30 Jun

Nagyon szeretnél párkapcsolatot, de valahogy mindig a nős pasikat vagy elérhetetlen nőket vonzod be. Nem érted, mi lehet a gond, miért pont ez a “típus” tapad rád állandóan, miközben az egyedülállók rád sem hederítenek, esetleg nem mernek bepróbálkozni. Mi lehet az oka?

Először is, tisztázzuk, ki számít elérhetetlennek. Természetesen soha nincs olyan, hogy soha, tehát egy házas férfi is elválhat érted és ide költözhet hozzád az online szívszerelmed Kamcsatkáról, ám általában ennek esélye eléggé csekély. Kivételek vannak, de pont ezek a kivételes sztorik azok, amik Neked is reményt adnak, hogy talán a Te esetedben is jóra fordulnak a dolgok, és nem kell több hétvégét vagy ünnepet egyedül töltened SMS-ekre és Viber üzenetekre várva. A helyzet azonban az, hogy ha sokszor fordul elő veled hasonló eset, akkor érdemes alaposabban megvizsgálni, hogy hol a Te felelősséged. 

Bevonzod vagy elfogadod?

Ha jól nézel ki, jól kommunikálsz, alapvetően vidám, kedves és nyitott típusú ember vagy, ne csodálkozz, hogy vonzó vagy a másik nem szemében. “Bevonzol” egyedülállókat és foglaltakat egyaránt, de természetesen a csalfa foglaltak könnyebben mutatják ki az érzelmeiket, hiszen nekik semmi veszítenivalójuk nincsen, emiatt aztán úgy tűnhet, csak őket vonzod, pedig ez valószínűleg nem igaz. A kérdés nem az, hogy kit vonzol be, hanem az, hogy kit fogadsz el. 

Elfogadod-e például, hogy valaki csak szórakozik veled, anyagilag kihasznál, megcsal, nem segít semmit a közös céljaitok elérésében, durván beszél veled, iszik, verekszik és hazudozik azt illetően hogy mikor lesz csak és kizárólag veled?

Ha mindezeket elfogadod, akkor ne csodálkozz ha úgy érzed, hogy állandóan a “rossz” emberekkel kezdesz – hiszen ez így is van. Miközben arra fecsérled az idődet és energiádat, hogy megváltoztasd őket, már rég kialakíthattál volna mással egy nyugodt, harmonikus, boldog párkapcsolatot. Kérdés, hogy miért babrálsz ki ennyire magaddal? Miért kezdesz elérhetetlenekkel?

elköteleződés és elérhetetlen férfiakkal való randizás

“A személy akit el kívánt érni, jelenleg érzelmileg elérhetetlen. Kérjük próbálkozzon később.”

Félelem az elköteleződéstől

Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy igazából félsz a komoly elköteleződéstől és párkapcsolattól, ami miatt tudattalanul is, de inkább a foglalt férfiakhoz/nőkhöz vonzódsz – ők biztosan nem várnak akkora elköteleződést! Ezt a félelmet esetleg Te magad sem ismered fel. Általában a saját érettségi szintünknek/állapotunknak megfelelő párt választunk, a másik félelme az elköteleződéstől (a házasságból való kilépésből) talán épp a mi belső félelmünket tükrözi. Ideje tisztázni, hogy mitől is félsz valójában? A visszautasítástól, a kudarctól, az elköteleződéstől? Rengeteg olyan kliensem volt, aki azt hangoztatta, hogy szeretne párkapcsolatot, de mégsem tett érte semmit, vagy pedig mindig a “rossz” embert választotta. Ilyenkor fontos megvizsgálni, hogy az illetőnek mik egyáltalán az elképzelései egy párkapcsolatról – sokszor kiderül, hogy ezek az elképzelések irreálisak.

A csapda a belső félelmekkel az, hogy az illető úgy magyarázza a dolgot, hogy ő nyitott és elérhető lenne, viszont a többiek nem azok, a valóságban pedig lehet, hogy ennek éppen a fordítottja igaz.

Ha jártál már valaha – esetleg többször – úgy, hogy akivel együtt voltál, szakításotok után rögtön komolyan elköteleződött (házasság, gyerek), akkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon miért történt mindez. Lehet, hogy Te nem voltál alkalmas az elköteleződésre, miközben úgy gondoltad, hogy mindent megtettél érte?

Foglalt pasikra/elérhetetlen nőkre buksz?

Foglalt pasikra/elérhetetlen nőkre buksz?

Önszabotálás

Sokan úgy képzelnek el egy párkapcsolatot, hogy amint belépnek, attól a pillanattól kezdve a másik felelős 100%-ban a boldogságukért. Nem csak társ kell, hogy legyen, de szabadidő partner, szülő, gyerek és minden ami csak hiányzik az illető életéből. Ebben a helyzetben a másik előbb-utóbb úgy fogja érezni magát, mintha rátapadt volna egy pióca: az összes életenergiáját elszívja a párja, miközben vissza szinte semmit sem ad az újabb elvárásokon kívül. Ezt az állapotot egy elérhetetlen – például házas – ember még csak-csak tudja kezelni, hiszen ő nem vonódik be annyira a kapcsolatba, és mindig tud a helyzetére emlékeztetni. Egy olyan ember viszont, aki komolyan gondolná, megijed a túlzott elvárásoktól és inkább kilép a kapcsolatból. (Nőknek főleg harmincöt környékén kell vigyázniuk, mert akkor a társkereső férfiakban már az is benne van, hogy nehogy idő előtt el kelljen köteleződniük a másik felé csak azért, mert az már gyereket/családot akar.)

Te is állandóan az elérhetetleneket vonzod? Írd meg a történetedet!

27 Comments

  1. Jőzsef 2015. June 30. Tuesday 13:47

    Mi az a viber?

    Reply
    • Judit 2015. June 30. Tuesday 17:51

      Telefonálást és sms küldést kiváltó szolgáltatás mobilon, hasonló, mint a skype.

      Azért látom, sikerült a lényegre koncentrálnod.. 🙂 Pedig jó cikk! Csak hát nehéz elismerni, hogy én vagyok a hibás és nem a “szemét többiek”…

      Reply
    • Randi Andi 2015. June 30. Tuesday 19:24

      Telefonos alkalmazás, amivel díjmentesen tudsz beszélni.

      Reply
      • Judit 2015. July 1. Wednesday 06:51

        ..és üzeneteket küldeni 🙂

        Reply
  2. Elvira 2015. June 30. Tuesday 19:04

    Sajnos nem mindenki mondja meg az elején, hogy már van párkapcsolata. Mire kiderül az igazság, addigra a másik már belebonyolódott egy szeretői viszonyba.

    Reply
  3. Enkő 2015. June 30. Tuesday 21:47

    Kedves Andi!
    Én mar életemben többször megjártam …
    Szerinted mégis honnan lehet tudni ( már az elején)…….milyen jelekből? hogy az illető kapcsolatban van……vagy családos?

    Reply
    • Randi Andi 2015. July 1. Wednesday 07:18

      Nem olyan bonyolult rájönni az esetek többségében:
      1. Nem lehet akármikor felhívni és ő sem tud például hétköznap esténként felhívni Téged.
      2. Ünnepeken nem tudtok találkozni, vagy csak rövid időre.
      3. Sosem hív meg a lakására, vagy ha meg is hív (a trükkösebbik) az nem úgy néz ki, mintha ott élne életvitelszerűen.
      4. A hétvégék mindig neccesek találkozás szempontjából.
      5. Nem rugalmas: tehát spontán nem lehet vele programokat kitalálni például hétvégére.
      6. Hosszú hétvégés elutazás vele szinte lehetetlen.
      7. A telefonálás helyett inkább a csetelést részesíti előnyben.
      8. A Facebookon ismerősök vagytok ugyan, de korlátolt a hozzáférésed, és nem tudsz a falára írni.

      Gondold végig, Te hogy csinálnád, ha házas lennél – valószínűleg ő is ugyanúgy fogja…

      Reply
    • stefike 2015. July 2. Thursday 10:34

      Kedves Enkő!

      Arra a kérdésre, hogy honnan lehet tudni, hogy ki foglalt, a válasz, majd az idő megmondja. Sajnos az emberek nagyobbik hányada (férfiak és nők egyaránt), lódítanak. Persze én nem tartozom közéjük, mivel én is társat keresek. Nyilván ezért is jelentkeztem Viktóriához.
      Nekem is sokáig ez volt a bajom, hogy nem lehetett tudni, hogy ki a szingli és ki nem. Ezt most sem tudom megállapítani, de kit érdekel. Elkezdünk ismerkedni, aztán előbb-utóbb úgyis kiderül valami keresztkérdés után. Legfeljebb elpazaroltunk pár napot, hát bumm. Keressük a következőt. Ám hidd el, sokkal nagyobb gond az, hogyha pl. le kell azt írnod, hogy soha sem volt még kapcsolatod, és mindezt 46 évesen. És nem azért, mert sose szerettél volna, hanem mert valami meggátolt benne. Nem azt mondom, hogy nem volt dolgom még nőkkel, hanem hogy mindig úgy alakult, hogy nem illettünk össze. Ez persze csak kb 1 hónap után esett le sokszor.
      Úgyhogy szerintem kitartást, eljön még a te herceged is!

      Szép napot és jó társkeresést !

      Reply
  4. Eszter 2015. July 1. Wednesday 10:59

    Sziasztok!
    Szerencsére nekem olyanba nem volt részem, hogy lett volna családja, más kapcsolata az illető férfinek.
    Olyan se, amiket Andi leírt a bejegyzésben (durva beszéd, ivászat), de olyan már többször, hogy a kapcsolatunk csak menekülő útvonal volt, mert kritikus volt, nem tett bele az életébe semmit, és örökké csak a “betegségeivel”, problémáival volt elfoglalva, természetesen úgy, hogy mivel én sok mindent megtettem az életembe, ezért féltékeny is volt.Az összes energiám elszívták sokan, és hiába voltak egyedülállók, sajnos voltak hasonló helyzetek azokhoz, amiket a bejegyzésben is láthatunk. Most például olyan férfi vonzódik hozzám a munkahelyen (más osztályon)akinek ugyan elvált, de 22 évvel idősebb, és hiába, én nem tartom vonzónak, nem szeretnék tőle semmit. Természete se olyan!Viszont mindig hiányol az irodából, ha nem ott vagyok, és folyamatosan dumál (ezt is csak akkor, ha én vagyok benn, amúgy másnál nem).Ilyenkor mit kezdjek?

    Reply
    • Randi Andi 2015. July 6. Monday 09:07

      Közöld vele hogy hogy érzel – aztán koptasd le kedvesen.
      Ne haragudj, de szeretnék nyugodtan dolgozni, ha állandóan beszélgetünk, előbb-utóbb ki fognak rúgni! 🙂

      Reply
  5. Eszter 2015. July 1. Wednesday 11:20

    Még egy eszembe jutott:volt olyan korban hozzám illő férfi is, aki minden szempontból jó lett volna:dolgos volt, saját háttérrel rendelkezett, szerette a gyerekeket, kedves volt.Igen, ez így igaz, és tegyük hozzá, hogy a megismerkedésünkkor ő jött oda egy szál virággal, hogy szeretne jobban megismerni.Találkoztunk is, jól éreztük magunkat, és egyedülálló is volt. Viszont neki előttem folyamatosan olyan kapcsolatai voltak, hogy idősebb, elvált, gyerekkel rendelkező nőkkel kezdett, és saját bevallása szerint ő így férfinak érezte magát.
    A szülei örültek a kapcsolatunknak, hogy végre van egy “normális” kapcsolata.Viszont mivel ő ezeket a nőket szerette, és nem volt túl az előző kapcsolatán sem (mindig felemlegette, sőt azt is, hogy szerették a gyerekek őt) nekem elegem lett ebből.Úgy gondoltam, ha nincs túl ezeken-hiába nincs családja, más társa-akkor ne raboljuk egymás idejét. Most kérdezem én:én is játsszam el az esetlen, önállótlan, életképtelen nőt???Vagy van olyan férfi, aki az önállóságot , talpraesettséget szereti?

    Reply
    • András 2015. July 1. Wednesday 20:28

      Kedves Eszter!

      Van olyan férfi, aki szereti ha a nő önálló és talpraesett…..példának okáért jómagam 🙂

      Üdv:
      András

      Reply
      • Eszter 2015. July 1. Wednesday 23:00

        Kedves András!

        Ennek őszintén örülök!!!

        Reply
        • Zlatan 2015. July 2. Thursday 03:03

          Szintén! 🙂

          Reply
  6. Éva 2015. July 2. Thursday 09:03

    Hú!!! 🙂

    Már csak a talpraesett, önálló pasik hiányoznak. 🙂

    Van ilyen? 🙂

    Reply
    • stefike 2015. July 2. Thursday 10:45

      Kedves Éva és Eszter!

      Igen van ilyen pasi, aki önálló is, és valójában neki nincs másért szüksége társra, csak azért, hogy jobb legyen az élet. Bár ez picit hülyén hangzik, mivel úgy tűnik, mintha nem lennék boldog, igen, az vagyok, de, és mindig ott a de. Szóval, egy nagyon jó mondás, hogy a boldogságot magadban kell keresni, ez igaz, én már rájöttem. Továbbá arra is, hogy ne keressem folyton a kapcsolatot, hanem legyek nyitott a világra és a világ dolgaira, majd jönni fog magától minden.
      Tudom ez most kicsit filozófikusra sikerült, de én ezt betartom. Ez legalább nekem jó, és másnak se ártok vele.

      Szép napot Hölgyeim!

      Reply
      • Éva 2015. July 2. Thursday 11:35

        Kedves Siefike!

        Igen, pontosan én is eljutottam idáig. Lehet, hogy filozofikus vagyok… 🙂

        Örülök, hogy vannak önálló, talpraesett, nyitott férfiak. 🙂

        További szép napot Neked!

        Reply
      • Eszter 2015. July 3. Friday 23:31

        Kedves Stefike!

        Én úgy vagyok, hogy természetesen egyedül is jól érzem magam a bőrömben, és az életemre nem panaszkodhatok. Igazából a társ kérdés azért fontos, mert vannak azért olyan vágyak, és élmények, ami más, mint a megszokott….én kipróbálnám azt is, hogy milyen egy együtt élés, utazás (akár egy szerényebb helyre is), tánc egy bálban. Persze, nyilván egyedül is lehet, az is szuper jó, de a társammal is.Bár azt elismerem, hogy akik meg párban vannak, de nem tehetik meg hogy annyi programra járjanak, mint én, azok meg inkább az én helyzetemet kedvelik.
        Örülök, hogy vannak még önálló férfiak!!!Minden jót kívánok neked is!

        Reply
    • András 2015. July 2. Thursday 18:19

      Kedves Éva!

      Van ilyen, mások elmondása szerint én is ilyenfajta ember vagyok. A gond ott van, hogy általában a hölgyek mást mondanak és ehhez képest teljesen mást választanak. Nem általánosítani szeretnék, de szerencsére férfiakról nincs tapasztalatom.

      Üdv:
      András

      Reply
      • Éva 2015. July 3. Friday 11:33

        Kedves András!

        Az én esetemben nem így van. Azt szoktam mondani, amire gondolok,amit érzek, még akkor is, ha másnak ez nem tetszik.
        Én szeretem, ha valaki önálló, és nem anyukát keres. Bár túl nagy tapasztalatom nincs, ugyanis én 20 évig házasságban éltem.

        Üdv.:
        Éva

        Reply
      • Eszter 2015. July 3. Friday 23:22

        Kedves András!

        A választással kapcsolatban nekem főleg azzal van a gondom, hogy én nem túlzottan kezdeményezek, szeretem megismerni az illetőt lehetőleg először valamilyen helyszínen, rendezvényen, klubban, baráti körben, kirándulásokon. Nekem az online társkeresés nem nagyon működött (és nem is nagyon hiszek benne-ott nincs meg a személyesség).Akik viszont nálam kezdeményeztek, azokra sosem mondom először, hogy nem, hanem adok némi esélyt mindkettőnknek.Az nem első találkozón dől el, hogy ki milyen. Rendes, offline helyszínen nagyobb az esély a beszélgetésre, egymás jobb megismerésére.

        Szép estét!

        Reply
        • András 2015. July 4. Saturday 13:06

          Kedves Eszter!

          Tapasztalataim szerint sok nőnél eldől minden az első alkalommal.
          Egyébként ha már szóba került, én is jól tudom érezni magam egyedül is, de nagyon sok mindenben szüksége van társra az embernek. Sajnos az is tapasztalat, hogy rengeteg egyedülálló nő van, ám amikor az ember próbál kezdeményezni, akkor ez nem úgy tűnik.

          Amit én fontosnak tartok a vonzalmon kívül, hogy kölcsönös érdeklődés legyen egymás iránt, mert sajnos ezt is többször tapasztaltam, hogy rengetegen egy párkapcsolatban vagy akár csak egy randin is csak saját maguk iránt tanúsítanak érdeklődést, a másikra nem is feltétlenül mint egyenrangú félre tekint…

          Üdv:
          András

          Reply
    • Zoli 2015. July 4. Saturday 07:57

      Már ne haragudj, de olyan ez a hozzászólásod, mintha férfiként feltenném a kérdést, hogy “van-e olyan nő, aki nem anyagias kurva ?” Süt belőle a másik nem iránti ellenszenv, lenézés. Ez pedig riasztja a férfiakat, nem véletlenül vannak egyedül az ilyen hangnemű, nőnek nem is nevezhető egyedek.

      Reply
  7. Zs0lt 2015. July 23. Thursday 08:50

    Talán tudat alatt is vonzóbbnak találják azt, akinek már van felesége/barátnője/élettársa.
    Ha már kellett valakinek, akkor annyira nem lehet rossz.
    Akinek pedig nincs senkije, az valószínűleg a kutyának sem kell.

    Vagy csak egyszerűen lusták ismerkedni.

    Reply
    • Éva 2015. July 23. Thursday 11:06

      Kedves Zsolt!

      Igen én is tapasztaltam. Tömegvonzás törvénye? 🙂

      Reply
      • Zs0lt 2015. July 24. Friday 10:05

        Nem tudom hogy hívják azt a jelenséget, hogy amikor barátnőm van, akkor hirtelen a nők kezdeményeznek nálam (ami számomra egyébként is szokatlan lenne).
        Ha nincs, akkor észre sem vesznek.
        Pedig nincs a homlokomra írva.

        Mondjuk azokat akkor sem értem, akik fiatal éveiket áldozzák arra, hogy házas ember szeretője legyenek.
        Aztán jön a sirám, hogy szemetek a pasik stb. pedig elkerülhető lett volna.

        Reply
        • Éva 2015. July 24. Friday 11:41

          Kedves Zsolt!

          Erre írtam, hogy a tömegvonzás törvénye. 🙂

          Valószínűleg más ilyenkor a kisugárzás…. persze nem radioaktív… 🙂

          Én sem értem azt, hogy mi a jó egy foglalt pasira várni. Nálam kizáró ok(persze, ha tudok róla).

          Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.