A válási statisztika 60% fölött van. A partnerek és a párkapcsolatok száma az emberek életében manapság sokkal több, mint 100 vagy akár 50 éve. Ma már az a furcsa, ha valaki nem válik el, míg régen egy házasság magától értetődően örökre szólt. A legtöbben ezeket a változásokat tragikusnak fogják fel: a régi “mi” bizonyossága eltűnt, a helyébe az “én” lépett: a bizonytalanság, a szakítások, válás, párkeresés és az újrakezdés körforgása. Ki nevet a végén? játék – csak nem táblán játsszuk, hanem a való életben.
Párkeresés: ki nevet a végén?
Lássuk be: sokszor iszonyatosan nehéz és fájdalmas folyamat újrakezdeni, újratanulni a másikat, újra alkalmazkodni valakihez. A párkeresés is fáradságos. Bár illúzió, mégis mindannyian valamiféle állandóságot szeretnénk az életünkbe.
Ehelyett a legtöbben életük valamelyik szakaszában kiesnek a párkapcsolat játékából, és a pálya szélén társkeresőként várják, hogy újra hatost dobjanak és újra elindulhassanak, újra végigmehessenek a mezőkön, attól félve titokban, hogy talán újra kiesnek ha nem vigyáznak. Bár már bejárták a pályát, mégsem tudják siettetni a dolgokat: minden egyes alkalommal ugyanazokon az párkeresés és komoly kapcsolat fázisokon kell végigmenniük.
Párkeresés: ki nevet a végén?
Párkeresés: játékosok a pálya szélén
A párkeresés során mindenki máshogy viselkedik. Van, aki türelmesen várja a sorát, hogy kijöjjön a hatos, mások szidják a játékot és a pályán lévő játékosokat figyelik irigykedve és annyira belelovallják magukat az önsajnálatba, hogy még dobni is elfelejtenek. A szorgalmasabbak folyamatosan dobálják a kockát, hol egyes jön ki, hol négyes, néha ötös, de tudják: egyszer kijön a hatos, már csak statisztikailag is.
Párkeresés: amikor végre kijön a hatos…
Amikor aztán végre hatost dobnak, ahelyett, hogy a mezőkre koncentrálnának és a párkeresés és párkapcsolati fázisokra, állandóan azon szoronganak, hogy nehogy megint kiessenek. Előre félnek hogy majd egyszer megint egyedül maradnak a pálya szélén, felidézik az előző kiesések fájdalmas emlékeit és roppant bizalmatlanok: ahelyett, hogy élveznék a párkapcsolati játékot, félnek és gyanakodnak. Így persze nem lehet játszani.
Párkeresés: mire figyelsz?
Amikor a pálya szélén állsz, tudod, hogy mikor dobsz hatost? Dehogy tudod. És amikor végre játszhatsz, tudod, hogy meddig jutsz el? Dehogy tudod. Az viszont mindenképpen segít, ha odafigyelsz, amikor rád kerül a sor a dobásnál, illetve amikor végre előre léphetsz a pályán. Ha ilyenkor túlságosan el vagy foglalva a vélt vagy valós sérelmeiddel, vagy azzal, hogy másoknak sokkal jobb mert már előrébb vannak mint te, véletlenül kihagyhatsz egy dobást, vagy elszámolhatod a lépéseket. Természetesen dönthetsz úgy is, hogy neked egyáltalán nincsen kedved játszani, és ez az egész nem is érdekel, de ugye, akkor nem olvasnád ezt most.
Szóval marad neked is a párkeresés játék.
Jelenleg a pálya széléről figyelsz.
Talán már volt olyan köröd, hogy egész messzire eljutottál, és onnan estél ki.
Talán még sosem jutottál tíz lépésnél tovább.
Talán évek óta nem dobtál hatost és már kezdesz kételkedni abban, hogy a dobókockán egyáltalán van olyan szám.
Az is lehet, hogy rettegsz újra elindulni mert túl fájdalmas az előző kiesés élménye.
Teljesen mindegy hogy mi a helyzet.
Azért vagyok itt és azért van ez a közösség, hogy arra buzdítson: ne add fel. Fogd meg végre a kockát és dobj. Dobj újra! És újra és újra, amíg vissza nem kerülsz a játékba.
Párkeresés: te is fogsz hatost dobni!
Amíg itt vagyunk a pálya szélén, az sem elvesztegetett idő. Egyrészt, akárhogy is tiltakozol, a párkeresés izgalmas: mindig újra lehet dobni és lehet izgulni, hogy kijön-e a hatos. Másrészt kívülről egészen máshogy néz ki a pálya, ez mindenképpen egy újfajta szemléleted ad neked. Megfigyelheted, hogy mások hogyan lépkednek, levonhatod magadnak belőle a tanulságot. Tanulhatsz az előző kiesésedből, illetve odafigyelhetsz egy kicsit saját magadra.
Nem tragédia, hogy épp a pálya szélén dobálod a kockát. Ez a játék része. Mint ahogy az is, hogy egyszer – ha rendületlenül próbálkozol – ki fog jönni a hatos és újrakezdheted a játékot.
4 Comments