Kriszti a harmincas évei elején jár. Szép, csinos és okos: asszisztensként dolgozik egy budapesti multinál. Tudatos nő, akinek nem elég akárki, a szűrőit precízen beállítva keresi társát.
Nekem többször elmondta, hogy nagyon fontos szempont nála az, hogy az adott férfi jómódú legyen, így biztosítva legyen a családi megélhetés. Mivel ő maga is jómódú családban nőtt fel, ezért az elvárásai sem éppen picurkák: az általa óhajtott férfiú minimum egymillió forintot keressen havonta!
Biztosan most felhúzod a szemöldököd: “mégis, hányan keresnek ennyit?! Teljesen el van tévedve!”.
Képzeld, Kriszti hosszú idő után megtalálta a millió forintos pasit, sőt, még annál is többet kereső társat. Az illető külföldre szakadt magyar, aki távmunkában is tud dolgozni ezért rengeteget van Budapesten.
Igényes, humoros, tanult férfi aki Balin és Thaiföldön nyaral, télen pedig a legjobb francia sípályákon síel. Akármilyen étterem nem teszi meg neki, igazi gurmé, nemcsak az ételek, de a borok terén is.
Kriszti oda meg vissza volt a gyönyörtől, főleg amikor a férfi közölte vele: családot, gyereket szeretne, és ehhez a hátországot Krisztinek kell biztosítania. Persze ehhez fel kell adnia az állását, ez csak természetes.
A gazdag pasi ára (avagy “nincs ingyen ebéd”)
Aztán pár hónappal később Krisztinek fel kellett adnia a dohányzást, illetve a sörözést is, mert “egy igazi nő
nem iszik sört.” Mi csak néztünk: az illető egyre inkább kontrollmániás lett, vagy lehet hogy mindig is az volt, csak most derült ki? Úgy viselkedett, mint aki a “pénzéért” meg akarja kapni, ami jár. Kriszti nem látott a szerelemtől, hiszen itt van álmai férfija, kit érdekel, ha csak biokaját lehet innentől enni és nincs több bulizás?
Kitalálod, mi lett a vége? A férfi, mivel akkora főnyereménynek gondolta magát, elkezdett félrelépni – Facebookja tele volt mindenféle nők üzeneteivel, akikkel “csak barátkozik”, hétvégente sokszor eljárt otthonról, és Krisztinek mindezt meg kellett értenie. Hiszen miért korlátozná be magát az alfahím? Hogy lehetne ezt elvárni tőle?
Kriszti egyre boldogtalanabb lett, míg végül szakított a férfival. Keservesen, saját példán keresztül tanulta meg, hogy a biztonságot nem (csak) a pénz jelenti, hanem a másik karaktere. Ezt az élet igazolta is később: a férfi valamiért elveszítette az állását a rengeteg pénzzel együtt, és ezzel a tartását is, olyannyira, hogy az egykori bioember ma már iszik és cigizik is.
Van-e tanulsága a fentieknek? Ha van, akkor az az, hogy figyeld meg jól, milyen szűrők alapján keresed a párod, illetve milyen belső bizonytalanságaid mutatkoznak meg ezekben a szűrőkben. Miért is kell pénzesnek, magasnak, stb-nek lenni egy férfinak? Ez a te igényed, vagy csupán a másoktól jövő elvárások és belső bizonytalanságaid letükröződése?
A gazdag pasi átka (avagy “a pénzemért minőségi nőt akarok)
Ugyanez a “gazdag pasi szemszögből”: sok olyan coaching kliensem van, akik jómódú férfiak, és a fenti szituációt ezerszer megélték már, csupán a másik oldalról (persze ők nem mentek csődbe). Ők abban a csapdában vergődnek, hogy képtelenek olyan nővel megismerkedni, akinek elsősorban nem a pénzük miatt tetszenek. Persze ők is ludasak a dologban, mivel van pénzük, ezért a legdrágább helyekre járnak szórakozni, exkluzív rendezvények, megnyitók, borkóstolók szerepelnek a hétvégi programok között, ahol természetesen kizárólag a “legjobb nőkkel” (értsd fiatal, nagyon szép, tökéletes alak) hajlandók ismerkedni. Talán nem meglepő, hogy ha valaki fiatal, legyen akármilyen gyönyörű, csak kivételes esetekben van arra pénze, hogy a fenti rendezvényeken saját forrásból vegyen részt, ezért mindig jól jön, ha akad egy-két szponzor. Egyik kliensem ezt így fogalmazta meg: “unom már, hogy akármikor, ha el akarok menni síelni, először fel kell ruháznom az adott nőt teljes sífelszereléssel”.
Szóval a nagy kérdés: mire is van szükséged? Villogni az aktuális pároddal aki tulajdonképpen egy státusszimbólum/trófea, vagy valódi kapcsolatra? Ha utóbbira, akkor biztos, hogy jó helyen keresgélsz?
12 Comments