01 Dec
Zsákutca a társkeresésben

Érezted már úgy, mintha zsákutcában lennél, már ami a párkapcsolatodat illeti? Lehet, hogy Te is az a típus vagy, aki csak akkor veszi észre, hogy zsákutcában van, amikor már majdnem a végéig elért?

Zsákutca

Zsákutca – vedd észre a táblát!


E-mailek “Zsákutca!” táblákkal

Rengeteg levelet kapok, ahol a szövegből szinte átszúrja a monitort a hatalmas “ZSÁKUTCA!!!” tábla. Bárki, akinek odaadnám az írást, látná, a levél írója pedig teljesen vak, és tanácsot kér.

Ilyen például az az olvasó, aki saját elmondása szerint hónapok óta szerelmes egy online megismert férfiba akivel szenvedélyes leveleket váltanak nap mint nap, éppen ezért más férfira rá sem néz. Igaz, “nagy szerelmével” még nem találkozott, mert annak mindig közbejön valami, de érzi, hogy ő lesz az “Igazi.” ZSÁKUTCA!!!

Vagy az a fiatalabb levélíró, aki egy nála jóval idősebb házas férfiba szerelmes, és a férfi azzal hitegeti, hogy megromlott házasságából ki fog lépni, és komoly kapcsolatot szeretne az olvasómmal. ZSÁKUTCA!!!

Vagy másik olvasóm, akinek a párja még azok után is fent maradt a társkeresőkön és levelezik, randikat szervez, miután már összejöttek és kapcsolatban vannak. De olvasóm komolyan gondolja, nem szól semmit és türelemmel vár, hátha megváltozik partnere. ZSÁKUTCA!!!

Ugye, milyen könnyű mások esetében kiszúrni a vészjelzőt?


Valami nem stimmel…

Két egyszerű iránymutatás, amelyek segítségével ki tudod szúrni, ha valami nincs rendben. Ha megnézed a jelenlegi kapcsolatodat, és úgy érzed, nem stimmel valami, nem érzed valahogy harmonikusnak az egészet, a következők egyike lehet a gond:

  1. Annyira mégsem tetszik Neked az illető. Maga a gondolat tetszik, hogy végre van valakid, de sajnos ez a valaki mégsem olyan (támogató, szórakoztató, stb.), mint amilyet Te szeretnél. Nagyon nehéz belátni, főleg sok év magány után, hogy tovább kell lépni, ezért sokan olyan kapcsolatokban ragadnak, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a számukra.
  2. Hiába tetszik Neked nagyon az illető, ő mégsem teszi meg a megfelelő lépéseket és erőfeszítéseket ahhoz, hogy a kapcsolatotok fejlődjön. A fejed tetejére is állhatsz, ezen akkor sem fogsz tudni segíteni. Két ember kell a dologhoz.

Az első ponthoz nem teszek hozzá most semmit – ha magadba nézel, és mersz őszinte lenni, tudni fogod, hogy a másik tetszik-e, vagy csak a kapcsolat gondolata.  Félelmetes, és nagyon magányos érzés rájönni, hogy valakivel csak azért vagy együtt, hogy legyen valakid, és idő kell, mire belátod a dolgot, de hidd el, jobban jársz azzal, ha mersz továbblépni.

A második pontot viszont érdemes kifejteni, illetve onnan nézni, amikor még össze sem jöttél a kiszemelt jelölttel, hanem még csak az ismerkedés fázisában vagy. Társkereső típusok, ahol már messziről látszik a  Zsákutca felirat:


Zsákutcák fajtái

A láthatatlan szerelmes: (női, férfi változata is van) Ha valaki már hetek, hónapok óta levelezik veled, de még nem ajánlotta fel, hogy randizzatok, esetleg megbeszélitek ugyan a találkákat, de végül mindig lemondja különféle indokokra hivatkozva, az zsákutca-gyanús! Még véletlenül se dobj ki mindenkit a Tölcsérből egy ilyen jelölt miatt!

 

A láthatatlan szerelmes

A láthatatlan szerelmes – érzed: ő az Igazi, csak egyszer találkoznál már vele…

A foglalt hódító: (férfi) A foglalt hódító legfőbb ismérve, hogy foglalt, de “megromlott a viszonya/házassága” a barátnőjével/feleségével, és a kedvedért természetesen ki is fog lépni kapcsolatából, hiszen ő “komolyan gondolja”. Természetesen általában különféle akadályok merülnek fel: a barátnő/feleség diplomázik/megbetegszik/meghalt a nagymamája, tehát most még nem lehet otthagyni, de amint túljut a nehéz időszakon, lépni fog és szakítani – érted. Érted?! Te pedig vársz, vársz rá, és rengeteg jó lehetőséget kihagysz a foglalt hódító miatt. Ráadásul egyedülállóként sokkal törékenyebb lelki állapotban vagy, és “ez is jobb, mint a semmi” alapon kitartasz a másik mellett, akinek az esetek többségében esze ágában sincs otthagyni a párját. Miért is tenné? Veled és vele az izgalom és kényelem egyszerre megvannak a magánéletében.

A foglalt végzet asszonya: (nő) A foglalt hódító női változata, aki ugyanolyan könnyen tönkre tudja tenni a férfiakat, mint férfi megfelelője a nőket.  Unatkozik, de lusta megjavítani a házasságát, ezért inkább viszonyba kezd kollégával, ismerőssel, ismeretlennel. Az izgalom élteti, változatos szexre vágyik, ráadásul nagyon tetszik neki, ha a másik halálosan szerelmes bele. Az is lesz a szerencsétlen, aki csak hónapok alatt tud kikeveredni lelkileg a foglalt végzet asszonya hálójából (akinek természetesen esze ágában sincs válni).

A szájhős Don Juan: (férfi) A szájhős Don Juan a tökéletes férfi maga. Minden stimmel vele: jól néz ki, értelmes, humoros, sőt, még pénze is van. Ráadásul nagyon szépeket mond, és olyanokkal vesz le a lábadról, hogy elvisz majd ide meg oda, naplementét nézni a tengerparton, esetleg homárt enni valami klassz étteremben. A fantáziavilágban már minden le van zsírozva, boldog pár vagytok, de amikor a valóságot nézed, meglepve tapasztalod, hogy az ígéretek közül semmi nem lett betartva, és jelenleg inkább csak a Te lakásodban vagytok állandóan, ahová néha beállít egy üveg borral. Hamarosan kiderül, hogy még otthon lakik a szüleivel (rosszabb esetben az élettársával/feleségével), és jobban hazudik, mint Münchausen báró.

A szájhős Don Juan


A 99%-ban jó ember: (férfi) A 99%-ban jó ember egy isteni férfi, minden klappol vele, kivéve, hogy amikor iszik, vagy valami baja van, ingerült, dühös lesz, lökdösődik, esetleg verekszik. Nagyon jó ember, de messzire kerüld el, mert a szóbeli inzultust előbb-utóbb testi erőszak váltja fel. Jelenleg Magyarországon minden 5. nő megtapasztalta már a családon belüli erőszakot, ha lehet, Te ne tartozz közéjük!

A megélhetési társkereső: (nő, férfi) A megélhetési társkeresőt elsősorban a pénztárcád érdekli, illetve az, hogy oda tudna-e hozzád költözni, és rendbe tudod-e tenni az életét anyagilag. Ha jól odafigyelsz, hogy mik a beszédtémái, hamar rájöhetsz, hogy vele van-e dolgod. Ha nagyon hamar össze akar veled költözni, és mást sem hallasz, minthogy az a “szemét felesége/férje” hogy kizsigerelte anyagilag, menekülj!


Belefutottál egy zsákutcába? Ideje újratervezni!
Kattints ide az újratervezéshez!>>>

168 Comments

  1. Kövei Peti 2010. November 2. Tuesday 09:39

    én a nökkel vagyok igy ahogy te a férfiakkal!
    túl kedves vagyok velük és ezt ki használják!

    Reply
    • Randi Andi 2010. November 2. Tuesday 10:19

      Szia Peti!

      A cikk célja nem az, hogy keseregjünk azon hogy a “nők ilyenek”, a “férfiak olyanok”, hanem az, hogy az esetleges zsákutca-helyzeteket elkerüljük!
      A férfiak és a nők között egyaránt vannak olyanok, akikkel nem érdemes egy adott időpontban kezdeni, mert érzelmileg épp nem elérhetőek, nem alkalmasak párkapcsolatra, vagy épp foglaltak, illetve egyéb problémáik vannak.

      Reply
      • Edit 2011. December 3. Saturday 02:11

        Kedves Andi!!

        Az én párom, akivel 8 hónapja tart a kapcsolatom, első látásra szerelem a részemről, részéről is nagyon erős vonzódás,3. randink után szeretkeztünk először, de mennyei volt! Azóta is, még jólesően bizsergünk egymás érintésétől!! 🙂

        A félelmem: zsákutca, avagy nem? a barátom helyes, egyedülálló, 45 éves férfi, és az édesanyjával él még. a randik 1-2 külső helyszíntől eltekintve, mindig nálam vannak. Hétvégeken, v. 2hetente 2-3 napot. Ilyenkor is , mint mindig én állok mindent. Nem sajnálom tőle, mert odaadnám mindenemet, csak engem még nem vitt soha 1x sem fel magához, holott ott vártam rá a kapuban.100km-t utazva érte, hogy lehozzam vidékre Pestről.Ott sok mindent megmutat nekem,amit ismerek is, de vele külön jó ez is!! Én szeretem!! Vágyom arra, hogy itt legyen, ezért mindent meg is teszek..-kérdés jó-e?? Csak tudod annyira imádom, hogy minden ! porcikáját, még a lábujjait is meg tudnám enni!! A többiről ne is beszéljek!! 🙂 Nos Ő is élvezi a velem töltött időt, csak észrevettem , hogy nem hív fel akkor, amikor mondja, hanem jóval később!! Említettem, hogy ez nem tetszik. OK, de nem tesz ellene..( akkor: az, hogy nem mutat be, és még meg sem mutatja hol lakik, szintén megalázó, és fáj!! Pedig érdekelne!! :)Milyen jó lenne elképzelni Őt otthon, amikor nem itt van velem.))Valami miatt hárít..beszéltem már az anyukájával telefonon, tud rólam, ő szívesen lát, de a barátom szerint, csak mondja!! hm???
        Nem értem én ezt!!! Akkor eljárogat a barátjával bárokba……hm?? -ne gondoljak rosszra! – Ő nem keresgél, de még fent van az oldalon-társkereső- , és lávolják százasával, de miért??? Ha csak “ártalmatlan az”?? “Ne foglalkozz vele Édes”..-mondja- hm.(( Nekem már sok fejgörcsöt okozott ezzel!!b S azzal, hogy ha valami olyat mondok, akkor “büntiben vagyok”, mert nem figyeltem magamra…-nem jön!! olyankor…így már volt 1 hónapos kihagyásunk is!! ((Ma is , pld. du. megbeszéljük, hogy este hív, nos: 0:53 perc..-még nem hívott- holnap találkoznánk…3 napra.!! Hm?? Ki ne lenne ilyenkor ideges?? Mi van?? Csak ez jár a fejemben? Amire azt a választ szoktam kapni, hogy elaludt”.. hm.(( érdekes…Én pedig mint a jó gyerek, várok,,,,,megcsörgetem, de csak a mobilját, mert a vezetékesre felébred az anyukája!! Azt nekem este tilos!!!!! (( erre rágott be, és nem jött!! hetekig!!
        Most holnap találkoznánk, és megint nem tudom mi van?? Ilyenkor szokta lemondani(( Most hogy aludjak így nyugodtan??? Kikészülök az ilyen nem tudok rá számítani állapottól!!Nem tudom mi jön neki folyton közbe?? Megvetette velem az autóp. matricát…én hozom le kocsival…-mindig- és vissza!! Mondtam, hogy amíg megtehetem…addig…busszal nem akar….azt “lekési”..hm….kezdek valamit gondolni..(( Nem hiszem, hogy tudnék még 1 esélyt adni neki! (( Miért fáj?? Miért olyan jó vele?? Ha hozzám ér, elolvadok, én tényleg szeretem!! Úgy érzem, nem ezt érdemlem.!! Tanácstalan vagyok…Ő már a közös karácsonyunkat tervezi, de nálam azt is! OK..de a lányomnak nem mutatom be, amíg Ő engem az anyukájának! Igazam van?? Olyan boldog voltam, mert megbeszéltük, hogy dec.-ben minden hétvégét együtt töltünk!! :))S most itt az alkalom, a bevásárlások, én várom, teletankoltam a kocsit, de a lelkem……aggódik..mi van?? Miért nem hív már?? Nagy kérdés!!!!!! hm..( szombaton találkoznánk!! S mikor?? hánykor?? könnyen veszi nagyon!! Mindig mindent az utolsó pillanatban…., és nem nézi, hogy nekem gyerekem is van. Igaz, felnőtt, de vele is kéne egyeztetnem!! Neki nincs, és nem is veszi komolyan! “Miért? legalább megismerkedem vele” -mondja-, de a lányom hallani sem akar róla!! Nos: mindketten 46 évesek vagyunk már…nem kéne titkolózni, játszadozni az érzelmekkel! Kinőttük már ezt! Én komolyan gondoltam…és Ő??????????????

        Köszönöm, hogy meghallgattál Andi!!
        Látod?? Még mindig várom, hogy hívjon, hogy holnap ekkor” Édi”..) hm…………(((

        Üdvözlettel: Edit

        Reply
        • Laurina 2011. December 3. Saturday 20:19

          Sajnos,azt gondolom,teljesen hiábavaló az igyekezeted,Ő nem az igazi.Tudom,ez most nagyon fáj,de keresgéljél és talán valóban megtalálod az igazán hozzádvalót.Szorítok.

          Reply
        • emese 2011. December 3. Saturday 20:21

          Szia,
          ezzel a pasival semmi nem stimmel, én hagynám a francba.
          Neharagudj, de hogy alázhatod meg magad annyira, hogy Te furikázod? Mi vagy Te , taxisofőr??
          Egyszer én is belefutottam hasonlóba: MENEKÜLJ!!!Olyan gyorsan ahogy tudsz, ne hívd (nincs értelme), csak kihasznál.

          Reply
        • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:12

          hát…valószínűleg nem az anyjával él, hanem a feleségével és tíz gyerekével, azért nem akarja, hogy felmenj hozzá…ha bevállalod, hogy csak szex, akkor még ellehettek egy darabig, de többet ne akarj

          Reply
        • Aurora 2012. January 4. Wednesday 20:38

          Szia!
          Bár nem biztos, hogy már aktuális a dolog, és nem is én vagyok a címzett, de nekem is van egy hasonló sztorim. Távkapcsolat. Először nagy volt köztünk a szerelem: a volt párom minden nap többször írt emailt, sms-t… azt mondta, hogy én vagyok neki az igazi, én meg voltam olyan hülye, hogy el is hittem (első nagy szerelem, ugye). Aztán két hónap járás után kezdett nem ráérni – hol ez jött közbe, hol az… Először írt sms-t, hogy bocsi (persze miután megterveztem a hétvégét, bevásároltam, stb.), később már az is elmaradt. A telefonja mindig ki volt kapcsolva, tehát azon nem volt elérhető… este küldtem neki üzenetet, hogy mi van, és hogy mégis ezt hogy gondolta, ami persze veszekedésbe torkollott. Meg úgy általánosságban, msn-en 20 perc után irkált vissza, mert a többi ismerősével volt elfoglalva. Mintha én időmilliomos lennék… A leveleimet, amiben próbáltam tisztázni a helyzetet, megválaszolatlanul hagyta. A végén már teljesen megingott benne a bizalmam, és egy fél éves huzavona (se veled, se nélküled állapot) kezdődött. Mindig én szakítottam vele, de csak azért, mert voltam olyan naiv, hogy azt hittem, elgondolkodik a dolgokon, és ha tényleg annyira szeret, ahogy mondja, akkor tesz is valami erőfeszítést a kapcsolatunkért, mondjuk eljön, hogy találkozzunk… meg ilyen apróságok. Én meg mindig reménykedtem. Megbeszéltük, hogy barátok maradunk. Na ez még nagyobb hülyeség volt, mint egyáltalán összejönni vele. Amikor a szakítás után fél év leforgása alatt negyedszer írta ki az üzenőfalára, hogy jaj, de szerelmes -négy különböző csajba – (ki tudja, előtte hány volt még), és tapintatlanul áradozott ott róluk, akkor betelt a pohár, és megszakítottam vele minden kapcsolatot. Elegem lett abból, hogy ennyire semmibe vesz, és két lábbal tapossa az önbizalmamat. Lehet, hogy az én elvárásaim voltak túlzottak, de nálam ez a barátság szintjét sem üti meg.
          Szóval, kedves Edit, szerintem hagyd őt a fenébe, ha nem akarod, hogy utána az önbecsülésedet a bányászbéka hátsó fertálya alól kelljen feltornáznod, és megutáld a pasit egy életre…

          Reply
        • Másik Linda 2013. June 14. Friday 20:11

          Látom, hogy régi poszt de remélem az illető elhagyta ezt a gerinctelen pasit! És remélem, hogy más nem esik hasonló csapdába!

          Reply
    • Mary 2010. November 2. Tuesday 11:34

      Legyél akkor óvatosabb,légy kedves,de tartózkodó.

      Reply
    • Julianna 2010. November 3. Wednesday 18:26

      Kedves Andi!
      Minden társkereső,szabad préda.A megoldás-
      hoz lenne több ötletem,de ehhez napok kel-
      lenne,hogy segiteni tudjunk.!Sok nyilvános
      felvilágositó klubra lenne szükség..Pl 60-
      túliak,”magányosok ” részére. Először csak
      Pesti és Budai oldalon.Majd 30-tól 60 ig.
      Ezeket az embereket felvilágosító előadásokra kellene hivni…Lux E…neves
      előadókkal, 5-6 alkalommal,majd utána beszélgetések,biztos,hogy futó tüzkéntként terjedne a hir,meghivókat csinálni és a kerületi nyugdijas klubbokba eljuttatni,ezek lennének a Törzs tagok.Ha vasárnapokon táncolni eljárunk erre is válalkoznánk.Fiataloknak
      külön,ennek nyilvánosságot adni…..
      De ehhez nagy kitartás kellene a Segitők
      részéről,és utána bejelenteni,hogy segite
      nénk a Társra találásban….Őnéletrajzal ellátott igény benyujtás a résztvevők részéről…Kizárni a kontár társkereső
      irodákat akik csak haszon szerzésből szed
      nek be 4o ezer forintot és semmit nem tesznek érte???

      Reply
  2. kentaur. 2010. November 2. Tuesday 10:30

    Ha vakon mész ráfázol, ha meg elemzel, a másik azt mondja:”Számító vagy!”

    NINCS RECEPT!

    vIGYÁZZ A PÉNZEDRE(HÁZASSÁGI SZERZŐDÉS!!!)
    óVD EGÉSZSÉGEDET(vÉRADÁS, ÉS MEGVÁRNI AZ EREDMÉNYT!!!!!)

    EZT A KETTŐT TUDOM AJÁNLANI

    ÜDV:kentaur

    Reply
    • Vica3 2010. November 4. Thursday 19:22

      Szia Kentaur!

      Teljesen egyet értek veled, szép a szerelem, de egy kis józansággal fűszerezve kevesebb rossz kapcsolat lenne üdv. Vica3

      Reply
    • Dreen 2011. December 17. Saturday 17:34

      Én nem bírnék a szerelmem szemébe nézni, de még tükörbe sem, és elsorvadnék szégyenemben ha akár csak felmerülne a gondolat a fejemben: házassági szerződés.

      – Szeretlek Drágám! De egyébként nem bízom benned!
      – Én is szeretlek Téged teljes szívemből. De én sem bízom benned!

      Nem akarok ilyen “kapcsolatot”, egy üzleti szintű szerződéses “kapcsolatot”. Valódi kapcsolatot akarok.

      Elnézést a kommentem rejtett üzenetéért, de azért már nem én vagyok felelős.

      Reply
      • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:17

        Házassági szerződés márpedig kell. És nem a bizalmatlanság miatt, hanem mert esendő emberek vagyunk és ma egy házassági papír semmire sem garancia. Jobb elkerülni azt a kínos szitut, hogy a párod néhány év múlva gellert kap és kisemmiz a közös vagyonból, ott állsz majd egyszál bugyiban a ködben, akár fedél nélkül…Nézz körül és spórold meg a válással járó anyagi hercehurca veszteségeit…és akkor a gyerekeknek okozott lelki pofonokról még nem is esett szó…Mert egy válásnál általában ők az uccsók, akikre tekintettel vannak a szülők.

        Reply
      • Dreen 2011. December 25. Sunday 18:21

        Mint mondtam: ez szánalmas, kedves Kajak. És pszichológiailag meg egy hatalmas harakiri, ugyanis a szerződés által sugalt bizalmatlanság ténye (bevallod vagy sem, szembenézel vele vagy sem, ha nem, az egyébként sokkal rosszabb), az mint egy rákos daganat fog burjánzani a személyiségben, és pont ez hozza létre majd azt a helyzetet, amelyben majd a szerződés kapóra jön.

        Hurrá, gratulálok hozzá. Mérgezzük meg a házasságot már az elején, hadd épüljön stabil alapokra!

        Nem házassági szerződés kell kedves Kajak, hanem ÖNISMERET. A szerződést csak az hiszi szükségesnek és megoldásnak, akinek fogalma sincs hogy mi az az önismeret és mire jó, és a hiánya mit okoz és hogyan.

        Reply
        • Laura 2012. March 7. Wednesday 16:42

          Én is szánalmasnak érzem, ha két ember annyira nem bízik egymásban, hogy hivatalos személy előtt ki kell jelenteniük, hogy hűségesek lesznek egymáshoz és erről hivatalos papírt kell aláírniuk. Ennyire nem bíznak egymásban, hogy azt hiszik, enélkül megcsalja őket a párjuk?

          (Félreértés elkerülése végett: ez ironikus komment volt, nem a házasságot akarom leszólni, csak arra mutattam rá, hogy az már maga is egy szerződés. Ha nem ciki megígérni, hogy hű maradsz hozzá, betegségben ápolni fogod, stb. akkor miért ciki megígérni, hogy nem akarod kifosztani?)

          Reply
        • kajak 2012. March 7. Wednesday 17:37

          Szánalmas? Lehet. Csak körülnéztem. Önismeret? Jaigen. Az jó ha van, csak ugye mi van akkor, ha kiderül a szituban, hogy mégsincs? Bizonyára ismered a mondást: F..feláll, ész megáll…akkor majd ha válni akar tőled valaki, beszélhetsz neki a józan észről, meg az önismeretről. Még akkor is, ha pár hete nagyon tisztelt és szeretett téged. Holnap meg már nem annyira. És akkor kedve szottyan elköltözni, lehetőleg úgy, hogy viszi az étkészletet, a herendi vázát meg a gyereket. Vagy nem is. Megkér, hogy légyszíves Te hagyd el a kéglit, mert a helyedre érkezne az új hús. Hogy hova mész, az a te dolgod, azzal nem akar foglalkozni. Önismeret…ne legyél már ennyire naív.

          Reply
        • Dreen 2012. March 7. Wednesday 18:18

          Kedves Laura, nem keverendő a szezon a mezonnal. 🙂 A házasság csak annak szemében szerződés, aki nem lát benne többet. Azoknak, akik valóban és őszintés és teljes szívükből szeretik egymást, a házasságkötés a legnagyobb közös játék. Aki szerelmes, nem üvöltené a világba, hogy szeretlek és veled akarok élni? Az nem énekelne az esőben? Jó, ez kicsit az egyéniségtől is függ, de nagyjából: de igen. A házasság ennek a hivatalosan és mindenki által elismert formája, egy ceremónia, amit EGYÜTT végzünk, egy különleges játék, amit együtt játszunk, de komolyan veszünk.

          A visszaélések elkerülése végett vannak szabályai (mert önismerethiányos populációban jött létre, és ennek a szövődményei egy idő után feltűntek az embereknek, pl. hogy a házastársak megcsalták, elárulták egymást), de eredetileg nem szerződés, hanem a végső közös vallomás.

          A házassági szerződés azonban csak egy szerződés. Egy métely. Nagyjából annyi értelme van mint az egészség kedvéért dohányozni. Aki azt hiszi, hogy a házassági szerződés a házasságának vagy a boldogságának a javát szolgálja, éppenhogy rászorul annak a tanulságára, amit egy ilyen megmérgezett házasságban való szívás fog majd jelenteni. Vagy mazochista.

          Reply
          • Zsolt 2012. March 7. Wednesday 22:39

            Szia Dreen,

            Én nem értem, hogy mi baj van a házassági szerződéssel. Egyetértek azokkal, akik rögzítik az anyagiakat a házasság előtt. Nyilván ez arra nem garancia, hogy a boldogok lesznek, arra viszont az, hogy a feleség vagy férj ne érdekből akarjon házasodni. De alapvetően ez csak abban a ritkább helyzetben fordul elő ahol az egyik fél gazdag vagy jómódú a másik pedig szegény. Sokkal többször fordul elő az, hogy a feleknek közel azonos vagyonuk, jövedelmük van, mert ugyanabba a társadalmi osztályba tartoznak. Persze nem mindig, de biztos vagyok benne, hogy sok ilyen van. Szerintem ebben az esetben is érthető, hogy miért köt valaki házassági szerződést. Tegyük fel, hogy a nőnek van egy lakása, a férfinak pedig egy néhány éves közép vagy felsőkategóriás autója és valamennyi megtakarítása. Azért mert házasságot kötöttek miért lenne joga a férfinak a nő lakásának felére vagy fordítva a nőnek a férfi autójának, bankszámlájának felére (váláskor)? A házassági szerződés a helyére rakja azt az ostoba regulát, hogy házasság esetén rögtön minden vagyon közössé válik. Ha ez az ostobaság nem lenne, akkor nem is lenne szükség házassági szerződésre.
            Persze sok ember azért lesz a téma hallatán érzékeny, mert, hogy lehet ilyenkor pénzre gondolni, mikor itt szikrázó, mély érzelmekről beszélünk. Vannak emberek, akiknek el kell követniük a saját hibáikat, nem tanulnak mások hibáiból. Pedig gondolom már mindenki átélte vagy látta azt, hogyan válik két szerelmes ember gyűlölködő, pitiáner, számító lénnyé, mikor a szerelmi intenzitás előjelet vált. Ezt nem lehet önismerettel megelőzni. Mert attól mert jól ismered önmagadat még simán félreismerhetsz másokat.
            Szerintem Laurának ez a mondata kellőképpen jól értelmezi a házassági szerződést: “Ha nem ciki megígérni, hogy hű maradsz hozzá, betegségben ápolni fogod, stb. akkor miért ciki megígérni, hogy nem akarod kifosztani?”

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Dreen 2012. March 8. Thursday 01:27

            Ezek érthető szempontok kedves Zsolt, csak egy gond van: ha bármi is fontosabb mint a házastárs, akkor az a kapcsolat nem létezik, csak úgy tűnik mintha létezne. Akkor ők valójában nem is találkoztak még, nem szerették egymást, és semmi sem történt közöttük: semmi valódi. Akkor az csak egy színház.

            Akkor ők csak két ember, akik szövetséget kötöttek, és a cél (a házasság, kapcsolat, gyerek) érdekében eljátszanak egy protokollt. (Van aki ebben él és csak ennyi a valóság a számára.)

            Én ha tehetném, házat vennék az exemnek, akivel elvileg együtt kellett volna ezt megvalósítanunk. (Nem volt házasság, csak élettársi kapcsolat, de ez egy dolog.) És ha tehetem – gyanús, hogy rövidesen tehetem -, meg is teszem, már ha rászorul mad, de ki nem szorul ma rá.
            Azért, mert egyszer valamikor egymás mellett döntöttünk. Ha nem vagyok biztos benne, nem döntök mellette.

            Egyébként Magyarországon csak az a közös vagyon, amit a házasságkötés után szereztek a felek. Nem visszamenőleges.

            Reply
          • Zsolt 2012. March 8. Thursday 12:40

            Nem vagyok szakértő a témában, de én úgy hallottam, hogy egy bizonyos idő elteltével a teljes vagyon feleződik, nem csak a házasság alatt megszerzett vagyontárgyak. Tehát visszamenőlegesen is.

            “csak egy gond van: ha bármi is fontosabb mint a házastárs, akkor az a kapcsolat nem létezik, csak úgy tűnik mintha létezne.”

            Nekem fontos, hogy tiszta helyzetet teremtsek ebben a tekintetben is. Nem azért mert a vagyonom fontosabb, mint a jövendőbelim, hanem mert így gondolom mindkét részről korrektnek. Egyébként pedig ha mégis előállna az a szituáció, hogy a feleségem váláskor elveszi a vagyonom egy részét, holott nem ő szerezte meg, viszont arra hivatkozik, hogy ő otthont teremtett számomra és nevelte a gyerekeim, ezért jár neki (látható sok ilyen eset). Ebben az esetben elég hülyén érezném magam. Jobb ezt előre tisztázni egy szerződésben (még hideg fejjel), mint utólag, tele sérelmekkel és sérülésekkel.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Dreen 2012. March 8. Thursday 15:31

            Kedves Zsolt, én sem vagyok szakértő, csak éppen van egy aktuális eset a közelemben, ahol a közös vagyon kérdése felmerült.

            Ez a weboldal úgy látom valóban azt írja, amit én. Időbeli küszöbről nem esik szó.
            csaladesjog pont hu/hazassagiszerzodes

            A házassági szerződés az eredetileg közösvagyonnak számító bevételekről történő, alapértelmezéstől eltérő rendelkezés.

            Szóval amit te “mindkét részről korrekt”-nek érzel, az valójában egy métely, csak ez később derülne ki, mikor rámegy a házasságod. Akkor nem métely, ha a szegényebb fél veti föl a korrektség jegyében, hogy szerződésben lemond a százmillióidról, amelyből egyébként részesülne, de Ő érzi úgy, hogy érdemtelenül. De talán még ekkor is produkálhat az elme érdekességeket, felvethet kínzó kérdéseket, amelyeket soha nem mer majd feltenni, de felteszi más úton, burkoltan, és így egyik fél sem érti, hogy miért nem működik a házasság.
            Ha nem vet fel kérdéseket az elme, akkor ott nincs is igazi szerelme, csak egy életközösség. Kinek mire van szüksége, ki mivel elégszik meg.

            Reply
          • Zsolt 2012. March 8. Thursday 16:58

            Kedves Dreen!

            Az oldalon, amit említettél van egy ilyen bekezdés.

            “Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenötévi házassági együttélés után közös vagyonná válik.”

            Ezenkívül ha a házasságkötés előtt nem volt rögzítve a vagyoni helyzet, akkor annak a vagyonnak a hozamai már közös vagyonnak számítanak.

            Nyilván nem fogjuk meggyőzni egymást, de szerintem a házassági szerződés realista megközelítés. Ez kb. olyan, mint mikor az autóra cascót kötnek. Eszébe jut az embernek, hogy történhet vele baleset, és ezért köti meg. De ettől még nem feltétlenül válnak valóra az aggályai. Viszont egy kedvezőtlen forgatókönyv esetén anyagilag nem kerül padlóra. Most persze mondhatnád azt, hogy ez nem a legjobb példa, hiszen az egyik oldalon egy tárgy van. Én sem tartom jó dolognak, mikor két ember kapcsolatában megjelenik a pénz. Ez sokszor tönkreteszi a kapcsolatot. De ezt a házassággal együtt kapják a felek, ez az intézmény hozza be az életükbe. Ők csak annyit tehetnek, hogy saját döntéssel kirekesztik, pl. egy házassági szerződéssel. Abban tér el a véleményünk szerintem, hogy míg te ezt a szerződést és a pénz jelenlétét károsnak ítéled meg a házasságban én úgy látom, hogy a házasság miatt furakszik be a pénz a kapcsolatba és ezt semlegesíti (részben) a szerződés.
            A szegényebb félnek szerintem evidens módon fel kellene vetnie a szerződést (amiben lemond a százmilliókról). Csak ugye mindenki azzal jön, hogy ő nem tud ilyen számítóan gondolkodni, mert annyira szerelmes. Szerintem ez képmutatás.
            Amúgy meg az ilyen dolgok miatt is kötnek egyre kevesebb házasságot. Teljesen érthető okokból és ez nem az emberek hibája, hanem részben a vagyonközösségé is.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Dreen 2012. March 9. Friday 04:14

            Kedves Zsolt,
            Az említett közöstulajdonba kerülő tárgyak (15 év után tehát), és a különvagyonból a házasság ideje alatt képződött bevételek (pl. ingatlanbérbeadásból származó összegek, szerzői jogi díjak stb.), nos ezek általában nem olyan nagy összegek, hogy félteni kelljen a házastárstól.

            Ha mégis féltjük, akkor ott nagy a baj.
            Nincs szó itt meggyőzésről, sem vitáról, csak előre szólok, hogy a végén kiderül majd: az egész házasság egy nagy szívás volt, és talán az is tudatosul, hogy: ezért. És hogy igazából az nem is házasság, csak ágyasság.

            Az én színvallásom az, hogy semmi, hangsúlyozom, SEMMI sem érhet többet Őnála (kivéve az, ami fölé helyezve Őt pont hogy megsérteném Őt, pl. emberéletek, társadalmi szerepvállalás). A Tied? 🙂 (Szónoki kérdés volt.)

            Reply
  3. Vanda Péterné 2010. November 2. Tuesday 10:31

    Azt nem tudom hogy eleve zsák utca volt-e de a vége borzalom.
    6éve váltam el sokszor kerestem társat de mindig csak a nagy csalódás lett belőle internetes kapcsolatok voltak többnyire.
    Már lemondtam az egészről úgy döntöttem maradok inkább egyedül. Minden évben a régi kollégákkal elmentem a Balatonra egy hosszú hétvégére, idén június 11-én is így volt ez.Az utolsó pillanatban szólt a barátnőm hogy egy barátunkat fel kéne venni Pesten különben nem tud eljönni. Én mindig a nulláson megyek mert nem ismerem Pestet. De mondtam ha a másik barátunk átül hozzám és átviszi az autómat akkor nem bánnom. A barát hozta a szomszédját akit addig nem ismertünk. Gödnél találkoztunk mikor kiszállt a pasi mintha áram futott volna rajtam végig. Nagyon tetszett. Kiderült nem egyedül él:-( így mondtam a barátnőmnek ez az én formám. Ilyenkor mindig iszogattunk egy picit én nem vagyok hozzászokva így gyorsan megárt. Ő is iszogatott az én szobámba volt a kis társaság ahol kiderült hogy igazából egy szeretője van, én abban a pillanatban azt éreztem hogy nehogy már ne tudjak lepipálni egy foglalt nőt.Kettesbe maradtunk és ő is azt szerette volna amit én. Nem védekeztünk így eléggé kétségbe estem hogy most mi lesz, megnyugtatott holnap ez első dolgunk a patika és veszünk gyógyszert. Egész nap együtt voltunk este már kézen fogva mentünk vacsorázni. Másnap patika ahol egy kisebb vagyont fizetett. Három csodás napot,éjszakát töltöttünk együtt. Haza indulás előtt megbeszéltük ígérni nem tud semmit hiszen nem tudja mikor tud kilépni a mostani kapcsolatából de kilép, a baj hogy vásároltak közösen egy lakást de a nő nem él vele a férjével és a családjával él.Már ekkor szerettem őt.Egy hétig nem találkoztunk mindennap beszéltünk telefonon aztán átjött egyik este, 10után hogy ne bukjon le. Egy hétig ment így aztán egy vasárnap reggel elmondta a szeretőjének hogy megismerkedett velem és hogy zárják le. A barátnő elég hűvösen kezelte a dolgot mint utóbb kiderült nem hitt neki csak miután utánam nyomozott. Kedden hozzám költözött a hőn szeretett édes. Mind ketten nagyon szerelmesek voltunk, és a gyerekeim is nagyon jól kijöttek vele. Pénteken elmentek a nő ügyvédjéhez és írtak egy papírt hogy áprilisban/ ha lejár az 5év a lakás vásárlástól/a volt szerető nevére kerül a lakás ingyen és bérmentve addig pedig ő használja és fizeti a részletet. Azt hittem most már minden rendben lesz.Tényleg boldogok voltunk. De a nő rájött hogy mit is veszített és teljes bedobással visszahódításba kezdett.Eleinte elmondta a párom hogy mi is történik,de aztán csend lett kiderült azért mert a volt barátnő azzal állt elő terhes, méghozzá méhen kívüli és kórházba van és azonnal meg kell műteni. Mi éppen horgászni voltunk hazafelé hazudott nekem és hozzá ment a kórházba. Mikor hazajött elmondta hol volt és zokogva bocsánatot kért hogy becsapott. Nagyon sírtam hogy ő is hazudott de megbocsájtottam és próbáltam úgy élni mint előtte, de fájt és bántott a dolog. Pénteken éjszakai horgászatra mentünk, én szombat délelőtt korábban hazajöttem hogy mire hazaért finom ebéd várja. Küldtem neki egy mms-t aza telefon ami fogatta volna itthon volt. Én pedig szerelmes csitriként azon voltam hogy most nem fogja megkapni,kinyitottam és láttam hogy tényleg az az üzenet amit én küldtem. Mikor megnéztem a bejövő üzenetekhez került ahol volt kis ezer Anyától elvileg ez én voltam.Örültem neki hogy pont olyan mint én minden üzenetet megtartottam és ha éppen dolgozott 24órás szolgálat akkor elolvastam. Megnyitottam az utolsót és rá kellett jönnöm ezt nem én írtam, hanem a volt barátnő. Olyan üzenet volt ami válasz üzenet és elég szexuális inditatású. És ez csütörtök éjszaka született amikor ő szolgálatba volt. Többet nem nyitottam meg, ez is sokkoló volt. Aztán mivel olyan kis hülye őszinte mániás vagyok felhívtam és elmondtam mit tettem. irtó mérges lett órák múlva jött haza addigra én teli cetliztem a lakást hogy ne haragudjon hogy hozzá nyúltam a telefonjához/ még soha senki telefonjába nem olvastam bele/. Ő mérges dacos volt és gyerekesnek tartotta a cetliket. Azt mondta megérdemlem amit olvastam majd megtanulom hogy nem nyúlok a dolgaihoz, és hogy mekkorát csalódott bennem!! A következő két hét maga volt a pokol, mások előtt aranyos kedves figyelmes volt de ha kettesbe voltunk inkább elmenet itthonról. Nem tudtuk megbeszélni mert ő nem akarta, ha dolgozott telefonon beszéltünk róla de akkor is csak a megbántást mondta mindig, soha nem került szóba hogy akkor most mi is van azzal az üzenettel.Azt mondta mindig ha nem szeretne már rég visszaköltözött volna a lakásába. És én hittem ennek. De nagyon rosszul éreztem magam, féltékeny voltam pedig előtte soha nem tudtam mit is jelent ez a szó, mindent megtettem hogy olyan legyen minden mint előtte,de ő egy picit sem úgy állt ehhez hogy működjön ez a dolog.El kezdtem fogyni így a melleimen lehetett látni először a változást és nem pozitívan:-( Addig mindig olyan jó volt az ágyban vele, szerda este nagyon rossz volt mind a kettőnknek, csütörtökre szabit vettem ki hogy együtt legyünk ő szerelőhöz vitte az autót és közölte hogy van valami maszek munkája majd jön. Egész nap vártam rá este 7körül jött haza és közölte bajba került, rendőrségen volt és hogy védjen minket elköltözik az anyukájához. Nem akartam elfogadni amit mondott vitáztunk könyörögtem a vége az lett hogy elájultam a fél oldalam lezsibbadt, mentőt akart hívni és kértem ne tegye. A végén meggyőzött hogy bevisz a kórházba de nem hagy ott. Segített öltözni és bevitt fél éjszaka ott ültünk kaptam nyugtatót infuziót de az orvosra még várni kellett volna kértem éjjel 2kor jöjjünk haza.Ő másnap ment dolgozni de nem reggel 5kor csak 8kor,7körül hívta a volt barátnő. Sokat beszéltünk telefonon ő hisztisnek nyilvánított és közölte neki erre nincs szüksége. Elmondtam hogy nincs egészen igaza mert ő hazajött egy kész gondolattal ahelyett hogy elmondta volna mi történt és hogy beszéljük meg mit lehetne tenni, elmondtam hogy nem kezelt társként. Elismerte hogy igazam van, de ő csak nekünk akar jót. Megegyeztünk hogy úgyis ezt a címet diktálta be a rendőrségen akkor már mindegy,de mivel ő most ideges és nyugalomra van szüksége költözzön az anyukájához és amikor szeretne átjön este vagy amikor itthon vagyok. Szombaton horgászni ment a barátaival, megkért ha reggel hazajön a horgász cuccokért, rakjam össze a többi cuccát is és átviszi az anyukájához mielőtt elindul Gyöngyösre. Mindent úgy csináltam ahogy kérte, reggel normális volt és térden állva közölte hogy nagyon szeret és hogy nem változik semmi. Ugyan úgy együtt leszünk mint az elején.Hittem minden egyes szavának,úgy beszéltük meg vasárnap este hazajön a horgászásból és együtt beszélünk a gyerekekkel. Azóta nem láttam!!! Két napig telefonon sem volt elérhető utána sem volt belőle köszönet. Csak bántott és kért felejtsem el. Egy hét múlva jobb volt elmondta hiányzunk neki és hogy ő is szenved és hogy eljön majd. Két hétre rá felhívott és elmondta visszaköltözött a lakásában, számomra egyértelmű volt hogy akkor újra a szerető is odajár. De mikor utána hívott olyan volt mint régen, azt hittem minden jó lesz, de a szerető hívta őt a mi telefonunkon amit csak mi ketten ismertünk. Rejtett szám volt, de mondtam vegye fel és hívjon vissza engem később. MIkor hívott elmondta ki volt az, én pedig nem tudtam tartani a szám és elmondtam neki hogy a mi kapcsolatunk megromlott azért mert én csak aggódásból de belenyúltam a telefonjába de őszintén elmondtam rögtön mit tettem ő pedig kutatott a telefonjába és rejtett számon hívogatja. Ideges volt és közölte ne keresem majd ő jelentkezik keres magának albérletet. Mondtam neki várok rá. Ennek lassan egy hónapja. Június 11-én megismertem, rá két hétre összeköltöztünk, augusztus 14-én elment és azóta nem láttam.Hát nem tudom hogy ez zsák utca volt-e az elején, de azt igen hogy féléven belül én voltam a világ legboldogabb embere és a legboldogtalanabb is.Nem tudok úgy elaludni hogy ne rá gondoljak és tudom hogy becsapott hogy gerinctelen ahogy elment én mégis szeretem és szenvedek. Próbáltam ismerkedni az elmúlt egy hónapban, de rájöttem hogy nem új kapcsolatra van szükségem hanem rá.

    Reply
    • monicabotosh 2010. November 9. Tuesday 06:43

      nekem is van egy hasonló történetem.de az biztos,hogy mindenhez idő kell.A felejtéshez is…

      Reply
    • Mariann 2011. December 3. Saturday 11:21

      Szerintem nem szákutca pasi volt a tied, valami annál is rosszabb. Szerintem lépj tovább, többet érdemelsz ennél a kapcsolatnál. És ne mondd hogy többet senkit nem fogsz így szeretni, hamarosan leírom az én történetem és majd látni fogod hogy igenis a szakítás után is van élet!

      Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:22

      Hát igen, jó is az a férfi lelkének, hogyha két helyen is kinyalják a fenekét! Aztán, ha rákérdezel, hogy akkor most ezt hogy gondolja, akkor te leszel a hunyó. Kuka.

      Reply
  4. kentaur. 2010. November 2. Tuesday 10:31

    a Lélek mindenképpen szabadpréda” sajna, ….jo emberismeret, és hosszantartó járás, szex nélkül….esetleg ez ko recept…talán…

    Reply
    • Laurina 2011. December 3. Saturday 20:26

      Valahol minden nőnek megszólal belül egy hang,hogy érezze, jól választott-e.Talán erre a belső hangra jobban kellene figyelnünk.

      Reply
  5. marcsi 2010. November 2. Tuesday 10:45

    Szia!

    Sajnos befutotttam én is a zsákutcába, mert magamból indultam ki, azt hittem, hogy minden ember őszinte.
    sajnos nem így van.
    Így igaz, tudnak a férfiak szépeket mondani, de ezeket már csak fenntartással szabad fogadni.

    Reply
  6. Eszter 2010. November 2. Tuesday 11:12

    Szia Randi Andi!Én mindig talán a foglalt hódító és a jó ember utcájába keveredek.Volt egy közel 5 éves kapcsolatom,ahol nem vettem észre,csak sejtettem,hogy csalnak.Mindezt azért,mert pszichés beteg,amúgy értelmes és intelligens,fiatal nő vagyok.Amíg hónapokig kórházba voltam és előtte is,több nővel,hónapokig pedig egy férfival volt kapcsolata.Ennek már 1 éve,de azóta sem tudtam kiheverni,minden nap eszembe jut,természetesen kapcsim sincs.Ez az én rövid történetem,te mit tanácsolsz?További szép napot mindenkinek!

    Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:25

      Úgy tűnik a fiúk többsége nem bír egy nő mellett lenni. Sőt…néha még egy fiú is beficcen…ez igen!

      Reply
  7. Suzi 2010. November 2. Tuesday 11:26

    Mindenkinek aki olvassa minden jót kivánok.Zsákutca?nagyon elgondolkodtató volt ezzel szembesülnöm mert ezt még nem hallottam ilyen formában kimondani és milyen igaz.Csak annyit szeretnék írni,hogy tulajdonképpen szembesültem vele hogy az egész életem egy zsákutcában vesztegel és soha nem volt bátorságom visszafordulni ,újat kezdeni.(házasságban élek)Mindig azt mondtam magamnak ha jön valaki akiért érdemes mindent borítani ,majd megteszem de ez a gondolatmenet is zsákutca,rájöttem.20éve vagyok ebben az utcában és csak bámulom a táblát de nem történik semmi.Az igaz hogy vannak más körülmények is mint pl.gyerekek akik miatt sem tudtam innen visszafordulni, de látom ez sem jó,nekik sem jó látni hogy élünk.Lassan feladom a reményt hogy boldog lehetek még valakivel……üdv.

    Reply
    • Piroska 2010. November 2. Tuesday 22:02

      Szia Suzi
      én is épp ezt érzem , a gyerekek már nagyok, talán még nem késő, válthatnánk pár szót, hátha ki lehet még találni a mi zsákutcánkból..!!

      Reply
    • Tibor71 2011. December 3. Saturday 22:02

      Szerintem nemcsak magadnak, de a gyerekeidnek is azzal teheted a legtöbbet, ha lépsz. Egyrészt így megadod magadnak az esélyt, hogy boldog legyél. Másrészt a gyerekeid azt fogják látni, hogy ha valami nem működik, igenis lehet lépni. Nem fognak beleragadni egy rossz kapcsolatba, mondván, hogy az ő szüleik sem éltek jól, mégis együtt maradtak. Ezt a sorsot szánod nekik?

      Reply
      • Valéria 2011. December 11. Sunday 13:41

        Lépni,kedves Tibor?Ha az olyan könnyű lenne!Én elváltam már több mint két éve,még sem változik semmi.Külön vagyunk,de még is egy lakásban,én mennék de nem tudok mivel én fizetem a törlesztőt,ő tudna menni,de nem akar.Lehet,hogy kitudnám tetetni a lakásból,de mit szólnának a gyerekek(akik már nem is annyira gyerekek)Persze tudom így csak szenvedés van és örök magány.:( Ugye,hogy nem is annyira könnyű a lépés,nekem legalább is nem?

        Reply
        • Tibor71 2011. December 11. Sunday 14:32

          Kedves Vali! Azzal kezdem, hogy én kibic vagyok ebben a helyzetben. Nem azt mondom, hogy lépj, csak gondold át, amit leírok.

          A lépés sosem könnyű, még csak nem is egyszerű. A kérdés, hogy lépsz, vagy nem? Mit szólnának a gyerekek? Nem tudom, nem vagyok a fiad. Ezt csak ők tudják, és te, ha megkérdezed őket. Velem anyu anno megbeszélte a dolgokat, kikérte a véleményemet. Támogattam, mert láttam, hogy él.

          Ha nem lépsz, meddig marad ez a helyzet? Így éltek életetek végéig? Mindennek ára van, annak is, ha teszel valamit, és annak is, ha nem. A kérdés, hogy te melyik árat akarod megfizetni?

          Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:27

      Szerintem maradjatok házasok, az özvegyi nyugdíjtat érdemes kibekkelni.

      Reply
      • Henike 2012. April 5. Thursday 19:06

        Te egy kicsit határozottan gonosz vagy, észre vetted? 😛 😀

        Reply
  8. éva 2010. November 2. Tuesday 12:04

    van egy pasi jól indult minden küldött üzenetet de nekem de sajnos én nem tútam neki válaszolni így jártam de nem adom föl hogy a sors őzé hózon a remény nem hal meg

    Reply
  9. Simon Zsóka 2010. November 2. Tuesday 12:10

    Zsákutca????Hát én akkorába sétáltam bele,amekkorát el se lehet képzelni!!!Őrülten szerelmes voltam a második férjembe-rózsaszín köd!!!!Ő még nem élt együtt senkivel,csak “anyukával”45 éves koráig!!(Első baki!!!)Tetszett neki az én élethelyzetem,szerintem én is,hozzám is költözött.Éldegéltünk,mint szerelmesek.Mindig azt hittem,ha segítek a vállalkozásában,akkor “megfelelek”,esetleg méltányolja.Hát nem így történt.Addig volt kedves,amíg valamit akart.Egyébként lassú,-“tedd ki,had hűljön”-típus.Ő még ki se mondott valamit,én már meg is csináltam!(második baki!!!)Rengeteget dolgoztam,fizikai munkát,amolyan férfinak valót(48 kg vagyok!),feláldoztam a szabadságom!(harmadik baki!)Telt-múlt az idő.észre vettem,hogy “szűk”neki ez a kapcsolat.
    Bármikor beszélni akartam erről,”bealudt”!Átaludta,azt hitte mire felébred,meg is szűnik minden rossz.(negyedik baki!)Sokat járt el otthonról-dolga volt-akkor már gyanút fogtam.Komoly betegség ágynak döntött,kollegáim “etettek”.látogattak,a párom még orvoshoz sem vitt el lázasan.Kikészültem,43 kg lettem-és “idegbajos!!(ötödik baki!!)5 hónapig “külön”élt,nem evett itthon,nem adott rezsibe semmit,el is adósodtam rendesen!(hatodik baki!)Ezek után kidobtam.Beadtam a válókeresetet,de még abban se volt hajlandó megegyezni.Na végre egy év után idén nyáron elváltunk.Válás után súlyos autóbaleset érte,jeleneleg tolókocsiban….Pedig soha nem kívántam neki rosszat,sőt!Mivel közös hitel köt össze minket,pláne csak azért imádkoztam,nehogy baj érje!
    Ez már nem is zsákutca!felkenődtem a falra!!!!!!mint egy freskó!!!!

    Reply
    • Vica3 2010. November 4. Thursday 19:28

      Kedves Zsóka! Biztos nem volt könnyű ez az időszak neked, de akinek ilyen humorérzéke van annak biztos sikerül nem csak a falra kenődni. sok sikert Vica3

      Reply
      • Zsóka 2010. November 7. Sunday 17:28

        Szia Vica3!
        Saját “kezűleg” állítottam fel zsákutcát!!!Megismerkedtem valakivel,akivel egyszer találkoztunk,majd ígérte,felhív.Fel is hívott egyszer,majd másnap is,közölte,hogy jönnek a gyerekei,majd holnap felhív.Nem hívott,én pedig írtam neki egy sms-t,amiben azt írtam,hogy nem szeretem,ha átvágnak és ha hülyének néznek.Hát ma kaptam tőle egy levelet,amiben csak annyit írt,hogy az sms-em válaszra sem érdemes-mninden jót kívánt!
        Szerintem nagyon vonalas vagyok,mindjárt a rosszra gondolok.Bár azt írtam neki,hogy ne ígérjen,ha nem tudja teljesíteni.Azt hiszem,ez részemről rossz húzás volt-pedig tetszik a pasi!

        Reply
        • lovatlan herceg 2010. November 8. Monday 02:16

          Hát Zsóka, ezt a tanulságot már csak a következő próbálkozásodban használhatod fel… Ráadásul sose tudod meg, hogy vétkes volt-e benne vagy sem.
          De valamiért az az érzésem, hogy nem először követed el ezt a hibát életedben.

          Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:33

      Az a baj, hogy nagyon tudunk ragaszkodni olyanokhoz, akik abszolút képtelenek alap dolgokra…csak azért, mert ellágyulunk…és még házasság is lesz belőle! Ezeket a tulajdonságokat (segítőkészség, szorgalom, hogyan viselkedik, ha beteg vagy…stb “apróságok”) a házasság ELŐTT kell letapogatni, aztán ha stimmt, hajrá az oltár elé! Azért ne legyél együtt valakivel, hogy legyen valakid.

      Reply
  10. Kormos Julianna 2010. November 2. Tuesday 12:11

    MÁR RÉGEN KERESEK TÁRSAT,DE SEHOGYAN SEM TUDOK ÍRNI AKI NEKEM TETSZIK.NEM TUDOM MI LEHET ENNEK AZ OKA.KÉRLEK SEGÍTSÉL EBBEN HA TUDOL. KÖSZI JULCSI

    Reply
  11. Júlia 2010. November 2. Tuesday 12:11

    Kedves Mindenki!
    Én kezdő társkeresőként a “láthatatlan szerelmes” zsákútcájába estem, de nem tudtam haragudni rá, mert beláttam, saját magam állított csapda volt, amibe önként sétáltam bele, mert annyira akartam az érzést birtokolni. Másfél év elteltével még mindig nem találom az igazit. A “tölcsér elv” fellelkesített, igen! így kell csinálni, aminek az lett az eredménye, hogy sok jó embert megismertem, de senki iránt nem éreztem szerelmet. Most megpróbálom kezelni ezt a helyzetet, mert sokan vágynak a barátságomra, a szeretetemre, a szerelmemre… – viszont belefáradtam a kosár osztogatásba, de nagyon. Szeretetre, szerelemre vágyom, mint mindenki, de képtelen vagyok érezni.

    Reply
    • Cinzi 2010. November 2. Tuesday 13:36

      Kedves Júlia!

      Szeresd önmagad!!!
      Azért nem találsz párt magadnak, és nem érzel senki iránt semmit, mert magadat sem szereted. Saját tapasztalatom, ne hidd hogy csak szónokolok. Amíg az ember nem szereti, és nem fogadja el önmagát, addig olyan társat sem fog találni, aki ezt megtenné felé. Ezért van az, hogy aki magabiztos, teli van önbizalommal és szereti önmagát, annak párkapcsolati gondja sincs!!

      Reply
      • Randi Andi 2010. November 2. Tuesday 19:17

        Kedves Cinzi!

        Szívemből szóltál, ezért foglalkozom annyit az Érzelmi Fitnesszel!

        Reply
        • Zoli 2011. December 16. Friday 19:48

          Szeretem önmagamat, meg vagyok elégedve magammal, mégsem érzek senki iránt semmit… mindent meg tudok magam is oldani! Ilyenkor akkor mi van? Éppen ezért súlyos párkapcsolati gondom van!

          Reply
          • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:35

            Nincs mese…marad a vibrátor. 🙁

            Reply
          • Dreen 2011. December 22. Thursday 18:27

            Zoli, ez azt sugallja, hogy azért kellhetne valaki, hogy megoldjon valamit amit te már nem tudsz. Pl. tud főzni (vagy tudja fizetni a kifőzdét, mind1). Talán ez a baj.

            Egyvalamit nem tudsz egyedül megvalósítani: méltónak és alkalmasnak lenni egy párkapcsolatra. Max. elméletben, de soha nem lesz rá bizonyíték addig, amíg nem élsz valakivel. Aztán majd visszanézel a halálos ágyadon és azt fogod látni, hogy bármit is tettél, bármit is vittél véghez, igazából nem éltél, és lehetett akárhány barátod, hathattál akár milliókra is, igazából végig teljesen egyedül voltál: mert nem volt melletted valaki visszaigazolhatta volna, hogy méltó vagy közelségére.

            Az a valaki ettől az elvonatkoztatott szegénységtől ment meg.

            De tényleg megment, szó szerint!

            Na erre mondd hogy de már ez is megvan. 😉

            A másik része a dolognak az, hogy nem azért érezhetnél valaki iránt valamit, mert ő nyújt valamit a számodra, hanem mert elbűvöl a külsején túl a látásmódja, az álmai, a kihívásai, a próbálkozásai és az erőfeszítései hogy törekedjen ezek felé, hogy feleljen a kihívásokra és megfeleljen a saját és esetleg külső elvárásainak.

            Keresd ezt és találni fogsz. Ha mégsem, akkor képtelen vagy meglátni ezt a szépséget a másik emberben, akkor pedig pszichológust javaslok. 🙂

            Reply
    • Julcsi 2011. March 16. Wednesday 18:12

      Szia!! Én is egy kezdő társkeresőnek vagyok mondható. és kb ugyanezt írtam le nemrég.. már elég a kosarakból.. vagyis abból h kosarat adok.. mert kötődöm egy olyan sráchoz akivel nem lehet kommunikálni.. csak ,,látatlanban”.. pedig a lehetőség az mindig adott.. és már lépéseket is tettem.. igazából nem értem mi lehet a probléma.. neked sikerült megoldani? a hé mit akarsz nem megoldás?

      Reply
  12. Laci 2010. November 2. Tuesday 12:27

    Én tizévóta vagyok zsákutcába,amiből reménykedtem hogy a nyár folyamán kihajtok.Mivel 10 évután ujra megszólitott és elkezdtünk találkozni.De mint előtte is csak részemről volt a szerelem,pedig mindent megtettem de most sem müködött részéről.Csak érthetetlen számomra ha valaki megszólitja a másikat és ráadásul még szabad is miért nem tesz annak érdekében hogy kapcsolata fejlődjön is?Mostmár kezdek rájönni hogy valóban másodszor nem lett volna szabad zsákutcába hajtani,de kiváncsi vagyok véleményedre,illetve arra hogy probáljak belőle kimászni!Laci

    Reply
    • Hajnalka 2010. November 2. Tuesday 12:55

      Nem tudom mennyi idős vagy de tanulj az én tapasztalatomból. A hölgy nem akar semmit. Ez tuti. Az ő részéről nincs szerelem. Ha én szerelmes vagyok mindent megteszek a páromért, nem jó ez így ha nincs ló a szamár is jó alapon gondolkodni. Várj az Igazira. Megéri….

      Reply
      • Zoli 2011. December 16. Friday 19:51

        Várok az igazira, éppenígy tesz nagyon sok ember a mai világban, akik már lassan a 40-en is túl lesznek, és gyerekre már esélyük sincsen, így családra is egyre kevesebb…

        Reply
    • Éva 2010. November 3. Wednesday 06:41

      Ebből csak Te magad tudsz kimászni,a saját akaratoddal!!!!!!
      Ha már rájöttél,hogy hibáztál,miért “sopánkozol”,lépj tovább!
      DE UGY HOGY NE JÁTSZ MÁS ÉRZÉSÉVEL, TE SEM!

      Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:39

      Ha csak reménykedsz, hogy kihajtassz, akkor további jó dagonyázást a választott meleg kakiban!
      A megszólítós hölgyet elkaphattad volna egy numerára. Ha az is megvolt és ezt a “reménykedem, hogy kihajtok” hozzáállást hoztad, ne csodálozz, ha odébsurrant.

      Reply
  13. éva 2010. November 2. Tuesday 12:35

    ki kél bélőlé ugrani hogy társat taláj

    Reply
  14. Hajnalka 2010. November 2. Tuesday 12:48

    Másfél évig volt egy pasim. Barátságból lett 5 hónap után kapcsolat, napi szinten.Legtöbbször nála találkoztunk, de jártunk zenét hallgatni, vacsorázni sétálni Balatonra és 3napig Welness hétvégén is. Minden stimmelt én házas voltam de nem érdekelte az elején. Később egyre inkább kezdett komolyabbá válni a dolog, ő szerette volna ha elválok és később be is adtam.Nem tetszett a pasi csak a lelke és a jelleme.Mégis úgy éreztem ő kell. Amikor elmondtam neki hogy beadtam a válókeresetet, dobott egy hátast, attól kezdve már nem akart közös programot annyiszor, nélkülem ment el síelni, és tartott különböző kapcsolatot a randivonalon amit meg is mondott. Néha írtak neki, találkozókat kértek és ő el is ment. Közben én voltam neki, de szépen lassan munkákra hivatkozva,kisétált fokozatosan az életemből. A Valentin napot nem ünnepeltük (neki csak a gyereknap, anyák napja) volt igazi személyes ünnep annak ellenére hogy beírta a naptárába pirossal.. Tehát nem velem tartotta azt az ünnepet. Még nem is telefonált, és akkor utazott el sielni is. Előtte való napot még együtt töltöttük egy koncerten. Ekkor kellett volna szakítanom de még sokáig hittem hinni akartam hogy én vagyok a rossz mert belenéztem a naptárába és észrevettem a bejegyzéseket. Igazi zsákutca amelyből menekülni kellett volna. És nem is voltam szerelmes csak egy kicsit vonzott. A szerelmet csak beképzeltem magamnak, mert vágytam rá. Csak sajnos vakon…egy szélhámossal egy intelligens házasságszédelgővel.

    Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:41

      Nézd az előnyét: ha ő nem lett volna, még mindíg egy szar házasságban tengődsz. Neki ennyi volt a szerepe, kész, jöhet a következő.

      Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:41

      Ha meg amúgysem voltál belé szerelmes, akkor meg pláne!

      Reply
  15. Judit 2010. November 2. Tuesday 13:11

    Én nem is tudom,hogy ez melyik zsákutca,amelyikbe belementem.Egy olyan férfiba lettem szerelmes,aki két nőt szeretett egyszerre.Amikor megismertem,megszerettem,akkor derült ki,hogy a volt élettársához mély érzelmek fűzik,hiába az elhagyta.Igaz,gondolhattam volna,hogy ez van,mert nagyon sokat volt a porondon,rengeteget beszélt róla.Aztán bekövetkezett,amitől tartottam-visszament hozzá a volt kedves,persze azonnal visszafogadta,mintha én nem is léteztem volna.Bár,neki meg mindig rólam áradozott,de azt mondta mindkettőnknek,hogy szeret.Azóta már másodszor is otthagyta a kedves,mig végül kiderült,hogy pénzre volt szüksége és az én szerelmem segitett neki kölcsönhöz jutni.Én persze mindent megbocsátottam neki,mert szerelmes voltam,sőt még mindig az vagyok,de viszonzást alig kapok.A munkahely,a barátok mindenkire több idő jut,csak rám nem.Épp ma irtam egy szakitólevelet neki,hogy elegem van,mióta ismerem többet sirok,mint nevetek,hát milyen szerelem az ilyen? Felhivott sirva,hogy szeret és nem akar bántani és nem akar elvesziteni.Sirtam én is,de nem tudom mi lesz ennek a vége,meddig fogok még sirni miatta? Nem számoltam közben,hogy mennyi hibát követtem el,de tudom,hogy sokat,amiért hagytam idáig és még mindig hagyom,hogy tönkretegyen lelkileg épp az a férfi,akit nagyon szeretek.

    Reply
    • éva 2010. November 2. Tuesday 13:18

      ez nagy csalodás léhét a számodra

      Reply
    • Enikő 2010. November 2. Tuesday 23:18

      Kedves Judit!Olvasgatom a zsákutcába jutott szerelmesek leveleit,de a Te történeted ragadott meg leginkább.Az én szerelmemben is több a fájdalom mint a boldogság fél éve vagyunk “kedvesemmel”se vele-se nélküle kapcsolatban.Ja és 4 szereplős a dolog.Volt feleség,volt szerető-aki miatt a válás történt-illetve én és “Ő”.Tudom hogy zsákutca..De keresem a javára a mentségeket,mert szeretem..De talán az egy “Isteni”jel,hogy pont most olvastam el Randi Andi ezen fórumát.Szinte minden héten szakítok vele,de aztán folytatódik minden tovább.Bujkálós hétvégi randik,msn,aztán vagy én fordulok ki magamból,vagy ő fordul be magába.Ha eldöntöm,hogy nem csinálom tovább és véget vetek az egésznek,akkor jelentkezik és nem tudok ellenállni.Tudom hogy “játékszer” vagyok..Várom hogy a volt feleség egyszer csak úgy dönt visszamegy hozzá.És reménykedem,hogy Ő már engem szeret annyira hogy nem fogadja vissza.Félek befejezni,mert rettegek attól a gondolattól,,hogy “mi van ha”engem szeret csak ezzel még ő sincs tisztában és én idő előtt “eldobom” a boldogságot-mert nincs türelmem kivárni.Még leírva is röhej..az életem egy tragikomédia.

      Reply
      • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:43

        Ez tényleg tragikomikus, de legalább a nemi életetek rendben van és a heti szappanopera-érzelmi fürdő is karban tartja a hormonális rendszereteket!

        Reply
    • Rina 2010. November 3. Wednesday 16:39

      Kedves Judit!

      Az életedről magad kell dönts, de azért elmondanám amit gondolok! Sírd ki magad, keményítsd meg a szíved, kérj segítséget barátoktól, szakembertől, és hagy fel ezzel az önsorsrontással. Teljesen egyértelmű, hogy ez a pasi, csak KIHASZNÁL téged, hidd el tapasztalatból mondom. Nekem is volt egy barátom aki az előző barátnőjét is csak kihasználta, (ő maga mesélte, hogy kényelemből volt vele, nem szerette). Aztán velem találkozott, és nagyon belém szeretett, én is szerelmes voltam belé de engem is folyton csak manipulálni akart, hogy és mindenféle nem becsületes módszerrel magához kötni. Na meg persze hallgattam én is állandóan, hogy a volt barátnőjével átélt történeteit, amiktől teljesen kiakadtam, mert folyton hozzájuk hasonlítottam magam.(Nem irigylem az utódomat!) Aztán szakítottunk, ami rohadt fájdalmas volt mert a hülyeségei ellenére nagyon szerettem.(meg azért voltak pozitív tulajdonságai is.) Ő pedig csak azért, mert azt gondolta, hogy ha látom, hogy mással van összetörök és visszafogadom, összejött egy lánnyal. Hogy neki mit mondott azt nem tudom, (sejtem nem a valóságot, hanem eljátssza neki, hogy ő milyen áldozat, és sajnáltatja magát, amihez nagyon ért), de nekem azt mondta, hogy csak arra kell neki a nő, hogy a háztartását vezesse, kényeztesse meg a szexet megkapja tőle, de nem szerelmes belé és nem is lesz az. Nyilvánvalóan kimondta, hogy bármikor azt mondanám, hogy visszajöhet,(nem fogom!)repülne szegény nő egy szempillantás alatt. Most lehet, hogy egy gonosz démonnak tartasz, de én is inkább az áldozatának érzem magam, és szívem szerint felvilágosítanám azt a nőt, és elmondanám neki hogy mi van, de ezt nem tehetem, meg nem is hinné el, meg ha kicsit figyel akkor hamar rá is kell, hogy jöjjön.(persze ha akar és hisz a saját szemének.) Senki nem érdemli azt, hogy valaki így kihasználja, és csak akkor lehet megtenni ezt egy nővel, ha az hagyja magát, “mert szereti”. Az emberek sajnos belemennek olyan kapcsolatba, amiből csak fájdalmat és bántást kapnak, talán mert azt hiszik nem találnának jobbat, és megelégszenek egy olyan emberrel aki nyilvánvalóan nem szereti őket, és csak azért van velük, mert az nekik kényelmes, és mert fárasztóbb mint új cselédet találni, főleg olyat aki szereti is őket. A leveled alapján téged egy érzelmes, jó szándékú, kedves nőnek gondollak. Fontold meg amit leírtam, és ne hatódj meg néhány könnycsepptől. TE ENNÉL sokkal JOBBAT ÉRDEMELSZ, de amíg ebben a kapcsolatban vagy csak az idődet és a lehetőségeidet hagyod elúszni!

      Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 16:46

      Vannak ezek a többhelyenjátszós figurák…hát ez van. Vagy elfogadod, hogy osztozol rajta, vagy kuka. De akkor mi lesz a kamaty-fronton???

      Reply
  16. Cinzi 2010. November 2. Tuesday 13:31

    Kedves Mindenki!

    A zsákutcába való besétálás szerintem igenis az élet része. Vannak dolgok amiket nem lehet elkerülni, mert éppen miattunk történnek úgy az események, minket akar tanítani ezzel az élet. A zsákutca pont arra jó hogy felismerjük, mi az amin változtatnunk kell – önmagunkban. Az emberi lélek baromi bonyolult, de mi tettük azzá, a sok szenvedéssel, fájdalommal, amit el sem kellene viselnünk. Ha zsákutcába kell kerülnöd azért, hogy felismerj magadban 1-2 dolgot – akkor belekerülsz!! Tökmindegy hogy számítasz-e rá vagy sem. Inkább olyan tanácsot kéne adni, ami nem az elkerülésre vonatkozik, hanem a megoldásra!!

    Reply
    • Mariann 2010. November 2. Tuesday 18:43

      Ezzel teljesen egyetértek, nem tudunk egy burokban csücsülve mindig csak a helyes döntéseket meghozni. Csak ne lenne itt a végén mindig ez a fájdalom, mikor elindulunk kifele a zsákutcából…

      Reply
    • Zsuzsanna 2011. December 2. Friday 20:54

      Kedves Cinzi!
      Egyetértek Veled. Amit meg kell tapasztalnunk azt úgyis elénk hozza az Élet. Azért hogy tanuljunk. Nem örömömben mondom, de én is így tanulok, sajnos ilyen áron. A “láthatatlan Kedves” velem is elbánt…de egyszer ezt értékes tapasztalatként fogom érezni…A gödröket nem mindig kerülhetjük ki, de arra vigyázhatunk hogy kétszer ne kövessük el ugyanazt a hibát. Találó mondat: “hülyíts egyszer, a Te szégyened, másodszor már az enyém”
      Szép estét mindenkinek
      Zsuzsy

      Reply
  17. Kati 2010. November 2. Tuesday 13:35

    Sziasztok!
    Soraitokat olvasva az az érzésem, hogy talán nincs is igazi “én téged-te engem” szerelem. Én 8 éve lettem özvegy, most (45éves vok), volt nekem is olyan aki csak a pozíciómmal járó előnyöket akarta élvezni… Kidobtam. Mostani filozófiám:csak addig tartson egy kapcsolat, amíg örömet és felszabadultságot ad – mindkettőnknek. A szomorúság, a bánat nem lehet kísérője egy kapcsolatnak!

    Reply
    • éva 2010. November 2. Tuesday 13:55

      SZiasztok én 8 éve vagyok egyedül de higyetek hogy már unalmas pedig van három gyerekem de az éjszakák már élég ridegek és magányosak így egyedül

      Reply
  18. Gabriella 2010. November 2. Tuesday 14:20

    Zsákutca az ember sokszor kerül bele annyiszor probál boldog lenni két barátomnak is megadtam az esélyt még másodszora is de nem okos dolog mert változtatni ritkán akarnak rajta pedig nincsenek nagy elvárasaim séta közös program Sokszor magamban keresem a hib át valamit nem jol csinálok De nem adom fel meg találom az igazit

    Reply
  19. Júlia 2010. November 2. Tuesday 14:29

    Kedves Cinzi! Köszönöm!!!

    Reply
  20. János 2010. November 2. Tuesday 15:34

    Gratulálok a kategóriákhoz!

    Ami nálam kiverte a biztosítékot a megélhetési társkereső. Könyörgöm, hány állás kereső, vagy épp tanuló hölgy és férfi van ma Magyarországon? Azért mert nem szeretne otthon élni, hanem egy kapcsolatban élettársával, már rögtön megélhetési BŰNÖZŐVÉ kell nyilvánítani az illetőt?????
    Másik eset, sikertelen pár kapcsolat, lakás a hölgy nevén marad. Egyedül van párt keres. Megélhetési bűnöző?

    Könyörgöm nekem ez sok.
    Hátrább az általánosítás agaraival…

    Reply
    • Randi Andi 2010. November 2. Tuesday 19:24

      Kedves János!

      Nem véletlenül a humoros-gunyoros kategória elnevezések és a görbe tükör! Bűnözőkről szó sincsen, de tény és való, hogy sokan anyagi megélhetést/lakhatást keresnek a társkeresőkön, mások a mobilkártyájukat töltetik fel, stb.
      Megélhetési társkereső alatt azokat értem, akik előre megfontolt szándékkal anyagilag kihasználják frissen talált partnerüket (és annak naivitását). Sajnos számos ilyen tapasztalatokkal rendelkező társkeresőtől kapok leveleket.
      Akinek nem inge, ne vegye magára! 🙂

      Reply
  21. Zsuzsi 2010. November 2. Tuesday 15:39

    Sziasztok! Olvasgatom itt az előttem szólókat és csak ismételni tudok..igen…30 év házasság,elhagytak egy fiatal randa nőért, utána majd keresek magamnak, társkereső és nekem csak a zsákutca jutott..nagy lelkesedés, telefonok, de amikor igazából én lennék akkor semmi…pedig soknak sikerül a netes társkereső oldalakon…. talán az a baj hogy az idősebb korosztály vagyok? talán mert nem sokat várok el? talán mert szeretetre megértésre és egy kis figyelemre vágyom? Lehet hogy ez sok…nem tudom…

    Reply
    • Mariann 2010. November 2. Tuesday 18:46

      Kedves Zsuzsi, nem hiszem, hogy veled lenne a baj.
      A férfiak vadásznak, és nekem az a tapasztalatom, hogy abban a pillanatban, mikor én felfedem az érzéseimet, vagy megérzik a kötődést, akkor azonnal menekülnek. Még nem találtam meg a megoldást erre, de tudom, hogy vannak nők, akik ezt nagyon jól tudják kezelni, örülnék, ha írnátok ezzel kapcsolatban!

      Reply
      • Viki 2010. November 3. Wednesday 07:29

        Kedves Mariann!

        Egy haverom a következőket mondta: a férfiaknak csak az a nő kell, aki le se sz..ja őket.
        Aki fut utánuk, aki megalázkodik, aki bármit elvisel, aki lábtörlőként viselkedik, azt lábtörlőként is fogják kezelni. Beletörlik a lábukat, mielőtt kihajítják.
        Egy nőnek legyen tartása.
        Nem kell megalkudni. Sokkal jobb egyedül, mint egy méltatlan kapcsolatban.
        Természetesen alkalmazkodni kell, ha érdemes.
        De nem megköthető kompromisszumokat kötni ostobaság.
        Mindenkivel úgy bánnak, ahogy az illető elvárja, amire magát érdemesnek tartja.
        Ha kórosan alulértékeled önmagad, kuncsorogni fogsz szeretetmorzsákért, mert valójában nem hiszel abban, hogy megérdemelnél többet. Tiszteletet, korrekt viselkedést.
        Szeresd magad, értékes vagy. S majd lesz olyan, aki ezt észreveszi.

        Reply
        • Randi Andi 2010. November 3. Wednesday 09:44

          Sziasztok!

          Egyetértek abban, hogy meg kell legyen a saját életed, önállóságod és tartásod. De azért lehet szeretni a párodat (sőt kell is), attól még nem fog elmenekülni 🙂

          Reply
        • Gizella 2010. November 6. Saturday 18:14

          Sziasztok !

          Vikinek igaza van,…megtapasztaltam. Voltam én is online társkereső, és szó szerint kerestem volna a szerelmet, és valószínűleg ez nagyon átment, és senki nem akadt aki viszonozni akarná …szóval hónapokig csak kerestem az “igazit”.
          Nincs olyan, hogy igazi. Van férfi aki tetszik, és én neki akkor működhet, de ha nem várom el a tiszteletet, nem is kapom meg. Nem leszek többet senkinek a lábtörlője (voltam), nem fogok zsákutcába kerülni (voltam), a titok valóban csak annyi, hogy ne fussunk a férfiak után, ne alázkodjunk meg, ne fogadjunk el olyan helyzetet ami megalázó számunkra, és ne hagyjuk, hogy irányítsanak. Legyen saját magán életünk, és a tolerancia oda-vissza kell működjön. Ha mégsem megy azonnal lelépni. Jöhet a következő. Az élet játék kell legyen, amibe örömünket leljük, nem pedig kín és szenvedés, mint amikről írtok. Mióta így élek, és így viselkedek, naponta jelennek meg új pasik az életemben, azt sem tudom hogy térjek ki előlük. 49 éves vagyok. Már nem kötök számomra kedvezőtlen kompromisszumot, akkor maradok egyedül, mert nem vagyok magányos, csak szabad. Valóban fontos, hogy értékesnek hidd magad, és más is annak fog látni.

          Reply
          • Zsóka 2010. November 7. Sunday 17:36

            Szia Gizella!
            Igazad van!!Próbálok én is kicsit lazítani!!!..és mindig tanulni kel…..üdv.Zsóka

            Reply
          • Zsuzsanna 2011. December 2. Friday 21:01

            szia Gizella!
            Jó hogy lelkesíted itt a csapatot, nagyon kell, értékes. Köszi a tippeket.
            Szerintem is először magunkon kell dolgozni, a “zsákutcákat” pedig be kell kalkulálni mint veszteséget és menni tovább, mindig okulva…
            Zsuzsy

            Reply
  22. kitti 2010. November 2. Tuesday 16:39

    Sziasztok!

    Én a “foglalt hódító”-val futottam össze 5 éve. Még mondtam is neki, amikor elmondta a történetét, hogy “zsákutcában parkolsz”, és mondta is, hogy tudja. Már annyira szerelmes voltam, hogy nem érdekelt semmi, bíztam benne, hogy ő (sőt: ŐŐŐŐ) majd elrendezi a dolgokat, kitalál valamit. Végül is volt értelme a dolognak, mert született tőle egy káprázatos kisbabám, ő meg maradt a régi kapcsolatában. Nagy szerelmem szépen kihűlt, de úgy gondolom, nem volt ez véletlen – a kisfiamnak meg kellett születni.
    Azóta is próbálkozom ismerkedni, volt is pár lovag, de valahogy még nem sikerült überelni az egykori nagy őőőő-t. 🙂

    Reply
  23. Ani 2010. November 2. Tuesday 16:43

    Sziasztok

    Na, most én is belefutottam. Kedves, sármos pasi. Figyelmes levelek, közös munka lehetősége. Minden oké. Halogatott randi. Majd a randin rám se nézett. Úgy beszélt magáról, hogy én nem is érdekeltem. Utána levélben “elemzett” Megtudtam, szuper nő vagyok, de ezer a “hibám”, olyan hibák amikkel inkább felértékelt. Jóság, kedvesség, nyitottság, szorgalom, jól nézek ki, stb.
    Nagyon megviselt, de ráláttam a saját “értékeimre”. Így rájöttem a hiba nem az én készülékemben van. Most ezt tanulságnak veszem, és próbálok így tovább lépni.
    Hajrá ne adjátok fel!
    Ani

    Reply
  24. Marika 2010. November 2. Tuesday 17:02

    Én most vagyok egy olyan kapcsolatban -ha annak lehet nevezni-,ami úgy érzem, hogy nem vezet sehova. A pasi alapvetően szimpatikus, udvarias, de mindig a gondjairól, nehéz életéről beszél.Most költözködik albérletbe, nem tudom elképzelni, hogy miből tud majd megélni. Félreértés ne essék, nem pénzes pasit keresek. De az egy kicsit kellemetlen számomra, ha valaki a nehéz megélhetéséről beszél akkor,amikor még nem is ismerjük egymást. Eddig háromszor találkoztunk, két-hátom órára. Ezek a találkozók is nyilvános helyen voltak.
    Abban sem vagyok biztos, hogy a pasi tetszik, vagy az, hogy van valaki, akivel randizni lehet. ZSÁKUTCA??!!

    Reply
  25. Eryka 2010. November 2. Tuesday 18:23

    Bocsi Andi, a múltkor azt mondtad, hogy a fakó betűket megpróbálod lecserélni.Én 5 dioptr. olvasóval is elfáradok, pedig érdekel! Köszi!

    Reply
    • Randi Andi 2010. November 2. Tuesday 19:26

      Szia!

      A cikkek betűit tudtam feketíteni, de a hozzászólásoknál még nem jöttem rá, hogy hogyan kell! Profi segítséget fogok kérni, köszönöm a türelmedet és elnézésedet kérem!

      Reply
      • Evelin 2010. November 7. Sunday 06:51

        Örülök ennek a bejegyzésnek, már én is írni akartam ezért. Néhány perc olvasás után kezd “kifolyni” a szemem az olvasástól. Pedig ezeket a hozzászólásokat érdemes elolvasni 🙂 Találd meg kérlek a megoldást mielőbb. Köszönöm.

        Reply
        • Angie 2010. November 20. Saturday 20:34

          A style-Blue.css 28. sorában a
          #container {
          color: #A2A2A2;
          }
          stílusban írd át a színkódot mondjuk #303030-ra (sötétszürke)

          —————–
          Köszönöm ezeket a kommenteket. Erőt adtak.
          Engem két hete hagyott el életem szerelme és csak most jöttem rá, hogy 13 éven keresztül nézegettem a zsákutca-táblát.
          Most már mindegy, csak kicsit összetörtem, mint a porcelánbögre, az önbecsülésem meg: már csak ha a bányászbéka is érdeklődik.

          Innen szép talpraállni. 😛

          Reply
          • Lilith 2010. November 21. Sunday 10:58

            Angie,
            ne keseredj el! A fiatalkori szerelmem egy lengyel fiú volt, a szüleim nem szerették volna, hogy kitelepüljek, így elköszöntünk egymástól.. 25 év után újra megkeresett, 2 év múlva mindketten elváltunk, majd 2000-ben összeházasodtunk és én új életet kezdtem Lengyelországban. Lengyelül tanítottam németet. Feladtam mindent, még a gyerekeim is elfogadták, annyira kihűlt az előző házasságom, 22 évig éltünk együtt. Ez a 2. egyrészt a kedves anyós, másrészt a férjem egyre növekvő mértékű italozása (ahányszor az anyja felidegesítette, már kapta is a vodkás üveget, agresszivitása, végül tettlegessége miatt ment tönkre. 4 év után hazajöttem, visszakaptam az állásomat, édesanyámmal élek. Egy évig csak a sebeimet nyalogattam, hiszen semmit sem értettem az egészből, ugyanis megkaptam, hogy azért mentem hozzá, mert gazdag. Közben pedig 1 évig az én fizetésemből éltünk! Valódi poklot éltem ott meg, alaptalanul megvádoltak mindenfélével és a tündérmeséből akkor lett igazi pokol, amikor a házasságunk 3. évében a kedves Anyós közölte, hogy ő nálunk marad végleg. Szép kertes házuk volt az apósommal és nem volt ágyban fekvő, gondozásra szoruló beteg. Nagyon nehéz volt talpra állnom, sokat sírtam és nem volt kedvem semmihez. Aztán letettem lengyel nyelvből a felsőfokú nyelvvizsgát és most jelent meg az első műfordításom. Kerestem egy amatőr zenekart, ahol hegedülhetek, igyekszem tartalmasan eltölteni a szabadidőmet, talán majd a többi is alakul. Sok bátorságot, vigyázz magadra, foglalkozz olyasmivel, ami örömet szerez!

            Reply
          • Angie 2010. November 21. Sunday 15:03

            Kedves Lilith (bocs, a te hozzászólásod alatt már nincs válasz gomb … úgy látszik, ennyit bír a sablon 😀 …)
            Sz’hal: nekem azért tagló, mert azelőtt, hogy benyögte volna: elhagy – még minden teljesen rendben volt, és boldog voltam és éreztette velem, hogy szeret.
            Nálunk hangos szó, veszekedés ritkán volt … és most is csak maszatol, hogy saját magától akar megvédeni, mert őt hajtja a “vére”.
            Amúgy persze, hogy másik nő van a dologban. 😛
            13 évet éltünk együtt. Ennyi volt, én lemondtam róla. Két hétig kúsztam, könyörögtem, hogy jöjjön vissza – megbocsátottam volna, 13 év szerelmét nem dobtam volna oda egy kósza numera miatti haragomba.
            Ebbe a két hétbe majd’ belehaltam. (
            Most már nem érdekes, mert ha a szívem beleszakad, akkor sem lesz ennek folytatása, még ha meggondolná magát, akkor sem. Nem vagyok koszos zokni, akit hol eldobnak, hol felvesznek. Bennem is van büszkeség.
            Munkám van, és szeretem csinálni. Van két gyönyörű, szép, kedves gyerekem, akik mellettem vannak … talán egyszer még társam is lesz, ha úgy akarja a sors. 🙂 Ha meg nem, hát nem …
            A fájdalom – tudom – majd elmúlik és az élet megy tovább.
            Az, hogy most nehéz és fáj a lelkem egy dolog, attól még az élet szép, csak látni kell. 🙂

            Reply
          • Randi Andi 2010. November 22. Monday 10:19

            Szia Angie!

            Átírtam és nem működött a dolog! 🙁

            A másik – ez már nem sablon-téma 🙂

            Egy 13 éves kapcsolat nem zsákutca! Az egy komoly kapcsolat, aminek sajnos vége szakadt. Kb. olyan ez, mint ha azt mondanád, hogy zsákutca volt annak idején 10 éves korodban a gyermekméretű kabát, mert lám, most nem férsz bele.

            13 év egy életszakasz, amiben bizonyára rengeteg jó dolog volt, és rengeteg hiba is. Fejlődtél, alakultál a párod mellett, rengeteget tanultál. Soha nem mondanám a 8 éves kapcsolatomra, hogy zsákutca lett volna, de a többire sem – valamire mindegyik jó volt.

            A zsákutca alatt azt értem, hogy már az elejétől láthatóak azok az apró dolgok (pl házas az illető :-), amik aztán a végéhez vezetnek egy kapcsolatnak.

            Nálad nem hiszem, hogy lett volna tábla – 13 év kicsit sok idő ehhez.

            Reply
          • Randi Andi 2010. November 22. Monday 10:22

            mégiscsak működött!!! Nagyon köszönöm!!! 🙂

            Reply
          • Angie 2010. November 23. Tuesday 20:17

            Azért volt zsákutca Andi, mert én nem vettem észre, hogy ezt a szekeret csak én toltam. Ha én lankadtam, akkor jó volt úgy is neki – akkor nézelődött másfele, míg észbe nem kaptam – és 13 évet egy kommentben elmesélni elég nehéz lenne. De voltak itt szakítások, nőügyek … csak én voltam hülye hűséges és ragaszkodó.
            —–
            Hümm – pedig nekem itt a Firebugban működik, akkor pedig annak jónak kéne lenni. … meg hát melesleg: ez a szakmám … 🙂

            Reply
          • Randi Andi 2010. November 24. Wednesday 10:13

            hát igen, egy hozzászólásból nem derülnek ki a dolgok. de egyébként jellemző “tünet” a volt kapcsolatot teljesen leírni, mintha nem lett volna benne semmi. Természetesen nem látok bele a tiédbe, de 13 évig csak kitartottál – az rengeteg idő. Valami oka csak volt…

            Reply
  26. Szandi 2010. November 2. Tuesday 18:48

    Sziasztok
    nekem nem a klasszikus értelemben vett zsákutcáim voltak, hanem inkább az, hogy nem vettem észre, mikor már be kellett volna fejezni a kapcsolatot, mert elromlott, ami eleinte jó volt
    ez is egy zsákutca, mert rengeteg időt veszít az ember, ha elnyújt valamit, amit nem kéne.

    Reply
  27. Etelka 2010. November 2. Tuesday 21:17

    Én eddig 3x futottam zsákútcába. Először 13 évig álltam bent egy “nagyon jó ember”-rel, miközben 4 gyerekem született. Láttam én félúton, hogy meg kellene fordulni és kifelé indulni, de csak nagyon lassan sikerült. Két gyerekkel, el is indultam, de csak maradtam és lettek négyen. 35 évesen négy kisgyerekkel, a legkisebb újszülött volt, amikor kitudtam menni az útcából. Majd, ezután 2×5 évig voltam a “foglalt hódító” zsákútcájában, mint barátnő/szerető. Mindkét esetben 5 év kellett ahhoz, hogy meglássam a táblát. Szinte hasonló volt a felállás, némi variációval. Az feleség, mint rossz házastárs, akivel nem lehet együttélni volt az ürügy az ismerkedésre. A második esetben egy + szerető is benne volt a képben a feleség mellett, akikkel osztozni kellett az imádott férfiún. Öt évig reménykedtem, hogy hátha megváltozik a helyzet, de semmi sem történt. Három éve szakítottunk és a volt barátnő a feleséggel egy újabb + barátnővel osztozik helyettem.
    Hiába vagyok jövőbelátó, hiába tudom előre, hogy mi fog történni a jövőben, mégis be kell sétálnom abba, ami “megvan írva” a számomra. Még mindig szeretem, hiába tudom, hogy nem lenne szabad. A jövőben még együtt fogunk élni kb. 2 évet, mint élettárs és egy másik nő miatt fogom kirúgni, teljesen véletlenül fog lebukni. Azután lesz még egy nagyobb szünet és azutáni találkozás alkalmával a felesége leszek a jövőben, mert még akkor is szeretni fogom. Öreg napjainkban is együtt leszünk. A karjaimban fog majd meghalni. Megismerése előtt 2 évvel már tudtam, hogy mi lesz a “menetrend” és úgy is történt minden. Még az első beszélgetéseink szavai, szó szerint is úgy hangzottak el, ahogy “láttam” előre.
    Tehát:hiába látom a kőfalat, akkor is neki fogok hajtani, mert “megvan írva” a sorsom könyvében. 15 éve tisztán látom a jövőt és nem szoktam tévedni.

    Meg kell jegyeznem, hogy az a férfi, aki nem csajozik, egy idő után unalmas,tutyi-mutyi partner lesz az ágyban.Nem véletlenül vágynak a nők gyakorlott, edzésben levő pasikra.Akik nagyszerűen tudják csűrni-csavarni a szót és értenek is a nőkhöz, azok népszerűek többnyire, nem az unalmas, senkinek sem kell pasasok.
    Üdv. Etelka

    Reply
    • Randi Andi 2010. November 2. Tuesday 21:44

      Szia Etelka!

      Az utolsó mondatod nagyszerű racionalizálás és önigazolás volt arra nézve, hogy miért választod a foglalt hódítókat 🙂
      Nem “unalmas” a helyes jelző azokra a férfiakra, akik nem lépnek félre, hanem a “hűséges”. És hidd el, hogy nagyon is kellenek ők is – olyan nőknek, akik nem szeretnek zsákutcákba hajtani.

      Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 17:10

      Az egy dolog, hogy látod a jövőt, de mi lenne, ha egyszer, csak egyszer máshogy reagálnál, máshogy tennél, mint ahogy “meg van írva”. Sztem a látomásoknak lehet alapjuk, de pusztán lehetőségek, és egyéni döntéseken múlik, mit választassz.
      Egyébként ha már ilyen harcedzett, tapasztalt nő vagy, mi a fenét zavar, ha egy pasi félremegy? Ugyan már!

      Reply
  28. Ica 2010. November 2. Tuesday 22:55

    Sziasztok! Az elmult fél évben én is próbálkozom a társkereséssel.A tőlcsér elv szerintem ős idők óta működik,de itt nem a keritésről hanem a megfelelő társ megtalálásáról van szó.Sajnos engem mindig olyan ffiak találnak meg akik küllemre hát…nem a legszebbek,pedig mások szerint én koromhoz képest igen csak jó vagyok.A huszon évesekről meg nem is beszélek.Szerintem a tapasztalataim alapján a netes ismerkedés maga a zsákutca.

    Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 17:11

      Egyetértek 🙂 a személyes varázs mindent visz!

      Reply
  29. Anyec 2010. November 3. Wednesday 07:10

    Sziasztok, a láthatatlan szerelmes, és a nős foglalt hódító tipus azt hiszem jelen korban egy általános zsákutca forma. Tapasztalat! 🙂 a többit nincs kedvem bevonzani…de az is biztos, hogy a nő igen is tehet róla, ha nincs tartása, nincs határozott elképzelése arra nézve, hogy mit is akar valójában. Aki csak izgalomra és kalandozásra vágyik az ezekkel a személyekkel meg is fogja kapni, de az nem lesz őszinte, és persze később jön rá, hogy a lelke nem bírja….Előbb önmagaddal legyél inkább tisztába, aztán át kell adni magad az Isteni gondviselésnek a megfelelő intuícióval…szerintem! 🙂

    Reply
  30. Péterdi Istvánné Gabi 2010. November 3. Wednesday 14:51

    Szia! Sajnos az összesbe belerohantam és most már úgy vagyok jobb hogy mindnek vége szakadt. Na persze az életem is jócskán elszaladt nem igen kívánok hasonló kapcsolatokat, egy megbízható beszélgető barát többet ér azt hiszem.üdv: Gabi.

    Reply
  31. Eniko 2010. November 3. Wednesday 23:38

    Egy sokadik zsakucca! Aki nem is tagadja! Honapok ota tudom, hogy nem o az igazi. Nemis tagadja, hogy nem akar maga melle tarsat, csak ismerkedni akar, es kesz. Eltolteni az idot valakivel, sot kicsalni az illetot kulfoldre,mert o mar nem megy haza. Az eleje termeszetesen nem igy volt, hiszen a tarskereson komoly kapcsolat megjelolesevel ismerkedtem meg vele. Talakkoztunk is, amikor visszatert a szigetorszagba kozolte, hogy nehez tolem elvalni,- talan sokat jelentettem neki? Kicsalt magahoz, de mar elotte egy honappal tagitani akarta a kapcsolatot, lazabbra venni,most egy hete kint dolgozok, es ugy beszel idonkent velem, mint egy mocsok emberrel. Nem abrandozom, csak a penzt amit beletettem szeretnem visszakeresni, es szepen hazamenni. Azt a szoveg, hogy nem akar se feleseget, se gyereket, pedig en ilyet meg csak nem is kertem tole, mar kismillioszor hallottam, mintha a vesztet erezne mellettem. Neha teljesen nevetsegesen beszel. Csak elvigyorodni nem merek, nem ismerem a hiszterias rohamok veget, sot nem is akarom megismerni oket. A legszebb mondata az, hogy: bennem negy eve kiegett a szerelem rele! Hat igen, bennem meg most egetik… bar nem szeretnek egyedul maradni semmikepp!

    Reply
    • Lakatos Marika 2010. November 4. Thursday 14:05

      Szia Enikő,hasonlo cipőben jártam én is,mintha magamat látnám a helyzetedben.Én is második alkalommal mentem ki ahozz a pasihoz akit itthon ismertem meg,ő vitt ki autoval,attol kezdve ahogy megérkeztünk meg változott,nem akartam észre venni,bátoritottam magam hogy fáradt,egéssz héten sokat dolgozott végül a hétvége sem volt másként ugy hogy egy hétre haza jőttem.Lakva ismeri meg az ember egymást.

      Reply
    • kajak 2011. December 21. Wednesday 17:15

      Nekem is volt egy hasonló…ezek az angliába szakadt hazánkfiai egy kicsit zakkantak lesznek. Talán a fű miatt…
      Kérdésem: könnyű volt munkát találni? Irigyellek…

      Reply
  32. Hozsána 2010. November 4. Thursday 12:25

    Tudod én már nem vagyíok fiatal de azt mondják hogy jól nézek ki fiatalos vagyok és “szép”, pedig nagyon sok kellemetelen dolgon mentem keresztül. Közel 6 év egyedüllét után találkoztam valakivel 3 hónap alatt ugy bontott ki mint egy csomagot pontról-pontra.Még kapcsolatban élt valakivel ő is azt mondta amig tart a másik a ddig még egy ártatlan beszélgetésre sem jön el velem mert ő tiszta lappal akar indulni. Már ez volt egy jel(ha tudtam volna)az első randin jött értem melegitőben és felvitt a lakására(nagy balga voltamm hogy hagytam)azon a cimen hogy főzött vacsotá. (a 2. jelzés amit nem vettem észre mert 50 évesen elvakitott a szerelem).Történt ami történt .A családomat nem fogadta el , csak engem akart ,állandóan felügyelt miszerint szerinte minden nő kurva mint kiderült utólag és én sem voltamm neki különb mind az összes többi . huzavona a 3 évből kb másfelet voltunk együtt.Volt hogy sirt zokogott fogadjam vissza stb stb. Szerettem megtörtént. Beteglett ápoltam többször is nagyműtétek után kitartottam gondoztam -a végeredmény- ahogy gyógyult ugy nyilt a csipa megkaptam hogy amit tettem érte az csak egy kihivás volt és neki egy massziv csajra van szüksége aki a kertjében tud neki dolgozni.Mindez azok után hogy ugy alakult talán meg kell engem is operálni(szerencsére nem került rá sor).Addig gyötört lelkileg mig kénytelen voltam kidobni. A szerelem érzése még nem múlt el a lelkemben ezek ellenére sem.neki egy fiatal barátnője van aki sokat dolgozik a kertjében van kocsija lakása de Ő állitólag nem szereti csak elvan vele.Ezt viszont mélységesen elitélem.Még szenvedek egy kicsit és remélem én is megtalálom azt a társam aki megbecsül szerte és elfogadja a családomat akik teljesen normális fiatalok törekvőek és jó poziciókban dolgozna és imádjak egymást.

    Reply
  33. Ilona 2010. November 4. Thursday 17:19

    Létezik élet zsákutcák nélkül? Szerintem nem. Ismerek ugyan párokat, akik 40-50-60 éve vannak együtt, de olyanokkal nem találkoztam, akiket irigyeltem volna. Vagy idegenként marják egymást, vagy valamelyikük (esetleg mindkettőjük)nagy megalkuvásai árán vannak együtt. Mert meg tudnak és meg akarnak alkudni. A nehezen osztható vagyonért, a gyerekekért (értük sokáig fontos!), vagy csak kényelemből.
    Én még mindig nem félek a zsákutcáktól. Fontos, hogy minden kapcsolatomból a pozitivumokat őriztem meg. Gazdagodtam(no, nem anyagilag!) és van mire emlékeznem. Természetesen – nem vagyok cinikus – nem a kudarccal számolva mentem a kapcsolataimba, reméltem, és próbáltam is megtenni mindent, hogy “örökre” szóljon.
    Fájdalmasan megalkudtam a “foglalt hódító”-val (7 év! – de nem volt méltatlan kapcsolat!), nem kértem, nem reménykedtem, végül ő akart változtatni. Aztán kiderült, hogy ezer szálon függ a másiktól – nem tudott elszakadni, mert az “sokba került volna” neki, inkább visszament a saját zsákutcájába. Nekem fájt, de azt hiszem, ő a nagyobb vesztes.
    Vigaszul belefutottam egy “jó emberbe”. Csodálatos volt a találkozásunk. Már nem ifjan, romantikus nagy szerelem, gyönyörű 6 hét! És a gyönyörű remény, hogy a hátralévő időnkben leszünk egymásnak. Nagyon összeillettünk. Érdeklődésben, temperamentumban, élettervekben. Aztán két műtét, egész nyáron ápoltam, azt hiszem ebben a helyzetben is helytálltam. Amikor felépült, kiderült érzelmi sérült is, évek óta antideprenszánsokat szed. Félt szeretni -inkább keresni kezdte bennem, hogy miért nem vagyok szerethető. Ez fájt és még mindig fáj. A szerelmem sem tudta “meggyógyítani”, ehhez korábban kellett volna pszichoterápia (és nem csak felírni az antidepresszánst!)
    Ezek az én zsákutcáim. De nem bánok semmit sem.

    Reply
  34. Tiza 2010. November 4. Thursday 17:34

    Sziasztok!
    Hát, zsákutca jutott nekem is, most mászom kifelé, kicsit még magam alatt vagyok, nagyon friss a történet, mai.
    Az első zsákutca az életemben a férjem volt, olyasmi, mint Simon Zsókáé, minden mindegy típus volt, vidékre költöztünk, építkezés, 3 gyerek, s minden az én nyakamban, időnként munkahelye se volt, de otthon se csinált semmit, azt pláne nem értettem, minek ragaszkodik a családi házhoz. 7 évig ingáztam munkába busszal-vonattal, de neki szinte csak akkor volt munkahelye, amikor már kocsink volt. Amikor a 40. szülinapom közelgett, gondolkodtam el igazán az életemen, s azon, hogy mit is csináltam addig a 3 fiamon kívül, ami nekem örömet okozott. Elhatároztam, hogy ezentúl másként lesz. Egyre kevesebbet vállaltam magamra otthon (na, ami alapvetően a dolgom volt, elvégeztem). Beiratkoztam nyelvtanfolyamra, csak a saját magam kedvéért, eljárogattam néha a kolléganőkkel ide-oda. Anyagilag is voltak a férjemnek olyan húzásai, amikkel veszélybe sodorta a létünket. Hosszas vívódás után elváltam. 8 nap múlva öngyilkos lett. Rengeteg hitel maradt utána, de sokat sikerült is már rendezni, szerencsére nem egyhez volt biztosítás. Elkezdtem társkeresőzni, jöttek az ajánlatok, csak válogatnom kellett, nem vágok fel. Sok kedves emberrel találkoztam, szerencsére a nagyon idióták elkerültek, de nem sok olyan volt, akivel 2. randi is lett volna, valami hiányzott… Egy volt, akivel megértünk 4 randit, de fiatal volt hozzám, gondolkodásban is. Aztán két hónapja, sőt, 3, megismertem valakit, akivel megvolt az a bizonyos vonzalom. Talán bele is estem. A külseje nem is az a hú, de jóképű, de valami mégis vonzott benne. Az életvitele, a gondolkodása a világ dolgairól, a megjelenése, a kinézete, minden stimmelt. Csak ott rontottam el a 2. randit, hogy esett az eső, és nála kötöttünk ki. Hiába hittem, hogy tudok vigyázni magamra, mégse tudtam, hisz akkor már vagy másfél éve nem voltam senkivel. Vele borzasztó jó volt, amolyan igazi szeretkezés volt minden együttlét. Csakhogy időnként eltűnt, pár nap, egy hétre, sőt, később többre. Volt közben sms, néha hívások. De valahogy sose volt kerek a történet. Itt megjegyzem, a pasi egy évvel fiatalabb nálam, neki is 3 gyereke van, de két “alomból”. A második kapcsolatból még csak 3 éves a gyereke, s akkor szakítottak, amikor a kicsi féléves volt, s egyszer, viszonylag nem annyira rég újrakezdték, de nem ment egyikük részéről sem. Mostanáig. Mígnem csak kierőszakoltam sokadszorra belőle, hogy mi van. Kibökte, hogy visszamegy az előző kapcsolathoz, szereti és velük akar élni. Ami mélyen a lelkembe vájt, az, hogy a közösségi oldalakról törölt, mint ismerőst, csak úgy. Én ezt kezdtem forszírozni, s ebből lyukadtunk ki oda, hogy megvádoltam azzal, hogy sajnálom a csajt, akihez visszamegy, ha velem csalta, mert akkor megteszi máskor is, s ő nagy színész, ha el tudta velem hitetni, hogy jelentek valamit neki, bár sose ígért semmit, de a velem való viselkedése arra utalt, hogy semmiképp se vagyok közömbös. Szinte kikérte magának, hogy ő mondta, hogy nem csinál kettős dolgokat, ezek szerint nem ismerjük egymást, s nagyon elbeszélünk egymás mellett. Lehet, hisz sose rendelkeztem megfelelő információval a nem velem töltött napokról. S ha találkoztunk is, szinte mindig nála voltunk, este, kb. 2-3 órát. Tehát mi az oka, hogy törlésre kerültem minden ok nélkül? Nyilván nem tudhat rólam a most felmelegítendő kapcsolat. Ha őt szereti, hogy tudott velem lenni 2 hónapig? Számomra itt a kettősség. Én magamból indulok ki, ha szeretek valakit, nem fekszem le mással. Gondolom, nem ma jött rá, hogy mégis az előző kell neki. S ha nem forszírozom a megcsalás kérdését, nem is zárjuk le a kapcsolatunkat, mert még ma is hívogatott, tegnap is küldött puszit sms-ben. Csak a megcsalás vádjával annyira kiakasztottam, hogy kérte, hogy ne is legyünk kapcsolatban ezentúl sehogy. De még mindig nem mondta ki, miért kell engem rejtegetnie, ha nem csinál párhuzamos dolgokat, és a másik nem volt eddig, csak eztán lesz? Akkor én a múlt vagyok, azt meg miért kell letagadni? Tudom, hülye vagyok, mert még mindig reménykedem, hogy felébred, és engem szeret, de az eszem tudja, hogy itt nekem kell felébredni! Annyit megtanultam, hogy nem szabad kikötni annak az ágyában, akiről szinte semmit nem tudunk, csak nem könnyű minden helyzetben hideg fejjel gondolkodni. Lehetőleg meg kell előzni ezeket a helyzeteket, s úgy sok csalódásnak is elejét lehet venni… Borzasztóan fáj.

    Reply
  35. Melcsi 2010. November 5. Friday 08:10

    Sziasztok! Egy (ill. több) okos tanács nekem is jól jönne… 8 éve váltam el, azóta lényegében pasi nélkül voltam/vagyok, mindössze 1 évig volt egy tartós kapcsolatom 2005-2006-ig. 34 éves vagyok, a lányom 9, még 1 éves sem volt, amikor ketten maradtunk. Pasikkal sosem volt szerencsém, bár így visszatekintve látom, hogy ebben nekem is volt bőven részem. Mit tagadjam, ahogy telnek-múlnak a napok, egyre inkább hiányzik egy társ, mind lelkileg, mind testileg. Kínomban netes társkeresőre is felmásztam, de 99.9%-ban szánalmas, ami ott van, így a kilépést tervezgettem, amikor rám talált valaki. Közel lakik hozzám, mint kiderült, látásból ismerjük is egymást, a volt feleségét is ismerem… Neki is van gyereke, ez is jó… Művelt, intelligens, humoros pasiról van szó, jókat sziporkáztunk és bókolt is, randiban is gondolkodtunk, viszont egy dologgal nagyon, de nagyon elvette a kedvem és nem is tudom, hogy belevágjak-e, kapjon egy esélyt, vagy inkább szó nélkül tűnjek el a balfenéken… Tehát arról van szó, hogy nagyon bizalmatlan. Beszélgetünk (msn-en szoktunk), aztán ha nem úgy válaszolok, ahogy ő reméli, akkor egyből behúzza a féket, befordul, elkezd kombinálni, agyalni és vérre menő következtetéseket levonni és ezzel kiakaszt. Az az érdekes az egészben, hogy voltam én is ilyen, szóval egyfajta görbe tükröt tart elém ezzel a pasival a sors, de nem tudom, mi lenne a helyes a továbbiakban. Megmondtam neki, hogy nem akarom és nem is fogom azt bizonygatni neki, hogy márpedig én jó vagyok, és nem is fogom mindig azt válaszolni, amit ő betervezett és ezt tartsa tiszteletben. Megmondtam azt is neki, hogy neki se kéne úgy viselkednie, hogy szinte figyeli, mit mondok és ha valamire másképp reagálok, mint ahogyan azt ő várta volna, akkor olyan, mint aki igazolhatja magának, hogy “na, igen, igazam lett, ez a nő is olyan, mint a többi…”. Lényeg, hogy mondtam neki, hogy több bizalmat kérek, nem csak őt érte már csalódás a világon és ha ilyen hülyeségeken akarja eltolni azt, ami esetleg jó is lehet, akkor lelke rajta. Szerintetek egy randit megérne azért? Adjam meg neki a lehetőséget, hogy hátha ez az egész bosszantó viselkedése az őt ért csalódások miatt van és nem azért, mert egy lelkibeteg pasi?…

    Reply
    • Lakatos Marika 2010. November 5. Friday 13:17

      szia,adj esélyt mert ritka az a pasi aki bejőnn neked és ő az,személyesen beszélgetve egéssz más mint az sms.Tartsd az elveidet,ne hunyászkodj meg és minden OK lessz,sok sikert

      Reply
      • Melcsi 2010. November 5. Friday 14:23

        Köszönöm! 🙂

        Reply
    • Melcsi 2010. November 5. Friday 21:45

      Férfiak véleményére is kíváncsi lennék, ők hogy látják…:-)

      Reply
      • lovatlan herceg 2010. November 8. Monday 02:06

        Van, aki úgy gondolkodik, hogy mindenkinek kijár a bizalom, a tisztelet, de ha méltatlanul viselkedik, elveszítheti. És van, aki úgy gondolja, hogy a bizalmat és a tiszteletet is ki kell előbb érdemelni. Aki az első típushoz tartozik, könnyű átverni, de ezen is túlteszi magát. Aztán ha éri valami nagyon komoly csalódás, könnyen szélsőségesen átvált a másik típusba: senkiben sem bízik, csak ha már ezerszer bizonyított. De ez a másik típus meg nagy bizalmatlanságában elsétálhat valaki mellett, aki nem akar “megdolgozni” a bizalmatlanság elmulasztásáért. Miért is tenné, hisz ő valójában megérdemelné, és nem ő az oka a másik fél bezárulásának…

        Szóval, mindkét típusnak vannak hátrányai. Gond lehet, ha a két fél tempója különbözik, nem ugyanott tartanak a kapcsolatban. Ugyanoda tartanának mindketten, de az egyik gyorsvonat, a másik teher… és szó szerint teherré is válik a másik számára, mert mire felgyorsulna, a másik már rég kiszállt. De neki is kellemetlen, hogy saját tempójánál jobban fel akarják pörgetni. Ezért egy kezdeti kapcsolatban mindennél, talán még a (vélt) összeillésnél is fontosabb az empátia és türelem, hogy a másik sebességéhez próbáljunk igazodni, amennyire saját vérmérsékletünk ezt megengedi. (Marha okos vagyok, bár a gyakorlatban tudnám így!… 🙂

        Azzal, hogy “voltál te is ilyen”, már ki is mondtad a megoldást. Amit akkor elvártál volna saját magad iránt, azt most te tedd meg őfelé. Ha a kisujját nyújtja, fogadd el, és ne kapkodj a karjáért. Dolgozz meg az elvárt bizalomért. Közben viszont nehogy túl könnyen adj bizalmat (merthogy te ezt várod tőle), egy kis óvatosság sosem árt – ha ő óvatos, ezt nem fogja zokon venni.
        Lehet, hogy nehéz lesz őt kihúzni az msn pajzsa mögül. Kirángatni viszont nem érdemes. Vagy kijön ő maga (némi segítséggel), vagy nem érdemes erőlködni. Gondold, mintha medvét ösztökélnél kifelé a barlangjából: nehogy ő sebezzen meg téged puszta védekezésből. Szerintem kicsit több türelemmel képes vagy kívánatosnak mutatni magad, hiszen valóban az vagy. Közben viszont a magad érzéseit tartsd kordában, ne hajszold bele magad képzelt érzelmekbe, mielőtt alapjuk lehetne, mert valójában fogalmad sincs róla, hogy ő belülről milyen. Szóval óvatos bizalommal és türelemmel kiderítheted, hogy tényleg ti kelletek-e egymásnak. Kölcsönösen.

        Reply
        • Melcsi 2010. November 8. Monday 10:43

          Nagyon szépen köszönöm neked is! 🙂

          Reply
        • Randi Andi 2010. November 9. Tuesday 16:23

          Lovatlan Herceg, ez a vonatos hasonlat nagyszerű!

          és az is, hogy mindkét fél különböző sebességekkel “gyorsul be” egy kapcsolat elején!

          Reply
        • Zsuzsanna 2011. December 2. Friday 21:10

          Szia Lovatlan Herceg!
          Már az is jó, hogy nem csak nők írnak…meg a látásmód is ahogy mondod szerintem is úgy van. A baj csak az hogy mikorra ez kiderül, már egyikük sérül…Senkit nem szabad megváltoztatni ez is igaz, mindenki maradjon a tempójánál, vagy temperamentumánál. bennem egy nagyon pici irigység(ez csúnya szó) csak azért van, mert úgy látom, hogy ti Férfiak ezt könnyebben tudjátok kezelni. Rutinosabb “játékosok” vagytok?, vagy ez kódolva van a férfi nemnek?
          szia
          Zsuzsy

          Reply
    • Randi Andi 2010. November 9. Tuesday 16:22

      Szia Melcsi!

      Egy randit megér a dolog, ne ha valaki betegesen kombinál, azzal sok gond lesz a későbbiekben. Bár ő lenne a kivétel!

      A bizalom alapvető egy kapcsolatban. Én a megelőlegezés híve vagyok. Kockáztatni kell néha, és nem lehet mindenkit úgy kezelni hogy “na ő biztosan át fog verni”. A másik ezt azonnal megérzi.

      Reply
      • Melcsi 2010. November 10. Wednesday 11:19

        Szia!
        Neked is köszönöm a választ, én is teljesen így látom!
        Beszélgettünk azóta és arra hivatkozik, hogy ő az élete eddigi 33 évében csak csalatkozott az emberekben. Én is azt válaszoltam neki, hogy a kapcsolat alapja a bizalom és igenis akarni kell bízni, mert anélkül semmire sem megy és hogy ne visszafelé nézzen, mert a múltján már úgysem tud változtatni, a jövőjén viszont igen. Ha én is azon rágódnék, hányan átvertek vagy becsaptak vagy kihasználtak már, akkor csomagolhatnám a bőröndömet és vonulhatnék az apácazárdába…:-)

        Reply
      • Melcsi 2011. January 21. Friday 13:19

        Szia Andi és a többiek!

        Már január 21. van, tavaly novemberben kértem a tanácsaitokat az új ismeretségemmel kapcsolatban… Most azért írok, hogy először is megköszönjem, amiket mondtatok, másrészt pedig, hogy elújságoljam: a kapcsolat remekül működik! Ma 2 hónapja, hogy úgymond hivatalosan együtt vagyunk és bár ez még nem hosszú idő, de napról napra tartalmasabb a kapcsolatunk és egyre közelebb jutunk egymáshoz. Nagyon nehezen indultunk be, mindkettőnkben ott volt a félsz, de szépen, lassan sorban ledőlnek a falnak és mindketten olyan társat kaptunk a másikban, amilyet mindig is kerestünk. Olyan mély szeretet, szerelem és megbecsülés van bennünk a másik irányába, amelyről egyikünk se gondolta volna, hogy létezik. Nem tudunk túl sűrűn találkozni, de mindennap órákat telefonálunk és nem fogyunk ki a beszédtémából. Magától értetődően együtt szeretnénk leélni az életünket, de nem kapkodunk, észnél vagyunk, nem akarunk hibázni. Szóval boldog vagyok, boldogok vagyunk. Kiderült az is, hogy akkor akadtunk a másikra, akkor hozott bennünket össze a sors, amikor már mindketten lemondtunk a boldogságról, úgyhogy ajándékként nézünk a másikra nap, mint nap…

        Reply
    • Lilith 2010. November 21. Sunday 11:08

      Szia Melcsi,

      én ugyan nő vagyok, de azt mondom, próbáld meg! Adj neki még egy kis időt. nekem is volt egyszer egy ilyen “lovagom”, küldött fényképet is az msn-en, és arra hivatkozva, hogy én mennyivel jobban nézek ki (nem tartom magam szépnek)nem volt hajlandó találkozni, csak írogatta a szépeket. Ám amikor valamiről más volt a véleményem szabályosan megsértődött, dacosnak, indulatosnak minősített. Hát gondolom kitalálod, hogy nem is lett belőle több. Kívánom, hogy Neked nagyobb legyen a szerencséd!

      Reply
    • Barbi 2010. November 24. Wednesday 10:06

      Szegény Melcsi!
      Én eltöltöttem 7 évet egy olyan kapcsolatban ahol folyton gyanúsítgatott a “kedves” hogy megcsalom, közben ő lépegetett folyamatosan félre, pedig igen gyakran voltunk együtt. Amit Te leírtál ott már most nagyon kilóg a lóláb! Szerintem hagyd, sok bosszúságtól kíméled meg magadat! Egy kapcsolat nem létezhet bizalom nélkül! Lehet Ő már most félrelépeget!!! Minden jót!

      Reply
  36. Kata 2010. November 12. Friday 13:05

    Kedves Lányok és Lótalan Lovagok! Az élet egy képlet csak mindig más az ismeretlen. Ez ellen nincs orvoság.Ezt mindnyájan tudjuk mégis belesétálunk a szákutcába. Még az idősebb kor sem ment meg ettől, a csalódástól. Miért van az, hogy tudjuk, hogy mindíg csalódás a vég és mégis hiányzik az életünkből a Társ.Rosszul van kódolva az ember. Ha belegondolunk nem kellene sok a boldogsághoz hisz senki nem lehetetlent kíván csak emberit és mégsem jön össze. Ezt magyarázza meg nekem valaki miért van ez így. Mindenkinek kívánok sok sikert és boldogságot. Kata.

    Reply
    • Randi Andi 2010. November 12. Friday 13:34

      Szia Kata!

      Egy bekezdésben ennyi negatív gondolatot…

      Nézd meg miket írtál:
      “ez ellen nincs orvosság”
      “mégis belesétálunk”
      “nem ment meg ettől, a csalódástól”
      “mindig csalódás a vég”
      “rosszul van kódolva”
      “mégsem jön össze”

      Úgy látom, feltetted a fekete szemüvegedet – így aztán sosem fogod meglátni a párod! Le a szemüveggel!

      Egy kis pozitív gondolkodásért iratkozz fel a leckéimre!

      Reply
      • Kata 2010. November 12. Friday 13:59

        Kedves Andi! Nem annyira az én szemüvegemmel van a baj. Elolvastam az összes levelet ami az oldalon volt. Nos mit tapasztaltam? Mindeni egyet akar és mindíg csalódás a vége. A boldogság csak ideig-óráig tart. Én nem csak a kudarcokra akartam célozni, hanem arra, hogy minden kapcsolatban vannak mélypontok, szakítások- nem kell elkeseredni-. Bármennyit is csalódunk mindíg vágyukn a kapcsolat azon szakaszára amely szép volt és üdítő. Sajnálom, hogy ennyire negativnak volt érezhető a levelem. Bocs. További szép napot.Kata

        Reply
        • Randi Andi 2010. November 12. Friday 14:08

          Kedves Kata!

          Valahol érthető a sok “panaszkodás” – hiszen ez itt egy társkereső oldal, nyilván társkeresők vannak itt.

          Én próbálok mindenkit leszoktatni arról, hogy a saját negatív tapasztalati szerint általánosítson, mert ez a hozzáállás akadályozza a sikeres társra találást.

          A boldog párok természetesen nem itt olvasgatnak, azért láthatod torzítva a társkeresés témát.

          Reply
          • Laci 2010. November 15. Monday 05:43

            “Én próbálok mindenkit leszoktatni arról, hogy a saját negatív tapasztalati szerint általánosítson, mert ez a hozzáállás akadályozza a sikeres társra találást.”

            Jó vicc, de egy 160 cm-es pasi lehet akármilyen rendes, jófej, kedves, előzékeny, megbízható, akkor sem kell a kutyának sem. 😀

            Reply
          • Randi Andi 2010. November 15. Monday 07:32

            Laci,
            Danny De Vitonak mégis van párja,
            vagy hogy ne menjünk tovább – édesapám is kb. 160 cm, és mégis nagyszerű családot “hozott” össze.
            Szóval amit írtál, az egészen egyszerűen nem igaz.
            Persze mindig lehet kifogásokat találni arra, hogy miért nem megy. De ezek inkább belső akadályok, mint valós, reális alapokon nyugvó, a társkeresést lehetetlenné tévő dolgok.

            Reply
          • Randi Andi 2010. November 15. Monday 07:33

            ui: kifogáskeresés helyett ha az idő nagy részét minden társkereső önfejlesztéssel és randizással töltené, hidd el, hogy sokkal több boldogabb pár lenne most.
            Azért vagyok, hogy ezeket szorgalmazzam a szokásos borúlátó “úgysem fog menni” hozzáállás helyett!

            Reply
          • Ágica 2010. December 15. Wednesday 20:07

            Auuuu!

            Akkor mitszóljak én a 150 centikémmel??
            Igaz én nő vagyok, de ez sem sokkal jobb..elhiheted:-)
            De igyekszem a legjobbat kihozni belőle 🙂
            Szépen pillogok
            Szépen mosolygom
            Vagy egy kis meagassarkú, ami readásul még jól is áll a lábamon

            Reply
    • Gábor 2010. December 15. Wednesday 20:30

      Egyik ismerősöm, 15éve házasok, három gyerkőc, és a férj 195cm, a neje 155cm.

      Kifogáslistát nagyon könnyű készíteni, talán túlságosan is a negatívumainkkal vagyunk elfoglalva. „Hogy miért nem kellünk?” Pedig, arra kell keresni a válasz, hogy „miért kellünk!”
      De ha magunk sem tudunk hinni önmagunkban, a képességeinkben, és csak a negatívumokat hangsúlyozzuk, az bizony baj. „önmarcangolás”
      Tudom, akit sok lelki sérelem ért, vagy leszólás, trauma, elutasítás, annak bizony nehéz a pozitívumaira, erényeire, sikereire koncentrálnia.

      Reply
    • Zsuzsanna 2011. December 2. Friday 21:12

      Szerintem azért kedves Kata, mert olyan sokfélék vagyunk
      Zsuzsy

      Reply
  37. Melcsi 2010. November 16. Tuesday 07:01

    Laci, aki 160 centis!
    Te sem gondolhatod komolyan, hogy a magasságod az akadálya a pártalálásnak!
    Gondolj csak bele megfordítva! Beleszeretsz egy lányba, mert kedves, elbűvölő, szeret téged, de te mégsem jársz vele, mert 160 centi?…Ez akkora hülyeség!
    Ha valaki igazán társat keres, azt nem méterrúddal teszi. Legfeljebb a belső tulajdonságok tekintetében állít fel mércét.
    Szóval, ha valamin, hát a magasságodon biztos nem fog múlni. Sok sikert kívánok neked! Melcsi.

    Reply
    • Melcsi 2010. November 16. Tuesday 07:08

      Amit kifelejtettem…:)

      Eszembe jutott ez az okos mondat a magasságról: “Amikor megismertelek, 3 méter voltál a szememben. Most viszont 2 centiméter sem vagy!”
      Szóval bőven elég, ha lélekben vagy 180 cm…

      Még egyszer sok szerencsét!

      Reply
  38. Anna 2010. November 17. Wednesday 12:14

    Elolvastam ezeket a hozzászólásokat és igen én is azt látom hogy a zsákutcákat nem lehet kikerülni, de nem szabad belemenni. Szinte minden hozzászóló látta már az elején, hogy valami nem stimmel, mégis bevállalta, vagyis leértékelte magát és az én leszek a kivétel pajzsa mögé bújt. Túl vagyok már 2 olyan helyzeten, ami zsákutca-gyanús volt, az egyik ilyen a megélhetési–annyira egyértelmű volt, a másik pedig a láthatatlan ,,jelentkező,, akivel közöltem a sokadik beszélgetés után, hogy ez már rég nem arról szól amiért elindult, jót nevettünk a dolgon, azóta is tartjuk a kapcsolatot, barátság kezd kialakulni, de pár soha nem leszünk és ezt mind a ketten tudjuk is. És a legújabb ,,lovagom,, így indított: Randizni akarok. (korban megfelel, küllemre elmegy, viszonylag közel is lakik, minden adott lehet…) mire én azt válaszoltam jó lenne némi információ arról milyen elképzelései is vannak arról akit keres, így első körben, erre irt magáról pár infót,és hogy ne szórakozzak, mert akkor nem én vagyok akit keres. Nem mondom hogy ilyen választ vártam, dühített is a dolog,válaszoltam, van 4 gyerekem, egyszerű munkás ember vagyok, és lehet hogy ez neki sok vagy ill. kevés és ha az előzetes finom érdeklődést hülyeségnek tartja akkor tényleg nem én vagyok akit keres, és én se Őt. Pár nap szünet után egy újabb jelölés újabb értékes üzenet: Randizni akarok. Pár hasznos információval saját magáról. Tanulság: sikerült szóra bírni anélkül hogy föl kellett volna adni az elveimet. Lehet hogy ez így nem sokat ér és nem is jutunk el a találkozásig de nem hódolok be az első szép szónak amit felém küldenek. Üdv mindenkinek Anna

    Reply
  39. Lilith 2010. November 21. Sunday 11:13

    Kedves Laci,
    ezt ne beszéld be magadnak!!!! Csak nem találkoztál még az igazival! Vannak alacsony hölgyek is! Szerintem az se lehet gond, ha egyforma magasak vagytok. Van egy nagyon kedves barátom, ő is alacsony, nem foglalkozik vele, és bizony voltak élettársai, olyan is, aki magasabb, sőt jóval testesebb is volt! Bátorság!

    Reply
  40. Flóra 2010. November 24. Wednesday 11:47

    A szájhős Don Juan

    Nekem pontosan ő jutott…
    Ígér fűt fát, de tenni nem tesz semmit…illetve amit eddig tett abban sem volt semmi köszönet…ismerkedett, megcsalt…azt ígérte megváltozik, értem, mert szeret…összeköltözünk, házasság, gyerek…nos ebben nem változott semmi….ha történik valami, akkor jön rögtön egy újabb szöveggel, ide megyünk, oda megyünk…persze nem megyünk sehova…belefáradtam…a kommunikáció részemről működik, ő nem tud, nem akar beszélni a problémákról…lepereg róla minden…én meg hagyom, hagytam, hogy csak szórakozzon velem,hülyének nézzen, reméltem, hogy változik valami…de be kell lássam, 36 évesen már nem tud megváltozni… a vérében van a folytonos flörtölgetés, szerintem kisebbségi komplexusa van, és próbál gyűjteni visszaigazolásokat, hogy ő szuper pasas…nekem ez a zsákutcám…

    Reply
    • Flóra 2010. November 26. Friday 13:04

      Tegnap pontot tettem az ügy végére…szakítottam vele…nagyon nagyon nehéz, de jobb lesz így…még utolsó visszatartó erőnek közölte, hogy most karácsonykor akarta megkérni a kezemet és már az ajándékot is megvette…mondtam neki, hogy elég volt a sok hazudozásból, ígérgetésből…végszónak annyit mondott, hogy ha végiggondoltam, és megnyugodtam, és úgy gondolom, hogy tudnánk folytatni, akkor hívjam, várja hogy szóljak neki, mert mindennél jobban szeret, és velem akar élni….persze, szerintem már nézi a következő lányt…jaaa, és elfelejtettem mondani, hogy tegnap este végül az borította ki a bilit, hogy kaptam egy msn beszélgetést…most májustól idáig…egy lány küldte el…szánalmas hogy eddig hittem neki…májusban elvileg új életet kezdtünk, és elvileg már csak én voltam neki, senki más…hát ezzel bebizonyította h valóban új életet kezdett, csak éppen nem csak velem, hanem mással is…ennyi…kiértem a zsákutcából, remélem…nagyon nehéz, és félek is kicsit, de ebből már elegem lett amit eddig “kaptam” tőle…nem hiszem hogy ezt érdemeltem volna…

      Reply
      • Randi Andi 2010. November 26. Friday 13:32

        Kedves Flóra!

        Nagyon-nagyon sajnálom, ami történt, de azt kell hogy mondjam, jól tetted, és gratulálok hogy megvolt a kellő erőd ahhoz, hogy meglépd a szakítást!

        Írd össze egy papírlapon a kapcsolat hátrányait és előnyeit és tartsd mindig a szemed előtt a hátrányokat, ha esetleg elgyengülnél. Az msn-beszélgetés sajnos a Te döntésedet igazolja. Tartsd magad és jobb lesz!

        (Most azért nyugodtan sírhatsz – sőt! kötelező!)

        Erőt, kitartást és sok csomag papírzsepit kívánok a következő időszakhoz. Vedd úgy, hogy ez a megtisztulás időszaka lesz. Legközelebb pedig ne egy Don Juant szedj össze! 🙂 Menni fog!

        Reply
        • Flóra 2010. November 26. Friday 14:50

          Köszönöm, kedves vagy 🙂

          Tudod, valahol megkönnyebbültem, és van bennem egy pici rész, aki azt mondja, hogy szeretem ezt az embert és nem értem, hogy miért tette amit tett. Ha mélyebbre ások, akkor rá kellett hogy jöjjek, beteg. Beteg a lelke, vagy valami más problémája van. Olyan mintha több személyisége lenne, akik harcolnak egymással. Az egyik fele azt diktálja, hogy engem szeressen, a másik fele pedig azt kérdezi miért ne? hisz már egyszer megbocsájtott…Az egyik fele hiszi hogy velem akar élni, velem tervezni a jövőt, és amikor velem beszélt, akkor hihető volt minden…A másik fele pedig abban a pillanatban ahogy kimondta a teveit, rögtön reagált, hogy minek? ezt akarod? lekötni magad? stb…Szóval én sajnálom valahol ezt az embert, mert maga sem tudja mit akar…és azt sem hogy hogyan csinálja a dolgait.

          Azt pedig hogy nehogy megint egy ilyenbe fussak bele, hogy szűrjem le? csak mert hozzá is kellett másfél év, mire tisztán láttam… és fél év pluszban mire meg tudtam hozni a döntésemet, mert már elég volt…nem tudom, hogy hogyan kezdjek úgy egy kapcsolatba, hogy most elvette azt a fajta első bizalmat, amit mindenki megérdemel…

          Reply
  41. Márta 2010. November 24. Wednesday 14:11

    Zsákutcárol akartok hallani, olvasni?

    Fél éve összekeveredtem egy nős pasival. Semmi igéret, lesz ahogy lesz. Persze lelépett! Nick-et változtattam a közös társkereső oldalunkon, belekötöttem, vette a lapot, elhivtam randira, amire el is jött, persze én nem. Később bevallottam neki: Én voltam! Megbocsájtott, azt mondta: megérdemelte, folytattuk ahol abbahagytuk. Megint lelépett, de akkor már könnyen vettem a dolgot. Lényegében nem érdekelt.
    Második nick-csere. Hallani se akarok a pasirol, azért váltottam nick-et, ne tudjon rolam senki régi ismerősöm.

    Na mi történt? Ki volt az első-második aki levelet irt nekem? Hát persze, hogy a régi, a bumeráng. Fogalma sincs kivel levelezget, de már őszintén??? ez vagy a végzet vagy valami fekete humor.

    Előre bocsájtom: 47 éves vagyok, felnőtt gyerekeim vannak, a netes társkeresre mint időtöltésre gondolok.

    Mindenkinek sok szerencsét!

    Reply
  42. Gábor 2010. December 15. Wednesday 19:50

    Elolvasva a cikket, szerintem én most zsákutca lennék, de lehet, hogy csak az önbizalmam van padlón. Bár ettől függetlenül bátran ismerkedem, ha valakit szimpatikusnak, vonzónak találok, de szerintem a nők többsége ösztönösen rá érez arra, ha valami nem stimmel, én meg őszinte vagyok velük.
    De lehet, hogy jelen élet helyzetemben is van olyan, aki képes lenne szeretni, társának elfogadni.
    Na nem vagyok nős, sem alkoholista, vagy hasonló, és lehet, hogy csak az én fejemben létezik az a gát, ami azt mondatja velem, hogy ebben az élethelyzetben nem várható el, hogy legyen párkapcsolatom. Butaság? Lehet,

    🙂 🙂 🙂

    Reply
    • Ágica 2010. December 15. Wednesday 20:01

      HÁT AZ!!!!!
      Egy nagy nagy butaság!!!
      🙂 🙂 🙂

      Reply
  43. Melcsi 2011. January 24. Monday 14:26

    Szia Andi és a többiek!

    Már január 21. van, tavaly novemberben kértem a tanácsaitokat az új ismeretségemmel kapcsolatban… Most azért írok, hogy először is megköszönjem, amiket mondtatok, másrészt pedig, hogy elújságoljam: a kapcsolat remekül működik! Ma 2 hónapja, hogy úgymond hivatalosan együtt vagyunk és bár ez még nem hosszú idő, de napról napra tartalmasabb a kapcsolatunk és egyre közelebb jutunk egymáshoz. Nagyon nehezen indultunk be, mindkettőnkben ott volt a félsz, de szépen, lassan sorban ledőlnek a falnak és mindketten olyan társat kaptunk a másikban, amilyet mindig is kerestünk. Olyan mély szeretet, szerelem és megbecsülés van bennünk a másik irányába, amelyről egyikünk se gondolta volna, hogy létezik. Nem tudunk túl sűrűn találkozni, de mindennap órákat telefonálunk és nem fogyunk ki a beszédtémából. Magától értetődően együtt szeretnénk leélni az életünket, de nem kapkodunk, észnél vagyunk, nem akarunk hibázni. Szóval boldog vagyok, boldogok vagyunk. Kiderült az is, hogy akkor akadtunk a másikra, akkor hozott bennünket össze a sors, amikor már mindketten lemondtunk a boldogságról, úgyhogy ajándékként nézünk a másikra nap, mint nap…

    Reply
    • Randi Andi 2011. January 24. Monday 14:57

      Kedves Melcsi!

      Nagyon örülök, hogy tudtunk segíteni!
      Gratulálok a kapcsolatotoknak és örülök a boldogságotoknak!

      Reply
  44. miklós 2011. February 11. Friday 19:19

    Sok zsák utcát olvastam végig. Az enyém is egy zsákutca lett, amibe lelkileg teljesen elfáradtam. 25 évi házasságban éltem, alapjába müködött. Két nagy lányunk férjhez ment. Munkahelyemen bekopogott életembe egy férjes kolleganő, aki jóval idősebb férjjel élt(pénzes apuka) nagy szerelembe estem. Rövid időn belül rugtam a házasságomat, elvből, mert a kettős játék nem megy az életembe. hat évig tartó zsák utcába a barátnőmnek két diplomát készítettem el, és még sok mást. Hagytam magam kihasználni szeretetre vágyva. közben válás, vagyon megosztás, lányaimmal való kapcsolat megszakítás.Nagysága pedig ugyan abba a helybe járva, öreg papa oldalán engem, érzéseimet kihasználva ügyesen meg vastagodott. Pali voltam, mert a szeretet igényeltem volna. Most elérkezett az idő, és lazán kidobott. Sok fájdalmas tapasztalat óvatossá, tartózkodóvá tett. De a magányosság viszont borzasztó, ezért ez ad némi újra kezdési erőt a számomra.

    Reply
    • Zsuzsanna 2011. December 2. Friday 21:18

      Kedves Miklós!
      Szerintem hasonló a hasonlót ! talán a 6 évig tartó zsákutca sokkal fiatalabb volt. Elnézést ha nem így van…

      Reply
  45. Zsüszike 2011. March 3. Thursday 11:50

    Sziasztok!
    Írtó jó ez a sok sztori, annyi tanulsága van mindegyiknek, hogy fel sem bírom sorolni. De a lényegesről sehol nem szólnak: addig, amíg mankót és támasztékot keresünk, csak és kizárólag zsákutcákba fordulunk be. Egy görcs csak egy másik görcsöt vonz magához.
    Nekem is megvan a zsákutcám, az enyémet úgy hívják, hogy “Majd én megmentelek téged magamnak”
    🙂 Sejtitek? Gondolom. Jóképű, sármos, bankos, humoros, írtóművelt, jazz-kedvelő, elvált, sanyarú gyermekkorú, kitaszított, örökké a körülmények áldozata alkat, aki a 2 éves gyerek dackorszakában ragadt, és minden létező játszmát ismer (nem tudatosan) arra, hogyan lehet valakit érzelmileg zsarolni. 4 hónap kellett hozzá, hogy felismerjem a tranzakcióanalízis rólunk- a mi kapcsolatunkról szól. Áldozat-megmentő. Pokoli volt leválni róla. Fizikai fájdalmaim voltak és betegre bőgtem magam. Nekem a gyengém a fizikai vonzalom. Eléggé dekoratív, feltűnő jelenség vagyok, nem is hülye, eléggé jól szituált, így alap elvárásom, hogy a pasi is legyen a szememnek és az összes érzékszervemnek kielégítő. És itt szokott végem lenni. A mézes-édes illatú kemény husikától igen nehezen tudok megválni. A többit nem is mesélem, mert tipikus sztori. Másik tanulásg az én zsákutcás sztorimból rám vonatkozik: a legjobb csajt is únja valaki 😀 de nem adom fel, jó pap is holtig tanul, visszaülök a körhintára és hajrá!!!!

    Reply
  46. Júlia 2011. March 16. Wednesday 14:15

    Sziasztok! Engem a láthatatlan szerelmes című rész fogott meg, mivel van egy srác aki ugyanígy viselkedik, akire teljesen illik ez a leírás. Már lassan másfél éve ismerjük egymást, és az első találkozásunk egy táborban volt, és nagyon jól kijöttünk egymással, szinte csak vele voltam.. aztán következett az iskola, ahol évfolyamtársak vagyunk és sok özösóránk is volt.. A lényeg az h barátnője volt, de elmondta nekem h tetszem neki.. majd megszakadt a kapcsolat és nem beszéltünk, mivel én nem szerettem volna a kapcsolatát elrontani.. még írhatnék a történésekről, de a lényeg h most ő is és én is egyyedül vagyok és csak sms-ezünk.. viszont ha személyesen találkozunk nem beszélünk egymással.. még bulikban sem.. pedig már találkoztunk is volna de végül közbejött vmi.. viszont nem tudom h érdemes e odamenni a sráchoz h héé te akkor mit is szeretnél tőlem, vagy hagyjam mert ez is zsákutcának tűnő.. hiszen nem teszi meg a lépéseket.. viszont msn.. meg sms.. ott pedig annyira közvetlenek vagyunk még mindig egymással.. és nekem is tetszik a srác.. szval nem tudom mi lenne a helyes döntéd.. igazából a barátságának is örülnék mert rendes srácról van szó..bonyolult.. kíváncsi vagyok a hozászólásokra:D
    gondoltam megosztom az egyik férfi hozzáállását:Dhali!

    Reply
  47. Marcsi 2011. December 2. Friday 19:22

    Épp a napokban gondoltam ara, hogy már tanulmányt írhatnék a társkereső oldalakon szerzett tapasztalataimról. Vagy kiadhatnám az ismerkedés kapcsán született levelezéseimet. Azok sem tanulság nélküliek. Az elején például állandóan olyan férfi “karjaiba” sétáltam, aki kapcsolatba élt, és ezt az adatlapján jelezte is. Eleinte elkerülte a figyelmemet, mert nekem például eszembe nem jutna társat keresni, ha kapcsolatban élek. Néhány levélváltás után aztán persze előttem is tisztázódott a dolog. De mert hivatalos kapcsolataimban (kettő volt) soha nem voltam fontos, úgy döntöttem, hogy nekem már csak olyan ember kell, akinek én vagyok a legfontosabb. Hiszem, hogy valahol van, de ha nincs, akkor inkább élek egyedül. Vannak társadalmi megbizatásaim, hasznára lehetek rászoruló, vagy hátrányos helyzetű embereknek, szóval: hasznossá tudom tenni magam. Persze próbálkozom tovább. A másik nagyobb csoport, akik engem keresnek meg, általában a gyerekeim lehetnének. Azt gondolom, hogy ők beteg emberek. lelkileg legalábbis. Vagy csak számítóak. Tőlük egy válaszlevélben megírt véleménnyel búcsúzom. Rendszerint nem is zaklatnak tovább. Aztán van az alul-képzett, magányos özvegy, aki még egy szelet kenyeret sem tud levágni és igazából csak a megszokott háztartási alkalmazotti státuszban lévő hölgy kellene neki. Velük közölni szoktam, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. És aztán van az aglegény típus, akinek meg van mindene, meg tud csinálni mindent maga körül. Nekik viszont csak szex-partner kell. Még csak együtt élni sem akarnak senkivel. Ez rendszerint az első találkozásnál kiderül. Kérdezni sem kell, maguktól mondják, hogy soha többet összeköltözés. Senkivel.
    Szóval még keresgélek, és reménykedem, hogy rátalálok arra a csoportra, aki tényleg társra vágyik.

    Reply
  48. Gina 2011. December 3. Saturday 00:39

    …Olvasva a hozzászólásokat, megállapítom meg, hogy nem akarok többet szerelmes lenni…ennyi kín, ennyi fájdalom, ennyi gyötrelem??? Nem kell, nagyon kiegyensúlyozott, és kényelmes életet élek, 7 éve vagyok boldog mióta elváltam. Voltam 1x szerelmes a válásom után zsákutcás pasi volt társkeresőről. Ha valahol soha nem ismerkedek többet, na az a társkereső, lenézik egymást az emberek, hogy na ennek ugyan mi baja, hogy a saját környezetében nem talál senkit. Romantikátlan, sekélyes, sablonos…olyan személytelen. Nem csak zsákutca, hanem zsákba macska is. Az embereknek nincs fantáziájuk, én már annyi mindent feldobtam lehetősséggént első randi alkalmával, hogy vidám legyen, és izgalmas, nem unalmas, ….hát senki nem volt vevő rá….le vannak akkor …sz…írva.
    Felszabadító érzés, hogy nekem nem kell társ, mert sokkal boldogabb vagyok, nélküle. SZABAD ÉS BOLDOG! Most révbe jutottam. Juhé

    Legyetek szabadok, értékesek vagytok egyedül, és nagyon érdemeljen meg egy férfi egy nőt, és fordítva, ha így nem megy, nem is kell, én nem taktikázok, de azért játékos az lennék, de nem kellek, menjenek a csudába.

    Reply
  49. EMese 2011. December 3. Saturday 16:48

    Hú, köszi, jól volt így leírva szavakkal is olvasni! észben tartom!

    Reply
  50. Marcsi 2011. December 4. Sunday 21:16

    Netes ismerkedőn levélváltás után találkozó. Pasi áradozik és álmodozik,Ő már tovább lépne, nekem még idő és ismerkedés kell. Második találkozón nyitok és léphetnénk egyet. Pasi visszakozik, majd ír: még nincs felkészülve. Én meg nézek mint Rozi a moziba. Most mi van? Miért is volt fent két évig a társkeresőn? Vagy én bénáztam el?

    Reply
    • Dreen 2011. December 17. Saturday 17:39

      Kedves Marcsi,

      Ez kedves… 🙁

      Reply
  51. Panni 2011. December 10. Saturday 19:50

    Szia! Andi!
    Én egy ideje nem szívesen írok ide, se tapasztalatot, se véleményt, mert egy alkalommal az itt leírtakra, egy férfi, aki névtelenül írt, nagyon megsértett! Pedig semmi olyat nem írtam, csak a tapasztalatomat amit a társkeresés közben szereztem, a férfiakkal kapcsolatban!:(
    Az itt leírtakból nagyon sok, erőt,tapasztalatot merítettem, és rájöttem, hogy nem csak Én járok zsákutcában! Sokszor vagyok úgy, hogy már feladom, az egész társkeresést, vagy valamit nagyon rosszul csinálok, vagy már nem értem az egészet.

    Reply
    • Dreen 2011. December 12. Monday 16:53

      Én már feladtam kedves Panni. 🙂 Teszem a dolgom (legalább marad rá energiám, meg is van az eredménye, hamarosan megjelenik az első könyvem), és látom a nőket akik tetszenek, de sajnos meglepődnének ha közelednének hozzám (szerencséjükre nem teszik): egy percig biztosan nem tudnám elhinni hogy van értelme, és tényleg és valóban, és az a perc nyilván elég lenne hozzá, hogy gyorsan el is meneküljenek. A kis sznobok.. 😀

      Pedig valahol tudható, hogy csak egy csók kéne arra a békára, egy mustármagnyi hit abban hogy bizony egy herceg, de ezt soha nem tudják meg.

      Szóval nem vagy egyedül… 🙂

      Reply
    • Dreen 2011. December 12. Monday 16:54

      … illetve mire megtudják, addigra késő lesz, mert békaként kellett volna látni őt, nem hercegként.

      Reply
  52. Panni 2011. December 13. Tuesday 21:12

    Kedves Dreen!
    Milyen igazad van, ez mindkét félre igaz.
    Köszönöm válaszodat! :)Követem példádat, és az időmet elkezdem másra használni.
    Ha valaki mégis megtalál, és felismeri a bennem rejlő értékeket, szeretetet, akkor azt viszonozni fogom! 🙂 Nem zárkózom el előle! 🙂
    Üdvözöllek! Panni

    Reply
    • Dreen 2011. December 15. Thursday 02:44

      Örülök hogy segíthettem, kedves Panni! Hajrá és minden jót! 🙂

      Reply
  53. Gabor 2011. December 14. Wednesday 12:25

    Andi, ha esetleg olvasod.
    Miért van az, hogy nem tudok regisztrálni a „Szabad vagyok társkereső” oldalán?
    Regisztráltam már kétszer, két különböző mail címmel, de egyszer sem kaptam levelet a regisztráció megerősítéséről. (A spamok között sincs).
    Megoldás?

    Köszönöm.

    Reply
  54. Dreen 2011. December 17. Saturday 17:37

    Le fogtok petézni! Létrejött az első (vagy csak nekem új minden vicc, de fogjuk rá) olyan randioldal, ami kimondottan a házasságtörést szolgálja:

    Viszony pont hu

    Persze mint a cigireklámok, ez is figyelmeztet hogy rámehet a kapcsolatod. Hihetetlen, de vannak olyan gátlástalan szemétládák, akik kitalálták és megcsinálták ezt az oldalt.

    Reply
    • Dreen 2011. December 17. Saturday 17:38

      Van egy ötletem! Regisztráljunk, hazudjuk azt nekik hogy házasok vagyunk, és szívassuk meg őket! 😀

      Reply
  55. Chrisje 2013. September 4. Wednesday 14:24

    Sziasztok, én igaz nem társkeresőn, hanem a nagy való életben futottam bele egy “megélhetési társkereső”-be. Az egész szerelem részéről, 4 hónapig tartott, volt minden, rózsa, vacsi, karácsonyra gyémánt gyűrű… aztán mikor kiderült, nem vagyok hajlandó házat venni sem az adósságait kifizetni, enyhült a szerelem…. 3 hónap után össze akart velem költözni, sőt még gyerek tervezést is előadta….(én 45 éves vagyok ő 34). Az elején minden rendben is volt, szerettem nagyon és felvállaltam a külvilággal való harcot is miatta. Aztán miután kiderült az, hogy én nem vagyok az az adakozó típus, akire ő számított megváltozott. Megsértődött mindenen, beszólogatott, megalázott, kinevetett még társaságban is. Eltűntek a rózsák, a vacsorák, a meglepetések, a közös séták stb…. igaz eljött minden nap, megvacsorázott, és megkérdezte szeretem e még. Én mivel türelmes típus vagyok, gondoltam adok időt neki… hát adtam. 4 együtt töltött hónap után, mikor már kezdett megváltozni, és nem tudtam miért, az exének egy nyilvános közösségi portálon üzenetben azt írta “egyre többet gondolok rád. nem tudom ez jó vagy rossz. na mind egy” hát ekkor ért engem az első arculcsapás. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a férfi nem engem keres, hanem a pénzem kell neki. Az élet amit mellettem élhetett volna, és nem az én személyem. Ez után egy fél éves periódus következett, amiben én majdnem tönkre mentem lelkileg, aminek testi betegségek sora lett a következménye. A névnapom előtti nap eljött, miután én hívtam meg vacsorázni(!!!) és azt mondta, nem ért engem, és nem tud nekem több esélyt adni mert megbántottam sok ezerszer….. én még a mai napig nem értem mivel bántottam meg, én csak szerettem és a javát akartam. De ő úgy érezte ne raboljam tovább az idejét, és részéről a dolog lezárva.
    Azóta teljesen kizárt az életéből, sajnos egy egyesületben töltjük a szabadidőnket, és én nem akarok más helyet keresni miatta, viszont így minden hétvégén találkozom vele. Nem tudom már eldönteni, utálom vagy kedvelem ezt az embert. Megalázott, a lelkemet és a szívem összetörte, az önbecsülésem porba tiporta. Ezt tette velem az a férfi, aki az elején lehozta volna a csillagokat is az égről nekem…..
    Aki 4 hónap után össze akar költözni valakivel, gyereket akar, és azt kéri fizesd ki az adósságát mert akkor jobb lesz a közös életetek, na az egy hazug csaló. Ilyen nincs.
    Az ilyen emberek nem a nőt / férfit látják a másikban, hanem a bankót, és a könnyű életet.
    Most kezdem magam újból összeszedni lelkileg, és próbálok talpra állni. Ez előtt a kapcsolat előtt egy teljesen kiegyensúlyozott, egyedülálló, csinos nő voltam. Egzisztenciális és egyéb problémák nélkül. Igaz 9 éve egyedül éltem, partnerem halála után, de jól megvoltam. Feldolgoztam a dolgokat, és éltem az életem, amíg ez a férfi be nem lépett, és tönkre nem tette mindazt, amit lelkileg 9 év alatt felépítettem.
    Tanuljon belőle mindenki, hogy vannak olyan emberek akik lehoznák a csillagokat az égről, addig amíg te fizetsz!
    Minden jelre oda kell figyelni, és ha bármi kis dolog nem tetszik, lépni / kidobni / megszakítani a kapcsolatot vele. Nem szabad fél évig húzni, és esélyeket adogatni az ilyeneknek, mert nem érdemlik meg……

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.