08 May
Mindenki hazudik - a társkeresésben is

Bevallom őszintén, imádom a dr. House sorozatot. Ahogy morogva jár-kel a kórházban, és mindenkire rápirít illetve bebizonyítja, hogy füllentett ebben-abban, zseniális.

A múlt hétvégi tréningen a férfi résztvevők panaszolták, hogy sok nő életkorát úgy kell venni, hogy “plusz Áfa”, és az Áfa mértéke állandóan változik. Ezenkívül vannak nők, akik alaposan eltitkolják, mit mutat a mérleg. A fiatalabb “versenyzők” szerint a huszas nőknek semmi sem elég, ráadásul állandóan az exük miatt siránkoznak.

Persze a nőktől is kapom a beszámolókat: a férfiak is régi fényképekkel próbálkoznak, illetve súlyukat, magasságukat illetően hazudnak, rengetegen pedig még mindig otthon laknak anyunál, ami miatt puhányak és elkényeztetettek. Ha pedig nem, akkor meg nem mernek kezdeményezni, vagy nőcsábászok akik azt hiszik hogy mindent megengedhetnek maguknak.

Tehát van panasz bőven.

Kamuzzunk vagy sem?

Sokan teszik fel nekem ezt a kérdést online próbálkozók, főleg azok, akiknél az igazság nem fest túl jól. Mert egy bizonyos kor felett már kevésbé kelendőek a nők, és az agglegénység sem olyan szexi már ötven felett a társkeresők piacán. Persze az Átcsomagolós tréningek után bátran kijelenthetem, hogy egy-egy jól sikerült adatlapfotó, smink és öltözék csodákra képes.

A kamuzással az a helyzet, hogy van, aki utólag csak legyint rá, míg más véresen komolyan veszi, ha füllentenek neki. Próbálkozni tehát csak és kizárólag saját felelősségre!

Viszont nem árt tudni, hogy dr. House-nak igaza volt: mindenki hazudik. Kivétel nélkül.

Az angol Daily Mail összegyűjtötte, mely hazugságok jellemzők leginkább a férfiakra, és melyek a nőkre. Íme:

Top tíz hazugság férfiaktól:

  1. Nincs semmi bajom
  2. Nyugi, ez az utolsó korsó!
  3. Nem, nem néz ki nagynak a feneked ebben a nadrágban.
  4. Nem volt térerő.
  5. Lemerült a telefonom.
  6. Bocs, nem vettem észre, hogy hívtál.
  7. Nem is ittam olyan sokat.
  8. Nem volt olyan drága.
  9. Már úton vagyok.
  10. Dugóba ragadtam.

Top tíz hazugság nőktől:

  1. Nincs semmi bajom.
  2. Ó, nem új, már ezer éve megvan.
  3. Nem volt annyira drága.
  4. Leárazáson vettem.
  5. Úton vagyok.
  6. Fogalmam sincs, hol van, hozzá se értem.
  7. Nem is ittam olyan sokat.
  8. Fáj a fejem.
  9. Dehogy dobtam ki.
  10. Bocs, nem vettem észre, hogy hívtál.

Te miben szoktál füllenteni?

 

201 Comments

  1. Torma Mária 2012. May 8. Tuesday 18:57

    Az az igazság, nem szoktam füllenteni, nem mintha tökéletes jellem lennék, de nem tudok hazudni. Viszont volt, hogy csúnyán beleszaladtam egy brutálisan füllentő férfiba, de már túl vagyok rajta. De nem mindenki hazudozik.

    Reply
  2. Kis Letítia 2012. May 8. Tuesday 19:23

    Szerintem túl nagyot nem érdemes lódítani, mert nagyon hamar kiderül az igazság. A korral lehet, ha valaki tényleg minden szempontból fiatalabbnak néz ki és érzi magát, de nem túl sokat.

    A probléma ott van, hogy nagyon ritkán találja meg az ember azt, akivel nagyon jó neki minden szempontból. Majdnem, hogy soha.
    Ez ellen viszont nem lehet mit tenni, vagy örökké keresünk, vagy megalkudunk.

    Reply
  3. Sémik Ibolya 2012. May 8. Tuesday 19:33

    Olyan sokáig éltem hazugságban, hogy én felüdülésnek élem meg az őszinteségem. Ezért soha nem hazudok.
    Az igazság felszabadit, s ez nagyon jó érzés.
    Csak ajánlani tudom mindenkinek.
    Viszonylag sok ismerkedésen vagyok túl, de valamiért nem volt jellemző a férfiakra a hazudozás.
    Szerencsésnek mondhatom magam.

    Reply
  4. plüssribizli 2012. May 8. Tuesday 19:56

    Sziasztok!

    Én elvből sohasem hazudok – még akkor sem, ha pillanatnyilag egyszerűbb lenne. Emiatt aztán nem is tudok hazudni, de ismerek olyat, aki olyan tökélyre fejlesztette ezt a képességét, hogy egyszerűen szinte semmit nem lehet már neki elhinni. Vajon mire jó ez?
    Szerintem nagyon jó érzés, ha az embernek mindig tiszta a lelkiismerete, nincs takargatnivalója.
    Ismerkedésnél meg pláne, mi értelme lenne füllenteni / hazudni? Azzal saját magát IS becsapná az ember.
    Egyébként a dr.House-t én is nagyon szeretem:), de ezzel a mondattal nem értek egyet…

    Reply
  5. anika 2012. May 8. Tuesday 20:14

    Én nem szoktam hazudni. Eszembe se jut. Az más kérdés, hogy az inkognitómat védem, de amint személyes kontaktus jön össze (levelezés egy személlyel), mindent elárulok magamról, őszintén. Egyszerűen nekem nem fér bele semmiféle inkorrektség.

    Reply
  6. anika 2012. May 8. Tuesday 20:18

    Ja, és mindent elhinni sem szoktam. Már megtanultam, hogy én nem hazudok, de mások igen :)… vagy 🙁
    Hiszékenynek lenni nagyobb hiba, mint hazudni. Rám egyik sem jellemző, nem hazudok, de másokkal gyanakvó vagyok, és okkal, joggal, helyes óvatosságból.
    Aki hazudik, megérdemli, hogy aztán lebukjon.
    Aki mindent bevesz, az kicsit megérdemli, hogy átvágják, mert hát gondolkodni kell, óvatosnak kell lenni, erre már általános iskolás korára megtanítják az embert a gondos szülők. Azért, hogy biztonságban legyen, amennyire lehet.

    Reply
  7. Brigi 2012. May 8. Tuesday 20:27

    Köszi Andi! Könnyesre röhögtem magam ezen a két listán.

    A hazugságról az a véleményem, ami Neked: dr. House-nak igaza van.

    A fórum alaptémájához kapcsolva: ismerkedésnél/párkeresésnél szerintem az a nagy bűn, ha olyasmiben hazudik valaki, ami
    -komoly hatással lenne a másik emberre vagy a párkapcsolatra, illetve
    -amin nem lehet változtatni.

    Egy 51 éves férfinak pl nem bűn letagadni 2 évet (mint tette azt anno közeli rokonom egy társkerin, és azért csinálta, hogy bekerüljön a negyvenes nők találatai közé, mert tudta, hogy sokan 49-nél húzzák meg a határt…már 6 éve boldog kapcsolatban él negyvenes párjával, és természetesen az első randin elmondta az igazat:-)
    Ugyanígy nem tartom bajnak, ha egy nő hazudik a súlyáról, hogy bekerüljön a férfiak találatai közé. Persze sokat nem érdemes, max úgy 5 kg-ot. Vagy annyit, amennyit le tud adni:-)

    Viszont magasságról hazudni gáz, mert azon nem lehet változtatni, ráadásul azonnal kiderül. A legnagyobb bűn egyébként szerintem az, ha a párkapcsolati státuszáról hazudik valaki (pl. letagadja, hogy házas).

    Reply
  8. Utasi Magdolna 2012. May 8. Tuesday 20:44

    Azon nők közé tartozom akik nem hazudnak,még akkor se ha jo lett volna.mindenkitől viszonzásul ezt vártam.Nem jött be,nagyobb része nem az őszinteség és az igazság utját válassza.Alig tudom leplezni a dr Haus sindromát,hogy nem hiszek.Minden kimondott szó után kételkedek,igy még nem tudtam semilyen kapcsolatot kialakitani.Ovatos és tartózkodó vagyok.

    Reply
    • Thorgika 2012. May 26. Saturday 16:38

      Ez nagyon érdekes, egy nő se hazudik. Ehhez képest én még csak olyannal találkoztam, aki hazudik. Ott kezdik, hogy azt állítják magukról, hogy nem hazudnak.
      Ez igaz a férfiakra is, sőt mindenkire. 1-2 nap alatt mindenkinek, ha őszintén mindig megmondaná az igazat. Ajánlom a Hanta boy című filmet.

      Véleményem szerint az a nő, aki azt állítja, hogy nem hazudik vagy nem szokott, annak az egész élete egy nagy hazugság!

      Reply
      • Thorgika 2012. May 26. Saturday 16:41

        1-2 nap alatt tönkre menne az élete mindenkinek, ha őszintén mindig megmondaná az igazat.

        megj.: Nem tudom hogy maradt ki??? Én beleírtam!

        Reply
  9. Zsolt 2012. May 8. Tuesday 20:46

    Akik azt írja, hogy ő soha nem hazudott vagy hazudozik a társkeresés folyamán annak alapvetően baj van szerintem az önismeretével. De az is lehet, hogy csak nem tudja, hogy működik az emberi psziché, vagy fel sem ismeri. Szerintem nekik érdemes lenne jobban megérteniük az olyan fogalmakat mint a racionalizálás vagy a kegyes hazugság (illetve tudatosítani, hogy mikor csinálják). Egyébként meglepő, hogy mennyi ember hazudozik úgy, hogy ő teljesen korrektnek hiszi magát és fel sem fogja, hogy pontosan mit tesz. A hazugságokkal nem nagyon lehet mit csinálni, hiszen az életünk (az emberi psziché) fontos részét képezik, de nem mindegy, hogy milyen fajtájuk jellemző az emberre. Illetve a szándék is fontos.

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • anika 2012. May 8. Tuesday 21:05

      Én szándékosan cenzúrázom magamat, hogy nehogy hazudjak. Mert érzem, hogy ha rászoknék, nagyon jól csinálnám (gyerek koromban sokat hazudtam, kényszerből). Nagyon vigyázok, és ha véletlen mégis megteszem, anélkül, hogy tudatosulna bennem, képes vagyok helyesbíteni utólag az őszintébb verzióra, miután magammal tisztáztam, hogy “ez most túlzás volt kicsit, maradjunk csak a pucér igazságnál”. Van ilyen, hogy valaki direkt vigyáz arra, hogy ne hazudjon, még amikor jön a reflex, akkor se. Mert hazudni veszélyes.
      Azok hazudnak, akik úgy érzik, hogy igazat mondani veszélyes. Na, nekik belső kényszer a hazudozás. Félnek nem hazudni.
      Az emberek másik fele meg fél hazudni. Ez is belső kényszer, illetve elérheti azt a szintet. Nem feltétlen hasznos egyébként. Akik tudnak lazán bánni az igazsággal, azok szerintem sikeresebbek, csak sok csalódást okoznak másoknak. Én nem szeretek csalódást okozni. Ezért sokszor képes vagyok rosszabbnak beállítani magamat, mint amilyen vagyok! Tényleg. Üzletkötőnek csapnivaló lennék.

      Reply
  10. yogamuki 2012. May 8. Tuesday 20:51

    Heló
    A legnagyobb nyilvánvaló hazugság a smink
    szerintem

    Reply
    • plüssribizli 2012. May 8. Tuesday 21:48

      Elárulod, hogy fiú vagy-e avagy lány?:)
      Köszi

      Reply
  11. Horváth Mária 2012. May 8. Tuesday 20:58

    Én soha nem hazudozom, senkinek, senki kedvéért!!
    A gyermekeimben is igyekeztem ezt tudatositani. Állitólag a koromnál fiatalabbnak nézek ki , nem ráncos az arcom, a sulyom is megfelelő, tehát nincs is miért. Megvetem a hazug embereket. Állitólag a bika jegy alapállásból ilyen.
    Köszi.

    Reply
    • anika 2012. May 9. Wednesday 08:38

      DE a hiszékenység bűnébe látom beleesel. Hogy hiheti el valaki, hogy valakinek a születési dátuma dönti el, hogy hazudós-e, vagy sem? Szegény bika jegyűek…

      Reply
  12. Éva 2012. May 8. Tuesday 21:39

    Szia Andi, az az igazság,hogy utálom a hazug embereket igy én elvből nem szoktam hazudni,sőt a nagyobb baj az, nálam,hogy túl őszinte vagyok.Tudod azt vallom, hogy a hazug embert előbb utol érni mint a sánta kutyát.Üdvözlettel :Éva

    Reply
    • Thorgika 2012. May 26. Saturday 16:49

      Az igaz ember meg el sem indulhat, hogy később utolérjék.:D
      Ennyi álszent nőszemélyt 😀
      Úgy látszik a nők azt nem szeretik, ha hazudnak, de hogy ők hazudjanak, arra már mindenféle alibi megengedett. Csak azért, hogy őszintének látszanak önmaguk előtt.

      Az hogy ti Nők, könnyen lebuktatjátok a tipikus alibi szövegeket, nehogy azt gondoljátok, hogy ti nem buktok le. Itt szinte mindenki lebukott, aki azt mondja hogy: “én nem hazudok!”

      Egy módon lehet csak elkerülni a a hazugságot… 🙂 Ezt csak egy őszinte nőnek fogom elmondani;)

      Reply
      • Ebony 2012. May 28. Monday 22:08

        Szia Thorgika!

        “Egy módon lehet csak elkerülni a hazugságot… Ezt csak egy őszinte nőnek fogom elmondani;)”

        Ez nagyon izgalmasan hangzik! De szeretném tudni, hogy hogyan. Kivágjuk a nyelvünket? Néha a hallgatás is hazugság ám!

        Üdv,E.

        Reply
        • Thorgika 2012. May 28. Monday 22:26

          Szia Ebony!

          Néha, vagy talán nem is annyira néha;) Ám ez nem az a néha. 🙂

          Szerintem, neked nem kell annyira aggódnod. Elég jólelkű vagy és van empatikus érzéked, ahogy elnézem a hozzászólásaid nagy részét. Inkább csak jótékony hazugságot tudok elképzelni rólad és némi pajkos füllentést, ha mondjuk születésnapi meglepetést kell álcázni a célból, hogy másnak ezzel örömet szerezz vele;)

          Üdv,T.

          Reply
  13. Ebony 2012. May 8. Tuesday 21:47

    “A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.”
    (George Bernard Shaw)

    Mindent a szándék dönt el. Lehet gonoszságból őszintének lenni és lehet irgalmasságból hazudni. Ezért nem mondhatjuk az őszinteségre, hogy jó és a hazugságra sem, hogy rossz.

    Reply
    • Thorgika 2012. May 28. Monday 22:34

      Erről az irgalmasságból hazugságról eszembe jut Jules esete. Nem hiszem, hogy jót tennél vele, ha irgalmasságból egy “kicsit szépíted” a dolgokat és pátyolgatod. Meglehet súlyos károkat okozol neki. Előfordulhat, hogy ezzel a lehetőséget is elveszed tőle. Szerinted annyira jó ez az állapot neki? Képletesen fogalmazva: ha azt mondod jól van nincs semmi baj, (miközben baj van), dugd csak szépen a fejed a homokba, jó és szép lesz minden. “A pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve.”

      Reply
  14. Zsóka 2012. May 8. Tuesday 21:54

    Az a nagy büdös igazság,hogy hazudni kell.Sajnos ezt tapasztaltam.Komoly kapcsolatot szeretnék,de—-most figyeljetek….a férfiak többsége csak írja,a társkeresőn,mert tudja,hogy a nőknek ez kell.Esze ágában sincs,komoly kapcsolatot,Ő szórakozni akar,kiélni,bepótolni ami eddig kimaradt.Ezért,azt írom,hogy laza kapcsolatot keresek,majd kialakul.Ettől a férfi megnyugszik,nem kezd menekülni,nem érzi azt,hogy oda lesz a szabadsága.Természetesen,nem akarom elvenni a szabadságát.Minél lazább vagyok,annál inkább érdeklem.Ha kitárulkozunk,őszintén,mindent,az nem jó.Tapasztalatból mondom.Csúnyán ráfáztam.A nyak mozgatja a fejet.

    Reply
    • Brigi38 2012. May 8. Tuesday 22:17

      Igazad van!

      Reply
    • klára 2012. May 8. Tuesday 22:31

      Zsóka egyet értek veled,mert pontosan mostanság ezeket a kudarcokat élem,kaptam sok idéretet,de a vége az lett, hogy szónélkül távozot,pedig én őszinte voltam,na ez volt a baj”a komoly kapcsolat szándékom”meg próbálom én is lazában fogni.

      Reply
      • Zsóka 2012. May 10. Thursday 22:51

        Klára,ezeken túl vagyok,29 év házasság,igazolja,hogy nem a rendes,becsületes nő az értékes.Válás után,hasonlót fogtam ki,minden szavát elhittem,de két év alatt kiderült,hogy hazugság volt minden.Randiztam egy pár férfival,beszélgetéskor kiderült,hogy semmi komolyat nem akar,csak érezzük jól magunkat.Akkor miért írtad a lapodon,hogy komoly kapcsolatot keresel?—válasz,mert ez volt a gépen?????–röhej.Ezért változtattam.

        Reply
    • Ebony 2012. May 8. Tuesday 22:34

      És ez a “taktika” tényleg bejön? Komoly kapcsolatot keresel, de azt írod, hogy lazát. A pasi horogra akad és nem is sejti, hogy csőbehúzták. Aztán jól megszeret és utána már lehet őszintének lenni, hogy mire is vágysz valójában.

      Hááááát……

      Van valaki konkrétan, akinek ez a módszer működött?

      Reply
      • Judit 2012. May 8. Tuesday 23:04

        CSAK EZ a módszer működik 🙂
        Amúgy én is hazudok a koromról. Nem szeretném, ha csak 60-as pasik keresnének rám, mert elmúltam 40. A többség pedig a saját korosztályában már nem keresgél, csak 15-20-szal lennebb.

        Reply
        • Éva 2012. May 12. Saturday 10:07

          Ez így igaz! Egyszer kipróbáltam, hogy 38 évesként regisztráltam egy oldalon (amúgy 50 éves vagyok) és megjelentek a korosztályom pasijai. Amúgy meg le se sz..nak.

          Reply
          • Thorgika 2012. May 26. Saturday 16:55

            “Szia Andi, az az igazság,hogy utálom a hazug embereket igy én elvből nem szoktam hazudni,sőt a nagyobb baj az, nálam,hogy túl őszinte vagyok.Tudod azt vallom, hogy a hazug embert előbb utol érni mint a sánta kutyát.Üdvözlettel :Éva”

            Erről ennyit, kedves Éva 🙂

            Reply
      • Zsóka 2012. May 10. Thursday 23:20

        Ebony,ez nem csőbehúzás,választási lehetősége van a férfinak.Nem akad horogra,ha nem akar,nem szeret belém,ha nem vagyok szerethető.A lényeg,hogy sok férfi megijed a komoly kapcsolat hallatán ,mert azt hiszi,ez a szabadsága elvesztésével jár.Ez nem így van,az okos nő tudja,hogy egy házasságon,kapcsolaton belül is meg kell őriznünk a szabadságunkat,vagyis nem birtokoljuk egymást.

        Reply
        • anika 2012. May 11. Friday 07:38

          Ha a férfi egy pár rossz tapasztalatot már begyűjtött, hajlamos általánosítani (mint mindenki), és azt gondolni, hogy minden nő ugyanolyan, tehát MINDEN nővel óvatosnak kell lenni. Aztán hogy pont veled nem kellett volna – hát, neki mindegy, ő magát védte…

          Reply
        • Ebony 2012. May 11. Friday 09:21

          Szia Zsóka! Jó lenne tisztázni fogalmakat. Te például mit értesz laza és mit komoly kapcsolaton? A komoly kapcsolat egyik fontos szempontja nálam, hogy kifelé már zártak vagyunk vagyis nem tartunk több vasat a tűzbe egyszerre. A laza kapcsolat nekem ennek az ellentettjét sugallja (de lehet, hogy másnak mást jelent) és ezért nem kezdenék olyan férfival, aki csak akkor áll velem szóba, ha azt írom, hogy én erre vágyom.
          Egyébként akárcsak te, én sem vagyok egymás birtoklásának a híve.:)

          Üdv, E.

          Reply
          • Zsóka 2012. May 11. Friday 19:30

            Szia Ebony.54 éves vagyok,már túl a családalapításon.Laza kapcsolaton azt értem,hogy nem költözünk össze,nem vagyunk minden nap együtt.Komoly kapcsolat alatt,ha összeköltözünk és a családunkat is bevonjuk a kapcsolatunkba,mint egy házasságban.A szó nem fejezi ki,azt amit akarok. Komoly szó ellentéte,komolytalan .Ki akar komolytalan kapcsolatot? Tartós kapcsolat talán ez jobban kifejezi a szándékot.Az elején senki nem tudja mi lesz,de a kapcsolat jellegét,meghatározzuk.Nagyon szeretnék egy olyan férfival megismerkedni,akivel leélhetnénk az életünket,jóban ,rosszban,egymást segítve,de sajnos a férfiak többsége nem gondol a jövőre,csak a mának él,amikor még dolgozik,egészséges.

            Reply
      • Hajni 2012. May 11. Friday 13:02

        Ez a módszer csak arra jó, hogy a hasonló módszerrel “dolgozó” pasit megtaláld! 😀 😀 Aztán hátha Ő lesz az igazi! 🙂

        Reply
        • Ebony 2012. May 11. Friday 21:43

          Kedves Zsóka!

          Köszönöm a választ. Szerintem jobb is, ha az ilyen jelzőket, mint komoly, laza kerüljük az adatlapon. Félreértésekhez vezethet, hiszen mindenki mást ért alattuk.

          Amikor már létrejött valódinak mondható ismeretség, azután érdemes arról beszélni, hogy ki mit szeretne. Viszont azt nem tartom szerencsésnek továbbra sem, ha ez nem ugyanaz, mint amit az elején állítottunk. Könnyen megkaphatjuk, hogy: “De nem ezt írtad, mondtad.”

          ………….
          Most olvasom épp, hogy ez Veled is megtörtént, csak fordítva. Ezek után tényleg nem értem, hogyan akarhatsz olyan módszert alkalmazni, amit akkor nem tartottál korrektnek önmagaddal szemben. Hová vezetne ez?

          Üdv,E.

          Reply
    • Brigi 2012. May 9. Wednesday 00:17

      Zsóka, abban egyetértek veled, hogy nem szabad kitárulkozni, mindenben őszintének lenni, kétségbeesettnek, szeretethiányosnak látszani.

      Viszont ha az ismerkedés során te azt mondod, hogy te is laza kapcsolatot keresel, akkor ennek megfelelően is kell viselkedned, hogy hiteles legyél…innentől viszont felmerül a kérdés: Te megkapod e, amit akarsz, vagy csak a pasi kap meg…Téged? És ha csak ő kapja meg, amit akar (a szexet), te viszont nem kapod meg, amit te akarsz (tartós kapcsolat/házasság-gyerek, ki milyen fázisban van), akkor van e értelme az egésznek?

      Reply
      • Virág 2012. May 9. Wednesday 08:36

        A laza kapcsolat nem könnyelműséget jelent, nem kell hazavinned a pasit az első alkalommal,inkább azt jelenti, hogy vannak terveid a jövőre nézve, ami tőle független. Hidd el, ha egy idő után szeretne belekerülni! 🙂

        Reply
      • Thorgika 2012. May 26. Saturday 17:02

        A szerelem nem üzlet! Ha szerelmes vagy nem számít semmi, még az sem ha kihasznál. Csak utána veszed észre, amikor kijózanodtál.

        Reply
    • Mellon 2012. May 9. Wednesday 01:20

      Lányok, arra gondoltatok már, hogy (a férfi, lásd a fenti kommentet) nem abban hazudik, hogy komoly kapcsolatot szeretne, hanem azt felejti el közölni, hogy mégsem veletek?

      Nem biztos hogy hazug, lehet hogy csak nem akar fájdalmat okozni, legalább is nincs gyomra hozzá, hogy aktívan szíven döfje a nőt, inkább elfordul tőle, mert az még mindig humánusabbnak tűnik: inkább tűnjek hazugnak, minthogy beletiporjak az önbecsülésedbe.

      Ami valljuk be, tényleg emberi hozzáállás, bár nem tökéletes. Egyszerűen megoldható volna, elég volna annyit mondanunk, hogy te egy csodálatos nő vagy és nagyszerű ember, nagyon megtisztelő hogy vonzódsz hozzám, de sajnos én nem érzem hogy lenne közös jövőnk. Vagy valami hasonló.

      Ennek hiánya nem gerinctelenség, hanem éretlenség, ami persze nem csak az ő hibája, hanem egy társadalmi hátterű mellékjelenség.

      Ez nyilván ugyanígy igaz azokra a hölgyekre is, akik kedvesen ignorálják a nem kívánt udvarlójukat.

      Reply
    • anika 2012. May 9. Wednesday 08:41

      Nem is kell komoly kapcsolatot akarni! Milyen csúnya dolog titkon arra vágyni, hogy birtokolhassam a pasit, de majd csak akkor jöjjön rá, mikor már benn van a hálómban, mert ügyesen úgy tettem, mintha nem akarnám birtokolni.

      Ahhoz, hogy ne hazudjak, az kell első sorban, hogy megértsem a másik szempontjait, érdekeit. Ha értem, és elfogadom, hogy sok pasi nem akar birtokviszonyt, akkor azt tényleg elfogadtam, és TÉNYLEG ne akarjak, ezt először magammal kell megbeszélni. Tényleg: mi a jó a birtoklósdiban??? Te akarnád, hogy valaki birtokoljon téged? NEm lehet, hogy jogosan nem akarja az a szerencsétlen pasi, hogy őt valaki birtokolja?

      A manipulálás még undorítóbb, mint a hazudozás. És nem kifizetődő.

      Szereted, ha téged manipulálnak? Gondolom, nem. Akkor szerinted szép, ha te manipulálsz mást? Vagy jogosan haragszik meg, ha megszimatolja? Igen.

      Reply
  15. Arany Mária 2012. May 8. Tuesday 22:48

    Én azt szoktam hazudni, hogy mindig igazat mondok.
    Egyébként igaza van dr. Hause-nak.

    Reply
  16. Tóth Károlyné 2012. May 8. Tuesday 23:12

    Velem az a baj, hogy túlságosan is őszinte vagyok.Az az elvem, hogy akinek leírom a gondjaimat, életkörülményeimet, és ezután is szóba áll velem, az vagy együtt érző, vagy nem keres összeköltözős kapcsolatot.Valódi lehetőséget eddig még nem sikerült találni.

    Reply
    • Virág 2012. May 9. Wednesday 08:31

      Tapasztalatom alapján állíthatom, ha valóban komoly kapcsolatot akartok, ne tárulkozzatok ki az első alkalommal, hallgassátok a Férfit és csak annyit mondjatok el magatokról, amennyit feltétlenül szükséges.Ha kérdez, el kell terelni a kérdésről. Így felkeltitek a vágyott személy kíváncsiságát. És! Valóban arany szabály a kapcsolat keresésben, hogy tilos azt írni “komoly kapcsolatot keresek” Én azt írtam, “komoly kapcsolatom már volt, sírtam is eleget, most inkább komolytalan, vidám kapcsolatra vágyom”. A férfiak nemvágynak arra, hogy meghallgassák a 21. siránkozó, előző exeit degradáló nőt is. Azt várják, hogy “Ez most más, mint az előzőek voltak”, és hogy amikor elbúcsúztok, maradjon egy űr utánatok…ezért akarnak másodszor is találkozni! 🙂

      Reply
      • Sziporka-37 2012. May 9. Wednesday 13:25

        Tényleg igy van,a hogy mondod. Érdemes a randin inkább hallgatni a pasit. 🙂 Nem tárulkozol ki nagyon és őt is kicsit kiismerheted. Mert ha kérdez, akkor megtudod, hogy mi érdekli belőled. Ha meg csak beszél és nem is figyel rád….hát akkor csak magára volt kiváncsi. 🙁

        Reply
      • Luca 2012. May 9. Wednesday 23:28

        Virág nagyon így van !!!

        Reply
      • Zsóka 2012. May 10. Thursday 22:42

        Virág,így van.A férfi érdeklődését kell felkelteni,ami úgy érhető el,ha kis adagokban mesélünk magunkról és a szexre is vonatkozik,a lépcsőzetes módszer.Ha a férfi tényleg megkedveli a nőt akkor,elfogadja a feltételeket,amit a nő diktál,mert el akarja érni a célját.Közben megismerik egymást,kialakulnak az érzelmek és a férfi,már többet is szeretne a nőtől.Hiányzik neki a nő,rágondol és azt érzi,hogy többet jelent,mint azok,akik elsőre odaadták magukat.Mindig tartogatni kell valami újdonságot a férfi számára,ami megdobogtatja a szívét.A férfiak szívéhez megtalálni a kulcsot,nem olyan nehéz,ha észben tartjuk,hogy Ők másképp működnek,nem jobban,nem rosszabbul,csak másképp.Mi nők túl bonyolítunk mindent.Szerintem a férfiaknak nehezebb dolguk van velünk.

        Reply
      • Virág 2012. May 30. Wednesday 15:56

        Szia Virág! Egyetértek veled! 🙂 Most viszont azért írok, mert én is szoktam itt hozzászólni, és szintén Virág néven! 🙂
        Valami megkülönböztető kellene! 🙂 Van ötleted? …… leszek én kisvirág….. de hová írjam? automatikusan bejön a névhez a nevem.

        Reply
    • anika 2012. May 9. Wednesday 08:36

      Én is ebből kiindulva festek magamról vagy őszinte, vagy a valóságosnál is rosszabb képet.

      Reply
      • anika 2012. May 9. Wednesday 08:43

        mármint nem a felettem lévőhöz csatlakoztam, csak ott jelent meg. MOst remélem, ez jó helyen lesz.

        Reply
      • Virág 2012. May 9. Wednesday 08:43

        Vigyázz, a jelölt még nem tudja, hogy amit mondassz az igaz vagy sem, tehát nem tud “jó pontot ” adni az őszinteségedre. Az infókat csepegtetve, kell adni, hiszen lehet, hogy nem is lesz következő randi, akkor meg miért mondanád el legbelsőbb titkaid egy idegennek?! Az információ visszatartása nem hazugság, tehát hű maradhatsz önmagadhoz, mindamellett felkelted az érdeklődését. Én ezzel fogtam meg egy nagy “vadászt” 🙂
        Már fél éve….

        Reply
        • Pink Glasses 2012. May 9. Wednesday 09:58

          “Az információ visszatartása nem hazugság, tehát hű maradhatsz önmagadhoz, mindamellett felkelted az érdeklődését.”
          Én azzal maradnék hű önmagamhoz, ha nem kellene információt visszatartanom magamról. Egyedül is vagyok már jó féléve :-/ Minden olyan pasi, aki engem érdekelne, manipulatív, és valószínűleg ezt várják el a nőktől is. Ez kelti fel az érdeklődésüket, ahogyan Virág írta. Hát márpedig nekem nem megy ez a játszmázás! Undorodom tőle és a szerelemtől fényévnyire érzem ezt a színházasdit. Én nem egy pojácába akarok beleszeretni, és én sem akarok hazug ripacsként magamba bolondítani senkit! Én önmagamat, az emlékeimet, a tapasztalataimat, az igazi, valódi, mély érzéseimet akarom megosztani egy férfival. És azt akarom, hogy mindannak ellenére szeressen, hogy ismer, mint a tenyerét.
          Tudom, ilyen hozzáállással magányosan fogok megdögleni 🙁

          Reply
        • Brigi 2012. May 13. Sunday 18:18

          Igen, én is így gondolom. Kiadni magunkat idegeneknek nem őszinteség, hanem ostobaság.

          Amúgy meg te vagy itt az egyetlen, akinek be is jött a módszer és nem csak a levegőbe beszél, szóval azt hiszem, Rád érdemes hallgatni:-)

          Reply
  17. Randi Andi 2012. May 8. Tuesday 23:30

    Nagyon érdekesen alakul ez a beszélgetés, érvek-ellenérvek ütköznek 🙂

    Nos, kell-e hazudni vagy sem?

    Reply
    • anika 2012. May 9. Wednesday 08:48

      Érdekes ez a kérdés így… Vannak dolgok, amiket érdemes megtenni (ha ügyesen csináljuk), de mégsem szabad. Pl lopni is érdemes lehet (ha nem fülelnek le), de mégsem teszem meg.
      A “kell-e” pláne nagyon fura a hazugság témakörben. Én úgy tenném fel, hogy “érdemes-e”. Semmiképp sem lehet “kell”. Most nem a szavakon akarok lovagolni, hanem nem tetszik, hogy a hazugság, mint szükséges rossz, egyáltalán felmerül. Ha a hozzászólók azt írják néhányan, hogy szerintük kell, az még ok, majd jön egyszer a válasz is. De Te, kedves Andi szerintem még kérdéssel se sugalld azt, hogy akár lehet is helye a hazugságnak. Ha helye van, az elég baj. És nem az a helyes reakció, hogy “ha mások hazudnak, majd én is hazudok, hogy ne legyek esélytelen ebben a hazug világban”

      Úgy kell igazat mondani, hogy mégis megszeressenek. Szeressenek az igazságért. És tegyük igazzá az állításainkat. Előbb fogyjunk le, aztán tegyünk fel képet. Előbb szerezzünk jó állást, aztán keressünk partnert (ezt te is írtad már valahol).
      A magasság meg pl olyan, hogy nem tudja a pasi igazzá tenni az állítást, miszerint ő 190 cm, de kiírhatja a valódi magasságát, az a helyes. És majd olyan nő akad rá, akiknek így is megfelel. Ez a helyes hozzáállás mások hazugságaihoz, nem az, hogy beszállok a versenybe.

      Reply
      • Edit50 2012. May 12. Saturday 22:49

        Anika, minden hozzászólásoddal mélységesen egyetértek, nem is tudom, hogyan lehet ezt a dolgot másképp felfogni!
        Azokkal viszont nem értek egyet, akik azt mondják, hogy a férfiak nem akarnak komoly kapcsolatot! Én azt tapasztaltam csakis azt akarnak – vagyis ahogy ők értelmezik: összeköltözőst. Pedig nekünk, nőknek meggyőződésem, hogy egy különélős, őszinte barátságon és szereteten alapuló kellemes kapcsolat is komoly, igaz, nem érdekből köttetik.
        Na, ehhez nem lehet találni férfipartnert!
        Viszont, ha mi szeretnénk skalpokat gyűjteni, nyugodtan hazudjuk azt, hogy “komoly” kapcsolatot szeretnénk.

        Kedves Andi! Érdemes lenne egyszer megkérdezni a férfiakat arról, amit tapasztaltam. Hányan gondolják azt, hogy a komoly kapcsolatot csak együtt élve tudják elképzelni!De ne hazudjanak ám!

        Reply
        • Zsolt 2012. May 13. Sunday 13:19

          Én pl. sokkal inkább szeretném ha nem kellene együtt élni nőkkel. Csak akkor, amikor szeretnénk. Hetente pár nap. Csak ez a kortól is függ. Családot alapítva (az alatt a 20 év alatt mire felnőnek) minden nő együtt szeretne élni a férfivel. Előtte is, ha szereti akkor össze akar költözni. Utána 40-50 felé már inkább a férfi akar összeköltözni, mert rosszabb már az egészsége, nem él már olyan társadalmi életet és nincs kedve házimunkát végezni (főleg, hogy előtte a házasságában kiszolgálták). Ezért akarnak összeköltözni, szerintem. Előtte a nők, meg a gyerek miatt.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • anika 2012. May 13. Sunday 14:26

            Szerintem az összeköltözés (akár gyerekvállalás mellett is) nem olyan nagyon szükséges, mint amennyire divatos.
            Régen sem élt együtt az apa minden nap a családjával. A férfitől szerintem teljesen elfogadható, hogy “eljár a dolgára”, és csak néha van otthon. Régen vadászott, később távol dolgozott, vagy ha földbirtokos vagy üzletember volt, utazgatott. A nők a gyerekeikkel egész jól elvannak, nem kell a férfi napi szintű jelenléte. Ez csak a XX. század hozadéka, hogy a nő meg a férfi valami miatt (kényszer vagy vágy, nem tudom) folyton együtt vannak. Szerintem fölösleges, fárasztó, nem is indokolja semmi (a nő kényelmességén kívül), és a gyereknevelés se hiszem, hogy az apa dolga, míg a gyerek kicsi. Mikor meg már kamasz, akkor viheti magával az útjaira, az a jó beavatás. Szerintem az nagyon rendben van, ha az apa nem él együtt a családdal minden nap az összes (munkaidőn kívüli) idejében. A hosszú házasság titka a ritka találkozás – ez szerintem egy nagyon bölcs mondás, és hiszek is benne. Én nem vagyok híve a sülve-főve együtt kapcsolatoknak. Nekem is sok lenne, hát még a férfinek milyen sok lehet.
            Nem tudom, mitől lett ilyen nagy divat a sülve-főve együtt-levés, egy életen át. Szerintem több a kára, mint a haszna, és az oka meg talán az örök-fiatalság illúziója lehet. Felnőtt embereknek nem kell folyton a párjukkal együtt lenni, el kéne tudni lenni egyedül is a feladatainkkal. Felnőttként nem egymás és magunk kényeztetése kéne, hogy cél legyen, hanem a feladataink elvégzése.
            Nem természetes, és szerintem a huszadik századi párkapcsolati trend. Inkább a mohóságról és az önzésről szól.
            Nekem személy szerint nem hiányzik, hogy valakivel minden nap együtt ébredjek fel. És szeretem, ha van saját otthonom!

            Reply
          • Zsolt 2012. May 13. Sunday 17:44

            Egyetértek veled.

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Brigi 2012. May 13. Sunday 18:23

          Valószínűleg ez csak az idősebb férfiakra jellemző, és szerintem azt jelenti, hogy nem párkapcsolatot keresnek, hanem szakácsnőt-mosónőt-ápolónőt…

          Én egyébként ebben talán nem vagyok tipikus nő, de én nem akarnék összeköltözni a férfival a családalapításig. Ugyan minek? Minek lógjunk mindig egymás nyakán? Szerintem a kapcsolatokat jórészt az öli meg, hogy egyszerűen megunják egymást a sok együttléttől. A másik meg, hogy nem marad semennyi illúzió, varázslat, és ez szerintem jórészt az együttélésnek tudható be.

          Persze közös gyereket érdemben nevelni, terheket megosztani és egészséges családképet átadni csak együtt lehet, szóval akkor összeköltöznék. De addig nem.

          Reply
    • lyány 2012. May 10. Thursday 18:22

      Néha igen, néha nem 🙂

      Reply
  18. Monika 2012. May 9. Wednesday 00:27

    Ha mindkét fél őszintén és becsületesen keresi a párját, és nem csak szórakozni akar, akkor nem szabad hazudni! Mi az első levélváltásnál megállapodtunk, hogy az igazat, és csakis az igazat mondjuk egymásnak, – és azóta is így van! Hat hónapja boldogan, boldog szerelemben élünk együtt, és egyre jobban szeretjük egymást, – de mindent őszintén megbeszélünk egymással szeretettel, odafigyeléssel és megbecsüléssel.
    Higgyétek el, hogy az őszinte tisztelet és megbecsülés minden kapcsolat alapja, – ha ez hiányzik, a szerelem hamar elmúlik! M.

    Reply
    • Brigi 2012. May 9. Wednesday 01:08

      Kedves Mónika,

      jó azért ilyet is olvasni:-)

      Viszont sajnos a Te történetednek van egy feltétele… Te is úgy kezded, hogy “HA mindkét fél őszintén és becsületesen keresi a párját, és nem csak szórakozni akar…”

      A baj pont az, hogy nem tudhatod, hogy a másik csak szórakozni akar e, mert ha igen, azt nagy eséllyel nem fogja megmondani…
      innentől kezdve viszont nem éri meg totál őszintének lenni, mert a másik visszaélhet vele.
      Szerintem óvatosnak kell lenni, és csak akkor kitárulkozni, ha a másik már bizonyított.

      Reply
      • Zsóka 2012. May 10. Thursday 23:07

        Brigi,nagyon jól látod a dolgokat,egyetértek Veled.Én is megállapodtam a társkeresőn megismert férfival,hogy mindent őszintén.Én marha betartottam.Vannak kivételes szerencsés találkozások,de ritka,mint a fehér holló—-sajnos.Nők,férfiak,csalódnak,sérülnek,ez ennek az eredménye.

        Reply
        • Brigi 2012. May 13. Sunday 16:52

          Köszi.
          Szerintem a sok sérülés részben pont onnan jön, hogy az emberek felelőtlenül kitárulkoznak idegeneknek. Szerintem egy felnőtt ember vállaljon felelősséget azért, hogy megvédje önmagát, és ne helyezze a testét-lelkét egy vacsi meg egy mosoly után egy idegen kezébe. Utána meg persze megy a sírás, hogy a másik mekkora szemét. Pedig csak kihasználta a helyzetet…Pl. nem bíznék rá egymillió forintot valakire, akit csak háromszor láttam, ezt nem tenné senki, gondolom. És ugyanezek az emberek önmagukat mégis rábízzák…pedig az értékesebb.

          Reply
          • Zsolt 2012. May 14. Monday 10:44

            Soha nem értettem, hogy emberek miért titkolják a kis “titkaikat” a másik, még részben idegen, de szimpatikus ember előtt. Engem abszolút nem zavar, ha egy kvázi idegen megtudja az életem fontos részeit, mit gondoltam, mit éreztem, mit tettem azokban a szituációkban. Persze csak ha megkérdezi vagy a téma adja. Egyébként meg a legtöbb ilyen úgynevezett “bensőséges dolog” nem nagy szám. Teljesen hétköznapi dolgok, ami rengeteg emberrel elő szokott fordulni. Visszaélni sem lehet velük, úgyhogy az ilyen titkolózás gyakorlatilag paranoia.

            “A lelkét belehelyezi ilyenkor egy idegen kezébe”
            Vajon milyen takargatnivalója, szégyellnivalója van, hogy nem meri megtenni? Amúgy sem kell nagy szavakat használni, az még azért nem a lelke:).
            Bár szerintem sokan azt hiszik, hogy akivel már mélyebb dolgokról beszélgetnek, abban jobban lehet bízni, ott a másik ember már kötődik hozzájuk, meg ilyenek. Lehet, hogy így van, de attól még simán leléphet egy másik nővel.
            Az a stratégia pedig, hogy keveset mondok magamról, mert akkor jobban fog érdeklődni a férfi, hááát… van akinél
            ez bejöhet, mert a tartózkodó nő kissé titokzatosnak tűnhet és emiatt többet járhat rajta a férfi agya, ha foglalkozik ilyenekkel. De én ha észreveszem, hogy mellébeszél, hogy ne áruljon el magáról annyit, akkor inkább csökken az érdeklődésem, mert nem szeretem a bizalmatlan embereket.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. May 14. Monday 11:34

            Egyfelől ezzel teljesen egyetértek (én kimondottan nem szeretem a titokzatosságot se meg a taktikázást se), másfelől meg szerintem itt a lányok többségében arra gondolnak, hogy nem árulják el rögtön, hogy mennyire ki vannak éhezve némi szeretetre (vagy akár szexre), mert az taszító lehet, meg kicsit tényleg ciki is bevallani… Ezt mondjuk én sem szoktam kiírni magamra. Szerencsére ilyesmire normális ember nem is kérdez rá (de ha pechem van, akkor viszont úgyis ráérez).

            Tényleg: taszítja a férfiakat, ha látszik a nőn, hogy nagyon ki van éhezve? Nem annyira szexre gondolok itt, mint szeretetre…
            Ha én férfi lennék, engem zavarna. Viszont úgyis észrevenném…
            Férfiak: észreveszitek? És zavaró?

            Reply
          • Zsolt 2012. May 14. Monday 13:27

            Nem feltétlenül taszító ha észreveszem, hogy vágyik a szeretetre tőlem. Inkább az a baj, hogy onnantól tudom, hogy úgyis meglesz. Ami nem feltétlenül baj, csak olyan dolog, mint mikor a film közben megmondják a végét. Ettől még lehet szeretni a filmet és van olyan, amit annak ellenére, hogy már többször láttam megnézek újra és újra. Mert nem az újdonság élménye hajt benne, hanem az, hogy ugyanazt az érzést, élményt újra átélhessem. Tehát kicsit illúzió romboló ha látom, hogy odavannak értem (szeretetre vágyik és úgy érzi tőlem megkaphatja), de ha alapvetően elbűvölő a lány, és nincs benne taszító dolog, akkor szerintem mindegy.

            Én észre szoktam venni, hogy mit gondolnak rólam, mert figyelek a társalgás közben és elég jól ismerem a metakommunikációs jeleket. A férfiak nagy része pedig szerintem azért ismeri fel, hogy bejön a nőnek, mert általában azt hiszik, hogy bejönnek a nőnek:). Nem ismerik fel, hogy mikor kapnak udvariasságot, maszkmosolyt, stb.

            Üdv, Zsolt

            Reply
      • Ebony 2012. May 14. Monday 12:59

        Kedves Brigi!

        Egyetértek veled, szerintem sem árt az okosság, óvatósság. Főleg itt, az on-line társkeresőn, ahol, tudjuk, hogy semmit nem lehet készpénznek venni.
        Az óvatosság semmiképp nem összekeverendő a titokzatoskodással, aminek egyetlen célja az érdeklődés felkeltése, fenntartása. Ez nekem sem szimpatikus.

        Bizalmat csak bizalomért cserébe szabad adni. Persze valaki elsőként fog adni, ez másképp nem is lehet.:)
        Nagyon tud fájni, ha valaki visszaél a bizalmunkkal vagy eljátsza azt. Ez gyakran megtörténik és nincs az az óvatosság, amivel kivédhető. Ezt be kell kalkulálnunk, akkor talán nem üt ki annyira.

        Kedves Zsolt!

        Emberek szerintem azért titkolják a kis titkaikat, mert nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik. Van olyan is, hogy tényleg nem büszkék rá és ezért nem szívesen beszélnek adott történésről. Egyszer én is évekig őriztem magamban valamit, amit elkeseredésemben tettem. Nem osztottam meg a “kis titkot” senkivel. Aztán egy alkalommal mégis elmondtam valakinek, akiben megbíztam. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, azt mondta, ez gyakori. Szóval számára nem volt nagy szám. 🙂
        Ami az egyiknek nagy szám, a másiknak bagatell ügy. Milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák.:)

        Üdv,E.

        Reply
        • Zsolt 2012. May 14. Monday 13:51

          Kedves Ebony,

          Talán azért tulajdonítanak ezeknek nagy tulajdonságot, mert sokan csak magukkal foglalkoznak. Úgy értem, hogy élnek a kis világukban, ahol ők az alfa és az omega. De én meg úgy veszem észre, hogy nem olyan különlegesek, egyediek az emberek, mint amennyire magukat annak látják. Sokkal több bennük a közös, mint az eltérő. Mégis az énközpontúság miatt nem látják a realitásokat.

          Üdv: Zsolt

          Reply
          • anika 2012. May 14. Monday 14:06

            Ó, ezzel mennyire egyetértek!!! Népbetegség, de ahelyett, hogy ezt népbetegségnek neveznénk, inkább még tovább hajtja az embereket minden (és ők is egymást) az önimádat további fokozása felé. Pedig már most is olyan méretekben harapózott el, hogy nem tudom, hová lehet még fokozni. De félek, hogy majd meglátom a továbbiakban. Kétlem, hogy visszafordulna ez a tendencia. Ma már aki a gyerekét “keményen” neveli (a gyerek és a társadalom érdekében), az is köz-megvetés áldozata. Sajnos.

            Reply
          • Kismókus 2012. May 14. Monday 14:17

            Anika, megkérdezhetem, hány évesek a kislányaid?
            Semmi különös, csak érdekel. Meg érdekel ez a keményen-nevelés téma is. Na nem arról van szó, hogy minden nap agyoncsapnám:)), hanem pl. a következetességről, valamint arról, hogy az egész család érdeke az, hogy legyenek bizonyos, jól körülírható szabályok, keretek. Sokaknál már ez is keménynek számít… Ezért én mindig kaptam a fejemre, hogy minek kell azt a gyereket korlátozni?:(

            Reply
          • anika 2012. May 14. Monday 14:37

            Kedves Kismókus! Bocsáss meg érte, de ITT én nem szívesen beszélgetnék erről. Semmi ilyesmiről. Amúgy szívesen beszélgetek ilyenekről, meg Téged is aranyos lánynak tartalak az írásaid (és a nicked) alapján, de itt ezek a témák számomra nem kiteregethetőek. Elnézést még egyszer.

            Reply
          • anika 2012. May 14. Monday 19:29

            Szia Kismókus! Válaszoltam délelőtt, de nem jelent meg az oldalon. Meg azóta még valami nem jelent meg, amit írtam. Veletek is előfordult ma?
            Azt akartam egyébként írni, hogy ezekről én nagyon szívesen beszélgetek, csak nem ilyen nyilvános fórumon :).

            Reply
          • Ebony 2012. May 14. Monday 21:16

            Szia Zsolt!

            Igen, szerintem is ezért. Ha másokkal többet törődnénk (jó értelemben) és nem forognánk annyit önmagunk körül, akkor fele ennyi önértékelési zavaros ember sem lenne. Azt hisszük mindenki velünk foglalkozik, pedig a többség hozzánk hasonlóan csak önmagával van elfoglalva. De erről szól ez a mostani világ. Ahelyett, hogy megkeresnénk mi bennünk a közös, azt kutatjuk, hogy miben vagyunk egyediek, mások. Ez nem rossz egyébként (ahogy végsősoron semmi sem az), megvan a maga funkciója, de nagyon el tudja magányosítani az embereket a maguk irreális világában.

            A másik téma:
            Ha egy nő kimutatja, hogy nagyon “éhes” a férfi szeretetére, azzal rögtön alárendelt pozícióba viszi magát. Ez fordítva is így van. Nincs meg valamije, ami nagyon kell neki, jelen estben az adott férfitól. Mi ez, ha nem kiszolgáltatottság?
            Nem szabad a hiányt kimutatni, mert elronthatja a kedvezően alakuló kapcsolatot is. Szeretni kell és vagy viszonozzák vagy nem, de szerintem ne hozzuk magunkat függő helyzetbe. Így saját értékünket csökkentjük a férfi szemében. Ahogy írtad is: “úgyis meglesz”. Egyébként velem ez megtörtént, azért tudok róla beszélni. (Mármint, hogy magamat hoztam ily módon kedvezőtlen helyzetbe) 🙂

            Üdv,E.

            Reply
          • anika 2012. May 15. Tuesday 06:36

            Ebony, ez a mondatod annyira tetszik! “Azt hisszük mindenki velünk foglalkozik, pedig a többség hozzánk hasonlóan csak önmagával van elfoglalva.”… Igazi humor :), és találó.

            A másik dologban is egyetértek veled. Én nem egyszer, hanem mindig ebbe a helyzetbe szoktam kerülni. Ha nem vagyok szerelmes, akkor velem nem lehet semmire se jutni, tehát ott vége a kapcsolatnak, pontosabban el sem kezdődik. Ha viszont szerelmes vagyok (minden kapcsolat alapja ez nálam), az rögtön látszik rajtam, és azonnal alárendelt helyzetbe kerülök emiatt. Igaz, szét még egy kapcsolatom sem ment emiatt, de a folyamatos alárendelt helyzet nagyon fárasztó tud lenni. Főleg az én konfliktuskezelési szokásaim mellett (vagyis hogy nem kezelem a konfliktusokat, hanem megbeszélem magammal, hogy a másiknak igaza van, vagy ha nincs, akkor sem tudok mit tenni, mint elfogadni, hogy ő ilyen – remek szokás, tökéletesen önsorsrontó. De a gondolattól, hogy valakivel hisztizni, veszekedni kell, a hideg ráz).

            Reply
          • anika 2012. May 15. Tuesday 06:41

            Kedves Ebony, ez a mondatod nagyon tetszik! “Azt hisszük mindenki velünk foglalkozik, pedig a többség hozzánk hasonlóan csak önmagával van elfoglalva.”…

            A másik gondolatoddal is egyetértek. Én pl nem csak néha, hanem mindig így vagyok, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülök. Nálam csak akkor indul kapcsolat, ha szerelmes vagyok. És az mindig látszik is rajtam. Szóval nekem eleve adott minden kapcsolatomban az alárendelt helyzet. Amit próbálok titkolni (passzivitással), de szerintem nem szokott sikerülni :). Vissza is élnek vele általában. Ki nem dobnak emiatt (sőt), de élnek minden lehetőséggel. Mindig azt a pasit fogom keresni (ha még egyszer az életben keresnék majd valakit), aki nem él vissza… Valószínűleg kár is belefogni :)… (Nem is fogok bele egyelőre, bár nem emiatt).

            Reply
          • Ebony 2012. May 15. Tuesday 11:49

            Szia Anika!

            Hát igen….
            Nehéz megjátszani a szerelmet ott, ahol nincs és még nehezebb palástolni ott ahol van.:) (Nem én találtam ezt ki, csak nem szószerint idéztem, ezért nem tetttem idézőjelbe)

            Nincs is ezzel semmi gond. Adjunk, ha van miből, attól csak többek leszünk. Viszont mindig legyünk vele tisztában, hogy azért tudunk adni, akár szeretetet, szerelmet is, mert gazdagok vagyunk és erősek. Nem pedig azért, mert szenvedünk valaminek a hiányától. Mert az okozza a kiszolgáltatottságot, ha a szükség, a hiány megy rólunk adásba. Ez utóbbit alacsony szinten lévő emberek bitos, hogy ki fogják használni, az érzékenyebbek pedig szánni fognak miatta minket. Nekünk viszont erre semmi szükségünk nincsen!:)

            További szép napot!

            Üdv, E.

            Reply
    • Thorgika 2012. May 26. Saturday 17:20

      Kedves Monika!

      Szerintem ebben igazad van. Az a gond általában, ehhez két ember kell. Nem elég, ha csak az egyik fél őszinte a párjához!

      Reply
  19. Zsolt 2012. May 9. Wednesday 00:30

    A társkeresés elején, egy randin, az ismerkedés közben az emberek próbálják kicsit vagy nagyon jobb színben feltüntetni magukat, mint amilyenek valójában. Próbálnak olyan arcot mutatni, ami a másiknak tetszhet. Nevetnek a másik nem túl jó viccén, érdeklődést színlelnek mikor valami számukra érdektelen téma merül fel, és nem mondják ki az igazi gondolataikat kényes dolgokban, hanem valami mást mondanak helyette. Nem az a kérdés, hogy kell-e hazudni. A hazugság kikerülhetetlen része az emberi kommunikációnak. Már egy találkozás első 10 percében lesz egy rakás hazugság. Egy csomó példát lehetne mondani.
    Ott van mondjuk az, amikor az első randi végén az egyik rákérdez, hogy lesz-e folytatás, amire sok esetben “nem” a válasz, de ezt senki nem mondja oda face to face. Vagy mikor a kávézóban fizetni kell és a pasi azt mondja, hogy “hagyd csak”, a nő meg csak a gesztus miatt nyúlt a pénztárcája felé. Az esetek többségében dehogy akar ő fizetni. Az esetek nagy részében pedig a férfi dehogy akarja meghívni őt, csak tudja ha nem fizet akkor megkapja azt a címkét, hogy spúr. De még ha a nő fel is kínálja, hogy fizeti az ő részét, akkor sem hagyom, mert sok esetben csak egy teszt. Az egész egy nagy színjáték és tele van hazudozással. Aki ezeket nem ismeri, nem lát magában ilyen dolgokat az szörnyen naiv. Persze ha csak az a téma, hogy az adatlapra csupa helyes adatot kell kiírni, akkor találkoztam már olyan nőkkel, akik ezt hazugságok nélkül tették. Bár nem sokkal (1-2%).

    Üdv: Zsolt

    Reply
    • Kismókus 2012. May 9. Wednesday 01:29

      Zsolt, számomra most eléggé lehangoló képet festettél le… 🙁 Tényleg ennyire színjáték lenne ez az egész randi-ügy?… Magamból kiindulva: nem. Igaz, nagy tapasztalatom nincs a témában, hétvégén voltam életemben először igazi randin. Most próbálom visszaidézni részletesen az emlékeket és a magam részéről nem tudok hazugságot felidézni. Több helyen voltunk és ahol felajánlottam, hogy fizetek, azt komolyan is gondoltam, hogy kiegyenlítettebb legyen a dolog.
      Aztán végül mégis Ő fizetett többet.
      Lehet, hogy tényleg szörnyen naiv vagyok, de én őszinte voltam, csak reménykedni tudok, hogy Ő is.
      Miért feltételezed, hogy minden ilyen megjátszott? Ennyire sok negatív tapasztalatod volt? Most kissé elbizonytalanodtam… nem vagyok ilyen rutinos, na.:)

      Reply
      • Zsolt 2012. May 9. Wednesday 02:02

        Szia Kismókus!

        Ha most voltál még az első randidon, akkor meglehetősen fiatal lehetsz. Nincs még nagyon múltad, amiről beszélgetve a sráccal kényes kérdésekben racionalizálnál vagy csak szimplán hazudnál. A fizetés csak egy példa volt a sok közül.
        De akkor ezek szerint nem érezted azt, hogy a srác nagyon bejön és ezért nem akartad magadat előnyösebbnek bemutatni mint amilyen valóban vagy? Kedvesebbnek, figyelmesebbnek, szebbnek, érdekesebbnek, stb? Vagy nem volt benne olyan dolog, nem mondott olyat, ami neked nem tetszett, de mégsem akartad megbántani?
        Egyébként pedig naiv vagy, de ez nálad érthető, hiszen fiatal vagy kevés tapasztalattal magaddal és a többi emberrel kapcsolatban. Ez teljesen normális. A baj akkor lenne, ha 40-50-es fejjel írnál ilyeneket.

        Nem feltételezem, hogy minden ilyen megjátszott, hanem tudom. Látni az embereken randi alatt. A testbeszédükből, az arcukon, a tetteiken. Ha elfogadsz egy tanácsot inkább ezeket nézd, ne a szavakat. Kicsit nehéz a két dolgot együtt (szórakoztatóan beszélgetni és közben figyelni a testbeszédre is), de sok mindent meglátsz majd bennük, amit rejtegetni akarnak. A tapasztalataim nem negatívak, illetve én nem érzem őket annak. Ilyenek az emberek és én ezt teljesen természetesnek tartom, mert reálisan igyekszem nézni őket és nem illúziókon keresztül.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • Kismókus 2012. May 9. Wednesday 02:19

          Zsolt!

          Nem vagyok fiatal, közelebb a 40-hez, mint a 30-hoz. Egy tizensok éves házasságon túl, de az sem randival indult. Ezért írtam, hogy első randi.
          De, eléggé bejött a srác, de mivel én alapvetően nagyon őszinte vagyok, nem éreztem úgy, hogy többnek kéne mutatnom magam annál, mint amilyen valójában vagyok. Amúgy is az esélytelenek nyugalmával mentem, úgy gondoltam, ha meglát, szóba sem fog velem állni.:) Aztán nem így lett. A magam részéről pl. tényleg igazán jól éreztem magam vele, mindenféle megjátszás nélkül.
          Nem tett semmi olyat, ami ne tetszett volna és szóvá kellett volna tennem.
          Szóval abban igazad van, hogy tapasztalatlan vagyok, de nem fiatal. A te tapasztalataid szerint viszont az emberek jellemzően nem őszinték a randikon, ha jól értettem, ugye?

          Reply
          • Zsolt 2012. May 9. Wednesday 13:16

            Igen, nem őszinték. Ha azok lennének, akkor általában nem lenne második randi és ezt tudják jól. De a hazugságoknak és az őszinteségnek is rengeteg árnyalata van. Van, aki a sminket már hazugságnak látja, van aki csak tetszeni akar és igényes első benyomást tenni. Van aki udvariasságból nem szól ha valami zavarja és ezt jólneveltségnek tudja be, valaki meg minden ilyesmit szóvá tesz, mert úgy érzi magát őszintének. Mint látható a vége az, hogy mindenki őszintének gondolja magát és senki nem hazudozik. Ezt hívják racionalizálásnak. Amit az emberi psziché hív életre, hogy megvédje önmagát attól a negatív dologtól, amit voltaképpen megtett csak nem szeretne szembenézni vele. Egy önvédelmi rutin ez az emberi agyban. Senki sem szereti magát szar, szemét, hazug alaknak tartani, ezért megvédi őt a pszichéje. Persze amíg a fenti elhanyagolható súlyú témákban racionalizál valaki addig semmi gond nincs. Csak sokszor mikor beszélünk a múltról, akkor megfigyelhető, hogy a másik oldal (férj/feleség/partner) mindig a szar és mi vagyunk a jók. Holott ez többnyire nem ennyire egyértelmű. Ilyenkor van az, hogy az ember fel sem fogja, hogy hazudik önmagának, hazudik az új partnernek, mert neki annak idején kényelmesebb volt racionalizálni a történteket, mint komolyan szembenézni vele és tárgyilagosan kezelni. Sokan ezt sem tekintik hazugságnak, mert fel sem fogják. És az is hazugság, hogy szeretnénk ha a randipartner őszinte lenne hozzánk. Nem szeretnénk ha a szokásos átlag ruházatban, smink nélkül jelenne meg és elmondaná a problémáit, mert ez az emberek többségét nem érdekli. Nem kíváncsiak rá és nem alakít ki bennük vonzalmat egy ismeretlen iránt. Nem akarunk egy hétköznapi, szürke, problémás embert megismerni, mert ennél jóval többre, különlegesebbre vágyunk. Izgalomra, titokzatosságra, arra, hogy a másikon pörögjön az agyunk, rajongásra, stb. Ezt pedig nem lehet őszinteséggel hozni. De csak azért nem mert a legtöbb ember az átlagemberek unalmas életét éli. Aki hétköznap is érdekes, izgalmas vagy annak tetsző élet él, az nyugodtan lehet hétköznapi és kvázi őszinte egy randin.

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Judit 2012. May 9. Wednesday 09:44

          Kedves Zsolt!
          Érdekeseket írsz, jók a meglátásaid. Szívesen olvasnálak, nem csak itt.

          Szép napot!
          Judit

          Reply
          • Zsolt 2012. May 9. Wednesday 14:51

            Kedves Judit,

            Köszönöm szépen. Ha van kedved írd meg az email címed és akkor tudunk beszélgetni máshol is.

            Üdv: Zsolt

            Reply
        • Judit 2012. May 11. Friday 10:16

          Kedves Zsolt!

          e-mail címem: judit.ferenci@gmail.com

          Üdv:
          Judit

          Reply
        • Judit 2012. May 11. Friday 10:20

          Kedves Zsolt!

          e-mail címem:
          judit.ferenci/kukac/gmail.com

          Üdv:
          Judit

          Reply
    • anika 2012. May 9. Wednesday 08:51

      Itt az a kérdés, hogy hol húzzuk meg a határt a hazugság és a jólneveltség között. Ez a gyereknevelés során is felmerül. Én úgy gondolom, nem hazudni tanítom a gyerekemet, hanem kultúrált, nem sértő viselkedésre. Húsz év után is nevethet majd a felesége nem túl eredeti poénján, nem csak az első randin. Jóindulat ez, és nem hazugság. És azt sem kell megmondani a nejének szülés után egy hónappal, hogy “de kövér vagy”. De ez még nem hazugság.

      Reply
      • anika 2012. May 9. Wednesday 08:52

        na, ez megint rossz helyen jelent meg, tök idegesítő. Ezt Zsolt hsz-jére írtam.

        Reply
      • Zsolt 2012. May 9. Wednesday 14:37

        Amiről írsz az a kegyes hazugság kategóriájába esik. Hazugság az is, csak azért tesszük, hogy a másiknak jó legyen, mert nem akarjuk megbántani. Persze lehet ezt jólneveltségnek mondani, de attól még valótlan. Bár nem kifejezetten terhesség, de ha nálam megkérdezi a lány, hogy “jaj ugye nem nagy a fenekem ebben a farmerban”, akkor ha tényleg nagy akkor simán rávágom, hogy de igen, jó nagy feneked van ebben, de én pont az szeretem:). Közben meg vigyorgok és rácsapok a fenekére. Részben igaz, részben nem, amit mondok. benne meglesz a vágy, hogy csökkentsen a méretein, de közben érzi, hogy szeretik is. Persze ha ez állandósul vagy túlmegy egy határon (az alakja), akkor már nagyon nem megy a kegyes hazugság.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • anika 2012. May 9. Wednesday 20:16

          Na, ez pont így jó.
          Amúgy viszont az, hogy nem mondom ki minden észrevételemet, az lehet, hogy tényleg “kegyes hazugság”, de valahol mégis jólneveltség is egyben. Ha rákérdeznek, az más. Én olyankor bajban szoktam lenni (mert nem bírok hazudni, pedig néha érzem, hogy jobb lenne).

          Reply
          • Thorgika 2012. May 26. Saturday 17:28

            Vagyis akkor Te is hazudsz, csak kegyesen, jól nevelten?
            Jó kis alibi ez is, főleg ha rajtad kívül senki se tudja mi a “kegyes” hazugság pontosan, vagy jól neveltség.:)

            Reply
    • Hajni 2012. May 11. Friday 09:47

      Kedves Zsolt!

      Szerintem az igazságot nem kell egyből “ráterhelni” a másikra…vannak lépcsőfokok.Az nem hazugság, ha nem mondok el mindent egyből az első randin a másiknak.(Lehet, hogy napokig a kávézóban ülnénk akkor 🙂 ….)Az pedig, hogy “teszteljük” a pasikat részben igaz! Ez évtizedek óta bevett szokás, és imponáló, ha egy pasi fizet.De alku tárgya, hogy a következő találkozón, már én is beszállok. Szerintem ! 🙂
      Szép napot!

      Hajni 🙂

      Reply
      • Zsolt 2012. May 11. Friday 10:49

        Kedves Hajni,

        Az attól függ, hogy mit nem mondasz el az első randin. Nem osztom azt a széles körben elfogadott nézetet, hogy mert valamit nem mondtak el az még nem hazugság. Számos esetben ha elmondják akkor az ember máshogy döntene. De alapvetően míg apróságokról van szó, addig igazad van. A tesztelést egy alkalmatlan dolognak tartom, mert nem az a lényeg, hogy valaki mit csinál, hanem, hogy miért csinálja azt és az nem derül ki a teszt során. A fizetés pedig lehet, hogy nálad második alkalommal már “alku” tárgya, de egy férfi nem fogja kérni (alkudni nálad) ha van egy kis esze. Így ennek csak akkor van értelme, ha te ajánlod fel. A nők jelentős többsége meg nem szokta felajánlani.

        Üdv: Zsolt

        Reply
        • anika 2012. May 11. Friday 18:53

          “Nem osztom azt a széles körben elfogadott nézetet, hogy mert valamit nem mondtak el, az még nem hazugság. Számos esetben ha elmondják, akkor az ember máshogy döntene.” – Ez a mondat nagyon tetszik nekem!!! Már gyerek koromban is ezt tanították. Pl hogy ha nem mondom meg, hogy egyest kaptam, az pont ugyanolyan hazugság, mint ha azt hazudnám, hogy nem kaptam egyest.

          Csak azt sajnálom nagyon, hogy ez a nagyon korrekt hozzáállás csak borzasztó kevés emberben van meg. Sokáig azt hittem (amíg csak “magamfajták közt mozogtam”, vagyis boldogult fiatal koromban), hogy mindenki ugyanolyan őszinte, mint én. Hatalmas pofára esés volt nekem, hogy nagyon nem!!! És egyre gyakrabban csodálkozom el mostanában :(. És nem is értem az embereket a hazudozás, eltagadás miatt. Annyira belém nevelték mindenhol, hogy jónak kell lenni, nem pedig jónak tettetni magunkat (és a hibáinkat be kell ismerni), hogy egész egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy mások nem erre törekszenek. Olyan, mintha most jöttem volna az óvodából 🙁 és nem érteném a felnőtteket. Azért agyalok ennyit, mert próbálom megérteni a világot.

          Reply
  20. lovatlan herceg 2012. May 9. Wednesday 02:31

    A legnagyobb hazugság az, ha magunknak hazudunk. És minden hazugság között a No. 1: “Én sohasem hazudok”.

    A lélek önvédelmi mechanizmusa a kis hazugságainkat átalakítja magunk előtt, ráírja a címkét, hogy “ez nem is hazugság”, a füllentés nem hazugság, a jó szándékú hamisság nem hazugság, a másik érdekében való hazugság nem hazugság, és így tovább a végtelenségig. Ki-ki saját mércéje és gerince határozza meg, hogy mekkora hazugságokig képes elhitetni magával, hogy ő valójában nem is hazudik. De hogy mindenki megteszi, annál biztosabb talán nincs is a világon.

    Mint ahogy dr. House is hazudik, és a sorozat legjobb pillanatai közé tartozik, amikor valaki ráébreszti őt a saját magának való hazugságaira… mert ezt a legnehezebb megláttatni valakivel.

    Egyébként, azt hiszem, ha valaki profin tud önmagának hazudni, az az út vezet legbiztosabban a másoknak való hazugságokhoz. És egy idő után már nincs visszaút, és az illető tényleg hisz benne, hogy ő a legőszintébb a világon.

    Reply
    • anika 2012. May 9. Wednesday 08:34

      Ha valaki magának hazudik, az az út vezet legbiztosabban a totális szellemi leépüléshez! Ezt nekem már kiskoromban megtanították, ezért nagyon vigyázok, hogy ne hazudjak magamnak. Ha utólag rájövök, hogy mégis megtettem, akkor adok is magamnak egy képzeletbeli pofont, aztán tisztázom magammal a félreértést. Félek az önáltatástól, tök ciki, ha mások látják, milyen vagyok, csak én nem. Félek a hazug emberektől, de legjobban azoktól félek, akik el is hiszik a saját hazugságaikat, mert ők tényleg teljesen alkalmatlanok a beszélgetésre, a közös gondolkodásra, a közös problémamegoldásra. A kegyetlenül, kíméletlenül őszinte embereket tartom csak valamire. Még vitára érdemesnek is csak az ilyeneket tartom, és a hízelgős, hazudós, konfliktuskerülő, jellemtelen embereket “használom”, mikor nagyon felkínálják magukat (pl munka során), de nem tartom őket sokra. A méltó ellenfelet, aki őszintén megmondja a véleményét, nehéz embernek látom, de sokkal többre tartom.

      Reply
    • Zsolt 2012. May 9. Wednesday 13:36

      Ez teljesen így van.

      Reply
  21. Kenderes Erika 2012. May 9. Wednesday 07:33

    Brigi!

    “Szerintem óvatosnak kell lenni, és csak akkor kitárulkozni, ha a másik már bizonyított.”-idézet tőled!

    Kérdezem mi van akkor, ha a másik fél is pont így gondolja?

    Zsolt! “Kedvesebbnek, figyelmesebbnek, szebbnek, érdekesebbnek, stb? ”
    Az az igazság, hogy milyennek lát egy férfi, az valójában tőle függ! Mert mindig azon múlik, hogy két ember hogy viszonyul egymáshoz, mit tud kihozni a másikból! Ha egy férfi előzékeny, udvarias alapból, vagyis úriember, az mellett a nő igazi hölgyként érezheti magát. Persze ezt megjátszani sokáig nem lehet, pár találkozás után úgyis kiderülnek a hazugságok!
    A csak néha iszom, sose voltam még részeg is ilyen. Aztán pár találkozás, és látod, hogy az illető alkesz. És még ő van megsértődve, hogy köszönöm, elég volt!

    Reply
    • Zsolt 2012. May 9. Wednesday 13:49

      Zsolt! “Kedvesebbnek, figyelmesebbnek, szebbnek, érdekesebbnek, stb? ”
      Az az igazság, hogy milyennek lát egy férfi, az valójában tőle függ! Mert mindig azon múlik, hogy két ember hogy viszonyul egymáshoz, mit tud kihozni a másikból!

      Az egyik állítás cáfolja a másikat. Igen, azon múlik, hogy két ember, hogy viszonyul egymáshoz. De abból az egyik te vagy, így annak, amit mutatsz komoly hatása van a másikra és így rád is.

      Reply
      • anika 2012. May 9. Wednesday 20:46

        Szerintem olyan egyszerű. Ha nekünk az tetszik, hogy érdekes, kedves, szép, figyelmes egy ember, és ilyenek szeretnénk lenni, akkor ilyennek kell lenni. És utána nincs miért hazudozni.
        Igazából nem is azért érdemes úgy élni, olyannak lenni, ahogy és amilyennek tényleg szeretjük magunkat, hogy társat találjunk, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat, hogy szeretni tudjuk magunkat. Ha ez probléma, akkor nem a társkereséssel kéne még foglalkoznunk, hanem az önépítéssel.
        Ha bemegyek a boltba, és rám akarnak tukmálni valamit, ami pocsék, de jónak látszik 5 percig, akkor joggal fogok felháborodni. Ha az üzleti életben azt várjuk egymástól és SAJÁT MAGUNKTÓL, hogy ne szemetet adjunk el, amiről hamarosan kiderül, hogy nem az, aminek látszik, akkor a társkeresésben miért engednénk meg magunknak a hazugságot???

        Reply
    • Brigi 2012. May 12. Saturday 00:55

      Mi van akkor? Mi lenne? Az az egészséges, ha a másik fél is így gondolja. Kölcsönösen kell bizonyítanunk egymásnak.

      Reply
  22. Amazon 2012. May 9. Wednesday 09:05

    Sziasztok!

    Érdekes tapasztalatokat és meglátásokat olvastam az általatok írt vélemények között. Mindenkinek igaza van. 🙂
    Az ember félelmében hazudik, és az őszinteségben is találhat féligazságokat illetve valótlant. Mindenki saját magához viszonyítva éli meg a történéseket. Aki gyakran állít valótlant, vagy nem meri felvállalni önmagát, az nagy valószínűséggel a másikban is ugyan azt látja meg. Vannak akik természetükből adódóan sarkítanak, vagy felnagyítanak dolgokat vagy épp elbagatelizálják. Személyiség függő. Mindenki azt a viselkedést várja el a másiktól, amilyen a saját maga viselkedése. Az őszintébb feltételezi az őszinteséget, a füllentőbb hitetlenebb a másikkal szemben.
    Összefoglalva, többségében azt fogjuk kapni a másik fél részéről, amit elvárunk – első sorban magunktól és természetesen másoktól is. 🙂

    Reply
  23. anika 2012. May 9. Wednesday 09:29

    Egyébként azt hiszem, a hazudozás alapja az, hogy a problémáinkat nem megoldjuk, hanem hazugsággal szépíteni próbáljuk a helyeztet.

    Szerintem ha van egy probléma, akkor először is tudatosítani kell, hogy az probléma. Aztán vagy meg kell oldani, vagy ha nem tudjuk megoldani (vagy nem elég fontos ahhoz, hogy energiát szánjunk a megoldásra), akkor el kell fogadnunk, hogy “ezzel a problémával csak ilyen eredményt tudok elérni”.

    A pontozás erre tényleg jó, és akiket gyakran pontoznak (egyetemet végzett emberek, multis alkalmazottak), azok jobban is viselik ezt, jobban viselik az igazságot.
    Legjobb persze azoknak, akiket az élet (vagy a szülői ház, vagy az egyetem, vagy a multinacionális munkaadó, vagy bármi) már arra nevelt, hogy “ha problémád van, oldd meg”.
    Persze a férfi alacsonyságára vagy a nő életkorára nyilván nincs “megoldás”, de lehet kompenzálni mással, meg lehet elfogadni, hogy “nem a leg-vágyottabbat fogom kapni, így jártam”. De nem csak a leg-vágyottabbal lehet boldognak lenni.

    Szóval a hazudozásban, a szőnyeg alá söprésben nem csak az a veszélyes, hogy félrevezetjük a másikat, hanem az is, hogy megoldatlanul maradnak a problémáink, holott akár meg is lehetne őket oldani, sőt, annak lenne igazából értelme. Akivel nincs nagy probléma, abba meg bele lehet szeretni, ha jókor van jó helyen. Nem kell extrának lenni, elég, ha jókor vagyunk jó helyen ÉS nincs kirívó probléma velünk, és nem nálunk klasszisokkal jobb partnert néztünk ki magunknak.

    Reply
  24. Ebony 2012. May 9. Wednesday 10:04

    “Azt cselekedjétek másokkal, amit szeretnétek, ha mások cselekednének veletek.”

    Ergo mindent visszakapunk a hazugságot is az őszinteséget is. Sokan viszont azt hiszik, hogy ha nem öntik rá az összes “negatívum” dolgukat a másikra az első randin, akkor már nem is őszinték. Ez nem így van. Meg kell válogatni, hogy kinek és mennyit mondunk el magunkról. A téma kerülése, halasztása, finomítása még nem hazugság.
    Szerintem az első találkozáskor még bőven elég általánosságban beszélgetni, kipuhatolni, hogy bizonyos dolgokról a másik hogyan vélekedik.
    A rögtön őszinte vagyok, de nagyont tolakodásnak is érezheti a másik fél.
    A hazugság pedig mindig kiderül, csak idő kérdése.

    Vannak emberek, akik, őszintének tartják magukat, de valójában csak ezzel magyarázzák önmaguk és mások előtt az állandó kritizálási hajlamukat.
    Akinek nem inge, ne vegye magára!:)

    Reply
    • Thorgika 2012. May 26. Saturday 17:49

      Az nem olyan vészes, ha egy Nő (vagy egy férfi) csúsztat az elején. Az viszont igen, ha utólag és főleg utólag, azt állítja ő maga mennyire az igazság bajnoka.

      Reply
    • Thorgika 2012. May 26. Saturday 17:51

      Szóval azt akarom mondani, hogy nem annyira hazugsággal van a baj, hanem annak minőségével és annak a másikra gyakorolt eredményével. Nem mindegy, hogy sminkelünk és letagadunk 5 kilót vagy egy jól irányzott hazugsággal, tönkretesszük valakinek az életét.

      Reply
  25. Katica. 2012. May 9. Wednesday 10:26

    Szia!
    Hazugság,Nem tudom.Én nem tartozom a sem a 40-sem60,ok közé.Évtizedekel ezelőtt,koromat idősebbnek kelett,mondanom,mert igen fiatalnak tartottak.Most forditva van ,voltam egy házaságban hosszu esztendökig,majdpár kapcsoltban szintén hosszú éveken keresztül.Sjnos mind a két esetben.el hunytak.Megint egyedül maradtam.Melyet nem birok el viselni.Úgy döntöttem,hogy társkeresőre fel ieratkozom.Meg is tettem,De azt tapasztaltam,hogy a koromnál fogva ha ki irom a valóságot senki még meg sem nézi az adatlapom ,nem pedig szóba álnának velem.Pedig ahogy már előzőleg is irtam most is letagadhatnék 10 évet/nem szerencsés/szenvedtem tőle sokat/Véletlenül rá akadtam egy igen rendes emberre de 5-évet tagadtam le a koromból.Sokat gondolkodom,hogy meg mondjam e hiszen így elfogadott és én is ,mertő is tobb mint 5 -ével idősebb nálam és kölcsönösen meg kedveltük egymást.Barátnőim azt mondják ne mondjam meg.De azért engem bánt a dolog,Néha már majdnem meg mondom és valahogy úgy jön ki,hogy nem kerül rá a sor.Tisztelettel.

    Reply
    • Thorgika 2012. May 26. Saturday 17:57

      Szerintem ebben nyugodtan hazudj! Lehet, hogy a másik pont ennek a hazugságnak köszönhetően találja meg benned az “igazit”. Az már gáz, ha azt hazudod 50 évesen, hogy 3 gyereket szeretnél tőle. (Persze aki ezt beveszi, meg is érdemli.:))
      Hazudni igenis kell, de nem mindegy kinek és mit, mert “a pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve”.

      Reply
  26. Ági 2012. May 9. Wednesday 10:38

    Sziasztok, Ági vagyok!
    Azt írod Andi, hogy ” Persze az Átcsomagolós tréningek után bátran kijelenthetem, hogy egy-egy jól sikerült adatlapfotó, smink és öltözék csodákra képes.” Mi van akkor, ha nem az adatlapfotó szerint néz ki “tökéletesen” az randikon, ha nincs profin kisminkelve, uram bocsá, lekerül a smink egy együtt töltött éjszaka után, és kicsomagolják az öltözékéből??? Szerintem az elején kell “kíméletlenül” őszintének lennünk, ha menni akar, inkább az első randi után menjen, ne raboljuk egymás idejét. Szoktam sminkelni magam, de csak annyira, hogy természetesnek hasson, ne ijedjen meg a partnerem, ha lemosom. A legtöbb férfi nem foglalkozik azzal, ha van hasa, még nem találkoztam olyannal, aki el akarta volna tüntetni. Ők merik vállalni magukat, némelyik még büszke is a “tekintélyére”. Nekünk nőknek is vállalnunk kell saját magunkat, el kell fogadnunk saját magunkat, mert ha mi nem fogadjuk el, akkor mástól hogyan várhatnánk el? Ha kellek, akkor kelljek olyannak, amilyen valójában vagyok, és nem csak külső,hanem belső értékek is vannak. Aki csak a külsőm miatt akar velem lenni, azzal ÉN/!/ nem akarok lenni!! Ennyi. 🙂

    Reply
    • Randi Andi 2012. May 9. Wednesday 11:20

      Kedves Ági!

      Teljesen félreérted a helyzetet! 🙂

      Nem olyan adatlapfotót készítünk, ami után rá sem lehet ismerni az emberre.
      Olyan adatlapfotót készítünk, ami megmutatja az adott ember szépségét. Nem tudom, veled előfordul-e, de én magamnak sokkal jobban tetszem a tükörben, mint fotón. Miért? Mert a fotós nem jó, a fények nem jók, a gép nem jó. Ha magamnak sem tetszem az adott fotón, hogyan tetszhetnék másnak?
      Online társkeresésnél akár tetszik neked, akár nem, a fotó kardinális kérdés és én rengeteg előnytelen, rossz fotót látok ami pont hogy elrejti a fotón lévő szépségét ahelyett, hogy megmutatná. A rossz fotó nem egyenlő az őszinteséggel! A rossz fotó az rossz.

      A másik: “nem csak külső, hanem belső értékek is vannak.” Teljesen egyetértek. Na de ne dugd a fejedet a homokba és szajkózd azt hogy “engem a belső értékeimért szeressenek!” A külső igenis fontos, a férfiak pedig vizuális típusok akár tetszik ez neked, akár nem. És ha már fontos a külső, miért ne hoznánk ki belőle a lehető legtöbbet? És ne csúsztass: nem arról van szó, hogy csak a külsődért kellesz valakinek. De azért IS. Nem csak szellemből és lélekből állunk, hanem testből is.

      Az Átcsomagolós tréningen olyan sminket készítünk, amit bárki meg tud utána csinálni, reggel, félálomban, 5 perc alatt 🙂

      Szóval kedves Ági! Te milyen vagy valójában? Olyan vagy, mint amilyen a legelőnytelenebb fotóidon? Vagy mégis inkább olyan, mint amilyennek a tükörben szereted magad látni?
      Mutogatsz a férfiakra vagy mindenki másra amiért nem tetszel, vagy teszel azért, hogy kihozd magadból a JÓ NŐT?

      Reply
      • Randi Andi 2012. May 9. Wednesday 11:24

        ui: “kíméletlenül őszintének” lenni az első randin?!

        lássuk hogy is nézne ki:

        “Szia. Otthagyott a férjem egy másik nőért, aki sokkal jobb volt az ágyban, mint én és nem volt annyira depressziós. Most kötődési problémáim vannak, meg egy albérletem ahová a gyerekkel költöztünk.”
        “Az klassz. Én egy olyan pasi vagyok, aki eléggé bizonytalan a dolgában, nem is keresek annyit, mint amennyit szeretnék, sokszor egy lúzernek érzem magam, most főleg, hogy online próbálok társat keresni. Egy éve nem voltam nővel nagyon szeretném ha gyorsan a tárgyra térnénk.”

        😀

        Reply
        • anika 2012. May 9. Wednesday 11:56

          Kedves Andi! Elmagyarázhatnád az online társkeresőknek, hogy a helyesírás milyen fontos, és hogy honnan kaphatnak segítséget hozzá (word helyesírás ellenőrzője, sok könyv elolvasása, gyakorlás word segítségével, stb).
          Írásbeli ismerkedéshez erős írásbeli készségek szükségesek. Diszgráfiások és igénytelenek hátrányban. Szerintem nem ártana erre is kitérni. Persze megint olyan dolgot javaslok a társkeresőknek, ami melós… (szóval nem fognak érte szeretni).

          Reply
          • Kismókus 2012. May 9. Wednesday 12:24

            Anika, jó, hogy leírtad ezeket a gondolatokat, már hetek óta ez jár a fejemben. Olyan igénytelen helyesírásokkal lehet itt-ott találkozni, hogy csak pislogok:(

            Reply
          • Thorgika 2012. May 26. Saturday 18:01

            Akkor kapaszkodj meg:D
            A Word az egy application címe, amit nagybetűvel kellene írnod.

            Reply
        • Éva 2012. May 9. Wednesday 16:34

          Hú.ez talált!Én majdnem ilyen hülyén ismerkedem..Éva

          Reply
        • Ági 2012. May 11. Friday 08:55

          Szia Andi!
          Na, pontosan ezért nem szeretek sem sms-ezni, se e-mailezni, mert teljesen félreérthető. A lényeg, hogy nem azt értettem, amit Te kivettél az e-mailemből. Ezért többet nem szólok hozzá. Egyébként még a nők szerint is “jól nézek ki”, a férfiak is “jó nőnek tartanak” és azt kérdezik, hogy “egy ilyen nő miért páratlan”? Szóval a külsőmmel nincs semmi baj, /sőt lassan hátránynak érzem, mert megkívánnak és rövid távra terveznek/ egyszerűen nem találkoztam még azzal a férfival, akivel egy irányba néztünk volna hosszú távon. Mert nem az számít, hogy egymás szemébe nézzünk, hanem, hogy egy irányba. Ugyanazt akarjuk. Jól működő hosszú távú kapcsolatot. 🙂

          Reply
          • anika 2012. May 11. Friday 09:45

            Na, ezt akár én is írhattam volna, nagyon egyetértek minden szavával. (Kivéve azzal, hogy “többet nem szólok hozzá” :))

            Reply
      • Éva 2012. May 9. Wednesday 16:32

        Többé-kevésbé elolvastam a hazugságról szóló véleményeket.Tele van füllentésekkel,üdítő kivétel Zsolt(nahát egy férfi!!!)
        Még hogy ennyi őszínte ember lenne?!Igenis hazudozunk,hol sértőn,hol “kegyesen”,hol csak magunknak,hol a környezetünkben élőknek.Azt hiszem Zsolt (is)írja: a hazugságnak vannak árnyalatai és az “első randin” mindenki fényezi magát,sőt általában mindig az exek,akik a hunyók..Éva

        Reply
        • anika 2012. May 9. Wednesday 20:26

          Az a hazugság, hogy az első randin mindenki fényezi magát! Miért kell kijelenteni ilyeneket? Írd azt, hogy eddigi tapasztalataim szerint az emberek általában fényezik magukat. De ne döntsd el, hogy én is fényezem magam (nem, nem szoktam, és elhiszem a többieknek, akik azt írták, hogy ők sem, hogy tényleg ők sem). És azt pláne ne döntsd el személyes ismeretség nélkül, hogy én itt is csak hazudom azt, hogy nem szoktam az első randin sem fényezni magam. Meg máskor sem. Vannak rossz kereskedők. Nem kevés. Ha munkaadó lennél, aki rendre felvételiztet embereket, akkor tudnád, mennyire nem igaz, hogy “mindenki fényezi magát”.

          Reply
          • Zsolt 2012. May 9. Wednesday 23:36

            Ki szoktad magad sminkelni, szép ruhákat veszel fel, megnézed, hogy lehetnél minél csinosabb egy randin?

            Ha igen, akkor ez a külső fényezése.

            Kedves, udvarias, figyelmes vagy a randi során, kerülve az olyan gesztusokat, szóhasználatot, amivel a másikat megsértenéd, még akkor is ha nem értesz vele egyet? Inkább mondjuk úgy, hogy óvatosabban, megengedőbben fogalmazol ilyenkor vagy simán direkten?

            Ha az előbbi, akkor az sok esetben szintén púder.

            Azt már mondtad, hogy ha valami nem tetszik akkor azt nem teszed szóvá. Csak éppen lehet, hogy ezért nem fogsz vele legközelebb találkozni, amit “természetesen” nem mondasz el neki. Ez konkrétan olyan dolog, ami elég sok embernek fájó (mert nem tudják miértjét). A hazugságnak ez is egy fajtája.

            Ezenkívül, mikor a múltadról beszélsz, akkor biztos vagy benne, hogy mindent tárgyilagosan látsz és adsz elő. Mert annak idején mindent szépen átgondoltál, megbeszéltél az exekkel és valóban objektíven látod a helyzetet (mindkét szemszögből). Vagy a szokásos sztorikat hozod, ahol te voltál a jó, a másik oldalon a volt párod a rossz?

            Ezenkívül mikor magadról mesélsz, akkor a jó tulajdonságokat emeled ki magadról, olyan történeteket mesélsz, amiben kedves, aranyos, stb voltál, vagy amikor házisárkány és az ehhez kapcsolódó tulajdonságokat? Főleg ha olyan a pasi, aki neked minden szempontból rögtön bejön és szeretnéd ha összejönne.

            De pl. mikor az elején megkérdezi, “hogy érzed mostanában magad” és tudod, hogy elég magányos vagy, hiányzik a szex is, stb (most csak mondtam néhány dolgot, ami az egyedül lévő embereknél elő szokott fordulni) akkor mit válaszolsz?

            Illetve számodra elég fontosak az anyagi dolgok is. Ezt szépen kipuhatolod és ha nincs neki annyi akkor dobod, vagy tisztán felhozod a témát és felvállalod az ezzel járó dolgokat?

            Egyébként alapjában véve őszinte nőnek ismertelek meg.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. May 10. Thursday 08:04

            Zsolt, válaszolok egyenként, de alaposan átgondoltam, légyszíves ne mondd, hogy nem igazak a válaszaim 🙂

            “Ki szoktad magad sminkelni, szép ruhákat veszel fel, megnézed, hogy lehetnél minél csinosabb egy randin?”

            Még soha életemben nem sminkeltem ki magam, amit minden nap használok (arckrém, pirosító), azt szoktam a randin is. Szép ruháim nincsenek, kötelező alkalmakra méla undorral kiöltözöm, mert muszáj, de randira ugyanúgy öltözve megyek, ahogy napközben voltam.
            Persze ehhez hozzá tartozik, hogy smink nélkül és szép ruhák nélkül is elfogadható a külsöm (még eddig mindenkinek bejött). Szebbet nem akarok, szebbet tettetni meg pláne nem.

            “Kedves, udvarias, figyelmes vagy a randi során, kerülve az olyan gesztusokat, szóhasználatot, amivel a másikat megsértenéd, még akkor is ha nem értesz vele egyet? Inkább mondjuk úgy, hogy óvatosabban, megengedőbben fogalmazol ilyenkor vagy simán direkten?”
            Igyekszem mindig kedves, figyelmes lenni, ha csak randin lennék az, az rég rossz lenne.
            Sajnos direkt megfogalmazásra hajlamos vagyok, mindig, még állásinterjún is :(. Igaz, eddig még sosem volt ebből bajom! Legalábbis a kamaszkorom elmúltával. Sokszor nagyon eretnek a véleményem, de érdekes módon pont ettől szokott nekem erőltetés nélkül is jól menni a társalgás, a másik bevonása, stb. Megy magától…

            “Azt már mondtad, hogy ha valami nem tetszik akkor azt nem teszed szóvá.” – nem csak randin. Általában igaz. Ha viszont fontos, akkor előbb-utóbb azt mondom, “beszéljük meg”.

            “Csak éppen lehet, hogy ezért nem fogsz vele legközelebb találkozni, amit “természetesen” nem mondasz el neki.” – Meg szoktam kérdezni, hogy szeretné-e, hogy elmondjam, miért, és ha szeretné, elmondom.

            “Ezenkívül, mikor a múltadról beszélsz, akkor biztos vagy benne, hogy mindent tárgyilagosan látsz és adsz elő.” – Meg is szoktak döbbenni rajta! Korrektül elmondom, mi volt az én hibám, és nem is kevés volt, szégyellem is magam miatta. Nem bántom az exeket a hátuk mögött (még azt se, amelyik ivott és dohányzott, még fiatal koromban, mert amúgy őt is szerettem, csak ne ivott volna).

            “Mert annak idején mindent szépen átgondoltál, megbeszéltél az exekkel és valóban objektíven látod a helyzetet (mindkét szemszögből).” – máshogy nem is lehetne. Én nem tudom úgy csinálni, hogy nem beszéljük meg korrektül. És be szoktam ismerni a hibáimat.

            “Vagy a szokásos sztorikat hozod, ahol te voltál a jó, a másik oldalon a volt párod a rossz?” – a múltból nem, de a jelenben ha valamin felmérgelem magam, és úgy érzem, igazam van, szoktam panaszkodni a másikra (bárki az). De meggyőzhető vagyok, hogy mégsem volt igazam, sőt, képes vagyok bocsánatot kérni is, ha utólag rájövök (vagy ráébresztenek), hogy megbántottam valakit igazságtalanul.

            “Ezenkívül mikor magadról mesélsz, akkor a jó tulajdonságokat emeled ki magadról, olyan történeteket mesélsz, amiben kedves, aranyos, stb voltál, vagy amikor házisárkány és az ehhez kapcsolódó tulajdonságokat?” – Nem mesélek magamról. A pasi érdekel a randin, őt hallgatom. Tényleg. Mert nálam mindent az dönt el, hogy őt én milyennek találom.

            “De pl. mikor az elején megkérdezi, “hogy érzed mostanában magad” és tudod, hogy elég magányos vagy, hiányzik a szex is, stb (most csak mondtam néhány dolgot, ami az egyedül lévő embereknél elő szokott fordulni) akkor mit válaszolsz?” – Na, itt nyertél. Eszembe nem jutna bevallani, hogy hiányzik a szex :). Azt hiszem, ennél kitérnék, de azért tenném, mert ez a téma túl intim ahhoz, hogy az első randin elmondjam. Ahogy azt se mondom el, hogy vizsgák előtt hasmenésem volt diák koromban. Mert ezek az én titkaim! De ez nem hazugság, ezek intim titkok, amikbe majd egy intim viszony során avatok be egy intim partnert.

            “Illetve számodra elég fontosak az anyagi dolgok is. Ezt szépen kipuhatolod és ha nincs neki annyi akkor dobod, vagy tisztán felhozod a témát és felvállalod az ezzel járó dolgokat?” – Nekem nem feltétlen az anyagi dolgok a fontosak, hanem hogy kb egy társadalmi osztályban legyünk, hasonló értékrenddel, hasonló célokkal. A céljait és az értékrendjét már a levelezés során megtudom (úgy levelezek, hogy kiderüljön), és a pillanatnyi anyagi helyzete nem érdekel. Az általános hozzáállása igen, de az kiderül úgyis. Gondolok itt pl: pazarló vagy nem, vannak céljai, vagy egyik napról a másikra él, kölcsönkéreget, vagy a saját lábán áll, stb.
            Na, igen, és ha nagyon nem egyezik az értékrendünk, akkor bizony dobom. És volt már ilyen. És megmondtam az okot :(. Na, az nem volt vidám jelenet, nem kívánom senkinek…

            “Egyébként alapjában véve őszinte nőnek ismertelek meg.” – sajnos olyan őszinte vagyok, amilyennek lenni már nem kéne, és emiatt van, hogy hátrányba kerülök. De jellemzően inkább munkahelyen. Bár magánéletben is. Kiszámítható vagyok, és ezzel már sokan visszaéltek. És nem tudom megvédeni magam. Ráadásul mindig beleesek abba a hibába, hogy ha a másik fényezi magát, hiszek neki (bár nem vagyok végletesen hiszékeny, de nem tudom ellenőrizni, hogy ő otthon tényleg olyan jó apa-e, mint nekem meséli). Na, szóval nem egy főnyeremény ilyen őszintének lenni.

            Épp mostanában kezdem gyakorolni, hogy kevesebbet áruljak el magamról. De konkrétan átvágni valakit, azt nem lennék képes. A véleményem visszafogni sokszor talán nem ártana. Nem azért, hogy ne kerüljek hátrányba, hanem azért, mert sokszor bántó a véleményem, és sokszor várok olyasmit az emberektől, amire nem képesek. Nálam pl alap az ilyen kiszólás, hgoy “hát, le kell szokni a dohányzásról”. Ettől az tutira megbántódik, aki képtelen leszokni. Én sosem dohányoztam, nekem érthetetlen, hogy hogy lehet dohányozni, és nem szokni le róla. Számára viszont sértő, hogy nem értem meg, és kvázi lenézem érte… Szóval lenne mit finomítani, főleg megértés terén.

            Reply
          • Zsolt 2012. May 10. Thursday 15:10

            Én csak egy férfi vagyok, így nem tudhatom, de a pirosító az nem a smink része? Mindenesetre furcsának találom, hogy egy nő soha nem sminkelt még, illetve, hogy nem szereti a szép ruhákat. Szerintem ez nem nőies viselkedés. Nem kell alkalmi ruhát venni egy randira, de azért ha nem akar a másiknak tetszeni az szerintem baj.

            “Nem mesélek magamról. A pasi érdekel a randin, őt hallgatom. Tényleg. Mert nálam mindent az dönt el, hogy őt én milyennek találom.”
            És ezt mégis, hogy tudod kivitelezni? Ha kérdez nem válaszolsz, vagy terelsz? Aki nem mesél magáról semmit a randin az szerintem halál unalmas. Bár tény, hogy titokzatos és sokan ezt meg szeretnék fejteni, fel szeretnék oldani a bizalmatlanságát, ha elég csinos. Engem már az ilyen “kihívások” nem érdekelnének, de sok férfit szerintem igen.

            A többiről nekem az a véleményem, hogy lehet így van, lehet, hogy nem. Mindenesetre én sokkal inkább bízom egy hibákkal rendelkező emberben, mint valakiben, aki ennyire hibátlannak tűnik. Még a hibája is olyan mint amilyet az állásinterjúkon mondanak az emberek, hogy nagy hibám, hogy túl sokat dolgozom:). Neked elmondásod szerint az a hibád, hogy túl őszinte vagy. Mondom, lehet, hogy így van, de nekem az a tapasztalatom, hogy a túl szép, hogy igaz legyen sztorik, emberek pont ilyenek. Nem igazak. Azt nem tudom, hogy a te esetedben ez helytálló-e, de biztos, hogy ezek miatt én sokkal bizalmatlanabb lennék veled kapcsolatban, mint másokkal. Találkoztam már pár olyan nővel, aki földre szállt angyal benyomását keltette magáról, aztán a tettei kicsit mást mutattak. De mint mondtam ez nálad lehet, hogy nem így van, csak a tapasztalatom mondatja velem mindezt.

            Üdv: Zsolt

            Reply
          • anika 2012. May 10. Thursday 15:39

            A pirosító az egy piros por. Reggel felkelek, máris használom, otthonra is, vagy 25 éve. Mert sápadt lennék nélküle. Vagyunk ezzel így egy páran :). De ez még nem smink. De végül is vehetjük hazugságnak. Sőt, a hájasabb részeimet is rejtegetem – még pizsamát se húzok, csak bő hálóinget. De ez nem helyzetspecifikus, hanem mindig(!) így teszek, ezért mondom, hogy más kategória, mint csak randira fényezni magam.

            Pl régen mindig elraktam a vasalnivalót, ha vendég jött. Ma már egyfolytában el van rakva, van helye egy szekrényben. Mert miért csak a vendéget “tiszteljem meg” tiszta, rendes lakással? Magunkat is megtisztelem vele.

            “Mindenesetre furcsának találom, hogy egy nő soha nem sminkelt még, illetve, hogy nem szereti a szép ruhákat.” – vannak ilyen nők. Már gyerekként is hisztirohamot kaptam a kiöltözéstől. De szoknyát hordok ám, csak nem alkalmi cuccokat. Viszont mindig ugyanaz a stílusom, randin éppúgy, mint máskor. Szóval mondhatjuk akkor, hogy tulajdonképpen bizonyos dolgokban én egyfolytában “hazudok”, otthon, egyedül ugyanúgy, mint egy randin. Végül is így vehetjük folyamatos hazugságnak :). Csak itt most a randin való tettetésről volt szó.

            ““Nem mesélek magamról. A pasi érdekel a randin, őt hallgatom. Tényleg. Mert nálam mindent az dönt el, hogy őt én milyennek találom.”
            És ezt mégis, hogy tudod kivitelezni? Ha kérdez nem válaszolsz, vagy terelsz?”
            – ha kérdez, őszintén válaszolok. De tapasztalatom szerint keveset kérdeznek!!! Megoldható a meghallgatás, szeretik :), sőt…
            De titokzatos nem vagyok. Van, hogy elhatározom, de aztán nem megy :).
            Ha kérdeznek, őszinte a válaszom, és a kérdésre válaszolok. Ne abból indulj ki, hogy itt, a nyílt oldalon, amit bárki olvashat, milyen vagyok. Négyszemközt van annyi bizalmam az 1 db másik iránt, hogy őszintébb vagyok vele, mint itt. Négyszemközt magamról is elmondok mindent, ha kérik. A lényeget akkor is, ha nem kérik!!! Pl hogy a gyerekeim a legfontosabbak, meg hogy nem utálom egyik exemet sem, és levelezek velük, sőt, néha dumálunk, vagy épp ügyeket intézünk, bár semmi intim. Akinek ez nem tetszik, mehet, még mielőtt belém szeretett volna. Nem szeretném, ha bármi lényeges utólag derülne ki.

            Nem vagyok hibátlan!!! Például csapnivaló munkaerő vagyok, szégyellem is nagyon! És ezt vállalom is, hogy ha egy Zsolt-típussal találkoznék, akinél a munkaszeretet számít, ne essen pofára, mikor túl későn jön rá, hogy én jobban szeretek dumálni, mint dolgozni. Azaz szeretek dolgozni, ha van nekem való feladat, de a munkahelyi stresszt vagy az unalmas számolgatást utálom, és hajlamos vagyok halogatni, átengedni másnak, ami nagyon inkorrekt… Ez csak egy példa a hibáimra. Egyébként az is tény, hogy állásinterjún nem mondom el… Bár már rájöttem, hogy jobb eleve olyan munkát keresni, ami tetszeni fog (nem számolgatós), de mostanában nem lehet válogatni.

            Vagy pl kicsit sznob vagyok pár kérdésben, hajlamos vagyok lenézni másokat, pedig nem akarom, kioktató vagyok, néha nagy hangerővel nevelem a gyerekeimet, olyankor aztán napokig utálom magamat, nem végzek semmi társadalmi munkát, utálok köszönni az utcán, figyelmetlen vagyok, magamra néha túl sokat költök, de nem veszek ajándékot másoknak, stb, stb. Kell még hiba??? MÉg sorolhatok sokat, csak itt a nyílt felületen nem akarom ennyire kiadni magam.

            Igazából pont az őszinteség nem hibádzik, csak itt, ahol még évekig olvasható lesz minden, amit írok, itt próbálok óvatos lenni. De lehet, hogy nem megy jól itt sem :).

            Az is a hibám, hogy iszonyatosan sokat dumálok, írok :). Most megpróbálom felfüggeszteni egy kicsit :).

            Reply
    • kajak 2012. May 9. Wednesday 14:30

      Ági még hajat sem mos a randi előtt, fogadják el őt olyannak, amilyen a mindennapokban! 😀

      Reply
      • Magdi 2012. May 9. Wednesday 19:23

        :DDDD

        Reply
      • Zsóka 2012. June 5. Tuesday 13:52

        😀

        Reply
  27. Pink Glasses 2012. May 9. Wednesday 10:56

    Én azzal maradnék hű önmagamhoz, ha nem kellene információt visszatartanom magamról. Egyedül is vagyok már jó féléve :-/ Minden olyan pasi, aki engem érdekelne, manipulatív, és valószínűleg ezt várják el a nőktől is. Ez kelti fel az érdeklődésüket, ahogyan Virág írta. Hát márpedig nekem nem megy ez a játszmázás! Undorodom tőle és a szerelemtől fényévnyire érzem ezt a színházasdit. Én nem egy pojácába akarok beleszeretni, és én sem akarok hazug ripacsként magamba bolondítani senkit! Én önmagamat, az emlékeimet, a tapasztalataimat, az igazi, valódi, mély érzéseimet akarom megosztani egy férfival. És azt akarom, hogy mindannak ellenére szeressen, hogy ismer, mint a tenyerét.
    Tudom, ilyen hozzáállással magányosan fogok megdögleni 🙁

    Reply
  28. Lujza 2012. May 9. Wednesday 19:38

    Szerintem óriási éntudattall kell rendelkezni ahhoz, hogy magabiztosan hazugság – bármilyen formájról is legyen szó – nélkül jelenjünk meg egy randin. Magamból kiindúlva mindenki a legelőnyösebb oldalát szeretné megmutatni (csak fizikai vonatkozásban, ami tetszik azt kihangsúlyozni, ami nem azt “elrejteni”), már a társkereső oldalakon is a legjobb fótót töltik fel(ha egyátalán Ő van rajta). Egyszer én tettem fel egy olyan képet, ami egy nagyon hajtós nap végén készült :-), majd egy szerintem is oda illőt. Érdekes volt az eredmény.
    Egyszer egy Férfi randizni szeretett volna velem, de nagyon nagy volt a korkülönbség, telefonon közöltem Vele és még egyéb aggályaimat udvariasan, szabadkozott – nagyon kellemetlenül éreztem magam utána.

    Reply
  29. Ally 2012. May 9. Wednesday 19:47

    Ha az online társkeresőn megjelenítem, hogy elvált nő két gyerekkel, akkor kizárólag a nálam tíz évvel fiatalabb (könnyű szexet kereső) vagy az ötvenes éveiben járó férfiak kezdeményeznek, illetve reagálnak a kezdeményezésemre. (Meg persze a nős férfiak, de ez egy külön blogbejegyzés témája lehetne.)

    Ha személyesen ismerkedem, vagy belépek egy csetvonalra, ergo nincs kiírva rám a státuszom, akkor a férfiak le vannak nyűgözve, és randira hívnak.

    Közben lépten-nyomon lehet olyan tündérmesékkel találkozni, hogy valaki gyerekekkel rátalált a szerelemre, társára, és innen gyerek, onnan gyerek, még közös gyermekük is, lett, happy end.

    Soha nem tudnék hazudni a gyerekeimmel kapcsolatban, ők az életem része.
    Miért félnek a férfiak a gyereküket magukkal hozó nőktől?

    Reply
    • Lujza 2012. May 9. Wednesday 20:09

      Ismerem ezt a helyzetet. Az én esetemben alig múlt 3éves, amikor egyedül maradtam segítség nélkül, így maradt a net. A tapasztalatok hasonlóak.

      Hazugsághoz még annyit: hogyha a környezetemhez viszonyítva magamat egy 10-es skálán 7-es nek értékelem, de a randitársam mondjuk 4-nek, akkor hazudtam? és így tovább?

      Reply
    • anika 2012. May 9. Wednesday 20:23

      Egész más helyzet az, hogy valaki beléd szeret, és az, hogy ismeretlenül – a megadott körülményeid alapján – kiválaszt, és aztán ismer meg. Ez az online társkeresés hátránya eladó oldalon, és előnye vevő oldalon. Hogy könnyebben tud a “vevő” tervezni. De Te is vevő vagy ugyanakkor, szóval ami hátrány, mikor magadat akarod eladni, az előny, mikor “vevő” vagy.

      Reply
    • Hajni 2012. May 11. Friday 09:39

      Kedves Ally!

      Hasonló cipőben járok én is, és sok rossz tapasztalatom volt már.Tényleg megriadnak a gyerekektől a férfiak.Van ki azért mert még nincs neki, van ki azért mert bár van neki, de tudja, hogy mivel jár(pláne, ha kisebb), és van ki azért mert már önálló csemetéi vannak! Pedig gondolom eddig(és eztán is)egyedül oldottad meg a felügyeletüket, az eltartásukat…Egyszer megkérdeztem egy aktuális “férj jelöltem” :), hogy mi az ami zavarja?….azt mondta, hogy mivel neki is van gyereke rossz a tapasztalata.Eddig otthon agyrém volt a gyereknevelés, és ő ezt nem akarja ismét átélni. Tehát ő rossz helyről jött, és rossz példát látott. Az egyedülálló anyák határozottabbak, több problémát megoldanak, és ez is rémisztő egy pasinak! Valójában saját maga képességeivel nincs tisztában…Szerintem! 🙂 Szép napot! 🙂

      U.I: Tényleg a 30as korosztály talál meg engem is.36 éves vagyok…és tényleg “laza kapcsolatot” akar.A “megrágott, és kiköpött” 45ös pasik meg inkább a 20as korosztállyal mutatkoznak addig, amíg a 30as pasi le nem csapja a kezéről, és aztán jönnek újra vissza hozzánk, hogy megsimogassuk a fájó fejüket! 😀 😀 Nehéz ügy! 🙂

      Reply
  30. Evelin 2012. May 9. Wednesday 21:28

    Szerintem hazudni nagyon csúnya dolog. Itt emberek érzéseivel játszunk , amit nem szabad! Ha mindent nem mondasz el magadról az nem hazugság.
    “Sajnos” én olyan típus vagyok , hogy nem tudok és nem is akarok hazudni. Nyugodtan szeretek aludni.
    Úgy gondolom , ha az ember társat keres
    írja meg magáról mindazt , amiből a másik egy reális képet tud alkotni. Azt is írja meg , hogy a társkeresésének mi a célja.
    Hogy milyen társra “vágyik”.
    Ezek mind-mind nagyon fontos dolgok , különben minek regisztrál valaki a Társkeresőbe? Szórakozásból vagy azért, hogy a sok hiszékenyt becsapja és jót nevessen rajta? Szerencsére én jó emberismerő vagyok , engem nem tudnak megvezetni.

    Reply
  31. Mária 2012. May 9. Wednesday 22:09

    Nagyon röviden szólnék hozzá:osztom Éva véleményét,vitatom Anika eszmefuttatását,aztán minek villogni a helyesírási tudással, minősítve az alárendelteket.
    Üdv. Mirjam

    Reply
  32. Margó 2012. May 10. Thursday 09:18

    Hazudni csúnya dolog!az úgyis kiderül,azután lehet szégyenkezni.Igaz én már 65 éves vagyok,sokat tapasztalt,mégis hittem!sajnos,ha az ember kedves,szerető kész,a férfiak ezt ki használják,ÜDV.Margó

    Reply
    • Zsóka 2012. May 11. Friday 19:55

      Szia Margó.Kimondtad a lényeget,aki rendes,kihasználják.Ez történt velem is a 29 év házasságban,de és ez lényeges,AZÉRT NEM A MÁSIK A HIBÁS,MERT AKINEK A FEJÉRE LEHET SZ’RNI,MEGTESZIK.Csak magamat okolom,hogy kihasználtak.A jóság,egy idő után,megszokottá válik annak,aki kapja.

      Reply
    • Thorgika 2012. May 26. Saturday 18:21

      “Hazudni csúnya dolog!”

      Nem véletlenül van a magyar nyelvben füllentés, hazugság, kegyes hazugság, aljas hazugság, átverés, irónia (technikailag az is hazugság), csúsztatás, nem túl őszinte magatartás, megbízhatatlanság, stb…

      Reply
  33. Flower 2012. May 10. Thursday 12:55

    Szerintem apróságokban hazudni nem gond.A nagy dolgokban nem szabad, mert úgy is kiderül.
    Ha éppen rossz kedvem van , mert aznap nem volt jó napom, azért ha randira megyek, megpróbálok mosolyogni. A szomorú, szótlan
    ember nem szórakoztató senkinek sem.
    Ha 1-2 kg-t lehazudok a súlyomból, kinek
    gond? Hiszen ez nem látszik meg rajtam.
    Természetes, hogy igyekszünk a jobbik oldalunkat mutatni, legfeljebb nem mondjuk el a negatívumokat. Az ráér később is, ha sor kerülhet rá.
    A lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és csak olyat állítsak, amiért
    később sem kell magyarázkodni.

    Reply
  34. anika 2012. May 10. Thursday 13:33

    Rájöttem, miben szoktam hazudni, és miért! Bárhol a neten igyekszem megőrizni a személyes titkaimat, sőt, az is nagyon zavarna, ha bárki ismerősöm beazonosítana. Itt pl azért, mert munkaidőben írkálok.

    Tényleg, ez súlyos jellemtelenség? Egész nap egyedül vagyok, távmunkában dolgozom, számokkal, amit utálok, és nagyon jól esik néha itt kommentelni. De a főnököm nem díjazná, ha rájönne. Én viszont megzakkannék, ha ennyi társalgás sem jutna. Most ez jellemtelenség? Ezen gondolkodtam ma. Hozzáteszem: a munka el van végezve :). De lehetne még több is, csak egyszerűen szükségem van emberi szavakra is néha. (Valószínűleg a többiek – szintén távmunkában – hozzám hasonlóan megoldják valahogy a magány problémát, persze ők is szabályellenesen, titokban…)

    Reply
    • Kismókus 2012. May 10. Thursday 13:46

      Én is dolgozom (itton) és amikor már majd’ megzakkanok a sok számtól, na akkor szoktam itt olvasgatni, kikapcsolódni.:) Egyébként jó dolgokat írsz, hasonlóan gondolkodunk, csak én sosem tudnám ilyen jól megfogalmazni.:)

      Reply
      • anika 2012. May 10. Thursday 13:48

        Számomra tévút volt a számok világa. De abból lehet megélni :(.

        Reply
        • Kismókus 2012. May 10. Thursday 13:52

          Nekem nem a számokkal van a fő gondom, hanem a mennyiségükkel és időnként a kialvatlanságommal:-)

          Reply
          • Zsolt 2012. May 10. Thursday 14:20

            Nahát, mennyi könyvelő kommentel itt:)

            Reply
          • anika 2012. May 10. Thursday 14:45

            Hát, az újságírók kiélik magukat az újságnál 🙂

            Reply
    • Zsolt 2012. May 10. Thursday 15:23

      Az otthoni meló, egyébként nehéz ügy. Nem megy mindenkinek. Én is dolgoztam otthon egy ideig, de kész katasztrófa volt. Kell a társaság, a némileg ellenőrzött környezet, a kiszakadás, áthangolódás. Én jobban szerettem munkahelyen dolgozni, mint otthon.

      Üdv: Zsolt

      Reply
      • anika 2012. May 10. Thursday 15:44

        Én néha még sírdogálok is, annyira fáj, hogy itthon ülök egyedül :(. Kétségbe ejt. Nincs senkim (a gyerekeimen kívül, de ők még kicsik), és még a nappalok is így telnek, sokszor egész nap felnőtt ember szavai nélkül. Évek óta. Kezdek belebetegedni, tényleg :(.

        Reply
        • Zsolt 2012. May 10. Thursday 16:06

          Miért nem barátkozol kisgyermekes anyukákkal, akik szintén unják magukat? Mármint akkor össze tudnátok járni miközben a gyerekek is ott vannak veletek. Együtt csinálnátok a szokásos tennivalókat. Vagy ez nem lehetséges?

          Reply
          • anika 2012. May 10. Thursday 19:00

            Barátkozom. De mindnek van párja, így hétvégék egyedül telnek, hacsak nem utazik el valamelyik férj, vagy ilyesmi. A férjek nem szeretik, ha valaki betör az életükbe (és megduplázza a gyerekricsajt), így erről leszoktam.

            Reply
          • Zsolt 2012. May 10. Thursday 19:41

            Na ja, de a férj ha van, akkor hazajön kb. 17-19 felé. Előtte azért van elég sok idő, mikor az otthon lévő anyukák el tudják szórakoztatni egymást, ahelyett, hogy egyedül unatkozzanak.

            Reply
        • Lujza 2012. May 10. Thursday 17:24

          Tudom hülye kérdés ha jobban belegondolok, de hol van ez az itthon? (csak kb, megye)

          Reply
        • Ebony 2012. May 10. Thursday 21:04

          Kedves Anika!

          Szerintem Zsoltnak szimpatikus lehetsz, mert sokat foglalkozik veled.:) Tudod, vagy gondolkodásra inspirálod (gondolkodni pedig úgytűnik,hogy szeret) vagy épp provokálod, ami megint csak gondolkodásra készteti.;)
          Már tanácsot is adott, mert segíteni szeretne.
          De én is itt vagyok és “felnőtt ember” vagyok (sajnos nem férfi). Szóval, ha gondolod, ha épp nincs kihez szólnod….
          Ha épp beszélgetni van kedved, a társkeresőn megtalálsz és adok email címet.

          (Ha mégsem, akkor legalább eldicsekedhetek, hogy már egy nő is visszautasított!:D)

          Üdv, E.

          Reply
          • Thorgika 2012. May 26. Saturday 18:25

            Ebony, te pedig egy kis angyal vagy és hozzá még intelligens is.

            (Ez most nem kegyes hazugság ám!:))

            Reply
        • Hajni 2012. May 11. Friday 10:21

          Kedves Anika!

          Nem tudom merre élsz…nem tudom van-e kedved ismerkedni hasonló anyukákkal? De most arra kérlek, hogy holnap csinálj egy pár szendvicset, hátizsákba pakolj be, és szedd össze a gyerekeidet.Menjetek sétálni….De ne olyan rohanós, séta legyen, hanem csak olyan andalgós…Engedd a csemetéket játszani, Te pedig feküdj ki a napra!

          Üdv, Hajni 🙂

          Reply
          • anika 2012. May 11. Friday 10:33

            Ettől sokkal többet szoktunk tenni, és már évek óta :). Nem gond, hogy hármasban mit csináljunk, meg van oldva, hogy úgy mondjam :).
            Nekem hiányzik egy felnőtt. Vagy több. Amúgy vannak más anyukák. De a gyerekek mellett egymással beszélgetni alig tudunk :(. Azért is szeretek írni, mert ebbe a gyerekek nem szólnak bele :).

            Reply
  35. Hajni 2012. May 11. Friday 09:16

    Sziasztok! 🙂

    Olvasgatok, és olvasgatok..és rájöttem, nem vagyok egyedül a problémámmal! 🙂 Tény, hogy mindenki hazudik, csak más, más az “értékrendje”, az “elviselése” az apró ,pici füllentéseknek! Másfél éve vagyok egyedül, 2 pici gyereket nevelek, 2 állásom van, és éjszaka sokat sírok, de ha felkel a nap, jön az álca smink, jön az a mosoly, ami őszinte,(de néha mégis fáj), és az emberek azt látják egyben vagyok, minden oké….(na ez is hazugság!!Nagyanyám mindig azt mondja:”Egy asszonynak azért van nagy köténye, hogy eltakarja a “hibákat”! ) DE!Van más választásom?NINCS!!(Tehát hazudok, és jön a mosoly, ami nem mű, de…! ) Ha kisírt szemmel megyek az utcán végig, akkor megszánnak(a legrosszabb), és elfordulnak, mert mindenkinek van saját problémája.Nem így van?
    Az ismerkedési technikáimat is erre alapozom! 🙂 Mivel sokat dolgozom, és az óvoda(kisebb lányom), iskola(nagyobb lányom), munkahely háromszögében nehéz ismerkedni, sőt idő sincs rá , rákattantam az internetes társkeresésre.Igen ám, de miként szűröd ki azokat, akik “fantasztikus” méreteiket küldik el(biztos volt már ilyennel dolgotok, valójában meztelen képet kapsz….:) 🙂 ), ha válaszolsz az első leveleikre? 😀
    1-Kiírom, hogy laza kapcsolatot akarok, aztán bevallom, hogy nem is, valójában férjhez szeretnék menni, és gyereket szülni . 🙂 Sikítva elmenekül a “kérők” fele 🙂 🙂
    2-Még mindig van aki erősen nyomul, és érzem, hogy komolytalan? 🙂 Bevallom a 2 gyerekem, és a plusz kilóim! 😀
    3-A maradék emberekből pedig az fog kikötni, aki ezek után elhiszi, hogy nem apát keresek a lányaimnak, hiszen az van nekik, nem eltartót keresek, hiszen eddig is megvoltunk, és aránylag jól is élünk.Hanem őszinte társat keresek, aki elfogadja az , hogy a lányok még kicsik, (de megnőnek és kirepülnek),megérti azt, hogy lehetünk sokszor kettesben, de néha kell egy kis családi program.Elhiszi azt, hogy lehet szó az összeköltözésről, de előtte ismerjük meg egymást.Bízik akkor is bennem, ha nem vagyunk együtt.Aki a megoldást keresi , és nem a kifogást.Aki azt adja vissza, amit én adok neki.(…és aki levágja az a fránya füvet! 😀 ) Szóval akkor már nem érdemes hazudni amikor átment valaki a 3. szűrőn is. Ja!Szerintem a megalkuvás nem hazugság, és nem megalázó. Az csak azt jelenti, hogy elfogadom a hibáidat, azért meg szeretlek, és tisztellek! Valójában, tényleg mindenki hazudik! 🙂 De így kerek a világ! 🙂 🙂 Szép napot! Sziasztok! 🙂

    Reply
    • Ebony 2012. May 11. Friday 09:45

      Szia Hajni!

      Hogyan lenne már hazugság egy átsírt éjszaka után összeszedni magunkat, feltenni a sminket és mosolyogni mindenkire? Ez csodálatos emberi küzdelem a méltóság megőrzésére. Ezért mindenki csak tisztelhet téged! Már csak azért is, mert nem növeled a rengeteg panaszkodó ember számát.
      Ne légy szomorú, tudd, hogy csodálatos, amit csinálsz és ezt előbb-utóbb észre fogja valaki venni!
      Valahol egyszer olvastam, hogy a boldogság titka: Tegyünk úgy, mintha boldogok lennénk.:) Ennél jobbat én sem tudok kitalálni.
      Sok szerencsét!

      Üdv, E.

      Reply
      • Hajni 2012. May 11. Friday 09:55

        Kedves Edit! 🙂

        Köszönöm a szavaidat! Ez felért egy olyan mondattal, mikor a lányaim reggel bevágódnak az ágyamba, és azt kiabálják:” Ébresztőőőőőő, szeretleeeek! 🙂 🙂 “

        Reply
      • Hajni 2012. May 11. Friday 10:14

        Kedves Ebony! 🙂 🙂 Most láttam, hogy előző levelemben átkereszteltelek…ne haragudj érte! 🙂 Lehetek a keretszanyád? 🙂
        Üdv, Hajni 🙂

        Reply
        • Ebony 2012. May 11. Friday 10:18

          Semmi gond.:) Az Edit is szép név!;)

          Reply
          • Hajni 2012. May 11. Friday 10:22

            🙂

            Reply
    • anika 2012. May 11. Friday 09:54

      Hajni, azért én értem a pasikat is. Ha pasi lennél, akkor saját magadat kiválasztanád látatlanul, paraméterek alapján egy társkeresőn?
      Én magamat aligha. Annyi olyan lány van, aki nem kicsi gyerekeket nevel egyedül. Hanem pl nagyobbakat (azzal már könnyebb). Vagy még nincs is gyereke. Ráadásul fiatalabb, ráérősebb, odaadóbb lehet, stb. A legtöbb férfi már ott elakad, hogy akinek gyereke van, annak a gyereke az első, nem a férfi. Helyesen. Az meg, hogy ő a te gyerekeiddel együtt legyen – na, azt már nem. Ha meglát valahol, beléd szeret, az egy más helyzet. Akkor már lehet, hogy elfogadja a “hátrányaidat”. De on-line, kvázi látatlanba nem annyira valószínű. Hacsak nincs neki is valami “hátránya”. Mondjuk egy felesége, két közös, felnevelni való gyerekkel. Ez esetben még tetszik is majd neki, hogy Te úgysem érsz rá. És becsül majd érte, hogy Te is gyereket nevelsz. De elválni azért nem fog…
      Hát, ez a veszélye annak, ha kiírod, hogy laza kapcsolatra vágysz.
      Én azt gondolom, két kicsi gyerek mellett nem biztos, hogy célszerű ismerkedni. Kockázata is van, el is vonja a figyelmed, lelki szenvedéseket is okozhat, amit aztán a gyerek is megérez, stb.
      Az a baj, ha viszont várni kezd az ember, míg jobban felszabadul, akkor meg pont kiöregszik abból a korból, mikor még a saját korosztálya szóba állna vele…

      Reply
      • Hajni 2012. May 11. Friday 10:12

        Kedves Anika!

        Az ilyen párválasztás tény, hogy millió sebet okoz, de szerintem igyekezni kell felkészülni rá!Én megtettem, bár nem csak kimondottan itt keresek társat….Nem feltétlenül, és minden áron akarok egy férfit.Az, hogy kicsik a lányaim szerintem, ha okos az ember nem lehet akadály! Eddig még senkit sem mutattam be nekik, pont azért, hogy Őket védjem.Majd ha jónak látom…bár itt is lehet buktató.
        Most lehet, hogy nagyon megvetsz majd, de vannak napok, hogy azt mondom, “NEM! MOST ÉN VAGYOK AZ ELSŐ!! “…ez lehet, hogy önzőség,de nem érzem azt, hogy rossz anya vagyok.Megbeszélem Velük, megértik, és nem lázadnak.Csak azt tudom, hogy ha én nem vagyok egyensúlyban, akkor Nekik sem tudom azt adni amit szeretnék.(persze van segítségem, akikhez nagyon szívesen járnak a lányok, és a szüleim is partnerek ebben. )

        Szerintem a kisgyerekes anyukák is nyugodtan randizhatnak, és ismerkedhetnek, de többet kell magukra figyelni, hogy ne “topisodjanak” el. 🙂

        Üdv, Hajni 🙂

        Reply
        • anika 2012. May 11. Friday 10:31

          Én azt tapasztaltam, hogy a pasizás árt a legtöbbet az egyensúlyomnak.
          Nem vetlek meg, dehogyis! Én is vagyok így néha.
          Én sem akarom összehozni a partnert a gyerekeimmel. A gyerek érdekében. De általában a partner is ennek örül jobban :). Nem kell a családosdit erőltetni egy idegennel. A gyerek aligha vágyik új apukára.
          Csak sok férfi nem hiszi ezt el, mert vannak rossz tapasztalataik, és általánosítanak belőle az egyszerűség kedvéért.

          Reply
          • Hajni 2012. May 11. Friday 12:57

            Voltam én is úgy, hogy magam alá zuhantam, mikor nem sikerült egy randi, vagy eltűnt nyomtalanul valaki….DE!Aztán rájöttem, hogy valójában aki elmenekült azért sírni kár! 🙂 (olyan igazak ezek a régi-régi közhelyek. 🙂 ) Van olyan férfi, aki figyelmes, és a gyerekeim fényképét dicséri, és volt olyan is aki vett nekik valami kis ajándékot.(hiszen egy anya szívéhez a gyerekein keresztül vezet az út.)Féltem Őket, és ez így van rendjén.Az egyensúly meg soha senki miatt ne boruljon fel!Azt erősíthetik benned, gyengíthetik is, de ÖNMAGAD vagy érte felelős! …és az élet valóban szép!(pedig problémáim , és gondjaim nekem is vannak, de komolyan így gondolom! ) 🙂

            Reply
          • anika 2012. May 11. Friday 13:12

            Hajni, kérdezhetnék tőled e-mailben? Meg tudnád adni az e-mail címedet?

            Reply
  36. Hajni 2012. May 11. Friday 13:00

    …és írni a legjobb dolog a világon! IGEN, IGEN, IGEN! 🙂

    Reply
  37. Kismókus 2012. May 11. Friday 15:03

    Anika, Hajni!

    Ide írom, mert már nagyon keskeny a sáv.

    Szóval a gyerekek és a partner összeismertetése témához:

    És akkor mi a teendő, ha van ugye két saját kisgyermekem, az illető férfinek még nincs, de szeretne gyermeket, családot (és én is szeretnék még gyereket). Akkor előbb-utóbb csak össze kell hozni őket, ugyebár.
    Már csak azért is, mert ha már mi túl vagyunk az ismerkedési fázison és úgy tűnik, hogy működhetne a kapcsolat, akkor még az is egy lépcsőfok, hogy Ő és a gyerekek kijönnek-e egymással. Mert nyilván csak akkor lehet folytatás, ha igen. És ha igen, akkor jöhetnek a közös gyerekek. Szóval itt még nagyon sok bizonytalanság van. És ha ezt Ő bevállalja értem / értünk, akkor szerintem különös megbecsülést és tiszteletet érdemel. Eleve már az ismerkedéskor is ez nehézség. Tök jó együtt, nincs feszengés, sokat beszélgetünk, nevetünk, miegymás:), de ezeket csak kimondottan az apás napokon tehetjük meg, amikor nincsenek itthon a gyerekek. És ez azért elég kevés, sajnos. Van itt nektek ezzel kapcsolatban tapasztalatotok, anyukák?:)
    Anika, te sosem szeretnéd őket összeismertetni, vagy csak még most nem? Ha sosem, akkor az milyen kapcsolat lesz? Nem egy összeköltözős-együttélős. Nem vágysz rá?

    Reply
    • anika 2012. May 11. Friday 16:51

      Hát, én nem is vágyom együttélésre senkivel, amíg a gyerekeim az én háztartásomban élnek (remélem, sokáig).

      A mozaikcsalád számomra nem igazán képzelhető el. Vannak, akik jól csinálják, de én ehhez túlságosan konfliktus-fóbiás vagyok, szóval eleve elzárkózom minden ilyesmitől. Sokkal előbb adom fel bármilyen érdekemet, vagy pláne vágyamat, mint hogy én bármiféle konfliktusnak tegyem ki magam. Vagy pláne a szeretteimet, a gyerekeimet (akik még kicsik, szóval nagyon kiszolgáltatottak is).

      Egyébként olyan pasit se nagyon tudok elképzelni, akinek az okés, hogy a nőnek már van két gyereke, és még legyen egy harmadik is – tőle. Amíg a nő gyesen van a harmadikkal (tudom, nálad ez a probléma nincs, de nem ez az átlag), addig neki el kell tartania maga mellett a nőt, a két “idegen” gyereket, valamint a saját gyerekét is. Ez egy férfi számára nem túl jó üzlet, nagy, spontán szerelem kell hozzá, hogy ezt bevállalja. Azt hiszem, nekem ilyen meggondolatlan pasi nem is kéne, lúzernek tartanám. Mert ez egy lúzer szerep, szerintem, és rengeteg konfliktus lehet belőle, hacsak nem csupa csoda-ember jött össze a mozaikcsaládban.

      Reply
      • Kismókus 2012. May 12. Saturday 15:55

        Anika!

        Szerintem nagyon bántó dolog lúzerként aposztrofálni egy olyan férfit, aki hajlandó is és képes is eltartani egy mozaikcsaládot, ez részéről a maximális elfogadást jelenti. Szerintem. Én ezt nagyon nagy dolognak tartanám a részéről és igyekeznék minél jobban megbecsülni és tisztelni Őt ezért.

        Reply
        • anika 2012. May 12. Saturday 16:32

          Nem bántani akarom, inkább azt mondom, nincs realitása. Ha egy férfi nagyon szerelmes, akkor még esetleg (de én nem fogadnám el a nő helyében, hogy ekkora áldozatot hozzon valaki értem). De hogy on-line úgy ismerkedjen valaki, hogy ettől sem zárkózik el – na, azt nem tartom valószínűnek.

          Reply
          • Kismókus 2012. May 12. Saturday 18:42

            De aki nem zárkózik el ettől a helyzettől, annak mindegy, hogy online vagy előben ismerkedik… A környezetemben ismerek ilyen családokat és elég jól működnek. Nyilván ott is vannak kisebb összezördülések – de hol nem? Ennek a helyzetnek a kezelése nyilván igényel némi (sok:)) empátiát, rugalmasságot és türelmet.

            Reply
          • anika 2012. May 13. Sunday 08:11

            Szerintem nem mindegy. Ha ismeretlenek közül választ a férfi, akkor eleve arra szűr rá, akinek nincs gyereke, vagy max 1 van (amennyiben ő még akar közös gyereket). Két gyerekesre rá sem szűr.
            Ha viszont (való életben) megismerkedik egy csinos nővel, aztán beleszeret, aztán később kiderül, hogy van két gyereke, aztán lassan rájön, hogy annyira szereti, hogy így is vállalná – az egész más helyzet. Szerelemből belesodródni az ilyen szituba esélyesebb, mint eleve előre azt mondani (még nem is ismerve a leendő partnert), hogy “hát, én szívesen felnevelem egy másik pasi gyerekeit is”… Ez az, amit nehezen tudok elképzelni.
            Én – bármekkora lenne is a szerelem – azt mondanám a férfinek, hogy ekkora áldozatot ne hozzon, mert ekkora áldozatot egyszerűen nem lehet viszonozni. Mi van, ha a gyerekem kamasz korában beszól neki (mert kamasz)? Napokig álmatlanul forgolódnék a lelkifurdalástól. Ha viszont a saját apjának szól be a gyerek, vagy nekem – na, és? Az nem különösebben ciki, minden családban előfordul. De a “jótevőt” megbántani… És még ezer ilyen helyzet lehet.

            Reply
          • Hrdlicka 2012. May 14. Monday 08:05

            anika,”Mi van, ha a gyerekem kamasz korában beszól neki (mert kamasz)?” óóóó, hát én ezt könnyen megmondom neked, anika: nincs az égvilágon semmi…nyugodj meg (tedd le a xanaxot már most:-)) ) a férfi majd meg fogja oldani ezt az élethelyzetet – is:))

            Reply
          • anika 2012. May 14. Monday 08:13

            Lehet, hogy megoldaná, de nem fogok senkivel idáig jutni :). Nem kockáztatok. Meg nem is ismerek senkit, akinek kellenénk. De ha lenne is ilyen őrült, nem hagynám a vesztébe rohanni.

            Reply
          • Kismókus 2012. May 14. Monday 13:41

            Na,látod Anika, Hrdlicka milyen lazán kezeli ezt:)))
            Igazság szerint, annak a férfinek, aki ilyen élethelyzetet bevállal, annak egy ilyen “beszólás” vagy hasonló valószínűleg nem okoz akkora problémát, hogy ne tudná kezelni. Gondolom, nem fog egy ilyen miatt hetekig sírni a kispárnájába:) Amúgy meg a saját gyerek is keményen be tud szólni, sajnos…

            Reply
          • Hrdlicka 2012. May 14. Monday 18:14

            anika: “Meg nem is ismerek senkit, akinek kellenénk. De ha lenne is ilyen őrült, nem hagynám a vesztébe rohanni.”
            Minden elismerésem! (rendben! Sokat jelent, hogy ragaszkodik az „elképzeléseihez:)) ! Ahogy az is, hogy saját véleménye van és hogy nem hagyta magát megingatni ezzel kapcsolatban!
            Ugyan, anika, igazán lehetne több önbizalma… Biztos Önnek is vannak belső értékei! Ne higgye, hogy a férfiaknak csak a külső számít…

            Reply
          • anika 2012. May 14. Monday 19:30

            Szia Hrdlicka! Összemagázódtunk? 🙂 Inkább neeee…:)

            Reply
          • Kismókus 2012. May 14. Monday 21:39

            Anika, szerintem tök szexi ebben a hangvételben levelezni valakivel 🙂 Nem gondolod?

            Reply
  38. Kismókus 2012. May 11. Friday 15:05

    Elnézést kérek Anditól, hogy ennyire elkanyarodtam a témától, de jó lenne ezt is megvitatni:) Köszönöm.

    Reply
    • Randi Andi 2012. May 11. Friday 15:11

      Szia Kismókus!

      A jövőben terítékre kerül ez a téma is!
      Engem is érdekelnek a vélemények és a tapasztalatok és biztos vagyok benne hogy sokan tudnának tanulni belőle!

      Reply
    • Hajni 2012. May 15. Tuesday 15:11

      Kedves Kismókus!

      Elnézésed kérném, a kései válaszért, de látom,hogy már jócskán vannak itt is tapasztalatok!Én a gyerekvállalással úgy vagyok, hogy ha a leendő páromnak még nincs, és az én 2 lányomat elfogadja, akkor szülnék még közös gyerek/eke/t.Egyébként az összeszoktatás nevelés kérdése…én még nem mutattam be egy férfit sem a lányoknak.(igaz, még nem is nagyon érett meg rá a kapcsolat.) Nekem is csak akkor van szabadabb hétvégém, ha az apuka elviszi a csjokat(ritkán sajnos), de a szüleim sokat segítenek ebben.Ha a gyerekek azt látják, hogy anya boldog, és a “barátja” szereti, rendes, akkor nem hiszem, hogy gyűlölni fogják Őt.
      Eltartani pedig nem kell a lányaimat(erről már írtam), mert ezt eddig is én oldottam meg, ha kapnak egy kis figyelmességet, azt megköszönöm, vagy úgy gondolja a férfi, hogy főzzünk együtt ebédet, és megveszi a hozzávalókat, azért sem tépem le a fejét. 🙂 Az idő szép lassan mindent megold, de nekünk is segíteni kell hozzá.
      Szép napokat! 🙂

      Hajni 🙂

      Reply
      • Kismókus 2012. May 15. Tuesday 15:41

        Szia Hajni!

        Én is így vagyok vele, mivel én mindig is sok gyermeket szerettem volna. Ha a fiú elfogadja a lányaimat és ő is szeretné akkor én is szívesen szülnék még, akár kettőt is (neki is jár kettő saját:)) Nálunk is megvan a saját egzisztencia, szülés-barát munka:), szóval nem fogom kihasználni és szeretném, ha Ő sem érezne ilyesmit. Ráadásul én sosem voltam az a típus, aki ún. “gazdag pasira” vágyott volna. Sosem érdekelt, hogy mennyit keres a párom, csak az, hogy milyen ember és mennyire tudjuk egymást szeretni…
        De ki tudja hogy lesz, én sem vagyok már mai csirke (mókus 🙂 ) – 37 leszek nyáron… Van valaki, aki bejönne talán, de most megint elbizonytalanodtam, hogy lehet, hogy mégsem vagyok neki elég jó… 🙁
        Egyébként, azt hogyan lehet leszűrni, hogy mennyire van mondjuk velem megelégedve vagy mennyire jövök be neki vagy mennyire csak szórakozni akar?… Megannyi kínzó kérdés… 🙂

        Reply
        • Hajni 2012. May 16. Wednesday 09:06

          Kedves “ÖREG” kismókus! 🙂

          Milliónyi kérdésed szerintem írd le egy gyönyörű fehér lapra, és DOBD BE A KUKÁBA! Ne “agyalj” , mert akkor soha, de soha nem fogsz úgy ellazulni, és soha, de soha nem lesz egy normális pasid sem! Nehéz dolog, én is voltam így, nekem is mondták sokszor,(és mennyire gyűlöltem őket emiatt! 🙂 ), de aztán rájöttem sok átforgolódott éjszaka után, hogy tényleg nem érdemes.(Na, jó…kicsit kattoghatsz rajta, de majd elmúlik! 😀 )
          Tudom, hogy egy anyában megvan az a kényszer, hogy mindig mindent meg kell tervezni.Pláne egy egyedülálló anyukának kell notesz, és időbeosztás, hogy ne ússzon el (bár ezzel lehet csak én vagyok így a 2 állás miatt, meg a sok teendő miatt.)DE!Egy férfi betoppanását nem lehet megtervezni, és a gondolatait sem, meg az érzéseit sem, meg semmit sem, mert vélhetően ő már egy kész ember, és nem a gyerekünk. 🙂 Még szerencse! Ha pedig már jelen van az eddig jól működő kis csonka családi életedben, akkor belülről üveghangon sikítva kezded el félteni azt.(Ne tedd, engedd, hogy egy kicsit sodorjon az élet, és “kóstolgasson” benneteket.)
          KISZŰRNI, HOGY JÓ VAGY-E? Hiszen, Veled randizik…hiszen Téged keres….Akkor jó vagy nála! Te hogyan adod tudtára, ha Neked nem jön be Ő?Vagy ilyen nem létezik? Ő mindig minden körülmények közt tökéletes? Hmmmm? Kicsi Öreg Mókus!!! NE LÉGY TERÉZ ANYA!!!!!! 🙂
          Üdv, Hajni 🙂

          Reply
          • Kismókus 2012. May 16. Wednesday 10:38

            Nem tökéletes, szerencsére 🙂
            De egyelőre így ahogy van, bejön nekem, bajban is lennék, ha tökéletes lenne… akkor tuti nem állna velem szóba…

            Reply
        • Lujza 2012. May 16. Wednesday 10:34

          Becsülöm a bátorságotokat a (még)gyerekszülést illetően.

          Ha az illető jelöltnek már vannak gyerekei, ott még talán megértem a hajlandóságot, de akinek nincsenek?
          Igaz nem látok bele és saját magamból indulok ki, de nem biztos, hogy tudja mire vállalkozik.

          Én nem merném megkockáztatni, hogy még esetleg a leendő gyerekem is hasonló helyzetbe kerüljön.

          Reply
          • Kismókus 2012. May 16. Wednesday 10:45

            Igen, ez némi agyalásra ad okot nálam is, de Ő kimondottan szeretne gyereket. Azt még nem tudjuk, hogy tőlem-e:))), de ha valami csoda folytán mégis engem választ, akkor bizony így lesz.:)
            Amúgy nálunk még nagyon friss a dolog, szóval korai erről beszélni, csak hát én olyan vagyok, hogy állandóan kattog az agyam, meg elképzelek bizonyos élethelyzeteket, hogy mi lenne, ha…
            Amennyit eddig megismertem belőle, nem vagyok meggyőződve róla, hogy jól viselné ezt a gyerek-dolgot (elég precíz-pedáns fiú :), egyedül él évek óta). De majd idővel kiderül. Igazság szerint neki sincs millió ideje ezen gondolkozni, mert bár tudom, hogy a férfiak jobban ráérnek, azért ő sem mai mókus már 🙂

            Reply
  39. Lujza 2012. May 13. Sunday 12:47

    És a választ a kérdésedre megtaláltad?

    Hát itt sem igazán, mert az már majdnem hidegen hagy, hogy hazudik valaki vagy sem, levonom magamban a konklúziót és lapozok. Hanem a miért? és nem ilyenre gondolok, ami saját tapasztalat és szégyenlem is, amikor azt mondtam a gyerekemnek, hogy nem fog fájni a szúri, csak egy pici csípést fog érezni és amikor kijöttünk a doktor nénitől rám kiabált, hogy hazudtam, mert igen is nagyon fájt. Vagy, hogy a Mikulás (Jézuska, Húsvéti nyúl, Fogtündér) hozza az ajándékot, vagy az ovi és az iskola jó hely és az első nap szembesül vele, hogy nem is.

    Megismerkedsz valakivel, minden teljesen rendben van, de azért a tapasztalataim miatt, hogy védjem magam és tudom, hogy ez nem szép dolog, kicsit “nyomoztam” és kiderült, hogy kapcsolata van, nevelt gyereke. Nem volt olyan helyzet, hogy ez kiderüljön és hát Ő nem közölte velem. (még sem tehetem fel azt a kérdést, hogy Te tényleg egyedül élsz és kapcsolatot keresel és ezt bizonyítsd is be)
    Na mindegy is, szóval én megtudtam, Ő nem tudta, hogy én tudom, de talán valami változott a viselkedésemben és szerintem rájött, hogy tudom (kíváncsi lettem volna, hogy mikor említené meg, vagy utalna rá) egyszerűen FELSZÍVÓDOTT, ami nem baj, csak MIÉRT nem mondta el.
    Meglepő módon nem rázott meg a dolog, talán “tudtam csak nem sejtettem” 🙂

    Reply
    • anika 2012. May 13. Sunday 13:11

      Kedves Lujza, ha van kedved levelezni (erről a témáról is), akkor írhatnál nekem, szerintem sok érdekeset tudnánk egymásnak mesélni. Ha van kedved, akkor megadjam az e-mail címemet? Vagy megadod nekem Te a tiédet?
      Mondjuk egy szószátyár és egy szófukar levelezése… :). De ígérem, visszafognám magam egy kicsit :).

      Reply
      • Lujza 2012. May 13. Sunday 15:42

        Anika 🙂 rendben, de én naív (nem hiszékeny) vagyok legalább is az írásaid alapján.

        Szeretek olvasni és ha el kap a lendület, akkor én is “tudok” kommunikálni.

        Bukom a nicknevem 😛 ppontannapontpkukacfreemailponthu

        Reply
        • anika 2012. May 13. Sunday 16:25

          Írtam rá egy próba mailt! Megérkezett?

          Egyébként én is naiv vagyok, sőt… Az én világom nagyon egyenes és egyszerű. Másoké meg nem. Így aztán gyakran én jövök ki rosszul a helyzetekből. Én betartom a saját játékszabályaimat (melyek szerintem elég szigorúak), mások meg nem. És mikor érzem, hogy át vagyok vágva, én akkor sem veszem fel e kesztyűt. Ez a naivitás teteje, és nagyon rossz az eredmény. Mégsem változnék meg.

          Reply
          • Lujza 2012. May 13. Sunday 16:40

            Hú nem.
            p.anna.p@freemail.hu

            Én felvettem a kesztyűt, egyszer, mert muszály volt.

            Reply
          • Hajni 2012. May 15. Tuesday 15:16

            Szia Anika!

            Bocsánat Tőled is a lassú reagálásért! 🙂

            Ide írhatsz (j.hajni76@gmail.com), ha van még kérdésed! 🙂 KÖszönöm a bizalmat! 🙂

            Hajni 🙂

            Reply
    • Brigi 2012. May 13. Sunday 16:34

      “és tudom, hogy ez nem szép dolog, kicsit “nyomoztam” és kiderült, hogy kapcsolata van, nevelt gyereke”

      nem a nyomozásod a “nem szép dolog”, hanem az, hogy valaki akkora patkány, hogy ilyet eltitkol..és pont az ilyenek miatt kell nyomozni…és az ilyenek miatt lesznek a normális emberek bizalmatlanok…

      és épp ezért szerintem minimum egy személyit elkérni egyáltalán nem gáz, én tuti megtenném (plusz egyéb módon is megpróbálnék utána nézni)…szóval jól tetted, nehogy már Te érezd magad rosszul miatta…

      és hogy mikor mondta volna el? szerintem semmikor…

      Reply
      • Hajni 2012. May 15. Tuesday 15:20

        Ezért a sok félrevezetésért érzem azt sokszor, hogy nem szabad csak “ismerős, lenyomozható” környezetből társat keresni! Nincs sírás, és nincs fájdalom( vagyis csak kevesebb! ) DE JÓ VOLT, MÍG NAGYANYÁINKNAK KINÉZTÉK A FÉRJ JELÖLTET. 🙂 🙂

        Khm…Csajok! Keresek egy olyan normális pasit, aki szerintetek hozzám való, és tuti, hogy szeretni fog! 😀 😀 SEGÍTSÉG!!!!!! 😀 😀
        (Bocsánat ha néha nagyon “dinkának” tűnök, de így kicsit könnyebb elviselni a napi hülyeségeket 🙂 )

        Reply
  40. fehercsongor 2012. May 14. Monday 15:43

    Ha a kapcsolatba az összetartozás,az egyenlőség,a kölcsönös megbecsülés látszatát szeretnénk belehazudni,akkor nem hazudunk egymásnak,csak annyit,olyat,és úgy,ahogy azt kényelmesnek,vagy társadalmilag megengedettnek véljük.Felháborító,amikor a látszat alól kivicsorodik a valóság,akár én jövök rá,akár a másik.Nem egyenrangú kapcsolatban szabadabb a pálya:a vezető fél úgy gondolja,hogy megengedheti magának,(örüljön a másik,hogy így is megkapja,)az alávaló meg azért hazudik,mert így védekezik a megalázó helyzete ellen.Üdvözlet a Szenteknek!

    Reply
  41. fehercsongor 2012. May 14. Monday 15:45

    Felháborító!Kinek képzeled te magad,hogy ilyen cinikusan fogalmazol?

    Reply
  42. Lujza 2012. May 15. Tuesday 13:35

    Zsolt: “Vajon milyen takargatnivalója, szégyellnivalója van, hogy nem meri megtenni?”

    Mondjuk, hogy felismerte, hogy milyen ostoba volt, ami számára lekicsinyítő, bár tudom (már) azt is, hogy az a helyzet a megalázó, amit mi magunk annak érzünk.

    Reply
  43. Ultra Viola 2012. May 27. Sunday 23:21

    Tudatosan hazudni, csak hogy megszerezzünk valakit, semmiképp nem érdemes, mert ha lebukik az illető, még azt is elveszíti, amit egyébként simán megkaphatott volna.
    Az ilyen viselkedés mögött az lehet, hogy sok ember képtelen elviselni a visszautasítást, a kudarcot, vagy úgy gondolja, neki minden jár, nem érdekes, hány szíven gázol keresztül érte.
    Nem tudom, az a hazugság kategóriába tartozik-e, hogy egy ismerkedéskor, amikor egy embernek nagyon megtetszik egy másik, és meg akarja hódítani, igyekszik először a jobbik oldalát mutatni.Persze, eleinte nincsenek is olyan szituációk, amikből a rossz tulajdonságok kiderülnek, és ideig-óráig bárki képes “összekapni magát”.De önmagunk megerőszakolása úgysem fog sokáig menni, ezért érdemes inkább természetesen viselkedni.
    Mire jó az, ha a másik egy hét-egy hónap-egy év után mondja azt, hogy “Elegem van belőled, mert másnak mutattad magad, másmilyennek gondoltalak!” ????

    Reply
  44. Lizi 2012. July 13. Friday 19:10

    Hozzá tennék még egy tipikus mondatot a gyűjteményhez, a férfiak top 10-es listájához:

    Majd hívlak!

    Ez a “kedvenc” hazugságom. Ha ezt hallom, nem bírom ki nevetés nélkül!

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.