07 May

Mindig is érdekelt, hogy egy adott könyvet miért olvasnak el több millióan, ezért aztán olvastam a Harry Pottert, a Twilight sorozatot (tudjátok, a vámpíros) és nemrég a kezembe került A szürke ötven árnyalata is. Most az egy dolog, hogy pongyolán van a szöveg megírva, és teljesen élettelenek a karakterek (a filmet is megnéztem, ott egyenesen kiábrándítóan nincs vágy kettejük között), de hogy ötszáz oldalt végigolvasni pár nyamvadt szexjelenetért – egyszerűen nem értem, hogyan is lett ez a könyv ekkora bestseller és “mamipornó”. Rendben, valószínűleg azért, merthogy egy új, eddig titokban tartott, tabunak számító témát, a kötözős szado-mazo, domináns-alávetett szexjátékokat hozza be a mainstreambe, és persze mindezt úgy, hogy a főhősnő kap egy iMacet, Blackberryt, helikopteres és vitorlázórepülős utazást, illetve még egy kocsit is a BDSM szerződése mellé. A végén kérésére jól elfenekelik, amin besértődik és sírva megy haza (bocs, elárultam a végét.)

Hogy jön mindez a randizáshoz?

Egyrészt a főhős egy lelki sérült ember, aki a szado-mazo hobbija mellé még egy levakarhatatlan zaklató és kontrollmániás is. A való életben ezt a lehető legkevesebb nő élvezi, bár rengetegen élnek ilyen elnyomó kapcsolatban. Ismertem egy párt, ahol a férfi kb. 20 évvel volt idősebb a nőnél, tele pénzzel, a nő pszichiátriai problémákkal küzdött ezért beteges függőség alakult ki benne a férfi iránt, aki terhesen is megrugdosta ha éppen úgy adódott kedve. Egyébként persze egy aranyember volt, kenyérre lehetett kenni, csak az a hülye liba, minek dühítette fel? Egy kliensem még a Műhelyre is csak úgy tudott eljönni, hogy három kört tett meg az utcában, hogy valahogy elkerülje azt, hogy a zaklatója utána jöjjön.

Tehát a szürke ötven árnyalata témakört vegyük két részre, az első a zaklatás, a második pedig az átlagtól eltérő szexuális szokások bevitele a párkapcsolatba. Vagyis: mikor mondjuk el a másiknak, mire indulunk be igazán?

Ismerd fel a zaklatót – még a randizás legelején

Fontos, hogy a zaklató személyiséget minél korábban ismerd fel, lehetőleg még azelőtt, hogy párkapcsolatba lépnél vele. Nő is lehet zaklató, csak általában az nem annyira félelmetes, ha egy nő zaklat férfit, mintha fordítva, már csak a fizikai erőből kiindulva. A zaklatóknak több fajtája van, Győri Ildikó jól összefoglalta ezt a life.hu portálon. A következőkben ezt foglalom össze:

Az elutasított

Megromlott pár – és egyéb kapcsolat után szeretné betegesen visszaállítani az eredeti állapotokat. Igyekszik az áldozat közelében maradni, úgy gondolja, így talán lesz esélye visszaszerezni őt.

A sértett
Ő már nem csak ólálkodni szeretne az áldozat közelében, de úgy érzi, hogy mivel igazságtalanul megsértették, ezért jár neki a bosszú. Az előző típusnál egy fokkal veszélyesebb.

Az intimitást kereső
Magányos, és ezt úgy gondolja megoldani, hogy kiszemel valakit akivel eljátssza, hogy ő a párja. Sokszor hiszik azt, hogy a szerelmük viszonzásra is talált, természetesen ezek téveszmék merthogy nem kapnak visszaigazolást. Fél a kirekesztéstől ezért mindent megtesz a látszat kedvéért, akkor is, ha százszor visszautasítják.

Az inkompetens
Az intimitáskeresőhöz hasonló, azzal a különbséggel, hogy ő tudja, hogy az érzelmeit nem viszonozzák, de ennek ellenére folytatja a viselkedését mert fél a magánytól. Szociális készsége, érzelmi intelligenciája alacsony szintű, fogalma sincsen, hogyan kellene ismerkedni vagy udvarolni, emiatt aztán eléggé taszító és ijesztő a többi ember számára.

A ragadozó
Ő nem kapcsolatot keres, hanem hatalmat és kontrollt (lásd Mr. Grey-t a könyvből). A legtöbbször férfi, aki kiszemel magának egy gyanútlan nőt aki megtetszik neki. Imád kutakodni az áldozat életében, szexuálisan szeretné bántalmazni. Sokszor ez a megvalósításig is eljut.
Nos, felismersz valakit a fentiek közül? Vagy esetleg Te is tartoztál már a fenti kategóriák egyikébe?

Mit lehet tenni?

Ez egy jó kérdés, tekintettel arra, hogy a magyar jogrendszer nem áll épp a helyzet magaslatán. A rendőrségi feljelentés sokszor elrettentő lehet, távoltartási végzés és társai, de persze eléggé macerás folyamat megszerezni ezeket. Egy-két férfi ismerős, határozott lerázás is megfelelő lehet, szép szavakkal nem sokra lehet menni például egy ragadozónál.

Furcsa szexuális szokások

És akkor lássuk a másik témát: sokaknak eszük ágában sincs senkit zaklatni és a kölcsönös beleegyezésen alapuló szexben hisznek – csak hát… különleges szexuális szokásokkal bírnak. Például férfiként imádnak női ruhákat hordani, nőként dominaként viselkedni és tűsarkúban járni a másik meztelen testén, ostorokat, szájpeckeket használni, esetleg swinger klubokba járni. Mikor érdemes ezekről az extra szexuális igényekről szót ejteni?Nos, mindenképpen akkor, amikor már van egy kölcsönös bizalom és elfogadás – nem érdemes all in-t játszani addig, amíg az sem dőlt el, hogy hosszabb távon együtt szeretnétek-e lenni. Persze, ha olyan fórumon találkoztok, ahol lehet tudni hogy a szexben mik a preferenciák, az más kérdés (nem egy embert hallottam már a szexrandin összejönni aztán megházasodni). Érdemes nem bevezetni a másikat abba a bizonyos vörös szobába – előbb ki kell puhatolózni, hogy áll a különleges szexuális kívánságokhoz, mennyire van benne a játékban, mennyire laza vagy feszült ezen a téren. A hirtelen sokk nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Ha igényli, sokat kell beszélgetni a témáról, de erőltetni semmiképpen, mert annak úgysem lesz jó vége.
Megfelelési kényszerből tilos belemenni olyan szexuális játékokba, amelyek egyébként nem tetszenek és nem kívánatosak számodra – lelki trauma, öngyűlölet lehet a vége, vagy totális kiégés, ami még rosszabb talán. Egyik volt kliensemet például swinger klubba vitte el a párja, úgy, hogy igazából azt sem tudta mire vállalkozik. Eléggé nagy sokkot kapott és hosszabb ideig undorodott nemcsak a szextől de saját magától is.A könyvbéli Anának is elege lesz a végére a verésből, így a második és harmadik könyvben kénytelen Mr. Grey kompromisszumos megoldásra törekedni (a való életben ez a legritkábban jön össze, igaz, Anát is majdnem megölik, de megint elszóltam magam)Kerültél már valaha Anáéhoz hasonló szituációba? Férfiként voltál már Mr. Grey?

Nos, itt van a lehetőség, hölgyeim és uraim – mertek-e névtelenül beszélni titkos szexuális vágyaitokról, vagy fentiekben szerzett tapasztalatokról?

Egyben biztos vagyok: minden olvasónk roppant kíváncsi! 🙂ui: szex ide vagy oda, én a Harry Potterre szavazok! 🙂

66 Comments

  1. Ilu 2015. May 7. Thursday 16:25

    Én rendkívül ártalmasnak látom mind a könyvet, mind a filmet. mert egy bántalmazó kapcsolatot mutat be, ráadásul a bemutató pont valentin napra esett. Ezzel akarják legalizálni a bántalmazó kapcsolatokat, a fiatal, naiv lányokkal elhitetni, hogy a lelki manipuláció, verés stb hozzá tartozik a szerelemhez. A lánynak természetesen ezeket kötelessége tűrni, ha nem akarja a “párját” elveszíteni. De ezek nem tartoznak hozzá, ez egy egészségtelen kapcsolat. A másik kérdés: hogy “beleegyezéses szex”. Sok esetben, amelyre ezt a szót használják nem az. Épp most ment erről egy cikk az interneten. ugyanis, ha a férfi (mert többnyire a férfi szokta) finoman “ösztökéli” a lányt, vagy csak megjegyzi, hogy akkor majd máshova megyek, stb, stb, az már nem közös beleegyezés volt… Legjobb példa erre az Éden hoteles incidens.
    Egyébként ezeket tanítani kéne az iskolákban, és már van szakirodalma is. A bántalmazásnak több fajtája van: szóbeli, lelki, szexuális, testi, de létezik pénzügyi korlátozás, illetve elszigetelés is. Érdemes bele mászni a szakirodalomba, hogy ideje korán ki tudjuk szúrni az ilyen bántalmazó -többnyire- férfit.
    Persze sok esetben ezek a fajták keveredhetnek. Legtöbbször lelkivel, és szóbelivel kezdődik.

    Reply
    • Randi Andi 2015. May 7. Thursday 17:53

      A vicc az, hogy nem csak a fiatal nők olvassák hanem mindenki. Kérdés hogy miért ennyire népszerű a nők körében a könyv?

      Reply
      • anonym 2015. May 7. Thursday 20:12

        Idősebb, 35-40 feletti kiégett nőknek ideális ez a könyv, akik nem tudnak kezdeni mi az életükkel, mert vagy nem volt még normális kapcsolatuk, vagy már elváltak, és nincsen normális kapcsolatuk, azaz a “normális” nem jött be az életükben, így abnormálisra vágynak.

        Sok nő szereti, ha bántalmazzák (szóban, testi, lelki), és megmutatják neki, hogy ki az úr a háznál, elvárja, hogy a férje legyen kemény!

        A kérdés: Miért van több alkoholista, elvált, tönkrement, kidobott férj az utcán, és nőből miért van sokkal kevesebb, ha a nők a bántalmazottak? A nők jobban bírják?

        Reply
        • Ilu 2015. May 7. Thursday 22:44

          Tipikus hímsoviniszta, áldozat hibáztató megnyilvánulás. Ha ilyet írtál, szerintem Te magad is bántalmazó vagy!!! Ugyanis ők azok, akik ilyenekkel szokták magukat felmenteni.

          Reply
        • Eszter 2015. May 7. Thursday 23:46

          Ezt melyik nő mondta neked, hogy szereti, ha bántalmazzák????

          Az alkoholista férfihoz meg csak annyit, hogy jó eséllyel azért ezt az utat választja, mert képtelen volt annyit megtenni az élete boldogulásáért, hogy “beleszürkült” a saját munkájába, helyzetébe, és képtelen jobbá tenni magától! Ilyenkor természetesen jó menekülő útvonal az alkohol, és a függőségek!

          Váláshoz még annyi:valamikor, valakik egy adott helyzetben rosszul döntöttek.Le kell vonni a konzekvenciát, és továbblépni! Itt is kettőn állt a vásár!

          Reply
      • Ilu 2015. May 7. Thursday 22:53

        Válasz: a patriarchális társadalmi felépítés, és az egészségtelen elnyomó kapcsolatok idealizálása. Valamint az érzelmi intelligencia alacsony jelenléte az emberek (nők és férfiak!!!) kb 80%-nál.

        Reply
      • Erika 2015. June 22. Monday 12:23

        Én az első könyv 100 oldaláig jutottam. A kíváncsiság hajtott, hogy milyen újat tud mondani nekem. De annyira szürreálisnak és idegesítőnek találtam, hogy nem bírtam tovább olvasni. A végtelen naiv leányzó, aki az elején feszeng minden új dolog kipróbálásánál, majd pár pillanat múlva élvezi és orgazmusa is lesz tőle. No és soha nincs a nőben egy olyan érzés, hogy ez neki túl sok. (Legalábbis addig, ameddig elolvastam.) Úgy dobtam félre, ahogy illik…

        Reply
    • Ano Nymus 2015. May 8. Friday 05:19

      Úgy látom, Ilu, hogy te csak a betűket olvastad a könyvből. Viszont a véleményed rendkívül határozott, minden hozzászólásodban. Több óvatosságot javaslok.

      Hogy “ezzel akarják legalizálni a…”, csak a te fantáziádban létezik. Ez egy könyv, egy (gyönge) irodalmi alkotás, amely ezer szállal kapcsolódik a való élethez, csak a kevésbé ismert, titkolt oldalához. A “titok” miatt ennyire népszerű, mert a vágy rengeteg emberben él, hogy olyat próbáljon ki, ami “tilos”, vagy szokatlan, vagy hivatalosan elítélendő (mint a gyorshajtás, átmenni a pirosban, hóvirágot szedni, kipróbálni a cigit vagy füvezni), éspedig épp azért, mert ami tilos, az vonzó. Ha kipróbál(hat)ná, a többség gyorsan lemondana róla, mert a titok elszáll, marad a csupasz való. Néhányan azonban ebben találják meg azt, ami a kívánt “mást” elhozza az életükbe. Ezért még senki sem elítélendő. Hálistennek nem vagyunk egyformák.

      A lelki manipuláció amióta világ a világ, jelen van a szerelmi és párkapcsolatokban. Saját érzésem szerint mindkét fél él vele, de a női manipuláció gyakoribb és hatásosabb, mint fordítva. (Igen, ezért van sokkal több alkoholista kidobott férfi, mint nő.) Egyszerűen ebben jobbak a nők.

      A verés egészen más dolog, semmi köze az előzőhöz, és a szerelemhez sem sok. Viszont az az érzésem, hogy a könyvnek sem ez a kettő (lelki manipuláció, ill. verés) a lényege, talán ismét el kellene olvasd.
      A lényeg a dominancia, illetve alávetettség egymásra találása. Méghozzá a férfi dominancia és a női alávetettség (fordítva ritkább, de létezik úgy is). Elég pár természetfilmet megnézz, és megérted, hogy ez olyan mélyen gyökerezik az ösztönökben, hogy egyáltalán nem meglepő, ha megtestesül a tudatos emberben is. Egészségtelen kapcsolat? Ezt magyarázd meg az oroszlánoknak (ki fognak röhögni). Azt szokták egészségtelennek nevezni, ami valakinek nem tetszik. Szerintem itt csak arról van szó, hogy ha valaki egyetlen helyes módon képzeli el a világ valamely szegmensét, mindenkit el akar tiltani attól, hogy másképp csinálja, ezért képzelt “erkölcsi magasságból” elítélő csúnyaságokkal igyekszik elrettenteni mindenkit, nehogy már eltérjenek a “helyes úttól”. Hát nem csak egyetlen helyes út létezik…

      Ha jobban belegondolok, ez a minden felett ítélkező attitűd is egyfajta bántalmazás, csak nem korlátozódik a párkapcsolatra, hanem az egész világgal szemben igyekszik dominanciát elérni (persze sikertelenül, de “legalább” néhányakat képes lelki görcsökbe vezetni).
      Bizony-bizony: sok nő (és néhány férfi is) szereti, ha valamilyen módon bántalmazzák. Tudok olyanról, akit mindennap megvertek, de egyszer véletlenül elmaradt a verés, és ő sírva ment a szomszédasszonyhoz, hogy “már nem szeret az uram, már nem is ver meg”. (Nem állítom, hogy ez követendő volna… és azt sem, hogy gyakori, de azért a létezését letagadni botorság.)
      A párkapcsolat akkor működik jól, ha egyik azt kapja a másiktól, és azt adja a másiknak, amire vágyik. Ekkor egyensúly alakul ki, ami kielégít, és jól működő kapcsolatot eredményez – akkor is, ha mások ezt egészségtelennek vagy abnormálisnak minősítik. Számukra EZ az egészséges.
      Mielőtt megkapnám én is a “tipikus hímsoviniszta bántalmazó” minősítést, elmondom, hogy én épp bántalmazott voltam… ha nem is fizikai módon. És egyáltalán nem “közös megegyezéssel”.

      Nem kell mindenképpen és mindenki felett ítélkezni! Csak a butaság biztos magában mindig.

      Reply
      • Zlatan 2015. May 8. Friday 08:50

        Az oroszlános példád nagyon találó – aki nem tudná: az oroszlánoknál az a felállás, hogy a nőstények vadásznak, ők felelősek a falka táplálékának megszerzéséért, de amint elejtették a vadat, hozzá sem nyúlnak, hanem akkor sétál elő a hím, és elsőnek ő eszik belőle!

        Viszont: ellenpéldaként, szintén az élővilágból, felhívnám mindenki figyelmét egyes pókfajtákra, ahol a nőstény vadászik a hímre, dimán megöli és megeszi, ha összetalálkoznak, ezért a hím a párzást leszámítva a közelébe sem mer menni a nősténynek, s még olyankor is külön koreografált rendszere van a párzás folyamatának, aminek a végén a hímnek sprintelnie kell minél előbb és minél messzebbre, ha nem akarja úgy végezni, mint a dugás utáni pizza. 🙂

        Az állatvilágban ezek évezredek óta bejáratott és bevált, működőképes minták, mindenki elfogadja, senki nem ágál ellene… – ja, mondjuk az állatok soha nem ismerték a felvilágosodást és a liberalizmust. :))

        Reply
        • ÉVA 2015. June 5. Friday 18:23

          Állatvilág: 🙂

          Van olyan , ha jól emlékszem pinty fajta (tévedés esetén mea culpa…. :), melynél a felállás a következő:

          A párzás és “családalapítás” előtt a hím fészket épít. A tojó megnézi, és ha nem megfelelőnek minősíti leveri.
          A hím addig épít, amíg a tojó megfelelőnek találja az “otthon”-t.

          Aranyos nem? 🙂
          Kíváncsi lennék néhány férfi ember véleményére.

          Példaértékű lehetne, ha már az állatvilághoz hasonlítjuk magunkat. 🙂

          Reply
          • béla 2015. June 9. Tuesday 07:10

            Kedves Éva!
            Gondolom észrevetted,hogy a tojó nem akar hím madár lenni.A hölgyek viszont férfiszerepekre ácsingóznak.
            Hogy milyen himsoviniszta vagyok.Fúj.:)

            Reply
            • ÉVA 2015. June 9. Tuesday 20:30

              Kedves Béla!

              A tojót illetően igazad van, és biztosan vannak olyan “hölgyek”, akik ffi szerepre vágynak. 🙂
              Én szeretek Nő lenni…. 🙂
              Ugyanakkor sokszor a férfiak viselkednek úgy, mintha nem is férfiak lennének. Ekkor lép életbe a szerepcsere. 🙂

              Szép estét!

              Reply
      • Eszter 2015. May 8. Friday 09:25

        Kedves Anonymus!

        A lelki manipulációhoz annyit, hogy TE vagy az, aki manipulálható-ez rajtad áll, hogy maradsz egy manipulatív kapcsolatban, vagy nem.Lehet más megoldást találni arra, hogy számodra mi a legjobb-akár az, hogy mérlegre teszem azt, hogy mennyi a jó és rossz a kapcsolatban.És ezek után lehet úgy alakítani a dolgokat (akár egyedül élés, akár más kapcsolat), és az életet ( olyan munkahely, ill.programok), ahol azt választom, ami jó, és épít, és örömteli.

        Ha rajtam állna, én biztos nem a szenvedést választanám! Kell megfelelő háttér arra, hogy egyedül is megállni a két lábunkon, és ilyen esetben függőség nélkül, és hibáztatás nélkül túl lehet lenni a dolgokon!Ezért, és önmagunkért megéri meglépni, és akkor nem a bántalmazás lesz a “normális” viselkedés, hanem az öröm!

        Reply
        • Ano Nymus 2015. May 9. Saturday 04:41

          Kedves Eszter!
          Mindenki manipulálható, és mindenki manipulál. A párod, a szüleid, a gyereked, a főnököd, a tanárod, a beosztottad, a barátaid, az ellenségeid…
          Gondolj egy gyerekre, és rögtön világos lesz: amikor felsír, azzal manipulál, hogy rohanj és keresd kedvét. Ahogy megjelensz mellette, már vigyorog, és azzal manipulál – és rögtön kiderül, hogy a sírás nem volt komoly.
          Szóval születéstől fogva mindenki manipulál, csak más (életkor- és nem-függő) módszerekkel, és erre mondtam, hogy a nők tehetségesebbek benne. És mindenki manipulálható (te is, csak később veszed észre, vagy éppen észre sem veszed), csak abban különbözünk, hogy mennyire.
          Vagyis MINDEN kapcsolat manipulatív, különbség csak a mértékben és az eredményességben van.

          Reply
          • Eszter 2015. May 12. Tuesday 21:19

            Kedves Anonymus!
            Az, hogy egy sírás komoly volt, vagy nem, v.egy negatív esemény milyen volt egy gyereknek-nőnek stb…azt te férfi fejjel soha nem fogsz megérteni, mert az illető másképp éli meg:lehet nagy örömmel, és nagy fájdalmakkal megélni egy gyermek születését is, akár lihegve, kiabálva, tombolva, alázattal is.De ezek az illető érzései!Ezt te kívülállóként ne akard megítélni, mert nem fog menni!
            Nekem az a tapasztalatom, hogy pont azok, akik más reakcióit abnormálisnak tartják, és pl.magukba zárják, azok könnyen kialakítanak önmaguk számára néhány függőséget, és testi betegséget, hogy sajnálva legyenek, és mások így forduljanak feléjük.Ez jobb, mint pl.neked egy jelentéktelennek tűnő gyereksírás, vagy “női hiszti”?A nők érzelmi alapú lények, világos, hogy másképp éljük meg ezeket!

            Reply
            • András 2015. May 13. Wednesday 19:24

              Kedves Eszter!

              Lehet, hogy ez nem mindig látszik, de minden ember, nők és férfiak is érzelmi alapú lények.
              Egyébként meg teljesen igazad van, mindenki másként él meg bizonyos helyzeteket, kívülállóként ezt úgy sem lehet megítélni, na meg persze mindennek van oka, vagy előzménye, ezért fontos, hogy ne ítélkezzünk mások felett, mert nem tudjuk mi és hogyan formálta eddigi életét.

              Üdv:
              András

              Reply
              • Eszter 2015. May 13. Wednesday 22:44

                Teljesen igazat adok neked András! Én csak arra a kijelentésre reagáltam, hogy ki, kit, és hogyan manipulál, és igazságtalan kijelentés, hogy a nők “tehetségesebbek benne”.
                Én se jelentek ki olyat, hogy ki, milyen, nem pocskondiázok, mert én sem tudhatom nőként, hogy a férfiak hogy élnek meg dolgokat -ebből kifolyólag nem szeretnék ítélkezni, mert nőként másképp néz ki egy-egy szituáció.Mindenkinek megvan a maga szerepe, és feladata, amit nem ugyanúgy élük, és oldunk meg.

                Reply
                • Ano Nymus 2015. May 14. Thursday 05:14

                  Kedves Eszter, valamit nem jól értesz az élet működésében. Mindenki mindenkit manipulál.
                  “Ha szépen megmosod a fogad, a macival alhatsz.” “Ha most rögtön lefekszel, holnap focizunk.” “Ha tanulsz, ötöst kapsz.” “Ha csak rá mersz nézni arra a cafkára…, ” “Ha lenyírod a füvet, sütök neked pogácsát.” …és ugyanez mind-mind kimondatlanul is, csak jelzésekkel, gesztusokkal, mozdulatokkal, burkoltan. (Igen, igazad van, az önsajnáltatás meg a pszichoszomatikus betegségek is manipuláció.) De ne mondd, hogy te még sohasem néztél szépen valakire azért, hogy az megtegyen neked valamit.

                  Az, hogy a nők tehetségesebbek valamiben, miért volna igazságtalan? Ez egyáltalán nem negatív (és nem is pozitív) kijelentés. Csak akkor, ha a manipulációt kizárólag elítélendő jelenségként fogod fel! De a valóságban nem az. Egy gyertyafényes vacsorameghívás is manipuláció, mégis pozitív, nem? Érdemes néha újragondolni a fogalmakat.

                  “A nők érzelmi alapú lények” – kicsit tanulmányoznod kellene a férfiakat is, hátha rájössz, hogy ők is emberek, és az ember érzelmi alapú lény. Ki jobban, ki kevésbé. (Sőt az állat is, legalábbis a fejlettebbje.) Az ténykérdés, hogy férfi nem fog gyereket szülni. De hogy eleve meg sem érthet valamit, mert férfi…?

                  Szóval miért is pocskondiázod a férfiakat, miközben “nem szeretnél ítélkezni”? Ha esetleg olyanokkal volt dolgod, akik “ezt érdemlik”, jogosnak tartod az általánosítást? Minden férfi egyforma?

                  Ha igen, akkor minden nő is egyforma. És ezzel banális sztereotípiákba lehet fullasztani bármilyen addig értelmes beszélgetést.

                • béla 2015. May 20. Wednesday 07:30

                  Kedves Eszter!
                  Az a helyzet,hogy a nők valóban mesterien űzik a manipulálás művészetét.Körökkel jobbak benne mint a férfiak.Épp ezért nem hinném ,hogy ez igazságtalan kijelentés.Ugyanakkor nem tekintem ezt feltétlenül negatívnak.
                  Üdv:Béla

      • Ilu 2015. May 9. Saturday 00:09

        Vajon miért van az, ha egy nőnek határozott a véleménye, akkor azt rögtön le akarják törni? (ez is egy intő jel )
        Számomra az az egészséges kapcsolat, ha nincs kettős mérce, és valóban megvalósul az egyenrangú párkapcsolat. Természetesen, úgyis működhet egy kapcsolat, hogy, ez nem valósul meg, csak az nem egészséges kapcsolat már. De sokak által ez az egyetlen járható út, amiből én nem kérek. Természetesen mindenki úgy teszi tönkre az életét ahogy akarja, és úgy hülyíti magát -és a másikat- ahogy akarja, csak ne állítsuk be ezt egészségesnek!!!
        Az állatvilágra hivatkozni, számomra -ebben a szituációban- enyhén szólva is nevetséges. Nekem még valami olyasmi rémlik a tanulmányaimból, hogy kiemelkedtünk az állatvilágból. De ha még sem, akkor miért is internetezel még itt, és nem vadászol inkább puszta kézzel az erdőben?

        Reply
        • Ano Nymus 2015. May 10. Sunday 00:01

          Ilu, én nagyon szeretem, ha valakinek határozott a véleménye. De azt még jobban szeretem, ha a vélemény és az ítélkezés között különbséget tud tenni, és az utóbbit a lehető legritkábban műveli.
          Az meg a másik, hogy a megalapozott véleményeket, amelyek a világ sokszínű megértésén alapulnak, sokkal inkább el tudom fogadni, mint a világ egy (jelentős) részét eleve elítélve kizáró, kizárólagosságra törekvő véleményeket. Az utóbbi az esetek legnagyobb részében a meg nem értésből, vagy a zsarnoki attitűdből ered.
          Ezt próbáltam udvariasan megfogalmazni.

          A kígyóméreg egészséges vagy sem? Erre nincs jó válasz, mert újabb kérdést igényel: milyen, mennyi és hogyan? Pedig ez sokkal egyszerűbb kérdés, mint a párkapcsolat egészségessége.
          Számomra nem az egyenrangú, hanem a mindkét fél számára megfelelő kapcsolat az egészséges. Nem vagyunk egyformák hálistennek, mást és mást akarunk. Ami különbözik tőlem, az attól még ugyanolyan egészséges lehet. A világ valóban felosztható “én” és “nem én” kategóriákra, de tudomásul kell venni, hogy a “nem én” rész sokkal gazdagabb, és épp sokszínűsége okán egészségesebb is. Ne állítsuk be eleve egészségtelennek, elítélendőnek vagy rossznak csak azért, mert más.

          Azoknak, akiknek ez túl van bonyolítva, leegyszerűsítem: “Ne ítélj, hogy ne ítéltess.”

          Ez a “kiemelkedtünk az állatvilágból” egy olyan panel, amiben valaki (jelesen: az ember) önmaga indokolatlan önbizalmának megtámogatására önmagát értékesebbnek tünteti föl másoknál, önmaga előtt, és jogot formál arra, hogy másokat kevesebbnek ítéljen. (Pont mint a túlhajtott nacionalizmus: MI értékesebbek és fontosabbak vagyunk, mert MI Magyarok-Amerikaiak-Albánok-Hutuk-Tuszik-Pirézek vagyunk, Így Mind Nagybetűvel. A vallási fanatizmus dettó.) És ismét csak a világ meg nem értésén alapul.
          Az ember működése 99,99999%-ban azonos az állatvilággal (táplálkozás, érzékelés, mozgás, intelligencia, fajfenntartás stb.), és amiben különbözik, az sok esetben inkább rosszabb annál. Hány állat visel háborút saját faja ellen?
          Biztos, hogy mi vagyunk az intelligensebbek?
          Hát ennyit a “kiemelkedésről”. Tudomásul kell venni, hogy csak egy vagyunk a milliárdnyi állatfaj közül. Kizárólag annyiban vagyunk “többek”, hogy ki tudjuk pusztítani a többi fajt, beleértve saját magunkat (és kivéve azokat, amelyeket tényleg ki akarunk pusztítani: csótány, hangya, vírusok…).

          A szexualitás meg egy az egyben állati ösztönökön alapszik. Ebbe beleértendő az ismerkedés, udvarlás, párválasztás, monogámia, poligámia, hűség, szerelem, féltékenység, bosszú, élvezet, dominancia, erőszak, alávetettség, felkínálkozás, érdekkapcsolat, önmegtartóztatás – nincs olyan, ami ezek közül az állatvilágban ne volna megtalálható.
          Na jó, online társkeresés meg randiguru tényleg nincs 🙂
          Az állatoknak enélkül is megy 🙂

          Reply
  2. Éva_Marie 2015. May 7. Thursday 19:05

    Na, erre én is kíváncsi lennék! Nekem kétszer sem sikerült elolvasnom: mikor olyan nagyon divatba jött, én is megvettem a könyvet, de számomra egyszerűen olvashatatlannak bizonyult, egyszerűen nincs jól megírva (vagy a fordítás csikorog…) Aztán egy barátnőm elcipelt a filmre, ami az olvashatatlan könyv után szinte már kellemes meglepetés volt. Ezután ismét megpróbáltam elolvasni, de továbbra sem bírtam.
    Gondolom, hogy a sikere abban áll, hogy a férfi ifjú, sármos és gazdag, bőkezű és “rajong” a leányzóért. Igaz, hogy rögtön az elején közli, hogy ő nem egy szerelmes típus, no de mit nekünk az ilyesmi, majd velem más lesz, majd én megváltoztatom… ugye ez ismerős hozzáállás…és a tűzzel játszani is olyan izgalmas…törjünk már ki a szürke hétköznapokból, a taposómalomból… ja, hogy fájni fog, jé, ezt nem is gondoltam…
    Bár lehet, hogy ez már egy mai mese, mai királyfival? Az ingerküszöbök megemelkedtek, mindig überelni kell a siker érdekében?
    Mindenesetre, ha ez itthon, valahol a nagyalföldön egy tanyán történik, az ápolatlan húgyos józsi hangszerelésében, akkor már mindjárt nem lesz sikerstory, legfeljebb rendőrségi hír, ha elfajulnak a dolgok.
    Kíváncsian várom a nálam fiatalabb nők meglátásait!

    Reply
    • Randi Andi 2015. May 8. Friday 10:09

      A fordítás egyenesen röhejesre sikeredett, például szex közben melyik huszonéves lány (vagy egyáltalán, magyar ember) mond olyat, hogy “basszantyú”?! 😀

      Reply
  3. Ferenc 2015. May 7. Thursday 19:55

    A mai társadalom beteg, nem találja a helyét, alapok nélküli.
    Nem csodálkozok, ha az emberek is ilyen betegségekkel bírnak.
    A könyv pont ezért ilyen népszerű, mert az emberek betegek, és az újdonságok, különlegesség érdekli őket, nem pedig a hagyomány, a múlt, az erkölcsi morál és norma, azaz a normális, egészséges élet!

    Interneten, hírekben található sok szadamazás, van honnan tanulni. Ismerek pár állatot.

    És igen, van pár ismerősöm aki betegesen zaklatja a másikat, több kategóriába is beleesnek, közülük házasok is, és így élik életüket. A ragadozó nő mellett születnek a papucsférjek, térdre kényszeríti a férjét, minden nap, szánalom!

    Reply
    • Ilu 2015. May 7. Thursday 22:51

      Erkölcsi morál már a múltban sem volt, ha lett volna, akkor azt tanultuk volna el… (lásd Eric Berne: Emberi Sorsok)

      Reply
    • Tomi 2015. May 8. Friday 09:07

      Miert lenne “mai”… Mindig is voltak nok, akik meglehetosen sokmindenre hajlandoak a penzert, tarsadalmi pozicioert, egy gazdag, befolyasos tarsert, meg mittudomen… szeretik a rossz fiukat, ez annak egy szelso erteke. Plane, ha kozben van, amikor ok is elvezik.

      Reply
  4. Kata 2015. May 7. Thursday 20:21

    Mint mindennek ennek is két kimenetele lehet. Megfelelő partnerek között szélesíti a szexuális látókört, és új területekre kalauzol el a film adta inspiráció. De csakis akkor, ha érzelmileg valóban felnőtt, egymás maximális bizalmát bíró felek feszegetik saját határaikat. Hiszen ez a fajta adrenalin óriási élmény.
    Viszont a naiv kislányok és a csaktestilegérett férfiak azt az üzenetet kapják meg, h verés=pénz. Ennek a veszélyeit nem kell ragoznom..
    Ugyanakkor arra buzditok mindenkit, akit érdekel a téma a gyakorlatban és megbízik a partnerében, apró lépésekkel kezdjenek el kísérletezni.
    Nagyon fontos a másik fél ismerete, az apró mozdulatokból olvasni tudás képessége, h valóban csak olyan messze menjen a pár, ami még pont élvezetet okoz mindkettőjüknek.
    Szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, h a felelősség közös.
    Ha ezek megvannak a következő 3-5 évben nem fog gondot okozni, h mivel dobjuk fel a szexuális életünket. 🙂
    Vigyázat függőséget okoz!!!

    Ui: az eddigiekből kiderült, h engem Ana helyzete vonz, és egy szakításon épp túl vagyok.Pont ezen görcsöltem eddig, h egy új pasinak, hogyan fogok előjönni azzal, h Drágám, nagyon jó veled a szex, de nekem még jobban bejönne, ha közben számoltatnád velem a rám mért ütéseket. 32 éves vagyok, így tisztában vagyok a rengeteg potenciális veszéllyel, de izgalmas kaland is egyben. Az első pár randin ill együttlétkor elmerengeni azon, vajon a másik h áll a kérdéshez.. 🙂
    Mivel az élet folyton dobja a kihívásokat, még hozzáteszem, h most épp egy olasz sráccal randizgatok, ahol az angol a közös nyelv. Na, ez a következő lecke nekem. No comment…

    Ui: témajavaslatom a külföldivel való randizás és kulturális különbségek kezelése lenne.

    Reply
    • Ano Nymus 2015. May 8. Friday 05:32

      Merész vagy, Kata, hogy ezt itt ki mered mondani. Azt hiszem, rövidesen jön pár hozzászólás, amiben minden leszel, csak jó kislány nem…
      Pedig te mondtad ki a kulcsszót: “mindkettőjüknek”.

      (Asszem a szexuális azonosság nem “kezeli” a kulturális különbségeket. Az más súlycsoportban játszik.)

      Reply
    • Tomi 2015. May 8. Friday 09:11

      Nem itellek el, de felnek egy olyan emberrel erzelmi kapcsolatba kerulni, mint te vagy! Nem is tudom… jobb ezt ideje koran tisztazni, de nem tudom, hogy lehet. Bar, nem tudom… ha valaki, akit szeretek, azt akarna, hogybantalmazzam… ez tenyleg komoly dilemma!

      Szerencsere az eletmodom megved tole, hogy barkivel erzelmi kapcsolatba keruljek. Ilyenkor orulok neki!

      Reply
      • Kata 2015. May 8. Friday 11:17

        Nyilván ez nem első randis téma, de apró jelekkel az első 3-4 együttlétkor fel lehet mérni, hogy áll a másik a kérdéshez. Saját tapasztalatból tudom, h a fokozatosság kulcsfontossagu mindkét fél esetén.
        Személy szerint én imádom a határaimat feszegetni az élet összes területén, így csakis hasonló mentalitásu férfival tudom elképzelni a jövőmet. De mivel a legtöbb ember kényelmes és a komfortzonajabol gyűlöl kilépni, ezért nehéz társat találni.

        Reply
      • Éva_Marie 2015. May 9. Saturday 20:55

        Tomi, milyen az az életmód, ami megvéd az érzelmektől?

        Reply
        • ÉVA 2015. May 10. Sunday 17:55

          Megelőztél… :), bennem is ez a kérdés merült fel…. 🙂

          Reply
    • Zlatan 2015. May 8. Friday 09:58

      írtam erre egy választ, de a rendszer kiírta, hogy spammerként észlelt engem, ezért nem engedett hozzászólni.
      Szerencsére a begépelt szöveg le volt mentve, megpróbáltam újra kitenni, ekkopr meg azt írja, hogy azonos hozzászólást észlel, ezért nem engedi…
      Eléggé elcseszett egy rendszer ez, már nem először babrál ilyenformán ki velem…! 🙁

      Reply
      • Randi Andi 2015. May 8. Friday 10:13

        Engedélyeztem, sajnos nem tudom miért kezelte az egyik hozzászólásodat spamként a másikat meg nem…

        Reply
        • Ano Nymus 2015. May 9. Saturday 05:43

          Andi, tényleg gond van a rendszerrel, engem is spamernek minősített.

          Reply
        • Zlatan 2015. May 11. Monday 09:44

          Köszönöm.
          Talán az lehet az egyik oka a problémának, hogy a munkahelyemen olyan Proxyszervert használunk, ami úgy érzékeli, mintha a gép Németországban lenne, és onnan használnám.
          Talán ez nem tetszett a rendszernek, ezért nézett spammernek és akart kigórni. 🙂

          Reply
      • Kata 2015. May 8. Friday 11:04

        Nagyon sajnálom, h nem olvashatom el a válaszodat, rendkívül kíváncsi lennék a véleményedre. Esetleg apró módosításokkal megpróbálnad posztolni kérlek?

        Reply
        • Randi Andi 2015. May 8. Friday 14:45

          Zlatan tévesen moderált válasza fentebb olvasható.

          Reply
        • Zlatan 2015. May 11. Monday 09:33

          Valóban látható már a hozzászólásom, kiváncsian várom a véleményed! 😉

          Reply
          • Kata 2015. May 13. Wednesday 21:25

            Megkésett a válaszom… Szóval véleményt nyilvánítanek szívesen ha tudnék 🙂

            Nagyon érdekes ilyesmiről beszélgetni.. Baráti körben is csak nagyon óvatosan hozom fel a témát, h lássam a másiknak hol van a befogadóképessége.. Ugyanakkor míg régebben “csak” a saját határaim érdekeltek ill jelentettek élvezetet, lassan nyitott vagyok arra, h a másik fél határait feszegessem…

            Reply
        • Zlatan 2015. May 11. Monday 09:55

          Ja, bocsánat, mégsem!
          Most látom csak, hogy az alatt a bizonyos hsz-em alatt még mindig ott figyel a “Your comment is awaiting moderation.” mondat, azaz rajtam és a moderátoron kívül továbbra sem látja még senki… 🙁

          Reply
  5. Árzabáló 2015. May 8. Friday 10:19

    Jó hogy felmerült ez a téma. 38 éves ff vagyok, Nálam gyakorlatilag a szexualitás kezdete óta jelen van a bdsm. Bár inkább csak fétisek formájában (lakk, latex, bőr, szőrme). Eddig szinte minden párkapcsolatomba bele tudtam vinni, azt hiszem nálam már nem is működne máshogy. Amiért persze sokan “betegnek” tarta(ná)nak. Elég sokat foglalkoztam ezzel a dologgal magamban. Úgy mint önismereti tanfolyamok (pszichodráma, kineziológus, pszichológus, stb.) Na nem azért mert annyira le akartam erről “szokni” hanem inkább a miértekre kerestem a választ. Én úgy érzem, hogy nekem ez a “keresztem” . Ha ez nem lenne sokkal könnyebb lenne az életem. Persze akkor meg biztosan lenne más ami így nem jelent problémát. A “normális” életben sikeres vagyok, Na nem Mr Grey szinten 🙂 . Viszont e vonzódásom miatt nem feltétlenül tudok olyan párt választani magamnak ami a “normális” énemnek is megfelelő lenne. Kicsit olyan most , hogy vagy ez vagy az.
    Ilu nak pedig: Olyan jó , hogy nem mindenki gondolkodik így mint te! 🙂

    Reply
    • Randi Andi 2015. May 8. Friday 14:47

      Kedves Árzabáló!

      Nagyon izgalmas, amit írtál! Arra lennék elsősorban kíváncsi, hogy hogyan vezeted fel a témát kezdődő párkapcsolataidban.

      Nem gondolnám, hogy beteges dolog szexben olyat tenni, amit két ember élvez és akar.

      A könyvvel általában az a probléma, hogy Ana akarja is meg nem is – a “belső istennője” és a racionális, higgadt énje vitázik egymással.

      Meg Greyjel tényleg az a probléma hogy le se lehet vakarni 😀

      Reply
      • Árzabáló 2015. May 8. Friday 15:19

        A “lightos” fétis dolgokba könnyű bevezetni a nőket. Én már szinte a legelején beszélek erről, persze épp csak érintve vagy akár viccnek “álcázva”. Számomra ez egy izgalmas játék, hogy kinek hol vannak a határai. Segít még a “terelgető” dicsérés is: “Ó de jó az a fényes ruha rajtad”.. ” Jajj az a pulóver nem olyan előnyös” 🙂
        Ezen kívül még segítenek ilyen témájú bulik, összejövetelek, fétishpartyk. Ezekről az a tapasztalatom, hogy tetszettek azoknak akiket elvittem ilyen helyre. S ott láthat “keményebb” dolgokat is, amit már nem is nekem kell felhoznom. Ami már nekem is problémát okoz az, hogy én a 4 fal között azt szeretem , ha női dominancia van. De persze ennek is rengeteg féle megnyilvánulása lehet s ezek közül is csak egy szűk tartomány az ami vonz. S ez azért kemény dió ilyet kialakítani. 🙂

        Reply
        • Randi Andi 2015. May 8. Friday 15:32

          Mesélj még 😀

          Hol vannak ezek a fétispartyk, hogy vannak meghirdetve, mik zajlanak ott?

          Úgy gondolom itt a többség teljesen tudatlan e téren, végre valaki konkrétumokkal is szolgálhat a témával kapcsolatban

          Mik a kívánalmaid női dominancia terén? Nőtársak, figyelem! 😀

          Volt olyan partnered, aki megbánta hogy belement? Hány nőt vittél már a helikoptereden? 🙂

          Reply
  6. Dániel 2015. May 8. Friday 13:58

    Nem olvastam a könyvet, a filmnek kb. a felét láttam, de olvastam sok elemzést, hozzászólást, véleményt a könyvről is meg a filmről is, és tudom, hogy a BDSM típusú szexnek mi a lényege. Magam ezt sosem gyakoroltam és nem is szeretem, de tudom, miről szól.

    A könyv is meg a film is egyértelműen a klisékre épül. Adott egy gazdag, domináns, manipulatív, “tudom, hogy mit akarok és meg is szerzem” típusú férfi, aki vezető beosztásban dolgozik, van egzisztenciája, nem is akármilyen, és ura a saját életének. És adott egy lány, tele félelmekkel, bizonytalansággal, aki vágyik arra, hogy egy erős partner társaságában biztonságra leljen, és aki izgalmat visz az életébe. Aki első ránézésre szolíd, szelíd kis teremtés, de akiben ugyanúgy ott vannak a vágyak, mint sok más hasonló emberben is. És amikor ez a két ember találkozik, akkor a kereslet találkozik a kínálattal, és létrejön egy izgalmasnak tűnő, zabolátlan affér.

    Már ebben rendkívül sablonos az egész, szado-mazo szex nélkül is. A férfi-nő kapcsolatból azt a vonalat domborítja ki, hogy a férfi az uralkodó, domináns, a nő pedig a védelemre szoruló, aki törődésre vágyik. Holott egy kapcsolat ennél sokkal több, és jó esetben maguk a személyek is sokkal többek ennél. És a szex minősége és jellege kettejük között csak még inkább rátesz egy lapáttal erre. Nem számít semmi más, csak a külsőségek, a megjelenés, a pénz, a fényűzés, a puszta testi kapcsolat. Mindez egy olyan korban, amikor egyébként is áradnak felénk a médiából a plasztikázott, photoshoppolt kinézetű emberek képei, történetei, amikor a lányok modellek, szépségkirálynők, színésznők és híresek akarnak lenni, a fiúk meg ilyen csajt akarnak maguknak akkor is, ha esélyük sincs rá, meg persze úgy is, hogy maguk is hasonló kaliberűek.

    Talán épp ez az oka annak, hogy ma egy ilyen könyvet el lehet adni. Régen is volt hasonló divat, akkor a Courths-Mahler-regényeket kapkodták el, de azok persze csak csöpögős romantikával voltak tele. A mai kor ennél többre kíváncsi, explicitebbre, vadabbra. Csak amíg a régi divat természetesnek hat, hiszen legalább olyan emberi érzelmekról szól, amelyeket mindenki át akar élni, a mostani sokkal szervilisebb, alattomosabb és hosszabb távon rombolóbb hatású. Szerintem ez a könyv és film egyszerűen annak a fogyasztói társadalomnak a terméke, amelyet a XX. és még inkább a XXI. század hozott magával, és ahol az elsődleges szempontok a megbotránkoztatás, figyelemfelkeltés, a profit. Persze ehhez olyasmire kell építeni, ami eleve megvan az emberekben. A Való Világot és az Éden Hotelt sem gyártanák, ha nem nézné senki. Tehát kereslet van rá. És ilyen értelemben a könyvnek és a filmnek is a sikere a társadalmat minősíti, vagyis részben nem szabad rá haragudni, mert csak egy igényt szolgál ki. Abból a szempontból viszont nagyon is jogos a felháborodás, hogy mindezt olcsón, felületesen, klisészerűen és igénytelenül teszi. Ma már régesrég olyan kort élünk, ahol a tartalomszolgáltatóknak (és ebbe nemcsak a tévék és rádiók valamint újságok, hanem a könyv- és filmkészítők is beletartoznak) komoly felelősségük van abban, hogy hogyan formálják a közízlést, hogyan teremtenek divatot, milyen nézeteket erősítenek fel vagy lovagolnak meg.

    Tehát szerintem sokkal kevesebb embernek lenne baja a film és könyv témájával, ha ehhez a szerző(k) igényesebben nyúln(án)a(k) hozzá. Mert így ezen a fórumon is látható, hogy vannak olyanok, akik az egészből csak annyit fognak föl, hogy egyes emberek tényleg azt akarják, hogy manipulálják és bántsák őket, és meg is érdemlik, amit kapnak. Holott egyetlen ember sem olyan egyszerű, hogy ilyen egyszerű véleményalkotással el lehessen intézni.

    Reply
    • Ilu 2015. May 8. Friday 23:52

      Hoppá, de intelligens hozzászólás!

      Reply
    • ÉVA 2015. May 9. Saturday 16:04

      “Adott egy gazdag, domináns, manipulatív, “tudom, hogy mit akarok és meg is szerzem” típusú férfi, aki vezető beosztásban dolgozik, van egzisztenciája, nem is akármilyen, és ura a saját életének. És adott egy lány, tele félelmekkel, bizonytalansággal, aki vágyik arra, hogy egy erős partner társaságában biztonságra leljen, és aki izgalmat visz az életébe.”

      Nagyon is életszagú sztori. Ismerek hasonlókat, csak a végkifejlet ettől eltérően alakult, mert a lányok szembenéztek a saját félelmeikkel és nemet mondtak… ::).

      Több ilyen esetről is tudok.

      “Nem számít semmi más, csak a külsőségek, a megjelenés, a pénz, a fényűzés, a puszta testi kapcsolat.” ez meg tipikus Tankcsapda: Mennyország tourist … 🙂

      Egyet értek Ilu-val, valóban egy intelligens hozzászólás.

      Reply
      • Dániel 2015. May 11. Monday 14:52

        Ilunak és Évának köszönöm a minősítést. 🙂

        Igen, nekem is éppen az a bajom voltaképpen, hogy elég életszagú a sztori. Azért azt nem gondolom, hogy annyira általános lenne (szerencsére), legalábbis ami az anyagi kereteket illeti. Inkább az érzelmeket tekintve lehet az. Ezzel egy pontig nincs is baj, mert nyilván a nők egy minél több szempontből erős férfira vágynak, a férfiak meg arra, hogy ilyen partnereik lehessenek a párjuknak. De a film ezt eléggé öncélúan jeleníti meg, a siker, pénz, csillogás és szex által fémjelzett életvitelben. Holott lehet valaki erős szegényen, szerényebb beosztásban, szerényebb életmódot élve, kevesebb hatalommal is.

        És valóban: szerintem sincs szükség ilyesfajta dominanciára. Egy párkapcsolat ne alá- hanem mellérendeltségről szóljon. Ahogy a férfi támasza lehet a nőnek bizonyos téren, ugyanez fordítva is igaz. Ha az ilyesfajta kapcsolatokat tudná megjeleníteni egy könyv vagy egy film izgalmasan, érdekesen és mondanivalóval megtöltve, az sokkal hasznosabb és még életszagúbb lehetne.

        Reply
        • ÉVA 2015. May 11. Monday 18:49

          Kedves Dániel!

          Örülök, hogy vannak még hasonlóan gondolkodó emberek. 🙂

          Megjegyzem nem vagyok ítész… :). Mindenki úgy éli az életét, ahogy neki tetszik, addig, amíg az agresszió, megalázás nem érint.

          Szép estét!

          Reply
        • Ano Nymus 2015. May 14. Thursday 04:19

          Szerinted nincs szükség dominanciára, más szerint pedig van.
          Te megmondhatod, hogy miről szóljon a saját párkapcsolatod, de nem mondhatod meg a mások párkapcsolatáról. Te ugyanúgy nem vagy felsőbb hatóság, mint én sem vagyok az.

          “Ahogy a férfi támasza lehet a nőnek” – ez maga az alá-fölérendeltség, a dominancia: a szegény, gyönge, alsóbbrendű nőt majd támogatja és megsegíti a nagy, erős és okos férfi. (Ha fordítva, a lényegen nem változtat.) Ezt nevezed mellérendeltségnek?
          Ha hol egyik dominál, hol másik dominál, az lehet kiegyensúlyozott, de semmiképpen sem mellérendelt.

          Ha egy ilyen, számodra ideális kapcsolatot jelenítene meg a könyv, akkor az egy másik könyv lenne. Egy kisebb könyvtárban találsz harminc folyóméternyit belőle. Hogy hasznosabb-e… miért kell ítélkezni?

          Jobban szeretem, ha nem szólnak bele az életembe, nem ítélkeznek felőlem, nem mondják meg, hogy ez egészséges vagy sem, hasznos-e vagy sem, helyes-e vagy sem. Köszönöm, el tudom dönteni a magam számára. A más számára pedig nem akarom eldönteni, és ezt várom el másoktól is.

          Reply
          • ÉVA 2015. May 14. Thursday 18:50

            Kedves Anonymus!

            Amennyiben nekem szólt az, amit írtál, akkor felhívom a figyelmedet arra, hogy egy szóval sem említettem azt, hogy te hogyan éld az életed. Sőőőt…., de az értelmetlen vitákat nem szeretem.
            Engedtessék meg nekem, hogy szabadon nyilváníthassak véleményt!

            Köszönöm.

            Reply
            • Ano Nymus 2015. May 20. Wednesday 00:55

              Kedves Éva!

              Ha figyelmesen megnézed, látod, hogy Dániel szavait idéztem, úgy mondtam a véleményem. Ő mondta ki, hogy “miről szóljon egy párkapcsolat”. Azt hittem, ez nyilvánvaló, hogy ha valaki gondolataihoz fűzöm a magamét, akkor az őrá reflektál, és nem másra.
              Csak a weboldal rendezte a te hozzászólásod alá az enyémet.
              És persze, mindenki szabadon nyilváníthat véleményt, csak ne tegye felszólító módban. Még akkor se, ha esetleg egyetértek vele.

              Reply
              • ÉVA 2015. May 20. Wednesday 21:07

                Kedves Anonymus!

                Most akkor kvittek vagyunk. 🙂

                Reply
              • ÉVA 2015. May 24. Sunday 22:14

                … bocs, még egy megjegyzés az előző hozzászóláshoz(, ha a rendszer engedi… 🙂 )
                Nem kioktatásnak szánom, de a ! jel nem csak a felszólító mód végén szerepel. Ismereteim szerint az óhajtó mondatok végére is ez a jel kerül.

                Szép estét!

                Reply
                • Ano Nymus 2015. June 2. Tuesday 01:40

                  Veszélyesebbek azok a felszólító mondatok, amelyek végén pont van. (Pl: “Egy párkapcsolat ne …ról szóljon.”) Ez azt az attitűdöt jelzi, hogy vitának helye nincs, a felszólítás maga az abszolút igazság.

                  …mondom ezt úgy, hogy én magam is írok ilyen felszólító mondatokat. Csak annyi a különbség, hogy nem azt akarom vele meghatározni, hogy mások hogy éljék a saját életüket, hanem azt akarom a leghatározottabban megtiltani, hogy az enyémbe (vagy máséba) beleavatkozzanak.

  7. ÉVA 2015. May 9. Saturday 12:51

    Érdekes hozzászólások…. 🙂

    “Naívan” felteszem a kérdést: Van szükség dominanciára?
    Személy szerint én nem szeretnék oroszlán hölgy lenni…. :), ugyanakkor félelmetes a sáska esete is… 🙂

    Valóban nem vagyunk egyformák, ugyanakkor intelligensebbnek tartjuk magunkat az állatoknál….. 🙂
    Semmilyen megalázó helyzetet nem tartok helyesnek egyik oldalról sem.

    Reply
    • Ano Nymus 2015. May 10. Sunday 01:31

      A “naív” kérdés mögött azt sejtem, hogy te az egyensúlyt tartod megfelelőnek. Csakhogy mi az egyensúly? A világ, az élet mozgásban van, így az egyensúly is minden elképzelhető dimenzióban mozog. Az nyilván nem egyensúly, ha egy libikóka egyik felére egy 120 kilós ül rá, aki a másik felére ülő 30 kilóst fölemeli és ott is tartja. De ha két egyforma súlyú ül a két végére, akkor sem áll meg statikusan vízszintben a libikóka, hanem le-föl billeg (mert ez a játék lényege). Ez a dinamikus egyensúly: egyszer az egyik van följebb, másszor a másik, az egyensúly pedig az idő átlagában alakul ki.

      Egy párkapcsolatra vetítve ugyanez a helyzet. Ha egyensúlyban van is, az sohasem statikus, mindig dinamikus. Vagyis hol az egyik dominál, hol a másik (ez a játék lényege…). A könyvben Ana eleve elfogadja az alávetett helyzetet, mégis rendszeresen “cibálja az oroszlán bajszát”, pillanatokra ő is domináns helyzetbe kerül, és ezt akarja is. Sőt Grey, mivel beleszeret Anába, ezáltal sebezhetővé válik, s a dominancia egyáltalán nem olyan egyértelmű, sőt egyidejűleg jelen van mindkettejük sajátos dominanciája. Nagyon is kialakul egy egyensúly, bár rendkívül törékeny és rendkívül dinamikus, és az utóbbi jelenti a varázst Ana számára.

      Bevallhatjuk, hogy míg a többség húzódozik az alávetettségtől, a domináns helyzet ellen sokkal kevesebben tiltakoznak.

      Az egyensúly dinamizmusa bizonyos szélsőértékek között mozog. A könyvbeli helyzet rendkívül széles sávban teszi ezt próbára. Mindketten feszegetik a saját és a helyzet adta határokat, mígnem bekövetkezik a “point of no return”, amikor a helyzet túllendül az Ana számára elviselhető határon, holott ő maga akarta ezt kipróbálni. (Ezt egyfajta erkölcsi tanulságnak is tarthatjuk éppen.)

      Tehát nem az a kérdés, hogy szükség van-e dominanciára, mert a dominancia kérdés nélkül is jelen van. Ellenben: milyen fajta és milyen mértékű dominanciára van szükség, mennyire lehet egyoldalú, mennyire dinamikus, és mennyire közelíti vagy sérti meg a határait.
      Például én egy ideális bizalmi kapcsolatban elvárnám, hogy amit komolyan kérek, azt gondolkodás nélkül tegye meg a párom, és én magam is gondolkodás nélkül megtenném, amit ő kér komolyan. Ez a váltakozó dominancia az időben kialakuló egyensúlyközeli állapotot eredményezhet. A számomra ez vonzó, de mehetek vele a sóhivatalba, ha a párom jelentős dominanciát, vagy ellenkezőleg, alapvetően alávetett helyzetet érezne a maga számára ideálisnak. Az “ő egyensúlya” különbözne az enyémtől, ezért lenne hosszabb távon működésképtelen a kapcsolat.
      Talán így is lehet érteni az egyensúly fogalmát: amiben az ember jól érzi magát huzamosabb időn keresztül.

      A megalázó helyzetet én sem tartom elfogadhatónak a magam kapcsolataiban (nemcsak párkapcsolatról lehet szó), mégis van, aki egyenesen szükségét érzi azt létrehozni, vagy éppen kívánja elviselni. Ha két ember úgy illeszkedik, hogy az egyik vágya annyira lendül pluszba, mint a másik mínuszba, akkor ez az ő egyensúlyuk (“a kereslet találkozik a kínálattal”, mondta Dániel), és mindegy, hogy mi kívülről minek ítéljük.

      Reply
      • ÉVA 2015. May 10. Sunday 16:50

        Kedves Anonymus!

        “Például én egy ideális bizalmi kapcsolatban elvárnám, hogy amit komolyan kérek, azt gondolkodás nélkül tegye meg a párom, és én magam is gondolkodás nélkül megtenném, amit ő kér komolyan.”

        Ez így számomra is optimális, csak tudod, ahhoz rengeteg idő kell, hogy valakit annyira megismerjük, hogy mit mond komolyan és mit nem 🙂

        Másik: Én az alapján, amit írtál nem érzem a dominanciát.
        Persze minden kapcsolatnak megvan a dinamikája, ebben teljesen egyet értek veled.

        Reply
        • Ano Nymus 2015. May 11. Monday 00:07

          A bizalom ösztönös, és hogy ehhez 1 óra vagy 20 év kell, azt esete válogatja. De szerintem ha nincs meg pár hét alatt, akkor soha nem is lesz. A megismerésnek ehhez semmi köze.
          (“Szerethetem, akit ismerek, de nem ismerhetem, akit szeretek” – bocs, az idézet forrását nem tudom.)

          Dominanciának azt nevezem, ha az egyik fél köteles(ségének érzi) engedelmeskedni a másik akaratának. Dinamikus dominanciának pedig azt, ha a szerepek váltakoznak.

          Reply
          • ÉVA 2015. May 11. Monday 18:37

            OK. Így már érthetőbb… 🙂

            Ugyanakkor csökönyös vagyok abban, hogy nincs rá szükség/szükségem… 🙂

            Szép estét!

            Reply
  8. Árzabáló 2015. May 10. Sunday 16:16

    Mi van a megalázással ha pont azt élvezem? Vagy ha annak ellenére h szeretem a páromat szex közben egy ribanc-kurv@nak szóltom mert az akkor nagyon tettszik neki. Intellektualisan lehet ezt magyarázni de ezek mélyebb dolgok a racionális elménknél. Fétis partyk vannak már elég rendszeresen. Google val könnyen találni 🙂 igaz egy jó része zártkörű, de ezekbe bekerülni se nehéz ha az illető tényleg nyitott ezekre. A női dominanciaban engem pl. pont az vonz h a nő “visszaél” kicsit a női hatalmával és csak ha “jol” viselkedem akkor enged magából valamit. Csak ha teljesítettem vágyait , kéréseit akkor juttat kielégüléshez. Kicsit ilyen “prostitúciós” szerepeltek ez ami azért eléggé tabu.

    Reply
    • Dániel 2015. May 11. Monday 15:07

      Ezzel a fajta játékkal semmi baj sincsen addig, amíg ez minden fél kölcsönös beleegyezésén alapul és egyaránt élvezi, valamint amíg ez nem pótcselekvésként jelenik meg valamelyikük életében ahelyett, hogy igazi kapcsolatra vágynának. Ha a pároddal, akivel egyébként teljesen kielégítő érzelmi összhang is van köztetek, így visztek színt a szexuális életetekbe, az oké, ha viszont az ilyen játék a kapcsolat(építés) rovására megy, az már nem oké.

      Ez a film egy bestseller könyvből íródott és a fentiek közül az utóbbi vonalon mozog, ezért eléggé elgondolkodtató, hogy pszichológiai értelemben mi az, ami emberek millióit (többségükben nőket) arra sarkallja, hogy ilyen történeteket olvassanak.

      A filmmel nem az a gond, hogy hazudik, még csak az sem, hogy egy ilyen külsőségeken alapuló kapcsolatot mutat be, hiszen ilyen is van. Hanem az, hogy felszínesen teszi és pont azokat a sztereotípiákat hangsúlyozza, amiért a nők meg szoktak sértődni (csak a pénzes pasik érdeklik őket) vagy amiért a férfiak szoktak megsértődni (a szexen kívül mást nem akarnak, és ha pénzük van, még ezzel is visszaélnek, hogy megkaphassák). És jogosan teszik, mivel egyik sem igaz általánosságban. De tény, hogy létezik egyfajta tendencia ebben az irányban, és nem jó, ha ezt még népszerűsítjük is. Ezért nem mindegy, hogy kezeli egy film ezt a témát.

      Reply
  9. wicca36 2015. May 11. Monday 18:17

    Magam beleolvastam, és bele is néztem a filmbe. Ám bevallom becsületesen nem fogott meg egyik sem.
    Amikor ismerősi baráti körben szóba került a könyv (anno), egy mondattal letudtam:
    Sok mindent leírnak benne, csak azt nem hogy ez bizony fáj…

    Egy olyan “körülményben” játszódik a könyv, ami a valóságban nagyon-nagyon ritka, és maga a helyzet sok esetben idealizált is.
    Javára mondhatnánk, hogy “titkot” fed fel… ám elég keményen érintett, mikor a 14 éves lányom, valamelyik zenecsatorna reklámjában meglátta, és nekem szegezte a kérdést, hogy ez milyen film…

    Szóval azért ennyire nem ideális a dolog:), hogy ezt a fiatalok korosztálya ilyen élesbe kapja:)

    Magam részéről nincs bajom ezzel a világgal, mindenki úgy él, ahogy neki jó… 😉

    Más:
    A tapasztalatom az, hogy az ilyen típusú emberek, hamar felismerik egymást…
    És pont abból ismerik fel, amire a normál világ nem is gondol… pl. nagyon sok szubmisszív szexualitású ember, a mindennapokban nagyon erős személyiség, és irányít, és hatalma van.
    És ez nagyon nem meglepő:)
    De ez egy másik történet, a lényeg, hogy van, és így jó, hogy titok…:)

    Reply
  10. Randi Andi 2015. May 12. Tuesday 07:02

    Látva a téma iránti érdeklődést, már hívom is a szexológust az augusztusi Műhelyünkre! 🙂 (Ne felejtsétek, most csütörtökön a Kezdeményezés a téma, részletek az Előadások menüpontban!

    Reply
  11. Dina 2015. May 17. Sunday 23:36

    Nekem sajnos sikerült kifognom egy olyan embert, aki mazo volt… Az ember először észre sem veszi, hogy megalázzák, csak utólag érzi ezt. Nagyon rossz volt. Később sikerült megbeszélnem vele a történteket, de ő nem így érezte, nem akart bántani. Sajnos akaratukon kívül ilyen érzetet keltenek… Érdekes volt a kinézete, nem volt rajta szőr és haj, úgy nézett ki, mint egy eunuch, akinek nincs férfiassága. Csak később jöttem rá, hogy milyen jó, hogy visszautasítottam.
    Érdekes, hogy egy nőtársamnak megemlítettem, amikor egy nagyon rossz kapcsolatáról beszélt, hogy következetesnek kell lenni a kapcsolat kialakításánál, ezen teljesen kiakadt. Hogy hogy jön össze a következetesség a szerelemmel?! Hát igen ésszel is él az ember. Nagyon szeretünk mindent rózsaszínben látni, és sorozatban esünk bele az újabb rossz kapcsolatba, ha nem gondolkodunk. Szerelmesnek lenni, azt nagyon szeretnénk, a gondolkodást azt inkább elfelejtenénk az egészből.
    ..itt kezdődik a szenvedés… 😀

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.