“Boldogság, gyere haza” – ismerjük jól a dalt. Az éneklőjét (jelen klipben Cserháti Zsuzsát) az sem érdekli, hogy hol csavargott a “boldogság”, ami jelen esetben valószínűleg egy kissé kapatos férfiú, aki talán a szeretőjénél töltötte az estét. “Boldogság, gyere haza”…
Vajon miért helyezzük a boldogságot a másik kezébe? Miért nem lehetünk boldogok anélkül, hogy lenne valaki más? Miért kell állandóan arra várni, hogy a boldogság házhoz jöjjön?
Társkereső coachként rengetegszer találkozom ezzel a kérdéssel. Várjuk, várjuk a boldogságot (egy társat), aztán amikor megvan, egy idő után eltűnik a lila köd és rájövünk hogy a manóba is, még mindig nem vagyunk boldogok. Ekkor szakítunk, elválunk, aztán megintcsak várjuk haza az újabb boldogságot… Mi lenne, ha megpróbálnánk önmagunkban is boldogok, de legalábbis boldogabbak lenni?
Erről szól az Érzelmi Fitnesz – olyan lelki fittségről, amellyel akkor is jól érezzük magunkat, ha történetesen nincsen senkink. Mert a boldogság már otthon van…
Társkeresés indul!
One Comment