18 Dec

Pár éve találkoztam New Yorkban Paul Carrick Brunsonnal, aki amellett, hogy egy hihetetlenül jóképű társkereső coach, még a tetejébe iszonyatosan tehetséges üzletember és blogger is. Egyik blogcikkére muszáj regálnom: összegyűjtött ugyanis egy rakat nagyon makacs, férfiakkal kapcsolatos tévhitet, amelyeket rendszeresen hallok vissza a társkereső klienseimtől, illetve tanfolyami résztvevőimtől, és épp itt az ideje leszámolni velük! Következzen ezekből 5+1 tévhit, amelyet nem győzök kigyomlálni klienseim agyából.

1. számú tévhit: A férfiak állandóan csak a szexre tudnak gondolni.

Bár a nőfelszedő tréningeken másról sincs szó, csak hogy kit hogyan lehet majd megfektetni, aki valaha is volt már hosszútávú párkapcsolatban és elnézte a párját miközben orkokat gyakott le tucatjával este tízkor szex helyett, az pontosan tudja, hogy a férfiak egyáltalán nem gondolnak állandóan a szexre. Paul idézi a Kinsey Intézet felmérését is, mely szerint a férfiak 46%-a egyáltalán nem gondol napi szinten a szexre. Bárki, aki valaha élt együtt férfival, tisztában van azzal is, hogy a férfiak lelki problémái a szexualitásra is kivetülnek. Ha baj van, akkor legtöbbször az ágyban is baj van. Stresszes időszakokban a férfiak jó része egy kiadós alvást többre értékel, mint egy kiadós szexet – ez a szomorú igazság. Elárulom: a nőknél is pont ugyanígy van.

2. számú tévhit: A férfiak nem annyira kommunikatívak, mint a nők

Attól függ, mi a téma. Voltál már olyan randin, ahol nőként meg sem tudtál szólalni, mert egész este csak magáról beszélt randi partnered? Lehet, hogy lelkizni nem szeretnek a férfiak, de dumálni, azt igen!

3. számú tévhit: A férfiak nem szeretnek elköteleződni.

Néha fárasztó a munkám, hiszen körülbelül 5 éve próbálom a hozzám forduló női klienseket meggyőzni arról, hogy igenis, vannak normális férfiak, akik ráadásul még családot is szeretnének. Persze, ez nem látszik annyira a társkereső “piacon”, ahol úgy tűnik, a lehetőségek száma végtelen, ezért aztán nagyon könnyen maradnak abba a bimbózó kapcsolatok. Rengeteg hozzám forduló férfi kliens szeretné megtalálni az Igazit akivel végre családot alapíthat, és az sem titok, hogy főleg ilyen férfiak jönnek el a VillámCset randikra is.

4. számú tévhit: A férfiak utálják, ha a nők kezdeményeznek.

Baromira unom már a férfi-női kapcsolatok, illetve a vadászat és az evolúció kapcsolatát taglaló okfejtéseket. Helló, már a kétezres években járunk! Nézzetek körül, mennyire megváltoztak a nemi szerepek! Kérdezz csak utána bármelyik gimnazistánál, hogy ki kezdeményez kinél, rá fogsz jönni, hogy manapság a nők szedik fel a pasikat, nem pedig fordítva. Kiábrándító? Lehet, de ha nőként ülsz a babérjaidon arra várva, hogy téged szedjenek fel, és semmilyen jelzést nem vagy hajlandó küldeni a másik felé, ne csodálkozz, ha elhappolják előled a kiszemeltedet! Ha olyan nő kezdeményez egy adott férfinál, aki tetszik is az illetőnek, akkor egyértelműen sikerre számíthat. Mindenkinek jól esik, ha értékelik és csodálják.

Kezdődjön a vadászat!

Kezdődjön a vadászat!

5. számú tévhit: A férfiaknak nincsenek érzéseik

Baromság azt gondolni, hogy a férfiaknak nincsenek érzéseik vagy hogy hamarabb túlteszik magukat dolgokon. (Szerinted mégis, hogy lehet ennyi költő és író férfi?) Tény, hogy másképp vannak nevelve, náluk az érzelmek elfojtásán, nem pedig kimutatásán van a hangsúly gyerekkorban (persze, szerencsére ez is változik). Rengeteg olyan férfi kliensem van, akik nem képesek felgyógyulni maguktól egy szakításból, sírva fakadnak, ha az exükről kell beszélniük, stb. És mindannyian láttunk már szerelmes férfit – hihetetlen, mikre képesek! Tehát ha a párod nem mutatja ki az érzéseit, vagy úgy tűnik, hogy érzéketlen, lehetséges, hogy még nem sikerült megteremteni közösen azt a légkört, amelyben kellőképpen biztonságban érzi magát ahhoz, hogy meg tudjon nyílni.

6. számú tévhit: A férfiak különleges “állatfajta”, és mindenféle titkos szabály kell ahhoz, hogy meg lehessen őket szerezni

Minden nő titokban arra vágyik, hogy kap egy szabálykönyvet, amit ha betart, hatalmas sikereket ér el a férfiaknál. És mivel ezt az ügyes marketingesek pontosan tudják, ezért gyártják is szép számmal az efféle szabálykönyveket amit persze vesznek is az egyedülállók, mint a cukrot, hiszen általában könnyű, gyors megoldást kínálnak – és hát ki nem vágyik könnyű, gyors megoldásra főleg a lassan és nehezen megoldható problémák esetében? Hadd súgjam meg: a környezetemben egyetlen tartós, boldog párkapcsolat sem titkos szabályok szerint jött létre. Elcsábítani el lehet rengeteg embert, na de kérdés, hogy akarsz-e trükkökkel megszerezni valakit, akit egyébként annyira nem is érdekelsz (különben nem lenne szükség trükkökre, ugyebár…) Mi itt a Társkereső Kalauzon a boldog, tartós párkapcsolatok kialakításán, nem pedig az egyéjszakás numerák megszerzésén dolgozunk – ez bizony óriási különbség. (Ha te utóbbi miatt vagy itt, akkor kattints el gyorsan!) Iszonyatosan unalmas, tudom, de a tartós és boldog párkapcsolatok titka NEM a trükközés és különféle bolygókról való származás elemzése, hanem – tadadadaaaaaa – a NYÍLT és ŐSZINTE KOMMUNIKÁCIÓ. Persze nem árt egy kis személyiségfejlesztés és “értéknövelés”, hiszen minél magabiztosabb, lazább, nyíltabb, kedvesebb, humorosabb vagy, annál inkább mersz nyitni mások felé és annál jobb lesz a párkapcsolatod is, ezért pedig érdemes dolgozni magadon!

Egy szelfi, két társkereső coach - ketten már csak nem tévedhetünk! :-)

Egy szelfi, két társkereső coach – ketten már csak nem tévedhetünk! 🙂

Nos, milyen tévhitet hagytam ki szerintetek?

Update:

“Robi írta:

További tévhit:           A férfiak kibeszélik egymás között a nőiket
Néhány kishitű, melldöngető kiskakastól eltekintve férfi társaságban a párkapcsolat NEM TÉMA. Úgy ahogy a csajok kibeszélik a pasikat (mondjuk utolsó pattanásig), úgy soha nem téma.
Pl. egy 5-6 fős munkahelyen ahol mindenki férfi, ott hiába ismerkedik meg egyikük új nővel, a többiek nem tudják meg, mert nem beszédtéma és rohadtul nem érdekel senkit. Nagy összegekben mernék fogadni, hogyha rejtett kamerát és mikrofont szerelnek fel férfi társaságba, akkor beigazolódik az állításom.”

61 Comments

  1. Szamóca 2014. December 18. Thursday 12:27

    Azért a négyes pont nagyon szomorú.Az biztos, hogy igaz, mert sokszor látom a környezetembe.
    Ez úgy néz ki, hogy a pasik egyszeruen hagyják magukat felszedni.Azt látom, hogy teljesen mindegy nekik, melyik no ér oda hamarabb , ok elfogadják a választast.Ismerek ilyen párokat. Az egyiknél a pasi olyan mulya, toketlen típus, jon eg ynagyszáju csaj, kezdeményez, elmondja tetszik neki, a pasi meg belemegy.Egy pár lesznek , és a csaj rendesen uralkodik felette, a fiu meg totál elpapucsosodik.Persze ez bántja, és el is panaszolja mindenkinek milyen irányito az o baratnoje, mondjuk mert o hagyja, de ezt be nem ismerné, csak sajnáltatja magát.Persze a baratnonek nem szol errol, még a végén veszekedés lenne, és o azt be nem vállalja.Aztán ezzel a sajnáltatós dumával felszed kozbe egy balek másik csajt, és megcsalja a baratnojet. Es ez nem egyedi eset, sok ilyet ismerek. Na most ilyen férfi mégis kinek kellene?!

    Reply
    • Zs0lt 2014. December 18. Thursday 21:06

      Ez az egyik típus, akit “fel akarnak szedni a nők”, a jó papucs-alapanyag.
      A másik meg a nagyon jól kinéző típus, aki miért ne fogadná a nők közeledését. Ők azok a szerencsések, akinél nem a nő választ. 🙂

      Reply
    • DELTA 2014. December 19. Friday 19:53

      Hogy miért hagyják magukat a fiúk “felszedetni”? Egyszerű a válasz: ha egy pasi elutasít egy csajt, aki tálcán kínálja magát, akkor a haverjai minimum bolondnak, (hát te hülye vagy hogy egy ilyen nőt elutasítottál? nem vagy normális öcsém) vagy melegnek fogják gondolni, nyilván egyik se jó, ezért nem utasíthatja el, meg amúgyis nem könnyű azért összejönni egy lánnyal, a legtöbb fiú nem szeret sokáig küzdeni egy lányért, persze az a könnyebb ha erőfeszítés nélkül megvan neki a nő.
      Arra még kíváncsi lennék, hogy a mulya, töketlen pasi milyen nőnek kell?? :O ez melyik bolygón van így? Szerintem csak úgy látszik hogy az, de valójában csak nem az, nem ismerek olyan lányt, akinek egy ilyen fiú kellene, akkor már inkább leszbikusok lennének…
      És még a negyedik ponthoz: Nem azt utáljuk, hogy a nő kezdeményez, hanem inkább azt utáljuk, ha csak nekünk kell lépeseket tenni, hogy valami legyen. Én azt vettem észre egyébként, hogy a nők egyáltalán nem kezdeményező típusok a környezetemben, legalábbis a huszas, harmincas korosztályban. Én azért kifejezetten örülnék ha a nők is kezdeményeznének kicsit, nem feltétlenül arra gondolok, hogy ők szólítsanak meg minket, de valami látható jelekkel hogy szimpatikusak vagyunk és a hangsúly a látható szón van. Mert azért az nem tévhit, hogy az apró jeleket nem igazán vesszük észre. 🙂

      Reply
  2. AaAa 2014. December 18. Thursday 16:33

    rövid leszek…
    Sok mindenben van igazatok, de nagyon sok mindenben nem értek egyet Veletek.
    Kb. 3 éve keresek Partnert (elvált vagyok sok éve, nem “naposcsibe” korú, + felnőtt, diplomás gyerekeim vannak), és végigmentem egy folyamaton.
    Szóval:
    – egy nő, A NŐ ne kezdeményezzen. Én kezdeményeztem anno, és még más szamárságokat is csináltam… nos, mentségem, hogy kezdő voltam a netes társkeresésében. Ma már ilyet nem teszek. :)) A pasi dolga, hogy nyomuljon – aki akar, az fog is, aki pedig nem nyomul, az akkor sem fog észrevenni, ha Te a jelét adod annak, hogy lehetne… 🙂
    – a Neten lehet ismerkedni, de – ritka kivétel, akinek sikerül – tartós kapcsolatot kialakítani nem lehet. Igényes, csinos, vonzó,… Nőnek tartom magam, és vannak elképzeléseim is a leendő Partneremet illetően. Ha bele is botlottam néhányba a sok-sok érdeklődő közül – 1-2 hónap után a pasik lépnek tovább – kell a függetlenségük, a szabadságuk. (Bocs, és ezt annak ellenére teszik, hogy jól megvoltunk! 🙂 )
    – …és ehhez még egy adalék: egy embert megismerni nagyon-nagyon sok idő kell – ehhez a pasiknak nincs sem idejük, sem türelmük, a “piacon” nagy a választék, szóval lehet továbblépni… 🙂
    Eddig azt hittem a hiba az én készülékemben van, de rájöttem, hogy nem! 🙂
    A saját tapasztalataimat írtam le, …akinek sikerült tartós kapcsolatot kialakítani, annak gratulálok, akinek nem, az pedig ne magát okolja! 🙂
    Szép napot Nektek!

    Reply
    • lovatlan herceg 2014. December 19. Friday 00:59

      Kedves AAAAAAAAAA, azt hiszem, Neked írta Andi ezt a mai adagot. És rajtad kívül még azoknak, akik úgy gondolják, hogy “a nő” ilyen, és “a nőnek” így és így KELL tennie, mert csak.
      No meg hogy “a férfiak” olyanok, és némely férfi mind egyforma. És hogy ő aztán tudja, hogy hogyan nem szabad, és nem is teszi, csak hát pechjére eddig senki olyannal nem hozta össze a sors, aki különb lenne az összes egyforma férfinél.
      Szóval, azt hiszem, én nem várnék két hónapig sem, ha az új barátnőm fejéből egyszercsak egy rakás ilyen sztereotípia buggyanna elő, és úgy lelépnék, mintha sose lettem volna ott. Mert ha egy nő általánosításokból építi fel a világképét (vagy annak a férfiakra vonatkozó részét), akkor ő nem az, aki képes lenne a számomra különbözni a világ minden más nőjétől.
      Igaz, Andi sokszor mondja, hogy először magaddal légy jóban, fogadd el olyannak, amilyen vagy, mert különben nem várhatod el mástól, hogy elfogadjon. De hát azért ennyire önbizalomdúsan és tévedhetetlenül az ember csak a világ többi részét fogja mindig lehülyézni, amiért nem olyan, amilyennek ő szeretné.
      Szerencsére a világ sokszínű, nincs két egyforma ember, és ettől jó. Igazából csak az téved, aki ezt nem veszi észre, és képes olyan gondolatot dédelgetni, hogy “a nők” vagy “a pasik már csak ilyenek”.
      Mindenesetre ha engem már többedszer hagynak ott (“pedig jól megvoltunk” – gondoltam én), akkor egy icipicit elgondolkoznék, hogy biztos-e, hogy mindenki más “készüléke” hibás, csak én csinálok mindent jól.
      Ja, és én nem bánnám, ha egy nő kezdeményezne (feltéve, ha felismerem…), mert ha arra vár, hogy én nyomuljak, akkor – amilyen mamlasz vagyok – dédnagymama lesz, mire összejönnénk, akkor meg már minek.

      Reply
    • andibandita 2018. November 21. Wednesday 10:12

      AAA minden szavaddal egyetértek, hasonló cipőben járunk.
      Én sajnálom,hogy ez a valóság.. 🙁

      Reply
  3. Zoller 2014. December 18. Thursday 18:23

    Hm, nem győzöm felhívni morgolódós hölgyismerőseim figyelmét arra, hogy aki kizárólag a problémákkal foglalkozik a másik nemet illetően, az nem is fog találni mást a másik nemben. A párkapcsolatában sem.

    Ilyen világban élünk, heti 10+ álbölcsességet kell átugranom a környezetemben arról, hogy a férfiak ilyenek, meg olyanok, de nem jók, és nem is férfiak. Elváródik a makkkszimális tisztelet, de nem adódik meg – ez nem vezet jóra.

    Hölgyeim, mindannyian elsősorban emberek vagyunk, másodsorban vagyunk csupán férfiak és nők. Embereknek vannak kapcsolati problémáik, tetszik, vagy sem, de mindkét oldalnak a másikkal.

    Mindkét félnek akadhat baja a másik oldallal – de komolyan ez számít? A társadalmi jelenség, miközben jó esetben egyvalakire van szükség, akivel KÖLCSÖNÖSEN örökre elvarázsoljuk EGYMÁST? 🙂

    A négyes pont a kezdeményezésről szól – tényleg ez számít, hogy strigulákat húzzunk, ki mit tett meg a másik helyett?

    Ha ilyenekkel foglalkoznék, nagyon frusztrált lennék, a fent említett hölgyismerőseimhez hasonlóan csak a másik felet kritizálnám, meg jajgatnék, hogy hová tűntek az igazi nők.
    Negatív példa ezer akad, hidd el, milliónyi példát lehetne hozni a nőkről is.
    A jövőt kell építeni, elsősorban magunkban, és nem a negatív példákon lovagolni. Szemléletváltás 😉

    Amikor vezetni tanultam, a jófej oktatóm azt mondta, mindig arra nézünk amerre megyünk.
    Ha le akarok parkolni, akkor nem mással foglalkozom, nem máshová nézek, hanem arra, amit végig akarok csinálni – vagy, ha nem, biztosan odaugrik egy hülye kerítés az útba, vagy egy ostoba, balfék büdös kuka.
    Nem lehet, hogy nekem kell körbenéznem, hogy hogyan akarok leparkolni?

    Ugyanez van ennél az őrült igazikeresésnél is. Take it easy, a teszkót sem szidjuk, hogy mennyi vacak tusfürdőt árul, hanem a nekünk tetszőt keressük meg, a többivel meg nem foglalkozunk.

    Világbéke, éljenek a FÉRFIAK és a NŐK 😀

    Reply
  4. zoli 2014. December 18. Thursday 23:17

    Kedves AAAA !

    Érdekes amiket írsz… de nem biztos, hogy igazad van.
    Kezdjük az elején.

    “egy nő, A NŐ ne kezdeményezzen.”

    Egy társkeresőn mondta egy hölgy, hogy ha ő nem kezdeményez, akkor csak azokból választhat, akik őt is kipécézik.
    Ha ő is kezdeményez, akkor meg az egész választékból válogathat.
    “aki pedig nem nyomul, az akkor sem fog észrevenni, ha Te a jelét adod annak, hogy lehetne”
    Hogy el is utasíthatnak ? Hát persze..
    Ezt a férfiak megszokták, TE meg valszeg nem bírod elviselni.
    (Látod, milyen nehéz a férfiaknak, akik tucatnyi elutasítás után is keresgélnek ? :-)))

    A másik:

    Antropológiailag a férfi -hím, kan – udvarlása az utódnemzésre és utódok gondozására vezethető vissza.

    Te ezt az ütőkártyát már nem birtoklod.
    Egy negyvenes nő tegyen le arról, hogy ugyanúgy viszonyulnak hozzá a férfiak, mint egy huszonéveshez. ÉS nem azért, mert a férfiak a fiatalabbakat szeretik – a fiatal amúgy is sok szempontból kevésbé kellemes, hisz hisztis, nem nyugodt, rosszabb az ágyban stb. – , hanem mert veled már nem fog családot alapítani senki, nem lesznek gyerekeitek, ezt az előnyödet elvesztetted a huszonévessel szemben, neked már “csak” emberi előnyeid lehetnek, az “anyai” kártya már nincs meg.
    Veled “csak” mint partnerrel lehet számolni. Ebből a szempontból viszont egyenrangú a férfi és a nő, tehát a nő is udvarolhat.

    “a Neten lehet ismerkedni, de – ritka kivétel, akinek sikerül – tartós kapcsolatot kialakítani nem lehet”
    Hát nekem sem sikerül, mert egy ötéves kapcsolat, ami volt, tényleg nem hosszú.
    Szemben a nem netessel, ami két hónapig tartott.:)))

    “Igényes, csinos, vonzó,… Nőnek tartom magam”
    Tudod az a baj, hogy nem neked kell annak tartani magad, hanem a másik tartson ilyennek és akkor tényleg lehet, hogy olyan vagy.

    Meg az is lehet, hogy bár csinos, igényes vagy, de mégis hiányzik belőled valami.
    Mert a pasiknak ez nem elég.
    Vagy szokás szerint felülértékeled magad és nem a szintednek megfelelő pasit keresel, hanem sokkal jobbat, aki viszont nálad jobbat is kap.

    Nem téged akartalak bántani, elnézést, de süt a soraidból a férfigyűlölet -ezt speciel nagyon utálják a férfiak – másrészt mintha csőlátásod lenne.

    Reply
  5. Eszter 2014. December 19. Friday 00:27

    Sziasztok!

    4.ponthoz: a táncban az a klasszikus, hogy a FÉRFI kér fel táncra egy NŐT. Az is, hogy a FÉRFI VEZET, és a NŐ KÖVET.
    Tényleg jó ötlet ezt megfordítani?Ha a férfi nem vezet, akkor a nő vezessen???A világ férfiközpontú, és a női vezetőt, szakembert se ismerik el, mint irányítót. Női eszközökkel esetleg igen!
    Még egy megjegyzés: a hastánc tipikusan női tánc, ahol ezek a “szabályok” nem mérvadók. Viszont azt a NŐT, aki mégis ezt választja lekurvázzák. Viszont a táncban -jó ellazulás mellett-megélheti a NŐIESSÉGÉT. Itt azonban szükség van arra, hogy pl. felkérjenek egy férfit (a példánál maradva!)?Nincs bizony!
    Szívesen várom a férfi hozzászólásokat!

    Reply
  6. Gábor 54 2014. December 19. Friday 01:02

    1.,: Örüljön a csaj, ha a pasi a szexre gondol , és megkívánja, akkor legalább nem meleg…::)
    2.,:Ez igaz, nem is tudnak annyit dumálni mint a nők.
    3.,:Attól függ , kivel !
    4.,:Ez nem igaz, én kifejezetten bírnám ha egy csaj kikezdene velem és elkapná a
    szerkámat… !
    5.,: Férfia válogatja
    6.,:Tapasztalat kérdése

    Reply
  7. Drue 2014. December 19. Friday 03:46

    Hm. Minden pontot egy felmérés kellene, hogy igazoljon. Többé-kevésbé igazak lehetnek, de a legjobban én is a 4. pont valódiságában kételkedek. Bizonyára sok férfi van, aki szereti a kezdeményező nőket (ha erről szól az állítás, akkor igaz), de a többség a férfiak közül mégis arra vágyik szerintem, hogy ő kezdeményezzen. És lehet lekicsinylően bánni az evolúcióval meg a genetikával, de ahogy Dr. House mondaná, szabadon idézve: hiába beszélünk lábat a halra, attól még nem lesz lába. Ugyanígy, az efféle belső ösztönök sem változnak meg egy évszázad alatt. Azt elismerem, hogy ma jóval több az önbizalom-hiányos férfi mint régen volt, és sokkal több a magabiztos nő is, mint régen volt, de nem gondolom, hogy ez egy egészséges állapot. Mármint az utóbbi igen, de az előbbi nem. Én úgy gondolom, hogy lehetőleg hagyja meg a nő a kezdeményezést a férfinek, és ha a férfi nem élt a lehetőséggel, azután kezdjen csak el a nő nyomulni. Persze ez nem szabály, csak inkább amolyan útmutatás. Engem is meghatna vmilyen szinten, ha egy nő nálam kezdeményezne, vagy akár védelmezne, hagyná magát versenyben, stb., de valahol belül mégsem esik jól, mert végig azt érzem, hogy ezt nekem kellene ővele tennem. Társadalmi nyomás ide vagy oda, a magam részéről én szeretnék kezdeményezni, szeretem, ha picit küzdeni kell a nőért, de természetesen ne játsszon velem.
    De mindez csak egy vélemény, mondom, felmérések tudnák igazolni a fenti állítások helyességét.
    Egy férfi

    Reply
    • Randi Andi 2014. December 19. Friday 10:58

      Felmérések helyett kénytelen vagy az USA illetve Magyarország vezető társkereső coachaira hallgatni. 🙂 Bocs a szerénytelenségért, de úgy gondolom, kettőnk tapasztalata (több ezer társkeresővel eltöltött coachinggal, tréningekkel, stb.) ér annyit, mint egy felmérés. Jajj most kapok a fejemre, igaz? 🙂

      Reply
      • Drue 2014. December 19. Friday 15:46

        Kedves Andi! Azt is megkérdezted a coachingok során, hogy miért szeretik a férfiak, ha kezdeményeznek náluk a nők? Mert szerintem ennek a kérdésnek a vizsgálatánál nagyon sokat számít az ok is, erről pedig nem írtál a cikkedben. Egyébként én magam is képlékeny vagyok az állítást illetően, mert imponálnak a kezdeményező nők is, csak teljesen más érzések fognak el ilyenkor, mintha én kezdeményeznék, és nem tudom egyértelműen besorolni, hogy ez most pozitív vagy negatív. Azért is nem fogalmaztam úgy, hogy nem igaz az állítás, hanem csak úgy, hogy kételkedek benne. 🙂

        Reply
  8. Arpad 2014. December 19. Friday 09:42

    Nagyon tetszett a cikk. Sok igazsag van benne.Nagyon aranyos a cikk szerzoje es erti is a dolgat. Tenyleg vannak eloiteletek mind ket nemnel. Szerintem az egyedi szemelyes illetve szemelyhez kotott eloitelet veszelyesebb.Meg kell tanulnunk egymast szeretni es tisztelni.Ez a legfontosabb. Udv mindenkinek. Arpad

    Reply
  9. Laczkó 2014. December 19. Friday 15:19

    Két gondolat jutott eszembe a cikk kapcsán (és mielőtt valaki megjegyzi megelőlegezem: tisztában vagyok minden benne rejlő iróniával).
    Először is a nők kezdeményezésével kapcsolatban: kétféle férfi van. Az egyik, aki észreveszi, ha egy nő jelzéseket küld neki, és bepróbálkozik az illetőknél, a másik aki nem veszi észre, így tipikusan olyanoknál próbálkozik, akiknél eleve garantált a kudarc, ezért nagyon gyorsan elveszti minden önbizalmát, és soha többé nem próbálkozik senkinél. Következésképpen minden esetben a nő teszi meg az első lépéseket, ill. azon ritka esetek, amikor mégsem, azok nem is vezetnek párkapcsolathoz.
    Másodszor a sztereotípiákról: manapság egyre több a szociológus, így agyba-főbe készülnek a különböző statisztikák legkülönfélébb dolgokról, így például a szakításokról is. Ezek a statisztikák pedig egységesen azt mutatják, hogy az esetek kb. 2/3 részében a nők lépnek ki a párkapcsolatból, mégis gyakorlatilag egységes társadalmi álláspont, hogy a férfiak nem tudnak “lemondani a szabadságukról” és előbb-utóbb (inkább előbb) mind otthagyják a párjukat. Ha hozzáveszem, hogy ezek a bizonyos statisztikák, kutatási eredmények elég nagy gyakorisággal hangzanak el a közmédia legnézettebb, leghallgatottabb műsoraiban alaposan kifejtve, akkor elgondolkozom azon, hogy mi értelme van energiát ölni abba, hogy szembesítsük a társadalmat saját magával.

    Reply
    • Eszter 2014. December 27. Saturday 23:05

      Szia Laczkó!
      Hozzászólásodhoz egy valós esetet hoztam:a nők érzelmi alapú lények.
      Ismeretségi körömben volt egy orvos, aki itt hagyva feleségét, és lányukat Svédországba ment dolgozni-saját bevallása szerint kipróbálni magát, mit is tud.1 évig volt ott.Addig a feleségének kellett a család összes terhét vinni + gyereket nevelni, dolgozni. A férj rájuk se nézett, és ő beadta a válókeresetet, és új életet akart kezdeni.Érzelmileg nyilván nem lehet ezt bírni, hogy nem számíthat rá, hiszen lelépett!Világos, hogy ő akar kilépni (mármint a feleség) a kapcsolatból, mert lehet, hogy másra jobban számíthat!Tehát ebből ne vonjunk le következtetéseket, hogy ki küld el kit, mert a cselekedetek a mérvadók, az már részletkérdés, hogy ki teszi fel a pontot az i-re!

      Reply
      • Laczkó 2015. April 2. Thursday 11:07

        Én nem arról írtam, hogy a válásokat milyen arányban kezdeményezik a nők, vagy a férfiak (persze arra is létezik statisztika), hanem hogy egy kapcsolatból melyik fél lép ki. Márpedig az általad vázolt esetben szerintem egyértelműen a férfi lépett ki a kapcsolatból, függetlenül attól, hogy a nő adta be a válókeresetet. Persze – a tárgyalt probléma szempontjából – a kérdés az, hogy a statisztikákat készítők hogyan értékelik a hasonló eseteket, nem az, hogy én hogyan.

        Reply
  10. sy 2014. December 19. Friday 18:09

    Kedves Andi!

    A 4. ponthoz szólnék Én is hozzá.
    Megértem, hogy egy pasinak jól esik, ha pozitív érzéseket vált ki egy Nőnél, főleg, ha Neki is tetszik a hölgy.
    Az Én véleményem az, hogy kezdeményezzen a FÉRFI.
    Manapság már annyira ellustultak a férfiak a nagy emancipációban (tisztelet a kivételnek), hogy már némelyik azt gondolja, hogy mindenféle energia befektetés nélkül is megkap bárkit.
    Egy szál virág meg egyszerűen már túl nagy elvárás.

    Lehet, hogy Bennem van a hiba…. :), de kérdezem:
    Mire számíthat egy NŐ hosszútávon egy olyan pasitól, aki még egy kis kedvességre sem képes?

    Reply
    • Gábor 2014. December 28. Sunday 22:31

      Elég rossz véleményed van a férfiakról, és hidd el nekem, hogy sok férfi venne virágot is ha lenne értelme. De amikor egy nő nem tud örülni egy virágnak, sem egy kedves bóknak, akkor minek strapálja magát a férfi?
      Én, férfiként pont az tapasztalom, hogy a nőknél kedvességgel, bókolással, semmire nem lehet menni, mert elsőként azt nézik, hogy milyen autóval jöttem, mit fizetek neki, milyen lakásban, házban élek, de az első kérdés általában az, hogy mi a foglalkozásom, hol dolgozom. És nem a pálza cicákról beszélek. aztán ha ezek stimmelnek, akkor elfogadják a bókot, mega virágot is, egyébként meg nem.
      Szóval a virágnak és kedvességnek is meg van a maga ideje, de maganpság ezekkel nem lehet levenni egy nőt a lábáról. De lehet, hogy ez meg az én negatív tapasztalatom.
      Nekem pont ezért nem megy a nők felszedése, mert a világ megváltozott és én még mindigy úgy akarok nőt felszedni, ahogy azt tettem, 15-20 évvel ezelött, kedveséggel, virággal, bókolással.
      A minap ís írtam egy társkereső nőnek egy kedves érdeklödő pár soros levelet, aminek a végén megdicsértem a mosolyát, erre a válaszlevelében lekezelő szavakkal közölte, hogy, látatlanban, egy fotó alapján miért íróm azt neki, hogy varázslatos a mosolya, mert szerinte ez felelötlen kijelentés.
      Bakker, normális? Pedig tényleg gyönyörű mosolygos volt azon a fóton. Ááá, és mennyi ilyen van.

      Reply
  11. béla 2014. December 19. Friday 19:08

    A 4.ponthoz:A fiam egyetemista igen széles baráti körrel.Két közvetlen kollégámnak szintúgy.A velük való
    sok beszélgetés után elmondhatom ,hogy a többségük nem igazán szereti ,ha a nő nyíltan kezdeményez.Azt nem mondom,hogy nem használják ki,de sok mindent akarnak ezektől a lányoktól csak komoly kapcsolatot nem.Azért ezen minimum el kéne gondolkodni.

    Reply
  12. Feri 2014. December 19. Friday 20:31

    A korosztály azért eléggé számít, a 4-es ponthoz:
    24- Ha a nő kezdeményez, akkor csak dugni akar, nem lehet komolyan venni.
    30+ Ha a nő kezdeményez, akkor általában gyereket akar, és nem csak dugni, ezért kell komolyan venni, a gyerek miatt.

    A 23-30-ig a jó korosztály nőknél, nekik nem kell kezdeményezni, csak normálisan élni, társasági életet is! A valódi párkereső 30-as pasik le is csapnak rájuk! Az más kérdés, hogy a pasik nagy része 30 évesen sem akar házasodni, vagy nem keres komoly párt, sem elköteleződni nem akar, akkor ez másik eset.
    A 30+os nők rákényszerülnek, hogy kezdeményezzenek, erről beszélhet Andi…

    A legfőbb probléma, hogy megismerni valakit eléggé sok idő, és a mai rohanó világban ha nem egy munkahelyen dogoztok, vagy egy helyen tanultok, vagy együtt töltitek a szabadidőtöket, akkor nagyon nehéz megismerni a másikat annyira, hogy elköteleződj mellette!

    Igen, lehet szerelem első látásra, de ott is meg kell ismerni a másikat, hogy tudtok-e hosszabb távon együtt élni, vagy nem, és tovább kell keresni! Nagyon nehéz azt meglátni, hogy mikortól érdemes mást keresni!

    Reply
  13. sy 2014. December 19. Friday 20:32

    Érdekesek a hozzászólások.

    DRUE-hoz lenne egy kérdésem. Két dolog számomra ellentmondás. …a nő hagyná magát versenyben………………,de ne játsszon velem.

    Kedves Drue!

    Te (bocs, hogy tegezlek) nem érzed, hogy itt valami nem stimmel?

    Akkor most ki játszik kivel :)? Kifejtenéd?

    Válaszodat előre is köszönöm.

    Reply
    • Drue 2014. December 19. Friday 21:04

      Kedves SY!

      A net világában sztem mindenki tegezhet mindenkit, úgyhogy nyugodtan. 🙂

      A játékot nem úgy értettem, hogy mittomén társas vagy bowling vagy akármi, hanem hogy ne játsszon az érzéseimmel. A versenyt pedig így értettem, vagyis hogy valamilyen játék (pl. csocsó, kártya, stb.) kapcsán ne hagyja magát a nő. Válaszoltam a kérdésedre?

      Reply
  14. Sanyi45 2014. December 19. Friday 20:44

    Mind a 6 pont igaz!

    De az egyes nőkre is!
    1. Pasi nem mindig akar szexelni, de a nő igen! Ajaj…
    2. A pasi dumálna valamennyit, de a nő felülmúlja a dumában! Grrr…
    3. Van, amikor a nő sem elköteleződni akar, hanem Pl. gyereket, vagy csak sex-et, mert már régen volt.
    4. Ha a nő kezdeményez, jókor, jó helyen, jó pillanatban! Ebben a nőben már kialakult esetleg egy tiszta kép, hogy kivel is szeretne együtt élni! …viszont a randizó nők többségében nem alakult ki, csak a nagy Ő-t keresik a vakvilágban, persze, hogy nem fogják megtalálni azt a herceget, mert mástól várják a csodát, nem maguktól, vagy egymástól.
    5. Egyes manager típusú nők is úgy néznek ki, mintha nem lennének érzéseik. Van olyan nő, aki pedig sokkal érzelmesebbnek találja magát, de valójában azért, mert nem ismeri a párját! Hoppá!
    6. A nőhöz is más útikönyv kell, az tény, hogy másképp gondolkodnak, az érzelmek jobban vezérlik, mint a férfi, de vannak földre leszállott gondolatok egyes nőkben, ami a realitás közelébe vihet egy jól működő kapcsolatot!

    Reply
  15. sy 2014. December 19. Friday 21:29

    Kedves Drue!

    Így már világos…:). Köszönöm.
    Tudod, mindig az a “baj”, hogy női aggyal gondolkodom…:).

    Reply
    • Drue 2014. December 19. Friday 22:27

      Kedves SY!

      Ha nő vagy, akkor ez egyáltalán nem baj! 😀

      Reply
  16. sy 2014. December 20. Saturday 10:33

    Kedves Drue!

    Van egy “rossz” hírem.. :).
    Nő vagyok…. 🙂

    További szép napot!

    Reply
    • Drue 2014. December 21. Sunday 00:46

      Ez jó hír. 🙂

      Reply
  17. Mike 2014. December 21. Sunday 18:22

    Kedves Andi, Kedves Latogatok! Szeretnem Veletek megosztani a legfrisebb elmenyemet, a valtozatossag kedveer szinten a 4.es pontrol jutott eszembe. Egy rendezvenyen voltam, ahol egy gyogyoru lanyra rakoszontem, utana elkezdett beszelgetni valakivel, majd amikor az a valaki elment, felem fordult es azt kerdezte: Hogy vagy, mi ujsag? Odamentem hozza, megkerdeztem, leulhetek-e, mire azt mondta, persze nyugodtan. Itt jon eletbe a 2-es pont. Sokat dumaltam, de nem farasztotta, mert lattam rajta, hogy jokedvu es erdeklodve hallgatott. Nekem pedig orom volt latnom az oszinte mosolyat. Sok sikert kivantam Neki a fellepeshez, majd elkoszontunk. En kezdemenyeztem? Azt gondolom, igen. Azzal, hogy mosolyogva rakoszontem, majd kivartam a “sorom”. Kulonben mi motivalt volna arra, hogy leuljek ahhoz az asztalhoz, amelynel ult, hacsak nem a kerdes, melyet hozzam intezett?

    Kellemes napot es Boldog Karacsonyt kivanok Nektek Elore is. Sziasztok.

    Reply
  18. sy 2014. December 22. Monday 19:45

    Kedves Mike!

    Ennyi… :), és milyen egyszerű.
    Sok fiatal lány panaszkodik, de én is tapasztalom, hogy 2 féle típus van:
    1./a félős,
    pedig csak annyit kellene kérdezni, hogy lenne kedved beszélgetni, vagy jössz táncolni?
    Sok fiú csak nyomkodja a telefont. Azt hiszik, hogy a csajok távvezérlésűek? 🙂

    2./ a macsó, nyomulós

    Valahogy az arany középút hiányzik ill. ritka.

    Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak, és persze Neked is Andi.

    Reply
    • Zlatan 2014. December 26. Friday 14:47

      “Sok fiú csak nyomkodja a telefont. Azt hiszik, hogy a csajok távvezérlésűek?”
      Mondjuk ezt a jelensége megint csak meg is lehet fordítani: manapság ugyanis annyira elterjedt népbetegség lett az okostelefonok elterjedésével ez, hogy mindenki egy tenyérnyi képernyőhöz szögezve jár-kel a világban, és ki sem tekint a maga kis virtuális valóságából.
      Sok lány/nő is csak nyomkodja a telefonját! Kérdem én: mint férfi, akitől a nők elvárják, hogy kezdeményezzen, mégis hogyan és mit kezdeményezzek egy olyan nőnél, akivel szemkontaktust sem lehet létesíteni, hozzá sem lehet szólni, mert bele van bújva az elektronikus kis kütyüjébe…? Mit lehet egy olyanhoz egyáltalán hozzászólni…?

      Reply
  19. sy 2014. December 27. Saturday 11:27

    Teljesen jogos, lányoknál is láttam ezt a jelenséget.
    Azért vannak kivételek.
    Én pl. szeretek mindenkinek a szemébe nézni, mert szerintem ez az egyenes.
    A pasi meg, aki tetszik kerüli a tekintetem…, ugyanakkor látszik rajta, hogy féltékeny, ha mással beszélgetek.
    Örök rejtély némelyik…:)

    Reply
  20. Andi0418 2014. December 28. Sunday 12:32

    4-es ponthoz szólnék hozzá, régen én sem kezdeményeztem, de már máshogy állok ehhez a kérdéshez. (valószínűleg a korom miatt bölcsebb lettem 🙂 ) Nekünk is kell változtatni az ismerkedési szokásainkon. Netes társkeresőn, ha tetszik valaki rákattintok hogy kedvelem, ha nagyon-nagyon bejön, akkor írok is. Ez kb annyi, mint régen az egymásra nézés, szemezés 🙂 . Egyet értek valaki hozzászólásával, hogy ne csak azok közül válogassunk, akik nekünk írnak, mert ez nagyban leszűkíti a lehetőségeket.

    Reply
  21. L.D. 2015. January 12. Monday 18:19

    Egy korábbi hozzászólásra reagálva:

    “egy nő, A NŐ ne kezdeményezzen. Én kezdeményeztem anno, és még más szamárságokat is csináltam… nos, mentségem, hogy kezdő voltam a netes társkeresésében. ”

    Mégis hányszor kezdeményeztél? Egyszer? Mert akkor elég nagy ostobaság egyetlen alkalomból messzemenő következtetéseket levonni.

    “A pasi dolga, hogy nyomuljon – aki akar, az fog is, aki pedig nem nyomul, az akkor sem fog észrevenni, ha Te a jelét adod annak, hogy lehetne… ”

    Páran egyáltalán nincsenek tisztában a nyomulás fogalmával. Majd egyszer kifejtem. Azt is jó lenne felfogni, hogy nincs olyan, hogy a férfi-nő “dolga” a férfinek-nőnek “kell”. Akkor ennyi erővel a nő dolga, hogy mosson, főzzön, takarítson, szüljön, szó nélkül tegye, amit a férfi mond. Ja, hogy ez már nem tetszik. Ha pedig nem teszel semmit, divatos kifejezéssel nem küldöd a jeleket, akkor milyen jogon várod el, hogy bárki is kezdeményezzen nálad?

    “. Igényes, csinos, vonzó,… Nőnek tartom magam”

    Édes mindegy milyennek tartod magad, ha az ellenkező nem, nem tart annak.

    “1-2 hónap után a pasik lépnek tovább – kell a függetlenségük, a szabadságuk”

    Nyilván csakis kizárólag ők voltak a hibásak. Te bizony tökéletes vagy.

    “egy embert megismerni nagyon-nagyon sok idő kell – ehhez a pasiknak nincs sem idejük, sem türelmük, a “piacon” nagy a választék, szóval lehet továbblépni”

    Újabb ostoba általánosítás. Ha már a piac kifejezést használtad, akkor nyilván nem voltál “kelendő áru”, ami megint csak a te hibád.

    “Eddig azt hittem a hiba az én készülékemben van, de rájöttem, hogy nem! ”

    Pedig de.

    “akinek sikerült tartós kapcsolatot kialakítani, annak gratulálok, akinek nem, az pedig ne magát okolja! ”

    Persze, hibáztasson csak mindig mást, főleg a kollektív ellenkező nemet. Véletlenül se gondolkozzon el, hogy esetleg ő is (hangsúlyozom is, nem kizárólag) hibás.

    Azt is jó lenne figyelembe venned, ha rá vagy szorulva a társkeresőzésre, akkor koránt sem vagy az a szupercsaj, akiért versengenek majd a férfiak és akkor nem értem mire fel támasztasz óriási elvárásokat. Ha pedig állításod szerint már nem vagy mai darab, más szomorúbb, hogy ennyi baromságot hordtál össze.

    Reply
    • Eszter 2015. January 14. Wednesday 00:39

      Sziasztok!
      A mosós-főzős-takarítós nőképhez csak annyi megjegyzésem lenne, hogy az akkori családmodellben a férfi dolgozott, ő tartotta el a családot! Manapság már a nők is saját keresettel rendelkeznek, és önálló életet élhetnek, akár saját tulajdonnal, napi 8, vagy több órás elfoglaltsággal.
      Emellett természetesen ott van az otthon stb…rendbetartása is+akinek gyermeke van, az is.A feladat nem lett kevesebb, tehát az már, hogy a férfi a parancsnok otthon, nagyon nem állja meg a helyét.

      Reply
  22. xy 2015. January 14. Wednesday 21:53

    Kedves Eszter!

    Teljesen 1-et értek veled. Ráadásul a fakanálra nincs ráírva, hogy csak a nő használhatja. 🙂
    Mi sem vagyunk droidok,,, :), időnként elfáradunk.
    De néhány idióta kitalálta, hogy az a pasi, aki segít az papucs.
    Szóval kedves férfiak!
    Lehet otthon segítani! 🙂 Cserébe többet mosolygunk.. 🙂

    Reply
  23. L.D. 2015. January 15. Thursday 23:03

    Rendben van. Egy átlag férfi fizetése már nem elég egy teljes család eltartására, így a nőnek is dolgoznia kell és még akkor sem biztos, hogy elég. Ezt el kell fogadni. Megváltozott a világ, már nem a XIX. században vagyunk. Ezt is el kell fogadni.
    Akkor viszont a változás jegyében a nők se követeljék már a “régi világ” előnyeit, mondván ez a hagyomány, mert akkor lehetne arra hivatkozni, hogy ennek fényében, akkor szó nélkül vezessék a háztartást és tegyék, amit a férfi mond. Persze ez nyilván nem lehet a fent kifejtettek miatt.
    Szóval nők, ugyanúgy lehet szépen odamenni a férfiakhoz, beszélgetést kezdeményezni, sőt randira hívni, programot szervezni, amit álltok is. Ettől nem lesztek ribancok meg amikre hivatkozni szoktatok.

    Reply
    • xy 2015. January 16. Friday 19:30

      Kedves L.D!

      Én, ha már együtt vagyok valakivel szoktam programot szervezni. 🙂
      A számlát meg mindenki fizesse magának. Megjegyzem első randin talán nem készültök ki anyagilag, ha fizettek egy kávét. 🙂
      Ha ennyire kicsinyes valaki, akkor már régen rossz.
      Ez csak egy vélemény,
      Remélem nem bántottam meg senkit.

      Reply
      • L.D. 2015. January 17. Saturday 12:58

        Kedves XY!

        Nyilván nem az első randiról van szó. Nem is az első párról. Egy kávé és néhány apróság senkit sem vág a földhöz. A gond abból adódik, ha valaki folyamatosan olyat vár el, amit ő maga nem tud teljesíteni.

        Reply
        • xy 2015. January 17. Saturday 13:43

          Kedves LD!

          OK, így már közelítenek az álláspontok.

          Mégis mire gondolsz, hogy okosodjak? 🙂

          Miféle elvárásokról?

          Szép napot!

          Reply
        • Eszter 2015. January 17. Saturday 22:20

          Szia L.D.!
          Én azt látom inkább, hogy a férfi-nő kapcsolatban sem úgy van megbecsülve a nő “munkája” ahogy kellene.Nem lesz -soha nem is volt-ugyanaz a megítélés a világ szemében sem. De ha már arról van szó, úgymond, hogy egyenrangú felekről van szó, akkor azt gondolom, hogy külön kasszán arról is KÖZÖSEN kell dönteni, hogy milyen program fér bele MINDKÉT félnek a pénztárcájába. Az is kell, hogy működjön, hogy ha elvárom a mosás-főzést, stb…akkor én is elvárhatom a szerelési munkálatokat a házon belül, ill. a segítséget fizikai munkában. Szerintem nem mérhető pénzben egy női ölelés, csók, reggeli elkészítése, haza várás, odaadás….ezeket is érdemes értékelni annak, aki úgy gondolja, ez jár neki!

          Reply
      • Zlatan 2015. January 20. Tuesday 12:47

        “Megjegyzem első randin talán nem készültök ki anyagilag, ha fizettek egy kávét.”
        – Természetesen nem, de tudod ennek is van egy másik olvasata, mégpedig az, hogy attól, hogy senki nem készül ki egy kávé kifizetésébe, attól még a nőnek nem kell olyan szinten természetesnek tekintenie egy ELSŐ randin (tehát ott még nem kapcsolatról, nem párról beszélünk, hanem kvázi két idegen ember először találkozik életében), hogy amikor felállunk és fizetésre kerül a sor, akkor a legtermészetesebb módon, egyetlen szó nélkül kiviharzik a helyiségből, otthagyva engem azzal, hogy más választásom se maradjon, mint kifizetni a cehhet.
        Illik legalább egy “mit adjak?” “Mivel tartozom” vagy hasonlót megereszteni; VAGY: ha már erre nem volt képes, akkor legalább kint az utcán eltolni egy “köszönöm”-öt. Számos randitapaszalat alapján mondhatom, hogy a nők jelentős része elfelejtette, hogy hogyan kell – nem is nőként, hanem jólnevelt kultúremberként – viselkedni ilyen szituációkban! Kellemes és üdítő kivételt jelent az, amikor egy hölgy a randin valami módon felajánlja, hogy fizeti a fogyasztását, vagy legalább csak megköszöni, ha a férfi azt egy szó nélkül megteszi…!

        Ez pláne olyankor felháborító, amikor a kedves hölgyike ekkor már biztosan tudja, hogy soha többé nem fog akarni találkozni az illetővel, és a következő levéltől kezdve majd jön a szokásos “nemválaszolás”, “lekoptatós hülye dumák” sorozata és a többi.
        Ha tehát úgy érzed, hogy az adott férfivel “nincs meg a szikra” (mert mindig ezt várjátok az első randin, és erre hivatkozva koptattok le mindenkit, aki nem minimum egy Johny Depp-be oltott Elvis!), és nem kívánsz vele többet az életben sem találkozni, akkor illik a fizetéskor legalább jelezni, hogy a saját fogyasztásodat szeretnéd állni, mert tudod mi férfiak azt nagyon utáljuk, amikor társkeresés címén ingyen-pénztárcának néznek minket!
        Főleg akkor igaz ez, ha egy férfi aktívan keres társat, és mondjuk egy héten leszervez 2-3 randevút is, és mindegyiken csak annyit kap meg a gyengébbik nemtől, hogy fejőstehénnek nézik! És nem,. nem az összegről van szó (én pl. keresetem alapján megengedhetném magamnak, hogy akár minden este meghívjak valakit egy randin erre-arra), hanem az ELVEKRŐL!
        Nagyon szomorú, hogy a nők, miközben egyre inkább elfelejtenek nőként viselkedni, vagy legalább úgy viselkedni, hogy ne csak sebeket és bántást okozzanak a férfiaknak, aközben továbbra is ugyanúgy elvárják tőlünk a maximális önzetlenséget és lovagiasságot. Ennek vica-versa kellene működnie…

        Reply
        • Randi Andi 2015. January 20. Tuesday 16:25

          Egyetértek veled abban, hogy illik minimum egy mozdulatot és gesztust tenni afelé nőként, hogy igenis, fizetjük a saját számlánkat – főleg egy első találkozásnál. Abban is egyetértek, hogy ha már biztosra tudjuk, hogy semmit nem akarunk az adott férfitól, pláne ne fizettessünk vele mondván, ez az ő dolga.
          Ez az egész játék egyszerű metakommunikációs jelekkel és testbeszéddel is megoldható lenne, figyeljetek oda a másikra, ennyi az egész!

          Egyébként megnyugtatásodra közlöm, azt hallottam amerikai nőktől, hogy az USA-ban is “divat” meghívatni magukat randi címszó alatt, csak ott nem kávézókba, hanem jó drága éttermekbe… 🙂 Szóval anyagilag még jobban jársz idehaza 😀 (ok, csak vicc volt)

          Reply
          • Zlatan 2015. January 20. Tuesday 16:52

            Örülök, hogy egyetértesz, ám sajnos aktívan társkereső, s ennél fogva időről időre randizgató férfiként azt tapasztalom, hogy a valóság igen lesújtó ebből a szempontból (is).
            Egyébként ez nem csak a társkeresésben tapasztalható jelenség, ismerőseimtől hallom, akik pl. lakást, házat akartak eladni, hogy vannak olyanok, akik elmennek a ház megtekintése címén, elfogadják a felkínált kávét/üdítőt/rágcsát/stb., majd a végén faarccal beközlik, hogy tulajdonképpen nem is akarnak házat venni, csak úgy nézelődnek, kíváncsiságból. 😀
            Egy barátom pedig egy ritka és különleges autót adott el pár éve, és ő mondta, hogy volt egy rakás “érdeklődő”, aki csak azért jött el, hogy kipróbálás címén vezethesse az autót, de láthatóan esze ágában nem volt megvenni. 🙂

            Visszatérve a randi témához, kérdéseim ez esetben a következők lennének:

            – Hogyan lehet az ilyet kiszűrni, hogy ne akadjak bele újra és újra önmagukat meghívató, cserébe a lekoptatáson kívül semmi sem nyújtó női egyedekbe? (annyira még szeretnék naiv lenni, hogy feltételezzem: legtöbb esetben nem eleve az ingyen-meghívatás szándékával érkeznek a randira, hanem tényleg társat keresnek, csak miután eldöntötték, hogy belőlem nem kérnek, nem érzik kötelességüknek a fogyasztásuk rendezését)
            – Ha azt látom a randipartneremen, hogy egyrészt: úgysem akar tőlem semmit; másrészt: természetesnek veszi, hogy azért mindezek ellenére férfiként én álljam a cehhet – hogyan lehet ezt időben felismerni, és hogyan lehet finoman, mégis határozottan jelezni a kedves XX-kromoszóma-hercegnőnek, hogy illenék úgy cselekedni, mint akinek volt gyerekszobája?

            Hangsúlyozom, nem a sóherségről van szó, hanem az elvekről.
            Plusz, azt is vegye figyelembe az, aki arra hivatkozik, hogy “egy kávé kifizetésébe igazán nem halsz bele”, hogy egyrészt: egy randi sokszor sokkal tovább tart egy kávé elfogyasztásánál, és ilyenkor azért az este során többmindent elfogyasztunk mindketten, és a végösszeg néha többezres tételt tud kitenni – másrészt: ha egy férfi rendszeresen randizgat, akkor ez 2-3 hét alatt, ha minden randin minden cehhet csak ő áll, az már bizony meg tud érződni a pénztárcáján.
            Nekem volt olyan időszak, amikor heti 2-3 randim volt, valahogy a legtöbb nő tökéletesen természetesnek vette, hogy én fizetek, és a jelentős részük még csak meg sem volt képes köszönni, s cserébe a számos randiból alig 2-3 esetben lett valamivel több a semminél. A végén már úgy éreztem, ha így folytatom, az állandó randizgatás és fizetgetés fog anyagilag padlóra tenni…

            Reply
          • stefike 2015. May 3. Sunday 16:33

            Helló,

            Igen, jó vicc jönni azzal, hogy Amerikában ez a divat, de mi itt élünk Európa közepén.
            Én is tudok mesélni olyan történeteket, amik velem estek meg, és elég durvák voltak.

            Pl. Egy “hölggyel” megbeszéltünk egy első randit az Europark előtt. Én oda is értem a helyszínre, mikor is felhívtam telefonon a megadott időben. A felvett hívás után azt mondta hogy 1 perc és odaér. Vártam kb 2 percet, majd miután nem jelentkezett, felhívtam ismét, hogy mégis tájékozódjak, hogy hol jár. No ez a hívás kicsöngött, de nem vette fel 5 csöngés után sem. Majd 5 perc szünet után felhívtam ismét, erre a 2. csörgés után kinyomta.
            Nos, ha már egyszer megbeszéljük a találkozót, akkor legalább jöjjön oda, hogy “Bocs, de nem vagy szimpatikus, ezért-meg azért, és akkor legalább nincs ez a megalázó helyzet.
            Azt tudom elképzelni, hogy külsőre úgy ítélt meg, hogy nem vagyok vonzó, és ezért lapozott fölöttem, vagy páran megszívatták őt férfiak, és ez most csak valamiféle bosszú volt, vagy nem tudom miért csinálta.

            Úgyhogy, nem hiszem, hogy ebben a társadalomban vannak még normális nők. Ezt bátran ki merem jelenteni, persze, nem csak ezért az egy esetért mondom ezt, volt még pár cifra esetem.
            Azt sem értem igazából, hogy mért kell konkurenciaharcot vívni a nemek között, ha élhetnénk békésen is egymással?!

            Reply
            • ÉVA 2015. May 3. Sunday 19:47

              Kedves Stefike!

              Ugyanezt tudom elmondani, de a másik oldalról.
              Idióták mindkét oldalon vannak… 🙂

              Tényleg jó lenne, ha párbaj helyett kölcsönös tisztelet és megértés lenne.

              Reply
        • xy 2015. January 20. Tuesday 19:30

          Kedves Zlatan!

          Nem Neked szólt az, amit írtam. .
          Személy szerint én a saját számlámat szoktam fizetni.
          A levélíró írta, hogy meghívtok randira, …lehet programot szervezni, amit álltok is.
          Ha én értettem félre, akkor bocsánat.

          Reply
          • Eszter 2015. January 20. Tuesday 21:45

            Kedves XY!

            Nem értetted félre, szerintem.Én is így olvastam.

            Reply
        • Eszter 2015. January 20. Tuesday 21:30

          Anyagiakhoz néhány megjegyzés:
          1.Kölcsönös egyeztetés kell, hogy első találkozó hol legyen.
          Ha a férfi választja ki a helyszínt, akkor nem kell a legdrágább helyet, mert nem biztos, hogy a nőnek is elfogadható az árszint.Megjegyzem:akár olcsó, szolid helyet is meg lehet ejteni-vagy Margitszigeti séta, útközben egy gombóc fagyival.Ha ez nem fér bele, akkor nem kell olyan helyre elhívni egy nőt.Ez az én véleményem.
          2. Egy tasak virágmagból tudom, hogy milyen lesz a kifejlett növény??Sajnáljam a pénzt a virágmagra?
          3.Nézzük meg, egy szervezett randi rendezvény mennyibe kerül!
          Amúgy abszolút egyet értek magával az elvvel, de akkor a két egyenrangúan fizető fél közül MINDEGYIKNEK legyen beleszólása a helyszínbe, mert ami valakinek természetes, és olcsó az a másiknak lehet drága.
          Szerintem lehet akár sétával is indítani, és ha kölcsönös a vonzalom-bizalom, akkor meg lehet ejteni egy teázót-kávézót.Ha pedig komolyabb lesz a dolog, akkor a lány/nő otthon is várhat titeket sütivel-kávéval:tehát a szeretet megtérül!

          Reply
          • Zlatan 2015. January 20. Tuesday 23:44

            A virágmagos hasonlatod nagyon nem állja meg a helyét: ugyanis ha megveszel egy csomag virágmagot, akkor biztosan tudhatod, hogy KI FOG fejlődni belőle egy növény, még ha azt nem is tudod pontosan hogy milyen lesz… és nem kell rakásszámra venni egyik csomag magot a másik után, reménykedve abban, hogy majd talán valamelyik meghozza a termését is.

            Ami pedig a többit illeti: a lány lakásán a sütivel-kávéval való találkozás az már feltételez egy elmélyültebb kapcsolatot, ott már valóban van minek megtérülnie, de én most szigorúan az ELSŐ randevúkról beszélek.
            Mellékesen, én általában ki szoktam kérni a lány/nő véleményét a helyszínt és programot illetően, olyan is volt már, hogy általa javasolt helyre mentünk, én legfeljebb akkor szoktam megmondani, ha azt mondják rám bízzák a választást. Ja, és soha nem megyek olyan helyre ami rendkívül drága vagy vállalhatatlan lenne.
            De még ha úgy is lenne, akkor is, a hölgynek illik ezt előre jeleznie, ha olyan helyre készülnék elvinni, hogy nem biztos, hogy ő ezt tudja vállalni. Mert ha nem teszi, akkor gyakorlatilag előre deklaráltan elismeri azt, hogy úgy gondolja, úgyis a férfi fog fizetni mindent…

            Reply
  24. xy 2015. January 18. Sunday 11:49

    Sziasztok!

    Sajnos még mindig és minden szinten(munkahelyeken is) azt tapasztalom, hogy elvárások csak a ffi oldalról vannak, 🙂
    A diszkriminációnak egyesek még hangot is adnak.
    Még mindig ugyanazért a munkáért, vagy megkockáztatom nagyobb szakértelmet igénylő munkáért kevesebb pénzt fizetnek.
    Ugyanakkor elvárják, hogy mosogass el a ffi kollégád után, vagy takarítsd fel a szemetét, mert ez női munka.
    Vicces.. :), számomra inkább elszomorító.
    Azt tapasztalom(tisztelet a kivételnek), hogy a bevásárló központokban is a nők szakadnak meg, az erősebbik nem meg ül a kocsmában a haverokkal.

    Szóval kedves férfiak egy harmonikus kapcsolatért igenis Nektek is tennetek kell valamit!

    Szép napot!

    Reply
    • Gábor 2015. January 18. Sunday 18:49

      Nézd, én meg pont azt tapasztalom, hogy azokat a férfiakat nem tekintik férfinak, aki férfiak, mosogatnak, mosnak, néha főznek, takarítanak.
      Én már nem egyszer meg kaptam a pofámba, hogy nem vagyok férfi, mert megcsinálok mindent a háztartásban. Ezt a kritikát mindig nőktől kaptam!
      Mert nekik a férfi ne háziasszonyoskodjon, ha nem nézzen meccset, sörözzön, tuningolja az autót.
      Az isten sem tud ki igazodni rajtatatok nőkőn.

      Reply
      • xy 2015. January 20. Tuesday 19:21

        Kedves Gábor!

        Nem vagyunk egyformák.
        Nyugodtan lehet meccset is nézni.
        A gond akkor van, ha az egyik fél úgy gondolja, hogy neki csak kiváltságai vannak.

        Aki meg úgy gondolja, hogy az a ffi nem ffi, aki segít az menjen el rabszolgának és tolerálja esetleg a verést is(ez persze szélsőség).

        Reply
        • Eszter 2015. January 20. Tuesday 22:02

          Kedves XY!

          Egyetértek veled.

          Reply
  25. judi 2015. March 14. Saturday 01:46

    Én mindig elkezdem, hogy kifizetem, és előveszem a pénztárcámat ( nem szokták engedni. Szóval szerintem amit írsz az mégiscsak sóherség, ennyi erővel megkérdezhetnéd a végén, hogy akarsz még velem találkozni? és ha azt mondja, hogy nem akkor kérd vissza a 300Ft-odat… Amúgy meg akkor csak sétáljatok, és ne játszd a nagyvonalút h meghívod, h üljetek be valahova. Azt ajánld fel csak a 2. randin. De amúgy hasznos lenne neked előtte erőltetni egy skypolást, abból elég sok minden kiderül és tök ingyé’, mert pl egy csomószor kiderül, hogy rosszul vagyok már attól ahogy beszél a jelölt.( vagy legalább egy telefonálást.. )és szerintem senkinek nem ér meg másfél órás cicomáskodást, utazást, némistresszt és a másfél órás illem beszélgetést egy kávé. Tulajdonképp megtisztel az idejével és a társaságával. Mért akarod ingyen megúszni a randit? még virágot sem kell venned már mint régen. Ha meg esetleg elvinnéd egy vacsorára akkor már minimum le kéne feküdnie veled fizetségként?És tegyél fel több képet magadról mert valószínűleg nem a valóságot tükrözik, ha ilyen sorozatos kudarcod van az 1. randikkal. Fölösleges felraknod vagányabb képeket mint amilyen vagy.

    Reply
    • judi 2015. March 14. Saturday 01:53

      ja a Zlatán levelére írtam..
      am tulajdonkép vedd úgy mint a lottózást egy szelvényt már csak meg ér egy barátnő…és ha szerencséd van legalább lesz egy hármasod.. :P:)

      Reply
    • ÉVA 2015. March 21. Saturday 20:41

      Kedves Judi!

      Meg fogsz lepődni, de volt egy ilyen esetem:
      A fiatalember gáláns volt és cukrászda után moziba vitt. Nem engedte, hogy fizessek.
      Később a moziban már azt gondolta, hogy a minimum az, hogy “ráugrok”… 🙂
      Hát nem…. 🙂 !!!
      Pár hónap múlva írta, hogy volt egy 3 hónapos kapcsolata, és “szegényt” ott hagyták.
      Én voltam utólag a lelki “szemetesláda” … 🙂

      Manapság 1 szál virág már sok… :).
      Én személy szerint kikérem Magamnak az “olcsó nőcske” titulust.

      Szép napot!

      Reply
  26. Pitthew 2015. March 30. Monday 22:21

    A 4.es ponttal kapcsolatban nekem is ambivalens érzéseim vannak.
    Egyrészt van a Woody Allen-es feeling, miszerint ‘Sose szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik engem elfogadna tagnak’, másrészt önbizalomnövelő és örömteli esemény volna, ha egy kedves lány kulturáltan tetszését nyilvánítaná…
    csak hát mi a fass baja lehet, hogy leszólít egy vadidegen srácot, sőt engem?
    Biztos valami gáz van vele, én meg ‘Sose szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik engem elfogadna tagnak’, bár ha belegondolok, mennyire önbizalomnövelő,
    csak hát mi…

    Reply
    • ÉVA 2015. March 31. Tuesday 11:36

      Ez nagyon jó! 🙂

      Ezen blogokról is ez jön le.
      Kellene barátnő, és jobban szeretek én kezdeményezni, mert fenntartásom van, ha a csaj kezdeményez.
      Ugyanakkor nem kezdeményez. 🙂

      Tudjátok egyáltalán, hogy mit is akartok? 🙂

      Szép napot!

      Reply
  27. Beáta 2015. April 17. Friday 11:38

    Sziasztok!!!
    Látom, a 4.-s pont megosztja a közvéleményt…persze, hogy én is közéjük tartozom!!! Talán azt kellene tisztázni, konkrétan, hogy egy nő részéről, mit is jelent a kezdeményezés!!! Példákat említek, először a nem verbálisat: rámosolygok egy férfira….elpirulok, ránézek ( sokszor), “véletlenül” nekimegyek a boltban /óhh, de hüle nő, nem lát? 😀 / szempilla rezegtetés..mélyen a szembe nézés….hajbirizga….és még folytathatnám….A verbális, kommunikációs kezdeményezés : -” kő kóla? ” 😀 vicc volt!!! Megiszunk egy italt? / ejjha /, rengeteg variáció van!!! de mégis,MIT tekint a férfi..nem olyan kezdeményezésnek, KONKRÉTAN!!! hogy egy nő komoly kapcsit akar? és nem egy éjszakát!!! Egyetértek Bélával…amit írt az egyetemistákról, nekem is ez a tapasztalatom…/ gyerekekkel is foglalkoztam, innét ered/ egy szó, mint száz, én is azok közé sorolom magam, akik inkább a “jeleket” leadó kezdeményezők táborát népesítem!!! 🙂 Boltban: -jajj..leesett a liszt 😀
    Szép napot kívánok mindenkinek!!! jó párkeresgélést és találást!!!
    Tehát…a kérdésem… MIT és HOGYAN? 🙂 Tippeket, hogy a nőknek legyen bátorságuk!!! 🙂 és a férfiaknak, hogy jóleső érzés legyen!!! 🙂
    Ui.: Randi- Andinak: imádom a randiguru c. fimet!!! és a csúf igazságot!!! 🙂

    Reply
  28. csodákpedigvannak 2015. April 20. Monday 01:19

    Üdv!

    Néhány gondolat arról, miért is vannak ezek a bizonyos sztereotípiák, kudarcok, nehézségek, véleményütközések a párkeresés és szerepek terén.
    Az egyik fő probléma szerintem a megfelelési kényszer. Meg akarunk felelni a társadalomnak, az elvárásoknak(amik néha irreálisak), aiket sugall a média vagy amit éppen úgymond pszichológiai fertőzésként örököltünk, még gyermekkorban tápláltak belénk szüleink, vagy más hozzánk közel álló ráhatással bíró személyek. Félünk attól, hogy nem vagyunk elég jók, nem tudunk a felállított sztereotíp személyiségképeknek megfelelni, és ez bizony frusztrációhoz vezet, gátolja a megnyílást a másik felé. Sokszor a kudarcok miatt komoly elfojtások keletkeznek, így próbál az egó újra nyerő helyzetbe kerülni, hogy kerüli az olyan helyzeteket amik kellemetlenséggel, fájdalommal járnak. Ezért nem mer sok férfi kezdeményezni, mégha közben azt állítja, hogy ő akár örülne annak, ha a nő kezdeményezne.
    Magam is megéltem ezekből a dolgokból, volt részem kudarcban, visszautasításban bőven, de amikor egy lány nyomult rám a szórakozóhelyen bevallom megijedtem, pedig sokszor elfantáziálok róla, hogy mennyivel kényelmesebb lenne, ha a lány kezdeményezne. Csakhogy utána nem érezném magam férfinak, ugye mennyivel jobb érzés azt megkapni, amiért megdolgozik az ember, sokkal többre becsüli, ÉRTÉKESEBB annál, ami csak úgy az ölébe hullik. Valahogy így van ez a lottónyereménnyel is, mindenki elfantáziál, hogy hú milyen tuti lenne, mikre költené, aztán meg a tapasztalatok azt mutatják, akik megnyerik, sokszor csak elszórják a pénzt, kiüresednek lelkileg.
    A világban semmi sincs “ingyen”, mindenért árat kell fizetni, és aki nem hajlandó önmagát odatenni a dolgokba, nem fejleszti magát, nem akar jobb emberré válni az nehezen fog boldogulni.
    Ez főleg azoknak szól, akik állandóan azon keseregnek, hogy nekik mindig csak a kudarc jut. Ha azt programozod a tudatalattidba, hogy te egy vesztes vagy, ne csodálkozz, hogy az hűséges szolgaként végrehajtja az utasításod, és olyan helyzekebe sodor, amik révén ez az érzés fennmaradhat, táplálódhat, és tényleg halmozni fogod a kudarcokat. Ne azonosulj a negatív mintával, jobb, ha a pozitív megfelelője lebeg előtted, látod magad sikeresként, persze tudom, ezt mondani könnyű, kivitelezni annál nehezebb, de mint említettem semmi sincs ingyen…
    A 6 tévhithez annyit, hogy rám bizony az első három igaz, a másik három inkább tévhit.

    Szebb életet mindenkinek!

    Reply

Post a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.