29 Aug

Társkereső sikersztori egy 30-as tanfolyamostól, benne nagy tanulságokkal mindenki számára.

Társkereső sikersztori:

“2010 ősszel kezdtem az online társkeresésbe és akkor nagy segítséggel voltak a Tőled kapott ötletek, bátorítások. Igyekeztem visszajelzéseket is írni mindig. Nekem valahogy az életembe akkor többféle szál összefutott (hasonló dolgok) és ebbe a Te segítséged is beletartozott, ezúttal még egyszer köszönöm!

Na de jöjjön a sztori. Hátha mások is tanulhatnak belőle, másoknak is adhat erőt, kitartást. Szóval kitartó randizgatásba kezdtem 1 hónapon át. Olyan sokat jelentett ez nekem, hogy sosem éreztem magam annál inkább NŐnek mint akkorra. Egyre magabiztosabb lettem a találkozásokkal és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a Férfiaktól. Általában ők akartak még velem találkozni újra, és rendkívül jó érzés volt, hogy az én kezembe került valójában a döntés, ami arra mutatott rá, hogy valóban meg tudom találni az Igazit és nem kell megalkudnom.
Off-line is próbálkoztam, új sportba kezdtem, vagy új körökbe igyekeztem bekerülni és új helyekre járni (pl. falmászás, tánc..)

És akkor a nagy randizások közepette találkoztam valakivel, akivel nagyon jót beszélgettünk, és jól éreztem magam, de vhogy azt éreztem hogy valami hiányzik belőle és mennem kell tovább az úton (The next please :)) Így el is búcsúztunk, az Ő nagy sajnálatára – de ezt éreztem és el kellett utasítanom.

Ahogy írtad, nekem kb. 1 hónap után bejött az a ‘korszak’ hogy nem bírom tovább és pihentetnem kell a dolgot. Kicsit elegem is lett (bár nem volt semmi rossz, vagy negatív élményem) egyszerűen elfáradtam. A pihenés időszaka alatt egy vasárnapi nagy beszélgetés után egy barátommal, a Körúton mentünk, ahol találkoztam az említett sráccal és  köszöntünk, mosolyogtunk. Valamit éreztem belül, hogy jó látni Őt és egyszerűen nem tudom…. így mivel én utasítottam vissza , gondoltam adnék még is egy esélyt a dolognak és írtam neki egy sms-t, hogy találkozhatnánk-e még .Ő persze nagyon örült!

Ez volt novemberben. Eleinte nem peregtek olyan gyorsan az események, de pont a lassúsága és a nem-elkapkodottsága hozta meg a gyümölcsét a dolognak bennem! Kb. december közepe óta vagyunk együtt, szinte január óta együtt lakunk és nagyon boldogok vagyunk. Fél évre rá megkérte a kezem és igent mondtam, szóval igazán boldogok vagyunk együtt!!!!

Azt hiszem, hogy valójában a kulcs az volt nekem, hogy TENNI kell és nemcsak várni valakire. Viszont nálam sok mindenen át kellett menni ahhoz, hogy ide eljutottam és egy tényleges, őszinte döntést hoztam, hogy családot szeretnék és ehhez egy Társ kell. Enélkül a döntés nélkül nem megy a dolog szerintem. Én azt gondolom, hogy vannak olyan független Nők (és gondolom Férfiak is) akik igenis élvezik a függetlenséget és a nem elkötelezettséget, főleg itt a nagyvárosi létben.Azt mondják, hogy szeretnének Társat, de a szívük mélyén nem biztos, hogy ezt akarják, mert talán tele vannak félelemmel, kudarcokkal, vagy nem tudom, sok oka lehet. És utána már kevésbé tudnak lemondani dolgokról…

Azt gondolom, ha valaki őszintén, szíve mélyéről meghozza a döntést, el is határozza magát egy cél érdekében és tesz is érte, akkor már csak kitartónak kell lenni. Talán nekem így szerencsém volt, hogy kb. 2-3 hónap után megtaláltuk egymást, de sok évet böjtöltem azért eddig az igazán harmonikus, örömteli kapcsolatig.”

Mi a tanulság?

A fenti történetből a következőket szeretném kiemelni:

1. A randizgatás nem feltétlenül olyan szörnyű dolog, mint amilyennek elsőre látszik – jó esetben önbizalomnövelő hatással is van! Például 63 éves Műhely résztvevő (nő) az online társkeresés révén “jött rá végre, hogy milyen a jó szex” 🙂 Persze nem azt javaslom itt, hogy az első randi után ugrás az ágyba…

2. Ha társat keresel, érdemes mindenhol próbálkozni – online társkeresők, offline helyszínek, stb. Persze ilyenkor mindenki azzal jön, hogy az ő lakhelyén nem lehet offline ismerkedni, de azért csak nézz körül és bővítsd az ismeretségi körödet!

3. Ha belefáradsz a társkeresésbe, nyugodtan pihentesd a dolgot!

4. Akár férfi vagy, akár nő, merj kezdeményezni!

5. Tisztázd magadban, hogy kell-e neked kapcsolat vagy sem.

6. Legyél kitartó!

7. Keress segítséget és támogatást, hogy ne add fel a keresést!

158 Comments

  1. Mária 2011. August 29. Monday 14:09

    Kedves Andi!
    Én is egy hasonló sikerélményt szeretnék megosztani Veled, és a többiekkel.
    Regisztrált tagja voltam egy társkeresőnek, nem volt nagy a “felhozatal”, mégis megtaláltuk egymást. Nem vagyok már fiatal, de úgy éreztem, kell egy társ, nem szeretnék egyedül maradni a hátralévő életemre, örömmel közlöm, sikerült.
    Neki, mint férfinak, könnyebb volt több hölggyel megismerkedni, de amikor mi találkoztunk, mint később bevalotta, én voltam az, akit elképzelt társnak, én pedig őt. Ő sem fiatal, özvegy, de szépen összejöttünk, kb. 7 hónapja tart a kapcsolatunk, igaz neki egyszerübb volt engem “kianalizálni”, mivel pszichológus, nekem több időbe telt míg megismertem őt. Nagyon sok mindenben egyezik a véleményünk, mellette hercegnőnek érzem magam, és boldog vagyok, az összeköltözésen gondolkodunk.
    Mindenkit csak bíztatni tudok, ne adja fel, ha nekem sikerült, másnak is sikerülhet.
    Üdvözlettel: Mária

    Reply
    • Dreen 2011. August 30. Tuesday 15:29

      Gratulálok kedves Mária 🙂

      Reply
  2. Klara 2011. August 29. Monday 14:49

    Egyetertek veletek. Az Onismeret hiánya valamint a hitetlenseg a kornyezet részérol nagy akadály.A komfortzonajat ,meg ha megszokott rossz is ,nehezen adjak fel az emberek,s ez szerintem nemkorfuggo általaban.Jelenleg patriarchalis tarsadalomban elunk,s en azt latom hogy nagyon sok ferfi nincs tisztaban azzal,hogy valtoznak az idok.Szerintem sokkal bonyolultabb a helyzet, mint azt gondoltam.

    Reply
    • Linda 2011. August 30. Tuesday 08:26

      Én nagyon örülök, ha ilyeneket olvasok, mivel sajnos én képtelen vagyok megtalálni a társam ebben a rohanó világban. Válásom óta keresem, az pedig nem most volt, hanem 2006-ban. Mostmár nagyon-nagyon belefáradtam. Talán azért is, mert folyton olyan férfiakat fogok ki, akik linkek, smucigok. Legutolsó élményem pont az, hogy ugyanaz a férfi akar szédíteni minket a barátnőmmel. Igaz Ő ezt nem tudja. El tudom képzelni, hány nő van még a noteszében.
      A vágyaim között egy romantikus, gáláns, udvarias és főleg hűséges férfi szerepel, ezek a férfiak szerintem már foglaltak és nem rám várnak.
      Nincs kedvem olyan férfiakkal randevúzni, aki egy üdítő után a kocsijában szeretne nyomorgatni….

      Nagyok az igényeim? Lehet! De nekem folyton ilyenek jutnak! Akkor inkább lemondok a szexről, szerelemről, társról…
      Talán kibírom a pár évet, ami hátra van még az életemből, hiszen 57 éves vagyok.

      Reply
      • suttogó 2011. August 30. Tuesday 08:57

        Kedves Linda!

        Tévedsz! Nem nagyok az igényeid,elvárásaid!Csak sajnos ritka az “olyan” férfi.A cél érdekében a férfiak képesek bármit színlelni,ha rájön az igényeidre,persze csak rövid ideig..Na jó,biztos vannak “rendes”,határozott férfiak is,csak jó lenne megtalálni őket.
        Kívánok hozzá neked is sok szerencsét,elég erőt,és kitartást.
        üdv

        Reply
        • Linda 2011. August 30. Tuesday 11:45

          Kedves Suttogó!

          A kitartásom végét járja, sajnos…

          Üdv.

          Reply
          • Tibor71 2011. August 30. Tuesday 19:58

            Linda, ne add fel! Édesanyám 59 évesen talált új társat magának, azóta is együtt vannak.

            Reply
      • Erzsóka 2011. August 30. Tuesday 09:37

        Kedves Linda!
        Nem, nem nagyok az elvárásaid, hiszen mindannyian egy olyan társat keresünk, aki mellett NŐ lehetünk.
        Tudom, milyen a társtalanság, vagy éppen társas magányban élni. Én is 55 éves vagyok, 10 éve élek külön a férjemtől, és keresem a FÉRFIT: aki ÉLETEM PÁRJA lehet.
        Nem adom fel, pozitívan állok a dolgokhoz, és tudom, hogy előbb-utóbb megtalálom a hozzám illő társat.
        Ne légy elkeseredve, és ne add fel! Higgy a sorsszerűségben!! Higgy, hogy neked is el van rendeltetve az a társ, akivel még nagyon sok boldog évet élhettek békében, szeretetben.
        Ehhez kívánok Neked előre is nagyon sok boldogságot, és hosszú örömteli életet.

        Reply
        • Linda 2011. August 30. Tuesday 11:48

          Nagyon köszönöm! Kedves Tőletek, hogy biztattok.
          A tapasztalatom az, hogy olyan férfiakat vonzok be, akik az én hátamon akarnak a gödörből kikecmeregni és ahogy a mesében is van, abban a pillanatban már tovább mennek, vissza sem nézve…

          Reply
          • suttogó 2011. August 30. Tuesday 12:43

            Kedves Linda!

            Ismerős az az érzés amit most érzel:a belefáradás,fásultság.És,hogy olyan emberekkel találkoztál akik nem a te embereid voltak.Mindennek oka van,a fejlődésedet szolgálja,tanulj belőlük kérlek.
            Én is osztom Erzsóka véleményét” olyan társat keresünk aki mellett Nők lehetünk..előbb-utóbb megtaláljuk..”én is ebben bízok.Sok csalódáson mentem végig az eltelt 4 év alatt,kirajzolódott mit is akarok igazán,a tapasztalatokból pedig tanultam,már nem ragaszkodom olyan görcsösen a társkereséshez,viszont a reményt nem adtam fel,hiába törött a lelkem.Ha pedig mégsem találom,vagy talál rám a keresett másik felem akkor nekem ez a sorsom.
            Kérlek ne hagyd magad senkinek kihasználni,és csakis a szemednek higgy s ne a szép szavaknak.
            Remélem tudtam egy kicsit segíteni!

            Reply
          • Bobájka 2011. September 1. Thursday 12:01

            Kedves Linda és Suttogó!
            Az én problémám hasonló jellegű, ill mondhatni szinte ugyanaz mint a Lindáé, de valahol én is hasonlóan kezdem gondolni a dolgokat egy ideje mint Suttogó, szóval Suttogó …. Köszönjük a megerősítést és reméljük a legjobbakat!:-)

            Reply
      • Magdi 2011. August 30. Tuesday 18:17

        Szia Linda!
        Én pont így vagyok,már 1re jobban bele unok,2 levél után már nem írnak,pedig…olyan csinos vagy,nagy szeretnék veled ismerkedni….szöveggel kezdik..Én 99%ban mindenkinek válaszolok..nyitott,vidám,őszinte emberke vagyok,nem eltartót keresek.1 testi-lelki barátot,társat….Mindegy…:-)

        Reply
        • Linda 2011. August 30. Tuesday 20:04

          Köszönöm a sok kedves szót. Azt hiszem, ha boldog nem is vagyok ebben a helyzetben. Mindenesetre kedvem lenne elmenni a következő összejövetelre, ha ilyen kedves társaság van ott is .

          Reply
      • Romantikus 2011. August 31. Wednesday 12:28

        Sajnos én is nagyon régen vagyok egyedül. És talán a hasonló tapasztalataim miatt nem léptem ki a falaim mögül . Én is 57 éves vagyok, DE most elhatároztam, hogy elmegyek táncolni, amit nagyon szerettem régen,jól érzem magam és találok olyan – tánc – partnert is , aki engem akar, önmagamért ! CSAK BÁTRAN és OPTIMISTÁN !

        Reply
  3. Gina 2011. August 29. Monday 16:25

    MINDEN NŐ SZÉP, AKI SZERET!

    Engedjétek meg nekem, hogy ezt megosszam veletek.
    Egy csodálatos gondolat

    Mama miért sírsz? – kérdezi a kisfiú az édesanyját. – Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! – mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … – válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a m…ama látszólag minden ok nélkül?” „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt. A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat: – Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: „Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

    Reply
    • mary 2011. August 29. Monday 16:41

      Csodálatosan fogalmaztad meg a gondolataidat.Igen,a szépség belülről fakad és csak az látja aki erre képes!!!mindenki a saját szemüvegével!!!
      üdvözlettel: mary

      Reply
      • Náprádiné 2011. August 30. Tuesday 08:14

        Igen, így van:) Ismerek egy hölgyet, aki nem egy szép nő, de olyan kedves, hogy olyan már nincs is. Elbűvölően kedves ember. Mikor férjhez ment, csinos, fess párjához, az anyósom mondta is, hogy abból a kis piszkafából hogy fognak szép menyasszonyt csinálni? Tegnap látott róla egy fényképet, a hölgy azóta tizenkét évvel idősebb, de a karján legkisebb gyermeke. És anyósom elcsodálkozott, hogy milyen szép!!! 🙂

        Belülről bizony.:) Sokat beszélgettünk már erről. Egy szép és kifejező szempár amiből becsületesség sugárzik sokat tud dobni bármilyen külsőn, el is tudja feledtetni a többit. A személyes kisugárzás meg pláne, többször értekeztem már itt “részeges mikulás” külsejű tanáromról, aki után mégis haldos a fél főiskola.

        Reply
        • suttogó 2011. August 30. Tuesday 09:01

          Jól fogalmaztál..a szerelem/szeretet tovább szépíti a női külsőt,belsőt.
          A szem pedig a lélek tükre,csak sajnos a férfiak először nem a szem rejtelmeit keresik,hanem a külső hatásra,holott az változó,a smink pedig lemosandó dolog:))

          Reply
    • Bobájka 2011. September 1. Thursday 12:06

      Ez gyönyörű szép volt Gina!

      (bár szívesen olvasnék hasonló magyarázatot a férfi lélekről is:-) )

      Reply
  4. Best Version 2011. August 29. Monday 18:25

    Szép jó estét Mindenkinek!

    Gyakran szokták kérdezni, hogy milyen az igazi nő. Szerintem ezt nehéz meghatározni, mert mindenkinek mást jelent az “igazi”.
    De megfogalmazta-e már bármelyik férfi is, hogy milyen “A NŐ”?
    Gina hozzászólását olvasva az alábbi gondolatok jutottak eszembe:

    A nőben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba ejtik az embert.
    Képes kezelni a gondokat és a nehéz terheket hordozni.
    Magában tudja tartani a boldogságát, szeretetét és véleményét, de örülni is tud.
    Mosolyog, amikor sikoltani szeretne. Dalol, amikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél. Harcol azért, amiben hisz. Kiáll az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a “nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást.
    Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Képes lemondani bármiről, hogy a családjának ne kelljen nélkülöznie.
    Örül és boldog, ha születésről vagy esküvőről hall, és a szíve szakad meg, amikor valaki meghal. Meggyászolja egy családtag elvesztését mégis erős, ha azt látja, hogy a környezetéből minden erő elszállt.
    Autóba pattan, repülőre ül, megy, rohan vagy egyszerűen csak ír egy e-mailt – s mindezt csak azért, hogy érezd, mennyire fontos vagy neki. Szeretete feltétel nélküli!

    A női szívek tartják mozgásban a világot. Örömet, reményt és szeretetet hoznak. Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak. Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak eszményeik.

    **csak egy hibája van: elfelejti, mennyire értékes.**

    Tulajdonképpen az utolsó mondat kedvéért ragadtam klaviatúrát.
    Megragadom az alkalmat és szeretném megkérdezni a véleményeteket, hogy vajon miért is feledkezünk meg mi nők az értékeinkről?
    Szerénységből? Önbizalomhiány miatt? Vagy egyszerűen csak mert nekünk így a természetes, mert anno így lettünk kódolva?

    Sikeres társkeresést kívánok Mindenkinek!

    Reply
  5. Katz lelkész 2011. August 29. Monday 21:07

    A drámai fordulat tanulságáról még nem esett szó. Idézet következik, egy szó nagy betűkkel kiemelve:

    ….És akkor a nagy randizások közepette találkoztam valakivel, akivel nagyon jót beszélgettünk, és jól ÉREZTEM magam, de vhogy azt ÉREZTEM hogy valami hiányzik belőle és mennem kell tovább az úton (The next please 🙂 ) Így el is búcsúztunk, az Ő nagy sajnálatára – de ezt ÉREZTEM és el kellett utasítanom…….

    (Kb. 1 hónap után: )

    …..A pihenés időszaka alatt egy vasárnapi nagy beszélgetés után egy barátommal, a Körúton mentünk, ahol találkoztam az említett sráccal és köszöntünk, mosolyogtunk. Valamit ÉREZTEM belül, hogy jó látni Őt és egyszerűen nem tudom….így mivel én utasítottam vissza , gondoltam adnék még is egy esélyt a dolognak és írtam neki egy sms-t, hogy találkozhatnánk-e még .Ő persze nagyon örült!…..

    Konzekvenciák:
    1. ha egy nő így, vagy úgy dönt- elutasít, vagy elfogad- nem érdemes benne feltétlenül racionális okot keresni. Így ÉREZTE és passz…

    2. Az eset ékesen cáfolja a romantikus szerelem- szerelem első látásra- mítoszát.
    Lám, az idő érlelte meg a kapcsolatot, nem egy villámcsapás, vagy a hirtelen termelődni kezdő, egy személyre irányuló hormonok…( az a bizonyos Kémia 🙂

    Reply
    • Randi Andi 2011. August 29. Monday 21:18

      Arról, hogy nem szabad már az első randitól a szikrát várni, minden egyes tanfolyamomon szó esik 😉

      Reply
      • liliom 2011. August 30. Tuesday 16:47

        Nem lehet szikrát várni, de néha ott pattog a sok szikra. Így jártam én is januárban. Majd két hónap levelezés után (egy túrázós oldalon) az első találkozásnál szinte tüzijáték volt. Azóta is tart, még a kis koccanásokat beleszámítva is. Mert csiszolódni kell, összecsiszolódni két embernek. De vele ez is jó… Annyi év keresgélés és megalkuvások után szeretnék lehorgonyozni végleg. Mindketten szeretnénk…
        Ne adjátok fel lányok… Meg kell találni azt a társat, aki mellett önmagatok lehettek kiegészülve Vele… Ez csodálatos….

        Reply
    • Náprádiné 2011. August 30. Tuesday 08:16

      Így van, bizony itt is sokat értekeztünk már erről:)

      Reply
  6. Büki Józsefné 2011. August 30. Tuesday 05:58

    Kedves Andi! Köszönöm biztató leveleidet!Egy kérdésem lenne,hogy Szombathelyre mikor jöttök,vagy ez nincs a terveitek között? Jutka

    Reply
    • Randi Andi 2011. August 30. Tuesday 07:44

      Szia!

      Szombathelyet nem kérték elegen sajnos ahhoz, hogy ott is legyen tréning. Október 1, Budapest! 🙂 A többi időpontot a Társkereső Kurzus menüpont alatt találod!

      Reply
  7. Anna 2011. August 30. Tuesday 05:58

    Nagyon szép történet!

    Annyi mindenképpen látszik, hogy a főszereplő hölgynek tökéletes az “érzelmi fittnesse”, hiszen, mint írja, inkább ő utasított vissza másokat. Ez szerencsés helyzet, hogy mi az oka, jó kérdés. Valószínűleg ő mindenféle külső segítség nélkül is révbe ért volna.
    Sokkal nehezebb folytatni, nem kétségbeesni, ha minket utasítanak vissza sorozatban.

    Én ezt éltem át, és nagyon nehéz.
    Bár most ennek ellenére van kapcsolatom, gyűrű ugyan nincs, de nekem nem ez a lényeg.
    De azért érdekelne, hogy hogyan tartsuk legalább elfogadható szinten az érzelmi fittnesszt, a sokadik elutasítás után.
    Nem olyan egyszerű úgy felfogni, hogy “next please”…

    Anna

    Reply
  8. Juristin Carella 2011. August 30. Tuesday 06:49

    Kedves Andi!

    Köszönöm az emaileket…nekem is sokat segítettél a tanácsaiddal..én is csak megerősíteni tudom az általad ajánlott technikákat, hogy működnek..Jómagam egy netes társkeresőn találtam meg a páromat, immár 3 hónapja…pedig évek óta éltem egyedül..kb. 20-30 emberrel találkoztam az évek folyamán, de egyik sem volt az igazi…ezt megérzi az ember. Meg azt, hogy a megfelelő időben úgyis elérkezik számunkra a megfelelő ember…

    A fontos hogy hinni kell a dologban és nem szabd erőltetni, mert ha görcsölünk, akkor nem megy…és csak akkor találjuk meg a társunkat, ha feladjuk a félelmeinket, ha belül hiszünk magunkban…

    A megtalálás feltétele, hogy először önmagunkkal egyensúlyban legyünk, csak akkor jön el a társunk ha készen vagyunk rá, ha lezártuk a múlt sérelmeit, ha megbocsátottuk a hibáinkat magunknak, másoknak…

    Én is érdeklődve olvastam a tanácsaidat, mert sok hasznos információ volt benne, amit alkalmazni kell..vagyis tenni kell a dologért ahogy írták is itt többen…

    Mindenkinek sok sikert kívánok, és nem szabad feladni, hiszen állandóan útban vannak felénk azok a férfiak, nők , helyzetek, emberek, lehetőségek amelyek lelki fejlődésünk érdekében szükségesek…csak angyali türelemmel ki kell várni azokat…Márai Sándor ezen soraival kívánok mindenkinek sok sikert..

    Üdvözlettel:

    Carella

    Reply
    • Randi Andi 2011. August 30. Tuesday 07:43

      Kedves Carella!

      Nagyon örülök, hogy hasznodra váltak a tanácsok, és sok boldogságot kívánok! 🙂

      Reply
  9. Na igen 2011. August 30. Tuesday 09:18

    Sziasztok!

    Azert kellet ehez egy kis mazli is. Az illeto uriembernek meg kellet bizni a noben, hogy nem teszi ugyanazt vele mint korabban. Persze lehet, hogy a sracnak nagyon tetszik es vakon belemegy ujra de ez azert nem mindig mukodik.

    Egy ismeros lany mar negyszer “kezdte” ujra egy sraccal es dobta ki ket-harom hettel kesobb. En mondtam neki, hogy szerintem csak szerencsetlen sracot szivatja, az meg tok szerelemes. “Nem, nem, nem, ez most komoly! Es most jo lesz!” Volt a valasz… Nem huztak egy honapig, a srac befizetett egy nyaralast, amire a lany mar nem ment el vele…

    En vagyok annyira buszke, hogy ezt mar nem vallalnam!

    Reply
    • Zsolt 2011. August 30. Tuesday 09:27

      Egy második esély még beleférhet. Annál több már nem egészséges.

      Zsolt

      Reply
    • Randi Andi 2011. August 30. Tuesday 09:41

      Ha figyelmesen elolvasod a történetet, akkor láthatod, hogy az illetővel “nem tett semmit” korábban a főszereplő, csupán annyi történt, hogy elsőre nem látta meg benne a leendő párját.

      Reply
      • Na igen 2011. August 30. Tuesday 09:50

        A fogalmazasom kicsit eros volt talan. Vagy csak nem jott at a hangsuly a forumon keresztul. 🙂 Egyszeruen csak sokkal jobban szeretem ha egy no tudja mit akar… 🙂

        Reply
        • suttogó 2011. August 30. Tuesday 12:53

          Kedves Na Igen!

          Kérlek hidd el mi Nők is nagyon szeretjük ha a férfiak tudják mit akarnak.

          PL: Egy közeli barátnőm esete: férfi egy kapcsolatban hibát követet el(egyszeri megbotlás)megbocsájtást várt el a “párjától”,ez megtörtént (igaz 2hónap elteltével,de ez idő alatt a lány nem keresett senkit).De ekkor már a férfi ezt a választ adta: “Sajnos nem tudok élni a felkínált lehetőséggel,mert nem keresek társat,gyermekeimnek akarok élni”..hmmm.Akkor miért is ismerkedett?Akkor miért is tartotta fenn a kapcsolatot majd egy évig?És miért is kérte a megbocsájtást?

          Szóval itt egy példa arra,hogy vannak férfiak akik maguk se tudják mit is akarnak igazán
          :))

          Reply
      • Zsolt 2011. August 30. Tuesday 13:04

        Már hogyne tett volna, lekoptatta. Nagy mázlija van, hogy a pasi szóba állt még vele. Sok férfi túl önérzetes lett volna ehhez.

        Jah és kimaradt, a tanulságok közül, hogy a nő már az első randitól a szikrát várta, amit minden előadáskor elmondasz, hogy nem szabad:). Persze ettől még ez van és lesz is a jellemző.

        Zsolt

        Reply
        • Náprádiné 2011. August 31. Wednesday 10:38

          Nem “koptatta le”, nagyon jót beszélgettek, szimpik voltak egymásnak, de akkor nem alakult ki több. Feltehetően a férfi részéről sem, akkor. Nekem nem jött le az, hogy bárki megsértette volna a másikat. Az, hogy nem alakult ki több, miért volna sértő bármelyik részre, miért kellene ezen “besértődni”? Amelyik férfi/nő ezen megsértődik, azzal jobb nem is kezdeni, mert azzal valami baj van.

          Reply
          • Zsolt 2011. August 31. Wednesday 16:19

            “És akkor a nagy randizások közepette találkoztam valakivel, akivel nagyon jót beszélgettünk, és jól éreztem magam, de vhogy azt éreztem hogy valami hiányzik belőle és mennem kell tovább az úton (The next please ) Így el is búcsúztunk, az Ő nagy sajnálatára – de ezt éreztem és el kellett utasítanom.”

            Valami hiányzik belőle, elbúcsúztunk, the next please, el kellett utasítanom = bocs, de nem vagy elég jó nekem, ergó kopj le csak finoman mondom, mert azért bírlak.

            Ezenkívül a szövegből is látszik, hogy a férfi akart volna többet is (az ő nagy sajnálatára).

            Besértődni? Persze, hogy nem kell. Téged elhív randira egy pasi, majd mondja, hogy elmondja finoman, hogy nem kellesz, majd 1 hónap múlva véletlenül összefuttok és akkor kitalálja, hogy hát mégis. Megnézném, hogy hány nő adna neki még egy esélyt, hogy utána megint kitalálja, hogy nem kellesz eléggé. Ez egy önvédelmi reakció, mert nagyrészt csak egy esélyt kapsz. Más kérdés, hogy a férfinek a jelen sztoriban valószínűleg nagyon bejött a nő és nem talált ezidő alatt nála jobbat vagy senkit sem. Ilyenkor könnyebb felülkerekedni a büszkeségen.

            Üdv: Zsolt

            Reply
  10. atro 2011. August 30. Tuesday 09:47

    “Merj kezdeményezni” – itt azért eléggé egyszerű dolga volt a nőnek azzal az sms-sel, ugyanis tudta ő jól, hogy tetszik a srácnak, hiszen ő utasította vissza a srácot korábban. Így azért eléggé könnyű kezdeményezni, ha a siker előre borítékolva van, vagyis eléggé nyilvánvaló volt, hogy a srác igent fog mondani arra a bizonyos sms-re. Tehát ezt egy kicsit csúsztatásnak érzem, hiszen itt nem a nő kezdeményezett először, nem ő tette meg az első lépést. Azt a srác tette meg, aki első alkalommal vissza lett utasítva.
    Amúgy meg persze, el tudom hinni, hogy a rajongás mindenkinek, minden nőnek tetszik és élvezik a helyzetet, ahogyan a férfiak tucatszám próbálják elnyerni a kegyeit! Biztos én is kihasználnám a lehetőséget, ha nőnek születtem volna…! 🙂 Sajnos azt kell mondjam, hogy sok nő vissza is él ezzel a helyzettel, hülyítenek férfiakat, játszanak velük és gátlástalanul kihasználják a lehetőséget, hogy lehetőségük van akár párhuzamosan egyszerre több pasit is bolondítani.

    Reply
    • Na igen 2011. August 30. Tuesday 10:07

      Na ezt mondjuk nem csak a nok hasznaljak ki. 🙂

      En is hivtam el lanyt csak azert mert tudtam, hogy ram van kattanva es biztos igent mondd. “Ifju koromban” en se voltam szent… 🙂

      Reply
    • Zorka 2011. August 30. Tuesday 10:47

      Attól még, hogy megittak egy bambit ismerkedésképpen, még nem róható a nő terhére, ha más pasikkal is találkozgat. Nem fogadott neki örök hűséget, gondolom..

      Nem is értem ezt, egy csomó pasi megsértődik, ha a kezdeti levelezés (!) időszakában a nő másokkal is tartja a kapcsolatot. A minap egy férfiú kioktatott, hogy neki nem tetszik, hogy én másokkal is levelezek, ő nem szereti az ilyen csapodár nőket és inkább hagyjuk. Mindezt 20 percnyi chat után. Asszem ez volt életem legrövidebb “kapcsolata” 🙂

      Reply
      • Dreen 2011. August 30. Tuesday 11:19

        :-DDD

        A minap kaptam egy nagyszerű válaszlevelemet egy olyan hölgytől, aki pont megüti a nőideált bennem (és más is azt mondta, hogy na Vele aztán nagyon illenénk egymáshoz). Az első levélre nem válaszolt, de kivételesen másodjára is írtam egy virtuális rózsát mellékelve. És megírta hogy nagyon felkeltettem az érdeklődését már elsőre is, elnézést kért, nem is érti hogy miért nincs párom, és szívesen megismerne, de már levelezik valakivel és nem tud egyszerre kétfelé (ahogy én sem, ezt írom is az adatlapomon, ajj mondom kiről késtem le…)

        A lényeg hogy megbeszéltük hogy amellett hogy ez dicséreted, ha úgy alakul, én itt vagyok, és hogy szeretném ha boldog lenne.

        Reply
        • Dreen 2011. August 30. Tuesday 11:20

          “válaszlevelet”, nem “válaszlevelemet”… bocsi, magától ír a kezem.

          Reply
        • Dreen 2011. August 30. Tuesday 11:23

          És “dicséretesss”! Meleg van…? 😀

          Reply
          • suttogó 2011. August 30. Tuesday 12:58

            Szóval nyiott kaput hagytál:D

            Reply
          • suttogó 2011. August 30. Tuesday 12:58

            nyitott..én se tudok írni:))))))))))))))

            Reply
      • atro 2011. August 30. Tuesday 12:25

        🙂 Írd meg a Szakítós Blognak a történetet!

        De nem is ez volt a kifogásom, hogy több szálon próbál ismerkedni. A mondandóm lényege csak annyi volt, hogy ne állítsuk be már a randizás hőstetteként, hogy hölgyünk feladva a hagyományos női elveket, ő maga küldött egy sms-t a férfinak és ezzel “kezdeményezett”, – miután előtte már le lett pattintva a srác, és a nő tisztában volt vele, hogy nyerő helyzetben van, mert a srácnak ő maga pestiesen szólva, bejött.

        Reply
    • Randi Andi 2011. August 31. Wednesday 06:28

      Atro, másnak “mindig” könnyebb. meg a panaszkodás, siránkozás is! Hány randit is bonyolítottál le az elmúlt időszak alatt? mennyi időt töltesz azzal, hogy itt vagy a Társkereső Kalauzon, és mennyit a valódi társkereséssel?

      Reply
      • atro 2011. August 31. Wednesday 20:16

        Személyes találkából sajnos nem túl sok történik, de azt hiszem, ez nem rajtam múlik, mivel már az is piros betűs ünnepi csodának számít, ha egyáltalán választ kapok a kimenő üzeneteimre (és ez a válasz a Köszi, de inkább hagyjuk… kategóriába tartozik). Fent vagyok minden normálisabb (értsd: használhatónak mondható, spam mentes) társkereső oldalon, amit a tarskereso.lap.hu linkgyűjtő oldalon hirdetnek. Amióta újrakezdtem a társkeresést, szerintem már bőven túl vagyok a kétszáz db elküldött levélen is, amire mint az előbb is mondtam, 98%-ban semmilyen visszajelzés nem érkezik. Aki meg nekem írt (mert előfordult ilyen is) az rendszerint teljesen eltér attól, akit én keresnék. (Most is az egyik oldalon “like-olgatni” kezdett egy tőlem jóval idősebb, telt alkatú és még csak nem is Mo. határain belül élő nő – csak tudnám, hogy minek, hiszen világosan leírtam, hogy kit keressek). Így aztán eléggé nehéz randizni… De már kezdek is belefáradni ebbe az egészbe, az Ami nem megy, azt ne erőltessük elv mentén azon gondolkodom, hogy inkább hagyni kellene ezt az egészet a fenébe, úgyis felesleges idő-, és energia pocsékolás az egész társkeresés. Én már egyre inkább a vak, véletlen szerencsére kezdem hagyni magam, mert mást úgysem tehetek (persze próbálkozni, mint a kölyökkutya, lehet az idők végezetéig, csak egyre frusztráltabb lesz tőle az ember).

        Reply
        • Dreen 2011. September 6. Tuesday 16:14

          Atro, ez talán tanulságos lesz a számodra. Én is itt “sírtam”, hogy 4:200-as válaszolási arányom van és abból 1:4-es randiarányom. Összesen 1 két év alatt, plusz egy személyesen indult megismerkedés.

          Pénteken elköszöntem egy olyan lánytól, akihez hónapokig kötődtem, de csak lebegtetett. Megtettem a lépést: egy határozott, őszinte, de az ő önbecsülését nem hogy romboló, hanem épp hogy emelő elköszönőlevelet írtam, megköszöntem hogy része volt az életemnek, majd töröltem Facebook-ról.

          MÉG AZNAP este elkezdtem pozitív válaszokat kapni a levelekre. Nem hittem el! Azokat a leveleket ráadásul KORÁBBAN írtam még a lépés előtt, tehát nem is lehetett hatása a dolognak mondjuk a fogalmazásomra. Mégis, órákon belül válaszolt a valóság a saját belső változásomra.

          Hirtelen tegnap randi, ma is randi. Nem tudom megmondani hogy számodra ez miben hasznos és azt sem hogy mit kellene tenned, csak mutatom hogy valahogy tényleg működik ez a rejtett dinamika. Keresgélj magadban!

          Reply
    • Náprádiné 2011. August 31. Wednesday 10:40

      Feltehetően a pasi is tovább keresett közben, tehát nem lehetett tudni, hogy fog reagálni, talált-e valaki mást közben, vagy nem.

      Ami a játszadozást illeti: jelenleg inkább pasikat tudok mondani a környezetemben, akik jobbra-balra hülyítenek, tehát ez megint az, ami nem nemfüggő, hanem emberfüggő, mint azt már sokszor megállapítottuk.

      Reply
  11. atro 2011. August 30. Tuesday 12:28

    A probléma egyébként mindig ott kezdődik, amikor az egyik fél jobban kezd “rajongani” a másikért, lelkesebb mint a másik (és esetleg ennek még túlzottan hangot is ad), majd a másik ennek tükrében visszaél a helyzettel, és hülyíteni kezdi az illetőt. Ezt tartom én tisztességtelennek.

    Reply
    • Zorka 2011. August 30. Tuesday 12:39

      Ja, ebben teljesen egyetértünk 🙂

      Reply
      • suttogó 2011. August 30. Tuesday 12:57

        Kedves Atro!

        Tökéletesen igazad van!

        Reply
        • Márta 2011. August 30. Tuesday 13:12

          Igen, atro..Zorka, suttogó… mindenkinek igaza van ! akkor hajrá… életünk végéig játsszuk a mi kis játékainkat?

          Ha megtalálom azt az irást, amit valahova elmentettem, hát közreadom.
          A lényege az, hogy a lány és a fiu az iskolapadtól kezdve rajonganak egymásért csak éppen senkinek sincs kurázsija bevallani a másiknak az igazat.

          A nő halála után jutnak a nyilvánosságra a naplobejegyzései, levelei, amelyben egész életében a fiúról áradozik, ábrándozik… miközben mind a ketten megvesznek egymásért, csak éppen mind a ketten azt hiszik: a másik csak barátként tekint rá..:(

          megkeresem… kicsit macerás lesz, mert nem tudom, hova mentettem el, de megvan valahol.

          Reply
          • Na igen 2011. August 30. Tuesday 14:28

            Nekem van egy ilyen lany ismerosom. Kozepiskola ota kerulgettuk egymast. Akkor gyerekek voltunk, nem jott ossze. Kesobb neki volt baratja, nekem nem volt parom, szerettem volna nem jott ossze. Aztan nekem volt baratnom, neki nem volt parja szerette volna nem jott ossze. Aztan egyikunknek sem volt parja mar egy ideje es nagyon kozel alltunk egymashoz. Vegul O megsem akarta. Benyogott egy klasszikus “Te olyan fontos barat vagy” mondatot es ezzel lezartuk. Azota szepen, lassan tavolodunk. Pedig szerintem nagyon tudtuk volna szeretni egymast. Es osszessegeben ez mar egy 16 eves tortenet.

            Reply
          • Náprádiné 2011. August 31. Wednesday 10:47

            Igen, az ilyen barátság mindig nehéz ügy. Mert ugye, nem mernek közeledni, mi van, ha a másik nem? És az kínos, és az ciki, és ha tényleg úgy van, akkor a barátság is rámehet. Egyik barátom járt így a legjobb barátjával, mindketten másfelé kerestek, mindkettőnél néhány se veled, se nélküled, és hasonlók… és mikor a srác más városba ment volna főiskolára, megtorpant, hogy a lány nem lesz ott… mikor ezt kimondta, barátnőm kétségbeesett üzeneteket küldött, összeültünk, teljesen meg volt zavarodva, kb. két hét alatt rendbetette magát, és tisztázta az érzéseit. És végre egy fiú, akivel boldog, és az adatlapjain mindig közös képet tesz ki. Azelőtt félt a házasságtól, most ez eszébe sem jut:) De nem tudom, hogy folytatódik a történet, ha a fiú nem akar más ország főiskolájára felvételizni, amit végül a lány miatt nem tett meg, bár négy évig erre készült. Ez a körülmény ugye kényszerűen robbantotta a helyzetet, de nem tudom, hogy mi lett volna, ha nincs ilyen kényszerhelyzet. A legjobb barát.:)

            Reply
        • Dreen 2011. August 30. Tuesday 13:44

          Hm, ígéretes történet!

          Reply
          • Márta 2011. August 30. Tuesday 15:08

            ez NEM AZ !

            DE TANULSÁGOS!

            Ha valaki öt évvel ezelőtt megmutatja nekünk mai helyzetünket, életünk jelenlegi alakulását, sok vonatkozásban lehetetlennek minősítettük volna. Így lennénk ma is, ha öt évvel későbbi önmagunkat látnánk. Ezért ne becsüljük túl annak valóságértékét, amit a jövőről elképzelünk. A pillanatnyi kínos helyzetek nem tartanak örökké, lehet, hogy egy későbbi pozitívum csíráit hordozzák.

            Epiktetos, a rabszolgából lett filozófus mondja: Minden dolognak van egy vihető oldala, s vannak olyan oldalai, ahol nem megragadhatók. Kudarcaink néha abból származnak, hogy a sima oldalán kaparásszuk az edényt, s nem keressük meg a fülét, aminél fogva felemelhetjük. De csak azt emelhetjük fel, ami felemelhető, ami erőnket nem haladja meg. Vannak olyan dolgok, amelyeknek alakítása, formálása a hatalmunkban van, ezekért vagyunk felelősek. Ám az élet olyan helyzeteket is produkál, amelyek nincsenek hatalmunkban. Felelősségünk itt megszűnik. A régi gallusok tehetetlen dühükben az ég ellen lőtték ki nyilaikat. Ha az ég tud mosolyogni, biztosan mosolygott rajtuk.

            A modern kor emberének a 100 %-kal van a legtöbb baja. Az élethelyzetek, emberi kapcsolatok, feladatok, meggyőződések teljes vállalásával. Az igények és a vágyak ellentmondásos dzsungeljével való kristálytiszta szembenézést, saját belső törvényeinek elfogadását. Szeretünk mindenütt “kiskapukat” hagyni. Szívesen kiegyezünk félúton. Ám kikerekedhet-e ebből maradéktalanul hiteles élet? Leggyakrabban az önféltés teszi tönkre boldogságunkat. Fittyet hányjunk a veszélyeknek? Dehogy, okosan kerüljük ki őket.
            Csak éppen tudomásul kellene vennünk, hogy
            az életnek az a sajátossága, hogy életveszélyes. A gyáva ebbe belegebed, a bátor erőket kap, amelyek átlendítik a nehéz helyzeteken.

            “Minden út – jó út,
            ami elvezet valahova.”

            A hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért, hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve. Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon.

            Reply
          • Luca 2011. August 30. Tuesday 23:41

            Márta, nagyon szépet és igazhűt fogalmaztál, legszívesebben kinyomtatnám,s imaként olvasgatnám !

            Köszönöm.

            Reply
    • Dreen 2011. August 30. Tuesday 13:30

      Én egyszer az első randin beleszerettem a lányba… Rohadt nehéz volt titkolni előle! Sokszor majdnem feladtam és majdnem bevallottam, mert úgy éreztem, inkább elveszítem talán, de ezt nem bírom tovább. 🙂

      Leírtam inkább versben (aztán persze elmondtam, az egy másik sztori): hissua pont com/kodberejtve.mp3 (Már egyszer volt szó erről, bocs a régiektől.)

      Reply
      • Luca 2011. August 30. Tuesday 23:55

        Valljuk be, az első találkozás,( amit nem szabad randinak nevezni ) mindig meghatározó. Legyen rövid, és semleges témájú, amolyan beszélgetős. Így, még ha nem is kecsegtet, de nem okoz csalódást sem. Tényleg hajlamos az ember beleképzelni teóriákat, ami tönkreteszi a valóságot, mert nem azt kapja amit elvárt. Így elvész a veleje, s nem értékelődik a valóság. Nekem sok jó barátságom van mai napig a ‘nem össze illő ‘ talikból.
        Pl. egyikkel síelni járunk,mert a párja nem tud, másikkal táncolni, van akivel múzeumokat, képtárakat rójuk,mert ahhoz nem talál társaságot. Ezeket a barátságokat kezelni kell tudni jól.

        — Ha nem tudja valamelyik tartani magát akkor véget kell vetni természetesen, mert veszélyes is lehet,akár.–

        Reply
        • Luca 2011. August 31. Wednesday 00:20

          Ja,–szerencsés az aki olyat talál,aki sokoldalúságból van összegyúrva, vagy fel tud venni + jellemzőket.
          Attól, hogy vannak lyukak, még lehet igaz társ, de ki kell egyezni, hogy ne adjuk fel a már hozott életvitelünk programjait. Mi ugyanis, ‘kész termék’ vagyunk bizonyos korban, igaz ??? Aki ezt nem tudja megérteni, az másban sem lesz együttműködő, mert vagy féltékeny, vagy irigy. Egyik sem ígér tartós kapcsolatot.
          Lehet BEKAPCSOLÓDNI viszont, így, meg lehet győződni róla, mire képes az a hatalmas SZERETET. Hacsak nem kisajátítás, házvezetőnő, anyósápoló, bébiszittert….stb. keres.

          Lehet, hogy nem leszek most ezzel a bejegyzésemmel szimpi, de én így érzem.
          Én nem rabot keresek,sem tutyi- mutyit, sem pedig élő halottat. nagyon is élőt, a további életem élvezetére, egymás örömére. Pl. ha társasjátékozni szeretünk a barátainkkal, akkor arról sem kell lemondani, lehet csatlakozni, hiszen új élet, új társ, új programok, nemde ?

          Mos menesztve lettem ezekért, de –ha fúj a szél, hát had vigye, nem bántam egy percig se.– :))

          Reply
          • Tibor71 2011. August 31. Wednesday 06:11

            Luca, teljes mértékben egyetértek ezzel a hozzászólással!

            Reply
          • Náprádiné 2011. August 31. Wednesday 10:52

            Teljesen jó hozzáállás, amivel maximálisan egyetértek. Legyen a férfi kerek egész, valaki, akibe bele lehet szeretni, nem a szolgám, és nem a főnököm, hanem a társam. Ha pedig az egyik makettet ragasztgatni szeret, a másik kártyázni, hát annyi baj, amíg az egyik kártyázik, a másik makettet ragaszt, nem kell minden programnak közösnek lenni (csak aztán meg kell dicsérni a szépen megragasztgatott makettet:).

            Reply
        • Kata 2011. September 5. Monday 11:46

          Csatlakozom!
          Párkapcsolat nem jött össze a on-line oldalakon, de barátokat én is találtam.
          Egyikkel evezni járunk, másikkal bográcsban főzünk, voltunk már koncerten, táncolni is.
          Ha kimozdul az ember, majd kialakul.
          Kata

          Reply
      • Linda 2011. August 31. Wednesday 21:42

        Beleszerettél és volt folytatás?

        Reply
      • Dreen 2011. September 1. Thursday 11:10

        Igen, volt. Kezdetben egyértelmű jeleket kaptam, aztán valami megváltozott. Két hónap és néhány tökéletes randi és találkozás után karácsony előtt egy nappal kibökte hogy neki van valakije. Nem kell rossza gondolni, semmi olyat nem tett és nem is utalt rá, ami ilyen helyzetben ne lett volna helyénvaló. (Viszont nem komoly a kapcsolata, ez is nyilvánvaló, ezért azóta sem adtam fel. Már nem vagyok szerelmes belé, mert történetesen szakmai értelemben értek hozzá, hogy hogyan kell az ilyesmit kezelni, de tudom hogy újraépülhetne benne minden, ha akarná. Mostanában szerintem el fog dőlni minden.)

        Reply
        • Dreen 2011. September 1. Thursday 11:28

          … benneM minden …

          Reply
  12. Márta 2011. August 30. Tuesday 15:12

    EZ SE AZ,…. NEM TALÁLOM, NEM TALÁLOM…. ADDIG IS ITT VAN EGY MÁSIK 🙂

    Tudom már késő mondani, de életem része voltál, életem része maradsz, mint távoli, mint elérhetetlen világok kincse, mint egy titok.
    A titok egy szép, egy valós csoda, talán megfejthető, talán nem, talán elérhető, talán nem. Titok. S ezért olyan fájdalmas, mert égeti az embert. Még ha sok sok év el is telik, akkor is égni fog bennem, a személyed, a hited, s lelked mélysége.
    Még ha el is veszítem a békét, melyet Te adhatsz nekem, vagy már a hitem is remeg, akkor is tudom, ott valahol messze, mely nem kilométerekben mérhető, …..vagy., létezel.
    Ez a fájdalom égető, de mégis izgalmas. Ez a fájdalom a lélek nemesbítése, melyet adni szeretnék neked.
    Más vágyam nincs. Csak szeretni és tisztelni. Talán álmodozó vagyok, talán hivő, talán hitetlen.. Várni rád, tudom nem érdemes. De az ember gyakran keresi az értelmetlen dolgokat. De szeretek várni rád, nézd, én, az egykori csavargó, hogy ülök itt, nyugalmi lázban, e mozdulatlan mozdulásban, gondolataim tengerében, a csend végtelenjében, ülök és várlak, várlak…

    Reply
    • Éva 2011. August 31. Wednesday 05:28

      Sziasztok!!
      Én is 1 vagyok közületek,aki keresi a társát de nem igazán találja.
      Bocs, hogy csak így írok,de azt hiszem tudom mit keresel Márta ,végig bőgtem már pár alkalommal amikor néztem ezt a történetet.A tanulság számomra az ,mindig mondjuk meg amit érzünk,ha a barátot már nem csak barátként szeretjük,hanem annál mélyebben,szerelemmel.
      http://youtu.be/7uVzXKk0UjA
      Érdemes végig nézni.
      Minden társkereső sorstársamnak azt kívánom találja meg az igazit.Aki boldoggá teszi,és viszont,Aki elfogadja olyannak amilyen, nem akar megváltoztatni,csak szeretni.Aki nem szeretőt keres magának hanem társat ,akivel leakarja élni a hátralevő életét.

      Reply
  13. Krisztina 2011. August 30. Tuesday 18:04

    Először is gratula a hölgynek, aki megtalálta a társkeresőn a párját:)
    Én is két éve elkeseredett elvált két kisgyermekes anyuka voltam.Regisztráltam egy társkereső oldalra,el is mentem egy-két randira,de valahogy nem éreztem,hogy az Igazival randizom.Sok ffinak a két kisgyermekem akadály volt!Aztán “fogadásból” (mert már szinte lemondtam az Igaziról) elmentem egy utolsó randira,ahol megismertem jelenlegi párom,akivel 1 éve együtt vagyunk,nagyon szeretjük egymást,és már az összeköltözést tervezgetjük:)Elfogadott Engem,a gyermekeimmel együtt!!!És a gyermekeim is imádják!!!Szóval,ha már úgy érzed,hogy nincs remény valahogy mindíg az utolsó pillanatban jön el a Nagy Ő:)Érdemes kivárni!!!:))

    Reply
    • Randi Andi 2011. August 31. Wednesday 06:30

      Gratulálok! 🙂 Sok ilyen történetre van szükség! 🙂

      Reply
  14. zsuzska 2011. August 30. Tuesday 19:25

    Kedves Andi!

    Mikor vidéki helyszínre lehetett szavazni, nem is volt felkínálva Szombathely.Pedig sokan lennénk, hidd el!

    Reply
    • Randi Andi 2011. August 31. Wednesday 06:31

      A szavazás előtt lehetett városokat javasolni. Szombathelyet nem javasolták elég sokan ahhoz, hogy szavazásra bocsássam sajnos. majd jövőre! 🙂

      Reply
  15. Eliza 2011. August 30. Tuesday 21:51

    Kedves Andi és mindenki!Szeretném veletek megosztani az én mesébe illő megismerkedésem történetét egy kedves fiatalemberrel.Az egész dolog a véletlenen múlott és nem kimondottan társkeresésnek indult,csupán egy ártatlan beszélgetéssel kezdődött.Idén vége szakadt egy néhány éve tartó kapcsolatomnak,ami a végén már csak barátságként funkcionált.Természetesen én is igénybe vettem az internetes társkereső oldalakat,randizgattam,ám valahogy nem találtam meg senkiben azt akit keresek.2011 július 3-án nagy magányomban felmentem egy hazai chat oldalra beszélgetni.Már épp ki akartam lépni az oldalról,amikor Krisztián rám klikkelt(ő is épp már menni készülődött a chat-ről)Illemtudóan megkérdezte,hogy engem zavar-e hogy ő csak 34 éves,mert látta hogy én 36 vagyok.Nem zavar,mondtam neki,és tulajdokképpen ezzel kezdődött a beszélgetésünk.A chaten nem sokáig voltunk fent ezután,átmentünk msn-re,ott folytattuk a beszélgetést,majd azt mondta hogy hallani szeretné a hangomat.Megtörtént a telefonszám csere.Első hallásra is egy nagyon szimpatikus fiatalembert ismertem meg benne,ő is szimpatikusnak talált engem a hangom alapján,mi sem bizonyítja ezt jobban,hogy 22óra 30 perctől,másnap reggel 4óra 20 percig beszéltünk telefonon!!!!!Úgy éreztük,valami elindult köztünk.A 70 kilométer távot sem találtuk vészesnek ami elválaszt minket.Terveztük a randinkat,az első találkozást,közben minden este hívott és rengeteget beszélgettünk.Egy csupaszív embernek találtam őt,miközben éreztem hogy egyre közelebb kerül hozzám.Aztán történt valami…Éppen a születésnapomon,július 9-én Krisztiánt baleset érte,eltörött a térdkalácsa.Kiborultam,pedig személyesen még nem is ismertük egymást.Kegyetlen színjátékot mértek ránk az égiek,épp az esetleges boldogságunk kezdetén.Nehéz napokat éltünk át,ám minden nap beszéltünk telefonon.Az orvos elhalasztotta a műtétet,mert Krisztián térdén egy hatalmas seb volt a balesetből kifolyólag,ami miatt nem volt műthető.Közben nekem néhány napra július közepén el kellett utaznom.Megbeszéltük,hogy baleset ide vagy oda,mindenképpen meglátogatom őt a hazaérkezésem után,vagy az otthonában,vagy a kórházban.Július 18-án kellett befeküdnie a kórházba.Örökké emlékezetes nap lesz.Kettő ember első randija egy kórházban…Soha nem felejtem el azt a pillanatot,amikor kiszállt a liftből(engem keresett az aulában,ám elkerültük egymást,közben én már felértem a lifttel)és megláttuk végre egymást élőben….Nem tudtam sajnálattal tekinteni rá,ezt utólag is elmondtam neki.Engem akkor,ott, a férfi és a lénye fogott meg,ami elmondhatatlan.Őt pedig nem látogatóként fogtam meg,hanem nőként,erre bizonyíték volt az a pillanat,amikor a kórház elötti padon ülve a kezeink összeértek és megtörtént az első csók is…Meghatározó pillanatok voltak ezek,jó visszaemlékezni rájuk.Július 20-án Krisztiánt végre megműtötték,a kórházban még meglátogattam kétszer.Boldogok voltunk,ám közben ő iszonyú fájdalmakat élt át,melyek túléléséhez én adtam neki az erőt az Édesanyján és a testvérein kívül.A kórház óta nagyot fordult velünk a világ,bemutattuk egymást a szeretteinknek,tervezzük az életünket,céljaink vannak és ami a legjobb hír,Krisztián lassan de biztosan a gyógyulás útján halad!!! Kedves társkeresők.Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy férfi és egy nő,akik kissé kanyargós úton végre egymásra találtak és boldogok…Hasonló sikert és boldogságot kívánok minden társkereső embernek és üzenem a remény vesztetteknek,hogy ne adják fel a társkeresést,mert a szerelem akkor és ott talál rájuk,amire talán nem is számítanak,bizonyíték erre az én esetem.

    Reply
    • Luca 2011. August 30. Tuesday 23:37

      Eliza ez nagyon megható, és legyetek boldogok !
      A bajban találkozni és együtt kilábalni az első meggyőző jel az összetartozásra. Mert a jó helyzet elvárásában, csak az a bizonyos rózsaszín köd talál lehetőséget egyeseknél.

      Jó lenne későbbi jelentésekről hallatni, hogyan alakult a folytatás.

      Hajrá Nektek is !!!

      Reply
      • suttogó 2011. August 31. Wednesday 04:56

        Kedves Liza!

        Köszönjük,hogy leírtad a történeted,jó volt olvasni,kívánok sok sikert a kapcsolatotoknak,kérlek írj majd a további fejleményekről is.
        üdv

        Reply
    • Randi Andi 2011. August 31. Wednesday 06:31

      Köszönöm a történetet, sok boldogságot kívánok! 🙂

      Reply
    • Dreen 2011. August 31. Wednesday 15:18

      Csodálatos történet! (Nekem is volt ilyenben részem… Meghatározó az életben, és az igazán boldog kapcsolat alapja.)

      Erről egy naplóbejegyzésem jut eszembe az egyik társkeresőn:

      “A legjobb időszakban van az életem a társkereséshez: nincs készen. És már előre tartok tőle, hogy mi lesz ha előbb elkészül minthogy találnék Valakit.

      Mit jelenthet egymásnak két ember, akinek szinte semmilyen áldozatot nem kell meghoznia egymásért? Akiknek már nem kell hinniük egymásban, a másikuk erejében. Akiknek már nincs szükségük egymás támogatására. Mit? Jó kosztot? Forró ágyat? Sok utazást? Utazni a gólya is tud! Háza a csigának is van!

      De vajon hiheti-e a gólya, hogy gólyapárja megint feláll és továbbmegy? Ott lehet-e a csiga, amikor leteszik az első téglát?

      Ha készen leszek, már csak társulni tudunk egy közös cél felé. De nem akarok egy szimpla társulást. Azt akarom hogy amikor a szemembe nézel, annak a szemébe nézhess, aki ott állt melletted még akkor is, amikor azt hitted, minden összeomlik és mindenki elfordul tőled, és az erőd elhagy. Azt akarom, hogy amikor a szemembe nézel, tudd hogy ki vagy: az aki hitt bennem még akkor is, amikor úgy tűnt, minden összeomlik és mindenki elfordul tőlem.

      Mégha erre végül nem is került sor.

      Örök igazság: Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoz érte. És ami igazán tiszteletre méltó az emberben, az az álmai, az elvárásai önmagával szemben, és az erőfeszítés hogy azoknak megfeleljen.”

      Sok boldogságot Eliza! 🙂

      Reply
  16. Ammy 2011. August 31. Wednesday 16:14

    Üdvözlet Mindenkinek!

    Nagyon örülök, hogy ilyen sok szép történetet is lehet olvasni. Mindenkinek sok boldogságot kívánok, aki megtalálta a párját.

    Most ünneprontó is leszek azért 🙂
    Számomra igen rövid időkről írtak a pozitív hozzászólók. Eliza csak két hónapról. Bevallom őszintén, én el sem merném mondani 🙂
    Sajnos nekem többször volt úgy,amikor már azt hittem, tényleg kapcsolat a kapcsolat, hiszen már tartott hosszabb ideje, több hónapja, illetve volt, ami több mint 2 éve, és egyszer csak husss, ennyi volt minden. Ezek a férfiak általában eltüntek mint szürke szamár a ködben, szó nélkül.
    Ekkor felvetődik az a kérdés, hogy tényleg megtaláltam akit kerestem, akire vártam? Vagy sikerként könyvelhetjük el azt is, ha ideig óráig, néhány hétre, néhány hónapra összejön egy kapcsolat?

    Mikor beszélhetünk itt a társkeresésben sikerről?

    Reply
  17. atro 2011. August 31. Wednesday 18:40

    Olvastam egy nagyon jó kommentet egy másik, hasonló témájú blogon, bemásolom és lehet róla vitatkozni pro és kontra.

    “Azt mindenki kihagyja a számításból, hogy a társkeresés alapvetően egy üzleti vállalkozás.

    Csak házassági szerződés nem készül. Nem számít, milyen magas vagy, milyen jók a génjeid (ahogyan Szendi Gábor téved), a nő alapvetően gazdasági szempontok alapján választ. Téves az a gondolkodás, hogy amikor felméri a pasas gazdasági hátterét, akkor a saját gyermekei jövőjére gondol. Nem rájuk, hanem saját magára, a saját jövőjére.

    Ezért hasonlít a virtuális társkeresés, majd a találka egy felvételi elbeszélgetéshez. A nő a HR-es, a férfi pedig felvételt szeretne nyerni az “állásra”.

    Persze a gazdaságilag jól eleresztett pasasoknál ez megfordul. Immáron nem a nő választ, bármennyire is szeretné ezt hinni, hiszen a “vezér(igazgató) immáron a férfi, aki azt kap meg, akit akar.

    Szégyen ez? A társadalom bevett előítéletei szerint igen, mert nem így kellene lennie, alapvetően az érzelmeknek kellene dominálnia.

    Van egy rossz hírem. Sajnos nem így van. A mai, “modern nő” először feltérképezi a férfit (főként gazdaságilag) – persze külsőleg is, hiszen ki akarna összefeküdni egy bányarémmel, vagy egy gályarabbal, de persze mindent lehet kompenzálni valahogyan – és AZTÁN (ezen van a hangsúly), UTÓLAG eldönti, hogy szerelmes lesz-e, vagy sem.

    Ez az evolucionista elmélet, amelynek egyes elemeiben van ráció.

    Persze azzal is lehet vitatkozni, nem téveszti-e össze a nő a pénzből, a vagyonból származó magabiztosságot és hatalmat, a valódi, emberből fakadó habitussal és ezt a CSODÁLATOT nevezi-e a szerelemnek (ami nem az), de ez már messzire vezetne… “

    Reply
    • Randi Andi 2011. September 1. Thursday 11:14

      Atro,

      ez most a te véleményed, vagy csak beidéztél ide valami jól hangzó, alá nem támasztható lufit?

      Nekem úgy tűnik, hogy ahelyett, hogy társat keresnél, inkább győzködöd itt magad (és másokat is), hogy miért nem fog menni. Azon a másik blogon biztosan szívesen beszélgetnek ilyesmikről, inkább ott folytasd ezt a beszélgetést. A Társkereső Kalauz NEM ezért jött létre. Ez itt egy TÁMOGATÓ közösség, nem pedig egy egymást leépítő, lehúzó. Ez nem az első ilyen típusú megnyilvánulásod, ezért gondoltam, hogy emlékeztetlek erre.

      És ne haragudj, de egyáltalán, hogy jön ez ehhez a témához? A cikk egy sikersztori, és egy árva szó nem hangzott el benne, hogy ki mennyit keres a két fél közül.

      Atro, remélem, ez volt az utolsó ilyen jellegű hozzászólásod, ez a bejegyzésem pedig nem vitaindító volt, hanem vitalezáró. Remélem, hogy értettük egymást, a továbbiakban kérlek próbálj meg hozzátenni a beszélgetéshez, nem pedig elvenni belőle.

      Köszönöm a megértésedet. A szakítós és hasonló blogokon biztosan értékelik a fentihez hasonló magvas gondolatokat és a negatív-pesszimista-jajjdesajnálommagam-mindennőcsakalóvérahajt jellegű világfájdalmat.

      Kicsit kemény voltam, de úgy gondolom, hogy tanító célzattal 🙂 Ilyen hozzáállással biztosan nem fog menni neked a társkeresés!

      Reply
  18. atro 2011. September 1. Thursday 14:37

    Kedves Andrea, szomorúan olvasom a válaszodat…
    Ha ez valamiféle burkolt, de határozott figyelmeztetés akart lenni a jövőre nézve, hogy a következő alkalommal, amikor történetesen nem értesz egyet egy véleményemmel, álláspontommal, és ennek úgy szerzel érvényt, hogy ki fogsz moderálni, vagy akár örökre bannolni, nos erre én csak annyit mondok, hogy természetesen tudomásul veszem (mást úgysem tehetnék ellene, hiszen nálad vannak az admin jogok) és az is nyilvánvaló, hogy mindketten ettől még nyugodtan fogunk majd aludni, hogy neked mínusz egy egyedi látogató, oldalletöltő felhasználó, nekem pedig mínusz egy könyvjelző a böngésző kedvencek mappájában… Ettől függetlenül nem tartom túl demokratikusnak ezt a fajta hozzáállást amikor azért intünk meg valakit, mert annak véleménye nem egyezik a főnökével… Stílusilag, tartalmilag ugyanis semmi kifogásolható nincsen a hozzászólásaimban (kerülöm az obszcén szavak használatát, mások sértegetését, nem személyeskedem, stb.), úgyhogy nem igazán érzem jogosnak a finom célzást a jövőbeli szankciókra. Az, hogy nem értünk egyet valamiben, hát Istenem… van ilyen. Nem is értem, miért kellene mindig mindenkinek mindenben egyet értenie? Nagyon unalmas lenne ez a fórum, de az egész világ, ha mindenki csak ugyanazt mondaná!
    Egyébként válaszolva a kérdésedre, a véleményt nem én írtam, de attól még egyet értek vele, de legalábbis azt gondolom, hogy sok igazságtartalma van. (A forrást direkt nem említettem meg, mert van bennem annyi tisztesség, hogy nem akartam a hasonló témájú, konkurens blogot ingyen reklámozni a te oldaladon – egyébként nem a Szakítós volt az…!). Valóban negatív, nem túl szimpatikus dolgok, amiket leírt a hozzászóló, de attól még TÉNYEK, amelyek igazak sajnos. (Csak egy nem társkeresés példa: szinte mindennap halljuk a hírekben, hogy mennyit zuhantak a tőzsdék, árfolyamok, – ezek szintén rossz hírek, de attól még igazak). Lehet ezt szépíteni, de attól még a tények sajnos tények maradnak. Én azt gondolom a támogatás, segítség része az is, hogy őszintén beszélünk egymással a reális földi valóságról, és nem csak azt mondjuk amit a másik hallani szeretne…
    Egyébként hidd el, ezer örömmel számolnék be én is csodás, rózsaszín történetekről, romantikus filmbe illő, meseszerű találkozásokról, csak sajnos nem tudok, – hazudni, kitalálni meg nem szoktam.
    Ha pedig a fentiek után úgy gondolod, hogy én nem illek bele az általad elképzelt oldal közösségbe, akkor természetesen tudomásul fogom venni a kitiltást (nem fogok visszajönni álnéven, nem fogok semmilyen ombudsmanhoz menni panaszkodni, de persze a magánvéleményem meglesz).
    Köszönöm a megtisztelő figyelmedet, további kellemes napot! Üdv.
    “atro”

    Reply
    • Zsolt 2011. September 1. Thursday 17:04

      Atro,

      Szerintem csak egy megintést kaptál. A hangvételed erősen negatív és pesszimista, ami nem is csoda az eredményeid és a tapasztalataid függvényében. Szerintem ezen az állapoton mindenki átesik, ezt hívják fejlődésnek. Idővel te is rájössz, hogy miként kell változtatnod magadon, hogy ne legyél ilyen negatív. Sokan elláttak tanácsokkal, de te ezekkel nem foglalkozol, csak sírsz és igazolást keresel. Én úgy gondolom, hogy ez a fejlődésednek egyik kötelező szakasza lesz, de talán Andi nem így gondolkodik. És az érzelmi fitneszt bizonyos értelemben csökkented az olvasókban.

      Ráadásul általában minden nő fel szokott háborodni azon, ha előjön a nők és a pénz szerepe. Valami mást vártál?:)

      Ezenkívül szerintem tényleg nincs igaza az írónak. Egy tény van csak benne, hogy pénzzel sokkal könnyebb nőt szerezni. Igen ez így van. Viszont szerelmet és társat sokkal nehezebb. Azt csak ingyen lehet, mert a csodálatot, a másikra felnézést nem lehet megvenni pénzen. Aki pedig pénzen akar szerelmet venni arra nem fog felnézni egy nő csak kihasználja. Ráadásul ezek nem egyenrangú felek kapcsolata mint a szerelem, társkapcsolat, hanem alárendeltség a nő részéről. Mindkét félnek a célja a kölcsönös kihasználás, amit lehet üzletnek is hívni. Az, hogy nagyon szegény nők, illetve olyanok, akiknek bejön az ilyesmi (mert az ellenszolgáltatás tetszik nekik) belemegy egy ilyen kapcsolatba az nem jelent sokat. Ők vannak kevesebben. De még az ilyen nők is az elején azért mennek bele, mert csodálatot vált ki belőlük a férfi magabiztossága, a rosszfiú énje, illetve a vagyona által elérhető lehetőségek. Csak később derül ki számára, hogy ezek gyorsan kipukkannak és utána nincs semmi, amire felnézhetne. De ha egyszer elkezdi ezt a nő, akkor sokszor benne ragad ebbe a világba és a következő esetében is a pénzre megy, ott már tudatosan. Mert nincs más lehetősége. Nem fog elmenni 100e-t keresni egy helyre, ha elég jól kinéz és eltartják. A kényelem és könnyű élet reményében és illúziójában lemond a tiszteletről és a szerelemről. De azért ez csak egy rétegre jellemző.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Randi Andi 2011. September 1. Thursday 18:51

        Kedves Zsolt és Atro!

        Zsoltnak köszönöm a hozzászólását, Atro, remélem, sikerül változtatnod a hangvételeden, mert való igaz, hogy az állandó siránkozás, másokra mutogatás, a másik nem becsmérlése nem a leghasznosabb módja az időd eltöltésének, továbbá a leendő társadhoz sem visz közelebb.

        Úgy gondolom, itt rengetegen próbáltak segíteni neked, többek között én is közvetítettem neked a levelezőket, tehát felháborodásnak helye nincs.

        Reply
        • atro 2011. September 1. Thursday 21:05

          Ne érts félre, én egyáltalán nem vagyok felháborodva, ha mégis így tűnne, akkor pedig a látszat csal.

          És azért azt se felejtsük el, hogy a női oldalról is megvannak a jól ismert férfi ellenes sztereotípiák (pld. minden férfi csak “lyukra játszik”, minden férfi disznó, stb…), de én magam ezeket sosem vettem zokon, mert tudom magamról, hogy nem vagyok ilyen. 🙂

          A levelezőket (kettő volt) pedig meg is köszöntem neked.

          A továbbiakban pedig nem kell aggódni senkinek miattam, mert nem fogok kommentelni az oldalon (legalábbis egyelőre biztosan nem).

          Még csak annyit a pontosság kedvéért, hogy az NLC-n a 177 elküldött levélre valójában hat válasz érkezett, mert az első csak egy automata rendszer által küldött üdvözlet volt, úgyhogy az arány még rosszabb, de a lényegen nem változtat sokat, sajnos azon a képzeletbeli tölcséren mindenki átfolyt… :S

          Reply
          • Randi Andi 2011. September 1. Thursday 22:03

            Igen, megvannak mindkét oldalon a sztereotípiák, pontosan ezek ellen küzdök itt a Társkereső Kalauzon – szerencsére vannak, akik “fogták” az adást.

            Azzal pedig nem lehet takarózni, hogy azért tipizálok, mert a másik oldal is az teszi – tipikus egymásra mutogatás, ami nem visz sehova.

            Az azért furcsa, hogy nem jött össze egyetlen randi sem a társkeresőkről. Tarts egy kis szünetet, ne parázz annyit a társkeresésen, beszéld át valakivel a lehetséges hibákat amiket elkövettél, javíts a hozzáállásodon és a kisugárzásodon és kezdd újra újult erővel!

            Sok szerencsét kívánok!

            Reply
  19. atro 2011. September 1. Thursday 15:00

    UI. tessék itt egy képernyőmentés az egyik fizetős hazai társkereső oldalról, mint bizonyíték arra, hogy nem csak “siránkozok” hanem nagyon is próbálok tenni azért, hogy megtaláljam a páromat. A 177 kimenő üzenet mind külön-külön egy-egy felhasználót takar. A hét beérkező pedig mind visszautasítás volt… A bemutatkozó leveleim szövegét meg elküldöm neked privátban, ha kíváncsi vagy rá (szó sincs benne szexuális utalásról, teljesen udvarias bemutatkozó levelek ezek). Fogalmam sincs, hogy ezek után mit tehetnék még, mert én azt érzem, hogy rajtam igazán nem múlik a siker…
    http://kepkezelo.com/images/ks3c2i0ojuyqj3d1utyp.jpg

    Reply
  20. atro 2011. September 1. Thursday 15:00

    UI. tessék itt egy képernyőmentés az egyik fizetős hazai társkereső oldalról, mint bizonyíték arra, hogy nem csak “siránkozok” hanem nagyon is próbálok tenni azért, hogy megtaláljam a páromat. A 177 kimenő üzenet mind külön-külön egy-egy felhasználót takar. A hét beérkező pedig mind visszautasítás volt… A bemutatkozó leveleim szövegét meg elküldöm neked privátban, ha kíváncsi vagy rá (szó sincs benne szexuális utalásról, teljesen udvarias bemutatkozó levelek ezek). Fogalmam sincs, hogy ezek után mit tehetnék még, mert én azt érzem, hogy rajtam igazán nem múlik a siker…
    kepkezelo.com/images/ks3c2i0ojuyqj3d1utyp.jpg

    Reply
    • Tibor71 2011. September 1. Thursday 20:57

      Atro, egy üzeneted átlagosan majdnem 1700 karakter. Ha ez így igaz, akkor nagyon hosszú a leveled, el sem olvassák. Próbáld lerövidíteni. Az első levél csak a kapcsolatfelvételről szóljon, magadat bemutatni ráérsz akkor, ha érdeklődik a hölgy.

      Reply
    • Zsolt 2011. September 2. Friday 10:31

      Atro,

      Szerintem ha beírnád ide a levelet, amit küldesz akkor nők, férfiak elmondhatnák, hogy szerintük mi jó benne és min kéne változtatnod.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • atro 2011. September 2. Friday 19:03

        Direkt nem copy-ztam be, mert a végén még valaki lenyúlná a szöveget! 😀 Egyébként Tibor felvetésére válaszolva, több mint 2000 leütésből áll a levél. Egy rövid sablonszerű szöveg, ami rólam szól néhány mondat erejéig, aztán pár szokásos kérdés a lányhoz. 2000 karakter szerintem nem olyan sok, terjedelemre sem hosszú a szöveg, csak tíz sor. Persze a funkcionális analfabétáknak biztosan sok, de őket legalább ezzel máris ki tudom szűrni. 🙂
        Egyébként pedig szinte mindegy, hogy mi van a szövegben (persze nyilvánvalóan kivétel az obszcén, trágár vagy éppen sértő hangvételű üzenet), mert úgyis a kép dönt először. Ha nincs fent fénykép, akkor meg eleve felejtős az egész (mondjuk én nem is értem, hogy mégis hogyan gondolja valaki a társkeresést, aki nem meri felvállalni az arcát?).
        Szóval, elsőre úgyis a fénykép meg az adatlap dönt, aztán a levélszöveg már csak ráadás. Volt olyan tapasztalatom, hogy el sem olvasták a levelemet (kijelezte a rendszer), hanem feltehetőleg az adatlap megnyitása után törölték olvasatlanul.

        Reply
        • Zsolt 2011. September 6. Tuesday 18:53

          Atro,

          Az első levél a megszólítást helyettesíti. Az életben sem egy tíz soros sablonnal mész oda a lányhoz, hanem egy laza, frappáns, a helyzethez illő, lehetőleg figyelmes vagy humoros mondattal.
          Az első leveled legyen rövid 1-4 sor, de ne sablonos, hanem személyre szabott. Akkor több választ fogsz kapni.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Randi Andi 2011. September 6. Tuesday 19:23

            🙂 Egyetértek Zsolttal.

            Nem kisregényt kell írni magadról az első levélben! “aztán a szokásos pár kérdés a lányról”. ez nem hangzik valami izgalmasan!

            Reply
        • Éva 2011. September 13. Tuesday 23:08

          Valószínűleg körlevelet küldesz mindenkinek, amit nagy munkával előre legyártottál. Megmondom őszintén mit szoktam csinálni a társkeresős körlevelekkel: Kuka! 😀

          Reply
  21. Na igen 2011. September 1. Thursday 16:09

    Nos, bar egyet ertek abban, hogy a negativ hangvetel inkabb art mint hasznal azert be kell lassuk atro eleg kitarto volt. En 29/-1 -nel mutattam virtualis fityiszt a tarskeresonek, gondolvan ugyanugy nem vagyok ugyes a lanyok megszolitasaban irasban, mint szoban. Itt a szabadvagyokon azert mas a helyzet. Itt aranyosak a lanyok es valaszolnak! 😀

    Reply
    • Zsolt 2011. September 1. Thursday 17:08

      Kedves Na Igen,

      Ha én annak idején abbahagytam volna 177/7 vagy 29/1-es eredménynél, akkor most egy rakás élménnyel szegényebb lennék. Ez egy fejlődés, és van aki előrébb tart van aki még nem. Tanuljatok és kísérletezgessetek. Építsétek le magatokban a félelmet, mert egy férfinak többnyire ez a legnagyobb akadálya. Utána olyan kisugárzásotok, külsőtök és gondolkodásmódotok lesz, hogy arra sokkal fogékonyabbak lesznek a nők.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Na igen 2011. September 1. Thursday 18:22

        Szia!

        Felre ne erts, nem adtam fel! Kulonben nem lennek itt! 🙂

        Bar neha ugy erzem, hogy ez jolneveltseg kerdese. Ha valaki megszolit arra valaszolok. Ha csak egy udvarias elutasitassal, de akkor is. En ezt hianyolom…

        Reply
      • atro 2011. September 2. Friday 19:21

        Alapvetően két malomban őrölünk, mert az “élmények gyűjtése” és a leendő pár megtalálása szerintem nem egészen ugyanaz. Legalábbis számomra biztosan nem. Én a legkevésbé sem szeretnék “élménygyűjtő” lenni, nem ez a célom. És ahogy értelmezem “Na igen” kolléga hozzászólásait, szerintem neki sem.

        Reply
        • Zsolt 2011. September 2. Friday 21:14

          De, teljesen ugyanaz. Csak nem mindig alakul úgy, hogy abból tartós kapcsolat legyen. Mint beszéltünk róla elég sok minden kell, hogy passzoljon ahhoz. De addig amíg ilyen keresztes lovag szerű küldetéstudattal állsz hozzá a társkereséshez ne számíts túl sok sikerre. Kicsit vedd lazábbra.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • atro 2011. September 2. Friday 23:16

            Az ex-em bezzeg szakítás után alig egy hónappal már be is pasizott. Láttam az iwiw-en. Ez a szívás.

            Reply
          • Zsolt 2011. September 3. Saturday 05:54

            Az exed nő, neki könnyebb, de társat találni, akinek gyereket is fog szülni sokkal nehezebb.

            Üdv: Zsolt

            Reply
  22. sea970 2011. September 2. Friday 11:04

    Hogy őszinte legyek, én sem szoktam mindig minden levélre válaszolni. Már csak azért is, mert elég rapszodikus a dolog: van, hogy hetekig semmit nem kapok, utána meg egyszerre beesik egy csomó. És ilyenkor idő híján a legszimpatikusabbaknak válaszolok. Akin például látszik, hogy elolvasta az adatlapomat, mert reflektál valamire. Sokszor van az az érzésem, hogy egy bekopizott tucat levelet kapok, aki nem ENGEM szeretne megismerni, csak valakit…

    Reply
    • Tibor71 2011. September 2. Friday 13:25

      Én mindig megnézem az adatlapot, el is olvasom, és igyekszek ahhoz kapcsolódni. Erre már sokadszorra kapom a választ, hogy köszöni, megnézett, én is érdeklem őt, de most nincs ideje írnia magáról. Addig is írjak én magamról valamit, és majd válaszol. Persze, írok én, és általában válaszolnak is, de én teleírtam az adatlapomat, azon felül mit írjak? Vagy az ott leírtakból mi érdekli őt? Erre van ötletetek?

      Reply
      • Zsolt 2011. September 2. Friday 14:54

        Kérdezz valamit, vagy ha azt már megtetted, akkor írd le röviden, hogy mit szeretsz csinálni, mi az ami örömet okoz neked. De szerintem ha a nőnek nincs ideje válaszolni az első leveledre akkor hagyd. Írd meg neki, hogy ha lesz ideje, majd válaszoljon, közben meg levelezz mással.

        Zsolt

        Reply
        • Tibor71 2011. September 2. Friday 15:19

          Kérdés nélkül nem írok neki levelet. Azt, hogy mit szeretek csinálni, leírtam az adatlapomon. Másoljam be azt? Nem változtatom olyan gyakran a hobbijaimat.

          Reply
          • Zsolt 2011. September 2. Friday 17:07

            Lehet, hogy nem olvasta el az adatlapodat, mert túl hosszúnak találta, ha meg rövid akkor azt ki lehet fejteni jobban egy levélben. A hobbikhoz lehet mesélni egy érdekes sztorit is, amin utána elindulhat egy beszélgetés, mert neki is eszébe jut arról valami. Te vagy a férfi, neked kell megfognod valamivel a nőt, és az nem fog működni, hogy ott van az adatlapomon, olvasd el.
            De ha ott is van, át tudod fogalmazni, valami más köntösben is leírhatod.

            Üdv: Zsolt

            Reply
  23. Ammy 2011. September 2. Friday 12:37

    Nekem azért megváltozott a véleményem, amióta olvasgattam, hány levelet írnak egyesek, és mennyire nincs rá válasz. Az az igazság, hogy mostmár nem várom el, hogy egyedi legyen a levél. Ez ennyi levél írásakor lehetetlen lenne. Akkor mást sem kellene tenni, mint a gép előtt ülni folyton, és agyalni 🙂
    Viszont azt hiszem, a nem válaszolásnál azért jobb lenne egy egy soros frappáns, nem sértő válasz. Mondjuk én azt nem szeretem, hogy nem téged kereslek, ez olyan hülyén hangzik 🙂

    Reply
    • atro 2011. September 2. Friday 19:08

      Az alap probléma mindig az, hogy nagyon sok férfi keres párt az interneten, és ezzel szemben nagyon kevés nő van jelen hasonló céllal a világhálón. Kevés nőre sok pasi jut. És ez teljesen eltorzít mindent. A nők túlértékelik magukat, mert gyakorlatilag a kitöltetlen, üres adatlapokra is akad valaki, aki érdeklődik, bepróbálkozik.
      Ezzel szemben a férfiaknak meg ezerrel kell küzdeni, kaparni tucatszám írni a leveleket, és jobb esetben – ahogyan azt az én példám is mutatja, – 10 esetből jut egy válasz “Köszi, de nem…” tartalommal. Szóval, nagyon reménytelen ez az egész. Ameddig minden társkeresőn az lesz a matematikai arány, hogy 1 nőre jut 3 vagy 4 férfi, addig sosem lesz változás pozitív irányban. 🙁

      Reply
  24. sea970 2011. September 2. Friday 12:48

    Csak annyira nehéz megtalálni az egyensúlyt a még nem bántó, de azért finoman elutasító stílusú levél között. :S

    Reply
    • Tibor71 2011. September 2. Friday 13:22

      Én elutasításként azt kapom, hogy köszönöm szépen a leveledet/kedves szavakat, de nem téged kereslek. Ez nem bántó, bár érdekes, hiszen nem is tudja, mire/kire mond nemet.

      Reply
      • Zsolt 2011. September 2. Friday 14:48

        Ez a nem téged kereslek olyan béna szöveg. Lehet az író sem őt keresi, csak megtetszik benne valami és érdekesnek találja. Szerintem akkor már sokkal jobb ha leírja a konkrét okot. Csak ezt nem fogja, mert sokan bunkón válaszolnak vissza neki.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Tibor71 2011. September 2. Friday 15:17

          Ez a válasz azért jó, még ha szerinted béna is, mert legalább visszajelez, mégsem ír semmi sértőt. Nem kell megindokolni, miért nem tetszik valaki, csak mondja meg, hogy nem. Máris előrébb lennénk. Így legalább tudom, hogy vele nem kell foglalkoznom. Ez azért fontos, mert például tegnap kaptam választ valakitől, akinek három hete írtam, de ő pont akkor ment el szabadságra. Elkönyveltem, hogy ok, nem vagyok az esete, aztán lehet, hogy mégis.

          Reply
          • sea970 2011. September 2. Friday 15:21

            Ezért jó Andi társkeresője, mert ott látod, ha a leveled még olvasatlan. 🙂

            Reply
          • Zsolt 2011. September 2. Friday 17:00

            Nem úgy kell elkönyvelni ha nem válaszol, hogy nem vagy az esete. Ezer oka lehet, hogy nem válaszol. Pl. már van egy srác, akivel randizgat és nem akar újakkal levelezni. Vagy nemrég csalódott és nem akar most senkivel levelezni, vagy amúgy is csak szórakozásból van fent, hogy nézze miket írogatnak neki, stb. Rengeteg oka lehet, hogy egy nő nem ír vissza, és ebből még nem is biztos, hogy a leggyakoribb az, hogy nem tetszel neki. Persze ha nagyon bejönnél neki biztos visszaírna, de a közbülső fokozatoknak nem. Én mindig udvariasan el szoktam köszönni, és sajnálatomat fejezem ki, hogy nem tudtuk megismerni egymást, azután, hogy nem kapok választ. Ez egy lezárás, ami után már nem zavar az egész. És utána van aki visszaír:).

            Zsolt

            Reply
          • Zsolt 2011. September 2. Friday 17:09

            Sea970!

            Én még nem találkoztam olyan társkeresővel, ahol ne láttam volna, hogy a levelem olvasatlan-e.

            Zsolt

            Reply
          • Tibor71 2011. September 2. Friday 21:28

            Sea, én naponta 5 levelet küldök. Nem fogom 3-4 napra visszamenőleg nézegetni, hogy válaszolt-e.

            Reply
  25. sea970 2011. September 2. Friday 15:03

    A konkrét okot írjam le? “Bocsi, de ismerem már magam és az embereket annyira, hogy előre tudom, hogy nem jönnél be nekem.” Szerintem ez tiszta gáz lenne!

    Reply
    • Tibor71 2011. September 2. Friday 15:26

      Hát látod ez az! Ismered magadat! De őt? Jó, lehet, hogy ránézésre elfog az undor tőle, de lehet, hogy nem. Ekkor már megéri ismerkedni, ha másért nem, a randirutin miatt. Vagy olyan sokszor jársz randira?

      A múlt héten találtam egy adatlapot, aminek két egymást követő mondata nagyjából így szólt: Meg akarsz ismerni, vagy csak eldöntöd, hogy tetszek-e? Nekem elég 10 mp, hogy kiderüljön, összeillünk.

      Nekem ellentmondásos volt, de azt hiszem sokan így keresnek társat. Nem feltétlenül csak a nők, szerintem a férfiak is, bár velük nem próbálkoztam. Ilyenkor merül fel bennem, hogy társat keresünk, vagy kirakati babát? 30 felett már nem úgy néz ki senki, mint 20 körül. De nem baj, majd elérjük a 60-at, és akkor nem lesz ekkora prioritása a külsőnek.

      Reply
      • sea970 2011. September 2. Friday 15:37

        Drága Tibor! Sok igazság van abban, amit írsz, de azért valami alapján csak kell döntenem. Nincs sok randim, de azért még sem találkozhatok mindenkivel, aki csak egyszer is megnézi az adatlapomat. És bevallom én is az a típus vagyok, hogy nem szívesen találkozom másodjára azzal, akivel már elsőre nem érzem a bizsergést. Akkor az már nem csak a saját magam és a másik kábítása lenne? Ezt eddig határozottan állítottam, de most már kérdezem. Most elbizonytalanodtam…

        Reply
        • Zsolt 2011. September 2. Friday 16:50

          Miért lenne gáz, ha megmondanád, hogy bocs, de nem tetszik az arcod, vagy túl vékony vagy, túl testes, stb. Ez egy érthető indok, míg a nem téged kereslek-ből csak találgatni lehet, hogy vajon most mi nem jött be neki. Amit ismersz azon könnyebben tudsz (ha lehet) változtatni.
          Aki pedig bizsergést akar az első randin az szerintem sokáig fog keresgélni. A legtöbb ember nem tudja a természetes énjét adni rögtön elsőre, kell egy pár találkozás, hogy felengedjen. Így elsőre nem őt fogod megismerni. Persze ha elsőre nem tetszik, vagy még rosszabb akkor nem érdemes tovább próbálkozni, de ha nincs vele gond, csak éppen nem az ideálod vagy egyelőre semlegesnek, átlagosnak tűnik akkor azért érdemes adni még pár lehetőséget. Aztán úgyis dönteni kell. De sokszor van az, hogy egy emberből első látásra nem sokat néznél ki, aztán kicsit megismerve teljesen megváltozik a véleményed.
          Persze ez sokszor amúgy is úgy van, hogy egy lány több hapsival randizik és ha egynél rögtön érez valami bizsergést, akkor a többit
          dobja. Csak sokszor bebizonyosodik az, hogy akivel a bizsergést érezte az egy ügyes szívtipró volt, aki ért a nők nyelvén és könnyen kialakítja ezt az érzést. Aztán a nő pofára esik. A rendes hapsik sokkal kevésbé értenek a nőkhöz, ezért az első benyomásban gyengék, de utána sokkal jobbak.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • sea970 2011. September 2. Friday 17:07

            Jóvanna. Mondom, hogy most már kezdek elbizonytalanodni. A legközelebbi delikvensnek több lehetőséget adok majd. 🙂

            Reply
          • Zsolt 2011. September 2. Friday 17:11

            Helyes:)

            Reply
          • Ammy 2011. September 2. Friday 21:15

            Jó hozzászólás volt! 🙂

            Reply
          • Tibor71 2011. September 2. Friday 21:32

            Zsolt, ez a túl vékony, túl testet nagyon kényes téma. Ezzel nagyon könnyen padlóra lehet tenni bárkit, pont ezért nem szabad okot írni. Máshogy gondolkozunk, lásd a külön élő miért nem várja meg a válóper végét témakörben lezajlott beszélgetést. Azt sem lehet írni, hogy sok gyereked van, ezért nem.

            Reply
          • Ammy 2011. September 2. Friday 22:16

            Tibornak teljesen igaza van a túl vékony, túl kövér, gyerek van gyerek nincs stb. az igazság témában, tényleg padlóra teszi az embert még akkor is, ha mindezeket tudja magáról. Egy idegennek inkább nem írom meg a valós okot. De egy kedves, aranyos elutasítást inkább 🙂 (igaz, ezt még nem találtam ki, de nincs is sűrűn szükségem rá)

            Egyszer volt egy olyan esetem, amikor a társkeresőn lévő képemhez viszonyítva valóságban kb 10 kilóval kevesebb voltam, (nem szoktam túl gyakran cserélgetni a képet) és valaki ismeretlenül közölte velem, hogy én meg mit akarok ilyen hájasan. Hát, nem tapsikoltam örömömben 🙂

            Reply
          • Zsolt 2011. September 3. Saturday 06:03

            Miért nem lehet megírni a túl testes túl vékony, gyerek, stb témákat? Ha nem írjuk meg akkor más lesz a helyzet? Nem! Sok ember nincs tisztában a realitásokkal. Ha megmondják neki azért csak tiszteletet érdemel és nem mást. Ha padlóra kerül valaki emiatt az kerüljön is. Idővel ez lesz az eredménye. Mert így nehezebb társat találni és azért mert ezt ő nem tudja azért még nem a külvilág a hibás. Szerintem mindent meg kell mondani és akkor látunk tisztán. A mellébeszélés pedig egy csomó baj forrása

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Tibor71 2011. September 3. Saturday 08:42

            Azért nem lehet megmondani, mert pl. a testalkat eleve problémát okoz neki, ha még a fejéhez vágod, még jobban maga alatt lesz, elmegy az önbizalma, maga alatt lesz. Ha valaki folyamatosan azt kapja, hogy a három gyerek miatt, akkor előbb vagy utóbb a gyerekeit fogja okolni. Lehet, hogy nem mondja ki, de legbelül ott lesz.

            Egyébként pedig csak neked realitás az, hogy nem ismerkedsz egy 165 magas 80 kilós lánnyal, vannak, akik ezt a típust keresik.

            Reply
          • Zsolt 2011. September 3. Saturday 13:59

            Fejéhez vágom? Megmondom neki az igazságot. Ha valaki az igazságtól maga alatt lesz az szerintem nem érzelmi fitneszt alkalmazott, csak illúziókba ringatta magát. Egyébként meg ha vannak pozitív visszajelzések is akkor szerintem sokkal kevésbé zavaró, hiszen nem lehet mindenkinek tetszeni. Ha viszont csak elutasításban van része valakinek, akkor én a helyében kíváncsi lennék, hogy mi a baj.

            Tibor, hagyjuk már az ilyen dolgokat, hogy vannak akik a 165/80-at keresik. Akkor miért van egyedül annyi molett nő? Nagyon kevesen vannak, akiknek tetszik az ilyen típus. És mivel sok jut kevésre ezért csak illúzióba ringatja magát az, aki ezt mondja. Illetve ezzel nyugtatja magát.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Tibor71 2011. September 3. Saturday 16:06

            A nők sokkal érzékenyebbek, semmint hogy ezt meg lehessen nekik mondani teljesen ismeretlenül, de a férfiak sem szeretik, ha ennyire őszinték velük.

            Kíváncsi vagyok, te mit szólnál hozzá, ha ilyen dolgokat mondanának neked. Persze, tudom, te nekiállnál edzeni, odafigyelnél az étkezésre, és változnál. De mi van, ha nem tudsz? Van egy olyan egészségi problémád, ami miatt nem mozoghatsz? Olyan a munkád, és az egyéb körülmények, ami mellett nincs időd? Felakasztod magad? Talán nem. De sokkal valószínűbb, hogy elmenekülsz, nem keresel tovább társat, begubózol.

            Reply
          • Zsolt 2011. September 4. Sunday 03:14

            Érzékeny? És az jó neki? Ha elmenekül tőle akkor máskor is elmenekül.

            Ha nekem mondanák, akkor nem kezdenék el edzeni, mert már azt csinálom. Folyamatosan, évek óta. Aki pedig nem ezt teszi az komoly nehézségekkel fog szembenézni.

            Nem tudok sportolni a munkám és az egészségem miatt? Ilyen nagyon ritka esetben fordulhat elő, és az átlagembernél nincs ilyen, csak lusta.

            Elmenekülni meg azok az emberek szoktak, akik nem néznek szembe a valósággal.

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Tibor71 2011. September 2. Friday 21:22

          Sea, lehet, nem voltam érthető. Nekem az a problémám, hogy a többség keresi azt, aki olyan képet tesz fel magáról, ami alapján bele tud szeretni. Szerintem kellene 4-5 levélváltás, az alapján azért egy-két dolog kiderül. Ha ezen a szűrőn átmegy az illető, akkor lehet vele találkozni. Az első randi általában ücsörgős, beszélgetős. Ha ott nem utálod meg, akkor lehet még 1-2 közös program, és utána lehet, sőt, kell is dönteni. Sok a randi? Szerintem nem ez a kérdés. Sokkal inkább az, hogy akarsz-e társat.

          Nem adunk magunknak elég időt arra, hogy megismerjünk másokat, és ezzel szalasztjuk el a lehetőséget arra, hogy az igazit találjuk meg. Egy csomó embert kikosarazunk, mert nem tetszik a szeme színe, nincs kigyúrva, kicsit nehezebb, mint az ideálunk stb. Viszont az igazi értékeiről nem tudunk semmit.

          A tölcsér-elvet úgy kellene használnunk, mint egy jó vízszűrőt. Abba befolyik a koszos, szennyezett víz. Az első réteg kiszűri a nagy szemű szennyeződéseket, de ami átmegy rajta, abban még vannak apró szemű szennyeződések, nem kívánt kémiai és biológiai szennyeződés. Vagyis ez még nem tiszta víz. Aztán a következő réteg kiszedi az apró szemű szennyeződéseket, a következő 3-4 réteg pedig a különféle vegyi szennyeződést. A tiszta víz ezután jön ki a szűrőből. Mi ehhez képest kidobunk mindenkit, aki elsőre nem tűnik tökéletesnek. De mire fel? Mi tökéletesek vagyunk? Akit mi nem dobunk ki, az bennünket nem fog választani a hibáink miatt, ilyen egyszerű.

          Reply
          • sea970 2011. September 5. Monday 13:40

            De szerintem értem. Máris kicseréltem a tölcséremben a szűrőt egy nagyobb lyukúra. 😀 😀 :F

            Reply
          • atro 2011. September 6. Tuesday 09:45

            “Egy csomó embert kikosarazunk, mert nem tetszik a szeme színe, nincs kigyúrva, kicsit nehezebb, mint az ideálunk stb. Viszont az igazi értékeiről nem tudunk semmit.”

            Igazi értékek, hmmm… Nem akarlak megsérteni, de ez nagyon közhelyes volt, amit mondtál. A belső ÉS a külső EGYÜTT fontos, csak az egyik önmagában véve nem ér semmit. Mondom ezt én, aki tisztában vagyok vele, hogy én sem vagyok egy Adonisz, vagy egy Brad Pitt. Aki azt mondja, hogy neki egyáltalán nem számít a külső, az szerintem vagy hazudik még önmagának is, vagy az a típus, hogy “tökmindegy, csak legyen már valaki…” Én pld. eleve nem értem, mink ír nekem egy molett, telt lány, amikor a profilomon világosan le vagyon írva, hogy csinos, vékony alkatú lányt keresek. Ennek ellenére mégis a leggyakrabban molettek, előző kapcsolatból született gyerekes anyukák keresnek meg, csak azt nem tudom, hogy miért…? Én se írok olyan csajnak, akinek az áll az adatlapján, hogy 90 kilós 185 magas, izmos kisportolt palit keres, mert tudom, hogy felesleges, úgysem rúgnék nála labdába.

            Reply
    • atro 2011. September 6. Tuesday 09:28

      Én a legutóbb így utasítottam vissza valakit, aki írt (természetesen ezúttal is olyan, aki még csak meg sem közelíti az általam elképzelt ideális partnert). Szerintem ez azért elég udvarias, és nem sértő szöveg, bárki használhatja, én is kaptam már néhány hasonlót lányoktól:
      “Kedves X.Y.!
      Köszönöm a leveledet.
      A hirdetés még aktuális, és alaposan megnéztem én is a Te profilodat a xyz.hu -n, de nem szeretnék mellébeszélni, én úgy érzem, hogy mi nem egymást keressük… Sajnálom, és további sok szerencsét kívánok neked az ismerkedéshez.
      Üdv.”
      Szerintem felesleges megmondani, hogy miért nem jön be az illető, csak sértődésre adhat okot. A lényeg úgyis az, hogy NEM.

      Reply
      • Zsolt 2011. September 6. Tuesday 12:24

        “Szerintem felesleges megmondani, hogy miért nem jön be az illető, csak sértődésre adhat okot. A lényeg úgyis az, hogy NEM.”

        Látod, ezért nem tudod te sem, hogy miért nem válaszolnak neked a lányok 177 levél megírása után. Bár ezen a fórumon egyébként már leírta neked egy lány, de lehet, hogy még így sem jöttél rá. Ezért is lenne jó, ha megmondták volna a konkrét okot, nem?

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • sea970 2011. September 6. Tuesday 14:11

          Ez inkább az “Akarom én ezt tudni?” kategória. 😀 😀 😀
          Nekem eddig senki nem indokolta, hogy miért nem. A legutóbbi esetben érdekelt volna, de lehet, hogy jobb ha nem tudom. A súlyomon még tudnék változtatni, de például azon, hogy nem tetszik valakinek az arcom, azon biztos nem. És a súly kérdésnél is kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e, mert lehet, hogy majd a nagy Őnek pont így tetszenék, ahogy most vagyok…

          Reply
          • Zsolt 2011. September 6. Tuesday 16:30

            Miért, valakitől megkérdezted?:) Lehet, hogy a nagy ő-nek a jelenlegi súlyoddal fogsz tetszeni? Nem tudom, de ha sokszor ezt (súly) kapod visszautasítás gyanánt, akkor nem túl valószínű.

            Üdv: Zsolt

            Reply
  26. sea970 2011. September 2. Friday 17:51

    Jó pap holtig tanul. De ezért is csinálta Andi ezt az oldalt, hogy okoljunk mások történeteiből. És már eddig is sokban változtattam az eddigi gyakorlatomon: kor, magasság, úgyhogy akkor most már bizsergés kérdésben is nyitottabb leszek. 😀 😀 😀

    Reply
  27. atro 2011. September 2. Friday 19:18

    Randi Andi
    2011. szeptember 1. csütörtök – 22:03
    “Az azért furcsa, hogy nem jött össze egyetlen randi sem a társkeresőkről. Tarts egy kis szünetet, ne parázz annyit a társkeresésen”

    Itt válaszolok, mert a te üzeneted alá már nem enged a rendszer újabbat írni.
    Így lesz valahogy, mert már kezdek tényleg besokallni… Mindig csak falakba ütközik az ember. Aki nekem tetszene, az válaszra sem méltat. Nagy ritkán beesik magától, előzmény nélkül egy levél, annak írója meg rendszerint köszönő viszonyban sincs az én elképzeléseimmel (már olyan alap szempontból sem, mint a lakhely, életkor, testalkat, vagy éppen a családi állapot, előző kapcs.-ból származó gyerekek, stb…) Szóval igazad van. Most még van a kilátásban egy vagy két személyes találka lehetősége, és ha egyik sem hoz sikert, akkor le fogok állni. Marad a kényszer-szingli állapot… A megváltoztathatatlanba bele kell törődni. Aztán rábízom magamat a sorsra, a vak szerencsére, hogy majd magától hátha az utamba sodor valakit, mert mást már úgysem tehetek. Éppen a héten beszélgettem a melóhelyen is az egyik férfi kollégával, aki szintén hasonló cipőben van, ő már teljesen belefásult a csajozásba. Nem áldoz rá több időt és energiát.
    Amúgy a barátaim közül kettőt lányt is megkérdeztem van-e velem valami “gáz”, de egyik sem mondott semmi kifogást velem kapcsolatban.

    Reply
    • Galathea 2011. September 2. Friday 20:01

      Nem akartak megbántani…

      Reply
      • Ammy 2011. September 2. Friday 22:10

        Osztom a véleményt, nem mondják meg amit gondolnak, mert az elég kellemetlen 🙁

        Reply
        • atro 2011. September 2. Friday 23:20

          Nem hinném. Ti ugyanis nem ismertek személyesen, a szóban forgó női személyek viszont már közel tíz éve. És hát őszintén szólva … én inkább hallgatok olyanokra, akik évek óta személyesen ismernek, mint azokra, akik sosem láttak, nem ismernek személyesen, hanem csak olvastak néhány hsz.-t a neten.

          Reply
    • Ammy 2011. September 2. Friday 22:09

      Amikor először olvasgattam az írásaidat, akkor még csak arra gondoltam, kicsit el vagy keseredve, hogy ilyen nehéz a társkeresőkön.
      Most meg már el vagyok képedve, hogy ezt így éled meg. Hidd el, van élet (a hitel után is 🙂 ) egyedül is, és nem akkora katasztrófa az mint gondolod. Túl lehet élni, és ha akarod, még jól is érzed magad. Persze ha állandóan ezzel hecceled magad, hogy másnak van barátnője, neked nincs, akkor pokollá teszed a saját életedet, direktből 🙂 Tudod, csak annyit kéne mondanod, “ugyan atro, ne sajnáld már magad ennyire” . Nem mondom, hogy akkor tuti megtalálod a párod, de legalább nem érzed magad ennyire rosszul.
      Jah, és kicsit szúrós is vagy:-)

      Reply
  28. Flower 2011. September 2. Friday 20:08

    atro!
    Szerintem csak egy rövid szünetet tartsál, ne add fel!
    Kis pihenés után próbálkozzál újra.
    Közben pedig a munkatársaddal, ha egyforma cipőben jártok, járjatok el olyan helyekre, ahol több nő is megfordul.Pl. Mozi, üzletek,kávézó…próbáld megszólítani a lányokat, kérdezni valami természetes dolgot. Pl. keresel helységet, utcát…mondják meg merre van.Hátha így is sikerülne ismerkedni.
    Ne zárkózzál be, mert az nem vezet jóra.
    Kár, hogy földrajzilag messzire vagyunk
    egymástól, különben lehetne közös programokat szervezni.Pl . társkeresők együtt mennének moziba, színházba…vagy más programokra.

    Reply
    • atro 2011. September 2. Friday 23:23

      Ez a kolléga történetesen a főnököm, és bár nincs vele semmi bajom, soha rosszabb főnököt senkinek, mint az enyém, de azért őszintén szólva a munkaidő után még szabadidőmet is már inkább nem az ő társaságában tölteném, mert el. Arról nem is beszélve, hogy jövedelmünk nem esik egy sávba, azokhoz a helyekhez ahová ő menne szórakozni, oda nekem kevés volna a fizetésem.

      Reply
    • atro 2011. September 2. Friday 23:25

      Ettől függetlenül köszönöm a biztatást. 🙂 Kellemes hétvégét kívánok neked.

      Reply
  29. Márta 2011. September 2. Friday 20:43

    Megbeszéltük, hogy jelentkezek a részletekkel (én vagyok az a csaj, aki az első randiját elhúzta péntektől vasárnapig)

    A héten csak telefonyon tartottuk a kapcsolatot, (sms, internet….)

    a mai telefonbeszélgetés kb igy zajlott: elvegyek feleségül? egész héten te vagy a fejemben, a szomszédasszony kérdezte a héten: Branko, citromba haraptál? hol az a nagy frajer , aki voltál?

    A jövő héten leutazok hozzá, aztán lesz ami lesz !

    Olaszos temperamentum mindkét részről, ahogy nézem………… az internet hozott bennünket össze, nekem nem ismeretlen a pálya, neki igen 🙂

    megmondtam neki: vagyok aki vagyok, ne keresd a szűzmáriát bennem, Ő azt reagálta: nem kell neki senki harmincas,
    (ja, 51 éves) neki érett, kiforrott nő kell!

    Kedveseim, VAN REMÉNY!

    Reply
  30. Flower 2011. September 3. Saturday 10:17

    Tudom milyen nehéz barátokat találni és velük programokat szervezni. Nekem sem sikerül.A korábbi munkahelyemen több barátom is volt. Amikor eljöttem onnan, már nem nagyon van idejük közös programokra. Telefonon beszélgetünk, írunk egymásnak a facebookon és ennyi marad. Mindenki elvan a maga bajával.
    Meg kell probálni talán mégis ahol csak lehet, különféle indokokkal megszólítani a korosztályunkat.Bárhol, ahol adódik erre lehetőség.Hátha ilyen módon is összejön valami. Nagyon nehéz persze,de bármit ki kell próbálni, csak ne süllyedj el a magad bajában, mert akkor még a lehetőséget sem fogod észrevenni körülötted.

    Reply
  31. sea970 2011. September 6. Tuesday 16:42

    Zsoltnak: Azt már ketten is mondták, hogy ne fogyjak többet. Könnyű volt gyorsan szót fogadni! 😛

    Reply
    • Zsolt 2011. September 6. Tuesday 16:47

      Ezért jók a visszajelzések:)

      Reply
      • sea970 2011. September 6. Tuesday 16:53

        Na ja! De ők nem is “köszönöm nem” kategóriából voltak, hanem az igenlők közül. 🙂
        A nemekre nem kaptam sosem magyarázatot…

        Reply
        • Zsolt 2011. September 6. Tuesday 18:03

          Aki megkérdezi annak szerintem kijár a magyarázat. Aki nem, annak már más kérdés, hogy kéretlenül megmondjuk-e.

          Zsolt

          Reply
          • sea970 2011. September 6. Tuesday 18:12

            Szóval szerinted írjak a legutóbbi delikvensnek, és kérdezzem meg, hogy mi alapján választott valaki mást? Nem ciki ez? Illetve mi van, ha tényleg valami olyat ír, hogy nem tetszett neki mondjuk az orrom? Azon úgysem tudok változtatni. Ajjaj! De nehéz ügy ez nekem…

            Reply
          • Zsolt 2011. September 6. Tuesday 18:33

            🙂 Majd a következőtől kérdezd meg, hogy mi az oka, hogy nem téged választ.
            Amit meg mond, azt meg kell, hogy erősítse több vélemény is, mert nem biztos, hogy igaza van. De ne a barátaidé, mert ők sokszor máshogy látnak. Jobbak az idegenek, akikkel randizol és akik előbb-utóbb eldöntik, hogy bejössz-e vagy sem.
            Amin meg nem tudsz változtatni vagy nem akarsz azt érdemes elfogadni. De ha zavar és emiatt alakul ki kisebbségi érzésed vagy fóbiáid akkor az gáz. Ennyire már érett személyiségnek kell lenned, hogy ezt feldolgozd és/vagy leépítsd az egód.

            Zsolt

            Reply
  32. joci85289 2011. September 6. Tuesday 20:11

    Kedves Mindenki! Végig olvatam az összes bejegyzést jót,rosszat is.Sajnos it is látszik,ha valakinek nem megy a társkeresés probál piszkálodni,mint inkább MAGÁBA szálna!!!Azért örülök a sok sikeres társ kereséshez is.Sajnos én nem igy vagyok vele/sikertelenül már lassan 10 éve/,de hülyeség lenne mást okolni ezért.ÉN már elköltöztem,KELL A MAGÁNY eldugott helyen,de már érzem a befordulás jeleit.A net maradt egyedül a világgal való kapcsolatra.Azon kivül sok SZÁZ levélböl csk egy párra érkezett elutasitó válasz,igy már abban is KÉTELKEDEM,amit mások mondtak,hogy a neten ismerkedtek meg és jó dolog a net.A párkeresésekröl meg annyit,hogy kifogást találni a leggegyszerübb,sokk oldalt meg néztem és sajnos NEM MINDIG FEDIK a VALOSÁGOT,van aki TÉNYLEG pártkeres és vannak AKIK csak SZORAKOZNAK a másikkal.Ezért döntöttem úgy,hogy végleg FELADOM a keresést.Szabad vagyok,deha valakinek nem tetszik támadjon,de vigyázat nehéz eset vagyok és gyorsan tudok menekülni,szó nélkül!!!!!!!!!!

    Reply
  33. Laura 2011. October 30. Sunday 21:31

    Bocs, de ez a “két héten belül összeköltözünk és az esküvőt tervezgetjük” ez minden, csak nem sikersztori. Süt belőle, hogy az illető annyira el volt keseredve, hogy beleugrott az első adódó kapcsolatba, egy olyannal, aki saját bevallása szerint se jött be neki.

    Reply
  34. Anikó 2013. February 27. Wednesday 02:24

    Szép, ügyesen csináltad, gratulálok. Köszönöm, hogy elmesélted.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.