14 May

Emlékszem, gimiben mekkora pletykaértékűnek számított az a hír, amikor valakiről kitudódott, hogy elveszítette a szüzességét. Ha az illető beletartozott a barátnői körbe, szünetekben a WC-ben vagy az udvaron beszéltük ki a részleteket. Ha nem, akkor a háta mögött lett az illető kielemezve. Szex témában a szülőktől felvilágosításra és őszinte beszélgetésre szinte egyikünk sem számíthatott: maradt kémia órán a Bravo magazin Szex, szerelem, gyengédség rovata (ismerős még valakinek?), és persze a hallomásból megtudott dolgok. A bátrabbak pedig gyakorlatba is megpróbálták átültetni az elméletet, sokszor nagyon súlyos következményekkel.

Ahogy teltek az évek, egyre cikibb lett szűznek lenni és kukán ülni az élménybeszámolókon: mindenki igyekezett, hogy valamilyen “eredményről” be tudjon számolni a következő csajbulin. Fogadni mernék, hogy a fiúk is hasonlóan éreztek, csak ők sokszor még csak el sem mondhatták senkinek a problémájukat. Előbb-utóbb aztán mindannyiunknak “sikerült” elveszíteni a szüzességünket, alaposan megkönnyebbülve: végre nincs rajtunk a bélyeg, hogy totálisan tapasztalatlanok vagyunk. 

Vannak azonban olyanok is, akik “úgy maradtak”: telnek az évek, az illető elmúlt 25, aztán akár 35, vagy 45 is, és még mindig szűz. Rendszeresen visszatérő téma a hozzám fordulók körében a szüzesség elvesztésének kérdése. Ahogy az idő előrehalad, úgy lesz egyre nagyobb teher és tabu az, ha valaki még mindig tapasztalatlan. Egy idő után pedig annyira égető már a probléma, hogy az illető próbál segítséget kérni. Ekkor jönnek a jobbnál-jobb ötletek. Mit lehet tehát tenni?

Kik maradnak szüzen?

Nehéz általánosítani, de sokszor pont azok, akik túl jó kislányok illetve jó kisfiúk akartak lenni egész gyerekkoruktól kezdve. Ők azok, akiket a szüleik még felnőttkorukban is kontrollálnak, sőt, rosszabb esetben egy háztartásban élnek ezekkel a “te csak maradj az én kisfiam/én pici lányom”-féle anyákkal és apákkal. Nem egy kliensem számolt be arról, hogy a “kedves mama” mindenféle kifogásokat gyárt, ha az illetőnek randija van, sőt, sokszor konkrétan rosszul lett, csak nehogy egyedül hagyják akár arra a két órára (és persze később, ha összejönne a párkapcsolat, egész életére).

Azok is sokszor szüzek késő huszas-harmincas éveikben is, akik valamiért kudarcot vallottak kamaszkorukban egy-egy suta próbálkozáskor, aztán pedig feladták az egészet és inkább a szakmájukra koncentráltak, hiszen ott legalább sikereket értek el. Mire felocsúdnak, eltelik akár egy-két évtized is, körbenéznek és azt látják, másoknak már gyerekeik vannak, ők pedig ezen a téren nem tartanak még egyáltalán sehol. Ez persze tovább aláássa az önbizalmukat, hát hogyan is kezdeményezhetnének náluk tapasztaltabbnál? A kudarctól, a “beégéstől” való félelem tartja vissza őket a kísérletezéstől.

Természetesen nagyon nehéz szexuális kapcsolatot kialakítania azoknak is, akiket annak idején bántalmaztak, molesztáltak. Megrázóak a történetek, amelyeket női csoportjaimban hallok, egy-egy gátlástalan perverz rokon vagy szomszéd akár egy egész életre tönkre teheti valakinek a bensőséges párkapcsolatra való képességét. Leginkább csak pszichológus és terápia segíthet a feldolgozásban és továbblépésben.

szüzesség

Még mindig szűz vagy?

 

Mit lehet a “baj” velem?

Először is: ha te is ebben a cipőben jársz, ne pánikolj, de ismerd el, hogy van lemaradásod.
Ne szégyenkezz – az eseted nem egyedi! Legyél türelmes magaddal és ne várd, hogy varázsütésre fognak megváltozni a dolgok: ha például 35 évesen vagy még mindig szűz, ne akarj azonnal családot és gyereket csak azért, mert a környezeted már ezt nyomja. Lehet ugyan, hogy 35 évesnek nézel ki, de szexuális fejlettségben le vagy maradva, hiszen olyan fontos események hiányozhatnak az élményeid közül, mint első csók, petting, szex, stb. A szüzességedet el tudod ugyan veszíteni fél óra alatt is, de megérni egy párkapcsolatra hosszabb idő és tanulási folyamat. Nem szeretnélek áltatni: a legnagyobb valószínűséggel – ugyanúgy, ahogy mindenkinek, aki kamaszkorában indult el ezen az úton – számos kudarcban és csalódásban lesz részed. A legtöbb ember nem azzal házasodik össze, akivel elveszítette a szüzességét, te se várj ilyesmit. Ráadásul az első szex nem feltétlenül egetrengető élmény.
Mindenképpen azt javaslom, hogy próbáld kideríteni, hogy te konkrétan miért maradtál le. Van-e valami nagyobb gát, elakadás benned, vagy tényleg csak nem adódott alkalom. Érdemes pszichológushoz, szexológushoz fordulni és átbeszélni a helyzetet, sokat tud segíteni annak felderítésében, hogy mi lehet a “baj”? Simán lehet, hogy az égvilágon semmi.

 

Kinek mondjam el?

Baktay Miklós és Baktay Zelka párterapeuták nem javasolják, hogy közösségben kitudódjon, ha valaki még szűz:

“Alapjában azt javasoljuk: „Csitt!” Ezen a téren aligha sikerül a normáknak megfelelni, ezért a legjobb hallgatni. Az erotika és a szexualitás a tudattalan területe, nehéz és felesleges beszélni róla. Hagyjuk! Aki úgy érzi, beragadt ezzel a szüzesség dologgal, legyen 16, 26 vagy 66 éves, annak azt tudjuk javasolni, váltson közösséget! Alacsony a státusza, ezzel pedig együtt jár a hízás, hajhullás, rosszkedv. Lépjen tovább! Rázza le a port a sarujáról, és álljon odébb! Megéri!” (Nők Lapja Café) 

Persze ettől függetlenül lehet egy-két bizalmasod, akit beavatsz a titokba.

A negyven éves szűz c. film - láttad már?

A negyven éves szűz c. film – láttad már?

Hogyan induljak el?

Amelyik életterületedre energiát szánsz, és amelyikre odafigyelsz, az fejlődni fog. Kezdj el a testiség kérdésével foglalkozni. Először kezdd a saját testeddel! Hogyan állsz a szex kérdéséhez? Olvass utána, illetve nagyon ajánlom az olyan önismereti csoportokat, ahol a szexualitás a téma. A Szabad Vagyok Napon előadott nálunk például Mester Dóra szexoktató, nagyon érdekeseket ír blogján. Nagyon javaslom férfiak és nők számára is a Kriston tornát, és az azt oktató tanfolyamot, ahol nyíltan és felszabadultan lehet beszélni az “alsó arcunkról” és a szexről. Kriston Andrea fantasztikus ebben!

Szakemberek szintén javasolni szokták (mindenkinek egyébként), hogy ismerkedjen meg saját testével, nevezzük nevén a dolgot, maszturbáljon. Miért ne próbálnál ki szexuális játékszereket? Miért ne kísérletezhetnél és tanulhatnád meg, pontosan mi és hol jó neked, addig is, amíg nem jön valaki, akivel aztán együtt lehet kísérletezni? Sokat fog segíteni a szüzesség elvesztésében az, ha legalább a saját testeddel kapcsolatban nincsenek gátlásaid, fentiekkel legyőzheted őket.

 

Veszítsem el profival?

Nem egyszer hallottam azt a tanácsot, hogy egy szűz férfi menjen el prostituálthoz és ott győzze le a lámpalázát. Praktikusnak hangozhat, azonban nemcsak javíthat, de ronthat is a helyzeten. Szégyenérzetet okozhat, hogy “fizetni” kellett az első szexért, azt a problémát pedig nem oldja meg, hogy az illetőnek az alapvető szociális készségei is hiányoznak ahhoz, hogy valakit megismerjen, udvaroljon neki, aztán pedig szexuálisan kezdeményezzen. Fizetni egy szolgáltatásért és megdolgozni valakiért majd elcsábítani nem teljesen ugyanaz, mint ahogy csábítás és párkapcsolat kialakítás között is hatalmas különbség van.

A prostituáltnál érdekesebb megoldás az, ami Magyarországon tudtom szerint nincsen: Amerikában vannak “surrogate partner”-ek, akik igazából olyan terapeuták, akik a helyzet kielemzése és átbeszélése után le is fekszenek a kliensükkel. Van, hogy ez segít, de van, hogy a kliens reménytelenül szerelmes lesz a terapeutába, amiből aztán még több más probléma származik. És hát valahol mégicsak a szexért fizet itt is a kliens… 🙂

Tanulság?

  • Kérd szakember segítségét, hogy feltárjátok, mi az igazi probléma (van-e egyáltalán)

  • Ismerkedj a saját testeddel és a szexualitásoddal: olvass, járj el tanfolyamra, foglalkozz a témával!

  • Fordíts energiát a párkeresésre és legyél tisztában azzal, hogy a kudarcokat nem úszhatod meg, ha párkapcsolatot szeretnél, ezek természetes velejárói a folyamatnak!

  • Próbálj online randizni, szervezett randikon résztvenni, haladj lépésről lépésre!

 

Neked is van hasonló problémád? Vagy volt és megoldódott? Mesélj!

 

51 Comments

  1. melon 2014. May 14. Wednesday 19:25

    Nulla hozzászólás, bár még csak 2 órája tették fel. Ahogy látom magam körül az embereket, nem sokaknak lehet ilyen problémája.
    Könyvet tudnék írni már a dologból. 32 leszek, és már teljesen feladtam. Középiskolásként szinte be voltam zárva. Nem mehettem, bálba, mint a helyi lányok, sem diszkóba, max csak titokban, megszökve. Állandó gyomorgörcs mellett. Másik szépen nyugodtan ismerkedtek, természetes volt nekik a társaság, lassan a pasik is. 20 éves kora körül a többség megtalálta végleges partnerét.
    18 éves koromban már szinte menekültem hazulról. Csak az volt a fontos, h ‘el’ minden áron, minél messzebbre, minél gyorsabban, így kerültem egy messzi felsőoktatási intézménybe, feladva ami a legfontosabb volt, hogy bekerüljek az orvosi egyetemre. Ott sem érezhettem magam teljesen szabadnak, megoldották. Aztán úgy éreztem, állandósult ez a furcsa bezártságérzés, nem tudtam belőle kitörni. Tele voltam gátlással, mert én szinte semmit sem csináltam, ami másnak már rég természetes volt. Kívülállónak érzetem magam folyamatosan, és még ma is.
    Társkeresőkön esélytelen társat találni, 18 éves korom óta fent vagyok a többségen, de a legtöbb szinte halott. Pár év óta a többségükkel nem foglalkozok. Már csak szabadidőpartner oldalakon keresgetek. Ott legalább kapok leveleket. Párral már hoztam össze talit, de no comment. Volt egy pár éves kapcsolatszerűségem, egy sokkal idősebb férfival.. azt reméltem, hogy ha a többivel gondok vannak, akkor talán egy idősebb nem fog bántani, megalázni, hazudni stb stb stb. Annál inkább. Szexelni nem akart, azt is csak hazudta, de annyira tönkrevágta az életem, hogy a pszichiátrián kötöttem ki, és máig nem tudtam magam összerakni. Úgy érzem sokszor Mo-n már nem lehet ép elméjű pasit találni. A problémát tetézi, hogy vidéken lakok, azért egy városinak nagyságrendekkel több esélye van, ha másra nem Mo-n már, legalább szexre.

    Reply
    • Randi Andi 2014. May 14. Wednesday 19:49

      Köszönjük melon, hogy ilyen őszintén megosztottad velünk a történetedet.
      Hidd el, lehet online társkeresőkön értelmes férfiakat is találni, de sajnos eleve nehéz helyzetből indulsz.
      Érdemes lenne akár szervezett túrákon, kirándulásokon részt venni, kiszakadni egy kicsit abból a közegből, amiben vagy.
      32 éves vagy, semmi sem késő!

      Reply
    • a_tesztelő 2014. October 2. Thursday 21:05

      Szia,

      Sajnos együtt tudok veled érezni. 18 évesen ismertem meg a legutóbbi barátnőmet.. 7 évig jártunk, aztán lelépett, pedig minden tök jó volt 🙂 Jelenleg 26 éves vagyok, és alátámaszthatom, hogy nagyon nehéz normális kapcsolatot találni. A mostani barátnőmmel több, mint egy éve együtt vagyunk, de valahogy nem sikerül egy hullámhosszra kerülnünk. Szerencsére sikeresnek mondhatom magam az életben, de valahogy a párkapcsolati rész nem működik. Próbálnék ismerkedni, de azt kell, hogy lássam, hogy aki szóba jöhetne, az már elkelt.. kicsit kétségbe vagyok esve, mert az összes ismerősöm házasodik, gyereket vár, én meg egy épkézláb kapcsolatot nem tudok összehozni, mert nekem még számítanak a régi értékek, amit nem nagyon lehet már megtalálni a “szabad” korombelieknél. Én azt tanácsolom, hogy ne add fel, teljes mértékben melletted állok 🙂 Én is bízok még a csodában 🙂 Vannak még normális férfiak és nők is, akik hasonlóan gondolkoznak, mint mi.. már csak a nagy számok törvénye szerint is kell, hogy legyenek 🙂 Légy nyitott, de megfontolt 🙂 Sok sikert 🙂

      Üdv

      Reply
  2. zzz... 2014. May 14. Wednesday 20:42

    Vannak szexuális partner kereső oldalak, nekem az egyik mostanában mindig megjelenik. A prostituáltnál jobb, de azért nem próbálom ki. 😉
    Én 35 éves vagyok, nálam az a gond, hogy nem adódott megfelelő alkalom, megfelelő jelölt. Igaz, hogy nem túl sok időt fordítottam a keresésére. Kimozdultam sokszor, de inkább az alapján dőlt el a program, hogy a barátnőmmel vagy a haverokkal hova akarunk menni.
    Talán jó, hogy így alakult, huszonévesen még biztos szültem volna 1-2 gyereket az első rendes pasinak, aki akarja. Most már nem vagyok benne biztos, hogy akarok-e gyereket. Meg azt sem tudom, hogy pasit igazán szeretnék-e, vagy csak azért mert “másoknak is kell, akkor biztos nekem is”. Örülök, hogy arra tudok szorítani időt, hogy a barátaimmal találkozzam, ha lenne párom nem tudom, mennyi időt tudnék vele tölteni.
    Csak azért fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Hogy döntsem el, hogy kell-e nekem pasi, ha még sohasem próbáltam, milyen eggyel együtt élni?

    Reply
  3. Frici 2014. May 14. Wednesday 21:19

    Egyszer szívesen elbeszélgetnék egy “Randi Andival” élőben is aki arra buzdít, hogy minél előbb feküdjünk le egymással, mert ciki szűznek lenni. Nem vagyok egy maradi pasi és szűz sem, de pont ezért van ennyi erkölcstelenség és ezért egyre kevesebb a normálisan működő család, mert egy-két túl liberális eszme úgy állítja be a dolgokat, mintha a normális gondolkodás ciki lenne és a szex meg a pénz az Isten számukra. Elszomorító! Lányok, fiúk mondok valamit! Egyáltalán nem kell cikinek érezni, hogy ha ti még szűzek vagytok, inkább legyetek rá büszkék, hogy van értékrendetek és a valódi értékeket egy szorosabb kötelékben célszerű kibontakoztatni, amit felén házasságnak hívnak! Abból fakad további élet, boldogság és tisztelet egymás iránt! …mert mint tudjuk ezek nélkül nincs élet a Földön! Na ezt kéne megtanítani mindenkinek, nem pedig ötleteket adni arra, hogyan lehet valakit minél előbb megfosztani ezektől a valódi értékektől! Az elég balga ember aki a pillanatnyi örömökben látja a hosszútávú boldogságot az életben. De én hiszek a párbeszédben, úgyhogy aki nem ért egyet lehet érvelni!

    Reply
    • Randi Andi 2014. May 14. Wednesday 22:04

      Frici, a saját előítéleteidtől nem tudtad elolvasni, hogy mit írtam.
      Sehol sem írtam olyat, hogy mindenki rohanjon mindenkivel lefeküdni és azt sem írtam, hogy ciki szűznek lenni.
      Az viszont kétségtelen, hogy ha valaki bizonyos idő után még mindig szexuális tapasztalatok híján van, arra bizony címkéket ragaszt a társadalom és ez az illetőben komoly stresszt és frusztrációt is okozhat.
      A cikkemet azoknak írtam, akik úgy érzik, elakadtak valahol azzal, hogy még mindig szüzek.

      De ha már felvetetted a párbeszéd lehetőségét: nem igazán lehet veled úgy párbeszédet folytatni, hogy azt hallod meg, amit hallani akarsz és nem azt, amit mondok, így meg sem próbálom. Próbáld meg beleérezni magadat azok helyzetébe, akiknek ez a cikk szól.

      Reply
    • Julcsi 2014. May 14. Wednesday 23:24

      Nekem szimpatikus amit írtál Frici. Szerintem ha valaki úgy érzi, h szeretné elveszíteni a szüzességét, mert az ciki, h ő még szűz, annak én olyan levelet írné, amiben arra biztatnám, h értékelje szüzességét. “Ne pánikolj, de ismerd el, hogy van lemaradásod” – NEM! Ezzel én nem értek egyet. Szerintem NINCS lemaradásod. Remgeteg oka lehet annak, h valaki még szűz, de a fő ok mindenképpen az, hogy még nem találta meg azt a társat, akivel kölcsönösen érdemesnek találták volna egymást arra, hogy teljes testi-lelki együttlétben legyenek. És akkor az a jó, h még szűz. Miért is veszítené el valaki a szüzességét csak azért, h már ne legyen szűz. Szerintem nem az a lényeg, h valaki szűz-e vagy nem. Ha vágysz arra, hogy társad legyen és abban kérsz segítséget, hogy hogyan ismerkedj, hogyan nyílj meg, hogyan merre találd meg azt akivel kölcsönösen vonzódtok majd egymás iránt az egy szép cél. Ha meg van a társ akkor lesz szexuális életed is mellé. Lehet, h nem lesz minden elsőre tökéletes, de egy társsal a szexualitásban együtt tanultok és fejlődtök. Szerintem az érték, h ha valaki bátor annyira, h nem akarja elveszíteni a szüzességét csak azért, h már neki is legyen “tapasztalata”. Nem kell “tapasztalat”, mert az úgy szép, hogy ha azzal szerzed meg a tapasztalatot, akit szeretsz. Ahhoz sem kell külön tapasztalat, h jaj, milyen lesz majd ha apuka leszel és el kell vinni a saját fiad az iskolába. Mert azt az élményt úgyis csak úgy tudod meg, h a saját fiadat milyen elvinni az iskolába. Más gyerekét hiába is kísérgeted, az nem ugyanaz. Amikor eljött az ideje, h a fiad iskolás lesz akkor kézen fogod és elvezeted. Egyedi érzés lesz! Érdemes rá várni. És az sem igaz, h biztosan kudarcot fogsz vallani, ha 35 évesen kezded el a szexuális életet. Lehet, h pont azért vagy még szűz 35 évesen, mert bátor voltál várni amire büszke is lehetsz és ha bízol magadban és szereted azt a lányt, asszonyt, fiút, férfit akkor rá fogsz jönni, h hogyan is fejezd ki a szereteted gyengédséggel a szexualitásban. Ezt nem lehet előre tanulni. Szerintem.

      Reply
      • Mátyás 2014. May 15. Thursday 00:05

        Kedves Julcsi! Nem az a baj, hogy valaki a 30-as, 40-es éveiben még szűz, hanem az, hogy általában ez egy indikátora, egy jelzője annak, hogy valami baj van az illető személyiségével. Általában azt jelzi, hogy a személy túl félénk a témában ahhoz, hogy kialakítson egy kapcsolatot, vagy valami más lelki probléma van a gyökerében. A első párkapcsolat kialakításának megvan a maga ideje, kb úgy 18-20 éves kor körül. A ember huszas éveiben még mindenki rá van hangolódva és elnézik a másik botladozásait. De ha valaki már a 30-as 40-es éveiben jár és még nem volt párkapcsolata, akkor nincs ráhangolódva erre, esetleg nem is tudja hogyan kell viselkedni ilyen helyzetben, hogyan kell kezdeményezni és ezért igencsak nehéz dolga van még ha rá is szánná magát, mert nincsenek meg a tapasztalatai. Talán van aki ösztönösen jól csinálja, de mint minden máshoz ehhez is kell “gyakorlat”. Bele lehet jönni a párkeresésbe. Vagy el lehet idegenedni a másik nemtől és totál le lehet dermedni. Ha valaki túl félénk és nem tudja, hogy mit kell csinálni, akkor hiába jön álmai asszonya, vagy férfije, nem lesz abból semmiféle párkapcsolat. És az a gondolat, hogy “keresi az igazit” csak egy üres szó fordulat marad, hogy elfedje vele a saját párkapcsolat teremtési képtelenségét az illető. Szóval a késői szüzesség általában egy indikátor, és úgy is kell tekinteni.

        Reply
        • MZS 2014. May 15. Thursday 08:58

          Sehol nincs leírva, hogy 20 éves kor utána szüzesség betegség. Nem értek egyet teljes mértékben Mátyással. A társadalmunkban a házasság, család, gyerekek volt sokáig elfogadott. Az utóbbi 1-2 évtizedben ez a trend felbomlani látszik. Ennek több oka van, gazdasági, szociológiai, de ez most nem tartozik ide.
          Semmivel nem egészségesebbek azok a férfiak és nők, akiknek 40 éves korára 2-3-4, sőt több hosszabb kapcsolata volt, vagyis nem voltak képesek egy ember mellett lehorgonyozni. Ők is mondhatják azt, hogy keresik az igazit, és azok is, akiknek még 30 évesen nem volt párkapcsolatuk. A volt partnerem, aki tizenéves korától szexuális életet élt semmivel nem tudott jobban működni a kapcsolatunkban, mint Én. Sőt, mivel jöttek-mentek a nők az életében, ezért nem sokra értékelte őket, mint embert. Erre azonban elég későn jöttem rá. Ha a házasságot középre helyezzük, akkor a szüzesség és az “egyik kapcsolatból ki a másikba be” jelenség is eltér a normától. Ki akkor a beteg? Senki. Az emberek sokfélék, van akit egy szakítás a földbe dönt, van aki még aznap szerez másik partnert. Nem szabad elvenni a 30 éves szüzek életkedvét, és lelki roncsnak beállítani őket.

          Reply
  4. Jocó 2014. May 14. Wednesday 23:45

    Háá…át igen ,társtalálás, szüzesség ? stb nem egyszerű a kérdés én egy konzervatív 52 éves pali vok, nekem érték volt, ill lett volna, h szűz legyen a párom, de ez nem jött össze, az első nejem, megismerkedésünk előtt 3 hónappal megszabadult tőle még egy koncerten, csak úgy a hecc kedvéért, érzelem nélkül. Ez anno elég kiábrándító volt, kellemetlenül érintett, mindjárt az elején, akár egy jel is lehetett volna a mostani gondolkodásommal visszagondolva, h adjam fel a kapcsolatot.
    Akkor nem tettem, pontosabban 20 év együttélés után még is csak megtörtént.
    Viszont lett 2 gyerek, akikre viszont büszke vok és a mai napig jó a kapcsolat.
    Bele ugrottam még mindig naivan egy új (ismét skorpió ) kapcsolatba ez két évig tartott , a tanulság levonása mellett, hozadéka egy 3 éves kislány , kiért megy most a válóper.
    Így most 52 magasságában építem újra az életem, az eddigi tanulságok levonása mellett, ezzel csak azt gondoltam érzékeltetni, h a dolgok rajtunk múlnak, ( Habbard szerint is önálló kis istenek vagyunk mindannyian )és még semmit nem késő újra kezdeni, célok, tervek, minden a hozzáállásunkon, gondolkodásunkon, tetteinken , cselekedeteinken múlik.
    Meggyőződésem, h nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség, vetés-aratás,aki keres talál, ami késik úton van…:-) stb stb
    Úgy, hogy, ha nekem 52 magasságában egy 3 éves kislánnyal sikerülni fog,a TÁRS találás, akkor MINDENKI megtudja csinálni.
    A titok, hogy tudd megfizetni az árát, tegyél érte, és NE ADD FEL !
    Mivel, tudjuk, h a győztesek sem adták fel, mert, ha megtették volna, soha nem győztek volna…!

    A szél segítsen benneteket hátulról, miközben a Jó Isten tegye talpatok alá utatok !

    Reply
  5. Lea 2014. May 15. Thursday 08:23

    Kedveseim !

    45 éves leszek a nyáron .
    Túl egy váláson ,gyermek szülésen ,sok-sok csalódáson fiatalon és mostanában is , egyet biztosan ki merek jelenteni .
    Nem a szüzesség megléte ,vagy nem léte a fontos kérdés ,hanem hogy legyen egy ember -kinek a férfi ,kinek a nő – ,akiben megtaláljátok azt a szellemi ,érzelmi azonosságot ,ami egymáshoz fűz benneteket ,akivel az együtt eltöltött minőségi idő alapozza meg ,hogy alakul-e köztetek egy fizikai vonzalom ,ami egyenes út a testek egybeforrásához .Olyan spontán és egyértelműen és természetes módon következik majd be ez ,hogy észre sem venni és -már nem vagy szűz – ha már ez a téma .
    Nem lehet semmit önmaga tényszerűségében kezelni .A szüzesség csak egy fogalom ,amit csak azzal definiálni ,hogy testi kontaktus ,ahol a két nemi szerv kellően mélyrehatóan találkozik ostobaság és felületesség .
    Ha visszacsinálhatnám ,lehet hogy megtenném .Bár nekem talán nem okozott lelki csalódást a szüzesség elvesztése ,mert egy olyan fiú vette el ,aki engem nagyon szeretett és figyelmes volt ,mégis jobb lett volna ,ha ez az érzés akkor 18 éves koromban kölcsönös .
    Akkor azt hittem szerelmes voltam ,de később jöttem rá ,hogy csak vágyakozott a testem ,gondolom hormonálisan ,de a varázslat elmaradt ,mert nem volt meg a test és a lélek egysége ,harmóniája .
    Ezért én csak azt tudom mondani ,hogy csak azért ,mert már 18 ,32 ,40 ,45 éves vagy és még testileg szűz ,akkor lehet ,hogy nem kevesebb ,talán sokkal több vagy ,mint gondolnád .
    Hidd el nem azért nem jött eddig össze ,mert nem kellettél senkinek ,hanem azért ,mert Te megértetted a lényeget . Te a boldogságot akarod ,nem csak a kielégülést . A boldogság pedig nem jár ,hanem kűzdelmek sorozata lemondásokkal ,buktatókkal teli folyamat .Eléggé paradoxonnak tűnő képlet . De igaz .
    Én mondom ,aki nem vagyok istenhívő a szó klasszikus értelmében ,aki túl van rengeteg élethelyzeten ,csalódáson ,örömnek hitt szexuális együttléteken .
    Lehet ,hogy én csak mostanra értettem meg azt ,amit mások ösztönszerűen tudnak .Nem kötelező nem szűznek lenni 18 év felett !
    Szerintem értékes kincset hordoztok .Annak adjátok ,akinek ezt nem kell magyarázni .Aki nem akad ki azon ,hogy 30 felett még szűz vagy ,hanem érti és értékeli ,mert akkor lehet ,hogy lelki társra is találtál ,akivel egy életre megtalálod azt amire vágyódsz már régóta . És egyszerre varázslat lesz az élet ,mert kivártad ,megérlelted magadban a jó pillanatot amikor átadod magad a természetes beteljesülésnek .Hidd el ,akkor nem lesz zavarodottság ,félszegség ,megfelelési kényszer ,szégyenérzet .Csak egy nagyon természetes érzés tölt majd el .De csak akkor ,ha szerelemből fakadt .

    Reply
  6. Randi Andi 2014. May 15. Thursday 09:05

    A szüzesség túlidealizálása nem fog azon segíteni, aki párkapcsolatot szeretne de harminc akárhány éves koráig még egy csókig sem jutott el, pedig szeretett volna. És utóbbi félmondaton van a hangsúly – ha valaki boldog úgy, ahogy van, akkor teljesen mindegy, szűz-e vagy sem, ez a cikk azoknak szól, akik szeretnének változtatni mert nincsenek megelégedve a magánéletükkel.
    Ne mondjátok, hogy ez a lemaradás azért van, mert még vár az “Igazira” – ezzel egy fals magyarázatot és megnyugvást adtok akkor, amikor az illetőnek inkább dolgoznia kellene azon, hogy a pszichoszexuális fejlődés kimaradt állomásait bepótolja. Nem a szüzesség a “baj” – ahogy Mátyás is írta, ez egy indikátor.
    A szűzen férjhezmenni koncepciója pedig egy szép emlék abból a korból amikor az emberek korán házasodtak. Jelenleg a házasodás időszaka a huszas évek végére, a harmincas évek elejére tolódik. Nem reális elvárás az, hogy valaki a fél életét szűzen élje le csak azért, mert vár az anyakönyvvezetőre.
    Különösen károsnak érzem, amikor valaki az egészséges szexualitást (= amikor az aktus mindkét fél beleegyezésével, és élvezetére történik harmadik fél megbántása nélkül) erkölcstelenségnek nyilvánítja. Ez a moralizálás csupán arra jó, hogy saját magát másoknál magasabb piedesztálra emelje és leszólja a többieket. Hogy erre miért van szüksége, azt neki magának kell kiderítenie.

    Reply
  7. Edw 2014. May 15. Thursday 09:45

    Olvastam már ebben a témában net-en, egy – nagyon népszerű oldalon ahol bárki felteheti a kérdéseit aki regisztrál – és a lányok véleménye az volt (döntő többségben), hogy az a férfi aki harmincakárhány évesen szűz azzal valami problma van, “tuti nem százas” és rajtuk ugyan ne gyakoroljanak; nem tanárnénik ők és “szexre vágynak nem arra hogy egy meztelen férfi ott szerencsétlenkedjen”.

    Reply
    • Z, mint Zorro 2014. May 16. Friday 10:47

      Mit válaszolnának ezek a nők arra a kérdésre, hogy összejönnének-e olyan férfival, akinek már több mint 10, 20, 50, vagy száz partnere volt?
      Természetesen minden nő, a tökéletes férfit akarja magának, aki tökéletes az ágyban is. De valahol, valamikor, valakivel el kell kezdeni… és az lesz az első, nem egyből a tizedik.
      Ha túl sokat szexeltél az a baj, ha még nem szexeltél, akkor az….

      Reply
      • Brigi 2014. May 16. Friday 12:45

        Nyilván pasiból is szekérderéknyi van, aki azt válaszolja a kérdés fordítottjára, hogy hátőaztán nem fog egy szűzlánnyal szarakodni, vagy hogy biztos frigid stb…

        Az emberek egy része intelligens és empatikus (sajnos a kisebb része), a másik része pedig…nem az. Ennyi.

        Egyébként azon az oldalon, amire gondolt, – már persze, ha az amire én gondolok:-) –
        főleg tinik, korahuszik kérdezgetnek és válaszolgatnak. Tőlük meg nem kell marha nagy érettséget elvárni.

        Reply
    • Varga Gábor 2015. October 8. Thursday 23:23

      Öcsèm szerintem te voltál az a szerencsètlenkedő pucèr csiga akiről írtak. Te szerencsètlen nem inkább kiállni kellene a másik ember mellett hanem belerugni mègjobban. Fogalmatok sincs hogy az emberek akik valamilyen problèmával vagy helyzettel küzdenek honnan jönnek min mentek eddig keresztül. Át kellene gondolni a mondandót mielött leírod. Nem de öcskös.

      Reply
  8. Tamás 2014. May 15. Thursday 13:50

    Én a következő kategóriába tartozom: “Azok is sokszor szüzek késő huszas-harmincas éveikben is, akik valamiért kudarcot vallottak kamaszkorukban egy-egy suta próbálkozáskor, aztán pedig feladták az egészet és inkább a szakmájukra koncentráltak, hiszen ott legalább sikereket értek el. Mire felocsúdnak, eltelik akár egy-két évtized is, körbenéznek és azt látják, másoknak már gyerekeik vannak, ők pedig ezen a téren nem tartanak még egyáltalán sehol. Ez persze tovább aláássa az önbizalmukat, hát hogyan is kezdeményezhetnének náluk tapasztaltabbnál? A kudarctól, a “beégéstől” való félelem tartja vissza őket a kísérletezéstől.” A múltkor pl. odajött hozzám két nagyon csinos lány (ilyesmi igen gyakran történik), de lepattintottam őket, mert rettenetesen félek, hogy rájönnek, hogy tapasztalatlan vagyok. A társaságaim csak fiúkból állnak, nőknek közelébe sem merünk menni, mert mindenki kudarckerülő (persze mindenki szeretne lányokkal ismerkedni egyébként). Az előbbi érték-nem érték témához: sokáig azt hallgattam a szüleimtől, hogy “ráérsz még ismerkedni”, most ők is meg vannak ijedve (26 éves vagyok). Azt látom, hogy az élet minden területén egyre inkább az önbizalom számít, hogy hogyan adod elő megad, nem az, hogy ki is vagy valójában. Az erőszakos embereket becsülik, az erős akarat előtt mindenki meghajlik, az udvariasság pedig gyengeségnek tűnik. Ez vezet oda, amit az előttem hozzászóló írt…
    ui. Egyébként az a lány, akinél a suta próbálkozásom volt, elvileg lehet, hogy az egyik kommentelő (persze erre nagyon kicsi az esély:) ), de a név, a stílus, a világlátás megegyezik. Neki üzenem, hogy a valódi nevem lehet akár más is, nemcsak Tamás 🙂

    Reply
  9. Brigi 2014. May 15. Thursday 14:30

    Sziasztok!

    Szerintem egyik véglet sem helyes, a túlidealizálás és a lelki sérültezés sem.

    (Mellesleg minden ember lelki sérült, a lényeg az, hogy a másik ember “sérülése” neked pont elfogadható-e:-)

    Ami inkább probléma a késői szüzességgel, hogy kimarad egy csomó jó élmény…fiatalon, önfeledten nem ugyanaz szerelmesnek lenni, mint kontrollált, sok vesztenivalóval bíró harmincas-negyvenesként.

    A másik probléma pedig, hogy mit mondjon egy szűz a randin a múltjáról. Akár helyes akár nem, 1-2-3. randin felmerül, hogy miért vagy itt, mikor ért véget az utolsó kapcsolatod, vagy mi volt a leghosszabb kapcsolatod stb. Egy szűznek itt nehéz dolga van, ha passzolja a kérdést, az “gyanús”, ha bevallja az meg veszélyes, pláne, hogy ez elég intim info, nyilván nem akarja megosztani akárkivel. Meg kiszolgáltatottá is teszi, hiszen a másik így nyeregben érzi magát a naiv, tapasztalatlan féllel szemben. Vagy megijed a felelősségtől.
    Ezzel kapcsolatban mit javasolnál, Andi?
    (Gondoltam, egy konkrét téma hasznosabb lenne a moralizálásnál:-)

    üdv
    Brigi

    Reply
    • Randi Andi 2014. May 15. Thursday 14:59

      Szerintem ha kellőképpen közel kerültek egymáshoz a felek és olyan a kapcsolat, akkor nyugodtan elmondható a dolog, de nem kötelező, még utólag sem elmondani. Ezt mindenki döntse el saját belátása szerint. Nyilván az a legjobb ha erről is nyíltan lehet beszélni egy kapcsolatban mindenféle ciki-érzet nélkül.
      Nem ezen fog múlni az adott párkapcsolat sikere, az biztos – a legtöbb párnak időre van szüksége a szexuális összecsiszolódáshoz akár szűz akár nem.

      Reply
      • Brigi 2014. May 19. Monday 00:21

        Szia Andi!

        Köszi a választ.
        Ismertem egy párt, ahol a fiú szűz volt, mikor összejöttek, a lány meg nem. A fiú szégyellte, macsónak akart tűnni, ezért nem mondta el, hanem kitalált egy csomó csajt meg párkapcsolatot, és szemrebbenés nélkül mesélte el őket, mintha megtörténtek volna. Sok évvel később, házasságkötés után derült ki, hogy hazudott, elég nagy galibák lettek belőle.
        Szóval szerintem legkésőbb utólag mindenképp érdemes elmondani, mert a hazugság lesz a probléma, és nem a szüzesség.

        És épp ezért is kérdés, hogy az ismerkedési fázisban mit mondjanak. Mert valamit kell.

        Reply
        • Randi Andi 2014. May 19. Monday 08:58

          Azt nem mondtam, hogy össze-vissza kell hazudozni, mert abból valóban csak a baj lehet. Ilyenre soha nem buzdítanék senkit!
          Ismerkedési fázisban – amíg még nincs elköteleződés – annyit lehet mondani ha nagyon muszáj, hogy nem rendelkezel túl sok tapasztalattal e téren. Ha rákérdez, akkor természetesen nem nagyon tudsz mást mondani, csak az igazságot, de 30 körül már eszébe sem jut általában senkinek ilyet megkérdezni.

          Reply
      • Z, mint Zorro 2014. May 20. Tuesday 07:51

        A gond Andi az, hogy ez a téma olyannyira alap, (hány kapcsolatod volt eddig, meddig tartott a leghosszabb kapcsolatod, mikor ért véget az utolsó kapcsolatod), hogy már az ismerkedés korai, kezdeti szakaszában előjön általában. Könnyű ezen elbukni és akkor már vége is, s még el sem kezdődött igazából a dolog.
        Azaz a kellőképpen közel kerüléses fázis csak ezután jönne… Nyilván, ha már egy ilyen szakaszban jön csak elő ez a dolog, akkor az teljesen más helyzet.

        Reply
        • Randi Andi 2014. May 20. Tuesday 09:03

          Szerintem nem alap az, hogy ki legyen beszélve az, hogy hány kapcsolatod volt eddig és meddig tartott a leghosszabb. Nekem, mint coachnak érdemes tudni ezeket ha valaki hozzám fordul, na de hogy egy első randin ez legyen a téma? Az emberek ezeket legtöbbször azért beszélik át, mert nincs jobb ötletük..
          Ha valaki ilyet kérdez, meg lehet mondani, hogy kicsit korai erről beszélni, és egyáltalán, miért érdekes ez? Ennél jobban is el lehet tölteni egy randit, minthogy az exekről essen szó.
          “Voltak kapcsolataim, de nyugi, nem én vagyok Budapest Casanovája, beszéljünk valami érdekesebbről” – ehhez mit szólsz? Kapcsolat alatt bármi értendő, később kifejtendő! 🙂

          Reply
          • Z, mint Zorro 2014. May 20. Tuesday 18:00

            Ez tetszik. Fel is írom a noteszembe… 🙂

            Egyébként én azt szoktam ilyenkor mondani, hogy: hááát, mióta a felfújható Barbie-m Rhonda kilyukadt, azóta nem éppen optimális a kapcsolatom a nőkkel… :)))
            Csak vicceltem…

            Reply
  10. G 2014. May 15. Thursday 20:15

    Kedves Randi Andi!

    Cikkeddel csak megerősítetted azt amit eddig is tudtam, hogy a te tréningjeid nem azokért vannak akik szűzek, és nem volt még párkapcsolatuk. (Mert azok nem mennek tv-műsorokba és lehet, hogy ők kevésbé töltik ki a kérdőíveket és kevesebben vannak )

    Nem kell idealizálni a szüzességet! De két dologra hívnám fel a figyelmet!
    „ne pánikolj, de ismerd el, hogy van lemaradásod” vastag betűvel
    „de szexuális fejlettségben egy kamasz szintjén állsz,”
    Egy kövér embernek se mondom azt, hogy kövér vagy, miközben le akar fogyni. Mert pontosan tudom, hogy ez neki bántó és tudja azt is, hogy az lenne az ideális ha nem lenne az. Pedig igazat, mondanék vele.

    Reply
    • Z, mint Zorro 2014. May 16. Friday 10:57

      Ha az elhízást mondjuk nem endokrin probléma okozza, és a kövér ember le szeretne fogyni, akkor még segíthet is, ha a környezete, szembesíti ezzel, (persze nem mindegy, hogy ki), adhat plusz motivációt a célja elérésében, a fogyásban.
      Ebben az esetben molett emberünk ha elindult már a fogyás útján, sem fog megsértődni és megbántódni, hanem a kritikát helyén kezelve, elszántságát megerősíti, hogy jó úton jár célja elérésében.

      Reply
  11. Ilu 2014. May 16. Friday 00:45

    Ismerek egy lányt, majd 40 éves, az a felfogása, hogy “szex csak házasság után” (mélyen katolikus). Amivel alapjában véve nem lenne baj, ha hasonló gondolkodású férfiakra bukna. De Ő a macsókra bukik, akik valljuk be őszintén, nem a házassági szándékról, és a türelemről híresek. MIkor megkérdeztem Tőle, hogy miért nem a templomban keresi, az ilyen férfit, azt mondta: “abban nincs semmi kihívás”. Tehát tudatosan, vagy tudattalanul olyan férfit keres, aki nem létezik: egy fiatal, nagyon jóképű gazdag macsót, aki majd megtér, és vár a szexre a házasságig. (ez csak egy példa volt, arra amit írt Mátyás: a szüzesség, csak indikátor).

    Az nagyon szép, hogy értéknek tartjátok a szüzességet. Nekem csak az a kérdésem, hogy a férfiak ezt magukban is annak tartják? Vagy, csak a nő legyen szűz, a nőnek érték, a férfi viszont legyen “tapasztalt? Mert, ha erről van szó, az kettős mérce, és ez már tényleg ártalmas lehet.

    Egy másik, amitől kivagyok bukva: a házasság “istenítése”. Majd, ha egyszer feleségül vesznek stb… Hol van az megírva, hogy a házasságom jó lesz? Hol van az megírva, hogy Vele jó lesz a szex? Sehol!!!!! Na ezért kellenek a tapasztalatok! Én is tapasztalatból írom:)… Ahhoz a férfihoz mentem feleségül, akivel elveszítettem. Aztán,ahogy telt az idő, egyre rosszabbul éreztem magam, beadtam a válópert. Most már tudom, hogy -igaz csak lelkileg- egy bántalmazóhoz mentem feleségül. Ezt csak azért írom, hogy igen kellenek a tapasztalatok, hogy megismerjem a másikat, és magamat. És még valami: a szex, csak úgy magától, mint ahogy a párkapcsolatok sem (akár mennyire is összeillenek) nem fog jól működni. Az életben minden tanulási folyamat! Mint ahogy megtanulunk beszélni, vagy kerékpározni, úgy kell megtanulni a szeretetet, a szexet, és a kapcsolatok működtetését, művészetét:

    “Művészet-e a szeretet? Ha igen, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Vagy
    kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az
    ember, ha szerencsés, “beleesik”? …… az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi
    nézetet vallja.
    Nem mintha nem volna nekik fontos a szeretet. Élnek-halnak érte; boldog és
    boldogtalan szerelmi történetek garmadáját nézik végig a moziban, a
    szerelemről szóló bárgyú dalok százait hallgatják meg – azt azonban jóformán
    senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia.” (Erich Fromm: a szeretet művészete)

    Reply
  12. Z, mint Zorro 2014. May 16. Friday 11:18

    Tény, sajnos, vagy nem sajnos, hogy jelen állás szerint társadalmunkban nem egy vonzó tulajdonság, ha valaki idősebb korában is még szűz.
    Viszont el tudok képzelni olyan életutat és élethelyzetet, ami ezt eredményezi.

    A kérdés ezután az, hogy mit tehetnek azok, akik ebben a cipőben járnak, viszont változtatnának rajta.

    Zárójelben: mennyivel érnek többet azok, akik középkorukra már túl vannak egy-két váláson, komolynak mondott kapcsolaton, egy két gyerekük is van, s mégis egyedül vannak? Nekik mennyivel fejlettebb pichoszexuális képességük? Jobb lenne úgy?

    Reply
    • Brigi 2014. May 16. Friday 12:38

      (nem tulajdonság, hanem állapot:-)

      Reply
  13. XY 2014. May 17. Saturday 10:16

    Sziasztok kommentelők, és Kedves Andi!
    Hogy is kezdjem…? Nem egyszerű. Úgy döntöttem én is elmesélem kicsi történetemet. Jelenleg közel a 3x-hez, sajnos ebben a cipőben járok. A félreértések elkerülése érdekében 100-as vagyok, és semmi bajom sincs, és nem érzem magam kisebbnek az összes emberhez képest ezáltal. Kapcsolatok és társaság terén elég hadilábon álltam mindig is, jelenleg is, úgyhogy iskola mellett soha nem voltam bulizni, ahol állítólag lehet ismerkedni. Akkor hol ismerkedjek? Hát.. A suliban! Kilőve! Egy olyan iskolába jártam általános után, ahol elég érdekes dolgokat tapasztaltam a többiektől. Hétvégi drogozás, ivás hányásig (már elnézését a kifejezéstől),..stb, stb. Nem vagyok otthonülő típus, mert szeretek pl. túrázni, fotózni, koncertekre járni, de szerintem mindennek van egy határa. Előbbiekből kimaradtam. Akkoriban fiús osztályban jártam. Igazából középiskolába kezdtem komolyabban ismerkedni, de az volt a baj, hogy akkora sajnos az önbizalmam kevés lett. Ugye ez pedig látszódik? Legalábbis megérzik a hölgyek többsége. Főleg akkor amikor a padlás teli van azzal, hogy én nem kellek, mert valamiért nem vagyok jó. De bezzeg aki piás, kitetovált és korához képest teljesen normálatlan életet él, az miért jó? Legalábbis a mai napig ezt látom. Akkor én miért nem? Elnézést azoktól, akiknek a tetoválás tetszik. Mára divat lett. De a tetoválástól függetlenül lehet egy normális ember, ilyet ismerek is, de engem visszataszít valamilyen szinten. Akkor tájt ezekkel a fejemben sok mindent nem értettem, ill. ma sem értek.. Mostanra fordítva a szót, 5 éve társkeresőzöm, kisebb nagyobb sikerekkel. Többségében 2-3 randi után kaptam egy nemet, amit már nem lehetett kijavítani, mert ez egy társasjáték, és nem egy emberen múlik. Volt egy kapcsolatnak nevezett „fény az alagútban”, amiben egy kicsivel tapasztaltabb lettem, de nem hozta meg azt a szerelmet amit vártam , ill. vártunk egymástól. Jelenleg úgy érzem, hogy teljesen elérhetetlen dolog számomra, hogy családom és gyerekem legyen, pedig szeretnék. Igaz mára ez is csak egy múló trend,” egy jól működő család.. „Nem adtam fel, mert miért is tenném? Szerintem a lányok cikinek tartják többségében, de ez csak felfogás és elfogadás kérdése. Nem bűn, HANEM EGY ÁLLAPOT, amiben van mit pótolni, tapasztalatot gyűjteni!

    Reply
  14. Zsuzsi 2014. May 17. Saturday 12:43

    A hajam szála égnek áll, amikor bárki bármilyen házasságon kívül eső szexuális kapcsolatra biztat másokat, mert roppant felelőtlenségnek tartom ezt a jelenséget. 31 évesen még szűz vagyok, és szerintem ez olyasmi, amire büszke lehetek: nem mentem bele felelőtlenül együttélésbe, látogatókapcsolatba, egyéjszakás kalandba stb., noha megtehettem volna. Szerintem az az ideális, ha a fiatalok mindketten szüzen házasodnak, (a fiúk is!), mert ez sok emberi kapcsolatot megment a sérülésektől. Mi van akkor, ha megvolt a testi kapcsolat, és mégse lesz belőle házasság? Rossz emlékek, rossz lelkiismeret, összehasonlítási alap a jövendőbelivel, ami kínosan is elsülhet, eseteg nem kívánt baba, ami egy rakás olyan lemondást követő helyzethez vezet, amiben igazából nincs jó megoldás. Én sem úgy tervezem, hogy egész életemre szűz maradok, hanem igyekszem azt az embert megtalálni, aki mellett biztonságban elköteleződhetek, és egy életre boldoggá tudom tenni, leginkább azzal, hogy becsületes vagyok vele. (Ha hagynám, hogy bárki, akivel tetszünk egymásnak, úgymond “elkezdje a szexuális beprogramozásomat”, és aztán mégis másvalaki lesz a férjem, a házassági “szexuális beprogramozásra” azt hiszem, nagyon másképp reagálnék.) Nézőpontom kialakításában nagy szerepe van annak, hogy hívő keresztény vagyok, már csak azért is, mert az Isten a legnagyobb hedonista, akiről elhiszem, hogy a legjobbat tartogatja számomra.

    Reply
    • Ilu 2014. May 17. Saturday 23:49

      ” Mi van akkor, ha megvolt a testi kapcsolat, és mégse lesz belőle házasság?”
      És mi van, ha igen, csak éppen nem jó…
      Én ezt jártam végig. Teljesen komolyan gondoltam az esküt az oltárnál, mégis beadtam a válópert…
      De azért Neked azt kívánom, hogy sikerüljön megfelelő párt találni, aki szintén hozzád hasonlóan hívő keresztény.

      Reply
    • Randi Andi 2014. May 18. Sunday 07:11

      Zsuzsi, a hajad égnek áll, de azért mégiscsak itt vagy…
      Az a baj, hogy te a szexualitást elsősorban a hátrányairól ismered és téves képzeteid vannak róla (“beprogramozás” és hasonlók). Ez azért probléma, mert ahogy démonizálod az egészet, úgy lesz egyre nehezebb majd elkezdeni a dolgokat.
      Ha hívő keresztény vagy, és először elvárod az esküvőt, akkor érdemes más hívő keresztényekkel ismerkedni, mert ezt máshol nem tekintik különösebben értéknek 31 éves korban.
      A helyzet az, hogy azáltal, hogy szűz vagy, semmivel se vagy se rosszabb, se jobb a többieknél, akik nem azok. A szüzességed nem ok arra, hogy erkölcsileg magasabbra emeld magad másoknál. (És hidd el nekem, azok a mások többségében egyáltalán nem bánják, hogy van szexuális tapasztalatuk, sőt…)
      Természetesen, ha a fentiek nagyon távol állnak tőled, akkor keress olyan fórumokat, ahol hozzád hasonló gondolkodásúak vannak (vannak keresztény társkeresők, a gyülekezetekben is biztosan vannak potenciális jelöltek, stb.)

      Reply
    • Ádám 2016. March 13. Sunday 21:22

      Hihetetlen mennyire ostoba vagy. Mondd, hogy csak trollkodsz.

      Reply
  15. Ilu 2014. May 17. Saturday 17:49

    Kedves Andi! Miért vár még a hozzá szólásom moderálásra?

    Reply
  16. kisvirág 2014. May 17. Saturday 21:40

    Hú, ez aztán az izgis téma! 🙂 Engem ugyan nem érint de vannak ismerőseim akiket igen!

    Reply
  17. Tomi 2014. May 18. Sunday 16:17

    ” Lépjen tovább! Rázza le a port a sarujáról, és álljon odébb! Megéri!”
    Ez totalis hulyeseg, semmit nem hasznal. Ha alkalmatlan vagy, koltozhetsz 10-100-1000km-re, az sem segit.

    Reply
  18. Terézia 2014. May 25. Sunday 12:11

    Nagyon örülök, hogy előkerült ez a téma! Engem erősen foglalkoztat, hogy vajon hogyan tudom 41 évesen bepótolni “pszichoszexuális fejlődésem kimaradt lépcsőfokait”. Tényleg kimaradtak, noha rengeteget jártam önismereti csoportokba, sőt (szexuál)pszichológushoz évekig egyéni terápiára is. Most már többet nem szeretnék, mert hogy ideje a tettek mezejére lépni. De hogy kezdjek egyáltalán hozzá a gyakorlati lépésekhez, nem elriasztva tapasztalatlanságommal az esetleges jelöltet?

    Reply
    • Randi Andi 2014. May 26. Monday 08:54

      Szia Terézia!

      Milyen okokat találtatok arra nézve, hogy nem sikerült senkivel komolyabb kapcsolatot kialakítani?
      Lehetséges, hogy az elmúlt évek során túl sok volt az elmélet és túl kevés a gyakorlat? 🙂 Szerintem ugyanúgy kezdj hozzá, mint bármely más társkereső! A gyakorlatról szól a nőknek írott, 8 hetes online tanfolyamom.

      Reply
  19. Jules 2014. June 3. Tuesday 23:52

    Kedves Andi!

    Én jelenleg a feladás fázisánál tartok. És igen, jól esik a szakmámra koncentrálni, jól esik eredményeket elérni benne (amit a társkeresésben sohasem sikerült), jól esik ötletszerűen beosztani a szabadidőmet mindenféle kötöttségek nélkül, anélkül, hogy bárkihez alkalmazkodnom kellene, jól esik néha olyan őrültségeket is csinálni, amit egy barátnő szinte biztosan nem viselne el, jól esik nem törődni azzal, hogy hogyan kellene elegánsan felöltözni, hogy egy randin, vagy akárhol az utcán bejöjjek egy jó nőnek, vagy legalábbis megfeleljek az állítólagos társadalmi elvárásoknak, és jó első benyomást tegyek, továbbá jól esik esténként nem gondolni arra, hogy milyen lenne, ha most egy barátnővel lennék.

    Ez most bizonyára annak néz ki, hogy homokba dugom a fejem a probléma elől, de mégis határozottan úgy érzem, hogy mióta nem foglalkozom annyit ezzel a kérdéssel, azóta mintha kissé helyrezökkent volna végre az életem. Persze nem párkapcsolati téren, mert ott továbbra sem történt semmi, mint ahogy eddig sem, de úgy általában véve viszont igen.

    Őszintén szólva sosem tudott igazán lelkesíteni, mikor mindig azt írtad, hogy meg lehet ezt csinálni, csak sok munka meg kitartás kell hozzá, és el kell viselni a kudarcokat. Valahogy inkább mindig elcsüggedtem ettől, és aztán végül meggyőztem magamat, hogy akkor valószínűleg nem is fontos annyira nekem a barátnő, ha nem szeretnék megdolgozni érte, és köszönöm szépen, a kudarcokból sem kérek már többet. De ha nem érdekel a dolog, akkor miért csüggedek el a biztatásokat olvasva? Vagy akkor mégis érdekel? De akkor meg miért nem fűlik a fogam rá, hogy tegyek érte? Egyszerűen csak lusta vagyok? Majd kiderül egy-két évtized múlva, amikor már úgyis késő lesz?

    Egyébként Tomi véleményét meg tudom erősíteni. Én a közelmúltban nem 1000, de több mint 8000 km-re költöztem, legalábbis egy időre, de társkeresés terén ez az ég világon semmit nem változtatott. Ez amúgy nem lepett meg, pontosan erre számítottam én is. Nincsenek meg a társkereséshez szükséges készségeim, így aztán teljesen mindegy milyen miliőbe megyek, akkor sem fogok semmit elérni. Egy időben próbáltam megtanulni, de sosem éreztem természetesnek azt a viselkedésformát, amiről úgy gondoltam, hogy a siker érdekében produkálnom kellett volna, így aztán nem is tudtam természetes módon produkálni. Egy időben voltak apró momentumok, amiket úgy értékeltem, mintha a siker első jelei lennének, és be is lelkesedtem tőlük kicsit, de aztán a nagy áttörés csak elmaradt mindig, így idővel letettem az egész próbálkozásról, és inkább úgy próbáltam viselkedni, ahogy azt saját magamtól természetesnek éreztem.

    Azt még hozzátenném, hogy a mostani látogatásom apropója az volt, hogy bár már régen leiratkoztam a levelezőlistáról, most hosszú idő után váratlanul mégis kaptam egy értesítést a görögországi nyaralásról. Érdekes volt újra visszalátogatni erre az oldalra, és megnézni, hogy mi történt amióta legutóbb itt jártam. Azt még nem tudom, hogy hasznos is volt-e. Mindenesetre gratulálok a sikereidhez, és a tévéműsorhoz is! Mindazonáltal azért örülnék ha valami magyarázatot kapnék erre az anomáliára.

    Reply
    • Randi Andi 2014. June 4. Wednesday 09:44

      Jules, nem kell megváltoznod, nem kell minden nőnek szépen felöltözni, és vannak vagány nők is akik az égvilágon mindenben őrültségben benne vannak, így a párkapcsolatod nem hogy nem lesz unalmas, de képes lehet minden nap feltölteni téged. Van ilyen, igen! De ha eleve úgy indulsz neki, hogy nincs, akkor nem is fogsz találni. Hidd el, ez tényleg így működik.
      Nem tudom, mikkel próbálkoztál eddig, és hogy miért nem működtek a próbálkozásaid, de saját szememmel látom, hogy a legreménytelenebbnek titulált férfiak is találhatnak társat, és még csak meg sem kell változniuk ehhez. Alkalmat viszont muszáj teremteni – és ez a munka része. Ilyen alkalom lehet a görög tábor, illetve az e hónapban induló stresszmentes villámrandik is! Kérdés, hogy tényleg feladtad-e már, vagy azért adnál még egy-két esélyt a dolognak…

      Reply
  20. Ádám 2016. March 13. Sunday 20:56

    “Szégyenérzetet okozhat, hogy “fizetni” kellett az első szexért, azt a problémát pedig nem oldja meg, hogy az illetőnek az alapvető szociális készségei is hiányoznak ahhoz, hogy valakit megismerjen, udvaroljon neki, aztán pedig szexuálisan kezdeményezzen.”

    Mikor nem kell fizetni a szexért? Kb mindig perkálni kell, csak vannak, akik ezt szalonképesen randinak, vagy kapcsolatnak nevezik. Olyan csak a pornóban van, hogy a csaj két perc után már térdel. Sok férfire egyfajta nyomást helyez a társadalom, mert egyfajta fokmérőnek tekintik, hogy valaki létesített-e szexuális kapcsolatot. Ha létesített, akkor hányszor. Régen a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a 15-16 éves srácokat a saját apjuk vitte el beavatni. Mi bajuk lett belőle? Semmi. A nyomás tovább súlyosbodik, amikor a csajok elvárják az embertől, hogy már elsőre vérprofi legyen – mint amikor friss diplomásként nem vesznek fel mert nincs ötéves tapasztalatod – így még egy jó kis teljesítménykényszer is fellép. Ha valaki “profihoz” fordul, az nem fog ezzel törődni, csak perkáljon az illető. Annyi problémamegoldó hatása lesz, hogy egy hatalmas teher fog leesni a mellkasáról, hogy “ebből kellett ekkora ügyet csinálni?”. Így szépen lassan felszabadul és már nem kell többé a felesleges béklyótól rettegnie.

    “Fizetni egy szolgáltatásért és megdolgozni valakiért majd elcsábítani nem teljesen ugyanaz, mint ahogy csábítás és párkapcsolat kialakítás között is hatalmas különbség van.”

    Jaj már megint ez a megdolgozás. Arról miért nem ír senki, hogy a nőknek hogyan kell megdolgozni a férfiakért?

    Reply
  21. sara 2016. July 4. Monday 00:13

    Ha újra kezdeném az életemet akkor szűz maradnék és házasság után mindent.
    Nagy értek ha valaki szűz még és vár a megfelelő társra. .
    A szexuális együttlét az sokkal több mint testi érintkezés.

    Reply
    • Ádám 2016. July 19. Tuesday 00:29

      Nem. A szüzesség nem érték, csak egy állapot, amit a társadalom már évszázadok óta érdemtelenül felmagasztal. Persze megértem, hogy régen praktikussági okai voltak, de ma már nincsen. Ez a beteges szűzkultusz elvárja, hogy mondj le a természetes vágyaidról, mert akkor ferde szemmel fog rád nézni a társadalom. Mindenkiben belekódolt vágy, hogy több emberrel szexeljen. Aki nem tudja kiélni a természetes vágyait, annak súlyos következményei lesznek a későbbiekben. Persze szüzen férjhez menni, aztán 40 évesen elkap az ékszíj, hogy “ezt se próbáltam ki”, “mennyi minden kimaradt” stb.

      Reply
  22. sy 2016. July 20. Wednesday 19:53

    A puding próbája az evés. 🙂

    Reply
  23. HG 28 2016. November 21. Monday 01:34

    Ezt a tipikus apám féle hülye felfogás h lemaradásod van. Már elnézést de jobban jártam h a tanulmánnyimra koncentráltam (4 hónap múlva már diplomám lesz). A kefélgetés helyet, a kortársaimból rengeteg lett segéd munkás meg nem kívánt apuka. Valamit valamiért ugye a hülyeségnek ára van. HPV és társai.
    De ez SZERENCSÉRE nem az én bajom.

    Egyébként meg a szüzesség nem egy halálos betegség csak egy állapot. Ha te úgy éled meg h ez nem zavar akkor akkor szard le h mit mond a többi. Ha kapcsokról kérdeznek mond h magánügy és ennyi.
    De am átlagban 30 felett ez már a kutyát nem érdekli. Pláne ha jól is nézel ki mint én.
    De ettől nem leszel rosszabb ember.

    És én pl úgy gondolom h nem vesztetem semmit. Egy olyan dologról beszélünk ami sosem érdekelt.
    Mint ha valaki Teréz anya atombombáit keresné. Én értelmesebb dologgal is tudok foglalkozni.
    De persze kinek mi.

    Reply
    • Ádám 2017. April 1. Saturday 23:41

      “Ezt a tipikus apám féle hülye felfogás h lemaradásod van”

      Akkor minek neveznéd?

      ” Már elnézést de jobban jártam h a tanulmánnyimra koncentráltam”

      Ügyes vagy.

      ” (4 hónap múlva már diplomám lesz).”

      Meg még pár ezer másik embernek is.

      ” A kefélgetés helyet, a kortársaimból rengeteg lett segéd munkás meg nem kívánt apuka. Valamit valamiért ugye a hülyeségnek ára van. HPV és társai.”

      Aha. Mert ugye csak két véglet van. Végig magolni az egyetemet cölibátusban vagy segédmunkásnak lenni. Te ezt az önámító baromságot el is hiszed vagy csak nyugtatni akarod magad?

      “De ez SZERENCSÉRE nem az én bajom.”

      Van neked más bajod.

      “De am átlagban 30 felett ez már a kutyát nem érdekli.”

      A cikkben le lett írva, hogy mi ezzel a probléma.

      ” Pláne ha jól is nézel ki mint én.”

      Jaj még szerény is vagy.

      “És én pl úgy gondolom h nem vesztetem semmit.”

      A szüzességedet tuti nem.

      ” Egy olyan dologról beszélünk ami sosem érdekelt.”

      Ja, aszexuális vagy? Akkor mit keresel itt.

      “Mint ha valaki Teréz anya atombombáit keresné.”

      Én már megtaláltam.

      ” Én értelmesebb dologgal is tudok foglalkozni.”

      Másokat kioktatni egy olyan dologról, amiről fogalmad sincs. Tényleg hasznos.

      Reply
    • Rita 2018. March 15. Thursday 21:43

      Kíváncsi lennék milyen diplomád lett 🙂 Kar hogy itt nem lehet fotókat megosztani.

      Reply
  24. balicsaba 2017. June 18. Sunday 07:26

    szia csaba vagyok szegedröl 1704690kg nötlen nem iszok nem dohányzokszeretnék veled találkozni.

    Reply
  25. Rita 2018. March 15. Thursday 16:19

    Bennem a cikk kapcsán az fogalmazódott, meg hogy a cikkben szereplő valamilyen oknál fogva szűzen maradt embereknek lehet csoportot vagy akár ismerkedős rendezvényt csinálni. Hiszen nem mondhatják el senkinek, mert “nagyon ciki” ( el is kell hagyni a közösséget, ha valahol mégis kiderül), és a tapasztalatlanságuk miatt egy tapasztaltnál simán beéghetnek (lehet, hogy emiatt ismerkedni se merjek annyira). De ha egymás között megbeszélhetnék, rájönnének, hogy nincsenek egyedül (végre valahol elmondhatják, olyan közegben, ahol megértik őket és mással is ez helyzet), vagy akár saját magukhoz hasonló – párkapcsolatok terén tapasztalatlan- társat is találhatnának, aki előtt nem kell szégyellniük a tapasztalatlanságukat, hiszem a másik is ugyanilyen. Andi, nem csinálsz nekik ismerkedős estet vagy csoportot, ha cikk szerint egész sokan vannak?

    Reply
  26. Rita 2018. March 15. Thursday 16:20

    Bennem a cikk kapcsán az fogalmazódott, meg hogy a cikkben szereplő valamilyen oknál fogva szűzen maradt embereknek lehet csoportot vagy akár ismerkedős rendezvényt csinálni. Hiszen nem mondhatják el senkinek, mert “nagyon ciki” ( el is kell hagyni a közösséget, ha valahol mégis kiderül), és a tapasztalatlanságuk miatt egy tapasztaltnál simán beéghetnek (lehet, hogy emiatt ismerkedni se mernek annyira). De ha egymás között megbeszélhetnék, rájönnének, hogy nincsenek egyedül (végre valahol elmondhatják, olyan közegben, ahol megértik őket és mással is ez helyzet), vagy akár saját magukhoz hasonló – párkapcsolatok terén tapasztalatlan- társat is találhatnának, aki előtt nem kell szégyellniük a tapasztalatlanságukat, hiszem a másik is ugyanilyen. Andi, nem csinálsz nekik ismerkedős estet vagy csoportot, ha cikk szerint egész sokan vannak?

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.