A társkeresők korlátai |

Ugye tudod, hogy a gondolkodásod alapvetően határozza meg az életedet? Gondolkodási korlátaid pedig életed korlátait. Ez nem csupán a karrieredre, de a magánéletedre és a párkapcsolatodra is igaz. Számos nemzetközi programban vettem már részt, és ilyenkor a nemzetközi résztvevőket látva nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze az ő mentalitásukat a miénkkel. Nem állítom, hogy kolbászból van a kerítés máshol, de tény és való, hogy mintha a magyarok egyszerre lennének visszahúzódóak ami az ismerkedést illeti, ugyanakkor pedig túl durvák és harsányak, ami a kommunikációt illeti.

Sokszor olyanok vagyunk mi, magyarok, mintha állandóan dodzsemeznénk – puff neki a másiknak – így közlekedünk. Nem is lenne egyébként baj a dodzsem, ha mindenki be lenne kötve, mindenki autóján lenne ütközésvédelem és senki sem sérülne a játék közben. De sokan hiába vannak a pályán, mintha semmi védelem nem lenne rajtuk, emiatt rengeteget sérülnek. A legtöbb vezető pedig nem látja be a saját hibáját és nem kér elnézést az ütközésekért.

A párkapcsolatokban, a randizás és társkeresés során különösen vigyázni kellene a másikra. Itt sérülhetünk ugyanis a legnagyobbat. Nem véletlen, hogy én is ahelyett, hogy instant csábítási technikákat oktatnék (amelyekről sorra kiderül általában, hogy nem is olyan könnyű kivitelezni őket, hiszen “csupán” komplett személyiségváltás kell ahhoz, hogy működjenek, ahogy azt jó pár tanfolyamosom mesélte), két-három lépéssel hátrábbról indítok: a gondolkodástól.

Ne zárd ketrecbe!

Nagy probléma például, hogy sokszor túl hirtelen ítélünk, aztán pedig “de az első benyomásom ezt meg azt mondta” szólammal rázunk le olyan valakit, aki esetleg csak lefagyott az első randin. Szintén elvárjuk, hogy azonnal működjön a kémia, ott legyen a szikra, holott ha picit belegondolunk, rengetegszer alakul ki szépen lassan egy kapcsolat, úgy, hogy a szikra az elején fel sem tűnik, talán nincs is ott, hanem csak szépen lassan gyúlnak lángra az érzelmek. Arról nem is beszélve, hogy máskor meg hiába van ott a hatalmas szikra, szenvedély és tűzijáték – az ilyen kapcsolatok a legtöbb esetben nem tartanak tovább pár hónapnál.

Ha korlátok vannak a fejünkben, akkor az életünkben is korlátokat állítunk fel úgy, hogy észre sem vesszük, hogy az általunk épített karám egyik falától ballagunk csak a másikig, de sosem jutunk ki belőle. Nézzük például a társkeresést – milyen korlátokat építünk magunknak?

Vegyük például azt az esetet,

amikor a férfi alacsonyabb.

Puff, máris a nők 95%-a nyilatkozik úgy, hogy “na, alacsonyabbat sose!!” – merthogy az nem férfias. Inkább szenvednek egyedül, csak alacsonyabb ne legyen a másik. Erre mindig a saját családi históriát hozom, hiszen nem írnám most ezt a cikket, ha édesanyámnak ilyen aggályai lettek volna…

amikor a férfi kopasz.

Igen, vannak olyan nők, akik már előre kijelentik, hogy na, kopasz férfival sosem. Mintha a párkapcsolati boldogság legalábbis a hajszálak számától függene. Ha tekintetbe vesszük, hogy az európai férfiak több, mint 50%-a kopaszodik 40 felé valamilyen mértékben, akkor láthatjuk, hogy eléggé értelmetlen ez a szűrő.

amikor a férfi kevesebbet keres.

Természetesen van egy szint, ami alatt már nagyon nehézzé válnak a dolgok tehát nem árt, ha van egy minimális elvárás a másik felé: legalább magát képes legyen eltartani. De ha az alap életszínvonal megvan, akkor a többi már csak hab a tortán, nem feltétlenül kell minden évben a tengerentúlra menni, illetve jobb egy olyan párkapcsolat, ahol kevesebb pénzből kell kijönni de azért minden megvan, mint egy semmilyen. Ha pedig nagyon jól kereső nő vagy, akkor megint csak magad ellen dolgozol, ha a saját bevételeidhez teszed a mércét.

amikor a férfi alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik.

Az egyedülálló nők nagy része diplomahalmozóvá válik: még egy kis esti suli, meg egy-két tanfolyam, vagy egy másoddiploma, és már el is megy az a szabadidő, amikor úgysem tudnának mit kezdeni magukkal. Namármost sok férfi inkább a vállalkozását építi, vagy dolgozik a szakmájában, esetleg diploma nélkül is. Miért kellene elvárni a másiktól, hogy ugyanannyi diplomája legyen (vagy legyen egyáltalán)? Ezen sem múlik a párkapcsolati boldogság. A közös érdeklődésen, a nyitottságon már annál inkább – de ezt nem mindig adják a diplomával sem, elég csak körülnézni.

Következő eset:

a kiszemelt nőnek gyermeke(i) van(nak).

A férfiak 95%-a megintcsak továbblapoz. Pedig manapság sajnos már gyakoribb a mozaikcsalád, mint az “eredeti felállás”. Egyik ismerősömnek is volt már egy kislánya, amikor elkezdett társkeresőzni. Jelenlegi férje mesélte, hogy rengeteget keresgélt az online társkeresőkön, de csak nem talált senkit. Erre édesanyja rászólt, hogy ugyan adjon már egy esélyt azoknak a nőknek is, akiknek van már gyermeke. Kibővítette a keresést, és hogy-hogy nem, megakadt a szeme valakin. Több mint 5 éve házasok már, és azóta megszületett a közös gyermekük is.

Aztán:

a nő picit ducibb az átlagnál.

Az online társkeresőkön “ha már itt vagyok”-alapon mindenki agyonszűri az esetleges jelölteket, és szinte a tökéleteset keresi. Öt kiló plusz – már rá sem kattint az adatlapra “kövér!” felkiáltással. Pedig ki tudja, hogy az illető nővel milyen jókat beszélgetnének, mennyit nevetnének együtt, és talán miután kiderülne hogy az ágyban egy vadmacska, biztosan nem számítanának a fölös kilók sem… Persze nem derül ki semmi, hiszen az adott férfi még csak rá sem kattint az adatlapra.

Szintén tipikus:

a férfi fiatalabb.

Itt is rengeteg a sztereotípia. A fiatalabb férfi az idősebb nő pénzére bukik, úgyis elhagyja, stb. stb. Számos olyan párt ismerek, ahol a nő sok évvel idősebb a férfinál. Láss csodát: működnek ezek a kapcsolatok, ugyanúgy, ahogy a fordított felállás is működőképes lehet (amikor a férfi idősebb, a nő pedig fiatalabb). Szóval miért akkora probléma a korkülönbség?

Valóban a magasságunk,
a korunk,
a kilóink és
a gyermekeink száma

határozza meg a személyiségünket és azt, hogy mennyire tudunk valakivel egészséges, örömteli párkapcsolatot kialakítani, mennyire tudunk boldoggá tenni valakit és mennyire tudunk mi magunk is boldogok lenni egy ilyen kapcsolatban?

Ha idős házaspárokat kérdezünk meg arról, hogy vajon miért és hogyan tudtak ilyen sokáig együtt élni békességben, illetve melyek a legmeghatározóbb, legfontosabb elemei a sikeres párkapcsolatnak, ők sohasem a fentieket fogják felsorolni. Sokkal inkább ilyen dolgokat: szeretet, megértés, türelem, bizalom, kitartás. Ezek egyikének sincsen köze sem a magassághoz, sem a korhoz, sem pedig a kilók vagy gyermekek számához.

mi a fontos?

Egy valami azonban nagyon fontos: hogy ha leépíted a korlátaidat, higgy is ezekben az értékekben. Emlékszel ugye a Nyuszikás viccemre? Nyuszikaként, “úgysincs olyan amilyen nekem kéne felfogással nem lesz sose létrád! 🙂

Tehát: higgy abban, hogy létezik az akire szükséged van (és abban is, hogy Ő nem feltétlenül olyan, mint amilyennek most elképzeled!)

Társkereső Kalauz