Nemrég egy különleges vacsorán vettem részt, ahol rengeteg más országbeli emberrel értekezhettem – miről másról – a társkeresésről. A következők derültek ki:
Nemzetközi társkereső körkép
A japán 30-as nők arra panaszkodnak, hogy a japán férfiak túl bátortalanok és gyámoltalanok, és a nőknek kell kezdeményezni, ha azt akarják, hogy legyen valami. Az online társkeresőkön pedig főleg csak mókából vannak fent a férfiak szerintük.
Az olaszok szerint az olasz férfiaknál roppant bosszantó a “mamma” utáni rajongás és az anyától való függés.
Ugandában a férfiak legnagyobb problémája társkeresés terén, hogy elegendő hozományt tudnak-e összehozni ahhoz, hogy elvehessék feleségül szívük választottját. “Persze először a szerelem jön, és nem a randikon beszéljük meg a pénzügyeket” – mondta Edison.
Indiai barátomat pedig arról kérdeztem, hogy hogy vajon ott is kínlódnak-e azzal a társkeresők, hogy egyedül maradnak, és vajon vannak-e szinglik, akiknek álmatlan éjszakáik vannak azzal kapcsolatban, hogy vajon férjhez mennek-e valaha.
Vitarag azt mondta, hogy a házasságok nagy része szerelmi házasság, de ha minden kötél szakad, és a fiatalok nem találnak társra, akkor a család közbelép és megoldja a problémát: keres férjet/feleséget az illető egyedülállónak. Kérdeztem tőle, hogy van-e olyan, amikor a szülők sem találnak senkit, erre azt felelte, hogy az ki van zárva.
Egy kutatás szerint az indiai fiatalok meg vannak elégedve a társkeresési alternatívákkal:
a modern indiai fiatalok mind az elrendezett házasságról mind a randevúzásról általában pozitívan vélekedtek. Véleményük szerint az elrendezett házasság előnyös, hogy hasonló hátterű partnert ismer meg a házasulandó, hátrányként az ismeretség hiányát és a lányos családra a hozomány által rótt terheket említették. Ezzel szemben a randevúzás azzal az előnnyel jár, hogy megismerik a partnert és jól szórakoznak, veszélye a nem kívánt terhesség és a kapcsolat futó mivolta. Virtus
Persze nem mondom, hogy a magyar társkeresők problémáira az előre elrendezett házasságok bevezetése lenne a gyógyír, de azért valahol mégiscsak megkönnyebbülés, ha az ember nincsen egyedül, ami a társkeresést illeti. Azt hiszem, éppen ezért olyan népszerűek az “élő”, offline találkozók: sorstársakkal lehet beszélgetni, tapasztalatot cserélni, jókat nevetünk, és ugyanakkor tanulunk is egymástól. Például flörtölési, adatlapkitöltési tippeket.
Miért ilyen bonyolult manapság társat találni?
Sokszor felmerül a kérdés: miért ilyen bonyolult manapság a társkeresés? Erre rengeteg válasz van. Az egyik az, hogy ma az ember teljesen magára marad, ha társkeresésről van szó. A család már nem tölti be a kerítői szerepkört, továbbá nincsen senkire “ráírva”, hogy éppen nyitott-e egy kapcsolatra vagy sem. Míg régen már a ruhán és hajviseleten lehetett látni, hogy az illető házas-e vagy hajadon, addig ma sokan a gyűrűjüket sem hordják, és semmi nem jelzi, hogy kapcsolatban vannak-e vagy sem.
Míg régen megvolt a titkos nyelvezet, jelzések rendszere (zsebkendő leejtése, legyezővel játszadozás, táncrend összeállítás), addig ma már ezek teljesen kikoptak. Erre még rátesz egy lapáttal a nemi szerepek változása is, tehát ma már azt sem lehet tudni, hogy kinek kellene kezdeményezni.
Bizonyos élethelyzetekben, bizonyos kor felett pedig nincs is kivel megbeszélni ezeket, amikor az ember újra visszaáll egy szakítás, válás után a startvonalra.
Stand by me… Állj mellettem!
A fentiek miatt indítom a Társkereső Tuningot, ami 3 hónapig fog fejleszteni Téged, tartja benned a lelket, és egy egyedülálló fórumot ad, ahol végre kibeszélheted a társkeresési problémáidat a sorstársaiddal, anélkül, hogy lenézett szinglinek, “reménytelen esetnek” kellene érezned magad. A Tuning egyik mottója: “Stand by me”, azaz “állj mellettem”. Igen, ígérem, melletted leszünk ha úgy döntesz, velünk tartasz! Íme egy különleges videó, amelyben a világ különféle tájain a “Stand by me” című számot játsszák. Érzed az erejét? 🙂
Gyere, nézd meg, hogyan állok majd én és a többiek melletted a következő 3 hónapban! >>>
99 Comments