Sokszor hallom, hogy a társkeresés azért olyan nehéz manapság, mert a nők “emancipálódtak”, a férfiak pedig nem tudták lekövetni ezt a változást. Ahogy egyik olvasóm írta:
“A hölgyek illúzióktól átitatott igényeit kellene szabályozni. A feminizmus és az emancipáció tönkretette a család fogalmát, tradícióját, hegemóniáját.”
Mit akarnak a nők?
Itt van például a Nőnap. Tudtad, hogy eredetileg egyáltalán nem a hóvirágokról szólt?
“1857 március 8-án 40ezer textilipari munkásnő tüntetett New Yorkban magasabb, a férfiakéhoz közelítő fizetést, emberibb munkakörülményeket és a munkaidő csökkentését követelve…. Három évtizeddel később (1889) Clara Zetkin baloldali politikus a Párizsban megtartott II. Internacionálé kongresszusán szót emelt a nők helyzetének javítása, az alulfizetett anyák és gyerekek védelme érdekében, síkra szállt a nők munkához való jogáért, és sürgette a nők széles körű részvételét a helyi, országos és nemzetközi eseményekben. Újabb húsz évnek és megszámlálhatatlan sztrájknak kellett eltelnie, hogy 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt javaslatára megszülessen az első Nőnap, méghozzá egy 1908-as nagyszabású tüntetésre emlékezve február 28-án. Az amerikai nők egészen 1913-ig február utolsó vasárnapján ünnepelték az ilyesmit. … Magyarországon Ladányi Szeréna, a szociáldemokrata nőmozgalom egyik megalapítója és vezetője kezdeményezte a Nemzetközi Nőnap megünneplését 1914-ben. A szavazójog kiharcolása után megkopott az ünnep fénye, majd a szocialista kurzus sajátította ki magának, és az erőszakos egyenlősítősdi keretében egyentörölközőkkel és szoros fojtókötésbe fogott hóvirágokkal árasztotta el a kiváló női dolgozókat. Tény, a Nőnap megünneplése és tartalma országonként változó jelleget mutat a helyi nőmozgalmak erejétől, a főbb céloktól, a kulturális közegtől, és a politikai berendezkedésétől függően. Az autonóm női szervezetek eszköztárában előfordul filmvetítés és takarószövés, bojkott és meztelen futás, virágültetés és babakocsis maraton, környezetvédő séta és AIDS elleni vitorlás buli – bármi, ami örömet okoz, kreatív és széles körben rámutathat a nők visszás helyzetére.
” (Forrás: Tűsarok)
A fentiekből kiderül, hogy a mozgalmak egyáltalán nem arra irányultak, hogy tönkretegyék a család fogalmát: alapvetően a nőjogi harc emberjogi harc volt mindig is: ugyanazért a munkáért ugyanolyan fizetést, ugyanabban az országban ugyanolyan választási jogokat akartak a nők.
A traktoroslány – a szocializmus nőideálja
Az egykeresős családmodell felbomlik
Az “apu dolgozik, anyu otthon marad” családmodellt nem a feminizmus buktatta meg, hanem a gazdasági helyzet. A gyáraknak szükségük volt a rengeteg munkaerőre, és a férfiak mellett nem csupán a nőket, de a gyerekeket is bevonták a kemény munkába. Ha viszont már dolgozni kell a nőknek is, mert az egykeresős családmodell nem működik, akkor jogosnak tűnik ugyanolyan béreket is kérni…
Az egykeresős családmodell felbomlása magával hozta a szerepváltozásokat is. A nőknek addig férfiasnak számító terepeken is bizonyítaniuk kellett, a férfiaknak pedig bele kellett vonódniuk a házimunkába (több-kevesebb sikerrel), hogy megosszák a terheket.
A kenyérkereső családfő imidzs meggyengült, hiszen többé már az esetek többségében nem volt igaz. Ezzel az a fő probléma, hogy a férfi hagyományos szerepe a család eltartása volt, ez számított a férfias szerepnek, csakhogy ez a szerep most megrendült, hiszen a nő is a család eltartójává lépett elő a gazdasági szükségszerűségeknek köszönhetően.
Férfi szerep, női szerep
Felmerült tehát a kérdés: innentől kezdve ki a férfi, ki számít férfiasnak, melyek a férfi szerepek? Ez a szerepválság érezhető ma is, a társkeresés terén is.
A férfiak keresik önmagukat. Ez az újradefiniálás időszaka. Sokan közülük önbizalomhiánnyal küzdenek, nem mernek kezdeményezni a nőknél, túl erősnek, “férfiasnak” látják a nőket. A nők pedig csak néznek, hogy megszereztek több diplomát, számos nyelvvizsgát, csinosak és okosak, szeretetre vágynak és még így sem elég jók a férfiaknak, még így sem kellenek. A frusztráció kölcsönös mindkét nem részéről, holott a többség csupán egyet szeretne: szeretetteljes, harmonikus párkapcsolatot. Én meg, mint társkereső coach csak állok, nézek, és fogom a fejem… 🙂
Míg az előző rendszerben mindenkinek volt munkája, addig manapság rengeteg esetben fordul elő, hogy a férfi munkanélküli, míg a nő jól keres – itt, a Társkereső Kalauzon is rengeteg kérdés fordult már elő ezzel kapcsolatban. Ez egyértelműen frusztrált helyzet a még hagyományos értékrendhez ragaszkodó férfiak számára (de a nők fejében is élnek ezek a szerepelvárások).
Kutatások mutatták ki, hogy egy férfit sokkal súlyosabban érint munkahelye elvesztése, mint egy nőt. Nem véletlen, hogy a férfiak gyakrabban lesznek alkoholisták (és öngyilkosok) ilyen esetben. A hagyományos szerepelvárások sokszor láthatóan, mérhetően károsak. Ugyanis ha a férfiasság definíciójába szervesen beletartozik, hogy az a férfi aki képes eltartani a családját és jó munkahelye van, egyértelmű, hogy egy munkanélküli férfi nem számít férfinak a társadalom szemében. Körülbelül, mintha kasztrálták volna. Ugyanígy, a nőiesség definíciójába szervesen beletartozik a gyermekvállalás, ezért az a nő, akinek nincsen gyermeke 40 felett, nem számít nőnek a társadalom szemében. Ezek miatt az elvárások miatt aztán jól kibabrálunk egymással mi nők, és férfiak…
Ki a nő és ki a férfi?
Ki a nő és ki a férfi?
dr. Csernus Imre írt két könyvet: A férfi és A nő címmel, ezekben próbálja boncolgatni, hogy ki számít férfinak és ki számít nőnek. Őszintén szólva számomra csak annyi derül ki a két könyvből, hogy ki számít felnőttnek. De konkrétan mitől nő a nő és mitől férfi a férfi, arra nem kaptam választ.
A lényeg: neked magadnak kell végiggondolni a következő kérdéseket és megtalálni rájuk a saját válaszaidat:
Ki számít neked nőnek? (Mik a női szerepelvárásaid? Változtak-e ezek az évek során?)
Ki számít neked férfinak? (Mik a férfi szerepelvárásaid? Változtak-e ezek az évek során?)
Mit vársz el a másiktól egy párkapcsolatban?
Írd meg a hozzászólásban!
328 Comments