Ebben a nagy nyári hőségben gondoltam, valami vizes-témáról írok, hátha sikerül kicsit felfrissítenem téged. Ha rendszeresen követed írásaimat, tudod, hogy imádom az evezős sportokat. Nemrég akkora szerencsém volt, hogy a tengeren is kipróbálhattam a kajakozást.
Ha már ültél kajakban, akkor pontosan tudod, mennyire borulékony hajó és mennyire fontos az egyensúly. Tavon vagy nyugodtabb folyón még viszonylag könnyű evezni, mert nincsenek akkora hullámok, tengeren viszont egészen más a helyzet – ott tényleg össze kell szedned magad.
A víztükör végtelennek tűnik, és nagyon nyughatatlannak. Ahogy fodrozódnak rajta ide-oda a hullámok, egy idő után már azt sem tudod, hogy mi a vízszintes és mi a függőleges. Nem tudod már, hogyan tartsd az evezőt, hogyan tartsd a törzsed, merre dőlj hogy vízszintes helyzetben maradj. Ekkor borulsz bele a vízbe.
Egy nap kicsit szelesebb időben mentünk ki egy nap evezni, és a hullámok a szokottaknál is nagyobbak voltak. Mindenképpen szerettem volna a hajóban maradni, mert borulás után csuromvizesen visszamászni nagy küszködés és kínlódás, továbbá a lehetetlennel határos (nekem legalábbis). Ha nem sikerül, akkor meg ki kell úszni a partig, úgy, hogy viszed magaddal a hajót is. Szóval inkább a vízen szerettem volna maradni, mint a vízben. (Kísérőm szerint a kajakozás legfontosabb szabálya a következő: “Stay ON the water, not in the water!” – “a vízen maradj, ne a vízben”) Ahogy elnéztem a hullámokat, láttam, hogy ekkorákkal még sosem találkoztam rövidke kajakos pályafutásom során, és tudtam azt is, hogy sokkal simább vízen is borultam már bele – többször is.
Ahogy fentebb írtam, egy idő után tényleg nem tudtam, hol a vízszintes, csak a vizet néztem de az egyre félelmetesebb volt. Szintén fontos szabály egyébként, hogy ha elkezdesz félni és arra koncentrálsz hogy “bele fogok borulni”, akkor bele is fogsz borulni a vízbe, ez nem is kérdés. Mivel a hullámok nem adtak valami sok támpontot, elhatároztam, hogy megpróbálom a lehetetlent – egyszerűen nem is nézek a vízre, úgy fogok evezni. Próbáltam a parton kiszúrni egy stabil pontot, és csak azt néztem. Nem érdekelt, hogy hogyan lifteznek a hullámok, hogyan dobják meg a kajakot, azt az egy stabil pontot néztem, és ahhoz képest próbáltam magam a megfelelő helyzetben tartani. Nem aggódtam azon, hogy esetleg kajakostól odacsap a kikötő falához egy nagyobb hullám, amikor próbáltam bekanyarodni, és azon sem, hogy hogyan fogok kiszabadulni a műanyag vízfelfogó fóliából, ha beleborulok. Kizárólag azt az egyetlen stabil pontot figyeltem a parton, és semmi mást.
Méterről méterre megküzdöttem az összes hullámmal és sikerült biztonságosan kikötnöm. Amikor a kísérőmre néztem, csak annyit mondott hogy “tényleg jó az egyensúlyérzéked. nem mertem szólni, de kicsit durva volt ma a víz. Ha szóltam volna, biztosan beleborulsz.” Éreztem, hogy igaza van.
Joggal kérdezheted, hogy mi köze van ennek a társkereséshez?
Te hogyan eveznél?
Nos, hasonlítsuk a társkereső helyzetét – a Te helyzetedet – egy kajakoshoz. Te hogyan eveznél? Állandóan rettegve a hullámokat figyelnéd? Azt néznéd folyton, hogy miért nem fogsz révbe érni, és a legelső apróbb nehézségnél (egy félresikerült randinál, egy idióta online üzenetnél, egy kiábrándító visszautasításnál) feladnád, elvesztenéd a célt a szemed elől és beleborulnál a vízbe?
Esetleg minden reggel úgy mennél ki a tengerpartra, hogy csak nézelődsz és kifogásokat keresnél arra, hogy ma miért nem mész edzeni (online társat keresni, rapidrandira, vagy csak arra a bulira amire meghívtak de nincs kedved elmenni, pedig talán ott végre találkozhatnál valakivel) – a legkisebb szellő és hullámzás láttán inkább visszavonulót fújnál a biztonságos négy fal közé, ahol nem érhet kellemetlenség, de pozitív meglepetés sem?
Esetleg nem is lennél képes meglátni a stabil pontot a távolban? Sőt, a többi társkeresőnek is csak panaszkodsz, hogy lehetetlen révbe érni?
Mire koncentrálsz?
Ott a tengeren, amikor már kikötöttem és csak annyi volt hátra, hogy kiszálljak a hajóból, már ott Rád gondoltam, és arra, hogy szeretném átadni neked ezt a felismerésemet. Igazából semmi különös nincsen benne, csak ennyi: ha a problémákra koncentrálsz, legyűrnek maguk alá. Ha a célra és arra, hogy hogyan lehetséges azt elérni, akkor révbe érsz. Lehet, hogy centiméterről centiméterre kell küzdened magad, lehet hogy hosszú ideig fog tartani, mert neked nagyobb hullámok jutottak, mint másoknak és szelesebb időben keltél útra, de célba fogsz érni. Ez biztos.
Társkereső coachként – afféle edzőként – az a dolgom, hogy megmutassam, hogyan lehet evezni, milyen vizek vannak, és milyen a széljárás. Ezen felül pedig megpróbállak összekötni más evezőstársakkal – és csak reménykedni tudok abban, hogy erőt adtok egymásnak, nem pedig leszívjátok egymás energiáit azzal, hogy a hullámokkal riogatjátok egymást és azzal, hogy úgyis beleborultok és nem megy az evezés. Nagyon boldog vagyok, amikor látom ahogy biztatjátok és vigasztaljátok egymást, amikor jó ötletek merülnek fel, sőt, amikor egy-egy Társkereső Műhely után külön is terveztek programot és barátra leltek. Imádom olvasni a sikersztorikat is!
Nemsokára egy éves lesz a Társkereső Kalauz. Rengeteg dolog történt az elmúlt idő alatt, és nekem is rengeteg hullámmal kellett megküzdenem, hogy a Szabad Vagyok Programot olyanra alakíthassam, amilyennek azt megálmodtam. Meg kellett küzdenem a technikai háttérrel, a finanszírozással (mert sokak elképzelése ellenére egy honlap nem csak úgy “ott terem” a neten 🙂 és egy céget is “etetni kell”), meg kellett küzdenem azokkal is, akik mindent jobban tudnak és feljogosítva érzik magukat arra, hogy minősíthetetlen hangon oktassanak ki, és persze meg kellett küzdenem saját magammal is sokszor, amikor az elején szerettem volna feladni az egészet. Aztán ahogy jött az egyre több pozitív visszajelzés, és a sikersztorik, sikerült átlendülnöm a holtponton. A társkeresést sehol sem tanítják, ezért rengeteget olvasok-tanulok hogy minél több és újabb szempontot tudjak Neked nyújtani. De leginkább csak annyit szeretnék elérni: higgy abban, hogy sikerülhet, tarts ki és közben érezd jól magad! Ha ennyit elértem, már boldog vagyok!
Természetesen rengeteg munka van még, sok-sok evezés. Tarts velem és ünnepeljük meg azt, hogy itt vagy, ma délután ebben a nagy melegben (vituálisan) egy citromos sörrel 😉 Miért ne? Egészségünkre!
90 Comments