21 Mar
Az örök válogatók és a választás paradoxona

Ferenc* 47 éves, jól szituált vállalkozó. Nem alacsony, nem kopaszodik, biztos egzisztenciája van, a társkereső nők álma. Egy dolga nincsen: családja, pedig elmondása szerint ő már évek óta feleséget keres, elmondása szerint nyugodtan válogathat, megteheti, de valahogy senki sem elég jó.

Klienseim két csoportba oszthatók: az egyik csoport az, akinek túl kevés lehetősége van a társkeresésben, a másik az, akinek túl sok. Elemezzük ki most utóbbi kategóriát: az örök válogatókat.

Kik azok az örök válogatók?

 

Örök válogatók alatt azokat a komoly kapcsolatra vágyókat értem, akiknek rengeteg lehetőségük van, “papíron jól néznek ki”, és emiatt válogathatnak a lehetséges jelöltek között.

Nem véletlen, hogy sokszor éppen azok házasodnak meg a leghamarabb, akikről nem is gondoltuk volna, akik mögött esetleg összesúgtunk “na ennek sose lesz férje/felesége”. Ennek oka, hogy amikor jön a lehetőség (és egy-két lehetőség mindenkinek jön az életben!), ők megragadják, és nem is engedik el. Szemben azokkal, akik úgy gondolják, nem elégednek meg “akárkivel”, hiszen ők sem akárkik, éppen ezért állandóan ott dolgozik bennük a kétely, hogy kaphatnának még jobbat is a jelenleginél, így talán hibát követnek el, ha elköteleződnek.

A választási lehetőségek látszólag végtelenek számukra, ezért aztán képtelenek lehorgonyozni bárhol és mindig új vizekre vágynak. Hiába minden azonban, mégis elégedetlenek és boldogtalanok, hiszen mindig van “jobb” a mostaninál, mindig találnak valami kifogásolnivalót. Ennek következtében a kezdeti rózsaszín köd törvényszerű elpárolgása után hamar leváltják partnereiket, energiájuk nagy részét elviszi a vadászat és a párkapcsolatokon való töprengés, a “még jobb” lehetőségek felkutatása.  Mindeközben pedig a szerényebb “pedigrével” rendelkezők már rég boldogan családot alapítottak és élik mindennapjaikat választottuk oldalán.

Milyen érdekes: úgy tűnik, mintha a több választási lehetőség nem tenné az örök válogatókat boldogabbá, pedig logikusan annak, aki több közül választhat,  boldogabbnak kellene lennie, nem igaz?

Férfiként Te is így látod a helyzetet?

Férfiként Te is így látod a helyzetet?

Egy kis pszichológia: a választás paradoxona

 

Pontosan ezt a kérdést vizsgálta Barry Schwartz pszichológus is, akinek könyve, a magyarul is olvasható A választás paradoxona mérföldkőnek számít boldogságkutatás terén is. Abból a tézisből indult ki ő is, amit az USA-ban tökélyre fejlesztett fogyasztói kultúra évtizedek óta próbál elhitetni: méghozzá, hogy a szabadság és a boldogság azt jelenti, hogy a lehető legnagyobb a választási lehetőségeink száma.

Kutatásaiból viszont az derült ki, hogy egy bizonyos választási lehetőség mennyiség után nem boldogabbak leszünk, hanem frusztráltak, sőt, egyenesen le is bénulhatunk, ami nyilvánvalóan nem épp a lelki jóllét jele.

Kijelenti, a tény, hogy valamilyen választási lehetőség jó, nem feltétlen jelenti azt, hogy a nagyobb választási lehetőség jobb lenne. Véleménye szerint nem tehetünk a szabadság és a szabad választás közé egyenlőségjelet, mivel “szabadságunkat nem a rendelkezésre álló választási lehetőségek számának növelésével érjük el“.(antidepresszans.hu)

Schwartz főleg vásárlási szokásokat vizsgált, és azt tapasztalta, hogy minél több a választási lehetőség, annál kevésbé leszünk elégedettek döntésünkkel később. Kérdés, hogy vajon le lehet-e fordítani ezeket a kutatási eredményeket társkeresésre?

Most akkor kit válasszak?

Most akkor kit válasszak?

A társkeresés paradoxona

 

Természetesen igen, és meg is tették. Mindenféle felmérés, satisztika és kutatás után a scienceofrelationships.com weboldal a következőkre jutott: minél több a lehetőség, annál nehezebb azokat menedzselni. Ha valaha is “kapós” voltál online társkeresőkön, akkor tudod, miről beszélek: rengeteg levélváltás rengeteg érdeklődővel, a végén azt sem tudod, ki kicsoda. Számos férfi kliensem egyenesen Excel táblázatokban vezeti a lehetséges jelölteket, csak hogy ne gabalyodjon bele az egészbe.

Azért, hogy meg ne őrüljünk a ránk szakadó lehetőségek tárházától, másképpen választunk, ha több lehetőségünk van. Ilyenkor intuitíven, gyorsan, első blikkre döntünk, rögtön ítélő bíróságként utasítunk el jelölteket, egyetlen “gyanús” jel alapján. Egy angol szót rosszul ejtett ki? Unintelligens! Az ideális életkor fölött van két évvel? Azonnal gyereket akar! Kicsit kopott a cipője? Igénytelen! Ha kevés a lehetőségünk, akkor sokkal jobban megfontoljuk, mit cselekszünk, elfogadóbbak és türelmesebbek vagyunk, és nem dobjuk ki partnerünket az első általunk hibának vélt tette után.

A kutatók azt állítják, hogy a gyors, első blikkre való döntés inkább szexpartner keresésre való, ha valaki hosszú távra tervez, a kevesebb választás, és a választási folyamat lezárása egy ponton célravezetőbb.

Kérdés: hol van ez a pont? Hány évesen? És én mit mondjak Ferencnek? :-)*

(*a nevet és a pontos életkort természetesen megváltoztattam)

 

Új könyvem március 27-től kapható!!!

Új könyvem március 27-től kapható!!!

Szeretnél “Ezért vagy még egyedül” interaktív könyvbemutatót a városodban? Jelentkezz szervezőnek! >>>

201 Comments

  1. Corville 2013. March 21. Thursday 15:06

    Válogathat, de mint látjuk egyedül van, egyedül marad! Senki nem jó, van ilyen, még ha jó is lenne, van egy két tényező, körülmény, ami zavar! De! Mi se vagyunk tökéletesek, alkalmazkodni kell, és a lényeg, tudni kell a másikat a hibáival együtt elfogadni és szeretni!

    Reply
    • orbanagi 2013. March 22. Friday 16:42

      Arra én is nagyon kíváncsi lennék, hogy mit fogsz tanácsolni, és én azt majd meglátom-e 🙂
      Nyilvánvalóan el van a fejében romolva valami, de azon nem egy egyszerű “programozd át…, keress másként, elégedj meg…stb.” tanács fog segíteni.

      Ja, eszembe jutott, én mit tanácsolnék:
      HAGYJON FEL a társkereséssel úgy egy fél-1 évre. NE keressen. Nyugodjon le, de legyen aktív, foglalkozzon a feladataival, hobbyval, barátaival, családjával, gyerekekkel, ha van a környezetében, és egyszer csak egy belső hang meg fogja súgni, hogy ki/mi, milyen kapcsolat kellene neki, mire van szüksége. Járjon coachingra, az sokat segít, ha beszélget.
      Ezt tanácsolom, üdv:
      Á

      Reply
    • orbanagi 2013. March 22. Friday 16:44

      Ja, és szexkapcsolatot ne keressen, és ne generáljon ilyen helyzeteket.
      Fontos!
      Majd elfelejtettem!
      🙂
      Á

      Reply
  2. nagy erzsébet 2013. March 21. Thursday 15:11

    Ferencnek lelki gondja van, ha senki nem elég jó neki. meglátásom keres egy “ideált”
    ami csak a fejében létezik. Kár…………….

    Reply
    • tunde_64 2013. March 21. Thursday 16:47

      Igen, ismerkedni szeretnék, csak az a baj, hogy engem is olyan emberek találnak meg, akik az egy éjszakás kalandokat keresik. Én egy tartalmas és végleges kapcsolatot keresek, amit eddig nem találtam még meg!

      Reply
      • Péczeli Ilu 2013. March 21. Thursday 17:03

        Ilu vagyok és okt. óta keresem a társam, ill. januárban megtaláltam, holott én is nagyon szűrtem!Ne haragudj, de osztom azt a véleményt, hogyha valaki nem szimpatikus az első meglátásra, azzal nincs mit kezdeni. Annyira nem állunk, hogy elsőre, akárkinek. Volt, aki beült a kocsimba,hogy beszélgessünk és a sliccét gombolta már. Az ilyennel mit kezdjen az ember? És sajnos a legtöbb férfi nem tartós, komoly kapcsolatot keres (az szóba jön, meghátrál!), kalandot keres, ahol csekkolják a magukat felkináló hölgyeket ingyen és elkötelezettség nélkül! Nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak, könyvet tudnék irni róla én is, de Randi Andinak szolgálhatok néhány tanulságos “történettel”. Már csak a tárgyilagosság kedvéért is! Üdv. Péczeli Ilu

        Reply
        • Milené Szocsi Éva 2013. March 21. Thursday 22:35

          Kedves Andi !

          Két hete vagyok fenn az egyik ismert ts.oldalon 130-nál is több levelet kaptam. Valóban úgy van, ha kiderül, hogy hosszútávú kapcsolatot, tartalmat, várunk el,noha adni is szeretnénk, Lelépnek ! Nagyon sok az “alsó középosztályú” nő ! Nincs szint igény mert azonnal altesti szolgáltatást nyújtanak a jelentős számban előforduló nők. Ezt egyébként férfi ismerősöm is megerősítette, aki szintén keres. Szép lehetek, vagyok is, de itt ülök. ( egyedül ! )) Várom az igazi felbukkanását ezen a “mocsár ” jellegű nem olcsó társoldalon Ez a lényeg ! Üdv: Éva

          Reply
          • Anita 2013. March 25. Monday 12:25

            Kedves Andi és Miléné Éva!

            Azt gondolom, hogy ha nem lenne Andi könyve, akkor aki egyszer regisztrált már valaha ilyen társkereső oldalra, az is már tanulmányt írhatna erről..
            Volt egy pasi aki pöcegödörnek nevezte ezt, de mégis itt volt, pedig családos, egzisztenciával rendelkező volt, de a feleségétől már nem akar semmit. Elválni sem, de menjek a lakására van 2 órahossza ami szabad, mert utána jön haza a felesége a gyerekkel… azt hiszem erre már nem tudok mit mondani, ill. tudok, csak már nincs értelme. De vannak pozitív szemléletű emberek is, akik tényleg komolyan gondolják. De az igazság az, hogy feltettem egy másik profilt is amin nem én vagyok, és szinte kiugrott a mutató a helyéből, két nap alatt 144 pasi akart velem találkozni, ez is azt mutatja, hogy ezeknek a férfiaknak a gatyájában van az eszük, vagy micsodájuk…Én is várom az igazi fotómmal a számomra megfelelő partnert, de nem csüggedek egyszer majd eljön, csak nem szabad görcsölni rajta…
            Puszi: Anita

            Reply
          • Peponi 2013. March 28. Thursday 11:20

            A neved alapján van férjed. Miért keresgélsz akkor? Ha meg már nincs, csak a neve maradt meg, hol van most, és miért ment el? Ha egy kapcsolat tönkre ment, van garancia, hogy majd egy másik jólesz? “A házasságban nem az számít, hogy megtaláltad-e az igazit, hanem hogy mit teszel” Mark Gungor

            Reply
        • Czaga Miklós 2013. March 21. Thursday 23:56

          Szívesen megbeszélném veled a tapasztalataidat Kedves Ilu ! Valószínű,hogy én tanulnék többet.M.

          Reply
        • Csaba 2013. March 28. Thursday 11:16

          A nevedből az derülki, hogy férjezett vagy. Akkor mit keresel (itt)? Ha pedig nem, akkor ő most hol van, és miért?

          Reply
          • béla 2013. March 28. Thursday 17:44

            Nem szeretnék senki fogadatlan prókátora lenni ,de ne bántsuk Évát.
            Sajnos egy másik levelét én is elég epésen reagáltam le.Nem kellett volna.Nem tudjuk,hogy miért irja amit ir.Erre igazán egy másik levélváltás után jöttem rá./nem vele váltottam levelet./Nyilván nem jó kedvében irta amit irt.Úgy érzem nem sok pozitivum érhette mostanában.

            Reply
        • kisvirág123 2013. April 6. Saturday 20:26

          na mesélj! 🙂 Szívesen okolunk a tanulságaidból!
          Azért járunk ide, h jobban csináljuk!

          Reply
      • Czaga Miklós 2013. March 21. Thursday 23:54

        Én nem vagyok olyan okos és művelt mint Randi Andi akinek a könyvét bizonyára elsők között fogom megvenni de neked neked tunde64 annyit tudok mondani,hogy minden hosszú kapcsolat első és egy éjszakás kapcsolattal indul,és a dátum másodlagos.És most jön a lényeg a légyfogó effektus.Olyat kell adnod az ágyban,hogy esze ágába se jusson tovább keresgélni a jelölt úrnak.Ez pedig kizárólag egy emberen múlik RAJTAD !!!!!

        Reply
        • Mészáros Katalin 2013. March 22. Friday 07:15

          Kedves Miklós!
          Ez a néhány sorod kissé egyoldalú nézőpont. Szívesen adunk olyat az ágyba, ami hozzánk láncol, ha ti, kedves férfiak, hajlandóak vagytok érzéseket, kedves gesztusokat, finom érintéseket és jelzéseket adni. Üdv. Kati

          Reply
        • éva59 2013. March 22. Friday 08:07

          Miklós! Neked teljesen igazad van, de ez is társasjáték!!! Sok pasi azt gondolja, amit Te. Ha jó a nő az ágyban, nosza, lehet folytatás. Na és a pasik? Biztos, hogy jók? Nem csak a méret a lényeg! Ami még bosszant, és eleve tovább lapozok. Van egy viszonylag megnyerő adatlap, és a fotón ott áll egy pasi gatyában egy óriási hallal. Most ezzel mit kezdjek? És nem azzal van problémám, hogy a hobbi a peca. Érted???? Azt tudom tolerálni, sőt, én is szeretem. Na de mégis!!!Sajna 60 körül ez általános.

          Reply
          • Greg 2013. March 22. Friday 08:45

            Ez baromság Miklós… egy éjszakás kalandra a kutya is képes. Ha egy férfi már a kezdetben a lukat keresi a nőn, az senkinél nem fog ott maradni hosszútávra.

            Reply
          • István 60 2013. March 28. Thursday 18:39

            Kedves Éva!
            az a baj hogy általánositasz, és többes számba beszélsz,az az adatlap, és fotó amiről beszélünk, neked nem jön be , de lehet másoknak igen nem vagyunk egyfomák még szerencse

            Reply
        • Eszter 2013. March 22. Friday 10:12

          Nem hiszem, hogy ez igy általánosan is igaz. Véleményem az akinek az elsődleges szempont az hogy mit nyújt egy nő az ágyban az nem keres tartós kapcsolatot. Ma ezt a nőt teszteli, holnap a másikat. Persze én is vallom, hogy egy jó kapcsolatnak is fontos része a szex, de nem lehet az egyedüli kapocs. Ja és arra felhívnám a figyelmed, egy nő akkor tud igazán “teljesíteni az ágyban” ha a lelkét is meghódítottad. Az a “szia, gyere bujjunk ágyba” normális nőnél nem működik.

          Reply
          • Batai Jánosné 2013. March 22. Friday 12:20

            Szia Eszter. Valóban nagyon igazad van, az egyéjszakás kaladok csak annak jók akik nemgondolkodnak komolykapcsolaton. Sajnos én már letettem a keresésről ,mert hülyébnél, hülyébbek irtak zaklattak.Igaz már73 éves vagyok, de úgy gondoltam, hogy 22 éve egyedül vagyok és , már néha a magány borzalmas.De inkább egyedül, mint egy üresfejü, hazug disznóval éljek. Ferenc meg talán jobban tenné, ha elővenné még a maradék eszét és nem válogatna a nagyvilágba. Sosem lesz egy igaz társa!!!!!!.Üdv: Eszter

            Reply
          • Léna 2013. March 24. Sunday 21:14

            Köszönöm Eszter, nagyon sokunk nevében!

            Végre kimondtad a lényeget!

            Egy nő csak akkor képes minden szeretetével egy férfinek mindent megadni az ágyban is, ha tudja, hogy a férfi őt akarja, testestől, lelkestől és nem csak egy páros önkielégítést.
            Fontos, hogy a nő ne csak egy eszköz legyen a férfi boldogságához, de az egyetlen, akivel igazán együtt akar lenni és szex nélkül is boldog, ha csak vele lehet.
            Ezt már a szerelmeskedés előtt éreznie kell a nőnek abból, ahogy ölelik, csókolják és simogatják.
            Ekkor válik igaz szeretővé, felszabadulva, boldogan mindkettőjük örömére.
            Kérlek benneteket Lányok, tegyétek lehetővé, hogy a férfiaink szexkultúrája fejlődhessen, kapjanak visszajelzéseket és mindent ehhez, de ne adjuk magunkat olcsón, csak azért, hogy meghódítsuk, megtartsuk őket. Mert hamar elszáll az öröm, ha bárkit, bármikor megkaphatnak.
            Hova lesz a szerelem, a várakozás izgalma, ha átvesszük a szerepüket…még a hódítást is mi tesszük helyettük.
            Érezzen először bennünket, az isteni lényt, csak azután élvezhet igazán…Léna

            Reply
        • Anita 2013. March 25. Monday 12:29

          Kedeves Miklós!

          Nagyon igazad van, csak egy a baj, hiába vagy te a legszuperebb lepedőakrobata, ha a pasi egy tunyacsáp!! Semmi romantika, passzív, szinte tök mindegy mit csinálsz vele, csak még egy-két üzleti beszélgetést el kell intéznie.
          De lehet, hogy én látom rosszul, vagy nem a megfelelő partnert választottam….

          Anita

          Reply
    • Úgy gondolom, hogy az "ideálok" keresését az embernek - egy idő után - már érdemes némi önkritikával élve jobban átgondolni. Ahogy a potenciális "nagy Ő", úgy mi sem vagyunk tökéletesek. A megértés, a kompromisszumkész választás ami 2013. March 22. Friday 19:50

      Úgy gondolom, hogy az “ideálok” keresését az embernek – egy idő után – már érdemes némi önkritikával élve jobban átgondolni. Ahogy a potenciális “nagy Ő”, úgy mi sem vagyunk tökéletesek. A megértés, a kompromisszumkész párválasztás, ami minkdét oldalról kölcsönösen megjelenik, vezethet talán csak eredményhez a lelkes társkereső Úr esetében.

      Reply
    • Ferenc 2013. April 1. Monday 16:59

      Kedves Erzsébet!

      Nekem nincsenek lelki gondjaim, hálistennek!

      Mint írtam bárki jó lenne és szeretnék komoly kapcsolatot. Szövegértelmezés azért jó, ha menne ilyen idősen.
      Az eddigi két kapcsolatom orvosi eset volt. Konkrétan nem voltak normálisak. Egyik lófüggő, a másik Istenfüggő, aki nem tudta feldolgozni az édesanyja halálát! Nem tudom, hogyan vonzottam be őket?
      Mindent megadtam nekik, ami kitelt tőlem, de semmi se volt jó nekik!
      Inkább maradok egyedül, mint egy mérgező kapcsolatban.

      Reply
  3. Galathea 2013. March 21. Thursday 15:16

    Azt mondd Ferencnek, hogy az elég jót keresse, ne a legjobbat, mert akkor mindig lesz egy jobb, és soha nem lesz nyugalma!

    Reply
  4. Galathea 2013. March 21. Thursday 15:23

    Ja, és mi a baj a kopaszodó és alacsony pasikkal?? 😀 Mert igen gyerekes így mérni a férfiakat!

    Reply
    • Randi Andi 2013. March 21. Thursday 18:23

      A nálam megforduló társkereső nők elvárásai alapján bónusz pont ha egy férfi nem kopasz és nem alacsony.

      Reply
      • Krisztina 2013. March 21. Thursday 20:59

        Én csípem a kopaszokat, bár ennyi még édes kevés elég jó kapcsolathoz 🙂

        Reply
      • Szilvi 2013. March 21. Thursday 21:03

        Akkor Én nem a többséghez tartozom: kifejezetten tetszenek a jó kiállású, alacsony férfiak!:) Az összhatás a lényeg- és ez az, amit egy számadatból, vagy fotóból nem biztos, hogy leveszünk. Én is a “kapós” csajok közé tartozom a társkeresőkön és bizony így azt is nehéz eldönteni, kivel érdemes egyáltalán találkozni.

        Reply
      • Zlatan 2013. March 21. Thursday 22:07

        Érdekes én nem kopaszodom, és alacsony sem vagyok, mégsem vagyok jó a nőknek…!

        Reply
        • Milené Szocsi Éva 2013. March 21. Thursday 22:37

          Miért ?

          Reply
          • Zlatan 2013. March 22. Friday 08:48

            Fogalmam sincs. 🙁
            Ha tudnám, akkor nem lennék ilyen helyzetben, mert akkor tudnám, mi az amin változtatnom kell.

            Reply
        • Adél 2013. March 22. Friday 12:04

          Bocsáss meg, hogy “Neked” írom, de már nem bírom ki szó nélkül.

          Ezen a fórumon sokkal több nő írogat, mint pasi, mindig ugyan oda lyukadunk ki, de szinte alig akad példa, hogy bármelyik Férfi megragadná az alkalmat és egy-két, vagy több itt írogató Hölgynél kezdeményezne, hogy venné a bátorságot és e-mail címet cserélnének. Mert mi történik a legrosszabb esetben? mennyivel másabb sztori alakulna ki, mint egy társkereső oldalon való ismerkedés során, ráadásul itt sokkal “fesztelenebbül” nyilvánulnak meg az emberek, sokkal jobban kiadják érzéseiket a világról alkotott véleményüket.
          És mi van akkor, ha csak egy levélig jut el a dolog? DE legalább megpróbálta valaki, legalább volt olyan bátor és itt is tett valamit a céljai megvalósítása érdekében. Ehelyett csak “sírás”, kesergés, vádaskodás, elhamarkodott ítéletek cikáznak oda vissza, hogy a kialakult sorsunkról igazából nem is mi tehetünk, hanem mindenféle körülmény.
          Hát én pont ezt a fajta bátorságot hiányolom, rendíthetetlen jól megfogalmazott és kidolgozott célokat, melyek nem halogatva vannak, hanem meg meri tenni a hozzá szükséges lépéseket, változásokat/változtatásokat, magabiztos, határozott fellépést, azt a férfit, aki nem irányítani tud, hanem kezelni.

          Reply
          • Attila 2013. March 22. Friday 12:56

            Kedves Adél!

            Én elég sok férfi kezdeményezést láttam már ezen a blogon (persze ez relatív kevés, mert kevés férfi ír itt). Viszont kevés pozitív női reagálást. Sokszor reakció sincs. Ezenkívül, úgy emlékszem, hogy volt egy Adél, akinek nem tetszett egy férfi kora és ezért hiába kezdeményezett a férfi. Itt semmit sem tudunk egymásról, nincsenek adatok, ez egyrészt jó, másrészt pedig elég rossz. Hidd el ha lennének itt hosszabb beszélgetések, akkor megkedvelnék egymást az emberek és idővel kialakulhatna más is. De a többség csak feljön, mond valami panaszkodósat és ennyi. Nincs érdemi kommunikáció. De abban igazad van, hogy egy “csajozós” figura jó paraméterekkel simán levadászhatná az itt írogató nők egy részét. De, aki ilyen, az ezt meg tudja tenni máshol is, nem kell neki ez a blog.

            Reply
          • Adél 2013. March 22. Friday 13:52

            Szia Attila!

            “Ezenkívül, úgy emlékszem, hogy volt egy Adél, akinek nem tetszett egy férfi kora és ezért hiába kezdeményezett a férfi.”

            Ezt igazán sajnálom. Én, mint Adél durván egy-másfél hónapja írogatok itt.

            Elmesélem: én jártam úgy ezen a fórumon, hogy elkérték az e-mail címem, készségesen meg is adtam és soha nem érkezett levél az illetőtől. Na mid1 🙂

            “Hidd el ha lennének itt hosszabb beszélgetések, akkor megkedvelnék egymást az emberek és idővel kialakulhatna más is.”

            Elhiszem.
            Teljesen tanácstalan vagyok és úgy érzem, hogy 21-es csapdája az egész. Egyszerűen azt érzem, hogy mindenki ugyan azt az utat keresgéli, mégis mint egy óriási autópálya hálózat, össze-vissza tekeregnek ezek az utak, egymás alatt, fölött, mellett, ott vannak közel, de mégis csak látszólag, nincs összekapcsolás, nincs csomópont. Nő vagyok…ha megfeszülök sem szólítanak meg, egyszerűen csak bámulnak, bámulnak és bámulnak. Nem büszkeségből, hanem tapasztalatból én nem kezdeményezek, meg tanultam, elveszik az illúzió, nem alakul ki a normális menet, kimarad egy lépcsőfok. Olyan helyzet mint, ha vadasparkban kellene vadászni, még csak el sem futnak az ott élő állatok.

            “De abban igazad van, hogy egy “csajozós” figura jó paraméterekkel simán levadászhatná az itt írogató nők egy részét.”

            Igen, de én nem csajozós figurát akartam meghatározni, hanem azt, akire számíthatok szinte minden körülmény között és Ő is tudja, hogy bármikor szívesen a legjobb tudásom szerint támogatom és segítem…..

            Reply
          • Adélka 2013. March 22. Friday 14:40

            Kimoderáltak 🙂

            Reply
          • Attila 2013. March 22. Friday 15:28

            Mi csúnyát írtál?:)

            Reply
          • Adélka 2013. March 22. Friday 15:46

            …nem hiszem, hogy csúnya volt:), de már biztos nem tudnám ugyan úgy megírni.

            Ilyenkor már olyan…nem ugyanaz megírni, mert már kiadtam magamból.

            Volt benne olyan, hogy sajnálom, hogy “Adél”-nak nem tetszett egy férfi kora, aztán még, hogy Tőlem elkérték az e-mail címem és soha nem érkezett levél, szívesen beszélgetek-eszmecserélek:), nem a csajozós figurát akartam az írásommal jellemezni, csak azt akartam mondani, hogy néha jó az illúzió, csak merje valaki megteremteni. Persze ez csak az én véleményem és nem is biztos, hogy jó. Egy olyan emberkének a jelenléte megnyugtató lenne a számomra, akiről feltételezhetem, hogy minden körülmény között számíthatok rá, még ha a fizikai jelenlétével olykor nem is, de a hangjával meg tud nyugtatni és viszont a legjobb tudásom szerint én is támogatnám, segíteném az élete útján.

            Úgy érzem, mintha egy forgalmas autópálya hálózat lenne ez az egész. A pályák közel haladnak el egymás mellett, alatt, felett, de soha nincs egy kereszteződés, csak egy nagy gordiuszi csomó.:)

            Reply
          • András 2013. March 23. Saturday 16:44

            Kedves Adél!

            Elkérhetem az e-mail címedet?

            Ha megkapom, ígérem ott bemutatkozom 🙂

            Üdv:
            András

            Reply
          • Adél 2013. March 23. Saturday 17:52

            Szia András.

            adel3049_kukac_gmail_pont_com

            Reply
          • Adél 2013. March 23. Saturday 19:49

            Kedves Attila.

            Atiboy? vagy 47éves? 🙂

            Reply
          • Attila 2013. March 24. Sunday 16:06

            Kedves Adél!

            Nem, 33 éves vagyok és Attila. De 47 évesen biztos nem használnék Atiboy nevet:).

            Reply
          • Adél 2013. March 24. Sunday 17:02

            🙂
            akkor elvesztettem a fonalat ezzel kapcsolatosan:
            “Ezenkívül, úgy emlékszem, hogy volt egy Adél, akinek nem tetszett egy férfi kora és ezért hiába kezdeményezett a férfi.”

            Reply
          • Attila 2013. March 25. Monday 22:51

            Én csak olvastam azt az esetet és úgy emlékszem veled történt meg és azzal, aki Atiboyként írt. Szóval ő kezdeményezett:). De túl öregnek találtad. Te harmincas vagy?

            Reply
          • Adél 2013. March 26. Tuesday 10:45

            Igen, nekem is ez az egy eset jutott eszembe, és ugyan az az érzés, amit már Te leírtál, ezért udvariasan megköszöntem a válaszát, mert nagy kontrasztot éreztem a név és a kor között, ami lehet elhamarkodott, de mindenképpen árulkodó egy nick név (szerintem).
            Harmincas vagyok:)

            Reply
          • Zlatan 2013. March 26. Tuesday 21:46

            Kedves Adél,

            erre válaszképpen én is el akartam kérni az e-mail címedet, de közben megelőztek. 🙂

            Reply
          • Adél 2013. March 26. Tuesday 22:14

            Nem szeretnélek megbántani, de….kifogás:)
            Próba cseresznye:)

            Reply
      • Szigeti Lászlóné 2013. March 22. Friday 09:23

        Én úgy gondolom,hogy akinek sok pénze vagy egyéb anyagiakkal jobban áll mint az átlag annak vigyázni kell.mert tényleg van olyan aki a sok pénz miatt nagyon kapós. Ezt tapasztalatból tudom. Az én volt férjem a volt menyemmel jött össze. A férjem válalkozó volt.Volt köztük 25-év korkülönbség.

        Reply
    • Ferenc 2013. April 1. Monday 17:00

      Én is alacsony kopaszodó vagyok. 🙂

      Reply
  5. evaeszenyi 2013. March 21. Thursday 15:38

    Nos ha nem tudja, hogy igazán mire is vár, akkor “szomszéd fűje mindig zöldebb” lesz. Vagy oly nagymértékben hiszi magát tökéletesnek, hogy meg sem fordul a fejében az, hogy neki is alkalmazkodnia kellene egy kapcsolatban, de akkor teljesen reménytelen eset. A puding próbája az evés, mint tudjuk. Én azt javasolnám, hogy ha végre talál valakit, akivel tartós kapcsolatot tud elképzelni, akkor egy időre tegye félre a kétségeit, és a tovább-keresgélést, vágjon bele, és adjon bele “apait-anyait”. Élje az életet, mert észre sem veszi, és az elrohan mellette. Ha tartós kapcsolatot keres, akkor ne kacsingasson folyton a szomszéd kertjére.

    Reply
    • Anna 2013. March 21. Thursday 16:17

      Tökéletesen igazad van, elsősorban azt a kérdést kellene feltennie, hogy eleget tudok-e nyújtani ennek a nőnek, hogy boldog legyen ebben a kapcsolatban. Az “elég”-en persze nem feltétlenül az anyagiakat értem. Igen, alkalmazkodni. Sajna fel kell adni a kis látszólagos nyugalmat, vállalni, hogy csalódhatunk, hogy lecsupaszítjuk a lelkünk, és még sem jön össze. Ha valaki csak távolról patikamérlegen méricskél, akkor senki nem lesz jó, nincs ember, nő, de jelzem férfi sem, aki tökéletes lenne. A legtöbb, hogy imádom a hülyeségeit, a hibáit, akár rosszkedvét, rosszabb napjait is, csak azért mert mint embert szeretem.Csak így lehet, elfogadni, és minden negatív dolog ellenére töretlenül szeretni, tisztelni, csodálni a másikat.
      Szerintem:)

      Reply
    • Péczeli Ilu 2013. March 21. Thursday 17:06

      Kedves eva! Ha a puding próbája az evés, hány pudingot eszel meg? Üdv. Ilu

      Reply
      • Józsi 2013. March 22. Friday 01:27

        Kérdés: hol van ez a pont? Hány évesen? És én mit mondjak “Ferencnek”?

        Ez számomra is egy nagy kérdés és talány! Sőt Andi, úgy tűnik, hogy te sem tudsz semmit mondani, nem tudsz mit kezdeni a jelenséggel, pedig eléggé általános!?
        Hány évesen? …kellene valami életkornak, vagy érettségi szintnek lennie, vagy legalább igény a társas kapcsolatra, és életre!
        Hol van ez a pont? Passz, mindenkinek gondolom máshol! A fő kérdés, hogy honnan tudjuk, hogy ‘ŐT’ kerestük, és vele akarunk élni tovább, minthogy nélküle, így ne keressünk tovább!

        Szerintem ez ugyan úgy igaz mindkét szélsőségre: akik Pl. ‘álompasik’, és akiknek nem sok lehetőségük van, azért válogatnak, vagy keresők még!

        A cikk rosszul van megírva, mert azt olvasom ki, hogy ezek, akik nevezzük úgy, hogy “válogatnak”, akkor ők törvényszerűen megcsalják a párjukat, és fűvel-fával lefekszenek! Ez egy nagy tévedés, pont hogy válogatnak, így nem fekszenek le mindenkivel(válogatás nélkül…), ha tényleg komolyabban, hosszabb távra gondolják a választást! Szóval téves a cikk következtetése szerintem! Akik lefekszenek mindenkivel, ők nem válogatnak, csak egyszerűen az igényeiket elégítik ki, vagy szexpartnert keresnek, nem pedig feleséget!

        Az szerintem mindenki számára világos már, és nem kellenek ehhez külföldi pszichológusok (amióta rászakadt a magyarokra a demokrácia szabadsága rendszerváltáskor, ami után mindent lehetett, amit előtte nem…), hogy a túl sok választási lehetőség nem jó, mert 1000 ruha közül sokkal nehezebb kiválasztani a nekem legjobban tetsző ruhát, mint a 10 ruha közül, így az ember az egész napját a vásárlásra tölti el(hasznosabb időtöltés helyett!), pedig ha 10 ruha lenne, akkor már választott volna, és boldogan hordaná a ruhát, vagy már tartalmasabb programot élvezhetne, és nem futkosna másnap is a boltokba, még mindig ruhát keresni!
        Az sem kérdéses, hogy a szolgáltatóipar pont erre kondizik, hogy hogyan tudna minél drágábban eladni még több szolgáltatást! Kínál 20 féle tarifacsomagot, de valójában mindegyiken csak telefonálni lehet, így hiába van 20 féle lehetőség, dönteni kell, hogy melyik a legmegfelelőbb! (ebben az esetben a vélhető legolcsóbb!)

        Sőt a marketing és termékkialakítások is pont olyanok, és arra ösztökéli az embereket, hogy pár dolog mégse legyen jó, így válasszanak és vegyenek meg több ruhát! így nem csoda, hogy egyes emberek olyan sokat válogatnak!

        Alapjába véve természetes dolognak tűnik, hogy ha az ember úgy érzi, hogy nem találta meg a párját, így tovább keresi, azaz válogat! A másik motiváló erő a válogatáshoz a “remény”, hogy ha az ember úgy érzi, hogy nem találta meg a párját, de eldönti, hogy nem akar már egyedül lenni, és nem válogat már tovább, hanem megalkuszik, akkor ott lesz az a félelem is, hogy mi történik, ha mégis a döntése után fél évre rá találja meg mégis az élete párját (amire kicsi az esély, ha Pl. 4 évig nem találta, és addig kereste, és válogatott…), erre ráeszmél, hogy ő lenne a párja, de már korábban döntött!

        Valószínűleg pont ezért válogatnak tovább az emberek, mert nem tudják, hogy ki az életük párja, vagy nem találják, és nem akarnak kompromisszumot kötni mással, mert akkor ciki lenne, ha később meg mégis szembe jön az élete párja, és örökre vágyódna a szíve, az élete tényleges párjához (mint a mesékben szokott lenni)!

        Tehát a válogatást keresgélésre nevezném át, az okot, hogy tovább keres az ember pedig az, hogy nem találta meg élete párját, értelmét, boldogságát!
        A kulcskérdés, hogy miért nem találta meg, vagy vette észre élete párját még eddig? Nincsen is szüksége rá, mert egyedül is jól megvan? …persze nagyon jól tudja, hogy a boldogsága hiányzik, tehát valami gond van!
        Mit kell az embernek fejlesztenie önmagán, hogy meg tudja találni a párját? Itt kapcsolódik ez a cikk az előző cikkedhez, hogy jó, jó az illető, de mégis “hiányzik Valami”, és mi ez a valami? Az érzés, hogy: ‘Ő az életem párja’, de lehet ezt szerelemnek, vagy játékosságnak is nevezni!

        Tehát aki válogat, az nem találta meg vélhetőleg az élete párját (különben nem válogatna), és “hiányzik valami” érzés van, ennek reményében keres tovább, hátha nem fog hiányozni valami! A vallásos emberek is reményben élnek, hogy majd ők feltámadnak, az életük egy nagy remény!

        A kulcskérdés, hogy hogyan lehet eldönteni minél előbb, hogy valaki az életed párja, vagy nem! Esetleg mennyire lehet az életem párja!?
        Egy házas, 2 gyerekes feleség azt mondta, hogy ha szimpatikus valaki, akkor össze kell költözni, úgy lehet kiismerni a másikat, viszonylag gyorsan! Ha mégsem jön az az érzés, hogy “nekem Ő kell, vele akarok élni”, akkor hosszabb távon sem lesz belőle semmi, csak megalkuvás. Ilyen esetben viszont fűvel-fával össze kell, hogy álljon az ember, ami megint ugyan olyan fárasztó, mint a keresgélés!

        Tényleg elgondolkodik az ember: mitől lenne boldog? Hol találja meg boldogságát? Esetleg úgy gondolhatja, hogy pont egy család okozná a boldogságot?, de azt már nem tudja, hogy miért, így tényleg a család az, vagy a gyerek lenne a megoldás a boldogságára?!

        A kulcskérdés: mi kell ahhoz, hogy meglássam a “Nagy ŐT”, és ne akarjak továbbkeresni, mert tudom, hogy ő a befutó, és nem is lesz nagyon jobb találat rajta kívül!
        Az, hogy imádjam a hülyeségeit már egy ismeretségi szint után jöhet csak elő, mert amíg nem ismerem a hülyeségeit, addig nem is tudom imádni! Amíg nincsen meg ez az ismeretségi szint, addig válogató üzemmódban van az ember!

        ?

        Reply
        • Erika 2013. March 22. Friday 10:28

          Józsefnek teljesen igaza van. Én 6 hónapja keresem a társam, de idáig csak tényleg ágyba vivők voltak, már az első órákban rátértek a lényegre. Viszont tényleg szükséges az első benyomás, szimpátia. Megtörtént velem 5 hónapja, hogy 32 év után szerelmes lettem egy emberbe; de ő csak barátságot akart (bár 3 éve egyedül van ő is). Volt személyes találkozás is; volt nálam is pár órát (távoli munkatárs) ; 4 hónap után bevallottuk, hogy szerettünk volna töbet is; de nem léptük meg akkor. Bár a beszélgetésünk nem ezt tükrőzte a továbbiakban; de semmi több személyes. Így 5 hónap után fájó szívvel, de léptem és nem foglalkozok vele. Most megint van egy személy aki szimpatikus, de ő nem akart ágyba vinni az első találkozáskor. Nem egy bombázó kinézetre, de a lelke az tán megérint most. Nem tudom mi lesz a folytatása…… Én egy férfinak a szemét nézem meg elsőre; ha megnyerő … akkor jöhet a többi, majd sorba ahogy az élet adja. Ha nem, akkor udvariasan megadom az esélyt egy darabig és utána kész vége, nincs tovább.

          Reply
        • Mária 2013. March 22. Friday 13:11

          Azt gondolom, hogy mindenkiben (átlagban) benne van a potenciális nagy ő. Ha a külsőségekben, azaz belenézek a szemébe és az jót jelez vissza, akkor már meg kell találni a szeretnivalót az illetőben. HA valóban megszeretem, akkor jöhet bárki, mert honnan is tudhatnám, hogy ő lenne a még igazibb. Alapkövetelmények vannak, de a kompromisszimok, a konfliktus megoldó képesség a legfontosabb egy kapcsolatban! Nem a keresgélés, a bizonytalankodás!

          Reply
  6. Hollósi József 2013. March 21. Thursday 16:09

    Tipikus eset ugyan ez van fordítva is egzisztencia,jó autó,luxus lakás,már jó a partner.Ő ugyan ezt keresi.

    Reply
  7. Szóráth Erzsébet 2013. March 21. Thursday 16:18

    Lejjebb kellene tenni az vágyálmokat, reálisabb elvárásokat kellene felállítani. Egy kapcsolatban toleránsnak kell lenni mindkét félnek egymással szemben, különben nem működik.

    Reply
  8. Erika 2013. March 21. Thursday 16:32

    Úgy gondolom,hogy az emberek nem minden esetben csak a szex miatt keresnek partnert.Hogy azt keresi,akit elképzelt maga mellé az nem hiba.Egy biztos sokan vagyunk,akiket nem a pénz nemcsak a külső érdekel.Természetesen én csak a magam nevében nyilatkozhatok.Szerintem a fontos,hogy hasonló kvalitásuak legyünk.Nekem fontos hogy fel tudjak Rá nézni és ezt nem centire gondolom.Sok sikert kívánok “Ferencnek”

    Reply
    • Stirlitz70 2013. March 24. Sunday 19:13

      Én Ferenccel pont az ellentétes oldalon állok,nekem az egzisztenciámmal van problémám,nincs autóm és vállalkozásom és jelenleg munkanélküli is vagyok,kinek kell egy ilyen pasi,ha valakinek mégis írjon a címemre,négy éve egyedül élek a legénylakásomban

      Reply
  9. Anikó 2013. March 21. Thursday 16:40

    Andi,
    Mivel én is hasonló cipőben éreztem magam, teljesen megértem, hogy az ember senkit nem érez elég jónak, és végül olyan magasra rakjuk önmagunk, hogy azt már senki nem érheti el…

    Ezért változtattam attitűdöt a Te javaslatodra, és kompromisszumot kötöttem magasságban, vagy korban, vagy anyagi helyzetben, vagy szellemi színvonalban.

    Kánya Kata írta azt hiszem a könyvében, de lehet, hogy a Te online tanfolyamodon is olvastam, hogy mérlegeljük a hibákat:

    a) kisebb hibák, amiket tisztán kell látni, tudatosítsuk, hogy igen ez van. És kérdezzük meg magunktól, hogy ha ez így marad, tudunk-e vele együtt élni.

    Ide kéne egy felsorolás, de ezt Andira bíznám! 🙂
    pl. nem jól tájékozódik, elkésik, kopotta cipője, nem öltözik divatosan, kopasz, alacsony, vagy magas, súlya alatta, vagy felette van az ideálisnak. Nem éppen jól szituált, de nem szorul azért rád.

    b.) azok a típusú hibák, amikkel nem lehet megalkudni, mert más életelveket vall, másban hisz, más céljai vannak, stb. nagyobb horderejű dolgok. Ezeket jó tisztázni az elején, mert ezekkel valóban nem biztos, hogy együtt lehet élni.

    És aztán tesztelni, együtt lenni különböző programokon, és elmélyülni szép lassan. Rászánni 3 hónapot, max. fél évet, hogy elmélyül, vagy elhal a dolog.

    Hát nekem ez volt a tapasztalatom, idáig…

    Sziasztok!
    Anikó

    Reply
    • Péczeli Ilu 2013. March 21. Thursday 17:11

      Kedves József! Nekem van szép lakásom, kocsim, rendezett anyagi helyzetem, tehát nem azt keresem és mégis nehezen jött össze! Szerintem nem ezen van a hangsúly, bár lehet, vannak, akiknél ez a mérce…nálam egészen mások az értékrendek, ezért nekem nehezebb ebben a beteg világban! Üdv. Ilu

      Reply
      • Talamit 2013. March 21. Thursday 20:22

        Ha neked más az értékrended, akkor remélhetőleg ebben a valóban sok szempontból beteg világban boldogabb vagy a nagy átlagnál – éppen úgy, ahogy más problémákkal szembesülsz, mint ők. Legalábbis magamnak ezt szoktam mondani, mikor úgy látom, hogy “nekik egyszerűbb” 🙂
        (És nagyon örülök, hogy sikeres volt a kitartó keresésed úgy, hogy nem mondtál le a neked fontos dolgokról. Köszönöm a jó példát 😀 )

        Reply
    • Zsolti 2013. March 21. Thursday 21:47

      Ez nagyon jó amit írtál Anikó, igen így kell, kellene választani és hogy ez időbe és energiába telik és esetleg csalódásokba ez fel kell vállalni minden társkeresőnek.

      Reply
  10. Flower 2013. March 21. Thursday 17:27

    Hasonló véleményen vagyok Anikóval.
    Gondoljuk végig a választásnál, hogy melyek azok a tulajdonságok, melyek a legfontosabbak, rangsoroljunk.
    A kevésbé fontosak pedig tolerálhatók.
    Ha olyan valakivel találkozunk, akiben megtaláljuk a legfontosabbat, ragadjuk meg az alkalmat, mert a végén egyedül maradunk.
    Sajnos nem mindig találunk hozzánk illőt a környezetünkben.
    Gyakran évekig keressük …
    Éppen most kaptam levelet egy régi levelező társamtól. Már harmadjára kezdeményez.
    Kezdetben úgy gondoltam, hogy elfogadnám, ha én is érdekelném őt.
    Többször találkoztam vele, szerveztünk programokat, beszélgettünk, de semmiben nem volt kezdeményező.A programokat is nekem kellett kitalálni és úgy éreztem, hogy nem számítok neki annyira, hogy tegyen a kapcsolatért.
    Így ráhagytam és nem találkoztunk többet.
    Ezt kétszer is eljátszottuk.
    Most már úgy gondolom , harmadszorra nem kezdek vele.
    Azért a levelet nem hagyom válasz nélkül
    legalább udvariasságból.

    Reply
    • Linda 2013. March 21. Thursday 18:31

      Kedves Flower!
      Ezt én is tapasztaltam sokszor, hogy úgy látszik egy bolond, felfordult világban élünk, ahol a férfiakat ostromolják a nők és mindezt annyira természetesnek veszik, hogy egy lépést nem hajlandóak tenni egy kapcsolatért. Pedig ez két emberes feladat, hogy jól működjön!!

      Reply
  11. józsi 2013. March 21. Thursday 17:30

    nekem sincs barátnőm még de hiszem hogy egyszer rám talál a szerelem és nem adom fel mert az csak roszab menikel előre és élni az életünket és amikor nem várjuk ránktalál a szerelem ez az én véleményem

    Reply
  12. Sheila 2013. March 21. Thursday 17:37

    Sosem értettem igazán ezt a “válogatós” dolgot. Mi számít válogatásnak? Szerintem csak az nem válogat, akinek nincsenek igényei…Persze akkor nem is nagyon fog csalódni…:-) Akinek bárki megfelel, annak az önértékelése is kicsi…Mondjuk azon lehet filózni, hogy mely igények számítanak reálisnak, és honnantól kezdődik az álmok kergetése. Mondjuk én eszerint extrém válogatós vagyok, mert nem “paraméterekre” utazom (lsd magasság v ilyesmi), hanem hogy megfog-e benne vmi v sem, komolyra csak az után fordulhat a dolog. Ez részint megkönnyítené elvileg a dolgot, mert nem állítok fel merev korlátokat, viszont meg is nehezíti, mivel megfoghatatlan tényező (tehát pl hiába van adva egy minden paraméterében – külső/belső/kor/egzisztencia, stb – megfelelő jelölt, ha nem mozdít meg bennem semmit, akkor máris nem fog kelleni, ergo rögtön magamra húzom a “válogatós” jelzőt, akinek semmi sem elég jó, holott nem arról van szó, hogy nem lenne jó, csak éppen nem jön az az érzés, aminek kellene…)

    Reply
    • bobajka 2013. March 21. Thursday 19:30

      Én ugyanígy vagyok ezzel az egésszel!!!

      Reply
    • Cséva 2013. March 21. Thursday 20:16

      Teljesen egyetértek Sheilával.Akinek bárki megfelel, csak ne legyen egyedül, annak nincs önbecsülése,de folyton panaszkodik, hogy iszik a párja, hogy büdös bagószagú, ápolatlan… Nekem is folyton azt mondják az ismerőseim, hogy 50 fölött az ember ne legyen válogatós. Szerintetek válogatás az, ha olyan pasit keresek, aki nem iszik (esetleg néha), nem dohányzik, ápolt a megjelenése,hogy úgy mondjam: “egyben van a pasi”? Akire jól eső érzés ránézni még akkor is, ha nem szép az arca, ha a méretei nem ideálisak? Szerintem ez lenne a normális mérce. És nem keresgélek. Ha a sors rendel mellém valakit, akkor úgyis találkozunk – édesanyám szokta mondani – a sorsát senki nem kerülheti el. Úgyis felülsz arra a repülőre, hajóra, bármire, elmész idegen helyre, hogy megtörténjen az, aminek meg kell történnie. Ha szerelemnek, akkor annak, ha halálnak, akkor annak. (uff. én beszéltem)

      Reply
      • béla 2013. March 21. Thursday 20:49

        Szerintem ez a legemberibb hozzászólás amit olvastam.

        Reply
    • Zsolti 2013. March 21. Thursday 21:37

      Sheila veled tudok a legjobban egyet érteni, aki nem csak szexuális kapcsolatot keres annak az érzések nagyon sokat számítanak , igenis hiszek abban hogy belül a szívünk mélyén érezzük ki jön be nekünk igazán. De manapság elnyomjuk az érzéseinket és a testi vágyaink erősebb impulzust kapnak. Én egyet értek Sheila véleményével ” az nem válogat akinek nincsenek igényei”. Én igenis felvállalom, hogy válogatod vagyok de megmaradok a realitás talaján. lehet hogy így nem lesz párom de ettől még az élet megy tovább és még boldog is maradhatok 🙂 egy másik szinten.

      Reply
    • Mariella 2013. March 22. Friday 20:28

      Ez így igaz.

      Reply
  13. Estván... 2013. March 21. Thursday 17:58

    Egy nagyon lényeges dolog…próbálj a hasonló életvitelűek közül választani…persze első a külső…mindenkinek van elképzelése,ezt tiszteletben kell tartani…aki nem válogat egy kicsit az sok mindenről lemarad…kell egy kis tapasztalat mint mindenhez…ritka az amikor elsőre botlunk egy olyan társba aki nagyon sok mindeben megfelel…viszont aki évekig keresgél annak vagy pechje van ,,vagy elkezdi élvezni a társkeresgélést…ő viszont ki van téve a sose találok magamhoz valót veszélyének…és itt van még a társadalmi átfordulások problémája…és még reggelig írhatnék…mindenkinek boldogabb társtalálást kívánok…adjuk lejjebb…na de ettől…?

    Reply
  14. Linda 2013. March 21. Thursday 18:21

    Rám is mondták már sokan, hogy biztos nagyon válogatós vagyok, hogy évek óta nem találtam párt magamnak. Sajnos a tapasztalatom az, annak ellenére, hogy több levelet kaptam már számomra is szimpaikus férfiaktól, 1-2 levélváltás után pillanatok alatt “eltüntek”, pedig korábban már terveztük a személyes találkozót. Erre mondta a fiam azt, hogy a férfiak úgy ismerkednek, hogy megírják az egyenlevelet, elküldik 30-40 szimpatikus nőnek, ha válaszolok, tervezhetjük 1-2 levélváltás után a randit, de ha közben ír olyan, aki fiatalabb tőlem, akkor helycsere történik.
    Költői kérdésem: akkor most ki válogat? Mennyire van egyáltalán reményem és lehetőségem társat találni?

    Reply
    • nagy maria 2013. March 21. Thursday 18:39

      Kedves Linda nagyon igazad van.

      Reply
      • Linda 2013. March 22. Friday 12:57

        Köszi, hogy végre valaki látja azt is, hogy nem mindig olyan nagyok az elvárásaink.
        Legfeljebb szeretném, hogy kulturáltan nézzen ki és viselkedjen, legyen munkahelye és az sem mellékes, hogy józanul jöjjön a randira és bocsi, de foga is legyen.

        Reply
        • Löki Györgyi 2013. March 22. Friday 20:44

          Hát!!!Itt az igazság,mert nekem is az a tapasztalatom,hogy csak a férfiak válogatnak ennyire.Persze mi nők is keressük az ideális férfit,de szerintem mi nagyon is reálisan látjuk magunkat.Mindig ápoltan és frissen érkezünk a randira.A legtöbb férfi pedig a randiig sem jut el,de ha eljön azt hiszi Ő a világ közepe.Véleményem szerint ezért beteg ez a világ:a nönek olyan jónak kell lennie,hogy az már fáj.A férfi pedig mindegy milyen.Legalábbis a férfiak ezt várják el tőlünk.Hát,,én sem érem be a fogatlan ápolatlan munkanélkülivel.Bocsi.Ja!És továbbra is fontos a lelke is,nem csak a szex.

          Reply
  15. nagy maria 2013. March 21. Thursday 18:36

    aki mindig jobbat vár az egyedül marad és csak panaszkodik.

    Reply
  16. Tako Agota 2013. March 21. Thursday 19:16

    Talan egy kicsit most romantikus leszek;az en paromnak mar nagyon regen helye van a szivemben,ott van csak meg nem talaltunk egymasra. Es jol erzem magam igy ebben az allapotban!,mert O ott van.Egy biztos: diszharmonikus lelkulettel egeszseges kapcsolatot nem lehet teremteni!!

    Reply
  17. Miki 2013. March 21. Thursday 19:29

    Ferencnek túl nagyok az elvárásai!
    Eresze el az elvárásait, próbája meg önmagáért szeretni a nőt!!!!! Rengeteg választási lehetősége van,ha nem tud választani a hiba benne van.
    Felhívnám a figyelmét a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETRE! Ne azért szeresen másokat,hogy azok viszont szeresék őt,mert nem fog működni.

    Reply
    • Attila 2013. March 22. Friday 09:12

      Feltétel nélküli szeretet KIZÁRÓLAG anya-gyermek között létezik.

      Reply
      • Löki Györgyi 2013. March 22. Friday 20:47

        Hurrá!Nagyon örülök,hogy ezt egy férfi mondta ki.Milyen igazság,köszönöm.MInden tiszteletem a Tiéd!
        Azért még bízhatunk mi nők abban,hogy a férfiaknak is van lelke,ugye?

        Reply
        • Attila 2013. March 22. Friday 22:20

          Már miért ne lenne a férfiaknak lelke? A kettő nem zárja ki egymást. Na jó, valóban sokszor úgy tűnik, van akinek nincs.
          De legyünk őszinték. Ha szerelmes vagy, jólesik a másikhoz bújni, jólesik ha biztonságot ad, jólesik ha hazavárnak vagy hazavárhatsz és még sorolhatnám.
          Hogy vágysz dolgokra a másik részéről, ezek valahol mind-mind tudatalatti elvárások. Ami nem jelenti azt, ne lennél szerelmes. Dehogynem. Nagyon is az lehetsz. De nem feltétel nélkül. És ez oda-vissza érvényes.
          Ezért írtam és tartom, FELTÉTEL NÉLKÜLI szeretet csak anya-gyermek közt létezik.

          Reply
  18. Etus 2013. March 21. Thursday 19:39

    Szerintem a legnagyobb baj, hogy az a bizonyos szikra senkivel sem volt meg.
    Ha valaki igazán megérintette volna, nem érdekelnék az apróbb hibái:)

    Reply
    • Etus 2013. March 29. Friday 10:45

      Végre rátaláltam arra az emberre akivel letudnám élni az életemet. Az a bizonyos szikra is kialakult közöttünk körülbelül 2 hónapig. Nagyon boldogok voltunk,azt mondta szeret,de én nem tudtam neki hinni,mivel mindketten nagy társaságban élünk és ő megváltozott plána ha nők társagágába volt, én senki nem voltam mellette,pedig mindent megkapott tőlem amit egy nő adhat egy férfinak.Én most is nagyon szeretem,pedig kénytelen vagyok szakitani vele, hogy nagyobb csalódás ne érjem mint ami most van.Szeretnék tanácsot kérni valakitől,: hogyan tovább? Lehet_e még vissza forditani a boldogságunkat?Hogy ne flörtöljön minden nővel,félek, hogy a flörtből sokkal több lessz és akkor már késő!??Kérem irjon valaki egy pár sort, mitévő legyek??????????? Kérek tanácsot,mert nagyon szeretem, mitévő legyek??????????

      Reply
      • Jofiukedvelo 2013. March 30. Saturday 12:46

        Etus,
        elhibaztad. Idezlek:
        “pedig mindent megkapott tőlem, amit egy nő adhat egy férfinak”
        ezzel szurtad el.
        Ne adj meg mindent, mert az nem erdekes egy ferfinak sem. Sok no ezzel szurja el. Mellesleg nekunk, noknek sem jon be, ha egy ffi rogton mindent megad.

        Helyrehozhatod: kezdemenyezz ujra nyugodtan, de aztan kicsit tunj el, ne keresd, erezd magad remekul nelkule is! Ha legkozelebb tarsasagba mentek, flortolj te is mas ffiakkal, mintha o nem lenne!

        Reply
      • béla 2013. March 30. Saturday 15:35

        Kedves Etus.

        A helyedben leülnék és megbeszélném vele ezt a dolgot,ha utánna sem változtat a viselkedésén bármennyire fájna kirúgnám.
        Nekem egyébként is furcsa ,hogy két hónapos ismeretség után nem te vagy számára a világ közepe.Két hónap alatt igazán meg sem ismertétek egymást.Jófiukedvelő stratégiájával visszahódithatod, de valószinűleg csak hiusági okból jönne vissza,ha igazán mélyen érezne irántad magától is észrevenné,hogy a viselkedése téged bánt.

        Reply
  19. Teehee 2013. March 21. Thursday 19:50

    Valamilyen szinten mindig válogat az ember, ha nem így lenne, akkor az első adandó alkalommal el kéne menni az adott illetővel? Egészséges természetes válogatás mindig van, pl. hogy nem szimpatikus az illető a személyes találkozón. Persze az alapján szűrögetni, hogy kék szeme legyen, meg 180 magas és lehetőleg piros legyen a BMW-je, nem reális dolog. Van egy barátnőm, akinek MINDEGY milyen pali, csak minimum 190 magas legyen… És hiába mondom neki, hogy a boldogsága nem azon múlik, hogy 190 a pasi vagy 172. Máris akkorára szűkítette a tölcsér tetejét, hogy ihaj.

    Viszont a fentiekhez csatlakozva, nekem is azzal van a gondom, hogy az online ismerkedés szinte állandóan zsákutca. 99%-ban a második beszélgetés azzal kezdődik, hogy milyen fehérnemű van rajtam. Az ilyen pasi semmi mást nem akar, csak egy jó mulatságot, online van offline. Máshol viszont 30 fölött már hol ismerkedjen az ember? Csak azért, hogy pasit keressek, nem fogok sakkszakköre járni, vagy magamra erőltetni olyan szabadidős tevékenységeket, amiket nem szeretek csinálni. Mert akkor már nem önmagam adom. Amiket csinálni szeretek, ott viszont nem tobzódnak az eladósorban lévő férfiak. Diszkóba be nem teszem a lábam, tinikoromban sem szerettem a közeget. Annak idején szociológia órán mondott egy érdekeset a tanár: ha valaki az egyetemi/főiskolai évei alatt nem talál párt, utána már őrült nehéz lesz, mert beszűkült társaságban élünk, ugyanazok a szomszédok, munkatársak, környezet. És ha az ember nem egy Claudia Schiffer, akkor hiába a sminktanfolyam, meg az új ruci, a pasik magasról tesznek az emberre a tengerparton is. My 5 cents.

    Reply
  20. Szilvi 2013. March 21. Thursday 20:11

    Ferenc egyáltalán komolyan szeretne egy tartós kapcsolatot?
    Ezzel az örökös válogatással csak az idejét rabolja, és az ő ideje is elmegy ,ahogy az élet is mellette.
    Ahogy valaki írta, csak élesben derül ki valakiről, hogy jó társ-e vagy sem.

    Reply
    • Krisztina46 2013. March 21. Thursday 21:11

      Így igaz! Jó lenne azonban ismerni Ferenc esetében, hogy az eddigi lehetőségek miért nem voltak jók számára. Könnyebb lenne megtalálni az okot, ha konkrétumokkal lenne alátámasztva, hogy miért nem elég jó Neki senki.
      Talán volt valaki az életében, akit nagyon szeretett, aki az etalon volt számára és azt a bizonyos nőt (hangot, érzést, tekintetet, mosolyt, illatot) keresi mindenki másban? Ilyen kevés információ mellett csak találgatni lehet.

      Reply
  21. Lenke 2013. March 21. Thursday 20:34

    Én is úgy vagyok mint Linda,de mindenki csak annyit válogasson és annyit várjon el mástól,mint saját magától. Én így vagyok vele. Persze van amiben meglehet alkudni,de nem mindenben.A próba sem kizárt,hisz akkor honnan lehet tudni,hogy melyik a tökéletes.

    Reply
  22. Szabolcs 2013. March 21. Thursday 20:42

    Először is szerintem a “feleségkeresés” nem egy üzleti vállalkozás ,nem árucsere ,áru vásárlás. Ez nem olyan , mint ha autót vásárolnék, hogy felsorolom a paramétereket aztán ha megfelel akkor gyerünk.Szinte biztos vagyok abban ha valaki így keres partnert (ha találna is)előbb vagy utóbb tuti csalódni fog.Az ember jobb esetben nem egy tárgy , nem egy robot ,hanem egy változó , lüktető élő érző lény.Szerintem ezek a nagyon válogatós emberek nagyon félnek. Elsősorban önmaguktól.Nem bíznak önmagukban ezért megtesznek mindent (bizonyos szinten) , hogy “kiváló árú ” legyen belőlük.Aztán ők is várják a “kiváló árut”.Valahol viszont érezhetik, hogy ilyen értelemben nem létezik “legjobb árú”, ezért mindig is fognak találni kivetnivalót. Ők biztosra akarnak menni, és így sikerül is elérniük azt ,hogy ne csináljanak rossz üzletet.Végül is bejön! Ha nem csinálnak egyáltalán “üzletet” akkor nem lesz rossz üzlet, nem lesz csalódás.Bár jobb lenne ha ezt beismernék, és akkor nem volna ez a nagy hajcihő, hogy “én pedig feleséget , vagy férjet akarok, de hát nem találom a hozzám illőt”.

    Reply
    • Krisztina46 2013. March 21. Thursday 21:14

      Igen, nagyon jól megfogalmaztad!

      Reply
    • Attila 2013. March 22. Friday 09:31

      De igen, pontosan olyan, mintha autót vásárolnál.
      A társkeresés is egyfajta piac. Nem fogsz venni skodát, mikor audit is vehetsz. És hiába szeretnél audit, ha csak skodát vásárolhatsz. Az utóbbi esetben vagy elfogadod, hogy nincs lehetőséged a jobb autóra és megveszed a kevésbé jót, vagy járhatsz gyalog.
      A legfontosabb pedig a lehetőségek mellett, hogy mire van igényed. Ha sokat cuccolsz, hiába tetszik neked jobban mondjuk a lépcsőshátú, mégis kombit veszel. Ha olyan helyen élsz, ahol az év 360napjában szakad az eső -túloztam-, nem fogsz napfénytetős autót venni, mert minek? Felesleges.
      Lehetőségek és saját igények. Ehhez viszont kellő és őszinte önismeret kell, ami -tapasztalatom szerint- sajnos kevés emberben van meg.

      Reply
      • Szabolcs 2013. March 22. Friday 17:24

        Attila, teljesen egyetértek azzal, hogy a gyakorlat azt mutatja , hogy a “társkeresés is egyfajta piac”.Nagyon szépen részletezted,nincs is mit hozzátennem. Az igaz , hogy szó szerint nem mondtam ki, de én egy kicsit továbbmerészeltem lépni.A társkeresésnél én egy kicsit jobban kiemelném a “szerelmet”.Ha kölcsönösen használni akarjuk egymást a párkapcsolatban , akkor valóban fontosak a paraméterek.No és ahogy írod ehhez fontos a kellő önismeret is.Nincs is ezzel semmi gond , ha tisztában vagyunk azzal, hogy “használjuk egymást”. Viszont ha “többet” szeretnénk, ha fontos a szerelem, akkor a paramétereknek semmi de semmi jelentősége nincs , ha netán mégis csak van akkor az viszont már nem szerelem.Ilyen értelemben gondoltam, hogy a párkeresés nem üzlet.Tudom, hogy a valódi szerelem “manapság nagyon ritka” , inkább megalkuszunk és előbb utóbb inkább “üzletet kötünk”.Nagy ritkán még szerencsénk is lehet , akár még bele is szerethetünk a “kiválasztott típusba”.:)))

        Reply
        • Attila 2013. March 22. Friday 22:55

          Nem egyről beszélünk. Te már szerelemről és párkapcsolatról írsz, én pedig a párkeresésről. Nem ugyanaz. Való igaz, ha már párkapcsolatban vagyunk, ráadásul szerelmesek is, és valamilyen paraméter nem felel meg, régen rossz. Ott valami bibi van. Megjegyzem, szerintem nincs hosszútávú párkapcsolat ahogy írtad “üzleti kötés”, vagyis kompromisszum nélkül.
          De mint említettem, én a párkeresés folyamatáról írtam. És ott még nincs sem párkapcsolat, sem szerelem – nem hiszek a “meglátni és megszeretni” effektusban. Meglátni és megkívánni, az más. 🙂
          Szóval a párkeresésnél fontos az önismeret. Hogy tudjam, milyen vagyok, mit szeretnék, milyen vágyaim vannak, és milyenek lehetőségeim. Hiába szeretném a világ legjobb nőjét, mivel nem vagyok a világ legjobb pasija – dehogynem 😀 -, csak vágyálom marad. Mások a lehetőségek. És hiába ismerkedem meg olyan nővel, akinek az ‘élni’ azt jelenti, hétvégenként buli, nem fog működni, mivel nekem az ‘élni’ inkább kirándulást jelent. Nem ugyanazok az igényeink. És ezeket egy párkeresésnél szűrni kell, saját magunk és a másik ideje miatt is (hogy például szőke-barna-fekete-vörös haj a paraméter, teljesen mindegy).
          Idővel pedig, szerencsés esetben oda-vissza találkoznak az igények, mindkét félnek meg fog felelni az, amit a másik nyújt, teljesen mindegy mi az, beleszeretünk a kiválasztott típusba, és ásó-kapa-nagyharang. Nem, a válóperes bíró nem játszik. 🙂

          Reply
    • Léna 2013. March 24. Sunday 21:28

      Köszi Szabolcs!!!

      Nagyon bölcs lényeglátó gondolatok!!!
      Remélem azok is olvassák, akiknek szükségük van rá!!!
      Köszönöm sokunk nevében…Sokszor a nagyon igényes jelző mögött bizonytalanság van és sokan a tökéletes társat azért keresik, hogy vele bizonyítsák a külvilág számára, hogy milyen értékesek, hisz egy tökéletes nő/férfi a társa…
      Léna

      Reply
      • Ircsi 2013. March 25. Monday 07:50

        Igen! Szép és bölcs gondolatok…elméletben!….a gyakorlat sajnos mégis mást mutat!..lásd a kommenteket!…Persze az sem utolsó szempont, hogy kinek mit jelent a Szerelem?!

        Reply
  23. Irén 2013. March 21. Thursday 20:49

    Szerintem olyan partnert keres,hogy legyen az a bizonyos szikra.És kialakuljon a kölcsönös szeretet, szerelem.És ha ez megvan akkor nem keressük,talán nem is vesszük észre a másikban a hibát .

    Reply
  24. Tamás 2013. March 21. Thursday 21:21

    Szerintem,tökéletes nincs a szeretetnek,kell kialakulni nem kell túl magasra tenni azt a bizonyos lécet mert aki nyitna felé azt is elijeszti!:)

    Reply
  25. tacsimagdi 2013. March 21. Thursday 21:47

    Sziasztok!Nem különleges az amivel nem tud Ferenc megbirkózni,mi NŐK ugyan egy azon cipőben toporgunk,nem véletlen hogy itt vagyunk!Ferencnek kisebbségi komplexusa van,azért nem talál megfelelő partnert.Nekem is Neked is és Nekik is van valamilyen szinten,ezért keresünk valakit aki talán nem fog minket megsebezni,de ezt persze nem szeretjük felvállalni.Próbáld meg szeretni ön-ön magadat akkor talán szeretni fogsz mást is,lehet 1 éjszakára ,lehet 1 napra ,lehet 1 életre,de legalább elmondhatod :megpróbáltam.Azért valljuk be őszintén:tetszik nekünk ez a párkeresés,még ha kudarc is ér bennünket,de új embereket ismerünk meg,vagy így vagy úgy van mivel,miről csevegnünk,és még az is lehet hogy közben megtaláljuk azt akit keresünk! Ne adjátok fel!!!!!

    Reply
  26. Ancika 2013. March 21. Thursday 21:51

    Én úgy érzem azok akik nem találnak maguknak párt nagyon önzőek .Nem akarják hogy valami is a egy nőé legyen ,még ha jobban is éreznék magukat …A szeretetet …Mindenkinél jobbnak gondolják magukat senki nem ér fel hozzájuk .És ezek csak ingyen kurvát keresnek nem párt .

    Reply
  27. Zsolti 2013. March 21. Thursday 22:04

    Minden társkeresőnek fel kell készülnie arra, hogy érhetik csalódások és meglepetések. Sok hölgy írja és panaszolja, hogy a férfiak többsége szexpartnert vagy alkalmi szexet keres, hát ez sajnos nem nagyon fog változni de szeretném ha nem általánosítanának. Minden hölgy és férfi tudj, hogy mércéje lesz a kapcsolatnak a szex és a ránk jellemző tulajdonságok egyiktől sem szabad elriadni vagy szélsőségesen megítélni. Minden férfinak azt üzenném a kulcs a TISZTELET! jelentése: méltósággal lát el, nagyra becsül valakit, elismerést tanúsit valaki iránt, elismeri valakinek a tekintélyét, rangjának, állásának megfelelően viszonyul embertársához, elismeri valaminek a valós és az eszmei értékét. A tisztelet hasonlóan elvont fogalom akár a szeretet, a becsület, az erkölcs és a dicsőség, valamilyen magatartásra valló érzelmi cselekedet (gesztus), erkölcsi igény a társadalmi érintkezésben.

    Reply
  28. Szilvi 2013. March 21. Thursday 22:06

    Küldd csak hozzám ezt a Ferencet:)

    Reply
  29. Inez 2013. March 21. Thursday 22:13

    Szerintem túl- matekoztuk a dolgot.. 🙂
    A legtöbb ember nem értékeli azt, ami ingyen az ölébe pottyan, hiszen jön-megy, lesz helyette ezer másik.
    Majd ha igazán meg kell küzdnie valakinek a szerelméért, és azért hogy Azt a Nőt meg is tudja tartani, majd akkor Azt a Nőt meg is tudja majd becsülni. És nem keres többet másikat.
    Drukkolok neki. Türelem kell, és keresgéljen tovább bátran..
    🙂

    Reply
    • Feri 2013. March 24. Sunday 12:53

      Brávo Inez szerintem te találtad el az igazságot

      Reply
      • Léna 2013. March 24. Sunday 21:29

        Egyetértek, örülök!!! Léna

        Reply
  30. Gyöngyi 2013. March 21. Thursday 22:15

    Voltam én is olyan helyzetben, hogy egyszerre túl sok volt a választási lehetőség, ez zavarba hozott, és elmenekültem, nem választottam egyet sem.Ha nem volt partnerem, utólag úgy értékeltem, hogy rajtam múlott, én nem akartam elköteleződni. Ha senki sem jó, akkor az lehet, hogy nem érett meg az elköteleződésre, igazából még nem is akar senkihez kötődni. A nagy érzések ritkán jönnek, nem lehet erőltetni. Nem találkozott olyannal, akinek a hibáit is szeretheti, vagy nem is adott rá lehetőséget.

    Reply
  31. Aniko 2013. March 21. Thursday 22:18

    Talan ket dolog hibadzik.

    Egyik, hogy maga sem irja korul, hogy kit keres, de meg ezek elott legfokeppen, hogy magat sem terkepezi fel, onmagat sem ismeri.

    Eloszor lehet, hogy magat akarja az ilyen helyzetben levo ember megismerni.

    Innen fakad, hogy mindenkivel szoba all, es hogy nem tud szelektalni.

    Reply
  32. Szilvia 2013. March 21. Thursday 22:22

    Szép estét mindenkinek!
    Szomorú vagyok hogy ebben a beteg hazug világban itt tartunk,hogy mindenkit csak a külsőség és a pénz ,csillogás villogás,érdekel,a benső szépséget a kisugárzás senkit nem érdekel! Az úr csak egy szamarat érdemel akit mutogatni lehet,Ő meg mindig a szomszédba jár legelni!:)

    Reply
  33. Cica44 2013. March 21. Thursday 22:30

    Nemrég beleolvastam egy tanulmányba, ami a boldogsághoz vezető útról szól. Azt boncolgatja, hogy az agyunk folyton rögzít, tárol és később ezeknek az emlékeknek megfelelően néha nagyon fura reakciók jöhetnek ki belőlünk. A “mi Ferencünk” esetében (és lehet sok ittlévő esetében is – legalább is bennem tuti) elképzelhető, hogy a korábbi csalódás(ok) következményeként nem elég jó senki, méghozzá csakis azért, nehogy még egyszer valaki összetörje a szívét. Lehet rossz nyomon vagyok, de nálam az a gyanúm, ez a helyzet.

    Reply
  34. Laci58 2013. March 21. Thursday 22:49

    Üdv mindenkinek!

    Válogatni a krumplit szoktuk. Társat keresni kell, és annak nem sok köze van a válogatáshoz. Persze egy bőséges kínálatból ki lehet választani a legcsinosabb, legműveltebb, legszebb arcú, leg… nőt. Aztán ha összejön a találkozó, kiderül, hogy nagyon nincs közünk egymáshoz.
    Természetesen vannak szempontok, amelyek szűrőként működnek. Nemdohányzóként elég bajos lenne a kapcsolat egy erős dohányossal, és talán a nálam egy fejjel magasabb nőnek sem én vagyok az ideális párja (bár néha történnek csodák). Aki nem hullott ki a rostán, eszembe sem jutna rangsorolni. Keresek valamit, ami vonzó, amitől jó érzésem lesz. Gondolkodásmód, stílus, közös érdeklődés, valami megmagyarázhatatlan érzés, bármi lehet. Ebből indulhat egy ismerkedés, amit érdemes hamar személyes találkozással folytatni, mielőtt a fantáziám rajzolna egy, a valósággal véletlenül sem egyező személyiséget a jelöltemnek.
    Nem ismerek biztos módszert arra, hogy egyből rátaláljak arra, akivel egymást keressük. Abból indulok ki, hogy valahol ő is létezik, és nyitott szemmel jár.
    “Szarvasagancsot nem lehet keresni, abba csak úgy belebotlik az ember, ráadásul először faágnak nézi” Így szól egy erdélyi mondás, és igaz a társkeresésre is. Felveszünk, megnézünk néhány faágat nagy reménnyel, de az csak faág marad. Aztán majdnem elmegyünk egy faág mellett, amikor meglátunk valamit, és csak lassan ismerjük fel benne az agancsot. Egy biztos, hogy ez csak az erdőben bóklászva történhet meg velünk, a nappaliban a számítógép előtt nem.
    Nekem már kétszer sikerült, könnyen vagyok optimista.

    Reply
  35. Milené Szocsi Éva 2013. March 21. Thursday 22:59

    Kedves klf.korú Nőtársaim !

    Az Úrnak nevezett formáció már szinte nem létezik. Gusztus kérdése, hogy a PASI formáció mire jó. ! A férfiak több sége (különösen, ha elvált állapotban van ) azonnal szexuális tébolyba, ámokfutásba kezd.) Ilyenkor azt kapja ami van, önigazolási kényszer hatása alatt áll. NEM BESZÁMÍTHATÓ ! Valamennyi ilyenkor nálánál 10-20 évvel fiatalabbat akar, noha a skype alkalmával az is kiderül, hogy közel jár az” add ide a kacsámat” állapothoz . Ez elsősorban az 50 feletti korosztályra igaz, őket van szerencsém megcélozni. Célcsoport. Visszér, pocak, toka, lógó szeméj, miegymás, de hazározottan állítják, hogy jó kiállású sportos daliák. Naná ! Ne adjuk könnyen magunkat. Változtatni kellene elsőként a fitaloknak, hogy ne az ún. “szaporodási kényszer” hatására értékelődjenek le. Sziasztok Éva

    Reply
    • béla 2013. March 22. Friday 17:30

      Kedves Éva.

      Ilyen nagy a baj?

      Lehet,hogy ön nem talál FÉRFIT sajnos én viszont egyre kevesebb HÖLGGYEL találkozom ,egyébként ,ha egy férfi keres tiz évvel fiatalabbat az egy sexista disznó,ha egy nő keres fiatalabbat akkor igényes.

      Reply
  36. Éva 2013. March 21. Thursday 23:00

    Sziasztok!
    “Ferenc* 47 éves, jól szituált vállalkozó. Nem alacsony, nem kopaszodik, biztos egzisztenciája van, a társkereső nők álma.”
    Nekem ez a leírás azt mondja,hogy adott egy pasi,aki magabiztosnak látszik,pedig valójában egyáltalán nem az..lehet,hogy az üzleti életben sikeres…de ahogy Szabolcs írta: a “feleség keresés nem egy üzleti vállalkozás”…Hogy miért nem találja a hozzáillőt? Talán nincs elég tapasztalata,talán azt sem tudja mit keres,talán túl magas a mérce,talán túl nagy a “kínálat” és nem tud választani,talán van egy irreális álomnő képe,talán nem is akarja igazán,talán nem akarja igazából feladni az eddigi kényelmes életét…ki tudja? A lényeg: változtasson az eddigi hozzáállásán,mert ha eddig nem volt sikeres ez a stratégia…eztán sem lesz az! 🙂

    Reply
  37. Judith 2013. March 21. Thursday 23:04

    Szép az amire szeretettel nézünk!
    Tökéletes ember nincs.Mindenkiben van szép és kevésbé szép is.Legyen az akár külső vagy belső tulajdonság.Ha úgy indulunk neki egy kapcsolatnak, hogy állandóan a másik hibáit keressük, akkor lehetetlen a kapcsolat kiteljesedése.Én azt gondolom, hogy amikor új kapcsolatot kezdünk csak azt szabad gondolnunk,hogy most az igazi van mellettünk.Tisztán és feltétel nélkül kell egymás kezét megfogni!Másképp nem tudjuk befogadni a másikat.A kételyek és félelmek távol tartanak a másiktól és nem engedik szépnek látni a pillanatot, az együtt töltött időt.Nyitottan, örülve a pillanatnak képesek vagyunk mindent olyannak megélni amilyen.Ezen az úton elindulva egyszer csak arra ébredünk, hogy “szeretem minden hibájával együtt”
    Látjuk a hibáit de a szeretetünkön át azok már nem taszítanak.

    Reply
  38. István 2013. March 21. Thursday 23:52

    Úgy gondolom robbantok bár nincs szándékomban. Úgy látom nem csak az én véleményem, még megtoldom nem csak hazug hanem álságos is ez a világ. 58 hónapig éltem kemény muszlim világban ez elég volt ahhoz,hogy picit mint a köröm alatt a piszok megismerjem az életüket az utolsó 16 hónapot egy arab családnál töltöttem. A családfő egy akkor 67 éves Imem volt azért fogadtak be mert addigra már aránylag jól beszéltem arabul ebből az következett,hogy minden arab szeretett volna muszlimnak megtéríteni! Elől járóban szeretném megkérdezni bárkitől azt honnan származik /miből/ a vőlegény szavunk pl de sok más szavunk utal egy hasonló életvitelre milyen még ott most is van nálunk is ilyen volt kivétel a több nejűség.A hosszú esténként sokat beszélgettünk az/ÖREGGEL/ KI UGYE MEG AKART TÉRÍTENI,győzködött annak világnak igazáról.1993-ban jöttem haza /ok Édesapám meghalt 1992- ben így Édesanyám egyedül maradt + “fiam”1986-tól Csernobil 13 éves korától rákos beteg volt 2000 ben meghalt 27 évesen/ A temetése előtt két nappal már az elvált feleségemmel-összevesztünk telefonon a temetési meneten- üvöltve közölte a telefonba sohasem szerettelek csak a pénzed kellett.IGAZAT MONDOTT és evvel magát is minősítette. Visszagondolva annak viszont nagyon rossz volt.Úgy tűnik regényt írok majd elválik,hogy érdekesnek tartja é más is.Na elnézést ezért a “kis” kitérőért. Szóval 1993 végleg hazajöttem “ŐRJÖNGTEM” hogy ezt az álságos világot védtem én az ÖREG muszlim Imem előtt /tetszik nem ismeri a program az Imem szót pedig nem Imám/. ÉN védtem a monogámiát OTT például az Öreg előtt.ERRE amikor hazajövök, RÖHEJ ekkor volt a Clinton féle eset a kis hölggyel ugye házasságban élt a világ első vezetője szerintem visítoztak a muszlim világban a hahotától. Ez erkölcsös világ de ez csak egy dolog azért, hogy értsék a lelkivilágomat nap mint nap kaptam a pofonokat azt láttam gyakorlatilag az ÖREGNEK 90% ban igaza volt. Még egy dolog itt a férfiak mai adat szerint a mai fiúk 8 évvel kevesebbet élnek majd, MOST 10 évvel élünk kevesebbet és nem a sztereotípiák miatt -szöveg alkohol cigaretta – ok a magyar nők!!! azt javaslom a fiús anyukáknak azt a sorsot adják párjuknak mit fiuknak szánnak. Nagyon sok dolgot tudnék még írni de többet nem enged a program. CSAK még egy kérdés főként hölgyektől miért terjedt el,hogy a magyar anyós féltékeny a menyére. Ez is egy hatalmas butaság nem FÉLTÉKENY a menyére hanem mint NŐ látja,hogy a másik NŐTŐL a menyétől milyen sorsot fog kapni a fia tehát FÉLTI a fiát!!!!!!!!!! Millió Puszi magyar hölgyek.

    Reply
    • Kriszti 2013. March 22. Friday 02:11

      Kedves István, a te válaszodat elolvastam, és nekem is van hasonló élményem arabokkal, bár én csak itthon találkoztam muszlimmal. De nekem is az jutott eszembe, hogy basszuskulcs, hogyan védhetném meg a kereszténységet egy mohamedánnal szemben, amikor UNDORÍTÓ az, ahogyan viselkedünk velük. Szégyelltem magam az egész nyugati világ helyett.

      Reply
  39. Nati 2013. March 22. Friday 00:11

    Elgondolkodtató…
    “Klienseim két csoportba oszthatók: az egyik csoport az, akinek túl kevés lehetősége van a társkeresésben, a másik az, akinek túl sok. Elemezzük ki most utóbbi kategóriát: az örök válogatókat.”

    Azok az emberek, akik előtt ott vannak a lehetőségek, nem igazán élnek vele, akiknek meg nincs, örülnének szinte bárminek.
    Az utóbbiak, akik nagyobb valószínűséggel alkalmazkodóbbakká válnak egy párkapcsolatban. Már ha összejön nekik. Ha valaki nem néz ki jól, hogy pasizik vagy csajozik ebben a külsőségekre oly sokat adó világban? Bizony kemény dió!
    Jó, ha az embernek vannak pl. barátai. Akár a társaság által közvetlenül is lehet szimpatikus emberekkel találkozni vagy közös programokat szervezni ismerősökkel, ezáltal megismerkedni másokkal.

    A több lehetőséggel bíróak pedig nem tudnak választani?
    Akkor pár dolgot helyre kellene tenniük magukban. Akár fontossági sorrendet állítani a másik tulajdonságaival, szokásaival, terveivel kapcsolatban és a sajátunkkal összhangban.
    Ha már nekiállok keresni, akkor tudnom kell, hogy mit keresek, és ezt nem kőbe vésett szabályként tartani, csak a főbb körvonalaiban.
    Így van esélye annak, hogy valami jobbféle emberi párkapcsolat elinduljon.

    Reply
  40. Gábor 54 2013. March 22. Friday 00:50

    Van egy szép magyar közmondás :
    Válogatós ….-nak egy nagy ló… jár.
    Viccen kívül az a véleményem, aki túl sokat válogat az egyszerűen GYÁVA.
    Nem meri magát elkötelezni valaki mellett,és kifogásokat keres,ezért, azért nem jó neki ez vagy az , vagy amaz,- ez pedig egy süket duma.Egyszerűen GYÁVA.Mindegy hogy férfi vagy nő .
    Nem azt mondom hogy mindenáron bárkivel,
    de ha már valaki túl sokat válogat , ott már valami baj van. Nem veszi tudomásul , hogy senki nem tökéletes,már pedig kompromisszumokat kell kötni , álomvilágban él, fehér lovon várja a királyfit, vagy a mesebeli hercegnőt aki egyből belé szeret /…és szétdobja a lábát…/ .

    Reply
  41. Kriszti 2013. March 22. Friday 02:01

    Szia Andi, nem olvasom végig a válaszokat, de mivel kérdéssel végződött a cikk, így kedvem támadt válaszolni 🙂
    Szerintem ezt mondd: az igazi kérdés a párválasztásban nem az, hogy mikor és hol találom meg az igazit. Az igazi kérdés az, hogy ÉN MAGAM IGAZI VAGYOK-E.
    ÉN MINÉL INKÁBB IGAZI VAGYOK, ANNÁL INKÁBB IGAZINAK FOGOM TALÁLNI A TÁRSAMAT IS.
    Ez a válasz a kérdésre, szerintem nincs más válasz, és nem is kell 🙂
    Esetleg még ez a mondat: “Ha életed szerelmét keresed, hagyd abba. Várni fog rád, ha elkezded csinálni azokat a dolgokat, amiket szeretsz.”
    Ez tudom, meglehetős ellenreklám egy párkereső tréner oldalán, de működik.
    A lényeg tehát sosem az, hogy a másik készen áll-e, meg a másik milyen, meg hol vannak az “igazi pasik” meg az “igazi nők”. A lényeg az, hogy én magam készen állok-e, én magam igazi vagyok-e.
    Azt is mondják, ha a tanítvány készen áll, megjelenik a tanító. Hát, a párkapcsolatban a másik fél bizony ilyen tanító 🙂 és megjelenik, ha a tanítvány (én) készen állok rá.
    Ezek a dolgok valahol sokkal egyszerűbbek, mint azt mi képzeljük, és nem kell aggodalmaskodni miatta.

    Reply
    • Zoli 2013. March 22. Friday 12:58

      Eddig ez a számomra legszimpatikusabb, hozzám legközelebb álló válasz.

      Reply
    • Linda 2013. March 22. Friday 13:34

      Kedves Kriszti!
      De szépen hangzik! Jó lenne, ha igaz lenne, mert én KÉSZEN ÁLLOK!!

      Reply
    • Sz. 2013. March 22. Friday 14:08

      Kedves Kriszti!

      Teljesen egyetértek veled. Ez a társkeresési hozzáállás már egy másfajta gondolkodásmódot igényel, amelyre még sokan nem értek meg.

      Reply
    • András 2013. March 24. Sunday 16:18

      Kedves Kriszti!

      Ez nagyon kösz!
      Remek meglátás!

      Üdv
      András

      Reply
  42. Magdolna 2013. March 22. Friday 02:31

    Szerintem legyen igényes és válogasson,no,de V Á L O G A S S O N !!!
    Ne bánkódjon,hogy ez nem felel meg ezért,meg azért,keresse az igazit.Beszélgessen,találkozzon vele sokat,hogy részben megismerje .Különben csak lakva lehet megismerni valakit.Ez biztos.nekem elhihetitek.65 éves élettapasztalatom van.No és én is válogatós vagyok.De veszem a fáradságot,hogy válogathassak.Üdv:Magdi

    Reply
  43. Kati 2013. March 22. Friday 05:53

    Kedves Andi!
    Én azt kérdezném meg Ferenctől, hogy tényleg vágyik-e társra? Nekem úgy tűnik, nem. A “társkeresés”-re hamar rá lehet kapni: új ismeretségek, új lehetőségek, mert mindig van szebb is, jobb is, aranyosabb is, belevalóbb is, stb. És ezt az izgalmas keresgélést sokan nem adják fel, közben áltatják magukat, hogy azért, mert nem találtak megfelelő társat. Közben nem ártana kicsit saját magunkba nézni! Társat keresek, vagy izgalmakat, amik a társkereséssel járnak? Aki a szikrát várja, szerintem csalódni fog. A szikrához meg kell ismerni a másikat, amihez idő kell, egyébként csak a látványnak szól a szikra, ami nem más, mint vonzalom a külső felé. A legtöbb társkereső pont az időt nem adja meg se magának, se a másiknak. Találkoznak egyszer-kétszer, de jaj, most regisztrált ez az új pasi-nő, hátha jobb lesz! Így nem lesz senkiből sem társ. Érdekel valaki igazán? Akkor rászánom az időt, és csak rá, nem forgácsolom szét magam ezer felé. Ha nem sikerül, akkor tovább keresek, addig viszont nem. Sok beszélgetés, sok találkozás kell egy kapcsolat kialakulásához. Akinek se ideje, se energiája erre, az szerintem nem társat keres, csak kalandokat.

    Reply
  44. Ferec 2013. March 22. Friday 07:20

    Szia Andi.Bizonyos értelemben minden ember válogat,hiszen sok találkozónak kell létre jönnie ahhoz hogy megtaláld akit valójában keresel.Minden embernek van 1 elképzelése a leendő Társról és ha nem azt kapja megpróbál 1 másikat,hát ha az.Ha első látásra nem jön az az érzés,utána sem fog,ezt tapasztalatból mondom.Valami kell hogy megérintsen a másikban.Én az érzéseim után kezdek új kapcsolatba,de eddig mindig rossz lóra tettem,annak ellenére tudom hogy megtalálom a párom.A netes keresgélésben az lenne a megoldás ha az emberek nem 10 évvel fiatalabb képeket töltenének fel magukról,hanem 3 havonta megújítanák a fotókat,talán mindenkinek egyszerűbb lenne,és nem futna az ember felesleges köröket.

    Reply
    • béla 2013. March 22. Friday 08:09

      Ezzel a megállapitással nem tudok eggyetérteni.A későbbi feleségemmel először egyáltalán nem voltunk szimpatikusak egymásnak.Hab a tortán,hogy az első randink ritka rosszul sikerült,de adtunk még egy esélyt egymásnak és onnantól gyakorlatilag eggyütt éltünk.

      Reply
      • Sheila 2013. March 22. Friday 10:09

        Nem vagyunk egyformák. Ami nálad működik az másnál nem biztos és fordítva. Nálam ha elsőre nem jön az érzés, később sem fog, tapasztalat. Fő az önismeret.

        Reply
        • béla 2013. March 23. Saturday 12:32

          Valóban nem vagyunk egyformák,de egy második esély nem ártott még meg senkinek,feltéve,ha az illető nem viselkedett bunkó módon.
          .

          Reply
          • Sheila 2013. March 29. Friday 11:32

            Ebben igazad van, viszont számolni kell azzal is, hogy ha második esélyt adsz annak, akiről már az első pillanatban tudod, hogy nem jön be, előfordulhat, hogy a másik fél már elkezdi magát beleélni, és akkor sokkal nehezebb lesz nemet mondani neki, mert nem akarod megbántani. Én meg nem szeretek senkit hitegetni, jobban szeretem a tiszta helyzeteket. Sajnos személyes tapasztalat. Régebben én is így gondoltam, hogy biztosan bele lehet szeretni vkibe “második látásra is”, volt is több olyan esetem, hogy többször is randiztam az illetővel (csak sima randi, szex nem volt!) annak ellenére, hogy bár nem volt sem bunkó sem igénytelen v ilyesmi, csak egyszerűen nem jött be. De OK, adjunk még egy esélyt a dolognak alapon belementem. Nem sok értelme volt, mert minden alkalommal ugyanaz történt: a férfi úgy vette, hogy szabad a pálya (mivel hajlandó voltam a második-harmadik találkozásra is, mi mást gondolhatott volna?) és elkezdett jobban nyomulni,beleélte magát, ami nálam azt eredményezte, hogy engem meg ettől elkezdett egyre jobban taszítani, mert ha olyan vki nyomul, akit nem kívánok, attól kiver a víz és menekülhetnékem támad. És sajnos ha 3-4 randi után mondod meg vkinek, hogy “bocs, de nem”, akkor jön a nyafogás, hogy “de miért neeeem?” És nem értik. És hiába mondom, hogy, nem már elsőre sem, de azért legalább megpróbáltam. Volt pasi, aki 1 (!) hetes ismeretség és 3 randi után még hetekig hívogatott, mert azt hitte, bennem találta meg élete párját… Én ettől frászt kapok, úgyhogy megtanultam rövidre zárni ezeket a szitukat. Másrészt nem nézhetem a másik felet sem kísérleti nyúlnak, nem szórakozhatok a másik érzéseivel sem, ha én már mélyen legbelül tudom, hogy nem fog menni. És magamat sem tudom becsapni. Nyilván vannak olyan nők, akiknek az esetleges kezdeti idegenkedését felül lehet írni heves udvarlással, de sajnos én nem így működöm. Ahhoz hogy legyen vmi köztünk, ahhoz már az első pillanatban is vmilyen szinten vonzónak kell találnom az illetőt, máskülönben max barátság lehet a dologból.

            Reply
          • Attila 2013. March 29. Friday 11:55

            Kedves Sheila!

            Szerintem jól teszed, hogy megmented magadtól ezeket a férfiakat és már rögtön az első találkozás után ha nem érzed azt, amit szeretnél megszakítod velük a kapcsolatot.

            Amit írtál az elég jó jellemzés rólad. Az ilyen nők miatt terjedt el, hogy nem érdemes udvarolni a nőknek, mert minek.

            Reply
          • Dreamer 2013. August 28. Wednesday 14:29

            Szerintem azért ennél egy kicsit árnyaltabb a kép. Ez tipikusan az “aki nekem tetszene, annak nem kellek, aki pedig nem, azt nem tudom lerázni” esete. Sokszor akaratlanul is vonz vagy taszít bennünket a másik. Az hogy vonz, és megvan az a bizonyos szikra, még nem jelenti azt, hogy jól is járunk vele – könnyen lehet csalódás, fájdalmas tapasztalat a dolog vége (pl. a kezdetben mintaférjnek tűnő társ elkezd inni, stb.). Viszont sokszor éppen erre a megtapasztalásra van szükségünk, ez a fájdalom hat ránk átalakító erővel, és ÉPPEN EZÉRT “vonzottuk be” az illetőt. Tehát lehet, hogy ez a “szikra” dolog egy illúzió, egy csapda. Először megszereted, megbízol benne, elkezdesz ragaszkodni hozzá, függővé válni tőle… aztán annál elemibb erővel jön majd az “arculcsapás”, amikor az illúzióid darabokra törnek.
            Sheila védelmében elmondanám: velem is előfordult már olyan eset, hogy netes társkeresésnél a srác első levelétől a hajam égnek állt. A lényeg, hogy olyanokat írt benne (anélkül, hogy egyszer is találkoztunk volna), hogy mennyire örül, hogy végre megtalálta a társát, és hogy minket az Isten is egymásnak teremtett, mert hogy ő is szeret utazni, stb. Azonnal megkeresett és ismerősnek jelölt minden lehetséges közösségi oldalon. Már akkor tudtam, hogy ebből a kapcsolatból nem lesz semmi. És tudjátok miért nem? Mert olyan energia jött át a levelein keresztül, ami szinte már fojtogató volt. Ez az “ajtóstul a házba” effektus, amikor azt érzed, hogy az életed minden pillanatáról tudni akar, állandóan nyomozgat utánad, stb. De mi jogon? Még csak nem is járunk együtt! Udvarolhat vagy győzködhet akármennyit – annál rosszabb! Amikor egyszerűen azt érzed, hogy rád telepednek, irányítani akarnak, és nem hagynak élni… Miután végiggondoltam, hogy miért is idegesít annyira ennek a srácnak a viselkedése és a nyomulós stílusa (hiszen szegény nem ártott nekem semmit, és nem is érti, mi a fene bajom van vele), hamar rájöttem, hogy a választ a szülő-gyerek kapcsolatban kell keresni. Szóval azt, hogy ki kivel létesít kapcsolatot, nagyon sokszor tudattalan félelmek, gondolatminták befolyásolják. Sokszor meg se tudja fogalmazni a másik, hogy miért “x” tetszik neki, és miért nem “y”, aki egyébként sokkal inkább alkalmasabb lenne egy hosszútávú kapcsolatra, mint a másik a botrányos életvitelével. A döntéseink nem mindig ésszerűek.

            Reply
          • Dreamer 2013. August 28. Wednesday 15:01

            P.S.
            Attilának pedig (ha olvassa):

            Szerintem is az a korrekt, hogy ha már pontosan tudjuk, hogy a másiktól nem akarunk semmit, nem áltatjuk tovább. Ezt semmiféle udvarlás nem fogja megváltoztatni. Lehet, hogy a másik később átértékeli a dolgokat, és esetleg máshogy dönt (vagy valamilyen komoly esemény hatására megváltozik), de ez ritkán szokott bekövetkezni, és nem lehet kierőszakolni. Érdemesebb inkább más alany után nézni. Három fajta ember van: az egyik nem tud nemet mondani. A másik nem tudja elfogadni, ha nemet mondanak neki. A harmadiknak pedig a fentiek egyike sem okoz gondot. Ez az egészséges. Ha kijelöljük a saját határainkat, és tiszteletben tartjuk a másik ember határait is.
            Egy-két esetből nem szabad általánosítani (=”nem érdemes udvarolni a nőknek”), mert ez a Te tapasztalatod, és nem az igazság. Remélem, hogy megtalálod azt, akinek érdemes.

            Reply
        • béla 2013. March 29. Friday 17:15

          Kedves Sheila.

          Azt hiszem ezzel a mentalitással nagyon nehéz dolgod lehet a párkereséssel,ha keresel egyáltalán.Azzal együtt sokkal korrektebb eljárás mintha vakitanád vagy lehúznád.Úgy látom van akinek megfeküdte a gyomrát a stilusod:).Remélem nem törödsz vele.

          Reply
    • icus 2013. December 30. Monday 13:14

      kedvesferenc.irásodalapjánegyetértekveledsalynoskivételsokanolyandolgokattudnakirni.amásikmegazhogyhiábaszépazatányérhaegyszerüres.icuc.

      Reply
  45. Sz. 2013. March 22. Friday 09:29

    Önismeret-személyiségfejlesztés-változás-változtatás.
    Ez a kulcsa az egésznek.

    Reply
  46. Tóth Erzsébet 2013. March 22. Friday 10:40

    Szerintem Ferenc lehet, hogy jó üzletember, de az érzelmi életével valami baj van. Nem tudja, vagy nem meri felvállalni a szerelem élményét, mert ahhoz bátorság, kitartás és őszinteség szükségeltetik. Ne úgy tekintsen a jövendőbeli partnerére, mint egy árúcikkre, amiből természetesen a legjobb kell. Döntse el, hogy a párjával villogni akar-e, vagy együtt élni öszinte, kölcsönös szeretetben, nem foglalkozni azzal, hogy ehhez mit szól a környezete. Teljesen egyetértek “Sz”-el.

    Reply
    • Kard Virág 2013. March 22. Friday 11:28

      Ahogy a közmondás tartja: “Először válogat, aztán várogat!”
      Igazi – majd lesz valakiből vagy nem. Erre időt kell szánni.
      És még valami “Uraim”: az ismerkedés az udvarlással kezdődik,- nem az ágyban!
      Virág

      Reply
      • Linda 2013. March 22. Friday 13:36

        Az én nagy fájdalmam is az, hogy a férfiak, még az idősebbek is, elfelejtettek udvarolna, persze ha egyáltalán tudtak…
        Az első kérdésük, hogy “Nálad vagy nálam?” 🙁

        Reply
  47. Klári 2013. March 22. Friday 11:10

    Nos! Hogy is kezdjem? Én is olyan vagyok, aki nem talál társat. Nem azért, mert úgy gondolom, hogy mennyire jó vagyok, és várok a jobb és jobb lehetőségekre! Egyszerűen nem akarok olyan férfi mellett lehorgonyozni, aki nem mozdít meg bennem senkit. Abban a korban vagyok, amikor a velem egykorú, vagy fiatalabb pasik tetszenek. Mert én sem nézek ki 49 évesnek. De azok a fiúk, akik nekem tetszenének, a korom alapján meg sem nézik az adatlapom, csak a fiatalabbakat keresik. Akik pedig engem néznek meg, azok 55-65 évesek. Én nem tudom elképzelni magam, egy ilyen férfivel. És találkoztam már egy párral. Próbáltam lehetőséget adni. De nem érzek semmit!!! Szerintem így van ezzel a mi Ferencünk is. Nem az a baj, hogy válogatós, hanem még nem talált olyan nőt, akivel pont azt érzi, amire vágyik. Nekem is mondják, hogy milyen csinos vagyok, jól tartom magam, nem létezik, hogy nem találom meg a párom. Persze, persze! Keresem azt, akivel pont egyforma szinten vagyunk, és majd együtt szépen megöregszünk. És sok-sok eltelt év után is ugyan olyan szépnek és kívánatosnak látjuk egymást, mint amikor megismerkedtünk. Együtt érzek Ferenc “sosrtársammal”. Klári

    Reply
    • Sheila 2013. March 22. Friday 14:03

      Én pont így vagyok vele, csak 39 évesen kb 10 évvel nézek ki fiatalabbnak…Ez mondjuk egyfelől jó, csak sajnos a korban hozzámillő férfiak többnyire már házasok, a fiatalabb nem engem keres, idősebbet meg én nem keresek…)ugyanazon okokból, mint te, nem írom le újra)

      Reply
      • Éva 2013. March 22. Friday 15:42

        Kedves Klári és Sheila!

        Én is ugyanebben a cipőben járok…:(

        Reply
    • Szabolcs 2013. March 22. Friday 18:06

      Szia Klári. Azért ne add fel a reményt a nálad idősebbekkel kapcsolatban sem.Ahogyan Te fiatalosabb vagy ugyan úgy nálad idősebb férfi is lehet jóval fiatalosabb a tényleges koránál.A párom simán letagadhatna tíz évet a korából, és először úgy tűnt , hogy ő is a nála fiatalabb férfiakat célozta meg.Aztán a sors úgy hozta hogy megismerkedtünk, pedig hat évvel idősebb vagyok nála.Bár szerinte én is letagadhatnék a koromból tíz évet.Tehát semmi sem lehetetlen.:)))

      Reply
    • András 2013. March 24. Sunday 16:28

      Sziasztok!

      Jó olvasni azt, ha valaki 10 évvel fiatalabbnak néz ki. Egyébként az én véleményem az, hogy a Ti korotokban sokkalta nőiesebb egy nő, mint fiatalon.

      Üdv:
      András

      Reply
      • Ircsi 2013. March 24. Sunday 21:05

        Sziasztok!

        Tényleg jó olvasni, h. valaki 10 évvel fiatalabbnak néz ki, illetve látja a másikat. Egyébként nem tudom, hogy miért lett ennyire fontos egy kapcsolatban, hogy ki hány évvel látja fiatalabbnak a másikat?! Olyan mintha “licitálnának” egymásra… vagy félnek!…Egy kapcsolat fontos alap-pillére szerintem a BIZALOM!

        Reply
  48. dóri 2013. March 22. Friday 14:21

    Nagyon érdekes a téma.Én is elválltam.Koromhoz képest // mások szerint 1o évvel fiatalabbnak nézek ki //mint amennyi vagyok.Volt egy társam kb 1 1/2 évig.Rendezett anyagiakkal az elején úgy nézett ki hogy csak egy feleség hiányzik mellé.Hozzáteszem szuper volt vele a szex is .Sajnos csak az ő érdekei számítottak.Figyelni kezdtem hogy bánik a gyermekével és más emberekkel és itt jöttem rá hogy nem ő kell nekem,pedig éltemben vele nevettem a legtöbbet.NEKI csak egy cseléd kellett, ha nemet mondtam őrjöngött itt jöttem rá ,hogy ennek véget kell vetni.Kiderült hogy csak kapni szeret de adni kevésbé.Ennek ellenére megbocsájtottam neki . JÓ tanuló pénz volt. Rájöttem hogy nem lábtörlő akarok lenni.,csak ígényes férfi jöhet számításba akinek mint nő és mint ember is számítok.Egyelőre csak nézelődök.,az idő pedig nagyon rohan.

    Reply
    • Szabolcs 2013. March 22. Friday 17:48

      Szia “dóri”. Háát…, nem egyszerű a döntés.Az előző partnereddel szuper volt a szex, és vele nevettél eddig a legtöbbet.(azért talán még sem teljesen csak a saját érdekét nézte, ha annyit tudtál nevetni vele, és oly jó szerető is volt)Értem én , hogy más téren meg lehetséges , hogy kihasznált.No persze biztos találsz majd olyat aki egyenrangú félként tekint Rád.E mellett persze az is lehet, hogy ő meg nem lesz olyan jó az ágyban , és a humora sem olyan jó.Ha tehetnénk valószínű legtöbben azt tennénk, hogy néhány emberből a nekünk “legjobb részét ” kivennénk majd abból az ideálisat összegyúrnánk..:)Mit szólsz az ötlethez? A kivitelezés sajna még nem megoldott.:)))

      Reply
  49. Edusó 2013. March 22. Friday 15:57

    Ferenc vágyódása család után normál eset. Neki nehezen lehetne bármit is tanácsolni, ugyanis “szívügye” a házasság. Jól nézzen körül a saját környezetében, hátha talál olyan fiatalasszonyt, akit mégis neki teremtett az ég, persze nem kell kapkodni, az idő mindent megold.Szerencsés lesz, ha mindketten szerelmesek lesznek egymásba, Ő ugyanis addig fog válogatni, amíg ez az esemény be nem következik az Ő életébe.

    Reply
  50. Árpád 2013. March 22. Friday 16:43

    Kedves Mindenki!
    Úgy vettem észre a téma felkeltette nagyon sokak figyelmét, ami szerintem nem véletlen. Nos a témáról a véleményem:
    semmi okom kételkedni a fent leírtak igazságtartalmában , mert nyilván alaposak voltak a kutatók. Nekem a gyakorlatias ismereteim alapján az a véleményem , akinek túl sok választási ( és most csak a párválasztásra gondolok ) lehetősége, az egészen más ismérvek alapján dönt , persze rosszul. Miért ? A szerényebb lehetőségűek előbb utóbb eljutnak oda, hogy a legfontosabb az elfogadás… tehát a belső értékekhez. És így ha mondjuk nekem fontos az , hogy szeressen őszintén a partnerem, akkor nem érdekes, ha egy picit pocakos vagy csóró..stb. Tehát összességében azt gondolom a nagy választási lehetőségek inkább gátolják egy komoly kapcsolat kialakulását.Puszi

    Reply
  51. Zsóka 2013. March 22. Friday 17:25

    Ez a baj,mindenki jóbra vágyik!A külsöt értékelik,és senkit nem érdekel a belsö tulajdonság!A férfiak a csinos szép nöt keresik,még akkor is ha buta mint 1-liba!Nincs belsö értékrendje!Én beérem egyszerü öszinte szeretni tudoval!Nem kell herceg fehérlóvon!

    Reply
  52. béla 2013. March 22. Friday 17:42

    Ferenc nem akar komoly párkapcsolatot.Az utóbbi egy év tapasztalatai alapján valamilyen szinten még meg is tudom érteni.Nem hiszem ,hogy komoly párkapcsolatban gondolkodik aki minden féle listákat készit és nem az emberhez alakitja a listát hanem a listájához keres embert ,aminek lehetetlenség megfelelni.A hölgyeknek viszont el kellene gondolkodni azon vajon miért nem találnak párt mikor akár tiz évet letagadhatnának/többen irják ezt./Természetesen tudom ,hogy mindig a férfiak a hibásak.:)

    Reply
    • Klári 2013. March 24. Sunday 18:42

      Kedves Béla!

      Nekem 2009 augusztusában ért véget, egy 8,5 éves kapcsolatom. A kedves fiatal ember ennyi idő alatt folyamatosan megcsalt, közben a hátamon elért mindent, azután végül kidobott. Pedig elfogadtam olyannak amilyen. Próbáltam nem figyelni arra, hogy mennyire kihasznál, hogy okosabb vagyok, hogy egy csomó embert akik szerettek, miatta elveszítek, kitartottam mellette. És eldobott, amikor a közös cég, a ház, a kocsik, mindent elértünk. Mit veszítettem? A 18 millió? Az hogy kezdhettem mindent elölről? Nem érdekes! Az évek, a fiatalságom, a lehetőségek, amiket elvesztettem. Mert akkor a korom alapján sokkal több esélyem lehetett volna. Szerettem volna még gyereket. De már az sem lehet. És mind ezt azért, mert én nem dobtam el a kapcsolatot, hanem próbáltam a problémákat megoldani. Kitartó ember vagyok. Pedig lehetett volna jobb. De én ezt a virágot szakítottam. És még most is jobban nézek ki a koromhoz képest, de az ismerkedős oldalra nem azt írom, hogy 37, hanem a valósat. Így eszébe nem jut senkinek, hogy megnézze, talán az idősebb korosztályban is lehetnek még jó nők! Na és persze hogy a férfiak a hibásak! Nem kellene sajnálkozni!Hiszen ők is a fiatal, ruganyos lányok után futnak. Ők nem tehetnek semmiről. Csak eldobják az embert egy fiatalabb kedvéért, ha már a vállunkon elértek mindent. Amivel lehet a fiatal csinibabának dicsekedni! Kedves Béla! Hidd el, néztem és találkoztam is idősebb férfiakkal. És kiderült. Ők azok, akik annak idején eldobták a feleségüket és a gyerekeiket egy fiatalabb nő kedvéért, azután amikor az új kedves már megunta őket, már jó nekik, a hozzájuk korban illő hölgy. Miért is van ez? Ja mert olyan jó, hogy egy 10 évvel fiatalabb nőnek is tetszik? Fura világ ez! A jó nem jó!

      Reply
      • András 2013. March 24. Sunday 20:25

        Kedves Klári!

        Lehet, hogy ez ritkaság, vagy nem vagyok normális, de én igen is becsülöm az idősebb nőket. Sokkal jobban tudnak nőként viselkedni, megértőbbek és jó társaságot tudnak nyújtani, mert már nem csak az érdekli őket, hogy hétvégén hol lötyögjenek egyet. Természetesen nem bántom a fiatalokat, köztük is meg vannak azok akiket a legmagasabb tisztelet és megbecsülés illet. De számomra nagyon vonzó tud lenni az idősebb korosztály, és általában mélyebb kapcsolatokat sikerül kialakítani velük. Vannak ismerőseim akik azt mondják, a koromhoz képest túl komoly vagyok. Én nem érzem így, én néha azt érzem, hogy ők még nem tartanak ott, ahol korukhoz képest lenniük kéne.

        Reply
        • Klári 2013. March 25. Monday 10:58

          Kedves Fehérholló András!

          Jó hallani, hogy így gondolkozol. De sajnos ezzel együtt még mindig az a véleményem amit leírtam. Maradj kedves, a nőket szeretni tudó ember, és hidd el, hogy boldog leszel. Mert mi nők ezt meg tudjuk hálálni :-)!!

          Reply
          • András 2013. March 26. Tuesday 19:55

            Na ezt a hálát nem igazán szoktam megkapni.

            Reply
      • béla 2013. March 24. Sunday 22:56

        Kedves Klári.

        Avval kezdeném ,ha megbántottalak ismeretlenül is elnézést kérek.Nem állt szándékomban.Engem is elhagytak ugyan ez okból,ezért valamilyen szinten meg tudlak érteni teljesen csak a nemünk külömbözősége miatt nem.Nem gondolom ,hogy minden férfi csak a fiatalabb hölgyekre hajtana.A tények teljes ismerete nélkül azt gondolom,hogy a problémád abból adódik,hogy mindig ugyanazt a karaktert választod ki a koruktól függetlenül.Tapasztalatból beszélek,mert én is igy vagyok ezzel.Egyébként nem sajnálkoztam csak mindenhol azt tapasztalom,hogy örökké a férfi van hibáztatva.Ez a nagy számok törvénye alapján lehetetlen.Még annyit,hogy azt irod neked a saját korosztályod és a fiatalabb férfiak jönnek be.Egy férfi ugyanezért ostorozva van .Mi ez ha nem kettős mérce.Hidd el sajnálom,hogy kihasználtak és utánna félre dobtak,de ezt ne vetitsd ki az összes férfira,mert nem mindeggyikünk ilyen.Abban tökéletesen igazad van,bolond világ az ahol idegenekkel beszéljük meg ezeket a dolgokat.Remélem semmi sértőt nem irtam.

        Reply
        • Klári 2013. March 25. Monday 10:50

          Kedves Béla!

          Ez a hülye program kidobott, pedig már egy nem is olyan rövid levelet írtam neked. Kezdhetem elölről.
          Nos! Köszönöm a válaszod, és a “bocsánatkérés” elfogadva. Tényleg olyan vagyok, aki egyféle férfit keres, mert én egy “jókislány” vagyok, és nekem szükségem van arra, hogy egy férfi “macsós” legyen. Temperamentumos, határozott, vagány. Én szeretek felnézni a páromra! Én is egy hajtós, magát eltartani tudó nő vagyok. Nem szeretnék olyan férfit, aki egy villanykörtét sem tud becsavarni.
          Találkoztam idősebb férfiakkal. Besavanyodottak, tokásak és pocakosak. Ami nem baj akkor, ha ezt mellettem éri el az évek során. Hiszen én is majd vele fogok megöregedni :-). Persze csak a pocakra és a tokára gondoltam. Tehát. Nem baj ha szereti a gyerekeket, és a kutyákat. Na és persze engem! Cserébe lehozom a csillagokat! Ez túl nagy kérés?
          Sajnálom, hogy neked is hasonló problémáid vannak.

          Reply
          • béla 2013. March 25. Monday 19:22

            Kedves Klári!

            Én az előbb emlitett korosztályhoz tartozom,de nem vagyok besavanyodva és tokám sincs.A pocakom most van leadás alatt.:)
            Általában jókedvem van úgy hogy a ötvenesek sem egyformák.Mit értesz macsó alatt?Ismerek olyan férfit aki még az én szememmel is jól néz ki,de ahogy kiszáll az ágyból már semilyen problémával nem tud szembenézni.A kérésed nem nagy hiszen számomra teljesen természetes.Egyébként mindkét félnek le kell hozni azt a bizonyos csillagot.:)

            Reply
          • Klári 2013. March 26. Tuesday 12:01

            Kedves Béla!

            Én is tudom, hogy minden korosztályban vannak akik adnak magukra, nem vagyunk egyformák. Csak akik adnak magukra, és jól néznek ki, már nem az én korosztályomban keresgél, hanem a 30 évesek között. Túl sok igényt támasztanak velünk szemben. A macsós kinézet nem egyenlő a kreativitással, ezt én is tudom.

            Reply
          • béla 2013. March 26. Tuesday 13:01

            Kedves Klári.

            Hidd el ,hogy sokan vannak akik a te korosztályod után vágykoznak csak még nem találtatok egymásra./olyanokra gondolok akik korban is megfelelők./Türelem és elfog jönni és akkor lehozhatjátok egymásnak azt a bizonyos csillagot.::)

            Reply
          • Klári 2013. March 26. Tuesday 17:12

            Nos, akkor már választok is csillagot 🙂

            Reply
  53. Maja 2013. March 22. Friday 18:43

    A változatosság egy kábítószer…
    Aki megszokja, nem tud később nélküle létezni. Egy kapcsolat. egy idö után veszíthet a kezdeti színeiből, újra fel lép a változatosság utáni igény…
    Ördögi kör…
    Egy férfinak a saját nagy egója (önző érdekei) is ellensége lehet az igaz kapcsolat megtalálásában…

    Reply
  54. szántó anikó 2013. March 22. Friday 19:34

    Nem hiszem, hogy mindenki magasra tenné a mércét én saját tapasztalatomból kiindulva nyilván az embert a külső amit elóször lát vagy megfogja vagy nem . De sajnos a férfiak nagy többsége hazudik . Nős vagy kapcsolatban él. Az igaz a nők között is sok ” link található”.Hazugsággal van teli a világ igaz őszinte embert nagyítóval kell keresni. Én 18 év házasság után váltam el.Mérhetetlen fájdalommal, önmarcangolással telt el két évem. Meglopták a bizalmamat és az nagyon nehezen lehet újra felépíteni. Tehát a magas mérce leginkább abból ered nálam , hogy mennyire ” ember a másik “.

    Reply
  55. Linda 2013. March 22. Friday 22:54

    Azt üzenem Ferencnek…randi?..:)

    Reply
  56. Ilu 2013. March 23. Saturday 01:54

    Egyszer, valamikor Popper Pétertől olvastam -már nem emlékszem rá szó szerint, de valami hasonlót írt-: “csak arról feledkeznek meg, hogy az igazi nem létezik! Sehol, soha nem is létezett. Lehetőségek vannak, amiből hosszú munka, és kitartás lévén lehet majd egyszer az “igazi”.”
    Itt már mindenkinek volt társa. Lehet, hogy nem a társkeresést kéne “tanítani”, hanem a társ megtartását…
    Illetve azt, hogy szembe tudjunk nézni vele: igen, mi magunk is hibásak vagyunk, ha egy kapcsolatunk kudarcot vallott. Szerintem nem a társkeresést kéne “oktatni”, hanem a jól működő kapcsolatokat, de sajna erről feledkeznek meg. Magától semmi nem jön! A jó kapcsolatért rengeteget kell tenni, és dolgozni. Főleg, amikor a kezdeti rózsaszín köd után azt vesszük észre, hogy ez a kapcsolat mégsem annyira jó. Na itt kell bele tenni a legtöbbet…

    Reply
  57. János 2013. March 23. Saturday 02:18

    Szia Andi!
    Én is a 100%-ig hozzám illő ugymond tökéletes nőt kerestem. A legjobbat a “választékból”. Ma már azt vallom, hogy az a 100% inkább legyen úgy 70%. Kérdés, hogy az a 30% eltérés az fűszer, vagy méreg? A fűszertől finom lesz a kaja, a méregtől halálos. Lefordítva, mindenkinek más és más az az eltérés, amit el tud fogadni. Ferenc milyen különbségeket tud, vagy akar tolerálni? Szerintem ezt tisztázni kell. Rá kell szánni az időt a sok randira, programokra, hogy igazán meg tudja ismerni a másikat az ember. Sőt így lehet megtudni, hogy valójában mit tud tolerálni. Ugyanis a valóság nem mindig tükrözi azt, amit mondunk, vagy gondolunk magunkról, vagy a toleranciánkról.
    Igyekeztem segíteni, remélem tudtam is. Hajrá kedves Andi, kérlek mentsd meg vállalkozó Ferencünket a magánytól.

    Reply
  58. Vali 2013. March 23. Saturday 13:35

    Sziasztok!
    Elolvastam az eddigi összes hozzászólást, mert érdekel a téma. Meglepett, hogy a legnyilvánvalóbb okot senki nem feszegette, bár történtek utalások arra, hogy “Ferenc” nem is igazán akar párkapcsolatot. Nos, a jelenség neve: kötődésfóbia, ami az USA-ban már hivatalos, BNO kóddal “megáldott” betegség (BNO: a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer, minden olyan állapotnak van, amit ma betegségként tartunk nyilván). Nekem is volt szerencsém ilyen egyedekhez, akik papíron rettentően jól mutatnak, de egybe majdnem belebetegedtem (többdiplomás, fővárosi vállalkozó, belvárosi, lakberendező által megtervezett és berendezett lakás, garázsban Jaguar stb.). Lényeg, hogy beleszerettem -nem a javaiba, mert azok hasonló színvonalon, de nekem is megvannak, igaz, hogy vidéken – de ő végig ambivalensen viselkedett én pedig állandóan magamban kerestem a hibát…már közel jártam a teljes becsavarodáshoz, amikor szó szerint rám esett (lesodortam a polcról) az Alexandra könyvesboltban egy nemrég kiadott könyv (2011.decemberét írtuk akkor) “A férfi, aki nem tud szeretni” címmel a Park kiadó gondozásában a Hétköznapi Pszichológia sorozatban jelent meg. Egy hétvége alatt megvilágosodtam, miután teljesen közérthető nyelven írja le a jelenséget, amit -mint már említettem- a pszichiátria önálló kórképnek tekint. “Sok nő szeretett vagy szeret olyan férfit, aki nem tudja viszontszeretni, aki az elköteleződéstől való félelmében ellene fordul, bántja vagy megfutamodik.” írják a szerzők a könyv előszavában. Az ilyen kapcsolatok jellemző forgatókönyve: a férfi akarja jobban kezdetben, erősen ráhajt a nőre. A nő viszonylag lassan adja be a derekát, majd amikor azt hiszi, hogy minden rendben és kezdené magát jól érezni a kapcsolatban, a férfi eltávolodik vagy teljesen el is tűnik! És mindig olyankor, amikor a legjobb! A nő itt magát kezdi el hibáztatni, hogy biztosan tett vagy mondott valamit, ami elriasztotta a férfit….pedig nem…a férfi pont attól rettent meg, hogy mennyire rendben van a dolog és akár komolyra is fordulhatna…itt elkezd hibákat keresni a nőben, rendre olyanokat, amik eredetileg is nyilvánvalóan ott voltak (nő testsúlya, életkora, bőrszíne, vallása, messze lakik stb.) tehát nem valami rejtett hibára ébred rá! És itt jön a lényeg: a férfi önmaga is azt hiszi, hogy ez a valódi ok, ezért nem kell neki mégsem az adott nő…és lázasan keres tovább, hátha talál még jobbat! És nem ismeri fel, hogy a hiba az ő készülékében van, azért nem elég jó senki, mert retteg az elköteleződéstől! Amint ezt megértettem, elmúlt minden rossz érzésem (persze újabb 3 hónapot igényelt, hogy lelkileg talpra álljak és beengedjem az életembe azt a férfit, akivel már 1 éve boldog vagyok!)

    Reply
    • Másik Linda 2013. June 10. Monday 22:25

      Nekem eddig minden párkapcsolatom ilyen volt. Nyakra-főre emlegették, hogy házasság, család, gyerek, de amikor én ott voltam, h ok, akkor ezt most vállaljuk fel, akkor eltűntek rendre és megfutamodtak. Ilyenkor fék behúz, és akkor az ördögi kör újra elindult…. Én akarok családot, gyereket, stb, Te miért nem? És amikor ott voltam, h újra hittem, jó úton vagyok, megint kihúzták a lábam alól a talajt… Nem gondolták komolyan, de ugyanakkor elvárták, hogy nekem a világot jelentse. És később, mikor emiatt szakítottunk (kinek van kedve ehhet asszisztálni, h akkor igen, de akkor mégsem, de én mégis akarom, stb.?), akkor azt vetették fel, hogy nagyon demoralizáló, hogy én nem gondolom komolyan a kapcsolatunkat.

      Reply
  59. Eliza 2013. March 23. Saturday 16:12

    Sziasztok.Ismét érdekes témához szólhatunk hozzá.Véleményem szerint van igazság abban amit Vali írt,a kérdés már csak az,hogy miért is lesz ilyen egy ember,jelen esetben egy férfi? Fogyasztói világot élünk,mely kivetődik a társkeresésre is.Nagy felhozatal,óriási választék,nemcsak az üzletekben,hanem a társkereső oldalakon is,mondhatnánk úgy is,hogy a mai társkereső a bőség zavarában szenved.Kit is keres?Elképzelése van magában,és akkor itt jönnek a képbe a reklámok.Ránctalan arcbőr,hosszú fényes haj,örökké sudár,narancsbőr mentes alkat,és örökké fiatal nő.Ferenc valószinüleg ezt keresi,ám mivel már 47 éves,a mesékből valószinűleg kinőtt.Vannak emberek,akikre pszichésebben és mentálisan mélyebbre hatnak a reklámok.Ők sajnos áldozatok,elsősorban önmaguk áldozatai.Olyan megfoghatatlan,lehetetlen és nem létező ideált keresnek,melynek létezésében már saját maguk sem hisznek,Ferenc erre talán most jött rá.Szerintem fogalma sincs róla,hogy egy manipulatív világ áldozata lett ő is,melyben sokszor elvész a józan ész és a józan ítélőképesség.

    Reply
    • Attila 2013. March 24. Sunday 16:26

      Ez a fogyasztói világra fogjuk a társkeresési nehézségeket azért picit szerintem elfogult. Egyrészt nem a fogyasztói társadalom változtatta meg az embereket olyanná, amilyenek, hanem az emberek olyanok, amilyenek és ez életre hívta a fogyasztói társadalmat.
      Másrészt pedig akármelyik férfi simán találhatna magának női társat, ha megfelelne neki a sok csúnya, elhanyagolt, passzív nő. De nem tetszik nekik, mert a szép, csinos, aktív, életvidám nők keltenek vonzódást egy “egészséges” férfiben. Csakhogy ezek a nők viszont olyan férfit keresnek, akik egyenértékűek, vagy még náluk is jobbak (külső és belsőleg), mert nekik a társkapcsolathoz szükséges, hogy felnézzenek a férfire. Szóval a két “tetszés” halmaz ritkán találkozik, és még ritkábban marad fent. Ahol mégis kialakult, de látszik, hogy egyik fél sem egy nagy szám, ott agyban erős kompromisszumot hoztak, ami szerencsés esetben egy kellemes életet, szerencsétlenben pedig egy zsörtölődős, utálkozós együttélést jelent. És persze ott vannak még a piszkos anyagiak is, ami miatt nehéz a társtalálás (sok helyen nem vállnak el (tehát marad a kikacsintgatás), de ha mégis elválnak akkor katasztrófa lesz az illető anyagi megítélése, és az érzelmi, mentális is).

      Reply
      • béla 2013. March 24. Sunday 23:06

        Elnézést én forditva gondolom.Pontosan a fogyasztói társadalom alakitotta ugy az embereket,hogy semmi ne számitson csak ki mit tud felmutatni.Ez igaz a párkapcsolatokra is.

        Reply
      • Sheila 2013. March 25. Monday 15:33

        Attila, egyetértek, végre vki le merte ezt írni!

        Reply
  60. Lenke 2013. March 23. Saturday 21:08

    Kedves Ferenc !

    Maximálisan igazat adok , én is megválasztom , hogy kivel találkozom és ismerkedek,de nem űzök belőle sportot,majd csak meg lesz az a valami +.

    Reply
  61. Edina 2013. March 24. Sunday 00:04

    Egy férfi akkor lesz számunkra”tökéletes férfi”,ha megtanuljuk szeretni és elfogadni úgy ahogy van,mert akkor szabad,és ha szabad akkor boldog,és ha boldog akkor minket is boldoggá tesz”

    Reply
    • Peter46 2013. August 15. Thursday 16:35

      Ez szép volt Edina! Bárcsak minden nő így gondolná!

      Reply
  62. András 2013. March 24. Sunday 16:51

    Sziasztok!

    29 éves vagyok, és elgondolkodtam, miközben olvastam a hozzászólásokat. A lényeg, igazán mélyen eddig két nő érintett meg, és mindkettőt hosszú idő alatt ismertem meg, sőt ha belegondolok elsőre nem is figyeltem fel rájuk, csak szépen folyamatosan miközben megismertem őket. Mindenkinek több lehetőséget kéne adnia a másiknak, mert sajnos túl gyorsan döntünk és pont a fontos dolgokat nem tudjuk meg a másikról.
    Az ismeretségi körömben is azt látom, hogy azok élnek rendezett, tiszta életet egymással akik nem nagy szerelemmel, hirtelen, hanem akik szép lassan “csendesen” jöttek össze.

    Reply
    • Ilu 2013. March 25. Monday 01:21

      Igen, ezért írtam fentebb, hogy inkább a harmonikus kapcsolat kialakítását, és fenntartását kéne “oktatni”, hogy majd az a lány/vagy fiú egyszer valóban az igazi legyen…:)

      Reply
      • béla 2013. March 25. Monday 08:23

        Kedves Ilu.

        A harmonikus kapcsolatot nem lehet tanitani ,azt a családban kéne megtanulni,de sajnos a gyermekek többsége csonka családban nő fel.Az egyedülálló szülő minden erőfeszités ellenére sem tudja a másik szülőt pótolni.Emiatt az emberek probléma megoldó képessége is jelentősen romlott.Úgy tapasztalom,hogy látszólag működő párkapcsolatok is szétesnek az első jelentősebb probléma alaklmával.Közhely,de igazán akkor derül ki egy kapcsolat szilárdsága,ha gondok merülnek fel/természtesen ez nem huzható rá mindeggyik esetre/.

        Reply
    • Sheila 2013. March 25. Monday 15:35

      Egyéne válogatja. Nekem mindegyik hosszú (3 évnél hosszabb)kapcsolatom szerelem volt első látásra. Akiket meg régóta ismerek, sosem vonzottak. Ez van.

      Reply
      • Attila 2013. March 25. Monday 22:53

        Mert nem olyan tág a látóköröd, csak az első látásra szerelmet látja:).

        Reply
        • Sheila 2013. March 26. Tuesday 13:58

          A vonzalomnak semmi köze a látókörhöz.

          Reply
    • Éva 2013. March 25. Monday 21:58

      Szia András!
      Igazad van,”csendesen” kellene ismerkedni..de ma nincs ilyen! Mindenki folyton rohan,nincs idő semmire..a társkeresést is gyors tempóban akarják megoldani..és most bocsánat,de akinek nem inge..de ez leginkább a férfiakra jellemző! Ha már a második-harmadik randin nincs szex,kész vége..ennyi volt (a férfi részéről)! És sajnos,sok nő belefut abba a csapdába,hogy megteszi..aztán mégis szakítás lesz a vége..egy kérdés!Hogyan lehetne ezt a folyamatot lelassítani?

      Reply
      • András 2013. March 26. Tuesday 20:02

        Szia Éva!

        A folyamatot lelassítani úgy lehet, ha lehetőséget adunk a másiknak arra, hogy megismerhessük. Mert mindenki nagyon hamar dönt, akár pár másodperc alatt is, és ezzel lehet, hogy pont a legértékesebb embereket szalasztjuk el. Én nem zárkózom el a hosszabb távú ismerkedéstől.

        Reply
      • Tokale 2013. March 31. Sunday 13:15

        Kedves Éva!
        Ismerkedtem, ismerkedek. Az első randin ok, hogy ne legyen szex, de a másodikon már kötelező. Miért?
        Páromat tiszteltem, emiatt soha nem csaltam meg. 17 év tartót a kapcsolatunk. Na igen .. a puding próbája. Azóta randiztam, találkoztam hölgyekkel és persze volt aki szellemi területen jól passzoltunk, kommunikáltunk, nevettünk és volt aki engem utasított el, és fordítva is. Akivel azt hittem, hogy lehet további lépéseket tenni, ágyba is bujtunk, de sajnos ott már a rezgések nem voltak azonosak. Nekem fontos, hogy méretre is passzoljunk (nekem nincsenek nagy elvárásaim), inkább engem fogadjanak amilyen vagyok. Gyengéd de tele vagyok energiával. Nekem kell olyasvalaki aki szereti, élvezi amit csinál, ha nem, akkor számomra talán kudarcként élem át. Számomra ez is a puding kóstolás része. A kipróbálás. Hazudni nem fogok másoknak de magamnak sem.

        Reply
  63. Eliza 2013. March 25. Monday 02:44

    Kedves Béla. Köszönöm hogy egyet ért velem,én igy látom ennek a problémának az okát,ám végig olvasván a kommenteket,mindenkinek lehet némi igaza,bár a teljes igazságot csak Ferencünk tudja.Ám lehet hogy ő sem tudja.Az emberi psziché nagyon összetett és nagyon bonyolult,az is előfordulhat hogy több tényező is közrejátszik Ferencnél hogy idáig kudarcba fulladt a nagy szerelem megtalálása számára.Lehetnek rossz emlékei,rossz élményei,mint talán sok embernek.A mai gazdasági viszonylatokat se hagyjuk figyelmen kivül és ha az úriember még egy kicsit válogatós is,akkor a történetet még ezzel is megfűszerezhetjük.Ám az is lehet,hogy egyszerűen nincs szerencséje kapcsolat ügyében.A zsák is megtalálta a foltját,szerintem ő is megtalálja majd,addig is sok önismeretet és tapasztalatot tud szerezni.Úgy is mondhatnánk ezt,hogy “énkép” edzés ebben a rohanó világban.Mindenesetre szomorú,hogy milyen sok magányos ember él a világon.

    Reply
  64. Edus 2013. March 25. Monday 14:11

    Kedves Andi!

    Kíváncsi lennék, mindezek után mit válaszoltál Ferencünknek? 🙂

    Reply
  65. Elvira 2013. March 28. Thursday 12:36

    Számomra a társkeresés olyan, mint a vásárlás. Ha nem találok megfelelő terméket, akkor nem vásárolok.

    Reply
    • Attila 2013. March 28. Thursday 14:41

      Köszönjük Emese! Jah, bocs Elvira:).

      Reply
      • Sheila 2013. March 29. Friday 11:43

        Elvire kicsit direkt módon fogalmazott :-))), de azért lényegében igaza van. Nem kötelező mindenáron találni vkit…

        Reply
        • Attila 2013. March 29. Friday 12:05

          A társkeresés nem vásárlás. A vásárlás során az ember megnézi a termék paramétereit, ár/érték arányát, összehasonlítja a többi termékkel, majd esetleg kipróbálja és választ. Akik az emberekkel is így viselkedik annak elég sivár az érzelmi világa.
          Nem kötelező találni valakit? Ki mondta, hogy kötelező?

          Reply
  66. Erzsebet 2013. March 30. Saturday 09:49

    Isten ismeri minden ember szivet. Nelkuli rizikos a valasztas. Mindenkinek valaszol Isten. Kerdezd meg, ez a megfeleleo?
    mikor megjon az a dorgedelmes szerelem akkor nem keres tovabb. hiszem, hogy Ferenc bolcs es okos, megvalasztja a sajat feleseget, amilyen viragot szakit olyat szagol. Isten megvarja mig valasztasz, Isten nem valaszt helyetted, Neked

    szeretettel Erzsebet

    Reply
    • Ferenc 2013. April 1. Monday 16:52

      Kedves Erzsébet!

      Isten nem választ helyettünk. Utálom, ha valaki Istennel jön. Mi irányítjuk a sorsunkat, nem Isten!

      Üdvözlettel:
      Ferenc

      Reply
  67. Ferenc 2013. March 30. Saturday 12:36

    Sziasztok!

    Én nem érzem magam válogatósnak. Boldog lennék akárkivel. Jelenleg viszont semmi nincs kilátásban. Inkább azt tapasztalom, hogy sok nő válogatós, különösen a pestiek.

    Reply
  68. Gabor 2013. April 6. Saturday 22:26

    Az én tapasztalataim alapján, mindenki válogatós, mindenkinek megvannak a maga elvárásai, igényei.
    Aztán vannak társkeresők, aki a következőket írják nekem: “nekem már mindegy”, vagy a: “csak legyen valaki”, és a: “szerinted van értelme meg ismerkednünk”.
    Könyörgöm, ismerkedni mindig van értelme, legfeljebb nem vezet sehová. Akinek meg minden mindegy, az mégis mit remél?
    Tehát, válogatunk, én is, hisz már meg vannak a magam rigolyái, és bizonyos dolgokban meg vannak az elképzeléseim.
    Másrész sokan azt nézik, hogy miért ‘ne’ beszéljek, írjak, ismerkedjek “vele”, pedig egy levél váltásba, egy egyszeri találkozásba még senki nem halt bele.
    No és ott van az is, hogy sok ember lakva ismerszik meg, és aki nem szimpatikus elsőre, lehet, hogy sokadik levélváltásra, találkozásra nagyon is az.
    Persze mindenki elsőre szeretne “elvarázsolva lenni”, nos ez ritka, mégis a többség ezt hajszolja.

    Jelenleg négy társkeresőn vagyok, szinte mindegyiken ugyanazon szeméjekkel találkozom, vagyis nagy az átfedés.
    Annyiból érdekes, hogy sok esetben egészen mást ír magáról az illető személy. Pld, az egyik adatlapon nem dohányzó, a másikon az, a harmadikon épp leszokóban van. Persze vannak ennél érdekesebbek is.

    Reply
    • Másik Linda 2013. June 10. Monday 21:53

      Fősulin én sem találtam meg a párom (nem is lehetett volna, hiszen 99% lány volt, a fiúk meg nem jártak órákra).
      Kis városban lakom, 4-kor kiürül a maradék ember is a városból, de amúgy sem sokan vannak az utcán. Diszkóba nem megyek, életemben készer voltam még tinikoromban és nem vonz, hogy én a harmincas a tizenévesek között ropjam.
      Az online társkeresésről meg annyit: Egyszer nem állítottam be keresési feltételeket, de akkor meg úgy kerestek meg, hogy “Ezek szerint Neked mindegy, hogy ki ….”
      A legtöbb pasi online és nem online is az első randin altájékra viszi a kezét, de volt olyan is, aki színházi szerepet ajánlott fel, cserébe bizonyos szolgáltatásaimért.
      Volt olyan is, aki megmondta, ha az 5. randiig nem fekszem le vele, akkor viszlát. Ha akkor jót nyújtok, akkor meglátjuk, hogy a továbbiakban mennyire leszek szimpatikus neki. Akkor én ezek szerint túlzottan válogatós vagyok mert én ekkor megmondtam, h “Akkor nekem pedig most van viszlát”?
      Valamelyik úr(???), itt boncolgatta, h olyat kell nyújtani az ágyban, hogy többé másik nőre sem nézzen vagy hasonlót. Nem bírálom őt csak mondom, hogy több pasi szájából hallottam, hogy az online ismerkedés tök jó arra, hogy egyre több nőt ágyba ciplehessenek, és még ne is sértődhetnek meg az illető nők! Mert ahogyan nekem ez az 5. randis pasi megmondta, h vagy lesz belőle valami vagy nem ha szimpi vagyok, utána simán mondhatja, h hát bocs, nem voltál az… És akkor én lennék az 55-60. nő az életében, akivel … Azért nem tudom, h hányadik, mert ő sem tudta megmondani, mennyi nővel volt. Hát kell ez nekem?
      2 és fél éve vagyok egyedül, de 4. 5. randinál tovább nem jutok el senkivel, mert az illető vagy altájékon keresgél már az első randin, és a következőt már a lakására tervezi úgy, hogy már ott is aludhanék “hogy jól érezzem magam”, és ha nemet mondok, akkor nem jön válasz. Vagy 1 hónap múlva, h “Szia Kedves/Drága/Tündér/Gyönyörű! Hogy vagy? Lenne kedved feljönni hozzám? Pusy”. Nos, az ilyenektől hányok.
      A másik, ha első vagy második randin nemet mondok a testiségre, akkor onnantól kiveszik belőlük az udvariasság és a lovagiasság. Onnantól nem nyitják ki a kocsi ajtaját, nem segítik fel a kabátot, ha kell valami, akkor “Ott van, nem tudod magadtól elvenni?”, pedig előtte nagyon gáláns volt az illető. Az ilyet öbb randira nem méltatom, mert úgy elűnik szex után, mint a huzat.
      És végül igen… a fogatlan, cigizős, ivós, beszélni sem tudó alulképzett… Cigitől egyszerűen rosszul vagyok és a hányinger kerülget. Ugyanígy a piaszag is. Baj ha nekem min 3 diplomásnak legalább egy érettségizett, fogas ember kell? Nem egyszer lejjebb adtam az igényemet ezen a téren, de borzasztóan sikerült minden randi, az emberek nem tudnak beszélni.
      Jah, és némelyik férfinél már ott elcsúszom, h nem adok rögtön e-mail vagy facebook címet. Mert nekik ez a mérce….

      Reply
  69. kisa 2013. May 6. Monday 22:41

    kedves hozzászólók!
    elolvasva kommentjeiteket, egy dologra hadd hívjam fel szíves figyelmeteket:
    MINDEN EMBER EGY KÜLÖN VILÁG.
    és ezek a világok nem hierarchikusak, hanem egymás mellett létezők. nyilván mindenkit hajt a saját problémája a végső válasz illúziója után, de az NINCS.
    van aki imádja ha felforr a vére az első pillantásra, és van akit virágokkal kell elborítani hónapokon át..NAÉS?
    ez így szép és jó és változatos…a legszebb játék…terentse isten, akinek 🙂
    kívánom mindenkinek a legjobb szerencsét, hogy önmagát megtalálva aztán a játékban is szerencséje legyen, és nyerjen, bár ez játék esetén nem megy életre-halálra, mint tudjuk, és onnantól kezdve sokkal kisebb a probléma 🙂

    Reply
  70. Dreamer 2013. August 28. Wednesday 15:22

    Ezt a témát boncolgatja Lori Gottlieb: Légy a felesége! c. könyve is. Az írónő saját keserű tapasztalatait elmesélve igyekszik meggyőzni az olvasót arról, hogy ne a tökéletest keresse, hanem érje be az “elég jóval”. Azt írja, hogy a nők nagy része elköveti azt a hibát, hogy még ötvenévesen sem tud szabadulni a “nekem a legjobb jár” rögeszmétől, és addig válogat, míg végül egyedül marad. A könyv szerint ahogy múlnak az évek, a nő értéke a társkereső piacon úgy csökken (hiszen megkopott a szépsége és nem fiatal már), és egyre “rosszabb” és kevesebb jelölt közül válogathat, tehát egyre több kompromisszumot kell kötnie ahhoz, hogy ne maradjon egyedül. Érdemes mérlegelni, hogy az általunk felállított kritériumok (magasság, divatos megjelenés, egyetemi diploma, stb.) tényleg olyan fontosak-e egy jól működő házasságban.

    Reply
  71. icus 2013. December 30. Monday 12:19

    kedvesandi.kérdésselfordulokhozzád.tulajdonképpennekemolyanproblémámvan.hogysajnoselveszitettemazéll.eettársamat.ésegyedültöltömanapjaimat.tulajdonképpenénegyolyantársravágyomakivelmegtudnámosztaniazélletemet.énegyolyanszemélyvágyok-akibecsületesenéstisztességesenkitartottamésmégamainapigisilyenkitartovagyok.én49évesvagyok.ésegyáltalánsemilyenalkoholtnemfogyasztok.keresemamagamhozvalotársamatakiolyanéskitartoaneltudnáképzelnivelemazélletet.elöreisköszönömaszivesmegértésedet.icus.

    Reply
  72. icus 2013. December 30. Monday 13:54

    sziasztok,énegyöszinteésegykomolykapcsolatotszeretnékmagamkörülkialakitani.sajnoselvestittetemaztazolyanszeméiyakivelazembeazemberösszetudtakötniazélletét.én49évesvagyokéskeresemazolyanférfitakinekolyanfontosésöszinteazérzése.csakolynirlyonakinekugyanazaztazérzelmetlátjamagaköröl.köszönömmindenolvasonak.tisz.icuka.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.