Negyvenes pasi társat keres – előző beszámolójában az online oldalakat vette sorra, most pedig következzenek a tanulságok. Zárójelekben én is hozzáfűztem ezt-azt az íráshoz. Hogy miért pont az ő beszámolóját teszem közzé? Azért, mert ő annak a negyvenes férfinak a prototípusa, akit elmondásuk szerint a késő harmincas-kora negyvenes nők keresnek: magas, sportos, szimpatikus, nyitott, érdeklődő, kissé spirituális beállítottságú, két gyermekes, biztos egzisztenciával és lezárt múlttal rendelkező világot látott férfi, aki nem szórakozni akar, hanem komoly párkapcsolatra vágyik. Következzen az ő írása!
Randizás mint állásinterjú
“Egyre inkább meg vagyok arról győződve, hogy miként az állásinterjún való viselkedést, vagy az önéletrajz írást, a randizást is gyakorolni, tanulni kell. Legalábbis nekem. Mert ugye „minden kezdet nehéz”, de itt (is) rólam és akár a hosszútávú jövőmről van szó. Azokban a kivételes esetekben, amikor nem elutasító választ kaptam a kezdeményezésemre, elindult egy írásos kommunikáció. (Az online társkeresésnél az elutasító válaszok nagy tömegével kell megbirkóznod, a nagy számok törvénye alapján működik a dolog: sok nemet kell kapni, hogy igent is kapj! – Randi Andi) Nekem az online felületek üzenő moduljai is megteszik, de talán az email már egy kicsit személyesebb. Azt látom, hogy itt is vannak problémák (nekem is).
Első ilyen egy erős, vagy még erősebb bizalmatlanság. Nem bízok a másikban, nem mondok magamról semmit, na így ismerj meg ha tudsz. Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az időjárásról, a kávéról, vagy hasonlóan személytelen dolgokról levelezve meg lehet ismerni a másikat? (azt javaslom, hogy a bizalmasabb témákat mégiscsak az első/második/harmadik randira hagyd, addig maradhat egy mókázós, oda-vissza pingpongozós ismerkedés, de tény, egy bizonyos szintű bizalmat érdemes megelőlegezni – Randi Andi)
Őrületek az adatlapokon
(nők különösen figyeljenek oda a következő sorokra – íme, így látják a bemutatkozó sorainkat – Randi Andi)
„… keresem a másik felem …” – Kérdem én: Hány éves vagy királylány??? Ha a másik kezébe helyezed a boldogságod, azaz a „másik feledtől” várod el azt, nem leszel kiszolgáltatott? Ó, de nagyon is. Ez nekem olyan, mint egy rossz kisiskolás tréfa, amikor a másik hátára ragasztottuk, hogy rúgj belém. Minden bizonnyal ez is lesz.
„… családcentrikus vagyok …” – Értem. De akkor Te hol vagy az egyenletben? Ha a család a fontos, akkor Veled mi van? Ha Te nem vagy ép, egészséges, akkor hogyan tudsz a családdal foglalkozni? Jó mártírnak lenni? Próbáltam, nekem nem jött be.
„… együtt megoldjuk a problémákat …” – Tehát a társ azért kell, hogy megoldja a Te problémáidat?
„… keresem a szerelmet …” – Társat keresel, akivel esetleg megélheted a szerelmet, vagy a filmek idillikus világát akarod a mindennapjaidba? Persze jó lenne szerelmesnek lenni, meg a rózsaszín köd se rossz dolog, de ez nem egy álom világ?
Idézetcunamik. Mit gondoljak arról a nőről, akinek az adatlapja idézetekből áll? Ha nincs saját gondolata, akkor mennyire lehet érdekes? Én nem egy könyvtárral akarok megismerkedni.
Levelezés – kényes pontok
Örülök, ha az ismerkedés során kérdéseket kapok, és én is kérdezni tudok. Szóval, én úgy működöm, ha 3-4 üzenet váltás után is csak a mellébeszélés megy, akkor vége. Mert ebben a korban akinek nem az ideje a legértékesebb, az másik bolygón él. Én pedig nem vagyok a távolsági kapcsolatok híve. Viszont volt olyan, hogy a hölgy (41 éves) kezdeményezte a személyes találkozót (Tinderen), én ½ óra után elköszöntem, ugyanezért. Pontosabban megkértem, hogy ő is meséljen magáról, mire az volt a válasz, hogy ennek még nincs itt az ideje. Lehet ez a személyen problémám, de úgy gondolom, aki látványosan titkolózik, az olyat rejteget, amivel később sem szeretnék szembesülni. Persze, dehogy várom el az első alkalommal a teljes önfeltárást, mert akkor hol marad a megismerés izgalma. Én sem adom ki magam, de azért annyit mesélek magamról (magamtól), amit feltétlenül szükségesnek gondolok.
“Mit írjak neki?”
Nekem az ismerkedésél nagy könnyebbség, ha kiderül, van közös érdeklődési terület. Már találkoztam olyannak, akinél ez pont probléma volt. A sokszínűségtől szép a világ. De inkább egy gyors NEM, mint egy késői talán.
Ez pedig az őszinteség területe. Szerintem ebben a korban (is), elengedhetetlen, a nyitottsághoz hasonlóan. Ha olcsó játszmákkal védjük légvárainkat, akkor csak egymás idejét raboljuk.
Miért feltétezik a hölgyek, hogy egy 40-es pasinak nincs gyereke, vagy nincs magánéleti múltja? Nekem fordítva igencsak gyanús, ha egy 35++ -os hölgynek nem volt tartós kapcsolata. Ez a “minden pasi bunkó (vagy szinonímiát), mert elvált, és ott hagyta a feleségét a gyerekekkel”. Unalmas. Ha már ismersz minden pasit miért vagy fent egy társkeresőn???
Igen, 40 környékén és felett is fontosnak tartom, hogy a párom csinos legyen. Nem biztos, hogy a fitnesz macákra gondolok, csak az utolsó divat szerinti öltözésre, hanem alapvető igényességre. Ha valaki olyan fotót rak fel, ahol látszik, hogy sampon régen látta fejét, nem éppen lelkesítő.
Szeretem a kutyákat és a macskákat is, de nem arra vagyok elsődlegesen kíváncsi, hogy a hölgynek milyen a viszonya velük. Pláne az adatlapon. Most az házi kedvencednek keresel társat vagy magadnak?
Gyerekkérdés – ez egy nagyon érzékeny terület. Ha a hölgy adatlapja arról szól, hogy a szabadidejét kizárólag a gyerekével/gyerekeivel tölti, akkor ezt az idilli képet én miért rontsam el? Nekem is vannak, imádom őket. De ezeken a fórumokon társat keresek, és nem dicsekszem arról, hogy milyen apa vagyok. Persze a személyes találkozón örömmel mesélek róluk is, hiszen ők is az életem részei.
Még kényesebb: szeretne-e gyerekeket. Nem. Van már. Élni szeretném az életem. Számomra megdöbbentő, hogy 40+ -os gyermektelen (jelenleg kapcsolatban nem élő) hölgyeknél alapgondolat a babavállalás. Mire kamasz lesz az a gyerek inkább leszünk a nagyszülei (a korunk, a problémáink miatt), mint az, aki segíteni tud neki a kamaszkor kihívásaiban. Most ezt harcolom. Nem gondolom, hogy 10-15 év múlva, a 60-hoz közel újból végig akarnám csinálni. Egyszer ért az a vád, hogy nekem csak szabadidő partnernek kell a hölgy. Az ismerkedés szabadidőben történik, ekkor tudunk közös programokat szervezni. Ha erre gondolt, akkor igen. Sajnos nem derült ez ki, mert ő nem így akarta.
Van egy számomra nagyon kedves ismerősöm. Őszinte, sokat megélt Úr. Már sokadik alkalommal rám szólt, hogy nézzek már bele a személyi igazolványomba. Hány éves is vagyok valójában? Mert látni kell, hogy az ember 40 felett már NEM azt, és úgy bírja, mint egy tomboló 20-as. Persze szuper lenne, de nem. Talán gyakrabban is járok el a dokihoz, lehet 1-2 gyógyszert rendszeresen is szedek, de ennek ellenére 2 végén égetem a gyertyát? Okos dolog ez? A párkeresésnél is megjelenik ez, függetlenül annak körülményéről. Elgondolkodtam azon, hogy ebben a korban, ha sikerül olyan nő által kiválasztva lennem, aki nekem is szimpatikus, az élet örömein kívül évről-évre több lesz az ami nem megy. Egy új kapcsolatban ezt hogy lehet jól kezelni?”
Eddig a beszámoló – most következzetek Ti: gondolatok, megjegyzések, tapasztalatok!
98 Comments