18 Apr

Mint mindenkit, aki dolgozik vagy alkot valamit, engem is rengeteg kritikus vesz körül. Vannak kritikák, amelyekre nem érdemes reagálni sem, vannak viszont olyanok is, amelyeket érdemes megfontolni. Sok kritika abból születik, hogy némileg félreértik az olvasók a mondanivalómat, ilyenkor érdemes tisztázni ezeket. A következő levélben pont egy ilyen félreértésről van szó:

“miért gondoljátok azt, hogy az ember csakis akkor ér valamit, ha van “párja”, mint a madárnak (a szótól magától is rosszul vagyok!)? Hidd el, semmi másról nem szól ez az egész, mint egy bizonyos életkor felett a szociális háló lyukainak a befoltozásáról (“legyen mellettem valaki, ha baj van”), egy bizonyos életkor alatt viszont csakis és kizárólag a presztízsről (kinek milyen a “párja”, mije mekkora, hol operáltat, hol vásárol, mibe öltözködik, mit ken magára, hogy néz, kivel tudná – érné meg –  lecserélni az éppen aktuálist, mert hogy: na bumm…és akkor mi van? ugyanez elölről…stb. stb.). Vagyis valljuk meg magunknak – és egymásnak is – őszintén: bizony a Hiúság (a testek, a lehetőségek) vására az, amin sétafikálni próbálunk. És bizony nem nagyon szívderítő ez az egész, mint ahogy a hozzá kapcsolódó perspektíva sem. Kérlek, gondold át mindezt. (Emi)”

1. “Csak akkor érsz valamit, ha van párod”

Minden ember más és más életszakaszban jár, van, amikor egyáltalán nem igényli, hogy legyen párja, de van, amikor ez a legfőbb vágya, mert úgy érzi, ez az, ami hiányzik a boldogságához. Én utóbbi csoporttal foglalkozom.

Van, amikor az utóbbi csoportban is kiderül, hogy az illető csak azért szeretne társat, mert “illik”. Nekik is azt szoktam javasolni, hogy nem kell erőltetni a társkeresést, csak azért, hogy “legyen valaki”, és hogy végre ne szólják meg őket a többiek (család, ismerősök).

Aztán vannak a párkapcsolat-halmozók, akik egyik kapcsolatból ugrálnak a másikba, egyszerűen azért, mert félnek egyedül lenni és úgy érzik, hogy semmit sem érnek, ha nincs senkijük. Nekik is azt szoktam tanácsolni, hogy próbáljanak meg kicsit egyedül is lenni, megnézni, hogy mi az, amit igazából szeretnek, ki az, akit igazából szeretnének ahelyett, hogy mindig csak az első adandó jelölttel beleugranának egy zsákutcás kapcsolatba.

Ha nincs párod, nem érsz semmit?

Teljességgel ellene vagyok minden olyan elvnek és szólamnak, amely az egyedülállókat, a szingliket beskatulyázza, megbélyegzi, önzőnek és minden egyébnek titulálja. Ha valaki egyedül szeretne élni, joga van hozzá. Ha viszont társat szeretne, de semmit sem tesz ezért, akkor itt az ideje a cselekvésnek! Van, akinek hamarabb sikerül, van, akinek sok-sok idő után – nekik hoztam létre ezt az oldalt, hogy legyen hol megosztani a gondolatokat, tapasztalatokat  és a problémákat.

Az meg, hogy ki társnak, ki párnak, ki kedvesnek hívja a másikat, egyéntől függő szóhasználat, és engedd meg nekem azt a szabadságot, hogy azt a szót használjam, ami nekem tetszik. Mindenki érteni fogja 🙂 De azért egye fene, megszavaztatom 🙂

QuestionsView Results

2. “Hidd el, semmi másról nem szól ez az egész, mint egy bizonyos életkor felett a szociális háló lyukainak a befoltozásáról, egy bizonyos életkor alatt viszont csakis és kizárólag a presztízsről…”

Kedves Emi, ezt bizony már csak a tapasztalataim alapján sem hiszem el, és elég szomorú, hogy Te viszont igen. Tényleg komolyan gondolod, hogy egyik generáció tagjaiban sincsenek őszinte érzelmek? Komolyan gondolod, hogy idős korban kizárólag gondozói posztra keresnek társat az emberek, fiatalkorban pedig kizárólag azért, hogy legyen kivel villogni? Biztosan vannak ilyenek is, de ez egy nagyon-nagyon káros általánosítás, ami természetesen Neked okozza a legtöbb kárt. Elég szomorú ez a világkép, talán érdemes lenne módosítanod rajta.

Egyik sikersztoriban sem azt írják meg nekem a társra találtak, hogy “hurrá, végre eltartanak…”. Pontosan az ilyen korlátozó hiedelmeket próbáljuk itt közösen gyomlálni, ugyanis ha így indulsz neki a társkeresésnek – hogy mindenki csak ki akar használni – el tudod képzelni, milyen eredménye lesz annak…

3. “bizony a Hiúság (a testek, a lehetőségek) vására az, amin sétafikálni próbálunk”

A testek vására valami egészen mást takar, mint amivel mi itt foglalkozunk. A társkeresés annak hiúság vására, aki kizárólag azért van fent például az online társkeresőkön, hogy bókokat gyűjtsön be magának. Ilyen is van persze, de nem ezzel foglalkozik a Kalauz. A lehetőségekkel viszont igen – de a vásárnak ehhez semmi köze. Csak nézd meg a megfogalmazásod, mennyire negatív. Ezt a negativitást “őszinteségnek” titulálod, miközben nem más, csak durva általánosítás (amikor egy létező jelenséget mindenre kivetítesz és igazságként hirdeted – ugyanez pl. a “minden nő csak a pénzemet akarja”- típusú gondolat is), ez egy tipikus gondolkodási hiba. Ha így gondolkozol a társkeresésről, egyáltalán, miért olvasod a leckéket? Illetve ha szeretnél társat, és így gondolkozol, akkor itt az ideje ezen változtatni!

Te mit gondolsz erről? Szólj hozzá!

295 Comments

  1. Meggyecske 2011. April 18. Monday 10:47

    Kedves Emi! Kedves Andi!

    Örülök ennek a levélnek, mert valóban az egyik legnagyobb és legkeservesebb problémát érinti: a szűklátókörűségből (ami adódhat otthonról hozott hozzáállásból vagy rossz tapasztalatokból)fakadó általánosítást… Egy helyzetre, egy emberre sem lehet zsákruhát húzni!!! A világ nemcsak fekete és fehér! SZIVÁRVÁNYSZÍNŰ!!! 🙂 Szerencsére…

    Reply
    • hamvasbarack 2011. April 20. Wednesday 06:24

      Kedves Emi! Kedves Andi!

      Jó kis provokáló cikk, :-), én is ezért ragadtam klaviatúrát.
      Az én saját nézőpontom: eszem ágában sincs ‘bármi áron párt keríteni’. (Semmi baj a pár szóval szerintem sem, csupán ízlés dolga.) Viszont nem jó egyedül! Nekem hiányzik egy olyan társ, akivel megoszthatnám az életem – igen, az örömeimet is, és a nehézségeket is. Kedves Emi! Vidéken is van élet, nem csak a nagyvárosokban! Itt szó nincs plázázásról, unalomból vásárolgatásról, kence- vagy csillivilli ruha-cipő-kiegészítő mustráról, utazgatásról! Tesszük a dolgunkat nap mint nap, neveljük a gyerekeinket, élünk!!! És elhisszük, hogy itt is lehet értékes életet élni! Olvasunk, néha eljutunk egy-egy értékes kulturális programra is – A VÁROSBA! – , és hiszünk az időtálló emberi értékekben. Csakhogy: mivel itt kicsi települések vannak, jóval kisebb eséllyel lehet itt megtalálni azt az igazi társat, aki ebben pont a te társad lehet… De azért majd eljön annak az ideje is! És nem kell sem erőltetni, sem siettetni. És Andi is pont ugyanezeket mondta, szerintem. Szóval én Andi mellé tudok állni, szerintem nagyon ügyesen terelgeti az emberkéket ebbe az irányba. CSak így tovább!
      Kedves Emi, ha neked az álláspontod, amit felvázoltál, akkor neked tényleg nics igazán szükséged társra. De ez nem baj, nem lehetünk egyformák! Ha neked így is teljes az életed, akkor éld így!
      Sok-sok szép élményt, örömöt kívánok hozzá!

      Reply
    • Randi Andi 2011. April 20. Wednesday 06:31

      Kedves Andi!
      Csodálatosnak, rendkívül bölcsnek találom minden írásodat.Az összes “nagy ” pszichológus elbújhat melletted.Ez a párról való elmélkedés szerintem csak valamiféle önigazolás, szerencsétlen kötözködés Emi részéről.Lenne mit tanulnia, de természetesen könnyebb gyártani egy önmagát megnyugtató elméletet, és levezetni a tehetetlenséget másokon.

      Reply
      • Szabó Kata 2011. April 20. Wednesday 20:01

        Kedves Hölgyek, Urak!
        Azt gondolom, hogy 60 körül már kialakult személyiséggel, kényelmes otthonnal, megrögzött szokásokkal és igényességgel rendelkezem. Húsz éve élek egyedül, de nem magányosan, vannak felnőtt, önálló életet élő gyermekeim és barátaim. Mindenképpen szeretném a hétköznapok boldogságát egy férfi társsal megélni, közös kirándulással, együtt munkálkodva és egymást szeretve. Hiszem, hogy lesz még olyan férfi, aki éppen engem akar és én éppen őt. Eddig még nem volt ilyen, de ami késik, nem műlik. Van időm, a kornak nincs különösebb jelentősége számomra.

        Reply
        • Emma 2011. April 21. Thursday 21:38

          Teljes mértékben egyetértek a Katával!Csak az a baj,hogy az Élet túl rövid!:)

          Reply
        • Ilona 2011. April 24. Sunday 10:27

          Kedves kata!
          Igazad van,nekem is ez a problémám,rossz egyedül.Nem szeretem az ünnepeket,vannak gyermekeim,unokáim,sokat jönnek,de mennek is.De nekik ezt nem kell tudni hogy nekem milyen rossz egyedül.Lassan két éve vagyok egyedül,mindig rosszabb.Nekem sokszor ha valaki ir egy pár sort nekem az is jól esik.További kellemes ünnepeket.
          Ilona

          Reply
        • Idamary 2011. April 25. Monday 19:11

          Én is hasonlóan gondolkodom,nagyon jó lenne valakivel elmenni kirándulni, beszélgetni! De!!Nehéz feladni a megszokott életet! Nekem egy év egyedül lét után , még igazán nem is hiányzik a társ!Vannak barátaim, rokonaim, tehát nem hagynak egyedül és nem is vagyok olyan tipus aki nem,találja fel magát !Nem unatkozom, mindig rengeteg elfoglaltságom van!És az az igazság, hogy nem is nagyon tudnék még elképzelni senkit az “elment” férjem helyett!!!Majd talán egyszer! Ja, 63 éves vagyok.

          Reply
        • Horváthné Éva 2011. June 24. Friday 18:42

          Kedves Kata!én még csak két éve élek egyedűl, de a többi amit írtál mind igaz részemről is, s alig váron hogy legyen egy társam 59 évesen

          Reply
      • Andras 2011. April 20. Wednesday 20:46

        en is csak csatlakozni tudok ehhez a megjegyzeshez

        Reply
      • Anikó 2011. April 21. Thursday 11:09

        Kedves Andi!

        Szerintem Te egy nagyon szuper csaj vagy!!!!!
        Már az első leveled is annyi emberi és főleg női érzékenységet sugárzott hogy el is döntöttem a nyáron én is belevetem magamat a társkeresésbe….
        Már kezdek rájönni hogy kit is keresek és
        milyen kellemes is lehet az az érzés ha az ember egy hullámhosszon van valakivel ( még akkor is ha egy kockás inges jelentéktelennek tűnő informatikus az illető)
        Mindig örülök a leveleidnek….
        Szeretettel üdvözöl:
        Anikó

        Reply
    • vörösrózsa53 2011. April 20. Wednesday 08:56

      Kedves Mindnyájatok!
      Nem kötelező a pár, a társ, de nagyon jó dolog. Főleg így 50 felett. Nem az élettárs feltétlenül, hanem Ő, akivel mindent meg lehet beszélni, aki szeret és viszont-szerethetek! Akihez odabújhatok, ha bánatom van, velem boldog, ha öröm ér!!
      Nagyon nehéz ilyet találni úgy érzem, mert nem épp ilyenre vágyok a férfiak nagytöbbsége. Én azért nem adom fel, bízom abban: megtalálom az IGAZIT. 1,5 év óta sajna nem sikerül!!

      Reply
    • Edit 2011. April 20. Wednesday 10:50

      Én igazat is adok az Eminek abba hogy a boldogsághoz nemfeltétlenül kell társ-én most vagyok abba a fázisba hogy magam élek próbáltam boldog lenni-annyi szingli van csak tudják hogyan lehetséges,s miért élnek úgy-én arra jöttem rá egy idő után hogy rengeteg a jó oldala az egyedüllétnek,de rossz is van a párkapcsolatnál ugyanez a helyzet ha a nem megfelelővel él az ember.S arra is rájöttem akárhogy töröm magam hogy boldog legyek magam-az ember társas lény elvileg-de nekem nem megy mert társra vágyom de csak olyanra már tudatosan aki vágyaim szerinti akivel már ellentétek miatt nem kell állandóan vitázni,boldogtalanul éni mert sötétbe él.(2ember együttléte értelmetlen ha bántsák egymást s nem inkább szeretik)Sok csalódás ért mert nem jól választottam,mind önző volt bántott lelkileg ok nélkül.S majdnem életem is elveszítettem rákbetegségem miatt de óriási erővel visszatértem gyerekeimért,csak értük.S rájöttem az akarat akkora erő amivel minden vágyunkat teljesíthetjük,mindent legyőzhetünk!Változtattam életemen 180 fokos fordulatban,egyiknapról másikra letettem a cigit 14 év után,már csak egy dolog hiányzik az életemből:a tökéletes társ-akit mai világba nagyon nehéz megtalálni,ugyanis lelkileg nagyon igényes vagyok a jóságra.Önmagam hasonmását keresem.Aki szeretettel él jólelkű,őszinte,tudatos.Hiszek benne hogy létezik de még nemtaláltam rá,se ő rám.Miért éltem magam?más miért:sok oka lehet.Se egyedül nem akarok élni,s tudom a férfiak túlnyomó része taszit undorom van töllük,valami nagyonritka ffi-t keresek.

      Reply
      • halacska111 2011. April 21. Thursday 14:32

        Kedves Edit!!

        Ezt írtad ami megragadott.
        Önmagam hasonmását keresem. Aki szeretettel él jólelkű,őszinte, tudatos. Hiszek benne hogy létezik de még nem találtam rá,se ő rám. Miért éltem magam?más miért:sok oka lehet. Se egyedül nem akarok élni,s tudom a férfiak túlnyomó része taszit undorom van töllük,valami nagyon ritka ffi-t keresek.

        Próbáld meg nem görcsösen és undorral gondolni a férfira ,hanem szeretettel. A szív mágnese mindent bevonz,de amíg a másik nem szeretettel jelenik meg előtted,nem lesz.
        Ne hátra néz hanem előre és lásd Őt. Egyszer megjön enged el a görcseidet,csak akard szeretettel. Én is ezt teszem. Pedig,hátrányos helyzetű vagyok ,Mivel nincs fix tartózkodási helyem. De tudom 1-x megjön a nagy Ő. A Hit fontos. És a szeretett

        Reply
      • ági 2011. April 22. Friday 14:01

        Kedves Edit és Kedves Andi!

        Valóban kissé provokáló ez cikk,de az igaz,hogy nem kell mindenkinek egy társ a boldogsághoz,valaki megelégszik egy jó zsíros pénztárcához és az abból fakadó örömöknek is boldogságot tulajdonít.Igazából amit Edit elmondott én sem tudnám jobban megfogalmazni,de azt megtanultam már,hogy számomra sajnos?csak egy társsal kerek a világ:)!Aki mást mondd az attól fél hogy kiszolgáltatottá válik egy kapcsolatban,ilyen is van de azt tudjuk hogy egy kapcsolat nem más mint alkalmazkodás és senki sem tökéletes de mindenkin lehet javítani egy pasin is,és ezzel nem azt mondom most ki hogy meg kell változtatni a Férfit de objektívan kell szemlélni őt,és ha látjuk hogy tett valamit értünk akkor meg kell dícsérni.Ám ez fordítva is igaz!

        Reply
      • boros istvan 2011. May 15. Sunday 23:17

        Tisztelt Edith!
        Bocsánat a zaklatásért, de úgy érzem a levele némi megjegyzést kiván.Az élettapasztalatom,azt mondatja velem,hogy a tisztelt hölgyek elmondják,leirják az ŐK igényüket,DE arra nemgondolnak, hogy a férfiaknak is vannak igényeik.Dohányos hölgyel már szoba sem álltam volna,aki a friss levegőt nem kedveli az sem jöhet számításban.Egy hozzámillő hőlgy ebédlőasztala félig volt virágcserepekkel,nem érdekelte,hogy engem mennyire zavar.Házasságról hallani sem akart,mert az elhalt férje nevéhez ragaszkodott.
        Egy bizonyos kor után,már mindenkinek multja van.Ezek beárnyékolják a legszebbnek induló kapcsolatokat is.Nagyon sok példát tudnék sorolni.Jelen Élettársam kérdezi”miért nem hagysz el”? válasz mert nincs jobb.
        Megalkuvás nélkül nincs élet.
        Köszönöm ,hogy elolvasta gondolataimat:

        Reply
    • Katalin 2011. April 26. Tuesday 19:14

      Anyukám azt mondta, mindíg akkor boldogultam, amikor egyedül voltam, és visszanézve látom, hogy igaza volt.
      Szeretnék társat, párt, kedvest, nem a megnevezésen múlik. Fenn vagyok egy párkereső oldalon, annyit írtam magamról, mindenem megvan, csak Te hiányzol, jövőre végez a fiam, ideje magamra is gondolni.
      Elvárásnak pedig: annyit várj el tőlem, amennyit Te adsz magadból.
      Remélem, egymásra találunk majd egyszer Valakivel….

      Reply
    • Zsuzsa 2011. May 1. Sunday 18:46

      Teljesen egyet értek ezzel;nagyon sötéten látja Emi ezt ez egészet. Igenis vannak emberek akiknek más értékrendjük van és nem haltak ki teljesen belőlük az érzelmek sem,még ha csalódás érte is őket. Anélkül szinte senki sem ússza meg.
      Valóban meg kellene tanulni színeket látni,észre venni a szépet és a jót.
      Ki társsal,ki anélkül- a boldogságra kell törekedni,nem megmagyarázni;mi miért rossz.

      Reply
  2. Mária 2011. April 19. Tuesday 15:26

    Kedves Andi !

    Már az idősebb korosztály vagyok, próbáltam már online keresgélni, de sokan nem is válaszolnak, ez a társkereső hibája- e, vagy az e-mail hibája-e, mert van olyan amelyik visszadobja a választ és kész, nem érkezik meg a levélíróhoz.
    Már 15. éve élek egyedül, lehet így élni, de néha vágyik az ember valakire, akivel megoszthatja gondolatait, elképzeléseit, utazhat vele stb. Most ott tartok, hogy nem keresek tovább ! Szeretettel üdvözöl Mária

    Reply
    • ciluka 2011. April 19. Tuesday 18:45

      Kedves Mária és Andi!

      Maximálisan igazat adok Máriának, 50 felett nem könnyű párt, társat, vagy ahogy én szoktam mondogatni :” embert ” találni. Nekem is hasonló elképzeléseim lennének a partnerrel szemben, mint Máriának, viszont vele szemben én – még – nem adom fel, bár a csalódásokat én is nehezen viselem.
      Mindenkinek, aki kapcsolatban szeretne élni, kitartást, aki pedig nem, annak azt szeretném kívánni, hogy kvázi egyedül is találja meg az élet értelmét!:))

      Klári

      Reply
    • Kovács Zsuzsa 2011. April 20. Wednesday 05:05

      Kedves Mária!

      NE ADD FEL!!!!
      Aki keres, az talál!! /Üres frázis, de igaz!/
      Vizualizáljad Alfában, hogy milyen jól érzed magad Vele…merre jártok…különböző szitukat….meglásd, egyszercsak valóságoddá válik!
      (A Vonzás Törvénye)

      Üdv: Egy Örök Optimista

      Reply
      • Márta 2011. April 20. Wednesday 19:23

        Kedves Zsuzsa,
        maximálisan egyetértek véleményeddel,tanácsoddal.
        Drukkolok neked és Máriának!!!!!!

        Márti

        Reply
      • Zoli 2011. April 23. Saturday 14:11

        Maximálisan egyetértek.

        Reply
    • erzsébet 2 2011. April 20. Wednesday 05:49

      Velem is ilyenek történnek.

      Reply
    • Kata 2011. April 20. Wednesday 07:05

      Örülök Emi levelének én is.Természetes hogy mindenki vágyik egy társra,aki velünk élne.De ahányan vagyunk-annyi félék is vagyunk,különböző igényekkel is.
      Sajnos 8 nö jut 5 ffi-ra Mo.-on ma a 20-60 éves korosztályban.5-ből 1 alkoholista,1 olyan betegségben szenved,hogy az ápolónőt igényel.Marad 3…ebből 2 házasságban él.
      Vagy elvesszük másnak a párját,vagy szeretőt tartunk kínzó testi vágyaink kielégítésére,vagy….mondhatnám a lehetséges megoldásokat.Sajnos PIACCÁ vált a társtalálás is.
      A fiatalokat bátorítanám NE A TÁRSKERESŐKHÖZ FORDULJANAK,HANEM TARTSÁK NYITVA A SZEMÜKET ÉS A SZIVÜKET!Legyenek igényesek és szeressék saját magukat annyira,hogy lábtörlö ne legyen belőlük.
      Első az önmegismerés,utána könnyen boldogulnak!Az ember alapállapota az öröm és ez ha kisugárzik rólunk,bevonzza a keresett társat.

      Reply
      • Brigi 2011. April 20. Wednesday 22:55

        Az egyik legjobb, legigazabb komment, amit itt eddig olvastam….Örülök, hogy megírtad!:)

        Reply
      • Bódis Ákos 2011. April 21. Thursday 07:12

        Kedves Kata!
        Leveled soraival maximálisan egyetértek.
        Olyan gondolatokat és tényeket írtál le az első mondataiddal, amit még sehol sem olvastam.
        Bár tény, hogy a társkeresés ezernyi problémái között ez csak egy, de azt hiszem, hogy az elsők, és legfontosabbak között szerepelnek.
        Szép napot!
        Üdvözöllek:Ákos

        Reply
      • János 2011. April 21. Thursday 22:02

        A 3-ból az 1 pedig az a becsületes /lúzer/ aki felelősséget érez az elvált családja iránt és önmaga kárára sem hagyja őket cserben./Magamat/47/ sem ajánlanám/.Vagy erre a kategóriára írod,hogy ápolónőt igényel :-). A kínzó vágyatokról nem tudok,mint a gyermekszülés csodájáról sem,de hidd el,hogy egy monogám férfi sincs ezzel a dologgal jobb helyzetben. Ahonnan a nagybetűs rész kezdődik tökéletesen egyetértek./ámbár ez is egy társkeresést segítő portál ahol egymásra talált többünk véleménye/. Ja , és ne vegyétek el a másik párját, csak Magatokat csapjátok be.

        Reply
        • boros istvan 2011. May 15. Sunday 23:32

          De igazad van, és tönkreteszed a volt családodért az egész életed.
          T.Istvan.

          Reply
  3. Lia 2011. April 19. Tuesday 15:28

    Kedves Andi, és Emi!
    Bevallom, nem nagyon foglalkozom mostanság a témával, illetve, amikor rájöttem, hogy ez az oldal is online társkereséssel foglalkozik, már nemigazán érdekelt. Az igazság az, hogy én például igénylem, hogy legyen párom. Van néhány jelölt, mindenkiben találok valami olyat, ami miatt azt mondom, nem! Most a legnagyobb gondom, hogyan építsek le néhány jelöltet, miközben ismételten keresgélek, újabb kedvenc jelölés, felvesszük a kapcsolatot, és újabb gond, hogy mondjam meg kíméletesen, hogy nem ő az akit keresek. Miért van ez, jól tudom. Hamarosan betöltöm az 55 évet. Aki korban hozzám illik, azt én vénembernek látom, és nincs hozzá gusztusom. Aki jól néz ki, annak meg nem mutatnám meg magam, mert ahhoz én vagyok már öreg. Nekem igényem van arra, hogy csodáljanak, rajongjanak értem. Ördögi kör, ezért én is sokszor arra a megállapításra jutok, hogy bizony nem kötelező hogy párod legyen. Nem is ragaszkodom már ehhez olyan görcsösen, talán mégis jön majd valaki, aki éltes kora ellenére jól fog kinézni, akihez lesz gusztusom, és aki előtt nem lesznek gátlásaim, hogy öreg vagyok már hozzá. De természetesen nem kötelező. Nem is azoknak szól ez az oldal, akik így gondolják, hanem azoknak, akik szeretnék megtalálni párjukat, vagy ha úgy tetszik, társukat.

    Reply
    • Ildikó 2011. April 19. Tuesday 21:50

      Kedves Lia és Andi!

      Mennyire igazad van Lia. Én 53 éves múltam, és abba a csoportba tartozom, aki képtelen egyedül élni. Nem azért, hogy bizonyos dolgokat valaki megcsináljon, vagy elintézzen helyettem, és nem is azért, hogy vénségemre legyen, aki egy pohár vizet ad, vagy alámtolja az ágytálat. (elnézést) Én hosszú ideig éltem elég rossz házasságban, ennek már vége. A rossz kapcsolat is nagyon rossz, de még rosszabb hazamenni egy üres lakásba és az ember nem tud egy idő után mit kezdeni magával. Vannak barátnőim, akikkel utazhatok, ide-oda járhatok, de mégis hiányzik a “másik felem”. Így hát én is keresgélek, online, és offline, de az 53 éves koromhoz csupa hatvanas jelentkezik.Én is azt érzem,hogy mit akar tőlem ez a vén ember.Pedig csak 7 év van közöttünk, ami huszonéves korban, akár jó is lehet.Én szeretnék egy 56-57 évest, de az ilyen koruak sokkal fiatalabb nőket keresenek.Így hát marad akeresés, néhány sikertelen randi, pedig úgy érzem elég jól tudok ismerkedni.Azért bizakodom. A segítség mindig ott van, ahol nagy a szükség. ( remélem)Juszt sem adom fel, és Anditól is sokat tanultam.Főleg bátorítást.

      Reply
      • Zsuzsa 2011. April 20. Wednesday 10:48

        Ildikó!
        Alig egy éve vagyok “szingli” és sajnos igaz amit írsz. Az 50-es uraknak a zsenge pipik kellenének mert azt hiszik,hogy ők milyen szépek és vonzóak a fiatal nőknél. Manókat ! A pénz és a kész egzisztencia vonzó ideig-óráig. Csak 47 éves vagyok de engem is csupa 60-70 év közti pasi talál meg. Azaz talált meg eddig. Nemrég rám talált egy ember aki velem egykorú. Nem gazdag,nem szép és nem hősszerelmes típus. Viszont hatalmasokat beszélgetünk és jó vele lenni. Zsenge még ez a kapcsolatkezdemény de bizakodok. Pedig nem görcsöltem rá a keresésre. Vannak még olyan férfiak akiknek van önkritikájuk és jó tükrük. Akik elfogadják az idő múlását de nem temhülnek el,ápoltak és racionálisak. Nem kell mindenáron pár de jó ha van. Jó megosztani valakivel a gondolatokat,jó megsímogatni valaki kezét és átölelni. Jó valakivel nagyokat hallgatni meghitt,csendes estéken és érezni,hogy tartozunk valakihez. Nem kötelező ! Aki nem vágyik hasonló érzésekre az ne keressen magának párt. Attól még lehet értékes ember. De jó ha van aki szeret minket mint nőt.

        Reply
    • toszeczki 2011. April 20. Wednesday 05:28

      Kedves Lia! Olyan ez az írásod, mintha én írtam volna, maximálisan egyetértek gondolataiddal, ugyanezt érzem.

      Reply
    • Bea 2011. April 20. Wednesday 06:38

      Kedves Lia, Andi, Emi!

      Én 41 éves vagyok, és ugyan ebben a cipőben járok, hasonló tapasztalataim vannak. Annyit fűznék még hozzá, hogy a 40-es pasik közül aki nem lepukkant, és igényesnek tűnik magára, az jellemzően 10 évvel fiatalabb párt keres. Az online társkeresőkön többen kerestek meg a 30-as korosztályból, mint a 40-esből. Kicsit bele is fásultam már, csak hetente egyszer nézek be az oldalakra. 2,5 éve vagyok egyedül, és jól érzem magam így is. De azért remélem előbb-utóbb csak találkozom valakivel.
      Nekem egyébként a “párom” kifejezés tetszik, én az “uram”-tól vagyok rosszul.

      Reply
    • ILDIKÓ 2011. April 20. Wednesday 09:50

      KEDVES LIA!
      NAGYON KÉRLEK, VETKŐZD LE A GÁTLÁSAIDAT!! NYUGODTAN LEHET TŐLED FIATALABB PÁROD, SZERELMED!! ÉS LEHETSZ VELE BOLDOG!! ÉN BIZTOS VAGYOK BENNE!!!! FORMÁLD ÁT A GONDOLKODÁSODAT ERRŐL!! SŰRGŐSEN !!
      LÉGY BOLDOG!!

      Reply
      • Norbi 2011. April 22. Friday 08:56

        szia 26 éves vagyok és szívesen ismerkednék 20 és 40 év közötti lánnyal ha lehet ?

        Reply
    • Ilona(Ica) 2011. April 24. Sunday 19:20

      Kedves Lia!

      Érdekesen fogalmaztál,de én is úgy érzem,hogy sok igazság van benne.Nagyon nehéz megtalálnunk azt a társat akivel kölcsönösen el tudnánk fogadni és szeretni egymást.Talán mint ahogy az előzményekben írta valaki,ha első sorban jóban vagyunk önmagunkkal és a mindennapok örömeitől boldogok tudunk lenni a kisugárzásunk is olyan lesz,hogy majd csak egyszer bevonzzuk azt a társat akivel mindig is egymást kerestük!
      Ilona

      Reply
    • LÍv 2011. April 28. Thursday 19:59

      Annyira tetszett, amit írtál… Én még “csak” 46 éves vagyok, de ugyanezt érzem.

      Reply
    • boros istvan 2011. May 15. Sunday 23:45

      Telyes mértékben osztom az álláspontodat,A férfiakat meg könnyen leléptetheted.DE ha szégyeled magad,van még a”telefonos” szex.Az én Barátnőm, ha igénye van csak felhív egy bájcsevegésre.
      T:Istvan.

      Reply
  4. Marcsi 2011. April 19. Tuesday 15:36

    Kedves Emi!
    Nem tartom helyénvalónak az általánositást !
    A párválasztás nem azért történik, hogy mit mondanak az ismerősök, barátok stb. hanem két ember érzelmi, baráti kiegyensulyozott jó kapcsolata, amit nem “szinészként ” kell megélni.üdv. Marcsi

    Reply
  5. Edit50 2011. April 19. Tuesday 16:02

    Kedves Klubtársak!
    Én is azt tapasztaltam,hogy a “szivárványszínű” emberek között bizony sokan vannak olyanok, akikről Emi beszél.
    25 éve élek nagyjából egyedül, és amikor fiatalabb voltam, csak a külső és az anyagiak-egzisztencia- érdekelte a férfiakat, mostanában pedig ? mivel idősgondozó vagyok, időnként hirdetést adok fel, és bizony úgy jelentkeznek a férfiak, hogy ők valójában élettársat keresnek! Még 90 évesen is! Hát persze, hiszen a gondozásért elég szép pénzt kell fizetni.
    Én is azt vallom, nem kell mindenáron kapcsolatban élnünk,főleg olyanban, ami méltatlan hozzánk, esetleg italozó, agresszív a másik. Szerintem az ilyen kapcsolatban élni a szégyen, nem egyedül.
    Ma reggel olvastam a TV-n a “véleménycsíkon”,hogy ha szerelmet keres az ember, még rénszarvast is hamarabb találhat. Ez tetszik, és sajnos igaz is!
    De azért csak optimistán kedves klubtagok!
    Szép estét mindenkinek.

    Reply
    • Viktória 2011. April 20. Wednesday 01:38

      Megdöbbentően sok férfi él egyedül! Bátortalanok, nincs önbizalmuk, és nem is mernek kezdeményezni! -és a legtöbbje öregségére “ÁPOLÓNŐT” keres, aki sokkal fiatalabb! Nincs önkritikájuk, és azt hiszik, hogy a pénz pótolja azt, amivel már nem rendelkeznek, vagy soha nem is rendelkeztek.
      Ha egy nő az átlagnál magasabb egzisztenciát és tudást halmozott fel élete során, azt sértegetik, bírálják.
      Nem szabad megalkudni, és nem kell a társ “mindenáron”…-viszont Andi felvértez minden hölgyet a férfinép “butaságánek” kivédésére!
      -mert nagyon fontos minden hölgy számára az ÖNISMERET!

      Reply
      • Laci 2011. April 26. Tuesday 09:39

        Kedves Edit50 és Viktória!
        Megdöbbentő,hogy mennyi férfi és nő él egyedül kiegésziteném a soraitokat. El
        lehet gondolkodni miért vagy ti épp mit vártok a másiktól és aki csak eltartót keres!/ápolónő vagy más?/ Élettársi kapcsolatban élek, beleszerettem egy kétgyerekes elvált anyukába. Tiz év után
        lassan kiderült, hogy inkább a gyerekek felneveléséhez kellettem.Jó asszony de a
        nap 2×12órából áll és elérte szép lassan kiszerettem belőle.Akkor régen lett volna egy “Andi” és net biztosan másképp
        alakul az én életem is.Fent vagyok a társkeresőn,csak ismerkedem véleményeket hallgatok olvasok válaszolok kiváncsi vagyok.Sajnos sokszor egy mese vicc változata jut az eszembe “Hófehérke hiszel még a mesében? A béka a csók után sem lesz délceg királyfi csak béka marad.

        Reply
  6. Orsi 2011. April 19. Tuesday 16:53

    Szerintem minden korban szüksége van az embernek társra,az ellentétes nem nem pótolható seki mással. Valóban igaz az, hogy nem könnyű megtalálni azt akivel lehet tartalmas , értelmes kapcsolatot létesíteni de nem is kizárt.Sok türelem és kitartás kell hozzá. Higgyétek el előbb-utóbb mindenti megtalálja a párját ha van kitartása és türelme.
    Sok sikert kivánok mindenkinek és kellemes ünnepet. Orsi

    Reply
  7. Valka 2011. April 19. Tuesday 16:58

    Kedves Emi!
    Nem, egyáltalán nem kötelező, hogy legyen valakinek párja, s ahogy Andi írta, én ezt nem láttam Tőle leírva sehova. Azt azonban megjegyezném, hogy az ember társas lény, így bizony a többség igen is igényli, hogy legyen. Nem hiszem, hogy ez ilyen-olyan presztízs, vagy anyagi megfontolás lenne, hiszen nagyon sok társkereső rendezetten él és valóban “csak” azért keres, hogy legyen akivel kellemesen töltheti az idejét, érezhesse, hogy tartozik valakihez.
    Az internetes társkeresésben valóban elharapózott az érdekből keresés, ahogy Edit50 is írta, de úgy gondolom, azért ott is vannak olyanok, akik nem csak futó kalandot, vagy érdekkapcsolatot keresnek, szóval az általánosítás nem éppen helyén való. Ha meg valaki csak azért keres, mert a környezetének akar megfelelni, alapból hibás döntés, hiszen mindenkinek nem lehet megfelelni, olykor még saját magunknak is nehéz. 🙂
    Elismerésem Andinak, hogy egyáltalán megpróbál tenni valamit ebben a kérdésben, mert már ez is több az átlagnál. Remélem, hogy nagyon sok siker sztorit tudhat majd magáénak. 🙂

    Reply
  8. Márta 2011. April 19. Tuesday 17:06

    Kedves Emberek!
    Lehet gyalázni ezt a honlapot, de akkor meg minek olvassa az illető. A rossz tapasztalatok általánosítása nagy hiba, senki nem fekete és senki nem sak fehér. Vannak szürkék is…
    Viccet félretéve, egy stabil önképpel, nagy adag bizalommal, egészséges gyanakvással és rendgeteg bátorsággal sikere lehet az embernek, csak ki kell várni a végét, kell elegendő időt hagyni a megismerkedésre.
    Én még bízom benne, bár az utóbbi két hétben egy internetes site-on – ami ráadásul nem is ismerkedős – olyan tapasztalaokat gyűjtöttem be, hogy egyszerre tudnék sírni,nevetni és sikítani. Majd ezt egyszer megírom egy könyvben, bestseller lesz, az tuti..
    Szóval türelmesnek kell lenni, szemezgetni az emberek között, dew tudni kell, ki az , aki hozzám illik.
    Emi, kívánok Neked ehhez kitartás, türelmet, bizalmat és sok-sok erőt!
    Üdv
    Márta

    Reply
  9. Ági 2011. April 19. Tuesday 17:12

    Az én példám,röviden:tiniként és huszonévesként nem sokat gondolkodtam a párkapcsi-kérdésen,ha nem volt senkim éppen 1-2 hónapig,az is jó volt,aztán mindig jött vki és akkor “jártunk”.Aztán később “bezárkóztam” és úgy godoltam,h. na akkor én már szingli leszek és próbáltam elfogadni a “sorsom”…aztán mégis szerelmes lettem vkibe(aki nem lett az enyém)azóta megint úgy érzem,nem való nekem a szingli-lét,de előfordul,h. elkeseredek kicsit és akkor dacból azt mondom,nem is érdekel már ez az egész,jól vagyok én egyedül;)csak barátaim legyenek,1-2 igaz barát,vagy egy kis csapat,akikkel lehet menni kirándulni ilyesmi,bocsi nem nyújtom a szövegemet,mint a tésztát…annyi,h. hullámzóak az érzéseim ezzel az egésszel kapcs.-ban,látok előnyöket és hátrányokat mindkét típusú életmódnál;)ennyi:Ági.

    Reply
  10. Zsuzsi 2011. April 19. Tuesday 17:26

    Persze nem kötelező, de az ember nem magányra született…se férfi, se nő….tudod..az érintés hatalma, a szeretet amire vágyik az ember…ezért keres,,,,keres,,,,,keres,,,,és talál nem tudom….én még csak eddig félrenyultam..

    Reply
    • Ilona 2011. April 20. Wednesday 07:12

      Hát én is. Még nem találtam meg azt akivel tartalmasan együtt tudnánk élni. Visszautalva egy korábbi vitaindítóra nincs akivel együtt tudnék játszani a hangszereinkkel. Azert még nem adtam fel.

      Reply
    • Péterdi Istvánné Gabi 2011. April 20. Wednesday 16:35

      Na én is mindig félre nyúlok ezért már jobb ha nincs mellettem semmiféle párocska, elég a család, néha sok is, de küzdünk míg bírjuk.Nem mindenáron kell a “PÁR”

      Reply
  11. mari4477 2011. April 19. Tuesday 17:32

    Andinak abszolút igaza van. Nem kötelező hogy legyen párunk. Nekem is van barátnőm, aki egyedül is jól elvan. De szerintem mégis az a normális, ha kapcsolatra, törődésre, szeretetre, szerelemre vágyunk és ugyanezt szeretnénk adni.Idős korban is!
    Aki nem akar társat, miért keresi ezt az oldalt és miért kritizálja Andit, aki nagyon jó tanácsokat ad azoknak, akik igénylik.

    Reply
  12. Melinda 2011. April 19. Tuesday 17:34

    Sziasztok! Szerintem sajnos, elsősorban a nők esetében társadalmi szinten csináltak presztízskérdést abból, hogy az illető hölgynek van-e párja (kedvese, szerelme, udvarlója, barátja tetszés szerint), vagy egyedül él. És ha egyedül él, akkor abból már egyenesen következik sokak számára, hogy egyedül “tengeti az életét”, “vegetál” stb. A férfiaknál nincsen így, számukra az egyedülálló állapot inkább érték, mint szánalomra méltó: esetükben ez egyenlő a szabadsággal, és mint ilyen, inkább vágyott állapot még párban élő férfitársaik véleménye szerint is. Szerintem attól függ, hogy “kell-e” valakinek társ, hogy ő vágyik-e rá, jobban érezné-e magát tőle, rossz-e neki, hogy nincs. Csakis ő, csakis neki, csakis szerinte. Persze, óhatatlan, hogy ha a párban élő, csinos kolléganő már tizedjére dörgöli az orra alá, hogy neki milyen menő pasasa van, akkor összefacsarodik a szíve. Ez természetes, de abszolút nem összekeverendő azzal – és nem is zárja ki egyik a másikat -, hogy ő valóban, igazán társra vágyik, mert szeretne valakivel jókat beszélgetni, együtt lenni, közös programokat szervezni, szeretne szeretni, és tudni, hogy szeretik, számítani valakire és átélni, hogy számítanak rá stb. Ez a kettő jól megfér együtt, nem számító rongy ő attól, hogy szeretne a párkapcsolatban élő nők táborába tartozni azért is, mert ez “hagyomány”, és éppen ezért belé is ugyanúgy bekódolódott, mint nőtársaiba. Ettől még van tud(na) őszintén szeretni, és nem is kell, hogy csak a társadalmi nyomás kedvéért elmenjen az első útjába akadó “lovagjelölttel”. Szerintem. 🙂

    Reply
    • Brigi 2011. May 1. Sunday 16:51

      Kedves Melinda!

      Minden szavaddal egyetértek.
      A nőkön igenis borzalmas nyomás van, ha egy bizonyos kor (kb. 27, 30, de legkésőbb 35) felett nincs párod, akkor esetleg törtető szinglinek, de leginkább szerencsétlen vénlánynak tart a környezet. Tőlem is a munkahelyemen folyton azt kérdezgetik, hogy van e pasim, mióta nincs, pasizom e, egyik kollegám múltkor félig tréfásan megkérdezte, hogy van e valaki, aki legalább…Az idősebbek pedig folyton össze akarnak hozni minden arra grasszáló pasassal, ami aranyos tőlük, másfelől kínos. És lehet mondani, hogy nem érdekel, meg mi közük hozzá, de az ember igenis közösségi lény és számít mások véleménye mindenkinek. Ráadásul az ember saját magát is egy nyomorult páriának érzi, aki még kvázi egy pasit sem tud összeszedni magának.

      Azt mondanom sem kell, hogy az egyedülálló férfikollegámat bezzeg “életművésznek” tartják és senki nem próbálja összehozni senkivel, és nem kérdezik, hogy csajozik e, hiszen ugye, nyilván.
      Olyan nőt is ismerek, aki nem merte elmondani a kollegáinak, hogy elvált..szóval bizony a nőkön nagyon nagy a nyomás, és nehéz ennek ellentartani, főleg, ha az ember belül is igényelné a dolgot. A külső presszió rátesz egy jó nagy lapáttal, mert senki nem szeretné, hogy béna lúzernek tartsák…

      Reply
  13. friden 2011. April 19. Tuesday 17:44

    Kedves Jelenlévők!

    Egyszerűen arra vagyunk kódolva, hogy egyedül ne érezzük jól magunkat.
    Miért is??
    Mert kell a visszajelzés,örömre,bánatra, észrevételre, tervekre stb.
    Azonkivül, kell a szeretet és a testi érintés is.Kell az izgalom, a vágy a teljes életérzés.
    Ezért nem szabad feladni.
    Az értékes dolgok ritkán hullanak csak úgy az ölünkbe.
    Nem tudom van e igazán recept arra, hogy találjunk párra, de játszani kell naponta a gondolattal, hogy igen is van valahol valaki, akivel öröm lenne élni.

    Sajnos a kör amiben mozgunk meghatározó.Az urakat a vadászat ösztönzi és nem a teljes emberi kapcsolatra vágyás.
    Magam egy 54 évese vidám, csinos, két gyermekét tízen évig egyedül nevelő óvodapedagógus vagyok, aki nyitott a párkapcsolat keresésre.Ma már a gyerekeim felnőttek de még velem élnek egyetemisták.

    Gyerek és gond nélkül házi manónak,szexpartnernek , útitársnak már sokszor kellettem volna.Nekem azonban fontosabb volt a családom.Sajnos nem találtam olyat, aki ezt tiszteletben tudta volna tartani.
    A húsz évvel fiatalabb rajongóknak nagyon bejönnék. Miért is?
    A nálam jóval idősebb embereknek is!
    De én még teljes életet szeretnék élni egy korombélivel.
    Valahogy ők viszont nem kapkodnak utánam,vagyis dehogynem, csak nem az én kategóriámból!
    Óvatosan, ésszel kell látni és akkor megfogalmazódik a “nem mindenáron”
    szép estét

    Reply
  14. Melinda 2011. April 19. Tuesday 17:50

    Úgy gondolom, hogy az életben a legfontosabb dolog szeretni és szeretve lenni és ez nem korfüggő. Aki ezzel nem ért egyet, az saját magát is becsapja. A negatív megnyilvánulásokból én csalódottságot, beletörődést vélek fölfedezni. Érdekes módon az emberek a negatív élményekkel jobban tudnak azonosulni, mint tennének valamit, hogy boldogabban éljék mindennapjaikat.

    Reply
    • Bogika 2011. April 19. Tuesday 21:26

      Egyetértek nagyon is!

      Reply
  15. Magdi 2011. April 19. Tuesday 17:52

    Szia Andi!

    Én személy szerint sokat,köszönhetek a”tanitásodnak”.Butaság az,hogy jo egyedül,elvagyok egyedül is,de nem jol,:-)azt hiszem van közte 1kis külömbség,mert igazán csak az a jó,amikor van VALAKI,akivel,megoszthatom örömöm,bánatom. Emi leveléböl,Én,a magány.sikertelenség,frusztráltságot érzem..Sajnálom,ha igy érez… Örömmel olvasom a leveleid ezentúl is,,nem akarnám elkiabálni,talán alakul”valaki”,és a Te tanításaid,alkalmazva.;-)
    Kellemes Ünnepet Nektek is!:-)

    Reply
  16. Vandlik Tünde 2011. April 19. Tuesday 17:53

    Szervusz Andi!

    Ha a véleményemre vagy kíváncsi, íme:
    Tényleg negatív dolgokat írt a “kritikus”, szerintem nem ezen a vonalon kellett volna elindulnia a leírtak alapján.
    Mindenki keres valamit-valakit… De van akinek nem mindegy kit, miért és hogyan.
    Én pld. 2 és fél éve vagyok “egyedül” néha magányosan, viszont nagyon sok mindenen elgondolkodtam, helyre kerültek dolgok, ami szerintem nagyon fontos ahhoz, hogy felnőttként tudjunk mindenhez hozzáállni. Tudom mit szeretnék és mit nem. Ez is nagyon fontos. Néha úgy gondolom, túl válogatós vagyok, lehetnék megalkuvóbb. De nem akarok. Arra jutottam, hogy eddig az voltam, erre a “kis időre” :)) már nem szeretnék az lenni. Inkább kivárok. Arra ,akire igazán szükségem van, aki szeret, akit szerethetek, és engedi is hogy szeressem, van SZIKRA, és nem csak egymás mellett élünk.
    Még “csak” 40 leszek, oly hosszú az élet. 🙂
    Még egy apró gondolat. Tényleg sok férfi úgy gondolja, hogy a pénze kell. De miért nem látják meg azokat a Nőket, akiknek a lelkükre és egyebükre van szükségük? :))
    Kívánok mindenkinek sok sikert.
    Üdv:
    Tünde.

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. April 24. Sunday 19:44

      Kedves Tünde!

      Én is hasonlóan gondolkodok mint te,szerintem is fontos tudnunk,hogy mit szeretnénk és mit nem és úgy van ahogy írod sok férfi azt gondolja hogy a pénze kell,pedig csupán csak a pénztől senki sem lesz boldogabb,sőt a sok pénz inkább gátlás egy őszinte szereteten alapuló kapcsolat kialakulásában ugyanúgy mint az is ha valaki 40-50 évesen legyen az akár férfi vagy nő nem képes gondoskodni saját magáról…

      Reply
  17. Monika 2011. April 19. Tuesday 18:08

    Kedves Andi!

    Bár én már nem tartozom a Te korosztályodhoz, de az ember mindig tanul a mások bajaiból. Énnekem 2év 5 hónap után szakítottam párommal. Nagyon nehéz az egyedüllét, de a remény hal meg utoljára és bízom, hogy nem maradok sokáig egyedül. Sajnos pasik küllemileg nem igazán adnak magukra és ez igen taszító. Főleg még ha nem is őszínte.

    Reply
  18. Judit 2011. April 19. Tuesday 18:22

    Minden ember egyéniség és egyéni szempontok szerint dönt. Az életben az általánosítás azért nehéz kérdés, mert bizonyos szokások vagy viselkedési formák alapján csoportosít. Különböző “kalapokba” helyezi az embereket. A társkeresés és párválasztás XD véleményem szerint érzések alapján történik, azaz szeretet alapján. Mit ér bármi, ami “kézzel fogható”, ha nincs szeretet kölcsönösen? Úgy gondolom, ha valaki nem az emberi értékek alapján választ, ő nem feltétlen társat, hanem egy jobb vagy vélhetően jobb lehetőéget választ, de én erre azt tudom mondani, ez az ő döntése – ám legyen, ha ettől érzi jól magát. Szívem szerint én azt szeretném, hogy azért válasszanak, mert kedves vagyok, lehet velem nevetni és beszélgetni, pedig nem vagyok tökéletes! Érezze a társam, hogy szeretem! Nem vagyok fiatal, hajam sincs sok, még az is lehet, hogy fogatlan prókátor vagyok! XD
    Egyet biztosan tudok, a szerelem bármilyen korban a szívünkben ébred és nem az “eszünkben”. Az egyik helyen a tudás lakik, a másikban az érzés. A boldogság fontos!

    Szép és napsütéses napot kívánok Mindenkinek!

    Reply
  19. Zoli 2011. April 19. Tuesday 18:33

    Sziasztok!

    szerintem mindenki belső igénye, hogy szüksége van-e egy társra, vagy nem. Egyikkel sincs probléma, ha nem rabolja más idejét úgy, hogy közben tudja, nem az illető lesz neki az igazi, csak éppen nincsen jobb. volt olyan haverom, akivel azért fejeztem be a haverkodást, mert undorító volt, amit a barátnőjével csinált. az a baj, hogy sok ilyen van, pasi is, nő is.

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. April 24. Sunday 19:55

      Igen ez szomorú,amiről írsz és sok ilyen van pasi is és nő is, nem beszélve a következményekről,amikor az illető becsapott személy,akinek csak rabolták az idejét”Ha nincs ló,Jó a szamár alapon”talán egy életre bizalmatlanná és gyanakvóvá válik az ellenkező nemmel szembe,amivel többszörösen csökkennek az esélyei is hogy megtalálja a párját.

      Reply
  20. GÉZA 2011. April 19. Tuesday 18:34

    EZ ÖSSZETETT KÉRDÉS –
    TÖBB KOMPONENSBŐL ÁLL –
    MINDEGYIK HAT MINDEGYIKRE –

    SZERINTEM MÁS KÖRÖKBEN IS HATÉKONY –
    ÉS IGEN FONTOS A TÉNYLEGES CSELEKVÉS –

    KÖSZ –

    Reply
  21. Ági 2011. April 19. Tuesday 19:23

    Kedves Emi!!!–
    Borzasztó,,szomorú ,sajnálatos—amiket általánosítva le mer ÍRNI.
    Én csak a saját nevembe ,merek kompetensen.,–alázattal nyilatkozni,véleményt mondani!!!!!!!!!!!!Nem szoktam szólás mondásokból,merítkezni—de most csak ez jutott eszembe,—Kinek a pap—kinek a papné…………….No komment–Ági

    Reply
  22. Katz lelkész 2011. April 19. Tuesday 19:28

    Se kezed, se lábad ?
    Gondolod, ez akadály, hogy párod legyed ?

    Reply
    • szvirnyakolga 2011. April 21. Thursday 18:43

      tömör, rövid és sokatmondó, kérem ossza meg másokkal is. Köszönöm!

      Reply
  23. Ildi 2011. April 19. Tuesday 19:37

    Sziasztok!
    Végig olvasva a hozzászólásokat látom, hogy színes a világ. Mindenki más-más színt ad ennek a témának. Ki tapasztalatait, ki érzéseit, ki a gondolatait adja. Régóta élek egyedül, de hiszem, hogy egyszer találkozom a másik felemmel. Az egyedüllétnek is meg van a varázsa, a társas életnek is meg van a varázsa. Minden csak elfogadás, kitartás, türelem és legfőképpen szeretet kérdése.

    Reply
  24. Magda 2011. April 19. Tuesday 19:45

    “Mert nem szép a szép sem, ha nem fedezhetem gyönyörködésem”. Én így érzem! És kedves Andi, azt a sok munkát és szeretetet amivel kezeled azokat az embereket akik tényleg komolyan gondolják a társkeresést, nem szabad megrendítse az ilyesmi. Sajnos vannak emberek, akik nem érzik jól magukat ha nem szurkálnak. De jó, hogy sokkal több az aki nem így gondolkozik.

    Reply
    • IMRE 2011. April 20. Wednesday 05:12

      Kedves Magda! A mit irsz az mind való igaz.Ezért jó,hogy nem vagyunk egyformák.

      Reply
    • Zsuzsa 2011. May 1. Sunday 19:17

      Valóban nem kell minden kritikát elfogadni,de ennek is van tanulsága.
      Nem biztos hogy bántani akart,inkább elkeseredett, bizalmatlan,kiábrándult és másban látja a hibát.Lelki-fitness és egy kis sikerélmény után talán Emi sem látna ilyen sötéten.
      Szerintem ez az igazi kihívás Andi számára.

      Reply
  25. Márta 2011. April 19. Tuesday 19:54

    Vannak, akik elsőre megtalálják azt az embert, akivel egész életükben szeretetben, harmóniában, boldogságban élhetnek. Aki nem tartozik közéjük, annak is hinnie kell benne, hogy sokadszorra neki is sikerülhet. “Az esély a bátraké, a vágyakozás a bátortalanoké…”
    Sajnálom Emit, hogy ennyire sötéten vélekedik erről a dologról.

    Reply
  26. Éva 2011. April 19. Tuesday 19:56

    Sziasztok! Azt hiszem sokan becsapjuk a barátainkat, de főleg önmagunkat mikor azt mondjuk nincs szükségünk társra. Mai eset ami történt velem.Volt munkatársam aki a legjobb barátnőm társat talált , igaz az elején vannak még ,de nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttük.Nagyon jó látni Őket, olyanok mint a Tinik. Boldogok,tervezgetnek
    és örülnek egymásnak. Én is örülök hogy megtalálták egymást.Délelőtt összefutottam egy másik munkatársunkkal,
    aki rosszallóan beszélt a barátnőmről,
    mintha engedélyt kellet volna kérni hogy megismerkedhessen valakivel.Ő is özvegy mint én , fia Londonban ő itthon egyedül.
    Hogy mer valaki pálcát törni más feje fölött, aki férjjel, családdal él együtt.
    Miért vagyunk álszentek és irigyek arra aki szerencsésebb.Andi fel a fejjel, nagyon szép munkát végzel és hálásak vagyunk Neked.Elmondtam Neki én is társat keresek és úgy nézett rám mint ha leprás lennék,vagy agyalágyult.Sajnos ilyen is van, nem csak a férfiakban van hiba. Bár arra is lenne példám.Öt és fél éve vagyok egyedül,voltak kapcsolataim, de igazi társra még nem akadtam, de nem adom fel. 58 évesen jöttem rá,igen szükség van a másik felünkre minden önzés nélkül,de nem minden áron.

    Reply
  27. istván 2011. April 19. Tuesday 19:58

    az elmúlt 20 évben kizárólag kölcsönös szerelmi kapcsolatba voltam hajlandó belekezdeni -ezzel az a baj hogy nagyon sokat kell ismerkedni és nagyon nehezen alakul ki sokat kell rá várni de megéri mert mindig sikerül

    Reply
  28. Szvák Éva 2011. April 19. Tuesday 20:04

    Számomra fontos lenne az, hogy legyen párom, igaz most nincs, de kivárom a legmegfelelőbbet. Éva

    Reply
  29. Friesz László 2011. April 19. Tuesday 20:05

    Most nagyon érdekeset fogok írni.Nagyon magányos vagyok a házasságomban.Amig fiatal házas voltam,mindennap volt szex,ám ez az évek múlásával lassan elkopott.A mindennapos taposómalomban elfogyott a tűz,csak a bajok maradtak.Aztán jött az elhízás,a szívbetegség,a leszázalékolás.Aztán a családi bajok ellenére megtörtént a csoda,a kórház és a leszázalékolás után,bár a szívritmuszavarom fennmaradt,120 kilóról lefogytam 99-re.És az élet csodája,hogy nemcsak sikerült ledobnom a 20 kilót,hanem fokozatosan erősítem a testem,naponta 10-12 km erős gyaloglás,különböző otthon végzett erősítő gyakorlatok következtében 59 éves koromra egy napbarnított,erős testalkatú,aránylag edzett formájú férfi lettem,aki megőrül a szexért,ill.a szex egy formájáért.És itt van az őrület,mert a feleségem már nem partner ebben,más nő meg nem áll szóba velem,mert vénembernek tekintenek.A fiatal nőknek nem kellek,a korosabbaknak meg nem kell szerető,ill.ha kell,akkor is fiatal pasira fáj a foguk.Kb.húsz éve nem voltam nővel,először a már említett taposómalom miatt,aztán meg jött a szívgond.Most itt állok a jó nagy slamasztikában,nő,akivel szexelhetnék az nincs,szóba nem áll már velem senki,legfeljebb pénzért,azt meg prostituáltnak hívják.És az meg nekem nem kell,mert a szeretkezés nálam nem tízperces játék.Ez az út ami nekem megíródott,az egyenes út az öngyilkossághoz,csak sajnos ahhoz is bátorság kell,viszont ahhoz,hogy megtegyem,ahhoz gyáva vagyok.Marad tehát az őrjítő,házas magány és az iszonyú őrlődés,hogy mivel érdemeltem ki ezt a nyomorult bűnhődést,ami nekem kijutott.Ma éjjel sincs itthon az asszony,és magányosan őrlődöm,legszívesebben felkötném magam,ha merném.Nem baj,talán egyszer lesz hozzá bátorságom,és akkor vége lesz életem iszonyú vesszőfutásának,hiszen mindenki cipeli a hátán a maga keresztjét,haláláig.Ez van.

    Reply
    • Randi Andi 2011. April 19. Tuesday 20:57

      Kedves László!

      Ha öngyilkos gondolataid vannak és szaksegítség kell, akkor kérlek fordulj pszichológushoz, mi ebben nem tudunk segíteni!

      Reply
    • Ági 2011. April 19. Tuesday 22:57

      Kedves László!

      Amin nem tudsz változtatni, azon miért keser4egsz? Amin tudsz, azt pedig ne hagyd változtatás nélkül! A másik nemben is vannak hasonló sorsúak, és hidd el, nem Te vagy az egyedüli, aki pillanatnyilag társas magányban él! A helyett, hogy a befejezésen gondolkozol, gondolkozz a kezdeten, hogy hol találhatja meg a Te zsákod a foltját!
      Üdvözöllek az én társas magányoból: Ági

      Reply
      • Ibolya 2011. April 20. Wednesday 06:10

        Kedves László!

        A remény hal meg utoljára .Kérlek ne add fel.
        Minden jót kívánok:Ibolya

        Reply
    • edág 2011. April 20. Wednesday 05:37

      Kedves László!

      A szexen kívül is rengeteg öröm van az életben!Semmit nem írtál arról, hogy vannak-e gyermekeitek, unokáitok?
      Arról meg végképp nem, hogyan viselkedtél feleségeddel? Milyen férj voltál azelőtt, mielőtt a szextől elment a kedve?

      Pl:Egy munkamániás embert nagyon nehéz szeretni. Soha nincs jelen a családi életben, gyermeknevelésben és hol vannak a közös programok, közös érdeklődés?

      Jelen helyzetedben van-e ilyen feleségeddel?

      Attól, hogy asszonyod visszautasítja közeledésed, nem kell meghalni, hanem rá kell keresni a miértre…számára mi hiányzik közös életetekből, mit nem adtál meg neki? VAlaha ráéreztél erre?

      Jó gondolkodást és napfényt, a tavaszra!

      Ha pedig hatalmába kerít a magány és nehezen viseled, keress szakembert problémádra! Mindig van megoldás, csak ahhoz Neked is el kell indulnod, nem remeterákként, sértődötten belső váradban üldögélni és csak várni a megoldást.

      Szeretettel :
      Edág

      Reply
      • Friesz László 2011. April 20. Wednesday 21:42

        Az asszonynak fokozatosan ment el a kedve a mindennapos szextől,bár ez úgy történt,hogy beszólt egyszer,hogy:”na mivan,mindennap kell valami?” Ez olyan rosszul esett,hogy akkor szinte letaglózott.Legszívesebben kirúgtam volna,ma már biztosan tudom,azt kellett volna tennem./A ház,ahol lakunk sose lesz közös,mert az a mi családunk tulajdona volt,már összekerülésünkkor is./Nekik is van házuk,máshol,az sem közös.Az apósom mindig is ellenségem volt,mert más tervei voltak a lányával.Most már egész más szemmel látom az elmúlt harminc évet,mint amikor még aktív voltam.Sokat vitatkoztam az apósommal,mert valójában ő volt a munkamániás,nem én.Szerencsére nem laktunk együtt.Érdekes és nem jó az akkori öregek felfogása,amit a mai napig nem tudok elfogadni;tudniillik,az öreg ember az beteg,bolond,nincs szüksége nőre,szerelemre,csak gyógyszerekre,meg gondozásra,meg felügyeletre.Szóval a hatvanéves az már menjen a betegágyba,kórházba,temetőbe.Ez egyébként egy egész társadalom felfogása is.Az apósom,nagyapám,anyám,apám felfogása is ez volt,és én most felrúgok egy régi társadalmi felfogást az életvitelemmel.Ki is vannak akadva a környezetemben,főleg a fiatalok,meg azok a nők,akiket úgymond,”fel akarok szedni!”Meg az ismerős kortársaim,akik kövérek,fáj a lábuk,meg már roncsok,és tényleg a koporsóba való kerüléssel küzdenek.Csinálják utánam a napi fekvőtámaszokat,meg a kb.10-12 km-es intenzív gyaloglást.Egyszerűen megadják magukat a sorsuknak,és ennek meg is lesz a böjtje.Ibolyának:köszönöm a biztatást,erőt adott,NEM ADOM FEL,ígérem,és ha lesz barátnőm,/szexre!!!/meg fogom írni.Hello.

        Reply
        • Sziszamókus 2011. April 21. Thursday 17:04

          Ó, a korommal az én környezetemnek is baja van..
          Meg tudnék őrülni, amikor egy 50 év körüli azt mondja, öreg valamihez..pl a számítógéphez..
          szerintem az már 20 évesen az volt..
          Jó én későn érő (sic 🙂 típus vagyok..
          Az anyám még 55 éves koromban is beszólt, ha nem tetszett neki valami ,pl a ruha rajtam..
          Vagy valamit nem úgy tettem, ahogy neki tetszett volna..hát 55 évesen még honnan is tudtam volna, hogy mi a jó nekem…
          Úgy, hogy átérzem a problémádat…

          Reply
          • Friesz László 2011. April 22. Friday 20:55

            Sziszamókus!Ez a probléma nagyon régen fennáll.Pl.,ha most az egyik nagyapám élne,azt mondaná,hogy:”minek kell már egy öreg,vén embernek megtanulni internetezni?”Namármost;a kardiológus adjuntusnőm,aki egy harminckörüli,vagány,aranyos doktornő,azt mondta nekem a számítógéphez,hogy;”kitárult a világ.”Ez így igaz.Ugyanis ha felmegyek bizonyos oldalakra,olyan dolgokat látok,amiről azelőtt csak ábrándoztam.A baj ott van,hogy én azokat a dolgokat nemcsak nézegetni szeretném,hanem csinálni is.Mégnagyobb baj,hogy nem jutok hozzá,mert itt ebben az országban csak olyanok csinálják ezeket a dolgokat,akiknek piszok szerencséjük van a nőkkel,vagy piszok sok pénzük van.És a kielégítetlen vágyak gyűlöletet szülnek,mert ha visszaemlékszünk egy Korda György által énekelt dalra,az kimondja az igazságot;”hogy ő miért,és én miért nem?”Most pedig azt is elmondom,hogy mi a napi mozgásprogramom,amit követelek önmagamtól:ha a vízhajtóm hat,sűrűn járok a mellékhelységbe.Ilyenkor fekvőtámaszokat nyomok a fürdőszobában a kád szélén.Kb.30-40 db.-ot.Akárhányszor megyek,mindig csinálom,erről nem tud az asszony.Van egy fiatal hároméves németjuhász kan kutyánk.Ezt viszem el mindennap három- három és fél- négy órás tekergésre,mindennap.A kutya visszafogása egy fiatal férfinak is embertpróbáló feladat,hát még nekem.A táv kb.12- 15 km.Ha nem viszem a kutyust,mert meleg van,a távot a kutya nélkül is legyaloglom,erőltetett tempóban.Én a cukorbeteg,az edzés után 3,9, 4,5 stb.alacsony cukorértékeket mérek.Az alakom kezd egy kb.30 éveséhez hasonlítani.Nem viccelek,nem fényezem magam:a vállaim is fejlődni kezdtek.A lábaim izmosodnak a gyaloglástól.A hasméretem csökkent az egész testem keményedik.A célom:bebizonyítani,hogy akár 60., 70., sőt akár 80. évesen is lehet tartásban élni,nem feltétlenül kell öregként összeesni.A nagy baj a lélekkel van,meddig bírja a lélek a gyötrődést,a magányt és azt,hogy nincs az ember mellett senki,aki biztatja és kiáll mellette?A léleknek sokszor többet kell elviselni,mint a testnek.Csak egy pár regényalak,akiket ismerek; Robinson Crusoe,Edmond Dantes,Henry Charriere alias Pillangó.Ezért csinálom.Őmiattuk.Mert olvastam őket,tanultam sorsukból és valóban így van:NEM SZABAD FELADNI!!!

            Reply
    • erzsébet 2 2011. April 20. Wednesday 05:58

      Azért nelégy ilyen keserű kedves Friesz László.Az én helyzetem is hasonló,de nem akarok meg halni,tudod te milyen megalázó ha a házas társad nap mint nap melleted alszik és meg sem érint?

      Reply
    • Ibi 2011. April 20. Wednesday 06:05

      Kedves László !

      9 éve élek egyedül.Vannak gyermkeim és van egy unokám. Nagyon szeretem Őket és mindent megrteszek nekik.Az utóbbi években csak tárgynak éreztem magam,mert a segitségem olyan természetesnek tünt,hogy meg sem kérdeztek rá érek e,vagy nincs e véletlenül programon. Nem volt.Még élni is csak a felnőtt gyerekeimnek éltem. S mikor elmennek
      marad a magány,az egyedül eltöltött esték,ünnepek.Nincs kihez szólni,bajt – örömet megosztani.Én nem szeretném igy leélni
      az életem.
      A társkeőn / első próbálkozáskor / találkoztam egy 59 éves emberkével / mintha
      az Ő történetét olvastam volna a leveledben /. Olyan fantasztikus vele a szex, hogy sok 30 éves megirigyelhetné.
      Sőt már kezdtem beleszeretni, de nős ember
      aki nem fog elválni.
      A napokban megjelent ujra / már egyszer beszéltem róla ezen a fórumon/ az
      az ember aki jóval fiatalabb mint én, de velem szeretne élni, szabad ember .Ő az aki jóban – roszban állandó társam lenne.Mert kell a társ,
      hogy ne legyen az életemben ” üresjárat”.
      10 évvel fiatalabb, de a környezetem meggyőzött,s már nem zavar,nem is látszik.
      Kedves László !
      Mivel nem vagyok szélhámos el kell engednem
      az 59 éves NET-n megismert szexpartneremet és
      hidd el mér két éjszaka nem aludtam,mert
      nem tudom, hogy fogom megmondani neki,hogy
      ennyi volt.Soha nem volt ilyen csoda nekem az ágy mint vele.Sajnálom,hogy nem szabad
      ember, de nem hagyhatja el beteg feleségét
      / ez nem kifogás volt,nem hazudott/.
      Ezt csak pédának irom le, hogy legyen önbizalmad,menj fel egy társkeresőre és ird le,hogy mit szeretnél, fognak válaszolni hidd el,mert van aki tagadja,van aki nem
      kell a szex még 50 – 60 éves korban is.

      Az isten a nőt és a férfit azért teremtette,
      hogy kiegészitsék egymást! A nőt egy férfi
      tesz azzá és ez forditva is igy van !

      A kritikákat is elviselem ezért a levélért!
      Üdv.mindenkinek !

      Reply
      • Mentina 2011. April 20. Wednesday 06:58

        Kedves Ibi!

        Jó levél!

        Üdv.Mentina

        Reply
      • Edit 2011. April 20. Wednesday 11:17

        Három éve meghalt a férjem akit nagyon szerettem és Ő szeretett engem, Harmonikus, szép házaaságban éltünk.A magányt nehezen viselem ésn keresek társat de olyan korúak jelentkeznek akik vagy a gyermeeim, vagy az unokáim lehetnének.Volt olyan korban hozzámmillő
        férfi, aki egy ből azt akarta a lakásán találkozzunk.. Bizony, tátva maradt a szám!! Kifogás mindig akad a férfiak részéről.Folytatom keresést, remélve,hogy szerencsém lesz egyszer

        Reply
    • Friesz László 2011. April 20. Wednesday 06:12

      Válasz Áginak.Ha ilyen sok a társas magányban élő nő,miért nem lelünk egymásra?Letagadják,szégyellik,és miért ködösítenek?Egyik-másik testéért megőrültem már,mégse állt kötélnek.Miért kell még önmagukat is becsapniuk,Tagadják vágyaikat,férfigyűlölő nőket játszanak el,szó szerint gyávák,hogy mondjuk felhívjanak “keringőre”.Honnan a pokolból tudjam,hogy “jó vagyok nála”,ill.”csípi a fejemet”.Egyszerűen szégyellik a dolgot?!Az utcán sem ad semmi jelet,”hogy gyerünk hapsikám nem vagyunk már húsz évesek,de azért szólíts le,aztán,hajrá,gyerünk a hancúrhelyre,mert megy az idő,és aki ma húszéves,az holnap huszonegy…..

      Reply
    • zara 2011. April 20. Wednesday 11:43

      Kedves László
      Talán le kellene tenni azt a keresztet és kidobni az ajtón azzal együtt ami már nem kell.Szerintem az a házasság is elég felesleges lehet.Csak az élethez kell egy csipet bátorság.Nem kellene az ablakon kifelé nézegetve sirdogálni egy jó kis szeretőéert,be kellene csukni a kaput és és találni egy társat.Mert akkor mindjárt lenne biztosan.De a megszokás és a kényelem nagy úr.Na ezt kellene feladni és minden rendben lenne

      Reply
    • Márta 2011. April 20. Wednesday 19:55

      Kedves Lászlo,
      miért nem válik el?????
      Ne az öngyilkosságon gondolkodjon,
      hanem az uj életen
      Nehéz,tudom de ha nem változtat,csak a rossz marad,esélye sem lesz a boldogságnak.
      Sok sikert kivánok
      Márta

      Reply
    • Magdolna 2011. April 20. Wednesday 20:41

      Kedves László!
      A szívbetegségedre hivatkoztál.Talán infarktus?Az erre szedett gyógyszerek inpotenciát is okozhatnak.A szexuális vágy az megmarad.Az egész betegség személyiség változást is maga után hoz.Ezeket próbáld elemezni először is.Általában féltékenység, gorombaság, agresszió jellemzik a változást.Feleségedlehet,hogy azért nem akarja a szexszet,nehogy megint kudarcot vallj?Ezen még nem gondolkoztál?Vagy esetleg fájdalmat okozol neki sorozatosan.Ne csak magadra gondolj.Már a fogyásoddal jó úton haladsz. Legyél gyengéd,kedves és figyelmes. Elég az önsajnálatból.Üdv: Magdi

      Reply
    • Sziszamókus 2011. April 21. Thursday 16:55

      Húh….egy pasi aki összekapta magát.:))
      Ritka kivétel…
      Nemá, hogy túléled a szívbajt, lefogysz, edzett vagy stb….és akkor akarod feladni…
      15 éve depizek (szerencsére elég ritkán kerülök a tengerészbéka s’e alá)154/80kg/63 vagyok, csóró, aki ráadásul új életet kezdett pár éve Zalaegerszegről egy Heves megyei, volt bányászfaluban, lepukkant házba költözött a nevelt lányával.
      De eszem ágában sincs feladni…
      Nem a társkeresést, mert nem igazán tudom elképzelni magamat egy össze költözős kapcsolatban, hanem az életet..
      Azt nem..szeretek élni…
      élvezem is..
      Ma épp leandereket ültettem….:))
      most épp akupunktúrás tűkkel a fülemben..napi 600 kalóriával a hasammban…
      hátha sikerül….
      lefogynom legalább egy 10-est..
      Ha van pasi a láthatáron, ha nincs…
      jobbára az utóbbi…
      Az utóbbi 10 évben meg egyáltalán..:((
      Vagy inkább..:))

      Reply
    • ZSUZSA 2011. April 25. Monday 20:07

      Kedves László!
      Ne haragudjon, ez egyszerűen felháborító!
      Azt írja, 59 éves és jó külsejű. Miért nem vált el már régen és miért jutottak idáig?
      Ha a felesége nincs otthon éjjel, akkor ő nem ezt csinálja. És mi az, hogy maga nem kell senkinek, és a szex melyik formája az, amit szeretne? Miért tűri ezt az állapotot? Ki a felesége, hogy így is megéri magának ez a látszatházasság? Azért vagyok felháborodva, mert ilyesmit inkább a nőkről gondol a közvélemény,viszont én több esetben tapasztaltam, hogy mennyire ragaszkodnak egyes férfiak a házasságukhoz, még ilyen áron is (bár ott
      csak 1-1 évről volt szó. Esküszöm, hogy megnézném magát, de nem hiszem, hogy nekem ehhez lenne türelmem, viszont komolyan gondolom, hogy bőven akad jelentkező, csak ne féljen!!!

      Reply
      • Friesz László 2011. April 25. Monday 20:47

        Kedves Zsuzsa!Látom megérti nehéz helyzetemet,és iszonyú nehéz kérdéseket tesz fel.Nézzen meg,ha akar!Az asszony borzalmas sorsú családjának én vagyok a levezető bűnbakja.Az a küldetésem.Arra használnak,tehetetlen vagyok velük szemben,három iszonyú némber határozza meg életemet,az anyám,az anyósom és a nejem.Ők boszorkányok,őrlődöm köztük,vagy az őrültekházába juttatnak,vagy a túlvilágra.Hacsak valaki belém nem szeret,és meg nem ment tőlük.Igazság szerint őket kéne megégetni,mint a középkorban,mert mind a három gonosz,gyalázatos némber.És egy válással sem szabadulnék meg tőlük.

        Reply
  30. Mama 2011. April 19. Tuesday 20:11

    Kedves Mindenki!
    Nem hinném, hogy a párkapcsolat “presztizskérdés” lenne.
    55 éves vagyok a 3. válóperem zajlik, és erre nem vagyok büszke.
    Az ember sok mindenre született, de magányra semmikképpen sem.
    Mégis azt mondom, inkább egyedül, mint egy olyan kapcsolatban, amit teste-lelke nem kíván az embernek.

    “EZ ÖSSZETETT KÉRDÉS –
    TÖBB KOMPONENSBŐL ÁLL –
    MINDEGYIK HAT MINDEGYIKRE –
    SZERINTEM MÁS KÖRÖKBEN IS HATÉKONY –
    ÉS IGEN FONTOS A TÉNYLEGES CSELEKVÉS –”
    írja Géza…és ezzel a véleményével maximálisan egyetértek.

    Reply
  31. Tünde 2011. April 19. Tuesday 20:16

    Valahogy mindenkinek igaza van…és mégis???elmegyünk mellette!Pedig ott van és ott volt,de lehetőséget sem adtunk/kinézet,kor,stb.miatt/.Ha tényleg akarjuk a szerelmet szeretetet jönni fog,mert bevonzzuk,megérzik rajtunk!!!Nem tudom miért?talán a kisugárzás,de aki nem igazán vágyik rá,csak nem akar egyedül lenni/mert szar/az nem is fog párt találni és keserü lesz.Hat barátnőm sorstársam nevében irom:MI AKARTUK és bejött.

    Reply
    • Friesz László 2011. April 28. Thursday 19:47

      Kérdésem Tündéhez!Hasonló korú férfiak füstölik a bagót,Vedelnek a kocsmában,a hasuk olyan dagadt,hogy a kormánykerék dörzsöli.Egy kézzel telefonálnak,a másikkal vezetik a drága autócskát.EZ KELL A NÉNIKNEK!!!Autóban pöffeszkedő vállalkozó,ügyes,pénzikés,tokás,nagypockos ÚRIEMBERKÉK!!!Hajrá,ti vagytok az igazi férfiak,mint ALEKOSZ,A GÖRÖG CSŐDÖR!Én,a fekvőtámaszozó,napi 12-15 km.-t legyalogló,erősítő hatvanas,nem érek egy vacak petákot sem.Magyar mentalitás!!!!Azért se adom fel!!!!

      Reply
      • Farkasné Mária 2011. May 6. Friday 07:31

        Kedves László! Nagyot téved, ha azt hiszi, hogy mindenkinek olyan férfi kell, amiket leirt. Vannak olyan nők is, akiknek normális testalkatu, és rendes férfiak kellenének, csak valahogy mindig melléfognak /mint én is/. Bár aki most van társam,is elvált, és nem tudom meddig tart a kapcsolat. De ezt hosszú lenne itt leirni. A férjem 8 éve halt meg, és őt szerettem. Nem volt kövér, és csak az enyém volt, nem szaladgált más nők után /bár megnézte egyiket-másikat/.
        Nem vagyok teljesen egyedül, van 4 gyermekem /3 fiú és egy lány/,és az édesanyám is velünk lakik. De nekem hiányzik a társ, akivel megoszthatom örömeimet, gondjaimat. Mint irtam, most ugyan van egy társam, de nem tudom meddig tart, úgy érzem nem lesz hosszúéletü. Mert sajnos én is követek el hibákat, amivel akaratlanul megröviditem a kapcsolatot. Egyelőre ennyit hozzászólásnak

        Reply
  32. Luca 2011. April 19. Tuesday 20:18

    Röviden kategorizálás nélkül a történetem.
    BARÁTKOZOTT VELÜNK EGY HÁZASPÁR,AKIKNEK ROMOKBAN HEVERT A KAPCSOLATUK.OTT SEGÍTETTÜNK AZ ASSZONYKÁNAK AHOL TUDTUNK,S KIKEZDETT A PÁROMMAL,MAJD ZSAROLTA….STB BONYODALMAK.ÉN MEG KIRÚGTAM 14 ÉV UTÁN,MERT MÁR KIKÉSZÜLTEM EZEKTŐL A TAKTIKÁKTÓL.Nagyon jól voltunk,rendes ember volt,de kivetette hálóját a hölgy,mondván nincs mit vesztenie.
    Csak azt ne mondja senki,hogy ” könnyű Katit táncba vinni”
    Az egyedülálló barátkozzon csak egyedülállóval és ne kérje kölcsön se más párját,vagy fizessen szerelőt,ha gondja van. Olyankor is legyen büszke szingliségére.

    Reply
    • Randi Andi 2011. April 19. Tuesday 20:55

      Kedves Luca!

      És olyat még nem hallottál, hogy az egyik házaspár egyik tagja kikezd a másik pár másik tagjával?
      Szerintem az az egészséges, ha az egyedülállóval szóba állnak a házaspárok, a család nélkülivel a családosok. Mégsem élhetünk kasztokban. És nem minden magányos nő/férfi vadászik más párjára!

      Reply
      • Farkasné Mária 2011. April 20. Wednesday 06:53

        Olyat is hallottam. Én elitélem az olyat, ahol kikezdenek a másik párjával, mert nem férnek a “bőrükbe”. Azt sem szeretném megtapasztalni. Bár annak idején a férjemre /amig élt/, az egyik lakótárs szemet vetett. Még arra is rávetemedett, hogy a munkahelyemen felhívott, és a hangját elváltoztatva minden féle gorombaságokat mondtt.

        Reply
        • Randi Andi 2011. April 20. Wednesday 15:37

          Mindenféle eset előfordul éppen ezért nem szabad az összes egyedülállót kirekeszteni a társaságból attól való félelmünkben, hogy nehogy elvegye a párunkat.

          Reply
      • Ági 2011. April 20. Wednesday 07:54

        pontosan!

        Reply
    • Farkasné Mária 2011. May 6. Friday 08:06

      Kedves Luca! Teljesen igazat adok neked. Bár a férjem már 8 éve meghalt, de én is átéltem ezt a helyzetet, amit leirtál. A nő aki szemet vetett a férjemre, az ugyan férjes volt, de a férje alkoholista volt,és már régóta külön éltek. Így a nő egyedül ill. a gyerekeivel lakott. Bejárt hozzánk, és kikezdett a férjemmel. Szerencsére a férjem nem volt rá vevő, de azért köszönöm szépen, az ilyen lakótársakból, ill. ismerősökből nem kérek. Már 2 v. 3 éve fent vagyok több társkereső oldalon. Akadt is egy-egy jelentkező, de egyik sem volt a legjobb. A mostani is elvált volt, amikor megismerkedtünk, de a feleségével még tartja a kapcsolatot, mert van egy fia is. Bár azt állitja,hogy szex nincs köztük, csak néha cukkol, mert akarva akarkatlanul követek el hibákat, és Ő azt hiszi be akarom számoltatni, pedig téved. De ezt hosszú lenne most itt leírni. Én ha lehet választani, inkább özvegy embert szerettem volna társnak, de nem úgy sikerült. Igaz, lassan már 2 éve tart a kapcsolatunk, de nem biztos egyáltalán.
      Úgy érzem neki csak a szex hiányzik. Nekem pedig olyan társ kellene, akire mindig számithatok. Üdv. Mária

      Reply
  33. kupi miklos 2011. April 19. Tuesday 20:41

    kedves ANDI talán ORSI levelét emelnémki mivel,hogy ő fogja föl leg világosabban a két NEM egymáshoz valo viszonyát egyiksem képzelhető el a másik nélkül.ha ő lehetne a párom boldog lennék csak gondolom ő még nagyon fiatal különben nem gyözőm hang slyozni ,hogy most április 30 a 78ik születés napom 2éve vagyok özvegy puszi az összes szerelmes asszonynak!!!!!!!!!!!!!!!!
    Miklos

    Reply
  34. emi 2011. April 19. Tuesday 20:57

    Kedves Randi Andi, ha lesz időm, szeretnék részletesebben is válaszolni mindarra, ami első nekifutásban papírra vetett botor kis levelemmel kapcsolatban részedről és több hozzászóló részéről is megfogalmazódott. Egyet azonban már most sietek leszögezni: elbeszéltünk egymás mellett. Én kizárólag azt szerettem volna valahogy megfogalmazni, hogy ha létrejön a csoda (e nélkül pedig véleményem szerint szó sem lehet semmiféle valódi kapcsolatról), hívd ezt a csodát toutching-nak, body heat-nek, vagy egyszerűen valamiféle KÖZÖSSÉGI élménynek, szóval azt hiszem, hogy ez a csoda nem különböző tréningeken elsajátítható technikák révén jön létre, hanem, hogy Ahmatovát idézzem: “…a szíved elszorulva dobban, ha hirtelen felismered egy először-látott mosolyban” – szóval valahogy ilyennek képzelem a társra találást (velem legalább is ez világ életemben így volt). Ha ilyesmi nem történik meg, akkor szerintem üzletszerűvé válik minden, akkor csakis az adok-kapok-méricskélek világával van dolgod. Tehát éppenséggel nem én magam vagyok szomorú vagy elkeseredett, dehogyis: ám amit leírtam, azt látom magam körül, sajnos. Üres, felszínes, bármikor eldobható, “egyszer használatos” kapcsolatokat. Én a “párkeresésnek” pontosan ezt a fajtáját nem tudom, és nem is akarom magamévá tenni, még elvi szinten sem, és a gyermekemnek sem tanácsolom. A valódi, megalapozott, igazi kötelék-jellegű kapcsolatok mintha kihaltak volna. Ám attól ezek a tréningek és technikák természetesen még működhetnek, és szerintem nagyon sok ember számára valódi segítséget is jelentenek. Hasznosak, ám felületesek. Mint ahogy a réges-régi antivilágban az embereknek volt életük során egy-két munkahelyük, meg mindösszesen néhány kapcsolatuk, úgy mára mindez megváltozott, mert minden megvehetővé és eladhatóvá, gyakorlatilag áruvá vált. A tehetség, a hozzáértés, a munkaerő és a párkapcsolat egyaránt. Ez nem pesszimizmus vagy optimizmus kérdése, ez ténykérdés. Mindazonáltal érdekesnek tartom az ötletet magát, és – mint tudod – totál véletlenül akadtam össze veled ezen az oldalon, az Edzésmester helyett…

    Reply
    • Randi Andi 2011. April 20. Wednesday 15:35

      Kedves Emi!

      Nem tudom, olvasod-e a Társkereső Kalauz cikkeit, mindenesetre én sehol sem az üres, felszínes, bármikor eldobható, egyszer használatos kapcsolatokat szorgalmazom bennük.

      Nagyon sok olvasótól kapok “első nekifutásra megírt” levelet, remélem, ezzel is fel tudom hívni arra a figyelmet, hogy mennyire fontos a megfelelő kommunikáció és a pontos megfogalmazás. Mert a te leveledből bizony az jött le, hogy én mintha kötelező jellegűnek tartanám a párkapcsolatokat. Amiket pedig a fiatal és idősebb társkeresőkről írtál, az is durva általánosítás. Ha mindenki csak egy picit pontosabban fogalmazna “első nekifutásos” szurkálódás és alaptalan kritizálás helyett, úgy gondolom,hogy nem csupán a párkapcsolatok javulnának, de a munkahelyi hangulat is és még sok egyéb területe a mindennapi életnek.

      Reply
    • boros istvan 2011. May 16. Monday 02:21

      Kedves EMI!
      Amilyen társra találásról TE a leveledben említést teszel,OLYAN LÉTEZIK:csak nagyon ritka.68.-évesen Nekem egyszer sikerült.Csodálatos élmény és szenvedés.
      T.István.

      Reply
  35. Margó 2011. April 19. Tuesday 21:06

    Kedves Andi!
    Nem szeretnék egyik hozzászóláshoz sem kapcsolódni. Én úgy gondolom, hogy a jó Isten nem véletlenül teremtette meg a férfi mellé a nőt. Ez olyan, mint a félbevágott alma. Ha összeilleszted, lesz belőle megint egész. Maradjunk az almáknál. Ha egy kosárban több fél alma van, keresgetni kell, míg megtalálod a párját. Mert bizony nem minden fél alma illik egymáshoz. Így van ez a társkereséssel is. Ki mikor találja meg a másik felét? Ez sok mindentől függ. Tény, lehet egyedül is lehet élni, de azért egésznek lenni jobb. Elmúltam 62 éves, és nem adom fel.
    Szeretettel Margó

    Reply
  36. Naja 2011. April 19. Tuesday 21:16

    Tudjátok, én azt vettem észre, hogy nem én, hanem a környezetem csinál presztízskérdést abból, hogy nekem van-e valakim.
    Nem hívnak meg bizonyos összejövetelekre olyanok, akikkel amúgy jóban vagyok. Csak azért, mert én egyedülálló vagyok. Igen. És nem azért, mert a jelen levő nők féltékenyek rám. Hanem, mert nem érek annyit a szemükben, mint egy párral rendelkező nő. A párok a párokkal szeretik jól érezni magukat.
    Ha lenne valakim, rögtön meghívnának.
    Annyiszor történt már velem ilyen, hogy már természetesnek veszem. Más egyedülállóktól is hallottam ilyen észrevételeket.

    Reply
    • Brigi 2011. April 20. Wednesday 23:32

      Igen, ez így igaz!!!!!

      Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 09:24

      Velem is így volt,mikor egyedül álló voltam,de mostanra,már megértem.Gondold át.Sajna nem tudni ki a hamis ! Aki átélte esetemet,többé nem ad lehetőséget,vagy ferde szemmel kezeli a szinglinek,ill rossz házasságban élőknek nyújtandó segítséget!!! Én így jártam,mert a jót látják mellettünk,érdekes,hogy mit kap,mitől jó ember v asszony, s az már kiképzett,betanított,kinevelt..stb.Az ilyennel könnyebb indulni,s bizonyított is szemünk láttára.

      De a fent leírtakkal csak az én esetem közöltem.A történetem súlya,h nem gondoltam volna( akik ismertek bennünket el sem akarták hinni) egyikről sem,de lehet,h megkapom : biztos arra volt szüksége a páromnak,mert nem voltam jó partner a mindennapokban.Részletek leírásához könyv terjedelem kellene,mert még válásunk után is,sőt akkor IGAZÁN jöttek vissza a vélemények,h hányszor és hol látták őket. Ekkor jöttem rá mikor és hová miért nem mentünk többé. Félt a felismeréstől.Már bánom is, h leírtam,mert csak bántást kapok,pedig csak ÓVATOSSÁGRA intenék és NEM arra,h ne barátkozzanak párok szinglikkel.

      Reply
  37. Baczur Kornélia 2011. April 19. Tuesday 21:23

    Sziasztok! Néhány levélkébe beleolvastam,de aztán befejeztem,hogy ne befolyásolja gondolataimat!Mindenki maga dönti el,hogy hogy akar éni.,bár nem mindég valós ez a mondás,mert én házasságban élek,de nem kÍvánom senkinek,viszont kényszerből itt kell maradnom,mert az én nyugíjam semmire sem elég! Ma nem szólják meg a bármilyen kapcsolatban élőket,de ha netán igen,akkor is az az én életem,közeli ismerőstől elfogadom a mondandóját,de idegen nem érdekel.! Ne szóljon meg senki senkit,söpörjön előbb mindenki a maga háza előtt! Én a helyzetemből adódóan úgy érzem,hogy még egyedül is jobb volna,De tudom,hogy én nem magányra születtem.Na ilyenkor mi a teendő? Adtam fel hírdetést,hamar voltak jelentkezők is korban hozzám valóak,de mikor kezdet kialakulni a kapcsolat megijedtem.Próbáltam győzködni magam,de tisztességtelennek tartottam volna az állapotot! már bánom,az embernek egy rövid kis élete van tegye legalább,minimum elfogadhatóvá,de inkább szívárványossá.A gyerekem már külön él,de vele szemben még nagyobb a félsz,ha rájön ,mit mond,milyen anyja van.Agyerekek írtózatosan kemény kritikusok,főleg a fiúk Az én fiam el sem tudja képzelni,hogy énnekem még lehet valakim,ő csak ” az anyát látja bennem nem is fordul meg a fejében ,hogy azért nő is!Nehéz eldönteni,hogy mi a jó.Szerintem már mindegyikünk van már annyi idős és rendelkezik annyi IQ -val,hogy eldöntse mit akar:Mindég a nőn áll,vagy bukik a kapcsolat.A férfi ” a teremtés koronája” úgy véli,hogy ő irányit,pedig dehogy.Csak mi rendelkezünk egy olyan tulajdonsággal,hogy úgy tudjuk ezt csinálni,hogy nem veszik észre.Ja,és sok minden az asztalnál és föleg az ágyban dől el.Ha ezt a kettőt úgy megkapja ahogy neki jó,akkor nyugi van.Egy ideig bírja az ember a magányt,baránőzik,de hiányzik a férfi mindenhogy.Ne tagadjuk!Azért teremtett az ÚR is két embert,hogy ne szenvedjenek a magánytól,pedig az a Paradicsom volt! Hát akkor itt?? Hiába szerintem szükség van még a fiúkra!Köszönöm,hogy meghallgattatok,üdv Mindenkinek,Kornélia!

    Reply
    • Sziszi 2011. April 20. Wednesday 18:04

      Kedves Kornélia!
      Értem mit akarsz kihozni a leveledből.
      Elmesélek egy történetet: pár éve özvegy lettem, és nem rég megkérdeztem a fiamat, aki külön éli a saját életét, mit gondol, én hogy éljem tovább az én életemet? Azt mondja: “veszünk neked egy kiskutyát”! Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Mondtam neki, hogy kinek vegyen kiskutyát:) Elmondtam, én hogyan szeretném! Valakivel! Akivel kézen fogva sétálhatok, programokat csinálhatok, de ha a lábunkat lógatjuk az is jó, de ha jó történik megpusziljon és én viszont, öleljen és megértsen. Kicsit gondolkodott és azt mondta: “ez tényleg jobb Anyukám, sok sikert”. De bármit mondott volna, nem tartozom senkinek elszámolni, felvállalom azt amit jónak látok, a fiam hozzáállása csak megkönnyíti ezt.

      Reply
  38. Anna 2011. April 19. Tuesday 21:38

    Sziasztok!

    Van aki beismeri van aki nem, de mindenkinek szüksége van társra.Nevezheti partnernek, szeretőnek, férjnek–feleségnek,…
    Senkinek nem jó a magány.Aki önként választja, ott valami gond van.Vagy egy sérelem, vagy csalódás, vagy gátlás,…
    Ha egy kapcsolat nem működik jól, azért a két fél a hibás és nem maga a kapcsolat.Két ember alakítja, teszi széppé vagy rontja el.Ha szép és működik az mindkettőjük érdeme.Ha borzalmas az mindkettőjük hibája.
    Saját magunkat ne csapjuk be!Ki álmodik egy egyedül eltöltendő karácsonyról, szülinapról?

    Reply
  39. Friesz László 2011. April 19. Tuesday 21:40

    Még annyit tennék hozzá,hogy a nők nem tudni miért,de ha egyedül vannak ,akkor is azt mondják,hogy van párjuk.Ez érthetetlen,mert miért kell füllenteni?Állítólag nagyon sok egyedülálló nő van,mégsem lehet rájuk találni…

    Reply
    • Meli 2011. April 20. Wednesday 18:11

      Kedves László!
      Én találtam olyan férfit a társkeresőn, hogy nem úgy hívták, nem ott lakott, nem olyan magas volt mint ami az adatlapján szerepelt. Ja és fotó nélkül. Én írtam, hogy amíg nem küld fotót – mivel én fotóval vagyok fenn – addig nem levelezek.
      Küldött, de bár ne tette volna. Szörnyű volt, és azonnal megírta, hogy ha meghívnám ebédre, elfogadná. Na most ez egy, tehát nem általánosítok, de sokat mérgelődtem, hogy 2-3 napig belefutottam és szégyelltem magam. El is keseredtem, hogy én csak ilyen pasinak kellek?

      Reply
  40. P.Ildi 2011. April 19. Tuesday 22:06

    Kedves Hozzászólók és Andi!
    Én nagyon örülök, hogy létezik ez a fórum és hogy Andi “soha nem adja fel” – jönnek az újabb és újabb üzenetek! Nem fizettem elő az első tréning javaslatra, majd a másodikra sem – mégis valami elindult bennem Andi – persze előre generált – üzenetei kapcsán. Elsimerésem a kezdeményezésnek, szerintem Andi igazi profi a témában, még az ilyen “reménytelen eset”, mint én is vagyok, elkezd gondolkodni az üzenetek kapcsán.
    Én kamasz fiamat nevelem egyedül, aki most lesz 13 éves, egyik nagy bankunkban dolgozom adminisztratív pozícióban 11 éve – az elmúlt évek kiszívták az erőmet, nagyon kevés időm van ilyen levelek írására is, nemhogy online társkeresőn való böngészésre – mégis abban reménykedem, hogy létezik társam! Enélkül a gondolat nélkül nem tudnék élni!
    Még egyszer szeretném elismerésemet kifezni Andi kezdeményezése iránt!
    Kérlek, folytasd!
    Üdv:
    P. Ildi

    Reply
  41. tmion 2011. April 19. Tuesday 22:45

    “Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoz érte.”

    Reply
  42. András 2011. April 19. Tuesday 23:30

    Nem gondolom, hogy kötelező, én eddig mindig egyedül voltam, kifejezetten utáltam ha ennek az okát firtatták, de ezek rendszerint olyan emberek voltak akik nem bírtak egyedül lenni és egyik rossz kapcsolatból a másikba támolyogtak, vagy egyáltalán nem is törekedtek komoly párkapcsolatra, csak cserélgették a partnert, mint más az alsóneműjét. Mindazonáltal azt gondolom a tartós egyedüllét, a szexuális élet hiánya nem egy jó állapot, előbb-utóbb megbosszulja magát, ezt saját tapasztalatból mondom, szóval aki hosszú ideje egyedül van, annak azzal kell szembe néznie, hogy úgy is marad. Ez egy depriváció, – és ezzel nem a szingliket bántom, hiszen magam is az vagyok – de persze lehet így élni, de az nem egy teljes élet, hiába is akarjuk meggyőzni magunkat róla, hogy az.

    A problémákat én a következőkben látom: érzelmi elsivárosodás, a bizalom és a nyitottság hiánya férfiak és nők részéről egyaránt, elrugaszkodott igények, és vágyak hajszolása a másik megismerésének vágya helyett, stb. Szóval ez egy társadalmi “probléma”, amit még hosszan lehetne boncolgatni…

    Reply
  43. Monika 2011. April 19. Tuesday 23:45

    Kedves Mindenki!

    Teljesen egyéni, hogy ki hogyan nevezi a társát, párját, szerelmét… Nem ez a lényeg,hanem az, hogy legyen egy olyan másnemű ember, akivel testi-lelki közösségben élsz, mert nem jó az embernek egyedül! Nem az egyedüllétre teremttettünk, és aki valami oknál fogva egyedül marad, az is társat fog keresni egy idő után. Ha végleg úgy dönt, hogy egyedül marad, az nagyon megkeseredett ember lehet, vagy olyan rossz természetű, hogy senki nem marad meg mellette.
    Normális érzésvilágú, és erkölcsi érzékű ember társkapcsolatban akar élni, – akárhány éves, és akármilyen körülmények között él. Csak azt felejtik el rendszerint az emberek, – szándékosan írom az “emberek” szót, mert mindegy, hogy féfi, vagy nő,- hogy az igazi szerelemben adni kell, csak adni, adni, – és nem azt várni, hogy csak kapjunk valamit! Ha igazán szeret a társunk, akkor ő is csak ad, és ad nekünk, – és akkor nem szenvedünk hiányt semmiben! Természetesen nem anyagi javakra gondolok elsődlegesen, hanem időt, figyelmet, törődést, gyengédséget, szexet, simogatást, – vagy bármit, amire szükségünk van, és mi is azt adjuk, amire neki szüksége van! Igy ajándékozzuk meg egymást a testi-lelki javakkal, – és ez az igazi szerelem, az igazi teljesség! Jelentkezzen, aki nem ilyet szeretne magának!
    Biztatásul egy idézet, – valahol olvastam, de sajnos nem tudom, hogy ki írta: “Ha valaki álmodik, az egy álom. Ha ketten ugyanazt álmodják, az a valóság kezdete!”
    Szerető ölelés mindnyájatoknak!

    Reply
    • Meli 2011. April 20. Wednesday 18:14

      Nagyon tetszik amit írtál Monika. Bingó!

      Reply
    • Ilona 2011. April 24. Sunday 20:10

      Igazad van,csak nagyon nehéz. Ilona

      Reply
  44. perecsi rozália 2011. April 20. Wednesday 01:50

    NEM KŐTELEZŐ !NEM IS ERRŐL SZÓL AZ OLDAL!MINDENKI SZERETNE EGY TÁRSAT !NE ÉREZZE AMAGÁNYT !ROZÁL

    Reply
  45. Anti 2011. April 20. Wednesday 02:31

    Kedves Randi Andi!Én egy pesszimista alak vagyok.Azért találom meg nehezen a páromat.Mert már elkönyveltem magamba hogy én nem vagyok olyan szép hogy belém szeressenek a nők.

    Reply
    • Meli 2011. April 20. Wednesday 18:17

      Kedves Anti!
      Ha egy férfi az ördögnél 1 fokkal szebb, már jó 🙂 Eddig a vicc!
      Egy férfi ne szép legyen, biztos van neked is olyan tulajdonságod, vagy olyan rajtad, amire te nem is gondolsz, szép ősz haj, vagy épp a füled állása is vonzhat egy nőt. Nem jól könyveltél:)

      Reply
  46. Novák Gizella 2011. April 20. Wednesday 02:53

    Egyáltalán nem kötelező!
    Nekem olyanra lenne szükségem,aki ugyanúgy,mint én éli a saját életét,amit már kialakitott,legyen saját lakása,stb…,csak,amikor úgy alakul,hogy szükségünk lenne egymás társaságára,akkor találkozzunk.Na ilyet a lehető legnehezebb találni,pedig én nem vagyok semmi jónak az elrontója.
    Üdvözlettel

    Reply
  47. owen 2011. April 20. Wednesday 04:24

    Átgondolnivaló nem volt számomra a levélben.
    Egy életúnt, savanyú, semmilyen vélemény ami belőle átjött.
    Most már elég.

    Reply
  48. lili 2011. April 20. Wednesday 04:34

    Én vállalom nincs párom és állandó együtt létre nem is vágyom, de az igaz állandó társ jól esne a lelkemnek. Én 49 éves vagyok és a hozzám korban illő pasik mind a csinos fiatal nőket választják./ Én is szeretnék szeretni és szeretve lenni/

    Reply
  49. Anna 2011. April 20. Wednesday 04:37

    Kedves Andi!
    Nagyon jó kérdést tettél fel. Én teljes mértékben látom azt, hogy jó célt szolgál a tevékenységed, hogy segíts a társkeresésben azoknak akik ezt igénylik.Én úgy érzem, nem kötelező, hogy társad legyen, de mivel társas lények vagyunk mindenki vágyik arra, hogy legyen egy olyan ember akire számíthat, akivel megoszthatja örömét, bánatát, de nem minden áron. Nem a külvilág elvárásai, nem a divat, nem az előítéletek,hanem belső igény miatt. Aki ezt nem igényli, szíve joga, hogy egyedül éljen az ő igényeinek megfelelően. Nekem is az a célom, hogy megtaláljam a társam azonban erre úgy tűnik egyre kevesebb esély van. Idősebb korban egyre nehezebb a változtatás, különösen, ha már régóta egyedül él az ember. Amikor véget ér egy kapcsolat sok idő kell a “gyógyuláshoz” és egyszer csak azt veszed észre, hogy megszoktad az egyedül létet. Ebben a korban az nem megy bele kalandokba, nem akar randiról randira járni. Ma már szinte csak az interneten ismerkednek az emberek. A fiataloknak ez “bejön”,de az idősebbeknek nem igazán. Ez is olyan üzlet lett mint bármi más. Szerintem mindenki akinek igénye van a társas életre, ne adja fel. Bárhol felbukkanhat az az ember akit keres. Én is ebben bízom.

    Reply
  50. Mici 2011. April 20. Wednesday 04:49

    Kedves Mindenki!

    62 éves vagyok, 5 éve keresgélek.
    Az én korosztályom nyugodt, kiegyensúlyozott életre vágyik, ez keveseknek adataik meg manapság.
    Demográfia: számszerűleg is kevesebb férfi van ebben a korosztályban, mint nő.
    Kicsi a valószínűsége, hogy itt találjunk társat. Barátkozni, ismerkedni lehet, komolyan venni semmit nem szabad.
    A hozzászólók között is nagyon kevés a férfi.
    Bízni lehet és kell is abban, hogy több próbálkozás után összetalálkozhatunk a társunkkal, görcsösen keresni időpazarlás.
    Mindenkinek kellemes horgászást és eredményes kapást kívánok itt a hálón és az igazi életben is!

    Reply
  51. József 2011. April 20. Wednesday 04:50

    Tisztelt Andi
    Arra kértél olvassam el a cikket. Megtettem. Véleményem a következő: egyetértek veled abban, hogy minden ember más és más beállítottságú. Én ugyan kapcsolatban élek és hűséges vagyok a páromhoz és csak ismerkedni, barátkozni szeretnék semmi mást. Sajnos a társkereső oldalak korlátozva adják meg ezt a lehetőséget számomra. A te cikkeid és leírásaid arra tökéletesen jók ha ténylegesen valaki meg akarja találni a “tökéletes” párját. Mert vajuk be őszintén ha megértél bizonyos kort már igen korlátozott az a lehetőség, hogy párt vagy egy normális barátot találj a minden napokban. Én is számtalan levelet írtam már olyan hölgyeknek akik ismerkedni vagy barátkozni szeretek volna kevés sikerrel. Gondolom azért mert nem hiszik el már hogy van őszinte tiszta barátság minden fondorlat nélkül pedig létezik. Igaz én egy “fehér holló” vagyok de minden ember más és más.

    Reply
  52. Katalin 2011. April 20. Wednesday 04:57

    Kedves Andi!
    Köszönöm a leveleidet,szivesen olvasom azokat.Nagyon jónak tartom,azt tudom mondani,hogy aki kritikusan áll hozzá ne olvassa el.Annak pszichológusra van szüksége.Mégegyszer köszönöm a leveleidet.Szép napot kívánok.Üdv.Katalin

    Reply
  53. Kis Gyöngyi 2011. April 20. Wednesday 05:01

    Volt idő, mikor én is éreztem a bőrömön a diszkriminációt, hogy egyedül állóként nem néztek teljes értékűnek, de ez is elmúlt, már nem érdekel. Annyira utáltam, hogy a válásom után mindig azt kérdezték századszorra is, hogy nem mentél férjhez újra? Egyszer azt válaszoltam, hogy még nem voltam annyira szegény! Akkor abbamaradtak a kérdések. Tudom, kissé durva volt, de ezen is el lehet gondolkodni. Nagyon jól megvagyok egyedül is. Nem kötök nagy kompromisszumot, nem szorulok rá szerencsére.
    De! Hiányzik a társ, és a rendszeres nemi élet is. Csak azzal vagyok hajlandó szóba állni, aki nekem is nagyon tetszik, fontos, és sajnos néha kiderül, ez nem mindig kölcsönös. Így többnyire egyedül vagyok.

    Reply
  54. Éva 53 2011. April 20. Wednesday 05:46

    Üdv mindenkinek!
    Minden ember célja a boldogság. Azonban azt, hogy ez kinek mit jelent annyiféle, ahányan csak élünk ezen a szép bolygón. A lényeg, hogy érezzük jól magunkat a saját bőrünkben. Egyedül, vagy társsal, mindegy, csak éljünk teljes életet.
    25 év házaság után váltam el. Ennek már jó ideje, azóta volt “kísérletem” társtalálásra. Bizony velem is előfordult, hogy kihasználtak, de továbbléptem. Óvatosabb vagyok, még több időt szánok az ismerkedésre. De nem adom fel! Szükségem van arra, hogy szerethessek és viszontszeressenek.
    Andi eddig is sokat segített abban, hogy ma már másképp látom a társkeresést és remélem még többet tanulhatok tőle!
    Mindenkinek jó tanulást, sikeres életet kívánok!

    Reply
  55. Siklos Jánosné 2011. April 20. Wednesday 05:56

    Lelkem nagyon vágyik egy megértő társra,szinte átölelés,a simogatás,kedvesség csipkelődés a másikról való gondoskodás stb. nélkül
    nem tudok létezni, akkor miről beszélünk!
    Egyszerüen nem értem azokat a személyeket,kiknem nem ez az igazi érték!
    Pénz,kocsi,egyéb vagyon részemről meg sem közeliti, az általam leirt értéket.

    Reply
  56. erzsébet 2 2011. April 20. Wednesday 06:02

    Kedves Andi ,a hiba bennünk van ,nem vagyunk elfogadóak. Persze ha volna kit elfogadni.

    Reply
  57. Erzsó 2011. April 20. Wednesday 06:06

    Kedves hozzászólók!
    Figyelem a Ti írásaitokat, igaz eddig még nem szóltam hozzá. Látom hogy az én korosztályom ír, akiknek nagy az élettapasztalatuk. Úgy látom mindenki csalódott. Én is az élet tele van problémákkal, csalódásokkal.Én sem mondhatom hogy boldog voltam az életben.Sokat sírtam és azt kérdeztem miért pont én? A házasságom ideje alatt társas magányban éltem, míg 50 évet sem ért meg a férjem, meghalt.Azóta egyedül élek.Pedig szeretem a társaságot,a táncot, én vidám ember voltam s vagyok.Mivel a házasságban csak a rosszat tapasztaltam, ezért úgy döntöttem hogy jobb egyedül.Úgy látom, hogy többen vannak ezen véleményen szerintem nem alaptalanul.Persze nem csak fekete és fehér van, csak a múltat pláne a rosszat nem tudja olyan könnyen elfeledni az ember.Én mindenkinek kívánom a legjobbat hiszen olyan rövid az élet.

    Reply
  58. Timi 2011. April 20. Wednesday 06:07

    Kedves Résztvevők!

    Szerintem is leginkább arra vágyunk legtöbben ,hogy legyen párunk, akivel figyelhetünk egymásra, törődhetünk egymással,megbeszélhetjük a velünk történteket, kíváncsiak vagyunk a véleményére, akivel jól érezzük magunkat
    testileg lelkileg…
    Csak megköszönni tudom Andinak és mindenkinek, aki segíteni szeretne másokon, hogy párkapcsolatra találjon.Nem kis feladat ez annak, aki ezt felvállalta.
    A barátokra az életünben nem számíthatunk örökké.Nekik is van vagy lesz magánéletük, amiben nem mi leszünk mindig a legfontosabbak.A jól megválasztott társ lenne mellettünk tartósan.
    Ehhez kívánok mindenkinek kitartást és sok szerencsét.
    Örüljünk , hogy van aki segít nekünk ebben és nem sajnálja az idejét ,a megszerzett tudását mások boldogulására fordítani.

    Reply
  59. Gabi 2011. April 20. Wednesday 06:11

    Sziasztok! Nekem az a véleményem hogy itt mindenkinek igaza van. Társ nélkül nagyon nehéz élni, viszont egy rossz kapcsolatban még nehezebb. Ezért hát nem kell minden áron. Sajnos a férfiak a társkeresés közben elvesztik a nők iránti megbecsülést , hiszen benéz az ablakba és több ezer nő található rajta. Itt aztán lehet hódítani és hazudni bőven. Az is még a baj hogy a férfiakból aki tényleg társat keres az mind leharcolt megkeseredett. Ezek nem vonzóak. A mosoly egy lépés a szívhez szokták mondani és igazuk van. Ha egy nő boldog és mosolyog rögtön a hibát keresik. Mitől ilyen boldog ez ? (hiszen egyedül van) Na ez megy az agyamra! Miért ? Szomorúnak kellene lenni mert még nem találtam párt? Az hogy mások szeretnek gyerekek barátok stb ,az nem tehet boldoggá? Persze egytársal boldogabb lennék ezért is vagyok itt. Szerintem a boldogság nem egy nagy labda amivel fejbe kólintanak, sok apró dologból kell össze rakni, mint egy kirakós játékot. Kedves mindenki ! Mosolyogjatok nevessetek ,és csak a szép dolgokat lássátok. És ne feledjétek van úgy hogy az alma kívülről szép ,de belül rohadt! pusz mindenkinek!

    Reply
  60. khaatlyn 2011. April 20. Wednesday 06:12

    Nekem voltak már páros és páratlan szakaszaim életemben. Mindig nagyobb csalódás, vagy pl. a válásom után sokalltam be annyira, hogy jó ideig a hátam közepére sem kívántam egy pasit. Aztán, ahogy a lekem megygógyult és újra felépítettem és megerősítettem magam, mindig eljött az az idő, hogy újra kezdtem a párkeresést. A páratlan időszakok vége felé sem a szex hiányzott az életemből, nem ezért kezdtem újra a társkeresést. Hanem azért, mert egy férfi társaságát, figyelmét, szeretetét, szerelmét, ölelését nem pótólja semmi…

    Reply
  61. Anna 2011. April 20. Wednesday 06:21

    Kedves Emi!

    Valahol egyet értek veled,hogy erről szól ez az egész,de viszont van olyan ember is mint például én, akik azért szeretnének egy párt, hogy valakivel megossza a boldogságát vagy épp szomorúságát!

    Reply
  62. Ibolya 2011. April 20. Wednesday 06:25

    Kedves Andi!
    Csodálom a segítö szándékodat.
    Szeretettel kívánok jó egészséget a további munkádhoz.

    Üdvözlettel: Ibolya

    Reply
  63. Ibolya 2011. April 20. Wednesday 06:32

    Kedves Andi!
    Szerntem semmi sem kötelező. Mindenki a saját életének a kovácsa.

    Tedd amit tenned kell,élj ahogy élned kell,és akkor BOLDOG leszel.

    Üdvözlettel: Ibolya

    Reply
  64. Ildi 2011. April 20. Wednesday 06:34

    Kedves Andi!

    Nagyon szomorú, ahogy Emi látja két ember kapcsolatát, csak sajnálni tudom. Ez azt jelenti, hogy még sohasem volt szerelmes, vagy nagyon sokat csalódott. Az én szüleim (édesanyám haláláig) nagyon boldogan éltek, tisztelték és szerették egymást, és nem csak azért, hogy ha öreg lesz és beteg legyen mellette ápoló.
    Kívánom Eminek, hogy megtalálja azt az embert, aki őszintén szereti.
    Ildi

    Reply
  65. Gaby 2011. April 20. Wednesday 06:37

    Lehet, hogy túl sok női magazint olvastam, amely arra tanít, hogyan kell “kiszolgálni” a pasikat minden téren, de én azt látom, hogy ma már egy párkapcsolatban extrákat kell nyújtani egy nőnek, mert különben a férfi továbbáll. Nekem nincs kedvem, energiám a fél éjszakán át tartó orális és anális szexre, nekem többet ér, egy síma aktus, utána beszélgetés, ölelgetés, símogatás. Úgy tudom, a pornón szocializálódott pasiknak ez nem elég, így egyre kevésbé tudom magam rászánni a társkeresésre. Pedig az ember társas lény, tényleg. Csakhogy én nem akarok felelős lenni egy férfi testi-lelki jólétéért, ő se legyen felelős az enyémért, nem akarok hol az anyukája, hol a szeretője lenni. Ebben eligazítanátok??

    Reply
  66. Attila 2011. April 20. Wednesday 06:39

    Kedves “Hozzászóló”

    A Kalauz elsősorban önismeretről szól! Az pedig,hogy a megszerzett ismereteid miként használod fel az életben az csak is Rajtad múlik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Azért arra kiváncsi lennék,hogy mi neked a legszebb,meghittebb dolog az életben?
    Nyári estén kéz a kézben andalogni, vagy téli zimankóban a kedveseddel nézni ahogy a hópelyhek megfestik a tájat…. nekem ezek sokat jelentenek, ezekért a pillanatokért érdemes élni. És akkor a gyermekvállalásról még nem is esett szó….

    Reply
  67. Mentina 2011. April 20. Wednesday 06:47

    Kedves Andi!

    A rengeteg hozzászólás minden leveledhez azt bizonyítja, hogy jó munkát végzel, sok “rászorulónak” szüksége van irányításra, ötletre, tanácsra!
    Végigolvastam a leveleket,sok értékes, találó gondolat van mindegyikben.
    Emi majd remélhetőleg legalább egyszer
    mélységesen szeretni fog, vagy Őt fogja
    valaki szeretni és akkor majd megváltozik a véleménye! Lehet, hogy meg is írja majd, hisz ilyen leveleket is olvasunk.
    Ezzel a nagyon fontos témával, mint sok más dologgal is talán már az óvodában, iskolában kellene, a korosztályoknak megfelelő szinten foglalkozni!
    Életünk derekán már nagy változásokra,-
    bár kizárva ez sincs- nem vagyunk képesek. Egyészt a mindenféle beidegződés és egyéb meglévő kötöttségek miatt, nem tudunk szabadon szárnyalni,-
    csak gondolatban. A megvalósítás roppant nehézkes. A saját életem/ hatvanon túl/
    tapasztalata, hogy a “direktbe” menő dolgok nem sikerültek. Hiába jártam táncolni, akkor még beszélgetni is lehetett, jó, szolíd randihelyek voltak,
    anyagilag is elfogadható, stb., tudja ezt a korosztályom! A mély kapcsolatok
    nem itt, nem ebből születtek. Ahhoz idő kell. Nem lehet úgy, hogy ” Na most pedig…”
    László problémáját nő létemre ismerem-
    nem akar Ő öngyilkos lenni, ez csak segélykiáltás!
    Bizonyára meghallja Valaki!
    Csak: ezért az egy dologért, amit Ő hiányol és amiben nagyon sokan vannak,
    még erős érzelmekért sem akar cserébe
    adni semmi mást! A Mellékutca, amit valamikor olvastam, sok embernek a pokla.
    Jó a biztos MINDEN a háttérben, ahhoz ragaszkodunk! Különben az érzelmek nélküli vágykielégítés, akár kitől kapja is, egy nagy “0”, mindkét nemre vonatkoztatva. A lelki igénye a férfiaknak is ugyanolyan! Legfeljebb annyira nem
    hangoztatja. Akinek ilyen nincs talán mégse,azzal tényleg hosszútávon nem lehet foglalkozni, de az hamar kitűnik.
    Én minden esetre köszönöm a sok “leckét”,
    az sincs kizárva, hogy hasznosíthatom még!
    Judit hozzászólása is tetszett, de másoké is, sok igazság van mindegyikben!

    Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Mindenkinek!

    Üdvözlettel:Mentina

    Reply
    • Ilona 2011. April 20. Wednesday 07:39

      Nagyon jó a meglátásod. Sajnos sokan nem érzik át a jelentőségét.

      Jó a biztos MINDEN a háttérben, ahhoz ragaszkodunk! Különben az érzelmek nélküli vágykielégítés, akár kitől kapja is, egy nagy “0″, mindkét nemre vonatkoztatva. A lelki igénye a férfiaknak is ugyanolyan!

      Az én volt társam többször is keresett és talált hölgyeket, de egyikkel sem érezte át azt amiről szó van. Ezt bizonyították a róla akkor készült képek. Mégis az újabbakat választotta. A mankók a jók? nem hiszem. El kellett engedni, mert már nem bírtam az oda-visszát vele. Én most egyedül vagyok, de keresem az igazit aki engem is úgy fogyad el ahogy vagyok és úgy akar, mint én őt.

      Reply
  68. Farkasné Mária 2011. April 20. Wednesday 06:50

    Nem kötelező, hogy mindenkinek legyen párja. Nekem viszont /igaz, most hosszú ideje van párom/,kell ill. hiányzik a társ, ha nincs. Viszont nem mindegy, hogy a társ milyen, mert ha nem olyan, amilyennek szeretném /Aki most van az nagyon jó/, akkor inkább ne is legyen, bár milyen rossz is egyedül. Éppen tegnap mutattak a tévében egy nőt /hozzám hasonl korú volt/, aki ráfizetett a társkeresésre, mert megfosztották a lakásától, sőt meg is verték. Az ilyentől mentsen meg az Isten, meg a nőcsábászoktól. Akkor inkább az egyedüllét.

    Reply
  69. Sanyi 2011. April 20. Wednesday 06:53

    Igen, Kötekező!

    Reply
  70. Terézia 2011. April 20. Wednesday 06:53

    Sziasztok!

    Amit Emi leír, tényleg durva általánosítás, de én mégis inkább kétségbeesést, segélykiáltást hallok ki belőle.
    Keserves tapasztalatokat, csalódást.
    Ez nem támadás, hanem provokáció a figyelemért, meghallgatásért – és lám, hogy megbolygatta a darázsfészket. Kívánok Eminek sok-sok lelki békét, igaz barátokat, jó tapasztalatokat az emberekről. Hátha van valami több az emberi kapcsolatokban, mint nyers érdekek. Tíz éve még én is így gondolkodtam az emberi viszonyokról…

    Reply
  71. Zsolt 2011. April 20. Wednesday 06:54

    Hogy kell-e társ, vagy sem? Ez jó kérdés!

    Pillanatnyilag azt mondom, hogy 36 évesen az életemnek olyan szakaszában vagyok, amikor is azt mondom, hogy igen, kell.

    Azonban egészen idáig 10 éven keresztül egyedül éltem.

    Hogy miért? Ennek sok oka van, de elsődlegesen azért, mert nem volt senki, aki egész lényemet, érzelmeimet, gondolataimat, testemet úgy megmozgatta volna pusztán csak a létezésével, hogy azt kívánjam, ő legyen a párom.

    Én nem vagyok az a típus, hogy csak azért legyek valakivel, hogy ne legyek egyedül. Számomra ez értelmetlenségnek tűnik, ugyanis, ha nem szeretek valakit én azzal nem tudok együtt lenni.

    Én ilyen vagyok.

    És most, 36 évesen tudom, hogy megtaláltam azt a valakit, akiért gyakorlatilag mindent felrúgnék, csak hogy megkaphassam a szívét, a lelkét, a szerelmét.

    Az más kérdés, hogy esély sincs rá, mégis egész valómmal tudom azt, hogy ha ő nem lehet az enyém, akkor más nem kell, mert nem pótlék kell nekem, hanem az az ember, akit teljes valómmal szeretek.

    Férfi létemre azt mondom, hogy csak akkor tudok bárkivel is együtt lenni – mindenféle szempontból -, ha komoly érzelmek fűznek hozzá.

    Persze, eddigi életem során nekem is voltak futó kapcsolataim, de azok eleve nem is a tartós, hosszútávú együttlétről szóltak. Azonban mára már ezeket is elhagytam, mert mostanra eljutottam arra a pontra, hogy csakis arra a valakire vágyom, akiről tudom, hogy egész életemben rá vártam, őt kerestem.

    Sajnos, elég sok dolog lehetetlenné teszi mindennek a megvalósulását, azonban azt tudom, hogy mással nem is tudnék lenni, hiszen már évek óta csakis ő tölti ki a szívemet, a lelkemet, teljes valómat.

    Fura dolog józan fejjel végiggondolva mindezt leírni, mégis tényleg azt érzem és gondolom, hogy ha ez nem valósulhat meg, akkor mással nem is akarok lenni, hiszen nem valami pótlékot szeretnék magamnak, hanem azt az embert, akivel boldognak érezném végre magam.

    Persze, ott van a másik oldal is, hogy mi van akkor, ha csak mindezt egy rózsaszín felhőként beképzelem magamnak, és pont ezzel gátolom meg önmagam részére, hogy mást/másokat is megismerve valóban a nagy Ő-vel találkozhassak, aki részéről akár viszonzott is lehet a dolog? Ez jó kérdés!

    És nem is tudok rá válaszolni, hiszen általában ez úgy van, hogy a saját korlátain nem lát túl az ember… és nekem most a szívem, lelkem, agyam azt mondja, hogy csakis Őt szeretném/akarom magam mellett tudni, és senki mást.

    Valószínűleg túl csöpögős lehet mindez sokaknak, de gondoltam, leírom én is, amit gondolok. És meglehet, hogy jócskán eltértem a tárgytól, de kérem, bocsássa meg nekem mindenki, csak a szívemre hallgattam…:)

    Reply
    • Meli 2011. April 20. Wednesday 19:35

      Kedves Zsolt!
      Én idősebb vagyok mint Te, sok buktató áll előtted, ha így gondolod, de ha Te ilyen vagy, nem tehetsz róla. Sajnos én is olyan helyzetben vagyok, hogy én megtaláltam akivel nagyon jó – a szexig még nem jutottunk el – kellemes beszélgető partner, gyengéd és kedves. Azonban ő nem vállalja a kapcsolatot. Erőszakoskodni nem lehet. És csak sírok utána. Nekem csak ő kellene, de ha találkoztunk mindig úgy éreztem, hogy neki én kellek, de ha távol voltunk egészen másképp viselkedett. Szóval nagyon nagyon nehéz a társkeresés, de szerintem is csak érzelemmel lehet tenni.

      Reply
    • Gabi 2011. April 20. Wednesday 19:50

      Kedves Zsolt!

      A szívemből szóltál. Szerintem is fontos, hogy az ember ne csak azért legyen valakivel, mert éppen nem akad más. Egyszerűen nem lehet kikapcsolni az érzelmeket. Az önáltatás viszont nem éri meg főleg akkor, ha a másik esetleg olyan jelzéseket küld, hogy semmit nem akar tőled.

      Reply
  72. Farkasné Mária 2011. April 20. Wednesday 06:56

    Bár, ha egyedülálló a nő, akkor méginkább fenn áll annak a veszélye, hogy kikezd a férjjel. De forditva is igaz, a férfi is kikezdhet a feleséggel. Itt minden azon mulik, mennyire tartja hűsgi fogadalmát a férj ill. a feleség.

    Reply
  73. Nagy Ibolya 2011. April 20. Wednesday 07:07

    Kedves Mindenki!
    A vitaindítót olvasva az a fura érzésem támadt,minha egy legóvár utolsó elemét keresnénk a doboz alján. Persze mindenki más és más formában látja a megoldást.
    Az igazi szerelemben nincs forma, nincs keresés. Az van. Azt sem tudod mikortól, csak azt érzed,hogy benned van kiolthatatlanul.Szerintem ha olyan szempontok fontosak, hogy “illik hozzám, vagy az elvárások miatt vagy szociális háló?” az nem lehet tartós kapcsolat alapja. A szerelemben nincs racionalitás, különben soha nem vállalnád. Mégis mindenki keresi és jól is teszi,de ne legyen benne ideológia, mert akkor biztos lehetsz benne, hogy az nem szerelem. Szép napot mindenkinek!

    Reply
  74. Márti 2011. April 20. Wednesday 07:11

    Kedves Andi!

    Leveleiden felbuzdulva fogtam neki a társkeresésnek és most úgy tűnik meg találtam a párom. (Még az elején tartunk, nem szeretnék elbizakodott lenni) A leveleid nagyon sokat segítettek, főleg azért mert aktivitásra buzdítottak. Ez azért volt jó, mert azt hiszem ebben voltam bátortalan. Egyenlőre nem keresek mást. Üdvözlettel: M.

    Reply
  75. Erika 2011. April 20. Wednesday 07:14

    Sziasztok!
    2 éve egyedül élek, azóta volt 2 alkalmi kapcsolatom, hamar vége lett.Ezután úgy döntöttem regisztrálok. 52 éves vagyok és bizony hiányzik egy társ,akadtak jelentkezők,személyes találkozás után én úgy éreztem,megfelelünk egymásnak. Egy-két randi után jött az ágy, úgy 4-5 alkalommal,ez után egy levél, hogy bocs, de nem fogott meg semmi (megjegyzem csak az ágyban töltött idő) hagyjuk abba. Ez még kétszer előfordult velem, de érdekes módon (vagy ne csodálkozzak?) a szeretkezések után jöttek rá, hogy nem én vagyok az akit keresnek. Most itt állok és nem tudom mitévő legyek, vannak jelentkezők, de már nem bízok bennük. Röstellem, de 52 éves koromra most már nem tudom eldönteni, mikor jön el az idő, hogy ágyba bújjak az illetővel, talán túl korán adtam magam oda? Szívesen meghallgatnám a véleményeteket, a férfiakét elsősorban, hogy szerintük mi lehet a baj.

    Reply
  76. Franciska 2011. April 20. Wednesday 07:17

    Nem k0telező, dehogy az! Önmagunkban is kincsek vagyunk mindannyian. Mégis, nagyon jó párban járni…Úgy, egy igazi párral, sokkal szebb és teljesebb az életünk.

    Reply
  77. Marika 2011. April 20. Wednesday 07:20

    Friesz!
    A hozzád hasonlók miatt megy el néha a nőknek a kedve a féfriaktól. Gyáva értéktelen ember vagy. A legtöbb nő párt keres, nem harmadik akar lenni a te hazug értéktelen kapcsolatodban. Ez egy párkereső oldal nem szerető közvetítő.Ha férfi vagy, lépj ki a házasságodból, és kezdj férfiként új életet, ha meg nem vagy igazi férfi csak egy gyáva síró anyámasszony katonája, akkor meg menj sirdogálni a sarokba ott a helyed.
    ANDI!
    Amit teszel kiváló!
    Így tovább, és köszönjük.

    Reply
  78. Kati 2011. April 20. Wednesday 07:20

    Kedves Andi!
    Először is köszönöm a végtelen türelmedet hozzám és a hasonlókhoz. Sokszor úgy néz ki Te a lelked teszed ki, hogy segíts nekünk mi meg nem foglalkozunk az általad felajánlott lehetőségekkel.
    A fenti levélben szerintem nagyon sok pesszimizmus gyűlt össze. Amit Te reagáltál abban viszont nagyon nagy igazságok vannak, de mégis akad némi hiányosság. Nem lehet a társkeresésben semmilyen egységet, sémát megállapítani. Nem mindenki ugyanazt keresi egy kapcsolatban. Nevezhetjük ezt párnak, kedvesnek, szerelmemnek. Nem ez határozza meg. Az sem mindegy milyen előzményből lesz valaki egyedül. Ha szép és jó volt, sokkal nehezebb új társat találni. Ha valaki felszabadultan lép ki egy kapcsolatból, talán könnyebb egy újat kialakítani. Nem egyformák a lehetőségek, az adottságok. Ezt talán nem is lehet online-on teljesen leírni, inkább úgynevezett vitafórum, vagy kötetlen beszélgetés formájában hasznos információkat lehet megosztani. Erről jut eszembe, ha van energiád ilyen jellegű összejöveteleket is érdemes lenne szervezni. Rengeteg gondolat van még bennem, de ezeket nem lehet itt leírni.
    Szép napot Neked
    Kati

    Reply
  79. Martin Viktória 2011. April 20. Wednesday 07:26

    Szervusztok,

    igen érdekes volt végigfutni a soraitokon.
    Lehet egyedül élni, pár nélkül, így is jó, ha nem hiányzik a szex- véleményem szerint.
    Ha érzelemre vágyom, akkor társra van szükségem.Én most épp itt tartok.Csak ennek van értelme, még akkor is, ha nehéz rátalálnom. A keresés van mikor “vadászat”, így izgalmas, van amikor nem. Ha elveszítem a türelmet, akkor baj van! Ezt üzenem mindenkinek.

    Reply
    • Lászlo0121 2011. April 20. Wednesday 10:24

      Szia Andi Mindenki , Érdeklödve gondolkodtam azokon a dolgokon,hogy hogy is kezdjek bele de szeretnék érdeklödni andi, hogy ezt a részvételi dijat csak utalásal vagy pénzben is lehet fizetni a te társkeresö kalauz partydra kérlek andi ird meg nekem , tudod van 1 kis problémám , nincs bankártyám sajnos és ezért nem tudtam elküldeni a öszeget léci nekem de csak nekem találj ki valamilyen másik megoldást ,mert nagyon érdekkel a társkeresö rovatod és mindig boldog vagyok.hogy valaki törödik velem .
      És a késöbiek folyamán szeretnék veled személyesen is találkozni , valahol pesten és szeretném ha személyesen osztanám meg veled a problémámat lehetséges egy személyes találkozo veled . mert tetszik a rovatod meg szeretném megosztani veled a legféltetebb titkomat , amit remélem csak neked mondhatnék el , és kérdezzem lenél a személyes oktatom amikor személyesen is megbeszéljük hogy mi is történt velem az adott honapban társkeresés célbol .???
      Szeretném ha lenne egy személyes oktatom .
      Lehetséges ez hogy talizunk valahol és meghalgacc engem személyesen is .
      Én nagyon szeretnék veled talizni valahol valamikor léci kiváncsi lenék a válaszodra .
      Nagyon tetszik a randi andi sorozat vagyis rovat . sokszor olvasom nagyon jo kérlek üzenj nekem köszönettel
      Madar Lászlo barátoknak Laci nagyon várom hogy személyesen is beszélgess velem a társkeresö randin kivül is . irj amint megkapod köszönettel Szia .

      Reply
      • Randi Andi 2011. April 20. Wednesday 15:30

        Szia László!

        Köszönöm az érdeklődésedet!
        A Társkereső Tuningra már nem lehet jelentkezni, mert betelt, az 5 hetes online tanfolyamról is lecsúsztál. Személyes találkozók Pesten szoktak lenni Társkereső Műhelyek formájában, de amíg a Társkereső Tuning tart, addig szünetelnek (tehát júliusig). Személyes coachingot kizárólag tanfolyamosaimnak vállalok.
        Üdvözlettel,
        Randi Andi

        Reply
  80. Ági 1946 2011. April 20. Wednesday 07:27

    Kedves Andi!
    Nagyon tiszteletre méltó az álláspontod, az igyekezeted, sokunk nevében mondok köszönetet Neked!
    A sorok mögött életregények állnak.Sokszor a negativ véleményből is lehet tanulni.Azért a válaszolók arányaiból is lehet következtetni,sajos , a nők a lelkisebbek,de talán ez igy van rendjén.
    Végig gondolva az életemet, sokszor kérdezem
    magamtól egyrészt: hogy birtam ki, másrészt
    hogyan kellett volna másként csinálni.
    65 évesen is nőnek érzem magam,keresem a társam. A barátnőkkel lehet utazni, beszélgetni programozni, de egy férfi az férfi. Még akkor is ha már a betegségek fizikailag ebben gátolják. Ettől Ő még udvarolhat, kedveskedhet, más :férfias a véleménye.
    Az élet egy ajándék/szerintem/, akár egyedül, akár társsal.
    Békességet, szeretetetés több megértést
    kivánok mindnyájunknak Ági 1946!

    Reply
  81. Ibolya 2011. April 20. Wednesday 07:34

    A leveleket olvasva, rádöbbentem a valóságra, Most már tudom hogy rajtam kívül még sokan vannak hasonló gondokkal. Akik félnek vagy sokat csalódtak a párkapcsolatban. Én is közéjük tartozom, de vallom hogy az ember társas lény és szűksége van a társra. Számomra is legfontosabb az érzelmek, ölelés, és az egymás megértése megbecsülése. ” Élni és élni hagyni” Sok mindenben átértékeltem a dolgokat és nem adom fel. Üdv

    Reply
  82. Katalin 2011. April 20. Wednesday 07:36

    Kedves Andi és Mindenki!
    Szerintem is jó úton jársz, azoknak nyújtasz segítséget, akik valóban vágynak szeretetteljes kapcsolatra. Számomra az ehhez vezető, vagy inkább visszavezető utat mutattad meg, illetve ahhoz kaptam nagyon hasznos segítséget, köszönet érte! Bizonyára ezt is, mint minden egyéb dolgot mindenki a saját szemüvegén nézi, amit nem árt(ana) néha lecserélni…
    Mindenkinek további víg napokat!

    Reply
  83. Edit 2011. April 20. Wednesday 07:38

    sajnos nekem csak rossz tapasztalatom van az ugy mond férfiakkal, mert Én nem iszom és nem dohányzom és keresem a nagy Őt csak mindig az alkoholisták és a 200 ezer ft fizetést akart valaki az elmult hétvégen egy vak randevu kapcaán.

    Reply
  84. Zsó 2011. April 20. Wednesday 07:43

    Kedves Andi és Kedves Mindenki!

    Induljunk ki abból,hogy az ember társas lény,ezzel ugye mindenki egyetért?
    De,,,és most jön a de!Nem kell minden áron mellénk valaki,akit “társnak,párnak…”mondhatunk.Két házasságon vagyok túl,férjhez menni nem szeretnék,de nyitott vagyok egy olyan kapcsolatra,ahol még számítanak az emberi értékek.Az online társkeresést nem vetem el,és ami a legnagyobb tapasztalatom ezen a téren:tanulok belőle!!Nem is keveset!Néha már magamat is kinevetem,amikor azt hiszem,a másik őszinte.54 éves vagyok,de azért nem adom fel!Talán létezik egy FÉRFI EMBER,aki lehet a társam,párom.Egy a lényeg:mindenkit úgy fogadjunk el,ahogy van,és ne akarjuk a másikat azonnal “kezelésbe venni”!!

    Reply
  85. Ella 2011. April 20. Wednesday 07:47

    Kedves Emi,kedves Andi,meg mindenki aki itt válaszolt:)
    Igaz,hogy én egy fiatalabb korosztály vagyok,de át tudom érezni,amit az idősebb hölgyek éreznek… EZ fiatalabb korban is így van. Aki tetszik,az öreg,vagy nem egyedülálló,vagy gyerekei vannak… Akinek én tetszem,az meg olyan kis csúnyácska. Viszont. egy jó hír: nem arra kell gondolni,hogy milyet nem szeretnél,hanem arra,hogy milyet szeretnél. Én tavaly augusztusban kezdtem el használni az agykontrollt,vagy a tölcsér elvet,vagy nem is tudom mit,mindenki máshogy nevezi. Nekem annyiból állt,hogy minden este,amikor lefeküdtem,és minden reggel amikor felkeltem,ezt mondtam: nemsokára megtalálok egy olyan férfit,akit igazán szeretek,és ő is szeret engem. Majd szépen elhittem ezeket a gondolatokat. ÉS láss csodát. egyre több jelentkezőm lett…egyre több olyan volt köztük aki nekem is tetszik. De valami még mindig nem volt jó,mert valahogy nem jöttek az álompasik. Na,és ekkor iratkoztam fel erre az oldalra. Elolvastam a leckéket. Regisztráltam társkeresőre,kerestem egy jó képet magamról,és leírtam egy pár soros bemutatkozót. Ez sem volt elég jó:) aztán rájöttem,hogy én is írhatok a férfiaknak,miért is ne? SÉ elkezdtem pár soros humoros kis leveleket írogatni. Hármat írtam,az Andi tanácsa szerint.:) (már nem emlékszem mi volt pontosan,de tudom,hogy olvastam erről) és láss csodát.. az egyik jelölt visszaírt,egyből cseréltünk msn címet,két nap múlva találkoztunk…aztán az első talihoz képest három hétre megtörtént az első csók.:) azóta is együtt vagyunk,és nagyon boldogok vagyunk együtt:) és ehhez csak annyi kellett, hogy tudjak változtatni a rossz hozzáállásomon,és az ideológiáimon 🙂
    KÖSZÖNÖM NEKED,ANDI:)

    Reply
  86. sarolta 2011. April 20. Wednesday 07:48

    Kedves Mindenki! 9 évi együttélés után eljártam a társfüggők klubjába, hátha kapok vmi ötletet a számomra elfogadható folyt-köv.-höz. Már ott is úgy gondoltam én nem igazán vagyok társfüggő.6 hete-kérésemre elköltözött az élettársam. Kellett a “gyász időszak” nekem is .(Mégiscsak 9 és fél év együtt.)Ma már megdicsértek a meridián tornán, hogy most már tudok mosolyogni. Felszabadultam a nyomás alól. Más természetű a problémám./anyagi, de meg fog fogom oldani./Rossz a rosszal, de jobb nélküle,/Új közmondásom. Nem minden áron kell, hogy ne legyek egyedül. Magányos a kapcsolatom előtt se voltam. NEM KELL MINDENÁRON! Sziasztok. Saci

    Reply
  87. Ági 2011. April 20. Wednesday 07:52

    szerintem aki ezt írta, teljes homályban él.Akinek nem inge, nem veszi magára nyilván.De valószínű, ő is azért van itt, mert társat szeretne, s mérgében, mert eddig nem találta meg, inkább téged támad, nem pedig talpra áll és önmagába néz.nem mondta neki senki, hogy kötelező.De valljuk be, valahol minden ember a szíve mélyén szeretne tartozni valakihez, ha máshoz nem , hát egy állathoz.Bár azzal is fellehet vágni, mert lassan az állattartás is státusz szimbólum lesz.Akkor könyörgöm, miről beszél ez a nő itt?

    Reply
  88. Ilona 2011. April 20. Wednesday 07:59

    Kedves Andi azt gondolom, hogy mindenki nevében megköszönhetem a sok törődést, foglalkozást, tanácsot, figyelmet.
    A Lucának írt válaszodra reagálva úgy gondolom, hogy a bizalmon és a másik tiszteletén alapul minden.
    Ha már a vadászgatásnál tartanak akkor megette a fene a kapcsolatot.
    A társas magányról is hasonló a véleményem. A másik mőgé bújva ne akarjon senki másnál boldogságot keresgélni. Gondoljon a megkeresett harmadikra is. Ha valaki ilyen kapcsolatot keres, azt nyiltan keresse és a hasonszőrűek között. Akkor nincs egyik félben sem tüske. Gondolni kell azonban arra is, hogy mi lesz, ha valamelyik fél ki akar lépni az induló státuszból?
    Ez nem ide tartozik, de a barátokról, barátságról is indíthatnál egy vitát. Biztos mindenkit érdekelne és biztos mindenkienk vannak ezirányú tapasztalata, véleménye.

    Kedves Andi további sok sikert a munkádhoz.

    Mindenkinek kellemes Húsvétot Kívánok.

    Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 09:48

      Kedves Ilona !

      Én nagyon tiszteltem,és bíztam a hölgyben,s látván tényleg alkoholista férjét,még én könyörögtem páromnak, segítsünk neki a befőtt eltevésben,mert lement a kocsmába 2 órája + az asszonykának a lába is gipszben volt.
      Sokszor kínáltuk–kérte a segítségünket ,ekkor beszélgettünk és mikor kiderült,h ahhoz az emberhez 2 x is hozzáment akkor kutattam miért is????Mire megsejtettem,s beigazolódott SZÁMOMRA akkor szerettem volna, rávezetni,h mástól is kérjen segítséget, de kiderült a BARÁTNŐJÉVEL is elkövette ezt a galibát.Ekkor világosítottam fel kedvesem miért utasítom ezután vissza,hisz vannak szülei, na meg AKIK RÉGEBBEN ISMERIK ŐT AZOK HOL VANNAK???
      HM….HM…HM…

      Szívből kívánok sikeres párra találást mindenkinek és Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!!

      Reply
  89. Meggyecske 2011. April 20. Wednesday 08:03

    Friesz Lászlónak: amíg nem fogsz dönteni, nem leszel boldog!!! Ha nem fogsz gerincesen élni, akkor nem fogsz tudni a tükörbe nézni!!! Ha pedig Te nem tudsz a saját szemedbe nézni egyenesen, tisztán, nyugodtan és elégedetten, akkor ki fog??? Minden helyzetben lehet jó döntést hozni, de a gyáváknak sose jár jutalom!!!

    Fridennek: nagyon kellemes volt olvasni, amit írtál! 🙂 Örülök, hogy “összefuthattam” itt egy hozzám hasonlóan vidám természetű, sokat szenvedett, de előre néző és végtelenségig optimista hölggyel! 🙂 Az élet megadja mindenkinek azt, ami “jár” neki! Én is hiszem, hogy jobb tartással és méltósággal egyedül élni, magasra tett mércével és önbecsüléssel, mint csúszni-mászni más előtt, illetve úgy tengődni valaki mellett, hogy valami marcangol belülről, mert még saját magunknak sem feleltünk meg!!! Csak hozzánk illő partnerrel lehetünk kiteljesedettek!

    Én az elképesztően roszz élethelyzetemmel (illetve amiből jöttem) sokakat kenterbe vágok -negatív értelemben- de sohasem fogom feladni!!! Először is magamon változtattam, változtatok, és alakítom a saját életemet olyanná, ami nekem a legmegfelelőbb. Minden téren stabil akarok lenni! Olyan jellemű és életű, mint amilyen párt akarok majd magamnak!
    De addig is élvezem és megélem az élet minden szép pillanatát! 🙂

    Csupa jókat kívánok Mindenkinek! 🙂

    Reply
  90. Eti 2011. April 20. Wednesday 08:07

    Szerintem minden ember azt szeretné, hogy egészségesen, bőségben éljen, elismerjék a munkájában, tartalmas élete legyen és egy kedves, szerető társa. Közben lehet, hogy tudat alatt más programok vezérlik, amik megakadályozzák azt, hogy boldog lehessen. Ezeket gyakran nem könnyű feltárni, de mindenképpen szükség van rá, hiszen ez az önismeret lényege. Lehet, hogy valaki tudatosan mindennél jobban szeretne egy társat, de tudat alatt még nem áll készen erre, és egyszerűen olyan az aurája (kisugárzása) meg a testbeszéde, amivel elriasztja a potenciális randipartnereket. Talán a másik félben sem tudatosul, miért mondott nemet, egyszerűen azt érzi, hogy valami nem stimmel. Az is előfordulhat, hogy valakinél még nem jött el az ideje a társas életnek, mert előtte még más élethelyzeteket kell megtapasztalnia. Ennek felismeréséhez és főleg elfogadásához van szükség rengeteg alázatra. Persze, mint minden más helyzetben, itt is konkrét lépéseket kell tenni a siker érdekében, hiszen sokkal jobban fog értékelni az ember egy olyan társat, akiért “megdolgozott”, mint egy olyat, aki minden nap ötször felajánlkozik… de butaság lenne csak azért a Dunába ölni magunkat, mert nincs párunk. A lehetőségeink, a munkánk, a minket körülvevő környezet, az emberek, akikkel találkozunk – ez mind csak illúzió, a (tudatos és tudattalan) gondolataink kivetülése. Ők is mi vagyunk. Megkedvelünk egy embert, mert látjuk, hogy hozzánk hasonló, úgy vélekedik a dolgokról, ahogyan mi. Tisztelünk egy másik embert (akár irigykedünk is rá egy kicsit), mert olyan jellemvonásokkal rendelkezik, amit mindig is szerettünk volna felfedezni magunkban. Esetleg utálunk egy harmadikat a stílusa, természete, szokásai miatt – pontosan ugyanazok a az általunk negatívnak tartott jellemvonások miatt, amit magunkban annyira igyekszünk elfojtani. Ahogy változunk, úgy cserélődnek azok az emberek is, akik körülvesznek minket. Ez az alfája és omegája a sikeres társkeresésnek. Andi is nagyon jól rávilágított erre, és nem véletlenül hangsúlyozza mindig az önismeret és az érzelmi fittség fontosságát. Azt, hogy nem a vakszerencsében kell bízni, és a férfiakat okolni a sikertelenségért, hanem felelősséget vállalni a döntéseinkért, az életünkért. Mert a siker és a boldogság csak annak jár, aki megdolgozik érte.

    Reply
  91. Miriam 2011. April 20. Wednesday 08:11

    Kedves RA!
    Szerintem jól összeszedted ezügyben is a gondolataidat.
    És igen, a fórum jó, mert olyanoknak is lehetőséget ad vélemény-nyilvánításra, akiket esetleg mások nem hallgatnak meg, vagy lehetőségük nincs rá.
    Véleményem szerint az ember társas lény, ami evidens érzelmi-lelki-testi “szükség-letekkel” jár. Az egyensúlyra való törekvés pedig egyéni, testreszabott.
    Én úgy vallom, hogy társra-barátra-kedvesre egyszemélyben is szüksége van mindenkinek.Legfeljebb, ha valamilyen okból nincs, a fennmaradó energiát az élet más területeire lehet fordítani.Üdv.

    Reply
  92. Kornél 2011. April 20. Wednesday 08:30

    Azt gondolom, mindenkinek joga eldönteni, milyen érzéseket, gondolatokat táplál a téma iránt. S hogy mi a véleménye. A magam részéről azt gondolom, az ember társas lény. Illik, nem illik, nem arra lett “tervezve”, hogy egyedül éljen. Így őszintén szólva, én igenis ellenzem a szingli életmódot, mert szerintem természetellenes. Régóta keresem a párom, de ettől még nem érzem magam szinglinek, csak egyedölállónak, s remélhetőleg átmeneti állapot. A társkeresés pedig nem kényszer, nem illendőség, egyszerűen egy egészséges életszükséglet kielégítésére törekvés. Én ezt gondolom…

    Reply
    • Adrien 2011. April 28. Thursday 22:57

      Egyet kell értenem Kornéllal abban, hogy a természetes állapot a társas állapot. Bár ha olyan rég óta keresi a párját egyáltalán tudja, hogy mire vágyik? Vagy csak úgy hiszi, hogy igazi társat keres miközben a szingli=egyedülálló életmódban lubickolva érzi igazán jól magát?

      Reply
  93. Márta 2011. April 20. Wednesday 08:48

    Szia mindenkinek!

    Most lehet, hülyeséget irok, de majd kijavitotok 🙂

    21 év házasság után váltam el, két felnőtt lányom van, (23 és 21)
    A lányokkal élek, meg a fiuikkal (mind a kettőnek tartalmas, hosszantarto kapcsolata van) Szerencsém van, nem vagyok egyedül, sűrűn vagyunk öten is az asztal körül.
    Nincs társam. Az okát se tudom megmondani, biztos én vagyok a hibás, volt pár kapcsatolatom, semmi lényeges.
    Kell e társ?

    Jo lenne, sokszor ugy érzem, a gyerekeim jobban megbecsülnének, ha lenne mellettem valaki. Igy egy anya vagyok, aki éli az életét, eljár dolgozni, megteszi amit kell.
    De igy nem az igazi 🙁

    Reply
  94. Edit 2011. April 20. Wednesday 08:49

    Sajnos még mindig az az általános képlet, ha egy nő egyedül van akkor nem tud teljesíteni, nem ér annyit, nem teljes értékű ember.Saját tapasztalat több helyről.Ha meg elkezd a lábára állni jönnek a furkálódások. Ezenkívül a 40-60 közöttiek többnyire két dolgot keresnek. az egyik a 20 éves. A 40-50 éves nőket leírják a legtöbben.
    sajnos sok a hazugság a pasik részéről, és amikor egy értelmes nőbe botlanak megijednek és hátatfordítanak mindenféle kifogásokkal. Persze ezt nőkről is lehet mindani, Ezekután a megrendült bizalmat visszaállítani szinte lehetetlen. Új mottót találtam.:” Ne azzal élj, akivel tudsz, hanem aki nélkül nem.” Nos én őt keresem, de valyon létezik?

    Reply
  95. Kerékgyártó Sándorné Julcsi 2011. April 20. Wednesday 08:51

    Szép napot Mindenkinek!

    Szerintem a “Pár,Társ,Kedves,”Aki egyszemélyben minden:jóbarát ,kedves,igaz társ megértő barát,….nem kötelező,de sokszor jó ha van!!!

    Szeretettel: JULCSI

    Reply
  96. Gerlemadár 2011. April 20. Wednesday 08:51

    Kedves hozzászólók!

    Örömmel olvastam ezt sokféle véleményt. Én is hasonló cipőben járok, vagyis még társkereső vagyok. 🙂
    Viszont néha meghasonlok, hogy kit is keresek tulajdonképpen. Van egy bizonyos elképzelésem: szeretném, ha a leendő társam intelligens, humoros és okos is lenne, hogy fel tudjak rá nézni. Szóval van nálam egy mérce. Egy ideje már keresem a társam, és azt veszem észre, hogy lehet, hogy magasra tettem a mércét??? :-((( Ilyenkor hasonlok meg, hogy nálam magas-e a mérce, vagy inkább engedjek és akkor jobban találok társat magamnak. Érdekes kérdés ez. Aztán rájövök, hogy egy “bármilyen” társ azért nem felelne meg nekem és csak azért együtt élni, hogy társam legyen….hát az mindennap csak surlódáshoz vezetne. Így inkább tartalmas programokkal veszem körül magam és olyan emberekkel, akikkel jó az időt eltölteni. Hiányzik a meghittség, a kedvesség, egy felnőtt ember, akiben jó megbízni, de nem minden áron! Azért él bennem a pozitiv gondolkodás és reményteli vagyok, hogy igenis megtalálom azért az elképzelt társam is. 🙂
    Kivánom mindenkinek, hogy találja meg azt a társát, akitől megszépülnek a hétköznapok és tartalommal tölti meg az életet. :-)))
    Kitartás csajok!! :-)))))

    Reply
  97. Szandri 2011. April 20. Wednesday 09:03

    Sziasztok!

    Én úgy gondolom Emit sem kell bántani, biztosan megvan az oka a véleményének, de persze ettől még nem kell igazat adnunk neki.
    Az igazat megvallva én is sokat gondolkozom magamban mostanában ezen a témán, mivel már több, mint egy éve egyedül vagyok.
    Kedves ötvenesek ne higgyétek, hogy fiatalon könnyebb a pártalálás. Én 20 éves vagyok, de valahogy nem találok senkit, aki igazán megfogna (no nem mintha tülekednének a komoly kapcsolatot kereső huszonévesek…)
    Tehát a probléma általános, minden korosztályt érint.
    Szerintem a keresést főleg az nehezíti meg, hogy a többség listában gondolkozik… Van egy kialakult képe az ideális társról (legalábbis az én korosztályomban ez mindenképpen jellemző)
    De el kell szakadni ezektől az álompasi képektől! Senki sem tökéletes, tehát nem fog veled szemben sétálni Mr Listapasi személyesen… Sőt minden élethelyzetben mást látunk ideálisnak.
    A görcsös akarás szintén egészségtelen, ha te nem vagy elégedett magaddal, más miért elégedjen meg veled?
    Olvastam az idősebbeknél olyant, hogy nem meri megmutatni magát annak aki igazán tetszik, mert túl öreg… Csak bátran. Fogadd el magad! Persze amit lehet tegyél is meg az esztétikus külsőért, de fogadd el a korod, és azt ahogy kinézel! Ha te elfogadod más is el fogja fogadni.
    Szintén ugyanez a hölgy írta, hogy a korban hozzá illő férfiakat öregnek látja… Valószínűleg ezért képzeli azt, hogy őt is annak látná más.
    Ez megint olyan nézet amit szerintem nem helyes.
    Persze a külső fontos, de ha arra építesz első sorban a kapcsolatod felületes lesz. A szépség mulandó, nem lehet alapja semmi komolynak.
    És bizony a szép csomagolás alatt sokszor nem az van amit várnál, míg egy talán kevésbé mutatós “dobozban” találod meg az igazit.
    Egyet értek Andival, ismerkedni kell, el kell járni helyekre, hagyni, hogy a sors elénk vezesse azt a Mr. Igazit, de ne vágyjatok rá ilyen görcsösen és nem kell megkeseredni sem!
    Élvezzétek az életet, a keresgélést, mindenki a maga módján. Egy elégedett nő sugárzik, a pasik meg a fényre jönnek 😉

    Reply
  98. Emőke 2011. April 20. Wednesday 09:08

    Szia Andi!

    Mindenkinek joga van ahhoz hogy eldöntse, hogy hogyan szeretne élni. Én úgy gondolom hogy kevés az az ember aki ne vágyna társra, párra (én szeretem ezt a szót, és különben is igazán aranyosak a galambok mikor turbékolnak 🙂 ). Tudom hogy egymagamban is teljes egész, értékes ember vagyok (gyakorolom az érzelmi fitneszt) :-), és én ezt az egészet szeretném megosztani egy másik emberrel. Tehát én is olyan vagyok aki úgy gondolja hogy az életem filmjéhez kell egy néző 🙂 , és ehhez jók voltak a tanácsaid, leveleid.

    Köszönöm!
    Emőke

    Reply
  99. Andrea 2011. April 20. Wednesday 09:31

    Kedves Levélíró!
    Valószínűleg érzelmileg sok tüske van benned, azért fogalmazol így!Ez a Te dolgod,majd változik a véleményed, ahogy múlik az idő feletted.A ” jól karbantartott ” hatvanasak táborához tartozom, és az a véleményem, hogy nem kell mindenkinek pár, viszont partnerekre szükség van .Viccesen valaki úgy fogalmazta meg,hogy az egyik szeressen, a másikat én szeressem, a harmadik legyen jó szerető és a negyedik biztosítsa számomra a függetlenséget! Szerencse az, ha ez egyben van.Gondoljátok meg,hogy ez mennyire így van.

    Reply
  100. Zsüszike 2011. April 20. Wednesday 09:39

    Kedves Andi, és kedves olvasók!
    Én ugyan, nem vettem meg az online tanfolyamot és nem is vettem részt a kurzuson (mivel szerencsés vagyok, és máris bepasiztam)de azóta is olvasom a hírleveleket.
    Andi! Én csak gratulálni tudok ehhez az egész vállalkozáshoz, ami úgy látom, hogy téged is építget és terelget egy írtó jó dolog felé. Emi levelére is szeretnék reagálni. Engem felháborított, ugyanakkor elszomorított. Emit nem ismerem, de így csak egy keserű ember beszél. Az emberbe a társ iránti vágy mélyen -nagyon nagyon mélyen be van programozva. (egyes kutatók szerint az agy egy fix pontjára, ahol sok egyéb is található, a tudatalattiban is, és it említeném a kollektív tudattalant is stb… míg mások spirituális szemszögből közelítik meg, ezeket a programokat nem szabad átírni, mert nem lehet) Egy biztos: aki elnyomja magában az építő szerető társ iránti vágyat, vagy a harmonikus konstruktív párkapcsolatot, annak az embernek komoly elfojtásai vannak, amibe bele fog betegedni. Esetleg anyira megvilágosodott hogy valóban nincs erre igénye már, viszont ha annyira megvilágosodott, akkor nem süt a düh a leveléből.. mert ugye már azon is felülemelkedett és pontosan tudja hogy ezek a negatív érzelmek csak hátráltatják az embert. ja és megtanulta kezelni.
    Eminek sok sikert kívánok a keserűség feloldásához, ANDI!!!! neked pedig csak így tovább(annyira jó amit csinálsz de komolyan, nem csak nesze semmi fogd meg jól cuccok, hanem okosan felépített okosságok, külön gartula!!!)
    Zsüszike

    Reply
  101. Erzsebet 2011. April 20. Wednesday 09:48

    “Nem jo az embernek egyedul latta Isten szerezzunk neki segitotarsat hozzaillot”
    EZ A PAROS ELET azert JOOOOOO mert Istentol van kigondolva, alapitva. A HAZASSAGOT is Isten tervezte AHOVA A GYEREKEK szepen rendben megerkeznek es tokeletes rendben es kiegyensulyozottsagban nonek fel erosodnek mind testben mind szellemben….ha netan nem ilyet latsz az nincs Istentol. Ha rugkapalsz a parod ellen vagy mas ellen….ne tedd kerlek fordulj el egy kis szogben es hagyd ott, az nem a tied.
    szeretettel
    Erzsebet

    Reply
  102. Zsófi 2011. April 20. Wednesday 09:55

    Kedves Andi és Hozzászólók! Egy ideje regisztrált vagyok pár társkereső oldalon. Azóta olvasom egyes férfiak elképzeléseit leendő párjukról. Azt kell mondanom, hogy rengetegen vágynak szívük legmélyéből egy igazi társra, aki megértő, aki osztozik az életük jó és rossz élményeiben – függetlenül attól, hogy az illető hol áll a ranglétrán, sőt némileg a külsőtől is. Az persze természetes, hogy a lelki vagy érzelmi állapot befolyásolja, ki milyen módon és milyen plusz igényekkel keresi az áhított partnert. Érzelmi állapotunkon pedig valóban – ahogy Andi is hangsúlyozza – csiszolnunk kell, egyébként az ideális társsal sem tudunk igazi harmóniában élni. Mindenkinek kívánom, hogy megtalálja igazi társát és áldott húsvétot! 🙂

    Reply
  103. Friesz László 2011. April 20. Wednesday 10:37

    Válaszolok egy pár dologra:azért nincs gyerekünk,mert a dohányzás,a szesz,és a szakmai ártalom /higítógőz,festékgőz/megölte az ondósejtjeimet,ezt orvosi papírok is bizonyítják.Aztán pedig családi tragédiák árnyékolták be életünket.Egyébként sosem voltam munkamániás,mert utáltam az iszonyú higítóbűzt és festékbűzt,amiben életemet kellett eltölteni,mert kiszállni nem bírtam belőle.Tudniillik,létezik egy mókuskerék,amit csak az az ember érez át,aki benne van.Ha olyan munkahelyeim lettek volna,ahol sok nő van,akkor nem sírdogálnák a magánytól,mert tele lennék ismerős nőkkel,barátnőkkel.De sajnos az én munkaterületemen ott nem dolgoztak csajok,csak nagyképű,iszákos,magukkal eltelő,ki ha én nem,típúsú férfiak,akik vedelni jártak,ittak a munkahelyen,és bizony kinézték azokat a kollegákat,akik nem tartottak velük.És mivel ismerem a férfiakat,mert közöttük töltöttem folyamatosan harminc-harmincöt évet,meg is sikerült őket utálnom rendesen.És olyan nőkkel is beszéltem,akik szintén utálják a férfiakat,ezáltal engem is,mert én is férfi vagyok.Nem beszélve a strici típusú férfiakról,akik egy külön kasztot képviselnek.Várom hozzászólásaitokat.Hello!

    Reply
    • sea970 2011. April 20. Wednesday 11:00

      Inkább azt magyarázd meg, hogy ha a feleségeddel nem voltál együtt 20 éve, akkor miért vagytok még egyáltalán házasok. Pláne, ha gyereketek sincs. Így szerintem a feleséged sem lehet boldog. Én ezt a részét nem értem. És valszeg a többiek sem…

      Reply
      • Friesz László 2011. April 20. Wednesday 21:56

        Ezt tőle kéne megkérdezni,hogy a történtek ellenére miért maradt velem.

        Reply
        • sea970 2011. April 21. Thursday 08:37

          Kérdezd meg! 🙂

          Reply
      • Friesz László 2011. April 24. Sunday 20:18

        A nejem nem rajong a szexért,sose volt olyan,legalábbis velem szemben nem.Igaz,én megcsaltam aztán,bár az nem okozott nekem különösebb boldogságot.Egész egyszerűen annyira szerettem élvezni,hogy állandóan szexeltem volna.Lehet aztán,hogy neki is volt aztán pasija,de aztán én nem kutakodtam utána.Szabadon élhetett,mindenhova elengedtem szó nélkül,teljes szabadságot adtam neki,leszoktam a féltékenységről.Ha esetleg volt is pasasa,nem idegesít,mert minden nőnek vannak titkai,és amiről nem tudok,az nem létezik.Kapjak infarktust? A fenét!Tulajdonképpen én nekem nem feleség kell,hanem egy laza,szexkapcsolat,aki imádná azt amit csinálnék vele,ezért aztán minek a válás?Az csak az ügyvédeket gazdagítja,meg jól ki lehet tolni a másikkal.Hogy mit tennék a szeretőmmel,azt itt most nem részletezném,Andi ismeri az e-mail címemet,és ha érdekel valakit,szívesen elmondom négyszemközt,akár személyesen is.Hello.

        Reply
  104. Balázs 2011. April 20. Wednesday 10:47

    Azt vallom, hogy mindenkinek lehetősége van bizonyos keretek között formálni a saját életét. Ehhez természetesen segítségül hívhat külső segítséget is, de a célt magának kell kijelölnie.
    Az életedben a legtöbb dolog nem kötelező, te döntöd el, hogy kell vagy nem.
    Mindent meg lehet próbálni és folytatni vagy abbahagyni.
    Fel teheti mindenki magának a kérdést, hogy ha csak rossz tapasztalatai voltak, akkor valyon neki voltak-e ebben hibái vagy sem. Kijavíthatja ezeket a hibákat vagy újra el is követheti azokat és élvezheti az eredményeiket. Abba is hagyhatja az adott tevékenységet.
    Aki pusztán saját érdekből szeretne társat és nem a viszonzás szándékával, az inkább ne tegye.
    Másfelől a társ nem is egy dekoráció az illető életében, így sem érdemes hozzáfogni.
    Aki szeretne társat vagy érzi a társának a hiányát az vagy keressen magának ( nem könnyű), de megérheti az idő és energia ráfordítást, ha a jó társat válasszuk ki és ő is minket.
    Úgy gondolom, hogy mindkét nem számára fontosak a másik külső, majd a belső tulajdonságai. Mindenki megtalálhatja a megfelelő partnert, akivel a legtöbbnek értékelik egymást. Ehhez kell az, hogy mindenki minden téren a legtöbbet legyen hajlandó kihozni magából. Az esetleges elutasítást pedig tapasztalatként és ne kudarcként fogja fel. Okuljon belőle,használja fel és lépjen tovább a következő embertársához.

    Reply
    • Ica 2011. April 21. Thursday 08:39

      Kedves Balázs!
      Tetszik amit írtál. Gyakorlatilag a játszmákról szól, az emberek nagy többsége végig játszmázza az egész életét. Mindenkinek ajánlom ERich Berne: Emberi játszmák, és Sorskönyv című műveit. nagyon nehéz olvasmány, de hasznos!
      Én is azt mondom, ha egy kapcsolatom széjjel ment előbb magamba kell nézni: én mit rontottam el? mert folyamatosan tanulni kell, és fejleszteni saját magunk, ha nem akarunk kétszer bele lépni ugyan abba a folyóba…

      Reply
  105. sea970 2011. April 20. Wednesday 10:56

    Kell egy társ? Kell.
    Mindenáron. Na, azt azért nem.
    Nem azért szakítottam az exszemmel 14 év után, hogy újra belemásszak egy rossz kapcsolatba. Tovább keresek, amíg találok egy jobbat…
    De a párkeresés szót már én sem használom, mert az elmúlt 4 évben sikerült 4 párt találnom. Valahogy mindig nős pasikba botlottam. Azóta inkább már társkeresésben vagyok. 🙂

    Reply
  106. Nagy Iván 2011. April 20. Wednesday 11:07

    Mindennek van előnye hátránya is.Jó ha van
    társad ugyanakkor rossz is.Kötelező-e?Ez jó kérdés.A nők anyagiasak.Arról állapítják
    meg az emberek mennyi pénze van a férfinak.
    Eltudja tartani a nőt,családot.De a pénz nem boldogít.Eszköz a boldogsághoz.

    Iván

    Reply
  107. 2011. April 20. Wednesday 11:46

    Sziasztok!
    Ajaj, ennyi vélemény ! A maga részéről mindenkinek igaza van! Kell a társ, a partner, akárhogy tagadja is valaki! Kell az a fajta adrenalin, ami egy társas kapcsolatban együtt tartja a feleket!

    Friesz Lászlónak válaszom: ha már eddig eljutottál, hogy erősnek és jóval egészségesebbnek érzed magad, mint 20 évvel ezelőtt, akkor most tényleg ne siránkozz, hanem KERESS! Hidd el, nagyon sok nő bevallja, hogy társat szeretne, csak Te valószínű még nem jó helyen keresgéltél. majd folytatom…de most el kell mennem .

    Reply
  108. Erzsinjo 2011. April 20. Wednesday 12:07

    Sziasztok!

    Sok mindent leírtatok már előttem, így nem akarom ismételni magam. Tény, hogy sosem tartoztam azok közé, akiknek könnyen ment a kapcsolatteremtés. Ennek ellenére két házasságom is volt. Miután az első férjem egy éves gyerekkel elhagyott egy másik nőért, 12 évnyi magány következett, ami alatt jó, ha futó kalandjaim akadtak, de leginkább csak a magány jutott osztályrészemül. Aztán összejöttem a második férjemmel, vele 21 boldog évünk volt, aminek a betegsége, majd a halála vetett véget.Most, 63 évesen, már 2 éve egyedül, el sem tudom, és nem is akarom képzelni, hogy újabb 12 évig, vagy akár életem végéig egyedül maradjak.
    Igenis vágyom egy társra, akivel fontosak vagyunk egymásnak, akivel kéz a kézben bámuljuk a naplementét, és hát igen, a szex is jó lenne. Egy ideje próbálok ismerkedni, de nem sok sikerrel, pedig már bevetettem Andi trükkjeit is. Kisvárosban élek, errefelé korán halnak a férfiak, vagy házasok, a távolabb élőket elriasztja a távolság.
    Mégsem adom fel, egyszer majd csak egymásra találunk valakivel !

    Reply
  109. völgyesi katalin 2011. April 20. Wednesday 12:15

    Kedves Andi! Nagyon okos és hasznos dolgokat rsz, de a társkeresés sokkal bonyolultabb annál,hogy elméletben tudjuk hogy is kellene csinálni! A hozzászólások relativak, vagy saját tapasztalat, vagy arról szól hogy is szeretné, vagy keserűség szüleménye! Nos , hogy kötelezö-e hogy párod legyen” szerintem nem az, de az ember társas lény, nem akarok visszamenii Ádámhoz és Évához, de az egyre elembertelenebb világunkban teljesen érthető, hogy vágyunk egy társra. Nekem a társkereső fórumokról lesujtó véleményem van, unatkozó komolytalan a regisztráltak többsége! Csak hát akkor hogyan találjunk valakit, akivel szivesen teremtenénk kapcsolatot?Nem hiszem, hogy ezt akármilyen filozófiával meg lehet oldani! Én már lemondtam róla! Fájdalom, de lehet, hogy ez a karmám!További lelkes tanácsadást Andika,Te még optimista vagy ebben a dologban, én már nem.Üdv:Kata

    Reply
  110. Cseti 2011. April 20. Wednesday 12:17

    Az embernek kell a társ, ez nem kérdés. A faj fennmaradásához a szaporodás szükséges, a szaporodáshoz a szexuális ösztön, annak kiéléséhez pedig a párkeresés. Sokkal-sokkal ősibb, mélyebben kódolt cselekvése az embernek -mint élőlénynek-, a fajfenntartás, mint bármi, ami az emberré válás folyamatában alakult ki, gondolok itt a gondolkodásra és egyéb funkciókra. Kicsit lecsupaszított elmélet, de elég sok mindent megmagyaráz, szerintem: a párkeresés ösztöne milliónyi évvel idősebb, mint a gondolkodás.

    Reply
  111. Anci 2011. April 20. Wednesday 12:36

    Valahol úgy indultak el ezek a leckék, hogy : szeretnék párt találni. Akiben megérett ez a gondolat, abban föl sem merül, hogy KÖTELEZŐ-e. Igénye van rá, tehát elkövet “mindent” hogy sikert érjen el. Randi Andi mint “ismeretlen” segítő ajánlkozott és próbál okos tanácsokat adni. Nem hiszem, hogy bárkinek lenne veszíteni valója, ha megfogadja a tanácsokat.

    Reply
  112. Endy 2011. April 20. Wednesday 12:50

    Kedves Andi!!
    Úgy gondolom Aki csak a hibákat keresi az meg is fogja találni hiszen az ember hibáival együtt ember. Más részről Emi aki ama bizonyos ominózus levelet írta csak a felszínt látja,és nem is hajlandó méllyebbre tekinteni mivel az már fáradtsággal,és gondolkodással jár. Az az csak a felszín semmi más a belső lényegtelen pedig ott lakozik az ember igazi ÉN-e. Ami Laci levelét illeti ott teljesen más a helyzet,mivel ha fiatalon jó volt az a 10/c negyed óra kinek mekkora a sexuális kultúrája egyénenként változó. Akkor igen is a bajban is a másik ember mellett a helye nem pedig más felé kacsingatni,és síránkozni,hogy már senkinek nem kellek. Igen is ha kellő odafigyeléssel fordulna párja felé Ő is észre venné a változást,és változtathatna ,megfordíthatná az életmenetet csak tudod Andi nem akarásnak nyögés a vége.

    Reply
  113. Imi 2011. April 20. Wednesday 13:42

    A társ ahhoz kell, hogy igazán boldog legyél. Tudd, hogy valaki bízik benned és szeret téged. Szeressen fizikailag és lelkileg is. És ezt ki is mutassa! Házimunkát egyedül is lehet végezni, ha valaki ahhoz keres embert, azt szerintem cselédnek vagy papucsnak hívják. Kell valaki, akire fel tudsz nézni, és várod, hogy veled legyen. Akinek pedig nincsen szüksége társra, az mit keres ezen a weblapon?

    Reply
  114. Lóránt 2011. April 20. Wednesday 13:49

    Üdv mindenkinek.

    Tény hogy szingliként is lehet élni, hiszen az egyedüllét nem egyenlő a halállal, elmúlással. De mint minden ember én sem rendelkezem minden emberi tulajdonsággal és ha kedves Emi mélyen önmagadba pillantasz te is tudod mi az ami hiányzik mélyen legbelül , még akkor is ha az Egód pótolja azt akkor sem vagy teljes. ha nem más akkor pl. nem vagy teljesértékűen kétnemű:)
    Igen is a páromban megtalálhatom mindazt ami bennem gyengébb vagy nincs is és igazán csak együtt lehetünk igazán teljesek.
    Szeretném azt hinni hogy egyszer megtapasztalhatod az igazi párkapcsolati boldogságot (hacsak kis időre is, hiszen semmi sem örök, minden változó).Megtalálnád azt a személyt akivel nem együtt lehet élni, hanem azt aki nélkül nem lehet élni:)

    Tisztelettel: Lóránt

    Reply
  115. Lukács Ildikó 2011. April 20. Wednesday 13:55

    Szia kedves Andi!

    Megtisztelő,hogy kéred a véleményemet annak ellenére,hogy nem veszek részt a programjaidon.

    Úgy gondolom abszolút különböző a véleményem,az élet nagyon sok oldalát tekintve,értem ez alatt a párkapcsolatokat is.

    A programjaiddal amit nem kevés munkával hozol létre,teljesen egyetértek.

    Biztos vagyok benne,hogy aki komolyan veszi,következetesen alkalmazza…megtalálja a párját.

    Értelmes-érdekes ember vagy,természetesen a negatív véleményt is fontos figyelembe venni….lehet belőle tanulni,ha mást nem legalább azt,hogy amit eddig nem követtem el hibát,a későbbiekben sem tegyem.
    Nem vagyunk tökéletesek /szerencsére / tehát a hiba is tanít.

    Szerintem semmi ok aggodalomra,szívesen szoktam ajánlani a nevedet ismerőseimnek,akik szinte mindíg pozitív visszajelzést adnak.

    Az ünnepek közeledtével,kívánok Neked kellemes Nyuszit,és további sok sikert!!!

    Őszinte szeretettel:Ildikó

    Reply
  116. Árpád 2011. April 20. Wednesday 14:03

    Kedves Mindenki! Én azt gondolom, hogy nagyon sokan megpróbálnak mindenáron társat találni, mert FÉLNEK a magánytól. Ezt a félelemet fel kell oldani, mert így egy új kapcsolatot nem lehet elkezdeni. Én meg próbálom a sors adta lehetőségeken belül megtalálni a magány szépségét. Mert van szépsége. És érdekes módon az emberek azt fogják tapasztalni, hogy itt van egy jókedvű, vidám mondjuk így általánosságba véve normális fickó és jé egyedül él. Nekem szimpatikus…. folytassam? Én az igazat megvallva társ- és szexfüggő voltam. Úgy alakult, hogy egyedül nevelem a fiamat. Nehéz volt talpra állni, de sikerült. Járok emberek közé és újra elkezdtem gitározni. A zene hatalmából csak szupertlatívuszokban tudnék beszélni. Hát sokkal rosszabbnak gondoltam a magányt. Igaz sok mindent másképp kell megtervezni, elintézni lebonyolítani. Én bocs a nagyképűségemért meg vagyok róla győződve, hogy találkozni fogok azzal a Hölggyel, akivel boldoggá fogjuk egymást tenni. Árpi. Fel a fejjel!

    Reply
    • sea970 2011. April 20. Wednesday 14:10

      Amen. 🙂

      Reply
  117. gyöngyi 2011. April 20. Wednesday 14:32

    :),,szeretned kell azért-szeressenek
    :),,érezned kell azért – érezzed szeretnek..:))))

    Reply
  118. gyöngyi 2011. April 20. Wednesday 14:34

    Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled,

    Reply
  119. K.Dénes 2011. April 20. Wednesday 15:04

    Kedves R.A .

    Tulajdonnképpen sokféle párkeresési lehetőség adódik az életben.A Tiéd is 1 a sokk közül,ami sok embernek sikeres.K.Dénes

    Reply
  120. Edit 2011. April 20. Wednesday 15:48

    Szia Mindenki!
    Az a furcsa gondolatom támadt, hogy könnyebb embereknek egymást kritizálni, mint magunkba mélyedni.
    Megvallom a párkapcsolataim, olyanok amilyenre formáltam őket. Nem vettem komolyan a dolgokat és ma sem teszem. Bele merülök egy kapcsolatba és jól érzem magam még tart lehet fáj utána, de következőleg is ezt teszem. A lényeg felvállalom magam olyannak amilyen valójában vagyok. Jó-rossz lehet, de szeretem az életet mindennel együtt.

    Reply
  121. Anka 2011. April 20. Wednesday 16:07

    Én is azt mondom, hogy egy bizonyos kor felett (40) már más a párkeresés, mint akár 5-10 évvel azelőtt volt. Pláne, hogy ha csalódik az ember. Én egyrészről most féltem azt az önállóságomat, ami sokszor nagyon-nagyon hiányzott az előző párkapcsolatomban, de ugyanakkor a nagy önállóságban sokszor hiányzik az, hogy este odabújhassak a szerelmemhez. És igaza van Lórántnak, – felettem szólt: a hatalmas csalódás ellenére azt a férfit keresem, akivel nem együtt lehet élni (mert az még nagyon kevés), hanem azt aki nélkül nem lehet élni. És bár egyik felem az egyedüllétet és benne akár egy lazább kapcsolatot preferál, a másik felem pedig pontosan tudja, hogy lesz még nekem igazi párom, igazi családom. Ez utóbbin dolgozom!

    Reply
  122. Zsó 13 2011. April 20. Wednesday 16:27

    Hát tanlságos volt amiket olvastam. Erzsi.

    Reply
  123. Julianna 2011. April 20. Wednesday 16:43

    Kedves Andi! Örülök, hogy még gondolsz rám és írsz nekem. Azért nem jelentkeztem, mert találtam párt magamnak 2 hónapja. Véleményem az, hogy az ember társas lény, mindenkinek szüksége van párra. Nem szabad feladni a társkeresést.Igaz én szerencsésnek mondhatom magam, mert egy véletlen folytán ismertem meg a párom. /2 hétig hoztak egy napilapot reklám céljából, abban ismertem meg a párom, ő hirdetett benne./ Nagyon nehéz, főleg 5o felett az ismerkedés. Andi nagyon sokat segít, én 58 évesen sem szégyelltem, hogy jóval fiatalabb ad tanácsot. További sok sikert kívánok! Szép napot mindenkinek!

    Reply
  124. Bea 2011. April 20. Wednesday 16:47

    Sziasztok!

    Szerintem Emit a negatív élmények tették kiábrándulttá, keserítették meg, de valójában ő is társra vágyik, különben nem olvasná a társkereső kalauzt, sőt egyáltalán nem is foglalkozna a témával. De valamiért foglalkoztatja…
    Mérlegelni kell, akarunk-e annyira társat, hogy energiát nem kímélve, kompromisszumokat kötve, kudarcokat felvállalva küzdjünk érte, vagy az egész nem ér annyit és inkább egyedül maradunk. Én is az utóbbi mellett döntöttem, mert úgy ítélem meg, hogy senki nem jó nekem, aki szóba jöhet, de ezért nem akarom hibáztatni a másik nemet.

    Reply
  125. BAGILALI 2011. April 20. Wednesday 16:49

    Az egészre már csak azt tudom mondani, hogy mindenki tegyen úgy ahogyan akarja, mert ez már tényleg agyon van rágva, én is a saját belátásom szerint cselekedek. Döntse el mindenki, hogy akar párt magának vagy csak partnert vagy csak néha néha alkalmilag Valakit. Talán tömören, röviden ennyit az egészről.

    Reply
    • Katica 2011. April 27. Wednesday 11:35

      Bagilali persze mindenki másképp csinálja!:)

      Reply
  126. Judit 2011. April 20. Wednesday 17:02

    Egyetértek az előttem szólóval. Mindenki maga dönt a saját életéről, a saját szempontjai és vérmérséklete szerint. Semmi sem kötelező. Épp ezért nem veszem a fáradságot, hogy vitába szálljak azokkal, akik máshogy gondolkodnak, mint én. Meg értelme sincs. 🙂

    Reply
  127. Kamilla 2011. April 20. Wednesday 17:16

    Tényleg nagyon kiábrándult lehet Emi! Rengeteg csalódás érhette.Igenis kell egy társ, egy pár.Nem a külsőségekért, az anyagiakért, hanem mert mindenki szeretettre vágyik.Jó hozzá bújni, megölelni, és viszont.Van kihez szólni,beszélgetni, esetleg vitatkozni.Az élethez hozzátartozik,és igen nagyon jó ha nincs egyedül az ember. Akár férfi, akár nő.

    Reply
  128. Szabó Gáborné 2011. April 20. Wednesday 17:27

    Szia Andi!
    Köszönöm, hogy még mindig tanácsokkal lász el, sokat tanulok tőled.Már az én férjem tíz éve hunyt el, eddig egyedül éltem, mert szerintem ennyi idő kellett hozzá, hogy feldolgozzam. Most jöttem rá, hogy hiába van gyermekem, unokám mégis egyedül vagyok. Most jöttem rá, hogy nem szabad lett volna ennyi ideig egyedül élnem, mert most megnehezíti a pár keresésem, sokkal óvatosabb vagyok,mint ahogy kellene, nem tudom felvenni a mai tempót. Hála neked, próbálom magam összeszedni és igaz gyomor görccsel, de elmegyek a randikra, hát eddig nem jött be, de nem adom fel, valamikor csak megtalálom én is a párom, mert mindenkinek meg van a párja, csak idő kell hogy megtalálják egymást. Bízom benne, hogy még lesz elég időm! További sok sikert neked, hogy minél több embernek tudjál segíteni!
    Üdv: Évi

    Reply
  129. Marcsi 2011. April 20. Wednesday 17:43

    Hát igen, nincs itt semmi gond, csak egy kis látásmód változásra van szűkség. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, ahhoz elengedhetetlen az őszinte önvizsgálat. (Érzelmi Fitnesz). Emi, hidd el, megéri, és feleslegesen ne nyomógombozd magad. Sok százan, ezrek vannak egyedül, és nem hiszem, hogy kevesebbnek éreznék magukat annál, akik párkapcsolatban élnek. Sőt. A kapcsolatoknak is színes sokasága létezik, és néha jobb egyedül, mint egy nem működő, párkapcsolatnak kikiáltott valamiben lenni. Szóval Emi, feleslegesen ne gyötörd magad, inkább rakj rendet az érzéseidben és a gondolataidban, hogy kiegyensúlyozottan tudj egy kapcsolatba lépni. Puszi, Marcsi

    Reply
  130. Éva 2011. April 20. Wednesday 17:47

    Az 50 feletti korosztályhoz tartozom Februárban jelentkeztem be 2 társkereső oldalra.Hát mit mondjak inkább a 30-40 évesek nézik az adatlapomat. Ketten írtak is de az egyik két levélváltás után bevallotta hogy nős és ezek után már nem jelentkezett. Na de az ilyen mit akar?
    Sok bátorítást, kapunk Anditól /köszönet/ de a “tölcsér elvet” még nem sikerült alkalmaznom. Vagy a férfiaknak sincs elég önbizalma? Mint ahogy egyik hozzászóló írta? Ezt csodálkozva olvastam.Voltam már több évig egyedül, ki lehet bírni és nem éreztem értéktelenebbnek magam. De azért jobb ha
    van társ. Én inkább a társ vagy barát kifejezést szeretem.

    Reply
  131. emi 2011. April 20. Wednesday 18:01

    Itt a pillanat, hogy újra tollat ragadjak. El vagyok képedve azon, mi mindent kaptam, hideget-meleget, csak épp a LÉNYEGET nem volt képes senki sem dekódolni (talán Randi Andin kívül). Hogy világossá tegyem: nem vagyok keserű, szomorú, kiábrándult, sőt magányos sem. Mindazonáltal köszönöm a sok jókívánságot boldogságra törekvésem ügyében. Próbáljátok megérteni: én abszolút hiszek abban, hogy az ember társas lény, hogy önmagunk kiteljesedéséhez FELTÉTLENÜL szükségünk van a másik felünkre, hogy harmóniát nem igazán tudok elképzelni egyedül élőként. Én csupán ebben a fajta tréning-dologban nem hiszek. Olyan ez, mint amikor valaki pl. szívsebésznek szeretné kiképezni magát, és ezért beiratkozik egy OKJ-s tanfolyamra. Ez az én bajom, semmi egyéb…Noha el kell ismernem: az OKJ-s tanfolyamok is sok mindenre képesíthetnek…

    Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 10:44

      MÁR MEGINT EZEK A HASONLATOK!!!!
      Azért a szívsebészeti szakmát ,ne hasonlítsd Emi a társkeresési tréninghez.

      Egyik szakma, a másik életmód. Életmódja mindenkinek van,de szívsebészetet nem mindenki tanulhat. MÉG JÓ !!!

      Bölcsességeket és a hasonlatokat TUDNI kell alkalmazni!

      Reply
  132. Andi 2011. April 20. Wednesday 18:03

    sziasztok!
    még sosem írtam semmilyen hozzászólást, de most úgy érzem muszáj.Sok olyan nőt ismerek aki évekig él a férjével élettársával valamiért (pénz gyerekek stb) és mégis magányos.Kapcsolatban.Andi szerintem arra próbálja tanítani az embereket, hogy olyan PÁRT találjanak aki mellett boldogok és nem magányosak.Mert az ember alapvetően társas lény.Ugye?!
    Tehát fel a fejjel.Mindenki találjon olyan partnert magának aki a PÁRja a TÁRSa a SZERETŐje a KEDVESe egy személyben!
    Sok sikert!!

    Reply
  133. Carla 2011. April 20. Wednesday 18:11

    Kedves Andi!

    Először is köszönöm a rám szánt figyelmedet.
    Nekem természetes, hogy,-az a férfi,akit szeretek,és ő hasonlóan érez irántam,- nem más, mint a párom, tehát számomra abszolút pozitív csengése van ennek a szónak.
    Igazad van, valóban működik az a módszer, amikor sajátos, egyéni hangvételű, izgalmasan, nem hétköznapi megközelítésben dobunk fel egy témát, beleszőve a választott férfi adatlapján olvasott megjegyzéseit, információit. Egy ilyen frappáns, de rövid levélre udvarias kérdéssel befejezve biztos felkelthető a férfi érdeklődése, és kíváncsi lesz ránk.
    Köszönöm a küldött információkat. Üdvözlettel: Carla

    Reply
  134. Fanni 2011. April 20. Wednesday 18:13

    Kedves Boldogságkeresők! 🙂

    érdekes és sokszínű hozzászólóásokat indított meg Andi! sokan vagyunk, de mégis mindenkiben közös tapasztalat a magány érzete. én immáron 21 éve vagyok egyedül. ez nem kevés. van sok barátom, a családom szeret és mégis hiányzik valami, ami számomra ismeretlen – lévén, még sosem volt párkapcsolatom. most lerántottam magamról a leplet, a 21 év magányból az is következik, hogy 21 éves szingli vagyok. persze akkor mit is tudhatnék én, ugye a párkapcsolatokról?! elárulnám, hogy kinek ezért, kinek azért nehéz társra lelnie… elhiszem, hogy 50 felett sem könnyű, de bizony 50 alatt sem! mert kortól független a keresgélés, álmodozás, vágyakozás. fiatal korom ellenére nem hinném, hogy ne lennének tanulságosak Andi levelei, ahogy azt sem, hogy az itteni hozzászólásokból ne lehetne tanulni. sokan szenvednek/szenvedtek attól, hogy megalkudtak a szerelemben, én erre sose voltam képes. próbálkoztam, persze. kalandokkal, plátói szerelmekkel… 2-3 hét erejéig sikerültek, de tovább nem. nem vagyok se csúnya, se lehengerlően szép, nem vagyok vékony, se kövér, nem untat a magány, de egyedül lenni sem elég kielégítő. számtalan apró csodát találtam már barátságaimban, a családomban, a természetben, a könyvekben, beszélgetésekben, ábrándokban, életben… és mégis jó lenne szeretni és szeretve lenni szerelemmel is.

    Reply
    • emi 2011. April 20. Wednesday 20:25

      Kedves Kicsi Fanni, ezt talán a legtisztább és legrokonszenvesebb levél, ami itt az oldalon megjelent. Ebben a zavaros, nyugtalan érzelmi világban jön-megy mindenki, a kamaszkori kezdetektől egészen a végéig. Biztos vagyok abban, hogy ha következetes maradsz az álláspontodhoz, megtalálod azt, akit nagyon tudsz majd szeretni, őszintén, odaadóan, és aki őszinte, odaadó szerelemmel fog szeretni téged is. Csak kérlek: Ne válj vevővé-eladóvá a Hiúság vásárterén (mint kiderült, ezt is félreértették sokan: Thackeray-re próbáltam volna hivatkozni ezzel).

      Reply
      • Luca 2011. April 21. Thursday 10:59

        Miért Emi az már piac,ha valaki beiratkozik Andi Társkereső Tréningjére?

        Ezt választotta munkájának,melyet igen is magas fokon lélekkel végez és van rá kereslet. Abban is biztos vagyok,h lelepleződnek a tanfolyamán a szélhámosok,így letisztult, őszinte nők férfiak, segítőre találnak.

        Sokan tanulunk kidolgozott programjából.
        Én köszönöm Andinak !

        Reply
  135. Vera 2011. April 20. Wednesday 18:21

    Azzal kezdeném, hogy van párom, és az internetes társkeresők egyikén “találkoztunk” először. Több mint egy éve tart ez a kapcsolat, és mindketten megtaláltuk, amit kerestünk.
    Szeretjük egymást, és megvan bennünk az a kölcsönös tisztelet, bizalom, tolerancia és szeretet, ami nélkül nem működne ez a szerelem. A munkájából kifolyólag (sokat jár külföldre, és mindig máshová) keveset találkozunk, de az a kevés idő tartalmasan telik, és rengeteg lendületet ad a mindennapokhoz.
    Összeköltözni nincs értelme, annak ellenére, hogy a kamasz gyerekeim elfogadták Őt, sőt keresik, hiányolják, ha tovább van távol.
    Az elején egyszerű megállapodás jött létre közöttünk: nem kérünk mást, mint szeretetet, ha ez megvan, a többi majd kialakul.

    Igazából kíváncsiságból kértem a leckéket, sok új dolgot nem találtam bennük.
    Az elején kell egy szikra, de azután az őszinteségen áll vagy bukik az egész.
    Ne akarjunk másmilyenek lenni, mint amilyenek vagyunk, mert hosszú távon úgysem tartható fenn a látszat.
    Senki nem tökéletes, vagy el tudjuk fogadni egymást a hibákkal együtt, vagy nem. A beszélgetés is nagyon fontos.
    Az problémák (mert lássuk be, minden kapcsolatban vannak) őszinte, kulturált megbeszélése, a másik bántása, vagy bűntudatra való kényszerítése nélkül.

    Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 11:09

      Szerintem tudunk változni, néhány tulajdonságunkat le kell dobni,de ezt kell ,hogy valaki meg is merje mondani melyek ezek.
      Érdektelen személytől nem lesz sértő,s egyszer hálásak leszünk érte.

      Ezen a tréningen ezt is megtanítja szerintem Andi,annak aki nyitott rá.

      Reply
  136. Zsuzsi 2011. April 20. Wednesday 18:45

    Kedves Andi! Kedves Emi!

    Andi, minden cikkedet elolvasom és imádom őket. Emi levele mégis sok igazságot takar. Sokan presztizsből keresnek párt maguknak, mert a külvilágnak akarnak megfelelni. Én a magam részéről nem osztom ezt a véleményt, mert elsősorban magunknak kell megfelelni, nem pedig a külvilágnak. Az egyedüllét is jobb, mint a társas magány. Éveken át éltem olyan kapcsolatban ami rombolt, majd döntöttem és az egyedüllétet választottam. Hosszú ideig éltem így és jó volt!
    Puszi, Zs.

    Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 11:23

      Az is TANULHATÓ,hogyan kell kiszűrni azt a keresőt aki csak MUTOGATNI akarja a környezetének a “vadászott” jó nőjét.Az áldozat nehezebben veszi észre,mert elragadtatja magát a sok hazug bóktól.

      Én mikor érdeklődtem az úr szokásai után,nem akart válaszolni,mert félt,mi van ha a valóság rácáfol.Kibúvóként az ideális válasz ilyenkor,hogy ” majd megismered menet közben”. Ebben én már sokat csalódtam és sok időmet elpazaroltam.

      Jobb, ha egy Andival kielemezheted !

      Tulajdonképpen ez a tréning ajánlott pont az Emi-hez hasonló gyanakvóknak is,hogy felismerjék kik mehetnek át a tölcséren.

      Reply
  137. dodo 2011. April 20. Wednesday 19:16

    nekem te kellesz remélem nő vagy irj pusz

    Reply
  138. Andi 2011. April 20. Wednesday 19:28

    Kedves Andi!

    Teljesen igazad van. Akinek még nem volt hosszú (itt tíz években értem)kötöttségektől mentes, szövetségese, barátja, szerelme, lelkitársa, gyermekeinek apja, aki a párja az nem érti, hogy mi is az a párkapcsolat. Lehet hajtani mindenáron, de az nem működik. Csak lazán, erőlködés nélkül és persze félre kell tenni, hogy van e pénze, vezető állása. Talán előbb az embert kell megismerni és mi magunknak is embernek, netán nőnek maradni.
    Talán észre kell venni ami másnak nyilvánvaló csak a minden áron párt akaróknak nem, hogy ott van mellettük csak észre kell venni és el kell fogadni. Na ez az ami sokaknak nem megy.
    Jobb egy jó magány, mint egy rossz kapcsolat.
    Puszii,A

    Reply
  139. Erzsóka 2011. April 20. Wednesday 19:28

    Nem jó az embernek egyedül, jó ha van párja/társa, akivel örömöt, bánatot és még sok mindent (asztalt, ágyat…) megoszthat. Az ember társas lény.
    Most, hogy jobban belegondolok talán a pár szó szorosabb összetartozást jelent, azt is kifejezi, hogy együtt alkotnak egy egységet (házas pár, de munkatárs)

    Reply
  140. laci 2011. April 20. Wednesday 19:45

    szia andi az már régen rossz ha valami kötelezö azért legyen társad mert élvezitek egymás társaságát bár a társat nem szeretönek hivják és nem is baleknak és stbnek és a választásnál van a kutya elásva és az alapos megismerés ezzeken sok mulik na meg azon ha valaki nem felel meg annak mondjuk meg hogy nem felel meg az igényeinknek

    Reply
  141. Anita 2011. April 20. Wednesday 20:05

    Kedves Andi! Én úgy gondolom,hogy a hölgy nagyon megvan keseredve,talán a sok csalódás miatt,amit már elszenvedhetett. Ha nincs igazam,akkor elnézést kérek tőle. Itt nem arról van szó,hogy kötelező egy társ megléte,hanem arról,hogy az ember társas lény és szeretnénk magunknak egy megfelelő párt találni,akivel élvezhetjük a párkapcsolat előnyeit és hátrányait is. Persze vannak,akiknek erre nincs szükségük és boldogok egyedül is,ezt is tiszteletben tartom. Nekik is sok boldogságot kívánok,nekünk pedig a megfelelő és vágyott társ megismerését és megtartását! Minden jót! Üdv:Anita.

    Reply
  142. Bea 2011. April 20. Wednesday 20:15

    Sajnos kicsit lenézik azt, aki egyedül él,ezt tapasztalom. Mindenkihez nem lehet odamenni elmagyarázni a miérteket és persze nem is kell!
    Örülök a cikknek, mert így lehet reagálni erre a sok negatívumra és talán a levél írója is elgondolkozik egy kicsit… Lehet, hogy neki “savanyú a szőlő” ???
    Az ember társas lény, ezt tudomásul kell venni és igen, társ nélkül szegényebb az élete!

    Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 11:35

      Nekem van néhány nő és férfi ismerősöm,akik tizen…. éve keresnek párt sikertelenül.

      Nos ismerem annyira jól őket és az őket ismerőkkel megbeszéltük,egyetértettünk abban,h : NEM TUDNAK ALKALMAZKODNI,se rövid, se hosszú távon.

      Miértre kellene választ kapniuk valakitől.

      Reply
  143. juhasz gizella 2011. April 20. Wednesday 20:21

    Szerintem nem kötelező, hogy az embernek legyen párja. Én aki 14 éve egyedül élek 2 rossz házasság után merem állítani azt, hogy boldogabb vagyok egyedül, mint egyesek a rossz házasságban.Ez nem azt jelenti, hogy én nem keresem a páromat, de nem minden áron.Azt mondom tudni kell lépni, ha egy pár kapcsolat nem működik, nem csak siránkozni, sajnáltatni magunkat.Az utóbbi időben sok mindent kitaláltam magamnak, hogy ne érezzem magamat egyedül. Megtanultam 10 éve a szeretet masszázst, megtanultam úszni, táncolni. /szalon latin, hastánc/E télen síelni is, túrázom és kerti partikat rendezek, utazok, kirándulok.Mindent amit szerettem volna és eddig nem tehettem a gyerekek miatt, azt most megteszem. Kérdem én ha párom lenne mellette tehetném-e , valószínűleg nem.Az országban minden felé vannak barátaim akiket időnként meglátogatok és így módomban áll a környéket megismerni, természetesen ez oda vissza alapon működik.Járok szanatóriumban pihenni és masszírozni, és minden felé megyek, élem az életemet nem csak nézem, hogy mások ,hogy élik. Kérdem én hogy melyik férfi mellett tehetném meg ezt.Igaz nyitott vagyok a párkapcsolatra is, de eddig nem jött össze.A férfiak akik rendesek már párkapcsolatban élnek,csak a luzerek maradtak.Igaz azt mondják, hogy 60 körül már ne várjuk a herceget, de azért vágyódunk arra, hogy megtaláljuk a párunkat, de nem azért, hogy feladjunk érte mindent és a rab szolgálja lehessünk.

    Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 11:44

      Kedves Gizella!

      Ha a kapcsolat elején megbeszélitek,hogy eddig is síeltél,s továbbiakban se mondasz le róla,max veled tarthat..stb szokásaidban és te is felveszed az övéit a tiltás helyett, akkor tiszta sor. Ha nem ért egyet lépni kell.

      Nekem voltak ilyen szitujaim,léptem,mert számomra az NEM TÁRS akivel külön útjaink vannak,vagy eltilt a kialakított sportomtól.

      Reply
  144. Dolna 2011. April 20. Wednesday 20:30

    Már az óvodában is volt olyan fiú, akivel különösen jó volt beszélgetni, játszani,mert harmonia volt köztünk. Később még tudatosabb lett ez az igényem: kell egy másik ember, akivel kicserélhetem a tapasztalataimat, gondolataimat, akivel lehet beszélgetni, strandra járni, motorozni és kertet gyomlálni, esetleg rendbehozni a leszakadt tapétát.Még a filmklub is belefért, no ,eg az utazások a barátságba. Később a szerelem. Itt már egészen nélkülözhetetlen volt a másik, heti két vastag levél, telefonbeszélgetés, majd a találkozás, programok, érzelmi túlfűtöttség, várakozás, önfeledt boldogság. Csak éppen megcsalt. Azóta nem keresek kapcsolatot, fáj ma is a hazugság, mert a másik nem mondta el, véletlenül tudtam meg. A kizárólagosságról beszélt, hazudott. Akkor tört meg a hitem, senkiben nem tudok hinni és nem is tudom kezelni ezt a lelkiállapotot.
    Bocsánat a kifakadásért. Ha lehet, ne írjatok cikiző választ, én tényleg ilyen buta vagyok.

    Reply
    • emi 2011. April 20. Wednesday 21:05

      Dehogyis vagy buta, kedves Dolna! Csakis így lehet nekifutni az egésznek. Hittel, a kizárólagosság igényével és tudatával. Minden más lufi – erről írok már többedszer! Szívtál, nem baj! Tanultál! Legközelebb óvatosabb leszel. De kérlek, be ne zárulj a csigaházadba! Üdvözöl: Emi

      Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 11:52

      Ne büntesd magad !!!!

      Egy ilyen férfi miatt ne büntesd meg a többit se azzal,h nem állsz szóba velük,mint lehetséges társ.

      Ha valaki én átérzem fájdalmad. Idő kell a gyógyuláshoz és ledülj az életbe! Ne a múlt győzzön!!!!

      Reply
  145. emi 2011. April 20. Wednesday 21:00

    Még egy szó a párja-társa-kedvese-szerelme stb. tárgykörhöz. A “párom” szóval stilisztikai problémák vannak – ezzel együtt akinek tetszik, használja nyugodtan. X évvel ezelőtt ha valaki valakit úgy mutatott be társaságban, hogy “bemutatom a páromat”, akkor mindenki tudta-értette, hogy ők így-úgy együtt vannak, de véletlenül sem házasságban; ezt volt hivatva finoman érzékeltetni a “párom” szó, hogy az illető tk. a “barátnője”, “barátja”, “szeretője” annak a másiknak (mert hogy ezt sem illett így kimondani), szóval egy olyan “egyed”, aki valakivel házasságon kívül, ámde szorosan együtt van, kvázi az élettársa. Ám ezt sem illett kimondani. El tudjátok képzelni, hogy valaki ma a barátját, barátnőjét úgy mutatja be, hogy “bemutatom a társamat”, vagy “bemutatom a szeretőmet” (ami elvileg a legszebb forma lenne, vagyis: “bemutatom azt az embert, akit szeretek és ő szeret, tehát a szeretőm”, mégis rengeteg rossz mellékzönge társul hozzá)? És mit is jelent valójában ez a “párom” szó ma? Mit takar – főleg fiatalok körében? Akik épp hogy csak együtt járnak, nem élnek, nem laknak, nem gazdálkodnak közösen, csak úgy “járnak”. Mégis azt mondják: a “párom” = a másik felem. Szóval ezt tartom én borzalmasnak. A katyvaszt minden szinten.

    Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 12:05

      Szerintem megbeszélés tárgya kik ,hogyan mutatkozzanak be. A hátsó gondolat meg egyéni tapasztalat dolga. Miért kell mindent megbélyegezni?

      A példákból lehet tanulni!
      A keserű gondolatok azok megbélyegezik a lelket.

      Tudni kell változni!!!!!

      Ne más irányítson,hanem a LETISZTULT ÉN VEZÉRELJEN.
      Ennél szebb nincsen.Ez a megvilágosodás. Mikor ki tud jönni valaki a sok rossz tapasztalat gödréből.
      Már nevetve mesélem tanmesémet.

      Reply
  146. Magdolna 2011. April 20. Wednesday 21:02

    Kedves Andi!
    Nem kötelező,hogy legyen párom,de biztosan lesz.63 éves özvegy vagyok 3éve.Május 11.én van az évforduló.Most értem el arra a szintre,hogy valaki mással is el tudnám képzelni az életem.Nem vagyok magányos,mert a gyerekeim nagyon odafigyelnek rám.Ma is közölte velem az egyik lányom, hogy Horvátországba megyünk, a kiskutyámat be kell jelentenem a kutyapanzióba arra az időre.Ennek ellenére hiányzik egy agilis,okos,inteligens férfi az életemből.Most már nem hasonlítok minden férfit a volt férjemhez. Elfogadom, hogy minden ember más.Szép napot! Magdi

    Reply
    • Luca 2011. April 21. Thursday 12:08

      De jó ilyet hallani!

      SOK-SOK ÖRÖMET Magdolna!

      Reply
  147. Ágnes 2011. April 20. Wednesday 21:43

    Sziasztok szia Andi

    Elöször is megköszünöm,hogy rendületlenül irsz nekem holott nem járok a társkeresö klubba de nem azért mert nem érdekelne de egyszerüen anyagilag nem jut rá fedezet amit sajnálok.6o felé járok volt egy 16 évi házasságom és egy 19 évi kapcsolatom Nagyon szép volt mindkettö foleg az utobbi mégis elváltunk pedig nagyon sok közös vonás érdeklodési kor lelki tényezok tartottak össze mégis egy csekély nem odafigyelés szeretés hiánya öszinte beszélgetés ami aztán a váláshoz vezetett.Ne higgyük,hogy a szeretés a természetes napi együttlét elég a kapcsolathoz sokszor nagfyon apro kis részlet is elég ha kimarad a kapcsolatbol.Nagyon érzékeny dolog a szerelem szeretet egymásra kello figyelem ,tisztelet amit nem hagyhatunk el egy percre sem.Egy cipo is ugy bszép ha ápolják krémezik,fénezik.Ma már keserves tanulopénz és megtapasztalás után érzem ennek fontosságát.Monogám tipus vagyok és akit egyszer megszeretek azt nem tudom elendegni pláne ha az jol müködött (kiv;ve afennt emlitett mulasztást)ezért harcolok érte már tobb mint egy éve vagyok egyedül de nem adom fel,hogy visszakapjam öt.Nagyon szeretem és a szeretet azt mondják minden akadályt legyöz.Ebben bizom és benne,hogy benne is azok a közös érzések emlékek élnek és éltetik szerelmünket hogy ujra uj alapokon kezdjünk egy boldogabb életet ami még a sors által ránk vár.Suerintem sok pár tul sokat vár el a partnerétol ezért nem jonnek össze.Mindig csak onmagunkat adjuk ne akarjunk legek és jobbak lenni a másiknál ne akarjuk tulszárnyalni sznobságbol esetleg divatbol vagy mert az olyan “király”.Öszinteség becsületesség a legértékesebb erény csak sajnos sok férfi ezt már eljátszotta és már nincs hozzá bizalmunk de ha az értékek megmaradtak harcoljunk érte .Vannak igenis még értékes emberek partnerek csak tul korán feladák sokan.Személy szerint én nem tudok meglenni egyedül ill társ nélkül mert társfüggö vagyok.Életelemem a szeretés,gondoskodás figyelmesség életem élményeinek történéseinek közös megélése átélése egy társsal.Nélkülük szintelen szeretetük nélkül fájdalmassak napjaink.De ezt nem kellene kihasználniuk ill visszaélni vele.Vissza kell menjünk a régi Ádám Éva gyükerekhez kik nem véletlenül lettek egymásnak teremtve.Egyik sem tud a másik nélkül lenni és ne monjuk azt,hogy 1o vagy 15 éve boldogan él egyedül mert ha addig nem talált társra akkor az nem is akart igazán társat.Ehyedül nem lehet boldog ezt ne mondja nekem senki.Lehet boldog a hobbiával egy jo künyvvel ,rajzolással bármivel de ezek nem potolnak egy férfit és az általa nyujtott odaado szeretetét szerelmét.

    Reply
  148. Anikó 2011. April 21. Thursday 00:24

    Kedves Andi!
    Ezekben a kérdésekben nem értek egyet Emivel. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen párom, társam, mindegy hogyan nevezzük, a lényeg az ,hogy nincs értelme egyedül élni, mert kettő több, mint egy. Én hálát adok az Istennek, hogy találtam újra társat és nagyon boldog vagyok. Köszönöm neked Andi, sokat segített a tanfolyamod ebben.

    Reply
  149. tarstalan 2011. April 21. Thursday 07:16

    Nekem a társtalanság egy szörnyű állapot…
    Kell valaki aki a másik felem tud lenni mindenben. Társ nélkül nem kerek a világ, akár tetszik, akár nem. Pl. gondoljunk a szexre. Vagy gazdaságilag nézve is eredményesebb aki mellett van egy társ.
    Én így vélekedek..
    http://www.partner.tvn.hu/tarstalan/ul/ul.swf

    Reply
  150. Friesz László 2011. April 21. Thursday 09:48

    Milyen jó,hogy van ez a fórum.József Attila egyik halhatatlan verssora illik ide,”nem mondhatom el senkinek,elmondom hát,mindenkinek”.Valaki azt írta,gyáva vagyok,igaza van,valóban.Valaki azt írta,sírdogálok,tettek helyett.Igaz,tényleg,de kedves hölgyek,urak,csak ÉN?Ha Önöknél ill.nálatok minden oké lenne,nem lennétek itt Andi fórumán.Párkapcsolatotok,házasságotok rendben lenne,életetek maga lenne az aranyfolyó,és csak derű és kacagás lenne benne.Mindannyian EMBEREK vagyunk,gyarlóak,sírósak,boldogok,boldogtalanok,átverhetőek,egészségesek,betegek,és mindenki jóltud tanácsot adni,A MÁSIKNAK,mert a kívülállóaknak a másik baja könnyebben átlátható.A saját bajunk viszont nehezékként nyomja a vállunkat,mert akkor vagyunk a leggyarlóbbak,ha saját magunkon kísérletezünk.Mindig a legnehezebb a SAJÁT sorsunkban döntést hozni.Ezt,meg azt így kellett volna!!!Valaki kérdezte,vagy említette:nem infarktusom volt,valami más,de idejében megoldottuk,szerencsére.A hölgynek,aki undorodik az olyan férfiaktól,mint én: kb.20-25 éve dobtam el a cigarettát,10-15 éve a piát is letettem.Végigdolgoztam fényezőként 38 évet,mikor kiderült a nem szerzett,hanem szüleimtől örökölhető szívritmuszavarom.Bűnöző,tolvaj,kártyás,játékgépező,sose voltam.Bár nem vagyok,és nem is voltam sose mintagyerek,be kell vallanom,gyarló emberként nekem is vannak hibáim!Nem is kevés,és higgyje el drága hölgy dolgozom rajta,hogy kiküszöböljem a hibáimat.Kiváló üdvözlettel,Friesz László.És lehet utálni az ilyen férfiakat,nem tilthatom meg.

    Reply
    • sea970 2011. April 21. Thursday 10:29

      Igazad van abban, hogy kívülállóként könnyű tanácsokat osztogatni. De sokan azért is írják itt le a problémájukat, mert remélik, hogy valaki majd tud rá valami okosat mondani. A tanácsokból is csak azt kell megfogadni, amit magunkhoz közel állónak érzünk.
      Viszont te is megértheted azokat a nőket, hogy akik úgy gondolják, hogy egy nős férfi ne kacsingasson kifele a házasságból, hanem abban keresse először a boldogságát. Te magad sem tudod, hogy hogyan jutott el idáig a kapcsolatod, ezért mi sem érthetjük. És nem tudjuk, hogy mit próbáltál tenni, hogy ez megváltozzon. Az én exem szakításunk után megkérdezte, hogy ha hozott volna 30 szál rózsát az számított volna-e. Amikor ezt kérdezte, akkor már nem számított. De pár évvel előtte 1 szálnak is örültem volna, nemhogy 30-nak…
      Szóval csak azt akartam ezzel példázni, hogy én a helyedben megpróbálkoznék egy tisztázó beszélgetést kettőtök között. Aztán lehet, hogy a te feleséged is úgy van vele, mint az egyik hozzászóló, hogy csak azért van a férjével, mert egyedül nem jönne ki a nyugdíjából. :S Ha kiderülne, hogy nálatok is valami ilyen van, akkor szerintem viszont utána nyugodt lelkiismerettel kalandozhatsz. 🙂

      Reply
      • Friesz László 2011. April 30. Saturday 21:00

        Kedves sea970.Ami tönkreteheti két boldogan induló fiatal közös életét,az az élet mindennapos gyűrődése.Nem is igen vesszük észre a mindennapos családi bajokat.Állandóan a családon kívüli,munkahelyi problémákkal foglalkozunk.Az otthoni gondok elől sokszor a munkahelyre menekülünk.Sok,sok,sok nő cipeli a teli szatyrot családi rabszolgaként fáradtan,munka után,hazafelé.Anyós,após,anya,apa,gyerekek önkéntes rabjai,ill.egy kíméletlen magánélet,és férj rabszolgái.Önként,miközben a főnők ostromolja a nőt a szerelmével.Előbb-utóbb a nő megtörik,és lefekszik a főnökkel,a felettessel,stb.Aztán a megtört arcú női rabszolgák válnak,magányosak lesznek.Ha a férj csalja meg őket,akkor is mártírok lesznek.TESSÉKMONDANI,ÉRDEMES AZT A HÜLYE ESKÜVŐT LEBONYOLÍTANI?VAN OLYAN ÉRTÉKES EGY FÉRFI,HOGY KIÉRDEMELJE EGY NŐ SZERELMÉT,ÁLDOZATÁT?HOGY EGY FÉRFI LEKÖSSE EGY NŐ ÉLETÉT?MERT NEMEGY NŐ,SŐT SOK NŐ ÁLDOZZA FEL ÉLETÉT OLYAN FÉRFIAKÉRT,AKIK ESETLEG KÉT FILLÉRT NEM ÉRNEK.ÉN ISMEREM A FÉRFIAKAT!!!!!

        Reply
        • Friesz László 2011. June 6. Monday 14:55

          Folytatnám.Sok sok nő van,aki férfigyűlölő.Egy patikusnő,akivel meg akartam ismerkedni,hisztizni kezdett:”hogy elege van a férfiakból,menjek a fenébe”….gyakorlatilag más férfi szemétségéért bűnhődöm,vagyis engem büntet,mert más mocsok férfitársam kitolt vele….megcsalta,megalázta,vagy tudomisén….miért kell a következő emberen levezetni a régi aljasságát?És egyáltalán,milyen férfiak vannak,hogy a részeg,brutális viselkedésük nők halálálát okozhatja…..?Én úgy rühellem a részeg,brutális vadbarmokat,kocsmatöltelékeket,drogosokat,félkarú rablózókat….hamiskártyásokat,striciket,de legfőképp a szemét striciket…..és a patikusnőt is meg lehet érteni,mert ha csalódott egy pasasban,meggyűlölheti a férfiakat,lehet oka rá bőven….

          Reply
  151. Dobák Éva 2011. April 21. Thursday 12:22

    Kedves Mindenki,

    A fentiek elolvasása nélkül -időhiány miatt – azt gondolom hogy nem kötelező a társ megléte, de párosan sokkal szebb az élet, jobban tudunk mindennek örülni, és a bajok is valahogy könnyebben megoldódnak. :))

    É.

    Reply
  152. vik 2011. April 21. Thursday 13:57

    Szia Andi!

    Szerintem semmi nem kötelező, és minden épeszű felnőtt ember el tudja dönteni, neki mi a jó…
    Ha nem szeretne párt, ne olvasson téged…ha szeretne, egy alternatíva vagy.
    Én szeretek egyedül élni, 3,5 éve vagyok egyedül, de az elmúlt hónapok történései megmutatták, hogy nem ez a helyes út. És jelzem…3,5 év egyedül lét után sokkal nehezebb párra lelni, mint ha az ember folyamatosan képben van, és figyel, és nem bezárkózik, mint én. 🙂

    Reply
  153. Ági 2011. April 21. Thursday 14:59

    Kötelező, hogy legyen párod?

    Nem kötelező, de az a normális. Viszont vannak élethelyzetek, amikor nem érdemes újabb frontot nyitni, parkolópályára kell tenni a párkeresést.
    Pl: Haláleset a családban, állás elvszetés sokkja, friss párelveszítés, egyéb nehéz helyzetekben nem érdemes keresgélni, mert nem fogjuk tudni a normális önmagunkat nyújtani. Inkább várni kell, amíg újra ” ránk süt a nap”!

    Reply
  154. fourbaby36 2011. April 21. Thursday 16:49

    Szia Andi
    Édekesek voltak a reagálások, ki így ki úgy.
    Én hiszen ha őszintén szeretnél szeretni , nyitott vagy és megprobálsz elfogadó lenni, itt nem a megalkuvást értem és emberként tisztelni a másikat meghozza a gyümölcsét.
    Csalódni nagyon nehéz, de egy lelkész mondta ha nem használod a szíved megóvod a csalódástól de a szeretettől is megfosztod magad.Engem ez elgondolkodtatott.
    sok sikert mindenkinek

    Reply
  155. Veronika 2011. April 21. Thursday 17:01

    Öt éve élek egyedül (özvegy vagyok). Talán azért, mert tudom milyen amikor az embernek van párja, érzem úgy, hogy egyedül élni nem jó. Számomra rettenetes. Voltak próbálkozásaim, de egyenlőre nem jártam sikerrel. Azért nem adom fel. Az ember társas lény. Szüksége van arra, hogy szóljanak hozzá, hogy megérintsék, hogy vigasztalják, hogy erősítsék, hogy érezze hogy számítanak rá, hogy fontos valakinek – mert számítanak rá.

    Reply
  156. Erzsébet 2011. April 21. Thursday 17:16

    Kedves Mindenki!

    Az én személyes véleményem az, hogy igenis kell egy pár mindenkinek. Tudatosan használom ezt a szót, hiszen a páromról beszélünk. (Bár jelenleg nincs most párom, de remélem én is megtalálom rövidesen)
    Igen, én mindig igy emlitettem a volt férjemet, vagy az élettársamat, hogy: a PÁROM. Hiszen mindenkinek kell egy pár, hogy egész lehessen.
    Azok, akik ugy gondolják, hogy inkább szingliként élik le életüket, de nem vetik alá magukat egy másik ember akaratának, szerintem ez csak a világ felé való megnyilvánulás. De belül vajon mit éreznek? Nem üres a szivükben az a hely, ahol a másik embernek a szeretete kellene, hogy elférjen?
    Az ember társas lény, ahogy Ádám és Éva is egy pár volt a paradicsomban. Nem véletlenül teremtett a jó Isten férfit és nőt. Hanem azért, hogy mindenki megtalálja a maga párját.
    Én nem szeretnék senkit kritizálni, sem pedig véleményt nyilvánitani arról, hogy kinek mi a véleménye, de szerintem mindenki mélyen a szivébe néz,akkor láthatja, és érezheti a másik hiányát. Akár bevallja, akár tagadja.

    Reply
  157. Margó 2011. April 21. Thursday 19:18

    Kedves Andi Emi Mindeki!
    Társam.párom,barátom lényegtelen hogyan nevezzük.Rossz egyedül.Lehetünk akármilyen erösek,mutathatjuk a külvilág felé a keménységet,bátorságot,de jönnek az ünnepek a hétvégék és ne mondja azt senki nekem hogy nem hiányzik mellöle egy társ akivel kölcsönösen kiegészitik egymást.Semmi sem kötelező,de a szíve mélyén mindenki erre vágyik.Vagy ha nem ,az nagyon kis százaléka az emberiségnek.Természetesen a csalódásokat bele kell kalkulálni.Jó magam kettön vagyok túl.Nagyon megreccsentett.Két éve vagyok társtalanul és nagyon hiányzik valakihez tartozni meg hogy hozzám tartozzon valaki.
    Írom ezeket 50 évesen.Az szívem illetve a teljes lényem érzi megkell találjam a társam és meg is fogom.Illetve nagyon ezen leszek-vagyok.

    Reply
  158. kinga 2011. April 21. Thursday 19:30

    Nem kötelező,hogy legyen párod, de jó ha van. A “pár” szó arra utal, hogy illenek egymáshoz, kiegészítik egymást. Anyanyelvünk különleges adottsága, hogy e rövid szó hallatán költői kép ( igen a madárral) jelenik meg előttünk. Persze … akinek szép a lelkében az ének az hallja a mások énekét is szépnek.. Csak sajnálni tudom azokat, akik érdekből vagy másoknak megfelelni akarva választanak párt. Ők sohasem ismerik meg az igazi szerelmet, mert az nem ismer előítéleteket, korlátokat,érdekeket csak feltétlen,önzetlen, határtalan odaadást.

    Reply
  159. renáta 2011. April 21. Thursday 21:13

    nem kötelező hogy legyen férfi mellettem,néha jó egyedül is nem függeni senkitől de viszont jó ha ha van mellettem aki szeret és megoszthatom vele az életem és a jövöt tervezni….

    Reply
  160. Ferenc 2011. April 22. Friday 04:51

    Szia Andi.Bizony a pár szót nem tartom megfelelőnek,hiszen én társat keresnék,de olvasva itt sok 40 es hölgy levelét,sírnak hogy az ő korosztályukból nem keresik őket,pedig csak a tükör elé kéne állni,és elgondolkodni rajta hogy ha valaki megkeresi őket,mért nem képesek megírni,te bolond,nem téged kereslek és ennyi.Sok barátom,sors társam van fent a társkereső oldalakon,és mindenkinek ez a véleménye,talán az én korosztályom nem tudja eldönteni kit-ill mit is keres,de hidd el ez az igazság.Mondjuk én biztosan társat keresek,aki társ a mindennapokban,örömben-bánatban,tudom most sokan nevetnek magukban,de én ilyen vagyok,és tudom hogyan kell szeretni,csak sajnos az élet mást hozott.Bízom benne,egyszer mindenki társra talál és elmondhatja,köszönöm Andi a sok segítséget amit kaptam,mert ezek a beszélgetések,ha valaki el is olvassa és tud következtetni,mindenkinek fel kell hogy nyissa a szemét.Igaz lassan 3 éve vagyok ezeken az oldalakon,de a remény hal meg utoljára,szokták mondani.Szép napot mindenkinek.

    Reply
  161. Renáta 2011. April 23. Saturday 07:00

    Kedve Andi!

    Mi a baj a pár szóval? Az ember társas lény.Szerintem igenis szükség van párra.Milyen rossz ha magányos vagy.Lehet hobbim,lekothetem magam sok mindennel de társra mindenképp szükség van.

    A jövőt sem egyedül tervezi az ember bizonyos kor után,sajnos mi az élbólyba tartozunk a vállások tekintettében és ez nagyon szomorú.Ilyen a világ,de szerintem létezik igaz párkapcsolat.Üdv Renáta

    Reply
  162. Norbert 2011. April 23. Saturday 10:23

    Nos, aki úgy gondolkodik mint Emi, az nyilván az ember, és a világ működésének megértése terén nemtudásban szenved. Persze emiatt még senkit sem kell leszólni. Az ember ugye a természet része, ezért a törvényei érvényesek rá. Figyelembe kell venni többek között a párosság törvényét, ami igencsak egyszerű. Ahhoz, hogy egy adott történés létrejöhessen, ahhoz két különböző alkotóelemnek kell találkoznia. A párkapcsolatban mint történésben, a két alkotóelem a nő, és a férfi. A találkozásuk pedig nem azért történik, mert valaki szerint úgy “illik”, hanem mert ez így természetes. Nem kell a párkapcsolat mellett, vagy ellen voksolni, csak el kell fogadni, hogy ez így természetes, ezért ez az embereke között mindig létre fog jönni. Nincsen meghatározva, hogy az életed mely szakaszában kell társra találnod. Amikor a szükségét érzed, akkor létrejön, és megtapasztalod benne azt amit meg kell tapasztalnod, aminek eljött az ideje.

    Reply
  163. Béla 2011. April 23. Saturday 23:10

    Kötelező, hogy legyen párod?

    Nem kötelező.
    De egyedül nem megy. Semmi.
    Az ember a harmónia keskeny ösvényére csak egy másik emberrel együtt találhat rá.

    Reply
  164. Eszter 2011. April 24. Sunday 07:50

    Sziasztok!

    A szomszédomban él egy házaspár. Szinte unokájukként szeretnek. 80 évesek elmúltak,15 éve házasodtak össze. Szeretet, gondoskodás, viccelődés, elfogadás van közöttük.A néni csaknem vak, a bácsi is beteg. Megvannak a mindennapos zsörtölődések, de a szeretet is. Jó őket együttlátni. Nem paráztak, mint én, hogy 2 gyerekkel túl a 30-on lesz-e párom. Azóta is minden probléma elé nyitittan állnak. Elfogadják egymás családját a gondokkal együtt és a maguk egységét elsődlegesnek veszik.

    Reply
  165. Pintyő 2011. April 24. Sunday 08:39

    Kedves Andi!

    Nagyon udvarias voltál Emi-t illetően,hisz Te pontosan tudod ,hogy Ő az ,akinek szüksége lenne a Rád jellemző szemléletre! Igen sok sikertelenség,bánat jár a keresés fázisában mindenkire (sajnos elkerülhetetlen :), de ha rátalálunk a számunkra kedves emberre ,ezek már eltörpülnek az öröm tükrében!
    Kívánom mindenki élje át ezt az élményt,mert nagyon jó!!!

    Reply
  166. Tina 2011. April 24. Sunday 18:59

    Végigolvastam a cikket és néhány hozzászólást. Én a fiatal generációba tartozom gondoltam ezt jó ha tudjátok. szóval olvasva a kommenteket, nagyon sokan a “vonzás törvényéről” meg a “nagy Ő-ről” írnak, hogy várd meg eljön az. Hát egy frászt, a nagy Ő az a billentyűzeten van shift+ő. Olvastam a 2 hetes netes anyagot, és ott pont arról volt szó h a társkeresés és találás nem ilyen vonzásos akármiktől, ilyen misztikus földöntúli erőktől függ. én teljesen összezavarodtam…

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. April 30. Saturday 20:39

      Hát ez érdekes,főleg a nagy Ő fogalmát,ahogy magyarázod jót nevettem rajta.Misztikus erőkben én sem hiszek és azt sem képzelem el valakiről,hogy ő lehetne a nagy Ő,mert szerintem a lényeg az hogy megtaláljuk a hozzánk illő társat,viszont abban én is hiszek,hogy ehhez fontos ha pozitívan gondolkodunk és nem árt ha jó kedvűek,mosolygósak vagyunk nem árt,ha éberek is ugyanakkor,mert “Nem mind arany,ami fémlik”ugyebár???!!Persze az sem árt ha van némi szerencsénk is,hogy jókor legyünk jó helyen és éppen a hozzánk illő társat ismerjük meg!!

      Reply
  167. János 2011. April 25. Monday 22:06

    Kedves Emi
    A leveledben sok a keserűség. Érdemes lenne ezeket kidobni, és a jó emlékeidet leporolni. Tudod mint a tavaszi nagytakarításkor. Várjunk csak, tavasz van! Itt az ideje elkezdeni! Én is egy zárkózott manusz voltam. Most 27 évesen kb 10 év szünet után elmentem locsolkodni(gyengébbek kedvéért ma húsvét hétfő van). Totál gáznak tartottam, mert mások azt mondták,hogy ők megőrzik férfi méltóságukat és nem lesznek bohócok. Letojtam a véleményüket és tettem 1 kisérletet. Voltam pár csajnál, akik iszonyúan örültek nekem, ennyire kivirulva nőket már rég láttam. Lássuk csak mennyit is fizettem ezért: csajonként 2 fújás a 100 forintos kölniből, és egy 2 soros versike. Eredmény: legalább 20 percig dumcsiztunk minden esetben, a csajokon végig méteres volt a mosoly, és a végén 2 nagy puszit kaptam. Nem volt Apokalipszis! Kedves Emi egyedül áló vagyok, de kérdem én vajon mennyit érek az említett csajok szemében? Na mi a válaszod? Nincsenek millióim se lakásom, mégis szeretnek, és értékesnek tartanak. Miért is? Mert én voltam szives és foglalkoztam velük. Rájuk mosolyogtam, és jókevűen beszélgettem velük. Tedd félre az előitéleteidet és nyitott szívvel fordulj a másik ember felé. Ne félj őszintén megnyílni másnak, én is ezt csinálom. Persze én is figyelek arra, hogy ezzel senki ne éljen vissza, de ezt már az elején lehet érzékelni. Nem vagy te rossz csaj csak kicsit meg vagy keseredve. Acélozd meg a lelked, lépjél túl az állapotodon, és máris jobb lesz a helyzet. Ha azt mondod lehetetlen, ezt figyeld: szovjet nevelést kaptam, barátok nélkül nőttem fel, 21 évesen csak a kőkemény fizikai munka érdekelt. Se buli se csajok se senki. Aki közeledni próbált azt keményen elküldtem. Ahhoz képest most csajozok, vannak barátaim, bárkire rá tudok mosolyogni. Megtanultam szabadon élni! Ha én képes voltam ekkorát változni, neked is menni fog. Nincs olyan, hogy nem. Menni fog! Kívánok neked sok sikert, és találd meg önmagad.

    Reply
    • emi 2011. April 25. Monday 22:44

      Drága János! Annyira aranyos vagy, hogy az már nem is igaz! Igyekszem megfogadni a tanácsaidat, hiszen bizonyos szempontból én is szovjet nevelést kaptam: Emi

      Reply
  168. Mária 2011. April 26. Tuesday 15:55

    Kedves Andi!
    Szerintem is mindegy, hogy hivjuk a párunkat. Az ember társas lény, igy lettünk teremtve. Nekem nagyon hiányzik a társam, nem jó egyedül élni! Nagyon remélem és hiszem, hogy még valakivel boldog lehetek!

    Reply
  169. Dóri 2011. April 27. Wednesday 06:18

    Kedves Andi!
    45 éves vagyok, 4 éve váltam el de kb másfél éve volt erőm arra hogy elkezdjek keresni valakit. Az interneten leveleztem us egy hozzámillő 40-es férfival, képet cseréltünk, és megbeszéltük a randit is. Ekkor összeszedtem a bátorságomat, és megirtam hogy velem van 19 és 18 éves nagy és 14 éves iker gyermekeim, de nem apát keresek nekik. Még hozzáteszem hogy állitólag csinos fiatalos nő vagyok. Mondanom sem kell hogy a férfi eltünt.
    Ezután megirtam rögtön az első levélben mindenkinek hogy hány gyerekem van senki nem irt

    Reply
    • khaatlyn 2011. May 7. Saturday 13:57

      Kedves Dóri!

      A gyermekeidről az első levélben botorság írni, ne add ki magad ennyire!
      Szép az őszinteség, de nem kell elsőre rázúdítani a párt kereső férfira minden hendikeppedet! 🙂

      Egyébként nekem 5 gyermekem van és így kerestem párt 2 éve, sosem mondtam meg rögtön… csak, amikor már többször találkoztunk, láttam, hogy nem beszél mellé, és őszintén érdeklődött a családom felöl…

      Hidd el, nekik is vannak hátrányaik, és jó esetben elmondják, de inkább az szokott előfordulni, hogy te veszed észre, vagy véletlenül elkotyogja…

      Teljes őszinteséggel csak azt a férfit tiszteld meg, akit már egy kicsit ismersz és ő is őszinte hozzád!

      Vadidegeneknek ne add ki ennyire magad!

      Reply
  170. Magdolna 2011. April 27. Wednesday 10:00

    🙂
    A sok fájdalom után,ami ért azt éreztem,hogy nagyon sok szeretet van még a szívemben.Belül éreztem,hogy tálálok valakit akivel ezt megoszthatom.Nagyszerű érzés szeretni és szeretve lenni!
    Mindenkinek sok sikert és kitartást kívánok!!!
    Napsütéses szép napot nektek!

    Reply
  171. Katica 2011. April 27. Wednesday 11:14

    Sziasztok!Olvasgattam soraitokat,de nem lettem okosabb és bizakodobb sem,elvesztettem a bizalmamat és oda jutottam,hogy már ismerkedni sem merek.Ugy tartok már a csalodástol.Sok sikert annak aki még mer ismerkedni.:)

    Reply
    • Anna 2011. April 28. Thursday 11:01

      Ne félj tőle.
      Sose volt könnyű.
      30-on felül se könnyű ismerkedni, nem csak 40-50 évet betöltve.
      De az ember társas lény, hiába érzem jól magam egyedül, azért el-el kap az érzés hogy jó lenne nem egyedül lenni, akkor újult erővel próbálkozom és ha kiábrándulok a keresésből, esetleg a páromból akkor ismét jó egyedül.
      Én ezt ördögi körnek nevezném.:)
      Ismerkedni kell, ne görcsösen. Én már barátokat keresek, ha a szimpátia meg van, kialakulhat több is belőle, de már nem társkeresésnek hívom.:)

      Reply
  172. Márta 2011. April 28. Thursday 14:23

    Az előzőekhez : a neten ismertem meg egy pasit, még soha nem találkoztunk, de amit tőle tanultam, az “sokat ér” 🙂
    (egyébként a pasi felsőfoku végzettségű )

    Nevezetesen: neki nagyon sokat jelent, ha a másik fél is játékos, könnyed módon közelit az ismerkedéshez, a párkereséshez… semmi presszió, semmi előzetes elvárás…
    Amiota a varázs – szavakat kimondta, azota minden könnyebben megy nem csak vele kapcsolatban, ugy általában….. 🙂

    …. megszivlelendő,nem ????

    Reply
  173. LÍv 2011. April 28. Thursday 20:17

    Sziasztok!
    Borzasztó… mennyi egyedülálló ember van, holott milyen egyszerű társra találni… Én 46 éves vagyok, és szinte csak férfi barátaim vannak… és egy csodálatos férjem, immár 25 éve. Nem értem azokat, akiket nem köt a hűség béklyója, hogy ennek ellenére mégsem találnak naguknak társat. Annyi értékes férfi van, s mindenkiben meg lehet látni a szeretnivalót!
    Hogy kerülök én ide? Húgom 36 éves és nincs senkije, holott 10 évvel fiatalabb s ennek megfelelően szebb, mint én. (De vajon kívánatosabb-e?) Ezért léptem be, hogy a sok tanácsot, ami ide érkezik, átadjam neki. De – úgy érzem – hiába… A merevség – gát.

    Reply
    • Ilona(Ica) 2011. April 30. Saturday 20:20

      Kedves Lív!

      Örülök,hogy azon kevés szerencsés közé tartozol,aki egy csodálatos társ mellett éli a mindennapjait és már 25 éve. Szerintem a hűség abszolút nem nevezhető béklyónak,ha valaki szeretetben és boldog házasságban él én így gondolom az természetes hogy az ember hűséges ahhoz akit szeret és akivel boldog!

      Mindig tartson boldog házasságod és húgodnak is nagyon sok szerencsét és sikert a pártalálásban!És mindannyiunknak!

      Reply
  174. Gábor_40 2011. April 30. Saturday 19:10

    Nem az számit, mikor értem el többet, egyedül, vagy társsal, az számit, mikor éreztem jól magamat. És bizony akkor amikor együtt éltem…………..vele.
    Hogy miért van ennyi egyedül élő, társra vágyó, de mégis társtalan férfi és nő? Nem tudom, én sem így terveztem.
    Ismerkedéskor, ha nincs vonzalom a másik iránt, ha nincsenek érzelmek, amit kiválthat egy mosoly, egy tekintet, egy hangsúly, vagy érintés, akkor bizony felejtős a dolog. És ennek kölcsönösnek kell lenni.
    Azt gondoltam, hogy negyven évesen a családommal nyaralok, nevelem a pár éves gyermekünket, élünk a közösen megszerzett, kialakított otthonunkban. Ehhez képest maradtak az álmok, a tapasztalat, és az egyik napról, a másikra való élés.

    Reply
  175. Piroska 2011. May 1. Sunday 16:11

    Sziasztok! Én már nem hiszek semmiben én senkiben,belefáradtam,25 év rossz házasság után özvegyültem meg.Mindig azt hittem talán megérdemlek még egy szerető társat aki értékel.(mindig csinosnak mondtak,de már ez sem érdekel)Nem iszom nem dohányzom, normális emberi értékekkel rendelkezem,(akikkel idáig leveleztem mind magasan kvalifikált emberek voltak),nem is értem hogy miért, de valahogy mégsem jutottam el addig,hogy igazán megismerjenek.Biztosan bennem is lehet a hiba mert nem tudok olyan könnyen megnyílni,udvarolni pedig nem szeretnék egy férfinek sem.Azt pedig hogy a férfit párnak, barátnak,nevezik szerintem sok jelentősége nincsen.Jelentősége annak lenne ha sokan megtalálnánk a becsületes szeretni tudó és szeretere vágyó társunkat, testileg lekileg,amit kívánok mindenkinek.Ja és nem kötelező hogy legyen párom.

    Reply
  176. Melinda 2011. May 7. Saturday 09:25

    Szia!
    Én is neked köszönhetően találtam meg a társam.
    Régebben ugyan sokszor próbáltam társkereső honlapon keresztül ismerkedni, de hamar feladtam, még akkoris ha sok fiúval találkoztam.
    Kellett az a hozzáállás, amire Te ébresztettél rá és aminek köszönhetően újra elkezdtem hinni és újra regisztráltam. És amiben nem is hittem volna, az valóra vált. Az első srác, akivel randiztam, Ő volt az, akinek rabul ejtettem a szívét.
    Köszönöm!
    Melinda

    Reply
  177. Randi Andi 2011. May 7. Saturday 10:40

    Kedves Melinda!

    Nagyon örülök hogy segíthettem! 🙂

    Reply
  178. boros istvan 2011. May 16. Monday 00:18

    Kedves RANDI ANDI!
    Csak gratulálni szeretnék a kitartó munkádhoz.
    T:István.

    Reply
  179. car insurance 2012. February 8. Wednesday 17:37

    This is an excellent article. I will spend more time looking into this topic.

    Reply
  180. click here 2012. February 8. Wednesday 17:47

    Good job writing this post. I would like to learn more about this subject.

    Reply
  181. recipes for chicken 2012. April 2. Monday 20:36

    This site is actually fascinating i’m looking for is there the other examples? however anyway thanks a great deal as a result of I found that i was longing for.

    Reply
  182. motivational quotes 2012. April 21. Saturday 21:44

    This site is really attention-grabbing i am probing for is there any other examples? however anyway many thanks abundantly as a result of I found that i used to be longing for.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.