A Társkereső Kalauz, az önismereti tréningek és a műhelyek, na és persze a rengeteg email, amit kapok, mind betekintést nyújtanak ezernyi emberi sorsba és lélekbe. Egy dologról még nem írtam itt, a blogon, pedig nagyon markánsan jelen van majdnem minden társkereső életében: ez pedig a szégyen.
Ezeket szégyellik a társkeresők:
Ilyeneket hallok a beszélgetésekkor:
- “Szégyellem, hogy egyedül vagyok.” (mondanom sem kell, ez a leggyakoribb)
- “Szégyellem, hogy ilyen idős korban szeretnék társat találni.”
- “Szégyellem, hogy ennyi idősen még sosem volt párkapcsolatom.”
- “Szégyellem, hogy elvált nő vagyok.”
- “Szégyellem, hogy nem tudok ismerkedni.”
- “Szégyellem, hogy online társkeresőn próbálok ismerkedni, hiszen ott csak a defektesek vannak.”
- “Szégyellem a kollégáim, a gyerekeim, a barátaim előtt, hogy beiratkoztam egy társkereső irodába.”
- “Szégyellem, hogy szűz vagyok.”
Aztán ott vannak a nem közvetlenül a társkereséshez kötődő szégyenek is:
- “Szégyellem a koromat.” (emiatt inkább füllentek, ha rákérdeznek)
- “Szégyellem, hogy munkanélküli vagyok.” (attól félek, hogy nem fognak így elfogadni)
- “Szégyellem, hogy túlsúlyos vagyok.” (inkább régebbi fotókat töltök fel magamról a társkeresőkre)
- “Szégyellem, hogy férfi létemre ilyen alacsony vagyok.”
- “Szégyellem, hogy ízes tájszólásban beszélek.”
és így tovább, és így tovább.
Ha az esetleg ragyogó, önbizalommal teli felszínt megkapargatjuk, biztos, hogy találunk szégyent majdnem minden embernél. Mindenki tele van csupa csupa frusztrációval. Aztán ahelyett, hogy dolgoznánk ezeken, inkább megpróbáljuk magunk elől is letagadni ezeket a frusztrációkat, és nekiindulunk társat keresni. Két frusztrált ember megtalálja egymást, és … happy end? Sajnos nem. Inkább veszekedések, “te bántani akarsz engem!”, “mert én hülye vagyok?!”, “mit akartál ezzel mondani?!”-típusú jelenetek alakulnak ki. És akkor már jobb egyedül. A frusztrált ember szakít, vagy otthagyják, és irány a következő kapcsolat, ami ugyanazokat a jeleneteket fogja produkálni, hacsak nem tanuljuk meg időközben a varázslatot, amely mindent megváltoztat: elfogadni önmagunkat.
És akkor mi van?!
Mert mi van akkor, ha egyedül vagy?
Tiéd a lehetőségek végtelen tárháza, és legalább nem vagy egy romboló kapcsolatban!
Mi van akkor, ha 50 felett keresed a társad?
Azt jelenti, hogy még most is aktív vagy, tele élettel, reményekkel és energiával, és ez fantasztikus! Arról nem is beszélve, hogy rengeteg idősebb ember keresi ám a társát – az idei legidősebb női tanfolyamosom 77 éves, a legidősebb férfi pedig 75!
Mi van akkor, ha ennyi idősen még nem volt párkapcsolatod?
A legjobb helyen jársz, felismerted a problémát, és legalább nem ugrottál bele egybe túlságosan korán – hidd el, az sem jó! Picit összeszeded a bátorságodat, okulsz az itt elmondottakból, és éretten, felnőtt fejjel mész bele az elsőbe!
Mi van akkor, ha elvált nő/férfi vagy?
Legalább nem vagy benne egy borzalmasan unalmas, lelket roncsoló házasságban, és végre újra van lehetőséged választani – egy jobb kapcsolatot. (Tudtad például, hogy egy rossz párkapcsolat fizikai tüneteket is kiválthat?! Ezt mindet megúszod! 🙂
Mi van akkor, ha nem tudsz ismerkedni?
Nyugi! Az ismerkedés tanulható, rengeteg tippet kapsz tőlem, olvasd rendszeresen a leckéket, gyere el rendezvényekre és ígérem, belejössz!
Mi van akkor, ha beiratkoztál egy társkereső irodába?
Legalább be merted vállalni, nem úgy, mint rengeteg ember, aki inkább otthon kesereg egyedül a négy fal között, mintsem a kisujját is megmozdítsa annak érdekében, hogy végre legyen társa.
Mi van akkor, ha még szűz vagy?
Hú, még előtted van életed egyik legizgalmasabb éjszakája! 🙂
A lényeg az, hogy érzelmileg fitt legyél, nyitott az új dolgokra és az új nézőpontokra!
Ne szégyenkezz!
Skatulyákba zárva
Ha belegondolok, hogy életemben mennyi minden miatt szégyenkeztem már, bevallom, elfog a szégyen 😀 De most komolyan: az esetek nagyobb részében szégyenérzet alapja az, hogy nem tudunk sehogysem belepasszolni a ránk erőltetett társadalmi skatulyákba. Tudod, azokra a skatulyákra gondolok, amelyek megmondják neked, hogy ennyi idősen már hol kellene tartanod, hány kilósnak kéne lenned, hány gyerekednek kellene lennie és mekkora fizetésednek. Na ha ezekbe nem passzolunk, máris elkezdjük szégyellni magunkat.
A skatulyák miatt semmi értelme szégyenkezned: ez a Te életed, ilyen és kész, szeresd és fogadd el így! Senki más nem jár a te cipődben, senki más nem tudja átvállalni a terheidet, egyedül te tudod azokat könnyebbé tenni, ha legalább a szégyent és az összes egyéb frusztrációt nem pakolod még rá az egyébként talán teljesen jogos problémáidra.
Önmagadnak megfelelés
Az esetek kisebb részében azért szégyenkezünk, mert saját magunknak, a saját értékeinknek nem feleltünk meg egy adott helyzetben. Na ezeken a helyzeteken érdemes elgondolkodnunk, mert mégiscsak az a legfontosabb a saját életünkben, hogy saját magunknak megfeleljünk. Ha úgy érzed, ez nem sikerült, gondold át, hogy hogyan és min tudnál változtatni. Keresd a megoldást, nézd végig a szükséges lépéseket, és amit elrontottál, tedd a helyére. Szégyenkezni viszont ebben az esetben sincsen értelme: emberi lény vagy, ebből kifolyólag pedig esendő, törékeny teremtmény, akinél természetes, hogy néha megbotlik és hibázik.
Szégyelled, hogy társat keresel? Az, hogy egyedül vagy, csupán a jelenlegi családi állapotod, és nem határozza meg azt, hogy milyen ember vagy. Szóval egy szó, mint száz: elég a szégyenkezésből!
“Elég a szégyenkezésből!” gyakorlat (- kötelező megcsinálni!)
- Vegyél elő egy papírt most rögtön, és írd fel azt a pár dolgot, amelyek miatt általában szégyenkezni szoktál magaddal kapcsolatban.
- Most pedig írd oda minden pont mellé, hogy vajon azért szégyelled-e azt a dolgot, mert nem felelsz meg miatta a társadalmi elvárásoknak (írj egy A betűt a pontok mellé), vagy pedig a saját belső értékeid sérülnek általa (B betűt írj a pontok mellé). (Pl. első eset: szégyellem, hogy nincs még gyerekem – pedig anyuék állandóan ezzel nyaggatnak, vagy második eset: szégyellem, hogy hazudtam a legjobb barátomnak – ezáltal a saját őszinteségembe vetett hitemet ástam alá)
- Az összes “A” jelzésű pontot húzd át, és írd melléjük nagy betűkkel a következők egyikét, tetszés szerint: “MARHASÁG”, “ÉS AKKOR MI VAN?!”, “EZ AZ ÉN ÉLETEM ÉS KÉSZ”. Az összes “B” jelzésű pont mellé írd oda, hogy legközelebb mit fogsz másként csinálni, vagy min tudsz változtatni, hogy meg tudj magadnak felelni. Esetleg nézd meg azt is, hogy nem vagy-e kicsit túl szigorú önmagadhoz.
Ahogy az egyik tanfolyamosom is mondta: “Tényleg muszáj szeretnünk önmagunkat. Olyan nagyon mély, belső szerelemmel. Sajnos erre túl későn jöttem rá, pedig igaz: csak akkor várhatjuk el, hogy mások is szeressenek bennünket, ha mi magunkat szeretni tudjuk. És elfogadni.”
Mik a legviccesebb dolgok, amik miatt valaha is szégyenkeztél? Írd le, és írd utána azt is (nagy betűkkel): “DE MÁR NEM ÉRDEKEL. SZABAD VAGYOK!” (vagy valami ilyesmit 🙂
Tervezz újra nagyobb önbizalommal!
Kattints ide a 30 napos gyógyító programért>>>
464 Comments