Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /home/ki176682/public_html/tarskereso-kalauz.hu/wp-includes/post-template.php on line 284
12 Jul

Már sok szó esett a flörtölésről itt, a Társkereső Kalauzon, lássuk, hogy csinálja Joey és Rachel!

Bevallom, mostanában kitört rajtam a Jóbarátok-láz. Mindennap megnézek egy-két epizódot: azt hiszem, függő lettem. Társkereső coacként persze nekem mindenről a társkeresés jut az eszembe, lássuk, mit lehet a Jóbarátokból tanulni!

A 8. évadban van egy különösen tanulságos rész: Joey és Rachel randiznak, és elárulják egymásnak rafináltabbnál rafináltabb flört trükkjeiket amelyek gyerekjátékká teszik a csábítást.

Joey például titokban előre megbeszéli a pincérnővel, hogy a randi közepén hozzon egy üveg bort az asztalhoz és mondja azt hogy Joey egyik rajongója küldi. Joey erre felnéz az égre és nagyot sóhajt: “Istenem, ez olyan kínos. Úgy szeretnék átlagosan élni!” – természetesen közben figyeli a hatást, amelyet ezzel a partnernőjére tesz. Másik bevált csábító mondata: “Várni szerettem volna az este végéig azzal, hogy megcsókoljalak, de túlságosan szép vagy, és nem bírom megállni” – melyik nő nem olvadna el ettől? Plusz flört trükk, hogy csók előtt Joey bekeni a száját eperízű szájfénnyel “erre aztán jönnek, mint lepkék a fényre” – dicsekszik Rachelnek, majd rákérdez, hogy neki milyen trükkjei vannak.

Rachel csak megfogja a kezét, mélyen a szemébe néz, aztán megkérdezi: “Milyen volt a gyerekkorod?” – miközben Joey elérzékenyül, hogy az apjával nem volt jó a kapcsolata, Rachel már a kezét simogatja. Mire Joey észreveszi magát, teljesen odáig van meg vissza. Rachel másik trükkje, hogy a randi közben feláll, kimegy a mosdóba – így a randi partnerének lehetőséget ad arra, hogy alaposan megszemlélje a fenekét. Az elköszönő jó éjt csók után pedig aprót sóhajt, hogy a másik ne tudjon ellenállni neki.

Természetesen a Jóbarátok vígjáték, de én is ismerek olyan férfit, aki randi előtt Labello-t használ, és a mosdós flört trükköt is számos nő alkalmazza.

Rachel és Joey megosztja a flört titkaikat

Írd meg: neked milyen flört trükkjeid vannak? Illetve észrevetted-e, hogy rajtad próbálnak flört trükköket alkalmazni?

A Szabad Vagyok Tréningeken nem csak flört trükkökről lesz szó, hanem átvesszük a teljes társkeresési folyamatot A-tól Z-ig!

Keresd meg a hozzád legközelebbi tréninget és gyere el!
Íme a naptár:


Íme a naptár:

Jelenleg ezekre a tréningekre tudsz jelentkezni:
Pécsi Társkereső Tréning >>>

A többi vidéki tréningre itt tudsz előjelentkezni:
Előjelentkezés

212 Comments

  1. Flower 2011. July 12. Tuesday 15:31

    Nagyon fogok örülni a flört trükköknek a
    szegedi társkeresőn és minden hasznos gyakorlati tudnivalónak , ami a társkereséssel kapcsolatos.
    Nagyon rám fér.:) 🙂

    Reply
  2. Gábor_40 2011. July 12. Tuesday 16:01

    Udvarolni szeretek, de a flörtölés az nem az én „asztalom”, soha nem is volt szimpatikus „szokás”, bár ez attól is függ, hogy ki és mit ért flörtölés alatt. Ezért aztán én nem tudok beszámolni semmilyen flört trükkökről.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 16:18

      Pedig fontos a jelzésekkel tisztában lenni. Az enyém sem volt tisztában, ha nem árulja el nekem valaki, hogy ez udvarlás akar lenni, akkor bizony talán most is koncertjegyekkel bombáz, valószínűleg a legjobb barátom, akivel egymás vállán sírjuk el, hogy nem találjuk az igazit. Mert ha nem jelez, akkor hogy a… tudjam, hogy ez nem merő baráti közeledés? Hát én ne legyek beszarva az esetleges visszautasítástól? Így is jelzések sorát kellett bevetnem, amit NEM tettem volna, ha nem fújják őt be nekem. De így csak sikerült előcsalogatni. Ehhez persze kellett egy táncos szilveszteri buli. A flörjelek: táncszünetben nem engedtem el a kezét. Aztán a lassúzás, hát az külön… tudjátok, milyen nehéz tánc közben úgy tartani a fejem, hogy a hajam a férfi arcát érje, de ne hajtsam a fejem a vállára?;) A többi adódott. Lassúzás szünetében is lehet átölelve tartani a másikat, ha ebből nem ért, akkor már igazán reménytelen. Na, azért ebből már értett:)
      Nagyon sok derék pasit ismerek, aki azért “marad”, mert egyszerűen nincs tisztában a jelekkel, így aztán jó barát lesz. Mire előlépne, beragadt a barát státuszában. De ugyanez igaz a nőkre is. Az egyik legfontosabb a jelzések finom rendszerével tisztában lenni, mert különben hogy vesszük észre, hol van fogadókészség, és ahol van, hogy fogja észrevenni, hogy vevő vagy rá? Életem egyik legnagyobb szerelme volt egy fiú, akiről csak én vettem észre, kibe szerelmes. A lány, az semmit, de a helyében én sem láttam volna. Mivel valóban, nagyon szerelmes voltam, kész voltam, hogy segítsek célba érni, oda, ahová ő akar. A lány reakciója az volt: hát mit tegyek, ha semmi jelzés nincs? Fogadnom sincs mit! Máshoz ment, aki jelzett. A gyerek keresztelőjén vette elő a fiút, aki miután összejött férjével, nem állt vele szóba, hogy mi a rossebb, miért kerüli őt, hiszen barátok voltak! AKKOR vallott. Azóta sem volt senkije, jelenleg negyvenhét éves, soha nem volt senkije. Nem, mert nem volna a lehető legmegfelelőbb férj valaki számára (évekig álltam lángokban miatta, azt hittem soha nem leszek többé szerelmes…:), hanem mert nincs semmi eszköze, hogy jelezze, ha tetszik neki valaki.

      Reply
      • Rozália 2011. July 13. Wednesday 13:12

        Tölem sokszor volt már megkérdezték hány ora ? Vagy kértek egy pohár vizet ebben mit véljek felfedezni?

        Reply
      • Jules 2011. July 13. Wednesday 21:01

        Hajaj! Már előre látom magam negyvenhét évesen én is ilyen leszek. 🙁

        Na jó, már előfordult, hogy észrevette a jelzéseimet, akinek szántam, de addigra már túl késő volt…

        Semmi nagy trükköm nincs, ha valaki tetszik, próbálok vele sokat beszélgetni, szépeket, kedveseket mondani neki, mosolyogni rá. De tőlem már az is nagy eredmény, ha legalább az ő közeledését megfelelően fogadni tudom, ugyanis bennem is van egy ilyen reflex, hogy ha valaki túl közel jön, én arrébb lépek. És sajnos ez a reflex gyakran még akkor is felülkerekedik, ha éppen fülig szerelmes vagyok, és másra sem vágyom jobban, mint hogy közeledjen felém…

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 21:06

          Hát, ezen lehet ám dolgozni, pláne, hogy tudod, hogy ez probléma. Nem kell így maradj.:)

          Tudod, a példámban szereplő férfi is azt felelte ennek a lánynak, mikor azt mondta: hát tán jelezni kellett volna, nem?!
          – Dehát olyan jó voltam hozzád.

          Jó, persze, mint egy barát, mint egy sógor, de nem egyéb! Kétségkívül kedves volt, szolgálatkész, meg minden, de semmi egyéb! Ha nem vagyok belé meg én halálosan szerelmes, biztos én sem veszem észre.

          Reply
          • Jules 2011. July 15. Friday 09:36

            Hát remélem egyszer majd sikerül a megfelelő időpontban a megfelelő helyen a megfelelő jelzéseket adnom és fogadnom.

            De bevallom, az ilyen történetek hallatán elég rémisztő belegondolni, hogy akár egész életemre is ilyen maradhatok.

            Meg aztán elég sok mindentől függ, hogy épp mihez van bátorságom. Egyszer például láttam, amint a kiszemeltemhez éppen közeledni próbál valaki, ő pedig visszautasította, és ez nagyon elvette az én bátorságomat is, hogy próbálkozzak. Azt gondoltam, hogy a visszautasítás úgy általában a közeledésnek szól, nem konkrétan annak az egy embernek, pedig így utólag visszagondolva valószínűleg megérte volna bátrabbnak lennem. Szóval valahogy sokkal pontosabban kellene éreznem, hogy mikor mit engedhetek meg magamnak, csak tartok tőle, hogy ehhez még nagyon sokat kell tanulnom a saját bőrömön.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 09:52

            És ha éppen téged várt és téged nem utasított volna vissza? hm?;)

            Reply
          • Jules 2011. July 15. Friday 12:03

            Hát igen. Egyáltalán nem volt logikus az elbátortalanodásom, hiszen számomra sokkal inkább az lett volna kedvezőtlen jel, ha elfogadja a közeledést.

            Ez történik ha nem bízik magában az ember eléggé. Mindig azt gondoltam, hogy én bizonyára csak egy udvarló vagyok a sok közül számára, és folyton azon törtem a fejem, vagyon hogyan tudnék kitűnni a mezőnyből, de valójában sosem hittem el, hogy lehetek én az igazi.

            Reply
    • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 16:24

      Hát flört nélkül honnan tudod, hogy hová udvarolj? A flört egy játék, na persze, játék a tűzzel, úgyhogy csak óvatosan.;) De fontos jel, hogy ne kelljen hosszan, hiába udvarolnod oda, ahol nem vevők rád.

      Reply
      • Gábor_40 2011. July 12. Tuesday 18:25

        Hm…gondolkodom. Nálam ez úgy van, hogy ha tetszik egy nő, akkor elérem, hogy valahol, valamikor beszélgessünk egymással, csak úgy kötetlenül.
        Ha azt látom, hogy kölcsönös a szimpátia, a vonzalom(és ha nem foglalt, nem él párkapcsolatban), akkor tovább lépek és elkezdek szép óvatosan bókolni, és egy közös „programra” invitálni. (sétára, bálba, strandra, kirándulni, vásárolni).
        Ha ez is sikeres, akkor jön a harmadik lépés, az udvarlás, és ha ezt is pozitívan értékeli, akkor már sínen van a kapcsolat.
        És most nézzük a jelzések felismerését, mert van olyan is. Természetesen látom ezeket a jelzéseket, mert most is vannak hölgyek, akik biztosan örülnének, ha venném a „jelzéseiket”, de sajnos én nem őket szeretném társnak, ezért aztán szimplán csak udvarias vagyok velük, de nem több és nem is keresem velük a kapcsolatot.
        Tudjátok hogy van ez, biztosan ismerős a dolog, hogy aki nekem tetszik, az vagy foglalt, vagy én nem vagyok neki szimpi. Akinek meg én kellenék, az meg nekem nem jön be.

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 20:34

          Az attól függ, mit értesz az alatt, hogy “bejön” valaki, vagy sem. Nálam ez évek, ahhoz pedig, hogy tudjam, hogy bejön, meg kell ismerjem valamennyire. Lehet, hogy valaki elsőre nem jön be, de éppen vele fog kialakulni az az egy hullámhossz, és vele értek dolgokban egyet, vele tudok együttműködni. Akkor ki fog alakulni az a valami, de ezt a legkevésbé sem tudom elsőre. Bejön, vagy nem? “Nem azzal kell együtt élni, aki nélkül nem tudsz élni, hanem azzal, akivel tudsz” mondták nagyanyáink, és milyen igaz! Mert futó vonzalmak jönnek-mennek, de az igaz társ az más. Csupa olyan szerelmem volt, aki elsőre “nem jött be”, vagy külsőre elsőre nem tetszett. De megismertem, és valami olyan szépség nyílt meg előttem, ami az arcát is beragyogta, és mindig szépnek láttam. Ezért ha velem kezdett valaki, igyekeztem megismerni, hogy tudjam, hogy tudok-e vele együttműködni, vagy sem. Említettem “részeges mikulás” külsejű jelenlegi “nagy szerelmem”, aki ha a közelembe ér, hevesebben ver a szívem. Nos, az a férfi egyébként így, néhány év után, hogy jobban látom, hogy ki is valójában, már annyira nem jön be, és bizony, a legkevésbé sem olyan, akivel kezdenék. De ha elmegy mellettem, és bátorítóan megérint, csak merő mesteri szeretetből (tanárom), bizony most is hevesebben ver a szívem, mert az a valami ugyanúgy árad belőle, mint eddig. Tehát sosem ítélnék elsőre, pláne nem építenék futó vonzalomra, eseti vibrálásra. Csalóka, becsap, a legkevésbé sem jelzi az igazit.

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 20:35

            És még valami a “részeges mikulás”-ról. Az áradó valami megérzéséhez is kellett néhány előadása, mert éppen nem az, akit látásra kiszúr az ember. De ha elkezd beszélni…

            Reply
          • Mira 2011. July 13. Wednesday 20:43

            Teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval. A külső vonzalom nem mindig elegendő. Nekem is van két esetem, amikor szép lassan alakult a kapcsolat, nem csak a jelekre alapozva, hanem a józan észt követve sem volt benne semmi kivetni való. Természetesen az érzelmek is jöttek, bár nem azonnal, s lám ma is tart, a vonzalom (fizikai) pedig nem akar csillapodni. (szerencsére) De ez a vonzalom sem azonnal jött, és némi intellektuális hódítással fűszereződött. Egy ezt megelőző kapcsolatom viszont jelek ezrével indult, az első randi már azonnal egész napos, sőt késő estébe nyúló volt. A szikrák szinte láthatóak voltak, a lábam remegett, amikor a kezemhez ért, pedig már nem egy kis tizenéves csitri vagyok, és tapasztalataim is adódnak (hogy finoman fogalmazzak). Aztán nem is kellett hozzá sok idő, és kiderült, hogy a köztünk lévő igen intenzív fizikai vonzalom elfedte a valódi jellemét, amit megismerve keservesen csalódnom kellett. De addigra annyira belebonyolódtunk a kapcsolatba, hogy nagyon nehéz volt tőle megszabadulnom. Aztán csak sikerült, de ő még a mai napig néha megtalál, persze szerencsére csak az éteren keresztül (net, telefon). Sosem kezdenék még egyszer vele, de néha, főleg, ha webkamerás beszélgetést folytatunk, a vonzalom még így is érzékelhető számomra. De szerencsére tudom, hogy ez csak egy külső “borítás”, viszont a belső meg van mérgezve.

            Reply
        • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 21:00

          “de sajnos én nem őket szeretném társnak, ezért aztán szimplán csak udvarias vagyok velük, de nem több és nem is keresem velük a kapcsolatot.”

          És mennyivel tudsz róluk többet a külsejüknél? Lehet, hogy mégis, valójában közöttük rejtőzik, akit keresel?

          Reply
          • Dreja 2011. July 13. Wednesday 10:45

            Valójában arról van szó, hogy olyan embert keresek, aki nem trükkökkel akar elcsábítani. Nyilván más, ha valaki kalandot keresni, de ha a cél ennél hosszabb távú, akkor nem a szemfényvesztések kellenek. Például ha valaki eljátszik nekem egy ilyet, mint Joey, az biztosan az első és utolsó húzása lenne (persze ha kiderül, hogy ez kamu volt).

            Szóval én egyetértek Gáborral. Ugyanakkor tudom, hogy a másik véglet sem szerencsés, nekem például soha nem jutna eszembe, hogy a fenekem vagy bármelyik részem hatást tehet bárkire. Ha valaki közelebb ül hozzám, én reflexesen távolabb ülök, hogy elférjen és nehogy azt higgye, hogy azt szeretném, hogy közel legyen és lebőgjek. Részemről ez egy tök nagy szívás, amin nem nagyon tudok felülkerekedni 😉

            Meg alapból úgy gondolom, hogy ha valaki nem szeret és nem kellek neki, azon semmilyen manőver nem fog változtatni, sajnos.

            Szóval valami középút kell a komolyan beszélgetés majd életre halálra udvarlás, és a fenékriszálós, trükközős megszerzési hadműveletek között.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 11:02

            Középút, éppen erről van szó. A trükkök azok baromira átlátszóak, és a hantások általában azok, akik ezt már nagyon is begyakorolták másokon. De a szándékos, galád, virtusszerű behálóháza a másiknak, illetve a jelzések leadása és fogadása teljesen tiszta szándékkal más. Mert ha nem jelzek, nem látszik, hogy fogadóképes vagyok-e, aztán lehet, hogy a kiszemelt közeledne, de nem mer. Pont azért szerettem bele az enyémbe, mert azt se tudta a drágám, hogy mi a az a háló! De ha nekem nem szól valaki, akkor most én is keresek, meg ő is, és sírhatunk egymás vállán, mint jóbarátok. Én sem “tettem” magam, soha, nem is okoztam csalódást. De a játékos jelzések rendszere, ami csupán arról szól,hogy “van ám fogadókészség, próbáld ki:)” az nem ugyanaz, mint más arcot festeni, és mutatni magunknak. Szóval, a középút. Ahogy mondtad. Mert ha otthon ülök, a herceg a zárt ajtóm előtt elmegy, azt sem tudva, hogy egyáltalán van bent valaki. Másnak mutatva magukat behálózni egy kiszemeltet, az egyszerűen hazugság, és az igazság úgyis kiderül. Ha nem kell neki az igazi arcunk, fölösleges, nem őt keressük. De ez másik aspektus.

            Reply
          • Gábor_40 2011. July 13. Wednesday 15:46

            Tudod, nem kötözhetem össze mindenkivel, hogy jobban megismerjem, hogy valóban ő-e az, akivel működne. Ez képtelenség és szerintem nem így keresünk társat, ha nem szimpátia alapján.
            Igen, első lépésként számit a külső, az öltözködés, az ahogyan beszél és gesztikulál, a megjelenése, a stílusa, a modora, az, hogy rágyújt-e….stb.
            Második lépésnél a beszélgetés (beszélgetések) során az, hogy miként gondolkodik a világról, milyen gondolatok foglalkoztatják, mik érdeklik, miként reagál az én szavaimra, vicceimre, mit válaszol a különböző kérdéseimre, és ő miként fogadja az én reakcióimat, mit szól az én válaszaimhoz az ő kérdésére.
            Igen én így szűrőm le és ezek alapján nagyon is le, lehet szűrni sokkmindent, és igen, kell mellé a szimpátia, a kölcsönös vonzalom.
            Én így gondolom.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 15:50

            Ki beszélt összeköltözésről? Gondolod, hogy én mindenkivel összeköltöztem?:) Ahhoz, hogy valakit jobban megismerjek, legalábbis eléggé ahhoz, hogy kiszórhassam, nem kell összebútoroznom vele. Szimpátia:

            Volt ugye egy film, az “egy éjszaka Erdélyben”. Abban volt két udvarhölgy beszélgetése, a szerelmeikről.

            – Már utál.:) Ez e a legbiztosabb út a szerelemhez. És ti?
            – Ó, hát mi már túl vagyunk az… utáláson.:)

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 15:53

            Amit mondtál is: a beszélgetések. Ez rendben van, egyet is értek vele. Én arra reagáltam, amit először mondtál: hogy akik neked jeleznek, nem olyanok, ezért kerülöd őket. Letesztelted őket is beszélgetések során?:) Én igen! Csak ennyit mondtam, nem többet, ha szószátyárnak is tűnök (elnézését a túltengésért, fél év szinte teljes elzártságban, különböző feladatok alá temetve, és kb. egy hete felszabadultam:))

            Reply
          • Gábor_40 2011. July 13. Wednesday 18:14

            Kedves Náprádiné,

            Igennel kell neked válaszolnom arra a kérdésedre, hogy beszélgetem-e a velem szimpatizáló hölgyekkel. Igen, nagyon sokat beszélgettem velük, ezért is lettem én szimpatikus nekik, mert nem a „sármom” se nem az „anyagi körülményeim” azok, amik szimpatikussá váltak nekik belőlem.
            A beszélgetések alatt aztán sok mindent megtudtam róluk, a gondolkodásukról, és ez sokat számit. Szeretnének tovább lépni, de én nem (nem is adok jelet a bizakodásra), és ha leírnám neked, hogy miért nem, akkor te is egyet értenél velem, sőt, még Andi is.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 18:22

            Akkor vedd úgy, hogy semmit sem szóltam:)

            Reply
        • Rozália 2011. July 13. Wednesday 13:14

          Igen ez ismerös sajnos.

          Reply
  3. Györgyi84 2011. July 12. Tuesday 18:55

    “Várni szerettem volna az este végéig azzal, hogy megcsókoljalak, de túlságosan szép vagy, és nem bírom megállni”
    Melyik nő ne tudna ennek ellenállni?
    ÉN! 😀
    (Azt hiszem, kapna két jó nagy pofont az ürge… :D)

    Reply
    • sea970 2011. July 12. Tuesday 19:05

      Györgyi! És mit mondanál neki? “Várni szerettem volna az este végéig azzal, hogy megpofozzalak, de túlságosan szemtelen vagy, és nem bírom megállni.” 😀

      Reply
      • napsugár 2011. July 14. Thursday 21:51

        Levédeted ezt a mondatot, vagy más is használhatja? Például én?
        Mert nagyon frappáns!

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 20:36

      Én kinevetném az ilyen beszédet. Egyenesen kinevetném. És azt mondanám: jaj, de édes! Hát akkor mutasd meg, hogy ura vagy magadnak, és várj:)

      Reply
    • napsugár 2011. July 14. Thursday 21:50

      Hát igen, mindent a maga idejében :).
      De biztos sokaknak tetszene. Nekem is, neked is jól esne, de az ellenállás már egy másik kérdés.
      Manapság elkényelmesedtek a férfiak (és lehet a nők is). Nekem a nagypapám és az idősebb férfiak rengeteget meséltek arról, hogyan udvaroltak. És valahogy ez hiányzik a mai fiatal férfiakból. Úgy gondolják, hogy bárkit bármikor képesek levenni a lábukról különböző “praktikákkal”. Persze, vannak olyan nők is, akik ezzel játszanak. És – mielőtt megsértődne egy arra érdemes férfiú – (mint már mondtam korábban egy másik cikk esetében) vannak kivételek, akik nem ilyenek, de sajnos egyre kevesebbnek tűnik.

      Egy csalódás után újra próbálok nyeregbe ülni. Vagy úgy érzem, hogy csak a szex kell (az első fél perc után kb.), vagy úgy, hogy nem jelez semmit, és még azt is leírja, hogy sorry, szeretem, ha egy nő kezdeményez. Köszi, gondoltam sorait olvasva. De még nem is ismerlek. És miért teperjek, ha úgy érzem, neked nem kellek?

      Reply
      • lovatlan herceg 2011. July 15. Friday 00:24

        Napsugár, jó, hogy visszajöttél, mindjárt más a megvilágítás, ha itt vagy 🙂

        Persze hogy fontos, milyen jeleket küld az egyik a másiknak. De nem ez a döntő, hanem hogy milyen a fogadókészség, mit vársz tőle. Lehet valaki a legolajozottabb nyelvű fő-flörtmester, ha épp a pokolba kívánod a helyzetet… de ha arra vágysz, hogy kezdeményezzenek feléd, akkor bármilyen bugyutaságra azonnal ugrasz, a leghülyébb poénokon is csilingelve kacagsz, és nem tud olyan balfék lenni a másik, hogy ne aratna sikert. És persze ilyenkor azt sem veszed észre, hogy mi igaz, és mi csak duma, flörtszabvány, kábítás. Ha valaki nagyon akarja, hogy meghódítsák, akkor nemcsak kinyitja a kaput, de leszereli, felaprítja, eltüzeli és a hamut is szétszórja a négy égtáj felé, nehogy aztán eszébe jusson becsukni mégis. Szóval ha meghódítottak, azt te akartad! (Persze, lehet, hogy a másik is, de ez nem olyan biztos. Az a biztos, hogy te akartad jobban.)
        Egy lánybarátomnak nagyon tetszett egy srác, és mivel az nem kezdeményezett, hát muszáj volt maga nekiálljon a dolognak. Lassan már mindenki látta, a srác volt az utolsó, aki észrevette, de azért “meglett” az is. (Hozzá tartozik, hogy annak a lánynak kevesen akartak volna ellenállni, én se haltam volna bele, ha célba vesz 🙂 ) A srácnak annyira nem volt kenyere tenni a szépet, hogy a legemlékezetesebb bók az volt tőle: “Milyen szép szőrös a karod!” (Erről később a lány mesélt nekem.) És a lány még ettől is elolvadt. Mert el AKART olvadni. Ma boldog házasságban élnek – külön-külön, más partnerrel. (Remélem, egyikük sem olvasgatja itt ezt… persze boldog házasságban élők nem szoktak társkereső fórumokat olvasgatni.)

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:06

          Kedves Herceg, fogadókészség viszont hiába van, ha jelek nincsenek!

          “de ha arra vágysz, hogy kezdeményezzenek feléd, akkor bármilyen bugyutaságra azonnal ugrasz, a leghülyébb poénokon is csilingelve kacagsz, és nem tud olyan balfék lenni a másik, hogy ne aratna sikert. És persze ilyenkor azt sem veszed észre, hogy mi igaz, és mi csak duma, flörtszabvány, kábítás. Ha valaki nagyon akarja, hogy meghódítsák, akkor nemcsak kinyitja a kaput, de leszereli, felaprítja, eltüzeli és a hamut is szétszórja a négy égtáj felé, nehogy aztán eszébe jusson becsukni mégis. Szóval ha meghódítottak, azt te akartad! ”

          No, akkor erre mint nő had reagáljak: ha valaki elég naív, akkor egyszerűen bedől a hantának, mert tetszik neki, és elhiszi. Ha idősebb és dörzsöltebb, vagy egyszerűen jobban meg van tanítva, akkor bármennyire tetszik a pasi, át fog látni az olcsó csajozós szövegeken, és megkérdezi: hát én a hányadik vagyok, aki ezt hallja tőled? (legalább magában) A legnagyobb flört vitézeket pont az ellenállás fogja meghódítani. Az, aki más, mint a többi. Aki nem dől be. Legalábbis ezt tapasztalom. Volt egy ilyen elhíresült irodalmi eset, Szvobotka Tiboré (nagy hanta és flörtvitéz volt, akinek lába előtt hevertek a nők), és Szabó Magdáé. Szokása szerint kapta le Szabó Magdát, akitől akkora pofont kapott, hogy leesett a szemüvege. Szabó Magda lett a feleség. Attól, hogy valaki szimpatikus, még nem válunk mindjárt hülyévé is.
          Viszont persze, igazad van, hogy aki tetszik, attól bármi elbűvölő, még az is, ha esetlen, sőt, van akinek az a leginkább, mert az legalább őszinte, viszont: ha nem tudom elkülöníteni a flörtjeleket, a másik könnyen a barátom lesz, minden egyéb nélkül. Hiába nevetek a leghülyébb viccen is. Mert honnan tudom, hogy akar is valamit? VAn nekem elbűvölő, jóképű, aranyos barátom, ráadásul basszus, olyan hanggal, hogy ha énekel, a barátnőmmel összesúgunk, hogy milyen szerencsés, aki egész életében hallhatja ezt a hangot, de ennyi. Mindig megölel, rendkívül bizalmaskodó, hozzáér a másikhoz, akár oda is bújik, de MINDENKIvel. Ha valakinek tetszeni fog, könnyen félreértheti. Hát ezért ha majd valakitől tényleg akar valamit, nagyon egyértelműen kell jeleznie, mert a fogadókészség becsapós, minél inkább meghódíthatna az illető, annál inkább képes az ember jelet gondolni oda, ahol valójában nincs. Ebből lesz sok férfi-nő barátság. Mert mindkettő bizonytalan, és nem mer közeledni, hátha a másik valójában nem, szimpatikus, meg a szeretet kialakul, és így is marad. Mert félreérthető, nem egyértelmű jelek miatt veszítsek egy barátot, aki esetleg fontos? Szóval, azért bonyolultabb ez…

          Reply
        • napsugár 2011. July 15. Friday 09:39

          Köszönöm kedves herceg!
          Próbálkozom többször feljönni ide, olvasgatni, írogatni. 🙂

          Reply
      • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:13

        Jól esne, mert aranyosnak találnám, de elhárítanám, mert átlátszó is. Értékelném az intellektuális ötletet, és hasonló, poénos dologgal elhárítanám. Talán még izgalmasabbá is tenné az estét.

        Reply
      • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:41

        Régen volt egy… általánosan elfogadott kommunikáció, egy mindenki által egységesen tudott és elfogadott, félreérthetetlen “virágnyelv”. És ez az, ami ma nagyon hiányzik.

        Reply
  4. sea970 2011. July 12. Tuesday 19:03

    Kedves Gábor! Szerintem a második lépésed maga a flört…
    És valahol szerencse is, hogy nem tetszik mindenki mindenknek. Jó kis kavarodás lenne, ha nem csak 2-3 igazi lenne az életünkben, hanem 20-30. Csak keressél tovább kitartóan, majd egyszer csak megtalálod. 🙂

    Reply
    • Gábor_40 2011. July 12. Tuesday 20:01

      Egyszer? Inkább minél előbb, hogy legyen sok szép csodálatos évtizedünk!
      Hát olyan nagy kérés ez?
      🙂

      Reply
      • sea970 2011. July 12. Tuesday 20:25

        Kedves Univerzum! Gábor már kicsit türelmetlen, ezért kérlek vedd néhány hellyel előbbre! 😛

        Reply
        • Gábor_40 2011. July 13. Wednesday 15:36

          Rendes vagy, köszönöm szépen!
          🙂

          (három év útán, már igazán türelmes lettem, csak az évek elszállnak……………)

          Reply
  5. Dreen 2011. July 12. Tuesday 20:10

    Én még életemben nem vettem észre, hogy flörtöltek volna velem. Azért kösz a kérdést. 😀

    Reply
    • napsugár 2011. July 14. Thursday 21:54

      Dreen,
      ennél már csak az a borzasztóbb, ha akitől észreveszed a jeleket, azt mondja, hogy ő alapból ilyen. És mikor látod egy másik társaságban, akkor ki is derül, hogy olyan, mindenkivel. Holott nem is akar kapcsolatot! Esetleg egy jó szexet, még akkor is,ha tudja, te nem olyan vagy!

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 14. Thursday 21:56

        Nem baj ez, van, aki bizalmaskodóbb, ennyi. És ezért nagyon félrevezető is tud lenni. Ezért jó, ha mielőtt bármit gondolsz, megnézed, milyen másokkal.

        Reply
      • Náprádiné 2011. July 14. Thursday 21:57

        Semmit nem akar, csak ilyen a stílusa. Mindenkivel.

        Reply
      • Dreen 2011. July 14. Thursday 23:06

        Szerencsére ilyennel sem találkoztam. Vagy sajnos? Már nem is tudom. 😀

        Napsugár, milyen szép a neved…! 🙂

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:52

          Örülj neki, mert ha neked meg komolyan megtetszik, az nagyon kínos, mindkét fél részére.

          Életem máig egyik legkínosabb epizódja volt egy fiúval, akit egyébként nagyon szerettem, (mai napig valahol nagyon bent van a szívemben, bár évek óta nem láttam) és elsőre még tetszett is. Egy társulatban játszottunk, barátom lett, és idővel nálam, bár nagyon megszerettem, el is múlt a kezdeti “felfigyelés”, nem szerettem bele. Hát, én nem… Nos: a színház együtt jár egy nagyon nagy testközelséggel, hiszen sokszor egy az öltözőnk, össze kell néha kapaszkodni, néha csókolózni akár, egymás ölébe ülni, stb… tehát abszolút egymás aurájában létezünk, az egészen sikamlós évődés is szinte természetes, minden szándék nélkül. Nos. Egyszer a rendezőnk elrikkantotta magát, hogy ez a fiú még nem tudja a szöveget, “lányok, ki veszi kezelésbe”? Pont ott mentem el, megverettem a vállát, és nevetve azt mondtam: “Na, majd én!”:)
          És a srác, aki addigra színészbarátom volt, megvárt próba után, a szemembe nézett, és nagyon komolyan megkérdezte, hogy komolyan gondoltam-e, mert ő engem nagyon komolyan gondol, a legkomolyabban, ahogy csak fiú lányt gondolhat. Azt hittem, elsüllyedek… Mai napig megnyílik alattam a föld, ha rágondolok. Hogy oda üssek sebet, ahová a legkevésbé sem akartam volna? Ráadásul ez egy teljesen szokásos, még csak nem is erős évődés volt abban a közegben. Nehéz volt a barátságunkat megmenteni… És attól tartok, nem is sikerült igazán.

          Reply
        • Dreen 2011. July 15. Friday 17:28

          Értem. Megértem hogy nagyon kellemetlen lehetett ez a félreértés.

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 18:35

            Egy életre megjegyeztem, hogy vigyázzak a flörtöléssel…:(

            Reply
  6. Lettner Annamária 2011. July 12. Tuesday 20:19

    Sajnos a gesztenyét kiválogatni nem egyszerű. Én is sokszor abban a helyzetben voltam, hogy akit én néztem ki,hiába küldözgettem a bűvös pillantásokat, mosolyt, nem volt rá vevő, ill. aki nem kellett nekem ő is ezerrel bókolt felém, de nem jött össze. Valóban jó, ha felkészülünk, hogy tudatosan figyeljük, és mi is tudatosan adjuk a jeleket. Hiszen az elején nem tudjuk, hogy mire vevő a másik.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 20:37

      Ezért kell előbb meghatározni kit keresel, és az előre lefektetett szempontok alapján már nem is olyan nehéz. A vibrálások után menni sűrű, sötét erdőbe menni. Ha bármit keresek, nem kell előbb tudjam, mi az, milyen célt szolgál?

      Reply
  7. friesz lászló 2011. July 12. Tuesday 20:59

    Sziasztok.Majd én is megírok egy csomó tapasztalatot,amit az edzésnek minősülő gyaloglás közben szereztem.A nők nagyon furcsák,érdekesek.Nem könnyű a bizalmukba férkőzni,de ha megszeretnek,akkor már talán jó lehet az ember.A lényeg,nem feladni és bízni,remélni….és kimozdulni….

    Reply
  8. sea970 2011. July 13. Wednesday 09:36

    Nekem egyébként nincs semmilyen trükköm. Szerintem az ilyenek alkalmazása eléggé görcsössé vagy sablonossá teheti a flörtölést, amiben pont a spontaneitás a legjobb. De szívesen ismerkedem, beszélgetek akár vadidegenekkel is. Annyi érdekes, különböző ember van…

    Reply
    • Dreen 2011. July 13. Wednesday 13:19

      Köszönöm. Kezdtem megijedni, hogy mivel nekem sincs, én akkor outsider volnék… 😀

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 13:28

        Nem is biztos, hogy jó, ha van “bejáratott”, mert az olyan lenne, mint a viccben a borotválógép, amibe az embernek csak bele kell dugni a fejét, és megborotválja. “Dehát mindenkinek más alakú a feje! – Igen, első alkalommal…”

        Szóval jelzéseket a másiknak adunk, érzékenység kell, mire vevő? Lám, Andi úgy gondolja, hogy a “nem bírtam várni az este végéig a csókkal…” kezdetű szöveg ellenállhatatlan, ketten viszont már azt mondtuk rá, jaj, hagyjuk már a hantát… Szóval ami itt beválik, az lehet, hogy ott riasztó. Mindenkinek más adóvevő rendszere van.

        Reply
      • Dreen 2011. July 13. Wednesday 15:54

        Nagyon jó a vicc. 😀

        Igen, én egyszerűen csak magamat adom. Hiszem mert hinnem kell, hogy az “őszinte, érdeklődő, intelligens pasi -imázs” kelendő – bár a gyakorlat eddig ezt nem igazolta. Mindenesetre imádom meghallgatni a nőket és látni ahogy egyre gyönyörűbbek miközben egyre többet mutatnak meg magukból. (Elvont értelemben! NEM a mosdóba elvont értelemben, hanem szemantikailag elvont értelemben! Teljesen kiforgatod a szavaimat!)

        A bókjaim őszinték. Csak mivel nem bókok mentén gondolkodom, szerintem kissé suták. Ezen még dolgoznom kell.

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 15:59

          Lehet, hogy valaki pont ezért fog beléd szeretni, ahogy ezért szerettem a páromba magam is. 🙂 HA ő is kezdte volna nyomni a hantát, repül, az biztos. Ettől tudtam, hogy “nem egyforma”:) TE olyat keresel, aki egy őszinte pasit keres. Ezért ne is tedd magad másnak, mert nem az fog megtalálni. De jelezned azt azért kell 😉

          Reply
        • Dreen 2011. July 13. Wednesday 16:04

          Úgy legyen. Köszönöm a biztatást! 🙂 Hát igen, a jelzésekkel gondban vagyok, aktuális érzelmi fittség kérdése, ahogy Andi mondaná. Amikor látom hogy suttyónak néznek csak azért, mert bermuda van rajtam, nem öltöny (és amikor öltöny van rajtam, akkor meg nem), az elég lehangoló tud lenni és elmegy az embernek a kedve a jelezgetéstől – öltönyben is. De ez már az én egyéni szoc problémám. 😀

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 16:07

            De ugye nem egy olyan “sznobot” keresel, aki azt nézi, hogy bermuda, vagy öltöny vagy rajtad?:)

            Reply
          • Dreen 2011. July 13. Wednesday 16:25

            Nem, de így már attól is elmegy a kedvem (megszólítani, “jelezgetni”), aki esetleg nem volna ilyen sznob. 🙂 De már nem derül ki így.

            Amúgy a kérdés nagyon jó! 😀

            Reply
          • Dreen 2011. July 13. Wednesday 16:26

            Persze lehet hogy az a sznob is csak a rossz tapasztalatai miatt sznob. Mert már neki is elment a kedve azoktól, akiken a bermuda tényleg árulkodó jel. Nem mintha az öltöny jobb emberré tenne.

            Én én vagyok. A ruha csak velem jött.

            Reply
          • napsugár 2011. July 14. Thursday 22:03

            Igen, sokszor nehéz jelezni, vagy hiába veszem észre a jeleket, ha nem vagyok abban a lelki állapotban, hogy úgy érezzem, hódítani tudok, vagy azt se akarom éppen, hogy meg akarjanak hódítani.
            Bár a ruha öltöztet, és “csak velem jött”, attól még egy csomó mindent tudattat másokkal.
            Mondjuk nőként a legfurább az, hogy ha egy kicsit kihívóbban öltözködsz vagy szoknyát húzol fel, netalán új frizura, merészebb smink az aznapi “öltözéked”, akkor azoknak is tetszel, akik korábban észre se vettek vagy lemondóan néztek végig rajtad. Tehát mindennap legyen valami megbámulnivaló rajtad, hogy ne tűnj szürke, unalmas kisegérnek? Holott nem a ruha teszi az embert, hanem ahogy viseled, vagy ahogy én szoktam mondani, a szemed csillogása vagy éppen a mosolyod. De akinek a külsőség fontos, az csak a ruhát veszi észre, hogy mennyire drága holmijaid vannak stb. És ez is lehangoló.

            Reply
          • Dreen 2011. July 14. Thursday 23:20

            Igen, ezen szoktam mosolyogni, hogy bár bermuda van rajtam (mert mondjuk 40 fok van), azért a táska a vállamon csak 60 ezer forintos, a tokban lévő teló 100, az ipod másik 50. Tehát gyakorlatilag több érték van rajtam mint sokszor őrajta, de azért csóró suttyók közé kever.. 😀

            Na mindegy, elég a károgás(om)ból.. 🙂 Köszönöm hogy megvilágítottad hogy esetleg nincs olyan passzban, hogy vevő legyen a mosolyomra vagy a megszólításra és hogy ez nem mindig rólam szól!

            Egyébként nem értem azokat, akik csak a sminktől látják meg a nőt. Én ha “szakadt ruhában van is”, akkor is ugyanúgy meglátom benne a hercegnőt. Vagy a napsugarat. 😀 (De olyan szép a neved! Nincs ennél szebb név! 😀 Nicknév vagy tényleg így hívnak?) Persze észreveszem a sminket is vagy az új hajat, de akkor az tetszik benne, hogy milyen ügyesen, ízlésesen kisminkelte magát, vagy hogy milyen jól sikerült az új frizurája, nem pedig a megváltozott ő-maga.

            Huh, le kéne feküdni…

            Reply
          • lovatlan herceg 2011. July 15. Friday 00:36

            Egy lány, aki elég fiús alkatú és természetű volt, viselkedésben, öltözködésben is, egyszer mégis úgy döntött, hogy szoknyát vesz föl. Így ment be a suliba, és a hatás meg is lett, egy srác megkérdezte tőle: mi van, ma lánynak öltöztél?

            Na ez nem én voltam, én volnék az utolsó, aki ilyet észrevesz. Ellenben ha megváltozik a szeme csillogása, azt rögtön. Persze ahhoz a szemébe kell nézni, erre meg kevés pasi veszi a fáradságot, hogy odáig felemelje a tekintetét.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:15

            Kedves Dreen, én mindig a férfiak arcát és tekintetét néztem. Ha az megfog, különösen a szeme, akkor megfogott. Függetlenül attól, hogy bermuda, vagy nem. Egyébként meg pontosan tudom, hogy minden öltözék más alkalomra való. Egy tárgyaláson biztosan nem vennék észre egy bermudás férfit, de ugyanúgy átnéznék valakin egy edzőpályán, aki öltönyben jön.:)

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:17

            Kedves Napsugár, akkor az “érzelmi fitnessz” pont neked való:))) Gyakorold, és ne feledd el, hogy te is IGAZI vagy!:))) Légy tisztában az értékeiddel. Ha szépen meggyőzöd magad, hogy neked úgysem jelez senki, észre fogod venni azt, aki éppen már szinte az orrod előtt ugrálva integet, hogy vedd észre?:)

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:19

            (Az enyém észreveszi, ha sminkelek, és ha nem nagyon decens a smink, mondjuk csak a szememet húztam ki egy halvány, barna tussal, akkor nehezményezi is!:O “Ez túl sok, ez nem te vagy” Nem egyformák a férfiak sem, még ha azt is mondjuk néha.)

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:21

            Napsugár, aki a kíhívó ruhádat nézi, az nem TÉGED néz. Még nem láttam olyat, aki azért figyelt volna fel ténylegesen és igazán egy nőre, mert kihívóbban öltözött föl. Megnézi, mint egy kirakatbabát, mert férfiből van a lelkem, de ugyanúgy nem jelentesz neki semmit, ha addig nem jelentettél.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:23

            Napsugár: “De akinek a külsőség fontos, az csak a ruhát veszi észre, hogy mennyire drága holmijaid vannak stb. És ez is lehangoló.”

            De te nem őket keresed, ugye? Innentől nem is kell foglalkoznod ezzel a típussal.:)

            Reply
          • napsugár 2011. July 15. Friday 09:37

            Sziasztok!

            Sok minden igaz abból, amit fentebb leírtatok. Még mindig úgy gondolom, hogy annak az illetőnek is egy darabig kellhettem, de valami közbejött. Még a mai napig nem tudom, mert még mindig nem keresett meg (hiába ígérte, hogy majd megbeszéljük).
            Egyébként én is az a fiús lány (pontosabban már nő) vagyok, aki inkább sportos, mint kihívó, de nem is szoktam úgy öltözködni.
            És kedves Nárpádiné, nem ezt a típust keresem, de az egy általános tendencia szerintem, hogy mindenki ezt nézi. Aztán később kiderül, hogy mégse, de a haverjai miatt magára ölti ezt az álcát. És mielőtt megkérdeznéd,ez sem az én zsánerem. Csak ezt a fajta felszínességet nem akarom átvenni. De úgy érzem, nem is fogom.
            Az értékeimmel általában tisztában vagyok, de néha jól lenne mástól is hallani. 🙂
            Egyébként Dreen, a napsugár az nicknév, de esetleg becenévként se lenne rossz 🙂
            És próbálok e névnek megfelelően élni, különösen, hogy ezt magam választottam! 🙂

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 09:56

            “És kedves Náprádiné, nem ezt a típust keresem, de az egy általános tendencia szerintem, hogy mindenki ezt nézi. Aztán később kiderül, hogy mégse, de a haverjai miatt magára ölti ezt az álcát. ”

            Erre azt tudom mondani: nem, nem mindenki ezt nézi, sőt!:) Egy mesterkurzuson megkérdeztünk néhány teljesen átlagos fiút, hogy miért van ez, hogy ezeket a lányokat szúrják ki, és “kommentálják”.

            Tudod mit felelt? Azt, hogy ezek a lányok erre valók! Aztán kifejtették a fiúk, hogy a szerényebb, csendesebb lányok közül választanának barátnőt és feleséget, hosszú távra nem cicababát fognak választani, mert az nem arra való, hanem arra, hogy megbámulják, megjegyzéseket tegyenek testi adottságaira, esetleg ezeket khm… ki is használják, de ezeket a lányokat nem nézik tovább ennél.

            Reply
          • Dreen 2011. July 15. Friday 17:21

            Náprádiné: nagyon helyes hogy Te nem a bermudát nézed.. Köszönöm. 🙂

            “Tudod mit felelt? Azt, hogy ezek a lányok erre valók!”
            Na most elszámoltam háromig és úgy fogalmaztam ezt: Kellően unszimpatizálok ezzel a gondolkodásommóddal. 😀 Még akkor is, ha néhány “ilyen lány” még egyet is ért vele. Legalább is azt hiszi.

            Kedves Napsugár, nagyon jó egy ilyen név jegyében élni! Akkor most jeleznék Neked. Bár ez az oldal nem erről szól, elnézést is kérek Anditól, de feltételezve hogy budapesti vagy, esetleg volna kedved rám is ragyogni mondjuk egy tea mellett? 😉 Ez így nyilván nem a legszerencsésebb szituáció és a legmegfelelőbb platform erre, de csak itt tudom megkérdezni. 😀 Itt a hozzászólásaimban végülis találsz néhány adatot rólam, a “válófélben”-es topik alatt pedig a Facebook-elérhetőségemet rejtettem el. Természetesen nem bántódom meg ha nem, pláne hogy sok ismeretlen tényező eleve lehetetlenné vagy csak értelmetlenné is teheti a találkozást.. Rád bízom ennek megítélését. 🙂

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 18:34

            Hát, erre azt tudom mondani, hogy ilyen fiút, aki így gondolkodik én sem választanék, de egy-két dolgot sikerült megértetnie. Egy ismerősöm mesélte, hogy apukája a felvilágosítását úgy 14 éves korában ezzel intézte el: “Édes lányom, aki kvának szegődik, ne csodálkozzék, ha bsszák!”

            Hát, ebben is van valami…

            Reply
          • napsugár 2011. July 15. Friday 23:10

            Dreen, mit is mondhatnék erre. Először is köszönöm a meghívást, imádom a teát, bár talán ebben az időben nem éppen a legmegfelelőbb itóka a forró tea. De egy különlegesség bármikor jöhet! 🙂
            Ha nem vagyok pesti lány, akkor is érvényes a teameghívás? Mert nem vagyok az. 🙂

            (Egyébként köszönöm az elcsepegtetett morzsákat, de nem találtalak meg fb-on. Vagy lehet nem kerestelek eléggé? Vagy rossz nevet találtam volna meg?)

            Reply
  9. applemary45 2011. July 13. Wednesday 11:34

    Hát nem könnyű dolog a társkeresés, elég régen művelem én is…sok pasival találkoztam,de személyesen egyik sem jött be valamiért…nem tudom ki tapasztalta azt, hogy a társkeresőkön mennyi házas, kapcsolatban élő vagy épp még sosem volt nős pasi keresi párját vagy nem párját, csak egy kis mellék szórakozásra alkalmas valakit keres…és nagyon kevés az, aki valóban a társát keresi nagybetűvel. Épp ezért szinte a 60-70 %-a felejthető…ez eléggé leszűkíti a lehetőségeket, no és ott van a km távolság is…hosszútávon ez nem működik, kinyírja a kapcsolatot , a mai körülmények között pedig nem egyszerű és kockázatmentes egy kialakított egzisztenciával a hátunk mögött, mindent feladnia szerelemért és csavarni egy svédet az életünkön…a “bejön” az pedig három összetevős…vizuális vonzalom, valamilyen területen közös érdeklődési felület, hasonló érzelmi-értékrendi habitus…szóval, nem könnyű, de vallom csak a 3-as egységgel működhet boldogan egy kapcsolat..és mivel az a tapasztalat elég régen, hogy a férfiak vadászösztöne elsődlegesen a vizualitáson alapszik és ennek vonzásában a szex, ha ez nem működik előbb utóbb vége lesz a lángolásnak és vagy továbblép vagy mellékvágányt keres.
    Mi nők pedig inkább érzelmi síkon működünk,de ettől függetlenül visszafele is igaz a történet.És, ha nincs az a bizonyos szikra,már az elején, akkor később sem lesz csak, azt hisszük…hát összetett ez nagyon, ezért nehéz megtalálni a legmegfelelőbbet.:)))

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 11:59

      Erre még mindig azt tudom mondani: valahány szerelem olyan volt, akit már ismertem, minden szikra nélkül. A férjem, aki szerelmem 15 éve, kb. fél-egy éve volt ismerősöm, anélkül, hogy egyáltalán észrevettem volna, és ez teljesen kölcsönös volt. Aztán jött egy turné, ahol valamiért felfigyeltem tiszta arcára, és ő rám, hogy miért? Ismertem már ezt az arcot, jártam is már náluk, szikra sehol. Aztán volt olyan, hogy valakire felfigyeltem, szikra, és ahogy jobban megismertem, a szikra úgy hunyt ki, ahogy jött. Nem volt még olyan szerelem az életemben, ami szikrából lett volna, illetve egy szikrából, fölfigyelésből sem lett szerelem. Ha nem ISMEREM az illetőt, nem tudom, hogy egy becsületes, tiszta ember, akkor nem szeretek bele. Szikra lehet egy nagy svádájú hantás felé is, aki ezzel együtt se jöjjön a közelembe. S volt olyan, aki két éve tanított, de egyáltalán nem okozott álmatlan éjszakákat, míg meg nem ismertem jobban. Na, azután aztán annál többet, hú, de mennyit…:)Akit fent említettem, életem egyik legnagyobb halálos és halálosan reménytelen szerelme szintén olyan valaki, akit gyerekkorom óta ismertem. Aztán egyszercsak rácsodálkoztam: Más, mint a többi…
      Nem vagyunk egyformák persze, én mindenesetre saját életem alapján semmiféle szikrában nem hiszek, illetve abban nem, hogy ennek a mély érzésekhez bármi köze van, pláne a boldog párkapcsolathoz. Szerelmes abba tudok lenni, akit eléggé ismerek ahhoz. Különben a szikrás emberbe rakom saját elképzeléseim, és azokba szeretek bele, aztán mikor kiderül, hogy nem olyan, pofáraesés.

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 12:00

        (egyébként meg jól kinéznék, ha minden “szikrás” emberbe bele is szerettem volna…:)

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 12:45

      Férfiak és az igazságérzetem védelmében azért van ám közöttük is, aki érzelmi síkon működik.:)

      Még egy szikra ellenpélda: fiú fizika korrepetálásban részesíti a lányt (nem röhögni, nem úgy!;) érettségi előtt. A fiú szép lassan rájön, hogy itt ez az édes, tiszta teremtés, tulajdonképpen udvarolna. Lány levelei a fiúról a barátnőhöz a következő változáson mentek át szép lassan: “Gyanús, hogy tetszem neki. De én nem akarok vele járni!” néhány hónap múlva: “Lehet hogy… szerelmes belém?” Fél-háromnegyed év múlva: “Ugye szeret engem, ugye?!” Ma házasok:) Fiú és lány a korrepetálás előtt is már ismerték egymást, fiú a lány legjobb barátnőjének és osztálytársának volt a pasija eredetileg. Védelmében: a korrepetálás idejére már kidobta őt az a legjobb barátnő, de ő akkor is még egy másik barátnőre akart hajtani, nem későbbi feleségére. Aztán az órák alatt másképp lett:) Kapcsolatuk kb. 17-18 éve tart, és nagyon szépen vannak.

      Reply
      • Dreen 2011. July 13. Wednesday 13:55

        Köszönöm ezt a történetet! Ez biztató! 😀

        Reply
  10. moni 2011. July 13. Wednesday 14:08

    engem nem érdekel ez

    Reply
    • Randi Andi 2011. July 13. Wednesday 14:41

      Kedves Moni!

      Ha nem érdekel, akkor ne olvasd 🙂
      Ha a hírlevélről szeretnél leiratkozni, akkor a leiratkozási linket a levél alján találod!

      Reply
  11. sea970 2011. July 13. Wednesday 14:47

    Lehet, hogy Moni már tökéletesen flörtöl, pont azért nem érdekli a cikk. Akkor viszont adhatna 1-2 tanácsot. 😛

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 15:07

      :))))

      Reply
  12. Virgil 2011. July 13. Wednesday 15:18

    Hmm hát én nem sok sztorival szolgálhatok részint borzasztóan flörtölök és elég vacak randikon estem keresztül amit utólag ki is hagytam volna…
    Egyik speciális képességem igy 23 évesen pillanatok ott tudok hagyni valamit ami nem működik ami néha jól jön máskor marha rosszul. Na meg ízig vérig INTJ kaliber vagyok ami valljuk be majdnem teljesen inkompetens ha társas kapcsolatokról van szo. 🙂
    Eredmény 23 év ,sikeres randik 13 vessző 0

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 15:26

      Nagyszerű! Diagnózis megvolt, már fél siker! Lehet kezdeni dolgozni rajta!:) (már ha akarod, persze)

      Reply
    • Miriam 2011. July 17. Sunday 19:56

      Kedves Virgil!

      Kérdéseket szeretnék feltenni Neked:

      1. Hogyan ismerkedik manapság egy 23 éves fiatal?
      2. Mit jelnt: INTJ ?

      Köszi, ha válaszolsz.

      Reply
  13. Virgil 2011. July 13. Wednesday 15:50

    Hát nem nem tudom olyan érzés mint amikor altató nélkül operálnak legalábbis nekem…

    Ehh még írni róla is kellemetlen.

    Igazából a probléma magja nálam az hogy egyáltalán megéri azt sok beleölt energiát amit egy kapcsolat jelent ami olykor oly könnyedén szóródik szét mint pitypang a szélben.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 15:55

      Hogy olyan könnyedén szóródik-e szét, az már rajtad, rajtatok múlik. Tudom, hogy könnyebb felpattanni, mikor “nemműködik”, de sokkal nagyobb veszteséget jelenthet és sebeket, mint a megoldásra fordított energia. Az emberből, ha ez szokássá válik, örök menekülőt is csinálhat.

      Reply
  14. Virgil 2011. July 13. Wednesday 16:14

    Remekül tudok menekülni szerintem ki érdemlek a következő Mirro Edge-ben egy alternatív szerepet. 😀

    Reply
    • Dreen 2011. July 13. Wednesday 16:28

      😀 😀 😀 Kedves Virgil, mesélnél egy-két ilyen randidról? 🙂

      Reply
    • napsugár 2011. July 14. Thursday 22:11

      Virgil, lehet kérdezni?
      De meg is teszem. 🙂
      Csak te menekültél volna? Vagy a másik fél is?
      Mert ha csak te, és nem a másik fél miatt, akkor egyszer szembe kell nézni a félelmeiddel.
      Mondjuk, pont én beszélek. 🙂 Én se tudok flörtölni, randizás se megy, csak ha már felengedek a másik közelében, de az meg nem megy egyik percről a másikra. :S

      Reply
      • napsugár 2011. July 14. Thursday 22:20

        Bocsi, kimaradt az előbb. 🙂
        Azt hiszem, a múlt heti Castle-ben volt egy nagyon jó jelenet, amin sokan kacagtunk (szerintem), de személyesen átélni, huh, …
        A lényeg az volt, hogy a “randik” eleve nem úgy jöttek létre, hogy igazán kíváncsi lett volna egymásra a két fél. De megpróbálkoztak vele. A rendőrnő egy tűzoltóval ment (a srácnak tetszett a nő), aki végig csak az aktuális ügyével foglalkozott, és meg se hallotta a pasit, nem is figyelt rá. Az krimiíró pedig egy nőt hívott el hasonló szituációval. És az ügy lezárása után beszélgettek arról, hogy milyen szörnyű volt a randijuk, mert a másik csak magával foglalkozott, és aki nem tud randizni, az ne is hívjon el senkit. 😀
        Humoros volt a jelenet megtekintése után, hogy pont a másikat hibáztatják.

        De talán ez velünk is megtörténik. És igaza van Andinak, a flört valamilyen szinten jó, de nem kell állandósulnia, mert akkor elveszik a vonzereje. Olyan üzeneteket kell adni, amit igazán a másiknak van “kitalálva” (nagyon magyartalanul megfogalmazva).
        És persze az éppen aktuális érzelmi állapot is meghatározó. (Amin néha erőnek erejével kell változtatni, ha változtatni akarunk az életünkön!)

        Reply
        • lovatlan herceg 2011. July 15. Friday 01:14

          A másik hibáztatása olcsó megoldás. Ha egy komoly kapcsolat véget ér (és most nem az 1-2 hetes “halálos” szerelemre, “minket egymásnak teremtettek, te mégsem vetted észre” rinyálásra gondolok), annak mindig 2 oka van: az egyik fél, meg a másik fél. Egyedül még szakítani sem lehet igazán 🙂

          A szakítást mindig az egyik kezdeményezi és a másik szenvedi meg jobban, de kettejükben rejlik az ok, nem egyikükben. De ha valakinek kirakták a szűrét, akkor ösztönösen védeni igyekszik a sérült önbecsülését azzal, hogy a másikat lealázza. Nehéz elfogadni azt saját magunkról, hogy “megmérettünk és könnyűnek találtattunk”, inkább a másikat festjük le könnyűnek. Egészen addig, amíg magunk is elhisszük, hogy így van. A zsigeri szerelemből zsigeri gyűlölet válik.

          Ezért aztán nagyon becsülöm az olyan hozzáállást, mint Dreen-é. Pedig egy magasabb gondolati szinten, ha saját korábbi választásunkat nem tagadjuk meg totálisan (“hogy lehettem ekkora f***, hogy ezt a k***-t válasszam”), hanem továbbra is érvényesnek tekintjük exünk ténylegesen meglévő értékeit, amelyek miatt szerettük annak idején, épp azzal becsülnénk meg saját magunkat. De ez nehéz, és annak sem mindig megy, aki így szeretné.
          Hát még akinek jó az olcsó megoldás is…
          Kisebb dolgokban is így működik, saját sikertelenségünket más hibájaként tüntetjük fel. Én tökéletes vagyok, de a másik egy érzéketlen tuskó. És persze minden pontosan úgy történt, ahogy én látom.

          Kívülről nézve tényleg humoros, és úgy mindenki szépen felismeri az ilyet, és jót nevet rajta.

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 06:54

            Aki nem akarja megoldani, mégis inkább a “kirakó” fél szokott lenni. Aki elfut. Aki kimondja, hogy: mincs megoldás!

            Pedig megoldás mindig van, csak akarni kéne. A kirakó fél azonban általában úgy dönt, én nem AKAROM megoldani, nem ér annyit a másik, és a kapcsolat sem. Ezt mindig nehéz annak feldolgozni, akinek viszont még igen. Ami a másik legyalázását illeti, ahogy a másik topicban mondtam is (szakítás utáni depresszió), ez egy útja a feldolgozásnak. Ahogy a gyásznak öt szakasza van, a megbocsátásnak is. A másikat pedig el kell gyászolni, és meg kell neki bocsátani. Ahogy Dreen írta: ez nála egy év volt. Gyászév. VAn, akinek több. De ebben mindig átmegy a 1. tagadáson (nem lehet, hogy ez történt, ez nem lehet, nem bánhatott így el velem), a 2. haragon (itt jön a másik meggyalázása és megtagadása, ezen is át kell menni, sokan itt akár évekig is leragadnak) a 3. depresszión (itt jön a magam legyalázása, úgy látszik, ennyit érek, stb…), 4. Az alkudozás (ha nem így, vagy amúgy történik, akkor talán…)

            5. A megbocsátás, a másik tartozásának elengedése.

            Ezeken át kell menni, sajnos enélkül nincs. Dreen módszerével ezért nem értek egyet jelesül én, mert ezeket kihagyja. Pedig a szellemi fejlődésünkhöz fontos. A legnehezebb talán az, hogyha valaki egyszer eladta a bizalmunkat, vagy nyilvánvalóan nem értékelte, akkor úgy kigyászolni és eltemetni, hogy ne legyen egészen halott, vagyis megismerjem még egyszer az életben, ha meglátom.

            Pont az elváltaknál tapasztalom leginkább: mindig a MÁSIK hibás. Egyedül a MÁSIK. Én soha! Még én sem láttam olyan elváltat, aki ne csak házastársára kent volna mindent, pedig egy hibásos tönkrement kapcsolatot sem láttam. Ketten építik, vagy túl büszkék, vagy, vagy… vagy csak magukra figyelnek oda. De mindig kettőn áll a vásár, ahogy mondani szokás. Ha pedig az ember nem megy át az öt szakaszon és nem dolgozza ezeket fel, akkor ugyanazokat a hibákat, amiket magában kellene először felismernie, tovább fogja vinni a következő, és a következő, és a következő kapcsolatába… Leginkább azt a szemléletet, hogy mindig a másikban keresse a hibát.

            Szerencsés vagyok ilyen szempontból, nincs az az ügyvéd, aki bárkit úgy meg tudna védeni, mint én, akár önmagam előtt, ha akarom. Most két ember gyásza van rajtam. És a legrosszabb: hogy nem akarok megbocsátani, még gondolni sem rájuk, ne is lássam őket, ne is tudjak róluk, megbízni meg aztán végképp nem fogok egyikükben sem! (utóbbi valószínűleg sajnos igaz is lesz, a végére is) Ezen a szakaszon a legnehezebb. És azt hiszem, itt rekedünk meg a legtöbben. Legjobb lefoglalni az embernek magát, ha gyásza van.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:36

            Kedves herceg, bocsáss meg, de ezzel nem tudok egyetérteni: “A zsigeri szerelemből zsigeri gyűlölet válik.”

            A szeretet nem múlik el soha. Aki szerelmes, úgy, hogy valóban az, soha nem fogja meggyűlölni a másikat. Mint a nótában: “Felleg borul az erdőre, nem átkozlak, ne félj tőle! Ha rád ajkam átkot szórna, sose szerettelek volna” A birtoklási vágyat persze nagyon könnyű összekeverni a szerelemmel, de nem az. A “ha nem szeretsz engem, akkor dögölj meg” az nem szerelem, csak a birtoklás ösztöne. Akit szeretek, azt el tudom engedni, mert azt akarom, hogy Ő boldog legyen. HA nem velem, akkor legfeljebb ÉN nem voltam méltó arra, hogy ŐT boldoggá tegyem. Még senkit sem tudtam meggyűlölni, akit igazán szerettem, sőt, mint fentebb írtam, volt, akinél magam lettem volna “kerítő”, hogy az ő boldogságát elősegítsem, ha már nem engem választott, aki természetesen mindent megadtam volna neki. Dreen amit leírt, az szerelem, valóban. Zsigeri gyűlölet a birtoklási vágyból lesz, hiszen csak akkor és addig szeretem a másikat, ameddig az enyém, vagy azt teszi, amit én akarok, hogy tegyen. Más eset az, ha kiderül, hogy nem olyan volt, amilyennek hittem. Mondjuk vakon bízom benne, de kiderül, hogy egy hazug gazember, aki végigk***ja a fél világot a hátam mögött. NA, abból lehet gyűlölet, de akkor nem a másikat szerettem, hanem a köré szőtt képet.

            Egyébként meg fenntartom: aki elhajít, mert eldobni könnyebb, az nem méltó valójában, még az okozott fájdalomra sem. Fájjak valaki miatt, akinek ennyire nem számítottam? Értékelt engem, volt benne valódi szeretet? Nyilvánvalóan nem, vagy már nincs, vagyis akárhogy is, azzal, hogy kidob, bizonyítja, hogy nem vagyok fontos a számára egyáltalán, szeretetben könnyűnek találtatott.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 08:48

            Érdekesség van azért abban, amit mondasz, kedves herceg. Néhány kapcsolatom ért már véget, ami baráti kapcsolat, szerelmi kapcsolataimban mindig én szakítottam. De soha, senkit nem dobtam ki. Soha. Ha volt hozzá közöm egyszer az életben úgy, akkor hogy lehetne, hogy többé ne is szeressem? Hogy tudnám visszaadni a másikról való mély ismereteket, az együtt töltött időt, a közös emlékeket? Ez nekem nem megy. Baráti kapcsolataimban viszont volt, aki keserves csalódást okozott, vagy effektív árulásnak minősíthető, amit tett, és ezért az az illető számomra egyszerűen halott, és nem ismerném meg, ha szembe jönne. Volt, aki hazudott, volt, többször is olyat tett, ami árulásnak tekinthető, de valahogy megbocsátottam mindig, aztán végül ő dobott ki, amit már említettem, nem bírta ki a politikai nézetek különbözőségét. Na, utóbbi is valószínűleg elföldeltetik, sokkal előbb meg kellett volna tennem, az első jelnél, hogy ellenem el lehet dolgokat követni, mert mások a nézeteim. Három halott barát, ezek közül az utóbbi kettő értékeit természetesen jól ismerem, és azokat nem is tagadom meg. De a temetés az elengedhetetlen, nagyon sok idő fog eltelni, míg bármelyikükkel egyáltalán képes leszek találkozni, egyszerűen azért, mert fájna, és védem magam. Az elsővel meg nem is akarok, még a személyére emlékezni sem, mert én ismertem félre, nem az, akinek hittem, ha tudom előre, soha nem jöhet a közelembe. A másik kettőből az első, aki teljesen jó szándékkal, és nem ellenem irányulóan, tulajdonképpen az adott szituációt értékelve talán még megérthetően is, de hazudott, és ezzel elárulta a bizalmat, valószínűleg lassan majd “kegyelmet kap”. De aki kihajított a nézetkülönbség miatt, még ha tudom is az értékeit, és változatlanul becsülöm és nagyon szeretem, aligha, bármikor. Mivel ugyanis bármit el lehetett ellenem követni a politikai nézetkülönbség miatt, még kihajítani is, nem tartom lehetségesnek, hogy még egyszer megbízzam benne valaha, bármennyire tudom az értékeit. Könnyűnek találtatott? Aki eldobja valaki bizalmát és barátságát a politikai nézetkülönbség miatt nem könnyű? Dehogynem. Annál még könnyebb. Nyilvánvaló, hogy akármikor ismét bármi elkövethető ellenem az ő rendszerében. Ha meg ezért talált könnyűnek, akkor valójában maga könnyű, hiszen saját hangoztatott nézetei ellen cselekedett, amiket csak rajtam akart bevasalni.
            Tehát sokféle lehet egy kapcsolat, és sokféle okkal lehet vége, nem kell feltétlenül meggyűlölni a másikat ahhoz, hogy az ember tudja, valami örökre elveszett, például a bizalom, és van, hogy a másik tényleg könnyű, illetve hogy a dologról alig lehet tenni, például az ellenkező politikai nézetekről (megjegyzem, azokig a vitákig tök semmi bajunk nem volt egymással, utána lett ellenem bármi elkövethető, előtte úgy 8 évig béke és barátság volt) Ilyen eset szerelemben a félrelépés, például. A csaló az bizony valamiben igencsak könnyű. Tehát azért még ebben sem lennék kategorikus, pláne nem gondolnám szerelemnek, szeretetnek, ami gyűlöletté tud válni.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 09:13

            “Kisebb dolgokban is így működik, saját sikertelenségünket más hibájaként tüntetjük fel. ”

            Van, aki igen, van aki nem. Aki magában keresi a hibát, az tud előre menni, aki másokban, az általában toporog. Mert le is győzi a hibáit, és következőleg nem követi el. Hihetetlen számomra ilyen szempontból a keresztfiam: alig látszott ki a földből, mikor egyszer jön oda hozzám sírva és mutatja természetesen puszival gyógyítható fájós kezét, amit bevert egy kerítésbe. Közben hajtogat valamit. Először nem értettem a gyerek beszédét, de aztán megértettem. A másfél éves kisfiú azt hajtogatta, hogy “Nem tigyeltem, nem tigyeltem!” Nem figyeltem, nem figyeltem! Nem megütött a csúnya kerítés, hanem nem figyeltem! És azóta is, bizony tanulom a gyerektől a ritka szemléletet. Bármiben kudarc éri, azt keresi, hogy lehetett volna ő maga még jobb, és hogyan kerülhette volna el. Tizenegy éves, nem rég harmadik lett Lisszabonban a nemzetközi dámajáték versenyen. Bizonyára emiatt a szemlélet miatt is. A sikeres emberek egyik sajátja pont, hogy magukban keresik a hibát, és dolgoznak rajtuk.

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 09:20

            És még egy példa ehhez: apjával sakkozik, egyszercsak felborítja a táblát, bezuhan a sarokba, eltakarja az arcát, és hisztérikusan sír, hogy soha többé nem fog sakkozni. (vesztett) Magyarázzuk neki, hogy nagyon ügyes, és apa már nagyon sokat sakkozott, és sokkal gyakorlottabb nála, de ha majd ő is sokat sakkozik, akkor majd egyre ügyesebb lesz. Sírás folytatódik, egyszercsak kiböki, hogy azért nem fog többet sakkozni, mert ő (!) ehhez túl figyelmetlen, mert ha észrevette volna apának ezt és ezt a lépését, amire ezt és ezt kellett volna lépnie, akkor nem veri meg apa, de ő figyelmetlen volt, nem való neki a sakk.

            Hát ez az, hogy magunkban, vagy másban keressük a hibát. És hogy mit lehet eltanulni egy kisiskolás gyerektől.:)

            Reply
          • Náprádiné 2011. July 15. Friday 11:17

            Na, még valami eszembe jutott, megütötte a fülemet ez a “könnyűnek találtatott” KI találtatik könnyűnek? Kétszer szakítottam, egyik férfiról sem gondoltam, hogy könnyű lett volna, NEM találtattak könnyűnek, csak nyilvánvalóan nem őket kerestem. Megmaradtak az életemben, továbbra is közöm volt hozzájuk és nekik hozzám, csak nem az én igazim voltak, és én sem az övék. Ettől bármelyikük kevesebb ember? Könnyebb nálam? Hát, nem. Akik meg egy hosszabb kapcsolatot tönkrevágnak, s mondod, hogy kettő! Azok közül KI a könnyű? Melyik tönkretevő, aki elfut, vagy amelyik még küzdene? Hát a szakaszokon való végigmenés után el kell arra jutni, hogy sem én, sem a másik nem volt “könnyű”, egyikünk sem könnyebb, csak én ebben hibáztam, ő meg abban. (Én például kétszer beleválasztottam, és már néhány nap után tudtam, hogy ez nem az én igazim, csak idő kellett a másiknak, hogy eltávolodjon, hogy ő is rájöjjön erre, ne érezze magát “eltaszítva”) Nem is értem, miért megy tönkre egy kölcsönös szerelem két összeillő ember között. Hiszen csak mélyülni kellene az idővel!

            Reply
          • Dreen 2011. July 15. Friday 17:47

            Nagyon szimpatikus és tiszteletreméltó amiket írsz Napradyne 🙂

            Sok hozzáfűznivalóm nincsen. A személyiségoperációról lehetne, de erősen offtopik. 😀

            Reply
          • Dreen 2011. July 15. Friday 17:51

            Egyébként praxisom során azért találkoztam olyan, még válás előtt álló, azt elkerülni próbáló párral, ahol – legalább is a hozzámforduló egyik fél – pontosan el tudta mondani hogy ő itt, a másik ott rontotta el, egyikük sem patyolattiszta. Azért van ilyen.. 🙂 Csak kellő számú mintavitelezésnél mutatkozik meg a statisztikában.

            Reply
            • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 21:56

              Igen, de ők nem véletlenül nem elváltak, hanem megpróbálták megoldani, és segítséget kértek, tudva, hogy ketten, együtt, közösen el tetszettek cseszni valamit, de nagyon.

              Reply
        • Náprádiné 2011. July 15. Friday 09:48

          🙂 Minap “A farm, ahol élünk” sorozatban volt egy tündéri epizód, hogy min tud elindulni egy válás! A farmer csűre legéett, benne a frissen betakarított termés, amit a hét végén vitt volna a vásárra. Teljesen tönkrementek, és a feleség mondta, hogy hát a postakisassony álláshelye megüresedik, ő elmegy dolgozni. Erre a farmer megsértődött, hogy ő el tudja tartani a családját, a felesége ne dolgozzon, persze, azt gondolja, hogy ő, a FÉRFI túl gyenge a családja eltartására. A feleség persze semmi ilyet nem gondolt, ők egy szerető család voltak mindaddig, csak segíteni szeretett volna. De a férj meggyőzte magát, hogy így ő értéktelen, és a felesége lenézi, őt pedig ne nézze le senki, végül azzal, hogy: Válunk! Bevágta az ajtót. A feleség nem is értett semmit, de hát a másik ment el, ő tette tönkre a családjukat. A barátok persze csodálkoztak, hogy mi ütött ezekbe, az egyik asszony próbált a feleséggel beszélni, hogy hát mondja meg a férjnek, hogy ő nem akarja, hogy elmenjen. “De igazam van!” “Jó, és boldog is vagy ettől?” Na, akkor a feleség valamit mégis megpróbált, közben a férj persze már értesítette a bírót, hogy jöjjön a kisvárosba, mert válás lesz. Nyilvánvalóan mindkettő szíve megszakad, de az a kva BÜSZKESÉG (kevélység?) nem teszi lehetővé, hogy bármelyik engedjen. No, jön a bíró, csodálkozik, hogy mindenben megegyeztek, semmi ordibálás, hát mért akarnak ezek válni? Erre egy vitás pont, a gyerek az apánál akar lenni. Az apa, hogy ő ezt nem akarja, mert mi lesz akkor az anyjával, mire a gyerek, hogy ha nyilvánvalóan szeretik egymást, mi ez a hülyeség, mért akarnak válni? Mire az apa, hogy kérdezd anyádat! Az asszony nagy szemekkel néz, hát ő az egészből semmit nem értett. A férj erre, hogy igen, te úgy gondolod, hogy gyenge vagyok, nem tudom eltartani a családomat, az ilyen férfinek nem is való feleség!
          Mire az asszony fölpattan, hogy ilyet nem is mondott soha, mire a férj: “Szóval már őrült is vagyok!” A vége az lett, hogy a tanúként velük lévő házaspár, aki kívülről látta az egészet, elkezdett kacagni, erre feleszméltek mindketten, és végül a válásból semmi sem lett.:) Szóval, ennyin tud múlni, még egy válás is, különben széttépték volna emiatt közös életüket és a gyereket is. Kommunikáció, és az a fránya büszkeség, ami egyedül bajnak van. Tanulságos rész volt:)

          Reply
    • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:39

      Csak nehogy aztán így elmenekülj az igazi elől is. Csak remélhető, hogy nem tetted máris…

      Reply
  15. Friesz László 2011. July 13. Wednesday 16:35

    Üdv.mindenkinek.Szerintem sok-sok férjes hölgy flörtölne,csak…..nem mer.Férjemuram,ugyanis benne van a lelkükben.Be van kódolva a nők agyacskájába,hogy hűségesnek kell maradni.Ha a gazember férj,a legnagyobb gazfickó,hazugláda,iszákos,éjszakába járó,hajnalban hazatérő,más nőknél alvó ,goromba,stb.stb.típúsú pasas,annál inkább ragaszkodik hozzá a hülye szerelmes felesége.Pl.Zsófi a Zsoltba,vagy a Kinga a Gézába,a Barátok közt-ből.Egyébként a helyzetem nem esélytelen,de most én közlöm az igényeimet.Akármilyen szép,és jóalakú egy nő,ha dohányzik,ha vedeli a szeszt a piáló pasasokkal és szeret duhajkodni járni,és olyan férfiak társaságát keresi,akik az éjszaka császárai,kurvahajcsárok és ha vedelni,mulatni kell,meg jó kocsija van és még a bőre alatt is pénz van,szóval,ha a nőnek az ilyen férfi tetszik,ilyennel fekszik össze egy pillanat alatt,mert a férfi kérkedik a pénzével,az ilyen nő nálam menjen a francba.Az ilyen nő eladja magát,a testét,a lelkét és a szerelmét is.Az ilyen nő…..nálam egy nő ne bagózzon,mert büdös a szája,ne igyon,mert a piaszag is undorító,le tudja velem gyalogolni a 15 kilométert,ha nem is mindennap….és ne szórja a pénzt hülyeségekre….szóval,érted Andi?És sajnos a mai világban a nők többsége bagózik,vedel,az éjszakába jár,és be vannak regisztrálva az internet szexpartner kereső oldalaira,ahol el lehet őket hívni házhoz,jó pénzért,ahol a kuncsaft fizet,a nő meg eladja magát mindenféle gusztustalan,dagadt,vedelős,éjszakába járó,sok,sok pénzzel,menő autóval rendelkező férfinak…ezért nem lehet a mai világban nekem barátnőt szerezni….az internet szexpartner kereső oldalait láttam,a nők így keresik a megélhetést,mert ez a szemét társadalom nem fizet a munkáért,és szegény nőket rákényszeríti az effajta pénzkeresésre,mert a nő ma ki van szolgáltatva a főnökének,stricijének,és a külföldről magyar nőt rendelő dúsgazdag szemétládának…..és még sok más férfinak,aki veri,rugdossa,részegen terrorban tartja,stb.Ha nem így lenne,nem lenne tele az internet jobbnál jobb nőkkel,akiket akár több férfi is házhoz hívhat,különböző perverzitásokat kiélhet a megfizetendő nőkön,akik talán undorral és sírva tűrik a kikötözést,több férfi erőszakját,korbácsolást a kínzásokat,de csak így tudnak nyomorukon segíteni…mert munkából nincs pénzük….Andi segíts nekem légyszi,hogy Szalai Viviennel,a két botránykönyv írónőjével tudjak beszélni,de beszélni szeretnék a tv2 Aktív szerkesztőivel is…Hidd el,hogy az internet sokmindenre rávilágít…..

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 17:46

      “És sajnos a mai világban a nők többsége bagózik,vedel,az éjszakába jár,és be vannak regisztrálva az internet szexpartner kereső oldalaira,ahol el lehet őket hívni házhoz,jó pénzért,ahol a kuncsaft fizet,a nő meg eladja magát mindenféle gusztustalan,dagadt,vedelős,éjszakába járó,sok,sok pénzzel,menő autóval rendelkező férfinak…ezért nem lehet a mai világban nekem barátnőt szerezni….az internet szexpartner kereső oldalait láttam,a nők így keresik a megélhetést,mert ez a szemét társadalom nem fizet a munkáért,és szegény nőket rákényszeríti az effajta pénzkeresésre,mert a nő ma ki van szolgáltatva a főnökének,stricijének,és a külföldről magyar nőt rendelő dúsgazdag szemétládának…..és még sok más férfinak,aki veri,rugdossa,részegen terrorban tartja,stb”

      Elmondjam, hány, egyébként derék, tisztességesnek látszó házasember akart fölszedni engem?! Az interneten, mert így diszkrét, és derék, jámbor felesége nem lát semmit belőle? Ne kezdjük a férfiak aljasságait sorolni és a százalékarányt, mert hosszabb lenne az írásom, mint a tiéd! És sajnos a mai világban a férfiak többsége (többen, mint a nők!) vedel, és dohányzik, és csak arra használja a begyakorlott flörtjeleket, hogy szexpartnert találjon magának, a hűség, az smafu! Csak azért a kivételes 10-15 százalékért nem folytatom, akik közül most néhány kivételes, derék ember eszembe jutott, és ŐKEt nem akarom megsérteni. Pontosan tudom, hogy mifélék a férfiak, 85-90 %-ban!!! Sok tisztes családapa, aki kurvázni jár, mert a prostitúciót a férfiak csinálják, akik adják, veszik a nőket, egymás között, az eladó és a vevő is férfi! Alig lehet egy tisztességeset találni! Most azért fogtam be, mert egy kivétel éppen mögöttem ül (nem engem figyel, csak itt van) és VELE szemben lennék igazságtalan. Igen, az internet sokmindent megmutat. Pláne, ha olyan oldalkon jársz (vajon miért?) ahol ezek kószálnak. ÉRdemes ott is megnézni, hány százalék a férfi, és hány a nő. Én folyton ismerkedem, kíváncsiságból, emberszeretetből, a legkülönbözőbb fórumokon. És állandóan belefutok, hogy kikezdenének velem a feleség háta mögött! Házas vagyok, hát annál jobb, kisebb a bonyodalom!!! Az abortuszra menők mögött 85%-ban ott egy felelőtlen ,aljas gazember, akinek kilenc perc, ami a nőnek kilenc hónap, de ugyan, kit érdekel?! Hát hagyd a nőket, amíg még gondolok azokra az ismerőseimre, szeretett barátaimra és a férjemre elsősorban, akik mások, mint a többi. HA az internet szexpartnerkeresőit böngészed, az nem a nőket minősíti, te miért vagy ott?

      Aztán érdemes megnézni a dohányosok és alkoholisták arányát.

      Huh. Nagyon fel vagyok háborodva.

      Reply
      • Dreen 2011. July 13. Wednesday 20:41

        Írni akartam az úrnak, hogy megértem hogy el kell magát nyavalyognia valakinek, de a cikk nem erről szólt (az ő nyavalygása pedig nem a valóságról, csak az ő személyes horizontján belüli pokolról, amiből ilyen hozzáállással az életbe’ nem fog már kimászni).

        De nem akartam szítani a tüzet…

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 17:49

      De tudod mit? Ha kurvát keresel, neked bizonyára az kell, de akkor meg ne panaszkodj, és bizonyára azt keresel, mert különben nem az internet szexpartnerkeresőit böngésznéd. TE is áru vagy ott, csak mielőtt lenéznéd a másikat. NEked ez kell, lelked rajta. Aki viszont derék, melegszívű nőt keres, az máshol ismerkedik, ahol azok vannak.

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 17:56

      Máshol meg ezt mondod:

      “e van kódolva a nők agyacskájába,hogy hűségesnek kell maradni.”

      Akkor mi a baj? Hogy azok nem hajlandók veled? Egyszer azt mondod, minden nő kurva, máshol azt, hogy bassza meg, hogy az asszonyok hűségesek, affenébe!

      Tudod, vannak melegszívű, hűséges, derék férjek, akik ugyanúgy hűségesek, mellettünk állnak, kitartók, és megbízhatók, TÁRSAK. Én is hűséges vagyok, és a párom is az. Mert egyrészt szeretjük egymást, már ha ez a szó neked egyáltalán mond valamit, másrészt ott a becsület. SOHA nem lennék hűtlen hozzá, SOHA. És tudom, hogy ez fordítva is így van. Mert ő a társam, a másik felem, a legjobb barátom, szerelmem, szeretőm, mindenem. És tudod, egy derék férfinak is ott az agyában, hogy hűséges legyen. Lehet, hogy ez neked magas, de vannak ilyenek, ja, hát nincsenek fönn az internet szexpartner keresőjén, persze! Feltehetően azért, mert nem szexpartnert, hanem PARTNERT keresnek, akiknek ők is PARTNEREI lehetnek. Ha neked viszont szexpartner kell, akkor sok sikert a szexoldalakon, csak aztán ne panaszkodj, magad kerested magadnak azokat a nőket.

      A meghatározások jutottak eszembe rólad:

      Tisztességes asszony: aki a férjével, meg velem.
      Kurva: aki a férjével, meg mással, meg velem is.
      Büdös kurva: aki a férjével, meg mással, de velem nem.

      Hát valami ilyesmi sugárzott a szavaidból.

      Reply
      • Ágica 2011. July 13. Wednesday 22:08

        Huuuuuuuuuuuu!

        Tetszik a hozzászólás….főképpen a meghatározások 🙂

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 15. Friday 07:40

          …és milyen jellemzőek!:(

          Reply
          • Márta 2011. July 15. Friday 18:25

            Örülök, hogy valaki már megfogalmazta a dolgokat Lajszlonak 😛

            Már máskor is próbáltam a témához szólni, persze kevésbé kendőzetlenül… de ezek a meghatározások nagyon találoak 🙂

            Másrészt sajnálom a palit….

            Reply
    • Dreja 2011. July 15. Friday 23:22

      atyaég :S

      Reply
  16. Virgil 2011. July 13. Wednesday 17:15

    Dreen nem akarlak untatni ezért rövid villanásokkal egyszerűbb felvázolom . Úgy egy évvel ezelőtt esett meg velem 3 lengyel származású lányzó valamiért kiváló célpontként funkcionálhattam mert beszorítottak a metró kocsi sarkába(alapbol inkább ott szoktam állni) úgy tettek mintha nem lennék ott mind a felém fordulva de buksijukkal persze egy másfelé fordulva beszélgettek de hozzám már bőven kellemetlenül közel (szép mély dekoltázsa volt mindnek). Lapultam mint teddy mackó a úthenger alatt ők meg szerintem majd meg szakadtak rajtam mert már durván vörösödtek mint én de szerintem nem zavarukban. Szóval kemény menet volt a két megálló azt meg kell hagyni. (kb valami ilyesmit képzelj a többi esetben is 🙂 )

    Reply
    • Dreen 2011. July 13. Wednesday 17:24

      Értem, köszi.. Ez tényleg unalmas.

      (Bakker, velem mér’ nem történnek ilyenek… :D)

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 17:49

        Lehet, hogy történnek, csak nem veszed észre?;)

        Reply
    • Dreja 2011. July 15. Friday 23:23

      De hát hogy viselkedhet így egy nő? Ilyenkor hol van az anyjuk?!

      Reply
  17. Virgil 2011. July 13. Wednesday 18:28

    Dreen nehogy azt hidd ,hogy annyira kellemes mint amilyennek kinéz. Én csak az ilyen bumm bumm lányokat vonzom (nálam 1 vagy félfejjel magasabb jókora ütközőkkel rendelkező lányzok köre) ami nekem inkább ijesztő semmint dominálna. Hogy vizuálisan is érzékeltessem… volt egy nem tudom mikori anime (japán animációs mese ált. felnőtteknek)benne egy magas barna hajú nagy cicis főszereplő aki meglátott egy macskát kawaii! felkiáltással (aranyos) irgalmatlanul meggyöngyölgette (mellei közé fogta be hova más hova 😀 ) az a szerencsétlen meg hiába miákolt kegyelemért, levegőért ,szabadságért nem kapott…
    Na kb. ilyen érzés mikor egy bumm bumm lány fölém magasodik.

    Reply
    • Dreen 2011. July 13. Wednesday 18:35

      Én a 156 centimmel és 43 kilómmal tényleg lehet hogy megijednék, de mivel ha az olyan hölgyek kattannak Rád (amilyenek rám nem), valószínűsítem hogy te előnyösebb testalkattal bírsz. Mégis ahelyett hogy elengednéd magad és élveznéd a figyelmüket, játszanál velük (elmenve addig, ameddig elmenni még ízlésesnek és kedvedrevalónak tartod), hülye rajzfilmeket idézgetsz az elmédben. Nézz rá erre ebből a szempontból.

      Bocs hogy így beszóltam, nem leszólni akartalak. Eltértünk a témától szerintem…

      Reply
  18. Virgil 2011. July 13. Wednesday 18:43

    Igazad van ebből szempontból kéne néznem…

    De sajnos merő görcs vagyok és én nem tudok játszani sajnos.

    Reply
    • Dreen 2011. July 13. Wednesday 19:09

      Jól van, ezt felismerted. Akkor most jöhet az, hogy elkezdesz szépen dolgozni magadon és leépíteni ezt a merő görcsöt… 🙂 – mondaná Andi, de mivel én voltam a gyorsabb, én mondom.

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 19:12

        Én előbb mondtam fentebb 😛

        Reply
        • Dreen 2011. July 13. Wednesday 19:51

          Hopsz! Bocsánat a plágiumért! 🙂

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 19:52

            Ez olyan édes volt, hogy kapsz két nagy virtuális puszit:)))

            Reply
          • Dreen 2011. July 13. Wednesday 20:36

            😀

            (moderációelkerülő kód: 65466823762387)

            Reply
    • gabi 2011. July 15. Friday 08:41

      Kedves Virgil, és más hasonlóan görcsökkel, hibás beidegződésekk küszködő sorstársaim!

      Kineziológiai oldással nekem sikerült megszabadulnom hibás programomtól, tapasztalatból ajánlhatom Nektek is. Szívesen megadom az elérhetőségét annak a kineziológusnak, akihez én jártam.

      üdv:
      Gabi

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 15. Friday 08:54

        Csak óvatosan az ilyesmivel, ha már az ezotériánál tartunk, és ezért is vagyok gyáva a Helinger-féle családállításhoz:

        A szellemi energiák ilyen használata veszélyes tud lenni, mert könnyen olyan átjárót nyithat a szellemi világra, amin akármi bejöhet. Érdeklődőknek ajánlom az ID Discoveryn futó “Szellemjárás” c. sorozatot a témában. Hogy miért veszélyes a betűtábla, vikka-hit, vagy akár még a meditáció is!

        Reply
  19. owen 2011. July 13. Wednesday 19:22

    randi andi nem irigyellek.
    nekem nem lenne türelmem ezeket itt fenn végighallgatni.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 13. Wednesday 19:27

      Van egy jó hírem: nem kell végigolvasnod.
      Másik: tudod, ebből a locsogásból is rengeteget lehet tanulni, és Andinak ez a munkája. Belőlünk is épül.

      Reply
  20. Zsuzsa 2011. July 13. Wednesday 19:24

    Gáborral értek egyet én is. Ha valaki szimpatikus,akkor nem flörtölök, hanem beszélgetek vele, viccelődünk, és ha ez jól alakult,akkor talán lehet a kapcsolatból valami. Kérdés, hogy ki milyen embert keres magának? Szeretőt, barátot vagy egy életre szóló társat.

    Reply
  21. Virgil 2011. July 13. Wednesday 19:33

    hmmm.
    köszönöm a jó tanácsokat.:)
    Majd meglátjuk mit tudok magamból kihozni…

    Reply
  22. wilo 2011. July 13. Wednesday 23:57

    Sziasztok! Megszólítom a lányt az utcán: “Szia! Nem tudod mennyi az idő”
    Majd: Szeretsz táncolni?
    Milyen virágot szeretsz?
    Így beindul a beszélgetés.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 14. Thursday 06:49

      Csak óvatosan, ne úgy járj, mint egy férfi ismerősöm, aki így megszólított egy lányt az utcán, aki felnézett, elnevette magát, és elment. Ismerősöm is felnézett, és akkor vette észre, hogy egy nagy utcai állóóra mellett állt a hölgy.:))))

      Reply
  23. Gábor_40 2011. July 14. Thursday 08:07

    A bejegyzések után megállapítható az a tény, hogy flört ide, vagy oda, ha két ember szimpatikus egymásnak, vagy vonzódnak egymáshoz akkor létrejön a kontaktus, elkezdődik valamilyen formában az egymás közötti beszélgetés. Ez lehet test beszéd, beszéd a tekintet erejével, és természetesen szavakkal.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 14. Thursday 09:52

      Ez igaz, de ha nem tudnak egymásnak jelezni, könnyen a barát státuszában ragadnak, mert nem mernek máshogy közeledni egymáshoz.

      Reply
  24. kupi miklos 2011. July 14. Thursday 14:50

    kedves Andi valoban nagyonszeretnélek látni-hallani mondjuk beszélni veled és kimeriteni a téma minden részletét erre biztosan szánék sok idöt mert nagyon lrdekelne hogy milyen zsáneru nö lehetsz és akkor minden gondolatom megosztanám veled!!!!!!!!

    Reply
  25. friesz lászló 2011. July 14. Thursday 17:53

    Oké.Ilyen férfi is van,meg olyan is,de én szinte csak férfiak közt melóztam 38 évig,és ….hát ez nem kevés idő.Az a baj,na jó nem nyavajgok,majd megoldom valahogy az egészet,le van szarva az egész világ,csináljon mindenki amit akar,vagy tud,az élet mindig is ilyen szemét volt,egyeseknek mindent ad,másoknak meg,jó nagy szart ad,ilyen a szerencse is,és múlt vasárnap az egyik Erdélyből átjött családtagunk,akinél elszakadt a cérna,azt kiabálta,hogy:”rohadjon meg az egész világ,egyeseknek mindent szabad,mások meg mindentől tiltva vannak!”És ezt a véleményt osztom vele.Beszéltem egy nővel,akinek azt mondtam,hogy gyereket akarok.Azt mondta,hogy hülye vagyok,és öreg.Én azt mondtam,hogy a médiából két öreget is ismerünk,az egyiknek 58- a másiknak 60 évesen lett gyereke.Ja kérem,ezek sztárok,ismertek,és TELE VANNAK PÉNZZEL!Nem Friesz Lászlónak hívják őket,ÉS NEM NYAVALYÁS,SZEGÉNY,CSÓRÓ PROLIK.Egyiknek másiknak olyan szerencséje volt az élet ben,hogy:bocsánat,de többet basztak,mint én villásreggeliztem.Milyen jó,hogy ez a kibaszott élet olyan igazságos,mert nem mindegy,hogy hova bújtunk ki születésünkkor…igaz?

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 14. Thursday 18:05

      Nem mindegy, hogy mit csinálunk, miután kibújtunk születésünkkor. Én egy derék embert kerestem, szerinted az internet szexoldalain kezdtem hozzá? Na, ott nem találtam volna, és nem az lenne a megoldás, hogy meggyőzöm magam, hogy nincs is, hanem az, hogy ott keresek, ahol ilyeneket lehet találni. És találtam is. Ő is hiába keresett volna engem a netes szexoldalakon.

      Sokkal nagyobb hatalma van az akaratunknak, az elszántságunknak és a világhoz való hozzáállásunknak, mint gondolod. Lásd így a világot, és a jót garantáltan nem fogod meglátni. Állj így a nőkhöz, és most, látatlanban megmondom, hogy taszító leszel. Várj rosszat, és csak azt fogod meglátni. Én boldog párokat látok magam körül, kiegyensúlyozott családokat nőket és férfiakat, és látok tönkrementeket is, de olyat senkit, aki a pénzre hajtott volna, legyen férfi, vagy nő.
      Látok aljasságot is, de nem vagyok rá fókuszálva, és azokat az embereket kerülöm, nem járok olyan társaságba. Pontosan tudom, hogy egy diszkóban hiába keresnék derék, komoly szándékú és megbízható férfit, mert nem azok járnak oda, legfeljebb elvétve, véletlenül fordulnak meg ott. Nem mindegy, milyen képességekkel bújtál elő, és az sem, hogy milyen a hozzáállásod a világhoz.
      Ja, hát elsődleges közösségem a keresztény közösség, mellette van még két nagyon jó társaság, ahová járok, egészen különböző emberek. Az egyikben hallok ilyesmikről, ott sem mondanám jellemzőnek. Ha te ilyen nőket szólongatsz le, akkor bizonyára ezt keresed, és elméletedet máris igazolhattad magadnak. Aki így áll a világhoz, nem is igen várhat sokkal jobbat, azt a szemüveget ideje lenne cserélni. Nézz körül a környezetedben, a családodban, hány normális pár van?

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 14. Thursday 18:06

      Egyébként ha neked a numera szám hiányzik, akkor a szexoldalakon a legjobb helyen vagy.

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 14. Thursday 18:10

      (Éppen készülök gyereket vállalni egy 54 éves férfitól. Tisztviselő, nincs tele pénzzel. Csak EMBER, csupa nagybetűvel, és TÁRS, az is csupa nagybetűvel. Az lehet, hogy hülye vagyok, és egyedül fogom fölnevelni, igen, ez előfordulhat majd, őrizze meg a társam az Úr!) Csak zárójelben.

      Reply
      • Dreen 2011. July 16. Saturday 19:58

        Őrizze meg…. Akárhogy is lesz, sok boldogságot hozzá! 🙂

        Reply
  26. Margó 2011. July 14. Thursday 19:09

    Flört!! Kedves régi gesztus.Bárki bármit mond jólesik férfinak és nőnek egyaránt.Önbizalmat ad ,bátorságot.Ha tetszik az illetö tudomására kell hozni,hogy kell nekünk.gondolatainkat nem találhatja ki.Ha nem vagyunk szimpik akkor ugyse reagál ,igy léphetünk tovább.Nékem jól indult a dolog én úgy jártam,hogy több hónapig is eltartott mire beszélgetésre került a sor.Részéről is müködott volna” ha az a volna ott nem let volna”.Barátnö van.Ugyan nem érzi jól magát a kapcsolatban,de idézem”meg kell becsülni azt hogy valaki ragaszkodik hozzám” Egyébként bejövök neki.Hát kéremszépen nagy pofára esés volt számomra.De nem szabad feladni ugyebár.Így szoktam magamnak mondogatni.Aztán egyszer csak “HAPPY END” lessz remélem a vége.

    Reply
  27. Zsuzsa 2011. July 14. Thursday 19:24

    A barátság is nagyon nagy ajándék, az is szólhat egy életre.De ha szerelemmé fejlődik,az a legcsodálatosabb. Bár ez nagy fájdalommal jár, ha már elmúlt.Zorán:A szerelemnek múlnia kell…. Ez viszont majdnem mindenre igaz, hogy csak akkor értékeljük már, amikor elvesztettük. De a remény hal meg utoljára, tehát nem kell feladni a szingliknek, hogy így maradnak örökre. Csak türelemmel. éberen és nyitottan járjanak a világban, mert soha nem lehet tudni, hol sikerül találkozni a nagyŐ-vel.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 14. Thursday 19:32

      Biztos, hogy múlnia KELL?:)

      Reply
  28. turbolya 2011. July 15. Friday 09:44

    Nálunk meglehetősen nagy probléma hogy férfiaink nem mernek kezdeményezni, latin országokban nem sokat szemérmeskednek, próbálkoznak, leszólítanak és nem ijednek meg, nem esik a lelkükön csorba ha valaki nemet mond. Ez akkora könnyebséget jelentene, ha nem egy lánynak kéne rávarrnia magát a fiúra és praktikákat alkalmaznia. Én nem vetek meg valakit azért mert esetleg tetszem neki de nekem nem tetszik, még így is rettentően jól esik a dolog, hát nőből vagyok. És még az is elképzelhető hogy adok egy esélyt ismerkedésre, ha eredetileg nem is benne gondolkoztam. Néha annyira bosszant a dolog amikor látom hogy mintha lenne valami, de az emberem nem mer előlépni vagy nincs is semmi köztünk? Nehéz eldönteni mert itthon simán megesik hogy a pasink fél kezdeményezni és ezért nem ér révbe a dolog, nem azért mert nem tetszel. De mi a jó élettől félnek ennyire, na bumm nemet mondnanak! Merd megszerezni azt aki tetszene neked, az aktivitás férfias, nem a távolból kell szemlélni az eseményeket! Hát ki legyen bátor, tényleg a nőnek kell átvenni a kezdeményezést? Szerintetek rettentően visszatetsző ha egy lány hív el randizni vagy ki meri mondani hogy tetszel neki? Mert én már sokszor törtem ilyenben a fejem hogy végre történjen valami, igen, hasznos lehet az ugrassuk ki a nyulat a bokorból technikák elsajátítása, de én sem tartom túl természetesnek. Nem kéne ennyi para egy kapcsolatteremtésnél, én nőként meg merném tenni de visszatartanak a társadalmi konvenciók, az hogy ezzel talán az ellenkezőjét érem el. Ezt sokkal kevésbé izgulnék megtenni, mint a praktikákkal próbálkozni, csűrni a szöveget és lesni az elejtett kiskapukat ahol be tudom rúgni a labdát a férfi becserkészéséhez, úgy hogy ne kelljen teljesen kitennem magam. Ez valahogy olyan sunyi dolog hogy én se legyek egyértelmű és a pasi se egyértelmű, nehogy kiderüljön hogy valaki szerelmes ha a másik nem. Itt még valahogy mindig az a kisiskolás két szerelmes páros csufolódás légköre leng a kapcsolatteremtésen. Mi rossz van abban ha valaki tetszik neked?

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 15. Friday 09:59

      Sajnos az a tapasztalatom, hogy a direktben kezdeményező lányt könnyűnek tartják általában, és a férfinak kell az azért, még ha illúzió, akkor is, hogy alapvetően az ő akarata szerint történnek a dolgok, és ő “hódítja meg” a másikat.

      Reply
  29. Gábor_40 2011. July 15. Friday 10:01

    Szerinted miért nem mernek, vagy inkább miért nem akarnak kezdeményezni a „pasik”?
    Talán már annyiszor voltak vissza és elutasítva, hogy elegük lett az egészből? Vagy, mert sok férfi életében annyira nem is fontos az, hogy ismerkedjen egy nővel, azaz, ha valami szituációból adódóan létrejön a kontaktus akkor belemennek az ismerkedésbe, de egyébként meg nem, mert annyira nem fontos?
    Vagy, mert a nők is falakat emelnek maguk köré és túlságosan is nehéz velük kontaktust teremteni, beszélgetést kezdeményezni?
    Vagy mert a férfiak tapasztalatlanok abban, hogy hogyan is kellene kezdeményezni, a nők pedig tapasztalatlanok abban, hogy miként is kellene reagálni, viselkedni egy kezdeményező férfival szemben? Legyen szó elutasításról, vagy szimpátiáról?
    Azt gondolom, elég nagy kulturális, társadalmi probléma az, hogy nem tudunk ismerkedni, hisz ezt nem tanítják nekünk és nem is nagyon van honnét ellesni ennek a „fortélyait”.

    Reply
    • Dreja 2011. July 15. Friday 23:32

      Nem lehet, hogy csak nem jókor ismerkednek a férfiak? Ezt most nem bántásból írom, de valaki említette például az utcán megszólítást. Az például vagány és merész dolog, de van egy csomó nő, aki elvből nem ismerkedik utcán, akkor sem, ha a világ legjobb pasija szólította meg. Nem azért utasítják el, mert nem felel meg az illető. A férfiak meg lehet, hogy egyszer-kétszer bevállalnak ilyen nagy kockázatokat, és ha nem jön be, elvesztik az önbizalmukat, és nem lépnek olyankor, amikor csak egy kis mosoly vagy kedvesség kellene, és nyilvánvaló, hogy a másik szívesen fogadná.

      De olyan is lehet, hogy éppen siratja az ember az előzőt, és akkor persze, hogy esélytelen egy új ismeretség.

      Gyakran szerintem ilyenek vannak a háttérben, és nem kellene Magatokra venni. Persze magamból kiindulva tudom, hogy ez nagyon nehéz 🙁

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 06:49

        Én sem ismerkednék utcán. Talán mert a másik egyáltlalán nem ismer, megszólításom csak a külsőnek szól. Ez számomra egy választási szokást is jelöl, ami tőlem távol áll.

        Reply
        • Dreja 2011. July 16. Saturday 08:57

          Nekem sem szokásom, de nem elvből: úgy értem, nem gondolom, hogy a másik abban az esetben csak a külsőmre hajtana. Szimpatikus lehet egy ember a mozgása, ruhája, az olvasott könyv miatt, vagy mert kedvesen felsegít egy nénit, vagy mosolyogva napoztatja az arcát stb.

          Egyszerűen csak nem barátkozom ilyen könnyen. Általában sietek, magam elé nézek vagy ki az ablakon, talán ezért nem is volt sok példa arra, hogy odajött volna valaki, aki meg udvariasan néz, az úgy is abbahagyja, ha én nem nézek vissza. Meg hát nem is vagyok egy akkora csodálnivaló bombázó 😀 😀 (illetve akkora igen, de inkább kisdömper) 😛

          Reply
        • Gábor_40 2011. July 16. Saturday 20:19

          Nem, nem csak a külsődnek szól. A külső sok mindent elárul a gondokádásodról, mert az ahogyan öltözöl, ahogy mozogsz, ahogy nézel és gesztikulálsz, az, hogy milyen a járásod. Ezekből nagyon sokat lehet következtetni a „belső”-re. Mert a kettő együtt alkot egy egészet. Nem szabad szétválasztani a külsőt a belsőtől.

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 22:09

            Gondolkodom rajta.:)

            Reply
            • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 08:39

              Gondolkodtam, illetve visszagondoltam, hogyan cselekedtem a gyakorlatban ilyenkor: nos, minden alkalommal fogadtam.:) Első alkalommal a direktben leszólító fiúnak (édes tizenhat éves körüli srác, mondjuk én sem ennyi voltam, remegő lábakkal jött oda, hogy: “bocs, járhatok veled?” Nem mondom, hogy nem esett jól, de éppen első szerelmemet éltem, megmondtam, hogy bocs, de foglalt vagyok. Második sem volt kendőzőbb, szabad volt épp a szívem, így sorolhatok volt pasijaim közé egy cigány kubikus fiút, mindössze három napig, hát hamar kiderült, hogy ez nem fog menni, így inkább rövid ismeretségnek nevezhetem a dolgot. A harmadikkal való találkozást, (aki már rafinált volt, állította, hogy ismer valahonnan, és kérte, hogy találkozzunk), az akkori párom akadályozta meg, akinek elmondtam, és akinek láthatóan nagyon rosszul esett, hogy találkozni akarok a másikkal, mert miért ne? Lehet, hogy tényleg ismerjük egymást valahonnan. De persze, az a fény a párom szemében fontosabb volt annál, hogy ezt kiderítsem. Szóval, ha elég nyitott egy nő, és szabad, miért ne? Tulajdonképpen… TÖLCSÉR ELV!:)

              Reply
      • Gábor_40 2011. July 16. Saturday 20:16

        Én pár alkalommal ismerekedtem utcán, és eddig mindig pozitív reakciókat kaptam az első meglepődést követően. Természetesen ehhez az is kell, hogy a megfelelő időben, helyen és módon történjen a hölgy megszólítása.

        Reply
        • Dreja 2011. July 19. Tuesday 08:40

          Hát. Nálam biztosan nem járnál sikerrel. De a fene tudja. Most hogy két hete pihenek, kialszom magam, még azt is el tudom képzelni, hogy szívesen szóbaálljak egy ismeretlennel.

          Amúgy nekem elég sok emberrel kell kommunikálni, és szabadidőmben leginkább csak a barátaimat viselem el, pont mert őket ismerem, mert nem kérdeznek semmit, nem kell semmit magyarázni nekik. Ismeretlen embernek esélye nincs, egyszerűen nem érdekel egyik sem, csak szépen hagyjanak békén, legalább amíg az utcán vagyok, vagy véletlenül elmegyek sétálni, pihenni. Mindegy, most egy másik időszak jön az életemben, remélem, akkor nem lesz már emberfóbiám.

          Reply
  30. Hella 2011. July 15. Friday 13:55

    Szia Andi!
    Szeretek flörtölni.Éppen az a bajom, mert még az is belém dől aki nem érdekel.A kisugárzásom és az energiám
    sokakat vonz. A kacérkodás, nevetgélés hangulatot nyújt.A fiukat agyra főre dicsérgetni kell, de mellette mellőzni, mint ha nekem mindegy lenne. Igen. Úgy is van. Jön a következő. A szerelem olyan mint a higany minél jobban szorítod a kezedben annál inkább szökik.Nálam a legnagyobb akadály a kor, de ezt is tudni kell kezelni, mert ha már megismer akkor már nem számít.Mindig egy évvel fiatalabb kell, hogy legyél. Ha igaz ha nem.Mindenki annyi idős amennyinek érzi magát.Ha meg kérdezi, hogy hány éves vagy, meg kell kérdezi hogy hány évesnek lát.Ha udvarias kevesebbet mond, ekkor csak rá kell bólintani. Ennyi.Ha nem hiszi el vagy kétli az ö baja. Nekem mindegy, jön a következő.Ilyen egyszerű.Maga biztosnak kell lenned.Ilyet mint te vagy úgy sem talál.
    Üdvözlettel:
    Hella

    Reply
    • Gábor_40 2011. July 15. Friday 16:53

      Érdekes ez a „mennyinek lát?” Bele is kapaszkodom egy picit ebbe a témába, és teszem ezt a saját szemszögemből, mert nekem nagyon fiatalos a külsőm, így aztán néznek rám furcsán a 30 és 40 nők amikor közeledni próbálok hozzájuk.
      Legutóbb egy hölgy 25évenek „látott”! Döbbenet!
      Talán maly írók egy könyvet az örök fiatalság titkáról, de addig is, ez is egy akadály a korombáli nőkkel való társkeresés során. A képességem meg van az ismerkedésre, na de a külső adottságaim egészen mást mutatnak.
      🙂

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 15. Friday 18:30

        Bizonyos korkülönbség alatt mindegy, hogy mennyi vagy. A közös, legalábbis hasonló szellemi érettség legyen meg.

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 15. Friday 18:29

      Így van, igazad van!:) Ez a titka! Ilyet, mint TE, úgysem talál:)

      Reply
  31. napsugár 2011. July 15. Friday 23:46

    Sziasztok!

    Nekem a legnagyobb problémát szerintem maga a szó jelenti: flört-trükk.
    Valahogy a trükk mindig is a szemfényvesztéshez, az elkápráztatáshoz kapcsolódik.
    Ami persze, nagyon is jó. Hiszen a szerelemhez kell egy kis csoda, egy kis káprázat is. De nem szemfényvesztés. Ha megnézzük a szó jelentését, akkor megtalálhatjuk benne a csalást is, illetve a csalókat. És az ember ezért kicsit talán jobban ügyel a fondorlatokra, mert úgy érezheti, csak kihasználják. Persze, kellenek jelek, hogy igen, a másik felfedezte bennünk azt, amire éppen vágyik, ami kellene neki, vagy egyszerűen csak bennünk látta meg éppen azt, ami megfogja egy rövid (vagy éppen hosszú) időre.
    Az ember általában kamaszkorában megtanulja, kivel kell vigyázni, vagy éppen hogyan lehet felhívni magára a figyelmet.
    És az is valószínű, hogy több “jel” is akad a kezünkben (tudat alatt használjuk is, ha nem tudatosak!). És éppen arra kell figyelnünk, hogy aki fontos nekünk, ne olyan jeleket kapjon, mint a többiek. Akinek üzenni akarsz, annak éreznie kell, hogy ez neki szól. (Mert ahogy fentebb már sokan leírták, ha nem küldünk jeleket, akkor nem tudja – kvázi – senki, ha pedig mindenkinek ugyanúgy jelelünk, akkor pedig nem érzékelhető a különbség.)

    Egy másik cikk után már leírtam azt, hogy vannak társadalmi konvenciók, melyekhez úgy érezzük, kötnünk kell magunkat, mert a társadalom, a barátaink, a családunk elítélne, ha felrúgnánk a szabályokat. És valószínű igazuk is van. De kérdem én: melyik társadalmi norma? Mert pluralitásban élünk, elfogadhatunk minden értékrendet. És mindegyikből szemezgetve kiválaszthatjuk a nekünk tetsző elveket, akár mindegyikből csak néhányat, így a teljes kaotikus rendszer, nálunk rendszerré válhat valamilyen módon. (De kezdek eltávolodni a témától.)
    Régebben (bizonyos párválasztási táncoknál) a nők táncoltak – ezzel is jelezve, hogy párt keresnek -, a férfiak választottak, hogy kihez menjenek oda, a nők pedig vagy elfogadták vagy nem.
    És igen, akkor is sokan máshoz mentek oda, vagy a családjuk hatására mást fogadtak el, mint akit akartak.
    Manapság mi a helyzet?
    Jó kérdés. Általánosságban elfogadott tény, hogy a férfinak kell kezdeményezni. Ezáltal ő az, akit visszautasítanak. Igen, kellemetlen, biztos, de meg kell próbálni.
    De manapság sokan azt várják, hogy a nő jelezzen 1, ha szabad préda 2, ha tetszem neki.
    De mit gondol erről a nagyközönség? Azt, hogy az a nő, aki kezdeményez, az egy … . Holott nem biztos, hogy az. Lehet egy elkeseredett nő, aki párra vágyik. Mégis sokan elítélik. A férfiak is (a legtöbben), mert könnyűvérűnek tűnik, vagy mert nem kell levadászni, mert ő teper le minket. És ebben is igazuk van.
    Szerintem is a nő szerepe a választás. Az igen és a nem között. A férfi csak kérdezni tud. De ő már előre választott.
    Olvastam fentebb, miért nem a férfiak kezdeményeznek? Mert már sokan elutasították őket, hangzott a válasz. Ez igaz lehet. De valószínűleg nem ott kerestek, ahol kellett volna, vagy nem figyeltek a jelekre, vagy … bármi megtörténhetett.
    A párkeresés első néhány fokán az énismeret mellett a “vágyott pár” tulajdonságai (külső és belső egyaránt) állnak, és ha ezzel elkészültünk, akkor nem árt egy kis emberismeret, és fontos még az is, hogy tudjuk, ez egy vágyott illető, aki tökéletes, de az életben nem valószínű, hogy így találjuk meg. És ezzel a keresés során szembesülnünk kell, és akár meg kell változtatnunk a párról alkotott képünk, de sokszor még a sajátunkat is csiszolni kell. És ez sem könnyű.
    Hogy ki kezdeményezzen? Nehéz kérdés. Akár a nő is kezdeményezhet, de csak olyan apróságokat, mint hogy épp szabad vagyok vagy szimpatikusnak tartalak. De szerintem nem neki kell megtennie a konkrét lépéseket. Még ha ő is irányít a háttérből (mert ez általában így van – bocs a férfiaktól), akkor is a férfinak kell bátran vállalni a lépéseket. Vagyis mind a két fél lép, jeleket küld, és harcol az igaz szerelemért. Nem a többiek ellen, leginkább magával (!) és a párjáért, a jövőjéért. A párunkkal nem harcolni kell, hanem el kell fogadni, meg kell beszélni a problémáinkat.
    Kommunikáció, elfogadás, türelem, kitartás, … kell egy jó kapcsolathoz. Csak a másik feled kell megtalálni.
    És ahhoz önmagad kell adni, és nem a bejáratott flört-trükköket, mert a végén “lejárt lemez leszel”. Vagy már az(ok) is vagy(unk)? Akkor egy kis spontaneitással, kreativitással találj ki valami újat, jobbat!
    Sok sikert hozzá! És ne feledd az igazi nem műt kér, hanem IGAZIt!

    napsugár

    Reply
    • lovatlan herceg 2011. July 16. Saturday 04:01

      Tetszik ez a “párválasztási tánc”. Nemrég egy lánybarátom esküvőjén jártam. Jól ismertem őt kamaszként és felnőttként, mégis, a buli során ahogy néztem őt táncolni, pillanatok alatt jobban megértettem, mint valaha. És akkor esett le, hogy a nők számára a saját testük, mozgásuk olyan fontos, lényegi kifejezőeszköz, amit bármi mással helyettesíteni csak fogyatékosan lehet. A lényeg sugárzik ki a testükből, táncukból. Tehát ha meg akarsz ismerni egy nőt, nézd meg, amikor spontán táncol.

      A trükknek van valami negatív felhangja. Trükk az, amit más csinál, és nem értem, hogy hogyan, mert én nem vagyok képes rá – tehát feltétlenül valami turpisságnak kell benne lennie, mert ha nem így volna, én is tudnám… de nem tudom, tehát trükk. De ez csak az én nézőpontomból van így, mert mi van, ha ez a “trükk” neki tök természetes, spontán kifejezésmód? Ha ő alapból így működik?
      De még itt sem húznék határt, mert lehet valamit úgy tenni, ahogy korábban nem, mégis őszinte. Például tánc közben ahelyett, hogy magaddal lennél elfoglalva (“önkifejezés”), nézz a másik szemébe! S ettől ő kétszer olyan jól fog táncolni, mert hirtelen azt érzi, hogy fontos a számodra. Ráadásul közben visszanéz, ami rád lesz ugyanolyan hatással. Ez egy trükk…! de ha őszintén képes vagy rá, már nem is az. Viszont állati eredményes. Nem beszélve a szemkontaktusból származó további nyereségről.

      Pluralitásban élünk, de ezt a legtöbben nem veszik észre, és csak a saját normájukat látják és tartják üdvözítőnek, a világ összes bajára megoldásnak. Mint az egyszeri orvos, aki minden betegének csak meleg vizet írt föl, különböző adagokban. Némely betegségre ez tényleg hatott, mások elmúltak maguktól is, és főként mellékhatás sosem lépett föl. Csodájára is jártak az egész környékről! Ez jut eszembe, amikor valaki mindenkinek meg tudja mondani a tutit, hogy mit kellene jobban csinálnia (és nem is tartja vissza magát e jótékony missziótól). Igaz, mindenkinek ugyanazt mondja (lényegében). Én ezt nem tudom, buta vagyok hozzá 🙂 Kénytelen vagyok néha hallgatni.
      Aki hisz a pluralitásban, össze tudja állítani a maga értékrendjét, az már magasan kiemelkedik az átlagból. Ha még ehhez arra is képes, hogy elfogadja a mások értékrendjét, elismerje a létjogosultságát, az már a csúcs. (Persze nem a mindent elfogadásra gondolok, mert azért határok vannak, senki sem képes mindent tolerálni, ez már az erkölcsi érzék hiányát jelentené.) A sajátjától eltérőt is természetesnek tartani olyan nézőpontot jelent, ahonnan jó érzéssel élheti az életét valaki. Csak az átlag nem tudja elfogadni az ilyeneket, és kiveti maga közül. Lásd például ha a nő kezdeményez: az ilyen nő egy K, az ezt elfogadó férfi meg férfiatlan. Akár még betegesnek is ítélheti a közízléstől, hagyománytól eltérőt az “egészséges” többség.
      Vagyis aki a saját egyéni normáját éli és vállalja, az jó eséllyel problémákkal fog küzdeni nemcsak az elfogadottság, de a pártalálás terén is. Viszont ha megtalálja, az szintén egy nem mindennapi normájú egyéniség lesz. Nem hiszem, hogy érdemes lenne feladni ezt az igényt, és betagozódni az átlagba, mert amit nyerhet a konfliktusok elkerülésével, annál többet veszít a saját önbecsülése és életkomfortja terén.
      Szóval szerintem legyen mindenki őszintén önmaga, a flörtölésben is. Én cseppet sem bánnám, ha nem én kezdeményeznék, hanem felém kezdeményeznének, vagy akár “letepernének” (feltéve, hogy nőnemű az illető – mert azért nekem is van toleranciaküszöböm 🙂 ). A nagyközönség meg szórakoztassa saját magát a véleményével.

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 06:22

        Ez már a jelzések kategórája. Van olyan nézet, ami szerint mindig a nő kezdeményez, valójában, csak flörtjelekkel. Tánc közben a másik szemébe nézni: na, ezt kifejezetten javaslom, saját példámon mondhatom, hatásos jelzés. Trükk? MI a trükk? Úgy vélem trükk az, ha valamit manipulációs eszközzel csinálunk, és nem őszintén. Ha őszinte a dolog, akkor is lehet szándékos, hogy a másik észrevegye már, hogy jelzek.
        Kezdeményezés: hát, ez… sokféle lehet. Kezdeményezés az is, hogy előugrasztom a másikat. Ha az illető annyira bátortalan és nincs tisztába az értékeivel, és ez azért szokott látszani, még a leteperés sem biztos, hogy olyan rossz, csak aztán óvatosan, az ilyenek általában mélyen érző emberek, ha nem veszem komolyan, jobb, ha nem teperem le. A “minden nő kurva, aki kezdeményez” szemlélet is azért jelöl egy mértéket. Azt tapasztalom, aki kifejezetten nyomul a pasikra, azt ÁLTALÁBAN nem veszik komolyan, vagy megijednek tőle. Hogy miért, azt mint férfi, te tudnád megmondani, kedves lovatlan herceg:)

        Reply
      • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 07:09

        Szembenézés: valóban hatásos, és trükk is. Eszembe jutott, mikor a férjem előtti állandó táncosommal (aki törekvéseit egyedül a bátyám vette észre és nagyon támogatta) táncoltam egy bulin, mikor a bátyám kihívott a táncparkettről, és azt mondta: “Nézz már a szemébe!” Teljesen jelzéstelen volt szegény srác, amit mondjuk abban az esetben nem bántam, tehát nem használtam a “tanultakat”. A páromnál viszont jó hasznát vettem. De ehhez valaki meg kellett mondja, hogy ez egy jó mód!

        Erkölcsi korlátok: hát, mint látszik, neked is vannak, magad bevallod. Úgy tűnik tehát, mindenkinek vannak, csak máshol van a határ. Aki a meleg vizet propagálja, bizonyára azért teszi, mert tudja róla, hogy jó, számos esetben bevált. Azt ismeri. Ebből leveheted, hogy bizonyos esetekben segít a melegvíz, ez egy jó módszer, és hozzátehetsz másikakat. Kiakadni azon, hogy a másik korlátai máshol vannak, nem érdemes. Biztos van, aki a tiédet is szűknek találná, mert neki még tágabbak a határai. Az emberek elfogadását támogatom, az értékrendeket bizonyos határ fölött viszont nem tartom keverhetőnek, mert olyan szellemi űrbe kerülhet, ahol elvek már ütik egymást. Persze, a másik értékrendje ilyen, az enyém olyan, az ő határai itt vannak, az enyémek amott. Egy drogos talán téged tartana maradinak. Hát ezért, ha van egy szilárd értékrend, tudni kell, ha nem simulsz a masszába, és fognak támadások érni. És? Akkor legalább tudod, meg vagy szilárdulva, és nem mégy a széllel. Nem is ez a baj, hanem az, ha ettől ember a másik fölé helyezi magát, noha erre sem joga, sem alapja nincs, mindnekinek vannak erényei és hibái.

        Reply
      • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 08:09

        “És akkor esett le, hogy a nők számára a saját testük, mozgásuk olyan fontos, lényegi kifejezőeszköz, amit bármi mással helyettesíteni csak fogyatékosan lehet. A lényeg sugárzik ki a testükből, táncukból. Tehát ha meg akarsz ismerni egy nőt, nézd meg, amikor spontán táncol.”

        Mint a török példája is mutatja, a férfiaknak is. És ott, Törökországban a hastáncot ekként is használják és tanítják. Csak mi gondoljuk, hogy az csak nőknek való. A török kifejtette nekünk, hogy ez egy önkifejezés, természetes, hogy mindenki számára. Sok férfit láttam már táncolni, és mindegyikre jellemző volt a magáé.

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 06:37

      “A nők táncoltak” Valamelyik topicban leírtam, hogy mikor Törökországban jártunk, mi kicsit furcsán néztünk a férfi hastáncosra. Erre a török idegenvezető nézett ránk furcsán. Nem értette, náluk természetes, hogy egy férfi is kifejezze magát ilyen módon. Ekkor egyik társunk, egy lány elkezdte magyarázni neki, hogy nálunk az a szokás, hogy a férfi legyen erős, nem sírhat, stb… a török egy ideig hallgatta, majd elnevette magát: “Férfi nem ember! Nem ember, férfi!:)))”

      Nos, igaza volt?

      Egyébként mind táncolunk, az állatvilágban meg általában a hím táncol. Flörtjelek: hát, kérem, igen, ebben van tudatosság. Aztán van a trükk, ami a másik behálózására irányul, erről beszéltünk fentebb. Ezen átlátni nem is olyan egyszerű. Van, aki azért figyel fel valakire, mert romlatlanságát pont abból látja, hogy mennyire nem ismeri ezeket a trükköket. Ha az illető férfi, akkor sok munka lehet az előugrasztása, de érdemes:) Vannak olyan férfiismerőseim, akik szerintem csak akkor fogják észrevenni végre, hogy tetszenek valakinek, ha valaki majd ledönti őket. Szóval azért egyéni esetek vannak, az én párom is ilyen volt. Ami a táncot illeti, remek lehetőség. A párom egy együtt áttáncolt estén fogtam be, olyan trükkökkel is ellőugrasztva, mint például a szemébe nézni tánc közben, továbbá lehetett olyan észrevétlen érintéseket küldeni, amikből ő ért. Az ő jeleit én alig fogtam, olyan gyengék voltak. A barátai előbb látták, mint én, azt vettem észre, hogy éjjel egy óra körül már négyen-öten minket figyelnek, hogy mi lesz ebből?:)
      Régen a férfiak felkérték a nőket, de akkor is volt hölgyválasz:) Előtte végigudvaroltak, tudakolv a “táncrendet”, és EGYÜTT táncoltak, minden tánc páros volt. Tánc közben pontosan le lehet jelezni, hogy fogadom-e az illető urat, vagy nem, és ennek megvolt a maga jelrendszere, amivel mindenki tisztában volt. Ki választ? Hát, szerintem mindkettő. 🙂 hiába akarok egy férfit, ha az engem nem…:( Aki pedig olyan normák szerint éli az életét, amit nem maga választ és fogad el, nem belső, nem sajátja, az igazodjék másokéhoz, de aztán ne panaszkodjon.:) Elfogadás: egy ismerősöm szerint a jó szomszédság alapj a jó kerítés, és ebben is van valami. Elfogadom, hogy a másik másképp godnolkodik, de attól a saját szilárd értékrendem nem lesz, nem lehet relatívvá. Mert akkor már nem a sajátomat élem, hanem mások kénye-kedve szerint változtatom, mit gondoljak. Akkor pedig hol vagyok én?

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 06:44

      ” Akár a nő is kezdeményezhet, de csak olyan apróságokat, mint hogy épp szabad vagyok vagy szimpatikusnak tartalak. De szerintem nem neki kell megtennie a konkrét lépéseket.”

      Van, amikor igen. 🙂 Mikor a kórusban hírünk ment, a következő próbán csapatostul jöttek oda hozzám a lánytagok. “Igaz?:))) Te… áruld már el, melyikőtök csókolta meg a másikat?:)”

      Hát igen, ismertek mindkettőnket.:)

      Reply
    • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 08:01

      Több nagyon jó felvetésed is volt, és elnézést, hogy így sorozok rá, de mentségemre, mint látod, forognak a fejemben a gondolataid.

      1. “Egy másik cikk után már leírtam azt, hogy vannak társadalmi konvenciók, melyekhez úgy érezzük, kötnünk kell magunkat, mert a társadalom, a barátaink, a családunk elítélne, ha felrúgnánk a szabályokat. És valószínű igazuk is van. De kérdem én: melyik társadalmi norma? Mert pluralitásban élünk, elfogadhatunk minden értékrendet. És mindegyikből szemezgetve kiválaszthatjuk a nekünk tetsző elveket, akár mindegyikből csak néhányat, így a teljes kaotikus rendszer, nálunk rendszerré válhat valamilyen módon. (De kezdek eltávolodni a témától.)”

      Ne a társadalmi konvekciókhoz ragaszkodj, hanem a saját értékrendedhez, de lehet, hogy ezt már mondtam… Nagyon becsülöm azokat az embereket, és ebből volt már ütközésem, akikkel ugyan nagyon sok dologban nem értek egyet, de látom, hogy ragaszkodnak az értékrendjükhöz, ha kettétörik őket, akkor is! Nem egy ilyen ember van. Nem értek egyet vele, sőt, talán magamban állandó vitában vagyok benne, de becsülöm, hogy ragaszkodik a magáéhoz, és a vallott értékeit nem adja. Ne mások határozzák meg, mint gondolj.:)

      2. A vágyott pár: hát emberből lesz. Nekem külön tanították, és követtem is, hogy mikor választok, nézzem azt is, hogy a másiknak milyen hibái vannak, amiket majd el kell vele viselnem, el tudom-e azokat viselni? Persze, ezzel együtt, van néhány dolog, amiben nézeteim szerint nem szabad kompromisszumot kötni. Ilyen az értékrended, például. Na, tessék, ezt is mondom, de már eszembe jutott egy közeli baráti pár, ahol a férfi nem hívő, az asszony igen. Mégis nagy szeretetben vannak. Na, emberi értékrendjük azért persze azonos, másképp nem menne. Ez a “te tűrjél neki, s ő tűrjön neked”:) Vagy máshol: “viseljétek el egymást szeretetben.” Én egy embert kerestem, aki három dolognak kellett megfeleljen, ezekben nem lehetett kompromisszum. AZon kívül egy csomó dolog jó, ha van, de nem szükséges. A szépség például oda lesz az idővel, arra nem érdemes építeni.

      Reply
      • Dreja 2011. July 16. Saturday 08:59

        Valójában a hívő-nem hívő gyakran áthidalható, mert ha a nemhívő kicsit is toleráns, akkor tiszteli a másik hitét, a gyerekekkel megismertetik azt az adott vallást, nem kényszerrel, hanem lehetőségként. Az nagyobb gáz, ha a két ember két különböző vallás vagy felekezet elszánt tagja…

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 22:21

          Megbocsáss, szerintem kisebb. Ma eszemben voltak a hozzászólások, és herceg felvetett egy érdekes kérdést, speciális, és a norma. Nos, erre mondhatom, igen, speciálisat találni hamarabb lehet. Keresztény vagyok (legalábbis igyekszem). Mivel járt ez a középiskolában? Hát például azzal, hogy míg az osztálytársaim 16 éves koruktól elkezdték szexuális életüket ezzel-azzal, én nem, tudottan és kimondottan, mert azt az embert kerestem, aki szintén mélyen hívő, és ezért ami a norma számára ma már speciális, neki nem az: a szüzesség a házasságig, és a hűség a sírig. Hányszor meghallgattam, hogy akkor vénlány fogok maradni, maradni, mert nem találok ilyen férfit! Kedves herceg, valóban én találtam meg előbb a speciálisat, tehát szavaidat megerősítem.:) Elsőként mentem férjhez, mindkét osztályomból, nem egy ember kimondott megdöbbenésére.
          Egy más felekezetűvel ez ment volna, de egy nem hívővel nagyon húzós. Hogy várhatnám el tőle azt az elszántságot, ami bennem volt, hitem miatt, azt, hogy ne az általánosan elfogadott normát kövesse, és bírjunk magunkkal? Utána azt, hogy a házasság felbonthatatlan, nincs válás? Bármilyen derék, tisztességes nem hívő valaki, mert van közöttük, akit kifejezetten nagyon nagyra tartok, hogyan lehetne ezt elvárni tőle? Mások a belső törvényei. Nem is értené, azt hinné, csak őt szivatom. Egy más felekezetűvel, egy zsidóval például, ahogy egy másik topicban felmerült, ha ugyanolyan mélyen hívő, könnyebben tudna működni, mert az ószövetség ugyanaz, és az Örökkévaló ugyanaz. Bár kétségtelenül nagyon nagy toleranciát igényelne mindkét részről, de mégis azonos a fudnamentum, és az erkölcsi mérce. Ugyanazt gondoljuk szerelemről, házasságról (kivéve a válást esetleg, egyes zsidó felekezetek engedik, de nem szokás, és nem követendő).

          Reply
          • Dreja 2011. July 18. Monday 13:23

            De abban egyetértek, hogy ha valaki szűzen szeretne férjhez menni, akkor ezt nem keresztény emberrel nehezen tudja elfogadtatni. Csakhogy ez még a gyakorló katolikusok között sem mindennapi elhatározás.

            Reply
        • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 22:23

          Na igen, a gyereknevelés. De megoldható. Ismerek evangélikus-katolikus párt, az apa hitét követik a fiúk, az anyáét a lányok. Megoldották. Igaz, a két felekezet egymáshoz elég közel áll, a Krisztus meg ugyanaz.

          Reply
          • Dreja 2011. July 18. Monday 13:21

            Egy zsidó-keresztény házasság kb. közös öngyilkosságot jelent az esetek nagy részében, mert egyik család sem fogadja el a kiszemelt partnert. És hogy gyereket hogy nevel egy ilyen házaspár, az nagy kérdés.

            Most nem arra gondolok, hogy kinek zsidó a felmenője, vagy katolikus a nagymamája, mert nem a származás számít. Hanem két hívő, vallását aktívan gyakorló emberre. Lehet, van ilyen, de biztosan nagyon nehéz.

            A vallásos családokban azért is szülnek és nevelnek gyerekeket, hogy továbbvigye a hitet és biztosítsa a családi mítosz és kultúravilág fennmaradását.. Ilyen nézőpontból a házasság egy más felekezetbelivel, aki nem hajlandó azonosulni, nehezen megbocsátható.

            Nekem van vallásom, de nem tartja a családom, de ha lenne, biztosan nem haragítanám őket magamra egy darab férfi és egy illúzió miatt.

            Reply
            • Dreja 2011. July 18. Monday 13:27

              Az én barátaim között van egy fiatal zsidó házaspár, ezért kissé belelátok ebbe a vallásba: olyan szokás-gyűjtemény, ami kb. minden napot meghatároz, más ünnepekkel, más rituális tárgyakkal. A baráti közösségek is vallási jellegűek. Szép vallás nagyon, ahogy az összes többi, de teljes embert követel.

              Reply
              • Náprádiné 2011. July 18. Monday 13:38

                Viszont nem esik a keresztényekétől távol, sőt, a keresztény vallás valójában egy újzsidó vallás. Mindez az ünnep a Bibliában van. Vannak zsidókeresztények, akik keresztények, de mindezeket az ünnepeket tartják. Magam is beleástam a zsidóságba magam, amivel én szembesültem, az sajnos sokkal inkább egy olyan zsidó felsőbbrendűség (persze, lehet, hogy nem megfelelő emberekkel találkoztam), ami a gójt úgymond nem tekinti magával egyenrangúnak. Baráti kapcsolataimban is folyton azt éltem meg a zsidókkal, én csak egy goj vagyok. És ez a felállás eleve meghatározta az egészet.
                Ami a szokásokat illeti: a Mindenható Isten szolgálata egész embert követel. Éppen ezért teljesen jól működhet egy ilyen házasság, amennyiben a zsidó tisztában van vele: Isten népe az, aki Isten akaratát teljesíti. Attól, hogy zsidónak született véletlenül, önmagában nem különb másoknál. (Most készülök a Szentföldre másodszor:)

                Reply
                • Dreja 2011. July 18. Monday 19:29

                  Szóval elfogadnál egy zsidót, csak ne képzelje magát zsidónak? Na, ők pont így fogadják el a keresztényeket 😀

                • Náprádiné 2011. July 18. Monday 19:38

                  Többnek, felsőbbrendűnek ne képzelje magát attól, hogy történetesen zsidónak született:)

              • Dreen 2011. July 18. Monday 14:24

                Kérdezi az ember az Istentől:
                – Istenem, hogyan szolgáljalak téged?

                Mire az Isten:
                – Szolgáld az embert.

                Reply
                • Dreja 2011. July 18. Monday 19:54

                  ez tetszik!

                • napsugár 2011. July 18. Monday 23:18

                  Ez nagyon jó!
                  És mit válaszolna Isten, ha megkérdezné: Hogyan?

                  Olvasd el a Bibliát, megtudod! Vagy Végy példát Krisztustól?
                  (Ez kicsit … lett, annak ellenére, hogy evangélikus vagyok, és gyakorlom is a vallásom)

                • Náprádiné 2011. July 19. Tuesday 06:47

                  “Mosd meg embertársad lábát, ahogy én tettem”

            • Náprádiné 2011. July 18. Monday 13:31

              Sokkal könnyebb, mint egy nem hívővel. Attól is függ, hogy a két felekezet mennyire esik messze egymástól, egy zsidónál mondjuk én sem egy haszid-keresztény házasságra gondoltam, ez nyilvánvalóan képtelenség. De a zsidóságnak is van jó néhány ága. Az Ószövetség meg ugyanaz, megjegyzem a zsidóknál is létezik az ún. messianisztikus zsidó, aki lényegében zsidókeresztény, de ez már messzire vezet. Egy istent imádnak, egy a törvényük, az erkölcsi rendjük. Egy nem hívővel meg nem. Hogy hiszem-e az Urat, pláne szolgálom, vagy nem is hiszem, az már túl nagy szakadék. Hát hogyan szólok akár egy halálesetnél két vígasztaló szót a páromhoz, ha én azt mondom, ez átmenet a túlvilágra, és imádkozom az illető üdvösségéért, a másik meg azt mondja, ez megsemmisülés? Más síkon gondolkodunk, más nyelvet beszélünk! A keresztény felekezetek viszont annyira nem állnak messze egymástól, simán működnek az ilyen házasságok. De még zsidó és keresztény házasságról is tudok, ahol a három gyerek más más vallást követ, van, aki lelkész lett, és van, aki rabbi.

              Reply
            • Náprádiné 2011. July 18. Monday 13:39

              “Dreja szerint:
              2011. július 18. hétfő – 13:21

              Egy zsidó-keresztény házasság kb. közös öngyilkosságot jelent az esetek nagy részében, mert egyik család sem fogadja el a kiszemelt partnert. És hogy gyereket hogy nevel egy ilyen házaspár, az nagy kérdés.

              Most nem arra gondolok, hogy kinek zsidó a felmenője, vagy katolikus a nagymamája, mert nem a származás számít. Hanem két hívő, vallását aktívan gyakorló emberre. Lehet, van ilyen, de biztosan nagyon nehéz.

              A vallásos családokban azért is szülnek és nevelnek gyerekeket, hogy továbbvigye a hitet és biztosítsa a családi mítosz és kultúravilág fennmaradását.”

              Bocs, de nem. Pont azért szülnek és nevelnek gyereket, mint mindenki más. Természetes persze, hogy aztán a maguk értékrendjéből nevelik, ahogy mindenki arra neveli a gyerekét, amit saját maga követ, és helyesnek tart.

              Reply
              • Dreja 2011. July 18. Monday 19:28

                Minden család valamilyen szinten elvárja, hogy a gyermek a család értékrendjét kövesse. Ennek a témája és mértéke országonként,vallásonként, sőt egyes családonként is változó-

                sok helyütt nem is a fiatalok döntenek a házasságról, hanem a szüleik, és ott sem boldogtalanabbak az emberek, ez is csak szokás és kultúra kérdése.

                Reply
    • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 22:31

      Kezdeményezés, vadászat: “a férfiak vadászok” meglátásom szerint semmivel sem igazabb, mint hogy “a nők vadászok”. Én társkeresőket látok, vadászokat alig, nőt, férfit egyaránt. Minden attól függ, mit keresel, és ezért mondtam fentebb, hogy “ugye nem egy ilyet keresel?” a külsőt stírölőkre. Én nem vadászt kerestem, sőt, kifejezetten élveztem, hogy a vadászok engem nem érnek utol. A bejáratott flört-trükközők nekem azt jelezték, tapasztalt, bejáratott vadász, tartsam távol. Jólesett a bók, de hidegen hagyott a hantás.
      Az állatvilágra hivatkoznak sokan, nem gondolva arra, hogy az állatvilágban ez is, és amaz is jelen van: a farkasnak és a szirti sasnak egész életére egyetlen párja van, ha elhal, akkor sem lesz másik. A kutya és a galamb nem hűséges. Nos, én farkast kerestem, akinek farkas párja legyek, a farkasok pedig nem a flört vitézek közül szoktak kikerülni, általában, és persze SZERINTEM:) Valamennyi szerelem olyan volt, aki nem egy flört-trükkös, ezzel kápráztatott el a férjem is. Hihetetlen volt számomra, hogy egy ennyi idős férfi, aki ilyen mély ember, és ennyire nem ért a “trükközéshez”! Ezzel hódított meg. Ez persze azzal járt, hogy nekem kellett kiugrasztani. Ha hantálni kezdett volna, ugyanúgy meg sem látom, mint a többi galambot, illetve kutyát. Tehát kérdés, hogy farkast, vagy kutyát keresel? A farkasok vannak kevesebben, ők azok, akiket háromszor pillanatasz meg, mire észreveszed, de ők azok is, akik mellett egyetlen leszel, és akik egész odaadásodért azt is adnak majd.:) Minap kérdezte tőlem valaki, hogy hol lehet ilyen pasit találni, mint a párom? Mondtam is: a környezetedben: nézz körül, hány férfi van, aki csendes, nem trükközik, nem gyűjt trófeát, akire háromszor nézel, mire meglátod, mert nem köp célba, nem duhajkodik? Na, közöttük.:)

      Reply
      • Dreen 2011. July 17. Sunday 12:28

        Na igen, aki csak a “vadász”-típusú férfiakat veszi észre, annak a mintavételezés 100%-a fogja azt az eredményt adni, hogy “vadász”. A többi az ő számára nem is férfi. 😀

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 12:38

          Akkor ne csodálkozzék, és ne panaszkodjon, ha zsákmánnyá válik. Társat közöttük hiába keres. Áldja meg az Úr azt a néhány szép, szabad, mélyen érző és büszke farkast, akit ismerek (nem csak a párom és a bátyám:).

          Reply
          • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 12:38

            (És persze adja meg nekik farkas-párjukat:)

            Reply
  32. friesz lászló 2011. July 16. Saturday 10:52

    Kedves Turbulya!Beletrafáltál!Nem merek kezdeményezni,mert:, ha finom vagyok,finoman és rafináltan vagyok elküldve a francba,ha durva vagyok,határozott,akkor jön a nő ismeretlen őrangyala,egy haver,egy bátyus,egy kollega,egy rohadt strici,egy kollega,de mindig oda pofátlankodik valami ismeretlen hülye,aki belepofázik az udvarlásba.A férfiak,ha nőről van szó gyűlölik egymást,mert potenciális ellenfelei egymásnak.Ezért van tele a hócipőm az összes bunkó “érzelmes,jólelkű férfival”.Pl.amikor fiatalon volt egy menyasszonyom,az apja állandóan minket piszkált,legszívesebben orrba basztam volna.Szét is mart minket.A mostani feleségem apja meg többször próbált kicsinálni,vagy kinyírni,hogy miképp,az most nem számít,mert a szerencse és az őrangyalom megmentett.Ennyit a büdösbunkó vetélytárs kanegerekről.Én őket utálom és irigylem a nőiket,ők meg engem gyűlölnek,mert még élek,és netán a nőjükre pályázom,ami igaz is.Egyébként,ha minden nő hűséges,akkor kivel csalja meg a nejét,a sok példás családapa?Nem a másik feleségével?Annyi szabad nő nincs.Apropó,láttam egyszer egy tudományos filmet az emberiségről:a faj fenntartásához 80 nőhöz,20 férfi elég lenne.De mi legyen a többivel,aki felesleges?Miért van annyi verekedés,késelés a kocsmákban,szórakozóhelyeken?Mert a férfiak utálják és legszívesebben kinyírnák egymást.Legszívesebben elmennék egy olyan társadalomba,ahol 100 nőre mindössze 15-20 kan jut,de sajnos a világon nincs ilyen.Csak egy pár szerencsés dögnek jut hárem,pl.az araboknál,akik még ráadásul innen is visznek nőket.A töküket lőném szét pisztollyal.Lehet elítélni,frusztrált hülyének,nem normálisnak tartani….de küzdeni fogok a végsőkig,ha agyonvernek is….

    Reply
    • Márta 2011. July 16. Saturday 13:16

      Kedves Andi!

      Az ilyen hozzászólásokat nem lehetne kiszűrni?

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 22:14

        Hagyd, nem árt látnunk, hogy van ilyen is, így tudjuk értékelni az ellentéteit. A sok mélyen érző, drága, érzékeny pasit, aki van a világban. Én is nagyobb megbecsüléssel fogok még ha lehet tekinteni ma este az enyémre.:)

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 17. Sunday 08:26

          Hozzáteszem még a “kivel”-hez: és persze fizetett nőkkel.

          Reply
    • Náprádiné 2011. July 16. Saturday 22:13

      Hogy kivel? Általában jóval fiatalabb lányokkal, akik még szabadok, és fogalmuk sincs, hogy a férfinek családja van.

      Amennyi gyűlölet sugárzik a szavidból és egész virtuális lényedből, én nem csodálkozom, hogy egyedül vagy, és látatlanban ki merem mondani: ha így maradsz, nem is lesz másképp. Egyébként meg szavaid szerint van feleséged, akkor mi ez a nagy acsarkodás, férfiakra, nőkre, mindenkire, ha hűséges azért, ha hűtlen, akkor azért?? Ja, hogy nem elég az egy feleséged? Tudod én annak a házasembernek a tökét lőném szét, aki velem kikezd, miközben a felesége meg otthon…

      Reply
    • Randi Andi 2011. July 26. Tuesday 14:48

      László, a következő ilyen stílusú hozzászólásodat ki fogom moderálni.

      Kérlek, hagyd abba a mártírszöveget! (bocs ha kicsit keményen fogalmazok, de ez a tömény nyavalygás és siránkozás igazán nem idevaló. Így ráadásul biztosan nem fogsz társra találni.)

      Reply
  33. Miriam 2011. July 17. Sunday 20:33

    Értékrend, elvek….Az idő múlásával , a élettapasztalatokkal “bölcsülünk”.
    Örülök, hogy végigolvastam, néhol még szórakoztató is volt a párbeszéd.Talán eddig most nyílt meg a legjobban mindenki.

    Reply
  34. Kakalakiakkkakka 2011. July 18. Monday 03:50

    hozzászólásod kimoderálva.
    A Társkereső Kalauzon szeretném, ha színvonalas beszélgetés folyna, és a nyelvezet nem menne át a más blogokon és fórumokon tapasztalható trágár stílusba.
    Kérlek, próbáld meg a véleményedet ennek fényében átfogalmazni
    Köszönöm a megértésedet!

    Randi Andi

    Reply
  35. friesz lászló 2011. July 18. Monday 16:41

    Sok,érzelmes,melegszívű,családszerető fiatal férfi.Hm.Ej,ej,most dagad egy botrány,mert egy ismert férfifaló színésznő miatt otthagyta a két szép gyermekét és gyönyörű feleségét egy műsorproducer egy ismert tv adónál.A mai egyik újság írta,hogy szegény anya mennyire padlón van.Ismert táncdalénekes kb.2000 szeretővel dicsekedett élete folyamán.Ismert volt diszkós,/nagyon kövér ember/ azzal dicsekedett,hogy annakidején minden éjjel más nővel feküdt le.Ismert szerencsekerékműsorvezető kb.hat gyerekkel dicsekszik,ebből NÉGY házasságon kívüli.Annakidején egyik volt kollegám két gyerek mellett állandóan a presszókat,és az éjszakát járta,sorba felszedve a presszós babucikat…..melegszívű,családszerető férfiak….ja,és ez a presszósbabucigyűrő kollega,nem kólát ivott két gyermek mellett,az éjszakában,nem ám.és a felesége szegény három méterre mögötte kullogott az utcán.Köszönöm a jókívánságogat!!!!!

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 18. Monday 16:49

      Nem is róluk beszéltem. Hanem a melegszívű, mélyen érző, családcentrikus férfiakról. Akikről nem beszél a bulvársajtó, mert nem szolgáltatnak botrányt. Csak vannak. Lehet, hogy neked is jobb lenne, ha életből vennéd a példáidat, nem a bulvársajtó erőteljesen torzított képeiből.

      Reply
  36. friesz lászló 2011. July 18. Monday 16:54

    Egyébként tényleg egy frusztrált hülye vagyok,bár tartom az elveimet,dohányos,italszerető,éjszakát kedvelő,hölgy nem kell,le tudja velem gyalogolni a 15 kilométeremet,ehhez ragaszkodom,ez a minimum,ja és semmi káros szenvedélye ne legyen,mert nem vagyok hajlandó egy nő hülyeségeit sem fizetni….tudom,milyen az,mikor egy nő vedel és bagózik,meg imád szórakozni a pasi pénzén….Lehet utálni…..

    Reply
    • Márta 2011. July 18. Monday 17:59

      Kedves Lászlo!

      Jól értem? Nős vagy, legyalogolsz 15 km-t,szeretnéd, ha a nők megszólitanának, felszednének …. de a nő erkölcsös legyen és ne bagozzon, igyon …stb…

      Kifelejtettem valamit?

      Reply
      • friesz lászló 2011. July 19. Tuesday 18:24

        Kifelejtettél valamit.Sokat,de most nem részletezem,csak azt kérném a Fortunától,hogy annyi húszezrest adjon a bankszámlámra egy teljes hónapon keresztül,ahány nős pasi csalja a feleségét más nőkkel országos szinten,mondjuk 30 napon át.Egyébként frankón,hol szednek fel nőket a szexre vágyó pasik?Presszókban,bárokban,utcán,közértben,vonaton,beszállítják őket a menő autóikba?Ha presszóban,mit keres egy tisztességes nő férfi nélkül egy ilyen helyen?Beszáll egy kocsiba?miért száll be egy tisztességes családját szerető nő egy vadidegen férfi mellé egy autóba?Kacc,kacc…

        Reply
        • Náprádiné 2011. July 19. Tuesday 19:32

          Presszóban mit keres egy tisztességes nő férfi nélkül?

          Mondom:

          1. Barátnőkkel lelki életet él (Ezt csináltam én is néhány hete két másik hölgy társaságában, a férjeink csak órák múlva csatlakoztak)
          2. Szingli, és akármiért lehet ott. Egy presszó nem rúdtáncos bár. Semmi tisztességtelen nincs benne.

          Most csak azt bizonyítottad, hogy hány tisztességtelen házasember van, aki fizetett nőket szed föl itt, meg amott, mint mondtam, engem is nem egyszer akart tisztességesnek látszó házasember, családapa felszedni. Én viszont számos nőt tudnék mondani, aki mindeközben otthon van a családjával, és férfit is, mert vannak! Az a 10-15%, de vannak. Hál’ Istennek. Egyébként nem is értem, akkor mi a kínod? Akkor ott van neked a presszó, meg a vonat.

          Reply
          • Dreja 2011. July 19. Tuesday 20:00

            Hehe. Minden nő, aki egy presszóban ül, az házasságtörő lotyó? Nem határoznád meg pontosan a presszó definícióját? Már a cukrászda is számít, vagy csak kávét nem ihatok, esetleg csak a macifröccs a gyanúkeltő?

            Reply
            • Náprádiné 2011. July 19. Tuesday 20:05

              :ĐĐĐĐĐĐĐ

              Reply
        • Dreja 2011. July 19. Tuesday 20:07

          Nézd, én nagyon nem pártolom a házasságtörést. De senkit nem fogok elítélni miatta, ha nem ismerem az életét, a házasságát, ha nem látom, hogy hogyan romlott meg ennyire. Kérdés, titokban csinálja, vagy bevallja, kérdés, hogy a másik hogyan éli meg. Sok kérdés van, és mi kicsik vagyunk a nagy ítéletekhez. Ha Téged valaki kihasznált és rosszul bánt Veled, azt sajnálom, és megmagyarázza az indulatodat. Viszont ha ez a gyűlölet süt belőled, nem lesz egyszerű társat találni (mondom ezt én. mondjuk engem nem vertek át, csak szimplán olyan vagyok amilyen).

          Reply
  37. friesz lászló 2011. July 20. Wednesday 20:19

    Kedves Dreja.Aki nem tud gyűlölni,szeretni sem tud.Én csak egy megszokott társadalmi életformát gyűlölök.Amit szabad Jupiternek,nem szabad az ökörnek.És szar dolog ökörnek születni,elviselni az ökörsorsot,amikor szemem láttára a Jupiternek mindent szabad,amiért engem a született ökröt büntetnek,/megvernek,rúgnak,vágnak/addig keményebb,szemetebb aljasságokért a Jupiternek semmi baja sem lesz,mert ő a kivételezett,ő a menő, az az ember,akinek mindent szabad,szóval ő a Jupiter.És bizony az életem folyamán sok-sok ökröt,- és Jupitert láttam,magamat is beleértve….bocsi,de ma mondta a híradás,hogy megint lebukott egy mocskos banda lányfuttatásért,pénzért adtak-vettek nőket,biztos,hogy vannak még,csak remélni lehet,hogy tagjaik,főnökeik,irányítóik nem melegszívű,családot imádó,tisztességes férfiak….kifelé.Mert bizony az ember remek színész,a külvilág felé tisztességes szenátor,politikus,üzletember,a másik énje meg szórakozásból luxusprostikat hív házához szombat éjszakai unga-bunga partikra,akár kiskorúakat is…igaz?Mr.Berlusconi?Az olasz főJupiter.Dr.Jekyll és Mr.Hyde esete.Megírta Herbert George Wells.

    Reply
    • Randi Andi 2011. July 21. Thursday 05:46

      László,
      koncentráljunk a társkeresésre, a politizálás és társadalomkritika más fórumokra tartozik! Mellesleg az emberkereskedelem (ide tartozik a prostitúció is sok esetben) engem is mélységesen felháborít, de a Társkereső Kalauz témái közé nem fér be.
      Köszönöm a megértésedet!

      Reply
    • B. Anna 2011. July 21. Thursday 17:42

      Kedves Freisz László !
      Borzalmasan fölhábotít a gondolkodásmódja.Gyakran beülök egyedül egy cukrászdába csak úgy megenni egy süteményt,időnként egyedül beülök egy étterembe valami finomat enni,egyedül megyek moziba,sőt most egyedül vettem ki egy szállodai szobát,hogy kipihenjem magam.(el sem tudnám képzelni most,hogy ne legyek egyedül)Hogy valakinek e miatt ferde gondolati legyenek,ilyet el sem tudtam volna képzelni.

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 21. Thursday 18:39

        Kedves Anna, tudod, az a rossz, aki rosszra…:) Neked nem kell emiatt idegeskedned. Te tudod, hogy miért ülsz be egyedül, másnak meg nem tartozol magyarázattal.

        Reply
  38. friesz lászló 2011. July 22. Friday 17:29

    Tényleg,miért vagyok én ilyen lökött pasi 58 éves létemre,hogy barátnőt akarok?Nemhogy bevonulnék az öregek otthonába,állandó felügyelet mellé,leszoknék a netről,a kutyasétáltatásról,a nők nézegetéséről az utcán,az autóvezetésről,vágyaimról,egyszóval a harcról,a vitáról és bottal járnék a németjuhászkutya helyett…elviselném az ápolók utasításait,és akkor én lennék a jó öreg papus,aki nem zavarja a társadalom többi normális tagját,a fiatalokat,akkor olyan lennék,mint a fater,aki az anyám felügyelete mellett,egy önállótlan,magatehetetlen öregember lett,akit ápolni kellett,nagyon hamar…hát akkor inkább a halál….

    Reply
    • Randi Andi 2011. July 22. Friday 19:58

      László, ne őrjíts meg!!!!
      Amit most leírtál, az puszta nyavalygás és önsajnálat! Hát minek oktatom én itt az Érzelmi Fitneszt?! Tessék csinálni rendszeresen a gyakorlatokat, pozitív gondolkodás terén még vannak lemaradások!! 🙂
      Mellesleg rengeteg korban hozzád illő keres társat, és biztosan köztük van az is, aki valóban hozzád illik. Nem feladni, keresni tovább!!! 🙂

      Reply
      • friesz lászló 2011. July 23. Saturday 20:44

        Nem is azért írtam,hogy feladom,csak ecseteltem,hogy:így lehetne!!!Sokan,nagyon sokan így szeretnének látni minket,mert nem bírják az embert,ha öreg!Ezeknek a 20-30 éveseknek a 40 éves már nem számít “embernek”!Higgyétek már el,hogy nem én vagyok a gonosz,én csak megpróbálom az emberek gondolatait kitalálni,a homloklebeny mögé nézni,mert nagyon sok embernél ez úgy működik,hogy amikor szemtől-szembe állunk,akkor kedves és mosolygós,ám gondolataiban azt gondolja:”tűnj már el a fenébe,te vén tökfej!”És az az igaz,amit gondol!Tudom,hogy most sok társkeresőt kiborítottam ezen a fórumon,ne haragudjanak,de ez a világ ma nem igazán a jók világa.Nem társadalomkritika,de én is olyan másik embert keresek,aki csípi az egyéniségemet,a külsőmet,tetteimet,lényemet.Van egy mozgási körletem,amin belül élem az életem,van egy pár ismertető jelem,aminek alapján felismernek,a többi pedig szerencse dolga,csak akad valaki ebben a városban,akinek felkeltettem már az érdeklődését,figyel,les,akinek tetszem,akinél már jó is vagyok,lehet,hogy már le is tesztelt,csak én nem tudok róla…de ha így van,szóljon nyugodtan,egyszerűen nem árulhatok zsákbamacskát….nem vagyunk már gyerekek,ismernünk kell az életet,hogy nem szappanopera,és tudnunk kell azt is,hogy az életben sokszor nem a jó,a becsületes,hanem a rafinált gazember,a simlis,a hazug ember a győztes…ővé a nő,a pénz,a dicsőség….bocsánat…

        Reply
        • Randi Andi 2011. July 26. Tuesday 14:45

          László, egyet garantálhatok: amíg nem változtatsz ezen a nagyon negatív hozzáállásodon, addig valóban nem leszel vonzó a másik nem számára. Szóval innentől kezdve kérlek, ebben a szellemben írj hozzászólásokat – kérlek, próbálj meg pozitív, érdeklődő, humoros és nyitott lenni. Menni fog!

          Reply
  39. Éva 2011. July 26. Tuesday 13:21

    Kedveseim, ti mind olyan ötletesek, szakszerűek, hozzáértők vagytok! Kérlek benneteket, adjatok tanácsot, mit tegyek, illetve mit írjak! Találtam valakit aki nagyon kedvemre való, de vannak problémák: 400km-re lakik, és négy évvel fiatalabb nálam. Egyébként levélben már nagyon jó barátok vagyunk, leginkább egyetértő politikai nézeteinket cseréljük. Mit tegyek, illetve mit írjak? Van javaslat?

    Reply
    • Randi Andi 2011. July 26. Tuesday 14:43

      Az, hogy négy évvel fiatalabb, nem probléma.
      A 400 km-t is le lehet küzdeni ha nagyon akarjátok.

      Legfőképpen találkozzatok, azt javaslom!

      Reply
  40. Reni 2011. November 6. Sunday 08:02

    Én is szeretnék tanácsot kérni. Az a helyzet, hogy volt egy férfi, összességében jól kijöttünk egymással, tett irányomban jelzéseket, én is, ez nyáron abbamaradt, egyszerűen mindketten kicsit elfelejtkeztünk a másikról. Én azonban szeretném vele újra felvenni a kapcsolatot, mivel jól éreztem magam vele, de gőzöm sincs, hogy hogyan kezdjek hozzá…
    Írnék neki egy levelet, de félek, tolakodásnak venné. (A célom nem az, hogy FELTÉTLENÜL párkapcsolatot teremtsek vele.)

    Reply
    • Tibor71 2011. November 6. Sunday 15:35

      Szia!

      Nem hiszem, hogy túl kellene bonyolítani a dolgot. Írj neki. Kérdezd meg tőle, mi van vele, hogy van. Aztán vagy válaszol, vagy nem. Ha válaszol, akkor hozd fel, hogy találkozzatok. Ezt persze az első levélben is megteheted, de ahogy látom, nem akarod.

      Egy a lényeg, csináld egyszerűen, ne célozgass, tudasd vele, te mit szeretnél, őszintén, nyíltan.

      Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.