Az egymillió forintos kérdés a következő: hol lehet negyvenes-ötvenes férfiakkal ismerkedni? (Hogy a hatvanasokról már ne is beszéljünk).
Ezt a kérdést általában negyvenes-ötvenes-hatvanas társkereső nők teszik fel nekem, akiknek nincs kedvük online ismerkedni. Abban reménykednek, hogy talán én tudok valami titkos lelőhelyet, ahol e korosztályok egyedülálló férfijai megtalálhatók.
Tanulságos volt a vasárnapi Társtaláló Tréning, hiszen volt több férfi résztvevő is, egyikük épp negyvenes évei vége felé járt. Jól nézett ki, egzisztenciálisan rendben volt, az a “kategória”, akinek a társkereső irodák roppantmód örülnek. Fel is tettem neki a kérdést mintegy demonstratíve, hogy mégis, ha valaki vele meg szeretne ismerkedni, hogyan és hol lehetne?
A választ előre sejtettem: az illetőnek – mint ahogy korosztályában a többségnek – bejáratott útvonalai vannak, pár pont között közlekedik, méghozzá autóval. Munkahelyen nem ismerkedik, szabadidejét szűk baráti társasággal tölti, amikor is kirándulnak, söröznek, stb. Szórakozóhelyre nem jár, legfeljebb a boltban lehetne spontán megismerkedni vele, vagy néha a BKV-n, ha épp nem autóban ül. Ha el is megy az említett sörözésre, akkor is a barátokkal beszélget és nem ismerkedési célzattal megy oda. Összefoglalva: egy eléggé zárt világban él, ha pedig ismerkedni szeretne, felteszi magát egy társkeresőre. Az általam az évek során megkérdezett negyvenes (és negyven pluszos) férfiak többsége így él.
Az örökifjú 40+-os férfiak: természetesen vannak olyan negyvenes férfiak is, akik szórakozóhelyekre járnak, függetlenek, esetleg gyerekeik sincsenek. Ők viszont nagy valószínűséggel a fiatalabb korosztályra fognak “hajtani” vagy pedig eszük ágában sincs megállapodni és “lenyugodni”. Tudom, rossz hír, de ez van.
A negyven feletti férfiakra tehát nem az a jellemző, hogy a korosztályukbeli nőkhöz hasonlóan mindenfelé eljárkáljanak (ezoterikus tanfolyamoktól kezdve táncolni, extrém sportokat űzni, egyedül utazgatni), vagy ha el is járkálnak, azok inkább “férfiak” tevékenységek lesznek, mint például horgászás, motoros találkozók, vitorlázás, galamb- és kutyakiállítások, old timer összeröffenések, vagy valami olyan speciális hobbi, amit viszont a nők nem űznek nagy számban. Lelőhelyek tehát vannak, de a nők többsége nem ezeken a helyeken tölti szabadidejét, hanem egészen máshol. A szakmai rendezvényeket majdnem kifelejtettem, még itt is lehet találkozni az ellenkező nem képviselőivel, viszont ezek nincsenek minden hétvégén, évi egy-két lehetőség pedig elég kevéske, ha valaki tényleg társat keres.
Szervezett randi programokra is hiába számítana ez a korosztály: Budapesten is csak 45 éves korig vannak ilyen rendezvények, és higgyétek el nekem, ha könnyű lenne az efölötti korosztálynak szervezni, már rég megtették volna. A társkereső irodáknál pedig szintén hiány van a negyven fölötti férfiakból (de természetesen nem teljesen reménytelen a helyzet, csak rá kell kérdezni, hány potenciális jelölt van az adatbázisukban)
Így aztán a találkozási pont majdnem kizárólag az Internet marad, és a sokat szidott társkeresők. Most ellenőriztem: Budapest 100 kilométeres körzetében 8251 negyven pluszos férfi keresi társát az egyik nagy online társkeresőn. (Ugyanitt 9500 ugyanilyen paraméterekkel rendelkező nő – ennek a magyarázatát itt olvashatod, a tanulság, hogy nem lehet ölbe tett kézzel várni az őszülő halántékú herceget, jó fotó, adatlap kell és kezdeményezni sem árt!)
Gondolj bele, 8251 negyven pluszos férfi – az egyik csak jó lesz neked! 🙂
(Ha nem tudod, hogyan kezdj bele, iratkozz fel a leckékre, vagy válaszd az online tanfolyamot, ahol részletesen megtudhatod, pontosan hogyan is kezdj bele!)
- Neked negyvenes férfiként milyen tapasztalataid vannak? Hol szoktál ismerkedni?
- Neked negyvenes nőként milyen tapasztalataid vannak? Hol szoktál ismerkedni?
89 Comments