós kérdés volt, ugye? 🙂 Szerintem, ha valaki, akkor Te igazán tudod, mivel ezzel foglalkozol, hogy az ember egy társas lény. Minden egészséges lelkületű ember szeretne maga mellé tudni egy vele ellenkező nemű, hozzá illő embert, akivel kötődnek egymáshoz. Nem vagyok pszichológus, szociológus, pszichiáter, úgyhogy ezt ennél jobban kifejteni nem tudom.
    “Teljes az életed jelenleg a párkapcsolat nélkül is?” – A fentiekből következik a válasz, hogy szerintem senkinek sem lehet igazán teljes az élete párkapcsolat nélkül. Persze lehet élni egyedül is, de a fő kérdés az, hogy minek…?
    “Képes vagy egyedül is tartalmasan eltölteni a napjaidat?” , “Van társaságod és barátaid?” – Ez a kető nálam összefügg. Sajnos kevés barátom van. Sosem voltam egy könnyen ismerkedő, barátkozó típus, számomra idegen emberekkel sokkal kevésbé tudok közvetlen és kapcsolatteremtő, kezdeményező lenni, mint azokkal, akiket már ismerek. Az a kevés barátom, akik vannak, nos, mindegyikük már családos, komoly kapcsolatban, házasságban élő ember, kicsi gyerekek vannak, nem igazán járnak el szórakozni, más dolgok kaptak hangsúlyt, nagyobb fontosságot az életükben, mint az, hogy az én szingliségem miatt eljárjanak velem ide-oda bulizni (én meg alapból nem vagyok az a tipikus állandóan pörgő party arc típus, mondjuk ebben korban, harmic felett ez már nem is annyira gáz, azt gondolom).
    A már fentebb említett okok miatt utcán, buszon eleve nem ismerkedem, nem az én műfajom, nem vagyok ehhez kellően laza és spontán, – amikor megpróbáltam, akkor is inkább kínos, kellemetlen pillanatokat éltem át.
    Egyébként igazán “jól” megvigasztaltál azzal a háromszáz meg nem válaszolt levéllel, amit az egyik olvasód írt, nem kételkedem a szavaidban, de őszintén szólva ettől most nem lett jobb kedvem. Egyébként félreértettél, nem egy hónapja keresek társat (hanem már lassan négy hónapja), egy hónapig csak azon a bizonyos előfizetéses társkereső oldalon próbáltam ismerkedni, ennyit fizettem elő. Direkt kipróbáltam az egyik fizetős oldalt, hátha igaz a marketing, hogy ott csak komoly szándékú emberek vannak… Kicsit lehúzás szagú számomra ez az egész, mert valójában semmivel sem különb a helyzet az ingyenes társkeresőkhöz képest. A végére egy egészen friss élmény. Mára meg volt beszélve egy újabb személyes találka valakivel az internetről, de két órával előtte le is mondta az illető a főnökére és egy céges esti vacsorára hivatkozva… Ennyit erről. Csak tudnám, miért kell hülyének nézni az embereket? Amúgy azt hiszem, lassan itt lesz az ideje átértékelni magamban a helyzetet, és az egyik ismerősöm példáját követni, aki elmondása szerint belefáradt a sikertelen próbálkozásokba, felejtős randizgatásokba, és helyette inkább horgászni jár a tópartra, a halakban kevésbé tud csalódni.
    Köszi a figyelmet, üdv mindenkinek!
    (a levélíró)

    Reply
    • Flower 2011. July 26. Tuesday 19:13

      Kedves atro!

      Többen is járunk így. Azt hiszem lazábban és könnyedébben kell kezelni a dolgokat.Lehet, hogy éppen amikor legkevésbé gondolunk rá, akkor fog bejönni.:)
      Az ország melyik részén keresgélsz?
      Én a dél-alföldi térségben.

      Reply
      • atro 2011. July 27. Wednesday 12:56

        Szia! Én elsősorban Budapesten és környékén, mivel itt lakom.

        Reply
    • Randi Andi 2011. July 27. Wednesday 08:01

      Szia!

      Mindenkinek vannak kudarcosabb időszakai, de továbbra is tartom azt a nézetemet, hogy négy hónap még nem a világ.

      Manapság, amikor mindenki a “most, azonnal!” bűvöletében él, egy örökkévalóságnak tűnhet persze, de azért egy kis türelem nem ártana.

      Arra, hogy “miért szeretnél párkapcsolatot?” egyáltalán nem egyértelmű a válasz. Sokan maguknak sem vallják be, hogy azért akarnak párkapcsolatot, mert unatkoznak, nincsenek barátaik, illetve teljesen önállótlanok és szeretnének végre egy támaszt maguknak.

      31 évesen egyáltalán nem jó kifogás, hogy azért nincsenek baráti összejövetelek, mert mindenkinek családja van. Lehet hogy szentségtörés, amit mondok, de: ilyen korban is bőven lehet új társaságokat találni, hasonló érdeklődéssel.

      Az meg, hogy valakinek 300 levéllel sem sikerült becserkésznie az igazit, még mindig nem jelent semmit, hiszen fogalmunk sincsen a következőkről: 1. jól megírta-e az adatlapját? 2. megfelelően választotta-e ki a jelölteket? 3. mit írt abban a 300 levélben?

      Tehát nem győztél meg helyzeted nyomoráról – továbbá senki sem győzött meg az itt hozzászólók közül! 🙂

      Reply
      • atro 2011. July 27. Wednesday 13:04

        Andi, nekem már minden barátom megállapodott. A véget ért kapcsolatom előtt is én voltam az “ügyeletes szingli” a barátok, ismerősök, rokonok között. Én azonban nem szeretnék szingli lenni, még ha ez divat is lett mostanában. Egyébként nem is akartalak a nyomoromról meggyőzni, sőt abban is igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy lehetne ennél sokkal rosszabb is (pld. lehetnék mozgássérült, vagy állandó dialízisre szoruló súlyos beteg ember is), meg hogy nézzük mindig a napos oldalt, minden csak nézőpont kérdése. Viszont minden embernek a saját baja a legnagyobb kihívás. 🙂
        És az miért baj, ha valaki azért IS keres keres társat mert, valóban unalmas az élete egyedül, nincs kivel kimozdulni otthonról (csak a munka és lakás között ingázik), és barátok sincsenek? Ez valóban főben járó bűn? Máskor meg arra panaszkodnak párkapcsolatban élők, hogy a párjuk túl sokat tölt a haverjaival/barátnőivel, minden más fontosabb számára, mint a kedves.

        Reply
        • Randi Andi 2011. July 27. Wednesday 13:21

          Én úgy gondolom, hogy az ember legyen képes egyedül is jól érezni magát, és ne unalomból keressen társat.

          Reply
          • atro 2011. July 27. Wednesday 18:36

            Félreérted, én nem unalomból, időtöltésből keresek (azaz próbálok keresni) magam mellé barátnőt!
            És az, ha valaki egyedül is képes magát jól érezni, az kvázi azt jelenti, hogy nincs szüksége társra, tehát ellentmondás van abban, amit Te mondasz – legalábbis én így értelmezem, és nem azért hogy kötekedjek veled, tényleg így is gondolom. 🙂 Amúgy elárulok neked egy titkot – úgysem ismer senki, én későn érő típus voltam, a húszas éveim legelején még nem igazán érdekeltek a lányok, akkor tényleg jól elvoltam magam barátnő nélkül is – de mivel úgy is viselkedtem, nem is kerestem kapcsolatot, hát persze nem is lett, akkor sem kopogtattak nálam a csajok, de sajnos most sem, hogy már a fenti állapot teljesen megváltozott, és komolyan is gondolom a társkeresést.

            Reply
          • Zsolt 2011. July 28. Thursday 01:58

            Kedves Atro,

            Szerintem Andi arra gondol, mikor úgy fogalmaz, hogy az ember egyedül is érezze jól magát és ne unalomból keressen társat, hogy ne a egy másik embertől várja, hogy boldoggá tegye, hanem ezt az érzést önmagában is el tudja érni. A társkeresés ne szükséglet legyen, hanem öröm. Ne azt keresd, ami nincs meg az életedben, hanem azt az embert, akivel megoszthatod, a saját élvezetes életedet, személyiségedet.

            Üdv: Zsolt

            Reply
      • Gábor_40 2011. July 27. Wednesday 16:41

        Na de Andi.

        Nem mindenki vágyik társaságba, és valóban nehéz találni jó társaságot pld egy kisvárosban. Elutazni egy társaság miatt egy másik városba költséges dolog, amit sokan nem engedhetnek meg maguknak.
        Jól megirt adatlap? De kinek mi a jól megírt adatlap? Ki dönti el? Hisz ami neked jó, az lehet, hogy számomra nem az.
        Megfelelő jelölt? Ismét felmerül a kérdés, hogy ki dönti el, hogy ki a megfelelő? Ez is annyira egyéni, hogy nem lehet ráhúzni egy sablont.
        Mit írt abban a 300 levélben? Ez is egyéni, és függ attól, hogy aki olvassa, az milyen beállítottságú személy, milyen az aktuális hangulata, amikor olvassa az levelet….stb.

        Nincsen tökéletes recept, csak csodálatos találkozások és kialakuló kapcsolatok, olyan dolgok, amikre nincsen tudományos magyarázat, maximum elméleteket lehet gyártani, recepteket összeállítani, ötletelni, aztán vagy bejönnek ezek a tanácsok, vagy nem.

        Bocsánat, de ez az én egyéni véleményem.

        Reply
        • Gigi 2011. July 27. Wednesday 19:58

          Tökéletesen igaz amit írtál..

          Reply
        • Zsolt 2011. July 28. Thursday 01:53

          Kedves Gábor 40!

          Van recept. Amit Andi ír az nem minden esetben, de nagyrészt működik. A személyiségedre és a céljaidra kell szabni. A csodálatos találkozások sokkal kiszámíthatóbbak mint gondolod. Magyarázatok meg szinte mindenre vannak, csak lehet, hogy éppen nem ismered őket.

          Üdv: Zsolt

          Reply
    • Na de 2011. July 27. Wednesday 19:59

      Sziasztok.

      Nekem az elég megdöbbentő, hogy egy férfi egyáltalán neten keres társat. Nektek ott van a kezdeményezés lehetősége a való életben.
      Szerintem, ha egy férfi nem térdig felhúzott fehér zokni – szandál – nyolcvanas évek-beli szemüvegkeret – rettenetes haj – pókhas – övtáska kombinációban próbálkozik, akkor már igen nagy esélyekkel indul a nőknél. Sajnos Magyarországon a legtöbb férfi azt hiszi, hogy a fentebb leírt szerelés rendkívül szexi, és már a 28-30 éves férfiak is ebben ijesztgetnek mindenkit.
      Ha egy férfi normálisan fel van öltözve, (tekintetbe veszi, hogy 2011-et írunk!), és még foga is van, szerintem nincs sok oka aggodalomra. Másrészt, szerintem egy férfi esetében a kezdeményezőkészség nélkülözhetetlen tulajdonság. Ha külföldön vagyok, naponta többször kapok pozitív visszajelzéseket, itthon szinte soha. Miért van ez így? Szerintem az itthoni helyzet felháborító. Nem a neten kellene szenvelegni, hanem a való életben férfinak/férfiasnak lenni.

      Reply
      • Zsolt 2011. July 28. Thursday 01:48

        🙂

        Reply
      • Katz lelkész 2011. July 28. Thursday 07:35

        Na de
        kérem,

        “…elég megdöbbentő, hogy egy férfi egyáltalán neten keres társat…”

        Én is ledöbbentem ezen…

        “…térdig felhúzott fehér zokni – szandál – nyolcvanas évek-beli szemüvegkeret – rettenetes haj – pókhas – övtáska…”

        Mi van, mi van, nem tetszik a szerelésem ?
        🙂

        Szépen pörög ez a topik, óránként legalább egy komment… elolvasva az indítást (és a többit is), a következő jutott eszembe:

        …Páciens meséli a panaszait a pszichológusnál. A doktor meghallgatja, majd ezt mondja:
        -Nyugodjon meg Uram, önnek nincs kisebbrendűségi komplexusa.
        -Ön tényleg kisebbrendű…
        🙂

        Mit lehet egy ilyen diagnózisból aprópénzre váltani ?

        A neten mindenki- azaz minden hölgy- úgy hirdet, azt keres, amit akar. Nem áll módomban az ízlését megváltoztatni. Ha nem sikerült egy hónap, egy év, egy élet alatt sem kapcsolatot (házasság-egyéjszakás kaland) létrehoznom-
        a hiba bennem van.

        A megoldás receptje legalább kétezer éves- (már a régi görögök is…)

        …Ismerd meg magad: tudni fogod a sorsodat.
        …Változtass magadon:
        Változni fog a sorsod is.
        🙂

        Reply
        • Flower 2011. July 28. Thursday 13:34

          Katz lelkész!

          Tetszik amit írtál! 🙂
          Nagyon jó humorod van.

          Reply
      • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 08:41

        Kedves Na De!

        A te soraidban is sok igazság van sajnos!
        Mi nők várjuk,hogy kezdeményezzenek,mert a megszokott értékrendünk szerint ez a szimpatikus(amúgy,a férfiaknak is ez áll közelebb a lelkivilágukhoz,csak nem minden esetben képesek rá,mert félnek a visszautasítástól,pedig csak könnyedén kellene azt is kezelni_Nem ő volt és kész)
        Ha senki sem veszi a bátorságot a kezdeményezésre csak várunk egymásra évekig.Amúgy én is az a típus vagyok,aki sosem kezdeményezek,elvárom ezt egy férfitől.Igaz válasz nélkül sem hagyok soha egy levelet sem.Még akik modortalanul írnak ,azoknak is megírom kulturáltan és nem sértően a véleményemet. Minden korosztályban és mind két nemben vannak értékes emberek,csak türelem kell megtalálnunk ŐT,azt az egy személyt,aki hozzánk illik.
        Sok sikert mindenkinek és kitartást!
        Mint a régi mondásban:A TÜRELEM RÓZSÁT TEREM!

        Reply
    • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 08:19

      Kedves Atro!

      Mosolyogva olvasom leveled!sok mindenben igazad van és kitűnik soraidból,hogy egy komoly értékes ember vagy.A halászat jó ötlet mert közben feltöltődsz,ellazulsz.A keresést se add fel,mert azért egy lehetőség ,egy esély,csak ne engedd hogy befolyásoljanak lelkileg a másmilyenek,inkább legyints egyet”nem őt kerested”Én is próbálkoztam egyszer 8 hónapig sok év egyedülállóság után egy társkereső oldalon,hasonló tapasztalataim voltak mint neked,többnyire teljesen más értékrenddel bíró embereket ismertem meg mint amilyen én vagyok,szereztem egy jó barátot is,akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot,de akkor annyira elegem lett,hogy töröltem magam az oldalról.Két hónapja véletlenül regisztráltam egy oldalra,amelyről nem is tudtam,hogy társkereső jellegű.Ott ismertem meg egy nagyon kedves embert,akivel szerencsére közel lakunk így pár levélváltás után találkoztunk is.Nagyon sok közös témánk,hasonló értékrendünk van.Még korai kijelentenem,hogy tartós kapcsolattá fog fejlődni,de ha már nyertem egy jó barátot az is jó.Ezeken a beszélgetéseken ,tapasztalatokon keresztül folyamatosan fejlődünk.Ez az én véleményem.Te még nagyon fiatal vagy legyél aktív és pozitív és ugyanakkor laza és biztos vagyok,hogy sikerülni fog.
      Nagyon sok sikert és kitartást!

      Reply
  32. Audrey 2011. July 26. Tuesday 17:53

    Megértem, amiről írsz, én is átéltem hasonlókat.

    Reply
  33. friesz lászló 2011. July 26. Tuesday 17:59

    Kedves társkereső fiatalember!Ha annyi éves lennék csak,mint ön nem gondolkodnék,csajoznék.De szerintem a hölgyek vagy foglaltak,vagy nem akarják magukat elkötelezni.Én 58 éves vagyok,mégis barátnőre hajtok,mert nyomós okom van rá,hogy az 56 éves feleségem mellett barátnőim legyenek.Az okok azok nem publikusak.Én egy másik fórumon,itt Andinál kiakasztottam a fórumózó embereket.Nálam a legnagyobb baj,hogy nincs ismeretségem,mert évekig,hosszú,hosszú évekig elzárva éltem a nőzés,mint sport elől.Nem éreztem hiányát,ám iszonyú nehéz újból a csajok köztudatába visszakerülni,ráadásul már 58 évesen,mert a nők többségét nem érdekli az olyan pasi,akiről érzik,hogy csak van,de minek.Nem adok semmi tanácsot az eddigi tapasztalataimról,mert az egyik férfi potenciális vetélytársa a másiknak,nem akarom,hogy amit eddig megtanultam a saját bőrömön felhasználja ellenem.Legyen sikeres,találja meg a párját,és ha a sorsa megadja a boldog,gyerekekkel teli családi életet,becsülje meg azt a nőt,aki életét áldozza,hogy Ön apa lehessen.Sok sikert!László.U.i.Andi másik fórumán majdnem megköveztek a felfogásom miatt,méghozzá nők,végül is….örültem ennek….

    Reply
    • Napradyne 2011. July 27. Wednesday 05:36

      Megbocsásson, de úgy vélem, elsősorban nem az életkorával van baj. A társat kereső nőket általában nem érdekli az olyan ember, aki a felesége mellett keres barátnő(ket). Így valóban nehéz a csajok köztudatába visszakerülni. Mit szólna, ha egy férjes asszony öntené a fórumra keserűséget, hogy a férje mellett nem talál egy valamirevaló szeretőt(ket)?

      Reply
      • Zsolt 2011. July 28. Thursday 02:07

        Kedves László,

        Aki szeretőt keres, annak legyen sármja, szövege, vagy pénze. Szerintem ezeken múlik. A sárm tanulható. Egyébként a szerető keresésben nincs semmi rossz, csak mivel a nők gondolkodása (egó) keresztbever neki, ezért hazudni kell, ami nem igazán férfias tulajdonság. De nyilván a nőket sem kell félteni hazugság fronton.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Laura 2011. July 31. Sunday 15:23

          Én nem ítélem el a nyitott házasságot (feltéve, hogy mindkét fél tud róla, hogy nyitott), de a Lászlóhoz korban illő nők többnyire konzervatívabb gondolkodásúak, ezért nehéz dolga van. Persze lehet, hogy ez sztereotíp gondolkodás.

          Reply
          • Zsolt 2011. July 31. Sunday 17:06

            Kedves Laura,

            A kapcsolat, házasság biztonságérzetet ad érzelmi szempontból. Ha mindkét fél lefeküdhet másokkal akkor az az érzés szerintem elvész. Megjelenik egy komoly rizikó, hogy a másik jobbat talál vagy csak unalmas már a régi és az újdonság varázs kicsábítja a kapcsolatból. Ezt senki sem kockáztatja be szívesen, ezért inkább hazudozik, mert így bár kockázatot vállal, de korántsem olyan nagyot, mintha őszinte lenne. Mindkét esetben elveszítheti a “kedvesét”, de az egyik esetben megmarad az érzelmi biztonság, ráadásul a titkos légyottok sokkal izgalmasabbak, mint a nyitott dolgok. Ezért dívik inkább a hazudozás, illetve én így látom.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Náprádiné 2011. August 1. Monday 09:04

            A nyitott házasság egy jó kérdés, megtérésem előtt határozottan ennek a híve voltam. Mi a gond a házasságtöréssel? A következő: van egy problémám a házasságomban (másképp nem néznék ki belőle), és ezt nem ott oldom meg, hanem belerángatok egy harmadikat. A harmadiktól, ha egyedülálló, időt veszek el, lekötöm, miközben én nem akarom magam lekötni mellé, illetve komoly érzelmi sebeket okozok. Lelkiismeretfurdalás, bűntudat, örök másodikság érzése. Az egyedülálló ugyebár általában azért mégis azon lesz, természetes módon, hogy maga is fészket rakjon, és feltehetően azon lesz, hogy kirángasson házasságomból, akkor pedig a családomat is összetörtem, akár a gyerekeimmel együtt, ha vannak. Így már jóval több ember szenved érzékiségem miatt. Ha a másik is házas, ha kiderül, két elárult bizalmú, összetört házastársat számlálunk, és persze a gyerekekről, ha vannak, nem is beszélve. Nyitott házasság tehát működhet, persze, ebben az esetben mindkét fél el kell ismerje, hogy bizony, nem bír magával, ezt nehéz elismerni. S ha házasságot tör, akkor kivel? Mikor veszélytelen? Hát becsületes legfeljebb akkor, ha nyitott házasságban élő nyitott házasságban élővel lép félre. Ekkor is fennál az érzékiség erősségének veszélye, illetve egy nagyon nagyon komoly érzelmi vihar. Szóval szerintem a házasságtörés jóra semmiképpen nem vezet. És persze emberi mértékkel aligha van rá bocsánat. (Nem mondom, hogy egyáltalán nincs)

            Reply
  34. Audrey 2011. July 26. Tuesday 18:10

    Hát, valóban eléggé érdekes a felfogása. Mindenesetre nem gondolnám, hogy vetélytársai lennének egymással Ön és e társkereső fiatalember. Már csak azért sem, mert ő társat keres, míg Ön eégszen mást.

    Reply
  35. atro 2011. July 26. Tuesday 18:40

    Friesz úr!
    Először is: interneten magázódni (főleg, hogy én vagyok a fiatalabb), eléggé gáz, de ha csak a tisztelet jelenként alkalmazta ezt formát, akkor köszönöm. 🙂
    Én nem hinném, hogy mi egymásnak vetélytársai lennénk. Ön közel a hatvanhoz nős, családos emberként keres laza szexkapcsolatot (szerintem ezt mindenki sejti, kár titkolni). 🙂 Én meg egyedülálló, független vagyok, nincs családom és majdnem 3 évtizeddel fiatalabb vagyok Önnél. Nem hiszem, hogy azonos súlycsoportban lennénk. De ettől függetlenül nekem is pont az ismeretség, társaság hiánya okozza a problémát – hiába írta valaki, hogy a legjobb baráti társaságokban ismerkedni, ha egyszer az enyémben nincs szóba jöhető alany – és ez igaz a munkahelyemre is, ahol csak férfiakkal vagyok körbevéve.

    Reply
    • friesz lászló 2011. July 26. Tuesday 21:32

      Tisztelt fiatalember!Nős vagyok,de nem családos!Képzelje,én is csak férfiak közt dolgoztam,évtizedekig,a feleségemet is férfias munkahelyen fogtam meg,bő 30 évvel ezelőtt,az, hogy tönkrement a házasságunk,az törvényszerű.Az ok,az most nem publikus,de sugárzik önből a fiatalok nagyképűsége az úgynevezett vénemberekkel szemben.Tudom,látom,érzem,hogy a fiatalok milyenek,mikor az “öregek” előtt direkt csókolóznak az utcán,és bárhol,ezt cukkolásból csinálják,már akit tudnak vele cukkolni.Csakhogy,ha már én nem kapok nőt a korom miatt sehogyan sem,van mit eladnom,és akkor elővesszük a legnagyobb fegyvert,a pénzt…s,fizetni fogok érte,mint az idős férfiak nagy többsége,aki még egy kicsit át akarja érezni,hogy milyen jó ez…egyébként tessék igyekezni,mert az idő iszonyú gyorsan ketyeg az ember feje felett,hihetetlenül rövid az élet,csak fiatalon hisszük,hogy rengeteg időnk van…És képzelje:amikor annakidején megcsíptem az asszonyt a gjmű. raktárban még az akkori művezetőmmel is összeakasztottam a bajuszt,mert ő is bizergélni akarta azt a fiatal lányt,aki a nejem lett…

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 27. Wednesday 05:38

        Tudom, hogy könnyebb azt gondolni, de úgy vélem, nem a kora miatt nem kap. Egyetlen tisztességes nő sem ilyen kapcsolatra vágyik. Amit Ön keres, azt megtalálja a szexpartner keresőkön, nem is értem, mi a probléma?

        Reply
      • Randi Andi 2011. July 27. Wednesday 08:03

        Kedves László!

        Többször szóltam már, hogy figyelj oda a stílusodra, sajnos úgy látom, hogy nem sikerült.

        A személyeskedést pedig abszolút nem tűröm. Ezért remélem megérted, de kénytelen vagyok kimoderálni téged.

        Köszönöm a megértésedet

        Reply
    • friesz lászló 2011. July 26. Tuesday 21:47

      Azt még hozzá kell tennem,hogy mivel majdnem minden nőre vigyáz valaki,konfliktus nélkül nem fog menni,más férfiakkal általában össze kell akasztani a bajuszt…nem lesz egyszerű,hacsak nincs őrült szerencséje…sok sikert…ja az a nő akit említett,aki lemondta a randit a főnöke,meg a túlóra,vagy értekezlet miatt,az másban kereste és találta meg azt,ami jó volt neki,de lehet,hogy csak a munkahelyét féltette…a főnökök ma elég gyakran visszaélnek a hatalmukkal,sajnos…

      Reply
    • Randi Andi 2011. July 27. Wednesday 08:10

      Kedves Atro!

      Legnagyobb sajnálatomra (utálok moderálni, de néha muszáj) Lászlót kimoderáltam.Olyan, komoly kapcsolatra vágyó társkeresőknek írok, akik betartják az udvarias viselkedés szabályait és kulturált hangnemben fogalmazzák meg állításaikat.
      Büszke vagyok rá, hogy nagyon kevésszer kellett moderátorkodnom az elmúlt évben, de ragaszkodom ahhoz, hogy a Kalauzon megszokott biztonságos, személyeskedéstől és veszekedéstől mentes hangulat megmaradjon.

      Reply
    • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 08:58

      Kedves Atro!

      Ez egy tökéletes válasz Friesz úrnak!

      Gratulálok!

      Reply
  36. Audrey 2011. July 26. Tuesday 18:53

    Ebben egyetértünk:)

    Reply
  37. Zsóka 2011. July 26. Tuesday 19:10

    Nagyon jó olvasni Titeket. Rádöbbent, hogy átéltem, tartalmas szép, kiegyensúlyozott kapcsolatot is, de volt, mikor a munkahely egyenlő volt a “kedvessel” való találkozással, ami maga volt a pokol és a menny együtt. Nagyon nehezen tudtam kilépni belőle, szinte belebetegedtem. Azóta van, hogy megértem és nem török pálcát a házasságon kívüli kapcsolat hallatán, de alanya nem óhajtanék még egyszer lenni, akkor már inkább beállnék a kövezők táborába….

    Reply
  38. Ferenc 2011. July 26. Tuesday 19:16

    Végig olvastam itt amit írtak a nők,lehet nekik nincsen tükrük otthon,és nem néznek bele,sajnálom őket.

    Reply
    • Audrey 2011. July 26. Tuesday 19:18

      Kedves Ferenc!

      Netán kifejtenéd bővebben, mire gondolsz? Tényleg érdekelne……..

      Reply
  39. Audreydoki 2011. July 26. Tuesday 19:28

    Bocsi, úgy látom, már valaki más is írt ezzel a névvel, remélem, nem keveredünk össze:))) Ezért váltok én:))

    Audrey(doki)

    Reply
  40. Gábor_40 2011. July 26. Tuesday 20:35

    Megmondom őszintén, hogy mint annyi mindenbe, a párkeresésbe is bele lehet fáradni. Pont úgy mint az álláskeresésbe.
    Aztán amikor felbukkan valaki, aki érdeklődik irántunk, már nem is tudjuk, mit és hogyan reagáljunk, mert annyira hihetetlennek tűnik. Elvégre nem lehetünk éveken át a nap minden percében erre felkészülve.
    Naponta ugratnak a kollégáim és ajánlják a különböző hölgyeket, mert már ők is sokallják, hogy három éve semmi előrelépés.
    De, egyszerűn nem találkozom olyan nővel, aki megmozgatná picit is a fantáziámat, és olyannal sem, akivel szívesen együtt töltenék pár órát. Márpedig ha kedvelek valakit, akkor azzal sok időt akarok együtt tölteni.
    Talán Andi tudja rá a választ, de kérdezem, hogy nem-e lehet a hosszú egyedül töltött évek hozadéka az, hogy talán kialakul valami „depresszió” szerűség, ami akadályoz minket abban, hogy észrevegyük a másikban a szépet, hogy a hormonjaink reagáljanak, és hogy legyenek érzésein a valaki iránt? Tartós érzéseink (nem egy, egy éjszakás szexuális bizsergésre gondolok), ami visz felé, hogy holnap, holnap után is találkozni akarjunk vele, látni az arcát, hallani a hangját, csodálni a tekintetét……stb.
    Néha azt gondolom, nem lesz már többet társam, hisz lehetetlen, hogy három év alatt ne bukkant volna fel. De, látom, hogy vannak, akik hosszabb ideje páratlanok.

    Reply
    • Gigi 2011. July 27. Wednesday 20:06

      Kedves Gábor!
      Írásod ismerős,mintha én írtam volna 🙂
      Szerintem nem a depresszio az ok,talán inkább a csalódás,de ez csak az én kis véleményem.
      Szívesen leveleznék veled,persze csak ha te is szeretnéd (gigi233@fremail.hu)

      Reply
      • Gábor_40 2011. July 28. Thursday 18:37

        Írtam.

        Reply
    • Zsolt 2011. July 28. Thursday 02:20

      Kedves Gábor 40,

      Azt mondod, hogy nem találsz olyat, aki megmozgatná picit a fantáziádat, vagy szívesen lennél vele néhány órát.
      Szerintem ez elég rossz dolog. De én úgy tapasztalom, hogy ilyenkor saját magunkban kell keresni az okokat. A világban sok érdekes és szép nő van. Aki nyitott és merész az megtalálja őket. Legyél ilyen, csinálj több olyan dolgot, amit eddig nem gondoltál volna, hogy megcsinálnád. Legyél igenember (ha láttad a filmet):). Akár kövess el hibákat, végül is kit érdekel ha másoknak nem felelsz éppen meg. Ezzel kiléphetsz a saját korlátaidból, ami hozhat érdekes dolgokat.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Gábor_40 2011. July 28. Thursday 17:32

        Igen, láttam a filmet, ami igazán remek:-)) Szerintem belefásultam, érdektelenné vált a társkeresés. Beszélgetek én sok nővel, mert többet ismertem meg az elmúlt három év alatt, mint előtte húsz év alatt, de ennyiben is marad a dolog, mert nem váltanak ki belőlem semmilyen érzelmet. Ezért gyanakszom a depresszióra, mert nem hinném, hogy normális dolog az, hogy ennyire közömbös legyen a női nem. De, legalább beismerem, hogy ez most így van, és ez biztos hátráltat a pártalálásban, bááááááárrr……aki így elfogad, az tuti, hogy valami extra dolgot fedezet fel bennem.

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 28. Thursday 05:35

      Simán lehet, hogy három év alatt nem bukkan fel. Lehet, hogy te, vagy ő, még egyszerűen nem tartotok ott. A depresszió, csalódás? Hát kérdés, hogy engedsz-e neki. Kérdés, hogy nem vész-e el inkább az önbizalmad annyira, hogy ha valaki jön, akkor azt gondolod, én ennek biztos nem kellek. Ha igen, akkor meg á, ez jobbat érdemel, mint én.

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 28. Thursday 05:40

      Az enyém először 28 évesen talált valakit. Aztán kiderült, hogy az a valaki, aki el is jegyezte magát vele, csak egy harmadikat akart féltékennyé tenni. Aztán eltelt még tíz év, mire megismerte a feleségét, illetve előlépett számára az ismerősök tömegéből úgy fél év után. Nem kötött köthetetlen kompromisszumot, és egyedül is teljes ember volt, aki nem gyötörte magát folyton, hogy lesz-e társa. Persze, hát nagyon vágyott rá, de megvolt amúgy is. Társaságba járnia viszont neki is kellett, különben hol ismert volna meg?:)

      Reply
      • Gábor_40 2011. July 28. Thursday 18:36

        Engemet most abszolút nem érdekel, hogy lesz-e társam, vagy sem. (ez az a bizonyos közömbösség). Élem a napjaimat, úgy ahogy, önző módon, csak magamra gondolva, és ha lesz társ, akkor lesz, ha meg nem, akkor úgy is jó. De sok más dologgal is így vagyok az utóbbi időben.
        A korábbi párkapcsolataim soha nem társaságban születtek, ha nem úgy, hogy megláttam és megfogott egy mosoly, egy tekintet, egy hang, vagy valami az öltözködésében (szóval valami külsőség) és azt mondtam, igen! Őt meg kell ismernem. Ezután mindent elkövetek, hogy megismerjem az illető hölgyet, aztán az első beszélgetések folyamán kiderül, hogy miként tovább, és hogy van-e tovább.
        Na ez az, ami az utóbbi időben nincs, ez a: megfog benne, rajta „valami”.

        Reply
        • Gigi 2011. July 30. Saturday 05:40

          Ez a “ez az a bizonyos közömbösség” szerintem nem depi,inkább belefáradás,s oka a csalódás.Érthető ha nem érdekel a társkeresés,s maga a nő sem.Mint az előzőekben írtam már, én is hasonlókon megyek keresztül,eddig évekig keresgéltem, (én sem társaságban találtam meg az illető urakat s nem is a külső tulajdonságaik fogtak meg..)de már elmúlt,felhagytam a keresgéléssel,s már az a bizonyos bizsergési érzés sem indul be.Én az okát pontosan tudom:hatalmas csalódás ami nagyon megviselt az elején,de ma már ez ki ölt mindent,hogy aztán ez meddig tart azt nem lehet tudni,de elfogadtam a helyzetet,s engem sem érdekel már a dolog,nem görcsölök rajta,inkább egoista módon élem az életem:szakmai sikeremre törekszem.Régen sokat agyaltam,hogy mit ronthattam el a kapcsolatokban,egy dolgot: őszinte voltam és bíztam,ezt használták ki.S mivel én egy ilyen ember vagyok,s megváltozni már nem tudok,s nem is akarok,így nem görcsölök tovább a “másik felem” megtalálásában,ha jönni-e kell úgy is megtalál :-),ha nem…elfogadom ezt is.
          Szóval kedves Gábor én értem a helyzeted.(leveled nem jött át:-))derűs napokat kívánok Neked!
          Gigi

          Reply
          • Gábor_40 2011. July 30. Saturday 08:12

            Elküldöm még egyszer, de most látom, hogy elírtad a „fremail” részér, valószínűleg az freemail akart lenni.

            Reply
          • Gigi 2011. July 30. Saturday 12:42

            igy van:-)..bocsi

            Reply
  41. Jdd 2011. July 26. Tuesday 22:57

    Üdvözlök mindenkit, sziasztok!

    Én már 6 éve vagyok egyedül és neten keresztül 2 randit hoztam össze.Nevetséges.
    Próbálkoztam mindenhogyan, de semmi nem sikerült.A vicc az egészben édesapám 1 év alatt vagy 50 randit produkált még én az ő levelével kicsit átformázva nullát.Szóval én már nem nagyon hiszek az egészben.

    Üdv:
    Jdd

    Reply
    • Randi Andi 2011. July 27. Wednesday 09:51

      Hogy-hogy nem hiszel, amikor ott van előtted a példa??!! 🙂

      Reply
    • Szilvia 2011. July 28. Thursday 19:47

      Hát szerintem ha egy férfi által írt levelet küldesz férfiaknak, még ha kicsit is átfogalmazod, azzal max nőies férfiakat tudnál megmozgatni, de gondolom nem olyanoknak írtál 🙂 Mi lenne ha Te magad fogalmaznád meg a leveleidet, átitatva a nőiességeddel?

      Reply
    • Laura 2011. July 31. Sunday 15:30

      Valszeg jobb szövege van apádnak, mint neked. Ha egy vacak levelet nem bírsz megírni magadtól, akkor sok gyakorlás kell még 🙂

      Reply
  42. Tony Stark 2011. July 27. Wednesday 12:44

    Hová tart a világ? Nem kell bizony véresen komolyan venni semmit, való igaz. De hogy a tanácsadó mondja azt, “fogd fel kalandnak” Borzasztó. Az van, hogy Ti nők, így fogjátok fel, kalandosan, játékosan, kötetlen ismerkedés mögé bújtatva a dolgokat. Azért, hogy ne kelljen felvállalni sem a visszautasítás, sem a visszautasítottság lehetőségét. Te azt mondod kalandozás, én azt, hogy tisztességtelenség. Miért nem lehet felvállalni, hogy mi ismerkedünk, mint férfi és nő? Pláne, ha komoly kapcsolat szándékáról van szó. Hogy foghatod fel kalandnak a párkeresést? El kell dönteni, hogy komoly kapcsolatot keres az ember vagy kalandokat. De mindenképp fel kell vállalni. Nem pedig más dolgok mögé bújtatni, hogy elkerüljük saját saját lelki nyugalmunk megzavarását. Igenis érezd magad rosszul, ha átvertél egy embert, mert szeszélyed miatt vagy mert más képbe jött, meggondoltad magad. És vállald fel ugyanezt a másik oldalról, hogy megtörténhet!

    Tony

    Feri

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 28. Thursday 05:31

      Hát, ezt én is írhattam volna. Pár napja valaki orrba-szájba csajozást és bulizást javasolt itt valakinek, hát erre azt mondhatom, nem kell vallás, hogy valaki ezt elutasítsa. Még egy felelőtlenül odavetett, évődő szóval is meg lehet sebezni a másikat (egy ilyen esetet írtam egy másik topicban), nem hogy egy egy éjszakás kalanddal! Találkoztam egyszer valakivel az index.hu-ról, aki esztendeje nem állt talpra (férfi, csak épp nem egyforma), mert valaki úgy gondolta, egy éjszakát segít a baján. Aztán elhajította, hogy bocs, de mégsem, nekem ennyi volt. A fiú még sokkal mélyebbre került, mint volt.

      Reply
    • Gigi 2011. August 1. Monday 11:29

      Kedves Tony Stark!
      De jó lenne ha mindenki ugy gondolkodna,ahogy Te is leírtad:”mindenképp fel kell vállalni”Sajnos köztetek,férfiak között is sok az olyan társad aki kalandnak fogja fel a dolgokat,majd hogy saját lelkét nyugtassa ha hibázik az okot áthárítja a másikfélre,jobbik esetben szemtől-szemben mondja el,a gyávábbik része levélben,s nem is gondolván arra,hogy a másik felet mennyire teszi tönkre ezzel a módszerrel.

      Reply
      • Tony Stark 2011. August 4. Thursday 12:49

        Kedves Gigi,

        emberfüggő dolgok ezek valóban. Mindazonáltal sajnos vannak nemi jellemvonások is, ezt nem szabad kihagynunk. A legnagyobb baj, hogy mindenki bújtat. Mindenki bújtat, és csodálkozik, ha átverik vagy hazudnak neki. Nagy harc ez, hogy az ember őszinte és egyenes legyen, mert sajnos összetévesztik sokszor a gorombasággal, pedig csupán csak egyszerűen és egyenesen beszél az ember kevesebb körítéssel.

        tonystark@postafiok.hu

        Reply
  43. balázska 2011. July 27. Wednesday 14:56

    A nők csak azért vannak,hogy a férfiak neve előbb föl legyen vésve az emlékkőre.Nappali arcnak úgysem sikerül semmi ilyen témában.De legalább nem verik meg,meg nem szúrják le.Anyukámnak két húga van,én csak tudom.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 29. Friday 23:02

      Akkor elmondanám, hogy a statisztikák szerint a férfiak átlagéletkora a következőképpen alakul:

      legtovább élnek a katolikus papok
      utána a házasemberek
      és legrövidebb életű férfiak a szinglik.

      Csak ennyi.

      Reply
      • Laura 2011. July 31. Sunday 15:32

        a katolikus pap miért nem a szinglik közé van számítva? itt már nem a házas vagy nem házas állapot játszik bele szvsz, hanem az emberek nagy részének jóval stresszesebb a melója, mint hogy hetente egyszer misét mond és kényelmesen elvan az ingyen lakásban…

        Reply
        • Náprádiné 2011. August 1. Monday 09:19

          Nem nagyon ismered te a katolikus papok rohanós életét, azt látom… Ebbe most nem is megyek bele. Túl hosszú lenne. Lelkiségtől számít persze elsősorban valóban, de ez nem a munkamennyiség függvénye, ez egy belső állapot. Közöttük egyébként a jezsuiták élnek a legtovább. Lelkiség. Meg az, hogy van, akire számíthat, tehát biztonságérzete hellyel-közel megvan, még akkor is, ha őket éri a legtöbb támadás, van életüknek stressze bőven.

          Reply
  44. Ági 1946 2011. July 27. Wednesday 19:47

    Kedves Andi és Sorstársaim!
    Volt egy házasságom, ami nem sikerült, voltak utána kapcsolataim , amelyek zátonyra futottak. A sors megajánékozott egy fantasztikus emberrel, akit 2 éve elvett tőlem. Nem szégyelem 65 éves vagyok,van egy fantasztikus gyerekem, vannak barátnőim, körülöttem a család is nagyon rendes/ testvéremék/! Jól érzem magam a bőrömben, találok elfoglaltságot is magamnak, DE…..jó lenne valakihez úgy tartozni mint ahogy egy férfihez tartozik egy nő!!! Remélem értitek, itt már abszolut nem a testi kapcsolat volna a döntő! Az esélyem , az eszemmel felfogtam , szinte 0 és mégis szeretnék egy társat. Nem bármi áron, tudom, gondolom, Ő is megjárta már a hadak útját, de hátha?????? Igenis, szüksége van az embernek társra kortól függetlenül! Van aki bevallja, van aki tagadja, de egyedül IZETLEN az élet! Szia!

    Reply
    • Zsolt 2011. July 28. Thursday 02:28

      Kedves Ági,

      Lehet, hogy neked nem a testi kapcsolat lenne a döntő, de sok férfinek a top3-ba benne van. Sajnos sok ember elköveti a hibát, hogy magából indul ki, pedig a másik fél fejével is tudni kell gondolkozni. Bár ha mondjuk a 70-es korosztályban keresel, akkor talán nincs igazam. Ezt mondják meg ők.

      Üdv: Zsolt

      Reply
    • Ilona(Ica) 2011. July 30. Saturday 09:18

      Kedve Ági!
      Szerintem sokan gondoljuk így!

      Reply
  45. egytárskereső 2011. July 28. Thursday 09:02

    Kedves Mindenki!

    Úgy gondoltam megosztok néhány tapasztalatot,a társkerséssel kapcsolatban.
    Leginkább arról írnék, mi lehet az oka annak ,hogy a nők nem válaszolnak a férfiak által küldött levelekre.
    Magamból kiindulva,hogy én személy szerint miért nem szoktam.
    Azonkívül, hogy kissé meguntam azért nem szoktam válaszolni, mert mint ahogy Andi is írta nem mindegy hogy fogalmaznak,pontosabban mit írnak!
    Vagyis azzal van a baj hogy nincs mire válaszolni.Olyan leveleket kapok melyben a legtöbben egy e-mail vagy msn címet löknek oda, ilyen jellegű szöveggel hogy: “szeretnélek megismerni itt az e-mail címem..”
    Vagy: “nézd meg az adatlapom és ha akarsz írj…”
    Ezenkívül a másik kissé ritkább eset, amikor az illető közel 100 sort ír fényezve magát, hogy milyen jó ,aranyos, rendes, kedves pasi.Semmi kérdés ,érdeklődés a másik iránt ,vagy utalás a nő adatlapján található dolgokra…ez mind hiányzik a levelükből. Ezek ctrl+copy-s levelek,és felül a nevet írják át, hogy személyesebbnek tűnjön.
    Igenis elvárom, hogy személyes csak nekem szóló levelet kapjak ,és az illető tudjon magáról pár értelmes sort írni,ha már egyszer társat keresek! Sablon e-maileket, körleveleket kap az ember eleget anélkül is hogy bárhova regisztrált 🙂

    Reply
    • atro 2011. July 28. Thursday 09:36

      Egy első levélben nem igazán lehet egyedi, személyes tartalmat lehet írni, amikor még nem ismeri egymást a két ember (nincsenek közös ismerősök, közös élmények, közös témák, stb…).
      A női adatlapok sem sokkal kevésbé sablonosak, mint a levelek, én sokat láttam már (és tényleg el is olvasom őket – kivéve a másolt idézeteket, azokra nem vagyok kíváncsi). A legtöbb csaj szinte ugyanazt írja magáról csak más szavakkal. Ezt-azt szereti csinálni, ilyen-olyan pasit keres. A másik verzió, hogy nem ír semmit, üresen hagyja mezőt, vagy elintézi a bemutatkozást azzal, hogy “ismerj meg és megtudod milyen vagyok”. Vagy van a harmadik verzió, amire már utaltam, hogy saját gondolat helyett odamásol egy km hosszú idézetet, vagy horoszkóp jellemzést. Nem mondom, hogy mindenki ilyen, de ez az általános.
      Egyébként egy idő után a férfiember rájön, hogy időt és energiát spórolhat meg azon, ha megfogalmaz egy frappáns indító levelet, amit több embernek is elküldhet, mert a nagy számok és velem együtt sokak tapasztalata úgyis azt mutatja, hogy a 98%-ban nem fog semmilyen válasz érkezni, a maradék is lepattintás lesz. Talán 30 különböző címzett közül jobb esetben egy fog pozitívan válaszolni. Aztán a 2. levéltől már úgysem lesznek sablonok, hiszen onnan kezd személyessé válni a beszélgetés, ha mindkét fél látja, hogy érdeklődik iránta a másik. Ha meg nem, akkor úgyis felesleges az egész. Ha mindenkinek külön-külön írná le az ember a kis üzeneteit, akkor ha átlagosan egy elküldött levélre legalább öt percet számolunk (én már kb. annyi ideje írom ezt a hsz.-ot, pedig eléggé gyorsan gépelek). Ez esetben az ember a fél életét, szabadidejét a gép előtt lenne kénytelen tölteni annak érdekében, mire kikeresi a társkeresőn a kereső funkcióval azokat a személyeket, akik neki szimpatikusak, és többé-kevésbé a fordított irányban is megfelelnek az elvárásoknak, elolvassa az profilon a bemutatkozást, utána még legépeli a levelet… Még a copy-paste módszerrel is órákat lehet így eltölteni egy népesebb társkeresőn az intro üzenetek elküldésével. Márpedig az Andi tölcsér elve is pont erről szól, hogy minél több embert kell megszólítani, megkeresni, mivel sosem lehet tudni, hogy közöttük melyik lesz az igazi.
      Persze abban igazat adok, hogy az ilyen “ismizzünk” típusú egy-két szavas, címzés, köszönés nélküli üzenetek nagyon kiábrándítóak, azért ennél több személyességet, egyediséget illik belevinni a levélbe.

      Reply
      • egytárskereső 2011. July 28. Thursday 10:31

        Igen én is olvastam női adatlapokat is,és valóban nem kevésbé sablonosak a férfiakénál,egyetértek,tipikus példák , a nők nyálas idézeteket írnak és horoszkópjellemzést. : )
        Tehát nagyon sok a sablon adatlap,épp ezért nem tudom igazán kipróbálni a tölcsér elvet,mert semmi nem visz rá a legtöbb férfi adatlapját olvasva arra, hogy írjak neki.Egyszerűen hidegen hagy.
        Nagyon ritkán akad olyan akinek írok,és épp ezért ,ha már ráveszem magam,akkor nem sablonszöveget lökök oda, hanem őszintén érdeklődök. Ettől függetlenül az esetek 2/3ában nem kaptam választ…
        Ez pedig a távolságra fogható,ugyanis többségében azok nem válaszoltak akik messze laktak tőlem. Akik a közelben, ők igen.

        Legjobb,ha tudjuk milyen embert keresünk, és nem feltétlenül érdemes szerintem 100 valakinek ugyanazt az üzenetet elküldeni.Inkább,ha nem vagyunk biztosak abban hogy az illető érdekel,keressünk tovább.

        Reply
  46. atro 2011. July 28. Thursday 09:38

    Mint azt már írtam korábban, én voltam ennek a post-nak a szóban forgó levélírója, és fent vagyok Andi társkeresőjén is, ugyanezen a felhasználónéven, fényképpel.

    http://www.szabadvagyok-tarskereso.hu/atro/

    Reply
  47. Gábor_40 2011. July 28. Thursday 18:26

    Örökre senki nem marad egyedül, mert mint tudjuk egyszer minden véget ér.

    Én mindig személyre szabott leveleket írtam, de azokra is pont ugyanúgy nem válaszoltak, és azt vettem észre, hogy az őszinte, kedves leveleket még gyanúsabban fogadják.
    Pld, nagyon nem vált be, ha már az első levélben bókolók, „ a fotóid alapján nagyon szép nő vagy, a tekinteted, a mosolyod szinte páratlan”…….szóval ezek abszolút nem jöttek be.
    Azon típusú levelek sem voltak sikeresek, amiben őszintén leírtam, hogy kb milyen is vagyok.
    A túlzott közvetlenség sem vált be, ami egy személyes találkozásnál előny lehet, de egy első levélben nem jó megoldás.
    Végül rájöttem, hogy az udvarias és „diplomatikus” stílusú levelek voltak a legsikeresebbek. Egyszerű szöveggel, némi távolságtartással és udvariassággal, és elrejtve benne egy pici humor. Viszont semmi személyes adat, vagy elvi megfogalmazás nem lehet benne, ezek később jöhetnek szóba.
    Ezek az én elmúlt évi tapasztalataim.

    Reply
    • Zsolt 2011. July 28. Thursday 23:17

      Nekem is ez a tapasztalatom mint Gábor 40-nek. Csak nálam a 20-30 év közötti korosztálynál.

      Üdv: Zsolt

      Reply
    • napsugár 2011. July 29. Friday 11:17

      Sziasztok!

      Hát, igen, érdekes kérdés, milyen legyen az első levél.
      Szerintem mindig a levelet olvasó személyiségétől függ, milyen levelet olvas szívesen.
      Persze, a legjobb a személyre szóló levél lenne, de azt egy adatlap elolvasása után elég nehéz megvalósítani.
      Az lehetséges, hogy gyanúsnak tartják, ha valaki utalgat az adatlapodban leírtakra vagy a fényképeidre, ez olyan nagyon erőltetettnek vagy nyomulósnak hathat. (Esetleg olyan “kukkolósnak”.)
      Ha túl sokat írsz magadról, akkor pedig olyan érzése lehet az olvasónak, hogy “fényezed magad” vagy hogy magadat fontosabbnak érzed, mint őt.
      Az udvarias, “diplomatikus” levél, ahogy írod Gábor, talán a jó megoldás. Egy kis udvariasság, humor,, egyszerűség kell bele.
      De szerintem egy olyan levelet kell írni, amiben megjelenik egy kicsit a személyiséged. Amiből ki lehet találni egy kicsit többet rólad, mint az adatlapodból. De nagyon nehéz olyan levelet megírni, ami minden körülménynek megfelel. Ahogyan a sablonszövegek az adatlapon, úgy a sablonlevél se mindig a legjobb megoldás.

      S hogy miért nem válaszolnak a nők? Kérdezhetném ugyanígy nő létemre, hogy a férfiak miért nem válaszolnak?
      Aki fontosnak tartja a társkeresést, az remélhetőleg írni fog. Vagy fenn van az oldalon, de te nem vagy neki szimpatikus.
      Egyébként teljesen felesleges azon gondolkodni, miért nem válaszol. Az ő döntése, ahogy a tiéd az volt, hogy megpróbálod. A kudarc – különösen ha sok – le akar gyűrni a lábadról, azt érezteti veled, hogy ne is próbálkozz többet. De hidd el, nem is kell neked olyan nő, aki nem válaszol a levelekre. Ez ne vegye el a kedveteket!

      Sugi

      Reply
  48. 2011. July 29. Friday 21:24

    Szia Mindenkinek!

    A szimpatikus nálam azt jelenti, hogy valamivel megfogott a férfi…legyen az a stílusa, modora, fotója,személyes találkozáskor pedig egész lénye!Akkor tudok vele görcsölés nélkül beszélgetni, jól érezni magam. A sok negatívumot inkább nem sorolnám, melyek taszítólag hatnak egy ismerkedés folyamán. Szerintem mindenki átélt már hasonlókat!

    A lényeg: egymáshoz illő emberek fogják jól érezni egymást!

    Sikert kívánok Mindenkinek és magamnak is legfőképpen! 😀

    Reply
    • Bac_4 2011. July 31. Sunday 15:46

      Így van, ahogy mondod :-))))

      Reply
  49. Orsi 2011. August 1. Monday 14:06

    Nos, én már annak is örömmel válaszoltam, aki egyáltalán képes volt néhány tőmondatnál többet leírni helyesírási hibák nélkül, vagy nem tűnt komplett bolondnak, de még így is siralmas volt a felhozatal, pedig azt hiszem ezzel még nem tettem teljesíthetetlenül magasra a lécet…

    Reply
    • Gábor_40 2011. August 1. Monday 15:03

      Siralmas a felhozatal? Na ezért maradunk egyedül.
      A férfiak azt mondják, siralmas ez a női felhozatal.
      A nők azt mondják, siralmasak a mai férfiak.
      Vagyis a kínálat nem fedezi a keresletet, és sajnos én is tapasztalom, hogy annyira eltérő igények és elvárások vannak, hogy valóban tűt a szénakazalban……………

      A levél is megítélés kérdése, hogy kinek mi. Sok kevésbé „tanult” embernek vannak remek gondolatai, de egy diplomás nem fog válaszolni egy szakmunkás „értelmes” levelére. (persze vannak kivételek)
      Mert a diplomás igényli, hogy a másiknak is legyen diplomája és nem is sejti, hogy egy szakmunkás is lehet értelmes, intelligens, művelt, mert előtte egy másik „kép” van.
      (Természetesen ezt csak példának írtam, és nem azért, hogy kritizáljam akár a diplomást, akár a szakmunkást)
      Vagy, figyeljük meg a sok elvárásokkal teli (esetemben hölgy) adatlapját. Nem tud magáról két értelmes sor bemutatkozást írni, miközben vezető beosztásban dolgozik, és hát ő valaki, hisz céget vezet, de nagyot! (Inkább tudna magáról írni és főzni, mint céget vezetni).

      Orsi, te legalább válaszol, mert manapság már az is valami. Hisz ha valaki megszólít a maga értelmi színvonalának, bátorságának a megfelelően, akkor az a tisztességes, ha valamit reagálunk rá. Nem kell sok, néha elég ennyi. „Bocs, de nem szeretnék veled megismerkedni”, vagy valami hasonló.

      Reply
      • Orsi 2011. August 3. Wednesday 13:46

        Igen, válaszolgattam, de mesélhetnék sztorikat…sajnos nem olyan régen jutottam arra az elhatározásra, hogy töröltem is magam az egyik ilyen oldalról, mert nem vezetett sehova a dolog. Volt olyan pl, akinek épp csak elolvastam az 1 mondatos levelét, de mivel mobilról tettem mindezt, úgy döntöttem hogy majd később válaszolok, amikor “rendes” gép közelében leszek. Mire újra beléptem, már ott várt a következő levele, azzal, hogy egy szemét vagyok. Mai napig sem tudom, hogy mi ütött belé (összetévesztett vkivel? megsértődött, hogy nem kapott azonnal választ? ki tudja?). A másik meg, miután kértem hogy legalább egy képet küldjön, ha már találkozni óhajt velem, közölte, hogy biztosan sokat csalódtam az életben, ha ilyeneket írok…Ő meg vajon olvasni nem tudott? És még hasonlók…itt untam meg a dolgot.

        Reply
  50. Csaba 2011. August 6. Saturday 15:04

    Sziasztok!

    Én is hasonló cipőben járok, mint ti. Igaz, én még csak 24 éves vagyok, de már vagy másfél-két éve vagyok egyedül. Nehezen viselem a magányt, főleg, hogy munka után nem sok kedvem van már kimozdulni, a szórakozóhelyes bulizás pedig mindig is távol állt tőlem (nem sok értelmét látom annak, hogy a 4 fal közül újabb 4 fal közé nyomorítsam be magamat, ráadásul olyanba, ahol füst, kosz és zaj van :)), így eleve nagy hendikeppel indulok a korom miatt is (a 30-as nők pedig nehezen hiszik el, hogy tartós kapcsolatra, közös fészekre, családra vágyok). Valahol érthető, hisz a férfiak közül nem egy olyan példány van e világon, aki szintúgy ezeket szajkózza, majd lepattintja a “balekot”, miután megunta a szórakozást. 🙁 Sok randin voltam már, nem kis meglepetésetekre egyik sem végződött második találkozóval. Bennem lenne a hiba, tényleg? Nem hiszem. Udvarias, közvetlen, vicces kedvű és derűs embernek ismerem magamat, s nem utolsó sorban tudok udvarolni is. Nincs sportkocsim. 🙂 Átéltem én is nem egyszer, nem százszor azt, hogy egyeseknek luxus a válaszadás, elfogadom, hogy a mai ember már csak ilyen egyenetlen gerincű. Minden kudarc ellenére nem adom fel a reményt, és továbbra is kitartóan élem az életemet, csinosítgatom a lakásomat, és lesz, ami és ahogy lesz, “Majd a következő jobb lesz!” felkiáltással. Igaz, hogy egyedül unalmas múzeumokba, színházba, moziba, túrákra és városfelfedezésekre járni, de hátha egyszer pont egy ilyen sótlan alkalom fogja megváltoztatni az életemet. 🙂 Addig pedig remélek és élek(!), élvezek mindent, amit csak szeretek. :)))

    Szép, derűs hétvégét kívánok mindenkinek:
    Csabi

    Reply
    • Dreen 2011. August 6. Saturday 20:14

      Kedves Csaba, hasonlóan vagyok én is azzal a különbséggel hogy engem nem visel meg a magány. Így engedd meg, hogy barátilag felrázzalak.

      A láncaidat bámulod. Légy szabad. Találj olyan alapokat önmagadban, amelyek függetlenek a társ meglététől vagy hiányától. Vagy vannak, vagy ha nincsenek, hát hozd létre. Amikor a volt párom (akivel már a házasságot és a gyermeket terveztük) elhagyott, az első sokk után rájőve minderre azt mondtam: őelőtte is voltam valaki, utána is leszek. Tedd fel a kérdést magadnak: Ki Vagyok Én? Az vagyok, aki társ nélkül, egyedül kevés?

      Ahogy elkezdtem erre koncentrálni, ráeszméltem, hogy speciel kivételesen és különösen stabil alapjaim vannak az önálló létezésre, többszörösen elegendőek, de mindenki találhat vagy létrehozhat magában kellőeket.

      Ez egy erő, ami idővel elkezd ragyogni és egyre többen meglátják, idővel szóvá is teszik. Amint így elkezdesz szabad levegőt szívni, csak akkor ismered fel, hogy milyen szürkületben és hány tonnás láncokkal éltél addig, és akkor előbb-utóbb melléd telepszik valaki, akár a tábortűz mellé.

      Néhány összegyűjtött útjelző gondolat:
      Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoz érte.
      Ami igazán tiszteletreméltó az emberben, az az álmai, az elvárásai önmagával szemben, és kihívás hogy azoknak megfeleljen.
      (Mert: ) Egyetlen igazság van, a többi csak álca: senki vagyok és semmim sincs; álmaim vannak csupán.

      Igaz, hogy nincs nagyobb csoda, mint az egyetlen kitüntetett személyhez fűződő kapcsolat és az ő szolgálatába állított szerepvállalás, de amíg ez nincs, önállóan is lehetünk valakik. A válasz arra a bizonyos kérdésre a szerepvállalásban rejlik.

      Reply
      • Dreen 2011. August 6. Saturday 20:20

        Na, kellően tompa vagyok már hozzá, hogy ilyen fennköltet írjak.. 😀 A gyógyszeremet se vettem be. 😉

        Reply
  51. Csaba 2011. August 6. Saturday 21:13

    Koszonom szepen a valaszt. Bocsi az ekezetek hianyaert, de iPodrol necces ekezetes betuket hasznalni, elobb repulnek tova a gondolataim, mintsem papirra tudnam vetni oket. 🙂

    Mint irtam, megvannak a magam szorakozasai, kikapcsolodasai es szenvedelyei, igy kicsit ertetlenul alltam a lanc es a beklyo felett, de tulajdonkeppen ha ugy nezzuk, igazad van, es nem szegyellem: egy szeretett es szereto tars mellett az igazi elni. Emiatt nem erzem magamat kevesebbnek, de ha kell, akkor alkalmazkodok: most maganyos vagyok (rossz erzes egyedul elaludni es egyedul felkelni minden nap), igy sok erot fektetek a munkamba (a szakmai elorejutas, es a jobb fizetes remenyeben), illetve a sajat hobortjaimba. 🙂 A szurkeseggel nem vitatkoznek, nincs kiemelkedoen emo vagy Peli Barna stilusu frizuram, nem is szeretnek ugy tukorbe nezni. 🙂

    Egyszoval lancokat, beklyokat nem erzek magamon, legfeljebb egy kis kedvetlenseg utotte mar fel a fejet a lelkemben, belefaradtam a hiabavalo ismerkedesekbe. Talan ram ferne mar egy kis szunet, hogy kesobb ujabb csalodasokkal gazdagodhassak – szigoruan csak pozitivan. 🙂

    Szep, derus estet (mert hogy derubol sosem eleg :)) kivanok mindenkinek:
    Csabi

    Reply
    • Dreen 2011. August 6. Saturday 23:43

      Kedves Csaba 🙂 A szürkeséget nagyon félreértetted, egyébként szürkületet írtam. 😀 De mint írtam, ez csak utólag lesz látható.

      A láncok olyasmik, amelyektől függünk, ezért láncok. Még csörögnek is annak, akinek van hozzá füle. Ha a boldogságod függ egy társtól és így a hiányában boldogtalan vagy, akkor ez a körülmény láncol ehhez az állapothoz, ez is egyfajta függőség. AKARJ szabad lenni.

      Sokkal jobb a boldogságot megosztani valakivel, mint az egyedüllét jelentette boldogtalanságot. De persze van más nézőpont is, igazából embere válogatja a másik részről; az is nagy dolog lehet valaki számára, ha meg kell mentenie téged. Kérdés hogy te mit választasz: várod hogy valaki megmentsen (aki azt keresi akit megmenthet, de ez nagyon ritka), vagy kimászol magad. 😉

      Reply
      • Csaba 2011. August 7. Sunday 09:03

        Nem hiszem, hogy boldogtalan lennék, csak nem szárnyalok. 🙂 A kettő között van egy éles határvonal – aki boldogtalan, az az én olvasatomban nem élvezi az egyébként számára boldogságot okozó tevékenységeket, míg aki nem szárnyal, az képes boldog lenni, de nem olyan lelkes. Én egyelőre még az utóbbi stádiumban vagyok, azaz élvezem, amiről tudom, hogy a szívem csücske, de nem olyan erőbedobással, mintha lenne valaki, akivel megoszthatnám a boldogságomat. 🙂 Nem hiszem, hogy ez társfüggőség lenne már – vagy te mit gondolsz?

        Bocsi, hogy félreolvastalak, bár a lényegen nem sokat változtat, azt hiszem – ezt most gy hirtelen nem tudom megítélni, ahhoz keveset aludtam az éjjel. 🙂

        Ha valakinek örömet okoz, akkor megvárom, hogy valaki megmentsen. 🙂 De tulajdonképpen nincs szükségem segítségre, mert mint írtam, nem hagyom magam letörni azért, mert 2 éve folyamatos kudarcok tarkítják a történelmemet. Rossz érzés, persze, és nyilván az én lelkemben (merthogy férfi(!) létemre nekem is van lelke(!), ami érzékeny(!), és sérülékeny(!)), de a remény még megvan. 🙂 Amúgy kérlek, ne értsd félre, a zárójeles felkiáltójelek nem rád vonatkoznak, tapasztalatom szerint sok nőnek nem egyértelműek a fenti szavak akkor, ha férfiről van szó. Elvárják, hogy kemények legyünk, mint a 3 hetes kutyagumi, de szem elől tévesztik azt, hogy nem minden férfi képes droid üzemmódban működni, vannak, akik emocionálisabbak, mint a filmekben mutogatott akciófilm főszereplők. 🙂 S ez nem jelenti önagában szerintem azt, hogy kevesebbek vagy gyengébbek lennénk, még ha sok pejoratív felhangú sztereotípia is él az érzelmes férfiakkal szemben – pusztán arról van szó, hogy mi is igényeljük a szeretetet, a gyöngédséget, de emellett ha kell, akkor kemények és határozottak is tudunk lenni. 🙂

        Visszatérve az eredeti kérdésre, persze érzem azt, hogy társ nélkül nem olyan szép az élet, de ez szerintem nem bűn, nem hiba, és nem elítélendő. Unásig hallott közhely, de nem minden fekete avagy fehér, a kettő között van egy mezsgye. Én legalábbis még nem vagyok kétségbe esve, majd talán később, de remélhetőleg addig már nem fogok eljutni. 🙂

        Irigyellek, amiért nem visel meg téged a magány, engem még igen. Kezdetben rosszabb volt, amikor elköltöztem a szülői házból, és egyedül próbáltam fenntartani magamat. Most már azért jobbak az estéim, mint akkor. 🙂 De tény, hogy még nem jutottam el odáig ahol te is vagy, hogy ne okozzon lelki problémát az, hogy egyedül vagyok.

        Most, hogy belegondolok, talán kicsit igazak azok a láncok, persze szimbolikus értelemben, mivel egy fizikailag vett lánc nem lehet átmenet. 🙂 Nem köt olyan erősen gúzsba, hogy ne tudjak rendesen lélegezni tőlük, de tény és való, hogy valamelyest korlátoznak a kiteljesedésben, ahogy írtam is, a szárnyalásban. Nem vagyok biztos abban, hogy emiatt el kellene ítélni akár egy csöppnyi mértékben is (ne rosszindulatú elítélésre gondolj most itt, nem feltételezem ezt senkiről itt, csak jobb szó híján ezzel élek :)), ezt nem tartom hibának. Te hogy vélekedsz róla?

        Bocsi, amiért ilyen sokat gondolkoztam itt. 🙂

        Reply
        • napsugár 2011. August 7. Sunday 13:07

          Szia Csabi!

          Kikérem a magam, de talán az itt jelenlévő és nem jelen lévő hölgyek számára a kutyagumis hasonlatot!
          Persze, én sem szeretnék egy síró-rívó férfit, akinek semmi önbizalma nincsen, nem áll ki magáért, de nem hiszem – írásaid legalábbis ezt mutatják -, hogy te ilyen lennél.
          Minden ember érzékeny lelkű, de sokan ezt nem mutatják ki. És ez leginkább a férfiaknak nem sikerül, vagy mert azt mondták nekik otthon (mint ahogy a nagypapám nevelték) vagy úgy érzi, hogy ez férfiatlan, de akkor pedig a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni.
          Az érzelmek mindig fontosak. Ennek ellenére általában vegyes a megjelenése, megítélése, vannak olyan nők és férfiak a széles ismeretségi körömben, akik szélsőségként teljesen elítélik az érzelmeket (különösen azok kimutatását); és másik szélsőségként pedig a mindenhez való érzelmi kötődést akarnak, ami pedig akár az érzelmi zsarolásig is elvezethet.
          Az egészséges érzelmek mindig fontosak. Az is, hogy figyeljünk a másik érzéseire, de arra is, hogy ki is tudjuk mutatni őket. És nem kell magamutogatásig eljutni, hanem elég csak néhány embernek elmondani, (kimutatni a fontosabbaknak).
          (A fenti mondatok többsége nem hiszem, hogy neked szólna Csabi, elégséges önbizalommal rendelkezőnek tűnsz.)

          Hát, a kétségbeesésig ne juss el, az nem jó. És lehet rettenetes, hogy ennyi ideje egyedül vagy (én is hasonló cipőben szoktam járni, most éppen pár hónapig volt párom, és pár hónapja vagyok újra egyedül). De hidd el, hogy ez a normális lányok szemében azt jelenti, hogy nem csak a szexet akarod, hogy tényleg fontosak számodra az érzelmek. És örülj, ha válaszolnak neked és eljutsz az első randiig. Itt sokan – köztük én is – gyakran a levelekre se kapunk választ, nemhogy a randiig jussunk. Valószínűleg több vasat tartottak a tűzben, és te az első rostán bejutottál, de az első randi után valamiért kiestél. Lehet éppen azért, mert te komoly kapcsolatot kerestél.

          Én az egyetem befejezése után hazaköltöztem, és bár egy jó idő után lett csak munkám, azóta is anyukámmal élek. Én is gondolkodtam azon, hogy bejárás helyett (napi min. 1,5 órát vesz el az életemből) elköltözhetnék albérletbe, de eddig nem vitt rá a lélek. Mert ismerem magam, ha egyedül élek a 4 fal között, akkor nem érzem jól magam. Jobban rámtelepszik a magány, az egyedüllét érzése. Holott nem vagyok egyedül, van családom, barátaim, de nincs társam. És nem érzem őket a közelemben. Így ezt, még nem léptem meg. De lassan meg kellene.

          A szárnyalás pedig – szerintem – nálad hasonló, mint amit Dreen korábban fejtegetett. Ő arról írt, hogy ha hisznek az emberben, akkor hihetetlen energiák mozgósulnak meg körülötte.
          És talán igazad van, bár én most is tudtam szárnyalni (bár nem tudom, milyen érzés ez, ha van párod), mikor a barátnőmnek az esküvőre saját készítésű órát alkottam, “teremtettem”. És akkor különösen igaz volt, amikor láttam az arcát, mikor kibontotta, és rögtön kitalálta a helyét is. 🙂

          Az apró örömökből építkezz, de ezt is teszed. És ne add fel!

          Sugi

          Reply
          • Csaba 2011. August 7. Sunday 15:33

            Szia, kedves Sugi!

            Tudom, hogy azt írtad, nem feltételezed rólam, hogy én is olyan lennék, viszont semmiképpen nem akarom szó nélkül hagyni, amit írtál, nehogy valakinek az jöjjön le a dologból, hogy aki érzelmes, az önbizalomhiányos (tudom, nem konkrétan így írtad, de ebben a szövegkörnyezetben könnyen párhuzamot lehet vonni a kettő között, ami ugye téves), mert a kettőnek semmi köze egymáshoz. Erről is írtam, hogy ezzel szemben kemény előítéletek keringenek a köztudatban, és egyeseknek ez a kérdés vagy csak ilyen, vagy csak olyan, a kettő közti egészséges átmenet nem létezik (max. vágynak rá, de ha a szemük elé kerül, akkor jön a skatulya). Lehet ilyen is (mármint az egyik véglet), ezt elismerem (és logikus is, bár az is, hogy ritkább, mint a többi átmenet), de aki férfiakat volt szerencsém megismerni (baráti alapon :)), azok egyáltalán nem voltak sírósak és önbizalomhiányosak (s persze jómagam sem), még ha érzelmesek igen. Elismerem azonban, hogy erről te többet tudhatsz, mert te ismerkedtél férfiakkal “privátabb” hangvételben, esetleg akkor kibújhat a szög a zsákból.

            Igen, az érzelmesség el tud fajulni, ha az ember nem figyel oda, mi több, ilyen velem is megesett már, hozzáteszem, nem akaratlagosan, nem tudatosan. Valaki feljebb említette a kommunikációt, nos, szerintem is fontos dolog ez egy kapcsolatban, hogy merjük kimondani, amit gondolunk és érzünk. Mindenki hibázhat, akaratlanul is áteshet a ló túlsó oldalára, viszont sokat elárul rólunk az, hogy reagáljuk ezt le. Én azt tapasztaltam, hogy probléma esetén nem voltak hajlandóak arra a kedveseim, hogy beszéljenek a bajról, még később sem, inkább a szőnyeg alá lettek söpörve a problémák magjai. Lehet, hogy ez eddig az életkor függvénye volt (ahogy több mindent él meg az ember, egyre öntudatosabb és nyíltabb lesz), de benne van a pakliban az is, hogy csak szerencsésen kiválasztottam az ilyen típusú lányokat, sajnos. 🙁 Örömmel olvastam, hogy többen is jelezték, hogy szerintük is fontos a problémák megbeszélése! 🙂 Nekem elég, ha a másik rákoppint az orromra, és máris észhez vagyok térítve. 🙂 Lényeg, hogy szóljon, mert baga módon én csak abból értek: nem tudok testbeszédet és jelbeszédet megbízhatóan olvasni, ami tudom, hogy nagy hátrány, de mindig bennem van a félsz, hogy esetleg félreértek valamit, és kínos helyzetbe hozom a másikat és magamat. 🙁 Szavakkal viszont egyszerűen és érthetően ki lehet fejezni a dolgokat. 🙂 Nem szokásom egyébként ismeretlenek előtt érzelgősködni, úgy vélem, van egy bizonyos határ, amit nem szabad átlépni – sőt, bizonyos dolgokat kizárólag a párom előtt mutatok ki, senki más előtt nem.

            Nem ismerlek, így ostobaság lenne tőlem azt mondani, hogy szerintem önállósodj, mert nem tudom, hogy reagálnád le az egyedüllétet. Nekem már nincs ismerősöm Budapesten, csak a munkatársaim (3 a 2 millióból :)), így végülis kijelenthető, hogy eléggé magamra vagyok utalva. 🙂 Valamennyire még tudom ezt kezelni, mivel vannak még olyan dolgok, amikben az örömömet lelem, de ki tudja, mi lesz még később! Elsősorban ezt kell figyelembe venned, hogy le tudnád-e kötni magadat valamivel, ami elfedi az űrt az életedben. Ha nincs, vagy nem tudsz róla, akkor szerintem egyelőre maradjon minden úgy, ahogy eddig – tudod, jobb a békesség alapon. 🙂 De ha úgy érzed, képes vagy rá, akkor szerintem mielőbb lépd meg, mivel később egyre nehezebb dolgod lesz ebben a kérdésben.

            Nem értem, miért kéred ki magadnak a kutyagumis hasonlatot, én nem látok benne semmi rosszat, akárhogy is olvasom és értelmezem. Lehet, hogy az előtte lévőre gondolsz: úgy fogalmaztam direkt, hogy “sok nőnek” (azaz nem minden egyesnek, csak valahánynak), bár helyesebb lett volna azt írnom, hogy “a nők egy részének”, mert nincs a kezemben valami reprezentatív felmérés róla, hogy tényleg sokan vannak.

            Egy jó barát kedvéért is képes az ember szárnyalni, aki igen közel áll hozzánk. 🙂

            Átolvastam a kommentemet párszor, remélem, nem fogalmaztam ebben is félreérthetően. 🙂

            Szép, derűs vasárnapot kívánok:
            Csabi

            Reply
          • napsugár 2011. August 7. Sunday 17:33

            Szia Csabi!

            A kommunikáció nem mindig értelmezhető könnyedén, és lehet egyébként fejleszteni, de vannak, akik ezt már tudják.

            Egy mondatoddal nem értek egyet teljesen – leginkább személyes tapasztalat és munkámból következően (magyar szakos tanár) – mégpedig: “Szavakkal viszont egyszerűen és érthetően ki lehet fejezni a dolgokat.” – Ez szerintem nem igaz, mert sokan (és vannak szerencsére kivételek, de vagy nem tudnak értelmesen, érthetően kommunikálni, vagy nem akarnak, vagy direkt kihasználják a szavak erejét. Ezért fontos, hogy átlássunk a szavaikon, vagy más szavakkal a lapjaikon, és felismerjük álságukat. És ez nehéz.

            Egyébként 11 évig nem laktam itthon, csak a szünetekben (gimnáziumi és kollégiumi évek), és önállósodtam ezekben az években, de a sok munka, a barátaim messze laknak, és szükségem van az emberi szóra este, és ezt itthon megkapom. Meg persze ez a “fészek” is, a biztonság.
            Egyszer egyetemi éveim alatt albérletben voltam, ahol a négy fal közé voltam zárva, mert a szobatársam sose volt otthon. És rossz volt abban a szótlanságban ülni.
            De tudom, hogy meg kellene próbálni. S nem kell mondani neked – ahogy a korunkbelieknek vagy az idősebb korosztálynak -, hogy valahonnan elő kell teremteni a pénzt a lakásra, és addig jó itthon, nem megy el a pénz albérletre, hanem félrerakható.
            És én is átmeneti időszaknak tartom.

            Egy kapcsolatban fontos a kommunikáció minden részlete, illetve az akarat is, hogy a problémát meg akarjam beszélni, és ha a másik ezt nem veszi észre, akkor az orrára koppintani.
            (Kicsit kaotikusnak tűnik az írásom, ahogy eszembe jutnak, mit szeretnék leírni. De az óráimon, remélem, nem vagyok ilyen.)
            Csak arra figyelj, hogy vannak olyan lányok/nők, akik nem szeretne sokszor koppintani, mert úgy érezhetik, nem figyelsz rájuk eléggé.
            De fel a fejjel!

            Sugi

            Reply
        • Dreen 2011. August 7. Sunday 16:10

          Kedves Csabi,

          Sehogy nem vélekedek, csak ráirányítottam a figyelmedet a láncaidra. A cél az hogy te döntsél, de legalább légy a tudatában annak hogy dönthetsz. Kívánom hogy legyen szerencséd és valaki megmentsen. Tökéletes alapja egy boldog kapcsolatnak. Ahogy az is, hogy már nem kell megmenteni, mert önállóan is a teljességet éled meg. Itt nincsen jó és rossz döntés, csak légy tudatában annak hogy két út van, nem csak egy. Akkor már nem is akkorák azok a láncok.

          Reply
          • Csaba 2011. August 7. Sunday 16:19

            Igen, egy jó alap az, ha az ember nem megtörten, hanem boldogan és lelkesen lép bele. 🙂

            Reply
  52. Csaba 2011. August 10. Wednesday 10:10

    Kedves Sugi!

    Igen, de nem akartam már túlbonyolítani a mondandómat, mert attól csak érthetetlen lesz. 🙂 Szakmai ártalom nálam az, hogy minden eshetőséget le akarok fedni, néha nehéz küzdeni ellene. 🙂

    Én azt tapasztaltam, hogy vannak, akik nem tudnak kommunikálni, vagy legalábbis elvárják, hogy szóval tartsam őket. Tipikus példája a “Mondj vmit!” felkiáltás. Ha valamitől, akkor ettől biztosan feláll a szőr a hátamon. 🙂 Nem mellesleg ha van mondanivalóm, akkor mindig ki szoktam bökni, ha nincs, akkor nem, de nincs szükségem arra, hogy bárki is felszólítson rá, hacsak nem éppen életfogytig tartó szabadságvesztésre óhajt ítélni a tisztelt bírónő. :\

    Nekem is jól jönne az a havi 60k, amit albérletre költök, de bejárni egész biztosan nem fogok, más eshetőség pedig nincs. Így a szükség nagy úr elven elmegy erre, milliós kiadásba pedig nem akarom még verni magamat felelőtlenül. Úgy vagyok vele, hogy ha megtalálom életem párját, ráérek akkor saját lakásban gondolkozni, és hitelt felvenni rá (nyilván, hisz az sem biztos, hogy itt fogok élni Budapesten, vagy akár Magyarországon) – addig pedig igyekszek annyit félretenni, amennyit csak lehet. 🙂

    Igazad van, hogy a sok orrkoppintás nem tesz jót, de én is csak tanulóképes vagyok, azaz minden összetűzés során megtanulom, mit és hogy. 🙂 Csak sajnos idáig már nagyon nehéz eljutni, hogy az ember valakinél kitapasztalja a határokat. 🙁

    Szép, derűs napot mindenkinek:
    Csabi

    Reply
    • napsugár 2011. August 11. Thursday 16:30

      Csabi!

      Remélem, neked és nekem sem kell sokat várni arra, hogy eljuthassunk az Igazival addig, hogy ezeket a határokat megkereshessük. 🙂
      Sok sikert!

      Sugi

      Reply
  53. Szilvinnya 2011. October 14. Friday 13:25

    Sziasztok!

    Meglepődve olvastam az olvasói levelet.
    30 éves nő vagyok és a környezetemben inkább úgy tapasztaljuk hogy lányoknak bonyolultabb a társkeresés.Mindig úgy gondoljuk pasi könnyebben talál magának partnert.
    Ezek szeint van még remény,nekik sem olyan könnyű.Csak azt nem értem ilyen pasikkal miért nem találkozunk? 🙂

    Reply
  54. Csaba 2012. February 12. Sunday 22:34

    Hello. Hát e téma szerzője azért jobban áll mint én 31 evesen ő bár szakitott én 35 vagyok és bár próbálkoztam egy párszor, de énrám még soha nem nézett senki, Hosszú ideig (4 HONAP)leveleztem egy orosz nővel minden nap és az előbb jöttem rá hogy, csak a jegyára kellett volna neki..

    Reply
  55. Avogadro 2015. February 25. Wednesday 21:06

    Nyálas kis p*cs. Én 9. éve keresek minden nap, teljes erőbedobással, mindent bekleadva. Több száz reménytelen, sikertelen randin vagyok túl szex és minden nélkül. Mégsem játszom itt a köcsögöt. te meg előadod itt a Csárdás királynőt és mindenki sajnáljon? Kis paraszt. Talán 5-6 év ugyaniklyen sikertelenség után, mikor még két szót se tudsz normálisan váltani az ellenkező nemmel, akkor majd keress meg. Addig meg ne sírj, mert mindenki b*zinak néz.

    Reply
    • Randi Andi 2015. February 26. Thursday 10:33

      Avogardo, ekkora frusztrációval és ilyen mentális állapotban nem lehet társat keresni. Ne másokon vezesd le a feszültségedet, sportolj valamit.

      Reply
  56. Péter 2017. November 26. Sunday 21:13

    Éppen valamelyik nap írtam egy lánynak, aki attól fél, hogy “örökre egyedül marad”. NEM VÁLASZOLT!!!

    Péter (34 éves kecskemeti társkereső)

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.