07 Dec
Diploma és társkeresés

Az egyik legjobb barátomnak nincsen diplomája. Plakátozó vállalkozása van (igaz, mostanában döcög…)

A másik jó barátomnak sincsen diplomája. Kamaszkorától kezdve a számítógépet nyűtte, megtanult programozni és most egy magyar informatikai cégben a főnök jobbkeze.

Egy kedves barátnőmnek sincsen diplomája. Sikeres tréner és saját kiadót alapított.

Másik kedves barátnőmnek sincsen diplomája. Olyan filmeken dolgozik grafikusként, mint a Harry Potter.

A diplomások sznobizmusa

Ezeket az embereket, akiket itt “bemutattam”, a legtöbb diplomás társkereső magasról lenézi. Egyetlen ok miatt: nincsen diplomájuk.

Amikor az egyik barátnőmnek elmeséltem, hogy nincsen diplomája a jelenlegi páromnak, nagyot nézett. Számára “elképzelhetetlen”, hogy egy nem diplomással jöjjön össze. Eközben lassan már fél karját odaadná azért, hogy legyen egy normális kapcsolata, de még azok is előbbrevalók a szemében, akik diplomával ugyan de félrelépnek, mint azok akik egyedülállók, rendesek, csak éppen papírjuk nincsen.

A jelenség általános: ha van diplomád, ember vagy, ha nincs, akkor nem. Ráadásul a diplomások részéről egyfajta sznobizmust is érzékelek: mintha kérkednének azzal, hogy papírjuk van.

Egy párkapcsolatban már rég nem az a lényeg, hogy van-e diplomája a másiknak, vagy sincs. Sokan inkább vállalkozásba fognak egyetem helyett, vagy félúton rájönnek, hogy ez nem nekik való, stb. Ráadásul ma már jóval több nő tanul az egyetemeken, mint férfi, így ha minden nő ragaszkodik a diplomához, ki lehet logikázni hogy nem fog mindenki párt találni. Régen a diploma megléte sokat elárult az adott illetőről, ma már jóval kevesebbet. Sok szakmában az adott szakember nem a diplomától lesz “valaki”, hanem a tapasztalattól és az autodidakta tanulástól, ilyenek a grafikusok, 3D animátorok, programozók, online marketingesek, csak hogy egy párat említsek.

Ismerkednék - de csak diplomás jöhet szóba!

Ismerkednék – de csak diplomás jöhet szóba!

Ezt nézd diploma helyett

A diploma helyett a lényeget nézd: milyen ember a másik és hogyan bánik veled, hozzátesz-e az életedhez vagy pedig elvesz belőle.

 

Na persze, ha villogni akarsz a pároddal, hogy hány diplomája van, hány autója és milyen pozíciója a multinál, az megint más. De akkor ne tőlem várj jó tanácsot mert én nem hiszem, hogy ezeken múlik a boldog párkapcsolat.

Sokan teljesen el vannak tévedve, ami a diploma kérdést illeti:

“Az egészben a legszörnyübb, hogy több diplomával a mostani világban lassan halálraitéltnek érezheti az ember magát, és eléggé meg kell küzdeni a bevételért, mert sem a munkában, sem a magánéletben alig lehet megfelelö partnereket találni.”

Írja ezt egy többdiplomás (elnézést de észre kellett vegyem: rossz helyesírással), akit saját bevallása szerint évtizedekig (!) sanyargatott nem diplomás társa. Akkor most számít-e a diploma az érzelmi intelligenciában vagy sem? Ha egy diplomás ezt hagyja, akkor láthatóan a párkapcsolati készségeknek és a diplomának nincs sok közük egymáshoz.

Kell a diploma a párkapcsolathoz vagy sem?

A világ nem fekete-fehér. A diploma-nem diploma pedig nem mindig jó kiválasztási kritérium. Egy szinten kell lenni – ez tagadhatatlan. De nem abban, hogy a másik tudja-e mondjuk amerikai posztmodern szerzők műveit elemezni, hanem abban, hogy el van-e látva kellő érzelmi intelligenciával, lehet-e vele beszélgetni, nevetni, azonos-e a világképe, lehet-e vele elmenni kirándulni, színházba, táncolni. Vannak-e tervei, hasonló elképzelései vannak-e a családról, az életről, közösek-e az értékek – ezek a fontos dolgok. Lehet, hogy egy szakmunkással nem találsz közös nevezőt, de ugyanúgy lehet, hogy egy Nobel-díjas fizikus sem illene hozzád.

Tagadd le a diplomádat?

A másik nagy kedvencem az a jó tanács, mely szerint tagadjuk le a diplománkat társkeresésnél.

“Eddig csak olyan tanácsokat kaptam, hogy tagadjam le a diplomákat, mert a pasikat az elriasztja stb, de Te is tudod, hogy nagyon nehéz kibújni a bőrünkből és eltitkolni, hogy nagyszerű dolgokat tettünk és vittünk véghez eddig.”

Nem kell letagadni a diplomádat – milyen kapcsolat lesz az, ahol le kell tagadni az eredményeinket, el kell sunnyognunk a “hőstetteinket” és meg kell húzni magunkat csak azért, hogy elfogadjanak bennünket, mint társat?

Diploma és társkeresés

Mire jó a diploma?

 

Ha a másiknak nem jó az önértékelése, akkor természetesen bármilyen tálalás mellett kisebbrendűségi komplexusa lesz, de ha alapjában véve egy egészséges lelkületű ember, és az első randi nem arról szól, hogy előadod magad, akkor nem lesz probléma, és nagyon is büszke lesz arra, hogy ilyen nővel lehet együtt.

A kisebbrendűségi komplexus pedig szintén nem diplomafüggő. Ha Neked vannak céljaid, a másiknak meg nincsenek, akkor nagy valószínűséggel frusztrálni fogod. De egy diplomásnak ugyanúgy lehet üres az élete mint egy diploma nélkülinek. 

Sokan gondolják azt, hogy az első randin elő kell adniuk az önéletrajzukat. Ez nagy tévedés. Az első randin nem kell, hogy elhangozzon, milyen eredményeid vannak. Persze ha az a téma, akkor rendben van. De az első randi alapjában véve arról szól, hogy el tudtok-e egy órát tölteni együtt jó hangulatban.

 

214 Comments

  1. semmi 2010. December 7. Tuesday 17:39

    Egyetértek.
    Kérdés, hogy miért nincs diplomája… Igénye nem volt rá, esze nem volt hozzá ( bár ez nehezen elképzelhető a jelenlegi felsőoktatási intézményeket elnézve:( ) vagy pénze.

    Reply
    • Jutka 2010. December 8. Wednesday 08:06

      Szerintem a diploma, valóban egy fontos momentum lehet az életben, de nem a társkeresés terén. Igaznak érzem, hogy a diplomások egyben sznobok is. Van perzse kivétel, de a nagy átlag attól, hogy van a zsebében egy passzus, amitől felső rendűbbnek érezheti magát, azt gondolja, hogy a többi ember érdemtelen a taársas normális kapcsolatra. Ezért azután , keresei a doplomást, pedig az intelligenciát nem az iskola padban adják ez a tulajdonság nem szerezhető, ez vagy születetten létezik, vagy nincs. Ilyen egyszerű, általános műveltséget lehet szerezni, de ettől még nem lesz senki intelligens, csak művelt és ez a kettő nem mindig párosul. Nagyobb a valószínűsége, de nem alapvető lehetőség.

      Reply
      • Bakó Ferenc 2010. December 9. Thursday 18:21

        Teljesen igazad van és ez egy őszinte írás.Ezért az irásodért tisztellek és becsüllek.Üdv Feri.

        Reply
  2. Vica3 2010. December 7. Tuesday 17:45

    Kedves Andi!
    Szerintem nagy vitát indítottál el hiszem mindenki környezetében van jó és rossz példa a “végzettség “különbséggel működő kapcsolatokra. Nem kéne, hogy a diploma meghatározza egy ember értékét a magánéletében, ha az élet más területein ez így is van.

    Reply
    • Bakó Ferenc 2010. December 9. Thursday 18:26

      A diploma megszerzés egy dolog de az életben a diploma semmit sem és ha az egyik fél a másikat semmi vesszi és csak azért vannak együtt mertr a másik fél is diplomás.Ilyen életre nincs szükség és ez nem is tartós.Ne haragudj,hogy véleményt irtam!Baráti üdv. Feri.

      Reply
  3. Kati 2010. December 7. Tuesday 17:48

    Kedves Andi!
    Nem tudok mit hozzátenni az írásodhoz: mindent leírtál, ami ebben a témában felmerülhet, és teljes mértékben egyetértek vele! Nem a diploma számít! Ami számít, ami fontos, az az, amiről írtál: lehet-e vele beszélgetni, együtt nevetni, az érzelmi intelligencia, hasonló elképzelések, közös értékek, tervek, stb.

    Reply
  4. Julianna 2010. December 7. Tuesday 17:55

    Kedves Andi!

    A diploma sem,szeretetet.sem, vacsorát,sem
    szerelmet nem tud adni a pároknak.Az ösztö-
    nös bensőséges kapcsolat,a megértés és a megbecsülés az egymás tisztelete a hosszu-
    távu kapcsolatok titka.Lásd anyáinkat,apáinkat.

    Reply
  5. Ercsi 2010. December 7. Tuesday 17:55

    Kedves Randi Andi! 🙂

    Nem tudlak megcáfolni.
    Nekem nincs diplomám, csak néhány közép és felsőfokú szakmám. Az első párom édesanyja hatására fontosnak tartotta, hogy a párja ne legyen “okosabb” nála.
    Én soha nem foglalkoztam vele, hogy kinek milyen bizonyítványok hevernek a fiókjai mélyén. A fontos az volt, hogy kivel tudok elbeszélgetni, egy hullámhosszon rezegni. Az első párom kivételével eddig az összes párom büszke volt rám, arra, amit elértem, és arra, hogy mennyire “okos” barátnője van… és viszont. Attól függetlenül, hogy volt amelyikőjüknek 8 általánosról volt papírja, és volt, akinek felsőfokú végzettsége volt. Persze olyan is volt, aki a sokadik randin megkérdezte, hogy engem nem zavar-e, hogy ő csak az, ami/aki. De ez eddig egyetlen egyszer fordult elő.
    Ez az ország papír alapú ország, pedig ezek annyira lényegtelen dolgok. Arról kinek van papírja, hogy beszél magyarul??? Nekem nincs, és mégis beszélek. 🙂
    Az érzelmi intelligencia a nyerő!

    Reply
  6. Ani 2010. December 7. Tuesday 18:15

    Kedves Andi

    Gratulálok, jól összefoglaltad! Még az elején tartottam, mikor azt mondtam volna, nem nekem gond, hogy diplomás vagyok, hanem a leendő partneremnek.
    Közel 60 éves vagyok, csak pár éve diplomás. Tehát anélkül éltem javarészt. És…írtál egy találó szót… a másik “önértékelésével” van baj. Kezdődő kapcsolataimban, ha valami félreértés volt, mint gyalázkodást kaptam meg, “aha, mert te diplomás vagy”
    Teljesen igazad van, nem ezen múlik.
    Kölcsönös vonzalom, a másik megbecsülése, elfogadása stb…

    Reply
  7. Liza 2010. December 7. Tuesday 18:21

    Kedves Andi!

    Engem már régóta nem az érdekel van-e a férfinek diplomája vagy nincs. Mellesleg nekem kettő van.Számomra az a fontos, hogy vonzó, kulturált, nyitott és jólelkű társam legyen. Viszont előfordult velem, hogy a férfi mondta nekem, hogy ő nem elég jó nekem,mert nincs diplomája, holott én úgy gondoltam tökéletesen megfelelő. Ilyenkor mi a teendő? Liza

    Reply
  8. Kati 2010. December 7. Tuesday 18:29

    Kedves Andi!

    Ma nem könnyű társat találni. Első kapcsolatomban úgy éreztem, hogy problémát jelentett a páromnak az én magasabb iskolai végzettségem. Féltékeny volt, és nem volt elég önbizalma e maitt. Ezért én nagyon szenvedtem, mivel számomra nem jelent sokat a diploma. Legyünk mindketten józanéletűek, udvariasak, becsüljük és szeressük egymást és legyünk fiatalosak akár hány évesek is vagyunk. Soha ne öregedjünk meg még 90 éves korunkban sem.

    Reply
  9. Dobos Zoltán 2010. December 7. Tuesday 19:03

    Kedves Andi! Én is egyet értek a hölgyek válaszaival,nem az számít kinek hány diplomája vagy főiskolai végzettsége van. Az őszinteség,bizalom és az egymás iránt érző szeretett s szerelem ez a fontos!

    Reply
  10. Éva 2010. December 7. Tuesday 19:10

    Szia Andi!
    Teljesen igaz a megállapítás,hogy nem az kellene,hogy meghatározza egy kapcsolat milyenségét,hogy kinek milyen papírja van…nekem is van…és?
    Különben egy nagyon jó “mondás” jutott eszembe: “Diplomával eszet nem osztanak”…és szerintem ez nagyon megállja a helyét!(Sajnos tapasztaltam is):)

    Reply
  11. Anna 2010. December 7. Tuesday 19:25

    Szia!
    Szerintem sem attól ember az ember, hogy van e diplomája,vagy nincs.
    Sokkal inkább attól, hogy mennyire van benne tisztelet a másik iránt.Az inteligenciát sem az egyetemen adják.
    Anna

    Reply
  12. Erzsébet 2010. December 7. Tuesday 19:38

    Kedves Andi!
    Megcáfolni én sem tudlak, hisz az “észt és az érzelmeket” nem adják meg a felsőfoku tanintézmények. Az illemet sem ott tanuljuk. Mindezekkel rendelkezhet egy átlagos 8 általános iskolát végzett ember is, mert lehet neki nagyobb a lexikális tudása, mint a több diplomával rendelkezőnek.
    Én 54 évesen elmondhatom, hogy bár több középfoku végzettséggel rendelkezem, nem esek hasra ha valaki rögtön azzal áll elő, hogy ilyen-meg olyan diplomával rendelkezik. A házasságomban a férjemnek magasabb iskolai végzettsége volt mint nekem, mégis együtt voltunk 24 évet. Utánna lévő kapcsolatomban a társamnak “csak” szakmunkásképzője volt, mégis együtt éltünk 9 évig.
    Soha nem zavart, ki milyen képzettséggel rendelkezik, viszont az ember belső lénye nagyon fontos számomra.

    Reply
  13. ghilea 2010. December 7. Tuesday 19:46

    Sziasztok,
    én sajnos – legalábbis részben – cáfolni fogok.
    Fiatal vagyok ugyan, de a régi értékeket vallom. Számomra fontos, hogy a párom okosabb legyen nálam, hogy fel tudjak nézni rá. Hogy igenis a párommal tudjam amerikai posztmodern írók műveit elemezni. Hogy ne csak nézzen bután, ha Sztravinszkijt hallgatunk, hanem értse is.
    Lehet, hogy nincs kellő érzelmi intelligenciám, de hiába szeret valaki, akivel nem tudok ezekről és még sok más hasonló dologról beszélgetni, az nekem nem elég. Megtehetném ugyan, hogy a párommal való kommunikáció a gügyögésre és a háztartási témákra korlátozódjon, és az egyéb témákat eltemethetem magamban, hogy majd amikor a barátnőimmel találkozom, kivesézzük őket.
    De milyen kapcsolat lenne ez? Milyen közös témáink lennének?
    Én igenis elvárom a páromtól, hogy ha például publikációt írok, olvassa el, értse meg – és képes legyen kritikát megfogalmazni róla. Mert ez sokkal, de sokkal fontosabb, mint megbeszélni, hogy ma ki mosogat.

    Nyilván sok diplomás gyakorlatilag úgy jön ki az egyetemről, ahogy bement. De az szinte biztos, hogy ha egy nemdiplomásnak elkezdem fejtegetni például Saussure elméleteit, csak bután fog nézni, és megkérdezi, hogy ugyan ki az. Ugyanez igaz bármely kicsit is elvontabb témára.
    Azt tapasztalom, hogy akik korán elkezdtek dolgozni, nem tanultak tovább, nagyon földhözragadt a világképük.
    Én szeretném előrébb vinni egy kicsit a tudományt. Ezt tartom az életem fő céljának.

    Akinek nem fontos a tanulás, a tudás – az egyszerűen nem érti ezt meg. És mégis mihez kezdjek egy olyan emberrel, aki képtelen felfogni az életem?

    Nem azt mondom, hogy minden diplomás elvont magasságokban gondolkozik és minden kétkezi munkás földhözragadt. De azért el kell ismerni, a nagy átlagra ez többé-kevésbé igaz.

    Reply
    • Bea 2010. December 7. Tuesday 20:44

      Nem haragszol ugye , hogy mosolyogtam rajtad. De elképzeltelek: amíg , mi “födhözragadtak” nézzük a csillagokat s néha néha “gügyögünk” is .
      Te a több diplomás pároddal elméleteket fejtetek.Én nem cserélnék veletek.

      Reply
      • Napradyne 2011. July 4. Monday 17:19

        Igaza van annyiban, hogy igenis kell az azonos érdeklődés, és az intellektuális közösség. Mert ha nincs ,akkor mi van? Az exem ezt prózaibban fogalmazta meg a mag a módján, hogy olyan nőt akar elvenni akivel két dugás között beszélgetni is tud (ez lényegében a lánykérés volt…). Nagyon fontos számomra is, hogy fel tudok nézni a páromra, és meg tudom vele osztani a gondolataimat. Mindenkinek más, ő Sztravinszkijt hallgat (kva jó szerző, és nagyon szeretem a műveit), más meg kirándulni szeret. Nekem a következő pontjaim voltak: 1. azonos értékrend és gondolkodás szerelemről és házasságról 2. Szeresse a komolyzenét, vagy meg fogjuk egymást ölni előbb-utóbb 3. Érdeklődő legyen a művészetek iránt 4. Szeresse a természetet

        A társam jött, kipipáltam a pontokat, aztán beleszerettem. Nem érdekelt, hány éves, hogy néz ki, atléta-e, vagy sem, csak a fentiek. Másképp hogy lehetnénk egymás társa! Ez lenne az “ésszerű szerelem”, illetve hogy ha keresni indulok, előbb tudnom kell, kit keresek.

        Reply
    • László 2010. December 7. Tuesday 22:40

      Én is diplomás vagyok kétszeresen is!
      Építészmérnök ,és villamosmérnök.
      De utálom a komolyzenét ,és nem szeretem az irodalmat!Találkoztam már én is súlyosan elmebeteg diplomás nővel,/boszorkánnyal/ aki felsőbbrendűnek hitte magát mert szereti az operát és az irodalmat.Ha én is elkezdtem volna neki tanítani a statikát és a kapacitív meddő reaktanciát biztosan kiakadt volna, de nem ezt tettem, hanem tovább ismerkedtem ,és találtam ép elméjű földön járó nem felsőbbrendű, de közvetlen,csak középiskolát végzett HÖLGYET!!!

      Reply
      • ghilea 2010. December 8. Wednesday 00:43

        Sajnálom, amit leírtam. Sajnos mindketten félreértettetek.
        Bea: nem azt mondtam, hogy nem nézem a csillagokat és hogy soha nem gügyögök. Hanem azt, hogy ez nem elég egy életre. Azért ez messze nem ugyanaz. Nagyon szeretek nyári estéken, amikor vadkempingezünk távol minden lakott helytől, hanyatt feküdni a füvön és csak nézni a csillagokat. Varázslatos. De ha minden éjjel ezt csinálnám, elveszítené a varázsát, azt hiszem.
        László: nem arról van szó, hogy felsőbbrendűnek képzelem magam. Hanem hogy szeretném ezeket az élményeimet megosztani a párommal. Ez talán csak nem bűn?
        “Ha én is elkezdtem volna neki tanítani a statikát és a kapacitív meddő reaktanciát biztosan kiakadt volna” – ez az, ami egy valóban érdeklődő, művelődni vágyó emberre nem is lehet igaz. Elismerem, hogy én annak tartom magam. Hogy a te példáddal éljek: volt egy nagy szerelmem, informatikus. Rengeteget tanultam tőle az integrálástól a guitervezésig.
        Tudom, hogy csodabogár vagyok. Igyekszem minél többet tanulni, fejlődni. Ez igaz a kapcsolataimra is.

        Sajnálom, hogy ma divat ezt lenézni. Elismerem, hogy attól, hogy valaki nem diplomás, nem kevesebb. De ez fordítva is így van!

        Remélem, most sikerült érthetőbben leírni, amit szerettem volna. Ezen a területen még van hová fejlődnöm 🙂

        Reply
        • Ninetta 2010. December 8. Wednesday 07:12

          Én értelek, ghilea.
          Sziasztok!:)
          Hosszú leszek.:)
          Egy nagyon fontos tényezőt nem említettünk eddig a diploma megléte vagy nem léte mellett. Ez az alázat. A szó nemes értelmében (ahogyan a művészet iránti alázatot is értjük).
          A legmesszebbmenőkig elhatárolódom a diplomások azon nagy százalékától, akik – Andi szavaival – sznobok. Én ezt egyfajta primitív gőgnek érzékelem.
          Egy diplomás legyen abban is felismerhető, hogy minden embert, jelenséget a maga értékén képes szemlélni, kezelni. Meglátni/felismerni az értéket. Legyen bármilyen természetű, nagyságrendű érték. Ami hasonlóan fontos: SZELLEMI ÉRTÉKET TEREMTENI. Ez lenne a diplomások legfontosabb feladata. Ahogy a nem diplomásoknak az egyéb természetű ÉRTÉK teremtése. Vagyis az EMBER legyen képes ÉRTÉKET létrehozni: mindenki a maga területén.
          Emellett (és ezzel összefüggésben, mert ugye szellemi értékről lévén szó) a diplomást ismerjem fel az igényes szóbeli és írásbeli megnyilvánulásairól. Valljuk be, mindez manapság a diplomások legnagyobb részére nem igaz. Ellenben nagyon sok negatívum igen, ami pár évtizede elképzelhetetlen volt egy diplomásról. Ezért is volt nagyobb értéke a diplomának, mint manapság. Felnéztek rájuk. Nem azért, mert ők maguk “mindenekfelettiek” lettek volna (azon kivételektől eltekintve, akik természetesen nem élvezhették környezetük tiszteletét – joggal), hanem mert meglátták, megérezték bennük az értéket. Mások vették észre, hogy ez az ember olyan, akire fel lehet nézni. A kisugárzása más volt egy értelmiséginek (mint manapság a nagy többségük), ami ösztönösen kiváltotta az iránta érzett tiszteletet. Ugyanakkor ők is felismerték, tisztelték, helyén kezelték környezetükben az értéket, amit akár alacsonyabb tudásszintű társaik keltettek életre. Ezt a tudásszintet egyébként ma már diplomától függetlenül bárki megteremthetné magának. Sokkal jobbak a lehetőségeink a művelődésre (lsd. internet), csak nem élünk vele.
          Másfelől:
          Nagyon fontos, amit ghilea írt: a megértés, az egymásra találás, igazi társra találás szellemi síkon is.
          Ez megint nem egyértelműen diplomafüggő. Pályakezdő ifjoncként én is úgy gondoltam, nagyobb eséllyel találok diplomások között olyat, aki érti a gondolatvilágomat, időnként elvontságomat, fellegekben járásomat, az én teljesen más világomat, amit magam köré építek, s amiben jól érzem magam. Mára meginogtam ebben az elképzelésemben. Másfajta világlátást igényel, ez igaz (ezért hittem úgy, a magasabb végzettségűek között könnyebb megtalálni ezt a fajta gondolatvilágot, időnként emelkedettséget, elvontságot, rugalmasabb gondolkodást, világérzést). Tévedtem. Köztük is ugyanolyan nehéz, mint általában. Valami más szükséges hozzá), amivel csak nagyon kevesen rendelkeznek (túl az érzelmi intelligencián – mert ez az egyik alap.
          Ghilea jól mondta: nagyon fontos, hogy meg tudjuk beszélni valakivel a környezetünkben (nyilván leginkább a párunktól várnánk ezt, mint a velünk legtöbb időt eltöltővel) akár a munkánkat, de még inkább a bennünket foglalkoztató gondolatokat. Ha ez Saussure vagy kvantumelmélet, netán mindkettő, akkor azt. Mert a közös élet nem csak gondoskodásból, becézgetésből, könnyed szórakozásból, gyereknevelésből, családfenntartásból és egyéb fontos dolgokból állhat, de bizony sokaknál szellemi síkon való mozgástérből is (akár műszaki, akár elméleti fizika, akár filozófia, irodalomelmélet, oktatás… bármi más területen). Aki hivatásként éli meg a szakterületét – elhivatott abban az irányban -, azoknak bizony egy “darabjuk” abban a világban él, utánuk kell mennünk, ha társuknak érezzük magunkat/ leginkább társnak egymást. Olyanra van szükségük, aki nem csak legyint rá, hogy “oké, ez is Te vagy, kincsem, elfogadom, csak engem hagyj ki ebből. Hiszen annyi minden más téma van, amiről beszélni tudunk, s mindkettőnket érdekel”.
          Amitől mindez függ: érzelmi intelligencia, érdeklődés, világra való nyitottság a legteljesebb értelemben (azaz nem csak a körülöttünk lévő fizikai világ, hanem egyetemes szemléletmód: fizikai, szellemi, akár spirituális oldala, ha szükséges), egyfajta rugalmas gondolkodásmód. Ehhez ma már nem kell feltétlenül diploma. Ha a párom merőben más képzettségű (példának okán találkozik egy humán területen képzett egy műszaki képzettségűvel), akkor érdekeljen az is – hiszen a társamról van szó, akinek mindenben társa kell, legyek, persze ő is nekem -, feszegessem a határaimat kicsit, hogy egy bizonyos szinten kommunikációképes legyek azon a területen is, ami az övé – és viszont. Mert mindkettőnknek fontos, hogy beszélhessünk a munkánkról, hivatásunkról a párunkkal, ha igazán hivatásunknak, magunkénak érezzük azt, a párunkat pedig valódi társnak. Legyen társam mindenben – ebben is.

          Reply
          • gábor péter 2010. December 8. Wednesday 15:53

            Végre egy igényes írás,ami nem a 2×2 =4 hétköznapi banalitás (számomra az ilyen szint hihetetlenül unalmas) és az igazmondó mesebeli juhász szájbarágós,gügyögős stílusában íródott.Kihagytad ,hogy a tömeg és az azt képviselő kultúra ellenében(lásd Sztálin,Hitler,Kádár,Mao,Pol-Pot,Való Világ,Kasszandra,stb..)nagyon nehéz volt mindig érvényesülni.Jellemző,hogy Neked magyarázkodnod kell,mert más az igényed.KI a fenének és mi köze van hozzá?Az utcán fekvő emberhez alig hívnak mentőt még egy nagyvárosban is,de kritizálják a legbelsőbb gondolataidat azok akiknek nincs?Az érzékenyebb embereket onnan lehet felismerni,hogy nem ítélik el és nem is reagálnak más életmódjára ,mert természetes,hogy mindenki másképp gondolkodik.Ez fordítva viszont nem működik!Fordítva,ha kicsit is kilógsz az átlagból egymás után jönnek a kritikák,mert képtelenek elképzelni,hogy másoknak eltérőek a szempontjaik.Ha ilyen szép ,kerek egész a világ miért van annyi depressziós,kényszerbeteg,fóbiás és házasságában is egyedül élő nő?Nem mohamedánok vagyunk,nálunk szabad a vásár ,szabad a szex és a párválasztás -nincs kényszer,hogy kit választasz és valahogy mégse működik a dolog.Nézd meg akik az egyszerűségről papolnak:10 pár cipőz is kipróbálnak mielőtt megveszik a boltban-pedig az nem tart pár évnél tovább,viszont az első,második mókussal elkötelezik (szeretnék)magukat egy életre.Tényleg könnyebb párt találni,mint egy pár cipellőt?Miért fordítanak az egyszerű világ hívei több időt a cipő válogatással,mint a férjük és gyerekük apjának kiválasztásával?Igenis van akinek fontos hogy a másikkal ne csak a macska szőréről és a kertek alatt szédelgő alkesz Piri néniről társalogjon. Van akinek a napi kulturprojekt nem az esti rutin dömöc és a délutáni közös dohányzásból áll.Aki ezt szereti,szeresse,nem foglalkozok vele,de fordítva is jó lenne,ha nem foglalkoznának olyan okkal,aki másképp élik az életüket.Szeretek motorozni,de Bach ,Mozart,Kodály és Sting zenéjét bármikor tudom hallgatni és nem akarok olyannal élni aki csak a Győzikétől ájul be.De ő se akarjon velem!Igy kerek ,egész és egyszerű a világ.Tegnap hallgattam a dalai lámát és nem szégyellem,hogy a kisujját is többre tartom,mint a Való Világ összes lakóját.

            Reply
          • Randi Andi 2010. December 8. Wednesday 16:46

            Gyönyörű megfogalmazás.

            Igen, az értelmiségnek felelőssége van. Ez a felelősség a szellemi síkon való TEREMTÉS.

            De az egyetemeken nagyon-nagyon kevés olyan oktató van, aki ezt meg is tudja értetni az alatt a pár év alatt. Bocsánat, kicsit eltértem a tárgytól…

            Reply
        • Napradyne 2011. July 4. Monday 17:20

          Ne foglalkozz vele, nem őket keresed, és kész.

          Reply
      • Goranga 2010. December 8. Wednesday 07:00

        Gratulálok László, Tied a 10 pont, ha egyáltalán van ilyen kategória……

        Reply
      • Ninetta 2010. December 8. Wednesday 07:45

        László: Rólam hasonló megítélés miatt alig valaki tud a környezetemben a “fellegekben járásomról”. A környezetem egy egyszerű, magánakvaló, emellett barátságos, mosolygós, de nehezen megközelíthető, megismerhető emberkének érzékel. Remélhetőleg gőgösnek nagy általánosságban nem tartanak, akik akár csak egy fél órát is áldoztak a velem való beszélgetésre – ezen munkálkodom, amellett, hogy az iskolázottság is látszódjon meg rajtam. ‘Szoktam volt’ mondani magamnak: az iskola kötelez. Az általános és a középiskola is.:) A magasabb meg még inkább.;)
        Félreértések elkerülése végett: kizárólag magamról beszélek, nem célzás senki felé, nem is lenne okom rá, hiszen itt egy kulturált légkörű beszélgetés alakult ki. Időnként súlyos meglátásokkal, véleményekkel, szavakkal, amit azért tartok jónak, mert ez viszi előrébb a témáról való gondolkodást, elmélyülést.

        Reply
  14. Ibolya 2010. December 7. Tuesday 20:02

    Csak az ember számit.Legyen férfi a szó
    igaz értelmében.Legyen szikla a nő mellett.
    Én nagyon sok évet dolgoztam az egészségügyben,
    tudnék mesélni a diplomásokról !!!
    Egyébként többsége Istennek képzeli
    magát / tisztelet a néhány kivételnek /.

    Reply
    • gina 2010. December 8. Wednesday 01:53

      azok az orvosok, nem az összes diplomás. az orvosok még a diplomásokon belül is egy külön kasztot képeznek :/

      Reply
      • Kata 2010. December 8. Wednesday 10:07

        hát, az ‘Istennek lenni’ effektus általában a magánéletben is hozza magát 🙂

        Reply
  15. Saci 2010. December 7. Tuesday 20:04

    Szia Andi!
    Az előttem szólókkal nagyon egyet tudok érteni. Nem a diploma számít. Ha két ember nem tudja egymást szeretni és elfogadni, mindegy, hogy milyen végzettségük van.
    A boldogsághoz azonos értékrend, szeretet, tisztelet és egymás megbecsülése a legfontosabb.
    Saci

    Reply
  16. Bea 2010. December 7. Tuesday 20:36

    Andi!
    Én veled értek egyet.
    jót mosolyogtam egy beíráson

    “ok diplomás gyakorlatilag úgy jön ki az egyetemről, ahogy bement. De az szinte biztos, hogy ha egy nemdiplomásnak elkezdem fejtegetni például Saussure elméleteit, csak bután fog nézni, és megkérdezi, hogy ugyan ki az. Ugyanez igaz bármely kicsit is elvontabb témára.”

    Elképzeltem egy gyertyafényes vacsorát
    ahol Saussure elméleteit fejtegetik.

    Én vagyok földhöz ragadt egészen biztos, hogy ezen nevetni mertem.

    Reply
    • Zsóka 2010. December 7. Tuesday 20:59

      Kedves Bea!
      Igazad van: az első gyertyafényesen valószínűleg nem Saussure a fő téma. De mi van, ha a 110. otthoni közös szendvicsezés mellett tényleg erről szeretne valaki beszélgetni? (tudom:ehhez sem diploma kell, csak ismeret)

      Reply
      • Bea 2010. December 7. Tuesday 21:53

        Kedves Zsóka!
        Értelek én.Igazad is van valahol.
        de még mindig fenntartom, hogy a jó beszélgetésekhez , s a kellemes vidám élethez nem szükségeltetik a diploma.
        Beszélgessenek a sok diplomások, miről akarnak, de azért a többiek “földhöz ragadtak”???

        Reply
      • Bea 2010. December 7. Tuesday 21:58

        kedves Zsóka!
        Én csak elképzeltem egy romantikus összebújós estet,amint Darwin tanairól
        s pl: relativitás elméletről beszélgetnek a sok diplomások:)természetesen mindn “gügyögés” nélkül
        Ezen mosolyogtam.

        Reply
        • gina 2010. December 8. Wednesday 00:46

          Na és mi van, ha nekem szellemi kielégülésre is szükségem van a kandalló/gyetyafényes vacsora mellé?! bármily elképzelhetetlen is ez itt egyesek számára, igenis szükségem van arra, hogy megvitassam a kedvesemmel mindazt, ami a fejemben van. És mit tehetek én arról, ha nekem Darwin, Zola vagy éppen Platon barlang-hasonlata jut eszembe éppen. Persze egyetértek azzal, hogy egy nemdiplomás is lehet intelligens, okos stb, de azért sanszosabb hogy a szellemi/lelki társamat egy diplomás személyében találom meg. Túl vagyok pár kapcsolaton ill. még több beszélgetésen diplomásokkal és nem diplomásokkal egyaránt, tapasztalatból mondom, hogy a nem diplomások az 1. veszekedés alkalmával a fejemhez vágják, hogy hülye egyetemista.Szvsz.hazudik az a pasi, aki azt mondja nem frusztrálja, ha a párjának paírja van arról, hogy műveltebb nála.Engem is frusztrál, hogy mindig vissza kel fognom magam, ha darwinról vagy az igazság természetéről támad kedvem filozofálni. Sajna a diploma azonban önmagában kevés, nem az teszi az embert. Az én kitételem tehát: legyen diplomás és ne legyen bunkó.

          Reply
          • Randi Andi 2010. December 8. Wednesday 05:34

            akkor helyesbítsünk: neked bölcsész beállítottságú ember az ideális.

            mert ugye ha valakinek diplomája van, még nem biztos hogy vágja Saussuret.

            Egyébként pedig csak az a filozófiai elmélet ér valamit, amit másoknak is át lehet adni és el lehet magyarázni.

            Platón barlanghasonlata vagy Saussure koncepciója viszonylag könnyen elmagyarázható és Darwin sem olyan bonyolult (a felszínen), el lehet rajta filozofálgatni.

            Amiről igazából itt szó van: fogadja el, hogy téged mik érdekelnek és legyen ő is érdeklődő. Ha nem bölcsész akkor bizony Neked kell őt a saját világodba bevezetni.

            De egy párkapcsolatban azért nem csak az számít, hogy mennyire ért a filozófiához…

            Reply
          • Randi Andi 2010. December 8. Wednesday 05:35

            ui: én egyébként megértem az igényedet, miért ne lehetne valakinek az a párkapcsolati igénye, ami Neked?

            De azért ha nem tud veled a másik elsőre ilyenekről beszélgetni, még ne tedd ki a szűrét 🙂

            Reply
          • Napradyne 2011. July 4. Monday 17:44

            Egyetértek veled teljesen és szívemből szóltál de: láttad a Good Will Huntingot? Nézd meg feltétlenül…:)

            Reply
  17. Milli 2010. December 7. Tuesday 20:38

    SZIA ANDI !
    Egyet értek nem a diploma határozza meg az emberi értékeket.
    A diplomával nem jár együtt az inteligencia.

    Reply
  18. Zsóka 2010. December 7. Tuesday 20:53

    Szia!
    Tapasztalataim alapján én is kénytelen vagyok legalább részben cáfolni a véleményedet. Nekem van (1) diplomám – ez általában akkor hangzik el a számból, ha rákérdeznek, hogy hova jártam. Nyilván nem fogom letagadni. Soha nem csináltam ebből elvi kérdést, úgyanúgy, ahogy az anyagiakból sem. Életem leghosszabb kapcsolata egy szakmunkás-képzőt végzett férfival volt – jelenleg is kimondottan jó viszonyban vagyunk, nincs téma, amit ne tudnánk megvitatni. Viszont minden -hangsúlyozom: minden – párkapcsolatomban problémát jelentett a FÉRFI SZÁMÁRA, ha bármiben is kevesebbnek érezte magát az illető: “persze: neked diplomád van”, “ez a Te lakásod, te kocsid,ki vagyok én, hogy beleszóljak”, stb. Tovább megyek: diplomás ex-partnerem sem tudta tolerálni, hogy egy IQ teszten 10 ponttal többet értem el, mint ő. Mostanra eljutottam oda, hogy valóban szempont legyen a diploma és az egzisztencia. Lévén hogy így is egyedül vagyok, nem ettől szűkülnek tovább a lehetőségeim…

    Reply
    • Éjkert 2010. December 7. Tuesday 21:22

      Másik félben is kellene lenni annyi önbizalomnak, hogy nem veszi személyes sértésnek, hogy ha jobb vagy valamiben. Megtehette volna azt is, hogy őszintén gratulál.

      Fel kell nőni a másikhoz, nem megsértődni és faképnél hagyni, kevesen képesek/akarnak alkalmazkodni.

      Kapcsolatok szétmenésért az önbizalom, önszeretet hiány a legnagyobb bűnös!

      Reply
    • Goranga 2010. December 8. Wednesday 07:03

      Zsóka, szerintem számodra továbbra sem diplomás férfi kell, hanem egy olyan ember,akinek rendben van az önértékelése. És ez nem diploma függő.

      Reply
  19. Kicsimam 2010. December 7. Tuesday 20:55

    Nekem nincs diplomám, de sok diplomás ismerősöm van, és ha nem értem miről beszél megkérem magyarázza el.Az intelligens diplomás elmagyarázza.Az érzelmeknek és a szerelemnnek semmi köze a diplomához. Akinek pedig “csak” diplomája van és nincs benne semmi érzelem az csak nyugodtan kérkedjen vele.Próbáljon meg társat keresni.Szerencséje lesz ha talál.

    Reply
    • gina 2010. December 8. Wednesday 00:53

      az a baj, ha megmondom milyen diplomám van,(igen, az a fajta, ami mellé dr-i címet adnak) rögtön felmerül a másikban, hogy kérkedni akarok vele. Sőt! Ha valahova pusztán csak kiírom a teljes nevemet, lévén hogy úgy szerepel a személyimben (a kamaránk az volt egy időben a heppje,hogy nem regisztrált, míg át nem irattam, tehát nem ÉN akartam)rögtön azt mondják, hogy nagyképű vagyok.
      Jajj de könnyű ítélni a nem diplomás oldalon is. Szerintem én sokkal kevesebbszer skatulyázom be a nemdiplomásokat, mint ahányszor azt ők teszik énvelem.Na most lehet jönni azzal, hogy kérkedtem.

      Reply
      • Napradyne 2011. July 4. Monday 17:51

        Ez szerintem szimpla, egyszerű irigység, amit egyesek így kompenzálnak.

        Reply
  20. Éjkert 2010. December 7. Tuesday 21:01

    Én is egyet értek abban, hogy nem szükséges diploma egy boldog párkapcsolathoz, sőt érettségi sem. Erre példát is tudnék mondani a közvetlen környezetemből.
    (Diplomás nő, több nyelvvizsgával, bankban dolgozik, átlagnál kicsit gazdagabb családból jelenleg 24 éves, barátja 28 éves, érettségi nélkül asztalosként dolgozik családjával, szegényesebb körülmények között él. Kapcsolatuk 8! évvel ezelőtt kezdődött. Olyanok, mint egy gerlepár :).)
    Sajnos nagyon kevés olyan férfi van, mit ő. Nem lép félre, nem iszákos, nem lóg állandóan a haverjaival, nem menne el a barátnője nélkül szórakozni!, sportol, figyel az egészségére, és igen is kulturált (kulturáltabb sok diplomásnál) még ha a lexikális tudása nem ér fel egy professzoréval, vagy egy irodalomtudóséval és ami a legfontosabb, hogy őszinte és szereti a lányt.

    Akinek arra van igénye szíve joga olyat választani aki ért ezekhez. De most komolyan, furcsa az nekem hogy valaki csak azért nem szeret bele a másikba mert nem tudnak kvantumfizikáról vagy mit tudom én miről beszélni. Persze fontos, hogy legyen közös téma, de nehéz a hasonlóakat megtalálni. (Én is nehezen találok olyat akit érdekel az ezotéria és az agykontroll és még el is tűrné, hogy vegetáriánus vagyok.) De nem szabnám feltételnek, hogy ilyen nem lehet a párom.

    A diplomával nem adnak se logikus gondolkodást, az értelmi képességek sem fognak javulni tőle, sőt nagyobb szíve sem lesz tőle senkinek…

    Nevetséges, hogy a szerelmet a szokásokhoz, testhez, keresethez, diplomához, szexhez vagy bármi egyéb földi dologhoz köti valaki. Az nem igaz szerelem hanem kötődés. Ennyi.

    Na ezt le kellene védetnem…..

    Reply
  21. Borbi 2010. December 7. Tuesday 21:04

    Kedves Andi
    Szerintem a dolog lényege nem a “van diploma-nincs diploma” kérdésében rejlik.Ha valaki nyitott a világra,érdeklődő,képes kulturáltan viselkedni,lehet vele jókat beszélgetni,netán értelmes dolgokról vitázni is-kit érdekel,hogy van-e diplomája!
    A dolog lényegét én abban látom,hogy a partnerek legalább hasonló értelmi és műveltségi szinten legyenek.Mert ha ez hiányzik-amit a jól ismert rózsaszín szemüveg miatt , a kapcsolat kezdetén nem tudunk,vagy nem akarunk észrevenni-bizony később komoly problémát okozhat.Lehet,hogy csak az egyik félnél,de lehet,hogy mindkettőnél.De a kapcsolat- szerintem -hosszú távon nem fog működni.

    Reply
  22. Ágica 2010. December 7. Tuesday 21:09

    Andi ! Nagyon jó témát dobtál fel.Szerintem nem diplomától
    ember az ember.Szép élethez
    nem kellenek nagy cselekedetek
    és diploma,csupán tiszta szív,
    tisztelet és sok-sok szeretet.

    Reply
  23. Irén 2010. December 7. Tuesday 21:09

    Diplomás nő vagyok.Életem legnagyobb szerelme szakmunkás, de nem emiatt nem vagyunk boldogok.Számomra az ember nem a diplománál kezdődik, de aki hazudik, becsapja a másikat, függetlenül a diplomától,az nem társnak való, nem érdemel szeretetet. Én nem vagyok sznob,a szerelem nálam nem papirfüggő, mégis én vagyok a megalázott ember. Persze, mert hagyom, hogy becsapjanak.

    Reply
  24. Monika 2010. December 7. Tuesday 21:31

    Kedves Andi és mindannyian!
    Érdekes a téma, és engem is érint. Tudnék én is példákat hozni az ismeretségi körömből az eltérő műveltségű párok eseteiből, – valamennyien elváltak. És itt nem a diploma, – a papír volt a lényeg, hanem az eltérő, nagy műveltségi különbség, és ebből kifolyólag az érzelmi intelligencia hiánya.
    Itt egyet kell értenem ghilea hozzászólásával, – az nagy probléma hosszútávon, ha nem tudunk kultúrálisan is összehangolódni, ha a másiknak fogalma sincs az irodalomról, nyelvekről, művészetekről, és komoly zene helyett csak lakodalmas rockot, vagy country zenét hajlandó beengedni a fülén… Tehát ha együtt szeretnének szórakozni, kikapcsolódni, feltétlenül érteni, szeretni kell mindkettőnek a kultúrának mindazon területeit (legalább részben…), amely a közös nevezőt, azaz az összhangot biztosítja a két fél között.
    Ezzel nem zárom ki a diploma nélkülieket, – nem vagyok papír-függő,- ugyanis hiába van papírja valakinek egy nyelvvizsgáról, ha nem beszéli a nyelvet. Tehát diplomások között is találkoztam már nem egy “bunkóval”, és olyannal is, akinek a diploma ellenére nem volt a helyén az önértékelése. Pl. a volt férjem, aki diplomás mérnök volt,de mindig elővette nekem, a szerinte “buta bölcsésznek” az “én csak egy barbár műszaki vagyok” c. lemezt.Vagy a másik kapcsolatomban se színház, se mozi, se hangverseny, se kiállítás, olvasni csak egy-két szűk témában, – költészetről és egyebekről szó se essék… Nem ezt vártam volna egy fogorvostól!
    Lehet, hogy csak én fogtam ki ilyeneket, – de ebből is látszik, hogy nem a diploma számít, hanem a megfelelő műveltség, és kultúrális összhang a két fél között, – akkor is, ha nagyon eltér a szakmájuk egymástól!

    Reply
  25. Fehér Irén 2010. December 7. Tuesday 21:34

    Nálam az ember számít. Az intelligenciát
    nem a diplomával osztogatják. Úgy gondolom arra születni kell.

    Üdv.: Irén

    Reply
    • gábor péter 2010. December 8. Wednesday 18:32

      A gyereked tanárától is elfogadod ezt a választ,ha ezzel magyarázza,hogy egész évben csak ő bukfencezett 1-2 tárgyból?Kedves szülő ,az ön gyermeke nem erre született..pedig hát végtére is nemcsak zsenik kerülnek ki a sulikból.
      Azt hiszem agyonvernék még aznap a szegény pedagógust.Érdekes milyen könnyen osztják a tanácsot,amíg másokról van szó,gyakran ezért nem érnek semmit ezek a kommentek.Csak pötyögés..Én vajon és esetleg te ,mire is születtél?..

      Reply
  26. Karin 2010. December 7. Tuesday 21:52

    Szia Andi!
    Szerintem sem a diploma tesz EMBER-ré! Mégis sokan azt hiszik,hogy egy használaton kívüli diploma többet ér, mint sok-sok év szakmai tapasztalata.
    És természetesen hímneműről beszélek, tehát az ő mezőgazdasági diplomája többet ér, mint egy gyógypedagógiai. Pedig az egésznek nincs jelentősége, csak ha felfújják…

    Reply
  27. Edit50 2010. December 7. Tuesday 21:55

    Én is csak azt tudom mondani, hogy egy boldog párkapcsolatnak semmi köze a diplomához.Nekem csak érettségim van és most tanulom a harmadik szakmám (60 évesen).A volt férjem egyetemet végzett és egy szakmai zseni, de szakbarbár. Az élet más területén viszont megbukott, más nemigen érdekelte, még én sem. Se beszélgetni, se közös programokat csinálni nem lehetett vele, csupán önző természetét és hatalmas egóját “élvezhettem”.
    Hozzáteszem, azóta is egyedül él -25 éve-
    és masszív alkoholistaként tengeti nyugdíjas éveit.
    (Igaz, későbbi nem-diplomás barátomról sem mondhatok dicsérő szavakat, de ott sem a diploma hiányzott, hanem az érzelmi inteligencia- amit ugye nem tanítanak az egyetemen.!)
    Végül csak azt szeretném mondani, hogy lányok, bizony nagyon meg kellene válogatni, kivel állunk szóba, mert sok a veszíteni valónk. Diploma ide vagy oda.

    Reply
    • gábor péter 2010. December 8. Wednesday 18:38

      Igazad van,de mindig szóba álltok velük sőt eleinte még agyon is dicséritek őket.Hányszor hallgattam szép csöndben a hozsannát olyanról akiről 30 másodperc alatt le lehetett csekkolni,hogy a macskám őrzését sem bíznám rá.. nemhogy pár hónap után már gyermeket hozzak neki a világra.És férfi vagyok,de észreveszem.Hol az a híres megérzés?..(bocs a kivételektől)

      Reply
  28. Marcsi 2010. December 7. Tuesday 21:58

    Andi!
    Teljesen igazad van és a hozzászólóknak
    is.Nekem is felsőfokú képesitésem van,igaz nem adott diplomát,de soha nem
    szabtam feltételként az ismerkedésnél.
    Volt diplomás partnerem,de csak rövid ideig,mert sznob,szakbarbár és egyébként
    bunkó volt.A lelki intelligencia,az érdeklődési kör,viselkedés-kultúra ,a kedvesség,ápoltság a fontos és ezt nem
    lehet az egyetemen megszerezni.
    Persze nagyon különböző intelligenciájú
    emberek kapcsolata hosszú távon nem biztos,hogy működik,de ez nem függ az egyetemi végzettségtől.
    Egyébkénta mai világban sok túlképzett diplomás nem talál állást,most nagyobb szükség lenne jól képzett szakemberekre
    akikből viszont kevés van.
    Én például szívesen elfogadnék egy kedves,figyelmes kultúrált ezermestert kivel szintén el lehetne menni szinházba,táncolni és még esetleg a csapomat vagy a villanyomat is megjavitja tudományos értekezés helyett.
    Az sem rossz,ha az ágyban például azt teszi amit kell és nem szaval.

    Reply
    • Bea 2010. December 7. Tuesday 23:52

      Kedves Marcsi!
      A Te véleményed fedi leginkább az igazságot szerintem. Megeszi a fene a
      kvantumelméletet s a 2 diplomát , ha az ember nem tud betekerni a kvantumelméletével egy villanykörtét.
      S az ágyban nem szeretkezik, hanem az atomhasadás hatásától értekezik.

      Reply
  29. Marcsi 2010. December 7. Tuesday 22:04

    Kedves Randi Andi!

    Nagyon kilóg a lóláb. Nem kellene az egyediből általánosítani. Az, hogy a papírbeli különbségek ellenére nagyon jól megvagytok a pároddal, az csak kivétel, ami erősíti a szabályt. Az egyetemisták zöme még a suli alatt összejön, ki tudja miért tök jól tudnak beszélgetni. Van elég közös téma. Aztán általában a munkahelyeken szövődnek szerelmek (több is mint kellene :-), érdekes, nem?

    Reply
  30. Kamarás Gabriella 2010. December 7. Tuesday 22:07

    Párom humán végzettségü diplomás volt,én szakmailag voltam felsőfoku végzettségü.Igenis kell, hogy kölcsönösen elismerjék egymást a felek.Ne csak a háztartás legyen a téma,főleg a szakmai végzettségünek kell humán érdeklődésünek lennie,mert elengedhetetlen,hogy ne tudjon élvezni egy gyönyörű operát,egy hangversenyt.A párom az én szakmámhoz nem értett,de megbecsülte különleges tudásomat és büszke volt rám. Édesapám viszont a polgári végzettségével hatalmas tudás birtokában volt,tehát nem a papír a fontos, hanem a tudás, műveltség,amit a diploma nélküliek is meg tudnak szerezni.

    Reply
  31. Juci 2010. December 7. Tuesday 23:50

    Az összes hozzászólást elolvasva örömmel nyugtázom,hogy a többség véleménye hasonló.Igen!Az én véleményem is az,hogy nem a diploma számít.a papir alapú kapcsolatok sajnos általában kudarccal végződnek.A hasonló érdeklődés,ápoltság,tolerancia,egymás megbecsülése,megértése fontos ugyan,de ehhez nem szükséges diploma.A legegyszerübb ember is képes rá.Sőt! Többre is.A szerelem vak.Aki valóban igazán szeret,nem érdekli a diploma.Sok-sok péda volt rá a történelemben.

    Reply
  32. Etelka 2010. December 8. Wednesday 01:28

    Most olvastam végig az összes hozzászólást. Sajnos nekem nincs diplomám. Több szakmám is van, olyanok, amit egy kapcsolatban bőven tudnék kamatoztatni. Vendéglátós, cukrász, masszőr stb. A barátommal azonos munkakörben dolgoztunk és mégis kisebbségi érzése van velem szemben az ezoterikus tudásom miatt. Olyan szintre fejlődtem, hogy már tanfolyamokat is tartok és ebben ő hátrányban érzi magát. Ez az oka annak, hogy vége lett. Mostanra csak barátok vagyunk és az interneten váltunk néhány szót. Egyetlen egy párkereső oldalon sem találok megfelelő jelöltet magamnak, mert azonnal “látom” rajta, hogy milyen ember. Ezért már nincs is kedvem ismerkedni. A férfiak hazudnak, amit én azonnal”látok”, így inkább egyedül vagyok, mintsem egy újabb kudarcot felvállaljak. Tehát, a nemdiplomások között is előfordul a vélt, vagy valós szintkülönbség két fél között, ami akadályozza a tartós kapcsolatok kialakulását.

    Reply
    • gina 2010. December 8. Wednesday 01:37

      az élet minden területén előfordul az, hogy az emberek összemérik magukat a másikkal. számomra a leg-extrémebb példa, amikor a 80 éves nagyanyám arról beszél, hogy a szomszéd 81 éves anyóka féltékeny rá, mert sokkal jobban néz ki annál 🙂
      Egy párkapcsolatot egyébként rendesen meg tud mérgezni a felek közötti rivalizáció. Férfi és nő között ez többnyire a diploma-karrier-pénz háromszögben mozog.Ne add fel, ha hiszel a természetfölötti dolgokban akkor úgyis tudod, hogy aminek meg kell történnie, az meg is fog történni. Ugyanakkor vannak olyan utak, amelyeket egyedül kell bejárnunk. Lehet hogy egy boldog párkapcsolatban élve eszedbe se jutott volna ilyesmivel foglalkozni, amivel most foglalkozol.Pedig amint elmondtad,meglehetősen sikeres vagy benne. Sors-karma stb… nem ragozom tovább 🙂

      Reply
  33. gina 2010. December 8. Wednesday 01:50

    Kedves Andi! Már megint arról van csak szó, hogy ismét adjak le valamit az igényemből, hogy bepasizzak. Íram egy hosszút az előbb, de az elszállt. Röviden tehát: ma már csak az nem tanul tovább akinek rosszak a jegyei a suliban, vagy tehetséges, csak nem AKAR. Nekem ilyen pasi nem kell. Olyan se aki butább nálam, és olyan se aki nem elég törekvő. Persze ha valaki azt gondolja (és sok egyébként bunkó diplomás képzeli ezt), hogy a diploma valami felsőbbrendű lénnyé tesz, az is téved. De vitathatatlanul jelez valamit.Talán egy rokonlelket, akivel tudok Darwinról értekezni.A villaykörtét meg majd becsavarom én vagy a szerelő.

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 8. Wednesday 05:42

      Szia!

      nem arról van szó, hogy adj le az igényeidből, hanem sokkal inkább arról, hogy
      TISZTÁZD azokat.
      Az igény pedig nem az, hogy legyen diplomája, hanem az – ahogy rávilágítottál – hogy olyan témákról is el lehessen vele beszélgetni, amik Téged érdekelnek.

      Reply
    • Kata 2010. December 8. Wednesday 10:21

      Ezzel egyet tudok érteni!

      Nekem is van diplomám, nem vagyok buta nő 🙂 Ezért nem ‘elvárom’ a diplomát, de legalább hozzám hasonló értelmi színvonalat igen! És ez nem papírfüggő, mert volt már ellenpélda is az életemben, de pl. a gyenge főiskolák, béna semmilyen egyetemi szakok elvégzése után sem jobbak a ‘diplomások’, mint egy végzettség nélküli ember. Van több olyan ismerősöm, akik papír nélkül is ‘jó partyk’, de azért ha én is társat keresnék, biztosan beírnám, hogy diplomája legyen (na de nem akármilyet!) – ha egy kicsit komolyabb egyetemet elvégez az ember fia-lánya, akkor azért nagyobb eséllyel nem lesz béna, mert egyszerűen muszáj valamit magába szívnia az intézményben, mert nem adják ‘ingyen’ a papírt. Ez persze a néhány suttyót nem szűri ki, de azt hiszem, a színvonalat talán jobban megközelíti. ÉS nálam a diploma (hangsúlyozom, olyan diploma, amin dolgozni is kellett) azt is jelenti, hogy valakinek igenis volt annyi akaratereje, hogy leüljön, és ennyit megcsináljon. Tehát van célja és elszánt és AKAR. Ez pedig jó tulajdonság az élethez. Ez szerintem ma már olyan elvárás az életben (akár a papírral fog dolgozni, akár nem), amit mindenki, aki egy kicsit is erőlködik rajta, össze tud hozni, ráadásul nálunk olyan szerencse van (pl. amerikában komoly pénz, ha az ember egy kicsit jobb egyetemen akar tanulni), hogy állambácsi kifizeti az első diplomáját MINDENKINEK, aki minimális gógyival rendelkezik.

      Reply
  34. kentaur. 2010. December 8. Wednesday 03:11

    basszuska ránézek egy emberre, megmmondom mire számíthatok vele kapcs., akár van “WC”-papírja akár nincs…..a szemekben Minden ott van, és ezt nem tudja elhazudni két kilo diplomával sem……mondom ezt annak ellenére, hogy évekig dolgoztam büdöslábú(szószerint!) munkásokkal, akiknek a szókincse a következö volt:”pina, fasz, kabbe, köcsög, anyád, kurvanyád, stb….”

    Azért diplomások jelentős része nem ilyen!
    De emberileg viszont még rohadtabbak lehetnak mint a munkások, mert kifinomultan okoznak kárt, és a lehető legaljasabb módon(ezt is tapasztaltam!)

    Isten bocsásson meg nekem hogy ezeket itt le kellett írnom!

    Reply
    • Goranga 2010. December 8. Wednesday 07:05

      Jól írtad! Az “eccerű” emberek kiszámíthatóbbak, könnyen átláthatóak. Egy magasabban kvalifikált az ördög rafinériájával rendelkezik. Ja, és a magánéletben, otthon többnyire ugyanúgy káromkodik…

      Reply
    • Kata 2010. December 8. Wednesday 10:22

      egyetértek! 🙂

      Reply
  35. rita 2010. December 8. Wednesday 04:42

    Kedves Hozzászólók és Andrea,
    azt gondolom, hogy előfordult már, hogy a kérdéssel kapcsolatban általánosítottunk, s azt hiszem még fogunk is. A felsőoktatást meg lehet szidni, hogy milyen, de azt hiszem, aki nem csak megúszásra játszott, arra ragadt is valami. Nem hiszem, hogy szégyenkeznem kellene, hogy diplomáztam kétszer is, no meg kedvelem a komolyzenét és irodalmat, de emellett még számos más dolog is érdekel. EGészséges módon vagyok büszke arra, amit elértem, nehogy már sunnyognom kelljen a diplomám miatt.
    Ettől függetlenül ember maradtam, nem esem hasra egy dr vagy Dr előtt, de tisztelettel beszélek egy rakodómunkással vagy takarítóval is…
    Az ember számít, hogy mit kaptunk otthonról, mit hoztunk magunkkal… én úgy bánok embertársaimmal, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak! Ja és Mindenki pucér fenékkel született :), ha valaki sznob és nagyképű az nem a diplomájával függ össze.
    üdv.korit

    Reply
  36. Nagy Iván 2010. December 8. Wednesday 05:50

    Kedves Andi!

    Nem a diploma számít hanem az őszínteség,megbecsülés.

    Tisztelettel

    Nagy Iván

    Reply
  37. Nagy Iván 2010. December 8. Wednesday 05:54

    Kedves Andi!

    Szerintem nem a diploma számít hanem az öszínteség,megbecsülés

    Tisztelettel
    Nagy Iván

    Reply
    • Nagy Iván 2010. December 8. Wednesday 05:59

      Kedves Andi!
      Szerintem nem a diploma számít,
      hanem az őszinteség,megbecsülés.

      Tisztelettel

      Nagy Iván

      Reply
      • Nagy Iván 2010. December 8. Wednesday 06:03

        Kedves Andi!

        Szerintem nem a diploma számít
        hanem az őszinteség, megbecsülés

        Tisztelettel

        Nagy Iván

        Reply
  38. BK 2010. December 8. Wednesday 07:11

    Sziasztok!

    Na akkor most kérem ki magamnak az egész baromságot, vagy én vagyok a kivétel. képzeljétek diplomám van!! huhú, de könnyen szereztem, az első lányom újszülött és csecsemőkora volt az egyik ár, mert azt hittem, fogcsikorgatva kibírom, aztán cserébe lesz állásom. Hát nem, és ez nem mostanában volt, hanem 20 évvel ezelőtt. Ja és akkor még pénzért nem lehetett venni. hát bocs, hogy nem egyik nemi szervről a másikra jártam, hanem tanultam, mert azt hittem értelme lesz. Ja és sem a volt férjem sem a későbbi tartós kapcsolataim nem voltak diplomás pasik. És egy másodpercig sem zavart. Hát képzeljétek mégis megszívtam de rendesen. Szóval azért mert nincs diplomája, még nem biztos, hogy annyira de nagyon inteligens, kedve, aranyos, jellemes, művelt, szeretetre méltó és szeretet adó és a családja mellett kiálló, és nem félrekefélő stb…. ami ugye egy diplomásnál kizárt.Ugye???

    Reply
  39. Éva 2010. December 8. Wednesday 07:59

    Nagyon jó dolog ha valakinek lehetősége volt anno lediplomázni, nekem felsőfokum van,az is 4o évesen sikerült.De nem erről akartam irni, tapasztalatom a netes társkeresésben,hogy a diplomás pasik legtöbbje magasabb pozicióból ugymond nagyképüen szemléli a női társkereső “társadalmat”.A hirdetők 7O %-a nő,bőséges étlap áll a rendelkezésükre,van amelyik megirja az első /ismerkedő/ levelet amelyben kiemeli,hogy diplomás és sportos,….stb. aztán elfelejt a válaszlevélre reagálni,elsősorban izgalmas szórakozását akarja kielégiteni.Ennyi !!!

    Reply
    • gábor péter 2010. December 9. Thursday 10:47

      Elnézést,de Te biztos nem ismered a társkereső oldalakat!Mindegyik megjeleníti a kezdőlapon a tagok számát és a nemi arányt!Mindig a férfi társkeresők vannak többen,kb dupla annyian vannak ,mint mint a hölgyek.Panaszlista helyett kicsit ragaszkodjunk már a számok világához is ahol mindegy ,hogy most fáj a feje valakinek vagy nem,attól 2×2 még 4.

      Reply
  40. Ica 2010. December 8. Wednesday 08:10

    Sziasztok!
    Én Ghilea hozzá szólására reagálnék, és a többiekére is. Itt csak egy dologról feledkeztetek meg, akkor lesz valaki igazán társ, ha lelki, szellemi, testi síkon egy hullámhosszon vagytok. Ha valakinek magas az érzelmi intelligenciája, szép hogy a társában ezt keresi, ha valakinek a szellemi intelligenciája magas ezt fogja keresni. De egyiknek sem kell magasnak lenni, vagy alacsonynak mert ez tévhit, a lényeg a közös hullámhossz!!! Ha valakinek valamelyik alacsony, a társában sem látja, ha az alacsony, és szerintem ez a normális. A lényeg hogy egy szinten legyenek!
    A párommal igenis éjszakába nyúlóan tudunk beszélgetni a környezetvédelemről, mert minket ez érdekel, és nagyon- nagyon jó hogy ennyit tudunk beszélgetni!
    És azt kívánom mindenkinek hogy találja meg a vele egy szinten álló embert, mert ez számít! Persze ehhez előtte elengedhetetlen egy helyes önértékelés!

    Reply
  41. Erzsebet 2010. December 8. Wednesday 08:28

    Legfontosabb a SZERETET!!!!

    A tiszta tudas pökhendive tesz
    Szeretettel parosulo tudas az HATALOM es az pozitivan hat kifele. A POZITIV KISUGARZAS.
    Amig nincs benned SZERETET meg a diplomad se er tobbet egy szaraz tananyagnal.
    IGYEKEZZ SZERETETET OSSZEGYUJTENI MINEL TOBBET attol vagy tobb a tananyagnal
    A diploma nagyon sok munka, szaraz tudas szeretettel gazdagitva POZITIV KISUGARZASU NAGYHATALOM.
    sok szeretettel
    Erzsebet

    Reply
  42. Hajnalka 2010. December 8. Wednesday 08:38

    Nekem még nem volt ilyen tapasztalatom hogy baj hogy nem vagyok diplomás, mert jártam már 3 diplomással is aki nem volt gavallér hiába volt 8 millás autója Balatoni telke, pénze és sznob sem volt. A viselkedése, a hozzám való viszonya a sok munka, silánnyá tette a kapcsolatot.Ritka találkozások, kevés és nem minőségi szex..És nem váltam el az volt a legfőbb probléma.Most van egy párom szintén diplomás de ég és föld a kettő. Miden nap kávé, reggeli, amit ő készít nekem, állandóan a kedvemben jár, szórakoztat, törődik velem, becézget, értem jön sms-eket küld egyszóval úgy viselkedik ahogy az a “Nagykönyvben” meg van írva!!! És a szex az csodálatos Vele, … az első éjszakán megtörtént minden és ugyanúgy rajong értem mint akkor. Azóta is minden OK.
    Ez egy tökéletes kapcsolat. És emellett nagyon sokat dolgozik. Csak mindenkinek ilyen párja lenne azt kívánom. A férjemnek csak 8 általánosa volt de ő is intelligens volt, kenterbe verte a tájékozottságával műveltségével a diplomásokat, és vele sem a diploma hiánya miatt szakadt meg az együttélés hanem emberi dolgok miatt… de ez már az én problémám.

    Reply
  43. Barbara 2010. December 8. Wednesday 08:38

    Nem akartam hozzászólni, mert szinte minden elhangzott már eddig, de talán pár szót még hozzátehetek.
    Az egyik legfontosabb: az IGÉNYESSÉG.
    Fizikai és szellemi értelemben is.
    Példák: diplomás kapcsolatomban valóban csodásan elbeszélgettünk, de ez a fajta kreativitás a szexben tökéletesen hiányzott.
    Másik diplomás: szakmájában non plus ultra volt, de nem jött rá, hogy miért hasznos a rendszeres fürdés és fogmosás…
    Diploma nélküli társam: nagyon gyorsan megtanulta, hogy mit és hogyan műveljen tökéletesen az ágyban, de az élet egyéb területei nem érdekelték ilyen behatóan -nekem meg nem volt elég, ha arról beszélünk, mit eszünk holnap.
    Nem diplomás, de rendkívül széleskörű műveltséggel és szexuális kultúrával rendelkező társam: későn jöttem rá, hogy paranoid pszichés beteg, szakításunk óta sem tudom feledni, mert napi szinten jelent fel, beperel stb.. Sajnos van egy közös gyerekünk, és ezért mindig az életünkben maradt valamilyen szinten..

    Folytassam? Gondolom, nem szükséges.
    A másik kulcsszó: ÖNISMERET.
    Kinek van? Általában annak a legkevesebb, aki büszke rá.

    Semmi más nincs, mint egy véget nem érő tanulási folyamat, amihez valóban kell a megfelelő alázat is..

    Reply
  44. Hajnalka 2010. December 8. Wednesday 08:50

    Mindenképpen az azonos szellemi, érzelmi, intelligencia a fontos de ha az érzelmi intelligencia magasabb akkor nem számít annyira a szellemi intelligencia. Sokkal fontosabbak az egymással való törődés,napi beszélgetés. Egyszerű hétköznapi dolgokról is lehet órákig beszélgetni, persze fontos a műveltség, tájékozottság, és az azonos hullámhossz. Ha ez nincs meg akkor van a baj. Tehát ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, az arany középút az igazi mindenképp!!

    Reply
  45. fmarchee 2010. December 8. Wednesday 08:56

    Szerintem a társkeresők többségének csak addig kritérium, hogy legyen a lehetséges jelöltnek diplomája, amíg bele nem szeretnek egy olyan férfiba/nőbe, akinek nincs. Inkább az a kérdés, hogy az a fél, akinek nincs diplomája hogyan kezeli ezt a “problémát”. A nők általában nem csinálnak ebből ügyet. A férfiakban viszont gyakran kialakul egy kompenzálási kényszer. Ha ez abban mutatkozik meg, hogy sikeresebb lesz a munkájában, többet keres, beindítja vállalkozását, akkor minden rendben van. Viszont ugyanúgy megtörténhet a másik véglet, alkoholista lesz, hűtlenkedik, esetleg erőszakos lesz…

    Reply
  46. Hajnalka 2010. December 8. Wednesday 09:43

    Soha nem fogott meg senki külsőségek alapján. Belső tulajdonságai alapján már igen. Ha nincs összhangban a kettő akkor lehet akár 100 diplomája ia az illetőnek akkor sem érdekelne. Ha nem fog meg benne valami, a viselkedésében nincs valami vonzó akkor hiába az akárhány diploma. A diploma önmagában semmit nem ér. Ez tuti. A diplomás férfi is csak férfi méghozzá vizuális beállítottságú. Tehát első a szimpátia. Ha minden megvan és még diplomája is van, az csak egy pluszt jelent. De nem mindent!!!

    Reply
  47. Gabi 2010. December 8. Wednesday 09:43

    Sziasztok!

    Sok minden eszembe jutott. Senki nem tudja, hogy mi volt előbb a kaszt (?) egyik oldala vagy a másik. Anno ezer éve én egyszerűen gyógyítani akartam, ezért abban az irányban tanultam tovább. Még egyetemista voltam amikor valakivel beszélgetve ez kiderült és onnantól úgy nézett rám, mintha 10 centivel lebegtem volna a föld felett. Rémesen zavarba jöttem és zavart is. Ennyit az első találkozásról azzal, hogy van ilyen világ is.
    Volt már, aki a chatelés magasságában “persze mert te orvos vagy! ” felkiáltásával megsértődve ott hagyott, mint a szél. Persze, persze az önértékeléssel mindenkinek jól kellene állnia.
    Andi mondta:Tisztázni kell az igényeket.
    1. Sok mindenről lehessen a társammal beszélgetni.
    a)Arról amiről mindenkinek kell, hogy mit eszünk, vagy, hogy hogy jutnak el a skacok a különórákra, ki javítja meg a szekrényajtót.
    b)Arról ami őt érdekli, de ez legyen azért széles spektrum és ne legyen abban sznob, hogy csak arról lehet, ami őt érdekli. Viszont, ha érdekel, ami őt érdekli, akkor lehessen róla beszélgetni.
    c) Arról is ami engem érdekel, legyen ismerete abban a témában, vagy legyen érdeklődő, hogy bővüljön a tudása.
    2. Önértékelése rendben legyen. (Remélem az enyém is rendben van.)
    a) ne érezze rosszul magát attól, ha más dolgokban vagyunk jók. Legyen büszke arra amiben ő jó. Ha nincs még olyan amire büszke tud lenni, akkor tegyen azért, hogy megbecsülhesse magát!
    Ne nézzen le engem azért, mert nem abban vagyok jó, amiben ő.
    b)ne érezzen irigységet, kisebbrendűségi érzést, hogy abban vagyok jó, amiben vagyok. Ne akarjon kisebbíteni, megalázni abban a témában, vagy cserébe más vonalon.

    Sokat írtam arról, hogy milyen ne legyen. Egy “milyen legyen” mondatra jut 4x annyi milyen ne legyen. Ennyi a buktató? Ennyi.

    Andi!
    Kit könnyebb találni? Pont olyan érdeklődésű, azonos képzettségi szinten álló embert, vagy megfelelő önértékelésű széles érdeklődési körűt?
    Vagy alakíthatóak kicsit az emberek? Saját magam és ő is? Vsz. ez utóbbi sem járható út.

    A Nem kellesz eléggé alapműben van egy nagy felismerés. ” Ezek a kivételek. Mi nem a kivétel vagyunk, hanem a szabály! ”
    Lépjünk tovább, ha kivételnek kellene lennünk, hogy működjön.

    Észrevettem: Itt nyomokban sincs szó magáról a papírról. Szerintetek ebben kivételek, akik nem érdeklődnek a papír iránt (lehet magasabbrendűnek beképzelt, ha van és lehet büszkén pocskondiázó, ha nincs)? Tényleg? Akkor nagy a baj.

    Ettől még inkább elkedvetlenedtem.

    Gabi

    Reply
    • Detti 2010. December 8. Wednesday 11:57

      Kedves Gabi!

      Mesélek valamit neked, ha megengeded. diplomás nőként megismerkedtem egy szintén diplomás úrral. A 3. találkozáson az úr a szemembe mondta, hogy meglepődött, mert nemcsak csinos vagyok, hanem eszem is van. Tessék, mit lehet erre mondani? Nem ordított rólam ezek szerint, hogy két diplomám is van. 🙂 Az úr már rég messze jár, mert ő rendre beújít valakit, általában diplomával, mert alább nem adja az orvosfeleség mellett. Ha egy diplomás ember jellemtelen, az nagyon borzasztó tud lenni. Az összes intelligenciáját a fondorlatos ügyeire használja és még büszke is erre. Ez a fent említett úr masszívan alkoholizált is. Viszont józanul remek társalgó, tökéletes megjelenés, gyengéden erőszakos, ahogy azt kell. Összhatásban mégis taszított, mert ő akart a világ közepe. Diplomás nő létemre nem kedvelem a diplomás férfiakat. Ők még inkább szajhának néznek minden nőt, mint alacsonyabb végzettségű társaik.

      Reply
  48. Eszter 2010. December 8. Wednesday 09:46

    Sziasztok!Szerintem egyáltalán nem fontos a diploma a társkeresésben,sőt a legtöbb helyen még az álláskeresésnél is hátrány.Persze attól is függ,milyen diplomát szereznek.Mármint miből.Nekem személy szerint rossz tapasztalataim,úgymond talán előítéleteim is vannak a diplomásokkal szemben.Nagyon sokszor bunkóbbak,lenézőbbek,persze vannak kivételek,és persze arról sem vagyok meggyőződve,hogy az életről,a világról stb.többet tudnának,mint jómagam,aki “csak” érettségizett,szakmával.Hülyeségnek tartom a diplomás társkereső oldalt.Az emberi értékeket nem papírban,pénzben,mérik.Érzékenység,empátia,szeretetre való képesség,szeretethetőség stb.hogy kiemeljek néhányat,ami az embert,emberré teszi,amitől különlegesek leszünk….

    Reply
  49. Attila 2010. December 8. Wednesday 10:15

    Szervusztok!

    “Sajnos” rendelkezem némi tapasztalattal diplomás hölgyek megismerésében. Azért irom sajnos mert milyen jó lenne ha már régebben megtaláltam volna az igazit igy nem kéne ismerkednem 🙂 De komolyra fordítva: az a tapasztalatom,hogy baromira nem számit a papír, mint ahogy egy házasság sem attól működik /vagy nem működik/,hogy törvényes-e vagy sem. Két intelligens ember kell hozzá. Ezt vagy hoztad vagy anyaméhből vagy sem. Szerintem nem, vagy kevéssé tanulható mert nem tudsz /akarsz/ viselkedni, nem figyelsz a másikra stb… Találkoztam olyan diplomással aki ápolatlan volt, modortalan, és az obszcén szavak egymás után folytak ki a száján. A diplomás pasikra jellemző általában a lexikális tudás párosul egyfajta pipogyasággal amitől szerintem a nők megörülnek. Ellenben van olyan a mai napig fizikai dolgozó ismerősöm /55 éves/ aki kitartásából és szellemi korlátai tágításából adódóan a legintelligensebb emberek egyike akit csak megismerhettem életem folyamán.
    Magam nem rendelkezem diplomával csak néhány felsőfokú szakmával igy több munkahelyen dolgozom,dolgoztam /akár egyszerre is/van /volt/rálátásom mindkét fél megismerésére.
    SEM A DIPLOMA, SEM A KOR NEM SZÁMÍT,HOGY KÉT EMBER JÓL ÉREZZE MAGÁT.
    Ui.
    Utolsó mondatom kifejezetten a hölgyek figyelmébe ajánlom 🙂

    Reply
  50. Detti 2010. December 8. Wednesday 11:48

    A diploma nem lehet kitétel. Diploma nélkül is van ember átlag feletti IQ-val. Annyi igaz viszont, hogy zavarja az embert, ha a másik nem partner abban a témában, amiből neki éppen diplomája van. Magyar-német-orosz tanárként végeztem. Több éve logisztikázom. Nem tudom megszokni némely emberek viselkedését. Nem vagyok beképzelt, sem majom és utálatos, de irritál némely emberek viselkedése. Többségüknek nincs diplomája. Rögtön hozzáteszem, borzasztó jellemtelen diplomásokat is ismerek, igen sokat sajnos.
    A diploma nem kiváltság, akinek van esze, az tanult régen, ha volt rá pénze is a családnak. Akinek meg nem volt annyi a fejében, az lett vmi más. Nem nézek le senkit, de egyszerűen társalgásban, érdeklődésben nem partner egy életre szólóan egy lakatos vagy egy targoncás. Bármilyen jó teste is van valakinek, ha nem lehet vele beszélgetni, akkor abból nem lesz kapcsolat. Jelenleg egy “diplomátlan” barátom van. Intelligens, nem fejezte be az egyetemet informatika szakon, mert nem bírja, amit ott művelnek az emberrel. Viszont átlag feletti IQ-ja van, minden problémát megold, csodás szervező, rendkívül széles az érdeklődési köre, sokat tanulok tőle nem humán területekről. Aki fél a diplomásoktól, annak is érdemes tennie egy próbát.:-)Az intelligenciát, a világra való nyitottságot nem az egyetemeken oktatják. Azt vagy hozza valaki magával, vagy nem.

    Reply
  51. Klarissza 2010. December 8. Wednesday 12:34

    Igen,ez így van.Mindaz igaz,amit leírtál.
    Ugyan én diplomás vagyok,de direkt nem diplomás párt szeretnék magamnak.A férjemnek se volt,mégis nagyon jól kijöttünk egymással,mert az érzelmi intelligencia nem diplomához kötődő dolog.Azonban diplomás emberek között dolgozom,és az valami RETTENET!Beképzeltek,nagyképűek,azt hiszik körülöttük forog a világ,miközben tök ostobák.Lehet,hogy épp 2-essel átrugdalták őket a vizsgákon,ettől még nem okosabbak,mint egy középfokú végzettségű szakember!
    Szóval nem kéne diplomás férj,vagy barát!!Ez biztos!!
    Örülök ennek a vitaindító cikknek,nagyon szuper,de persze minden más cikked is az!!Örülök hogy rád találtam,Kedves RandiAndi,remélem még sokáig olvashatlak!

    Reply
  52. Éva 2010. December 8. Wednesday 12:41

    Szia Andi!
    Jó, hogy végre van olyan ember aki hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben, mint én. Szerintem diploma nélkül is lehet az ember okos, intelligens, bölcs, sőt még szeretni való is. Persze azoknak is igazuk van akik ehhez kötik egy társkeresés legfőbb szempontját, mert hát miért ne lehetne egy diplomás okos, intelligens, bölcs és szeretetre méltó, de nem hiszem, hogy az az egy, vagy több papír szükséges hozzá!!

    Reply
  53. diplomás jó ember 2010. December 8. Wednesday 14:03

    Van olyan diplomás ismerősöm, aki a lánya jogász avatási képét úgy tette fel az iwiwen saját oldalára, hogy “diplomás lány eladó”
    A lány is büszke errre.(Apa milliárdos).
    Az egyébként nem csunya és nem buta, de a fenti, a pénz szellemében nevelődött nő NEM kelt el 7 éve!!!!!
    Miről beszélünk??

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 8. Wednesday 14:35

      Szia!

      Szerintem ezt a lányt küldd el ide hozzám! 🙂 Segítünk neki kicsit a szemléletformálásban 🙂 (Édesapja is jöhetne! 🙂

      Reply
  54. Vaklárma 2010. December 8. Wednesday 14:38

    Szia!

    Ennyit a vitáról… szinte mindenki egyetért veled! 🙂 És meg kell mondjam, én is. Valaha nekem is fontos volt, hogy a páromnak legyen diplomája, ha már nekem van három. Mikor az exemmel megismerkedtem, egyetemre járt, de a mai napig nincs meg a diplomája. Nem tudtam megbecsülni, de nem ezért, hanem azért, mert elkezdett valamit, és nem volt képes befejezni annak ellenére, hogy minden adottsága megvolt hozzá. Most, bár nem hallgatom el a végzettségemet, olyan férfit keresek, aki széles látókörű, és intelligens. Ezek a dolgok fontosak számomra, a diploma már valahogy nem annyira. És rengeteg olyan értékes emberrel megismerkedtem, akikről korábban nem gondoltam volna, hogy diploma, és menő állás híján érdekesek lehetnek számomra. Úgyhogy beismerem: nagy marha voltam, hogy erre nem jöttem rá már korábban.Bár szerencsére talán még nem késő… még csak 31 vagyok 🙂

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 8. Wednesday 14:49

      … a manóba! 🙂

      Azt hittem hogy ebből nagy vita lesz!
      Mégsem megy a provokálás 🙁

      Reply
  55. Lívia 2010. December 8. Wednesday 14:40

    Kedves Andi és Társkereső Hölgyek!
    Érdekes témát és vele vitát indított el Andi.Szinte mindenkivel egyetértek. Nekem több diplomám van, mégsem érzem okosnak magam,sőt bizonyos értelemben gátol, mert mindig és mindig arra jöttem rá, mennyi mindent nem tudok.Egyetértek azzal,hogy
    “…a műveltséget nem a gólya hozza!”/Márai Sándor/ Hozzátenném, hogy az intelligenciát sem…
    De a belső és külső emberi értékek : tisztelet, empátia, ….ápoltság,!/sokszor többet jelentenek a diplománál.
    Ha jól el tudunk beszélgetni egy pasival, ráadásul élvezhetnénk ápoltságát,némi egzisztenciával rendelkezik, akkor már lehet, hogy sínen vagyunk.

    Reply
    • Tünde 2010. December 8. Wednesday 18:06

      Zsáknak a foltját kell megtalálni. Diplomával, vagy anélkül.
      Szőkén vagy barnán…
      Dohányosan vagy füstmentesen…
      Ápoltan vagy ápolatlanul….
      Igényesen vagy igénytelenül…. Jövedelemmel vagy jövedelem nélkül….
      Empátiával vagy közönnyel…
      Törekvőn vagy lézengve….
      Ezeket a párokat bármilyen variációban mixelem, minden előfordul képzettségtől függetlenül… Kérdés ki az én foltom? Ki az a sok szálból szőtt férfi, akivel egy hullámhosszon vagyunk, aki oda van az azonosságainkért, és tiszteli az elfogadható különbözőségeinket. Mint én az övét… Hiszen nem jó mindenki mindenkinek, és senki sem ígérte hogy könnyű a társkeresés. Ez a vita nem is a diplomáról szól, hanem sokaknál a diploma utáni sóvárgásról és az önértékelésről. Képzett ember lehet jó és rossz. Képzetlen ember is lehet jó és rossz. Az öregek mondták: guba gubához, suba subához. A mi subánk-gubánk az emberségünk, az érzelmi és értelmi intelligenciánk. Viseljük büszkén, amink van. És ne adjuk alább az álmainkat. Ha párban, akoor párban, ha egyedül akkor egyedül. Az élet sokféleképpen lehet kerek, hozzuk ki a legjobbat. Kívánom mindenkinek….

      Reply
      • Ica 2010. December 9. Thursday 07:56

        Ez Tünde nagyon tetszett! Nagyon jó hozzá szólás!

        Reply
  56. Rózsa 2010. December 8. Wednesday 19:52

    Kedves Andi!

    A diploma nem nekem fontos (van belőle több is), hanem a társkereső pasiknak.
    Ha diplomás a pasi, nem biztos, hogy diplomás társat keres.
    Ha nincs diplomája, biztosan nem diplomás nőt szeretne.
    Tehát, mi diplomás nők nagyon kicsi, maradék férfi halmazból válogathatunk.

    Reply
  57. Józsi 2010. December 8. Wednesday 20:54

    Sziasztok!

    Én csak egy egyszerű épületgépészmérnök vagyok, nem akarok felvágni a diplomámmal, mert a diploma hál’Istennek számomra nem értékmérő. Van egy vállalkozásom ahol a diplomások néha elvéreznek. Viszont hamar megtanulnak embernek lenni és megtanulni a szeretet nyelveket, megtanulni a másik személyiségét. Fontosnak tartom a másik megismerését, személyiségtípusát, de ehhez érzelmi inteligenciára is szükség van.
    A legfontosabb sztem megbecsültnek és szeretve lenni, amit a másik fél felé is közvetíteni kell.
    Egymás megismerésében szerezhetünk diplomát amely diploma a legfontosabb a világban.
    Mondhatjátok hogy olyan ember írta akinek nincs párkapcsolata, és igazatok van, elveszítettem pedig szeretem, csak valamit nem láttam meg belőle és most másé.
    Szóval ezen érdemes elgondolkodni.

    Reply
  58. Kedves Randi Andi! 2010. December 8. Wednesday 20:55

    AZ ÍRÁSOD IGAZ ÉS JÓ! NEM A DIPLOMA TESZI BOLDOGGÁ AZ EMBEREKET,AZ EMBEREK TESZIK BOLDOGGÁ EGYMÁST,TELJESEN MINDEGY HOGY 1,3,ESETLEG TÖBB DIPLOMÁJA VAN VALAKINEK AZ CSAK AZ ELHELYEZKEDÉSI * ESÉJEIT NÖVELI BODOGGÁ NEM TESZI AZ EMBERT.EGYÉBKÉNT TÖBB DIPLOMÁVAL IS BE LEHET ÉGNI!!! A PÁROK NEM A DIPLOMÁVAL FOGNAK ÉLNI HANEM AZZAL AZ EMBERREL AKI ŐKET BOLDOGGÁ TESZI.EGYÉBKÉNT HA VALAKI JÓ AZ JÓ HA NEM AZ NEM TELJESEN MINDEGY HÁNY DIPLOMÁJA VAN.

    Reply
  59. Bea 2010. December 8. Wednesday 21:43

    Nagyon tetszik a Tünde írása. Nem vagyunk egyformák. Ízlés, értékrend kérdése, hogy kinek mire van szüksége. Miért kellene megvetni azt a diplomás nőt/férfit, aki diplomás párt szeretne? Miért baj az, ha valaki magával szemben igényes, akkor a partnerével szemben is az? Vagy az, ha diplomás létére nem diplomást szeretne?
    Én diplomás partnert szeretnék, akinek hasonló az értékrendje, az érdeklődése, akivel el tudok beszélgetni, aki szellemileg is izgalmas számomra. Igaz az sem mindegy, milyen diplomája van :)). Ilyen az ízlésem. Nem akarok mindenáron párt.

    Reply
    • Dreja 2010. December 9. Thursday 14:54

      Egyetértek 🙂

      Reply
  60. Lajos 2010. December 8. Wednesday 22:36

    Volt diplomás barátnőm néhány, nem diplomás jóval több. Nem tapasztaltam sznobizmust. Jórészt egészen normális nőkkel találkoztam. A kapcsolatok másról szóltak nem a diplomáról.

    Reply
  61. Karesz 2010. December 8. Wednesday 22:37

    Üdv Mindenkinek!
    Talán én leszek a legalacsonyabb végzettségű hozzászóló a témához. Fentebb szinte mindenki diplomás, vagy más egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Nekem még csak éretségim sincs, mindössze egyelen szakmunkás bizonyítványt tudok meglobogtatni. A legtöbb nő viszont szóba sem áll egy olyan pasival, mint én, mert úgy gondolják, hogy a talicska néhány méterre való odébb tolásánál nem képesek többre. Én ezt megalázónak érzem, mert közel sem tartom magam sötétnek. Mégis lenéznek, mert a fejemben lévő tudást nem tudom papírokkal igazolni. Pedig elég sok témához hozzá tudok szólni, még ha nem is teljes profizmussal. Rengeteg könyv megfordult már az én kezemben is – pszichológiától a fantasy-ig -, amikből azért ragadt rám némi okosság. Aztán jött az ihlet, ami mellé hozzácsatoltam sokak szerint kimeríthetetlen fantáziám, amivel elértem azt, hogy egyetlen szakmunkás bizonyítvánnyal a hátam mögött, megjelent egy saját írású regényem. Tehát én úgy gondolom, hogy a műveltséget nem a papírok száma fogja meghatározni. És ahogy többen is említették, az érzelmi intelligencia az, aminek elsősorban dominálnia kéne társkeresésnél.

    Reply
    • Kata 2010. December 13. Monday 09:11

      Szia, és Mindenkinek!
      Ne légy pesszimista! igaz amit írtál, és nagyszerü ember lehetsz!
      A társkeresők igen sokan magasra teszik a “lécet” s ezért nem találják meg azt az embert aki az életüket kellemessé tennék.Kata

      Reply
      • Karesz 2010. December 17. Friday 18:15

        Köszönöm Kata.

        Reply
  62. Pató Zsuzsa 2010. December 9. Thursday 09:37

    Üdvözlet minden Olvasónak!
    Véleményem szerint a párkapcsolatok válsága sokkal mélyebben gyökeredzik, mint hogy van-e diploma, vagy nincs. Az egész civilizált világra jellemző, hogy felborultak a régi értékrendek, az újak pedig még nem alakultak ki, ill. nem működnek. Ha a diploma léte, vagy nem léte volna a probléma, akkor természetes szelekcióval kiválasztódnának a párok és boldogan élnének együtt a diplomások és a nem diplomások. A valóságban azonban ugyanolyan elkeseredett “küzdelem” folyik -iskolai végzettségtől függetlenül- a legtöbb házasságban. A fő problémát én abban látom, hogy nem vagyunk hajlandóak a párkapcsolatokba energiát fektetni és azt hisszük, hogy autamata módon működni fog majd. Hát ez nem így van. Semmi nem működik belefektetett energia nélkül. Sem a karrier, sem a gyereknevelés, sem a párkapcsolat, sem a baráti kapcsolatok, stb. Mindkét nem a másikat okolja, holott szerintem egyformán hunyók vagyunk.
    És még valami… Személy szerint hiszek valamiféle sorsszerűségben. Mindenki azt a párkapcsolatot kapja, amit érdemel. Ennek pontosan az a célja, hogy ráébresszen bennünket a saját hiányosságainkra. Tudom ezen sokan fel fognak háborodni és áldozati bárány szerepét veszik fel. De ez is csak azt bizonyítja, hogy belül valami nagyon nem stimmel. Rengeteg frusztrációt hordozunk magunkban, időt nem szánunk arra, hogy magunkat és a párunkat megértsük. Ezzel kéne egyénileg vagy párosan szembenézni, ki és megbeszélni, mert amíg ez nem történik meg, mindenki a másik felet okolja. Saját felelősség persze nincsen…..
    Zsuzsa

    Reply
  63. Pató Zsuzsa 2010. December 9. Thursday 09:40

    Bocsánat, egyet még elfelejtettem! Csak boldog ember tud egy másikat boldoggá tenni! Ez nagyon lényyeges szerintem.
    Zsuzsa

    Reply
  64. saci 2010. December 9. Thursday 11:32

    Nem volt időm végig olvasni az összes bejegyzést, de amit ki kelett hámoznom belőle azt kihámoztam.
    Az az ézésem hogy itt olyan emberek irtak le véleményt akik a valós életbe az ellenkezőjét
    csinálják. Persze Tisztelet a kivételeknek!
    Mellesleg nekem sincs és nagyon jól érzem magam
    az életben

    Reply
  65. Kata 2010. December 9. Thursday 14:24

    Üdv Mindenkinek 🙂

    Szerintem a diploma nem számít egy párkapcsolatban. attól mert valakinek van diplomája még nem azt jelenti, hogy értékesebb ember. természetesen tisztelet a kivételnek de a diplomával rendelkezők kicsit sznobok. Ez sajnos tény. Nem szeretek általánosítani és senkit sem szeretnék megbántani de ez van. ezt a saját ismerőseim is bizonyítják. Egy ember értéke nem az iskolákban kiállított papírtól függ. Az esélyt meg kellene adni mindenkinek. Először ismerd meg a másikat !!!!

    Reply
  66. Dreja 2010. December 9. Thursday 14:52

    Nem a diplomáról van szó, ha valakinek nincs, de művelt és tisztességesen dolgozik a céljai érdekében, az rendben.

    De olyan pasival szóba se állnék, aki lusta megírni a diplomáját. Aztán majd a gyerekeivel játszani is lusta lesz?

    És még valami: igazából a férfiak nem bírják a diplomás nőket, és aki maga is az, még csak megérti, de aki nem, az azt várja, hogy ne csak kéthetente, előzetes tervezés és egyeztetés után érjek rá, hanem fordítsam minden időmet az ő ellátására. Amit amúgy szívesen csinálnék, és nekem sincs abban semmi öröm, hogy van diplomám, de én már ezen az úton indultam el, nekem a szakmám az életem, és aki egy percet is el akar belőle venni, azt kiröhögöm.

    És ezt az érti meg, aki maga is ebben él és tudja mi az, amikor a legjobb barátomnak december 10-én január végére tudok egy teázás erejéig időpontot adni, és hat hete nem volt egy szabad délutánom sem és napok óta éjszaka is fent vagyok és végzem a feladataimat.

    Én lennék a legboldogabb ha nem így lenne, de másképpen nem lehet előrejutni, és különben is szingliként, és csúnya nőként valamivel le kell kötni magam. Nekem ez jutott.

    Reply
    • Tünde 2010. December 9. Thursday 18:55

      Csúnya nő nincs, csak karakteres… 🙂 Mellesleg az első 2.5 bekezdéseddel egyet értek…

      Reply
      • Dreja 2010. December 11. Saturday 12:22

        Karakteres? Ez tetszik 🙂

        Igen, a többit inkább dacból írtam, utólag visszaolvasva én sem teljesen értek magammal egyet…

        Reply
  67. ági 2010. December 9. Thursday 16:19

    Szia Andi!
    Már nagyon vártam legújabb leveled ill.tartalmát.Őszinte leszek,számomra nem számít hogy kinek hány diplomája van vagy nincs mert attól még lehet hogy tényleg alapjáraton egy jó ember,kedves,toleráns,megbízható partner.De! Szerintem a magyar emberek nagy része a végletekben gondolkodok ez többnyire betudható a válságnak is,de sokan észre se veszik h emberekről van szó,nem pl.cipőkről,emi ha nem márkás kidobjuk!Mindenki más és más…
    Egyébként nagyon is vitatható a téma.:)

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 9. Thursday 16:32

      Szia Ági!

      A végletekben gondolkodás sajnos nagyon is igaz, itt a Kalauzon is tapasztalható sokszor. Azt hiszem, erről is kellene már írnom 🙂

      Reply
  68. Lóránt 2010. December 9. Thursday 19:15

    Az ész nem diplomához kötött de diploma /általában/észhez.A viselkedés pedig Emberhez.Ezek közt megtalálni a közös nevezőt az már valami.Ami pedig az emberiséget összetartja és szétveri,hogy újra összerakja az a fő bünök és a fő erények.Nem árt ha diploma kérdés kapcsán ezek nem maradnak figyelmen kívül.Ha egy jó embernek van diplomája az nem árt.Ám ha van ,attól még nem lesz jó ember.Viszont ha egy rossz embernek van diplomája az sokkal ártalmasabb mint valaha is gondolnánk.És ez mint ismeret jó ha a párválasztásnál fontos szempont.

    Reply
  69. Erika 2010. December 9. Thursday 19:51

    Először is szerintem a diploma nem számít a társkeresésben, ahogy Andi Írta. Mit is jelent a diploma? Hogy egyetlen tudomány területtel vagyok tisztában az életben és mivel nagyon specifikus, máshol nem biztos, hogy tudom alkalmazni. Persze ez más képesítésekre is igaz. A diploma megszerzése, az esetek nagyon nagy százalékában egocentrikus személyiséget takar. Normacentrikus, alkalmazkodó, jellem, de nem egyéniség az ilyen ember! Ugye ismeritek a kérdést? Ki ha én nem? A fejlett intellektus, nem megfelelő érzelmi érettséggel párosulva, nagyon sok embert bevitt, bevisz és be fog vinni az erdőbe! Valóban nagyon beszűkült gondolkodásra vall, ha valaki akinek diplomája van, csak diplomással akar ismerkedni. Lehet 130-as IQ-d és mégis vergődni fogsz annak a cspdájában, ha nem vagy elég rugalmas ember. Sőt tény, hogy rengeteg ember vergődik egója csapdájában, sőt többszörös, kevert személyiség zavarokkal küzd. Miért? Mert felborul az emocionális-intellektuális egyensúly!!! Mellesleg az ilyen embereknek el kellene azon gondolkodni, hogy minek köszönhetik a diplomájukat? Hova születtek? Egyenlő eséllyel indul-e a harcban egy olyan ember, akinek a szülei a társadalom alsó rétegéhez tartoznak,pld. cigány, gyári munkás, fizikai melós stb. ill. orvosok, tanárok, ügyvédek, közgazdászok stb gyermekei? Szerintem nem! Na csak idáig kellene eljutnia a diplomásoknak agyilag, de sajnos erre nem képesek, ezt úgy hívják, beleérzőképesség vagy empátia mások helyzetébe. Hoppá, már nem is annyira tökéletes az a diplomás. Szóval a helyzet az, hogy senki sem születik diplomásnak és a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely igen is beleszólhat abba, hogy ki meddig viszi az életben. Elviekben minden embernek meglenne a képessége rá, hogy megszerezze a diplomát, csak a lehetőség nem bizos, hogy adott. Igen, nekem is vannak ismerőseim, akik két három nyelven beszélnek, de nincs diplomájuk. Akkor most ki az értékesebb ember, A Diplomás? Aki épp csak megszerezte a középfokú nyelvvizsgát eszperantóból? Nekem, fesőfokú nyelvvizsgám van Angolból, de nincs diplomám, akkor lehúzzam magam a wc-n? A dploma szerintem csak az emberek közötti különbségeket erősíti fel! Nekem van diplomám én értékes ember vagyok, neked nincs, te nem érsz semmit. Diplomások! Ébresztő! Elsősorban emberek vagyunk és mindenki boldogságra és szeretetre vágyik. A diploma huszadrangú kérdés az életben!!!

    Reply
    • Dreja 2010. December 11. Saturday 12:28

      Azért az is kicsit merész következtetésnek tűnik, hogy minden diplomás egocentrikus. Már csak azért is, mert egy-egy diploma megszerzése igen nagy lemondást követel az embertől, ami szerintem nem az egoizmus jele.

      Én nem vagyok művelt meg semmi, tényleg csak ahhoz értek, amit tanultam. Nem arról van szó, hogy kevesebbet ér az, aki nem diplomás, hanem arról, hogy nagyon kevés szabad időm van, amit jobban megért és elfogad az, aki hasonló cipőben jár.

      Reply
    • Mária50 2010. December 11. Saturday 13:53

      Nagyon jól összefoglaltad a lényeget. A lányomnak kicsi korában kimagasló IQ szintet mutattak ki, ennek ellenére nem volt kitűnő tanuló, ugyanis, mivel minden érdekelte, megosztódott a figyelme. Éppen ezért, államilag finanszírozott felső oktatásra sem jutott be. Amire viszont büszkébb vagyok, mint egy diplomára, hogy eddig, maximálisan megállta az életben a helyét és nem a diplomával, hanem az egyéniségével, logikájával, kreativitásával, problémamegoldó képességével vívta ki a munkatársai és főnökei elismerését. Ez az igazi diploma az életben, nem a lexikális tudás, sok esetben magolás.

      Reply
  70. Sári 2010. December 10. Friday 13:40

    Elovastam az összes bejegyzést, és azon kaptam magam, hogy én is hol az egyik oldal mellett érvelek, hol a másik mellett. Meggyőződésem, hogy mindenkinek igaza van. De mielőtt bárki követ vetne rám, hadd osszak meg néhány gondolatot.
    A hozzászólásokból azt olvastam ki, hogy a diploma mérőeszköz, amivel magunkat is és egymást is méregetjük. Hol jó tulajdonság diplomásnak lenni, hol rossz. A diploma, szerintem, nem tulajdonság, de ahhoz, hogy valaki diplomát kapjon, rendelkeznie kell poizitív jellemzőkkel, például: kitartás, szorgalom, stb. Viszont a diploma hiányából nem következik, hogy valaki nem rendelkezik pozitív, és a diploma létéből sem következik, hogy valaki csak pozitív tulajdonságokkal rendelkezik.
    Mindig meglepődöm, amikor valaki olyan kijelentést tesz, hogy csak rá kell néznie egy emberre, és máris mindent tud róla. Szerintem megismerni valakit, az egy hosszú folyamat. Minél többféle szituációba kerülök valakivel, annál jobban fogom ismerni. A megismerésre borzasztó nagy szükség van, ha az ember társat keres. Tudnom kell, hogy bízhatok-e a másikban, hogy nehéz helyzetekre lesz-e megoldás, fog-e működni a kapcsolat hosszútávon vagy sem. De van időnk megismerni egymást? Nincs. Mert egyedül lenni nem jó, ezért minél hamarabb kerítenünk kell valakit, és minden vágyunk az, hogy egy egész életre szóljon a kapcsolat. Ekkor kerülnek elő az olyan kérdések, amikre gyorsan, egyértelmű válasz adható, amivel biztonsággal fel lehet mérni a jelöltet. Van autód, házad? Hány diplomád van? Olvastad ezt meg ezt a könyvet? Milyen stílusban épült az a ház? Ugye, csak az autentikusan előadott barokk zenét szereted?
    Mert ha nem, akkor fel is út, le is út. Nagy a világ, sokan keresnek társat. A társkereső oldalak azzal hivalkodnak, hogy 10-100 ezrével regisztráltak hozzájuk egyedülállók, miért kellene akkor szóba állni olyannal, aki nem vág fejből legalább 10, kilóméternyi hosszú verset, elemzéssel együtt.
    Egyszer jártam egy fiúval, ha a sznobságnak vannak fokozatai, akkor ő biztos hogy a legmagasabb szintet is felmúlja. Kapcsolatunk elején részt vettem vele mindenben, így egy délután órákon át hallgattuk az autentikus barokk zenét korhű hangszereken. Ő homályos szemmel a távolba bámult, míg én keményen fegyelmeztem magam, hogy a berozsdásodott vaskapu csikorgáshoz hasonló zörejeket rezzenéstelen arccal hallgassam. De aztán lebuktam.
    Most már nevetek rajta, de akkor, amikor szakításkor a bűnlajstromomat sorolta (köztük volt ez az eset is), akkor iszonyú értéktelennek éreztem magam. Aztán a keserűségből düh lett, és szidtam őt, mint a bokrot. Egy idő óta nem haragszom rá, tudom, hogy mindketten hibáztunk.
    És azt hiszem, ez a legfontosabb. Mindenki, aki kínkeservesen keresi a társát, az valamit mindig elront. Azt a legkönnyebb megmondani, hogy a másik ember miben hibázott, tanácsot adni a világ legegyszerűbb dolga. Biztos vagyok benne, hogy az itt fórumozók pillanatok alatt kiosztanák egymást, ha lenne rá lehetőségük. De ki mer magába nézni?
    Olyan könnyű leírni, hogy helyes önértékelésre, meg önismeretre van szükség. Egy diplomát könnyebb megszerezni, mint helyes önismeretre szert tenni. A diplomához kell egy rakás tankönyv, amit bevágsz, levizsgázol, és a sok vizsga után kapsz egy diplomát. De saját magadhoz nem kapsz tankönyvet, pedig az életben sokszor vizsgázni fogsz, és nem mindig lesz alkalmad, hogy megismételd a vizsgát, ha megbuktál.
    A kérdést, hogy fontos-e a diploma vagy sem, mindenkinek magának kell megválaszolnia, és amit válaszol, az a jó válasz. Neki, saját magának az a jó válasz. Senki ne hagyja, hogy helyette válaszolják meg ezt a kérdést.

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 10. Friday 17:21

      Kedves Sári!

      Szívemből szóltál!
      (és részvétem az autentikus barokk zenéért!) 🙂

      Reply
    • Ágica 2010. December 18. Saturday 15:22

      Tettszett a leveled! 🙂

      Reply
  71. gena2 2010. December 10. Friday 18:10

    Kedves Randi Andi
    Úgylátom levettétek a hozzászólásomat .
    Sajnálom .
    Nem magam miatt , hanem a diplomás szerelmem miatt . Neki szüksége VAN
    segítségre .
    Hogy ETALON családot hozzon létre .
    Légyszi ne küldj több levelet .
    SZIASZTOK

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 11. Saturday 07:58

      Szia Gena!

      A telefonszámot és e-mail címet is tartalmazó hozzászólásokat a hozzászóló biztonsága érdekében moderálom ki!

      Ha le szeretnél iratkozni, akkor kattints a következő heti levelem aljában található leiratkozási linkre!

      Reply
  72. Bea 2010. December 10. Friday 20:03

    Az a benyomásom, hogy a diplomások többségének fontosabb szempont, hogy a társuknak legyen diplomája, a nem diplomások pedig főleg azt mondják: a diploma egyáltalán nem számít :).

    Reply
  73. Laina 2010. December 10. Friday 22:38

    Én társkereső oldalakon azért tettem magasabbra a mércét, mert sok férfi nem bírja belőni, hogy milyen nőnél van esélye. Ha azt írom, hogy 30 alattit keresek, a 40 éves azt gondolja, ő még belefér. Ha azt írom, hogy 25 körülit, akkor már talán kevésbé. Ugyanígy ha kiírom, hogy diplomásat keresek, az érettségizettek még be fognak próbálkozni, de ha csak érettségit kötök ki, egy halom levelet fogok kapni olyantól, aki írni-olvasni is alig tud.

    Reply
  74. Laina 2010. December 10. Friday 22:38

    ha szerintem az autentikus barokk zene szép, akkor sznob vagyok vagy csak történelemrajongó? 🙂

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 11. Saturday 07:59

      ha mások orra alá dörgölöd hogy milyen faragatlanok hogy nem élvezik, akkor sznob.

      ha ezt nem teszed, akkor rajongó! 🙂

      Reply
  75. Szandi 2010. December 11. Saturday 11:51

    Sziasztok!nem olvastam el az összeset, mert nincs rá időm, de Ghilea levelei nagyon tetszettek, maximálisan egyetértek velük.
    Még annyit tudnék hozzátenni, hogy nekem az a véleményem, hogy a diploma nem csak egy “papír” legalábbis az enyémek nem 😀
    mert ha csak azt nézzük, hogy rengeteg kitartást és áldozatot követel egy komoly egyetemi diploma megszerzése. én is mindig tanulok. nem sokan értik ezt meg.tudom, lehetne nekem is “könnyebb” életem, ha nem töltenék minden hétvégét tanulással. nem azért teszem, hogy még több papírom legyen a polcon. szerintem az élet értelme a fejlődés. nem tudnék olyan emberrel együtt élni évtizedekig, aki ezt nem így látja, akiben nincs meg a kitartás, hogy évekig küzdjön egy “papírért”. ideig-óráig menne az együttélés biztosan, de én egy életre keresek társat. aki “csak egy papírnak” nevezi a diplomát, az viszont tényleg sznoboknak érezheti azokat a diplomásokat, akik diplomás társat keresnek.

    Reply
  76. Gabor 2010. December 11. Saturday 19:19

    Amikor én nőttem fel, senkit nem érdekelt a diploma, „tanulj egy jó szakmát fiam”, én még ebben a szemléletben nőttem fel.
    Ennek ellenére egy diplomás nővel éltem együtt tíz éven keresztül és remek társai voltunk egymásnak.
    Ha megismerkedem valakivel, pld egy strandon, és jól érzem vele magamat, az élet szemlélete és a külseje is tetszik, akkor nem fog érdekelni, hogy diplomás, avagy szakmunkás, netán munkanélküli, vagy diplomás munkanélküli.
    Az embert nézem, és nem a jelenlegi helyzetét, nem azt hogy milye van, vagy mit tanult.
    Egy szakmunkás varrónő is lehet csodálatos feleség és társ, főleg ha mellé még imádja is a szakmáját, de ugyanez igaz lehet egy fodrászra, műkörmösre, bolti eladóra, vasutas, metró vezető.
    Nem is értem ezt a diploma, nem diploma dolgot, mert amikor még 15 ével ezelött kerestem párt, akkor ezzel senki nem foglalkozott, most meg sokan ez alapján „mérik” az embert.
    Szóval nem mindenki akar többet, van aki jól el van a maga szakterületén, és mégis boldog házasságban él.

    Reply
  77. Gabor 2010. December 11. Saturday 19:31

    Azt majdnem elfelejtettem, hogy annak kifejezetten örülök, hogy vannak itt hozzászólások között olyanok, akik szintén az embert, a személyt nézik, és nem a papírjait, netán a tárgyait. Hisz diplomás, és nem diplomás is lehet munkanélküli, eladósodott, vagy épp az ellenkezője, és egy ember életkörülményei bármikor változhatnak pozitív, vagy negatív irányba, de az ember, aki szerethető, aki viszont szeret, az ott marad.
    Kezdem azt feltételezni, hogy talán a gyerekkori neveltetés, családi modell is maghatározza azt, hogy erről ki és miként vélekedik.

    Reply
  78. Dreja 2010. December 11. Saturday 20:08

    Senki nem mondja, hogy a “diplomások” jobb vagy több emberek. Viszont mondok még valamit: nekem nem is csak a papír számít, hanem, hogy ugyanolyan szakterületen dolgozzon, mint én (Az én szakmámban férfi változatban szinte csak diplomások vannak amúgy). Miről beszéljek azzal, aki nem ebben él? Mit kezdjek azzal, ha a két diplomás mérnök arról beszél nekem, hogy mi történt vele a munkahelyén? Egy szót sem értek belőle, nem ismerem azt a világot. Sosem értettem, mitől világít a lámpa, vagy mért működik a tévé. Műveletlen vagyok, a nálam alacsonyabb végzettségű emberek általában többet tudnak a világról.

    Nekem szükségem van arra, hogy a szakmámmal kapcsolatos dolgokat meg tudjam a párommal beszélni. Nem úgy, hogy felsóhajt és megérti és megsimogat, hanem arra, hogy konkrétan, szakmailag beszélünk róla. És azt tapasztaltam, hogy az én szakmám egy annyira speciális világ, hogy aki nincs benne, az nem érti úgy és azt, ami engem foglalkoztat. vagy érti, de ő nem érzi a saját bőrén, és hamar megunja, hogy engem ez foglalkoztat.

    A diplomások sznobizmusába szerintem sokszor az is benne van, hogy olyan embert keresnek, aki legalábbis hasonló világban él, vagy a munkakörülményei, a beosztása hasonló.

    Reply
    • Gabor 2010. December 11. Saturday 20:49

      De ha ő más szakterületen dolgozik, akkor általa megismerheted azokat a dolgokat, amiket magadtól nem ismernél meg. És ő megismerheti általad azokat a dolgokat, amiket ő nem ismerne meg nélküled.
      Gondolj bele, micsoda felfedezés! Ne korlátozd magadat, ismerj meg bátran más érdeklődésű személyeket.
      :-)))

      Reply
      • Dreja 2010. December 11. Saturday 22:02

        🙂

        Hát ebben is van valami.

        Reply
      • Kata 2010. December 13. Monday 08:53

        Ez totálisan igaz! Jó ilyen írást is olvasni!

        Reply
        • Gabor 2010. December 13. Monday 11:37

          Az „élettapasztalat” megmutatta számomra, hogy sokkal több közös témám lehet olyan személlyel, akinek más az érdeklődési köre. Hogyan is várhatnám el egy csinos nőtől, hogy az érdekelje ami engemet? Nem önmagamat akarom viszont látni, nőben, társnak!
          Ha az elveink, az életfelfogásunk közel azonos, akkor már sikeres tud lenni egy párkapcsolat, hisz azonos elvek mentén építjük, és fejlődünk együtt. A lényeg a megbecsülés, közel 50% – 50%-ban.
          Vagyis: Ha öt az autók érdeklik, te lemész vele egy autó kiállításra, és örülsz, hogy vele lehetsz és neked mesél az autókról. Cserébe ő más alakalommal elmegy veled egy virág kiállításra, ahol te mesélsz neki a virágokról.
          Téged érdekel a dívat, ezért mesélsz neki róla, megmutatod a számodra érdekesnek vélt dolgokat, hisz az is te vagy, miért adnád fel az addigi érdeklődési körödet, aztán cserébe ő meg mesél neked a katonai repülésről, elvisz repülőnapra. Stb…stb.

          Jól gondolkodom? Ezáltal olyan ismeretekre tehetek szert, amikre magamtól nem vállalkoznék, és megismerni új dolgokat egy szerető társ révén…hm…fantasztikus élmény..

          🙂

          Reply
          • Dreja 2010. December 13. Monday 21:19

            Szerintem ebben sok igazság van, és elvileg én sem gondolkozom másképp. De pont most esett meg velem valami, ami az ellenkező irányba mutatott.

            Megismerkedtem a neten egy fiúval, aki egyértelműen rendelkezett minden olyan tulajdonsággal, amit én értékelek: sokszínű, intelligens mérnök, még viszonylag helyes is volt, és az a fajta ember, aki bárhová szívesen eljön, nem kell könyörögni, hogy kimozduljon otthonról.

            Viszont közben elkezdtem szakmai gyakorlaton dolgozni, ami annyira lekötött, olyan nagy hatást tett rám, hogy egyszerűen nem tudtam mit kezdeni egy olyan emberrel, akivel ezt nem oszthatom meg.

            Annyira nem ismerte az én szakmámat, hogy a mesélésben csak a teljesen alap dolgokig jutottunk, és azt, ami engem foglalkoztatott, esélyem sem volt elmondani.

            Nem is lett a dologból semmi. Értem én, hogy talán türelmetlen voltam, értem az érveket. De nem működött és kész, képtelen voltam energiát fektetni ebbe az ismeretségbe, hiába erőltettem.

            Szóval lehet, hogy az én helyzetem most speciális, és párkapcsolatot nem pályakezdéskor célszerű kezdeni… De akkor is az az igaz rám, amit leírtam.

            Reply
          • Gabor 2010. December 14. Tuesday 11:30

            Bocsáss meg, lehet, hogy nem tetszik amit írók:
            Ha téged jobban foglakóztat a szakmai disszertáció és arról akarsz áradozni, az tölti ki a gondolataidat, akkor neked munkatársra van szükséged, és nem társra.
            A társas kapcsolat nem a szakmaiságra épül, ami épp most lázasan foglakóztat téged. Persze lehet beszélni arról egy társsal, de nem éjjel nappal, főleg nem egy kapcsolat elején.
            Téged most leköt a szakmai disszertáció, ami szép és jó, de meddig? Egy kapcsolat pedig sok évekre szól.
            Egy szó mint száz, én sem bírnám, ha egy nő még a szabadidőnkben is örökké a szakmájával lenne elfoglalva.
            Véleményem szerint munkát külön kell választani a magán élettől, mert a magán élet ennél sokkal több és színesebb.

            Reply
  79. Stef 2010. December 12. Sunday 18:36

    Hogy számít-e a diploma? Szerintem nem. Az én volt nejem 2 és fél diplomával a zsebében úgy lépett ki a házasságból, ahogy a hat osztályt végzett etnikumhoz tartozók sem sűrűn szoktak. Bocs, ha ezzel megbántottam valakinek az érzékenységét, de ez van: a diploma nem garancia arra, hogy a tulajdonosa “normális”.

    Reply
  80. Ágica 2010. December 12. Sunday 18:47

    Huuuuuuuuu Diplomás hölgyemény vagyok, de egyet kell hogy értsek veled STEF..De gyorsan hozzá tenném, azért akinek meg nincs, az is lehet bántó azzal akinek meg van….saját példám az ex-em esete kontra. én.

    Reply
  81. Kata 2010. December 13. Monday 08:50

    Sziasztok! Diplomás lévén, kifejezetten nem kötöttem ki, hogy legyen diplomája a leendő páromnak, akivel eltölteném a hátralévő éveimet. Pár hónapja megtaláltuk egymást a barátommal, és mondhatom, nem a papír számít. Sőt… örülök, hogy változtattam a nézetemen. Sokkal jobban érzem magam így, igaz, az első időben neki kis “önbecsülési” gondjai voltak, de rájött, hogy az EMBER számít. Mindenben reálisabban nézi a világot, mint én, és ezzel a napjaink is jobbak lettek. Mert a korábbi igényemet felváltotta a jelenlegi tény, hogy milyen jó, hogy Ő szeret barkácsolni, segíteni a házimunkában, kikapcsolódunk, sportolunk. Remélem sokáig így lesz, javaslom mindenkinek, a diploma iránti kikötés elhagyását!

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 13. Monday 09:13

      Kedves Kata!

      Először is köszönöm, hogy megosztottad velünk az örömödet és ezzel talán adtál egy kis motivációt és pozitív energiát a többieknek!

      Gratulálok és legyetek boldogok a pároddal! 🙂

      Reply
  82. Kata 2010. December 13. Monday 09:34

    Előző levelem kibőviteném: fiatal (30-40 évre gondolok) diplomás társkeresők talán a leendő párjuktól is várnak visszajelzést szakmailag, és életviteli szempontból talán azért, hogy a saját addigi tudásukat, sikereiket bővitsék. Azt gondolják, hogy a társalgási színt is ettől függ.
    Nem, én feladtam eddigi elveimet, ANDI írásait megfogadva, és kezdtem csak NŐ lenni. Mert igazán erre vágytam. Nem görcsölni, nem sebeimet nyalogatni, csak szórakozni kezdéssel, lazábban. Bizony ez bejött, és elfogadtam a nem diplomás pasi közeledését, aki meglepetésemre, az álmaimat is valóra váltja.
    Több a társkereső pasi, mint nő, én már arra is gondolok, hogy a “lépcsőket” nem tartják be az emberek. Ágyba bújni, szórakozni, de… megísmerni a másikat emberileg az idő kérdése. Erre én több időt szakítottam, és jön az összecsiszolódási időszak, ami szintén nem zökkenő mentes, és talán erre sokan nem gondolnak, de nem kell másik ember után nézni, és növelni a statisztikát a keresők között.
    Talán még annyi kérdésem volt magamhoz, amit itt nem olvastam, hogyan tarthatom fenn ezt az állapotot, ill. személyt talán ásó-kapáig.
    De már erre is rájöttem, ami színtén ANDI sorai mögött is olvastam, hogy mindig legyek reális, nőies. Először a görcsös elveimhez való ragaszkodásból adtam le, de nem mindenből, nem volt könnyű! És napról-napra jobb a kapcsolatom! Sokkal színesebb,kezd lenni az életem. Talán én is írtam valamit, amit többen átgondolhatnak, és az áhitott vágyaik eléréséhez eljuthatnak. Sokat köszönhetek ANDI sorainak ebben!

    Reply
  83. Dreja 2010. December 13. Monday 22:00

    Az a baj, hogy magunknak kerestük a bajt ezzel az emancipáció-dologgal. Mi akartunk szavazati jogot, meg tanuláshoz való jogot, karriert, mindent, csak nem azt, amire az élet megalkotott mindent.

    Hát most megehetjük, amit főztünk: az egész társadalom a feje tetején áll. Például én is huszonnégy éves vagyok, nincs gyűrű az ujjamon, nincsenek gyerekeim… Ha nem töltöttem volna az időmet tanulással, ez másképp is lehetne.

    Reply
    • Randi Andi 2010. December 13. Monday 22:42

      Dreja – már írtam máshol is, de beidézem neked:

      “A feminizmus fogalmát sokan félreértelmezik, és az általános sztereotípiákon keresztül szemlélik. A feminizmus és az emancipáció nem arról szólt, hogy tegyük tönkre a családot, hanem arról, hogy mivel a nőknek is munkába kellett állniuk a 2. világháború után a gyárakban, ezért nekik is legyen joguk már ugyanannyi munkáért egyenlő bért keresni.
      Így alakult ki a kétkeresős családmodell, nem a feministák hanem a gazdasági helyzet miatt. Persze könnyű és roppant hangzatos mindent a feministákra kenni és férfigyűlölő kékharisnyáknak beállítani őket, minden baj forrásaként Sajnos a helyzet ennél bonyolultabb és összetettebb!”

      Szerintem 24 évesen még bőven ráérsz a gyermekvállalással, ami azt illeti.
      Ne felejtsd el, hogy régen nem éltek ennyi ideig az emberek és nem kellett ennyit tanulni ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba és a munkába. (Ma már egy szakmunkásképző is 5 év, ha jól tudom).

      Egyébként mehettél volna kozmetikusnak is – az én kozmetikusom pont 24 éves és kismama! 🙂 És van aki egyetem alatt házasodik (igaz, ritka).

      Reply
      • Dreja 2010. December 14. Tuesday 18:30

        Ha a férfiak eleget keresnének, plusz megfelelő családi pótlék lenne, és a gyereknevelést foglalkozásnak tekintenék, akkor nem kellene a nőknek munkába járni, meg könyveket magolni meg szívni, hanem tölthetnék az egész idejüket a kis rózsás arcú csodalurkókkal meg az uruk boldoggá tevésével! Mindenkinek jobb lenne.

        Reply
        • Laina 2010. December 22. Wednesday 01:46

          “szavazati jogot, meg tanuláshoz való jogot, karriert, mindent, csak nem azt, amire az élet megalkotott mindent.” Miért, mire alkotta az élet az embert, ha nem arra, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a képességeiből? Én imádom a gyerekeket, de szaporodni az állat is tud, egy embernek ennyi még nem lehet elég. Ha a férfiak eleget keresnének, akkor a nőket nem vennék fel rendes állásokba, azt mondanák, hogy menjenek férjhez inkább. Én többre vágyom ennél, és szerintem sok más nő is. Ellenben vannak férfiak is, akik szívesen maradnának otthon gyereket nevelni. Ne korlátozzuk az emberek lehetőségeit, pláne ne az alapján, hogy kinek mi van a lába közt…

          Reply
    • Ágica 2010. December 14. Tuesday 06:51

      Dreja!

      Megértem aggodalmad…de nyugi….tényleg nagyon nagyon fiatal vagy, és meg nyugtatlak 24 évesen még nekem sem volt meg a lányom 🙂 de az is igaz már tervezgettük 🙂
      Ami meg a tanulást illeti, mindent jól kezdtél, még csak most kezded a kariered építését, és ahhoz előbb tanulni kell!!

      Reply
    • Szandi 2010. December 14. Tuesday 19:14

      24 éves vagy, és panaszkodsz? :DDD

      Reply
      • Dreja 2010. December 14. Tuesday 19:36

        24 éve élek de legalább 42-nek érzem

        Reply
        • Ágica 2010. December 14. Tuesday 19:46

          Dreja!

          Huuuuuuuuuuu gyorsan gyorsan szedd magad össze….
          Ez nagyon nem jó hozzá állás az életnek
          Ajánlanék egy gyönyörű könyvet és ezennel mindenkinek…Ha el olvasod talán egy picit életvidámabb leszel.
          Még annyit fűznék hozzá….mindenki az kapja amit kisugároz, mert minden ember akivel találkozol, egy tükröt tart eléd!!
          Gondolkozz el rajta Dreja…vajon TE milyen tükröt tartasz mindenki elé magadról???

          RUEDIGER SCHACHE : A szivmágnes titkai.

          Gyönyörű könyv 🙂

          Reply
          • Dreja 2010. December 14. Tuesday 20:00

            Köszi 🙂

            Lehet, hogy elolvasom.
            De én nem gondolom, hogy mások a hibásak.

            A pasikról sem gondolok semmi rosszat, mint sokan itt. Szerintem normális, hogy egy férfi azt igényli, hogy minden szempontból több legyen, mint az asszonya (ok, főzés és a gyerek megvigasztalása kivétel). 🙂

            Reply
        • Szandi 2010. December 15. Wednesday 18:54

          hú, hát én is az a tanulós fajta vagyok, de komolyan, szerintem is túlzás, amit csinálsz… én mindig úgy csinálom, hogy mindenre legyen időm, mármint, ami fontos. barátok, család, tanulás, munka, sport, lélek. hogy azért legyen mire visszaemlékezni, ha megöregszünk 😉 szerintem, ha a legjobb barátodnak is csak másfél hónap után tudtál randit adni, akkor azért lehet, hogy nem teljesen jó helyen vannak a hangsúlyok.

          Reply
          • Dreja 2010. December 15. Wednesday 21:33

            Sajnos ez most egy ilyen időszak, rövidtávon nem tudom befolyásolni.

            Reply
  84. Mellyssa 2010. December 14. Tuesday 15:12

    Sziasztok!
    28 éves vagyok, 10 éve dolgozom, adózom, számlát fizetek, és magamon kívül eltartok még két embert. Mellette elvégeztem egy egyetemet, míg más a Balcsin (görög tenger, akár Hawaii) lógatta a lábát, én egy irodában nyomtam az ipart, mert 5 évig se szabadság, semmi nem volt a vizsgák miatt. Egy-egy randevún 10-ből 9 alkalommal azzal találkoztam, hogy az adott úriembernek baromira csípte a szemét, hogy nekem ott a papír. Az nem számít/ott, hogy rendes munkám van, barátaim, önfenntartó/ellátó vagyok, csak és kizárólag a diploma! Az is negatív értelemben! Nekem tényleg nincs előítéletem, férfiben és nőben azt becsülöm, aki a munkában és emberként tesz le valamit az asztalra, de minimum viszont is elvárom ugyanezt. De, amíg a nők mindig is a kompromisszumot keresik, addig a férfiaknak csak nagyon kis százaléka (diplomás, vagy nem diplomás) képes túllépni a korlátolt egóján. Párkapcsolatot, a fentiek miatt, én csak a dolgozó diplomások között találtam, de nem azért mert jobb emberek, hanem mert nem érzik fenyegetve magukat az én végzettségem miatt. Odáig viszont nem fogok süllyedni, hogy amit magam erejéből elértem, eltitkoljam.

    Reply
  85. Dreja 2010. December 14. Tuesday 19:43

    Meg a másik dolog, aztán befejezem a panaszáradatot, hogy az ember a diplomáért kicsit a személyiségét és a szépségét is odaadja. A szépségnek van veleszületett része, a többi idő és vagy pénz plusz személyiség… Ha egyik sincs akkor olyanok leszünk, mint a kóró, és nem marad más az embernek, csak a papírja.

    A férfiak meg általában a szép, szórakoztató, vidám nőket szeretik, amit megértek. A diplomásoknál van rá legalább minimális sansz, hogy a tudásomért, a társadalmi státuszomért (“diplomás” nő) megbocsátják az egyéb dolgok hiányát.

    Persze az ember olyan pasit szeretne, aki nem az eszét szereti. A “Te nagyon okos lány vagy” olyan, mintha tőrt forgatnának bennem. Tényleg egy porcikám sincs, amit meg lehetne dicsérni?

    Reply
  86. Gábor 2010. December 15. Wednesday 13:42

    Még annyit tennék hozzá, hogy itt is jól látható, hogy a diplomások között is szép számmal van társ nélküli, ahogy a szakmunkások között is.
    Hogy a társadalom miért kezd ketté válni? Diplomás / nem diplomásra? Ez jó kérdés, de én nagy hibának tartom.
    Lehet szeretni azt is aki törtető, aki folyton tanul, halmozza a végzetségeket, és pont ugyanúgy lehet szeretni azt is, aki megelégszik egy szakmával, és jól el van a szerényebb képesítéssel.

    Személy szerint, nekem karrierista, tőrtető nő nem kellene.
    Lehet, hogy maradi vagyok, de azt vallom, hogy a munkával a munkahelyen, otthon a családdal, a párunkkal, a hobbinkkal kell foglalkozni.
    Ahogy a magán élet nem való a munkahelyre, úgy a munka sem való az otthonba.
    Beszélgetni lehet róla, de hogy otthon is a munkájával foglalkozzon, na ne. Vagy, hogy a munkála miatt hagyagolja rendszeressen a családját, az nálam nem fér bele (pld: állandó éjszakába nyúló túlórák)

    Reply
    • Gábor 2010. December 15. Wednesday 13:44

      Elnézést, már megint mellé ütöttem egy két karaktert.

      Reply
    • Ágica 2010. December 15. Wednesday 19:41

      Nos…diploma és diploma között van különbözőség!
      Szerintem itt van a kutya elásva.
      Merthogy én is diplomás lennék, de én úgy érzem, hogy nekem azért kellett és kell hogy a HIVATÁSOMBAN dolgozhassak.
      Azaz ha nem lenne nem lehetnék ovonéni :-)BELEHALNÉK!!!!!!
      De…vannak szakmák amihez viszont csak beugró a diploma, mert anélkül szóba sem állnának veled…és csak ezek után kezdenek téged mássá faragni, azaz a az elképzelt “”a cégnek leginkább megfelelőbb”” irányba terelgetni…és itt jön az egyik tanfolyam után a másik, és már benne is vagy egy újabb Fősulis képzésben….aztán megcsillantják előtted hogy ha még ezt is meg azt is elvégzed már léphetsz is a ranglértán feljebb….és ha mindez egy NŐ-vel töténik meg már 30 éves…se család se férj se semmi, mert ugye ezt a PASIK már nehezen viselik el.
      DE lehet hogy rosszul látom …ez csak én véleményem….CÁFOLHATÓ 🙂

      Reply
    • Dreja 2010. December 15. Wednesday 21:43

      Nem kötekedni akarok, mert szerintem ha férfi lennék, én is családcentrikus nőt keresnék.

      De itt van az egyik válasz Andi egyik felvetésére. “Otthon ne foglalkozz munkával” és a “munka miatt ne hanyagold el a családot”…

      Ez nem törtetés kérdése. Szeretnék látni bárkit, aki vizsgaidőszakban nem foglalkozik otthon tanulással. És nem úgy, hogy egy órát olvasgatom az anyagot, aztán családozom, hanem akkor aztán éjjel-nappal tanulás… Ha valaki ezt nem tudja elfogadni egy nőtől (ismétlem, én nem tudnám), akkor erről nincs mit beszélni.

      Reply
  87. Gábor 2010. December 15. Wednesday 19:35

    Igazából nem tudom, hol említsem meg azt ami eszembe jutott. Remélem Andi, nem gond, ha ide íróm.
    A társkeresésben is tükröződik a társadalom megosztottsága.
    Ilyen az egyik témaköröd a diplomás / nem diplomások.
    Viszont van másik szempont is, ami sajnos elválaszt embereket egymástól és megoszt. Ez a politikai nézet és hovatartozás. (Sok család, és házasság ment már ez miatt tönkre.)
    Még sorolhatnák pár hasonlót (dohányosok / nem dohányosok, otthon ülök/ bulizósak, karrieristák/ nem karrieristák, szegények/gazdagok…stb)
    Már valóban annyira szerteágazó amit figyelembe kell venni egy párválasztáskor, és nekem úgy tűnik, mintha a társadalom egyre több ilyen szempontot generálna, emiatt egyre jobban megoszlunk, kategorizálódunk.(külön témát megérne)

    De szóljatok, ha ebben tévedek, mert annak én örülök a legjobban.

    Reply
    • Ágica 2010. December 15. Wednesday 19:48

      Ajj Jajj….Gáborom!
      Ennyire nem szabad szétszedni a világot.
      A tény az tény marad….
      A SZERELEM NEM VÁLOGAT!!!!!!!
      Lehet hogy TE vagy egy incike pincikét boncolgatós?? 🙂
      Nem bántalak, mert tudod nagyon nagyon kedvelem a levélkéid 🙂
      DE talán ennyire ne legyél analitikus!!!!!!
      Pussz! 🙂

      Reply
      • Gábor 2010. December 15. Wednesday 19:58

        Ágica,
        Mostanában agyalok, sajnos olyan helyzetben vagyok, hogy van időm agyalni. Ráhibáztál, mert valóban képes vagyok boncolgatni a dolgokat. 🙂
        Én is a hivatásomban dolgoztam egy darabig, de ahhoz elég volt, és most is elég egy szakmunkás bizonyítvány. 🙂

        Én is örülök, hogy van kivel beszélgetni, jöhetne ide több magányos ember is, hát hol vannak?

        Reply
  88. Dreja 2010. December 15. Wednesday 21:39

    Én egyetértek Gáborral abban, amit írt. A szerelem szép meg jó (legalábbis a filmekben, meg a kamaszoknak), de egy kapcsolatot azért nem alapoznék rá. Ha nem is most, de két-három éve az eltérő politikai nézet családokat vert szét, és igenis szelekciós tényező volt egy párkapcsolat elkezdésében.

    Amúgy jobb az elején mérlegelni, mint belecsúszni egy rosszul működő kapcsolatba.

    A másik pedig, hogy az ember nem csak karrierizmusból dolgozhat sokat, ezt itt nagyon azonosítja mindenki. Például egy kezdő óvónéni, aki imádja a szakmáját, könnyen elképzelhető, hogy az első években folyton a tapasztalatairól szeretne mesélni, hogy milyen aranyos új gyerek jött ma, vagy hogy azzal a kis szőkével olyan durván beszél az anyja, mit lehetne tenni.

    Csak ez megint szakma kérdése, valószínűleg az ember jobban visel egy sztorizgató óvónénit, mint egy boncorvost például.

    Reply
    • Ágica 2010. December 16. Thursday 06:51

      Dreja!

      Ha nekem szántad a kezdő ovonéni üzit megnyugtatlak 25 éves munkaviszonyom van.
      Amúgy pedig az nem baj ha valaki otthon meg beszéli vagy néha a barátokkal megosztja a munkahelyi élményeit!
      Te nem szoktad?
      Persze itt van igazatok hogy nem kell túlzásba esni 🙂
      Vagy nem jól gondolom??

      Reply
      • Gábor 2010. December 16. Thursday 10:25

        Jól gondolod.
        Megbeszélni, kibeszélni, a munkahelyi pozitív, negatív élményeinket szabad, de mértékkel.
        Ez nem megy a kapcsolat rovására, de ha valaki otthon is a munkáját, a tanulmányait helyezi a partnere, vagy a családja elé, na az már baj.

        Reply
      • Dreja 2010. December 16. Thursday 16:37

        Nem ebben a témában én a gonosz ellenoldal vagyok, aki szeret a munkájáról beszélni, és ezt mások nem szeretik.

        Az óvónéni példa Tőled jött, de nem az, hogy Te kezdő vagy vagy nem, hanem csak az ötlet.

        Most nem arról van szó, hogy elfogadod-e a párod, ha boncnok, hanem hogy elfogadod-e, ha egész este a felboncolt hullákról mesél.

        Mit jelent az, hogy a család elé helyezem a munkámat? Ez egy olyan spektrum, amihez a másik ember deifiníciója is kell. Lehet, hogy valakit nem zavar, ha este, amíg ő nézi a kedvenc műsorát/lexikonokat olvas, addig én meg dolgozgatok. Nem kell mindent együtt csinálni!

        Mi van ha később engednek el a melóból (és szó sincs karrierizmusról: ha azt mondom, hogy nem, akkor másnap már nem kell dolgozni menni), és elkések az anyák napi műsorról vagy bármi. Ettől még nem helyeztem előtérbe a munkát, csak épp ennyit kell dolgoznom. (Ez is egy példa, még nem voltam ilyen helyzetben).

        Van, aki már akkor is azért sipít, hogy a munkámat/tanulmányaimat elé helyezem, ha nem szórakoztatom őt minden percben, amikor neki olyanja van. Hát ez se jó.

        Reply
        • Ágica 2010. December 16. Thursday 18:52

          Dreja!

          Többször is nekifutottam levélkédnek, és egyre másra az jön le, hogy talán 2 dologról beszélsz egyszerre!
          Mért is?? Mert hogy írod amikor bent kell maradni egy anyunak, mert munka van még, és elkésik az anyák napi műsorról, nos ez fenn áll,ez létező stori””Én már csak tudom”
          Ezt el kell fogadni, ezt a férj is megéri, és én is elfogadom mert tényleg lehet hogy másnap már hiába megy be utilaput kötnek a sarkára!
          De …Hidd el Kedves Dreja, “”sok éves tapasztalat”” attól a pillanattól amikortól anyuka leszel minden más….sok sok sok anyuka ment át a kezeim között, és elhiheted egyik sem volt karrierista, mert egyszerűen nem tehette meg!MÉGIS BOLDOGOK 🙂

          Azt már inkább elhiszem és az a másik dolog amiről beszélsz, hogy amíg szingli valaki, addig előtérben van a munka!

          De azt nem értem hogy otthon mit lehet még csak és kizárólag a munkáról csipogni….szerintem az ilyen emberek unatkoznak, a társuk mellett, és…..ÉS EZ BAJ!

          Bevallom, én ezt sosem éreztem ex-em mellett, mert mindig volt amiről szót váltsunk, de az nem feltétlen a munka volt….Így volt kerek és egész a dolog 🙂

          Reply
    • Gábor 2010. December 16. Thursday 10:29

      Ha szeretem a páromat, és elfogadom öt, akkor azt is elfogadtam hogy ő egy boncnok, vagy kukás….stb.
      És szívesen meghallgatom, ha van miről mesélnie, vagy ha a tanácsomat kéri ki, egy – egy munkahelyi problémája során. Mert az a lényeg, hogy meghallgassuk egymást, és nem az, hogy szakmai segítséget nyújtsunk a munkájában.

      A politika, na az…hát, hagyjuk is.

      Reply
      • Dreja 2010. December 16. Thursday 16:40

        A politika és a vallás olyan dolgok, amik a romantikus történetek szerint nem lehetnek akadályai a szerelemnek… Hát megnézem mondjuk egy bigott katolikus és egy vallásos zsidó szerelmét… Vagy egy liberálisét, aki szerint házasság nélkül is lehet áldott egy kapcsolat, és egy polgári konzervatív emberét, akit a szabályok betartására stb. neveltek.

        Szép a szerelem, de az ilyesmi csak összetör mindenkit. Persze biztos van egy-két kivétel.

        Reply
        • Napradyne 2011. July 2. Saturday 19:34

          Egy bigott katolikus és egy vallásos zsidó szerelme igen szép lehet, a törvényeik azonosak. Ha el tudja fogadni a zsidó, hogy a társa nem várja a Messiást, hanem Jézusban eljöttnek tekinti, tökéletes pár lehet, hiszen az Ószövetségen alapul az új. Ami nem lehet: hogy “egy vércse egy galambbal rakjon fészket” egy liberális ateista, és egy hívő ember, legyen zsidó, vagy keresztény, azt bizony megnézném. A liberális ateista nem fog bírni testi vágyaival, és nem fogja érteni, hogy a másiknak ez mennyire belső törvénye, és mennyire fontos. nem tartja felbonthatatlannak a házasságot, amit a másik igen, és talán a hűséget sem veszi annyira komolyan. A hívő meg előbb-utóbb meg fog undorodni a másiktól, és le fogja nézni. Semmiképp nem működik, vagy csak akkor, ha mindkét fél annyira egymásra hangolódik és annyira türelmes, hogy megtalálják a kompromisszumokat, ahol a legkevésbé sérül a másik. Dehát hogy lehetne házasságra lépni, ha az egyik felbonthatatlannak tartja, a másik nem? Ha házasságról, hűségről gyökeresen mást gondolnak? Na, ez bizony nem megy. Mondom, de láttam rá példát, van a környezetemben, de “felemás iga”, ahogy mondják. Más síkon gondolkodik a két ember. Hogy tudjon vígasztaló szót mondani egyik a másiknak, mondjuk egy haláleset kapcsán a családban? Egyik azt gondolja, megsemmisülés, a másik könyörög a Teremtőhöz, hogy az eltávozott számadása könnyű legyen. Nem megy igazából eltérő világnézettel. Csak ha valamelyik elrángatja a másikat saját útjára. Egy elkötelezett zsidó és egy elkötelezett keresztény ugyanazon a síkon gondolkodik.

          Reply
      • Ágica 2010. December 16. Thursday 17:37

        Gábor és Dreja!

        Mennyire érződik rajtatok, hogy az egyikőtök már élt huzamosabb ideig kapcsolatban, a másik pedig még nem vagy csak próbálgatta!

        Kibeszélni, megbeszélni,politika, vallás.
        Úgy gondolom nem ez az együtt élés alapja, vagy fenntartója, de mindenképp fontos része.
        Én 14 évig voltam férjnél, közben diplomáztam, közben gyermekünket nevelgettem , volt mit megbeszéltünk volt mit szóba sem hoztunk, EX-em katolikus, én nem, ex-em más politikai párt mellett voksolt volna, de nem tette, én elmentem és az enyémre szavaztam, és mégis rendben volt minden.

        A válás egészen más miatt következett be.

        Szóval, szerintem ezek is fontosak, de nem hinném hogy ez alapján kéne határozni a párválasztást illetően.

        Reply
        • Gábor 2010. December 16. Thursday 17:52

          Természetesen nem ezek az együtt élés alapjai, de ha ezek is passzolnak, az megszépíti a dolgokat, bár én szerencsés vagyok, mert nálunk ezek is passzoltak.
          Ezért emiatt nekem ezek nem is jutottak volna szembe, ha annyi év után nem lennék egyedül, és nem szembesültem volna ezekkel a dolgokkal a társkereső oldalakon.
          Sajnálatos, hogy emberek azért nem ismerkednek egymással, mert oda van írva, hogy diplomás, vagy azért mert nem az, vagy azért nem áll szóba vele, mert az ……..és most nem sorolom fel a már korábban leírt észrevételeimet.
          Dreja jóval fiatalabb nálam, más szemléletben nevelkedet, ezért mondhatnám azt is, hogy sorainkban megnyilvánul a generációs különbség okozta vélemény, különbsége.

          Reply
          • Ágica 2010. December 16. Thursday 18:02

            Igen igaz ha ezek passzolnak csak hab a tortán 🙂
            Igen azt is tudom hogy Dreja fiatal még, ezek csupán levelek és gondolati eszmecserék.
            Tudod nekem meg sem fordult volna””és fordul”” a fejemben az.hogy miként választanék társat…Diploma vagy sem…
            Egyszerűen a szerelem berobban és tarol….:-)
            Az ex-em szakmunkás volt, de én sosem szégyelltem vagy ehhez hasonló…
            Viszont ŐT előbb piszkálta az ügy, és volt hogy csípett érte, de ez sem volt a válás okozója. 🙂

            Reply
        • Napradyne 2011. July 2. Saturday 19:41

          Más: kommunista és keresztény. házasságot kötöttek, végülis sokmindenben azonos szemlélet, a kommunizmus minden tétele ott a Bibliában. Ámde: a kommunista vallásellenesség kiütközött nagyon hamar. A kommunista a házasságot csak megkötötte a templomban, hogy összeházasodhasson a másikkal, mert szerelmes volt, de ahogy jöttek a gyerekek, kezdődött a háború. Bár az esküvőn megfogadta, hogy a gyerekeket keresztény szellemben nevelik, hatalmas háború volt a gyerekeik megkereszteléséből. És a házasság elkezdett recsegni, ropogni, omlani… felütötte a fejét a tiszteletlenség, a gyűlölet, a válás, a gyerekek rángatása… A gyerekek megtérésekor a kommunista tombolt, és nem akart a bérmálásukon jelen lenni. De eljött négy esztendő, és maga állt az oltár elé, hogy felvegye a keresztséget, és bérmáljon. Sok imája volt ebben a gyerekeinek. Onnantól elkezdett gyógyulni a volt társsal való kapcsolata, mert már egy síkon gondolkodtak, mire elszólította az Úr, addigra már barátja volt a volt házastárs. Ma egy templom altemplomában nyugszik, saját kérésére. Szóval, szép a türelem, de milyen szellemben neveljük a gyereket, ha érkezik? Ki kell feladja saját elveit?

          Reply
      • Napradyne 2011. July 2. Saturday 19:56

        Azt hittem, hogy van politikai nézetek elfogadása, míg egy barátom, akit több, mint tíz éve ismerek, ki nem tagadott a környezetéből e miatt. A liberális. Aki annyira az elfogadást propagálta szóban, na persze. Én elfogadtam, de kiderült, hogy ő nem tud, lám, még egy baráti kapcsolatot is szétvihet, hát még egy olyan szorosat, mint a párkapcsolat! Tudatosan kell a tanulságnak ellenállnom: mindenki a maga fajtájával barátkozzék, ha nem akar sebeket magának, hát még ha párt választ! A legtudatosabban kell trenírozzam magam, hogy ne az adott rossz példát kövessem, hanem azt leválasszam kedves egykori barátom helyes szavairól, amiket az elfogadásról mondott, és továbbra is az emberség alapján adjam a bizalmamat és szeretetemet, ha arra érdemes akad. Bár ez az ember is érdemes, oszt mi lett belőle… Szóval én tudva, hogy nem vagyok olyan kihajigálós, azért legközelebb inkább tisztes távolban tartom az ellentétes politikai tábor képviselőit, ne kelljen még egyszer ilyesmit megélnem, tudva, hogy lám, ez olyan mély árok, ami még egy évtizedes ismeretségnél, bizalomnál és barátságnál is erősebb tud lenni. Persze, ki tudja… ha ezért valaki kivág, az lehet, hogy jobb is, ha minél előbb kiderül. Talán nem az árok túl mély, hanem a szeretet kevés. Akkor meg jobb a tévedést minél előbb tudni. Azért mégis inkább a magam fajtájával barátkozom legközelebb, legalábbis biztosan sokáig így lesz.

        Reply
  89. Ilona(Ica) 2010. December 18. Saturday 14:17

    Szerintem nem a diploma a legfontosabb,hanem a közös hullámhossz.amelyet nehéz megtalálni,épp ezért,mert ilyen különbözőek az igényeink,elképzeléseink és ehhez még társul sok esetben a megfelelő önismeret,önbizalom hiánya valamelyik fél részéről…

    Reply
  90. Gabor 2010. December 18. Saturday 23:46

    Nem szép dolog tőlem, de ma erre akadtam az egyik csinos hölgy bemutatkozó soraiban:
    Remélem, ti nem ily rossz bemutatkozó sorokat írtok magatokról (elrettentő példa)
    Ime:

    Talán keresek valakit, aki nemcsak általános, hanem érzelmi intelligenciával is rendelkezik, felsőfokú végzettségű, nem túl fiatal hozzám (idősebb lehet), távol állnak tőle a szélsőségek, egészséges távolságban él a szüleitől, önálló felnőtt életre is képes, de azért szeretne valamilyen szinten társat, megalapozott egzisztenciával rendelkezik (mert én sem vagyok ugyan hajléktalan, de azt gondolom, egy FÉRFIT jellemez, ha 30 felett még lakása sincs).
    Én nagyon sokat dolgozom, általánosságban jogi szektorban, nincs időm és energiám.

    Reply
    • Tünde 2010. December 25. Saturday 12:28

      Gábor, néha elolvashtod a sok nagyarc kritériumait a társkeresőn, pepitában. Mármint néhány férfiét…..
      Tíz közül öt fiatalabbnak érzi magát mint a kora, és bocsássák meg hölgyeim, csak a nálam 15-20 évvel fiatalabb husikra bukom… Persze kövér, löttyedt, kopasz és bozontos szemöldök és orrszőrzet a férfidísz… Keresi a filigrán, gyermektelen széparcú konyhatündér hölgyet, aki még vállalna gyereket… Egy ötvenes vén kecskének…. Kettőnek van annyi esze a 10 közül és nagyon okos kedves szöveget enged el, de azért nem válaszol egy búúúú-t sem. A maradék talán elfogadható, és társat keres, ebből kell gazdálkodni…. 🙂 A nem diplomás pasik többsége szóba sem áll diplomás nővel…
      Kicsit lazára vettem, légyszi humorral kezelni… BUÉK

      Reply
      • Gabor 2010. December 25. Saturday 13:19

        🙂 🙂 🙂

        Reply
      • Tina 2010. December 28. Tuesday 21:02

        “A nem diplomás pasik többsége szóba sem áll diplomás nővel…”

        Ebben lehet valami, mert kétszer is úgy jártam, hogy elkezdtük az ismerkedést, majd miután megírtam, hogy a diplomamunkámat kell tavasszal még megírnom, elnyelte az éter őket 🙂

        Reply
        • Gabor 2010. December 28. Tuesday 21:27

          Az én tapasztalatom:
          “A diplomás nők zöme, szóban sem áll a nem diplomás férfival.”

          Mi következik ebből? senki nem áll szóba senkivel.

          Reply
      • Napradyne 2011. July 2. Saturday 14:15

        Nem, persze! Mert fél attól, hogy nem lesz meg az elsősége, az egója csorbát szenved.

        Reply
  91. Gabor 2010. December 19. Sunday 00:10

    Megjegyzem, próbáltam olyan bemutatkozó sorokat is találni, amiben szerepel valami olyasmi ami arra utal, hogy fontosnak tartja az emberi értékeket, de közel száz átolvasott adatlap után elfáradtam.(30as korosztály)
    Még tavaly volt egy hölgy, akinek az empátiáról szolt a bemutatkozó sora, jó barátságban is lettem vele, annak ellenére, hogy mást választott párnak, de azóta sem találtam hasonló bemutatkozó sorokat.
    Most vagy nekem nagyon mások az igényeim és a gondolkodásom, vagy mindenki a külsőségek, a már megszerzett javak alapján méri a méri fel a másik személyt.
    Nem panasznak szántam a soraimat csak meglepő számomra ez az egész. Mellékesen, unatkozom 🙂

    Reply
    • Tünde 2010. December 29. Wednesday 10:47

      Remélem máááááááár nem unatkozol…. 🙂

      Reply
      • Gabor 2010. December 29. Wednesday 10:53

        Szerinted?

        Reply
    • Napradyne 2011. July 2. Saturday 14:13

      Kedves Gábor és a többiek, a diploma az sajnos bizony fontos… Illetve nem az kellene fontos legyen, de a közel azonos szellemi szint, legalábbis igény, az fontos. Ennek egyik jele lehet a diploma, de lehet valaki okos diploma nélkül is. Csak aztán jön esetleg a kapcsolat, és könnyen kisebbrendűségi érzés lehet a dologból, amiből szép lassan féltékenység a másikra. Na, mondjuk aki épp szerzi, annak legalább lesz. De tudok olyan párt, ahol a férfi minden erővel lebeszélte a feleségét arról, hogy diplomát szerezzen. Miért? Mert csak ő akart diplomás lenni kettőjük közül, pedig a feleségét felvételi nélkül felvették. Nem akarta, hogy a felesége is annyi legyen “státuszban”, mint ő. Leéltek harminchárom évet, az asszony 1985 óta özvegy, de ez még mindig tüske a szívében. Nekem péládul nem volt diplomám, sosem éreztem szükségét, dolgozó nő voltam már egy piacképes végzettséggel, és a férjemmel nagyon jól egy hullámhosszon voltunk. De piszkált azért, engem bizony bántott, és kevesebbnek éreztem magam. De van megoldás! Diplomát szerezni.:) Még jó, hogy az enyém nemhogy gátolt volna, hanem inspirált engem. Akárhogy is, a fejekben ez egyfajta “kaszt” jelzés, ha kimondják ha nem, általában. És bizony probléma tud lenni egymás tiszteleténél. Hacsak nem tud akkor a másik egy más területet annyival jobban a társánál.

      Reply
      • Dreen 2011. July 2. Saturday 14:50

        Randizgattam egy lánnyal, aki elpanaszolta hogy egy mérnökember akivel korábban randizott, pont ezzel a “nincs diplomád, senki vagy”-mentalitással jött. Pontosan az volt a válaszom, ami a cikkben is van, hogy a saját szellemi nívód számít. A diploma nem tesz jobb emberré, csak a saját szellemi igényeid és az elvárásaid önmagaddal szemben. Azért egy kis olvasottság nem árt, egy nagy meg egy pluszpont, mert fejleszti az agyi neurális mátrixot és gazdagítja a személyiséget.

        Na de akkor én mihez kezdjek? Ez egy külön extrakategóriás eset: nincs diplomám. Érettségi után hibás továbbtanulási döntést hoztam, rossz irányt választottam, szívtam miatta sokáig. De közben már előadásokat tartottam a Budapesti Műszaki Egyetemen, találmányaim vannak, szabadalmamat jegyzik, írásaimat idézik, a Wikipédián idézett írásomat börtönpszichológusok alkalmazzák a rabok szellemi-önismereti képzésére, előadásokat tartok országszerte, gyógyászati felfedezésem van (arról tartom), és biztos hogy már megint kihagytam valamit, soha nem bírom egyszerre felsorolni. Hány diplomás tehet le emellé valamit ami összemérhető? Nem túl sok. ÉS? Ez a “van diploma” / “nincs diploma” -mizéria egy nagy vicc, egy rosszul használt mankó a másik gyors kategorizálásához, egy elhibázott technika arra, hogy valakit gyorsabban megismerjünk anélkül hogy beszélgetnénk vele és rájönnék hogy valójában egy nagyszerű ember.

        És persze mindezeket elhallgatom a társkereső adatlapomon, mert vagy el sem hiszi a másik fél (ez a valószínűbb, vagy ha elhiszi, nem tudom hogy az érdeklődése nem opportunizmus-e. Hurrá sznobizmus. 🙂

        Reply
      • Dreen 2011. July 2. Saturday 17:24

        Egyetlen igazság van, a többi csak álca: Senki vagyok és semmim sincs; álmaim vannak csupán.

        Reply
  92. béka 2011. January 3. Monday 22:05

    béka egyetért Andival, béka nem szereti ha valaki lenézi a másikat csak mert nincs diplomája!!! A sznoboktól meg amúgy is kiver a víz!!!!!!

    Reply
    • Napradyne 2011. July 2. Saturday 14:20

      Lenézésről szó sincs. Nagy élményem volt egy paraszt, aki lovagolni tanított. Hát, a szóhasználata érdesebb volt, mint ahogy megszokhattuk a városban, de a szakmáját tudta, és egy becsületes, egyenes szavú parasztember. Eszembe sincs, hogy lenézzem. De nem tudnám elképzelni az életemet egy lovásszal, egyszerűen mert teljesen más dolgok foglalkoztatják, és más síkon gondolkodik, mint én, ha még úgy oda vagyok a lovakért és nagy vágya, egy saját ló, akkor sem. Volt csirketenyésztő udvarlóm, de neki az élete a csirkéi voltak, hát mit kezdjek én egy ilyen fiúval? Meghallgattam, hogy éppen hogy kelnek ki, de hát semmi közös témánk nem volt. Nem is értettem az irántam való érdeklődést.

      Reply
  93. Dreen 2011. July 2. Saturday 17:38

    Megjegyeznék még egy másik körülményt is, ez különösen a nőkre igaz: Nagyon sok esetben azért tetszik meg Nekik egy férfi, mert bizonyos eredményekkel büszkélkedhet. Ezt én párkapcsolati és önmegvalósítási opportunizmusnak nevezem. Ezért katasztrofális szinte minden esetben pl. a Hollywood-i hírességek párkapcsolata. Az a jó ha a nőnek nem azért tetszem, mert tudja hogy miket tettem le az asztalra – ez esetben mondjuk az egyetemi katedrára, vagy a szabadalmi hivatalba stb. -, hanem azért, mert jó ember vagyok, jól érzi magát velem, és rájön hogy egy ilyen ember mellett akar lenni és kész. Azt hogy mit fedeztem fel a gyógyászatban, azt hogy milyen művem jelenik meg az irodalmi lapban stb., majd akkor mondom el apránként (legalább mindig van újdonság.. 😉 ), amikor már látom hogy nincs jelentősége, amikor már a legkisebb mértékben sem manipulatív ez a hozzám fűződő viszonyára nézve.

    Mert ha egyszer felmerül az opportunizmus esélye, nagyon nehéz igazolni hogy mégsem arról van szó. Hogy mégis magamért szeret, nem az eredményeimért. Az ember élete nem mérhető a sikereiben vagy a kudarcaiban, csak az erőfeszítésben, amivel szembeszáll a saját kihívásaival. Vagy más szavakkal: Ne azért szeress amit elértem, hanem azért, amiről álmodom.

    Reply
    • Judit 2011. July 2. Saturday 18:58

      Kedves Dreen!

      Nagyon bölcs gondolatok! A gondolataid amit leírtál már szerethetővé tesz!
      Amit az asztalra raktál, az, az asztalt “díszíti”. Te magadat rakd előtérbe, mert csak az számít! 🙂 Igazán azzal büszkélkedhetünk, amit magunkból mutatunk meg. Amit a másik embertől kapunk, az öröm, de az, az ő dicsősége, maximum büszkék lehetünk rá, hogy ismerjük és kaptunk tőle “valamit”!

      Nagyon szép gondolat az utolsó mondatod!

      Szép napot! 🙂

      Judit

      Reply
      • Dreen 2011. July 2. Saturday 19:22

        Köszönöm kedves Judit, ez nagyon kedves. Neked is szép estét! 🙂

        Reply
    • Napradyne 2011. July 2. Saturday 19:25

      Kedves Drean, én egyetlen egy ilyet láttam csupán… az eredménye olyan tragikus lett annak a házasságnak, hogy nem idézem ide. Mert azzal a férfivel ugye együtt is kell élni, és mihelyt betettem az ajtót és a négy fal között találjuk magunkat, már halál mindegy, milyen eredményeket ért el.

      Ezt is tudja már a népballada, és annyira idevág:

      Kéreti a nénémet cifra szabólegény,
      Engemet is kéret egy szegény kondáslegény.
      Öröme a nénémnek cifra szabólegény, hej, de nékem siralom szegény kondáslegény.
      Etetik a nénémet porcelántányérból, engemet is etetnek a disznóvályúból.
      Öröme a nénémnek cifra szabólegény, hej, de nékem siralom szegény kondáslegény.
      Kísérik a nénémet hangos muzsikával,
      engemet is kísérnek egércincogással.
      Öröme a nénémnek cifra szabólegény,
      hej, de nékem siralom szegény kondáslegény.
      Fektetik a nénémet tornyos nyoszolyába,
      engemet is fektetnek a disznó vackába.
      Öröme a nénémnek cifra szabólegény,
      hej, de nékem siralom szegény kondáslegény!
      Költik az én nénémet hatágú korbáccsal,
      engemet is költenek, szép hajnali csókkal.
      Siralom a nénémnek cifra szabólegény,
      hej, de nékem nagy öröm szegény kondáslegény!:)

      Reply
      • Dreen 2011. July 2. Saturday 19:45

        Nagyon jó! 🙂

        Reply
    • Ancsi9 2011. July 31. Sunday 20:45

      Kedves Dreen!

      Ezzel a bejegyzéseddel elgondolkodtattál..
      Mennyire fontos a mai világban a “státusz” a “különbözőség”..
      Egyetértek azzal, hogy azért szeressenek, aki vagyok..de ami engem zavar,hogy mindenki másnak, jobbnak akar látszani..és fél, hogy meglátják ki is valójában..
      De ezzel nem magunkat fosszuk meg a boldogságtól..?
      Kíváncsi lennék..erről mit gondolsz..?
      Ancsa

      Reply
      • Dreen 2011. July 31. Sunday 22:40

        Kedves Ancsa, lentebb válaszoltam. 🙂

        Reply
    • napsugár 2011. July 31. Sunday 21:38

      Sziasztok!

      Dreen, teljesen igazad van: azért szeressenek, amiről álmodom.

      A diploma számít-e kérdéskörben nehéz válaszolni. Mivel van diplomám, ezért talán elmondhatom, hogy a diplomával rendelkező körökben is vannak olyan emberek, akikkel soha nem találkoznék még egyszer. Mert lenézik a másik embert (vagy azért mert nincs diplomája, vagy mert más szakon/karon tanul(t) ). Persze, ez nem általánosítás!!!
      Ugyanakkor ismerek néhány olyan csupán érettségivel rendelkező embert is, akivel bármiről el lehet beszélgetni.
      Szerintem ez emberfüggő. Rajtam is múlik, és azon is, akivel beszélgetek. Nem attól leszek kulturáltabb, okosabb, … mert van diplomám, hanem mert olyan ember vagyok. És lehet más az érdeklődésünk azzal, aki majd párunk lesz; a lényeg úgysem a diploma vagy annak minősítése; hanem a saját, a másik személyisége, illetve kettőnk egysége. Persze, az sem árt, ha van közös témánk, közös programunk. És ne azért olvassunk, nézzünk focit stb., mert a párunk kedveteléseit mi is “szeressük és csináljuk”, hanem mert nekem is tetszik.

      Reply
      • Dreen 2011. July 31. Sunday 22:18

        Szívemből szóltál, ó Napsugár. 🙂 😀

        Reply
    • Dreen 2011. July 31. Sunday 22:38

      Kedves Ancsa,

      (Egy hete nem jártam itt, jó volt a megérzésem hogy nézzek be. 🙂 )

      Jó kérdés és talán az egyik legfontosabb az emberek jellemével kapcsolatban. 🙂

      Amiről és akikről beszélsz, azok pont az ellenkezőjét képviselik annak amiről én beszéltem. Az szintén opportunizmus, hogy úgy próbálok előbbre jutni mondjuk párkapcsolati téren vagy egyéb kapcsolatok terén, hogy helyezkedem, másnak, többnek mutatom magam. Ez rendben van, amikor üzletről van szó, de én azért nem megyek bulikba, mert felfordul a gyomrom attól amit ott látok: embereket helyezkedni, elkápráztatni a másikat (de nem őszinteséggel, hanem színjátékkal). Látom a srácot ahogy fűzi a lányt, látom hogy mosolyog rá és vidámak, de nem tudja elrejteni előlem, hogy gondolkodás nélkül tönkretenné a lány életét.

      De bár a magasabb társadalmi (és egzisztenciális) kategóriába tartozó emberek ettől teljesen eltérő eszközökkel próbálják elkápráztatni a másikat kivillantva a státusszimbólumaikat – elegáns és drága öltözék, autó stb. -, valójában semmiben sem jobbak a fent említett srácnál a bulihelyen.

      Mert valójában értéknélküli dolgokkal próbálnak jobb pozíciót elérni a kapcsolatban ahelyett hogy az igazán értékesre koncentrálnának: az emberi jellem erejére.

      Az én válaszom a kérdésedre: de, megfosszuk magunkat a boldogságtól, mert kártyából építünk várat. 🙂 Idézve magamtól ott fentebbről: “Az ember élete nem mérhető a sikereiben vagy a kudarcaiban, csak az erőfeszítésben, amivel szembeszáll a saját kihívásaival. Vagy más szavakkal: Ne azért szeress amit elértem, hanem azért, amiről álmodom.” És megint más szavakkal: Egyetlen igazság van, a többi csak álca: senki vagyok és semmim sincs; álmaim vannak csupán. 🙂

      Üdv, Dreen

      Reply
      • Dreen 2011. July 31. Sunday 23:00

        Hozzátenném: Rövidesen én is az utóbbi kategóriába fogok tartozni, ami az egzisztenciát illeti. Már egy éve agyalok azon, hogy hogyan kerüljem majd el az ezzel járó opportunizmust (mármint más részéről – a magam részéről nem lesz nehéz).

        Reply
  94. férfi 2014. May 27. Tuesday 12:50

    Szép írás, de ettől még nem állnak szóba velünk.

    Reply
  95. Tatra700 2014. May 28. Wednesday 21:00

    Diplomásként sem egyszerű, a műszaki diplomát a nem műszaki diplomások (a legtöbb lány ilyen) lenézi.
    Akinek nincs diplomája, azt mondja, hogy sznob vagyok… pedig sosem dicsekedtem vele.

    Reply
  96. People 2015. November 13. Friday 16:56

    Egyebkent meg jegyezzuk, meg, hogy ezeknek az embereknek nem a diploma a fontos valojaban a tarskeresesben, hanem az, hogy a masiknak legyen penze. Csak sokkal szebben hangzik, hogy jaj nekem diplomas par kell. Aha, jo a nem diplomas is, csak legyen zse.

    Reply
  97. la Femme 2017. December 23. Saturday 12:21

    Egyáltalán nem számít a társkeresésben a diploma. Az csak némi támpontot ad a tulajdonosának a műveltségéről. De úgy vettem észre, hogy mostanában még egy diplomás is sokszor bunkó. A beszélgetésről, meg a helyesírásáról nem is beszélve. Kommunikáció terén nincs különbség egy diplomás és egy iskolázatlan közt. Mindegyik csak szexet akar. Még azt se mondom, hogy az agyon diplomázott legalább a helyesírására ad.

    Reply
  98. Én 2017. December 28. Thursday 23:33

    Számomra egyáltalán nem fontos, hogy legyen diplomája a pasinak. Mit is jelent mostanában egy diploma? Semmit. Ha csak abból indulunk ki, hogy anno a mi gimnáziumi osztályunkban már 14 évesen műveltebb és okosabb emberek voltak, mint amilyenek mások felnőttkorukban sem lesznek, akkor máris látható, hogy mennyire számít ez. Sok diplomás bunkóval volt már dolgom, és intelligens nemdiplomásokkal is. Úgyhogy számomra ez már nem fokmérője semminek. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy savanyú a szőlő: van diplomám, még csak nem is büfészakon végeztem, de igazából amivel foglalkozom, ahhoz nem is lett volna rá szükség.

    Reply
    • Randi Andi 2018. January 17. Wednesday 15:29

      Sok sikert kívánok a társkeresésben Neked!

      Reply
  99. András 2017. December 29. Friday 21:35

    Jó naggy kommentfolyam, csak párat olvastam.
    Nagy szaakadékok nem ugorhatók át, a fogorvos nem fog életreszóló párt alkotni a kőművessegéddel, de diplomásként engem is irritált, hogy a társkeresők kérkedtek a papírjukkal meg az eredményeikkel. Holott a másik személyisége érdekel, az életútjáról pedig úgyis beszél. És úgyis eldől, hogy melyik ismerkedés jut el a találkozóig és melyikből lesz kapcsolat.
    Viszont csúnya dolog ide vagy oda, de bizony az érettségi nekem nem lenne elhanyagolható ha társat keresnék. Amúgy meg igaz ami a posztban szerepel, sokan váltottak pályát vagy hagytak ott egyetemet. Ami csak akkor fog kiderülni ha nem hullik ki a rostán az illető, mondván nincs papírja.

    Reply
  100. Attila 2018. January 30. Tuesday 21:10

    Milyen érdekes,így a cikk után a kommenteket olvasva,szinte mindenki egyetért és azt mondja,nem kell diploma a társkereséshez.A társkereső oldalak meg tele vannak olyan hirdetővel,aki csak diplomás társat keres.Nem is szoktam az ilyeneknek írni.Senkinek nem fogom bizonygatni,hogy márpedig én diploma nélkül is intelligens vagyok,amit nem az iskolapadban lehet megszerezni és legalább ugyanannyit érek így is.

    Reply
    • Szűcs Erika 2018. February 11. Sunday 20:15

      Teljesen igazad van Attila!
      Ahhoz, hogy felelősséggel tudj gondolkodni nem kell diploma.

      Reply
  101. Laci58 2018. March 6. Tuesday 23:01

    Őszülő fejjel, két diplomával a zsebemben írok.
    Ahány tahó diplomással, és jó eszű, intelligens, optimista, kreatív diploma nélkülivel találkoztam már, a társkeresésben inkább hátrányként értékelem a diplomát. Magam sem dicsekszem el vele, hogy van.
    Ha ezen bukna meg az ismerkedés, akkor csak bukjon meg minél hamarabb.
    Természetesen léteznek kultúrált, sokoldalú, szerény diplomások is, mint ahogy tahó diploma nélküliek, de ez nem annyira feltűnő, hiszen a közvélekedés szerint ez a természetes.
    Mindent egybevetve: a diploma szakmai felkészültségről mond valamit, emberi értékekről semmit. Márpedig egy jó kapcsolathoz az előbbiből semennyi, az utóbbiból sok kell.

    Reply
  102. Ádám99 2018. March 8. Thursday 23:16

    Az esetek többségében a nők csinálnak presztízskérdést a diploma meglétéből vagy nem meglétéből. Talán azért mert a felsőfokú végzettséggel együtt automatikusan magasabb fizetést és státuszt remélnek a partnertől. Sok esetben az alacsonyabb végzettséggel rendelkező nők is elvárásként határozzák meg, hogy a férfi rendelkezzen diplomával. Persze nem értem, hogy ilyen esetben mire fel várják el. Férfitól lényegesen kevesebbet hallani, hogy elvárná a nőtől az egyetemi végzettséget.
    Azzal se jöjjön már senki, hogy a diplomások mennyire egoisták, sznobot és lenéznek mindenkit és, hogy bezzeg a 8 osztályt végzettek azok mennyire empatikusak, intelligensek stb.

    Reply
  103. Kata 2018. May 25. Friday 13:17

    A mai fejemmel talán elmennék fősulira és egyetemre, bulizgatva, majd két heteket sötét szobában magolgatva vizsgákra, mint jó pár diplomás ismerősöm tette .
    Talán, hmmm, de én inkább tanulnék és kevesebbet buliznék :p Tanár családban, egykeként felnőve, kiolvasva a szobányi könyvet és ismerve a könyvtár összes szegletét…18 évesen csak élni vágytam! Munka mellett évekig bulizva 😮 Aminek meglett a böjtje is. Továbbtanulás munka és gyerek mellett, esténként és hétvégén a telken. Van a fejemben ,a szívemben az életemben érték és tartalom. De a reglapomon nem virít a diploma szó. Ezért már a szűrőn fennakadok. Rám sem néz, el sem olvas…
    Az a sok rózsaszín idézet, ami az esélyről és lehetőségekről szól, érvényét veszti egyetlen szótól:DIPLOMA, és beskatulyáz embereket. :p

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.