30 May

“Szép volt. Jó volt! Köszönöm Ennyi!
De mégis – mégis? – kellene tenni
Valamit, amitől megérti – mit? –
Hogy szeret engem, és itt csak ez számít!”

(RAPülők)

 

A társkeresők egyes számú hibája: meglátnak valakit, aki tetszik nekik, és úgy gondolják, elég lenne “csak egy picit” változtatni az illetőn ahhoz, hogy minden flottul menjen. Az illető “majdnem tökéletes”, csak épp egy apró szépséghibája van: fóbiája van a kötődéstől, vagy éppenséggel házas, esetleg másra vetné ki a hálóját. Egyik FB csoporttagunk is ezt a kérdést tette fel:

“Hogyan lehet segíteni neki abban, hogy elhiggye, elfogadja megértse, hogy ez (a kötődés és a párkapcsolat) egyáltalán nem rossz dolog? És az miért lehet,hogy ő fél a rendes,komoly kapcsolattól? És hogyan tudnék segíteni neki abban, hogy leküzdje ezeket a félelmeit?”

Lelki segély vagy partner akarsz lenni?

Ha megfigyeled, a csoporttag- és ez általánosan jellemző, tehát nem egyedi eset – már nem is a társkereső, hanem a pszichológus/lelki segítő pozíciójából beszél, szinte terápiás módszert kér tőlem. Elemezne, analizálna, segítene. Ez tipikus hiba: te nem a segítője, hanem a párja akarsz lenni a másiknak! Hagyd a másik kezelését szakemberre! Sokan belehelyezkednek a segítői szerepbe a párkapcsolatokban, ezzel abban az esetben nincs is baj, ha alapvetően ezt a szerepet élvezik. Láttam már olyan párt, ahol például az egyik segített a másiknak abban, hogy abbahagyja a kábítószerezést, és azóta boldogok, a nő lett a férfi múzsája és örökké hálás neki (remélhetőleg) ezért. Viszont ha Te alapvetően nem élvezed a segítő szerepet, akkor már az elején se menj bele, mert örökös elégedetlenség (“miért nem hálás ezért nekem?”) és frusztráció (“sosem tudom neki ezt meghálálni”) lesz a vége. Az adok-kapok egyensúlya felborul, és ha a másik nem tudja mivel “kompenzálni” a segítséget, akkor előbb-utóbb megromlik a kapcsolat.

“Majd én segítek neki, hogy rájöjjön…”

A másik probléma a fentiekkel az, hogy nagy valószínűséggel az illető nem sérült, tehát nagyon is jól tud kötődni, csak éppen hozzád nem szeretne annyira közel kerülni. Ürügynek és kifogásnak viszont tökéletesen megfelel az a szöveg, hogy “én kötődésre képtelen vagyok, félek a komoly párkapcsolattól”. Sokkal könnyebb ezt mondani, mint azt, hogy “nem kellesz annyira…”, vagy “HOZZÁD nem akarok kötődni, egyébkén nincs semmi bajom a kötődéssel.” Senki sem szeret fájdalmat okozni a másiknak és ez a szöveg a “nem veled, hanem velem van a baj” szakításos mondóka finomabb változata. Ez esetben se a rafinált módszerek a célravezetőek, helyettük sokkal inkább javaslom a nyílt kommunikációt, amit sokan azért nem mernek bevetni, mert túl kockázatosnak tartják. Pedig a helyzet az, hogy ha nyíltan kommunikálsz a másikkal, akkor legfeljebb a bizonytalanságot veszíted el, csak emiatt a másikat semmiképpen nem üldözöd el. Őszintén, nyíltan rá lehet kérdezni, hogy a másik hogy érez, mit gondol kettőtökről, és ha mismásolás a válasz akkor legalább látod, hogy hányadán álltok.

Példa: “Figyelj, azt vettem észre, hogy amikor együtt vagyunk, akkor nagyon jól érezzük magunkat, viszont mások előtt nem nagyon mutatkozol velem. Nem fogod meg a kezem az utcán, nem mutattál be a barátaidnak vagy az ismerőseidnek, sosem hívsz meg közös programokra velük. Úgy érzem, nem akarsz felvállalni. Miért van ez?” Bátor lépés, de érdemes megtenni, hacsak nem szereted a bizonytalanságban tartva a körmeidet rágni hónapokig.

vagy:

“Figyelj, az utóbbi hónapokban nagyon jól éreztem magam veled. Nagyszerű ember vagy, szeretek veled lenni. Ugyanakkor én nem szabadidő partnert, hanem komoly párkapcsolatot szeretnék, és úgy látom, ebben nem egyezünk. Jó lenne ezt tisztázni, hogy ne vesztegessük egymás idejét feleslegesen.” 

Tényleg nem érett?

Természetesen létezik az a verzió is, hogy a másik tényleg tart a kötődéstől. Például ha az illető nagyon fiatal, és Te lennél az első komolyabb párkapcsolata, vagy egy fájdalmas szakításon, váláson van túl. Ez esetben is azt javaslom, hogy a terapeuta szerepének játszása helyett adj neki teret, időt, figyelmet és szeretetet. Előlegezd meg ezeket egy darabig és figyeld, mit kapsz vissza. Ha az “adok” nyelve a mérlegnek túlságosan és túl hosszú ideig feléd billen, egy idő után vond le a következtetést, hogy ugyan Te nem akartad a lelki szemetesládát játszani, de a másik inkább annak tart, mint normális párkapcsolatnak, ahol fontos az egyensúly és az, hogy mindkét fél úgy érezze, támogatják.

 

23 Comments

  1. Apai Janos 2016. May 31. Tuesday 18:38

    Mint a lánybarátom: biztonságosabb barátnak maradni mint párkapcsolatba összeveszni.

    Reply
  2. sy 2016. May 31. Tuesday 19:49

    Nem kötődöm, nem szeretnek eléggé és egyéb kijelentések nekem azt jelzik, hogy az illető link. Felnőtt ember, ha nem áll készen egy komoly kapcsolatra minek rabolja az időmet? Az is tetszik, amikor nézeget, de egy sort sem ír. 🙂 A legegyszerűbb a hárítás, kezdeményezz te, egyenjogúság van(pedig nincs!), csak az illető várja a sült galambot.

    Reply
  3. Ádám 2016. June 2. Thursday 16:09

    Na miben nincs egyenjogúság?

    Reply
    • sy 2016. June 2. Thursday 18:38

      Kedves Ádám!

      Soroljam? 🙂

      Bérekben. A házimunka megosztásában. Egy nő, ha megiszik egy_két pohár italt….Úristen! Biztos alkoholista. Ha nem szűz kislány, akkor……. Egy nő, ha teltebb, akkor dagadt, míg egy férfinak nem pocakja van, hanem tekintélye. 🙂 Természetesen, ha egy gyerek nem úgy viselkedik, ahogy elvárják, akkor az anyukája a hibás, soha nem hallottam, hogy az apukája. Ha egy kapcsolat tönkremegy, akkor is a nő a hibás, mert vagy túlszerette a férfit, vagy nem szerette eléggé. Ha elmondja a problémáit, akkor házsártos, ha nem, akkor meg miért gondolod azt, hogy gondolatolvasó vagyok.
      Már megtanultam, hogy mióta nem a Gyurcsány a miniszterelnök én vagyok a hibás. 🙂
      Gondolom másnak is ismerős! 🙂

      Reply
      • Másik Zs0lt 2016. June 9. Thursday 14:10

        Ezt a “gender wage gap” témát már sokan, sokszor, sokféleképpen megemlítették.

        Azt kellene (végre) megérteni, hogy a munkabér a munkáltató és munkavállaló közötti megegyezés alapján jön létre. Többek között ezért sem beszélhetsz róla a kollégáknak.

        Így bizony ugyanazon a munkahelyen, ugyanabban a munkakörben kialakulhatnak bérkülönbségek férfi és férfi, nő és nő ill. értelem szerűen férfi és nő között is.

        Tehát nem attól függ, hogy valakinek épp milyen nemi szervei vannak!

        Reply
        • sy 2016. June 9. Thursday 18:42

          Kedves Zsolt!

          Egyetértek az általad leírtakkal. Tudnék ellenpéldát is mondani, ahol fordított a helyzet. Ugyanakkor a statisztika azt mutatja, és nem csak hazánkban, hogy az élet szinte minden területén a nők hátrányos helyzetben vannak.
          Talán egyszer korrektebb világban élhetünk.

          Szép napot!

          Reply
          • Másik Zs0lt 2016. June 10. Friday 16:53

            Értem, szerinted ha egy férfi felvesznek valahova teszem azt zabhegyezőnek 100 fabatkáért, akkor fel kell venni egy nőt is szintén 100 fabatkáért. Igaz, hogy női zabhegyezőket lasszóval is nagyon nehéz fogni de így lenne korrekt. 🙂

            Akkor már eleve egyenlő számban vegyünk fel egyetemre férfiakat és nőket zabhegyező szakra. Ha esetleg mégis több férfi jutna be, akkor hekkejük meg úgy felvételi követelményeket, hogy a nők plusz pontot kapjanak azért, hogy a végén egyenlő számban legyenek felvéve. Mindezt persze csak az egyenlőség és a korrektség jegyében. 🙂

            Talán mégsem lehet annyira patikamérlegen elosztani a béreket és mást sem, hogy ne legyen olyan statisztika, ami ne hozná ki az ellenkezőjét.

            Reply
            • sy 2016. June 10. Friday 17:15

              A zabhegyező szakmához nem értek, átadom neked. Úgy látom még szőrszál hasogatásban is jó lennél. 🙂

              Reply
            • sy 2016. June 10. Friday 18:31

              Még egy gondolat. Nem a patikamérlegen van a hangsúly, hanem. a szélsőségeken. Senki nem várja el, hogy azonos számú zokni legyen mindkét fél részéről kiteregetve( vannak fél pár zoknik is… 🙂 ) A másodrendű, ketteske és egyéb szövegek meg egyszerűen felháborítóak, főleg akkor, ha az illető komolyan gondolja.

              Reply
              • Másik Zs0lt 2016. June 14. Tuesday 11:12

                Szóval az a bajod, hogy kettessel kezdődik a személyi számod, míg aki mást hord a lába között, annak meg egyessel?
                Micsoda szélsőségek! 🙂
                Ennél nagyobb problémád soha ne legyen.

                Reply
                • sy 2016. June 14. Tuesday 18:42

                  Kedves Zsolt!

                  Nekem semmi problémám nincs. Jól érzem magam. Női bőrben. 🙂
                  Ádám nevű hozzászóló kérdésére válaszoltam. És fenntartom most is, hogy nincs egyenjogúság. Az igazság me odaát van. 🙂

                  Szép napot!

      • Ádám 2016. June 11. Saturday 18:59

        Tudtam. A katolikus egyháznak nincsenek olyan merev dogmái, mint a feministáknak. Ha a nők kevesebbet kapnának, akkor eleve soha senki sem alkalmazna nőket. Ez egyszerű logika. A többit Másik Zsolt már elmagyarázta.
        Házimunka megosztás? Akkor az adott nő miért nem szól rá a férjére/pasijára, hogy emelje fel a seggét és csináljon valamit?
        Két pohár pia? Semmi gond nincs vele, csak sok nő nagyon szeret ribanckodni, amit aztán ráfog a piára. “Ő…hát azért keféltem félre, mert kicsit sokat ittam, én nem is tehetek róla.”
        Manapság sajnos nagyon sok gyerek nő fel csonka családban, mert a válások döntő többségét nők kezdeményezik. A bírósági eljárás során kb 90% az esély, hogy az anyja kapja a gyereket, míg az apa örülhet ha kéthetente látja hétvégén. Ha a nő nem tesz eleget a láthatási kötelezettségnek, a férfi szinte semmit sem tud tenni. Mellesleg ugyanúgy hibáztatják az apát is az elcseszett gyerek miatt.
        Miért csak a nő a hibás, ha tönkre megy a kapcsolat? Igen előfordul, hogy a nő a hibás, míg máskor a férfi. Az esetek többségében azonban közösen osztoznak a felelősségen, csak könnyebb a másikra mutogatni.
        Ha egy férfi nem mondja el a problémáit, akkor egy rideg, érzéketlen bunkó. Ha elmondja, akkor meg csak nyavalyog, azonnal szedje össze magát, mert ő a férfi. A másik fél gondolatolvasónak nézése pedig kifejezetten a nők szokása.
        Látom te is szeretsz áldozati szerepben tündökölni és elhárítani a felelősséget. Amint látod a másik oldalról is lehetne sorolni a néhol általánosításokba bocsátkozó, sarkításokkal teli negatív példákat.

        Reply
        • sy 2016. June 11. Saturday 19:25

          Kedves Ádám!

          Nem érzem magam feministának. Úgy látom az indulat vezérel téged. Én sem tartom megengedettnek a félrelépésr. Természetesn az alkoholos befolyásoltság sem nőnél, sem férfinél nem mentség. De látod, hogy te is elfogult vagy. Kimondtad azt, hogy ebben az esetben a nő ……, én nem mondom ki. Kérdezem tőled a férfit ilyen esetben minek neveznéd?
          Igen sajnos időnként hajlamosak vagyunk gyerekként viselkedni, és párbeszéd helyett a másikat hibáztatni.

          Ismeretlenül pedig megkérlek arra, hogy ne találgass.

          Köszönöm.

          Reply
          • Ádám 2016. June 11. Saturday 22:55

            Szia!

            Nagyon örülök, hogy nem vagy feminista. Az értelmesebb nők belátják, hogy az többet árt nekik, mint használ, de ők szoktak egyből ezzel a “kevesebbet kapok mert nő vagyok, mindenki sajnáljon” dumával, ami egész egyszerűen nem igaz.
            Semmiféle indulat nincs bennem, pusztán reagáltam a hozzászólásodra, hogy bizony a férfilét sem fenékig tejfel. És a férfiak is hosszasan sorolhatnák a sirámaikat és a negatív tapasztalataikat. És igen, aki a piára fogja a félrekefélés az az én szememben ribanc, tök mindegy a neme. Csak ugye alkalmi kapcsolatnál a férfinak nincs szüksége ilyesfajta kifogásokat felhoznia, mert őszintén megmondja, hogy ő most dugni akar és kész. A nő meg majd eldönti, hogy belemegy-e. Ezzel szemben nagyon sok nő dobja be ezt a “részeg voltam dumát”.

            Reply
            • sy 2016. June 12. Sunday 09:44

              OK. Örülök, hogy meghallgathattam a másik oldal véleményét is. Szerencsére nőkkel nincs tapasztalatom. 🙂 Lehet, hogy ezért tűntem feministának. 🙂

              Reply
  4. Ádám 2016. June 11. Saturday 19:00

    “Ha a nők kevesebbet kapnának, akkor eleve soha senki sem alkalmazna nőket.”

    Mármint férfiakat nem alkalmaznának. Elírtam.

    Reply
    • Másik Zs0lt 2016. June 14. Tuesday 11:08

      Majd biztos megmagyarázzák, hogy miért nem tarolták le a munkaerőpiacot az olcsóbb munkájukkal, férfiak tömegeit téve ezáltal munkanélkülivé. 🙂

      Reply
      • sy 2016. June 14. Tuesday 19:12

        Érdekes, hogy ki mire reagál.:-) Sikerült eltérni( elég jelentősen) az eredeti témától.
        Mellesleg szerintem nem lehet elérni, hogy valaki rájöjjön,…, vagy érzi vagy nem. Vagy kialakul valami vagy nem. Szerencsés esetben hosszútávon is mű ködik.

        Reply
        • Másik Zs0lt 2016. June 16. Thursday 12:40

          Talán majd rájössz, hogy nem kellene olyan témát felhozni egy posztnál, ami nem oda való. 🙂

          Reply
          • sy 2016. June 16. Thursday 19:50

            Kedves Zsolt!

            Nagyra értékelem bölcsességedet. 🙂 A jó pap is holtig tanul. 🙂
            De mint említettem Én a kérdésre adtam választ.
            Még egyszer köszönöm a jó tanácsot!

            Ismételten szép estét! 🙂

            Reply
            • Másik Zs0lt 2016. June 19. Sunday 19:18

              Még egyszer utoljára: Nagyon szívesen. Nincs mit.

              Reply
              • sy 2016. June 20. Monday 19:14

                Tényleg nincs mit. 🙂

                Reply
  5. sunshine 2016. July 1. Friday 18:21

    Sziasztok!

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.