27 Jul

Ki ne ismerné a Rolling Stones számot, amelynek szövege szerint „Nem mindig kaphatod meg azt, amit akarsz, de ha próbálkozol, talán megkaphatod, amire szükséged van”?

Nemrég lapozgattam a Haszon nőknek magazint, amelyben a társkeresésről így nyilatkozott Kopp Mária, a SOTE Magatartástudományi Intézetének vezetője:

„A nők úgy képzelik, hogy a média által bemutatott ideális pasira van szükségük, a valóságban azonban ez a legtöbbször nem így van.”

Mit is akarnak a társkereső nők? A velem egy korosztályú szinglikkel folytatott beszélgetésekből a következő férfi rajzolódik ki: jóképű, izmos, jól kereső, intelligens, többdiplomás férfi, rendezett anyagi háttérrel.

És mire van szükségük igazából ezeknek a társkereső nőknek? Érzelmi biztonságra és egy olyan társra, aki megbecsüli, tiszteli és nem utolsósorban szereti őket. Plusz még együtt is lehet vele élni, és jövőt lehet tervezni vele.

A két halmaz sajnálatos módon nem feltétlenül fedi egymást. Mégis, újra meg újra jönnek elő a „jóképű, jól kereső álomherceg”-szterotípiák és óhajok a társkereső nőkkel folytatott beszélgetésekben és a levelezésekben.

Az Alfa-hím nyomában

Mintha az „alfa-hímet” keresné mindenki és nekem meg kellene értenem, hogy egy férfi külseje márpedig igenis annyira fontos, hogy ha az illető nem „10-ből legalább 8-as”, akkor az már szóba sem jöhet. Miközben a „10-ből 9″-esek, 10/10-esek, sőt sokszor még a 10/8-asok annyira el vannak kényeztetve a háremeiktől, hogy nemhogy pasinak nem alkalmasak, de még kielégítő szexpartnernek sem.

Ezek a bizonyos „alfa-hímek” azok, akik már az első levelekben és beszélgetésben rögtön a szexre térnek, mert megszokták, hogy minden nő a lábaik előtt hever. Sőt, nemhogy a szexről beszélnek, de még az igényeiket is előadják! Egyszer direkt elmentem egy ilyennel randizni, mert már sokszor hallottam ezekről a „játékosokról”, de úgy voltam vele, hogy amíg nem látok egy ilyet, addig nem hiszem el. Ez egy későbbi bejegyzés tárgya lesz, mert nem semmi történet… 🙂

Messziről több ilyen „játékost” is ismerek: sosem ragadnak le senkinél, illetve ha le is ragadnak, abban sincs sok köszönet. Tudják jól magukról: jól néznek ki, van pénzük, „pedigréjük” kifogástalan, ők minden nő álma. Ennek megfelelően is viselkednek, és ha valakit megkívánnak, az érezze ezt megtiszteltetésnek.

Jönnek, látnak, győznek, és összetört szíveket, telesírt papírzsebkendőket hagynak maguk után.

Így lesznek álompasiból rémálompasivá és mindegyikre ki kellene tenni a női állampolgárok biztonságára való tekintettel a táblát: „Behajtani tilos! Veszélyes zóna!” (Nem véletlen, hogy külön leckét szántam ezekre a férfi típusokra a „Kiválasztás, tesztelés” modulnál) Sok nő pedig abban reménykedve, hogy talán mégsem csak és kizárólag azt akarják tőle, feladja az elveit és a tartását már az első alkalommal aztán pedig csodálkozik, hogy nem csörren meg a telefon két hét után sem.

Don Juanból nem lesz férj!

Senki se értsen félre, nem erkölcscsősz vagyok, hanem társkereső coach – ha valaki egyéjszakás kalandokra vágyik, szíve joga belemenni ezekbe. A gond ott kezdődik, amikor valaki komoly, megbízható partnert és kapcsolatot keres, és inkább becsapja magát, minthogy felismerje – itt bizony kizárólag a szexre megy ki a játék. A legszomorúbb az, hogy a legtöbbször, köszönet ezért a “játékosok”-nak, az illető komolytalan szándékú férfiú már jó előre jelzi, hogy nem lesz se ásó, kapa, se nagyharang, ő csak egyet akar, de azt nagyon. Az, hogy egy régóta egyedül lévő, sokszor elkeseredett nő inkább ezt meg sem akarja hallani, és reménykedik a (szinte) lehetetlenben, tehát egy kapcsolatban ebben az esetben, nos, az már nem feltétlenül a “játékos” hibája, nem igaz?

Természetesen nem minden 10/10-esre igazak a fentiek, vannak, akiket valamilyen csoda folytán megkíméltek a hódolók, illetve általában ha végre akad egy nő, aki otthagyja őket és megtapasztalják hogy mégsem övék a világ, visszább vesznek és még az is elképzelhető, hogy ideális családapa válik belőlük. Ilyet is ismerek, bár kétségkívül ez a kisebbség.

Csapdahelyzet a társkeresésben

Szóval kétlem, hogy egy társkereső nő úgy igazán egy 10/10-es pasit akarna magának. Fordítva viszont sajnos nem feltétlenül igaz az, hogy mindenki 10/10-es nőt akarna magának. Hiszen a többdiplomás, okos, szép nőktől rengeteg férfi inkább távoltartja magát. Hogy miért?

A hagyományos és roppant elavult, ámde még ma is érvényben lévő magyar értékek szerint a férfinak kell többet keresnie, neki kell „okosabbnak” lennie. Ezt a nők is elvárják, ugyanakkor a férfiak nagy része is még mindig érvényesnek tartja magára nézve, így egy olyan kapcsolatból, ahol a nőnek magasabb a végzettsége, illetve ő keres jobban, rengeteg frusztráció származik. Természetesen sokan tudják már kezelni ezt a helyzetet is.

Ma már több nő tanul egyetemen Magyarországon, mint férfi, ebből statisztikailag is következik, hogy egészen egyszerűen nem jut, nem juthat minden diplomás nőnek diplomás (magyar) pár. Emiatt aztán nem tud minden nő olyan férfit találni, aki nála magasabb képzettséggel, magasabb presztízsű állásban, több fizetéssel rendelkezik. Kopp Mária így véli:

„Azt látom, hogy a magasabb végzettségű lányok, nők egyre kevésbé tudnak ilyen párt találni maguknak. Ez egy állandó csapdahelyzet.”

Nyugaton ugyanakkor egyre több olyan pár van, ahol a férfi keres kevesebbet és neki van alacsonyabb végzettsége. Kopp Mária szerint „a mai magyar társadalom ezt még nehezen tudja elfogadni. De az Egyesült Államokban például már egyre több ilyen pár van, és boldogok.”

Tehát mi lenne, ha kicsit átformálnád az elvárásaidat a társkeresést tekintve? Mi lenne, ha végre mindenkiben tudatosodna: a „jó pasi” nem egyenlő a „jóképű pasival”, illetve egy férfinek nem a három diplomája hanem (többek között) az odafigyelése és a szeretete tesz boldoggá?

És főképp: nem mindig kaphatod meg azt, amit akarsz, de néha, ha próbálkozol, megkaphatod azt, amire szükséged van…

Ha egy társra lenne szükséged, és még nem olvastad az ingyenes “Társkeresés indul!” modult, ide kattintva kérheted >>>

11 Comments

  1. Pingback: Társkeresés és diploma: számít vagy sem? | Társkereső Kalauz

    • Györgyi 2011. March 8. Tuesday 16:56

      Szia !

      Szerintem számít,mert akkor értjük egymást,ha kb egyformán vagyunk műveltek.

      Ez már sokszor beigazolódott.Pl: ha nem szeret operába járni,nem szereti a témátát sem,akkor miről beszélgessünk?Mosásről-teregetésről ki akar társalogni?Partner csak közös érdeklődésűből alakulhat ki a mindenapokban.

      Reply
    • Debbie 2012. June 11. Monday 04:36

      Azt gondolom, hogy a heddne1l e9s a ke9zene1lle1sne1l , ha nem le9psz tfal a 2-3. stnizen, akkor nyugodtan lehet csine1lni. A proble9ma inke1bb az, hogy be fogod-e tartani azt az elhate1roze1st, hogy te9nyleg nem le9psz tfal a 2-3. stnizen addig, amedg a tf6bbine9l nem jutsz el a tane1csolt 6. szintig? c9n most csak a hidat csine1lom, de annak a 2. szintje is ele9g kf6nnyű. Kf6nnyen eljuthatsz addig, hogy me9g a tf6bbine9l mondjuk a 4. szintet csine1lod, e9s ebből is odae9rsz, hogy a 2-3. stnizen csine1lod a haladf3 isme9tle9ssze1mot. Meg bedrod akkor e1llni, hogy ne le9pj tove1bb?

      Reply
  2. Erzsébet 2011. July 3. Sunday 11:55

    Szia Andi!

    Mindig is azt gondoltam, hogy nem számít a közel azonos végzettség, eszerint is választottam párt magamnak 24 évesen. Majdnem 7 évig voltunk együtt, belőlem gyermekorvos lett, a párom vadőr maradt, majd vadasparkban gondozó. ( Pedig értelmes férfi volt, egy jó kis könyvet is írt.) Szerintem jól megértettük egymást, sok közös témánk volt. Az is igaz, hogy csak párszor sikerült moziba elcsalnom, és egyetlenegyszer sem kísért el színházba, ezért évekig a tájára sem mentem a műintézménynek, pedig rajongtam érte.
    Nem értette meg, miért kell folyton újabb dolgokat tanulni, előre lépni. Elég pesszimista volt, a mindennapok harca kötötte le a figyelmét. Közben én konferenciákra, továbbképzésekre jártam ( amit egyébként kötelességem is volt), ahová természetesen sosem kísért el, mondván: megölné az unalom. Valóban jó lett volna az én ízlésemnek megfelelően is , együtt szórakozni, érezni, hogy nekem is van társam, akivel megoszthatom az életem egy részét. Még kirándulni is az édesanyámmal mentem az utóbbi időkben, ebből látszik, hogy mégis rosszul választottam.

    Reply
  3. Tizenegyes 2011. July 12. Tuesday 15:03

    Szeritem is jó ha közel azonos képeségü a párom. Mindenki probáljon azonos intelegációju párt választani. Ha pedig csak kicsi a külömbség akkor probáljanak egymásnak megfelelni. Mindkét félnek időnként engedni kell a másik javára. talán így idővel nem lesz nézet külömbség köztük.

    Reply
  4. Dreen 2011. July 12. Tuesday 16:59

    “Mit akarnak a nők? – A velem egy korosztályú szinglikkel folytatott beszélgetésekből a következő férfi rajzolódik ki: jóképű, izmos, jól kereső, intelligens, többdiplomás férfi, rendezett anyagi háttérrel.”

    Ó jaj nekem… 😀 Én nem csak az “intellektüellemet” próbálom finoman adagolni, de az anyagi körülményeimet is elhallgatom. Vagy elhallgatnám ha lenne mondjuk részesedésem egy jól prosperáló cégben stb. (És lehet hogy van, ugye. Vagy talán nincs? Hehe. :D) elkerülendő a bármilyen értelemben vett opportunizmust. Tudnom kell hogy engem szeret a hölgy, nem a velem érkező körülményeimet. Kvázi nincstelenül kell szeretnie és hinnie kell bennem, ahogy én is hiszek benne, abban hogy bármire képes amiről csak álmodik, és így versidézetre hajazva: azért bújunk egymás szárnya alá, hogy tartsuk egymást a röptében.

    Andi ha reprezentatív a megfigyelésed, a világ tele van üres fruskákkal, akiknek (és tényleg: ) fogalmuk sincs hogy mi a boldogság. Ez elszomorító.

    Kell hogy legyen itt még más is… Őszinteség, hit (nem vallási értelemben), igazi értékek… energia.

    Egy barátom szülei az első 9 évüket véres verejtékkel dolgozva töltötték, alig látták egymást. Mégis boldog kapcsolatban éltek, megteremtették a megteremtenivalót és felnevelték a felnevelnivalót. Sehol nem volt ott ilyen beteg szemlélet.

    Amikor a sikereket együtt érjük el, amikor az álmokat együtt valósítjuk meg, az felemelő, és Igaz. Ha egy pasinál már minden készen van, már nem lehet közösen megvalósítani az álmokat, nincs miért közös erőfeszítéseket tenni, persze hogy a kapcsolat üres lesz.

    Reply
    • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 17:05

      “Mit akarnak a nők? – A velem egy korosztályú szinglikkel folytatott beszélgetésekből a következő férfi rajzolódik ki: jóképű, izmos, jól kereső, intelligens, többdiplomás férfi, rendezett anyagi háttérrel.”

      Milyen nők között forogtok ti? Mert úgy igaz, ahogy mondom: én egyetlen ilyet sem ismerek, mármint olyan nőt, aki ilyen kritériumokat támaszt. Most kezdjem mondani, hogy aférfiak milyen nőt keresnek? Megbízható, hűséges, becsületes férfit keresnek, aki szellemi szintben megfelel. Sokan már pusztán csak olyat, aki bssza át a fejüket. Felette nagy kritérium! A férfiak nyolcvan százaléka ki is esett.

      Jaj, gyerekek…:(

      Reply
      • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 17:06

        jav: “aki nem bssza át a fejüket”

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 17:10

      “Kell hogy legyen itt még más is… Őszinteség, hit (nem vallási értelemben), igazi értékek… energia.”

      Vallási értelemben is. Ha az egyik hívő, hogy épít valakivel, aki nem? S egy liberális mit kezd egy kereszténnyel? Bizony kell a közös hit, a közös fundamentum.

      Reply
      • Dreen 2011. July 12. Tuesday 19:11

        Nem úgy értettem hogy vallási értelemben vett hit semmiképpen sem kell, hanem csak hogy ebben a mondatban nem vallási értelemben használtam a szót. 🙂

        De tényleg fontos amit leírtál, persze.

        Reply
    • Náprádiné 2011. July 12. Tuesday 17:20

      “Amikor a sikereket együtt érjük el, amikor az álmokat együtt valósítjuk meg, az felemelő, és Igaz. Ha egy pasinál már minden készen van, már nem lehet közösen megvalósítani az álmokat, nincs miért közös erőfeszítéseket tenni, persze hogy a kapcsolat üres lesz.”

      Az álmaink lehetnek különbözőek, és mindig van közös építeni való. Mert egymás mellett állunk, mint legjobb barátok. Van, hogy ő az, aki éppen támogatásra szorul, van, hogy én. De amit építettünk, egyikünk nélkül sem ment volna. Egy iga, amit közösen húzunk, van, amiben ő erősebb, van, amiben én. 18 év különbséggel is, ami azt is jelenti, hogy jóval tapasztaltabb, és tanultabb volt nálam, de segített minden tervemben, ahogy én az övében. Mindig van mit együtt építeni.

      Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.