26 Apr

Rengeteg olvasóm kérdezi tőlem, hogy szerintem van-e esélye arra, hogy társat találjon.

Profi társkereső coachként ilyenkor előveszem a speciális “Társkeresési Esélyszámító Kalkulátoromat”, beütöm a kérdésfeltevő születési dátumát, a csillagok állását és további szupertitkos adatokat, megnyomom a “Kiszámítás!” gombot, és máris megvan, hogy az illetőnek 30, 43.5, vagy 93.2%-a van a társtalálásra. Ezt megírom neki és készen is vagyunk.

Oké, csak vicceltem. Szóval: fogalmam sincsen, hogy mekkora esélyed van a társtalálásra, és hidd el, hogy bármennyire is szeretném, nem tudom egy három soros leírásból kideríteni, hogy a szomszédod/kollégád/gimnáziumi (volt) osztálytársad akart-e tőled valamit, vagy sem, amikor olyan szépen rádmosolygott tegnapelőtt. Ami még rosszabb – annyi emailt kapok, hogy miután egyszer hajnal kettőkor azon kaptam magam, hogy két üres energiaitalos doboz társaságában még mindig az előző napi levelekre próbálok válaszolni, sajnos korlátoznom kellett magam, és most már csak a tanfolyamosaimnak tudok személyes problémára válaszolni. Köszönöm a megértésedet.

Tudok viszont szívderítő történetekkel szolgálni és kicsit enyhíteni azt a frusztrációt amit sokszor a társtalanság állapota okozhat. A Szabad Vagyok online tanfolyamokon és a Társkereső Tuningon pedig eszközöket adok a kezedbe, amikkel nem csak társra találhatsz, de egy harmonikusabb életet is ki tudsz alakítani picit több önbizalommal és pozitív gondolkodással. A coaching alkalmakon pedig igyekszem megtalálni a gyenge pontokat, amelyeken fejlesztve gyorsabban érheted el a célodat. Általában a sztereotípiákon, belső akadályokon dolgozunk ilyenkor, de van, akinek praktikus tanácsokra van szüksége az ismerkedéssel, online társkereséssel kapcsolatban.

De visszatérve a szívderítő történetekre: a hétvégémet egy különleges fotós társaságában töltöttem, aki épp pénteken fotózott egy német esküvői párt. (Amint látod elég különleges fotókat készít Justine.) A férfi 56, a nő pedig 54, és csodák csodája – egy online társkeresőn jöttek össze. Csodák csodája, a férfi nem keresett magánál 20 évvel fiatalabb barátnőt vagy csupán szexpartnert, a nő pedig nem a pénzére hajt, hogy csak a legáltalánosabb társkereső sztereotípiákat soroljam.

Igen, 50 felett is sikerülhet! (fotó: Justine Hoegh)

Sok boldogságot kívánok nekik, de lássunk egy-két magyar példát is, a Szabad Vagyok Program sikersztorijai közül:

Szerelem 53 évesen

“Szia Andi!
Teljesen biztos, hogy a segítséged is szükséges volt bevonzani az életembe a vágyott férfiút. Életemben (53 év) először élem meg a feltétel nélküli szeretetet, be- és elfogadó lét élményt. Én és ő is kellett a dologhoz természetesen, a csillagok állásáról már ne is beszéljek.
Hálás vagyok érte! Köszönöm! Tedd továbbra is a dolgod, mert  okosan átgondolt segítségedre nagy szükség van.
Szeretettel: Ildikó (egy tanítvány)”

“Már nem vagyok egyedül!”

Az igazság az, kedves Andi, hogy már nem vagyok egyedül (-: És igen, valóban sokat segített nekem a programod! (-: Kívánom a sorstársaimnak is valóra váljanak a “párt találó” álmaik és vágyaik, úgy ahogyan szeretnék, ahogyan elképzelték..!!!! Köszönet a segítségért!!! Üdvözlettel!” Zsóka.

Tényleg működik!

“Szia Andi!
Mindent pontosan úgy csináltam, ahogy javasoltad.. bár eleinte kissé szkeptikus voltam, sok emberrel találkoztam… bevallom, egy hónap után felbukkant a tölcsérben a Valaki… egy hónapig találkozgattunk, leveleztünk, randiztunk, klasszikus módon :) és végre egymásra találtunk.
Nagyon boldog vagyok, és ezen felbuzdulva magányos barátnőmnek is ajánlottam a Szabad Vagyok-ot!
Köszönöm Neked, elsősorban a gondolatokat és a bátorítást!
Tényleg működik!
Üdv
Audrey

Ott van a kutya elásva!

“Kedves Andi!

Légyszíves könyvelj el siker történetekhez! Már az első megválaszolandó faladatok hatottak. Úgy is mondhatnám, szíven ütöttek. Kerülgettem kicsit, mint macska a forró kását, de végül nagyon őszintén válaszoltam. És ezt elsősorban magamnak tettem. A vágyakkal és a félelmekkel való lelki mélybúvárkodás adta nekem a fordulópontot. 58 éves vagyok, aggasztott hogy hol találom meg azt, a korban hozzám illő, de nem trottyos, szenilis, meg nem ragozom még mi nem. Nos, az élet megoldotta helyette a problémámat, és sikerrel koronázott.
Örömmel teli szívvel adok hírt Neked!
Segített a “sors” és a “véletlen” is őszinteségem láttán. Ajándékként elvezetett ahhoz a férfihoz, akire vágytam! 2 évvel idősebb nálam, a szellemisége zseniális, meg az egész Ember úgy, ahogy van . Álmomban sem tudtam volna őt így “összerakni”, mint amilyen a valóságban. Olyan élményt kaptam, élünk meg ketten, ami maga a csoda, pedig még csak az elején járunk.
Én igazán abban hittem, hogy szembe jön a nagy Ő és egymásra ismerünk. Képzeld, ez történt. Tudod, a mondás is azt tartja, mindenkinek a hite szerint. Már korábban is megköszöntem az anyagodat, most újra megteszem.
Nőtársaim! Ne adjátok fel álmaitokat, kövessétek a szíveteket, és vegyétek nagyon komolyan a Szabad Vagyok Program ingyenes “Társkeresés indul!” moduljának feladatait, mert sok kutya van ott elásva!
Katica”

Szóval teljesen mindegy, hány éves vagy, ne kérdezd, hogy van-e esélyed, mert van (ha 25 éves, teljesen tapasztalatlan egyetemista, vagy kétgyermekes anyuka, esetleg rokkantnyugdíjas vagy, akkor is van.) Kérdés, készen vagy-e egy párkapcsolatra, kérdés, hogy van-e bátorságod egyedül maradni és nem beleugrani az első kapcsolatnak látszó dologba, kérdés, hogy van-e kitartásod és türelmed, vagy az út felénél azt mondod, eleged van, nem csinálod tovább, hülyeség az egész. A saját válaszaidat viszont egyedül Te tudod. Jobban jársz, ha őszintén válaszolsz rájuk.

130 Comments

  1. Zsuzsa 2011. April 26. Tuesday 20:38

    Szia Andi!
    59 éves vagyok, elvált, de nem reményvesztett. Tapasztalom, hogy amint mulik az idő, mindig könyebben viselem a magányt, jól szervezem, néha tulszervezem a szabad időmet, és nevetni is van már erőm, azokon a társkereséskor előforduló, élettől kapott fricskákon, melyekkel találkozom.
    Nem adom fel, bizom magamban, és a hozzám hasonló helyzetű, emberekben akik szintén küzdenek a magány ellen, és vágynak egy társ megjelenésére. Türelmes, kitartó ember vagyok, szeretem a humort, és tudok alkalmazkodni ,ha látom értelmét. Úgy vélem, tehetek ugy mint, Syrano :magamat kigunyolom ha kell, de hogy más tegye, nem türöm el…

    Reply
    • Irén 2011. December 8. Thursday 11:21

      Zsuzsa! Én szivesen leveleznék veled.
      Várom válaszod. Üdv.Irén

      Reply
    • tóth tamás 2011. December 9. Friday 17:43

      nem akarlakkihasználni deöszintén még csakmost tanulok email lezni a segitséged kérem hozzá a laptopom is uj nem nagyon tudomkezelni lehet hogy ez az üzenetsemjutel sehová hanetán megkapnád akkor kérlek jelez vagy irjál elöreis köszönöm tamás

      Reply
  2. Ildikó 2011. April 26. Tuesday 21:27

    Nálam az a baj,ill. velem az a baj, hogy engem hagytak el és még most is valahol szeretem a férjemet. aezért állandóan összehasonlítok, és képtelen vagyok nyitotá válni egy új kapcsolatra. Amely kapcsolat egyébként nem jön csak úgy magától, de nem tudok harcolni, mert képtelen vagyok átlépni a házasságomat, ami egyébként nem volkt túl sikeres, és mégis mégis…Egy mindent elsöprő szerelem kéne, de van ilyen egyáltalán?

    Reply
    • Márta 2011. April 28. Thursday 19:18

      Kedves Ildiko,
      ha nem volt sikeres a házasságod,ha csak valahol szereted az Ex.et ,akkor miért nem
      tudsz tullépni rajta?Nem a szépre jora emlékezhetsz hanem a negativumokra.Azokra
      meg minek?
      Engem 19 év után hagyott el az Ex,sikeres évek után,tudom nem könnyü de le kell zárni.
      Ugy tekints magadra mint egy kedves szeretni valo nöre és akarj ismét boldog lenni!!!!!!!!!!
      Ne keseregj,keress uj elfoglaltságot,
      változtass a külsön-hajszin,fazon stb
      emeld ki magadon azt ami szép,bájos
      növeld önbizalmadat
      Drukkolok
      Márti

      Reply
    • gyorfi tibor 2013. January 18. Friday 00:06

      Szia ildiko szeretnek veled talizni

      Reply
  3. Aleva Vincene 2011. April 27. Wednesday 02:44

    KOSZONOM ANDI A SEGITSEGEDET, MEGTALALTAM APAROMAT A TE UTMUTATASOD SEGITSEGEVEL HALAS VAGYOK ERTE. UDVOZLET ZSUZSA

    Reply
  4. Gabriella 2011. April 27. Wednesday 02:52

    Vágyom a társra,de rettegek is tőle.

    Ki lehet-e lépni abból az ördögi körből,hogy a párválasztásnál a gyermek választ bennem férfit és olyan férfit,amilyen az apám volt?Aki nem volt jelen az életemben és lemondott rólam 13 évesen.

    Reply
    • Katus 2011. April 27. Wednesday 06:01

      Ne sokkoljon ez a gondolat, szelíden fogadd el.
      Lelkedben viszont bocsáss meg teljes szívből papádnak, de főleg magadnak, amiért gyermekként oly sok vágyakozásod volt utána. Engedd el ezen hiányokat, meglátod sikerül.
      Megnyugtatlak, minden nő -picit apa-szindrómás:)-,ha be ismeri, ha nem. Ez végül is nem baj, hisz a legjobbat szeretjük társunkban és az az “Atya”.

      Reply
    • sandor norbert 2013. October 8. Tuesday 09:52

      irj

      Reply
  5. Dorka 2011. April 27. Wednesday 03:34

    Sajnos én még keresem. Randizó , kalandkereső jelentkező akad bőven, én társat , valóban tartós kapcsolatot keresek.A remény hal meg utoljára , a mondás szerint , hát még nem adom fel!

    Reply
  6. Titkos Ági 2011. April 27. Wednesday 03:55

    Kedves Andi! Ugyan elolvastam mindent amiket küldtél – nagyon jónak tartottam. Sajnos ez ügyben lusta voltam és csak egy-két dologra figyeltem. Sőt “könnyelműen” megadtam egy biblia kiállítás gyanánt a telcsi számom, azt amelyik rá 2 hétre megszűnt. Ennek 3 hónapja.Ez az út70 éves, én 58. taposom a bolt közepén 25! percet beszélgettünk és elváltunk. Teltek a hónapok el is feledtem, egyszer csak a múlt hétvégén csöngött az egyházi telefonom – amelyet ugye elméletileg nem tudhatott. Mivel én megemlítettem a beszélgetéseinket – ja, és azt hogy egy nyugdíjas klubban ebédeltünk sokáig -,megadta neki a telefonszámom, miután az úr felhívta és elmesélte, hogy engem égen földön keres.
    Jelen: Egy randin túl vagyunk. Sétáltunk a tatai tóparton és vacsiztunk a Platán étteremben. Nagyon udvarias, az az igazi klasszikus férfi ezen a téren. Abban maradtunk, hogy e héten bejelentkezik nálam (telcsin). Hát mint mondjak nagyon várom … Minden benne lehet ebben, de lehet hogy semmi. Imádkozom az Úrhoz, hogy a legjobb süljön ki belőle. Egyébként éppen előtte zártam le egy hozzám nem méltó 3,5 évnyi vegyes kapcsolatot – mármint az érzelmeket illetően vegyest. Drukkolj kérlek, de ha mégsem úgy alakulna, akkor jelentkezem a tanfolyamodra. 🙂 Szeretettel Ági

    Reply
  7. Ervin 2011. April 27. Wednesday 04:37

    Szerintem van, bár nagyon igényes és büszke vagyok, viszont kitűnő választható opció, olyan aki rendszerint őszintén adja magát, ahol nem érzem jól magam ott nem is akarok lenni, engem nem kell szeretni, ha nem érdemes, ha engedem, akkor viszont már én is olyan érzelmet sugárzok magamból, amit érdemes megélni. Csak idő kérdése, mert az önbizalmam még hiányos a túlsúlyom miatt, illetve elfoglaltságom, monogám természetem sem előny.

    Reply
  8. Erzsébet 2011. April 27. Wednesday 04:39

    Kedves Andi…
    Én 55 éves nőő vagyok és bizony nagyon nehéz társat találni.
    Tapasztalataimat írom le neked nektek .
    Korban hozzám illő férfiak csak levelezgetni szeretnek,személyes találkozótól nagyon félnek.Nincs különös elvárásaim tudom ,hogy 55 …60 éves férfinek hogyan kellene külsőleg kinézni.
    Nagyon szeretném ha a férfiak a belső emberi értékeket is becsülnék.
    Félnek az újra kezdéstől.
    Én olyan őszinte kapcsolatra vágyom akinek minden este ellehetne mondani az érzéseimet,nem akarok egy férfit sem átalakítani , megnevelni, csak feltétel nélkül szeretni.
    Üdv.. Erzsébet.

    Reply
  9. IMRE 2011. April 27. Wednesday 05:04

    Kedves Andi! Én-is csak köszönettel tartozom,hisz a javaslataid alapján már nem vagyok egyedül.Mindent ugy csináltam ahogy a leckékben leirtad,és megvan az eredménye.Remélem ez már igy marad,és akkor azt mondom,hogy érdemes ÉLNI! Mégegyszer köszönök MINDENT! ÜDV:IMRE

    Reply
  10. Miklos 2011. April 27. Wednesday 05:11

    Kedves Andi, mar hetek ota olvasgatom leveleidet es latom, hogy az esetek többsegeben csak hölgyek szolnak hozza. Engedd meg, hogy a “masik oldalrol” is hozzafüzzek egy-ket megjegyzest.
    47. eletevemben jarok, hosszu ideig külföldön eltem (25 evig egy parkapcsolatban, abbol 17 evet hazassagban). A valas es az azzal összefüggö lelki problemak vegülis visszavezettek Magyarorszagra. Szeles barati kör hianyaban en is arra vagyok raszorulva, hogy az interneten keressek magamnak egy tarsat, mert a maganyt nem nekem talaltak ki.
    Kimondottan jokepünek tartanak, van egy jo exisztenciam, független vagyok, egyetemi tanarkent allithatom, hogy meg van a szükseges intelligenziam, sportos vagyok (tennis, lovaglas, vitorlazas, sieles, sifutas, kerekpar, szinte mindenben partner tudnek lenni)…..
    Rendszeresen olvasom leveleid, probalom magam tartani is tanacsaidhoz (tölcser, stb.),bejelentkeztem ket online tarskeresö oldalra, meg Kanya Kata irodajaba is (az csak penzkidobas volt, de ez mas tema). Eleinte szorgalmasan irogattam is, de szinte kivetel nelkül valasz nelkül maradtak leveleim. A hölgyek oldalarol szinte alig akad kezdemenyezes, akik meg megkeresnek, … haaat a legtöbb edesanyam lehetne (legalabbis kinezetre).
    Talan 47 evesen tul öreg vagyok?? Sokan mondjak, hogy par evet le is tagadhatnek, de nem teszem.
    En a 30-40 ev közötti korosztalyban keresem a paromat, mert az a tapasztalatom, hogy 40 ev felett sajnos a hölgyek többsege (legalabbis azok, akik egy ilyen forumra felteszik magukat)
    mar nagyon hervadofelben van. Egy masik nagy problemat abban latok, hogy a hölgyek többsege ebben a korosztalyban egy-ket serdülö (vagy kicsi) gyermek gondjat viseli egyedül, ez – es legtöbb esetben a penzkereses, mert a volt ferj nem, vagy csak nagyon keveset fizet – tölti ki eletüket, egesz nap lotnak-futnak es tulajdonkeppen nincs idejük egy normalis parkapcsolatra.
    Meg nem adtam föl, ezert is vagyok ezen a forumon, de öszinten szolva a kezdeti lelkesedesem jelentösen alabbhagyott.

    My 2 cents…

    Üdvözlettel
    Miklos

    P.s. Elnezest az ekezetek hianyaert, gepem nem ismeri a magyar abc-t.

    Reply
    • edág 2011. April 27. Wednesday 05:34

      Kedves Miklós!

      A kisördög nem alszik bennem.Írod, hogy partner vagy mindenben és előkerülnek felsorolásszerűen a mindennapi tevékenységek, olyanok, amik a kikapcsolódás oldaláról szólnak.

      Elmondod, hogy itthon a nők többsége egyedül küzd meg a gyermek(ek)nevelés örömeivel, ha már elvált. Te hol járulsz ahhoz hozzá, hogy esetleges parnerednek lehessen ilyen formán szabad ideje, hogy “ne legyen hervadt”? Pénzkeresés és háztartás terheitől kilúgozott?

      Erről bizony nem esett szó…remélem érzed, hogy itthon másként állnak össze a dolgok. Arról már nem beszélve, hogy nincs kötelező “asszonytartás”!

      Mindent egybevetve, ne csüggedj, ha komolyan gondolod, ez úgyis csak az eleje az alagútnak, s a kitartás meghozza gyümölcsét!

      Szeretettel:
      Edág

      Reply
      • Horváth Éva Mária 2011. April 27. Wednesday 16:33

        Nem értek egyet Miklóssal, 47 éves független nő vagyok és sokak szerint 10 évet is letagadhatnék, tehát nem vagyok ,,hervadófélben,,.
        Szívesen találkoznék Miklóssal,-mint Nő és mint lélekgyógyász- hogy ezt Ő is láthassa.:)
        Éva Mária

        Reply
    • edua 2011. April 27. Wednesday 05:35

      Kedves Miklós!

      Olvastam a levelét, és sok mindenben egyetértek, és van amiben nem. A mai 5o feletti korosztályból nem mindenki hervado tipus,vannak csinos, elegáns nők is. A másik , hogy sajnos a 4o-es korosztály még a gyermeknevelés problé, májával is küszködik.
      Éltem külföldön, és tudom, hogy ott teljesen más életvitel van, tehát, nem összehasonlithato az itthonival. Tudom, hogy intelligens, és müvelt személyeket nehéz találni, és ugy gondolom, hogy Ön most ezzel szembesült. Remélem, hogy tudunk találkozni, akár a skypon, akár, chaten keresztül, hogy erről eszmét cseréljünk. Ha nem szeretné, kérem, hogy ezt is irja meg nekem….

      Én is évek óta keresem a párom, de igaz kapcsolatot kialakitani nagyon nehéz.
      De nem adjuk fel!!!
      üdvözlettel . Edua

      Reply
    • Katus 2011. April 27. Wednesday 06:21

      Kinézet,sportokban egod, anyagiasságod, rátartiságod, mind kicsinyes, hisz semmi nem a tiéd mindent ajándékba kaptál, mégcsak a kezedet is “a Megváltótól”.
      Miklós
      Légy alázatos, ne nézd föntről az embereket és főleg ne a nőket. Minden nő, legyen az diák vagy öreg tiszteletet és szeretetet érdemel. Aki ezt megadja értékes lesz.

      Mindent elveszthetsz, semmi nem a tiéd. Kérlek szívleld meg, hisz nem vagy buta ember.
      Legyen hálás szíved és alázatod és keresd a belső értéket – talán megtalálod:) másban –

      Reply
    • orsolya 2011. April 27. Wednesday 06:37

      Kedves Miklós!

      Reflektálva kissé általánosító “sztereotípiádra”…
      Jómagam 44 éves,fiatalos külsejű és életvidám hölgyként szintén regisztráltam társkereső oldalak egyikén.
      Nem nevelek kamaszkorú gyermekeket(egyik fiam 21 éves egyetemista,másik nemsokára érettségiző),és pedagógusként sem a “kiégett,bizonytalan egzisztenciájú”kategória vagyok.Rengeteg levelet kaptam,s mindegyikre válaszoltam,mégha udvarias,finom visszautasításban is kellett részesítsem levelezőpartneremet.Akadt olyan ugyanis,aki a tőlem kért és kapott fénykép után is vágyott a velem való ismeretségre-28 évesen,de akadt 30,sőt 33 éves,házasságából hiányzó szenvedélyt velem kompenzálni óhajtó férfiú is.A legmerészebb egy 73 éves,intelligens,szellemileg friss egyetemi tanár volt,ki utolsó lehetőségét látta bennem fizikai aktivitásának karbantartására/helyreállítására/.A vágyott cél nem körvonalazódott végül is előttem,mert a szenvedélyes találka,részéről sajnálattal,nem jött létre…Nem vagyok sem hervadt fizimiskájú,sem pesszimista beállítottságú,mégis,az esetek többségében ,amennyiben 40-es éveik végén,50-es éveik elején járó férfiúk normális külső paraméterekkel,intelligenciával rendelkeznek,vagy házasságuk melletti szórakoztatásra,amennyiben függetlenek csodák csodájára,biztosan gyermekre(!)vágynak!Ha egyik eshetőség sem jönne be,hát,alkalmi testi kapcsolat kialakítása a céljuk…
      Eddigi tapasztalataim ezek.De nem állítanám,hogy deduktíve,férfiak társkereső portálokon csakis partnert,s nem társat keresnek.Természetesen elhiszem,sok a negatív tapasztalat,nagy a csalódás eshetősége-mint ahogy soraidból is kitűnik.Edágnak igaza van:itthoni helyzet nehezebb,de optimista beállítottsággal nagyobb esélyed van hozzád illően aktív,agilis,s külsőleg is igényes társ megtalálására.Ne add fel,én sem teszem….!Üdvözlettel:Orsolya

      Reply
    • mucimamó 2011. April 27. Wednesday 06:38

      Szia! Kedves Miklós! Tudod, az a baj, hogy a társkeresés első, második mondata: hány éves vagy?
      Azt gondoltam mindig, hogy értékeinket nem a korunk határozza meg. Bizony, azok a hölgyek, ahol keresgélsz, még gyerekekkel küzdenek, elváltak, és egyedül nevelve gyermekeiket, háztartás, munka, mindenhol helytállás, elveszi az összes erejüket, és mindenre van igényük, csak arra nem, hogy egy új kapcsolatot létesítsenek. Akik már felszabadultabbak, azokat pedig olyan férfiak keresik meg, akik szintén a válás után egyedül maradva, mindenről lemondva, olyan társat keresnek, amelyet egyedüllétükben a megoldhatatlan problémáik! megoldásában feladatmegoldóként, – levesfőzés, takarítás, mosás, vasalás – alkalmazhatnak. Nem társat, sőt nem lelki társat keresnek,vagy, ha igen, akkor a sok kudarc, a régi emlékek, a napi feladatok olyan irányba viszik el a találkozásokat, hogy nem lesz belőle normális kapcsolat, nem lehet, mert mindkét fél úgy hajtogatja a magáét, mint a harminc éve rossz házasságban, csak az anyagiak miatt együtt levő pár.
      Több, mint négy éve keresek párt. Sokféle fórumon megfordultam én is. Hol az a baj, hogy túlképzett vagyok és túl sok mindennel foglalkozom, hol az, hogy- bár bármely 40-essel felveszem a versenyt mindenben, de idős, hol túlpörgős, hol azonnali hétvégi “közös” főzésre nem kész, elhalt feleség helyét nem átvevő, azonnal nem ágyba bújós, a kifogás, (pontosabban az illetők szó nélküli eltűnésének az oka), illetve, nálam feléjük, az ápolatlanság, a bárdolatlanság, a megbízhatatlanság, az első randi első órájában fogdosás, már nem is tudom, hány és hány történet sorakozik a társkeresési történeteim között. Tehát konklúzióként azt szeretném neked és minden veled egykorú férfinak javasolni, hogy figyeljen oda magára, és a hölgyre, (s nem csak a külsejére), akivel randevúzik, vagy, akivel meg szeretne ismerkedni, és ahhoz igazítsa magát és a történetet, ami akkor és ott történik. Nem kellenek emlékek, régi kapcsolatok, a ma van, és mivel az ember testében bármilyen korú lélek lakozhat, nyugodtan lehet választani idősebb társat is, mindkét félnek. Mm

      Reply
    • sea970 2011. April 27. Wednesday 08:21

      Kedves Miklós!
      Nálam is kiverted a biztosítékot. Ha annyira hervatag lennék 41 évesen, akkor miért tudom csak nagy nehézségek árán levakarni magamról a 27 éveseket? 🙂 🙂 🙂
      És én is gyerektartás nélkül, egyedül nevelem a 17 éves fiamat, de emellett jut időm szórakozásra is a viszonylag nagy baráti körömmel illetve a családommal.
      Abban az egyben viszont igazad van, hogy kezdeményezni nem nagyon szoktam. Ennek két oka van. 1. Már próbáltam. Ettől a legtöbb pasi megrémül. Nem is értik, hogy mit akarok. 2. Ha egy 47 éves pasiban nincs elég lelkesedés és annyi kezdeményező készség, hogy ő írjon nekem, akkor valszeg nem is ő az, akit keresek…
      Szóval kitartás és sok szerencsét!!!

      Reply
    • sensible 2011. April 27. Wednesday 11:40

      Szia,kedves Miklós!
      Olvastam az írásod,sok gondolatod “megfogott”,és már-már az enyémekké is mondhatóak.Szeretnélek megismerni,gondolatokat tovább cserélni,persze ha ezt Te is szeretnéd.
      Szép napot kíván Neked egy 4o éves,mosolyt kedvelő tárkereső ápolónő.
      (sensible71@freemail.hu)

      Üdvözlettel:
      Gigi

      Reply
    • Ibi 2011. April 27. Wednesday 14:12

      Kedves Miklós !

      9 éve vagyok egyedül.Párt csak néhány
      hónapja keresgélek.Sokat jelentett nekem
      Andi levelezős fóruma és bölcs tanácsai is
      / Ezuton is köszönet érte /.
      55 éves vagyok / tehát mint irtad ” hervadófélben “. Sajnálom,hogy ez a véleményed a veled egykoru korosztályról és sajnálom,hogy nem látsz most engem.
      Egy szerelmes ápolt kedves, intelligens,
      sportos,nagyon csinos NŐT látnál.
      Én nemrég találtam meg a párom, akinek
      én vagyok az igazi.Már 2 éve ” szemet
      vetett ” rám, de ő akkor még foglalt volt. Ez egy gyönyörű szép szerelmes
      kapcsolat és hidd el, hogy nem tiszavirág életű lesz.Párom a tenyerén hord és én lesem minden kivánságát.
      Csak ezért irtam ezt le, hogy csodálkozz !!!!! Ő ugyanis 42 /!!!!! /éves.
      Szép pár vagyunk,nem látszik a korkülönbség !
      Ne, az évek számítanak !

      Kivánok mindenkinek hasonló boldogságot !

      Reply
    • Vera 2011. April 27. Wednesday 14:40

      Kedves Miklós!

      Elolvastam a leveled és felháborodva vettem tudomást arról, hogy általánosítod a hölgyeket!Én személy szerint 47 éves nő vagyok, sem kamasz sem kisgyermekem nincs van viszont két felnőtt fiam, akik saját életüket élik.Szerintem egy 47 éves nőt még nem kell leírni, engem általában 30 körülinek néznek és nem hiszik el, hogy felnőtt fiaim vannak, vagy a barátnőjüknek néznek egyenesen.
      Nem tudom , hogy te hol nézegeted a hölgyeket, de a saját korosztályban is lehet találni jó képességű és nem fonnyadó hölgyeket.És még valami, mióta ismerkedem úgy tűnik a hölgyek egzisztenciája a magasabb ebben a korosztályban, na vajon miért?Mert semmit nem adnak fel olyan könnyen mint a férfiak.
      További sikeres keresgélést, és örülök neki, hogy egy férfi is hozzá szólt a beszélgetésekhez.
      Csak ennyi üdvözlettel Vera

      Reply
    • Annamária 2011. April 27. Wednesday 16:13

      Kedves Miklós! Úgy látszik, mi 47 évesek 🙂 ugyanazokkal a problémákkal küszködünk… Én is 47 éves vagyok, és bizony nem “hervadozok”… :-))) Én a 40-50-es (!) korosztályból keresek (keresnék) párt, de sajnos az ötvenes férfiak igen csak elhagyják magukat, legalábbis külsőre… Amúgy engem is a 40-es férfiak keresnek, mert én is letagadhatnék jó pár évet… A koromnál fogva nem a királyfit várom fehér lovon, de, ugyancsak a koromnál fogva, igenis vannak igényeim! (Ápoltság, kellemes kinézet, belső értékek, stb.) 9 hónapja keresek-kutatok, eddig sikertelenül. Sok-sok vidám és kevésbé vidám történetet tudnék mesélni… 🙂 Általában “hurráoptimista” módon viszonyulok a társkereséshez, néha azonban én is padlót fogok. A lényeg az, hogy újra és újra felállok és folytatom… Neked is ezt kívánom! 🙂 Annamária

      Reply
    • Kisné Veres Edit 2011. April 27. Wednesday 17:34

      Kedves Miklós!
      Megnyerően írtál magadról és kíváncsivá tettél.!
      Azok közül a szabadidős elfoglaltságok közül jó néhányat szívesen űzök, sokszor magányosan.(Gyermekkönyvtárosként dolgozom, másodállásban az emberek immunrendszerének védelmét erősítem, karbantartom.)
      Léteznek lélektársak…..”Mert akinek szép lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”:-) Edit

      Reply
    • Magdi 2011. April 27. Wednesday 17:45

      Bocsi Miklós,kicsit sért a”hervado”kifejezés,mert személy szerint,51évessen nézek ugy ki mint sok 40.es,és nem öket akarom sérteni.;-) Talán,a”hervadás”miatt kapom,a 40es Ffiak ajánlatát,de NEM kell,már NEM!:-D,:-D

      Reply
    • Martin Viktória 2011. April 27. Wednesday 18:23

      Kedves Miklós,
      a hölgyek 40 év felett nyílnak ki igazán, akkor a legszebbek. Csodálom, hogy te ezt nem tudod. És azt is furcsállom, hogy ezt le is írod!

      egy negyvenen túli személy.

      Reply
    • Judit 2011. April 27. Wednesday 18:36

      Kedves Miklós,
      Ezek után, amit elindítottál :))), ha még van bátorságod visszajönni ide a fórumra, szívesen megadom az email címem…, tényleg :))).
      UI: A válaszomat a leveledre alább olvashatod. És nagyon jól szórakoztam, kösz :)))
      Üdv,
      Judit

      Reply
    • Ágnes 2011. April 27. Wednesday 18:41

      Kedves Miklós!
      Nekem női oldalról ugyanezek a problémáim!
      Ezért nagyon helyeseltem olvasás közbenF!
      Szivesen megismernélek!
      Üdv. Ági

      Reply
    • eszter 2011. April 28. Thursday 08:46

      Kedves Miklós Azért mert a géped nem ismeri a magyar írást.Nem lenne szabad
      alábecsülnöd,a negyven-urambocsá az 50-feletti hölgyeket!Ahogyan írod /hervadó/korúak,Kikérem a magam s mások nevében az ilyen és ehhez hasonló jelzőket,egy férfi ki társat keres legyen disztingváltabb,a Női nemmel szemben

      Reply
    • Márta 2011. April 28. Thursday 19:28

      Kedves Miklos,
      szerintem kicsit sok az elvárás,magas a mérce.
      De azért sok sikert kivénok
      u.i
      nem mindenki fotogén,
      az emberi értékek is fontosak!
      Márta-46 éves ,elvált és boldog a 46 éves uj párjával

      Reply
    • Andrea 2011. April 29. Friday 12:34

      Kedves Miklós!
      Hajrá! Ne add fel! Kitűnő eséllyel indulsz, csak idő és kitartás kérdése! A “nagy számok törvénye” ebben az esetben is érvényesül!! Több ismerkedést és megkeresést kell indítanod, optimistán és pozitívan kell hozzá- kezdened!Egy 59 éves, de nem “hervadó” tanácsa ez!
      Szia! KITARTÁS!Andrea

      Reply
    • Anna 2011. April 29. Friday 16:39

      Kedves Miklós! Én 30 éves vagyok, és bevallom őszintén, egy 47 évestől menekülnék, mert öregnek néznek ki hozzám. Miből gondolod, hogy én vagyok a hozzád illő korosztály? A 30 körüli nőknek ott vannak a 30 körüli férfiak. Azt írod, olyan nők írnak, akik édesanyádnak tűnnek. Akkor te miért keresel olyan nőt, akinek az apja lehetnél?

      Amikor fenn voltam társkeresőn egyszer, akkor is idegesítő volt, hogy sok ötvenes bennem véli felfedezni, akit keres (a leggázabb az volt, aki úgy próbált fiatalnak tűnni, hogy ilyen szavakat használt, hogy “kapcsi”, “telcsi”, miközben én meg már tízévesen sem beszéltem így, nemhogy felnőttként…) Próbáld leküzdeni a kisebbrendűségi érzésed (mert mindenkinek az van, aki az irányíthatóbbnak vélt fiatalabbakra hajt), akkor megtalálod a hozzádillőt. Sok sikert hozzá.

      Reply
    • Rika 2011. April 29. Friday 18:14

      Kedves Miklós!

      Még nem gondoltál arra , hogy nem kifogásokkal kellene illetni a különböző életkorú másik nemet? Te is csak külső tulajdonságaidról beszélsz. Ezek szerint neked ez a legfontosabb, Vajon mi rejtőzik belül? Azt gondolom egyszer ilyen oldalról közelítsd meg. Tudod a külső jegyek és tényezők változnak ha akarjuk ha nem.
      Sok sikert !
      Rika

      Reply
    • Magdi2 2011. April 30. Saturday 14:26

      Kedves Miklós!

      Ha csak ilyen ,,választék,, lenne a 47 éves, sportos, okos, gyerek gyűlölő, egoista, beképzelt férfiak táborában….nos köszönöm, akkor az örök magányban szeretnék elhervadni.
      Nem szeretnék kiábrándító lenni, de a 30-as nők legfeljebb a pénztárcát és az autó márkát imádják az ilyen korú, nekik nagypapa korban lévő hapsikban. Letagadni azt a pár évet? Tényleg minek is, csak-csak rájönnek valahogy a nők, hogy 47 évesen bizony a pasi sem egy 20 éves akrobata.
      Mellesleg azt meg végképp bűn volt a hozzászólásba beírni, hogy egyetemi tanár a végzettséged.
      Üdv Mindenkinek

      Reply
    • Évi 2011. May 5. Thursday 09:14

      Kedves Miklós!

      A lehető legjobb példa vagy a középkorú nők párválasztási esélytelenségére! 47 évesen lenézed, leminősíted a korosztályod nőtagjait?????!
      Jobban is körül nézhetnél, hisz sokkal több a csinos, magára igényes nő,mint gondolnád!!!Akik már újra függetlenek az anyagi és gyereknevelési gondoktól…és akik pont azért nem találnak párt, mert a hozzád hasonlók a “hamvasabb” fiatalabbakra hajtanak. Ne is csodáld, ha a 30-asok főként mankót keresnek benned a problémáik megoldására!

      Üdv: egy 47 éves NŐ

      Reply
    • Farkas Mihályné 2011. May 6. Friday 06:26

      Kedves Miklós! A megállapitás, hogy a 40 éven felüli hölgyek hervadó félben vannak ez “enyhén szólva” tulzás! Már helyettem is megtették a hozzám hasonló koruak a tiltakozásukat. Bár nem tudom meddig tart a mostani kapcsolatom – én pedig már 50 felett is vagyok – még tart, és csinosnak vagyok mondva, mások által is. Ennyit hozzászólásnak.

      Reply
    • asthl 2011. May 15. Sunday 07:49

      Kedves Miklós,

      sok sikert kívánok!

      Üdvözlettel, asthl

      Reply
    • 53 éves nem hervadt 2012. November 10. Saturday 22:56

      Kedve Miklós ! Ön igen nagyképűnek tűnik az írása alapján. Az egzisztenciája úgy látom ahhoz kevés, hogy a nőről mint nő, úgy beszéljen ahogy illik. Az ön “elvárásai” olyannyira lehetetlent céloznak, amilyen nincs. Vagy talán mégis? Aki legyezgeti az ön egzisztenciáját, és gondolom pénztárcája előtt hasra esik, az ön kénye-kedve szerint ugrál ön előtt, nincs gyermeke, minden figyelme csak önre irányúl, kb 30 éves és nem hervadt, és mindenben az ön akaratát keresi. Úgy látom továbbá, hogy olyan nagyon lelki problémái nincsenek kedves Miklós, az a férfi, aki 47 évesen 30 éves hölgyet szeretne, nagyképű és öntelt.És nem lelkizik.

      Reply
  11. Bartha Ferencné Gizike 2011. April 27. Wednesday 05:53

    Kedves Andikám!
    Én is keresem a párom de sajnos sikertelenűl A magányban majd bele roppanok.Nincs módom eljárni sehová,na meg az anyagiak sem engedik meg.
    Igy esélyem sem maradt.
    Tisztelettel GIZIKE

    Reply
    • Randi Andi 2011. April 27. Wednesday 08:47

      Kedves Gizike!

      A magányba beleroppanás helyett kérlek, gondolkozz egy picit és nézz körül hogy milyen ingyenes lehetőségek vannak az otthonról kimozdulásra. Ami hirtelen eszembe jutott (nem tudom, hány éves vagy ugyan):

      szervezett ingyenes túrák
      olvasókörök
      templom – már ha hívő vagy
      városi ünnepségek, előadások
      ingyenes tárlatok, kiállításmegnyitók
      különféle klubok
      online közösségek

      és még sorolhatnám.
      Picit legyél kreatív, nem minden az anyagiaktól függ!

      Reply
  12. Kati 2011. April 27. Wednesday 06:12

    Kedves Ildikó!

    A nyáron leszek 60 éves, a tanácsaid megfogadva elkezdtem randizgatni, sőt ezt nem is tartottam titokban, legnagyobb meglepetésemre, a családom és a baráti köröm is mellém állt. Példát mutattam nekik, a 40 éves fiam és a szingli barátnőim is felbátorodtak. Működik a régi jól bevált ajánlási módszer is. Nyitottabb lettem, tudom, hogy megtalálom a társam! Még az úgynevezett sikertelen randevúim is eredményesnek mondhatók, mert jó ismerősökre találtam.

    Az indító lökést Te adtad meg nekem.

    Hálásan köszönöm!

    Kati

    Reply
  13. Kati 2011. April 27. Wednesday 06:16

    Bocsánat!

    Nem Ildikó! ANDI!
    Köszönöm:
    Kati

    Reply
  14. eva-anna53 2011. April 27. Wednesday 06:32

    Kedves Andi
    58 éves elhagyott nő vagyok soha nem tapasztaltam akkora fájdalat mikor a férjem elhagyott 10 évi házaság után egy nála 10 ével idősebb nőért nem tudom hol rontottam el azota eltelt két év és én még mindig nem tudtam tul tenni magam rajta, sok minden történt mindent elvett tőlem nincs munkám, nincs házam, nincs pénzem márol holnapra élek, munkat próbálok keresni de mikor meg tudják hány éves vagyok köszönik szépen,abból élek, hogy néha el hívnak, hogy vigyázak egy kis fiura de legalább ez van. A társ keresés sem jön be levelezgetünk és mikor a személyes találkozásra kerülne a sor már nem is írnak, de lehet hogy nekem ez a sorsom.Már elfogattam nem is foglalkozom vele majd csak eljön az utolsó nap is.Nagyon jók az írásaid mindig el szógtam olvasni,olvasom hogy elég sok sortársam van,van akifel adja van akki nem,bátrabak mint én csak gratulálni tudok nekik,de azért nem vagyok elkeseredve,ugy még nem volt,hogy valahogy ne legyen. üdv Éva

    Reply
  15. Csenrézi 2011. April 27. Wednesday 06:44

    Ötven feletti nő vagyok, társkeresési gyakorlatom alatt feltünt az, hogy milyen merev és beszűkült előitéletekkel találkozom. Szerintem csak tiszta lappal lehet új életet kezdeni, mert a régi reflexek ugyanazokat a hibákat fogják eredményezni.

    Reply
  16. Szilvia 2011. April 27. Wednesday 07:06

    Szia Mindenki!

    Én két rossz házasság után (40 éves vagyok 2 kislánnyal)2 hónap intenzív netes társkeresés alkalmával találtam, illetve vonzottam be a párom.
    A sikerhez hozzájárult a jól megírt adatlapom egy vonzó fényképpel, ez alapján érzett rám a párom. Levelezgetés helyett sokat beszéltünk telefonon, ahol a másik fél személyiségét jobban le lehet mérni. Már a telefonálások alkalmával éreztük, hogy ebből lehet valami. Nekem nagyon működik az intuicióm, már az elején valami súgta, hogy az NLCaféra regisztráljam magam és be is jött.
    Nagyon fontos szerintem a tiszta és őszinte szándék, hogy tiszta szívemből akarok egy társat, nem csak úgy jó is lenne meg nem is stb…, de ezt nagyon lazán kell csinálni a görcsösség nem vonzza be a sikert.
    Mindenkinek sok sikert és boldogságot kívánok!
    Remélem valamit tudtam segíteni.

    Üdvözlettel: Sz.

    Reply
  17. sarolta 2011. April 27. Wednesday 07:29

    Kedves Andi! Én nyugalmat akarok. Márc, 7.-én költözött el az élettársam, akivel 9 és fél évig voltam együtt. Most kezdem megtalálni a “régi énemet”, amivel egész jól elvoltál. Élvezem a nyugalmat. Rájöttem én nem vagyok társfüggő,-elég nekem az Isten- rengeteg értelmes elfoglaltságom van együtt lakó társ nélkül is. Ha a nyugdíjam előtt lenne egy 1-s arany életem lenne, de inkább megoldom, ha erőfeszítések árán is a piszkos anyagiakat, mint a tehetetlenség bénító hatásával éljek társas viszonyba. Üdvözlettel. Sarolta

    Reply
  18. bob ákos 2011. April 27. Wednesday 07:31

    szerbusz mindenki!
    csak 1/2 éve szeretném megtalálni az őszinte és igaz vidám társamat,de nagyon és nagyon nagy erőkkel is!kezdem elvesziteni a hitemet,hogy vannak akik komolyan és őszintén szeretnének maguknak társat és egyetlen egy esélyt is adni legalább:egy egy találkozás erejéig csak!de én még ezt sem tudom elérni/nem tudok egy randit leszervezni,valamiért nem fogadják el az egy süti melletti,kötelezetségek nélküli
    ismerkedést és beszélgetéseket!nagyot koppantam a virtuális társkeresésében én nem gondoltam,hogy ennyi szélhámos ,válogatós,komolytalan társkereső van!?
    mit rontok el,hogy nem küldök fényképet
    mindjárt és hozzá egy bril követ?!
    kezdem feladni ,még az ongyilokodáson is gondolkodom,annyira kilátástalan ez az egész helyzetem!alapbol nagyon vidám,optimista emberke vagyok,de kezdem feladni az egész társkeresést de Andi tar
    ja bennem még az erőt!köszönet érte!

    Reply
    • Csuvi 2011. April 27. Wednesday 09:30

      Kedves Ákos !
      Nekem is hasonló tapasztalataim vannak a virtuális társkeresésről !! Valahogy nem jön össze ,sok a szélhámos férfi aki csak vadászgat ,néha még azt sem szégyelli leírni hogy nős ! Nem írtad le a korodat ,szíven ütött az az elkeseredés ami az írásodból kitűnik . Mindig van megoldás ,csak addig míg rágódunk a bajokon nem tudunk gondolni a megoldásra és tenni érte . Én is sokat tanultam Anditól ,bár nem találtam még meg akit keresek de bízom benne hogy sikerülni fog !58-éves vagyok és évek óta egyedül élek ,vannak barátaim és sok olyan dolog ami érdekel .Nem akarok tanácsot adni mert nem tudom az okát az elkeseredésednek ,de szívesen leveleznék veled ,örülnék ha sikerülne túl jutnod ezeken a rossz gondolatokon .Üdv : Csuvi

      Reply
  19. Judit 2011. April 27. Wednesday 07:43

    Kedves Miklós,

    A leveled nagyon kilóg a sorból, ezért ragadtattam magam válaszra. Tényleg intelligens, összeszedett gondolatok, ami férfi tollából elég ritka jelenség ezeken a fórumokon :). De nem lehetetlen, hisz Te is itt vagy, nem igaz?

    Hogy 47 évesen túl öreg vagy-e? Egy 30-ashoz talán igen…, talán nem. Egy biztos, két ember kapcsolatában a kor nem lehet akadály, ha minden egyéb rendben van köztük…, szerintem. A gond talán ott van, ha a 30-40 év közötti nők is úgy gondolkodnak, ahogyan Te. Vagyis, hogy a 40 fölötti férfiak többsége (legalábbis azok, akik ilyen fórumra felteszik magukat) már igencsak trottyant, elhízott vagy igénytelen. És esélyt sem adnak neked. Mert az addigi tapasztalataik szerint a többség olyan. Pedig mi (Te is, akárcsak én) nem a többséget keressük, hanem csak azt az egyet, Őt, nem igaz?
    Így aztán a helyedben én felfele is tágítanám a kört, úgy értem 50 fele, hiszen Te is ott jársz, nem igaz? Mert ki tudja…, hátha éppen ott megy el Ő?

    Miért írom le neked mindezt? Nem is tudom. Talán, mert hajlamos vagyok ugyanúgy gondolkodni, mint Te. És örülök, amikor ellenpéldát látok. Talán mert én is a többséget látom, és ezért elveszítem a hitemet néha. Pedig ott állok a túloldalon, látod? 45 éves vagyok, két diplomám van, nyelvvizsgám, és még ma is tanulok…, folyamatosan. Van egy 20 éves lányom, és a barátaim szerint 10 évet simán letagadhatnék. Sokáig meg is tettem, de ez ma már nem jelent kihívást, sőt. Nem a könnyű, futó kapcsolatokat keresem, hanem elsősorban ömnagamat. Rájöttem, hogy ha más minőséget akarok, mint ami eddig volt, nekem kell változnom előbb. 22 év társas magányból szálltam ki (minden marasztalás és családi nyomás ellenére) csak azért, mert akartam adni még egy esélyt magamnak. Mert hiszem, hogy az élet több, mint amit elképzelni is képesek vagyunk néha.
    És hiszem, hogy Ő vár rám valahol. Vagy talán már el is indult felém. Ki tudja? Egyelőre még nem látom…, a tömegtől! Még nem…

    Reply
  20. GÉZA 2011. April 27. Wednesday 08:34

    A MÓDSZER TÉNYLEG JÓ –

    GRATULÁLOK –

    ÜDV GÉZA

    Reply
  21. Terézia 2011. April 27. Wednesday 08:36

    Kedves Andi,

    esélyek? Van egy ismerősöm – nagyon, nagyon duci, pénztelen, éjjel-nappal tanuló és egyben dolgozó, de mosolygós, nevetős, jószívű lány. “Jobbnál jobb” fickók rajzanak körülötte! Mert árad belőle a melegség.
    És vannak más ismerőseim, tele elvben jó lehetőségekkel (lakás, pénz, karrier, sportos külső, szabadidő, intelligencia stb.) ám magányosak, mert keserűség, reményvesztettség, görcsösség, csalódottság árad belőlük. Ezt könnyű megideologizálni: “a mai világban…”, “megbíztam benne és mégis elhagyott…” “a férfiak/nők negyven felett mind…” stb – de lesz ezzel a hozzáállással társ? Vagy inkább a duci lánynak van igaza? Én igyekszem tőle tanulni…

    Reply
  22. Tomoriné Kámán Erszébet 2011. April 27. Wednesday 09:04

    Kedves Andi!
    Két és fél éve vagyok özvegy,kb.fél éve próbálkozom társkereséssel.Sok férfival leveleztem,egy alkalommal a találkozóig eljutottam.Két hónapos ismeretség után szakítottunk.Az ok:egyidejűleg több kapcsolata is volt.Ezek után még óvatosabb leszek.Jelenleg egy hónapja levelezek egy elvált férfival.Nekem szimpatikus,ahogy ír és beszél,mert már telefonon is beszélgettünk.Most akarunk személyesen is találkozni.Nagyon várom és izgulok,mint egy első randis.Válása 8 éve történt,olyan ,mint a csiga,akit ki kell csalni a csigaházból.Érzem lassan oldódik és talán újra megtanul bízni.Valahol, tudat alatt,úgy gondolom érdemes küzdeni érte.Ezt súgja a megérzésem. Tisztelettel: Erzsi

    Reply
  23. Zorka 2011. April 27. Wednesday 10:02

    Sziasztok!

    Kedves Miklós! A 30-40 év közötti gyermektelen hölgyek azért nem keresnek 47 éves férfiakat, mert pont ez a korosztály, aki már családot, gyereket szeretne. Egy 47 éves férfinak már általában van gyereke és rendszerint esze ágában sincs másikat vállalni.
    Az is hozzátartozik, hogy egy gyereket fel is kell nevelni (legalább 20-25 év!) és mi nők, úgy vagyunk kódolva, hogy ehhez IS választunk társat, ami azt is jelenti, hogy nagyjából a saját korosztályunkat nézegetjük.
    Azt is megfigyeltem, hogy a 40 feletti férfiak többsége nagyon rigorózusan ragaszkodik az agglegényszokásaihoz, nehezen enged be olyat az életébe, aki nem felel meg 120%-osan az ideáknak.
    Természetesen Téged nem ismerlek, csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani (34 vagyok, 9 hónapja egyedül és a társkeresőkön a 35-43 éves korosztályt adtam meg célcsoportként, de a 42-43 évesekkel már elég sok “gond” volt).

    Remélem nem bántottalak meg, csak én a másik oldalról szemlélem 🙂

    Üdv mindenkinek!
    Z.

    Reply
  24. Éva 2011. April 27. Wednesday 10:16

    Sziasztok!
    Szerintem a Miklós levelét nem lehet válasz nélkül hagyni…Ha jobban megnézem,ezt egy nő is írhatná…akár én is,mint ahogy még sokan mások is…de nem ez a lényeg!Ha válaszolni akarnék,pontosan ugyanazokat írnám,amiket Orsolya oly szépen megfogalmazott!:)További szép napot mindenkinek!

    Reply
  25. Beatrix 2011. April 27. Wednesday 12:16

    Kedves Miklós!

    Nem tudom, hogy hallottál-e már arról a tényről, hogy jelenleg a fiatalemberek – általában a harmincas korosztály – keresi, ami a MI korosztályunkat. Azért írom, hogy MI , mert egyidős vagyok Veled. Nekem meg pont az jelent problémát, hogy miért 10-15 évvel, fiatalabb férfiak találnak rám? Ha nincsen anyakomplexusuk, akkor Mi a fenét akarhatnak Tőlem, hiszen hozzájuk képest Én már idős vagyok. A másik korosztály, aki megkeres (előre elnézést kérek a férfiaktól) a nagypapák. A 40-es 50-es korosztályú férfiak nagy százalékban, pedig a náluk 10-20 évvel fiatalabb nők kegyeit keresik.
    Ezek után a rengeteg energiámmal, sportosságommal, az aktivitásommal, de ezzel a sok-sok évvel a hátam mögött vajon hogy találom meg azt a „herceget” akinek pont én kellek, úgy hogy közben Ő sem nem túl fiatal, se nem túl öreg hozzám? Amikor 30 kilométeres gyalogtúra, vagy az 50 kilométeres biciklizés után hazaérek, nem Én rogyok össze a fáradtságtól, hanem szégyenszemre a gyerekeim. Igen!! Én is egyedül nevelek két tinédzser korú gyereket, de bármilyen hihetetlen, bírom erővel. Szoktam azon is gondolkozni, hogy lehet, hogy azért kell nekik korcsolyázni, biciklizni, csavarogni, mert én szeretném csinálni nem is Ők. Nem, vagyok fáradt, vagy csak nem lehetek fáradt, mert nem hagyom el magam így ilyen „öregen”, 47 évesen? (Na jó, a „Plázázást” a kislányom kedvéért csinálom, ugyanúgy, ahogy sok mindent mást is.)
    Egy szónak is száz a vége. Ne add fel, hiszen rengeteg hasonlókorú hölgy van, aki a jól néz ki, bírja energiával – akár nevel gyereket akár nem – és éppen egy olyan pasira vár mint Te. KITARTÁS, KERESD rendületlenül, de HIDD is közben, hogy MEGTALÁLOD.

    Beatrix

    Reply
  26. Magdolna 2011. April 27. Wednesday 12:52

    Öregapók!
    Írjatok az Öreganyóknak!Köszi.:Magdimama

    Reply
  27. Erzsinjo 2011. April 27. Wednesday 13:16

    Kedves Andi!

    Hát, ha valaki, én aztán nem ülök otthon a sült galambot várva! Két éve vagyok özvegy, lassan eljutok oda, hogy jó lenne valakit találni, ha nem is feltétlenül összeköltözéssel, de hiába vagyok fent társkeresőkön, ha akad is valaki, akinek szimpatikus lenék, mindenki megriad a távolságtól. Az én korosztályom ( 63 vagyok ) már nem szívesen utazgat, vagyis elég nehéz így ismerkedni, ha csak a net marad. Itthon rengeteg társas programon veszek részt, legyen az kirándulás, kórus, nyelvtanfolyam vagy valamilyen civil szervezet rendezvénye. Akkor mi a baj? Csak annyi, hogy mindenütt hozzám hasonló sorsú özvegyasszonyok vannak, akikkel jól kibeszélgetjük magunkat, aztán minden marad a régiben. Még az általad szervezett tréningek sem érintik a településemet, innen Pestre menni pedig anyagilag is kész csőd. Hiába, Békés megye sosem volt a világ közepe.
    Alapvetően optimista vagyok, de Karácsony és Húsvét táján mindig kiborulok, amikor látom, hogy másoknál nagy családi és baráti összejövetelek vannak, csak én vagyok egyedül. Vajon ez már mindig így lesz?????????

    Reply
  28. Ilcsi 2011. April 27. Wednesday 14:48

    Kedves Andi!
    Köszönöm a sok hasznos tanácsot.
    Gratulálok akinek sikerült társat találni.

    Reply
  29. Izabella 2011. April 27. Wednesday 14:53

    Hogy lehet, hogy minden 40 év feletti ember (nő és férfi is) az átlagnál 10-20 évvel fiatalosabbnak tartja magát?
    Hol vannak az átlagos emberek? Netán az átlag alattiak?

    Ha senki sem a korosztályának megfelelő társat keres, akkor persze hogy senki sem talál…

    Iza

    Reply
    • Döme 2012. February 10. Friday 19:33

      Biztos van ebben lódítás, önfényezés.

      A másik és lehet hogy ez a föbb ok:
      Ennek a korosztálynak a gyerek és fiatal korában a 40 – 50-es korosztály még másképp nézett ki. Mentalitásban és kūlsöre is. Akkoriban jóval elhasználódottabbak, megöregedettebbek voltak. Most aki mára elérte ezt a kort, az akkori emlékeihez viszonyît. Ez szerint márpedig…

      Reply
  30. Sylvi 2011. April 27. Wednesday 14:54

    Kedves Miklós, és a hasonló ismérvekkel bíró Urak!
    Hol éltek, mert az én tölcsérembe nem kerültetek?A társkereső oldalakon tényleg nagyon sok a link-mind a férfiak, mind a nők részéről-, de hiszem hogy vannak normálisak is, csak kitartóan kell keresni és meglesz ” minden zsáknak a foltja”.A korkülönbség kérdéséhez hozzászólva, így 50 évesen- túl két házasságon-kipróbáltam, nem az számít ki hány éves és ki az idősebb, csak az milyen ember és valóban EMBER-e!Ez pedig általában több együtt töltött év után derül ki.Persze vannak az embernek igényei, de nem árt ha azok valósak és arányosak, azaz ne vár el többet, mint amit Te is nyújtani tudsz- ha ezeket betartják és van alap amire építkezhetnek(nyílt szív,- azaz lezárt kapcsolat, aminél nem árt ha tudod legalább visszatekintve mit és hol rontottatok el,hiszen ez társas játék, nem lehet csak egyedül rosszul csinálni, és nem is csak a másik a hibás mindenért – szeretet,tisztelet,egymás megbecsülése, “egy kis kémia”…tolerancia képesség, akkor lehet jó kapcsolat.
    Tehát előbb-utóbb bevonzza az ember az elképzeléseinek megfelelő társat, ha valóban tudja kit szeretne. Mindenkinek sok sikert!
    Várom, és teszek is érte, hogy a Miklóshoz hasonló Valakit bevonzzam, bár vidéken kicsit nehezebb, de itt sem reménytelen.
    Üdvözlettel:Sylvi

    Reply
  31. Meggyecske 2011. April 27. Wednesday 15:00

    Halló Miklós! 🙂

    Az én paramétereim: 39 év, és élek és virulok!!! 🙂
    Ismerkedünk??? 😉

    Reply
  32. Timi 2011. April 27. Wednesday 15:20

    Szívesen ismerkednék én is 27 és 35 év közötti sráccal. Van ilyen korosztályból
    résztvevő ezen a fórumon?
    Természetesen fontos , hogy legyenek közös témáink, érdeklődési területeink .

    Reply
  33. Ferenc 2011. April 27. Wednesday 15:55

    Miklós,ha 1 ilyen jól szituált,hibátlan férfi sem talál társra,ill nem kelti fel a hölgyek figyelmét,akkor 1 40 es szakmunkás hogyan is tudná.De erről már volt itt szó,csak mindenki tova siklik felette.De azért szurkolok neked.

    Reply
    • Gina 2011. April 27. Wednesday 16:26

      Szia Ferenc !
      Miklós csak jól szituált, de olyan messze áll a hibátlanságtól, mint Makó-Jeruzsálemtől. Aki 47 évesen 30-40 közötti hölgyet keres, az nem hibátlan, de nem is hibás, csak tévedésben él. A 30-as hölgy ismerőseim 30-35 éves férfit keresnek, a 40-es ismerőseim 40-43 éves korig keresik a párjukat, vagyis a hölgyek önmaguknál maximum 5 évvel idősebb férfit keresnek. Persze a valóságban nem a kor számít, hanem a stílus, az orgánum, a rezonancia, az érzés, hogy mit vált ki belőlünk a másik ember a jelenlétével….összetett dolog ez. A végzettségnek az ég egy adta világon semmi köze ahhoz, hogy mennyire érzem nőnek magamat a FÉRFI jelenlétében, csakis attól függ, hogy néz rám, hogyan szólal meg….természetesen nekem is közöm van hozzá, hogy hogyan tud rám nézni…oda-vissza működik, vagy sem.

      Reply
      • Magdi 2011. April 27. Wednesday 17:58

        Neked van igazad Gina! Minden szavad osztom!:-)

        Reply
    • Tücsök 2011. April 27. Wednesday 16:30

      Kedves Ferenc , ne szurkolj Miklósnak, mert szerintem nem normális. Egyébként ütődöttnek tartok minden férfit, aki 15-20 évvel fiatalabb nőt keres maga mellé.
      Nézzük csak meg a generációs problémákat az apák és lányaik között. Nem tudom elképzelni az apa, sőt néha nagypapa koru lovagot a lányzó barátai körében.
      Sajnos ezt tapasztalatból is tudom, mert apám egy 15 éves lányért hagyott el minket amikor 11 éves voltam. Keserű élete volt és korán halt meg,/ a leányzó a fejére nőtt, uralkodott rajta. Mondanom sem kell, hogy semmi nem volt elég jó neki./
      Tehát aki fiatal lányt vásárol magának, az egye meg amit főzött.
      Tünde

      Reply
      • orsolya 2011. April 27. Wednesday 17:07

        Kedves mindenki a fórumon!

        Évának szánom soraimat,ki jóval feljebb reagált Miklós irományára,s szerinte azokat akár egy nő is írhatta volna…Nézetén osztozok,s köszönetet mondani tértem be ide,a fórumozók közé,amiért dícséretben részesített fogalmazási stílusomért.Jólesett,köszönet érte!
        Hja,kérem,ha ember lánya annyi társkereső levelére válaszolgat,hát csak kialakul az a stilisztika…!
        Tréfát félre,olvasni soraitokat,sok okos gondolatot,s tapasztalat megosztását,hát,felér a társkereső hadművelet okozta izgalmakkal,várakozással,feltöltődéssel!
        Sőt…!!Üdvözlök mindenkit (különös tekintettel bátor,s merész idemerészkedő,véleményt kinyilvánító férfiúkra!),s még egyszer koszönet a bókért!
        Orsolya

        Reply
      • Judit 2011. April 27. Wednesday 18:26

        Kedves Tücsök,
        A címkézésekkel én azért óvatosan bánnék…, hacsak nem feltett szándékod, hogy minősítsd magad.
        Üdv, Judit

        Reply
  34. Gergics Ilona 2011. April 27. Wednesday 18:04

    Kedves Andi! Fantasztikus ez a sok bizonyság. Erőre kaptam. KÖSZÖNÖM. ili.

    Reply
  35. Martin Viktória 2011. April 27. Wednesday 18:28

    Az oldal érdekes a számomra.

    Reply
  36. kupi miklos 2011. April 27. Wednesday 19:46

    sziasztok

    Én is Miklos vagyok,csak egy kicsit idösebb,ennél fogva ugy látom,hogy tulreagálja a pár kapcsolat lehetöségeit
    nemkell vele törödni majd rájön.Magdolnának üzenem ,hogy az öreg apo itvan és várja levelét!Kedves Andi
    nemtudom egyáltalán elolvasod ezeket az irásokat?Mert semmi nemutalrá most is
    csak fiatal (gyerekek)levelével kellet bajlodni dühit,hogy pazarolják azIFJUSÁGOT pedig ugy elszál mirefelébrednek 70-en tul vannak mint Pl
    ÉNcsak 78 üdv Miklos az/ öreg/

    Reply
    • kati 2012. November 1. Thursday 01:07

      Kedves Miklós!

      Szívesen leveleznék, ha nincs levelezőpartnere. 70 éves vagyok, 2 éve özvegy, még csak most kezdek ráérezni, hogy az életnek mennie kell tovább. Nagyon rossz egyedül, 50 évi első házasság után nehéz ezt megszokni.

      Üdvözlettel Kati

      Reply
  37. P.Ildi 2011. April 27. Wednesday 20:45

    Ez fantasztikus, hogy még mindig kapom a bátorító / életben tartó e-maieket Tőled, miközben nem fizettem elő egyik online kuzrusodra sem! Köszönöm Neked! Előjegyeztem magam a május 7-i lakat-randy-ra – a korosztály nem stimmel ugyan, de akár még lehet is belőle valami, nem?

    Reply
  38. Kis Gyöngyi 2011. April 28. Thursday 06:37

    Szia Andi!
    Nagyon sok hasznos dolgot olvastam tőled. Köszi! Általában egyetértek.
    Nincs társam, de az évek során legalább tisztába jöttem magammal, hogy csak rajtam múlik, hogy kit engedek magamhoz közel, és mennyire.Persze így 50 felett már jócskán csökkentek az esélyeim, de nem reménytelen.
    Türelmes vagyok magamhoz is, és már azt is tudom, rajtam múlik, hogy mi lesz egy kapcsolatból. Vagy megelégszem vele, vagy léphetek tovább. Nem a csillagok, én döntöm el, hogy éppen mire van szükségem.

    Reply
  39. Erzsébet 2011. April 28. Thursday 13:00

    Szia Andi.
    Én neked szeretnék ismét gratulálni a
    munkádhoz,mert nagyon jól csinálod.
    Én esetem egy kicsit eltér a többiekétől,mert 25-év kapcsolat(ebből 20-év házasság)majdnem szétesett,de a te
    tanácsaid tartották bennem a lelket és igen ráébresztettek,hogyha nem figyelünk
    egymásra akkor a legnagyobb szerelem is
    megszokássá,lapossá válhat.Szóval felráztál és így feltudtam venni a harcot a vetélytárssal és ismét egymásra találtunk.Mindenkinek azt javaslom,hogy soha ne adja fel,és igen harcolni kell a társért.Erzsébet

    Reply
  40. Kazai Józsefné/Mária/ 2011. April 28. Thursday 14:20

    Kedves Andi!Csak köszönettel tartozom Neked,hogy előfizetés nélkül is ennyit foglalkozol velünk,magányosokkal és tartod bennünk a lelket.Mindenkinek üzenem,hogy 70 felé sem szabad feladni!Csak 3 hónapig voltam fenn egy társkeresőn és máris találkoztam egy korban hozzámillő férfival ki olyan hölgyet keresett,kihez néha még verset is irhat!Azóta megismerkedtünk és találkozgatunk,mindketten bizunk a jövőben,már nem vagyunk egyedül.Köszönet Andinak!

    Reply
    • Ilona 2011. May 1. Sunday 18:58

      Gratulálok,irigykedve olvasom a levelet.Sok sikert a továbiakban is.Üdv Ilona

      Reply
  41. Ágnes 2011. April 28. Thursday 21:48

    Szia Miklos

    Te aztán jol kivágtad a biztositékot sok no szemében a 4o es harvatagsággal.Pláne ha még én is kozéjük állnék a 62 évemmel sport multammal és alakommal ma is jogázom,biciklizem,futok,spárgázom és fejreállok is ha kell.Kell ennél több bizonyiték 15 évet letagadhatok barátaim szerint.Csinos kivánatos no vagyok még mindig 165 magas 8o mellboséggel 73 derék és 95 csipomérettel.Ha ez még mindig nem mond egy egészséges férfi számára akkor ott a férfiakkal van a baj.Vegyék már a bátorságot ok is és ha irnak nekik irjanak is vissza mert azt ugy illik.Mint konnyü szellö nem fog magátol egy nö sem az ágyukba lenni azért tenni is kell és ennyi facér no hallatán nem is keveset.Ugy hogy rajtam kivül kapott elég sok felkérést és ajánlatot nosza rajta mert a nok igen aktivak és egyedül vannak némelyik már tul régen is ami nekem kissé elgondolkodtato vajon miért is ennyi ideje?

    Reply
  42. Gina 2011. April 29. Friday 18:44

    Kedves Ágnes !
    Gratulálok Neked az életösztönhöz, ami a soraidból árad. Az ilyen pozitív emberek biztosan találnak párt maguknak. Aki igazán akar találni az fog is.
    Nekem is sok esélyem lett volna találni egy férfit, ha mindenáron férfit akartam volna, nem is akármilyenekkel találkoztam össze, de mit tegyek, ha az én szívemet nem dobbant meg olyan ukk-mukk-fukk, és ők sürgettek….elpárologtam. Mindig felajánlom, hogy barátokként találkozzunk, némi levelezés után, és ha nem várunk túl sokat egymástól hanem csak beszélgetünk többször mint két barát, majd kipattan a szikra, de ha nem akkor is megismertünk egy jó barátot. Visszautasított mind, hogy nem barátot keres, hanem szerelmet. Jó , én is azt szeretném megtalálni, de csak nem úgy működünk, hogy találkozunk, szikrát hányunk, és kész is van a szerelem, és már költözhetünk össze. Úgy látom az emberek nem szeretnek beszélgetni, sem barátkozni, hanem gyerünk-gyerünk gyorsan……hát aki siettet attól le is lépek. Mindent fel kell építeni, ha azt akarjuk, hogy tartós legyen. A férfiak többsége arra vár, hogy izzítva legyek számára, nehogy már neki kelljen engem felizzítani, legyek már kész, neki csak ágyba kelljen cipelnie.
    Szerintem nagyon nehéz a megfelelő társat megtalálni, és a sok csalódás csak ront a helyzeten, meg az olyan férfiak, akik 10 évvel fiatalabb nőket keresnek. Én 49 éves vagyok és 50-55 közötti férfit keresek, de az 50-es férfiak, 40-es hölgyeket szeretnének akik rájuk sem hederítenek, talán ezért nincs esélyünk megtalálni egymást. Szívesen veszem a hozzászólásokat, akár itt, akár az e-mail címemen szabadvok@gmail.com
    Köszönöm Randi Andinak, hogy lehetőséget biztosít számunkra, hogy megbeszélhessük a velünk történteket, és a mások tapasztalatából is sokat okulhatunk. tudjuk, nem vagyunk egyedül.
    Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok, és sok-sok türelmet és kitartást a párkereséshez.

    Reply
  43. Gina 2011. April 29. Friday 20:11

    ..na még ilyet, moderációra kell várakozni…meglep.

    Reply
  44. Gina 2011. April 29. Friday 20:12

    hozzászólás rendszer-moderációra várakozik.
    2011. április 29. péntek – 18:44 Kedves Ágnes !
    Gratulálok Neked az életösztönhöz, ami a soraidból árad. Az ilyen pozitív emberek biztosan találnak párt maguknak. Aki igazán akar találni az fog is.
    Nekem is sok esélyem lett volna találni egy férfit, ha mindenáron férfit akartam volna, nem is akármilyenekkel találkoztam össze, de mit tegyek, ha az én szívemet nem dobbant meg olyan ukk-mukk-fukk, és ők sürgettek….elpárologtam. Mindig felajánlom, hogy barátokként találkozzunk, némi levelezés után, és ha nem várunk túl sokat egymástól hanem csak beszélgetünk többször mint két barát, majd kipattan a szikra, de ha nem akkor is megismertünk egy jó barátot. Visszautasított mind, hogy nem barátot keres, hanem szerelmet. Jó , én is azt szeretném megtalálni, de csak nem úgy működünk, hogy találkozunk, szikrát hányunk, és kész is van a szerelem, és már költözhetünk össze. Úgy látom az emberek nem szeretnek beszélgetni, sem barátkozni, hanem gyerünk-gyerünk gyorsan……hát aki siettet attól le is lépek. Mindent fel kell építeni, ha azt akarjuk, hogy tartós legyen. A férfiak többsége arra vár, hogy izzítva legyek számára, nehogy már neki kelljen engem felizzítani, legyek már kész, neki csak ágyba kelljen cipelnie.

    Reply
    • Terézia 2011. April 30. Saturday 15:34

      Hű, Gina, ezzel a “találkozunk, szikrát hányunk, és kész is van a szerelem…” – ez remek megfogalmazás! Olyan, mint belülni az autóba, slusszkulcs, indít, megy a kocsi. Ha a fránya kocsi nem indul elsőre, akkor biztos rossz, pattanjunk át egy másikba, majd hátha az! Aztán jön a panasz: “nincs senkim… pedig egymillió-háromszázezer randin vagyok túl”

      Reply
  45. Gina 2011. April 29. Friday 20:12

    Szerintem nagyon nehéz a megfelelő társat megtalálni, és a sok csalódás csak ront a helyzeten, meg az olyan férfiak, akik 10 évvel fiatalabb nőket keresnek. Én 49 éves vagyok és 50-55 közötti férfit keresek, de az 50-es férfiak, 40-es hölgyeket szeretnének akik rájuk sem hederítenek, talán ezért nincs esélyünk megtalálni egymást. Szívesen veszem a hozzászólásokat, akár itt, akár az e-mail címemen szabadvok@gmail.com
    Köszönöm Randi Andinak, hogy lehetőséget biztosít számunkra, hogy megbeszélhessük a velünk történteket, és a mások tapasztalatából is sokat okulhatunk. tudjuk, nem vagyunk egyedül.
    Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok, és sok-sok türelmet és kitartást a párkereséshez.

    Reply
  46. Brigi 2011. April 29. Friday 21:34

    Sziasztok!

    Jó látni, hogy ilyen sok pozitívan gondolkodó ember van, ez másoknak is erőt adhat.
    Ami viszont nekem is szemet szúrt: itt mindenki 5-10-15 évet letagadhat saját bevallása szerint:-) Ha egy kicsit belegondoltok, ez nem valószínű. Valójában szerintem mindenki azt gondolja, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál, mert mindenki fiatalabbnak _érzi_ magát. Szerintem pedig az emberek többsége bizony pont annyi idősnek néz ki, mint amennyi. És ez nem is baj, miért kellene egy 45 évesnek 35-nek látszani?
    Miklósnak pedig azt üzenem, mint 30 éves nő, hogy a mi korosztályunknak pedig bizony ő az öreg. Például mert gyereket szeretnénk. Nemcsak szülni, hanem felnevelni is, a társunkkal együtt. Én is 30-35 körüli társat szeretnék,nem apát keresek, olyanom már van, és elégedett vagyok vele. Korosztályban kellene keresgélni, akkor jutna társ mindenkinek…
    Szép estét!

    Reply
  47. Monika 2011. April 29. Friday 23:56

    Kedves Mindenki!
    A fentiek olvastán az az észrevételem, hogy az emberek, – sajnos elsősorban a férfi társkeresők többsége tényleg nem társat, “párt” keres, hanem sokkal fiatalabb, bomba kinézetű nőt, akivel henceghet, hogy milyen szép, fiatal nője van… A belső értékek nem igazán érdeklik, – és ha később kiderül, hogy a fiatal bombázó csak a pénz, a ruhák, és a felszínes szórakozások iránt érdeklödik, és az idősebb férfi a szexben sem bírja a korkülönbséget, akkor egy idő után kidobja, és buta k…-nak titulálja. Az nem jut eszébe, hogy ő választotta, a külső formák alapján!
    Az okos, művelt, hasonló korosztályt kereső nők pedig nem találnak magukhoz illőt, – az őket kereső fiatalabbak számukra nem megoldás…
    A nők többsége már rájött, hogy nem a külső az elsődleges, – azt a természet adta, – de persze vigyázni kell magunkra, hogy ne tegyük tönkre a testünket időnek előtte, – a belső értékek, tulajdonságok, intelligencia, sokkal fontosabb, mint a szeme, vagy haja, vagy lába, stb. milyensége. És természetesen a harmónia, az egymásra figyelés, a válasz-reakció milyensége sokkal többet nyom a latban, mint az életkor és a külső forma.
    Emberek! A lelketekre és a külső-belső harmóniára figyeljetek egymásnál is, – ez a legfontosabb!
    Szeretettel: Monika

    Reply
  48. B. Anna 2011. April 30. Saturday 11:19

    Kedves Mindenki!

    (55 éves)Elég furcsa állapotba kerültem.Tavaly előtt szerelmes lettem egy a neten megismert férfiba,de 3 hónap után rájöttem,hogy nem tudnám magam mellett elképzelni,mert valahogy inkább én voltam a férfi,mármint állandóan az életét kellett javítgatni,bíztatni,hogy ne csak vegetáljon,végül kiábrándultam belőle.Szintén a neten fél éve megismerkedtem egy másik férfival,akivel az elején inkább együttérzésből(vagy talán szánalomból)találkoztam.Időközben eltelt fél év,rájöttem,hogy ő lenne az ideális pár minden szempontból,de az istennek se érzek iránta semmit.Már többször mondtam,hogy muszáj szakítanunk,mert nekem így nem megy,de valahogy nem veszi a lapot.
    Félek is magamtól,már nem tudok érezni semmit(pedig régebben nagyon szerelmes típus voltam).Ez vajon végleges lett nálam,hogy nem érdekelnek már a férfiak,ha erre gondolok,elkeserít,hogy ez a kor jele.Egymás után két férfi,egyiket sem tartom jónak.Már egy ideje a neten sem találok egyáltalán senkit sem,akiről el tudnám képzelni,hogy megdobogtatja aszívemet,vagy már nincs is szívem?Vagy hosszabb szünet kéne,de az idő megy és a választék is egyre kevesebb.Érez ilyet más is?

    Reply
    • Magdi 2011. May 1. Sunday 18:08

      Kedves Anna!

      Engem i s foglalkoztat a kérdés,és mintha csak Én irtam volna. Ffi..”jön-majd megy”hol ezért,hol azért,és amikor jön 1 olyan,aki mindentéren”megfelelö”…miért nem leszrk szerelmes?vagy ez már nekem soha nem adatik meg,szakitsak,nem akarok senkit”kihasználni”csak Szeretni szeretnék!!! Álom!!!:-)

      Reply
  49. Terézia 2011. April 30. Saturday 15:48

    Sziasztok!

    Nem tudom, jól gondolom-e, mert sokszor tévedek… Szeretjük misztifikálni, hogy szerelem meg lelki társ, de mintha találkozáskor az első benyomásként az menne át: “vajon jó-e az ágyban”. Úgy vettem észre, ha felszabadult, játékos, nevetős a nő, akitől nem kell félni, hogy megaláz, aki megabiztos, kísérletező kedvű, szereti, élvezi, sőt habzsolja az érzékiséget, akkor kortól és külsőtől függetlenül hemzsegnek körülötte a férfiak. A csillagot lehozzák neki az égből. A barátság, a közös értékrend és a többi, ami összetart egy kapcsolatot, csak később kerül elő. Én meg fordítva szeretném: megismerni a férfit, az értékrendjét, gondolkodását, környezetét, beszélgetni vele, barátként megtanulni bízni benne, és akkor majd felszabadulok, nevetek, játszom vele, jöhet a szerelem, meg az érzékiség… Attól tartok, ez az én sorrendem nem működik. A csuda vigye el.

    Reply
    • Kiváncsiság 2011. May 1. Sunday 15:42

      Terézia

      Olvasgattam a hozzászólásokat,Te azt írtad le amit én is gondolok,a sorrendek fontosak a kapcsolatokban. Valószínű kevesebben gondoljuk így, s talán ezért nem működőképes a “sorrendünk.”.
      üdv Kiváncsiság

      Reply
    • Brigi 2011. May 3. Tuesday 16:40

      Szórol szóra ugyanezt gondolom. Először szeretném megismerni, utána tudnék benne megbízni, és legutoljára jönne az intimitás…a férfiak nyilván fordítva szeretnék, de az nekem nem megy…

      Reply
    • Anna 2011. May 8. Sunday 09:01

      “Lányok”

      Beállhatok én is a sorba ?

      Reply
  50. Gina 2011. April 30. Saturday 16:14

    Kedves B.Anna !
    Semmi baj nincs veled, ahogy remélem velem sem, de nem akaratunktól függ, hogy valaki iránt érezni tudjunk. Én is találkoztam egy számomra a megfelelőnek vélt férfival,felháborodtam saját magamon, hogy hogy nem tudok ilyen férfit szeretni, pont olyan amilyenről álmodtam, szakítanunk kellett, mert nem tudtam szeretni, …viszont egy másik férfival találkoztam, aki semmiben nem volt megfelelő…..mégis olyan szerelmes lettem belé, akár tini koromban. Nem volt szerelem első látásra, nem volt jóképű, nem volt katarzis a 3. találkozásnál sem, de lassan-lassan megszerettem, nem sürgetett, végül mégis ő ment el….aztán visszajött….én mentem el, mostanra már vége.
    Szerintem nagyon nehéz a megfelelő társat megtalálni, és a sok csalódás csak ront a helyzeten, meg az olyan férfiak, akik 10 évvel fiatalabb nőket keresnek. Én 49 éves vagyok és 50-55 közötti férfit keresek, de az 50-es férfiak, 40-es hölgyeket szeretnének akik rájuk sem hederítenek, talán ezért nincs esélyünk megtalálni egymást. Szívesen veszem a hozzászólásokat, akár itt, akár az email címemen szabadvokkukacgmailpontcom
    Köszönöm Randi Andinak, hogy lehetőséget biztosít számunkra, hogy megbeszélhessük a velünk történteket, és a mások tapasztalatából is sokat okulhatunk. tudjuk, nem vagyunk egyedül.
    Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok, és sok-sok türelmet és kitartást a párkereséshez.

    Reply
    • Farkas Mihályné 2011. May 5. Thursday 18:26

      Kedves B,Anna és Teri
      Nagyon sok igazság van a hozzászólásotokban. Főleg az, hogy nehéz a társkereés. Az ötvenentul.hu oldalon irtam egy blogot, mely szerint az állás és társkeresés egy hatalmas nagy ZSÁKBAMACSKA. Most ugyan van egy kapcsolatom, de nem tartom egy stabil kapcsolatnak. Bár sokat tettem, ami elrontotta, de Úgy érzem, hogy csak akkor hiányzom neki, mikor a szex. Nekem pedig olyan, mikor hazajövök tőle és telnek a napok, mintha nem is találkoztam volna vele. Nem tudom mit gondoljak sokszor a kapcsolatunkról. Persze keresem tovább, de nem könnyű, de nem adom fel. Próbálkozok amig lehet.

      Reply
  51. Gina 2011. April 30. Saturday 16:29

    Kedves Terézia !
    Sajnos az én értékrendem is olyan mint a tied. Először barátkozni, beszélgetni szeretnék, közös programok, és majd csak kipattan a szikra, de ez a sorrend nem tetszik a férfiaknak, legalábbis akikkel eddig találkoztam, és nem csak a társkeresőre értem. Szerintem, nem sok esélyem van társra találni.

    Reply
  52. Gábor_40 2011. April 30. Saturday 18:55

    A sok negatív tapasztalat alapján, totálisan a sorsra bíztam azt, hogy ad-e mellém társat, vagy alkalmat arra, hogy valakivel közelebbi ismeretséget alakítsak ki.
    Végzem a napi teendőimet, társkeresőkön is fent vagyok, fórumozom, de az Internet adta lehetőségek mellet, a hétköznapjaimba is vevő vagyok az ismerkedésre és határozottan szóba állok hölgyekkel, ha a szituáció úgy adja.
    Meggyőződésem, hogy amint a sors úgy akarja, akkor több helyen, szálon is össze tud hozni a társsal.
    Viszont, így három év társtalanság után, már kezdem azt gondolni, hogy nem is kell társ, főleg. Pedig vágyom rá.
    Tehát az esély meg van, de hogy az mikor és hol fog megtörténni………….

    Reply
    • Regina 2011. May 18. Wednesday 16:52

      Kedves Gábor,

      Nagyon kellemes meglepetés nyílt őszinte sorokat olvasni férfitól is. Egyszerű szavaid tiszta érzéseket sejtetnek. Kívánom, hogy találj rá mielőbb arra a társra, akire vágysz.
      Sajnos én esélytelen vagyok veled szemben, hiszen elmúltam ötven, de én sem adtam még fel a reményt, hogy rátalálok valakire, aki épp nekem való. Kedvemre való lenne, ha hasonlóképpen gondolkodna, mint Te.
      Reméljük a sorsba vetett bizalmad meghálálja türelmes kitartásodat!
      Megérdemled, hogy rád találjon a párod.

      Reply
      • Gábor_40 2011. May 19. Thursday 05:37

        Köszönöm szépen a kedves soraidat, és azt, hogy látsz mögötte emberi értéket.
        50felett is lehetsz nagyon boldog, az esély meg van rá, de hogy a sors mit hoz az életünkbe??????? Rejtély.
        Légy nagyon boldog, vidám, mosolygós!!!!!! :-))))

        Reply
  53. Cseppkő 2011. May 1. Sunday 12:21

    Kedves Mindenki,

    Örülök, hogy olyan sokan reagáltatok a Miklós levelére- első gondolatom nekem is az volt, hogy írok egy irgum- burgum levelet – és ezt megtettétek helyettem.

    Egy apró történet jutott eszembe, miközben a siránkozó levelét olvastam (bár eléggé álsiránkozónak tűnt).

    Egyszer anyósom azt mondta nekem, hogy azért nem működik a házasságom a fiával, mert :”Nem úgy szereted a fiam, ahogy én”
    Válaszoltam gyorsan, hogy ez azért lehet, mert én a Felesége vagyok és nem az Anyja!

    És ez az érzésem támadt, hogy a Miklós valaki olyan keres aki egész nap körbeugrálja őt, és lényegében semmi és senki más ne is létezzen.

    Helló Miki! Párkapcsolat- benne van a szóban: PÁR- az kettőt jelent! Te hol szerepelnél a történetben? Csak kapni szeretnél- és adni nem? A birkát is etetni kell, hogy nyírni lehessen 🙂

    Szóval:
    -az 50 éveseket öregmaminak nézi- gusztustalan.
    -a 40 évesek talán jók lennének nála, ha dúsgazdagok lennének, és nem kellene a gyerekneveléssel foglalkozzanak.
    -a 30 évesek- na azok még igazi bombázók, egzisztenciálisan alakulnak (és még nem vágta őket földhöz egy válás)- ez már igazi főnyeremény lenne! Kapaszkodj Miklós- ott még jönni fog a gyerek és talán babáznod is kell, és megint kevesebb idő jut rád- Rád- Királyi Felség 🙂
    -20 évesek- talán azoknak jó lennél- ha van elég pénzed és az ágyban is tudsz teljesíteni, amikor ők akarják 😀

    Hol is tartottam?…..

    Nevetséges vagy Miklós- számok körül forogsz, és csak elvárásod van, de te semmit nem akarsz az asztalra tenni.
    Miért is tennéd- hisz örüljön az, akivel mégiscsak hajlandó leszel szóba állni.

    Részemről- nagyon örülök, hogy az ilyen “férfiember” elkerül.

    Nofene…. ez megint nem lett egy kedves hozzászólás 😀

    És puszta kíváncsiságból megnézném, hogy hogy néz ki egy ilyen pasi- talán megtudnám, hogy mitől ennyire bő a mellénye….

    Reply
    • Chanson 2011. June 28. Tuesday 14:09

      Cseppkő, ennél jobban én sem tudtam volna megfogalmazni. Gratulálok! 🙂

      Reply
    • Dreen 2012. June 28. Thursday 15:49

      Ugyanakkor, ha csak azért adunk, hogy a kaphassunk és ebben örömünk lehessen, akkor már rég rossz. Ez egy üzleti kapcsolat szintje, ennél undorítóbb és szánalmas párkapcsolatot elképzelni sem lehet. Jó, lehet, de ilyen önbecsapás nélkül.

      Ha viszont mindkét fél adásban találja meg az örömet (miközben nem felejt el elfogadni is), akkor… mindkét fél ad, anélkül hogy viszonzást várna, mégis kap.

      Reply
  54. Edit 2011. May 2. Monday 06:53

    nekem is csak rossz tapasztalatom van husvétkor találkoztam egy uri emberrel legalább is Én aszt hittem de kiderult rola hogy egy világ szélhámosa a telefonban rendesen fényezte magát ,de a valoság egész mást mutatott kőzőlte velem madj ha 200ezret keresek akkor keresem őt de aszt sem tudom hogy kit is kellene egyszer keresnem pedig őszerinte Én egy csinos fiatalos szeretetre szerelemre szuletett 55 Nőő vagyok.

    Reply
  55. susa 2011. May 2. Monday 16:10

    58éves vagyok remélem megtaláltam a szerelmem 34éves csodálatos tökéletes férfi imádom és imád, minden szerelmet szeretetet megkapok tőle.egyedül találtam ill ő talált engem és fél évig küzdött hogy találkozzunk. a legnagyobb kincs akit valaha ismertem.sajnos nagyon messze lakik de ha együtt vagyunk az maga a paradicsom.minden képzeletet felül múl a viselkedése velem.természetesen nem magyar, mert ilyent magyar férfi nem tud sem viselkedésben sem másban. a tapasztalatom a magyar férfiakkal akik még szabadok, hogy ocsmányak bunkók beképzeltek, azt hiszik egyedül ők a tökéletesek.hát nagyon messze vannak a tökéletestől.

    Reply
    • Anna 2012. June 24. Sunday 15:24

      mibe, hogy arab a fickó… pár évig biztos istennőként bánik majd veled, annyi idő megkapni a letelepedési engedélyt Európában… de ne legyen igazam.

      Reply
  56. Liza 2011. May 3. Tuesday 21:43

    Kedves Andi! Kedves Mindenki !
    Nagyon örülök,hogy Andi még mindig megtalál.és ezzel is próbál segíteni Nekünk.Hogy van-e még esélyem párt találni ? 60-as nő vagyok. Nem adtam fel,de már nem is izgat.Azt gondolom,akire nékem és sok hasonló korú -természetesen:nem öreges,mert nem érezzük magunkat öregnek- nőtársamnak szüksége lenne, valószínű boldog párkapcsolatban él.A megfelelő férfiútól nem váltak el.Ahogy körbenézek rendezvényeken,utazás stb alkalmával a hasonló koru férfiakhoz nem is vonzódom/ tulsulyos,ápolatlan,befeléforduló,../aki
    szinpatikus, mellettük van egy nő aki figyel rájuk,látszik a gondoskodásuk.
    Akinek én bejönnék,az tottyos,egy gondoskodó anyára lenne szükségük,vagy csak kellemes szabadidő eltöltésre..
    Jelenleg inkább jól érzem magam egyedül.
    Nem nyomaszt az egyedüllét.Nem attól érzem magam teljes embernek,hogy van Valaki mellettem !A házasságomban sok hibát követtem el.Tulságosan alkalmazkodtam,a teljes őnfeladásig.Több évembe telt,mire újra megtaláltam,felépítettem Önmagam.Most már érzem-belülről tudom-mi a TÁRS!
    Én ezt keresem. Jobb egyedül,mint bárkivel, ha ő nem az igazi,és nincs az a szikra. Tudom,mert már tapasztaltam,a szerelem nem korfüggö dolog.55 évesen voltam nagyon szerelmes,sajnos Ő meghalt.
    Ez az érzés még mindig itt él !
    Mindenkinek:ne adjátok fel,és ne elégedjetek meg potlékkal-TÜRELEM !

    Reply
    • Thorgika 2012. June 24. Sunday 19:14

      “Mindenkinek:ne adjátok fel,és ne elégedjetek meg potlékkal-TÜRELEM !”

      Bizony, ne is elégedjetek meg szamárral, ha ló is van. Arról nem is szólva, hogy a másik ideje is drága, ezért sose hazudj szerelmet, mert az a legnagyobb önsorsrontás. Kegytelen nagy ára van!

      Reply
  57. B.Anna 2011. May 4. Wednesday 15:52

    Kedves Mindenki !

    Köszönöm mások tapasztalatát,véleményét.
    Lassan kezdek visszatalálni régi énemhez

    Reply
  58. Farkas Mihályné 2011. May 5. Thursday 17:46

    Kedves Andi és sorstársak!
    Négy gyermekes /3 fiú és egy lány/ édesanya vagyok. A férjem 8 éve halt meg sulyos betegség miatt végzett műtét után /érszűkület/. 2009 óta van internet hozzáférésünk a gyerekek kérésére. Azóta keresem a társam, sokáig eredménytelenül. Már azt hittem 4 gyerekkel senkinek sem kellek. Pedig mások általa mondva nem vagyok csunya nő. Nagy sokára irt egy férfi, azzal leveleztünk egy darabig, aztán abbamaradt. Aztán irt egy másik, akivel most is tart a kapcsolat, de nem egy stabil kapcsolat. Bár én is tettem olyan dolgokat, amivel elrontottam, de mostanában tul sokat hivatkozik arra, hogy sok a dolga. És még valamit, hogy mikor irt a “Megkeresem.hu társkereső oldalon, irta, hogy elvált. Nagyon nem akarom hosszura irni a véleményemet, de úgy érzem, csak akkor hiányzom neki, mikor szüksége van a szexre. Sokszor nem tudom mit gondoljak a kapcsolatunkról, és keresem tovább a társamat. Lehet, hogy tul érzékeny vagyok, sőt biztos. Ezt még tetézi, hogy mielőtt nyugdijba jöttem, sokáig munkanélküli voltam, a számlák pedig jöttek. Szóval nem jó egyedül, és a problémák még tovább fokozzák a nehézséget. De nem adom fel, amig meg nem találom a társamat, akivel együtt tölthetem a még hátralévő időmet. Remélem aki elolvassa, megérti, hogy mit akartam irni. Üdv. Farkas Mihályné

    Reply
  59. Farkas Mihályné 2011. May 6. Friday 06:55

    Kedves Andi! Bár a társkereső tréningekre nincs lehetőségem jelentkezni ill. járni, de fent vagyok több társkereső oldalon is. Jelenleg ugyan van egy kapcsolatom, de nem tudom meddig tart. Úgy érzem nem lesz hosszú életű. Bár én is követek el nagyon sok hibát, de Ő sem igazán érdeklődik. Bár már lassan 2 éve tart a kapcsolatunk, de csak akkor hiányzom neki, mikor a szex. Nekem pedig nem szex partner kell, hanem egy igazi társ, akire mindig számithatok. Ezt neki is megmondtam több beszélgetés alkalmával is /egy héten egyszer találkozunk/. Jó, nagyon sokat segitett a maga módján, de mikor hazamegyek és telnek a napok, visszakerülök a “mókuskerékbe” és olyan, mintha nem is találkoztunk volna. De erről sokat lehetne irni. Valakivel /szakértő/ élőszóban szivesen megbeszélném a problémákat. Mert igy nagyon sok lenne leírni. Azért nagyon jó, hogy van ilyen oldal.

    Reply
    • B. Anna 2011. May 9. Monday 10:11

      Kedves Farkas Mihályné !

      Ha hetente találkoztok,és már két éve,akkor mi a a baj?Azt érezni lehet,hogy szeret-e.Ha igen,és Te is,akkor ez kívülről nézve nem is rossz kapcsolat.Gyakrabban én sem lennék képes találkozni,mert a munkám is fontos.Azt szeretnéd,hogy hozzád költözzön?Erre ebben a korban nem mindenki képes.Közös nyaralás,közös hosszúhétvégék,az is elég.
      Tudom,ez nagyon nehéz,ebben a korban elküldeni valakit,mert az ember arra gondol,jön-e még valaki.Nehéz azt mondani,ha ez a kapcsolat nem elégít ki,szakítsátok meg.Viszont ha valakihez ilyen módon is tartozol,nem tudsz igazán mást keresni,főleg ha szex is van köztetek.Én így látom.Ebben a korban a tölcsér már eléggé üres,csak néha csöppen bele valaki,nálam legalábbis.

      Reply
      • Farkas Mihályné 2011. May 10. Tuesday 18:42

        Kedves Anna! Addig nincs semmi baj, amig együtt vagyunk, és szex után beszélgetünk meg minden. Lehet,h.bennem van a hiba, mert bár a skyp-en tartjuk a kapcsolatot két találkozó közt. De ha sokáig nem válaszol a kérdésemre, hajlamos v.-ok rosszra gondolni. Sokat gondolkodtam már rajta, hogy hogy lenne jobb, de belülről valahogy mindig ragaszkodom hozzá, és attól félek, ha megszakitom a kapcsolatot, végleg egyedül maradok. Bár nem vagyok teljesen egyedül, mert velem laknak gyermekeim és édesanyám, de ez nem ugyanaz, mint mikor van egy társa az embernek és meg tudja vele beszélni gondjait, örömeit. Az uj kapcsolattól is félek, mert attól tartok,hogy megint rosszul járok. Igyekszem magam elfoglalni, egy darabig megy is. Ha gondolod levelezhetnék: f-mihalyne@freemail.hu.

        Reply
  60. Regina 2011. May 18. Wednesday 17:02

    Kedves nőtársaim!
    nagyon szomorúan állapítottam meg, hogy még egy ilyen nyílt és jó alapokon nyugvó társkereső oldalon is ekkora túlsúlyban vagyunk, mi egyedülálló nők…
    a sors fintora, hogy minél inkább egyedül állunk, annál erősebbek, határozottabbak, kitartóbbak, céltudatosabbak leszünk, hiszen szükségünk van rá, hogy túléljük az élet nehéz helyzeteit is.
    sajnos tapasztalatom szerint az ilyen talpraesett nőket nem szeretik a férfiak, mert elég nehéz egy erős nő mellett erős férfinak lenni. akik meg éppen erre az erőre harapnak rá, azok inkább mamát keresnek, vagy jobb esetben (csak)lelkigondozót…
    hol vannak azok a szép erős bátor férfiak, akikből 50 évesen sem veszett ki a remény, a kezdeményezőkészség, még van bennük érzékenység és finomság, és figyelem a másikra?
    még eszmétcserélni, levelezni is élmény lenne ilyennel. túl magas követelmény ez?

    Reply
    • Gábor_40 2011. May 20. Friday 19:35

      Kedves Regina,

      Ez nem társkereső oldal, ez Andi blogja. A társkeresők igen csekély % az aki ide téved és pár gondolatot hozzá is ír a témakörökhöz.
      A férfiak ott vannak az utcán, a szomszédban, a boltban amikor vásárolsz, amikor utazol…….stb…stb.

      Gábor

      Reply
  61. Márta 2011. May 18. Wednesday 17:17

    Igen

    🙁

    Reply
  62. Zsuzsa 55 2011. June 25. Saturday 14:04

    20 évi házasság után váltam el. Igen gyorsan sikerült párra lelnem. Sajnos 5 és 3 év után szakítás lett a vége. Mindkettő elhagyott. fiatalos,szerény nő vagyok. 2 hete küldött el a párom, hirtelen, úgy ért,mint derült égből a villámcsapás. Az önbizalmam a padlón. Hírdetett is kapcsolatunk közben. Megismerkedésünk után 2 hónappal feleségül akart venni. Ki érti a férfiakat? Képtelenek a hűségre?

    Reply
  63. István 2011. August 26. Friday 01:31

    Halihó Hölgyeim,most nagy tettre szánom el magam,mert az összes társkeresőn/napok alatt kiderült/,csak “olyan” nők vannak regizve!! A nagy tett,hogy aki tényleg komoly kapcsolatot keres,megtalál a facebook-on,mint:Istvan Pityke Holecz

    Vannak képek és beszélgethetünk de megkérek mindenkit,hogy ne éljen ezzel vissza,tényleg komoly kapcsolatot keresek!!

    Reply
  64. csaby 2013. July 28. Sunday 11:53

    eloszor is szep napot mindenkinek!Tudjatok egy elveszett ember vagyok sajnos elkezdtem inni de most megaltam es nem iszom viszont olyan heyzetben vagyok hogy barmikor meghuznam az uveget szerettem volna vissza nyerni volt felesegem ,nem megy szeretnek elhelyezkedni de reszket meg a kezem nem tudom mit tegyek. sajnos nem latom az alagut veget kelllene valaki aki segitsen . 43 eves vagyok mindent elvesztetttem aminek erttelme volt az eletemben sok mindenhez ertek alllitolag olyan kezem van mint soknak nincsegy kis segitseget kerek hogy ne veszitsem el a remenyt

    Reply
    • Dreen 2013. July 28. Sunday 14:19

      Szia! Dicséretes, hogy ellenállsz az alkoholnak!! 🙂 Szerintem írj emailcímet és helységet is, hogy ha valaki tudhat segíteni valahogy, az fel tudja venni veled a kapcsolatot. Csak a @ helyére írd ki hogy kukac.

      Egyébként csak az érzelmeid állnak a boldogulásod útjában. Bármennyire is fájó, az csak káprázat. Egy KÁRPÁZAT tart lent a padlón a térdével a hátadon, és az a térd és a súly is csak a te elmédben létezik; nem is igazi, csak egy lufi, aminek hatalmat adsz. Engedd el őt, és megszűnik a nyomás…

      Először is: a feleséged előtt is voltál valaki – utána is leszel.

      Másodszor: ha elengeded, talpra tudsz állni és erős leszel.

      Harmadszor: csak úgy kaphatod vissza, ha elengeded – mert egy padlón lévő férfi nem vonzó (kivéve bizonyos ritka és speciális eseteket, de ez most nem olyan). Egy erős és független férfi a vonzó. Légy az, ez az egyetlen esélyed arra, hogy visszakapd, és ráadásul arra is, hogy boldogulj.

      A remegés majd elmúlik. Igyál sok vizet (egy-két hétig napi 2-3 litert is) és próbálj szerezni úgynevezett Stressz B-complex készítményt, ez egy egyszerű, természetes B-vitamin-koktél, egy nap kettőt vegyél be 6-7 órás időközökkel. (Az alkohol dehidratál és a B-vitamin készleteket roncsolja – többek között.)

      Hajrá, kitartás! 🙂

      Reply
  65. TBI 2013. July 31. Wednesday 22:39

    Esély? Persze, mindenkinek, mindenre van esélye, akár a lottó 5 teli találatra is:-)
    Bár, ha a mai elvárásokat nézem, akkor kb annyi az esély mit a lottó 5-ös eltalálására, és az ugye nem sok.
    Aki jó lapokkal rendelkezik annak több az esélye, de az nem is fog itt hozzászólást írni, mert ide azok járnak, akiknek nem jön össze a társkeresés, egy, vagy akár öt, tíz éve, és keresik az okokat a megoldást.
    Azokban az években amikor társat kerestem, nem jött össze semmi, így pár év után felhagytam vele. Azóta nem keresek, és a nem keresés időszak alatt sem jött össze semmi, így nem oszt nem szorzó, hogy keresek, vagy sem, mert a végeredmény ugyanaz.
    Ez van.

    Reply
  66. Rudel 2013. October 8. Tuesday 11:07

    ” Aki keres az talál és a zörgetőknek ajtót nyitnak” 🙂

    Reply
  67. Rudel 2013. October 8. Tuesday 12:57

    Mt19
    A házasság felbonthatatlansága

    1Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát és Júda határába ment, a Jordánon túlra. 2Nagy tömeg kísérte, ő pedig meggyógyította őket. 3Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” 4Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, 5és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 7De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” 8″Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte -, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” 10A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” 11Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. 12Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”

    Reply
  68. Gabor 2013. October 8. Tuesday 21:12

    Már kezdem érteni a „férfiakat”, akik kocsmába járnak, mert az nekik biztos jobb időtöltés, mint társkereső oldalakat böngészni, leveleket írni, energiát fektetni a társkeresésbe, nap mint nap, totálisan eredménytelenül.
    Mivel nem vagyok kocsmába járó ember, már arra gondoltam, hogy kellene találni valami szert, ami törölné a programot az agyból, a génekből és akkor nem izgatna az, hogy társ, párkapcsolat, nők.
    A nagy számok alapján sem működik ez az egész tárkeresés, van akire jut: tíz, húsz, vagy még több jelentkező, másra meg egy sem.
    Már nem is tudok társkereső oldalt, ahol még ne fordultam volna meg, egyszer, kétszer, többször, alakítgatva a profilt, fotókat.
    Csoda, hogy a „férfi” is belefárad ebbe az egészbe? Talán a szexre kéne mennem, és akkor talán jobbak lennének az esélyek, aztán engemet is szidhatnának, hogy ez a pasi is csak azt akarta, utána meg dobott.
    Számoltam: (őt év eredménye)
    -32 viszont választ kaptam az elküldött 765 levélre (több szimpatikus nőt én sem találtam, mert szinte ugyanazok vannak az egyes társkeresökön), a megvalósult randik száma nulla, kedvencnek jelöltek 38an.
    -Nem társkereső oldalon az öt év alatt, a hétköznapokban megismertem 14 nőt, ebből kettő mutatott hajlandóságot a további ismerkedésre. Ebből az egyik a harmadik beszélgetés után eltűnt, miután rájött, hogy anyagilag nem vagyok jó party. A másik hölgy két héten keresztül ismerkedett velem, de kiderült, csak azért, mert a férje megcsalta, és velem szeretett volna bosszúból ki egyenlíteni a számlát.
    Azt gondolom ez az eredmény egy nagy nulla, pedig az elvárásaimból már jócskán engedtem (de miért is kell?). Ugyanakkor ez még nagyon messze van attól, amikor is már elfogadva egymást, együtt tud élni két személy, nő és férfi.
    Mit tehetnék? Ezt a kérdést már feltettem ismerősöknek, barátoknak, fórumokon és szakértőknek.
    Lényegében senki nem tud érdemi tanácsot adni, az egyik a próbálkozz tovább, a másik a hagyd a francba, majd úgyis lesz.
    Bocs a negatív hangvételért, de szerintem érthető, hogy már oda a lelkesedésem, de ez az egész ki kívánkozót belőlem, és itt jó helyen van, egy ilyen hozzászólás is.

    Reply
  69. Lujza 2014. January 2. Thursday 02:09

    Két év után Csaby felvette a fonalat…érdekes.
    Kikiáltjuk az éterbe a fájdalmunkat, csalódottságunkat, másra nem jó az egész. (Az adatlap rész már nem is működik, Randi Andi is feladta. Bár – a Vonzás törvénye szerint – nem tanácsos rossz dolgokat “kikiáltani”, mert annak a visszhangja jön vissza hozzánk. Ugyanakkor, ennek pontosan ellentmond a pszichológia, amely szerint a fájdalom, csalódottság leírása, kiírása magunkból nagyszerű öngyógyító módszer.)
    A jelen témánál Miklós “robbantott”, és megkapta a magáét. (Orsolya (2011. ápr. 27.) válaszában minden benne van, amit én is tapasztaltam. Egy másik témánál Delfin több részletben írta meg a magyar valóságot.:))
    Bizonyára Gábor_40 és Gabor létező személyek, de mi honnan tudjuk (az utcán :)), hogy ők azok, akik komoly kapcsolatot keresnek, és mit tegyünk? Gabor, kérlek ne bántódj meg: a korban, küllemben stb. hozzád illő nőknek írtál!? (Ahogy ezen az oldalon már több témakörben is írták, a férfiak többsége maguknál cca. 8-15 évvel fiatalabb nőkkel ismerkedne. Ők – nyilván – azokat tekintik korban hozzájuk illőnek. :))
    A negatív hangvételért pedig nem kell bocsánatot kérned: már unom, hogy a folytonos hurráoptimizmust várják az embertől és a “műanyag” mosolyt.

    Reply
    • Gábor 2014. January 2. Thursday 23:42

      Szia,

      Ha már megszólítottál.
      Igen korban hozzá illőkkel ismerkedem, azaz:
      Vagy velem egy idős +1év pluszban ill nálam max 8évvel fiatalabb.
      Az átlag, akikkel ismerkedni szoktam, azok az nálam négy- hat évvel fiatalabbak. (kb ez az a korosztály, aki hasonlóan gondolkodik és él mint én, netán túl van egy váláson..stb).
      A sztereotípiákat meg hagyjuk, hogy „minden férfi” fiatalabbat keres. Én társat keresek, akivel együtt tudunk működni a vidám és a kevésbé vidám hétköznapokban, akivel kölcsönösen fantáziát látunk egymásban, és tudjuk, hogy számíthatunk egymásra.
      Elcsépelt szavak ezek? Nekem mégis fontosak.
      Sajnos nem vagyok jóképű pasi, soha nem voltam az, a lottón sem nyertem, csak egy átlagos ember vagyok, mint ahogyan legtöbben földön. Nem tűnök ki a tömegből.

      Itt a fórumon is panaszkodnak a nők, hogy hol vannak a „férfias férfiak”, no nem tudom, mert én mosok, főzök, takarítók, bevásárolók magamra (mivel egyedül élek és csak magamra számíthatók), így ezzel már ki is estem a férfiak kategóriából, talán ha fiatal koromban kigyúrtam volna magam, de azt sem tettem, mert én inkább kerékpározom, kirándulók, strandolok, netezem, és épp elég fizikai munkát végzek a munkahelynem, mert nem irodában ülök.

      Soraimmal jó sokat elárultam magamról, de abban igaza van Gábor negyvennek, hogy nem kell alkalmazkodni senkihez, sem megfelelni, de azért mégis csak jó lenne nem egyedül megöregedni. Miközben a barátaim, osztálytársaim a gyerekükkel sétál, feleségével megy bálba, múzeumba, addig én minderről lemaradok.
      Bár vannak csúnya válások is, és csúnya veszekedések, az ismerőseim között, de ez is benne van a pakliban.

      Reply
      • delfin 2014. January 3. Friday 22:58

        Gábor! A férfiasság nem azon múlik, hogy főzöl, mosol vagy takarítasz! Sokkal inkább azon, hogyan kezeled a nőt! 😉 Attól, hogy ezt-azt megcsinál egy férfi, lehet bunkó a nőkkel és kezelheti nőként is őket. Véleményem szerint … Aztán majd lehet, hogy más rácáfol arra, amit én írtam.

        Reply
        • Gábor 2014. January 3. Friday 23:15

          Itt is olvasható volt olyan női komment, hogy „egy férfi ne mosson, ne mosogasson”, mert az már milyen, az nem a férfi dolga.
          Egy apró észrevétel, ami kimaradt az előző írásomból, mégpedig az, hogy engemet rendszerint a nálam 10-15évvel idősebb hölgyek környékeznek meg. (szóval nem csak a férfiak akarnak náluk fiatalabb partnert.) Fölég, hogy megjelenésben simán néznek 6-8évvel fiatalabbak, mint amennyi valójában vagyok, mert ilyenek a génjeim, nem vagyok jóképű, de legalább nem öregszem (látszólag).
          Fogalmam sincs, miként kezelném azt a nőt, akivel jól kijövök és akivel együtt élnék (már ha lenne ilyen). Biztos lenne bunkó napom, meg lenne olyan is amikor spontán kapna ajándékot, extra figyelmességet.
          Bár ez is egy elcsépelt dolog, mert pont azok az ismerőseim vannak többségben, akik évek óta sokat marják egymást, akik meg látszólag simán, harmonikusan éltek, elválnak minden előjel nélkül. (viharos válással)
          Szóval ez is megérne egy tanulmányt.

          Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.