Egy 26 éves lánytól kaptam levelet. Azt írja, már másfél éve boldog párkapcsolatban él egy rendes férfival aki nagyon szereti. Mégsem elégedett. Lássuk, miért nem:
“Nagyon elkeserít,hogy ő már házasságot nem akar,mert túl van kettőn,gyereket sem igazán akar,ezzel szemben én mindennél jobban szeretném e két dolgot.Nem beszéltem ezekről a dolgokról senkinek,mert egyébként nagyon szeretjük egymás talán túlságosan is csak az a baj én minden nap szomorkodom,sírdogálok emiatt.Mondjuk biztosan hozzájárul még az is,hogy nincs munkahelyem ami remélem hamarosan lesz,mert emiatt is olyan szerencsétlennek érzem magam.”
Lássuk, mi a probléma a fenti hozzáállással.
Egyrészt 26 évesen másfél év párkapcsolat után még nem feltétlenül következik a házasság. Van, akinek jóval több időre van szüksége ahhoz, hogy egy ilyen fontos döntést meghozzon, főleg, ha már kettőn túlvan. Nem tudom, hány éves a fenti férfiú, de abban sincs semmi különös, ha egy férfi vagy egy nő olyan életszakaszban van, amikor még a háta közepére sem hiányzik egy gyerek. Az emberek idővel változnak, és lehet, hogy egy-két év után már szeretnének babát. Másfél év után gyereket nem akarni akár még felelősségteljes gondolkodás is lehet.
Ha egyébként nagyon szeretitek egymást, akkor minden rendben van – másfél év után teljesen normális, ha az egyik fél még nem akar házasodni vagy családot alapítani.
De akkor vajon miért van ennyire kiborulva a levélíró?
Életed három fő területe
Van egy mondás, mely szerint az életben három fontos terület van: a munka, a magánélet és az egészség. Ha egy “vacakol”, a másik kettő elég támaszt tud adni az embernek, hogy elviselje a dolgokat, de ha két terület sem működik, akkor oda az ember biztonságérzete. Márpedig mindannyian biztonságra vágyunk – még akkor is, ha ez a valóságban csupán illúzió.
A levélírónak nincs rendben a munka területe, folyamatos bizonytalanságban van, de mivel azt a területet úgy érzi, nem tudja kontrollálni, ezért átteszi a bizonytalankodást a magánéletére, és ott keresi a biztosat.
Mi lehet biztosabb egy házasságnál és egy gyereknél? – gondolja 26 évesen. 40 feletti elvált, gyermekes olvasóim csak mosolyognak erre persze, de tényleg úgy gondolkozik az ember fiatalabb korában, hogy ha már van házasság, gyerek, révbe is értem, ez a terület letudva!
Az igazi probléma
Javaslatom a levélírónak: az első számú és legfontosabb problémád jelenleg NEM az, hogy elvesznek-e feleségül és mikor lesz már gyereked.
Szeretitek egymást -Te is írod. Tehát a párkapcsolatoddal minden rendben, a munka területre összpontosíts és azt a területet fejleszd, találj munkát, stabilizáld a jövedelmedet, azon dolgozz! Ha az készen van, csak akkor kezdhetsz el gondolkozni házasságban, gyerekben. Eleve munkanélküliként nem is időszerű és logikus ilyesmikre gondolni és ilyeneken siránkozni, nem igaz? A belső bizonytalanságodat ne tedd át a párkapcsolatodra.
Nyugi, ez egyébként nem csupán veled fordul elő: ha valakinek romokban a karrierje, vagy munkanélküli, arra gyakran a párkapcsolata is rámegy, pontosan azért, mert ott is hibát és bajt lát, ahol nincs is. Ne hagyd, hogy ez veled megtörténjen!
Összpontosíts az azonnali és sürgős feladataidra, oldd meg a munka területet aztán majd ráérsz elmélkedni a párkapcsolatodon is!
… és vajon miért vagy feliratkozva a Társkereső leckékre??? hmmm….
