28 May

Egyáltalán, hogyan lehet rávenni őket a szexre? – kérdezi most magában sok olvasó. Nos, jöhetnék mindenféle alfahímes “szabályokkal”, de inkább maradjunk a realitásnál. Ahelyett tehát, hogy esetleg éveket pazarolsz arra, hogy mindenféle Jedi-trükkökkel próbálj nőket az ágyadba csalogatni, lássuk, mit mondanak a fenti kérdésre a szociológusok és a pszichológusok. Egyébként is, mi lesz az alfahímmel egy tartós párkapcsolatban? Minden nap lenyom egy-egy játszmát, vagy mégis, mit csinál? (Akinek van ezirányú tapasztalata, szóljon!)

Szóval, mitől izgulnak fel a nők, és egy tartós párkapcsolatban mitől lesz kedvü(n)k gyakrabban ágyba bújni?

Hadd idézzek egy férfi (! oké, és a felesége) által írt könyvből, amelynek címe “A férfinak szex kell, a nőnek szerelem”:

“Bebizonyosodott, hogy egy férfi nem ajánlhat jobb ajzószert egy nőnek annál, mint hogy részt vesz a háztartási munkában.

Na ezt kapjátok ki, alfahím-tanoncok! Most biztos sokan felhördülnek, és úgy gondolják, egy burkolt feminista összeesküvés áldozatai lettek. Pedig tény és való, az összes felmérés ezt mutatja: azokban a családokban, ahol kiegyensúlyozottabb a háztartási munka megosztása, a nőknek több idejük van a pihenésre, és fogékonyabbak a szexre is, mint ott, ahol hullafáradtan dőlnek az ágyba a két műszak után.

Ami a leginkább szexgyilkos, nőknél és férfiaknál egyaránt, az a stressz. Szorongás, fáradtság, túl sok feladat – a szex közben is ezen jár az agyuk, persze hogy nem is lesz jó.

Ami szexben nagy különbség a két nem között: a nőknek nem mindig jó a szex. Az orgazmusért a férfiaknak nem kell nagyon megdolgozniuk, nem véletlenül férfi találta ki a “rossz szex is jobb, mint a semmilyen” mondást. A nőknél azonban más a helyzet: a rossz szexnél jobb egy kiadós alvás, vagy akár a kedvenc sorozat a tévében. Míg a rossz szex a férfinál azt jelenti, hogy nem volt egy nagy tűzijáték, de azért elélveztem, a nőnél úgy fest, hogy már megint itt maradtam kielégítetlenül, üresnek és értéktelennek érzem magam, a kapcsolatom meg egy csőd.

“A mai nők szexinek, imádottnak, bálványozottnak, körülrajongottnak akarják érezni magukat, nem pedig kézre eső tartozéknak” – írja a könyv.

Az előjátékra való odafigyeléssel klasszisokkal jobb lesz a szex. Mégis, mennyibe kerül egy csomag illatosított mécses? Egy szál virág az asztalra? Egy üveg bor? Egy kis masszázs? Ilyen egyszerű dolgokkal a legtöbb nőt már le lehet venni a lábáról. Hátha még főzöl is egy vacsorát neki… Egyből kívánatosabbnak fogsz tűnni a szemében.

Pornó nőknek 🙂

Van egy ismerősöm, aki egyáltalán nem számít jó pasinak. Mégis, mindig voltak barátnői. Egyszer kifaggattam, hogy hogy csinálja. “Semmi, egyszerűen csak odafigyelek.” – mondta. Persze arra is figyelt, hogy ne kerüljön a barátzónába, tehát a sok odafigyelés mellett meglegyen a romantika is. Sütött-főzött, volt virág, bor, és az esetek legtöbb százalékában célba ért, míg mások úgy gondolják, akkor már kitettek magukért ha megjelentek a randin és órákat beszéltek saját magukról. (Ezt jól jegyezd meg: a legtöbb nő, ha meglátja hogy tudsz főzni, már attól oda lesz meg vissza!)

Rengetegszer elhangzik itt a hozzászólások között, hogy a nők csak a pénzre hajtanak. Egy nagy frászt. Ha egyszer valakit megszereztél, nem fog otthagyni azért, mert nincs pénzed. Sosem ez az igazi ok. Inkább az, hogy a te személyiségedre milyen torzító hatással van az, hogy nincs pénzed. Másik ismerősöm totálcsóró. Teljesen padlón van anyagilag. Mégis, amikor megismerte a barátnőjét, annyit mókáztak együtt (olcsó programokra gondolj – kimentek vadkempingezni a Római-partra meg ilyesmik), hogy a barátnője képes volt még Angliába is követni fél év után, ahová muszáj volt kimennie dolgozni. Miért? Mert végre talált egy férfit, aki igazán odafigyel rá, és meghallgatja. (Emellett persze a szex is nagyszerűen működik).

Tehát mielőtt panaszkodni kezdesz arról, hogy téged minden nő csak kihasznál és otthagy, gondold át a következőket:

  • Mit tettél azért, hogy szexinek érezze magát a kapcsolatban?
  • Mit tettél azért, hogy úgy érezze, rajongsz érte és ő a legkülönlegesebb személy az egész világon?
  • Mit tettél azért, hogy úgy érezze, odafigyelsz rá?
  • és bónuszként: végeztél-e házimunkát?

Nos, Te hogy állsz a fentiekkel?

 

408 Comments

  1. Thorgika 2012. May 29. Tuesday 02:35

    “Ami szexben nagy különbség a két nem között: a nőknek nem mindig jó a szex.”

    Ez a mondat úgy, ahogy van nem igaz! A férfiaknak sem jó mindig, csak látványosabb jelei vannak, ha igen;)

    Reply
  2. anika 2012. May 29. Tuesday 08:19

    Hát, sok igazság van az írásban, de a házimunka szerintem baromság. Ha a férfi tetszik, szerelmes vagyok bele, akkor akarom vele a szexet, ha nem vagyok bele szerelmes, akkor nem akarom, akkor csak élvezni akarom vele közösen az élet dolgait.

    Szóval ha a nő nem nagyon akarja a szexet, akkor érdemes gyanút fogni, hogy nem sikerült igazán meghódítani őt… Sok nő azért él kapcsolatban, mert azzal rengeteg előny jár. És kénytelen-kelletlen hagyja magát rávenni némi szexre, hogy el ne hagyják, ki ne dobják a kényelmes életvitelből, amihez kell a férfi.

    Sok férfi meg hagyja is, hogy ez legyen a szitu, mert úgy érzi, még ennyinek is örülhet, hogy “vett” egy nőt, és az vele van, és ugyan győzködni kell, hogy néha lefeküdjön vele, de hát sikerül mondjuk heti egyszer, az már akkor oké…

    Valójában az ilyen kapcsolatokból, ha házasság lesz, félrelépnek a felek később, mikor már megjött (biztos helyükről) az önbizalmuk, elmúlik a görcsölés, és már kvázi tiltott gyümölcs a másik nem. Na, akkor kapnak rá a csajozás/pasizás ízére, és akkor jönnek rá, mit hagytak ki, és próbálják pótolni…

    És akkor jönnek rá, hogy nem is volt szerelem a párjukkal soha, azért nem ment a szex sem. Érdekkapcsolat volt, és szerelmet hazudtak maguknak és egymásnak.

    Ha a nő nem akar szexelni, akkor nem szerelmes, nincs elájulva a pasitól. Erre nagyon kellemetlen rájönni, de érdemes idejében…
    Aki nem jön rá időben, az vagy megcsalás áldozata lesz később, vagy megcsalja majd ő maga a nejét, de az is lehet, hogy nincs vér a pucájukban, és akkor csak szimplán veszekedni fognak, vagy “elhidegülnek” (hisz már eleve is csak úgy tettek, mintha lenne szikra).

    Szóval amelyik nő szerelmes, az akarja a szexet!!! Nem kell hozzá a pasinak házimunkáznia.

    Reply
    • Hrdlicka 2012. May 30. Wednesday 23:18

      anika: “Ha a nő nem akar szexelni, akkor nem szerelmes, nincs elájulva a pasitól. Erre nagyon kellemetlen rájönni, de érdemes idejében…” ehhez még annyit, hogy az is lehet , hogy szimplán csak frigid… :-))

      Reply
      • anika 2012. May 31. Thursday 05:35

        Azt mondják, frigid nő nincs, csak béna pasi. Ezt nem én mondom, hanem férfi-ismerőseim szokták egymásnak :)…

        Reply
        • Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 07:15

          anika: “Azt mondják, frigid nő nincs, csak béna pasi. Ezt nem én mondom, hanem férfi-ismerőseim szokták egymásnak ” jajjj, de édes! (aranyosak, hogy így próbálnak mentegetni téged:-))

          Reply
          • anika 2012. May 31. Thursday 07:18

            …a saját nőjüket (nem az én pasim vagy exem egyik sem). De már megint tudni vélsz olyasmit rólam, amit nem értem, írásos “ismeretségünk” alapján honnan szedsz…

            Ez egy elég fura szokás, hogy emberekről olyasmiket állítasz, vagy olyasmikre célozgatsz, amit róluk csak az ismerőseik tudhatnának, ha egyáltalán… Érdekes szokás.

            Reply
          • Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 08:01

            anika: “De már megint tudni vélsz olyasmit rólam, amit nem értem, írásos “ismeretségünk” alapján honnan szedsz…” látod, anika, milyen hatékony tud lenni az ismerkedés levélben is?( az olyan nők, akiknek nincs humora többnyire frigidek:-)))

            Reply
        • anika 2012. May 31. Thursday 08:09

          Hridlicka, kértem már, hogy ha bajod van velem, azt négyszemközt beszéljük meg, aligha érdekel itt bárkit, hogy miért személyeskedsz, mi a gondod velem, illetlenség és nagyon inkorrekt dolog egy levelezés eredményét kihozni a nyílt fórumra. Ha nem válaszolsz ott (levélben), akkor itt se tedd. Levélre levélben illik választ adni (ha akarsz), nem itt, egy nyílt fórumon). Ha pedig valakinek nem veszem az írásos vicceit, az nem biztos, hogy az én hibám. Tudod, írásban nem jön át semmi gesztus. Ha valakit soha életemben nem láttam, és levélben poénkodik, nem tudhatom, hogy komoly arccal írt, vagy vicces arccal. A humor élőben ülhet, sőt, általában ül is. De írásban egy adott mondat, amit Te viccnek szántál, nem biztos, hogy az ismeretlen olvasónál is viccként jelenik meg. Én pl levélben a barátaim esetén tudom, hogy most az illető viccelt (mert ismerem). De egy vadidegen esetén honnan a fenéből tudnám? A szmájli nem igazít el, mert a nők nem arra használják a szmájlit, hogy “ez most csak vicc”, hanem egész másra (amolyan rámosolygásra, tompításra). Lehet, hogy Te a szmájlival kódolod azt, hogy “ez humor, ne vedd fel”, de ha a másik más nyelvet beszél, és a szmájlit női módra dekódolja, akkor nem biztos, hogy fogni fogja, hogy az adott szöveg humor volt. Emiatt én ismeretlen embrekkel nem szoktam levélben humorizálni. Nem biztonságos, mert nem tudom jelezni, hogy viccelek csak, meg azt sem tudom, a másik hogyan fogadja az általam humorosnak szánt dolgot. Ráadásul írásban egy ismeretlennel gúnyolódni (kísérő gesztusok nélkül) különösen rizikós, hisz fogalmad sincs se a fogadó hangulatáról, se semmiről vele kapcsolatban. Szóval az a hülye, aki levélben/fórumon ismeretlenül(!) szanaszét poénkodja magát, meg ismeretlenül személyeskedik, gúnyolódik, és ezt kétértelmű szmájlikkal próbálja tompítani.

          Reply
          • Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 09:02

            anika: mi az, gyűrött volt a bugyi reggel??:-))) (((: Úgy látom nincs hozzászokva, hogy kikezdjék a Hölgyet és ne behúzott farokkal dörgölőzzenek a lábához, azt mondván, hogy “deee, deee mindenben egyetértek Magával, eszem ágában sincs ellenkezni Önnel”. :-)))

            Hmm…Négyszemközt akar lenni velem??? Bátor Nő, ez tetszik! Kegyed akkor mégsem a sértődős fajta, ezek szerint talán mégis van humora (Az a halálom mikor a Hölgy már az első tesztet elbukja, mikor kicsit csipkelődök és ő máris a plafonon van. ) „Négyszemközt beszéljük meg” Hmmm…ennyire ne szaladjunk előre, máris találkozni akar, mi lesz a következő: házasodni szeretne? Lassan a testtel..
            Előbb teszteljük itt tovább, hogy van-e vmi bizsergés, amit élőben talán továbbvihetünk:-)))

            Reply
          • anika 2012. May 31. Thursday 09:24

            Na, az ilyen fajta gúnyolódás, “poénkodás” az, ami élőben, a haverjaid közt talán ülhet, de egy idegennel, ráadásul írásban gáz egy kicsit. Akármekkora zárójel-sormintát raksz is bele.
            Írtál már jókat itt az elmúlt napokban, volt is amin nevettem. De az ilyenektől, mint ez itt föntebb, max csak lesek, hogy “most vajon mit akar mondani?” Lehet, hogy nincs humorom. De az is lehet, hogy nem vagyok vevő a tiédre… Sorry, ha ez bántó számodra, de igyekszem majd megértőbb lenni, mert nem szeretem a sértődést meg a konfliktusokat. Szóval toleránsabb leszek a jövőben, úgy általában, mert tényleg nagyon szomorú, ha az ember intoleranciából megbánt másokat. Nem szeretnék ilyet tenni, majd dolgozom az ügyön, hogy javuljak, kevesebb embert bántsak meg.

            Reply
    • György 2013. January 7. Monday 08:51

      Pusszantalak. Milyen igazad van. Ha egy csajos ráindul a pasira a falat kaparja kínjába hogy meglegyen dugva. A másiknak meg kivikszolhatod a házat akkor se kapsz még egy nyalintást se a mézesköcsögöcskéből, sőt a csajos örül hogy elvégezte valaki helyette a házimunkát és nyugottan tud pihenni, ezért jó lenne ha kussba is lennék, na ez a kurva nagy szívás. Mind két dolog meg eset velem. Valóban van olyan hogy teszik a nőnek az elvégzett házimunka, de az csak inkább hab a tortán az amúgy is beindult macának, nem pedig ettől indul be, persze lehetnek itt is kivételek. Modernizáltam a háztartást hogy több időnk legyen egymásra a volt asszonnyal, mondván sok a dolga nincs idő szexre mondja az aki napi több órát eltölt nikotin rudak elfüstölésével, úgy el lustult, nem hogy szexelni, de még mosni, takarítani, főzni se akart már, mondván gépesítve van minden így könnyen megoldok magam is, őt pedig hagyja mindenki békén az ágyban feküdni és TV-t nézni. Úgy gondolta ennyi a modern nő feladata.

      Reply
    • Sándor 2013. March 26. Tuesday 14:31

      45 éves férfi vagyok. Ez amit leírtak egy baromság. Mostam főztem takarítottam. A feleségem azt mondta el is várja. Nem akart szexet csak két havonta, azt is csak könyörgésre. Több évi házasság után kiderült, hogy többször is megcsalt. Ennyit a nőkről. Házimunka meg a nagy frászt!!!

      Reply
      • Peter46 2013. August 15. Thursday 17:03

        Pontosan ezt gondolom én is… és tapasztalom is, sajnos…

        Reply
      • Ottó 2013. December 11. Wednesday 11:39

        Sajnos, egyezek veled – Sándor. Nálam most van a megcsalásos fázis. Utána mi jön? válás?!

        Reply
  3. Zsolt 2012. May 29. Tuesday 11:16

    Persze Anika, nem kell házimunkát végeznie a férfinek ha olyan nője van, aki egyfolytában otthon van. Csakhogy a könyv valószínűleg a modern családokról szól, ahol a nő is dolgozik és ha munka után az összes házimunkát is neki kell végeznie akkor hulla fáradt lesz estére és így inkább aludna, mint szexelne.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • anika 2012. May 29. Tuesday 11:24

      Jajjj mááá…
      Én nem ezt akartam mondani, hanem hogy akkor nem szexel a nő, ha nem szerelmes. Akkor meg hiába a házimunka. Na.

      Reply
      • Zsolt 2012. May 29. Tuesday 12:28

        A kettő összefügg, mert nehéz úgy megőrizni a szerelmet, hogy egész nap gürizel.

        Reply
        • anika 2012. May 29. Tuesday 12:59

          Hát, ebben nincs tapasztalatom, nem nagyon volt még megőrizendő szerelmen alapuló kapcsolatom :(.

          Reply
        • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 14:09

          Ez mondjuk személyiség-függő is.
          Én pl. nagyon jól bírom a gyűrődést, a gürizést, attól még tudok/tudnék szerelmes maradni, persze ha Ő is partner ebben. Én pl. ha fáradt és kimerült vagyok, sokkal jobban bújnék, igényelném a másik közelségét, de nem vagyok hisztis-türelmetlen.
          Aztán van olyan ember is, aki mondjuk már 1 db 4 órás alvástól is kiborul (sokkal több lenne az alvásigénye) és nyűgös, undok, barátságtalan lesz. Nekik nyilván nehezebb a hétköznapi mókuskerék mellett is megtartani ez érzelmeket.

          Reply
          • Kismókus 2012. May 29. Tuesday 14:14

            Na a lényeg végül lemaradt: szóval az exférjem pont a nyűgösebb típusba tartozott. Én meg hiába tartozom a jobban-bírja-csoportba, ha nem volt megtartani való érzelem… 🙁

            Reply
          • Zsolt 2012. May 29. Tuesday 14:36

            Tök jó, hogy ha te fáradt vagy és kimerült, akkor sokkal jobban bújnál és igényled a másik közelségét. Csakhogy itt nem csak rólad van szó, bár tény, hogy fele részben igen. De ha míg te folyamatosan fáradt vagy és bújni akarsz, de ő szívesen menne valahova és pont ezért nincs közöttetek harmónia akkor megint csak idővel megfakulnak az érzelmek. Kell a közös, együtt töltött idő, ami mindkét félnek izgalmas és kielégítő. És még úgy is unalmas lehet egy idő után. Az unalom pedig szerintem sok embernél megöli a szerelmet.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 14:44

            Zsolt, itt a szexre gondoltam “bújás” alatt, ez a topic fő témája 🙂 De ha fáradt vagyok és azt mondja Ő, hogy menjünk mondjuk akárhová programozni, már repülnék is, örömmel. De komolyan. Nekem ez mindig is nagyon hiányzott az életemből.
            Egy kedves ismerős azt mondta rám mostanában, hogy duracellnyuszi vagyok 🙂

            Reply
          • Zsolt 2012. May 29. Tuesday 15:00

            Tudom, hogy a szexre gondoltál. Csakhogy az tart egy ideig és utána még el lehetne menni valahova:).
            A férfiak tapasztalatom szerint nem mondják, hogy menjetek ide meg oda (max. az elején). Csak egyszerűen elkönyvelik, hogy ez a kapcsolat már unalmas és máshol keresik az izgalmakat. Jobban teszi a nő, ha ez igyekszik megelőzni. Ahhoz viszont nem árt ha energikus. Úgyhogy te szerencsés vagy:).

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 15:06

            Zsolt, de miért csak az elején mondják??? Később miért nem?
            Én szex után is szívesen mennék még bárhová. 🙂

            Reply
          • Zsolt 2012. May 29. Tuesday 15:32

            Azért csak az elején mert akkor még minden szép és jó. Az újdonság varázsa lengi körbe a kapcsolatot. Akkor még nem tudják, hogy milyen vele hullámvasutazni a vidámparkba, hogyan simogatja a tevéket az állatkertben, milyen vele a strandon, az erdőben kirándulni, stb. Aztán mikor ezt megtapasztalják, de semmi extra nincs benne akkor utána már nem vágynak arra, hogy ezt megismételjék. Persze jól érezték magukat, de mi a tv előtt is jól érezzük magunkat. Ott legalább van egy jó meccs, érdekes új film, stb. Egy magával ragadó nő, nem csak vonzó külsőleg, hanem elég bugyuta, szenvedélyes, kalandvágyó, hogy színessé is tegye ezeket a közös programokat. Ne csak sétálgatni és beszélgetni lehessen vele egy programon, hanem csináljanak valami pluszt is, ami miatt különleges lesz az egész. De egyébként ezt egy férfi is teheti a nővel, garantáltan oda lesz érte a csaj.

            Üdv: Zsolt

            Reply
  4. Zsolt 2012. May 29. Tuesday 11:22

    “Mit tettél azért, hogy úgy érezze, rajongsz érte és ő a legkülönlegesebb személy az egész világon?”

    Miért, mit tett a nő, hogy rajongjanak érte és egy különleges személynek tartsák? Általában annyit, hogy ő kedves, szép és megcsinál sok mindent. Na de ettől nem lesz különleges.

    Reply
    • anika 2012. May 29. Tuesday 11:26

      Hú, valami ilyet ehhez a mondathoz én is akartam hozzáfűzni (naná :)), hogy nehogy már rajongani kelljen a nőért ahhoz, hogy legyen kedve a szexhez. Ha neki ez kell, akkor magát szereti, és rajongót keres, nem partnert.
      Én utálnám, ha a pasi rajongana értem, és ezt rendszeresen tudatná is velem. Ez engem pl pont zavarna.
      Én akarok rajongani :p :). De csak titokban :).

      Reply
      • Thorgika 2012. May 29. Tuesday 11:35

        Kedves Anika!

        Ez azt jelenti, hogy nem szereted önmagad? Akkor mások sem fognak. Lehet ez a Te bajod.;)
        Ne akarj már az elvárások szerint élni, gondolkodni. Még a helyesírás és a kiejtés is gondot okoz? Ha azt írod szerelmes bele, nem azt, hogy szerelmes belé, ne csodálkozz, hogy olyanok repülnek rád, akik -suk-sükölnek.
        Ha megkérhetlek ne fakadj ezen ki és írd a nick-nevedet nagybetűvel, ha már olyan helyes akarsz lenni;)

        Zsolt:
        Nem hiszem, hogy a házimunkával, a mosogatásra és a takarításra gondolt.:)

        Reply
      • Yuki 2012. May 29. Tuesday 14:53

        Én meg pont szeretném, ha rajongana értem 🙂
        Bár lehet itt a rajongás definíciójával van problémánk: Nem ugyanazt értjük rajta.
        Innentől kezdve furcsa vitatkozni a dolgon…
        (Számomra azt jelenti, hogy 100%-ig elégedett velem – ami nem jelenti azt, hogy nem lát bennem hibákat!-, és támogat)

        Reply
        • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 15:02

          Igen, ez olyan normális rajongásnak tűnik 🙂
          Így mondjuk én is szeretném, de olyan nyálasan, férfiatlanul azért ne. 🙂 Jó, mondjuk nem kell, hogy 100%-ig elégedett legyen velem, megteszi a 98% is. 🙂
          És ha valamivel nincs megelégedve, azt mondjuk őszintén, de kulturáltan hozza a tudomásomra.
          Ez mondjuk igényel némi intelligenciát, az exférjemnél ez tökéletesen hiányzott… (Itt most nem arra gondolok, hogy nagyon finomkodni kellene, de elég bántó, ha valakit folyton csak fikáznak.)

          Reply
          • anika 2012. May 29. Tuesday 17:56

            El tudod képzelni, hogy te valakivel 100 vagy 98 %-ig elégedett legyél?
            Szerintem ennek nincs realitása hús-vér emberek esetén. Legfeljebb elképzelt partner esetén lehet…

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 20:31

            Igen, Anika, el tudom képzelni. 🙂
            De tényleg…

            Reply
          • Hrdlicka 2012. May 29. Tuesday 21:24

            plüssribizli: “Jó, mondjuk nem kell, hogy 100%-ig elégedett legyen velem, megteszi a 98% is.”
            Csak jelzem, hogy csirkecombfilépörkölt téren ha 100% nem is, de 99% megvan:-)) Persze az a maradék 1% is rém fontos ám:-))

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 22:00

            Azért ez kedves Tőled, köszönöm szépen. 🙂

            Reply
          • Hrdlicka 2012. May 29. Tuesday 22:20

            anika: jajjj, hát pont a Kisasszony van betojva??? “El tudod képzelni, hogy te valakivel 100 vagy 98 %-ig elégedett legyél?
            Szerintem ennek nincs realitása hús-vér emberek esetén. Legfeljebb elképzelt partner esetén lehet…” Pont Magácska kételkedik??? “(Álmaim pasija jól néz ki, magas, …) Ezek nem nagy elvárások, anika, főleg, hogy az relatív, hogy kinek mi a jólkinéző… rengeteg ilyen férfi van, ne csüggedj!!

            Reply
          • anika 2012. May 29. Tuesday 22:22

            De csüggedek, látom én is, hogy nem vagyok egyszerű helyzetben :). Szoktam is ezt írni, beismerem én…

            Ja, amúgy én úgy vagyok vele, hogy alapok dolgában legyen nagyon rendben, de a többi opcionális. A jogsihoz is ez kell: tudd azt, amit muszáj tudni, aztán a vezetési stílusod már mindegy, milyen, a jogsid megvan, ha tudod az alapokat :).

            Remélem, most akkor, ha már újra itt vagy, gyorsan elmagyarázod, amit odaát kértünk, hogy mi a puhapöcs lány.

            Reply
          • Hrdlicka 2012. May 30. Wednesday 00:28

            anika, csak hogy ne csüggedj: egy női vélemény, amit én igen nagyra értékelek (neked persze nem muszáj:-))) hiszen mint tudjuk Te teljesen más vagy… lehet, hogy nem is NŐ:-))) Szóval: “mert végül is mindegy, hogy alacsony, vagy magas, szőke, vagy barna, ha megőrülök az érintéséért, mindegy, hogy mivel foglalkozik, mi érdekli, ha intellektuálisan megfog és azonos értékrenddel rendelkezünk…”

            Reply
          • anika 2012. May 30. Wednesday 06:42

            Gondolom, most itt nem a “puhapöcs lány” magyarázata ez… Látom, azzal adós maradsz.

            Reply
      • kaoszki 2012. May 29. Tuesday 18:23

        Ha szerelmes lennél belém és viszont, örömmel csinálnám veled együtt a házimunkát és mindent mást. Ha átélnénk az egységet, nem lenne kérdés, hogy ki, mikor porszívóz…

        Reply
        • Thorgika 2012. June 28. Thursday 22:08

          De az nagyon kedves és szexi tud lenni, ha a párod megcsinál helyetted valami házimunkát, amit neked kellene amúgy.
          Kellemes meglepetés tud lenni, ha fáradtan hazaér az ember. Talán akkor ahhoz mégsem lesz annyira fáradt fejfájós… 😉

          Ez nem “papucs”-ság kérdése, az valami teljesen más.

          Reply
    • Yuki 2012. May 29. Tuesday 14:58

      Szerintem a különlegességet itt úgy értik, hogy őt választották, mert jobb vele, mint idáig bárki mással. Ő a megfelelő partner.
      (Lehet persze, hogy tévedek.)
      Ha ezt valaki nem érzi a párjával kapcsolatban, akkor miért van vele együtt?

      Lehet, hogy elcsépelt, vagy klisés dologra készülök, de engedd meg, hogy megosszak veled egy idézetet a különlegességről. Úgy gondolom, hogy ez egyébként a fenti mondataimat is megerősíti: Nem attól lesz különleges, hogy lila hajjal jógázik Párizsban minden második szerdán.
      “Semmi sem olyan hétköznapi, mint a vágy hogy ne legyünk azok.”

      Reply
    • Matia 2012. May 29. Tuesday 20:42

      Na emiatt a hozzáállás miatt szeretnék én (és még sok magyar nő) inkább külföldi pasival ismerkedni. A magyar pasiknak semmi nem elég jó. Egyszerűen ha a csillagokat lehozzák az égről, azt sem becsülik.

      Én igenis azt akarom, hogy rajongjon értem a férfi, cserébe én is rajongok őérte. 🙂

      Reply
      • Zsolt 2012. May 29. Tuesday 20:53

        “Én igenis azt akarom, hogy rajongjon értem a férfi, cserébe én is rajongok őérte.”

        Ohh, milyen szép gyermeki világkép:). A magyar nők általában nyugaton élő külföldi pasival szeretnének megismerkedni. Nem nagyon olvastam itt sem olyan sztorikat, hogy megismerkedtem egy albán pasassal, aki annyira megfogott, blabla. Viszont jó pár sztori volt angol hapsikkal… Vajon miért?:) Biztos mert a magyar pasiknak semmi sem elég:)

        Reply
        • Matia 2012. May 30. Wednesday 13:31

          Igen, a külföldi alatt valóban nyugat-európait (+amerikai, ausztrál, kanadai, stb…) értettem.

          “Viszont jó pár sztori volt angol hapsikkal… Vajon miért?:) Biztos mert a magyar pasiknak semmi sem elég:)”

          Igen, pontosan azért, mert a magyar (kelet-európai) pasiknak semmi sem elég jó! Ezért választunk inkább nyugat-európait, ők sokkal jobban megbecsülik a nőket. Olyan dolgokat, amit egy magyar pasi teljesen természetesnek vesz (pl. hogy a nő csinos, amellett értelmes, diplomája van, nyelveket beszél, és törődik a családjával) egy nyugat-európai sokkal jobban megbecsül.

          A napokban szakított a barátnőmmel a pasija. A lány csinos, értelmes, 2 diplomája van, önerőből ért el karriert és jól fizető állást (ennyi pénzt sok pasi nem keres), házias, odaadó. A pasi ronda, rosszul öltözött, képtelen végre lediplomázni, a családjára támaszkodik. És miért hagyta ott a lányt? Mert nem elég jó neki… No comment.

          Reply
          • Zsolt 2012. May 30. Wednesday 13:41

            Akkor ismerkedjenek a nők kevésbé jómódú országokban élő pasikkal. Akkor majd elhiszem, hogy a magyar férfiak nem becsülik meg őket eléggé. De addig, amíg inkább gazdag külföldi országokban pasiznak, inkább szkeptikus maradok.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Hrdlicka 2012. June 2. Saturday 21:33

            ÁÁÁ, Matia, biztos csak nem akart “érdekből” a lánnyal maradni:-))) (ja, meg azért lássuk be, vannak férfiak, akik nem feltétlenül a nő diplomáját meg a pénzét találják szexinek:-))

            Reply
          • Ádi 2012. June 3. Sunday 13:44

            Azért a magyar nők többsége (hangsúlyozom, nem az összes, mert nem általánosítok, ahogy te) is megérne egy-két gondolatot. A férfi legyen, magas (van, aki már a 180 centire is húzza a száját) izmos, jóképű, gazdag, sikeres, teljesítse a kívánságait stb. Míg ők ennek a töredékét sem tudják felmutatni, csak annyit, hogy de hát ők szépek. Igaza van néhány hozzászólónak, a külföldiekkel kapcsolatban. Majd akkor hiszem el ezeket, ha kevésbé jómódú országbelivel jönnek össze, nem pedig nyugat-európaival.

            Reply
          • Hrdlicka 2012. June 3. Sunday 20:48

            Ádi: “Míg ők ennek a töredékét sem tudják felmutatni, csak annyit, hogy de hát ők szépek.” ezzel a mondattal szerintem nagyon jól meg is magyaráztad a helyzetet: ilyen számszaki (cm, kg stb.) paraméterekhez csak az olyan nők ragaszkodnak, akik tényleg csak “szépséget” tudnak felmutatni…(szinte minden esetben “problémásak”, azaz sérültek = patopszichológiás esetek) Ők pont ezért szinglik, hiszen értelmes férfi velük komolyan nem tervez,ill. szóba se áll. (Mondjuk hasonlóan gáz, ha egy férfi csak szőke, nagymellű nőt keres:-))

            Reply
          • anika 2012. June 3. Sunday 22:52

            Ádi, ennyi jó tulajdonságot csak szappanopera-függőn nők keresnek egy személyben.

            De olyan azért létezhet, hogy valakinek az izmos, vagy a magas, vagy a sötét hajú, stb pasik tetszenek, és létezhet olyan is, hogy valaki a dúskeblű, esetleg szőke nőkre indul be. Én ebben nem látok semmi kivetnivalót, hisz nem kollégát vagy szomszédot kereshetünk (aki ugye mindegy, hogy néz ki), hanem egy olyan partnert, akivel testi vonzalom is kell a továbbiakhoz. Ismerek pl egy csomó olyan nőt, akit a dús szőrzet taszít. Nem is állnak szóba szőrmók férfival, minek tennék, havert nem keresnek, lefeküdni meg úgysem fognak olyannal, aki távolról sem az esetük. Férfiaknál én simán normálisnak tartom, ha van elképzelésük arról, hogy nekik milyen mellméret tetszik, vagy milyen hajszín. Sőt, ha ez “és” kapcsolat, még az sem beteg, ahogy te (Hridlicka) fogalmaztál – nyilván itt sem érvelésből, csak – mint a múltkor írtad – jópofáskodásból :D.

            Reply
          • Lujza 2012. June 4. Monday 09:39

            Szerintem a fejlett országokban élő pasikat nem nehéz lenyűgözni azzal, hogy fejből elkészít valaki egy “vasárnapi ebédet” és még közben a többi háztartási munka is rendbe van, illetve a gyerek(ek)kel is jól bánik pesztra nélkül, van mellette munkahelye, ahol igyekszik helytállni és még foglalkozik a külsejével is, hogy “nő maradjon”, és még hozzá tud szólni a mapi témákhoz és a párjához :).

            A fejlődés szerintem egyben egy leépülést is hoz magával (pl: informatika, mint felhasználó).

            A fentiekkel nem magasztalni akartam a női sorsot, csak azt szerettem volna mondani, hogy nálunk ezek “evidensek”, így nevelkedett fel a legtöbb magyar ember és nem úgy, hogy naponta járnak gyorsétterembe stb….

            Engem is simán lenyűgözne.

            Reply
          • anika 2012. June 4. Monday 10:10

            Szerintem a nyugati nők sem olyan bénák. Én azt láttam, hogy arrafelé jobb nők vannak, mint itt. Ugyanazt teszik le az asztalra, mint a magyar nők, csak hozzá még boldogok és vidámak is, van hobbijuk, van önbizalmuk, szépen beszélnek a gyerekeikkel, stb. Utalnék itt Georg írására, hogy vajh miért is van így…

            Nem is értem, minek egy nyugati férfinek magyar nő. Talán mert a magyar nők egy része nem olyan öntudatos – mikor külföldi férfivel van együtt. A magyar párjával persze ugyanaz a nő házsártos lenne.

            Magyarországon férfinak lenni nagyon rossz lehet, és ez a férfiainkon meg is látszik.
            A gazdasági mélyrepülés (ami szinte folyamatos már vagy száz éve) a nőket is érinti, csak a nőknek vannak más területek az életében, ahol azért tud sikereket elérni, így ma már a nők valamivel jobb lelki állapotban vannak itt, mint a férfiak, akiknek egyszerűen nem jut ki a férfi-szerep örömeiből ebben az országban. Két kisebb gazdasági fellendülés volt az országban, tehát két generáció férfiai közül egy párnak kijutott a jó közérzetből (mert normál férfi területen is lehettek sikeresek). De pl szegény mai fiatalok :(… Már harminc felé jár lassan az a generáció, amelyik hiába akarna (és talán tudna is) nyugati pasi módra stílusos lenni, de esélye nincs rá ebben a gazdasági környezetben. Itt nem jellemzően az lesz “menő” és gazdag, aki megérdemli, hanem aki jól tud ügyeskedni. De ugyanakkor nem biztos, hogy ő az ideális családapa… Szóval itt szinte esély nincs jó fej pasivá válni. Vannak persze kivételek, generációk óta tudatosan gyarapodó családok, de az ő fiaik tapasztalataim szerint kb 16-18 éves korban már örökre foglaltak.

            Reply
          • Lujza 2012. June 4. Monday 11:05

            Nem szerettem vola lebénázni a nyugati nőket.

            Azt hiszem el is beszélünk egymás mellett, de ezzel nem azt mondom, hogy nincs igazság abban, amit írtál.
            Én azt hiszem egy másik társadalmi réteg alapján vontam le ezt a következtetést.

            Amúgy, amiről Te írsz, az szerintem a mentalitás kérdése. Magyarországon az ösztöndíj sem azt jelenit az “átlag ember” szemében, hogy tehetséges vagy és segítünk, hogy az legyél amiben a “legjobb vagy”…és én sem hallottam olyant, hogy valaki sikeres vállalkozó lett (tök mindegy hogyan), jól működő cége van és mondjuk utánpótlás céljából felkarolna valakit, akár az alkalmazottai közül, akár egy szakirányú iskolából (és nem azért mert a vállalkozás jut ezáltal bizonyos kedvezményekhez). (hozzáteszem nem egy társadalmi rétegben mozgunk, nem tudom, hogy felsőbb körökben ez hogyan történik)

            Reply
          • Lujza 2012. June 4. Monday 11:18

            még egy gondolat, a munkával kapcsolatosan:
            míg egy női munkavállaló előnytelenebb helyzetbe kerül, ha gyereke van, addig egy férfi munkaerő majdhogy nem keresettebb ha családja van, mivel sokkal jobban hajlik a kompromisszumokra, bele kényszerül olyan helyzetekbe is, amit egyedülállóként talán nem tenne és ezt a vezetők tudják is.
            de lehet nem jól látom és igazából nincs köze az eredeti kérdéshez 🙂

            Reply
          • anika 2012. June 4. Monday 11:28

            Igen, van igazság ezekben.

            Azt akartam ezzel mondani, hogy Magyarország helyzete meghatározza a személyek életét a legapróbb részletekig, a gazdasági válság kihat erősen a magánéletre is, ha hisszük-ha nem.
            A szocialista idők annyiból voltak jobbak, hogy akkor talán nem különült el ennyire a “lúzerség” meg a “nyertesség”, mint most, így a férfiak jobban jártak, mert a szerencsésebbek/erősebbek helyzete nem tudott ilyen látványosan rosszabb lenni a gyengébbek/pechesebbek helyzetétől, szerepétől, életstílusától.

            Ma rengeteg a lemaradó férfi, sokan egész máshol tartanának, ha jobb ország, jobb családi háttér lenne a környezetük. Érzik magukban, hogy akár ott is tarthatnának, mint a másik (és akkor rajtuk is fórtökben lógnának a jobbnál jobb nők), de mégsincsenek, és ez az egész életüket meghatározza. A baj az, ha emiatt a nőkre haragszanak, hogy miért nem elnézőbbek, miért nem teszik alacsonyabbra a lécet, miért nem kezelik ugyanúgy a gyengébbet, mint az erősebbet, hisz a gyenge talán nem saját hibájából lett gyenge. És persze, elismerem, de a nő meg olyan, amilyen, ösztönösen az erőshöz húz.
            Így a néhány erősre jut egy csomó jó nő, a sok gyengére meg esetleg senki. És ezen nem változtat, hogy esetleg önhibáján kívül lett “gyenge”, hisz már megszületése pillanatában rosszak voltak az esélyei.

            Hogy a megoldás mi, azt tényleg nem tudom. Ez a helyzet a nők számára is legalább olyan rossz, mint a férfiak számára. Hisz a végeredmény az, hogy rengeteg nő is egyedül van, pedig tesz le az asztalra bőven (és a női kihívásoknak gazdasági helyzettől függetlenül is eleget kell(!) tenni, így sokkal több nő érezheti jó nőnek magát, mint ahány pasi jó pasinak érezheti magát jogosan.)

            Amúgy nem mozgok felsőbb körökben, csak van rálátásom :). Az egész más, mint abban mozogni…

            Reply
          • Zsolt 2012. June 4. Monday 13:13

            “Ma rengeteg a lemaradó férfi, sokan egész máshol tartanának, ha jobb ország, jobb családi háttér lenne a környezetük. Érzik magukban, hogy akár ott is tarthatnának, mint a másik (és akkor rajtuk is fórtökben lógnának a jobbnál jobb nők), de mégsincsenek, és ez az egész életüket meghatározza. A baj az, ha emiatt a nőkre haragszanak, hogy miért nem elnézőbbek, miért nem teszik alacsonyabbra a lécet, miért nem kezelik ugyanúgy a gyengébbet, mint az erősebbet, hisz a gyenge talán nem saját hibájából lett gyenge. És persze, elismerem, de a nő meg olyan, amilyen, ösztönösen az erőshöz húz.”

            Az igaz, hogy ösztönösen az “erősebbhez” húz, de az erőt sok mindenben észre lehet venni. Csak az a baj, hogy a nők egy jelentős része (főleg az igen dekoratívak) ezt vagy a külsőben látják meg, vagy az egzisztenciában. Ezek vannak a prioritások elején és a többiből tudnak engedni ha az előbbiek kiegészítik ezeket.
            Hányszor láttam már, hogy a jóképű, férfias pasi simán kihasználja a csajokat és utána még a lány keresi, mert bejött neki ez a stílus, külső. Vagy, hogy a gazdag pasin lógnak a lányok, mert kényelmet és luxust tud teremteni számukra, amitől a csajok egy része el van ájulva (izginek tartják, meg különlegesnek érzik magukat és a férfit ettől). Egy csomó baromságra gerjednek a csinos nők, józan ész meg nagyrészt sehol. A személyiség, jellem, intelligencia, kedvesség, jólneveltség nem sokat ér, ha a másik kettőben hiányt szenved valaki.
            De abban egyetértek, hogy ezt a gondolkodást egyrészt a szegénység, másrészt a nyugati értékrend alakította ki. Az egyik oldalon tolják beléd, hogy minden a tiéd lehet, bármit elérhetsz, minden jár neked, csak akarnod kell és a tiéd lesz. Míg a másik oldalon ott vannak a realitások és a nyomor. Egyértelmű, hogy aki szép, csinos, de nincs pénze az ennek hatására mit fog csinálni. Sajnos a kapcsolatok nagyrészt érdekek mentén és nem értékek mentén mozognak. Persze ez többnyire a kapós emberekre igaz. Akik kevésbé azok, azokban általában több érték is van és úgy is választanak partnert.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. June 4. Monday 14:43

            Engem ez annyira elszomorít. Nem a tündér mesében szeretnék hinni, hanem a jóban-rosszban. 🙁

            Reply
          • Zsolt 2012. June 4. Monday 15:11

            A jó/rossz a legrégibb tündérmese. Ezeket az ember hozta létre és csak az ő gondolatvilágában léteznek. Ráadásul erősen szubjektíven, tehát a legtöbb esetben önmagunkat általában jónak látjuk, még akkor is ha sokan mások pont ellenkezőleg.

            Reply
          • Lujza 2012. June 4. Monday 15:24

            Igaz, tudom.

            Reply
          • anika 2012. June 4. Monday 18:18

            Zsolt, ez nagyon realista, amit írtál, de te vajon tudsz a csinosságból engedni? Mert annyi duci, de értékes (nem kapós) nő van. Neked kell közülük egy? Vagy Te is elakadsz ott, hogy ha nem csinos, akkor köszi nem kell… Mert ha igen, akkor vizet prédikálsz, és bort iszol. Én vállalom, nekem fontos a férfi külseje.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 4. Monday 20:41

            Anika, szokásodhoz híván már megint csak szélsőségekben gondolkozol. Nem, nyilván egy duci nő sok férfinek nem pálya. Miért is lenne? Nem tetszik a többségüknek. Egy átlagos férfi többnyire a vékony, formás lányokat kedveli. Egy átlagos nő pedig ilyen. Legalábbis, amíg fiatal és ad magára, sportol, nem zabál annyit, stb. Csak sok nőnek kicsit nagy lesz az arca, mikor rájön, hogy ő bizony sok férfinak bejön. Pedig tulajdonképpen az ilyen lányokban nincs semmi extra, minden szempontból átlagosak. De mivel sokan meg akarják dugni őket, ezért azt hiszik, hogy különlegesek (olykor nem ezt mondják, csak a tetteikből derül ki, hogy ezt gondolják magukról). És mivel bejön a jóképű, izmos, gazdag, nagyszájú pasiknak is olykor ezért ők már csak bennük gondolkodnak. Sokszor az áll mögötte, hogy volt egy-két ilyen barátja és utánuk már úgymond nem adja lejjebb. Ez lesz a zsánere. Ezért észre sem veszi a normális, átlagos srácokat, akiknek bejön és akiktől sokkal többet kaphatna, mert az erő az a kedvesség, intelligencia, megértés, törődés, szeretet, stb. nem csak a vagyon, izom, nagyképűség (önbizalom). Aztán ez a sok átlagos lány (akik sokkal többnek gondolják magukat) pont azt kapja, ami törvényszerű. Egy darabig elszórakoznak velük, aztán mikor megunják kidobják őket, mert jön egy új. Ettől persze ezek a lányok/nők felhúzzák az orrukat, hogy milyen szemetek a férfiak, holott ők választották ezt a bánásmódot, mikor az értékek helyett az érdekek mentén választottak maguknak partnert. Utána meg jön a sírás, hogy nincs egy normális férfi sem. Hát van, csak éppen ők sosem fogják meglátni őket, mert érdekek mentén választanak. Persze sok férfi is ilyen. El vannak ájulva a sok teljesen átlagos csajtól (akik mivel Mo-on divat ribancnak öltözni azért elég dekoratívan néznek ki). Ezeket hajtják, és sokszor nem veszik észre, hogy ezeket a lányokat csak saját maguk érdekli. Persze sokszor a fiú is csak meg akarja dugni, aztán szíve szerint jöjjön a következő. Annyi hülye van, hogy az már félelmetes. És szinte mindenki baromi önző.
            Én legalábbis ezt látom a korosztályomban. És gondolom ezek az emberek idősebb korokban sem nagyon fognak változni.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 5. Tuesday 10:06

            Az érdekközpontúság és az önzés nem mai divat, csak ma könnyebb megvalósítani.

            Akiket írsz (dekoratív lányok, vagyonos faszik, félredobott nők) őket nem ismerem, sőt, mint mondtam, azt a korosztályt sem nagyon, így nem tudok állást foglalni, lehetséges, hogy igazad van.

            De azért olyan, hogy “esetem”, olyan minden nőnél van.
            Értékek alapján választani meg nagyon nehéz, mert le kell feküdni a fickóval, és bármilyen értékes is, ha nem vonz testileg, akkor nem fog menni a dolog. Vagy igen (érdekből, szánalomból, stb), de nem sok köszönet lesz benne.

            Reply
          • anika 2012. June 5. Tuesday 10:34

            Egyébként meg a duci nővel is az a bajotok – legyen bármilyen értékes is -, hogy le kell vele feküdni (amennyiben kapcsolatról van szó), és az ágyban nem lenne jó vele, akármennyire értékes is.

            Most akkor a nőknek miért nem szabad hasonlóan viszonyulni a csúnya férfihez?

            Egyébként nagyon sok értékes, de nem szép embert ismerek. Öregeket, fiatalokat, stb. Jóban is vagyok velük, szeretem őket, barátként számíthatnak rám. Csak – könyörgöm – hadd ne feküdjek már le velük csak azért, mert nekik az olyan jól esne!!! Aki azt akarja, hogy a nők szíveskedjenek a csúnyább, elesettebb férfival is lefeküdni, mert amúgy tök értékes a csávó, azok mutassanak példát, és előbb ők feküdjenek le egy értékes, de csúnya nővel! Annak járjon a szája, aki maga is megtenné azt, amit a másik nem számára kívánatosnak tartana… (onnan a partszélről, ahonnan köztudottan könnyű okoskodni)

            Reply
          • Zsolt 2012. June 5. Tuesday 11:54

            Igen, nem mai divat, de míg korábban csak némelyek kiváltsága volt, addig ma már ez elég össznépi szinten megy.

            “De azért olyan, hogy “esetem”, olyan minden nőnél van.
            Értékek alapján választani meg nagyon nehéz, mert le kell feküdni a fickóval, és bármilyen értékes is, ha nem vonz testileg, akkor nem fog menni a dolog. Vagy igen (érdekből, szánalomból, stb), de nem sok köszönet lesz benne.”

            Már megint egybemosol dolgokat. Nyilván mindenkinél szükséges, hogy vonzódjon a párjához, de nem mindegy, hogy mit is nevez annak.
            Lehet úgy is hozzáállni, hogy a nőnek csak a fizikailag legvonzóbb férfi típus jön be (vagy a gazdag) és lehet úgy is, hogy az átlagos külsejű is megfelel neki. Mert talán nem ő Brad Pitt, de van benne valami vonzó és mellette az értékei is rendben vannak. Ehelyett azonban inkább az van, hogy az ilyen pasikat sokszor észre sem veszik, mert a fizikailag sokkal vonzóbbakat keresik (mert úgy gondolják megtehetik), utána meg csalódnak bennük, mert értékek szempontjából annyira nem jók. Viszont nem adják fel, meg akarják találni a legszívdöglesztőbb, de mégis értékektől hemzsegő férfit.Többségüknek nem fog sikerülni, persze mindenki azt fogja hinni, hogy neki igen. Ostoba álomvilágban élnek, amiből csak a sorozatos kudarcok, vagy az idő (mikor már kevésbé lesznek vonzók), esetleg még az sem tudja kimozdítani őket.
            Ezért nincs sok átlagos férfinek barátnője, és ezért kell trükkökhöz folyamodniuk, hogy egy-egy ilyen liba felfigyeljen rájuk.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 5. Tuesday 12:36

            Mint tudod, én a negyvenesek közt nézelődöm, és az átlagos külsejű fickók tetszenek (a szépfiúkat, az önimádó izom-pasikat, a különcöket, a sorból nagyon kilógókat, az igényteleneket kerülném, az átlagos jöhet, csak inkább súlyfölöslege legyen (pici), mint súly-hiánya). Szóval az átlagosakat keresném, de az én korosztályomban bizony ők a foglaltak. Úgyhogy az én meglátásom az, hogy a nagyon jók meg az átlagosak basszus olyan foglaltak, hogy tiszta reménytelen minden.

            Te más korosztályra látsz rá. Hidd el, ezek az átlagos fickók is foglaltak lesznek negyvenes korukra. Csak most még nem hiszik el.

            Reply
          • Lujza 2012. June 5. Tuesday 12:45

            Zsolt szavaival élve, én egy átlagos nő vagyok, más férfiak szerint, egy szexi anyuka, nem vagyok dekoratív, az öltözködés terén a kényelmet részesítem előnyben.
            Nem vonz a gazdaság (és még sorolhatnám csak nem szeretnék “adatlapot” írni magamról).
            Minden kapcsolatomban lecseréltek, mondván, hogy az egyszerűbb kell nekik és elég ha csak elhitetik, hogy szeretik.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 5. Tuesday 13:28

            Anika,

            Persze foglaltak lesznek, csak lehet, hogy nem lesz sok tapasztalatuk, így majd később fognak csajozni. Mert ez kimaradt az életükből. De mikor már van egzisztencia…

            Lujza,

            Nem mindenkire igaz, amit leírtam. Vannak normálisabb emberek is. Én egy olyan rétegről írtam, ami meglátásom szerint elég jelentős a 20-30 évesek között, de
            nem csak kizárólag ők léteznek, bár szerintem rengetegen vannak. Egyébként meg viszonylag ritka az az eset, hogy valaki ilyenkor magára ismer, mert saját magunkra igyekszünk mindig szépen és jól gondolni.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. June 5. Tuesday 14:14

            Hát…én érzem, hogy valami baj van velem, ezért is olvsgatok itt-ott, hogy hátha valamit megtudok, de egyre jobban azt érzem, hogy halvány lila fogalmam sincs most már szinte semmiről és már azt sem tudom mit szeretnék, meg hogy miért…(értékrendek miatt). Valószínű, hogy én meg ezért fogok “szólózni”. 🙂
            Nagyon butának érzem most magam.

            Reply
          • anika 2012. June 5. Tuesday 14:39

            Szerintem azért szólózunk lassan mindannyian, mert a maga idejében sem találtuk meg a párunkat, hám még most…

            Lehet, hogy vagyunk páran, akik nem vagyunk elég egyszerűek, és ez akadálya annak, hogy egyszerű módon egyszerű pasival egymásra találjunk.

            De nem tudunk szándékosan leegyszerűsödni. Még ha akarnánk, akkor sem.

            Reply
          • Lujza 2012. June 5. Tuesday 15:18

            Bennem is ilyen gondolatok kavarognak, csak azt gondoltam, hogy biztos nem tudok valamit, valami egyszerű dolgot. 🙂

            Reply
          • anika 2012. June 6. Wednesday 08:34

            Zsolt, Lujza, gondolkodtam azokról, amikről tegnap beszélgettünk, és az jutott eszembe, hogy aki a szokvány “párosodó” életkorig nem talált olyan partnert, akivel együtt tudna élni egy egész életen át, az valószínűleg többé-kevésbé sérült. Vagy már eleve ezért nem talált, vagy időközben (a kudarcoktól) sérült lett. A sérült lelkűséghez nem kell ám sok, elég ha gyerekverő, vagy rendszeresen a gyerek becsületébe gázoló szülők nevelték az illetőt élete első 20 évében. Itt utalnék megint Georg írására, hogy bizony Magyarországon nagyon, de nagyon sok az ilyen család. Emiatt nagyon sok a sérült lélek. Ezek a sérült lelkű emberek sokkal nagyobb eséllyel maradnak magukra, mint az egészséges lelkűek. Tehát maradtunk pár nélkül páran – ebben az országban rengetegen -, és szerintem nagyon nagy százalékban “nem teljesen egészséges lelkűek” vagyunk. Bevallom, én sem vagyok az, és esetemben is megvan az oka. És sorstársam is van rengeteg, és ők is olyan gyerekkort tudnak maguk mögött, amilyet…

            Na, és a sok párkereső problémásnak kéne egymásra találni…

            Hát, nem ok nélkül vagyok szerintem szkeptikus.

            Úgy érzem, a coach tevékenység tényleg annyit tehet csak, hogy csajozási6pasizási technikákat ajánl.
            De attól, hogy megtanul valaki “csajozni” vagy pasizni, attól még nem lesz egészségesebb a lelke, sőt, sokszor egész elbolondul, az új technikával tesztelni akarja magát, és bár eredetileg egy nőt akart, ráérez a dolog ízére, és nőcsábászkodásba kezd inkább, hátha bebizonyítja így magának, hogy mégsem olyan gáz ő, mint amilyennek addig hitte magát. Önbizalom (alaptalanul) felszökik az egekig, és nem veszi észre, hogy nevetségessé vált…

            A személyiség rendbe rakása lenne inkább a cél, nem pedig egy olyan eszközt adni a nem csak technikai problémákkal küzdő ember kezébe, ami aztán talán többet árt, mint használ. Az egyedül maradás oka szerintem az esetek többségében nem “technikai ismeretek hiányán” alapul. Hanem problémás az egész személyiség. Ezért én úgy gondolom, pszichológus többet segítene mindannyiunkon, akik itt a saját problémáink miatt már eleve hátránnyal indultunk (már fiatalon is), és a coach tevékenységet pszichológusnak kéne segítenie.

            Nem tudom, érthető volt-e amit írtam. Szóval a szkepticizmusom oka, hogy nem hiszek abban, hogy technikai problémák miatt marad valaki egyedül harmincas, negyvenes korára, amit technikai jótnácsokkal meg lehet oldani.

            Reply
          • anika 2012. June 6. Wednesday 08:39

            Szóval akikről itt írogattunk, hogy ugyan miért is vannak egyedül, az csak részben igaz, hogy azért. Úgy érzem, a többség nem ezért… Főleg a negyven felettiek nem ezért.

            Viszont az tény, hogy akárhogy is nézzük, ez társadalmi, szociálpszichológiai probléma, és nem egy-egy egyénre vonatkozik, hanem általános társadalmi értékrendre, vagyis annak hiányára. És amit Zsolt írt, hogy népszokás lett az önzés, az sem ilyen egyszerű ugyan, de tényleg népszokás, és innentől kezdve megérne valami szociálpszichológiai tanulmányt, ami segítené az ilyen tanácsadások tudományosabb megalapozását, és ezzel eredményességét. Valaki írhatná pl ebből a témából a szociálpszichológia doktoriját. HA meg valaki már írta is, nagyon szívesen elolvasnám, mire jutott, statisztikákkal, egyebekkel együtt (bár ma nem divat önállóan írni a doktorit sem… :p)

            Ha én szoc.pszi. hallgató lennék, én írnék (ahogy kell, nem plagizálva) ilyen témájú dolgozatot, mert nagyon érdekes a téma, és olyan társadalmi kérdés, ami a legintimebb szféránkig, a leglényegesebb boldogságforrásunkig hat.

            Reply
          • anika 2012. June 6. Wednesday 08:46

            És még az is igen érdekes téma, hogy egy önző társadalmat ugyan mi is motiválna gyerekvállalásra (ami önfeláldozás azért), vagy kötelék és felelősség vállalására??? Ha az amúgy is kényelmes és önző ember megteheti, hogy nem vállal ilyeneket, sajnos nem is fog, és egy idő múlva talán divat is lesz majd ez a végtelen önzés…

            Azt gondolom, erről már rég tanulmány-hegyeknek kellett volna születnie, és azokra kéne alapozni a megoldási kísérleteket. Amíg a férfiak úgy gondolkoznak, hogy nem is kell gyerek, mert csak a nyűg van vele (és már egyre inkább a nők is), addig sok jóra nem lehet számítani. Az önzés a dolog alapja ugyebár, amit mindig másokra kenünk. Vagyis más önző, mi magunk persze sohasem… Más anyagias, de mi sohasem. Más a saját hülyesége miatt nem talált párt, mi magunk csak nem voltunk jókor jó helyen.
            Más szemében a szálkát is megtaláljuk, a magunkéban a gerendát sem látjuk.

            Kár, hogy nem vagyok szoc.pszi. hallgató, meglenne a szakdogám témája :)…
            Kiélném a töprengési és elemzési hajlamaimat, és talán valakikkel közösen, 50 év alatt a megoldásra is rájönnénk. De hát erről is lemaradtam (selejt vagyok én is, nagyon jól tudom – én legalább tudom magamról, nem áltatom magam, és nem töröm össze a tükröt, ha nem én vagyok a legszebb).

            Reply
          • Lujza 2012. June 6. Wednesday 09:41

            Hát engem is nagyon elgondolkoztatott a téma és én is levontam magamnak a kis “következtetéseimet”.(és nekem is megfordult a fejemben, hogy ha ilyen területen tanulnék, itt simán összegyüjthetek egy szakdolgozatnyi anyagot)Csak most nincs időm írni, meg nekem (ne vedd sértésnek, inkább irigyellek) nincs tehetségem ahhoz, hogy így összeszedjem azt, ami kavarog a fejemben, ezért próbálkozom kisebb-nagyobb sikerrel a saját életemből hozni a példát, de nem feltétlenül azért, mert abban én makulátlan voltam, csak nem tudom kifejezni magam úgy ahogyan szeretném.

            Reply
          • Lujza 2012. June 6. Wednesday 09:45

            és már vártam, hogy Te vagy Zsolt jelentkezzen, mert úgy éreztem, hogy még nem veséztük ki, vagy legalább is nálam még van egy fajta “hiány” érzés. 🙂

            Reply
          • anika 2012. June 6. Wednesday 10:31

            Az a baj, hogy ha “kivégezzük”, akkor is lesz 🙁 – bennem biztos. Mert szép-szép az elmélet…
            De gyakorlatban képtelennek érzem magam arra, hogy megoldjam a problémát. Nem is tudod, mennyire parázok attól, hogy végleg egyedül maradok. Minden jel arra vall…

            Reply
          • anika 2012. June 6. Wednesday 11:20

            Az is egyébként a baj errefelé Mo-n (és minél balkánibb irányba megyünk, annál inkább), hogy a férfi-rivalizálást a férfiak amúgy is elég idétlenül kezelik. Persze értem én, hogy húsbavágó a kérdés, és tisztában vannak a lelkük mélyén azzal, hogy ettől függ az, hogy mennyit engedhetnek meg maguknak a nőkkel szemben, milyen nő jut nekik, mennyit kell gürizniük a megtartásáért, meg mennyit kell nyelni, meg minden… Értem.
            Ezzel együtt azt látom, hogy van egy kiirthatalan rossz szokás a mai(!) magyar társadalomban: akik magasra jutottak, azok egészen tenyérbemászóan tudnak ezzel kérkedni (a nevetségesig), akik meg nem jutottak magasra, azok a nyílt (és megideologizált) irigykedést a szánalmas szintig tudják csinálni. És egyik fél sem veszi magát észre. Ez pl az oka annak, hogy én a közepes pasikat kedvelem, hogy se a kérkedők közé nem fognak tartozni (sőt, nem is céljuk), sem azok közé, akik irigylik a magasabban lévőket, és irigységüket ilyen-olyan trükkökkel akarják álcázni. Van aki, hirtelen szegénység-pártivá válik (amely “elvet” persze azonnal elhagyna, ha nyerne a lottón), van aki csak dühös alapállásban éli az életét, van aki a világ igazságtalan mivoltáért a dög nőket okolja (miszerint a nők rossz természete miatt muszáj szegény férfiaknak versengeni), van aki kivonja magát minden alól (nem “akar” családot alapítani, stb), van aki megbetegszik, van aki olyan hobbit vagy karrierépítési módot választ, ami mellé neki nem fér bele a családalapítás nevű kihívás (persze ha idejébe beleférne, akkor teljesítené, naná…). Ezek az ideológiák sántítanak persze (de ezt nem szokták észrevenni), hisz akkor a másiknak miért sikerült???
            Na, szóval a rivalizálás, a vereség elkerülése, vagy ha már megvan, akkor kezelése nagyon nehéz férfi-feladat.

            Amire egy megoldás lenne. Ha ebben a szerencsétlen országban a FIÚGYEREKEKET úgy nevelnék, menedzselnék a szülők, hogy a fiúgyerekeiknek esélye legyen a kiteljesedésre. De pont a fiúk nevelése totál el van hanyagolva! A lányokkal könnyebb foglalkozni, a lányos családok számos eredményt tudnak felmutatni, a fiús anyák és apák meg elülnek a gyerekeikkel a tévé előtt, mert az kényelmesebb, és nem kell miatta konfliktust vállalni apukával meg a fiúkkal. Tisztelet a kivételnek.

            Ja, és arról még nem beszéltem, hogy vajon milyen gyereknevelés lehet abban a családban, ahol még felnőttként is a saját magánéletével van a két szülő elfoglalva, a nő rajongásra áhítozik (negyven évesen, mikor már DOLGA lenne, nem magával kéne foglalkoznia), a pasi meg mindenféle trendi szövegekkel próbál lelkifurdalását elaltatva kibújni apai feladatai alól…
            A gyerekeink is pont olyan szerencsétlenek lesznek, mint mi, vagy még olyanabb, ha így élünk. És így élünk. Szóval könnyű a szüleinket szidni, hogy így meg úgy elcseszték, de mi még náluk is rosszabbak vagyunk, tisztelet a NORMÁLIS kivételnek, akik csak élik az életüket, és tudatosan jól nevelik a gyerekeiket. Kár, hogy kicsi a létszámuk.

            Reply
          • Lujza 2012. June 6. Wednesday 13:44

            “Na, és a sok párkereső problémásnak kéne egymásra találni…”

            Szerinted a sok problémás emberből mennyien éreznek arra késztetést, hogy tényleg megismerjék magukat, jó és rossz oldalukat, erényüket és hibáikat, viselkedésüket (mert az minősít) és az emberekhez való viszonyukat (csak egy: gerinc), vagy mennyien lennének hajlandóak a tükör elött azt mondani, hogy ezt én elcsesztem és esetleg levonni a tanulságot (vagy csak bocsánatot kérni), hogy később ne kövessék el ugyanazt a hibát magukkal, társukkal, gyerekükkel, kapcsolatukkal, hogy tényleg azt mondják, milyen sekéklyes vagyok és az határozza meg az életem, ami csak a látszat.
            Ehelyett a legtöbb esetben én azt tapasztalom, hogy mártírkodás megy, a másik fél volt tutira és egyértelműen a rossz és a sors kibabrált velük, de amint felbukkan egy “jelölt” már el is felejtett mindent és beleugrik, persze ugyanazok a problémák jelennek meg, jön a csöbörből-vödörbe és mit tanul meg belőle keserű szájízzel, hogy minden nő/férfi ilyen-olyan.

            “Az egyedül maradás oka szerintem az esetek többségében nem “technikai ismeretek hiányán” alapul. Hanem problémás az egész személyiség.”

            Igen ezt én is így gondolom. Az a tapasztalatom, hogy erre mondják, hogy nem egyszerű eset. Pedig nem kellene sok ahhoz, hogy “helyre jöjjön”, csak amikor tényleg arról van szó, hogy szinte egy darab hús vagy a piacon, az inkább árt, mint használ.

            “És még az is igen érdekes téma, hogy egy önző társadalmat ugyan mi is motiválna gyerekvállalásra (ami önfeláldozás azért), vagy kötelék és felelősség vállalására??? Ha az amúgy is kényelmes és önző ember megteheti, hogy nem vállal ilyeneket, sajnos nem is fog, és egy idő múlva talán divat is lesz majd ez a végtelen önzés… ”

            Ezt én is teljesen így látom.
            Ha meg mégis bevállaja, mert igazából akkor még nem is tudja, hogy mit vállalt, jönnek a jó kis magyarázatok és kibúvógyártások, hogy így még a lelkiismeret is helyre kerül.

            Most eddig tudtam írni. 🙂

            Reply
          • Zsolt 2012. June 6. Wednesday 14:20

            “hogy aki a szokvány “párosodó” életkorig nem talált olyan partnert, akivel együtt tudna élni egy egész életen át, az valószínűleg többé-kevésbé sérült.”

            Én nem így gondolom. A realitásokhoz szerintem sokkal közelebb van az a forgatókönyv, hogy az emberek felébrednek a meséből és rájönnek, hogy sokkal reálisabb ha az életük során több nagy szerelmükkel kötik össze az életüket (amik más élethelyzetből fakadóan más érzések és hangsúlyok mentén fognak működni), és nem egy élethosszig tartó szerelem van (lehetőleg már húszévesen kezdődő). Én nem hiszek abban, hogy két ember személyiség fejlődése annyira egybeessen, hogy fiatalkoruktól idősig kibírják egymást. Ráadásul ez így nagyon hosszú idő, ami az egyhangúság miatt is nehezen képzelhető el együtt. Amúgy is miért kéne? Rengeteg mindent tud adni egy másik partner. Ha még mindig az első barátnőmmel élnék együtt rengeteg minden kimaradt volna az életemből.
            A pár nélkül dolgot visszavezetni a gyerekkorra és sérült személyiségűnek gondolni őket szerintem nem jó megközelítés. Egyrészt ha sok ilyen sérült van, akkor simán meg tudják egymást találni, hiszen a hasonló a hasonlóval könnyebben alakít ki kapcsolatot. Másrészt nekem van néhány ismerősöm, akik ilyenek, viszont többségében egészséges családokból jött a többi ismerősöm, barátom. Aki normálisból jött azoknak is rengeteg problémájuk van azzal, hogy megtalálják maguk mellé a megfelelő párt. Aki meg nem normális háttérrel jött azok ugyanígy vannak. Szerintem a párkapcsolati kudarcokkal több a probléma. Az ember szerintem olyan, hogy ha sérelem éri, akkor azt vissza kell adnia, mert különben őrizgeti magában és olyankor apránként de rejtetten adja vissza többnyire másnak és leginkább tudattalanul. Nah most a társadalmi konvenciók miatt az úgynevezett bosszú pejoratív kifejezés és ezért a jókislányok, jókisfiúk inkább “felülemelkednek” a visszaadáson ami azt eredményezi, hogy a jövőbeli kapcsolataikat mérgezi meg az adott kudarcélményük. Ez szerintem károsabb mintha a másikon vernék le a port.
            A személyiség rendbe rakása nyilván sok embernek javára válna. De a férfiak azt látják, hogy nőt sokkal egyszerűbb jó külsővel és/vagy dagadó bukszával szerezni, mint jellemmel. Tartós kapcsolathoz persze nélkülözhetetlen lenne ez utóbbi, de a megszerzéshez annyira nem. Egyedül pedig azért marad sok ember 30-40-50-60 éves korára, mert ez az élet rendje. Az emberek nem képesek évtizedekig boldogságban együtt élni valakivel, mert az a legtöbbünknek baromi egyhangú. És akkor is egyhangú lenne ha lenne idő a kapcsolatok megfelelő ápolására, mert nem mindenki az anyagiakkal küzdene. Persze akkor azért sokkal kiegyensúlyozottabb lenne egy kapcsolat, és talán kevésbé egyhangú (mert több mindent tudnának csinálni, többre jutna pénz). De pl. nyugaton sem tartósak a kapcsolatok, pedig ott aztán sokkal több a pénz. Más országokban pedig azért tűnik tartósabbnak, mert ott meg gazdasági okokból nem engedhetik meg a családok a kapcsolat felbontását. Vagy a nő van belekényszerítve és nem válhat, csak súlyos következmények felvállalásával. Tehát alapvetően a házasság a sírig és a monogámia is idegen az emberi fajtól.

            Önzés mint népszokás: anika, simán írhatsz így is egy tanulmányt erről. Meg a hatásairól. Tulajdonképpen időd van rá, érdeklődésed megvan és még akár híressé, gazdaggá is tehet:). Legalábbis sokan külföldön pl. az USA-ban így csináltak karriert.

            Egyébként szerintem egy társ nem kéne, hogy a leglényegesebb boldogságforrás legyen. Aki szereti a munkáját, szereti és kiterjedt baráti köre van, vannak elérendő céljai, amikben hisz és örömmel tölti el, ahogy halad felé, boldog a családjával, stb annak nem egy társ jelenti a boldogságának központi és egyedülálló elemét.

            “És még az is igen érdekes téma, hogy egy önző társadalmat ugyan mi is motiválna gyerekvállalásra (ami önfeláldozás azért), vagy kötelék és felelősség vállalására??? Ha az amúgy is kényelmes és önző ember megteheti, hogy nem vállal ilyeneket, sajnos nem is fog, és egy idő múlva talán divat is lesz majd ez a végtelen önzés… ”

            Az az igazság, hogy szerintem nem is nagyon kell gyereket vállalni. Persze ez ellentétes sok emberi és társadalmi dologgal, de alapvetően hova? Ha ki lehet őket telepíteni a mars-ra és ott megélnek, akkor persze mehet. Lehet, hogy az a hatás, hogy így felerősödött az emberi önzőség és egyéb a szaporulatot akadályozó dolgok csak egyenes következményei a természet önmagát kiigazító törekvésének (előbb utóbb minden visszatalál az egyensúly felé, bár csak rövid ideig tartózkodva ott).

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. June 6. Wednesday 15:28

            Zsolt!
            Lehet, hogy butaságot kérdezek, de annyira kíváncsi vagyok (és ezt olyan kedvesen, aranyosan teszem fel :-))

            Ha ennyit tudsz a mikéntekről és amiket írsz a meglátások, akkor Te hogyan alakítasz ki párkapcsolatot? ha tudod, hogy egyszer unalmas lesz, hogy talán az anyagiak miatt vonzódik hozzád, vagy mert izmosnak lát és magasnak…. értesz? 🙂

            Reply
          • Zsolt 2012. June 6. Wednesday 17:03

            Lujza, lehet, hogy nem teljesen értelek, de megpróbálok válaszolni. Én azzal nem foglalkozom az elején, hogy mi lehet a későbbiekben. Hogy unalmas lesz, hogy csak az egzisztenciális dolgokért tart majd vonzónak, vagy csak a külsőmért, stb. Viszont folyamatosan figyelem a lányt, mit mond, mit csinál, mennyire van ez szinkronban, stb. Elég könnyen észre lehet venni, hogy egy nő mit tart akar és miért tart vonzónak. Aki elvárja az anyagiakat vagy, hogy folyamatosan ugráljak neki (pl. ide-meg oda vigyem, most menjek érte, stb) azzal nem foglalkozom komolyabban. Néha nehéz, mert bele vagyok esve, de én nem akarok ilyen kapcsolatot. Ha tetszem neki külsőleg, akkor annak örülök. Viszont ha csak ez van, akkor nyilván én sem igen tudom hosszú távon jól érezni magam vele. Így szükségképpen nem lesz tartós a kapcsolat. Mikor ez bekövetkezik, akkor pedig tudom, hogy mi miért van és el tudom fogadni. Ha pedig olyan nővel találkozom, aki tetszik, önálló, jellemes (nem akar kihasználni), intelligens (tudunk miről beszélgetni) és hasonlóak a céljaink akkor vele jól együtt tudok lenni. Ott az lehet még a probléma, hogy nincs meg vele kapcsolatban a rajongás (számomra a szerelem) ezért idővel megint meg fog szakadni a kapcsolat. De ennek is tudom a miértjét, így nem bánom. Nálam talán az a különbség, hogy nem úgy van, hogy rögtön szerelembe esem és utána mikor vége van akkor csak nézek, hogy mi történt. Én tudatosan próbálom nézni a másik ember személyiségét, és azt, hogy mennyire passzol hozzám. Persze ez nem mindig megvalósítható, mert van aki elsőre annyira megfog, hogy nehezemre esik odafigyelni, hogy valóban megismerve döntsek. Ilyenkor sokkal nehezebb az ismerkedés, az elválás pedig (ha oda jutunk) még inkább. De ha összejön minden akkor az nem rossz:). Legalábbis egy darabig, utána pedig szakítás, regeneráció és kezdődik minden elölről.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. June 6. Wednesday 17:38

            Jól értettél, köszönöm.

            Reply
          • anika 2012. June 6. Wednesday 18:37

            Zsolt, úgy érzem, kezdem megérteni, miért vagy még egyedül. Te egyszerűen a széllel szemben akarsz pisilni, ráadásul tudatosan, mert neked a szokvány irány nem tetszik… Remélem, találsz egy lányt egyszer, aki ehhez partner lesz, és boldogok lesztek együtt.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 6. Wednesday 19:16

            Nem kell remélned, hogy egyszer… hiszen eddig is találtam. Találni fogok máskor is:).
            Olyat pedig, aki általad megfogalmazva “szélirányban” van könnyű találni, némi pénzzel, jó külsővel, kis hazugsággal… csak nem éri meg. Inkább töltöm mással az időmet.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. June 6. Wednesday 19:42

            “A gyerekeink is pont olyan szerencsétlenek lesznek, mint mi, vagy még olyanabb, ha így élünk. És így élünk. Szóval könnyű a szüleinket szidni, hogy így meg úgy elcseszték, de mi még náluk is rosszabbak vagyunk, tisztelet a NORMÁLIS kivételnek, akik csak élik az életüket, és tudatosan jól nevelik a gyerekeiket.”

            Azt gondolom, főleg ha magamból indulok ki, hogy előfordulhat az is, hogy Ők jobban fogják igényelni a “család” meglétét pont azért, mert látják a hibákat ( önös érdek). Szóval ami velem és a szüleim között történt, azt mindig szemelőtt tartom, igyekszem nem elkövetni azokat a hibákat, persze arra nincs garancia, hogy én meg nem gyártok újakat.

            Reply
          • Lujza 2012. June 6. Wednesday 20:20

            “Egyrészt ha sok ilyen sérült van, akkor simán meg tudják egymást találni, hiszen a hasonló a hasonlóval könnyebben alakít ki kapcsolatot. ”

            Nekem ezzel van alapjában a legnagyobb problémám. Tudom mi a hibám, mi az a “nem egyszerű dolog”. Ha most én kialakítanék egy hasonló emberrel egy kapcsolatot (igaz nem tisztáztuk, hogy milyen kapcsolatot), abból semmi jó és főleg nem boldogsággal elárasztó dolog sülne ki. Ha viszont egy olyan emberrel találkoznék, aki meg az ellentétem, akkor azzal szétszednénk egymást röpke idő alatt.

            “Nálam talán az a különbség, hogy nem úgy van, hogy rögtön szerelembe esem és utána mikor vége van akkor csak nézek, hogy mi történt.”

            Hát én mindig így járok 🙂 (már mint rögtön szerelembe esem), ami nem is lenne baj, csak a végének a módja nem tetszett.
            Szerintem az a baj a párkapcsolatokban, hogy legtöbben elvagyunk a zavarosban is, míg valamelyik fél felvállalja a döntés meghozatalát és a velejáró következményeket (úgymond elviszi a balhét), pedig már mind a ketten tudták jóideje, hogy vége a kapcsolatuknak. Azt is gondolom, hogy amikor olyanokat mondunk, hogy azt hittük megváltozik, az is csak időhúzás, mert csak mi magunk tudunk változni, vagy legalább is nekünk kell változnunk ahhoz, hogy esetleg valaki másból erre válaszul egy reakciót váltsunk ki.

            Reply
          • anika 2012. June 6. Wednesday 20:43

            Zsolt, ha találsz olyan lányokat, akik hajlandóak veled együtt pisilni a széllel szemben (írom ezt úgy, hogy a te korosztályodra nem látok rá, tehát nem tudom, mennyi ilyen lány van), akkor miért nem vagy valamelyikkel tartósan együtt?

            Mondjuk én nem hittem a sírig tartó kapcsolatban (önvédelemből, hogy mondhassam, hogy a rendszer rossz, nem én), de magam körül elkeseredve látom, hogy eszükben sincs se válni, se félrelépni, szóval nem igazolják a (kissé “hazabeszélő”) elméletemet (meg nem szabadulnak fel, hogy nekem is jusson valaki). Szóval ha szétnézek, akkor sokan rácáfolnak az életükkel (elmélet nélkül) a Te szépen hangzó, általam (eddig) osztott véleményedre. Én is azt gondoltam, hogy hülyeség a házasság, miért működne. Mostanában néhány közelebbi ismerőst megkérdeztem, és a csiszolódást, az alkalmazkodást, az illúziók helyett a földön járást, az önzetlenséget, a szerelem utáni “sima” szeretetet említették… És nyilván igazuk lehet. Volt aki azt mondta, ami szerelemmel kezdődött, az később (a rózsaszín köd felszállása után) is működik, szeretet lesz belőle. És hogy aki egész életében szerelmes akar lenni, az megérdemli, hogy végül pórul járjon, mert nem kell egy egész életre elvárnunk, hogy “bekábítva” élhessünk. Eljön az a nap, mikor már másokra (gyerekeinkre, idős szüleinkre, más rászorulókra) kell figyelnünk, nem magunkra. Aki magának akarja a bekábított (hormonszint-emelt) szuper állapotot egy egész életre, az meg is érdemli a büntetést, ami ezért az önzésért jár. És ezzel egyetértek.

            Az más kérdés, hogy sokan tényleg rosszul választanak első körben!!! És sokszor nem ők, hanem a szüleik tehetnek erről. De nem az a tanulság, hogy akkor egy életen át erre az egy problémára kell koncentrálni (és ráfogni mindent), hanem az, hogy a saját gyereknek ügyesebben, helyesebben kell majd segíteni. (Persze akinek nincs gyereke, az ezt nyilván nehezen tűzheti ki célul. De valami önzetlen célja neki is lehet… Hátha meghálálja a sors, ha más nem, akkor azzal, hogy jó érzés jót tenni, finom állapotba kerül tőle az ember lelke, közérzete, de kisülhet akár más is…)

            És amit még mondanak a “mai fiatalokról”: imádnak bulizni, minden pénzt elszórnak, és utána sírnak, hogy nincs miből családot alapítsanak. De hogy lemondani, egyszerűbben élni… Azt nem. Akkor ne sírjanak, hogy ha az örökifjú életforma negyven fölött már fáj neki, és az egyedülélés meg ötven fölött már végképp nagyon rosszul esik…

            És tisztelet a kivételnek megint, aki hiába lenne “rendes”, de valami miatt mégsem sikerül a dolog.

            Reply
          • Thorgika 2012. June 28. Thursday 22:10

            “Igen, a külföldi alatt valóban nyugat-európait (+amerikai, ausztrál, kanadai, stb…) értettem.“Viszont jó pár sztori volt angol hapsikkal… Vajon miért?:) Biztos mert a magyar pasiknak semmi sem elég:)””

            A szerelem nem áru.
            Ha igen, akkor ne csodálkozz.

            Reply
      • Georg 2012. May 31. Thursday 07:37

        Sziasztok!

        Magyar,Német,Angol,Amerikai,Kanadai….
        Egyre megy!
        Éltem már pár helyen!Nem a nemzetisége határozza meg azt,hogy milyen pasi vagy nő valaki!
        Hanem az,hogy milyen ember,milyen énképpel,világképpel rendelkezik,mennyre tanulta meg tisztelni a másik nemet és saját magát!
        Hogy vár a másiktól az ember megbecsülést és odaadást,meg szeretetet,ha erre saját magával szemben sem képes?Sajnos ez a helyzet!
        Meg lehet nézni,egy magyar és egy nyugati gyermek nevelését!Míg Magyarországon nagyrészt sajnos úgy nevelik a gyereket “(Hülye vagy fiam,meg se próbáld,nem értesz hozzá.Sok tanár az iskolában lehurrogja,ha valami nem sikerül,sőt akár meg is szégyeníti a többek előtt!)”. Addig a nyugati országokban egy debil gyereknek több az önbizalma, mert a szülők arra nevelik,hogy “bármire képes vagy!”
        Ennek sajnos az lesz a végeredménye,hogy amikor a gyerek kikerül a nagybetűs életbe, vagy depressziós, vagy félénk, vagy önbizalom hiányos,apa vagy anya komplexusos és még lehetne sorolni,hogy milyen felnőtt lesz belőle!
        Kérdem én,mégis mire számítunk mikor kapcsolatba kerülünk a másik nemmel?
        Sokszor elkövettem azt a hibát,hogy azt hittem,hogy a másik majd megváltoztatja a rossz szokásait mert annyira szeret!Tévedés!Most már tudom,ha az elején megszerettem valakit ,akkor azt kénytelen vagyok úgy elfogadni ahogy van.
        Vagy mást keresek,aki megfelel minden egyes kis feltételemnek, amit magamban támasztottam a másik nemmel szemben.De akkor föl kell készüljek arra,hogy nagy valószínűséggel egyedül öregszem meg!
        Rosszul áll a szénánk,igen!Az anyagi lehetőségeink korlátozottabbak,mint nyugaton élő társainknak.De pont ezen okból,még erősebben kell kapaszkodnunk egymásba.Még jobban szükségünk van a másikra.Ez is kell,hogy legyen egy összetartó erő.Hisz minden időkben a szükség tartotta össze a nemzetet is!
        Persze,nem ennek kell az elsődleges szempontnak lenni!
        A rajongásról annyit,hogy az egy beteges dolog.Annak idején rajongtak a fiatal lányok a Beatles-ért és egy két koncerten agyon is taposták egymást.
        Ugyanez vonatkozik egy kapcsolatra is.A rajongással könnyen meg lehet fojtani a másikat úgy,hogy szinte észre sem vesszük,mert nem látjuk a nagy rajongástól,hogy a másik szenved.Csak akkor vesszük észre,mikor már késő.
        Azon kevesek,akik ezt a rajongást igénylik,azoknak az embereknek meg lehet figyelni a személyiségét!
        Általában önelégültek,vagy önimádók,esetleg proccoskodó emberek!
        Akik ugyanezt várják a másiktól velük szemben.
        És rátérve az eredeti témára.
        SZEX!
        Sokféle embertípus van.
        Az ex feleségem nimfomán volt!A az azelőtti párom pedig volt,hogy egy héten egyszer, volt hogy kétszer akarta.Az a plafon!Az előbbi elől menekültem, az utóbbi meg “előlem menekült”! 🙂
        Viccet félretéve!
        Mindenkinek mások az igényei,
        ugyan úgy mint minden másban.
        Valaki a forró kávét van aki a jeges kávét szereti.Van aki a sebességet szereti és van aki 50-nel megy az autópályán.
        Van aki szerelmes típus s összetörik egy csalódásnál,van aki úgy váltogatja a pasijait, vagy nőit,mit a zokniját lelkiismeret furdalás nélkül.
        Lehetne még sorolni,de felesleges.
        Mindenki más, más igényekkel persze akkor a legjobb ha két egyforma vagy hasonló gondolkodású,érdeklődési körű,és igényű ember kerül össze, de ez oly kevés embernek adatik meg.A három közül valamelyik mindig hiányzik.
        Ezért van szükség a toleranciára,hogy a két meglévő dolog mellé, 3.-nak a toleranciát be tudjuk építeni a kapcsolatba!

        Mindenkinek további szép napot!

        Reply
        • anika 2012. May 31. Thursday 07:46

          Georg, kb minden szavaddal egyetértek.

          Reply
          • Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 07:51

            anika: “Georg, kb minden szavaddal egyetértek.” nem nehéz egyetérteni, anika, mert csupa általánosságokat ír:-))

            Reply
          • rockman 2012. June 2. Saturday 09:55

            Szervusz Anika!
            Én is totál egyet értek veled és Georg-al. Ezt a 🙁 Hydraulikát 🙁 meg hagyd a büdös francba… Egy kötözködős elviselhetetlen és minden mondatodba belekötő undormány Picsa.. Legalább kimondtam helyetted. Nem szoktam ilyesmit írni, de már nem bírtam..

            Reply
          • anika 2012. June 2. Saturday 12:20

            Szia Rockman! Igen, Georg szerintem sem általánosságokat írt, vagy ha igen, jól szedte össze őket :).

            A vitastílust, vitakultúrát Magyarországon sajnos nem kis részben a 90-es években indult politikai-szórakoztató műsorok alakították az elmúlt években :(. Igaz, a mai fiatalokra talán ezek már kevésbé hatnak. Pl Zsolt stílusát azért kedvelem (habár alig van, amiben egyetértenénk), mert odafigyel a másik írására, és arra reagál, teljességében, és részleteiben, és okosan és korrektül! Ezt pl nagyra értékelem, akkor is, ha folyton külön állásponton vagyunk. Gondolom, ő nem a 90-es években indult pol.vit. stílust tanulta, hanem a téma érdekli, és tényleg érdekli, és érdemben szól hozzá.
            Sajnos sok fórumon figyelhető meg még mindig a “régi” fajta vitakultúra, amilyen Hrdlickáé is. Ami poénokra épül főleg. Amik hol ülnek, hol nem annyira :). Egyébként szoktak nagyon jó poénjai is lenni, néha nagyokat nevetek a vicces írásain.

            Nem tudom, jársz-e más fórumokon, én most azt látom, ez a régi fajta vitakultúra most már nem is annyira túlnyomó, mint még 10 éve, a fórumozás hajnalán, mikor politikai fórumokon tépték az emberek egymás haját virtuálisan, értelem nélkül, előre elhatározva, hogy hol állnak. Azóta már lényegesen jobb lett a hangnem, a hangulat (ahogy bővültek a fórumok témái is, és ezáltal a hozzászólók sem csak a politika iránt érdeklődő, azáltal elrontott vitastílusó személyek már, meg talán ők is csalódtak már a kedvencükben, és ebből okulva érdeklődőbbé, nyitottabbá váltak).

            Itt ezen a fórumon egyébként általában nagyon kellemes a hangulat, talán a legjobb azok közül, ahol eddig jártam, néha el is töprengek, vajon miért.

            Na, ez volt aztán off topic… bocs érte.

            Reply
          • Hrdlicka 2012. June 2. Saturday 21:46

            anika, néhány észrevételem a vitastílushoz, ezt írod: „Sajnos sok fórumon figyelhető meg még mindig a “régi” fajta vitakultúra, amilyen Hrdlickáé is. Ami poénokra épül főleg. Amik hol ülnek, hol nem annyira . Egyébként szoktak nagyon jó poénjai is lenni, néha nagyokat nevetek a vicces írásain.”
            anika: „néha nagyokat nevetek a vicces írásain” – na pl. innen is tudom, hogy nincs (ill. van, de ezek szerint igen kevés) humorérzéked:))) (nem vagyok maximalista, meg jól is esik a ez a pici elismerésed is… ezért – ha van erkély, ha nincs, – az ódát csak írom neked tovább :-)))

            „ Itt ezen a fórumon egyébként általában nagyon kellemes a hangulat, talán a legjobb azok közül, ahol eddig jártam, néha el is töprengek, vajon miért.” – anika, ez rém egyszerű: pl. mert én is beírogatok néha:-)))
            Viszont nagyon halkan, de elárulom Neked, pls. kérlek tartsd titokban, hogy én itt igazából nem „vitatkozom”, senkivel (se régi se új fajtán), csak szimplán hülyülök… (ezt most holt komolyan írom…)

            Reply
        • Ebony 2012. May 31. Thursday 10:35

          Kedves Georg!

          Most nincs időm többet írni, de összességében nagyon tetszett, amit írtál! 🙂

          Ebony

          Reply
          • Nyámádi István 2012. June 4. Monday 11:39

            Nekem is tettszett amit írtál, most, nincs több időm írni, de a nőkhöz vezető út, mindig is az volt hogy állsz a dolgokhoz hozzá, még akkor is ha éppen túlzottan fáradt vagy elcsigázott vagy.

            Reply
        • Zsolt 2012. May 31. Thursday 11:54

          Egyetértek Hrdlickával. Jó gondolatok, de leginkább általánosságok. Olyan ez mint pl. a ne ölj. Mindenki egyetért vele, de azért az élet nem ilyen egyszerű.

          “Magyarországon nagyrészt sajnos úgy nevelik a gyereket “(Hülye vagy fiam,meg se próbáld,nem értesz hozzá.Sok tanár az iskolában lehurrogja,ha valami nem sikerül,sőt akár meg is szégyeníti a többek előtt!)”. Addig a nyugati országokban egy debil gyereknek több az önbizalma, mert a szülők arra nevelik,hogy “bármire képes vagy!”

          Miért gondolod azt, hogy az egyik kevésbé hülyeség mint a másik? Jobb az mikor a mesterségesen “mindre képes vagy” gyerek kikerül az álomvilágból a valóságba és megtapasztalja, hogy mindez nem igaz, csak egy illúzió? Vajon mekkorát fog zuhanni az az ember, mikor rájön erre? Olyan ez mint az optimista, pesszimista kérdés. Mindkettő csak egy szélsőséges nézet és gyakorlatiasság nélkül csúnya bukó mindkét felfogás.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Ebony 2012. May 31. Thursday 13:49

            Szia Zsolt,

            “Jó gondolatok, de leginkább általánosságok. Olyan ez mint pl. a ne ölj. ”

            A “Ne ölj!” az nem egy általánosság, hanem egy nagyon is konkrét üzenetet hordozó parancsolat. Nem azt mondja, hogy ne ölj, ha…., hanem azt, hogy soha, semmilyen körülmények között ne tedd. Ennél konkrétabbat én el sem tudok képzelni.

            Az utasítás egyértelműsége nem függ attól, hogy betartják-e vagy sem. Attól sem, hogy egyszerű-e az élet vagy sem.
            Egyébként szerintem egyszerű lenne, csak vannak, akik élvezik, ha bonyolíthatják.

            “Miért gondolod azt, hogy az egyik kevésbé hülyeség mint a másik?”

            Bár nem engem kérdeztél, de talán nem bánod, ha megírom mit gondolok erről.
            Amit sokszor hallunk, az beépül a tudatallatinkba. Ha egy gyerek azt hallja, hogy hülye,akkor azzá is válik. Ha azt hallja, hogy képes vagy rá, akkor képessé is válik sokkal többre, mint amire enélkül lett volna képes. Így ez már nem csak illúzió lesz, hanem valóság.

            Üdv,E.

            Reply
          • Zsolt 2012. May 31. Thursday 14:35

            A “ne ölj” az nagyon nem konkrét megfogalmazás.

            Egyrészt, mit ne ölj? Állatot lehet, embert nem? Már itt bajban vagyunk a konkrétságával, mert ezt már rögtön értelmezni kell. Ezt pedig máris többféleképpen lehet értelmezni. Ha semmit sem lehet megölni akkor máris buktad az egészet, hiszen az egész bolygó úgy van felépítve, hogy a rajta élő élőlények egymásból táplálkoznak. Még a fű is él és azok a baktériumok is, amiket a szervezeted kinyír, hogy te élhessél.
            Na de megpróbálok kevésbé elvont lenni. Tegyük fel, hogy ez csak emberekre vonatkozik. Mi van akkor ha szólsz valakinek, hogy öljön meg valakit, akkor most ezt a parancsolatot megszegted? Hiszen szó szerint véve nem te ölted meg. Mi van a környezetszennyezés kérdésével. Pl. mikor közlekedsz az autóddal és gyakorlatilag szép lassan megölöd azokat az embereket, akik beszívják azokat a káros anyagokat, amiket te kibocsájtasz. Vagy mondjuk van egy cigarettákat gyártó és forgalmazó céged. A termékek hatására több millió ember is meghal évente. Akkor most a tulajdonos eleget tesz annak a parancsolatnak, hogy ne ölj? Vagy a lassú és indirekt ölés az nem számít? Ez megint értelmezés kérdése.
            De ott van az önvédelem kérdése, vagy az ha valaki pl. meg akarja ölni a gyerekeidet. Te ölnél, hogy ezt megakadályozd? Igazságosnak éreznéd azt ha miután megvédenéd a családod ezért téged a ne ölj parancsolat nevében elítélnének?
            Vagy szabad lett-e volna egy pl. zsidónak megölni Hitlert (mondjuk 42 táján), hogy ezzel hamarabb véget vessen egy világháborúnak és több millió ember megölésének?

            Ennyit az egyszerű és konkrét ne ölj parancsolatról.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Zsolt 2012. May 31. Thursday 14:55

            “Amit sokszor hallunk, az beépül a tudatallatinkba. Ha egy gyerek azt hallja, hogy hülye,akkor azzá is válik. Ha azt hallja, hogy képes vagy rá, akkor képessé is válik sokkal többre, mint amire enélkül lett volna képes. Így ez már nem csak illúzió lesz, hanem valóság.”

            Ez előfordul, hogy így lesz, de sok esetben viszont nem. Illetve előfordulhat az is, hogy ha nagyon messze van az illúzió a valóságtól akkor baromi nagy pofára esés lesz belőle és szerencsétlen embernek az okozza a legnagyobb problémát, hogy ő azt hiszi ő a béna, hiszen belé van plántálva, hogy minden lehetséges, csak ő nem elég jó ahhoz, hogy ezt megvalósítsa. Nem lehetséges bármit elérni. Ez a kijelentés nem igaz. Azt a dolgot kell megtalálni ami könnyen megy és abban tényleg minden el tud az adott egyén érni.De, hogy minden ember lehet kukástól az űrhajósig minden, az hazugság.
            Ha egy ember vagy gyerek folyamatosan azt hallja, hogy hülye és ez meg az nem jó az szerintem is káros. Csak szerintem ugyan ilyen káros a másik véglet is.
            Persze lehet, hogy nagyobb teljesítményt hoz ki belőle ha dicsérik mint ha szidják, de itt megoszlanak az emberek között is a vélemények. Nyugaton hiába van ez a stílus az oktatásban gyerekeknél, de pl. a katonaságban, katonai akadémián pont a másik standard szerint történik az oktatás, kiképzés.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Ebony 2012. May 31. Thursday 14:59

            Kedves Zsolt!

            A parancs nagyon is egyértelmű. Talán még annyit lehetne hozzátenni, hogy szándékosan ne ölj. Mert ugye a véletlen az más lapra tartozik.

            Hogy én mit tennék, hogy az emberek mit tesznek az a parancs szempontjából indifferens. Attól, hogy kezdetektől fogva számos formában megszegjük, attól az még egyértelmű maradt.

            A parancs: Ne ölj! Egyértelmű. Soha, senkit, semmit.
            Hogy ennek milyen következményei lennének? Hát azt én nem tudhatom.:)

            Üdv,E.

            Reply
          • Zsolt 2012. May 31. Thursday 15:21

            “A parancs: Ne ölj! Egyértelmű. Soha, senkit, semmit.
            Hogy ennek milyen következményei lennének? Hát azt én nem tudhatom.:)”

            Azért ne legyél ilyen kishitű:). Tudod te jól. Már gyerekkorodban meghaltál volna ha ezt valaki komolyan veszi. Tehát van egy betarthatatlan parancsolat, amit mindenki megszeg. Van ennek értelme? Biztos, hogy Isten alkotott ilyen parancsolatot, ami aztán teljesen ellentmond annak a világnak, amit szintén ő teremtett? Kötve hiszem.

            Na de messze kerültünk az eredeti témától:).

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • rockman 2012. June 2. Saturday 10:03

            Hello Zsolt!
            Ez így semmiképpen nem igaz. Ha egy gyereknek a hitét nem táplálják, sőt elnyomják, akkor igazán katasztrófálisan nehéz élet vár rá. A pozitív lelki beállítás a legjobb szülöi ajándék a hittel együtt, amit egy emberpalánta kaphat útravalóul. A gyakorlat, ígyis, úgyis jön majd. de nagyon nem mindegy, hogy eleve vesztesként kezd, vagy hittel tellve…

            Reply
        • Brigi 2012. June 3. Sunday 14:39

          Georg, végre egy olyan hozzászólás, amivel kb. teljes egészében egyet tudok érteni.

          Kivéve talán a rajongásos részt. Sztem vannak rajongó típusú emberek, és vannak kevésbé lelkesek. A lényeg az, hogy a pár kölcsönösen rajongjon egymásért (ha olyan típus). A baj akkor kezdődik, amikor az egyik rajong, a másik meg csak “elvan”.

          A többivel 100%-ig egyetértek. Én is éltem nyugaton, és valóban mások a külföldi pasik, és nem, nem a pénzük miatt. A modoruk más, a hozzáállásuk más, és valóban, jórészt azért más, mert egyrészt nem olyan frusztráltak, mint a magyarok, másrészt pozitív hozzáállással nevelték őket. Persze a magyar pasik közt is van sok jó fej, dolgos, párját megbecsülő (csak többnyire ők házasok szoktak lenni:-((()

          “Valaki a forró kávét van aki a jeges kávét szereti.Van aki a sebességet szereti és van aki 50-nel megy az autópályán.
          Van aki szerelmes típus s összetörik egy csalódásnál,van aki úgy váltogatja a pasijait, vagy nőit,mit a zokniját lelkiismeret furdalás nélkül.
          Lehetne még sorolni,de felesleges.
          Mindenki más, más igényekkel persze akkor a legjobb ha két egyforma vagy hasonló gondolkodású,érdeklődési körű,és igényű ember kerül össze, de ez oly kevés embernek adatik meg.”

          Ez a lényeg. És bár valóban LÁTSZÓLAG evidencia, az emberek többségének mégsem az. Itt a fórumon sem.

          Reply
  5. Kismókus 2012. May 29. Tuesday 11:51

    Sziasztok!

    Nekem sajnos van tapasztalatom 15 évnyi rossz, szinte szexmentes házassággal a hátam mögött. Az igaz, amit Anika írt, hogy ha nincs meg a kellő vonzalom és szerelem, házimunkázhat bármennyit a férfi, nem lesz több szex. A saját tapasztalatom szerint nem a házimunkától függ a szex. Inkább használjuk a törődés, odafigyelés és megbecsülés szavakat a házimunka szó szinonimájaként.

    Reply
    • anika 2012. May 29. Tuesday 11:58

      Á, szerintem ha a nő nem érzi a pasit vonzónak, azon nem segít a törődés. Sőt. Törődés esetén még lelkifurdalása is lesz a nőnek, hogy ennek ellenére sem akarja a szexet. Ezért így vagy úgy gondoskodni fog róla, hogy ne legyen nagy törődés, és a pasi tűnjön rossznak. Akkor nem kell lelkifurdalása legyen, amiért nem kívánja vele a szexet. Elég inkorrekt módszer, mert nem csak a házasság megy tőle tönkre, hanem a két fél egyénisége is megsínyli a dolgot. Nem szabad ilyen játszmázásba belemenni.

      Habár én azt gondolom, hogy a házasságok egy nagy százaléka így “működik”. Kényelmes együtt lenni, és a pasinak tkp kellemes volna a feleségével szeretkezni, mert a férfi nem oly válogatós… A nő viszont – ha nem vonzó számára a pasi – nem képes könnyen adni magát, ezért kibúvókat keres.

      Ezért fontos, hogy a nő vonzónak találja a partnerét. Mert ez a kulcs. A férfi helyzete annyiból könnyebb, hogy neki elég a szexhez az, ha a nem nagyon gáz.

      Reply
      • anika 2012. May 29. Tuesday 11:59

        helyesbítés: ha a nő nem nagyon gáz. (az előbb a “nő” kimaradt)

        Reply
      • Kismókus 2012. May 29. Tuesday 12:36

        De kérdem én, ha nem vonzó számára a férfi, miért megy hozzá feleségül?

        Ezt persze kérdezhetitek tőlem is:)
        Számomra 21 évesen vonzó volt a párom, mert totál tapasztalatlan és tudatlan voltam párkapcsolati és érzelmi téren. De nekem elég sz.r gyermekkorom volt, nagyon rossz közegben nőttem fel, ha valaki 2 kedves szót szólt hozzám, számomra az már maga volt a csoda. Így sikerült rosszul döntenem / választanom. Tulajdonképpen testvérekként éltünk együtt. Mióta elváltunk, azóta kezdett bennem bizseregni ez a női vonal 🙂 és meg kellett állapítanom, hogy nem ő volt a megfelelő férfi ahhoz, hogy kihozza belőlem a nőt. Nyilván még nagyon sokat kell fejlődnöm minden téren, de talán nem reménytelen a dolog 🙂 Csak ehhez már kell, hogy a mai 37 éves fejemmel és tapasztalataimmal tudjak hozzáállni, 21 évesen nem ment volna.
        Az exférjem pl. időnként házias volt, amellett rém negatív és fikázós, elégedetlen. Én ugye itthon dolgozom, ez persze számára azt jelentette, hogy “otthon van, nem csinál semmit”, ill. “számítógépezik” (ez a munkám:) – és még többet is kerestem…), tehát szerinte mindennek tökéletesnek kellett volna lennie otthon, a 2 gyerek mellett is. Megjegyzem mindig volt főtt vacsora, tiszta ruha, de tény, hogy full rend nem mindig…
        És – minden túlzás nélkül – állítom, hogy tényleg csak abban a 3 percben tudott kedves lenni, amikor szexet akart. Hát ez nem volt túl vonzó…
        Hozzátenném, hogy itt is nagyon fontos a már korábban emlegetett 3 lábú szék mindhárom lábának megléte! Nálunk igazából egyik sem passzolt…

        Szóval én a magam részéről nem várom el a házimunkát a leendő férjemtől, de persze nem csapok a kezére, ha bármit megcsinál 🙂 A házimunkánál sokkal fontosabbnak tartom, hogy szeressen, értékelje amit teszek érte / a családunkért – és ezt időnként azért öntse szavakba is, továbbá kedves és humoros legyen. És ha éppen én szeretnék huncutkodni, akkor ne legyen álomszuszék :))

        Reply
        • anika 2012. May 29. Tuesday 13:03

          A nehéz gyerekkor sokszor van az ilyen rossz döntések hátterében :(. Ezért nagyon kell vigyázni, milyen érzelmi életet és milyen érzelmi hátteret biztosítunk a gyerekeinknek. Magunkért lehet, hogy már nem sokat tehetünk, de értük valamit talán még igen.

          Reply
          • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 15:34

            Na igen, Anika, én éppen ezért szeretném (itt visszautalnék egy korábbi beszélgetésre a mozaikcsaládról), ha kaphatnék az élettől egy új (talán utolsó) esélyt arra, hogy boldog párkapcsolatban élhessek valakivel, akivel szerelmesek is vagyunk egymásba. És igen, én szeretnék majd tőle egy (v. kettő) szerelemgyereket is… mert eddig ez sem adatott meg, sajna. És ha ez valami csoda folytán sikerülne, azt gondolom, hogy a gyerekeknek is jót tenne, érzelmileg is feltöltődnének, továbbá ha felnőnek ez is jó mintaként szolgálhatna nekik.
            Egyedülanyaként – bármennyire is igyekszik az ember lánya – nagyon nehéz azt az érzelmi töltést megadni nekik, amit egy boldog család – még ha mozaik’ is – nyújthat. Pláne úgy, hogy én magam is teljesen egyedül vagyok (nincsenek szüleim, testvéreim)…

            Reply
          • anika 2012. May 29. Tuesday 18:02

            Plüssribizli, egyetértek, csak a tapasztalatom az, hogy egy ilyen kapcsolat többet vesz el tőled (és ezáltal a gyerekeidtől), mint amennyid ad. Hacsak nem pl keresztény körökben ismerkedsz, és szedsz össze valami nagyon aranyos, kedves, jószándékú, bevállalós, stb. srácot.

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 22:07

            Anika, ha van időd, ezt kifejtenéd bővebben? Hogy miért vesz el többet egy ilyen kapcsolat, mint amennyit ad? Tényleg érdekel a véleményed. Mit / miből vesz el?

            Reply
          • anika 2012. May 29. Tuesday 22:11

            Egy szerelmi kapcsolat nagyon igénybe vesz lelkileg. A nem szerelmihez meg neked nem lesz kedved, mert ebben a korban már nincs idő, amit az ember “próbálkozásra” szánhatna, vagy kedve lenne arra szánni. Fiatalon még könnyebb.
            Felnőttként, és tudva, milyen fontos a szex, már az kell csak, akire beindulsz.
            De akire beindulsz, az érzelmileg nagyon leköt utána. Mindenképpen, akár jó szerelem, akár fájdalmas. Ráadásul ebben a korban a szerelem már jó sok fájdalmat is tartogat. Szerintem.

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 30. Wednesday 05:51

            Anika, elnézésedet kérem, én nem szoktam nehéz felfogású lenni:), de ezt a gondolamenetet egyszerűen nem értem…
            Odáig talán igen, hogy ebben a korban már csak olyannal kezd az ember lánya, akire szexuálisan is beindul. Meg azt is, hogy “leköt” lelkileg. De – bár Gary Chapman óta tudjuk, hogy van szeretet-tankunk – azért nem gondolnám, hogy annyit kivenne belőlem, hogy ne maradna mondjuk a gyerekeimnek vagy akár magamnak is. Ugyanis Tőle is kapok bőven annyi plusz töltést, amiből aztán “gazdálkodhatok”. Nem így látod?
            Vagy valami teljesen másra gondoltál?

            Reply
          • anika 2012. May 30. Wednesday 06:51

            Én úgy látom, hogy nem olyan sok pluszt kap az ember a pasijától, mint amennyit a fickó elszív. Az életkor azért lényeges, mert ebben a korban valahogy pont nem működik a dolog. Még a házasságok is rogyadoznak (ahol mindkét félnek sajátja a gyerek), hát még a másfajta kapcsolatok. Sok a konfliktusforrás, szervezési nehézség, gyereknevelési probléma, a fiatalság is múlóban. A pasi meg rossz pillanataiban kicsit azt érzi, hogy nem igazság, hogy neki más gyerekét is nevelni kell (rózsaszín köd elmúltával már “kell”-nek érzi).
            Nehéz ezt a sok konfliktust lekezelni, és többnyire a nő a villámhárító, a nőre marad a minden irányba való megfelelés kényszere, és ez így együtt nagyon fárasztó, sokszor frusztráló is. Ráadásul fiatal korában a legtöbb nő nagyobb rajongáshoz szokott a férfiaktól, mint amit negyven felé közeledve kaphat, szóval még a saját csalódásaival is meg kell küzdenie, és elsőre bizony a férfi lesz neki a hibás, nem az, hogy őfölötte eljárt az idő, és idősen már kevésbé vonzó, két gyerekkel már kevésbé “jó parti”. Szóval rengeteg a nehézség, és menet közben jönnek elő, mikor a kezdeti lángolás már elmúlt. De megeshet, hogy már a kezdeti lángolás idején előjönnek. Meg abban is hiszek sajnos, hogy a nagyon jó fej srácok, akik bevállalósak, felelősségtudóak, stb, azok ebben az életszakaszban épp a saját gyermekeik anyjával élnek jó vagy rossz házasságban. A saját gyerekeik pont abban a korban vannak, amikor nem hagyja el a férfi a családját. De amelyik mégis, azzal vsz. neked is bajod lesz.

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 30. Wednesday 07:00

            Sok igazság van abban amit írsz, Anika.
            Én abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy világéletemben nulla “rajongást”, kedvességet, szeretetet kaptam.
            Ehhez képest a kevés is jó 🙂 Persze tudatosan figyelnem kell arra, amit a 21 évesen kezdődő kapcsolatomra is írtam: “ha már valaki 2 kedves szót szólt hozzám, az maga volt a csoda” – tehát nem szabad még egyszer ebbe a hibába esnem, ez nagyon fontos…

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 30. Wednesday 07:06

            Na, egy része kimaradt:
            Azt el sem tudod képzelni, hogy a férfitól kapjon annyi pluszt a nő, hogy “elegendő” legyen? Én nem igazán értek ehhez, csak amatőr módon próbálkozom, de rólam köztudott, hogy naiv és jóindulatú, meg persze rém tapasztalatlan vagyok. Szóval persze az is bőven benne van a pakliban, hogy megint megszívom… Na, most jól elbizonytalanodtam… 🙁

            Reply
          • anika 2012. May 30. Wednesday 07:14

            Hát, túl sokat ne várj az átlagos, szokvány férfiaktól… Miért is vállalna valaki két idegen gyereket? Talál huszonéves, gyerektelen csajokat. Örülj, ha valaki sima (gyerektelen) randikig bevállal :(. A legtöbb férfi még a saját gyerekével szemben is önző, ami talán egy határig még nem baj (nevelőleg hat a gyerekre), hát még a más gyerekével milyen önző lesz (esetleg titokban).

            Mondom: talán érdemes lenne keresztény körökben ismerkedned, az ott lévő fiúknak más az értékrendje… (tőlem mondjuk távol áll, de tudom, hogy mozaikcsaládra egy ilyen körökből érkező srác alkalmasabb lehet).

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 30. Wednesday 07:17

            Basszus 🙁 🙁 🙁

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 30. Wednesday 07:21

            Ez a mondat eléggé szíven ütött: “Örülj, ha valaki sima (gyerektelen) randikig bevállal 🙁 “.
            És honnan derül ki, hogy ilyen vagy nem ilyen?

            ÁÁÁÁ, lehet, hogy jobb lenne, ha inkább mennék csinálni a dolgomat…

            Reply
          • Hrdlicka 2012. May 30. Wednesday 08:26

            anika:sok kérdést vet fel amiket itt irogatsz: “Hát, túl sokat ne várj az átlagos, szokvány férfiaktól… ”
            Írd le, hogy konkrétan Te mit értesz “átlagos, szokványos” férfi alatt, erre a kérdéskörre vonatkoztatva(
            “Miért is vállalna valaki két idegen gyereket? ”
            Visszakérdezek: miért is ne vállalna?? Mondjuk szimplán azért, mert szereti a gyerekeket,úgy en bloc, vagy konkrétan egy bizonyos nő gyerekeit kedvelte meg, sőt talán még azt a nőt is, akihez az adott gyerekek tartoznak… (mondjuk ezek elég szokványos férfi tulajdonságok, az is igaz:-)) De hallottam már olyanról is, hogy emberek csak úgy, minden további nélkül idegen, ismeretlen gyerekeket örökbe fogadnak…
            “Talál huszonéves, gyerektelen csajokat. ”
            Találni találhat, de nem biztos, hogy ilyeneket keres…
            ” Örülj, ha valaki sima (gyerektelen) randikig bevállal :(”
            A fenti – meg alábbi véleményeid alapján a férfiakról sztem ezt úgy kellene átfogalmaznod, hogy : nekem , anikának, örülnöm kell, ha valaki engem sima (gyerektelen) randikig bevállal :(” :-)))
            “. A legtöbb férfi még a saját gyerekével szemben is önző, ami talán egy határig még nem baj (nevelőleg hat a gyerekre), hát még a más gyerekével milyen önző lesz (esetleg titokban).”
            A Földön rengeteg férfi él, több milliárd, akkor ez azt jelenti, hogy Te már a legtöbbet kipróbáltad???

            “talán érdemes lenne keresztény körökben ismerkedned, az ott lévő fiúknak más az értékrendje… ”
            Ird le konkrétan, hogy mit értesz Te az alatt az értékrend alatt, és milyen az az értékrend, amihez képest ez – amit majd leírsz – más. (így megtudhatjuk, hogy Plüssribizli mondjuk miért ne álljon szóba egy mohamedánnal:-))) és hogy hogyan kellene ezt a forgást elképzelni, mondjuk Plüssribizli álljon apácának???

            “(tőlem mondjuk távol áll, de tudom, hogy mozaikcsaládra egy ilyen körökből érkező srác alkalmasabb lehet). ”
            háát.. nagyon meg tudom érteni, ha egy férfi jó távol áll tőled:-)))

            Reply
          • anika 2012. May 30. Wednesday 09:41

            Szerintem a szokvány, átlagos férfiak kb úgy gondolkodnak, mint mondjuk Zsolt. Nem tudom róla elképzelni, hogy ő pl nevelné a saját gyerekein kívül még más férfi gyerekeit is. De kíváncsi is lennék e kérdésben neki, mint átlagos (szórakozóhelyre járó, nagyon mai, nem vallásos) embernek a véleményére, hogy ő pl tudna-e annyira oda lenni egy nőért, hogy annak a két korábbi gyerekét is felvállalja. Mert csak feltevés a részemről, hogy a mai, harmincas eleji srácok nem szeretnének más helyett dolgozni…
            A keresztény lelkületűek a keresztény neveltetésből fakadóan kevésbé vannak ellene – véleményem szerint – annak, hogy akár más helyett is dolgozzanak.

            Én nem vagyok keresztény lelkületű, neveltetésű. Amúgy ha férfi lennék, én szerintem tudnék szeretni egy nőt annyira, hogy akár a két gyerekét is… De én nő vagyok! Azt gondolom, a férfiaknak sokkal erősebb az önérdek-tudatuk és az önérdek-érvényesítő képességük, mint nekem. Tehát vsz, ha férfi lennék, másmilyen lennék. Pl nem biztos, hogy akarnék más helyett melózni a gyereknevelés nem kis feladatával. Nem tudom…

            Az meg, hogy ki mennyire kelendő, sajnos igenis múlik a koron és azon, hogy vannak-e (és mekkorák a) gyerekei. Van persze elvarázslás, de azt várni… Remélni esetleg… De várni?

            Ahány férfi-ismerősöm van (van sok, akivel szoktam beszélgetni), mind, kivétel nélkül mind azt mondja, hogy nem akarná más gyerekét nevelni. Saját a statisztika, ezt beismerem. Kíváncsi lennék erről egy hivatalos statisztikára. Vagy nyilatkozzanak itt a jelenlévő férfiak, hogy tudjuk az ő elképzelésüket: tudnának annyira szerelmesek lenni egy negyven felé járó nőbe, hogy akár a két gyerekét is felneveljék vele, és saját gyerekeket is összehozzanak? Kíváncsi vagyok, a TÖBBSÉG mit mond erről. Lehet, hogy nincs igazam, és annak azért fogok örülni, mert akkor Plüssribizli nem fog szomorkodni.
            (Én mondjuk abban az esetben sem vállalkoznék mozaikcsalád összehozására ekkora gyerekek mellett, én gyáva vagyok, de elfogadom, nem kell mindenkinek gyávának lennie).

            Reply
          • anika 2012. May 30. Wednesday 10:05

            Plüssribizli, kérlek, ne haragudj rám a lelombozó soraimért, és hogy a reményt, az álmaidat nevezem irreálisnak! Te kicsit most a csodát várod. Vannak emberek, akiknek bejön a csoda! Lehet, hogy pont Te leszel az. Én sosem vártam a csodára, nem vagyok egy született optimista – nem is jelennek meg a csodák az életemben, és a realitás talaján is van az egész életem. Én így szeretem, nekem ez való…

            De lehet, hogy akik jobban hisznek, azokat jobban meg is találja a csoda! Meg maga a hit is örömet okoz! Az más kérdés, hogy én sosem voltam rá képes… De sokszor érzem, hogy ha képes lennék rá, maga a hit, a várakozás is örömet okozna, és az milyen jó lenne! És még az is lehet, hogy akik szerint bevonzzuk a dolgokat, azoknak igaza van, és Te, ha hiszel a csodában, be is vonzod majd azt! Lehet, hogy ha van valahol egy fantasztikus lelkületű ember, aki két gyerekkel is szeret, vállal, és utána majd végig jól meglesztek, az meg is fog téged találni, mert a sors úgy rendezi…

            Ne hasson rád az én hitetlenségem, pesszimista felfogásom, cinizmusom. Nem akarlak lelombozni, bántani, és hiszem, hogy a világ olyan, amilyennek látszik, és hiszek a realitásban, nem tudok mást írni, mint amit hiszek.
            Szerintem az csoda, ha egy pasi két gyerekkel vállal egy nőt, és sajátot is akar tőle utána, és még működik is a dolog. Ezt gondolom.

            De lehet, hogy téged talál meg a csoda, ha hiszel benne!
            Meg az is lehet – nem tudhatom -, hogy egy bomba nő vagy, minden férfi álma, és lesz valaki a sok rajongó közül, aki oda van érted. Ismerek ilyen nőt! Más kérdés, hogy ő pont nem élt a lehetőséggel.

            De azért az átlag-férfi hozzáállás az, hogy nem dönt a szerelem, hanem amíg tart a szerelem, addig mennek a randik, de a nagy döntésben már az érdek is bejátszik majd. Kivételes esetektől eltekintve. És őszintén, de tényleg őszintén kívánom neked, hogy ez a kivételes eset a Tiéd legyen.

            Vagy ha nem, akkor legyen egy barátod, akivel jó együtt, még ha a gyerekeket nem is akarja vállalni. De akkor is örülj a fickónak, értékeld a szeretetét, és ne haragudj majd rá, ha esetleg ekkora áldozatot nem akar hozni! Ez a leglényegesebb abból, amit írok. Hogy pasira van esélyed, és örülj, ha csodapasinak bizonyul lassan, hosszú távon, de ne haragudj majd rá akkor sem, ha mégse. Ez a mondandóm lényege!

            Reply
          • Zsolt 2012. May 30. Wednesday 10:52

            Más gyerekét felnevelni szerintem többnyire senki nem akarja. Mármint ha megkérdezik tőle, akkor kb. 40-ig az a válasz többnyire, hogy nem. Én is azt mondanám. De előfordul, hogy csak úgy találkoznak emberek, egymásba szeretnek és nem számít, hogy van-e gyereke. Ez a ritkább eset. Én 30-as fejjel inkább saját családot szeretnék, de ha már lesz akkor idősebb fejjel nem lesz probléma ha a páromnak (a következőnek, mert az előzőtől, akitől a gyerek van nyilván el fogok válni, ha egyáltalán lesz házasság) van gyereke, hiszen idősebb korban ez természetes. Ha nem lesz gyerekem 40 éves koromban vagy azon túl akkor nem fog zavarni ha olyan a párom, akinek gyereke van. Nyilván tekintettel tudok arra lenni, hogy a nőnek vele is foglalkoznia kell, hogy közös programokat is fogunk szervezni a gyerekkel, hogy idő és türelem kell hozzá. Ezek rendben vannak, de valószínűleg anyagilag nem támogatnám. Mármint kb. olyan szinten igen, mint egy nagybácsi, de nem én vagyok az apja, nem én fogom fizetni a taníttatását, a különóráit, a zsebpénzét, stb. Bár ez nyilván idővel kicsit változna (hiszen jobban is megszeretném) és a kiadások egy részében felesben mennének a dolgok az anyjával, de az emberek nagy többsége azért az anyagiak miatt nem akarja felnevelni más gyerekét.
            Egyébként pedig érdekes, hogy anika, az ismerőseid közül senki nem nevelné fel más gyerekét. Csak mert azt írtad még korábban, hogy több vallásos embert is ismersz, akiket most is felhoztál, hogy ők a vallásos életük miatt jobban benne lennének ilyesmiben. Akkor most mi van? Megtennék vagy sem?

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 30. Wednesday 10:54

            Anika, nem haragszom. 🙂
            Én amúgy egy meglehetősen realista lány vagyok.
            Viszont korántsem vagyok bombázó, egyáltalán nem vagyok jó csaj, sem szép, sem helyes, sem csinos, semmilyen. Szóval azt hiszem igazad van, kissé elvarázsolódtam, nem is tudom mire számítottam… Azért persze nem vagyok rossz ember, kissé hülye, néha vicces, vidám is tudok lenni, de ez nyilván nem elég a csodához…

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 30. Wednesday 11:08

            Anika, jó hogy feltetted itt a kérdést, kíváncsi vagyok a fiúk véleményére.
            Zsolttól már meg is kaptuk, köszönjük. 🙂 Amúgy ez szimpatikus – de azért csak nem bírtad kihagyni, Zsolt, azt a fránya pénzkérdést… Pedig gondoljatok bele, ha egy nő x ideje egyedül neveli a gyermekeit, akkor egyedül tartja el őket a férfi nélkül is, tehát nem értem miért kell állandóan ezt felhozni, mintha minden nőben azt látnátok, hogy egy két lábon járó pénztárcát keres a gyerekei mellé. Én legalábbis magamból indulok ki. Egyedül tartom el őket, segítség nélkül, jó esetben ez így is marad hosszú távon (ha nem veszíti el az ember a munkáját, ugyebár).
            A lényeg, hogy várjuk a fiúk válaszát, én különösen Hrdlickáéra lennék kíváncsi 🙂

            Reply
          • anika 2012. May 30. Wednesday 11:54

            Zsolt, tök egyetértek azokkal, amikkel írsz, szerintem is kb max ennyi várható (ha egyáltalán) egy férfitől az új kapcsolatában a “készen kapott” gyerekek esetén. Ez tényleg a maximum.

            Vallásos srácokat nem ismerek, tőlem az a világ távol áll, magam sem vagyok hívő.
            De Plüssribizlihez hasonló élethelyzetben lévő nőismerősömnek javasolta egy barátnője, hogy vallásos fiút keressen, ha már. Erre a beszélgetésre eléggé emlékszem… Innen jött az ötlet.
            Én magam főleg nem-hívő pasikat ismerek, és én magam sem vagyok hívő. De ÁLLÍTÓLAG a hívők másmilyenek… Aztán ez vagy igaz, vagy nem, de reménysugárnak jó.

            Reply
        • Hrdlicka 2012. May 29. Tuesday 21:17

          Kismókus: “És ha éppen én szeretnék huncutkodni, akkor ne legyen álomszuszék :)” óóó, ez könnyen működik, csak annyi kell hozzá, hogy reggel 8- és este 10 óra között akarjál huncutkodni ill. ha ő akar huncutkodni akkor Te éppen ne akarj tollaslabdázni, jégpályára menni, táncot tanulni, kirakósozni, buliba menni valamint közösen kocsit mosni:-)))

          Reply
          • Kismókus 2012. May 29. Tuesday 21:59

            Na, kész lebukás 🙂
            Ezt sosem gondoltam volna, hogy csak reggel 8 és este 10 között lehet huncutkodni 🙂 Ezért tartasz csak 99% -nál. 🙂

            Reply
          • Hrdlicka 2012. May 29. Tuesday 22:25

            Kismókus: lehetni lehet máskor is, csak nem biztos hogy érdemes (nem biztos, hogy olyan jó, mint reggel 8-22óra között:-)) Tudok olyanról is, hogy hajnali fél 4-kor volt jó, de mint tudjuk a kivétel erősíti a szabályt:-))

            Reply
  6. GYULA 2012. May 29. Tuesday 17:00

    SZIASZTOK EDIG AMI VOLT KAPCSOLATOM MINDIG NAGYON JO VOLT .EGYIK 8. A MÁSIK 9-ÉVIG TARTOT.DE EL MONDHATOM VALOBAN EZEK A DOLGOK NAGYON SOKAT NYOMNAK A LATBA . FŐZŐK
    MOSOK TAKARITOK .VIRÁG GYERTYA A FURDŐSZOBÁBA GYEREKÉRT A OVIBA.CSAK AZTÁN MIND KETEN MEG HULYULTUNK ÉN EL MENTEM BP-RE DOLGOZNI KEVESET VOLTAM VELE EZT TUDNOM KELET VOLNA.MA IS BESZÉLŐ VISZONYBA VAGYUNK.A SZEX VALOBAN JOBBAN MUKŐDIK HA ODA FIGYELSZ A KEDVESRE SOHA NEM KELET KÉRNI HOGY BUJUNK ÁGYBA ALIG VÁRTUK HOGY A GYEREK EL ALUDJON.SOHA NEM HAGYTAM HOGY NE JUSON EL A CSUCSRA. EZEK KELENEK A KI EGYENSUJOZOT ÉLETHEZ.ÉS MUKŐDIK.

    ,

    Reply
  7. GYULA 2012. May 29. Tuesday 17:29

    tudom most joggal kérdezitek akor mért van egyedul.?nem tudom valamit még is rosszul csinálok.csak nincs aki meg mondja.

    Reply
    • Hrdlicka 2012. May 29. Tuesday 21:19

      Én megmdondom,Gyula: nem túl jó a helyesírásod:-))

      Reply
      • anika 2012. May 29. Tuesday 21:28

        Hát, egész csomó pasinak működik a kapcsolata akkor is, ha nem jó a helyesírása… Mondjuk a hasonló színvonalon lévő nő kell hozzá persze.
        De on-line nem fog menni az ismerkedés ezzel a helyesírással, az tuti… 🙂
        Viszont ő a már meglévő, de elromlott kapcsolatairól írt, ahhoz meg mi köze a helyesírásának???

        Reply
        • Ebony 2012. May 29. Tuesday 21:56

          Bocsi Anika, az előző Hrdlickának ment volna!

          Reply
        • Hrdlicka 2012. May 29. Tuesday 22:28

          anika: “Viszont ő a már meglévő, de elromlott kapcsolatairól írt, ahhoz meg mi köze a helyesírásának??”
          ez nagyon egyszerű: írta, hogy ő elment Pestre, gondolom levélben tartották a kapcsolatot a párjával, aki ez alapján felismerte, hogy bizony ez így nagyon gáz:-)))

          Reply
          • Ebony 2012. May 29. Tuesday 22:30

            😉 😉 😉

            Reply
          • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 22:34

            Mindig is tudtam, hogy nem vagy normális 🙂 🙂
            Pedig már elmúlt este 10 óra és mégis milyen elemedben vagy 🙂

            Reply
          • anika 2012. May 29. Tuesday 22:35

            úúúúú… erre nem gondoltam :). De hát lehet, tényleg :D…

            Na, akkor meséled végre, milyen a puhapöcs lány? Már mindjárt tizenegy, Te itt, a magyarázat meg sehol még mindig :)…

            Reply
          • GYULA 2012. May 30. Wednesday 08:15

            tudok helyesen is de nem érdekel mert nem ez a lényege szerintem .te minden kapcsolatban keresed a hibát meg a szálkát .ez nem mindig jőn be a uj kapscolatok-nál

            Reply
      • Ebony 2012. May 29. Tuesday 21:55

        Most meg milyen finoman fogalmaztál;) Tudsz Te, ha akarsz!;)

        Reply
  8. filiszteus 2012. May 29. Tuesday 18:09

    Anika nagyon jól látja a lényeget. Férfiként pont ebben a cipőben járok.

    Reply
  9. Nemes Lajos 2012. May 29. Tuesday 19:04

    Lehet benne valami,bár nekem még soha nem jött így össze semmi.

    Reply
  10. Matia 2012. May 29. Tuesday 20:39

    Én meg azt kérdezném, hogy hogyan lehet rávenni a pasikat a gyakoribb szexre. De tök komolyan. Mert hogy nekem elég nagy étvágyam van… És valamiért legtöbbször olyan halvérű pasikat fogtam ki… Egyáltalán, hol lehet normális vonzó pasit találni??? Ez a ‘nők kevesebb szexet akarnak’ sztereotípia a legnagyobb baromság a világon. A nőknek éppen ugyanannyi szex kell, mint a pasiknak, és a nők ugyanúgy szenvednek a hiányától!! Ha valamiért mégsem akarják, akkor ott a vonzalommal (vagy inkább annak a hiányával) van a gond.

    Reply
    • Matyó 2012. May 30. Wednesday 01:15

      Én férfi oldalról tudok egy-két gondolatot és tapasztalatot hozzátenni. Mondhatnám, hogy biztosan nem véletlenül választunk éppen olyan pár-jelöltet…(vonzás törvénye) Azt hiszem a vérmérséklet talán csak a felhevülés tempóját befolyásolja. Meghatározóbbnak érzem azt, hogy a nő ráhangolódik-e a pasira (ill. fordítva) annak pillanatnyi önbizalmához/bátorságához?! Mert ha erre képes, onnan indítva szépen felhúzhatja a libidót! Az elvárás, a kritika rejtetten is átmegy és görcsössé teszi a pasit, de a nőt is. Nekem nagyon bejött, ha a nő bátor volt érintésekben, szavakban egyaránt, fokozatosan egyre “messzebb ment”, és örvendezett a hatásnak… 🙂 De szerintem többnyire az a jó együttműködés a szexben is, mint a hagyományos táncban: kedvcsináló bájos mozdulatok és izgalmas HANG után finom férfi-vezetés (a pasi a fej, de közben Te vagy a nyak!). Bánj úgy a másikkal, mintha már olyan lenne, amilyennek szeretnéd! De kíváncsi vagyok, nőként hogyan látják ezt néhányan!? 😉

      Reply
    • GYULA 2012. May 30. Wednesday 09:32

      szex orientált pasit kell keresni aki a kőzel edbe megy és már szexelni akar meg Te is .ne vond kérdőre van ijen .

      Reply
  11. Attila 2012. May 29. Tuesday 20:41

    Nem a szex kell legyen a kapcsolatban ami összeköt…
    Annyi más van ami miatt lehet szeretni egy embert.

    Reply
    • anika 2012. May 29. Tuesday 21:24

      Persze, csak szex nélkül az csupán barátság. És az nem ugyanaz…

      Reply
  12. dr Fehér László Csongor 2012. May 29. Tuesday 21:34

    Nálam ez a téma elméleti jellegű.Amikor szerelemben éltem,akkor esténként legtöbbször egy hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk,ez csúszott többnyire át előjátszadozásba a másik legizgalmasabb részeivel.A legemlékezetesebb egy váltottan folytatott cselekményfűzésű mesemondás volt,ami olyan perverzre sikeredett,hogy csak cselekvésben lehetett levezetni az izgató hatását.

    Reply
  13. dr Fehér László Csongor 2012. May 29. Tuesday 21:37

    A legjobb csali az előző együttlét emléke nőnek,férfinak.

    Reply
    • Ebony 2012. May 29. Tuesday 22:02

      Tényleg? Az előző együttlét emlékei nekünk mindig pocsékok voltak. Lehet, hogy itt rontottuk el? ;))

      Reply
      • Plüssribizli 2012. May 29. Tuesday 22:03

        Szerintem az egymással töltött előző együttlétekre gondolt… nem?

        Reply
        • anika 2012. May 29. Tuesday 22:05

          Lehet, hogy Ebony is…

          Reply
          • Ebony 2012. May 29. Tuesday 22:12

            Sajnos igen.:(

            Reply
      • Thorgika 2012. June 15. Friday 16:47

        Igen, ketten közösen voltatok pocsékok, saját bevallásod szerint. Nem csak a férfi pocsék, ha pocsék a sex, hanem mindkét fél. Egy oldalúan is meg lehet ám próbálni jóvá tenni és bizony van esély rá, hogy a másik is így tesz szinte öntudatlanul. Csak például a nők olyan önteltek tudnak lenni-e téren, hogy az valami világrengető. Mindig mástól várják a megoldást. Csak közösen lehet jó sexet csinálni, nem lehet csak az egyik vagy a másik félre hárítani! Ha neked nem volt jó, akkor legalább 50%-ban miattad nem volt jó. Ha pedig volt olyan eset, hogy jó volt és azt sem tudtad mitől, akkor 50%-nál nagyobb mértékben járultál hozzá a pocsék együttlétekhez. Vitatkozhatsz ezen, magyarázkodhatsz, a te életed. Te szalasztottad el a saját lehetőséged.

        Az is lehet, hogy te mindent megtettél és ennek ellenére sem akart működni. Ez lenne a fordított eset, ámcsak a nők nagy hányadában ez meg sem fordul. Akiben meg igen, azután csak úgy bomlanak a férfiak 😉 és nem itt agyalgat, hogy vajon mit rontott el?

        Reply
  14. István 2012. May 29. Tuesday 22:01

    Az én tapasztalatom az, hogy jobban megy a közeledés, ha feltétlen híve vagy Őnaccságának. Ha példát akarnék, pl. színésznő: örökös fény, mindig új kép, főszerep, nagyon nem baj az, ha a buxa is dagad, engem a gyerekek szeretnek, de a NŐK nem. A nő számító, rengeteg a példa, ha fogékony vagy ráfigyelni. A nők sem vetik meg a jót. (alkohol) Nekem aranyérmes agancsom van_nem a reklám helye_de határozott meggyőződésem, nem kértem. Olyan szerelmes voltam, hogy hihetetlen, mégis feldíszítette a kobakomat_Hi. A vita oka nem biztos, hogy a házimunka kérdése. Válásom fiatal korban történt, ma már vállalná a folytatást, mert „szép lett a haja”. Sosem voltam telhetetlen, de amikor meglátom az utcán, hogy bármely kandúrral szívesen értekezik az anyuka, a kisgyerek (nem hülye ám), ráncigálni kezdi, mert sajnálja az apját, olyat ordít az anyuka: nem látod, hogy beszélgetek?! GRATULÁLOK! Magamban: vajon a gyereked apjával is vagy ilyen nyájas? A dugás nem feltétlen szükséges a boldogsághoz, de elfogadom, mert úgy állítjátok be. Spontán öt éjszakát aludtam egy lánnyal. „Annak kell történnie, amit Te akarsz!” Örült egy vélt férfinek, aki felismeri, hogy a NŐK sem vágynak állandóan a hátukon tartózkodni. Kellemes öt nap volt, bömbölés az állomáson, bamba voltam, még a címét sem írtam fel. Lehet, hogy csak ennyin múlik a boldogság?

    Reply
  15. Imre 2012. May 29. Tuesday 23:29

    Eddig még sosem szóltam hozzá semmilyen témához, és most is csak azért teszem, mert Anikának akarok gratulálni. Szerintem ebben a témában nagyon okosan és tisztán lát, akár tapasztalati alapon, akár bölcsességből írja találó gondolatait. Barátnak biztos nagyon jó lehet, de hogy az ágyban milyen lenne együtt, az valóban a kölcsönös vonzalmon múlik, ami nem is mindig szerelem kell legyen, hanem az a bizonyos “elemi ösztön”, a testek vonzása határozza meg. Ha az megvan, akkor akár “baráti alapon” is működik. Sőt, olykor jobban, mint szerelmi alapon, mert ez illuzórikus mivoltából eredően labilisabb, múlékonyabb, mint egy barátság. Itt persze komoly, kipróbált barátságról van szó. Sok ismert példát lehetne sorolni.
    A túlzásba vitt házimunka átvállalás viszont inkább a “papucs” szindrómát váltja ki a nőkben, mint a szexuális vágyat, s legfeljebb hálából, vagy cserébe, esetleg lelkifurdalásból teljesítik “házastársi kötelességüket”. Az efféle rutinszex nyűg, és megalázó mindkét fél számára, ennek ellenére gyakori, hogy kitart akár egy életen át.

    Reply
  16. Imre 2012. May 29. Tuesday 23:30

    Anika! A humorod is pompás!!!

    Reply
    • Hrdlicka 2012. May 30. Wednesday 00:15

      Imre: egyetértek, de maradjunk csak két lábbal a földön: tény, hogy anika meglátásai- véleményei igen jók, de humora az biztos, hogy nincs:-)))

      Reply
      • anika 2012. May 30. Wednesday 06:37

        Honnan szeded? Nem is ismersz. Lehet, hogy tényleg nincs, nem tudom, nem az zavar, hogy szerinted nincs, hanem folyton azt érzem, hogy elkapkodottan ítélkezel. Nem csak rólam. Rendre eszembe jut az írásaid nyomán, hogy “ezt meg most honnan szedi”? “Ebben meg honnan ilyen biztos megint”?

        Reply
  17. Tamás 2012. May 30. Wednesday 00:38

    Én csak azt nem értem, hogy amennyiben kizárólag a férfiak a vizuális típusok, akkor miért van akkora sikere a chippendale-showknak? Továbbá miért van az, hogy a kidolgozott férfitestekre a legtöbb nő egy mmmm-mel reagál? 🙂
    A különbséget a két nem között az eltérő lelki és szellemi izgalmi görbében látom.
    A férfi azonnal beindul, mint a dízelmozdony, míg a nőt általában “fűteni” kell, mint egy gőzöst.

    Reply
    • Matia 2012. May 30. Wednesday 13:35

      Kedves Tamás, az, hogy a férfiak kizárólak vizuális típusok, a nők meg nem, egy nagy hazugság, olcsó sztereotípia amit igyekeznek a jónép fejében elültetni.

      A nők ugyanúgy vizuálisak, sőt. (Jobban, mint gondolnánk :P) Egy nőt igenis felizgat egy vonzó meztelen férfitest látványa.;)

      “A férfi azonnal beindul, mint a dízelmozdony, míg a nőt általában “fűteni” kell, mint egy gőzöst.”

      Ez is inkább egyén függő – kapcsolat függő. Van olyan férfi, aki a Ferrarit hozza ki belőlem. 😀

      Reply
      • Hrdlicka 2012. May 30. Wednesday 18:18

        Matia, ez (Ferrari) mit jelent konkrétan? Azt, hogy olyan hangos vagy, vagy/és olyan gyorsan “elmész”?

        Reply
  18. Tamás 2012. May 30. Wednesday 01:05

    Vagyis lelki és testit akartam írni előzőleg.

    Reply
  19. Ádi 2012. May 30. Wednesday 11:34

    “A mai nők szexinek, imádottnak, bálványozottnak, körülrajongottnak akarják érezni magukat, nem pedig kézre eső tartozéknak”

    Miért, a férfiak nem?

    Nemrég olvastam egy “színvonalas” női magazinban egy “nagy okos” szakértőtől, miszerint, a nők úgy vannak bekódolva, hogy gondoskodóak legyenek és, ha egy férfi jól elvégzi a házi munkát, az zavarja és emiatt ki fog akadni. Most akkor, hogy van.

    Persze, nem kellenek alfa hím játszmák, mert azok nem kapcsolatra lettek kitalálva, de az egésznek olyan hangulata van, mintha a férfinak meg kéne szenvednie a szexért és megtiszteltetésnek kéne vennie, ha a hő nagy kegyesen igent mond.

    Arra is kíváncsi lennék, hogy a nők mit tesznek azért, hogy férfinek, különlegesnek érezze magát az ember? Gondolom egy ház körüli fizikai munkát igénylő javításban és szerelésben nem vesznek részt, mondván ez a férfi dolga.

    Ráadásul nagyon sokszor előfordul, hogy mindezt teljesíti a férfi, de a nőnek még akkor is derogál a szex, ha pedig mégis kötélnek áll, akkor a teljesítménye olyan, mint egy fatörzsé. Na ilyenkor mi van? Gondolom erről is a férfi tehet.

    Reply
    • anika 2012. May 30. Wednesday 11:59

      Hát, ezzel abszolút egyetértek, csodálkoztam is, hogy ezeket még egy férfi sem vetette fel itt eddig. Nő létemre hiányoltam ezt a pár jogos kérdést.

      Reply
  20. Tade&Mazsola 2012. May 30. Wednesday 11:47

    Hú, mennyi normális ember egy helyen, és tud kommunikálni egymással!
    szuper! 🙂

    Reply
  21. Ádi 2012. May 30. Wednesday 14:15

    Mellesleg a szex az alapja egy kapcsolatnak, mivel ezen kívül minden mást megkaphatnék egy havertól, vagy családtagtól, akkor nem kéne barátnő. Ha két ember összeillik minden téren, akkor természetes a rendszeres szexuális élet, hiszen fizikailag is kívánják egymást. Ha ilyen praktikákat kell bevetni – házi munka, körberajongás stb. – az már régen rossz.
    Bocs, de nem fogok vért izzadni, hogy jutalomként kapjak egy ötperces menetet. Ha egy nő ezt várja el tőlem, akkor nem ő a megfelelő társ és semmi keresni valója nincs mellettem.

    Reply
    • Zsolt 2012. May 30. Wednesday 14:57

      Attól mert összeilletek még nem feltétlenül vagytok egyformák. Sok nő szereti ha rendszeresen megkapja azt a figyelmességet (elég sokat), amitől lesz kedve a szexhez. Meg lestrapálva a munka és a házimunka után fáradtan míg te tvzel sem szeret még hossza kényeztetni téged:). Sajna ez van:). Nem igazságos, de ilyenek:).

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Ádi 2012. May 30. Wednesday 15:54

        Most ezt úgy írod, minta a férfiak semmit sem csinálnának, csak a tv-t lesnék sörrel a kezükben, miközben a nők robotolnak. Én ugyanúgy megcsinálom a ház körüli teendőket, sőt a főzésből is kiveszem a részemet, akkor meg nehogy már áldozatnak tekintsék magukat szegény nők. Mellesleg manapság a nők nagy részének egész egyszerűen derogál a házi munka. Vérig vannak sértve, ha be kell lépni a konyhába és még a házasság után is zacskós levest meg mirelit pizzát kell enni, mert hát ők ugyan nem fognak semmit sem csinálni. Továbbra is azt mondom, ha én ugyanúgy kiveszem a részemet a dolgokból (házimunka, főzés stb) akkor senkit sem fogok körbeugrálni meg könyörögni neki.

        Reply
        • Zsolt 2012. May 30. Wednesday 16:20

          Nagyszerű, de ez a cikk részben arról szól, hogy aki nem olyan mint te az legyen egy kicsit háziasabb és mivel te már az vagy, ezt már kipipálhatod. Miért látsz ott problémát, ahol neked nincs? Ha te figyelmes vagy a nőddel akkor szerintem nincs gond, illetve nem ebben keresendő.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • Ádi 2012. May 30. Wednesday 22:57

            Rendben van, csak most megint egy rakás férfi fogja azt gondolni, hogy “akkor semmi baj, ha alulfizetett állásom van és emiatt nem akadok ki (mert nem is kell), és ha nagyon házias vagyok, akkor automatikusan jó nőim lesznek, akikkel rendszeres szexuális kapcsolatot létesíthetek.

            Reply
          • Zsolt 2012. May 30. Wednesday 23:50

            Azért mert házias vagy még nem lesznek jó nőid, de egy ponttal beljebb vagy:).

            Üdv: Zsolt

            Reply
  22. Kozoli 2012. May 30. Wednesday 15:04

    Bocsánat. Megkérdezhetem, hogy akkor milyen szex az a férfi esetében, amikor ugyan élvezi az együttlétet, a partnere is kielégül, de ő nem élvez el?:D Vagy ez már nem is szex?:DDD

    Reply
    • Zsolt 2012. May 30. Wednesday 15:32

      De, az a furcsa szex:)

      Reply
  23. Kovács F. 2012. May 30. Wednesday 15:45

    A nőknél előbb a szívek hűlnek ki,elfogy a
    türelem,a remény a boldogságra, aztán az ágyak következnek, ha nincs meg a közös
    érdeklődés színvonala, amin meg “munkálkodni” illene. A házimunka bizony
    csak körítés…

    Reply
    • anika 2012. May 30. Wednesday 18:35

      Így van, a házimunka a legkevesebb. Nem értem, miért kerít sok ember akkora feneket neki. Főleg nők egyébként. A mai világban a házimunka szinte játék. A gépek elvégzik. Én pl abszolút nem érzem tehernek. Ha egy férfi ott lábatlankodna nekem, hogy mit segítsen, csak idegesítene, és leültetném a nappaliban, hogy azzal segít, ha most jól érzi magát kicsit nélkülem. De eleve nem is áll jól a férfinek a házimunka. Olyan papucsos, vagy hogy mondjam. Engem nemhogy nem izgat fel, de inkább lelomboz.

      Reply
  24. Ferenc 2012. May 30. Wednesday 18:07

    “A férfinak szex kell,a nőnek szerelem”

    Aki ezeket a fogalmakat nemekhez társítja annál baromi nagy lehet a sötétség:)
    -A férfi és a nő egyaránt igényli mindkettőt.
    Hasonlóképpen aki éhes,az enni szeretne,aki szomjas,az inni,aki álmos,az pedig aludni…stb. függetlenül attól,hogy az illető milyen nemű.
    Továbbá sem a szex sem a szerelem nem tételesen bemagolható tankönyvi anyag,mert túl sok az ismeretlen tényező.- mindenkinek más az egyéni karaktere,körülményei,igényei,adottságai…stb. Az persze általánosan igaz,hogy kölcsönös figyelmesség és kölcsönös érzelmi kötődés nélkül nem működik ( vagy csak erőlködve döcög egy darabig)sem a szex,sem a szerelem.Azt se árt tudni,hogy az egyik nem pótolja a másikat 🙂

    Reply
  25. Éva 2012. May 30. Wednesday 23:29

    Ne haragudjatok, engem konkrétan kiborított amikor anika plüssribizlit tódította, hogy ne reménykedjen abban, hogy két gyermekkel elfogadja valaki.
    Csak ha jóindulatú keresztény…és emiatt anika keresztelkedjen meg…
    Ilyen szövegtől én is elbizonytalanodnék.

    Reply
  26. Éva 2012. May 30. Wednesday 23:30

    Illetve keresztelkedjen meg a plüssribizli.. 😀

    Reply
    • anika 2012. May 31. Thursday 05:39

      Ilyet nem mondtam. Pláne, hogy nem tudom, hogy meg van-e. Meg nincs is jelentősége. Azt írtam, keresztény körökben élő fiúk közt gyakoribb (állítólag – de nem próbáltam), aki esetleg bevállalja a szeretett nő gyerekeit is. De lehet, hogy ez sem igaz, csak aki állította, az vigasztalni akarta közös barátnőnket, mikor még volt kedve a válása után ábrándozni.

      Jegyezzük meg, az nem mostanában volt. Pasit talált azóta (nem keresztény körökből). De nem olyat, aki a gyerekeit szeretné az édesapjuk helyett felnevelni. De már örül neki, és nem támaszt vele szemben irreális igényeket. Szerencsére már az elején sem támasztott, rá is ment volna a kapcsolat, ha igen.

      Reply
  27. Tamás 2012. May 30. Wednesday 23:47

    A témával kapcsolatban amúgy az a véleményem, hogy régen rossz, ha egy nőt a kapcsolatban rá kell venni a szexre.
    Amikor egy kapcsolat teljesen rendben van, akkor inkább az a kérdés: “hogyan lehet rávenni a nőket arra, hogy kegyelmezzenek nekem?” 🙂

    Reply
  28. anika 2012. May 31. Thursday 07:42

    Szeretnék kérdezni az itt lévő nőktől valamit. Kezdek arra jönni rá, hogy annak a nőnek van a legnehezebb dolga a párválasztás terén, aki szerelem nélkül nem tud (nem vágyik) szexelni. Én pl előbb szerelmes kell legyek, aztán jön meg a kedvem az intimitáshoz, azzal a csodásnak talált férfivel. Csak vele, és csak akkor.
    Eddig azt hittem, minden nő ilyen. De mostanában kezd gyanús lenni, hogy lehet, hogy rosszul hiszem. Mondjuk attól, hogy nem minden nő ilyen, még én sajnos ilyen maradok. De az a kérdésem, hogy jól esik néhány (vagy talán a legtöbb?) nőnek szerelem nélkül szexelni? Csak én vagyok rosszul összerakva? Szeretni “kéne” a szexet szerelem nélkül is? Vagy más nők is úgy vannak, mint én, hogy előbb kell szerelmesnek lenniük, és aztán jön a vágy, csak erős a nyomás, hogy mielőbb odaadja magát a nő, és – hogy ne maradjon idő előtt egyedül – inkább odaadja magát. Aztán van, hogy az irányíthatóbb nőknél szex közben megjön valami szerelem-szerűség? Nem mintha ki akarnám (vagy ki tudnám) próbálni. Csak érdekel, hogy másoknál ez hogy van, én vagyok-e eltérő a szokásostól, vagy mások is így vannak, én csak mások irányíthatóbbak nálam, de titokban nem szívesen adják magukat oda idő előtt…

    Reply
    • Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 07:55

      anika: “Nem mintha ki akarnám (vagy ki tudnám) próbálni.” nyugodtan próbáld ki, ania, hiszen a puding próbája az evés:-))) (majd meglátod, milyen fincsi:-))

      Reply
      • anika 2012. May 31. Thursday 08:01

        …lányok válaszát vártam… :). Kifejezetten nőknek szóló kérdés, pasinak esélye nincs erre normális választ adni.

        Reply
        • Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 08:34

          anika: légy toleráns!! (meleg vagyok, az már majdnem olyan, mint a nő:-))

          Reply
    • maszek 2012. May 31. Thursday 16:15

      Én nem itélem el az egyéjszakás kalandokat csak mindkét fél jól érezze magát.

      Reply
      • anika 2012. May 31. Thursday 18:07

        Én sem ítélem el, lehet, hogy jó. Valamiért biztos csinálják. Csak én nem tudom elképzelni az ilyesit a teljesen női lelkületemmel.

        Reply
    • Tina 2012. June 1. Friday 23:27

      Kedves Anika!
      A szex alapvető létszükséglet, aki ezt megérti és elfogadja annak nem fog problémát okozni alkalmanként az ilyen együttlét. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden szembe jövő pasit meg kell dönteni. 🙂
      Szerintem is a társadalmi beidegződés miatt van, miszerint az csak egy „kurtizán” lehet, aki szerelem nélkül is megteszi, s mivel minden a fejben dől el, először a gondolkodásmódon kell tudni változtatni 🙂

      Sokat kérdeztél, így megpróbálom összefoglalni a lényeget 🙂
      Jól esik szerelem nélkül is szexelni, és valóban magát a szexet kéne szeretni. Külön-külön jó a szerelem és a szex is, de mivel itt is szinergia érvényesül, a kettő együtt klasszisokkal jobb eredményt hoz. 🙂

      Reply
      • anika 2012. June 2. Saturday 07:05

        Ó, köszönöm, végre válaszol egy nő is!

        Én sokszor akarom fejben eldönteni, hogy “rendben, megpróbálom”, de nekem pont hogy nem megy. Nálam ez meglévő kapcsolatban is okozott problémát, hogy szerettem az illető férfit, együtt is voltunk már egy ideje, csak valami hiányzott, és egy ideig még képes voltam úgy-ahogy a szexre, de később már egyáltalán nem. Pedig ez esetben a “társadalmi” elvárás az lett volna, hogy illene… és nekem mégsem ment.
        Szóval ezek miatt vagyok szkeptikus a “társadalmi elvárás miatt nem megy” indoklással szemben. Nekem szerelem nélkül akkor sem megy, ha a “társadalmi” elvárás már épp az lenne.
        Nekem csak azzal megy, akibe legalább egy kicsit szerelmes vagyok. Sajnos. Emiatt nekem már nagyon sok lelkifurdalásom volt.
        Az egyéjszakásban is azért nem hiszek, mert annyi idő alatt nem válok szerelmessé, tehát ott is hiányzik az alap.
        És én azt hittem eddig, hogy a nők szerelemből tudnak csak JÓT szexelni. Rosszat meg nem akarnak, főleg egy idegennel nem. Eddig így hittem.

        Reply
        • Ebony 2012. June 2. Saturday 11:10

          Kedves Anika!

          Ez jutott eszembe, amikor írtad, hogy fejben akartad eldönteni:

          “Ember ábrándja: az érzés megváltoztatása a gondolat által” Osváth Ernő

          Sokmindent megteszünk azért, mert ez a társadalmi elvárás. Még szexelünk is. De azt nem tudjuk megtenni, hogy élvezzük is, ha a lelkünk másképp van kódolva.
          Hiába van, hogy ” A puding próbája az evés”, ha valaki eleve még a puding szagát sem kedveli. 🙂

          Szerelem nélküli szex? Azt gondolom lehet jó a nőnek is, igen. De nem annyira jó, mint szerelemmel. A különbség nagyjából ég és föld. 🙂 A férfiak tudják ezt nagyon jól. Sokan közülük mégis a könnyebb, kevésbé strapás utat választják. Ha pedig olyan nővel találkoznak, aki nem az ő elvárásaik szerint gondolkodik, érez, akkor megpróbálják elhitetni, hogy egyrészt vele valami nem stimmel, másrészt, hogy a nő lemarad valami nagyon jóról. Jó taktika. Sokszor be is jön nekik.:)

          Üdv,E.

          Reply
          • anika 2012. June 2. Saturday 11:27

            🙂 Ebony, már nagyon vártam, hogy szólj a témában valamit, és megérte várni!!! Köszönöm :).

            Reply
        • Lujza 2012. June 2. Saturday 12:47

          “szerettem az illető férfit, együtt is voltunk már egy ideje, csak valami hiányzott, és egy ideig még képes voltam úgy-ahogy a szexre, de később már egyáltalán nem.”

          Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy eltűnt 🙂 , ami nem azt jelenti, hogy a másik félből tűnt volna el, hanem belőlem. Lehet, hogy nem így van, de amikor “szerelmes leszek” és még nem ismerem igazából ízig-vérig az illetőt, akkor az érzéseim/tapasztalataim alapján “felöltöztetem”, aztán a “köd” szép lassan leszáll és akkor tűnik el az, ami ott sem volt.

          Reply
          • Lujza 2012. June 2. Saturday 12:53

            azt akartam írni: másnál nem így van
            🙂

            Reply
          • anika 2012. June 2. Saturday 13:41

            Nálam nem szokott eltűnni :). Ilyen gond akkor van, ha már eredetileg se volt meg a szikra, csak “megpróbálkoztunk” a kapcsolattal.

            Nálam ez sajnos úgy van, hogy vagy megtetszik az illető (önmagáért), és akkor nem is kell “udvarolnia”, vagy nem tetszik, és akkor hiába udvarol, nem fogom megkívánni semmiféle “meggyőzési kísérlet” hatására.

            Ezért szoktam mindig azt mondani – magamból kiindulva -, hogy nincs értelme “csajozási technikákkal” próbálkozni, mert vagy jó pasi valaki, és akkor kell a nőknek, vagy nem, és akkor hiába tanul csajozást akár egyetemi fokon is. A férfit önmagáért tudom szeretni, a csajozási technikája hidegen hagy. Főleg ha észreveszem, hogy egyáltalán van csajozási technikája. A magakellető nő vajon bejön a pasiknak csak azért, mert próbálja felkelteni a figyelmet?

            Reply
          • Lujza 2012. June 2. Saturday 14:18

            Értelek, de én egy hosszabb kapcsolatra értettem.

            “A magakellető nő vajon bejön a pasiknak csak azért, mert próbálja felkelteni a figyelmet?”

            Ha egy éjszakáról van szó (és ha egyre gondolunk), akkor miért ne, ha hosszútávú kapcsolat reményében, akkor nem biztos, de ez sok mindentől függhet. (nem ismerek ilyen hölgyet és szitut sem tapasztaltam)

            Reply
          • Hrdlicka 2012. June 2. Saturday 16:18

            anika: „Nálam ez sajnos úgy van, hogy vagy megtetszik az illető (önmagáért), és akkor nem is kell “udvarolnia”, vagy nem tetszik,” …. miért sajnos ez? Sztem ez mindenkinél így van…

            „mert vagy jó pasi valaki, és akkor kell a nőknek, vagy nem,” anika, jó a felvetésed, akkor írd le konkrétan, hogy szerinted milyen jellemzői vannak az ún. „ jó pasi”-nak?

            „Főleg ha észreveszem, hogy egyáltalán van csajozási technikája.” Anika, Te milyen „csajozási technikákat” szoktál észrevenni? Egyáltalán mit értesz konkrétan„csajozási technikák” alatt?

            Reply
          • Zsolt 2012. June 2. Saturday 18:40

            “A magakellető nő vajon bejön a pasiknak csak azért, mert próbálja felkelteni a figyelmet?”

            Viccelsz? Persze. Elég egy-két kihívó ruha és kész is. Sok olyan nő van, akit észre sem vennének a férfiak, ha nem vetne be ilyen kis trükköket. A csajozási technikának is ez az eleje, hogyan keltsd fel a másik érdeklődését. Nagyon sok értékes ember nem tudja, hogyan kell ezt jól csinálni, pedig a személyiségük rendben van, de oda csak akkor fog eljutni valaki (hogy megismerje), ha már az elején meglátja benne az ígéretes partnert. Ehhez pedig sok esetben kell némi trükk, ügyesség, illúzió. Hiszen az egész csábítás az illúzióról szól. A szerelem is nagyrészt illúzió, ezért ér véget, mikor az emberek folyton együtt vannak, szinte már mindent tudnak egymásról, stb.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 2. Saturday 19:09

            A jó pasi (számomra jó pasi) ismérveit leírtam már, ott a pontozós topikban, szóval nem ismételném önmagamat 🙂

            A csajozási technikákat meg nem akarom elsorolni :D. De vannak, és mi nők észrevesszük, hogy most épp az van műsoron.

            Szeretem, ha a férfi csak egyszerűen önmaga, úgy cél nélkül. Ha nem megszerezni akar (ilyen-olyan célra), hanem csak van. Úgyis észreveszem azt, ha hozzám való. És akkor – ha nincs akadály – össze is jön a kapcsolat. De erőltetni kár. Nálam legalábbis. De vannak nálam terelhetőbb nők is :).

            Reply
          • anika 2012. June 2. Saturday 19:15

            Hát, Zsolt, biztos igazad van, de én pont ezeket a trükköket utálom, mert átlátszóak, és rögtön leveszem nagyjából mindet, és olyan komolytalan, és utána már nem tudok a fickóra úgy nézni. Én magakellető nő sem tudnék lenni, olyan ciki… Az ciki, mikor valaki nyilvánosan kiírja magára, hogy “párt akarok” Ez a bajom az online keresgéléssel is, hogy az én szememben párt akarni, és ezt felvállalni olyan… nem is tudom. Azonnal kiéhezettnek tartják az embert, meg kiszolgáltatja így magát, meg innentől kezdve a tartás elképzelhetetlen a másikról, meg ilyenek.

            Persze nyilván nem mindenki engedheti meg magának, hogy legyen tartása… De aki egyszer megszokta, hogy neki mindig volt, de aztán valami miatt rákényszerül, hogy öreg fejjel újra párt keressen, hát az egy elég nagy lelki trauma. Pl nekem is. Nem tudom, mi lesz velem ötvenes magányos nő koromban, mikor majd a kutyának se kellek, előre félek. Most még lerázási technikákat vetek be, de már nem sokáig lesz ez így, lassan majd nem lesz kiket lerázni, mert megöregszem… Addigra jó lenne egy párkapcsolat biztos révjében éldegélni. De így tuti nem fogok, hogy utálom az egész ismerkedősdit.

            Reply
  29. Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 09:35

    anika: ” Sorry, ha ez bántó számodra, de igyekszem majd megértőbb lenni, mert nem szeretem a sértődést meg a konfliktusokat. Szóval toleránsabb leszek a jövőben, úgy általában, mert tényleg nagyon szomorú, ha az ember intoleranciából megbánt másokat. Nem szeretnék ilyet tenni, majd dolgozom az ügyön, hogy javuljak, kevesebb embert bántsak meg”
    Minden elismerésem! (És még a célzásokat is fogja, lassan rendelem a zenekart az erkélyed alá…(az ódát már írom):-))

    Reply
    • anika 2012. May 31. Thursday 09:38

      Ne örülj, teljesen komolyan írtam…

      Reply
      • Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 10:25

        Te viszont örülhetsz, mert én is

        Reply
        • anika 2012. May 31. Thursday 10:35

          Akkor most először örülök annak, hogy nincs erkélyem 😀

          Reply
  30. Tamás 2012. May 31. Thursday 12:51

    Anika, egy kérdésem lenen hozzád. Ha egy nő csak szerelemből képes szexelni, akkor hogyan alakulnak ki az egyéjszakás kapcsolatok? Én persze tudom a választ, de a tiédre vagyok kíváncsi.

    Reply
    • anika 2012. May 31. Thursday 15:02

      HÁt, ez az! Fogalmam sincs. Én mindig csak nézek elkerekedett szemmel, ha ilyesmiről hallok. El sem tudom képzelni, milyen lelki állapotban lehet egy nő (hacsak nem részeg), hogy lefekszik egy majdnem ismeretlennel, vagy egy olyannal, aki iránt nem érez semmit. Számomra teljesen érthetetlen.

      Reply
      • Zsolt 2012. May 31. Thursday 16:25

        Esetleg tetszik neki. Begerjed tőle. Az illatától az érintéséről, a kisugárzásától, a szövegétől, a szemétől, a testétől, stb. Mi ebben olyan elképzelhetetlen?

        Üdv: Zsolt

        Reply
      • Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 16:31

        anika: van ma egy – kivételesen komoly – kérdésem, hozzászólásom hozzád: “lefekszik egy majdnem ismeretlennel, vagy egy olyannal, aki iránt nem érez semmit. Számomra teljesen érthetetlen.” itt nem arról lehet szó, hogy egy ilyen nő pont úgy, mint ahogy Te írtad valahol itt, “spontán szerelmes” lesz? Tehát hogy ez amit Te írsz “spontán szerelmes” az = “a szerelem első látásra”- cuccal? (mondjuk én ilyet még nem éltem át)

        Reply
        • anika 2012. May 31. Thursday 18:09

          Pár óra alatt annyira, hogy le is fekszik vele??? Hát, biztos van ilyen, csak én nehezen tudom elképzelni. Azért nálam a szerelem nem így jön, a bizalom meg főleg nem. És eddig azt hittem, így van ezzel minden nő. Főleg ami a bizalmat illeti. De hát tévedhetek, nem ismerek minden nőt.
          De az a jó, hogy nők nem nyilatkoznak, pedig rájuk lennék kíváncsi (a férfiak véleményét ismerem a témában, de nem mérvadó számomra, mert a nők belső motivációja, valóban megélt dolgai érdekelnek e témában, nem az, hogy a ffiak szerint mit éreznek a nők).

          Reply
        • anika 2012. May 31. Thursday 18:13

          Egyébként lettem már szerelmes első látásra, de a szexig nem tudtam volna jutni olyan emberrel, akit még alig ismerek. Szép csöndben rajongtam érte, aztán lassan történt meg a fizikai közeledés. Ha valaki azonnal rám rontana, mondjuk esélytelen is lenne, mert az olyan ember nekem nem tud tetszeni, a tartózkodó, lassú víz típus az esetem. De sehogysem értem, hogy hogy jön ez. Meg hogy a lányok hol vannak…
          Attól félek, elment a kedvük mindentől a tegnapi mozaikcsaládos lelombozás után 🙁 🙁 :(. Most aztán hiányoznak. Amúgy én magam is elkeseredtem estére attól, amit írtam ott. Nem csoda, hogy ők ma sehol sincsenek. Bárcsak ne írtam volna le, mit gondolok, és mennyire nincsenek illúzióim.

          Reply
          • Pet 2012. August 25. Saturday 02:47

            Szia Anika. Ez az első hozzászólásom, remélem nem bántok meg vele senkit. Régóta olvasom az oldalt és a hozzászólásokat a különböző témákban, sok tanácsot meg is fogadtam.
            Tényleg lelombozó a mozaik-családos hozzászólásod, szerintem ez egyáltalán nem így van(és sajnálom ha Neked csak negatív tapasztalataid vannak), én nagyon sok ellenpéldát ismerek, fiatalabbak és idősebbek között is.
            Úgy érzem valami miatt alapvetően elég rossz véleménnyel vagy a férfiakról, és elég szomorú hogy ennyire általánosítasz. Nagyon sok “jó pasi” szaladgál a világban, csak sokszor elsiklunk mellettük, vagy pont azért rázzuk le őket mert volt egy rossz mondatuk (amit vélhetünk csajozós dumának, de lehet csak kedves akart lenni, vagy egyszerűen zavarában nem jutott jobb eszébe) vagy csak egy kicsit alacsonyabb mint ami nekünk tetszik vagy macisabb (ez igaz a férfiakra is, aki nem a modelltípus az már nem is olyan jó nő).
            Szerintem mindkét nemnél általános probléma hogy túl nagyok az elvárások, mindenki a filmekben látott álomkapcsolatról álmodozik, és ha az nem olyan, sokszor nem változtatni próbálunk hanem csak keresünk egy másikat, hátha az jobb lesz, pedig sokszor elég lenne megbeszélni, és kisebb dolgokon esetleg változtatni.
            Hú, nem gondoltam hogy ez ilyen hosszúra sikerül.

            Reply
          • anika 2012. August 25. Saturday 06:51

            Kedves Pet, meglepett, hogy hirtelen előjött ez a téma újra, és bocs, ha lelombozó voltam. Nem a férfiakról vagyok rossz véleménnyel, hanem az egyedülálló negyvenes férfiakra tekintek némi gyanakvással, ezt valamelyik topikban már megbeszéltük, lehet, hogy nem itt (vagy mégis itt? Nem emlékszem).

            A mozaikcsaládot a gyerek számára nem tartom jónak. Még egy hagyományos, vagy egyszülős családban is sok a konfliktus, hátmég ha összejön több szülő több gyereke egy együttélésre. Alapvetően nem hiszek az együttélésben sem, pontosabban nem látom, hogy olyan jó lenne, mint amennyire “elvárás”. Azt gondolom, a házasságnak nem az éjjel-nappal együttről kéne szólnia. Szerintem a házasság egy jogi, vagyoni intézmény, és nem a szerelemért van, hanem az utódokért, az öröklésért, a vagyon egybetartásáért. Ebbe romantikát vinni szerintem idealizmus, ami tőlem távol áll, mindig is távol állt. A romantika és a szerelem összetartoznak, és a házasság pont e két dolog begyűrűzése ellen védi az első házasságból született utódokat. Ha felrugdossuk a házasságokat, és minden új szerelemnél új alapokra helyezzük az életünket, és a gyerekeinkét is, az szerintem nincs rájuk jó hatással. Nem vagyok a látszat-család mellett, nem mondom, hogy a rossz házasságban benne kell maradni, mert az jó lenne a gyereknek. Azt mondom, hogy ha már valaki egyedül neveli a gyerekét (és az a gyerek kötődik azért az apjához), akkor ne hozzunk össze egy mozaikcsaládot szerencsétlen, amúgy is megviselt kölök feje fölé, hanem éljünk vele egyszülős családban, és a szerelmi életünket főleg a gyerek nélkül éljük… A gyereket megviselik a szétválások, az új pasik, a próbálkozások, a konfliktusok az “idegennel”, az apa “lecserélése, vagy pláne az anyáé… Szóval nem hiszek a mozaikcsaládban, és fölöslegesnek tartom, hogy felnőtt emberek éjjel-nappal egymással legyenek elfoglalva. Sokkal jobb a szerelem akkor, ha nem párosul együttéléssel. Amennyi problémát egy mozaikcsalád okoz, annyi előnnyel szerintem nem jár. És tényleg nem értem, első sorban azt nem értem, miért kell minden áron egy lakásban laknia mindenkinek. Az anyagi ok rendben, de legtöbb esetben nem az anyagi ok dominál, hanem a kényelem, az önző érzelgősség, a mohóság (“éjjel-nappal Vele”), az illuzionizmus, az idealizmus és kicsit a divat is (“ne legyek már egyedülálló, mert az ciki”, meg különben is minden párokra van szabva).

            Szóval nem a férfiakkal van bajom. Ha többet olvastál, akkor kiderülhet, hogy ha már kritizálok, akkor sokkal többször a nőket. Az együttélést is leginkább a nők szorgalmazzák, pedig a pici gyerek mellett az apa nem szívesen időzik otthon, mert nem erre lett teremtve. De sokan ezt sem tudják elfogadni, és háborognak, ha szerencsétlen férfi “szemét módon” sokat dolgozik, ahelyett, hogy a nővel osztozna babagondozási feladatai ellátásában. Pedig az apához a nagyobbacska gyerek áll közel, úgy alapból. De addigra a sok hisztitől a házasság már általában szétesik láthatóan, vagy burkoltan. A férfi meg nem léphet már félre, mert divat, hogy egyből borítjuk is a családot, és együtt akarunk élni az aktuális szerelemmel. A gyerek meg le van tojva :(.

            Nem a kapcsolat létrejötte az, amiben nem hiszek, hanem az együttélés szükségességét vitatom erősen.

            Reply
  31. Tamás 2012. May 31. Thursday 12:51

    “lenne”

    Reply
  32. Hrdlicka 2012. May 31. Thursday 12:52

    anika: én a helyedben ennek nem örülnék…(akkor ezek szerint még soha nem tapasztaltad meg, milyen isteni!! ott egy kellemes, meleg, csillagfényes nyári estén forrón összebújni a kedveseddel és reggelig szeretkezni:-)))

    Reply
    • Kismókus 2012. June 1. Friday 15:23

      Nocsak, Te ilyeneket is tudsz? Nem úgy volt, hogy csak reggel 8 és este 10 között lehet huncutkodni? 🙂

      Reply
  33. Tamás 2012. May 31. Thursday 22:55

    Anika, nem kell ezt ilyen tragikusan felfogni!
    “Milyen lelkiállapotban lehet…”
    Megmondom én neked, felajzott lelkiállapotban! 🙂
    Isten tudja, hányszor olvastam és hallottam már ilyen női panaszokat, hogy miért van az, hogy a férfiakat megdícsérik a sok alkalmi kalandjukért, a nőket meg lenézik.
    Namármost, egy hasonlattal élve: Ha nekem megtiltanák, hogy füvezzek, akkor nem kezdenék el tiltakozni, hogy miért nem lehet; egyszerűen azért, mert nem érdekel.
    Az, hogy ennyi nő tiltakozik a fentebbi hozzáállás ellen, az azt jelenti, hogy igenis, ők is szeretnék egyenrangú félként kiélvezni a gyönyöröket. A probléma nyitja itt van: a társadalmi előítéletek miatt a nők sokszor még kapcsolatban sem merik felvállalni önmagukat. Több nőt hallottam már szégyenkezni amiatt, mert nagyobb volt az étvágya, mint a párjának.
    Szerintem nagyon egyszerűen fel lehet ébreszteni az alvó oroszlánt a nőkben. Két dolgot kell megadni:
    1. JÓ SZEX
    A nők az orgazmus alatt-egyes kutatások szerint-kilencszer intenzívebb orgazmust élnek át, mint a férfiak. Olyankor teljesen elvesztik a kontrollt önmaguk felett, némelyikük úgy rázkódik, mintha áram rázná. Sokaknak a könnye is kicsordul a szeméből, pontosan az öröm hatására.Amikor egy férfinak sikerül kiváltania ezt a hatást, akkor azt szavakkal lehetetlen elmondani. Óriási büszkeséggel tölti el. 🙂
    Nem tudom, egyébként feltűnt-e már valakinek, mennyi citromba harapott arcú nő van manapság Magyarországon. Akit rendesen kielégítenek, az egész nap mosolyog.

    2. Egyenrangú félként, a szexet ugyanúgy élvező emberként tekinteni a nőre
    A legtöbb férfi nem tudja igazán helyesen kezelni a női szexualitást. Vagy még a kezét sem meri megfogni a másiknak vagy pedig egy ürítőedénynek tekinti. Egyik sem jó.

    Kell, hogy a férfi akarja lefektetni a nőt, ugyanakkor a nőnek azt kell éreznie, hogy nem pusztán egy darab hús, hanem ember a férfi szemében. Az arany középutat csakis sok gyakorlással lehet megtalálni, de egy biztos: ha az ember rátalál, akkor fantasztikus élményekkel gazdagodhat. 🙂

    Reply
    • anika 2012. June 1. Friday 06:30

      Szerintem az kell, hogy a nő akarjon lefeküdni a férfival. Viszont ahhoz idő kell. Öt perc alatt nem lehet egy férfihez olyan közel kerülni érzelmileg… Ahhoz, hogy az ilyesmi kialakuljon, napok kellenek.
      Hogy megszólnak – na, az engem nem érdekelne. Ettől még simán megtenném, amit se rossznak, se helytelennek nem érzek. Kicsit úgy vagyok vele, hogy de jó azoknak, akik ilyenre képesek, biztos van párjuk. De nekem pl idő kell. Eddig azt hittem, nekünk nőknek idő kell, a férfiak meg képesek akár azonnal is, szinte ismeretlenül. Elfogadom, ez egy sztereotípia volt, és lehet, hogy nem igaz.
      Akkor úgy osztom, hogy vannak emberek, akik hamar képesek rátérni a szexre, vannak akik nem. Szerencsés esetben hasonló a hasonlóval találkozik. Mondjuk egy szexorientált pasi még csak meg sem tudna nekem tetszeni, szóval esélyes, hogy hasonlót vonzok be (mert a nagyon más nyilván közömbös marad számomra, meg sem nézzük egymást, ill. én őt valószínűleg nem, vagy nem úgy, hogy kedvet kapjon).

      Szóval kezdem elhinni, hogy ez nem nemfüggő, hanem egyéniségfüggő, és a férfiak közt is sok van, aki nem azonnal kerül bizalmas viszonyba (intim viszonyba) a másikkal. Számomra (és szerencsére akkor talán SOK férfi számára is) az a természetes, hogy eleinte csak barátkozunk, ha valaki már kezd a szexre gondolni, még nem mondja ki azonnal, stb. Aztán lassan kialakul az intimitás.
      Megjegyzem, szerintem ez a szokványabb útja-módja a dolognak… Szerintem. Csak azt hittem eddig, hogy ez a nők kedvéért van. De ezek szerint mástól függ, bizalomra való hajlamtól, intimitásra való képesség tempójától, nem pedig a nemi hovatartozástól…

      Azt sajnálom csak, hogy nők nem válaszoltak. Mert azért hiszem, hogy több van a nők között, aki lassan kerül bizalmas viszonyba, mint a férfiak között… Érdekelt volna, nők hogy állnak az eredeti kérdéshez, hogy ha hamar odaadják magukat, az vágytól vezérelt tabudöntögetés, vagy pedig a férfi haragjától való félelem.

      Reply
      • anika 2012. June 1. Friday 06:31

        Az elején azt írtam, “napok”. Azt akartam írni, hogy ha együtt töltik az időt, akkor is napok, ha meg csak randizgatnak, akkor hetek is akár, vagy hónapok.

        Reply
      • Zsolt 2012. June 1. Friday 15:36

        Szerintem meg kicsit naiv vagy. Nem mondom, hogy sokan nem gondolkodnak úgy mint te, de a másik fele pedig abszolút nem csinál olyan nagy dolgot a szexből. Volt olyan lányhoz “szerencsém”, aki egyéjszakás kapcsolatokba azért ment bele, mert tapasztalatokat akart gyűjteni. Volt olyan is, aki egyszerűen csak élvezte a szexet, volt olyan is, aki nagyon magányos, egyhangú életet élt és ezzel dobta fel, hogy érezze ő is kell valakinek, szeretik őt is. Volt olyan, aki megzuhant egy szakítástól és mindenkivel, aki szimpi volt lefeküdt, mert így dolgozta fel. Szinte egyikük sem élvezte többségében ezeket az együttléteket (nem ment el) csak ritkán, amit nem is csodálok, mert általában részegen történtek meg. Olyankor pedig még egy férfi is nehezebben megy el, nem, hogy egy nő.

        Üdv. Zsolt

        Reply
        • Zsolt 2012. June 1. Friday 16:47

          ejj, kicsit rosszul fogalmaztam. Elmondásuk szerint sokszor élvezték a szexet, de ritkán mentek el. Jah és volt, aki a barátját csalta, mert változatosságra vágyott.

          Reply
        • Lujza 2012. June 1. Friday 21:12

          Volt olyan lányhoz “szerencsém”, aki… Volt olyan is, aki…. volt olyan is, aki…. Volt olyan, aki ….

          és a pasiknál osztani kell kettővel, a nőknél meg szorozni 😀

          Reply
          • Zsolt 2012. June 2. Saturday 15:09

            Felőlem felszorozhatod ezeket a női sztorikat:)

            Reply
  34. Lujza 2012. June 1. Friday 09:51

    Kedves Plüssribizli!

    Ide írom, mert fent már igen “macerás”.
    Olvastam valahol egy történetet, talán tetszeni fog (legalább is nekem ez jutott eszembe) 🙂

    „Bevezették egy éjjel az elefántot egy sötét terembe, hogy közszemlére tegyék. Az emberek seregesen özönlöttek az eseményhez. Mivel sötét volt, nem láthatták az elefántot, így kezükkel próbálták kitapintani az alakját. S mivel az elefánt nagy állat, ki-ki csak egyik vagy másik testrészét foghatta meg, és csak arról adhatott leírást, amit érzett. Az, aki az állat egyik lábát fogta meg, kijelentette, hogy az elefánt olyan, mint egy erős oszlop, az, aki agyarával találkozott, valami hegyes tárgyként festette le az elefántot, az pedig akinek az állat füle jutott, úgy vélekedett, hogy legyezőhöz hasonlatos, végül a negyedik aki az elefánt hátát simogatta végig, azon a nézeten volt, miszerint az elefánt olyan sima és lapos, akár egy kerevet.”

    …hallgass meg több véleményt (mozaik család)

    Reply
    • anika 2012. June 1. Friday 10:57

      Plüssribizli, tegnap akartam Neked írni, hogy én magam is tisztára padlóra kerültem attól a szomorú képtől, amit Neked festettem a negyvenes pasikról, akik vagy házasságban élnek, vagy ha nem, akkor valami nem stimmel velük. Esetleg házasságban élnek, de félre akarnak lépni, abból viszont nemigen lesz mozaikcsalád :(.

      Szóval utána ezen töprengtem, hogy tényleg ilyen reménytelen-e a helyzet. És arra jutottam, hogy SZÁMOMRA igen.

      De a Te számodra nem biztos!!! Te egy másik ember vagy, te (velem ellentétben) szeretnél annyira pasit, hogy akár kompromisszumot is köss, és akkor még bármi lehet!!! És az is lehet, hogy lassan lesz mozaikcsalád abból a kapcsolatból, ami eredetileg csak egy “kaland”, de a fickó megszeret, hozzád szokik, a gyerekeid meg nőnek, meg a srác látja, hogy az anyagiakat egyedül is megoldod. Szóval minden lehet, Lujzának igaza van, ne keseredj el az én véleményem alapján. Én egyébként is hírhedten illúziótlan vagyok, ha minden úgy lenne a világban, ahogy én jósolom, akkor nagyon száraz, unalmas lenne az élet. Szerencsére az emberek zöme lazább nálam, így az életük nem az ún. “realitás”, a szabályszerűségek, a pesszimista jóslatok alapján alakul, hanem sokszor teljesen máshogy. Én is látok magam körül olyan sorsokat, hogy hihetetlen, tök irreálisnak tűnik, de mégis az illetővel megtörténik, mert nem olyan determinált, mint én vagyok (velem nem “történnek” dolgok – lehet, hogy bánhatom)…

      Szóval a Te életed egy másik ember, egy másik egyéniség élete, a saját korlátaimat én nem lépem át (nem akarom), de az én korlátaim számodra még csak nem is léteznek!!!
      Én azt akartam amúgy írni, hogy pasi tutira bejön a képbe. Csak elsőre ne várd tőle a csodát. De ha nem várod a csodát, lehet, hogy pont akkor fog megelepetés-szerűen megérkezni. Vagy nem, de akkor is jó egy kapcsolat, ha nincs benne közös élet, meg erre irányuló tervezés sem. Másfajta kapcsolat lesz, az biztos, de megvannak annak is a szépeségei. Számomra mondjuk pont elég is lenne (én már nem élnék együtt senkivel, nekem pont egy külön élő partner lenne megfelelő).

      Reply
  35. Plüssribizli 2012. June 1. Friday 15:10

    Kedves Anika, Lujza, Éva!

    Köszönöm, hogy írtatok nekem mindenféle kedves dolgot 🙂

    Én azóta valóban kerültem ezt a fórumot, mert meglehetősen kiborultam miatta, csak egy kedves ismerős átküldte a hozzászólásaitokat, hogy nekem szólnak…

    Szóval most visszajöttem:)

    Ne kérj bocsot, Anika, nem bántottál meg, csak pusztán felvázoltál egy lehetőséget. Ha éppen egyedül lennék, nem lenne senki a képben, valószínűleg csak átsiklottam volna az írásod felett.

    Azért borultam ki annyira, mert éppen egy kapcsolat elején vagyok, ismerkedési fázisban. Egy – Anika szavaival élve – negyvenes pasival, aki nem volt házas (volt azért tartósabb kapcsolata), nincsenek gyermekei, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy nincs vele komolyabb gond 🙂 Csak annyira zizi, mint amennyire kell (mint amennyire magam is az vagyok – na jó, azért annyira talán mégsem :)) Nyilván nem tudok még sokat róla, mert csak egy hónapja barátkozunk, de egyelőre nem tudok semmilyen gáz dologról beszámolni:) Sőt…
    Itt most nem írnék részleteket, mert Ő is olvashatja 🙂 Tudom, hogy nem szabad álomvilágban élnem, nem is teszem ezt, de azért eléggé megfogott az egész lénye, na.

    És akkor elolvastam a hozzászólásodat és rögtön kettőnkre vonatkoztattam. Ráadásul engem nem nehéz megingatni, mert nem igazán vagyok magammal kibékülve, meg akkor ugye bejön ez a “top-manager vs. hétköznapi lány” dolog is a képbe. Így aztán rögtön láttam a lelki szemeim előtt, hogy na, sosem leszek neki elég jó, különösen, hogy nem vagyok bombanő, akit annyira lehetne szeretni (ahogy Anika írta), miért is szeretne Ő pont engem…
    De most túllendültem ezeken az aggodalmakon és megpróbálom élvezni a Vele töltött időt. Mert amúgy amikor együtt vagyunk, jól érezzük magunkat egymással, még az első randin sem volt semmilyen feszengés, zavarodottság, ilyesmi, rögtön egymásra hangolódtunk (ugye? :)) Szóval eléggé egy hullámhosszon tudunk lenni, de azt is tudom, hogy ez még csak az eleje…
    Szóval ezért borultam ki. De azzal is tisztában vagyok, hogy ez csak egy vélemény. Már csak azért sem teljesen idegen tőlem a dolog, mert a saját közeli környezetemben is vannak mozaikcsaládok. Konkrétan a legjobb barátnőm is pont ebben a cipőben jár, hogy két kisgyerekkel talált magának új (előtte sosem házas, gyermektelen) fiút, akivel azóta már közös gyerekük is van. OK, tudom, Ő jó nő, szuper csaj…

    Szóval én, az örök optimista, most összekapom magam, aztán majd kiderül, hogy mit hoz az élet és megpróbálok a korábbi hibákból tanulva valami szuperklassz dolgot kihozni ebből – persze csak ha Ő is szeretné.

    Reply
    • anika 2012. June 1. Friday 20:45

      Szia Plüssribizli, nagyon örülök, hogy újra itt vagy, és nagyon bántott, hogy olyanokat írtam neked, amivel elrontottam a kedved. Meg a magamét is, bár az már el van rontva régóta.
      Nagyon szeretném, ha a pesszimista jóslatomra rácáfolnál. Egyrészt kívánom ezt Neked is, másrészt magamnak is, hátha utána én sem látom majd ilyen reménytelennek az esélyeimet. Mert örökre azért én sem szeretnék egyedül maradni. De barátkozom a gondolattal, hogy ha megtörténik, az sem tragédia. Végül is ha eléggé félnék a magánytól, akkor csak kötnék valami kompromisszumot. Ha nem kötök, akkor nyilván nem félek eléggé… De titkon arra vágyom, öreg koromra majd legyen azért valakim.

      Reply
    • Tina 2012. June 1. Friday 22:27

      Kedves Plüssribizli!

      Javasolnám figyelmedbe “A süket béka” című tanmesét 🙂

      Reply
  36. Plüssribizli 2012. June 1. Friday 15:21

    Anika, a lányoknak feltett kérdésedre az első randink részletes történetével tudnék válaszolni. Ezt megírtam, de egyrészt nagyon hosszú, másrészt nem tenném ide ki, de ha érdekel, mailben átküldöm. Írj nekem egyet a nicknevemkukacgmailpontcom-ra légyszi és válaszként tudom küldeni.

    Reply
    • anika 2012. June 1. Friday 21:24

      Szia Plüssribizli. Írtam mailt, most kilenc körül küldtem!

      Reply
  37. Ádi 2012. June 1. Friday 16:17

    Hagyjuk már, hogy a nők elsöprő szerelem nélkül nem képesek a szexre! Dehogy is nem. Nekik is ugyanúgy szükségük van rá, mint a férfiaknak. A legnagyobb félelmük, hogy kurvának nézik őket, éppen ezért találták ki ezt az egész, “nekem szerelem nélkül nem megy” dolgot. Azért van annyi egy éjszakás kaland, vagy szexkapcsolat. Jól is néznénk ki, ha mindenhez csak a szerelem kéne. Ha sikerül valahogy elérni a megfelelő vonzalmat, akkor menni fog a dolog és nem kell szerelmesnek lenni.

    Reply
    • anika 2012. June 1. Friday 20:02

      Nem értem, miért a pasik akarják megfejteni a nőket. Én DIREKT nőket kérdeztem. A férfiak ezirányú véleményét (bocs: ábrándjait) tudom. Engem a nők valós, megélt tapasztalatai érdekelnek.

      Reply
      • Tamás 2012. June 1. Friday 20:44

        Nem vagyok benne biztos, hogy ezt itt nyilvánosan őszintén elmondják neked. Pont azért, mert mi is itt vagyunk.
        Ellenben hallottam már női beszélgetéseket nem nyilvánosan és eléggé elpirultam. 🙂

        Reply
  38. Madar László 2012. June 2. Saturday 08:43

    Szia Andi, nem rég olvastam bejegyzésed ,tudod nekem vannak ,problémáim a szexel kapcsolatba utoljára két éve volt szex kapcsim .
    Ugyanis elég nehezen ismerkedem lányokal ,mer elég nehezen kezdek komunikálni .
    Én egy kicsit Mozgásérült vagyok és igy elég nehéz ismerkedni ,mindenki gondoljon belle ha ö lenne enyhén mozgásérült.
    Valaki elfogadna az irjon .
    Kérnélek Andi Adj tanácsot nekem Vagy beszélj léci egy lányal az én levelemröl .
    És kérd meg legyen ott amikor én és hozz ösze minket Kérlek szépen
    Nagyon szeretném kérlek hozz ösze egy lányal ott a társkeresö muhelen keresztül egy lányal Kérlek szépen Andi
    Ne hagy magamra keresünk nekem egy lányt ott a társkeresö muhelyen keresztül Léci

    Reply
  39. GYULA 2012. June 3. Sunday 19:34

    SZIASZTOK ahogy el nézem itt a leveleket mindenki attól fél hogy lesz új kapcsolata .jaj két gyerekkel úgy sem kelek .senkinek siránkoztok hol ott a gondolkodásotokon ha csak egy kicsit változtat-ni kéne .egyszerüb lenne mindjárt az egész .át beszélitek a témát de nem tesztek semmit bele törödtök és majd jól egyedül maradtok.isten bizony el veszitek egy más kedvét .a társ kereséstől .údv.GYULA

    Reply
  40. Hrdlicka 2012. June 6. Wednesday 21:46

    anika: “Zsolt, úgy érzem, kezdem megérteni, miért vagy még egyedül. Te egyszerűen a széllel szemben akarsz pisilni, ráadásul tudatosan, mert neked a szokvány irány nem tetszik…” Hmm… bagoly mondja verébnek:-)))

    Reply
    • Zsolt 2012. June 7. Thursday 00:21

      amúgy egész jó meglátás:)

      Reply
      • Zsolt 2012. June 7. Thursday 00:22

        Mármint ezt a tiedre értettem Hrdlicka.

        Reply
        • anika 2012. June 7. Thursday 06:09

          Látod Zsolt, pl azt bírom benned, hogy ez a meglátás nyilván nálad is könnyen kialakult volna, ha lenne benned személyeskedési és “odaszúrási” hajlam. De nem, Te nem ezt írtad, hanem érveket, gondolatokat. Amúgy helyes a meglátás, valóban így van. Csak én tudom magamról, és nem a világot okolom, hanem magamat :).

          Reply
          • Zsolt 2012. June 7. Thursday 22:28

            Én úgy látom, hogy az emberek azt tartják személyeskedésnek, ha valaki negatív véleményt fogalmaz meg róluk. Ilyen értelemben én ezt sokszor megteszem, de az igaz, hogy általában mindig elmondom, hogy miért gondolom mindezt. Én egyébként nem tartom rossz dolognak a személyeskedést.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 8. Friday 06:56

            Jó, néha én is személyeskedek veled, de csak mert most már nagyjából kezdem érteni a rendszeredet, a gondolkodásmódodat, emlékszem sok mindenre amit írtál, stb. De még most is úgy érzem néha, hogy előfordulhat, hogy valamire rosszul emlékszem, vagy félreértettelek, és ha ilyenkor szólsz, akkor szégyellem is, hogy miért írtam elkapkodva, figyeltem volna oda jobban először, hogy mit írtál.
            Viszont érvelve személyeskedni sokkal jobb dolog (még építő is lehet), mint kiragadva egy-két hülyeséget, és azt ürügynek használni fel valami jópofa poénra. Utóbbi az a fajta személyeskedés, ami se nem hasznos, se nem korrekt, de még csak nem is vicces. A személyeskedésnek akkor van helye, ha a felek már nagyjából megismerték egymást. És akkor is csak korrektül és óvatosan (nem bántás céllal, hanem a vita részeként vagy építő jelleggel). Szerintem.

            Reply
  41. Zsolt 2012. June 7. Thursday 00:20

    Anika,

    Már inkább ide írom, mert ott túl macerás folytatni.

    “Zsolt, ha találsz olyan lányokat, akik hajlandóak veled együtt pisilni a széllel szemben (írom ezt úgy, hogy a te korosztályodra nem látok rá, tehát nem tudom, mennyi ilyen lány van), akkor miért nem vagy valamelyikkel tartósan együtt?”

    Mondtam volna esetleg, hogy nem szoktam tartós kapcsolatokat kialakítani? Volt már pár, lesz is, nem zárkózom el tőle. De a tartós kapcsolatok is véget érnek. És ma már ahogy egyre több kapcsolatom volt, már nem megyek be ugyanabba az utcába, amit fiatalabb koromban megtettem, mert akkor még előtte nem voltam benne. Ma már ha kvázi előre tudom, hogy mire számítsak egy kapcsolattól, azt inkább kihagyom, így szűkül a kör. Egyébként ez nem biztos, hogy jó dolog, mert végül alakulhat máshogy, de mikor ezt átgondolom, az észérvek nem ezt mondatják velem.
    Egyébként meg valóban nem egyszerű dolog olyan nőt találni, aki okos és szép egy személyben. És simán előfordulhat az, hogy egy ilyen nőnek van valakije, vagy éppen külsőleg másra gerjed. Tehát azért nem könnyű a helyzet, de alapvetően én is tehetek róla. Ha naponta két-három ismeretlen nőt megszólítanék az életben, napi tevékenységek közben, feltűnés mentesen, enyhén flörtölve, simán fel lehetne gyorsítani a dolgokat.

    Válás, félrelépés: mint korábban már mondtam, az emberek ezeket a dolgokat inkább magukban tartják. Kivéve talán ha nagyon jó barátnők vagytok, de szerintem óvatosságból még akkor sem. A külvilág felé mindig megy a kirakat. Elég érdekes lenne ha pl. a barátnőd pasija elmondaná neked, hogy olyan szívesen megcsalná a barátnődet. A nők meg ilyen estben (mondjuk gyerekkel) már óvatosabbak. Mert egyedül felnevelni egy vagy több gyereket egy kis kaland miatt nem szeretnének. Persze lehet, hogy ilyen esetben még a gyereket sem kapják meg a válás után. Bár ezt én nem tudom. Szóval, hogy mit mondanak…
    Egyébként az én baráti társaságomban azt látom, hogy vannak együtt már régóta párok, van ahol gyerekkel és látszólag minden rendben van körülöttük. Viszont megfigyeltem azt, hogy egymás felé irányuló gyengédséget (puszi, csók, érintés, simogatás, mosoly) alig látok rajtuk. Beszélgetni sem nagyon tudnak egymással (hiszen mindent tudnak már), viszont nem is látok széthúzó erőket közöttük. Úgy elvannak együtt. Nem olyan hűde jól, de biztonságot, támaszt nyújtva egymásnak. Amikor ezt látom, sokszor eszembe jut, amit Müller Péter valamelyik könyvében egyszer olvastam. “A boldogság unalmas”. Én el tudom azt fogadni, hogy párok, akik nem utálják egymást, elfogadják az unalmas, de érzelmileg stabil életet, hogy szeretetben felneveljék a gyerekeiket. Csak ezt minimum húsz évig csinálni… És mindezt úgy, hogy pl. a munkájában sem talál már nagyon érdekes dolgot (az is csinálja már egy ideje és már az elején sem volt túl változatos), a barátaival alig találkozik, mert a munka, család és egyéb kötelezettségek elveszik az idejét, meg amúgy is tök fáradt már ezek után. Milyen érdekes, izgalmas dolog lesz akkor az életében? A gyerek? Ahogy látja felcseperedni? Lehet, de ez inkább a nőknek okoz nagyobb örömet. Nekik ez kitöltheti a hiányt, de egy férfinek… Ha nem tudja megvalósítani magát valamiben (pl. munka) akkor a benne lévő energiák elkezdenek keresni valamit, ahol felhasználódhatnak. Nem lehet ezeket hosszú távon elfojtani. Ekkor jön az, hogy elkezdenek játszmázni a párok (mert valójában unatkoznak), vagy piálni és részegen megverni a nőt, gyereket, vagy csajozni, bulizni, kimaradni otthonról, stb.
    Szóval nyilván, aki ezeket meg tudja oldani, meg még jópár dolgot, amit nem említettem az együtt tud maradni hosszútávon a partnerével, de azért nem lennék meglepve, ha ezekről az emberekről is kiderülne, hogy időnként megcsalják a párjukat. Mert évekig ugyanazzal az emberrel szexelni… hát az kész horror. Mert míg szerelem van addig nem tűnik fel, de mikor már csak szeretet… Akkor azért már közel sem olyan jó. Mintha minden héten 2-3x meg kellene néznem a kedvenc filmemet. Már előre tudom, hogy mi és, hogy fog történni, milyen lesz az érintése, a teste, hogy fog megfeszülni, milyen hangon súg a fülembe, stb. Ha ez valakit nem zavar, vagy Alzheimer kóros annak talán megfelelő lehet. És ezt aztán nem fogják reklámozni egy másik embernek, így te ugyan honnan tudnád?

    Nem kell egész életünkben a szerelmet keresni, érezni: igen, ez így van. De azért jó volna érezni, hogy élünk és bár sokkal nehezebb lesz az élet kiszakadva egy biztonságos és megszokott közegből, de sok esetben továbbfejlődni, új ismereteket, élményeket szerezni csak így lehet. És szerintem a gyerekeknek is jót tesz, ha a szüleik nem zombiként élnek körülöttük, hanem az új hatásoktól, ingerektől kicsit felpörgetve. Akkor talán nem béna lúzereknek nézik majd őket (még ha szeretik akkor is) hanem olyan embereknek, akik akár példaképek is lehetnek. Persze aki fél a változásoktól…

    “Eljön az a nap, mikor már másokra (gyerekeinkre, idős szüleinkre, más rászorulókra) kell figyelnünk, nem magunkra.”

    Ez tipikus mártírkodó duma. Egy gyerek akkor lesz boldog, ha a szülein látja, hogy ők is azok (meg ha emiatt kap valami játékot is:)). Ha ehhez egy félredugás kell a titkárnővel és ezért lesz kisimult az apa, abból a gyerek semmit nem fog érzékelni, csak azt, hogy az apja boldog. Persze ha az anya észreveszi a félredugást és emiatt szorong, sír, bánatos, azokat az érzelmeket a gyerek szintén észleli. Még akkor is ha a nő próbálja titkolni. Nah végül is ebből csak azt akartam kihozni, hogy mártírnak lenni nem érdemes, elég csak 50%-ban tekintettel lenni másokra. Másként mondva, 50% önzőség még elfogadható és kell is.

    “De valami önzetlen célja neki is lehet… Hátha meghálálja a sors, ha más nem, akkor azzal, hogy jó érzés jót tenni, finom állapotba kerül tőle az ember lelke, közérzete, de kisülhet akár más is…)”

    Az önzetlen ember többnyire valamit kompenzál. Azt hiszem van erre valami pszichológia téma is, amiben ezt részletesen taglalják. Az, aki nagyon segíteni akar embereken, ott valami gond van. Persze a saját hozzátartozó, család, barátok az kicsit más tészta, de azért azt sem tartom egészségesnek, hogy a szülő elcseszte az életét, házasságát és ezt a gyereknevelésben szeretné kompenzálni.

    “És amit még mondanak a “mai fiatalokról”: imádnak bulizni, minden pénzt elszórnak, és utána sírnak, hogy nincs miből családot alapítsanak. De hogy lemondani, egyszerűbben élni… Azt nem. Akkor ne sírjanak, hogy ha az örökifjú életforma negyven fölött már fáj neki, és az egyedülélés meg ötven fölött már végképp nagyon rosszul esik…”

    Ha nem fiatalon, akkor majd mikor szórják el a pénzt? Majd a nyugdíjat? Minden korosztály átesik azon, hogy nem akar olyan lenni mint a szülei. Talán nem véletlenül. Talán ezt is meg kellene vizsgálni, mielőtt kijelentjük egy sok esetben életvidám, pörgős, kreatív korosztályról, hogy inkább a “felnőttek” életunt, megkeseredett, lemondásokkal teli, álszent életét éljék.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • anika 2012. June 7. Thursday 06:24

      Zsolt, Te a világnak csak egy szögletére látsz rá (nagy létszám tolong ott, beismerem). Vannak egész másfajta emberek, én inkább rájuk látok rá… Vannak olyan ismerőseim, akikről Te írsz, és tényleg félrelépnek… De vannak olyanok, amilyen típusúakkal szerintem Te nem is nagyon találkozol (nem is tudom, a korosztályodban vannak-e egyáltalán), és ők bizony boldogok együtt már 20-25, némelyek 30 éve. Róluk beszéltem én. Rájuk semmi nem jellemző abból, amit írtál, és nem is mártírok. Hobbija mindnek van, soknál azt látom, hogy apa meg anya ugyanazt csinálják (egymással lépnek félre is :D), de van ahol egyiknek ez a hobbija, másiknak az. Lényeg, hogy akár tetszik nekünk (akiknek nem sikerül), akár nem, bizony VANNAK boldog párok, akik valahogy meg tudják csinálni. Sőt, nem is csinálják, hanem csak alakulnak a dolgok.

      Egy megfigyelésem van, ami mindenképp megemlítendő: mindannyian biztos szülői háttérrel rendelkeznek, szeretetben nevelkedtek. Nem mondom, hogy mindannyian diplomások (de a többség az), de hogy a szülői háttérrel minden rendben volt mindkét oldalon, az közös jellemzője ezeknek a családoknak. És azt is látom még, hogy ezekben a családokban a pici gyerek nevelésében a nagyszülők is részt vesznek, segítve ezzel azt, hogy a pár néha elutazhasson kettesben.

      A nagyon jó anyagi helyzet sem közös jellemzőjük (bár van köztük 1 full gazdag család is), de a legalább közepes szint mindegyiknél megvan. A vallásosság sem közös jellemzőjük, és “kirakat” sincs. Ők azok a párok, akik ha elveszítenék a gyerekeiket, akkor is együtt maradnának. És valóban boldogok. Unalom ellen csomó mindent csinálnak, de ebbe nem tartozik bele a félrelépés, igényük sincs rá.
      Ha nekem jól sikerült volna a párválasztás, én is ilyen unalmas lennék, mivel sosem szerettem az idegeneket, nagyon boldogan ellennék az egy szem férjem mellett akkor is, mikor már nem dobog a szívem a torkomban a találkozás előtt. Az emberek egy jelentős része szerintem nem szeret ismerkedni, új embereket beengedni az intim szférájába, én is ilyen vagyok. Ez az egyik oka annak, hogy elkapkodtam a párválasztást (essünk túl rajta alapon), és ez az oka annak is, hogy most pl hozzáfogni sincs kedvem. De vagyunk ám sokan ilyenek, csak Zsolt, szerintem a te ismeretségi köröd nem ilyen emberekből áll (és talán a harmincasok között ritkább is, vagy még nem észrevehető, kié lesz tartós, valamint a családok családokkal barátkoznak praktikus okok miatt – én is azóta látom ezeket a boldog párokat, mióta családosként családosakkal járok össze).

      A pénz, hogy mikor kéne bulira szórni: semmikor!!! Az igazi buli az, amikor egymást kedvelő emberek összejönnek, és pénzszórás nélkül jól érzik magukat. Ha csak a pénzszórás a közös örömök alapja, akkor valamit szarul csinálnak, csak nem tudják. Nem tapasztalták meg, hogy létezik sokkal jobb fajta bulizás is, ráadásul olcsóbban. De ezt én nem tudom elmagyarázni (nem is akarom) olyannak, aki még sosem próbált mást, és így nem érti, miről beszélek. A szórakozóhelyek maffiájának tolni a nehéz munkával megkeresett pénzeket szerintem a legnagyobb lúzerség…

      Reply
      • Hrdlicka 2012. June 7. Thursday 10:16

        Anika, helló, itt azt írod, hogy: „Az emberek egy jelentős része szerintem nem szeret ismerkedni, új embereket beengedni az intim szférájába…” Ők az introvertált típusú emberek. Ők generell nehezen másznak ki a komfort zónájukból, hogy megtapasztaljanak valami nem megszokottat. De ez természetes. Hozzájuk jól passzol egy másik introvertált.

        „Ez az egyik oka annak, hogy elkapkodtam a párválasztást (essünk túl rajta alapon), és ez az oka annak is, hogy most pl hozzáfogni sincs kedvem.” Lehet, de az is előfordulhat hogy nem ezért, vagy nem csak ezért, hanem mert mondjuk félsz az elutasítástól, vagy pl. nincs ismerkedési gyakorlatod ( sok nő pl. nem tudja, hogyan kell felkeltenie a férfiak vonzalmát, vagy egy adott férfiét, vagy pl. párkereső férfiak nem tudják, hogy hogyan, miről beszélgessenek a nőkkel, hogyan viselkedjenek a randin, hogy a randin a nő jól érezze magát és megkedvelje őket) Szóval nagyon sok embernek nincs kedve belefogni abba, amit nem ismer, nincs gyakorlata benne. De persze mindent meg lehet tanulni…

        Reply
        • anika 2012. June 7. Thursday 14:41

          Vagy nem figyelsz, vagy rossz emberismerő vagy. De nem baj ha nem figyelsz, csak akkor köszönöm, nagyon szívesen lemondok mindennemű törődésről. Nem szeretem, ha valaki olyannak gondol, amilyen nem vagyok, mindig olyan érzésem van, hogy az illető kever valakivel. De nem gond ez, csak akkor bölcsebb csendben maradni. Arról az emberről beszéljünk, akit kicsit megismertünk.

          Reply
    • Hrdlicka 2012. June 7. Thursday 08:34

      anika: “Eljön az a nap, mikor már másokra (gyerekeinkre, idős szüleinkre, más rászorulókra) kell figyelnünk, nem magunkra.” Zsolt véleményéhez ezzel kapcs. még annyit tennék hozzá, hogy aki saját magára nem tud/akar figyelni az másokra sem fog tudni/akarni

      Reply
      • anika 2012. June 7. Thursday 09:08

        Egyrészt tapasztalatból mondom, hogy ez így egyszerűen nem igaz. Ez egy szép ideológia megint, ami a L’oréál “Mert megérdemlem” c. hírhedt szlogenjével indult (rengeteg jogos kritikát kapott azóta). Az önimádat óriási biznisz, persze, hogy akik a haszonélvezői, azok nagyon ügyesen tudják az ideológiákat mögé tenni.

        Persze törődni kell magunkkal, óvni kell az egészségünket, vigyázni kell a fittségünkre, nem árt boldognak lenni sem, stb.
        De épp Zsolt egy régi, de jó megállapítása volt, hogy az emberek egy része folyton a saját világában él, és ez nem jó. Hozzáteszem még azt, hogy nagyon sok embernek egész nap a kapcsolatán vagy annak hiányán, vagy a meglévő hiányosságain, stb kattog az agya. Akik “beunt” boldog kapcsolatban élnek, azoknak viszont nem, hanem ők jobban tudnak másokra figyelni. Erre gondoltam. Nem arra, hogy aki full boldogtalan, évek óta egyedül van, az szíveskedjen maga helyett másokkal törődni. Hanem a “beunt” szeretetkapcsolat előnyeire akartam felhívni a figyelmet.
        Egy gyereknevelési szakkönyvben olvastam, hogy egész életünkben nem lehetünk a szerelem nevű izgalmi állapotban, mert úgy leköti a libidónkat, hogy alig marad mellette másra energiánk…

        Szóval hagyjuk a közhelyeket szerintem, nem kell a médiából minden jól hangzó mondatot gondolkodás nélkül benyalni, az élet sokkal bonyolultabb, mint amilyennek a női lapok 3 bekezdéses cikkeiből tűnik.

        Reply
        • Hrdlicka 2012. June 7. Thursday 10:24

          anika, már megint a végletekben gondolkozol: sehol nem írtam azt, hogy CSAK magára akar/tud figyelni. ill nem az önimádatot értettem az alatt,amit írtam.

          Reply
          • anika 2012. June 7. Thursday 14:42

            “Már megint végletekben gondolkozol…” – mondanám, hogy “ismétled magad”, és az egész jó lenne… De te Zsoltot ismétled. Fura. Tőle jobban hangzanak a saját szavai. Neki jól áll a saját szójárása.

            Reply
    • Zsolt 2012. June 7. Thursday 14:24

      Már említettem, hogy az, hogy ők mennyire boldogok és mennyire élvezik már 20-30 éve ugyanazzal a partnerrel a szexet, azt leginkább csak ők tudhatják. Meg azt is, hogy félrelépnek-e vagy sem. És elmondani nyilván nem fogják. Nem fogod tudni, hogy amit mondanak, amit látsz az kirakat-e vagy sem. Az emberi ösztönöket alapul véve a monogám házasságok nem működhetnek hosszú távon. Aki elnyomja ezen ösztönök egy részét, annak pedig szükségképpen jóval lanyhább lesz a szexuális élete. Mindenki oda teszi a prioritást ahova akarja, de abban biztos vagyok, hogy idővel mindenki szívesen kalandozna, ha annak nem lenne következménye.

      “Unalom ellen csomó mindent csinálnak, de ebbe nem tartozik bele a félrelépés, igényük sincs rá.”

      Nincs rá igényük? Talán már meghaltak?:) Én egyébként elhiszem, hogy nagyon sok feszültségoldó dolgot tudnak csinálni, ami levezeti a fölös energiákat (hobbi, sport), de ez nem hiszem, hogy elég hatékony. Most ha én nő lennék és minden nap ugyanazt a tábla csokit kellene megennem, és ennek ellensúlyozására felvennék különféle hobbikat… hát, nem sokat segítene. Egy idő után már egyáltalán nem kívánnám azt a csokit, ezért egyre ritkábban fogyasztanám. Ez szerintem így van a házasságokban is. Persze mondom, akit nem zavar, hogy leredukálódik és sokkal kevésbé lesz élvezetes a nemi élete, mert más szempontból kielégítő a kapcsolat, vagy éppenséggel nem mer váltani, mert ezt legalább ismeri és ragaszkodik hozzá, azok együtt fognak maradni.

      Ismerkedni, társaságba járni az emberek fiatalon szeretnek. Később már túl kényelmesek, fáradtak, merevek sokan, hogy tegyenek azért, hogy új barátaik legyenek. Vagy ha lesznek, akkor azok felületessé válnak, mert nem ápolják annyira, mint fiatalabb korban. Az introvertált emberek pedig még fiatalon sem szeretnek ismerkedni. Mert félnek.

      Nyilván nem a pénzszórás kapcsán találkoznak. Azért találkoznak, hogy dumáljanak, táncoljanak, csajozzanak/pasizzanak, jól érezzék magukat. Ehhez ad némi plusz örömöt a pia, cigi és kész. Nem feltétlenül kell ezt érteni, de attól még ebben nincs semmi lúzerség.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • anika 2012. June 7. Thursday 14:45

        Zsolt, nem voltál még idősebb ember, nem tudhatod, amit az idősebbek már tudnak. Hogy az évek előrehaladtával (ezer ok miatt) a szex már nem akkora csoda… Annak csoda persze (még idős korban is), akinek nem jutott belőle elég.

        Várd csak meg a saját idősebb korodat, és rájössz, ezek az emberek (akik amúgy szerintem őszinték) miről beszélnek. Férfiaknál később jön el ez a passzív korszak (tapasztalataim szerint 50 felé közeledve), nőknél kicsit előbb, az előklimax (vagy mi) idején. Nyilván ezt fiatalon még nem tudja az ember (előre).

        Reply
        • Zsolt 2012. June 7. Thursday 15:09

          Ok, szóval 45-50 felé már nem akkora csoda a szex, rendben. Akkor még kevesebb értelme van a monogám kapcsolatoknak, fiatalabb korban:). 25-30 felé házasságot kötnek és benne vannak 20 évet egy olyan kapcsolatban, ahol folyamatosan elszürkül a nemi életük, vágyuk. Míg 45-50 felé már biológiai okokból is bekövetkezik mindez, így utána már amúgy sem tudnák ezt élvezni. Ez szerintem tipikus öngól, hiszen akkor az embereknek pont, hogy addig kéne ügyelni a megfelelő szexualitás megtartására, amíg még tehetik. Bár szerintem, aki 45-50 éves korig élvezte a szexet és a házassága alatt nem nyomta el, nem laposodott el, annál az embernél ha az egészsége is rendben van, akkor 45-50 fölött is élvezetes fog maradni és annyira nem lesz nagy változás. Aki viszont szépen leépítette egy házasságban ezt annak ez jó lehetőség, hogy ráfogja a korára.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • anika 2012. June 7. Thursday 18:29

            Kár vitáznunk erről, mert teljesen más az értékrendünk. Értem, amit írsz, csak nem értek egyet, az alapok-béli különbség miatt.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 7. Thursday 22:22

            Mi köze ennek az értékrendhez? Ez csak szimplán racionális gondolkodás. Csak azért mert más az értékrended attól még a tényezők és ezeknek összefüggései nem lesznek mások. Persze az más dolog, ha valaki azt mondja, hogy a gyenge szexért, a szerelem hiányáért kárpótolja őt a stabil érzelmi háttér (család). De azért ne idealizáljuk már a családi életet és degradáljunk le minden más formát.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 8. Friday 06:53

            Nem degradálom, de én gyerekpárti vagyok, Te meg azt állítod, hogy Te nem, mert a Föld már így is túl népes, meg unalmas is a szokvány, elterjedt felnőtt élet, meg ilyenek.
            Te egyelőre ezekkel a gondolatokkal különcnek számítasz. Ami nem baj, csak vannak következményei. Nem most, hanem akkor, mikor gyerektelen negyvenes leszel. De inkább ne legyen gyereke annak, aki ennyire fölöslegesnek látja, mint ahogy te szoktad írni, mint hogy legyen. Nem kell erőltetni.

            Viszont erre írom, hogy más az értékrendünk. Én el nem tudtam volna képzelni az életemet családalapítás, gyerekek nélkül. Ez nem racionális, hanem érzelmi és értékrendi kérdés. Akinél CSAK a puszta racionalizmus van, meg hogy el tudja dönteni, neki mi a jó, az nincs velem egy értékrenden, és nem is fogom tudni meggyőzni.

            Személy szerint úgy érzem, akik így gondolkodnak, kissé önzők (de szabad nekik, nem gond), csak próbálnak emögé racionálisnak tűnő érvrendszert tenni, mert azt mégsem mondhatják, hogy “nincs kedvem gyerekeket csinálni, aztán nevelni egy életen át ugyanazzal a csajjal, mert a szex unalmassá válik, és az szar lesz nekem”. Ez így cikisen hangzik. Bár Te lehet, hogy bevállalnád így megfogalmazva is, mert legalább korrekt vagy, eddig legalábbis úgy tűnt.

            Szólj ha félreértettem valamit.

            Ja, értékrend meg az, ha nem az az első, hogy nekem mi a legkellemesebb.

            Reply
          • Hrdlicka 2012. June 8. Friday 09:23

            anika: “Én el nem tudtam volna képzelni az életemet családalapítás, gyerekek nélkül. Ez nem racionális, hanem érzelmi és értékrendi kérdés. ” én meg úgy vélem, hogy a gyerekvállalásra a hajlandóság egy nőnél egyszerűen egy ösztön. Anyai ösztön.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 8. Friday 11:21

            Egyezik a véleményem Hrdlicka-val. Szerintem is a gyereknevelés az legalább olyan erős ösztön a nőknél, mint a férfiaknál a szexualitás. Bár ő pontosan nem ezt mondta, csak én kicsit továbbgondolva így látom.

            “értékrend meg az, ha nem az az első, hogy nekem mi a legkellemesebb.”

            Mindenki azt csinálja, ami számára a leginkább “kellemes”. Te sem azért vállaltál gyereket, mert teljesíted a hazával, a családdal, az emberiséggel szemben lévő kötelességed, hanem mert vágytál arra, hogy anya légy. Vagy kire gondoltál, voltál tekintettel, ki miatt szülted a gyerekeidet?
            Ez legalább annyira önző dolog, mint mikor egy férfi nem akar 20 évet csak ugyanazzal a nővel szexelni. Csak a nők esetében a gyerekcsinálás, és felnevelésük hasznos célt szolgál, míg a férfiaké csak a saját élvezetüket. De mivel ilyen ösztönök dolgoznak bennük, egy nőnek elvileg semmilyen joga nem lenne azt kérni a gyerekei apjától, hogy kizárólag csak ő legyen az egyetlen szexpartnere a további életében. Mert a nő megkapta, amit az ösztönei szerint akart, a férfi is megkaphatná. Legalábbis úgy lenne igazságos. De mivel az egó közbeszól az embereknél ezért ez csak hazudozással megvalósítható.

            Egyébként nincs bajom a családdal, egy gyereket én is szeretnék, de az a fajta családi modell nem tetszik, ami most van. Folyamatosan együtt vannak, unalomig ismerik egymást, mert egy csomó mindent együtt csinálnak, stb. Nekem szerintem lenne egy külön lakásom és lesznek más nők is az életemben. A nőkkel kapcsolatban pedig hazudozni fogok, mert ha tudna róla a feleségem, akkor hosszú ideig nem viselné el. Tulajdonképpen nem ütnék el nagyon a mostani férjek viselkedésétől, de szerintem nem is nagyon van más út. lehet még válni és akkor mehet az őszinteség, de akkor szembe kell nézni azzal, hogy a gyerekem anyja másik “apát” szerez, más neveli fel a gyerekemet, amit lehet inkább én szeretnék.
            Bár lehet, hogy inkább válnék, mert amúgy sem élnék velük minden nap. Inkább csak hetente 3-4 napot. Az meg egy normális válás után szintén megoldható. Bár persze nem úgy, hogy anya meg apa együtt alszik és közös reggeli a családdal, amit szeretnek az emberek. Nem egyszerű döntés ez, és én simán megértem azokat, akik inkább szeretőt tartanak vagy közben kalandoznak. Sok nő is ezt teszi, pedig ők még a gyereket, családot is megkapták. Mert hát azért bennük is vannak szexuális ösztönök és unatkoznak is a családi életben.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 8. Friday 22:42

            Zsolt, sok mindenben igazad van, és ha túl egy házasságon írnád ezeket, csak bólogatnék (bár közbeszúrnám, hogy sokaknak megy, és ebből jópáran tényleg boldogok). De így, hogy még az első komolyabb párválasztás előtt állsz, nagyon fura ezeket olvasni. De hát Te tudod…

            Egyébként a beunt kapcsolaton töprengtem ma. Sokan vannak, akik úgy érzik egy kor fölött, hogy ha a család együtt marad (és anyagi biztonságban), akkor lesz lehetőség csomó érdekes dologra együtt. Igaz, a szex már kicsit uncsi, van aki beletörődik, van aki nagyon diszkréten félrelép, de együtt maradnak, és rengeteg élvezetes dolgot csinálnak együtt. Ez öreg korban (mikor a szex már totál nem számít, de a rengeteg közös emlék igen) nagyon megtérül.

            És vannak, akik a világ örömeit kevésbé akarják/tudják kiélvezni, és nagyon vágynak a párkapcsolati nagy álmok folyamatos beteljesülésérére, az izgalmas szexre, az újabb és újabb nőkre, stb… Ők azok, akik lemondanak a “nyárspolgári életről”, váltogatják a partnereiket, stb… Ha jó önismerettel teszik ezt, és így nem vállalnak gyereket, rendben van. Az egy dolog, hogy én a másik táborhoz tartozom, de nekik is van joguk a maguk választotta boldogsághoz. Csak ilyen típusúból férfi jóval több van, mint nő, tehát nagyon ki kell fogni, ügyesnek kell lenni, hogy azt a néhány nőt, aki ehhez partner lenne, azt megtaláld, téged akarjon (a számos jelentkező közül), stb.

            Te komolyan nem ismersz olyan nyugdíjas párokat, akik őszintén, és tényleg szeretik egymást, és nem bánják, hogy nem léptek félre (vagy csak nagyon diszkréten), és nem bánják, hogy együtt maradtak?
            És nem ismersz olyan negyveneseket, akik a nyugodt családi háttér adta előnyöket és az életükbe lassan bekerült rengeteg örömöt, gyereket, hobbit, kellemes időtöltést semmiképp sem cserélnék változatosabb (de fárasztóbb) szexuális izgalmakra? Komolyan nem ismersz ilyeneket, vagy csak nem akarod észrevenni, hogy így is lehet boldognak lenni, és sokaknak sikerül is.

            Gondolom, nem kell mondanom, hogy nekem, aki nem vagyok túl szexcentrikus, nekem melyik verzió tetszik :).

            Viszont ha lenne egy olyan férjem, aki kb hasonló értékrendű, érdeklődésű, stb, stb, és néha félrelépne, hát nem haragudnék… Szerintem is kell a férfinek a változatosság. De – amennyiben jó felesége vagyok, nem házsártos, nem önző, nem önállótlan, nem sértődős, nem frigid, stb – akkor úgy lépjen félre, hogy nekem ne nagyon fájjon. És én nem lépnék félre, csak várnám, hogy visszaforduljon felém egy idő után. Lehet, bevetnék pár trükköt, de nem inkorrekteket, csak nőieket. Szóval értem én, és el is fogadom, hogy a férfiak közül pont azok, akik nekem tetszenek, nem nagyon akarnak 40 éven át mindig csak ugyanazzal. De a családot emiatt még nem kell szétrúgni (az más kérdés, ha nem csak ez a gond…)

            Reply
          • Zsolt 2012. June 10. Sunday 13:40

            Nem kell házasnak lennem, hogy lássam, mivel jár egy házasság. Hosszú kapcsolatom pedig már volt, és a végén úgy éreztem annyira unalmas, hogy már nem is élek igazán. A házasság ugyanilyen lenne, csak a négyzeten, mert még többet lennénk együtt. Én alapvetően nem igénylem nap mint nap ugyanannak az embernek a társaságát. Szükségem van a saját térre, ami az együttélés alatt erősen csorbul.

            A rengeteg közös emlékről annyit, hogy mikor egy ember egyedül van jellemzően sokkal több dolgot (élményt) csinál (mert aktívabb), mint mikor bele van süppedve egy kapcsolatba és élnek mint a nyugdíjasok. Persze ez az én korosztályomban van így, 35-40 fölött már lehet, hogy nincs olyan baráti kör, mert mindenki más éli a nyugdíjas életét vagy inkább csak a gyerekeivel foglalkozik. Szerintem azért idősebb korban is meg lehet őrizni a baráti társaságot, vagy lehet újakat találni, csak ez nyilván erősen függ a többi embertől és nem kifejezetten rajtad áll. Bár rajtad is.

            Szerintem, aki nem a te családmodelled szerint gondolkodik és tudja, hogy nem igazán fog tartósan megállapodni az is vállalhat gyereket. A világtörténelem során nagyrészt a nőktől függött, hogy miként nevelték fel az utódokat. Persze mindenki mondja, hogy mindkét minta fontos, de alapvetően látszik, hogy ez nem így működik, és a gyerekből így is egészséges felnőtt nevelhető.

            “Csak ilyen típusúból férfi jóval több van, mint nő, tehát nagyon ki kell fogni, ügyesnek kell lenni, hogy azt a néhány nőt, aki ehhez partner lenne, azt megtaláld, téged akarjon (a számos jelentkező közül), stb.”

            Naja, ezért hazudoznak a férfiak. Hogy több nő legyen kapható arra, amit őszintén kimondva csak kevesek tennének meg.

            Ismerek-e nyugdíjas párokat, akik boldogságban öregedtek meg egymás mellett? Igen, látszólag ismerek. Azért mondom, hogy látszólag, mert nem tudom pontosan, hogy mi zajlott le bennük, miért maradtak együtt. Az látszik, hogy együtt voltak végig (bár megjegyzem anyagi, egészségügyi okokból kifolyólag nem is volt nagyon más lehetőségük). De, hogy mennyire voltak boldogok, és mennyire lettek volna azok, ha egy idő után elválnak és más partnerrel élnek tovább… Nem tudom. Én csak azt látom, hogy elviselik egymást és éldegélnek a maguk szürke módján. Szükségük van egymásra, de ha a szükség nem lenne, akkor a szeretet/szerelem nem hiszem, hogy együtt tartaná őket. Megöregedtek, nem akarnak már változást az életükben. Beletörődtek, hogy ez van. De ha alapvetően a másik embert nem akarjuk boldogságforrásnak tekinteni, hanem egy olyan embernek akivel megoszthatjuk életünk egyéb területein elért boldogságainkat akkor ebből a szempontból talán megfelelőek ezek a kapcsolatok. Legalábbis idős korban. De talán mindenkor ezen van a hangsúly. Emlékeim szerint, akik boldogok az életük egyéb területein, és nem a párkapcsolatuktól várják a boldogságot, azok hosszabb időt töltenek együtt, mert kevésbé vesztenek a boldogságukból, ha a párkapcsolat kezd megszokottá válni. Van elég érdekesség, izgalom az életük más területein.

            Családos boldog negyvenesek: általában probléma hegyeket látok náluk, amit éppen csak elviselnek, de idővel betelik a pohár és akkor válás. Egyébként érdekes, mert olyat sosem hallok tőlük, hogy így, meg úgy szeretik a feleségüket. Inkább azt hallom, hogy a gyerek van a középpontban. Ő hozzá sietnek haza, róla szólnak a sztorik. Szerintem inkább miatta maradnak az asszonnyal. Egyébként ilyen látszólag boldog negyveneseket ismerek, akik odavannak a gyerekükért és a boldog családi háttér a gyerek miatt nem unalmas. De náluk alapvetően más dolgok is rendben vannak. Szeretik a munkájukat, hagynak időt a barátaikra is és anyagilag is jó helyzetben vannak.

            Egy értelmes férfi szerintem tekintettel van a feleségére és úgy csinálja a félrelépést, hogy az minél kevesebb észrevehető jellel járjon. Persze szerintem egy nő még így is észreveszi többségében azt, hogy a férfi megcsalja (nem minden alkalmat, de ha rendszeres akkor a szerető jelenlétét). De ha szereti a férjét akkor az apró jeleket elveti, mert reménykedik, hogy téved. Ha túl direkten csinálja ezt a férfi, akkor ez az illúzió összeomlik és akkor a nőnek már nincs más lehetősége, mint, hogy elváljon. Bár szerintem sok esetben egy férfi azért csinálja direkt módon és bután mert valójában ő is válni akar, csak nincs elég mersze meglépni.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 10. Sunday 15:01

            Zsolt, nagyon jó kis elemzés az, amit írtál, és van benne sok igazság. Viszont akikről én írtam, azokra az alább idézett bekezdésed lehet igaz, és közéjük tartoznék én is (nekem sem boldogságforrás a “párom”, hanem “csak” egy társ… – ha lenne éppen.) Szóval ez a bekezdésed tetszik, és úgy érzem, ha kapcsolatban élnék, ilyenben akarnék, és jó hosszan:
            “De ha alapvetően a másik embert nem akarjuk boldogságforrásnak tekinteni, hanem egy olyan embernek akivel megoszthatjuk életünk egyéb területein elért boldogságainkat akkor ebből a szempontból talán megfelelőek ezek a kapcsolatok. Legalábbis idős korban. De talán mindenkor ezen van a hangsúly. Emlékeim szerint, akik boldogok az életük egyéb területein, és nem a párkapcsolatuktól várják a boldogságot, azok hosszabb időt töltenek együtt, mert kevésbé vesztenek a boldogságukból, ha a párkapcsolat kezd megszokottá válni. Van elég érdekesség, izgalom az életük más területein.”

            Reply
          • Zsolt 2012. June 10. Sunday 15:57

            Szerintem kevesen vallanák be, hogy az életük nagyrészt boldogtalan és egy társtól várják azt, hogy boldoggá tegye. Mert akkor azt kell kimondani, hogy szar az egész élete. Én úgy vettem észre rajtad, hogy te inkább boldogságforrást keresel egy társban, mert a gyerekeiden kívül más nem tesz boldoggá. Persze tévedhetek, de nekem ez jött le.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Ebony 2012. June 10. Sunday 16:20

            Szia Zsolt!

            Jó sokmindenről szó esett itt, ahhoz szólnék hozzá, ami leginkább tetszett.

            “Emlékeim szerint, akik boldogok az életük egyéb területein, és nem a párkapcsolatuktól várják a boldogságot, azok hosszabb időt töltenek együtt, mert kevésbé vesztenek a boldogságukból, ha a párkapcsolat kezd megszokottá válni.”

            Én is azt gondolom, hogy “nincs boldog házasság, csak boldog emberek vannak, akik házasságban élnek.” Sajnos ez ritka, mint a fehér holló.
            Popper Péter szerint a házassággal csak az a probléma, hogy túl hosszú ideig tart. Szerinte max. öt évre kellene házasságot kötni és öt év után automatikusan megszűnhetne a házastársi viszony. Kivételt képez, ha mindketten úgy döntenek, hogy folytatni szeretnék.
            Ez szerintem is működhetne jól, mert így egyik fél sem érezhetné biztonságban magát annyira, hogy ellustuljon és ne tegyen azért, hogy érdekes, inspiráló maradjon a kapcsolat.
            Persze előfordulhatna, hogy az egyik folytatni szeretné a másik meg menne, de ez még mindig tisztességesebb megoldás (ha elmegy az öt év után vagy előbb) mintha hazudik, csal. Szóval szerintem az az öt év, az legalább legyen tiszta játék.

            Viszont az élet meg nem is ilyen egyszerű, mert mi van, ha boldogok együtt, de az egyik mondjuk megbetegszik és a másikra szorul. Itt dől el, hogy mekkora volt valójában a szeretet köztük. Képes lesz-e a másik áldozatot hozni, kitartani mellette úgy, hogy azt természetesnek érzi? Vagy megy tovább egy házzal, ahol újra izgalmas élmények érik? Akit “szeretett”, az meg ott marad magára, mert már unalmas lett? Vagy mellette marad irgalomból, de közben megcsalja, amivel meg is alázza egyben?
            Ezekről a kérdésekről Te mit gondolsz?

            Kedves Anika!
            A Te véleményedre is kíváncsi vagyok ám!:)

            Üdv,E.

            Reply
          • Lujza 2012. June 10. Sunday 17:14

            Anika, Zsolt.
            Sokat gondolkoztam azon, hogy írjak-e egyátalán, mert mondjuk úgy “elfogult” vagyok a témában. 🙂

            “Viszont ha lenne egy olyan férjem, aki kb hasonló értékrendű, érdeklődésű, stb, stb, és néha félrelépne, hát nem haragudnék… Szerintem is kell a férfinek a változatosság. De – amennyiben jó felesége vagyok, nem házsártos, nem önző, nem önállótlan, nem sértődős, nem frigid, stb – akkor úgy lépjen félre, hogy nekem ne nagyon fájjon. És én nem lépnék félre, csak várnám, hogy visszaforduljon felém egy idő után. Lehet, bevetnék pár trükköt, de nem inkorrekteket, csak nőieket.”

            Ne haragudj, de ez a legnagyobb kompromisszum.

            “Mert a nő megkapta, amit az ösztönei szerint akart, a férfi is megkaphatná.”

            Igazából ezzel nem is lenne baj, csak azok a fránya érzelmek ha nem lennének. Gondolok itt arra, hogy akarva-akaratlanul is hasonlítunk, kategórizálunk és amikor egy mámoros éjszaka, vagy légyott után haza somfordál az illető, nem a szerető társat fogja látni a párjában (vagy a gyereke anyját), hanem a boldogságának a korlátozóját. És ha még az illető szerető rafinált is, és a csaló meg eléggé befolyásolható, olyan agymosást is kaphat, hogy a végletektől sem riadna vissza.
            Nem az a baj, hogy valaki félre d.g, hanem az, hogy én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ilyen szinten tudná az érzéseit kezelni, ha csak nem személyiségzavaros.

            “egy gyereket én is szeretnék”

            Akkor a nő is mehet a külön lakásába. 🙂 Vagy a férfiaknak is van ösztönük?

            “Folyamatosan együtt vannak, unalomig ismerik egymást, mert egy csomó mindent együtt csinálnak, stb.”

            Szerintem, majdnem csak hétvégén találkoznak, mivel az apa dolgozik (korán megy és esetleg későn jön). Egy hónapban talán egy olyan hétvége adódik, amikor folyamatosan együtt “kell” lenni, mivel az apa munkája kimeríti, így kijár neki az önálló hosszúhétvége, és mert általában az apának hobbija is van, arra is kell időt szentelni és még sorolhatnám.
            Szerintem ez a szó, hogy ismerik egymást csak egy kifogás. Minden és mindenki változik, semmi nem állandó. Főleg, ha belép az életünkbe egy gyerek, de ha csak más dolgok (az anya is hobbizik) kezdenek el érdekelni, mint eddig (pl: a zenei ízlésünk is változik). Talán akkor lehetne kijelenteni, hogy valakit az unalomig ismerünk, ha az illető folyamatosan kommentálná a gondolatait, érzéseit, fantáziáit, vágyait, stb…Szóval szerintem ez a “unalomig ismerem” csak egy jól kitalált kifogás azoknak, akik nem akarnak energiát fektetni a kapcsolatba, vagy éppen így nyugtázzák magukban a félelmeiket.

            “Mert a nő megkapta, amit az ösztönei szerint akart, a férfi is megkaphatná. Legalábbis úgy lenne igazságos.”

            Nem tudom kinél hogyan működik, de volt olyan kapcsolatom, hogy Ő nem szeretett volna gyereket, teljesen tiszteletben tartottam ösztön ide vagy oda, nem azért szültem. Hanem, mert akkor úgy éreztük, hogy tovább lépünk a kapcsolatunkban, hogy valami olyan közöset “alkotunk” ami egyedi, megismételhetetlen, csoda. EGYÜTT.

            “A nőkkel kapcsolatban pedig hazudozni fogok, mert ha tudna róla a feleségem, akkor hosszú ideig nem viselné el.”

            Szerintem az lenne a legjobb mindenkinek, ha ezt kb. a lánykérésnél felvázolá a pasi (vagy a nő). Meg kellene beszélni, hogy ilyen szituáció is adódhat, hogy alapból ezt gondolom, mert a másik ezzel többnyire nem számol. Én meg ezt tartanám igazságosnak, csak ennyi vér már senki pucájában nincs, hogy bevallja, hogy ha már unalmas lesz, akkor valószínő keresni fogok mást, mert az élet ilyen törvények alapján működik.
            Valaki azt írta egyszer, hogyha őszíntén elmondanánk egymásnak dolgokat, akkor talán a másik másképpen döntene, de mivel nem tudja, szarul jön ki belőle mindenképpen. Akár meg is feszülhet, ha egyszer a párja ilyen.

            “a gyerekem anyja másik “apát” szerez, más neveli fel a gyerekemet, amit lehet inkább én szeretnék.”

            Igen és lehet, hogy talán Őt jobban az apjának fogja tekinteni, mint a vasárnapit, de még úgy is alakulhat, hogy Te neveled más gyerekét a sajátod helyett. Ez sem egyszerű.

            “Bár lehet, hogy inkább válnék, mert amúgy sem élnék velük minden nap. Inkább csak hetente 3-4 napot. Az meg egy normális válás után szintén megoldható. Bár persze nem úgy, hogy anya meg apa együtt alszik és közös reggeli a családdal, amit szeretnek az emberek.”

            Ezt inább úgy fejezném be, hogy amit szeretnek a GYEREKEK.

            Most nem tudom folytatni 🙁

            Reply
          • Ebony 2012. June 10. Sunday 17:41

            Kedves Lujza!

            Teljesen egyetértek Veled! Amit most leírtál, annak én is nekiálltam tegnapelőtt, aztán mégis úgydöntöttem, hogy nem küldöm el. Jó, hogy Te megírtad!
            Az első idézőjeles részhez még azt tenném hozzá, hogy ez a gondolkodásmód a nő részéről nemcsak, hogy kompromisszum, hanem az önbecsülés sérülése, ami nagyon megbosszulja magát a későbbiekben.

            “úgy lépjen félre, hogy nekem ne nagyon fájjon” Ez kb. olyan, mint kicsit terhesnek lenni. Lehetetlen.

            “Folyamatosan együtt vannak, unalomig ismerik egymást, mert egy csomó mindent együtt csinálnak, stb.”

            Én sem hiszem, hogy valaki teljesen megismerhető. Annyira csak a felszínt látjuk egymásból, hogy nem is hinnénk. Akik tényleg szeretik egymást, azok mindig új és új dolgokat fedeznek fel egymásban. És úgy van, ahogy mondod, tényleg változunk is, ezért sem lehet a megismerést befejezni. Új helyzetek, énünknek új aspektusait hozzák elő, mutatják meg.

            A többivel is mind egyetértek, amit írtál! 🙂

            Üdv,E.

            Reply
          • anika 2012. June 10. Sunday 18:51

            Ebony, Lujza, amit írtok, azzal az a gondom, hogy csak a női szempontokat veszi figyelembe. A helyes csapásirány szerintem az, hogy számoljunk a nők és a férfiak igényeivel is, és találjunk ki valami közös nevezőt, alakítsunk ki valami olyat, ami mindkettőnek kb megfelel.

            Sajnos a férfi oldalon valós igény a változatosság keresése. Nem tud másmilyen lenni, így van összerakva. A többség olyan, hogy ha jól akarja magát érezni, akkor bizony néha félre kell lépjen. Kivéve persze akik nem olyanok. Pl nem mer, pl mindig is teher volt számára a “nőzés”, így örül, hogy végre van egy sajátja, pl nem egészséges, vagy nagyon fegyelmezetten vallásos, stb. Szóval nem minden férfi, de szerintem a többség igényli a változatosságot. Pont a legjobb pasik, pont akiket mi nők ösztönösen ki is választunk (és aztán azt hisszük, majd mi birtokolhatjuk).

            Azzal is egyetértek persze, hogy a félrelépés után már nem ugyanaz… meg amiket Lujza írt, hogy a megcsalt feleség hogy érzi magát.

            Mindezen női fájdalmakkal és egyebekkel együtt tény, hogy ha a férfitől örök hűséget várunk, akkor tönkretesszük őt. Ez nem lehet cél. Ne az ő boldogtalansága legyen az ára a mi “boldogságunknak”. Habár ebből a nő számára se sok boldogság sülhet ki…

            Ezért írtam én a női trükköket. Ha a férfit szeretem, akkor lesz kedvem és energiám megküzdeni a betolakodóval. Még fel is dobhatja az unalmas házasságot a csata. Ha jól választottunk (ami ritka), akkor a félrelépést is túlélheti a kapcsolat. Ha rosszul választottunk, akkor a félrelépés nélküli kínlódás sem jobb, mint félrelépéssel lenne a dolog.

            Szóval ha én most lennék fiatal, és most mennék hozzá egy pasihoz, akit szerelemmel szeretek, és aztán egyszer csak laposodni kezdene a kapcsolat, és ő félrelépne, akkor igenis női (rafinált, neki tetsző) praktikákat vetnék be, nem pedig a nagyon taszító női hisztit és érzelgést. Ettől a női stratégiától volt annyira népszerű és újszerű a Vad angyal c. sorozat, ami az egyetlen olyan sorozat volt, amit szerettem. És ezért szerettem.

            Reply
          • Ebony 2012. June 10. Sunday 20:30

            Kedves Anika!

            Én nem vagyok képes ilyen kompromisszumra. Hisztizni sem szoktam, én egyszerűen csak elköszöntem anno. Pedig úgy éreztem, hogy a szívemből tépek ki egy darabot, mert annyira szerettem és ő velem akart maradni.
            Egyet viszont biztosan tudok:
            Senki boldogtalanságára nem lehet boldogságot építeni.
            Ha a nő boldogtalan, mert a férfi félrelép, akkor a férfi is az lesz. Csak pillanatnyi örömök, amit megszerez, de valami sokkal fontosabbat elveszít. Akkor még tényleg jobb, ha egyedül marad, aki a változatosságról nem tud, nem akar lemondani és alkalmi kapcsolatokat létesít.

            “ügyeskedhet, nem fog a macska
            egyszerre kint s bent egeret.” J.A.

            Ez itt nekem azt jelenti, hogy a férfinek (nőnek) döntenie kell. Vagy elkötelezi magát valaki mellett, vagy szabadon él. De, hogy ez is, az is, az nem fog menni. Azzal csak tönkretesz valakit. Végsősoron önmagát is. A nő próbálhatja bebeszélni magának, hogy annyira szereti a férfit, hogy szemethúny a félrelépések felett. A lelke mélyén viszont tudja és fájlalja, hogy őt viszont nem szeretik annyira, hogy lemondjanak érte bizonyos pillanatnyi örömökről. 🙁

            Üdv,E.

            Reply
          • Lujza 2012. June 10. Sunday 20:32

            Nem szeretnék senkit megbántani, de akkor nem jól olvastad a soraimat.
            Teljesen megértem a FÉRFI IGÉNYEKET.

            “Sajnos a férfi oldalon valós igény a változatosság keresése. Nem tud másmilyen lenni, így van összerakva. A többség olyan, hogy ha jól akarja magát érezni, akkor bizony néha félre kell lépjen. ”

            Szerintem ez egy teljesen emberi igény. Nem értem, hogy miért kell csak “férfire” leosztani. Én is csak jól akarom érezni magam. Elég szemérmes vagyok, nem fogok ebben a témában nyilatkozni, de azért az unalom kialakulása (szexben, kapcsolatban)nem kifejezetten egy genetikailag csak nőknél örökletes betegség és ezért nyugodt szívvel a pasik becsajozhatnak. Ha egy szexuális kapcsolat unalmassá válik, az elég szegényes bizonyítvány mindkét félnek egyaránt. Nem kell ide praktika, meg trükk, de nevezhetjük akárhogyan is, szerintem a fantázián múlik és ami részemről a legfontosabb, hogy tényleg intim legyen. Viszont az, hogy látja az egykor olyan kívánatos nőt változni, terhesnek, nem tudom….bizonyára illúzió romboló hatású olyan embereknél, akik az örök fiatalságban hisznek. Sajnos a valóságban bizony itt ott változunk, csak ezzel meg az a problémám, hogy míg egy asszony elnézi, hogy pocakosodik a pasija, hogy talán már a haja sem annyi, mint volt és még sorolhatnám, addig a pasik a dögös nőt kívánják maguk mellé, nem az itt ott megereszkedett, már a bőre sem olyan nőt.
            Aki viszont teljesen ki van békülve az idő múlásával és amúgy minden rendben van a kapcsolatban ( értékelik a pasit, megkapja a kellő adag visszacsatolásokat, támogatják, emberszámba veszik, sőt még erősnek is érzi magát mellettünk) nem igazán fog kikacsintgatni.

            “Azzal is egyetértek persze, hogy a félrelépés után már nem ugyanaz… meg amiket Lujza írt, hogy a megcsalt feleség hogy érzi magát.”

            A gyerek megszületése után sem ugyanaz semmi…úgyhogy ez….
            Megcsalt feleség csak egy dolog, nekem soha nem ez fájt, már mint, hogy megcsaltak.

            “Mindezen női fájdalmakkal és egyebekkel együtt tény, hogy ha a férfitől örök hűséget várunk, akkor tönkretesszük őt. ”

            Aminek van eleje, annak van vége is.
            Megint nem a hűséggel van a bajom, hanem a hazugsággal, a becsapással, az ámítással, az esküdözésekkel, mert ha elmondja, hogy mik a kilátások a jövőre nézve, akkor talán másképpen viselkedem, nem ölök bele annyi energiát, talán időt sem, lehet, hogy ameddig csak a mámoros jóérzés van, addig maradok vele és keresek tovább, vagy megegyezünk, hogy akkor jó, én is jogosan megérdemlem ezt a fajta szabadságot, a házimunka, stb…akkor meg lesz, de akkor bizonyos tetteimről nekem sem kell hogy beszámoljak. Vagy nem?

            Ha meg az “anyai ösztön” munkálkodik bennem, úgy is lehet gyerekem, hogy senki sem tudja meg ki az apja (lehet, hogy egy kémcső). Amint olvasom, bár tudtam eddig is, hogy legtöbb esetben a nő magának szüli a gyereket, tök mindegy, hogy apával vagy apa nélkül nevelődik fel. Végül is az identitás szempontjából fontos csak a férfi jelenléte, bár pl én próbáltam bevonni minden teendőbe, hogy jó kapcsolatuk legyen majd a későbbiekben.

            Ez nem lehet cél. Ne az ő boldogtalansága legyen az ára a mi “boldogságunknak”. Habár ebből a nő számára se sok boldogság sülhet ki…

            És fordítva???? nem értelek, én nem szeretnék “áldozat” lenni.

            “Ezért írtam én a női trükköket. Ha a férfit szeretem, akkor lesz kedvem és energiám megküzdeni a betolakodóval. Még fel is dobhatja az unalmas házasságot a csata.”

            Soha nem nyersz. Így vagy úgy vesztes leszel és ezt mindig tudni fogod, ha nem eszedbe fogják juttatni. Nem lehet egy közel negyvenesnek egy független, szabad, fiatal, naív, izgalmas, titkos, ismeretlen, kötetlen, felelősségmentes….nővel/kapcsolattal versenyezni, hidd el. 🙂
            Ebben a helyzetben csak a csaló dönt.

            “Szóval ha én most lennék fiatal, és most mennék hozzá egy pasihoz, akit szerelemmel szeretek, és aztán egyszer csak laposodni kezdene a kapcsolat, és ő félrelépne, akkor igenis női (rafinált, neki tetsző) praktikákat vetnék be, nem pedig a nagyon taszító női hisztit és érzelgést.”

            Ha én most lennék fiatal, és laposodna a kapcsolat, odaállnék a pasi elé és megmondanám, hogy nagyon sajnálom, de nem érzem jól már magam ebben a helyzetben, szerinte érdemes-e küzdeni, vagy mindenki menjen tovább a saját útján.
            🙂

            Reply
          • Lujza 2012. June 10. Sunday 20:51

            Ebonyval értek egyet.

            “Senki boldogtalanságára nem lehet boldogságot építeni.”

            “Vagy elkötelezi magát valaki mellett, vagy szabadon él. De, hogy ez is, az is, az nem fog menni.”

            Egy fenékkel két (vagy több) lovat nem lehet megülni. 🙂

            Reply
          • anika 2012. June 10. Sunday 21:05

            Lujza, Ebony, szerintem azért is fogjuk ezt mindig másképp látni, mert én nagyon szerelmes típus vagyok. Engem sosem érdekelt, hogy a férfi velem hogy bánik, hanem mindig csak az érdekelt, hogy tetszik-e ő nekem, szeretem-e. Olyat is tudtam szeretni (hosszan, kitartóan, titokban), akinek sejtelme sem volt róla, hogy érzek iránta valamit, értelemszerűen nem is viszonozta (meg ha tudta volna, akkor sem viszonozta volna). Szóval engem ha egy férfi elvarázsol a személyiségével, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Ha nem jön velem össze, még akkor is szeretni fogom. Évekig. Azért szeretem az illetőt, mert olyan amilyen, és nem azért, mert kedves hozzám, vagy ilyesmi. Hálából nem tudok szerelmes lenni. Csak akkor vagyok szerelmes, ha a másik különleges a számomra. De akkor szeretem tűzön-vízen át (és nem akármilyen férfiak szoktak lenni, bár volt már mellényúlásom).

            Ha szeretek egy férfit, bolond lennék csak azért megfutamodni, mert félek a húszéves vetélytárstól. Ezer dologban jobb vagyok a húszévesnél. Tuti.
            Nem hagynám annyiban, hogy elhagy a férfi, akit szeretek. Ha menni akar, menjen. De ha csak félrelépett, és valójában nem akar menni, akkor éljen a szabadságával, azalatt én szépen háttérbe vonulok, hadd jöjjön vissza magától. És ha tudja, hogy mellettem van egy viszonylagos szabadsága, akkor vissza is jön. A húszéves majd birtokolni akarná, és az fárasztó. Ha megunja, akkor hozzám jönne vissza, aki mellett megvan a szabadsága. A hosszú házasságok titka szerintem ez a bölcs női hozzáállás. És ha a nőnek van egy amúgy is jó élete (érdeklődés, hobbi, barátnők, stb), akkor nem áldozatnak érzi magát, hanem úgy van vele, hogy most kivár, addig meg kiélvez ezer más dolgot. KÖzben esetleg elkezd adni magára, edzeni jár, stb… Nem csak a húszéves vetélytárs miatt kell fittnek lenni, hanem ezer más ok miatt is, mondjuk pl magunkért. Az öregedés negyvenes korban még nem törvényszerű. Az nem úgy megtörténik az emberrel. Az elhízáshoz sokat kell enni, keveset mozogni. Miért kéne a férfinek (ha ő másmilyen) ezt elnéznie? Illetve elnézi, csak akkor a lepukkant asszonyka meg nézze el, hogy ő időnként sóhajtva és szánakozva szexel, és közben esetleg a titkárnőjére gondol. Ezt nem lehet tiltással kiiktatni a házasságból.

            De persze ne csak a nő maradjon fitt meg fiatalos, igenis a férfi is. A nő viszont ne akarjon áldozat lenni, mert az nagyon rossz stratégia. De erről már beszéltünk. A nőket sajnos eleve áldozatnak nevelik. Na, de manapság már nem, és ez elég jó, csak nehogy a mai lányok meg a ló túlsó felén landoljanak…

            A férfiak meg sokszor tudat alatt alig várják, hogy az asszony házsártossá váljon, hogy végre legyen milyen ürüggyel nyugodt lelkiismerettel lépni félre :D. A nő meg általában enged a férj tudatalattijából érkező parancsnak, manipulációnak, és felvesz valami ellenszenves szokást – és kész is a magyarázat, hogy miért is van “joga” “szegény” férjnek egy kis felfrissülésre.

            Látok magam körül kedélyes párokat. Ahol a nőnek sejtelme sincs, hogy a férje félrelépett-e valaha. De ha igen, az is mindegy, hisz ki nem derült, a házasság nem ment rá, amúgy meg idővel eltűnt a vetélytárs nyomtalanul. A szerető az, akinek általában esélye sincs. A szeretőt a férj csak használja, hozzá nem kötődik, csak egy ideig. Aztán már teher. A feleségből van némi haszna akkor is, mikor már amúgy nem olyan izgalmas. De a szeretőből csak a kára van akkor, mikor a nagy izgalom már a vége felé jár. És onnantól utálatos lesz vele. Vagy dobja, vagy úgy viselkedik, hogy a nő dobja ki őt… (akkor megint ő lehet az áldozat).

            Egy normális férfi csakis úgy lép félre, hogy a nő ne érezze meg. Higgyétek el, van ilyen (nem közelről ismerem, vagyis se nem engem csalt meg, se nem velem lépett félre, kívülről láttam). A házassága nem sérül, a felesége boldog, vagy legalábbis semmivel sem boldogtalanabb, mint másik ismerősöméknél az asszony, ahol a férj némán szenved (félre nem lép, csak depressziós, ki tudja, miért, miközben látszólag mindennek rendben kéne lennie).

            Én azt mondom, a házasság legyen jó, és engedtessék meg benne a férfinek némi kalandozás, ami lehet flört, vagy kóbor szex… De ne vigye haza az ezzel kapcsolatos emlékeit, élményeit, stb-it. Ha félrelép, soha ne legyen még csak gyanús se. Mert azt nem szabad megtenni egy amúgy jó feleséggel, hogy alaposan kikészíti a férj. Az lelkiismeretlenség, bárhogy csinálja is.

            Egyébként sok nő meg is könnyebbül egy bizonyos életkorban (főleg a gyes alatt, valamint a klimax alatt), ha a férje nem egyedül tőle várja a boldogító szexuális aktivitást. Ismerek olyan nőt, aki felsóhajtott (tehette, mert tudta, hogy el nem hagyná, és szereti is a férje, csak kevesli a szex mennyiségét).
            A férfiaknál a szexhez nem feltétlen kell tartós és mély szerelem. Elég a megkívánás – érzelmek nélkül.
            Ha már befigyel a szerelem is, akkor viszont valami gond lehet amúgy is. Annyi ezer baja lehet egy férfinek is a kapcsolattal, annyi hibát követünk el mi nők is – csak ők nem is tudják, mi bajuk van, így esély nincs a tisztázásra. Nem tudnak, nem akarnak ilyesmikről beszélgetni.

            Elhiszem, hogy a női szempontok és érzések azok, amik. De a megoldás semmiképp sem az, hogy “kedves férfiak, tessék szépen alkalmazkodni”…

            Amúgy meg sok olyan férfi van, aki sírig hűséges. Van, akiről messziről ordít, hogy ő aztán örül, ha lesz végre egy nője, és annak a papucsa alatt fog üldögélni egy egész életen át. Csak érdekes módon az ilyen férfi nem annyira szokott tetszeni… Nekem sosem tetszettek az ilyen pasik. Pedig a hűségük olyan biztos, hogy már-már terhes.

            Reply
          • Lujza 2012. June 10. Sunday 21:43

            Nem vagyunk egyformák.
            Nem is szeretnék ítélkezni kapcsolatokról, mert ahogyan mi is különbözünk, úgy nincs két egyforma kapcsolat sem és kivülről is mást látunk meg, mint mondjuk az, aki benne van.
            Én annyit várok el egy embertől, amennyit Ő elvár Tőlem. Ha Ő nem őszinte, nem korrekt velem, Tőlem sem fogja megkapni. Lehet, hogy számodra ez meccs, de én alapnak tartanám egy intim kapcsolatban.

            “És ha tudja, hogy mellettem van egy viszonylagos szabadsága, akkor vissza is jön.”

            Szabadságól soha nem elég, biztos Te is tapasztaltad a gyerekeidnél, hogy hogyan feszegetik a határokat, na ez ugyan így megy a pasiknál is.
            és újra elmegy 🙂

            “Az elhízáshoz sokat kell enni, keveset mozogni. Miért kéne a férfinek (ha ő másmilyen) ezt elnéznie? ”

            Tudod néha előfordul, hogy nem a zabálás miatt hízik valaki, hanem akaratán kívül, egészségügyi okokból.

            Nem is szeretnék vitatkozni ebben a témában, mert mindenki mást élt meg, vagy még csak elképzelte, hogy hogyan lesz. 🙂

            Reply
          • Ebony 2012. June 10. Sunday 22:23

            Anika,

            annyi mindent írtál, hogy nehéz lenne mindenre válaszolni. Értem a szempontjaidat, bár én nem tudnék olyan férfiba szerelmesnek lenni, aki egy másik embert csak használ:

            “A szeretőt a férj csak használja, hozzá nem kötődik, csak egy ideig.”

            Én is megkaptam a jól ismert mondatot, hogy ez csak d..ás volt. Ez engem taszított,de tudom, hogy van akit nem taszít.

            Akkori helyzetünkben egyébként megértettem, hogy miért lépett félre. El is néztem volna. A fő gondom nem is ezzel volt, hanem a “hogyanokkal”. Az indiszkréció, a szolidaritás hiánya, bizonyos események, ahogy követték egymást. A hazugság a félrelépéssel együtt jár, ezért ezt nem is említem. Ezek zavartak. És az is, amit írsz, hogy miért rakta a nyakamba. Vitte volna egyedül, ha már megtette. De még ennek a terhét is nekem kellett vinni, a bűntudatából kisegíteni.
            De hányszor van ez így…

            Ezért azzal egyetértek, hogy ha már megtörtént, akkor legalább titkolja el úgy, hogy soha senki ne tudja meg. Persze nem biztos, hogy sikerül, de legalább próbálja meg.

            Tudom, hogy sokaknál ez meg az őszinteség hiányát jelenti.Erről is lehetne jó sokat beszélgetni, hogy mi a “jobb”.

            “Elhiszem, hogy a női szempontok és érzések azok, amik. De a megoldás semmiképp sem az, hogy “kedves férfiak, tessék szépen alkalmazkodni”…”

            Én sem gondolom, hogy az alkalmazkodás lenne a megoldás. De azt igen,amit fentebb írtam,hogy döntsenek. Vagy ez, vagy az. Ne játszanak mások érzéseivel, mert ehhez nincs joguk. (Az egyszeri megbotlás, az más kategória)

            Üdv,E.

            Reply
  42. Hrdlicka 2012. June 10. Sunday 19:17

    anika:”akkor igenis női (rafinált, neki tetsző) praktikákat vetnék be, “Hmmm…ezeket lehet akkor “pasizós technikáknak” nevezni? Ezek szerint vannak ilyen, minden férfira egyformán ható ” női praktikák”? Irnál ide néhányat, anika?

    Reply
    • anika 2012. June 10. Sunday 19:52

      Pasizós taktika? A saját páromnál? Dehogy :D… Egész másra gondoltam :).

      Reply
  43. Zsolt 2012. June 10. Sunday 23:07

    Ebony,

    Én nem tartom megalázó dolognak a megcsalást. Te miért tartod annak?

    Együtt jóban-rosszban: én ebben nem hiszek. Egy darabig együtt lehet lenni a rosszban is, de nem sokáig. Pl. ha megbetegszik, de van remény a gyógyulására akkor kb. 1-2 évet ki tud tartani az ember. De sok minden van, ami meghatározza ezt a kitartást. Ha a történtek megváltoztatnak sok olyan dolgot, amit fontosnak tartottunk, akkor felőrlődik a kitartás és ez teljesen természetes dolog.
    Persze vannak emberek, akik szeretnek mártírkodni (nem csak szóban, tettben is) és ők akár hosszú ideig ápolgatják kedvesüket, aki már nyomokban sem igen hasonlít arra, aki egykor volt. Ilyen is van, és ezt sok ember szépnek gondolja, én nem. Tehát ésszerű határok között ki lehet tartani a másik ember mellett, de idővel ez nagyrészt felőrli a kapcsolatot. Ha a közös életük már nagyrészt csak a rosszról szól, akkor azt nem lehet sokáig bírni.

    “Akit “szeretett”, az meg ott marad magára, mert már unalmas lett?”

    Dehogy, az emberek ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy elmúlt a szerelem. Mennyivel jobban hangzik:).
    Egy darabig együtt vannak az emberek, amíg örömüket lelik a másikban vagy érdekük fűződik hozzá. Mikor ez már nincs így elválnak. Nem kéne elválni ha a másik nem akarna túl sokat. Pl. kizárólagosságot. A baráti kapcsolatokat én tartósabbnak gondolom mint a szerelmi kapcsolatokat, mert egy barát szeretete nem annyira önző mint egy szerelmesé.

    “Vagy mellette marad irgalomból, de közben megcsalja, amivel meg is alázza egyben?”

    A megcsalás annyit jelent, hogy találkozott egy másik emberrel, aki megmozgatta őt szexuálisan. Gondolom senki nem olyan nagyképű, hogy azt gondolja, hogy maga mellett aztán minden más nő/férfi elhomályosul. Vagy azt is jelentheti, hogy nem adja meg a másiknak azt, amit szeretne és ezért máshol keresi a partnere. Vagy egyszerűen olyan változatosnak, fantáziadúsnak gondolja magát, hogy őt aztán sértés megunni? És még lehetne folytatni a sort, de a lényeg, hogy én azt látom, hogy a megcsalás mögötti dühöt, mindig az egoizmus hívja életre. Ebben a másik ember iránt érzett szerelem/szeretet melyik tulajdonsága nyilvánul meg?

    Üdv: Zsolt

    Reply
  44. Zsolt 2012. June 11. Monday 00:41

    Lujza,

    “Igazából ezzel nem is lenne baj, csak azok a fránya érzelmek ha nem lennének. Gondolok itt arra, hogy akarva-akaratlanul is hasonlítunk, kategórizálunk és amikor egy mámoros éjszaka, vagy légyott után haza somfordál az illető, nem a szerető társat fogja látni a párjában (vagy a gyereke anyját), hanem a boldogságának a korlátozóját. És ha még az illető szerető rafinált is, és a csaló meg eléggé befolyásolható, olyan agymosást is kaphat, hogy a végletektől sem riadna vissza.
    Nem az a baj, hogy valaki félre d.g, hanem az, hogy én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ilyen szinten tudná az érzéseit kezelni, ha csak nem személyiségzavaros.”

    A férfiakra általában az jellemző, hogy ha nem űber gáz a feleség akkor azért nem rúgja fel a házasságát egy szerető miatt. Bár elképzelhető, hogy ha sokkal jobb a szerető mint az asszony, akkor mellette köt ki. Ez is mint minden az életben folyamatos megmérettetésen esik át. És itt most nem csak a szexről van szó. Egyébként valamiért az van a köztudatban, hogy a férfiak inkább csak kikacsintgatnak, de nem hagyják el a feleségüket, míg a nők hajlamosabbak váltani hasonló esetben. Persze nyilván ez sok mindentől, nagyrészt érdekektől is függ. Most egy otthon unatkozó családanya nem fog lelépni a kertészfiúval (csak szexel vele), mert a gyerekei apja jóval nagyobb életszínvonalat tud nyújtani neki és a csemetéinek. De ha a férfi jómódú és a nő magába tudja bolondítani, akkor simán lecserélné a megunt férjét. Hasonló eset a férfiaknál ritkább, mert tudják, hogy a fiatal kiscsajt is meg fogják unni idővel, minek váltani. Ráadásul valószínűleg az idősebb feleségnek messze több esze van, mint egy fiatal csitrinek. Így jóval könnyebb vele együtt élni.

    “Akkor a nő is mehet a külön lakásába. Vagy a férfiaknak is van ösztönük?”

    Mehet? Szerintem alapból ott él, nem?

    “Szóval szerintem ez a “unalomig ismerem” csak egy jól kitalált kifogás azoknak, akik nem akarnak energiát fektetni a kapcsolatba, vagy éppen így nyugtázzák magukban a félelmeiket.”

    Mikor megismerted a másik ember alapgondolkodását, gesztusait, alapérzelmeit, akkor nagyrészt tudod már, hogy fog reagálni dolgokra. Meg alapvetően engem (és szerintem sok férfit) nem érdekelnek annyira a női programok. Ha barátnőm van akkor mivel nem akarok bunkó lenni, részt veszek ezekben, mert megpróbálok a kedvében járni (érdemes a nőkkel jóban lenni, mert minden p***i náluk van:)), de baromira nem érdekelnek adott esetben a nagycsaládi vacsorák, a séta a parkban, a megasztár újabb évada, a wellness hétvége, meg a többi csajos program. Valóban elvagyok “kevés” energiával is egy kapcsolatban. Számomra elég ha van jó sex, jópofa, vicces, dögös a lány, szeretjük egymást, van némi közös érdeklődés, és hagy nekem teret, hogy a saját dolgaimmal is foglalkozhassak. Ha állandóan együtt lennénk akkor tuti megőrjítene, de még a legjobb barátom is, aki férfi. A nőket, meg sok esetben a férfias programok nem hozzák lázba. Ez van. Még szerencse, hogy van a szex, különben tök jól ellennének egymás nélkül a nemek:)

    “Szerintem az lenne a legjobb mindenkinek, ha ezt kb. a lánykérésnél felvázolá a pasi (vagy a nő). Meg kellene beszélni, hogy ilyen szituáció is adódhat, hogy alapból ezt gondolom, mert a másik ezzel többnyire nem számol. Én meg ezt tartanám igazságosnak, csak ennyi vér már senki pucájában nincs, hogy bevallja, hogy ha már unalmas lesz, akkor valószínő keresni fogok mást, mert az élet ilyen törvények alapján működik.
    Valaki azt írta egyszer, hogyha őszíntén elmondanánk egymásnak dolgokat, akkor talán a másik másképpen döntene, de mivel nem tudja, szarul jön ki belőle mindenképpen. Akár meg is feszülhet, ha egyszer a párja ilyen.”

    Minek mondaná el akár az elején vagy akkor amikor érzi, hogy unalmas? Két dolgot eredményezhet ha elmondja. Az első a nő vele marad, míg a második esetben a nő nem marad vele. Tehát a legjobb esetben pont ugyanaz történik, mintha nem mondott volna semmit. Nem hiszem, hogy tovább kéne magyarázni, hogy miért nem mondják el ezt a férfiak. Ez nem puca kérdése:). Egyszerűen semmi értelme nincs.

    “Ha egy szexuális kapcsolat unalmassá válik, az elég szegényes bizonyítvány mindkét félnek egyaránt. Nem kell ide praktika, meg trükk, de nevezhetjük akárhogyan is, szerintem a fantázián múlik és ami részemről a legfontosabb, hogy tényleg intim legyen. ”

    Már, hogy múlna a fantázián? Attól, hogy kreatív lesz a helyszínválasztás, másfajtán romantikus, technikailag változatosabb attól még a tested és a reakcióid ugyanazok maradnak.

    “Viszont az, hogy látja az egykor olyan kívánatos nőt változni, terhesnek, nem tudom….bizonyára illúzió romboló hatású olyan embereknél, akik az örök fiatalságban hisznek. Sajnos a valóságban bizony itt ott változunk, csak ezzel meg az a problémám, hogy míg egy asszony elnézi, hogy pocakosodik a pasija, hogy talán már a haja sem annyi, mint volt és még sorolhatnám, addig a pasik a dögös nőt kívánják maguk mellé, nem az itt ott megereszkedett, már a bőre sem olyan nőt.”

    Igen, egy nőnek sokkal többet kell tennie a testéért, külsejéért, mint egy férfinek. Jelentős részben ettől is nő.

    “Megint nem a hűséggel van a bajom, hanem a hazugsággal, a becsapással, az ámítással, az esküdözésekkel, mert ha elmondja, hogy mik a kilátások a jövőre nézve, akkor talán másképpen viselkedem, nem ölök bele annyi energiát, talán időt sem, lehet, hogy ameddig csak a mámoros jóérzés van, addig maradok vele és keresek tovább, vagy megegyezünk, hogy akkor jó, én is jogosan megérdemlem ezt a fajta szabadságot, a házimunka, stb…akkor meg lesz, de akkor bizonyos tetteimről nekem sem kell hogy beszámoljak. Vagy nem?”

    :)Pont emiatt hazudnak. Mert ez lenne a következménye, ha őszinték lennének. Ahogy az anyagias, kitartott nők sem őszinték. Még a “hülyékkel” sem lehet az akaratukkal ellentétesen viselkedni, ha a szemükbe mondod az igazságot.

    “Ha én most lennék fiatal, és laposodna a kapcsolat, odaállnék a pasi elé és megmondanám, hogy nagyon sajnálom, de nem érzem jól már magam ebben a helyzetben, szerinte érdemes-e küzdeni, vagy mindenki menjen tovább a saját útján.”

    Ezzel csak az a baj, hogy ha egy kicsit is szeret, akkor azt mondja, hogy érdemes. De neked nem elég az ha csak kicsit is szeret.

    Egyébként most az a furcsa eset áll fent, hogy szinte mindenben egyetértek anikával:). Szerintem igen jól látja a férfi szempontokat.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • anika 2012. June 11. Monday 06:58

      Zsolt, én abban azért nagyon nem értek egyet, hogy a megbetegedett partnert cseréljük le egy egészségesre. Azt mondom, ha a gyerekünk anyja beteg, akkor igenis ápolgatni kell. Az más kérdés, hogy egy idő után a szex nem fog menni vele, és lehet, hogy fog menni mással, de szerintem ezt ő ne tudja meg, továbbá szerintem ezért még nem kell őt a bajában ott hagyni, hadd pusztuljon, már úgysem kell…

      Amúgy az a baj, hogy az örökre együtt meg a házasság meg a többi a szexuális hűséggel is egybe van mosva. Én abban hiszek, hogy a házasság egy közös feladatrendszer, egy gazdasági és szeretet-közösség. De az már egy erőltetett és kissé férfi-ellenes dolog, hogy szexuális hűséget is hozzárendeltünk. Abban sem vagyok biztos, hogy mikor történt ez… Nem is olyan régen még a férfinek volt azért magánélete. Ami nem zavarta meg a házasságot, a nő életét, a gyerekek életét. És működött. Főleg akkor, ha a nőnek is volt vagy házibarátja, vagy örömet okozó elfoglaltsága. A házasságot és a szexuális hűséget a társadalmi elvárások mosták egybe. És megalapozták vele a válások korszakát, a csonka családokat, az egyedül nevelő szülőt, az apa nélkül felnövő gyerekek seregét, az anyagilag is tönkrement családokat, meg a többi szarságot.

      Az meg egy nagyon buta illúzió, hogy ha valakit szexuálisan kívánok (a régit meg már nem annyira), akkor azzal a valakivel mindjárt össze is kell költözni. A válásokban nagy részben benne van ez a naiv elgondolás (pedig az a szerelem is elmúlik majd egyszer). Szerintem pontosan azt kéne tudnunk, hogy nem a szex meg a szerelem az életben a legfontosabb szempont, főleg egy bizonyos kor fölött. És ha ebből indulnánk ki, hogy ezek nem elsődlegesek, hanem csak részei az életnek, akkor nem rúgnánk fel családokat azért, mert szexuálisan már nem kívánjuk gyermekünk apját/anyját, hanem valaki mást kívánunk. A szeretet meg a megbecsülés, meg a közös kassza meg a többi ettől még megmaradhat. Igazából ha egy párnál a szexuális közösség az alapja a gazdasági közösségnek, akkor annál a párnál gondok vannak, és a gyereküknek elég szar élete lesz, mikor a szex már nem olyan izgi a két félnek. Mert akkor gazdaságilag is képesek lesznek különválni, közös feladatukba pedig beleszarni, mindezt az “első a szerelem” “első a szex” zászlaja alatt, és abban a hitben, hogy ők milyen becsületesek és korrektek. Na, persze: egymással. Meg a szeretővel. És csak átmenetileg, mert az új szerelem is megúnt lesz egyszer.

      De hol van itt a gyerek, a közös örökös, a közös feladat szempontja?

      Reply
    • Lujza 2012. June 11. Monday 11:52

      “Egyébként most az a furcsa eset áll fent, hogy szinte mindenben egyetértek anikával:). Szerintem igen jól látja a férfi szempontokat.”

      Mert most férfi szempontokról írt 🙂

      Megint elmondom, hogy nem vagyunk egyformák, és nem is ismersz.
      Nem vagyok egy csajos csaj, de nem vagyok fiús sem. Semmi ilyen nem érdekel, hogy sorozat, megasztár meg főleg, a divatot is hülyeségnek tartom, és azért nem veszem fel azokat a cuccokat, mert a szomszédon jól áll és ez a divat én meg idegennek érzem. Márkákat sem tudok (parfűm), a ruhákba, illatokba, cipőkbe is inkább “beleszeretek”, nem azért mert trendi.
      A “nagycsaládi vacsorákat” én is kihagynám szívesen, sokszor már egy rendhagyó vizitnek érzem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amikor úgy alakul, nem látogatom meg, de nem kell a nagy felhajtás, nem azért ápolom a kapcsolatot velük.
      Azt sem szeretném, ha a pasim látná, hogy a kozmetikus, fodrász….hogyan varázsol belőlem NŐT. 🙂
      Mindegyik pasimnak volt hobbija, saját dolga nem is egy. Én még szerettem is, izgalmasnak találtam, mert számomra új volt és tetszett, hogy milyen komolyan hódolnak a hobbijuknak, a kütyüik és a bigyók :-). Úgy érzem támogattam is Őket ezekben a dolgokban. Amúgy minden érdekel (villanyszereléstől a barkácsolásig, csak a forgó-pörgő dolgoktól félek) Szerettem a horgászatot is, a vadászatot is, a férfias sportokat is megnéztem, bár hozzászólni nem tudtam, a fiús partikhoz is szívesen adtam a segítségem (főzés, beszerzés).

      “Minek mondaná el akár az elején vagy akkor amikor érzi, hogy unalmas?”

      Én örültem volna neki, hogy ha egy olyan lelkizős pillanatban megbeszéltük volna, hogy ez így van. Nem éreztem volna azt, hogy valamit nagyon elcsesztem, hogy nem vagyok elég jó, vonzó, nem teszek meg mindent, ami tőlem tellik a “családért”, hanem talán úgy fogtam volna fel, mint ahogyan most TI elvárjátok.

      “Ezzel csak az a baj, hogy ha egy kicsit is szeret, akkor azt mondja, hogy érdemes. De neked nem elég az ha csak kicsit is szeret.”

      Igen, akkor adok még egy esélyt a dolognak és ha nem megy, akkor felnőtt emberként elmondanám, hogy úgy érzem nincs közös jövőnk. 🙁

      Nem várom el senkitől, hogy egyetértsen velem, de azt se várjátok el Tőlem, hogy a többséggel értsek egyet.

      Reply
      • anika 2012. June 11. Monday 12:43

        Lujza, senki nem akar meggyőzni arról, hogy mit tegyél vagy ne tegyél :). Csak mindenki írja a magáét :). Sokszor ezek nemi is gyakorlatból jönnek, csak elvek, hisz írunk itt mindenről, öregkorról, betegségről, amiket még nem próbáltunk. Nincs itt “így tegyél”-ről szó, csak amolyan “hogy működik a világ szerintetek?”-ről… És ráadásul azt is tudjuk mind, hogy kinek erre van szüksége, kinek arra. Nem vagyunk egyformák. De vannak közös gyökerek :)…

        Reply
      • Zsolt 2012. June 11. Monday 13:35

        “Megint elmondom, hogy nem vagyunk egyformák, és nem is ismersz.”

        Nem értem, hogy miért lényeges ez az evidencia. Egyébként miért kellene ismerjelek ahhoz, hogy beszéljünk mindenféle témában? Nekem és egyébként szerintem neked is mindegy, hogy elfogadjuk-e azt amit mondunk egymásnak. A nők úgy működnek (általában), ahogy te írod, a férfiak meg úgy, ahogy én. Mivel nem ugyanazt akarják és mások a vágyaik ezért mindenhol egyéni küzdelmek fogják eldönteni, hogy mi lesz. Abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy a nők 99%-át meg fogják csalni. És abban is, hogy a nők 100% azt fogja gondolni, hogy majd ő lesz az az 1%, akit nem. Végülis tökmindegy. Nyilván nem véletlen, hogy az emberek össze-vissza hazudoznak egymásnak. Mikor kapsz egy hazugságot újra ebben a témában (és később kiderül) azért jobb ha eszedbe jut, hogy erről te is tehetsz. Pont azért hazudnak neked (ami jobban zavar, mint az, hogy mással szexelnek), mert más lehetőséget nem hagysz.

        Üdv. Zsolt

        Reply
        • Lujza 2012. June 11. Monday 15:09

          Na jó, ez igaz.

          Akartam írni egy példát az állatvilágból, csimpánzokról, de sajnos mennem kell. 🙂

          Reply
        • Lujza 2012. June 12. Tuesday 12:54

          Elszállt az ihletem, de azért azon elgondolkoztam, hogy ha 100 férfira jut 120 nő (a fővárosban, vidéken kevesebb nő jut ugyanennyi férfira) és ha minden férfi előbb utóbb kikacsint, akkor ahhoz kb. ugyanennyi nő is kell partnernek, a maradék nő meg talán az, aki inkább úgy dönt, hogy elvál.

          Csak annyit akartam mondani a csimpekkel kapcsolatosan, hogy Ők poligámiában élnek. Kisebb csoportoknál egy hím hat nőstényből álló háremet “őriz”, de ott a nőstények generációk óta így élnek, megtanulták elfogadni ezt a szituációt és kezelni is tudják helyén az ebből adódó élethelyzeteket (tudom, hogy vannak ilyen kultúrák embereknél is). Persze a nőstények is kikacsitanak, de azt a legeslegnagyobb titokban teszik, de ha még is észre veszi a háremet “őrző” hím, akár az élete árán is megvédi, visszaszerzi a nőstényét. Persze a hárem őrzésből (is) eredő stressz miatt a hímek hamarabb halnak meg, mint a nőstények ( a szex meg jó stressz oldó).

          Tapasztalatom szerint egy anya sem neveli úgy fel a lányát, hogy kislányom ez egy íratlan szabály így fogsz járni a kapcsolatodban, ha csak nem egy “lúzer” lesz a párod, aki rajtad kívül senkinek sem kell, illetve a fiúkat sem ennek alapján neveljük fel.

          És még ezt is tapasztalatból írom, hogy én két esetben jártam úgy, ahogyan. Én a tapasztalatlanságomnak tudom be, mai tudásommal, már minden átértékelődött bennem, de ezt az élethelyzetet a férfiak (már mint haverok, barátok) kezelik a legrosszabban. A nő inkább együttérzőbbek ebben a helyzetben a megcsalt nővel szemben, de a pasik? Történt velem olyan, hogy akiről azt hittem, hogy a barátom (haver), amikor értesült a dolgokról, fellököt egy forgalmas városi utcán, de volt olyan pasi is, aki talán védeni szerette volna az exemet, nekem keltett rossz híremet.

          Ezek miatt is írtam, hogy én szerettem volna tudni, hogy mire készüljek fel, mire számítsak, vagy egyátalán barátkozzam a gondolattal. Persze ezt a mostani tudásom alapján írom, lehet, hogy akkoriban kiakadtam volna.

          Ja és a csipeknél is a férfi összetartás sokkal szilárdabb a közös érdekek miatt, a nőstények egymás közötti kapcsolata nagyon laza. Legalábbis én ezt eddig így tudtam. 🙂

          Reply
          • Zsolt 2012. June 12. Tuesday 13:42

            Teljesen mindegy, hogy 100 férfire 120 vagy mennyi nő jut. Egyrészt mert a 100 férfiből kb. 10-30 lesz kapós a nők szemében, a többi meg hivatásoshoz fog időnként járni. A kapós 10-30 pedig megkapja a fiatal, szingli nőket, de még az idősebb házasokat is (ha akarja).

            “Tapasztalatom szerint egy anya sem neveli úgy fel a lányát, hogy kislányom ez egy íratlan szabály így fogsz járni a kapcsolatodban, ha csak nem egy “lúzer” lesz a párod, aki rajtad kívül senkinek sem kell, illetve a fiúkat sem ennek alapján neveljük fel.”

            Igen, mert a társadalom igyekszik elfojtani az ösztönös emberi dolgok egy részét, amit nemkívánatosnak gondol és megpróbál egy álomvilágot kreálni, amiben mindenki úgy él, ahogy valakik szerint kellene. Aztán mikor rájönnek, hogy kicsit máshogy működnek a dolgok, akkor a másik lesz a hibás (férfiak), esetleg a világ, mert ragaszkodnak az álomvilághoz, amiben továbbra is hinni szeretnének.
            A nevelés egyébként annyit azért elért, hogy az embereknek lelkiismeret furdalása van vagy magában keresi a hibát annak kapcsán, hogy miért nem sikerült a kapcsolata, házassága.

            “Ezek miatt is írtam, hogy én szerettem volna tudni, hogy mire készüljek fel, mire számítsak, vagy egyátalán barátkozzam a gondolattal. Persze ezt a mostani tudásom alapján írom, lehet, hogy akkoriban kiakadtam volna.”

            Több mint valószínű, hogy kiakadtál volna. Ha te nem fogod felhozni a témát és erről beszélgetni, egy pasi miért tegye? Csak vesztenivalója van, míg nyerni csak te tudsz ezzel. Nyilván akkor neked kell ez ügyben lépned.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. June 13. Wednesday 09:43

            Hát itt jön a társadalom kultúrája. Én nem a nevelésben látom a hibát egyértelműen, mert ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, akkor a megfigyeléseim, tapasztalásaim alapján hasonultam azzal amit adott/nyújtott a környezetem, aztán a serdülő koromban a hormonjaim által is megbolondulva tudtam, hogy milyen nem szeretnék lenni, mi nem tetszik a “tanult mintából”. De sehol nem volt arra lehetőségem, hogy több minta közül esetleg “kiválaszthassam” az egyéniségemnek a legmegfelelőbbet.

            Én simán bevezetném az iskolai tantárgyak közé a filózófiát is, úgy mint nagyon nagyon régen, persze az már más kérdés, hogy kik oktatnák ezt a gyerekeknek.

            Igazából én abban látom a hibát, hogy tényleg kevés a családon belüli kommunikáció, mint anya/apa és gyereke között és inkább “filozofikus/gondolkodó” beszélgetésre gondolok és nem arra, hogy milyen volt a napja. Másrészt ha a szüleim korát nézem még a szexről és párkapcsolatokról sem lehetett ilyen nyíltan beszélni, mint manapság, mert prüdériának számított. Most, hogy így kinyílt a világ (saját generációmról írok) több az információ, többet szeretnénk tudni, de megkockáztatom, hogy jobban is, több a választható lehetőség is és még sorolhatnám, csak még nem biztos, hogy az új világ által teremtett helyzeteket jól tudjuk kezelni.
            PL. én egy burokban éltem, még a megyéből sem mehettem el és amikor mindent otthagytam és jó távolra elköltöztem, azt gondolta rólam az akkori párom, hogy hisztizek és birtokolni szeretném, pedig csak el voltam veszve, be voltam tojva (szükségem lett volna a segítségére) ezen az idegen terepen kb úgy, mintha egy átlag magyar embert ledobnának New York-ba.

            Nos amiért itt ragadtam ezen a forúmon, hogy miért nem mondta el az a pasi, hogy társa van és gyereket nevel…..már megkaptam a választ, mert akkor úgy döntök, ahogyan döntöttem is. 🙂 🙁

            Reply
  45. Ebony 2012. June 11. Monday 01:16

    Kedves Zsolt,
    köszönöm, hogy válaszoltál! Örülök, hogy ezekben a kérdésekben megismerhettem a szempontjaidat. A viszontválasz:

    Azért tartom megalázónak a megcsalást, mert már a szóban is benne van, hogy csalás. Ez pedig nem méltó az emberhez.

    “Együtt jóban-rosszban: én ebben nem hiszek. Egy darabig együtt lehet lenni a rosszban is, de nem sokáig.”

    A szeretet egyszerűen nem tud bizonyításra kerülni szélcsendes időszakban. Amikor jönnek a bajok, rossz a lapjárás csak akkor tudjuk bizonyítani, hogy valóban szeretünk-e valakit vagy sem. A súlyos betegség kétféleképpen hat a beteg emberre. Van, akit megtisztít, jobb, együttérzőbb emberré tesz. Van, akit a sárbalök. Embere válogatja. Csak az utóbbi esetben tartom jogosnak a szerelem elmúlását, mert akkor az ember rossz irányban változott, lehúzó lett. (De a szertet még itt is meg kell maradjon.)
    Vannak, akik a testbe szerelmesek. Mit mondjak erről? Olyasmibe szerelmesek, ami múlandó. Egy darab húsba. Ők elhagyják a társukat, ha megbetegszik, mert csak a romló húst látják benne és a korlátait, ami végsősoron őket is korlátozza. Nem látják mögötte a fénylő lelket.

    “Ha a közös életük már nagyrészt csak a rosszról szól, akkor azt nem lehet sokáig bírni.”

    Mi a rossz? A szenvedés az rossz? A boldogságnak a boldogtalanság az ellentettje, nem pedig a szenvedés. Attól függ minden, hogy mit hoz ki belőlük a próbatétel. Az egekbe is repítheti őket, de a pokolba is. Utóbbinál tényleg válni kell.

    “A baráti kapcsolatokat én tartósabbnak gondolom mint a szerelmi kapcsolatokat, mert egy barát szeretete nem annyira önző mint egy szerelmesé.”

    Ezzel egyetértek.

    “de a lényeg, hogy én azt látom, hogy a megcsalás mögötti dühöt, mindig az egoizmus hívja életre”

    Végsősoron egyetértek. Az ego félelme váltja ki a dühöt, hogy elveszik tőle, ami az övé, ami által kibővítette, megerősítette magát. Ember persze nem birtokolhat embert. Ez oké.

    Ami nálam nem oké az a csalás. a másik ember becsapása, kijátszása.

    “A megcsalás annyit jelent, hogy találkozott egy másik emberrel, aki megmozgatta őt szexuálisan.”

    …és ezért odadobott mindent, ami ér is valamit. Szerelmet, szeretetet, pillanatnyi örömökért. Nálam nincs egy súlycsoprtban a kettő.

    Nekem nincs bajom azokkal az emberekkel, akik nem tudnak, nem is akarnak uralkodni az ösztöneiken. De legyen bennük annyi tisztesség, hogy ha ezzel tisztában vannak, akkor már a kapcsolat elején elmondják. Így lehetőséget adva a másiknak arra, hogy dönthessen, akarja-e így a kapcsolatot vagy sem. Sok sérülést meg lehetne így spórolni.

    Üdv,E.

    Reply
    • Zsolt 2012. June 11. Monday 11:52

      “Azért tartom megalázónak a megcsalást, mert már a szóban is benne van, hogy csalás. Ez pedig nem méltó az emberhez.”

      Akkor miért nem méltatlant írtál? Meg ez a másik emberre vonatkozik. Neked miért megalázó? Veled nem történik semmi.

      “A szeretet egyszerűen nem tud bizonyításra kerülni szélcsendes időszakban. Amikor jönnek a bajok, rossz a lapjárás csak akkor tudjuk bizonyítani, hogy valóban szeretünk-e valakit vagy sem.”

      Ez szerintem nem igaz. A tulajdonságaiért szeretünk valaki. Persze ez lehet külső és belső is. Ha bajban nem segítesz neki az nem azt jelenti, hogy nem szereted, csak azt, hogy te olyan ember vagy. Pl. nem vagy empatikus, vagy nem akarod, hogy az anyagiak beleszóljanak a kapcsolatba, de ettől még szeretheted az embert. Persze az is lehet, hogy azért nem segítesz, mert önző vagy. A bajban nem a szeretet ismerszik meg hanem az ember, szerintem. Persze tűnhet úgy, hogy az embernek sok érdekbarátja van, akik a bajban eltűnnek és ezért valaki azt gondolja, hogy az igazi szeretet csak a bajban derül ki. De ez megint más dolog.

      “Vannak, akik a testbe szerelmesek. Mit mondjak erről? Olyasmibe szerelmesek, ami múlandó. Egy darab húsba. Ők elhagyják a társukat, ha megbetegszik, mert csak a romló húst látják benne és a korlátait, ami végsősoron őket is korlátozza. Nem látják mögötte a fénylő lelket.”

      Igen, ezen a világon az ember mulandó. Mi pedig emberek vagyunk és ezért mulandó dolgokat szeretünk. Ha majd Isten leszel mondhatsz olyanokat, hogy “nem látják mögötte a fénylő lelket”. Egészen addig viszont ez csak egy szöveg, ami jól hangzik, és megpróbálja azt a hatást kelteni mintha téged nem azok a szabályok mozgatnának, mint ahogy meg vagy alkotva. Szerintem ez képmutatás.

      “Mi a rossz? A szenvedés az rossz? A boldogságnak a boldogtalanság az ellentettje, nem pedig a szenvedés. Attól függ minden, hogy mit hoz ki belőlük a próbatétel. Az egekbe is repítheti őket, de a pokolba is. Utóbbinál tényleg válni kell.”

      Igen, az emberek a szenvedést rossznak élik meg. Idővel kiderül, hogy tényleg rossz-e, de attól még az adott időpillanatban ezt nem akarják, csak megpróbálják jobb híján elviselni.

      “…és ezért odadobott mindent, ami ér is valamit. Szerelmet, szeretetet, pillanatnyi örömökért. Nálam nincs egy súlycsoprtban a kettő.”

      Miért dobta volna oda? Ha más nőt is megkíván akkor már nem szeret téged? Pedig lehet, hogy előtte gondolatban már jópár nőt szívesen megfektetett volna, akiket mondjuk az utcán látott. Vagy mikor pornót néz, akkor is odadobja a szerelmet? Vagy csak az számít ha fizikailag tényleg meg is történik az aktus? Gyerekesnek találom, ahogy emberek küzdenek az ellen, amilyenek vagyunk és ideologizálják a saját egoizmusuk válságát.

      Elnézést ha sértő voltam, de így gondolom.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • Ebony 2012. June 11. Monday 12:26

        Szia Zsolt,

        nem sértettél meg, dehogy.:) Ne hargudj, de már inkább nem válaszolnék erre a kommentedre, mert végeláthatatlan vitába torkolna és ez nekem sem itt, sem máshol nem célom. Nagyon másképp látjuk a világot, most nincs esély rá, hogy egyetértsünk bármiben is, ami fontos.

        Talán majd egyszer….

        Üdv,E.

        Reply
        • Zsolt 2012. June 11. Monday 13:12

          Nah pedig azt hittem, hogy végre megtudhatom mit tartanak a nők megalázónak abban, ha megcsalják őket. Meg azt is, hogy voltaképpen mit hisznek, a férfiak gondolatban nem csalták már meg őket ezerszer? Meg azt, hogy szerintük mi köze van a szexnek és a szeretetnek egymáshoz.
          Nah mindegy.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • kajak 2012. June 12. Tuesday 10:00

            Hú, látom Zsolt szokásos formádat hozod. Egy idő után eljutottam oda, hogy hiába mozgatja meg valaki a fantáziámat, nem éri meg azért a numeráért, mert sokkal értékesebb az idő azzal, aki mellett lehorgonyoztam. Ha majd te is eljutsz idáig agyilag, akkor nem akardsz ki azon, hogy a nők mit picsognak. Amúgy vannak nők, akiket nem zavarsz, ha félreizélsz, csak azokat meg kell fizetni ezért. Mert ingyen nem kapsz korrektséget, azt meg kell fizetni, ha te emberileg ezt nem nyújtod viszont, semmi gond, csak perkálj. Mellesleg a nők nem azért vannak, hogy kizárólag a háromlábú seggfejek seggét nyalják, az olyanokét, amilyen te is vagy. Ezt a feltétlen szeretetet esetleg anyutól megkapod,de ha akarsz valamit, akkor neked is kell valamit villantanod apukám, senki nem fogja kinyalni a segged, ahhoz nem vagy elég fasza gyerek.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 12. Tuesday 10:23

            Kajak, belőled süt a sértettség és a keserűség. Már mondtam egyszer nem engem kéne hibáztatnod, mert neked ilyen az életed. Nem én tehetek róla, hogy te valamit nem értesz/értettél meg.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Ebony 2012. June 12. Tuesday 17:05

            Szia Zsolt!

            “Nah pedig azt hittem, hogy végre megtudhatom mit tartanak a nők megalázónak abban, ha megcsalják őket.”

            Na jó, akkor mégis válaszolok, ne maradjon benned hiányérzet.

            Szerintem emögött a kérdés mögött a kultúrát kell keresni, amiben élünk. A mi zsidó-keresztény kultúrkörünkben a megcsalás elítélendőnek, sőt bűnnek számított évezredeken keresztül. Ezt tudatalatt ma is, azok is érzik, akik nem vallásosak és a szüleik sem voltak azok. Ez benne van már a tudatalattinkban, mert ugye több ezer évet nem lehet egyik napról a másikra kitörölni.
            A megcsalás ebben a kultúrában nem csak annak volt a szégyene, aki elkövette, hanem azé is, akit megcsaltak. A férfi felszarvazása mindig is szégyen volt és nem csupán a nőre nézve. Ha a nőt csalták meg, számos esetben a nőt is hibáztatta a környezet, mert “nem volt jó feleség”.

            Ma ez hogyan jelenik meg a nőnél?
            “Megcsaltak, mert nem vagyok elég jó nő, mert kevés vagyok, stb.”

            Hozzátartozik a problémakörhöz, hogy a megcsalás ténye ritkán marad titokban. A környezet általában sokkal előbb megtudja, mint maga a megcsalt személy.
            Ez az, ami nagyon tud ám fájni. Ezek a gondolatok jönnek elő: “Mit gondolnak a többiek? Sajnálnak? Lesajnálnak? Megvetnek, mert vele maradok? Azt hiszik azért maradok vele, mert félek, hogy nem kellek majd senkinek? Vagy azért, mert anyagilag függök tőle?
            Mit sem tudva beszélgettem velük és ők biztosan ezekre gondoltak közben.”
            És tudod mit Zsolt? Tényleg ezekre gondoltak, mert ez a kultúra, amiben élünk ilyen. Ez se nem rossz, se nem jó, egyszerűen csak ilyen. Itt megalázott az, akit megcsaltak.

            Ne törödjön vele, hogy mit gondolnak, mondanak mások? Ezt könnyű mondani, megvalósítani szinte lehetetlen. Aki megteszi, teljesen magára marad.

            Pisilhetsz a széllel szemben, ha akarsz legfeljebb összepisiled a gatyádat, de ahhoz már nincsen jogod, hogy mást ilyen helyzetbe hozz. Kivéve, ha ő ezt előzetesen jóváhagyja neked.

            Elnézést ha sértő voltam, de így gondolom.:)

            Üdv,E.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 13. Wednesday 00:06

            Szia Ebony,

            A kultúrát tekintve szerintem részben igazad van, bár nem egészen úgy, ahogy gondolod. Egyrészt olyan nincs, hogy a több ezer éves keresztény kultúra a tudatalattinkban élne és hatással lenne ránk. A tudatalattiban az életünk során érzékszerveinkkel felfogott minden dolog benne van, de az előző életeink tapasztalásai nem (különben is ki tudja, lehet, hogy előző életedben buddhista voltál). Persze itt erősen feltételezni kell, hogy vannak előző életek. Ezenkívül sokan keverik a tudatalattit és a tudattalant, ami utóbbiban elméletben az univerzális intelligenciából meríthetünk. Bár végül is a téma szempontjából ez nem olyan fontos, csak kiegészítettem.

            Én úgy gondolom, hogy bár nincs ránk misztikus hatással a megélt keresztény kultúra, de mégis a napjainkban meghatározza a gondolkodásunkat. Aktuálisan így vagyunk nevelve, ezt a mintát látjuk az embereken. Kivéve persze azokat az egyéneket, akiknek lehetőségük van belátni az illúzió mögé és megtapasztalják, hogy sok esetben ez a kultúra inkább manipulatív mint realista. Az emberi társadalmak mindig valamiféle irányításon alapultak és manipulatív ideológiákkal könnyebb irányítani, mint önkénnyel és erőszakkal.
            Ha megkérdezel egy keresztény neveltetést kapott főiskolás lányt, hogy mit gondol a kapcsolatokról, házasságról, akkor ő simán fölmondja neked, amit a közösség, család, társadalom megfelelőnek tart és elplántált benne. De kérdezz meg egy másik lányt, pl. a csoporttársát, aki kurválkodásból tartja el magát, ugyanerről. Hűség, monogámia? A szemedbe fog nevetni. Ő már nem csak azt a részét látta a dolgoknak, amit mások láttatni akarnak vele, hanem a realitásokat is. Mégpedig azt, hogy a kliensei nagyrészt teljesen hétköznapi, egyáltalán nem romlott férfiak, akik vele csalják az asszonyt. De bármelyik modellt, táncoslányt, a szépségiparban dolgozó csinos nőt megkérdezhetsz. Elhalmozzák őket a figyelmükkel a “foglalt” férfiak.

            “Ezek a gondolatok jönnek elő: “Mit gondolnak a többiek? Sajnálnak? Lesajnálnak? Megvetnek, mert vele maradok? Azt hiszik azért maradok vele, mert félek, hogy nem kellek majd senkinek? Vagy azért, mert anyagilag függök tőle?
            Mit sem tudva beszélgettem velük és ők biztosan ezekre gondoltak közben.”

            Engem már csaltak meg és egyáltalán nem érdekelt, eszembe sem jutott, hogy a barátaim mit gondolnak rólam, emiatt. Az sem jutott eszembe, hogy azért történt, mert nem voltam elég jó. Pedig a nőknél a megcsalás kicsit árnyaltabb, mint a férfiaknál. Illetve ritka az, hogy csak a változatosságot, a testi örömöket keresi. Nekem eszembe kellett volna jutnia annak, hogy komoly oka volt a megcsalásnak. Egy nőnek meg eszébe kellett volna jutnia, hogy sokszor csak a testi változatosság vágya van a férfi csalása mögött. Ennyire kellene ismernünk a másik nemet.

            “Pisilhetsz a széllel szemben, ha akarsz legfeljebb összepisiled a gatyádat, de ahhoz már nincsen jogod, hogy mást ilyen helyzetbe hozz. Kivéve, ha ő ezt előzetesen jóváhagyja neked.”

            Dehogy pisilek én széllel szemben. A nők nagyon nagy része (kb 99%-a) ragaszkodik a hűség és a monogámia illúziójához. Nem vagyok olyan öntelt, hogy azt higgyem majd én megváltoztatom őket. Kívülről, szóban én leszek a monogámia védelmező lovagja. Amúgy meg úgy csinálom, hogy boldog legyek én is. Hogy ez nem jogos? Mindenki úgy él, ahogy meg van alkotva. A zebra szemszögéből sem jogos, hogy az oroszlán éppen őt szereti fölfalni. Ez van. Egyébként pedig jogos az is, amit anika mond, hogy mivel lenne a nőknek több joguk elvárni a férfiaktól a monogámiát, mint a férfiaknak elvárni az olykor előforduló kikacsintgatást? Mindkettő egy emberi ösztön, amelynél nem lehetséges az elfojtás, maximum a két dolog egyensúlyban tartása. Ahogy Popper is írta, “nem az a lényeg, hogy elhazudjuk az életünket, hanem, hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat” (és nem csak a sajátjainkat).

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 13. Wednesday 06:46

            Zsolt, ez nem semmi írás volt :)… Tetszett.
            Valami ilyesmit akartam én is írni, de nem sikerült, pl a manipulatív irányítás kifejezés eszembe sem jutott volna, de tök jó megfogalmazás. Én hiába törtem a fejem azon tegnap, hogy hogy lehetne összefoglalni ugyanezt a gondolatsort, nem sikerült ilyen jól (ezért nem is írtam le).

            A generációk óta köztünk élő szokásrendszerre nekem példa az, hogy a nők még most is bőszen mártírkodnak megszokásból, miközben már legalább három generáció óta (kb a XIX. század második fele óta) erre semmi okuk. De évezredek óta mintegy szokássá vált. Egyrészt mert fizikai erő híján ez úgy kialakult (bár kétlem, hogy meghatotta a pofozkodó férjeket anno), másrészt mert van egyfajta bibliai szenvedéskultusz is a keresztény országokban, amellett – most, mikor már megszelídültek a férfiak – jó üzlet is, sok mindent el lehet érni vele. Na de ezt a nők nem szokták belátni. Igaz, találkoztam már olyan jó humorú lánnyal, aki nyíltan kb azt mondta, hogy “Lehet, hogy majd sírok neki egy kicsit, sajnáltatom magam, úgyhogy végül meg fogja helyettem csinálni, cserébe majd éjjel egy kurvát meghazudtoló fantáziával fogok vele szexelni megint”. Neki amúgy mindig van párja, mindig jó srác, és nem őt szokták ott hagyni egy jobbért.

            A mártírkodás meg az örökös szenvedés amúgy megy szépen kifelé a divatból, mert a nők kezdenek rájönni, hogy nem mennek vele sokra :). És hát léteznek ettől sokkal örömtelibb taktikák is.

            Reply
          • anika 2012. June 13. Wednesday 08:02

            …az előbb nem 3 generációt, hanem legalább 3 (de inkább már 4) emberöltőt akartam írni, csak mindig keverem ezeket.

            Reply
          • Ebony 2012. June 13. Wednesday 10:10

            Szia Zsolt,

            Elbeszélünk egymás mellett.:) Attól tartok ez így is lesz mindig.

            Te okosakat írsz, de hiányzik az írásaidból valami. Talán az együttérzés azokkal szemben, akik más “realitás” szerint élnek, mint Te.

            “Kívülről, szóban én leszek a monogámia védelmező lovagja.”

            Ejj… Hát nem ez az igazi képmutatás? Mást prédikálsz, mint, amit valójában gondolsz, cselekszel?

            Ha tudom, hogy nem vagyok monogám, akkor nem állok össze olyannal, akiről tudom, hogy fontos számára a hűség. Miért? Mert nem akarok neki fájdalmat okozni. Nem szerzek magamnak örömet más könnyei árán.
            Ha Te képes vagy erre, azt tudomásul veszem, de helyeselni nem tudom.

            Tudom, nem szorulsz rá a helyeslésemre.:)

            Tudom, milyen törvények vonatkoznak a zebrára és az oroszlánra. Az állatok ösztönök szerint élnek. Az embernek is vannak ösztönei, de morálja is van, így jogában áll uralkodni az ösztönei felett. Sokak szerint ez nem csak joga, hanem kötelessége is. Ettől (is) vagyunk többek, mint az állatok.

            Üdv,E.

            Reply
          • anika 2012. June 13. Wednesday 18:46

            Ebony, minden nőnek fontos a hűség! Vannak olyan életkorok, helyzetek, mikor nem engedheti meg magának a nő, hogy feltétellé tegye, de fontosnak fontos.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 13. Wednesday 23:06

            Anika,

            Köszönöm szépen, nem hittem volna, hogy egyszer még dicsérni fogsz:).

            Ebony,

            “Hiányzik az együttérzés azokkal szemben, akik más “realitás” szerint élnek, mint Te.”

            Ez így túl általános, de ha arra gondolsz, hogy hiányzik az együttérzés belőlem azokkal a nőkkel kapcsolatban, akik több tíz éves hűséget és monogámiát várnak el a férfi partnerüktől, csak azért mert ez nekik így jó, mindazonáltal sértésnek érzik ha a férfi jelzi nekik, hogy ez neki nem jó, akkor igazad van. Én megértem, hogy ők ezt így gondolják, de nem fogok együtt érezni velük, hiszen ők sem teszik ezt velem.

            “Ejj… Hát nem ez az igazi képmutatás? Mást prédikálsz, mint, amit valójában gondolsz, cselekszel?”

            Szerintem meg az is képmutató, aki olyan környezetet teremt, ahol csak képmutatással lehet érvényesülni.

            “Ha tudom, hogy nem vagyok monogám, akkor nem állok össze olyannal, akiről tudom, hogy fontos számára a hűség. Miért? Mert nem akarok neki fájdalmat okozni. Nem szerzek magamnak örömet más könnyei árán.”

            Ha ez így lenne akkor már rég kihalt volna az emberiség. De biztos, hogy nem lennénk ennyien, ami egyébként nem is lenne baj:). De egyébként a te elved, hogy nézne ki a gyakorlatban? A férfiak 90%-a soha többet nem szexelne, nehogy megbántsák a szegény nőket? Vagy azzal a 10%-al csinálná, akiket nem érdekel a monogámia? És akkor mi lenne a kb. 80%-nyi kielégítetlen nővel? Leszbikusok lennének? Micsoda utópia:).

            “Tudom, milyen törvények vonatkoznak a zebrára és az oroszlánra. Az állatok ösztönök szerint élnek. Az embernek is vannak ösztönei, de morálja is van, így jogában áll uralkodni az ösztönei felett. Sokak szerint ez nem csak joga, hanem kötelessége is. Ettől (is) vagyunk többek, mint az állatok.”

            Nem hiszem, hogy többek lennénk mint az állatok, maximum csak okosabbak vagyunk (bár ez is nézőpont kérdése, inkább szervezettebbek vagyunk). Az állatoknak is van morális értékrendjük, csak ők nem tudják ezt elmondani.
            Egyébként te, mint morális értékrenddel rendelkező ember, hogyan is uralkodsz a szexuális ösztöneid felett? Úgy, hogy csak és kizárólag a saját vágyaidat veszed figyelembe (monogámia, hűség)? Ezzel szemben a férfi vágyakat, ösztönöket nem (változatosság)? Szóval úgy uralkodsz az ösztöneiden, hogy csak a sajátodra vagy tekintettel és másoké nem érdekelnek, sőt ők a rosszak, mert hazudnak neked, hiszen máshogy nem kapnák meg, amit akarnak tőled. Ezt te morálnak és erkölcsnek hívod?

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Ebony 2012. June 14. Thursday 09:16

            Zsolt,

            akkor nincs mit tenni, nem közelítenek az álláspontjaink.:) Hála neked nem fog kihalni az emberiség, a nők maradék 80%-a nem marad kielégítetlenül és a leszbikusok száma sem fog jelentősen növekedni. (Na ez utóbbi azért nem biztos;))
            Én továbbra is megmaradok a magam “utópisztikus” világában, abban a hitben, hogy egyszer rámtalál egy hasonszőrű álmodozó 🙂

            Üdv,E.

            Reply
          • anika 2012. June 14. Thursday 09:49

            Ebony, ezzel az a gond, hogy valószínűleg egy csomó hasonszőrű álmodozó elment már melletted, mert észre sem vetted bennük a férfit… (én sem venném) Gondold át, miért, hiszen logikus!!! Nem tudom, hány éves vagy, de ha nem tizen- éveid végén vagy huszon éveid elején jársz, akkor szinte kizárt, hogy a vágyad teljesüljön. Az egyik vágyad a másikkal üti egymást! Az egyik vágyad az, hogy kelljél a pasinak. A másik az, hogy ne legyen érdeklődése az újabb és újabb nők iránt, vagyis te legyél neki az első és az utolsó.

            Értem én, hogy Te olyanra vágysz, aki ha más nő kell neki, akkor nem félrelép a kapcsolatból, hanem vagy marad, vagy kilép… de Te valószínűleg jobb nő vagy annál, semhogy meg tudjon tőled válni a pasid, mikor jön egy másik, hirtelen érdekesebbnk tűnő nő. Azt megtilthatja magának, erkölcsi alapon, hogy szexeljen is azzal a másikkal, de azt nem, hogy vágyakozzon jobban megismerni azt a másikat úgy “ártatlanul”. Viszont szerintem már az is megcsalás valahol… De nem fogja elmondani neked (akár csak flörtöl, akár félre is lép), hisz nem akar elveszíteni Téged sem. Pont azért nem, mert nem vagy idegesítő a számára, csak más hirtelen érdekesebb lett.
            Kidobni azt a nőt szokták csak, aki valamiért idegesítő, aki keményen akadályozza a pasit valamiben, vagy akit amúgy is (másik nő felbukkanása nélkül is) hanyagolni szeretne már a fickó. Amelyik kapcsolatban a nő helyzete/egyénisége nem ilyen, azt viszont inkább megcsalják, mert kell azért ő is. Sőt, tán ő jobban kell. De a másik, mivel ú, hát érdekesebb is. Ahogy érdeklődni kezdett irántad a férfi, úgy mások iránt is fog érdeklődni (mindegy, hogy csak ábrándozik róla, vagy meg is teszi, szerintem – úgysem fogod tudni, amennyiben a férfi normális egy kicsit).

            Aki meg nem mutat a nők iránt érdeklődést, az Te irántad sem fog, hacsak nem azért, mert már kínban van, hisz “illene már összeszedni egy nőt, – nini, itt egy!” Szóval ilyet már biztos találtál párat, csak nem tűntek fel, amit nem is csodálok…

            Reply
          • Zsolt 2012. June 14. Thursday 10:48

            “Én továbbra is megmaradok a magam “utópisztikus” világában, abban a hitben, hogy egyszer rámtalál egy hasonszőrű álmodozó.”

            Ezt a szöveget valamennyire ki lehetne cserélni azon a képen, amin egy csontváz ül esküvői ruhában és felette a szöveg “a tökéletes férfira várva”

            “Hála neked nem fog kihalni az emberiség, a nők maradék 80%-a nem marad kielégítetlenül és a leszbikusok száma sem fog jelentősen növekedni.”

            Nem nekem, hanem a férfiak alkalmazkodási képességeinek köszönhetően:)

            Egyébként akinek ez nem tetszik az tényleg legyen inkább leszbikus, meglátjuk mennyi ideig bírja majd egy nővel a mindennapokat:). Meg a szex sem lesz éppen könnyebb, bár élvezetesebb az talán.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Zsolt 2012. June 14. Thursday 11:14

            Ebony,

            Egyébként meg a “hasonszőrű” társadról, akit majd találsz nagy valószínűséggel nem fogod tudni, hogy a férfiak többségébe (akik szeretik a párjukat, de egy idő után kell nekik a változatosság is, mert unják vele a szexet) vagy a kisebbségbe tartozik (aki szintén unja, de nem mer csalni vagy úgy érzi ez nem lenne tisztességes, esetleg nincs lehetősége félrelépni). A férfiak nagy része megtanult már a játékszabályok szerint játszani és ha ügyes akkor a megcsalásokat sem fogod észrevenni, vagy ha észreveszed az apróbb jeleket akkor félelemből (hogy elveszted, akit szeretsz) be fogod hunyni a szemed. Ha meg valahogy kifogod a kisebbséget, akkor vagy egy olyannal kell összejönnöd, aki olyan, hogy nincs lehetősége csajozni (mert a férfiak jelentős része igénytelen, lóg a szőr az orrukból, elpuhultak, stb), vagy nagyon nagy mázlid lesz és találkozol a valódi, fehér (gáncsnélküli) lovaggal, akivel valószínűleg valami más probléma lesz. Amivel vagy együtt tudsz élni vagy megint csak nem. Mindenesetre igencsak nehéz dolgod lesz, mert nem hiszem, hogy át fogsz tudni látni a férfiak által mutatott illúziókon. Illetve már csak akkor, mikor megtörtént a “baj”, te meg már szereted az illetőt. Sok szerencsét hozzá.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Lujza 2012. June 14. Thursday 13:28

            Bocsánat, hogy belekotyogok.

            Ebony, ha kedveled az ilyen zenét, hallgasd meg (persze nem kötelező).

            Reply
          • Ebony 2012. June 14. Thursday 14:40

            Zsolt,

            Általános jelenség, amiről írsz és az általános azt jelenti, hogy nem teljesérvényű, csak nagyon jellemző. Ebből következik, hogy megtalálhatom azt, aki erre rácáfol, aki nem tartozik ezekbe a kategóriákba.:)

            Ha mégsem, akkor így jártam. El tudom fogadni ezt is, mert nem akarok semmit mindenáron. 🙂

            Dehogy várom egyébként a tökéletes férfit. Ez azért túlzás volt. Én sem vagyok tökéletes, akkor milyen alapon várnám ezt el mástól?
            Egészen másról beszéltem itt. Aki akarta, megértette.

            Üdv,E.

            Reply
          • Ebony 2012. June 14. Thursday 14:57

            Szia Anika!

            “Nem tudom, hány éves vagy, de ha nem tizen- éveid végén vagy huszon éveid elején jársz, akkor szinte kizárt, hogy a vágyad teljesüljön.”

            Ha úgy gondolkodom, ahogy most Te és bevallom szoktam így gondolkodni, akkor valóban kizárt, hogy teljesüljön a vágyam.

            Hatalmas ám a gondolatok ereje! Valóságot teremtünk velük. Még teljesen logikátlan és irracionális történéseket is képesek vagyunk megteremteni.

            Te most reálisan gondolkodsz és így nézve igazad van. Az én realitásom viszont az, hogy amire vágyom előbb-utóbb valóra válik.
            Ha mégsem, akkor annak jó oka van és nem tanácsos erőltetnem.
            Ez már mondhatni, hogy egy életszemlélet, ezért nem is érdemes vitatni.:)

            Éreztem a kommentedben a jószándékot, köszi szépen!

            Üdv,E.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 14. Thursday 19:07

            Ebony,

            “Dehogy várom egyébként a tökéletes férfit. Ez azért túlzás volt. Én sem vagyok tökéletes, akkor milyen alapon várnám ezt el mástól?
            Egészen másról beszéltem itt. Aki akarta, megértette.”

            Hosszútávon monogám férfi, aki mindezt nem szükségből teszi az kvázi olyan ritka, mint a tökéletes férfi. Aki akarta, megértette:). De szerencsédre nem fogod tudni megkülönböztetni azt, akit szeretnél és azt, akit voltaképpen nem. Így legalább boldog leszel egy darabig.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Thorgika 2012. June 28. Thursday 22:35

            “Nah pedig azt hittem, hogy végre megtudhatom mit tartanak a nők megalázónak abban, ha megcsalják őket.”

            Kábé azt, amit a férfiak! 😀

            Reply
        • Thorgika 2012. June 16. Saturday 05:37

          Kedves Ebony!

          Az emberek sem tudják elfojtani ösztöneiket és nincs is joguk hozzá. A társadalmi konvenciók rákényszeríthetik az embereket ösztöneik elfojtásra. De aki egész életben ösztönöket fojt el magában a természet ellen vét, s végül a lehető legnagyobb árat fizeti meg, amit egy élőlény megfizethet.
          Ha vallásos vagy, hiszel Istenben, akkor úgy fogalmaznék, hogy az ösztönök elfojtása Isten ellen való vétek! Hiszen akkor nem így teremtett volna.
          Isten ellen nem harcolhatsz! Ez olyan lenne, mintha azt akarnád, rád ne hasson a gravitáció. De hidd el! Biztosítás vagy ejtőernyő nélkül, ha kilépsz a 25. emeletről a levegőbe, lezuhansz és kb. 15 percnyi szenvedés után, hatalmas fájdalmak közepette meghalsz.

          Reply
  46. anika 2012. June 11. Monday 08:21

    Ebony, még valamit (csak nem akarom már a hosszú helyre)
    “Értem a szempontjaidat, bár én nem tudnék olyan férfiba szerelmesnek lenni, aki egy másik embert csak használ:”
    Hát, én tudnék!!! Mert a szerelem sajnos egy ösztön-alapú valami…
    A szerelem nem válogat erkölcsi alapon.

    Aki a “szerelmi vágyait” tudja irányítani, az még életében nem volt szerelmes.

    Sok nő keveri a szerelmet a “társfogási kényszerrel”. Amikor elhatározásból “szeretünk bele” valakibe, azt nem nagyon nevezném szerelemnek. Az érdek-kapcsolat, csak nem nevezzük nevén.

    A szerelem az jön. Magától. És nem múlik el csupán attól, hogy a másik valamilyen téren erkölcstelennek, rossznak bizonyult. A szerelem az olyan, hogy rossznak is imádom, bár nagyon dühös vagyok rá. Ez nem keverendő a megbecsülés, gondoskodás, stb típusú szeretettel. Van, hogy két ember összejön érdekből (főleg a nő hosszú távú és főleg a férfi rövid távú) érdekére alapozva, aztán jól bebeszélik maguknak, hogy ők szerelmesek, aztán csodálkoznak, hogy miért is olyan szigorúak egymással, miért nem megy a szex, stb… Na, azért, mert ott hiányzott az, amit szerelemnek hívunk. Vagyis sokszor azt hívjuk szerelemnek, ami nem is az, csak szeretnénk, hogy az legyen.

    Amiről én beszélek “szerelem” alatt, az teljesen más. És az az érzés, a maga megmagyarázhatatlanságával és mélységével, az tud az alapja lenni annak a fajta elfogadásnak, hogy még ha félrelép, akkor is őt szeretem.

    Volt már ilyen kapcsolatom is, meg olyan is. A nem szerelmi, bebeszélős érdek-kapcsolat nem működött, és boldogtalan is voltam, pedig látszatra jó volt minden. A szerelmi kapcsolat meg látszólag abszolút nem működött, de engem mégis – míg tartott – boldoggá tett. És ha házasság lett volna belőle, túlélt volna mindent (hogy miért nem lett, az más lapra tartozik, de nem azért, mert elmúlt a szerelem).

    És az a jó tanács, hogy a nők adják lejjebb az igényeiket, az szerintem azért hülyeség, mert kompromisszumot kötni a férfi személye terén, vagyis ELFOGADNI, hogy valaki nem igazán tetszik az ösztöneimnek, az nagyon rossz alap. Mert az elfogadás és a rajongás közt kb ég és föld a különbség. Amikor valakire már nagyon szüksége van a nőnek, és ezért nem igazán tetsző pasival akar összejönni, csak hogy legyen végre valakije, és emiatt – mintegy hősként – elfogadja pl hogy az illető ronda, vagy nem férfias, vagy anyuci kedvence, vagy tudatlan bunkó, ilyesmi, szóval hogy nem tud rá felnézni, na akkor egyrészt a pasit is átveri (hisz csak kötelességből szexel majd vele, hogy cserébe megkapja a családi háttér nevű szükséges elemet az életben), és magát is átveri, mert mindennel csak a baja lesz.

    De hát ahhoz, hogy szerelmek születhessenek, ahhoz az embereknek találkozni kéne egymással, hosszú távú társasági kapcsolatokra lenne szükség, stb. A mai párkeresős világban – ahogy már ezerszer mondtam – ez nem fog már működni. Mikor már kínlódunk, hogy a “legyen már végre valaki”, akkor nincs már esély szerelembe esni egy arra méltóval, mert nem is találkozunk vele akkor, mikor még nem jutottunk el a pánikig. Nincs már spontán együtt lévő közösség, ahol az ilyen nagy érzést a fiatal megtapasztalhatná.
    És ha házasságban élve (a pánik elmúltával) tapasztalja meg spontán, na akkor jön a “jaj, rosszul választottam”, “jaj, most találtam meg az igazit – váljunk el”… Hát szóval nem az igények lejjebb adása és a még tudatosabb, erkölcsösebb párválasztás lenne a megoldás, hanem – megint ide térek vissza – olyan ország, ahol van társadalmi élet (van rá pénz), és lehet fiatalon ezer másik fiatallal spontán együtt lenni. De ez nem mostanában jön el. Most egyelőre marad a kínlódás, és gyártjuk hozzá a szar ideológiákat, ahelyett, hogy észrevennénk, hogy nem az egyénben van a hiba, és nem az egyén még nagyobb kompromisszumkészsége a megoldás.

    Reply
    • Zsolt 2012. June 11. Monday 11:14

      “olyan ország, ahol van társadalmi élet (van rá pénz), és lehet fiatalon ezer másik fiatallal spontán együtt lenni. De ez nem mostanában jön el. Most egyelőre marad a kínlódás, és gyártjuk hozzá a szar ideológiákat, ahelyett, hogy észrevennénk, hogy nem az egyénben van a hiba, és nem az egyén még nagyobb kompromisszumkészsége a megoldás.”

      Ilyen társadalmi élet van. A fiataloknak nagyrészt azért nem okoz gondot az ismerkedés (ha nem introvertáltak). Persze az gond, hogy kevés a pénz, ebben teljesen igazad van. Viszont ha pl. kevesebb gyereket vállalnak az emberek máris több pénz marad másra. Látok családokat havi 150e-ből két gyerekkel. Mi értelme van ennek? Az egész életüket szegényen fogják leélni. Ami idővel felőrli majd őket.

      Üdv: Zsolt

      Reply
    • Hrdlicka 2012. June 11. Monday 11:45

      Anika,“Értem a szempontjaidat, bár én nem tudnék olyan férfiba szerelmesnek lenni, aki egy másik embert csak használ:”
      Hát, én tudnék!!! Mert a szerelem sajnos egy ösztön-alapú valami…
      A szerelem nem válogat erkölcsi alapon.” sztem Ebony nem erre gondolt, hanem arra, hogy ha egy nő rájön, hogy az a férfi, aki csak használja, (csak kap de nem ad) azt ő szépen otthagyja a p….-ba (és lehetőleg minél gyorsabban), mert nem tűri el, hogy pótlék legyen mert nincs is rászorulva és megvárja, amíg elmúlik a szerelme ez iránt a “férfi” iránt és szépen keres magának egy másik férfit, akibe ugyanannyira vagy még jobban szerelmes lesz és remélhetőleg viszonozza az ő szerelmét.(ill. megvárja szépen, amíg egy ilyen férfi megtalálja őt)

      Reply
      • anika 2012. June 11. Monday 12:37

        Hát, nálam ez nem így van. Biztos velem van a baj, de sosem fogok megváltozni, érzem.

        Reply
  47. Lujza 2012. June 11. Monday 12:27

    “Lujza, Ebony, szerintem azért is fogjuk ezt mindig másképp látni, mert én nagyon szerelmes típus vagyok. Engem sosem érdekelt, hogy a férfi velem hogy bánik, hanem mindig csak az érdekelt, hogy tetszik-e ő nekem, szeretem-e. Olyat is tudtam szeretni (hosszan, kitartóan, titokban), akinek sejtelme sem volt róla, hogy érzek iránta valamit, értelemszerűen nem is viszonozta (meg ha tudta volna, akkor sem viszonozta volna). Szóval engem ha egy férfi elvarázsol a személyiségével, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Ha nem jön velem össze, még akkor is szeretni fogom. Évekig. Azért szeretem az illetőt, mert olyan amilyen, és nem azért, mert kedves hozzám, vagy ilyesmi. Hálából nem tudok szerelmes lenni. Csak akkor vagyok szerelmes, ha a másik különleges a számomra. De akkor szeretem tűzön-vízen át (és nem akármilyen férfiak szoktak lenni, bár volt már mellényúlásom).”

    Szerintem én sem írtam, hogy hálából voltam volna valakivel is, nem tudom, kérlek jelőld be, hogy hol olvastál az írásaimban ilyenről!

    És ha kék-zölder ver, akkor is. 🙂

    “Én abban hiszek, hogy a házasság egy közös feladatrendszer, egy gazdasági és szeretet-közösség.”

    Az én sorrendem leki-szex-gazdasági, de nem vagyunk egyformák! Én tiszteletben tartom a Te meglátásodat, de ne térís meg.
    Te sem hagyon szinte semmiben, hogy valaki meggyőzzön, nem értem, hogy akkor Te miért akarsz mindenáron meggyőzni? Van aki a pirosat szereti, van aki a zöldet, aki meg színvak, annak meg mindegy.

    Én nem szeretném ha mindenki úgy gondolkodna mindenrő ahogan én, vagy a többség, vagy az általános elvárások, igények alakítják, de Te vagy különc, aki úgy járt ahogyan szinte minden leveledben írod és menthetetlenül egyedül fogsz maradni. Bocs!

    Reply
    • Lujza 2012. June 11. Monday 12:29

      a helyesírásért bocsi, véletlen volt.

      Reply
    • anika 2012. June 11. Monday 12:38

      Nem akarlak meggyőzni, ki-ki úgy él, ahogy akar. Egy dologról szeretnélek titeket (lányok) meggyőzni, hogy ne csak a férfiakban lássátok a hibákat, hanem a minket körülvevő társadalomban is, ami szerintem elsősorban a nő igényeit venné figyelembe, és a férfi igénye meg kvázi szégyellendőnek számít. Ezt én igazságtalannak tartom.

      Reply
      • kajak 2012. June 12. Tuesday 10:10

        Áruld már el, mik azok a dolgok, amik a nők igéyneit tartják szem előtt a mi kis társadalmunkban? Esetleg Észak-Európában, ahol pl. a női dolgozók alapból havonta 2-3 nap fizetett szabadságot kapnak, hogy pihenjenek azokon a bizonyos napokon. Arra azt mondom, korrekt. Ennek ellenére alapvetően férfitársadalomban élünk.

        Reply
        • anika 2012. June 12. Tuesday 19:11

          Kedves Kajak, gondolkoztam, hogy erre mit válaszolhatnék általánosságban, de rájöttem, hogy nem tudok válaszolni, mert nem vagyok képes az embereket “nők” és “férfiak” tömegére osztani, és pláne ellentétes érdekű, vagy ellenséges táboroknak látni. Számomra emberek vannak, és sokat szeretek közülük. Rengeteg nőt, és rengeteg férfit. Az én gondolkodásmódommal eleve ellenkezik az, hogy a két nemet szembe kéne állítani. Persze régi időkben gyökerező indulatok léteznek, pl hogy a férfi erősebb fizikailag, és több ezer éven át ezzel úgymond visszaélt. De hol van már ez… Mi a mai világban élünk, ma már úgy érzem, a feminizmusnak semmi keresnivalója. Nem tudok általánosságban többet írni, személyes példákat meg nem szeretnék, de annyit azért igen, leírok: az ismeretségi körömben sokkal gyakrabban sajnálom meg a párkapcsolati problémáknál a férfit, mint a nőt. Úgy érzem (az egyes esetekben), hogy a férfiaknak sokkal nehezebb. Majdnem minden. Nagyon ritka, hogy egy házaspárnál én a nőt lássam sajnálatra méltónak, a férfit meg gonosznak. Eleve ez a fekete-fehér látásmód nem tetszik nekem, az indulatos hozzáállás szintén nem (amit Zsoltnak írtál, az pl egészen idegen volt számomra, ami a hangnemet illeti, a helyében nem is reagáltam volna, mert nem nagyon volt mire, és ami volt is benne, azt az indulat lényegtelenné tette). Na, szóval egyedi eseteket látok, és nagyon sokszor (de nem mindig) a maga módján a nő igenis hibás abban, ahogy a dolgok alakulnak. A lányokat anyukájuk neveli valamire, amit lányok elhisznek, és az egész – generációk óta sértett állapotból továbbadott – rendszer a férfiak nem ismeréséről, igényeik semmibe vevéséről, a férfiak ellenségnek tekintéséről szól. Aminek generációkkal ezelőtt meg lehetett még az alapja, de az utóbbi száz év arról szólt, hogy szegény férfiak folyton minden területen a rövidebbet húzzák, főleg a mi országunkban. Kelet irányába még ők uralják a nőket, nyugati irányba meg megvan az egyensúly, de Közép-Európában ők a vesztesei szinte minden trendnek, minden válságnak, minden rendszernek. És mivel mi ebben az országban élünk, és most, és a férfiaink ezen társadalom tagjai, nem látok okot arra, hogy utáljuk őket. Sokkal több okot látok arra – ha már egyáltalán valami különválasztás van -, hogy együttérezzünk velük, aggódjunk értük. Nem tudok olyan területet, ahol nekik lenne könnyebb, jobb. Talán a karrier. De hát szép kis előny, hogy szétdolgozhatják magukat, és kénytelenek megtanulni csalni is, hogy elérjen valamit a család. Amiért aztán házsártoskodás és meg-nem-értés a hála sokszor. Én itt most a becsületes, rendes fickókról beszélek (főleg olyanokat ismerek). A szélhámosokkal nem találkozom az életem egy területén sem, szerencsére.

          Azt gondolom, hülyeség a világot “férfiak”-ra és “nők”-re osztani. Ha már osztok, akkor én társadalmi osztályokra osztok inkább. És a középosztályt veszem alapul. És a középosztályban a férfiak sokkal többször lesznek így vagy úgy áldozatok, mint a nők.

          De a női öntudat óriási, a mártírkodás meg népbetegség, és hiteles is egy nő szájából, szépen tudjuk adni egymás alá a lovat.

          Tudod, mi a gáz? Hogy ezzel a “nemek harcával” nem jutunk sehová. Ebből csak rossz sülhet ki. Minél több ilyen ellenséges “de jó a másik nemnek, és de szar nekünk” gondolkodású egyén van, annál szarabb lesz az egész helyzet. Szeretettel és megértéssel érdemes egymás felé fordulni. Zsolt ha nem is szeretettel, de megértéssel ír a női igényekről, bár volt, mikor éreztem belőle dühöt (talán jogosat), de alapvetően egyenrangúnak kezeli a női és a férfi igényeket, elismerve, hogy van érdekellentét. Te viszont szemétségnek tartod a férfiak dolgait, és jónak a nők dolgait. Érzed, mi a különbség a Te hozzáállásod és Zsolt hozzáállása között? Vele lehet vitatkozni, veled nem tudom, érdemes-e, mert nagyon elfogult vagy, meggyőzhetetlen, előre el van nálad döntve, hogy úgyis mérges leszel…

          Reply
          • Hrdlicka 2012. June 13. Wednesday 00:08

            anika: “(amit Zsoltnak írtál, az pl egészen idegen volt számomra, ami a hangnemet illeti, a helyében nem is reagáltam volna, mert nem nagyon volt mire, és ami volt is benne, azt az indulat lényegtelenné tette).” valljuk be, hogy azért Te is tudsz ilyeneket:-)))

            Reply
          • anika 2012. June 13. Wednesday 06:29

            Nem szoktam ilyeneket. Hrdlicka, te nem nagyon figyelsz, ahogy látom. Én még ilyen zsigeri indulatot, mint Kajak az írásában nem hogy nem fogalmaztam meg, de érezni sem szoktam.

            Mondd, miért akarod mindig eljátszani, hogy ismersz minket? Ezt ne támadásnak vedd, hanem kérlek, gondolkozz el rajta, mert őszintén szólva már olyan sokadszor figyelem meg… És alig vagy itt, mégis éppen Te személyeskedsz, Te próbálsz úgy tenni, mintha a lelkünkbe látnál. De rosszul látsz, és sok éves ismeretség szokott elég lenni ahhoz, hogy egyik ember a másiknak a lelkébe lásson. Így, netes “ismeretségen” keresztül nagy bátorság. Szerintem. Zsolt is sokkal általánosabban fogalmaz mindig, vagy óvatosabban, vagy hogy mondjam. És nekem az tűnik netes fórumra valónak. Itt ez nem egy baráti kör, akik már ezer éve együtt vannak, és félszavakból is értik egymást.

            Reply
  48. Tibi 2012. June 12. Tuesday 17:32

    Sziasztok! Most, hogy végig olvastam a hozzászólásaitokat, sokat gondolkodtam azon, én is hozzá szóljak e. Végül is úgy döntöttem, leírok pár gondolatot. Az embereket két alapvető dolog mozgatja, az érzelmeik és a vágyaik, és ha ezt egy gondolatban szeretném kifejezni, akkor az a vágy, a boldogságra, amit mindannyian keresünk. Viszont olyan, hogy folyamatos boldogság, ilyen sajnos nincs. A fő probléma legtöbbször viszont az, hogy a boldogságunkat mindig a másiktól tesszük függővé. Az érzelmek nem az akaratunktól függően működnek, viszont ők alakítják a vágyainkat, tehát ez egy patt helyzet. Talán egyetlen közös pont van, mindannyian vágyunk a jó és érzelmes, sok szexre és a szeretetre. Én 27 évig úgy éltem a feleségemmel, hogy azt hittem szeretem, a szex is jó volt mind a kettőnknek, és azt vallottam, hogy soha nem fogom megcsalni. Neki és nekem is nehéz gyermekkorom volt mind a ketten szeretet hiányban szenvedtünk, és végig azt gondoltuk, hogy mi igazán boldogok vagyunk, mert jól szeretjük egymást. De 27 év után történt valami, ami megváltoztatta az életünket az övét is és az enyémet is. Meghalt a feleségem anyja, róla azt kell tudni, hogy soha sem tudta szeretni a lányát, ezért a lánya folyamatosan harcolt vele, ki akarta csikarni a szeretetét, ami nem sikerült neki soha sem. Anyós halála után velem kezdett el harcolni, és egyik napról a másikra megvonta tőlem azt a szeretetet, amiről én eddig azt gondoltam ez a szeretet. Ekkor jött be az életembe egy olyan nő, akivel talán így fogalmaznék a mennyországban éreztem magam. Mondhatnátok semmi gond, megtaláltam az igazit. De itt ment tönkre az én életem, ugyan is mind a kettőt szeretem. És ezzel mind a kettőt bántom is. Hazudjak? Mondjak igazat? Az érzelmeim csapdájában vagyok. Sajnos, vagy hála isten az élet nem fekete és fehér. Vagy lehet két nővel élni? De mit éreznek Ők?

    Reply
    • Ebony 2012. June 12. Tuesday 19:41

      Kedves Tibi!

      “Vagy lehet két nővel élni? De mit éreznek Ők?”

      Mit értesz azon, hogy két nővel élni? Mintha két feleséged lenne? Egy fedél alatt hárman? Vagy itt is lennél egy kicsit, ott is lennél egy kicsit?
      Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet lenne. Bármilyen nehéz is, választanod kell. Minél előbb szerintem, mert ha Te nem döntesz, akkor majd ők döntenek helyetted és nem biztos, hogy az ő döntésük neked tetszeni fog. Két szék közül könnyen a padlón találhatod majd magad.

      Én megértem, hogy mindkettőjüket nagyon szereted! Lehet egyszerre kettőt szeretni, igen. De én úgy tudom, hogy “igazi” az életünkben csak egy van. Légy nagyon őszinte magadhoz és döntsd el, hogy melyikük az.

      Sok szerencsét!

      “Azt kérdezik, lehet-e kettőt egyformán szeretni. Azt lehet. De azt akarják tudni, lehet-e kettőt úgy szeretni, mint egyet. Azt nem lehet.” Osváth Ernő

      Üdv,E.

      Reply
      • anika 2012. June 12. Tuesday 20:26

        Tibi írása is kicsit önmagát nem ismerőnek tűnik :). Illetve nem derül ki számunkra az írásból, hogy tudja-e, mi a kapuzárási pánik (amit aztán lehet persze másra kenni), nem derül ki, vágyott-e másra korábban (csak nem mert lépni), vagy csak most vágyik másra, stb… Nem tudjuk meg, anyós halála előtt hogy ízlett az asszonnyal a szex, stb. Szóval alig árult el magáról valamit, alig tud saját maga is valamit szerintem a saját motivációiról.

        Én nem tudom elképzelni, hogy 27 év boldog házasság után akár csak eszébe is jutna a másik nő mellett dönteni hosszú távra csak azért, mert a felesége (akit szeret) bénán dolgozza fel az anyja halálát. Ez egy átmeneti állapot. Emiatt még nem kell dönteni a két nő között. Ha tényleg csak ennyi a baj, és nem több, akkor hagyni kell kifutni az új szerelmet, a feleség meg közben erről ne értesüljön. Aztán ha lehiggadt, és az asszony is túl van a gyász fura feldolgozásán, akkor célszerű együtt maradni, ha már ilyen szép hosszan jól megvoltak. A szeretőt meg nem kell azzal hitegetni, hogy majd válás lesz. Ez gyávaság. Tibi szerintem nagyon jól tudja, hogy nem fog válni (ha igazából nincs miért), csak olyan jól esik eljátszani a gondolattal. De a szerető komolyan veszi ezt a játszadozást, ő elhiszi. Pedig neki tudnia kéne, hogy ő csak egy szerető, és tudnia kéne, hogy hol a helye. Ha követelőzik, az meg rossz jel, mert akkor később sem valószínű, hogy álomnőnek bizonyul majd. A kapcsolat elején még minden szépnek tűnik. Számomra a 27 éves JÓ házasság – még ha mélyponton van is most – beváltabbnak tűnik, mint az új csaj, aki jelenleg rózsaszín ködbe van burkolózva, és ki tudja, mit rejteget.

        Na persze ha valamiről Tibi nem írt, és a háttérben súlyosabb gondok vannak, akkor más a helyzet. De az írásából úgy tűnik, a szerető tényleg csak színesítés, ami most talán jól is jön, de tudni kell a helyét. Neki is, meg Tibinek is.

        Reply
        • Tibi 2012. June 12. Tuesday 22:19

          Persze minden házasságban vannak összezörrenések, a mienkben is voltak. Nem volt teljesen felhőtlen a 27 év, de valahogy mindig elsimultak a problémák. A kapuzárást nem látom problémának, hiszen én magamon is elcsodálkoztam mekkora energiát adott ez az új helyzet. Nagyobb potenciát érzek magamban, mint húszon évesen, pedig közelebb vagyok, a 60 hoz, mint az ötvenhez. Igen voltak kiéletlen vágyaim, talán túl korán nősültem 24 évesen, kevés kapcsolatom volt. De ez a mostani változás nagyon felkavarta az érzelmeimet. Ez a nő úgy szeret, ahogyan én szeretem, és tudom a nejem erre soha sem lesz képes. Többször megpróbáltam befejezni az új kapcsolatot, de eddig még nem sikerült. A „szerető” nem követelőzik, pedig ő már elvált, de én tudom ez így sokáig nem tartható fenn. A szexszel nincs bajom, szeretem talán túlságosan is, szeretek főzni is és tudok is. A hangulatos vacsora megszervezések sem állnak tőlem távol. Állítólag humoros is vagyok. A házi munka, na, azt nem szeretem, de csinálom szívesen. Sőt masszírozni is imádok. Vannak hibáim is nem tagadom, de azt itt most nem sorolnám, az egyik talán a nehézkes döntés hozó képességem. Ezzel a nővel mindenhol jól érezzük, magunkat bárhova megyünk, Sajnos a nejem, mindig mindenben kifogásokat talált és ezért aztán egyre kevesebbszer mentünk el itthonról. Nem tudom hogyan döntsek, olyan mintha valamelyik részemtől kellene megválnom.

          Reply
          • Ebony 2012. June 12. Tuesday 22:51

            Azt hiszem ebben senki nem adhat neked tanácsot. Attól tartok, hogy itt mindhárman sérülni fogtok és nem lesznek nyertesek. Sajnálom.

            Üdv,E.

            Reply
          • Zsolt 2012. June 13. Wednesday 00:41

            Az új nő mindig izgalmasabb, érdekesebb, nagyobb intenzitású érzelmeket mozgat meg mint a régi. Azt hiszem érthető miért. Ráadásul rögtön mindenki ösztönösen összehasonlítja a régivel, amikor is ragyogóan látja a régi hibáit és az új előnyeit. Amit nem lát ilyen erős intenzitással az a régi előnyei és az új hibái. Egy darabig még te sem fogod. Hagyj időt a dolognak, aztán idővel, mikor csitul a rózsaszín felhő intenzitása akkor már nem csak érzelmi alapon, hanem érzelmi és mentális alapon tudsz dönteni. Ha mindkét oldal (szív/ész) ugyanazt mondja akkor válaszd azt a nőt, ha nem mondják ugyanazt, akkor válaszd a régit. Opcionálisan még megtarthatod szeretőként az újat. Bár csak addig míg szerelmes. Ha bekavar a józan eszük akkor nagyon öntudatosak tudnak lenni. És akkor dobni fog.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. June 13. Wednesday 06:34

            Tibi, 24+27=51… Te meg közel vagy 60-hoz? Mióta tart ez a kapcsolat?

            Amúgy Zsolttal értek egyet, kb ez a legjárhatóbb út, és még hozzá teszem, hogy egyrészt ne tudjon a dologról a feleséged (a plusz energiádból meg még ő is “hasznot” húzhat), másrészt ne hitegesd a szeretődet, ne add elő, hogy esélye van hosszú távon valamire, mert ő fog a legnagyobbat sérülni, mikor rájön, hogy fityiszt.

            Reply
  49. Hrdlicka 2012. June 13. Wednesday 08:39

    Anika: Húúú, éreztem, hogy megint kihozom a Hölgyből a pedagógust…full látszik azon, amit és ahogy írsz nekem, anika! (De már azt hiszem említettem,hogy pedagóguslányokkal nem kezdek! Folyton oktatnak, túl sokat magyaráznak, és…ááááhhh ! … ) Na, de Magácskának legalább kiváló a helyesírása…hmmm. …és ahogy ír az tetszik…:):)! Az arca ma pedig kifejezetten aranyos lehet…, (fogadok a sokat emlegetett pirosítójára ma tuti nincs szüksége…:-))) )

    Reply
    • Kismókus 2012. June 13. Wednesday 14:51

      Bocsi, tudom, hogy nem nekem szól, de muszáj megjegyeznem, hogy ezt a poént és sablonelemet már többször elsütötted… ez max. egyszer poén, így már nem annyira…

      Reply
      • anika 2012. June 13. Wednesday 18:38

        Köszi, pont ezt akartam írni én is :). És hihetetlen, hogy szegénynek még a memóriája is ilyen pocsék :D… Szó szerint (!!!) sikerült újraírnia ugyanazt. De lehet, hogy ez pont a jó memória jele :)…

        Reply
  50. Tibi 2012. June 13. Wednesday 12:45

    Anika, az emberi élet nem matematika, a matematikai összefüggések, kiszámíthatóak és bizonyíthatók, az életben csak nagyon kevés dolog kiszámítható, túl sok az ismeretlen tényező. De ha már itt tartunk, folytatom. 27 évig gondoltam azt, hogy soha sem csalom meg a feleségem és látszólag jó párkapcsolatban éltünk. Felneveltük a gyerekeinket és ők kirepültek, ketten maradtunk, és elkezdtük marni egymást, kb. 2 évig tartott ez, és az egészségünk is kezdett ez alatt leépülni, csak úgy, mint az anyagi helyzetünk is, sűrűn voltak viták és veszekedések. A másik kapcsolat negyedik éve tart, annyi örömöm és kalandom volt benne, ami talán egy egész életre elég. Mára már minden kiderült, mindenki tud mindent, ráadásul a nejem ismeri a másik nőt. Azóta egy teljesen higgadt hangulatú beszélgetésem volt a nejemmel. Gyakorlatilag leesett az állam, mert rájöttem mennyire nem ismerem őt, még csak nem is haragszik rám, vagy csak nem mutatja. Ő szokott írni rendszeresen egy internetes lapra, és a kezembe nyomott egy cikkét. A férfiak védelmében volt a címe. Könnyes szemmel olvastam végig. Ez alatt a majdnem négy év alatt többet tanultam az életről és az emberi viselkedésről, mint egész életemben. A legnagyobb baj szerintem az, hogy nem ismerjük önmagunkat egy kicsit sem, pedig milyen egyszerűnek, látszik magunkat megismerni. Amit a másikban kritizálsz, és nem tudsz elfogadni az te, önmagad vagy, mert amit felé sugárzol, azt kapod vissza, mint egy tükörből, amit látok az vagyok én. A cikkben ír arról, hogy vajon miért olyan nagy a férfiaknál az ötven év körüli halandóság, miért olyan sok férfi hal meg prosztata rákban. És bocsánat ti nők annyira szeretitek az odafigyelést szex közben, mint ahogyan mi férfik is vágyunk rá a mindennapjainkban, mi is szeretjük a simogatást, a dicséretet, a megértést, a törődést, a szabadságot, amit nem feltétlenül arra használunk, hogy a másiknak fájdalmat okozzunk. Emivel / nevezzük így a „szeretőt” így szebb és tisztességesebb vele szemben / átéltem az addig soha át nem élt szexuális gyönyörök minden élményét elmentünk a tantra szex órákig tartó élvezetébe is, amikor a két test egy hatalmas energiává és hihetetlen boldogsággá alakult át. Hát ezért olyan nehéz a döntés, mert két nagyon csodálatos nővel hozott össze a sors, vagy az élet. És bármennyire is nehéz a döntés, én hálás vagyok mindenért, amit e két nőtől kaptam, köszönök nekik mindent, és azt, hogy az életük része lehettem.

    Reply
    • Ebony 2012. June 13. Wednesday 13:05

      Szia Tibi!

      Szívesen elolvasnám a cikket, amit a feleséged írt. Szeretném jobban megérteni a férfiakat. 🙂

      Üdv,E.

      Reply
    • anika 2012. June 13. Wednesday 19:02

      Hát, akkor titokban tartani már nemigen lehet… És a nők mit várnak, hogy dönts, vagy hogy ne szekáld őket a következő lépéssel? A feleséged szeretné, ha ott hagynád végre Emit, és Emi mit szeretne? És hány éves?

      Igazából azzal kínzod a környezeted, hogy tudod, mit nem akarsz (bármelyiket is elveszíteni), de nem tudod, mit akarsz.

      Mondd, szíved szerint nem azt akarnád, hogy békésen éljetek együtt hármasban? Ez elég meredek, de igazából már most is ez van, csak nem egy fedél alatt… Nekik hogy tetszene, ha ez lenne a végleges megoldás? A két nős szex végül is nem szokta megviselni a nőket. Ha barátnőkké válnának (tényleg, ez esélyes lenne?), akkor meg még hasznuk is lenne a dologból, mert mindegyik nyerne egy barátnőt…
      Bár tudom, ez nagyon meredek. De a nők kiszámíthatatlanok, képesek összebarátkozni olyan helyzetben is, mikor a férfi kb erre gondolna utoljára.

      Reply
      • Tibi 2012. June 14. Thursday 12:54

        Végül is Emit elengedtem, nagyon nehezen ment, rettenetesen hiányzik. Most a nejem boldog. Én meg vegetálok és csúszok bele a depresszióba. Elhanyagolom a munkám, szóval nem vagyok boldog egyáltalán. Na, hoztam egy döntést, mert mindenki erre várt, de néha nincs jó döntés. A szakítás óta nem nagyon sikerülnek a dolgaim. Visszajött a négy évvel ezelőtti összes probléma, újból fáj minden, ami akkor fájt, az idegeskedések, a görcsök mindennaposak. Néha arra gondolok, hogy vége mindennek, hogy ez az állapot mikor múlik el, elmúlik e egyáltalán, vagy most jön a betegség és vége mindennek, nem tudom. De ami megtörtént, abból semmit sem bánok. Az erő az energia elillant.

        Reply
        • Tibi 2012. June 14. Thursday 12:58

          Gyakran gondolok arra, hogy a szeretet terén mennyire lehet önző vagy önzetlen az ember

          Reply
          • anika 2012. June 14. Thursday 16:04

            Én a helyedben azt választottam volna, hogy titokban marad a viszony Emivel, csak az asszony ne tudjon róla. Most ez a helyzet ugyan kinek jó??? A feleséged attól boldog, hogy Te depressziós vagy?
            És szegény Emi… 🙁

            Reply
          • Lujza 2012. June 15. Friday 13:23

            Ahogyan írtad, nincs jó döntés és mindig az fog hiányozni, ami nincs. Kérlek ne bántásnak vedd, tapasztalatból írom.

            Most a hölggyel van az exem és nem boldog.

            Reply
        • Ebony 2012. June 14. Thursday 15:38

          Szia Tibi!

          Kiléptél egy helyzetből, ami nem volt tovább fenntartható. Ez jó.

          Emitől olyan csodát kaptál, amiért itt jópáran irigyelnek, mert kevesen élhetik meg. Lehet, hogy ennyi volt az ő szerepe az életedben és most járt le az időtök. Adj hálát minden percért, amit vele tölthettél. Ez is több, mint, amit sok más ember egy élet alatt kap.
          Ne legyél depressziós! Ezzel csak elrontod a feleséged boldogságát. Az öröméből is látszik, hogy szeret téged.
          Azt fogja hinni, hogy megbántad a döntésedet, ha szomorúnak lát.
          Az nem lehetséges, hogy, amit Emitől kaptál azt átvidd a házasságodba és a feleségeddel is hasonló gyönyörökben legyen részetek?
          Emi is helyre fog jönni, mert tudja, hogy szereted. Tudta, hogy nős emberbe szeretett bele. Végig tudta, hogy így is végződhet.

          Most nagyon nehéz időszakon mentek át mindhárman, ilyenkor nehéz elhinni, hogy lesztek jobban is. De közvetlen a pirkadat előtt a legsötétebb mindig az éjszaka.
          Bocsi, hogy csak ezekkel a szavakkal tudlak vígasztalni.

          Üdv,E.

          Reply
          • Tibi 2012. June 14. Thursday 22:15

            Itt a nejem cikkje
            A férfiak védelmében
            Már elmúltam 48 éves, amikor lényeges véleményformálásra kényszerültem. Akkor sok addigi ismeretem összefüggését tudtam felismerni.
            Döbbenten és fájdalommal, de tudomásul kellett vennem a létezésüket. Ezért írom több helyen azóta, hogy nem kellene a férfiakat úgy megítélnünk, nekünk, nőknek, ahogy én is tettem korábban.
            Hát, ha nem is “gén”… de végső soron mégis, az biztos, hogy ebben a “kitartás” meg “rendesség” dologban nem indulunk egyenlő esélyekkel. Első sorban a női szerep-férfi szerep ad erre magyarázatot nekem.
            Mi az ősi nő szerepre születünk, hogy anyák legyünk, testünkben hordozzuk a “jövőt”, aztán szoptatunk, gondozunk, a családi tűzhely és egyebek “őrzői”… Mi mindenáron fel akarjuk nevelni az utódokat és keményen képviseljük ezeket az érdekeket. Az ősi “hím” szerep a megtermékenyítés és a vadászat, harc a külső támadókkal… Mára nagyon bonyolulttá váltak a feladatok, szerepek, de… az ősi ösztönök megvannak. (létfenntartás, fajfenntartás genetikailag, az emberi létezés kezdetei óta belénk rögzült „tudása”) Ezekkel szögesen ellentétes a legtöbb mai elvárás és a lehetőségek sem adottak. Van is zavar az emberekben rendesen emiatt. Érezzük, hogy mit volna jó tenni, hajt, de nem tesszük, mert az nem “rendes” emberhez méltó. Szép ez a törekvés, csak éppen belegárgyulunk az állandó elfojtásba. Nő, férfi egyaránt. A különbségek a két nem között pedig relatív (kifejezetten mértékbeli viszonylagos eltérések)… Annyira, hogy nem is merek nemekről, nemzetekről beszélni, még statisztikai vonatkozásban se. Azt gondolom, hogy mindkét nem képviselve van minden vonatkozásban. A nők között is vannak “csapodárok” és a férfiak közt is és fordítva… mint ahogy nemtől és nemzetiségtől függetlenül van becsületes és becstelen ember. Sót! Egy ember is lehet időnként becsületes, máskor becstelen. A dominanciát a statisztika dolga megállapítani, de nem sokat jelent. Sokkal fontosabb látnom, hogy az ember két legalapvetőbb ösztöne miként épül fel a nemek tekintetében és ezt hogyan formálja társadalmi életünk.
            Egy szó, mint száz… A nő szervezete havonta egy (ritkán több) ivarsejtet termel. A férfié nagyságrendekkel többet és naponta többször is képes újra termelésre. A „belső parancs”: fajfenntartás. A mi nemi ösztönünk sokkal kevesebb szexuális aktust „követel”. A férfiaké lényegesen többet és csak azért, mert ők férfiak. Sokkal nehezebb ennek a parancsnak ellenállniuk, mint nekünk, nőknek. Ezt nem vitathatom. És bizony minden elfojtás közelebb visz minket, embereket a betegséghez.
            Minden embert terhel, természetesen, a mai korunk életvitele. A fiúk mégis több nyomorúságot élnek meg miatta. Elvette az új életformánk tőlük az alapvető férfiasság kinyilvánításának a lehetőségét szinte minden tekintetben. Itt gondolok a nemi élet „beszűkítését” (egynejűség), munkahelyi stressz, mert nem vághatja pofán a családját fenyegető embereket, állandóan lefojt mindent… Sokkal esendőbbek, és sajnos „halandóbbak” is, mint mi, nők.
            Vigyáznunk kell, kellene rájuk, de nem sokat tehetünk, mert mi is terheltek és zavartak vagyunk nőiségünkben.
            Persze mindkét nemet nyomorítja az „ősi” szerepek egymásba olvadása, sőt, a szerepcsere is. A matriarchális társadalmi formából mi, például szinte csak a gyakran megmutatkozó erőnket őriztük meg. („Anyatigrisek” tudunk lenni, jobban bírjuk a magányt, hosszabb életűek vagyunk, stb. Nehéz modern emberként élni. Inkább lennék néha automata mosógép nélkül élő ősasszony. Manapság férfinak is kell lennem, amit annyira utálok, és látom, hogy milyen nehéz a férjemnek igazi férfiként élni. Ez a világ nem igazán emberbarát.

            Reply
          • Ebony 2012. June 14. Thursday 23:07

            Tibi,

            elolvastam, amit írt a feleséged. Köszönöm, hogy megosztottad velünk!
            Ami nekem feltűnt, hogy minden erejével próbál megérteni titeket férfiakat. Gyanítom, hogy elsősorban téged szeretne megérteni. Próbál mentséget és magyarázatot találni azokra a dolgokra, amelyek neki korábban fájdalmat okoztak.
            Megpróbálja megváltoztatni korábbi véleményét, azért, hogy tovább tudjon szeretni. Csak azok képesek erre, akik nagyon szeretnek.
            Nem csodálom, hogy könnyes lett tőle a szemed.

            Üdv,E.

            Reply
          • anika 2012. June 15. Friday 06:42

            Tibi, ezek nagyon jó gondolatok, teljesen egyetértek a feleségeddel. Tudod, mi a vicc? Bárhol előhozakodok ilyen gondolatokkal, a jelenlévő nők azonnal megköveznek, árulónak tartanak, stb. A nők között rettentő (és legalizált) férfigyűlölet van, a férfiak sokkal jobban szeretik a nőket, mint a nők a férfiakat. És az egyik hsz-mben is pont erre céloztam, hogy az egész huszadik század a férfiakat verte, katonaként ők haltak meg értelmetlenül, a férfi-élet összes előnyét elvesztették, a gazdasági válságok sora tőlük vette el a sikerélményt, a szabadságot, a lehetőséget (míg a nők sikerélménye megmaradt). A média is folyton a férfiakat bántja. Az iskolarendszer is a lányoknak kedvez, és hiába több a nagy tehetség a fiúk között, hiába van jobb érzékük a ma megélhetést biztosító reál tudományokhoz, mégis ma már több nő tanul az egyetemeken, mint férfi. Ez a hülye iskolarendszer (alsóban csupa lány-tulajdonsággal lehet jól alapozni), és a szülői kényelem eredménye. A fiús családokban a szülők nem fogják fel, mik lennének a dolgaik, mennyivel több energiát kéne belefektetniük a nevelésbe. A lányok ezzel szemben némely családban szinte magukat nevelik fel, mert ott a megfelelési kényszer, meg a suli preferenciái (ami a lányoknak kedvez), stb. Szóval a fiúk nevelése megoldatlan kérdés, a férfi életforma megoldatlan kérdés, stb. A fiúkra nagyon kell figyelni, a férfiakra nagyon kell vigyázni, az idős férfiakért meg nem ok nélkül aggódunk. És nekünk nőknek is rossz, hogy számukra elég mostoha a jelen társadalmi rendszer. És mikor valakiből süt az utálat, a harag (mert nem gondolta át, hogy generációkkal ezelőtt megszűnt az ok, csak a harag maradt meg és adódik tovább), akkor nem tudom megérteni az illetőt. Mégis mindig én vagyok a rossz, amiért a csúnya férfiakat védem.

            És nagyon örülök, hogy van rajtam kívül más nő is, aki felismerte, hogy baj van, és hogy éreznünk kell, tennünk kell valamit. Persze egy fecske nem csinál nyarat. Még egy komoly tanulmány sem született a fiúk neveléséről, még nem is akarják a problémát problémaként elővezetni sehol, az meg hogy feladatnak lássa bárki, az még mérföldekre van… A férfiak meg nem fogják ezt megoldani, mert előbb találnak fel újfajta szigeteléstechnikát, vagy újfajta üzemanyagot, mint hogy a lelki problémáikat (pláne társadalmi szinten) egyáltalán azonosítanák. Csöndben szenvednek, és menekülnek mindenféle pótcselekvésbe, amiért megint csak megkapják a magukét.

            Reply
          • Lujza 2012. June 15. Friday 09:49

            Nekem is tetszik Tibi feleségének az írása. Éreztem benne a “halandóságot”.

            Reply
          • Thorgika 2012. June 16. Saturday 04:44

            “Az iskolarendszer is a lányoknak kedvez, és hiába több a nagy tehetség a fiúk között, hiába van jobb érzékük a ma megélhetést biztosító reál tudományokhoz, mégis ma már több nő tanul az egyetemeken, mint férfi.”

            Le is romlott a színvonal 😀
            Akárhogy is fáj, ez sajnos mérhető 🙂

            Reply
        • Thorgika 2012. June 15. Friday 17:15

          Tibi,

          ez távolról sem jelenti azt, hogy feleséged olyan nagyon szeret. Már Emi előtt is voltak gondok, részben vagy egészben ezért lépett be az életedbe Emi. (Vagy rosszul látom?)
          Most hogy Emi-től váltál meg, megint rosszul érzed magad.

          A nejeddel már vége volt és van. Most is vacakul vagy Emivel meg jól voltál. 4 év az már nemcsak egy fellángolás.
          A feleséged csak egy okos nő, aki csapdába csalt! Csak azért, mert irigység és/vagy félelem az egyedülléttől játszik be az érzelmeibe. Ha annyira szeretne és látja milyen boldog vagy nélküle valaki mással, elengedett volna. De nem! 27 év alatt nagyon jól tudhatta mivel lehet rád hatni.

          Mond meg őszintén! (Nem nekem, magadnak.) Pontosan miért döntöttél végül a nejed mellett? Egy nőtől kértél tanácsot, akik amúgy is egy húron pendülnek?

          Szerinted, akit választottál, annyira szeret téged? Szerintem magát szereti olyan nagyon. Miért? Egyrészt azért mert elengedett volna. Másrészt, ha gyenge volt, akkor legalább most változtathatna valamin, hogy ne érezd magad olyan pocsékul. Most is ugyanúgy rosszul megy a régi kapcsolatban neked.

          Az én konklúzióm: egyszerű önzésből, jól átejtettek téged!
          Most majd jön egy csomó női logika, hogy miért nincs igazam…… blabla. Milyen jó hogy visszamentél a feleségedhez. Tudod, hogy mért csinálta? Mert neked összejött 50 körül, neki meg már esélye sincs. Na, szerinted mi is az irigység?

          Én így látom, az alapján amit leírtál.

          Még hogy a nők annyira vigyáznak a férfiak egészségére, egy frászt! A sajátjukra vigyáznak, nem a férfiéra. Ez alól csak a férfi anyja lehet a kivétel, de még az sem mindig.

          Reply
  51. Thorgika 2012. June 15. Friday 03:34

    Milyen empatikus tudsz lenni, Ebony!
    🙂

    Erről nekem mégis olyasmi gondolat jut eszembe, főleg azután amiket olvastam tőletek:
    A nők, képtelenek számolni cselekedeteik következményeivel. Míg a férfiak már igen fiatalon kell hogy megértsék, mi az a következmény..
    Olyan biztosak ítéleteikben a nők. Képesek egy egész nemzetet a sírba vinni csak azért, hogy a férfin (exükön) bosszút álljanak, vagy hogy egyszerűen csak lehetetlen helyzetbe hozzák. Nem számít még az sem, ha van korábbi közös utód, nem számít a gyerek érzése sem. Simán megvádolják a férfit pedofíliával például csak a bosszú kedvéért, nem számít a gyerekben ez mekkora törés. A nő az olyan, hogy csakis és kizárólag erkölcsileg érzelmileg neki lehet igaza. A történelem tele van olyan női árulásokkal és alávágásokkal, akik nagy formátumú vezető férfiak ellen irányult, nem számolva országok, dinasztiák bukásával, milliók halálával sem.

    Ironikus, hogy ebből táplálkozik a mondás: “Minden nagy férfi mögött egy nő áll.” Már azt is becsülni kell a nőben, ha nem döfi hátba a férfit, mindenféle magasztos érzelmi felsőbbség okán?
    Én nem sajnálom egyiket sem, ha végül boldogtalanul, egyedül van élete második felén, szinte biztos, hogy rendesen rászolgált. Az a nő, aki viszont nem a ‘hátba szúrásban’ élte ki magát, megbecsült családi légkör és tisztelet övezi.Ez alól csak megözvegyülés lehet kivétel, ha nem maga a nő nyírta ki a férjet.

    Ez a mostani válság is egy női árulás miatt van. Majd tanulják az iskolában, ha e tény fennmarad történelemben és lesz kinek tanítani.
    Már a Bibliában is, Éva szakítja le a tiltott gyümölcsöt előbb, nem véletlen és nem is a sovinizmus miatt van benne. Ez a sovinizmus kifogás csak ‘szőnyegalásöprése’ a “fennkölt női érzelmi intelligencia” hibájának.
    A talán nem is olyan távoli jövőben, egy női bosszú az ex férfin, az egész emberiség kipusztulását eredményezi.

    Ezek után én csak azt tudom tisztelni, aki rászolgált. Csak azért, mert nő valaki nagyon nem érdelem tiszteletet. A hadseregben külön tanítják: Ha a csoportban egy nő is van, akkor a kritikus pillanatban a nő lesz az, aki “másképp gondolja”. Az esetek nagy hányadában cserbenhagyó áruló lesz.

    Most aztán hölgyeim lehet, sovinisztázni, kifakadni, megsértődni, magyarázkodni, hogy nem így van, ti aztán nem. De igen! Eljön az idő, amikor igenis megcsináljátok. Tisztelet a kivételnek! Nahát ez is milyen érdekes, elterjedt kifejezés. 🙂 Tisztelet a kivételnek!

    Mindig azon sértődik meg a nő, ami igaz.

    Ezután meg elkezdi: á, őt nem is érdekli nem sértődtem meg… csak szurkálódik, aljas húzásokat művel, ami csak egy nőtől telik ki, á nem a nők angyalok.

    😀 😀 😀

    Reply
    • Lujza 2012. June 15. Friday 18:50

      😀 ez is tetszik! 😀

      Reply
      • Thorgika 2012. June 15. Friday 19:24

        Akkor szorult beléd némi bölcsesség. 😉 😀

        Reply
        • Lujza 2012. June 20. Wednesday 11:01

          Azt nem írtam, hogy osztom is a soraidat. 🙂

          Minden SIKERES férfi mögött egy (vagy több) nő áll. Ez így van eredetileg.

          Inkább irigyeljenek 10-en, mint sajnáljon akár (főleg férfi) egy ember is.

          Miért nem úgy sztorizol, hogy a tapasztalataim szerint….., a kapcsolataimban….., az ismert hölgyek…..

          Mi az igazi baj?

          Reply
  52. Zsolt 2012. June 15. Friday 10:26

    Anika,

    Hogy kellene nevelni a fiúkat? Illetve miért a lányoknak kedvez az iskola? Én nem értem, hogy ezekben, hogy szenved hiányt egy fiú, de érdekelnek az érveid.

    Üdv: Zsolt

    Reply
  53. anika 2012. June 16. Saturday 08:14

    Zsolt, fiúnevelés: nehéz és hosszú téma, de megpróbálom összefoglalni, vagy inkább kiragadni a leglényegesebbeket, de egy szakember szerintem – ha foglalkozna ezzel bárki is – jobban le tudná írni.

    Szerintem alsó tagozatban úgymond a “lányoknak áll a zászló”. Csupa olyan tulajdonság kell a sikerhez, ami ebben az életkorban inkább a lányoknak van meg. A matek még nem jelent kihívást (szokvány ált isk szinten), természetismeret még alig van, viszont kézügyesség, türelem, szorgalom kell mindenhez, ez viszont 8-9 éves fiúknak, akik még nyugton megülni is alig tudnak ebben a korban nagyon nagy feladat. A rengeteg energiájuk levezetetlenül marad, ők a “rosszak”, míg a lányok a “jók”, és a jobb jegyeket is ők gyűjtik be. Ekkor sok fiút beskatulyáz az iskola, beskatulyáz a fiú maga, leír a család, elmegy a kedve a tanulástól, stb, lemarad az alapokról, mert megunja, nem figyel, stb. Rengeteg gond adódhat. Elég, ha csak kicsit nem figyel a szülő erre tudatosan, ha csak kicsit nem jó a tanítónéni. Ja, és általában tanító néni van, és óriási az összetartás a lányok és a nők között, van sajnos a nőkben egyfajta férfigyűlölet is, fiúk elleni elfogultság is az iskolában, ami megint csak a fiúkat sújtja. Régen a falusi iskolában sok tanító férfi volt. Ma már csupa nő mindenhol, és a legtöbb tanító néni remekül kijön a lányokkal, és a fiúk neki az ellenség. Ez minimum négy évig így megy, és kivételek erősítik a szabályt.

    Pedig az igazi nagy tehetségek inkább a fiúk között vannak, csak mire kibontakozhatna, már rengeteg rossz hatás érte, és nem biztos, hogy még ki tud/akar bontakozni. És még felsőben sem figyelnek erre külön oda, és még felsőben is főleg női tanárok vannak.

    A fiús családokban is olyan a nevelés, hogy főleg anyuka “nevel”, apuka meg elöl jár rossz példával, nagyon ritka az olyan család, ahol az apuka normálisan, férfi mintát mutatva vesz részt a család életében. Vannak rétegek, ahol igen, és tudatosan akarja a férfi a fiát jól nevelni, de azért ez nem jellemző, nem gyakori. Én mondjuk ismerek ilyen családokat, de sajnos nagyon keveset. Pedig én direkt figyelem.

    A fiúk szórakozási lehetőségei (amiket a biznisz-uralta szórakoztatóipar nyújt nekik) is sokkal kártékonyabbak, mint a lányok szórakozásai. A lányok a mai napig játszanak hagyományos módon, a fiúk játékai viszont a szülőktől túl sok részvételt, apai részvételt kívánnak, ezért inkább egyszerűen ülnek a tévé/számítógép előtt. A lányok szinte felnevelik magukat (mert lányokat nevelni sokkal egyszerűbb, a megtanítandó dolog is kevesebb és örömtelibb, és könnyebben elsajátítható), a fiúkra viszont energiát kell szánni, másképp nem megy. De a legtöbb szülő/szülőpár ma már olyannyira a saját magánéletével van elfoglalva, hogy eszükben sincs a fiúkat kirándulni vinni, megmutatni nekik a természet érdekességeit, együtt barkácsolni velük, stb, stb. A lányok elfőzőcskéznek, elházimunkáznak (jó esetben), elkézimunkáznak (még mindig, csak kreatívkodás a neve) maguktól is. De a fiús hobbikhoz senki nem támogatja a fiúkat, max a sport van, mert abban van üzlet, látszik is, kb a sport az egyetlen “igényes” hobbi, amit fiúknál láthatsz. Vannak persze itt is kivételek, de nem kivételként kéne élniük, hanem minden férfipalántának úgy normálisan kéne ismerni az életet, ismerni sokfajta szórakozási lehetőséget (a bulizáson kívül), megtalálni a számára izgalmas területet, stb. Nem kell kockává válni, ahogy te szoktad írni, hanem lehetne ezerféle férfi-hobbi közül választani, csak egyre inkább beszűkülnek a lehetőségek, mert ez a terület el van hanyagolva. És a társadalmi életük is virtuálisan zajlik (mert ahhoz nem kell őt gyerek korában ide-oda vinni, elül a lakásban a gépnél, és megszokja), tehát ismerkedni is nagyon nehéz így. A lányok, akik kevésbé vannak el a gépes játékokkal, sokkal jobban kinn vannak a valós életben, míg a fiúk a virtuális térben mozognak. Nem csoda, ha nem megy úgy az ismerkedés…

    Hát, ezek vannak.

    Reply
    • Lujza 2012. June 17. Sunday 13:30

      Sokat vívódtam, hogy írjak, vagy sem ebben a kérdésben, mert egy kicsit provokálónak is éreztem, és már megint a férfigyűlölet.

      Egy kicsit úgy érzem, hogy a fagyi visszanyal az előítéletek és a skatulyák terén.

      Szerintem teljesen másképpen kellene a dologhoz hozzáállni. Amit írtál nagyon sok ok miatt kialakulhat, bár egyiknek sem tudum az előzményét, így a véleményem sem lesz így korrekt.

      Ha egy fiút csak anya nevel fel, szinte függetlenül attól, hogy családban, vagy egyedül, a fiú az anya mintát látja, de férfi elvárásokat támasztanak felé. Így ha Ő nem kap kellő megerősítést (apa/férfi jelenléte), hogy melyik mintát kellene követni (ideál eléréséhez) az identitása terén bizonytalan lesz. Ilyenkor életében a legjobban férfi szeretne lenni, de mert az iskolában a tanár (aki számolni, írni, olvasni tanítja) tanitó néni, így neki az nőimintát jelent (nőies minden, ami férfiatlan).
      Akármelyik iskolában megkérdezed ki a legjobb tanuló vagy gyerek, tuti, hogy lány lesz, a legrosszabb pedig fiú, illetve olyan fiús lány is lehet még, akit az apuka egyedül nevel, vagy nem kapta meg a kellő nőimintát.
      Szerintem.

      A számítógépezés vagy ennek függősége is összetettebb, persze lehet a szülők kényelme is az ok, hogy kialakul.
      Hiszem azt, hogy szükség van arra, hogy meséket olvassunk, vagy az ügyesebb szülők maguk találjanak ki történeteket és a nap levezetése végén ez szertartás legyen, mert ha ez nincs meg, a gyerekek megtalálják a módját, hogy ezt pótolják, pl:számítógépes játékok.
      Kell, hogy a napjukat ilyen módon levezessék, illetve feldolgozzák. Lehet, hogy a szigorú ovónéni lesz a gonosz boszorka, a jótündér a segítséget nyújtó dadus, a sárkány, akit le kell győzni, az az ovodatárs, aki csúfolja és sorolhatnám.

      Nem tudom, milyen fokú gépezésről beszélünk, de az is lehte, hogy csak ilyen zárkózott a jelleme, régebben talán az ilyen fiúkból lettek az órások, ékszerészek, akik elpepecseltek és nem igényeltek emberi kontaktust.

      Szerintem nincs összetartás nők között egyátalán, max a nevelésben, de ott meg hierarchia alakul ki (anyós-meny-nagymama). Gondolj vissza serdülő korban, amikor a lányokat szinte csak a fiúk érdeklik (általánosságban írom), addig van a jó barátnő kapcsolat, amíg nem kezdődik el a legjobb pasiért a verseny (mármint nő-nő között). A fiúk sokkal összetartóbbak (betyár becsület), talán azért, mert Őket nem csak kizárólag a lányok érdeklik, hanem mellette a karrier is. (ez egy kicsit a “tehetséggel” is összefügg, mármint a férfiak vagy a nők tehetségesebbek).

      Valóban kiskorban fiúnak sokkal nehezebb nevelődni (főleg ha egy igen domináns anya neveli), mint a lányoknak, de ez megfordul egy bizonyos életkor után és míg a fiúk úgymond világot látnak és el is várják (szülők/társadalom), hogy világot lássanak és ott szinte természetes módon helytálljanak, addig a lányokat bezárják, otthon, család, határozottlanság, inkább befelé….és persze a szűzesség megóvása.

      A fiús elfoglaltságok végül is tényleg a sportban kimerülnek, illetve talán még az építészet, de ez is abból fakad, hogy míg a lányokat nem érint meg a dominancia harc, addig a fiúknak lételemük, így azok a játékok a jók, ahol harcolni, küzdeni, viccesen fitogtatni tud.

      Reply
    • Zsolt 2012. June 19. Tuesday 11:33

      Szia!

      Köszi a választ. Bár az én élettapasztalatom ezekkel nem esik teljesen egybe. Én mindig sokkal jobban szerettem a női tanárokat, mert kedvesebbek, türelmesebbek, kevésbé szigorúak voltak mint a férfiak. A férfiak keményebbek, hidegebbek voltak sokkal. Nem szerettem azokat az órákat, amiket férfi tartott, kivéve a testnevelést. De ott sem a tanár miatt. Alsóban én arra emlékszem, hogy bár nem kötött le nagyon az anyag, de annyira nem voltak teljesíthetetlen elvárások. Picit tanulva, leckét csinálva simán lehetett tartani a lépést. Lehet, hogy ma már sokkal keményebb a tempó, nem tudom. Igen, a lányok sokkal eminensebbek voltak mint a fiúk. Többnyire ők voltak a legjobb tanulók. Mi meg közepesek. De mivel ők totál bénák voltak olyan dolgokban, amiket mi akkor fontosnak gondoltunk, nem igazán érdekeltek. Kicsit lenéztük őket, mert ők nem voltak benne semmi jóban (amit mi szerettünk). Abszolút nem zavart, hogy ők a legjobb tanulók, sőt, nem is akartunk olyanok lenni. De mondjuk ők (eminensek) rendesek voltak, ha megkérted akkor segítettek, nem zártak össze. Bár lehet, hogy csak félt, hogy meghúzzuk a haját:). A tanárok sem húztak le minket (nem mi voltunk az ellenség), csak picit éreztették a különbséget. De velük sem igen törődtünk, hiszen csak tanárok voltak. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak.

      Mi annak idején elég sokat számítógépeztünk, és nagyon sokat fociztunk is, játszottunk az erdőben, stb. Persze ehhez az is kellett, hogy a külvárosban nőjek fel. A számítógépes játék alap egy fiú számára. Én is sokat játszottam, mert magával ragadó és igen, azért is mert más program nem volt. Egy idő után már nem jártunk együtt játszani olyan sokat, hanem gépeztünk otthon közösen vagy egyedül. Én nem szerettem a szülőkkel kapcsolatos programokat. Jobban szerettem a barátaimmal játszani. Így nem is nagyon zavart, hogy a szüleim dolgoznak vagy, hogy nincs közvetlen és hangsúlyos apa minta az életemben. Sokkal jobban elvoltam a barátaimmal.

      “A lányok, akik kevésbé vannak el a gépes játékokkal, sokkal jobban kinn vannak a valós életben, míg a fiúk a virtuális térben mozognak. Nem csoda, ha nem megy úgy az ismerkedés… ”

      Nekem nem ez a tapasztalatom. Inkább az, hogy a lányok nagy része azt szereti, hogy ha szórakoztatják, míg a fiúk pedig ehhez a szocializációjuk folytán nem kifejezetten értenek. Meg nem is nagyon szeretnek túl sok energiát befektetni ebbe. A külső vonzalom kevés ahhoz, hogy tartósan együtt legyenek, viszont mivel nem igazán érdekli őket a másik részletesebben ezért nem ismerkednek, csak szexelnek.

      Üdv: Zsolt

      Reply
  54. Tibi 2012. June 16. Saturday 15:35

    Anika, nagyon igazad van, én most tanulok egy iskolában felső képzésen gyakorlati oktató szakon. 70 en vagyunk, az osztályban ebből csak 3 férfi van. A nők közül több mint a fele egyedül él vagy rossz házasságban, mind panaszkodik és szidja a férfiakat, és ennek ellenére mind keresi a párt, és sajnálja, hogy elvált. Ki érti ezt? Az önzés és a megalkuvás hiánya mindegyiket legyőzte, büszkék. De mire is? Mindegyik hajszolja a maga igazát, és már egy jó szótól elolvadnak. Erős megbízható férfiakra vágynak, de ahogy kapnak, egy ilyent azonnal azon fáradoznak, hogy fölébük kerekedjenek és letörjék őket. Manapság az élni és élni, hagyni elv nem nagyon akar a párkapcsolatban működni. A másik kisajátítása birtoklása a módi. De térjünk vissza az eredeti kérdésre, „hogyan lehet a nőket több szexre rávenni”? Ha csak kielégülést akarsz, legyél nő vagy férfi akkor ez a kérdés nem aktuális, mert mindenkit a célja vezérel. Ha örömöt beteljesülést, szerelmet, a másikkal való egyesülést, boldogságot, érzelmet keresel, akkor szintén nem kérdés, mert akkor erre mind a két fél vágyik, ha nincs meg ez a vágy, akkor ez valamelyik fél részéről kényszerré válik. A szex nem lehet jutalom, amit megadok a másiknak, mert valamiért megérdemelte. A szex az levegő, oxigén, energia maga az élet, egy olyan ajándék, ami két ember között folyamatosan kell, hogy áramoljon az érzelmeik által. Ha valamelyik felet rá kell venni a szexre, ott már baj van. Hallottam olyant, hogy a nők jó része azzal bünteti a párját, hogy megvonja tőle a szexet. Szerintem ez már nem normális, ebben az esetben általában a nő nem élvezi a szexet, és nem meri ezt közölni a párjával.

    Reply
  55. Judit 2012. June 16. Saturday 21:36

    A “Hogyan lehet rávenni a nőket a gyakoribb szexre?”, mint vitaindító, sokszor egészen más gondolatokat vetett fel. Időnként a “nemek harca”, “szegény férfiak” mai helyzete, hűség illetve hűtlenség, és végül már a fiúk nevelése is terítékre került. Zsolt írta, hogy kíváncsi volt a nők véleményére, ők miként látják? Én meg annyira kíváncsi lennék, hogy a férfiak hogy látják? Tud-e bármelyik nem objektíve véleményt formálni? A tapasztalataink eleve szubjektív látást biztosítanak, mégis szükség van arra, hogy a másik nemet megértéssel fogadjuk. Legalább néha! Talán éppen a szexben viszont mindig! A hozzászólásokat olvasgatva merült fel bennem az a gondolat, hogy éppen a szex az, ahol a legjobban megmutatjuk önmagunkat. Óhatatlanul! Nem csak fizikai értelemben, meztelenre vetkőzünk! Nincs még egy élethelyzet, ahol védtelenebbek lennénk kommunikáció terén, mint a szerelmeskedés! A testünk rezdülései mondják el azt, amit érzünk, és talán ez az egyetlen alkalom, amikor mit sem ér, hogy sok vagy kevés az eszünk! 😀 Aki ésszel próbálta már, hát egészségére! 😀
    A legtöbb problémát társadalmi hátterűnek gondolom. Az elmúlt kb. száz évben bizonyos alapdolgokat figyelmen kívül hagyunk, illetve ezt várják el. A legnagyobb tévedések, szerintem mindig félreértésen múlnak. Ilyen volt a feminizmus, és ehhez kiváló ideológiát gyártottak az elmúlt társadalmi rendszerben. Ebben az érában nevelkedtem és éltem fiatalként, a tapasztalataimat mondom. A nőknek a munkához való ugyanolyat jogot és bérezést, úgy éltük meg, hogy kötelező volt minden nőnek dolgozni. Nagyon sok nő szívesen maradt volna “csak” nő és családanya, mert a család érdekeit még mindig ez szolgálja a legjobban. Ehhez viszont nem volt jogom! Éljen a feminizmus! 🙁 A kevésbé intelligens férfiak (alias bunkók) még hangoztatták is, hogy nem ők születtek nőnek ezért alakult ki a három műszak a nők életében. (napi munka + háztartási feladatok + gyermeknevelés) Az intelligens férfiak mindezt belátják és ennek megoldását is eképp kezelik.
    Másik félreértés sok esetben, hogy mindkét nemet ugyanúgy kell megítélni. Hát nem! Igenis vannak férfi és női szerepek, és ez így van jól! Meggyőződésem, ahogy a kromoszómáink különböznek, ez sincs véletlenül. Így kell lennie. Genetikailag kódolva vagyunk! Szerencsére! 😀 Mindkét nemnek arra van szüksége, hogy a saját szerepkörében élhesse meg az attitűdjeit. Lehetőleg a pozitívakat! 😀 Engem semmi nem szórakoztat jobban, mint egy férfivel “évődni”! 😛
    A félreértések közé sorolom, (erre a nők hajlamosabbak) hogy valaki csalódik egy emberben, akkor a tőle elszenvedett sérelmekért az összes többit is hibáztatja. Na ezek azok a kijelentések, hogy bezzeg a férfiak….., bezzeg a nők…..! Ha valaki azt gondolná, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy sohasem csalódtam, akkor elárulom, hogy de, nem is keveset, de ma már hálásan köszönöm mindenkinek, aki csalódást okozott, mert általuk váltam azzá, aki vagyok! Úgy szoktam hívni, hogy Hamupipőke-effektus! 😀 Már szét tudom válogatni a magot az ocsútól, és a Hercegem amikor elhozza majd az üvegcipőt, legalább tudom, hogy érdemes volt hinnem a mesénkben! 😀

    Én is jól elkanyarodtam az eredeti kérdéstől, elnézést mindazért, ami kikívánkozott belőlem! 😛
    A kérdésre is válaszolok, sehogy! Ebben maximálisan Tibivel értek egyet, ha rá kell venni egy nőt, akkor ott bajok vannak. Viszont egy női vélemény, és nem azért, hogy ellenérzéseket váltsak ki, de így gondolom. Ha egy nő már nem akarja a szexet, annak nem az az oka, hogy büntet, sőt, nem is eszközként használja, (normál esetben, nem a szélsőségek szempontjából) de egy nőnek valóban érzelmek is kellenek hozzá. Ha a kapcsolatban “megtört” valami, akkor szokott előfordulni, és pont az érzelmek hiánya miatt nem képes rá. Ez már a két ember habitusán, őszinteségén múlik, hogy megmondja-e őszintén vagy fáj a feje! 😀 Az a tapasztalatom, hogy nem tud mindenki őszinte lenni és nem képes mindenki az őszinte vélemény befogadására sem! Ez már egy hosszabb gondolatsort vet fel, tudom, hogy már “feszegetésre” került! Csak annyit teszek hozzá, hogy mindig az adott helyzet dönti el, hogy mi a helyes?

    Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a társát, akivel a boldogságot megélheti! 🙂
    Kívánom minden nőnek, hogy találja meg azt a férfit, aki mellett mindig büszke lehet arra, hogy nőnek született! 🙂
    Férfiak! Azt kívánom nektek, hogy találjátok meg azt a nőt, aki elmondja nektek, hogy büszkék vagyunk rátok és úgy jó a világ, hogy ti vagytok! 🙂 Nélkületek mi lenne velünk? 🙂

    Még egy apró felvetés, no ezért lehet a nők megköveznek majd, de mégis így gondolom! Hangsúlyozom ez kizárólag a saját tapasztalatom! 😀 Éva azért szakította le az almát, mert Ádám elismerését szerette volna megkapni! A valóságban ez úgy történik, hogy a nők előbb cselekszenek és aztán gondolkodnak! 😛 A férfiak előbb gondolkodnak és utána cselekszenek, vagy hosszasan lamentálnak, amíg az alma inkább lepottyan magától. Lehetőlen ne is essen messze a fájától, ahogy a mondás tartja! 😀 😀 😀

    Szép estét Mindenkinek! 🙂

    Reply
    • Ebony 2012. June 16. Saturday 22:41

      Kedves Judit!

      Nagyon jó írás!:) Gratula!

      Ezt a mondatot kiemelném, mert érzékenyen érint:

      “Ha egy nő már nem akarja a szexet, annak nem az az oka, hogy büntet, sőt, nem is eszközként használja, (normál esetben, nem a szélsőségek szempontjából) de egy nőnek valóban érzelmek is kellenek hozzá.”

      Így van! Én is ezt tapasztaltam. Soha nem akartam ilyen módon büntetni. Nálam, ha a lelkem valamiért bezárult, akkor megfagyott a testem. Nem tehettem ellene semmit (próbáltam pedig). Mivel a megbántódás és a megfagyás egymást követte, az lehetett a látszat, hogy büntetek. Pedig távolról sem.

      Nem hiszem, hogy “a nők jó része” ezt a módszert alkalmazná. Szerintem ez csak látszat. Szerintem szinte mindig érzelmi vagy fizikai okok állnak a szex megvonása mögött.

      Üdv,E.

      Reply
    • anika 2012. June 17. Sunday 06:34

      Judit, igazad van. Én sem “büntettem” soha szex-megvonással, hanem van a kapcsolatnak olyan érzelmi kiüresedése, mikor az ember egyszerűen nem képes már rá.
      Na, és én annyira sajnálom olyankor a férfit, akit valaha szerettem, hogy nem tudom megmondani neki, hanem ráveszem magam mégis. Aztán már ő vesz rá (vagy nem). És olyankor már csiki-csuki helyzet van, vagyis meg kéne mondani, hogy vége, de elképzelem, mit érezne, és nem vagyok rá képes.

      Reply
      • Tibi 2012. June 17. Sunday 15:41

        A legnagyobb problémának azt látom, hogy ti nők nem mondjátok ki őszintén mik a problémáitok, elvárjátok tőlünk, hogy találjuk ki, mert ugye az, az odafigyelés, szerintetek. Nem beszéltek természetesen nyíltan egyenesen, mi találjuk, ki mit akartok. Ez nektek egy játék, nekünk viszont ez maga az érthetetlenség. Mondok egy példát. Fiatal pár sétál, és elmennek egy étterem előtt. Megszólal a nő. – Drágám éhes vagy? Válasz erre egyszerű. – Nem. És tovább mennek. A nő innentől morog és duzzog. – MI a bajod édes? Kérdi a férfi. – Olyan utálatos vagy! – Miért? Értetlenkedik a férfi. – Mert nem mentünk be az étterembe! Éhes vagyok. mondja a nő. Na, világos? Hát ilyen a női agy. Nekünk ezt külön meg kell tanulni, mert elvárják tőlünk. Ez egy egyszerű példa, de komoly dolgokban is így működnek a nők. És egyszer csak kinyögik, hogy vége a kapcsolatnak, mert kihűlt bennük az érzelem, mi meg nézünk bambán és nem is értjük sok esetben, miről van szó. Nem figyelsz oda rám! Hol vagyok én? Te olyan utálatos vagy! Ismerősek ezek a mondatok hölgyeim? Nincsenek tények, mert sokszor álomvilágban élnek. Nem közlik, mit szeretnének, mit akarnának, és így persze szenvednek. Aztán közlik a pasival. Vége! És így tesznek tönkre férjeket, szeretőket, családokat, gyerekeket. Majd befelé fordulnak, önmagukba, nem szólnak akkor, se ha kérdezik őket és pokollá teszik az azelőtt imádott férfi életét. Nincs a nőnél bosszúállóbb jelenség a földön. „ A nők haragjától ments meg Uram minket”. Ja és egy ilyen nőt uraim meg se próbáljanak rávenni a több szexre! Ennyit az érzelmi kiüresedésről, ami csak egy maszlag takarózó szöveg, ilyen nincs hölgyeim, mert ez mögött mindig olyan dolgok vannak amiről nem beszéltek.

        Reply
        • Judit 2012. June 17. Sunday 17:47

          Kedves Tibi!

          Olyan jól leírtad az előző hozzászólásodban, ha egy nőt rá kell venni a szexre, akkor ott baj van. Egyet is értettem Veled! Mi történt, hogy most beugrottál a “Na bezzeg a nők” c. hinta-palinta játékba?

          “Ennyit az érzelmi kiüresedésről, ami csak egy maszlag takarózó szöveg, ilyen nincs hölgyeim, mert ez mögött mindig olyan dolgok vannak amiről nem beszéltek.”
          Nagyon nem szeretem az általánosítást, erről írtam, hogy némely tapasztalat alapján nem lehet mindenkire vonatkozó igazságnak beállítani egy véleményt! Viszont akkor veszem a bátorságot és többek nevében megkérdezem, ha e mögött olyan dolgok vannak, amiről nem beszélünk, akkor honnan tudod?
          Korábban éppen azt írtad meg, hogy két nőt is szeretsz és sok szépet kaptál tőlük! Akkor most a saját tapasztalatodat írtad meg, vagy hallottad, hogy ilyenek a nők? Ne haragudj, hogy nem értem, én is “csak” egy nő vagyok!

          Szép napot! 🙂

          Judit

          Reply
          • Tibi 2012. June 17. Sunday 19:10

            Kedves Judit
            Tudod ez is saját tapasztalat, amit a mai napig nem értek. Valójában nem én kezdeményeztem a szakítást Emivel. Az egyik nap még minden rendbe volt, csók szerelem szex és a másik nap közli velem, hogy engedjem el, mert benne kihűlt az érzelem. Tette mind ezt az után miután megbeszéltük, hogy őt választom és teszek ez ügyben lépéseket. Aztán nem veszi, fel a telefont nem akar, látni sem nem válaszol az SMS- re. Totál ki készültem. Nem értem, hiszen ez volt a szíve vágya. Ha te érted kérlek, magyarázd meg ezt nekem. Talán te mint nő kitalálod mi zajlik ilyenkor egy nő lelkében.
            Üdv. Tibor

            Reply
        • Ebony 2012. June 17. Sunday 19:24

          Tibi!

          Vettem a fáradtságot és megszámoltam: Anikával együtt min. 9db. kérdést tettünk fel neked eddig, hogy jobban megértsük a helyzetedet. Egyik kérdésünkre sem érkezett válasz!

          Ezek után az őszinte kitárulkozásunkat maszlagnak nevezted.
          Aztán meg a saját kellemetlen tapasztalataid miatt általánosítgatsz itt, ahelyett, hogy megköszönnéd szépen, hogy ismeretlenül is jóindulattal próbáltunk neked segíteni.

          Van még min elgondolkodnod Tibi.

          Üdv, E.

          Reply
          • Tibi 2012. June 17. Sunday 21:18

            Amennyiben nektek az érzelmi kitárulkozás csak annyi hogy kihűlt az érzelem és nincs magyarázat, hogy mitől, akkor azt nem tudom, minek neveznétek. Megkérdezném kedves nők, egy válás után hány férfi megy tőnkre anyagilag, erkölcsileg, veszíti el a gyermekét, kerül albérletbe? És ezzel szemben hány nő jár ugyan így. A bíróságok szinte mindig a nőket teszik előnyős helyzetbe lenullázva a férfiakat, ami mögött szinte mindig érzelmi kitárulkozás van a nők részéről. Hát ezért nehéz nekünk, férfiaknak érzelmi alapon dönteni. és tényleg van min elgondolkodnom, ebben igazatok van. Igen szerelmet tudtok adni, de a női érzelem nagyon ingatag, olyan, mint a reggeli friss harmat gyorsan felszárad. Bocsánatot kérek attól, aki nem ilyen, de nekem ez a tapasztalatom. Sajnálom. Emit a tenyeremen hordoztam, többet adtam neki szeretetből mit a nejemnek valaha is. Mégis ezt tette. Hogy miért? Mert kihűlt az érzelem. Ez az én tapasztalatom, bocsánat az általánosításért, nem akartam senkit megsérteni, de mivel olyan a munkám, hogy sok hasonló esetet ismerek, rengeteg nő bánja az „érzelmi kitárulkozásait”, mert egyedül élik az életüket, több szex nélkül, talán nem csak az én véleményem. Kevés a tolarencia a megértés a nők részéről a férfiak irányába. Nap, mint nap sírnak nálam, szingli lányok elvált nők, hogy nincs párjuk, a jó pasik mind nősek, a többivel meg nem érdemes foglalkozni mondják. Vajon miért kedves hölgyeim, Nektek is van min elgondolkozni. és lehet, hogy most talán cinikus vagyok, de „ÉVA” jut az eszembe, aki letépte az almát, mi az óta kedves hölgyek, miattatok szenvedünk. Minden olyan hölgytől elnézést kérek, aki nem érzi magát ilyennek. Mind ennek ellenére mi férfiak szeretünk benneteket, és küzdünk, folyamatosan a kegyeitekért csak néha egy kicsit bele fáradunk. Ilyenkor hűl ki nálatok, nőknél az érzelem, legtöbbször, még akkor is, ha nem a mi hibánk, hanem külső tényezők játszanak ebben szerepet.
            Üdv Tibi

            Reply
          • Zsolt 2012. June 18. Monday 04:38

            Tibi,

            A hölgyek konkrét kérdéseket tettek fel, amire te nem válaszoltál. Ha így teszel a mindennapokban is, akkor mit csodálkozol?

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • Thorgika 2012. June 18. Monday 05:31

            Tibi,
            érdemes lenne kifaggatni a nejed, vajon beszélt-e Emivel? Fogadni mernék, hogy benne van a ‘keze’ 😉
            Nehogy már te rágd magad, azért mert a feleséged gerince megkopott egy kicsit az évek alatt. Több írásodból is az jön le, hogy manipulál téged, sőt valószínűleg Emit is.
            A helyedben elérném azt is, hogy Emi akarjon veled beszélni. Ha te futsz utána nem fog mondani semmit. Például mert “meg akar kímélni”, “nálam jobbat érdemelsz”, “csak visszafoglak”, stb. szövegek. Azért ilyeneket is inkább nők szoktak. De ne általánosítsunk 😉 😀

            Reply
          • Lujza 2012. June 18. Monday 09:12

            Tibi! Csak kibújik a szög a zsákból! Elöszőr Te elengedted Emit, amit én úgy értettem, hogy a Feleséged javára döntöttél, aki most boldog, Te meg nem, most meg kiderül, hogy Emi passzolt le és ezért maradt a feleség.

            Brutális :-), hogy még háborogsz is.

            Reply
          • anika 2012. June 18. Monday 10:53

            Lujza, jól és tömören összefoglaltad a lényeget :). Kíváncsi vagyok, mik derülnek még majd ki. Kérdezni a jelek szerint fölösleges, de lassan azért mégis kiderülnek a dolgok. Érdekel, hová lyukad ki a sztorija :). Azt még nem tudom, kit sajnáljak, de őt (Tibit) valahogy eszembe se jut…

            Reply
          • Lujza 2012. June 18. Monday 10:58

            Hát jól előadta magát 🙂

            Reply
    • Lujza 2012. June 17. Sunday 10:37

      “ma már hálásan köszönöm mindenkinek, aki csalódást okozott, mert általuk váltam azzá, aki vagyok! Úgy szoktam hívni, hogy Hamupipőke-effektus! Már szét tudom válogatni a magot az ocsútól, és a Hercegem amikor elhozza majd az üvegcipőt, legalább tudom, hogy érdemes volt hinnem a mesénkben! ”

      Ezt én is teljesen így élem meg.

      “Másik félreértés sok esetben, hogy mindkét nemet ugyanúgy kell megítélni. Hát nem! Igenis vannak férfi és női szerepek, és ez így van jól! Meggyőződésem, ahogy a kromoszómáink különböznek, ez sincs véletlenül. Így kell lennie. Genetikailag kódolva vagyunk!”

      Részben egyet értek a fentiekkel, mert a nő érdeklődése, életstílusa és a személyivilághoz való hozzáállása más (és még sorolhatnám), csak éppen nem a MÁS szó van előtérbe helyezve. Ha genetikáról, biológiáról és a nevelés/neveltetésről van szó, szerinetem is akarva-akaratlanul az elvárt szerepéhez igazodik (meg akar feleni a női- ill. férfiideálnak), vagy igazítják az egyént (pedig nem mindenki születik egyértelműen XX és XY, hormonális rendellenességekre gondolok, mégis külső “jegyei” alapján fogják felnevelni fiúnak vagy éppen lánynak, hol ott genetikailag pont az ellenkezője), de a jelleme, viselkedése az már “emberi” tulajdonság.
      Mindenki ugyanakkora agreszivítással születik meg (a fiúk verekednek a lányok visítanak), még is a nevelés során a lányokból “kiírtják” a fiúknak meg egy kicsit “engedik”.

      Reply
      • Tibi 2012. June 18. Monday 17:50

        Mennyire érdekes, én is tettem fel kérdéseket, de erre sincs válasz. Látjátok, erről beszélek. Szlogenek vannak. No meg aztán a külső felek részéről, mindjárt mennyi ítélet lett, először a javamra aztán ellenemben. Nincs őszinte lényegre törő beszegetés a párok között. mindenki hajtja a maga igazát. És ítélkezik anélkül, hogy tényeket ismernének.
        Miért hűlt ki Emi érzelme elmondom. Az első és egyetlen férfi volt az életében a férje, aki elhanyagolta őt. Szeretetre, több szexre, élményekre vágyott, szórakozásra és szórakoztatásra. Kihűlt benne az érzelem. Aztán megtalált engem. És mind ezt meg kapta majdnem 3 éven keresztül, ő volt a legboldogabb, nevetett, vidám volt. Esti séták, kávézók, Wellness hétvégék, bejártuk szinte az egész országot. Közben ő elvált, na, nem ő adta be a válópert, hanem a férje unta meg a feleség félre járkálását és a megcsalást. Egyébként, a férj egy nagyon korrekt rendes pasi, most így utólag szeretném megrázni a kezét. Valahogy megszerezte a telefonszámom, és irt egy SMS-t. Ez állt benne, „téged is meg fog csalni, el fog hagyni és olyan beteg leszel, mint most én”. Nem vagyunk egyformák, én erre az ő helyében képtelen lettem volna, valami egészen más szöveget írnék.
        Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott, az anyagi helyzetem kezdett romlani, ezért többet kellett dolgoznom, ami maga után vonta, hogy kevesebbet találkoztunk, én sokszor voltam fáradt és nyűgös, ásítoztam a kávézóban. Persze ez Eminek kezdett nem tetszeni, hát, hogy többet legyünk együtt, visszavettem a melóból. De, így kevesebb lett a pénz, ritkultak a szórakozások. Kezdődtek a viták. És elkezdődött egy csiki csuki játék, hol ő akarta befejez, hol én. Ez ment egy darabig, mondtam üljünk le és beszéljük, meg a jövőnket mi legyen, de ő csak a kifogásokat kereste, mindenben. És volt még egy nagyon nagy probléma, a szülei nem fogadtak el engem ezért szembe fordultak a lányukkal. Mind a kettőnknek nagy ingatlanja van, nem lehet tőle megszabadulni, szóval kialakult egy patt helyzet. Közben a szexre voltunk kiélezve az folyamatosan ment, nem bírtuk abba hagyni, ez tartott már csak össze bennünket. Aztán jött a végső csapás, amitől Emi nem is tudom miért bekattant. A válása utáni második hónapban a volt férje megnősült. Innen indult el a lavina a kihűlt érzelem felé. Most mi a véleményed Lujza. Lehet hogy a nőket még több pénzel lehet rávenni a több szexre?
        Folytatás legközelebb

        Reply
        • anika 2012. June 18. Monday 21:58

          Ez a sztori olyan zavaros (főleg ahogy adagolod), hogy nem lehet a soraid alapján véleményezni, és a kérdéseidre sem tud az ember válaszolni, mert ahhoz nem elég konkrétak. De akár tedd fel újra azt, amit megválaszolandónak tartasz, csak ne a sztoridra épüljön a lehetséges válaszunk, mert még nem vagyunk eléggé képben.
          Az is a baj, hogy túl elkeseredett vagy, és emiatt nem vagy elég nyitott a válaszokra, hanem eleve úgy állsz hozzá, hogy “a nők” nem válaszolnak.

          Minden ember más és más. Nincs “a nők”. Vannak a nőknek közös vonásaik (punci, cici, gyerekszülés, ebből adódó feladatkörök, konfliktuskerülés, stb), de nincs olyan, hogy “a nőkkel nem lehet kommunikálni”…
          Kommunikálni általában nehéz. Veled is eléggé 😉

          Reply
        • Lujza 2012. June 19. Tuesday 08:47

          “Most mi a véleményed Lujza. ”

          Hát ha már így rákérdeztél, akkor kérdésre kérdéssel válaszolnék.

          Azt a verziót mondjam el, amit hallani szeretnél, vagy azt amit az írásaid/sztorid alapján őszintén gondolok???? 🙂

          Reply
          • Tibi 2012. June 19. Tuesday 10:46

            Kedves hölgyek
            A sztori azért zavaros, mert ilyen az élet. De megpróbálok őszinte kérdéseket feltenni.
            Szabad e, egy hosszú sok éves kapcsolatból kilépni, mert valami másra vágysz, amit nem kapsz meg, szeretet, odafigyelés, törődés, kaland, szexuális kielégülés?
            Kereshetem a boldogságot 56 évesen?
            Közlöd e, a pároddal, hogy szerelembe estél egy másik nőbe?
            Bár szereted a párod még mindig, de olyan tulajdonságokat vett fel, amit nem tudsz elviselni, és hiába próbálsz, vele erről beszélni nem érti meg. Mit teszel? / nem lehet vele kommunikálni /
            Találsz egy nőt, akiben minden meg van, amit keresel, kezdesz vele viszonyt?
            Rád telepszik a rózsaszín köd, úgy érzed megtaláltad az igazit. És ehhez több kérdés van.
            Hogyan döntenél az alábbi szempontok és tények alapján?
            Bevállalod, a teljes anyagi csődöt, egy nő miatt? A boldogság reményében?
            És hogyan fogadja ez a nő az üres zsebű pasit? Mennyi problémát fog ez később szülni?
            A munkád a házadhoz köt, ha elköltözöl, albérletbe a két ingatlant nem tudod fenn tartani.
            A nejen lenyúlta a megtakarításainkat. Semmivel nem járul hozzá a rezsihez.
            A hiteleket is csak én fizetem, ami valuta alapú, a duplájára emelkedett.
            A ház nagyon nagy, nem lehet eladni!
            Az Emihez nem költözhetek, mert egy telken lakik a szüleivel, akiknek én nem jövök be.
            Van egy hibája Eminek, amit én nagyon nehezen viselek, őrülten féltékeny típus.
            56 évesen lehet teljesen új életet, a nulláról indulva elkezdeni? Vagy ne törődjek az anyagiakkal és csukott szemmel ugorjak, és lesz, ami lesz? Hogyan lehet az érzelmeidnek parancsolni, és hogyan lehet elfogadni a másik érzelmi ingadozását, kihűlését?
            Maradjak a régi kapcsolatban, és intsek pápát a boldogságnak? Várjam a betegséget, amit a szenvedő, és vágyakozó lélek szinte biztosan meg fog teremteni?
            Nos, nagyon kíváncsi vagyok a válaszokra.
            Látjátok, ez a sok kérdés mind a szexhez, kötődik. Mert a szex életet ad, örömöt és bánatot vonz, és halált is okozhat, és mindent ez mozgat itt a földön. Mert a férfiak vágya és álma a punci, de ehhez a kulcs a nők szívében van. A nők vágya és álma a férfi szíve, de ehhez a kulcs a punciban van. Az élet nem a pénz körül forog, de nem tudsz normális életet élni nélküle.
            Üdv. Tibi
            Nem sajnálni, csak őszintén!

            Reply
          • Ebony 2012. June 19. Tuesday 11:49

            Tibi, megpróbálok válaszolni jószándékkal, a legjobb tudásom szerint, ha nem is minden kérdésedre.

            “Szabad e, egy hosszú sok éves kapcsolatból kilépni, mert valami másra vágysz, amit nem kapsz meg, szeretet, odafigyelés, törődés, kaland, szexuális kielégülés?”

            Mindent szabad! De tudnod kell, hogy a tetteidnek mindig vannak következményei rád és másokra nézve is. Azért kaptál józan észt, hogy mielőtt megteszel valamit, mérlegelni tudd, hogy a lehetséges (kellemetlen)következményeket el tudod-e majd fogadni vagy sem. Azt is tudnod kell, hogy előbb-utóbb mindent visszakapsz az élettől, amit másnak okozol.

            “Kereshetem a boldogságot 56 évesen?”

            Nemcsak, hogy keresheted a boldogságot, hanem keresned is kell, amíg csak élsz!

            “Közlöd e, a pároddal, hogy szerelembe estél egy másik nőbe?”

            Ez attól függ, hogy mi a szándékod azzal, hogy elmondod neki.

            “Bár szereted a párod még mindig, de olyan tulajdonságokat vett fel, amit nem tudsz elviselni, és hiába próbálsz, vele erről beszélni nem érti meg. Mit teszel? / nem lehet vele kommunikálni /”

            Ebben az esetben ő hagyott el téged (nem kommunikál veled). Bár valószínű, hogy már ez is reakció volt valami másra. Adott neked választ, azt, hogy szóba sem áll már veled. Ez már a kapcsolat teljes csődjét szokta jelenteni.

            Mit teszel? Itt már olyan szövevényesek a szálak, annyi a sértettség, a roszz reakciókra adott még rosszabb reakciók, hogy nagyon beszűkül a cselekvési lehetőség. Semmi sem éri el a kívánt hatást. Minden azon múlik, hogy találnak-e még a felek közös szeretet pontot, amin kiindulva még beszélni tudnak egymással. Ha nincs ilyen, akkor vége.

            “Rád telepszik a rózsaszín köd, úgy érzed megtaláltad az igazit. És ehhez több kérdés van.
            Hogyan döntenél az alábbi szempontok és tények alapján?”

            Rózsaszín ködben elég nehéz hosszú távra jó döntést hozni. Ilyenkor nem igazán vagyunk magunknál. Csak az áhított boldogság, ami számít. Sajnos legtöbbször csalódás és összetört szivek a következmény.

            “Bevállalod, a teljes anyagi csődöt, egy nő miatt? A boldogság reményében?”

            Ha férfi lennék erősen elgondolkodtatna, hogy szeret-e engem valóban az a nő, aki miatt teljes anyagi csődbe kell jutnom.

            Sok kérdést írtál, hagyok a többieknek is.:)

            Szeretném, ha észrevennéd, hogy itt mindenki jóindulattal van feléd, annak ellenére, hogy elég rendesen kiosztottál minket. De megértettük, hogy elkeseredésedben tetted.

            Üdv,E.

            Reply
          • Lujza 2012. June 19. Tuesday 15:27

            Tibi!

            Szerintem ha teheted utazz el valahová egyedül, gondolj végig mindent, vagy csak lazíts.

            Amúgy szerintem a történeted alapján Emi unatkozott és lehet, hogy nem a férjétől szeretett volna megválni, csak “elütni az időt”, lehet ezért borította ki a férje nősülése.

            Amúgy, ha Te azt gondolod, hogy a pénz és a szex összefügg, akkor inkább gondolom azt, hogy érdekekről van szó és nem érzelmekről.

            “Szabad e, egy hosszú sok éves kapcsolatból kilépni, mert valami másra vágysz, amit nem kapsz meg, szeretet, odafigyelés, törődés, kaland, szexuális kielégülés?”

            Ha ez így van, szerintem szabad.

            “Kereshetem a boldogságot 56 évesen?”

            Igen.

            “Közlöd e, a pároddal, hogy szerelembe estél egy másik nőbe?”

            Személy szerint én ezt mindenképpen elmondanám és vállalnám a követkézményeit is, akármilyen is az rám nézve.

            “Mit teszel? / nem lehet vele kommunikálni /”

            Elhívnám nyílvános helyre (étterem), higgadtan, felnőtt emberhez méltóan egy beszélgetésre.

            “Találsz egy nőt, akiben minden meg van, amit keresel, kezdesz vele viszonyt?”

            Mivel nő vagyok 🙂 nem, ha pasi lennék biztos.

            “Bevállalod, a teljes anyagi csődöt, egy nő miatt? A boldogság reményében?”

            Mivel még mindig nő vagyok és ha pasiról lenne szó, régen semmi gondolkozás nélkül, ma már nem, de egy pasi nem hinném, hogy egy viszony miatt feláldozná az eddig elért egzisztenciáját.

            “És hogyan fogadja ez a nő az üres zsebű pasit? Mennyi problémát fog ez később szülni?”

            Hát itt az a kérdés, hogy érdekből, számításból volt Veled, vagy érzelemből. Nem tudom mik az igények. Mi a fontos, mi számít, mi az “elvárás”.

            “56 évesen lehet teljesen új életet, a nulláról indulva elkezdeni?”

            Lehetni biztos lehet és nem kor függő igazából, hanem ember függő, de hogy érdemes-e azt csak Te tudhatod. (Kibírod-e, végig tudod-e csinálni, fel mered-e vállalni)

            Azt gondolom, hogy igazából ezeket a kérdéseket magadnak kellene megválaszolni és mérlegelni. Amúgy bennem egy olyan érzés alakult ki, hogy egy kicsit a két pad közé estél, bocsi.

            Reply
          • Thorgika 2012. June 19. Tuesday 16:58

            “A pénz és a sex összefügg.”

            Bizony ez igaz, de pontosítanék. Mivel a pénz siker legfőbb mércéi közé tartozik (nekem egy olimpiai arany, vagy egy bestseller megírása is), ezért összefügg. A nőnek a siker, a sikeresség számít! Ez teljesen érthető, ha azt szeretnénk, hogy legyen mire felnézni.

            Még valami uraim! Valljuk be, nekünk is számít a nőben, hogy sikeres.

            Kegyetlen ez a világ 😉

            Reply
          • Thorgika 2012. June 19. Tuesday 17:09

            “Tibi!

            Szerintem ha teheted utazz el valahová egyedül, gondolj végig mindent, vagy csak lazíts.”

            Ezzel tökéletesen egyetértek!
            Kapcsolj ki! Ezen már nem érdemes rágódni. Szép volt jó volt. Szellőztesd ki a szíved-lelked, se feleség, se Emi.

            Ha már jól vagyol, betoppan a megoldás.

            Reply
          • anika 2012. June 19. Tuesday 20:05

            Kedves Tibi, nem értem, miért nem jó neked, hogy csak szép diszkréten félrelépsz, és így a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad.
            A feleséged öregszik, szüksége van rád. Eminek viszont nincs. Neked csak szex kell Emivel, azt félrelépésben is megkapod, akkor meg minek mindent borítani? És egyszer majd Eminek is lesznek (vagy máris vannak) olyan tulajdonságai, amik együtt élve elviselhetetlenek. Féltékeny – cseberből vederbe, csak baromi nagy áron…
            Az anyagi biztonság a mai világban nagy kincs, főleg 56 évesen, mikor az ember már nem kezd új karriert, új életet, stb.

            Én a helyedben nem akarnék mindent megkapni. Mindent úgysem kaphat meg az ember. Örülj annak, amid van (a jó szerető, a megmaradt anyagi javaid, valamint a feleséged, akivel már összeszoktatok, és most kezd majd igazán szükségetek lenni egymásra meg mindarra, amit összehoztatok). Aki mohó, az bukik általában nagyon nagyot, főleg ha nincs tisztában a korlátaival, és úgy kockáztat, úgy vállalja túl magát. Bocsáss meg, de a korod már önmagában is elég nagy kockázati tényező. Persze keresd a boldogságot 56 évesen is, de ne remélj 100 %-ot, az úgysincs meg soha, de ebben a korban kimondottan rosszak az esélyeid, ha kompromisszumképtelen vagy, meg pláne ha még önző is (vagyis nem érdekelnek a feleséged valós szükségletei). A feleséged is biztos tudna amúgy írni rólad sok mindent, ami mostanában kiütközik rajtad, és nehezen viselhető el (pl az, hogy nem bírtál diszkréten lépni félre). Tudod, ahogy az ember öregszik, egyre hülyébb lesz, így van ez Veled is, csak nyilván könnyebb az asszonyban találni hibákat, mint magadban. Szóval becsüld meg azt az asszonyt szerintem, biztos nagyon szeret téged, és közben ha minden áron puncit akarsz még az övén kívül (vagy helyett), akkor úgy lépj félre, hogy annak CSAK TE fizesd meg az árát. Ne a feleséged. Vagyis ne tudasd vele csak azért, hogy a lelkednek könnyebb legyen, hisz nem titkolózol. Titkolózzál. Ha a félrelépéshez elég macsó vagy (amivel nekem semmi bajom), akkor legyél elég macsó ahhoz is, hogy a tükörbe bele tudj nézni, és ne kérd a feleséged feloldozását, mert azt csak a saját lelki nyugalma árán tudja neked megadni. Tudom, hogy neked megérné :)… De az élet nem ilyen igazságtalan, hogy neked minden, neki semmi. Szóval viseld magad a lelkiismereti terhet (gondolj arra, hányan megteszik :), és van mellette még boldog nejük!!!).

            Reply
          • anika 2012. June 19. Tuesday 20:17

            Egyébként – ezt általánosságban mondom – sok férfi azt hiszi, akkor jó fej, meg őszinte, ha “tiszta vizet önt a pohárba”, vagyis dönt két nő közül a neki épp jobban tetsző mellett. Van, mikor ez a helyes valóban. De van, mikor épp ez a legnagyobb önzés vagy a legnagyobb hülyeség. Megesik, hogy az “egyenes csávó vagyok” jelszava mögött valójában mohóság és önzés lakik, vagyis hogy az illető a szerelmével együtt akar minden nap elaludni és reggel felkelni. Aláírom, sok esetben van erre úgy lehetőség, hogy hosszú távon mindenki ezzel a megoldással jár jól. De bizonyos életkorban, bizonyos helyzetben ezt meglépni lelkiismeretlenség. Mikor rád szorul a másik (vagy mert a pici gyerekeidet neveli, vagy mert már öreg, vagy beteg), akkor lelépni szerintem nem etikus. Akkor etikusabb félrelépni szex témában, és emberileg igenis ott maradni a feleség mellett, amíg szükség van erre. Szóval van, mikor az egyenesség nem is egyenesség (csak annak van álcázva), hanem mohóság, önzés, vagy épp rövidlátás, beszűkültség, amolyan “rágörcsölés”. Lazán kell az ilyesmit csinálni, akkor sokkal kevesebb embernek árt meg. Persze lazán csak az tud, aki jól érzi magát a bőrében, aki ereje teljében van, aki nem “rászorul” bárkire is, hanem csak élvezkedik… Ezért könnyebb és szokványosabb ez fiatalabb korban :)…

            Egyébként sokszor azt is látom, hogy emberek magától az öregedéstől félnek, és ezért nem bírnak megbékélni a jól megszokott életükkel, a bevált párjukkal.

            Meg olyat is látok, nem is ritkán, mikor a férfi a vére által hajtva félre akar lépni, és hogy ehhez “jogot” nyerjen, kitalálja, mi a rossz a feleségében, sőt, bele is tolja egy negatív szerepbe, amit a feleség általában gyanútlanul bevállal.
            Ha én ilyen helyzetben lennék, juszt sem vállalnám a házsárt szerepét, olyan kedves és türelmes és aranyos és önálló lennék, és sosem nyafognék, hogy a pasinak az menne az agyára, hogy nincs miért utáljon, pedig annyira szeretne már utálni :). Hagynám, hadd menjen, és azon élvezkednék (önmagam vigasztalására), hogy a “rusnya házsártos házibanya” szerepébe juszt sem vagyok hajlandó belebújni, hiába provokál (tudat alól) a fickó. Szóval hagynám, hadd menjen, sőt, talán vissza is fogadnám, mikor visszatér, de arra ügyelnék, hogy ne az én rossz megítélésem legyen az ára az ő látszat-tiszta lelkiismeretének :p…

            Reply
          • Lujza 2012. June 19. Tuesday 20:37

            Anika!

            “Ha én ilyen helyzetben lennék, juszt sem vállalnám a házsárt szerepét, ”

            mindenben egyetértek, amit leírtál, csak a fenti idézettől kezdve (amit írtál) nagyon nehéz megvalósítani, amikor úgy érzed, hogy a biztonságod forog kockán, a családod, a szeretett férfi, az otthonod és minden. 🙁

            Reply
          • Lujza 2012. June 19. Tuesday 20:45

            Ja és nem a féltékenységre gondoltam.

            Reply
          • Lujza 2012. June 19. Tuesday 20:58

            … alig múlt kettő éves, még kb egy évig bírtam és feladtam.

            Reply
          • Ebony 2012. June 19. Tuesday 21:05

            Anika, nem semmi ez a hozzászólásod! Amellett, hogy nagy élettapasztalatról árulkodik, még humoros is volt! Jót nevettem a végén. Egyébként tényleg így van, könnyebb azzal piszok módon bánni, akiről rossz véleménnyel vagyunk. Így először befeketítjük, kihozzuk belőle a legrosszabbat aztán már simán tehetünk vele, amit csak akarunk. (Tibi, ezt általánosságban írom, nem pedig rólad.)
            Abban Lucával értek egyet, hogy tündérnek maradni bizonyos helyzetekben nagyon nehéz. Akkor befelé robban az ember és jól felmegy a vérnyomása. (Tapasztaltam, mert kipróbáltam ám ezt a kis játékot)
            Mit nem adnék, ha Tibi felesége is leírná ide a maga verzióját. Ez a kívánságom viszont aligha fog teljesülni. 🙁

            Üdv,E.

            Reply
          • Lujza 2012. June 19. Tuesday 21:28

            És tudod Anika még mi a leggázabb? amikor a férfi Barátja nagy étvágyú (szemet vet a nőre, mert mondjuk eddig megkapott mindenki akit akarat a felesége mellett). Addig addig “ügyeskedik”, amíg kap egy kosarat a Barát a nőtől. A nő elmeséli a férfinak, mert megijedt a “stilustól”. A férfi nem védi meg, mert érdek fűzi a Baráthoz. A Barát mindent elkövet, hogy manipulálja a férfit, és bebizonyítsa, hogy a nő milyen rossz és hogyan is kellene vele bánni. A nő meg elkeseredik, aztán jön a szerető is és annak ellenére, hogy soha nem gondolta volna magáról, hogy helyt tud állni a saját lábán is, úgy dönt, hogy köszön mindent, de elég volt. Aztán amikor szétvállnak az újaik, a Barát újra jön a nőt zaklatni.

            Reply
          • Thorgika 2012. June 20. Wednesday 10:37

            Tibi,
            be ne vedd már, amiket itt Anika összeír. Jaj, bocsánat anika kisbetűvel így jó helyesírási szempontból. 🙂
            Azt tedd, ami neked jó!
            Ha jobban érzed magad, mikor bevallod, akkor tedd azt! Melyik az a nő, amelyik nem teszi tönkre a férfit váláskor, ha megteheti? Ne hagyd magad! Kit érdekel, hogy a másiknak jó-e, ha már nem szereted?
            Fordított esetben, gondolod, hogy a nejed nem ezt tenné?

            Reply
    • Thorgika 2012. June 17. Sunday 16:54

      “Ilyen volt a feminizmus, és ehhez kiváló ideológiát gyártottak az elmúlt társadalmi rendszerben. Ebben az érában nevelkedtem és éltem fiatalként, a tapasztalataimat mondom. A nőknek a munkához való ugyanolyat jogot és bérezést, úgy éltük meg, hogy kötelező volt minden nőnek dolgozni. Nagyon sok nő szívesen maradt volna “csak” nő és családanya, mert a család érdekeit még mindig ez szolgálja a legjobban. Ehhez viszont nem volt jogom! Éljen a feminizmus!”

      Ez újabb tökéletes példája annak, hogy a nők szótárában nincs benne a következmény szó! Még saját magatokkal szemben is elkövetitek… 😀
      Minden jog kötelezettségekkel is jár. Már maga ez a szemléletmód, “ahhoz viszont nem volt jogom, hogy otthon maradjak” 😀 Nem is érti a női nem, hogy mi a saját baja. Ez egy paradox probléma. Mivel képtelen felfogni mi az a következmény. Azt sem képes soha megérteni, hogy milyen következményekkel jár, ha nem számol a következményekkel.

      Ti nők még sokkal jobban ki vagytok szolgáltatva a saját természeteteknek, mint mi férfiak. Annyi a különbség, hogy mi tudjuk, hogy odalent hordjuk, ti meg nem, vagy legalábbis letagadjátok. Mert ennek is ugye következményei lennének 😀 😀 😀

      Reply
      • Judit 2012. June 20. Wednesday 17:41

        Gratulálok Thorgika! Lehet te vagy Mr. Tökéletes?! :O Megjegyezném, hogy amíg Te nem ismersz, addig ne ítélkezz! Ha meg már ismersz, akkor pláne! Számoltál a következményekkel? 😛

        “Minden jog kötelezettségekkel is jár.” Tééényleg? Nahát, ezt nem gondoltam! Csak még egy észrevétel ebben a témában! Amikor ezt a jogot kivívták a nők, én még nem éltem, tehát rám nézve már sokkal inkább a kötelezettségek voltak érvényben. Az én értékrendemben a “jogom van hozzá” azt jelenti, hogy jogom van ELDÖNTENI! Vannak még egyéb szempontok is az értékrend tarsolykámban, példának okáért az is, hogy nem szeretek általánosítani, nem szeretem ezt a mondva csinált nemek harcát sem, de Te természetesen úgy cselekszel, ahogy jól esik. Nálad úgy látszik két kalap létezik. Egyik kalapban vannak a Férfiak, a másikban meg mi, következményekkel nem számoló nők! Van ám, amiben egyetértünk! 😀 Képzeld nálam is két kalap létezik, csak a felirat más. Nálam az egyik kalapban a Figyelemreméltó emberek vannak. a másikba a Figyelmemre nem méltó embereket pakolom. Sőt, előfordul olyan is, hogy egyik kalapból át lehet kerülni a másikba, hiszen tévedni emberi dolog, ezt már a sünike is megmondta, amikor curikkolt lefelé a súrolókeféről! Olyan is előfordul, hogy a figyelmemre nem méltó emberek kikerülnek a kalapból és beleszuszakolom őket a kosárkámba! A kosárkámnak a felirata pedig, a következő: Esélytelenek! 😛

        Thorgika egy nagy kéréssel fordulok Hozzád! Annyira, de annyira nem jó nekem, egy ilyen mindenkire ugyanúgy vonatkozó kalapban szorongani! Vegyél ki engem onnan, lécci, lécci, lécci! 😛 Legyek inkább obligón kívül! 😛

        Szép napot! 😀
        Judit

        Reply
        • Thorgika 2012. June 20. Wednesday 21:49

          Kedves Judit!

          Ne aggód,j személy szerint nem vagy benne a kalapban. Vagy inkább mindenki benne van és senki sem 😉

          Általánosságban fogalmaztál és nem is neveztelek meg. Mégis magadra vetted. 😉 Most benne vagy, vagy nem vagy benne a kalapban? Csak rajtad áll.

          “Gratulálok Thorgika! Lehet te vagy Mr. Tökéletes?! :O”

          Nahát személyeskedünk? Én nem írtam, hogy ilyen vagy olyan lennél. Szóval kinek is kell gratulálni? 😀

          Egyébként felőlem lehet jogod dönteni. A kérdéskör arról szólna, hogy anno a feminizmus jegyében, a feminista nők arra a következményre nem gondoltak, hogy később utódaikra és más nőkre nézve is kötelezettségekkel jár. Ezt most már el kell viselned neked is. Ezt a nők csak maguknak köszönhetik, mindazonáltal előnye és hátránya is van, mint mindennek. Menj el egy Muzulmán országba. Ott még most is a férfiak tartják el feleségüket. Tetszene, teljesen kiszolgáltatva lenni anyagilag pl.?

          Megjegyzem én előre számoltam következményekkel, emiatt nem kell aggódnod 😉

          Szép napot, az enyém az! 🙂

          Reply
        • anika 2012. June 20. Wednesday 23:11

          Judit, a szívemből szóltál! Én is úgy unom már, hogy a frusztrált emberek visszamennek az ovis szintre, és “lányok”-ra meg “fiúk”-ra osztják a világot. Tényleg mint az óvodában…

          Reply
          • Thorgika 2012. June 21. Thursday 01:17

            Anika,
            csalódtam benned, tényleg azt hittem okosabb vagy ennél. Bölcsen távol maradtál. De mégsem.

            Ez a téma annyira geil már, hogy nem érdemes komolyan venni. Nemek harca, ehhhh :p Mégis mekkora IQ/EQ kell, ahhoz hogy ezt valaki tényleg bevegye?

            Mégis szerinted, hány olyan ember van itt, aki nem frusztrált párkapcsolataiban? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy te is az vagy. Vagy nem írtál igazakat magadról?

            Furcsa mi?!? hogy nem udvarolok nektek? Nem azt kapjátok, amit szeretnétek. Nemcsak ti teszteltek ám minket férfiakat, mi is titeket. 😉 😀
            Nem csajozni jöttem ám, csak figyelni a reakciókat. 😀

            Na pá!

            Reply
    • Thorgika 2012. June 18. Monday 05:07

      “Éva azért szakította le az almát, mert Ádám elismerését szerette volna megkapni!”

      😀 Ez aztán a kifinomult női reakció. Egyszóval Ádám a hibás! Azért, mert Éva leszakította a tiltott gyümölcsöt. Nem a kígyó csábította el. Ádámot sem vette rá, hogy kóstolja meg ő is, csupán azért, hogy legyen kivel takarózni, mikor utólag felmerült, hogy gond lehet belőle.
      Ezt megmagyarázni. 😀 Nem semmi! 😀 Csak azért, hogy Ádámnak tetsszen. 😀 Még a könnyem is kicsordult, akkorát 😀
      Tényleg ezt csináljátok 😀 Nem akarok általánosítani, de valljuk be, ez olyan általános női vonás.

      “A valóságban ez úgy történik, hogy a nők előbb cselekszenek és aztán gondolkodnak!”
      Egészen pontosan megfogalmazva: igen! Leszakítják a tiltott gyümölcsöt, aztán utólag és főleg utólag, azon gondolkodnak, miként lehet rákenni a férfira, vagy ha ez nem lehetséges, legalább együtt vinni el a balhét.

      Legközelebb már Lilith is szóba kerül, aki még nem oldalborda, hanem egyenrangú, minden tekintetben Ádámmal. Vajon őt miért is vágták ki a tiltott kertből? Ja, arról is Ádám tehet, mi? 😀 Biztos azért mert Ádám nem értette meg őt. 😀

      Reply
      • Judit 2012. June 20. Wednesday 18:29

        Jaj-jaj Thorgika! Nem írtam, hogy Ádám bármiben is hibás! Ezt már te magyarázod bele! Nincs pici üldözési komplexusod a nőkkel kapcsolatban?! 😛

        “Leszakítják a tiltott gyümölcsöt, aztán utólag és főleg utólag, azon gondolkodnak, miként lehet rákenni a férfira, vagy ha ez nem lehetséges, legalább együtt vinni el a balhét.”
        Szerintem, ez nagyon jó móka! Valld be, hogy szórakoztatóbb, mint az a változat, hogy Éva leszakítja az almát, kiűzik a Paradicsomból, Ádám ott marad a csupasz almafa és a kígyó társaságában. Van ebben valami érdekes? 😀 Ebből még egy normális bibliai történet sem született volna!:P Egyes források szerint Lilith önként távozott az Édenkertből. Jogot formált és lehet, hogy ő sem számolt a következményekkel? 😛

        Nekem egyébként nagyon, de nagyon egyszerű a gondolkodásom! Akárhogy csűröd, én meg csavarom a szavakat, a boldogsághoz szükség van egy férfire és egy nőre! Ennyi! 😛

        Judit

        Reply
        • Thorgika 2012. June 20. Wednesday 18:37

          Judit,
          lebuktam! 🙂 Ez tényleg egy jó móka. Elismerem ügyes vagy! 😉

          A végső konklúzióddal, meg egyet értek. 🙂 A “boldogsághoz”, hozzátennék és elvennék belőle ezt-azt, de azért lejön mire céloztál.

          Reply
  56. Tibi 2012. June 17. Sunday 22:10

    Egy pár gondolat a férfi és a női agyról
    A férfi agyában dobozok vannak, van munka, hobbi, szerelem, stb. doboz és van egy fő és kedvenc doboz, a semmi doboza. Ilyenkor ül a férfi a tv előtt, és nyomkodja az irányítót, közben nem gondol, semmire pihen, ebbe a dobozba szeretnének a nők leginkább bekerülni, mert ezt nem tudják elviselni. Ilyenkor mondják, a magukét beszélnek/ blabla/ minden féle jelentéktelen dologról. Aztán jön a megjegyzés. Te nem is figyelsz rám! Van egy alapvető szabály, a dobozok nem kapcsolódnak össze. Ha kinyitunk, egy dobozt csak avval tudunk foglalkozni majd, bezárjuk, és a másikat nyitjuk ki.
    A női agy olyan, mint egy gombolyag, minden összefügg mindennel, és állandóan be van kapcsolva, izzik, mint egy áramkör. Minden infóra ki van élezve, mindent eltárol és mindent összekapcsol mindennel. Soha semmit nem felejt el, bármit bármikor elő vesz. És ezt az egészet egy félelmetes energia hajtja, az érzelem.
    Ezen is el lehet gondolkodni, egyébként ezeket a gondolatokat megnézhetitek itt.
    http://www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM
    http://www.youtube.com/watch?v=SjNo8uZk31E
    Jó szórakozást.

    Reply
    • Lujza 2012. June 20. Wednesday 09:11

      Nem szeretnék beképzeltnek, nagyképűnek tűnni, de Tibi ez gáz!

      És imádom azokat a mondatokat, amik úgy kezdődnek(vagy tartalmazzák), hogy ti nők. 😛

      Reply
      • Thorgika 2012. June 20. Wednesday 10:24

        Én is imádom az ilyen mondatokat, hogy ti férfiak 😀

        Máskülönben a nőknek is ugyanúgy van semmi dobozuk és a férfiak is összekombinálnak bármit, akár oktalanul, ha kell. 😉 A nőnek és férfinak is mindig megvan a maga baja, vagy ha úgy tetszik: hülyesége. Egyik fél sem ismeri el általában. Ha mégis, akkor a férfi belebetegszik és/vagy belehal. A nő meg bosszút áll, vagy egyszerűen továbblép egy másik pasival, ha tud. Kivéve persze ha már elmúlt 40. Ilyen korban már visszanyal a fagyi. Azt kapjátok “ti nők” vissza, amit szépen és fiatalon elkövettetek. Hülye lenne bármelyik férfi a kiöregedett feleséggel maradni, csak azért mert így tisztességes. A fiatal nők, mikor veszik számításba tisztességet?
        Elárulom, ha bűn rondák. 😀

        Az élet kegyetlen, de igazságos!

        Csak megint ez a következmény … hmmmmmm….
        Nagyon nem vágja egyik sem, legfeljebb vetít egyet, hogy érti, de esély sincs rá. Különben nem a netes társkereséssel foglalkozna, hanem lenne élete. 🙂

        Reply
      • Tibi 2012. June 20. Wednesday 13:05

        Lujza
        Nem gáz, csak neked nem jön be, mert lehet, hogy nem érted, vagy másként gondolod.
        „Ti nők”, ez olyan, mint a „ti férfiak”. Erről beszélek: Teszel valamit, amit te jónak gondolsz, és jön valaki más, aki azonnal lök feléd egy negatív kritikát. És megpróbál lehúzni, a többi embert maga mellé állítani ellenedbe. Van egy ilyen mondás, „Részeg embert soha ne molesztálj, hogy veled se tegyék ugyan ezt hasonló helyzetben”. Azt írja a Biblia, „éld meg a haragod-dühöd, de az ítélkezést, bízd rám”. Mondja az Úr. Természetes, hogy egy ilyen Forumon vélemény különbségek vannak, ez így van jól. Tisztelni kell a másik véleményét még akkor is, ha nem értünk vele egyet, vagy esetleg fáj nekünk. Nem azért írom le ezt, most mert ilyen okos vagyok, hiszen én is úgy viselkedem, mint ti.
        Nekem a saját zavaros fájdalmas történetemből ez a tanulság kezd kibontakozni.
        Tettem lépéseket azért, hogy örömöt szerezzek magamnak, de nem lehet mindig a boldogságban fürödni, jót, néha a rossz követi. Nem bántam, meg amit tettem, mert ez által tapasztalatokat szereztem és tanultam belőle. Köszönöm nektek a véleményeiteket, mindegyik hasznos volt számomra.
        Tegnap hosszú idő után, végig beszélgettünk a nejemmel egy éjszakát szinte mindenről, szerelemről-szexről megcsalásról. Meglepő volt, hogy milyen higgadtak és nyugodtak voltunk közben. Talán először az életben, tudtunk így beszélgetni.
        Nem tudom, hogy keresni fogom e, továbbra is az ilyen kalandokat, vagy nem. De valószínűleg a vágyaim és az ösztönöm még rá fog vinni erre az útra. Egy biztos és ezt megfogadtam, szerelem kizárva. Még egy dolgot le szeretnék írni, a nejemmel nem az volt a baj, hogy nem volt vele jó a szex, nem, mindig oda figyeltünk egymásra e témában, és mindig minden alkalmat kihasználtunk, hogy szex szeljünk eleget és fantasztikusakat. Talán ez miatt nem tudtuk elhagyni egymást, mert ez is nagyon összeköt minket.
        Egyszerűen szeretem és imádom a nőket.

        Reply
        • Thorgika 2012. June 20. Wednesday 18:30

          Tibi,

          “Nem bántam, meg amit tettem, mert ez által tapasztalatokat szereztem és tanultam belőle.”

          Ne viccelj! Azért nem bántad meg mert tanultál belőle? Nem azért, mert jó volt? 😉

          “Köszönöm nektek a véleményeiteket, mindegyik hasznos volt számomra.”

          Ez már inkább tanulságos, de azért félrelépni, hogy tanulj belőle, háhááát… 😀

          Reply
        • Lujza 2012. June 20. Wednesday 19:21

          Tibi!

          “Nem gáz, csak neked nem jön be, mert lehet, hogy nem érted, vagy másként gondolod.”

          Én erre mondom:

          “Tibi, lehet, hogy én nem vagyok képben, de mintha ez itt téma lett volna pár hete. Nézz csak utána! Már csak azért is, mert én is hozzászóltam. ”

          hát így könnyen elbeszélnek nők a férfiak mellett.

          “Teszel valamit, amit te jónak gondolsz, és jön valaki más, aki azonnal lök feléd egy negatív kritikát. És megpróbál lehúzni, a többi embert maga mellé állítani ellenedbe. ”

          Dehogy! Én is kapom az ívet, mert minden viszonyítás és helyzet kérdése. PL: “okosság”, mindig találunk nálunk butább és nálunk okosabb embert, ha egyátalán tisztában vagyunk magunkkal. A jó pap is holtig TANUL, ez nem szégyen.

          A kritika, Tőled függ, hogy hogyan éled meg.

          Reply
    • Ebony 2012. June 20. Wednesday 11:26

      Tibi, lehet, hogy én nem vagyok képben, de mintha ez itt téma lett volna pár hete. Nézz csak utána! Már csak azért is, mert én is hozzászóltam. 😉

      Üdv,E.

      Reply
  57. Brigi 2012. June 20. Wednesday 17:03

    Kedves Andi!

    Miért hagyod, hogy a Te blogodból is nőköpködő legyen? (gy.k., férfiköpködőt sem szeretnék, de az ide író hölgyek többnyire nem tesznek ilyet, sőt sokszor még pont a férfiakat védik, ld. a fenti hszok).

    Szánalmas, hogy már “Éva bűne” is előjött…(mi akkor most hozakodjunk elő pl. Hitlerrel?:D)
    Egy kérdés maradt csak: az ilyen férfiak mi a fittyfenéért akarnak társat? szexre van egyszerűbb megoldás is…nem kötelező a nőkkel összeállni, lehet egyedül is élni…nekünk is jobb, ha az ilyen gyűlölködő alakokkal nem akadunk össze.

    Úgy örültem pedig, hogy végre van egy normális blog, normális emberekkel, akik konstruktívak és higgadtak…de nem.

    Higgyétek el, mindenkiben van keserűség rossz tapasztalatok okán, de csak egy buta ember gondolja azt, hogy ezt érdemes a másik nemre ráönteni. A valóság a gyűlölködés mögött az, hogy mind a nők, mind a férfiak közt vannak “szemetek”. A másik pedig, hogy néha nem is kell “szemétnek” lenni ahhoz, hogy valaki fájdalmat okozzon nekünk, vagy mi okozzunk fájdalmat valakinak. A harmadik pedig, hogy néha az ún. rendes ember is inkorrektül viselkedik, ha erős érdekeiről van szó. Szerintem nem a másik nemre kéne mutogatni, hanem mindenkinek a saját háza táján kéne söprögetni.

    (Az meg külön vicces, hogy valaki megcsalja a feleségét, és még ő van felháborodva, hogy a szemét szeretője elhagyta…OMG…:/

    Kis önvizsgálat, az kéne, még lehetőleg a köpködés előtt. Vagy nem muszáj társat akarni, és akkor lehet gyűlölködni, szabadon, ahogy jólesik (jólesik??). Bocsánat az őszinteségért, de hát állítólag azt (is) hiányolják itt egyesek a nőkben. Hát tessék.

    Reply
    • Thorgika 2012. June 20. Wednesday 18:25

      Brigi,
      na látod! Akkor te se tedd! Egyszerű. 😉

      “Szerintem nem a másik nemre kéne mutogatni, hanem mindenkinek a saját háza táján kéne söprögetni.”

      Egészen pontosan! Nem túl jó érzés szembesülni vele, igaz? Elkövetni sokkal jobb volt, nem? És lesz is?!

      Az említett diktátor mögött is egy nő állt. Heheheee, ez is visszaüt, mint minden. Jól gondold meg! 😀

      “(Az meg külön vicces, hogy valaki megcsalja a feleségét, és még ő van felháborodva, hogy a szemét szeretője elhagyta…OMG…:/”

      Tényleg vicces 😀

      Reply
    • Judit 2012. June 20. Wednesday 18:37

      Kedves Brigi!

      Szívemből szóltál! Milyen igaz! 🙂

      Judit

      Reply
      • Thorgika 2012. June 20. Wednesday 20:18

        Judit,
        mármint abban, hogy #&@#&-je meg magát, az aki bármi formában kritizálja, a másik nemet? Vagy csak a nőket?

        “szexre van egyszerűbb megoldás is…nem kötelező a nőkkel összeállni, lehet egyedül is ”

        Tipikus szöveg: “Vegyél kutyát!” Hát bizony nektek sem ártana, ha erre ilyen könnyen ráugrotok 😉 🙂

        “Tükröm, tükröm mond meg nékem…” 🙂

        További jókat!

        Reply
    • Thorgika 2012. June 20. Wednesday 18:40

      Kezdett már olyan lenni, mint egy Morse kód: Ebony, Zsolt, Zsolt, anika, Ebony, Zsolt, Zsolt, Ebony, Ebony, anika… 😉

      Reply
    • kajak 2013. January 12. Saturday 19:00

      igen, én sem szeretném, ha köpködő-blog lenne, sajnos kezd elharapódzni

      Reply
  58. qwds 2012. December 29. Saturday 00:56

    sajna még életemben nem dugtam de nemsokára eljön a pillanat és azt a részt várom amikor megfogja a farkam és leszopja,deazt is várom hogy bedughassam a puncijába..és kérdeznék valamit?.Amikor leszop a csaj akor az milyen érzés?.csikiz fáj jó kellemes,?

    Reply
    • kajak 2013. January 12. Saturday 18:59

      erre a kérdésre legjobb, ha előtte elolvasol pár szexológiai szakkönyvet és hidd el, amiket ott írnak messze felűlmúlja majd a gyakorlatot!

      Reply
  59. sándor 2013. January 10. Thursday 13:00

    Én mindent megteszek a házasságban. Mosok, főzök, takarítok, férfi létemre. Ha megemlítem, hogy vele szeretnék lenni már ideges. Azt mondja: neked mindig azon jár az eszed? Hónapok telhetnek el anélkül, hogy hozzá érhetnék. Mindenben odafigyelek rá. Rohanok ha meg kell mosni a haját, este oda legyen minden készítve amit kíván, még ha elfelejt betétet venni azt is én tartóm a fejemben. Ha már látja, hogy elegem van akkor mérges és azt mondja: csináld magadnak. Nem lehetett gyermeke. Amikor megtudta elhárított minden szexet. Nem viseli el azt, hogy én akarom.
    Elfáradtam. Elhagyom. Nem bírom tovább. Nőt, szexet akarok. Elegem van és azt szeretném ha egy nő engem akarna és megtenne mindent azért, hogy nekem jó legyen.Mindent megpróbáltam már, hogy megcsaljam. De nem találtam ilyen nőt.
    Van ilyen nő????

    Reply
    • kajak 2013. January 12. Saturday 18:55

      Ne megcsald, hanem szedd a sátorfádat és meneklüj! Légy önálló és független és dögleni fognak utánad a nők, pláne, ha az első randin vacsorát főzöl nekik. Ember! Ébredj fel!

      Reply
    • Angyalka 2013. January 17. Thursday 14:27

      Ember! Ne a megcsaláson gondolkodj, hanem tedd szóvá számára a gondolataid, érzéseid! Kérezd meg, hogy ő miért utasít vissza téged? Keresd meg vele együtt az okokat, ha kell menjetek párterapeutához! Ez a helyes út!-szerintem. Ne a házimunka legyen az életed 99%-a, hanem udvarolj újra a feleségednek és lásd a változást!

      Reply
  60. Kismókus 2013. January 10. Thursday 18:18

    És miért éppen megcsalni akarod? Miért nem elválni tisztességgel (írod, hogy nincs gyerek, így tulajdonképpen már sok minden nem köthet össze), majd utána ismerkedni? Hm? Ezt nagyon furcsa ötletnek tartanád?…

    Reply
  61. Laci 2016. March 9. Wednesday 06:57

    Ha egy nő nem akarja a szexet nem kell rosszra gondolni, még nem olyan biztos hogy nem szeret.
    Lehet hogy túlságosan erőltetitek rá, vagy épp nincs hozzá mindennap szexelni. Tapasztalataim szerint én soha nem erőltetem rá barátnőmre, hogy lefeküdjünk próbálom úgy mond éheztetni kicsit, és akkor amikor van benne neki kihívás sokkal jobban akarja, és sokkal jobb is vele úgy. 😀 De nincs nagy tapasztalatom úgymond, no meg ez is ember függő, mert van olyan lány is aki csak szimplán nem anyira szex imádó 😀

    Reply
    • Laci 2016. March 9. Wednesday 06:59

      vagy épp nincs hozzá mindennap kedve* 😀

      Reply
  62. geri 2017. March 25. Saturday 16:39

    sziasztok tutok nekem segiteni van egy lány és nagyon szerelmes vagyok belé csak ha meglátom zavarba jövök ha valaki meg írná hogyan tudnám meg hoditan az meg köszném

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.