25 Nov

Nőknek tanítom a tudatos társkeresés elveit és próbálom megértetni velük, hogy ne üljenek otthon ölbe tett kézzel, hanem induljanak el, vágjanak bele a társkeresésbe. Ne adj isten, akár kezdeményezzenek is!!! (A férfiakra természetesen duplán érvényes ez a szabály.)

Két reakciót vált ki az olvasóimból általában a tudatos társkeresés gondolata: van, akit felszabadít, hogy végre, ő is tehet valamit az Ügy érdekében, és nem szégyen nekiindulni, mint ahogy válogatni sem. A másik csoport megdöbbenve “néz” rám: micsodaaaa? Hát nem az van, hogy én vagyok a hercegnő és várnom kell a herceget? Tudatos társkeresés?! Hát hol marad a romantika? A következő levélíró is az utóbbi csoportba tartozik:

…jobb szeretném ha én akadnék horogra, az olyan romantikus… és fél siker….  Pontosítok, azt hiszem sokan vagyunk akik tudják, rossz a hozzá állásunk. …én társat szeretnék…, hús vér férfit akit nekem teremtett az ég. Tényleg mi van a sorssal, zsák a foltjával, akit nekünk rendelt megjön… és a többi népi bölcsességgel? Sorry erre nem kell válaszolni! Mi van ha ő nem is ezen a földrészen él? Mert pl. én nem is bánnám. Valamennyire hiszek a sorsszerüségben, de azzal is szembe kell néznem, nem biztos, hogy becsönget hozzám, pláne ha nem hívom. Látod mégis kéne a GPS, olyan nagy ez a világ.

A sorsszerűségről a következő vicc jut az eszembe:

Szegény ember imádkozik Istenhez,és ezt mondja:

“Istenem, egész életemet szegénységben töltöttem. Árvaként nőttem fel, aztán rengeteg munkával sikerült felépítenem egy házikót, lett családom is, becsületesen dolgoztam, és felneveltem 5 gyermeket. Bár keményen dolgoztam, egész életemben szegény voltam. Kérlek Istenem, hadd próbáljam ki, milyen a gazdagság. Add, hogy nyerjek a lottón!”

Ezek után a szegényember csak vár és vár, de nem történik semmi. Egy hónap múlva elkezd morgolódni, hogy hiába imádkozott, az Isten nem hallgatta meg. Két hónap múlva már hangosan zúgolódik, hogy egész életében egyetlen kérése volt, mégsem hallgattatott meg. A harmadik hónapban már nagyon dühös az egész világra, és egyszer hangosan kifakad “Ez az egy kérésem volt, hogy hogy nem teljesül?” Erre hatalmas szél támad, és mennydörgés közepette bosszankodva leszól az Úristen:

“A macska rúgjon meg, legalább egy szelvényt vegyél, fiam!!!”

Úgy látom, nagyon sok szingli viselkedik hasonlóan: imádkoznak az Igaziért, szomorkodnak, hogy nincs sehol, na de hogy ők egy lépést is megtegyenek?! Azt már nem! Hiszen a népmesékben nem az van!!!

Számos csalódáson vagy túl már, de még mindig hiszel az Igaziban? Azon gondolkozol, hogy hogyan fogod őt megtalálni végre. Talán meglepő amit mondok, de azzal jársz a legjobban, ha nem hiszel az Igaziban.

Vegyük például Kriszti barátnőm esetét:

Van egy barátnőm, nevezzük Krisztinek. Volt neki egy viharos párkapcsolata pár évvel ezelőtt, olyan se veled, se nélküled dolog, ami talán pont a hullámhegyek és völgyek miatt volt annyira szenvedélyes és magas hőfokú. Ahogy az általában az ilyen típusú kapcsolatoknál lenni szokott, Kriszti egy idő után nem bírta tovább és szakított a párjával.

Azóta akármikor elmegyünk szórakozóhelyre és iszik egy kicsit, szinte fél óra múlva automatikusan elkezd zokogni (jobb esetben a női vécében), hogy neki a „Pisti volt az Igazi”, élete párja, a Nagy Ő, és hogy örökre elrontotta a szerelmi életét, hiszen hogyan is lehetne boldog, ha egyszer az Igazit küldte el?!

Nos, erre azt tudom mondani – az igaz, amit hiszel. Ha azt hiszed, hogy életed boldogságát dobtad el magadtól, akkor az igaz is lesz. Ha azt hiszed, hogy hamarosan megtalálod a párod, és a boldogságot, az is igaz lesz. Hogy miért? Nagyon egyszerű – minden a világon hozzáállás kérdése! Szerinted olyan lelki beállítottsággal, ami Krisztinek van, képes lesz valaha bárki másban is meglátni az „Igazit”? Naná, hogy nem! Egész életében méricskélni fog, elemezni, és emiatt aztán, ha így folytatja, el is fogja rontani az összes következő kapcsolatát. Tehát igaza lesz!!!

Gondolj bele, itt vagyunk többmilliárdan, és a „létezik az Igazi” elv szerint ebből a rengeteg emberből csupán egy, egyetlen egy a Te párod. El tudod képzelni, mekkora stressz lenne, ha ezt komolyan hinnéd?

Gondolj bele, mi van, ha Mongóliába született, vagy Azerbajdzsánba, és soha az életben nem találkoztok?! Ugye hogy szörnyen hangzik? Ennél sokkal jobbat mondok neked: számtalan férfi létezik, akiből lehet az „Igazi” számodra!

Hogy hogyan, azt megtudhatod online tréningem “Társkeresés indul!” ingyenes moduljára feliratkozva.

83 Comments

  1. ANDRÁS PITYOKA 2011. November 27. Sunday 00:19

    KEDVES ANDI. HÁROM HÓNAPJA NEM NEVETTETET MEG SENKI MINT AHOGYAN TE MOST AHOGY OLVASOM A LEVELEIDET. MÁR RÁM SZÓLTAK A MÁSIK SZOBÁBOL,HOGY aPA JÓL VAGY, NINCS SEMMI BAJ? MERT IGY MÉG NEM HALLOTTAK RÉGEN.HÁT A VOLT PÁROMAT PONTOSAN KRISZTINEK HIVTÁK, ÉS NAGYON ÖSSZE ILLIK A DOLOG AMIVEL FELVIDITOTTAD A KEDVEM.ILYET CSAK EGY PROFI TUD CSINÁLNI. ÉS TE AZ VAGY , MINDEN OLDALROL ANDRAS

    Reply
    • Andras 2011. November 27. Sunday 09:13

      EN is egy Andras 65.vagyok es csak helyeselni tudom tanacsaid,igaz meg en sem talaltam meg a felesegem elvesztese utan az igazit,de hogy miert nem ? pontosan azokat a hibakat követem el amiket felsorolsz, sokszor mar en is a hitemet veszitem el, de irasaid mindig eröt adnak.

      Reply
      • Ági 2011. November 27. Sunday 18:23

        Kedves András65!

        Én egy nagyon empatikus, 63. éves,aprónak nem mondható, ősz, az Andi tanain nevelkedő Budapesti temperamentumos NŐ vagyok, és látod, a kezdeményezéstől sem riadok vissza. Felhatalmazom az Andit, hogy adja meg az e-mail címemet, ha szeretnél írni nekem.
        De válaszolhatsz itt is.
        Üdvözlettel: Ági, :-))
        (aki a fentiek ellenére is néha hercegnőnek érzi magát, és ezt az állapotot szeretné konzerválni egy szerencsés ismerkedéssel)

        Reply
        • RINAGL 2013. January 27. Sunday 16:55

          81 éves fiatal francia vagyok, Parizsba születtem. Beszélek magyarul, irni birok(persze sokat tévedek), olvasni nagyaon faraszto ment sose tanultam se irni, se olbasni.Az én édes nagyanyam Pesten születet.

          Reply
          • Randi Andi 2013. January 30. Wednesday 10:41

            Szeretettel köszöntünk! 🙂

            Reply
      • Benedek Mária 2011. November 27. Sunday 23:48

        Üdvözlöm András! Boldogan ismerkednék Önnel! Ha Ön is igy gondolja, akkor megkérem Andit, legyen szives adja meg az email cimemet. Köszönettel Mária

        Reply
    • Zsuzsanna 2011. November 27. Sunday 09:52

      Szia András! legalább a humor meg van. Nőként tényleg hercegnőnek érzem magam én is aki hódolót szeretne…félre a tréfával, hagyományosan valóban a férfi volt az udvarló, de ma már…mégis várjuk, persze lépünk is, de az igazi jó érzés ha valaki ránk talál, csak hát talán nagyon elbújtunk a megszokások, …kifogások, mögött, s így nehezebb ránk találni. Ne adjátok föl!
      egy hercegnő aki azért keresgél is…

      Reply
      • feri 2011. November 27. Sunday 11:44

        szia zsuzsanna.rád is valahol egy férfi vár…innen látom…

        Reply
        • Zsuzsanna 2011. November 27. Sunday 20:37

          szia Feri,
          elárulod honnan nézed? én is akkor talán onnan fogom várni…
          szép estét
          zsuzsy

          Reply
    • Éva 2011. November 27. Sunday 10:50

      Szia András Pityoka! Csak egyetérteni tudok Veled! Magam is rengeteget tanultam Anditól. Szórakoztatva segít, nem kioktat. Miközben lazán eloszlatja a kételyeimet, bátorságot és elvi alapokat ad a kereséshez. A felhőkből a földre rángat -hiszen csakis ott “szaladgálnak” a hús vér hercegek … 🙂 Tényleg profi és még stílusa is van!

      Reply
      • feri 2011. November 27. Sunday 11:36

        szia éva. azért neked is van ám stilusod ugyhogy hajrá…

        Reply
  2. Loós Etelka 2011. November 27. Sunday 02:01

    Sziasztok,jó amit eddig elolvastam,tetszik,humoros is,de egy valamiről mindig megfeledkeztek a mozgáskorlátozottakról.Szeretnének ők is társat találni,de lehetetlen.Lehet akár mennyi reklám,tipp,ez nem az a világ ahol talán ők is boldogok lehetnek.1000-ből talán 10 sikerül.Végig kell olvasni,milyen hirdetések vannak.Tapasztalatból írom,sajnos sok a fiatal,erről senki nem tehet,de szép számmal vannak 60-asok is. Üdv.Etelka

    Reply
    • Pspp Mária 2011. November 27. Sunday 06:18

      Keresem egy intelligens, pedáns, vidám, egyedül álló,hozzám illő budapesti férfi társaságát.
      Én idős, özvegy, filigrán, normál testalkatú nő vagyok, jó és rossz tulajdonságokkal együtt!
      Budapest lakos vagyok és elvárásom is az, hogy itteni lakos legyen.
      Talán megtalálom, nagyon rossz egyedül!
      Találjunk egymásra! Marcsi37.

      Reply
  3. Király Józsefné 2011. November 27. Sunday 07:01

    Kedves Andi!

    Elolvastam a tudatos társkereső c. cikkedet. Van benne igaz is, meg nem is. Én már kb. 5 éve fenntvagyok a társkereső oldalakon, de még igazi társra nem találtam. Igaz, ugyan, hogy én összeköltözős kapcsolatot nem szeretnék, de el tudok képzelni egy olyat, akivel lehet közös programot szervezni, vagy csak úgy spontán felkereshetjük egymást, ha a másik hiányzik, ha bajunk, vagy örömünk van, vagy csak szeretni akarjuk egymást. És persze legyen jó rágondolni, mert tetszik a másik, jó szeretni, mert anélkül nehéz és sívár az élet.
    Legyen jó megfogni a kezét, beszívni az illatát, mert ettől könnyebb szeretni ŐT, na nem tökéletesként, ÉS NEKI ELVISELNI, HOGY ÉN SEM VAGYOK AZ!!!!
    Hát megmondom őszintén ilyennel még nem találkoztam. Akinek ezt leirom már nem is válaszol, vagy ha válaszol, akkor csak összeköltöző kapcsolatot szeretne.
    Hidd el én már bejártam a világot válásom óta, nagyon sok helyen megfordultam, de ha meg is ismerkedtem valakivel, mindig volt valami akadály, ami miatt megszakadt a kapcsolatunk.
    Már úgy vagyok ezzel a társkereséssel, hogy még mindig jobb egyedül, mint egy rosszal……!!!!
    Üdvözöllek: Királyné/Manyika

    Reply
    • Timi 2011. November 27. Sunday 12:09

      Kedves Király Józsefné / Manyika!
      Amikor férjezett nevet látok, akkor mindig az az érzésem, hogy az illető még nem tudta elengedni a másikat. (Andi, erősítsd meg, neked biztos több tapasztalatod van.) Úgy gondolom, hogy férfiként nem tudnék komolyan venni egy olyan nőt, aki a férjezett nevét használja. A cégünknél sok olyan nő van, akinek nem lehet tudni a keresztnevét, nekem ez nem túl szimpi. Kicsit olyan érzés, mintha rejtőzne a férje mögött.
      Üdv.
      Timi

      Reply
      • Tibor71 2011. November 27. Sunday 14:19

        Szerintem ez apróság. Mármint a név. Lehet, hogy pénzkérdés. Miattam akár Pistinek is hívhatják, ha egyébként született nő. és passzolunk.

        Reply
      • Döme 2012. February 11. Saturday 14:17

        Ez mennyire igaz amit írsz?
        Ma már nagyon furcsa a fülemnek, amikor egy hölgy úgy mutatkozik be tulajdonképpen, hogy ő kinek a felesége.
        Ezután nehéz lehet a megszólítás is. Mondjam, hogy Kedves József felesége?

        Van saját neve, önazonossága, élje a saját életét, önálló személyiségét.

        Ezt én most általánosságban említem, nem kifejezetten társkeresős esetekre gondolva.
        Bizony sokszor zavaró lehet ez az élet különböző területein, pl üzleti élet…

        Reply
  4. Marcsi 2011. November 27. Sunday 09:10

    Kedves Andi !

    Örömmel olvastam soraid, valóban van benne igazság, csatlakozom Királyné Manyika leveléhez én is hasonló helyzetben vagyok, és az elképzelésem is kb.ezen a szinten van a párkapcsolatot illetően, de valóban én is azt tapasztaltam, hogy rögtön költözni akarnak az urak, lehet , hogy mindig “peches” vagyok vagy más az oka?
    de nem adom fel !!! üdv. Marcsi

    Reply
    • erzsébet 2011. November 27. Sunday 11:38

      Nagyon igaz, rögtön költözni szeretnének, rémisztő,—–ha van olyan aranyos fiú férfi aki még udvarolni is szeretne az most keressen engem…Szép napot mindenkinek, jó szerencsét, tiszta szívből:-))erzsi

      Reply
  5. Tibor71 2011. November 27. Sunday 10:29

    Sziasztok!

    Bár tény, hogy kevés hölgy szólított meg engem, ezt nem a passzivitásukra fogtam. Sokkal nagyobb problémának tartom, hogy nem ismerkedünk. Írok valakinek, aki esetleg messze nem tökéletes, hiszen ilyenből van a legtöbb, de nem látok kizáró okot. Ő megnézi az adatlapomat, majd visszaír, hogy bocs, de nem téged kereslek. Honnan tudja? Ha komolyan társat keres, pontosabban várja, hogy a társ belépjen az életébe, nem kellene legalább két-három levelet váltani vele, míg ítélkezik felette? Tudom, mi fiúk sem vagyunk mások.

    Reply
    • Mária 2011. November 28. Monday 00:15

      Szia Tibor! Gondoltál arra, hogy korban nem illetek össze, és azért nem téged keres? Egy lehetőség ez is! További sikereket kivánok! Ne add fel! Marika

      Reply
      • Tibor71 2011. November 28. Monday 00:37

        Negyven évesen a 34-42-es korosztálynak írok. Ha nem ők, akkor kik illenek hozzám korban?

        Kialakulóban való kapcsolatom van, ezt biztosan nem fogom feladni. 🙂

        Reply
  6. Meli 2011. November 27. Sunday 11:45

    Kedves Andi !
    Leveleid olvasva , újra regisztráltam a társkeresőn.Elmondom a történet , kíváncsi vagyok ti mit válaszoltok rá …Sikeresen egy hét alatt több százan olvasva az infót rólam sok sok érdeklődés jött.Jó pár érdeklődésből, levelezgetésből egyet gondoltam komolynak .Azt írta megfogta a bemutatkozásom,amire én :mi fogott meg benne? így levelezgetni kezdtünk ,egy heti válaszok után amit napjában többször is megtettünk , megírtam a tel.számomat,(ő külföldön dolgozott és minden hétvégén volt csak itthon de most szabadságából az utolsó napokat töltötte itthon)Jött is rá a válasz ,tényleg talán így könnyebb lesz,este a a te körzetedben leszek , felhívhatlak és megbeszélhetünk egy találkozót?-kérdezte SMS-ben. Este meg is történt a randi.Egy udvarias , normális átlagos ffi volt . jót beszélgettünk , kedves aranyos volt.Jól éreztem magam vele , és úgy éreztem ő is.Megbeszéltük hogy nem összeköltözni akarunk hiszen neki is nekem is sajátunk, csak azért hiányzik vki az életünkből.Másnap nem hívott,nem jött levél, se telefon .Aztán én írtam. amire nem jött semmi.Már teljesen letettem róla aztán következő hétvégén mikor hazajött, írta , ne haragudjak de fáradt volt másnap és már az úton vette észre az SMS-m.Írta hogy szeretne még találkozni,de hétvégén vizsgázni lesz egy másik városban, vasárnap pedig rokonok lesznek nála így nem találkoztunk,következő hétvégén én voltam vizsgázni de hét közbe azért már leveleztünk,és utána való hétvégén találkoztunk .Megint csak udvarias kedves , szeretettre méltó és szeretet adó figyelmes és jól éreztük magunkat , egyre inkább többet jelentkezett és ez így ment másfél hónapig, ahogy hazajött.Ha kimard hétvégén egy nap vmiért ,mindig írt hogy hol merre és egyre jobban éreztette hogy gondol rám . egyre inkább azt éreztem , hogy szeret velem lenni , beszélgetni és én is azt éreztem , ő az akire vártam és ilyenre vágytam .Aztán egy hétfőn mielőtt elindult dolgozni felhívott, beszélgettünk, úgy tette le a telefont , írok majd neked . (Mivel hétköznap külföldön dolgozott és minden hétvégén volt itthon ,így hétköznap csak írt olyankor.)Amit vártam, de egy betű sem jött. Aztán következő hétvégén nem jelentkezett és a következő héten ugyan ez történt.Írtam neki ,megkérdeztem tőle mi történt , De választ nem kaptam .alig vártam a hétvégét , de nem jött , nem hívott sőt a tel.is kikapcsolva…jó pár hétvégét vártam idegesen türelmetlenül , de azóta se tudom miért, és még csak válaszom se volt . Szó szoros értelemben eltűnt, hát ennyit a sikeres társkeresésről …Amikor már kezdtem felszabadulni igen , megtaláltam azt akit kerestem akkor egy nagy pofon volt. .Ilyen lutri a társkereső ..könnyen jönnek , könnyen mennek..
    Mindenkinek ettől több sikert kívánok!
    Üdv :Meli

    Reply
    • Gina 2011. November 29. Tuesday 19:24

      Hogy miért nem jelentkezett és miért nem elérhető többé?
      Olyan egyszerű:
      Nem kellettél neki.
      Ezt gondolnia, éreznie pedig joga van.
      Igen, megmondhatta volna. Viszont egyszerűbb hallgatni, eltűnni.

      Bocsánat, de ez van. Ha egy férfi tényleg akar minket, akkor jelen lesz az életünkben és minden követ megmozgat, hogy minél gyakrabban láthasson.

      Ha nem így tesz, akkor storno, de gyorsan. Majd lesz másik.

      Egy a lényeg: a tettek beszélnek. A szavak nem számítanak.

      Zárójelben: egy kapcsolat jövőbeni lehetőségeit feszegetni az első pár hónapban nem jó ötlet. Ha velem kapcsolatban egy férfi tenné ezt, mehetne azonnal le a lefolyón.
      A férfiak pedig különösen pánikba esnek ettől. Megérzik a kapaszkodást, a kétségbeesett ragaszkodást, és csak egyetlen reakciójuk lehet: a menekülés.

      Egy kedves barátom (férfi) mondta: a pasiknak csak az a nő kell, aki le se ….. őket. Úgyhogy viselkedjetek eszerint, hölgyek. Ugyanis tényleg alapelv, hogy MINDIG az elérhetetlen kell. Az elérhetetlen lesz az álomlány. Aki nem ér rá mindig, aki nem mond azonnal igent, aki nem mindig veszi fel a telefont, akiben a pasi nem lehet sosem biztos. A készséges, mindig rendelkezésre álló, sms-ező stb pedig lábtörlő lesz.

      Mindez egy kapcsolat kezdeti szakaszára vonatkozik. Ha érzelmeket akartok, csak lassan a testtel, mindenféle értelemben, és tartsátok bizonytalanságban a pasit. Ha már belétek szeretett, lehettek készségesek és elérhetőek. De addig NEM.

      Reply
      • Zsolt 2011. December 4. Sunday 18:09

        Ajjaj, vannak gondok:).

        “Ha egy férfi tényleg akar minket, akkor jelen lesz az életünkben és minden követ megmozgat, hogy minél gyakrabban láthasson.”

        Ugyan már, ahhoz minimum érdekes személyiség, életvidám, boldog és szép nő kell. Csak azért mert néhány nő azt hiszi, hogy ha nem ér rá, néha nem válaszol, játssza az elérhetetlent attól még nem lesz érdekes egy férfi számára. Sőt a férfiak többsége simán felismeri az ilyen kis játékokat és mivel a legtöbbnek már volt negatív tapasztalata hasonló helyzetben ezért nem nagyon foglalkozik az ilyen nőkkel. Max. lefektetik, de semmi más. Úgyhogy teljesen értelmetlen játszani az agyatokat, kedves hölgyek, inkább normálisan kell hozzáállni a másikhoz, és olyan személyiséget kialakítani, ami vonzó egy másik ember számára, nem buta trükköket alkalmazni.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Ditta 2011. December 4. Sunday 23:24

          Kedves Zsolt,

          A véleményed olyan üdítően hat, egy pillanatra mintha helyreállítaná a dolgok rendjét. Én is épp így gondolom és tökéletesen egyetértek a sorrenddel is (személyiség/belső tartalom, vidámság/életerő, boldogság/kisugárzás, szépség/nőiesség), de az én személyes tapasztalatom is az, hogy sajnos manipulálás nélkül manapság a nők nem igazán jutnak egyről a kettőre. A férfiak többségének esze ágában sincs strapálni magát azzal, hogy a felszín mögé is bepillantson, mert “árudömping” van és a párkeresés is erősen kezd a fogyasztói társadalomra jellemző módon működni. A szó nélkül felszívódó férfitípus pedig egyre terjed. Mintha annyit mondani, hogy “ne haragudj, mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy reméltem” túl megerőltető lenne, de legalábbis kihagyható lépés. Szép is lenne, ha a férfiak valóban meg tudnák különböztetni a taktikázást a tiszta szándéktól. Ha te ilyen vagy, tartsd meg ezt a képességed, hátha ragályos:-) És terjeszd a férfitársaid között, légy szíves, hogy mi nők vagyunk annyira nagyvonalúak, hogy ha valaki el akar menni, mert nem érzi jól magát, vagy mert nem azt kapta, amire vágyott, akkor elengedjük. De szó nélkül lelépni nem ér. A formaságok minimális betartása pedig mindkét nemnek igazán sokat segítene a társkeresésnek hívott aknamezőn.
          Üdv:
          E.

          Reply
          • Zsolt 2011. December 5. Monday 02:57

            Kedves Ditta,

            Mindkét nem részéről van arra nagyon sok példa, hogy a formaságokat nem tartják be. Én is találkoztam már olyan nővel, aki úgy gondolta, hogy szó nélkül lép majd le, és biztos vele is csinálták már meg ezt.
            Parasztok mindkét oldalon vannak szép számmal, ezt sajnos nem lehet kivédeni. Aki társkeresésre adja a fejét, az sok ilyennel fog találkozni. De az olyan buta taktikai húzások, amiket az előző hölgy írt csak arra lesz jó, hogy a normális embereket is elriassza. A legnagyobb butaság azt hinni és még terjeszteni is, hogy a férfiakat az a nő érdekli, aki sz**ik rájuk. Ez egyáltalán nem igaz. Annak a férfinak, akinek ez bejön, az a kihívást keresi és a vadászatnak él. Kutyából pedig ritkán lesz szalonna és amúgy sem érdemes egy hölgynek sem azt gondolni, hogy majd az ő hatására megváltozik a férfi. Ha így meg úgy viselkedik, akkor majd kelleni fog az ilyen férfinak. Felesleges idő és energiapazarlás. Egész egyszerűen nem éri meg olyan kevés rá az esély. Rengeteg normális hapsi van, ahogy sok normális nő is. Csak az a baj, hogy ők szürkék, sokszor unalmasak (külsőleg és belsőleg is). Ezen kellene változtatniuk, hogy a személyiségükkel és a külsejükkel hódítsanak ne az idióta taktikázással, ami úgysem hoz kiegyensúlyozott kapcsolatot.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Ditta 2011. December 5. Monday 21:08

            Zsoltnak, inkább csak a poén kedvéért:

            Hát igen. A változásról jut eszembe egyik kedvenc filmem két sora M. Forman Valmont-jából. Amikor Valmont, a nagy nőcsábász, egy pillanatra meginog és elgondolkodik azon, hogy talán fel kellene hagynia az addigi életmódjával, megkérdezi a hasonlóképpen vérmes Mme Marteuilt-t: “Can a man change?” Mire az igen tapasztalt hölgy azt válaszolja: “Yes, for the worse”:-)) D.

            Reply
          • Tina 2011. December 6. Tuesday 00:08

            Kedves Ditta!

            A szó nélkül lelépő férfiak nekem csak növelik az önbizalmamat. Mindig megállapítom, hogy növekedett azon személyek a száma, akiknél én különb vagyok. 🙂

            Reply
        • csikós pálné 2011. December 7. Wednesday 14:12

          így igaz,,,

          Reply
          • csikós pálné 2011. December 7. Wednesday 14:20

            A Zsolt véleményére írtam azt hogy igaza van,mivel énis azt mondom hogy az baromság hogy a férfit az a nő érdekli aki nem foglalkozik vele,,sőt játszik,,hölgyeim,,elég idősek már ahoz hogy ne azt csinálják mint a diák kis lányok,,,a férfinak is van szíve és önérzete,,nem szabad ezt csinálni,,de még terjeszteni se ilyeneket,,,az őszinte ember,,legyen az nő,vagy férfi,,az mindég többet ér,mint aki sumákol,,,
            fogadják meg hölgyek urak,,

            Reply
      • Dreen 2011. December 8. Thursday 00:18

        Kedves Gina,

        “Egy kedves barátom (férfi) mondta: a pasiknak csak az a nő kell, aki le se ….. őket. Úgyhogy viselkedjetek eszerint, hölgyek. Ugyanis tényleg alapelv, hogy MINDIG az elérhetetlen kell.”

        (Máskor pedig azt hallani, hogy a pasiknak csak a könnyű prédák kellenek. Nem fura? 🙂 )

        Elképzelem az ezen alapuló kapcsolatot tíz év múlva, amint a férj nosztalgikusan meséli a baráti párnak a történetüket:
        – Ó az én drága feleségem! És ahogyan mi összejöttünk, ahogy elindult ez az álom! Ugye Drágám? – szorítja meg a kezét.
        – Igen Szívem… – dorombol a hölgy.
        – Emlékszem, hogy közel egy évig szenvedtem a viszonzatlan szerelmedtől. Hogy mindig csak én kerestelek, te pedig néha nagynehezen beadtad a derekadat és eljöttél velem!
        – Igen, Angyalbögyörőm! Olyan kitartó voltál!
        – Emlékszem arra az átható, bizsergető érzésre, hogy annyit nem érek Neked mint a bankod telefonos ügyfélszolgálata vagy a Tudakozó, amiket gyakrabban hívtál föl mint engem.
        – Igen Édesem! Hónapokig minden héten feltöröltem a szíveddel a gyalulatlan hajópadlót, de Te kitartóan ott voltál mellettem és NEM adtad fel, ó én édes Mackósütifalatom!
        – Igen Angyalkám! Már a kezdetektől fogva éreztem, hogy mennyire összetartozunk és hogy a kapcsolatunk szilárd alapokon nyugszik. Érzem hogy minden pillanatban számíthatok Rád és ezért örökre hálás leszek neked!”

        Kár, hogy az a férfi, aki akkor is nyomul, ha a nő ignorálja és hanyagolja, vagy magasról tojik a nőre és pont hogy nincsenek valós és értékelhető érzései iránta (és önmaga iránt sem), vagy érzelmileg és indulatilag egy tökéletesen szabad ember. Mielőtt még a rossz választ jelölnénk meg – az előbbi a gyakoribb.

        Reply
  7. feri 2011. November 27. Sunday 11:49

    50-év feletti karcsu monogám hölgyekkel leveleznék… vargaferenc1954@gmail.com

    Reply
  8. Király Józsefné 2011. November 27. Sunday 12:46

    Kedves Timi!

    Örülök annak, hogy felfigyeltél írásomra!
    De nem tudom szónélkül hagyni írásodat. Nem tudom, hogy el tudod – e képzelni, vagy átéltél Te is egy válást!? Amikor egy rossz házasságból, ahol a két fél háboruzik egymással és alig várjuk mind a ketten, hogy elmeneküljünk. Na……., én is igy voltam vele, alig vártam, hogy a lakás meglegyen, ahova beköltözhetek, de előbb a kis pénzemből rendbe kellett szedetnem a lakást – , utána jöhetett a költözés. Pénzem nem sok maradt, igy a névváltozást már nem akartam megcsináltatni, mert nagyon sokba került volna, mivel minden igazolványt………, jogositványt……, stb. át kellett volna íratni. Sajnos erre már nem vállalkoztam, úgy döntöttem, hogy mivel én itt születtem, itt éltem és élek, a munkahelyemen mindenki az asszonynevemen ismer, a volt exemnek sem volt kifogása,hogy a nevét viseljem és nem utolsó sorban a gyermekeim is az exem nevét viselik……., ezért maradtam Királyné!

    Most, hogy már rendeződött anyagi helyzetem és jól élek……., mostmár nem tartom fontosnak a névcserét, aki meg akar ismerni személyesen, az ugy is meg fogja tudni, hogy miért van meg az exem neve!!!
    Kellemes hétvégét!

    Reply
  9. Giacoma 2011. November 27. Sunday 14:16

    Kedves Hölgyek!

    Átolvastam a mai “beszélgetéseket” és pár gondolat ehhez. A társkeresés internetes formája érdekes és komoly kockázatot rejt, mivel nagyon sokan az adatokat megszépítik, talán azt gondolják a “kegyes csalás” belefér. Túl sok személyes találkozásom nem volt, viszont olyankor ki is derülnek a csúsztatások – mondjuk a kilók vagy az életkor, régebbi fényképek stb. tekintetében. Nincs értelme belekezdeni ilyen játékokba. Őszintétlenül nem lehet kapcsolatot kezdeni, mert mivel szerezz bizalmat, ha nem őszinteséggel? Én inkább 1 kg-mal többet ír be, mint kevesebbet.
    Manyika! Szerintem a név direktben nem jelent problémát, ha a férjezettet használod, hiszen az élet sok szituációjában jól jön. Az persze alapkérdés, hogy lelkileg mennyire tudtál már függetlenné, nyitottá válni – akár 5 év után is.
    Mindenkinek van valamilyen elképzelt ideálja, csak az a kérdés, mennyire ragaszkodik hozzá, tud-e elég nyitott lenni más értékekre. Azt gondolom, hogy alapvetően egyfajta értékrendszerrel rendelkezünk, viszont többfélét el tudunk fogadni partnerként.
    Többen írtátok, hogy a férfiak rögtön költözni szeretnének. Nos, ez meglepett, de nyilván igazatok van. Költözni csak akkor lehet, ha már olyan szinten van a kapcsolat. Nem tudom milyen stádiumban merül fel ez a kérdés, erre kíváncsi lennék.
    Meli! A kapcsolatok már csak ilyenek. Valaminek kellett történnie, mert egyébként érthetetlen a dolog. Pontosabban így is, mert – nem elegáns, de praktikus – legrosszabb esetben telefonon elmondhatta volna, hogy ne haragudj ez és ez van, és nem tudom fenntartani ezt az állapotot. Így tiszta és korrekt, legfeljebb kényelmetlen.
    A végére csak annyit, hogy vannak fizikai korlátok is. Én pl. úgy vagyok ezzel, hogy a teltebb (gyakran az átlagos testalkat is ide tartozik) hölgyeket nem szeretem partnerként – egyszerűen nem működöm jól ilyen partnerrel – a vonzalom eleinte talán meg van, de hosszú távon nem. Barátként, közös programokon teljesen minden klassz, de nem lépek át egy bizalmi küszöböt, mert tudom, hogy hosszú távon nem működnék jól. Inkább maradok a barátság szintjén és közös programokon élvezzük egymás társaságát.

    Reply
  10. Huszti Kornélia 2011. November 27. Sunday 15:01

    Nekem a “tudatosság” és a társkeresés nem fér össze.
    Ha tudatos vagyok, tudom, mire való az egyedüllét időszaka, és önmagammal vagyok, megnézem, miért nem tetszik a helyzet, és feldolgozom magamban a tanulságot. Egyébként bármilyen élethelyzetben így teszek, ha nem tetszik.
    Ha társat keresek, – nyilván a társtól várok valamit, ami nincs, – nem lehetek tudatos, hiszen kívülről várom, kívül keresem azt, amiről azt hiszem, megoldást ad.
    Én miután rádöbbentem, hogy azért vagyok egyedül, mert az érzelmi függőségemet, a ragaszkodásomat fel kell oldani, és akkor élhetem meg a valódi szeretet és elfogadást, jött 20 év után a párom, akivel 7 évig éltünk boldogan. Aztán meghalt. Aztán – bár nem volt rá “szükségem”, találtam egy párt, akivel boldogan élünk. Nem azért, mert szükségünk van egymásra, neki is meghalt a párja, hanem mert jó együtt is. Fele költség, dupla élvezet, ahogy szoktuk mondani.

    Reply
    • Gina 2011. November 28. Monday 19:17

      Szia Kornélia!

      Hol ismerkedtetek meg a pároddal?

      Reply
  11. Saci 2011. November 27. Sunday 15:23

    Kedves Andi!
    a Meli-éhez hasonló tapasztalataim vannak. Szívesen leveleznék, de ez elég nehéz, mert a férfiak csak egy-két mondatos leveleket írnak, nem kérdeznek, amire lehetne válaszolni, vagy négy-öt levél váltás után elfogy a téma és a levelezési kedv. Emiatt megszakad a még el sem kezdődött ismerkedésünk. Többször előfordult már, hogy találkozót kértek, de igenlő válaszomra már nem jött viszont válasz. Valószínű, hogy a legtöbb férfi nem tudja, hogy mit akar, talán nem akarja felcserélni megszokott életét egy másikra, amiben elfogadónak alkalmazkodónak kellene lenni egymás iránt, és az utolsó pillanatban megtorpan.
    Kellemes Adventet kívánok mindenkinek.

    Reply
    • Tibor71 2011. November 27. Sunday 17:39

      Érdekes, én ugyanezt tapasztalom a nőknél. 🙂 Ezért írtam korábban, hogy nem tudunk ismerkedni.

      Reply
  12. Flower 2011. November 27. Sunday 15:39

    Nekem is nagyon tetszett Andi vitaindítója.Ezt még mi is elmesélhetjük, mások szórakoztatására. 🙂
    Rájöttem, hogy tényleg lehet kezdeményezni nő létemre.Legutóbb találkoztam egy nagyon szimpatikus sráccal. Meg is mondtam neki a randi után, hogy jól éreztem magam vele és el tudnák képzelni további folytatást is.
    Örömömre, ő is ezt mondta és remélhetőleg újra fogunk találkozni.:)
    Ha nem is biztos, hogy a további folytatás is bejön, akkor is pozitívan indult a kezdeményezés.Tettem azért, hogy legyen valakim.

    Reply
  13. Király Józsefné 2011. November 27. Sunday 15:54

    Kedves Giacoma!

    Örülök, hogy reagáltál felvetésemre, de nem is felvetés, hanem válasz az egyik észrevételre.

    A névrehasználatra visszatérve:
    Én már 9 éve váltam el, és hidd el már 5 év után lelkileg függetlenné váltam az elmult időben történtektől. Tehát ezutáni időben már gondolni sem szoktam rá, márcsak azért sem, mert a volt exem megnősült és már van egy gyerek. De ha nem igy történt volna, akkor sem ragaszkodnék a múlthoz, mert ami elmult – , azt már visszasírni nem érdemes.

    Elmondom Neked, hogy én az adatlapomon a valót, az igazat írom, a fényképemet pedig mindig az utolsó előtti, vagy az utolsó évben készűltet rakom fel. Szeretem a tiszta, őszinte beszédet és ezt elvárnám, ill. elvárom a másik féltől is.

    Egyetértek Veled abban, hogy az intenetes társkeresés sok kockázatot rejt magában. Megvallom én is találkoztam már egy pár társkeresővel személyes randin, akinél nem azt tapasztaltam, amit az adatlapjára, vagy a fényképen felrakott. Azzal már nem is volt tovább mit kezdeni, szépen elbeszélgettünk, és a végén közöltem, hogy jól éreztem magam, köszönöm, hogy találkoztunk,de nem akarom tovább folytatni a kapcsolatot.

    Az összeköltözésről csak annyit, hogy már több társkereső férfival leveleztem, sőt akivel személyesen találkoztam, első beszélgetésünkkor felvetődött, hogy hogyan tovább. Mind a két fél elmondja az elképzelését és általában a férfiak mind azt mondják, hogy nekik az az elképzelésük, hogy költözzünk össze, mert egyedül él már évek óta , magányosan. Vagy volt olyan is, aki azt mondta, hogy a felesége meghalt, évek óta egyedül van, nem tud magára főzni, mert a felesége mindig a kedvébe járt, legalább az üzemi kosztot nem kell tovább hordania. Aztán volt olyan is,
    bp-i, hogy írta – , egyedül él – , a fia külföldre nősült és szeretné, ha hozzáköltöznék. Meg még hasonló ilyen esetek….!!! Mikor én elmondtam az elképzelésemet, amit már előzőleg leírtam, akkor már hallani sem akartak a további kapcsolat fenntartásáról.

    Tudod Kedves Giacoma én 30 évi házasság után váltam el, de mégegyszer összeköltözésről szó sem lehet.Vágyom én is szeretetre, de a függetlenségemet nem adom fel, ezt megfogadtam akkor, amikor elváltam. Én megteremtettem magamnak az egzisztenciámat, a lakásomat gyönyörűen berendeztem, hogy mire nyugdijba jövök, nekem semmire ne legyen gondom. Megszoktam az egyedüllétet , a kényelmet,/egyedül élek, de nem magányosan/ nem parancsol senki. Ezt el sem tudja képzelni az, aki nem ilyen körülmények között él!

    Legyen szép napod!

    Reply
    • Tibor71 2011. November 27. Sunday 17:43

      Szerintem ott van a probléma, hogy te nem társat keresel, hanem szabadidő partnert. Aki társat keres, az előbb vagy utóbb össze szeretne költözni a másikkal.

      Reply
    • Zsóka 2011. November 27. Sunday 22:16

      Szervusztok, mindenkinek szép estét!
      Függetlenség? Összeköltözés??? Olvasom a hozzászólásaitokat…
      Több mint 10 éve elváltan élek, hosszú ideje szeretnék társat találni, sok találkozó van mögöttem. Kérdésként többször elhangzott költöznék-e. Az ilyen randiról szinte menekültem. Első találkozón feltenni ezt a kérdést, számomra döbbenet volt minden esetben. DE!
      Amennyiben a sors egy olyan férfival hozna össze, ha találkozhatnék egy olyan Ő-vel, akivel azonos hullámhosszon tudnánk lenni,tudnánk őszinte szeretetet, tiszteletet, figyelmességet adni egymásnak, gondolkodás nélkül igent mondanék a költözésre.
      Megteremtettem magamnak egy egzisztenciát, egyedül élek, a gyerekeim önállóak, tőlem függetlenek, nagyon hiányzik valaki, akivel élvezhetném az életet és megoszthatnám azt szépséget, ami körülvesz, aminek örülni lehet a hétköznapokon, de fontos a SZEMÉLYISÉG!

      Reply
    • Mrs. Columbo 2011. November 28. Monday 18:28

      Igen…egy férfinak az az előnye az együttélésből, hogy nem neki kell főznie, takarítania és bónuszban még szex is van.
      Főleg, ha idősebb lesz, ezeket a nyűgöket szívesen átpasszolná az élettársra/feleségre.
      Sok fiatal független férfi viszont “háziasodik”, önálló, tud főzni és “nem esik ki a porszívócső a kezéből”. Na, egy ilyen önálló férfi számomra is vonzó!
      Megértem a kikötéseidet, de akkor viselkedj úgy mint a fiúk…ők is beígérik az összeköltözést, családalapítást, amire mi nők egyből ugrunk és odatesszük magunkat, aztán amikor kenyértörésre kerülne a sor, lelépnek.
      Udvarlást beseperhetsz, ha reményt látnak az összeköltözésre…ez viszont valóban nem etikus…valamit valamiért.

      Reply
  14. Edo 2011. November 27. Sunday 18:12

    Hasonlóak a tapasztalataim a Saci által leírtakkal. Nem igazán érdeklődőek a férfiak Ha kérdezek valamit, arra válaszolnak, de újabb kérdés amivel az ismerekedést lehetne folytatni elmarad, így a levelezés is abbamarad. Nemrég kezdtem levelezni egy társkeresővel. Úgy éreztem, hogy szimpatikus vagyok, mivel kezdetben ő kereste a társaságomat többször is. Néhány levélváltés után nem válaszolt a levelemre. Miután megkérdeztem mi történt, annyi választ kaptam, hogy belefáradt a társkeresésbe és mással foglalta le magát. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azóta is aktív azon a bizonyos társkereső oldalon.

    Reply
  15. Gina 2011. November 27. Sunday 19:55

    Kedves Andi, Kedves Társkeresők!

    Négy éve vagyok fent társkeresőkön, és annyit csalódtam már…..rengeteget. Nagyon sok furcsa ember van, aki azért keres barátnőt, hogy ráírassa a vállalkozását, aki azért keres barátnőt, mert nincs saját lakása, meg olyan is aki házvezető nőt keres, nem társat, meg olyan is aki nagyon szimpatikus szélhámos, és együtt járás, néhány szex után lelép, és neki jöhet a következő, jó esetben küld egy emailt és eltűnik, váratlanul érthetetlenül, mikor azt hiszi az ember minden szépen alakul…-hideg zuhany-
    Sok férfi úgy kezdi a levelezést, hogy összeköltözős kapcsolatot keres, vagyis én hagyjam itt a munkámat a lakásomat, és kockáztassak. Aki mer az nyer!….vagy nem! Van aki nem hajlandó levelezni sem, de ha semmi mondanivalója nincs levélben, bizony megtapasztaltam, hogy személyesen sem igen van mély mondanivalója. Annyira belefáradtam. Most a legutóbbi levelezés 2 hónapig tartott, naponta 2,3 levelet is váltottunk, a világon mindent kiírtunk magunkból, és már csak a találkozás kellett volna jöjjön….de nem jött, addigra kiürültünk és már nem akartunk találkozni, összekaptunk. -Még ilyet? Olyan csalódott vagyok. Megzuhantam.

    Sajnos a társkeresők borzalmasak, ott lehet ismerkedni, lehet sok-sok csalódást átélni, de a megfelelőt ott nem hiszem, hogy meglehet találni. Ha igen, az nagyon ritka kivétel.
    Akivel legutóbb leveleztem, egy olyan rendes embernek éreztem a leveleiből teljesen passzoltunk, és mikor meggyógyult, ismét tudott járni már sok volt köztünk a távolság,:(, hirtelen, ami szerintem is sok volt előtte is, de a 2 hónap nem vitt közelebb egymáshoz. Akkor milyen esélyem van ?
    Nagyon sok találkozás kell, és sok élmény, sok helyzet, ami összecsiszol bennünket, ezért valóban 100 km távolságból nehéz az ismerkedést tartani(annyira rosszul esett, hogy előtte nem tartotta soknak a 100 km-t). Olyan kihasználtság érzés van bennem. Persze, nyugtatgatom magam, hogy ebből is tanultam valamit, és ilyen hosszú levelezésbe nem megyek többet bele, de azért csak kell néhány levélváltás….sehogy nem jó.

    Azért nem tettem le teljesen a reményről, …majd később próbálkozok valami jó bemutatkozó szöveggel, ami rám jellemző. Jelenleg még a képemet is levettem, ami az idén készült, és valósak az adataim is, hisz hazugságra nem lehet kapcsolatot építeni. ..Igen, én kapcsolatot keresek, összeköltözni???..hááát még szerelembe esni se mernék, attól félnék, hogy szó nélkül lelépnek és otthagynak…
    Ismerősök által kellene ismerkedni, ott él a tisztelet, de a társkeresőkön nem él, sem a tisztelet, sem a bizalom,…sajnos már részemről sem.

    Reply
    • József 2011. November 28. Monday 10:57

      Kedves Gina!

      Az általad megfogalmazottakkal teljes mértékben egyetértek. Én is csak csalódtam ezzel az ismerkedési formával. Nekem az a véleményem, hogy ez az egész természetellenes. Miért? Mert szerintem ez úgy működne, hogy meglátni, megszeretni, megismerni….. és ez a fajta internetes ismerkedés ezt a sorrendet változtatja meg!
      De azért ne add fel…… egyszer “talán” megtalálod 🙂

      Reply
    • Klári 2011. November 29. Tuesday 10:08

      Mi volt szegény pasi baja, hogy hónapokig nem tudott lábra állni?

      Reply
      • Klári 2011. November 29. Tuesday 10:10

        Ginától kérdezem.

        Reply
        • Gina 2011. November 29. Tuesday 15:52

          Gipszbe volt a lába, el volt törve.

          Reply
  16. Egy nő 2011. November 27. Sunday 20:06

    Mindenkinek szép estét kívánok!

    Társkeresés: jó téma, nehéz dió, zsákbamacska, sorozatos csalódás, melléfogás, felesleges időtöltés, stb.stb.

    Regényt tudnék írni már, annyi tapasztalatot szereztem. Sajnos jót kevésbé, rosszat annál többet!Sok-sok mindenben igazat adok az előttem szólókkal, ezért ismétlésekbe nem bocsátkoznék.Kb.8 db társkeresőn vagyok fent.Sok a fiatal, kevés az idősebb korosztály (ami passzolna hozzám),sok kereső “visszaköszön”,ugyanazok vannak ugyanis itt is–ott is! Emellett különböző élő programokban is részt veszek,kirándulni,táncolni járok (marhajó:mert barátnőkkel ropjuk,ugyanis nincs elegendő és megfelelő férfi partner!)Nyitott szemmel, pozitívan állok a dologhoz, de mivel nincs, aki észrevegye, ezért nem történik semmi! 🙁

    Egyébként sok társkeresőn nagyon ellenszenves pacákok vannak, akik direkt szekálják,mocskolják a nőket.Persze többnyire nincs hozzá “képük”,így bátrabban és fölényesen írhatnak,szólhatnak be rosszindulatúan!

    Ami azt illeti, én sem a herceget várom fehér lovon! De azért egy elfogadható, normálisan gondolkodó, sok mindenben megegyező partnert szívesen ismernék már meg!Ja….és ne legyen NŐS, mert abból roppant sokan vannak,de életúnt, magába forduló, szűkszavú, savanyújóska se legyen,mert az ilyet unalmasnak tartom…nem tudok vele mit kezdeni! Temperamentumos, életvidám, mindenben aktív, romantikus legyen! Nem utolsó sorban nagyon fontos a szimpátia, valamint az a bizonyos “szikra” megléte!

    No…ennyi!

    Reply
  17. Egy nő 2011. November 27. Sunday 20:20

    Szia Gina!

    Miközben én a magamét írtam, te is megírtad! Látod, hogy majdnem hasonlókat írtunk? Bizony, teljesen egyetértek veled, ez így igaz! A tisztelettel is nagy gondok vannak, nincs már a nőknek “becsületük”, ezt sok férfi így is kezeli…sőt lekezeli!Olvastam olyan kommenteket, hogy a hajam égnek állt tőle, amelyet férfiak írtak.Szomorú és lehangoló volt,mert sokszor elveszik az önbecsülésünket, ezért fenntartással közeledünk, ha megszólítanak bennünket!

    Igen: a távolság! Az még egy nagy probléma szinte minden esetben! Drága az utazás, nincs értelme ilyen módon akár 1-2x is találkozni,mert valószínű nem lesz jövője a kapcsolatnak! Ahhoz komoly szerelembe kellene esni mindkét félnek, hogy legyőzzék a távolságot, ne törődjenek olyan “aprósággal”, mint az utazási költség! A mai világban, amikor többeknek nincs munkahelye, és örülnek, hogy a mindennapi betevőjük meglegyen, nem is vállalkoznak utazgatni.

    Ígérni….azt viszont tudnak! Na, nálam abból már tele van a padlás! Ezért írtam én is, hogy nagy-nagy csalódás szinte minden ismerkedés végeredménye!

    🙁

    Reply
  18. Király Józsefné 2011. November 27. Sunday 20:44

    Kedves Tibor!

    Véleményem szerint a szabadidő partner is EGY TÁRS!

    Nem a királyfit várom fehér lovon, hanem egy normális embert, akivel meg tudom magam érteni, segítőkész, szeret, tisztel, ne legyel begubózva,szeressen kirándulni, táncolni, felnézhessek rá, mint férfire.

    De, az is meglehet a későbbiekben, ha komollyá válik a kapcsolatunk és megszeretjük egymást, akkor talán érte feladnám az elveimet!!

    – Nagyon úgy tűnik, hogy ez csak álom marad részemről, mert a mai világban már nincs ilyen férfi.

    Reply
  19. Egy nő 2011. November 27. Sunday 21:34

    Kedves Randi Andi!

    Most tőled kérdeznék olyat, hogy Te párkapcsolatban élsz-e? Lehet, hogy ezt már valahol közölted, csak én “lemaradtam” róla…elnézést akkor! De azért szeretném tudni! Főleg azért, hogy honnan van ez a sok jó tanács, mellyel bennünket szeretnél felrázni, megtanítani stb.stb.Fotódat látva megállapítható, hogy még nagyon fiatal vagy, sok tapasztalat nem lehet a hátad mögött, amellett, hogy nagyon jó, amit csinálsz!

    Köszönet érte!

    Reply
  20. Gina 2011. November 27. Sunday 23:59

    Kedves Egy nő!

    Valóban hasonlóak a tapasztalataink,sőt azonosak, én aztán adtam esélyt mindenkinek, kezdeményeztem is, és senki ne mondja, hogy pozitív hozzáállás kell és kész, mert nálam pozitívabb ember nem létezett, bizalmam sarkig kitárult kapu volt, és bele is gázoltak. Az őszinteségem senkinek nem jött be, csak átvertek. Társkeresőn csak azért maradok fent, hogy azért esélyt adjak mégis a szerencsének, mert hogy nyerjek, ha lottót sem veszek ? :))
    Nem bízok senkiben sem feltétel nélkül, én pedig bíztam.
    Másrészt a nők is hibásak sok férfi mondta el nekem, hogy sok nő már első alkalommal szexelni akart, és csodálkozott, hogy a férfi nem. Ilyenkor szégyellem ám magam a nők miatt, és nem győzök szabadkozni. Ezért nincs tisztelet a nők iránt, mert ahogy mi általánosítunk a férfiakkal kapcsolatosan, úgy ők is. Úgyhogy összeszedem magam, és kiheverem az újabb csalódást, és esélyt adok még….talán…de nem hiszek a társkeresőkben, de tavasszal bizony kimegyek a természetbe fotózni és majd úgy ismerkedek/ van itt olyan hölgy aki követne a fotózásban Békés megyéből? / Az összes kolléganőmnek van férje, vagy partnere, és itt helyben jött össze vele, egyik sem a társkeresőn ismerkedett, szóval ha nincs senki aki követne a fotózásban, egyedül megyek.:))

    Kedves Király Józsefné!

    Én is társat keresek, és nem akarok összeköltözni senkivel, így tovább tart a varázs remélhetőleg, nem kell feladjuk a lakást, munkát, és nem kell ott álljunk ismét kisemmizve, nem feltétlenül kell összeköltözni ahhoz, hogy boldog legyen az ember valakivel, sőt. A mindennapokat celebráljuk, és a kedvesünkkel, barátunkkal szórakozunk. Értem ez alatt a mozit, színházat, strandolást, közös főzést, közös napozást, sok-sok nevetést, ….Nevezzük akkor barátnak, de titkon reménykedünk benne, hogy úgy eltud varázsolni valaki, hogy együtt akarjunk kelni és feküdni vele, társunk legyen az életben, de ez fokozatosan, idővel alakul ki, jó lenne, ha a férfiak sem felejtenék el, hogy udvarlással kezdődik egy kapcsolat.

    Reply
  21. Csibi 2011. November 28. Monday 00:01

    Vidám természetű nyugdíjas vagyok.Szeretek színházba,operába,kirándulni járni.Szeretem az életet, az otthonomban és az életemben is a rendet.Már régen özvegy vagyok,de nem vagyok magányos,mert nagy a baráti köröm. Érdekel egy kicsit a politika, az ezoterika.Most jutottam el odáig,hogy szükségem volna egyenlőre egy szabadidőpartnerre, föleg olyanra akivel sok mindenről lehet beszélgetni a továbbit majd meglátjuk.

    Reply
    • Giulia 2011. November 28. Monday 17:04

      Kedves Csibi!

      Bejegyzésedbe azt írod , hogy most jutottál el oda , hogy szükséged lenne egy
      beszélgető partnerre.
      Én levelező partnert keresek egyenlőre , akivel sok mindenről lehetne beszélgetni.
      62 éves két és fél éve özvegy nő vagyok , aki egy kicsit magányos.”Barátaimat az Internettől kaptam “. Egyedül élek és próbálom elfogadni , mert az élet megy
      tovább.
      Mottóm :
      “Légy őszinte és csak a becsületre adj.
      Ne mondj ki szót , mely nem a szívből fakad.” Moliere

      Üdvözlettel várom válaszod : Giulia
      2011. 11. 28. 16: 04.

      Reply
  22. Gábor 2011. November 28. Monday 00:04

    Azt látom, hogy a tárkeresés nehéz, nehezebb mint bármikor az életem során. Az én nézőpontomból szemlélve, ennek az, az oka, hogy egy a megélhetésért küzdő, álláskereső férfinak nem adnak esélyt a hölgyek, már önmagában az ismerkedésre sem.
    Sajnos, az állás, a biztos egzisztencia hiánya úgy tűnik prioritás lett.
    Ha az elmúlt egy évemet nézem, nagyon nehéz állást találni, és ebből következik egy ördögi kör, hogy ha nincs állás, nincs párkapcsolat sem.
    Három év társkeresése után, és egy év aktív állás keresése után én már nem tudom miben bízhat az ember.

    Reply
  23. Anna 2011. November 28. Monday 02:02

    Üdvözletem!
    Régóta keresem a párom .Természetesen én is túl vagyok sok csalódáson.
    3 hete megismerkedtem 1 férfival,azóta 1 nap nem találkoztunk csak.
    A problémám :,összeakar költözni velem ,én viszont évtizedeken át egyedül a fiammal -és 4 éve csatlakozott az ő kedvese hozzánk ,így 3-as ban élünk egy házban .
    Ami létezhet rossz dolog az életben ,azt mind átéltem ,rablás,csalás minden.
    Én nem költöznék.
    Ő olyan hölgyet keres akihez költözni lehet.
    Válik 2 hét múlva ,gyerekei kirepültek,a lakását ,ha nem tudja eladni ,árverezik a lakását,nos ezért kell mennie valahova.
    Külföldön szeretne dolgozni ,mert ott volt ,de a válás,miatt és a lakása eladása miatt van itthon.
    én viszont nem szeretném őt elveszíteni ,de összeköltözni sem szeretnék vele.
    Nos ugye rendesen fel van adva a lecke.
    H o g y a n t o v á b b !??
    ….tudom a döntést nekem kell meghoznom ,de tud valaki tanácsot adni?
    Legyen szép a napotok!
    Anna

    Reply
    • Gina 2011. November 28. Monday 09:49

      Kedves Anna!

      Te is érzed, hogy ez nagyon rizikós, mármint hogy oda költözzön hozzátok. Neki direkt olyan kapcsolat kell ahova költözni lehet, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy bárki jó lenne neki? vagy a Te személyes varázsod ennyire ösztönzi, hogy 3 hét után már költözni akar ?
      Ha szeret Téged akkor nem menekülni akar hozzád, hanem elmegy albérletbe, és idővel, ha kiderül, hogy tényleg téged akar akkor nem keres tovább más nőt akinek lakása van, hanem veled építi tovább a kapcsolatot. Én így tennék, de a döntés a tied.
      Szép hetet kívánok Mindenkinek!

      Reply
    • Mrs. Columbo 2011. November 28. Monday 18:36

      Nézd, most nincs kedve albérletet keresgélni, ennyi.
      Azt meg lehet beszélni vele, hogy pár hétig ellegyen nálad, de mi a garancia, hogy elutazik?
      Abba belegondoltál, hogy ha külföldre távozik, akkor veletek mi lesz?
      1) Kéri, hogy menj ki;
      2) Ott fog ugyanígy egy másik nőt, hogy legyen hol laknia.
      Tök tuti.
      Ne haragudj, szerintem Téged alaposan hülyítenek.

      Reply
    • Ammy 2011. November 28. Monday 21:55

      Ne foglalkozz vele, lépj egy nagyot, és keress tovább.
      Nem igazán Téged akar. És főleg ne sajnáld meg!

      Reply
  24. Zaphir 2011. November 28. Monday 03:20

    Kedves Anna,

    Azt mondják kibicnek semmi sem drága, de azért van egy véleményem. Ha ilyen helyzetben költözni akar az érthető. “A Margit híd alatt hideg a víz.” Ezzel együtt, ha komoly kapcsolat lehet belőle, akkor lassítania kell, hogy jobban kiismerjétek egymást. A bizalomnak ki kell alakulnia egy összeköltözéshez. Ha nem hajlandó várni, hogy ez kialakuljon, akkor bizony csak ki akar használni. Nincs mese, el kell hajtanod.
    A természet az egy kegyetlen diktátor, nem tart demokratikus szavazást arról, hogy kitöröd a nyakad egy 10 emeletes zuhanás után, de arról sem, meddig maradsz életben a híd alatt.

    Reply
  25. Király Józsefné 2011. November 28. Monday 07:00

    Kedves Gina!

    Olvasva hozzászólásodat nagyon igazat adok neked!
    Igazad van abban, hogy egy szabadidő partner is lehet egy társ………, akivel felhőtlen kapcsolatot lehet kialakítani, nem beszélve arról,- mivel a találkozások ritkábbak,- igy nincs vita……, veszekedés…….., csak SZERETET ÉS SZERELEM!!!
    Hidd el, titkon én is reménykedem abban, hogy talán még mig élek, találok egy ilyen embert, akit tisztelhetek, szeretgethetek, nevetgélhetek vele, gondtalanul! Tehát a “REMÉNY” hal meg utoljára, bizom benne!!! Ha nem jön össze, hát igy jártam, tovább élem a kis megszokott, hétköznapi életem. “Egyedül élek majd, de nem magányosan!”
    Legyen szép napod!

    Reply
    • Tibor71 2011. November 28. Monday 21:23

      Ne haragudjatok lányok, de ez nekem sántít. Van itt egy férfi, aki három hét után oda akar költözni egy nőhöz, na ő biztosan csak átveri szegény áldozatát. Aztán vagytok itt páran, akik külön akartok élni, de közös programokat, romantikát is szeretnétek. Nekem ez valahogy nem jön össze. Nekem a társ az, akivel együtt élek. Nem feltétlen három hét után, de nem kizárt. Ha én mondanám, hogy olyan valakit keresek, akivel elmehetek moziba, színházba, kirándulni, na meg legyen szex is, egyébként pedig mindenki otthon, a saját házában, lakásában aludjon, akkor le lennék kapva a tíz körmömről, meg hogy biztosan nem is váltam el, csak az asszony mellett keresek kikapcsolódást. Bocs, ha rosszul látom a helyzetet.

      Reply
      • Mrs. Columbo 2011. November 29. Tuesday 12:55

        Van aki mindent akar, van aki kevesebbet. Ezek megbeszélhető dolgok, ki hogy ugrik bele egy kapcsolatba. És minden változhat. Az illető aktuális helyzetét is meg kell nézni: nem azzal van a gond, hogy 3 hét után költözni akar, hanem hogy mi van emögött. Jelenleg szükségmegoldásra használja a hölgyet.
        A másik hölgy meg nyilván túl van egy nehéz időszakon, de nem lehetetlen, hogy később nyitni fog, de az első randin nyilván nem beszéled meg te sem a társaddal az esküvő részleteit. Csak a harmadikon…vagy a huszadikon…

        Reply
      • Gina 2011. November 30. Wednesday 13:01

        Kedves Tibor71!

        Elgondolkodtam ezen amit írtál, ….hmmm…van benne valami…

        Lényeg a lényeg tartozni szeretnénk valakihez, de nem merjük magunkat átadni teljes egészében, mert már évek óta csúnyán, vagy kevésbé csúnyán de átvertek bennünket. Mikor újra bízni kezdünk, és átadnánk végre magunkat-eltűnnek a pasik.
        3 hét azonban nem elég a bizalom kiépítéséhez, sem a szerelemhez, így 50-ven körül azért már óvatosabbnak kell lennünk, hisz nincs túl sok dobásunk, és ha becsapnak azt kérdezik-miért nem voltál óvatosabb? Te is hibás vagy! Le kell informálni az embert, én sokszor megjártam, fiatalkoromtól kezdve, mert nem voltam hajlandó bizalmatlannak lenni. De már nem hiszek akármit el.

        Reply
      • Gabor 2011. November 30. Wednesday 15:10

        Osztom az állás pontodat.
        A társ az nálam is az, akivel együtt élek, egy otthonban, akár egy hét után is! Felnőtt emberek el tudják dönteni mit akarnak, és aki komolyan akarja, és jól érzi magát a másikkal az nem azon fog gondolkodni, hogy egy hét, vagy három hét. Úgyis lakva derül ki, hogy együtt tud-e a két fél működni a minden napokban.
        Ha a távolság miatt, ennek technikai, munkahelyi és egyéb akadályai vannak, az hátráltathatja időben a dolgokat, pld, hogy ki költözzön, netán mind a ketten egy új helyre.
        Én is azt tapasztaltam, hogy sokan nem is tudják mit akarnak, mert amikor kezdenek komolyra fordulni a dolgok és belegondolnak, hogy mivel is jár egy együtt élés, akkor inkább meghátrálnak.
        A többit meg leírtad.

        Reply
  26. Júlia 2011. November 28. Monday 09:38

    Kedves Mindenki! A sok tapasztalatot én is osztom, három éve társkeresőzök. De hogy csalódtam volna? Igen, csalódhattam volna, de nem hagytam, hogy csalódjak. Amikor például fél év fennkölt levelezés után a megbeszélt, várva várt találkozó alkalmából eltűnt, semmi hír, – akkor ez a sokk felébresztett, visszagondoltam arra, mennyi árulkodó jel volt, hogy Ő nem gondolja ezt olyan komolyan. És milyen érdekes, én nem akartam észrevenni. De miért is? Mert annyira hinni akartam. Akkor leültem szép csendben – volt időm, ugyanis két hét szabadságot vettem ki, hogy együtt tudjunk lenni -, megkérdeztem: miért történik ez velem? és a válasz a fentiek szerint meg is érkezett. Megköszöntem annak a férfinak, hogy – ha furcsa módszert választott is -, de kiengedett a saját magam börtönömből. Ez három éve történt, és még mindig váltunk leveleket, ami tele van egymás iránti szeretettel, de semmi követelőzés, szerehányás. Nem mondom, hogy könnyű volt az út idáig, de mégis megérte, mert a lelkemben teljes nyugalom van.

    Csodás hetet mindenkinek!

    Reply
  27. Mrs. Columbo 2011. November 28. Monday 18:47

    Ami nagyon bevált nálam:
    – Ha szimpatikus a fotó, uzsgyi találkozni!
    – “Rondákkal” nem találkozunk! Szóval azért, mert valaki rámírt, még nem kell hasra esni. Válogatni lehet.
    – Nem írom meg neki levélben a Háború és Békát, mert akkor nem lesz miről beszélgetni és nem lesz mit felfedezni.
    (Bár kétségkívül nagyon romantikus az elején a lelki összerezdülés levelezésen keresztül, a találkozó sok meglepetést tartogathat!)
    Ahogy itt is leírjátok: illúziókba ringatjátok magatokat a levelezés alatt, aztán kiderül, hogy személyesen nem passzoltok. Ezen jobb hamar túlesni…inkább legyen ott egy hús-vér ember, mint saját vágyaimat vetítsem rá egy olyan személyre, akit nem is ismerek és azért, mert most ő is társat keres, felerősödik a jobbik énje (a királyfi a lovon).

    Reply
  28. Júlia 2011. November 28. Monday 22:47

    Egyetértek Mrs. Columbo-val a válogatást illetően, és már én sem akarok végeláthatatlan levelezést, inkább lássuk egymást szemtől szemben. Viszont soha nem kérdezem meg, ha valaki lelép, vagy nem ír többé, hogy miért? valószínű nem én voltam az “igazi” számára, így mindkettőnknek a legjobb, amit tehet, hogy eltűnik.

    Reply
  29. Ilu 2011. November 29. Tuesday 01:54

    SZiasztok!
    Elolvastam a cikket, és a hozzászólásokat. Sajnos azt látom, hogy itt kb 90% pont abban a hibában sántikál, amiről Andi írta a cikket. Igazi nincs! Ez van, tudomásul kéne ezt venni! Ki kéne már nőni a tündérmesékből! Csak lehetőségek vannak, olyanok, amelyekből sok-sok türelem, kitartás, bizalom stb után valóban lehet hosszútávú, jól működő kapcsolat. De ezt nem adják ingyen, és nem repül a szánkba, ezért tenni kell. Ha épp friss kapcsolat van, akkor el kell tudni dönteni, hogy az alappal van-e probléma, vagy a “felépítménnyel”. ÉS nem szabad elrohanni az első nézeteltérésnél, mert egyetlen kapcsolat sem fog rögtön hibátlanul működni.
    A másik hatalmas probléma, hogy a sztereotípiák szerint élünk. Belénk nevelték a férfias férfi, és nőies nő mítoszát, és ennek a képnek akarunk megfelelni, és ezt a képet keressük. Olyan képet, amely gyakorlatilag nem létezik. Sehol! Ha eltudnánk engedni ezeket a sztereotípiákat, sokkal boldogabbak lennénk!
    És a harmadik, ami szintén akadályoz egy kapcsolat kiépítésében, az hogy először mindenki a másikban a férfit, vagy a nőt látja, és talán utána az embert. Szerintem ennek pont fordítva kéne történnie: először kell meglátni valakiben az EMBERT, és csak utána a férfit, vagy a nőt.
    Végül a negyedik: olyan tulajdonságú embert kell keresni, amelyekkel mi magunk is rendelkezünk. Pl: ha egy magas, kifinomult, sportos, intelligens férfit keressünk, de mi éppen egyik tulajdonsággal sem rendelkezünk, és valamiért mégis bevonzottuk, akkor el kell rajta gondolkodni, hogy az a férfi miért nem olyan nőt keresett, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal.
    A férfiak várhatnak Naomi Campbell-re, feltéve, ha Ő úgy néz ki, mint Brad Pitt.

    Elnézést, ha néha kicsit durván fogalmaztam! Megbántani senkit nem akartam, csak picit felrázni, vagy elgondolkodtatni.
    Ica

    Reply
  30. Gina 2011. November 30. Wednesday 12:52

    Isten éltesse az Andrásokat!

    Reply
  31. Gina 2011. November 30. Wednesday 22:06

    Kedves Gina!

    Tetszett a leveled és az üzeneted felénk: idézem
    “Egy kedves barátom (férfi) mondta: a pasiknak csak az a nő kell, aki le se ….. őket. Úgyhogy viselkedjetek eszerint, hölgyek. Ugyanis tényleg alapelv, hogy MINDIG az elérhetetlen kell. Az elérhetetlen lesz az álomlány. Aki nem ér rá mindig, aki nem mond azonnal igent, aki nem mindig veszi fel a telefont, akiben a pasi nem lehet sosem biztos. A készséges, mindig rendelkezésre álló, sms-ező stb pedig lábtörlő lesz. Mindez egy kapcsolat kezdeti szakaszára vonatkozik. Ha érzelmeket akartok, csak lassan a testtel, mindenféle értelemben, és tartsátok bizonytalanságban a pasit. Ha már belétek szeretett, lehettek készségesek és elérhetőek. De addig NEM.”

    …csak az a kérdésem ha le se sz…om őt az elején, akkor minek választana engem? a tölcsér elv szerint a tarsolyába legalább 5 másik van, de megpróbálom kíváncsiságból, ha kicsit is tetszem valakinek majd fel se veszem a telefont a 2. találkozás után….gondolod keresni fog, vagy hívja inkább a másik 5 készségest?
    Nem gúnyolódok hidd el, csak a gyakorlatba átvinni hogy lehet? és mikor? na és akkor hol marad az őszinteség? utálom a játszmázást, de bizony az már igaz, hogy nekem a lábtörlő szerep jutott mindig, és nem az álomlány szerep, így aztán kipróbálom ezt….a le se sz…om módszert.

    Üdv. Ginától Békés megyéből

    Reply
  32. Ilu 2011. December 1. Thursday 14:40

    Nekem is a játszmázás jutott az eszembe egyből!. ha valakinek ez kell akkor hajrá! De szerintem ha egy olyan férfival, -akinek az álomlány kell,- nem jön össze a dolog, azon csak mi nyerünk hosszú távon!!!

    Reply
  33. Farkas Mihályné 2011. December 2. Friday 00:10

    Kedves Andi, kedves társkeresők /férfiak/
    Elsősorban az Andrásokat szeretném köszönteni.
    Én 4 gyermekes /3 fiú és egy lány/ özvegy édesanya vagyok. Most lett vége egy kapcsolatomnak, mert a barátom 2 részben együtt töltött /hetenknént egyszer, a kapcsolatunk elején 2x találkoztunk/ év után visszament a volt feleségéhez. Még annyit, hogy mikor megismerkedtünk már jó ideje elvált volt, de tartotta a kapcsolatot a feleségével, van egy fia is, aki kb. a középső fiammal egy idős. Ezt részletesen leírni nagyon hosszú lenne.
    Szeretnék egy megértő őszinte társat, akivel megoszthatom örömeimet, gondjaimat, és együtt tölthetném vele a hátralévő napjaimat, éveimet.Ez volt az elképzelésem akkor is, mikor megismerkedtem a barátommal, csak sajnos így sikerült, hogy 2 év után megint ott vagyok, ahol a “part szakad”.
    Kedves András vagy Tibor, Anditól kérjék el email címemet, és kérem, írjanak.
    Igazat adok Tibornak és Andrásnak, úgy szép az élet, ha a társak egymás mellett töltik a napjaikat. Sajnos most nekem erre nem volt lehetőségem, mert a barátom a feleségét választotta.

    Reply
  34. HAJNAL ÉVA 2011. December 2. Friday 23:15

    Kedveseim!
    Húsz évvel fiatalabb csinos fiatalember rajongása körülöttem zsák utca. Belesétáltam,bár tudtam, hogy az.Mikor elindultam rövid sétára gondoltam, kilenc évig tartott. Most nagyon fáj, hogy mást ölel? Nagyon fáj.Megbántam? Nem. Szép kilenc év volt, kedves rózsaszin folt élem palettáján.
    Újrakezdés.Felépítem újra önmagam.
    Én soha nem éltm egyedül,valoszínü ezért nem értem azokat a hölgyeket akik elzárkoznak az összeköltözéstől.Nekem a társ az,akivel egy ágyba ébredhetek, akitől megkérdezhetem mit enne ebédre, aki megmaszírozza a vállam, aki elmondja gondjait, akinek elmondhatom gondjaim, és közösen kitaláljuk a megoldást.Akinek köthetek sálat karácsonyra,aki nem felejti el,hogy a margaréta a kedvenc virágom.Nagyon naiv vagyok közel az 56-hoz?
    Vica

    Reply
    • Farkas Mihályné 2011. December 5. Monday 00:13

      Kedves Vica! Igazat adok neked is abban, hogy az a társ, akivel együtt ébredünk, és megosztjuk a gondjainkat, örömeinket.
      Csak most én 2 év után “kicsit” “pofára estem”. De nem adom fel, csak félek egy újabb csalódástól. Viszont egyedül sem jó.
      Bár nem vagyok teljesen egyedül, mert 3 gyermekem /2 fiú (legidősebb és legfiatalabb) és egy lány/ és az édesanyám velem lakik, de ez nem ugyanaz. A gyerekek a saját életüket élik. Igaz a középső fiamnak nem rég született kislánya, és két házzal arrébb laknak, így sűrűbben látom őt, mint az első unokámat /legidősebb fiú gyermeke – második osztályos fiú -/, mert Ő messze lakik az édesanyjával és anyai nagymamájával. De a középső fiú is a saját életét éli családjával. Tehát szükségem van egy társra, akivel megoszthatom örömeimet, gondjaimat, és Ő is velem ugyanúgy.

      Reply
      • Tibor71 2011. December 5. Monday 01:41

        Szia!

        Teljesen érthetőek és megérhetőek az indokaid, a motivációd. De ahogy a lányoknak sem feltétlenül vonzó az, ha egy fiú azt mondja, neki csak bizonyos programokhoz, a lelki gondjaik elmondásához van szükségük a másikra, úgy a fiúk sem kimondottan buknak erre, kortól függetlenül.

        Szerintem három dolgot tehetsz. Ha van rá lehetőség azon az oldalon, ahol regisztráltál, azok között keresgélj, akik szabadidőpartnert keresnek. Ők nagyjából azt keresik, amit te is. Aztán megteheted, hogy nem mondod el egyből azt, hogy neked kire, mire van szükséged, egyszerűen csak ismerkedsz. Semmivel sem kell rohanni, vagy lesz az adott lehetőségből valami, vagy nem. Neked kell eldöntened, hogy ez mennyire elfogadható neked, mennyire érzed átvágásnak. A harmadik, hogy mindent úgy csinálsz, mint eddig, de akkor kalkuláld be, hogy sokan csak egyszer találkoznak veled. Készülj fel erre, és ne éld meg kudarcként, hiszen nem is az.

        Reply
    • Lilith 2012. March 22. Thursday 02:07

      Kedves Vica,

      én 59 vagyok és éppen úgy gondolkodom a társ fogalmáról, mint Te. Én is ugyanabban a cipőben járok, az eszemmel tudom, hogy 17 év korkülönbség őrület, de a szívem mást súg – nekem eddig 5 év jutott ebből a rózsaszínű álomból, csak sajnos mi külön élünk, mert ő nem akar összeköltözni.

      Reply
  35. Farkas Mihályné 2011. December 5. Monday 00:15

    Remélem érthető, amit leírtam.

    Reply
  36. HAJNAL ÉVA 2011. December 11. Sunday 22:12

    Kedves Farkas Mihályné, és Tíbor 71 köszönöm, hogy reagáltatok a bejegyzésemre.
    Igazából még nem vagyok alkalmas lelkileg a társkeresésre de készülök rá. Igyekszek gondolataimat elterelni volt kedvesemről,utazgatok, na meg fölös energiám levezetem a konditerembe./eddig nem jártam/ Újra járok angol órákra. Új tevékenységet készülök a munkám mellé bevezetni,tanulmányozom a szükséges tudnivalókat.Ezek a foglalatosságok feltöltenek.Rövid idő alatt is sokat segített, hogy újra jókedvű és magabiztos legyek.Így építem újra önmagam.

    Reply
  37. levkovics jozsef 2012. September 4. Tuesday 22:47

    tartos kapcslat

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.