Társkereső coachként rengeteg történetet hallok és kapok e-mailben. A Társkereső Kalauzon már volt szó arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha egy férfi azt állítja, válófélben van, most egy sokkal súlyosabb esetről van szó: mivel jár az, ha házas emberbe habarodik bele valaki. Az alábbi történetet egy olvasóm küldte be:
“A saját tapasztalataim alapján csak megerősíteni tudom, amit a tanfolyamod leckéiben javasoltál: egy komoly, tartós kapcsolatot kereső társkereső nőnek házas férfival semmiképpen nem szabad szóba állnia! Saját érdekében!!!
Sajnos, én is belesétáltam ebbe a csapdába, mert nem hallgattam senkire, és mindezt a saját káromon tanultam meg.A legutóbbi férfi, akivel megismerkedtem, egy tőlem távol élő, szimpatikus, megnyerő modorú, intelligens, nős, családos, elfoglalt vállalkozó volt.
Online társkeresőn ismertem meg, és fénykép alapján választottam, mert ő tetszett a legjobban. Elkezdődött a levelezésünk, sokat és sokszor írt nekem. Ennek is megvolt az oka. Az ilyen típusú férfiaknak rendkívül kevés a szabad ideje, vagy egyáltalán nincs, tehát tartós kapcsolatra teljesen alkalmatlanok, de nem is ez a céljuk. A feleségüket megunták, “hiányérzetük” van, ezért rövidtávú kalandot keresnek, vagy olyan laza viszonyt, amely bármikor megszüntethető.
Ezzel szemben könnyen megtévesztenek bárkit, mert rendkívül kitartóan képesek udvarolni: ez a férfi nekem a személyes találkozás előtt hetekig, sőt hónapokig rendszeresen írogatott és telefonálgatott. Rendkívül kedves, figyelmes, közvetlen és érdeklődő volt, mindent elmondott magáról, és ezzel felkeltette az érdeklődésemet és megnyerte a bizalmamat. Megkedveltem, még mielőtt személyesen megismertem volna. Ekkor már nem érdekelt a köztünk levő távolság, sem az elfoglaltsága, sem a családja, pedig ezek közül már az egyik is elég lett volna, hogy ne működjön a kapcsolatunk. Nagyon vártam a személyes találkozást, amely nem egy idegennel, hanem egy általam jól ismert, kedves, szimpatikus férfival történt. Amikor eljött hozzám, sokat sétáltunk, beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon megtetszett nekem, én is neki, és teljesen beleéltem magam, hogy megtaláltam benne azt, akit kerestem.A találkozásunkat követő napokban gyakran beszéltünk telefonon. Jellemző, hogy mindig ő hívott engem, én ugyanis a munkája és a családja miatt nem hívhattam. A vállalkozásában a feleségével együtt is dolgozott, bár ez csak később derült ki. Aztán egy napon váratlanul közölte, hogy a felesége rájött a kapcsolatunkra, óriási cirkuszt rendezett neki, és választás elé állította: a családját választja, vagy engem. Ő pedig a családját választotta. Ez a közlés úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Persze nem akartam vele megszakítani a kapcsolatot, és ő sem velem, ezért néhány hétig még e-mail-eket írtunk egymásnak és telefonon is sokat beszéltünk, de ettől kezdve a felesége minden lépését ellenőrizte, állandóan felügyelte, mindenhova elkísérte, ezért nem találkozhattunk. Hetekig vártam rá, ő pedig mindent megígért, próbálkozott, de nem tudott eljönni hozzám, még egy órára sem. Közben a családi életében egyre nagyobb konfliktusok adódtak, felborult a korábbi nyugodt élete, és ezt egyre rosszabbul viselte. Az utolsó telefonbeszélgetésünkben azt mondta nekem, hogy a házasssága már régen megromlott, de a 13 éves lánya kedvéért mégis megpróbálja helyreállítani. Ez egyben azt jelentette, hogy a családja miatt megszakítja velem a kapcsolatot. A döntésében anyagi szempontok is szerepet játszottak: közös ház, közös vagyon, közös vállalkozás, stb. A közlése rendkívül fájdalmasan érintett, mert hónapokig tartó ismeretségünk alatt megszoktam, megkedveltem, érzelmileg közel kerültem hozzá, senkivel nem álltam szóba rajta kívül, rengeteget vártam rá, türelmes voltam hozzá, mégis elveszítettem. Ráadásul tudom, hogy valamennyire ő is ragaszkodott hozzám, de az adott körülmények között ez természetesen nem volt elég. Ebben a helyzetben csak én veszíthettem, és ez meg is történt.
Most ismét egyedül vagyok, és ha nem akarok így maradni, kezdhetem elölről az egész társkeresést, bár nagy kedvem még nincs hozzá. Őt még nem felejtettem el, hiányzik nekem, talán én is neki, de nem keresett azóta, és én sem őt, hiszen ennek már nem lenne értelme.
Ezek után óva intek mindenkit attól, hogy házas emberrel kezdjen kapcsolatot, mert lehet ennek kellemes oldala, de rengeteg buktatóval, váratlan nehézséggel jár, és soha nem szabad elfelejteni, hogy a nős, családos férfiak az egészhez teljesen másképp állnak hozzá. Akármilyen őszintének tűnnek, nem veszik komolyan, mert nekik egy ilyen jellegű ismeretség elsősorban szórakozást, kellemes időtöltést jelent, amelyet bármikor képesek befejezni, ha az érdekeik úgy kívánják. Az érzelmi kötődést nem várják meg, sőt elkerülik, mert ez csak bonyolítaná a helyzetüket. Ráadásul tisztában vannak azzal, hogy az interneten bármikor találhatnak maguknak egy másik nőt, akivel elölről kezdhetik az egészet.”
No comment.
Vagy mégis?
Beleestél már abba a hibába, hogy szerető legyél? Esetleg neked volt már szeretőd? Mi lett a vége?
Szólj hozzá!
28 Comments