12 Oct
Társközvetítés szabályozások nélkül - mr1 műsora

Izgalmas beszélgetés hangzott el az MR1 Rádió Napközben című adásában október 4-én “Társközvetítők szabályozások nélkül” címmel. A műsorban megszólalt Gerencsér Zsuzsa, az Accordia Házastárskereső Iroda vezetője, Weiler Péter, a Randivonal.hu ügyvezető igazgatója, Fülöp Zsuzsa, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője és Bús Tímea, a Duals Társkereső irodavezetője.

Nehéz párra lelni, így egyre többen keresik közvetítő segítségével az igaz szerelmet. Ma Magyarországon szinte semmilyen szabály nem köti a társkeresőket. Akinek van pénze irodát működtetni és rendelkezik számítógépes adatbázissal, már szedheti is be a regisztrációs díjakat. Ám mit ad érte cserébe? A szakma egységes szabályok, etikai kódex kidolgozásán gondolkodik. De vajon szükség van-e egyáltalán „profikra”? Milyen „többletszolgáltatást” nyújt egy „hivatalos” iroda vagy online társkereső szolgálat? (mr1-kossuth.hu)

Szabályozott társközvetítés?

A műsorban résztvevők az esetleges szabályozási lehetőségeket beszélték át. Gotthard Anikó például az intézményesített formában hisz: ő alapította meg a Magyar Társközvetítők Szövetségét. Képzésekben, megszerezhető képesítésekben gondolkodik, szerinte a társközvetítő szakmát így lehetne megóvni a kontároktól. Egy másik interjúban elmondta, hogy a társközvetítő irodák megalakulását és működését jelenleg semmiféle törvény nem szabályozza, és előfordul, hogy a pénz beszedése után nem foglalkoznak a közvetítők az ügyfelekkel. Itt, a Társkereső Kalauzon is szólaltak már meg irodában csalódott társkeresők.

Társkeresés: lehet-e szabályozni?

Társkeresés: lehet-e szabályozni?

Társkeresés – van-e garancia a boldogságra?


Gerencsér Zsuzsa, az Accordia Társkereső Iroda vezetője szerint a szabályozás kemény dió. Mindenki garanciákat vár el a társkereső irodáktól, márpedig ez egy olyan élethelyzet, amelyben nagyon nehéz bármit is ígérni. Természetesen szerződésben le kell fektetni a szolgáltatástól elvárható pontokat, illetve körvonalazni lehet azt is már a beszélgetésnél, hogy mire lehet számítani.

Tudatos fogyasztói magatartás a társközvetítésben (is)


Bús Tímea, a Duals Társkereső Iroda alapítója is a legfontosabbnak a társkeresők megfelelő tájékoztatását tartja. Mielőtt irodához fordulnánk, azt javasolja, hogy alaposan nézzünk körül. Van-e szerződés, ügyfélszolgálat, van-e adatbázis (természetesen ebbe a legnehezebb belelátni). Törvényi szabályozás helyett ő inkább a tudatos fogyasztói magatartásban hisz. A Társkereső Kalauz is egyébként ezt segíti azzal, hogy helyet teremt a tapasztalatcserére.

A műsorban a Randivonal vezetője, Weiler Péter elmondta, hogy a társkereső szolgáltatások fizetőssé tétele már ki tudja szűrni azokat, akik komolyan gondolják a keresést, míg az ingyenes társkeresőkbe boldog-boldogtalan beregisztrálhat.

Fülöp Zsuzsa a Fogyasztóvédelmi Hatóságtól elmondta, hogy irodákkal kapcsolatos panaszok egyelőre nem nagyon érkeznek be hozzájuk, tehát valóban a Bús Tímea által szorgalmazott tudatos fogyasztói magatartás lenne a célravezető.

 

Tudatos fogyasztói magatartás a társkeresésben

Tudatos fogyasztói magatartás a társkeresésben

A 21 perces műsort itt hallgathatod meg

Intézményesítés és szabályozás kell, vagy elég, ha csak nyitott szemmel járunk?

Milyen tapasztalataid vannak társkereső irodákkal kapcsolatban?

Írd meg a véleményedet!

Következő Társkereső Műhelyünk (október 26) vendége a beszélgetés egyik szereplője, Gerencsér Zsuzsa lesz az Accordia Társkereső Irodától! Szeretettel várlak!

(Ha pedig még a legelején tartasz a társkeresésnek, egy ingyenes leckesorozattal segítelek itt)

61 Comments

  1. kea 2010. October 12. Tuesday 09:24

    Nem társkeresés folyik, hanem szexpartner keresés.
    Volt egy – a cikkben is megnevezett oldal -, mely egyik napról a másikra megváltoztatta a profilját, ezzel kapcsolatosan írtam nekik levelet. A változtatás előtt sok barátunk lelt egymásra, ma már házasok, s ezt a lehetőséget szerettük volna fenntartani. Nem hagyták. Íme a levél.
    Kedves Felhasználók! Tisztelt Üzemeltetők!
    Nagyon rég nem jártam erre! Nem a pénz miatt, hanem sértődésemben,hogy nincs, s még mindig nem állították vissza üzenőfalat. Sokat gondolkodtam, vajon miért zavartuk mi az itt lévőket??? (ezt állítottátok) Arra jutottam, hogy nem az itt keresőket zavartuk, hanem Benneteket – üzemeltetőket. Bizonyára most jobb nektek nélkülünk. \\\”Komoly\\\” oldallá váltatok ezáltal, ugye, hogy megszabadultatok egy vidám értelmiségi csapattól? Nem számítottam születésnapi üdvözletre. Nem is köszönöm meg, mert elvettetek tőlem (is) valamit, ami kedves volt számunkra. Külföldön élő magyaroknak, egyedülálló, esténként beszélgetni vágyó, de rá nem érő embereknek, vagy épp azoknak, akik az istenháta mögött laknak, s ez volt az egyetlen esélyük a \\\”beszélgetésre\\\”. Mert az tudjátok jól , – hisz figyeltetek bennünket – hogy ez a dolog jól működött itt! Bizonyára nem tudjátok, de volt itt olyan 39 éves fiatalember, aki haldoklott, de az üzenőfalon itt volt minden este. Megdöbbentünk a halálhírén, mert nem tudtuk, hogy beteg. De jött rendületlenül, mert a terhét itt feledte velünk, ha csak kis időre is. Olyan csapatot vertetek szét, akik egymás segítségére siettek ha kellett, jó programokat szerveztünk, élő volt a …., nem is tudjátok mennyire! Szerencsére egy kis mag megmaradt, mindent nem tudtatok teljesen szétzúzni. Higgyétek el, hogy fallal, vagy anélkül, jól vagyok(unk). S ünnepelni fogok, (régi falasokkal) de nélkületek. Már nem is juttok eszembe…..A jókívánság helyett örömmel vettem volna a \\\”fal\\\” újraéledését. Akkor szólítsatok meg legközelebb, ha ezzel örömhírrel szolgálhattok majd a külföldön és vidéken élő barátaimnak… Azoktól pedig, akik megkeresnek a mai napon és köszöntenek, elnézést kérek, de nem tudok válaszolni, mert fizetni a semmiért, ekkora összeget nem akarok. Köszönöm a jó kívánságot kedves ….-s Felhasználók! Minden jót Nektek! 🙂
    Ez a kép egy \”falasbulin\” készült, épp két hete! Nagyon jó volt, de hiányoztak róla az újak, akik – a fal hiánya miatt – nem tudnak csatlakozni hozzánk!
    2007.07.14. 09:42

    Reply
  2. Anna 2010. October 12. Tuesday 13:19

    Nincs tapasztalatom a társkereső irodákkal kapcsolatban , nem is jártam még ilyen helyen ,remélem nem is fogok . Viszont ahogy ezt az országot ismerem ez arról szól hogyan lehet erről a területről is minél több pénzt gátlástalanul beszedni. Egyet értek abban hogy ha egy iroda ilyen jellegű munkát vállal az dolgozzon meg a pénzéért , de ha ebbe az állam is beavatkozik az semmi jónak nem jele.
    Viszont az internetes társkereső oldalak se semmik . Hírdetik magukat hogy ingyen , aztán amikor beregisztráltál kiderül hogy ez semmire sem jó . Fizess ha fel akarod venni a kapcsolatot valakivel. Gondolom sokan beugranak ebbe a csapdába , beregisztrálnak és várnak , fizessen az aki írni akar .Aztán a szolgáltató megunja ,hogy nem megy a pénz befelé és meghírdet egy ingyenes hétvégét , hogy ki tudd próbálni a szolgáltatást , de mit ad Isten pont akkor jelenik meg a Hiba az oldalon amikor levelet akarsz küldeni ,és nem enged a rendszer tovább. Hát ez nem szolgáltatás hanem több ezer ember átverése. Igen ezt ellenőrizni és szabályozni kellene . Konkrétan a Kedvesem .hu -ról beszélünk.

    Reply
  3. TAMÁS 2010. October 12. Tuesday 14:42

    Sajnos a mai internetes, és irodai társközvetítés is teljes mértékben igazodott a mai fogyasztói társadalmunkhoz. Az ember levesz valakit a polcról megnézegeti, és ha nem tetszik visszarakja. Közben persze a folyamatosan él bennünk az a hamis illúzió, hogy nem baj ha elment valaki, majd jön helyette másik három. Ezért van az hogy egyesek már évek óta ismerkednek, és mégsem találnak senkit, holott milliónyi emberrel találkoztak már.
    Talán a célokkal is gond van, mert ha nem ismerjük a céljainkat, ugyan hogyan szeretnénk eljutni oda.
    Szerintem az ismerkedési kultúrával is baj van Magyarországon, ez nálunk még igen alacsony szinten áll.
    Egyetértek keá-val, hogy alapvetően szexpartner keresés folyik, ezen internetes ismerkedések néhány találkozásról, és néhány lefekvésről szólnak. De mi juttattuk idáig magunkat, másnak nem tehetünk szemrehányást !! És ha változtatni akarunk ezen, akkor az is csak rajtunk múlik.
    Egy bizonyos kor felett szerintem azért is nehéz a társkeresés, mert nagyon individualizált világban élünk, és mindenki csak a saját érdekeit nézi. A tolerancia, alkalmazkodás kiveszett, mindenki kész embert szeretne kapni, de úgy, hogy persze neki semmiben nem kelljen változni. Ez nem megy.
    30-40 év felett már mindenki viszi a maga kis “csomagját”, amit nyilván másnak el kellene fogadnia, de persze úgy hogy mi is el tudjuk fogadni az övét. Ez gyakran nem könnyű, sőt nagyon nehéz ehhez kellene sokkal több tolerancia, megértés, és szeretet.

    Reply
    • Ilona(Ica) 2010. October 13. Wednesday 20:05

      Kedves Tamás!

      Nagyon igaz minden,amiről írsz.Szerintem is kell szeretet,tolerancia,de hiába vannak mindezek,ha még 40 év fölött is olyan emberekkel találkozunk,akik még mindig céltalanul élnek a világban,ők maguk sem tudják mit szeretnének az életben,akkor én hogy tudnám megérteni vagy elfogadni őket.

      Ilona(Ica)

      Reply
    • Mariann 2010. October 14. Thursday 18:16

      Kedves Tamás! Teljesen egyetértek veled, valóban így működik az internetes társkeresés.Még nem találtam meg azt az oldalt, ahogy ne így lenne, s már több alkalommal is bedőltem annak, hogy talán az éppen soron lévő mást akar, s talán TÁRSsá válik, s a kapcsolat túléli a harmadik-negyedik találkozót is. Nem adom fel, hátha a következő majd..

      Reply
  4. András 2010. October 12. Tuesday 16:06

    Szerintem a legnagyobb gond az anonimitással van. Mindenki szabadon azt mond, csinál, amit csak akar, név nélkül természetesen. A nyilvános fórumok, blogok halódnak, mert a névtelen és arctalan emberek egy igen kis csoportja szétzúz és tönkretesz mindent és mindenkit. Én magam az egyik nagy társkereső oldal rendszeres felhasználója voltam (és több alkalommal is találtam ott társat!). A legutolsó alkalommal azt tapasztaltam, hogy a fórumok meghaltak, a legtöbb fórumon több hónapja, vagy több éve volt az utolsó bejegyzés és az is telis-tele ellenségességgel, indulatokkal. Egymásnak vadidegen ismeretlen emberek között! A irodákban annyival könnyebb lehet(ne) a helyzet, hogy ott legalább személyesen megjelennek a regisztrálók, így elvileg az irodavezető tud szűrni. Persze mivel ezek fizetős szolgáltatások, így a bevétel könnyen győzedelmeskedik a józan ész felett… Pfff.. Nem tudom, mi lehetne a megoldás. Felvállalni a társkeresést, ellenállni a rosszindulatú támadásoknak, féltékenységnek, irigységnek, de legfontosabb a társkereső oldalak szigorú moderálása kellene, hogy legyen. Most már olyan szép pénzeket hoznak ezek az oldalak, hogy nyugodtan lehetnének többen azok, akik figyelmeztetnek, felfüggesztenek, kizárnak olyanokat, akik nem valók emberek közé. Ha valakinek ezek gondot okoznak, inkább ne csináljanak semmit. Minek? Még csak annyi, hogy a társkereső adatlapokat szerintem kötelezően ki kellene tölteni minden rovatot, olyan adatlapot nem engednék át a moderáláson, ahol ez nincs meg és a regisztráló nem írt magáról legalább 5-10 mondatot. Talán a foto is kötelező lehetne. Azt gondolom, hogy minél több megkötés van, annál kevesebb a hígulás (a mennyiség-minőség aránya az életben fordított!). MINŐSÉGI TÁRSKERESÉST MINŐSÉGI EMBEREKNEK! (És nem iskolai végzettség szerint… 😛 ) Na végeztem is.

    Reply
  5. Judit 2010. October 12. Tuesday 16:17

    Tíz hónap utáni tapasztalatom a társkereséssel kapcsolatban a következők. Jelenleg egy profi társkereső irodával vagyok kapcsolatban. Már nem vagyok “fiatal” 50 feletti, özvegy hölgy vagyok. Nem vagyok 100 kg, csak 62, 172 magas, csinosnak mondott, tanult, értelmes nő. Nagy kétségek között vállalkoztam a társkeresés ezen formájára. Kicsit csalódott vagyok. Azért fordultam profi irodához, mert azt reméltem,hogy ha nagyobb összeget fizetek, személyesen kapcsolatba kerülök az irodával, ez biztosíték, védelem. Ez egyrészt igaz, egy szűrő bizonyos emberekkel szemben, de…50-60 éves emberek egy része nem használ számítógépet. Gondolom nem csal én keveslem a hetenkénti egy alkalommal mindenki részére kötelezően küldött hírleveleket, ami személytelen, még akkor is, ha a keresztneve szerepel rajta. Hiába hirdet ilyen-olyan társas összejöveteleket, külföldi üdüléseket, ha nem biztosított a nemek, életkorok megfelelő aránya. A férfiak nagy része a saját koránál 10-20 évvel fiatalabb nővel szeretne megismerkedni. Pedig biztos van sok olyan értelmes, kedves ember, aki vágyik arra, hogy kellemesen elbeszélgessen, színházba, koncertre menjen, egy számára megfelelő társsal.
    Az idősebb korosztályra is kellene gondolni az irodáknak. Egyetértek Tamással, mindenkin viszi a kis “csomagját”, de lehetne segíteni egymásnak!

    Reply
    • Juli3 2010. October 12. Tuesday 18:02

      Kedves Judit!
      Megfogalmaztad azt, ami az 50 feletti korosztályt ténylegesen érinti. Nagyon egyetértek veled. Mindezeket a saját “bőrömön” tapasztaltam.
      Üdvözlettel:
      Juli

      Reply
  6. Éva 2010. October 12. Tuesday 17:17

    Pár évvel ezelőtti történet. Elkísértem egy kedves barátnőmet egy eléggé híres társkereső irodába. Kedves fogadtatás, félórás beszélgetés, adatok kitöltése a kedves főnökasszonnyal. Utána a titkárnőnél leperkálni a súlyos tízezreket és a kezedbe nyomtak két vaskos albumot egy csomó pasi fényképével és adatlapjával. A jó tanács hozzá: aki tetszik hívd fel telefonon! Azt hiszem ez ma is így működik.
    Az internetes társkeresés még nehezebb. Főleg az idősebb korosztálynak. Én 56 éves vagyok, de a 10 évvel idősebb pasik is a negyveneseket keresik.Tényleg a mi korosztályunk eléggé hátrányos helyzetben van. Hiába az internet adta lehetőségek mert nagyon kevesen vannak akiknek van internet hozzáférésük és ha van is, nehezen tudnak a férfiak többsége még egy levelet is megírni.Pedig lehet, egy kötetlen beszélgetés, egy kirándulás alatt megnyílna és egy nagyon kellemes egyéniség bontakozna ki.
    A csalókról meg notórius hazudozókról nem is beszélve , mert ilyen helyre el sem mennének.
    Hiányolom a fórumokat én is, sok barátság kötődött ott is amikből még társkapcsolat is létrejött.
    Segítsünk egymáson, mindenkinek érdeke lenne!

    Reply
  7. Judit Vigh 2010. October 12. Tuesday 17:20

    Ugy vidéki mint Pesti székhelyü irodával voltam már kapcsolatban, kifizettem több wellness hétvége árát / ott legalább én jól érezném magam/ de senki. Mindez tart
    immár 3 éve. Az irodák egyike sem vette figyelembe a jelentkezési lapomon leirt elvárásaimat, kérésemet.
    Ugyanez vonatkozik az internetes társkeresésre: küldenek olyan életkorú vagy lakhelyü urakat akik számitásba sem jöhetnek. Nos hogyan tovább??

    Reply
  8. Julianna 2010. October 12. Tuesday 17:23

    Kedves Andi! Az előttem szólók minden szava igaz!!! Hála a fentieknek én is hallottam a rádiót akkor!3 irodánál vagyok regisztrálva. 1-3o.ooo ft-ért 3 péntek du. 2o nö, és 3 férfi beszélgetett….6 hónap alatt 4 címet kaptam,tel-re válasz”már nem aktuális”
    2. 15.ooo ft a Magyarok házában péntek este
    7-töl tánc óriási hangzavar..az ismert párok jól szórakoztak,az újak meg ELHUZTUNK
    haza.3-.nál már nem is fizettem be.

    Andi,én tudnám a választ, de az élőbeszélgetést igényel.

    1. Legyen megfelelő képzettsége az iroda vez.nek—tanár.óvónői,gondozónői,aki el-
    beszélget a páciensel,2o-100 évesig és értse ki-kit szeretne.Utána részletes környezet tanulmány akár az illető lakásán föleg az idősebb korosztálynál.
    Utána a fényképes adatbázist rendelkezésre bocsátani,és 2-3 alkalmat,
    az iroda kötelezettsége legyen ellenőrzött helyen találkozót biztositani
    Kirándulást,szervezni,és nem hagyni magára a társkeresőket….És legyen jogorvoslati lehetőség,ha felek elégedet-

    lenek az iroda közvetitésével…????

    getést igényel!!!!!!!

    A Rátalálok. hu. a 4 cslódásom…

    Reply
  9. Ági 2010. October 12. Tuesday 18:21

    Kedves párkeresésben érdekelt NŐ-k és FÉRFI-ak!

    A hátam ,mögött lassan 300 megírt és ezekre kapott 100 válaszlevél. Szívem szerint a sok próbálkozó véleményének összefoglalásaként kialakítanék egy “etikai kódex”-et a társkereső személyek és az ezt támogatni igyekező klubok számára. Mindkét nem képviselői között sok a :
    hamis adatokkal, fényképpel hírdető,
    a küldött levélre nem válaszoló,
    az ordenáré stílust kedvelő…

    Ez nem kor- és nemfüggő, de jó lenne, ha bár fizetett valaki a szolgáltatásért, ha az amúgy sem túl magas önértékeléssel rendelkező párkereső társakat a viselkedésével bizonyíthatóan még lejjebb tapossa, tiltsák ki a rendszerből.

    Jó lenne, ha csak azok maradnának, akik annyi tiszteletet biztosítanának ezeken a fórumokon, amennyit maguknak is szeretnének.

    Sok ilyen komoly, kellemes modorú társkereső partnert kívánok Nektek és 61 éves magamnak: Ági

    Reply
  10. Mária 2010. October 12. Tuesday 18:27

    Kedves Andi!
    Szinte már mindent elmondtak az előttem írók.Miután meghalt a kedvesem, idősebb koromra maradtam egyedül, így már régi társkereső vagyok,de hiába.Fordultam már én is társkereső irodákhoz,de vagy semmi , vagy 1-2 címet adtak meg.Diplomás vagyok, nyilván hasonló embert keresnék, de nem igaz, hogy “kész” partnerre lenne szükség,legalábbis részemről!Gond van a rendezvényekkel is, mert a vidékiekre nem
    gondolnak-fővárosi centrikusak.Üdv! Mária

    Reply
  11. tóth istván 2010. October 12. Tuesday 18:31

    Kedves Randi Andi!

    A hölgyek illúzióktól átitatott igényeit
    kellene szabályozni. A feminizmus és az
    emancipáció tönkretette a család fogal-
    mát, tradicióját, hegemóniáját. Sajnos e-
    zen a piacon is a kereslet kínálat törvé-
    nye dominál. A kínálat limitált, így az
    egyetlen lehetőség az asszimilálódás. So-
    ry.

    Reply
    • Mária56 2010. October 12. Tuesday 19:51

      Kedves István!

      Bár Andinak címezted az üzeneted, örülnék, ha néhány mondatban elmondanád, hogy mit értesz asszimilálódás alatt.

      Köszönöm, szép estét! Mária56

      Reply
    • Randi Andi 2010. October 15. Friday 09:21

      Kedves István!

      A feminizmus fogalmát sokan félreértelmezik, és az általános sztereotípiákon keresztül szemlélik. A feminizmus és az emancipáció nem arról szólt, hogy tegyük tönkre a családot, hanem arról, hogy mivel a nőknek is munkába kellett állniuk a 2. világháború után a gyárakban, ezért nekik is legyen joguk már ugyanannyi munkáért egyenlő bért keresni.
      Így alakult ki a kétkeresős családmodell, nem a feministák hanem a gazdasági helyzet miatt. Persze könnyű és roppant hangzatos mindent a feministákra kenni és férfigyűlölő kékharisnyáknak beállítani őket, minden baj forrásaként 🙂 Sajnos a helyzet ennél bonyolultabb és összetettebb!

      Reply
  12. Saci 2010. October 12. Tuesday 18:57

    Kedves Andi! Még kevés tapasztalatom van a társkereső irodákkal. Tagja vagyok egy fizetős társkeresőnek, ami háromszorosába kerül, mint pl. a titkos randi szolgáltatása, de semmivel sem nyújt többet. Sőt kevesebb tagja van. Ezért kisebb az esély egy megfelelő partnerre találásra. Szoktak küldeni levelet, hogy jelentkezzem rendezvényekre, de nem megyek el olyan rendezvényre ahol egyedül érezném magamat, mert nem ismerek senkit és azt sem tudom, hogyan zajlik az összejövetel.
    András hozzászólásával egyetértek, több kötöttség kellene. Igenis töltsék ki a társkereső adatlapok minden rovatát, tegyenek fel egy félévesnél nem régebbi fotót (vannak akik húsz éves fotót raknak fel),és legalább 10 mondatban mutatkozzon be és írja le a partnerre vonatkozó elvárásait is.
    Sok úriember nem tesz fel fotót, még nem publikusat sem, ugyanakkor elvárja, hogy az Őt megkereső Hölgyek teljes alakos fotót és elérhetőséget adjanak meg, mert Ő nem előfizető.
    Egyébként vannak igazi úriemberek is a társkeresőn. Voltak kellemes tapasztalataim is.

    Reply
  13. Éva 2010. October 12. Tuesday 19:05

    Nincs kapcsolatom irodákkal, de ijesztő a tapasztalt hölgytársak elmondása. Figyelek és várok. Ha lesz olyan rendezvény ahol férfiak és nők egyenlő számban jelennek meg, elmegyek.
    Nincs sok esély a partner megtalálására.

    Éva

    Reply
  14. Edit 2010. October 12. Tuesday 19:27

    Sajnos az én tapasztalatom is az, hogy hiába fordultam társkereső irodához, mert ott is bár megadom a paramétereimet ( én 56 éves 167 cm 67 kg) és az elvárásomat, sorban kapom a tőlem alacsonyabb, ám jelentős pocakkal rendelkező urakat. Valószínűleg azért, mert nincs az elvárásomnak megfelelő azaz 175 cm-nél magasabb és 10 kg-nál nem több túlsúllyal rendelkező úr. Ha netán mégis akad egy-két ilyen tag
    akik, úgymond jól tartják magukat, azok valóban a 15-20 évvel fiatalabbakat keresik. Ez lehet, hogy abból is adódik, hogy ebben a korosztályban már jóval kevesebb a férfi, mint a nő. Ráadásul a férfiak (tisztelet a kivételnek) lusták, de főleg nagyon kényelmesek. Volt olyan találkozóm, aki ki is mondta, hogy ő már az “öreg bika” filozófiát vallja. ( ez meg is látszott rajta:))Én viszont nem vagyok az a ” futok a férfi után” típus. Azt gondolom, hogy a legnagyobb gond,az emberi felfogásban van és ezen nincs az a szabályozó rendszer, ami változtatni tudna. Persze nagyon jó lenne egy olyan iroda, ahol csak komoly kapcsolatot keresők lennének tagok, de ha még a tagokat le is informálnák az bizony nagy költségeket vonna maga után és azt a tagok nem biztos, hogy meg tudnák fizetni. Azt viszont szabályozni kellene, hogy a rendezvényeket az irodák csak ugyan annyi nő, mint férfi részvételével tarthassák, vagy ha más az arány, arról kötelesek legyenek értesíteni írásban a résztvevőket. Legyen jogorvoslati lehetőség, ha félre tájékoztatták az ügyfeleiket, ez az adatokra is vonatkozhatna Pl. ami az adatokat illeti, mindkét irodánál, ahol tag voltam magamnak kellett kitölteni egy adatlapot és azt elfogadták, de nem ellenőrizték, hogy valós adatokat adtam-e meg és amikor egy találkozó alkalmával szóvá tettem az úrnak, hogy ami a magasságát illeti, szerintem még 170 cm sincs, akkor az volt a válasz, hogy ő még sose mérte meg, hogy hány centi, de a nők meg sokszor a korukból és a súlyukból tagadnak le. Tehát az adatok leellenőrzésére nagy szükség volna. ( pont ezek miatt az internetes oldalakról jobb nem beszélni)Szerintem aki nem akar “vetíteni” az nem problémázna, az meg az irodának sem emeli a jó hírét,ha a tagjai között sok a lódító.

    Reply
  15. Elíz 2010. October 12. Tuesday 21:45

    Szervusztok Társkereső Sorstársaim.

    A téma izgalmas, sok problémára rávilágítottatok. Örülök, hogy a férfi nem képviselői is hallatják hangjukat. Kb. itt, a hozzászólók között is olyan az ivararány,mint a társkeresők között. Kétszer, háromszor több nő keresi a párját, mint férfi. Itt a neten, ha böngészi az ember az oldalakat, sok Férfi, de gondolom Nő is beregisztrált sok helyre, reménykedve, hogy rátalál az Igazira. Rengetegen vannak, akik már évtizedek Óta fent vannak, mert a regisztráció törlését nem teszik lehetővé az üzemeltetők. Sokan évek óta be sem néztek az oldalra, mégis láthatók és olvashatók, sőt, ki is közvetítik őket is.
    Én is próbálkoztam irodával, fél évre befizettem, s nem történt semmi három hónapig. Személyesen reklamáltam, s azt a választ kaptam, hogy miért nem telefonáltam be, s érdeklődtem a rendezvények iránt. Közöltem, hogy ezt nekem senki nem mondta, s különben is, miért fizettem, ha levélben sem értesítettek, e-mail-n is elérhető vagyok, mégsem vettek rólam tudomást.
    Azonnal visszakértem a befizetett összeget, persze, nem adták vissza, mondván, a főnökkel meg kell beszélni. Rendben van, mondtam, ha két héten belül sem történik semmi, akkor mint újságíró, egy csinos kis cikket, kerekítek a sztorimból, ami nem biztos, hogy jó fényt fog vetni az irodára.
    Ezek után, kb hetenként felhívott valaki, hogy az iroda adta meg a címemet, s szeretnének velem találkozni. Volt akivel egyszer, volt akivel háromszor is randevúztam, de nem jött össze a dolog senkivel.Biztosan bennem is van hiba, talán túl magasra teszem a mércét, de nem minden áron akarok a páromra találni.
    Van egy mondás, ami nekem nagyon tetszik, s gondolkodásra késztetett. Közreadom, hátha Bennetek is mozdul valami hallatán: ” Aki nem igényes a férfiakkal szemben, azzal szemben a férfiak lesznek igényesek.” (Ellenkező előjellel is igaz szerintem.)
    Sok sikert Mindnyájunknak, Andinak külön köszönet, hogy fölkarolta a problémát. Elíz

    Reply
  16. Rita 2010. October 13. Wednesday 08:13

    Kedves Mindenki!
    Tulajdonképpen én megtaláltam a párom, egy internetes társkereső oldalon.
    Nagyon szépen indult… sok-sok levélváltás, a kíváncsiság felébredése a másik iránt, és végül a személyes találkozás. Nem is lenne ezzel semmi gond. Egy van csupán.
    A beregisztráltak olyannyira függővé tudnak válni, hogy onnan véletlenül sem szeretnének kilépni a későbbiekben sem.
    Egy ideig borzasztó megalázónak éreztem ezt a helyzetet, mostmár elfogadom, de nem örülök neki. Határozottan idegesít, főleg, ha mindennél fontosabb a páromnak átnézni a legújabb felhozatalt. Persze, kialakultak közben barátságok, de ezeket lehet ám e-mail.-on is rendezni, de szerintem mindig arról van szó, hogy hiányzik az az ismeretlentől jött flört, vagy bíztatás, ami ilyenkor szokásos, különösen amikor mindenféle versenyeket hirdetnek ezek az oldalak. Sok szép kellemes bíztatást lehet ilyenkor bezsebelni mindenkinek, igaz, köszönőviszonyban sincs az igazsággal, de hiszen az ember ettől boldog.
    Nem tudom, meddig is tűröm ezt, de szerintem elég jól bírom, márha nem érzem a túlkapásokat.
    Tulajdonképpen azt sem tudom, van-e egyáltalán értelme a lázadásomnak ellene, vagy vegyem csakcsupán egy kis szórakozásnak a másik féltől, mert hiszen tényleg nem tudnék semmi más rosszat mondani Róla.
    Egyszerűen szeretem Őt, és kész. 50 fölött meg én már nem ugrálok sehova sem. Eleve egy végleges kapcsolatot szerettem volna, nem lenne már kedvem előlről keresgélni.
    Szerintetek???? Hmmmm?

    Reply
    • Randi Andi 2010. October 13. Wednesday 08:40

      Szia Rita!

      Ez egy nagyon érdekes probléma. Első ránézésre nagyon könnyű bármit is rámondani a párodra, de jobban megnézve, ez valóban úgy tűnik, mintha egy függőség lenne (gondolom randizni azért nem megy el… :-(.
      Már másoktól is hallottam olyat, hogy függővé váltak az online társkereséstől és nem regisztráltak ki akkor sem, amikor már meglett a párjuk. Kellene ehhez ide egy pszichológus… 🙂

      Reply
  17. Orsika 2010. October 13. Wednesday 08:57

    Kedves Rita!
    Sok mebertől hallottam már – magam is tapasztaltam, hogyha ki is alakul valamiféle kapcsolat internetes társkeresőn keresztül – sokan akkor is tovább böngésznek, keresgélnek, leveleznek. “Nehéz lejönni az anyagról?” -egyfajta függőséget okozhat a dolog. Hogy temagad mennyire tolerálod ezt, ez csakis rajtad múlik, és azon, hogy egyébként mennyit kapsz az úriembertől, milyen a kapcsolatotok.
    Sok mindent elolvasok ezzel a témával kapcsolatban, és azt hiszem nekem is sokat kellene még tanulnom Randi Anditól, vagy pedig végre rám mosolyoghatna a szerencsecsillag. 33 éves, elvált nő vagyok, két kisfiút nevelek egyedül. A válásom óta voltak hosszabb-rövidebb kapcsolataim (kettőt közülük a randivonalról ismertem meg), de mostanra jutottam el oda, hogy komoly kapcsolatot, társat keresek, aki nemcsak velem- de velünk, a családdal is szívesen töltené idejét. És nem, és nem , és nem……….sikerül. :(( Teljesen letört és szomorú vagyok. Most az utóbbi pár hónap folyamán 3 férfival is ugyanúgy jártam: lefeküdtem velük (biztosan túl hamar) és otthagytak. Most már végképp meg vagyok győződve róla, hogy nekem soha nem lesz senkim.
    Elnézést a negatív hozzáállásért. De ti is mind tudjátok, hogy ilyen is van.

    Nálam szerencsésebb randizgatást kívánva:
    Orsika

    Reply
    • Randi Andi 2010. October 13. Wednesday 09:00

      OOOORSIIIIII!!!

      🙂 Ne őrjíts meg hogy 33 évesen azt gondolod hogy “neked már sose lesz senkid”!!!!! Sicc a negatív gondolatoknak! 🙂 Hát persze hogy lesz társad, csak türelem!
      Ismerem ezt a szakaszt egyébként, hidd el, elmúlik! 🙂

      Reply
  18. Orsika 2010. October 13. Wednesday 09:10

    Aranybogár vagy! Köszönöm :DD

    Reply
  19. Moncsi 2010. October 13. Wednesday 09:19

    Eddig még a társkeresésnek csak az internetes formáját próbáltam. Lehangoló. Az ide feliratkozott férfiak többnyire tényleg nem szerelmet, társat, csak üres szexet keresnek. Ezeknek a pasiknak az se számít, hogy fizetni kell a feliratkozásért,mert még így is jobban járnak anyagilag, mintha egy prostit fizetnének meg. Itt látszik, hogy az oldalak fizetőssé tételével nem lehet kiszűrni a “selejtes” alakokat. Viszont ezzel sok szegényebb embertől veszik el a lehetőséget, hogy esetleg ezzel a módszerrel párra találjanak. A szegényebb embereknek nincs is joguk a szerelem megtalálásának eme formájához? Itt azokra az oldalakra gondolok, ahol túlzásba estek a díjak megállapításánál. – Tudnék rá példákat mondani. –
    Elvétve tényleg akadnak olyanok is akik társat, szerelmet akarnának találni. Ez nagyon ritka.
    Társkereső irodákkal még nem próbálkoztam. Ezt már én se tudom megfizetni. Nem is értem, hogy ezek miért olyan drágák? Itt is csak ugyan úgy bekerülök egy rendszerbe, mint az interneten, aztán itt se törődik továbbá senki azzal, hogy megtaláljam a társam. Sőt itt még szabadon keresgélni se tudok a tagok közt, mert azért újabb kemény ezreseket kéne fizetnem. És itt se biztos, hogy társra találok. Igaz, néha – évente egyszer-kétszer – szerveznek egy társkereső estet, de erre ismét elég sok pénzt beszednek.

    Reply
    • Whore of Babylon 2010. October 13. Wednesday 17:59

      Szia!
      Hidd el nem vesztettél semmit! Én már voltam még annyi választék sincs, mint a neten! Csak a pénzed akarják kicsalni jól látod!

      Reply
  20. Whore of Babylon 2010. October 13. Wednesday 17:58

    Sziasztok!
    Nagyon lesúlytó lesz a véleményem és előre is elnézést kérek érte mindenkitől.
    De csak azt fogom ide írni, ami az én tapasztalatom!
    A társkeresést bizony lehet szabályozni sajnos ebből alakulnak ki a mai világban olyan jól mnűködő “valamit valamiért kapcsolatok”, amiknek köze nincs a szerelemhez! A szerelmet nem lehet szabályozni és erőltetni sem!
    Szerintem ilyen direkt módszerrel csak az képes párt találni, vagy “az internetről férjhez menni megnősülni” aki kapuzárási pánikban szenved, vagy annyira súlyos anyagi gondjai vannak, hogy kell valaki aki kihúzza a sz@rból.
    Az igazi szerelem természetesen alakul ki és a netes kapcsolatokból mindig ez a természetesség hiányzik. Nagyon beteg dolognak tartom a webkamerát és azt is hogy két, egymás számára még ismeretlen ember olyan komoly témákról beszélget az ismerkedés ideje alatt, amikor még pont hogy fagyizni kellene járni, és moziba, vagy bármi amit szeretnek,ehelyett 2 nap után. “akarsz gyereket? mennyit keresel? van autód? ha úgy alakulna hozzám költöznél?” undorító tartom aminek köze nincs a szerelemhez, ez csak üzlet és érdek.
    Ilyenkor történik az, hogy a diplomás hölgyek hozzámennek egy tőlük 10-15 ével idősebb igaz, hogy csak szakmunkás, de nagyon gazdag vállalkozóhoz, mert megijed hogy 28 éves és még nincs családja. Nem baj ha bunkó az a férfi mint a föld de legalább lesz szép nagy háza és zuhanykabinja. (igen ha valakinek nincs az bele is halhat tudományos tény!)
    Nekem annak idején egy olyan ember ajánlotta a netes társkeresést, akinek fogalma sem volt róla.
    “házasságok születnek” mondta csillogó szemmel.
    Csak a lényeget felejtette el egy adatlap és egy ember között mérhetetlen a külömbség! Senki sem úgy néz ki élőben mint a képen! Bár aki érdekkapcsolatot keres azt ez kicsit sem zavarja.
    4 évet vett el az életemből a netes társkeresés kb 500 embert ismertem meg, ebből 20 emberrel találkoztam és 4-ből lett kapcsolat, bármelyik olyan amit simán letagadhatnék és kihagyhattam volna az életemből!
    Az aids tesztem negatív már csak a hepatitis B- és C n kell izgulnom. Ha nem a neten keresek társat, talán sose kellett volna ilyen tesztekre elmennem, mert messziről jött ember azt mond, amit akar!
    Köszönöm, de maradok a hagyományos ismerkedésnél!
    Millió puszit mindenkinek!
    És bocs, hogy nyers voltam, de őszinte vagyok!

    Reply
    • Randi Andi 2010. October 14. Thursday 06:29

      Kedves Whore of Babylon!

      Elhiszem és sajnálom, hogy rengeteg negatív tapasztalatot gyűjtöttél össze, DE…
      Igenis, lehet neten ismerkedni, és házasodni is, csak nem kell túlmisztifikálni a dolgot: bárhol lehet, csak neten kicsit talán gyorsabb és egyszerűbb, főleg egy olyan embernek, aki amúgy ki sem mozdul a gép mögül.
      Ugyanazok az emberek vannak a neten is, akik a való életben is léteznek!!! Nem ufók, vagy ilyesmi 🙂
      Miért ne lehetne komoly dolgokról beszélgetni már ismerkedés alatt? Hol van az lefektetve, hogy fagyizni kell menni meg moziba?
      Ha szórakozóhelyen, vagy máshol ismerkedsz, akkor is mindenki a jobbik arcát akarja mutatni először, a részletek pedig csak később derülnek ki.
      Ezért szorgalmazom hogy minél előbb kell találkozni a netes ismeretséggel, mert onnantól kezdve élőben zajlik tovább a dolog, ugyanúgy, mintha bárhol máshol láttátok volna meg egymást.

      Reply
      • Ilona(Ica) 2010. October 15. Friday 07:13

        Kedves Randi Andi!

        Én még csak egy társkereső oldalon próbálkoztam(1hó.-t kíváncsiságból be is fizettem),de szerencsére nem voltak ennyire kellemetlen tapasztalataim.Megdöbbentőek a tapasztalatok,de szerintem is úgy igaz ahogy írtad,ugyanazok az emberek vannak,mint a való életben és sok mindentől függ hogyan viszonyulnak hozzánk(hogyan bátorítjuk,bemutatkozás,szerencse stb.).
        Szerintem is nagyon fontos a személyes találkozás,mert sajnos ott tényleg kiderül a szomorú elfogadhatatlan igazság.Köszönöm azt a sok jó dolgot,amit tőled tanulhattam és az általad létrehozott levelezési lehetőségen keresztül.Ez által megerősödött a hit bennem,hogy még 50 évesen is érdemes REMÉLNI!

        Reply
  21. Mária 2010. October 14. Thursday 08:32

    Kedves Andi!
    Nekem nincs sok tapasztalatom az internetes társkeresés területén, bár egy hónapra, előfizetője voltam egy ilyen oldalnak. Nem mertem feltenni magamról fényképet, ugyanis az egyik ismerősömnek a fényképével visszaéltek. Amikor kialakulóban volt egy kapcsolata, azért szakadt félbe, mivel az ő tudta nélkül egy számára ismeretlen társkereső oldalon jelent meg a fényképe, amit az új barátja nem tudott tolerálni és nem hitte el, hogy csak egy visszaélésről van szó. Te is halottál már ehhez hasonlót? Ezt hogyan lehet kivédeni? Bár nagyon egyedül érzem magam, de 50 évesen sajnos tényleg nem látok túl sok esélyt pártalálásra. Egyik meglátásom, ahogyan azt már korábban írta valaki, nem minden egyedülálló ember használja a számítógép adta lehetőségeket. Másik meglátásom, hogy az én korosztályombeli férfiak, jóval fiatalabb korú nőt keresnek, pedig a születési év nem mindég mutat reális képet. Van aki 40 évesen öregebb, mint némely 50 éves. További gondom az internetes társkereséssel, hogy az oldalakon nézelődve, úgy érzem, mintha tárgyak között keresgélnék. A valós élet nem ez. Én a barátaim, barátnőim, nem szóban megfogalamhazható paraméterek alapján választottam sosem, hanem a kisugárzás és a kölcsönös szimpátia hozott össze bennünket. Ismerőseim között sokan vannak, akiket egy papírra vetett leírás alapján nem igen választottam volna ki, az életben viszont nagyon jó fej. Szerintem pontosan ez különbözteti meg az élőlényt az élettelen dolgoktól. A tárgyak formái, jellemzői nem változnak (hacsak össze nem törik) azonban egy ember, naponta új arcát tudja mutatni. Hogyan lehet ezt megfogalmazni, főleg, ha valaki nem a szavak embere és még költői vénával sem rendelkezik. Ettől nekem az életben még lehet nagyon szimpatikus. A mai világban ezek az értékek elveszőben vannak, úgy látszik a társkeresésben is elgépiesedünk. Vagy nem jól látom???????
    További szép napot kívánok mindenkinek!!!!!!

    Reply
  22. Szász Katalin dr. 2010. October 14. Thursday 14:43

    Kedves Andi!

    Ott voltam a Librettoban, és összebarátkoztam egy Margit nevű vöröses hajú budai hegyekben lakó hölggyel, azt beszéltük meg, hogy ír e-mailt nekem, de a névjegykártyámon nincs rajta az e-mail címem, és ezt adtam oda. Nem tudsz segíteni hogy megtaláljam?

    Üdvözöl

    Szász Katalin

    Reply
    • Randi Andi 2010. October 14. Thursday 19:33

      Szia!

      Megírtam Margitnak az e-mail címedet, remélem, sikerül felvenni a kapcsolatot! 🙂

      Reply
  23. Zoltán 2010. October 14. Thursday 18:24

    Kedves mindenki!

    Én valamit nem értek. Magyrországon a nők és a férfiak lélekszámában még 10% különbség sincs. A válásokkor ugyanannyi férfi lesz szabad, mint nő. Akkor hogyan lehetséges az, hogy mindenfelől azt hallani, hogy a nők szinte mindenütt többen vannak, mint a férfiak. Vagy csak a nők jobban hallatják a hangjukat? Vagy mi ennek az oka? Hogy Andi cikkeit csak kevés férfi olvassa az rendben van, hiszen végül is eredendően nők részére készültek. Andi másik rovatának is ez a címe, hogy hol vannak a férfiak? Itt vannak a tagság kb 10%-ában. És a társkeresőkön? Ott is kevesen vannak?
    Hogy van ez?
    Ha meg úgy van, ahogy itt sokan mondják, hogy a férfiak csak szexpartnart keresnek, és találnak is, akkor meg ha egy férfi mondjuk 5 nővel tart kapcsolatot, akkor meg nem jutna minden férfinak nő, tehát pont úgy látszana, hogy kevés nő van. Akkor itt valami nem stimmel a számokkal. Na erre varrjatok gombot. 🙂

    Jó fejtörést. 🙂 Zoltán

    Reply
    • Randi Andi 2010. October 14. Thursday 19:34

      Kedves Zoltán!

      Ott a pont! Erről azt hiszem, hamarosan bejegyzés is születik! 🙂

      Reply
  24. Imo 2010. October 14. Thursday 18:42

    Kedves Andi!

    Társkereső irodával nem volt dolgom.
    De ha azt mondom neked itt minden a pénzről szól. Tulajdonképpen azt gondolom nem is kell hogy többet írjak.

    Üdvzöl

    Imo..-

    Reply
    • Zoltán 2010. October 14. Thursday 19:15

      Persze, hogy pénzről szól. Kihasználják a nehéz helyzetben lévők kiszolgáltatottságát. Az ingatlanoknál ugyanez a folyamat már régen lejátszódott. Lassan már arra is lesz szolgáltatás pénzért, hogy megmondja, melyik irdához regisztrálj. Ez már mindenhol így van. Semmi sem történik egyenesben, hanem minden szolgáltatás közé beilleszkedik még egy, aki pénzt kér azért, amit magad is el tudnál intézni. Pedig akár a tesco pénztárnál sorba állva is lehetne ismerkedni ingyen és bérmentve, csak az ciki. 🙂
      Mint ahogy ingatlant hirdetni is ciki, ha nincs mögötte valamilyen iroda.
      Ezeket jól fizetett pszichológusok és tudós emberek találták ki, az emberi viselkedési sémákat tanulmányozva. A többieknek meg már nincs más dolguk, mint ezeket másolni és ráhúzni mindenre, amire csak lehet. És ez csak egyre rosszabb lesz. A szabadstrandon a parkolási díj több mint a strandbelépő és még sorolhatnám.

      Reply
      • Randi Andi 2010. October 14. Thursday 19:37

        A “minden a pénzről szól” megjegyzéseket bizonyára mindig csupa olyan ember teszi, aki egyébként önkéntes alapon dolgozik a munkahelyén 😉

        Nem az a baj, ha egy jó szolgáltatásért pénzt kérünk, hanem az, ha az adott szolgáltatót nem érdeklik az ügyfelei, és mondjuk elszelel a pénzzel, stb.

        A minőséget meg kell fizetni – ez bizony így van az életnek majdnem minden területén.

        De ismerkedni ingyen is lehet természetesen! 🙂

        Reply
        • Zoltán 2010. October 14. Thursday 19:47

          Igen, valójában nem az a baj, hogy pénzbe kerül valami, hanem hogy nincs mögötte szolgáltatás. És kis országunkban sajnos ez alól a kivétel a ritkaság. :))

          Reply
          • Randi Andi 2010. October 14. Thursday 20:08

            Ez a tipikus rövidtávú gondolkodás sajnálatos eredménye. Én szeretném azt hinni, hogy aki nem nyújt jó szolgáltatást, az előbb-utóbb kikopik, hiszen például a Társkereső Kalauzon is megosztják a véleményüket és tapasztalataikat egymással a társkeresők. Erről is szó lesz 26-án a Műhelyen.

            Reply
          • Ilona(Ica) 2010. October 15. Friday 07:36

            Kedves Zoltán!

            Én is egyet értek a véleményeddel,és az Andi véleményével is,hogy a minőséget meg kell fizetni,csak tényleg az a baj,hogy a saját vagy embertársaink tapasztalatai, csalódásai miatt általában nehezen tudunk egymásban bízni.

            Reply
  25. Zsóka 2010. October 14. Thursday 20:33

    Nehéz így sokadikként újat mondani, de reagálnék néhány bejegyzésre: Abban az igen híres irodában, ahol kerek 50 ezerért (számla nélkül) megnézhetsz néhány műanyag dossziéba befűzött adatlapot, én is jártam. Itt egyszerűen SEMMILYEN szolgáltatást nem kapsz a pénzedért – viszont legalább örökös tag lehetsz… Be kell jelentkezned, oda kell menned és ketten-hárman tépkeditek ki egymás kezéből mondjuk a “Férfiak 40-50 között” című doszit, amiben van kb 25-30 adatlap, nem több. Bármelyik fizetős oldalon töredék pénzért minimum több száz lapot nézhetsz meg – otthonról, pizsamában, egyedül.
    Más: gyűröm a társkereső-ipart megszakításokkal jó pár éve, és a dolog sok sebből vérzik: az irodákban szóba sem állnak veled, amíg nem teszed le a pénzt, onnan meg már csak a tulaj jóérzésén múlik, hogy kapsz-e valamit. Igenis elvárnánk, hogy az iroda aktívan keressen partnert nekünk, ha az elvárásainkhoz közelit talál, hívjon föl (írjon emailt), hogy érdekel-e. Ne nekem kelljen odamenni érdeklődni, a szolgáltató dolga az, hogy tartsa a kapcsolatot az ügyfeleivel. Ha program van, értesítsen. Ha valaki érdeklődik irántam, arról tudjak, hogy eldönthessem, érdekel-e. És egyáltalán: szerintem egy társközvetítő irodának messze többnek kellene lennie egyszerű telefonkönyvnél: ne telefonszámot közvetítsen, hanem (lehetséges) társat. És szerintem azokat, akik súlyosan el vannak tévedve önmaguk és a lehetőségeik ismeretében, azokat 1. próbálja finoman terelgetni, 2. ne tegye be az adatbázisába, mert csak fölösleges frusztrációt okoz minden érintett félnek. Tudom: ez egyszeri 30-300 ezer ft kiesést jelent, de lehet, hogy híre menne, hogy igényes és a végén még tódulnának hozzá az ügyfelek.
    Köszönöm, hogy végigolvastatok!

    Reply
  26. Ica 2010. October 15. Friday 07:38

    Sziasztok!
    Én István levelére reagálnék, ezt írta:
    “A hölgyek illúzióktól átitatott igényeit
    kellene szabályozni. A feminizmus és az
    emancipáció tönkretette a család fogal-
    mát, tradicióját, hegemóniáját.”
    Az az illúzió, ha egy nő azt várja el, amit Ő maga is tud nyújtani??? Mert én igenis elvárom, hogy a férfi tudja hol a posta, és be is tudja fizetni a csekket; hogy a 8 óra munka után be tudja tenni a szennyest a mosógépbe (mert nem magától megy bele) és a mosatlan sem magától lesz tiszta és mászik be a szekrénybe. És elvárom, hogy mindezek mellett ápolja a testét, ne nézzen úgy ki mint egy vágósúlyú sertés, hisz nekem is van a munka, házimunka stb mellett időm, hogy rendszeresen mozogjak (látszik is!).
    Ha ezeknek egy férfi nem tud megfelelni, mert esetleg neki már ez “túlzott igény”, arra én nem használnám a férfi kifejezést, mert nem az! 80 kg-os csecsemőre semmi szükségünk!!!
    Az emancipációról annyit: hogy ma már a férfi nem tudja ellátni a családját, ergo a nőnek is muszáj dolgozni! Vagy ez kedves István eddig még nem tűnt fel?? Innentől kezdve a nő (ma már!)dönthet, hogy mennyire akar karriert, vagy családot.
    Persze, ha a férfi kint a kertben vágja a fát, akkor én a házban szívesen megcsinálom a házi munkát, de ha a tv előtt hizlalja magát, akkor nem vagyok hajlandó egy hajszálat sem keresztbe tenni!!! Mert NŐ vagyok, és nem cseléd!
    Üdvözlettel: Ilona

    Reply
    • Tibor 2010. October 16. Saturday 09:44

      Szia Ilona!
      Párod van már? Tetszik a hozzáfűzésed.Esetleg jelentkezhetnél …

      Reply
      • Ica 2010. October 18. Monday 09:37

        Kedves Tibor!
        Párom van-e?
        Már öt éve együtt élek egy nagyon barátságos, intelligens, barna szemű, zászlós farkú:) Úrral, egy golden retriver kutyussal…
        Komolyra fordítva a szót, nincs. Az origo randin rajt vagyok. keress meg: Mária, Eger 35 év.
        Kedves Lillith!
        köszönöm a hozzászólást! Én is úgy gondolom, hogy inkább egyedül, mint benne egy áll-kapcsolatban. Pedig milyen sokan vannak ilyenben, mert nem bírják az egyedüllétet!
        Sziasztok!
        ilona

        Reply
        • Zoltán 2010. October 19. Tuesday 12:48

          A kapcsolatokat nem csak az egydülléttől való félelem tartja össze, hanem sokkal inkább gazdasági kényszer, gyerekek, családi környezet, megszokás, esetleg fizikai-phichikai kényszer. De ez nekünk sovány vigasz, hogy bezzeg nekik sem jó. 🙂
          Az egyedüllétet, legalábbis hoszzabb távra mi sem tervezzük, különben nem lennénk itt. 🙂

          Reply
          • Ica 2010. October 19. Tuesday 13:17

            Igen, ezekre mondja Csernus doki, hogy “kifogások”. Végülis nekem mindegy, hogy ki mivel hitegeti magát:). Ha reálisan nézzük a dolgokat, sajnos nagyon-nagyon kevés a valóban jól működő kapcsolat. Persze ezt a kapcsolatban lévő soha nem mondja a sajátjára, sőt(!), és aztán valamiért 2 (esetleg 20) év múva csak elválnak…Én is olyan szépen hitegettem magam vagy 7 évig…aztán kinyílt a csipám:)
            Egyébként én egyedül is teljesen jól érzem magam, -kisebb megszakításokkal- már vagy 7-8 éve. Ez van, ezt kell szeretni!:)Tudom milyen egy jónak hitt, de valójában rossz kapcsolat, és milyen az, ha jól el vagyok egyedül, az utóbbit választom, egészen addig míg nem jön a valóban jól működő kapcsolat… ÉS én ezt kívánom itt mindenkinek!
            ica

            Reply
  27. Lillith 2010. October 16. Saturday 19:33

    Kedves Ilona,

    nagyon egyetértek mindazzal, amit írtál a cselédszerepről.
    Ami a társkereső irodákat illeti, én is próbálkoztam : miután fizettem, 4 úrral találkozhattam (3 hónap alatt.) Amikor a 3. sikertelen találkozó után visszamentem, mert nem jött össze semmi, szabályosan korholtak, hogy ugyan mit akarok?! Hogyhogy egyik sem jó?! Persze közben kiderült, hogy az egyik férfinek egy másik hölgy tetszett, tehát már csak kettő volt az, akivel meg én nem tudtam elképzelni – no de ugye ez mellékes, én voltam a “válogatós”. A 4. aztán szimpatikus volt, amikor bementem és kértem, töröljenek az adatbázisból ezt mondták: Na végre! (ugyanis én csak 1 hónap ismeretség után töröltettem magam) A férfi valamivel korábban már megtette, de már több hónapja együtt voltunk, amikor még kiadták más hölgyeknek is a telefonszámát. És ez nem volt véletlen, még 1 év múlva is előfordult… ezt nem tartom korrektnek. Az, hogy vége lett ennek a kapcsolatnak, nem az iroda bűne: úgy gondolta pl., hogy miután összegereblyéztem a kertjében a faleveleket és zsákba raktam, még a lehordásuk is az én dolgom. Vagy például rest volt ebéd után (persze én főztem, terítettem, tálaltam és szedtem le az asztalt)a bekészített kávéfőzőhöz odatotyogni, megnyomni a gombot. Csak lustán érdeklődött: Kávét nem iszunk? Ugye nem lep meg senkit, hogy elköszöntem tőle? Igen, akár inkább társtalanul 57 évesen, mint cselédként egy rossz kapcsolatban. Köszönöm, hogy elmondhattam a véleményemet. Lillith

    Reply
  28. anita 2010. October 17. Sunday 14:35

    Sziasztok! Én a páromat internetes társkeresőn találtam meg 1 év után, ezt azért írom hogy vannak rendes kedves féfriak is a neten bár nem könnyű őket megtalálni.Ezt azért írtam meg hogy ne veszitsétek el e hiteteket azinternetes táskeresésben, ehhez kívánok neketek kitartást és kedves hőlgyeket és urakat, Anita.

    Reply
    • Randi Andi 2010. October 17. Sunday 16:31

      Anita!
      Sikersztorikra nagy szükség van, köszönöm a többiek nevében is, hogy megírtad. Mellesleg az ex páromat én is a neten találtam, és nem az internetes társkeresés az oka, hogy másfél évvel később szétmentünk.
      Valóban lehet normális férfiakat is találni!
      🙂

      Reply
  29. Laci 2010. October 31. Sunday 18:18

    Szia, Andi,

    nagyon de nagyon jó gondolatnak tartom, hogy a férfiakat is bevonod. Hiszen pontosan minélkülünk magányosak a nők és vagyunk mi is nélkülük. Tehát össze kell minket hozni. Sajnos, a 26-i klubnapon nem volt már hely, mikor lesz a következő? Nagyon szeretnék elmenni, biztos vagyok abban, hogy valaki megtalál magának.
    Laci

    Reply
    • Randi Andi 2010. October 31. Sunday 19:01

      Szia Laci!

      Reméljük, így lesz! 🙂

      Reply
  30. Virág 2010. November 24. Wednesday 12:35

    Sziasztok,

    Az internetes (fizetős és ingyenes) társkereső oldalakban való nagyon mély csalódás után most próbálkoztam társkereső irodánál… Sajnos a tapasztalatom hasonló a fentiekhez. Országos hálózattal rendelkező irodánál az adatbázis lakóhelyemre vonatkozó része szinte teljesen megegyezett az egyik netes oldal “kínálatával” – na jó, én is onnan jöttem… A legrosszabb az irodavezető “mézesmadzagja” volt… az eset hasonló több fenti hozzászóláshoz (“válogatós vagyok” – mondták, mert nem találtam vonzónak a nálam jóval idősebb, erősen alkoholista kinézetű, jelentősen alulkvalifikált “urat” – Bocsánat, Andi, hidd el, most nem az elvárások magas szintjével volt baj!!!).
    A lényeg és a tanulság számomra annyi, hogy nagyon jól tettem, hogy alapos körbejárás után, és mérlegelve a dolgot, nem voltam hajlandó befizetni, belépni a dologba: ez nem megfelelő tölcsér.
    VALÓBAN SEMMIT NEM KÍNÁLTAK A KÉRT JELENTŐS ÖSSZEGÉRT!!!
    Sem “előválogatást”, sem rendezvényt, esetleg önismereti fejlesztést, vagy “utógondozást”, semmit… (Andi, profi vagy!!! 🙂 )Éltem vállalkozóként, saját tevékenységből. Hát, ha én így végeztem volna szolgáltatást, szerintem már éhen haltam volna. Szóval rámenősnek kell maradni, és igenis fel kell mérni, mit adnak a pénzemért, és az nekem megéri -e?
    A másik, ami megdöbbentett, hogy eleve nehéz, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberektől pénzt nyúlnak le (ismét) és bocsánat a kivételnek… bár azzal nem találkoztam. (Ha valaki igen, ugyan, mondja már meg… ) Szóval, nehéz megtalálni a megfelelő tölcsért… (Nem adom fel, azérse!!!!)
    (((Ha nincs más, legfeljebb indítok saját társkereső irodát 🙂 …)))

    Reply
    • Randi Andi 2010. November 24. Wednesday 16:38

      Szia Virág!

      Sajnálom hogy ilyen rosszak lettek neked (is) a tapasztalataid. Várom a javaslataidat Neked is, hiszen én olyan dolgokat szeretnék szervezni/rendezni, ami a leginkább segít a társkeresőknek.

      Reply
    • Randi Andi 2010. November 24. Wednesday 16:39

      ui: leírnád részletesen, hogy miért csalódtál az online társkeresőkben? Köszi!

      Reply
      • Virág 2010. November 25. Thursday 14:43

        Szia,

        Köszönöm a megszólítást!

        A könnyebbik végénél kezdem (panaszkodni mindig könnyebb, mint kreatívnak lenni)… 🙂 Miért csalódtam az online társkeresőkben… Már többen említették előttem is, persze hallottam már ugyanezt a másik nem képviselőitől is, tehát nem csak a férfiakat kell mindenért hibáztatni.
        Az alap baj két jelenség volt. Az egyik a szabadidő partner jellegű keresések, előzetes jelzés nélkül. Azt még meg is becsültem, aki, ha előbb nem, legalább az első randin elárulta, hogy hazavárják, csak épp van felesleges szabadideje. Biztos, hogy bevallva vagy bevallatlanul mindenkinek van olyan időszaka, amikor felvállal ilyen jellegű ismerkedést. De ha én már nem ott tartok, ezt mindkét félnek (nekem is!!!) be kell látnia.
        Ezek mellett nagy problémát jelentett sok olyan regisztrált jelenléte, férfiként is, akik nem igazán tudták felmérni, mi számukra a realitás, és mi részükről a túlzott álom… Itt félek, kicsit félreérthető és gonosz lesz, ha kirészletezem. Amikor valaki folyamatosan több éve regisztrált egy oldalon, aktív felhasználóként jelen van, számomra negatív jel volt. Mert hihetetlennek tűnik, hogy legalább rövid idejű kapcsolat ennyi idő alatt ne sikerülne… Szó szerint vedd, folyamatos 3 éves regisztrációra találtam példát… Tudom, több oka lehet… illetve ha elméletedre visszatérünk, a tölcsérét mindenki maga alakítja, személyiségének megfelelően, és abból válogat. Na jó, szókimondó leszek, ezt finomabban nem lehet: nem értettem, miért keres meg egy nálam majd’ 20 évvel idősebb, illetve 10 évvel fiatalabb, szakmunkás, vagy azt sem végzett ember egy többdiplomást… Ne érts félre, egyetlen eddigi kapcsolatomban sem volt ez szempont, és ha bele tudtam szeretni (a mosolyába, a szeme villanásába), szinte semmi más nem számított, sőt, a diploma sem ér semmit, az életben való helytállás sokkal jobb ajánlólevél bárminél… de annyit hadd kérjek már, hogy legalább érthető legyen, amit ír…
        Tapasztalatom alapján nem lehetetlen, csak nehéz találni kapcsolatra a neten, és valóban itt garanciát adni nem lehet. Egyetlen garancia van, önmagad. Tudni ki vagy, mit akarsz, és ennek megfelelően dönteni, választani, és ha kell, váltani. (ld. első pillér, Érzelmi fitnesz)
        Sajnos, ahogy észrevettem, az elmúlt évek csak rosszabbá tették a helyzetet. Az internet nyílásával bár több a felhasználó, de több a “könnyű lélek” is, ezért még egy topic is jobb terep ismerkedésre, mint a társkereső oldalak…
        És igen, menni kell, nem hinni a leveleknek, hanem ellenőrizni, találkozni, mert ott dől el minden…

        Ps. és rendben lenni annyira, hogy az elutasítást és/vagy csalódást kezelni tudja az ember (lánya), még ha az egy válasz nélkül maradt válaszlevél is…

        Reply
  31. Virág 2010. November 25. Thursday 15:23

    Na, most akkor a másik fele… 🙂

    Mivel alapjában nagyon nagyon jónak tartom, amit felépítettél, nehéz rajta fogást találni… 🙂

    A fenti válasz alapján már lehet sejteni, merre indulok…
    A személyiség… Szép kilépni a “minden férfi/nő disznó” (vonatkozó rész aláhúzandó 🙂 ) állapotból. Kell is, különben beáll az ember abba a sorba, ahova sose akart volna. Erről egy bizonyos banki reklám szokott eszembe jutni, a három vihogó barátnővel…

    Nagyon kell a pozitív, nyitott hozzáállás, de fontos, hogy tényleg tisztában kell lenni azzal, ki vagy te magad, hol vagy, hol szeretnél lenni, mit vársz (figyelem, nem miről álmodsz!!!). Visszautalva a filmes cikkedre, az útkeresés. Az érzelmi fitnesz valóban olyan, mint a piramis alatt az első sor kő.
    Nagyon jó eszköz a kérdéssor, a teszt, de kell lehetőség annak is, hogy alaposabban ismerd meg magad, tréningezd magad magadra. Ez már pszichológia, lehet veszélyes is. De kell. Feladatok kellenek erre is, ha kell, állíts szembe egy tükörrel, vagy íratsd le, egy napban mi volt jó, rossz, mi volt szerethető magadban, az előző naphoz képest mit tettél jobban / rosszabbul. Nagyon jók voltak a házifeladatok, de itt a célja, és az “elemzés tárgya” más egy kicsit. Nem csak célirányosan a TÁRSKERESÉSre való felkészítés, hanem a társkereső maga… Tudom, sok ilyen könyv van, de ha a két témát (önismeret + társkeresés) összekötjük, sokkal eredményesebb lehet (szerintem) a folyamat. Ehhez már kell némi fittség, hogy ne csak a rosszat lásd, hanem igenis, a jót is! És lehet, kell külső ellenőrzés, (tényleg, mint egy házi 🙂 ) aki megmutatja a hibás köröket, hogy mindig ugyanott tart az ember… mindig a másik a hibás… vagy mindig én… ((Akár egy tematikus napban is, egy esti találkozóban, bármiben. Ahol a nyomás alól =”most aztán tudatosan, okosan szépen, szisztematikusan társat keresek”= felszabadulhatsz, magadra figyelve.))
    De itt az önismeretnek, annak fejlesztésének azért még mindig az maradna a célja, hogy társat tudjon az ember találni, és majd esetleg megtartani. Így talán jobban kikerülhető a fehér lovas herceg (értsd min. felső kategóriás bajnok… 🙂 ) ábrándja.

    A másik: (vagy lehet, ugyanaz?) Igenis, több vidéki találkozó hely, lehetőség kellene. (Ha esetleg más is jó ötletnek tartaná… ) Alkalmak, egy órák, ahol személyesen, akár egy net oldalról verbuvált közösségek leülhetnek, láthatják egymást, ismerkedhetnek, kötöttségek nélkül ihatnak pl. egy kávét. Tudom, mindenki mindig a másikra vár… De egy agilis és hiteles karakter 🙂 (célzás volt!!!!!!!!) összefoghatná, utána akár helyi szervező(k)nek tovább adva a gyakorlati oldalt… Tudom, hogy vannak ilyen találkozóid, de 100.000 lélekszám alatt is van (kellene, hogy legyen) élet 🙂 .

    Bocsánat a hosszú válaszokért, rég kérték ki a véleményem :). (Hát kellett ez neked??? 🙂 ) és köszönöm még egyszer a megszólítást…

    Reply
    • Randi Andi 2010. November 25. Thursday 15:41

      Kedves Virág!

      Azért vagyok társkereső coach (edző), hogy odafigyeljek arra, akit “edzek”, és kihozzam belőle a lehető legjobb formáját – társkeresés terén.

      Folyamatosan odafigyelek a visszajelzésekre és a véleményekre, mert a célom az, hogy a társkeresőknek segítsek, úgy, ahogy azt ők igénylik.

      A vidéki helyszíneken való találkozást sokan igénylik, ezért is tervezek jövőre “vidéki turnét”.

      Szeretnék a lehető legjobb edző lenni 🙂 Ehhez kelletek Ti!

      Reply
      • Virág 2010. November 26. Friday 09:27

        Szóval épp átestem egy tudatosítási folyamaton. 🙂

        Igen, látom, észrevettem, és ez nagyon jó!!!
        Ez az a bizonyos “utógondozás”, amit én olyan sokat hiányoltam. 🙂

        És csak így tovább 🙂

        Reply
  32. Pingback: Társkereső iroda: kinek való és kinek nem? | Társkereső Kalauz

  33. IGe 2012. February 18. Saturday 12:37

    Óvakodjatok egyes, – de inkább kettes- társkereső kluboktól!
    2009.12.19. 00:31 IGe
    http://vilagnezet.blog.hu/2009/12/19/ovakodjatok_egyes_tarskereso_kluboktol_1#comment-form

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.