Társkereső Kalauz

A fenti olvasó számára is mumus az ismerkedés. Hogyan lehetne a döcögős kezdeteket könnyebbé tenni?

Az ismerkedés művészete gyakorolható! Nem kell azonnal mélyvízbe ugrani, tehát nem kell azonnal azokon az ellenkező neműeken gyakorolni, akik tetszenek és akiktől picit többet szeretnél velük mint egy könnyed csevejt. Az ismerkedés három lépésre bontható le.

Az ismerkedés lényege alaposan megfigyelni a másik visszajelzéseit, és reagálni rájuk. Bármit is teszel, figyeld, hogyan reagál a másik. Ebből tudni fogod, hogy van-e értelme ismerkedned az illetővel, vagy sem. Az ismerkedés kezdetén döntő szerepet kap a nonverbális kommunikáció.

Magyarul mielőtt megszólítasz valakit, fel kell vele venned a szemkontaktust. A szemezés hátteréről itt olvashatsz, ennél a lépésnél – és az összes többi ismerkedés szakasznál is – nagyon fontos, hogy mosolyogj!

Ha a másik rád néz, pláne, ha viszonozza a mosolyodat, itt az ideje az ismerkedés második lépésének: szólítsd meg! Mielőtt megszólítasz valakit, találj egy jó ürügyet rá, hogy megszólítsd! A jó ürügy függ az illetőtől és a környezettől, amelyben vagytok. Legegyszerűbb az ismerkedés olyan közegben, ahol rendszeresen találkoztok. Ilyen lehet egy sportklub, túraklub, vagy bármilyen más, szabadidővel és/vagy munkával összefüggő esemény. Ilyenkor az ismerkedést az a pszichológiai jelenség is elősegíti, amely szerint minél gyakrabban látsz valakit, annál szimpatikusabb lesz számodra (amennyiben semmi okod nincsen ellenérzésekre). Pár alkalom után teljesen természetes, hogy megszólítasz valakit. Sok helyen javasolják az úgynevezett 3 másodperces ismerkedés szabályt – a lényege, hogy ha valaki megtetszik, ne gondolkozz, hanem szólítsd le azonnal! Így aztán nincs időd mérlegelni és elszalasztani az alkalmat.

Amennyiben most látod először, akkor se csüggedj, az ismerkedés könnyebb, mint gondolnád. Ürügyként tehetsz megjegyzést a körülményekre (pl. konferencián a hidegtálakra, buszmegállóban arra, hogy késik a busz, túraklubban a túra nehézségére), vagy az illetővel kapcsolatban is megkérdezhetsz valamit (mit olvas, mit visel, találkoztatok-e valahol, stb.) A másik reakcióján pontosan látni fogod, hogy nyitott-e a beszélgetésre, vagy sem. Ha nem, akkor itt megakad az ismerkedés, ha viszont igen, akkor könnyen beszélgetéssé tudod alakítani a kezdeti kérdés-választ.

Nem kell, hogy valami nagyon rendkívüli témát találj – bármi megteszi, amennyiben az illető nyitott a beszélgetésre, és szimpatikus vagy neki. Az ismerkedés fontos szabálya, hogy olyan kérdéseket tegyél fel, amelyek továbbviszik a beszélgetést (tehát amelyekre nem “igen” vagy “nem” a válasz) és alaposan figyeld meg, hogy a másik mennyire érdeklődő, illetve mennyire válaszol szívesen a kérdésekre. Van úgy, hogy jobb visszavonulót fújni.

Az elején lehet, hogy a megszólításaid görcsösek lesznek, de ne add fel. Minél többet próbálod, annál könnyebben fog menni az ismerkedés. Ha gyorsan szeretnél fejlődni, akkor kezdj el minél több ürügyet találni arra, hogy másokat megszólíts. Nem csupán gyakorolsz, de érdekes élettörténeteket, karaktereket is megismerhetsz, és minél jobban megy az ismerkedés, annál jobban erősödik az önbizalmad is.

Ha az ismerkedés célja a randizás, akkor nem sokra mész, ha nem találod meg a módját a későbbi kapcsolattartásnak. Ha sikerült egy jót beszélgetni, miért ne vennéd fel az illetővel később is a kapcsolatot? Lehet, hogy számára ez a beszélgetés csupán ennyi volt, de az is lehet, hogy nyitott a randizásra.

Szerencsére ma már akár telefonszám elkérése nélkül is “megúszható” az ismerkedés – elég, ha megkérdezed a teljes nevét, illetve hogy fent van-e valamelyik közösségi oldalon, aztán hazaérve bejelölöd, mint ismerőst, vagy ráírsz egy üzenetet. E-mail címet is elkérhetsz, és természetesen a telefonszámot is. Innen már csak egy lépés megszervezni egy randit!