16 Jan

Múlt héten egy egészen érdekes koncepcióba botlottam: nevezetesen az Új Nő és az Új Férfi, azaz az Új Éva és az Új Ádám koncepciójába.

Ha már ideje az olvasóm vagy, akkor már biztosan ismerős neked az a téma, mely szerint a nemi szerepek gyökeresen megváltoztak az elmúlt pár évben. Mielőtt továbbmennénk, tisztázzuk, mi az, hogy nemi szerep.

Biológiai nem, társadalmi nem

Először is van a biológiai nem, tehát az a nem (férfi vagy nő), amely genetikailag meghatározott, magyarán ami a DNS-edbe van beleírva. XX vagy XY kromoszómát tartalmaznak a génjeid? Ez alapján nő vagy férfi a biológiai nemed.

Aztán ahogy belecsöppensz a társadalomba még pici babaként, illetve amikor felnőtté cseperedsz, a biológiai nemedre rárakódik a társadalmi nem. A társadalmi nem az a nemi szerep, amelyet a társadalom elvár tőled a biológiai nemedre alapozva. Biztosan ismerős neked is az a felállás, mely szerint “a kislányok babáznak, a kisfiúk nem sírnak”. Nagyon fontos különbséget tenni a biológiai és a társadalmi nem között. A biológiai nem változatlan, mióta a világ a világ (sem a nemi kromoszómák, sem az elsődleges illetve a másodlagos nemi jegyek nem változtak), de a társadalmi nem koronként más és más. Míg száz éve a nők társadalmi nemébe nem fért bele az, hogy rövidre vágassák a hajukat, vagy hogy egyetemre járjanak, addig ma ez teljesen természetes. Mint ahogy ötven évvel ezelőtt csak az számított igazi férfinek, aki volt már katona, illetve szépen suvickolta a bajszát, ma ezek már nem elvárt dolgok. De jelen pillanatban is egészen eltérő társadalmi nemi szerepekkel találkozhatsz, hiszen Japánban nőnek lenni teljesen mást jelent, mint például Magyarországon.

Bajusz nélkül nem férfi a férfi – korabeli reklám

Tehát a társadalmi nemi szerepek változnak mindenhol a világon, itthon is. Egy kutatás szerint a magyarok az egyik legtradicionálisabb felfogású nép egész Európában, ami azt jelenti, hogy nálunk ragaszkodnak a leginkább az emberek a hagyományosnak tekintett nemi szerepekhez.

Ragaszkodva a hagyományokhoz

Még mindig azt a modellt preferáljuk, ahol a férfi a családfenntartó, a nő pedig a háziasszony, aki a gyerekeket neveli, míg a statisztikák szerint ez már régen nem így van, elég csak a munkanélküliségi rátákat megnézni. A fejünkben még mindig az a párkapcsolati modell él, amelyben a felek örökkön-örökké együtt maradnak, míg a statisztikák azt mutatják, hogy a házasságok több, mint 60%-a válással végződik. Még mindig úgy gondoljuk, furcsa ha valaki 60 évesen adja a fejét társkeresésre (sokan szégyenkeznek is emiatt teljesen alaptalanul), míg a statisztikák szerint egyre több senior regisztrál be az online társkeresőkbe.

Tehát ragaszkodnánk a régi mintákhoz, hiszen azok kapaszkodót jelentenek, miközben azt figyelhetjük meg, hogy ezek a minták már rég nem érvényesek. Ezen persze lehet sajnálkozni, de sajnos teljesen felesleges. A világ és benne mi is, a mi szerepünk, a társadalmi nemünk radikálisan megváltozott az elmúlt évtizedekben. Ennek a változásnak az eredménye, hogy megjelent az Új Nő, illetve az Új Férfi. A trendkutatók régóta figyelik a világban zajló változásokat, többek között a nemi szerepek változását is. Ők azok, akik elsőként írták le, milyen az Új Ádám, és milyen az Új Éva

Bemutatkozik az Új Nő:

Az Új Nőnél a gyermekvállalás ideje kitolódik. Fontos számára az önmegvalósítás, a karrierépítés. Öntudatos, képzett akár több diplomával és nyelvvizsgával bír, törekszik az egyenrangúságra élete minden területén. Nem törekszik mindenáron párkapcsolatra, sokáig egyedül él, ha nem érzi jól magát a házasságában, elválik. Fontos számára az anyagi függetlenség, nem várja el, hogy eltartsák. A hagyományos értékrenddel bíró férfi számára ez a nőtípus ijesztő lehet, jóval a férfi komfortzónáján kívüli. Az Új Nő számára pedig elviselhetetlenül bekorlátozó lehet a hagyományos értékrend. Ő igazából, szíve legmélyén az Új Férfit keresi.

Bemutatkozik az Új Férfi:

Az Új Férfi nehezebben vállal kötöttséget, cserébe viszont amikor családot alapít, szívesen részt vesz a gyermek ellátásában. Bátrabban vállalja az érzelmeit, ha problémája van, nem szégyell segítséget kérni akár szakembertől. Önismerettel foglalkozik, érdeklődik a spiritualitás iránt is. Párja az Új Nő.

És mi a helyzet a társkereséssel?

Először is fontos ismerned önmagadat, és azt is, hogy milyen típusú férfit, vagy nőt szeretnél. Új Nőként, vagy férfiként nehéz dolgod lesz egy hagyományosabb felfogású férfival vagy nővel, míg ha hagyományos értékrendet vallasz, sok bonyodalmat fog okozni egy Új Nő, vagy Új Férfi.

Magadra ismertél?

Hagyományos típus vagy, esetleg az Új Nő, Új Férfi kategóriába tartozol?

62 Comments

  1. Otília 2012. January 17. Tuesday 13:16

    És kevert típus nem létezik?
    Nekem diplomám van, szeretem a szakmámat, szeretem a kihívásokat az élet minden területén, szeretek új dolgokat megtapasztalni. Ugyanakkor van három gyermekem,szeretek velük lenni, gondoskodni róluk, rendben tartani az otthonunkat. Megállok a saját lábamon, de fontos számomra a család.
    Nem könnyű összeegyeztetni a két felfogást. Amikor megszületett a legnagyobb fiam, akkor éreztem át, milyen nagy igazság van abban a Piramis-dalban, amelyik arról szól, “hogyha két életem volna…”. Persze azóta megtanultam összehangolni a feladataimat és az igényeimet.

    Reply
    • Gabor 2012. January 17. Tuesday 22:49

      Igen, olyan átmeneti típus, na az kellene!

      Reply
    • Anne 2012. February 21. Tuesday 22:13

      Szerintem félreérted, az “új nő” nem azt jelenti, hogy ő gyűlöli a családot, hanem azt, hogy nem az az egyedüli célja az életének. Amit írtál magadról, az alapján az új típusba tartozol.

      Reply
  2. kajak 2012. January 17. Tuesday 17:32

    Szakmunkásbajusz!

    Reply
  3. Lukács Sándorné 2012. January 17. Tuesday 19:40

    Andikám! Korábban írtam már Neked, most csak arról tudok beszámolni, hogy koromnál fogva a régi elvekhez tartozó lennék,de nem vagyok. Mások által is megállapított jó alaptermészetemnél fogva, engem csak szeretni lehet, mert annyira ritka ember típus vagyok, aki igenis nagyon korral haladó felfogású. Tapasztalataim kapcsán, már tudom hogy lehet elkerülni a csapdákat. Igaz is “irigyelnek,mert neked nincs problémád”!!!Azért mert elébe megyek. Egyedül az a problémám, hogy a szép, emberi bemutatkozásommal bármelyik társkaresőben 2 éve még csak egy személyes találkozásra sem kaptam lehetőséget. Igaz, 76 éves vagyok, de testileg,lelkileg, szellemileg köszönöm jól vagyok, csak a hozzám illő 70-75 éves korig a kedves társkereső férfiak azt hiszik, hogy betegápolót keresek. Erről megtudnának győződni ha kíváncsiak lennének rám. Félek, hogy megijednek tőlem. Ha van lehetőséged nézd meg a Randivonalon a 1855995 azonosítom alatt a képeimet /2010-ben készültek,/ mi benne vajon az ijesztő??Tudom nem kellett volna Téged ezzel a problémámmal terhelni, de nem tudom sértődöttségemet kinek elpanaszolni. Sokunk nevében köszönöm, hogy vagy nekünk. Köszönöm, hogy végig olvastad és ha van reagálásod, örömmel olvasnám. Csókollak Magdi néni

    Reply
    • Randi Andi 2012. January 17. Tuesday 19:52

      Kedves Magdi Néni! 🙂

      Amit másoknak is javasolni szoktam, azt neked is javaslom: ne csak várd, hogy mások jelentkezzenek, hanem Te is írj másoknak. Nehéz helyzetben vagy, mert a korosztályodban sokkal kevesebb férfi van, mint nő, ezért sok türelemre lesz szükséged. Azért van remény, hiszen a Társkereső Műhelyre is jár 70 feletti társkereső férfi 🙂

      Reply
    • Lukács Sándorné 2012. January 17. Tuesday 22:08

      Andikám. Köszönöm, hogy ilyen hamar válaszoltál, de kimaradt a levelemből, hogy több mint hetven szimpatikusnak gondolt úri embernek írtam, kettőben volt annyi becsület, megköszönték megkeresésemet, de fiatalabbat keresnek. Legalább vették a fáradságot egy pár sor megírására. Azért nem adom fel, mert ha magamnak maradok is, a vesztesek ők lesznek. Puszi Én.

      Reply
  4. Évi 2012. January 17. Tuesday 20:01

    Szia Andi!
    Köszönöm, hogy még mindig velem vagy. Már elég régóta, látsz el tanácsokkal, de örülök, hogy most erről kérdezel! sajnos igazad van nagyott változott a világ, főleg a társ találásban. Az Új Évi vagyok, mindig követem a mai élet stílust, de van amiben régi módi vagyok az udvarlásnak és az őszinteségnek, tiszteletnek.az a baj a társkeresőkön csak a szex a mérv adó, a fényképen, hogy néz ki valaki, pedig lehet nem jó a fényképarc. hidd el komoly kapcsolatot ma már nem igazán keresnek a társkeresőn, csak ismerkednek,leveleznek, amikor azt mondom ne nálam találkozzunk első alkalommal, már nem is fntos a találkozás. Sajnos ezért nem találok igazi társat. Azért nem adom fel, akár mennyire modern nő vagyok, bizonyos esetekben, maradok régi módi.
    üdv: Évi

    Reply
  5. Simigh Éva 2012. January 17. Tuesday 21:15

    Kedves Andi!
    Az invitáló leveledben egyszer 11. másszor 28-a van írva a 40 feletti társkeresőknek. Most akkor melyik az igazi? (Ha végig olvasod a leveled, a vége felé felcserélődtek a dátumok!)

    Üdvözlettel: Éva

    Reply
  6. dr Skultéti Jánosné 2012. January 17. Tuesday 22:39

    Kedves Andi!
    Nagyon sajnálom, hogy nem vehetek részt a találkozón, ma voltam a vizsgálatokon, 24.-én hasi rekonstrukciós műtétre fekszem be a klinikára.Nagyon szerettem volna Veled személyesen megismerkedni, mert évek óta én sem találtam meg a társam. Rájöttem, hogy nem mindig a férfiakban van a hiba, sajnos bennem.
    Több társkeresőn is fent vagyok, leveleket is kapok, találkozom is, de azt hiszem, hogy túl magasra teszem a mércét.Erről szerettem volna Veled beszélgetni, hogy mit tegyek.
    A koromhoz képest túl csinos vagyok,nálam 30-40 évvel fiatalabbak/ez a többség/ rajongó leveleket írnak, de a korosztályom nagyobbik része a fiatalabb hölgyek ismeretségét keresik.Megfordult a világ.Én Új, modern Éva vagyok, de meggyőződésből mondhatom, hogy a nők rontották el a saját renoménkat azzal, hogy belemennek azonnal az egyéjszakás kalandokba, és aki erre nem hajlandó, az szenvedi meg.A férfiak nagy többsége nem is keres igazi kapcsolatot, mert naponta más hölggyel oszthatja meg az ágyát.Ezt a férfiak nekem el is mondták,és a szememre vetik, hogy mire várok, már olyan rövid az idő,miért nem fekszem le, ha már találkoztunk.
    Ha kijövök a kórházból akkor nagyon szeretnék Veled találkozni,vagy a Te társkeresődbe beíratkozni. Nem a publikumnak szántam ezt a levelet, csakNeked.
    Köszönöm, hogy gondoltál rám köszönöm, hogy elolvasod a soraimat, és válaszolsz, hogy gyógyultan személyesen majd találkozhassunk.
    További jó munkát kívánok.

    Üdvözöl:S. Zsóka

    Reply
  7. Gyöngyvér 2012. January 17. Tuesday 22:43

    Kedves Andi!

    Igazad van abban, amit leírtál, ugyanakkor úgy látom, nem biztos, hogy vágyaikban változtunk ennyit 1-2 generáció alatt , hanem a világ – különösképpen az anyagi javak eloszlásának változása – hozta magával ezt a változást.
    Én is azon nők közé tartozom, aki 30 évesen még nem ment férjhez, így látszólag “karrieristának” is mondhatnak a kívülállók, de a probléma inkább ott van, hogy manapság egy keresetből szinte lehetetlen eltartani egy családot, vagy albérletben lakin hosszútávon létbizonytalanságot jelent…
    Hogy miért van több férfi munka nélkül? Azt hiszem, talán amiatt, mert a nők – a gyerekneveléshez való “birkatürelem” adottságával – általában jobban elviselik a stresszt, toleránsabbak, agy később lesz “elegük” a munkahelyükből, vagy nagyobb türelemmel tanulnak…

    Nem hiszem, hogy a 60% válás, azt mutatja, hogy 60% úgy áll az élethez, hogy “legfeljebb” majd elválunk.

    Csak nagyon nehéz a mai rohanó, külsőségekre és pénzre építő világban megállni, és felfedezni azt, ami a másik lelkében rejlik, mögé nézni, és az Emberrel találkozni, az Embert elfogadni, és megtalálni egy életre…

    Reply
  8. Gabor 2012. January 17. Tuesday 22:47

    Ez egy remek cikk! Valóban változnak, változtak a társadalmi szerepvállalások.
    Az írás szerint új típusú férfi vagyok, némi konzervatív elvekkel. Kár, hogy az új típusú nő könnyen elválik.
    Egy olyan új típusú nő kellene, akiben ötvöződik a régi és az új szemlélet, olyan átmeneti nő típus:-)

    Reply
    • Kriszti 2012. January 18. Wednesday 18:35

      A cikk tényleg érdekes és abszolút időszerű. Sokat gondolkodtam mostanában ezeken én magam is. Egyre több az Új típusú nő és férfi. Sokszor azt érzem, kilógok a társadalomból, mert nem tudok, és nem is akarok Új típusú nő lenni. A megújulással, és bizonyos fokú változásokkal azonosulni tudok, de az otthonról hozott “konzervatív” elvek nagyon fontosak számomra.
      Tehát, kedves Gábor nem csak “nőben” nehéz dió ez, hanem “férfiban” is! 🙂

      Reply
      • Gabor 2012. January 18. Wednesday 23:37

        Ez a kettőség, hogy sem az egyik, sem a másik kategória, nagyban meg nehezíti a dolgunkat.
        Kevés, az „átmeneti generációt” képviselő nő és férfiak száma.

        Reply
  9. Kálmánné Végh Irén 2012. January 17. Tuesday 23:09

    Szia Andi!

    Talán nevezhetem magam Új nőnek Évának!
    Mivel a párom vissza vissza tér hozzám.
    És így őt,nevezhetem új Ádámnak.Mi külön háztartásban élünk immár 2 éve.Sajnos a családja beleszólt ami együtt létünknek kapcsolatunkba.De úgy vagyunk egymással
    Se vele se nélküle hosszú távon.Nagyon szeretem az írásaidat,amivel jó ötleteket kapok,hogy mit csináljak hogy lehetne jobb és boldogabb a közös életünk.Mert szívemből azt kívánom magunknak, A Szeretet mindent legyőz!

    Reply
  10. BUDAI ÉVA 2012. January 18. Wednesday 01:04

    SZIA ANDI! ÉN MÁR NAGYON RÉGEN A MODERN ÚJ ÉVA VAGYOK.NAGYON MEGBOTRÁNKOZOTT MINDENKI A FELFOGÁSOMON.MOST 60ÉVESEN IS VÁLALOM A KOROMAT ÉS MÁR 2HÓNAPJA VAN EGY CSODÁLATOS TÁRSAM AKIVEL MAXIMÁLISAN KIEGÉSZITJÜK EGYMÁST.NAGY TERVEIM NINCSENEK ÉLVEZEM A MOST MINDEN PILLANATÁT.ÜDV MINDENKINEK ÉVI!!!!

    Reply
  11. Kónya Józsefné 2012. January 18. Wednesday 06:27

    Kedves Andi nagyon köszönöm a leveledet én február 6-án leszek 71 éves és elég modern nőnek és fiatalosnak érzem magam.Most volt egy kapcsolatom,de vége lett,mert a férfiak

    Kedves Andika! ÉN most február 6-án leszek 71ég éves.Modern,fiatalos nőnek tartom magam.Most volt egy kapcsolatom,de gyorsan vége is szakadt.A férfiak nagyrésze csak a szexre koncetrál,ha nem teszel eleget nekik,igérnek füt,fát és azután tovább állnak.A társkeresőn sok férfinak irtam,de válszt nem igen kaptam.a mostani ujsághirdetésemre jelentkezett,kedves,udvarias,a részemre ideállis férfi volt és mégis vége lett.A személyes találkozás egyenlőre sajnos nem jöhet létre,mert most fejeztem be egy térdemre kapott fizikoterápiás sorozatot,Az utazás most a térdeimnek nem tesz jót.Izületi gyulladásom volt és kopásom van,Nagyon szeretnék pedig már egyszer veled személyesetalálkozni.Modern
    nönek tartom magam és fiatalosnak.Köszönöm,hogy meghallgattál.
    Szép napot neked is,Klára

    férfiakleg

    Reply
  12. Ildikó 2012. January 18. Wednesday 08:37

    Kedves Andi! Köszönöm a meghívót,de sajnos nem tudok feljutni….Otília soraival egyetértek…..csak én még nem igazán tudom szétválasztani a dolgokat…..amihez két élet kellene…3 kamaszkorú gyermek….hát ebben az esetben még “régi Ádámok” sem léteznek….Próbáltam virágnyelven fogalmazni,hogy senkit se sértsek meg…Szép napot:ILDIKÓ

    Reply
  13. Judit 2012. January 18. Wednesday 10:40

    Szerintem egyelőre majdnem mindenki átmeneti és ezzel küzd.

    Reply
  14. Erzsébet 2012. January 18. Wednesday 10:49

    Szia,Andi.Köszönöm a meghivást,de jó hirem
    van,férjemmel rendeződtek dolgaink,igazad volt amikor 20-éves házastársi kapcsolatért
    érdemes harcolni,és nem könnyedén elengedni,ismét egymásra találtunk.
    Azt hiszem mindketten vegyes tipusok vagyunk,modern is,de bizonyos dolgokban
    maradtunk hagyományosok,udvarlás,kedvesség,
    őszinteség….
    Mindenkinek kivánom találja meg a társát.
    szép napot:Erzsi

    Reply
  15. Magdolna 2012. January 18. Wednesday 11:23

    Szia Andi!Én a régi vagyok. Törekszem a megujúlásra minden téren.Üdv. Magdi

    Reply
  16. Kata 2012. January 18. Wednesday 11:28

    Szia Andi!
    Én saját magamat valahogy nem új és nem régi típushoz sorolnám. A kettő között, pont középen, mert szeretek anyagilag független lenni, és dolgozni ezért sokat, viszont gyerekek nélkül minden üres lenne.Szerencsés vagyok, mert 3 is van belőle. Mivelhogy elváltam, most ilyen a családi felállás, lehet, hogy egyszer változtatok ezen is, de most még így a jó.
    szia Kata

    Reply
  17. Zsuzsi 2012. January 18. Wednesday 11:31

    Kedves Andi!

    Köszönöm, hogy megtiszteltél leveleddel, s kikéred a véleményemet.Én azt gondolom magamról, hogy új éva vagyok még 61 évesen is.A tapasztalatom viszont az, hogy a férfiak félnek az érzelmeik kimutatásától, megijjednek, ha ki kell adni “magukat”.A másik dolog pedig az, hogy korban nem magukhoz illőtt keresnek általában, hanem fiatalt, mert azt hiszik, hogy akkor ők is azzá válnak.
    Köszönöm, hogy meghallgattál.
    Üdvözöllek: Zsuzsi

    Reply
  18. Klári 2012. January 18. Wednesday 12:13

    Kedves Andi! Nagyon örülök ,hogy végig olvashattam ezeket a hozzászólásokat.Teljesen egyetértek azokkal a 60 feletti asszonyokkal,akik arról panaszkodnak, hogy a hozzánk illő férfiak max.54-56 éveseket keresnek.Hiába írjuk folyamatosan ,,mi,, elsőnek a leveleket,szinte senki nem méltat válaszra,pedig én sem érzem magamat sem öregnek ,sem csúnyának.Légy szíves adjál néhány tippet ,hogy mit tegyünk ilyen esetben.! Szerencsére még nem veszítettem el teljesen az önbizalmamat ,így újra és újra megpróbálom és lépek.Szeretettel ölellek ,,Klári

    Reply
  19. Dreen 2012. January 18. Wednesday 13:04

    Szerintem mindkét új kategória túlkapás. A változások során az állapotok mindig lebegnek, oszcillálnak, mindig egy kicsit átesünk a ló túloldalára, ez a tájékozatlanságon és az érzékelés és értékítélet relatív voltán alapul.

    A probléma ugyanis az, hogy az Új Nő esetében megnövekszik a valószínűsége és a mértéke (statisztikai értelemben) a váltottpartnerségnek, aztán pedig csodálkozik hogy állandó candidával küzd és könnyebben beleesik abba a csoportba, amelyet a megnövekedett méhnyakrák-esélyek jellemeznek.

    Az Új Férfit viszont egy idő után nem fogja férfinek tartani (ez is mutatja hogy túlzásba van esve), az Új Férfi pedig egy idő utána nem fogja érezni hogy egy Nővel él (ez is mutatja hogy túlzásba van esve).

    Másik egyre gyakoribb jellemzője az Új Nőnek, hogy 55-60 évesen megy el a gyerekei szalagavatójára és későn bánja meg Új Nőségét. (Vagy: egyedül neveli gyermekét, esetleg volt pár abortusza.) A társadalom pedig örülhet ha egynél több gyereke van, mert akkor a nép nem hal ki vagy legalább is nem öregszik.

    Tehát a megoldás valóban valahol középen van. A gond csak az, hogy a korunk gazdasági helyzete csak keveseknek engedi meg, hogy megélje a középutat. Alapvetően rá vagyunk kényszerítve arra hogy Új Nők/Férfiak legyünk. És ez még csak nem is a másik fél hibája. 🙂

    Reply
  20. Klarissza 2012. January 18. Wednesday 15:55

    Szia Andi!
    Érdemes átgondolni amit írtál.Én azt gondolom h a “köztes” nők közzé tartozom. Nem érzem magam sem Új sem régi nőnek, de nem találok társat. Na nem azért mert az igényeim az egekig érnek, de azt tapasztalom h a férfiak rögtön szexet akarnak!!!Arra nem adnak időt h ismerkedjünk egymással.Hiába fogalmaztam meg h komoly kapcsolatot szeretnék a hírdetésemben, első randira haza akar jönni hozzám!Még ahhoz is volt arca mondani a telefonban h támogat engem anyagilag! Ettől aztán végképp kihozott a sodromból. Én senkitől nem várom el h engem eltartson, nekem meg van amire annyagilag szűkségem van.Tudom, h sok nő él az egyéjszakás kalanddal, ettől nekem forog a gyomrom. Ezért a férfiak ezt ki is használják, nincs értéke ma az erkölcsös nőknek.
    Bocsika h ilyen sokat írtam.
    Kívánok mindenkinek sikeres társkeresést.
    Üdv Klarissza

    Reply
  21. Flower 2012. January 18. Wednesday 17:23

    Nem értek egyet még huszonévesen sem a modern nő mindegyik jellemzőjével.
    Én is komoly kapcsolatot keresek, de sajnos
    nem találok.Sok sráccal leveleztem és találkoztam is, de általában egy vagy 2-3 találkozás után mindegyik ismerkedés abba marad.
    Én is elgondolkoztam azon, hogy miért. Volt akivel órákig el tudtam beszélgetni, mert annyi közös témánk volt, megbeszéltünk közös programokat a következő találkozóra, ő kezdeményezte, aztán lemondta telefonon, hogy még sem vagyunk egymáshoz valók.
    Nem vagyok képes arra, hogy ismeretlenül
    testi kapcsolatba bele menjek valakivel.
    Szeretném jobban megismerni előbb azt, akivel közelebbit szeretnék. Sajnos erre nincs lehetőség.
    Bizony a barátnőimtől hallom, hogy milyen betegségeket lehet kapni az ilyen meggondolatlan kapcsolatok után.
    Nem lehet annyi sráccal közelebbit kialakítani,ahánnyal csak megismerkedünk.
    Sajnos tényleg ,ha a lány nem fekszik
    mindjárt, akkor már nem is érdekes tovább.Így aztán nehezen találjuk meg a hozzánk illőt.

    Reply
    • Gabor 2012. January 18. Wednesday 23:41

      Vannak férfiak, srácok, aki előbb ismerkednek, és nem a szex az elsődleges. (persze idővel az is fontos) Sajnálom, hogy eddig nem találkoztál ilyen ismerekedős sráccal, férfival.

      Reply
  22. Rózsa 2012. January 18. Wednesday 17:37

    “Zsuszi véleménye” mintha én írtam volna soha nem érdekeltek a babák , gyerekként is a műszaki dolgok érdekeltek, 18 évesen férjhez mentem a főiskolát két kisgyerek mellett végeztem el és igen mindig is céltudatos voltam ma azt mondanák karrierista, de imádok főzni, kreatív vagyok az öltözködésben, a lakberendezésben, tehát egyedül is megállok a lábamon, és valóban én is azt tapasztalom, hogy ezt a típust kevésbé tudják tolerálni a férfiak,azt gondolják egy nőnek segítségére van szüksége még ahhoz is, hogy mit gondoljon akár a hétköznapi dolgokról is.
    Örülök, hogy a balesetben nem sérültél meg,további jó egészséget, és sikereket kívánok a munkádban a magánéletedben.

    Reply
  23. Liza 2012. January 18. Wednesday 18:39

    Szia Andi!
    Én is azok a nők közé tartozom,aki komoly kapcsolatot keres és nem találja szerető társát.
    50 éves vagyok,jól tartom magam,nem érzem a kort sem egyáltalán.
    Itt a férfiak többsége csak állitja hogy komoly kapcsolatot keres.
    De hogy kialakul-e a komoly kapcsolat azt csak az találkozásnál az eltöltött éjszaka tudják csak megmondani,mondván,ha jó az ágyba akkor lehet tartós kapcsolatot kialakitani.
    Én pedig érzelmek nélkül nem tudok lefeküdni senkivel.
    Üdv. Liza

    Reply
  24. mucimamó 2012. January 18. Wednesday 20:25

    Hát, hol vannak a férfiak? Igazából öt éve vagyok fönn társkeresőn, sőt irodában is kettőben voltam. Az eredmény siralmas. Minden randira úgy mentem, és ez alatt a pár év alatt rendesen volt, azt szoktam mondani vagy 200…, hogy mindenre befogadóként, tehát figyelmes, és várakozó. Van, amelyik a ruhám színébe,stílusomba kötött bele, volt, aki egészséges vitamin eladására akart rávenni, volt, hogy azon akadtak ki, hogy megtudta, 48-nak kinézve 60 leszek jövő héten. Volt aki attól, hogy alkotok, és megvagyok magam, volt, aki attól, hogy villanyt is szerelek, volt, aki attól, hogy túl intelligens vagyok hozzá, vagy nincs hatszáz diplomám, “csak három” sorolhatnám.
    Én babáztam is kiskoromban, és varrtam nekik, de a berendezést a lakásukba az elromlott tévé alkatrészéből építettem. Van Kandóm és népművelő-könyvtáros végzettségem. Imádok táncolni, kreatív az öltözködésem, maximálisan nőnek tartom magam, hiányzik a szex az életemből, de ugyanakkor, ha meg kell csavarozni egy kilincset, nem kiabálok szerelő után. Két gyermekemet felneveltem, mellette nagy háztartást vezettem, tanítottam, alkottam és vállalkoztam is. A férjemnek ez így sok volt, egyszerűsített; alkoholba menekült. A mai férfi hiába “új” hiánya a genetikailag belekódolt óvó, védő, családfenntartó cél, amelyet nem tud úgy ellátni, ahogy még akár 60 éve el tudott. Ez a hiány kit menekülésre késztet és az italhoz menekít, kit egyfajta macsósság kialakítására, amelyben azt gondolja ez levezethető, vagy legyint és továbblép, ha úgy nem jó, ne legyen sehogy. A férfi nem tűri el, hogy a nő írjon, vagy, ha úgy is csinál, utána eszerint közelít. Csak a nagyon csavaros eszű nők bírják ezt a mai lehetőséget kihasználni úgy, hogy akkor a férfi mondja azt, amit itt annyi nő leír. Valahol hiányzik a találkozási pont, és pont.

    Reply
  25. Irén. 2012. January 18. Wednesday 20:58

    Szia Andi. Köszönöm a leveleid.
    Én az új Évának tartom magam.
    Igaz vannak elveim, mely nem azonosul a mostani szlogennel”egyszer élünk”.
    Egy nőnek legyen tartása.Üdv
    Irén.

    Reply
  26. Zsu666 2012. January 18. Wednesday 21:44

    Sziasztok!

    Végigolvastam az összes hozzászólást. Úgy látom, itt mindenki új, vagy köztes Éva. Egyetlen hagyományos sincs. Miért? Mert ők nincsenek fent társkereső oldalakon? Otthon sütnek-főznek, és boldogok, hogy kiszolgálhatják a családjukat, és eltartják őket?
    Én köztes Évává váltam, mert rákényszerültem. Diploma, nyelvvizsgák 23 éves koromig tanultam. Aztán férjhez mentem, gyerekem lett, és már ott is voltam a köztes státuszban: munka mellett család, háztartás, újabb iskolák, előléptetés, induló karrier. Sok pénzt kerestem, szépen gyarapodtunk, kocsi, lakás, nyaraló, utazás. Jól főzök, nem derogál a házimunka sem. Aztán: munkanélküliség, majd lelép a férjem egy nálam 20 évvel fiatalabbal. Ekkor már 45 vagyok. Egyedül maradok a kamasz-fiatal felnőtt gyerekemmel, két munkát vállalok (jóval a képzettségem alatt) hogy megéljünk. Érdemes volt?
    És mielőtt bárki félreértené: örök optimista vagyok, bár a társkeresés nekem sem sikerül már 3 éve. Akkor most mi van? Csak én vesztettem el a fonalat, vagy mások sem értik, mit csináltam rosszul? Ha van válaszotok, kérlek írjátok meg, igazán kíváncsi lennék a véleményetekre. Társkeresésre fel, sok sikert mindenkinek ! ::))

    Reply
    • Meggyecske 2012. January 18. Wednesday 23:31

      Kedves Zsu666! 🙂

      Bármennyire is szomorú a történeted végkifejlete (mármint hogy elhagyott a férjed)nagyon jó volt olvasni soraidat, mert a magam életét láttam benne, csak nekem négy gyerekem van, és nálunk senki nem csalt meg senkit, a válással mégis mindent elvesztettem…
      Négy éve lesz. Azóta talpraálltam, és kitartóan keresem (várom) az Igazit, soha semmit fel nem adva, a büszkeségemet, méltóságomat megtartva! Igazi nőként! 🙂
      Igazi férfit keresek!
      Sok-sok szépséget kívánok még az életedbe! 🙂

      Reply
  27. Klarissza 2012. January 18. Wednesday 22:56

    Szia Zsu666!

    Válaszolni szeretnék pár szóval neked arra a kérdésedre, h mit csináltál rosszul? SEMMIT!
    Én 50 éves vagyok, az én férjem egy 7 évvel idősebb nővvel cserélt le, akivel jól tudott inni!! Pedig én is jól főzök, a háztartási munka is az én feledatom volt, többet is kerestem mint ő. Azt hiszem azért pár dolgot másképpen csinálnék a volt férjemmel.
    Ne add fel, sok szerencsét neked!
    Üdv Klarissza

    Reply
  28. Miss C 2012. January 18. Wednesday 23:43

    Kedves Andi!

    Következőleg légyszi valami extra lélekemelő bejegyzést írj, mert az itt született kommentárok nem kicsit húzzák le a párkeresők lelkesedését…

    Reply
  29. kajak 2012. January 19. Thursday 10:41

    Kedves Andi!
    Nekem az a javaslatom, hogy havonta 1x-2x lehetne szervezni egy kirándulást vagy múzeumlátogatást a társkeresők részére!
    Akár korosztályonként is szétbontva.

    Sajnos a netes társkeresés – valljuk be – inkább a könnyedebb kapcsolatok kialakításának kedvez, bár néha történnek csodák, alapvetően több a kudarc, mint a sikerélmény, mert sokféle igényű ember jelenik meg rajta és széles a skála.

    A netes társkeresésnél jobb az, ha a társkereső programokra megy és személyesen találkozik más emberekkel. Főleg idősebbeknél!
    Ha nem is alakulnak ki párkapcsolatok, de baráti társaságok esetleg igen.
    És az is nagy előny, tekintve, hogy sok remek ember egyedül ül otthon és vágyakozik a társaságra.
    Érdemes lenne így (is) összehozni az embereket.

    Szerintem az ilyen programok szervezésével fényévekkel lennél sikeresebb a többi társkereső irodánál. Nem beszélve az elszaporodó sikersztorikról…

    Reply
    • Linda 2012. February 6. Monday 01:09

      Kedves Andi!
      Ez egy remek ötlet, érdemes lenne megvalósítani!

      Reply
    • Randi Andi 2012. February 6. Monday 01:40

      Kedves Kajak!

      Köszönöm az ötletet, de én nem vagyok társkereső iroda… Lehet hogy egyszer majd ilyen program is lesz, egyelőre kapacitáshiány miatt nincsen tervbe véve.

      A netes társkeresésnél pedig sokan sokfélét akarnak – lásd a legújabb cikket, és igenis, rengeteg komoly kapcsolat és házasság is születik online.

      Reply
      • Dreen 2012. February 7. Tuesday 02:44

        … csak a résztvevők túl nagy része öregszik meg ennek külső megfigyelése közben.

        Tudom ez nagyon cinikus volt, csak úgy megjegyeztem. 😀

        Végülis egyszer élünk. Ez biztos! Már az előző életemben is ebben hittem!

        Reply
  30. Bukros Erika 2012. January 19. Thursday 11:50

    Sziasztok! Kedves Andi! Akkor én most bátran felvállalom,hogy régi modi vagyok!Bár két hosszu kapcsolat után egyedul,3 gyermekkel,mégsem a panaszkodásrol szol az életem.3 éve vagyok egyedul probálkozom, én minden hozzászolonak azt tanácsolom elöbb önmagába keresse a hibát!Aki önmagával rendben van azt a párja is megtalálja.Az ujj tipusu nökröl nem tudok mit mondani. Eltévedtek. Nekem ez a véleményem.Köszönöm hogy kiváncsi voltál a véleményemre!

    Reply
  31. Botka Kálmánné 2012. January 19. Thursday 12:53

    Köszönöm a felvilágositást ,de én a kettő között vagyok ,átmenet .Köszönöm hogy kiváncsi voltál a véleményemre !

    Reply
  32. Monika 2012. January 19. Thursday 15:36

    Kedves Andi, és Minden Társkereső, aki olvassa!
    Régen írtam már neked, mert az utóbbi két és fél hónapot nagy boldogságban töltöttem a párommal, – akit hála Istennek elég gyorsan megtaláltam az egyik internetes párkeresőn!Igaz, hogy részt vettem az egyik vidéki tréningeden is,- és úgy látszik, hogy hasznosultak a tapasztalatok, mert összesen 3 havi netes keresés után sikerült megtalálnom életem párját, – akit mindig is kerestem!
    A legszebb az, hogy ő is ilyet keresett, mint én, és most minden nap hálát adunk, hogy vagyunk egymásnak,hogy szeretjük egymást, és csodálatosan szép és boldog napjaink vannak!
    Vígasztalásul a többi társkeresőnek: ha nem is sokat, – de lehet találni jó, becsületes, őszinte, tisztességes férfit, aki még képes megbecsülni egy jó, okos, szeretetre méltó asszonyt! Képzeljétek, hogy mi egy hónapig leveleztünk “látatlanul”, fénykép nélkül, és ezalatt egymás lelkébe, szellemébe szerettünk bele! Ezután már alig vártuk a találkozást, – és nem csalódtunk: testileg-lelkileg egymáshoz illő “ifjú” pár lettünk 66 és 73 évesen! Azóta is boldog szerelemben élünk, és nem győzünk hálát adni a Jóistennek, hogy egymáshoz vezérelt bennünket!
    Biztatásul a többi társkeresőnek: Ha nyitott szemmel jártok, és olvastok a sorok között, akkor lehet találni még olyan tisztességes, becsületes, őszinte férfiút, aki tényleg egy igazi társra vágyik, és nem egyéjszakás kalandokra!A legtöbb nő érzemi alapon dönt, – de ha a férfi lelkét, a szellemét nem tudod elérni, – akkor lehet, hogy nincs is neki, és csak a szexre van szüksége, – esetleg egy jó házvezetőnőre… De aki értékeli a szépségeden, a testi adottságaidon túl, – illetve azok előtt a szellemedet, az okosságodat, a műveltségedet, az emberi jóságodat és figyelmedet, attól vissza is kapod mindezeket, – és csak így lehet harmóniában élni együtt! Nekem, nekünk magadatott végre, és mostmár életünk végéig ezt szeretnénk élvezni, és egymás örömére tenni minden testi-lelki jót! Nem hiába volt a jeligém: “Szellem és szerelem”!
    Nektek is hasonló jókat kívánok ebben a boldog újévben! Andi, besorolhatsz a siker-történeteid közé, – akiknek frissen-gyorsan sikerült…
    Ja, és én egy modernizált, “új” nőnek érzem magamat korom ellenére, de megőrizve a régebbi hagyományokat a családban, a háztartásban, a párkapcsolatban, – és ezt csak ajánlani tudom mindenkinek, mert egy igazi nőnek tudnia kell mindenféle praktikát, amelyekkel nemcsak megszerezni, de megtartani is lehet a férfit…
    Szeretettel üdvözlök mindenkit: M.

    Reply
    • Mrs. Columbo 2012. January 20. Friday 10:51

      Gratulálok, öröm és boldogság!
      Azért azt ne felejtsd el, hogy egy 73 éves férfi már kellőképp lehiggadt egy komoly párkapcsolathoz.
      🙂

      Reply
    • Brigi 2012. January 25. Wednesday 00:09

      Kedves Mónika!

      Öröm a sok rossz után ilyen szép történetet is olvasni, mint a Tied!:-)
      Gratulálok mindkettőtöknek, szép, hogy ennyi idősen is belevágtatok:-)

      Jó lenne, ha a 30 körüliek közt is akadna férfi:-)

      Minden jót!
      Brigi

      Reply
  33. Farkas Sándorné 2012. January 20. Friday 00:18

    Kedves Andi

    Nagyon jó,hogy ezzel foglalkozó.Úgy mint úgy tükröt tartottál elénk.Ismerjük meg
    magunkat.Sajnos a mai világ nem arról szól,hogy ismerjük meg magunkat.Az emberek a pár kapcsolatban is nem igazán fogalmazzák meg,hogy mi a probléma a párjukkal,hanem csak elhagyják.Holott nagyon sok mindent orvosolni lehetne,
    ha ismernék ön magukat és a párjukat.
    Ez a pár keresés,új fejezete,hogy új vagy
    régi vagyok.
    Sok társammal együtt várjuk a fejtegetésedet.Üdvözlettel:Pötyi

    Reply
  34. Vica 2012. January 20. Friday 17:20

    Sziasztok!
    Végig olvastam mindenki hozzá szólását!
    Én egy új Évának tartom magam de a régiből minden tapasztalatomat jót tanulságot, és még a kudarcokat is használom a mai napig is!4 gyermek anyukája vagyok akiket nagyon minimális segítséggel neveltem fel,a szüleimet rég eltemettem, és az Öcsémet is félig meddig Én neveltem fől!Egy apától születtek Ő a mai napig is a férjem,most 3 hónapja hogy úgy élünk együtt mint ahogy mindig is kellett volna!De jobb későn mint soha,csak a nagyon sok szenvedést,sírást szemétséget,az alkoholista minden kínját elviselni!Felelősségteljes munkát végezni,teljes értékű anyának lenni akire mindig számíthat bármelyik gyerekem,mindig ott voltam a hátuk mögött,és ez így volt jó!Tanultam,dolgoztam, képeztem magamat folyamatosan 6 szakmát szereztem,ezt sem csinálnám másként!Szeretek és tudok is főzni,sütni,de meg csinálok mindent ha kell festek,mázolok,csempézek,…stb,még sorolhatnám,iparos nem jár hozzánk!!Ez is jól van így!Egyszer csak meg láttam hogy nem ez az élet a természetes amit eddig éltem,mindent egyedül,másképp kell ezt csinálni!Megmaradni szépnek,fiatalnak,csinosnak,okosnak,és élni az Én ÉLETEMET mert más nem ÉLHETI az ENYÉMET Jól Csak ÉN!!Így kerültem ide és más társkareső oldalra,vannak tapasztalataim bőven,jó és rossz is!Sokáig mesélhetnék,de nem itt!Keresni kell lehet hogy sokáig,de megéri higgyétek el!!A férjem is így jött rá hogy nagyon nagyon nagy gáz van,mert nem véletlenül nyitva hagytam a oldalamat és megtörtént a csoda!Higgyétek el még most sem merem elhinni hogy igaz,de remélem hogy az!!!!Andi ez is egy siker sztori jegyezz fel közéjük!De nagyon szívesen olvasom továbbra is a leveleidet,és ha nem baj néha,néha hozzá szólok!Vigyázz, vigyázzatok magatokra és keressétek a nagy Ő-t!!!! PUSZI MINDENKINEK!!!

    Reply
  35. ilona 2012. January 20. Friday 18:28

    Szia Andi,és mindenki!

    Jó témát választottál, nekem is az a véleményem, hogy önmagunkkal is tisztában kell lennünk. Én is arra a ismerkedésre voksolok ahol személyes találkozásra van lehetőség. Talán kevesebb a buktató. Egyébként azt hiszem igy egymás leveleiből is tanulunk. Köszönöm -további ötleteket, sikeres keresést mindenkinek!
    üdv: Ilona

    Reply
  36. Gabor 2012. January 21. Saturday 00:24

    Nem a konkrét témához szólok hozzá, csak úgy pár gondolat.
    A társkeresőkön gyakran találkozni normális adatlapokkal, korrektül, szuperül kitöltve. Az, hogy nem válaszolnak a levelekre, az már rég nem lep meg. (no problem)(:-)) Viszont a mai napig nem értem azokat, akik meg sem nézik a leveleiket.
    Hetekig látható az elküldött üzenet mellet a szöveg, „olvasatlan”. És még azt is kizáróm ilyenkor, hogy a fotó rettentette el, mert a „látogatok” között sem lehet megtalálni.
    Talán korházban van? Kómában? Netán elhunyt? Vagy nem olvassa az e-mailjait? Vagy ennyi feledékeny ember él, és már nem is emlékszik, hogy valaha egy társkeresőre regisztrált? Bár ezt kétlem.
    Szóval mindig megmosolygom (:-)) ezeket az értelmezhetetlen dolgokat. Pedig ezeket mi játszuk egymással, mi emberek.
    Valóban, mi emberek tesszük ilyenné a társkeresést, a társkereső oldalakat.
    Bevallom, naivan azt gondoltam (szánom – bánom (:-)), hogy Andi társkeresőjén valóban azokkal a társkeresőkkel találkozom, akik komolyan társat keresnek. Hát nem. És erről természetesen nem Andi, vagy bárki más tehet.
    Úgy tűnik, a legjobb szándékkal sem lehet elérni, hogy egy társkeresőn, legalább a többség olyan legyen, aki komolyan társat akar, nem csak szórakozik.
    Három év tapasztalata után valóban eljutok arra a pontra, hogy totálisan elfelejtem a társkereső oldalakat. Ennél még az utcán, postán, boltban, buszon is könnyebb ismerkedni.
    Igaz egy ideje már nem motivál a társkeresés, valahogy eltűnt a varázsa.

    Reply
  37. Perszephoné 2012. January 22. Sunday 00:28

    Szia Andi !
    Szerintem azt,hogy mennyire vagyok modern típus,külső körülmények is befolyásolják. Például hiába szeretnék önálló,karriert építő nő lenni,ha nincs kelendő szakmám,nincs lehetőségem diplomát szerezni,vagy egyszerűen csak örülök,ha van egy minimálbéres állásom,és ha szerencsém van,mellette még van egy takarítói mellékállásom.Vagy másik oldalról nézve,hiába szeretnék már 20 évesen családot,ha nem vagyok sikeres a párkeresésben, – nyilván hibás vagyok benne,de a szándék megvan – nem lehetek hagyományos típus sem. Egyszerűen csak balek.Lényeg,hogy eltervezhetem az életemet,hogy mit szeretnék,de bizony lehetnek olyan véletlenek is,amik keresztülhúzzák a terveimet.Nekem az a tapasztalatom,hogy a legtöbb nő bizony 30 éves kora előtt szeretne gyermeket vállalni,de nehezen talál párt,aki feladná a függetlenségét.Vagy neki magának is komoly szerepet kell vállalnia az anyagiak megteremtésében,hogy egyáltalán tudjon gyermeket vállalni – családi segítség hiányában.
    Természetesen minden élet más minta,de szerintem az ember nem mindig választhatja meg,hogy milyen szerepet vegyen fel.
    Egyébként a társkereső tetszik,köszönöm a tanácsaidat,kaptam néhány használható ötletet,amire magamtól nem jöttem rá.
    További sok sikert !

    Reply
    • Brigi 2012. January 25. Wednesday 00:30

      “de szerintem az ember nem mindig választhatja meg,hogy milyen szerepet vegyen fel”

      Pontosan.

      “Nekem az a tapasztalatom,hogy a legtöbb nő bizony 30 éves kora előtt szeretne gyermeket vállalni,de nehezen talál párt,aki feladná a függetlenségét.”

      Nekem is ez a tapasztalatom:-) És az a bicskanyitogató, amikor okoskodó alakok at fejtegetik fórumokon, hogy a _nők_, meg az _emancipáció_ miatt csökken a születésszám. Ugyan…A nőkbe bele van kódolva a családalapítási és a gyermekvállalási vágy, nagyon kevesen képeznek kivételt alóla, statisztikailag elhanyagolható számban.
      Az ok az esetek többségében az, hogy nincs hozzá férfi, kisebb részben az, hogy nincs hozzá pénz. De ha van egy stabil párkapcsolat, munkahely, és van fedél a fejük felett, akkor be szokták vállalni. A “régi és az új Évák” is…

      Reply
  38. Brigi 2012. January 25. Wednesday 00:20

    Szia Andi!

    Érdekes ez az Új Ádám-Éva elmélet. Volt egy francia film jó pár éve, annak volt a címe, hogy “Új Éva”. No az egy kicsit máshogy értelmezte a dolgot…egy olyan nőről szólt, aki összevissza mindenféle pasassal lefeküdt, folyton éjszakázott és rendszeresen kiütötte magát. Aztán beleszeretett egy családos pasiba, a szeretője lett, se vele-se nélküle, majd szakítottak…végül teherbe esett, de nem volt benne biztos, hogy kitől:-)) Szerintem ilyen is sok van ma…

    Én egyébként azt gondolom, hogy pont az a baj, hogy a legtöbben a kettő közt vagyunk, átmeneti állapotban egy átmeneti világban. Én pl. 30 körül járok, no férj, no gyerek, diploma, több nyelvtudás viszont van, és igen, egyenrangú kapcsolatban érezném csak jól magam, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek főzni, vagy ne akarnék családot. Szóval a kettő együtt van, a hagyományos, meg az új. Szerintem a legtöbben így vannak ezzel.
    Szeretnénk családot, de ma, pont a házassági statisztikák miatt, őrültség egy nő részéről, ha egy férfira épít, aki bármelyik percben leléphet egy macával. Viszont ha nem tudunk a férfiakra építeni, akkor tanulni kell, dolgozni kell, “karriert” kell úgymond csinálni, hogy magunkat és a leendő gyermekeinket is eltarthassuk, ha a férfira nem lehet számítani. Viszont így kitolódik az az életkor, amikor férjhez mennénk és gyereket vállalnánk, és ilyenkor már nehezebb ehhez megfelelő társat is találni. Szóval ez egy ördögi kör úgy érzem, amiben a generációm belekerült, és talán senki sem hibás.
    Viszont szenvedünk tőle, és szenved a társadalom is, mert egyre kevesebb gyerek születik, és egyre instabilabb minden.
    Az Új Évák (és Ádámok) tehát szerintem egyszerűen kényszerpályákon mozgó kényszertúlélők. Ilyesmi:-)

    Reply
  39. Mrs. Columbo 2012. January 26. Thursday 10:43

    Szerintem az Új Éva történelmi kényszerűség miatt megszületett és alkalmazkodott, csak a Régi Ádám nem tudja követni az iramot.

    Reply
  40. Kis Eszter 2012. February 10. Friday 22:19

    Én viszonylag új nő vagyok, ami az életvitelemet illeti, de hogy az új férfi nem kéne, az tuti. A régi tipusra bukok, és a régi életformát tartom jobbnak, bár jól esik, hogy végezhettem felsőoktatási intézményt, hogy tanulhattam, hogy vezethetek autót, de háztartást is szeretek vezetni, viszont céget pl nagyon nem akarnék. Imádom a gyereknevelést, mint feladatot, bár egy ipari csarnok is kíváncsivá tesz, de nem szeretnék napi szinten ott “élni”… Szóval én nő vagyok, örülök a lehetőségeknek, de mégis régi tipusú párkapcsolatra vágyom, egy régi tipusú férfival. Akire felnézhetek :). Minden szempontból. És tőlem aztán a szabadságát azt megkapná, nem lehetne panasza. Hűséges lennék, és nem várnék babusgatást (sőt, idegesítene). Nekem az 1800-as években kéne élnem :).

    Reply
  41. Kis Eszter 2012. February 10. Friday 22:25

    Ja, és én a nagy korkülönbségben hiszek :). A nő már 20 évesen érett a házasságra, kicsit később a gyerekre is. A férfi 30 fölött. Kár erőltetni, hogy a férfiak fiatalon, ráadásul egykorú nővel házasodnak. Hülyeség. Pajtás-házasság lesz, ráadásul a férfi nem tudta kifutni még magát huszonéves korára. Korai neki. A nőnek meg késő. Mi a rossz a 8-10 év korkülönbségben? Én csak előnyeit látom. Persze erős férfi kell hozzá, akiben van tartás, aki “öregen” se bácsi lesz (vagy lecsúszott proli, aki 50 évesen 70-nek látszik). Hát, ezek a férfiak hiányoznak!!! A szocializmus pasijai közt sok a lecsúszott, a mai srácok közt meg sok az anyuci kedvence. Az igazi férfiak TÉNYLEG hiányoznak. Szegényeknek azért rossz is lehet ez, hogy a helyüket kell keresni folyton. Apukájuktól ugye nem sok jót tanultak, szóval nehéz dolguk van. Irodalmi(!) művek olvasása mondjuk sokat segítene (már gyerek kortól, de sose késő elkezdeni), de az aztán végképp nem divat :(.

    Reply
    • Dreen 2012. February 11. Saturday 01:49

      Eszter kedves, nagyon szimpatikus a gondolkodásod. Igaz hogy épp most tettem le a társkeresést(ről), de mégis, vagy épp pont ezért, szívesen beszélgetnék Veled közvetlenül. Van kedved hozzá? Tét nélkül. 🙂

      Reply
      • Kis Eszter 2012. February 11. Saturday 08:42

        Kedves Dreen! Most akkor mégsem nő vagy? Egy másik topikon elnézést kértem tőled, amiért pasinak néztelek. Most akkor nő vagy, vagy pasi? A másik topik az talán a flörtölős, reagáltam valamire, aztán visszavontam, mondván, hogy közben a hsz-idból rájöttem, hogy nem is pasi vagy, csak a név mellett lévő ábra nem ad eligazítást a nemre vonatkozóan. Bocs, most már végképp nem tudom akkor, nő vagy vagy férfi?

        Reply
      • Dreen 2012. February 11. Saturday 16:16

        Eszter, hú várjál, már én sem tudom. Megnézem..! 🙂

        Viccen kívül, elkerülte a figyelmemet a reakciód, de sikerült megtalálnom (State, game stb.. a topik). Azért azok a hozzászólások nagyon nem reprezentatívak. (Az imént reagáltam is Andi viszontkérdésére.) Ha tudnád, mennyire nincs bennem gyűlölet, sem utálat… “A Szakítás utáni depresszió”, “Családi állapota: válófélben”, “Szedd össze a bátorságod! – Robi története” -topik jóval hitelesebb forrás.

        Egyébként érdemes regisztrálni Andi társkeresőjébe (szabadvagyok-tarskereso pont hu), és a webcím perjel felhasználóneved megadásával kattinthatóvá válik a neved, ahogy az enyém is. Ott van fénykép és adatok, ki mennyire töltötte ki.

        Szép hétvégét!

        Reply
      • Dreen 2012. February 11. Saturday 16:19

        A nők általában kommunikatívabbak, kifinomultabban fogalmaznak. Ez nem törvényszerű, csak általánosan elterjedt, bár az ellenkezőjére is van példa, mindenesetre így lett a kommunikativitás, egész mondatokban fogalmazás, kifinomult szmájlihasználat nőies. 😉

        Reply
        • Kis Eszter 2012. February 11. Saturday 18:43

          Hát, elnézést, amiért itt tévelyegtem a nemek közt :). Nem akartalak megbántani.
          Regisztrálni nem fogok, nem igazán keresek társat, nincs most kedvem, azt hiszem, nekem most jó így, ahogy vagyok.

          Reply
        • Dreen 2012. February 11. Saturday 20:13

          Semmi baj. Nem a te hibád. (Ha egyáltalán hibákban gondolkodunk.)
          És mintha önmagamat olvasnám… 🙂

          Reply
    • Anne 2012. February 21. Tuesday 22:24

      Szerintem a lányok közt is elég kevés van, aki huszonévesen már gyereket akarna. Előbb tanulnak, világot látnak, stb… És ahogy elnézem, a legtöbben maximum 5 év korkülönbséggel találnak párra, ami nem véletlen. Hasonló élettapasztalatok, hasonló élmények, hasonló felfogás. Engem se vonz egy negyvenes.

      Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.