27 Sep

Hogyan függ össze az önértékelésünk a háztartási gépekkel? Mi a társkeresés és a sikeres párkapcsolatok legnagyobb buktatója? Hogyan lehet megtanulni a másik “működését”? Dr. Füzesi Györgyivel, az 1. Szabad Vagyok Nap előadójával ezekről beszélgettünk egy pohár frissen facsart almalé mellett.

Ha rendszeresen olvasod a Társkereső Kalauzt, már tudod, hogy október 22-e rendkívüli nap lesz a nem csak a Szabad Vagyok Program, hanem a Te életedben is: ekkor lesz ugyanis az 1. Szabad Vagyok Nap, ahol ott a helyed! Tematikus előadások a legfelkészültebb szakemberektől színvonalas helyszínen, mellettük játékos-beszélgetős workshopok, több tucat hozzád hasonló társkereső és egy nagyszerű hangulatú nap: ez lesz az első Szabad Vagyok Nap dióhéjban, ami méltó megünneplése lesz annak, hogy egy éves a Társkereső Kalauz és két éves a Szabad Vagyok Program!

A legfontosabb témákat járjuk körbe:

Érzelmi Fitnesz: Először is, itt van állandó vesszőparipám, az Érzelmi Fitnesz. A társkeresés “veszélyes üzem” – kapsz visszautasításokat, néha elcsüggedsz, elveszíted a reményedet, eleged lesz az egészből. Ekkor nagyon fontos, hogy érzelmileg stabil legyél – ezt szolgálják nagy kedvenceim, az Érzelmi Fitnesz feladatok.  Az ezzel kapcsolatos írásomat itt olvashatod el >>>

Önismeret: Ismerned kell magad ahhoz, hogy tudd, kire és mire van szükséged. Azt tapasztalom, hogy ezt a területet rendre elhanyagolják a társkeresők, utána pedig csodálkoznak, hogy már megint ugyanazokat a hibákat követik el, továbbá, “nem ilyen lovat akartak”. Az előadóval, Vidi Ritával készült beszélgetést itt hallgathatod meg >>>

Önbizalom: Lehetsz békében magaddal, de ha nincsen önbizalmad, akkor nehéz lesz az ismerkedés!

Női gondolkodás, férfi gondolkodás: “Minden férfi str…, minden nő k….”?! Ha te is ilyen sémákban gondolkozol a másik nemről, akkor vajmi kevés az esélyed egy harmonikus párkapcsolatra. Persze megértem én, hogy korábban megégetted magad, de akkor is muszáj változtatnod a hozzáállásodon. És természetesen azt is jó lenne tudni, hogy hogyan lehetne ügyesebben ismerkedni a másik nem képviselőivel, flörtölni és megtalálni Őt…

Szexualitás: Eddig még nem beszéltünk a szexről, na de majd most! Hogyan kezdeményezd, hogyan beszélj róla, milyen tabuk vannak a szexben? Mit szólnál egy szexoktatóhoz? 🙂

Az előző két hétben az Érzelmi Fitneszről és az önbizalomról volt szó, most lássuk a következő előadás ízelítőjét, melynek témája a társkereséshez elengedhetetlen önismeret.

Az 1. Szabad Vagyok Nap előadója:

dr. Füzesi Györgyi pszichológus,

az Identity önismereti játék megalkotója, aki az önértékelésedet fogja a helyére tenni

dr. Füzesi Györgyivel egy forgalmas kávézóban találkoztunk (elnézésedet kérem a háttérzajért), és arról beszélgettünk, hogy hogyan függ össze a társkeresés és az önértékelés, miért megy tönkre annyi párkapcsolat, illetve mi köze a lelkünknek egy háztartási géphez.

Használati utasítás nélküli háztartási gépek lennénk?Erről és az önértékelés fejlesztéséről fog az Identity önismereti játék megalkotója, dr. Füzesi Györgyi beszélni az 1. Szabad Vagyok Napon (Kattints a háromszögre és hallgasd meg a beszélgetést)

Még több ízelítő az 1. Szabad Vagyok Nap előadóitól jövő héten!

Az 1. Szabad Vagyok Nap helyszíne a fantasztikus Tahitian Noni Aréna lesz, amit az “ügy” érdekében kedvezményesen bocsátanak a rendelkezésünkre – Köszönjük!

Részletek és jelentkezés itt! >>>

25 Comments

  1. Pingback: Tűt a szénakazalban… | Társkereső Kalauz

  2. Ágica 2011. September 27. Tuesday 20:58

    Köszönöm a pszichológussal folytatott beszélgetés meghallgatási lehetőségét, sokat tanultam belőle. Órákig elhallgatnám. Kérdésem: miért nincs a televízióban ehhez hasonló beszélgetések.Minden korosztály profitálhatna belőle, mert az egymás közötti viselkedésünk bármilyen helyzetben gyakran bántó,sőt sértő.Érzelmi intelligenciánk hiányosságai,jobban megkeserítheti életünket, mint pl. a pénztelenség.Üdv. Ágica

    Reply
    • Randi Andi 2011. September 27. Tuesday 21:35

      Örülök, hogy tetszett, valóban nagyon hasznos anyag lett, ez persze Györgyi érdeme.
      Azt nem tudom, hogy miért nincs ilyen a tévében, az biztos, hogy az 1. Szabad Vagyok Napon lesz! Szeretettel várlak! 🙂

      Reply
  3. Korodi Tivadar 2011. September 28. Wednesday 06:58

    Jó az anyag. Követhető javaslatok. Tanulni kell egymást.
    Andi nagyon szerethető hangod van. Jókat kérdezel.
    Üdv Tivadar

    Reply
    • Randi Andi 2011. September 28. Wednesday 08:08

      Köszönöm 🙂

      Reply
  4. Klaudia 2011. September 28. Wednesday 09:04

    Kedves Andi!
    Meghallgattam a hanganyagot, és nagyon klassznak találtam! 🙂
    Én 30 éves vagyok, a párom 5 évvel fiatalabb, mint én, és sokszor úgy érzem, hogy nem szeret, mert még soha nem hozott virágot, és nem mondta sose, hogy szeret. Csak néz azzal a gyönyörű, boci barna szemeivel, és a szemeivel simogat, mert elég félénk a drágám… közben meg fogja a kezem.
    Nem vagyunk együtt olyan régóta, de már szóba kerültek komolyabb dolgok is a koromból kifolyólag. Én már nagyon szeretnék kisbabát, saját családot.Úgy félek, hogy pont ezzel fogom elriasztani őt. Tudom, hogy fontos vagyok neki, de néha úgy érzem, csak azért van velem, hogy évekig legyen számára “egy biztos pont”, aztán vagy végleg együtt maradunk, vagy “hát nem jött össze”. Igen ám, de nem szeretnék vesztes lenni. Honnan tudhatnám biztosan, hogy velem tervez? 🙂 Tegyem azt,hogy egy ideig nem hozom fel a közös jövő témát?
    Sokszor látom, hogy megretten, ha azt mondom neki, gyere beszélgessünk egy kicsit. Jaj, ne már megint! – gondolja magában. 🙂
    Nagyon klassz az oldalad, és nagyon örülök a hírleveknek is!
    Nagyszerű munkádhoz további sikereket és kiegyensúlyozott olvasókat kívánok:
    Klaudia 🙂

    Reply
    • Dreen 2011. September 28. Wednesday 13:38

      Kedves Klaudia. Lehet hogy ő még nem áll készen rá, és nem azért fog készen állni és akarni osztozni Veled az álmodban, mert te teszel vagy nem teszel valamit.

      És ha nem képes éreztetni veled hogy szeret, akkor valószínűleg túljó apa sem válna belőle (talán részben ennek tudatában is nem áll készen). Lehetséges hogy még egy-két szakítás és veszteség kell neki ahhoz, kialakuljon benne az az érzelmi erő és törekvés, ami most nincs meg benne. Ez rossz hír, kívánom hogy tévedjek. De mivel az egész mögött az önismerethiány van, javaslom egyszerűen menjetek el egy

      Akkor fog osztozni az anyasági álmaidban, ha az ő saját önmeghatározása helyeződik majd arra a szerepre és törekvésre, hogy “Szerető férj és szerető apa vagyok/legyek.”. Amíg csak a te (egyébként normális megérthető) elvárásaidnak próbál megfelelni (ha próbál), addig ez nem jöhet létre, és a legjobb esetben is azon kapnád magad hogy elmenekült a csapdából és egyedül neveled a babádat.

      Reply
      • Dreen 2011. September 28. Wednesday 13:43

        Hopp, véletlenül kitörölhettem egy mondat második felét: tehát menjetek el egy önismereti tréningre. Vannak ilyenek. Még nem voltam egyen sem, nem tudom melyik milyen, mennyire hatékonyak, de vannak. Közös programnak is tökéletes.

        Reply
      • Dreen 2011. September 28. Wednesday 14:03

        Persze az Identity is jó lehetne, de kérdés hogy a párodat érzékenyen érintené-e a dolog párkapcsolati vonatkozása. Lehet hogy támadásnak fogná fel, nem pedig egy közös programnak.

        Reply
        • Klaudia 2011. September 28. Wednesday 15:23

          Kedves Dreen!
          Köszönöm a hozzászólást! 🙂
          Az igazság az, hogy az okok egészen mélyen gyökereznek, hiszen szülei kisgyermekkorában elváltak, apja viselkedése hagyott némi kívánnivalót maga után. Az anya egyedül nevelte 14 éves koráig, apaminta, ill. normál család minta nem volt előtte. Ezért nem is hibáztathatom, ha nem tudja megfelelően, nekem tetszően kinyilvánítani a szeretetét.
          Én hajlandó vagyok tenni érte, és folytatni a kapcsolatot bizonyos határokon belül, de félek, ha ezt a tudomására hozom, elmenekül. Úgy vettem észre, az elején még jobban rajongott…
          Az önismereti tréning számára több volna, mint hasznos, de félek, ő ezzel nem értene egyet, abszolut nem érdeklik ezek a dolgok.
          Sokat szoktunk beszélgetni, “tanítom-okítom”, de azt nem szeretném, hogy az anyját lássa bennem.
          🙂

          Reply
        • Dreen 2011. September 30. Friday 11:04

          Kedves Klaudia,

          Igen, ez tipikus. Nagyon hosszú idő, mire több generáció sok-sok szenvedése végül kiemeli az embereket a szülők és az ő szüleik stb. negatív értelemben vett örökségéből…

          De nagyon jó hogy így megérted őt. A helyedben én úgy tálalnám, hogy elmennél egy ilyenre mert milyen jó, és menjetek együtt. Ha nem akar, nem. Lehet hogy ha látja hogy megteheti hogy nem jön, azt mondja (esetleg egy “na akkor biztos nem? Még meggondolhatod magad. :)” után mégis csatlakozik.

          “Ha meghozod értem azt az áldozatot, hogy nem akarsz megváltoztatni, én meg hozom érted azt az áldozatot, hogy megváltozom.” – mondtam egyszer. Talán itt is ez lenne.

          Reply
  5. Éva 2011. September 28. Wednesday 13:50

    Kedves Andi!
    Érdekes a háztartási gép-kapcsolat hasonlat,de nagyon találó.Miután meghallgattam az interjút,amiben tulajdonképpen csak azt hallottam vissza,amit én már régóta próbálok alkalmazni az életemben,hogy a problémákat meg kell beszélni,ha nem ismerek kellően valamit vagy valakit,akkor addig megyek és kérdezek,amíg meg nem értem a működését.De van ezzel egy nagy gond (lehet,hogy csak nekem),mert ha kérdezek,sokszor nem kapok választ vagy csak kitérőt.Akkor honnan tudjam,hogy mit szeretne a másik ember? Szerintem ez nem csak a párkapcsolatokban előforduló probléma sajnos…de,hogy ennél a témánál maradjunk,ha valaki (legyek én)kérdez,nyíltan,mert az igazat akarom hallani…vagy nincs válasz,vagy lehülyéz,hogy hogy merek ilyet kérdezni…akkor kérdem én: mi legyen ha nincs “használati útmutató”?
    Mindenki zárkózott,éli a kis saját életét,ahová sokszor még a társának sincs betekintés,egyszerűen nincs kommunikáció!
    Ebben az esetben egy nagy kérdés: hogyan vegyem rá a másik embert,hogy merje elmondani,amit el kellene..?
    Üdv mindenkinek:Éva

    Reply
    • Gfeher38 2011. September 28. Wednesday 16:52

      Kedves Éva, mennyire igazad van, amikor azt íród „mindenki éli a maga saját kis világát”.
      Ezt én is így látom, mert a legtöbben dolgoznak, vásárolnak, haza mennek, teszik az esti tennivalókat, és másnap kezdik előröl a mókuskereket.
      Van egy barátom, akinek gyönyörű felesége van, két szép kisfia, egy családi ház, és azt mondja nem boldog, belefáradt abba, hogy csak dolgozik a munkahelyén, törleszti a hitelt, és ha hazamegy akkor is valamit mindig csinálni kell és utál már haza járni, a feleségével beszélni.
      Másik jelenség, amivel én is szembesültem, amikor a notebook segítségével, a párunkkal együtt a munkája is hazajön. Megszűnnek az esti közös vacsorák és beszélgetések, mert még be kell fejezni a cég számára az x feladatokat. Ez eltart késő estig, kevesebb alvás, kevesebb szex, kevesebb kommunikáció.
      De, ugyan ez igaz arra is, amikor a család helyett a kocsmába megy, vagy amikor haza ér, de beszélgetés helyett az Internetet, vagy a TV-ét nézi, és elszigeteli magát.
      Mindez valahol érthető, hisz mindenkinek kell némi magány, kis csend, kis elszakadás a külvilágtól, de azt látom, hogy a kommunikáció egyre kevesebb és kevesebb apuka, anyuka között, szülő és gyerek között.
      Én sokat szoktam sétálni a kis városunkban, fiatal koromban rengetegen sétáltak, leültek egy – egy padra, beszélgettek az emberek, de most alig van ilyen, mindenki autóval megy és rohan, siet.
      Ezek a gondolatok jutottak eszembe, ahogy elolvastam az írásodat.

      Reply
      • Éva 2011. September 28. Wednesday 20:07

        Köszönöm,kedves Gfeher38!
        Valóban ilyen most a világ,csak én mentem bele ennyire a részletekbe…
        Üdv.: Éva

        Reply
      • Ágnes 2011. September 30. Friday 21:46

        Tisztelt Gfehér!

        Végig olvastam a véleményét, és az utolsó pár gondolatához szeretnék hozzászólni:
        Régen sétáltak az emberek, leültek egy-egy padra, beszélgettek. Igen, ez akkor volt, amikor nem kellett másod,harmad sokad-állásba menni, nem kellett rettegni, hogy vajon holnap lesz-e munkahelyem, és ha nem akkor mi lesz a fizetnivalókkal, a kaja pénzzel, stb. Nos ezt úgy nevezik hogy létbiztonság, ami ma már nincs!!! Ma csak létbizonytalanság létezik. Bárhova tekintünk mindenütt ezzel találkozunk. Olyan nincs, hogy valakinek biztos állása van. (Esetleg ha nyugdíjas, és a megalázó nyög(!)díjból próbál éldöglődni. A fiatalabb generáció nem tud segíteni. A gyerekek meg mit látnak? Nyúzott, ideges szülők, pattanásig feszült helyzet, a suliban licitálva hordják a ruhát, cipőt, mobilt, stb. Már senki nem törődik semmivel, és senkivel. Csak magának kapar. Az évezredek óta jól működő család intézménye a múlté. Nem létezik, mert szétrombolták. Már szülőkorba lépett a régi “kulcsos gyerekek” generációja. És mit adnak tovább?
        Jöjjek a már “elcsépelten régi szöveggel”? Nos a görög nyelvben a szeretetre négy (!) fogalom létezik. lehet választani:
        sex =testi szerelem
        eros = lelki szerelem (vonzódás)
        philia = baráti szeretet
        AGAPE = szeretlek, mert szeretlek, úgy ahogy vagy, olyannak, amilyen vagy. két ilyen szeretet létezik: az Istené (mennyei) és az ANYÁé. Igen az ÉDESANYA az életénél is jobban szereti a gyermekét. Vele együtt a családját, amibe beletartozik a párja, aki a gyermeke apja. Akinél ez nem így működik, az az első háromból választhat csupán.
        Bocsánat, ha egy kissé patetikusra sikerült, de én ezt így érzem, így látom.

        Reply
    • Randi Andi 2011. September 28. Wednesday 16:58

      Ezek jó kérdések, átküldöm őket Györgyinek, hogy szője bele az előadásba!

      Reply
  6. Clear 2011. September 28. Wednesday 17:32

    Nagyon jók és hasznosak az interjúid Andikám. Mindíg van valami új,amiből tanulni,még így ötven felett is. Ugyanis a kor nem biztosíték arra,mi már mindent tudunk.
    Lehet,hogy megköveztek érte,de nem vagyok a-holtomiglan-holtodiglan-házasság híve,attól függetlenül,hogy 35 éve házasságban élek./igaz az elmúlt 25 évben már szinte csak papíron/
    A mi korosztályunk még egy más világban nőtt fel,ahol a korai férjhezmenés,gyermekszülés volt a trendi.
    Nem volt divat öszecuccolni,és hónapokig,évekig együtt élni egy férfival, és ha az egyik nem jött be akkor többel is.
    A mai napig hiányolom,hogy a figyelmesség,néha ajándék,virág,bombon,(pl.névnapra,szülinapra,Nőnapra,Karácsonyra/sohasem volt a részéről.Mindíg a saját hobbyja, volt fontos.A nekem,enyém,értem,számomra volt az első.
    Ma már nem sietném el a házasságot,mert az ember bölcsebben,tapasztaltabban egy adok-kapok kapcsolatban szeretne hosszú ideig boldog lenni.
    És,hogy még a testiség sem működik a különböző vérmérséklet és tudatlanság miatt…,az már egy külön fejezet.

    Reply
  7. Éva 2011. September 28. Wednesday 20:17

    Nagyon tetszett Györgyi beszéde, és hozzám is elért a kisugárzása. A játékot nem rég én is kipróbáltam. Nagyon elgondolkodtató volt a számomra, és rá is ébredtem a család szeretetnyelvére. Sokat tanultam abból az egy alkalomból, magamról is.
    Köszi ezt a klassz interjút, eddig azt sem tudtam mi az önbizalom, és az önértékelés közti különbség.

    Reply
  8. Mese 2011. September 29. Thursday 19:59

    ez nagyon érdekes volt! köszönöm!

    Reply
  9. Gábor_40 2011. October 1. Saturday 20:51

    Sajnos negatív a hozzá szólás, amit megosztok itt, és biztosan más is szembesült ezzel..
    A hölgy jelöl be, levelezünk, az elképzeléseink egyeznek, megbeszélünk egy találkozott, utazom 200km-ert, majd a hölgy eltűnik.
    Levélben udvariasan rá kérdezek, hogy akkor most ez mi? Erre közli, hogy „felesleges” találkoznunk, mer úgyis messze lakom.
    Felönt nő, eddig is tudta hol lakom, ezért nem értem, vagyis, de hogy nem, olcsó kifogás a részéről.
    Ha tízen évesek lennénk, akkor még el is menne ez a hozzá állás, de hogy felnőtt emberek ennyire, „buták”, vagy nem is tudom, inkorrektek.

    Igazából nincs is ehhez mit hozzá fűzni, keresni kell tovább a megfelelő társat, azt aki tudja mit akar, aki nem fél egy találkozástól és nem a csodát várja. Ha meg a gond a távolság, illene közölni, de akkor keressen társat azon a környéken, ahol él és lakik.

    Csoda, hogy az ember belefárad a társkeresésbe? Komolyan nem tudom, hogy felnőtt emberek, hogy nem tudják eldönteni mit akarnak. Én egy nőről simán el tudom dönteni, hogy elkezdek-e vele egy kapcsolatot, vagy sem, annak minden örömével és buktatójával együtt. Aztán az idő eldönti, hogy tudunk-e együtt működni, vagy sem.
    Úgy látom, hogy sokan még mindig a fehér herceget várják a lovon, vagy még nem készültek fel egy új párkapcsolatra.

    Használati utasítás elkéne, de ahány ember, annyi útasítás:-))

    Na, most aztán jól megmondtam:-)))

    🙂

    Reply
    • Katalin 2. 2011. October 4. Tuesday 23:14

      Kedves Gábor, már megint válaszolnom kell a leveledre, nem bírom ki…!Olyan aranyosan írtál, mosolyogtam is rajta, de csak magamban, senki sem látta…
      “Csoda, h. az ember belefárad a társkeresésbe?” -írod. Szerencse, h. azt a 200 kilométert járművön tehetted meg, nem úgy, mint régen…sokszor gyalog, esetleg lóháton.Nézzük a jó oldalát legalább.
      A távolság pedig a hölgynek nem okozott gondot, úgy látom, egyedül neked, mert feleslegesen tetted meg.Látszólag, mert ha elgondolkozol azon, h. ennyi energiát belefektethettél volna egy környezetedben élő ismerősbe is, már megérte!( Hidd el, más volt az igazi ok !) Sokszor nem is gondolnánk, h. mennyire ott van az illető a közelünkben! Csak nyissuk ki a szemünket!De tudom én, a messziről jött ember mindig érdekesebb, ráadásul azt mond, amit akar…!
      Sok sikert kívánok neked is és mindannyiunknak a társkeresésben is !:-)

      Reply
      • Gábor_40 2011. October 5. Wednesday 10:21

        Kedves Katalin,

        Nagyon kedves vagy, és gondolhatod, hogy nem a távolság miatt bosszankodom, mert ha már ott jártam, jól körülnéztem és sétáltam egy nagyot.
        Társat keresek én helyben és távol egyaránt, mert az esélyt meg kell adni. Hé….Hol van az – az ismerős? Megadnád a címét? 🙂

        Sok sikert neked is, találd meg azt aki 100% elfogad, bálványoz, támogat, csodál, és elhalmoz.
        🙂

        Reply
        • Katalin 2. 2011. October 5. Wednesday 22:20

          Kedves Gábor,
          örülök a válaszodnak, s annak is, h. vetted a lapot!
          Hé…ha tudnám, hol van az az ismerős, hidd el , elárulnám, de még én sem találkoztam VELE.Ha sikerül, megírom Neked is, hátha lesz ott egy másik is…Neked is.
          De félre a tréfával…ha jársz Kalocsa felé, s lesz 1-2 óra üres járatod, megihatnánk 1 kávét, és szívesen megmutatok 1-2 nevezetességet – komolyan, ez volt a munkám egy időben.De ugyan így, ha én Pesten járok…már amennyiben Te is abban az időben Pesten tartózkodsz. Megoszthatnánk egymással 1-2 remek saját történetet, jókat derülhetnénk rajta – természetesen csak építő jelleggel…:-)
          Csodálatot, bálványozást, 100%-ot én nem várok, sokkal kevesebb is elég az embernek szerintem – kölcsönös szimpátia, vonzalom, s az alap értékek közelítsenek .
          További szép napokat kívánok! 🙂

          Reply
          • Gábor_40 2011. October 6. Thursday 09:23

            Szia Katalin,

            Köszönöm szépen a kedves meghívást, igazán rendes tőled, ha úgy adódik élni fogok vele. Egyenlőre nincsen tervben Kalocsa és a főváros. És ha már Kalocsa, drága jó anyám a mai napig aktívan készít hímzéseket, ifjú leányként Kalocsára járt tanfolyamra elsajátítani a ezt a mesterséget.
            Viszont kívánok szép napot neked!

            🙂

            Reply
  10. Pingback: A lúzer igazolványtól a sikeres társtalálásig | Társkereső Kalauz

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.