A társkeresés legelső lépése nem az, hogy beregisztrálunk egy társkeresőbe, vagy elmegyünk különféle társkereső rendezvényekre. Ennél sokkal hamarabb kezdődik: az eddigi párkapcsolatainkban elkövetett hibák felismerésével és az önfejlesztéssel.
Főleg sok év egyedüllét után az ember megszokja, hogy mindent ő alakít ki a saját életében, és az van, amit ő akar. Igyekszik, jól teljesít a munkahelyén, törekszik a maximumra és arra, hogy mindent saját hatásköre alatt tudjon. Annyira átáll a gondolkodása az egyszemélyes berendezkedésre, hogy észre sem veszi: ha lenne sem férne bele egy társ az életébe. Illetve ha bele is fér, nemcsak a saját életét, de az új társat is teljesen irányítani szeretné. (Így aztán szépen bele is kerül a “túl válogatós társkereső”, vagy a “társkeresésre (jelenleg) alkalmatlan társkereső kategóriájába, anélkül, hogy észrevenné!)
Egy darabig teljesen természetes, hogy megbeszélünk dolgokat és kompromisszumokra törekszünk, de van egy pont, ahonnan kezdve már túlzásokba esünk. Ezt a hozzáállást úgy hívjuk: kontrollmánia. A mysuperchargedlife.com egyik cikke pont ezt taglalja, fontos, hogy itt is szó essen róla.
Jelek, hogy kontrollmániás vagy
A kontrollmániások viszonylag ritkán ismerik fel, hogy ők kontrollmániások. Ennek belátásához ugyanis tükröt kell magunk elé tartani, és kellő önismeretet kell “magunkra szednünk”. Egyébként is nehéz elismernünk saját hibáinkat, de egy kontrollmániásnál ez még nagyobb akadályokba ütközik. A kontrollmániásnak ugyanis mindig igaza van és mindig a maximumra törekszik. Egy kontrollmániás úgy gondolja, hogy minden úgy a legjobb, ahogy azt ő elképzelte és mindent úgy kellene csinálni ahogy ő gondolja. Íme egy-két jel, ami elárulja, vajon kontrollmániás vagy-e.
- Mindent te tudsz a legjobban megcsinálni. “Ha azt akarod, hogy jól legyen megcsinálva, neked kell megcsinálnod” – így gondolkoznak a kontrollmániások. Ezért aztán túl sokat dolgoznak és állandóan kimerülnek. Párkapcsolatban jellemző, hogy ők végzik el az összes házimunkát, makulátlan tisztaság uralkodik, aztán pedig panaszkodnak a társukra, hogy ő nem csinál meg semmit. De ha meg is próbálja szerencsétlen, egyből kiveszik a kezéből a munkát, mondván “hagyd, te úgysem tudod olyan jól megcsinálni, mint én.”
- Maximalizmus. A kontrollmániások sokszor maximalisták is egyben. A tökéletesség titkát – úgy gondolják – csak ők ismerik, ezért azt hiszik, igazuk is van mindig. Takarítás, munka, utazás szervezése? Csak a kontrollmániások tudják a tutit. Még büszkék is rá.
- Állandó súrlódások. A fentiek után nem csoda, hogy a kontrollmániások kapcsolatai tele vannak súrlódással és sértődésekkel. Természetesen úgy gondolják, hogy nem ők tehetnek erről: hiszen ők csak igyekeznek “mindent a lehető legjobban csinálni”, és azon panaszkodnak, hogy miért nem lehet “egy normális társat” találni. Hiszen ők csak a legjobbat akarják mindenkinek. A társak viszont úgy érzik, sosem tudnak eléggé megfelelni és állandóan az orruk alá van dörgölve a tökéletlenségük. Emiatt aztán hosszú távon állandó harag és megbántódás jellemzi a kontrollmániások párkapcsolatait. Természetesen ezt a kontrollmániások a másik önbizalomhiányára és belső bizonytalanságaira kenik.
- Félelem. Extrém esetekben a kontrollmániások felismerik, hogy mások félnek tőlük. Ha szükséges, akár érzelmi vagy fizikai megfélemlítéshez is folyamodhatnak. Egy idő után a környezetük mindent megtesz, csakhogy ezt elkerülje. A kontrollmániás pedig hiába tudja, hogy ő okozza a félelmet, de ez olyan hatalmat ad neki, amit nehéz feladni.
Kontrollmániás – megvannak a maga eszközei
A kontrollmániások eszközei
A kontrollmániások nem csupán a saját életüket, de azon belül mindenki mást is kontrollálni szeretnének – ez különösen igaz a társukra. Az irányításhoz különféle eszközöket fejlesztenek ki, és ezeket előszeretettel alkalmazzák a párkapcsolatokban is.
Bűntudat
A nagy kedvenc – bármely szituációban alkalmazható, szinte bárkire. Egyik olvasóm írja, hogy édesanyja, akivel együtt él, állandóan “beteg” lesz, amikor ő épp randira indulna. Ősi, jól bevált manipuláció: milyen gyerek az, aki a “beteg” édesanyját otthonhagyja egyedül?
Túlzások
Bolhából elefántot csinálni – a kontrollmániások hajlamosak egészen apró jelekből hatalmas összefüggésekre és igazságokra következtetni. Például egyetlen apró hiba a másik részéről (például elfelejt egy fontos dátumot), máris jön a következtetés: “már nem szeretsz eléggé”.
Megvonás
A figyelem és a szeretet megvonása szintén bevált eszköz. “Ha nem azt teszed, amit én akarok, akkor jégkirálynővé válok. Különben is mi a bajom? Semmi! Ha nem jössz rá magadtól…”
Lekezelés
A másik önbizalmának lerombolása, folyamatos lekezelés = gyenge és függő társ, akit lehet irányítani. Gyerekekkel szemben is tökéletesen működik 🙁
Dühkitörések és fenyegetés
Ha minden más csődöt mond, jöhetnek a dühkitörések, a hiszti és a műkönnyek.
Könnyen belátható, hogy a kontrollmániásokkal együtt lenni nagyon nehéz, ezért kapcsolataik rendre tönkre is mennek – ki bírja ezt elviselni?
Ha esetleg magadra ismertél a fentiekből, itt az ideje, hogy változtass, különben hiába keresed a társad: az összes eljövendő kapcsolatod is zátonyra fog futni. A kontrollmániától való megszabadulás komoly munkát igényel, ennek az első két lépései a következők:
1. Ismerd be, hogy kontrollmániás vagy.
Ha felismered a problémádat, az már félsiker. Folyamatosan figyelni magadra és a reakcióidra és korrigálni – ez vezet a tartós változáshoz.
2. A teljesítményed nem te magad vagy!
A kontrollmániások általában úgy vélik, hogy legutóbbi teljesítményük jellemzi őket a legjobban. Értéküket, értékességüket attól teszik függővé, hogy éppen hogyan állnak a család és a munka frontján. Pedig mindenkinek vannak hullámvölgyei – és nem mindig lehet mindent úgy irányítani, ahogy akarjuk. A kudarcokat is tudni kell elviselni, bármilyen nehéz. Ezektől még ugyanolyan értékesek vagyunk, mint akkor, amikor épp minden összejön.
Nos – Te kontrollmániás vagy?
