07 Nov

A legtöbb női kliensem előbb-utóbb kimondja: olyan férfit szeretne, akinek van “egzisztenciája”. Aztán azt, hogy mi ez az egzisztencia, mindenki általában a saját szintjéhez – és néha a hollywoodi filmekhez lövi be.

Egzisztenciális stratégiák – ki hogy él meg?

Kétféle női életstratégiát szeretnék most megkülönböztetni. Az egyik az, amikor a nő saját lábára áll, saját egzisztenciát teremt, esetleg a párjával vállvetve küzdenek és dolgoznak meg ezért. A másik életstratégia az, amikor a nő társa egzisztenciájára apellál, tehát a másik révén szeretne megélni, nem pedig önálló jogon, saját erőből, saját munkával. Az első stratégia, bár jóval gyakoribb a másodiknál, az újabb, hiszen évszázadokon át a második stratégia volt érvényben, tehát az számít a “hagyományos” női stratégiának. Manapság ezernyi példát látok arra, hogy fiatal nők a hagyományos utat szeretnék követni. A statisztikák is mutatják, hogy egyre több az olyan párkapcsolat és házasság, amelyben a férfi jóval idősebb a nőnél, kövezzenek meg a kedves olvasók, de én úgy gondolom, az ilyen esetekben bizony a férfi egzisztenciájához is köze van a dolognak. Ennek lehet oka az is, hogy nem könnyű – majdhogynem lehetetlen – önerőből megteremteni lakást, kocsit és minden egyebet, ami a reklámokban van, és könnyebbnek tűnik egy “pénzes pasit” összeszedni, a másik pedig az a szociológusok által is taglalt jelenség, mely szerint az új generáció (Y, Z) mindent azonnal szeretne, ez pedig saját munkával nem reális huszonévesen. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a nők hátrányban vannak a gazdasági élet minden szegmensében (nem, nem a kromoszómáik miatt, hanem a szocializáció, neveltetés és a gazdasági kapcsolatok hiánya révén), akkor már mindjárt érthető, miért inkább a “fogjunk egy gazdag pasit” utat választják olyan sokan.

Már most szeretném kijelenteni, hogy mindenki olyan életstratégiát választ természetesen, amilyet szeretne, én nem török pálcát egyik felett sem. Mint ahogy a társadalom sem, amely egyaránt elítéli mindkettőt: míg a saját eredményeire büszke, dolgozó nő a “feminista picsa” jelzőt kaphatja meg, úgy az idősebb férfi oldalán levő nő a “számító kis kurva” kifejezést. Ebből látszik, hogy mindegy, melyiket választjuk, mindig lesz, aki be fog szólni 🙂

Nem meglepő, hogy az új női életstratégiával párhuzamosan új férfi életstratégiák is kialakultak. Számos párkapcsolatban, ahol a nő ambiciózus, megfigyelhető, hogy a férfi picit hátradől és nem hajt annyira, amennyire hajthatna. Minek is, amikor a nő keresi a pénzt és még élvezi is? Évek során ezek a férfiak annyira elkényelmesednek, hogy válás után ott találják magukat egy lepukkant albérletben és csak pislognak, hogy most, hogy “anyu” elment, hogy is lesz ez a megélhetés-dolog? Onnan lehet tudni, hogy valaki épp ilyen férfiba fut bele az online társkeresőkön, hogy már pár hét után az összeköltözést szorgalmazza – természetesen a nő kemény munkával megszerzett lakásában.

Szintén tipikus jelenség a Mamahotel, amikor az akár negyvenes férfi anyagi megfontolásokból visszaköltözik a szülői házba. Nőkkel is sokszor megtörténik ugyanez. A lakás-albérlet és rezsi díjak az egekben vannak, önállóan élni hatalmas luxus, amit nem engedhet meg mindenki magának. A kérdés csak az, hogy ettől vajon csökkent értékűnek számít-e az adott társkereső a másik fél szemében? A válasz saját megfigyeléseim szerint egyértelműen igen. Korral előrehaladva egyre inkább hátrányban van az, aki “semmit sem tudott összehozni”, se hírnevet, se sok pénzt. Egyes klienseimnél már az is kiveri a biztosítékot, ha az illető férfinek nincsen autója, mások ennél megengedőbbek, de elvárják a saját lakást, “ha én meg tudtam teremteni, akkor ő miért nem?” felkiáltással. Az egzisztencia, a biztos megélhetés hiánya tehát bizonyos kor felett az igyekezet, cél és ambíció hiányát jelenti mások szemében.

 

Mi van akkor, ha eltérő az anyagi helyzet?

Az eltérő anyagi helyzet a legtöbb esetben súrlódásokhoz vezet, amiket azért több-kevesebb sikerrel meg lehet beszélni. Célszerű például közös kasszát létrehozni a kirándulásokhoz és a szórakozáshoz, hogy senki se költse túl magát. Egy férfi kliensem panaszkodott, hogy randi partnere “magától értetődőnek” veszi, hogy mindent ő fizessen, ez pedig alaposan megterheli a pénztárcáját. Nem csoda: amikor egy mozi 1500Ft-ba kerül, egy étterem pedig fejenként 3-4000 Ft-ba, akkor egyre égetőbb kérdés megbeszélni, hogy mikortól fizessenek “felesben” a párok. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy mindent a férfi fizessen, főleg, ha már hónapok óta együtt jár a pár. Az elején persze nyugodtan lehet engedni, hogy ő állja a cehhet, mert egyes férfiak például kifejezetten utálják, ha a nő nem engedi, hogy meghívják legalább egy kávéra. Elutasításnak veszik, és rosszul esik nekik.

Hosszútávon működhet-e egy olyan kapcsolat, ahol a nő keres többet? Ez is gyakran felmerülő kérdés. Úgy gondolom, igen, de csak akkor, ha a férfi nem az anyagiakban méri a sikert. Például díjazott író, elismert tudós, szakember vagy kutató, akire felnéznek a diákjai, vagy akit értékel a szakma. Lehet sportember is, vagy olyan hobbival rendelkező ember, akinek megvannak a saját körei ahol értékes tagnak számít. Ha van olyan forrás, ahonnan az önbecsülését szerzi, akkor nem fogja magát kevesebbnek érezni csak azért, mert nem keres annyit, mint a felesége.  Ha viszont az anyagi különbségekben azt látja, hogy ő kevesebb, a másikhoz képest vesztes és nem sikerültek a dolgai, akkor az a párkapcsolatra is ki fog vetülni és hosszútávon képes megrontani azt.

Ismerek olyan vállalkozónőket, ahol a feleség sikere mögé beállt a férj is, aki mindenben segíti a nő előbbre jutását, miközben besegít a háztartásban és a gyermeknevelésben is. Itt megfordultak a hagyományosnak hitt női és férfi szerepek, de az egyensúly megvan és a kapcsolat nagyszerűen működik. Sokszor azért sikertelen egy kapcsolat, mert a benne lévő felek nem tudnak elég nyitottan gondolkodni annak kereteiről és mindenáron a régi dogmákhoz szeretnének ragaszkodni és azok alapján megítélni, mi férfias és mi nőies. A dogmák elavultak, teremtsünk újakat helyettük!

 

 

60 Comments

  1. Z, mint Zorro 2014. November 7. Friday 16:24

    Egyetértek. 🙂

    Reply
  2. Z, mint Zorro 2014. November 7. Friday 17:23

    Bővebben… Szóval azt gondolom, hogy ugyanazon a pályán versenyzünk, de nem ugyanazokkal a feltételekkel. Vagyis biztos, hogy rengeteg olyan ember van, akiknek már születésükkor több volt, mint nekem lesz halálomkor…, de a fordítottja is igaz lehet, azaz, vannak olyan dolgok, amelyeket elértem már, s lehetnek olyan emberek, akik egy élet alatt sem érik el ezeket. Vagyis, az anyagiság relatív. Ebből a szempontból a valószínűbb pedig az, hogy olyan nőknek lennék én „pálya”, akik még nem érték el, amiket én már igen. Ugyanezen okból is nehéz az okos, és fullgazdag nőknek igazi, mondom igazi párt találniuk, mert az ő párjuknak is valamiben jobbnak kell lenniük náluk, hogy a nő fel tudjon rá nézni, hosszútávon is jól érezze magát, csatlakozni tudjon a férfi életéhez, és támogatni tudja a céljai elérésében. Egy gazdag, sikeres, híres, nőnél ezt természetesen nem könnyű megvalósítani.
    Vagyis, amit mondani akarok a témával kapcsolatban, hogy ezeket (is) érdemes átgondolni, társkereséskor, hogy „ki vagyok én” és „hol tartok” és „mik a céljaim”, s tulajdonképpen visszafelé gondolkodva „kitalálni” a női célcsoportot, azaz hogy én kiknek, mely nőtípusnak lehetek a célcsoportja, s ha ezt jól lőttem be, akkor valószínűleg a sikeres pártalálás esélye megnő… vagy nem?… :)))

    Reply
  3. Dániel 2014. November 7. Friday 18:09

    Az okos és fullgazdag nőknek nem azért nehéz párt találniuk, mert kevés a még okosabb és még “fullgazdagabb” pasi, hanem mert kevés az olyan pasi, aki kellően intelligens ahhoz, hogy ne a pénzéért szeressen egy ilyen nőt, hanem pl. az eszéért, és aki érezze azt, hogy ő esetleg kevesebb pénzzel is lehet férfias és vonzó, egy ilyen nő számára szerethető. Egyszóval olyasvalaki kell, aki képes azokon a bizonyos társadalmi megszokásokon felülemelkedni, amelyekről Andi is beszélt.

    A “legyen egzisztenciája” hozzáállásról annyit, hogy én ismerek olyan végtelenül bájos, intelligens 34 éves nőt, aki harmadmagával él együtt egy albérletben, nincs autója, de szuper csinos, van humora, csodás teste és kedves modora. A legtöbb pasi ilyen nőre vágyik, és tuti nem nézné azt, hogy mennyi pénze van meg hol lakik.

    Ugyanígy az, hogy valaki milyen körülmények között él, az sokmindentől függhet. Nem mindenki örököl nagymamától lakást, vagy vesznek neki egyet saját zsebből a szülei, vagy van olyan fizetése, hogy 30 éves korára össze tud spórolni annyit és van olyan munkája, hogy legalább egy akkora részét ki tudja fizetni egy saját lakásnak, hogy a maradékra érdemes legyen hitelt felvenni a bedőlés veszélye nélkül. Rengetegen élnek 30 fölött albérletben férfiak és nők is (főleg, ha vidékről költöztek Budapestre), és teljesen egyértelműen afelé tart ma a magyar valóság, hogy egyre nehezebb lesz egyedül megteremteni egy olyan egzisztenciát, amelybe a másiknak már csak bele kell ülnie, hogy teljes legyen a boldogság. Az ilyen gondolkodásmódtól mindig is viszolyogtam, mert tulajdonképpen nem a másik embert tartja fontosnak, hanem saját magát. Kb. olyan ez, mint amikor online társkeresőkön olyat olvasni, hogy “olyan férfit keresek, aki mellett nőnek érezhetem magam”. Már bocsánat, de ez fordítva is igaz, éppen ezért ez egy semmitmondó kijelentés. Ehelyett teremtsd meg a saját nőiségedet, és akkor magadhoz fogod vonzani azt a férfit, aki mellett nőiesnek érezheted magad. Ugyanígy ne azt várd, hogy majd a társad megteremti azt az egzisztenicát, amit te készen kapsz majd és tetszeni fog, hanem dolgozz magadon lyen téren, és majd megtalálod azt akivel ilyen szempontból is összeilletek. Lehet, hogy nem egy nettó egymilliót kereső pasi lesz az, hanem egy olyan srác, akivel együtt bele tudtok vágni egy közös életbe ha összeteszitek azt, amitek van. Ez amúgy is izgalmasabbnak hangzik, mint amikor a feneked alá tolják a sportkocsit.

    Reply
    • Isabel 2014. November 11. Tuesday 22:50

      Like. 🙂
      Ezt a “nőnek érzem magam mellette” kifejezést sosem értettem. Örülök, hogy más szerint sem jelent semmi értelmeset. 😀 Hogy a túróban kellene nőnek érezni magam? Az vagyok, amióta megszülettem, egy tény, ami sosem változott. Végül is, férfinak még sosem éreztem magam. 😛

      Reply
  4. Gábor 2014. November 7. Friday 19:39

    Jó a blog bejegyzés, ez a mai valóság.
    Amikor én elváltam, megfogadtam, hogy pénzre éhes nőt nem akarok.
    Ezért döntöttem úgy, hogy ismét a szüleimmel fogok élni egy házban. Ha egy nőt ez nem zavar, akkor azt gondolom, hogy ez egy remek szürő arra, hogy tudjam önmagamért kedvel és nem a pénzért.
    Lehet, hogy ez nem jó stratégia, de én kitartok mellete.

    Megjegyzem, hogy több negyvenes házas, családos kollégám éll együtt anyóssal, apóssal, mert anyagilag és a gyerek nevelés során (pld ha a gyerek beteg), mindez nagyon hasznos tud lenni. Persze jó viszonyok esetén.

    Reply
  5. 2014. November 7. Friday 20:21

    igen………a férfiakat ez motiválja leginkább:

    “én ismerek olyan végtelenül bájos, intelligens 34 éves nőt, aki harmadmagával él együtt egy albérletben, nincs autója, de szuper csinos, van humora, csodás teste és kedves modora. A legtöbb pasi ilyen nőre vágyik, és tuti nem nézné azt, hogy mennyi pénze van meg hol lakik.”

    Ez tapasztalható…, csak ugye nem minden nő ” nehéz bombázó”…a legtöbbünket átlagos külsővel áldott meg a teremtő!Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy” ha a derék nem darázsderék, akkor üres a fej”.sőt……………!..még az is lehet, hogy a pénztárcánk sem üres…s nem beszélve a lelki és szellemi értékeinkről…ami a legkevésbé érdekli a férfi nemzetség tagjait…,ha ezt a személyiséget nem egy “modell kategória” viseli….(tisztelet a kivételnek! ).Talán nem is a nő és a férfi pénze a legfőbb akadálya a társra találás művészetének,,,,,,inkább a külsőségekkel szembeni túlzott nagy elvárás,és az ez alapján való “szanálás” ,szerintem…

    Reply
  6. Ilu 2014. November 7. Friday 23:14

    “Sokszor azért sikertelen egy kapcsolat, mert a benne lévő felek nem tudnak elég nyitottan gondolkodni annak kereteiről és mindenáron a régi dogmákhoz szeretnének ragaszkodni és azok alapján megítélni, mi férfias és mi nőies. A dogmák elavultak, teremtsünk újakat helyettük!”
    Szerintem is ez az alap! Teljesen egyet értek vele! Úgy gondolom, hogy a nemi sztereotípiák teszik boldogtalanná az embereket, és a kapcsolatokat is.

    Pénz kérdés: volt egy próbálkozásunk egy sráccal. Kiderült róla, hogy milliomos (utólag), de élni nem tud. Ez azt jelenti, hogy hiába van több (talán 20) milliója is bankban de az utóbbi huszon valahány évben nem ment el egy hétre nyaralni. Az az álma, hogy majd egyszer egy síparadicsomban éljen, ehhez képest 23 éve nem volt síelni…
    Most egy olyan férfi van nálam “porondon”, akinek nincs saját lakása, és milliói a bankban, de ott van az a bizonyos tűz a szemében. 🙂

    Reply
  7. Ilu 2014. November 7. Friday 23:19

    Ezt most olvastam, a nemi sztereotípiákra tökéletesen igaz (magyarul ne azt játsszuk, amit elvárnak tőlünk a nemünk stb miatt, hanem csak szimplán adjuk magunkat, ha még tudjuk):

    “Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
    Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni…”

    Reply
  8. Tia 2014. November 8. Saturday 09:43

    Én úgy gondolom ha két ember egymást választja és segíti támogatja és minden közösen megbeszélnek akkor nem szabadna, hogy a pénz gondot okozzon. Ez az én olvasatomban azt jelenti:legyen állása mindkettőnek és keresete. Legyenek közös célok, megvalósítandó álmok és kiegyenlített kapcsolat azaz adok-kapok és kompromisszumkészség. Bár nálunk ez utóbbi hiányzott és hiába épített fel egy házat amiért imádtam és volt esze pedig a dolgokhoz de frusztálta a diplomám és cseszegetett miatta ha valami elrontottam. Szóval a fejekben kellene rendnek lennie. Nem a diplomától ér valamit az ember. Sőt mesélhetnék.

    Reply
  9. Laczkó 2014. November 8. Saturday 12:25

    Egyedül lakni egyrészt luxus, másrészt – főleg hosszútávon – igen kedvezőtlen pszichés hatása van. Ebből kifolyólag egy egyedülálló ember számára a saját lakás kizárólag státuszszimbólum, érdemi funkciója nincs. Ennek megfelelően ha én olyan emberrel találkozom, aki egyedül lakik (ha az albérlet, akkor főleg), az első gondolatom az, hogy egy felelőtlen, pazarló embert látok, és nem az, hogy hú de nagyon sikeres, hogy ezt elérte. (Persze kerülhet kényszerből is egyedül egy lakásba egy ember, az más tészta.) A másik tipikus elvárás, az autó megint csak könnyen lehet teljesen értelmetlen. Budapesten például lassan a garázsból nem lehet kijönni az autóval, mert egyszerűen nem fér el az úton, nem hogy közlekedni vele, ha meg évente egyszer hasznát is tudja venni az ember, mert mondjuk kényelmesebb autóval menni nyaralni, mint tömegközlekedéssel, akkor jobban jár, ha bérel, mintha minimális használat miatt fenntart egy sajátot. Szóval szerintem a hagyományos értelemben vett egzisztencia – ami párválasztáskor még mindig sokaknak szempont – csak egy elavult dogma, amihez való ragaszkodás mind az egyénre, mind az egész társadalomra káros hatással van.

    Reply
  10. Ildikó 2014. November 8. Saturday 19:25

    Szép leckét kaptam a sorstól anyagiak terén. Azon szerencsések közé tartoztam, akinek az elmúlt 25 évben nem kellett foglalkoznia a pénzzel, mert jutott mindenre, ami kellett.Tipikus magyar család voltunk, a férjem karriert futott be, nagyon jó esze is volt, sokat dolgozott (informatikus mérnök volt), jól keresett. Én tanítottam, de a három gyerekünk nevelése volt inkább a fő munkaköröm. 23 év után, férjem megtalálta az “igazit”, elváltunk. Ő elhízott az évek alatt, de az ambíciózus természete és a jó “egzisztencia” miatt azonnal párt talált magának. Újra nősült, vett egy szép családi házat Budán, céget alapított.Én ugyan valamennyire csinos maradtam, sportoltam és rengeteget futottam a gyerekek után, öt év óta sem találok olyan férfit, aki legalább a tanári fizetés szintjét eléri.Természetesen nemcsak az anyagiak számítanak, az egyéniség és az intelligencia is sokat számít.Én hajlandó vagyok áldozatokat hozni egy olyan férfiért, akit érdekesnek találok. Számtalanszor utaztam randira, autóval, vonattal és jószerivel még egy ásványvizet se fizetett az illető. Mentem már randira szép nyári ruhában fehér blézerrel, mikor a férfi egy 25 éves Wartburgba tessékelt be, ami kb. 25 éve takarítva se volt…
    Nekem is volt 20 éves autóm, de legalább tiszta volt. Szóval tudnék mesélni, de egyelőre maradtam egyedül, bármennyire is utálom. Ja, és a másik kedvencem, a három gyerekem, akik csak nálam jelennek meg “hátrányként”, aki fölneveltem őket. Szép történet, de egyelőre nem adtam még fel teljesen. Jelenleg egyetemre járok és költözni is szeretnék egy jóval kisebb lakásba. Talán a környezetváltozás szerencsét hoz.

    Reply
  11. Gábor 2014. November 9. Sunday 20:43

    Azt is gondolom, hogy pont nem érdekel, hogy mi az ami van neki, felölem lehet gazdag vagy szegény és az sem érdekel, hogy jelenleg palotában vagy sátorban lakik aza nő aki nekem szimpatikus. A külső nekem is fontos, úgy mit, hogy legyen ápolt, legyen munkája (bármi is az) és tudjon gazdálkodni a pézzel, beosztani azt az adott lehetőségeihez képest. Számomra az a fontossab az, hogy szeresse a rendet, ne éljen szemét és kuplerájban, legyen megbizható és amit mond azt be is tartsa, legyen hű az elveihez…stb.
    Továbbá sokkal fontosabb az, hogy el tudjuk fogadni egymást és egymás életstilusát olyannak, amilyenek vagyunk, mert az élet stilusunk határozza meg a minden napjainkat. Mint például az, hogy folyton mászkálunk, bulizunk, vásárolunk, avgy hogy folyton otthon ülünk, tévézünk, vagy folyton tanulunk ahjszolva a végzetségeket, vagy folyton csak a kertben turjuk a földet…stb.
    De 5év társkeresési tapasztalata azt mondatja velem, hogy szük réteg gondolkodik így mint én, mert ma a látszat számit. Vagyis az vagy, amit látnak belöled (mi a munkád, hol dolgozol, milyen autóval jársz, milyen körökben mozogsz, milyen a házad), szinte erre korlátozodik minden, ami alapján itélünk.
    Pedig egy finom ebéd, egy mosolygos nő társaságában (amit ö fözött), egy kellemes nyári nap a strandon, egy kellemes együtt töltött délutáni szunyoka otthon vasárnaponként…..stb, nem diploma és nem autó márka kérdése.

    Reply
    • ÉVA 2015. February 6. Friday 18:29

      Kedves Gábor!

      Nő létemre egyetértek azzal, amit írtál
      Erre írtam Zsoltnak, hogy a szépség és az emelt díjas lányok nem azonos kategória.

      De a manapság “elfogadott”, bár nem számomra jelenséget a Tankcsapda így írja le:

      ….Sorban nyílnak a bankok, és az jelenti a rangot, hogy milyen mellű a nőd, és hogy tudod feltekerni a kocsiban a hangerőt…

      Az, hogy némelyik 2-ig nem tud elszámolni az nem baj… 🙂

      További szép napot!

      Reply
  12. Istvan 2014. November 19. Wednesday 15:16

    En pld. azt mondanam, hogy a megertes lenne fontos (nalunk az “eleten” 2 lakohaz van, egyikben az ocsem Iko-val, a felesegevel es egyikuknek sincs “hiperszuper” munkaja, de eskuvore kaptak egy Skodat (Fabia), es ha talalnek vkit (videkre KELLENE jonnie) lenne lakas, elvehetnenk a Terrano II-t, de itt haziasszonyi szerepet kellene betoltenie. Amugy itt sok erdekesseget lehetne talalni, de irto keves penzt. U.I. Erdelyben elunk es ez is kozrejatszik az ekezetes betuk hianyaban.

    Reply
  13. Bazuka 2014. November 28. Friday 00:29

    Mamahotelesek számára, csak az ásd el magad van vagy hasznos tanács is a hogyan továbbra párkapcsolatilag?

    Reply
    • Zsuzsa 2014. November 28. Friday 08:28

      Valamikor egy pár közösen teremtett meg mindent, mindkettő a szülői házból indult a nagy semmivel, mégis lett mindenük, házuk, gyerekük, autójuk…
      Nem tudom miért lett divat az, hogy teremts meg mindent egyedül, vegyél lakást, bútorozd be egyedül, vegyél egy személyre hatalmas mosógépet és majd ha minden megvan, akkor esetleg szóba áll veled valaki.
      Megkaptam én is, hogy miért nincs saját lakásom, és miért nincs gyerekem, utóbbit az elváltaktól kapom meg, mert nekik van….
      Bolond világot élünk, csak az számít mid van, mit tudsz felmutatni.

      Reply
      • ÉVA 2015. February 6. Friday 18:51

        Sajnos ez van, egyetértek veled.

        EGYMÁST nem tudják tisztelni és megbecsülni az emberek.

        Mint az óvodában oda-vissza mutogatás van.

        A TE hibád!… 🙂 Én már csak nevetek, és azt szoktam mondani, hogy tudom… 🙂

        Reply
    • Randi Andi 2014. November 28. Friday 08:51

      Mamahotelesek is találhatnak párt, főleg, ha még huszonévesek vagy korai harmincasok!
      Manapság a huszonéveseknek nagyon nagy százaléka él még otthon, tehát a többiek is megértik, ha Te is otthon laksz.
      A dolog a negyvenes évekre válik kizáró tényezővé a nők többségénél, de még akkor is akadnak, akik így is “bevállalják” az új jelöltet.
      Tapasztalataim szerint a férfiakat nem érdekli annyira ez, mint a nőket, utóbbi tábor van úgy vele, hogy ha ő már keményen megdolgozott azon, hogy legyen hol laknia, stb. akkor a másiktól is elvárja ezt és jellemhibának veszi, ha a másiknak ez nem sikerült (mondom, ezt főleg a harminc felettiektől hallom)

      Reply
    • Zs0lt 2015. January 27. Tuesday 19:17

      Mondjuk másik mamahotelesnél lehet esélyed.

      Reply
  14. Gábor 2014. November 28. Friday 14:05

    Azt mondom, hogy mindenki feleljen meg a saját maga elvárásainak és ne annak amit mások támasztanak felé.
    Korábban is írtam, hogy a munkahelyemen több harmincas – negyvenes kollégám van aki családi házban a szüleivel él (vidék) és eszük ágában sincs költözni. (de a szomszédaim is ez a kategória 44éves férfi, a másik 45éves nő és szintén a szülői házban él).
    Azt gondolom, hogy vidéken simán van esély olyannal megismerkedni, aki harminc, negyven feletti és a szüleivel él.
    Tudom, a kisebbséget képviselem, de az én értékrendemben értékes ember az is, aki saját, de az is aki a szüleivel él, sőt többre becsülöm azt, aki nem adósodik el csak azért, hogy legyen lakása, háza, miközben lehet, hogy több milliós megtakaritásai vannak, csak azt nem látják.

    Reply
  15. Éva_Marie 2014. November 30. Sunday 12:45

    Ez a kérdés is, mint sok más, másként jelentkezik attól függően, hogy melyik korosztályt nézzük.
    Azt gondolom, hogy az anyagi helyzetről tudomást nem venni – nem igazán hihető. Andi által írtakkal ellentétben én azt tapasztalom, hogy ez a férfiakat is érdekli, abban a korosztályban legalábbis, ahol én mozgok (50+). Nagyon hamar terítékre kerül, nem direkt formában persze (hiszen úgy nem lenne elegáns), de számtalan módja van a másik anyagi helyzetének kipuhatolására. És a megkönnyebbülést követően sokan el is mondják, hogy nem akarnak eltartandó párt,és nem akarnak olyan helyzetbe kerülni, hogy kiderüljön, hogy csak kihasználják őket (=pénzéhes nő), tehát ez nem csak női tulajdonság vagy szokás. És nem lehet megkerülni a férfiak azon körét sem, akik azt mondják, hogy úgy léptek ki a házasságukból, hogy mindent hátrahagytak a családnak, vagy éppen a devizahitel/munkanélküliség csapdájában vergődnek. Ezek nagyon kemény kérdések. És kevés tere van az idealizálásnak.
    Persze az ember (fia/lánya) gondolhatja azt is, hogy álruhás herceggel akadt össze és majd kiderül, hogy mégiscsak milliomos az istenadta, de előbb próbára akarja tenni a választottját…. Biztos akad ilyen is (tudjátok a barátnőm barátnőjének az ismerősével előfordult…), de azért lássuk be, hogy ez nem túl valószínű…

    Reply
  16. Gábor 2014. November 30. Sunday 18:26

    Még pár gondolat, ha szabad.
    Az olvasottak alapján az elvárás az, hogy éljünk egyedül egy lakásban vagy házban, mert akkor vagyunk a többség szemében valaki, de úgy is mondhatnám, hogy alap elvárás a saját tulajdon megléte.
    Tudom, nem tudok ezen társadalmi elváráson változtatni, mégis felvet pár kérdést, ami már túlmutat a társkeresésen.
    Oké, van lakása vagy háza, de akkor meg jön az, hogy milyen az a lakás vagy ház és hogy hol van?
    (garzon, kétszobás, külvárosi, belvárosi, kertes, társas)
    Ki adja fel a saját otthonát a másik kedvéért? Adják el mindketten és a kettőből legyen közös?..stb.
    Én, mint elvált férfi, ha most veszek egy saját lakást, vagy házat és berendezem a magam kedvére, nincs az a nő, aki kedvéért feladjam, mert még egyszer nem fogom megütni a bokámat, ha netán megint válásra kerül sor, mert ép elég volt egyszer újra kezdeni a nulláról.
    Ha a saját esetemet nézem, akkor most élek egy nagy családi házban, amiben a szüleim is élnek, de ez nem trendi, vagy elköltve a megtakarításaim vehetek egy saját lakást és akkor trendi leszek, de nem marad megtakarításom. Albérletezni nem fogok, akkor már inkább az utóbbi.
    Tisztában vagyok vele, hogy nem trendi a gondolkodásom, de talán akad, egy hozzám illő nem trendi nő:-) Legalábbis reménykedem, mert a társadalmi elvárások nem fognak a kedvemért megváltozni a lakáshitelek bedőlése után sem.
    Egyenlőre nagyobb probléma az, hogy ismerkedni sem akar velem senki, el sem jut odáig az ismerkedés, hogy mim van, vagy mim nincs .

    Reply
  17. Manó 2014. December 1. Monday 16:49

    Érdekes, én Éva_Marie-val ellentétben épp azt tapasztalom, hogy a jómódú férfiakat zavarja, ha a nő dolgozik, és ha még egzisztenciája is van…maga a katasztrófa. Mert a nő így nem áll rendelkezésre non-stop, ráadásul egy jó munkát, amiből esetleg még meg is lehet élni (neki és a gyerekének), nem fog feladni. Főleg egy válás után, amiből megtanulta, hogy egyedül is talpon kell tudni maradni.
    Egy férfi elmesélte, hogy a Balatonon van yacht-ja, eddig a húszas korosztályt részesítette előnyben, de most elege lett abból, hogy nekik csak a hitelkártyája kell (milyen meglepő). Több vállalkozása is van, és a nyarakat a Balatonon tölti, a hajón.Télen pedig a Seychelle szigeteken pihengeti ki a nyári fárasztó hajós létet. Egy dolgozó nő hogyan tudna ehhez az életformához csatlakozni? 🙂

    Az én tapasztalatom az, hogy hosszú távon nem működik, ha a nő jobban keres a férfinél. Vagy csak nem a megfelelő férfivel éltem. 🙂 A házasságunk utolsó pár évében már el sem meséltem a férjemnek, ha jutalmat kaptam, mert nagyon rosszul reagálta le. Nem volt hajlandó közös kasszán élni, mert ő nem nyúl az én pénzemhez. A végén már annyira nem érezte férfinek magát, hogy elkezdett csajozni. Ezek a lányok, nők imádták, nagyon jó pasinak tartották, istenként néztek fel rá. Persze, nem éltek vele…:) Tőlük szerezte meg azt az önbizalmat, amit mellettem nem tudott. Nem hibáztatom érte, így alakult.

    Ezek után úgy vélem, hasonló a hasonlóval. Lehet,hogy túl racionálisan nézem, de szerintem a túl nagy különbség sehová nem vezet – se egyik, se másik oldalról. Hozzáteszem, hogy a negyvenes korosztályt képviselem, fiatalabb korban tud másként működni – talán.

    Reply
  18. Zsuzsa 2014. December 4. Thursday 14:46

    Tapasztalataim szerint egy bizonyos életkor felett ismerkedéskor első az, hogy ki mögött mi van, milyen múltja van. Jönnek szépen sorban a férfiak kérdései, miért nem voltál férjnél, miért nincs gyereked, miért nincs lakásod. Persze ezek a férfiak elváltak, 2-3 gyerekük van, fiatalon nősültek, tehát Ők nem tudják azt elképzelni, hogy más éveket volt egy férfival házasság, gyerek nélkül. Persze én is abban a reményben töltöttem éveket a volt párom mellett, hogy majd összeházasodunk, és lesz legalább egy gyerekünk. Nem így lett. Nehéz magyarázkodnom, hogy miért nincs papírom házasságról, majd válásról, közös lakáshitelről, és gyerektartásról.
    Ez nekem nincs, tehát értéktelen vagyok vagy beteg, mert már ezt is megkaptam.
    2 éve volt egy rövid kapcsolatom, a fő probléma az volt, hogy miért nincs saját lakásom, hogy lehet ez…mit csináltam, miért nincs, miért nem vettem, miért nem vettek nekem a szüleim.
    És itt szóba jöhet az, amiről Gábor is írt, lehet megtakarításom, pár millió Ft is akár, és mondhattam volna azt, hogy jó ismerkedjünk, meglátjuk mi lesz és ha úgy alakul vegyünk közösen egy nagyobb lakást. Tudom, hogy nem adta volna fel a saját életét senki kedvéért sem. Azt szerette volna, ha a közelébe költözök (45 km-re él) külön lakásba.
    A múlt héten netes társkeresőn egy 43 éves férfi első levelében azt ecsetelte hogyan lehet az, hogy nincs gyerekem, hiszen biztos nekem is volt egy-két kapcsolatom, ahogy neki, és tőle bevállalt a volt felesége 24 évesen egy gyereket. Gondolkoztam válaszoljak-e neki, de kioktatott és mire írni akartam törölte magát.
    Elment a kedvem az ismerkedéstől. Ha jól végiggondolom mi volt a fontos a férfiaknak, akikkel ismerkedtem, akkor azt tudom mondani, hogy a külsőm és az életkörülményeim. A személyem nem érdekelte őket. Nem volt fontos, hogy milyen vagyok, mihez értek, házias vagyok-e vagy bulizós, aki nyakába veszi a világot és mindenütt van csak otthon nincs. Nem érdekelte őket, hogy mi fontos számomra az életben, egy párkapcsolatban, nem érdekelte őket, hogy szórom-e a pénzt vagy megfontoltan költöm. Semmi olyasmi meg se fordult a fejükben, ami számomra fontos lenne.
    Egyébként Gáborhoz hasonlóan Én sem vagyok trendi, maradi vagyok, régimódi, ilyeneket is szoktak írni a társkeresőkön.
    Volt párom úgy fogalmazta meg, hogy keressek egy rendes embert, mert az illik Hozzám.
    Ebben a mondatban minden benne van, és ha jól belegondolok szépen elbúcsúzott ezzel az egy mondattal. 3 éve ennek, és mostanra már belenyugodtam, már nem fáj annyira…a végén még hálás is leszek neki, mert felismerte, hogy nem rá van szükségem.

    Reply
  19. Zs0lt 2015. January 25. Sunday 17:18

    Még egy – szerintem nem túl ritka – lehetőséget “elfelejtett” megemlíteni kedves Andi.

    Mégpedig a két “stratégia” keverékét.
    Ahol a nő a “saját egzisztenciát” teremt elvet követve de az otthonról hozott és/vagy társadalom által elvárt szempontokat is szem előtt tartva “hagyományos” módban is “akar” működni.

    Magyarra lefordítva, azért még mindig egy hímneműnek “kell” többet letenni az asztalra, függetlenül attól, hogy a szóban forgó ambiciózus nőnemű egyednek mit sikerült elérnie.

    Teszem azt, ha Kiss Lujza szorgalmas munkával és/vagy szakmai tudással eljut mondjuk középvezetői szintre harmincas éveinek kezdetére, akkor nem biztos, hogy szóba fog elegyedni pl. Kovács 2 József karbantartóval. Még úgy lehet Nagy Géza okleveles gépészmérnök sem fog tudni eleget felmutatni egy esetleges bimbózó kapcsolathoz. (Pedig Géza is dolgozott eleget azon, hogy feltűrt ingujjal ülhessen egy íróasztal mellett, mondjuk árokásás helyett.)

    Lujzának csak Géza főnöke, azaz Máriássy Kázmér főmérnök úr felelne meg elvárt jövedelem és/vagy státusz alapján. Jó eséllyel Kázmér már nős, legalább két gyermek boldog édesapja és már fél éve szeretői viszonyban van egy másik cég Lujzájával.

    Lujza mégis arra számít, hogy elcsavarja Kázmérunk fejét, előbb szerető, majd újdonsült felesége lesz a főmérnök úrnak és akkor már lehet is hátradőlni.

    Andi elmélete szerint pedig ha egymásra találna Géza és Lujza, akkor “vállvetve” megteremtenének maguknak mindent de valami oknál fogva ez mégsem így történik..

    Ugyanakkor Géza sem fog kikezdeni Takács Rozália takarítónővel, hiszen pontosan tudja, hogy neki Lujza lenne a jó választás. Rozi sem fog összejönni Józsival, mert igyekszik jó partit fogni.

    Józsi is Lujzára ácsingózik inkább, mint Rozira.

    Azt hiszem körbeértünk.

    (A leírásban szereplő karakterek kitalált alakok. A valósággal történő bármilyen egyezés csakis a véletlen műve lehet.)

    Reply
    • Randi Andi 2015. January 26. Monday 13:48

      🙂 Ez egy szappanopera forgatókönyve is lehetne.

      De teljesen igazad van: ha valaki nem hagyományos női szerepre vágyik, akkor az miért ragaszkodik még mindig a hagyományos szereposztáshoz, tehát hogy mindenképpen a férfi keressen többet, stb.?

      Reply
      • Zs0lt 2015. January 26. Monday 21:46

        Elmondom miért.
        Lujza nehezen megszerzett pozícióját gyermekáldás esetén fel kell adja, és akkor már inkább olyan ember oldalán teszi ezt meg, aki mellett akkor is biztosított lesz a jövője, ha esetleg évek múlva nem abba a pozícióba vagy egyáltalán nem tud visszajönni a munkaerőpiacra. Na meg közben a kölyöknek is kell sok minden (apuka fizujából + gyes). Nyilván ebben az egyenletben apuka (vélt) jövedelme nem elhanyagolható tényező.

        Épp ezért nehéz Józsinak, Gézának vagy bárkinek elfogadható alternatívát nyújtani Lujzának.

        Lehet ezt cukorba mártani meg leönteni rózsaszín mázzal, a tetejére pedig lila habot fújni, szerelemről meg érzésekről vizionálni, de talán nem járok messze a rideg valóságtól.

        Reply
        • Zlatan 2015. January 27. Tuesday 10:15

          “Lehet ezt cukorba mártani meg leönteni rózsaszín mázzal, a tetejére pedig lila habot fújni, szerelemről meg érzésekről vizionálni, de talán nem járok messze a rideg valóságtól.”

          +1 😉

          Reply
        • Randi Andi 2015. January 27. Tuesday 11:31

          Én itt olyan vállalkozónőkről vagy akár cégvezető nőkről beszélek, akiknek a gyermekáldás után is garantáltan lesz mit a tejbe aprítaniuk. Rendszeresen találkozom velük coachingon, ők azok, akik mindent megteremtettek maguknak és igazán nincs szükségük anyagi támogatásra. És mégsem tudtak túllépni a “férfi legyen gazdagabb és okosabb” berögződéseken.

          Reply
          • Zs0lt 2015. January 27. Tuesday 18:56

            Tényleg nem akarok minden áron kötekedni de azért nem az az általános jelenség, hogy minden nőből vállalkozó vagy cégvezető lesz.

            Ha már így szóba hoztad, hogy még ők is így gondolkodnak, nekem csak egy kérdésem maradt:

            Miért tenne másképp egy vezető beosztásban lévő alkalmazott?

            Reply
    • Zlatan 2015. January 26. Monday 14:56

      …és mindezt még kiegészíteném azzal, hogy az egzisztenciális és anyagi magasabb elvárásokon túl ott vannak (főleg a nők, de néha férfiak esetében is) a külsőre vonatkozó igények!
      Tehát pl. ha Rozi (aki ugyan takarító) egy magas, karcsú, szép arcú, kékszemű, nagymellű, igazi “jócsaj”, aki megszokta, hogy könnyen megkaphat szinte bárkit, és a férfiak bomlanak a kegyeiért, nem fogja ám elfogadni Kázmér főmérnök urat sem, ha az egy alacsony, kopaszodó, kövérkés köpcös alak. Hosszútávú kapcsolatra legalábbis semmiképpen, és arra sem, hogy nyilvános helyen mutatkozzon vele.

      Ahogyan ez visszafelé is igaz: esetünkben Kázmér bácsi is inkább fog a szépséges Rozi után kajtatni, mint hogy Lujzát, mint nőt észrevenné, ha utóbbi szintén nem tartozik külseje alapján a “topcsajok” kategóriába.

      Reply
      • ÉVA 2015. January 26. Monday 20:22

        … erre mondaná egy ifjú hölgy az ismerőseim közül, hogy a legtöbb pasi csak húst lát egy nőben… 🙂

        Reply
      • Zs0lt 2015. January 26. Monday 21:29

        Nem akartam ennyire megbonyolítani de számolni lehet még azzal az eshetőséggel is, hogy Lujzát sem érdekelné (rövid távon), hogy Józsi “csak” egy karbantartó de ő a legjobb pasi a cégnél.

        Igazából azt akartam érzékeltetni, hogy minden nem stimmelhet de mintha ezt csak én gondolnám így.

        Reply
        • ÉVA 2015. January 26. Monday 22:44

          Józsi lehet a “legjobb pasi”, ha bunkó…. és lehet a pocakos főmérnök hosszútávon is jó valakinek a “legjobb pasi”… csak ki kellene nyitni a szemét…

          Amúgy érdekes az, hogy azt tapasztalom, hogy egyszerű megfigyeléssel az alacsonyabban kvalifikált férfiak jobban tudnak szűrni…, jobban látják azt, hogy ki az ún. emelt díjas lány.

          Szappanopera vége.

          Reply
          • Zlatan 2015. January 27. Tuesday 10:13

            Ez teljesen logikus: hiszen jobban szükségük van rá!
            Ugyanis az alacsonyabban kvalifikált pasinak tisztában kell lennie, hogy neki korlátai vannak a párkeresésben, és bizony nem fogja akárkinek felkelteni az érdeklődését, vonzalmát – ezért idővel kialakítja magában az ösztönös képességet, hogy kb. ráérezzen, lesz-e esélye az adott nőnél vagy sem (ez persze a nemeket megfordítva ugyanígy igaz lehet).
            Míg a “magasabban kvalifikált” férfi, könnyebben és gyakrabban kapja meg a nőket, akár még a jó nőket is, ezért nincs szüksége radarra, mert akinél próbálkozik, annál jó eséllyel sikere lesz.

            Ez kicsiben ahhoz lehet hasonló, amilyen durva “radarjuk” állítólag a homoszexuálisoknak van, hogy legtöbben ránézésre megmondják bárkiről, hogy az illető szintén meleg-e. Nekik is (érthető okokból) szükséges volt ezt a képességet kifejleszteni magukban.

            Reply
          • Zs0lt 2015. January 27. Tuesday 19:16

            Szerintem pontosan tudod, hogy a “legjobb pasi”-t külsőleg értettem.

            Na most melyik egyedet fogják észrevenni először:
            – A nagyon jó adottságokkal bírót (akiről később kiderül, hogy egy tahó).
            vagy
            – A kevésbé jó külsejűt, (akiről később derülne ki, hogy valójában intelligens).

            Persze, hogy az elsőt.
            A többi habverés.

            Reply
          • Zlatan 2015. January 28. Wednesday 10:37

            Ugyanezt mondtam én is!
            Tökéletesen jól tudtam, hogy a “legjobb pasi”-t külsőre értetted, ahogy én is.

            Reply
          • Zs0lt 2015. February 1. Sunday 18:36

            Zlatan: Igazából Évának válaszoltam de azért örülök, hogy egyetértünk.:)

            Évának még: Azért előre látható, ha a “Mivel foglalkozol?” kérdésre a nőnek “HR menedzser” a válasza, a pasinak meg “szobafestő”, akkor ebből nem lesz kapcsolat.
            Nem mintha bármelyik szakmát lenézném.

            Reply
  20. ÉVA 2015. January 25. Sunday 19:19

    Kedves Zsolt!

    Jól látod a dolgokat. Csakhogy régen rossz, ha csak a pénz számít és nem az érzelmek. 🙂
    Amúgy ismerek olyan embereket, akik gyorsétteremben kezdték. és most több miilliós fizetésük van.

    Fordítva is igaz.

    Hoppá.. 🙂

    További szép napot!

    Reply
    • Zs0lt 2015. January 25. Sunday 20:29

      Nem feltétlenül értek egyet.

      A nők mindig is igyekeztek “felfelé” választani (azaz náluk magasabb beosztású, jövedelmű, státuszú párt találni, amint eljutott a tudatuk odáig, hogy a nagyon jól kinéző álompasit nem fogják tudnák megtartani hosszabb távon).

      Politikai korrektség jegyében azonban megjegyezném, hogy a férfiak is pontosan ugyanígy viselkednek ha lehetőségük van rá (még ha nem is feltétlenül anyagi előnyöket remélnek a kapcsolattól).

      Az ún. “érzelmek” pedig a felsoroltak járulékos mellékhatásaivá degradálódtak.

      Lehet, hogy mondjuk 15-20 évvel ezelőtt még nem volt ez így de bizony azóta fordult kettőt a világ (és szerintem nem feltétlenül a jó irányba).

      Reply
      • ÉVA 2015. January 25. Sunday 20:42

        Szia Zsolt!

        Ha valaki szeret valakit, akkor elfogadja olyannak amilyen.szőröstül, bőröstül, gyerekestül.

        Némelyik diplomás ember, olyan rossz természettel rendelkezik, hogy nem lehet elviselni, és persze ott hagyják.

        Pár hónappal ezelőtti info egy diplomás csajtól, hogy 2 év után szakított a diplomás párjától. Azt mondta nem biztos, hogy diplomást fog keresni.

        Ennyi…, és ez nem 20 éves sztori.

        De miért is ne fogadnám el a véleményedet.

        Szép estét!

        Reply
        • Zs0lt 2015. February 1. Sunday 18:24

          Na látod pont ugyanez a baj a diplomás csajoknál. Ha megfeszülsz sem tudsz nála okosabb lenni és akkor már megszűntél férfiként létezni. Akkor pedig diplomás nőt soha többet. Igaz?

          Reply
          • XY 2015. February 1. Sunday 19:11

            Szia Zsolt!

            Továbbra is tartom a véleményemet, hogy szeretet és elfogadás.
            Többféle kombináció létezhet. Mindenki maga dönt.

            A cikk érdekes, de akkor ezzel az erővel az ember saját magát keresi. Eltúlozva: ugyanannyi zoknija legyen, ugyanolyan végzettsége, ugyanazt szeresse ételben…. stb.

            Úgy látom, hogy manapság már csak az érdekek működnek.

            Az összes többi meg csak blabla… kifogás… 🙂

            Reply
  21. ÉVA 2015. January 25. Sunday 22:17

    Én is elmesélem a saját sztorimat.

    20 év házasság 2 gyerekkel váltam el. Váláskor nem volt semmim, pedig folyamatosan dolgoztam. A kedves diplomás párom meg, mint a here 7 évig élősködött rajtam.. Nem voltam jó parti, mert volt 2 gyerekem, nomeg Én. 🙂 Most van egy lakásom, egy diplomás lányom, egy telkem. Egyik sem luxus méretű, állapotú. De a gyermekim csodálatosak. A fiam is lassan megszerzi a diplomát.

    És, akik akkor nem tekintettek jó partynak azokon most már csak mosolygok. 🙂
    Ők nem kellenének.

    Lányok fel a fejjel, előre!…. 🙂

    Reply
  22. ÉVA 2015. January 27. Tuesday 19:28

    Kedves Zlatan!

    Ez így van, ahogy írtad, de akkor egy jól kereső pasi ne panaszkodjon, hogy “lehúzzák” a csajok, és utána lelépnek. Ti is ugyanúgy választotok. 🙂

    Szép estét!

    Reply
    • Zs0lt 2015. February 2. Monday 21:39

      Ebbe most bele kell, hogy szóljak:

      Szóval értsem úgy, hogy ha egy jól kereső pasit szánt szándékkal lehúznak, az nem elítélendő?

      Bezzeg ha pasi két nő közül a neki jobban tetszőt választja, az már merő rosszindulat.

      Kettős mérce?

      Reply
      • ÉVA 2015. February 2. Monday 21:50

        Kedves Zsolt!

        Szólj bele, megteheted.
        Ha figyelmesen végigolvastad volna, akkor az emelt díjas lányokról írtam. Ennyire rossz emberismerők vagytok?
        Némelyikre rá van írva, hogy milyen. No és akkor, ha ő kell, akkor mit vársz tőle?
        Nem ítélek el senkit, nem vagyok bíró… 🙂

        Mindkét félnek korrektnek kell lennie.

        Reply
        • Zs0lt 2015. February 5. Thursday 22:30

          Ebből meg arra kellene következtetnem, hogy a szép lányok “emelt díjasak” és vessen magára, aki nem éri be a … “kevésbé szépekkel” (= “leárazott termék”?).

          Reply
          • ÉVA 2015. February 6. Friday 18:02

            Kedves Zsolt!

            A szépség és az emelt díjas lányok kategória nem ugyanaz.
            Attól még, hogy valaki szép nem biztos, hogy plaza cica(bár velük sincs semmi bajom… :).

            Javasolnék egy-két Tankcsapda számot meghallgatásra.

            Szép estét!

            Reply
            • Zs0lt 2015. April 30. Thursday 23:52

              Kedves Éva!

              Melyik Tankcsapda számban éneklik meg, hogy pasikat lehúzni követendő példa mai modern nők számára (de legalábbis nem elítélendő)?

              Reply
              • ÉVA 2015. May 1. Friday 09:04

                Szia Zsolt!

                Nem azt mondtam, hogy követendő példa.
                Amiről beszélek, és a Tankcsapda is, az a következő jelenség.
                Leginkább azokat érinti, akik “villogni” akarnak.

                Tankcsapda: Menyország tourist

                Az emberek meg néznek
                hogy az isten a pénz lett
                sorban nyílnak a bankok és
                az jelenti a rangot
                hogy mennyire állat az autód
                mekkora mellű a nőd és hogy
                meddig bírod feltekerni
                a kocsiban a hangerőt.

                Ezért mondtam azt, hogy ne csodálkozzon az, aki nagyképű, ész meg nem túl sok szorult belé, hogy megtalálják az ilyen lányok.

                Szép napot!

                Reply
              • ÉVA 2015. May 1. Friday 09:32

                Egy újabb gondolat Zsoltnak és Mindenkinek:

                A pénz és a “villogás” nem a szeretetről és az elfogadásról szól. 🙂

                Reply
  23. az-aki 2015. February 2. Monday 13:46

    Tényleg leírhatja magát az a férfi akinek negyven éves korában nincs saját lakása vagy háza?
    Ennek számtalan oka lehet: Nem volt szülői támogatás, nem örökölt mert még élnek a szülei, nem akart hitel felvéve eladósodni, vagy épp volt neki közös túlajdonú, de elvált és most nincs….stb.
    Mindez a pénzre vezethető vissza, mert ha van sok, akkor nem gond venni saját lakást, házat, de rengeteg diplomás és nem diplomás férfi fizetése alakul 100-140nettó/hó körül.
    Szerintem felelötlenség eladósodni kevés bérből, de manapság semmi más nem számit, mint a látszat, mert ha van egy kertvárosi csinos családiháza egy férfinak, akkor azzal már nagy elönyre tesz szert, mert az imponál a nöknél.
    De az internetes társkeresés során, az adatlapon ez sem látszik, mert az legfeljebb pár randi útán derül ki, hogy ki, mivel rendelkezik.
    Ennek ellenére óriási a sikertelenség a társkereső oldalakon, mert negyven éves korra már mindenki határozott elképzeléseket állit önmaga és a leendő partnere elé és a kialakult életvitelén is nehezen változtat.
    Én már csodának fogom tartani, ha összejön valami, de elnézve a rengeteg negyvenes gyermektelen nőt a társkereső oldalakon, valószinüleg ök is érzik, hogy telik az idő és valami nem stimmel manapság a társkereséssel.

    Reply
  24. ÉVA 2015. February 2. Monday 21:58

    Szintén Zsoltnak az előzőhöz kapcsolva.

    Mit szólsz ahhoz, ha valaki, akivel együtt vagy. Szaladgálsz be hozzá a kórházba, jóban rosszban vele vagy, és az első vitánál nem a konfliktust próbálja kezelni, hanem az ex-ének felajánl egy 400 e Ft-os külföldi utat? Szép?

    Úgyhogy hagyjuk!

    A pasikban is van ilyen is, tudom a csajok sem szentek.

    Mindkét oldalon tisztelet a kivételnek.

    Reply
    • Zlatan 2015. February 3. Tuesday 09:57

      Az a baj, hogy a fórum már megint arról szól, hogy mindkét fél kölcsönösen nyalogatja a sebeit, és mutogat a másikra, hogy “a pasik ilyenek meg olyanok”, “bezzeg a nők meg emilyenek meg amolyanok”…!
      Így soha senki és semmi nem fog közeledni a másikhoz, minden marad így ahogy eddig volt, az itt kommentelgetők pedig maradnak ugyanolyan magányosak és elhagyatottak, bezárkózva a maguk kényelmes, előítéletektől terhelt világába, ahol gyönyörűen lehet fújni a másik nem tagjaira, néhány tapasztalatból építkezve…
      Uff!

      Reply
      • Gábor 2015. February 3. Tuesday 13:39

        Igazad van!
        Érdekes, hogy mindenki leírja, hogy mennyi mindent megtesz azért, hogy társat találjon, de úgy látom, hogy igazából a társkeresők nagy % nem is akar társat.
        Nem akar, mert a társkeresők nagy %-a kifogások és elvárások sokaságát állítja fel, csak azért, hogy ne feleljen meg neki senki társnak.
        Fejben elkövet mindent, hogy ne legyen társa és csak a lelki ismeretért nyugtatja azzal, hogy „én keresek”, de találni igazából nem is akar.
        Mi lenne ha mindenki csak ismerkedne, elvárások és kötelezettségek nélkül, szabadon, önmagát adva? Még a végén össze találkozna azzal, akivel tök jó együtt lenni.

        Reply
      • ÉVA 2015. February 3. Tuesday 20:23

        Nagy tévedés! Ufff… 🙂

        Új élet! Tánc, színház….. 🙂

        Reply
    • Zs0lt 2015. February 5. Thursday 22:36

      Megértem a sérelmedet de ez azt (is!) jelenti, hogy anno rosszul választottál.
      Ez a kőkemény valóság.

      Reply
  25. 2018. June 3. Sunday 00:35

    Nálunk is én keresem a többet, méghozzá sokkal. A férjem viszont mindennel elhalmoz, figyelmes, gondoskodó. Sosem kellene gazdag pasi helyette. Már csak azért sem, mert volt már ilyen, de szörnyű volt a kapcsolat, el akart nyomni és nem is szeretett.

    Reply
  26. Én 2018. June 3. Sunday 00:36

    A mamahotellel nem az a gond, hogy a pasi csóró, hanem az, hogy nem akar leszakadni az anyjáról. Én nem akarok kisgyereket magam mellé, + az anyóst kerülgetni.

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.