Érdekes cikket hozott le a Nők Lapja az egyedülállókkal és a társkeresőkkel kapcsolatban. A cikk először is közöl egy-két megdöbbentő statiszikát, Utasi Ágnes és a KSH kutatásaira alapozva.
Magányos statiszikák
- Először is, minden harmadik háztartás egyszemélyes Magyarországon.
- Az egyedülálló férfiak közel fele nőtlen és még soha nem kötött házasságot.
- Az egyszemélyes háztartásban élők között jóval több a nő, kicsit több, mint 300.000-rel.
Vajon miért van az, hogy míg anyáink idejében szinte mindenki társra talált, legalábbis az volt a kivétel, aki nem, addig manapság már teljesen megszokott az, ha valaki harmincas éveiben is még egyedül van?
A cikkben egy szociológus és egy fogasztás-szociológus, Utasi Ágnes és Kemény Vagyim keresik erre a választ, akik különféle egyedülálló típusokat neveznek meg.
Ilyenek például a biznisznomádok, akiket a nemzetközi cégek pakolgatnak ide-oda. Huszas -harmincas éveikben járnak, nem sok embert ismernek ezért látástól vakulásig lehet őket dolgoztatni. Párkapcsolatra szinte esélyük sincsen, legfeljebb gyors kalandokra. Sok olyan férfi coaching kliensem van, akit ide-oda pakolgatnak, egyik országból a másikba, és hiába tökéletes a “pedigréje” (pénz, paripa, fegyver, minden van), a családalapításnak a közelébe sem jut, hiába szeretné.
A kutatók szerint vannak kései harmincas, kora negyvenes pumanők is, akik “szexuális ragadozók, maguk választják ki a nekik megfelelő hímet”. Személy szerint az egyedülálló nők között kevés olyan nőt láttam, aki nagy önbizalommal szexuálisan ragadozna, a többség inkább párkapcsolatra vágyik. Aki pedig ragadozik, az férfj vagy társ mellett teszi. De örömmel venném, ha a hozzászólások között hallhatnánk pumanős tapasztalatokat!
A cikk említi még a pávaférfiakat is, akik metroszexuálisak, tehát első nekik a külső, jól idomulnak az erősebb nőkhöz, afféle selyemfiúk. A pumanők általában pávaférfiakat terítenek le – tiszta dzsungel, nem igaz?
És ne felejtsük el az örök kamaszokat sem, akik nagyon sokáig az édesanyjukkal élnek (aki esetleg szintén egyedülálló és érzelmi zsarolja fiacskáját, hogy megszakad a szíve ha az elköltözik). Ők azok, akik állandóan keresik a saját útjukat de harminc fölött sem találják, a felelősségvállalást pedig nagy ívben kerülik.
A fenti kategorizálással szerették volna a cikk szerzői ábrázolni azt, hogy egyre több a párkapcsolati szempontból “reménytelen” kategóriájú egyedülálló, akiknek vagy nincs lehetőségük párkapcsolatot teremteni (biznisznomádok), vagy nem is akarnak (pumanők), vagy pedig nem vehetők komolyan, mert éretlenek (pávaférfiak és örök kamaszok). Nos, mit szólsz ehhez?
Te melyik típussal találkoztál már a fentiek közül? Esetleg Te magad vagy az egyik ezek közül? Milyen más típusokat tudnál megnevezni? Írd meg!
198 Comments